diff --git a/backend/src/main/resources/data.direktnemsqlakiterjesztes b/backend/src/main/resources/data.direktnemsqlakiterjesztes
deleted file mode 100644
index f735b1834eba7ba0b9eef4d9a61a8e6d14a3c7fe..0000000000000000000000000000000000000000
--- a/backend/src/main/resources/data.direktnemsqlakiterjesztes
+++ /dev/null
@@ -1,38 +0,0 @@
--- DROP TABLE documents;
--- DROP TABLE subjects;
--- DROP TABLE users;
-
--- CREATE TABLE users (
---                        username VARCHAR(255) PRIMARY KEY,
---                        fullName VARCHAR(255),
---                        password VARCHAR(255)
--- );
---
--- CREATE TABLE subjects (
---                           subjectId VARCHAR(255) PRIMARY KEY,
---                           name VARCHAR(255)
--- );
---
--- CREATE TABLE documents (
---                            id BIGINT AUTO_INCREMENT PRIMARY KEY,
---                            userId VARCHAR(255) NOT NULL,
---                            subjectId VARCHAR(255) NOT NULL,
---                            title VARCHAR(255) NOT NULL,
---                            description VARCHAR(255),
---                            uploaded TIMESTAMP,
---                            filepath VARCHAR(255) NOT NULL,
---                            FOREIGN KEY (userId) REFERENCES users(username),
---                            FOREIGN KEY (subjectId) REFERENCES subjects(subjectId)
--- );
-
--- INSERT INTO USERS(username, password, fullName) VALUES ('testUser', 'testPassword', 'Test User');
--- INSERT INTO SUBJECTS(subjectId, name) VALUES ('testId', 'Test Subject');
--- INSERT INTO DOCUMENTS(id, userId, subjectId, title, description, uploaded, filepath) VALUES (1, 'testUser', 'testId', 'Test Title', 'Test Description', CURRENT_TIMESTAMP, '/path/to/file');
-
--- INSERT INTO users (username, fullName, password) VALUES ('kazsa', 'Kada Zsolt', 'aaaa');
---
---
--- INSERT INTO subjects (subjectId) VALUES ('Szofttech');
---
--- -- Assuming 'uploaded' timestamp is correctly formatted for your DBMS, e.g., '2024-01-01 10:00:00'
--- INSERT INTO documents (userId, subjectId, title, description, uploaded, filepath) VALUES ('kazsa', 'Szofttech', '1. előadás', 'Description of the document', '2024-01-01 10:00:00', 'documents/1.eloadas_szoftvertechnologia_2024_v1.0.pdf');
\ No newline at end of file
diff --git a/backend/src/main/resources/data.genyo b/backend/src/main/resources/data.genyo
new file mode 100644
index 0000000000000000000000000000000000000000..7facf7c39952a5d39e77846b703e531f16a0f2f1
--- /dev/null
+++ b/backend/src/main/resources/data.genyo
@@ -0,0 +1,22810 @@
+-- DROP TABLE documents;
+-- DROP TABLE subjects;
+-- DROP TABLE users;
+
+-- CREATE TABLE users (
+--                        username VARCHAR(255) PRIMARY KEY,
+--                        fullName VARCHAR(255),
+--                        password VARCHAR(255)
+-- );
+--
+-- CREATE TABLE subjects (
+--                           subjectId VARCHAR(255) PRIMARY KEY,
+--                           name VARCHAR(255)
+-- );
+--
+-- CREATE TABLE documents (
+--                            id BIGINT AUTO_INCREMENT PRIMARY KEY,
+--                            userId VARCHAR(255) NOT NULL,
+--                            subjectId VARCHAR(255) NOT NULL,
+--                            title VARCHAR(255) NOT NULL,
+--                            description VARCHAR(255),
+--                            uploaded TIMESTAMP,
+--                            filepath VARCHAR(255) NOT NULL,
+--                            FOREIGN KEY (userId) REFERENCES users(username),
+--                            FOREIGN KEY (subjectId) REFERENCES subjects(subjectId)
+-- );
+
+-- INSERT INTO USERS(username, password, fullName) VALUES ('testUser', 'testPassword', 'Test User');
+-- INSERT INTO SUBJECTS(subjectId, name) VALUES ('testId', 'Test Subject');
+-- INSERT INTO DOCUMENTS(id, userId, subjectId, title, description, uploaded, filepath) VALUES (1, 'testUser', 'testId', 'Test Title', 'Test Description', CURRENT_TIMESTAMP, '/path/to/file');
+
+-- INSERT INTO users (username, fullName, password) VALUES ('kazsa', 'Kada Zsolt', 'aaaa');
+--
+--
+-- INSERT INTO subjects (subjectId) VALUES ('Szofttech');
+--
+-- -- Assuming 'uploaded' timestamp is correctly formatted for your DBMS, e.g., '2024-01-01 10:00:00'
+-- INSERT INTO documents (userId, subjectId, title, description, uploaded, filepath) VALUES ('kazsa', 'Szofttech', '1. előadás', 'Description of the document', '2024-01-01 10:00:00', 'documents/1.eloadas_szoftvertechnologia_2024_v1.0.pdf');
+
+
+TOLSZTOJ
+
+HÁBORÚ ÉS BÉKE
+
+I. KÖTET
+
+
+
+
+
+ELSŐ KÖNYV.
+
+ELSŐ RÉSZ.
+
+I.
+
+- Nos, herczeg, Genua és Lucca immár nem egyebek, mint a Bonaparte-család jószágai. Nem, előre is figyelmeztetem, ha nem azzal a hírrel jön, hogy háborúnk lesz, ha még mindig megengedi magának azt, hogy ennek az antikrisztusnak (igazán már magam is kezdem hinni, hogy csakugyan az), minden alávalóságát és rémtetteit védelmezze, - többé nem ismerem önt, és ön nekem többé nem hűséges rabom, mint a hogy' mondani szokta. No, de azért Isten hozta, Isten hozta. Látom, hogy szinte megijedt tőlem, foglaljon helyet és beszéljen.
+
+Így szólott az 1805. év júliusában Scherer Pavlovna Anna, Fedorovna Mária császárnő ösmert udvarhölgye és bizalmasa, a mint az előkelő és tekintélyes Vaszilij herczeget, a ki elsőnek érkezett az estélyre, üdvözölte. Pavlovna Anna pár nap óta köhögött, vagy mint ő mondotta, - grippeje volt (a grippe még új szó volt akkor, a melyet csak kevesen használtak). A délelőtt folyamán egy inas által szétküldött meghívók, minden megkülönböztetés nélkül, mind így szóltak:
+
+"Ha önnek, gróf (vagy herczeg), nem akad okosabb dolga, s ha nem ijeszti meg nagyon is az a kilátás, hogy egy szegény betegnél töltse az estét, úgy nagyon fogok örülni, ha ma este hét és kilencz óra közt magamnál láthatom. Scherer Anna."
+
+- Oh! Milyen kegyetlen megrohanás, - felelt széles ábrázatának derült kifejezésével a belépő herczeg, a ki hímzett és érdemkeresztekkel díszített udvari egyenruhát és harisnyába bujtatott lábain félczipőt viselt, s a kit ez a fogadtatás legkevésbbé sem hozott zavarba.
+
+A herczeg azon a mesterkélt franczia nyelven beszélt, a melyen nagyapáink nemcsak beszéltek, hanem gondolkoztak is, és még hozzá azzal a halk és vállveregető hanghordozással, a melylyel az előkelő világ és az udvar körében megvénült, tekintélyes emberek szoktak beszélni. Odament Pavlovna Annához, illatszerekkel behintett fényes és kopasz fejét odadugván az orra alá, kezet csókolt neki és nyugodtan leült a pamlagra.
+
+- Mindenekelőtt mondja meg, hogy' szolgál az egészsége? Nyugtassa meg barátját, - szólalt meg a nélkül, hogy a hangját megváltoztatta volna és olyan modorban, a melyben a köteles udvariasság és részvét mögül nyiltan kikandikált az egykedvűség, sőt a gúny is.
+
+- Hogy' lehessen az ember egészséges, mikor a lelke szenved? Lehetséges-e mostanság nyugodtnak lenni, ha csak egy mákszemnyi érzés van is az emberben? - szólott Pavlovna Anna. - Remélem, egész este nálam marad?
+
+- És az angol nagykövet ünnepe? Ma szerda van. Legalább meg kell mutatnom magamat ott is, - felelt a herczeg. - Eljön értem a leányom és elvisz magával.
+
+- Azt hittem, hogy a mai ünnepet elhalasztották. Igazán mondom, ezek az örökös ünnepélyek és tűzijátékok kezdenek már kiállhatatlanok lenni.
+
+- Ha tudták volna, hogy ön úgy akarja, bizonyára elhalasztották volna, - szólott a herczeg, a ki, mint a felhúzott óra, immár puszta megszokásból csupa olyat mondott, a mit nem is akart, hogy elhigyjenek neki.
+
+- Jaj! Ne kínozzon már. Nos, hogy' itélik meg Novoszylczov táviratát? Ön mindent tud.
+
+- Hogy' is mondjam csak? - szólott a herczeg hideg és unatkozó hangon. - Hogy' ítélik meg? Azt mondják, hogy Bonaparte fölégette a hajóit, mi pedig, úgy tetszik, most kezdjük fölégetni a magunkéit.
+
+Vaszilij herczeg mindig lomhán beszélt, mint a hogy' a színész szokta valami ócska darabban a szerepét ledarálni. Scherer Pavlovna Anna, ellenkezőleg, negyven éve ellenére is, tele volt elevenséggel és fölbuzdulással.
+
+A rajongás szinte jellemző sajátságává lett társadalmi állásának, s néha, olyankor is, a mikor nem akart, rajongóvá lett, pusztán csak azért, hogy azoknak az embereknek a várakozását, a kik őt ismerték, kielégítse. Az a tartózkodó mosoly, mely állandóan ott játszadozott Pavlovna Anna arczán, bárha nem illett is fonnyadó arczvonásaihoz, mégis, mint az elkényeztetett gyermekeknél tapasztalható, tanuságot tett róla, hogy állandóan tudatában van annak a kedves fogyatkozásnak, a melytől nem akar, nem tud és nem is tartja szükségesnek megjavulni.
+
+A politikai eseményekről folytatott beszélgetés közepett Pavlovna Anna egyszerre fölpattant.
+
+- Eh, ne beszéljen nekem Ausztriáról! Lehet, hogy nem értek hozzá, de Ausztria soha sem akarta és most sem akarja a háborút. Ausztria elárul bennünket. Oroszországnak egyedül kell Európa megmentőjének lenni. A mi jóltevőnk ismeri az ő magasztos hivatását és hű is marad hozzá. Ime, ez az egyetlen, a miben én hiszek. A mi jó és csodálatos uralkodónkra a világ legnagyszerűbb szerepe vár, s őt, a ki olyan erényes és olyan derék, nem fogja elhagyni az Isten, s így meg is fog tudni felelni annak a hivatásának, hogy a forradalom hydráját, mely ennek a gyilkosnak és gonosztevőnek a személyében most még szörnyűségesebbnek látszik, elpusztítsa. Nekünk egyedül kell ezt a vértanut a vérünkkel megváltani. Ugyan kire másra számíthatnánk, azt kérdem öntől? Anglia, az ő üzleti szellemével nem érti és nem is értheti meg Alexander császár lelkének a fennköltségét. Megtagadta azt, hogy Máltát kiürítse. Minden áron valami hátsó gondolatot keres és akar felfödözni a mi cselekedeteinkben. Mit mondtak az angolok Novoszylczovnak?... Semmit. Nem értették meg, képtelenek voltak megérteni a mi császárunk önmegtagadását, a ki semmit sem akar magamagáért, hanem mindent csak a világ jóvoltáért. És vajjon mit ígértek? Semmit. Még a mit megígértek, azt sem fogják megtartani! Poroszország már kijelentette, hogy Napoleon legyőzhetetlen, s hogy egész Európa sem tehet ellene semmit... És én se Hardenberg, se Haugvitz egyetlen szavában sem hiszek. Poroszországnak ez a hírhedt semlegessége nem egyéb, mint kelepcze. Én egyedül csak az Istenben, és a mi császárunk magasztos hivatásában hiszek. Ő fogja Európát megmenteni!... - Egyszerre elhallgatott és gúnyosan mosolygott a hevességén.
+
+- Én azt hiszem, - szólott a herczeg mosolyogva, - ha a mi kedves Vinczengerodénk helyett önt küldték volna ki, ön egy csapásra megszerezte volna a porosz király hozzájárulását, ön olyan ékesszóló. Nem adna egy csésze teát?
+
+- Tüstént adok. Igaz, - tette hozzá, ismét lecsillapodván, - ma két nagyon érdekes ember lesz nálam: Mortemare vicomte, a ki a Rohan-ok révén rokonságban van a Montmorency-akkal, Francziaország egyik legelőkelőbb családjával. Ez is egy a derék és igazi emigránsok közül. Azután Morieau abbé, hiszen ismeri ezt a mélységes elmét? Az uralkodó is fogadta. Hiszen tudja?
+
+- Áá! Nagyon fogok örülni, - mondotta a herczeg. - Mondja csak, - tette hozzá hanyagul s mintha csak most jutott volna az eszébe, pedig az, a mit kérdezett, látogatásának voltaképpen legfőbb czélja volt; - igaz-e, hogy az özvegy császárné azt kívánja, hogy Funke bárót nevezzék ki Bécsbe, első titkárnak? Ez a báró, a mint hallom, valami teljesen jelentéktelen egyéniség. - Vaszilij herczeg ugyanis ezt az állást, a melyet Fedorovna Mária császárné közvetítésével a báró számára iparkodtak megszerezni, a fiának szánta.
+
+Pavlovna Anna, mintegy annak jeléül, hogy azt, hogy a császárné mit akar, hogy mit szándékozik tenni, sem ő, se más nem tudhatja, szinte egészen behunyta a szemét.
+
+- Funke bárót, - mondotta szomorú és száraz hangon, - a húga ajánlotta az anya-császárnénak. - Mikor Pavlovna Anna a császárné nevet kiejtette, a szomorúsággal vegyes odaadásnak és tiszteletnek mély és őszinte kifejezése ült ki az arczára, a mi mindannyiszor ismétlődött, valahányszor beszédközben fejedelmi pártfogóját említette. Hozzátette, hogy Ő Fensége nagy tiszteletet kegyeskedett mutatni Funke báró iránt, s megint a szomorúság fátyola borúlt a tekintetére.
+
+A herczeg egykedvűen elhallgatott. Pavlovna Anna veleszületett udvari és női ügyességével és tapintatával egyrészről fricskát akart adni a herczegnek azért, hogy egy a császárné által ajánlott egyéniségről így merészkedett nyilatkozni, másrészt pedig meg is akarta őt nyugtatni.
+
+- Igaz ni, a családjáról szólva, - mondotta, - tudja-e, hogy az ön leányától, azóta, hogy a világba jár, az egész társaság el van ragadtatva. Olyan gyönyörűnek találják, mint a napot.
+
+A herczeg tisztelete és elösmerése jeléül meghajtotta magát.
+
+- Sokszor elgondolom, - folytatta Pavlovna Anna, pillanatnyi hallgatás után, s közelebb húzódván a herczeghez, szelíden rámosolygott, ezzel akarván jelezni, hogy a politikai és világi beszélgetéseknek vége, s most a bizalmas természetűek kezdődnek: - sokszor elgondolom, hogy milyen igazságtalanul oszlik meg olykor az élet boldogsága. Miért adott önnek a sors két ilyen pompás (Anatolet, a legfiatalabbat kivéve, a kit nem szeretek, - vetette közbe határozottan, a szemöldökeit fölrántva), ilyen bájos gyermeket? Mikor ön, igazán, a legkevésbbé becsüli meg, s így nem is érdemli meg őket.
+
+Ezzel az elragadtatás mosolyára nyíltak az ajkai.
+
+- Mitévő legyek? Lavater azt mondta volna, hogy hiányzik az arczomról a szülői szeretet vonala, - mondotta a herczeg.
+
+- Hagyjuk a tréfát. Én komolyan akartam önnel beszélni. Tudja, én éppenséggel nem vagyok megelégedve a kisebbik fiával. Köztünk maradjon (az arcza szomorú kifejezést öltött) szóba került a minap Ő Fensége előtt, s mindenki csak sajnálta önt...
+
+A herczeg nem felelt, de Pavlovna Anna néma és jelentőségteljes pillantást vetett rá, és várta a választ. Vaszilij herczeg összeránczolta a homlokát.
+
+- De hát mit gondol, hogy tennem kellene! - szólalt meg végre. - Hiszen tudja, hogy a nevelésük terén megtettem mindent, a mit egy apa csak tehet és mind a ketten rosszul sikerültek. Hyppolit legalább csöndes bolond, de Anatole még hozzá vad is. Ez az egy különbség van köztük, - mondotta, s a szokottnál természetellenesebben és mesterkéltebben mosolygott, miközben az ajkai körül támadt ránczokban különösen élesen kidomborodott valami váratlanul nyers és kellemetlen vonás.
+
+- Miért is születnek az olyan embernek gyermekei, mint ön? Ha nem volna az apjuk, most semmiféle szemrehányást se tehetnék önnek, - szólott Pavlovna Anna, s eltűnődve felemelte a szemeit.
+
+- Én az ön hűséges rabszolgája vagyok, s ön előtt nyiltan bevallhatom: a gyermekeim csak terhei az életemnek. Nem mondhatok mást, mint hogy ez rajtam kereszt. De hát mitévő legyek?... - Elhallgatott s egy kézmozdulattal fejezte ki kegyetlen sorsában való megnyugvását. Pavlovna Anna gondolatokba merült.
+
+- Ön még soha se gondolt arra, hogy eltévelyedett fiát, Anatole-t megházasítsa. Azt szokták mondani, - folytatta, - hogy a vénlányoknak rögeszméje a házasítás. Én ugyan még nem érzem magamban ezt a gyöngeséget, de azért van készletben egy kicsikém, a ki nagyon boldogtalanúl él az apjával, a mi kis rokonunk... Bolkonszkája herczegnő. - Vaszilij herczeg nem felelt, bár a felfogásnak és az ítéletnek, a világfiaknál szokásos gyorsaságával, fejének egyetlen biczczentésével elárulta, hogy megfontolás tárgyává tette ezt a közlést.
+
+- De, tudja-e, hogy ez az Anatole nekem évente 40.000 rúbelembe kerül, - mondotta, szemlátomást nem lévén képes szomorú gondolatmenetét feltartóztatni. Elhallgatott. - Mi lesz öt esztendő múlva, ha ez továbbra is így tart? Ime az apaság előnyei. És aztán gazdag ez az ön herczegnője?
+
+- Az apja nagyon gazdag és fukar. Falun lakik. Tudja, az az ösmert Bolkonszkij herczeg, a ki még a megboldogult császár idejében nyugalomba vonult, s a kit általában csak "porosz király"-nak hívtak. Rendkívül okos ember, de kissé nehézkes, teli furcsaságokkal. Szegény kis herczegnő, nagyon boldogtalan. Van egy bátyja, az, a ki nemrég Meinen Lizát nőül vette, s a ki most Kutuzov segédtisztje. Itt lesz ma ő is.
+
+- Hallgasson ide, kedves Anette, - szólott a herczeg, s egyszerre megfogván Pavlovna Anna kezét, valahogyan elkezdte lefelé szorítani. - Üsse nyélbe ezt a dolgot, s én örökre az ön leghűségesebb rabszolgája maradok, örökre (rapszolgája, mint a hogy az én sztarosztám a jelentéseket aláírja: legásztosabb rapszolgája). Jó családból való és gazdag. Ez minden, a mire nekem szükségem van.
+
+És azokkal a szabad, bizalmas és kecses mozdulatokkal, a melyek őt másoktól megkülönböztették, megfogta, megcsókolta és megrázta az udvarhölgy kezét, a levegőbe intett vele és félrepillantva belevetette magát egy karosszékbe.
+
+- Várjon csak, - szólott Pavlovna Anna eltűnődve. - Még ma beszélek Lizával, (a fiatal Bolkonszkij feleségével). És lehet, hogy nyélbe is ütöm a dolgot. Az ön családjában kezdek el beletanulni a vénlányok mesterségébe.
+
+
+
+II.
+
+Lassankint kezdett megtelni Pavlovna Anna fogadó-szobája. Ott volt Pétervár legelőkelőbb világa, csupán jellemre és korra nézve különböző, de a társaság szempontjából, a melyben valamennyien éltek, hasonszőrű emberek; ott volt Vaszilij herczeg leánya, a szépséges Elen, a ki az apjáért jött, hogy vele együtt elmenjen a nagykövet ünnepélyére. Báli ruhában és udvarhölgyeket megillető díszben volt. Ott volt a kis Bolkonszkij herczegné, a kit Pétervár legbájosabb asszonyának ösmertek. Csak a múlt télen ment férjhez, s mostanában áldott állapotára való tekintettel nem járt a nagy világba, de kisebb estélyeken azért megjelent. Ott volt Vaszilij herczeg fia, Hyppolit herczeg Mortemare-al, a kit ő mutatott be a társaságnak, Morieau abbé és még sokan mások is.
+
+- Nem látta, de tán nem is ösmeri még a nénémet? - szólott Pavlovna Anna az érkező vendégekhez és nagy komolyan odavezette őket egy takaros szalagokkal ékes, alacsonytermetű öregasszonyhoz, a ki, a mint a vendégek érkezni kezdtek, legott kibiczegett a szomszéd szobából, bemutatta őket neki, majd szemeit a vendégekről lassan a nénjére emelvén, tovább ment. A vendégek valamennyien végig csinálták a nénike üdvözlésének a szertartását, a kit senki sem ismert, a ki iránt senki sem érdeklődött, s a ki voltaképpen senkinek se kellett. Pavlovna Anna szomorú és ünnepélyes érdeklődéssel figyelte az üdvözléseket, s úgy magában meg volt velük elégedve. A nagynéni ugyanazokkal a kifejezésekkel beszélt minden vendégnek az ő és a maga, nemkülönben Ő Fensége egészségéről, a mely, istennek hála, ma sokkal jobb, mint volt eddig. Mindazok, a kik elébe járúltak, a nélkül, hogy - puszta illedelemből, - valami nagy sietséget árúltak volna el, a teljesített súlyos kötelesség okozta megkönnyebbülés érzésével mentek el az öreg asszony mellől, hogy azután egész este többé feléje sem nézzenek.
+
+A fiatal Bolkonszkája herczegné, egy aranynyal kivarrott bársonyzacskóban kézimunkát is hozott magával. Csinos, alig észrevehetően feketéllő pehelylyel szegélyezett felső ajka valamivel kurtább volt a fogainál, de annál kedvesebb volt, mikor kinyilt, s tán még kedvesebb, mikor széthúzódott és ráborúlt az alsóra. Mint a minden tekintetben elragadó nőknél rendesen lenni szokott, éppen ez a kis fogyatkozása, - felső ajkának kurtasága és félig nyitott szája, - volt az, a mi legfőbb és különleges szépségének látszott. Mindenki örömmel nézte az elevenségtől és egészségtől duzzadó fiatal anyát, a ki oly könnyedén viselte az állapotát. Az öregeknek s a komoran unatkozó fiataloknak is, ha ránéztek, úgy tetszett, hogy a mint egy darabig körülötte vannak és vele beszélgetnek, legott hozzá hasonlókká lesznek. A ki csak beszélt vele, és minden szavánál látta derült mosolyát és csillogó fehér fogait, melyek szűntelenül láthatók voltak, azt hitte magáról, hogy ma különösen szeretetreméltó. És nem volt ott senki, a ki ne ezt hitte volna magáról.
+
+A kis herczegné, kezében a munka-zacskójával, mosolyogva, apró és gyors léptekkel megkerülte az asztalt, s vidáman megigazítván a ruháját, leült a pamlagra, az ezüst szamovár mellé, mintha csak mindaz, a mit cselekedett, neki és mindazoknak, a kik körülötte vannak, mulatság volna.
+
+- A kézimunkámat is elhoztam, - mondotta egyszerre valamennyiüknek, miközben a reticule-jét bontogatta. - Vigyázzon, Anette, ne csináljon rossz tréfákat velem, - fordúlt oda a ház úrnőjéhez. - Azt írta nekem, hogy ma egészen szűkkörű estély lesz önnél. Láthatja, milyen egyszerűen vagyok öltözve.
+
+És széttárta a karjait, hogy csipkékkel díszített, választékos, szürke ruháját megmutassa, mely a keble alatt széles szalaggal volt átkötve.
+
+- Legyen nyugodt, azért valamennyiünk között még mindíg maga lesz a legszebb, - felelt Pavlovna Anna.
+
+- Azt tudja, hogy az uram elhágy engem, - folytatta ugyanolyan hangon egy tábornokhoz fordulva, - s egyenesen megy neki a halálnak. Mondja csak, mire való ez a gyalázatos háború, - szólt oda Vaszilij herczegnek s be se várván a válaszát, odafordúlt a herczeg leányához, a szép Elenhez.
+
+- Milyen bájos egy teremtés ez a kis herczegné! - jegyezte meg Vaszilij herczeg halkan Pavlovna Annának.
+
+Kevéssel a kis herczegné után, kurtára nyírt hajjal, szemüveggel, az akkori divat szerint világos nadrágban, magas ingfodorral és fahéjszínű frakkban egy jól megtermett és köpczös fiatal ember lépett a terembe. Ez a köpczös fiatal ember egy Jekaterina korabeli híres mágnásnak, Bezuchij grófnak, a ki most Moszkvában halálos ágyán feküdt, volt a törvénytelen fia. Még nem volt állása sehol, csak nemrég érkezett vissza külföldről, a hol nevelkedett, s most először volt társaságban. Pavlovna Anna olyan meghajlással üdvözölte őt, a minővel szalonjának a legalsóbb rangfokozathoz tartozó látogatóit szokta. De ennek a legalacsonyabb fokú üdvözlésnek ellenére is, a belépő Pierre láttára valami olyan nyugtalanság és rémület ült ki Pavlovna Anna arczára, a minő akkor szokott az ember arczán megjelenni, ha valami iromba, vagy a helyhez éppenséggel nem illő dolgot lát. Bár Pierre csakugyan nagyobb volt valamivel a szobában levő többi férfiaknál, ez a rémület mégis csak arra az okos és egyúttal félénk, fürkésző és természetes pillantásra vonatkozhatott, a mely őt ebben a szalonban mindenki mástól megkülönböztette.
+
+- Nagyon kedves öntől, monsieur Pierre, hogy eljött egy szegény beteget meglátogatni, - mondotta neki Pavlovna Anna s egy pillantást váltott a nénjével, a kihez őt is odavezette. Pierre pár érthetetlen szót mormogott, majd tovább fürkészett valamit a szemeivel, örömteljesen és vidáman mosolyogva, mint valami bizalmas ismerősét üdvözölte a kis herczegnét és odalépett a nagynénihez. Pavlovna Anna rémülete nem volt alaptalan, mert Pierre a nélkül, hogy a néninek Ő Fensége egészségi állapotáról szóló mondókáját végighallgatta volna, a faképnél hagyta őt. Pavlovna Anna megrémült, s a következő szavakkal állta útját: - Nem ösmeri Morieau abbét? Rendkívül érdekes ember... - tette hozzá.
+
+- Igen, hallottam valamit az örök békére vonatkozó tervéről, s ez igazán rendkívül érdekes, de aligha megvalósítható...
+
+- Azt hiszi? - kérdezte Pavlovna Anna, csak hogy éppen mondjon valamit, s megint visszatérjen háziasszonyi teendőihez, de Pierre ekkorra már egy ujabb illetlenséget követett el. Az imént otthagyta a nagynénit, a nélkül, hogy őt végighallgatta volna, most meg a fecsegésével tartóztatta a ház úrnőjét, a kinek máshova kellett volna mennie. Lehorgasztotta a fejét és hatalmas lábait szétterpesztve, elkezdte Pavlovna Anna előtt kifejteni, hogy miért gondolja, hogy az abbé terve puszta chimaera.
+
+- Majd később beszélünk róla, - mondotta Pavlovna Anna mosolyogva.
+
+Miután a fiatal embert, a kiben oly kevés volt a savoir vivre, a nyakáról lerázta, visszatért háziasszonyi teendőihez s búzgón hallgatózott és nézegetett idestova, mindenkor készen állván arra, hogy segélyt nyujtson azon a ponton, a hol a társalgás fönnakadt. Valamint egy szövőműhely tulajdonosa, miután a munkásait elhelyezte, körüljárja a műhelyt, s ha valahol egy mozdulatlan orsót lát, vagy valami szokatlan, nyikorgó, vagy nagyon is hangos hangot hall, legott odasiet, hogy az orsót megindítsa, vagy megállítsa: úgy Pavlovna Anna is a szalonjában sétálgatván, legott odasietett egy-egy elnémúlt, vagy nagyon is sokat beszélő csoporthoz, s egy-egy szóval vagy egy-egy helycserével megint visszazökkentette a rakonczátlan beszélő-gépet egyenletes és illedelmes menetébe. De még eme gondok közepett is észrevehető volt rajta az a rémület, melyet Pierre támasztott benne. Aggodalmasan nézett rá, a mint odament, hogy hallja, mit beszélnek Mortemare körül, majd meg egy másik csoporthoz csatlakozott, a hol az abbé beszélt. Pierre-re nézve, a ki külföldön nevelkedett, Pavlovna Annának ez az estélye volt az első, a melyet Oroszországban látott. Tudta, hogy itt együtt van Pétervár egész értelmisége, s mint a gyermeknek a játékosboltban, szinte elkápráztak a szemei. Folyton attól tartott, hogy elszalaszt valami okos beszédet, a mit pedig hallhatott volna. A mint az itt egybegyűltek önbizalommal teljes és előkelő arczkifejezését nézte, állandóan valami rendkívüli bölcseséget várt tőlük. Végre odalépett Morieau-hoz. A társalgás érdekesnek látszott előtte, s megállt, csak alkalomra várván, hogy, mint ezt a fiatal emberek szeretik, a maga véleményét is elmondhassa.
+
+
+
+III.
+
+Pavlovna Anna estélye elérte a tetőpontot. Minden oldalról egyenletesen és szünet nélkül peregtek az orsók. A nagynénin kívül, a ki mellett csak egy sovány és kisírt arczú és ebből a fényes társaságból kissé kirívó, éltesebb hölgy ült, az egész társaság három csoportra szakadt. Az egyik, jobbára férfiakból álló csoportnak az abbé volt a központja; a másik, fiatalokból álló csoport Vaszilij herczeg leánya, a szépséges Elen herczegnő, meg a piros-pozsgás és fiatalságához képest nagyon is telt, kedves kis Bolkonszkája herczegné körül verődött össze. A harmadiknak pedig Mortemare és Pavlovna Anna voltak a központjai.
+
+A vicomte kellemes külsejű, szelíd arczú és modorú fiatal ember volt, a ki bár szemlátomást notabilitásnak tartotta magát, de jó nevelésénél fogva szerényen mégis ki engedte magát aknázni ama társaság által, a melyben volt. Pavlovna Anna ma nyilván ő vele kedveskedett a vendégeinek. Mint a jó maitre d'hôtel, a ki, mint valami természetfölöttit tálalja föl azt a darab húst, a melyhez, ha ott a piszkos konyhában látná, hozzá se nyúlna senki: úgy Pavlovna Anna is ezen az estén, mint valami rendkívül finomat tálalta föl a vendégeinek előbb a vicomte-ot, azután az abbét. Mortemare csoportjában legott Enghien herczeg meggyilkoltatásáról kezdtek beszélni. A vicomte elmondta, hogy Enghien herczeg tisztára nagylelkűségének lett az áldozata, s hogy Bonaparte iránta való haragjának egészen különös okai voltak.
+
+- Jaj igen! Mondja el ezt nekünk, vicomte, - mondotta Pavlovna Anna örömmel, s valami à la Louis XV. ízt érzett ki ebből a mondásból: - contez-nous cela, vicomte.
+
+A vicomte, engedelmessége jeléül meghajtotta magát és udvariasan elmosolyodott. Pavlovna Anna egy egész csoportot gyűjtött össze a vicomte körül, s mindenkit odacsődített, hogy elbeszélését meghallgassák.
+
+- A vicomte személyesen ismerte a herczeget, - súgta oda Pavlovna Anna valakinek. - A vicomte csodálatos elbeszélő, - mondotta egy másiknak. - Hogy' kirí belőle mindjárt a jó társaságbeli ember, - figyelmeztetett egy harmadikat, s ezzel a vicomte, mint a zöldséggel meghintett rostbeef a forró tálon, a legelőnyösebb világításban át volt adva a társaságnak.
+
+A vicomte már bele akart kezdeni az elbeszélésébe és finoman elmosolyodott.
+
+- Jőjjön át ide, kedves Elen, - mondotta Pavlovna Anna a szép herczegnőnek, a ki valamivel távolabb ült s egy másik csoportnak volt a központja.
+
+Elen herczegnő elmosolyodott; a tökéletesen szép hölgyeknek ugyanazzal a változhatatlan mosolyával, a melylyel a terembe lépett, fölkelt. Borostyánnal és mohával díszített fehér báli ruhájával halkan suhogva s vállainak a fehérségével, hajának és gyémántjainak a fényével csillogva végigment a férfiak előtte szétváló sorfala közt s anélkül, hogy bárkire is ránézett volna, de valamennyiükre rámosolyogva, és szeretetreméltóan megadván mindenkinek a jogot arra, hogy termetének, telt vállainak, és az akkori divat szerint nagyon is kivágott keblének és hátának a szépségében gyönyörködjék, mintha csak a bál ragyogását vitte volna magával, egyenesen Pavlovna Anna felé tartott. Elen olyan szép volt, hogy nemcsak hogy nem volt benne a kaczérságnak még csak árnyéka se felfedezhető, de sőt ellenkezőleg, minden kétséget kizáró, s nagyon is erőteljesen és meggyőzően ható szépsége mintha bántotta volna. Olyan benyomást tett, mintha szerette, de nem tudta volna szépségének a hatását csökkenteni.
+
+- Micsoda gyönyörű teremtés! - mondotta mindenki, a ki csak látta. A vicomte, mikor Elen odaült elé, s ő rá is rávilágított változatlan mosolyával, vállat vont és lesütötte a szemét, mintha valami rendkívüli érte volna.
+
+- Igazán, szinte aggodalom fog el ilyen közönség előtt, - jelentette ki s mosolyogva lehorgasztotta a fejét.
+
+A herczegné meztelen és telt karjaival rátámaszkodott az asztalkára, és nem találta szükségesnek, hogy bármit is mondjon. Csak mosolygott és várt. Az elbeszélés egész ideje alatt egyenesen ült, és néha, nagy ritkán, hol szép és telt karját nézte, melynek azzal, hogy az asztalra nyomta, egészen elváltozott a formája, hol pedig még sokkalta szebb keblére pislogott, a melyen megigazította a brilliáns-ékszert; néhányszor a ruháján is igazított valamit, s mikor az elbeszélés mélyebb benyomást tett rá, rápillantott Pavlovna Annára s legott ugyanazt a kifejezést öltötte föl, mely az udvarhölgy arczán látható volt, majd ismét derült mosolyában lecsillapodott. Elen után a kis herczegné is átjött a tea-asztaltól.
+
+- Várjon csak, elhozom a kézimunkámat, - szólalt meg. - Hát maga mit csinál? Min tűnődik? - fordult oda Hyppolit herczeghez. - Hozza el a reticule-ömet.
+
+A herczegné, a ki mosolyogva beszélt mindenkivel egyszerre, egy kis szünetet idézett elő, majd ismét leült és vidáman elhelyezkedett.
+
+- No most jól ülök, - mondotta, s kérve a vicomte-ot, hogy kezdje el, munkához látott. Hyppolit herczeg elhozta a reticule-t, hátulról megkerülte őt, s egészen a közelébe húzván egy karosszéket, odaült mellé.
+
+"A kedves Hyppolit" mindenkit meglepett szépséges húgához való hasonlatosságával, de leginkább azzal, hogy e hasonlatosság ellenére is megdöbbentően csúnya volt. Az arczvonásai ugyanazok voltak, mint a húgáéi, de míg ennél káprázatos fénybe burkolt mindent az eleven élet önelégült, életkedvvel teljes, fiatal és változatlan mosolya s a test szokatlan, szinte antik szépsége, addig nála, ellenkezőleg, ugyanazt az arczot, mely önhitt mogorvaságot árult el, ködbe burkolta az idiótaság, a teste meg vézna volt és gyönge. A szemei, az orra, az ajkai, minden, szinte valami határozatlan és unalmas torzképpé tömörültek, a kezei meg a lábai pedig mindíg valami elkényszeredett állásban voltak.
+
+- Remélem, ez nem valami szellem-história? - szólalt meg, mikor odaült a herczegné mellé, és szaporán a szemeihez illesztette a lorgnette-jét, mintha e nélkül az eszköz nélkül még csak beszélni se tudna.
+
+- Éppenséggel nem, - szólt meglepetve a vicomte és vállat vont.
+
+- A dolog ugyanis úgy áll, hogy én a szellem-históriákat nem szenvedhetem - mondotta Hyppolit herczeg olyan hangon, a melyből nyilvánvaló volt, hogy előbb kimondta ezeket a szavakat s csak azután jött rá, hogy mit is jelentenek voltaképpen.
+
+Annak az önhittségnek a következtében, a melylyel beszélt, senki se tudta eldönteni, vajjon nagyon okos vagy nagyon ostoba dolog volt-e az, a mit mondott. Sötétzöld frakk, - mint ő mondta, - a megijedt nimfa csípőjéhez hasonló színű nadrág, harisnya és félczipő volt rajta. A vicomte nagyon kedvesen beszélte el azt az akkoriban szájról-szájra járó adomát, a mely szerint Enghien herczeg titokban járogatott be Párisba, hogy ott egy George nevű színésznővel találkozzék, s ott akadt össze Bonapartéval is, a ki szintén részese volt a híres művésznő kegyeinek. Napoleont, mikor a herczeggel találkozott, véletlenül elfogta az az ájulás, mely gyakorta ismétlődött nála s így teljesen hatalmában volt a herczegnek, a ki azonban nem élt vissza vele, de Bonaparte később éppen ezért a nagylelkűségért boszulta meg magát halállal a herczegen.
+
+Az elbeszélés nagyon kedves és érdekes volt, különösen az a része, mikor a vetélytársak kölcsönösen megismerik egymást, - s a hölgyek egészen izgatottaknak látszottak. - Remek, - suttogta a kis herczegné, s mintegy annak a jeléül, hogy az elbeszélés érdekessége és gyönyörűsége még abban is akadályozza őt, hogy a munkáját folytassa, beleszurkálta a tűit a munkájába. A vicomte méltányolta is ezt a néma elismerést, és hálás mosolylyal folytatta; de ekkor Pavlovna Anna, a ki folyton szemmel tartotta az ő rémes fiatal emberét, észrevette, hogy ez nagyon is nagy tűzzel és túl hangosan vitatkozik az abbéval, és legott segítségül sietett a veszélyes pontra. Pierre-nek csakugyan sikerült a politikai egyensúlyról vitába bocsátkozni az abbéval, és az abbé, a kinek a fiatal ember őszinte lelkesedése szemlátomást fölkeltette az érdeklődését, kifejtette előtte kedvencz eszméjét. Mind a ketten nagyon is élénken és természetesen hallgattak és beszéltek, s éppen ez volt az, a mi Pavlovna Annának nem tetszett.
+
+- Ennek a módja az európai egyensúly és a népjog, - mondotta az abbé. - Csak az kell, hogy egy oly hatalmas állam, mint Oroszország, mely a barbárság hírében áll, teljesen önzetlenül az élére álljon annak a szövetségnek, melynek czélja az európai egyensúly, - s megmenti a világot!
+
+- De hogy' találja meg ön azt az egyensúlyt? - akarta Pierre éppen kérdezni, de ekkor odalépett Pavlovna Anna, és szigorú pillantást vetve Pierre-re, megkérdezte az olasztól, hogy' bírja az itteni éghajlatot. Az olasz arcza egyszerre elváltozott, s valami bántóan mesterkélt és édeskés kifejezést öltött, mely, úgylátszik, nőkkel való társalgás közben mindig meg szokott jelenni rajta. - "Engem annyira elbűvölt annak a - különösen női - társaságnak a szellemessége és műveltsége, a melybe szerencsém volt bejuthatni, hogy még nem volt időm az éghajlatra gondolni," - mondotta. Pavlovna Anna, hogy könnyebben szemmeltarthassa őket, sem az abbét, sem Pierre-t nem bocsátotta el többé, hanem odavezette őket egy nagyobb társasághoz.
+
+Ekkor új alak lépett a fogadó-szobába. Ez az új alak a fiatal Bolkonszkij Andrej herczeg, a kis herczegné ura volt. Bolkonszkij herczeg középtermetű, rendkívül szép fiatal ember volt, arczvonásai határozottak és szárazak. Megjelenésében minden, kezdve bágyadt és unatkozó tekintetétől, csöndes és kimért járásáig, a legélesebb ellentétben állott eleven kis feleségével. Látszott rajta, hogy mindazokat, a kik a szobában együtt voltak, nemcsak hogy ösmerte, de torkig is volt velük, úgyannyira, hogy őket nézni és hallgatni is unalmas volt neki. De, úgy látszott, hogy az összes unalmas arczok közt is, szép kis feleségének az arcza volt neki a legunalmasabb. Szép arczát eltorzító fintorral fordult el tőle. Miután Pavlovna Annának kezet csókolt, összehunyorított szemekkel nézett végig az egész társaságon.
+
+- Ön tehát csakugyan a háborúba készül, herczeg? - szólalt meg Pavlovna Anna.
+
+- Kutuzov tábornoknak úgy tetszett, - felelt Bolkonszkij, - hogy engem vegyen magához segédtisztnek.
+
+- És Liza, a felesége?
+
+- Ő falura megy.
+
+- Hogy' van lelke az ön bájos kis feleségétől megfosztani bennünket?
+
+- Andrej, - szólalt meg a felesége, ugyanazzal a kaczérsággal fordulván az urához, a melyet idegenekkel szemben is használni szokott, - micsoda érdekes históriát mesélt nekünk a vicomte m.-elle Georgeról és Bonaparté-ról!
+
+Andrej herczeg összeránczolta a homlokát és elfordult. Pierre, a ki azóta, hogy Andrej herczeg a szobába lépett, le nem vette róla örömteljes és barátságos tekintetét, odament hozzá és megfogta a kezét. Andrej herczeg, a nélkül, hogy megfordúlt volna, elfintorította az arczát s bosszankodott arra, a ki a kezét megérintette, de Pierre mosolygó arczát megpillantván, egész váratlanul jóságos és kellemes mosolyra derült az ajka.
+
+- No tessék!... Te is itt vagy, a nagy világban! - mondotta Pierre-nek.
+
+- Tudtam, hogy ön is itt lesz, - felelt Pierre. - Eljövök ma önökhöz vacsorára, - tette hozzá halkan, hogy ne zavarja a vicomte-ot, a ki folytatta az elbeszélését. - Lehet?
+
+- Nem, nem lehet, - szólott Andrej herczeg mosolyogva, egy kézszorítással adván tudtára Pierre-nek, hogy ezt nem is kell kérdeznie. Még valamit akart mondani, de ekkor Vaszilij herczeg a leányával együtt fölkelt, mire a két fiatal ember is fölállott, hogy helyet engedjen nekik.
+
+- Ugy-e megbocsát, kedves vicomte, - szólott a herczeg a francziához, a szék alatt gyöngéden meghúzván a kabátja ujját, nehogy fölkeljen. - A nagykövetnek ez a szerencsétlen ünnepe egy nagy élvezettől foszt meg engem, önt pedig félbeszakítja. Roppantul nehezemre esik itthagyni az ön elragadó estélyét, - mondotta Pavlovna Annának.
+
+A leánya, Elen herczegnő a ruháját könnyedén megemelve, ellépkedett a székek között s gyönyörű arczán még derültebben ragyogott a mosoly, Pierre szinte ijedten és elbűvölt szemekkel nézett erre a gyönyörű teremtésre, a mint elhaladt előtte.
+
+- Nagyon szép, - jegyezte meg Andrej herczeg.
+
+- Nagyon, - szólott Pierre.
+
+Vaszilij herczeg, mikor Pierre mellett elment, megfogta a kezét és Pavlovna Annához fordúlt:
+
+- Csiszolja ki nekem ezt a medvét, - mondotta. - Lám, már egy hónapja, hogy nálam van és ma látom először a világban. Pedig a fiatal embernek semmire sincs annyira szüksége, mint okos nők társaságára.
+
+
+
+IV.
+
+Pavlovna Anna elmosolyodott s megígérte, hogy majd foglalkozik Pierre-rel, a kiről tudja, hogy az apja révén rokona Vaszilij herczegnek. Az az éltes hölgy, a ki azelőtt a nagynéni mellett ült, sietve fölkelt és az előszobában utólérte Vaszilij herczeget. Egyszeriben eltűnt az arczáról az addigi mesterkélt érdeklődés. Jóságos, kisírt ábrázata csak nyugtalanságot és rémületet árult el.
+
+- Vajjon mi hírt mondhat nekem, herczeg, az én Boriszomról? - kérdezte, miután az előszobában utólérte őt (a Borisz nevet az o betű különös hangsulyozásával ejtette ki). - Én tovább nem maradhatok Péterváron. Mondja, milyen híreket vihetek az én szegény fiacskámnak?
+
+Annak ellenére, hogy Vaszilij herczeg kelletlenül, sőt udvariatlanul hallgatta az éltes hölgyet, sőt még türelmetlenségének is jelét adta, a hölgy gyöngéden és meghatóan mosolygott rá, s hogy el ne menjen, megfogta a kezét.
+
+- Mi az önnek, egy szót szólni az uralkodónak, s legott áthelyezik a testőrséghez, - mondotta kérő hangon.
+
+- Higyje el, herczegné, hogy én minden lehetőt elkövetek, - felelt Vaszilij herczeg, - de az már bajos dolog, hogy az uralkodót megkérjem; inkább azt tanácsolom, hogy Goliczyn herczeg útján fordúljon Rumjanczovhoz: ez okosabb volna.
+
+Az éltes hölgy Oroszország legelőkelőbb családjából származott és Drubeczkája herczegnő nevét viselte, de szegény volt, régen visszavonult a társaságból és azelőtti összeköttetéseit mind elvesztette. Most azért jött, hogy kijárja azt, hogy egyetlen fiát áthelyezzék a testőrséghez. Csak azért volt meghíva és jött el Pavlovna Anna estélyére is, hogy Vaszilij herczeggel találkozhassék s a vicomte elbeszélését is csak azért hallgatta végig. Vaszilij herczeg szavaitól megrémült, valamikor szép arcza elkeseredést árult el, de ez csak egy perczig tartott. Csakhamar újra elmosolyodott és még erősebben megfogta Vaszilij herczeg kezét.
+
+- Hallgasson ide, herczeg, - mondotta, - én soha se kértem s nem is fogok kérni öntől semmit, és soha sem emlékeztettem még önt édes apámmal való barátságára. De most, az Istenre kérem, tegye meg ezt a fiamért, s én mindig jótevőmként fogom önt tisztelni, - tette hozzá szaporán. - Nem, ne haragudjék, hanem ígérje meg ezt nekem. Goliczynt már kértem, elutasított. Legyen megint az a jóságos ember, a ki annakelőtte volt, - tette hozzá, s bár könnyek csillogtak a szemében, megpróbált mosolyogni.
+
+- Papa, elkésünk, - szólalt meg az ajtóból Elen herczegnő, miközben antik szépségű vállain megfordította gyönyörű fejét.
+
+De a világban való befolyás olyan tőke, a melyet ne hogy elfogyjon, kímélni kell. Ezt Vaszilij herczeg is tudta, s elgondolván, hogy ha mindazokért közbevetné magát, a kik a pártfogását kérik, csakhamar lehetetlenné válnék a maga számára bármit is kérnie, nagyon ritkán használta a befolyását. De Drubeczkája herczegnő ügyében, most, hogy újra hozzáfordult, valami lelkiösmeret-furdalás félét érzett. A herczegnő az igazságra emlékeztette őt: pályáján az első lépésekért az ő apjának volt a lekötelezettje. Ezenkívül a modorából is látta rajta, hogy ő egyike azoknak a nőknek, és különösen anyáknak, a kik ha valamit a fejükbe vettek, mindaddig nem tágítanak, míg kívánságaikat nem teljesítik, s ellenkező esetben képesek rá, hogy nap-nap után, minden perczben betolakodnak, sőt még jeleneteket is csinálnak. Ez az utóbbi gondolat megingatta őt.
+
+- Kedves Mihajlovna Anna, - mondotta szokott bizalmaskodó, de egyúttal közönyös hangján, - nekem azt, a mit ön kér tőlem, szinte lehetetlen megtennem, de hogy megmutassam, mennyire szeretem önt és milyen nagyra becsülöm boldogult édes apjának az emlékét, még a lehetetlent is meg fogom tenni: az ön fiát át fogják helyezni a testőrséghez, itt a kezem rá. Nos, meg van velem elégedve?
+
+- Oh én kedves jótevőm! Nem is vártam öntől egyebet, tudtam, hogy ön milyen jó. - A herczeg távozni akart.
+
+- Várjon még, csak két szót. De ha már áthelyezik a testőrséghez... - itt zavarba jött. - Ön jól van Kutuzov Ilarionovics Mihaillal, ajánlja neki Boriszt segédtisztnek. Akkor legalább nyugodt volnék, s akkor...
+
+Vaszilij herczeg elmosolyodott. - Ezt nem igérem. Fogalma nincs, hogy mennyire ostromolják Kutuzovot azóta, hogy főparancsnokká kinevezték. Ő maga úgy nyilatkozott előttem, hogy a moszkvai úriasszonyok úgy látszik valamennyien összebeszéltek, hogy a gyermekeiket mind átengedik neki segédtiszteknek.
+
+- Nem, ígérje meg, addig nem eresztem el, édes lelkem, jóltevőm...
+
+- Papa, - ismételte a szép herczegnő ugyanolyan hangon, - elkésünk.
+
+- Nos hát, a viszontlátásra, Isten vele. Hiszen látja...
+
+- Tehát holnap szól az uralkodónak?
+
+- Föltétlenül, de hogy Kutuzovnak is szólok-e, azt nem ígérem.
+
+- Ugyan, ígérje meg Basile, - szólt utána Mihajlovna Anna, azzal a kaczér mosolylyal, mely valamikor alkalmasint sajátja volt, de most éppenséggel nem illett kiaszott ábrázatához. Szemlátomást megfeledkezett az éveiről és puszta szokásból szabadjára engedte összes egykori asszonyi képességeit. De alig hogy a herczeg kiment, újra megjelent az arczán az a mesterkélt és hideg kifejezés, mely annakelőtte ott ült rajta. Visszatért ahhoz a társasághoz, a melyben a vicomte folytatta az elbeszélését, s megint úgy tett, mintha odafigyelne, pedig csak a távozás idejét leste, mert hiszen a dolgát elvégezte.
+
+- De mit szól ehhez az utolsó koronázási komédiához ott Milanoban? - kérdezte Pavlovna Anna. - És ime, egy még újabb komédia: Genua és Lucca népe kifejezi az óhajtását Buonaparte úr előtt, Buonaparte úr pedig ott ül a trónuson és teljesíti a nép kívánságait. Oh! Ez pompás valami! Na, ettől az ember akár meg is bolondulhat. Mintha csak az egész világ elvesztette volna a fejét.
+
+Andrej herczeg elmosolyodott és egyenesen belenézett Pavlovna Anna arczába.
+
+- Az Isten koronát adott nekem; jaj annak, a ki hozzá mer nyúlni, - mondotta (ezek Buonaparte szavai voltak, melyeket akkor mondott, mikor a koronát a fejére tették.) - Azt mondják rendkívül szép volt, mikor ezeket a szavakat mondta, - tette hozzá, s még egyszer ismételte ezeket a szavakat olaszul: - "Dio me la dona, guai a qui la tocca".
+
+- Remélem, - folytatta Pavlovna Anna, - hogy ez volt az a csepp, a melytől a pohár kicsordul. Az uralkodók nem tűrhetik tovább ezt az embert, a ki mindenkit megfenyeget.
+
+- Az uralkodók! Nem beszélek Oroszországról, - mondotta a vicomte udvariasan és váratlanul. - Az uralkodók! De vajjon mit tettek XVIII. Lajosért, a királynéért, Jelizavetáért? Semmit, - folytatta nekihevülve. - És higyjék meg nekem, hogy el fogják venni büntetésüket azért, hogy a Bourbonok ügyét cserben hagyták. Az uralkodók! Követeket küldenek majd, hogy a trónbitorlót üdvözöljék.
+
+S megvetően felsóhajtva, megint megváltoztatta a helyzetét. Hyppolit herczeg, a ki lorgnette-jével felé fordúlt, s elkérvén tőle egyik tűjét, elkezdte vele az asztalra rajzolni a Condé-k czímerét. Olyan fontoskodó arczczal magyarázgatta neki ezt a czímert, mintha csak a herczegné fölkérte volna rá.
+
+A herczegné mosolyogva hallgatta.
+
+- Ha Bonaparte még egy évig a franczia trónon marad, - folytatta a vicomte a megkezdett beszélgetést, egy olyan embernek az ábrázatával, a ki nem hallgat a többiekre, hanem ebben a dologban, melyet mindenki másnál jobban ismer, csak a maga gondolatmenetét követi, - akkor nagyon is messzire találnak menni a dolgok. A fondorkodások, az erőszakoskodások, a számkivetések és a kivégzések örök időkre megsemmisítik a franczia társaságot, - értem a jó társaságot, - és akkor...
+
+Vállat vont s a kezeivel hadonászott. Pierre, a kit ez a beszélgetés érdekelt, akart valamit mondani, de Pavlovna Anna, a ki ott őrködött felette, közbevágott:
+
+- Sándor czár, - mondotta azzal a szomorúsággal, a melylyel a császári családra vonatkozó nyilatkozatait mindig kísérni szokta, - kijelentette, hogy ő teljesen a francziákra bízza kormányformájuknak a megválasztását. S én azt hiszem, semmi kétség az iránt, hogy a bitorló alól felszabadulva, az egész nemzet törvényes királya karjaiba veti magát, - mondotta Pavlovna Anna, iparkodván az emigránssal és a royalistával szemben szeretetreméltó lenni.
+
+- Ez még kétséges, - szólott Andrej herczeg. - A vicomte úr joggal mondja, hogy a dolgok már nagyon is messzire jutottak. Én azt hiszem, hogy nehéz lesz visszatérni a régihez.
+
+- A mennyire én hallottam, - szólt bele ismét Pierre elpirulva, - már csaknem az egész nemesség Bonaparte pártjára állott.
+
+- Ezt a bonapartisták mondják, - szólott a vicomte a nélkül, hogy Pierre-re nézett volna. - Mostanában nagyon bajos ám Francziaország közvéleményét megösmerni.
+
+- Ezt Buonaparte mondotta, - jegyezte meg Andrej herczeg gúnyosan. (Nyilvánvaló volt, hogy a vicomte nem tetszett neki, s hogy bárha nem nézett is rá, ő ellene irányozta a szavait.)
+
+- "Én megmutattam nekik a dicsőség útját; nem kellett nekik, - mondotta rövid hallgatás után, Napoleon szavait ismételvén: - megnyitottam előttük a termeimet; tömegesen özönlöttek..." Nem tudom, mennyiben volt joga így beszélni.
+
+- Semennyiben! - felelt a vicomte. - A herczeg meggyilkoltatása után még a legelfajultabb emberek is megszűntek hőst látni benne. Ha hős volt is egyes emberek szemében, - szólott a vicomte Pavlovna Annához fordúlva, - a herczeg megöletése után egy vértanúval több lett az égben és egy hőssel kevesebb a földön.
+
+Pavlovna Annának és másoknak még arra se volt idejük, hogy egy mosolylyal jutalmazzák a vicomtenak ezeket a szavait, mikor Pierre megint beleszólt a beszélgetésbe és Pavlovna Anna, bár megérezte, hogy valami illetlenséget fog mondani, már nem tudta őt ebben megakadályozni.
+
+- Enghien herczeg kivégeztetése, - mondotta monsieur Pierre, - állami szükségesség volt, s én határozottan lelki nagyságot látok abban, hogy Napoleon nem félt ezért a cselekedetért egymaga elvállalni a felelőséget.
+
+- Istenem! Oh Istenem! - szólott Pavlovna Anna rémült suttogással.
+
+- Ön helyesli a gyilkosságot?... hogyan, monsieur Pierre, ön a gyilkosságban lelki nagyságot lát! - mondotta a kis herczegné mosolyogva és közelebb húzta a kézimunkáját.
+
+- Áá! Óoh! - méltatlankodtak mindenfelé.
+
+- Pompás! - szólott Hyppolit herczeg angolul, s a tenyerével elkezdte csapdosni a térdét. A vicomte csak vállat vont.
+
+Pierre a szemüvege fölött diadalmasan nézett végig a hallgatóin.
+
+- Én azért beszélek így, - folytatta elszántan, - mert a Bourbonok megszöktek a forradalom elől és átengedték a népet az anarchiának; s egyedül Napoleon volt az, a ki meg tudta érteni és le tudta győzni a forradalmat, s azért a közjó érdekében nem állhatott meg egyetlen ember élete előtt.
+
+- Nem volna kedve átmenni ahhoz a másik asztalhoz? - szólt rá Pavlovna Anna. De Pierre, a nélkül, hogy felelt volna, folytatta a mondókáját.
+
+- Nem, - mondotta mind jobban nekihevülve: - Napoleon nagy, mert a forradalom fölé tudott emelkedni, elnyomta a visszaélést, s fönntartott mindent, a mi jó - a polgárok egyenlőségét, a szó és a sajtó szabadságát, s csakis ezért szerezte meg magának a hatalmat.
+
+- Igen, ha hatalomra jutván, azt nem gyilkolásra használta volna föl, hanem átadta volna a törvényes királynak, - mondotta a vicomte, - akkor én is nagy embernek ismerném el őt.
+
+- Ezt nem tehette volna meg. A nép csak azért adta az ő kezébe a hatalmat, hogy ő viszont megszabadítsa a népet a Bourbonoktól, és mert nagy embert látott benne. A forradalom nagy dolog volt ám, - folytatta monsieur Pierre, ezzel az elszánt és kihívó vezérgondolattal elárulván nagy fiatalságát és azt a vágyát, hogy minél teljesebben kimondjon mindent.
+
+- A forradalom és a királygyilkosság nagy dolog?... Ezek után... De nem akarna átmenni a másik asztalhoz? - ismételte Pavlovna Anna.
+
+- Rousseau "társadalmi szerződése" - mondotta a vicomte szelíd mosolylyal.
+
+- Én nem beszélek a királygyilkosságról. Én az eszméről beszélek.
+
+- Igen, a rablás, az öldöklés és a királygyilkosság eszméjéről, - szólt közbe ismét egy gúnyos hang.
+
+- Ezek természetesen szélsőségek voltak, de nem is ezekben van az egésznek a jelentősége; a dolog jelentősége az emberi jogokban, az előítéletek alól való fölszabadulásban, s a polgárok egyenlőségében van, és mindezeket az eszméket Napoleon teljes erejükben fönntartotta.
+
+- Szabadság és egyenlőség, - szólott a vicomte megvetően, mintha csak rászánta volna magát, hogy végre a legkomolyabban bebizonyítja ez ifjoncz beszédének teljes ostobaságát, - csupa nagyhangú szó, mely már rég kompromittálva van. Ki ne szeretné a szabadságot és az egyenlőséget? Már a mi Üdvözítőnk is a szabadságot és az egyenlőséget hirdette. De vajjon a forradalom után boldogabbak lettek az emberek? Ellenkezőleg. Mi akartuk a szabadságot, de Bonaparte megsemmisítette.
+
+Andrej herczeg mosolyogva nézett hol Pierre-re, hol a vicomtera, hol pedig a ház úrnőjére. Pierre első kirohanásának az első pillanatában Pavlovna Anna, a világban való járatossága ellenére is, elszörnyűködött; de mikor látta, hogy a vicomte Pierre istenkáromló szavaira se jött ki a sodrából, s mikor meggyőződött róla, hogy ezeket a szavakat elfojtani már amúgy is lehetetlen, összeszedte magát, és a vicomtehoz csatlakozván, megrohanta a szónokot.
+
+- De kedves monsieur Pierre, - mondotta Pavlovna Anna, - hogy' magyarázza ön azt a nagy embert, a ki minden vád és minden tárgyalás nélkül képes volt egy herczeget, vagy egyszerűen egy ártatlan embert kivégeztetni?
+
+- Én meg azt kérdem, - szólott a vicomte, - hogy' magyarázza monsieur, Brumaire 18-ikát? Hát ez tán' nem volt árulás? Ez gazság volt, mely éppenséggel nem hasonlít egy nagy ember eljárásához.
+
+- Hát az afrikai foglyok, a kiket felkonczoltatott? - jegyezte meg a kis herczegné, - ez rettenetes! - S vállat vont.
+
+- Parvenu, akármit mondjanak is, - tódította Hyppolit herczeg.
+
+Monsieur Pierre nem tudta kinek feleljen, végignézett mindannyiukon és elmosolyodott. Az ő mosolya nem volt olyan, mint másoké, mely összeolvad a komolysággal, ő nála, ellenkezőleg, mikor a mosoly megjelent, egyszerre, egy pillanat alatt eltűnt arczának a komolysága, sőt valamelyes mogorvasága is, és egy egészen más, gyerekes, jóságos, sőt ostoba és mintegy bocsánatot kérő arcz váltotta föl a helyét.
+
+A vicomte előtt, a ki most látta őt először, tisztán állott, hogy ez a jakobinus korántsem olyan félelmes, mint a minők a szavai. Mindannyian elhallgattak.
+
+- Hogy' akarják, hogy mindenkinek egyszerre feleljen? - szólalt meg Andrej herczeg. - Azután meg különbséget kell tenni az államférfiú, a magánember, a hadvezér és a császár cselekedetei közt. Nekem legalább úgy tetszik.
+
+- Igen, igen, természetesen, - kapott rajta Pierre, megörülvén a váratlan támogatásnak.
+
+- Azt lehetetlen be nem ösmerni, - folytatta Andrej herczeg, - Napoleon, mint ember nagy az arcolei hidon, a jaffai kórházban, a hol kezet szorít a pestis-betegekkel, - de... de vannak más cselekedetei, a melyeket bizony bajos igazolni.
+
+Andrej herczeg, a ki nyilván enyhíteni akarta Pierre szavainak a kellemetlen hatását, fölkelt, hogy távozzék, s intett a feleségének is.
+
+- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
+
+Egyszerre Hyppolit herczeg fölkelt, s egy kézintéssel valamennyiüket fölkérvén, hogy maradjanak és üljenek le, így szólott:
+
+- Ma egy pompás moszkvai adomát hallottam; önöknek is kedveskednem kell vele. Bocsásson meg vicomte, de oroszul fogom az adomát elmondani, mert különben minden sava-borsa kárbavész. - És Hyppolit herczeg elkezdett beszélni oroszul, de olyan kiejtéssel, a minővel azok a francziák beszélnek, a kik egy évet töltöttek Oroszországban. Hyppolit herczeg olyan szívósan követelte az elbeszéléséhez a jelenvoltak figyelmét, hogy valamennyien megállottak.
+
+- Van Moszkvában egy úrnő, egy előkelő dáma. És ez a dáma nagyon fösvény. Szüksége volt a kocsija mögé két inasra. Még pedig szép, szálas inasra. Már olyan volt az ízlése. S volt neki egy szobaleánya, a ki szintén szép, nyúlánk leány volt. Azt mondotta...
+
+Hyppolit herczeg itt elgondolkozott és szemlátomást valamin törte a fejét.
+
+- Azt mondotta... igen azt mondotta: "leányzó, (már mint a szobaleány) ölts libériát, és jőjj velem, a kocsim után, látogatásokat fogunk tenni".
+
+Ekkor Hyppolit herczeg nagyot szusszant és sokkal előbb elkaczagta magát, mint a hallgatói, a mi nagyon kedvezőtlen benyomást keltett, az ő hátrányára. De azért néhányan, köztük az éltes hölgy és Pavlovna Anna is, elmosolyodtak.
+
+- El is ment. Hirtelen nagy szél támadt. A leány elvesztette a kalapját, s hosszú haja szétbomlott...
+
+Itt már nem tudta magát tovább tartóztatni, és szakgatott kaczagásra fakadt, miközben így szólt:
+
+- És az egész világ megtudta...
+
+Ezzel az adoma véget ért. Bár teljességgel érthetetlen volt, hogy miért mesélte ezt el, s hogy miért kellett ezt föltétlenül oroszul elmondania, de azért Pavlovna Anna és mások is teljes mértékben méltányolták Hyppolit herczeg nagyvilági szeretetreméltóságát, a melylyel monsieur Pierre oly kevéssé szeretetreméltó kirohanását olyan kellemesen fejezte be. Az adoma után a társalgás a legutóbbi és a legközelebbi bálra, a szinházra és arra vonatkozó apró és jelentéktelen eszmecserékre foszlott szét, vajjon kik, hol és mikor fogják egymást ismét viszontlátni.
+
+
+
+V.
+
+A vendégek köszönetet mondva Pavlovna Annának ezért az elragadó estéért, oszladozni kezdtek.
+
+Pierre nagyon faragatlanul viselkedett. Kövér, a szokottnál jóval magasabb termetű, széles vállú s nagy, vörös kezű ember lévén, mint mondani szokás, nem tudta, hogy' kell egy szalonba belépni, és még kevésbbé tudott belőle távozni, vagyis távozása előtt valami nagyon kellemeset mondani. Ezenkívül szórakozott is volt. Mikor fölkelt, a kalapja helyett egy tollbokrétával díszített, háromszögletes tábornoki kalapot kapott föl, s a forgóját simogatva mindaddig szorongatta, míg a tábornok vissza nem kérte tőle. De minden szórakozottságáért s a mozgásban és a beszédben való ügyefogyottságért kárpótolt arczának jólelkű, egyszerű és szerény kifejezése. Pavlovna Anna odafordúlt hozzá és keresztényi szelídséggel tudtára adván, hogy iménti kirohanását megbocsátotta, bólintott felé és így szólt:
+
+- Remélem, hogy még látom, de azt is remélem, hogy meg fogja változtatni a nézeteit, kedves monsieur Pierre, - mondotta.
+
+Mikor ezt megmondta neki, ő semmit se felelt, csak meghajtotta magát, s mindannyiuknak még egyszer megmutatta a mosolyát, mely semmit se mondott, ha csak ezt nem: "Nézetek ide, nézetek oda, de hiszen láthatják, milyen pompás és jó fiú vagyok". S Pavlovna Annával egyetemben valamennyien önkéntelenül érezték, hogy így is van.
+
+Andrej herczeg kiment az előszobába és odatartván a vállait az inasnak, a ki rádobta a köpenyét, egykedvűen hallgatta a feleségének Hyppolit herczeggel való fecsegését, a ki szintén kijött az előszobába. Hyppolit herczeg közvetlenül ott állott az áldott állapotban lévő, csinos herczegné mellett, s lorgnette-jén keresztül makacsúl rászögezte a szemeit.
+
+- Menjen be, Anette, megfázik, - szólott a kis herczegné, Pavlovna Annától búcsúzkodván. - Tehát rendben van, - tette hozzá halkan.
+
+Pavlovna Anna már módját ejtette, hogy Lizával beszéljen arról a házasságról, a melyet Anatole és a kis herczegné sógornője közt tervezett.
+
+- Teljesen megbízom önben, kedves barátnőm, - mondotta Pavlovna Anna szintén halkan, - ön majd ír neki és közli velem is, hogy az apja hogy gondolkozik a dologról. A viszontlátásra, - s ezzel bement az előszobából.
+
+Hyppolit herczeg odament a kis herczegnéhez, s egészen közel odahajtván hozzá a fejét, suttogva elkezdett valamit mondani neki.
+
+Két inas állt ott, az egyik a herczegnéé, a másik az övé, s nagykendővel és felöltővel a kezében, várta, mikor fejezik be a mondókájukat, s olyan ábrázattal hallgatta a franczia beszédet, melyhez nem is konyított, mintha mindent, a mit csak mondtak, megértett volna, csak nem akarná ezt elárúlni. A herczegné, mint mindig, mosolyogva beszélt és nevetve hallgatott.
+
+- Nagyon örülök, hogy nem mentem el a nagykövethez, - szólott Hyppolit herczeg, - tiszta unalom... Gyönyörű este volt, nemde, gyönyörű volt?
+
+- Azt mondják, hogy az a bál nagyon szép lesz, - felelt a herczegné, elfintorítva pelyhesszélű ajakát. - A társaság szépei mind ott lesznek.
+
+- Nem mind, mert ön nem lesz ott; nem mind, - jegyezte meg Hyppolit herczeg örömteljesen mosolyogva s elvette az inastól a nagykendőt, sőt még félre is tolván őt, elkezdte fölsegíteni a herczegnőre. Vajjon ügyetlenségből-e vagy szándékosan (ezt senki se láthatta), de mikor a nagykendő már a helyén volt, még sokáig nem vette le a kezét, s szinte átölelte a fiatal hölgyet.
+
+A herczegné kecsesen, s folyton mosolyogva félrehúzódott, elfordúlt és az urára nézett. Andrej herczegnek be voltak hunyva a szemei. Olyan álmosnak és kimerűltnek látszott.
+
+- Készen van? - kérdezte a feleségétől s egy pillantást vetett rá.
+
+Hyppolit herczeg sietve fölvette a redingote-ját, mely a legújabb divat szerint a sarkáig ért, s belegabalyodván kifutott a feljáróra a herczegné után, a kit az inas fölsegített a kocsira.
+
+- Herczegné, a viszontlátásra, - kiáltott rá, miközben a nyelve is épp úgy megbicsaklott, mint a lábai.
+
+A herczegné a ruháját összekapva beült a hintó homályába; az ura meg eligazította a kardját; Hyppolit herczeg pedig szolgálatkészség ürügye alatt még mindig ott lábatlankodott körülöttük.
+
+- Bocsásson meg, uram, - fordult oda Andrej herczeg szárazon és barátságtalanúl Hyppolit herczeghez, a ki az útjában állott.
+
+- Pierre, várlak, - szólott ugyancsak Andrej herczeg hangja szelíden és lágyan.
+
+A csatlós megindúlt s a hintó kerekei dübörögve robogtak tova. Hyppolit herczeg szakgatott mosolylyal állt a följárón és várta a vicomte-ot, a kinek megigérte volt, hogy hazaviszi.
+
+- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
+
+- Nos, drágám, az ön kis herczegnéje igazán nagyon kedves! - mondotta a vicomte, mikor Hyppolittal beült a hintóba. - Nagyon kedves, - megcsókolta az ujjai hegyét, - és tökéletes franczia asszonyka.
+
+Hyppolit szuszogva elmosolyodott.
+
+- De tudja-e, hogy ön, ártatlan külseje ellenére is, rettenetes ember, - folytatta a vicomte. - Sajnálom a férjet, ezt a tisztecskét, a ki valósággal az uralkodó herczeget játszsza.
+
+Hyppolit megint elszusszantotta magát és nevetve így szólt:
+
+- S ön még azt mondta, hogy az orosz hölgyek rosszabbak a francziáknál? Csak bánni kell velük tudni.
+
+Pierre, a ki előre ment volt, mint aféle bennfentes ember bement Andrej herczeg dolgozószobájába, s szokása szerint legott ledőlt a pamlagra, levette a polczról az első könyvet, mely a kezébe akadt (Caesar emlékiratait), s nekikönyökölve, a kellő közepén elkezdte olvasni.
+
+- Mit csináltál m-me Shererrel? Még utóbb komolyan belebetegszik, - mondotta Andrej herczeg, a mint a szobába lépett és kis fehér kezeit dörzsölgette.
+
+Pierre egész testével egyet fordúlt, úgy, hogy megrecscsent alatta a pamlag, élénk arczát Andrej herczeg felé fordította, elmosolyodott és legyintett a kezével. - Nem, ez az abbé nagyon érdekes ember, de nem ért a dologhoz... Szerintem az örök béke igen is lehetséges, de... nem is tudom, hogy' mondjam... de nem a politikai egyensúly útján...
+
+Andrej herczeget az ilyen elvont elmélkedések nyilván nem érdekelték.
+
+- Nem lehet ám, mon cher, mindenütt mindazt kimondani, a mit az ember gondol. Nos, tehát elszántad már magadat valamire? Lovas-testőr leszel-e vagy diplomata? - kérdezte Andrej herczeg pillanatnyi hallgatás után.
+
+Pierre felült a pamlagon s maga alá szedte a lábát.
+
+- Képzelje csak, még mindig nem tudom. Sem ez, sem az nincs inyemre.
+
+- De valamire csak el kell szánnod magadat? Az apád vár.
+
+Pierre-t tíz éves korában egy abbé-nevelő társaságában külföldre küldték, s ott volt húsz esztendős koráig. Mikor visszatért Moszkvába, az apja az abbét elbocsátotta és így szólt a fiatal emberhez: - Most pedig menj el Pétervárra, nézz körül és válassz. Én beleegyezem mindenbe. Ime egy levél Vaszilij herczeghez, és ime, itt van pénz is. Írj mindenről, mindenben kész vagyok segítségedre lenni. - Pierre immár három hónap óta válogatott a pályák között és nem csinált semmit. Erről a válogatásról beszélt neki most Andrej herczeg. Pierre megdörzsölte a homlokát.
+
+- De alkalmasint szabadkőmüves, - mondotta, az abbét értve alatta, a kivel az estélyen találkozott.
+
+- Eh, badar beszéd, - vágott közbe ismét Andrej herczeg, - térjünk inkább a dologra. Voltál már a lovas testőrségnél?
+
+- Nem, nem voltam, de lám, mi jutott eszembe, már rég akartam mondani. Most háborút viselünk Napoleon ellen. Ha ez a háború a szabadságért folyna, azt érteném, s én lennék az első, a ki katonai szolgálatba lépnék; de segítségére lenni Angliának és Ausztriának a világ legnagyobb embere ellen... ez nem szép.
+
+Andrej herczeg csak a vállát vonogatta Pierre gyerekes beszédére. Úgy tett, mintha ekkora badarságra nem is lehetne felelni; és csakugyan, erre a naiv kérdésre bajos is lett volna mást felelni, mint a mit Andrej herczeg felelt. - Ha az emberek mindig csak a maguk meggyőződéséért háborúskodnának, akkor nem volna háború, - mondotta.
+
+- Lám, ez volna aztán a pompás, - szólott Pierre.
+
+Andrej herczeg elmosolyodott. - Az nagyon meglehet, hogy ez pompás volna, de nem lesz meg soha.
+
+- De hát ön miért megy akkor a háborúba? - kérdezte Pierre.
+
+- Miért? Magam se tudom. Mert kell. Azonkívül, megyek, mert... - Itt megakadt. - Megyek, mert ez az élet, a melyet itt élek, nem nekem való.
+
+
+
+VI.
+
+A szomszéd szobából női ruha suhogása hallatszott. Andrej herczeg mintegy fölócsudván, összerezzent s az arcza ugyanolyan kifejezést öltött, mint Pavlovna Anna szalonjában. Pierre leeresztette a lábait a pamlagról. Belépett a herczegné. Már más, otthoni, de épp oly választékos és friss ruha volt rajta. Andrej herczeg fölkelt, és előzékenyen széket tolt elé.
+
+- Sokszor elgondolom, mért van az, - szólalt meg, szokása szerint francziául, miközben gondosan elhelyezkedett a karosszékben, - mért van az, hogy Anette nem ment férjhez? Uraim, milyen ostobák is maguk mind, hogy nem vették őt feleségül. Már megbocsássanak, de önök semmit sem értenek az asszonyokhoz. Milyen kötekedő ember maga, monsieur Pierre.
+
+- Az urával is folyton csak kötekedem; nem értem, mért akar háborúba menni, - szólott Pierre s minden tartózkodás nélkül (mely pedig fiatal embereknek hölgyekkel való érintkezésében olyan gyakori) fordúlt a herczegnéhez.
+
+A herczegné összerezzent. Pierre szavai nyilván az elevenére tapintottak.
+
+- Oh, hiszen én is csak ugyanazt mondom! - szólott. - Nem értem, határozottan nem értem, hogy' nem tudnak meglenni a férfiak háború nélkül? Mért van az, hogy mi, asszonyok, semmit sem akarunk, nekünk semmi se kell? De ime, ítéljen ön maga. Én mindig mondom neki: ő itt segédtisztje a nagybácsinak, a lehető legfényesebb állása van. Olyan jól ösmeri, olyan nagyra becsüli mindenki. A napokban Apraxinéknál hallom, a mint egy hölgy kérdezi: - Ez az az ösmert Andrej herczeg? - Becsületszavamra! - Elmosolyodott. - Minden ajtó tárva van előtte. Nagyon könnyen szárnysegéddé is lehetne. A mint bizonyára tudja, az uralkodó is kegyes volt iránta. Éppen Anette-el is beszéltünk róla, milyen könnyű volna ezt eligazítani. Mit szól hozzá?
+
+Pierre rápillantott Andrej herczegre, s látván, hogy ez a beszélgetés nincs inyére, semmit se felelt.
+
+- Mikor megy? - kérdezte.
+
+- Oh, ne is beszéljen erről az utazásról. Ne is beszéljen róla. Hallani sem akarok felőle, - szólalt meg a herczegné épp olyan szeszélyesen enyelgő hangon, a minővel a szalonban Hyppolit herczeggel beszélt s a mely annyira nem illett ahhoz a családi körhöz, a melynek Pierre is úgyszólván egyik tagja volt. - Ma, mikor úgy elgondoltam, hogy mindezeket a kedves összeköttetéseket meg kell szakítanom. - Aztán meg, hiszen tudod, Andrej?... - Jelentőségteljes pillantást vetett az urára. - Félek! Félek! - suttogta, s megborzongott a háta. Az ura olyan pillantással nézett rá, mintha csodálkozva vette volna észre, hogy ő rajta és Pierren kívül még valaki van a szobában; és hideg udvariassággal kérdőleg fordúlt a feleségéhez:
+
+- Mitől félsz, Liza? Én nem értelek, - mondotta.
+
+- Lám, milyen önzők a férfiak, mind, egytől-egyig önzők! Holmi szeszélyből itt hagy engem, s zár alá tesz valahol falún, egyedül.
+
+- Az apáddal és a hugoddal, ne feledd, - szólott Andrej herczeg halkan.
+
+- Az mindegy, de azért egyedül, a barátaim nélkül... És még azt akarja, hogy ne féljek.
+
+A hangja immár duzzogóvá vált, az ajka fölhúzódott, s valami mogorva, állatias, mókus-kifejezést kölcsönzött az arczának. Elhallgatott, mert nem tartotta illendőnek, hogy Pierre jelenlétében az állapotáról beszéljen, pedig hát voltaképpen csakis erről volt szó.
+
+- De azért mégsem értem, mitől félsz, - szólott Andrej herczeg vontatottan, s le nem vette a szemét a feleségéről. A herczegné elpirult és kétségbeesetten legyintett a kezével.
+
+- Nem, Andrej, én csak azt mondom, hogy te annyira, de annyira megváltoztál...
+
+- Az orvosod azt parancsolta, hogy korábban feküdjél le, - mondotta Andrej herczeg. - Tán elmennél aludni.
+
+A herczegné nem szólt semmit, s kurta és pelyhesszélű ajka egyszerre megrezzent; Andrej herczeg fölkelt és vállat vonva elkezdett a szobában föl és alá járni.
+
+Pierre a szemüvege fölött álmélkodva és naivul nézett hol ő rá, hol a herczegnére, s elkezdett fészkelődni, mintha ő is föl akarna kelni, de megint meggondolta magát.
+
+- Bánom is én, hogy monsieur Pierre is itt van, - szólalt meg egyszerre a kis herczegné és csinos arcza hirtelen pityergő kifejezést öltött. - Már rég meg akartam tőled kérdezni, Andrej: mért változtál te meg annyira irántam? Mit vétettem én neked? Te bevonulsz a hadsereghez és nem esik meg a szíved rajtam. Miért?
+
+- Liza! - Andrej herczeg csak ennyit mondott, de ebben az egy szóban kérés is volt, meg fenyegetés is, de különösen, mélységes meggyőződés az iránt, hogy a herczegné máris megbánta azt, a mit az imént mondott; de a herczegné szaporán folytatta: - Te úgy bánsz velem, mintha beteg vagy kis gyerek volnék. Látok én mindent. Vajjon félesztendővel ezelőtt, akkor is ilyen voltál?
+
+- Liza, kérlek, hadd el, - szólott Andrej herczeg még nyomatékosabban.
+
+Pierre, a kit ez a beszélgetés mind jobban és jobban fölizgatott, fölkelt és odament a herczegnéhez. Úgy látszott, mintha nem tudná elviselni a könyeket és maga is kész volna sírva fakadni.
+
+- Csillapodjék, herczegné. Mindezt csak úgy képzeli, mert, biztosítom róla, magam tapasztaltam... mert... Nem, bocsásson meg, itt fölösleges az idegen ember... Nem, csillapodjék... Isten vele.
+
+Andrej herczeg a kezénél fogva tartóztatta.
+
+- Nem, megállj Pierre. A herczegné lesz olyan jó, s nem fog akarni engem attól az élvezettől megfosztani, hogy veled töltsem az estét.
+
+- Igen, mindig csak magával törődik, - szólott a herczegné, boszús könyeit visszafojtva.
+
+- Liza, - mondotta Andrej herczeg szárazon, s annyira emelt hangon, mely elárúlta, hogy fogytán van a türelme.
+
+A herczegné szép arczocskájának boszús, mókuskifejezését egyszerre a rémület részvétet keltő kifejezése váltotta föl; gyönyörű szemecskéivel lopva pislogott az urára s megjelent az arczán az a félénk és bűnbánó kifejezés, mely a lecsüggő farkát szaporán, de gyöngén csóváló kutyáéra emlékeztet.
+
+- Istenem, istenem! - sóhajtott föl a herczegné, s félkézzel fölfogván a ruháját, odament az urához és megcsókolta a homlokát.
+
+- Isten veled, Liza, - mondotta Andrej herczeg, s fölkelvén, mintha csak valami idegen lett volna, udvariasan megcsókolta a kezét.
+
+- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
+
+A két jó barát hallgatott. Sem az egyik, sem a másik nem kezdett el beszélni. Pierre ránézett Andrej herczegre, Andrej herczeg pedig kis kezével a homlokát dörzsölte.
+
+- Gyerünk vacsorálni, - mondotta fölsóhajtva, miközben fölkelt és az ajtó felé indult.
+
+Beléptek az ujonnan, előkelően és gazdagon berendezett ebédlőbe. A szalvétáktól kezdve az ezüstig a fayence-edényekig és a kristály-üveg fölszerelésig minden magán viselte az ujságnak azt a sajátszerű bélyegét, mely az új házasok háztartását jellemzi. A vacsora kellő közepén Andrej herczeg rákönyökölt az asztalra, s mint az olyan ember, a kinek már régóta nyomja valami a lelkét, s most végre rászánta magát, hogy előáll vele, az ideges ingerültség kifejezésével az arczán, melyet Pierre eddig még soha se tapasztalt nála, elkezdett beszélni: - Soha, soha ne nősülj meg, barátom; íme én ezt tanácsolom neked: ne nősülj meg mindaddig, a míg csak el nem mondhatod, hogy minden lehetőt elkövettél, mindaddig, a mig nem szüntél meg azt a nőt szeretni, a kit kiválasztottál, míg nem látod őt egészen tisztán, mert különben csalódol kegyetlenül és helyrehozhatatlanul. Akkor nősülj meg, mikor megvénültél s már semmire se vagy való... Különben tönkremegy minden, a mi benned jó és magasztos van. Szétforgácsolódik csupa semmiségre. Igen, igen, igen! Ne bámulj rám olyan álmélkodással. Ha a jövőre nézve még vársz magadtól valamit, úgy lépten-nyomon érezni fogod, hogy rád nézve mindennek vége, s el van előled zárva minden, kivéve a szalónokat, a hol egy gyékényen árulsz az udvari lakájokkal és az idiotákkal... Eh, mit!...
+
+Erélyesen legyintett a kezével.
+
+Pierre levette a pápaszemét, a mitől egészen elváltozott, s még több jóságot árult el az arcza, és csodálkozva nézett a barátjára.
+
+- Az én feleségem, - folytatta Andrej herczeg, - pompás asszony. Egyike azoknak a ritka asszonyoknak, a kiknél az ember a becsülete miatt teljesen nyugodt lehet; de édes istenem, mit nem adnék én most azért, ha nem volnék feleséges ember! Te vagy az első és az egyetlen ember, a ki előtt ezt kimondom, mert szeretlek téged.
+
+Andrej herczeg, a mikor ezt mondta, még kevésbbé volt hasonló, mint annakelőtte, ahhoz a Bolkonszkijhoz, a ki kényelmesen elvetette magát Pavlovna Annánál egy karosszékben, és összeránczolt homlokkal, a fogai közt franczia szavakat morzsolgatott. Rideg arczának minden izma ideges élénkséggel remegett; a szemei, a melyekben azelőtt elhamvadtnak látszott az élet tüze, most átható és ragyogó fényben csillogtak. Nyilvánvaló volt, hogy minél élettelenebbnek látszott rendes körülmények közt, annál erélyesebb volt a szinte beteges ingerültségnek ezekben a perczeiben.
+
+- Te persze nem érted, hogy mért beszélek én így, - folytatta. - Lám, ebben egy életnek egész históriája van benne. Te Bonaparteról és a pályafutásáról beszélsz, - mondotta, bár Pierre egy szót se szólt Bonaparteról. - Te felhozod Bonapartét, csakhogy Bonaparte, a mikor dolgozott, és lépésről-lépésre tört a czélja felé, szabad volt, nem ismert semmit a czélján kívül s így el is érte. De add össze magadat egy asszonynyal, s mint a lelánczolt rab, egyszeriben elveszted minden szabadságodat. S mind az a remény és erő, a mi benned van, csak rádnehezedik és megbánással gyötör. Fogadók, pletykák, bálok, becsvágy, s holmi semmiségek - ime az a bűvös kör, a melyből nem tudok szabadulni. És most elmegyek a háborúba, a legnagyszerűbb háborúba, mely valaha volt, s nem tudok semmit, semmire se vagyok való. Én nagyon szeretetreméltó, és csípősen szellemes vagyok, - folytatta Andrej herczeg, - s Pavlovna Annánál szívesen hallgatnak engem. És az a bárgyú társaság, a mely nélkül nem tud meglenni a feleségem, és azok az asszonyok... Ha csak fogalmad volna róla, milyenek ezek a nagyvilági hölgyek és általában az asszonyok! Teljesen igaza van az apámnak. Önzés, becsvágy, korlátoltság, kicsinyesség mindenben - ime az asszonyok, a mikor olyanoknak mutatják magukat, a minők valójában. Ha a világban nézed őket, úgy tetszik, mintha még volna bennük valami, pedig semmi, semmi, semmi! Bizony, ne nősülj lelkem, ne nősülj! - fejezte be Andrej herczeg.
+
+- Igazán nevetséges, - szólott Pierre, - hogy ön, ön, magát tehetségtelennek, s az életét - elrontott életnek tartja. Hiszen még minden, minden előtte van. És ön...
+
+Azt nem mondta ki, hogy ön micsoda, de a hangja elárulta, hogy milyen nagyra tartja a barátját és milyen sokat vár tőle a jövőben.
+
+"Hogy' is beszélhet így!" - gondolta magában Pierre. Pierre ugyanis éppen azért tartotta Andrej herczeget a tökéletesség mintaképének, mert a legnagyobb mértékben egyesítette magában azokat a tulajdonságokat, a melyek ő benne nem voltak meg, s a melyeket legtalálóbban az akaraterő fogalmában lehet összefoglalni. Pierre mindíg bámulta Andrej herczegnek azt a tehetségét, hogy mindenféle és fajta emberrel oly nyugodtan tudott elbánni, bámulta szokatlan emlékezőtehetségét, olvasottságát (mindent olvasott, mindent tudott, mindenhez értett) és különösen azt a tulajdonságát, hogy tudott dolgozni és tanulni. És ha Pierre gyakran meg is ütközött azon, hogy Andrejből hiányzik az elmélkedő bölcselkedés adománya (a mire Pierre-nek különös hajlandósága volt), még ebben sem fogyatkozást, hanem erőt látott.
+
+A legjobb, legszívélyesebb és legegyszerűbb viszonyok közt is feltétlenül szükség van a hízelgésre és a magasztalásra, valamint, hogy a kerekeknek szükségük van a kenőcsre, hogy forogjanak.
+
+- Én már eljátszottam kis játékaimat, - szólott Andrej herczeg. - Mit is beszéljünk rólam? Beszéljünk inkább terólad, - tette hozzá rövid hallgatás után s vígasztaló gondolatain elmosolyodott. Ez a mosoly ugyanabban a pillanatban Pierre arczán is visszatükröződött.
+
+- Hát én rólam ugyan mit beszéljünk? - kérdezte Pierre, gondtalan és vídám mosolyra húzván az ajkát. - Mi vagyok én voltaképpen? Egy törvénytelen fiú! - Erre egyszerre mélységesen elpirult. Nyilvánvaló volt, hogy nagy megerőltetésébe került ezt kimondania. - Se nevem, se vagyonom... Aztán meg, igazán... - De azt nem mondta meg, hogy mit igazán. - Én egyelőre szabad vagyok és jól érzem magamat. Csak azt nem tudom sehogyan sem, mit kezdjek. Komolyan szeretném kikérni a tanácsát.
+
+Andrej herczeg jóságos szemekkel nézett rá. De azért fölényének a tudata szívélyes és gyöngéd pillantásában is kifejezésre jutott.
+
+- Téged különösen azért szeretlek, mert te vagy az egyetlen igazi ember a mi egész világunkban. Könnyű neked. Válassz, a mit akarsz, az tökéletesen mindegy. Te mindenütt be fogsz válni, csak egyet: ne járj többé ezekhez a Kuraginékhoz s ne folytasd tovább ezt az életet. Ez annyira nem illik hozzád: mind azok a duhajkodások és huszáros virtuskodások, mi egy más...
+
+- Mit csináljak, pajtás, - szólott Pierre vállat vonva, - hja az asszonyok, lelkem, az asszonyok!
+
+- Nem értem, - felelt Andrej. - Tisztességes asszonyok, az egészen más, de a Kuragin asszonyai, asszonyok és bor,... ezt nem értem!
+
+Pierre Kuragin Vaszilij herczegnél lakott és résztvett a herczeg fiának, Anatole-nak a kicsapongó életében, ugyanazéban, a kit javítás czéljából össze akartak házasítani Andrej herczeg húgával.
+
+- Tudja mit, - szólott Pierre, mintha egyszerre szerencsés ötlete támadt volna, - komolyan, már rég gondoltam erre. Ilyen élet mellett nem is gondolhatok s nem is szánhatom el magamat semmire. A fejem is fáj, pénzem sincs. Mára is meghítt, de nem megyek el.
+
+- Add becsületszavadat, hogy nem mégy oda többet!?
+
+- Becsületszavamra!
+
+- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
+
+Már két óra volt éjfél után, mikor Pierre a barátjától eltávozott. Valódi júniusi, pétervári fehér éjszaka volt. Pierre beleült egy bérkocsiba, azzal az elhatározással, hogy haza megy. De minél közelebb jutott otthonához, annál inkább érezte annak a lehetetlenségét, hogy ezen az éjszakán, mely inkább alkonyathoz vagy hajnalhoz hasonlított, elaludjék. Messze ellátott az elhagyott utczákon. Útközben eszébe jutott, hogy Kuragin Anatole-nál ma este együtt van a szokott kártyatársaság, mely játék után szokott kezdeni iddogálni, s Pierre egyik kedvencz mulatságával szokta az estét befejezni.
+
+- Jó volna elmenni Kuraginhoz, - gondolta magában. De legott eszébe jutott Andrej herczegnek adott becsületszava, hogy nem megy oda többet.
+
+De, mint ez az úgynevezett gyengejellemű embereknél rendesen lenni szokott, egyszerre olyan szenvedélyes vágy fogta el, hogy ezt az oly jól ismert kicsapongó életet még egyszer megízlelje, hogy végre is rászánta magát, hogy mégis csak elmegy. Egyúttal az is az eszébe ötlött, hogy adott szava semmit sem ér, mert még előbb, mintsem Andrej herczegnek, becsületszavát adta Anatole herczegnek is, hogy elmegy, aztán meg elgondolta, hogy ezek a becsületszóra tett igéretek mind csak olyan általános és minden határozott tartalom nélkül való dolgok, különösen ha meggondolja az ember, hogy könnyen megeshetik, hogy holnap vagy meghal, vagy valami más olyan rendkívüli dolog éri, hogy se becsületes, se becstelen nem lesz többé. Az ilyen alakoskodások, melyek egyszeriben minden szándékát és elhatározását semmivé tették, gyakran hatalmukba kerítették Pierre-t. Elment tehát Kuraginhoz.
+
+Megérkezvén egy a lovas-testőrség kaszárnyája mellett lévő nagy ház feljárójához, a melyben Anatole lakott, Pierre a kivilágított lépcsőn fölsietve, belépett egy nyitott ajtón. Az előszobában nem volt senki; üres palaczkok, köpenyek és sárczipők hevertek benne szanaszét, borgőz ütötte meg az orrát, a távolból zaj és kiabálás hallatszott.
+
+A vacsora és a játék már véget ért, de a vendégek még nem oszlottak szét. Pierre ledobta a köpenyét és belépett az első szobába, a hol még ott voltak a vacsora maradványai, s egy inas, abban a hitben, hogy senki se látja, egymásután hajtogatta föl a poharakban maradt borokat. A harmadik szobából lárma, kaczagás, ismerős hangok kurjogatása s egy medve dörmögése hallatszott ki. Vagy nyolcz fiatal ember sürgött-forgott nagy buzgalommal a nyitott ablak körül. Hárman egy fiatal medvével bíbelődtek, melyet egyikük lánczon vezetett és ijesztgette vele a többieket.
+
+- Steevens-re teszek százat! - kiáltott az egyik.
+
+- Csak vigyázz, meg ne járjad! - kiáltott a másik.
+
+- Én meg Dolochovra! - kiáltott a harmadik. - Üsd szét, Kuragin.
+
+- Ugyan, hagyjátok már azt a Miskát, mikor itt fogadásokról van szó.
+
+- De egy szuszra, különben vége! - kiáltott a negyedik.
+
+- Jakov, egy palaczkot ide, Jakov! - kiáltott föl maga a házigazda, egy fiatal, szép fiú, a ki a melle közepén szétnyitott egy szál ingben állt ott a csoport közepén. - Megálljunk, urak. Im' itt van Pjotrusa, az én kedves barátom, - fordult oda Pierre-hez. Egy másik derült, kékszemű, alacsony termetű fiatal ember hangja, mely a sok borízű hang között különösen feltünt józan csengésével, megszólalt az ablak mellől: - gyere ide, üsd szét a fogadást! Ez volt Dolochov, a szemjonovszkij-ezred egyik tisztje, ismert játékos és duhaj vérű ember, a ki együtt lakott Anatole-al. Pierre vídáman nézett körül és elmosolyodott. - Semmit sem értek az egészből. Miről van hát szó?
+
+- Megálljunk, ez még nem részeg. Palaczkot ide, - szólott Anatole, s az asztalról fölkapván egy poharat, odament vele Pierre-hez.
+
+- Mindenekelőtt igyál.
+
+Pierre elkezdett inni, egyik poharat a másik után hajtotta föl s lopva végigmustrálta a részeg vendégeket, a kik megint az ablak felé tódultak, és hallgatta a beszédjüket. Anatole újra töltött neki és elmondta, hogy Dolochov fogadott az angol Steevens-szel, egy tengerészszel, a ki szintén ott volt, hogy ő, már mint Dolochov, kiül a harmadik emelet ablakába s ott kifelé lelógó lábakkal, megiszik egy palaczk rumot.
+
+- No, idd ki hát az egészet! - szólott Anatole, odanyújtván Pierre-nek az utolsó poharat, - különben nem eresztlek el!
+
+- Nem, nem kell, - mondotta Pierre, s Anatole-t félrelökvén odament az ablakhoz. Dolochov a kezénél fogta az angolt, és tisztán, világosan elmondta előtte még egyszer a fogadás föltételeit, miközben főképpen Anatole-hoz és Pierre-hez fordult.
+
+Dolochov középtermetű, göndörhajú, derült és kékszemű ember volt. Lehetett vagy huszonötéves. Nem viselt bajuszt, mint a gyalogos tisztek általában s így a szája, arczának a legszembeszökőbb része, teljesen látható volt. Ennek a szájnak a vonalai feltünően finom metszésüek voltak. Felső ajka a közepén hegyes ék módjára erélyesen ereszkedett le az erőteljes alsóra, s a szája szegleteiben állandóan, mintha valami kettős - minden szegletben egy-egy - mosoly játszott volna; s mindez együttvéve, de különösen elszánt, kihívó és okos tekintetével együtt olyan benyomást tett, hogy lehetetlen volt ezt az arczot észre nem venni. Dolochov szegény és minden összeköttetések nélkül való ember volt és mind a mellett, hogy Anatole tízezreket költött, Dolochov együtt lakott vele és úgy tudta intézni a dolgot, hogy úgy Anatole, mint mindazok, a kik őket ismerték, Dolochovot jobban megbecsülték, mint Anatole-t. Dolochov minden játékot játszott és csaknem mindig nyert. Bármennyit ivott légyen is, soha se vesztette el a fejét. Úgy Kuragin, mint Dolochov is, abban az időben híresek voltak a pétervári korhelyek és jómadarak világában.
+
+Elhozták a palaczk rumot; az ablak-keretet, mely akadálya volt annak, hogy az ablak külső párkányára ki lehessen ülni, két inas is feszegette, a kik szemlátomást siettek, mert megszeppentek a körülöttük álló urak tanácsaitól és kiabálásától.
+
+Anatole az ő diadalmas ábrázatával odalépett az ablakhoz. Kedve kerekedett összetörni valamit. Félrelökte az inasokat és nekifeküdt az ablak-keretnek, mely azonban nem engedett. Erre betörte az ablakot.
+
+- Lássuk hát, te atléta, - fordult oda Pierre-hez. Pierre megmarkolta a keresztgerendát, egyet rántott rajta, s recsegve kitépte az ablak tölgyfakeretét.
+
+- Csak ki vele, egészen, különben még azt hiszik, hogy fogózkodom, - szólott Dolochov.
+
+- Az angol dicsekszik... hm?... jó lesz így?... - mondotta Anatole.
+
+- Jó, - felelt Pierre s rápillantott Dolochovra, a ki fogta a palaczk rumot s odalépett az ablakhoz, a melyen keresztül belátszott az ég s az esti és hajnali szürkület rajta összeolvadó pirkadása. Dolochov, a palaczk rummal a kezében, felugrott az ablakra. - Csönd legyen! - kiáltott föl az ablakpárkányon állva s a szoba felé fordúlva. Valamennyien elhallgattak.
+
+- Fogadok (francziául beszélt, hogy az angol is megértse, de nem valami jól beszélte ezt a nyelvet) ötven aranyba, vagy ha úgy tetszik százba, - tette hozzá s az angolhoz fordult.
+
+- Nem, csak ötvenbe, - mondotta az angol.
+
+- Jó, tehát ötven aranyba, hogy a nélkül, hogy a szájamtól elvenném, fenékig kiiszom ezt a palaczk rumot, kiiszom itt az ablakon, ezen a helyen ülve (lehajolt s rámutatott a párkánynak az ablakon kívül lévő kiugrására) és nem fogózom meg semmiben...
+
+- Nagyon helyes, - szólott az angol.
+
+Anatole odafordult az angolhoz s megfogván a frakkja gombját s felülről lefelé végignézvén rajta (az angol alacsony termetű ember volt), elkezdte angolul is ismételni előtte a fogadás föltételeit.
+
+- Megállj! - kiáltott Dolochov s odakoppintotta a palaczkot az ablakhoz, hogy a figyelmet magára vonja. - Megállj, Kuragin; ide hallgassatok: ha valaki ezt utánam csinálja, fizetek neki száz aranyat. Megértettétek?
+
+Az angol bólintott a fejével, de semmivel sem árulta el, vajjon hajlandó-e ezt az újabb fogadást is tartani vagy sem. Anatole nem eresztette el az angolt, s bár ez a fejbólintással már tudtul adta, hogy mindent megértett, Anatole mégis lefordította neki Dolochov szavait angolra. Egy fiatal, czingár gyerkőcz, egy testőr-huszár, a ki az este veszített, fölmászott az ablakra és lenézett.
+
+- Juj!... Juj!... Juj!... - mondotta megszeppenve, a mint az ablakból az utcza kövezetére lepislantott.
+
+- Csönd legyen! - kiáltott föl Dolochov és elrántotta az ablaktól a tisztecskét, a ki belebotolván a sarkantyújába, ügyetlenül támolygott vissza a szobába.
+
+Dolochov miután a rumos palaczkot odaállította a párkányra, hogy kényelmesen elérje, óvatosan és lassan fölmászott az ablakra. Miután a lábait lelógatta s mindkét kezével az ablak szélére támaszkodva leült, fölemelte a kezeit, megkereste az egyensúlyt, feszengett jobbra-balra, s kezébe vette a palaczkot. Anatole két gyertyát hozott, s bár már egészen világos volt, odaállította az ablakpárkányra. Dolochov fehér inggel takart háta és göndör feje, mindkét oldalról meg volt világítva. Valamennyien az ablakhoz siettek. Legelől állott az angol. Pierre elmosolyodott és nem szólt semmit. A jelenlévők egyike, a ki idősebb volt a többieknél, egyszerre bosszús és ijedt arczczal előretolakodott s meg akarta kapni Dolochovnak az ingújját.
+
+- Urak, ez ostobaság; halálra zúzhatja magát, - szólott ez a valamelyest megfontoltabb ember.
+
+Anatole feltartóztatta.
+
+- Ne nyúlj hozzá, megijeszted s agyonzúzza magát. Hm?... Mi lesz akkor?... Hm?...
+
+Dolochov megfordult, újra elhelyezkedett s megint kitárta a karjait.
+
+- Ha még egyszer közeledik hozzám valaki, - mondotta ritkásan eregetve összeszorított, finom ajkai közül a szavakat, - tüstént lesegítem oda ni! Nos!
+
+Mikor ezt a szót: nos! kimondotta, megint előre fordult, kezét az egyensúly kedvéért fölemelte. Az egyik inas, a ki az ablaküveg darabjait kezdte volt összeszedegetni, guggolva megállt s le sem vette a szemeit az ablakról és Dolochov hátáról. Anatole tágra nyitott szemekkel állott ott. Az angol felbiggyesztett ajakkal úgy félvállról nézett maga elé. Az, a ki Dolochovot vissza akarta tartani, visszavonult a szoba egyik szögletébe s arczczal a fal felé fordulva lefeküdt a pamlagra. Pierre eltakarta az arczát, mely, bár az iménti mosoly feledékenységből ott maradt rajta, most mégis rémületet és szepegést árult el. Valamennyien hallgattak. Pierre elvette a kezét a szemei elől. Dolochov még mindíg ugyanabban a helyzetben volt, csak a feje volt hátraszegve, úgy, hogy a tarkója göndör hajfürtjei odaértek az inge gallérjához, a keze pedig remegve és erőlködve mind magasabbra emelkedett. A palaczk szemlátomást ürült, s Dolochov hátraszegett fejét követve, mind jobban emelkedett. Miért tart a dolog ilyen soká? - gondolta magában Pierre. Úgy tetszett neki, mintha már fél óránál is több múlt volna el. Egyszerre Dolochov a hátával egy mozdulatot tett hátrafelé s a keze idegesen megrándult; ez a megrándulás elegendő volt hozzá, hogy a rézsútos párkányon ülő egész testét megbillentse. Egészen eltolódott a helyéről, mire kezei és feje, melyekről lerítt a nagy erőfeszítés, még jobban megrázkódtak. Egyik kezét fölemelte, hogy megkapaszkodjék az ablakfélfában, de csakhamar megint leeresztette. Pierre megint eltakarta a szemeit, s feltette magában, hogy többé soha ki nem nyitja őket. Egyszerre érezni kezdte, hogy mindenki megmozdult körülötte. Fölpillantott. Dolochov ott állott az ablakpárkányon, sápadt és derült volt az arcza.
+
+- Üres!
+
+Odaadta a palaczkot az angolnak, a ki ügyesen elkapta. Dolochov leugrott az ablakról. Erős rum szagot árasztott maga körül.
+
+- Nagyszerű! Fenegyerek! Ez aztán a fogadás! Hogy' vinné el az ördög! - kiabáltak mindenfelől.
+
+Az angol előszedte a bugyellárisát és menten leolvasta a pénzt. Dolochov elkomolyodott és hallgatott. Pierre felugrott az ablakra.
+
+- Urak! Ki tartja velem a fogadást? Én is megcsinálom ugyanezt, - kiáltott föl egyszerre. - Még fogadásra sincs szükség, ime. Ide egy palaczkkal. Megcsinálom... hol az a palaczk!
+
+- Hadd el, hadd el! - szólt Dolochov mosolyogva.
+
+- Mit akarsz? Elment az eszed? Ki eresztene oda téged? Hiszen neked már a lépcsőn is szédül a fejed, - mondották mindenfelől.
+
+- Kiiszom, ide egy palaczk rumot! - kiabált Pierre határozott és részeg taglejtésekkel csapdosva az asztalt és felugrott az ablakra. Megfogták a kezét; de olyan erős volt, hogy jó messzire elröpítette azt, a ki közeledett hozzá.
+
+- Nem, így ugyan nem boldogulsz vele, - szólott Anatole, - megálljatok, majd én elbánok vele. Hallod-e, én tartom a fogadást, de csak holnap, most pedig valamennyien elmegyünk * * *-hez.
+
+- Gyerünk, - kiáltott föl Pierre, - gyerünk!... Miskát is elvisszük magunkkal... Ezzel megkapta a medvét, s miután átkarolta és fölemelte, elkezdett vele a szobában keringőzni.
+
+
+
+VII.
+
+Vaszilij herczeg megtartotta azt az igéretét, melyet Pavlovna Anna estélyén Drubeczkája herczegnének tett, a ki egyetlen fia, Borisz érdekében fordult volt hozzá. Jelentést tétetett az ügyről a császárnak és Boriszt, mint zászlótartót soron kívül csakugyan áthelyezték a szemjonovszkij-ezred testőrségébe. De segédtisztté vagy egyátaljában Kutuzov mellé, Mihajlovna Anna minden utánjárása és sürgetése ellenére se nevezték ki. Kevéssel Pavlovna Anna estélye után, Mihajlovna Anna visszatért Moszkvába, egyenesen gazdag rokonaihoz, Rosztovékhoz, a kiknél Moszkvában rendesen lakott, s a kiknél gyermekkora óta nevelkedett és évek hosszú sora óta lakott az ő imádott Borenykája, a kit most, alig hogy belépett volt a hadseregbe, tiszthelyettesként áthelyeztek a testőrséghez. A testőrség még augusztus 10-én kivonult Pétervárról, és Borisznak, a ki egyelőre Moszkvában maradt, hogy magát fölszerelje, Radzivilov felé útközben kellett csatlakoznia.
+
+Rosztovéknál az anya és a kisebbik leány névnapját, Natálja napját ünnepelték. Reggel óta szünet nélkül jöttek-mentek a fogatok, melyek Rosztov grófnénak a Povárszkáján lévő és egész Moszkvában jól ismert palotájába az üdvözlőket hozták. A grófné, szép idősebb leányával és vendégeivel együtt, a kik szakadatlanul váltakoztak, ott ült a fogadószobában.
+
+A grófné vagy negyvenötéves, sovány és keleties arczú asszony volt, a kit nagyszámú gyermekei - nem kevesebb, mint tizenkettő - szemlátomást megviseltek. Mozdulatainak és beszédének a vontatottsága, mely teste gyöngeségének volt a következése, tiszteletet gerjesztő és tekintélyes külsőt kölcsönzött neki. Drubeczkája Mihajlovna Anna herczegné, mint benfentes, szintén ott ült velük és segédkezett a vendégek fogadásában és szórakoztatásában. A fiatalság a hátulsó szobákban volt együtt, nem tartván szükségesnek, hogy a látogatók fogadásában résztvegyen. A gróf azonban mind azzal a meghívással fogadta és kísérte ki a vendégeket, hogy maradjanak ott ebédre.
+
+- Úgy a magam, mint kedves ünnepeltjeim nevében nagyon hálás vagyok ma chère, vagy mon cher, (minden megkülönböztetés nélkül úgy a magasabb, mint az alacsonyabb rangúakat így szólította). Ígérjék meg, hogy ebédre is eljönnek. Megsért vele, ha nem jön el, kedvesem. Az egész család nevében, szívemből kérem, kedvesem. - Ugyanezeket a szavakat derült és gondosan beretvált, pufók arczának ugyanazzal a kifejezésével, ugyanazzal a meleg kézszorítással és ugyanazzal az untig ismételt előzékeny meghajlással, minden kivétel és megkülönböztetés nélkül elmondta mindenkinek. Mikor egyik vendégét kikísérte, legott visszatért azokhoz, a kik még a szalonban voltak. Széket húzott maga alá, s az élni szerető és tudó ember modorában, peczkesen szétterpesztette a lábait, s kezeivel a térdeire támaszkodva, jelentőségteljesen elkezdett imbolyogni, hol orosz, hol meg gyalázatosan rossz, de azért önérzetes franczia nyelven találgatásokba bocsátkozott az időjárásról, egészségügyi tanácsokat osztogatott, majd ismét a kimerült, de kötelességei teljesítésében szilárd ember modorával, kopasz fejének ritkás, ősz hajszálait rendezgetve kikísért és meghítt ebédre valakit. Olykor, mikor az előszobából visszatért, a virágos-szobán és az inas-szobán keresztül bement a nagy márvány-terembe, a hol nyolczvan emberre terítettek, s a mint az ezüstneműt és a porczellánt hordozó, az asztalokat tologató s a damaszt abroszokat bontogató inasokon végignézett, odahívta magához Vasziljevics Dmitrijt, a ki minden dolgának az intézője volt, és odaszólt neki: no, no Mityenka, csak vigyázz, hogy aztán rendben legyen minden. Úgy-úgy, - biztatgatta, a mint a kihúzott óriási asztalon gyönyörűséggel végignézett. - A fődolog a felszolgálás. Úgy ám... S önelégülten felsóhajtva, megint bement a fogadó-szobába.
+
+- Karagina Lyvovna Marja a leányával! - jelentette mély, basszus hangon egy hórihorgas grófi lakáj a terem ajtajához lépve. A grófné elgondolkodott és szippantott egyet az ura arczképével díszített arany burnótszelenczéjéből.
+
+- Agyongyötörnek már ezek a látogatások, - jajdult föl. - No de utolsónak még fogadom őt. Amúgy is nagyon kényes. Kéretem, - szólt oda az inasnak szomorú hangon, mintha csak azt mondotta volna: "Ugyan gyertek már no!"
+
+Ruhájával suhogva, kerekarczú, mosolygó leánykájával egy büszke megjelenésű, magas termetű és kövéres hölgy lépett a szalonba.
+
+"Kedves grófné, már oly régóta... beteg volt, szegényke... Bazumovszkijék bálján... és Apraxina grófné... én olyan boldog voltam", - egymást keresztezve s a ruhák suhogásának s a székek idestova huzogatásának a zajával összeolvadva, egymást félbeszakító, élénk női hangok hallatszottak. Elkezdődött az a társalgás, a melyet éppen csak akkorára szoktak szabni, hogy a legelső szünetet fölhasználva, fölkeljenek, a ruháikat suhogtassák, elmondják, hogy: "nagyon örülök; a mama egészsége... és Apraxina grófné", azután megint suhogva kimenjenek az előszobába, fölvegyék a bundájukat vagy a köpenyüket s eltávozzanak. A társalgás a város akkori legnagyobb eseményére, az öreg Bezuchij grófnak, a Jekaterina korszakbeli idők ismert milliomosának és férfiszépségének a betegségére s törvénytelen fiára, Pierre-re terelődött, a ki Scherer Pavlovna Anna estélyén olyan illetlenül viselte magát. - Én nagyon sajnálom a grófot, - szólott az ujonnan érkezett vendég; - amúgy is nagyon gyönge lábon áll az egészsége, s most a fia révén ez a keserűség még a sírba viszi!
+
+- De hát, mi történt? - kérdezte a grófné, mintha nem tudta volna, hogy a vendége miről beszél, bár már legalább tizenötször hallotta Bezuchij gróf elkeseredésének az okát.
+
+- Ime, a mai nevelés! Még a külföldön is, - szólott a vendég, - ez a fiatal ember teljesen szabadjára volt hagyva, és most, mint mondják, Péterváron olyan szörnyűségeket mívelt, hogy a rendőrség egyszerűen kiutasította.
+
+- Ugyan! csodálkozott a grófné.
+
+- Rosszúl választotta meg a társaságát, - szólt közbe Mihajlovna Anna herczegné. - Vaszilij herczeg fia, ő és valami Dolochov, mint mondják, - Isten a megmondhatója, mi mindent vittek véghez. És ketten már meg is szenvedtek érte. Dolochovot lefokozták közkatonává; Bezuchij fiát pedig elküldték Moszkvába. Kuragin Anatole-t az apja valamiképpen kirántotta. De azért őt is kiutasították Pétervárról.
+
+- De hát vajjon mit követtek el? - kérdezte a grófné.
+
+- Valóságos zsiványok, különösen az a Dolochov, - méltatlankodott a vendég. - Egy olyan tiszteletreméltó hölgynek, mint Dolochova Ivanovna Marjának a fia, és mi lett belőle?! Képzelje csak: hárman szert tettek valahol egy medvére, odaültették maguk mellé, s elvitték holmi színésznőcskékhez. Előkerült a rendőrség, hogy elcsípje őket. Csakhogy ők csípték el a rendőrfelügyelőt, rákötötték a medve hátára s belökték a Moikába; a medve persze úszott, s a hátán ott volt a rendőrfelügyelő.
+
+- Pompásan festhetett, kedvesem, az a felügyelő, - kiáltott föl a gróf szinte halálra kaczagva magát.
+
+- Oh, ez szörnyűség! Mi van ezen nevetni való, gróf?
+
+De a hölgyek maguk is önkéntelenül elnevették magukat.
+
+- Csak nagynehezen tudták megmenteni a boldogtalant, - folytatta a vendég. - S ez Bezuchij Vladimirovics Kirill herczegnek a fia, a ki ilyen elmésen szórakozik! - tette hozzá. - És még azt mondták, hogy milyen okos és milyen jól van nevelve. Tessék, mire vezet ez az egész külföldi nevelés. Remélem, hogy itt gazdagsága ellenére se fogadja őt senki. Nekem is be akarták mutatni. Én határozottan tiltakoztam: nekem leányaim vannak.
+
+- Miért mondja, hogy ez a fiatal ember olyan gazdag? - kérdezte a grófné, félrehajolva a leányoktól, a kik legott úgy tettek, mintha semmit se hallanának. - Hiszen a herczegnek csak törvénytelen gyermekei vannak. Úgy tetszik... Pierre is az.
+
+A vendég legyintett a kezével. - Van ő neki, azt tartom, legalább húsz törvénytelen gyermeke.
+
+Mihajlovna Anna herczegné, nyilván ki akarván mutatni, hogy vannak összeköttetései s hogy ismeri a társaságbeli viszonyokat, megint beleszólt a társalgásba.
+
+- A dolog így áll, - mondotta jelentőségteljesen, de szintén félig suttogva. - Vladimirovics Kirill gróf híre ismeretes... A gyermekeinek már a számát se tudja, de ez a Pierre kedvencze neki.
+
+- Milyen szép ember volt az öreg, - szólott a grófné, - még csak a mult esztendőben is! Szebb férfit én soha életemben nem láttam.
+
+- Most nagyon megváltozott, - mondotta Mihajlovna Anna. - Tehát azt akartam mondani, - folytatta: - a felesége révén, összes vagyonának általános örököse Vaszilij herczeg; de Pierre-t az apja nagyon szerette, foglalkozott a nevelésével és írt a császárnak... Úgy, hogy most senki se tudja, hogy ha meghal (annyira rosszúl van, hogy ezt minden pillanatban várják, már Lorrain is eljött hozzá Pétervárról), kire marad az a roppant vagyon, Pierre-re, vagy Vaszilij herczegre. Negyvenezer lélek és milliók. Én mindezt nagyon jól tudom, maga Vaszilij herczeg mesélte nekem. Aztán meg Vladimirovics Kirill, anyai ágon másod-nagybátyám. Borját is ő tartotta a keresztvízre, - tette hozzá, úgy, mintha ennek a körülménynek semmi fontosságot se tulajdonítana.
+
+- Vaszilij herczeg tegnap érkezett Moszkvába. Úgy hallom, valami revizióra indul, - szólott a vendég.
+
+- Igen, de köztünk maradjon, - szólott a herczegné, - ez csak ürügy; ő egyenesen Vladimirovics Kirill herczeghez jött, miután meghallotta, hogy annyira rosszúl van.
+
+- De azért, kedvesem, ez mégis csak pompás tréfa, - mondotta a gróf és látván, hogy az idősebbek nem ügyelnek rá, a fiatalokhoz fordult. - Képzelem, milyen pompás figura volt az a rendőrfelügyelő.
+
+Erre megmutatván, hogy hogy' hadonászhatott a kezével a felügyelő, megint mélyen csengő kaczagásra fakadt, melytől egész kövér teste megrázkódott, olyan kaczagásra, aminő csak azoktól telik, a kik mindig jól esznek, és különösen isznak. - Tehát, - tette még hozzá, - legyen szerencsénk szintén ebédre.
+
+
+
+VIII.
+
+Valamennyien elhallgattak. A grófné szívélyes mosolylyal nézett a vendégére, de egyébként cseppet se titkolta, hogy legkevésbbé se fog elkeseredni, ha a vendége fölkel és elmegy. A vendég leánya már igazgatta a ruháját és kérdő pillantással nézett az anyjára, a mikor egyszerre a szomszéd szobából több női- és férfilábnak az ajtó felé való futása, egy feldöntött szék puffanása hallatszott, s kurta karton-szoknyájába valamit rejtegetve, befutott a szobába egy tizenháromesztendős leányka, s a szoba közepén megállt. Nyilvánvaló volt, hogy nem számítván ki jól a futását, véletlenül került be ilyen messzire. Ugyanebben a pillanatban egy málnaszínhajtókás diák, egy testőrtiszt, egy tizenötesztendős leány s egy gyermek-zekébe öltözött köpczös és pirospozsgás fiú is megjelent az ajtóban.
+
+A gróf fölugrott és imbolyogva, szélesen terpeszkedő, tárt karokkal fogadta a befutó leánykát.
+
+- Ah, itt van ő! - kiáltott föl nevetve. - Az ünnepelt! Az én kedves kis ünnepeltem!
+
+- Kedvesem, mindennek megvan a maga ideje, - szólott a grófné szigorúságot tettetve. - Te mindig csak kényezteted Elie-t, - tette hozzá az urához fordúlva.
+
+- Isten hozta, kedvesem, gratulálok, - szólalt meg a vendég. - Milyen bájos gyermek! - tette hozzá, az anyjához fordúlva.
+
+A nagyszájú, feketeszemű, nem szép, de élénk leányka, az ő gyerekes, meztelen vállaival, melyek a gyors futástól meg-megrándultak a fűzőben, hátracsapott fekete fürteivel, vékonyka meztelen karjaival s csipkés nadrágocskába és kivágott czipőbe bújtatott lábacskáival abban a kedves korban volt, mikor a leányka már nem gyermek s a gyermek még nem hajadon. Az apjától elfordúlva odafutott az anyjához és ügyet se vetve iménti szigorú megjegyzésére, az anyja gallérjának a csipkéibe rejtette kipirúlt arczát és elnevette magát. Jót kaczagott valamin, miközben a babáját emlegette, a melyet a szoknyájából vett elő.
+
+- Nézze csak, látja?... Bala... Mimi... Nézze csak. - És Natasa nem tudott többet mondani (mindent olyan nevetségesnek talált). Rávetette magát az anyjára s olyan hangos és csengő kaczagásban tört ki, hogy mindenki, még a fölcziczomázott vendég is, önkéntelenül elmosolyodott.
+
+- No menj csak, menj, a te fonákságaiddal! - szólott az anyja, és tettetett haraggal eltolta magától a leányát. - Ez a fiatalabbik, - fordúlt oda a vendégéhez. Natasa egy pillanatra elkapván az arczát az anyja csipkés kendőjétől, a kaczagás könyei közt pislogott föl rá úgy alulról, majd ismét elrejtette az arczát.
+
+A vendég, kénytelen lévén a családi jelenetet végigélvezni, szükségesnek tartotta, hogy valami módon részt is vegyen benne.
+
+- Mondja csak, kedvesem, - szólott Natasához fordúlva, - milyen rokonságban van magácskával ez a Mimi? Alkalmasint a leánya?
+
+Natasának nem tetszett a gyerekes társalgáshoz való leereszkedésnek ez a hangja, a melylyel a vendég hozzá fordult. Semmit se felelt, csak komolyan nézett a vendégre.
+
+Eközben ez az egész fiatal sereg, Borisz, a tiszt, Mihajlovna Anna herczegné fia, Nikolaj, a diák, a gróf legidősebb fia, Szonya, a gróf tizenötéves unokahuga és a kis Pjotrusa, a kisebbik fia, mind elhelyezkedtek a szalonban és szemlátomást iparkodtak azt az élénkséget és vidámságot, mely minden porczikájukból szerteáradt, az illem határai közé szorítani. Nyilvánvaló volt, hogy ott a hátsó szobákban, a honnan valamennyien olyan hanyatt-homlok kirohantak, mulatságosabb dolgokról trécseltek, mint itt, a hol a városi pletykák, az időjárás és Apraxina grófné körül forgott a társalgás. Olykor rápillantottak egymásra és alig tudták a kaczagást elfojtani.
+
+A két fiatal ember, a diák és a katonatiszt, gyermekkoruk óta jóbarátok, egykorúak és mindaketten szépek voltak, de egymáshoz azért nem hasonlítottak. Borisz szálas, szőke fiatal ember volt, nyugodt és szép arczának a vonásai szabályosak és fínomak; Nikolaj alacsonytermetű, göndör fiú volt, s nyilt kifejezés ült az arczán. Felső ajkát már feketés pehely lepte el s egész arcza nagy hevességet és lelkesedést árúlt el. Nikoláj, mikor a szalonba lépett, elpirúlt. Látszott rajta, hogy iparkodott mondani valamit, de nem tudott; Borisz, ellenkezőleg, azonnal föltalálta magát, s nyugodtan és tréfásan elmondotta, hogy ezt a Mimi-babát ő már mint fiatal leánykát ösmerte, a mikor még ép volt az orra, hogy öt év alatt, a mennyire emlékszik, mennyire megöregedett, s hogy egész szélességében hogy' megrepedt a koponyája. A mikor ezt mind elmondta, rápillantott Natasára. Natasa elfordúlt tőle s legfiatalabb öcscsére nézett, a ki a szemeit hunyorgatta, megrázkódott a csöndes nevetéstől, s nem tudván tovább visszatartani magát, fölugrott és olyan gyorsan kifutott a szobából, a milyen gyorsan csak a lábai vitték. De Borisz már nem nevetett.
+
+- Mamuska, úgy tetszik, szintén ki akart kocsizni? kell kocsi? - kérdezte, s mosolyogva az anyjához fordult.
+
+- Igen, menj csak, menj, hadd fogjanak be, - mondotta az anyja mosolyogva. Borisz lassan az ajtóhoz lépett és kiment Natasa után; a kövér fiú bosszúsan szaladt utánuk, mintha csak haragudott volna azért, hogy a foglalkozásában megzavarták.
+
+
+
+IX.
+
+A fiatalság közül, a grófné idősebbik leányát, (a ki négy évvel volt idősebb a húgánál, és már mint nagy leány viselkedett) és a vendégkisasszonyt nem számítva, csak Nikolaj és Szonya - az unokahúgocska - maradtak a szobában; Szonya vékonyka, finom kis barna leány volt, szelíd pillantását hosszú szempillák árnyékolták, vastag, fekete hajfonata kétszer is körülérte a fejét, s az arczán, de különösen mezítelen, vékonyka, de kecses és izmos karjain és a nyakán sárgás árnyalatú volt a bőr. Mozdulatainak a símasága, apró tagjainak a lágysága és hajlékonysága valami szép, de még nem eléggé fejlett cziczára emlékeztettek, a kiből azonban gyönyörű macska lesz valamikor. Nyilván szükségesnek tartotta elárulni mosolyával, hogy résztvesz az általános társalgásban; de a szemei, hosszú és sűrű pilláik alól önkéntelenül is olyan szűziesen szenvedélyes imádattal csüggtek a sereghez bevonulandó unokabátyján, hogy a mosolya egy pillanatra sem ejthetett tévedésbe senkit sem és nyilvánvaló volt, hogy a kis czicza csak azért ült le, hogy aztán annál erélyesebben felugorjék és elkezdjen játszani az unokabátyjával, a míg nekik is sikerül, mint Borisznak és Natasának ebből a szalonból kiszabadulni.
+
+- Bizony kedvesem, - szólt az öreg gróf a vendéghez fordulva és rámutatott Nikolajra. - Lám a barátjából, Boriszból tiszt lett s ő most puszta barátságból nem akar mellőle tágítani, itthagyja az egyetemet és engem, öreg embert, s ő is katona lesz. Pedig már készen várta egy állás a levéltárban. Lám, mit nem tesz a barátság! - mondotta a gróf kérdőleg.
+
+- Mondják, hogy már meg is üzenték a háborút, - szólott a vendég.
+
+- Azt már régóta mondják, - jegyezte meg a gróf. - Untig mondják és ismételgetik, s a mellett marad minden a régiben. Lám, kedvesem, a barátság! - ismételte. - Huszárnak megy.
+
+A vendég nem tudván, mit mondjon, megcsóválta a fejét.
+
+- Éppenséggel nem barátságból, - felelt Nikolaj fölpattanva, s iparkodott elutasítani magától ezt a megszégyenítő rágalmat. - Éppenséggel nem barátságból, hanem egyszerűen azért, mert hivatást érzek magamban a katonai pályára.
+
+Rápillantott az unokahúgára és a vendégkisasszonyra. Mind a ketten a helyeslés mosolyával néztek rá.
+
+- Ma nálunk ebédel Schubert, a pavlogradi huszárezred ezredese. Itt volt szabadságon, s most viszi őt magával. Mitevők legyünk? - mondotta a gróf vállat vonva és tréfásan beszélvén egy olyan dologról, mely nyilván sok keserűséget okozott neki.
+
+- Már megmondtam, apuska, - szólott a fia, - hogy ha nem akar elereszteni, akkor maradok. De tudom, hogy a katonaságon kívül semmire se vagyok való; nem vagyok diplomata, nem vagyok hivatalnok, nem tudom elleplezni azt, a mit érzek, - mondotta, s a szép fiatalság kaczérságával folyton Szonyára s a vendégkisasszonyra pislogott.
+
+A kis czicza, a ki egészen belemerült a szemeivel, úgy látszott, mintha minden pillanatban kész volna játékot kezdeni s egész macskatermészetét kimutatni.
+
+- No, no, jól van! - szólott az öreg gróf: - mindig csak tüzeskedik. Valamennyiüknek Bonaparte csavarta el a fejét; mind arról álmodoznak, hogy, mint ő is, hadnagyokból majd császárokká lesznek. Ám legyen, adja Isten, - tette hozzá, a nélkül, hogy a vendég gúnyos mosolyát észrevette volna.
+
+A felnőttek Bonapartéról beszéltek. Julie, Karagina leánya odafordult a fiatal Rosztovhoz.
+
+- Milyen kár, hogy csütörtökön nem volt ott Archarovéknál. Úgy unatkoztam maga nélkül, - mondotta szívélyesen mosolyogva. A fiatal ember, a kinek hízelgett ez a nyilatkozat, a fiatalság kaczér mosolyával közelebb ült hozzá, s egészen önálló társalgást kezdett a mosolygó Julie-vel, s egyáltalában nem vette észre, hogy ez az önkéntelen mosoly a féltékenység késével hasogatta a mesterkélten mosolygó Szonya szívét. A társalgás kellő közepette ráesett a pillantása. Szonya haragos szenvedélylyel nézett rá s alig tudta a könnyeit visszafojtani, majd erőszakolt mosolylyal az ajkán, fölkelt és kiment. Nikolaj egész élénksége egyszeriben eltűnt. Kileste a társalgás legelső zökkenését és önmagából kikelt arczczal sietett ki a szobából, hogy Szonyát fölkeresse.
+
+- Milyen fehér szálakból vannak szőve ennek az egész fiatalságnak a titkai! - sóhajtott föl Mihajlovna Anna, a kifelé siető Nikolajra mutatva. - Hjah, fiatalok közt kényes dolog ám az ilyen közeli atyafiság, - tette hozzá.
+
+- Bizony, - mondotta a grófné, az után, hogy az a napsugár, mely a fiatalokkal együtt a szalonba bevillant, megint eltűnt, s mintegy válaszolva egy kérdésre, melyet ugyan senki sem intézett hozzá, de a mely őt állandóan foglalkoztatta: - mennyi szenvedésen, mennyi nyugtalanságon kellett keresztülmenni azért, hogy most öröme telhessék az embernek bennük! És még most is, igazán több a remegés, mint az öröm. Csupa rettegés, csupa rettegés mindig! Éppen abban a korban vannak, a mikor a leányokat és a fiúkat a legtöbb veszedelem fenyegeti.
+
+- A neveléstől függ minden, - jegyezte meg a vendég.
+
+- Bizony igaza van, - folytatta a grófné. - Eddig, Istennek hála, valósággal barátja voltam a gyermekeimnek, a kik teljes bizalommal vannak irántam, - mondotta a grófné, beleesvén a legtöbb szülőnek abba a tévedésébe, hogy azt hiszik, hogy a gyermekeiknek nincsen titkuk előttük. - Azt az egyet tudom, hogy én mindig első bizalmasa leszek a gyermekeimnek és hogy Nikolenyka, az ő lobbanékony természetével, ha fog is csintalankodni (hiszen a fiúk nem lehetnek meg a nélkül), de úgy, mint ezek a pétervári úrfiak, - soha.
+
+- Bizony pompás, derék fiú, - erősítette a gróf, a ki a bonyolódott kérdéseket mindig azzal szokta elintézni, hogy mindent pompásnak talált. - Lám, huszár akar lenni. Mit akar még többet, ma chère!
+
+- Milyen bájos teremtés az a kisebbik leány, - szólott a vendég. - Akár az eleven kéneső!
+
+- Az ám, - mondotta a gróf. - Reám ütött! És milyen hangja van; bár az én leányom, de azért kimondom azt, a mi igaz, énekesnő lesz belőle, második Salomoni. Egy olasz mestert tartunk, a ki tanítja.
+
+- Nincs még korán? Azt mondják, árt a hangnak, ha ebben a korban tanul.
+
+- Oh, dehogy, hogy' volna korán! - szólott a gróf. - Hát a mi anyáink, a kik tizenkét-tizenhárom éves korukban már férjhez mentek?
+
+- Hiszen már is szerelmes Boriszba! Micsoda leány! - mondotta a grófné, szelíden rámosolyogva Borisz anyjára, és nyilván megint felelvén az őt állandóan foglalkoztató kérdésre, úgy folytatta: - No lám, mert ha szigorú lennék vele, ha szidalmakkal korlátoznám... Isten tudja, még titokban miket csinálnának (a grófné arra gondolt, hogy csókolóznának), így pedig tudom minden szavát. Esténkint maga jön oda hozzám és elmond mindent. Lehet, hogy kissé kényeztetem, de igazán mondom, azt hiszem, hogy jobb is így. Az idősebbet, azt szigorúan neveltem.
+
+- Igen, engem egészen másként neveltek, - szólalt meg az idősebbik, a szép Vjera grófnő mosolyogva. De ez a mosoly nem tette szebbé Vjera arczát, mint rendesen lenni szokott; ellenkezőleg, természetellenessé és így kellemetlenné lett tőle az arcza. Az idősebbik, Vjera, szép volt, okos volt, pompásan tanult, jól volt nevelve, kellemes volt a hangja, s a mit csak mondott, mind igaz és talpraesett volt; de különös, hogy a vendég is, a grófné is, szinte csodálkozva néztek rá, mintha csak azt kérdezték volna, miért is mondta azt, és valami kellemetlen érzés támadt bennük.
+
+- Az idősebbekkel mindig mesterkednek, mindig valami rendkívülit akarnak faragni belőlük, - szólott a vendég.
+
+- Mi tagadás benne, ma chère! A grófné is bizony mesterkedett Vjerával, - jegyezte meg a gróf. - No, de sebaj! Azért mégis pompásan sikerült, - tette hozzá s megelégedéssel bólintott Vjera felé.
+
+A vendégek fölkeltek és elmentek, de megígérték, hogy ebédre visszajönnek.
+
+- Micsoda furcsa szokás! Ugyancsak itt felejtették magukat! - jegyezte meg a grófné, miután a vendégeit kikísérte.
+
+
+
+X.
+
+Mikor Natasa a szalonból kiment, csak a virágos szobáig futott. Ebben a szobában megállott, s fülelvén a szalonban folyó társalgásra, Boriszt várta. Már-már türelmetlenkedni kezdett, s a lábával toppantva, szinte sírva fakadt azon, hogy nem jött utána tüstént, a mikor egyszerre meghallotta a fiatal ember se nem lassú, se nem gyors, hanem rendes lépteinek a zaját. Natasa szaporán a virágcserepek közé szökött és elbújt.
+
+Borisz a szoba közepén megállt, körülnézett, leverte az egyenruha ujjairól a reájuk hullott virágport és odamenvén a tükörhöz, elkezdte nézni szép arczát. Natasa meg se pisszenve leste a rejtekhelyéről, vajjon mit fog csinálni. Egy darabig ott állt a tükör előtt, elmosolyodott, majd az ajtó felé indult. Natasa szólítani akarta, de meggondolta a dolgot. - Csak hadd keressen, - mondotta magában. Alig hogy Borisz kiment, mikor a másik ajtón, egészen kipirulva, belépett Szonya és könyek közt, bosszúsan motyogott valamit. Natasa, a ki az első pillanatban oda akart szaladni hozzá, erőt vett magán, s a búvóhelyén megmaradva, mint a ködsüveg alól leste, a mi körülötte történt. Valami különös és új gyönyörűséget érzett. Szonya valamit suttogott s rápillantott a szalon ajtajára. Az ajtón belépett Nikolaj.
+
+- Szonya! Mi lelt? Hogy' lehet már valaki ilyen? - szólott Nikolaj odasietvén hozzá.
+
+- Semmi, semmi, hagyjon békét! - Szonya sírva fakadt.
+
+- De én tudom mi az.
+
+- No, ha tudja, annál jobb, menjen csak vissza ő hozzá.
+
+- Sz-o-nya! Csak egy szót! Hogy' lehet így gyötörni magát is, engem is, egy fantazmagoria miatt? - mondotta Nikolaj és megfogta a kezét; Szonya nem rántotta vissza a kezét és abban hagyta a sírást.
+
+Natasa mozdulatlanul, visszafojtott lélekzettel és csillogó szemekkel pislogott ki búvóhelyéről. - Mi lesz most, gondolta magában.
+
+- Szonya! Nem törődöm az egész világgal! Te vagy mindenem, - szólott Nikolaj. - Ezt be is fogom neked bizonyítani.
+
+- Nem szeretem, ha ilyeneket beszélsz.
+
+- Nos, hát nem fogok, bocsáss meg Szonya! - Odahúzta őt magához és megcsókolta.
+
+- Oh, milyen szép! - gondolta Natasa, s mikor Szonya és Nikolaj a szobából kimentek, utánuk lopózott és odahívta Boriszt.
+
+- Borisz, jőjjön ide, - mondotta jelentőségteljes és ravasz arczkifejezéssel. - Mondanom kell önnek valamit. Ide, ide, - tette hozzá és bevezette őt a virágos-szobába, a cserepek közé arra a helyre, a hol az imént rejtőzött. Borisz mosolyogva ment utána.
+
+- Mi az a valami? - kérdezte tőle.
+
+Natasa zavarbajött, körülnézett s megpillantván az egyik cserépre odadobott babáját, fölkapta.
+
+- Csókolja meg a babát, - mondotta.
+
+Borisz figyelmes, gyöngéd pillantással nézett élénk arczába és semmit se felelt. - Nem akarja? Nos, akkor jőjjön ide, - szólott és még mélyebben behúzódván a virágok közé, félrelökte a babát. - Közelebb, közelebb! - suttogta. A tisztecskét megfogta a hajtókáinál fogva, s diadalmas rémület tükröződött kipirult arczán.
+
+- Hát engem akar-e megcsókolni? - suttogta alig hallhatóan, s úgy félszemmel pislogva és mosolyogva rá, csaknem sírva fakadt az izgatottságtól.
+
+Borisz elpirult. - Milyen furcsa maga! - szólalt meg, odahajolván hozzá, majd még jobban elpirult, de semmit sem csinált, csak várt.
+
+Natasa a cserepek közt átosont a szoba másik sarkába és lehorgasztott fejjel megállt.
+
+- Natasa, - mondotta, - maga tudja, hogy én szeretem magát, de...
+
+- Maga szerelmes belém? - szakította félbe Natasa.
+
+- Igen, szerelmes vagyok, de arra kérem, ne tegyük azt, a mit az imént... Még négy esztendő... Akkor majd megkérem a kezét. - Natasa gondolatokba merült.
+
+- Tizenhárom, tizennégy, tizenöt, tizenhat... - mondotta, s vékony ujjacskáin kiolvasta. - Jól van! Tehát ez biztos? - S az öröm és a megnyugvás mosolya derítette föl eleven arczát.
+
+- Biztos! - szólt Borisz.
+
+- Örökre? - kérdezte a leányka. - Mind halálig?
+
+S karon fogva őt, boldog arczczal, szép csendesen bement vele a pamlagos szobába.
+
+
+
+XI.
+
+A grófnét annyira kifárasztották a látogatások, hogy nem fogadott többet senkit és kiadta a kapusnak a parancsot, hogy mindazokat, a kik még jönni találnak, föltétlenül hívja meg ebédre. A grófné négyszemközt akart beszélni gyermekkori barátnőjével, Mihajlovna Anna herczegnővel, a kit Pétervárról való megérkezése óta még jóformán alig látott.
+
+- Veled szemben teljesen őszinte leszek, - mondotta Mihajlovna Anna. - Úgyis oly kevesen vagyunk már régi barátnők! Azért is becsülöm oly sokra a te barátságodat.
+
+Mihajlovna Anna rápillantott Vjerára és elhallgatott. A grófné megszorította a barátnője kezét.
+
+- Vjera, - szólott a grófné legidősebb leányához fordulva, a kit talán a többinél kevésbbé szeretett. - Hogy' nincs érzéked semmi iránt? Hát nem érzed, hogy fölösleges vagy itt? Menj át a húgodhoz, vagy...
+
+A szép Vjera megvetően elmosolyodott, és úgy látszott, hogy éppenséggel nem érzi sértve magát.
+
+- Ha előbb szólt volna mamácska, már rég kimentem volna, - mondotta, és bement a szobájába. De a mint a pamlagos-szoba mellett elment, észrevette, hogy a szoba mindenik ablakában egy-egy párocska ül. Megállt és megvetően elmosolyodott. Szonya egész közel ott ült Nikolaj mellett, a ki saját szerzeményű versét másolta le neki. Borisz és Natasa a másik ablaknál ültek, s mikor Vjera belépett, elhallgattak. Szonya és Natasa bűnbánó és boldog arczczal néztek Vjerára.
+
+Kedves és megható volt ezeket a szerelmes leánykákat látni, de Vjerában a látásuk szemlátomást nem keltett valami kellemes érzelmeket.
+
+- Hányszor kértelek már benneteket, - mondotta, - hogy ne vegyétek el az én holmimat, hiszen nektek is meg van a magatok szobája. - Ezzel kivette Nikolaj kezéből a tintatartóját.
+
+- Tüstént, tüstént, - szólott Nikolaj, s még egyszer bemártotta a tollat.
+
+- Semmit se tesztek a maga idejében, - folytatta Vjera. - Az imént is úgy berontottatok a szalonba, hogy mindenki elszégyelte magát miattatok.
+
+Mind a mellett, vagy talán éppen azért, mert abban, a mit mondott, teljesen igaza volt, senki se felelt neki, s mind a négyen csak összenéztek. Vjera még habozva állt a szobában, kezében a tintatartóval.
+
+- És ugyan micsoda titkok lehetnek azok a ti korotokban, Natasa és Borisz közt, meg ti köztetek, legföljebb csak holmi ostobaságok!
+
+- De hát neked mi közöd hozzá, Vjera? - szólalt meg Natasa védekező, halk hangon. Ezen a napon még a szokottnál is jobb és gyöngédebb volt mindenki iránt.
+
+- Ostoba kérdés, - szólott Vjera, - szégyelem magamat miattatok. Micsoda nagy titkolózás ez...
+
+- Mindenkinek megvannak a maga titkai. Mi se bántunk téged azzal a Berggel, - mondotta Natasa nekihevülve.
+
+- Gondolom is, hogy nem bántotok, - felelt Vjera, - mert az én cselekedeteimben soha sincs és nem is lehet semmi rossz. De a mamának azért majd elmondom, hogy' viselkedel te Boriszszal.
+
+- Ilyinisna Natálja nagyon szépen viselkedik velem, - jelentette ki Borisz. - Semmi okom panaszra, - tette hozzá.
+
+- Hagyja el, Borisz, maga olyan diplomata (a diplomata szó nagyon divatban volt a gyerekek közt, abban a különös értelemben, a melyet ők ennek a szónak adtak); már szinte unalmas, - mondotta Natasa sértődött és reszkető hangon. - De hát, ugyan miért is rágja ő mindig a fülemet?
+
+- Te ezt soha se fogod megérteni, - szólott Vjerához fordulva, - mert te soha senkit se szerettél; neked nincs szíved, te csak madame de Genlis vagy (ezt a csúfnevet, melyet nagyon sértőnek tartottak, Nikolaj adta Vjerának), s a te legnagyobb gyönyörűséged másoknak kellemetlenséget okozni. Csak kaczérkodjál Berggel, a mennyit akarsz, - tette hozzá szaporán.
+
+- De az már bizonyos, hogy vendégek előtt soha se fogok fiatal emberek után futkosni...
+
+- A mit akart, azt elérte, - szólt Nikolaj: - mindenkinek mondott valami kellemetlenséget, s megzavart valamennyiünket. Gyerünk a gyerekszobába. - Mind a négyen, mint a megriasztott madarak fölkeltek és kimentek a szobából.
+
+- Nekem, igenis mondtak kellemetlenségeket, de én ugyan senkinek, - mondotta Vjera.
+
+- Madame de Genlis! Madame de Genlis! - kiabálták kivülről a nevető hangok.
+
+A szép Vjera, a ki valamennyiükre ilyen fölháborító és kellemetlen hatást tett, elmosolyodott és szemlátomást rá se hederítvén arra, a mit neki mondtak, odament a tükörhöz és megigazította a szalagját és a haját. Szép arczát látva, szemlátomást még hidegebbé és még nyugodtabbá lett.
+
+- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
+
+A szalonban tovább folyt a társalgás.
+
+- Ah! chère,- mondotta a grófné, - az én életem útja sincs ám mindenütt rózsával behintve. Mintha bizony nem látnám, hogy a mi életmódunk és a mi vagyoni viszonyaink mellett már nem húzhatjuk soká! S mindezt a club, meg az ő jósága teszi. És azt hiszed, ha falun élünk, ott talán pihenünk? Ott is csak műkedvelő előadás, vadászat és a jó Isten tudja mi minden járja. De mit is beszélünk rólam! Mondd inkább, hogy' intézted te mindezt? Sokszor igazán csodálkozom rajtad, Annette, hogy a te korodban hogy' tudsz Moszkvában, Péterváron úgy egymagad idestova kocsikázni miniszterekhez, előkelőségekhez járni, és hogy' tudsz mindenkivel bánni, igazán csodálkozom! Hogy' csinálod mindezt? Lám én mindehhez még csak nem is konyítok.
+
+- Oh, lelkem! - felelt Mihajlovna Anna herczegné. - Ne is adja az Isten, hogy megtudd, mit tesz az minden támasz nélkül s egy fiúval, a kit az imádásig szeretsz, özvegyen maradni. Beletanul az ember mindenbe, - folytatta valamelyes büszkeséggel. - A pöröm mindenre megtanított. Ha ezek közül a hepcziás nagyfejűek közül beszélnem kell valakivel, írok egy levelet: "Ez és ez a herczegné, beszélni szeretne ezzel és ezzel", kocsiba ülök, s elmegyek akár kétszer, háromszor, négyszer is, mindaddig, míg csak meg nem kapom azt, a mire szükségem van. Oh, hogy mit gondolnak felőlem, nekem tökéletesen mindegy.
+
+- De hát Borenyka ügyében vajjon kihez fordúltál? - kérdezte a grófné. - Lásd, a tied már testőrtiszt, Nikoluska meg még mindig csak hadapród. Nincs a ki törődjék vele. Kihez fordultál?
+
+- Vaszilij herczeghez. Nagyon kedves volt. Tüstént belement mindenbe és jelentést tett az uralkodónak, - mondotta Mihajlovna Anna herczegné elragadtatással, teljesen megfeledkezvén azokról a megaláztatásokról, a melyeken keresztül kellett mennie, míg czélt ér.
+
+- Vaszilij herczeg, vajjon megöregedett? - kérdezte a grófné. - Nem láttam őt a Rumjanczovék színielőadása óta. Azt hiszem, már meg is feledkezett rólam. Valamikor pedig udvarolt nekem, - említette a grófné mosolyogva.
+
+- Olyan, mint volt, - felelt Mihajlovna Anna, - a megtestesült szeretetreméltóság. Magas állása legkevésbbé se csavarta el a fejét. "Csak azt sajnálom, kedves herczegné, hogy olyan keveset tehetek önért, - úgymond, - parancsoljon velem". Nem, szó a mi szó, pompás ember és derék rokon. De te, Nathalie, te tudod, mennyire szeretem a fiamat. Nem tudom, mit nem tennék meg az boldogságáért. A körülményeim pedig most olyan rosszak, - folytatta Mihajlovna Anna szomorúan s halkabb hangon, - olyan rosszak, hogy a legrettenetesebb helyzetben vagyok. Az én szerencsétlen pöröm fölemészti mindenemet és még se megy előre. Képzelheted à la lettre, nincs egy garasom se, s azt sem tudom, miből szereljem föl Boriszt. - Elővette a zsebkendőjét és sírva fakadt. - Ötszáz rubelra volna szükségem, s mindössze egy huszonöt rubeles bankó van a zsebemben. Olyan helyzetben vagyok... Egyetlen reményem most Bezuchij Vladimirovics Kirill herczeg. Ha nem hajlandó a keresztfiát kissé támogatni, - mert ő tartotta keresztvízre Boriszt, - s valamit hagyni neki, akkor kárbaveszett minden fáradozásom: nincs miből kiruháznom őt.
+
+A grófné könyekre fakadt, s némán fontolgatott valamit.
+
+- Sokszor elgondolom, lehet, hogy ez tán bűn is, - mondotta a herczegné, - de sokszor elgondolom: lám Bezuchij Vladimirovics Kirill egyedül él... ezzel az óriási vagyonnal... s ugyan miért él? Neki már terhére van az élet, Borja pedig csak most kezd élni.
+
+- Bizonyára fog valamit hagyni Borisznak, - jegyezte meg a grófné.
+
+- Isten tudja, chère amie! Ezek a gazdag mágnások olyan önzők. De én azért tüstént elmegyek hozzá Borisz-szal és nyíltan megmondom neki, miről van szó. Ám gondoljanak felőlem, a mit akarnak, nekem igazán, tökéletesen mindegy, a mikor a fiam sorsa függ tőle. - A herczegné fölkelt.
+
+- Most két óra, és ti négykor ebédeltek. Még lesz időm a dolgot elvégezni.
+
+S mint afféle dolgos pétervári asszony, a ki föl tudja használni az idejét, Mihajlovna Anna elküldött a fiáért, s vele együtt kiment az előszobába.
+
+- Isten veled, édes lelkem, - mondotta a grófnénak, a ki az ajtóig kikísérte, - Kívánj nekem sikert, - tette hozzá suttogva, hogy a fia meg ne hallja.
+
+- Vladimirovics Kirill herczeghez megy, ma chère? - kérdezte a gróf az ebédlőből, a honnan ő is kijött az előszobába. - Ha netán jobban van, hívja meg hozzám Pierre-t ebédre. Sokszor el szokott jönni hozzánk, s mindig tánczolt a gyerekekkel. Hívja meg mindenesetre, ma chére. Majd meglássuk, hogy' tesz ki magáért ma Tarasz. Azt mondja, még Orlov grófnál se volt soha olyan ebéd, mint a minő ma a miénk lesz.
+
+
+
+XII.
+
+- Kedves Boriszom, - mondotta Mihajlovna Anna herczegné a fiának, mikor Rosztov grófné hintaja, a melyen ültek, a szalmával behintett utczán végiggördült és befordult Bezuchij Vladimirovics Kirill tágas udvarába. - Kedves Boriszom, - szólott az anya, kiszabadítván a kezét ócska gallérja alól s félénk és gyöngéd mozdulattal megfogván a fia kezét, - légy gyöngéd, légy figyelmes. Vladimirovics Kirill herczeg mégis csak keresztapád s ő tőle függ egész jövendő sorsod. Ezt ne feledd, mon cher, légy kedves, a mennyire csak tudsz...
+
+- Csak tudnám, hogy a megalázkodáson kívül más eredménye is lesz... - felelt a fiú hidegen. - No de megigértem, s így a kedvéért meg is teszem.
+
+Annak ellenére, hogy valakinek a kocsija ott állott a kapuban, a kapús végignézett az anyán meg a fián (a kik, a nélkül, hogy magukat bejelentették volna, a fülkékben álló két sor szobor közt egyenesen az előcsarnok üvegajtaja felé tartottak), jelentőségteljes pillantást vetett a herczegné lompos gallérjára s megkérdezte, kihez akarnak menni, a herczegnőkhöz, vagy a herczeghez és megtudván, hogy a herczeghez, kijelentette, hogy ő nagyméltósága ma rosszabbul van és nem fogad senkit.
+
+- Akkor mehetünk, - szólt a fiú francziául.
+
+- Édesem! - mondotta az anyja könyörgő hangon s megint megérintette a kezét, mintha ez az érintés képes lett volna őt lecsillapítani vagy felbúzdítani. Borisz csak hallgatott s a nélkül, hogy a köpenyét levetette volna, kérdő pillantással nézett az anyjára.
+
+- Lelkem, - mondotta Mihajlovna Anna szelíd hangon a kapúshoz fordúlva, - tudom, hogy Vladimirovics Kirill herczeg nagyon beteg... De éppen azért jöttem... rokona vagyok... Nem fogom háborgatni, lelkem... Csak Szergejevics Vaszilij herczeggel kellene beszélnem; hiszen itt lakik. Jelents be, kérlek.
+
+A kapus mogorván megrántott egy zsinórt és elfordúlt.
+
+- Drubeczkája herczegné, Szergejevics Vaszilij herczeget keresi, - kiáltott oda a felülről lesiető és a lépcső párkánya mögül előrehajló harisnyás, félczipős és frakkos lakájnak.
+
+Az anya eligazította festett bársony-ruhájának a ránczait, megnézte magát a falon függő s egy darabból való nagy venéziai tükörben, és foltozott félczipőiben fürgén sietett föl a lépcső szőnyegén.
+
+- Édesem, megígérted, - fordult oda megint a fiához, kezének az érintésével iparkodván őt biztatgatni. A fiú lesütött szemekkel, nyugodtan ment utána.
+
+Beléptek egy terembe, a melyből a Vaszilij herczeg lakosztályába nyilt az ajtó.
+
+Éppen mikor az anya és a fiú a szoba közepére értek, s a belépésük zajára elősiető öreg inastól útbaigazítást akartak kérni, megmozdúlt az egyik ajtó bronzkilincse, s egészen otthoniasan, bársonykabátban, egy csillaggal a mellén, kilépett az ajtón Vaszilij herczeg s kikísért egy feketehajú, szép férfit. Ez a férfi Lorrain, a hírneves pétervári orvos volt.
+
+- Tehát ez biztos? - kérdezte a herczeg.
+
+- Herczeg, "errare humanum est", - felelt az orvos selypegve, és franczia modorban ejtvén ki a latin szavakat.
+
+- Jó, jó...
+
+Mikor Mihajlovna Annát és a fiát észrevette, Vaszilij herczeg meghajlással elbocsátotta az orvost és szótlanúl, de kérdő pillantással odalépett hozzájuk. A fiú észrevette, a mint egyszerre mélységes fájdalom borúlt az anyja szemeire, és könnyedén elmosolyodott.
+
+- Lám, herczeg, milyen szomorú körülmények közt kell egymást viszontlátnunk... De mit csinál a mi drága betegünk? - kérdezte, mintha észre se vette volna a herczeg reászegezett hideg és szinte sértő tekintetét. Vaszilij herczeg az álmélkodáshoz közelálló, kérdő pillantással nézett előbb rá, majd Boriszra. Borisz illedelmesen meghajtotta magát. Vaszilij herczeg a nélkül, hogy a meghajlást viszonozta volna, odafordúlt Mihajlovna Annához, s olyan fej- és ajak-mozdulattal felelt a kérdésére, mely a beteget illetőleg vajmi kevés reménynyel kecsegtetett.
+
+- Lehetséges? - kiáltott föl Mihajlovna Anna. - Oh, ez rettenetes! Borzasztó csak elgondolni is... Ez itt a fiam, - tette hozzá, Boriszra mutatva. - Személyesen is meg akarta önnek köszönni... - Borisz még egyszer meghajtotta magát.
+
+- Higyje el, herczeg, hogy az én anyai szívem soha se fogja elfelejteni azt, a mit ön tett érettünk.
+
+- Csak örülök, kedves Mihajlovna Anna, hogy szívességet tehettem önnek, - mondotta Vaszilij herczeg, megigazította a kabátját s itt Moszkvában, az általa pártfogolt Mihajlovna Anna jelenlétében úgy a hangjában, mint a mozdulataiban még sokkal nagyobb méltóságot árúlt el, mint Péterváron, Scherer Annette estélyén.
+
+- Iparkodjék becsülettel szolgálni és érdemeket szerezni, - tette hozzá szigorúan, Boriszhoz fordúlva. - Örülök... Szabadságon van itt? - darálta le egykedvü hangon.
+
+- Várom a parancsot, kegyelmes uram, hogy új állomásomra bevonúljak, - felelt Borisz a nélkül, hogy akár boszúságot árúlt volna el a herczeg éles hangján, akár kedvet mutatott volna arra, hogy vele beszédbe eredjen, de olyan nyugodtan és tiszteletteljesen, hogy a herczeg merően a szeme közé nézett.
+
+- Ön az édes anyjával lakik?
+
+- Rosztov grófnénál lakom, - felelt Borisz, és megint hozzátette: - Kegyelmes uram.
+
+- Ez az a Rosztov Ilya, a ki Suszina Nathaliet vette el, - szólott Mihajlovna Anna.
+
+- Tudom, tudom, - mondotta Vaszilij herczeg, színtelen hangján. - Soha sem tudtam megérteni, hogy' volt képes Nathalie hozzámenni ehhez a piszkos medvéhez. Egy teljesen buta és nevetséges figura. S még hozzá mint mondják, kártyás is.
+
+- De jó ember, herczeg, - jegyezte meg Mihajlovna Anna meghatott mosolylyal, mintha ő is tudta volna, hogy Rosztov gróf rászolgált erre a véleményre, de kíméletet kérve a szegény öreg számára.
+
+- Mit mondanak az orvosok? - kérdezte a herczegné rövid hallgatás után, s megint nagy fájdalom tükröződött kisírt arczán.
+
+- Kevés a remény, - felelt a herczeg.
+
+- Pedig úgy szerettem volna még egyszer megköszönni a bácsinak azt a sok jót, a mit velem és Borisz-szal tett. Borisz a keresztfia, - tette hozzá olyan hangon, mintha ennek a hírnek nagyon meg kellett volna örvendeztetni Vaszilij herczeget.
+
+Vaszilij herczeg elgondolkozott és összeránczolta a homlokát. Mihajlovna Anna megértette, hogy attól tartott, talán Bezuchij gróf hagyatékát illetőleg vetélytársnőre talál benne. Sietett hát őt megnyugtatni. - Ha nem volna bennem olyan őszinte szeretet és ragaszkodás a bácsi iránt, - szólott különös önérzettel és fesztelenséggel mondván ki ezt a szót: - jól ismerem az ő nemes és egyenes jellemét; de lám, csak a herczegnők vannak mellette... Ők meg még fiatalok... - Félrehajtotta a fejét, és suttogva megkérdezte: - vajjon eleget tett-e utolsó kötelességének, herczeg? Milyen becsesek ezek az utolsó pillanatok! Hiszen rosszabbul már alig lehet: föltétlenül elő kellene őt készíteni, ha már annyira van. Mi, asszonyok, herczeg, - szelíden elmosolyodott, - mindíg tudjuk, hogy' kell az ilyesmivel előállani. Feltétlenül látnom kellene őt. Bármily nehezemre esett légyen is, de már kénytelen voltam hozzászokni a szenvedéshez.
+
+A herczeg nyilván megértette, s mint Scherer Annette estélyén, úgy most is rájött, hogy Mihajlovna Annától nehéz szabadulni.
+
+- Csak ne volna annyira terhére ez a találkozás, chére Mihajlovna Anna, - mondotta. - Várjunk estig: az orvosok a válságot akkorra helyezték kilátásba.
+
+- De ezekben a pillanatokban, herczeg, nem lehet várni. Csak gondolja meg, a lelke üdvösségéről van szó. Óh! Ez rettenetes, ezek a keresztényi kötelességek...
+
+Kinyílt a belső szobák ajtaja, s komor és hideg arczczal kilépett rajta a gróf egyik herczegnő-unokahúga.
+
+Vaszilij herczeg odalépett hozzá. - Nos, hogy' van?
+
+- Mindíg egyformán. S akárhogy' vesszük is, ez a zaj... - mondotta a herczegnő, s mint valami ismeretlenen, úgy nézett végig Mihajlovna Annán.
+
+- Ah, chère, én meg majd hogy meg sem ösmertem, - mondotta Mihajlovna Anna boldog mosolylyal, és könnyed tipegéssel odament a gróf unokahúgához. - Éppen most jöttem, rendelkezzenek velem, majd én is segítek a nagybácsit ápolni. Képzelem, mennyit szenvedtek, - tette hozzá részvétteljes szemforgatással.
+
+A herczegnő semmit sem felelt, még csak el se mosolyodott és azonnal kiment. Mihajlovna Anna levetette a keztyűjét és nagynehezen kivívott hadállásában elhelyezkedett egy karosszékben és fölszólította Vaszilij herczeget, hogy üljön oda mellé.
+
+- Borisz! - mondotta a fiának mosolyogva,- én bemegyek a grófhoz, a nagybácsihoz, te pedig, mon ami, menj el addig Pierre-hez, és ne feledd el átadni neki Rosztovék meghívását. Ebédre hívják őt. De alig hiszem, hogy elmenjen? - fordult oda a herczeghez.
+
+- Ellenkezőleg, - felelt a herczeg, a ki szemlátomást rossz kedvű lett. - Nagyon örülnék, ha megszabadítana ettől a fiatal embertől... Folyton itt ül a nyakamon. A gróf egyetlen egyszer se kérdezősködött felőle.
+
+Vállat vont. Egy inas előbb le-, majd a másik lépcsőn fölvezette a fiatal embert Kirillovics Pjotrhoz.
+
+
+
+XIII.
+
+Pierre tehát csakugyan nem tudott magának pályát választani Péterváron, és duhajkodásai miatt csakugyan kiutasították őt - Moszkvába. Az a história, melyet Rosztovéknál beszéltek el róla, csakugyan igaz volt. Pierre is részt vett a rendőrfelügyelő megkötözésében. Pár nappal ezelőtt érkezett meg és szokása szerint az apja házába szállott. Bár el volt rá készülve, hogy a históriáját már Moszkvában is ismerik, és hogy a hölgyek, a kik az apja körül vannak és iránta állandó rosszindulattal viseltetnek, ki is használják majd ezt az esetet arra, hogy a grófot ellene ingereljék, mégis, mindjárt a megérkezés napján átment az apja lakosztályába. A szalonba, a herczegnők rendes tartózkodási helyére lépve, üdvözölte a hölgyeket, a kik himzőpárnáik mellett ültek és egyikük hangosan felolvasott a többinek valami könyvet. Hárman voltak. A legidősebb, egy hosszú derekú, rideg, de takaros leányzó, ugyanaz, a ki Mihajlovna Annához is kijött, olvasott; a fiatalabbak, mind a ketten csinosak és piros arczúak, a kiket csak az különböztetett meg egymástól, hogy az egyiknek egy anyajegy volt az ajka fölött, mely nagyon megszépítette, a hímzőrámán dolgoztak. Pierret úgy fogadták, mintha halott, vagy bélpoklos lett volna. A legidősebb herczegnő abbanhagyta az olvasást és szótlanul nézett rá ijedt szemeivel; a fiatalabbik, az, a kinek nem volt anyajegye, ugyanolyan kifejezéssel bámult rá; a legkisebbik, az anyajegyes pedig, a kinek vidám és tréfás volt a természete, ráhajolt a hímzőrámájára, hogy elleplezze azt a mosolyt, melyet nyilván a küszöbön álló jelenet csalt az ajkára, a melynek mulatságos voltával már előre tisztában volt.
+
+- Jónapot cousine, - mondotta Pierre. - Tán meg sem ösmer?
+
+- Nagyon is jól ösmerem, nagyon is jól.
+
+- Hogy' van a gróf? Láthatom őt? - kérdezte Pierre esetlenül, mint mindíg, de minden zavar nélkül.
+
+- A gróf testileg is, lelkileg is sokat szenved, s ön úgy tetszik, gondoskodott róla, hogy minél több lelki szenvedést okozzon neki.
+
+- Láthatom a grófot? - ismételte Pierre.
+
+- Hm!... ha meg akarja őt ölni, teljesen meg akarja ölni, akkor láthatja. Olyga, menj, nézd meg, készen van-e a nagybácsi levese, nemsokára itt az ideje, - tette hozzá, ezzel adván értésére Pierre-nek, hogy el vannak foglalva, még pedig az apja ápolásával, míg neki nyilván csak arra van gondja, hogy őt háborgassa.
+
+Olyga kiment. Pierre egy darabig állt, végig nézett a két nővéren és meghajtván magát így szólt:
+
+- Akkor hát visszamegyek a szobámba. Majd ha lehet, szóljanak. - Ezzel kiment s az anyajegyes nővér csengő, de nem éppen hangos kaczagása hallatszott utána.
+
+Másnap megjött Vaszilij herczeg és a gróf házába szállott. Magához hivatta Pierret és így szólt hozzá:
+
+- Kedvesem, ha itt is úgy fogja magát viselni, mint Pétervárott, akkor rossz véget ér; több mondanivalóm nincsen. A gróf nagyon, nagyon beteg: nincs is rá szükség, hogy bemenjen hozzá.
+
+Attól fogva Pierret nem háborgatták, s így egész napokon át egyedül volt fönn a szobájában.
+
+Akkor, mikor Borisz belépett hozzá, Pierre föl és alá járt a szobájában, olykor megállt a szögletben, fenyegető mozdulatokat tett a fal felé, mintha valami láthatatlan ellenséget akarna a kardjával leszúrni, s a pápaszeme fölött szigorú pillantást vetve maga elé, újra elkezdett járni, miközben érthetetlen szavakat mormogott, a vállait vonogatta s a kezeivel hadonászott.
+
+- Angliának vége... vége! - mondotta komoran és rámutatott valakire az újjával. - Pittet, mint a nemzet és a népjogok árulóját, ezennel elitéljük... - Nem ideje, hogy Pitt ítéletét kihirdesse, s ebben a pillanatban nyilván magának Napoleonnak képzelvén magát, és hősével együtt már túl lévén a pas de calais-i veszedelmes átkelésen, Londont ostromolta, - mikor megpillantotta a hozzá belépő délczeg és szép katonatisztet. Megállt. Pierre mint tizennégyesztendős fiút látta Boriszt utoljára, s éppenséggel nem emlékezett rá, de ennek ellenére is, veleszületett eleven és derült modorával kézenfogta őt és szívélyesen elmosolyodott.
+
+- Emlékszik még rám? - kérdezte Borisz nyugodt és kellemes mosolylyal. - Az anyámmal jöttem a grófhoz, a ki azonban, úgy látszik, nincs egészen jól.
+
+- Igen, úgy látszik, beteg. Folyton izgatják, - felelt Pierre, iparkodván visszaemlékezni arra, vajjon ki ez a fiatal ember.
+
+Borisz érezte, hogy Pierre nem ösmer rá, de nem tartotta szükségesnek, hogy megnevezze magát, s a legcsekélyebb zavar nélkül egyenesen a szemébe nézett.
+
+- Rosztov gróf kéreti, hogy jőjjön el ma hozzá ebédre, - mondotta elég hosszú és Pierre-re nézve kényelmetlen hallgatás után.
+
+- Áá! Rosztov gróf! - szólalt meg Pierre örömmel, - ön tehát a fia, Ilja. Képzelje csak, az első pillanatban nem is ösmertem meg. Emlékszik, a mikor kijártunk a Veréb-hegyekre m-me Jacquot-al... beh rég' volt az.
+
+- Ön téved, - felelt Borisz nyugodtan, elszánt és valamelyes gúnyos mosolylyal. - Én Borisz vagyok, Drubeczkája Mihajlovna Anna herczegnő fia. Iljának az öreg Rosztovot hívják, a fia Nikolaj. És én semmiféle m-me Jacquot-ot nem ismertem.
+
+Pierre elkezdett hadonászni a kezével és felkapta a fejét, mintha csak szúnyogok vagy méhek támadták volna meg.
+
+- Oh, hát micsoda dolog ez! - Össze-vissza zavartam mindent. Moszkvában annyi a rokonom! Ön tehát Borisz... no persze. Persze hogy ismerjük egymást. Hát mit szól a boulogne-i expediczióhoz? Mihelyt Napoleon átkel a csatornán, az angolok ugyancsak rosszul járnak. Én azt tartom, hogy ez az expediczió nagyon könnyen lehetséges. Csak Villeneuve ne lőjjön valami bakot!
+
+Borisz semmit sem tudott a boulognei expediczióról, - lapokat nem olvasott, és a Villeneuve nevét is csak most hallotta először.
+
+- Mi itt Moszkvában sokkal többet foglalkozunk az ebédekkel és a pletykákkal, mint a politikával, - mondotta nyugodt, gúnyos hangján. - Én erről semmit se gondolok és semmit sem tudok. Moszkva mindenek fölött a pletykákkal van elfoglalva, - folytatta. - Mostanában éppen önről és a grófról beszélnek sokat.
+
+Pierre elmosolyodott az ő jóságos mosolyával, s mintha féltette volna a vendégét, nehogy olyan valamit mondjon, a mit később megbánhatna. De Borisz tisztán és világosan beszélt, miközben egyenesen Pierre szemébe nézett.
+
+- Moszkvának nincs egyéb dolga, mint pletykázni, - folytatta. - Mindenki azzal foglalkozik, vajjon kinek hagyta a gróf a vagyonát, bár az is meglehet, hogy túlél valamennyiünket, a mit a magam részéről egész lelkemből kívánok...
+
+- Biz' ez mind nagyon szomorú, - kapta föl Pierre, - nagyon szomorú. - Pierre állandóan attól tartott, hogy ez a tisztecske véletlenül valami saját magára nézve is kellemetlen beszélgetésbe kezd.
+
+- Önnek meg úgy látszhatik, - szólott Borisz könnyedén elpirulva, de a nélkül, hogy a hangján és az állásán változtatott volna, - önnek meg úgy látszhatik, hogy mindenki csak azon mesterkedik, hogy hozzájusson valamihez ettől a nábobtól.
+
+"Úgy is van", - gondolta magában Pierre.
+
+- De én, félreértések elkerülése végett, meg akarom önnek mondani, hogy nagyon téved, ha anyámmal minket is ezek közé az emberek közé soroz. Mi ugyan nagyon szegények vagyunk, de én, legalább a mi engem illet, éppen mert az ön apja gazdag, én nem számítom magamat a rokonai közé, és sem én, sem az anyám, soha se fogunk tőle semmit kérni vagy elfogadni.
+
+Pierre sokáig nem értette meg ezeknek a szavaknak a jelentőségét, de mikor aztán megértette, felugrott a pamlagról, s veleszületett gyorsaságával és esetlenségével megkapta Borisz karját, és sokkal jobban elpirulva, mint Borisz, a szégyen és a bosszúság vegyes érzésével megszólalt:
+
+- No, ez igazán különös! Hát én tán'... Ugyan kinek jutna eszébe... Én nagyon jól tudom...
+
+De Borisz megint közbevágott:
+
+- Csak annak örülök, hogy elmondtam mindent. Lehet, hogy ez önnek kellemetlen, de meg fog bocsátani, - mondotta, ő csillapítván Pierret, a helyett, hogy Pierre őt csillapította volna, - és remélem, nem veszi sértésnek. Nekem elvem, kereken kimondani mindent... Mit mondjak hát? Eljön ebédre Rosztovékhoz? - És Borisz, miután lerázott magáról egy szemlátomást súlyos kötelességet, s ő maga megszabadúlván kényelmetlen helyzetéből, mást sodort bele, megint egészen kellemessé lett.
+
+- Nem, ide hallgasson, - szólott Pierre lecsillapodva. - Ön csodálatos egy ember. Az, a mit ön az imént mondott, nagyon szép, igazán nagyon szép. Persze ön engem nem ösmer, hiszen oly régóta nem találkoztunk... gyermekkorunk óta... Ön tehát fölteheti rólam... Én önt értem, teljesen értem. Én ugyan ezt nem tettem volna, nem lett volna hozzá bátorságom, de azért ez nagyon szép. Nagyon örülök, hogy önnel megismerkedhettem. Különös, - tette hozzá rövid hallgatás után elmosolyodva, - mit föl nem tett ön rólam! - Elnevette magát. - De baj is az! Majd jobban is megismerkedünk, ha úgy tetszik - s kezet fogott Borisz-szal. - Nem tudom, tudja-e, hogy én egyetlen egyszer se voltam a grófnál. Még nem is hívott... Mint embert, nagyon sajnálom őt... De mitévő legyek?
+
+- És ön azt hiszi, hogy Napoleonnak sikerülni fog a seregét átszállítani? - kérdezte Borisz mosolyogva.
+
+Pierre megértette, hogy Borisz másra akarta terelni a szót, s rúdnak állván neki, elkezdte a boulognei vállalkozás előnyeit és hátrányait fejtegetni.
+
+Egy inas lépett be és hívta Boriszt az anyjához. A herczegné menni készült. Pierre megígérte, hogy később majd eljön ebédre, csak azért, hogy Boriszszal közelebbről megismerkedjék, s a szemüvegén keresztül szivélyes pillantást vetvén rá, erősen megszorította a kezét... Távozása után Pierre még hosszú ideig járt-kelt a szobájában, de most már nem szurkált a kardjával valami láthatatlan ellenség felé, hanem mosolygott, a mint erre a kedves, okos, és elszánt fiatal emberre visszagondolt.
+
+Mint az már a fiatalság zsenge korában, s különösen az ilyen egyedülálló helyzetben lenni szokott, valami teljesen indokolatlan gyöngédséget érzett ez iránt a fiatal ember iránt s megfogadta magában, hogy föltétlenül szíves baráti viszonyba lép vele.
+
+Vaszilij herczeg kikisérte a herczegnét, a ki a szemeit s könnyektől nedves arczát eltakarta a kendőjével.
+
+- Ez rettenetes! Rettenetes! - mondotta: - de bármibe kerüljön is, kötelességemet teljesíteni fogom. Eljövök éjszakára. Lehetetlen őt így hagyni. Minden percz drága. Én nem is értem, mit késlekednek a herczegnők. Lehet, hogy Isten megsegít és találok rá módot, hogy őt előkészítsem!... Isten vele herczeg,... adjon az Isten erőt...
+
+- Adieu, ma bonne; - felelt Vaszilij herczeg, elfordulván tőle.
+
+- Jaj, rettenetes állapotban van, - ujságolta az anya a fiának, mikor megint a kocsiban ültek. - Úgyszólván már nem ösmer meg senkit.
+
+- Csak azt nem értem mama, milyen viszonyban van ő Pierre-el? - kérdezte a fia.
+
+- A végrendelet, lelkem, mindent meg fog magyarázni; ettől függ a mi sorsunk is...
+
+- De honnan gondolja, hogy nekünk is fog valamit hagyni?
+
+- Oh lelkem! Hiszen olyan gazdag, mi pedig olyan szegények vagyunk!
+
+- Jó, de ez még nem elég ok, anyuskám.
+
+- Jaj Istenem! Istenem! Milyen rosszul van! - kiáltott föl az anya.
+
+
+
+XIV.
+
+Mikor Mihajlovna Anna a fiával elment Bezuchij Vladimirovics Kirill herczeghez, Rosztova grófné sokáig ült egyedül s a szeméhez szorította a kendőjét. Végre csöngetett.
+
+- Nos, mi az, kedvesem, - szólt oda bosszúsan komornának, a ki pár perczet váratott magára, - tán' nincs kedve szolgálni? Akkor majd találok más helyet a számára.
+
+A grófnét fölizgatta barátnőjének a fájdalma és megalázó szegénysége s ezért rosszkedvü volt, a mi nála mindig abban nyilvánult, hogy a szobaleányt "kedvesem"-nek szólította és magázta.
+
+- Bocsánatot kérek, - szólt a szobaleány.
+
+- Kéretem a grófot.
+
+A gróf imbolyogva, s mint mindig, valamelyest bűnbánó arczczal odalépett a feleségéhez.
+
+- No, grófnécskám! Micsoda fogoly-sauté lesz ma Madeirával, ma chère! Megkóstoltam; nem hiába adtam Taraszért ezer rubelt. Megéri!
+
+Ősz haját fölborzolva, s kezeit a térdeinek legényesen nekifeszítve, odaült a felesége mellé. - Mit parancsol grófnécskám?
+
+- Nézd csak, barátom... Hogy' bemaszatoltad magadat! - mondotta s a mellényére mutatott. - Ez alkalmasint sauté, - tette hozzá mosolyogva. - Nézd csak, gróf: pénzre volna szükségem.
+
+Az arcza elszomorodott.
+
+- Oh, grófnécskám!... - És a gróf szaporán elővette a tárczáját.
+
+- De sok kell ám, gróf, ötszáz rúbelre van szükségem. - Ezzel elővette a battiszt-kendőjét s elkezdte vele dörzsölgetni az ura mellényét.
+
+- Tüstént, tüstént. Hé, ki van ott? - kiáltott föl olyan hangon, a milyenen csak azok az emberek szoktak kiáltani, a kik meg vannak győződve, hogy azok, a kiket szólítanak, hanyatt-homlok rohannak elő a hívásukra. - Küldjétek hozzám Mityenkát!
+
+Mityenka, az a nemes származású fiú, a ki a grófnál nevelkedett és most összes dolgait intézte, csöndesen belépett a szobába.
+
+- Nézd csak, lelkem, - mondotta a gróf a tiszteletteljesen belépő fiatal embernek. - Hozz ide nekem... - itt elgondolkozott. - Igen, 700 rúbelt, annyit. De vigyázz, olyan rongyos és piszkos bankókat, mint a minap, ne hozzál, hanem szépeket, a grófnénak kell.
+
+- Bizony, Mityenka, kérem, csak tiszták legyenek, - szólott a grófné szomorúan fölsóhajtva.
+
+- Kegyelmes uram, mikorra parancsolja? - kérdezte Mityenka. - Méltóztatik tudni, hogy... Egyébiránt ne méltóztassék nyugtalankodni, - tette hozzá, a mint észrevette, hogy a gróf elkezd nehezen és szaporán zihálni, a mi mindenkor kezdődő haragjának volt az előjele. - Csak emlékeztetni akartam... Most mindjárt parancsolja?
+
+- Igen, igen, hozd el csak azonnal. Add át a grófnénak.
+
+- Aranyat ér ám nekem ez a Mityenka, - tette hozzá a gróf mosolyogva, mikor a fiatal ember kiment. - Nincs semmi, a mi lehetetlen volna. Már szinte türhetetlen. Minden lehetséges.
+
+- Oh a pénz, gróf, a pénz, mennyi fájdalomnak az okozója a világon! - szólott a grófné. - De erre pénzre igazán nagy szükségem van.
+
+- Grófnécskám, ön ismert tékozló, - jegyezte meg a gróf, s miután a feleségének kezet csókolt, megint vissza ment a szobájába.
+
+Mire Mihajlovna Anna megint visszakerült Bezuchijtól, a grófné előtt csupa újdonatúj bankókban már ott hevert a pénz az asztalon, a kendője alatt, és Mihajlovna Annának feltűnt a grófné valamelyes izgatottsága.
+
+- Nos, mi ujság lelkem? - kérdezte a grófné.
+
+- Oh, milyen rettenetes állapotban van! Nem lehet ráismerni, annyira, de annyira rosszul van; csak egy pillanatig voltam nála, s tán két szót se szólhattam...
+
+- Annette, az Istenre kérlek, ne utasítsd vissza, - szólalt meg egyszerre a grófné elpirulva, a mi olyan furcsán illett immár nem fiatal, sovány és komoly arczához, mikor a kendő alól a pénzt előszedte. Mihajlovna Anna egy pillanat alatt megértette, miről van szó s már lehajolt volt, hogy a kellő pillanatban a grófnét ügyesen megölelje.
+
+- Itt van tőlem Borisznak valamicske, az egyenruhájára...
+
+Ekkorra Mihajlovna Anna már megölelte őt és sírva fakadt. A grófné szintén elsírta magát. Sírtak mind a ketten azon, hogy barátnők, hogy mindketten olyan jók, hogy ők, a gyermekkori barátnők, ilyen alantas holmival foglalkoznak, mint a pénz, és azon, hogy úgy elröppent a fiatalságuk... De ezek a könnyek jól estek mind a kettőjüknek...
+
+
+
+XV.
+
+Rosztova grófné a leányaival s immár nagy sereg vendéggel ott ült a szalonjában. A férfi-vendégeket a gróf bevezette a dolgozószobájába, a hol bemutatta nekik érdekes török-csibukgyűjteményét. Olykor kinézett és megkérdezte: nem jött-e még meg? Achroszimova Dmitrijevna Marját, egy a társaságban le terrible dragon gúnynéven ösmert hölgyet vártak, a ki nem a gazdagsága, sem az előkelősége, hanem a józan esze és viselkedésének nyílt egyszerűsége révén vált híressé. Dmitrijevna Marját ismerte a czári család, ismerte egész Moszkva és Pétervár s mind a két városban bámulattal voltak iránta, s titokban gúnyolódván a gorombaságain, mindenfelé adomákat beszéltek róla; de ennek ellenére is, kivétel nélkül mindenki tisztelte őt és félt tőle.
+
+A gróf szobájában, mely tele volt füsttel, a manifesztum által megüzent háborúról és az újonczozásról folyt a szó. A manifesztumot még senki sem olvasta, de mindenki tudott a közzétételéről. A gróf két dohányzó és nagyban társalgó szomszédja közt az ottománon ült. A gróf maga se nem dohányzott, se nem beszélt, hanem hol az egyik, hol a másik oldalra hajtván a fejét, látható gyönyörűséggel nézte a dohányzókat és hallgatta két szomszédjának a vitatkozását, a kiket ő uszított egymásra.
+
+A vitázók egyike egy ránczos, epés, beretvált és sovány arczú polgárember volt, a ki bár úgy volt öltözve, mint a legdivatosabb fiatal ember, mégis már közeljárt az öregséghez; fölhúzott lábakkal, s a házban bennfentes ember bizalmaskodó ábrázatával ült az ottománon, s jó mélyen beleeresztvén a szájába a csibukszár borostyán szopókáját, szemhunyorgatva, nagyokat szippantva szedte magába a füstöt. Ez egy Sinsin nevű megrögzött agglegény volt, a grófné unokabátyja, s mint a moszkvai szalonokban mondogatták róla, rendkívül rossznyelvű ember. Úgy tetszett, mintha leereszkednék ahhoz, a kivel beszélt. A másik egy kifogástalanul kimosakodott, megfésült és kiöltözött üde és piros arczú testőrtiszt, ajkai közt, a középen tartotta a borostyánt és rózsaszínű ajkaival könnyedén szívta a füstöt, melyet azután karikákban eregetett ki szép száján. Ez volt az a szemjonovszkij ezredbeli Berg hadnagy, a kivel Borisz egyszerre került az ezredhez, s a kivel Natasa Vjerát, a legidősebb grófkisasszonyt bosszantotta, a vőlegényének nevezvén őt. A gróf ott ült kettőjük közt és figyelmesen hallgatta őket. A grófnak a boszton-játékon kívül, a melyet nagyon szeretett, legkedvesebb mulatsága az volt, ha mások vitatkozását hallgatta, különösen ha két bőbeszédű embert sikerült neki egymásra uszítani.
+
+- No persze, batyuska, mon trés honarable Karlycs Alyfonsz, - mondotta Sinsin gúnyolódva, és (ebben volt beszédének a fő különlegessége) a legnépiesebb orosz kifejezéseket a legkeresettebb franczia mondásokkal összekeverve: - Ön holmi sápocskákra számít az államtól, és a századtól is valami kis jövedelemre szeretne szert tenni?
+
+- Nem, Nikolájevics Pjotr, én csak azt akarom bebizonyítani, hogy a gyalogsággal szemben a lovasságnál sokkal csekélyebbek az előnyök. Ime, Nikolájevics Pjotr, képzelje el az én helyzetemet...
+
+Berg mindenkor nagyon szabatosan, nyugodtan és udvariasan beszélt. A mit mondott, az mindig csak ő rá magára vonatkozott; mikor valami olyasról beszéltek, a mi nem volt közvetlenül kapcsolatban ő vele, mindig nyugodtan hallgatott. És akár órák hosszat is képes volt így hallgatni, a nélkül, hogy akár maga csak legkevésbbé is zavarba jött, vagy másokat zavarba ejtett volna. De a mint a beszélgetés őt személyesen érintette, legott észrevehető gyönyörűséggel és terjengősen elkezdett beszélni.
+
+- Képzelje el az én helyzetemet, Nikolájics Pjotr, ha a lovasságnál volnék, még hadnagyi rangban sem kapnék többet harmadonként kétszáz rubelnél, így pedig kétszázharminczat kapok, - mondotta örömteljes és kellemes mosolylyal nézvén Sinsinre és a grófra, mintha nyilvánvaló volna előtte, hogy az ő boldogulása mindenkor az összes többi emberek vágyainak legfőbb czélja lesz.
+
+- Azonkívül, Nikolájics Pjotr, átlépvén a testőrséghez, szem előtt vagyok, - folytatta Berg, - és üresedés is sokkal gyakrabban akad a testőrgyalogságnál. Aztán meg képzelje el, hogy' tudtam én kétszázharmincz rubelből berendezkedni. Pedig még félre is teszek és az apámnak is küldözgetek belőle, - folytatta, füstkarikákat eregetve.
+
+- Az egyensúly helyre van állítva... Szegény ember vízzel főz, mint a közmondás mondja, - jegyezte meg Sinsin a szája másik szögletébe tolván át a borostyánt, miközben a gróf felé hunyorgatott.
+
+A gróf elkaczagta magát. A többi vendégek, látván, hogy Sinsin vezeti a társalgást, odajöttek, hogy hallják. Berg, észre se vevén a gúnyolódást vagy az egykedvűséget, tovább beszélt arról, hogy a testőrséghez való áthelyeztetés által már egy fokkal előnybe jutott a társaival szemben, s hogy háborús időben megeshetik, hogy a szakaszparancsnok elesik, s ő levén a szakaszban rangra legidősebb, nagyon könnyen szakaszparancsnokká lehet, s hogy az ezredben mennyire szereti őt mindenki, s hogy az apja is mennyire meg van vele elégedve. Berg szemlátomást nagy élvezettel mondotta mindezt, s úgy látszott, nem is sejtette, hogy más embereknek is meg lehetnek a maguk érdekei. De mindaz, a mit elmondott, olyan kedves és higgadt, fiatalos önzésének a naivsága olyan nyilvánvaló volt, hogy lefegyverezte vele a hallgatóit.
+
+- No, batyuska, maga a gyalogságnál is, a lovasságnál is, mindenütt boldogulni fog, ezt én magának előre megjósolom, - mondotta Sinsin, miközben megveregette a vállát és leeresztette a lábait az ottománról. Berg örömteljesen elmosolyodott. A gróf és nyomában a többi vendégek is átmentek a szalonba.
+
+Az az idő volt, az ebéd előtt, a mikor az egybegyült vendégek az asztalhoz való hívást várva, nem kezdenek hosszabb társalgást, de azért föltétlen kötelességüknek tartják, hogy izegjenek-mozogjanak és ne hallgassanak, ezzel is megmutatva, mennyire nem türelmetlenek az asztalhoz ülés dolgában. A háziak az ajtó felé tekintgetnek s olykor összenéznek. A vendégek ezekből a pillantásokból iparkodnak kitalálni, vajjon kire vagy mire várnak még: valami megkésett előkelő rokonra, vagy pedig az ételre, a mely még nem készült el.
+
+Pierre közvetlenül az ebéd előtt jött meg, és esetlenül odaült a szalon kellő közepére, az első székre, mely útjába akadt, s elzárta az útat mindenki elől. A grófné szerette volna rábírni, hogy beszéljen, de ő szemüvegén keresztül naivul nézett körül, mintha keresett volna valakit és kurtán felelgetett a grófné kérdéseire. Feszélyezett mindenkit, s ezt egyedül ő nem vette észre. A vendégek nagy része, a kik ösmerték az ő medve-históriáját, kíváncsian nézte ezt a nagy darab, békés és kövér embert, elcsodálkozván rajta, hogy' tudott egy ilyen szerény és nehézkes fráter azzal a rendőrfelügyelővel olyan csínyt elkövetni.
+
+- Ön úgy-e csak nemrég jött ide? - kérdezte tőle a grófné.
+
+- Oui, madame, - felelt Pierre körülnézve.
+
+- Nem látta az uramat?
+
+- Non, madame. - Itt minden ok nélkül elmosolyodott.
+
+- Ön, úgy tetszik, nemrég Párisban volt? Azt hiszem ez rendkívül érdekes város.
+
+- Nagyon érdekes.
+
+A grófné összenézett Mihajlovna Annával. Mihajlovna Anna megértette, hogy a grófné arra biztatja őt, hogy szórakoztassa ezt a fiatal embert, s odaülvén mellé, elkezdett véle az apjáról beszélni, de neki is, épp úgy, mint a grófnénak, csak kurta feleleteket adott. A vendégek mind el voltak foglalva egymással. - Razumovszkijék... Roppant kedves volt... Ön nagyon is szíves... Apraxina grófné... - hallatszott mindenfelől. A grófné fölkelt és kiment a terembe.
+
+- Dmitrijevna Marja? - hallatszott egy hang a teremből.
+
+- Ő maga, - hallatszott válaszul egy durva női hang, s közvetlenül utána belépett a szobába Dmitrijevna Marja. A kisasszonyok és hölgyek, tán a legidősebbeket kivéve, valamennyien fölkeltek. Dmitrijevna Marja megállt az ajtóban és jól táplált testének egész magasságából, ötvenesztendős, őszfürtös fejét magasra emelve végignézett a vendégeken, s mintha neki akart volna gyürkőzni, kimért nyugalommal megigazította ruhája bő újjait.
+
+- Gratulálok az ünnepeltnek és kedves gyermekeinek, - mondotta érdes és mély hangján, mely minden más hangot elnyomott. - Hát te hogy' vagy, vén bűnös, - fordult oda a grófhoz, a ki megcsókolta a kezét, - ugy-e, hogy unatkozol Moszkvában? Nincs hol kutyákat hajszolni? De hát mitévők legyünk, batyuska, lám, hogy fölcseperednek ezek a madárkák... - Rámutatott a leányokra. - Akarva nem akarva férjet kell már keresni nekik.
+
+- Nos, mi ujság, te kozákom? (Dmitrijevna Marja Natasát hívta kozáknak) - mondotta Natasát a kezével czirógatva, a ki minden félelem nélkül és derülten jött oda hozzá. - Tudom, hogy kis csutri még csak, de azért szeretem.
+
+Hatalmas reticule-jéből elővett egy pár körtealakú zaphir fülbevalót, s miután átadta a ragyogó és pirosarczú Natasának, legott elfordult tőle és odaszólt Pierre-nek.
+
+- He, he! Te drágalátos! Gyere csak ide, - mondotta mesterkélten, halk és vékony hangon. - Gyere csak drágám... - és fenyegetően, még jobban felgyűrte a ruhája újját.
+
+Pierre odajött és a szemüvegén keresztül naivul nézett rá.
+
+- Gyere csak, gyere csak szentem! Én az apádnak is megmondtam az igazat, ha szükség volt rá, Isten akarata az, hogy neked is megmondjam. - Elhallgatott. Mindannyian hallgattak s várták, hogy mi lesz, mert érezték, hogy ez még csak a bevezetés volt.
+
+- Gyönyörű, szó sincs róla! Gyönyörű ficzkó!... Az apja a halálos ágyán fekszik, ő meg azzal mulat, hogy medvén lovagoltat rendőrfelügyelőket. Szégyeld magadat, batyuska, szégyeld magadat! Inkább mentél volna háborúba. - Ezzel elfordult tőle és kezet nyújtott a grófnak, a ki majd megpukkadt a nevetéstől.
+
+- Nos, mi lesz, asztalhoz, azt hiszem ideje? - szólott Dmitrijevna Marja.
+
+Elől ment a gróf Dmitrijevna Mariával, azután a grófné, egy rendkívül fontos személyiség, egy huszárezredes karján, a kivel Nikolajnak utól kellett érni ezredét; Mihajlovna Annát Sinsin vezette. Berg Vjerának nyújtotta a karját. A mosolygó Karagina Julie Nikolajjal ment az asztalhoz. Utánuk, az egész terem hosszában még más párok lépdeltek, és legvégül egyenkint következtek a gyerekek, a nevelők és a nevelőnők. Az inasok sürögtek-forogtak, a székek csikorogtak, a karzaton megszólalt a zene s a vendégek elhelyezkedtek. Majd a gróf házi zenekarának a hangjait a kések és villák csörömpölése, a vendégek társalgásának a moraja, s az inasok halk lépteinek nesze váltotta föl. Az egyik végén, asztalfőn ült a grófné. Jobbra tőle Dmitrijevna Marja, balra Mihajlovna Anna és a többi vendégek. A másik végén ült a gróf, balra tőle a huszárezredes, jobbra tőle Sinsin és a többi férfivendégek. A hosszú asztal egyik oldalán a felnőttebb fiatalság: Vjera Berg mellett, Pierre Borisz mellett; a másik oldalon a gyerekek, a nevelők és a nevelőnők. A gróf a kristálypalaczkok és a gyümölcstartók mögül rá-rápillantott a feleségére és magas, lilaszalagos főkötőjére, s buzgón töltögette a szomszédainak a bort, miközben persze magáról se feledkezett meg. A grófné, a ki szintén nem feledkezett meg háziasszonyi kötelességeiről, az ananászok mögül jelentőségteljes pillantásokat vetett az urára, a kinek az arcza és kopasz feje, mint neki tetszett, élesen kivált a szürke fejek közül a pirosságával. A hölgyek oldalán egyenletesen folyt a csevegés; a férfiakén mind emeltebb hangok hallatszottak, különösen a huszárezredeséi, a ki mind jobban nekipirulva annyit evett és ivott, hogy a gróf őt állította követendő például a vendégei elé. Berg gyöngéd mosolylyal beszélgetett Vjerával arról, hogy a szerelem nem földi, hanem mennyei érzés. Borisz új barátja, Pierre előtt sorra megnevezte az asztal körül ülő vendégeket és össze-összenézett Natasával, a ki szemben ült vele. Pierre keveset beszélt, inkább az új arczokat mustrálgatta és sokat evett. Kezdve a két levesen, a melyek közül az à la tortue-t választotta, és a pástétomon, a fogolypecsenyéig egyetlen fogást és egyetlen bort se mulasztott el, a melyet az udvarmester szalvétába burkolt palaczkokban nyújtott felé a szomszédja vállai mögül imígyen szólván: "Dry Madeira", vagy "Tokaji asszú", vagy "Rajnai". Odatartotta az előtte álló és a gróf nevének a kezdőbetűivel díszített négy kristály pohár közül a legelsőt, mely a keze ügyébe esett, s nagy élvezettel ivott, mind szívélyesebb ábrázattal nézvén a vendégeket. Natasa, a ki vele szemben ült, Boriszt nézte, úgy, mint a hogy' a tizenháromesztendős leánykák szokták nézni azt a fiút, a kivel csak az imént, életükben először csókolóztak s a kibe szerelmesek. Ugyanez a pillantása olykor Pierre-re is rátévedt, a ki ennek a furcsa, eleven leánykának a pillantásától, maga se tudta miért, de szinte kaczagni szeretett volna.
+
+Nikolaj Szonyától messze, Karagina Julie mellett ült, s megint azzal az önkéntelen mosolylyal beszélt neki valamit. Szonya ünnepélyesen mosolygott, de azért szemlátomást gyötörte a féltékenység: hol elsápadt, hol kipirult, de mindenképpen csak arra figyelt, mit beszélnek egymással Nikolaj és Julie. A nevelőnő nyugtalanul nézett körül, mintegy védekezni készülvén az ellen, a kinek esetleg eszébe találna jutni a gyermekeket bántani. A német nevelő azzal a szándékkal, hogy levelében majd teljes részletességgel megír mindent az otthonvalóknak Németországba, iparkodott minden fogásnak, csemegének és bornak a nevét az eszében tartani, és nagyon megsértődött azon, hogy az udvarmester a szalvétába burkolt palaczkokkal egyszerűen elkerülte őt. Összeránczolta a homlokát, iparkodott olyan képet vágni, mintha nem is akart volna abból a borból, de sértve érezte magát, a miért senki sem akarta megérteni azt, hogy neki éppenséggel nem azért lett volna szüksége arra a borra, hogy a szomjúságát csillapítsa, s hogy nem mohóságból, hanem lelkiismeretes tudvágyból áhítozott utána.
+
+
+
+XVI.
+
+Az asztalnak a végén, a hol a férfiak ültek, mind élénkebb lett a társalgás. Az ezredes elmondta, hogy a háborút megizenő manifesztum már megjelent Péterváron, s hogy azt a példányt, a melyet ő maga is látott, ma gyorsfutár hozta a főparancsnoknak.
+
+- És ugyan miért visz rá bennünket az ördög arra, hogy Bonapartéval háborúskodjunk? - szólalt meg Sinsin. - Ausztria gőgjét már megtörte. Tartok tőle, hogy most majd mi reánk kerül a sor.
+
+Az ezredes szálas, izmos és vérmes német ember s nyilván régi katona és jó hazafi volt. Sinsin szavai megsértették.
+
+- Hát csak azért, kedves jó uram, - mondotta idegenszerű kiejtéssel, - csak azért, mert az uralkodó nagyon jól tudja, mit csinál. A manifesztumban meg is mondja, hogy nem nézheti közönyösen az Oroszországot fenyegető veszedelmeket, és hogy: "a birodalom biztonsága és méltósága, valamint a szövetségek szentsége", - mondotta, különösen hangsúlyozván a szövetségek szót, mintha ebben lett volna a dolog lényege. És vele született csalhatatlan és hivatalos emlékező tehetségével szórúl-szóra ismételte a manifesztum bevezető sorait... "és az a vágy, mely az uralkodónak egyetlen és föltétlen czélja: hogy Európában szilárd alapokon békét teremtsen, arra indították őt, hogy seregének egy részével ma átlépje a határt, és seregét ennek az új helyzetnek az elérésére irányuló szándéka megvalósítására fölhasználja". Ime, hogy miért, kedves, jó uram, - fejezte be kenetteljesen s felhörpintvén egy pohár bort, rápillantott a grófra, a kitől további buzdításra számított.
+
+- Ösmeri ezt a közmondást: "Jeroma, Jeroma, maradtál vón odahaza, s pörgetnéd az orsót most is", - mondotta Sinsin összeránczolt homlokkal, de mosolyogva. - Ez ránk illik most nagyon. Mikor még Szuvarovot, még őt is izzé-porrá zúzták, pedig hol vannak most a mi Szuvarovjaink? Mit gondol? - kérdezte minduntalan áttérvén az orosz nyelvről a francziára.
+
+- Éppen azért kell utolsó csepp vérünkig küzdenünk, - szólott az ezredes az asztalra csapva, - s meghalnunk a császárunkért, akkor aztán rendben lesz minden. De lehetőleg, le-he-e-tőleg (ezen a szón különösen elnyújtotta a hangját) minél kevesebbet okoskodjunk, - fejezte be, megint a grófhoz fordulva.
+
+- Mi, vén huszárok, így gondolkodunk, ennyi az egész. És ön, fiatal ember és fiatal huszár, hogy' vélekedik ön? - tette hozzá Nikolajhoz fordulva, a ki hallván, hogy a háborúról van szó, a hölgyét a faképnél hagyta s tágra nyitott szemekkel nézte s mohón hallgatta az ezredest.
+
+- Tökéletesen egyetértek önnel, - felelt Nikolaj egészen nekihevülve, s olyan elszánt és határozott ábrázattal forgatta a tányérját és rakosgatta a poharait, mintha a jelen pillanatban valami nagy veszedelemnek nézne a szemébe, - meg vagyok róla győződve, hogy az oroszoknak vagy halniok, vagy győzniök kell, - mondotta, de miután már elröppent a szó, a többiekkel együtt ő maga is érezte, hogy az, a mit mondott, az adott esetre alkalmazva, túlságosan ünnepélyesen és nagyképűen, következésképpen félszegen volt mondva.
+
+- Gyönyörű! Gyönyörű az, a mit most mondott, - szólott a mellette ülő Julie, felsóhajtva. Szonya egész testében összerezzent, s mialatt Nikolaj beszélt, fülig, a füle mögött, sőt a nyakán és a vállán is elpirult. Pierre figyelemmel hallgatta az ezredes beszédjét és helyeslőleg bólogatott a fejével.
+
+- Lám, ez derék, - mondotta.
+
+- Ez a fiatal ember igazi huszár, - kiáltott föl az ezredes újból rácsapván az asztalra.
+
+- Micsoda lármát csaptok ott? - hallatszott egyszerre az asztalon keresztül Dmitrijevna Marja hangja. - Mit vered az asztalt? - fordult oda a huszárhoz, - ki ellen toporzékolsz? Nyilván azt hiszed, hogy a francziák vannak ott előtted.
+
+- Én csak az igazat mondom, - szólott a huszár mosolyogva.
+
+- Mindíg csak a háborúról, - kiáltott át az asztalon a gróf. - Lám az én fiam is megy, Dmitrijevna Marja, az én fiam is megy.
+
+- Nekem meg négy fiam van a hadseregben, mégse sopánkodom. Isten kezében van minden: a padkán gunnyasztva is meghalhat az ember, s az ütközetben is kegyelmes lehet irántunk az Isten, - hallatszott minden megerőltetés nélkül az asztal másik végéről Dmitrijevna Marja öblös hangja.
+
+- Az biz' úgy van.
+
+A társalgás megint két csoportra szakadt, a hölgyeké az ő oldalukon, a férfiaké a magukén folyt tovább.
+
+- No lásd, hogy nem mered megkérdezni, - szólott Natasához a kis öcscse, - lásd, nem mered.
+
+- De igen, - felelt Natasa.
+
+Egyszerre tüzbejött az arcza s elszánt és derült határozottság ült ki rája. Kissé fölemelkedett s egy pillantással fölszólítván Pierre-t, a ki szemben ült vele, hogy hallgasson oda, az anyjához fordult.
+
+- Mama! - hangzott végig gyerekes mellhangja az egész asztalon.
+
+- Mi kell? - kérdezte a grófné ijedten, de látván a leánya arczáról, hogy csak valami csíntalanságról van szó, szigorúan leintette a kezével s fenyegető és tiltó mozdulatot tett a fejével.
+
+A társalgás elnémult.
+
+- Mama! Milyen sütemény lesz? - csendült meg még határozottabban s minden megszakítás nélkül Natasa hangocskája.
+
+A grófné össze akarta ránczolni a homlokát, de nem tudta. Dmitrijevna Marja köpczös újjával megfenyegette a kis lányt.
+
+- Te kozák, - mondotta a fenyegetéssel együtt.
+
+A vendégek legnagyobb része az idősebbekre nézett, nem tudván, hogy' illik fogadni ezt a jelenetet.
+
+- Majd adok én neked! - szólott a grófné.
+
+- Mama! Milyen sütemény lesz? - kiáltott föl Natasa, most már egészen bátran és vídám szeszélyességgel, előre meg lévén győződve róla, hogy a csínyjét jól fogják fogadni.
+
+Szonya és a kövér Petya nevetve elbújtak.
+
+- No lásd, hogy megkérdeztem, - súgta oda Natasa a kis öcscsének és Pierre-nek, a kire megint rápillantott.
+
+- Fagylalt lesz, csakhogy te nem kapsz belőle, - mondotta Dmitrijevna Marja. Natasa látta, hogy nincs mitől tartania s azért Dmitrijevna Marjától sem ijedt meg.
+
+- Dmitrijevna Marja! Milyen fagylalt lesz? Én a tejszín-fagylaltot nem szeretem.
+
+- Murok-fagylalt.
+
+- Dehogy' is, no milyen? Dmitrijevna Marja, - milyen? - kérdezte szinte kiabálva. - Tudni akarom. - Dmitrijevna Marja és a grófné s utánuk a többiek is mind elnevették magukat. Valamennyien nevettek, de nem Dmitrijevna Marja válaszán, hanem ennek a kis leánynak a megfoghatatlan bátorságán és ügyességén, a ki olyan jól tudott és mert elbánni Dmitrijevna Marjával.
+
+Natasa csak akkor engedett, mikor végre megmondták neki, hogy ananász-fagylalt lesz. A fagylalt előtt a pezsgőt szolgálták föl. Megint megszólalt a zene, a gróf összecsókolózott a grófnécskával s a vendégek fölkelvén, üdvözölték a grófnét s az asztalon keresztül-kasul koczczintottak a gróffal, a gyermekekkel és egymással. Az inasok megint elkezdtek sürögni-forogni, nagy zajjal megrecscsentek a székek s a vendégek ugyanabban a sorrendben, mint a hogy bevonultak, csak jóval pirosabb ábrázattal, visszavonultak a szalonba és a gróf dolgozószobájába.
+
+
+
+XVII.
+
+Előhúzták a boszton-asztalokat, összeállították a játszmákat s a gróf vendégei elszéledtek a kis szalonban, a pamlagos- és a billard-szobában.
+
+A gróf legyező módjára kitárván a kártyáit, csak nagy nehezen tudott az ebéd utáni álom megrögzött szokásának ellenállani és mindenen nevetett. A fiatalság a grófné ösztönzésére a zongora és a hárfa körül verődött össze. Közkívánatra elsőnek Julie játszott egy darabot változatokkal a hárfán, s a többi leányokkal együtt elkezdte kérni Natasát és Nikolajt, a kik zenei tehetségükről híresek voltak, hogy énekeljenek valamit. Natasa, a kivel úgy bántak, mintha már felnőtt leány lett volna, szemlátomást nagyon büszke volt erre, de egyúttal meg is szeppent egy csöppet.
+
+- Mit énekeljünk? - kérdezte.
+
+- "A forrás"-t, - felelt Nikolaj.
+
+- Nos akkor csak hamar. Borisz, jőjjön ide, - szólott Natasa. - De hol van Szonya? - Körülnézett és látván, hogy a barátnője nincs a szobában, kiszaladt érte.
+
+Beszaladván Szonya szobájába és nem találván ott a barátnőjét, a gyermekszobába sietett, de Szonya ott se volt. Natasa tüstént rájött, hogy Szonya a folyosón lesz a ládán. Ez a folyosón álló láda volt a Rosztovék házában élő nőnemű fiatalság szomorúságainak a helye. És csakugyan, Szonya az ő légies, rózsaszínű ruhájában, melyet össze-vissza gyűrt, a dada piszkos, stráfos dunnáján ott feküdt hanyatt a ládán és újjacskáival eltakarván a szemeit, keservesen sírt, miközben meg-megrázkódtak meztelen vállai. Natasa arcza, mely egész nap ünnepélyes és eleven volt, egyszerre megváltozott: kimeredtek a szemei, megrázkódtak széles vállai és félrehúzódtak a szája szögletei.
+
+- Szonya! Mit csinálsz?... Mi az, mi lelt? Bru-hu-hu-hu!... - És Natasa kitátva nagy száját, a mitől egészen csúnyává lett, elkezdett bőgni, mint a gyermek, maga se tudta, miért, csak azért, mert Szonya is sírt. Szonya fel akarta emelni a fejét, felelni is akart, de képtelen volt rá, s így még jobban belebújt a dunnába. Natasa leült a kék dunnára s a barátnőjét átölelve zokogott. Kissé összeszedvén magát, Szonya felült, letörölte a könnyeit és elkezdett beszélni.
+
+- Nikolenyka egy hét múlva utazik, már... a behívója is... megjött... ő maga mutatta nekem... De ezért még nem sírnék... (megmutatott egy papirszeletkét, melyet a kezében tartott: a Nikolaj versei voltak rajta) nem sírnék, de te nem is képzeled... senki se képzelheti,... hogy milyen az ő lelke...
+
+S megint elkezdett azon sírni, hogy milyen szép is az ő lelke.
+
+- Könnyű neked... én azért nem irígyellek,... én szeretlek, Boriszt is szeretem, - szólalt meg ismét, mikor kissé összeszedte magát: - ő nagyon kedves... köztetek nincs akadály. De Nikolaj nekem cousin-om... kell, hogy... maga a metropolita... s ez nem megy. Aztán meg, ha a mama (Szonya a grófnét édes anyjának számította s úgy is hívta)... ő azt fogja mondani, hogy tönkreteszem Nikolaj pályáját, hogy nincs szívem, hogy hálátlan vagyok, pedig igazán... Isten engem úgy segéljen... (keresztet vetett magára) én annyira szeretem őt is, meg mindannyitokat, hogy örömmel áldoznék fel érettetek mindent, de mikor semmim sincsen...
+
+Szonya képtelen volt többet mondani, s megint a kezeibe s a dunnába rejtette az arczát. Natasa megpróbálta őt csillapítani, de látszott az arczán, hogy fölfogta barátnője bánatának teljes fontosságát.
+
+- Szonya! - mondotta egyszerre, mintha rájött volna a cousine-ja elkeseredésének az igazi okára - Vjera alkalmasint beszélt veled ebéd után? Ugy-e?
+
+- Igen, ezeket a verseket maga Nikolaj írta, s még én is írtam le másokat; ezeket ő megtalálta az asztalomon és azt mondta, hogy megmutatja a mamuskának, még azt is mondta, hogy én hálátlan vagyok, s hogy a mamuska soha se fog abba beleegyezni, hogy ő engem vegyen feleségül, mert Julie-t fogja elvenni. Hiszen látod, egész nap együtt van vele... Natasa! Miért?
+
+S újra sírva fakadt, még keservesebben, mint az imént. Natasa fölemelte, megölelte és könnyein keresztül mosolyogva kezdte őt csillapítani.
+
+- Szonya, ne higyj neki lelkem, ne higyj neki. Emlékszel, mikor a pamlagos szobában mind a hárman beszélgettünk Nikolenykával, emlékszel, akkor vacsora után? Lám akkor mind elhatároztuk, hogy' és mint lesz. Már nem emlékszem hogyan és miképpen, de emlékszel, hogy minden olyan szépnek és lehetségesnek látszott. Lám, Sinsin bácsi testvérének az unokahúga a felesége, mi pedig csak másodunokatestvérek vagyunk. És Borisz azt mondta, hogy ez nagyon is lehetséges. Hiszen tudod, én mindent elmondtam neki. És ő olyan okos, olyan jó, - mondotta Natasa... - Szonya, ne sírj hát, szívecském, kedvesem, kis tubiczám, Szonya. - És nevetve összecsókolta őt. - Vjera rossz teremtés, ám legyen, Isten nevében! De azért minden jóra fordul, a mamuskának se fog szólni; Nikolenyka maga fogja megmondani, s hidd el, rá se gondolt soha Julie-re.
+
+S újra megcsókolta a fejét. Szonya felocsúdott s a kis czicza megelevenedett, a szemei fölvillantak, s úgy látszott, mintha minden pillanatban kész volna a farkán egyet csavarintani, lágy talpacskáira ugrani, s a mint illik, elkezdeni a gombolyaggal játszani.
+
+- Azt hiszed? Csakugyan? Isten bizony? - kérdezgette s szaporán összeigazgatta a ruháját és a haját.
+
+- Csakugyan, Isten bizony! - felelt Natasa, és barátnője sűrű hajának egy rakonczátlan kis fürtjét bedugta a varkocsa alá. Mind a ketten elmosolyodtak. - Nos, gyerünk hát a "Forrás"-t elénekelni.
+
+- Gyerünk.
+
+- De tudod-e, hogy ez a potrohos Pierre, a ki velem szemben űlt, roppant fura ember! - mondotta egyszerre Natasa és megállt. - Olyan jól mulattam rajta! - És Natasa végigszaladt a folyosón.
+
+Szonya, miután lerázta magáról a pelyhet, a verseket pedig kiálló mellcsontjai fölé a keblébe rejtette, könnyed és vidám léptekkel, kipirult arczczal futott a folyosón Natasa után, a pamlagos szoba felé. A fiatalok a vendégek kérésére elénekelték a "Forrás" című quartettet, mely mindenkinek nagyon tetszett, azután Nikolaj énekelt egy dalt, melyet mostanában tanult volt be:
+
+    Bűvös éjjel, holdvilágnál,
+    Oh mi boldogság, ha érzed,
+    Hogy van egy lény a világon,
+    A ki lánggal ég te érted!
+    És hogy szép fehér kezével
+    Hogyha zengő hárfát penget,
+    Szenvedélyes dallamával
+    Téged szólít, óh csak téged!
+    Egy-két nap még, s itt az éden,...
+    Oh de ezt tán meg sem érem!
+
+Még el sem énekelte az utolsó szavakat, mikor a teremben már tánczra készült a fiatalság, s a karzaton elkezdtek dobogni és köhécselni a muzsikusok.
+
+- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
+
+Pierre a szalonban ült, a hol Sinsin, mint afféle külföldről érkezett emberrel, egy rá nézve unalmas politikai társalgást folytatott vele, a melyhez még mások is csatlakoztak. Mikor megszólalt a zene, Natasa belépett a szalonba és egyenesen Pierre-hez lépve, mosolyogva és pirulva így szólt: - A mama kéreti, legyen szíves és jőjjön tánczolni.
+
+- Attól tartok, hogy összezavarom a figurákat, - szólott Pierre, - de ha kegyed akar a tanítóm lenni... - s ezzel kövér karját mélyen leeresztve, odanyujtotta a madárhúsú leánykának.
+
+Mialatt a párok összeverődtek s a zenészek hangoltak, Pierre leült a hölgyecskéjével. Natasa tökéletesen boldog volt: egy felnőttel, s még hozzá egy külföldről érkezettel tánczolt. Ott ült valamennyiöknek a szeme előtt és úgy beszélgetett vele, mint egy felnőtt. Legyező volt a kezében, melyet egy kisasszony adott oda neki, hogy tartsa. A legnagyvilágiasabb tartásban (a melyet Isten tudja, hol és mikor sajátított el) ült ott, legyezgette magát, s a legyező fölött mosolyogva beszélgetett a gavallérjával.
+
+- Hogy' tetszik, hogy' tetszik? Nézze csak, nézze, - szólott az öreg grófné a termen keresztül menve és Natasára mutatott. Natasa elpirult és elmosolyodott. - Nos, mi az, mama? Ugyan mi jut eszébe? Mi van ezen csodálni való?
+
+A harmadik ecossais közepén a szalonban, a hol a gróf és Dmitrijevna Marja játszottak, megmozdultak a székek, s az előkelőségek nagy része, valamint az öregek is, kinyújtózva a hosszú ülés után, s tárczáikat és bugyellárisaikat zsebre rakva, a terem ajtaja felé indultak. Elől ment Dmitrijevna Marja a gróffal, mindkettőjüknek vidám volt az arcza. A gróf, mint a balletekben szokás, tréfás udvariassággal nyujtotta oda kigömbölyített karját Dmitrijevna Marjának. Délczegen kihúzta magát, kaczkiásan ravasz mosoly derítette föl az arczát, s alig, hogy az ecossais utolsó figuráját befejezték, a zenészek felé fordulva, összecsapta a tenyereit, s fölkiáltott a karzatra az első hegedűsnek.
+
+- Szemjon! A Danilo Kûpor-t, tudod?
+
+Ez volt a gróf kedves táncza, a melyet már fiatal korában is tánczolt. (A Danilo Kûpor voltaképpen csak az anglais-nak volt egyik figurája.)
+
+- Nézzék csak a papát, - kiáltott végig Natasa az egész termen (teljesen megfeledkezvén róla, hogy felnőtt emberrel tánczol), s bodros fejecskéjét szint' a térdéhez hajtva, csengő kaczagásba tört ki, melyet mindenütt meghallottak az egész teremben. És csakugyan, a ki csak a teremben volt, az mind, arczán az öröm mosolyával nézte a jókedvű öreget, a ki nálánál jóval magasabb és mutatós hölgyével, Dmitrijevna Marjával együtt kikerekítette, s a táncz ütemére imbolygatta a karjait, kihúzta a vállait, könnyedén topogva, kiforgatta a lábait, s kerek arczán mind szélesebbre nyíló mosolylyal készítette elő a nézőket arra, a mi majd következik. Alig hogy megcsendültek a Danilo Kûpor vidám, kihívó s a szilaj trepákra[1] emlékeztető hangjai, egyszerre megtelt a terem minden ajtaja, az egyik oldalon a férfi-, a másikon a nő-cselédek mosolygó ábrázataival, a kik mind odacsődültek, hogy mulató gazdájukat lássák.
+
+- Ni, a mi batyuskánk! A sas! - szólalt meg hangosan a dada az egyik ajtóból.
+
+A gróf szépen tánczolt s tudatában is volt ennek, de a hölgye sehogy' sem tudott és nem is igen akart szépen tánczolni. Hatalmas teste mereven állt ott lecsüggő karjaival (a reticule-jét átadta volt a grófnénak); egyedül csak komoly, de szép arcza tánczolt. Az, a mi a gróf egész kerek alakjában kifejezésre jutott, Dmitrijevna Marjánál mindössze mind jobban mosolygó arczában és meg-megrezzenő orrában jutott kifejezésre. De viszont, ha a gróf, a ki mind jobban és jobban nekitüzesedett, elragadta a nézőket hajlékony lábainak ügyes fordulataival és fürge szökkenéseivel, úgy Dmitrijevna Marja a legcsekélyebb búzgósággal, a melyet a vállai mozgásával, vagy a fordulók és dobbantások közben karjainak a kikerekítésében tanusított, nem csekélyebb hatást ért el, mert ezt testessége és állandó komolysága mellett mindenki méltányolta. Mind tüzesebben és tüzesebben folyt a táncz. A többiek egy pillanatra sem tudták magukra vonni a figyelmet, a mire egyébiránt nem is igen törekedtek. Mindenki a gróffal és Dmitrijevna Marjával volt elfoglalva. Natasa mindazoknak, a kik ott állottak, s a kik amúgy se vették le szemüket a tánczolókról, megránczigálta a ruháját, vagy a kabátja újját, és követelte, hogy a papáját nézzék. A gróf a tánczközökben nehezen zihált, a kezével integetett és biztatta a muzsikusokat, hogy minél gyorsabban játszszanak. A gróf hol a lábújjai hegyén, hol a sarkán forgolódva Dmitrijevna Marja körül, mind gyorsabban és gyorsabban, mind veszettebbül és veszettebbül kezdett keringeni, majd odapöndörítvén a tánczosnőjét a helyére, hátul fölrántotta hajlékony lábát, mosolygó arczczal meghajtotta előtte verejtékes fejét és jobb kezét kecsesen kikerekítvén, zúgó tapsvihar és hahotázás, különösen pedig Natasa kaczagása közepett, megcsinálta az utolsó pas-t. Zihálva és batiszt kendőikkel az arczukat törölgetve, egyszerre mind a ketten megálltak.
+
+- Lám, így tánczoltak a mi időnkben, ma chère, - lihegte a gróf.
+
+- Hajrá a Danilo Kûpor-t! - kiáltott föl Dmitrijevna Marja, s nagyot fújva, felgyűrte a ruhája újját.
+
+
+
+XVIII.
+
+Mialatt Rosztovék táncztermében a kimerültségtől immár hamiskásan játszó muzsikusok zenéjére a hatodik anglaise-t járták, s a fáradt inasok és szakácsok a vacsorához készülődtek, Bezuchij grófot hatodszor is szélütés érte. Az orvosok kijelentették, hogy felgyógyulásához immár semmi remény; a grófot, miután némán meggyónt, megáldoztatták; megtették az előkészületeket a halotti szentségek föladására is, s az egész házban a várakozásnak ilyen alkalmakkor szokásos izgalma és sürgés-forgása volt észlelhető. A ház körül az érkező fogatok elől elrejtőzve, ott settenkedtek már a temetéseket rendező vállalat emberei, s lesték a gróf temetésére vonatkozó pazar megrendelést. Moszkva főparancsnoka, a ki szüntelenül küldözgette a segédtisztjeit, hogy a gróf hogyléte felől tudakozódjanak, akkor este személyesen jött el, hogy a Jekaterina korabeli idők híres mágnásától, Bezuchij gróftól elbúcsúzzék.
+
+A pompás fogadó terem zsúfolásig tele volt. Mindenki tiszteletteljesen fölkelt, mikor a főparancsnok, a ki vagy egy félórát töltött volt négyszemközt a haldoklóval, kijött és a köszöntéseket könnyedén viszonozva iparkodott az uraknak, az egyházi személyiségeknek és a rokonoknak rámeresztett pillantásai közt lehetőleg mielőbb keresztülvergődni. Vaszilij herczeg, a ki ezekben a napokban egészen lesoványodott és meghalványodott, kikisérte a főparancsnokot, s halkan többször ismételt neki valamit.
+
+Vaszilij herczeg, miután a főparancsnokot kikisérte, egymagában leült a teremben egy székre s a lábát keresztberakván, könyökével rátámaszkodott a térdére, s eltakarta a kezével az arczát. Miután egy darabig így ült, fölkelt és ijedt szemekkel körülnézve, szokatlanul gyors léptekkel elsietett a hosszú folyosón keresztül a ház hátsó részébe, az idősebb herczegnőhöz.
+
+Azok, a kik a gyéren világított szobában együtt voltak, egyenlőtlenül suttogva beszélgettek egymással, s mindannyiszor elhallgattak s kérdő és várakozásteljes szemekkel néztek a haldokló szobájába vezető ajtóra, valahányszor valaki halk neszszel bement vagy kijött rajta.
+
+- Az emberi kor határa, - szólalt meg egy öreg pap egy mellette ülő s őt naivul hallgató hölgyhöz, - az emberi kor határa meg van szabva, s ezt tullépni lehetetlen.
+
+- Arra gondoltam, nem késtek-e már el az utolsó kenettel? - kérdezte a hölgy, hozzátevén a papot megillető czímet, mintha erről neki magának semmi határozott véleménye se lett volna.
+
+- Nagy titok ez, matyuska, - felelt a pap végigsímítván kopasz fejét, a melyen símítására néhány gondosan lefésült ősz fürtöcske lapult meg.
+
+- Hát ez ki? Tán maga a főparancsnok volt? - kérdezgették a szoba másik végén. - Milyen fiatalos a külseje!...
+
+- Pedig már a hetven felé jár! Nos, hát az igaz, hogy a gróf már nem ismer meg senkit? A halotti szentségekkel is el akarják látni?
+
+- Én ismertem valakit, a ki kétszer is fölvette a halotti szentséget.
+
+A második herczegnő kisírt szemekkel éppen akkor jött ki a beteg szobájából és odatelepedett Lorrain doktor mellé, a ki kecsesen az asztalra támaszkodva ült ott Jekaterina császárné arczképe alatt.
+
+- Gyönyörű, - mondotta az orvos egy az időre vonatkozó kérdésre felelve, - gyönyörű az idő, herczegnő, aztán meg Moszkvában igazán úgy érzi magát az ember, akárcsak falún volna.
+
+- Úgy-e bár? - mondotta a herczegnő s felsóhajtott. - Tehát szabad neki inni?
+
+Lorrain elgondolkozott.
+
+- Bevette az orvosságot?
+
+- Igen.
+
+Az orvos ránézett a herczegnőre.
+
+- Vegyen egy pohár forralt vizet, és tegyen bele egy csipet (vékony újjaival megmutatta, mi az a csipet) cremor-tartari-t...
+
+- Nem folt még rá eset, - mondotta egy német orvos, - hoty a harmatik üdés után éledben maradt folna falaki.
+
+- Pedig milyen friss ember volt! - jegyezte meg a segédtiszt. - S vajjon kire marad ez a rengeteg vagyon? - tette hozzá suttogva.
+
+- Majd csak akad gazdája, - felelt a német mosolyogva.
+
+Megint valamennyien az ajtóra néztek: csikorgás hallatszott és a középső herczegnő, Lorrain utasításai szerint elkészítvén az italt, bevitte a betegnek. A német orvos odament Lorrain-hez.
+
+- Elhúzhatja még holnap reggelig? - kérdezte a német, gyalázatosan ejtvén ki a franczia szót.
+
+Lorrain összeharapta az ajkait s komoran és tagadólag rázta az újját az orra előtt.
+
+- Még ma éjjel, tovább semmi esetre, - mondotta halkan az azon való elégedettség illedelmes mosolyával az ajkán, hogy tisztán fel tudja ismerni és ki tudja fejezni a beteg állapotát, - s elment.
+
+*
+
+E közben Vaszilij herczeg benyitott a herczegnő szobájába.
+
+Félhomály derengett a szobában; csak két kis lámpa pislákolt a szentképek előtt s kellemes virág- és füstölő illat terjengett benne. Az egész szoba kis butorokkal, almáriomokkal, szekrénykékkel, asztalkákkal volt tele. A spanyolfal mögül egy magas, tollas ágy fehér terítője kandikált ki. Egy kis kutya elnyiffantotta magát.
+
+- Oh, ön az, mon cousin?
+
+A herczegnő fölkelt és megigazította a haját, mely, mint mindig, most is olyan szokatlanul síma volt, mintha a fejével egy darabból lett volna és fénymázzal lett volna behúzva.
+
+- Nos, történt talán valami? - kérdezte. - Úgy megijedtem.
+
+- Semmi, még mindig egyformán van, csak azért jöttem, hogy megbeszéljek veled valamit Katis, - mondotta a herczeg, s fáradtan beleült abba a karosszékbe a melyből a herczegnő fölkelt.
+
+- Azt hittem, hogy történt valami, - szólott a herczegnő, s arczának változatlan, szoborszerűen komoly kifejezésével odaült a herczeggel szembe, készen arra, hogy őt meghallgassa; - úgy szerettem volna elaludni, mon cousin, de nem voltam képes rá.
+
+- No, hát hogy' vagyunk, kedvesem? - szólalt meg Vaszilij herczeg, s megfogván a herczegnő kezét, szokása szerint leszorította.
+
+Nyilvánvaló volt, hogy ez a "no, hát hogy' vagyunk" sok olyasmire vonatkozott, a mit mind a ketten, a nélkül, hogy kimondtak volna, megértettek.
+
+A herczegnő, a kinek a lábaihoz mérten aránytalanul hosszú sovány és egyenes volt a dereka, kidülledt, szürke szemeivel közömbösen nézett a herczegre. Megcsóválta a fejét s felsóhajtván, rápillantott a szentképre. Ezt a mozdulatát a szomorúság és a megadás, de a kimerültség és a közeli pihenő reményének a kifejezése gyanánt is lehetett volna magyarázni. Vaszilij herczeg, mint a kimerültség kifejezését fogta föl.
+
+- Azt hiszed tán, - mondotta, - hogy én jól érzem magamat? Úgy ki vagyok merülve, mint egy posta-ló, de azért mégis beszélnem kell veled, Katis, még pedig nagyon komolyan.
+
+Vaszilij herczeg elhallgatott s hol az egyik, hol a másik oldalon idegesen elkezdtek rángatózni az orczái, valami olyan kellemetlen kifejezést kölcsönözve az arczának, mely a szalonokban soha se volt rajta tapasztalható. A szemei se voltak olyanok, mint rendesen: hol kihívóan és vidáman bámultak bele a világba, hol meg ijedten néztek körül.
+
+A herczegnő, a ki sovány és ösztövér kezével egy kis kutyát tartott az ölében, figyelmesen nézett Vaszilij herczeg szemébe; de nyilvánvaló volt, hogy ő ugyan, még ha reggelig hallgatnia kellene is, semmiféle kérdéssel se fogja megszakítani a csöndet.
+
+- Tehát, nézze csak, kedves herczegnő és cousine, Szemjonovna Katerina, - folytatta Vaszilij herczeg, szemlátomást nem minden benső küzdelem nélkül látván hozzá mondókájának a folytatásához: - az ilyen pillanatokban gondolnia kell az embernek mindenre. Gondolni kell a jövőre, ti reátok... Én úgy szeretlek benneteket mind, akár csak az én gyermekeim volnátok, ezt te is nagyon jól tudod.
+
+A herczegnő még mindig olyan merev és fátyolozott tekintettel nézett rá.
+
+- Végre már az én családomra is csak kell gondolnom, - folytatta Vaszilij herczeg s rá se pillantva a herczegnőre, bosszúsan ellökte magától a kis asztalkát: - te nagyon jól tudod, Katis, hogy ti hárman, Mamontova nővérek és az én feleségem, ti vagytok a gróf egyedüli közvetlen örökösei. Tudom, tudom, hogy milyen nehezedre esik ilyen dolgokról gondolkodni és beszélni. Nekem se esik könnyebben, de, kedvesem, mikor az ember a hatvanadik évében van, mindenre el kell készülve lennie. Tudod-e, hogy elküldtem Pierre-ért és hogy a gróf, egyenesen rámutatván az arczképére, magához kérette őt?
+
+Vaszilij herczeg kérdő pillantást vetett a herczegnőre, de nem tudta eldönteni, vajjon azt fontolgatta-e, a mit most neki mondott, vagy egyszerűen bámúlt rá...
+
+- Én, mon cousin, folyton csak azért az egyért imádkozom, - felelt a herczegnő, - hogy kegyelmes legyen iránta az Isten és engedje meg, hogy az ő gyönyörű lelke békével hagyja el ezt a...
+
+- Ez bizony úgy van, - folytatta Vaszilij herczeg türelmetlenül, s kopasz fejét végigsímítván, megint bosszúsan odahúzta magához az asztalkát, - de végre is, végre is, most arról van szó, hogy, mint te magad is tudod, a gróf a múlt télen végrendeletet csinált, a melyben az egyenes örökösök mellőzésével összes vagyonát Pierre-re hagyta.
+
+- Végrendeletet csinálhatott, - szólott a herczegnő nyugodtan; - de Pierre javára nem végrendelkezhetett. Pierre törvénytelen gyermek.
+
+- Kedvesem, - mondotta egyszerre Vaszilij herczeg, miközben az asztalkát odaszorítván magához, egészen fölélénkült s szaporábban kezdett beszélni, - de vajjon mi lesz akkor, ha esetleg írt az uralkodónak, azzal a kéréssel, hogy Pierre-t örökbe fogadhassa? Azt csak belátod, hogy a gróf érdemeire való tekintettel, ezt a kérését nem fogják megtagadni.
+
+A herczegnő elmosolyodott, olyanformán, mint a hogy' azok az emberek szoktak mosolyogni, a kik azt hiszik, hogy jobban értik a dolgot annál, a kivel beszélnek.
+
+- Sőt többet mondok, - folytatta Vaszilij herczeg, és megfogta a kezét: - a levél meg is volt írva, s bár ha nem küldötték is el, az uralkodó azért tudott róla. A kérdés csak az, meg van-e semmisítve az a levél, vagy nincsen. Ha nincsen, akkor hamarosan mindennek vége, - Vaszilij herczeg fölsóhajtott, ezzel jelezvén, hogy mit ért az alatt, hogy mindennek vége, - felbontják a gróf iratait, s a végrendeletet a levelével együtt átadják az uralkodónak, s minden bizonynyal teljesítik a kérését. Pierre, mint törvényes fiú meg fog kapni mindent.
+
+- És a mi részünk? - kérdezte a herczegnő gúnyos mosolylyal, mintha csak minden bekövetkezhetett volna, csak éppen ez az egy nem.
+
+- No de kedves Katisom, ez olyan világos, mint a nap. Akkor ő egyetlen törvényes örököse mindennek, s ti nem kaptok még csak ennyit se, ni. Neked tudnod kell kedvesem, vajjon a végrendelet és a levél csakugyan meg van-e írva s meg van-e semmisítve. És ha valahogy' elfeledkeztek róluk, úgy meg kell tudnod, hol vannak, s meg kell azokat keresned, mert...
+
+- No, még csak ez kellene! - szakította félbe a herczegnő erőltetett mosolylyal, a nélkül, hogy a szemei kifejezését megváltoztatta volna. - Én nő vagyok, és ön szerint mi mind ostobák vagyunk; de annyit azért én is csak tudok, hogy törvénytelen fiú nem örökölhet... Un bâtard, - tette hozzá, azt hivén, hogy ezzel az átfordítással végleg meggyőzi őt aggodalmainak az alaptalanságáról.
+
+- De végre is, Katis, hogy' nem tudod ezt megérteni! Te olyan okos vagy: hogy' nem érted, hogy ha a gróf levelet írt az uralkodónak, a melyben azt kéri, hogy a fiát törvényesnek ismerje el, akkor Pierre nem lesz többé Pierre, hanem Bezuchij gróf, s akkor a végrendelet alapján meg fog kapni mindent? Ha pedig a végrendelet és a levél nincs megsemmisítve, akkor neked, azon a megnyugváson kívül, hogy erényes voltál, s mindazon kívül, a mi az erényességedből következik, nem marad semmid. Ez bizonyos.
+
+- Azt tudom, hogy a végrendelet meg van, de azt is tudom, hogy érvénytelen, s ön engem, úgy látszik, teljesen hülyének tart, mon cousin, - mondotta a herczegnő olyan kifejezéssel, a minővel azok a nők szoktak beszélni, a kik azt hiszik, hogy valami szellemest és sértőt mondtak.
+
+- Kedves herczegnőm, Szemjonovna Katerina! - szólalt meg Vaszilij herczeg türelmetlenül. - Én nem azért jöttem hozzád, hogy torzsalkodjam, hanem hogy mint jó, derék és igazi rokonommal beszéljek veled és a te érdekeidről. Tizedszer is azt mondom neked, hogy ha az uralkodónak szóló levél és a Pierre javára való végrendelet meg van, akkor te galambom, úgyszintén a nővéred is, nem vagytok örökösök. Ha pedig már nekem nem hiszel, hát higyj a hozzáértőnek: éppen most beszéltem Onufrijics Dmitrij-vel (ez volt a család ügyvédje), ő is ugyanazt mondta.
+
+A herczegnő gondolataiban szemlátomást valami változás ment végbe; keskeny ajkai elsápadtak (a szemei olyanok maradtak, mint voltak), s a hangja, mikor megszólalt, olyanokat csuklott, a milyenekre nyilván maga se volt elkészülve.
+
+- Ez aztán szép volna, - mondotta. - Én nem akartam és most sem akarok semmit. - Ledobta az öléből a kis kutyáját, és eligazította a ruhája ránczait. - Ime a hála, ime az elismerés azok iránt, a kik neki áldozták mindenüket, - mondotta. - Pompás! Gyönyörű szép! Nekem ugyan semmi sem kell, herczeg.
+
+- Igen ám, csakhogy nem vagy egyedül: nővéreid is vannak, - felelt Vaszilij herczeg. De a herczegnő ügyet sem vetett rá.
+
+- De hiszen én ezzel már rég tisztában voltam, csak megfeledkeztem arról, hogy alávalóságon, ámításon, írígységen, ármánykodáson, hogy hálátlanságon, a legrútabb hálátlanságon kívül ebben a házban ugyan nem is számíthattam semmire...
+
+- Hát tudod-e vagy sem, hogy hol az a végrendelet? - kérdezte ismét Vaszilij herczeg még feltűnőbb arczrángatózással, mint az imént.
+
+- Bizony ostoba voltam, még hittem az emberekben, szerettem őket és feláldoztam magamat. Pedig csak azok boldogulnak, a kik aljasak és förtelmesek. Tudom én nagyon jól, kinek a cselszövései ezek.
+
+A herczegnő föl akart kelni, de a herczeg megfogta a kezét. A herczegnő olyan benyomást tett, mint az az ember, a ki az egész emberi nemben megcsalatkozott; boszúsan nézett a herczegre.
+
+- Még nem késő, lelkem. Jusson eszedbe, Katis, hogy mindez véletlenül, a harag és a betegség egy pillanatában történt, aztán feledésbe ment. És a mi kötelességünk most édesem, hogy az ő hibáját jóvátegyük, s utolsó perczeit megkönnyítsük azzal, hogy ne engedjük, hogy ezt az igazságtalanságot elkövesse, s ne hagyjuk őt azzal a tudattal meghalni, hogy boldogtalanokká tette azokat az embereket...
+
+- Azokat az embereket, a kik mindenüket föláldozták neki, - kapta föl a herczegnő, megint készülvén fölkelni, de a herczeg ismét nem engedte, - a mit ő soha sem tudott méltányolni. Nem, mon cousin, - tette hozzá fölsóhajtva, - arra meg fogok emlékezni, hogy ezen a világon az ember nem számíthat jutalomra, hogy ezen a világon nincs se becsület, sem igazság. Ezen a világon alattomosnak és gonosznak kell lenni az embernek.
+
+- No, no, csillapodjál; hiszen én nagyon ismerem a te nemes szívedet.
+
+- Nem, az én szívem gonosz.
+
+- Én ismerem a szívedet, - ismételte a herczeg, - s megbecsülöm a barátságodat és csak azt szeretném, hogy te is ilyen véleménynyel légy felőlem. Nyugodjál meg és beszéljünk okosan, a míg van idő - lehet, hogy egy nap, de az is lehet, hogy csak egy óra; mondj el nekem mindent, a mit a végrendeletről tudsz, és a mi a fő, azt, hogy hol van: ezt neked tudnod kell. Majd elővesszük és megmutatjuk a grófnak. Nyilván már meg is feledkezett róla, s ő maga is meg fogja akarni semmisíteni. Csak azt értsd meg, hogy nekem az az egyetlen vágyam, hogy szentül teljesítsem az ő akaratát; egyedül ez az oka, a miért ide jöttem. Csakis azért vagyok itt, hogy segítsek rajta és ti rajtatok.
+
+- Most már mindennel tisztában vagyok. Azt is tudom, kinek a cselszövései ezek. Tudom, - mondotta a herczegnő.
+
+- Nem arról van most szó, édes lelkem.
+
+- Nem más az, mint az ön kedves pártfogoltja, Mihajlovna Anna herczegnő,... még komornának sem szeretném ezt az arczátlan, aljas teremtést.
+
+- Ne vesztegessük az időt.
+
+- Óh, ne beszéljen! A múlt télen betolakodott ide, és olyan alávalóságokat, olyan förtelmes dolgokat beszélt rólunk, de különösen Szonyáról, a grófnak, - még csak nem is ismételhetem, - hogy a gróf belebetegedett és két hétig nem is akart bennünket látni. Tudom, hogy akkoriban csinálták ezt a gyalázatos iratot; de én abban voltam, hogy ennek az iratnak semmi jelentősége sincsen.
+
+- Ez éppen a baj, mért nem szóltál nekem előbb?
+
+- Ott van abban a portfeuille-ban, a melyet mindig a párnája alatt tartogat. Most már tudom, - szólott a herczegnő a nélkül, hogy felelt volna. - Igen, ha van valami bűnöm, valami nagy bűnöm, akkor az a gyűlölet az, a melyet ez iránt a szemtelen nő iránt érzek, - mondotta a herczegnő szinte kiabálva, miközben teljesen elváltozott. - S vajjon miért tolakodott be ide? No de megmondok én majd neki mindent, mindent. Majd eljön annak is az ideje.
+
+
+
+XIX.
+
+Mialatt a fogadó-teremben és a herczegnők szobáiban ilyesféle beszélgetések folytak, Pierre-rel (a kiért elküldtek) és Mihajlovna Annával (a ki szükségesnek tartotta, hogy vele jöjjön) befordult a hintó Bezuchij gróf udvarába. Mikor a hintó kerekei halkan megzörrentek az ablakok alatt kiterített szalmán, Mihajlovna Anna vígasztaló szavakkal fordult az útitársához és e közben meggyőződvén róla, hogy az a hintó szögletében alszik, felköltötte őt. Pierre felocsúdván, Mihajlovna Anna után kiszállt a kocsiból, s csak akkor jutott eszébe a haldokló apjával leendő és küszöbön álló viszontlátás. Feltünt neki, hogy nem a parádés, hanem a hátulsó lépcsőnél álltak meg. Mikor a kocsi felhágójáról lelépett, gyorsan két polgárias ruhába öltözött ember suhant el sietve a lépcsőtől és meghúzódott a fal árnyékában. Pierre mikor megállt, a ház két oldalán még nehány ilyen embert pillantott meg az árnyékban. De sem Mihajlovna Anna, sem az inas, sem a kocsis, a kik pedig lehetetlen, hogy ne látták légyen ezeket az embereket, nem vették őket figyelembe. "Ennek, úgy látszik, így kell lenni", - döntötte el magában Pierre és csak ballagott Mihajlovna Anna után. Mihajlovna Anna gyors léptekkel sietett föl a gyéren világított, keskeny kőlépcsőn, és szólítgatta a mögötte elmaradozó Pierre-t, a ki bár nem értette, hogy miért kellett neki általában a grófhoz mennie, s még kevésbbé azt, miért kellett a hátulsó lépcsőn fölmennie, Mihajlovna Anna önbizalmából és sietségéből úgy ítélte, hogy erre föltétlenül szükség volt. A lépcső derekán majd leütötte őket a lábaikról néhány ember, a kik vödrökkel a kezükben, kopogós léptekkel jöttek lefelé velük szemben. Ezek az emberek a falhoz lapultak, hogy Mihajlovna Annának és Pierre-nek útat engedjenek s legkevésbbé sem voltak általuk meglepve.
+
+- Itt van a herczegnők lakosztálya? - kérdezte Mihajlovna Anna egyiküktől.
+
+- Itt, - felelt az egyik inas hangos és bátor szóval, mintha most már minden szabad volna; - balra az első ajtó, matyuska.
+
+- Lehet, hogy a gróf nem is hivatott, - mondotta Pierre, mikor fölért az emeletre: - Talán jobb volna, ha a szobámba mennék. - Mihajlovna Anna megállt, hogy Pierre utólérje.
+
+- Óh, kedvesem, - mondotta, ugyanazzal a mozdulattal, mint reggel a fiáét, megérintvén Pierre kezét: - higyje el, én nem kevésbbé szenvedek, mint ön, de legyen hát férfi.
+
+- Csakugyan bemenjek? - kérdezte Pierre, s a pápaszemén keresztül gyöngéd pillantást vetett Mihajlovna Annára.
+
+- Feledje el, kedves barátom, mindazt, a miben igazságtalanok voltak irántunk. Jusson eszébe, hogy önnek az édesapja az... a ki, lehet, már halálán van. - Felsóhajtott. - Én nyomban megszerettem önt, akárcsak a fiam volna. Bízzék bennem, Pierre. Én nem feledkezem meg az ön érdekeiről.
+
+Pierre az egészből semmit sem értett; megint, s most még világosabban, úgy tetszett neki, hogy mindennek úgy kell lenni, és engedelmesen követte Mihajlovna Annát, a ki már benyitotta volt az ajtót.
+
+Az ajtó a hátsó bejárat előszobájába nyílott. A szögletben a herczegnők egy öreg szolgája ült és harisnyát kötött. Pierre soha sem járt a háznak ebben a részében s még csak sejtelme sem volt ezeknek a szobáknak a létezéséről. Mihajlovna Anna egy szobaleánytól, a ki palaczkot vitt egy tálczán és utolérte őket (kedvesnek és galambocskám-nak nevezvén őt) kérdezősködött a herczegnők hogyléte felől és vitte magával Pierre-t tovább a kőfolyosón. A folyosóról balra az első ajtó a herczegnők lakosztályába nyílott. A szobaleány, a ki a palaczkot vitte, nagy sietségében (a mint hogy most mindent sietve csináltak a házban) nem tette be maga után az ajtót, s Pierre és Mihajlovna Anna, mikor arra mentek, önkéntelenül bepillantottak a szobába, a hol az idősebb herczegnő és Vaszilij herczeg közvetlenül egymás mellett ülve beszélgettek. Vaszilij herczeg, mikor az arra menőket megpillantotta, türelmetlen mozdulatot tett és hátravetette magát, a herczegnő pedig felugrott s egy kétségbeesett mozdulattal teljes erővel becsapta az ajtót.
+
+Ez a mozdulat annyira elütő volt a herczegnő szokott nyugalmától, az a rémület, mely Vaszilij herczeg arczán tükröződött, annyira ellentétben állott szokott méltóságával, hogy Pierre megállt és pápaszemén keresztül kérdő pillantást vetett a vezetőnőjére. Mihajlovna Anna nem árult el meglepetést, csak könnyedén elmosolyodott és felsóhajtott, mintha csak azt akarta volna mutatni, hogy minderre el volt készülve.
+
+- Legyen férfi, kedves barátom; én őrködöm majd az ön érdekei felett, - mondotta válaszul a pillantására, és még gyorsabban ment tovább a folyosón.
+
+Pierre nem tudta, miről van szó, s még kevésbbé értette, mit tesz az, hogy őrködni fog az érdekei felett; csak azt látta, hogy mindennek így kell lenni. A folyosón keresztül eljutottak abba a homályosan világított terembe, mely a gróf fogadószobája mellett volt. Egyike volt ez azoknak a hideg és pazar fényűzéssel berendezett szobáknak, a melyeket Pierre a parádés lépcső felől már ismert. De ennek a szobának a közepén most egy üres fürdőkád állott, s a szőnyeg tele volt locsolva vízzel. Lábújjhegyen egy inas és egy sekrestyés, füstölővel a kezében, jöttek velük szemben, de rájuk se hederítettek. Beléptek a Pierre előtt jól ismert fogadószobába, melynek két olasz ablaka a téli kertre nyílt s melyben Jekaterinának egy nagy mellszobra s egy életnagyságú arczképe volt elhelyezve. Még mindig ugyanazok az emberek, csaknem ugyanolyan helyzetben ültek halkan suttogva a fogadószobában. Mindannyian egyszerre elhallgattak s ránéztek a kisírt és sápadtarczú Mihajlovna Annára s a tagbaszakadt, kövér Pierre-re, a ki lehorgasztott fejjel, engedelmesen követte őt.
+
+Mihajlovna Anna arczán ott ült annak a tudata, hogy az elhatározó pillanat elérkezett; a nélkül, hogy Pierre-t csak egy pillanatra is elengedte volna maga mellől, egy pétervári üzlet-asszony modorával, még bátrabban lépett a szobába, mint ma reggel. Érezte, hogy miután az van mellette, a kit a haldokló látni kívánt, biztosítva van a fogadtatása. Gyors pillantással végignézvén a jelenvoltakon, meglátta a gróf gyóntatóját, s nem mintha meggörnyedt volna, de mintha egyszerre megkisebbedett volna, apró lépéssel odasietett hozzá s előbb az ő, majd egy másik pap áldását fogadta.
+
+- Istennek hála, hogy még jókor jöttek, - mondotta az egyik papnak, - mi rokonok, úgy aggódtunk mindannyian. Ime ez a fiatal ember itt, a gróf fia, - tette hozzá halkabban. - Rettenetes egy pillanat.
+
+Így szólván, odament az orvoshoz.
+
+- Kedves doktor, - mondotta neki, - ez a fiatal ember itt - a gróf fia... Vajjon van-e még remény?
+
+Az orvos szótlanul, egy gyors mozdulattal fölemelte a szemeit és felhúzta a vállait. Mihajlovna Anna csaknem ugyanolyan mozdulattal szintén felemelte a szemeit és felhúzta a vállait, s szinte lehunyt szemmel otthagyta az orvost és Pierre-hez ment. Most különös tisztelettel és bánatos gyöngédséggel fordult oda hozzá.
+
+- Bízzék az Ő irgalmában, - mondotta neki, s rámutatván egy kis pamlagra, a melyen leülhet s őt megvárhatja, ő maga elindult a felé az ajtó felé, a melyre mindenki nézett, majd pedig alig hallható neszszel eltünt mögötte.
+
+Pierre, elhatározván, hogy a vezetőnőjének mindenben engedelmeskedik, odament ahhoz a pamlaghoz, a melyet Mihajlovna Anna mutatott neki. Alig hogy Mihajlovna Anna eltűnt, Pierre észrevette, hogy a szobában lévők pillantásai nagy kíváncsisággal és részvéttel meredtek rá. Látta, hogy valamennyien összenéztek s szinte rémülettel, sőt alázatossággal mutogattak rá a szemeikkel. Olyan tiszteletet mutattak iránta, mint annakelőtte soha: egy ismeretlen hölgy, a ki a papokkal beszélgetett volt, fölkelt a helyéről s megkínálta őt vele; a segédtiszt fölvette Pierre keztyűjét a földről és odaadta neki; az orvosok, mikor mellettük elment, tiszteletteljesen elhallgattak és félrehúzódva engedtek útat neki. Pierre eleinte más helyre akart ülni, hogy ne zavarja azt a hölgyet, maga akarta fölvenni a keztyűjét és ki akarta kerülni az orvosokat, a kik voltaképpen nem is állottak az útjában; de hirtelen megérezte, hogy ez illetlenség volna, hogy ma este ő olyan személy, a ki köteles valami rettenetes, de valamennyiük által várva várt szertartást végigcsinálni, s ezért valamennyiüknek a szolgálatait el kell fogadnia. Szótlanul elfogadta a segédtiszt kezéből a keztyűt, az egyiptomi szobrok naív tartásában, nagy kezeit gondosan a térdeire támasztva odaült a hölgy helyére, s úgy magában eldöntötte, hogy mindennek úgy kell lenni, s hogy ezen az estén, ha nem akar zavarba jönni és ostobaságokat csinálni, nem szabad a maga esze szerint cselekednie, hanem teljesen rá kell magát bíznia azoknak az akaratára, a kik őt vezették.
+
+Nem múlt el két percz, mikor Vaszilij herczeg, három csillaggal ékesített kaftánjában, méltóságteljesen, magas fejtartással a szobába lépett. Reggel óta mintha megsoványodott volna; a szemei a szokottnál nagyobbak voltak, mikor a szobában körülnézett és Pierre-t megpillantotta. Odament hozzá, megfogta a kezét (a mit annak előtte soha se cselekedett) és leszorította, mintha csak meg akart volna győződni róla, vajjon van-e erő benne.
+
+- Legyen erős, barátom. Ő hivatta önt. - Ez jól is van így... - ezzel menni akart. De Pierre szükségesnek tartotta megkérdezni tőle:
+
+- Hogy' van a...? - Itt megakadt, nem tudván, illik-e, hogy a haldoklót grófnak nevezze, apjának pedig nem merte őt nevezni.
+
+- Félórával ezelőtt még egy "ütés" érte. Legyen erős, barátom.
+
+Pierre-nek olyan zavarosak voltak a gondolatai, hogy mikor az "ütés" szót hallotta, valami tárgytól származó ütésre gondolt. Álmélkodva nézett Vaszilij herczegre, s csak később jött rá, hogy "ütés"-nek, "szélütés"-nek egy betegséget hívnak. Vaszilij herczeg útközben odasúgott pár szót Lorrainnak, majd lábújjhegyen bement az ajtón. Nem tudott lábújjhegyen járni, s így egész testével ügyetlenül szökdelt ide s tova. Utána jöttek: az idősebb herczegnő, majd a papok és egyházfiak, végül a cselédség. Az ajtó mögött mozgás hallatszott, és végre sápadtan, de a kötelesség teljesítésének a tudatától határozott arczczal kisietett rajta Mihajlovna Anna, s megérintvén Pierre kezét, így szólt:
+
+- Az Isten irgalma kiapadhatatlan. Tüstént kezdődik a halotti szentségek föladása. Gyerünk.
+
+Pierre a puha szőnyegen lépdelve odament az ajtóhoz, s észrevette, hogy a segédtiszt is, az ismeretlen hölgy is, sőt még a cselédek közül is valaki, utána jöttek, mintha most már nem is lett volna szükség engedelemre ahhoz, hogy abba a szobába belépjenek.
+
+
+
+XX.
+
+Pierre nagyon jól ismerte ezt az oszlopok és egy boltív által két részre osztott, s perzsa szőnyegekkel teljesen elborított nagy szobát. A szobának az oszlopok mögötti része, a hol az egyik oldalon egy piros fából készült és bársony mennyezetes, magas ágy, a másikon pedig egy hatalmas szentképtartó állott, szépen és fényesen ki volt világítva, mint a hogy' a templomok szoktak az esteli istentiszteletek alkalmával kivilágítva lenni. A szentképtartó megvilágított érczkerete alatt egy hosszú karosszék állott, s benne magosan tetézett, még nem gyűrött s nyilván csak az imént áthúzott hófehér párnákon, világoszöld takaróval derékig leterítve ott feküdt Bezuchij grófnak Pierre előtt jól ismert méltóságteljes alakja, széles homlokán ugyanazzal az elmulásra emlékeztető ősz hajfürttel, s szép, világossárga arczán ugyanazokkal a jellegzetesen előkelő és mély ránczokkal, a melyeket Pierre szintén olyan jól ismert. Éppen a szentképek alatt feküdt; izmos, nagy kezei ki voltak húzva a takaró alól, és rajta pihentek. Jobb kezében, mely tenyerével lefelé pihent a terítőn, középső és mutató ujja közé egy viaszgyertyát állítottak, melyet a karosszék mögül előrehajolva egy öreg szolga tartott. A karosszék körül pompás és ragyogó ruháikban, hosszú, lecsüggő hajjal, kezükben égő gyertyával ott állottak a papok, s ünnepélyes lassúsággal végezték a szertartást. Valamivel hátrább, kendővel a kezében és a szemei előtt állott a két fiatalabb herczegnő, előttük pedig a legidősebb, Katis, a ki elszánt és haragos szemeit egy pillanatra sem vette le a szent képekről, mintha csak azt akarta volna tudtára adni mindenkinek, hogy ha körül találna nézni, nem állhatna jót magáért. Mihajlovna Anna, szelid bánat és önmegadás kifejezésével az arczán, és az ismeretlen hölgy, az ajtó mellett álltak. Vaszilij herczeg az ajtó túlsó oldalán, a karosszék közelében egy faragott bársonyszék mögött állt, a melyet háttal odafordított maga felé, s balkezével, a melyben a gyertyát tartotta, rátámaszkodott, jobb kezével pedig vetette magára a kereszteket, miközben, valahányszor az ujjai a homlokát érintették, ég felé emelte a szemeit. Az arcza nyugodt áhitatosságot és Isten akaratában való megnyugvást árult el. "Ha ti nem értitek ezeket az érzéseket, annál rosszabb reátok nézve", - ezt látszott mondani az arcza.
+
+Mögötte álltak: a segédtiszt, az orvosok és a férfi-cselédség; a férfiak és a nők, mint a templomban, egymástól elkülönítve helyezkedtek el. Mindenki hallgatott és kereszteket hányt magára, nem hallatszott egyéb, mint a papok imája s a tompított, mély basszus hangon előadott ének, a csönd pillanataiban pedig a lábak váltogatása és egy-egy sóhajtás. Mihajlovna Anna azzal a jelentőségteljes arczczal, mely elárulta, hogy teljesen tisztában van vele, mit csinál, az egész szobán végigmenve odalépett Pierrehez, s gyertyát adott a kezébe. Pierre meggyújtotta a gyertyát és miközben a körülötte lévőket figyelte, szórakozottságában azzal a kezével akart keresztet vetni magára, a melyben a gyertyát fogta.
+
+A legfiatalabb, piros arczú és tréfás kedélyű Szofi herczegnő, az anyajegyes, ránézett. Elmosolyodván, a kendőjébe rejtette az arczát és jó darabig így maradt; de a mint rápillantott Pierrere, megint elnevette magát. Nyilván nem volt képes nevetés nélkül ránézni, de viszont azt sem tudta megállani, hogy rá ne nézzen, így azután, hogy a kísértés elől meneküljön, szép csendesen átment egy oszlop mögé. A szertartás közepén a papság hangjai egyszerre elnémultak, s a papok halkan odasúgtak egymásnak valamit; az az öreg szolga, a ki a gróf kezét tartotta, fölemelkedett és a hölgyekhez fordult. Mihajlovna Anna előre lépett, és a beteg fölé hajolva, az újjával odaintette magához Lorraint. A franczia orvos, a ki az idegen embernek azzal a tiszteletteljes tartásával, mely elárulja, hogy bár neki más a szokása, azért mégis teljes mértékben tisztában van az előtte lejátszódó szertartás jelentőségével, sőt azt helyesli is, a nélkül, hogy a kezében égő gyertyát tartott volna, egy oszlophoz támaszkodva állott, az intésre egy javakorában lévő ember erőteljes, de zajtalan lépteivel odament a beteghez, vékony és fehér ujjaival fölemelte szabad kezét a zöld takaróról, elfordult, elkezdte az érverését számlálni, és elgondolkozott. A betegnek adtak valamit inni, megmozdultak körülötte, majd ismét visszamentek a helyükre, s a szertartás újra elkezdődött. Ennek a megszakításnak az ideje alatt Pierre észrevette, hogy Vaszilij herczeg előjött a szék támlája mögül, és olyan arczczal, mely arra mutatott, hogy tudja, mit csinál, s hogy annál rosszabb másokra nézve, a kik őt nem értik, nem ment oda a beteghez, hanem elsuhanván mellette, csatlakozott a legidősebb herczegnőhöz, s vele együtt bement a hálószobába, a bársony mennyezetes, magas ágyhoz. Az ágytól a herczeg és a herczegnő eltűntek a hátsó ajtón, de a szertartás befejezése előtt egyik a másik után megint visszatértek a helyükre. Pierre erre a körülményre sem fordított nagyobb figyelmet, mint a többire, egyszer s mindenkorra belenyugodván, hogy mindennek, a mi ezen az estén körülötte történt, szükségképpen így kellett történnie.
+
+Az egyházi ének hangjai elnémultak, s megcsendült az egyik pap hangja, a ki a halotti szentségek fölvétele alkalmából tiszteletteljesen üdvözölte a beteget. A beteg még mindig mozdulatlanul és szinte élettelenül feküdt ott. Egyszerre mozgás támadt körülötte, léptek zaja és suttogás hallatszott, a melyből élesen kivált Mihajlovna Anna suttogása.
+
+Pierre hallotta, a mint így szólott:
+
+- Föltétlenül vissza kell vinni az ágyba, itt teljességgel lehetetlen lesz...
+
+A beteget úgy körülállották az orvosok, a herczegnők és a cselédek, hogy Pierre nem látta többé azt az őszfürtös, pirosas-sárga fejet, mely, bár más arczokat is látott, a szertartás egész ideje alatt egy pillanatra sem tünt el a szemei elől. Az embereknek azokból az óvatos mozdulataiból, a melyekkel a karszék körül forgolódtak, Pierre azt következtette, hogy a haldoklót föl akarják emelni és át akarják vinni valahová.
+
+- Az én kezem mögött fogjad, így elejted, - hallotta az egyik inas ijedt suttogását, - alulról... jőjjön ide még valaki, - súgtak össze különféle hangok, s az emberek szuszogása és topogása mind szaporábbra vált, mintha csak az a súly, a melyet vittek, meghaladta volna az erejüket.
+
+Azok, a kik a beteget vitték, s a kik közt Mihajlovna Anna is ott volt, odaértek a fiatal ember mellé, a ki az emberek hátán és tarkóján keresztül egy perczre megpillantotta a haldokló domború, hájas és meztelen mellét és izmos vállait, a melyeket az emberek, a kik őt a hóna alatt fogták, fölrántottak, valamint göndörfürtös, az oroszlánéra emlékeztető fejét. Ennek a fejnek szokatlanul széles homlokát, erőteljes állkapcsait, szép és érzékies száját és méltóságteljes, hideg pillantását éppenséggel nem torzította el a halál közelsége. Ugyanolyan volt, a minőnek Pierre ezelőtt három hónappal ismerte, a mikor őt a gróf útnak bocsátotta Pétervárra. De ez a fej, a testet vivő emberek lépéseinek az egyenlőtlensége következtében ide s tova imbolygott, s hideg és részvétlen tekintete nem tudott min megállapodni. - Pár percznyi sürgés-forgás támadt a magas ágy körül; az emberek, a kik a beteget vitték, elszéledtek. Mihajlovna Anna megérintette Pierre kezét és így szólt: "Gyerünk." Pierre vele együtt odalépett az ágyhoz, a melyre a beteget ünnepélyesen, az imént végbement szertartással kapcsolatosan letették. Párnákkal magasan föltámasztott fejjel feküdt ott. A kezei tenyerükkel lefelé, szabályosan oda voltak illesztve a zöld bársony-takaróra. Mikor Pierre odalépett, a gróf egyenesen ránézett, de olyan pillantással, a melynek értelmét és jelentőségét emberi elme föl nem foghatta. Ez a pillantás vagy éppenséggel semmit se mondott, legfeljebb annyit, hogy a míg az embernek szemei vannak, valahová csak kell néznie, vagy pedig nagyon is sokat. Pierre megállott és nem tudván mitévő legyen, kérdő pillantást vetett vezetőnőjére, Mihajlovna Annára. Mihajlovna Anna szaporán intett neki a szemeivel, s rámutatván a beteg kezeire, ajkaival légies csókot küldött felé. Pierre jól kinyujtott nyakkal, nehogy a takaróban megakadjon, - követte a tanácsot, és lehajolt a haldokló szélescsontú és húsos kezeihez. A grófnak sem a keze, sem egyetlen arczizma nem rándult meg. Pierre megint kérdőleg nézett Mihajlovna Annára, azt óhajtván tudni, hogy most mi a teendője. Mihajlovna Anna a szemeivel rámutatott az ágy mellett álló karosszékre. Pierre engedelmesen beleült a karosszékbe, folyton azt kérdezvén a szemeivel, vajjon azt cselekedte-e, a mit kellett. Mihajlovna Anna jóváhagyólag bólintott a fejével. Pierre megint az egyiptomi szobrok mereven naiv helyzetében ült ott, szemlátomást azon bánkódván, hogy iromba és kövér teste olyan nagy helyet foglal el, és minden lelkierejével azon iparkodván, hogy minél kisebbnek lássék. Rápillantott a grófra. A gróf arra a pontra nézett, a melyen Pierre arcza volt, a míg állott. Mihajlovna Anna egész lénye elárulta, hogy teljes tudatában van az apa és a fiú közt való viszontlátás megható jelentőségének. Mindössze két perczig tartott az egész, mely azonban Pierre előtt egy egész órának tetszett. Egyszerre a gróf arczának az izmain és ránczain gyenge vonaglás volt észrevehető. Ez a vonaglás mindinkább fokozódott, s eltorzult szép szájából - (Pierre csak ekkor ébredt annak a tudatára, hogy milyen közel volt az apja a halálhoz) - zavarosan hörgő hangok hallatszottak. Mihajlovna Anna feszült figyelemmel leste a beteg szemeit, és iparkodván kitalálni, hogy mit akar, hol Pierre-re, hol az italra, hol a takaróra mutatott, hol pedig halkan kérdő suttogással Vaszilij herczeg nevét említette. A beteg arcza és szemei türelmetlenséget árultak el. Mindenképpen erőlködött, hogy rápillantson arra az inasra, a ki szüntelenül ott állott az ágy fejénél.
+
+- Át akar fordulni a másik oldalára, - suttogta az inas, és fölkelt, hogy arczczal a fal felé fordítsa a gróf nehéz testét.
+
+Pierre is fölkelt, hogy segítsen az inasnak.
+
+Mialatt a grófot megfordították, egyik keze tehetetlenül lehanyatlott, s hasztalan erőlködött, hogy visszahúzza. Vajjon észrevette-e a gróf a rémületnek azt a pillantását, a melylyel Pierre ezt az élettelen kezet nézte, vagy pedig valami más gondolat villant meg a haldokló fejében, de rápillantott az engedetlen kézre, majd Pierre arczán a rémület kifejezésére, majd ismét a kezére, s valami gyönge és szenvedő mosolyféle jelent meg az ajkai körül, mely annyira nem illett arczának a vonásaihoz, s mely mintha gúnyt űzött volna a maga tehetetlenségéből. Pierre, mikor ezt a mosolyt látta, váratlanul a keblében valami szorongást, az orrában valami csiklandozást érzett, és a könnyek egyszerre elhomályosították a látását. A beteget átfordították a fal felé, mire mélyen felsóhajtott.
+
+- Elvesztette az eszméletét, - mondotta Mihajlovna Anna, észrevévén a belépő herczegnőt, a ki azért jött, hogy őt fölváltsa. - Gyerünk.
+
+Pierre kiment.
+
+
+
+XXI.
+
+Vaszilij herczegen és a legidősebb herczegnőn kívül, a kik Jekaterina arczképe alatt ültek és valamiről élénken beszélgettek, senki sem volt a fogadó-szobában. A mint Pierre-t és a vezetőnőjét megpillantották, elhallgattak. Pierrenek úgy tetszett, mintha a herczegnő hamarosan elrejtett volna valamit, mire suttogva így szólt:
+
+- Rá se tudok nézni erre a nőre.
+
+- Katis a kis szalonba rendelte a theát, - mondotta Vaszilij herczeg Mihajlovna Annának. - Szegény Mihajlovna Anna, jól tenné, ha odamenne, s kissé erősítené magát, különben nem állja ki.
+
+Pierre-hez nem szólt semmit, csak a válla alatt érzéssel megszorította a karját. Pierre Mihajlovna Annával bement a kis szalonba.
+
+- Nincs semmi, a mi egy álmatlan éjszaka után úgy helyreállítaná az ember erejét, mint egy csésze kitünő orosz thea, - mondotta Lorrain a tartózkodó élénkség kifejezésével, miközben a kis, kerek szalonban, az asztal mellett állva, a melyen az ezüst thea-készlet mellett még hideg vacsora is volt föltálalva, egy finom, fületlen khinai csészéből szürcsölte a theát. Az asztal körül összeverődtek, hogy egy kis erőt gyűjtsenek, mindazok, a kik Bezuchij gróf házában az éjjel együtt voltak. Pierre nagyon jól emlékezett erre a tükrökkel és kis asztalkákkal ellepett, kerek kis szalonra. A gróf házában rendezett bálok alkalmával Pierre, a ki nem igen tudott tánczolni, nagyon szeretett ebben a kis tükrös szobában elüldögélni, és szerette megfigyelni, a mint a báli díszbe öltözött hölgyek meztelen vállaikon gyöngyökkel és brilliánsokkal elborítva, mikor ezen a szobán keresztülmentek, megnézték magukat a fényesen megvilágított tükrökben, melyek többszörösen is visszatükrözték őket. Most ugyan az a két szál gyertya, a mely benne égett, alig hogy megvilágította azt a szobát, a melyben az éjszaka kellő közepén, teljes rendetlenségben állott az asztalon a thea-készlet és a harapnivaló; egymással suttogva mindenféle szürke emberek ültek körülötte, a kik minden szavukkal, minden mozdulatukkal elárulták, hogy senki sincs köztük, a ki megfeledkeznék arról, a mi most a hálószobában történik, és még ma történni fog. Pierre, bár nagyon szeretett volna, nem evett. Kérdő pillantást vetett a vezetőnőjére, és látta, hogy ez lábujjhegyen megint kiment a fogadó-szobába, a hol Vaszilij herczeg és a legidősebb herczegnő ültek. Pierre abban a hitben, hogy ennek is úgy kellett lenni, némi habozás után követte őt. Mihajlovna Anna ott állt a herczegnő mellett, s mind a ketten egyszerre beszélve, izgatott hangon suttogtak valamiről.
+
+- Engedje meg, herczegné, hogy én is tudjam, mi szükséges és mi szükségtelen, - szólott a herczegnő, a ki szemlátomást éppen olyan izgatott hangulatban volt, mint akkor, mikor a szobája ajtaját becsapta.
+
+- De kedves herczegnő, - mondotta Mihajlovna Anna szeliden és nyomatékosan, miközben a hálószobába vezető útat elállotta, és nem engedte oda a herczegnőt, - nem lesz ez tán nagyon is terhes szegény nagybácsinak, éppen most, a mikor pihenésre van szüksége? Világi dolgokról beszélni ilyen pillanatokban, a mikor a lelke már elő van készítve...
+
+Vaszilij herczeg az ő megszokott helyzetében, magasan keresztberakott lábakkal ült egy karosszékben. Az orczái erősen rángatóztak, és kissé leereszkedvén, alsó részükön kövérebbeknek látszottak; de azért olyan benyomást tett, mint a ki vajmi keveset törődik a két nő társalgásával.
+
+- Ugyan, kedves Mihajlovna Anna, hagyja Katist, hadd cselekedjék a belátása szerint. Hiszen tudja, hogy a gróf mennyire szereti őt.
+
+- Én azt sem tudom, hogy mi van ebben az írásban, - mondotta a herczegnő Vaszilij herczeghez fordulva, s rámutatott arra a portefeuille-re, a melyet a kezében tartott. - Csak azt tudom, hogy az igazi végrendelet az asztalfiókjában van, s ez legfeljebb valami rég elfelejtett írás... - Meg akarta kerülni Mihajlovna Annát, de ez megint felugrott és elzárta előle az útat.
+
+- Tudom, kedves, jó herczegnő, - mondotta Mihajlovna Anna, s a portefeuille után nyúlt, még pedig olyan erővel, hogy nyilvánvaló volt, hogy nem egyhamar ereszti el. - Kedves herczegnő, ismételten kérem, könyörgök, kímélje meg őt...
+
+A herczegnő hallgatott. Csak a portefeuille-ért folytatott küzdelem erőlködésének a zaja hallatszott. Nyilvánvaló volt, hogy ha megszólal, úgy sem valami hízelgően fog nyilatkozni Mihajlovna Annáról. Mihajlovna Anna erősen szorongatta a portefeuille-t, de azért a hangja teljesen megőrizte olvadó édességét és lágyságát.
+
+- Pierre, jőjjön csak ide, barátom. Azt tartom, ő éppenséggel nem fölösleges a rokonok tanácsában; nemde, herczeg?
+
+- Miért hallgat, mon cousin? - kiáltott föl egyszerre a herczegnő oly hangosan, hogy a kis szalonban is meghallották a hangját, és szinte megrémültek tőle. - Miért hallgat, mikor itt egy, Isten tudja kicsoda, megengedi magának azt, hogy mindenbe beleüsse az orrát, és jeleneteket csináljon egy haldokló szobájának a küszöbén? Gyalázatos kalandornő! - suttogta haragosan, és teljes erővel ránczigálta a portefeuille-t, de Mihajlovna Anna pár lépést tett előre, hogy ne kelljen a portefeuille-t eleresztenie, és megragadta a herczegnő karját.
+
+- Oh, - szólott Vaszilij herczeg szemrehányólag és csodálkozva. Fölkelt. - Ez igazán furcsa. Ereszsze már el! Ereszsze, ha mondom. - A herczegnő eleresztette.
+
+- Ön is!
+
+Mihajlovna Anna nem engedelmeskedett neki.
+
+- Ereszsze el, ha mondom. Én mindent magamra vállalok. Elmegyek és megkérdezem tőle. Én... ez csak elég...
+
+- De herczeg, - szólott Mihajlovna Anna, - egy ilyen nagy szentség után engedjen neki legalább egy percznyi nyugalmat. Nos, Pierre, szóljon hát, mi az ön véleménye, - fordult oda a fiatal emberhez, a ki egészen odalépett hozzájuk és csodálkozva nézte a herczegnő mérges és minden illendőséget nélkülöző arczát és Vaszilij herczeg görcsösen rángatózó orczáit.
+
+- Gondolja meg, hogy az összes következményekért ön lesz felelős, - szólott Vaszilij herczeg szigorúan. - Ön nem tudja, mit cselekszik.
+
+- Orczátlan teremtés! - kiáltott föl a herczegnő és váratlanul rárontott Mihajlovna Annára és kikapta a kezéből a portefeuille-t. Vaszilij herczeg lehorgasztotta a fejét s elkezdett hadonázni a kezeivel.
+
+Ebben a pillanatban az ajtó, az a rettenetes ajtó, a melyre Pierre oly soká bámult, s a mely oly halkan nyílott, egyszerre nagy zajjal kitárult s odacsapódott a falhoz, és a középső herczegnő a kezeit összecsapva rohant ki rajta.
+
+- Mit csinálnak! - kiáltott föl kétségbeesetten. - A gróf haldoklik, s engem egyedül hagynak vele.
+
+A legidősebb herczegnő elejtette a portefeuille-t. Mihajlovna Anna szaporán lehajlott és fölkapván a vitás tárgyat, befutott vele a hálószobába. A legidősebb herczegnő és Vaszilij herczeg felocsudván, utána siettek. Pár percz mulva sápadt és száraz arczczal a legidősebb herczegnő jött ki onnan elsőnek, s az ajkába harapott. Mikor Pierre-t meglátta, palástolhatatlan düh kifejezése ült ki az arczára.
+
+- Ám csak pöffeszkedjék hát, - mondotta, - hiszen úgy is csak ezt leste. - És zokogva, kendőjével eltakarta az arczát és kiment.
+
+A herczegnő után Vaszilij herczeg jött ki. Tántorogva ment a pamlaghoz, a melyen Pierre ült, és kezeivel eltakarván a szemeit, leroskadt rá. Pierre-nek feltünt, hogy sápadt volt, remegett az alsó ajka, és úgy rángatózott, mintha láz gyötörte volna.
+
+- Oh, kedves barátom! - sóhajtott föl, s megfogta Pierre-nek a könyökét, s őszinteség és gyengeség volt a hangjában, a melyet Pierre eddig soha sem tapasztalt nála. - Mennyit vétkezünk, mennyit ámítunk, és mind miért? Én hatvanadik évemben vagyok, barátom... Lám én... Mindennek a halál a vége, mindennek! Szörnyű dolog a halál! - Sírva fakadt.
+
+Utolsónak Mihajlovna Anna jött ki. Halk és lassú léptekkel ment Pierre-hez.
+
+- Pierre... - mondotta.
+
+Pierre kérdő pillantást vetett rá. Mihajlovna Anna homlokon csókolta a fiatalembert és benedvesítette az arczát a könnyeivel. Azután elhallgatott.
+
+- Ő nincs többé...
+
+Pierre a szemüvegén keresztül nézett rá.
+
+- Gyerünk, én majd elkísérem. Iparkodjék sírni, semmi sem könnyít az emberen annyit, mint a könnyek.
+
+Bevezette őt a sötét szalonba, és Pierre örült, hogy ott senki se látta az arczát. Mihajlovna Anna kiment és mire visszajött, Pierre, kezeit a feje alá rakva, mélyen aludt.
+
+Másnap reggel Mihajlovna Anna így szólt Pierrehez:
+
+- Bizony, kedves barátom, ez valamennyiünknek nagy veszteség, önről nem is szólva. De Isten nem fogja önt elhagyni, ön még fiatal, és most már, remélem, egy óriási vagyon tulajdonosa. A végrendelet még nincs felbontva. Én eléggé ösmerem önt, és meg vagyok róla győződve, hogy ez sem fogja elcsavarni a fejét, de ez kötelességeket is ró önre, s így férfi legyen a talpán.
+
+Pierre hallgatott.
+
+- Lehet, később majd elmondom önnek, hogy ha én nem vagyok itt, Isten tudja, mi történt volna. Ön is tudja, hogy a nagybácsi most harmadnapja megígérte, hogy nem feledkezik meg Boriszról, de már nem volt rá ideje, hogy beváltsa az ígéretét. Remélem, kedves barátom, hogy ön teljesíteni fogja apjának a kívánságát.
+
+Pierre semmit sem értett az egészből, s némán, szemérmetesen pirulva nézett Mihajlovna Anna herczegnére. Mihajlovna Anna, miután beszélt Pierre-el, elment Rosztovékhoz és lefeküdt aludni. Reggelre kelve elmondta Rosztovéknak és az összes ismerősöknek Bezuchij gróf halálának a részleteit. Elmondta, hogy a gróf úgy halt meg, a mint ő is szeretne meghalni, s hogy a kimulása nemcsak megható, de épületes is volt; az apa és a fiú utolsó találkozása pedig annyira megrázó volt, hogy nem tudott könnyek nélkül visszaemlékezni rá, s nem tudta, vajjon ezekben a rettenetes perczekben melyikük viselte magát szebben: az apa-e, a ki utolsó perczeiben oly tisztán visszaemlékezett mindenre és mindenkire, s olyan megható szavakat intézett a fiához, vagy Pierre, a kit szánalom volt nézni, s a ki bár teljesen le volt sujtva, mégis azon iparkodott, hogy palástolja a fájdalmát, nehogy keserűséget okozzon haldokló apjának. "Ez súlyos, de egyúttal tanulságos dolog; fölemeli az ember lelkét, ha olyan embereket lát, mint az öreg gróf és az ő méltó fia", - mondotta. A herczegnő és Vaszilij herczeg viselkedéséről is beszélt, s elítélte őket, de csak suttogva s a legnagyobb titok pecsétje alatt.
+
+
+
+XXII.
+
+Lyszyja Gory-ban, Bolkonszkij Andrejevics Nikolaj herczeg birtokán napról-napra várták a fiatal Andrej herczeg és a herczegné megérkezését, de ez a várakozás legkevésbbé sem zavarta meg az öreg herczeg házának szigorú életrendjét. Andrejevics Nikolaj, volt főhadvezér, a kit a társaságban a "porosz király" gúnynéven ismertek, azóta, hogy Pál czár idejében falura küldték, állandóan az ő Lyszyja Gory-jában lakott a leányával, Marja herczegnővel s ennek társalkodónőjével, mamzell Bourienne-el. És az új regime alatt is, bár meg volt neki engedve, hogy a fővárosba ellátogasson, továbbra is csak állandóan a falujában maradt, úgy okoskodván, hogy ha valakinek szüksége van rá, az majd eljön hozzá Moszkvából vagy másfélszáz versztnyire Lyszyja Goryba, ő neki pedig senkire és semmire sincs szüksége. Mindig azt mondogatta, hogy az emberi bűnöknek csak két forrása van: a renyheség és a babona, valaminthogy erény is csak kettő van: a tevékenység és az ész. Ő maga foglalkozott a leánya nevelésével, s hogy a két főerényt minél jobban kifejleszsze benne, húsz éves koráig oktatta őt az algebrában és a geometriában, és szakadatlan tevékenységre rendezte be az életét. Ő maga is állandóan el volt foglalva; hol az emlékiratain dolgozott, hol a felsőbb mathesisbe vágó föladatokkal bíbelődött, majd ismét az eszterga mellett dohányszelenczéket esztergályozott, a kertben dolgozgatott, vagy az építkezésekre ügyelt, a melyekből soha sem fogyott ki a birtokán. Miután minden tevékenységnek legfőbb föltétele a rend, csak természetes, hogy a rendet a legszélsőbb pontosságig megvalósította az életmódjában. Naponta nemcsak ugyanabban az órában, de ugyanabban a perczben, s ugyanazok közt a változatlan körülmények közt ült asztalhoz. Azokkal, a kik körülötte voltak, kezdve a leányától az inasokig, egyformán nyers és egyformán követelő volt, s ezáltal, a nélkül, hogy kíméletlen lett volna, olyan tiszteletet és félelmet gerjesztett maga iránt, a minőre még a legkíméletlenebb ember is csak nehezen tehetett volna szert. Mindamellett, hogy már nyugalomban volt, és az államügyek terén most már semmi jelentősége se lehetett, mégis annak a kormányzóságnak, a melyben a birtokai voltak, minden főhivatalnoka kötelességének tartotta nála megjelenni, és akárcsak az építész, a kertész, vagy Marja herczegnő, a magas várószobában várni be a herczeg megjelenésének az óráját. És akkor, a mikor a dolgozó-szoba rettentően magas ajtaja kinyílt, s hajporos parókájával, apró, kiaszott kezeivel s lelógó, szürke szemöldökeivel, melyek olykor, ha a homlokát összeránczolta, még okos és fiatalos tűzben csillogó szemeinek a fényét is elhomályosították, megjelent a kis öreg alakja, ebben a szobában a tiszteletnek, sőt a félelemnek ugyanaz az érzése fogott el mindenkit.
+
+A fiatalok megérkezésének a napján, reggel, Marja herczegnő szokása szerint a kitűzött időben megjelent a várószobában a reggeli üdvözlésre, s szepegve hányta magára a keresztet, miközben halkan imádkozott. Mindennap eljött ide és mindennap csak azért imádkozott, hogy szerencsésen túlessék a mindennapi találkozáson.
+
+A várószobában kuporgó öreg szolga egy lassú mozdulattal fölkelt, és suttogva így szólt: "Parancsoljon."
+
+A szomszéd szobából kihallatszott az eszterga kattogása. A herczegnő félénken odahúzódott a könnyen és zajtalanul nyíló ajtóhoz és megállt. A herczeg az eszterga mellett dolgozott, s hátrapillantván, tovább folytatta a munkát.
+
+A tágas szoba zsúfolva volt nyilván állandóan használatban lévő holmival. A nagy asztal, a melyen könyvek és tervek hevertek szanaszét, a nagy, üvegajtós könyvszekrények, melyek mindenikében benne volt a kulcs, a magas, álló-íróasztal, a melyen egy nyitott füzet feküdt, a kirakott szerszámokkal elborított és forgácscsal körülszórt esztergapad, - mindez állandó, változatos és rendszeres munkálkodásra vallott. A herczeg ezüsttel kivarrott tatár czipőbe bújtatott kis lábainak a mozgása, kiaszott, de izmos kezének erőteljes lendülete a friss öregség kitartó és sokat kibíró erejéről tett tanúságot benne. Miután néhány kört csinált, elvette a lábát az eszterga lábítójáról, letörölte s beletette az esztergához odaerősített bőrzacskóba a homorító vasat, s az asztalhoz lépve, odahívta a leányát. Soha se szokta volt megáldani a gyermekeit, s most is csak odatartotta néki aznap még borotválatlan, borostás orczáját, és szigorúan, de azért figyelmes felsőbbséggel végignézvén rajta, így szólt: "Egészséges vagy?... nos, akkor hát ülj le!" Fogta a sajátkezűleg írt geometria-füzetet s a lábával odahúzta magához a karosszéket.
+
+- Ez a holnapra való! - mondotta, szaporán megkeresvén az illető oldalt, s kemény körmével megjelölte a szakasz elejét és végét. A herczegnő ráhajolt az asztalon a füzetre. - Megállj csak, leveled van, - szólott egyszerre az öreg, s egy az asztalhoz erősített zacskóból elővett egy női írással megczímzett levelet, melyet odavetett az asztalra.
+
+A levél láttára piros foltokkal lett tele a herczegnő arcza. Szaporán fogta a levelet és ráhajolt.
+
+- Elvirától? - kérdezte a herczeg hideg mosolylyal, miközben kimutatta még erőteljes, de sárgás fogai sövényét.
+
+- Igen, Julie-től, - felelt a herczegnő s félénk mosolylyal fölpillantott.
+
+- Még két levelet áteresztek, de a harmadikat elolvasom, - szólott a herczeg szigorúan. - Tartok tőle, sok badarságot firkáltok össze. A harmadikat elolvasom.
+
+- Akár ezt is elolvashatja, batyuska, - felelt a herczegnő még jobban elpirúlva, s felé nyujtotta a levelet...
+
+- A harmadikat mondtam, a harmadikat, - kiáltott föl a herczeg kurtán, eltolva magától a levelet, s rákönyökölve az asztalra, odahúzta magához a mértani ábrákkal telerajzolt füzetet.
+
+- Nos, kisasszony, - szólalt meg az öreg, miközben a leányához egészen közel a füzet fölé hajolt s karját annak a széknek a támlájára tette, amelyen a herczegnő ült, úgy, hogy a herczegnő érezte, hogy minden oldalról körül van véve az apjának amaz öregesen maró, dohányszagától, a melyet már oly régóta ismert. - Nos, kisasszony, ezek a háromszögek egyenlők: méltóztatol látni, az a, b, c szög...
+
+A herczegnő ijedten nézett apjának a közvetlen közelben csillogó szemébe; piros foltok támadtak az arczán, s nyilvánvaló volt, hogy semmit sem ért az egészből, s annyira fél, hogy a rémület útját állja annak, hogy az apja további magyarázatait, bármennyire világosak legyenek is, megértse. A tanító volt-e hibás, vagy a tanítvány, de nap-nap után csak ugyanaz ismétlődött: a herczegnőnek elhomályosodtak a szemei, nem látott, nem hallott semmit, csak ott érezte a közvetlen közelében szigorú apja száraz arczát, érezte a lehelletét s az illatát, s nem gondolt egyébre, mint arra, hogy' szabadúlhatna ki mielőbb a szobából, s hogy' juthatna a magáéba, hogy ott tisztán megérthesse a feladatot. Az öreg egészen kikelt magából: nagy robajjal ránczigálta ide s tova a széket, a melyen ült, minden erejét összeszedte, hogy ne tüzeskedjék, de azért csaknem mindannyiszor tűzbe jött, szitkozódott, sőt olykor még a füzetet is a földhöz vágta.
+
+A herczegnő hibás feleletet adott.
+
+- No tessék, micsoda badarság! - kiáltott föl a herczeg, s félretolva a füzetet, hirtelen elfordúlt; de csakhamar fölkelt, elkezdett járni, kezével megérintette a herczegnő haját és megint leűlt. - Nem megy, herczegnő, nem megy, - mondotta, mikor a herczegnő fogta és letette a feladatokat tartalmazó füzetet, s már menni készült: - Nagy dolog ám a matematika, kisasszonykám. Már pedig, hogy olyan légy, mint a mi ostoba nőink, azt nem akarom. Türelem rózsát terem. - Kezével megveregette az arczát. - Majd csak kipárolog a fejedből a bolondság. - A herczegnő ki akart menni, de a herczeg egy intéssel megállította s a magas asztalról levett egy még fölvágatlan, új könyvet.
+
+- Itt van, még valami Szentség forrásá-t is küld neked a te Elvirád. Valami vallásos irka-firka. De én senkinek a hitébe nem avatkozom... Átnéztem. Fogd no, és menj, menj!
+
+Megveregette a vállait és maga csukta be utána az ajtót.
+
+Marja herczegnő azzal a szomorú és ijedt kifejezéssel tért vissza a szobájába, a mely csak nagy ritkán hagyta el, s még csúnyábbá tette amúgy is beteges és nem szép arczát, s leült az íróasztalához, mely miniatür-arczképekkel volt telerakva, s könyvekkel és füzetekkel volt elborítva. A herczegnő épp annyira rendetlen volt, mint a mennyire az apja rendes. Letette a mértani füzetet és türelmetlenül fölszakította a levelet. Ezt a levelet legbizalmasabb gyermekkori barátnője, az a Karagina Julie írta, a ki azon a névnapon szintén ott volt Rosztovéknál.
+
+Julie francziául írt:
+
+    "Kedves és megbecsülhetetlen barátnőm, milyen rettenetes és szörnyűséges dolog is az az elválás! Bármennyire hajtogatom is magamban, hogy lényemnek és boldogságomnak a fele önben van, s hogy annak a távolságnak ellenére is, mely bennünket egymástól elválaszt, szíveink eltéphetetlen kapcsokkal vannak összefűzve, mégis föllázad a szívem a sors ellen, s annak a sok szórakozásnak és élvezetnek ellenére is, mely itt körülvesz, nem tudom magamban azt a rejtett szomorúságot elfojtani, melyet egymástól való távollétünk ideje alatt a szívemben érzek. Miért is nem vagyunk együtt, mint a mult esztendőben, az ön tágas szobájában, azon a kék pamlagon, a "vallomások pamlagán?" Miért nem meríthetek, mint három hónappal ezelőtt, friss erkölcsi erőt az ön szelid, nyugodt és átható tekintetéből, a melyet annyira szerettem, s a melyet most is, hogy önnek írok, itt látok magam előtt?"
+
+Eddig eljutván, Marja herczegnő fölsóhajtott, s belenézett a tőle jobbra álló tükrös-szekrénybe. A tükör csúnya s gyenge testet és sovány arczot mutatott. A szemei, melyek mindig szomorúak voltak, most különösen reménytelenül néztek sajátmagukra a tükörben. Nagyon is hízeleg nekem, - gondolta magában a herczegnő, elfordult és folytatta az olvasást. De Julie éppenséggel nem hízelgett a barátnőjének: a herczegnő nagy, mély és sugárzó szemei (mintha a meleg fény sugarai olykor kévékben omlottak volna belőlük) olyan szépek voltak, hogy nagyon sokszor, arczának a csunyasága ellenére is, ezek a szemek minden szépségnél vonzóbbakká lettek. De a herczegnő soha sem látta szemeinek a szép kifejezését, mely azokban a pillanatokban sugárzott ki belőlük, a melyekben nem gondolt magára. Mint minden embernek, neki is legott megnyúlt és természetellenessé és csunyává vált az arcza, mihelyt a tükörbe nézett. Tovább olvasta a levelet:
+
+    "Egész Moszkva csak a háborúról beszél. Egyik testvérem már valahol külföldön jár, a másik pedig a testőrségnél van, mely már szintén elindúlt a határ felé. A mi kedves császárunk is elhagyja Pétervárt, és mint mondják, ő maga is ki szándékozik tenni drága életét a háború esélyeinek. Adja Isten, hogy a korzikai szörnyeteget, a ki Európa békéjét megzavarja, lesújtsa az az angyal, a kit a mindenható az ő kegyelmében a mi uralkodónkká tett. A testvéreimről nem is szólva, ez a háború megfosztott engem a szívemhez legközelebb álló összeköttetések egyikétől. A fiatal Rosztov Nikolajt értem, a ki lelkesedésében nem bírta ki tovább a tétlenséget és otthagyta az egyetemet, hogy belépjen a hadseregbe. Bevallom önnek, kedves Mari, hogy az ő bevonulása a hadsereghez nagy fiatalsága ellenére is, nagy keserűséget okozott nekem. Ebben a fiatal emberben, a kiről a múlt nyáron beszéltem önnek, annyi nemes vonás, annyi igazi fiatalság van, a mennyit manapság vajmi ritkán talál az ember a mi húszesztendős aggastyánainkban! Különösen, sok szív és őszinteség lakik benne. Olyan tiszta és költészettel teljes lény ez, hogy hozzája való viszonyom, minden futólagossága mellett is egyike volt az én szegény, sokat szenvedett szívem legédesebb örömeinek. Valamikor majd elmondom önnek a mi búcsúzásunkat, és mindazt, a mit a búcsúzáskor egymásnak mondtuk. De most még mindez nagyon is friss... Oh! kedves barátnőm, milyen boldog ön, hogy nem ösmeri ezeket a perzselő élvezeteket, ezeket a maró keserűségeket. Boldog, mert az utóbbiak rendszerint erősebbek szoktak lenni az előbbieknél. Én jól tudom, hogy Nikolaj gróf nagyon is fiatal ahhoz, hogy reám nézve valaha is, barátnál több lehessen. De ez az édes barátság, ez az annyira poétikus és annyira tiszta viszony valósággal szükségletévé vált a szívemnek. No de erről elég."
+
+    "A legfőbb ujság, mely egész Moszkvát foglalkoztatja, - az öreg Bezuchij gróf halála és hagyatéka. Képzelje csak, a három herczegnő valami csekélységet, Vaszilij herczeg semmit se kapott, és mindennek Pierre az általános örököse, a ki ezenfelül el van ismerve az elhunyt törvényes fiának s így Bezuchij grófnak és ezzel Oroszországban a legóriásibb vagyon tulajdonosának. Mondják, hogy Vaszilij herczeg nagyon alávaló szerepet játszott ebben az egész históriában s hogy teljesen megzavarodva utazott el Pétervárra. Megvallom, én vajmi keveset értek az ilyen végrendeleti ügyekhez; csak azt tudom, hogy azóta, hogy ebből a fiatal emberből, a kit mi valamennyien egyszerűen Pierre név alatt ösmertünk, Bezuchij gróf és a legszebb oroszországi birtokok egyikének a tulajdonosa lett, én azon mulatok, hogy megfigyelem azokat a változásokat, a melyek a lányos anyáknak, úgyszintén maguknak a kisasszonyoknak ez iránt az úr iránt tanúsított viselkedésében észlelhetők, a ki egyébiránt (ezt csak úgy közbevetőleg mondom) nekem mindenkor nagyon jelentéktelennek látszott. Miután immár két esztendő óta mindenki azzal foglalkozik, hogy vőlegényt keres a számomra olyanok közül, a kiket legnagyobbrészt nem is ösmerek, Moszkva házassági krónikája engem is megtett már Bezuchaja grófnénak. De ön be fogja látni, hogy én erre éppenséggel nem vágyódom. Ápropos, házasságok. Tudja-e azt, hogy a társaság közös nagynénije, Mihajlovna Anna, nemrég a legszorosabb titok pecsétje alatt közölte velem azt a szándékát, hogy nyélbe üti az ön házasságát. Se többről, se kevesebbről nincs szó, mint Vaszilij herczeg fiáról, Anatole-ról, a kinek az ügyeit egy gazdag és előkelő leánynyal való házasság útján akarják rendbehozni, s a szülök választása önre esett. Nem tudom, ön hogy fogja föl ezt a dolgot, de én kötelességemnek tartottam önt erről értesíteni. Azt mondják, hogy nagyon szép fiú, de a mellett nagy kópé. Íme, ez minden, a mit róla megtudhattam."
+
+    "Hanem elég a fecsegésből. Most értem a második ív végére, s a mama értem küldött, hogy elmenjünk Apraxin-ékhoz ebédre."
+
+    "Olvassa el azt a mysztikus könyvet, a melyet önnek küldtem; nálunk óriási sikere van. Bár vannak benne dolgok, a melyeket gyarló emberi észszel bajos megérteni, de azért pompás egy könyv: az olvasása megnyugtatja és fölemeli az ember lelkét. Isten vele. Tiszteletemet kedves apjának, és üdvözletemet m-melle Bourienne-nek. Teljes szívemből ölelem önt. Julie."
+
+    "P. S. Adjon valami hírt a fivéréről és bájos feleségéről."
+
+A herczegnő gondolatokba merült, tünődve elmosolyodott (miközben sugárzó szemeitől megvilágított arcza egészen elváltozott) és egyszerre fölkelvén, súlyos léptekkel odament az asztalhoz. Papirost vett elő s gyorsan siklott tova rajta a keze. A következő választ írta:
+
+    "Kedves és drága barátnőm! E hó 13-ikáról kelt levele nagy örömet szerzett nekem. Ön még mindig szeret engem, én poétikus Juliem. Az elválás, a melyről ön oly sok rosszat mond, nyilván nem volt a szokott hatással önre. Ön panaszkodik az elválás miatt; vajjon mit mondjak akkor én, - ha egyáltalában mernék szólani, - a ki meg vagyok fosztva mindazoktól, a kiket szeretek? Oh, ha a vallás vigasza nem volna, bizony nagyon szomorú lenne az életünk. Miért tulajdonít ön nékem olyan szigorúságot, mikor az iránt a fiatal ember iránt való hajlandóságáról beszél? Ebben a tekintetben én csak magam iránt vagyok szigorú. Én másokban teljesen értem ezeket az érzelmeket, s ha nem helyeslem is őket, mert magam soha sem tapasztaltam, azért pálczát sem török felettük. Nekem csak úgy tetszik, hogy az embertársaink, az ellenségeink iránt való szeretet érdemesebb, örömteljesebb és szebb, mint azok az érzelmek, a melyeket egy fiatal ember szép szemei ébreszthetnek egy poétikus és szerető fiatal leányban, a minő ön is."
+
+    "Bezuchij gróf halálának a híre még az ön levele előtt eljutott hozzánk, és apámat nagyon meghatotta. Azt mondja, hogy az elhunyt egy nagy századnak utolsóelőtti képviselője volt, s hogy most ő rajta van a sor, de hogy a mi tőle függ, mindent el fog követni, hogy minél később kerüljön rá a sor. Óvjon is meg az Isten bennünket ettől a rettenetes csapástól."
+
+    "Nem osztozhatom önnek Pierre-ről táplált véleményében, a kit még mint kis gyermeket ösmertem. Nekem úgy tetszett, hogy mindig pompás szíve volt, s ez az a tulajdonság, a melyet én az emberekben mindennél többre becsülök. A mi az ő örökségét, valamint azt a szerepet illeti, a melyet a dologban Vaszilij herczeg játszott, ez mindkettőjükre nézve nagyon szomorú. Oh, kedves barátnőm, a mi Üdvözítőnknek azok a szavai, hogy: "Ismét pedig mondom néktek, hogy könnyebb a tevének általmenni a tűnek fokán, mintsem a gazdagnak Isten országába menni", - ezek a szavak rettenetesen igazak! Én sajnálom Vaszilij herczeget, de még inkább Pierre-t. Ilyen fiatalon magára venni egy ilyen óriási vagyon súlyát, - mennyi megpróbáltatáson fog kelleni keresztül mennie! Ha valaki megkérdezné tőlem, mi szeretnék lenni legjobban a világon, - azt mondanám: a szegények közt is legszegényebb szeretnék lenni. Ezerszer köszönöm, kedves barátnőm, azt a könyvet, melyet küldött, s mely maguknál olyan nagy port vert föl. Egyébiránt, miután ön azt mondja, hogy sok szép dolog mellett olyan dolgok is vannak benne, a melyeket a gyarló emberi ész fölérni nem képes, fölöslegesnek látszik előttem egy olyan érthetetlen olvasmánynyal foglalkozni, mely éppen ennek révén reám semmi haszonnal sem járhat. Soha sem tudtam megérteni azt a szenvedélyt, a melylyel némelyek iparkodnak a gondolataikat összezavarni, miközben mysztikus könyvekért lelkesednek, a melyek csak kételyeket támasztanak az elméjükben, fölizgatják a képzeletüket s túlzásokra ragadják őket, s a melyek homlokegyenest ellenkeznek a keresztényi egyszerűséggel. Olvassuk inkább az apostolokat és az evangéliumokat. Ne próbálgassunk behatolni abba, a mi ezekben a könyvekben titokzatos, mert hogy tudnók mi, szánalomra méltó bűnösök, megismerni a Gondviselés szörnyű és szent titkait addig, a míg magunkon viseljük azt a testi hüvelyt, mely áthatlan fátyolt emel közénk és az Örökkévaló közé? Szorítkozzunk inkább azoknak a magasztos tanoknak a tanulmányozására, a melyeket a mi isteni Megváltónk hagyott hátra a mi számunkra itt ezen a földön; iparkodjunk követni őket, és meggyőzni magunkat arról, hogy minél kevésbbé engedjük szabadjára az elménket, annál kedvesebbek leszünk Isten előtt, a ki semmiféle tudást sem ismer el, mely nem Ő tőle származik, s hogy minél kevésbbé hatolunk be abba, a mit Ő jónak látott előlünk elrejteni, annál hamarabb fogja Ő ezt előttünk az Ő isteni elméjével leleplezni."
+
+    "Az apám semmit se szólt nekem a vőlegényről, csak annyit mondott, hogy levelet kapott és várja Vaszilij herczeg látogatását; a mi a reám vonatkozó házassági tervet illeti, nyiltan kimondom, kedves és drága barátnőm, hogy szerintem a házasság isteni intézmény, a melynek az ember köteles alávetni magát. Bármily nehezemre essék is, de ha a Mindenhatónak úgy tetszik, hogy a feleség és az anya kötelességeit a vállaimra rakja, iparkodni fogok ezeket oly híven teljesíteni, a mint csak tudom, a nélkül, hogy az iránt való érzelmeim tanulmányozásával törődném, a kit ő férjül rendel mellém."
+
+    "Kaptam levelet a bátyámtól, a melyben arról értesít, hogy a feleségével együtt el fog jönni Lyszyja Goryba. De ez az öröm nem lesz valami tartós, mert ő csakhamar elhagy bennünket, hogy részt vegyen abban a háborúban, a melybe mi, az Isten tudja hogyan és miért keveredtünk bele. Nemcsak önöknél, ott az államügyek és a világ központjában beszélnek sokat a háborúról, hanem itt a mezei munkák közepett s ebben a csöndben is, - a melyet a városi emberek rendesen oly zavartalannak képzelnek falúhelyen, - elég súlyosan érezhető a háború visszhangja. Az apám nem is beszél egyébről, mint menetekről és ellenmenetekről, a melyekhez én semmit sem értek, tegnapelőtt pedig szokott sétám közben egy lelket rázó jelenetnek voltam tanúja a falunkban. Egy csapat ujonczot láttam, a kiket nálunk szedtek össze és indítottak útnak a hadsereghez. Oh, ha látta volna azt a rettenetes állapotot, a melyben azoknak a távozóknak az anyjai, feleségei és gyermekei voltak, és ha hallotta volna, a távozók meg az itthon maradottak keserves zokogását! Az embernek igazán azt kell hinnie, hogy az emberiség megfeledkezett isteni Megváltójának a tanításairól, melyek szeretetre és a sérelmek megbocsátására oktatnak bennünket és egymás öldöklésének a művészetét tartja a legnagyobb erénynek."
+
+    "Isten áldja, kedves, jó barátnőm. Tartsa meg önt a mi isteni Megváltónk és az ő legszentebb anyja az ő szent és hatalmas pártfogásában. Mari."
+
+- Áá, ön is levelet küld, herczegnő, én az enyémet már elküldtem. Szegény édesanyámnak írtam, - szólalt meg kellemesen szapora hangon a mosolygó m-elle Bourienne, a ki meglehetősen ropogtatta az r-ret és egy egészen más könnyelmű, vidám és önelégült világot hozott magával Marja herczegnő zárkózott, szomorú és komor légkörébe. - Herczegnő, kötelességemnek tartom figyelmeztetni, - tette hozzá valamivel halkabban, - a herczeg kiszidta, - mondotta különösen perregve és élvezettel hallgatva a saját hangját, - kiszidta Ivanics Mihailt. Nagyon rossz kedvében van, olyan zsémbes, előre is figyelmeztetem, mert tudja...
+
+- Oh, kedves barátnőm! - felelt Marja herczegnő, - kértem már, hogy soha se beszéljen nekem arról, milyen kedvben van az édes apám. Én soha nem engedem meg magamnak azt, hogy ítéletet mondjak róla, s azt akarom, hogy ezt mások se tegyék.
+
+A herczegnő az órára pillantott és látván, hogy öt perczet már elmulasztott abból az időből, a melyet a zongora mellett kellett eltöltenie, ijedt arczczal lesietett a pamlagos szobába. Tizenkét és két óra közt, a megállapított napirend szerint, a herczeg pihent, a herczegnő pedig zongorázott.
+
+
+
+XXIII.
+
+A deresedő komornyik szunyókálva s a herczeg hortyogását hallgatva ült a tágas dolgozószobában. A ház egy távoli zúgából, a zárt ajtók mögül is áthallatszottak egy Dussek-féle szonáta immár huszadszor ismételt nehéz futamai.
+
+Ugyanekkor egy hintó és egy bricska érkezett a följáróhoz, és a hintóból kiszállott Andrej herczeg, lesegítette kis feleségét, és előrebocsátotta őt. Az öreg Tichon, a ki parókás fejét kidugta a cselédszoba ajtaján, suttogva jelentette, hogy a herczeg alszik, és sietve betette az ajtót. Tichon tudta, hogy sem a fiatal herczeg megérkezésének, se semmiféle szokatlan eseménynek nem volt szabad a házirendet megzavarnia. Andrej herczeg nyilván épp oly jól tudta ezt, mint Tichon; mintegy meg akarván győződni arról, vajjon nem változtak-e meg az apja szokásai azóta, hogy nem látta őt, az órájára pillantott, s meggyőződvén róla, hogy nem, odafordult a feleségéhez.
+
+- Húsz percz mulva fölkel. Gyerünk be addig Marja herczegnőhöz, - mondotta.
+
+A kis herczegné az utóbbi időben meghízott, de a szemei, s pelyhedző és mosolygó kurta ajka a szokott vidámsággal és kedvességgel mozogtak, a mikor így szólott:
+
+- De hiszen ez valóságos kastély, - mondotta az urának és olyan arczczal nézett körül, a minővel bálokon a házigazdának szokás bókokat mondani. - Nos, szaporán, szaporán! - Körülnézett, rámosolygott Tichonra, az urára s az őket kísérő inasra.
+
+- Mari éppen gyakorlatokat játszik: gyerünk csak szép csendesen, hogy meg ne lásson.
+
+Andrej herczeg udvarias, de szomorú arczkifejezéssel ballagott utána.
+
+- Te Tichon, mintha megöregedtél volna, - szólt oda az öregnek, a ki megcsókolta a kezét.
+
+Az előtt a szoba előtt, a melyből a zongora hangjai hallatszottak, egy oldalajtón át kiugrott a csinos, szőke franczia leány. Mamzell Bourienne egészen oda volt az örömtől.
+
+- Óh, hogy' fog örülni a herczegnő! - kiáltott föl. - No, végre-valahára! Tüstént értesítem.
+
+- Ne, ne, kérem... - szólott a herczegné, miközben összecsókolkozott vele. - Ön - mamzell Bourienne, én már rég ösmerem önt annak a barátságnak a révén, a melylyel a sógornőm viseltetik ön iránt. Nem is sejti, hogy jövünk!
+
+Odalépett a pamlagos szoba ajtajához, a honnan az a váltig ismételt futam kihallatszott. Andrej herczeg megállt és mintha valami kellemetlenséget várt volna, összeránczolta a homlokát.
+
+A herczegné belépett. A futam a kellő közepén megszakadt; egy sikoltás, Marja herczegnő nehézkes lépteinek a zaja és csókok czuppanása hallatszott. Mikor Andrej herczeg belépett, a herczegné és a herczegnő, a kik csak Andrej herczeg esküvőjekor egyetlen egyszer, s akkor is nagyon rövid időre találkoztak, átölelték egymást, s egymás arczához tapadtak ott, a hol éppen érték. Mamzell Bourienne kezét a szívéhez szorította, áhítatosan mosolyogva állott mellettük, nyilván akár sírásra, akár mosolygásra készen. Andrej herczeg, mint a zenebarátok szokták, ha hamis hangot hallanak, vállat vont és összeránczolta a homlokát. A két nő elbocsátotta egymást, de csakhamar, mintha attól tartottak volna, hogy elkésnek, újra összeölelkeztek, összecsókolkoztak, majd eleresztették, meg újra összecsókolták egymást, sőt Andrej herczegre nézve teljesen váratlanul mind a ketten elpityeredtek és megint elkezdtek csókolózni. Mamzell Bourienne is sírva fakadt. Andrej herczeg szemlátomást kényelmetlenül érezte magát; de a két nő roppantul természetesnek találta, hogy elsírja magát; úgy látszott, mintha eszük ágába se jutott volna, hogy ez a találkozás másként is végbemehessen.
+
+- Oh, kedvesem!... Oh, Mari!... - szólottak egyszerre mind a ketten s elmosolyodtak. - Én ezt előre megálmodtam. - Tehát nem vártak bennünket?... Oh, Mari, mennyire megsoványodott.
+
+- Maga meg mennyire meghízott...
+
+- Én tüstént megismertem a herczegnét, - tódította mamzell Bourienne.
+
+- De én, nem is álmodtam!... - kiáltott föl Marja herczegnő. - Oh Andrej, még nem is láttalak.
+
+Andrej herczeg, kéz a kézben, összecsókolkozott hugával és azt mondta neki, hogy még mindig olyan nyafka, a milyen volt. Marja herczegnő odafordult a bátyjához, s gyönyörű és ebben a pillanatban nagy, sugárzó szemeinek meleg és szelid pillantása, a könnyek között odatapadt Andrej herczeg orczájára.
+
+A herczegné szünet nélkül beszélt. Kissé kurta és pelyhes felső ajka minduntalan leereszkedett egy-egy pillanatra és ott, a hol kellett, összeért az alsóval, majd ismét kimutatván csillogó fogsorát, mosolyra derültek a szemei. A herczegné elmondta azt a balesetet, mely őket a Szpaszszkája Gorán érte, s mely az ő állapotában végzetessé is válhatott volna rá nézve, s tüstént ez után elújságolta, hogy minden ruháját otthagyta Péterváron és itt az Isten a megmondhatója, miben fog járni; hogy Andrej teljesen megváltozott, hogy Odynczova Kitti férjhezment egy öreg emberhez és hogy Marja herczegnő számára van egy "igazi" vőlegény, de hogy majd minderről később. Marja herczegnő még mindig szótlanul nézett a bátyjára s gyönyörű szemeiben szeretet és szomorúság tükröződött. Nyilvánvaló volt, hogy a sógornője fecsegésétől teljesen független gondolatok jártak a fejében. Mikor legjavában beszélt a legutóbbi pétervári ünnepélyekről, egyszer odafordult a bátyjához.
+
+- És te csakugyan elmégy a háborúba, Andrej? - kérdezte fölsóhajtva. Liza is fölsóhajtott.
+
+- Még pedig mindjárt holnap, - felelt a bátyja.
+
+- Itt hágy engem, tudja Isten miért, s éppen akkor, a mikor előléptetésre volna kilátása....
+
+Marja herczegnő rá se hederített, csak fűzte tovább gondolatait, majd gyöngéd pillantással a testvérére mutatva, odafordult a sógornőjéhez:
+
+- Tehát biztos? - kérdezte.
+
+A herczegné arcza elváltozott. Fölsóhajtott.
+
+- Igen, biztos, - szólott. - Oh! Ez igazán rettenetes...
+
+Liza felső ajka leereszkedett. Közelebb tolta az arcát a sógornője arczához és váratlanul megint sírva fakadt.
+
+- Le kellene pihennie, - mondotta Andrej herczeg összeránczolt homlokkal. - Ugy-e, Liza? Vezesd be kérlek a szobájába, én meg addig elmegyek apuskához. Hogy' van, még mindig ugyanaz?
+
+- Tökéletesen ugyanaz, te milyennek fogod találni, nem tudom, - felelt a herczegnő örömmel.
+
+- Ugyanaz az órabeosztás, ugyanazok a séták a fasorokban? Az esztergapad? - kérdezte Andrej herczeg, alig észrevehető mosolylyal, mely azt mutatta, hogy az apja iránt érzett minden szeretet és tisztelet ellenére is ösmerte a gyöngeségeit.
+
+- Ugyanaz az órabeosztás, az az esztergapad, s még hozzá a matematika és az én geometriai óráim, - felelt Marja herczegnő örömmel, mintha ezek a geometriai órák életének a legörömteljesebb benyomásai közül valók lettek volna.
+
+Mikor letelt az a húsz percz, a mely az öreg herczeg fölkeléséig még hátra volt, Tichon bejött, hogy a fiatal herczeget behívja az apjához. Az öreg, fia megérkezésének az örömére, eltért szokott életrendjétől, és bebocsátotta őt magához, az ebéd előtti öltözködés idejére. A herczeg még a régi divat szerint, kaftánban és hajporosan járt. És akkor, a mikor Andrej herczeg (nem azzal a mogorva arczkifejezéssel és viselkedéssel, a milyet a fogadó szobában mutatott, hanem azzal az élénk arczczal, a minővel Pierre-rel szokott volt beszélgetni) az apjához belépett, az öreg egy szattyánbőrrel behúzott, öblös karosszékben ült az öltözőjében, fésülködő-köpeny a vállán, odatartotta a fejét Tichon kezei alá.
+
+- Áá! Te hős! Bonapartet akarod tán megverni? - szólott az öreg és a mennyire ezt Tichon kezei közt lévő hajfonata megengedte, megrázta behajporozott fejét. - Csak aztán jól hozzá láss ám, mert különben nemsokára bennünket is az alattvalói közé fog számítani. Úgy ám! - És odatartotta neki az arczát.
+
+Az öreg az ebéd előtti alvás után jó hangulatban volt. (Mindig azt mondogatta, hogy az ebéd utáni álom ezüstöt, de az ebéd előtti aranyat ér.) Sűrű, lecsüggő szemöldökei alól örömteljesen sandított a fiára. Andrej herczeg odalépett, s a kijelölt helyen megcsókolta az apja arczát. Nem felelt apjának a kedvencz beszédtárgyára, a mostani hadvezérek s különösen Bonaparte fölött való gúnyolódásra.
+
+- Hát biz' eljöttem magához, apuska, még pedig a várandós feleségemmel együtt, - mondotta Andrej herczeg, miközben élénk és tiszteletteljes pillantással kisérte az apai arcz minden vonásának minden mozdulatát. - Hogy' van az egészségével?
+
+- Betegek, barátocskám, csak a bolondok és a korhelyek szoktak lenni, engem meg ösmerhetsz: reggeltől estig foglalkozom, mértékletesen élek, következésképpen egészséges vagyok.
+
+- Istennek hála, - szólott a fiú mosolyogva.
+
+- Az Istennek ugyan semmi része sincsen benne. Nos hát, mesélj valamit, - folytatta visszatérvén kedvencz vesszőparipájához, - hogy' tanítottak meg benneteket a németek, a ti, stratégiának nevezett legújabb tudományotok szerint, Bonapartével verekedni.
+
+Andrej herczeg elmosolyodott.
+
+- Hadd térjek kissé magamhoz, apuska, - felelt Andrej mosolyogva, ezzel is elárulván, hogy az apja gyöngeségei nem akadályozzák őt abban, hogy tisztelettel és szeretettel viseltessék iránta. - Lám, hiszen még el se helyezkedtem.
+
+- Nem igaz, nem igaz, - kiáltott föl az öreg, miközben mintegy meg akarván győződni róla, vajjon elég erősen van-e fonva, megrázta a varkocsát és kézen fogta a fiát. - Az egész ház rendelkezésére áll a feleségednek. Marja herczegnő majd bevezeti, megmutat neki mindent és lyukat beszél a hasába. No, de ez már a vászoncselédek dolga. Én örülök, hogy elhoztad. Ülj le és mesélj. Michelson hadseregét értem, Tolsztojét is... egyidejűleg akarnak partraszállani... De mit fog csinálni a déli hadsereg? Poroszország semleges marad... ezt tudom. Mit csinál Ausztria? - mondotta, miközben fölkelt a karosszékről és Tichonnal, a ki a ruhadarabokat a kezébe adogatva tipegett körülötte, föl és alá járt a szobában. - Mi lesz Svédországgal? - Hogy' vonulnak át Pomeránián?
+
+Andrej herczeg, látván az apja szívós makacsságát, eleinte bár kelletlenül, de később mind nagyobb élénkséggel, elkezdte kifejteni a küszöbön álló hadjárat haditervét, miközben szokása szerint, önkéntelenül áttért az orosz nyelvről a francziára. Elmondta, hogy egy kilenczvenezer emberből álló hadseregnek Poroszországot kell szorongatnia, hogy a semlegességből kilépve, részt vegyen a háborúban, hogy e hadsereg egy részének Stralsundnál egyesülnie kell a svéd hadsereggel, hogy kétszázhúszezer osztráknak és százezer orosznak Olaszországban és a Rajna mentén kell operálnia, hogy ötvenezer angolnak és ugyanannyi orosznak Nápolyban kell partraszállania, szóval, hogy egy ötszázezer főből álló hadseregnek minden oldalról támadást kell intéznie a francziák ellen. Az öreg herczeg mintha oda se hallgatott volna, a legcsekélyebb érdeklődést sem mutatta az elbeszélés iránt, hanem járásközben tovább öltözködvén, váratlanul háromszor félbeszakította a fiát. Egy ízben közbevágott és fölkiáltott: - A fehéret! a fehéret!
+
+Ez annyit jelentett, hogy Tichon nem azt a mellényt adta oda neki, a melyet ő akart. Egy más alkalommal meg megállott, és megkérdezte: - És nemsokára megjön a gyerek? - és szemrehányólag csóválván a fejét, így szólt: - Nem szeretem. Folytasd, csak folytasd.
+
+Majd ismét, mikor Andrej herczeg befejezte a mondókáját, az öreg, hamis és öreges hangon francziául elkezdte dúdolni: "Malborough elment a csatába, csak Isten tudja, mikor jön meg".
+
+A fiú csak mosolygott.
+
+- Én nem állítom, hogy ez olyan terv, a melyet én is jónak tartok, - szólott a fiú, - én csak elmondtam, hogy' áll a dolog. Alkalmasint már Napoleon is megcsinálta a maga tervét, mely semmivel sem lesz rosszabb ennél.
+
+- No, de újat, azt semmit se mondtál nekem. - S az öreg eltűnődve dünnyögte magában: "Csak Isten tudja, mikor jön meg". - Menj át csak az ebédlőbe.
+
+
+
+XXIV.
+
+A kitűzött órában a herczeg behajporozva és megberetválva belépett az ebédlőbe, a hol már várták őt a menye, Marja herczegnő, mamzell Bourienne és a herczeg építésze, a ki az ő különös szeszélye révén az asztalánál is helyet kapott, bár mint afféle, az állásánál fogva teljesen jelentéktelen ember, semmiképp se számíthatott volna ilyen tisztességre. A herczeg, a ki az életben szigorúan tartotta magát a rangbeli különbségekhez, még igazán tekintélyes kormányzósági tisztviselőket is csak nagy ritkán bocsátott az asztalához, Ivanovics Mihailen, az építészen, a ki babos zsebkendőjével éppen az orrát fújta a szegletben, egyszerre bebizonyította, hogy az emberek mind egyformák, és nem egyszer mondogatta a leányának, hogy Ivanovics Mihail, lám semmivel sem rosszabb, mint te meg én. S az asztalnál a herczeg mindenkinél többet foglalkozott ezzel a szófukar Ivanovics Mihaillel.
+
+Az ebédlőben, mely mint a házban lévő összes többi szobák is, szokatlanul magas volt, a háziak és a székek mögött álló inasok várták a herczeg megérkezését; az udvarmester asztalkendővel a kezében s a lakájoknak integetve felügyelt a kiszolgálásra, miközben nyugtalan pillantása állandóan idestova szökdelt a fali óra és ajtó között, a melyen a herczeg belépendő volt. Andrej herczeg azt az előtte új, széles aranykeretet bámulta, a melybe a Bolkonszkij herczegek családfája volt befoglalva, s a mely szemben függött egy koronás uralkodó herczegnek épp oly széles keretbe foglalt, gyarló (nyilván valami házifestő ecsetje alól kikerült) arczképével, a ki állítólag Rjuriktól származott és a Bolkonszkij-nemzetség ősapja volt. Andrej herczeg fejcsóválva nézte ezt a családfát, s olyanforma ábrázattal mosolygott, a minővel egy, a megszólalásig hű arczképre szoktak mosolyogni.
+
+- Hogy' ráismerek ott, ízről-ízre ilyen, - mondotta Marja herczegnőnek, a ki odalépett hozzá.
+
+Marja herczegnő csodálkozva nézte a bátyját. Nem értette, hogy miért mosolyog. Minden, a mit az apja csak csinált, áhítatot ébresztett benne és fölötte állott minden ítélkezésnek.
+
+- Mindenkinek meg van a maga Achilles-sarka, - folytatta Andrej herczeg. - Az ő hatalmas elméjével ilyen semmiségek rabjává lenni!
+
+Marja herczegnő nem tudta megérteni a bátyja ítéletének merészségét s éppen felelni akart neki, mikor a szomszéd szobából fölhangzottak a várva-várt lépések: a herczeg gyorsan és vidáman lépett be, mint mindig, szapora mozdulataival mintegy szándékosan ellentétet akarván állítani a szigorú házirendnek. Ugyanebben a pillanatban kettőt ütött a nagy óra s a fogadó-szobában egy másik, finom hangon felelt neki. A herczeg megállt; élénken csillogó, szigorú szemei, lecsüggő, sűrű szemöldökei alól végignéztek valamennyiükön s újra megállapodtak a fiatal herczegnén. A fiatal herczegné ekkor azt az érzést tapasztalta, a melyet az udvaronczok éreznek, mikor a czár közéjük lép, a rémületnek és a tiszteletnek azt az érzését, a melyet ez az öreg ember mindazokban ébresztett, a kik a közelébe jutottak. Megsimogatta a herczegné fejét, majd ügyetlen mozdulattal megveregette a tarkóját.
+
+- Örülök, örülök, - mondotta s miután merően a szeme közé nézett, gyorsan otthagyta őt és leült a helyére. - Üljenek le, üljenek le! Ivanovics Mihail üljön le.
+
+A menyének maga mellett mutatott helyet. Egy inas odaigazított a számára egy széket.
+
+- Ho, ho! - szólott az öreg, gömbölyded derekát mustrálgatván. - Nagyon is siettetek, ez nem jól van ám így!
+
+Szárazon, hidegen, kellemetlenül elmosolyodott mint rendesen szokott, s nem a szemeivel, hanem csak a szájával.
+
+- Járni kell, minél többet járni, a mennyit csak lehet, - mondotta.
+
+A kis herczegné nem hallotta vagy nem akarta hallani a szavait. Hallgatott és zavartnak látszott. A herczeg az apja felől kérdezősködött, a mire a herczegné megszólalt és elmosolyodott. Kérdezősködött tőle közös ösmerőseikről: a herczegné még jobban fölvidult és elkezdett beszélni, üdvözleteket adott át a herczegnek és elmondta neki a városi pletykákat.
+
+- Szegény Apraxina herczegné, elvesztette az urát. Majd kisírta a szemeit szegény, - mondotta mind jobban és jobban megélénkülve.
+
+Abban a mértékben, a mint a herczegné fölvidult, a herczeg mind szigorúbban és szigorúbban nézett rá, és egyszerre, mintha már eléggé megösmerte volna őt és tiszta fogalmat alkotott volna magának róla, elfordúlt tőle és így szólt Ivanovics Mihailhoz:
+
+- Nos, Ivanics Mihail, a mi Bonaparténk alkalmasint pórul fog járni. Andrej herczeg beszéli (mások előtt mindig így hívta a fiát), hogy micsoda erővel készülnek ellene! De hiszen mi ketten mindig is üres embernek tartottuk őt.
+
+Ivanovics Mihail, a ki éppenséggel nem tudta, hogy ők ketten mikor beszéltek így Bonaparteról, de a ki megértette, hogy ő rá most azért volt szükség, hogy a herczeg kedvencz tárgyára rátérhessen, csodálkozva nézett a fiatal herczegre, maga se tudván, mi sül ki majd a dologból.
+
+- Ez itt nagy taktikus ám, - jegyezte meg a herczeg a fiának, az építészre mutatva, s megint csak a háborúra, Bonapartéra, a mostani tábornokokra és államférfiakra fordult a szó. Úgy látszott, hogy az öreg herczeg meg volt győződve nemcsak arról, hogy a mostani szereplő egyéniségek mind csupa fiatal gyerkőczök, a kik a háborúnak és az államügyeknek még az a-b-c-jéhez se konyítanak, hanem arról is, hogy Bonaparte egy teljesen jelentéktelen kis francziácska, a kinek csak azért voltak sikerei, mert nem lehetett egy-egy Potemkint vagy Szuvarovot állítani vele szembe; sőt még arról is meg volt győződve, hogy Európában semmiféle politikai bonyodalmakról, sőt háborúról se lehetett szó, hanem egyszerű bábjátékról, a melyben a mostani emberek olyan modorban vettek részt, mintha valami nagy dolgot mívelnének. Andrej herczeg vidáman állta apjának a mostani embereken való gúnyolódását, és észrevehető örömmel ugratta az apját és hallgatta fejtegetéseit.
+
+- Minden jónak látszik, a mi annakelőtte volt, - mondotta, - de hát vajjon ugyanaz a Szuvarov nem esett-e bele abba kelepczébe, a melyet Moreau vetett neki, s a melyből nem tudott kieviczkélni?
+
+- Hát ezt ugyan ki mondta neked? Ki mondta? - kiáltott föl a herczeg. - Szuvarov! - És félrelökte a tányérját, melyet Tichon szaporán elkapott. - Szuvarov... Térj eszedre, Andrej herczeg. Ketten voltak. - Frigyes és Szuvarov... Moreau! Moreau fogságba került volna, ha Szuvarovnak szabad keze van, de az ő kezén ott ült a hof-kriegs-wurst-snaps-rath. Ez meg az ördögnek se kellett. Menjetek csak és ösmerjétek meg ezeket a hof-kriegs-wurst-snaps-rathokat! Még Szuvarov se boldogult velük, hogy' boldogulna hát Kutuzov Mihail? Nem, barátocskám, - folytatta, - ti a ti tábornokaitokkal nem fogtok Bonapartéval boldogulni, ezt rá kell bízni a francziákra, hogy egymást föl nem ismerve, egymást üssék agyon. A németek Palent küldték New-Yorkba, Amerikába a franczia Moreau után, - mondotta arra a meghívásra czélozván, melyet ebben az esztendőben Moreau kapott arra nézve, hogy orosz szolgálatba lépjen. - Igazán csodálatos!... Hát a Potemkinek, a Szuvarovok, az Orlovok talán németek voltak? Nem, barátocskám, vagy nektek ment el az eszetek, vagy én hülyültem el teljesen. Adjon az Isten ti néktek igazat, de majd meglássuk. Bonaparte nagy hadvezér lett a szememben! Hm!...
+
+- Én egy szóval se mondom, hogy az intézkedések mind helyesek, - szólott Andrej herczeg, - csak azt nem értem, hogy' mondhat ilyen itéletet Bonaparte felől. Kaczagjanak rajta, a mennyit csak tetszik, Bonaparte azért mégis nagy hadvezér marad!
+
+- Ivanovics Mihail! - kiáltott rá az öreg herczeg az építészre, a ki a pecsenyével elfoglalva, már-már azt remélte, hogy megfeledkezett róla. - Nem megmondtam magának, hogy Bonaparte nagy taktikus? Lám, ő is azt mondja.
+
+- Hogyne, kegyelmes uram, - felelt az építész.
+
+A herczeg megint elmosolyodott az ő hideg mosolyával.
+
+- Bonaparte burokban született. Pompásak a katonái. Aztán meg elsőnek a németeket támadta meg. A németeket pedig csak azok nem verték meg eddig, a kik lusták voltak hozzá. A németeket, a mióta csak a világ áll, mindenki megverte. Ők meg senkit. Csak egymást. Ő is csak az ő révükön jutott a dicsőséghez.
+
+És a herczeg elkezdte sorra venni azokat a hibákat, a melyeket Bonaparte a háborúban, sőt az államügyek terén is elkövetett. A fia nem felelt neki, de nyilvánvaló volt, hogy bármilyen érvekkel álltak volna is elő neki, ő épp oly kevéssé lett volna képes a véleményét megváltoztatni, mint az öreg herczeg. Andrej herczeg minden ellenvetéstől tartózkodva hallgatta, és önkéntelenül elcsodálkozott azon, hogy' tudta ez az öreg ember, a ki oly sok esztendő óta ki nem tette a lábát a falujából, olyan pontosan és olyan részletességgel megítélni Európának az utolsó években való hadügyi és politikai viszonyait.
+
+- Te persze azt hiszed, hogy én öreg vagyok s így nem ösmerem a dolgok valódi állását? - fejezte be az öreg. - Pedig hát a kis újjamban van! Egész éjjeleken át nem alszom. De hát ez a te nagy hadvezéred, vajjon hol tett ki magáért?
+
+- Ezt nagyon hosszadalmas volna elmondani, - felelt a fiú.
+
+- No, te ugyan elmehetsz a te Bonaparteddal. Mademoiselle Bourienne, íme az ön jobbágy-császárjának még egy bámulója! - kiáltott föl pompás franczia nyelven.
+
+- Ön jól tudja, herczeg, hogy én nem vagyok bonapartista.
+
+- "Csak Isten tudja, mikor jön meg"... - dúdolta az öreg hamisan, még hamisabban elmosolyodott és fölkelt az asztaltól.
+
+A kis herczegné a vita és az ebéd egész további folyama alatt hallgatott és ijedten pislogott, hol Marja herczegnőre, hol az apósára. Mikor az asztaltól fölkeltek, megfogta a sógornője kezét és behívta őt a mellékszobába.
+
+- Milyen okos ember a maga apuskája, - mondotta. - Lehet, hogy ezért is félek tőle annyira.
+
+- Oh, Istenem, pedig olyan jó ember! - felelt a herczegnő.
+
+
+
+XXV.
+
+Andrej herczeg másnap este elutazott. Az öreg herczeg, nem térvén el szokott életrendjétől, ebéd után visszavonult a szobájába. A kis herczegné a sógornőjénél volt. Andrej herczeg magára kapta vállrojtok nélkül való útiruháját, és a szobájában csomagolt a komornyikjával. Miután a kocsit és a podgyász elhelyezését személyesen megvizsgálta, befogatott. A szobában csak azok a dolgok maradtak benn, a melyeket Andrej herczeg mindig magához szokott venni: egy doboz, egy nagy ezüst pinczetok, két török pisztoly és egy kard, a melyeket az apja Ocsakovból hozott volt neki ajándékba. Andrej herczegnél mindezek az úti készletek a legnagyobb rendben voltak; új és tiszta volt minden, szövettokokba csomagolva, spárgával átkötve.
+
+Az olyan embereken, a kik képesek megfontolni a cselekedeteiket, az elutazás és az élet változásainak a pillanataiban rendszerint komoly hangulat szokott erőt venni. Az ember az ilyen pillanatokban rendesen számot vet a múltjával és terveket csinál a jövőre. Andrej herczeg arcza nagyon szelid és mélázó volt. Kezeit hátratéve és maga elé bámulva gyorsan járt föl és alá a szoba egyik szögletéből a másikba s tünődve csóválta a fejét. Borzasztó volt neki tán a háborúba menni, vagy fájdalmas a feleségét elhagyni, úgy lehet, hogy mindakettő; de nyilván nem akarván, hogy ilyen állapotban lássák, az előszobából lépteket hallván, szaporán szabaddá tette a kezeit, megállt az asztal mellett, mintha az iskátulya huzatát kötözgette volna, s szokott nyugodt és kifürkészhetetlen arczkifejezését öltötte föl. Marja herczegnő nehézkes léptei közeledtek.
+
+- Hallottam, hogy befogattál, - szólott lihegve (nyilván szaladt), - én pedig úgy szerettem volna még négyszem közt beszélni veled. Tudja Isten, mennyi időre szól megint az elválásunk. Nem haragszol, hogy bejöttem hozzád? Te nagyon megváltoztál ám, Andrjusa, - tette hozzá, mintegy ennek a kérdésnek magyarázatául.
+
+Elmosolyodott, mikor az "Andrjusa" nevet kiejtette. Nyilván neki magának is furcsa volt elgondolni, hogy ez a szép, komoly férfiú ugyanaz a sovány, csintalan kis Andrjusa, a ki gyermekkori játszótársa volt.
+
+- De hol van Liza? - kérdezte Andrej, csak egyszerű mosolylyal felelvén a huga kérdésére.
+
+- Olyan fáradt, hogy elaludt a szobámban a pamlagon. Oh, Andrej, micsoda kincs ez a te kis feleséged, - mondotta s a bátyjával szemben leült a pamlagra. - Valóságos gyermek még, és olyan kedves, vidám gyermek. Nagyon megszerettem.
+
+Andrej herczeg hallgatott, de a herczegnő észrevette azt a gúnyos és megvető kifejezést, mely az arczán megjelent.
+
+- De hát elnézőnek kell lenni az apró gyöngeségek iránt: ugyan, kinek nincsenek gyöngeségei, Andrej! Ne feledd, hogy ő a világban nevelkedett és ott nőtt fel. Aztán meg az állapota se valami rózsás! Bele kell tudni magát élni mindenkinek a helyzetébe. "A ki megért mindent, az meg is bocsát mindent." Gondold meg csak, hogy' eshetik neki, szegénykének, olyan élet után, a minőhöz szokva volt, elválni az urától, itt maradni falun, és még hozzá az ő állapotában? Ez nagyon kemény próba.
+
+Andrej herczeg mosolygott, a mint a hugára nézett, mint a hogy' mosolyogni szoktunk, ha olyan embereket hallunk, a kikről azt hiszszük, hogy keresztül látunk a lelkükön.
+
+- Te, a ki falun élsz, te is borzasztónak találod ezt az életet? - kérdezte.
+
+- Én, - az egészen más dolog. Mit is beszélünk rólam! Én nem vágyódom s nem is vágyódhatom más élet után, mert nem is ismerek más életet. Csak azt gondold meg, Andrej, mi az, egy fiatal, nagyvilági nőnek, a legszebb években eltemetkezni falun, egyedül, - mert hát apuska mindig el van foglalva, én pedig... hiszen ismersz... én nem vagyok valami derült társaság egy olyan nőnek, a ki a legelőkelőbb világhoz van szokva. Mademoiselle Bourienne az egyetlen...
+
+- No, nekem ugyan éppenséggel nem tetszik ez a te Bourienne-ed, - szólott Andrej herczeg.
+
+- Oh, ugyan! Nagyon kedves, jó, és a mi a fő, szánalomraméltó teremtés. Senkije, a világon senkije nincsen. De az igazat bevallva, nekem nemcsak hogy nincs rá szükségem, de még feszélyez is. Én, a mint tudod, vadócz voltam teljes életemben, s most talán még inkább az vagyok. Szeretek egyedül lenni... Apa is nagyon szereti őt. Ő és Ivanycs Mihail az a két lény, a kivel szemben ő mindig gyöngéd és jó, mert mind a ketten nagyon sokat köszönhetnek neki; helyesen mondja Sterne: "Mi nem annyira azért a jóért szeretjük az embereket, a mit ők tettek velünk, mint inkább azért, a mit mi tettünk ő velük." Apuska mint szegény árvaleányt szedte fel őt az utczáról, s igazán mondom: áldott jó teremtés. Apuska a felolvasását is nagyon szereti hallgatni. Esténkint szokott neki felolvasni. Pompásan olvas.
+
+- De nyiltan szólva, Mari, én azt hiszem, apánk természete terhedre van olykor, ugy-e? - kérdezte Andrej herczeg egészen váratlanul. Marja herczegnő eleinte csodálkozott ezen a kérdésen, majd pedig megijedt tőle.
+
+- Nekem?... Nekem?... Terhemre?! - kérdezte.
+
+- Hiszen ridegnek rideg volt mindig, de most, azt hiszem, kezd megférhetetlen is lenni, - szólott Andrej herczeg, szemlátomást czélzatosan, hogy elképpessze és kifürkészsze a hugát az által, hogy olyan félvállról beszélt az apjáról.
+
+- Andrej, te minden tekintetben olyan jó vagy, de van valami fönnhéjázás a gondolkozásodban, - jegyezte meg a herczegnő, inkább a saját gondolatmenetét, mint a beszélgetés fonalát követve, - ez pedig nagy bűn. Hát szabad így pálczát törni az apánk fölött? De még ha szabad volna is, vajjon az olyan ember, mint apa ébreszthet-e más érzést az emberben, mint a legnagyobb hódolatot? És én igazán olyan elégedett és boldog vagyok vele. Csak azt kívánom, bárcsak mind olyan boldogok volnátok, mint én.
+
+A bátyja hitetlenül csóválta a fejét.
+
+- Egy dolog van, a mi nehezemre esik, - őszintén bevallom neked Andrej, - s ez apámnak a gondolkozásmódja a vallás tekintetében. Én nem értem, hogy egy ilyen nagyeszű ember hogy' nem látja azt, a mi olyan világos, mint a nap, és hogy' tud annyira eltévelyedni? Lám, ez az én egyetlen boldogtalanságom. De az utóbbi időben még ezen a téren is a javulás nyomát látom. Az utóbbi időkben már nem oly marók a gúnyolódásai, sőt van itt egy szerzetes, a kit már fogadott is, és hosszú ideig elbeszélgetett vele.
+
+- No, lelkem, én attól tartok, hogy ti, azzal a szerzetessel együtt, csak borsót hánytok a falra, - mondotta Andrej herczeg gúnyosan, de azért gyöngéden.
+
+- Oh édesem! Én csak Istenhez imádkozom és remélem, hogy meghallgat. Andrej, - szólott a herczegnő félénken, pár pillanatnyi hallgatás után, - nekem egy nagy kérésem van hozzád.
+
+- Nos, mi az, lelkem?
+
+- De ígérd meg előbb, hogy nem tagadod meg. Semmi fáradságodba nem fog kerülni, és semmi hozzád méltatlan nem lesz az egész dologban. Mindössze megnyugtatsz engem. Igérd meg Andrjusa, - mondotta, miközben a reticule-jébe dugta a kezét, a melyben, a nélkül, hogy egyelőre megmutatta volna, valamit szorongatott, mintha csak az, a mit a kezében tartott, az lett volna kérésének a tulajdonképpeni tárgya, és mintha a kérése teljesítését biztosító ígéret előtt nem vehette volna elő azt a valamit. Félénken s könyörgő pillantással nézett a bátyjára.
+
+- Még ha nagy fáradságomba kerülne is... - felelt Andrej herczeg, mintegy kitalálva, hogy miről van szó.
+
+- Gondolj felőlem, a mit akarsz! Tudom, hogy te is olyan vagy, mint apuska. Gondolj, a mit akarsz, csak tedd meg a kedvemért. Tedd meg, nagyon kérlek! Még az apánk apja, a nagyapánk viselte minden háborújában... - Még mindig nem vette elő azt, a mit a reticule mélyén a kezében szorongatott. - Tehát megígéred?
+
+- Persze hogy meg, miről van hát szó?
+
+- Andrej, én megáldalak téged egy szentképpel, te pedig ígérd meg, hogy magadnál hordod mindig... Megígéred?
+
+- Ha csak nem két pud nehéz, és nem húzza le a nyakamat... Hogy neked örömet szerezzek... - mondotta Andrej herczeg, de abban a pillanatban, észrevévén azt a keserű kifejezést, melyet a huga arcza erre a tréfára öltött, megbánta a mit mondott. - Nagyon örülök, igazán mondom lelkem, nagyon örülök, - tette hozzá.
+
+- Akaratod ellenére is, Ő megment téged, irgalmas lesz irántad és Magához hódít téged, mert egyedül csak ő benne van az igazság és a megnyugvás, - mondotta Marja herczegnő az izgatottságtól remegő hangon, s diadalmasan tartotta mind a két kezében az Üdvözítőnek egy filigrán művű, ezüstlánczon függő, ezüstkeretbe foglalt, fekete arczú, kerekded faragású ódon képecskéjét. Keresztet vetett magára, megcsókolta a képecskét és átnyújtotta Andrejnek.
+
+- Kérlek Andrej, az én kedvemért...
+
+Jóságos és félénk fény sugarai csillogtak nagy szemeiben. Ezek a szemek megvilágosították és gyönyörűvé tették beteges és sovány arczát. A bátyja át akarta venni a képecskét, de a herczegnő habozott. Andrej megértette, keresztet vetett magára és megcsókolta a képecskét. Ugyanabban a pillanatban gyöngéd is (a meghatottságtól) meg gúnyos is volt az arcza.
+
+- Köszönöm, kedvesem. - Megcsókolta a homlokát és megint leült a pamlagra. Hallgattak.
+
+- Tehát, a mint mondtam, Andrej, légy jó és nagylelkű, a minő mindig voltál... Ne ítéld meg Lizát nagyon szigorúan, - mondotta. - Ő olyan kedves és olyan jó, a helyzete pedig most nagyon is súlyos.
+
+- Azt hiszem, Masa, én egy szóval se mondtam, hogy neheztelek a feleségemre, vagy hogy bármi tekintetben elégedetlen vagyok vele. Miért mondod hát mindezt nekem?
+
+Piros foltok jelentek meg Marja herczegnő arczán, s mintha csak bűnösnek érezte volna magát, elhallgatott.
+
+- Én nem szóltam neked semmit, de úgy látom, szólt más. És ez nekem fáj.
+
+Marja herczegnő homlokán, nyakán és orczáin a piros foltok még élénkebbekké lettek. Akart mondani valamit, de képtelen volt rá. A bátyja eltalálta: a kis herczegné ebéd után sírva fakadt, elmondta, hogy előérzete van, hogy szerencsétlen lesz a szülése és panaszkodott a sorsára, az apósára és az urára. A sírás után elszunnyadt. Andrej herczegnek megesett a szíve a hugán.
+
+- Azt az egyet tudd meg, Masa, hogy én soha, semmi tekintetben se tettem, nem is tehetek és soha sem is fogok tenni szemrehányást a feleségemnek, s magamat se vádolhatom vele szemben semmivel, és ez, bármilyen körülmények közé jussak is, így lesz mindig. De ha tudni akarod az igazat... akarod tudni, hogy boldog vagyok-e? Nem. És ő, boldog-e ő? Nem. És miért? Nem tudom.
+
+Így szólván, fölkelt, odament a hugához és lehajolva, megcsókolta a homlokát. Gyönyörű szemei szokatlanul okos és jóságos fényben csillogtak, de nem nézett a hugára, hanem a fején keresztül a nyitott ajtó sötét homályába.
+
+- Gyerünk be hozzá, el kell búcsúznom tőle. Vagy menj csak magad, ébreszd föl, tüstént jövök én is. Petruska! - kiáltott ki a komornyikjának - gyere ide, pakolj. Ezt az ülésbe, ezt meg a jobb oldalra.
+
+Marja herczegnő fölkelt és az ajtó felé indult. De egyszerre megállt.
+
+- Andrej, ha te hívő ember volnál, azzal a fohászszal fordulnál Istenhez, hogy ajándékozzon meg téged szeretettel, a mely nélkül szűkölködöl, s ő bizton meghallgatná az imádat.
+
+- Ha csak ennyiből állna! - szólott Andrej herczeg. - Menj, Masa, tüstént jövök én is.
+
+Útközben a huga szobája felé, a két házat összekötő folyosón Andrej találkozott a kedvesen mosolygó mademoiselle Bourienne-el, a ki ezen a napon a ház elhagyatott zúgaiban immár harmadszor akadt az útjába ünnepélyes és naiv mosolyával.
+
+- Oh, azt hittem, a szobájában van, - mondotta elpirulva s lesütötte a szemeit. Andrej herczeg szigorú pillantást vetett rá. Egyszerre bosszúság tükröződött az arczán. Nem szólt neki semmit, de a nélkül, hogy a szemébe nézett volna, olyan megvetéssel mérte végig a homlokát és a haját, hogy a leány elpirult és szó nélkül tovább ment. Mikor Andrej a huga szobájához ért, a herczegné már fölébredt volt s a nyitott ajtón át kihallatszott szót szóra halmozó, vidám hangocskája. Úgy beszélt, mintha hosszas önmegtartóztatás után kárpótolni akarta volna magát a mulasztottakért, és persze, francziául, mint mindig.
+
+- Ugyan képzelje csak, az öreg Zubova grófné, az ő hamis fürtjeivel és hamis fogaival, mintha csak gúnyt akart volna űzni a korából... Ha, ha, ha, Mari!
+
+Andrej herczeg ugyanezt a Zubova grófnéra vonatkozó mondást és ugyanazt a kaczagást, immár vagy ötször hallotta idegenek előtt a feleségétől. Andrej csöndesen belépett a szobába. A herczegné pirosan és köpczösen, munkájával a kezében ült egy karosszékben és szünet nélkül csacsogott, egymásután tálalván föl pétervári emlékeit. Andrej herczeg odalépett hozzá, megsimogatta a fejét és megkérdezte tőle, kipihente-e az utazás fáradalmait. Ő felelt s utána tovább folytatta a csacsogását.
+
+A hatlovas kocsi már ott állt a kapu előtt. Künn sötét, őszi éjszaka volt. A kocsis még a kocsi rúdját sem látta. A lépcsőn, lámpával a kezükben, emberek sürögtek ide s tova. A hatalmas ház nagy ablakai ki voltak világítva. Az előszobában a cselédség tolongott, el akarván búcsúzni a fiatal herczegtől; a teremben ott álltak a házbeliek: Ivanovics Mihail, mademoiselle Bourienne, Marja herczegnő és a herczegné. Andrej herczeget behívták az apja szobájába, a ki négyszemközt akart tőle elbúcsúzni.
+
+Valamennyien az ő kijövetelüket várták.
+
+Mikor Andrej herczeg az apja szobájába lépett, az öreg herczeg pápaszemmel az orrán, fehér hálóköntösében, a melyben a fián kívül senkit se fogadott, az asztalnál ült és írt. Hátrapillantott.
+
+- Mégy? - S ezzel megint elkezdett írni.
+
+- Búcsúzni jöttem.
+
+- Csókolj meg itt; - az orczájára mutatott - köszönöm, köszönöm!
+
+- Mit köszön nékem?
+
+- Azt, hogy nem habozol s nem tapadsz oda egy asszonyi szoknyához. A szolgálat mindenekelőtt. Köszönöm, köszönöm! - És csak írt tovább, úgy hogy serczegő tolla alól csak úgy föcsögött a tinta. - Ha van valami mondani valód, beszélj. Ezt a két dolgot egyszerre is elvégezhetem, - tette hozzá.
+
+- A feleségemről volna... Úgy is úgy restellem hogy itt kell őt hagynom...
+
+- Mit köntörfalazol? Mondd ki, a mit akarsz.
+
+- Ha eljön a feleségem lebetegedésének az ideje, küldjenek Moszkvába orvosért... Csak hogy kéznél legyen.
+
+Az öreg herczeg abbahagyta az írást, s mintha nem értette volna, szigorú szemekkel meredt a fiára.
+
+- Azzal tisztában vagyok, hogy ha a természet nem segít, senki se segíthet, - mondotta Andrej herczeg, szemlátomást zavartan; - azt is megengedem, hogy millió eset közül egy végződik szerencsétlenül, de ez már az ő és az én kívánságom. Telebeszélték a fejét, valami álma is volt, s így - fél.
+
+- Hm... hm... - dünnyögte az öreg herczeg s csak írt tovább. - Meg fogom tenni. - Odakanyarította az aláírását, s egyszerre hirtelen a fiához fordulván elmosolyodott. - Bajos állapot, mi?
+
+- Mi bajos, apuskám?
+
+- Az asszony! - felelt az öreg herczeg kurtán és jelentőségteljesen.
+
+- Nem értem, - szólott Andrej herczeg.
+
+- Hjah, nincs mentség, barátocskám, - mondotta a herczeg, - mind ilyenek, és visszacsinálni nem lehet. Ne félj, én nem szólok senkinek, de hiszen magad is tudod.
+
+Csontos, apró öklével megmarkolta és megrázta a kezét, gyors tekintetével, mely mintha csak keresztülhatolt volna az egész emberen, belenézett a fia szemébe, s megint elmosolyodott az ő hideg mosolyával.
+
+A fiú felsóhajtott s ezzel a sóhajtással beismerte, hogy az apja megértette őt. Az öreg, miközben a levelét hajtogatta és leragasztotta, szokott gyorsaságával fölkapta, majd félredobta a pecsétviaszt, a pecsétnyomót s a papirost.
+
+- Mitévők legyünk? Szép asszony! Én megteszek mindent. Légy egészen nyugodt, - mondotta szaggatottan, miközben a levelet pecsételte.
+
+Andrej hallgatott. Kellemes is meg kellemetlen is volt neki, hogy az apja megértette. Az öreg fölkelt és átadta a levelet a fiának.
+
+- Ide hallgass, - mondotta, - a feleséged miatt ne aggódjál, a mi csak lehetséges, az meg fog történni. Most pedig ide figyelj: ezt a levelet add át Hilarionovics Mihailnak. Azt írom neki, hogy jól helyezzen el téged, és ne tartson meg soká segédtisztnek: gyalázatos egy állás! Mondd meg neki, hogy még jól emlékszem rá és szeretem őt. Aztán írd meg, hogy' fogadott. Ha jól megy a sorod, csak maradj ott. De Bolkonszkij Andrejevics Nikolaj fia kegyelemből nem fog szolgálni senkinek. Most pedig jer ide.
+
+Olyan furcsán beszélt, hogy a szavak felét se fejezte be, de a fia már hozzá szokott volt, hogy őt megértse. Odavezette a fiát az íróasztalhoz, kinyitotta a fedelét, kihúzott egy fiókot, és elővett belőle egy, az ő hosszúkás és mégis zömök de nagy betűivel teleírt füzetet.
+
+- Én alkalmasint előbb halok meg mint te. Tudd meg, hogy itt vannak az emlékirataim s ezeket halálom után juttassátok el a császárhoz. Itt meg van egy záloglevél és egy levél: ez jutalom annak, a ki megírja a Szuvarov-féle háború történetét. Elküldendő az akadémiának. Itt vannak a följegyzéseim, olvasd el őket, ha már nem leszek, tán látod valamelyes hasznát.
+
+Andrej nem mondta az apjának, hogy alkalmasint még soká fog élni. Belátta, hogy ezt fölösleges volna mondania.
+
+- Mindezt teljesíteni fogom, apuska, - mondotta.
+
+- És most, Isten veled! - Csókra nyújtotta a kezét és megölelte a fiát. - Ne feledd, Andrej herczeg, ha megölnek, ez nekem öreg embernek nagyon fog fájni... - Váratlanul elhallgatott, majd kiabáló hangon folytatta: - de ha megtudom, hogy nem viselted magad úgy, a mint egy Bolkonszkij Nikolaj fiához illik... szégyenkezni fogok, - rikácsolta.
+
+- Ezt el is hallgathatta volna, apuska, - szólott a fia mosolyogva.
+
+Az öreg elhallgatott.
+
+- Még valamire akartam kérni, - folytatta Andrej herczeg, - ha engem megölnek, s ha fiam találna lenni, mint már tegnap is kértem, ne adja ki a kezéből, hadd nőjjön fel itten... nagyon kérem.
+
+- Az asszonynak se adjam ki? - kérdezte az öreg és elmosolyodott.
+
+Némán állottak szemben egymással. Az öreg gyors szemei egyenesen rá voltak szegezve a fia szemeire. Valami megrezzent az öreg herczeg arczának az alsó részén.
+
+- Elbúcsúztunk... menj! - szólott egyszerre. - Menj! - kiáltott érczes és bosszús hangon kinyitván a dolgozószoba ajtaját.
+
+- Mi az, mi az? - kérdezgették a herczegné és a herczegnő, mikor megpillantották Andrej herczeget s az öreg herczegnek egy pillanatra kikukkanó fehérköntösös, parókátlan, pápaszemes és bosszús hangon rikácsoló alakját.
+
+Andrej herczeg fölsóhajtott és nem felelt.
+
+- Nos, - szólott a feleségéhez fordulva, és ez a "nos" oly rideg gúnynyal hangzott, mintha csak azt mondta volna, most hát csinálja el maga is a maga jelenetét.
+
+- Mi az, már is? - kiáltott föl a kis herczegné elsáppadva és rémülten nézett az urára. Andrej megölelte őt. Erre egyet sikoltott és eszméletlenül borult a vállára.
+
+Andrej herczeg óvatosan kihúzta alóla a vállát, a melyen pihent, belenézett az arczába és vigyázva leültette egy karosszékbe.
+
+- Isten veled, Masa, - szólt halkan a hugához, kéz a kézben, összecsókolózott vele és gyors léptekkel kisietett a szobából.
+
+A herczegné ott feküdt a karosszékben s m-elle Bourienne dörzsölte a halántékait. Marja herczegnő a sógornőjét támogatva, kisírt, gyönyörű szemeivel még mindig az ajtót nézte, a melyen át Andrej herczeg távozott, és kereszteket hányt utána. A dolgozószobából mint a puskalövések hallatszottak az öreg herczeg orrfuvásának szaporán ismétlődő bosszús hangjai. Alig hogy Andrej herczeg kiment, gyorsan kinyílt a dolgozószoba ajtaja s kinézett rajta az öreg szigorú alakja, fehér hálóköntösben.
+
+- Elment? No ez derék! - mondotta, bosszús pillantást vetvén az eszméletlenül ott heverő kis herczegnére és szemrehányó fejcsóválással becsapta az ajtót.
+
+
+
+MÁSODIK RÉSZ.
+
+I.
+
+1805 októberében az orosz csapatok megszállották az osztrák főherczegség faluit és városait, ezenkívül újabb ezredek is érkeztek Oroszországból, és bekvártélyozkodásukkal nem csekély mértékben sanyargatták a lakosságot. Braunau vára körül ütöttek tábort. Braunau volt Kutuzov főparancsnok főhadiszállása.
+
+1805 október 11-ikén a legutóbb Braunau alá érkezett gyalogezredek egyike ott állott a várostól egy félmérföldnyire, és szemlére várta a főparancsnokot. A helység és a környék nem orosz jellege ellenére is (gyümölcsös kertek, kőkerítések, cseréptetők, messzire ellátszó hegyek, nem orosz népség, mely kíváncsian bámulta a katonákat), az ezred éppen olyan volt, mint bármely más orosz ezred, mely valahol Oroszország szívében készülődik a csapatszemlére. Csak estefelé, az utolsó napi menet közben jött a parancs, hogy a főparancsnok menet közben szemlét akar tartani az ezred fölött. Bár a parancs szavai homályosaknak tetszettek az ezredparancsnok előtt és fölmerült az a kérdés, vajjon hogy' értendők a parancs szavai: menet-öltözetben vagy nem? - A zászlóaljparancsnokok tanácsában elhatározták, hogy díszöltözetben mutatják be az ezredet, még pedig azon az alapon, hogy jó a jó, de jobb a jobb. És így a katonák, a harmincz versztes menet után le se húnyhatták a szemüket, egész éjjel készülődtek, tisztálkodtak, segédtisztek és századparancsnokok tettek-vettek, rendelkeztek, és reggelre az ezred a szétzüllött, rendetlen tömeg helyett, a minő előtte való nap, az utolsó menet alatt volt, mint kétezer emberből álló zárt csapat állt ott, a kik közül minden egyes ember tudta a helyét és a teendőjét, s a kik közül mindeniken az utolsó gomb és szíjacska is ott volt a maga helyén, és szinte ragyogott a tisztaságtól. De nemcsak kívülről volt rendben minden, hanem ha a főparancsnoknak kedve szottyant volna az egyenruhák alá is bepillantani, minden emberen egyformán tiszta inget láthatott volna, és minden bornyúban hiány nélkül megtalálhatta volna a szabályzatban előírt holmit, vagyis - mint a katonák hívják "a vorsriftos szerelék"-et. Csak egy dolog tekintetében nem lehetett senki nyugodt: a bakkancsok tekintetében. A legénység több mint felének rongyos volt a bakkancsa. De ez a fogyatkozás nem az ezredparancsnok hibájából származott, mert többszörös sürgetése ellenére se kapott az osztrák hatóságoktól bőrt, pedig hát az ezred több mint ezer versztnyi útat tett meg.
+
+Az ezredparancsnok egy deres szakállú és szemöldökü, éltesebb és vérmes tábornok volt, zömök és tagbaszakadt ember, a ki oldalról nézve szélesebbnek látszott, mint elölről. Ujdonatúj, a heveréstől gyűrődött egyenruha volt rajta, és sűrű arany vállrojtjai, nem annyira lefelé, mint inkább fölfelé húzták izmos vállait. Az ezredparancsnoknak olyan volt az ábrázatja, mint azé az emberé, a ki életének egyik legnehezebb föladatát szerencsésen megoldotta. Föl s alá járt ezredének az arczvonala előtt, miközben a derekát minden lépésnél félrehajtva, könnyedén meg-megrázkódott. Nyilvánvaló volt, hogy öröme telik az ezredében, szinte boldog bele, s hogy minden gondolatát az ezred foglalja le; mind a mellett, imbolygó járása mintha elárulta volna, hogy a szolgálati érdekeken kívül nem csekély helyet foglalt el a lelkében a társas élet és a női nemmel való érintkezés iránt való érdeklődés.
+
+- Nos, batyuska Mitrics Mihajlo, - fordult oda az egyik zászlóaljparancsnokhoz (a zászlóaljparancsnok mosolyogva düllesztette ki a hasát, látszott rajta, hogy ő is boldog), - az éjjel ugyancsak kijutott az orrokból. De azért szó a mi szó, úgy tetszik, az ezred nem éppen a legrosszabbak közül való... Hm?
+
+A zászlóaljparancsnok megértette a vidám gúnyt és elmosolyodott.
+
+- Még a czariczyni mezőn is megállná a helyét.
+
+- Micsoda? - szólott a parancsnok.
+
+Ugyanekkor, a város felé vezető úton, a melyen fel voltak állítva a jeladók, két lovas jelent meg. Az egyik egy segédtiszt, a másik egy kozák.
+
+A segédtiszt a vezérkartól jött, hogy elmondja a parancsnoknak azt, a mi a tegnapi parancsban homályosan volt kifejezve, azt tudniillik, hogy a főparancsnok teljesen olyan állapotban kívánja az ezredet látni, a minőben menetelt, tehát köpenyben, sipkában és minden különösebb előkészület nélkül.
+
+Előtte való este ugyanis Bécsből a Hofkriegsrath egyik tagja azzal a sürgető kéréssel állított be Kutuzovhoz, hogy iparkodjék Ferdinand főherczeg és Mack seregeivel mielőbb egyesülni, és Kutuzov ezt az egyesülést nem találván előnyösnek, nézetének a támogatására egyéb bizonyítékok közt be akarta mutatni az osztrák tábornoknak azt a siralmas állapotot is, a melyben a csapatai Oroszországból megérkeztek. Ezzel a czélzattal elébe is akart lovagolni az ezrednek, úgy, hogy minél siralmasabb lett volna az ezred állapota, annál kellemesebb lett volna ez a főparancsnoknak. Bár a segédtisztnek sejtelme se volt ezekről a részletekről, de azért közölte az ezredparancsnokkal a főparancsnoknak azt a föltétlen követelését, hogy az emberek köpenyben és sipkában legyenek, kijelentvén, hogy ellenkező esetben a főparancsnok a szemlével nem lesz megelégedve.
+
+E szavakat hallván, az ezredparancsnok lehorgasztotta a fejét, némán megrántotta a vállait és vérmesen elkezdett hadonászni a kezeivel.
+
+- No hiszen szép dolgot csináltak! - szólalt meg. - Nem megmondtam Mitrics Mihajlo, hogy menet-öltözetben. Tehát köpenyben, - fordult oda szemrehányóan a zászlóaljparancsnokhoz. - Óh édes Istenem! - tette hozzá s elszántan egyet lépett előre. - Jőjjenek a századparancsnok urak! - kiáltott föl a vezényléshez szokott hangon. - Őrmesterek!... - Vajjon nemsokára itt lesz? - fordult oda a segédtiszthez, nyilván annak a személynek szóló tiszteletteljes előzékenységgel, a kiről kérdezősködött.
+
+- Azt hiszem tán egy óra múlva.
+
+- Vajjon átöltözhetünk-e addig?
+
+- Nem tudom, tábornok.
+
+Az ezredparancsnok erre maga ment oda az egyes csapattestekhez és kiadta a parancsot, hogy öltözzenek át tüstént köpenybe. A századparancsnokok szétfutottak a századaikhoz, az őrmesterek is ide s tova szaladgáltak (a köpenyek nem voltak egészen rendben) s abban a pillanatban megmozdultak és hangos morajjal szétoszlottak az imént még oly szabályos és néma négyszögek. Minden oldalról futva jöttek és mentek a katonák, hátrarántották a vállaikat, a fejükön keresztül lerakták a bornyúikat, fogták a köpenyeiket és egymás után dugdosták beléjük magasra emelt karjaikat.
+
+Egy félóra alatt megint rendbejött minden, csak a négyszögek feketékből szürkékké lettek. Az ezredparancsnok megint imbolyogva járt-kelt az arczvonal előtt, és a távolból mustrálgatta az ezredét.
+
+- Hát ez mi? Mi ez! - kiáltott föl s megállt. - Jőjjön a harmadik század parancsnoka!
+
+- A harmadik század parancsnoka a tábornokhoz! A parancsnok a tábornokhoz, - a harmadik század a tábornokhoz!... - hallatszott a sorokon végig, s a segédtiszt elvágtatott, hogy a késlekedő tisztet felkutassa. Mikor a buzgó kiabálás hangjai, a melyek meg-megbicsakolva már "a tábornok a harmadik századhoz!"-t ordítoztak, rendeltetésük helyére eljutottak, a keresett tiszt előlépett a százada mögül, s bár éltesebb ember volt, a ki nem igen szokott hozzá a futáshoz, a czipője orrával ügyetlenül botorkálva, futva sietett a tábornokhoz. A kapitány arczán az olyan diáknak a nyugtalan kifejezése ült, a kitől azt kívánják, mondja föl a leczkéjét, melyet nem tanult volt meg. Alkalmasint a mértékletlenségtől vörös orrán foltok jelentek meg, s a szája sehogy' se találta meg a helyét. Mialatt a kapitány mind lassúbb léptekkel, lihegve közeledett, az ezredparancsnok tetőtől-talpig végignézett rajta.
+
+- Ön nemsokára tán majd szarafánba öltözteti az embereit! Mi ez? - kiáltott föl az ezredparancsnok, előretolt állal, s a harmadik század soraiban rámutatott egy katonára, a kinek a köpenye színben elütött a többiekétől. - És most vajjon hol járt? A főparancsnokot várjuk, s ön elhagyja a helyét? Hm?... Majd megtanítom rá, hogy máskor csapatszemlére hogy' öltöztesse rokolyába az embereit... Hm?...
+
+A századparancsnok le nem vette a szemét a feljebbvalójáról, s mind görcsösebben odaszorította két ujját a sipkája ernyőjéhez, mintha egyedül ettől a szorongatástól várná a menekülést.
+
+- Nos, miért hallgat hát? Ki az, a ki ott olyan magyarosan föl van cziczomázva? - kérdezte a tábornok szigorú tréfálkozással.
+
+- Kegyelmes Uram...
+
+- Nos, mit "kegyelmes uram"? Kegyelmes Uram! Kegyelmes Uram! De hogy mit akar, azt senki se tudja.
+
+- Kegyelmes Uram, az a lefokozott Dolochov... - jelentette a kapitány halkan.
+
+- Nos és tán táborszernagygyá fokozták le, vagy közlegénynyé? - Ha közkatona, akkor úgy kell hogy öltözve legyen, mint a többi, előírás szerint.
+
+- Kegyelmes Uram maga volt kegyes megengedni neki, hogy menetközben...
+
+- Megengedtem? Megengedtem? - Lám, maguk fiatal emberek, mindig ilyenek, - mondotta az ezredparancsnok, valamelyest lecsillapodva. - Megengedtem? Az ember mond valamit és maguk mindjárt... Az ezredparancsnok elhallgatott. - Az ember mond valamit, és... Nos? - szólott megint felingerülve. - Lesz szíves az embereit tisztességesen felöltöztetni...
+
+És az ezredparancsnok a segédtisztre sandítva, szokott imbolygó járásával megindult az ezred felé. Nyilvánvaló volt, hogy tetszelgett magának a fölháborodásában, s hogy az ezred előtt ellépdelve még más ürügyet is iparkodott találni arra, hogy egy kissé mennydörögjön. Miután lehordott egy tisztet azért, mert hadijelvénye nem volt tiszta, egy másikat, mert a szakasza nem volt rendesen fölállítva, eljutott a harmadik századhoz.
+
+- Hogy á-á-álsz? Hol a lá-ábad? A lá-ábad hol van? - ordítozott az ezredparancsnok szenvedő kifejezéssel a hangjában még vagy öt ember felé, mire elérkezett Dolochovhoz, a ki kék köpenybe volt öltözve.
+
+Dolochov lassan kifeszítette meghajlított lábát s derült és kihívó pillantásával egyenesen a tábornok arczába nézett.
+
+- Miért van ezen kék köpeny? Le vele!... Őrmester! Tüstént öltöztesse át ezt a... - Nem fejezhette be.
+
+- Tábornok, én a parancsot köteles vagyok teljesíteni, de nem vagyok köteles eltűrni... - szólalt meg Dolochov szaporán.
+
+- Ne feleselj az arczvonalban!... Ne feleselj, ne feleselj!...
+
+- Nem vagyok köteles eltűrni a sértéseket, - fejezte be Dolochov erőteljes és csengő hangon. - A tábornok és a közember szemei találkoztak. A tábornok elhallgatott, s bosszúsan letolta szoros derékövét.
+
+- Legyen szíves átöltözködni, instálom alássan, - szólott és tovább ment.
+
+
+
+II.
+
+- Jön! - kiáltotta el magát az egyik jeladó.
+
+Az ezredparancsnok elpirult, odasietett a lovához, reszkető kezekkel nyúlt a kengyelvas után, átlódította a testét, elhelyezkedett, kirántotta a kardját, s boldog és elszánt ábrázattal, a száját félrehúzva, elkezdett vezényelni. Az ezred összerezzent, mint a fölébredt madár s utána egyszerre megdermedt.
+
+- Vi-i-gyázz! - kiáltott föl az ezredparancsnok lelketrázó hangon, mely rá nézve örömteljes, az ezreddel szemben szigorú, a közeledő feljebbvalóval szemben pedig tiszteletteljes volt.
+
+A fákkal szegélyezett, széles és kövezetlen országúton, rugóival halkan zörögve, gyors ügetéssel közeledett egy kék bécsi batár. A batár mögött a kíséret s fedezetül egy csapat kozák jött lóháton. Kutuzov mellett a fekete, orosz egyenruhák közül kirívó, furcsa, fehér egyenruhában egy osztrák tábornok ült. A batár az ezred előtt megállt. Kutuzov és az osztrák tábornok halkan beszélgettek, és Kutuzov, a mint nehézkesen rálépett a kocsi fölhágójára, könnyedén mosolygott, mintha az a kétezer ember, a ki visszafojtott lélekzettel meresztette a szemét ő rá és az ezredparancsnokra, ott se lett volna.
+
+Újabb vezényszó hallatszott, az ezred megint nagy zörejjel összerezzent s tisztelegve vállhoz emelte a fegyverét. A halálos csöndben csak a főparancsnok halk hangja hallatszott. Az ezred elordította magát: "Éljen a főparancsnok!" És újra csönd lett. Kutuzov, mialatt az ezred mozgott, egy helyben állott; azután a fehér tábornokkal s a kísérettel együtt gyalog végigjárta az arczvonalat.
+
+Abból ítélve, a mint az ezredparancsnok magát kihúzva és szemeivel a főparancsnokot majd elnyelve, tisztelgett előtte, a mint előrehajolva, s remegését alig-alig palástolva ballagott az arczvonal mentén a tábornokok után, a mint a főparancsnok minden szavára és legcsekélyebb mozdulatára legott ott termett mellette, - nyilvánvaló volt, hogy mint alárendelt, tán még nagyobb gyönyörűséggel teljesítette a kötelességét, mint följebbvalóként. Az ezred, parancsnoka szigorúsága és buzgósága révén, a többiekhez képest, a melyek ugyanakkor érkeztek Braunau alá, pompás állapotban volt. Az egész ezredben mindössze 217 ember dőlt ki és volt beteg. S a bakkancsok kivételével, a legnagyobb rendben volt benne minden.
+
+Kutuzov ellépett a sorok előtt, s csak nagy ritkán állt meg, hogy néhány udvarias szót váltson a tisztekkel, a kiket még a török háborúból ösmert, és olykor a közlegényekkel is. A bakkancsokat látva, ismételten szomorúan megcsóválta a fejét, s olyan kifejezéssel mutogatta az osztrák tábornoknak, mintha csak azt mondta volna, hogy bár azért senkit sem érhet szemrehányás, mégis lehetetlen meg nem látnia, hogy ez nem jól van így. Az ezredparancsnok e közben, attól tartván, hogy elmulasztja a főparancsnoknak az ezredre vonatkozó valamely nyilatkozatát, folyton ott volt a sarkában, Kutuzov mögött olyan távolságra, a melyre minden, bár a leghalkabban kiejtett szó is hallható volt, a mintegy húsz tagból álló kíséret következett. A kísérethez tartozó urak egymás közt társalogtak, s olykor nevettek is. Közvetlenül a főparancsnok mögött egy csinos segédtiszt ment. Ez volt Bolkonszkij herczeg. Mellette ment a bajtársa, Neszviczkij, egy rendkívül kövér, magas törzstiszt, szép arcza mosolygó, szemei nedvesek. Neszviczkij alig tudta visszafojtani a kaczagást, melyet egy mellette menő, napbarnított arczú huszártiszt idézett föl. Ez a huszártiszt, a nélkül, hogy elmosolyodott vagy kidüllesztett szemeinek a kifejezését megváltoztatta volna, a legkomolyabb arczczal bámult az ezredparancsnok hátára, a kinek minden mozdulatát utánozta. Valahányszor az ezredparancsnok összerezzent és előrehajolt, szakasztott úgy összerezzent a huszártiszt is. Neszviczkij nevetett és oldalba lökte a többieket is, hogy nézzenek oda ők is.
+
+Kutuzov lassú és fáradt léptekkel ment el a sok ezer szem előtt, a melyek üregeikből kidülledve követték a főparancsnokot. A harmadik századhoz érve, egyszerre megállt. A kiséret erre a megállásra nem számítván, önkéntelenül összetorlódott mögötte.
+
+- Áá, Timochin! - szólott a főparancsnok, felösmervén a vörösorrú kapitányt, a kinek úgy kijutott a kék köpeny miatt.
+
+Az ember azt hitte volna, hogy jobban már lehetetlen magát kihúzni, mint a hogy' Timochin kihúzta, mikor az ezredparancsnok ráreccsentett. De most, hogy a főparancsnok odalépett hozzá, a kapitány úgy kihúzta magát, hogy ha a főparancsnok kissé tovább időzik mellette, tán ki se birja; éppen azért Kutuzov a helyzetet fölismervén s éppen ellenkezőleg a legjobb indulattal lévén a kapitány iránt, szaporán elfordúlt tőle. Kutuzovnak egy sebhelytől eltorzított pufók arczán alig észrevehető mosoly suhant át.
+
+- Ez még egy izmaili bajtárs, - jegyezte meg. - Bátor egy tiszt! Meg vagy vele elégedve? - kérdezte Kutuzov az ezredparancsnoktól.
+
+És az ezredparancsnok, a ki a nélkül, hogy látta volna, úgy tükröződött vissza a huszártiszten, mint a tükörben, összerezzent, egy lépést tett előre és így felelt:
+
+- Nagyon meg vagyok vele elégedve, kegyelmes uram.
+
+- Mindnyájunknak vannak gyöngeségei, - jegyezte meg Kutuzov és tovább ment. - Ő benne nagy volt a hajlandóság Bacchus iránt.
+
+Az ezredparancsnok megszeppent, vajjon nem hibás-e ebben ő is és nem felelt semmit. A huszártiszt ebben a pillanatban megpillantotta a vörösorrú és nagyhasú kapitány arczát s oly nevettetőn utánozta a kifejezését és az állását, hogy Neszviczkij nem tudta elfojtani a kaczagást. Kutuzov hátrafordult. Ekkor derült ki, hogy a huszártiszt a legteljesebb mértékben ura volt az arczának; abban a pillanatban, mikor Kutuzov megfordult, a tisztnek még el volt fintorítva az arcza, de a következő pillanatban már a legkomolyabb, legtiszteletteljesebb és legártatlanabb kifejezést öltött.
+
+A harmadik század maradt utoljára, és Kutuzov elgondolkozott, mintha iparkodott volna valamire visszaemlékezni. Andrej herczeg kilépett a kiséret sorából, és halkan így szólt franciául:
+
+- Excellentiád parancsot adott, hogy emlékeztessem ebben az ezredben a lefokozott Dolochovra.
+
+- Hol van Dolochov? - kérdezte Kutuzov.
+
+Dolochov, a kire már szabályszerű szürke katonaköpenyt adtak, be se várta, míg szólítják. Derült, kékszemű, szőke hajú és délczeg alakja kilépett a sorból. Odament a főparancsnok elé és tisztelgett előtte.
+
+- Mi a panasza? - kérdezte Kutuzov s könnyedén összeránczolta a homlokát.
+
+- Ez Dolochov, - figyelmeztette Andrej herczeg.
+
+- Áá! - szólott Kutuzov, - remélem, ez a leczke megjavított, viseld jól magadat. Az uralkodó kegyelmes. És én sem feledkezem meg rólad, ha megérdemled.
+
+Dolochov derült szemei épp oly kihívóan néztek a főparancsnokra, mint annak idején az ezredesre, mintegy ezzel a kifejezésükkel akarván széttépni azt a konvenczionális függönyt, a mely a főparancsnokot a közkatonától oly áthidalhatatlanul elválasztja.
+
+- Csak egy kérésem volna, kegyelmes uram, - mondotta csengő, erőteljes és vontatott hangján. - Adjanak nekem alkalmat arra, hogy hibáimat jóvá tegyem, s az uralkodó és Oroszország iránt való hódolatomnak jelét adhassam.
+
+Kutuzov elfordult. Szemeinek ugyanaz a mosolya jelent meg az arczán, mint akkor, a mikor Timochin kapitánytól elfordult. Elfordult és összeránczolta a homlokát, mintha csak azt akarta volna kifejezni, hogy mindazt, a mit neki Dolochov mondott, s mindazt, a mit ő mondhatott volna neki, ő már régóta tudja, s hogy mindebbe ő már régen beleúnt, s hogy most egészen másról van szó. Elfordult és megindult a kocsija felé.
+
+Az ezred századokra oszlott és elindult a Braunautól nem messze kijelölt kvártélyok felé, a hol azt remélte, hogy jó bakkancsot és jó ruhát kap, és a nehéz menetelés után kipihenheti magát.
+
+- Remélem, nem neheztel rám, Ignatyics Prochor, - szólott az ezredparancsnok, megkerülvén a feléje közeledő harmadik századot és odamenvén a század előtt lépkedő Timochin kapitányhoz. A szerencsésen lefolyt szemle után palástolhatatlan öröm kifejezése ült az ezredparancsnok arczán. - Hjah, a szolgálat... nem lehet másként... olykor az arczvonal előtt is kikap az ember... Önként kérek bocsánatot, hiszen ismer engem... Nagyon köszönöm! - És kezet nyújtott a századosnak.
+
+- Kérem, szívesen, tábornok, már hogy' merészelnék...! - felelt a kapitány elvörösödő orral, mosolyogva s mosoly közben elárulván, hogy elöl két foga hiányzik, a melyeket puskatussal vertek ki Izmailnál.
+
+- Dolochov úrnak pedig mondja meg, hogy legyen nyugodt, nem fogok róla megfeledkezni. Ugyan mondja csak, kérem, mindig akartam már kérdezni, hogy' viseli magát ez a Dolochov? És...
+
+- A szolgálatban nagyon pontos, kegyelmes uram, de a természete... - felelt Timochin.
+
+- Nos, nos, a természete? - kérdezte az ezredparancsnok.
+
+- Vannak napjai, méltóságos uram, - szólott a kapitány, - a mikor okos, józan és jó. Máskor meg valóságos vadállat. Lengyelországban kevés híja, hogy megölt egy zsidót, hiszen méltóztatik tudni...
+
+- Persze, persze, - mondotta az ezredparancsnok, - azért mégis sajnálatra méltó az ilyen szerencsétlen fiatal ember. Lássa, milyen előkelő összeköttetései vannak... Legyen hát gondja...
+
+- Igenis, méltóságos uram, - szólott Timochin, egy mosolylyal jelezvén, hogy megértette feljebbvalója kívánságait.
+
+- Úgy, úgy.
+
+Az ezredparancsnok fölkutatta a sorok közt Dolochovot és megállította előtte a lovát.
+
+- Legelső alkalommal visszakerülnek a vállrojtok, - mondotta neki.
+
+Dolochov ránézett, nem szólt semmit és hajszálnyira se változtatta meg gúnyosan mosolygó szájának a kifejezését.
+
+- No, most hát rendben vagyunk, - folytatta ezredparancsnok. - A legénységnek fejenkint egy pohár pálinkát, tőlem, - tette hozzá úgy, hogy mindenki meghallhassa. - Köszönetemet mindenkinek! Hála Istennek! - És otthagyván a századot, elment egy másikhoz.
+
+- Mégis csak derék ember, meg lehet lenni mellette, - mondotta Timochin egy alantasabb tisztnek, a ki ott ment mellette.
+
+- Egy szóval Coeur-király!... (az ezredparancsnokot elkeresztelték Coeur-királynak) - jegyezte meg mosolyogva az alantas tiszt.
+
+A följebbvalók elégedett hangulata a szemle után a katonákra is átragadt. A század vígan ment előre. Minden oldalról megszólaltak az emberek.
+
+- Hogy' van az, mindig azt mondták, hogy Kutuzov vak a félszemére?
+
+- Dehogy is! Mind a kettőre.
+
+- Hadd el, pajtás, szemesebb az, mint te vagy. Még a bakkancsokat meg a kapczákat is megvizitálta.
+
+- Biz' úgy ám. A mint úgy rásandított a lábamra, azt hittem: no most...
+
+- Az a másik, osztrák, a ki vele volt, mintha csak krétával lett volna bemázolva. Akár a liszt, vagy az a por, a mivel a fegyvert puczoljuk.
+
+- Nos, Tegyusa!... szólott-é valamit róla, hogy mikor kezdődik a hadd el hadd, vagy mi? Te közelébb álltál hozzá. Aszondta mindenki, hogy Brunov[2]-ban már ott áll a Bunnapart[3]!
+
+- Ott áll a Bunnapart! Lám, hogy hazudik a mafla! Mi mindent nem tud! Most a burkus[4] berzenkedik, de az osztrák majd csak megcsillapítja. A mint megcsillapodik, akkor oszt a Bunnapart-tal is kikezdünk. Aszongya, hogy itt áll a Bunnapart! Látnivaló, hogy bolond az istenadta. Jobb lesz, ha hallgatsz.
+
+- Lám azok az ördöngős kvártélycsinálók! Az ötödik század már ott tátja a száját a falúban, főzi a kását, mi meg még el se indultunk.
+
+- Az ördögbe is, adj egy kis kétszersültet.
+
+- Adtál te nekem tegnap dohányt? Biz úgy czimbora. No ne, Isten nevében.
+
+- Legalább egy kis pihenőt adnának, de kutyagolhatunk még vagy öt versztet üres gyomorral. Legalább érzi az ember, hogy megy!
+
+- Persze, hogy jobb volna, ha a nímetek szekérre ültetnének.
+
+- Biz' itt, pajtás, egészen elpusztultak az emberek. Amott, bár polyákok voltak, mind az orosz császár alattvalói voltak, itt meg, pajtás, csupa nímet az istenadta.
+
+- Énekesek előre! - hallatszott a kapitány vezényszava.
+
+És különböző sarokból vagy húsz ember ugrott ki a század elé. Az előénekes, a ki különben dobos volt, arczczal az énekesek felé fordult, s a kezeivel hadonászva, rázendített egy katona-dalt, mely úgy kezdődött: "Amott pirkad már a hajnal...", a vége pedig így szólt: "Biz' úgy, biz' úgy, bajtársak, dicsőség vár reánk Kamenszkij apóval..." Ezt a dalt Törökországban csinálták, s most Ausztriában is énekelték, azzal az egy módosítással, hogy "Kamenszkij apó" helyébe "Kutuzov apót" tették.
+
+A dobos előénekes, egy vagy negyven esztendős délczeg katona, miután katonásan jól elnyujtotta az utolsó hangot és olyan mozdulatot tett, mintha a földhöz vágott volna valamit, szigorúan végignézett az énekes katonákon és elkezdett hunyorgatni. Azután meggyőződvén róla, hogy minden szem rá van szögezve, úgy tett, mintha valami láthatatlan és drága holmit emelne a feje fölé, pár pillanatig ott tartotta, majd kétségbeesetten a földhöz vágta:
+
+    Óh én viskóm, én szép portám!
+
+"Én szép portám..." kapta föl utána vagy húsz hang, s a kézcsörgettyűs, fölszerelésének súlyos volta ellenére is, szilajon előreugrott s hátrálva a század előtt, vonogatta a vállait és szinte fenyegetett valakit a csörgettyüivel. A katonák az ének ütemében hadonásztak a kezeikkel és kiadós léptekkel, önkéntelenül lépést tartva, mentek előre. A század mögött kerékzörgés, rúgók nyikorgása és lovak dobogása hallatszott. Kutuzov a kiséretével ment vissza a városba. A főparancsnok jelt adott, hogy az emberek csak hadd menjenek pihenő lépésben, s az ének hallatára, a tánczoló közlegény s a század frissen és vidáman kilépő katonáinak a láttára, az ő, s kisérete minden tagjának az arczára kiült a megelégedés kifejezése. A jobbszárny második sorában, a hol a batár a századot utólérte, önkéntelenül is szembetünt a kékszemű Dolochov alakja, a ki az ének ütemében különösen fürgén és vidáman lépegetett, s olyan kifejezéssel nézett a mellette elhaladók arczába, mintha csak sajnálkozott volna mindenkin, a ki nem volt ott vele együtt a sorban. A Kutuzov kíséretében levő huszár-zászlótartó, a ki oly pompásan utánozta az ezredparancsnokot, elmaradt a batártól és odament Dolochovhoz.
+
+Zserkov huszár-zászlótartó egy időben tagja volt Péterváron annak a hírhedt társaságnak, melynek Dolochov állott az élén. Külföldön aztán Zserkov mint közkatonát látta viszont Dolochovot, s nem tartotta szükségesnek őt megismerni. De most, miután Kutuzov is szóba állott a lefokozott bajtárssal, ő is a régi jóbarát örömével fordult oda hozzá:
+
+- Kedves, jó barátom, hogy' vagy? - kérdezte az ének hangjai mellett, s megpróbálta a lovát a századdal lépésbe hozni.
+
+- Hogy' vagyok? - felelt Dolochov hidegen, - a mint látod.
+
+A harsogó ének valami különös jelentőséget kölcsönzött annak a féktelen jókedvnek, a melylyel Zserkov beszélt s annak a szándékos hidegségnek, mely Dolochov feleletéből szerteáradt.
+
+- Nos, hogy' boldogulsz a föllebbvalóiddal? - kérdezte Zserkov.
+
+- Meg vagyok, jó emberek. Hát te hogy' furakodtál be a törzskarba?
+
+- Kivezényeltek, s ma éppen ügyeletes vagyok.
+
+Elhallgattak.
+
+"Kiszállott a sólyom a jobbik kezéből", - zengett tovább az ének, önkéntelenül is vidám, eleven érzéseket keltve. Ha nem zengett volna közbe az ének, alkalmasint egész másként ütött volna ki a beszélgetésük.
+
+- Vajjon igaz az, hogy az osztrákokat megverték? - kérdezte Dolochov.
+
+- Tudja az ördög, azt mondják.
+
+- Én örülök rajta, - felelt Dolochov kurtán és határozottan, mint a hogy' azt az ének megkívánta.
+
+- Gyere át hozzánk valamelyik este, adunk egy kis Farao-bankot.
+
+- Sok a pénzetek talán?
+
+- Csak gyere.
+
+- Nem lehet, esküt tettem. Nem iszom és nem játszom, míg megint elő nem léptetnek.
+
+- Ugyan, hiszen az első csetepaténál...
+
+- Majd megválik. - Megint elhallgattak.
+
+- Ha szükséged van bármire, csak gyere át, rendelkezésedre áll az egész törzskar... - szólott Zserkov. - Dolochov elmosolyodott.
+
+- Soh' se' aggódjál. Ha nekem kell valami, azt nem kérem, hanem megszerzem magam.
+
+- Ám jó, én csak úgy mondom.
+
+- Én is csak úgy mondom.
+
+- Isten veled.
+
+- Adjon Isten...
+
+    Messze látni, magasra látni
+    Az én szülőföldem táján...
+
+Zserkov megsarkantyúzta a lovát, mely nekitüzesedett, s nem tudván, melyik lábával ugorjék be, vagy háromszor kirúgott, majd megindult, elhagyta a századot és az ének ütemében vágtatva, utolérte a batárt.
+
+
+
+III.
+
+Kutuzov a szemléről visszatérve, az osztrák tábornok társaságában bement a szobájába, szólította a segédtisztjét s megparancsolta neki, hogy hozza be a megérkezett csapatok állapotára vonatkozó jelentéseket és a Ferdinánd főherczegtől, az elősereg parancsnokától érkezett leveleket. Bolkonszkij Andrej herczeg a kívánt iratokkal belépett a főparancsnok szobájába. Az asztalon kiterített térkép mellett ott ült Kutuzov és a Hofkriegsrath osztrák tagja.
+
+- Áá!... - szólalt meg Kutuzov Bolkonszkijra pillantva, mintegy ezzel az egy szóval akarván utasítani a segédtisztet, hogy várjon, s folytatta a francziául megkezdett beszélgetést.
+
+- Én csak azt az egyet mondom, tábornok, - szólott Kutuzov a kifejezés és a hangsúlyozás olyan választékosságával, mely minden megfontoltan kiejtett szavát tisztán érthetővé tette. Nyilvánvaló volt, hogy Kutuzov maga is szívesen hallgatta magát. - Én csak azt az egyet mondom, tábornok, hogy ha a dolog az én személyes óhajtásomtól függne, úgy Ferencz császár ő felségének az akarata már rég teljesedésbe ment volna. Én már rég egyesültem volna a főherczeggel. És higyje el, becsületemre mondom, hogy nekem személyesen az volna a legnagyobb örömem, ha a hadsereg főparancsnokságát valami nálamnál hozzáértőbb és ügyesebb tábornoknak adhatnám át, a minőkben Ausztria annyira bővelkedik, és elháríthatnám magamról ezt a súlyos felelősséget. De a körülmények hatalmasabbak szoktak lenni, mint mi, tábornok. - És Kutuzov olyan kifejezéssel mosolyodott el, mintha csak azt mondotta volna: "Önnek teljes joga van hozzá, hogy nekem ne higyjen, sőt nekem tökéletesen mindegy, vajjon hisz-e, vagy sem, arra azonban semmi oka, hogy ezt nekem meg is mondja. S ez a dolog lényege."
+
+Az osztrák tábornok elégedetlen arczot vágott, de azért kénytelen volt ugyanoly hangon felelni Kutuzovnak:
+
+- Ellenkezőleg, - mondotta duzzogó és bosszús hangon, mely szavainak hízelgő értelmével annyira ellentétben állott, - ellenkezőleg, ő felsége igen sokra becsüli excellentiádnak ebben a közös vállalkozásban való részvételét; de mi attól tartunk, hogy ez a késedelmeskedés a derék orosz katonákat és főparancsnokaikat megfosztja azoktól a babéroktól, a melyeket a harczban aratni szoktak, - fejezte be ezt a nyilván előre betanult mondást.
+
+Kutuzov, a nélkül, hogy megszünt volna mosolyogni, meghajtotta magát.
+
+- Én pedig arról vagyok meggyőződve, és arra az utolsó levélre támaszkodva, a melylyel engem Ferdinánd főherczeg ő Fensége megtisztelt, abból indulok ki, hogy az osztrák csapatok, egy oly kitűnő ember vezetése alatt, mint Mack tábornok, már döntő győzelmet arattak, és nem szorulnak többé a mi segítségünkre, - mondotta Kutuzov.
+
+A tábornok elkomolyodott. Bár az osztrákok ütközetéről nem voltak határozott hírei, nagyon is sok olyan körülmény merült föl, mely a szállongó kedvezőtlen híreket megerősíteni látszott, úgy, hogy Kutuzovnak az osztrákok győzelmére vonatkozó föltevése szinte gúnyképpen hangzott. De Kutuzov udvariasan mosolygott, s még mindig olyan kifejezés ült az arczán, mely azt mondta, hogy van joga erre a föltevésre. És csakugyan a Mack hadseregétől kapott utolsó levél a hadsereg győzelméről és lehető legkedvezőbb strategiai helyzetéről értesítette őt.
+
+- Add ide csak azt a levelet, - mondotta Kutuzov, Andrej herczeghez fordulva. - Ime, méltóztatik látni, - és Kutuzov ajkai szögletében gúnyos mosolylyal németül felolvasta az osztrák tábornoknak Ferdinánd főherczeg leveléből a következő sorokat: "Egy tömegben, körülbelől 70.000 emberből álló sereg áll rendelkezésünkre, úgy, hogy az ellenséget, a mennyiben a Lech folyón való átkelést megkisérelné, megtámadhatjuk és szétverhetjük. Miután Ulm már hatalmunkban van, megtarthatjuk azt az előnyt, hogy a Duna mindkét partján urak vagyunk, következésképpen abban az esetben, ha az ellenség nem kelne át a Lech folyón, mi bármely pillanatban keresztül mehetünk a Dunán s az ellenség összeköttetési vonalát megszállván, lejjebb ismét visszatérhetünk az innenső partra és ha az ellenség teljes erejét a mi hűséges szövetségeseink ellen akarná fordítani, őt ennek a szándékának a megvalósításában megakadályozhatjuk. Ilyenformán nyugodtan be fogjuk várni azt az időt, a mikor az orosz császári haderő teljesen föl lesz készülve, s aztán együttesen könnyen megtaláljuk a módot arra, hogy az ellenségre megérdemelt sorsát rázúdítsuk."
+
+Kutuzov mélyen felsóhajtott, mikor ezt a mondatot befejezte, és gyöngéd pillantást vetett a Hofkriegsrath tagjára.
+
+- De bizonyára ön is ismeri, kegyelmes uram, azt a bölcs szabályt, a mely szerint soh'sem árt, ha az ember kissé sötétebb színben látja a jövőt, - mondotta az osztrák tábornok, nyilván véget akarván vetni a tréfának, és rá akarván térni a dologra. Önkéntelenül is egy pillantást vetett a segédtisztre.
+
+- Bocsásson meg tábornok, - vágott közbe Kutuzov és szintén Andrej herczeghez fordult. - Kérlek szépen vedd át Kozlovszkijnál a kémeink jelentéseit. Itt van két levél Noszticz gróftól, itt van Ferdinánd főherczeg ő fenségének a levele, és még ezek is, - mondotta és néhány íratot adott át neki. - És mindebből csinálj szépen franczia nyelven egy emlékiratot, a melyből mindazok az értesülések áttekinthetők legyenek, melyek az osztrák hadsereg mozdulatairól hozzánk beérkeztek. S ha készen van, add át ő excellentiájának.
+
+Andrej herczeg annak jeléül, hogy mindjárt az első szónál megértette nemcsak azt, a mit Kutuzov tényleg mondott, hanem azt is, a mit mondani akart neki, egyet bólintott. Összeszedte az iratokat, meghajtotta magát és a puha szőnyegen halkan lépkedve kiment.
+
+Mind a mellett, hogy még nem sok idő telt el azóta, hogy Andrej herczeg Oroszországot elhagyta, ez alatt az idő alatt máris nagyon megváltozott. Az arczkifejezésében, a mozdulataiban és a viselkedésében szinte nyoma se volt már az egykori alakoskodásnak, kimerültségnek és lomhaságnak; olyan ember benyomását keltette, a kinek nincs ideje azzal törődni, hogy milyen benyomást kelt másokban, s a ki valami kellemes és érdekes dologgal van elfoglalva. Az arcz első sorban önmagával és a környezetével való elégedettséget árult el; a mosolya és a tekintete vonzóbbá és vidámabbá lett.
+
+Kutuzov, a kit még Lengyelországban ért utól, nagyon szívesen fogadta, megigérte, hogy nem feledkezik meg róla, megkülönböztette őt a többi segédtisztektől, elvitte őt magával Bécsbe, s a legkomolyabb megbízásokat az ő számára tartotta fönn. Bécsből Kutuzov írt régi bajtársának, Andrej herczeg apjának.
+
+"Az ön fia, - írta neki, - reményt nyújt arra, hogy azok közül a tisztek közül való lesz, a kik kiválnak a többi közül munkájuk, kitartásuk és pontosságuk által. Boldognak érzem magamat, hogy ilyen alárendelt van a kezem alatt."
+
+Kutuzov vezérkarában, a bajtársak közt és egyáltalában az egész hadseregben, úgy mint a pétervári társaságban is, Andrej herczegnek kétféle, egymással homlokegyenest ellenkező híre volt. Egyesek - s ez volt a kisebb rész, - Andrej herczeget valami tőlük és minden más embertől teljesen különböző embernek ismerték el, nagy sikereket vártak tőle, hallgattak rá, lelkesedtek érte és utánozták; és ezekkel az emberekkel szemben Andrej herczeg egyszerűen és kellemesen viselkedett. Mások, - a többség, - nem szerették, s felfuvalkodott, rideg és kellemetlen embernek tartották. De ezekkel az emberekkel meg Andrej herczeg úgy tudott bánni, hogy tiszteletet, sőt félelmet keltett bennük maga iránt.
+
+Mikor Andrej herczeg Kutuzov szobájából kiment a fogadóterembe, odalépett bajtársához, Kozlovszkij ügyeletes segédtiszthez, a ki könyvvel a kezében az ablaknál ült.
+
+- Nos, mi ujság, herczeg? - kérdezte Kozlovszkij.
+
+- Egy előterjesztést kell csinálnunk arról, hogy miért nem megyünk előre.
+
+- Hát miért nem megyünk?
+
+Andrej herczeg vállat vont.
+
+- Nincs semmi hír Mackról? - kérdezte Kozlovszkij.
+
+- Semmi.
+
+- Ha igaz volna, hogy megverték, úgy már jött volna róla hír.
+
+- Alkalmasint, - szólott Andrej herczeg s a kijárat felé indult, de ebben a pillanatban az ajtót becsapván, gyors léptekkel jött vele szemben egy nyilván most érkezett osztrák tábornok, köpenyben, fekete kendővel bekötött fejjel s mellén a Mária Terézia-renddel. Andrej herczeg megállt.
+
+- Hol találom Kutuzov főhadvezért? - szólott a tábornok erős német kiejtéssel, szaporán, s miután körülnézett, minden megállás nélkül ment tovább a főparancsnok szobája felé.
+
+- A főhadvezér el van foglalva, - mondotta Kozlovszkij odalépvén az ismeretlen tábornok elé és elállotta az útját. - Kit szabad bejelentenem?
+
+Az ismeretlen tábornok tetőtől talpig megvetően nézte végig az alacsony termetű Kozlovszkijt, mintha csodálkozott volna rajta, hogy van a világon ember, a ki őt nem ismeri.
+
+- A főhadvezér el van foglalva, - ismételte Kozlovszkij nyugodtan.
+
+A tábornok arcza elkomorodott, az ajkai megrándultak s elkezdtek remegni. Kivette a jegyzőkönyvét, gyorsan ráfirkantott valamit egy kitépett lapra, átnyújtotta, gyors léptekkel az ablakhoz ment, belevetette magát egy székbe s úgy nézett végig a szobában lévőkön, mintha csak azt kérdezte volna, mit bámulnak úgy rá? Azután hátraszegte a fejét, kinyújtotta a nyakát, mintha mondani akart volna valamit, de legott elkezdvén, úgy magában, dúdolgatni, valami furcsa hangot hallatott, mely azonban egyszeriben abban maradt. A dolgozószoba ajtaja kinyílt s a küszöbön megjelent Kutuzov. A bekötött fejű tábornok, mintha valami veszedelmet akart volna elkerülni, lehajolt és vékony lábszárainak nagy és gyors lépteivel odasietett Kutuzovhoz.
+
+- A szerencsétlen Mack áll ön előtt, - mondotta francziául, elcsukló hangon.
+
+A szoba ajtajában álló Kutuzov arcza pár pillanatig teljesen mozdulatlan volt. Azután, mint a hullám, egy ráncz suhant át az arczán, de a homloka csakhamar elsímúlt; tiszteletteljesen lehorgasztotta a fejét, lehunyta a szemét, némán előre eresztette Mackot és betette maga után az ajtót.
+
+Az a már napok óta szállongó hír, hogy az osztrákokat megverték s hogy Ulmnál az egész hadsereg megadta magát, igaznak bizonyult. Alig egy félórára rá már minden irányban segédtisztek száguldoztak szét olyan parancsokkal, melyek arra engedtek következtetni, hogy nemsokára az orosz csapatok, melyek eddig teljes tétlenségre voltak kárhoztatva, szintén találkozni fognak az ellenséggel.
+
+Andrej herczeg, a vezérkarban egyike volt azoknak a ritka tiszteknek, a kiknek legfőbb érdeklődése a háború menete felé fordult. Megpillantván Mackot és hallván pusztulásának a részleteit, legott tisztában volt vele, hogy a háború félig már elveszett s megértvén az orosz hadsereg helyzetének súlyos voltát, élénken el tudta képzelni, mi vár a seregre, úgyszintén azt a szerepet is, a mely ő reá vár. Önkéntelenül is az örömnek valami izgató érzése fogta el arra a gondolatra, hogy az elbizakodott osztrákokat milyen megaláztatás érte, és arra, hogy esetleg már egy hét múlva tanúja és résztvevője lesz az oroszok és a francziák első összeütközésének Szuvarov óta. De félt Bonaparte lángelméjétől, mely esetleg hatalmasabbnak bizonyulhat az orosz katonák minden hősiességénél, s egyszersmind nem tudta elképzelni az ő hősének a szégyenét.
+
+Ezektől a gondolatoktól fölizgatva és fölingerelve Andrej herczeg bement a szobájába, hogy írjon az apjának, a mit naponta meg szokott volt cselekedni. A folyosón összeakadt a lakótársával Neszviczkijvel és a bolondos Zserkovval; mint mindig, most is jókat kaczagtak mind a ketten.
+
+- Mért vagy olyan sötét? - kérdezte Neszviczkij, észrevevén Andrej herczeg sáppadt arczát és csillogó szemeit.
+
+- Semmi okom rá, hogy jókedvű legyek, - felelt Bolkonszkij.
+
+Ugyanakkor, a mikor Andrej herczeg összeakadt Neszviczkijvel és Zserkovval, a folyosó másik végéről szembe jöttek vele Strauch osztrák tábornok, a ki az orosz hadsereg élelmezésének a felügyeletére volt Kutuzov vezérkarába beosztva és a Hofkriegsrath egy tagja, a ki csak az este érkezett meg. A széles folyosón elegendő hely volt arra, hogy a tábornokok és a három tiszt egymás mellett kényelmesen elmenjenek; de Zserkov, Neszviczkijt félrelökve, lihegő hangon így szólt:
+
+- Jönnek!... Jönnek!... Félre az útból! Kérem csak, az útból!
+
+A tábornokok elmentek mellettük és lerítt az arczukról az a kívánság, hogy a tisztelet reájuk nézve terhes megnyilatkozásaitól meneküljenek. A bolondod Zserkov arczán egyszerre megjelent az öröm buta mosolya, a melyen, úgy látszott, nem tudott erőt venni.
+
+- Kegyelmes uram, - mondotta németül és előre furakodván, odafordult az osztrák tábornokhoz. - Van szerencsém önöket üdvözölni. - Lehorgasztotta a fejét és ügyetlenül, mint a tánczolni tanuló gyerekek, hol egyik, hol a másik lábával csinált egy kanyarítást.
+
+A tábornok, a Hofkriegsrath tagja, szigorú pillantást vetett rá, de érezvén a buta mosoly komolyságát, nem vonhatott meg tőle egy pillanatnyi figyelmet. Annak a jeléül, hogy odafigyel, összeránczolta a homlokát.
+
+- Van szerencsém önöket üdvözölni, Mack tábornok megérkezett, semmi baja, csak itt van egy kis karczolása, - tette hozzá derült mosolylyal s a fejére mutatott. A tábornok összeránczolta a homlokát, elfordúlt és tovább ment.
+
+- Istenem, micsoda naivság! - mondotta bosszúsan, miután pár lépést tett előre.
+
+Neszviczkij hahotázva ölelte meg Andrej herczeget, de Bolkonszkij még jobban elsáppadt, bosszús arczkifejezéssel ellökte őt magától és Zserkovhoz fordult. Az az ideges ingerültség, a melyet Macknak a látása, a megveretéséről szóló hír, s a czár hadseregére várakozó sors gondolata ébresztett benne, abban jutott kitörésre, hogy megharagudott Zserkov esetlen tréfája miatt.
+
+- Ha ön, tisztelt uram, - szólalt meg átható hangon, valamelyest remegő állal, - bohócz akar lenni, ebben én önt meg nem akadályozhatom, de ezennel kijelentem, hogy ha még egyszer az én jelenlétemben mókázni merészkedik, majd megtanítom rá, hogy' viselje magát.
+
+Neszviczkij és Zserkov annyira elcsodálkoztak ezen a kirohanáson, hogy tágra nyitott szemekkel és szótlanul bámultak Bolkonszkijra.
+
+- Hát mi van abban, hiszen csak gratuláltam, - mondotta Zserkov.
+
+- Én nem tréfálok önnel; legyen szíves hallgatni! - kiáltott rá Bolkonszkij, s kézen fogva Neszviczkijt, elment Zserkov mellől, a ki nem tudta, mit feleljen.
+
+- De hát mi lelt pajtás? - szólt Neszviczkij csillapítólag.
+
+- Hogy-hogy' mi? - szólalt meg Andrej herczeg, s izgatottságában megállt. - De hát gondold meg, vajjon mik vagyunk mi, vagy tisztek vagyunk, a kik a czárt és a hazát szolgáljuk s a közös sikeren örülünk és a közös kudarczon szomorkodunk, vagy pedig lakájok, a kiknek semmi közük sincs a gazdáik dolgaihoz. Negyvenezer ember elpusztult, a velünk szövetséges hadsereg megsemmisült, és önök még tréfálkozni tudnak, - mondotta, mintegy ezzel a franczia mondással is támogatni akarván a véleményét. - Ez még megbocsátható egy olyan haszontalan gyerkőcznek, mint az az úr ott, a kit ön barátjául fogadott, de önnek, önnek nem. Így csak gyerkőczök mulathatnak, - tette hozzá Andrej herczeg oroszul, franczia kiejtéssel ejtvén ki ezt a szót, mert észrevette, hogy Zserkov is meghallhatja. Várt: nem felel-e valamit a zászlótartó. De a zászlótartó elfordult és eltávozott a folyosóról.
+
+
+
+IV.
+
+A pavlogradi huszárezred két mérföldnyire állott Braunautól. Az a század, a melyben Rosztov Nikolaj mint hadapród szolgált, Salzeneck német faluba volt bekvártélyozva. A századparancsnok, Deniszov százados számára, a ki az egész lovas hadosztályban Deniszov Vaszjka név alatt volt ösmeretes, a legjobb lakást jelölték ki a faluban. Rosztov hadapród azóta, hogy az ezredet Lengyelországban utólérte, együtt lakott a századparancsnokkal.
+
+Október 6-án, ugyanazon a napon, melyen a főhadiszálláson Mack veresége hírére fenekestül felfordult minden, a század törzsében nyugodtan folyt tovább a tábori élet. Deniszov, a ki egész éjjel kártyázott és veszített, még nem volt otthon, mikor Rosztov kora reggel már visszatért volt a takarmányszerzésről. Rosztov hadapród egyenruhában odalovagolt a lépcsőhöz, megrántotta a lovát, fiatalosan hajlékony mozdulattal kihúzta a lábát a kengyelből, mintha csak nem birt volna a lovától megválni, egy darabig állva maradt a kengyelben, végre leugrott és odahívta a legényét.
+
+- Áá, Bondarenko, lelkem, - szólt oda a huszárnak, a ki hanyatt-homlok rohant a lova felé. - Jártasd csak meg pajtás, - szólott azzal a bizalmas és vidám gyöngédséggel, a melylyel a jónevelésű fiatal emberek, mikor boldogok, mindenkivel érintkezni szoktak.
+
+- Igenis, kegyelmes uram, - felelt a kisorosz huszár s vidáman megrázta a fejét.
+
+- Vigyázz ám rá s jártasd meg jól.
+
+Egy másik huszár is odarohant a lóhoz, de Bondarenko már átvette volt a kantárszárakat. Nyilvánvaló volt, hogy a hadapród nem igen fukarkodott a borravalóval s hogy előnyös volt neki szolgálni. Rosztov megsímogatta a lova nyakát, majd a farát és megállott a lépcsőn.
+
+"Pompás! Ez lesz aztán a ló!" - mondotta magában mosolyogva s kardját a kezébe fogva, és sarkantyúit pengetve, fölszaladt a lépcsőn. A német gazda, a testén ujjas, hálósipka a fején, kezében az a villa, a melylyel a trágyát hajigálta, kikukkant a tehénistállóból. A mint Rosztovot megpillantotta legott földerült az arcza, vidáman mosolyogva és hunyorgatva ismételgette: "Jó reggelt, jó reggelt!" - nyilván örömét lelvén abban, hogy a fiatal embert üdvözölheti.
+
+- Már munkában! - mondotta Rosztov ugyanazzal a bizalmas és örömteljes mosolylyal, mely élénk arczáról egy pillanatra se tűnt el. - Éljenek az osztrákok! Éljenek az oroszok! Hurrá Alexander császár! - fordult oda a némethez, s többször ismételte ezeket szavakat, melyeket a német gazdától oly sokszor hallott. A német elmosolyodott, egészen előkerült a tehénistálló ajtaja mögül, lekapta a sipkáját, s a feje fölött lengetve, elkiáltotta magát:
+
+- És éljen az egész világ!
+
+Rosztov is megcsóválta a sapkáját a feje fölött, mint a német, és mosolyogva kiáltotta: "vivát az egész világ!" Bár sem a németnek, a ki a tehénistállóját takarította, se Rosztovnak, a ki most jött vissza egy szekér szénával, semmi különös oka sem volt az örömre, mindaketten boldog elragadtatással és testvéri szeretettel néztek egymásra, a kölcsönös szeretet jeléül bólogattak egymásnak s mosolyogva mentek szét, a német az istállóba, Rosztov pedig a szobájába, a melyben együtt lakot Deniszovval.
+
+- Hol a gazda, - kérdezte Lavruskától, Deniszov legényétől, a kit az egész ezredben nagy kópénak ösmertek.
+
+- Az este óta nem volt itthon. Nyilván megint elúszott, - felelt Lavruska. - Ösmerem én már, a mikor nyer, későn jön haza, hogy eldicsekedjék vele, de ha még reggel sincs itthon, ez annyit tesz, hogy elúszott - és bosszúsan kerül haza. Parancsol kávét?
+
+- Ide vele, ide vele.
+
+Tíz percz mulva Lavruska behozta a kávét.
+
+- Most jön! - mondotta. - No most baj lesz.
+
+Rosztov kipillantott az ablakon és meglátta a hazatérő Deniszovot. Deniszov pirosarczú, csillogó fekete szemű, bozontos fekete bajúszú és hajú alacsony emberke volt. Kigombolt mente, ránczos, bő bugyogó volt rajta, a tarkóján meg gyűrött huszársipka fityegett. Sötéten, lehorgasztott fejjel közeledett a lépcső felé.
+
+- Lavvuska, - kiáltott föl hangosan és bosszúsan, nem tudván az r-ret kimondani. - Vedd el hát, te mafla!
+
+- Hiszen veszem már, - felelt Lavruska.
+
+- Áá! Te máv fönn vagy, - szólott Deniszov a szobába lépve.
+
+- Már régen, - felelt Rosztov, - már szénáért is voltam, és Fräulein Mathild-ot is láttam.
+
+- No lám, én meg elúsztam az este, pajtás, mint a vízbefojtott kutya, - kiáltott föl Deniszov. - Ilyen malheuv, de ilyen malheuv!... A mint elmentél, vége volt. Hé, teát ide.
+
+Deniszov összeránczolta a homlokát, majd vicsorogva kimutatta erőteljes, kurta fogsorát, s mindkét kezének rövid ujjaival elkezdte fölborzolni sűrű, kóczos fekete haját.
+
+- Az övdög is vitt el ahhoz a Patkányhoz - (ez egy tisztnek volt a csúfneve), mondotta, miközben mindkét kezével megdörzsölte az arczát és a homlokát. - Képzeld csak, egyetlen, de egyetlen valamive való kávtyát sem adott. - Deniszov fogta s a markába szorította az égő pipát, melyet a legénye nyújtott oda neki, s verte vele a padlót, miközben kiszórta belőle a tüzet és tovább kiabált.
+
+- Dupla vagy semmi, dupla vagy semmi!
+
+Még jobban szétszórta a tüzet, összetörte a pipát és elhajította. Azután elhallgatott s csillogó, fekete szemével egyszerre vidáman ránézett Rosztovra.
+
+- Legalább asszonyok lettek volna. De ott az iváson kívül - igazán nem lehet egyebet tenni. Báv máv veszekednénk mielőbb...
+
+- Hé, ki van ott? - fordult az ajtó felé, nagy csizmák lépteit, sarkantyúpengést és tiszteletteljes torokköszörülést hallván.
+
+- Az őrmester! - jelentette Lavruska. Deniszov még jobban összeránczolta a homlokát.
+
+- Útálatos, - dörmögte s odalökött egy erszényt, a melyben néhány arany csengett. - Vosztov, olvasd meg lelkem, mennyi mavadt, aztán dugd az evszényt a pávnám alá, - mondotta s kiment az őrmesterhez.
+
+Rosztov fogta a pénzt és gépiesen szétválasztva és csomókba rakva a régi és az új aranyakat, elkezdte olvasni őket.
+
+- Áá! Telyanin! Adj' Isten! Ugyan megkoppasztottak az este, - hallatszott Deniszov hangja a szomszéd szobából.
+
+- Kinél? - Bykovnál, a Patkánynál?... - Tudtam előre, - mondotta egy vékonyka hang, s belépett a szobába Telyanin hadnagy, egy ugyanabból a századból való, alacsonytermetű tiszt.
+
+Rosztov a párna alá rejtette az erszényt és megszorította a tisztnek izzadt kis kezét. Telyanint a hadjárat előtt helyezték el valamiért a testőrségtől. Az ezrednél nagyon jól viselte magát, de azért nem szerették és különösen Rosztov nem tudta legyőzni és palástolni iránta való teljesen indokolatlan ellenszenvét.
+
+- Nos, fiatal ember, - hogy viseli magát az én Gracsikom? - kérdezte (Gracsik egy csikó volt, melyet Telyanin adott el Rosztovnak). A hadnagy soha se nézett a szemébe annak, a kivel beszélt; folyton egyik tárgyról a másikra ugráltak a szemei. - Láttam, épp az imént jött haza rajta...
+
+- Igen, szó sincs róla, jó ló, - felelt Rosztov, bár 700 rubelt adott érte, s bizony felényit sem ért meg. - Csak mintha a bal első lábára... sántítana - tette hozzá.
+
+- Tán meghasadt a patája! Ez semmi. Majd én megtanítom, megmutatom, hogy' kell szegelni.
+
+- Jó, mutassa meg, kérem, - mondotta Rosztov.
+
+- Megmutatom, persze meg, hisz' ez nem titok. De hígye meg, hálás lesz még nekem ezért a lóért.
+
+- Majd tüstént elővezettetem, - szólott Rosztov, meg akarván szabadulni Telyanintól és kiment, hogy a lovát elővezettesse.
+
+Deniszov, pipával a szájában, ott kuporgott az előszoba küszöbén az őrmesterrel, a ki jelentést tett neki valamiről. Mikor Rosztovot megpillantotta, összeránczolta a homlokát s a válla fölött hüvelykujjával a szoba felé mutatva, a melyben Telyanin volt, undorral megrázkódott.
+
+- Jaj, de ki nem állhatom azt a ficzkót, - mondotta, nem törődve azzal, hogy az őrmester is ott van.
+
+Rosztov vállat vont, mintha csak azt mondta volna: "Én sem, de hát mitévő legyek!" - s miután intézkedett, visszatért Telyaninhoz.
+
+Telyanin éppen olyan lomhán ült ott, mint a hogy' Rosztov hagyta, s kis fehér kezeit dörzsölgette.
+
+"Vannak ilyen kiállhatatlan pofák", - gondolta magában Rosztov, mikor a szobába lépett.
+
+- Nos, intézkedett, hogy a lovát elővezessék? - kérdezte Telyanin, miközben fölkelt és közönyösen körülnézett.
+
+- Igen.
+
+- Akkor hát gyerünk ki mi is. Én csak azért jöttem, hogy Deniszovtól a tegnapi parancsot megtudjam. Megkapta, Deniszov?
+
+- Még nem. Hova mennek?
+
+- Meg akarom tanítani ezt a fiatal embert, hogy' kell lovat patkolni, - mondotta Telyanin.
+
+Kimentek a lépcsőre s onnan az istállóba. A hadnagy megmutatta, hogy' kell szegelni és elment haza.
+
+Mikor Rosztov visszatért, egy palaczk pálinka egy kolbász állott az asztalon. Deniszov ott ült az asztal mellett és serczegett a tolla a papíroson. Sötéten nézett Rosztov arczába.
+
+- Neki írok, - mondotta. Tollal a kezében rákönyökölt az asztalra, és nyilván örülvén az alkalomnak, hogy szaporán elmondhatja mindazt, a mit írni akart, elreczitálta Rosztovnak az egész levelet. - Látod pajtás - mondotta. - Mi alszunk, a míg nem szevetünk, a pov gyevmekei vagyunk... de a mint szevetsz, Isten vagy, tiszta vagy, mint a tevemtés első napján... Hát az megint kicsoda? Kevgesd a pokolba. Nem évek vá! - kiáltott rá Lavruskára, a ki minden megszeppenés nélkül lépett oda hozzá.
+
+- Hát ki volna. Százados úr maga rendelte ide. Az őrmester jött el a pénzért.
+
+Deniszov összeránczolta a homlokát, akart valamit kiáltani, de jobbnak látta hallgatni.
+
+- Útálatos egy dolog, - mormogta magában. - Mennyi pénz mavadt ott az evszényben? - kérdezte Rosztovtól.
+
+- Hét új és három régi.
+
+- Oh, de utálatos! Nos, mit állsz itt te madávijesztő, küldd be hát az ővmestevt! - kiáltott Lavruskára.
+
+- Kérlek, Deniszov, végy az én pénzemből, lásd, nekem van, - szólott Rosztov elpirulva.
+
+- Nem szevetek az alávendeltjeimtől venni, nem szevetek, - dünnyögte Deniszov.
+
+- De ha tőlem, mint bajtársadtól nem fogadsz el pénzt, ezzel megbántasz ám nagyon. Igazán mondom, nekem van, - ismételte Rosztov.
+
+- Nem kell, ha mondom. - És Deniszov odament az ágyhoz, hogy a párna alól elővegye az erszényt.
+
+- Hova tetted, Vosztov?
+
+- Az alsó párna alá.
+
+- De nincs ott! - Deniszov mind a két párnát ledobta a földre. Az erszény nem volt ott. - Mi a csuda ez!
+
+- Megállj, tán leejtetted, - szólott Rosztov, s egyenkint fölszedte és megrázta mind a két párnát. Fogta és lerázta a takarót is. Az erszény nem volt sehol.
+
+- Talán csak nem felejtettem el? Nem, még furcsának találtam, hogy te, mintha csak kincset dugnál a fejed alá, - mondotta Rosztov. - Én odatettem az erszényt. De hát hol van? - fordult oda Lavruskához.
+
+- Én benn se voltam. A hová tették, ott kell lenni.
+
+- De ha nincs.
+
+- Mevt mindent csak úgy odahánynak, aztán megfeledkeznek vóla. Jó lesz a zsebeket is megnézni.
+
+- Nem, ha nem gondoltam volna a kincsre, - szólott Rosztov, - de tisztán emlékszem, hogy odatettem.
+
+Lavruska föltúrta az egész ágyat, alája is, az asztal alá is benézett, összehányta az egész szobát, majd a szoba közepén megállt. Deniszov szótalanul követte Lavruska mozdulatait és mikor Lavruska csodálkozva megrázta a kezét, azt mondván, hogy nincs sehol, rápillantott Rosztovra.
+
+- Vosztov, ne gyevekesked...
+
+Rosztov magán érezvén Deniszov tekintetét, fölemelte a szemeit, de legott lesütötte őket. Minden vére, mely addig valahol a gégéje alatt volt elzárva, az arczába és a szemeibe tolult. Alig bírt lélekzetet venni.
+
+- A szobában pedig a hadnagy úron és magukon kívül nem volt senki. Itt kell hát lenni valahol, - mondotta Lavruska.
+
+- Nos hát, te övdöngős ficzkó, mozogj, kevesd, - kiáltott föl egyszerre Deniszov bíborpirosra vált arczczal és fenyegető mozdulattal rávetette magát a legényére. - Nekem meglegyen az az evszény, mevt lecsukatlak! Mindnyájotokat lecsukatlak!
+
+Rosztov még egy pillantást vetett Deniszovra, elkezdett begombolkozni, felcsatolta a kardját s a fejébe csapta a sipkáját.
+
+- Azt mondom neked, hogy előkevüljön az az evszény, - ordított Deniszov, s megrázván a legény vállát, odaszorította őt a falhoz.
+
+- Deniszov, ne bántsd; én már tudom, ki vitte el. - szólott Rosztov az ajtó felé indulva, a nélkül, hogy a tekintetét fölemelte volna.
+
+Deniszov megállt, eltünődött és nyilván megértvén azt, a mire Rosztov czélzott, megfogta a kezét.
+
+- Badavság! - kiáltott föl úgy, hogy a nyakán és a homlokán, mint a kötél, oly vastagra dagadtak az erei.
+
+- Elment az eszed, ha mondom, ezt én nem engedhetem meg. Az evszénynek itt kell lenni, megnyúzom ezt a gazembevt, és itt is lesz.
+
+- Én tudom, ki vitte el, - ismételte Rosztov remegő hangon és az ajtóhoz ment.
+
+- Én meg azt mondom neked, ezt meg ne mevészeld tenni, - ordított Deniszov a hadapródra rontva, hogy őt föltartóztassa. De Rosztov kitépte a kezeiből a kezét, és olyan dühvel, mintha Deniszov legnagyobb ellensége lett volna, egyenesen és határozottan rámeresztette a szemeit.
+
+- Tudod-e, hogy mit beszélsz? - kérdezte reszkető hangon - kívülem senki sem volt a szobában. Következésképpen, ha nem az, akkor...
+
+Nem tudta befejezni és kirohant a szobából.
+
+- Eh, vigyen el az övdög téged is, meg mindenkit, - ezek voltak az utolsó szavak, a melyeket Rosztov hallott.
+
+Rosztov elment Telyanin lakására.
+
+- A gazdám nincs itthon, a törzskarhoz ment, - mondotta neki Telyanin legénye. - Történt talán valami? - tette hozzá a legény, a kit meglepett a hadapród feldúlt ábrázata.
+
+- Nem, semmi.
+
+- Csak valamicskével előbb tetszett volna jönni, - szólott a legény.
+
+A törzskar három versztnyire volt Salzenecktől. Rosztov nem ment haza, hanem felülvén a lovára, ellovagolt a törzskarhoz. Abban a faluban, melyben a törzskar állomásozott, volt egy fogadó, a melybe a tisztek járni szoktak; a lépcső előtt megpillantotta Telyanin lovát.
+
+A fogadó második szobájában ott ült a hadnagy egy tál sültkolbász és egy palaczk bor mellett.
+
+- Óh, ön is itt van, fiatal ember, - mondotta mosolyogva és magasan felhúzta a szemöldökét.
+
+- Igen, - szólott Rosztov, mintha nagy megerőltetésébe került volna ezt az egy szót is kimondania, és odaült a szomszéd asztalhoz.
+
+Mind a ketten hallgattak; még két német és egy orosz tiszt ült a szobában. Mindannyian hallgattak és nem hallatszott más, mint az evőeszközök csörömpölése és a hadnagy csámcsogása. Mikor Telyanin a reggelijét befejezte, egy kettős erszényt vett ki a zsebéből, fölfelé hajlott kis fehér ujjaival félrehúzta róla a gyűrűt, elővett egy aranyat s a szemöldökeit felhúzva, odaadta a pinczérnek.
+
+- Csak kérem, szaporán, - mondotta.
+
+Az arany új volt. Rosztov fölállt és odalépett Telyaninhoz.
+
+- Legyen szíves, mutassa azt az erszényt, - mondotta halk, alig hallható hangon.
+
+Telyanin révedező szemekkel, de még mindig fölhúzott szemöldökkel odaadta neki az erszényt.
+
+- Igen, szép kis erszény... Igen... igen... - mondotta s egyszerre elsápadt. - Nézze csak meg jól, fiatal ember, - tette hozzá.
+
+Rosztov a kezébe vette az erszényt, s hol ezt, hol a benne lévő pénzt, hol Telyanint nézte. A hadnagy, szokása szerint körülnézett, s egyszerre, mintha feltünően fölvidult volna.
+
+- Majd ha Bécsben leszünk, otthagyom az egészet, de itt, ezekben a mocskos fészkekben azt se tudja az ember, mit kezdjen vele, - mondotta - no adja ide, fiatal ember, menni akarok.
+
+Rosztov hallgatott.
+
+- Hát maga miért jött? Szintén reggelizni! Jól tartják ám itt az embert, - folytatta Telyanin. - Adja hát ide. - Kinyújtotta a kezét az erszény után. Rosztov eleresztette. Telyanin fogta az erszényt, s kezdte beleereszteni a lovagló-nadrágja zsebébe, miközben a szemöldökei hanyagúl felszöktek, az ajkai könnyedén kinyíltak, mintha csak azt mondták volna: "Igen, igen, a zsebembe teszem az erszényemet, ez roppant egyszerű dolog, a mihez senkinek semmi köze".
+
+- Nos, mi az, fiatal ember? - mondotta s felsóhajtván, fölrántott szemöldökei alól egyenesen Rosztov szemei közé nézett. És a villamos szikra gyorsaságával a szemeknek valami szikrája czikázott ide s tova Telyanin és Rosztov szemei közt, a mi alig tartott egy pillanatnál tovább.
+
+- Jőjjön ide, - mondotta Rosztov és megfogta Telyanin kezét. Szinte odarántotta őt az ablakhoz. - Ez a pénz Deniszové, ön tőle lopta... - suttogta a fülébe.
+
+- Micsoda?... Micsoda?... Hogy' merészel? Micsoda?... - szólott Telyanin. De ezek a szavak úgy hangzottak, mint valami panaszos, kétségbeesett fölkiáltás, mely bocsánatért rímánkodik. Alig hogy Rosztov ezt a hangot meghallotta, legördült a szívéről a kétség nehéz köve. Megörült és ugyanabban a pillanatban megsajnálta ezt az előtte álló szerencsétlen embert, de most már a végére kellett járnia a megkezdett dolognak.
+
+- Isten tudja, mit gondolnak majd itt a többiek, - mormogta Telyanin, fogta a sipkáját s bement egy üres kis szobába, - ezt tisztába kell hoznunk...
+
+- Én ezt tudom és be is bizonyítom, - szólott Rosztov.
+
+- Én...
+
+Telyanin rémült és sápadt arczának minden izma elkezdett remegni; a szemei is folyton révedeztek, de valahol mélyen lenn, a nélkül, hogy Rosztov arczáig emelkedtek volna és egyszerre halk szipogás hallatszott.
+
+- Gróf!... ne tegyen tönkre egy fiatal embert... ime, itt az a szerencsétlen pénz, fogja... - Odalökte a pénzt az asztalra. - Nekem öreg apám, édes anyám van!...
+
+Rosztov, kitérvén Telyanin tekintete elől, fogta a pénzt és szó nélkül kiment a szobából. De az ajtóban megállt és visszafordult.
+
+- Istenem, - mondotta könnybe lábadt szemekkel, - hogy' tudott ilyesmit tenni?
+
+- Gróf, - szólott Telyanin, s közeledni kezdett hozzá.
+
+- Ne nyúljon hozzám, - mondotta Rosztov félrehúzódva. - Ha szüksége van rá, ám vegye vissza ezt a pénzt. - Odalökte neki az erszényt és kisietett a fogadóból.
+
+
+
+V.
+
+Ugyanaznap este Deniszov lakásán a század tisztjei élénken vitatkoztak.
+
+- Én csak azt mondom Rosztov, hogy önnek bocsánatot kell kérnie az ezredparancsnoktól, - szólott a rikítóvörös, izgatott Rosztovhoz fordulva egy dereshajú, bozontos bajuszú és ránczos arczú, magas termetű törzskari százados. - Kirszten törzskari századost valami becsületbeli ügy miatt háromszor lefokozták, s mind a háromszor megint fölvergődött.
+
+- Én nem tűröm el senkitől, hogy engem hazugsággal vádoljon! - kiáltott föl Rosztov. - Ő mondta nekem, hogy hazudom, én meg azt vágtam vissza, hogy ő hazudik. S e mellett meg is maradok. Mindennap rapportra rendelhet, le is csukathat, de arra senki se fog rákényszeríteni, hogy bocsánatot kérjek tőle, mert ha ő, mint ezredparancsnok magához méltatlannak tartja azt, hogy nekem elégtételt adjon, akkor...
+
+- De megálljon hát batyuska, hallgasson rám, - vágott közbe a törzskari kapitány mély basszus hangján, s nyugodtan pödörgette hosszú bajuszát. - Ön egy bajtársáról több tiszt jelenlétében azt állítja az ezredparancsnok előtt, hogy lopott...
+
+- Arról már én nem tehetek, hogy ez a beszélgetés tisztek jelenlétében folyt. Lehet, hogy előttük nem kellett volna beszélnem, de én nem vagyok diplomata. Azért is lettem huszár, mert azt hittem, hogy itt nincs az embernek szüksége semmiféle körmönfontságra, ő meg azt mondja nekem, hogy hazudom... ám akkor adjon hát elégtételt.
+
+- Ez mind szép és jó, azt senki se gondolja, hogy ön gyáva, de nem is erről van most szó. Kérdezze csak meg Deniszovot, hallott-e ilyet valaha, hogy egy hadapród elégtételt kért volna az ezredesétől?
+
+Deniszov az ajkába harapva, sötét ábrázattal hallgatta a vitát, s szemlátomást semmi kedve se volt beleelegyedni. A törzskari kapitány kérdésére tagadólag rázta a fejét.
+
+- Ön tisztek előtt beszélt az ezredparancsnoknak erről a becstelenségről, - folytatta a törzskari százados. - Bogdanycs (Bogdanycsnak hívták az ezredparancsnokot) önt észre akarta téríteni.
+
+- Dehogy' is akart észre téríteni, egyszerűen azt állította, hogy nem mondok igazat.
+
+- Nos igen, ön meg mindenféle badarságot összehadart néki, s ezért kell bocsánatot kérnie tőle.
+
+- Nincs eset rá! - kiáltott föl Rosztov.
+
+- Ezt nem hittem volna önről, - mondotta a törzskari kapitány komolyan és szigorúan. - Ön nem akar bocsánatot kérni, pedig batyuska, nemcsak őt, hanem az egész ezredet, bennünket valamennyiünket megbántott. A dolog úgy áll, hogy önnek tanácsot kellett volna kérnie az iránt, hogy ebben az ügyben mitévő legyen; e helyett azonban fogta magát s elkezdett sápítozni a tisztek előtt. Mitévő legyen most az ezredparancsnok? Törvény elé állítsa az illető tisztet és meggyalázza az egész ezredet? Egyetlen semmirekellő miatt szégyent hozzon az egész ezredre? Önnek tán ez a nézete? De a miénk nem az. És Bogdanycs derék ember, egyszerűen megmondta önnek, hogy nem mond igazat. Kellemetlen dolog, de ki tehet róla, batyuska, ön maga mászott bele. És most, mikor az egész dolgot el akarják simítani, ön puszta fölfuvalkodottságból nem akar bocsánatot kérni, hanem mindent el akar mondani. Ön sértve érzi magát az által, hogy kihallgatásra rendelik, s hogy bocsánatot kellene kérnie egy becsületes, régi tiszttől! Már akármilyen ember volna is Bogdanycs, mégis csak becsületes, bátor, régi tiszt; ön tehát sértve érzi magát, de az ezredet meggyalázni, az önnek semmi? - A törzskari kapitány hangja elkezdett remegni. - Ön még nagyon rövid ideje van az ezrednél, aztán meg ma itt van, holnap elteszik valahová segédtisztecskének, bánja is ön, ha majd azt mondogatják: "A pavlogradiak közt tolvajok vannak!" De nekünk nem mindegy! Ugy-e, Deniszov? Ugy-e, hogy nem mindegy?
+
+Deniszov még mindig hallgatott és meg se moczczant, csak olykor nézett rá csillogó, fekete szemeivel Rosztovra.
+
+- Önnek drága az ön felfuvalkodottsága, s nem akarózik bocsánatot kérni, - folytatta a törzskari kapitány, - nekünk öregeknek pedig, a kik itt nőttünk föl, s ha Isten is úgy akarja, itt is fogunk meghalni, az ezredben, nekünk pedig az ezred becsülete drága, s ezt Bogdanycs is tudja. De mennyire drága, batyuska! Ez pedig nem szép, nem szép! Sértve érzi-e magát általa, vagy sem, az nekem tökéletesen mindegy, én azért a tiszta igazságot mindig kimondom. Nem szép!
+
+S a törzskari százados fölkelt és elfordult Rosztovtól.
+
+- Igaza van, az övdögbe is! - kiáltott Deniszov felugorva. - Nos, Vosztov, nos!
+
+Rosztov hol pirulva, hol sápadtan nézett egyik tisztről a másikra.
+
+- Nem, uraim, nem... ne higyjék azt... én teljesen értem, hiába gondolkodnak úgy én rólam... én, nekem is... én is csak adok az ezred becsületére... hogy mennyit? Azt majd tettel bizonyítom be, én is érzem a zászló becsületét,... szóval hát igaz, bűnös vagyok!... - Könnyek csillogtak a szemében. - Bűnös, nagyon bűnös vagyok! Nos hát, mit kívánnak még?...
+
+- Ez már beszéd, gróf, - kiáltott föl a törzskari kapitány, feléje fordulva, és nagy kezével megveregette a vállát.
+
+- Mondom néked, - kiáltotta Deniszov, - pompás egy fiú.
+
+- Így már jól van, gróf, - ismételte a törzskari kapitány, mintegy a czímével akarván őt a vallomásáért megtisztelni. - Menjen és kérjen bocsánatot, kegyelmes uram, úgy, úgy.
+
+- Uraim, mindent megteszek, senki tőlem egy árva szót se hall többet, - szólott Rosztov könyörgő hangon, - de bocsánatot nem kérhetek, Istenemre nem kérhetek. Már hogy kunyorálhatnék bocsánatot, akár egy gyerek!
+
+Deniszov elmosolyodott.
+
+- Annál rosszabb önre. Bogdanycs bosszúálló ember, majd megadja még az árát a makacsságának, - szólott Kirszten.
+
+- Istenemre mondom, ez nem makacsság! Meg se mondhatom, hogy mit érzek, meg se mondhatom.
+
+- Ám legyen, - mondotta a törzskari kapitány. - Nos, és az a semmirekellő, hová lett? - kérdezte Deniszovtól.
+
+- Beteget jelentett, és holnap a pavancs szevint kizávjuk, - felelt Deniszov.
+
+- Betegség is ám ez, másként lehetetlen volna megmagyarázni, - jegyezte meg a törzskari kapitány.
+
+- Akáv betegség, akáv nem, de szemem elé ne kevüljön többé, - mevt megölöm, - ordította Deniszov vérszomjasan.
+
+Belépett a szobába Zserkov.
+
+- Hát te hogy' kerülsz ide? - fordultak hozzá a tisztek mind.
+
+- Urak, indulunk. Mack egész hadseregével együtt megadta magát.
+
+- Hazudsz!
+
+- Magam láttam.
+
+- Hogyan? Magát Mackot láttad? Testestől, lelkestől?
+
+- Indulás! Indulás! Egy palaczkot neki ezért az ujságért. Hogy' kerültél ide?
+
+- Megint kitettek az ezredhez, a miatt az ördöngös Mack miatt. Egy osztrák tábornok panaszt tett ellenem. Gratuláltam neki, a miért Mack visszakerült... De Rosztov, hát téged mi lelt, akár csak gőzfürdőből jönnél?
+
+- Bajtárs, mi már második napja, ugyancsak benne vagyunk a csávában.
+
+Bejött az ezred segédtisztje és megerősítette a Zserkov által hozott hírt. Másnapra ki volt adva a parancs az indulásra.
+
+- Indulás, urak!
+
+- No, hála Istennek, úgy is eleget rostokoltunk már.
+
+
+
+VI.
+
+Kutuzov visszavonult Bécs felé, s úgy az Inn folyón, (Braunaunál) mint a Traun folyón (Lincznél) fölégette maga után a hidakat. Az orosz sereg október 23-án kelt át az Enns folyón. Délben a híd mindkét oldalán orosz szekerek, tüzérség és hadoszlopok vonultak keresztül Ems városán. Langyos, esős őszi nap volt. Az a tágas kilátás, mely a hidat fedező orosz ütegek által elfoglalt dombról nyílt, majd hirtelen a ferde eső szürkés függönyébe burkolózott, majd ismét földerült, mintha csak fénymázzal lettek volna bevonva, messziről és tisztán láthatókká lettek a tárgyak a csillogó napfényben. A domb lábánál fehér házaival, vörös tetőivel, templomával és hídjával, melynek mindkét oldalán szorongva hömpölyögtek tova az orosz csapatok nagy tömegei, kis városka látszott. A Duna kanyarulatánál hajók látszottak, meg egy sziget, rajta kastély és park, melyet a Dunába torkolló Enns habjai locsoltak, látszott továbbá a Duna sziklás és fenyvesekkel elborított balpartja, zöld hegyekkel és kékellő völgyekkel. Látszottak végre egy zárdának a szinte érintetlen fenyő-őserdőből ég felé nyúló tornyai, és messze elől, az Enns túlsó partján egy hegyen az ellenség lovas járőrei.
+
+Az ágyúk előtt, egy segédtiszt társaságában, egy tábornok, a hátvéd parancsnoka állott a dombon és látcsövével a terepet tanulmányozta. Valamivel hátrább egy ágyúmozdony hátsó részén ott ült Neszviczkij, a kit a főparancsnok vezényelt ki a hátvédhez. Az a kozák, a ki Neszviczkijt kísérte, átnyújtott neki egy tarisznyát és egy palaczkot, s Neszviczkij pástétommal és valódi dupla köménypálinkával vendégelte meg tiszttársait. A tisztek, ki térdre ereszkedve, ki pedig törökösen ülve a nedves füvön, örömmel gyültek össze körülötte.
+
+- Nem is volt ám olyan bolond az az osztrák herczeg, a ki ott azt a kastélyt építtette. Pompás egy hely. De hát önök mért nem látnak hozzá? - szólott Neszviczkij.
+
+- Nagyon szépen köszönöm, herczeg, - felelt az egyik tiszt, a kinek örömet szerzett, hogy egy ilyen tekintélyes törzskari emberrel érintkezhetett. - Gyönyörű egy hely. Mi közvetlenül a park mellett jöttünk el, két szarvast is láttunk, hát még az a palota milyen remek!
+
+- Nézze csak, herczeg, - szólott a másik, a ki nagyon szeretett volna még egy pástétomot venni, de restellte, s azért úgy tett, mintha a vidéket nézné, - nézze csak, ott a mi gyalogosaink már együtt vannak. Ott a réten ni, a falu mögött, hárman czipelnek valamit. Megszállják azt a kastélyt, - mondotta észrevehető megelégedéssel.
+
+- Az is, az is helyes, - mondotta Neszviczkij. - De a mit én szeretnék, - tette hozzá, szép szájában egy falat pástétomot majszolva, - az az, hogy eljussunk oda ni. - Rámutatott a tornyos zárdára, mely a hegytetőn látszott. Elmosolyodott, a szemei összehúzódtak, majd ismét földerültek. - Az volna ám jó, uraim!
+
+A tisztek elmosolyodtak.
+
+- Legalább kissé ráijeszthetnénk az apáczákra. Azt mondják, hogy olaszok, és fiatalok is vannak köztük. Komolyan mondom, öt esztendőt is szívesen odaadnék az életemből!
+
+- Unják is magukat nyilván, - jegyezte meg mosolyogva egyik bátrabb tiszt.
+
+E közben egy a kísérethez tartozó tiszt, a ki legelől állott, valamit mutatott a tábornoknak; a tábornok legott belenézett a látcsövébe.
+
+- Úgy van, csakugyan úgy van, - szólott a tábornok bosszúsan s a látcsövet a szemei előtt leeresztvén, vállat vont, - úgy van, összeütközés lesz az átkelésnél. De mit is késlekednek ott?
+
+A túlsó parton szabad szemmel is látható volt az ellenséges üteg, a melyből tejfehér füst szállott föl. A füst nyomában távoli dördülés hallatszott, és látni lehetett, a mint a mi csapataink sietve vonúltak a híd felé.
+
+Neszviczkij nagyot fújva fölállott és mosolyogva odament a tábornokhoz.
+
+- Nem parancsol valamit enni, kegyelmes uram? - kérdezte.
+
+- Nem jól áll a dolog, - jegyezte meg a tábornok, a nélkül, hogy felelt volna neki, - a mieink megkéstek.
+
+- Ne menjek tán oda, kegyelmes uram? - kérdezte Neszviczkij.
+
+- Bizony, csak menjen kérem, - szólott a tábornok, ismételvén azt, a mit egyszer már részletesen elmondott, - és mondja meg a huszároknak, hogy ők maradjanak utoljára, s a mint parancsoltam, égessék föl maguk után a hídat, és vizsgálják meg még egyszer a hídon a robbantó anyagokat.
+
+- Igenis, - felelt Neszviczkij.
+
+Odahívta a kozákot a lovával, összeszedette a tarisznyát és a palaczkot, és könnyedén nyeregbe vetette nehéz testét.
+
+- Benézek az apáczákhoz is, - szólt oda a tiszteknek, a kik mosolyogva néztek rá, és elindult a domb alján kígyózó ösvényen.
+
+- Nos hát, kapitány, lássuk, mennyire visz, rajta! - mondotta a tábornok a tüzérhez fordulva. - Mulassanak egyet addig is.
+
+- Legénység az ágyúkhoz! - vezényelte a tiszt, s a következő pillanatban az őrtüzek mellől vigan siettek elő a tüzérek, és töltöttek.
+
+- Első szám! - hangzott a vezényszó.
+
+Nagyot szökött hátrafelé az első számú ágyú. Érczesen döngve szólalt meg, s a domb alján álló csapataink feje fölött sivítva röppent el egy gránát és közelébe se jutván az ellenségnek, füstgomolylyal jelezte a helyet, a hol lecsapott és szétrobbant.
+
+Erre a hangra földerült a katonák és a tisztek arcza; fölkeltek valamennyien s elkezdték megfigyelni a mi katonáinknak és a közeledő ellenségnek egészen tisztán kivehető mozdulatait. Ebben a pillanatban teljesen kibújt a felhők mögül a nap, s ennek az egyetlen lövésnek szép dördülése, s a ragyogó nap fénye, egy közös vídám és friss benyomássá olvadt össze.
+
+
+
+VII.
+
+Már két ellenséges golyó röppent el a híd fölött, melyen mind nagyobb lett a tolongás. A híd közepén, lováról leszállva, s köpczös testével a korláthoz szorulva állott Neszviczkij herczeg. Mosolyogva nézett vissza a kozákjára, a ki két vezetéklóval pár lépésnyire mögötte állott. Alig hogy Neszviczkij herczeg kissé előre akart törtetni, megint elkezdték szorongatni a katonák és a szekerek, s odanyomták a korláthoz, úgy, hogy egyebet nem tehetvén, csak mosolygott.
+
+- Hallod-e, czimbora! - szólt oda a kozák egy szekerész katonához, a ki nekiment a szekerével a kerekek és a lovak körül szorongó gyalogságnak: - hallod-e! Nem hogy várnál egy cseppet: látod, hogy egy tábornok akar keresztüljutni melletted.
+
+De a szekerész ügyet sem vetve a "tábornok" szóra, rákiáltott az útjában álló katonákra:
+
+- Hé, földiek! Balra tartsatok, álljatok meg!
+
+De a földiek vállvetve tolongtak és panganétjaikkal összeakadva, mint egy sűrű tömeg hömpölyögtek keresztül a hídon. Neszviczkij herczeg, a mint a korláton kihajolva lepillantott, ott látta az Enns folyó sebesen zajongó habjait, melyek tarajozva s a híd oszlopánál megtorlódva űzték, hajtották egymást. A mint megint végignézett a hídon, nem látott egyebet, mint a katonáknak épp oly élénk és egyhangú sorait, vállrojtokat, behúzott csákókat, bornyúkat, szuronyokat és hosszú fegyvereket, s a csákók alatt a széles csontú, beesett, és gondtalanul kimerült kifejezésű ábrázatokat, s a híd deszkáján széttiport, tapadó sárban tova mozgó lábakat. Olykor a katonák egyhangú hullámai közt, mint odalenn a hullámokban a szerteföcscsenő fehér hab, köpenyben és a katonákéitól teljesen elütő arczczal, keresztültörte magát egy-egy tiszt; olykor, mint a habok közt vergődő forgács, elsuhant a hídon hömpölygő gyalogság közt egy gyalogos huszár, küldöncz vagy bennszülött; olykor, mint egy a folyó hátán úszó s minden oldalról körülvett gerenda, átdöczögött a hídon egy-egy jól megrakott és bőrökkel letakart tiszti- vagy század-szekér.
+
+- Akárcsak gát szakadt volna keresztül, - szólott a kozák és reménytelenül megállt. - Nos hát, sokan vagytok-e még ott?
+
+- Egy híján egy mellió! - felelt hunyorgatva, egy rongyos köpenybe öltözött víg katona, a ki ott ment el mellette; mögötte jött egy másik öreg baka.
+
+- Ha most úgy eszébe jutna (már mint az ellenségnek) a hidat alágyújtani, - mondotta az öreg baka sötéten, a bajtársához fordulva, - biz' elfeledkeznél vakarózni. - Ezzel tovább ment. Utána szekéren jött egy másik.
+
+- Hova az ördögbe dugták el a kapczákat? - szólott egy küldöncz, a ki futva sietett a szekér után és buzgón turkált a saroglyájában. Ez is tovább ment a szekérrel együtt.
+
+Ezek után jókedvű és nyilván berúgott katonák ballagtak.
+
+- Hogy' lökdöste a kedves a puskatussal, éppen a fogait... - szólott örömmel az egyik, magosan felgyűrt köpenyben, s vadul hadonászva a kezeivel.
+
+- Már az igaz, hogy jó pipa, - felelt egy másik kaczagva. - Ezek is eltűntek úgy, hogy Neszviczkij soha se tudta meg, kinek verték ki a fogait és ki volt az a jó pipa.
+
+- Lám, hogy iparkodnak! Persze, ha kardra kerül a dolog, azt hinné az ember, hogy valamennyiüket összeaprítanák, - jegyezte meg egy altiszt bosszúsan és szemrehányó hangon.
+
+- Gyagyenka, a mint az a golyóbis elszállott mellettem, - mondotta a kaczagástól a lábán alig állva, egy nagyszájú katona, - szinte megdermedtem. Igazán, Isten uccse mondom, úgy megijedtem, hogy csuda! - erősítgette, mintha csak kérkedett volna az ijedtségével.
+
+Ez is elment. Utána egy szekér döczögött, a mely egészen másfajta volt, mint az eddigiek. Egy kétlovas német előfogat volt, melyre mintha egy egész ház lett volna fölrakva; az előfogathoz, melyet egy német hajtott, egy szép, tarka tőgyű hatalmas tehén volt odakötve. A dunnákon egy gyereket szoptató nő, egy öreg asszony, s egy piros-pozsgás, egészséges, fiatal német leány kuporgott. Nyilvánvaló volt, hogy ezeket a bujdosó lakosokat, valami különös engedélylyel bocsátották a katonaság közé. A katonák szemei mind az asszonyok felé fordultak, s mialatt a szekér lassan döczögve elhaladt mellettük, a katonák megjegyzései mind arra a két asszonyra vonatkoztak. Minden arczon ott ült az erre a két asszonyra vonatkozó becstelen gondolatok mosolya.
+
+- Lám, a német is hordja az irháját!
+
+- Tán eladó a matyuska, - szólott az utolsó szót hangsulyozva egy másik katona s a némethez fordult, a ki lesütött szemekkel, nagy léptekkel, bosszúsan és ijedten ballagott tova.
+
+- Hogy' kiöltözött! Lám az Istenadta!
+
+- Lásd, Fedotov, neked is oda kéne állnod melléjük!
+
+- Láttátok, pajtás!
+
+- Hova, hova? - kérdezte egy almát majszoló gyalogos tiszt, a ki félig-meddig szintén elmosolyodott és rásandított a csinos leányra. A német behunyt szemekkel mondotta, hogy nem érti.
+
+- Neked adom, ha kell, - szólott a tiszt, egy almát nyújtva a leánynak. A leány elmosolyodott és elfogadta. Neszviczkij, úgy mint a többiek is, a kik a hídon voltak, a míg csak láthatták őket, le nem vették a szemüket az asszonyokról. Mikor elmentek, megint csak ugyanolyan katonák jöttek utánuk, a kik ugyanolyan társalgást folytattak s végre valamennyien megállottak. Amint az gyakran megesik, a század szekerének a lovai a hídfőnél megcsökönyösödtek s így az egész tömegnek várni kellett.
+
+- Mit állnak meg? Micsoda rend ez! - mondogatták a katonák. - Hova furakodol! Az ördögbe is! A helyett, hogy várnál. Lesz ez még rosszabbul is, majd ha alánk gyújtják a hídat.
+
+- No még a tiszteket is szorongatják, - szóltak minden oldalról az összetorlódott tömegek, miközben egymásra néztek, és mind tolongtak a hídfő felé. A mint Neszviczkij megint lepillantott a híd alá, egyszerre egy gyorsan közeledő és rá nézve teljesen új hangot hallott,... mintha nagyot czuppanva, valami nagy tárgy hullott volna a vízbe.
+
+- Lám, lám, mennyire elvisz! - mondotta szigorúan egy, a közelben álló katona, a mint a hangra felütötte a fejét.
+
+- Arra buzdít, hogy siessünk és mielőbb keresztüljussunk, - szólalt meg egy másik nyugtalanul. A tömeg újra megmozdúlt. Neszviczkij most tudta meg, hogy ágyúgolyó volt.
+
+- Hé, kozák, a lovamat, - kiáltott föl. - Félre! Félre az útból!
+
+Nagy nehezen eljutott a lovához. Folyton kiabálva megindult előre. A katonák összeszorultak, hogy utat csináljanak neki, de csakhamar megint olyan tolongás támadt, hogy jól megnyomkodták a lábait, a miben a közelállók nem is voltak hibásak, mert őket meg hátulról még erősebben szorongatták.
+
+- Neszviczkij! Neszviczkij! Te mafla! - hallatszott ebben a pillanatban hátulról egy rekedt hang.
+
+Neszviczkij körülnézett, s vagy ötven lépésnyire, a gyalogság élénken hullámzó tömegén túl megpillantotta a pirosarczú, fekete és rongyos Deniszov Vaszjkát, a ki hátracsapott sipkájával és kaczkiásan panyókára vetett mentével kiabált utána.
+
+- Pavancsolj hát vájuk azokva az övdöngős ficzkókva, hogy csináljanak helyet, - ordított Deniszov, nyilván a hevesség egy hirtelen rohamában, vadul forgatva csillogó és vérrel aláfutott szemefehérjéből kivillogó szénfekete szemeit, és eszeveszetten hadonászott hüvelyéből ki nem húzott kardjával, melyet, mint az arcza, épp oly vörös, keztyűtlen kis kezében szorongatott.
+
+- Áá! Vaszja! - felelt Neszviczkij örömmel. - Hát te hogy' kerülsz ide?
+
+- A századon nem bív kevesztüljutni, - ordított Deniszov Vaszjka dühösen vicsorgatva a fogait és megsarkantyúzva bogárfekete, szép telivér lovát, a "Beduin"-t, mely el-elrántotta a füleit a szuronyoktól, melyek érintették, s toporzékolva és fehér habot hányva maga körül, patáival hangosan topogott a híd deszkáin, s úgy látszott, mintha kész lett volna akár a híd korlátján keresztülugrani, ha a gazdája megengedte volna.
+
+- Micsoda dolog az? Akávcsak a bivkák! Szakasztott, mint a bivkák! Előve! Félve az útból!... Megállj ottan! Hé, te szekeves! Az övdögbe is! Tüstént leváglak, te...! - ordított szüntelenül és csakugyan kirántotta és elkezdte suhogtatni a kardját.
+
+A katonák rémült arczczal szorongatták egymást és Deniszov végre eljuthatott Neszviczkijhez.
+
+- Hogy' van az, hogy te ma nem vagy becsípve? - kérdezte Neszviczkij Deniszovtól, mikor ez odaért mellé.
+
+- Még bevúgni sincs az embevnek ideje! - felelt Deniszov Vaszjka. - Egész nap hol ide, hol oda hajszolják az ezvedet. Ám, jó, vevekedjünk. De így az övdög sem tudja, mit akavnak.
+
+- Milyen ficsúr vagy te ma! - jegyezte meg Neszviczkij, miközben újdonatúj mentéjén s a lova izzasztóján végig nézett.
+
+Deniszov elmosolyodott, elővette a táskájából a zsebkendőjét, melyből parfüm-illat áradt szét és odatartotta Neszviczkij orra alá.
+
+- Hjah, munkába megyek! Megbevetválkoztam, megmostam a fogaimat és beszagosítottam magamat.
+
+Neszviczkijnek egy kozák által kísért délczeg alakja, s Deniszov elszántsága, a ki a kardjával hadonászott és kétségbeesetten ordított, olyan hatással voltak, hogy mégis csak átvergődtek valahogy a híd túlsó végére és megállították a gyalogságot. Neszviczkij a hídfőnél ráakadt az ezredesre, a kinek egy parancsot kellett átadnia, s miután a megbízatásában eljárt, elindúlt visszafelé.
+
+Deniszov, miután megtisztogatta az utat, a hídfőnél megállt. A többiek közé kívánkozó és a lábaival kapálózó lovát hanyagul tartva, elnézte a vele szemben jövő századot. A paták dobogása hallatszott a híd deszkáján, mintha néhány ló vágtatva száguldott volna keresztül rajta, és a század, élén a tisztekkel, négyes sorokba oszolva, szétterült a hídon és a túlsó oldalon elkezdett letérni róla.
+
+Az útjokban föltartóztatott gyalogos katonák, a hídon letiport sárban ácsorogva, az idegenkedésnek és a gúnynak azzal a különös, ellenséges érzésével eltelve nézték a mellettük nyalkán elvonuló tiszta és hivalkodó huszárokat, a melylyel a különböző fegyvernemek egymást fogadni szokták.
+
+- Csinos ficzkók! Akár csak a podnovinszkij mezőn volnának!
+
+- Ugyan mi hasznunk belőlük! Csak arra valók, hogy mutogassák őket! - szólott a másik.
+
+- No bakák, ne poroljatok! - tréfálkozott egy huszár, a kinek pajkosan ficzánkolt a lova és teleszórta a gyalogosokat sárral.
+
+- Ha téged bornyúval a hátadon, két napon át hajszolnának, biz' elkopnék a szép paszomántod, - szólott egy baka, miközben a kabátja ujjával letörülte az arczáról a sarat. - 'sz most is úgy gunnyasztasz azon a lovon, mint a madár.
+
+- Te is jól festenél, Zikón, ha lóra ültetnének, - tréfálkozott egy tizedes egy, a bornyú súlya alatt szinte roskadozó, nyiszlett kis bakával.
+
+- Fogj egy bunkót a lábad közé, neked az is jó lesz lónak, - szólt oda egy huszár.
+
+
+
+VIII.
+
+A hátralévő gyalogság, tölcsérformában iparkodván a hídfő felé, szaporán vonult át a hídon. Végre a szekerek mind elvonultak, kisebb lett a tolongás, és az utolsó század is rálépett a hídra. Egyedül Deniszov századának a huszárjai maradtak a túlsó parton, szemben az ellenséggel.
+
+Az ellenség, mely az átellenben fekvő hegyről már messziről látható volt, lenn a hídtól még nem látszott, mert a völgy fenekén, a melyen a folyó kanyargott, teljesen elzárta a szemhatárt egy alig fél versztnyire lévő emelkedés. Elől pusztaság terült el, a melyen fel-felbukkantak a mi kozákjaink portyázó csapatai. Egyszerre az út szemközt lévő emelkedésén kéksipkás katonák és tüzérek tűntek föl. Francziák voltak. A kozák járőr ügetve tűnt el a hegy lábánál. Deniszov századának a tisztjei és a legénysége, bár iparkodtak közömbös dolgokról beszélni és ide s tova tekintgetni, nem szűntek meg folyton arra gondolni, vajjon mi történik ott fönn a hegyen, és szakadatlanul azokat a láthatáron fölbukkanó pontokat fürkészték, a melyekről tudták, hogy ellenséges katonák. Délutánra megint kiderült az idő, fényesen tűzött a nap a Dunára s a körülötte lévő sötét hegyekre. Csönd volt, csak olykor hallatszottak át a túlsó hegyről az ellenség kürtjelei és kiáltásai. A század és az ellenség közt apróbb járőrökön kívül, a melyeket egy alig harmincz százsenes puszta térség választott el tőle, nem volt semmi. Az ellenség beszüntette a tüzelést, s annál tisztábban érezhető volt az a szigorú, fenyegető, áthághatatlan s azért mégis megfoghatatlan vonal, mely a két ellenséges csapatot egymástól elválasztotta.
+
+"Egyetlen lépés ezen az emlékeztető vonalon át, mely az eleveneket a holtaktól elválasztja, s nyomban ott teremnek az ismeretlen szenvedések és a halál. És mi van ott? Ott, a mögött a mező, a mögött a fa, azok mögött a naptól megvilágított tetők mögött? Senki se tudja, de mindenki szeretné tudni, és bár borzasztó ezt a vonalat átlépni, mégis mindenki szeretne túllenni rajta, s az ember tudja, hogy előbb vagy utóbb, de át kell lépni rajta, s akkor meg tudja majd mindenki, hogy mi van ott azon a vonalon túl, a mint hogy elkerülhetetlenül meg kell tudnia mindenkinek, hogy mi van ott túl a halál oldalán. E mellett az ember maga erős, egészséges és izgatott, s ugyanilyen egészséges és izgatott emberekkel van körülvéve". Ha nem is gondolkodik így, de így érez minden ember, a ki szemben áll az ellenséggel és ez az érzés valami sajátszerű fénynyel és élességgel veszi körül mindannak a benyomásait, a mi ezekben a pillanatokban történik.
+
+Egy lövés füstje villant meg az ellenséges dombon s a golyó sivítva repült el a huszárszázad feje fölött. A tisztek, a kik eddig egy csoportban álltak, elszéledtek s kiki a helyére sietett. A huszárok gondosan összeigazodtak. Halálos csönd volt a században. Mind előre, az ellenség és a századparancsnok felé néztek s várták a vezényszót. Jött egy második, egy harmadik golyó. Nyilvánvaló volt, hogy a huszárokra lövöldöztek; de a golyók egyenletesen és gyorsan süvítve szálltak el a huszárok feje fölött és valahol mögöttük csaptak le a földre. A huszárok nem néztek hátra, de a tovaröppenő golyók zúgását hallva, az egész század, az egyforma és mégis annyira különböző arczok tömegével, mint valami vezényszóra, visszafojtott lélekzettel fölállott a kengyelben, majd ismét visszaereszkedett a nyeregbe. A katonák mozdulatlan fejjel sandítottak egymásra és kíváncsian lesték a bajtársaik arczán tükröződő benyomásokat. Deniszovtól kezdve a kürtösig, az ajkak és az áll tájékán minden arczon megjelent az izgatottságnak, az ingerültségnek és a küzdelemnek ugyanaz a vonása. Az őrmester végignézett a katonákon, s mintha büntetéssel fenyegette volna meg őket, összeránczolta a homlokát. Mironov hadapród minden golyó előtt meghajtotta magát. Rosztov, a ki rossz lábú, de mutatós Gracsik-ján a balszárnyon állott, boldog arczot vágott, mint az a diák, a ki nagy közönség előtt tesz vizsgát és biztos benne, hogy ki fogja tüntetni magát. Derülten és vídáman nézett mindenkire, mintha csak azt kérte volna, hogy figyeljenek rá, milyen nyugodtan áll a golyók tüzében. De a szája körül az ő arczán is önkéntelenül megjelent az az új és szigorú vonás.
+
+- Ki bukdácsol ott folyton? Mivonov hadapvód! Ez nem szép dolog ám! Ide nézzen én vám! - kiáltott Deniszov, a ki nem tudott egy helyben maradni és folyton ott forgolódott a század előtt.
+
+Deniszov Vaszjka piszeorrú és feketeszőrös ábrázatú s kicsiny és zömök alakja, erekkel átfutott, (szőrrel elborított, rövidújjú) kezefejével együtt, a melyben kihúzott kardjának a markolatát szorongatta, szakasztott olyan volt, mint mindig, különösen esténkint, a mikor már vagy két palaczk borocskát felhörpintett. Csak valamivel volt vörösebb a szokottnál, és kóczos fejét, mint a madarak, mikor isznak, hátraszegve, apró lábaival kegyetlenül sarkantyúzta derék Beduin-jának az oldalát, s szinte hátradőlve odavágtatott a század másik szárnyára és rekedt hangon ordítozta, hogy vizsgálják meg a pisztolyaikat. Odament Kirsztenhez is. A törzskari százados, nyugodt és széles kanczáján ülve lépésben közeledett Deniszov felé. A hosszú bajuszos törzskari százados komoly volt, mint mindig, csak a szemei csillogtak a szokottnál valamivel jobban.
+
+- Nos, mi újság? - mondotta Deniszovnak, - én nem hiszem, hogy összecsapásra kerüljön a dolog. Meglásd, megint visszavonúlunk.
+
+- Tudja az övdög, mit csinálnak! - dörmögte Deniszov. - Áá Vosztov! - kiáltott rá a hadapródra, mikor derült arczát megpillantotta. - No, végve tán hozzálátunk. - És helyeslőleg mosolygott, szemlátomást megörülvén a fiatal hadapródnak. Rosztov tökéletesen boldognak érezte magát. Ebben a pillanatban megjelent a hídon a parancsnok. Deniszov odavágtatott hozzá.
+
+- Kegyelmes uvam! Engedje, hogy vohamot vezényeljek! Én visszavevem őket.
+
+- Ugyan micsoda rohamot! - szólalt a parancsnok ingerült hangon, s összeránczolta a homlokát, mintha valami szemtelen legyet akart volna elűzni róla. - De miért is állt meg itten? Látja, hogy az oldalvédek visszavonúlnak. Vezesse vissza a századot.
+
+A század keresztülment a hídon és kikerült a tűzvonalból a nélkül, hogy csak egyetlen embert is vesztett volna. Utána a csatárlánczban volt második század is visszafordúlt s utolsónak a kozákok hagyták el az innenső partot.
+
+A pavlogradiak két százada a hídon átkelvén, a hegyre vonúlt vissza. Schubert Bogdanovics Karl ezredes odajött Deniszov századához és Rosztovtól nem messze lépkedett s bár a Telyanin miatt történt összekoczczanás óta most először találkoztak, ügyet se vetett rá. Rosztov, a ki most ott az arczvonal előtt teljesen hatalmában érezte magát annak az embernek, a kivel szemben hibázott, le nem vette a szemét az ezredparancsnok athléta termetéről, szőke tarkójáról és vörös nyakáról. Rosztovnak majd úgy tetszett, hogy Bogdanycs csak színleli a közönyösséget, s a czélja voltaképpen az, hogy kipróbálja az ő bátorságát, és erre kihúzta magát és vidáman nézett körül; majd meg úgy tetszett neki, hogy Bogdanycs szándékosan jött oly közel hozzá, hogy kimutassa előtte a bátorságát. Majd abban a hitben volt, hogy ellensége most szándékosan kétségbeesett rohamra küldi a századot, csak azért, hogy őt megbűntesse. Majd meg azt gondolta, hogy a roham után majd odajön hozzá és nagylelkűen békejobbot nyújt neki, a sebesültnek.
+
+Zserkovnak, a pavlogradiak előtt jól ösmert, magasan fölrántott vállú alakja (csak nemrég került el az ezredüktől) odalovagolt a parancsnokhoz. Zserkov, miután a főhadiszállásról kitették a szűrét, nem maradt meg az ezredben, azt mondván, hogy nem bolond, hogy az arczvonalban húzza az igát, mikor a törzsnél, bár semmi dolga nincs, mégis több a jövedelme, és módját ejtette annak, hogy Bagration herczeghez bejusson parancsőrtisztnek. Most a hátvéd parancsnokától jött valami parancscsal volt fölebbvalójához.
+
+- Ezredes úr, - jelentette, sötét komolysággal fordúlván Rosztov ellenségéhez, miközben végignézett a bejtársain, - parancsom van, hogy föl kell gyujtani a hídat.
+
+- Kitől van az a parancs? - kérdezte az ezredes mogorván.
+
+- Azt már nem tudom, ezredes úr, hogy kitől van, - felelt a zászlótartó komolyan, - nekem a herczeg csak ennyit parancsolt: "menj és mondd meg az ezredesnek, hogy a huszárok forduljanak meg mielőbb és gyujtsák föl a hídat".
+
+Zserkov után egy, a kísérethez tartozó tiszt jött ugyanazzal a parancscsal a huszárezredeshez. Utána kozák lován sebesen vágtatva jött a kövér Neszviczkij.
+
+- Hogy' van az, ezredes úr, - kiáltott felé már messziről, - én átadtam a parancsot, hogy föl kell gyujtani a hídat, most pedig valaki belekotnyeleskedett; amott mindenki elvesztette az eszét, az ember már ki sem ismeri magát.
+
+Az ezredes lassan megállította az ezredet és Neszviczkijhez fordúlt:
+
+- Ön nekem csak robbantó anyagokról beszélt, - mondotta, - de arról, hogy a hídat felgyujtsuk, semmit sem szólt.
+
+- Ugyan, batyuska, - szólalt meg Neszviczkij, mikor megállt s a sipkáját lekapva, puha kezével belekapott az izzadságtól nedves hajába, - már hogyne szóltam volna, mondtam, hogy ha a robbantó anyagokat elhelyezték, fel kell gyujtani a hidat!
+
+- Én önnek nem vagyok "batyuská"-ja, törzstiszt uram, és ön nekem nem mondta, hogy a hidat fölgyujtassam! Én tudom a kötelességemet és szokásom a parancsokat pontosan teljesíteni. Ön azt mondta, hogy a hídat majd fölgyujtjuk, de hogy ki gyujtja föl, azt még a szentlélek se mondhatja meg nekem...
+
+- No persze, hiszen így van ez mindig, - szólott Neszviczkij a kezével legyintve. - Hát te hogy' kerülsz ide? - fordúlt oda Zserkovhoz.
+
+- Ugyanabban az ügyben. De te egész csuromvizes vagy, jer ide, majd kicsavarlak.
+
+- Ön azt mondta, törzstiszt úr... - folytatta az ezredes sértődött hangon.
+
+- Ezredes úr, - vágott közbe a kísérethez tartozó tiszt, - sietni kell, különben ránk küldi a kartácsait az ellenség.
+
+Az ezredes szótlanul végignézett a kísérethez tartozó tiszten, a kövér törzstiszten és Zserkovon, s összeránczolta a homlokát.
+
+- Föl fogom gyujtani a hídat, - jelentette ki ünnepélyes hangon, mintegy azt akarván ezzel kifejezni, hogy a neki okozott kellemetlenségek ellenére is meg fogja tenni azt, a mit kell.
+
+Hosszú, izmos lábaival megsarkantyúzván a lovát, mintha mindennek az lett volna az oka, az ezredes előreugratott és a második századot, azt, a melyben Rosztov is szolgált, Deniszov vezetése alatt visszavezényelte a hídhoz.
+
+"Tehát csakugyan úgy van, - gondolta magában Rosztov, - ki akar próbálni!" Összeszorult a szíve s a fejébe szökött a vér. - "Ám lássa meg hát, gyáva vagyok-e?" - gondolta.
+
+A század embereinek vidám arczán megint megjelent az a komoly vonás, mely ott ült rajta akkor, mikor a golyók tűzében állottak. Rosztov le nem vette a szemét ellenségének, az ezredparancsnoknak az arczáról, meg akarván rajta találni sejtelmeinek a megerősítését; de az ezredes egyetlen pillantást se vetett Rosztovra, hanem mint mindig, szigorúan és ünnepélyesen nézett végig az arczvonalon. Fölhangzott a vezényszó.
+
+- Szaporán! Szaporán! - hangzott föl körülötte több oldalról.
+
+Kardjaikkal beleakadva a kantárszárba, sarkantyúikkal pengve, sietve szálltak le lovaikról a huszárok, maguk se tudván még, hogy mi lesz a teendőjük. Keresztet vetettek magukra. Rosztov immár nem nézett az ezredparancsnokra: nem volt rá érkezése. Félt, szorongó szívvel azon remegett, nehogy a huszároktól elmaradjon. Reszketett a keze, mikor átadta a lovát egy legénynek és érezte, a mint a vér dobogva tódúlt bele a szívébe. Deniszov a derekát hátraszegve és valamit kiabálva lovagolt el mellette. Rosztov nem látott egyebet, mint a pengő sarkantyúval és kardcsörtetve körülötte sürgő-forgó huszárokat.
+
+- Hordágyat! - kiáltott valaki mögötte. Rosztov nem is gondolt rá, mit jelent az, ha hordágyat kérnek; csak futott, iparkodván valamennyiüket megelőzni; de közvetlenül a hídnál, nem nézvén maga elé, belekerült a letaposott és tapadós sárba s megbotolván, ráesett a kezeire. Így aztán mások mégis csak megelőzték.
+
+- Mindakét oldalon, kapitány, - hallotta az ezredes hangját, a ki előre törtetve, ünnepélyes és derült arczczal megállott a hid közelében.
+
+Rosztov, sáros kezeit beletörölvén a lovagló nadrágjába, rápillantott az ellenségére és abból indúlván ki, hogy minél előbbre megy, annál jobb, tovább akart futni. De Bogdanycs, bár rá se nézett és meg sem ösmerte őt, rákiáltott:
+
+- Ki szalad ott a híd közepén? A jobb oldalra! Hadapród, vissza! - kiabált rá bosszúsan, és Deniszovhoz fordúlt, a ki bátorságával hivalkodva, lóháton lépett a híd deszkáira.
+
+- Mire való ez a koczkázat, kapitány! Tán leszállana, - szólt az ezredes.
+
+- Eh! Csalánba nem üt a ménkű, - felelt Deniszov Vaszjka, s egyet fordúlt a nyeregben.
+
+E közben Neszviczkij, Zserkov és a kísérethez tartozó tiszt egy csoportban álltak a lőtávolon kívül, és hol ezt a kis csapat sárga csákós, paszománttal ékes sötétzöld zubbonyos és kék nadrágos embert nézték, a mint a híd körül babráltak, majd meg ott túl azokat a messziről közeledő kék sipkákat és lovas csoportokat, a melyek közt nem volt nehéz az ágyúkat fölismerni.
+
+"Felgyujtják-e a hídat vagy sem? Ki előzi meg a másikat? Ők érnek-e előbb oda s felgyujtják a hídat, vagy a francziák kezdenek el kartácsozni s halomra lövik őket?" Ezek a kérdések voltak azok, a melyeket szorongó szívvel adott föl magának azok közül a katonák közül mindenki, a kik ott állottak a híd körül, s a káprázatos esti fényben nézték a hídat és a huszárokat, valamint ott túl a szuronyokkal és ágyúkkal közeledő kék sapkásokat.
+
+- Hejh! Jaj lesz most a huszároknak! - szólalt meg Neszviczkij. - Már most is jóformán benn vannak a kartácsok lőtávolában.
+
+- Kár volt olyan sok embert kirendelni, - jegyezte meg a kísérethez tartozó tiszt.
+
+- A' már igaz, - tódította Neszviczkij. - Két elszánt ember is untig elegendő lett volna.
+
+- Jaj, kegyelmes uram, - elegyedett bele Zserkov, le sem véve szemeit a huszárokról, de megint csak azzal a naiv modorral, a melyből nem lehetett kivenni, vajjon komolyan beszél-e, vagy sem. - Jaj, kegyelmes uram! Hova gondol? Két embert küldeni, hát ki adományozná ezért a szalagos Vladimir-rendet? Míg így, ha elpáholnak is bennünket, mégis csak elő lehet vezetni a századot, s kész a kitüntetés. Tudja ám a mi Bogdanycsunk, hogy mit csinál.
+
+- No, - szólalt a kísérethez tartozó tiszt, - ez már kartács volt!
+
+Rámutatott a franczia ágyúkra, a melyeket lemozdonyoztak és sietve visszavontak.
+
+A francziák oldalán, azokban a csoportokban, a hol az ágyúk álltak, csaknem egyidejüleg három füstfelhőcske villant föl, s ugyanakkor, mikor az első lövés dördülése hallatszott, már a negyedik felhőcske is láthatóvá lett. Két dörrenés, egyik a másik után, nyomában a harmadik.
+
+- O-o-oh! - sóhajtott föl Neszviczkij, mint ha csak égető fájdalom érte volna s megfogta a kísérethez tartozó tiszt kezét. - Nézze csak, egy már elesett, elesett, elesett!
+
+- Úgy tetszik, kettő!
+
+- Ha én volnék a czár, soha se viselnék háborút, - mondotta Neszviczkij s elfordúlt.
+
+A franczia ágyúkat szaporán újra megtöltötték. A kék sipkás gyalogság futva közeledett a híd felé. Különböző időközökben megint fölvillantak a füstfelhőcskék, s csattogva és recsegve csapódott le egy kartács a hídra. De ezúttal Neszviczkij nem láthatta, hogy mi történt a hídon. Sűrű füst szállott föl róla. A huszároknak sikerült felgyujtani a hídat, s a franczia ütegek már nem azért lövöldöztek reájuk, hogy őket ebben megakadályozzák, hanem azért, mert az ágyúk már felvonúltak, és volt kire lőni.
+
+A francziáknak sikerült még három kartácsot kilőniök, mire a huszárok visszatértek a lovaikhoz. Két lövés rosszul volt irányozva s így kartácsok túlmentek a czélon, viszont az utolsó a huszárok közé csapott és három embert leütött.
+
+Rosztov, a kit aggasztott Bogdanycshoz való viszonya, nem tudván mitévő legyen, megállt a hídon. Ütni (a mint ő a csatát magának elképzelte) nem volt kit, a híd felgyújtásában szintén nem segédkezhetett, mert nem volt nála, mint a többi katonáknál, szalmacsóva. Ott állott tehát és körülnézett, mikor egyszerre ropogni kezdett valami, mintha csak diót szórtak volna szét a hídon, s a hozzá legközelebb álló huszár nyögve esett rá a híd karfájára. Rosztov és a többiek odafutottak hozzá. Megint elkiáltotta magát valaki: "Hordágyat!" Négy ember megfogta és fölemelte a huszárt.
+
+- Ó-o-o-óh!... Hagyjatok a Krisztusért, - ordított a sebesült, de azért mégis fölemelték és elhelyezték. Rosztov Nikolaj elfordult és mintha keresett volna valamit, elkezdett bámulni a messzeségbe, a Duna vizére, az égre, a napba. Milyen szépnek, milyen kéknek, nyugodtnak és mélységesnek látszott az ég! Milyen ünnepélyesnek és ragyogónak a leszálló nap! Milyen szelid fénynyel csillogott a víz a messzi Dunában! És még sokkal szebbek voltak a Duna mögött kékellő hegyek, a zárda, a titokzatos völgyek, a sudaraikig homályba burkolt fenyvesek... olyan csendes, olyan boldog volt ott minden... "Semmit, semmit sem kívánnék, nem vágyódnám semmi után, csak ha ott lehetnék", gondolta magában Rosztov. "Én bennem egymagamban és ebben a napban annyi boldogság van, amott meg... a szenvedés nyögése, a rémület s ez a bizonytalanság, ez a hebehurgyaság... Lám, már megint kiabálnak valamit, megint valamennyien odaszaladtak valahova hátra, én is szaladok velük és ime itt lebeg fölöttem, körülöttem... a halál... Egy pillanat, és nem látom többé soha ezt a vizet, ezt a völgyet..." Ebben a pillanatban felhők mögé bújt a nap: Rosztov újabb hordágyakat pillantott meg. S a halál félelme, a hordágyak, a nap és az élet szeretete egyetlen betegesen-aggódó benyomássá olvadt össze benne.
+
+"Uram Istenem! Te, ki ott vagy abban az égben, ments meg, bocsáss meg és oltalmazz meg engem!" - suttogta Rosztov halkan.
+
+A huszárok odaszaladtak a lovaikhoz, mind hangosabban és nyugodtabban beszélgettek, a hordágyak eltűntek szem elől.
+
+- Nos, czimbova, szagoltál egy kis puskapovt?... - kiáltott a fülébe Deniszov Vaszjka hangja.
+
+"Vége mindennek, én meg gyáva vagyok, igen gyáva vagyok", - gondolta magában Rosztov és mélyen felsóhajtva átvette a legényétől rosszlábú Gracsik-ját és felült rá.
+
+- Mi volt ez, kartács? - kérdezte Deniszovtól.
+
+- De még milyen! - kiáltott föl Deniszov: - devekasan dolgoztak! De utálatos egy munka! A voham - az kedves dolog, üsd a kutyákat, de így, az övdög tudja, akáv csak czélba lőnének az embevve. - És Deniszov odament az ezredparancsnok, Neszviczkij, Zserkov és a kísérethez tartozó tisztek csapatjához, kik Rosztovtól nem messze ácsorogtak.
+
+"De úgy tetszik, nem vette észre senki", - gondolta magában Rosztov. És csakugyan senki se vett észre semmit, mert hiszen mindenki ismerte azt az érzést, a melyet a tűzből az első ízben ép bőrrel menekülő hadapród érzett.
+
+- No, a jelentésben önről se fognak megfeledkezni, - mondotta Zserkov, - sőt utóbb még engem is megtesznek hadnagynak.
+
+- Jelentse a herczegnek, hogy a hídat felgyújtottam, - szólott az ezredes ünnepélyesen és vidáman.
+
+- És ha a veszteség után kérdezősködik?
+
+- Csekélység! - felelt az ezredes mély basszus hangon: - két huszár megsebesült és egy szörnyet halt, - mondotta észrevehető örömmel, s nem tudván elfojtani egy boldog mosolyt, zengő hangon vágta ki ezt a szép szót: szörnyethalt.
+
+
+
+IX.
+
+A Kutuzov vezérlete alatt álló harminczötezer főnyi orosz sereg, melyet egy, Bonaparte vezénylete alatt álló százezer főnyi sereg üldözött, melyet a lakosság a legellenségesebb indulatú fogadtatásban részesített, mely nem bízott többé a szövetségeseiben, mely az élelmezés fogyatékosságát sajnosan tapasztalta s mely a háború menetének minden előrelátható föltevésével homlokegyenest ellenkező viselkedésre volt kényszerítve, sietve vonult vissza a Duna mentén lefelé, s ott, a hol az ellenség utólérte, éppen csak annyi időre állapodott meg, hogy hátvédje útján magának a súlyosabb veszteség nélkül való visszavonulást biztosítsa. Voltak ütközetek Lambachnál, Amstettennél és Melknél; de annak a bátorságnak és szívósságnak ellenére is, a melylyel az oroszok küzdöttek, s mely iránt még az ellenség is elismeréssel volt, ezeknek az ütközeteknek az eredménye csak a még gyorsabb visszavonulás lett. Az osztrák csapatok, a melyek Ulmnál elkerülték, hogy fogságba essenek és Kutuzovval Braunaunál egyesültek, most elváltak az orosz seregtől, és Kutuzov csak a maga gyenge és elcsigázott haderejére volt utalva. Arra, hogy Bécset még tovább tartsák, gondolni se lehetett. Amaz, a legújabb stratégia elvei szerint mélyen átgondolt és támadó hadműveletek helyett, a melyeknek a tervét az osztrák Hofkriegsrath Kutuzov bécsi tartózkodása alkalmával adta át neki, Kutuzovnak egyetlen és szinte elérhetetlen czélja az volt, hogy a nélkül, hogy seregét, mint Ulmnál Mack, pusztulásba sodorja, egyesüljön az Oroszországból útban lévő csapatokkal.
+
+Október 28-án Kutuzov átkelt a seregével a Duna bal partjára, és miután a maga serege és a francziák derékhada közé közbevette a Dunát, itt állapodott meg első ízben. 30-án megtámadta Mortier-nek szintén a Duna bal partján lévő hadosztályát. Ebben az ütközetben ejtette zsákmányul az első diadaljeleket: egy zászlót, ágyúkat és két ellenséges tábornokot. Két heti folytonos visszavonulás után most először állapodtak meg az orosz csapatok és az ütközet után nemcsak hogy a csatateret megtartották, hanem el is űzték a francziákat. Mind a mellett, hogy az orosz katonák le voltak rongyolódva, el voltak csigázva s az elmaradottak, sebesültek, elesettek és betegek révén számuk egy harmadrészére csökkent, mind a mellett, hogy betegeiket és sebesültjeiket, Kutuzov egy levelével, a melyben őket az ellenség emberszeretetébe ajánlja, kénytelenek voltak a Duna túlsó partján hagyni, mind a mellett, hogy Kremsben a nagy kórházak s a kórházakká átalakított nagyobb épületek a betegek és a sebesültek befogadására elégteleneknek bizonyultak, mindezek ellenére is a Krems mellett való megállapodás és a Mortier fölött aratott győzelem jelentékenyen emelte a csapatok hangulatát. Az egész hadseregben, s a főhadiszálláson is örvendetes, bár a valóságnak meg nem felelő hírek keltek szárnyra az Oroszországból útban lévő hadoszlopok állítólagos közeledéséről, az osztrákoknak valami diadaláról és a megrémült Bonaparte visszavonulásáról.
+
+Andrej herczeg az ütközet alatt Schmidt osztrák tábornok mellett volt, a ki ebben a csatában szintén elesett. Ki is lőtték alóla a lovát, sőt egy golyó a kezét is horzsolta. A főparancsnok, különös kegyének a jeléül, ennek a győzelemnek a hírével őt küldte el az osztrák udvarhoz, mely ekkor már nem a franczia csapatok által fenyegetett Bécsben, hanem Brünnben székelt. Az ütközet éjszakáján bár izgatottan, de nem fáradtan (Andrej herczeg látszólag gyönge testalkata ellenére a legerősebb embereknél is könnyebben tűrte a testi fáradalmakat) Dochturov jelentésével lóháton megérkezvén Kremsbe Kutuzovhoz, Andrej herczeg még akkor éjjel mint gyorsfutár folytatta az útját Brünnbe. Ez a gyorsfutárképpen való utazás, a megfelelő jutalmon kívül, nagy lépéssel közelebb vitte őt az előléptetéshez is.
+
+Sötét, csillagos volt az éjszaka; komoran feketéllett az út, az előtte való napon, az ütközet napján hullott hó között. Andrej herczeg majd a lefolyt ütközet benyomásain tépelődve, majd azt a hatást, melyet a győzelem hírével kelteni fog, élénken maga elé képzelve, majd meg a főparancsnoktól és a bajtársaitól való búcsúzás emlékein rágódva ügetett tova a posta-bricskán és olyanformán érezte magát, mint az az ember, a ki hosszú várakozás után végre elérte rég óta áhítozott boldogságának a kezdetét. Alig hogy lehúnyta a szemeit, fölhangzott füleiben a puskák ropogása és az ágyúk dörgése, mely összeolvadt a kerekek zörgésével s a győzelem benyomásával. Olykor úgy tetszett neki, hogy az oroszok futnak s ő maga is elesett, de hamarosan fölébredt annak a boldog tudatára, hogy minderről szó sincsen, s hogy ellenkezőleg a francziák futamodtak meg. Ujra eszébe jutottak a diadal részletei, s az a nyugodt férfiasság, melyet az ütközet alatt tanusított, és megnyugodva csendesen elszunnyadt...
+
+Derült és vídám reggel virradt a sötét, csillagos éjszakára. A napon elolvadt a hó, szaporán ügettek a lovak, s jobbra is, balra is változatos erdők, mezők és falvak suhantak el mellette.
+
+Az egyik állomáson utólért egy orosz sebesültszállítmányt. A szállítmányt vezető orosz tiszt, a ki a legelső szekéren hevert, éktelenül kiabált és durva szavakkal szidalmazta a katonákat. A hosszú német előfogatokon hatonkint vagy többenkint döczögtek a sáppadt, sáros és bekötözött sebesültek. Egyesek közülük (orosz beszédet hallott) beszélgettek, mások kenyeret rágicsáltak, a legsúlyosabb állapotban lévők pedig némán, szelíd és betegesen gyerekes érdeklődéssel néztek a mellettük elszáguldó futárra.
+
+Andrej herczeg megállíttatta a szekerét és megkérdezte az egyik katonától, hogy melyik ütközetben sebesültek meg.
+
+- Tegnapelőtt a Dunánál, - felelt a katona. - Andrej herczeg elővette az erszényét és három aranyat adott a katonának.
+
+- Valamennyinek, - tette hozzá, az időközben odalépett tiszt felé fordulva. - Szedjétek össze magatokat fiúk, - fordult a katonákhoz, - még sok ám a dolgunk.
+
+- Nos, segédtiszt úr, mi újság? - kérdezte tőle a tiszt, a ki nyilván beszédbe akart ereszkedni vele.
+
+- Jó újság van! Előre, - kiáltott oda a jamscsiknak és elvágtatott.
+
+Már teljesen sötét volt, mikor Andrej herczeg beérkezett Brünnbe, s magas házakkal, boltok, ablakok, házak s lámpák fényözönével, a kövezeten dübörgő szép fogatokkal s egy eleven nagyvárosnak azzal a légkörével találta magát körülvéve, melynek, a tábori élet után, mindig oly nagy vonzó ereje van a katonaemberre. Andrej herczeg a gyors utazás és az álmatlan éjszaka ellenére is, mikor a palotához ért, még frissebbnek érezte magát, mint előtte való nap. Csak a szemei csillogtak lázas fényben s a gondolatai váltakoztak rendkívüli gyorsasággal és tisztasággal. Az ütközet minden részlete élénken elvonult előtte, még pedig most már nem homályosan, hanem abban a határozott és tömör formában, a melyben gondolatban jelentést tett róla Ferencz császárnak. Élénken elképzelte azokat az esetleges kérdéseket, melyeket a császár intézhet hozzá, valamint az ezekre adandó feleleteket is. Azt hitte, hogy legott bevezetik az uralkodóhoz. De a palota főkapújánál egy hivatalnok ugrott elé, s megtudván, mi járatban van, egy másik kapúhoz vezette őt.
+
+- A folyosón jobbra, nagyságos uram, ott megtalálja az ügyeletes szárnysegédet, - szólott a hivatalnok. - Ő majd elvezeti a hadügyminiszterhez.
+
+Az ügyeletes szárnysegéd, a ki Andrej herczeget fogadta, megkérte, hogy várjon és bement a hadügyminiszterhez. Öt percz múlva visszatért és különös udvariassággal meghajtotta magát, előre eresztette Andrej herczeget és a folyosón keresztül bevezette őt a hadügyminiszter dolgozószobájába. Keresett udvariasságával és szerénységével úgy látszik elejét akarta venni az orosz segédtiszt bizalmaskodásának. Andrej herczeg örömteljes érzése jelentékenyen megcsappant, mikor a hadügyminiszter szobájának az ajtajához lépett. Sértve érezte magát és a sérelem érzése, ugyanabban a pillanatban, szinte észrevétlenül, a semmivel nem indokolt megvetés érzésébe csapott át. Találékony elméje legott föltárta előtte azt a szempontot, a melyből méltán megvetéssel viseltethetik a szárnysegéd a hadügyminiszter iránt. "Nekik alkalmasint nagyon könnyűnek látszik győzelmet aratni, a nélkül, hogy puskaport szagolnának!" - gondolta magában. A szemét megvetően összehunyorította, s valami különös lassúsággal lépett be a hadügyminiszter szobájába. Ez az érzés csak fokozódott benne, mikor a hadügyminisztert, a ki egy nagy asztal mellett ült, s a ki vagy két perczig rá se hederített, megpillantotta. A hadügyminiszter két viaszgyertya közt lehorgasztotta kopasz és csak két halántékán őszes fejét, és czeruzájával jegyezgetve, valami íratot olvasgatott. A nélkül, hogy a fejét fölemelte volna, végigolvasta az iratot, a mikor egyszerre kinyilt az ajtó és léptek hallatszottak.
+
+- Fogja ezt és adja át, - szólott a hadügyminiszter a szárnysegédéhez, miközben átadta neki az íratot, s még mindig rá se hederített a futárra.
+
+Andrej herczeg úgy érezte magát, hogy az összes ügyek közül, melyek a hadügyminisztert foglalkoztatták, a Kutuzov-féle sereg viselt dolgai érdekelték őt legkevésbbé, vagy pedig valami oknál fogva ezt a hitet kellett keltenie az orosz futárban. "No, de hiszen ez tökéletesen mindegy nekem", - gondolta magában. A hadügyminiszter félretolta a többi íratokat, gondosan egymáshoz igazította a széleiket és fölemelte a fejét. Okos és jellegzetes feje volt. De abban a pillanatban, a melyben Andrej herczeghez fordult, arczának okos és határozott kifejezése szemlátomást, szokás szerint és teljes öntudatossággal megváltozott; annak az embernek a buta, ravasz és ezt a ravaszságot leplezni nem is akaró mosolya ült ki rá, a ki egymás után egész sereg kérvényezőt fogad.
+
+- Kutuzov táborszernagytól jön? - kérdezte. - Remélem, jó híreket hoz? Meg volt már az összeütközés Mortier-vel? Győzelem? Ideje volna!
+
+Fogta a levelet, mely az ő nevére szólt és szomorú ábrázattal kezdte olvasni.
+
+- Oh, Istenem! Istenem! Schmidt! - szólott németül. - Milyen szerencsétlenség! - Átfutván a levelet, letette az asztalra és szemlátomást eltűnődve valamin, ránézett Andrej herczegre.
+
+- Oh, milyen szerencsétlenség! A győzelem tehát, mint ön mondja, döntő fontosságú volt? De Mortiert nem fogták el. (Elgondolkozott.) Nagyon örülök, hogy jó híreket hozott, bár Schmidt halála igen nagy ár ezért a győzelemért. Ő Felsége alkalmasint látni kívánja majd önt, de nem ma. Köszönöm, most pihenje ki magát. Holnap a parádé után legyen ott a cercle-nél. Egyébiránt majd még értesítem.
+
+A beszélgetés közben eltűnt buta mosoly megint megjelent a hadügyminiszter arczán.
+
+- A viszontlátásra, nagyon köszönöm. A császár Ő Felsége minden valószínűség szerint látni fogja akarni önt, - ismételte és megbiczczentette a fejét.
+
+Mikor Andrej herczeg a palotából kilépett, úgy érezte, hogy mindaz az érdeklődés és boldogság, a melyet benne ez a győzelem keltett, most a hadügyminiszter és az előzékeny szárnysegéd közönyös kezeibe van letéve. Egyszerre egész gondolatvilága megváltozott: az ütközet úgy tünt föl előtte, mint valami messzi, régesrégi emlék.
+
+
+
+X.
+
+Andrej herczeg Brünnben egy ösmerősénél, Bilibin orosz diplomatánál szállt meg.
+
+- Oh, kedves herczeg, kellemesebb vendégem nem is lehetne, - mondotta Bilibin, mikor kijött Andrej herczeg elé. - Franz, vidd a herczeg holmiját az én hálószobámba! - fordult oda az inasához, a ki Bolkonszkijt kísérte. - Nos, mint a diadal hírnöke jött? No ez derék. Én meg betegen ülök itt, a mint látja.
+
+Andrej herczeg, miután megmosakodott és átöltözött, bement a diplomata pazar dolgozószobájába és asztalhoz ült. Bilibin csöndesen meghúzódott a kandalló mellett.
+
+Andrej herczeget, nemcsak az utazása, hanem az egész hadjárat után, melynek ideje alatt a tisztaság és az előkelő élet minden kényelmétől meg volt fosztva, a pihenés kellemes érzése fogta el az életnek ilyen pazar körülményei közt, a melyekhez gyermekkora óta hozzá volt szokva. Ezenkívül jól esett neki az osztrák fogadtatás után, habár nem is oroszul, de orosz emberrel (francziául társalogtak) beszélni, a kiről föltételezte, hogy teljes mértékben osztozik az oroszoknak az osztrákok iránt érzett s most különösen tapasztalható ellenszenvében.
+
+Bilibin harminczöt év körül lévő legényember volt, a ki ugyanahhoz a társasághoz tartozott, mint Andrej herczeg. Már Péterváron ösmerték egymást, de még jobban megösmerkedtek, mikor Andrej herczeg legutóbb Kutuzovval Bécsben járt. Valamint Andrej herczeg olyan fiatal ember volt, a ki katonai téren nagy előmenetelt ígért, úgy viszont Bilibin a diplomácziai téren jogosított szép reményekre. Fiatal ember volt ugyan, de már nem volt fiatal diplomata, mert már tizenhét éves kora óta szolgált, volt Párisban és Koppenhágában, most pedig Bécsben foglalt el egy eléggé fontos állást. Úgy a kanczellár, mint a mi bécsi követünk is ösmerte és nagyrabecsülte őt. Nem tartozott azok közé a nagyszámu diplomaták közé, a kiknek csak negativ érdemeiknek kellett lenniök, a kiknek mindössze is csak tartózkodniok kellett bizonyos dolgoktól, és francziául kellett tudniok ahhoz, hogy kitünő diplomaták legyenek; egyike volt ő azoknak a diplomatáknak, a kik szeretnek is, tudnak is dolgozni, s lustasága ellenére is olykor egész éjszakákat töltött az íróasztala mellett. Bármilyen lett légyen is a dolga, mindent egyformán jól végzett el. Őt nem az a kérdés érdekelte, hogy "miért?", hanem hogy "hogyan?" Hogy miben állott az ő diplomácziai föladata, azzal nem törődött, de egy-egy körlevelet, emlékiratot, vagy jelentést művészileg, elmésen és választékosan megcsinálni, mindig nagy élvezetet szerzett neki. Bilibin szolgálatait nemcsak az írásbeli munkák révén becsülték sokra, hanem azért is, mert a magasabb körökben mesterileg tudott viselkedni és beszélni.
+
+Bilibin a társalgást is, mint a munkát, csak akkor szerette, ha választékosan elmés volt. A társaságban is mindig kivárta az alkalmat, mikor valami figyelemreméltót mondhatott, s csakis ezzel a föltétellel elegyedett a társalgásba. Bilibin társalgása mindig tele volt eredetien elmés, kerek mondatokkal, melyek általános érdeklődést keltettek. Ezek a mondások Bilibin laboratóriumában, szinte tudatosan olyan könnyed formában készültek, hogy a jelentéktelen világi emberek könnyen az eszükbe tarthassák és szalonról-szalonra tovább adhassák. És Bilibin elmésségei csakugyan, mint mondani szokták, szájról-szájra jártak a bécsi szalonokban és nem egyszer befolyással voltak úgynevezett fontos ügyekre is.
+
+Sovány, kiaszott, sárgás arcza mély ránczokkal volt tele, a melyek mindig oly gondosan tisztára voltak mosva, mint fürdés után az ujjainak a hegye. Ezeknek a ránczoknak a mozdulataiban volt az arczának a legfőbb játéka. Hol széles ránczokba szedte a homlokát s felrántotta a szemöldökeit, hol leereszkedtek a szemöldökei és mély ránczok támadtak az arczán. Mélyen fekvő, apró szemeinek mindig határozott és derült volt a tekintetük.
+
+- No most mesélje el a sikereit, - szólalt meg.
+
+Bolkonszkij a lehető legszerényebb modorban, a nélkül, hogy magáról csak egyetlen szóval is megemlékezett volna, elbeszélte az ütközetet s a fogadtatást, melyben őt a hadügyminiszter részesítette.
+
+- Úgy fogadtak engem ezzel a hírrel, mint a hogy a tekejátékban a kutyát fogadják, - ezzel a franczia közmondással fejezte be az elbeszélését.
+
+Bilibin elmosolyodott s ránczokkal telt meg az arcza.
+
+- De kedvesem, - mondotta távolról mustrálgatva a körmeit, miközben bal szeme fölött ránczokba verődött a bőr, - minden nagyrabecsülésem mellett is, a melylyel "az igazhitű orosz hadviselés" iránt viseltetem, azt tartom, hogy az önök győzelme nem a legfényesebbek közül való.
+
+Állandóan francziául beszélt, s csak azokat a szavakat mondta oroszul, a melyeket gúnyosan hangsúlyozni akart.
+
+- Lássuk csak! Önök teljes erejükkel rávetették magukat Mortier egyetlen hadosztályára, és Mortier azért mégis kisiklott a kezeik közül? Hol itt a győzelem?
+
+- De azért komolyan szólva, - felelt Andrej herczeg, - mégis csak minden kérkedés nélkül elmondhatjuk, hogy ez valamivel különb volt Ulmnál...
+
+- De mért nem csíptek el legalább egy, csak egy marsallt?
+
+- Azért, mert nem minden megy ám úgy, a mint az ember szeretné, s mert a háború nem olyan, mint a parádé. Mi, a mint említettem, már reggel hét órakor hátba akartuk támadni az ellenséget, s még délután öt órára se jutottunk ennyire.
+
+- De hát miért nem cselekedték meg reggel hét órakor? Az kellett volna, hogy reggel hét órakor meg is cselekedjék, - szólott Bilibin mosolyogva, - reggel hétkor meg kellett volna cselekedni.
+
+- Hát önök miért nem sugalmazták Bonaparténak diplomácziai úton, hogy jobb lesz, ha Génuát feladja? - kérdezte Andrej herczeg ugyanolyan hangon.
+
+- Tudom, - vágott közbe Bilibin, - ön most azt gondolja, hogy nagyon könnyű a kandalló mellett egy pamlagon ülve marsallokat fogdosni. Ez igaz, de azért mégis mért nem csíptek el egyet? És ne csodálkozzék, ha nemcsak a hadügyminisztert, de Ferencz császár és király Ő Felségét se fogja valami nagyon boldoggá tenni az önök győzelme; sőt még én, az orosz nagykövetség boldogtalan titkára, még én sem érzem semmiféle szükségét annak, hogy örömem jeléül egy tallért adjak az én Franz-omnak és eleresszem őt a Liebchen-jével a Práterba... Az igaz, hogy itt nincs is Práter... - Merően ránézett Andrej herczegre s egyszerre eltűntek homlokáról a ránczok.
+
+- De most rajtam a sor, kedvesem, hogy egy kis "miért"-tel álljak elő, - szólalt meg Bolkonszkij. - Őszintén bevallva, nem értem, lehet, hogy valami diplomácziai finomság van a dologban, mely az én gyönge elmémet meghaladja, de én nem értem: Mack elveszít egy egész hadsereget, Ferdinand és Károly főherczegek semmi életjelt sem adnak magukról és egyik hibát a másik után követik el, végre az egyetlen Kutuzov az, a ki valóságos diadalt arat, és semmivé teszi a francziák győzhetetlenségének a varázsát, s a hadügyminisztert még ennek a diadalnak a részletei sem érdeklik!
+
+- Persze, éppen azért, kedvesem. Nézze csak, hurráh! a czárnak, Oroszországnak, a hitnek! Ez mind nagyon szép; de mi közünk nekünk, már mint az osztrák udvarnak, az önök győzelméhez? Hozzanak önök hírt nekünk Károly vagy Ferdinand főherczegnek - "egyik főherczeg olyan mint a másik", ezt ön is tudja, - Napoleon akár egy tűzoltó-kirendeltsége fölött aratott győzelméről, ez más, akkor majd nem takarékoskodunk az üdvlövésekkel. De ez szinte szándékos gúnynak, bosszantásnak látszhatik. Károly főherczeg nem csinál semmit, Ferdinánd főherczeg nyakig, ül a szégyenben. Bécset elejtik, nem tartják tovább, akár csak azt mondanák nekünk: az Isten velünk, és ördög vigyen benneteket, és a ti fővárostokat. Egy tábornokunkat, a kit valamennyien szerettünk, Schmidtet, halálba kergetik, s még szerencsét kívánnak nekünk a győzelemhez!... Megengedi tán, hogy fölháborítóbb hírt, mint a melyet ön hozott, még csak képzelni se lehet. Az egész olyan, mintha czélzatos volna. Ezenkívül, tegyük föl, hogy önök csakugyan fényes győzelmet arattak, sőt, hogy még Károly főherczeg is győzelmet aratott, ugyan mit változtatna ez a dolgok állásán? Most már késő, mikor Bécs a francziák kezén van.
+
+- Hogy-hogy' a francziák kezén? Bécset elfoglalták?
+
+- Nemcsak hogy elfoglalták, hanem Bonaparte Schönbrunnban van, és a mi kedves grófunk, Vrbna gróf, útban van hozzá a parancsaiért.
+
+Az utazás, a fogadtatás fáradalmai és benyomásai, de különösen az ebéd után Bolkonszkij úgy érezte, hogy nem fogta fel teljesen azoknak a szavaknak a jelentőségét, melyeket hallott.
+
+- Ma reggel volt nálam Lichtenfels gróf, - folytatta Bilibin, - s mutatott egy levelet, a melyben részletesen le van írva a francziák parádéja Bécsben. Murat herczeg, és minden egyéb... Ebből látható, hogy az önök győzelme nem éppen nagyon örvendetes és hogy önt nem fogadhatták úgy, mint a megmentőjüket...
+
+- Igazán mondom, nekem mindegy, tökéletesen mindegy! - mondotta Andrej herczeg és kezdte belátni, hogy annak a hírnek, melyet ő a kremsi ütközetről hozott, olyan eseményekkel szemben, a minő Ausztria fővárosának az elfoglalása, tényleg nem lehet valami nagy fontossága. - De hát hogy' tudták Bécset elfoglalni? Mikor ott a híd, a hírneves erődítések és Auersperg herczeg? Nálunk olyan hírek jártak, hogy Auersperg herczeg védelmezi Bécset, - mondotta.
+
+- Auersperg herczeg ezen az oldalon, a mi oldalunkon áll és bennünket védelmez; szerintem ugyan nagyon rosszul, de mégis csak védelmez. Bécs pedig a túlsó oldalon van. A híd, az még nincs és remélem, nem is lesz elfoglalva, mert alá van aknázva és ki van adva a parancs, hogy fölrobbantsák. Ellenkező esetben mi már rég a csehországi hegyek között volnánk, önök pedig egész hadseregükkel együtt ugyancsak rossz világot élnének a két tűz közt.
+
+- No, de ez még mind nem jelenti azt, hogy a hadjáratnak vége, - szólt Andrej herczeg.
+
+- Én pedig azt hiszem, hogy vége. És így gondolkodnak az itteni nagyfejű álomszuszékok is, csak nem merik kimondani. Az lesz, a mit én már a hadjárat kezdetén megmondottam, hogy nem az önök lövöldözése ott Dürrenstein alatt és egyáltalában nem a puskapor dönti el ezt a kérdést, hanem azok, a kik kieszelték, - mondotta, ismételvén egyik mot-ját, miközben összeránczolta a homlokát és szünetet tartott. - A kérdés csak az, hogyan végződik Alexander császár és a porosz király berlini találkozása. Ha Poroszország is belép a szövetségbe, akkor Ausztriát belekényszerítik abba, hogy a háborút folytassa. Ha pedig nem, akkor mindössze arról lesz szó, hogy megegyezzenek az iránt, hol állapítsák meg az új Campo-Formio első szakaszát.
+
+- De milyen rendkívüli genialitás ez! - kiáltott föl egyszerre Andrej herczeg, s kis kezét ökölbe szorítva rácsapott vele az asztalra. - És milyen szerencséje van ennek az embernek!
+
+- Buonaparténak? - kérdezte Bilibin s összeránczolta a homlokát, ezzel jelezvén, hogy most un mot következik. - Buonaparte? - ismételte, az u-t különösen hangsúlyozva. - De én azt hiszem, hogy most, a mikor Schönbrunnból diktál Ausztriának törvényeket, il faut lui faire grâce de l'u.[5] Én határozottan meg is kezdtem ezt az újítást s őt egyszerűen Bonapart-nak hívom.
+
+- Nem, tréfán kívül, - szólott Andrej herczeg, - ön hát csakugyan azt hiszi, hogy a hadjáratnak vége?
+
+- Ime én ezt gondolom: Ausztriát lóvá tették, s ő ehhez még nincs hozzászokva. És megfizet érte. Lóvá tették először azért, mert a tartományai föl vannak dúlva (azt mondják, hogy az igazhitű hadsereg kegyetlen pusztításokat visz véghez), a hadserege le van törve, fővárosa elesett, és mindez, pour les beaux yeux du cet szardiniai Felség. És, - köztünk maradjon kedvesem, - ez az, a miből én azt szimatolom, hogy becsapnak bennünket, szimatolom a Francziaországgal való egyezkedést, és a béke, a titkos és suttyomban megkötendő béke terveit.
+
+- Ez lehetetlen! - szólott Andrej herczeg; - ez nagyon is alávaló dolog volna.
+
+Mikor Andrej herczeg bement a számára előkészített szobába, és tiszta fehérneműben ráfeküdt az illatos és megmelegített tollpárnákra, - úgy érezte, mintha az az ütközet, a melynek ő hozta meg ide a hírét, régen, nagyon régen történt volna. A porosz szövetség, Ausztria hitszegése, Bonaparte új diadala, a holnapi parádé és a Ferencz császárnál kilátásban lévő kihallgatás foglalkoztatták. Behúnyta a szemeit, de ugyanabban a pillanatban ágyúdörgés, puskaropogás, kocsizörgés zúgott a füleibe s ime megint muskétások ereszkednek le csatárlánczban a hegyről, a francziák lövöldöznek s ő érzi, a mint megremeg a szíve, s ő is előre rohan Schmidt-tel, a golyók vígan fütyölnek körülötte s ő az életörömnek azt a megtízszerezett érzését érzi, a melyet gyermekkora óta nem tapasztalt. Fölébredt.
+
+"Igen, mindez így volt!..." - mondotta magában, boldogan, gyermekiesen elmosolyodva s erőteljes, fiatal álomba merült.
+
+
+
+XI.
+
+Másnap későn ébredt. Felújítván magában a múlt benyomásait, mindenekelőtt arra emlékezett vissza, hogy ma be kell mutatkoznia Ferencz császár előtt, majd eszébe jutott a hadügyminiszter, az előzékeny osztrák szárnysegéd, Bilibin és az este folytatott beszélgetés. A palotába lévén menendő, teljes díszbe öltözött, a mit már rég nem cselekedett volt meg, s frissen és szépen, felkötött karral belépett Bilibin szobájába. Még más négy úr is volt a szobában a diplomácziai karból. Kuragin Hyppolit herczeget, a ki a nagykövetség titkára volt, Bolkonszkij már ismerte; a többiekkel Bilibin ismertette meg.
+
+Azok az urak, a kik Bilibinnél voltak, - csupa gazdag, vídám és nagyvilági fiatal ember, - úgy Bécsben, mint itt is egészen külön kört alkottak, a melyet Bilibin, a ki ennek a körnek a feje volt, a "mieink"-nek, les nôtres keresztelt el. Ennek a körnek, mely csaknem kizárólag diplomatákból állott, szemlátomást meg voltak a maga, a politika és háború ügyeivel semmi kapcsolatban nem álló nagyvilági érdekei, egyes asszonyokkal s a szolgálat irodai részével való viszonyai. Ezek az urak, úgy látszik, kész örömmel fogadták a körükbe Andrej herczeget (olyan megtiszteltetés, a melyben csak kevés embert részesítettek), akárcsak közülök való lett volna. Puszta udvariasságból s hogy a társalgást megindítsák, bevezetésül néhány kérdést intéztek hozzá a hadseregről és a legutóbbi ütközetről, mire a társalgás megint csak vidám élczek és tréfák közt forgácsolódott szét.
+
+- De különösen jó a dologban az, - szólalt meg az egyik, egy diplomata-társának a kudarczáról szólva, - különösen jó az, hogy a kanczellár egyenesen megmondta neki, hogy Londonba történt áthelyeztetése voltaképpen előléptetés, s hogy tehát így fogja föl a dolgot.
+
+- El tudják-e képzelni azt a figurát, mikor ezt hallja?...
+
+- De a mi mindennél rosszabb, urak, én most leleplezem önök előtt Kuragint; ez a Don Juan, ez a rettenetes ember, rútúl kihasználja egy társának a szerencsétlenségét!
+
+Hyppolit herczeg egy karosszékben heverészett s fölrakta a lábait a szék támlájára. Elmosolyodott.
+
+- Ugyan, ugyan, - mondotta.
+
+- Óh, Don Juan! Óh kígyó! - hallatszott minden oldalról.
+
+- Ön nem is tudja, Bolkonszkij, - fordult oda Bilibin Andrej herczeghez, - hogy a franczia hadsereg (majdnem azt mondtam: az orosz hadsereg) minden kegyetlensége is csak semmiség ahhoz, a mit ez az ember az asszonyok közt véghezvitt.
+
+- A nő - barátnője a férfinak, - jegyezte meg Hyppolit herczeg s lorgnette-jével elkezdte nézni a lábait.
+
+Bilibin és a többiek Hyppolit herczeg szemébe nézve fölkaczagtak. Andrej herczeg tisztában volt vele, hogy ez a Hyppolit herczeg, a kitől (őszintén szólva) a feleségét is féltette, a bolondját járta ebben a társaságban.
+
+- Nem kell bemutatnom önnek ezt a Kuragint, - szólt oda Bilibin halkan Bolkonszkijhoz. - Elragadó, mikor elkezd okoskodni a politikáról; érdemes látni a fontoskodását.
+
+Odaült Hyppolit mellé és a homlokát összeránczolva elkezdett vele politikáról beszélni. Andrej herczeg s a többiek odaálltak köréjük.
+
+- A berlini kabinet nem mondhat véleményt a szövetségről, - kezdte Hyppolit jelentőségteljes pillantást vetve maga körül, - a nélkül, hogy kifejezést adjon... mint legutolsó jegyzékében is tette... egyébiránt, ha a császár Ő Felsége nem üt csorbát a mi szövetségünk lényegén...
+
+- Bocsánat, még nem fejeztem be... - mondotta Andrej herczegnek, s megfogta a kezét. - Én azt hiszem, a beavatkozás előnyösebb lesz, mint a be nem avatkozás. - Itt szünetet tartott. - Lehetetlen azzal befejezettnek tekinteni az ügyet, hogy a mi november 18-iki levelünket nem fogadták el. Lám, idevezet mindez.
+
+Eleresztette Bolkonszkij kezét, ezzel akarván jelezni, hogy most már véglegesen befejezte.
+
+- Demosthenes, rádismerek arról a kavicsdarabról, a melyet arany-szájadban rejtegetsz! - szólalt meg Bilibin, a kinek még a feje búbja is megmozdult a gyönyörűségtől.
+
+Mindannyian nevettek. Valamennyiüknél hangosabban kaczagott Hyppolit. Szemlátomást szenvedett, szinte elállt a lélegzete, de azért nem bírta elfojtani a legvadabb kaczagást, mely egészen széjjelhúzta állandóan mozdulatlan arczát.
+
+- Nos, uraim, - mondotta Bilibin, - Bolkonszkij Brünnek és a házamnak a vendége, s én, tőlem telhetőleg be akarom mutatni neki az itteni élet minden gyönyörűségét. Ha Bécsben volnánk, ez könnyű volna; de itt, ebben a nyomorúlt morva fészekben, már nehezebb, s így számítok valamennyiüknek a támogatására. Be kell mutatni neki Brünnt. Önök vállalják magukra a színházat - én a társaságot: te pedig, Hyppolit, természetesen az asszonyokat.
+
+- Meg kell neki mutatni Ameliet! - szólott az egyik, s megcsókolta az újjai hegyét.
+
+- Egyáltalában, - jegyezte meg Bilibin, - emberszeretőbb érzelmekre kell hangolni ezt a vérszomjas katonát.
+
+- Sajnálom, uraim, de aligha vehetem igénybe szíves vendégszeretetüket, most is már ideje, hogy menjek, - mentegetőzött Bolkonszkij s az órájára nézett.
+
+- Hová?
+
+- A császárhoz.
+
+- Óh! Óh! Óh!
+
+- Nos hát, a viszontlátásra, Bolkonszkij! A viszontlátásra, herczeg, jőjjön valamivel korábban ebédre, - hallatszottak hangok. - Majd a szárnyaink alá vesszük.
+
+- Csak iparkodjék, ha a császárral beszél, minél jobban dícsérni az élelmezés és a menetelés rendjét, - mondotta Bilibin, mikor Bolkonszkijt az előszobába kikísérte.
+
+- Szeretném dícsérni, de a mennyire ismerem, nem igen tehetem, - felelt Bolkonszkij mosolyogva.
+
+- Egyáltalában, iparkodjék minél többet beszélni. Neki szenvedélye - a kihallgatás, de beszélni nem szeret, s a mint majd látni fogja, nem is igen tud.
+
+
+
+XII.
+
+Ferencz császár a cercle alkalmával merően ránézett Andrej herczegre, a ki a számára kijelölt helyen az osztrák tisztek között állott és intett is neki hosszúkás fejével. Kevéssel ezután a tegnapi szárnysegéd udvariasan közölte Bolkonszkijval a császárnak azt az óhajtását, hogy őt kihallgatáson fogadja. Ferencz császár a szoba közepén állva fogadta őt. Andrej herczeg mielőtt elkezdett volna beszélni, megütközött azon, hogy az uralkodó szinte zavarba jött és nem tudván, mit mondjon, elvörösödött.
+
+- Mondja csak, mikor kezdődött az ütközet? - kérdezte szaporán.
+
+Andrej herczeg felelt. Ez után a kérdés után ehhez hasonló egyűgyű kérdések következtek: "egészséges-e Kutuzov? Mikor jött el Kremsből?" stb. Az uralkodó olyan kifejezéssel beszélt, mint ha csak kizárólag az lett volna a czélja, hogy bizonyos számú kérdést intézzen hozzá. De az ezekre a kérdésekre adandó feleletek, amint nagyon is feltünően elárulta, éppenséggel nem érdekelték.
+
+- Hány órakor kezdődött az ütközet? - kérdezte a császár.
+
+- Azt nem mondhatom meg Felségednek, hogy az arczvonalon hány órakor kezdődött az ütközet, de Dürrensteinnél, a hol én voltam, este hat órakor indúltak rohamra a csapatok, - mondotta Bolkonszkij élénken, s azt remélte, hogy most tán előterjesztheti mindannak a fejében immár készen álló hiteles leírását, a mit tudott és látott. De a császár elmosolyodott és félbeszakította.
+
+- Hány mérföld?
+
+- Honnan és meddig, Felség?
+
+- Dürrensteintől Kremsig.
+
+- Három és fél mérföld, Felség.
+
+- A francziák otthagyták a balpartot?
+
+- A mint a kémeink jelentették, az éjszaka folyamán keltek át tutajokon.
+
+- Van-e elég takarmány Kremsben?
+
+- Takarmány nem volt annyi,...
+
+A császár közbevágott:
+
+- Hány órakor esett el Schmidt tábornok?
+
+- Úgy tetszik, hét órakor.
+
+- Hét órakor? Ez szomorú! nagyon szomorú!
+
+A császár azt mondta, hogy köszönöm és meghajtotta magát, Andrej herczeg kiment, mire az udvaronczok legott minden oldalról körülfogták. Mindenfelől gyöngéd pillantások és gyöngéd szavak röppentek felé. A tegnapi szárnysegéd szemrehányást tett neki, hogy miért nem a palotában szállt meg és fölajánlotta neki a házát. A hadügyminiszter is odalépett hozzá és szerencsekívánatok közt átadta neki a Mária Terézia-rend harmadik osztályát, melyet a császár adományozott neki. A császárné kamarása meghívta őt a felséges asszonyhoz. A főherczegnő is látni kívánta. Valósággal nem tudta, kinek feleljen előbb és beletelt pár pillanat, míg kissé összeszedte magát. Az orosz követ megfogta a vállát, odahúzta az ablakhoz és elkezdett vele beszélgetni.
+
+Bilibin szavai ellenére is örömmel fogadták azt a hírt, a melyet hozott. Hálaadó isteni tiszteletet is rendeltek el. Kutuzovot a Mária Terézia-rend nagy keresztjével tüntették ki, s az egész hadsereget elhalmozták jutalmakkal. Bolkonszkijt minden oldalról meghívásokkal árasztották el, s egész délelőtt látogatásokat kellett tennie az osztrák előkelőségeknél. Miután este öt óra tájban a látogatásokat befejezte, megfogalmazta a fejében az ütközetről és a brünni kirándulásról az apjának írandó levelet és elment haza Bilibinhez. Bilibin házának a lépcsője előtt egy félig megrakott bricska állott, és Bilibin inasa, Franz, valami nehéz ládát czipelve jött ki az ajtón.
+
+Andrej herczeg, mielőtt Bilibinhez ment volna, betért egy könyvesboltba, hogy az egész hadjáratra ellássa magát könyvekkel s ott elüldögélte az időt.
+
+- Mit jelentsen ez? - kérdezte Bolkonszkij.
+
+- Jaj, kegyelmes uram! - szólott Franz, a ki nagynehezen fölrakta a ládát a bricskára - Megint megyünk tovább. Az a gonosztevő már megint a sarkunkban van.
+
+- Mi az? Mit jelent ez? - kérdezte ismét Andrej herczeg.
+
+Bilibin kijött Bolkonszkij elé. Állandóan nyugodt arcza most izgatott volt.
+
+- Na már valljuk be, hogy ez pompás valami, - mondotta, - pompás egy história azzal a Tabor-híddal. Kardcsapás nélkül átkeltek rajta. - Andrej herczeg az egészből semmit sem értett.
+
+- De hát hol járt ön, hogy még azt sem tudja, a mit már minden kocsis tud a városban?
+
+- A főherczegnőtől jövök. Ott semmit se hallottam.
+
+- És azt se látta, hogy mindenfelé csomagolnak?
+
+- Nem láttam... De hát mi történt? - kérdezte Andrej herczeg türelmetlenül.
+
+- Mi történt? Az történt, hogy a francziák átkeltek azon a hídon, a mely Auersperg védelmére volt bízva; s a hidat nem pusztították el, úgy, hogy Murat most sietve útban van Brünn felé és ma-holnap itt is lesz.
+
+- Hogy-hogy' itt? De hát miért nem pusztították el a hidat, ha alá van aknázva?
+
+- Ezt én kérdem öntől. Ezt senki, még maga Bonaparte se tudja. - Bolkonszkij vállat vont.
+
+- De ha átkeltek a hídon, ez annyit tesz, hogy a hadsereg is elveszett: elvágják az útját, - mondotta.
+
+- 'Sz ez éppen a nagyszerű, - felelt Bilibin. - Hallgasson csak ide. A francziák, mint már említettem, bevonulnak Bécsbe. Eddig rendben van minden. Másnap, vagyis tegnap, a marsall urak: Murat, Lannes és Beliard lóra ülnek és elmennek a hídhoz. (Megjegyzendő, mind a hárman gascogneiak.) - Urak, - úgymond egyikük, - önök is tudják, hogy a Tabor-híd minden oldalról alá van aknázva, s hogy előtte egy veszedelmes erősség és tizenötezer katona áll, a kiknek ki van adva a parancs, hogy a hidat felrobbantsák és bennünket ne eresszenek át rajta. De a mi császárunknak, Napoleonnak nagyon kellemes lesz, ha mi ezt a hidat elfoglaljuk. Gyerünk hát hárman és foglaljuk el. Gyerünk, mondják rá a többiek; s elindúlnak, elfoglalják a hidat, keresztülmennek rajta, és most egész seregükkel a Duna innenső partján jönnek mi felénk, önök és az önök összekötő vonala felé.
+
+- Elég volt a tréfából, - szólott Andrej herczeg szomorúan és komolyan. - Ez a hír fájdalmasan, de egyúttal kellemesen is érintette őt. Alig hallotta meg, hogy az orosz hadsereg ilyen reménytelen állapotban van, megvillant a fejében az a gondolat, hogy éppen az ő számára van fönntartva az, hogy az orosz sereget ebből a kellemetlen helyzetből kimentse, s hogy ime, itt az a Toulon, mely majd kiemeli őt az ismeretlen tisztek sorából és megnyitja előtte a dicsőség útját. A mint Bilibint hallgatta, már élénken elképzelte, hogy' fogja, a mint a hadsereghez megérkezik, előterjeszteni a haditanácsban a véleményét, mely egyedül alkalmas arra, hogy a hadsereget megmentse, s hogy' fogják ő rá egymagára rábízni ennek a tervnek a megvalósítását.
+
+- Elég volt a tréfából, - ismételte.
+
+- Nem tréfálok, - folytatta Bilibin, - ez a szomorú valóság. Ezek az urak rálépnek a hídra egyedül s fehér kendőket vesznek elő; azt állítják, hogy fegyverszünet van, s hogy ők, a marsallok azért jönnek, hogy Auersperg herczeggel tárgyalást kezdjenek. Az ügyeletes tiszt bebocsátja őket a hidat védő erősségbe. Ezerféle gascognei badarsággal beszélik tele a fejét; azt mondják, hogy a háborúnak vége, hogy Ferencz császár találkozni fog Bonapartéval, s hogy ők beszélni akarnak Auersperg herczeggel, s több efféle. A tiszt elküld Auerspergért; az urak összeölelkeznek a tisztekkel, tréfálkoznak, ráülnek az ágyúkra, s e közben egy franczia zászlóalj észrevétlenül rálép a hídra, a robbantó anyagokkal telt zsákokat a vízbe hajigálja róla és eljut az erőséghez. Végre megjelenik a tábornok, a mi kedves herczeg Auersperg von Mauternünk. - "Kedves ellenség! Az osztrák hadsereg virága, a török háború hőse! Az ellenségeskedésnek vége, kezet nyújthatunk egymásnak... Napoleon ég a vágytól, hogy Auersperg herczeget megösmerje". Szóval, ezek az urak, nem hiába gascogneiak, szép szavaikkal lebeszélik a lábáról Auersperg herczeget, a ki olyan hízelgőnek tartja magára nézve azt, hogy oly gyorsan bizalmasává lett a franczia marsalloknak, annyira elvakul Murat köpenye és struccztollai láttára, qu'il n'y voit que du feu, et oublie celui qu'il devait faire, faire sur l'ennemi (gyors beszéde ellenére se feledkezett meg arról, hogy ez után a mot után, a kellő méltatásra némi szünetet tartson). A franczia zászlóalj szaporán bevonul az erősségbe, beszögezi az ágyúkat, s a híd el van foglalva. De a mi még a legjobb, - folytatta a saját elbeszélésének a pompás voltától szinte lecsillapodva, - az az, hogy az az őrmester, a ki a mellett az ágyú mellett állott, melynek jelt kellett volna adni az aknák felrobbantására és a híd légberöpítésére, ez az őrmester franczia katonákat látván a hídon, már lőni akart, de Lannes félrerántotta a kezét. Az őrmester, a ki nyilván okosabb ember volt a tábornoknál, odasiet Auersperghez és jelenti: "Herczeg, önt rászedték, ime a francziák!" Murat látja, hogy mindennek vége, ha az őrmestert szóhoz engedik jutni. Tettetett csodálkozással (igazi gascognei módon) odafordul Auersperghez: "Nem ösmerek rá a világszerte annyira magasztalt osztrák fegyelemre, - úgymond, - ön megengedi, hogy egy alantasa így beszéljen!" Ez geniális! Auersperg herczeg megsértődik és elfogatja az őrmestert. Na, valljuk be, ez pompás, ez az egész história a Tabor-híddal. Ez már nem is butaság, nem is alávalóság...
+
+- Lehet, hogy árulás, - szólott Andrej herczeg s élénken maga elé képzelte a szürke köpenyeket, a jeleket, a lőporfüstöt, a puskaropogást és a dicsőséget, mely reá várakozik.
+
+- Az sem. Ez nagyon is kényelmetlen helyzetbe sodorná az udvart, - folytatta Bilibin. - Ez se nem árulás, se nem butaság, se nem alávalóság, ez éppen úgy, mint Ulmnál, ez... Mintha elgondolkodott volna a megfelelő kifejezésen: - c'est du Mack. Nous sommes mackés, - fejezte be, érezvén, hogy ezzel egy mot-t, egy friss, vagy olyan mot-t mondott, mely szálló igévé lesz. Megelégedése jeléül homlokáról egyszeriben eltüntek a ránczok s könnyedén elmosolyodva elkezdte a körmeit vizsgálni.
+
+- Hová készül? - szólalt meg egyszerre, Andrej herczeghez fordulva, a ki fölkelt és a szobája felé indúlt.
+
+- Utazom.
+
+- Hová?
+
+- A hadsereghez.
+
+- De hiszen még két napot akart itt tölteni.
+
+- De most tüstént megyek. - És Andrej herczeg, miután intézkedett az elutazásáról, bement a szobájába.
+
+- Tudja mit, kedvesem, - mondotta Bilibin, a mint belépett hozzá a szobájába. - Én gondolkodtam önről. Miért is megy el voltaképpen? - És e következtetés megdönthetetlenségének a jeléül, eltűntek homlokáról a ránczok.
+
+Andrej herczeg kérdő pillantást vetett rá és nem felelt semmit.
+
+- Miért megy el? Tudom, ön azt hiszi, hogy most, mikor a sereg veszedelemben van, kötelessége elrohanni. Értem én ezt, kedvesem, ez a valódi hősiesség.
+
+- Legkevésbbé sem, - felelt Andrej herczeg.
+
+- De hiszen ön filozófus, legyen hát egészen az, nézze más szempontból a dolgokat s akkor be fogja látni, hogy az ön kötelessége, ellenkezőleg, az, hogy magát kímélje. Hagyja azt másokra, a kik semmi egyébre nem valók... Önnek nincs parancsa arra, hogy visszatérjen, innen pedig még nem is bocsátották el, következésképpen itt maradhat és eljöhet velünk oda, a hová bennünket szerencsétlen sorsunk sodor. Azt mondják, Olmützbe megyünk. Olmütz nagyon kedves város. S az én hintómon nagyon szépen megférünk majd kettecskén.
+
+- Ne tréfáljon, Bilibin, - mondotta Bolkonszkij.
+
+- Én őszintén és barátilag beszélek önnel. Csak gondolja meg jól. Hová és miért menne el most, mikor itt is maradhat? Önre két dolog várhat (bal halántékán összeránczolta a bőrt): vagy megkötik a békét még mielőtt visszajutna a hadsereghez, vagy pedig szégyen és gyalázat éri az egész Kutuzov-féle hadsereget. Egyik a kettő közül. - És Bilibin érezvén, hogy ez a dilemma megdönthetetlen, elsímította a bőrét.
+
+- Azt én nem ítélhetem meg, - mondotta Andrej herczeg hidegen, s gondolta magában: "megyek azért, hogy megmentsem a hadsereget".
+
+- Kedvesem, ön hős, - szólott Bilibin.
+
+
+
+XIII.
+
+Bolkonszkij, miután a hadügyminisztertől elbúcsúzott, még akkor éjjel elutazott a hadsereghez, maga se tudván, hol fog ráakadni, s attól tartván, hogy Krems felé útközben a francziák kezébe kerül.
+
+Brünnben az egész udvari népség csomagolt, s a podgyász már útban is volt Olmütz felé. Etzelsdorf táján Andrej herczeg kijutott arra az útra, a melyen a legnagyobb rendetlenségben vonult tova az orosz hadsereg. Az utat a társzekerek annyira eltorlaszolták, hogy fogatán lehetetlen volt tovább jutnia. Egy kozák csapattól kért tehát egy lovat és egy kozákot, s éhesen és fáradtan, a szekereket elkerülve, sietett előre, hogy a főparancsnokot fölkutassa. Útközben a hadsereg helyzetéről a legvészjóslóbb hírek jutottak a fülébe, s a rendetlenül menekülő sereg látása ezeket a híreket csak megerősítette.
+
+"És erre az orosz hadseregre, a melyet a világ másik végéről angol arany hozott ide, ugyanazt a sorsot fogják rámérni (az ulmi hadsereg sorsát)", - jutottak eszébe annak a hadiparancsnak a szavai, a melyet Napoleon a hadjárat kezdete előtt hadseregéhez intézett, s ezek a szavak a lángeszű hős iránt való csodálkozásnak s egyúttal a sértett büszkeségnek és a dicsőség reményének az érzését keltették föl benne. S ha nem marad egyéb hátra, mint meghalni? - gondolta magában. Nos, ha meg kell lenni! Ezt én se fogom rosszabbul csinálni, mint mások!
+
+Andrej herczeg megvetéssel nézett végig ezeken a végtelen és rendetlenül kavargó csapatokon, szekereken, tüzérségen és megint mindenféle rendű és rangú szekereken, melyek egymást el-elhagyogatva, három, négy sorban, torlaszolták el a sáros utat. Minden oldalról, elől is, hátul is, a meddig csak a füléhez hang elhatott, nem hallatszott egyéb, mint kerékzörgés, szekérládák dübörgése, talyigák és ágyúk csikorgása, lódobogás, ostorpattogás, a lovak biztatása, katonák, legények és tisztek szitkozódása. Az útszélen szakadatlan sorban, hol széttépett, vagy szét nem tépett, elhullott lovak, hol törött szekerek, a melyeken valakire várva, egy-egy katona ült, hol a csapatoktól elmaradt katonák voltak láthatók, a kik csoportokba verődve bandukoltak a szomszéd falvak felé, vagy hoztak belőlük csirkét, bárányt, szénát vagy egyebekkel megtöltött zsákokat. A lejtőkön és a lankásokon sűrűbbek lettek a csoportok és szakadatlan kiabálást vittek véghez. A sárba térdig elmerült katonák puszta kézzel támogatták az ágyúkat és a szekereket; pattogtak az ostorok, csúszkáltak a lovak, szakadtak az istrángok s ordítozástól dagadt az emberek melle. A tisztek, a kik a menetet vezették, hol előre, hol hátra száguldoztak a szekerek közt. Ebben az általános zűrzavarban alig hallatszott a hangjuk, s látszott az arczukon, hogy nagyon is kételkednek annak a lehetőségében, hogy a züllést föltartóztassák.
+
+"Ime, ez hát az a kedves igazhitű hadsereg", - gondolta magában Bolkonszkij és eszébe jutottak Bilibin szavai. Ezek közül az emberek közül meg akarván kérdezni valakitől, hogy merre van a főparancsnok, odament egy szekérhez. Éppen vele szemben egy furcsa külsejű egylovas jármű döczögött, mely alkalmasint házilag készült s a talyiga, a cabriolet és a hintó keverékére emlékeztetett. A járművet egy katona hajtotta, és bőrernyője alatt egy nyakig kendőkbe burkolt nő ült. Andrej herczeg már közeledett s éppen meg akarta a katonát szólítani, mikor a kocsiban ülő nőnek kétségbeesett kiabálása vonta magára a figyelmét. Az a tiszt, a ki a szállítmányt vezette, ütötte verte azt a katonát, a ki mint kocsis ült a bakon, azért, mert el akarta kerülni a többieket, s a korbács egy suhintása rácsapott a kocsi ernyőjére. A nő élesen fölsikoltott. Mikor Andrej herczeget megpillantotta, kihajolt az ernyő alól, s a takarók közül kinyúló sovány kezeivel integetve, kiabált:
+
+- Segédtiszt úr! Segédtiszt úr... az Istenért... védjen meg... Mi lesz ebből?... Én a hetes vadászok orvosának vagyok a felesége... nem eresztenek, elmaradtunk, elvesztettük a mieinket...
+
+- Lepénynyé lapítalak, pusztulj innen! - ordított a feldühödt tiszt a katonára: - pusztulj innen a gebéddel együtt.
+
+- Segédtiszt úr, védjen meg. Micsoda dolog ez? - ordított az orvos felesége.
+
+- Legyen szíves ezt a szekeret előrebocsátani. Nem látja, hogy asszony ül benne? - szólott Andrej herczeg a tiszthez lépve.
+
+A tiszt ránézett s a nélkül, hogy felelt volna, megint a katonához fordult. - Összetiporlak... Vissza!...
+
+- Bocsássa előre, ha mondom, - ismételte Andrej herczeg s összeszorította az ajkait.
+
+- Hát te ki vagy? - fordult hozzá egyszerre a tiszt részeg dühvel. - Ki vagy te? Te (különösen hangsúlyozta a te szócskát) a parancsnokom vagy tán, vagy mi? Itt én vagyok a parancsnok, nem te. Vissza, ha mondom, - ismételte, - mert lepénynyé lapítalak. - Ez a kifejezés nyilván nagyon megtetszett neki.
+
+- Jól lefújta a segédtisztecskét, - hallatszott hátulról.
+
+Andrej herczeg látta, hogy a tiszten a minden ok nélkül való dühnek olyan rohama vett erőt, a melyben az ember nem tudja, mit beszél. Látta, hogy az orvos felesége érdekében való közbelépése teli van azzal, a mitől mindennél jobban félt, azzal, a mit a franczia ridicule-nek hív, de az ösztöne mást mondott. Alig hogy a tiszt az utolsó szavakat kimondta, Andrej herczeg a dühtől eltorzult arczczal odarohant hozzá és ráemelte a szeges korbácsát.
+
+- Eressze e-lő-re!
+
+A tiszt legyintett a kezével és sietve odább állott.
+
+- Az egész rendetlenséget ezek a törzskari emberek csinálják, - mormogta magában. - Tegyen, a mit akar, bánom is én.
+
+Andrej herczeg szaporán, lesütött szemekkel, otthagyta az orvos feleségét, a ki őt megmentőjének nevezte és undorral gondolván vissza ennek a megalázó jelenetnek legapróbb részleteire, elvágtatott a felé a falu felé, a melyben állítólag a főparancsnok tartózkodott.
+
+A falúba érve, leszállt a lováról s azzal a szándékkal ment be a legelső házba, hogy kissé megpihen, valamit eszik, és tisztába hozza ezeket a bántó és gyötrő gondolatokat. "Ez egy sereg gazember, de nem katona", gondolta magában, miközben az első ház ablakához lépett, a mikor egy ösmerős hang a nevén szólította.
+
+Körülnézett. Neszviczkij csinos arcza kandikált ki egy kis ablakból. Neszviczkij valamit majszolt s a kezével integetve hívta őt magához.
+
+- Bolkonszkij! Bolkonszkij! Süket vagy tán, vagy mi? Gyere ide szaporán, - kiabált rá.
+
+A házba lépve, Andrej herczeg ott látta Neszviczkijt egy másik segédtiszttel, a mint éppen falatoztak. Szaporán azzal a kérdéssel fordultak Bolkonszkijhoz, nem tud-e valami ujságot? Jól ösmert arczaikon Andrej herczeg a nyugtalanság és az aggodalom kifejezését födözte fel. Ez a kifejezés különösen feltünő volt Neszviczkij örökké mosolygó ábrázatán.
+
+- Hol a főparancsnok? - kérdezte Bolkonszkij.
+
+- Itt van abban a házban ni, - felelt a segédtiszt.
+
+- Nos hát csakugyan igaz a béke vagy a kapituláczió? - kérdezte Neszviczkij.
+
+- Ezt én kérdem tőletek. Én semmit se tudok, csak azt, hogy nagy nehezen tudtam csak hozzátok visszakerülni.
+
+- De hogy nálunk mi van! Rémületes! Restellem pajtás, hogy kinevettük Mack-ot, most pedig mi alkalmasint még rosszabbul járunk, - szólott Neszviczkij. - Ülj le hát és egyél valamit.
+
+- Most ugyan, herczeg, se szekeret, se semmit nem talál, a Pjotr-ja pedig, tudja Isten hol jár, - jegyezte meg a másik segédtiszt.
+
+- De hát hol a főhadiszállás?
+
+- A mint halljuk, Znaimban.
+
+- Én mindenemet, a mire csak szükségem van, fölrakattam két lóra, - szólott Neszviczkij, - és igazán mondom, pompásan fölpakkolták azt a két állatot. Akár a csehországi hegyeknek is nekimehetek velük. Rosszúl állunk, pajtás. De neked mi bajod, tán beteg vagy, hogy úgy remegsz? - kérdezte Neszviczkij, mikor észrevette, hogy Andrej herczeg rángatózik, mintha csak leydeni palaczkhoz nyult volna.
+
+- Semmi, - felelt Andrej herczeg. Ebben a pillanatban megint eszébe jutott az az iménti jelenet az orvos feleségével, és azzal a szekerésztiszttel.
+
+- Mit csinál itt a főparancsnok? - kérdezte.
+
+- Fogalmam sincs róla, - felelt Neszviczkij.
+
+- Én csak annyit látok, hogy itt gyalázatosan, gyalázatosan megy minden, - jegyezte meg Andrej herczeg és bement abba a házba, a melyben a főparancsnok lakott.
+
+Miután elhaladt Kutuzov fogata, a kíséret elgyötört hátaslovai és a kozákok mellett, a kik hangosan beszélgettek, Andrej herczeg belépett az előszobába. Maga Kutuzov, mint mondták, Bagration herczeggel és Weichrother-rel benn volt a házban. Az utóbbi osztrák tábornok volt, a ki az elesett Schmidt helyébe került ide. Az előszobában a kis Kozlovszkij gúggolt egy irnok előtt. Az irnok egy megfordított dézsán felgyűrt ujjakkal szaporán körmölt. Kozlovszkij arcza gyűrött volt, nyilván ő sem aludt az éjjel. Rápillantott Andrej herczegre, de még csak a fejét se biczczentette meg.
+
+- Második vonal... Megvan? - folytatta a tollbamondást: - a kievi gránátosezred, a podoliai...
+
+- Ne olyan gyorsan, nagyságos uram, - felelt az irnok nem valami nagy tisztelettel, és boszúsan nézett Kozlovszkij-ra.
+
+A szobából más ösmeretlen hangokkal együtt kihallatszott Kutuzov elégedetlen hangja. Ezeknek a hangoknak a csengéséből, abból a figyelmetlenségből, a melylyel Kozlovszkij őt fogadta, a fáradt irnok tiszteletlenségéből, abból, hogy az irnok és Kozlovszkij ott guggoltak egy dézsa körül a főparancsnok közvetlen közelében, és abból, hogy a lovakat tartó kozákok hangos kaczajra fakadtak a ház ablakai alatt, Andrej herczeg kiérezte, hogy valami fontos és szerencsétlen dolognak kellett történnie. Andrej herczeg szívósan faggatta Kozlovszkijt a kérdéseivel.
+
+- Tüstént, herczeg, - mondotta Kozlovszkij. - Bagration rendelkezései.
+
+- És a kapituláczió?
+
+- Szó sincs róla; meg vannak téve a készületek az ütközetre.
+
+Andrej herczeg az ajtó felé ment, a honnan a hangok hallatszottak. De abban a pillanatban, mikor ki akarta nyitni az ajtót, a szobában elnémultak a hangok, magától kinyilt az ajtó s puffadt arczával és sas orrával megjelent a küszöbön Kutuzov. Andrej herczeg egyenesen szemben állt Kutuzovval; de a főparancsnok egyetlen ép szemének a kifejezéséből látható volt, hogy a gondok és gondolatok annyira elfoglalták, hogy szinte a látását is elhomályosították. Egyenesen belenézett a segédtisztje arczába, és nem ösmert rá.
+
+- Nos, készen van? - fordúlt oda Kozlovszkijhoz.
+
+- Ebben a pillanatban, kegyelmes uram.
+
+Bagration egy határozott, mozdulatlan és erősen keleties jellegű arczú, szikár, még nem öreg és alacsony termetű ember, szintén kilépett a főparancsnok után.
+
+- Van szerencsém jelentkezni, - ismételte Andrej herczeg elég hangosan és odanyujtott egy levelet.
+
+- Áá, Bécsből. Jól van. Majd később, később!
+
+Kutuzov kiment Bagrationnal a lépcsőre.
+
+- Nos, herczeg, Isten veled, - mondotta Bagrationnak. - Krisztus legyen véled. Vedd áldásomat a nagy diadalhoz.
+
+Kutuzov arcza váratlanul ellágyult és könyek csillantak föl a szemében. Bal kezével odahúzta magához Bagrationt, jobbjával pedig, melyen a gyűrűjét viselte, nyilván megszokásból keresztet vetett rá és csókra nyujtotta oda telt arczát, a mely helyett Bagration a nyakán csókolta meg. - Krisztus legyen veled! - ismételte Kutuzov és odalépett a kocsihoz. - Ülj ide mellém, - szólott oda Bolkonszkijnak.
+
+- Kegyelmes uram, én szeretnék itt maradni. Engedje meg, hogy Bagration herczeg seregében maradhassak.
+
+- Ülj csak fel, - mondotta Kutuzov és látván, hogy Bolkonszkij habozik, hozzátette: - magamnak is szükségem van jó tisztekre, magamnak is.
+
+Felültek a kocsira és néhány perczig nem szóltak semmit.
+
+- Még sok, nagyon sok van előttünk, - mondotta az éleslátás öreges kifejezésével, mintha csak megértette volna mindazt, a mi Bolkonszkij lelkében háborgott. - Ha az ő seregének holnap csak egy tizedrésze is megmarad, hálát fogok adni az Istennek, - tette hozzá Kutuzov, mintha magában beszélt volna.
+
+Andrej herczeg rápillantott Kutuzovra, s alig egy fél arsinnyira tőle, önkéntelenül rátévedt a tekintete Kutuzov halántékán annak a sebnek a tisztán megmosott helyére, a hol a fejét az az izmaili golyó érte, és kifolyott szemére. "Igen, ő neki van hozzá joga, hogy ilyen nyugodtan beszéljen ezeknek az embereknek a vesztéről!" - gondolta Bolkonszkij.
+
+- Azért is kértem, hogy ott maradhassak, - mondotta.
+
+Kutuzov nem felelt. Úgy látszott, már megfeledkezett volt arról, a mit mondott és mély gondolatokba merült. Öt percz múlva, a hintó lágy rúgóin ringatózva, Kutuzov odafordúlt Andrej herczeghez. Arczán nyoma se volt az izgatottságnak. Finom gúnynyal kikérdezte Andrej herczeget a császárral való találkozásának a részleteiről, a kremsi ütközet felől az udvarnál hallott nyilatkozatokról, és néhány közös nő-ismerősükről.
+
+
+
+XIV.
+
+Kutuzov november elsején egyik kéme útján olyan hírt kapott, mely a parancsnoksága alatt álló hadsereget szinte reménytelen helyzetbe sodorta. A kém azt a hírt hozta, hogy a francziák nagy tömegekben átkelvén a bécsi hídon, azon az úton közelednek, a melyen Kutuzov az Oroszországból útban lévő csapatokkal egyesülni akar. Ha most Kutuzov arra szánja rá magát, hogy Kremsben marad, akkor Napoleon másfélszázezer főből álló hadseregével elvágja előle az összeköttetési vonalakat, körülzárja az ő negyvenezer főnyi elcsigázott seregét, úgy, hogy ugyanolyan helyzetbe került mint Ulmnál Mack. Ha Kutuzov úgy dönt, hogy elhagyja azt az útat, mely az Oroszországból érkező csapatok felé vezet, úgy toronyirányt a csehországi hegyek ösmeretlen vidékeire kell húzódnia, hogy a pompás erőben lévő ellenséges hadat elkerülje és annak még a reményéről is le kell mondania, hogy Buchshevdennel egyesűljön. Ha pedig úgy határoz, hogy Kremsből visszavonúl Olmütz felé, hogy az oroszországi csapatokkal egyesüljön, akkor azt koczkáztatja, hogy a francziák, a kik már átkeltek a bécsi hídon, megelőzik, és így összes podgyászaival és szállítmányaival együtt föl kell vennie az ütközetet a háromszorta erősebb és őt körülzáró ellenséggel. Kutuzov ezt az utolsót választotta.
+
+A francziák, a mint a kém hírül hozta, a bécsi hídon átkelvén, gyors menetelésben vonúltak Znaim felé, mely Kutuzov visszavonúlási vonalán több mint száz versztnyire feküdt. Ha Znaimot a francziáknál előbb érheti el, ez alapos reményt nyújthat a hadsereg megmentésére; ha a francziák által megelőzteti magát Znaimban, ez az ulmihoz hasonló biztos gyalázatba, vagy teljes pusztúlásba sodorja az egész hadsereget. De a francziákat egész hadseregével megelőznie teljes lehetetlenség volt. A francziák útja Bécstől Znaimig rövidebb és jobb volt, mint az oroszok útja Kremstől Znaimig.
+
+Kutuzov még akkor éjjel, mikor ezeket a híreket megkapta, Bagration négyezer főnyi elővédjét a hegyektől jobbra átküldte a krems-znaimi útról a bécs-znaimi útra. Bagrationnak ezt az utat pihenés nélkül kellett megtennie, s arczczal Bécs, háttal pedig Znaim felé kellett fölállania, és abban az esetben, ha sikerül a francziákat megelőznie, a meddig csak lehet, föl kellett őket tartóztatnia. Maga Kutuzov pedig a podgyászszal együtt elindult Znaim felé.
+
+Bagration, miután azon a zivataros éjszakán hegyek közt, s úttalan útakon negyvenöt versztet menetelt éhes és mezitlábas katonáival, a kiknek egy harmadrésze elmaradozott mellőle, néhány órával a francziák előtt érkezett meg a bécs-znaimi útra, Hollabrunnhoz, a hova a francziák Bécs felől iparkodtak. Kutuzovnak a társzekereivel még több napi útja volt Znaimig, s így Bagrationnak, ha meg akarta menteni a sereget, négyezer főnyi éhes és kimerült csapatával napokon keresztül kellett volna Hollabrunn mellett az egész ellenséges haderőt feltartóztatnia, a mi nyilvánvaló lehetetlenség volt. De a sors játéka a lehetetlent is lehetővé tette. Annak a cselnek a sikere, mely a bécsi hídat harcz nélkül a francziák kezére juttatta, arra indította Murat-t, hogy megpróbálja Kutuzovot is tőrbe ejteni. Murat a znaimi úton szembe kerülvén Bagration kis csapatával, azt hitte, hogy ez Kutuzov egész hadserege. Hogy tehát ezt a csapatot teljes bizonyossággal megsemmisíthesse, be akarta várni a Bécs felől még útban lévő franczia csapatokat, s ebből a czélból három napos fegyverszünetet ajánlott azzal a föltétellel, hogy ezalatt mindkét fél csapatai ugyanabban az állásban és ugyanazon a helyen maradjanak. Murat azt állította, hogy a béketárgyalások már folyamatban vannak, s hogy a fölösleges vérontásnak elejét veendő ajánlja föl a fegyverszünetet. Nosztiz gróf osztrák tábornok, a ki az előőrsök parancsnoka volt, hitelt is adott Murat békekövetének és visszavonult Bagrationhoz. Egy másik békekövet elment az orosz hadsereghez, hogy a béketárgyalásokról hírt adjon, és háromnapos fegyverszünetet ajánljon. Bagration azt felelte, hogy ő a fegyverszünetet sem el nem fogadhatja, se vissza nem utasíthatja, és a kapott ajánlattal elküldötte segédtisztjét Kutuzovhoz.
+
+A fegyverszünet volt Kutuzovra nézve az egyetlen mód arra, hogy időt nyerjen, hogy Bagration kimerült csapatait pihenéshez juttassa, s a társzekereknek és a podgyásznak (melyeknek mozdulatai a francziák előtt rejtve voltak), legalább egy napi menet előnyt adjon Znaim felé. A fegyverszünetre vonatkozólag tett ajánlat volt az egyetlen és teljesen váratlan lehetőség arra, hogy a hadsereget megmentse. Kutuzov a mint ezt a hírt megkapta, legott elküldte a főhadsegédét, Vinczengerodét az ellenséges táborba. Vinczengerodénak az volt a feladata, hogy nemcsak hogy a fegyverszünetet elfogadja, hanem a kapituláczió föltételeire vonatkozólag is javaslatot tegyen, Kutuzov pedig ezalatt hátra küldte a segédtisztjeit, hogy a mennyire csak lehet, siettessék a hadsereg podgyász-szállításának a krems-znaimi úton való előhaladását. Bagration elgyötört és éhes csapatai, melyek a szekereknek és az egész seregnek ezt a menetelését fedezték, kénytelenek voltak egyedül szemben állani a nyolczszorta erősebb ellenséggel.
+
+Kutuzov várakozásai abban az irányban is beváltak, hogy a kapituláczióra vonatkozó és semmire sem kötelező ajánlat időt engedett arra, hogy a szekereknek legalább egy része előnyomulhasson, úgyszintén abban az irányban is, hogy Murat tévedésének hamarosan ki kellett derülnie. Alig hogy Bonaparte, a ki Hollebrunntól huszonöt versztnyire Schönbrunnban volt, Murat-nak a fegyverszünet és a kapituláczió tervére vonatkozó jelentését megkapta, legott meglátta benne az ámítást, s a következő levelet írta Murat-nak:
+
+    "Murat herczegnek. Schönbrunn, 1805. év, Brumaire 25-ikén. Reggel 8 órakor.
+
+    Nem tudom megtalálni a kellő szavakat arra, hogy önnel való elégedetlenségemnek kifejezést adjak. Ön csak az én elővédemnek a parancsnoka, s így az én parancsom nélkül nincs joga fegyverszünetet kötni. Ön koczkára teszi egész hadjáratomnak a gyümölcseit. Vessen véget tüstént a fegyverszünetnek és vonúljon az ellenség ellen. Jelentse ki, hogy annak a tábornoknak, a ki ezt az egyezséget aláírta, nem volt joga erre, a mint hogy az orosz czárt kivéve, nincs is joga senkinek.
+
+    Egyébiránt ha az orosz czár az említett föltételeket elfogadja, úgy én is elfogadom; de ez nem egyéb ravaszságnál. Menjen és semmisítse meg az orosz sereget... Elfoghatja a társzekereit és a tűzérségét is.
+
+    Az orosz császár főhadsegéde ámító... A tiszteknek nincs semmi jelentőségük, ha csak nincsenek teljhatalommal felruházva; pedig hát ez nincs... Az osztrákok rászedették magukat a bécsi hídon való átkelésnél, ön pedig most megcsalatja magát a császár segédtisztje által.
+
+    Napoleon".
+
+Bonaparte segédtisztje lóhalálában száguldott ezzel a keményhangu levéllel Murat-hoz. Maga Bonaparte nem bízván a tábornokaiban, s attól tartván, hogy a kész zsákmányt elszalasztja, egész testőrségével együtt elindult a csatatérre. Bagration négyezer embere pedig vidáman tüzet rakott, szárítgatta, melengette magát, és három nap óta először nekiállt kását főzni, s az emberek közül senki se tudta mi vár reá, de nem is igen törődött vele.
+
+
+
+XV.
+
+Andrej herczeg, a ki Kutuzov előtt szívósan megmaradt kérése mellett, délután négy órakor érkezett meg Grunt faluba és jelentkezett Bagrationnál. Bonaparte segédtisztje még nem érkezett volt meg Murat seregéhez, s az ütközet még nem kezdődött meg. Bagration seregében semmit se tudtak a dolgok állásáról, s bár beszéltek a békéről, nem hittek a lehetőségében. Épp úgy az ütközetről is beszéltek, de annak a közelségében se hittek.
+
+Bagration, a ki Bolkonszkijt mint szeretetnek és bizalomnak örvendő segédtisztet ösmerte, különös fölebbvalói kitüntetéssel és leereszkedéssel fogadta őt, elmondta neki, hogy alkalmasint ma vagy holnap elkezdődik az ütközet és teljes szabadságot adott neki abban, vajjon az ütközet alatt ott akar-e maradni mellette, vagy a hátvédnél akarja a visszavonúlás rendjét ellenőrizni, "a mi szintén nagyon fontos dolog".
+
+- Ma egyébiránt már alkalmasint nem lesz semmi, - szólott Bagration, mintegy meg akarván nyugtatni Andrej herczeget.
+
+"Ha ez a közönséges törzskari ficsúrok közül való, a kit csak azért küldtek ide, hogy keresztecskét kapjon, azt a hátvédnél is megkaphatja, ha pedig mellettem akar maradni, ám tessék... ha jóravaló ember, beválik", gondolta Bagration. Andrej herczeg a nélkül, hogy felelt volna, engedélyt kért a herczegtől arra, hogy a hadállásokat kissé körüljárja és a csapatok elhelyezését tanulmányozza, hogy azután valami megbízás esetén ösmerje a járást. Egy gavallérosan öltözött, szép ügyeletes tiszt, a ki gyémántgyűrűt viselt a mutatóújján, és bár fogyatékosan, de szívesen beszélt francziául, ajánlkozott, hogy majd körülvezeti Andrej herczeget.
+
+Mindenfelé bőrig ázott és szomorú ábrázatú tisztek ődöngtek idestova, a kik mintha kerestek volna valamit, és katonák, a kik ajtókat, padokat és palánkokat vonszoltak kifelé a faluból.
+
+- Lám, herczeg, képtelenek vagyunk szabadúlni ettől a népségtől, - szólott a tiszt feléjük mutatva. - A parancsnokok nem törődnek velük. Itt azután - rámutatott egy terpeszkedő markotányos-sátorra, - összeverődnek és elüldögélnek. Ma reggel már szétkergettem őket egyszer és lám, már megint együtt vannak. Megint rájuk kell recscsentenem egy kicsit. Csak egy pillanatra.
+
+- Gyerünk együtt, magam is veszek egy czipót, meg egy kis sajtot, - mondotta Andrej herczeg, a ki még nem jutott volt hozzá az evéshez.
+
+- Miért nem szólt előbb, herczeg? Fölajánlottam volna a magaméból.
+
+Leszálltak a lóról és beléptek a markotányos sátra alá. Néhány fáradt és kipirult ábrázatú tiszt evett és ivott az asztaloknál.
+
+- Mit jelentsen ez, uraim! - szólott a törzstiszt szemrehányó hangon, mint a ki ugyanazt a mondókát már többször ismételte. - Nem járja ám csak úgy egyszerűen otthagyni a helyüket. A herczeg azt parancsolta, hogy nem szabad itt lenni senkinek. Lám, ön is itt van, törzskari kapitány úr, - fordúlt oda egy alacsony, piszkos és sovány tüzértiszthez, a ki csizmáit levetve (odaadta őket a markotányosnak szárítani), egy szál harisnyában állt ott a belépők előtt, s nem éppen a legtermészetesebben mosolygott.
+
+- Hogy' nem szégyeli magát Tusin kapitány? - folytatta a törzstiszt: - önnek, mint tüzértisztnek inkább jó példával kellene előljárnia, s a helyett csizma nélkül áll itt. Ha most véletlenül riadót fújnak, pompásan fog festeni, csizma nélkül. (A törzstiszt elmosolyodott.) Szíveskedjenek uraim a helyeikre menni, de mind, valamennyien, - tette hozzá emeltebb föllebbvalói hangon.
+
+Andrej herczeg, a mint ránézett Tusin kapitányra, önkéntelenül elmosolyodott. Tusin kapitány némán mosolyogva és harisnyás lábait váltogatva nagy, okos és jóságos szemeivel hol Andrej herczegre, hol a törzstisztre vetett kérdő pillantásokat.
+
+- A legények ezt mondják: mezitláb könnyebb közibük vágni, - szólott Tusin kapitány szerényen mosolyogva, s nyilván tréfára szerette volna fogni kényelmetlen helyzetét; de alig hogy befejezte, legott érezte, hogy nem sikerült a tréfa s hogy kudarczot vallott. Erre aztán zavarba jött.
+
+- Szíveskedjenek csak eltávozni, - mondotta a törzstiszt, iparkodván a komolyságát megőrizni.
+
+Andrej herczeg még egyszer végig nézett a tüzértiszt furcsa figuráján. Volt benne valami különös, éppenséggel nem katonás, kissé komikus, de azért mégis rendkívül vonzó.
+
+A törzstiszt és Andrej herczeg lóra ültek és tovább mentek.
+
+A faluból kiérve a legkülönbözőbb fegyvernemekhez tartozó, lótó-futó katonákkal és tisztekkel találkoztak mindenfelé és balfelől frissen kiásott agyagból épülő erődítések piroslottak feléjük. Ezeken az erődítéseken, mint a fehér hangyák, több zászlóaljnak a hideg szél ellenére is egy szál ingre vetkőzött emberei dolgoztak; a sáncz mögül láthatatlan kezek folyton hányták föl a vörös agyagot. Odamentek az erődítéshez, megnézték, azután mentek tovább. Közvetlenül az erődítés mögött néhány tuczat katonára bukkantak, a kik folyton váltakozva futottak le az erődítésről. Be kellett fogniok az orrukat és ügetve siettek ki ebből a bűzhödt légkörből.
+
+- Ime a tábori élet kellemetlenségei, herczeg, - jegyezte meg az ügyeletes törzstiszt. Átmentek a szemben lévő dombra. Erről a dombról már a francziák is láthatók voltak. Andrej herczeg megállt és elkezdte a terepet tanulmányozni.
+
+- Lám ott áll a mi ütegünk, - szólott a törzstiszt a legmagasabb pontra mutatva, - azzal a fura kapitánynyal, a ki az imént harisnyában ült ott; onnan mindent látni, gyerünk oda, herczeg.
+
+- Nagyon szépen köszönöm, most már magam is elmegyek, - mondotta Andrej herczeg, szabadulni akarván a törzstiszttől, - ne fáradjon kérem.
+
+A törzstiszt elmaradt és Andrej herczeg egyedül ment tovább.
+
+Minél közelebb jutott az ellenséghez, a csapatok annál jobban és vidámabban festettek. A legnagyobb volt a rendetlenség és a lehangoltság abban a csapatban, a melyet Andrej herczeg aznap reggel elkerült s mely vagy tíz versztnyire volt a francziáktól. Gruntban szintén érezhető volt valamelyes zűrzavar és félelem. De minél közelebb jutott Andrej herczeg a francziák előörsvonalához, annál biztatóbb volt a mi katonáink viselkedése. A katonák az őrmester vezetése alatt köpenyben sorakoztak egymás mellé, s a századparancsnok miután megolvasta az embereket, mellbelökte a legszélsőt, a kinek föl kellett emelnie a kezét; az egész térségen szanaszét szórt katonák fát és rőzsét gyüjtögettek, viskókat tákoltak össze, miközben jókedvűen beszélgettek; az őrtüzek mellett részben felöltözött, részben meztelen emberek ültek, a kik az ingeiket és a kapczáikat szárítgatták, vagy bakkancsaikat és köpenyeiket javítgatták, mások a katlanok és a konyhatüzek körül verődtek össze. Az egyik századnál már kész volt az ebéd, s a katonák mohó arczczal nézték a gőzölgő katlanokat, és várták kóstolót, melyet a fegyverfelügyelő vitt oda fatálban egy tisztnek, a ki a sátorával szemben egy gerendán kuporgott.
+
+Egy másik, szerencsésebb századnál, - mert nem mindeniknek jutott ám pálinka, - szorongva állták körül a katonák a széles vállú, ragyás őrmestert, a ki egy hordócskával a kezében sorban töltögette tele pálinkával a feléje nyújtott tábori palaczkokat. A katonák áhitatos arczczal emelték a szájukhoz a kis poharakat, felhajtották a pálinkát s a szájukat símogatva s a köpenyük újjával törölgetve, felvidult arczczal mentek el az őrmester mellől. Az arczok mind oly nyugodtak voltak, mintha mindez nem is az ellenséggel szemben, ütközet előtt, a melyben a csapatok legalább fele bizonyára ott fog maradni, hanem valahol otthon, valami békességes pihenő előtt történt volna.
+
+Andrej herczeg, miután megkerülte a vadászezredet, a kievi gránátosok sorai közt, a kiknek daliás legényei hasonló békés dolgokkal foglalatoskodtak, nem messze az ezredparancsnoknak a többi közül kiváló magas sátrától a gránátos csapat élére lovagolt, a mely előtt egy mezítelen ember hevert. Két katona tartotta, két másik pedig hajlékony vesszővel egyenletesen csapdosta meztelen hátát. A boldogtalan éktelenül ordított. Egy köpczös őrnagy föl és alá járt az arczvonal előtt s az ordításra ügyet se vetve, szakadatlanul beszélt.
+
+- Katonának szégyenletes dolog lopni: a katona becsületes, nemes és bátor legyen, ha pedig meglopja a bajtársát, akkor nincs többé becsülete, gazember. Csak tovább, tovább!
+
+És egymást érték a suhogó csapások s a kétségbeesett, de alakoskodó ordítások.
+
+- Még, még, - biztatta őket az őrnagy.
+
+Egy fiatal tiszt, arczán az álmélkodás és a részvét kifejezésével elfordult az elgyötört embertől, és kérdő pillantást vetett a közeledő segédtisztre.
+
+Andrej herczeg odament a legelső sorhoz és ellovagolt az arczvonal előtt. Az ellenséges hadak előörsvonala a jobb- és a balszárnyon elég messze volt egymástól, de a középen, ott, a hol reggel a békekövetek beérkeztek, a két vonal oly közel jutott egymáshoz, hogy a katonák egymás arczát is láthatták, sőt beszélgethettek is egymással. Ezen a helyen, mindkét részen, a katonákon kívül még tömérdek kiváncsi ember is verődött össze, a kik mosolyogva bámulták az előttök ismeretlen, furcsa ellenségeket.
+
+A parancsnokok, ámbár szigorúan meg volt tiltva, hogy az előőrs-vonalhoz bárki is közeledjék, már reggel óta nem tudtak szabadúlni a kíváncsiaktól. A katonák, a kik az előőrsön állottak, mint az olyan emberek, a kik valami ritkaságot mutogatnak, már rá se hederítettek a francziákra, hanem elbámészkodtak az ácsorgókon és unatkozva várták, hogy fölváltsák őket. Andrej herczeg megállt, hogy a francziákat szemügyre vegye.
+
+- Ni, ni, - szólott egy katona a bajtársához és rámutatott egy orosz muskétás közlegényre, a ki egy tiszttel odajött az őrsvonalhoz és szigorúan és nagy hévvel beszélt valamit egy franczia gránátossal. - Lám, milyen ügyesen jár a szája. Még az a faranczia is aligha tesz túl rajta. Halljunk hát téged is Szidorov!
+
+- Megállj, hallgasd csak. De milyen ügyes! - felelt Szidorov, a ki mesterszámba ment a franczia beszédben.
+
+Az a katona, a kire nevetve rámutattak, Dolochov volt. Andrej herczeg megismerte őt és odafigyelt a beszélgetésére. Dolochov a balszárnyról, a hol az ezredük állott, a századparancsnokával jött az őrsvonalhoz.
+
+- No csak még, még! - biztatta a századparancsnoka s bár semmit sem értett belőle, buzgón előrehajolt, hogy egyetlen szót se mulaszszon el a társalgásukból. - Csak tovább, tovább! Mit is mondott most?
+
+Dolochov nem felelt a századparancsnoknak: heves vitába elegyedett a franczia gránátossal. A mint illik is, a hadjáratról beszéltek. A franczia az osztrákokat összetévesztvén az oroszokkal, azt bizonyítgatta, hogy oroszok voltak azok, a kik Ulmnál megadták magukat és megfutamodtak. Dolochov meg azt erősítgette, hogy az oroszok nem adták meg magukat, hanem megverték a francziákat.
+
+- Ha az lesz a parancs, hogy szétverjünk benneteket, meg is tesszük, - mondotta Dolochov.
+
+- Csak vigyázzatok, nehogy a kozákjaitokkal együtt összefogdossunk benneteket, - szólott a franczia gránátos.
+
+A nézők és a francziák, a kik ezt hallották, elnevették magukat.
+
+- Majd megtánczoltatunk benneteket, mint a hogy Szuvarov idejében tánczoltatok, - jegyezte meg Dolochov.
+
+- Mit szaval az ott? - kérdezte egy franczia.
+
+- Régi históriákat, - szólott egy másik, a ki rájött, hogy régebbi hadjáratokról van szó. - A császár majd megmutatja a ti Szuvar-toknak, meg a többieknek...
+
+- Bonaparte... - szólalt meg Dolochov, de a franczia félbeszakította.
+
+- Nem Bonaparte. A császár. Az ördögbe is... - kiáltott föl bosszúsan.
+
+- Hogy vinné el az ördög a ti császártokat!
+
+És Dolochov oroszul durván elkáromkodta magát, s a puskáját a vállára vetve tovább állott.
+
+- Gyerünk, Lukics Iván, - mondotta a századparancsnoknak.
+
+- Halljuk hát amúgy farancziásan, - mondogatták a katonák az örsvonalon. - Rajta Szidorov, rajta.
+
+Szidorov egyet hunyorított s a francziákhoz fordulva szaporán elkezdett érthetetlen szavakat hadarni.
+
+- Kari, mala, tafa, szafi, muter, kaszka, - hadarta össze-vissza, iparkodván kifejezésteljes hangsúlyozást adni a hadarásának.
+
+- Ho-ho-hó! Ha-ha-ha-ha! Óh! Óh! - hangzott föl a katonák vidám és egészséges kaczagásának a moraja, mely önkéntelenül átragadt a francziák örsvonalára is, hogy úgy tetszett, ezek után legjobb lett volna kiszedni a puskából a golyót, felrobbantani a töltényeket s mielőbb szépecskén elmenni haza. De a fegyverek töltve maradtak, a házakban és az erődítvényeken épp oly szomorúan bámultak maguk elé a katonák, s a mozdonyaikról leszerelt ágyúk épp úgy szemben maradtak egymással, mint addig.
+
+
+
+XVI.
+
+Andrej herczeg, miután a jobbszárnytól a balszárnyig a csapatok egész vonalát bejárta, fölment ahhoz az üteghez, a honnan, a törzstiszt szavai szerint, az egész vidéket beláthatta. Itt leszállt a lóról és megállott a mozdonyáról leszerelt négy ágyú közül a legszélső mellett. Az ágyúk előtt egy tűzérkatona járt föl és alá s a tiszt láttára ki akarta húzni magát, de egy adott jelre tovább folytatta egyenletes és unalmas föl s alá járását. Az ágyúk mögött ott álltak az ágyúmozdonyok s még hátrább a lovak és a tüzérek őrtüzei. Balra, a szélső ágyútól nem messze, egy új sövény-kunyhó állott, a melyből a tisztek élénk társalgása hallatszott ki.
+
+Az üteg mellől csakugyan az egész orosz hadállásra s jó részben a francziákéra is szabad kilátás nyílott. Az üteggel egyenesen szemben, az átellenes domb szemhatárán Schöngraben falú látszott; ettől jobbra és balra, az őrtüzek füstje közt három helyen a franczia katonák csapatjai voltak láthatók, melyeknek zöme nyilván a faluban és a hegy mögött volt elhelyezve. A falutól balra egy üteghez hasonló valami látszott a füstben, mely azonban szabad szemmel nem volt tisztán kivehető. A mi jobb szárnyunk egy meglehetősen meredek dombon volt elhelyezve, mely a francziák hadállása fölött is uralkodott. Ezen a dombon állott a mi gyalogságunk, szélről pedig a mi dragonyosaink voltak láthatók. Középen, a hol Tusinnak az az ütege is állott, a melytől Andrej herczeg a hadállásokat áttekintette, egy meredek domboldalon egyenesen le lehetett jutni ahhoz a folyócskához, mely bennünket Schöngrabentől elválasztott. Balfelől a mi csapataink szint' az erdőig elnyúltak, a hol fákat irtó gyalogságunk őrtüzei füstölögtek. A francziák vonala szélesebb volt, mint a miénk, s nyilvánvaló volt, hogy ők bennünket mindkét oldalról könnyen megkerülhettek. A mi hadállásunk mögött egy mély és meredek árok húzódott végig, a melyen a tüzérségnek és a lovasságnak bajos lett volna visszavonulnia. Andrej herczeg egy ágyúra támaszkodva elővette a jegyzőkönyvét s egy vázlatot készített a maga számára a csapatok hadállásáról. Két helyen valami jelt tett oda a czeruzájával, beszélni akarván róluk Bagrationnal. Azt akarta volna, hogy az egész tüzérséget a középen vonják össze, a lovasságot pedig vezényeljék vissza az árok másik partjára. Andrej herczeg, a ki állandóan a főparancsnok körül volt, és úgy a tömegek mozdulatait, mint az általános intézkedéseket figyelemmel kísérte s a ki folyton foglalkozott régibb ütközetek történelmi leírásaival, ebben küszöbön álló esetben is nagy vonásokban szinte önkéntelenül elképzelte a hadműveletek leendő menetét. Ezúttal csak a következő főbb eshetőségeket tudta elképzelni: Ha az ellenség rohamot intéz a balszárny ellen, - mondotta magában, - a kievi gránátosoknak és a podoliai vadászoknak mindaddig meg kell tartaniok hadállásukat, a míg a derékhad tartaléka el nem jut hozzájuk. Ebben az esetben a dragonyosok oldaltámadást intézhetnek és szétverhetik az ellenséget. Ha pedig a roham a derékhad ellen irányul, akkor ezen a dombon egy központi üteget állítunk föl, s ennek a födözete alatt kinyújtjuk a balszárnyat és en echelon vonulunk vissza az árokig, - okoskodott magában. Egész idő alatt, melyet az üteg körül az ágyúk mellett töltött, mint ez gyakran megesik, folyton hallotta a sátorban beszélgető tisztek hangját, de egyetlen szót sem értett meg abból, a mit beszéltek. Egyszerre egy a sátorból kiszűrődő hang annyira meglepte őt a szívélyességével, hogy önkéntelenül hallgatózni kezdett.
+
+- Nem-a, lelkem, - mondotta egy kellemes és Andrej herczeg előtt ismerősnek tetsző hang, - én azt mondom, hogy ha az ember tudhatná, mi következik a halál után, hát közülünk senki se félne a haláltól. Úgy bizony, lelkem.
+
+Egy másik, sokkal fiatalabb hang közbevágott:
+
+- Akár félünk, akár nem, az teljesen mindegy, - el nem kerülhetjük.
+
+- Azért mégis félünk! Eh, ti tudós emberek, - szólott egy harmadik férfias hang, mely az előbbi kettőt túlharsogta. - Az van a dologban, hogy ti tüzérek azért vagytok olyan tudós és bölcs emberek, mert magatokkal vihettek mindent, pálinkát is, meg harapnivalót is. - S a férfias hang tulajdonosa, a ki nyilván gyalogos tiszt volt, elmosolyodott.
+
+- Persze, hogy félünk, - folytatta az első, ismerős hang. - Félünk attól, a mit nem ismerünk, ez az. Bármit mondjanak is, hogy a lélek az égbe jut..., mi tudjuk, hogy ég nincs, csak a puszta levegő.
+
+A férfias hang megint félbeszakította a tüzért.
+
+- Nos hát, vendégeljen meg bennünket a fűszeres pálinkájával, Tusin, - mondotta.
+
+"Áá, ez ugyanaz a kapitány, a ki egy szál harisnyában állt ott a markotányosnál", - gondolta Andrej herczeg, örömmel ismervén fel a kellemes elmélkedő hangot.
+
+- Azt is megtehetem, - szólott Tusin, - de azért mégis, a túlvilági életet... - Nem fejezhette be.
+
+Ekkor éles sivítás hallatszott a levegőben; mind közelebb és közelebb, mind gyorsabban és hallhatóbban, mind hallhatóbban és gyorsabban, egyszerre a golyó, mintha nem mondott volna el mindent, a mit kellett, emberfölötti erővel röpítve szét a szilánkjait, a sátortól nem messze lecsapott a földbe. A föld a rettentő ütéstől mintha csak följajdult volna. Ugyanabban a pillanatban, mindenkit megelőzve, pipával az agyarában, kirohant a sátorból a kis Tusin; jóságos és okos arcza sápadt volt valamelyest. Utána kijött a férfias hang tulajdonosa, egy daliás gyalogos tiszt is, és útközben begombolkozván, futva sietett a századához.
+
+
+
+XVII.
+
+Andrej herczeg lóháton megállt az üteg mellett s elnézte annak az ágyúnak a füstjét, a melyből a golyó kiröpült. Szemeit révedezve jártatta körül a tágas térségen. Csak annyit látott, hogy a francziák eddig mozdulatlan tömegei imbolyogni kezdtek, s hogy balfelől csakugyan egy üteg állott. A füst még nem oszlott szét fölötte. Két franczia lovas, alkalmasint segédtiszt, vágtatott föl a hegyre. A hegy lábánál, alkalmasint a csatárláncz megerősítéséül, az ellenségnek egy tisztán kivehető kisebb hadoszlopa nyomult előre. Még szét sem oszlott az első lövés füstje, már is egy másik füstfelleg villant föl. Elkezdődött az ütközet. Andrej herczeg megfordította a lovát és visszasietett Gruntba, hogy Bagrationt fölkeresse. Hallotta, a mint a háta mögött mind sűrűbb és hangosabb lett az ágyúzás. Nyilván a mi ágyúink is megszólaltak. Lenn, azon a helyen, a hol a békekövetek keresztüljöttek, puskatüzelés is hallatszott.
+
+Lemarrois csak az imént érkezett meg Bonaparte fenyegető levelével Murathoz, s a megszégyenített Murat, jóvá akarván tenni a hibáját, a középen, s a két szárny megkerülésére is tüstént előre vezényelte csapatait, azt remélvén, hogy estére, még a császár megérkezése előtt sikerülni fog neki, a vele szemben álló jelentéktelen kis haderőt megsemmisíteni.
+
+"Elkezdődött! Ime, itt van!" - gondolta magában Andrej herczeg s érezte, a mint a vér szívébe tolult. "De hol van? Hogy' és mint fog kialakulni az én Toulon-om?" - tette hozzá gondolatban.
+
+A mint ugyanazok közt a századok közt járt-kelt, a melyek még csak egy fertály órával ezelőtt is kását ettek és pálinkát ittak, mindenfelé a sorakozó és fegyverük után kapkodó katonáknak ugyanazokat a gyors mozdulatait látta, s minden arczon fölismerte annak az élénkségnek az érzését, mely az ő szívét is hatalmába kerítette. "Elkezdődött! Itt van! Rettenetes és vidám dolog!" - ezt kiáltotta feléje minden egyes katonának és tisztnek az ábrázata.
+
+Még mielőtt a munkában lévő erődítéshez ért volna, a komor őszi nap esti félhomályában egy lovascsapatot látott maga felé közeledni. Az első, kozák-köpenyes és bőrsipkás lovas fehér lovon ült. Ez volt Bagration herczeg. Andrej herczeg megállt, hogy őt bevárja, Bagration herczeg megállította a lovát és fölismervén Andrej herczeget, a fejével intett neki. Mialatt Andrej herczeg elmondta neki azt, a mit látott, Bagration figyelmesen nézett maga elé.
+
+Az "Elkezdődött. Ime, itt van!" kifejezése Bagration herczeg erőteljes és barna arczán, s félig behúnyt, zavaros és álmos szemei közt is ott ült. Andrej herczeg nyugtalan kíváncsisággal merült el ennek a mozdulatlan arcznak a nézésébe, és szerette volna tudni, vajjon egyáltaljában gondolkozik-e, érez-e ez az ember ebben pillanatban, s ha igen, mit érez és mit gondol. "Van-e egyáltaljában valami ott e mögött a mozdulatlan arcz mögött?" - kérdi magában Andrej herczeg, a mint őt nézi. Bagration herczeg, annak a jeléül, hogy egyetért azzal, a mit Andrej herczeg mond, bólintott a fejével, s olyan arczkifejezéssel mondta, hogy "jól van", mintha mindazt, a mi történt, s a mit neki jelentettek, ő már előrelátta volna. Andrej herczeg, a ki még lihegett a gyors lovaglástól, szaporán beszélt. Bagration herczeg, az ő keleties kiejtésével, különösen lassan ejtette ki a szavakat, mintegy éreztetni akarván, hogy semmi oka sincs a sietségre. Mindössze ügetésre sarkallta a lovát, Tusin ütege felé. Andrej herczeg a kísérettel együtt követte őt. Bagration herczeg után lovagoltak: a kísérethez tartozó tiszt, a herczeg személyes segédtisztje, Zserkov, egy parancsőrtiszt szép angol telivér lován, az ügyeletes törzstiszt és egy hadbíró, a ki csupa kíváncsiságból kért engedélyt arra, hogy az ütközetbe mehessen. A potrohos és telt arczú hadbíró az öröm naiv mosolyával nézett körül, miközben furcsán rázódott a lovon s szekerész nyeregben ülve, teveszőr köpenyével a huszárok, a kozákok és a segédtisztek közt nagyon furcsán festett.
+
+- Végig akarja nézni az ütközetet, - szólt oda Zserkov Bolkonszkijnak, a hadbíróra mutatva, - és máris szúrása van a lapoczkája alatt.
+
+- Ugyan, elég legyen már no, - szólalt meg a hadbíró derült, naiv és egyúttal ravasz mosolylyal, mintha csak hízelgett volna neki az, hogy Zserkov tréfáinak a czélpontja lehet s mintha szándékosan iparkodott volna ostobábbnak látszani, mint a milyen valóságban volt.
+
+- Roppant furcsa, mon monsieur prince, - mondotta az ügyeletes törzstiszt. (Tudta, hogy a francziának valami különös kifejezése van a herczegi czímre, de a világért se jutott az eszébe.) Ezalatt valamennyien odaérkeztek Tusin ütegéhez és közvetlen előttük csapott le egy ágyúgolyó.
+
+- Mi az, a mi ott leesett? - kérdezte a hadbíró naivul mosolyogva.
+
+- Franczia lepény, - felelt Zserkov.
+
+- Tehát ezzel öldökölnek? - kérdezte a hadbíró. - Borzasztó, hogy milyen! - És szinte olvadozni kezdett a boldogságtól. Alig, hogy befejezte, váratlanul megint rettentő sivítás hallatszott, melynek egyszeriben vége szakadt és zsupsz - az a kozák, a ki kissé jobbra, a hadbíró mögött lovagolt, lovastól együtt a földre roskadt. Zserkov és az ügyeletes törzstiszt ráhajoltak a nyeregre, és megfordították a lovaikat. A hadbíró megállt a kozák előtt és figyelmes kíváncsisággal bámulta őt. A kozák meghalt, a ló még vonaglott.
+
+Bagration herczeg összeránczolta a homlokát, hátranézett és látván a pillanatnyi zavar okát, egykedvűen elfordult, mintha csak azt mondta volna: érdemes is ilyen semmiséggel foglalkozni! Jó lovas módjára megállította a lovát, kissé félrehajolt és megigazította a köpenyébe beleakadt kardját. Ez a kard régi volt, nem olyan, mint a minőt most viseltek. Andrej herczegnek eszébe jutott, hogy Szuvarov Olaszországban Bagrationnak ajándékozta a kardját, s ez a visszaemlékezés ebben a pillanatban különösen jól esett neki. Elmentek ahhoz az üteghez, a mely mellett Bolkonszkij is állt, mikor a csatateret tanulmányozta.
+
+- Kinek a százada? - kérdezte Bagration herczeg a lőszerkocsi mellett álló tűzmestertől.
+
+Azt kérdezte ugyan: kinek a százada? de voltaképpen azt akarta kérdezni: csak nem féltek tán máris? És a tűzmester megértette.
+
+- Tusin kapitányé, kegyelmes uram, - kiáltott föl vidám hangon a vöröshajú és szeplős tűzmester s kihúzta magát.
+
+- Úgy, úgy, - szólott Bagration valamin tünődve s az ágyúmozdonyok mellett odalovagolt a szélső ágyúhoz. E közben őt is, meg a kíséretét is elkábítva, egy lövés dördült el ebből az ágyúból, s a körülötte hirtelen támadt füstben láthatta a tűzéreket, a mint az ágyút megragadták és szaporán nekifeküdve, visszarántották helyére. Az első számú, széles vállú, hatalmas termetű tűzér, kezében az ágyútörlővel, szétterpesztett lábakkal odaugrott a kerékhez, a másik pedig remegő kézzel tette be a golyót az ágyú torkába. Egy alacsony termetű, zömök ember, Tusin kapitány az ágyúmozdonyban megbotolva, előresietett, s a nélkül, hogy a tábornokot észrevette volna, kis kezéből ernyőt csinálva a szemei elé, nézett előre a messzeségbe.
+
+- Még két vonallal följebb, akkor jó lesz, - kiáltott föl vékonyka hangján, melynek külső megjelenésével összhangban éppenséggel nem álló elszántságot iparkodott kölcsönözni. - Második szám! - üvöltötte. - Rajta, Medvjedev!
+
+Bagration rákiáltott, és Tusin egy félénk és ügyetlen mozdulattal, éppenséggel nem úgy, mint a hogy' a katonák tisztelegni szoktak, hanem úgy, a hogy' a papok az áldást osztogatják, három ujját a sipkájához emelve, odalépett a tábornokhoz. Bár Tusin ágyúinak az volt a rendeltetésük, hogy a völgyön végig tüzeljenek, ő mégis robbanó golyókkal töltött s az előtte elterülő Schöngraben falut lövette, mely előtt a franczia csapatok nagy tömegei vonultak végig.
+
+Tusinnak senki sem adott parancsot, hogy hova és mivel lőjjön, s ő tanácsot tartván az őrmesterével, Zacharcsenkoval, a ki iránt nagy tisztelettel viseltetett, arra lyukadt ki, hogy jó volna a falut felgyújtani. "Jól van!" - mondotta Bagration a kapitány előterjesztésére, s valamit fontolgatva, elkezdte vizsgálni az előtte elterülő csatateret. A francziák a jobb szárnyhoz voltak a legközelebb. Valamivel alább, mint az a domb, a melyen a kievi ezred állott, a folyócska völgyében lelket rázó puskaropogás hallatszott, és a kísérethez tartozó tiszt fölhívta a herczeg figyelmét ott messze, a dragonyosok mögött, a francziák egy hadoszlopára, mely a mi szárnyunkat próbálta megkerülni. Balfelől egy közeli erdő zárta el a szemhatárt. Bagration herczeg a központból két zászlóaljat küldött a jobb szárny megerősítésére. A kísérethez tartozó tiszt azt a megjegyzést koczkáztatta a herczeg előtt, hogy ha ezek a zászlóaljak elmennek, akkor az ágyúk fedezet nélkül maradnak. Andrej herczegnek úgy tetszett, hogy a tiszt megjegyzése helyes volt, a mire csakugyan nem lehetett mit mondani. Ebben a pillanatban a völgyben levő ezred parancsnokától egy segédtiszt vágtatott oda, azzal a hírrel, hogy odalenn erős franczia csapatok közelednek, hogy az ezred szét van zilálva és visszavonul a kievi gránátosok felé. Bagration herczeg helyeslése jeléül bólintott a fejével. Lépésben közeledett jobbfelé és elküldte a segédtisztjét a dragonyosokhoz, azzal a parancscsal, hogy intézzenek rohamot a francziák ellen. De a segédtiszt egy félóra múlva azzal a hírrel jött vissza, hogy a dragonyos ezredes már visszavonult az árkok mögé, mert erős tüzelést kezdtek ellene és csak czéltalanul vesztegette volna el az embereit, de lövészeket küldött az erdőbe.
+
+- Jól van! - hagyta jóvá Bagration.
+
+Éppen akkor, mikor az ütegtől eltávozott, balfelől az erdőből is lövések hallatszottak, s mivel a balszárny nagyon is messze volt ahhoz, hogy idejében odaérkezhessék, Bagration elküldte oda Zserkovot, hogy mondja meg a legidősebb tábornoknak, ugyanannak, a ki Braunaunál bemutatta az ezredét Kutuzovnak, hogy a lehető leggyorsabban vonuljon vissza a gugyor mögé, mert a jobb szárny aligha lesz képes az ellenségnek soká ellentállani. Tusinról és az őt fedező zászlóaljról pedig teljesen megfeledkeztek. Andrej herczeg gondosan figyelt Bagration herczegnek az ezredparancsnokokkal folytatott megbeszélésére s az általa adott parancsokra, s legnagyobb meglepetésére úgy vette észre, hogy parancsokról egyáltaljában szó sem volt, s hogy Bagration herczeg iparkodott úgy tüntetni föl a dolgot, hogy mindaz, a mi kényszerűségből, véletlenségből vagy a csapatparancsnokok akarata révén történt, ha nem is az ő parancsára, de az ő szándékának megfelelőleg történt. De annak a tapintatnak a révén, a melyet Bagration herczeg tanusított, azt is észrevette Andrej herczeg, hogy az eseményeknek eme véletlensége és az ő akaratától való függetlensége mellett is rendkívül sokat tett a herczeg jelenléte. A csapatparancsnokok, a kik szétdúlt arczczal jelentek meg Bagration herczeg előtt, megnyugodtak, a katonák és a tisztek vidáman köszöntötték őt, az ő jelenlétében egészen fölvidultak és szinte hivalkodtak előtte a bátorságukkal.
+
+
+
+XVIII.
+
+Bagration herczeg fölment a mi jobbszárnyunk legmagasabb pontjára, s elkezdett leereszkedni oda, a honnan a puskaropogás hallatszott, s a hol a lőpor-füsttől semmit sem lehetett látni. Minél közelebb értek a gugyorhoz, annál kevesebbet láttak, de annál érezhetőbbé vált a tulajdonképpeni csatatérnek a közelsége. Sebesültekkel kezdtek találkozni. Az egyik sapkanélküli, véresfejű sebesültet a hóna alatt két katona is támogatta. Krákogott és köpdösött. Nyilván a száján vagy a torkán érte a golyó. Egy másik, a kivel találkoztak, puska nélkül, a maga lábán lépdelt, de hangosan jajgatott és hadonászott a kezével, a melyből úgy csurgott a vér a köpönyegére, mintha pohárból öntötték volna. Inkább rémültnek, mint szenvedőnek látszott az arcza. Csak egy perczczel azelőtt sebesült meg. Az úton keresztülmenve, meredeken kezdtek leereszkedni és a hegyoldalon néhány heverő embert pillantottak meg; egy csapat katonával is találkoztak, a kik között sebesültek is voltak. A katonák nehezen zihálva kapaszkodtak a hegyen fölfelé, s a tábornok jelenléte ellenére is hangosan beszélgettek és hadonásztak a kezeikkel. Elől a füstfelhőben már látszottak a szürke köpönyegek sorai, s a tiszt Bagrationt megpillantva, kiabálva futott a csapatostól vonuló katonák után, azt akarván, hogy visszaforduljanak. Bagration odalépett a sorok mellé, a melyekben hol itt, hol ott a beszédet és a vezényszavakat is elfojtva, sűrűn ropogtak a puskák. Szinte telítve volt a levegő lőporfüsttel. A katonák élénk arcza fekete volt a koromtól. Egyesek a töltővesszővel dolgoztak, mások lőport töltögettek, töltést szedtek elő a tarisznyájukból, s ismét mások lőttek. De hogy kire lőttek, azt a lőporfüsttől, melyet nem oszlatott szét a szél, nem láthatták. A zúgás és fütyölés kellemes hangjai is elég sűrűn hallatszottak. "Vajjon, mi ez?" - gondolta magában Andrej herczeg, mikor a katonáknak ehhez a csoportjához odaért. "Ez csatárláncz nem lehet, mert hiszen csoportban állnak! Roham se lehet, mert nem mozdulnak, négyszög sem lehet, mert nem úgy állanak."
+
+Az ezredparancsnok, egy vézna és látszólag gyönge öreg ember, öreges szemeit több mint félig eltakaró szemöldökeivel, melyek szelid külsőt kölcsönöztek neki, s kellemes mosolylyal odament Bagration herczeghez, s úgy fogadta őt, mint a hogy' a házigazda kedves vendégét szokta. Jelentette neki, hogy a francziák lovas rohamot intéztek az ezrede ellen; és hogy bár a rohamot visszaverték, az ezred mégis embereinek a felét elvesztette. Az ezredparancsnok azt mondta, hogy a rohamot visszaverték, ezt a kifejezést választván annak a megjelölésére, a mi az ezredében történt, de a valóságban ő maga se igen tudta, vajjon mi történt a gondjaira bízott katonákkal ez alatt a fél óra alatt, s nem tudta hitelesen megmondani, vajjon csakugyan visszaverték-e a rohamot, vagy pedig az ő ezredét verte szét a francziák rohama. A hadműveletek kezdetével csak annyit tudott, hogy egész ezredében ide is, oda is hullottak az ágyúgolyók és a gránátok és sorra sújtották le az embereket, s hogy később valaki elkiáltotta magát: itt a lovasság, - mire a mieink elkezdtek tüzelni. És lövöldöztek még most is, de már nem a lovasságra, mely eltünt szem elől, hanem a franczia gyalogságra, mely a gugyortól viszont a mi sorainkra tüzelt. Bagration herczeg annak a jeléül, hogy minden úgy történt, a mint ő kívánta és gondolta, megbiczczentette a fejét. A segédtisztjéhez fordúlva megparancsolta neki, hogy a 6-ik vadászezrednek, a mely mellett az imént elmentek volt, két zászlóalját rendelje le a hegyről. Andrej herczeget ebben a pillanatban meglepte az a változás, mely Bagration herczeg arczán végbement. Annak a komoly és boldog elszántságnak a kifejezése ült az arczán, mely az olyan ember arczán észlelhető, a ki forró nyári napon készen áll arra, hogy a vízbe ugorjék s éppen készül az ugrásnak nekirugaszkodni. Homályos szemeiben nyoma se volt többé az álmatagságnak, sem annak a mesterkélten mély gondolatokba merült tekintetnek: kerek, határozott vércse-szemei ünnepélyesen és valamelyest megvetően néztek előre és bár mozgásuk megőrizte eddigi lassúságát és egyenletességét, szemlátomást semmin sem állapodtak meg.
+
+Az ezredparancsnok azzal a kéréssel fordúlt Bagration herczeghez, hogy vonúljon hátrább, mert itt nagy a veszedelem: "Legyen olyan szíves, kegyelmes uram, az Istenért!" - mondotta, és bíztatásért a kísérethez tartozó tisztre pillantott, a ki azonban elfordúlt tőle.
+
+"Ime, méltóztatik látni!" Fölhívta a figyelmét a golyókra, melyek szakadatlanul süvítettek, fütyöltek és zúgtak körülöttük. A kérésnek és a szemrehányásnak azon a hangján beszélt, a minővel az ács mondja a fűrész után nyúló uraságnak: "mi már megszoktuk az efajta munkát, de önnek majd felhólyagzik ám tőle keze." Úgy beszélt, mintha őt magát nem is érhették volna ezek a golyók, és félig lehunyt szemei még meggyőzőbb kifejezést kölcsönöztek a szavainak. A törzstiszt is csatlakozott az ezredparancsnok kéréséhez, de Bagration herczeg nem felelt nekik, csak azt parancsolta, hogy szűntessék be a tüzet és csináljanak helyet a közeledő két zászlóaljnak. Mialatt beszélt, a hirtelen támadt szél, mint valami láthatatlan kéz, jobbról bal felé eloszlatta a gugyort eltakaró füstfelleget, s a sürgő-forgó francziákkal ellepett hegy egyszerre tisztán föltárúlt előttük. Minden szem önkéntelenül rámeredt erre a feléjük közeledő franczia hadoszlopra. Már látszottak a katonák bozontos süvegei, sőt már a közlegényeket és a tiszteket is meg lehetett egymástól különböztetni, valamint azt is, a mint a zászlójuk fennen lobogott a rúdja körül.
+
+- Pompásan nyomúlnak előre, - jegyezte meg valaki Bagration kíséretében.
+
+A hadoszlop már leért a gugyorba. Az összeütközésnek az innenső meredek oldalon kellett megtörténnie.
+
+A mi tűzben volt ezredünknek a maradványai gyorsan sorakozva jobbfelé húzódtak; mögöttük az elmaradottak sarkában gyorsan közeledett a 6-ik vadászezred két zászlóalja. Még nem is értek Bagrationnal egy vonalba, s máris hallható volt a tömeg ütemes lépteinek nehézkes dübörgése. A balszárnyon Bagrationhoz egészen közel lépdelt egy kerekarczú, bamba és boldog arczkifejezésű, szálas századparancsnok, ugyanaz, a ki az imént a sátorból kiszaladt. Nyilván semmi egyébre nem gondolt ebben a pillanatban, mint arra, hogy minél peczkesebben vonúljon el a fölebbvalója előtt.
+
+Az arczvonal élén menetelő tiszt önelégültségben, könnyedén lépkedett izmos lábaival, akárcsak úszott volna, a legcsekélyebb észrevehető erőlködés nélkül kihúzta magát, s könnyedségével kivált a sarkában nehézkesen lépkedő katonák közül. A lába mellett lelógatta keskeny és vékony kardját (egy hajlott spádét, mely nem is volt olyan, mintha fegyver volna), és hol a parancsnokra, hol hátra tekintgetve, a nélkül, hogy a lépést eltévesztette volna, egész erőteljes testét hajlékonyan illegette. Úgy látszott, mintha minden lelki erejét arra összpontosította volna, hogy a lehető legkifogástalanabbul vonuljon el a fölebbvalója előtt, s úgy érezvén, hogy ez sikerült is neki, boldog volt. Mintha minden lépésnél ezt mondta volna magában: "bal... bal... bal", s a katonák változatosan komoly arczokból kirakott sorfala is a bornyúk és fegyverek alatt görnyedve erre az ütemre ment előre, mintha lépésközben úgy magában mindenikük azt mormogta volna: "bal... bal... bal..." Egy köpczös őrnagy nagyokat fújva s a lépést váltogatva került meg egy bokrot; egy elmaradt katona, a rendetlensége miatt elrémült arczczal lihegve és futva érte utól a századát; egy ágyúgolyó nagy erővel nyomván szét a levegőt, Bagration herczeg és a kíséret feje fölött süvített el, s a "bal... bal..." ütemén csapódott be a hadoszlopba. "Zárkózz!" hallatszott a századparancsnok hivalkodó hangja. A katonák ezen a helyen, a hol a golyó lecsapott, ívalakban megkerültek valamit, s a szárnyon lévő altiszt, a ki az elesettek körül elmaradt volt, mikor a sorát utólérte, egyet ugrott, lépést váltott, és bosszúsan nézett körül. A vésztjósló némaságból s az egyidejüleg a földet taposó lábak egyhangú dobogásából, mintha folyton az a: "bal... bal... bal..." hangzott volna ki.
+
+- Előre, fiúk! - szólott Bagration herczeg.
+
+- O-ho-ho-ho-ho!... - visszhangzott a sorok között. Egy marczona katona, a ki a balszárnyon volt, olyan kifejezéssel, mintha azt mondta volna: "Magunktól is tudjuk", ordítva rásandított Bagrationra; egy másik, a ki mintha csak attól tartott volna, hogy elszórakozik, nem nézett semerre sem, föltátotta a száját és ordítva ment tovább.
+
+Ki volt adva a parancs, hogy meg kell állani és le kell dobni a bornyúkat.
+
+Bagration megkerülte a mellette elvonuló csapatokat és leszállt a lováról. A kantárt odadobta egy kozáknak, levetette és átadta a köpenyét is, szétterpesztette a lábait és megigazította a sipkáját. A hegy tövében, élén a tisztekkel, felbukkant a franczia hadoszlop eleje.
+
+- Isten nevében! - mondotta Bagration erőteljes, messzire elhallatszó hangon, egy pillanatra odafordult az arczvonalhoz, majd karját könnyedén himbálva, a lovas katona ügyetlenül csetlő-botló lépteivel megindult a hepehupás talajon. Andrej herczeg úgy érezte, hogy valami ellenállhatatlan erő húzza-vonja őt előre és nagyon boldognak érezte magát.[6]
+
+A francziák már egészen közel voltak, Andrej herczeg, a ki Bagration mellett ment, már tisztán kivehette az öveket, a piros vállrojtokat, sőt a francziák arczait is. (Tisztán látott egy korosabb franczia tisztet, a ki kifelé fordított lábaival, a bokrokban megfogózva nagynehezen kapaszkodott föl a hegyen.) Bagration herczeg semmiféle újabb parancsot nem adott ki, hanem szótlanul ment előre. Egyszerre a francziák közt eldördült egy lövés, majd egy második, harmadik... s a szétzilált ellenséges sorokban nagy füsttel és ropogással megindult a tüzelés. A mieink közül többen elestek, köztük az a kerekarczú tiszt is, a ki oly vidáman és olyan búzgón nyomult előre. De abban a pillanatban, a mint az első lövés eldördült, Bagration hátranézett és "hurráh"-t kiáltott.
+
+- "Hurrá-á-á!" zúgott végig a nyomában a mi harczvonalunkon, s a mieink, mint egy egységes, élénk és vidám tömeg, Bagration herczeget utólérve és egymást elhagyva, hegynek lefelé, rávetették magukat a szétzilált francziákra.
+
+
+
+XIX.
+
+- A 6-os vadászok rohama biztosította a jobbszárny visszavonulását. A középen Tusin elfelejtett ütegének a tüzelése, melynek Schöngrabent is sikerült felgyújtania, feltartóztatta a francziák előrenyomulását. A francziák elkezdték a szél által szított tüzet oltani, s ezzel időt engedtek a visszavonulásra. A derékhadnak az árkon keresztül való visszavonulása szaporán és nagy zajjal ment végbe; de a nélkül, hogy a visszavonuló katonák a sokféle vezényszótól összezavarodtak volna. A balszárny azonban, mely ellen a francziák pihent erőikkel, Lannes vezérlete alatt ugyanakkor intéztek rohamot, és meg is kerülték, s mely az azovi és a podoliai gyalogezredekből s a pavlogradi huszárezredből állott, teljesen szét volt verve. Bagration elküldte Zserkovot a balszárny tábornokához azzal a parancscsal, hogy haladéktalanul vonuljon vissza.
+
+Zserkov bátran, a nélkül, hogy a kezét a sipkája mellől elvette volna, megsarkantyúzta a lovát és elvágtatott. De alig hogy Bagration mellől elment, cserbenhagyta az ereje. Leküzdhetetlen rémület vett erőt rajta, s képtelen volt odamenni, a hol veszedelem fenyegette.
+
+A balszárnyhoz érve, nem ott ment előre, a hol a küzdelem folyt, hanem ott kezdte keresni a tábornokot és a parancsnokokat, a hol nem is lehettek, s így nem is adhatta át a parancsot.
+
+A balszárnynak, a rangban idősebb jogán annak az ezrednek az ezredese volt a parancsnoka, a mely Braunau előtt Kutuzovnak bemutatkozott, s a melyben Dolochov mint közlegény szolgált. A szélső balszárny vezetése pedig a pavlogradi ezred parancsnokára volt bízva, a melyben Rosztov szolgált, s ebből félreértés támadt. A két parancsnok nagyon föl volt ingerülve egymás ellen, s ugyanakkor, a mikor a jobbszárnyon már javában folyt a küzdelem s a francziák már elkezdték a rohamot, a két parancsnok léha torzsalkodással volt elfoglalva, a melynek az volt a czélja, hogy egymást sértegessék. Az ezredek pedig, úgy a lovas, mint a gyalogezredek, vajmi kevéssé voltak elkészülve a küszöbön álló harczra. Az ezredek emberei, a közkatonától kezdve a tábornokig, nem számítottak ütközetre és nyugodtan űzték békés foglalkozásaikat, a lovasok a lovaikat etették, a gyalogosok rőzsét szedtek.
+
+- Végre is ő rangban mégis csak idősebb, mint én, - mondotta a német huszárezredes kipirulva s az imént érkezett segédtiszthez fordulva, - ám csináljon, a mit akar. Én a huszárjaimat nem áldozhatom föl. Kürtös, fújj visszavonulást!
+
+A dolog azonban sietőssé kezdett válni. A jobbszárnyon és a középen összeolvadva tombolt az ágyúzás meg a lövöldözés, és Lannes lövészeinek franczia kabátjai immár átkeltek a malomárkon és alig két puskalövésnyire az innenső oldalon, sorakoztak. A gyalogos ezredes imbolygó léptekkel odament a lovához, s felülve rá, derekasan kihúzta magát és odalovagolt a pavlogradi ezred parancsnokához. A két ezredparancsnok udvarias köszöntéssel, de a szívében titkos haraggal üdvözölte egymást.
+
+- Még egyszer ismétlem, ezredes, - szólott a tábornok, - én csak nem hagyhatom az embereim felét az erdőben. Kérem önt, kérem, - ismételte, - foglaljon állást és készüljön a rohamra.
+
+- Én meg arra kérem önt, ne avatkozzék másnak a dolgába, - felelt az ezredes hevesen. - Még ha ön is lovas volna...
+
+- Én nem vagyok lovas, ezredes, de orosz tábornok vagyok, s a mennyiben önnek erről nem volna tudomása...
+
+- Nagyon is van róla tudomásom, kegyelmes uram, - kiáltott föl hirtelen az ezredes, és fülig elpirulva, megérintette a lovát. - Nem parancsol tán belépni a csatárlánczba, s akkor majd meg fogja látni, hogy ez az állás semmit sem ér. Semmi hajlandóságom sincs rá, hogy az ön kedvéért az ezredemet kiirtassam.
+
+- Ön megfeledkezik magáról, ezredes. Én nem a magam kedvét keresem, s nem tűröm, hogy nekem ilyesmit mondjon.
+
+A tábornok, elfogadván az ezredesnek a bátorság mérkőzésére való kihívását, kidüllesztette a mellét s a homlokát összeránczolva, vele együtt elindult a csatárláncz felé, mintha minden súrlódásuknak ott a csatárlánczban, a golyók záporában kellene megoldásra jutnia. Elérkeztek a csatárlánczhoz, néhány golyó fütyölt el fölöttük, s némán megállottak. Semmi különös nézni való nem volt a csatárlánczban, mert azt, hogy az árkok és a bozótok közt a lovasság nem működhetik, s hogy a francziák a balszárnyat megkerülik, arról a helyről is láthatták, a melyen az imént állottak. A tábornok és az ezredes, mint két viadalra készülő kakas, szigorúan és jelentőségteljesen mérték végig egymást, s hasztalan lesték egymáson a gyávaság jeleit. Mind a ketten kiállották a próbát. Miután semmi mondanivalójuk nem volt egymásnak és sem egyikük, se másikuk nem akart a másiknak ürügyet szolgáltatni arra, hogy azt mondhassa, ő hagyta el elsőnek a golyózáport, egymás bátorságát akarván kipróbálni, még sokáig álltak volna ott, ha ekkor az erdőben, csaknem közvetlenül a hátuk mögött, élénk puskaropogás és tompán összeolvadó kiabálás nem hallatszott volna. A francziák megtámadták az erdőben fát szedő katonákat. A huszárok a gyalogsággal együtt már nem vonulhattak vissza. A franczia csatárláncz balfelé elvágta őket a visszavonulás vonalától. Így tehát, bármennyire alkalmatlan volt is erre a terep, hogy maguknak útat törjenek, kénytelenek voltak rohamot intézni.
+
+Azt a századot, a melyben Rosztov is szolgált, s a melynek alig volt ideje, hogy lóra kapjon, arczczal az ellenség felé állították. Megint úgy esett, mint az Enns hídján, hogy a század és az ellenség között nem volt semmi, csak az ösmeretlenségnek és a rémületnek az a rettenetes vonala, mely őket egymástól, s mintegy az élőket a halottaktól elválasztotta. Az emberek mind érezték ennek a vonalnak a közelségét, s az a kérdés, vajjon átlépik-e ezt a vonalat, s ha igen, hogy' lépik át, izgatta valamennyiüket.
+
+Az ezredes odalovagolt az arczvonal elé, bosszúsan felelt valamit egyes tisztek kérdéseire, s azután, mint a ki kétségbeesetten ragaszkodik a maga igazához, elkezdett parancsokat osztogatni. Senki sem mondott semmi határozottat, de a században szájról-szájra járt, hogy roham lesz. Fölhangzott a sorakozásra szóló vezényszó, majd pedig a hüvelyükből kirántott kardok suhogása. De azért még mindig senki sem mozdult. A balszárny katonái, a gyalogosok és a huszárok egyaránt érezték, hogy a vezetőség maga sem tudja, mitévő legyen, s a parancsnokoknak ez a határozatlansága a katonákra is átragadt.
+
+"Csak már kezdődnék mielőbb", - gondolta magában Rosztov, érezvén, hogy végre valahára eljött az ideje annak, hogy megízlelje a roham gyönyörűségeit, a melyekről huszár-bajtársaitól már annyit hallott.
+
+- Fiúk, az Isten nevében, - csendült meg Deniszov hangja, - ügetés, indulj!
+
+Az első sorban megmozdult a lovak fara. Gracsik megrántotta a kantárt s megindult magától.
+
+Rosztov jobb felől a maga huszárjainak első sorait látta, még messzebb elől pedig homályos sávok látszottak, melyeket nem vehetett ki tisztán, de a melyeket ellenségnek nézett. Lövések is hallatszottak, de csak a távolból.
+
+- Gyors-ügetés! - hallatszott a vezényszó, és Rosztov érezte, a mint Gracsik-ja a farát gyorsítva, vágtába ugrott. Minden mozdulatát már előre eltalálta, s mind nagyobb vidámság vett erőt rajta. Egy magános fát pillantott meg maga előtt. Ez a fa eleinte elől volt, annak a vonalnak a közepén, mely oly rettenetesnek látszott előtte. És íme, már átlépték azt a vonalat, s nemcsak hogy nem tapasztalt semmi rettenetességet, hanem ellenkezőleg, mind nagyobb vidámság és elevenség fogta el. "Oh, hogy' fogok én közibük vágni", gondolta Rosztov s megszorította a kardja markolatát.
+
+- Hurrá-á-á!! - harsant föl egyszerre.
+
+"No most, aztán jöjjön elém bárki", - gondolta Rosztov, s megsarkantyúzván Gracsikot, a többieket elhagyva, sebes vágtába hajszolta. Elől már látszott az ellenség. Egyszerre az egész századot, mint egy széles seprő, végigseperte valami. Rosztov vágásra emelte a kardját, de ugyanakkor az előtte vágtató Nikitenkó nevű közhuszár elvált tőle, és Rosztov mintegy félálomban érezte, hogy természetellenes gyorsasággal száguld tova, és mégis, mintha egy helyben állana. Hátulról nekilovagolt egy Bandarcsuk nevű huszár s bosszúsan nézett rá. Bandarcsuk lova megbokrosodott és oldalvást elugrott mellőle.
+
+"Mi ez? Nem mozdulok? Elestem, megsebesültem?..." - kérdezte Rosztov s ugyanabban a pillanatban mindjárt felelt is magának. Immár teljesen egyedül volt a csatamezőn. A száguldó lovak s a huszárok háta helyett mozdulatlan földet és tarlót látott maga körül. Meleg vér szivárgott alatta. "Megsebesültem s a lovamnak vége." Gracsik föltápászkodott az első lábaira, de csakhamar visszahanyatlott, s maga alá szorította lovasának a lábát. A ló fejéből csurgott a vér. Folyton vergődött, de nem volt képes fölállani. Rosztov is föl akart kelni, de szintén visszahanyatlott: a táskája beleakadt a nyeregbe. Hol vannak a mieink, hol vannak a francziák, arról fogalma sem volt. Köröskörül nem volt mellette senki.
+
+Miután a lábát kiszabadította, föltápászkodott. "Hol, merre felé van most az a vonal, a mely oly élesen elválasztotta egymástól a két sereget?" - kérdezte magától s nem tudott rá mit felelni. "Nem történt-e valami baj velem? Vannak-e ilyen esetek, s mit kell tenni az ilyen esetekben?" - kérdezte magától mikor fölkelt; s ugyanakkor úgy érezte, hogy valami fölösleges súly csügg elzsibbadt jobb karján. Olyan volt a keze feje, mint valami idegen test. Megvizsgálta a kezét s gondosan kereste rajt' a vért. "Ni, emberek is vannak itt", - gondolta örömmel, néhány feléje siető embert pillantván meg. "Ezek majd segítenek rajtam!" Ezek előtt az emberek előtt kék köpenyben és furcsa formájú csákóban egy hajlott orrú, napbarnított arczú fekete ember futott. Még ketten, s hátrább még többen siettek utána. Egyikük valami furcsa, nem orosz nyelven beszélt. A hátul álló ugyanilyen csákóju emberek közt egy orosz huszár állott. Fogták a kezét; hátul meg a lovát vezették.
+
+"Alkalmasint fogoly, a mieink közül való... Csakugyan. Talán bizony engem is elfognak. Miféle emberek ezek?" - gondolta Rosztov, még egyre nem akarván hinni a szemeinek. "Talán csak nem francziák?" Ránézett a közeledő francziákra, s bár csak egy másodperczczel azelőtt is még azért száguldott tova, hogy elérje ezeket a francziákat és közéjük vágjon, a közelségük most olyan rettenetesnek tűnt fel előtte, hogy nem hitt a szemeinek. "Vajjon kik? Miért futnak? Talán csak nem hozzám? Hozzám sietnének? És miért? Hogy megöljenek? Engem, a kit mindenki úgy szeret?" Eszébe jutott az anyjának, a családjának, a barátainak iránta való szeretete, és lehetetlennek tartotta az ellenségnek azt a szándékát, hogy őt megölje. "De azért lehet, hogy megölnek!" Több, mint tíz másodperczig állt ott mozdulatlanul s a nélkül, hogy a helyzetét fölismerte volna. A legelső, hajlott orrú franczia már oly közel volt hozzá, hogy az arczkifejezését is kivehette. S ennek az embernek, a ki visszafojtott lélekzettel, szuronytszegezve közeledett felé, kihevült és idegen ábrázata megijesztette Rosztovot. Fogta a pisztolyát, de a helyett, hogy kilőtte volna, a franczia felé ütött vele, s minden erejét összeszedve a bozótba menekült. Most nem a kétség és a küzdelem amaz érzésével futott, mint akkoriban az Enns hídján, hanem a nyúl érzésével, mely menekül a kutyák elől. A fiatal és boldog életéért való rémületnek homályos érzése vett erőt egész lényén. Gyorsan keresztülugorván a mesgyén, azzal a tűzzel, a melylyel valamikor a fogócska játékban szaladt, szinte repült végig a mezőn, s csak néha fordította hátra sápadt, jóságos és fiatal arczát, s a rémület hidege borzongott végig a hátán. "Nem, jobb nem is nézni oda", gondolta magában, de a bokrokhoz érve még egyszer hátranézett. A francziák elmaradtak, s abban a pillanatban, mikor Rosztov visszanézett, az a franczia, a ki legelől járt, lassította lépteit és nagy hangon valamit kiáltott oda hátulsó bajtársának. Rosztov megállt. - "Valami nem jól van, - gondolta, - lehetetlen, hogy meg akarjanak ölni engem." Ez alatt olyan nehézzé vált a balkeze, mintha kétpudos súly lett volna ráakasztva. Képtelen volt tovább futni. A franczia is megállt és czélbavette őt. Rosztov összehúzta a szemeit és lehajolt. Előbb egy, majd egy második golyó fütyölt el mellette. Minden erejét összeszedve, bal kezét a jobb kezébe fogta és elfutott a bozótig. A bozótban orosz lövészek voltak.
+
+
+
+XX.
+
+Az erdőben váratlanul meglepett gyalogezredek kifutottak az erdőből s az egymással összekeveredett századok rendetlen futásban menekültek. A katonák egyike rémületében kiejtette azt a könnyelmű és háborús időben rettenetes szót: "Elvágtak!", s ez a szó a vele járó érzéssel együtt egyszeriben az egész tömeget hatalmába kerítette.
+
+- Megkerültek! Elvágtak! Végünk van! - kiabálták a menekülők összevissza.
+
+Az ezredparancsnok abban a pillanatban, a mikor hátulról a lövöldözést és kiabálást meghallotta, legott tisztában volt vele, hogy az ezredével valami rettenetes történt, és az a gondolat, hogy őt, a példás magaviseletű, annyi esztendő óta kifogástalanul szolgáló tisztet most a fölebbvalói részéről a mulasztás vagy az ügyetlenség vádja érheti, annyira megdöbbentette, hogy abban a pillanatban megfeledkezvén az engedetlen lovasezredesről, a maga tábornoki tekintélyéről és a mi a fő, teljesen megfeledkezvén a veszedelemről és az önfenntartás ösztönéről, a nyeregkápához kapva és a lovát megsarkantyúzva, a reája zúduló, de őt szerencsésen elkerülő golyók záporában odavágtatott az ezredéhez. Csak egyet óhajtott: megtudni, mi történt, és segíteni, s bármibe kerüljön is, jóvátenni a hibát, ha az ő részéről történt, és elhárítani magáról, a huszonkétév óta kifogástalanul szolgáló, példás tisztről a vád minden lehetőségét.
+
+A francziák sorain szerencsésen keresztüljutván, odavágtatott az erdő mögött elterülő szántóföldre, a melyen a mieink voltak s a vezényszókkal nem törődve, vad futásban rohantak a hegyen lefelé. Elérkezett az erkölcsi ingadozásnak az a pillanata, mely el szokta dönteni az ütközetek sorsát: vajjon meghallják-e ezek a szétzilált tömegek a parancsnokuk szavát, vagy pedig, egy pillantást vetve rá, csak futnak tovább. A katonák előtt rendes körülmények közt oly félelmes ezredparancsnok kétségbeesett kiabálása, önmagából kikelt, felbőszült és biborszínü arcza és a kardjával való hadonászása ellenére is, a katonák még egyre futottak, kiabáltak, a levegőbe lődöztek és rá se hederítettek a vezényszóra. Az ütközet eldöntésére hivatott erkölcsi ingadozás, nyilván a rémület javára dőlt el.
+
+A tábornok a kiabálástól s a lőporfüsttől elkezdett köhögni és kétségbeesetten megállt. Minden elveszettnek látszott: de ebben a pillanatban a mieinket támadó francziák egyszerre minden látható ok nélkül megfordúltak, visszavonultak az erdő szélére, az erdőben pedig orosz lövészek bukkantak föl. Ez Timochin százada volt, mely egyedül maradt rendben az erdőben, és az erdő árkában meghúzódván, váratlanul rajtütött a francziákon. Timochin olyan kétségbeesett ordítással vetette magát a francziákra s olyan eszeveszett és heves elszántsággal rontott egy szál karddal az ellenségre, hogy a francziáknak még arra se volt idejük, hogy magukhoz térjenek, s fegyverüket elhányva futásnak eredtek. Dolochov, a ki Timochin mellett rohant, közvetlen közelből leütött egy francziát s ő volt az első, a ki egy franczia tisztet a gallérjánál fogva foglyul ejtett. A menekülők visszatértek, a zászlóaljak összeverődtek, s a francziák, a kik a balszárnyat két részre szakították volt, egy pillanat alatt vissza voltak szorítva. A tartalék csapatok csatlakoztak s a szökevények megállottak. Az ezredparancsnok, Ekonomovij őrnagygyal elvonultatván maga mellett a visszavonuló századokat, éppen a híd mellett állott, mikor odalépett hozzá egy katona, megfogta a kengyelvasát és szinte odalapult hozzá. Kékes köpeny volt rajta, a bornyú és a csákó hiányzott róla, a feje be volt kötözve s egy franczia tölténytáska volt a vállára vetve. Tiszti kardot tartott a kezében. Sáppadt volt az arcza, kék szemei kihívóan néztek az ezredparancsnok arczába, de az ajkai mosolyogtak. Bár az ezredparancsnok azzal volt elfoglalva, hogy parancsokat adott Ekonomovij őrnagynak, lehetetlen volt ezt a katonát észre nem vennie.
+
+- Kegyelmes uram, ime két diadaljel, - szólott Dolochov a franczia kardra és tölténytáskára mutatva. - Elfogtam egy tisztet. Megállítottam a századot. - Dolochov a kimerültségtől nehezen zihált, szakgatottan beszélt. - Kérem, ne feledkezzék meg rólam, kegyelmes uram!
+
+- Jól van, jól van, - mondotta az ezredparancsnok és odafordult Ekonomovij őrnagyhoz. De Dolochov nem tágított; levette a fejéről a köteléket, és megmutatta a megaludt vértől összetapadt haját.
+
+- Szuronysebet kaptam, s mégis a helyemen maradtam. Gondoljon rám, kegyelmes uram.
+
+*
+
+Tusin ütegéről teljesen megfeledkeztek volt, s csak az ütközet legvégén, a mikor a derékhad felől még mindig ágyúzás hallatszott, küldötte oda Bagration herczeg az ügyeletes törzstisztjét és később Andrej herczeget is, azzal a parancscsal, hogy az üteg a lehető leggyorsabban vonuljon vissza. A Tusin ágyúinak fedezésére rendelt csapat, valakinek a parancsára az ütközet derekán elment mellőle; de az üteg azért egyre folytatta a tüzelést, s csak azért nem került a francziák kezére, mert az ellenség nem számíthatott olyan merészségre, hogy négy teljesen védtelen ágyú tovább folytassa a tüzelést. Sőt ellenkezőleg, ennek az ütegnek az erélyes tüzeléséből azt következtette, hogy itt a középen van az oroszok legfőbb ereje összpontosítva, s két ízben próbált rohamot intézni ez ellen a pont ellen, de mind a két ízben kénytelen volt az ezen a dombon álló négy ágyú kartács-tüze elől visszavonulni.
+
+Tusinnak csakhamar Bagration herczeg távozása után sikerült Schöngrabent felgyújtania.
+
+- Lám, hogy megriadtak! Ég! Látod a füstöt! Ezt ügyesen csináltuk! Pompás! Ni-ni a füst, a füst! - mondogatta a legénység egészen fölvidulva.
+
+Az ágyúk minden parancs nélkül, mind a tűz felé voltak irányítva. A katonák, mintegy biztatásul, minden lövés után elkezdtek kiabálni: "Ez ügyes volt! Úgy, úgy! Lám, lám... Pompás!" A tűz a szél által is szítva, gyorsan terjedt tova. A falu mögül elindult franczia hadoszlopok kénytelenek voltak visszatérni, de mintegy büntetésül ezért a kudarczért a falutól jobbra tíz ágyút állítottak föl és elkezdtek belőlük Tusinra lövöldözni.
+
+Azon való gyerekes örömükben, hogy a falut sikerült felgyújtaniok, és a francziák ellen intézett sikeres tüzelés hevében, a mi tűzéreink ezt az üteget csak akkor vették észre, a mikor előbb két, majd utánuk négy ágyúgolyó csapott le az ágyúk közé, s közülük az egyik két lovat megölt, egy másik pedig leszakította az egyik lőszerkocsi kocsisának a lábát. De a hirtelen támadt élénkség nem csappant meg, csak a hangulatot változtatta meg kissé. A lovakat egy tartalék ágyúmozdony lovaival pótolták, a sebesülteket fölszedték s a négy ágyút szembeállították a tízágyús üteggel. Tusin tiszttársa már az ütközet elején elesett, s egy óra leforgása alatt a negyven főnyi legénységből tizenhét kidőlt, de azért a tűzérek épp oly vídámak és elevenek voltak, mint azelőtt. Két ízben azt vették észre, hogy ott lenn francziák bukkantak fel a közelükben, s mind a kétszer kartácscsal lőttek közéjük.
+
+A gyöngén és ügyetlenül mozgó kis emberke szakadatlanul: "No erre még egy pipát!" kért, - mint mondani szokta, - a legényétől, és szerteszét fújván belőle a parazsat, megint előre sietett, és kis kezéből ernyőt csinálva a szemei elé, fürkészte a francziákat.
+
+- Rajta fiúk! - mondogatta mindig s maga is hozzálátott az ágyúkerekekhez és csavargatta rajtuk a csavarokat. Tusin a nagy füstben s a szakadatlan lövöldözés siketítő zajában, a melytől minduntalan összerezzent, ki nem eresztvén a szájából kurtaszárú pipáját, folyton egyik ágyútól a másikhoz futkosott s hol az irányzékot igazgatta, hol a golyókat számlálgatta, hol az elhullott és sebesült lovak kicserélése és átfogása iránt intézkedett, miközben szüntelenül kiabált gyönge, vékony és határozatlan hangocskáján. Az arcza mind jobban megélénkült. Csak mikor egy-egy ember elesett vagy megsebesült, akkor összeránczolt homlokkal elfordult tőle, bosszúsan rászólt az embereire, a miért mindig késlekedtek azzal, hogy a sebesültet vagy az elesettet fölszedjék. A katonák, a kik jobbára szép fiatal fiúk voltak (mint a tűzérütegeknél rendesen, két fejjel nagyobbak és kétszerte szélesebbek a tisztjeiknél) mind, mint a csávába került gyerekek néztek a parancsnokukra, s az a kifejezés, mely ott ült az ő arczán, az övéken is változatlanul visszatükröződött.
+
+Tusin ebben a rettenetes tombolásban és zajban, s a legnagyobb figyelmet igénylő tevékenység közepett sem érezte a félelemnek legcsekélyebb kellemetlen érzését sem; az a gondolat, hogy esetleg megölhetik vagy súlyosan megsebesíthetik, eszébe se jutott. Ellenkezőleg, mind nagyobb és nagyobb vidámság vett rajta erőt. Úgy tetszett neki, mintha már nagyon régen, szint' tegnap lett volna az a pillanat, a mikor az ellenséget megpillantotta és az első lövést megtette és mintha az a göröngy, a melyen állott, már régóta ösmert hely lett volna. Mindamellett, hogy mindenre gondolt, mindent megfontolt és mindent megtett, a mit csak az ő helyzetében a lehető legkitünőbb tiszt megtehetett, mégis a lázas álom, vagy az ittas ember mámorához hasonló állapotban volt.
+
+Ágyúinak minden oldalról fölhangzó siketítő bömbölésétől, az ellenséges ágyúgolyók zúgásától és csapkodásától, az ágyúk körül izzadtan és kipirultan szorgoskodó legénység, valamint a vérző emberek és állatok, s az ellenséges ágyúk füstfelhőcskéinek a látásától, (melyek mindenike után beköszöntött, s vagy a földre, vagy emberre, lóra, vagy ágyúra lecsapott egy-egy golyó), mindezeknek a láttára egy fantasztikus világ alakult össze a fejében, mely valóságos élvezetet szerzett neki ebben a pillanatban. Az ő képzeletében az ellenséges ágyúk nem is voltak ágyúk, hanem mintha pipák lettek volna, a melyekből láthatatlan emberek ritkás gomolyokban eregették a füstöt.
+
+- Lám, megint fölvillant egy, - szólt Tusin, magában mormogva, a mint a hegy felől kilövellt egy füstgomoly, melyet széles szalagként fújt el bal felé a szél, - most oszt' várjuk a lapdát, hogy visszaküldhessük.
+
+- Mit parancsol, nagyságos uram? - kérdezte a tűzmester, a ki ott állott a közelében és hallotta, hogy mormog valamit.
+
+- Semmit, egy gránátot... - felelt Tusin.
+
+- "No most rajta, Matvjevna", - mondotta magában. Matvjevna volt a képzeletében a legszélső, nagy, régi öntésű ágyú. Az ágyúk körül sürgölődő francziákat meg hangyáknak képzelte. A második ágyú első számú csinos, de részeges legénye, az ő világában nagybácsi volt; Tusin őt nézte a leggyakrabban s örült minden mozdulatának. A hegy lába felől fölhallatszó, hol elhaló, hol ismét fokozódó puskaropogás, úgy tünt föl előtte, mint valakinek a lélegzése. Lelkendezve hallgatta ezeknek a hangoknak el-elhalását és újabb erőrekapását.
+
+"Lám, már megint föllélekzett, föllélekzett", - dünnyögte magában. Ő maga, óriás termetű, hatalmas férfiúnak tetszett maga előtt, a ki mindkét kezével hajigálta a francziákra a golyóbisokat.
+
+"No most, Matvjevna, matyuska, ne hadd magad!" - mondotta, eltávozván az ágyú mellől, miközben egy ösmeretlen, idegen hang szólalt meg a feje fölött. - "Tusin kapitány! Kapitány!"
+
+Tusin ijedten nézett hátra. Ugyanaz a törzstiszt volt, a ki kiűzte őt Gruntból. Ingerült hangon kiáltott rá:
+
+- Mit csinál, megbolondult? Kétszer is parancsot kapott már, hogy vonuljon vissza, és ön...
+
+"Ugyan mit akarnak velem?..." - gondolta magában Tusin s rémülten nézett a fölebbvalójára.
+
+- Én... semmit... - hebegte, két ujját a sipkájához emelve. - Én...
+
+De az ezredes nem fejezhette be a mondókáját. Egy közvetlen közel elszálló golyó elől kénytelen volt hirtelen rábukni a lovára. Elhallgatott, és éppen, mikor még valamit akart mondani, egy második golyó megint félbeszakította. Megfordította a lovát és elvágtatott.
+
+- Visszavonulás! Mindenki vonuljon vissza! - kiabált messziről.
+
+A katonák elmosolyodtak. A következő pillanatban egy segédtiszt érkezett oda, ugyanazzal a parancscsal.
+
+Ez Andrej herczeg volt. Mikor kiért arra a térre, a melyen Tusin ágyúi álltak, az első, a mit megpillantott, egy összezúzott lábú, kifogott ló volt, mely keservesen nyerített a befogott lovak közt. A lábából csak úgy patakzott a vér. Az ágyúmozdonyok közt néhány elesett katona hevert. Egyik golyó a másik után repült el a feje fölött, s érezte, a mint ideges remegés borzongott végig a hátán. De maga az a gondolat, hogy fél, megint talpra állította őt. "Az lehetetlen, hogy én féljek", - gondolta magában, s az ágyúk közt lassan leszállt a lováról. Átadta a parancsot s ott maradt az ütegnél. Elhatározta, hogy a jelenlétében leszerelteti az üteget s elviszi magával. A francziák rettenetes tüzelése közepett, a halottak közt járva, Tusinnal együtt hozzálátott az ágyúk leszereléséhez.
+
+- Az imént is járt itt egy fölebbvaló, de az legott odább is állott, - mondotta a tűzmester Andrej herczegnek, - nem úgy, mint a nagyságos úr.
+
+Andrej herczeg nem is szólt Tusinhoz. Mindketten annyira el voltak foglalva, hogy úgy tetszett, mintha nem is látnák egymást. Mikor a négy közül épen maradt két ágyút a mozdonyaikra emelve, megindultak a hegyen lefelé (egy megrongált ágyút s egy taraczkot otthagytak), Andrej herczeg odalovagolt Tusinhoz.
+
+- Nos, a viszontlátásra, - mondotta Andrej herczeg és kezet nyújtott Tusinnak.
+
+- A viszontlátásra, lelkem, - szólott Tusin, - édes lelkem! Isten vele, - mondotta Tusin, könyek közt, melyek egyszerre, nem tudni miért, kicsordultak a szeméből.
+
+
+
+XXI.
+
+A szél elült, a csatatérre mélyen ráborultak a fekete felhők, s a szemhatáron összeolvadtak a lőporfüsttel. Besötétedett s így annál tisztábban kivehető volt két helyen is a tűzvész vörös fénye. Az ágyúzás gyengült, de hátul és jobbfelől mind sűrűbb lett és mind közelebbről hallatszott a puskák ropogása. Alig hogy Tusin az ágyúival a sebesülteket kerülgetve s néhol rajtuk keresztülgázolva, kikerült a tűzből és leereszkedett a gugyorba, ott találta a vezéreket és a segédtiszteket, a kik közt ott volt a törzstiszt és Zserkov is, a kit kétszer is elküldtek, de a ki egyszer sem jutott el Tusin ütegéig. Valamennyien, egymás szavába vágva, osztogatták és adogatták tovább a parancsokat, hogy hogyan és hova menjenek s szemrehányásokkal és megjegyzésekkel halmozták el őt. Tusinnak semmibe se volt beleszólása s félvén megszólalni, mert - maga se tudta miért, - de úgy érezte, hogy minden szónál kész volna sírva fakadni, nyomorult szolgálati gebéjén szótlanul ballagott utánuk. Bár ki volt adva a parancs, hogy ott kell hagyni a sebesülteket, még is sokan vánszorogtak a csapatok után, vagy felkéredzkedtek az ágyúkra. Azt a bátor gyalogos tisztet, a ki az ütközet előtt kiugrott volt Tusin sátorából, golyóval a hasában a Matvjevna ágyúmozdonyára fektették le. A hegy lábánál egy sápadt huszárhadapród jött oda Tusinhoz, s egyik kezével a másikat tartva, kérte őt, hogy engedje felülni.
+
+- Kapitány, az Istenre kérem, megsérült a kezem - mondotta félénken. - Az Istenre kérem, képtelen vagyok tovább menni. Az Istenre kérem! - Nyilvánvaló volt, hogy ez a hadapród nem most először rimánkodott, hogy vegyék föl, de mindig visszautasították. Most tehát határozatlan és síránkozó hangon ismételte a kérését. - Engedjen felülni, az Istenre kérem!
+
+- Csak üljön fel, üljön fel no, - szólott Tusin. - Hej, bátya, teríts le egy köpenyt, - fordult oda kedvencz katonájához. - Hát annak a tisztnek hol a sebe?
+
+- Alig, hogy lefektettük, meghalt, - felelt valaki.
+
+- Ültessétek föl. Üljön föl, fiam, üljön föl. Teríts alá egy köpenyt, Antonov.
+
+Ez a hadapród Rosztov volt. Egyik kezével fogta a másikat, sápadt volt és lázasan reszketett az álla. Felültették a Matvjevnára, ugyanarra az ágyúra, a melyről a meghalt tisztet levették. Az aláterített köpeny tele lett vérrel, melytől Rosztov keze és a lovagló nadrágja is bepiszkolódott.
+
+- Nos, megsebesült, lelkem? - kérdezte Tusin, odalépve az ágyúhoz, a melyen Rosztov ült.
+
+- Nem, csak megsérültem!
+
+- Honnan az a vér ott az ágyúmozdony oldalán? - kérdezte Tusin.
+
+- Az a tiszt vérezte be, - felelt egy tűzér közkatona, miközben a köpenye ujjával törülgette a vért és szinte bocsánatot látszott kérni ezért a tisztátalanságért.
+
+A gyalogság segélyével nagy nehezen fölvontatták az ágyúkat a hegyre, s miután elérték Huntersdorf falut, megállottak. Annyira besötétedett, hogy már tíz lépésnyire se lehetett a katonák egyenruháit megkülönböztetni, mire a lövöldözés is csillapodni kezdett. Egyszerre a jobbszárny közelében megint kiabálás és lövöldözés hallatszott. Minduntalan lövések villantak föl a nagy sötétségben. Ez volt a francziák utolsó rohama, a melyre a falu házaiban meghúzódott katonák feleltek. Megint mindannyian kirohantak a faluból, de Tusin ágyúi nem birtak mozdulni, s a tűzérek, Tusin és a hadapród némán tekintgettek egymásra és várták a sorsukat. Kezdett alábbhagyni a tüzelés s az egyik mellékutczából élénken beszélgető katonák szállingóztak elő.
+
+- Nos, Petrov, ép a bőröd? - kérdezte az egyik.
+
+- Alaposan elpáholtuk őket, pajtás. Azt hiszem elment a kedvük egyelőre, - mondotta a másik.
+
+- Nem látni semmit. Hogy' odasóztak a maguk embereinek! Sötét van, bajtársak, nem látni. Van-e valami ennivaló?
+
+A francziákat utólszor is visszaverték. És Tusin ágyúi, melyeket mint valami keret vett körül a zajongó gyalogság, megint elindultak a teljes sötétségben.
+
+Mintha halkan susogva, csacsogva, patkódobogással és kerékzörgéssel tarkítva, valami zord folyam hömpölygött volna tova a sötétben. Az éj sötétjében mindennél tisztábban kihallatszott az általános zajból a sebesültek nyögése és beszélgetése. Mintha ezek a nyögések teljesen betöltötték volna a csapatokat körülölelő sötétséget. Az ő nyögésük és ennek az éjszakának a sötétsége mintha csak egy és ugyanaz lett volna. Egy idő mulva izgatottság vett erőt ezen a mozgó tömegen. Fehér lovon, a kíséretével együtt odaérkezett valaki és útközben elejtett néhány szót.
+
+- Mit mondott? Hová megyünk most? Megállunk tán', vagy mi? Talán köszönetet mondott? - hallatszott mindenfelől a mohó kérdezősködés, és az egész mozgó tömeg egyszerre összetorlódott, (az elől lévők nyilván megállottak) s az a hír terjedt el, hogy parancs jött a megállásra. Ott a sáros út kellő közepén valamennyien megállottak.
+
+Tüzek csillantak föl és mind hangosabb lett a társalgás. Tusin kapitány elküldött egy katonát, hogy keresse meg a sebkötöző helyet, vagy hozzon egy orvost a hadapród számára, s leült a tűz mellé, melyet a katonák az út szélén raktak. Rosztov is odavánszorgott a tűzhöz. A fájdalomtól és a nyirkos hidegtől lázas reszketés rázta meg egész testét. Leküzdhetetlen álmosság vett erőt rajta, de azért sajgó és a helyét nem találó kezének gyötrő fájdalmától nem tudott elaludni. Majd behúnyta a szemét, majd belenézett az élénk pirosnak tetsző tűzbe, majd meg Tusin görnyedt, gyönge alakját vizsgálta, a ki tűnődve ült ott mellette. Tusin jóságos, nagy és okos szemei részvéttel és mélységes együttérzéssel meredtek rá. Látta, hogy Tusin egész lelkével szeretett volna, de nem tudott rajta segíteni.
+
+Mindenfelől a gyalog vagy szekéren érkező és köröskörül elhelyezkedő gyalogság léptei és hangjai voltak hallhatók. Az emberi hangok, a léptek zaja és a sárban gázoló lovak patáinak a locsogása, egy imbolygó, zűrzavaros morajjá olvadt össze, a fák közeli és távoli recsegésével.
+
+Most már nem olyan volt ez, mint azelőtt, mintha valami láthatatlan folyam hömpölygött volna tova a sötétben, hanem mintha valami nagy vihar után pihenőre térve, maga a zord tenger rendült volna meg. Rosztov lomhán nézte és hallgatta, a mi előtte és körülötte történt. Egy gyalogos katona odajött a tűzhöz, leguggolt, a tűz fölé nyújtotta a kezeit és elfordította a fejét.
+
+- Megengedi, nagyságos uram? - szólalt meg és kérdő pillantást vetett Tusinra. - Elmaradtam a századomtól, nagyságos uram; azt se tudom, hol vagyok. Nem rettenetes!
+
+A katonával együtt egy felkötött arczú gyalogos tiszt is oda jött a tűzhöz és Tusinhoz fordulva, megkérte őt, húzassa tovább egy cseppet az ágyúkat, hogy a szekér odaállhasson. A századparancsnok után két katona futott a tűzhöz; kétségbeesetten szitkozódtak és marakodtak, s valami csizma fölött tülekedtek.
+
+- No, persze, még hogy te vetted föl! - Nem is vagy olyan ostoba! - ordított az egyik rekedt hangon.
+
+Azután egy sovány és sápadt katona jött oda, a kinek véres kapczával volt bekötve a nyaka és ingerült hangon vizet követelt a tüzérektől.
+
+- Tán elpusztuljak, mint a kutya? - mondotta.
+
+Tusin adatott neki vizet. Azután egy vidám ficzkó ugrott oda és tüzet kért a gyalogság számára.
+
+- Izzó tüzecskét a bakáknak! Éljetek boldogul földiek, köszönjük a tüzecskét, majd visszaadjuk ám kamatostul, - mondotta, s kezében a pirosló csóvával eltűnt a sötétben.
+
+Ez után a katona után, egy köpenyen valami nehezet czipelve, négy katona ment el a tűz mellett. Egyikük megbotlott.
+
+- Lám, az ördöngős ficzkók, tuskót tettek keresztbe az úton, - mormogta az egyik.
+
+- Hiszen meghalt, minek czipeljük tovább? - szólott közülök az egyik.
+
+- Mi közünk hozzá. - És terhükkel együtt eltűntek a sötétben.
+
+- Mi az? Fáj? - kérdezte Tusin Rosztovtól suttogva.
+
+- Igen.
+
+- Nagyságos uram, a tábornok hívatja. Itt lakik abban a házban, - jelentette a tűzmester Tusinhoz lépve.
+
+- Tüstént, lelkem. - Tusin fölkelt s miután a köpenyét begombolta és kissé összeigazította magát, elment a tűz mellől.
+
+Nem messze a tüzérek őrtüzeitől, Bagration herczeg ebédnél ült, a számára elkészített parasztszobában, s a nála összegyűlt néhány tiszttel beszélgetett. Ott voltak a félig behunyt szemü öregecske, a ki mohón rágcsálta le a húst egy birkacsontról, a huszonhat év óta kifogástalanul szolgáló tábornok, a ki egészen kipirult az ebédtől s egy pohárka pálinkától, a törzstiszt pecsétgyűrűvel az ujján, Zserkov, a ki nyugtalanul nézett végig a többieken, és Andrej herczeg, sápadtan, ajkai összeszorítva, lázasan csillogó szemekkel.
+
+A szoba egyik szegletében a falhoz támaszkodva állott egy a francziáktól zsákmányul ejtett zászló, s a hadbíró naiv ábrázattal tapogatta a zászló szövetét, miközben álmélkodva csóválta a fejét, lehet, azért, mert csakugyan érdekelte a zászló, de az is lehet, hogy csak azért, mert nehezére esett éhesen nézni végig az ebédet, a melynél nem jutott számára teríték. A szomszéd szobában volt a dragonyosok által elfogott franczia ezredes. A mi tisztjeink bámészkodva állták őt körül. Bagration herczeg köszönetet mondott a csapat-parancsnokoknak s kérdezősködött az ütközet részletei és a veszteségek felől. Az az ezredparancsnok, a ki Braunau előtt Kutuzovnak bemutatkozott, jelentette a herczegnek, hogy alig hogy az ütközet megkezdődött, ő visszavonult az erdőből, összeszedte a favágókat, s elbocsátván őket maga mellett, két zászlóaljjal szuronyrohamot intézett a francziák ellen.
+
+- A mint láttam, kegyelmes uram, hogy az első zászlóalj megbomlott, megállok az úton és gondolom: "no ezeket előre eresztem, és sortüzet küldök utánuk"; s úgy is tettem.
+
+Az ezredparancsnok annyira szerette volna ezt megtenni, annyira sajnálta, hogy nem tehette meg, hogy úgy tetszett neki, mintha mégis mindent úgy tett volna. Sőt lehetséges, hogy tán' csakugyan úgy volt. Vajjon lehetséges volt-e az embernek ebben a zürzavarban megállapítani, hogy mi volt és mi nem volt?
+
+- És itt meg kell jegyeznem, kegyelmes uram, - folytatta, eszébe jutván Dolochovnak Kutuzovval folytatott beszélgetése és az ő Dolochovval való utolsó találkozása, - hogy a közlegénynyé lefokozott Dolochov a szemem láttára ejtett foglyul egy franczia tisztet és különösen kitüntette magát.
+
+- Én meg ugyanakkor láttam, kegyelmes uram, a pavlogradiak rohamát, - szólt közbe, nyugtalanul tekintgetve maga körül Zserkov, a ki aznap egyáltaljában nem is látott huszárokat, csak hallott róluk egy gyalogos tiszttől. - Két négyszöget tettek csúffá, kegyelmes uram.
+
+Zserkov szavaira néhányan elmosolyodtak, mert mint rendesen, valami tréfát vártak tőle; de látván, hogy az, a mit mond, szintén csak a mi fegyvereink és a mai nap dicsőségét öregbíti, komoly arczot vágtak hozzá, bár sokan nagyon jól látták, hogy az, a mit Zserkov mondott, minden alap nélkül való hazugság volt. Bagration herczeg odafordult az ezredeshez.
+
+- Mindannyiuknak hálásan köszönöm, - uraim, - minden fegyvernem: a gyalogság, a lovasság és a tűzérség, hősiesen viselte magát. De hogy' történt, hogy két ágyú ott maradt a középen? - kérdezte, valakit keresvén a szemeivel. (Bagration a balszárny ágyúi után is kérdezősködött: már tudta, hogy ott mindjárt az ütközet elején valamennyi ágyú az ellenség kezébe került.) - Úgy tetszik, megkértem önt, - fordult oda az ügyeletes törzstiszthez.
+
+- Az egyik megsérült, - felelt az ügyeletes törzstiszt, - de a másikat, azt igazán nem értem, egész idő alatt magam is ott voltam és intézkedtem, s csak az imént jöttem el... Annyi bizonyos, hogy ugyancsak izzadtunk azon a ponton, - tette hozzá szerényen.
+
+Valaki azt mondta, hogy Tusin kapitány már itt van a falu alatt, s hogy már el is küldtek érte.
+
+- De hiszen ön is ott volt, - szólott Bagration, Andrej herczeghez fordulva.
+
+- Persze, mi ketten még össze is kaptunk egy cseppet, - jegyezte meg az ügyeletes törzstiszt, kellemesen mosolyogva Bolkonszkijra.
+
+- Nem volt szerencsém önt látni, - mondotta Andrej herczeg hidegen és kimérten. Valamennyien elhallgattak.
+
+A küszöbön megjelent Tusin és félénken furakodott előre a tisztek háta mögül. A mint a szűk szobában a tábornokokat megkerülte, nagy zavarában, mely fölebbvalói jelenlétében mindig erőt vett rajta, nem vette észre a zászló rúdját és megbotlott benne. Néhányan elmosolyodtak.
+
+- Hogy' történt azt, hogy az ágyúk ott maradtak? - kérdezte Bagration a homlokát ránczolva, a mi nem annyira a kapitánynak, mint inkább a nevetőknek szólt, a kik közül legjobban kihallatszott a Zserkov hangja. Tusin csak most, a feljebbvalói jelenlétében érezte át a maga rettenetes valóságában azt a hibát és azt a szégyent, hogy ő életben maradt és két ágyút elvesztett. Annyira izgatott volt, hogy mindeddig rá se gondolt erre. A tisztek nevetése még jobban kihozta a sodrából. Reszkető állal állott Bagration előtt és alig tudott ennyit is mondani:
+
+- Nem tudom... kegyelmes uram... nem voltak embereim, kegyelmes uram.
+
+- Vehetett volna a fedező csapatokból.
+
+Hogy fedező csapatoknak híre se volt, azt nem mondta meg Tusin, bár ez volt az igazság. Attól tartott, hogy ezzel egy másik fölebbvalójára hoz bajt, s némán kimeresztett szemekkel bámult Bagration arczába, mint a hogy' a diák néz a tanítójára, ha szorul a kapczája.
+
+A hallgatás elég soká tartott. Bagration herczeg, nem akarván szigorú lenni, maga se tudta mit mondjon; a többiek pedig nem mertek a dologba beavatkozni. Andrej herczeg lopva pislogott Tusinra s idegesen rángatóztak az ujjai.
+
+- Kegyelmes uramnak - törte meg éles hangján a csöndet Andrej herczeg, - engem méltóztatott küldeni Tusin kapitány ütegéhez. Én ott is voltam s azt találtam, hogy az emberek és lovak kétharmadrésze elesett volt, két ágyú tönkrement teljesen és fedezetnek nyoma se volt sehol.
+
+Bagration herczeg és Tusin most egyforma daczczal nézték Bolkonszkijt, a ki tartózkodva, de izgatottan beszélt.
+
+- És ha kegyelmes uram megengedi, hogy véleményt mondjak ebben a dologban, - folytatta, - úgy a nap sikerét mi jórészben ez üteg működésének és Tusin kapitány és emberei hősies kitartásának köszönhetjük, - mondotta Andrej herczeg s választ nem is várva legott fölkelt és elment az asztaltól.
+
+Bagration herczeg ránézett Tusinra, és nyilván nem akarván bizalmatlanságot mutatni Bolkonszkij herczeg éles ítéletével szemben, de viszont érezvén, hogy nem tud teljesen hitelt adni a szavainak, félre hajtotta a fejét és azt mondta Tusinnak, hogy mehet. Andrej herczeg is kiment utána.
+
+- Igazán köszönöm, hogy kimentett a bajból, lelkem, - mondotta neki Tusin.
+
+Andrej herczeg egy pillantást vetett Tusinra, s a nélkül, hogy bármit is felelt volna, otthagyta. Szomorú és nyomasztó hangulat vett rajta erőt. Minden olyan különös és annyira elütő volt attól, a mire ő számított.
+
+*
+
+"Kik ezek? Miért vannak itt? Mit akarnak? És mikor lesz mindennek vége?" - gondolta Rosztov, a mint az előtte folyton váltakozó árnyakat nézte. A kezében mind gyötrőbbé lett a fájdalom. Az álom mind jobban erőt vett rajta, piros körök tánczoltak a szemei előtt, s ezeknek a hangoknak és arczoknak a benyomása, valamint az elhagyatottság érzése összevegyült benne a fájdalom érzésével. Ők voltak azok, ezek a sebesült és nem sebesült katonák, a kik őt sanyargatták, kínozták, kifordították az ereit és égették a húst összezúzott kezén és vállán. Hogy meneküljön tőlük, behunyta a szemeit.
+
+Egy pillanatra elszenderült, de az önfeledtségnek e rövid ideje alatt is tömérdek mindenfélét látott álmában; maga előtt látta az édes anyját és nagy, fehér kezét, látta Szonya sovány vállait, Natasa szemeit és mosolyát, Deniszovot a bajúszával és hangjával együtt, és Telyanint s azt az egész kellemetlen históriát Telyaninnal és Bogdanycscsal. Ez az egész história ugyanaz volt, mint az a harsányhangú katona, s ez a história, és az a katona gyötrelmesen és szívósan a hatalmukban tartották és húzták a kezét. Megpróbált tőlük szabadulni, de egy hajszálnyit sem engedtek, egy pillanatra se tágítottak a vállától. Nem fájt volna, egészséges lett volna, ha ők nem húzzák; de lehetetlen volt szabadulni tőlük.
+
+Kinyitotta a szemeit és fölpillantott. Az éjszaka fekete leple egy arsinnyira ott függött a parázs fénye fölött. Ebben a fényben hulló hópelyhek szállingóztak. Tusin nem jött vissza, az orvos még mindig nem érkezett meg. Egyedül volt, csak valami katona ült ott meztelenül a tűz túlsó oldalán és melengette sovány, sárga testét.
+
+"Senkinek se kellek! - gondolta Rosztov. - Nincs, a ki segítsen, a ki szánakozzék rajtam. Hejh, a mikor még erőteljesen, vidáman és szeretettel körülvéve otthon voltam!" Felsóhajtott s ezzel együtt önkéntelenül nyögött egyet.
+
+- Nos, tán' fáj valami? - kérdezte az a katona, a mint az ingét a tűz fölött tartogatta, s a nélkül, hogy válasz várt volna, krákogva hozzátette: - szörnyűség, hogy hány embert pusztítottak el ma!
+
+Rosztov nem hallgatott a katonára. A tűz fölött szállongó hópihéket nézte s eszébe jutott az orosz tél, egy meleg, derült házban, pelyhes bundában, a gyors szánkókkal, egészséges testtel s a család minden szeretetével és gondosságával. "Ugyan minek is jöttem ide!" - gondolta.
+
+Másnap a francziák nem újították meg a támadásukat, és Bagration csapatainak a maradványai egyesültek Kutuzov seregével.
+
+
+
+HARMADIK RÉSZ.
+
+I.
+
+Vaszilij herczeg nem igen szokta volt megfontolni a terveit. Még kevésbbé jutott eszébe az, hogy az embereknek ártson és ebből hasznot húzzon. Egyszerűen világfi volt, a kinek a társaságban sikerei voltak, s a kinek az állandó siker szinte megszokásává vált. A körülményekhez s az emberekkel való viszonyához alkalmazkodva, állandóan voltak mindenféle tervei és kombinácziói, a melyekről voltaképpen még maga magának sem adott számot, de a melyek életének minden érdeklődését lefoglalták. Nemcsak egy vagy két, hanem olykor tízféle ilyen terv és kombináczió foglalkoztatta őt egyszerre, a melyek közül egyesek csak a kezdet stádiumában voltak, mások megvalósultak, ismét mások semmivé lettek. Ő például nem mondta azt: "ez az ember most jól bírja magát, iparkodnom kell, hogy a bizalmát és a barátságát megnyerjem és ő általa legalább egyidőre támogatásra tegyek szert", ezt se mondta: "ime, Pierre most gazdag, be kell ugratni, hogy feleségül vegye a leányomat, s kölcsön adja nekem azt a negyvenezer rubelt, a melyre szükségem van"; de ha az útjába akadt valaki, a ki jól bírta magát, abban a pillanatban megsúgta neki az ösztöne, hogy ez az ember hasznára lehet, és Vaszilij herczeg legott közeledett hozzá, s a legelső alkalommal, minden előkészület nélkül, puszta ösztönből elkezdett vele bizalmaskodni, neki hizelegni, és szóba hozta azt, a mire éppen szüksége volt.
+
+Pierre a keze ügyében volt Moszkvában, és Vaszilij herczeg kieszközölte, hogy kamarás-úrfit csináltak belőle, a mi akkoriban megfelelt az államtanácsosi rangnak és ragaszkodott hozzá, hogy a fiatal ember eljőjjön vele Pétervárra és ő hozzá szálljon. Vaszilij herczeg látszólag véletlenül de azért minden kétséget kizáró meggyőződéssel, hogy ennek így kell lenni, mindent elkövetett arra nézve, hogy Pierre-t a leányával összeházasítsa. Ha Vaszilij herczeg már előre megfontolta volna a terveit, akkor nem lett volna meg viselkedésében az a természetesség, s az övénél alsóbb és magasabb körökbe tartozó emberekkel szemben az az egyszerűség. Állandóan úgy vonzotta őt valami a nálánál hatalmasabb és gazdagabb emberek felé, s megvolt benne az a ritka adomány, hogy el tudta lesni a legkedvezőbb pillanatot arra, a mikor az embereket a maga czéljaira fölhasználhatta.
+
+Pierre, a ki váratlanul dúsgazdag emberré és Bezuchij gróffá lett, a teljes magány és gondtalanság után, a melyben eddig élt, annyira körülrajongottnak és elfoglaltnak érezte magát, hogy csak az ágyában sikerült egyedül maradnia magával; okmányokat kellett aláírnia, mindenféle törvényszékekre kellett járnia, a melyeknek a jelentőségéről csak nagyon homályos fogalmai voltak, a jószágigazgatójától kellett egyről-másról kérdezősködnie, ki kellett járnia Moszkva közelében fekvő birtokára és tömérdek olyan embert kellett fogadnia, a kik azelőtt tudni sem akartak róla, most pedig ugyancsak elkeseredtek és megsértődtek volna, ha ő nem akart volna velük találkozni. Mindezek a különféle hivatalos személyiségek, rokonok és ösmerősök egyforma előzékenységgel és szívességgel viseltettek a fiatal örökös iránt; valamennyien szemlátomást és minden kétséget kizárólag meg voltak győződve Pierre kiváló erényeiről. Szakadatlanul ilyesmiket kellett hallania: "az ön nem mindennapi jósága mellett", vagy "az ön pompás szívével", vagy "ön maga, gróf, annyira tiszta"... vagy: "ha ő oly okos volna, mint ön", és így tovább, úgy, hogy őszintén kezdett hinni a maga nem mindennapi jóságában és rendkívüli eszében, annyival is inkább, mert a lelke fenekén mindig úgy tetszett neki, hogy csakugyan nagyon jó és okos ember. Még olyan emberek is, a kik azelőtt haragudtak rá és ellenséges indúlattal voltak iránta, megszelidültek és megszerették őt. Még a hosszú derekú és baba módjára lesimított hajviseletű legidősebb herczegnő is, a ki annyira bosszús volt rá, a temetés után bement Pierre szobájába. Lesütött szemmel és szüntelenül szipogva, elmondta neki, hogy nagyon sajnálja a köztük fennforgott félreértéseket s hogy most nem érzi magát feljogosítottnak arra, hogy tőle bármit is kérjen, ha csak azt nem, hogy az őt ért csapás után néhány hétig még megmaradhasson abban a házban, a melyet annyira szeretett és a melyben annyi áldozatot hozott. Ezeknél a szavaknál, nem bírván tovább erőt venni magán, sírva fakadt. Pierre, a kit rendkívül meghatott az, hogy még ez a szoborszerű herczegnő is annyira megváltozhatott, megfogta a kezét s bocsánatot kezdett kérni tőle, maga sem tudta miért. A herczegnő ezen a napon elkezdett egy sávos kendőt kötni Pierre számára és teljesen megváltozott irányában.
+
+- Tedd meg ezt az ő kedvéért, kedvesem, elvégre is sokat szenvedett a megboldogulttól, - mondotta neki Vaszilij herczeg, miközben egy, a herczegnő javára szóló papírost tartott elébe, aláírás végett. Vaszilij herczeg úgy találta, hogy ezt a kis csontot, egy harminczezer rubelról szóló váltót, mégis csak oda kellett löknie a szegény herczegnőnek, nehogy eszébe jusson kikottyantani, hogy abban a portefeuille-ügyben Vaszilij herczegnek is része volt. A fiatalabb nővérek is figyelmesek kezdtek lenni iránta, és különösen a legfiatalabbik, az a csinos, anyajegyes, gyakran zavarba hozta Pierre-t a mosolyával s azzal a zavarodottsággal, mely a jelenlétében mindig erőt vett rajta.
+
+Pierre oly természetesnek találta, hogy őt mindenki szereti és oly természetellenesnek találta volna, ha valaki nem szerette volna, hogy nem tudott nem hinni az őt körülvevő emberek őszinteségében. De meg nem is igen volt rá ideje, hogy az emberek őszinteségén vagy nem őszinteségén elgondolkozzék. Sohase volt ideje semmire, s állandóan szelid, de derült mámorban érezte magát. Állandóan valami jelentőségteljes, általános mozgalom központjának érezte magát, érezte, hogy állandóan vártak tőle valamit, s hogy ha nem teljesíti ezt meg ezt, úgy sok embert elkeserít és megfoszt attól, a mit az tőle vár; ha pedig ezt és ezt megteszi, úgy jól lesz minden, s így mindent megtett, a mit csak kívántak tőle.
+
+Ebben az első időben mindenkinél jobban a hatalmába kerítette, nemcsak ügyeinek az intézését, hanem magát Pierre-t is, Vaszilij herczeg. Bezuchij gróf halálától kezdve ki nem eresztette a körmei közül Pierre-t. Vaszilij herczeg úgy adta a dolgot, hogy bár el volt halmozva mindenféle ügyes-bajos dologgal, el is volt gyötörve, ki is volt merűlve, már csak puszta részvétből sem szolgáltathatta ki ezt a tehetetlen fiatal embert, a ki elvégre is egy jóbarátjának volt a fia, a sors és a kapzsi emberek szeszélyének, különösen ilyen rengeteg vagyonnal. Ez alatt a pár nap alatt, a melyet Bezuchij gróf halála után Moszkvában töltött, minduntalan magához hivatta Pierre-t, vagy maga ment el hozzá, s előírta neki azt, hogy mit kell tennie, még pedig olyan fáradt, de meggyőződéssel teljes hangon, mintha csak mindannyiszor azt mondta volna: "Hiszen tudod, mennyire el vagyok halmozva munkával; de lelketlenség volna tőlem, ha most elhagynálak; azt is tudod, hogy az, a mit én mondok neked, az egyetlen, a mi lehetséges".
+
+- No, barátom, holnap végre megyünk, - mondotta neki egyízben, miközben behunyta a szemeit, s ujjaival megérintette a könyökét, és olyan hangon, mintha az, a miről beszélt, már rég el lett volna határozva közöttük s mintha másként nem is lehetett volna.
+
+- Holnap megyünk, majd csinálok neked helyet az én kocsimban. Nagyon örülök. Itt minden fontos dolgunkat elvégeztük. Nekem már régen el kellett volna mennem. A kanczellártól is kaptam hírt. A te érdekedben kértem tőle valamit, és ime be vagy osztva a diplomácziai karba és kamarás-úrfi lett belőled. Most azután nyitva áll előtted a diplomácziai pálya.
+
+Annak a kimerült, de meggyőződéssel teljes hangnak ellenére is, a melylyel ezek a szavak mondva voltak, Pierre, a ki oly sokat tünődött már leendő pályája fölött, szeretett volna valamit felelni. De Vaszilij herczeg félbeszakította őt még pedig azon a zsörtölődő, mély basszús hangon, mely kizárta a félbeszakítás lehetőségét, s melyet a herczeg csak akkor szokott használni, a mikor a meggyőzés legvégső szüksége forgott fönn.
+
+- No, lelkem, én ezt te éretted, a saját lelkiösmeretem megnyugtatására tettem és nincs miért hálálkodnod nékem. Azért még soha senki sem panaszkodott, ha nagyon szerették; de meg aztán te teljesen szabad vagy, ha akarod, akár holnap lerázhatsz a nyakadról. Egyébiránt Péterváron magad is meggyőződhetel mindenről. És már rég ideje lett volna, hogy ezektől a rettenetes emlékektől megszabadulj. - Vaszilij herczeg fölsóhajtott. - Úgy bizony, édes lelkem. Az én komornyikom majd elmehet a te kocsidon. Igaz ni, majd elfeledtem, - tette hozzá még Vaszilij herczeg, - azt tudod, hogy mi elszámolásban voltunk az elhunyttal, így, a mit a rjazani birtok után kaptam, megtartottam, neked úgy sincs rá szükséged. Majd mi aztán elszámolunk.
+
+Az, a mit a herczeg a rjazani birtok után fölvett, több ezer rubelre rúgó "obrok" volt, a melyet Vaszilij herczeg megtartott magának.
+
+Péterváron épp úgy, mint Moszkvában, a gyöngéd és szerető emberek légköre vette körül Pierre-t. Arról az állásról, jobban mondva hivatásról (mert hiszen tulajdonképpen semmit se csinált), a melyet Vaszilij herczeg szerzett neki, nem mondhatott le, ösmeretsége, meghívása és társadalmi elfoglaltsága pedig annyi volt, hogy Pierre itt még inkább tapasztalta a kábultságnak, a sietségnek s a folyton közeledő, de soha meg nem valósuló boldogságnak az érzését, mint Péterváron.
+
+Az ő azelőtti, legényemberekből álló társaságából sokan nem voltak Péterváron. A testőrség a harcztérre ment, Dolochovot lefokozták, Anatole is bevonúlt valahova vidékre, Andrej herczeg külföldön járt s így Pierre sem tölthette az éjszakáit úgy, mint annak előtte, s nem önthette ki olykor a lelkét egy-egy idősebb és szeretett czimborájával folytatott baráti beszélgetésben; minden idejét ebédeken, bálokon és főképpen Vaszilij herczegnél, a kövér herczegné s a szép Elen társaságában töltötte.
+
+Scherer Pavlovna Anna, valamint mások is éreztették Pierre-el azt a változást, mely őt illetőleg a közvéleményben végbement.
+
+Azelőtt Pierre Pavlovna Anna társaságában állandóan úgy érezte, hogy az, a mit beszél, illetlen, tapintatlan és haszontalan; hogy az ő beszédei, a melyek addig, míg magában előkészíti őket, okosaknak látszanak, legott ostobáknak bizonyulnak, a mint hangosan elmondja ezeket, s hogy ellenkezőleg, Hyppolit leghülyébb mondásai is okosan és kedvesen sülnek el. Most minden, a mit csak mondott, "elragadó" volt. Még ha Pavlovna Anna nem mondta is ki ezt, ő látta, hogy szerette volna ezt mondani, s csak a szerénysége iránt való tiszteletből tartózkodott az ilyesfajta nyilatkozatoktól.
+
+Az 1805-6. évi tél kezdetén Pierre megkapta Pavlovna Annától a szokott rózsaszínű levélkét a meghívással, a melyhez hozzá volt téve: "nálam lesz a gyönyörű Elen is, a kinek a látásába soha bele nem fáradhat ember."
+
+Mikor Pierre ezt a sort elolvasta, akkor érezte először, hogy közte és Elen közt valami kapocs támadt, a melyről más emberek is tudnak, s ez a gondolat, mintha valami kötelezettség hárult volna rá, a melynek nem lesz képes megfelelni, megijesztette, másrészt pedig mint valami mulatságos föltevés tetszett neki.
+
+Pavlovna Anna estélye éppen olyan volt, mint az első, azzal a különbséggel, hogy az új ember, a kivel a vendégeinek szolgált, ezúttal nem Mortemare, hanem egy Berlinből érkezett diplomata volt, a ki a legfrissebb részleteket hozta magával Sándor czár potsdami tartózkodásáról és arról, a mint a két felséges jóbarát az igaz ügy érdekében s az emberiség ellensége ellen megbonthatatlan szövetséget esküdött egymásnak. Pavlovna Anna a szomorúság árnyalatával fogadta Pierre-t, mely nyilván arra a friss veszteségre, Bezuchij gróf halálára vonatkozott, mely a fiatal embert érte (állandóan mindenki kötelességének tartotta meggyőzni Pierre-t arról, hogy apjának, a kit úgyszólván alig ösmert, az elvesztése rendkívül lesújtotta őt), még pedig ugyanolyan szomorúságnak az árnyalatával, mint az a legmagasabb szomorúság, mely a legfenségesebb Fedorovna Mária császárné említésekor arczáról leolvasható volt. Ez csak hizelgett Pierre-nek. Pavlovna Anna az ő szokott művészetével állította össze vendégeinek a csoportjait. A legnagyobb csoportnak, a melyben Vaszilij herczeg és a tábornokok is voltak, jutott a diplomata. Egy másik csoport a tea-asztal körül verődött össze. Pierre az elsőhöz szeretett volna csatlakozni, de Pavlovna Anna, a ki olyan izgatott hangulatban volt, mint a hadvezér a csatatéren, mikor ezerszámra jönnek a fényesnél fényesebb gondolatok, melyeket azonban aligha lesz módjában megvalósítani, Pavlovna Anna, megpillantván Pierre-t, az ujjával megérintette a karját:
+
+- Várjon csak, ma estére terveim vannak önnel.
+
+Mosolyogva egy pillantást vetett Elen-re.
+
+- Kedves Elen, önnek egy kis figyelmet kellene mutatnia az én szegény néném iránt, a ki valósággal imádja önt. Legyen vele vagy tíz perczig. És hogy ne únja magát nagyon, ime itt a kedves gróf, a kinek nem lesz ellenére, hogy önnel maradjon.
+
+A szép leány elindult a néni felé, de Pierre-t Pavlovna Anna még ott tartotta magánál, s úgy tett, mintha még a föltétlenül szükséges utolsó intézkedésekkel volna elfoglalva.
+
+- Ugy-e hogy elragadó? - szólt oda Pierrenek és rámutatott a tovasuhanó, remek szépségre. - És milyen a viselkedése! Ilyen fiatal leány létére mennyi tapintat, s a viselkedésnek milyen mesteri tudása van benne! Ez mind a szívtől jön! Boldog lesz az, a ki őt majd a magáénak mondhatja! Ő mellette még a legismeretlenebb férj is önkéntelenül a legfényesebb állásra fog szert tenni a nagyvilágban. Nemde? Én csak az ön véleményére voltam kíváncsi, - és Pavlovna Anna elbocsátotta Pierre-t.
+
+Pierre a legőszintébb igenléssel felelt Pavlovna Annának arra a kérdésére, mely Elen mesteri viselkedésére vonatkozott. Ha valamikor Elenre gondolt, éppen a szépsége és az a szokatlan és nyugodt modora járt a fejében, a melylyel magát oly csöndesen és méltóságteljesen tudta viselni a nagyvilágban.
+
+A nagynéni az ő kis zugában fogadta a két fiatal teremtést, de úgy látszott, mintha rejtegetni akarná Elen iránt táplált imádatát, s inkább Pavlovna Annától való félelmének akarna kifejezést adni. Rápillantott az unokahúgára, mintha azt kérdezte volna tőle, mit csináljon a két fiatallal. Pavlovna Anna, mielőtt őket otthagyta, megint megérintette Pierre könyökét az újjával, és így szólt:
+
+- Remélem, többé nem fogja mondani, hogy nálam unatkozni szoktak, - s rápillantott Elenre. Elen olyan arczczal mosolyodott el, mely elárulta, hogy annak még a lehetőségét is tagadja, hogy akadjon valaki, a ki őt látva el ne legyen ragadtatva általa. A nagynéni egyet köhentett, egy nagyot nyelt és francziául azt mondta, hogy nagyon örül, hogy Elent láthatja; azután ugyanolyan arczczal s ugyanazzal a kijelentéssel Pierrehez fordult. Az unalmas és döczögő társalgás közepett Elen ránézett Pierre-re s rámosolyodott azzal a szép és derült mosolylyal, a melylyel mindenkire szokott. Pierre már úgy megszokta ezt a mosolyt, s oly keveset látott benne, hogy úgyszólván rá se hederített. A nagynéni ezalatt Pierre apjának, a megboldogult Bezuchij grófnak a burnót-szelencze gyüjteményéről beszélt, és megmutatta a maga burnót-szelenczéjét. Elen kérte, hogy megnézhesse a nagynéni urának az arczképét, mely ezt a szelenczét ékesítette.
+
+- Ez biztosan Vinece műve, - mondotta Pierre megnevezvén az ismert miniature-istát, s ráhajolván az asztalra, hogy a szelenczét közelebbről megnézze, egyúttal a szomszéd asztalnál folyó társalgásra is figyelt. Fölkelt, hogy az asztalt megkerülje, de a nagynéni Elen háta mögött odanyujtotta neki a szelenczét. Elen előre hajolt, hogy helyet csináljon és mosolyogva hátranézett. Mint az estélyeken rendesen, az akkori divat szerint, elől is, hátul is erősen kivágott ruhában volt. A keble, mely mindig márványszerű benyomást tett Pierre-re, most oly közel jutott a szemeihez, hogy még rövidlátó szemeivel is önkéntelenül meglátta vállainak és nyakának eleven báját, s oly közel volt az ajkaihoz, hogy csak valamelyest le kellett volna hajolnia, hogy őt megérintse. Érezte testének a melegét, parfümjének az illatát, és hallotta mozdulatai közben vállfűzőjének a csikorgását. Nem márványszerű szépségét, mely a ruhájával összeolvadt, hanem testének egész báját látta és érezte, melyet csak a ruha takart el előle. S miután ezt egyszer meglátta, többé nem tudott szabadulni tőle, mint a hogy az egyszer leleplezett szemfényvesztés benyomásától nem tudunk szabadulni.
+
+"Ön tehát mind ez ideig nem vette észre, milyen gyönyörű vagyok?" - szinte ezt látszott kérdezni Elen. - "Nem vette észre, hogy én nő vagyok? Igen, nő vagyok, a ki bárkié, és így az öné is lehetek", - mondotta a pillantása. És Pierre ebben a pillanatban megérezte, hogy Elen nemcsak hogy a feleségévé lehet, de azzá is kell lennie, s hogy az nem is lehet másként.
+
+Ezt ő ebben a pillanatban épp oly biztosan tudta, mintha már az oltár előtt állott volna vele. Hogy hogyan és mikor lesz ez, azt nem tudta, azt se tudta, jó lesz-e, ha úgy lesz (sőt valahogy' úgy érezte, hogy nem lesz egészen jó), de hogy meglesz, abban egészen bizonyos volt.
+
+Pierre lesütötte, majd ismét fölemelte a szemeit, és megint szerette volna őt olyan messze és rá nézve idegen szépségnek látni, a minőnek eddig is mindennap látta; de most már képtelen volt erre. Képtelen volt rá, mint a hogy' az az ember, a ki egy fűszálat fának nézett a homályban, a fűszálra pillantva mindig, csak azt a fát fogja látni benne. Elent most már rettenetesen közel érezte magához, s máris a hatalmába került. S az ő saját akaratát leszámítva, immár semmi más akadály sem volt köztük.
+
+- No ez derék, itt hagyom magukat ebben a kis szögletben. Látom, hogy jól érzik magukat, - szólalt meg Pavlovna Anna hangja. És Pierre, megszeppenvén, nem követett-e el valami helytelenséget, pirulva nézett körül. Úgy tetszett neki, hogy azt, a mi vele történt, épp oly jól tudja mindenki, mint ő maga.
+
+Egy kis idő mulva, mikor a társaság legnagyobb csoportjához odalépett, Pavlovna Anna így szólt hozzá:
+
+- Azt beszélik, hogy ön a pétervári házát tataroztatja. (Ez igaz volt: az építész úgy nyilatkozott, hogy elkerülhetetlenül szükséges, és Pierre maga se tudta miért, hozzálátott rengeteg pétervári házának a tatarozásához.) - Ez nagyon helyes, de azért ne költözzék el Vaszilij herczegtől. - Jó dolog ám az, ha az embernek egy ilyen barátja van, - mondotta, rámosolyogva Vaszilij herczegre; - valamelyest értek ám én ehhez. Nemde? És ön még olyan fiatal, önnek szüksége van jó tanácsokra. Ne haragudjék rám azért, ha élek az idősebb nők jogaival. - Elhallgatott, mint a hogy' az asszonyok mindig elhallgatnak, mikor éveikről szólva valamit várnak. - Majd ha megnősül, az egészen más. - S némán összekapcsolta őket a pillantásával. Pierre nem nézett Elenre, s Elen sem ő rá. De azért még mindig olyan rettenetesen közelinek érezte őt magához.
+
+Pierre mormogott valamit és elpirult.
+
+Pierre hazaérkezvén, sokáig nem tudott elaludni, s folyton azon tünődött, a mi vele történt. De hát mi is történt voltaképpen? Semmi. Mindössze csak a tudatára ébredt annak, hogy az a nő, a kit még mint gyermeket ismert, a kiről, mikor Elen szépségét magasztalták előtte, szórakozottan elmondogatta, hogy: "igen, csinos", tudatára ébredt annak, hogy ez a nő az övé is lehet.
+
+"De hiszen ostoba, magam mondtam róla, hogy ostoba", - gondolta magában. "Van valami utálatos, valami tiltott abban az érzésben, a melyet ő életrekeltett bennem. Mondották nekem, hogy a bátyja, Anatole szerelmes volt bele, és ő is abba, valóságos botrány lett a dologból, s ezért kellett Anatolet a közeléből eltávolítani. A testvére Hyppolit... az apja - Vaszilij herczeg... Ez nem igen jó", - gondolta magában, s ugyanakkor, a mikor így tünődött (s még ez a tünődése is befejezetlen maradt), rajtakapta magát azon, hogy mosolyog, és rájött, hogy előbbi tünődéseiből, a gondolatoknak egy másik sora is támadt, s hogy ugyanabban az időben, egyrészt a jelentéktelenségéről elmélkedett, másrészt meg arról ábrándozott, hogy' fogja őt szeretni, hogy' megváltozhatik, majd ha a felesége lesz, s mennyire nincs kizárva az, hogy minden, a mit eddig gondolt és hallott róla, merő valótlanságnak bizonyul. És megint maga előtt látta őt, nem egyszerűen mint Vaszilij herczeg leányát, hanem látta egész szépséges testét, melyet csak egy szürke ruha takart el előle. "De hát miért nem fordult meg a fejemben már előbb is ez a gondolat?" S megint iparkodott magát meggyőzni arról, hogy ez lehetetlen; s hogy van valami utálatos, és mint neki tetszett, természetellenes és becstelen ebben a házasságban. Eszébe jutottak azelőtti szavai és pillantásai, valamint azoknak a szavai és pillantásai, a kik őket együtt látták. Eszébe jutottak Pavlovna Anna szavai és pillantásai, mikor az ő pétervári házáról beszélt, eszébe jutott Vaszilij herczegnek és másoknak ezer czélzása, és rémület fogta el arra a gondolatra, nem kötötte-e le magát máris olyas valamire, a mi nyilvánvalóan nem szép, s a mit nem szabad megtennie. De ugyanakkor, a mikor ezeknek az aggodalmaknak maga előtt kifejezést adott, más oldalról női szépségének a teljességében fölmerült lelkében az ő képe.
+
+
+
+II.
+
+1805 novemberében Vaszilij herczegnek négy kormányzóságba kellett elmennie ellenőrzésre. Ezt a megbízást azzal a szándékkal csinálta ki magának, hogy egyúttal zilált állapotban lévő birtokát is megnézze, és (ezredének az állomáshelyéről) magához vevén a fiát, Anatole-t, vele együtt elmenjen Bolkonszkij Andrejevics Nikolaj herczeghez, azért, hogy a fiát ennek a gazdag öreg embernek a leányával összeboronálja. De elutazása és emez új vállalkozások előtt Vaszilij herczegnek rendbe kellett jönnie Pierre-el, a ki, bár az utóbbi időben egész napokat töltött otthon, vagyis Vaszilij herczegnél, a kinél lakott, ezenkívül (a mint szerelmes emberhez illik), furcsa, izgatott és bárgyú volt Elen jelenlétében, még mindig nem nyilatkozott.
+
+"Ez mind szép és jó, de egyszer csak a végére kell járni a dolognak", - mondotta magában egy reggel Vaszilij herczeg szomorúan fölsóhajtva, mert tudatára ébredt annak, hogy Pierre, a ki neki annyira lekötelezettje (ám legyen, Isten nevében), ebben a dologban nem a legszebben viseli magát. "Fiatalság... könnyelműség... ám Isten neki", - gondolta magában Vaszilij herczeg a maga jósága tudatában. - "Véget, véget kell vetni ennek az állapotnak. Holnapután van Lyolina nevenapja, akkorra összehívok egy kis társaságot, s ha akkor se látja be, mi a teendője, a többi majd az én dolgom. Igen, azt én dolgom. Végre is, én - apa vagyok!"
+
+Másfél hónappal Pavlovna Anna estélye s az ezt követő álmatlan és izgalmas éjszaka után, a melyen Pierre arra lyukadt ki, hogy az Elennel való házasság valóságos szerencsétlenség volna rá nézve, s hogy kerülnie kell őt s el kell utaznia, Pierre még mindig nem költözött volt el Vaszilij herczegtől, s rémülten érezte, hogy az emberek szemeiben napról-napra szorosabban összeköti a sorsát a leányéval, hogy nem képes többé róla táplált első véleményéhez visszatérni, hogy képtelen tőle elszakadni, s hogy bármily rettenetesnek igérkezik is az, mégis kénytelen lesz a sorsát az övével összekötni. Lehet, hogy tán tudott is volna kissé tartózkodóbb lenni, de nem múlt el nap, hogy Vaszilij herczegnél (a ki azelőtt nagyon ritkán fogadott) ne lett volna estély, a melyen Pierrenek is részt kellett vennie, ha csak nem akarta megrontani a mulatságot, és csalódást hozni valamennyiüknek a várakozásaira. Vaszilij herczeg azokban a ritka perczekben, a melyeket otthon töltött, a mikor csak elment Pierre mellett, megrántotta a kabátja újját, szórakozottan csókra nyújtotta neki beretvált, ránczos arczát és vagy azt mondta neki: "a viszontlátásra holnap", vagy "az ebédnél, mert különben nem is látlak ma", vagy "a kedvedért maradok", és így tovább. De mind a mellett, hogy mikor Vaszilij herczeg (mint mondta) Pierre kedvéért maradt otthon, két szót se váltott vele, Pierre nem érzett magában erőt ahhoz, hogy várakozásaira csalódást hozzon. Napról-napra elmondta magában ugyanazt: végre is meg kell értenem őt és számot kell adnom magamnak arról: ki ő? Azelőtt tévedtem-e, vagy pedig most tévedek. Nem, ő nem ostoba, ő pompás egy leányka! - mondogatta magának olykor. "Soha, semmiféle hibát se követett el, soha semmi ostobaságot se mondott. Keveset beszél, de az, a mit mond, mindig egyszerü és világos. Következésképpen nem ostoba. Sohasem jött és nem is jön zavarba. Tehát nem lehet rossz!" Gyakran megtörtént, hogy elkezdett vele beszélgetni, hangosan gondolkodni, és ő mindannyiszor vagy egy szelid, de találó észrevétellel felelt, mely elárulta, hogy a dolog őt nem érdekli, vagy pedig néma mosolylyal s egy olyan pillantással válaszolt, mely mindennél meggyőzőbb bizonyságát szolgáltatta fensőbbségének. És akkor is igaza volt, mikor ehhez a mosolyhoz mérten minden okoskodást badarságnak tartott.
+
+Mindenki valami örömteljes, bizalmas és kizárólag neki szóló mosolylyal érintkezett vele, melyben volt valami nagyobb jelentőség is, mint abban az átlagos mosolyban, mely az arczát állandóan földerítette. Pierre tudta, hogy mindenki csak azt várja, hogy végre egy szót szóljon, s átlépje azt a bizonyos vonalat, a melyről ő is tudta, hogy előbb-utóbb át fogja lépni; de ennek a rettenetes lépésnek a puszta gondolatára is valami megfoghatatlan rémület vett erőt rajta. Ez alatt a másfél hónap alatt, melynek folyamán mind közelebb és közelebb érezte magát ahhoz a rémítő örvényhez, ezerszer is elmondta magában Pierre: "De hát mi ez? Határozottságra van szükségem! Talán bizony nem volna bennem?" Határozni akart, de rémülten tapasztalta, hogy ebben az esetben cserben hagyta az az elszántság, melyet ismert magában s a mely csakugyan meg is volt benne. Pierre azok közé az emberek közé tartozott, a kik csak akkor erősek, a mikor egészen tisztának érzik magukat. De attól a naptól fogva, a mikor ott Pavlovna Annánál a burnótszelencze fölött elfogta ez a vágyakozás, az ez irányú törekvés bűnösségének öntudatlan érzése teljesen ellensúlyozta az elszántságát.
+
+Elen nevenapjára egy, mint a herczegné mondta, a legközelebbi rokonokból és barátokból álló kis társaság vacsorált együtt Vaszilij herczegnél. E bizalmas rokonok és barátok mindenikével éreztették, hogy az ünnepelt sorsának ma kell eldőlnie. A vendégek vacsorához ültek. Kuragina herczegné, egy testes, valamikor szép és mutatós nő, a háziasszony helyét foglalta el. Tőle jobbra és balra ültek a díszvendégek: egy öreg tábornok, a felesége, Scherer Pavlovna Anna; az asztal végén a fiatalabb vendégek és a háziak foglaltak helyet, köztük Pierre és Elen, - egymás mellett. Vaszilij herczeg nem vacsorált: jókedvűen sétált az asztal körül s hol egyik, hol másik vendég mellé telepedett le. Mindenikükhöz volt egy-egy hanyagul odavetett, szívélyes szava, Pierret és Elent kivéve, a kiknek a jelenlétéről nem is látszott tudomást venni. Vaszilij herczeg az egész társaságot szinte fölvillanyozta. Fényesen égtek a viaszgyertyák, csillogtak az ezüst és kristály edények, a nők ruhái és az aranyos és ezüstös vállrojtok; az asztal körül piros kaftános inasok forgolódtak: kések, poharak és tányérok csengése hallatszott, s az asztal körül egyszerre többféle beszélgetés is folyt az együttülő csoportok között. Így például az asztal egyik végén egy vén kamarás nevetve vallott lángoló szerelmet egy idősebb bárónénak; a másik végén meg valami Viktorovna Mária kudarczáról beszélt valaki. Az asztal közepén Vaszilij herczeg gyűjtött maga körül egy kis hallgatóságot. Tréfás mosolylyal az ajkán elmondta a hölgyeknek az államtanács utolsó, - szerdán tartott - ülésének a lefolyását, a melyen Vjazmitinov Kuzjmics Szergej, Pétervár új katonai főkormányzója felolvasta Pavlovics Alexandr császárnak híressé vált s éppen akkor a hadseregtől érkezett levelét, a melyben az uralkodó Kuzjmics Szergejhez fordulva, elmondja, hogy minden oldalról a nép odaadásáról kap híreket, a melyek közül különösen jól esnek neki a pétervári hírek, hogy büszke rá, hogy ilyen nemzetnek állhat az élén, s iparkodni fog méltó maradni hozzá. Ez a levél a következőképpen kezdődik: Kuzjmics Szergej! Minden oldalról olyan hírek érkeznek hozzám stb.
+
+- Tehát nem jutott tovább, mint "Kuzjmics Szergej?" - kérdezte egy hölgy.
+
+- Nem ám, egy hajszálnyival sem, - felelt Vaszilij herczeg nevetve. "Kuzjmics Szergej... minden oldalról". "Minden oldalról... Kuzjmics Szergej..." Szegény Vjazmitinov sehogy' se tudott tovább jutni. Egymásután párszor belekezdett a levélbe, de alig, hogy azt mondja: Szergej... szipogás... Ku...zjmi - ...cs - könnyek... és a minden oldalról már belefúl a zokogásba, s nem megy tovább. Megint előkerül a zsebkendő, és megint "Kuzjmics Szergej", "minden oldalról" s utána könnyek, úgy, hogy végre is mást kértek föl, hogy elolvassa.
+
+- Kuzjmics... minden oldalról... könnyek... - ismételte valaki nevetve.
+
+- Ne legyenek olyan gonoszak, - szólalt meg az asztal túlsó végéről Pavlovna Anna s megfenyegette a társaságot, - hiszen olyan pompás, derék ember ez a mi jó Vjazmitinovunk.
+
+Jót nevettek valamennyien s az asztal felső, tiszteletbeli végén úgy látszott, hogy a legkülönfélébb, eleven hangulatok hatása alatt valamennyien jókedvűek voltak; csak Pierre és Elen ültek szótlanul egymás mellett, az asztalnak szinte legalsó végén; mindkettőjük arczán Kuzjmics Szergejtől teljesen független, ragyogó mosoly, az érzelmeik miatt való szégyenkezés mosolya ült. Bármit beszéltek, s bármennyire nevettek légyen is a többiek, bármilyen jó étvágygyal élvezték is a rajnai bort, a sülteket és a fagylaltot, bármennyire kerülte is a tekintetük a fiatal párt, bármennyire közönyöseknek is látszottak iránta, az időnként odaintett pillantásokból kiérezhető volt, hogy a Kuzjmics Szergejről szóló adoma, a kaczagás, a jó étvágy mind csak tettetés volt, s ennek a társaságnak minden figyelme csak erre a párra, Pierre-re és Elenre volt összpontosítva. Vaszilij herczeg utánozta Kuzjmics Szergej szipogását és e közben futó pillantást vetett a leányára, s mialatt nevetett, az arczkifejezése azt mondotta: "úgy, úgy, jól megy minden, még ma dűlőre jutunk". Pavlovna Anna megfenyegette őt, a "mi kedves Vjazmitinovunk"-ért, de Vaszilij herczeg, jövendő vejéhez és a leánya boldogságához való szerencsekívánatait olvasta ki a szeméből, melyek ebben a pillanatban rávillantak Pierrere. Az öreg herczegné, a ki szomorú sóhajtással kínálgatta borral a szomszédnőjét, és bosszúsan nézett a leányára, ezzel a sóhajjal mintha csak azt mondta volna: "Bizony, édesem, a mi számunkra már nem maradt egyéb, mint ezt az édes bort szopogatni, most ezen a fiatalságon van a sor, hogy oly merészen és kihívóan boldog legyen". És micsoda badarság mindaz, a mit én itt összebeszélek, mintha bizony érdekelne, - gondolta magában a diplomata, miközben a szerelmesek boldog arczát nézte: - ime, ez a boldogság!
+
+Azok közé a jelentéktelenül apró és mesterkélt érdekek közé, a melyek ennek a társaságnak a tagjait összefűzték, egyszerre belesüppedt ennek az egészséges, szép és fiatal férfinak és nőnek egymáshoz való egyszerű vonzódása. És ez az emberi érzés minden egyebet elfojtott és egész mesterkélt fecsegésük fölött ott lebegett. A tréfák nem voltak vidámak, az újdonságok nem voltak érdekesek, s az élénkség is nyilvánvalóan csak tettetett volt. Ezt nemcsak ők, hanem még az asztalnál kiszolgáló inasok is érezték, s megfeledkezvén a kiszolgálás rendjéről, elbámészkodtak a szép Elenen, csillogó arczán, és Pierre piros, gömbölyű, boldog és egyúttal nyugtalan ábrázatán. Úgy látszott, mintha még a gyertyák lángja is csak erre a két boldog teremtésre figyelt volna.
+
+Pierre érezte, hogy mindennek ő a központja és a helyzet részben örömet okozott neki, részben pedig feszélyezte. Úgy érezte magát, mint valaki, a ki mélyen el van merülve valami foglalkozásba. Semmit se látott, értett és hallott tisztán. Csak olykor villantak meg a lelkében egészen váratlanul a valóságnak szakgatott gondolatai és benyomásai.
+
+"Tehát rendben van minden! - gondolta. - De hogy' is történt mindez? Ilyen gyorsan! Most már tudom, hogy nemcsak ő végette, nemcsak én végettem, hanem valamennyiük végett ennek elkerülhetetlenül meg kell lennie. Ők úgy várják ezt, annyira meg vannak győződve a bekövetkezéséről, hogy lehetetlen, lehetetlen cserben hagynom őket. De hogy' lesz ez a dolog? Azt nem tudom, de meglesz, föltétlenül meglesz!" - gondolta Pierre, miközben azokat a közvetlenül a szemei előtt csillogó vállakat nézte.
+
+Egyszerre valamiért elszégyelte magát. Kényelmetlen volt neki az a gondolat, hogy ő egymaga foglalja le az egész társaság figyelmét, hogy ő most boldog a többiek szemében, s hogy ő az ő csúnya arczával olyan, mint valami Páris, a ki birtokába veszi az ő Elenáját. "De ez alkalmasint mindig így szokott lenni s kell is, hogy így legyen", - csillapította magát. "Egyébiránt mit is tettem én azért, hogy így legyen? Mikor kezdődött ez a dolog? Moszkvából Vaszilij herczeggel együtt jöttem el. Ott még híre se volt semminek. Aztán, miért is ne maradhattam volna nála? Azután kártyázgattam vele, fölvettem a reticule-jét és kocsikáztam vele. Mikor kezdődött hát, mikor történt mindez?" És már most itt ül mellette, mint a vőlegénye, hallja, látja, érzi a közelségét, a lélekzését, a mozdulatait, a szépségét. Majd egyszerre úgy tetszik neki, hogy nem is Elen, hanem ő maga olyan szép, s hogy azért néznek mindannyian úgy rá, ő pedig az általános bámulattól boldogan kidülleszti a mellét, fölemeli a fejét és örül a boldogságának. Egyszerre megcsendül valakinek az ismerős hangja és valamit mond neki. De Pierre annyira el van foglalva, hogy nem is hallja, mit szólnak hozzá.
+
+- Azt kérdem tőled, mikor kaptál levelet Bolkonszkijtól, - ismételte immár harmadszor Vaszilij herczeg. - Milyen szórakozott vagy ma lelkem. - Vaszilij herczeg elmosolyodik és Pierre látja, hogy utána mindannyian mosolyognak ő rá és Elenre.
+
+"Nos, mitévő legyek, ha ti már mindent tudtok, - mondotta magában Pierre. - Mitévő legyek? Hát igaz", - és elmosolyodik szelíd, gyerekes mosolyával ő is és Elen is.
+
+- Mikor kaptad? Olmützből? - ismétli Vaszilij herczeg, a kinek mintha azért lett volna szüksége erre, hogy egy vitát eldöntsön.
+
+"Hogy' is lehet ilyen apróságokról beszélni és gondolkodni?"- gondolta Pierre.
+
+- Igen, Olmützből, - felelt felsóhajtva.
+
+A vacsorától Pierre a többiek után bevezette hölgyét a fogadó-szobába. A vendégek széledni kezdtek s némelyek el is mentek, a nélkül, hogy Elentől elbúcsúztak volna. Mások, mintha nem akarták volna őt komoly elfoglaltságában megzavarni, egy pillanatra odamentek hozzá, de hamarosan távoztak, megtiltván neki, hogy őket kikísérje. A diplomata, mikor a fogadó-szobából kiment, leverten hallgatott. Maga előtt látta Pierre boldogságához mérten a maga diplomácziai pályafutásának teljes hiábavalóságát. Az öreg tábornok bosszúsan zsémbelt a feleségével, mikor az megkérdezte tőle, hogy' van a lába. "Oh, a vén bolond, - gondolta magában. - Itt van Vasziljevna Jelena, ez még ötven esztendős korában is szép asszony lesz".
+
+- Úgy tetszik, gratulálhatok, - suttogta Pavlovna Anna a herczegnének és melegen megcsókolta. - Ha migrainem nem volna, még maradnék. - A herczegné semmit se felelt, gyötörte a leánya boldogsága miatt való írígység.
+
+Mialatt a vendégeket kikísérgették, Pierre a kis fogadó-szobában, a hol éppen ültek, jó ideig egyedül volt Elennel. Az utolsó másfél hónap alatt azelőtt is gyakran volt egyedül vele, de soha se beszélt neki szerelemről. Most érezte, hogy ennek is meg kell lenni, de sehogy' se tudta magát erre az utolsó lépésre rászánni. Szégyelte magát s úgy tetszett neki, mintha ott Elen mellett valaki másnak a helyét foglalná el. "Nem te rád vár ez a boldogság", - mondotta neki valami belső hang. - "Ez a boldogság azoké, a kiknek nincs meg az, a mi benned meg van". - De mondania kellett valamit, így hát megszólalt. Megkérdezte tőle, hogy meg van-e elégedve a mai estével? Ő pedig, mint mindig, szokott egyszerűségével azt felelte, hogy mai névnapja egyike volt a legkellemesebbeknek.
+
+A legközelebbi rokonok közül még ott maradt egy-kettő. Ezek a nagy fogadó-szobában ültek. Vaszilij herczeg lomha léptekkel odament Pierre-hez. Pierre fölkelt s azt mondta, hogy már késő van. Vaszilij herczeg szigorúan kérdő pillantást vetett rá, mintha az, a mit mondott, annyira furcsa volna, hogy szinte hihetetlen. De a szigorúság kifejezése csakhamar megváltozott és Vaszilij herczeg megrántván Pierre kabátjának az ujját, leültette őt és gyöngéden elmosolyodott.
+
+- Nos, mi az Lelya? - fordult oda legott a leányához, a megszokott gyöngédség olyan hangján, a melyet mindazok a szülők elsajátítanak, a kik gyermeküket kiskoruk óta kényeztetik, de a mely Vaszilij herczegnél csak más szülőknek az utánzása volt. És megint Pierre-hez fordult: - Kuzjmics Szergej, minden oldalról, - mondotta, miközben kigombolta mellényének a legfelső gombját.
+
+Pierre elmosolyodott, de a mosolya elárulta, mennyire tisztában van vele, hogy Vaszilij herczeget most nem a Kuzjmics Szergej adomája érdekelte; és Vaszilij herczeg is átlátta, hogy Pierre megértette őt. Vaszilij herczeg egyszerre elkezdett valamit dudorászni és kiment. Pierre-nek úgy tetszett, hogy még Vaszilij herczeg is zavarban van. Ennek a régi nagyvilági embernek a zavartsága Pierre-t is meghatotta, rápillantott Elenre, - ő is zavartnak látszott s a pillantása mintha csak azt mondta volna: mit akarsz, hiszen ennek is te vagy az oka.
+
+Elkerülhetetlenül át kell lépni azt a határt, de képtelen, képtelen vagyok rá, - gondolta Pierre s megint közömbös dolgokról, Kuzjmics Szergejről kezdett beszélni, megkérdezvén, mi is volt csak az az adoma, mert ő nem hallotta. Elen mosolyogva azt felelte, hogy ő se tudja.
+
+Mikor Vaszilij herczeg a nagy fogadó-szobába lépett, a herczegné egy éltesebb hölgygyel éppen Pierre-ről beszélgetett.
+
+- Az bizonyos, hogy ez rendkívül fényes parthie, de a boldogság, kedvesem...
+
+- A házasságokat az égben kötik, - felelt az éltes hölgy. Vaszilij herczeg, mintha a hölgyeket észre se vette volna, visszavonult egy szögletbe és leült. Behúnyta a szemeit, mintha szundikált volna. Egyszer lebillent a feje, mire felocsúdott.
+
+- Olin, - szólt oda a feleségének, - nézd meg csak, mit csinálnak.
+
+A herczegné oda ment az ajtóhoz, s jelentőségteljes, de egykedvű arczczal bepillantott a kis fogadó-szobába. Pierre és Elen még éppen úgy ültek ott és beszélgettek.
+
+- Még mindig úgy vannak, - felelt az urának. Vaszilij herczeg elkomolyodott, félrehúzta a száját, s az orczái szokott kellemetlen és durva kifejezésüket öltötték fel; megrázván magát fölkelt, hátraszegte a fejét és elszánt léptekkel elmenvén a hölgyek mellett, benyitott a kis fogadó-szobába. Gyors léptekkel s örvendezve ment oda Pierre-hez. A herczeg arcza olyan szokatlanul ünnepélyes volt, hogy Pierre, mikor meglátta, ijedten felugrott.
+
+- Hála Istennek! - mondotta. - A feleségem elmondott mindent! - Egyik kezével Pierre-t, a másikkal a leányát ölelte át. - Kedvesem! Lelyám! Nagyon, de nagyon örülök. - Megrendült a hangja. - Én szerettem az édes apádat... ő pedig jó feleséged lesz... Isten áldása legyen rajtatok!... - Megölelte a leányát, azután megint Pierre-t, és megcsókolta őt öreges szájával. Könnyek nedvesítették be az arczát. - Herczegné, jőjj csak ide, - kiáltotta.
+
+A herczegné is bejött és szintén sírva fakadt. Az éltes hölgy is törülgetni kezdte a szemeit. Össze-vissza csókolták Pierre-t, ő pedig néhányszor megcsókolta a szépséges Elen kezét. Egy idő mulva megint egyedül hagyták őket.
+
+"Mindennek így kellett lenni, és nem is lehetett másként", - gondolta Pierre; - "éppen ezért nincs is miért kérdezni, helyes-e ez vagy sem? Helyes azért, mert el van határozva, s megszünt az eddigi gyötrő kétség". Pierre némán fogta a menyasszonya kezét és nézte föl és alá hullámzó gyönyörű keblét.
+
+- Elen! - mondotta hangosan és megállt. "Ilyen alkalmakkor valami különöset szoktak mondani", - gondolta magában; de semmiképpen se jutott eszébe, hogy voltaképpen mit is szoktak ilyenkor mondani. Belenézett az arczába. Elen közelebb húzódott hozzá. Elpirult.
+
+- Óh vegye le ezt a... ezt ni... - s rámutatott a pápaszemére.
+
+Pierre levette a szemüvegét, s szemei, a pápaszemet viselő emberek szemeinek szokott furcsaságán felül kérdőleg és ijedten néztek körül. Le akart hajolni a kezéhez, hogy megcsókolja, de ő, fejének egy gyors és heves mozdúlatával elfogta az ajkait és odatapasztotta a magáéit. Az arcza szinte megdöbbentette Pierre-t hirtelen elváltozott kellemetlenül zilált kifejezésével.
+
+"Most már késő, mindennek vége és én szeretem őt", - gondolta magában Pierre.
+
+- Én önt szeretem! - mondotta Pierre, végre eszébe jutván, hogy mit kell ilyen alkalmakkor mondani; de ezek a szavak oly szegényesen hangzottak, hogy szinte elszégyelte magát miattuk.
+
+Másfél hónap múlva összekeltek, és Pierre, mint beszélték, mint egy gyönyörű feleség és sok millió tulajdonosa megtelepedett a Bezuchij grófok tágas és újonnan átalakított palotájában.
+
+
+
+III.
+
+1805 deczemberében az öreg Bolkonszkij Andrejics Nikolaj herczeg levelet kapott Vaszilij herczegtől, a melyben arról értesítette őt, hogy a fiával együtt eljön hozzá ("Ellenőrzésre megyek, és nagyon természetes, hogy száz verszt nekem nem kerülő, mikor arról van szó, hogy önt, mélyen tisztelt jóltevőm, meglátogassam, - írta neki, - Anatole fiam is elkísér s megy a hadsereghez, és remélem, meg fogja engedni neki, hogy személyesen is kifejezést adjon annak a mélységes tiszteletnek, a melylyel az apja példájára, ön iránt viseltetik").
+
+- Lám, Marit nem is kell a világba vinni: maguktól is eljönnek hozzánk a kérők, - jegyezte meg a kis herczegné kissé meggondolatlanul, mikor a dologról értesült. Andrejics Nikolaj herczeg összeránczolta a homlokát és nem szólt semmit.
+
+Két héttel a levél vétele után, egy este előre megérkezett Vaszilij herczeg cselédsége, másnap pedig ő maga is beállított a fiával együtt.
+
+Az öreg Bolkonszkij soha se volt valami nagy véleménynyel Vaszilij herczeg jelleméről, annál kevésbbé az utóbbi időben, a mikor Vaszilij herczeg, Pál és Alexandr új uralkodása alatt, a rang és tisztesség létráján olyan magasra feljutott. Most pedig a levél és a kis herczegné czélzásai révén legott rájött, hogy miről van szó, s így még az a csekély vélemény is, a melyet Vaszilij herczeg felől táplált, ellenséges indulatú megvetéssé fajult el Andrejics Nikolaj herczeg lelkében. Mindig prüszkölt, a mikor csak róla beszélt. Aznap, a mikor Vaszilij herczegnek meg kellett érkeznie, különösen elégedetlen és rossz hangulatban volt. Azért volt-e rosszkedvű, mert Vaszilij herczeget várta, vagy azért volt-e elégedetlen Vaszilij herczeg jövetelével, mert rosszkedvű volt, azt nem tudni; de annyi bizonyos, hogy rosszkedvű volt és Tichon már reggel lebeszélte az építészt, hogy jelentésével a herczeghez bemenjen.
+
+- Hallja, hogy' jár-kél, - mondotta Tichon, s fölhívta az építész figyelmét a herczeg lépteinek zajára. - A sarkára lépked, ösmerjük már...
+
+De kilencz órakor a herczeg, mint rendesen, czobolygalléros bársony ködmönében s ugyanolyan sipkával a fején, kijött sétálni. Előttevaló este hó esett. Az az utacska, a melyen Andrejics Nikolaj herczeg sétálni szokott az üvegház felé, gondosan el volt tisztogatva s még a seprő nyomai is látszottak a félrekotort havon, az út két szélén emelt porhanyó hórakások egyikébe pedig egy lapát volt beledugva. A herczeg mogorván és szótlanul járt az üvegház és az új építkezések körül.
+
+- Lehet-e már szánkázni? - kérdezte a tisztes külsejű s arczban és viselkedésben ő hozzá hasonló intézőtől, a ki a házig elkisérte.
+
+- Nagyon mély a hó, kegyelmes uram. Már intézkedtem is, hogy az országútat megtisztogassák.
+
+A herczeg lehorgasztotta a fejét s a lépcső felé ment. "Hála Istennek, - gondolta az intéző, - elvonúlt a felhő!"
+
+- Nehéz lett volna menni rajta, - tette hozzá. - A mint hallottuk, kegyelmes uram, a miniszter készül Excellentiádhoz...?
+
+A herczeg odafordúlt az intézőhöz és összehunyorított szemeit rámeresztette.
+
+- Micsoda? Miniszter? Miféle miniszter? Ki parancsolta? - szólalt meg éles és nyers hangján. - Az én leányom, a herczegnő kedvéért nem tisztították el, hanem a miniszter kedvéért igen! Én nem ösmerek minisztereket!
+
+- Kegyelmes uram, azt hittem...
+
+- Te azt hitted, - kiabált a herczeg mind szaporábban és összefüggéstelenebbül ejtvén ki a szavakat. - Te azt hitted... Zsiványok! Gazemberek!... Majd megtanítlak én hinni! - és fölemelvén a botját, Alpatycs felé sújtott vele, s meg is ütötte volna, ha az intéző önkéntelenül ki nem tér az ütés elől. - Azt hitted... Gazember... - ordította szaporán; de mindamellett, hogy Alpatycs, a ki maga is megijedt attól a merészségtől, a melylyel az ütés elől kitért, közeledni kezdett a herczeghez és alázatosan odatartotta neki kopasz fejét, vagy lehet, hogy éppen ezért, a herczeg, a ki tovább kiabálta: - "Gazemberek!... szórjátok tele az útat..." többé nem emelte föl a botját és besietett a szobájába.
+
+Ebéd előtt a herczegnő és mlle Bourienne, tudván, hogy a herczeg rosszkedvű, állva várták be őt; mlle Bourienne mosolygó arczczal, mely ezt látszott mondani: én nem tudok semmit, én olyan vagyok, mint máskor, Marja herczegnő pedig sápadtan, rémülten és lesütött szemekkel. Marja herczegnőre nézve az volt a legsúlyosabb, hogy bár tudta, hogy az ilyen esetekben úgy kell viselkedni, mint mlle Bourienne, mégis képtelen volt rá. Így okoskodott: "Ha úgy teszek, mintha nem venném észre, azt hiszi, hogy nincs bennem részvét iránta; ha úgy teszek, mintha magam is szomorú és rosszkedvű volnék, azt fogja mondani (a mint szokta is), hogy fölhúztam az orromat" és így tovább.
+
+A herczeg ránézett a leánya rémült ábrázatára és elfintorította az arczát.
+
+- Haszont... vagy bolond... - mondotta. - Ő sincs itt! Már neki is telebeszélték a fülét, - gondolta magában a kis herczegnéről, a ki nem jelent meg az ebédlőben.
+
+- Hát a herczegné hol van? - kérdezte. - Búvik tán előlem?...
+
+- Nem egészen jól érzi magát, - mondotta mlle Bourienne vidáman mosolyogva, - nem jön le ma. Ez különben az ő állapotában érthető.
+
+- Hm, hm, kh, kh, - dörmögte a herczeg s asztalhoz ült. A tányérját piszkosnak találta: rámutatott egy foltra és félredobta. Tichon elkapta és továbbadta az inasnak. A kis herczegnének semmi baja se volt; de annyira félt a herczegtől, hogy mikor meghallotta, mennyire rosszkedvű, elhatározta, hogy az nap nem mozdul ki a szobájából.
+
+- Félek a gyermekem miatt, - mondotta mlle Bourienne-nek: - Isten tudja mi történhetik velem az ijedtségtől.
+
+A kis herczegné egyáltalában állandóan az öreg herczegtől való félelem s az iránta való ellenszenv érzésében élt Lyszyja Gory-ban, de a nélkül, hogy ezt maga is tudta volna, mert a félelem annyira előtérbe lépett benne, hogy szinte nem is érezhette. A herczeg épp oly ellenszenvvel viseltetett iránta, melyet azonban a megvetés teljesen háttérbe szorított. A herczegné, ott tartózkodása alatt különösen megszerette mlle Bourienne-t, egész napokat töltött el vele, behívta őt magához aludni, és sokat beszélt vele az apósáról is, a kiről nagyon elítélőleg nyilatkozott.
+
+- Vendégek jönnek hozzánk, herczeg, - szólott mlle Bourienne, a mint rózsaszínű újjaival szétszedte fehér szalvétáját. - Kuragin herczeg ő Excellentiája a fiával, ha jól tudom? - tette hozzá kérdőleg.
+
+- Hm... ez az Excellentiás-kölyök... még én juttattam be a kollégiumba, - mondotta a herczeg sértődötten. - De hogy miért jön vele a fia, azt nem értem. Karlovna Lizaveta herczegné és Marja herczegnő tán tudják; én nem tudom, minek hozza azt a fiút ide. Nekem nincs rá szükségem. - S rápillantott elpiruló leányára.
+
+- Beteg vagy tán, vagy mi? A minisztertől való félelemtől, mint a hogy' ezt ma a mafla Alpatycs mondta.
+
+- Nem, batyuska.
+
+Bármennyire szerencsétlenül akadt is rá mlle Bourienne a beszélgetés első tárgyára, azért nem hallgatott el, hanem elkezdett az üvegházakról, egy újonnan kinyílt virág szépségéről fecsegni, s a herczeg a leves után valamelyest megcsillapodott.
+
+Ebéd után bement a menyéhez. A kis herczegné egy kis asztalka mellett ült, s Masával, a szobaleánynyal beszélgetett. Mikor az apósát meglátta, elsáppadt.
+
+- Valahogy olyan nehéznek érzem magamat, - felelt a herczegnek arra a kérdésére, hogy mit érez.
+
+- Nincs tán szükség valamire?
+
+- Köszönöm batyuska, nincsen.
+
+- No akkor jól van.
+
+Kiment s belépett az inasszobába. Alpatycs lehorgasztott fejjel állt ott a szobában.
+
+- Be van hányva az út?
+
+- Igen is, kegyelmes uram; az Istenért, bocsássa meg ezt az ostobaságot...
+
+A herczeg közbevágott s természetellenes mosoly vonult végig az ajkán.
+
+- No jól van, jól. - Odanyújtotta a kezét, melyet Alpatycs megcsókolt, s azután bement a szobájába.
+
+Estére megérkezett Vaszilij herczeg. A kocsisok és inasok már az országúton elébe mentek, s a hóval szándékosan teliszórt úton kiabálva kísérték a szekereit meg a szánjait a szárnyépületig.
+
+Vaszilij herczeget és Anatolet külön helyezték el egy-egy szobában.
+
+Anatole miután a köpenyét levetette, csípőre tett kezekkel ült egy asztal előtt, s mosolygó arczczal merően és szórakozottan szegezte szép nagy szemeit az asztal egyik szögletére. Ő az egész életet mint valami szakadatlan mulatságot fogta fel, a melyet valaki valamiért köteles volt rendezni neki. Éppen úgy fogta föl ezt a mostani utazását is ehhez a zsémbes öreg emberhez, s annak gazdag, de szörnyen csúnya örökösnőjéhez. Szerinte mindez nagyon jól és mulatságosan is üthetett ki. "Miért is ne venném el, ha olyan gazdag? Ez soha se baj", - gondolta Anatole.
+
+Megborotválkozott, szokott gondosságával és piperkőczségével teliszórta magát illatszerekkel, s veleszületett kedélyes és diadalmas arczkifejezésével, szép fejét magasan hordva bement az apja szobájába. Vaszilij herczeg körül ott sürgött-forgott két komornyikja, a kik öltöztették; ő maga élénken tekintgetett maga körül és vídáman intett belépő fiának, mintha csak azt mondta volna: így ni, így szeretlek én téged!
+
+- Hát tréfán kívül batyuska, csakugyan olyan szörnyű csúnya? Hm? - kérdezte francziául, mintegy az útközben megkezdett beszélgetést tovább fűzve.
+
+- Elég legyen az ostobaságból! A fő dolog az, hogy iparkodjál az öreg herczeg iránt tiszteletteljesen és okosan viselkedni.
+
+- De ha elkezd szitkozódni, én biz' otthagyom, - jelentette ki Anatole. - Nem szenvedhetem ezeket az öregeket. Hm?
+
+- Gondold meg, hogy ettől függ mindened.
+
+Ekkor már a cselédszobában nemcsak tudták, hogy a miniszter és a fia megérkeztek, de mindkettőjüknek a külsejét is már töviről-hegyire ismerték. Marja herczegnő egyedül ült a szobájában és hasztalan iparkodott benső fölindulásán erőt venni.
+
+"Miért is írtak, miért is szólt nekem Liza az egészről? Hisz' ez lehetetlen!" - tünődött magában, miközben a tükörbe nézett. "Hogy' fogok belépni a fogadószobába? Ilyen körülmények közt, még ha megtetszenék se tudnék vele természetesen viselkedni." Már maga az, ha rágondolt az apja pillantására, elrémítette. A kis herczegné és mlle Bourienne már megtudták a Masa szobaleánytól, hogy a miniszter fia micsoda pirosképű, fekete szemöldökű szép fiú, s hogy az apja milyen nehezen vonszolta föl a lábait a lépcsőn, míg ő, mint a sas, egyszerre három lépcsőt is ugorva szökött fel utána. A kis herczegné és mlle Bourienne, miután mindezt megtudták, már a folyosóról behallatszó élénk hangon társalogva léptek be a herczegnő szobájába.
+
+- Megjöttek, Mari, tudja már? - szólott a kis herczegné testével imbolyogva, s nehézkesen leereszkedett egy székbe. Már nem az a zubbony volt rajta, a melyben délelőtt üldögélt, hanem egyik legszebb ruháját vette magára; a haja gondosan meg volt fésülve s élénkség ült az arczán, mely azonban nem volt képes arczvonásainak sivárságát és élettelenségét palástolni. Abban a ruhában, a melyben a pétervári társaságokban szokott volt megjelenni, még inkább érezhető volt, hogy mennyire megcsúnyult. Mlle Bourienne szinte észrevétlenül valami más ruhát vett magára, mely csinos és üde arczát még vonzóbbá tette.
+
+- Nos, és ön, kedves herczegnő, úgy marad, a mint volt? Legott itt lesznek jelenteni, hogy kijöttek a szobáikból, - szólalt meg mlle Bourienne. - S akkor le kell mennünk: ön pedig még úgyszólván hozzá se látott az öltözködéshez.
+
+A kis herczegné fölemelkedett a karosszékből, csengetett a szobaleánynak s szaporán és vidáman hozzálátott, hogy Marja herczegnő számára valami öltözködési tervet eszeljen ki s azt meg is valósítsa. Marja herczegnőnek sértette a büszkeségét, hogy a kiszemelt vőlegény megérkezése őt olyan izgalomba hozta, de még jobban sértette őt az, hogy barátnői közül még csak fel se tételezte egyik sem, hogy ez másként is lehessen. Megmondani nekik, hogy ő helyettük is mennyire restelkedik, ez annyit tett volna, mint elárulni az izgatottságát; de meg az öltözködésről, a melyet neki ajánlottak, lemondani, szinte vég nélkül való tréfákra és biztatásokra vezetett volna. Így hát egészen kijött a sodrából, gyönyörű szemei elhomályosodtak, foltok borították el az arczát, és az áldozat nem szép kifejezésével, mely legtöbbször ott ült az arczán, teljesen átengedte magát mlle Bourienne-nek és Lizának. Mindakét nő teljes őszinteséggel azon volt, hogy őt minél szebbé varázsolja. Ő szegény annyira csúnya volt, hogy egyiküknek se juthatott eszébe versenyezni akarni vele, s azért a nőknek azzal a naiv meggyőződésével, hogy a ruha még az arczot is széppé teheti, teljes őszinteséggel láttak hozzá az öltöztetéséhez.
+
+- Nem, lelkem, igazán mondom, ez a ruha nem szép, - mondotta Liza, s egy kis távolságról félrehajtott fejjel mustrálgatta a herczegnőt, - adasd ki magadnak azt a sötétpirosat. Igazán! Lásd úgy lehet, hogy most dől el egész életednek a sorsa. Ez pedig nagyon is világos, nem, ez nem szép, nem szép, ha mondom.
+
+Nem a ruha volt nem szép, hanem a herczegnő arcza és egész megjelenése; de ezt se mlle Bourienne, sem a kis herczegnő nem érezték; nekik úgy tetszett, hogy ha egy kék szalagot fűznek fölfelé fésült hajába, s kék övet tesznek fahéjszínű ruhájára, akkor jó lesz minden. Arról megfeledkeztek, hogy azt az ijedt arczot és alakot nem lehet megváltoztatni, és így bármennyire elváltoztatták is az arcznak a keretét és díszítését, maga az arcz csak megmarad szánalmasnak és csúnyának. Két-három változtatás után, a melynek Marja herczegnő engedelmesen alávetette magát, abban a pillanatban, a mikor a haja elkészült (a fésülés teljesen elváltoztatta és elrontotta az arczát), s rajta volt a kéköves sötétpiros ruha, a kis herczegné vagy kétszer körüljárta őt, kis kezével megigazított rajta egy-egy ránczot, amott megváltoztatta az övet, s hol egyik, hol a másik oldalra hajtván a fejét, mustrálgatta.
+
+- Nem, ez nem maradhat így, - mondotta teljes határozottsággal, s összecsapta a kezét.
+
+- Nem, Mari, ez határozottan nem áll jól magának. Sokkal jobb szeretem abban a mindennapi szürke ruhájában látni, kérem, vegye azt a kedvemért. Katya, - szót oda a szobaleánynak, - hozd el a herczegnőnek a szürke ruháját, ön pedig majd meglátja, mlle Bourienne, milyen szépen elrendezem én a dolgot, - mondotta, már előre élvezvén a küszöbön álló művészi gyönyörűséget. De mikor Katya elhozta a kívánt ruhát, Marja herczegnő az arczát nézve, mozdulatlanul ült a tükör előtt, s a tükörből látta, hogy könnyek csillognak a szemében s zokogásra készen vonaglik a szája.
+
+- Nos, herczegnő, - szólott mlle Bourienne, - még csak egy csöppet vegyen erőt magán.
+
+A kis herczegnő kivette a szobaleány kezéből a ruhát és odament Marja herczegnőhöz.
+
+- No, most aztán egyszerűen és kedvesen megcsináljuk a dolgot, - mondotta. Az ő, mlle Bourienne és Katya hangja, a ki elmosolyodott valamin, madárcsicsergéshez hasonló vidám csacsogásba olvadt össze.
+
+- Nem, hagyjanak békében, - szólott a herczegnő, s olyan komolyan, olyan szenvedően csengett a hangja, hogy a madarak csicsergése legott elnémult. Belenéztek könnyekkel és gondokkal telt, s könnyező pillantással reájuk néző, gyönyörű, nagy szemébe, és belátták, hogy minden további rábeszélés hiábavaló, sőt kegyetlen volna.
+
+- Engedje hát legalább, hogy másként fésüljük, - mondotta a kis herczegné. - Mondtam önnek, - fordult oda szemrehányó hangon mlle Bourienne-hez, - hogy Marja arcza egyike azoknak az arczoknak, a melyekhez ez a hajviselet éppenséggel nem illik. Éppenséggel nem! Engedje hát, hogy másként fésüljük.
+
+- Hagyjanak békét, nekem tökéletesen mindegy, - felelt egy hang, mely alig volt képes a könnyeket visszaszorítani.
+
+Mlle Bourienne és a kis herczegné kénytelenek voltak maguk előtt beösmerni, hogy Marja herczegnő így nagyon csúnya, még a szokottnál is csúnyább volt, de már későre járt az idő. Ő a tünődés és a szomorúság előttük már oly jól ismert kifejezésével nézett reájuk. De ez a kifejezés nem keltett bennük félelmet Marja herczegnő iránt. (Ezt az érzést ő senkiben se tudta fölkelteni.) Azt azonban már tudták, hogy a mikor ez a kifejezés megjelent az arczán, akkor szótlanná és föltett szándékában megingathatatlanná lett.
+
+- No, ugy-e, hogy megengedi! - szólott Liza, és mikor Marja herczegnő semmit se felelt, Liza kiment a szobából.
+
+Marja herczegnő egyedül maradt. Nem teljesítette Liza kívánságát és nem csak, hogy nem engedte magát átfésülni, de még csak bele se nézett többé a tükörbe. Erőtlenül lesütötte a szemeit, leeresztette a karjait és némán ült ott és gondolkozott. Megjelent a képzeletében az ura, egy erőteljes, főlényes és szinte megfoghatatlanul vonzó férfi, a ki egyszeriben átvarázsolta őt az ő teljesen más, boldog világába. A gyermekét, olyant, a minőnek tegnap a dajka leányát látta, elképzelte a maga keblére. Az ura ott áll és gyöngéden néz rá és a gyermekére; "de nem, ez lehetetlen, nagyon is csúnya vagyok", - gondolta.
+
+- Parancsoljon a teához. A herczeg is mindjárt kijön, - hallatszott kívülről a szobaleány hangja. Felocsúdott és szinte megrémült a gondolataitól. És mielőtt lement volna, odalépett a szentkép-tartóhoz és rámeredve az Üdvözítőnek a lámpa által megvilágított nagy, fekete ábrázatára, összekulcsolt kezekkel állt ott előtte néhány perczig. Gyötrő kétség dúlt Marja herczegnő lelkében. Lehetséges-e az ő számára szerelem, egy férfi iránt érzett földi szerelem öröme? Marja herczegnő a házasságról való elmélkedései során a családi boldogságról és gyermekekről is ábrándozott, de azért legfőbb és legtitkosabb ábrándja mégis csak a földi szerelem volt. És annál erősebb lett benne ez az érzés, minél inkább iparkodott azt mások, sőt maga előtt is rejtegetni. "Istenem, - mondotta magában, - hogy' gyűrjem le a szívemben az ördögnek ezeket az incselkedéseit? Hogy' mondjak le örökre ezekről a csúnya gondolatokról, hogy nyugodtabban teljesíthessem a Te akaratodat?" És alig, hogy ezt a kérdést föltette magában, a saját szívében máris megfelelt neki az Isten: "Ne kívánj magadnak semmit, ne járj utána, ne izgasd magadat és ne írígykedjél. Szükséges, hogy sorsod, mint általában az emberek jövője, ismeretlen maradjon előtted; de élj úgy, hogy el légy készülve mindenre. Ha Istennek úgy fog tetszeni, hogy téged a házasság kötelességeiben is kipróbáljon, légy elkészülve rá, hogy teljesíthesd az ő akaratát". Marja herczegnő erre a megnyugtató gondolatra fölsóhajtott (de azért még mindig élt benne a remény, hogy tiltott, földi ábrándjait is megvalósíthatja), keresztet vetett magára, a nélkül, hogy akár a ruhájára, akár a hajviseletére, akár pedig arra, hogy' fog belépni és mit fog mondani, még csak rá is gondolt volna, bement. Ugyan mi jelentősége is lehetett volna mindennek az Isten rendelésével szemben, a kinek akarata nélkül egyetlen hajszál se hull le az ember fejéről.
+
+
+
+IV.
+
+Mikor Marja herczegnő a szobába lépett, Vaszilij herczeg és a fia már ott voltak s a kis herczegnével és mlle Bourienne-el beszélgettek. A mint nehézkes járásával, a sarkán lépkedve benyitott, az urak és mlle Bourienne fölkeltek s a kis herczegné, a férfiak előtt rámutatva, igy szólt: "Itt van Mari!" Marja herczegnő egész tisztán s a legapróbb részletekig látta valamennyiüket. Látta Vaszilij herczeg arczát, mely a herczegnő láttára egy pillanatra elkomolyodott, de legott elmosolyodott s látta a kis herczegné arczát, mely kíváncsian iparkodott a vendégek arczáról azt a benyomást leolvasni, a melyet reájuk Marja herczegnő tett. Mlle Bouriennet is látta libegő szalagjával, szép arczával és szokatlan élénkséggel rámeresztett tekintetével; őt azonban nem tudta meglátni, csak valami nagy és fényes gyönyörűséget látott, mely a mikor a szoba küszöbét átlépte, felé közeledett. Mindenekelőtt Vaszilij herczeg lépett oda hozzá, a kinek a keze fölé lehajló kopasz fejét megcsókolta és egy kérdésére azt felelte, hogy ellenkezőleg, nagyon is jól emlékezik reá. Azután odajött hozzá Anatole. Még mindig nem látta őt. Csak finom kezét érezte, mely erősen fogta az övét, s kevés híja, hogy hozzá nem ért fehér homlokához, a melyet gondosan kikent szőke haj övezett. Mikor végre rápillantott, szinte megdöbbent a szépségétől. Anatole jobb kezének a hüvelykujját egyenruhájának két gombja közé dugva, kifeszített mellel és lehúzott háttal állt ott, miközben egyik lábán himbálózott, s anélkül, hogy csak rá is gondolt volna, vidáman nézett a herczegnőre. Anatole nem volt valami találékony, gyors felfogású és ékesszavú a társalgásban, de a helyett meg volt benne a nyugalomnak és a semmivel meg nem ingatható önbizalomnak a világ előtt oly nagy becsben álló adománya. Ha egy önbizalom nélkül való ember az első találkozás alkalmával hallgat, és elárulja azt, hogy tudatában van e hallgatás illetlen voltának s töri a fejét, hogy mit mondjon, az soha se jó; de Anatole a lábán himbálózva hallgatott és derülten nézte a herczegnő hajviseletét. Nyilvánvaló volt, hogy akármeddig képes lett volna ilyen nyugodtan hallgatni. "Ha valakinek ez a hallgatás kellemetlen, ám beszéljen, de nekem nincs kedvem hozzá", - egész megjelenése mintha csak ezt mondta volna. Ezenkívül a nőkkel való érintkezésben meg volt Anatole-ban az a modor, a mely a legkönnyebben ébreszt a nőkben kíváncsiságot, félelmet, sőt még szerelmet is, - a maga fölényéről való lenéző meggyőződésnek a modora. Mintha csak imígyen szólt volna hozzájuk: "Ösmerlek benneteket, ösmerlek, mit vesződjem hát veletek? Ti azonban örüljetek, hogy foglalkozhattok velem!" Lehetséges, hogy nem is gondolt erre, mikor asszonyokkal találkozott (sőt valószínű is, hogy nem, mert egyáltalában vajmi keveset gondolkozott), de a megjelenése és a modora teljesen erre vallott. A herczegnő megérezte ezt, s mintegy értésére akarván adni, hogy ő még csak gondolni se merészel arra, hogy őt foglalkoztassa, odafordult az öreg herczeghez. A kis herczegné hangocskája és fehér fogai fölé boruló pelyhes ajkacskája révén általános és élénk lett a társalgás. A kis herczegné abban a tréfálkozó modorban kezelte Vaszilij herczeget, melyet a bőbeszédű és vidám emberek gyakorta használnak, s mely abban áll, hogy maguk közt és a közt az ember közt, a kivel szemben így viselkednek, holmi rég elfelejtett és nem mindenki előtt ismert tréfákat, mulatságokat és mulattató emlékeket föltételeznek, pedig hát ezekről szó sincsen, a mint hogy a kis herczegné és Vaszilij herczeg közt szó sem is volt. Vaszilij herczeg szívesen belement ebbe a hangba; a kis herczegné a soha meg nem történt finom eseményekre való visszaemlékezésekbe Anatole-t is belevonta, a kit pedig jóformán nem is ismert. Mlle Bourienne is osztozott velük ezekben az emlékekben, sőt még Marja herczegnő is örömmel érezte, hogy ő is részese ezeknek a vidám emlékeknek.
+
+- Nos, kedves herczeg, most legalább zavartalanul élvezhetjük önt, - mondotta a kis herczegné, persze francziául, Vaszilij herczegnek, - nem úgy, mint az Anet estélyein, a melyekről ön rendesen megszökik. Emlékszik rá, a kedves Anetre?
+
+- Csakhogy önök nem hozakodnak elő a politikával, mint Anet!
+
+- Hát a mi kis tea-asztalunk?
+
+- Oh, igen!
+
+- És ön miért nem jön el soha Anet-hez? - kérdezte a kis herczegné Anatole-tól. - Áá! Tudom már, tudom már, - mondotta rápislantva, - a bátyja, Hyppolit, beszélt nekem az ön viselt dolgairól. Oh! - Megfenyegette őt az újjaival. - Még a párisi csintevéseiről is tudok!
+
+- És ő, Hyppolit, neked nem mondott semmit? - mondotta Vaszilij herczeg (a fiához fordulva és megkapva a herczegné kezét, mintha el akart volna szökni s ő alig lett volna képes őt visszatartani), - ő nem mondta el neked, hogy ő maga hogy' emésztette magát a kedves herczegnéért, s hogy a herczegné hogy' kitette a szűrét a házából.
+
+- Oh! A herczegnő a hölgyek gyöngye, - fordult oda a herczegnőhöz. Mlle Bourienne a maga részéről nem mulasztotta el az alkalmat, hogy Páris említésekor emlékeivel az általános társalgásba beleelegyedjék.
+
+Megkoczkáztatta azt a kérdést, vajjon Anatole már régen eljött-e Párisból, és hogy' tetszett neki a város. Anatole örömmel felelt a franczia leánynak, s miközben vele a hazájáról beszélgetett, mosolyogva nézett a szeme közé. Mikor a csinos Bourienne-t meglátta, Anatole egyszeriben tisztában volt vele, hogy itt Lyszyja Goryban se fog unatkozni. "Nagyon csinos!" gondolta magában, a mint végignézett rajta, "ez a társalkodónő nagyon csinos. Remélem, ha feleségül jön hozzám, őt is magával hozza, - gondolta, - nagyon, de nagyon csinos."
+
+Az öreg herczeg kényelmesen öltözködött a szobájában, s mogorván tünődött rajta, mittévő legyen. A vendégek megérkezése bosszantotta. "Mit nekem Vaszilij herczeg és a fiacskája? Vaszilij herczeg egy nyegle, üres fráter, a fia is jómadár lehet", - dörmögte magában. Főképpen az bosszantotta, hogy ezeknek a vendégeknek a megérkezése életre keltett a lelkében egy eldöntetlen és állandóan visszafojtott kérdést, a melyre nézve az öreg herczeg még magát is mindig csak ámitotta. Ez a kérdés az volt, vajjon rá fogja-e magát szánni valaha is arra, hogy Marja herczegnőtől elváljon és őt férjhez adja. A herczeg soha sem merte ezt a kérdést egyenesen föltenni magában, mert előre tudta, hogy méltányos feleletet adna rá, a méltányosság pedig ebben az esetben nemcsak az érzelmeivel, hanem életének egész lehetőségével ellentétben állott. Andrejevics Nikolaj herczeg élete, Marja herczegnő nélkül, a kit pedig látszólag nem sokra becsült, szinte elképzelhetetlen volt. "És minek is menne férjhez?" - gondolta magában, "alkalmasint csak azért, hogy boldogtalanná legyen. Itt van Liza, hozzáment Andrejhez (jobb férjet mostanában bajos volna találni) és vajjon meg van-e elégedve a sorsával? És ugyan ki fogja őt szerelemből elvenni? Csúnya is, ügyetlen is. Elvennék az összeköttetéseiért, a gazdagságáért. És főkötő nélkül tán nem szép az élet? Még sokkal boldogabb!" Így tűnődött Andrejevics Nikolaj herczeg, mialatt öltözködött, az a folyton halogatott kérdés pedig sürgős elintézést kívánt. Vaszilij herczeg nyilvánvalóan leánynézőbe hozta ide a fiát, s ma vagy holnap alkalmasint határozott választ fog kívánni. A neve s a világban való helyzete tisztességes. "Én nem is vagyok ellene", - tünődött magában a herczeg, "csak érdemelje is ki magának. Ezt még majd meglássuk. Majd meglássuk", - mondotta hangosan. - "Ezt még majd meglássuk", - s mint rendesen, friss léptekkel lement a fogadó-szobába, egy gyors pillantással végigfutott valamennyiükön, s észrevette a kis herczegné más ruháját, Bourienne szalagját, Marja herczegnő torz hajviseletét, Bourienne és Anatole mosolyváltását, s az ő herczegnőjének az általános társalgás közepett való elhagyatottságát. "Fölcziczomázta magát, mint a bolond!" - gondolta magában s haragosan nézett a leányára. "Hogy' nem szégyenli, amaz meg szinte tudomást sem akar venni róla!"
+
+Odament Vaszilij herczeghez.
+
+- Isten hozott, Isten hozott, örülök, hogy látlak.
+
+- Egy kedves, jó barát kedvéért hét verszt, az nem kerülő, - szólalt meg Vaszilij herczeg szaporán, önérzetesen és bizalmasan, mint mindig. - Ime, itt a második fiam, szeretetébe és jóindulatába ajánlom.
+
+Andrejevics Nikolaj herczeg végignézett Anatole-on.
+
+- Derék fiú, derék fiú, - mondotta, - nos hát, jer ide, csókolj meg, - s odatartotta neki az arczát. Anatole megcsókolta az öreget, kiváncsian és a legnagyobb nyugalommal nézett reá, s leste, vajjon csinál-e hamarosan valami furcsaságot, mint a hogy' az apja kilátásba helyezte.
+
+Andrejevics Nikolaj herczeg leűlt szokott helyére a pamlag sarkára, odahúzott egy széket Vaszilij herczeg számára s rámutatott a székre, elkezdett vele politikai dolgokról és ujdonságokról beszélni. Úgy tett, mintha figyelmesen hallgatná Vaszilij herczeg elbeszélését, de a mellett szüntelenül Marja herczegnőre pislogott.
+
+- Tehát ezt már Potsdamból irják? - ismételte Vaszilij herczeg utolsó szavait, s hirtelen fölkelvén, odament a leányához.
+
+- Talán bizony a vendégek kedvéért csípted így ki magad', hm? - kérdezte. - Szép vagy, mondhatom, gyönyörű vagy. A vendégek kedvéért raktál ilyen újmódi frizurát, én pedig most a vendégek előtt mondom neked, hogy többé ne merészelj átöltözködni az én megkérdezésem nélkül.
+
+- Batyuska, ebben én vagyok a hibás, - lépett közbe a kis herczegné pirulva.
+
+- Te tehetsz, a mit akarsz, - mondotta Andrejevics Nikolaj herczeg s egyet csosszantott a menye előtt, - de neki nincs miért eltorzítania magát, - amúgy is elég csúnya. - S megint leült a helyére, rá se hederítvén többé szinte megríkatott leányára.
+
+- Ellenkezőleg, ez a hajviselet nagyon jól áll a herczegnőnek, - jegyezte meg Vaszilij herczeg.
+
+- Nos, batyuska, fiatal herczeg, hogy' is hívják? - mondotta Andrejevics Nikolaj herczeg, Anatolehoz fordulva, - jer ide, beszélgessünk, ösmerkedjünk.
+
+"No most kezdődik a hadd el hadd", - gondolta magában Anatole és mosolyogva odaült az öreg herczeg mellé.
+
+- Nos hát: maga, lelkem, a mint hallom, külföldön nevelkedett. Nem úgy, mint mi, a kiket az apáddal együtt egy gyacsok tanított a nyelvtanra. Mondja csak, kedvesem, maga most a lovas testőrségnél szolgál? - kérdezte az öreg s közvetlen közelből merően nézett Anatole-ra.
+
+- Nem, átléptem a hadseregbe, - felelt Anatole, alig birván a kaczagást visszatartani.
+
+- Áá! Ez szép. Talán bizony a czárnak és a hazának akar szolgálni? Háborús időket élünk. Az ilyen derék legénynek most szolgálnia kell, úgy bizony. Nos, és mint csapattiszt szolgál?
+
+- Nem, herczeg. A mi ezredünk kivonult. Én pedig... hova is vagyok beosztva, papa? - fordult Anatole nevetve az apjához.
+
+- Ez aztán derék! Hová vagyok beosztva! Ha-ha-ha! - kaczagott fel Andrejevics Nikolaj herczeg, Anatole pedig még hangosabban. Andrejevics Nikolaj herczeg egyszerre elkomolyodott. - No, csak menj, - mondotta Anatole-nak, a ki mosolyogva fordult ismét a hölgyekhez.
+
+- Vaszilij herczeg, úgy-e, te külföldön neveltetted őket? - fordult oda az öreg Vaszilij herczeghez.
+
+- Megtettem mindent, a mi tőlem tellett, és mondhatom, hogy az ottani nevelés sokkal többet ér ám a mienknél.
+
+- Bizony. Manapság másként van minden, az új divat szerint. De igazán derék fiú, derék fiú! Most pedig gyerünk be hozzám. - Karonfogta Vaszilij herczeget és bevezette a dolgozó-szobájába.
+
+Vaszilij herczeg, mikor a herczeggel négyszemközt maradt, tüstént kitálalta minden vágyát és reménységét.
+
+- Talán bizony azt gondolod, - szólott az öreg herczeg bosszúsan, - hogy én tartóztatom s nem tudok megválni tőle? Micsoda képzelődés! - mondotta bosszúsan. - Én miattam mehet akár holnap! Csak annyit mondok neked, hogy jobban meg akarom ösmerni a vőmet. Ösmered az én elveimet: csak nyiltan, mindent nyiltan! Holnap majd megkérdezem te előtted; ha a leányom akarja, ám maradjon itt. Maradjon itt, s majd meglátom. - A herczeg elfintorította az arczát. - Ám legyen, nekem mindegy, - kiáltotta olyan éles hangon, mint a minővel annak idején a fiától elbúcsúzott.
+
+- Én egész őszintén kimondom, - szólott Vaszilij herczeg a ravasz ember hangján, a ki meggyőződött róla, hogy társának az éleslátásával szemben nincs helye a ravaszkodásnak, - hiszen ön keresztüllát az embereken. Anatole nem valami lángész, de becsületes, jó gyerek, pompás fiú és rokon.
+
+- Jó, jó, majd meglássuk.
+
+Mint az egyedülálló nőknél, a kik hosszú ideig élnek férfitársaság nélkül, rendesen történni szokott, Anatole herczeg megjelenésekor az Andrejevics Nikolaj herczeg házában élő nők mind a hárman úgy érezték, hogy eddigi életük nem is volt élet. A gondolkodás, az érzés, a megfigyelés ereje egy pillanat alatt megtízszereződött valamennyiükben, s mintha eddig a homályban lemorzsolódó életükbe egyszerre új és jelentőségteljes fény villant volna bele.
+
+Marja herczegnő rá se gondolt többé, sőt már nem is emlékezett az arczára és a hajviseletére. Annak az embernek szép és nyilt arcza, a ki, lehet, hogy az ura lesz nemsokára, minden figyelmét lefoglalta. Jónak, bátornak, elszántnak, férfiasnak és nagylelkűnek látszott előtte. Erről teljesen meg volt győződve. Szüntelenül a jövendő családi életnek ezernyi ábrándja váltakozott a képzeletében. Ő azonban iparkodott elhessegetni és leplezgetni őket.
+
+"De nem vagyok-e túlságosan hideg iránta?" - gondolta magában Marja herczegnő. "Iparkodom tartózkodó lenni vele, mert a lelkem fenekén már amúgy is nagyon közelnek érzem magamat hozzá: csakhogy ő persze nem tudja mindazt, a mit róla gondolok s így még azt hiheti, hogy kellemetlen nekem."
+
+És Marja herczegnő megpróbált az új vendéggel szeretetreméltó lenni, de képtelen volt rá.
+
+"Szegény leány! Ördöngősen csúnya!" - gondolta róla Anatole.
+
+Mlle Bourienne, a kit Anatole megérkezése szintén nagy mértékben fölizgatott, egészen másként gondolkozott. Mint afféle szép, fiatal leány, a kinek a világban nem volt határozott állása, a kinek nem voltak szülei, barátai, sőt még hazája sem, természetesen nem gondolt arra, hogy egész életét Andrejevics Nikolaj herczeg szolgálatának és annak szentelje, hogy neki felolvasson és Marja herczegnővel barátkozzék. Mlle Bourienne már régóta várta azt az orosz herczeget, a ki majd egyszeriben méltányolni tudja az ő fölényét a csúnya, ízléstelenül öltözködő és fonák herczegnők felett, beleszeret és magával viszi őt; s íme az az orosz herczeg végre megérkezett. Mlle Bourienne tudott egy a nagynénjétől hallott, de saját maga által befejezett történetet, a melyet szeretett a képzeletében ismételgetni. Ez a történet arról szólott, hogy egy elcsábított leánynak megjelent szegény édesanyja (sa pauvre mère) és szemrehányást tett neki azért, hogy házasság nélkül átengedte magát egy férfinak. Mlle Bourienne sokszor könnyekig megindult, mikor "neki", a csábítónak, gondolatban ezt a történetet elmesélte. Most ez az ő megjelent egy valóságos orosz herczeg képében. Ez majd elviszi őt, aztán majd megjelenik "az én szegény anyám", és a herczeg feleségül veszi őt. Mlle Bourienne fejében így alakult össze az ő egész jövendő históriája, mialatt vele Párisról beszélt. Nem számítás vezette mlle Bourienne-t (egy pillanatig sem gondolkozott azon, mitévő legyen), de mindez már régóta készen volt benne, s most csak kijegeczesedett a váratlanul megjelent Anatole körül, a kinek szeretett volna és iparkodott is minél jobban megtetszeni.
+
+A kis herczegné, mint a vén csataló, ha trombitaszót hall, önkéntelenül, s állapotáról teljesen megfeledkezve, minden hátsó gondolat és kűzdelem nélkül, naív és könnyelmű vidámsággal készült a kaczérság megszokott galoppjára.
+
+Anatole herczeget, mind a mellett, hogy női társaságban úgy mutatta, mintha torkig volna már azzal, hogy a nők mind bomlanak utána, mégis hiú öröm fogta el annak láttára, hogy milyen nagy hatással volt a megjelenése erre a három asszonyszemélyre. Ezenkívül a szép és kihívó Bourienne iránt elkezdte érezni azt a szenvedélyes és állati vágyakozást, mely rendkívül gyorsan szokott erőt venni rajta, s a legdurvább és legmerészebb lépésekre is rávitte őt.
+
+Tea után a társaság átment a pamlagos szobába s fölkérte a herczegnőt, hogy zongorázzék. Anatole mlle Bourienne mellett odakönyökölt elé, s a szemei mosolyogva és csillogva nézték Marja herczegnőt. Marja herczegnő gyötrő és örömteljes izgalommal érezte magán a tekintetét. Kedvencz szonátája egy benső, poétikus világba varázsolta át őt, s az a pillantás, melyet magán érzett, csak még több poézist kölcsönzött ennek a világnak. Anatole tekintete pedig, bár ő reá volt szegezve, még se neki szólt, hanem mlle Bourienne lábacskájának, a melyet a zongora alatt minduntalan megérintett a lábával. Mlle Bourienne szintén a herczegnőre nézett, s gyönyörű szemében szintén a megszeppent örömnek és reménységnek Marja herczegnő előtt teljesen új kifejezése csillogott.
+
+"Hogy' szeret engem!" - gondolta Marja herczegnő. "Már most is milyen boldog vagyok, hát még milyen boldog lehetek ilyen élettárssal és férjjel!" Lehetséges volna, hogy ő lesz az uram? - gondolta magában, s nem mert a szemébe nézni, mert még mindig magán érezte a tekintetét.
+
+Este, mikor vacsora után széledni kezdtek, Anatole kezet csókolt a herczegnőnek, a ki maga se tudta, honnan vette hozzá a bátorságot, de egyenesen belenézett az ő rövidlátó szeméhez közeledő szép arczába. A herczegnőé után Anatole mlle Bourienne kezét fogta meg, hogy megcsókolja (ez ugyan illetlenség volt, de ő mindent olyan egyszerűen és öntudatosan tett), mire mlle Bourienne elpirult és ijedten nézett a herczegnőre.
+
+"Milyen tapintatosság!" - gondolta a herczegnő. "Amelie csak nem gondolja tán (így hívták mlle Bourienne-t), hogy féltékeny vagyok rá, s nem méltányolom az ő tiszta gyöngédségét és irántam való ragaszkodását?" Odament mlle Bouriennehez s melegen megcsókolta őt. Anatole odalépett a kis herczegné kezéhez.
+
+- Nem, nem, nem! Majd ha az édesapjától azt hallom, hogy jól viseli magát, akkor majd megcsókolhatja az én kezemet is. Előbb nem. - Fölrántotta a kezét és mosolyogva kiment a szobából.
+
+
+
+V.
+
+Mind elszéledtek, de Anatole kivételével, a ki a mint lefeküdt, nyomban mély álomba merült, senki sem aludt el egyhamar ezen az éjszakán.
+
+"Lehetséges, hogy ő lenne az uram, éppen ő, ez az idegen, szép és jó, de legfőképpen jó ember?" - tűnődött magában Marja herczegnő, és a rémület, melyet eddig alig ismert, most egyszerre erőt vett rajta. Félt hátranézni; úgy rémlett neki, mintha ő az ördög maga volna, - ez a fehér homlokú, fekete szemöldökű és piros ajkú ember.
+
+Becsöngette a szobaleányát s megkérte, hogy aludjék bent nála a szobájában.
+
+Mlle Bourienne ezen az estén sokáig járt-kelt föl s alá a téli kertben, s majd mosolyogva valakire, majd meg a "szegény anya" képzelt szavaitól, a melyekkel ez szemrehányást tett neki a bukásért, könnyekig megindulva, hasztalanul várt valakire.
+
+A kis herczegné pörölt a szobaleánynyal azért, hogy nem volt jól megvetve az ágya. Sem oldalvást, sem hason nem tudott feküdni. Mindenképpen rosszul és kényelmetlenül érezte magát. A hasa egészen megzavarta. Éppen ma sokkal inkább megzavarta, mint valaha, mert Anatole jelenléte a szokottnál élénkebben elé varázsolta azt az időt, a mikor még nem volt ebben az állapotban, s a mikor még könnyen és vidáman ment neki minden. Koftocskában és hálófőkötőben ült egy karosszékben. Katya álmosan és kóczos hajjal immár harmadszor igazította és fordította meg a nehéz dunnát, miközben valamit dünnyögött.
+
+- Mondtam már, hogy csupa hegy-völgy az egész, - erősítgette a kis herczegné; - magam is szeretnék már aludni, s így nem én vagyok a hibás. - S mint a pityeregni készülő gyereknek, elkezdett reszketni a hangja.
+
+Az öreg herczeg sem aludt. Tichon félálomban hallotta, a mint bosszúsan járt föl és alá, és nagyokat szusszant. Az öreg herczeg úgy érezte, mintha a leánya révén valami sérelem érte volna. S ez a sérelem különösen fájdalmasan esett neki, mert voltaképpen nem neki, hanem másnak, a leányának szólt, a kit még saját magánál is jobban szeretett. Azzal álltatta magát, hogy az egész dolgot még megfontolja és megtalálja azt, a mit tennie kell, e helyett azonban csak mind nagyobb ingerültség vett erőt rajta.
+
+"Megjelent az első jött-ment, - s egyszeriben feledésbe ment az apja és minden, fölszalad, megfésüli magát, csóválja a farkát és szinte magán kívül van! Örül, hogy elhagyhatja az apját! Pedig tudta, hogy én észreveszem. Fr... fr... fr... Mintha bizony nem látnám, hogy ez a ficzkó csak Bouriennekára kacsintgat? (El is kell kergetnem őt.) Hogy' nincs benne annyi büszkeség, hogy ezt belássa! Ha nem magáért, - ha nincs benne büszkeség, - legalább én érettem. Be kell bizonyítani előtte, hogy ez a tökfilkó rá se gondol, csak Bourienne-t bámulja. Ha nincs benne annyi büszkeség, majd bebizonyítom neki én..."
+
+Az öreg herczeg tudta, hogy azzal, ha a leányának megmondja, hogy tévedésben van, hogy Anatole csak Bourienne-nek szándékozik udvarolni, ezzel csak ingerli Marja herczegnő hiúságát, s mert ürügye van, teljesül az a vágya, hogy a leányától ne kelljen elválnia, s éppen azért ebben megnyugodott. Behívta Tichont és elkezdett vetkőzni.
+
+"Az ördög is hozta őket ide!" - gondolta magában, mialatt Tichon, kiaszott, öreges testére, mely a mellén ősz szőrszálakkal volt benőve, ráadta a hálóinget.
+
+"Én nem hívtam őket. Eljöttek, hogy megzavarják az életemet. Amúgy se sok van már hátra belőle. Az ördögbe is!" - dörmögte, mialatt még a fején volt a hálóinge. Tichon ösmerte a herczegnek azt a szokását, hogy olykor hangosan is szokott gondolkodni s éppen azért változatlan ábrázattal nézett az ing alól kibukkanó arcz borúsan kérdő pillantására.
+
+- Lefeküdtek? - kérdezte a herczeg.
+
+Tichon, mint afféle jó inas, megszimatolta a gazdája gondolatmenetét. Kitalálta, hogy Vaszilij herczeg és a fia után tudakozódik.
+
+- Le méltóztattak feküdni s már a lámpát is el méltóztattak oltani, kegyelmes uram.
+
+- Nincs miért, nincs miért... - mondotta a herczeg szaporán s a lábát a papucsba, a karját a hálóköntös ujjába dugva odament a pamlaghoz, a melyen aludni szokott.
+
+Bár Anatole és mlle Bourienne semmit sem szóltak egymásnak, azért a regény első, a "szegény anya" megjelenéséig terjedő részét illetőleg teljesen megértették egymást; megértették, hogy titokban roppant sok mondanivalójuk van egymásnak s azért már reggel óta lesték az alkalmat, hogy egyedül találkozhassanak. Mialatt a herczegnő a szokott órában bement az apjához, m-lle Bourienne Anatole-lal a téli kertben találkozott.
+
+Marja herczegnő ezen a napon különös remegéssel közeledett a dolgozó-szoba ajtajához. Úgy tetszett neki, nemcsak mindenki tudja, hogy ma fog eldőlni a sorsa, de azt is tudják, hogy neki is az jár a fejében. Leolvasta ezt Tichonnak, valamint Vaszilij herczeg komornyikjának az arczkifejezéséről, a ki forró vizet vitt a gazdájának és találkozván vele a folyosón, mélyen meghajtotta magát előtte.
+
+Az öreg herczeg aznap reggel rendkívül figyelmes és előzékeny volt a leányával szemben való viselkedésében. Az előzékenységnek ezt a kifejezését Marja herczegnő nagyon jól ösmerte. Ez ugyanaz a kifejezés volt, a mely akkor szokott az arczán megjelenni, mikor száraz kezei ökölbe szorultak az azon való bosszúságtól, hogy Marja herczegnő nem értette meg a számtani feladatokat, s fölkelt, otthagyta őt és halk hangon ugyanazokat a szavakat többször ismételte.
+
+Tüstént a dologra tért, s azzal kezdte a beszélgetést, hogy "ön"-özte.
+
+Nekem egy ajánlatot tettek önre vonatkozólag, - mondotta természetellenes mosolylyal. - Azt, gondolom, ön is kitalálta, - folytatta, - hogy Vaszilij herczeg nem azért jött ide, és nem azért hozta magával az ő növendékét (Andrejevics Nikolaj herczeg Anatole-t növendéknek nevezte), hogy az én szép szemeimben gyönyörködjék. Tegnap önre vonatkozólag egy ajánlatot tettek nekem. De miután az én elveimet ön is ösmeri, én önre hivatkoztam.
+
+- Hogy' értsem ezt, batyuska? - szólalt meg a herczegnő elsápadva, majd kipirulva.
+
+- Hogy' értse! - kiáltott föl az apja bosszúsan. - Vaszilij herczeg menyének akar téged, és a növendéke nevében megkérte tőlem a kezedet. Így értsed ni. Hogy hogy' értsed?!... Én meg téged kérdezlek meg.
+
+- Én nem tudom, batyuska, hogy maga, - szólott a herczegnő suttogva.
+
+- Én? Én? Mi közöm nekem hozzá? Engem csak hagyjatok békében. Nem én megyek férjhez. Mit, maga? Erre igazán kíváncsi volnék.
+
+A herczegnő látta, hogy az apja az egész dolog iránt ellenséges indulattal van, de ugyanabban a pillanatban megvillant a fejében, hogy most vagy soha el kell az élete sorsának dőlnie. Lesütötte a szemét, hogy ne lássa azt a tekintetet, melynek hatása alatt, érezte, képtelen volna gondolkodni és szokás szerint csak engedelmeskednék, s így szólt:
+
+- Nekem csak egy kívánságom van, - az ön akaratát teljesíteni, - mondotta, - de ha éppen kell, hogy kifejezést is adjak az én kívánságomnak... - Nem fejezhette be. A herczeg félbeszakította.
+
+- Gyönyörű lesz! - kiáltott föl. - Téged elvesz a hozományoddal együtt s fölcsípi egyúttal mlle Bourienne-t is. Az lesz majd az asszony, te pedig... - A herczeg elhallgatott. Észrevette azt a hatást, a melyet ezek a szavak a leányára tettek. Lesütötte a szemét s készült elpityeredni.
+
+- No, no, hiszen csak tréfálok, tréfálok, - mondotta. - Csak azt az egyet tudd meg, herczegnő: nekem legalább az az elvem, hogy minden leánynak joga van szabadon választani. És neked is megadom ezt a szabadságot. De ne feledd: egész életed boldogsága függ az elhatározásodtól. Rólam nincs mit beszélni.
+
+- De hát én nem tudom... batyuska.
+
+- Nincs mit beszélni! Neki parancsolnak, ő nemcsak téged, hanem bárki mást is elvesz, te pedig szabadon választhatsz... Menj be a szobába, gondolkozzál s egy óra mulva jőjj be ide és ő előtte mondj: igent vagy nemet. Tudom, hogy imádkozni fogsz. Ám tessék, imádkozzál. De jobban teszed, ha inkább gondolkodol. Most pedig menj.
+
+"Igen vagy nem, igen vagy nem, igen vagy nem!" - kiabálta még akkor is, mikor a herczegnő, mintha sötétben botorkált volna, támolyogva kiment a szobából. Eldőlt a sorsa és szerencsésen dőlt el. De az, a mit az apja mlle Bourienne-ről mondott, az a czélzás rettenetes volt. Lehet, hogy nem igaz, de azért mégis rettenetes, és szinte lehetetlen volt erre is nem gondolnia. Egyenesen ment előre a télikerten keresztül, se nem hallott, se nem látott, a mikor egyszerre mlle Bourienne ösmerős suttogására felocsúdott. Fölemelte a szemeit és alig két lépésnyire megpillantotta Anatole-t, a ki átölelve tartotta a franczia leányt és valamit suttogott a fülébe. Anatole szép arczán rettenetes kifejezéssel bámult Marja herczegnőre, s az első pillanatban még csak el sem eresztette m-elle Bourienne derekát, a ki még nem pillantotta volt meg őt.
+
+"Ki az? Mit akar? Várjon?" - szinte azt mondta Anatole arcza. Marja herczegnő szótlanul nézte őket. Az egészet képtelen volt megérteni. Végre mlle Bourienne fölsikoltott és elfutott. Anatole vídáman mosolyogva meghajtotta magát a herczegnő előtt, mintha csak arra biztatta volna őt, hogy vele együtt jót nevessen ezen a furcsa eseten, majd vállat vonva oda lépett az ajtóhoz, mely az ő szobájába vezetett.
+
+Egy óra múlva jött Tichon és hívta Marja herczegnőt. A herczeghez hívta őt és megjegyezte, hogy Szergejics Vaszilij herczeg is itt van. A herczegnő, mikor Tichon belépett hozzá, a pamlagon ült a szobájában és átölelve tartotta mlle Bourienne-t, a ki keservesen sírt. Marja herczegnő csöndesen símogatta a fejét. A herczegnő gyönyörű szemei szokott nyugalommal és sugárzással s gyöngéd szeretettel és részvéttel néztek mlle Bourienne szép arczocskájára.
+
+- Nem, herczegnő, én eljátszottam az ön jóindulatát örökre, - mondotta mlle Bourienne.
+
+- Miért? Én jobban szeretem önt, mint valaha, - szólott Marja herczegnő, - és rajta leszek, hogy mindent megtegyek a boldogsága érdekében, a mi csak tőlem telik.
+
+- De ön megvet engem; önnek, a ki oly tiszta, meg kell vetnie engem, ön soha se fogja a szenvedélynek ezt a fellobbanását megérteni. Óh, szegény anyám!
+
+- Én mindent értek, - felelt Marja herczegnő, szomorúan elmosolyodva. - Nyugodjék meg kedvesem. Most pedig megyek az apámhoz, - mondotta és kiment.
+
+Vaszilij herczeg keresztbetett lábakkal, burnótszelenczével a kezében s látszólag a lehetetlenségig elérzékenyülve s elérzékenyülésén sajnálkozva és mosolyogva, arczán a megindultság mosolyával ült ott, mikor Marja herczegnő belépett. Szaporán egy csipet burnótot emelt az orrához.
+
+- Óh kedvesem, kedvesem! - mondotta, s fölkelvén, megfogta mind a két kezét. Felsóhajtott és hozzátette: - a fiam sorsa az ön kezében van. Döntsön tehát kedves, drága, szelid Marim, a kit én mindig úgy szerettem, mintha a leányom lett volna. - Valamelyest hátralépett és valóságos könnyek jelentek meg a szemeiben.
+
+- Fr... fr... - köszörülte a torkát Andrejevics Nikolaj herczeg. - A herczeg a növendéke... a fia nevében tesz néked ajánlatot. Akarsz-e Kuragin Anatole herczeg felesége lenni, vagy nem? Te csak mondd meg: igen vagy nem, - kiáltott föl, - azután én fentartom magamnak a jogot arra, hogy a magam véleményét is elmondjam. Igen, a véleményemet és csakis a véleményemet, - tette hozzá Andrejevics Nikolaj herczeg, Vaszilij herczeghez fordulva, és bámulva az ő könyörgő pillantását. - Igen vagy nem?
+
+- Az én vágyam, batyuska, az, hogy soha se hagyjam el önt, és soha se válasszam el az életemet az önétől. Én nem akarok férjhez menni, - szólott a herczegnő teljes határozottsággal, s gyönyörű szemeivel hol Vaszilij herczegre, hol az apjára nézett.
+
+- Badarság, ostobaság! Badarság, badarság, badarság! - kiáltott föl Andrejevics Nikoláj herczeg elkomorodva, megfogta a leánya kezét, odahajlította magához, s nem csókolta meg, de a homlokát a homlokához érintette, és úgy megszorította a kezét, melyet a kezében tartott, hogy a herczegnő összeránczolta a homlokát és fölsikoltott. Vaszilij herczeg fölállt.
+
+- Kedvesem, mondhatom önnek, hogy ezt a perczet soha se fogom elfelejteni, de édesem, nyújtson nekünk legalább némi reménységet arra, hogy a szívét, ezt a jóságos és nagylelkü szívet, megindíthassuk... Mondjon annyit, hogy: meglehet... A jövő olyan nagy. Mondja: meglehet.
+
+- Herczeg, a mit mondtam, az minden, a mi a szívemben van. Köszönöm ezt a megtiszteltetést, de soha sem leszek az ön fiának a felesége.
+
+- Akkor hát végeztünk kedvesem. Örülök, hogy láttalak. Menj a szobádba, herczegnő, menj a szobádba, - szólott az öreg herczeg. - Nagyon, nagyon örülök, hogy láttalak, - ismételte s megölelte Vaszilij herczeget.
+
+"Az én hivatásom egészen más", - gondolta magában Marja herczegnő, "az én hivatásom az, hogy mások boldogsága, a szeretet és az önfeláldozás boldogsága révén legyek boldog. S bármibe kerüljön is, megszerzem szegény Amelie boldogságát. Olyan szenvedélylyel szereti őt. És olyan mély megbánást érez. Mindent el fogok követni, hogy kettőjük házasságát nyélbe üssem. Ha Anatole nem gazdag, én adok neki vagyont, megkérem az apámat, megkérem Andrejt. Olyan boldog leszek, ha már férj és feleség lesznek. Ő szegény olyan boldogtalan, olyan egyedülálló és elhagyatott! És Istenem, mennyire szeretheti őt, ha képes volt magáról ennyire megfeledkezni. Lehet, hogy én is csak ugyanazt cselekedtem volna!..." - gondolta magában Marja herczegnő.
+
+
+
+VI.
+
+Rosztovék sokáig nem kaptak hírt Nikoluskáról; csak a tél derekán kapott a gróf egy levelet, a melyen fölismerte a fia kezeírását... A gróf, mikor a levelet megkapta, megszeppenve, szaporán és lehetőleg észrevétlenül, lábujjhegyen besurrant a szobájába, bezárkózott és elkezdett olvasni. Mihajlovna Anna mikor a levélről értesült (a mint hogy mindenről tudott, a mi a házában történt), halk léptekkel bement a grófhoz, s hol zokogva, hol nevetve találta őt a levéllel a kezében.
+
+Mihajlovna Anna, mindamellett, hogy jobbra fordult a sora, még mindig ott élt Rosztovéknál.
+
+- Nos, kedves jó barátom? - szólalt meg Mihajlovna Anna szomorúan kérdő hangon s a legmélyebb részvétre készen.
+
+A gróf még jobban zokogott.
+
+- Nikoluska... levél... meg vo-vo-volt... sebesülve... kedvesem... megsebesült... grafinyuska... tiszt lett belőle... Istennek hála... hogy' adjuk... tudtára... a grafinyuskának?...
+
+Mihajlovna Anna odaült hozzá, a kendőjével letörülte az arczáról a könnyeket és a levélről is, a mely tele volt mindkettőjük könnyeivel, elolvasta a levelet, megnyugtatta a grófot és eltökélte, hogy ebédig, illetve a téáig előkésziti a grófnét, tea után pedig, ha Isten is megsegíti, elmond neki mindent.
+
+Ebéd alatt Mihajlovna Anna a háború híreiről, Nikoluskáról beszélt, s bár tudta, kétszer is megkérdezte, mikor jött tőle az utolsó levél, és megjegyezte, hogy nagyon könnyen megeshetik, hogy ma is jön tőle hír. S valahányszor a grófné ezekre a czélzásokra elkezdett nyugtalankodni és aggodalmas pillantásokat vetett hol a grófra, hol Mihajlovna Annára, az utóbbi minden feltűnés nélkül, jelentéktelen dolgokra vitte át a szót. Natasa, a kiben az egész családban leginkább meg volt a hangsúlyozások, pillantások és arczkifejezések mérlegelésének az adománya, már az ebéd elejétől kezdve hegyezte a fülét és tudta, hogy az apja és Mihajlovna Anna közt van valami, még pedig olyan valami, a mi a fivérére vonatkozik, s hogy Mihajlovna Anna csak elő akarja a dolgot készíteni. Minden merészsége ellenére is (Natasa tudta, hogy az anyja milyen érzékeny volt minden olyan hír iránt, mely Nikoluskára vonatkozott), nem tudta magát rászánni, hogy ebéd alatt kérdést tegyen, s nyugtalanságában semmit sem evett, csak fészkelődött, rá se hederítve a nevelőnője észrevételeire. Ebéd után aztán hanyatt-homlok rohant Mihajlovna Anna után s a pamlagos szobában futtában a nyakába borult.
+
+- Nénikém, lelkem, mondja csak, mi történt?
+
+- Semmi, lelkem.
+
+- Nem, édes lelkem, galambom, kedvesem, én nem tágítok, mert tudom, hogy maga tud valamit.
+
+Mihajlovna Anna megcsóválta a tejét.
+
+- Óh, te kópé, te! - mondotta.
+
+- Levél jött Nikoluskától? Igazán! - kiáltott föl Natasa, leolvasván Mihajlovna Anna arczáról az igenlő választ.
+
+- No, de az Istenért, légy óvatos: tudod, hogy mennyire megijesztheti ez az anyádat.
+
+- Leszek, leszek, csak mondja el. Nem akarja? Jó, akkor elmegyek és megmondom neki én.
+
+Mihajlovna Anna rövid pár szóval elmondta Natasának a levél tartalmát, de csak azzal a föltétellel, hogy nem szól róla senkinek.
+
+- Nemesi becsületszavamra, - mondotta Natasa s keresztet vetett magára, - nem szólok senkinek, - de legott elfutott Szonyához. - Nikolenyka... megsebesült... levél... - mondotta diadalmasan és kitörő örömmel.
+
+- Nikolenyka! - kiáltott föl Szonya és elsápadt. Natasa csak akkor érezte ennek a hírnek a fájdalmas voltát, mikor látta, hogy milyen benyomást tett Szonyára.
+
+Odarohant hozzá, megölelte és sírva fakadt.
+
+- Csak könnyű sebet kapott, de tiszt lett belőle, s most már semmi baja; a levelet is ő maga írta, - mondotta pityeregve.
+
+- Ime világos, hogy ti, nők, mind olyan nyafkák vagytok, - jegyezte meg Petya, a ki elszánt léptekkel járt föl és alá a szobában, - én nagyon örülök, nagyon örülök, hogy a bátyám így kitüntette magát. Ti mind mamlaszok vagytok, nem értetek semmihez sem. - Natasa a könnyein keresztül elmosolyodott.
+
+- Te nem olvastad a levelet? - kérdezte Szonya.
+
+- Nem olvastam, de ő azt mondja, hogy semmi baja, s hogy már tiszt...
+
+- Hála Istennek, - szólott Szonya s keresztet vetett magára. - De lehet, hogy kijátszik. Gyerünk a mamához.
+
+Petya némán járt föl s alá a szobában.
+
+- Ha én Nikolenyka helyén volnék, még több francziát öltem volna meg, - mondotta, - olyan szemtelenek! Annyit öltem volna meg belőlük, hogy garmadába lehetett volna rakni őket, - folytatta Petya.
+
+- Hallgass, Petya, de bolond is vagy te!...
+
+- Nem én vagyok bolond, hanem bolondok azok, a kik minden semmiségért elpityerednek, - mondotta Petya.
+
+- Emlékszel rá, - kérdezte egyszerre Natasa, pillanatnyi hallgatás után. Szonya elmosolyodott.
+
+- Hogy emlékszem-e Nikolenykára?
+
+- Nem, Szonya, de emlékszel-e rá jól, úgy, hogy mindenre emlékezzél, - mondotta Natasa heves kézmozdulatokkal, nyilván a legkomolyabb jelentőséget akarván kölcsönözni a szavainak. - Én is emlékszem Nikolenykára, jól emlékszem, - mondotta. - De Boriszra nem emlékszem. Teljességgel nem emlékszem...
+
+- Hogy hogy'? Nem emlékszel Boriszra? - kérdezte Szonya csodálkozva.
+
+- Nem, nem emlékszem, - azt tudom, hogy milyen, de nem emlékszem rá úgy, mint Nikolenykára. Ő rá emlékszem, ha behúnyom is a szememet, de Boriszra nem (lehunyta a szemeit), úgy van, nem látok semmit!
+
+- Oh, Natasa! - mondotta Szonya elragadtatással és komolyan nézvén a barátnőjére, mintha csak érdemtelennek tartaná őt arra, hogy meghallja azt, a mit mondani akart, és mintha ezt másnak, olyasvalakinek mondaná, a kivel nem lehet tréfálni. - Én megszerettem a bátyádat, s bármi történjék is vele vagy én velem, egész életemben szeretni fogom.
+
+Natasa csodálkozva, kíváncsi szemekkel nézett Szonyára és hallgatott. Érezte, hogy az, a miről Szonya beszélt, igaz volt, s hogy csakugyan van olyan szerelem, a minőről Szonya beszélt; de Natasa még semmi ilyent nem tapasztalt. Elhitte, hogy lehetséges, de ő maga nem értette.
+
+- Fogsz neki írni? - kérdezte. Szonya elgondolkozott. Vajjon írjon-e Nikolajnak, s ha igen, hogyan, ez volt az a kérdés, mely őt gyötörte. Most, a mikor már tiszt és sebesült hős volt, vajjon helyes volna-e az ő részéről, ha őt magára, s mintegy azokra a kötelezettségekre emlékeztetné, a melyeket ő vele szemben magára vállalt.
+
+- Nem tudom, azt tartom, ha ő ír, én is írok neki, - mondotta pirulva.
+
+- S nem fogsz szégyelni írni neki?
+
+Szonya elmosolyodott.
+
+- Nem.
+
+- De én szégyenlek Borisznak írni, s nem is írok neki.
+
+- Ugyan, mit szégyelsz rajta?
+
+- Nem tudom. Restellem, szégyenlem.
+
+- Én tudom ám, hogy miért szégyenli, - mondotta Petya, a kit sértett Natasa első megjegyzése. - Azért, mert szerelmes volt abba a pápaszemes kövérbe (így hívta Petya az ő névrokonát, az új Bezuchij grófot); most meg ebbe az énekesbe szerelmes (Petya Natasa olasz énekmesteréről beszélt); azért szégyenli hát magát.
+
+- Petya, te buta vagy, - mondotta Natasa.
+
+- Semmivel sem vagyok butább nálad, matyuska, - felelt a kilenczéves Petya, akár csak egy vén brigadéros.
+
+A grófnét az ebéd alatt Mihajlovna Anna czélzásai előkészítették. Mikor visszament a szobájába s beleült egy karosszékbe, le nem vette a szemét fiának a burnótszelenczére festett képéről, s kicsordultak szeméből a könnyek. Mihajlovna Anna, kezében a levéllel lábújjhegyen bejött a szobába és megállt.
+
+- Ne jőjjön be, - szólt oda az öreg grófnak, a ki ott ballagott mögötte; - majd később, - s betette maga után az ajtót. A gróf odaillesztette a fülét a zárhoz s elkezdett hallgatózni.
+
+Eleinte fölváltva hallotta mindkettőjük hangját, majd egyedül a Mihajlovna Annáét, mely hosszú beszédet tartott, azután egy sikoltást, utána hallgatást, majd megint örömteljesen megszólalt mind a két hang, utána léptek zaja, és Mihajlovna Anna kinyitotta előtte az ajtót. Mihajlovna Anna arczán a sebész büszke kifejezése ült, a ki csak az imént végzett be sikerrel egy műtétet, s most bebocsátja a közönséget, hogy művészetét méltányolhassa.
+
+- Megtörtént! - mondotta a grófnak s ünnepélyes mozdulattal rámutatott a grófnéra, a ki egyik kezében az arczképes burnótszelenczét, a másikban a levelet tartotta s hol az egyikhez, hol a másikhoz szorította oda az ajkát. Mikor a grófot megpillantotta, kezet nyújtott neki, magához ölelte kopasz fejét, s ezen a kopasz fejen keresztül megint rápillantott a levélre és az arczképre, s hogy megcsókolhassa őket, könnyedén eltolta magától a kopasz fejet. Vjera, Natasa, Szonya és Petya mind bejöttek a szobába és elkezdődött az olvasás. A levélben röviden le volt írva a hadjárat és az a két ütközet, a melyben Nikoluska résztvett, azután a tisztté való előléptetés, végül pedig az, hogy az apácska és a mamácska kezét csókolva, kéri áldásukat, Vjerát, Natasát és Petyát pedig szintén csókoltatja. Ezenkívül üdvözli monsieur Schellinget és madám Schoss-t, meg a dadát, kéri továbbá, hogy csókolják meg helyette a drága Szonyát, a kit még mindig egyformán szeret, s a kire még mindig oly szívesen emlékszik vissza. Szonya, mikor ezt hallotta, úgy elpirult, hogy a könnyek is kicsordultak a szeméből. És nem bírván kiállani a rámeresztett tekinteteket, kifutott a terembe, össze-vissza futkosott, keringett, és a szoknyáját, mint valami léggömböt felfújván, pirosan és mosolyogva letelepedett a földre. A grófné sírt.
+
+- Miért sír, mamácska? - kérdezte Vjera. - Mindazon, a mit ír, csak örülni lehet, nem pedig sírni.
+
+Ez tökéletesen igaz volt, de azért a gróf, a grófné, Natasa és valamennyien szemrehányó pillantást vetettek rá. "Ugyan kire ütött!" - gondolta magában a grófné.
+
+Nikoluska levelét százszor is elolvasták, és azoknak a kiket méltóknak tartottak arra, hogy a tartalmát szintén megösmerjék, be kellett menniök a grófnéhoz, a ki a világért ki nem adta volna a kezéből a levelet. Jöttek a nevelők, a dadák, Mityenka és néhány ösmerős, és a grófné mindannyiszor új gyönyörűséggel olvasta föl a levelet, s a levél nyomán mindannyiszor újabb erényeket födözött föl az ő Nikoluskájában. Milyen furcsa és szokatlanul örömteljes gondolat volt neki az, hogy az ő fia, - az a fia, a ki húsz esztendővel ezelőtt alig észrevehetően megmozdult benne apró tagocskáival, az a fiú, a ki miatt összeveszett a gróffal, az a fia, a ki előbb tudta a körté-t kimondani, mint a babá-t, hogy ez a fia most ott van valahol messze földön, idegen környezetben, mint férfias katona, a ki egyedül, minden segítség és támogatás nélkül végzi az ő férfias kötelességét. Az az általános, évszázados tapasztalás, mely azt mutatta, hogy a gyerekek a bölcsőtől szinte észrevétlenül jutnak el a férfiasság határáig, a grófnéra nézve nem létezett. Az ő fia megférfiasodásának minden mozzanata épp oly szokatlannak látszott előtte, mintha nem is lett volna az a sok millió és millió ember, a ki idővel szintúgy megférfiasodott. Valamint húsz esztendővel ezelőtt nem hitte volna, hogy ez a csöpp teremtés, a ki ott élt valahol az ő szíve alatt, valamikor ordítani, szopni, sőt beszélni fog, épp úgy most is szinte hihetetlennek látszott előtte, hogy ugyanaz a kis teremtés azzá az erőteljes, bátor férfivá, a fiúk s az emberek példányképévé fejlődhetett, a mivé e szerint a levél szerint fejlődött.
+
+- Micsoda styl, milyen kedvesen ír le mindent! - jegyezte meg, miközben a levél leíró részeit olvasta. - És micsoda lélek! Magáról semmit... semmit! De valami Deniszovról igen, pedig ő, ő bizonyára bátrabb valamennyiüknél. Semmit sem ír a szenvedéseiről. Micsoda szív! Mennyire ráösmerek! És hogy megemlékezett mindannyiunkról! Senkiről se feledkezett meg. Én mindig, mindig mondtam, még mikor ekkorka volt ni, mindig mondtam...
+
+Heteken keresztül az egész ház a Nikoluskának szóló levelek kieszelésével, fogalmazásával és tisztázásával volt elfoglalva; a grófné felügyelete alatt és a gróf szorgalmazására halomra gyüjtötték az újonnan kinevezett tiszt felruházásához és fölszereléséhez szükséges pénzt és holmit. Mihajlovna Anna, mint afféle ügyes asszony, még a levelezés terén is tudott magának kiváltságokat szerezni a hadseregnél. Módjában volt a leveleit egyenesen Pavlovics Konstantin herczeghez, a testőrség parancsnokához küldeni el. Rosztovék abban voltak, hogy az orosz testőrség külföldön teljesen elegendő czim, és hogy ha a levél eljut a testőrség parancsnokának, a nagyherczegnek a kezébe, semmi ok sincsen rá, hogy el ne jusson a pavlogradi ezredbe is, a melynek ott kellett lennie valahol a közelben; azért elhatározták, hogy a leveleket és a pénzt a nagyherczeg futárja által elküldik Borisznak, ő pedig majd csak a kezébe juttatja Nikoluskának. Volt ott levél az öreg gróftól, a grófnétól, Petyától, Vjerától, Natasától és Szonyától és végül még 6000 rúbel a felruházkodásra, nem is szólva mindenféle egyéb holmiról, a melyet a gróf küldött a fiának.
+
+
+
+VII.
+
+Kutuzov hadereje, mely Olmütz körül táborozott, november 12-ikén nagyban készülődött az orosz és az osztrák uralkodó előtt másnapra kitüzött csapatszemlére. A testőrség, mely csak az imént érkezett meg Oroszországból, Olmütztől tizenöt versztnyire hált meg, és másnap délelőtt tíz órakor egyenesen a szemlére érkezett meg az olmützi mezőre.
+
+Rosztov Nikolaj aznap levelet kapott Borisztól, a melyben arról értesíti őt, hogy az izmaili ezred Olmütztől tizenöt versztnyire fog meghálni, s hogy várja őt, hogy leveleket és pénzt adjon át neki. Rosztovnak most, a mikor a csapatok a menetelés után Olmütz alatt megpihentek, s mindenféle csábító holmit kinálgató, jól fölszerelt markotányosok és osztrák zsidók lepték el a tábort, különösen nagy szüksége volt pénzre. A pavlogradiaknál egymást érték a lakmározások, a kitüntetettek ünneplései és az Olmützbe, a szép magyar Karolinához való berándulások, a ki ott női kiszolgálással fogadót nyitott. Rosztov nemrég ünnepelte zászlótartóvá történt előléptetését, megvette Deniszov lovát, a Beduint, s nyakig el volt adósodva úgy a bajtársainál, mint a markotányosoknál. Mikor Borisz levelét megkapta, Rosztov egy társával bement Olmützbe, megebédelt, megivott egy palaczk bort s egyedül elment a testőr-táborba, hogy ott gyermekkori pajtását fölkeresse. Rosztovnak még nem volt rá ideje, hogy egyenruházatát beszerezze. A katonai érdemkereszttel díszített, piszkos hadapród-zubbony, az ülepén fényes bőrrel bevont lovaglónadrág és bojtos tisztikard volt rajta; a ló, a melyet lovagolt, a Don vidékéről való volt, melyet útközben vásárolt egy kozáktól; gyűrött huszársapkája kaczkiásan oldalt és hátra volt csapva. Az izmaili ezred tábora felé közeledvén, azon tűnődött, hogy' meg fogja lepni Boriszt és testőrtársait a tűzkeresztség jeleit magánviselő, harczias és huszáros megjelenésével.
+
+A testőrség úgy tette meg az egész menetelést, mint valami sétát, és roppant nagyra volt a tisztaságával és a fegyelmezettségével. A napi menetelések rövidek voltak, a bornyúikat szekerek vitték utánuk, s a tisztek számára az osztrák hatóságok minden pihenésnél pompás ebédekről gondoskodtak. Az ezredek zeneszóval vonultak ki s be a városokba, s az egész menetelés alatt (a mire a testőrök különösen büszkék voltak), az emberek a nagyherczeg parancsára díszlépésben mentek, a tisztek pedig a helyükön gyalogoltak. Borisz egész idő alatt Berg mellett volt, a kit azóta századparancsnokká léptettek elő. Berg, a ki a menetelés alatt kapta a keze alá a századot, pontosságával és kötelességtudásával rászolgált föllebbvalóinak a bizalmára és anyagi viszonyait is igen előnyösen rendezte; Borisz a menetelés alatt sok olyan emberrel került össze, a ki hasznára lehetett és Pierre ajánlólevele révén Bolkonszkij Andrej herczeggel is megösmerkedett, a ki által azt remélte, hogy sikerülni fog neki a főparancsnok törzskarába is bejutni. Berg és Borisz, tisztán és szabályosan kiöltözve, s az utolsó napi menetelés fáradalmai után pihenve ültek a számukra kijelölt csinos szobában, s egy kerek asztalnál sakkoztak. Berg a két térde közt fogta füstölgő pipáját. Borisz veleszületett rendszereteténél fogva, finom fehér újjaival gúla alakban fölállította a figurákat, s a bajtársa arczát fürkészve várta, hogy húzzon, miközben kizárólag a játékra gondolt, a mint hogy mindig csakis arra gondolt, a mivel éppen foglalkozott.
+
+- Nos, vajjon hogy' mászik ki ebből? - mondotta.
+
+- Rajta leszek, hogy kimásszam, - felelt Berg s hozzányúlt egy paraszthoz, melyet azonban csakhamar megint eleresztett.
+
+Ekkor kinyilt az ajtó.
+
+- No végre itt van! - kiáltott föl Rosztov. - És Berg is itt van! Óh, ti, petits enfants, allez coucher dormir. - kiáltott föl, ismételvén az egykori dada szavait, a melyeken valamikor Boriszszal együtt oly jókat kaczagtak.
+
+- Batyuski, hejh, de megváltoztál! - Borisz fölkelt, hogy Rosztovot fogadja, de még ekkor se feledkezett meg róla, hogy a leesni készülő sakkfigurákat fölfogja és a helyükre visszategye, s meg akarta ölelni a barátját, Nikolaj azonban kitért előle. A fiatalságnak azzal a különös érzésével, mely fél a járt utaktól, és nem akarván másokat utánozni, a maga módja szerint valami eredeti és új formában akar az érzelmeinek kifejezést adni, akárhogy' csak nem úgy, a hogy az olykor alakoskodó öregebbek szokták, Nikolaj is valami teljesen új dolgot akart csinálni, mikor a barátjával találkozott, valahogy' meg akarta csípni, meg akarta lökni Boriszt, de semmiképpen sem akart vele összecsókolkozni, mint a hogy' mások szoktak. Borisz ellenben a legnagyobb nyugalommal és szívélyességgel megölelte és háromszor megcsókolta Rosztovot.
+
+Csaknem félév óta nem látták egymást, és abban a korban, a mikor a fiatal emberek első lépéseiket teszik az életben, mindaketten óriási változásokat, s annak a társaságnak, a melyben első lépéseiket tették, egészen új tükröződéseit födözték fel egymásban. Utolsó találkozásuk óta mindaketten nagyot változtak, s mindaketten iparkodtak egymás előtt a bennük végbement változásokat minél hamarosabban fölfedezni.
+
+- Óh, ti átkozott parkett-taposók! Olyan tiszták, olyan üdék vagytok, akár sétáról jönnétek, nem úgy, mint mi szegény csapatbéliek, - szólott Rosztov Borisz előtt teljesen új bariton hangon és katonai mozdulatokkal, miközben sárral befröcsölt lovaglónadrágjára mutatott. Rosztov hatalmas hangjára még a német háziasszony is bedugta a fejét az ajtón.
+
+- Talán bizony csinos? - kérdezte hunyorgatva.
+
+- Mit orditasz úgy! Megijeszted őket, - szólott Borisz. - Mára még nem is vártalak, - tette hozzá. - Csak tegnap küldtem neked Kutuzov egyik ösmerős segédtisztje, Bolkonszkij által azt a levelet. Nem gondoltam, hogy olyan hamarosan átadja... Nos hát, hogy' vagy, mit csinálsz? Keresztülmentél már a tűzkeresztségen? - kérdezte Borisz.
+
+Rosztov, a nélkül, hogy felelt volna, megrázta a kabátja zsinórján függő Szent-György-rendet, s felkötött karjára mutatva, mosolyogva nézett Bergre.
+
+- A mint látod, - mondotta.
+
+- No tessék, csakugyan! - szólott Borisz mosolyogva; - de mi is derék egy menetelést csináltunk ám. A mint tudod, ő fensége állandóan a mi ezredünknél tartózkodott, úgy, hogy részünk volt minden előnyben és kényelemben. Micsoda fogadtatások voltak Lengyelországban, micsoda ebédek és bálok, - el se tudom mondani. És a czárevics az ezred minden tisztje iránt rendkívül kegyes volt.
+
+S a két jóbarát elkezdett egymásnak mesélni, egyik az ő huszáros dorbézolásairól s a tábori életről, a másik pedig a magasállású személyiségek mellett teljesített szolgálat kellemetességeiről stb.
+
+- Óh, a testőrség! - szólott Rosztov. - De hallod-e, küldj el egy kis borért.
+
+Borisz összeránczolta a homlokát.
+
+- Ha éppen mindenáron akarod, - mondotta, és az ágyához lépve elővette a tiszta párnák alól a bugyellárisát és megparancsolta, hogy hozzanak bort. - Neked is át kell adnom a pénzedet és a leveleidet, - tette hozzá.
+
+Rosztov fogta a leveleket, s a pénzt a pamlagra dobva mindkét kezével rákönyökölt az asztalra és elkezdett olvasni. Miután pár sort olvasott, bosszúsan nézett Bergre. A pillantásával találkozván, Rosztov a levéllel eltakarta az arczát.
+
+- Hanem pénzt, azt jócskán küldtek, - jegyezte meg Berg, a pamlagon lesüppedő, nehéz bugyellárisra pillantva. - Lám, mi csak a fizetésünkből tengődünk, gróf.
+
+- Lássa, kedves Berg, - mondotta Rosztov, ha maga levelet kapna hazulról, vagy valakivel találkoznék, a kitől szeretne egyet-mást megtudni, és én is ott volnék, tüstént elmennék, csak hogy önt ne zavarjam. Hallja, menjen el hát, menjen el hát valahová, akár a pokolba! - kiáltott föl és legott vállon fogta őt, miközben gyöngéden a szeme közé nézett és nyilván enyhíteni akarván szavainak a gorombaságát, hozzátette: - tudja, lelkem, ne haragudjék, én a szívemből beszélek, mint afféle régi, jó ösmerősömmel.
+
+- Hagyja, kérem, gróf, hiszen én tökéletesen értem, - szólott Berg kellemetlen torokhangon és fölkelt.
+
+- Menjen csak be a háziakhoz: hívták, - tette hozzá Borisz.
+
+Berg magára kapta kifogástalanul tiszta kabátját, a tükör előtt a halántékán fölkunkorította a haját, mint a hogy' Pavlovics Alexandr viselte, és Rosztov pillantásából meggyőződvén róla, hogy a kabátja feltünt neki, kellemes mosolylyal kiment a szobából.
+
+- Oh, milyen marha is vagyok én! - kiáltott föl Rosztov a levél olvasása közben.
+
+- No, mi az?
+
+- Oh, milyen disznó is vagyok én, hogy egyetlen egyszer sem írtam nekik és úgy rájok ijesztettem! Oh, milyen disznó vagyok! - ismételte hirtelen elpirulva. - Nos, hát küldd el már Gavrila-t borért! Jó, jó, csak rajta! - mondotta.
+
+A szülők levelébe bele volt zárva még egy Bagration herczeghez szóló ajánlólevél is, melyet a grófné Mihajlovna Anna tanácsára néhány ösmerőse révén kapott s azzal küldötte el a fiának, hogy juttassa el rendeltetési helyére és használja föl.
+
+- Micsoda ostobaság! Kell is nekem, - szólott Rosztov s az asztal alá dobta a levelet.
+
+- Miért dobod el? - kérdezte Borisz.
+
+- Valami ajánlólevél, ördög tudja, mi van benne!
+
+- Miért? - mondotta Borisz, miközben fölvette a levelet s elolvasta a czímzést: - Erre a levélre még nagy szükséged lehet.
+
+- Nincs nekem szükségem semmire, segédtisztnek úgy se megyek el senki fiához.
+
+- Ugyan miért? - kérdezte Borisz.
+
+- Lakájszolgálat!
+
+- Úgy látom, még mindig a régi ábrándozó vagy, - szólott Borisz fejcsóválva.
+
+- Te meg még mindig a régi diplomata. De hiszen nem erről van szó... De te, mit csinálsz te? - kérdezte Rosztov.
+
+- A mint látod. Eddig jól megy minden: de bevallom, nagyon szeretnék segédtiszt lenni, hogy itt hagyhatnám a csapatszolgálatot.
+
+- Miért?
+
+- Azért, mert ha már az ember a katonai pályára adta magát, iparkodnia kell lehetőleg minél fényesebb előmenetelre.
+
+- Igen, no lám! - mondotta Rosztov, de nyilván más valamire gondolt. Merően kérdő pillantással nézett a barátja szemébe, s nyilván hasztalanul kereste benne valami kérdésnek a megoldását.
+
+Az öreg Gavrila behozta a bort.
+
+- Ne küldjek el most Karlycs Alfonzért? - szólott Borisz. - Ő majd iszik veled, én nem tudok.
+
+- Csak küldj el, küldj el! De vajjon miféle ez a német? - kérdezte Rosztov lenéző mosolylyal.
+
+- Nagyon, de nagyon derék, becsületes és kellemes ember, - felelt Borisz.
+
+Rosztov még egyszer merően Borisz szeme közé nézett és fölsóhajtott. Berg visszatért, s a palaczk bor mellett hamarosan fölvidult a három tiszt társalgása. A testőrök a menetelésükről s arról beszéltek Rosztovnak, hogy' ünnepelték őket Oroszországban, Lengyelországban és a külföldön. Beszéltek a parancsnokuk, a nagyherczeg szokásairól és viselt dolgairól, adomákat elevenítettek föl a jóságáról és lobbanékonyságáról. Berg, mint rendesen, a mikor nem ő róla volt szó, hallgatott, de a nagyherczeg lobbanékonyságáról szóló adomák közben élvezettel mondta el, hogy Galicziában egyszer sikerült a nagyherczeggel beszélnie, a mikor a csapatok fölött szemlét tartott és ugyancsak haragudott szabályellenes mozdúlataik miatt. Arczán kellemes mosolylyal mesélte el, hogy a nagyherczeg, a ki rendkívül haragos volt, odajött hozzá, elkiáltotta magát: "arnóták" (arnóták - ez volt a nagyherczeg kedvencz fölkiáltása, a mikor dühös volt) és maga elé idézte a századparancsnokot. Higyje el, gróf, én legkevésbbé sem ijedtem meg, mert tudtam, hogy igazam van. Tudja, gróf, én minden kérkedés nélkül elmondhatom, hogy az ezredparancsokat mind könyv nélkül tudom, s a szolgálati szabályzatot is úgy ösmerem, akár a Miatyánk-ot. Éppen azért az én századomban semmiféle mulasztás se szokott előfordulni. Így azután a lelkiismeretem is nyugodt. Jelentkeztem. (Berg fölállt s megmutatta, hogy a sipkájához emelt kézzel hogy' jelentkezett. És csakugyan bajos lett volna az arczán több tiszteletet és nyugalmat egyesítenie.) Ő azután elkezdett gyötörni, gyötörni s - mint mondani szokás, - szinte halálra gyötört, emlegette az arnótákat, az ördögöt, Szibériát, - mondotta Berg élénk mosolylyal. - Én, tudván, hogy igazam van, hallgatok, nincs igazam, gróf? "Nos tán megnémultál, vagy mi?" - ordított reám. Én csak hallgattam tovább. Mit gondol, gróf, mi történt erre? Másnap még csak kihallgatásra se voltam idézve; lám, mit nem tesz az, ha az ember nem veszti el a fejét. Úgy bizony, gróf, - mondotta Berg s pipára gyújtván, elkezdett karikákat eregetni.
+
+- Bíz' ez derék, - jegyezte meg Rosztov mosolyogva; de Borisz észrevevén, hogy Rosztov gúnyolódni készült Bergen, ügyesen másra vitte át a szót. Megkérte Rosztov-ot, beszélje el, hogy' és hol kapta a sebét. Rosztovnak ez kellemes volt s beszédközben mind jobban nekihevülve elkezdett mesélni. Elmondta nekik az egész schöngrabeni ütközetet, tökéletesen úgy, a mint egy ütközet lefolyását, azok, a kik benne résztvettek, el szokták mondani, vagyis úgy, a hogy' szerették volna, hogy történt légyen, úgy, a mint másoktól hallották, úgy, a mint szebben hangzott, de éppenséggel nem úgy, a hogy történt. Rosztov igazságszerető fiatal ember volt, s szándékosan a világért se hazudott volna. Azzal a szándékkal kezdett bele az elbeszélésébe, hogy úgy fog elmondani mindent, a mint történt, de észrevétlenül, önkéntelenül és elkerülhetetlenül is a valótlanságok közé tévedt. Ha ő most ezeknek a hallgatóinak, a kik, mint ő is, már számtalanszor hallották egyes rohamoknak a leírását és immár határozott fogalmat alkottak maguknak arról, voltaképpen mi is az a roham, s így most is ugyanilyen leírásra számítottak, ha ő most ezeknek a tiszta valóságot mondta volna el, vagy nem hittek volna neki, vagy, a mi még rosszabb, azt hitték volna, hogy Rosztov maga volt az oka annak, hogy nem történt meg vele az, a mi a lovas rohamok elbeszélőivel rendesen meg szokott történni. Nem mondhatta el nekik olyan egyszerűen, hogy valamennyien elkezdtek vágtatni, s lebukott a lóról, kificzamította a karját és minden erejét összeszedve befutott az erdőbe a francziák elől. Ezenkívül ahhoz, hogy mindent úgy mondjon el, a hogy történt, erőszakot kellett volna elkövetnie magán, hogy csakis olyasmit mondjon el, a mi tényleg meg is történt. Az igazat elmondani rendkívüli nehéz; és fiatal emberek ritkán képesek rá. Ők valami olyan elbeszélésre számítottak, hogy egész lénye tűzben égett, szinte magánkívül, mint a zivatar száguldott neki egy négyszögnek, jobbra, balra vagdalkozva, keresztültörte magát rajta, miközben a kardja megízlelte a húst, végre tehetetlenül összeroskadt, s több eféle. És ő csakugyan ilyeneket is beszélt nekik.
+
+Elbeszélése kellő közepén, a mikor így szólt: "Fogalmad se lehet róla, a vadságnak micsoda furcsa érzése fogja el az embert egy roham alatt", belépett a szobába Bolkonszkij Andrej herczeg, a kit Borisz már várt. Andrej herczeg szerette fiatal emberekkel szemben a pártfogót adni, mert hízelgett neki az, hogy ő hozzá fordultak támogatásért, s minthogy jóindulattal volt Borisz iránt, a ki meg tudta magát kedveltetni nála, teljesíteni akarta a fiatal ember kívánságát. Kutuzovtól holmi iratokkal a czárevicshez küldetvén, abban a reményben, hogy egyedül találja őt, benézett hozzá. Mikor a szobába lépve megpillantotta a hadi élményeivel kérkedő csapat-huszárt (az effajta embereket Andrej herczeg nem szenvedhette), szívélyesen rámosolygott Boriszra, összeránczolta a homlokát, ráhunyorított Rosztovra, és könnyedén meghajtván magát, fáradtan és lomhán leült a pamlagra. Kellemetlen volt neki, hogy ilyen rossz társaságba tévedt. Rosztov, mikor ezt észrevette, bosszankodni kezdett. De azért mindegy volt neki, végre is egy idegen emberről volt szó. De rápillantván Boriszra, azt látta, mintha kissé az is szégyelné az ő jelenlétét. És Andrej herczeg kellemetlen és gúnyos hangja, valamint amaz általános lenézés ellenére is, a melylyel Rosztov a maga felfogása szerint mindezek iránt a törzsbéli segédtisztecskék iránt viseltetett, a kikhez a most belépett Andrej is nyilván tartozott, zavarba jött, elpirult és elhallgatott. Borisz megkérdezte, mi újság a vezérkarnál, és vajjon mi hír a további tervekről.
+
+- Alkalmasint vonulunk előre, - felelt Bolkonszkij, idegenek előtt nyilván nem akarván többet mondani. Berg fölhasználta az alkalmat, hogy különös udvariassággal megkérdezze, vajjon a csapatszolgálatban lévő századparancsnokoknak csakugyan kettős takarmányátalányt adnak-e ezentúl, mint a hogy' híre jár? Andrej herczeg erre mosolyogva azt felelte, hogy ő az ilyen fontos állami intézkedésekről nem mondhat ítéletet, mire Berg derülten elmosolyodott.
+
+- Az ön dolgáról, - fordult oda Andrej herczeg megint Boriszhoz, - majd később beszélünk, - s egy pillantást vetett Rosztovra.
+
+- Jőjjön el hozzám a szemle után, meg fogunk tenni mindent, a mi csak lehetséges. - És a szobában körülnézvén, odafordult Rosztovhoz, a kinek bosszankodásba átcsapó leküzdhetetlen, szinte gyermekes zavarát még arra se tartotta érdemesnek, hogy észrevegye, és így szólt: - Ön, úgy látszik, a schöngrabeni ütközetről beszélt? Ott volt talán?
+
+- Ott voltam, - felelt Rosztov bosszúsan, mintha ezzel akarta volna a segédtisztet megsérteni. Bolkonszkij észrevette a huszár epés hangulatát, mely mulatságosnak tetszett neki. Könnyed lenézéssel elmosolyodott.
+
+- Igen! Mostanában sok mesét hallani erről az ütközetről.
+
+- Mesét, igen! - szólalt meg Rosztov emeltebb hangon, s hirtelen nekidühödt szemekkel nézett, hol Boriszra, hol Bolkonszkijra, - igen sok mesét hallani, de a mi meséinknek, azok meséinek, a kik ott voltak az ellenség kereszttüzében, a mi meséinknek van sulyuk, azoknak pedig, a melyeket azoktól a vezérkarbeli tacskóktól hallani, a kik egyre-másra kapják a kitüntetéseket, a nélkül, hogy bármit is tennének, - nincsen.
+
+- És a kik közé ön szerint én is tartozom? - szólott Andrej herczeg nyugodtan és feltűnően szívélyes mosolylyal.
+
+Ekkor a harag s a Bolkonszkij nyugodtsága iránt volt tisztelet érzésének valami sajátszerű vegyüléke vett erőt Rosztov lelkén.
+
+- Én nem önről beszélek, - mondotta, - én önt nem ösmerem és, bevallom, nem is akarom ismerni. Én csak egész általánosságban a vezérkariakról beszélek.
+
+- Én pedig a következőket mondom önnek, - szakította őt félbe Andrej herczeg, a hangjában valami különös erő kifejezésével. - Ön engem meg akar sérteni, s abban kész vagyok önnel egyetérteni, hogy ezt, ha nincs elég tisztelettel önmaga iránt, nagyon könnyen meg is teheti, de viszont azt is beláthatja, hogy nagyon rosszul választotta meg erre az időt és a helyet. A legközelebbi napokban egy nagy és sokkal komolyabb párbaj előtt fogunk állani valamennyien, s ezenkívül Drubeczkoj, a ki azt mondja, hogy önnek régi barátja, legkevésbbé sem oka annak, hogy az én ábrázatomat az a csapás érte, hogy önnek nem sikerült megtetszenie. Egyébiránt, - mondotta, miközben fölkelt, - ön tudja a nevemet s azt is tudja, hol találhat; de ne feledje, - tette hozzá, - hogy én sem magamat, sem önt legkevésbbé sem érzem sértve s mint önnél idősebb ember, azt a tanácsot adom önnek, hogy az egész dolgot hagyja következmények nélkül. Tehát pénteken, a csapatszemle után, várom önt, Drubeczkoj, a viszontlátásra, - kiáltotta Andrej herczeg s mindkettőjüket üdvözölve, kiment.
+
+Rosztovnak csak akkor jutott eszébe, mit kellett volna felelnie, mikor Andrej herczeg már kiment. S most még jobban felbosszankodott azon, hogy azt elfelejtette neki megmondani. Rosztov azonnal elővezettette a lovát, s miután Borisztól szárazon elbúcsúzott, elment haza. Vajjon elmenjen-e holnap a főhadiszállásra és kihívassa azt a pökhendi segédtisztet, vagy csakugyan annyiban hagyja a dolgot? - ez volt az a kérdés, mely őt egész úton foglalkoztatta. Majd bosszúsan gondolt rá, milyen gyönyörűséggel nézné ennek az apró, gyönge, de büszke embernek a rémületét a pisztolya csöve előtt, majd meg csodálkozva érezte, hogy mindazok közül az emberek közül, a kiket csak ösmert, senkit sem szeretne annyira barátjának, mint azt a gyűlöletes kis segédtisztecskét.
+
+
+
+VIII.
+
+A Borisz és Rosztov találkozását követő napon megvolt az osztrák és az orosz csapatok fölött a tervezett csapatszemle, a melyben az Oroszországból újonnan érkezett, meg a Kutuzov vezetése alatt a hadjáratból visszatért csapatok egykép résztvettek. Ezt a szemlét a két császár, az orosz a trónörökös czárevicscsel, és az osztrák egy főherczeggel, tartotta a körülbelül nyolczvanezer főnyi szövetséges hadsereg fölött.
+
+A gondosan kinyalt és kiöltözött csapatok már kora reggel kezdtek felvonulni és elhelyezkedtek a vár előtt elterülő térségen. Majd kibontott zászlók alatt ezer és ezer láb és szurony vonult föl s a tisztek vezényszavára megállt, ide s tova kanyargott és kisebb-nagyobb közökkel sorakozott, miközben másféle egyenruhába öltözött gyalogos csapatokat került meg; majd egyenletes dobogással és fegyverzörgéssel kék, piros és zöld egyenruhában, fekete, pej és szürke lovakon, vídám zeneszó mellett, megjelent a lovasság; majd pedig a mozdonyokon remegő, kifényesített és csillogó ágyúinak érczes hangjával, kanócz-illatot terjesztve gördült be a gyalogság és a lovasság közé a tüzérség, s felállott a számára kijelölt helyen. Nemcsak a rendjelekkel és szolgálati övekkel ékes, teljes díszbe öltözött tábornokok, szinte a lehetetlenségig befűzött köpczös derekukkal, s vörös és a galléraik által fölpeczkelt nyakaikkal, nemcsak a kikent és kifent tisztek, de minden ló, mely úgy meg volt tisztítva, hogy csillogott a szőre mint az atlasz, és nedves sörényének minden szála szinte külön volt kifésülve, mind érezte, hogy most valami olyan jelentőségteljes és ünnepélyes esemény következik, a minek a fele se tréfa. Tábornokok és közkatonák egyaránt érezték a maguk semmiségét és tudatában voltak annak, hogy ők csak egy-egy porszem az embereknek ebben a tengerében, de egyúttal ennek a nagy egésznek egy-egy részecskéjeként érezvén magukat, hatalmuknak is tiszta tudatában voltak.
+
+Már kora reggel elkezdődött a megfeszített sürgés-forgás és készülődés, tíz órára pedig rendben volt minden, mint a parancsolat. Az óriási térségen sűrűn álltak egymás mögött a sorok. Az egész hadsereg három vonalon volt fölállítva. Legelől a lovasság, mögötte a tüzérség és leghátul a gyalogság.
+
+A csapatok sorai közt utczához hasonló közök voltak. Ennek a hadseregnek három része: a Kutuzov-féle sereg (melynek jobb szárnyán a legelső vonalon álltak a pavlogradiak), az Oroszországból érkezett tábori és tüzércsapatok és az osztrák csapatok élesen el voltak egymástól különítve. De valamennyien egy vonalban, egyforma rendben és egységes vezetés alatt állottak.
+
+Mint a lombok közt a szél, úgy morajlott tova az izgatott suttogás: "Jönnek! Jönnek!" - ijedt hangok hallatszottak, s a csapatokon mind végighömpölygött az utolsó előkészületek hulláma.
+
+Olmütz felől egy közeledő csoport bukkant föl a szemhatáron. Ugyanekkor, bár szélmentes nap volt, egy hirtelen támadt szélroham könnyed áramlata suhant végig a hadseregen, mely alig-alig hogy megimbolygatta a lándzsák zászlócskáit s a rúdjaik körül csavarodó kibontott zászlókat. Úgy tetszett, mintha ezzel a könnyed mozgással maga a hadsereg adott volna kifejezést az uralkodók közeledésén érzett örömének. Megcsendült egy hang: - "Vigyázz!" Utána, mint a hajnali kakasszó, minden oldalról ismétlődtek a hangok. És azután egyszeriben elcsendesült minden.
+
+Csak a lovak topogása hallatszott a halálos csöndben. A két császár kíséretének a lovaié. Az uralkodók odaértek az egyik szárnyhoz s megharsantak az első lovasezred kürtöseinek a hangjai s a díszjelet fújták. Úgy tetszett, mintha nem is a kürtösök fujták volna, hanem az uralkodók megérkezése felett való örömében maga a hadsereg adta volna ki magából ezeket a hangokat. Ezek közül a hangok közül egyedül csak Alexandr czár fiatal és gyöngéd hangja vált ki tisztán kivehetően. Néhány üdvözlő szót mondott, mire az első ezred hurrá-t! kiáltott, még pedig olyan hosszasan, siketítően és örömteljesen, hogy maguk az emberek is szinte megszeppentek annak a tömegnek az erejétől és sokaságától, a melynek ők is alkotórészei voltak.
+
+Rosztov, a ki a Kutuzov-féle sereg valamelyik első sorában állott, a melyhez az uralkodó legelőször lépett oda, ugyanazt az érzést tapasztalta, mint ennek a hadseregnek minden embere, az önfeledtségnek, az erő büszke tudatának, és az az iránt való ragaszkodásnak az érzését, a kinek ez az ünnepély köszönhető volt.
+
+Érezte, hogy ennek az embernek egyetlen szavától függött az, hogy ez az egész óriási tömeg (és ő is, mint a tömeg egyik kis porszeme) tűzbe vagy vízbe, bűnbe, halálba vagy a legnagyobb hősiességbe rohanjon, és éppen azért lehetetlen volt nem remegnie s meg nem dermednie ennek a közeledő szónak a várakozásában.
+
+- Hurrá! Hurrá! Hurrá! - harsant fel minden oldalról s egyik ezred a másik után a díszjel, majd a hurrá hangjaival fogadta az uralkodót. A díszjelre megint hurrá, és megint hurrá következett, mely mind fokozottabb erővel olvadt bele a siketítő zsivajba.
+
+Az uralkodó megérkezése előtt, a maga hangtalanságában és mozdulatlanságában, minden egyes ezred valami élettelen testnek látszott; de alig hogy az uralkodó odaérkezett, az ezred megelevenedett és annak az egész vonalnak a mentén, a mely előtt az uralkodó már ellovagolt, elkezdett ordítani. Ezeknek a hangoknak rettenetes és siketítő harsogása közepett, s a mozdulatlan, s négyszögeikben szinte kővé vált csoportok közt fesztelenül, arányosan elosztva s a mi a fő, szabadon mozgott a kíséret sok száz lovasa, legelől pedig két ember - a két uralkodó. Az emberek eme tömegének tartózkodóan szenvedélyes egész figyelme szakadatlanul ő reájuk volt összpontosítva.
+
+A szép, fiatal Alexander czár, lovastestőr egyenruhában, háromszögletes kalapjával, kellemes arczával és nem valami erős, de tisztán csengő hangjával teljes figyelmet keltett maga iránt.
+
+Rosztov a kürtösök közelében állott, s éles szemeivel már messziről fölismervén az uralkodót, figyelemmel kísérte közeledését. Mikor már vagy húsz lépésnyire közeledett hozzá és Nikolaj tisztán s a legapróbb részletekig kivehette a császár fiatal és boldog arczát, a gyöngédség és elragadtatás érzésének olyan rohama fogta el, a minőt még nem tapasztalt. Minden vonás, minden mozdulat, minden, elragadónak tetszett neki rajta.
+
+Az uralkodó a pavlogradi ezreddel szemben megállt, valamit mondott francziául az osztrák császárnak és elmosolyodott.
+
+Rosztov ezt a mosolyt látva, önkéntelenül maga is elkezdett mosolyogni és a szeretetnek még erőteljesebb rohamát érezte a császárja iránt, a melynek valami módon szeretett volna kifejezést adni. Tudta, hogy ez lehetetlen és szinte kedve lett volna sírni. Az uralkodó maga elé idézte az ezredparancsnokot és pár szót intézett hozzá.
+
+"Istenem! Mi történnék velem, ha az uralkodó egyszerre idefordulna hozzám!" - gondolta Rosztov; "én tán belehalnék ebbe a boldogságba".
+
+Az uralkodó a tisztekhez is odafordult:
+
+- Valamennyiüknek, uraim (Rosztovnak úgy tünt föl minden szava, mintha az égből jött volna), egész lelkemből köszönöm.
+
+Milyen boldog lett volna most Rosztov, ha meghalhatott volna a czárjáért!
+
+- Önök, uraim, rászolgáltak a György-rendre és méltók is lesznek rá.
+
+"Csak meghalni, meghalni érette!" - gondolta Rosztov.
+
+Az uralkodó még valamit mondott, a mit Rosztov nem értett meg, mire a katonák kidüllesztett mellel ordították: hurrá!
+
+Rosztov a nyereg fölé hajolva szintén teljes erejéből ordított, mintha csak bele akart volna szakadni ebbe az ordításba, pusztán csak azért, hogy kifejezést adjon az uralkodója iránt érzett végtelen elragadtatásának.
+
+Az uralkodó még pár pillanatig állt a huszárok előtt, mintha habozott volna.
+
+"Hogy' habozhatik a császár?" - gondolta magában Rosztov, de később még ez a habozás is, mint minden, a mit az uralkodó csak tett, fönségesnek és elbűvölőnek tetszett előtte.
+
+A császár habozása csak egy pillanatig tartott.
+
+Az uralkodónak, az akkori divat szerint, hegyesorrú csizmában lévő lába hozzáért telivér sötétpej kanczájának a lágyékához, fehér keztyüs keze rendbeszedte a kantárszárakat, mire a segédtisztek rendetlenül imbolygó tengerétől kisértetve, megindult. Mind jobban és jobban távolodott, más ezredek előtt is meg-megállott és végül Rosztov a császárt körülvevő kiséret mögül már nem láthatott egyebet, mint a kalapján levő fehér tollbokrétáját.
+
+A kiséret urai közt Rosztov Bolkonszkijt is megpillantotta, a ki magát elhagyva és teljesen hanyagul ült a lován; Rosztovnak eszébe jutott tegnapi összekoczczanásuk s újra fölmerült benne az a kérdés, vajjon ki kell-e hívatnia vagy sem. "Természetes, hogy nem kell", - gondolta most Rosztov... Egyáltaljában érdemes-e erre gondolni és róla beszélni egy ilyen pillanatban, mint ez a mostani? A szerelem, az elragadtatás és az önfeláldozás érzésének egy ilyen pillanatában, ugyan mit számítanak a mi apró torzsalkodásaink és sérelmeink? Én ebben a pillanatban mindenkit szeretek, mindenkinek megbocsátok, - gondolta Rosztov.
+
+Mikor az uralkodó az ezredeket csaknem mind végigjárta, a csapatok parádés lépésben kezdtek elvonulni előtte, és Rosztov, Deniszovtól ujonnan vásárolt Beduinján ülve, századának a végén, vagyis teljesen egyedül vonult el az uralkodó előtt.
+
+Rosztov kitünő lovas lévén, még mielőtt az uralkodó elé ért volna, vagy kétszer belevágta a sarkantyúját Beduin oldalába, s szerencsésen beléugratta őt abba az eszeveszett ügetésbe, mely a tüzes Beduinok szokása volt. Beduin szintén magán érezte az uralkodó pillantását, tajtékzó száját a szügyébe vágva, a farkát lengetve s szinte a nélkül, hogy a földet érintette volna, a levegőben repülve, kecsesen s a lábait magasan hányva és ügyesen váltogatva, pompásan suhant el az uralkodó előtt.
+
+Maga Rosztov, a lábait hátra feszítve, a hasát behúzva, s magát a lovával szinte egy darabnak érezve, komoly, de boldog ábrázattal, mint az ördög (a mint Deniszov szokta volt mondani), úgy repült el az uralkodó előtt.
+
+- A derék pavlogradiak! - jegyezte meg a császár.
+
+"Istenem, milyen boldog volnék, ha azt parancsolná, hogy legott a tűzbe menjek érte", - gondolta Rosztov.
+
+Mikor a csapatszemle véget ért, a tisztek, úgy az újonnan érkezettek, mint a Kutuzov seregéből valók, csapatokba verődtek s elkezdtek beszélgetni a kitüntetésekről, az osztrákokról és az egyenruhákról, az arczvonalukról, Bonaparteról és különösen arról, hogy milyen rosszul fog most járni, főképpen, ha még Essen hadteste is megérkezik, és Poroszország is mi mellettünk foglal állást.
+
+De valamennyi csoportban Alexander császárról beszéltek legtöbbet, szájról-szájra adták minden szavát, minden mozdulatát és valósággal oda voltak érte.
+
+Mindannyian csak egyet óhajtottak: az uralkodó vezénylete alatt mielőbb az ellenség ellen indulni. A czár személyes vezérlete alatt, le fognak győzni mindenkit, bárki legyen is az; úgy gondolkodott a csapatszemle után Rosztov és vele együtt a tisztek nagy többsége is.
+
+A szemle után sokkal inkább meg voltak győződve diadalukról, mint a mennyire akár két nyert ütközet után lehettek volna.
+
+
+
+IX.
+
+A csapatszemlét követő napon Borisz, legjobb egyenruhájába öltözve s bajtársának, Bergnek legjobb szerencsekívánataival elhalmozva, bement Olmützbe Bolkonszkijhoz, iparkodván iránta való hajlandóságát arra kihasználni, hogy magának minél jobb helyzetet teremtsen, és különösen hogy valami előkelő személyiség mellett a segédtiszti állást elnyerhesse, a mi különösen csábító színben tűnt fel előtte. "Könnyű Rosztovnak, a kinek tízezreket küldözget az apja, úgy okoskodni, hogy ő senki fia előtt sem akar hajlongni és senkihez nem megy el lakáj-szolgálatra; de nekem, a kinek a fején kívül semmije nincs, magamnak kell megcsinálnom az előmenetelemet és nem szabad elszalasztanom az alkalmakat, hanem élnem kell velük."
+
+Olmützben aznap nem találta otthon Andrej herczeget. De Olmütz látása, a hol a főhadiszállás volt és a diplomatiai kar tartózkodott, a hol udvaronczainak és hozzátartozóinak fényes kíséretével a két uralkodó lakott, csak még inkább sarkallta azt a vágyát, hogy ebbe a magasabb világba ő is bejuthasson.
+
+Nem ösmert senkit, és előkelő testőr egyenruhája ellenére is úgy tetszett neki, hogy mindezek a magasabbrendű emberek, a kik pazar fogatokban, tolldíszszel, szalagokkal és rendjelekkel ékesítve őgyelegtek az utczákon, hogy mindezek az udvaronczok és katonák olyan mérhetetlen magasságban állottak fölötte, a kis testőrtisztecske fölött, hogy nemcsak nem is akartak, de nem is tudhattak tudomást szerezni az ő létezéséről. Kutuzov főparancsnok lakásán, a hol Bolkonszkij után tudakozódott, mindezek a segédtisztek, sőt még a tisztiszolgák is olyan szemmel néztek rá, mintha csak tudtára akarták volna adni, hogy olyan tisztecskék, mint ő, nagyon sokan őgyelegnek erre, s hogy ők már szinte torkig vannak velük. Mind a mellett, vagyis inkább éppen ennek a következtében, másnap, 15-én ebéd után megint csak bement Olmützbe, és belépvén abba a házba, a melyben Kutuzov lakott, Bolkonszkij után tudakozódott. Andrej herczeg otthon volt és Boriszt bevezették egy nagy terembe, a mely annakelőtte alkalmasint tánczterem volt s a melyben most öt ágy és mindenféle bútor: asztalok, székek s egy zongora állottak. Az egyik segédtiszt, mindjárt az ajtó mellett, perzsa köntösben egy asztal mellett ült és körmölt. Egy másik, a pirosképű és köpczös Neszviczkij, kezeit a feje alá dugva az egyik ágyon hevert s jóízűn nevetgélt egy tiszttársával, a ki ott ült mellette az ágyon. A harmadik valami bécsi keringőt játszott a zongorán, a negyedik meg hevert és dudorászott. Bolkonszkij nem volt ott. Ezek közül az urak közül egyik se mozdult meg, a mikor Boriszt megpillantotta. Az, a ki körmölt és a kihez Borisz fordult, bosszúsan hátranézett és azt mondta neki, hogy Bolkonszkij ma ügyeletes és hogy ha beszélni akar vele, úgy azon a baloldali ajtón keresztül menjen be a fogadószobába. Borisz megköszönte az útbaigazítást és bement a fogadóterembe, a hol vagy tíz tábornok és tiszt volt együtt.
+
+Akkor, a mikor Borisz a terembe lépett, Andrej herczeg megvetően húnyorgatva (az udvarias kimerültségnek azzal a különös árnyalatával, mely világosan elárulta, hogy: ha nem volna kötelességem, egy pillanatra sem állanék veled szóba) éppen egy rendjeles orosz tábornokot hallgatott, a ki szinte lábújjhegyre ágaskodva, biborvörös arczának katonásan alázatos kifejezésével jelentett valamit Andrej herczegnek.
+
+- Nagyon helyes, méltóztassék csak várakozni, - mondotta a tábornoknak oroszul, de azzal a furcsa francziás kiejtéssel, a melylyel akkor szokott beszélni, ha lenézését akarta valakivel éreztetni, és a mint Boriszt megpillantotta, rá se hederített többé a tábornokra (a ki szinte rimánkodva szaladt utána, még valamit akarván neki mondani), hanem vidám mosolylyal intvén Borisznak, odafordult hozzá. Borisz ebben a pillanatban egészen tisztán látta azt, a mit már az imént is sejtett, hogy a hadseregben azon a függelmen és fegyelmen kívül, mely a szabályzatban körül volt írva s a melyet az ezredben is ismertek, ő is ismert, volt még egy másik, sokkal ténylegesebb függelem, az, a mely ezt a biborszín arczú, kihúzott tábornokot arra késztette, hogy tiszteletteljesen várakozzék, mialatt Andrej herczeg, a kapitány, a maga gyönyörűsége szempontjából sokkal időszerűbbnek tartotta, hogy Drubeczkoj zászlótartóval beszélgessen. Borisz most, sokkal inkább, mint valaha, eltökélte, hogy nem annak a szabályzatban foglalt, hanem ennek a soha meg nem írt függelemnek megfelelően fogja a jövőben a szolgálatát intézni. Most tisztán érezte, hogy pusztán csak annak a révén, hogy őt Andrej herczeg ajánlotta, máris egyszeriben fölé kerekedett annak a tábornoknak, a ki más körülmények közt, az arczvonalban egyszerűen megsemmisíthette volna őt, a testőr zászlótartót. Andrej herczeg odament hozzá és megfogta a kezét.
+
+- Nagyon sajnálom, hogy tegnap nem talált itthon. Egész nap ezekkel a németekkel bíbelődtem. Weihrotherrel voltunk a dispozicziókat ellenőrizni. Csuda, hogy ezek a németek milyen szőrszálhasogatók!
+
+Borisz, mintha megértette volna azt, a mire Andrej herczeg, mint valami általánosan ösmert dologra czélzott, elmosolyodott. Pedig most először hallotta Weihrother nevét, valamint a "dispoziczió" szót is.
+
+- Nos hát, lelkem, még mindig segédtiszt akar lenni? Azóta gondolkoztam ám az ön dolgain.
+
+- Igen, éppen arra gondoltam, - mondotta Borisz önkéntelenül elpirulva, - hogy megkérem a főparancsnokot; Kuragin herczegtől volt is hozzá egy ajánló levelem; s csak azért akartam megkérni, - tette hozzá szinte mentegetőzve, - mert attól tartok, hogy a testőrség bele se jut a tűzbe.
+
+- Jó, jó, majd még beszélünk erről, - szólott Andrej herczeg, - csak engedje meg, hogy ezt az urat bejelentsem, azután rendelkezésére állok.
+
+Mialatt Andrej herczeg elment, hogy a biborszínű tábornokot bejelentse, ez, nyilván nem osztozván Borisznak az írásba nem foglalt függelem előnyeiről táplált nézetében, úgy rámeresztette a szemeit a szemtelen kis zászlótartóra, a ki útját állta annak, hogy a segédtiszttel kibeszélhesse magát, hogy Borisz szinte kezdte kényelmetlenül érezni magát. El is fordult tőle és türelmetlenül várta, mikor tér vissza Andrej herczeg a főparancsnok dolgozószobájából.
+
+- Lássa, kedvesem, én a következőket gondoltam az ön ügyében, - szólott Andrej herczeg, mikor abba a nagy terembe léptek, a melyben a zongora állott. - A főparancsnokhoz nem kell elmennie, - mondotta Andrej herczeg; - ő elmondana önnek egy csomó szeretetreméltóságot, meghívná ebédre (ez, annak a bizonyos függelemnek a szempontjából nem is volna olyan rossz, - gondolta Borisz), de azért ennek kézzelfogható eredménye nem lenne semmi; hiszen itt nemsokára akár egy egész zászlóaljra való segéd- és parancsőrtiszt lesz együtt. Hanem ezt fogjuk tenni ni: van nekem egy jó barátom, egy pompás ember, Dolgorukov szárnysegéd; és bár lehet, hogy önnek erről nincsen tudomása, de most úgy áll a dolog, hogy Kutuzov az ő vezérkarával és mivelünk együtt annyi, mint a semmi: most minden a császár körül forog, így tehát el fogunk menni Dolgorukovhoz, a kivel amúgy is van valami dolgom, s a kinek beszéltem is már önről; ott azután meglássuk, nem talál-e ő valami módot arra, hogy önt maga körül, valahol ott a maga közelében elhelyezze.
+
+Andrej herczeg mindig szinte fölvidult, mikor arról volt szó, hogy valami fiatal embert támogasson és neki a világi siker elérésében segítségére lehessen. Ennek a támogatásnak az ürügye alatt, a melyet, büszkeségből, a maga számára soha se vett igénybe, közel érezte magát ahhoz a körhöz, mely a sikereket osztogatta, s mely őt úgy vonzotta. Nagyon szívesen fölkarolta hát Boriszt és elment vele Dolgorukov herczeghez.
+
+Már késő este volt, mikor beléptek abba az olmützi palotába, a melyet a császárok és hozzátartozóik foglaltak el.
+
+Ugyanaz nap haditanács is volt, a melyen a Hofkriegsrath minden tagja és a két császár is részt vett. A haditanácsban az öregek, Kutuzov és Schwarzenberg herczeg nézete ellenére elhatározták, hogy haladéktalanul támadnak, és fölajánlják Bonapartenak a döntő ütközetet. A haditanács éppen akkor ért véget, mikor Andrej herczeg Borisz társaságában a palotába lépett, hogy Dolgorukov herczeget fölkeresse. A főhadiszállás valamennyi tagja a fiatalok pártjának a győzelmével végződött haditanácsnak a varázsa alatt állott. A habozókat, a kik azt tanácsolták, hogy egyelőre, minden támadás nélkül, várakozó álláspontra helyezkedjenek, oly egyértelműséggel lehurrogták, s érveiket a támadás előnyeinek olyan kétségbevonhatatlan bizonyítékaival döntötték meg, hogy az, a miről a tanácskozás folyt, tudniillik: a jövő ütközet, és kétségkívül győzelem is, már nem is eljövendőnek, hanem szinte elmúltnak látszott. Minden előny a mi részünkön volt. Óriási, a Napoleonét kétségkívül felülmúló haderőink egy helyen voltak összpontosítva, a csapatokat lelkesítette az uralkodók jelenléte, úgy, hogy szinte vágyakoztak az ütközet után; azt a stratégiai pontot, a melyen működnünk kellett, a csapatok vezére, Weihrother osztrák tábornok, a legapróbb részletekig ösmerte (a szerencsés véletlen úgy akarta, hogy az osztrák csapatok a múlt évben ott tartották hadgyakorlatukat, a hol most a francziákkal megütközendők voltak), a legapróbb részletekig ismeretes volt és térképfelvételeken is szemlélhetővé volt téve az egész terep, és Bonaparte, a ki nyilván el volt gyengülve, mindaddig semmibe se kapott. Dolgorukov, a ki a támadás egyik leglelkesebb híve volt, csak az imént tért vissza a haditanácsból, fáradtan, elgyötörve, de élénken és büszkén a kivívott diadalra. Andrej herczeg bemutatta neki pártfogolt bajtársát, de Dolgorukov, bár szívélyesen és erősen kezet szorított vele, semmit se szólt Borisznak, és nyilván nem lévén ereje tartózkodni azoknak a gondolatoknak a közlésétől, a melyek most leginkább foglalkoztatták, franczia nyelven így szólt Andrej herczeghez:
+
+- No, kedvesem, micsoda kemény harczunk volt ma! Csak adja Isten, hogy az, a mi ennek a következése lesz, épp oly diadalmas véget érjen. De, - mondotta élénken és szakgatottan, - kénytelen vagyok beösmerni az osztrák hadsereggel, és különösen Weihrotherrel szemben egy nagy hibámat. Micsoda pontosság, micsoda részletesség, a terepnek micsoda ösmerete, az eshetőségeknek, a körülményeknek és a legapróbb részleteknek micsoda előrelátása! Nem, édes lelkem, a mi helyzetünknél kedvezőbbet még csak képzelni se lehet. Az osztrák pontosság, karöltve az orosz hősiességgel, mit akarunk még többet.
+
+- Ezek szerint tehát a támadás véglegesen el van határozva? - kérdezte Bolkonszkij.
+
+- És tudja-e, kedvesem, nekem határozottan úgy tetszik, hogy Napoleon kizökkent a kerékvágásból. Azt tudja, hogy a császár ma levelet kapott tőle. - Dolgorukov jelentőségteljesen elmosolyodott.
+
+- Ugyan! És vajjon mit ír? - kérdezte Bolkonszkij.
+
+- Hát ugyan mit írhat? - Tradiridira, stb., mind csak azért, hogy időt nyerjen. Én azt mondom önnek, hogy ő a kezünkben van: ez bizonyos! De a legmulatságosabb a dologban az, - mondotta, egyszerre kedélyesen elmosolyodva, - hogy sehogy' se tudták kieszelni, hogy' czímezzék neki a választ? Ha már nem a konzulnak, akkor természetesen még kevésbbé a császárnak, hanem, én azt hiszem, egyszerűen Bonaparte tábornoknak.
+
+- De a közt, hogy ne ismerjék el Bonapartét császárnak, s hogy őt egyszerűen tábornoknak nevezzék, - van ám különbség, - jegyezte meg Bolkonszkij.
+
+- Hiszen éppen ez az, - mondotta Dolgorukov s mosolyogva félbeszakította őt. - Ösmeri Bilibint, a ki rendkívül okos ember, ő azt ajánlotta, hogy így címezzék: "a bitorlónak s az emberi nem ellenségének". - Dolgorukov hangosan felkaczagott.
+
+- Csak ennyit? - jegyezte meg Bolkonszkij.
+
+- De azért Bilibin egy komoly czímzést is talált. Nem hiába okos és éleseszű ember...
+
+- Hogy-hogy?
+
+- A franczia kormány fejének, au chef du gouvernement français, - mondotta Dolgorukov komolyan és örömmel. - Ez jó, nemde?
+
+- Jó, de neki aligha fog tetszeni, - jegyezte meg Bolkonszkij.
+
+- Sőt nagyon is! A bátyám ösmeri őt, nem egyszer ebédelt nála, a mostani császárnál, Párisban, és azt mondta, hogy soha még finomabb és ravaszabb diplomatát nem ösmert: tudja, a franczia ügyesség és az olasz alakoskodás vegyüléke! Ösmeri azt a dolgát Markov gróffal? Az egyetlen Markov gróf volt az, a ki bánni tudott vele. Ösmeri a kendő-históriát? Pompás valami! - És a bőbeszédű Dolgorukov, hol Boriszhoz, hol Andrej herczeghez fordulva elmondta, a mint Bonaparte, ki akarván próbálni Markovot, a mi követünket, szándékosan elejtette előtte a kendőjét, s nyilván azt várván, hogy Markov majd fölveszi, megállt előtte és rábámult, Markov azonban legott elejtette a maga kendőjét is, s ezt fölvevén, Bonaparteét otthagyta a földön.
+
+- Ez igazán pompás, - mondotta Bolkonszkij, - de lássa, herczeg, én azért jöttem, hogy ennek a fiatal embernek az érdekében megkérjem valamire. Arról van szó... - De Andrej herczeg nem fejezhette be, belépett egy segédtiszt, a ki Dolgorukov herczeget a császárhoz hívta.
+
+- Óh, milyen bosszúság! - szólott Dolgorukov, hamarosan fölkelt és kezet szorított Andrej herczeggel és Boriszszal. - Jól tudja, hogy én örömest kész vagyok tőlem telhetőleg mindent megtenni úgy önért, mint ezért a kedves fiatal emberért. - A kedélyes, őszinte és élénk könnyelműség kifejezésével az arczán, még egyszer megszorította a Borisz kezét. - De a mint látja... a viszontlátásra!
+
+Boriszt izgatta a legfelsőbb hatalomhoz való ama közelségnek a gondolata, a melyben ebben a pillanatban érezte magát. Itt közvetlen érintkezésben tudta magát azokkal a rugókkal, a melyek mindazoknak a tömegeknek hatalmas mozdulatait igazgatták, a melyekben, az ő ezrede keretén belől, ő is egy apró, engedelmes és jelentéktelen kis részecskének érezte magát. Dolgorukov herczeg után ők is kiléptek a folyosóra, és találkoztak egy polgári ruhába öltözött, alacsony termetű, okos arczú emberrel, a ki a császár szobájának ugyanazon az ajtaján jött kifelé, a melyen Dolgorukov belépett, s a kinek élesen előreálló álla különös elevenséget és fürgeséget kölcsönzött az arczkifejezésének. Ez az alacsonytermetű ember, mint jó ösmerőst, fejbiczczentéssel üdvözölte Dolgorukovot, de mereven hideg pillantással mérte végig Andrej herczeget s egyenesen felé tartott, nyilván arra számítván, hogy Andrej herczeg majd vagy üdvözli őt, vagy kitér előle. De Andrej herczeg sem egyiket, sem a másikat nem tette; bosszúság tükröződött az arczán s elfordulva ment tovább a folyosón.
+
+- Ki ez? - kérdezte Borisz.
+
+- Ez egyike a legtekintélyesebb, de reám nézve legkellemetlenebb embereknek. Ez Csartorizsszkij Adam herczeg, külügyminiszter. Ime, ilyen emberek, - mondotta Bolkonszkij mély sóhajtással, melyet nem tudott elfojtani, mikor a palotából kiléptek, - ime, ilyen emberek intézik a nemzetek sorsát.
+
+Másnap reggel a csapatok útra keltek, és Borisz az austerlitzi ütközetig nem találkozott többé se Bolkonszkijval, se Dolgorukovval, s így egy ideig még megmaradt az izmaili ezredben.
+
+
+
+X.
+
+Tizenhatodikának a hajnalán, Deniszov százada, a melyben Rosztov Nikolaj is szolgált, s a mely Bagration herczeg seregéhez tartozott, éjjeli szállásáról, mint mondották, "munkába" indult, s alig hogy a többi hadoszlopok mögött egy versztnyi útat megtett, az országúton megállt. Rosztov látta, a mint mellettük előre siettek a kozákok, a huszárok első és második százada, gyalogos zászlóaljak és tűzérek, továbbá Bagration és Dolgorukov tábornokok a segédtisztjeikkel. Minden rémülete, mely mint annakelőtte, most is erőt vett rajta az ütközet előtt, minden belső tusája, a melylyel magában ezt a rémületet leküzdötte, s minden arra irányuló ábrándja, hogy milyen huszárosan kitünteti majd magát ebben az ütközetben, - kárba veszett. Az ő századuk hátramaradt tartaléknak, és Rosztov Nikolaj unatkozva és lehangoltan töltötte el ezt a napot. Reggel kilencz órakor tüzelést és hurráh-kiáltásokat hallott maga előtt, látta a velük szembe jövő sebesülteket (nem valami sokan voltak) és végre látta, a mint egy szotnya kozáktól körülvéve egy egész franczia lovascsapatot kísértek visszafelé. Az ütközet nyilván eldőlt és minden valószínűség szerint csak kisebb jelentőségű volt és szerencsésen végződött. A visszatérő katonák és tisztek fényes győzelemről, Vischau városának az elfoglalásáról és egy teljes franczia lovasszázad foglyul ejtéséről beszéltek. Az erős éjjeli fagy után derült és napos lett az idő, s az őszi nap csillogása összeolvadt a győzelem hírével, a melyet nemcsak a benne résztvevők adtak szájról-szájra, de a melyet a Rosztov mellett ide s tova vonuló katonák, tisztek, tábornokok és segédtisztek örömteljes arczkifejezése is elárult. Annál inkább szorult Nikolaj szíve, a ki bár hasztalanul, átélte az ütközet előtt való félelem minden borzalmát, ezt a vidám napot is teljes tétlenségben volt kénytelen eltölteni.
+
+- Vosztov, jev ide, igyunk egyet búfelejtésül! - kiáltott rá Deniszov, a ki egy palaczkkal és valami harapnivalóval a kezében letelepedett az út szélére. A tisztek falatozva és beszélgetve csoportba verődtek Deniszov éléskamrája körül.
+
+- Itt hoznak még valakit! - szólott a tisztek egyike, egy fogoly franczia dragonyosra mutatva, a kit gyalog kísért két kozák. Egyikük kantáron vezette a foglyul ejtett franczia szép és erős lovát.
+
+- Add el azt a lovat, - kiáltott rá Deniszov a kozákra.
+
+- Ha parancsolja, nagyságos uram...
+
+A tisztek fölálltak és körülvették a kozákokat s a fogoly francziát. A franczia dragonyos egy elszászi fiatal ficzkó volt, a ki németes kiejtéssel beszélte a franczia nyelvet. Szinte lihegett az izgatottságtól, piros volt az arcza és franczia szót hallván, hol egyikhez, hol másikhoz fordulva, legott szóba eredt a tisztekkel. Elmondta, hogy aligha fogták volna el; hogy ő nem oka annak, hogy elfogták, hanem a káplárja, a ki elküldte őt, hogy hozza el a nyeregtakarókat, bár ő figyelmeztette őt, hogy ott már oroszok vannak. És minden szavához hozzátette: a lovacskámmal pedig kíméletesen bánjanak, - s megsímogatta a lovát. Nyilvánvalón nem egészen volt tisztában azzal, hol van. Hol mentegetőzött azért, hogy elfogták, hol a saját fölebbvalóit gondolván maga előtt, váltig erősítgette a szolgálatban való pontosságát és buzgóságát. A mi elővédünkhöz magával hozta a franczia csapatok légkörének teljes frisseségét, mely mi előttünk annyira idegen volt.
+
+A kozákok két arany tallérért odaadták a lovat, melyet Rosztov vett meg, a ki most pénzhez jutván, a leggazdagabb volt a tisztek között.
+
+- Csak kíméld azt a lovacskát! - szólott az elszászi jóságosan Rosztovhoz, mikor a lovát a huszárnak átadták.
+
+Rosztov mosolyogva megnyugtatta a dragonyost és pénzt is adott neki.
+
+- Alé, alé! - mondotta a kozák, miközben a karjánál fogva tuszkolta tovább a foglyát.
+
+- A császár, a császár! - hallatszott egyszerre a huszárok soraiban. Mindenki futott, sietett és Rosztov néhány fehér tollbokrétás lovast látott közeledni az úton. Egy pillanat alatt a helyén volt mindenki és várt.
+
+Rosztov se nem tudta, se nem érezte, hogy' került vissza a helyére és hogy' ült föl a lovára. Egy pillanat alatt elmúlt azon való sajnálkozása, hogy nem vett részt az ütközetben, valamint az a köznapi hangulata, melyet a tétlenül szemlélődő emberek körében érzett; egy pillanat alatt megszűnt magára gondolni, s egész lényét betöltötte az uralkodó közelsége által fölidézett boldogság érzése. Már maga e közelség által megjutalmazottnak érezte magát az egész mai nap elvesztéseért. Boldog volt, mint a szerelmes, a ki kibőjtölte a várva várt találkozást. Nem mert körülnézni a sorban, de a nélkül, hogy körülnézett volna, ösztönszerűleg megérezte az ő közeledését. S ezt nem pusztán a közeledő lovas-csapat lovainak a dobogásából, hanem onnan is érezte, hogy minél közelebb ért a császár, annál derültebb, örömteljesebb, jelentőségteljesebb és ünnepélyesebb lett körülötte minden. Mind közelebb és közelebb jött ez a - Rosztovra nézve - nap, szelid és fönséges világosság fényét árasztva maga körül, s ime már érzi is, hogy őt is érintik azok a sugarak, s hallja a hangját, - ezt a gyöngéd, nyugodt, magasztos és egyúttal olyan egyszerű hangot. A mint Rosztov érzése szerint illett is, halálos csönd lett, és ebben a csöndben megcsendült az uralkodó hangja.
+
+- A pavlogradi huszárok? - kérdezte.
+
+- A tartalék, Fölség! - felelt valakinek a hangja, mely annyira emberinek hangzott az után az emberfölötti hang után, mely azt kérdezte volt: - A pavlogradi huszárok?
+
+Az uralkodó odaért Rosztovhoz és megállt. Még sokkal szebb volt az arcza, mint most harmadnapja azon a hadiszemlén. Olyan vidámság és fiatalság, olyan ártatlan fiatalság áradt szét róla, mely szinte gyermekes, tizennégyesztendős dévajságra emlékeztetett, de azért ez az arcz mégis a fölséges császár arcza is volt. A mint a századon végignézett, véletlenül találkoztak a szemei Rosztov szemeivel és nem több, mint két másodperczig megpihentek rajtuk. Vajjon megértette-e az uralkodó, hogy mi ment végbe Rosztov lelkében (Rosztovnak úgy tetszett, hogy mindent megértett), azt nem tudni, de kék szemeivel vagy két másodperczig belenézett Rosztov arczába. (Lágy és szelid fény áradt szét belőlük.) Azután egyszerre fölrántotta a szemöldökeit, bal lábát egy hirtelen mozdulattal belevágta a lova oldalába és elvágtatott.
+
+A fiatal uralkodó nem tudta elfojtani azt a vágyát, hogy az ütközetnél jelen legyen, s az udvarának minden aggodalma ellenére is, tizenkét órakor elvált a harmadik hadoszloptól, a melynél eddig tartózkodott és odalovagolt az elővédhez. Még a huszárokig sem jutott el, mikor egyszerre több segédtiszttel is találkozott, a kik hírül hozták az ütközet szerencsés kimenetelét.
+
+Az ütközetet, mely mindössze abból állott, hogy elfogtak egy franczia lovasszázadot, a francziák fölött aratott fényes győzelemnek kürtölték ki, s azért az uralkodó és az egész hadsereg, különösen addig, a míg a lőporfüst nem oszlott el a csatatérről, szentül hitte, hogy az egész franczia haderő le van verve, s akarata ellenére kénytelen visszavonúlni. Pár perczczel azután, hogy az uralkodó ottjárt, a pavlogradiak hadosztályát előre vezényelték. Vischauban, egy kis német városkában, Rosztov még egyszer látta az uralkodót. A városka főterén, a melyen az uralkodó megérkezéséig elég erős tüzelés folyt, néhány halott és sebesült hevert, a kiket még nem volt idejük eltakarítani. Az uralkodó, a kit katonákból és nem katonákból álló kíséret vett körül, ezúttal egy világospej angol kanczán - egy másikon, mint a csapatszemle alkalmával, - ült, és kissé oldalt fordulva kecses mozdúlattal odatartotta arany lorgnette-jét a szemeihez s elnézett egy csákó nélkül s vérző fejjel hanyattfekvő katonát. A sebesült katona oly piszkos, durva és visszataszító volt, hogy Rosztovot bántotta a császárhoz való közelsége. Rosztov látta, a mint az uralkodó kissé görnyedt vállai, mintha a hideg futott volna keresztül rajtuk, megrázkódtak, látta, a mint bal lábával görcsösen kezdte sarkantyúzni a lova oldalát, s a mint az iskolázott ló egykedvűen nézett körül és nem mozdult a helyéről. Egyik segédtiszt leugrott a lováról, megfogta a sebesültet a hóna alatt és fölsegítette őt egy időközben előteremtett hordágyra. A katona nagyokat nyögött.
+
+- Lassabban, lassabban, hát nem lehet lassabban? - mondotta a császár, a ki szemlátomást jobban szenvedett, mint az a haldokló katona és tovább ment.
+
+Rosztov látta a könnyeket, melyek az uralkodó szemébe szöktek, és hallotta, a mint távozás közben francziául így szólt Csartorizsszkij-hez:
+
+- Milyen szörnyű a háború, de milyen szörnyű!
+
+Az elővéd csapatai Vischau előtt helyezkedtek el az ellenséges csatárlánczczal szemben, mely az egész nap folyamán a legcsekélyebb tüzelésre már átengedte nekünk a teret. Az elővéddel közölték a császár köszönetét, kitüntetéseket helyeztek kilátásba és a legénység közt kettős adag pálinkát osztottak ki. Még vidámabban pattogtak az őrtüzek s még hangosabban visszhangzottak a katona dalok, mint előttevaló éjszaka. Deniszov ekkor éjjel ünnepelte őrnagygyá történt előléptetését, és Rosztov, a ki már kissé kapatos volt, a mulatság végén felköszöntőt mondott az uralkodó egészségére, de "nem az uralkodó-császár ő felsége egészségére, mint a hogy' a hivatalos lakomákon szokták, - úgymond, - hanem a jóságos uralkodó, az elragadó és nagy ember egészségére igyunk és a francziákon aratandó biztos győzelmünkre!"
+
+- Ha már azelőtt is derekasan verekedtünk, - mondotta, - és nem eresztettük át a francziákat, mint Schöngrabennál is, mi lesz most, a mikor ő vezet bennünket? Meghalunk valamennyien, édes örömest meghalunk érette. Ugy-e uraim? Lehet, hogy nem jól beszélek, sokat ittam, de én úgy érzem és önök azt hiszem szintén. Első Alexander egészségére! Hurrá!
+
+- Hurrá! - csendült meg a tisztek lelkes hangja. És az öreg Kirszten százados épp oly lelkesen és nem kevésbbé őszintén kiáltott, mint a húszéves Rosztov.
+
+Mikor a tisztek kiitták a borukat és összetörték a poharaikat, Kirszten másokat töltött s egy ingben és lovagló-nadrágban, pohárral a kezében, odament a katonák őrtüzeihez, és fönséges pose-ba vágva magát, a kezeivel hadonászva, hosszú, ősz bajúszával, szétnyílt inge alól kilátszó fehér mellével odaállt a tüzek fényébe.
+
+- Fiúk, az uralkodó, Ő Felsége egészségére, és az ellenségeink fölött való győzelemre, hurrá! - kiáltotta öreges, de azért derék, huszáros baritonján.
+
+A huszárok mind odasiettek és hangos kiáltással válaszoltak.
+
+Késő éjszaka, mikor valamennyien elszéledtek, Deniszov, az ő rövid kezével megveregette kedvenczének, Rosztovnak a vállát.
+
+- No lám, a hábovúban nincs kibe beleszevetni, beleszevetett hát a czávba, - mondotta.
+
+- Deniszov, ezzel ne tréfálj, - kiáltott föl Rosztov, - ez olyan magasztos, olyan gyönyörű érzés, olyan...
+
+- Hiszen, hiszen pajtás magam is osztozom benne és helyeslem is...
+
+- Nem, te ezt nem érted! - És Rosztov fölkelt és elbolyongott az őrtüzek közt, arról álmodozván, milyen boldogság volna most, az élettel nem törődve, az uralkodó szemeláttára meghalni. Valósággal szerelmes volt a czárba is, az orosz fegyverek dicsőségébe és a jövendő diadal reményébe is. És nem ő volt az egyetlen, a kiben azokban az emlékezetes napokban, az austerlitzi csata előtt, meg volt ez az érzés: az orosz hadsereg kilencztizedrésze, habár tán kevesebb lelkesedéssel, de szerelmes volt akkor a czárba és az orosz fegyverek dicsőségébe.
+
+
+
+XI.
+
+A következő napon az uralkodó Vischauban maradt. Villier udvari orvost több ízben hívták hozzá. A főhadiszálláson és a közelebb állomásozó csapatok közt az a hír terjedt el, hogy a császár beteg; nem evett semmit, s mint a hozzá közel állók beszélték, rosszul is aludt az éjjel. Ennek a gyöngélkedésnek az a mély benyomás volt az oka, a melyet az uralkodó érzékeny lelkére a sebesültek és halottak látása tett.
+
+Tizenhatodikán hajnalban az előörsök egy franczia tisztet kísértek Vischauba, a ki a békekövetek fehér zászlójával jött és találkozót kért az orosz uralkodóval. Ez a tiszt Savary volt. Az uralkodó csak az imént aludt volt el s azért Savarynak várakoznia kellett. Délben az uralkodó elé bocsátották Savary-t, a ki egy órára rá Dolgorukov herczeggel együtt visszalovagolt a franczia hadsereg előörseihez.
+
+Úgy hallatszott, hogy Savary küldetésének az volt a czélja, hogy találkozót eszközöljön ki Alexander czár és Napoleon között. A személyes találkozást azonban az egész hadsereg örömére és büszkeségére visszautasították és a czár helyett Dolgorukov herczeget, a vischaui győzőt küldték ki, hogy Napoleonnal arra az esetre, ha a tárgyalások czélja, minden várakozás ellenére, a béke őszinte óhaja volna, tárgyalásba bocsájtkozzék.
+
+Este Dolgorukov visszajött, egyenesen az uralkodóhoz ment és sokáig volt vele egyedül.
+
+November 18-ikán és 19-ikén a csapatok még két napi járást mentek előre s az ellenséges előörsök rövid csatározás után visszavonultak. A hadsereg magasabb köreiben november 19-ikén délben feltűnő és izgatott mozgolódás volt észlelhető, mely eltartott másnap, november 20-ikán reggelig, a mely napon a hadviselő felek megvívták az annyira emlékezetes austerlitzi ütközetet.
+
+Tizenkilenczedikén délig ez a mozgolódás, ez az élénk eszmecsere és lótás-futás, valamint a segédtisztek ide s tova küldözgetése, csak a két császár főhadiszállására szorítkozott, de ugyanaznap délután átterjedt Kutuzov főhadiszállására és a hadoszlop-parancsnokok törzskarára is. Estére a segédtisztek révén kiterjedt a hadsereg minden részére és tizenkilenczedikéről huszadikára virradó éjjel, éjjeli szállását elhagyva, mint valami óriási, kilencz versztes szalag, az egész nyolczvanezer főnyi szövetséges hadsereg hangos szóval fölkerekedett és megindult előre.
+
+Az az öntudatos mozgás, mely a császárok főhadiszállásán már hajnalban elkezdődött, s az egész további mozgalomnak irányt adott, olyan volt, mint egy nagy toronyóra középső kerekének az első mozdulata. Lassan megmozdult az első kerék, majd megindult a második, a harmadik, s utánna mind gyorsabban és gyorsabban forgásnak indultak a kerekek, a görgős-csigák, a fogaskerekek, megszólalt a harangjáték, kiugrottak a figurák, s szabályosan elkezdtek mozogni a mutatók, melyek ennek az egyöntetű mozgásnak az eredményét mutatták.
+
+Valamint az óra gépezetében, úgy egy-egy hadművelet gépezetében is az egyszer megindult mozgás feltartóztathatlanul folyik tovább a végső eredményig, a gépezetnek azok a részei pedig, a melyeknek a mozgására még nem kerül a sor, rendületlenül mozdulatlanok. Fogaikkal egymásba kapaszkodva sivítanak a kerekek, a sebes pergéstől zúgnak a görgős-csigák, a szomszéd kerekek pedig éppoly nyugodtan és mozdulatlanul állanak, mintha évszázadokon át készek volnának ebben a dermedt mozdulatlanságban megmaradni; de elérkezik a kellő pillanat, megmozdul egy emeltyű s a mozgás kényszerének engedve, recsegve pöndörödik tova a többi kerék is és beleolvad az egységes munkába, melynek czélja és eredménye teljesen ösmeretlen előtte.
+
+Valamint az órán a számtalan különféle kerék és csiga szövevényes mozgásának az eredménye mindössze csak az időt jelző mutatók egyenletes előrehaladása, úgy az egymással szemben álló százhatvanezer főnyi orosz és franczia hadsereg szövevényes emberi mozdulatainak, a bennük résztvevő emberek minden szenvedélyének, vágyainak, megbánásainak, megalázkodásainak, szenvedéseinek, ki-kitörő büszkeségének, rémületének és elragadtatásának egyetlen eredménye, a "három császár ütközete" néven ismert austerlitzi ütközetnek elvesztése, vagyis az emberiség történelmének a számlapján mozgó világtörténelmi mutatónak lassú előrehaladása volt.
+
+Andrej herczeg, mint ügyeletes, ezen a napon szakadatlanul ott volt a főparancsnok mellett.
+
+Este 6 órakor Kutuzov megjelent a császárok főhadiszállásán és egy kis időt töltvén a császárnál, Tolsztoj gróf udvari főmarsallhoz ment.
+
+Bolkonszkij fölhasználta ezt az időt s elment Dolgorukovhoz, hogy a küszöbön álló támadásról egyet-mást megtudjon tőle. Andrej herczeg érezte, hogy Kutuzovot megzavarta és bántja valami, hogy viszont ő vele meg a főhadiszálláson elégedetlenek, s hogy a császári főhadiszállás emberei olyan hangot használnak vele szemben, mintha olyasvalamit tudnának, a mit a többiek nem tudnak; már csak ezért is szeretett volna Dolgorukovval beszélni.
+
+- Isten hozta, kedvesem, - mondotta Dolgorukov, a ki Bilibinnel éppen tea mellett ült. - Nagy czéczó lesz ám holnap. Mit csinál az öreg? Rosszkedvű?
+
+- Azt éppen nem mondom, hogy rosszkedvű, de úgy tetszik, szeretné, ha végre őt is meghallgatnák.
+
+- De hiszen a haditanácsban meghallgatták, s ha cselekvés mellett szól, meg is fogják hallgatni; de most, a mikor Napoleon a legjobban retteg a döntő ütközettől, még tovább habozni és várni, igazán lehetetlen.
+
+- Ön tehát látta őt, - szólott Andrej herczeg. - Nos, milyen hát az a Bonaparte? Milyen benyomást tett önre?
+
+- Igen, láttam és meggyőződtem róla, hogy a világon mindennél jobban fél a döntő ütközettől, - ismételte Dolgorukov, a ki nyilván nagyra volt ezzel az általános következtetéssel, a melyet Napoleonnal való találkozásából levont. - Hiszen ha nem félne az ütközettől, miért kívánta volna ezt a találkozást, miért kívánt volna tárgyalásokat, s a mi a fő, miért vonulna vissza, mikor a visszavonulás annyira ellenkezik az ő hadviselési rendszerével? Higyje el nekem, fél, retteg a döntő ütközettől, érzi, hogy ütött az órája. Ezt én mondom önnek.
+
+- De mondja hát el, kicsoda, micsoda az a Napoleon? - kérdezte ismét Andrej herczeg.
+
+- Egy szürkeköpönyeges ember, a ki nagyon szerette volna, hogy "felséged"-nek czímezzem, de a ki legnagyobb keserűségére semmiféle czímzést se tudott belőlem kicsikarni. Íme, ilyen ember ő, semmivel se több, - felelt Dolgorukov s mosolyogva pillantott Bilibinre.
+
+- Az öreg Kutuzov iránt érzett nagyrabecsülésem mellett is, - folytatta, - szép kis emberek volnánk valamennyien, ha még tovább várnánk és alkalmat adnánk neki, hogy kereket oldjon, vagy rászedjen bennünket, most, a mikor bizton a kezeink közt van. Nem, nem szabad megfeledkeznünk Szuvarovról és az ő elveiről: - soha sem engedni magát megtámadtatni, hanem mindig támadni. Higyje el, a háborúban a fiatal emberek energiája sokszor sokkal biztosabban megmutatja a helyes utat, mint az öreg emberek minden tapasztalása.
+
+- De hát milyen hadállásból intézzük ellene a támadást? Én ma előörsön voltam, de nem tudtam eldönteni, vajjon hol van a fő ereje összpontosítva, - jegyezte meg Andrej herczeg. Szerette volna elmondani Dolgorukovnak a roham tervezetét, úgy, a mint azt ő helyesnek gondolja.
+
+- Oh, hisz' az tökéletesen mindegy, - szólalt meg Dolgorukov szaporán, miközben fölkelt s kiterített egy térképet az asztalra. - Minden eshetőséget számbavettünk: ha Brünn körül van...
+
+És Dolgorukov herczeg sebesen és meglehetős homályosan elmondta Weihrother oldalmozgásának a tervét.
+
+Andrej herczeg ellenvetésekkel állt elő és kifejtette a maga tervét, mely épp oly jó lehetett, mint a Weihrotheré, csak az volt a hibája, hogy a Weihrotherét már jóváhagyták. Abban a pillanatban, a mint Andrej herczeg elkezdte annak a tervnek a fogyatkozásait és a magáénak az előnyeit bizonyítgatni, Dolgorukov herczeg nem is ügyelt tovább rá, és szórakozottan nézett nem a térképre, hanem Andrej herczeg arczába.
+
+- Egyébiránt Kutuzovnál ma megint lesz haditanács: ott mindezt kifejtheti, - mondotta Dolgorukov.
+
+- Azt meg is fogom tenni, - szólott Andrej herczeg és elment a térkép mellől.
+
+- De mit is aggódnak az urak? - kérdezte Bilibin, a ki mindeddig derült mosolylyal hallgatta a vitát, és most nyilván valami tréfára készült. - Akár diadal, akár vereség lesz a holnapi nap eseménye, az orosz fegyverek dicsősége mindenképpen biztosítva van. Az ön Kutuzovja kivételével, egyetlen hadtestparancsnok sincs - orosz. A parancsnokok: Wimpfen tábornok úr, Langeron gróf, Lichtenstein herczeg, Hohenlohe és még valami Prisprsiprs, vagy micsoda lengyel.
+
+- Hallgasson maga rossz nyelvű, - szólott rá Dolgorukov. - Nem igaz, mert már két orosz is van: Miloradovics és Dohturov, volt egy harmadik is, Arakcsejev gróf, de neki gyöngék az idegei.
+
+- De úgy tetszik, Hilarionovics Mihail már kijött, - szólott Andrej herczeg. - Sok szerencsét és minden jót, uraim, - tette hozzá, s miután Dolgorukovval és Bilibinnel kezet szorított, kiment.
+
+Andrej herczeg, mikor hazafelé mentek, nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze a szótlanul mellette ülő Kutuzovot, vajjon mi a véleménye a holnapi ütközetről.
+
+Kutuzov szigorú pillantást vetett a segédtisztjére és rövid hallgatás után így szólt: - Az én véleményem az, hogy a holnapi ütközetet el fogjuk veszíteni, s ezt meg is mondtam Tolsztoj grófnak, s megkértem, hogy az uralkodóval is közölje. És mit gondolsz, mit felelt nekem erre? "Kedves tábornok! Én rizszsel és kotlettekkel foglalkozom, a hadműveletek meg az ön dolga". Úgy ám... Ezt felelték nekem!
+
+
+
+XII.
+
+Este tíz órakor Weihrother a terveivel együtt átment Kutuzov szállására, a hova a haditanács össze volt híva. A hadtestparancsnokok mind meg voltak idézve a főparancsnok elé és az egy Bagration herczeg kivételével, a ki kijelentette, hogy nem jön el, a kitűzött órában valamennyien meg is jelentek.
+
+Weihrother, a ki a tervezett ütközetnek teljhatalmú intézője volt, a maga elevenségével és hebehurgyaságával kiáltó ellentéte volt az elégedetlen és álmos Kutuzovnak, a ki csak kelletlenül töltötte be a haditanács elnöki és vezető tisztét. Weihrother nyilvánvalóan úgy érezte, hogy voltaképpen ő a feje annak a mozgalomnak, mely immár szinte fékezhetetlenné kezdett válni. Olyan volt, mint a szekérbe fogott ló, mely szekerestől együtt rohan a lejtőn lefelé. Ő vezette-e a mozgalmat, vagy ez hajtotta-e őt, azt nem tudta, de a képzelhető legnagyobb gyorsasággal rohant előre, a nélkül, hogy ideje lett volna megfontolni, mire vezet ez a nagy rohanás. Weihrother akkor este két ízben személyesen künn járt az ellenség előörsei körül, két ízben volt jelentést tenni a két uralkodónál és tanácskozott is velük, volt az irodájában is, a hol német nyelven tollba mondotta az ütközet diszpoziczióját. Most pedig teljesen kimerülve jött Kutuzovhoz.
+
+Nyilván annyira el volt foglalva, hogy még az udvariasságról is megfeledkezett a főparancsnokkal szemben: mindúntalan félbeszakította, szaporán, homályosan beszélt, a nélkül, hogy a szemébe nézett volna annak, a kivel beszél, nem felelt a hozzáintézett kérdésekre, tele volt föcsölve sárral s szánalmas, elgyötört, zavart, de egyúttal elbizakodott és büszke benyomást tett.
+
+Kutuzov Osztralicz közelében, egy kis nemesi kastélyban volt bekvártélyozva. Kutuzov, Weihrother és a haditanács tagjai a főparancsnok dolgozószobájává átalakított nagy fogadóteremben gyűltek össze. Teáztak. Már csak Bagration herczeget várták, hogy a tanácsot megnyissák. Nyolcz órakor megérkezett Bagration parancsőrtisztje, azzal a hírrel, hogy a herczeg nem jöhet. Andrej herczeg bejött, hogy ezt a főparancsnoknak megjelentse és fölhasználván azt, hogy Kutuzov már előbb megengedte neki, hogy a haditanácskozáson jelen lehessen, a szobában maradt.
+
+- Bagration herczeg nem jött el, így hát elkezdhetjük, - szólott Weihrother s miután hamarosan felugrott a helyéről, odalépett az asztalhoz, a melyen Brünn környékének egy óriási térképe volt kiterítve.
+
+Kutuzov kigombolt egyenruhában, a melynek gallérja alól mintegy kiszabadulva kandikált ki kövér nyaka, egy nagy karosszékben ült, és öreges kezeit a szék két karfáján pihentetve, szinte szunnyadozott. Weihrother hangjának a hallatára nagy nehezen kinyitotta egyetlen szemét.
+
+- Úgy, úgy kérem, csak tessék, mert különben nagyon is késő lesz, - mondotta s egyet biczczentve, lehorgasztotta a fejét és megint behunyta a szemét.
+
+Ha a tanács tagjai eleinte azt hitték, hogy Kutuzov csak színleli az alvást, úgy azok a hangok, a melyek a felolvasás további folyamán az orrából elhangzottak, minden kétséget kizárólag igazolták, hogy ebben a pillanatban a főparancsnok előtt sokkal fontosabb dologról, mint a haditerv vagy bármi más iránt kifejezendő lenézésről: egy emberi szükségletnek, az álomnak elodázhatatlan kielégítéséről volt szó. Kutuzov a leghatározottabban aludt. Weihrother, egy olyan ember modorában, a ki sokkal inkább el van foglalva, semhogy akár csak egy pillanatnyi időt is veszíthessen, rápillantott Kutuzovra és meggyőződvén róla, hogy alszik, fogta az írást és hangos, szintelen hangon elkezdte olvasni a küszöbön álló ütközetnek a következő czím alatt összeállított rendelkezését:
+
+"Rendelkezések az ellenséges hadállások ellen Kobelynicza és Szokolynicza mellett 1805 november 30-án intézendő támadásról".
+
+A rendelkezés rendkívül nehéz és bonyolódott volt. Eredeti szövege egyebek közt így szólt:
+
+"Miután az ellenség, balszárnyával az erdővel borított hegyekre támaszkodik, s jobb szárnyával Kobelynicza és Szokolynicza mentén az ezek mögött lévő tavakig nyúlik el, mi pedig ellenkezőleg a balszárnyunkon erősebbek vagyunk az ő jobb szárnyánál: így reánk nézve előnyösebb, ha ezt az utóbb említett ellenséges szárnyat támadjuk meg, különösen, ha Kobelynicza és Szokolynicza falvakat elfoglalván, abba a helyzetbe jutunk, hogy oldaltámadást intézhetünk az ellenség ellen, s a Slapanicza és a tyuraszkij erdő közt elterülő síkságon üldözhetjük őt, és elkerüljük a Slapanicza és Bjelovicza közt lévő szorost, mely az ellenség arczvonalát fedezi. Erre a czélra szükséges... Az első hadtest megy... a második hadtest megy... a harmadik hadtest megy..." stb. olvasta tovább Weihrother. A tábornokok, a mint látszott, nem valami szívesen hallgatták a nehézkes rendelkezést. A szőke Buchsheiden tábornok, a ki háttal a falnak támaszkodva és szemeit az égő gyertyára meresztve állt ott, úgy látszott, oda se hallgat, s még a látszatát is kerülni akarja annak, mintha odahallgatna. Egyenesen Weihrotherrel szemben, ragyogó, nyilt szemeit ráfüggesztve, harczias pose-ban, kezeit kifordított könyökkel a térdeire támasztva, felrántott bajúszszal és vállakkal, a pirosarczú Miloradovics ült. Weihrother arczára meredve makacsul hallgatott, s csak akkor vette le róla a szemeit, mikor az osztrák vezérkar főnöke elhallgatott... Ezekben az időközökben Miloradovics jelentőségteljes pillantásokat vetett a többi tábornokra. De ezekből a jelentőségteljes pillantásokból lehetetlen volt kiolvasni, vajjon egyetért-e a rendelkezéssel vagy sem, vagy meg van-e vele elégedve vagy sem. Weihrotherhez legközelebb Langeron gróf ült és délfranczia arczának furcsa mosolyával, mely egész idő alatt nem tágított az arczáról, vékony ujjait nézte, a melyek közt egy arczképpel díszített arany burnótszelenczét forgatott a sarkainál fogva. A leghosszabb mondatok egyikének a kellő közepében abbanhagyta a szelencze sebes forgatását, fölemelte a fejét és finom ajkainak a szélén kellemetlen mosolylyal félbeszakította Weihrothert s valamit akart mondani; de az osztrák tábornok, a nélkül, hogy az olvasást abbanhagyta volna, bosszúsan összeránczolta a homlokát s megrázta a két könyökét, mintha csak azt mondta volna, majd aztán, aztán elmondhatja a véleményét, de most egyelőre tessék a térképet nézni és idefigyelni. Langeron álmélkodva emelte föl a szemeit, mintegy magyarázatot keresve rápillantott Miloradovicsra, de találkozván Miloradovics jelentőségteljes, de semmitmondó pillantásával, szomorúan lesütötte a szemeit s megint elkezdte forgatni a burnótszelenczéjét.
+
+- Valósággal földrajzi leczke, - dörmögte magában, de elég hangosan ahhoz, hogy meghallják.
+
+Przselysevszkij tiszteletteljes, de azért méltóságteljes előzékenységgel a kezéből kagylót csinált Weihrother felé eső füle mellé, s olyan benyomást tett, mint a ki el van merülve a figyelmes hallgatásba. A kistermetű Dohturov buzgó és szerény ábrázattal ült Weihrotherrel szemben, s a kiterített térképre támaszkodva, lelkiismeretesen tanulmányozta a rendelkezést, s az előtte ismeretlen terepet. Többízben megkérte Weihrothert, hogy ismételjen egy-egy nem jól hallott szót, vagy nehéz helységnevet. Weihrother teljesítette kérését és Dohturov jegyezgetett.
+
+Mikor a több, mint egy óra hosszat tartott felolvasás véget ért, Langeron megint abbahagyta a szelencze forgatását, és a nélkül, hogy akár Weihrotherre, akár más valakire határozottan ránézett volna, elkezdett beszélni arról, hogy milyen nehéz végrehajtani egy ilyen rendelkezést, a melynél abból indulunk ki, hogy az ellenség elhelyezkedését ösmerjük, pedig hát nem is ösmerjük, mert az ellenség mozgásban van. Langeron ellenvetései alaposak voltak, de azért nyilvánvaló volt, hogy ezeknek az ellenvetéseknek legelső sorban az volt a czéljuk, hogy éreztessék Weihrotherrel, a ki oly elbizakodottan olvasta föl a rendelkezését, mintha iskolásgyerekekkel lett volna dolga, hogy nem bolondokkal, hanem olyan emberekkel áll szemben, a kiktől a hadviselés dolgában még ő is tanulhatna. Mikor Weihrother egyhangú beszéde elnémult, Kutuzov, mint a molnár, a ki fölébred, ha a malomkerekek álomba ringató zakatolása megszűnik, kinyitotta a szemeit, s elkezdett figyelni, hogy mit is mond Langeron, s mintha csak így szólt volna: "No, maguk még mindig ezzel az ostobasággal bíbelődnek!" hamarosan megint lehúnyta a szemeit és még mélyebben lehorgasztotta a fejét.
+
+Langeron iparkodván Weihrothert az ő hadvezéri hiúságában minél érzékenyebben megsérteni, kimutatta, hogy Bonaparte könnyen támadást intézhet ellenünk, a helyett, hogy megtámadtatnék, s következésképpen ezt az egész rendelkezést megdöntheti. Weihrother minden ellenvetésre határozottan lenéző mosolylyal felelt, a melyet alkalmasint minden ellenvetésre, tekintet nélkül arra, hogy mire vonatkozik, már készen tartott.
+
+- Ha tényleg megtámadhatna bennünket, úgy azt már régen megcselekedte volna, - mondotta.
+
+- Ön tehát azt hiszi, hogy neki nincs elegendő ereje? - kérdezte Langeron.
+
+- Sokat mondok, ha van negyvenezer embere, - felelt Weihrother az orvos mosolyával, a kinek valami kuruzsló-asszony akarja előírni, hogy minő gyógyszert rendeljen.
+
+- Ebben az esetben ő, ha a mi támadásunkat bevárja, a vesztébe rohan, - jegyezte meg Langeron finom gúnynyal, s megerősítésül megint a hozzá legközelebb ülő Miloradovicshoz fordult a pillantásával. De Miloradovics ebben a pillanatban nyilván azzal törődött a legkevésbbé, a miről a tábornokok vitatkoztak.
+
+- Ma foi, - mondotta, - holnap a harcztéren majd meglátunk mindent.
+
+Weihrother megint olyan mosolyra nyitotta a száját, mely elárulta, hogy neki furcsa és szinte nevetséges, ha orosz tábornokok részéről hall ellenvetéseket és váltig bizonyítgatta azt, a miről nemcsak ő maga a legnagyobb mértékben meg volt győződve, hanem a miről a két felséges császárt is teljesen sikerült meggyőznie.
+
+- Az ellenség eloltotta a tüzeit, és szakadatlan zaj hallatszik a táborában, - mondotta. - Mit jelent ez? Vagy készül visszavonulni, s ez az egy az, a mitől félhetünk, vagy a hadállását változtatja (itt elmosolyodott). De még ha elfoglalja is a tyuraszi hadállást, ezáltal csak tömérdek fáradságtól kímél meg bennünket, az intézkedések azonban mind a mellett a legapróbb részletekig ugyanazok maradnak.
+
+- Hogy-hogy?... - kérdezte Andrej herczeg, a ki már régóta leste az alkalmat, hogy kétségeinek kifejezést adjon.
+
+Kutuzov fölébredt, erős köhögés fogta el, miközben végignézett a tábornokokon.
+
+- Uraim, a holnapra, illetve mára (mert már egy óra volt éjfél után) szóló rendelkezéseken már nem lehet változtatni, - mondotta. - Hallotta mindenki, és valamennyien teljesíteni fogjuk kötelességeinket. De az ütközet előtt nincs fontosabb dolog, mint... (itt szünetet tartott) hogy az ember jól kialudja magát.
+
+Úgy tett, mintha föl akarna kelni. A tábornokok köszöntek és elmentek. Éjfél jóval elmúlt. Andrej herczeg is távozott.
+
+*
+
+A haditanács, a melyen Andrej herczegnek nem volt alkalma a véleményét elmondani, a miben pedig erősen bízott, homályos és aggodalmas benyomást hagyott hátra benne. Hogy kinek volt igaza, Dolgorukovnak és Weihrothernek-e, vagy Kutuzovnak, Langeronnak és a többieknek, a kik a támadás tervét nem helyeselték, azt nem tudta. De hát vajjon Kutuzov nem mondhatta volna-e meg a véleményét egyenesen az uralkodónak? Vajjon nem lehetett volna ezt másként elintézni? Vajjon udvaronczok kedvéért és személyes tekintetekből szabad-e tízezrek életét és köztük az enyémet, az enyémet is koczkára tenni? - gondolta magában.
+
+"Bizony, könnyen megeshetik, hogy holnap megölnek", - gondolta. És a halál eme gondolatára egyszerre a legrégibb és a legbensőbb emlékek egész sora kelt életre az emlékezetében: eszébe jutott az apjától és a feleségétől való utolsó búcsúzása; eszébe jutott iránta való szerelmének első időszaka; eszébe jutott a terhessége, s megsajnálta őt is, magát is, és ideges ellágyulásában izgatottan kiment a szobájából, a melyben Neszviczkijvel együtt lakott és elkezdett föl és alá járni a ház előtt.
+
+Ködös volt az éjszaka, s a ködön titokzatosan szűrődött át a holdvilág. "Igen, holnap, holnap! - gondolta. - Lehet, hogy holnap rám nézve mindennek vége lesz, nyomuk se lesz többé, semmi jelentőségük se lesz többé előttem mindezeknek az emlékeknek. Lehet, sőt biztosra veszem, holnap először lesz végre alkalmam megmutatni mindazt, a mire képes vagyok." És egyszerre maga előtt látta az ütközetet, a veszteségeket, a küzdelemnek egy ponton való összpontosítását és valamennyi parancsnoknak kínos zavarodottságát. És íme, elérkezett az a boldog pillanat, az a Toulon, a melyre már oly régóta várakozik. Határozottan és világosan elmondja a véleményét Kutuzovnak is, Weihrothernek is, a császároknak is. Fölfogásának a helyességén mind megdöbbennek, de nem akad senki, a ki megvalósítására vállalkoznék, és íme ő magához vesz egy ezredet, egy hadosztályt, megszabja a föltételeit, hogy senki se avatkozzék többé az intézkedéseibe, elvezeti a hadosztályát a döntő pontra, és egymaga diadalt arat az ellenségen. Hát a halál és a szenvedés? - kérdi egy másik hang. De Andrej herczeg nem felel ennek a hangnak s tovább szövi az ábrándjait. A következő ütközet tervét már ő egymaga készíti el. Bár az a czíme, hogy Kutuzov segédtisztje, azért ő egymaga csinál mindent. Kutuzov helyére őt fogják kinevezni... Nos és aztán? - szól megint az a másik hang, - és aztán, föltéve, hogy addig tízszer is meg nem sebesülsz, meg nem halsz vagy lépre nem kerülsz: nos, és aztán mi lesz? "Nos és azután... - feleli magának Andrej herczeg, - én nem tudom, mi lesz azután, de nem is akarom tudni, nem is tudhatom; de a mikor én ezt akarom, akarom a dicsőséget, akarom, hogy híres ember legyek, akarom, hogy szeressenek, nem én vagyok az oka, hogy ezt mind akarom, hogy csakis ezt akarom, hogy csakis ezért élek. Igen, egyedül csak ezért! Ezt soha, senkinek se fogom bevallani, de hát Istenem, mitévő legyek, ha semmit sem szeretek, csak a dicsőséget, az emberek szeretetét. A haláltól, a sebektől, a családom elvesztésétől, semmitől se rettegek. És bármily kedves és drága is nekem egy sereg ember: az apám, a húgom, a feleségem, - a kik nekem a legkedvesebbek; és bármily rettenetesnek és természetellenesnek látszik is ez, tüstént odaadom mindannyiukat a dicsőségnek, az emberek fölött aratott diadalnak egyetlen pillanatáért, az emberek szeretetéért, a kiket nem is ösmerek és nem is fogok ösmerni, íme, ezeknek az embereknek a szeretetéért," - gondolta magában és odafigyelt a Kutuzov udvarán folyó beszélgetésre. Kutuzov udvarán a csomagoló legények beszélgetése hallatszott; az egyik hang, alkalmasint a kocsisé, Kutuzov öreg szakácsát gúnyolta, a kit Andrej herczeg is ösmert s a kit Titnek hívtak, és így szólt: "Tit, hé, Tit!"
+
+- Nos? - felelt az öreg.
+
+- Tit, eredj csépelni[7], - szólott a kópé.
+
+- Tyűh, hogy mennél a pokolba, - hallatszott egy hang, mely beleszólt a legények és inasok kaczagásába.
+
+"És én azért mégis csak az ő felettük való diadalt szeretem és becsülöm, s csak azt az erőt és dicsőséget tartom valamire, mely ime ott lebeg felettem ebben a ködben!"
+
+
+
+XIII.
+
+Rosztov ez éjjel egy szakasz élén Bagration hadteste előtt volt előőrsön. A huszárjai párosával voltak őrszemekül fölállítva; ő maga az őrsvonal előtt bandukolt ide s tova, iparkodván legyőzni az álmot, mely mindinkább erőt vett rajta. Mögötte, a mi hadseregünknek a ködben homályosan pislogó őrtüzei látszottak; előtte pedig ködös homályba veszett el minden. Bármennyire belebámult is Rosztov ebbe a ködös messzeségbe, nem látott semmit: majd szürkéllett, majd ismét feketéllett valami, majd mintha apró tüzek villantak volna fel ott, a hol az ellenségnek lennie kellett, majd meg azt hitte, hogy csak a szeme káprázik. Lecsukódtak a szemei s képzeletében hol az uralkodó, hol Deniszov, hol moszkvai emlékei jelentek meg előtte s csakhamar megint szaporán kinyitotta a szemeit, s közvetlen maga előtt ott látta a lova fejét és füleit, olykor meg, ha öt-hat lépésnyire közeledett felé, egy-egy huszár sötét alakját, a messzeségben pedig még mindig az átláthatatlan ködös homályt látta. Miért ne? Nagyon könnyen megeshetik, - gondolta Rosztov, - hogy az uralkodó találkozik velem, és ad valami megbízást, mint bármelyik más tisztnek; azt mondja: "Menj, nézd meg mi van ott". Sokszor mesélték, a mint ilyenformán, egészen véletlenül megösmert egy-egy tisztet és odavitte őt a maga közelébe. "Hátha engem is odavinne! Óh, mint őrizném, hogy' megmondanám neki a teljes igazságot és hogy' leleplezném az ámítóit!" - És Rosztov, hogy az uralkodó iránt való szeretetét és ragaszkodását annál élénkebben elképzelje, oda képzelt maga elé egy ellenséget, vagy valami ámító németet, a kit nemcsak hogy a legnagyobb gyönyörűséggel megölt volna, de az uralkodó szemeláttára édes örömmel fölpofozott volna. Egyszerre egy messzi fölkiáltás riasztotta föl. Összerezzent és kinyitotta a szemeit.
+
+"Hol vagyok? Igen, előőrsön: a jelszó és a jelnév - rúd és Olmütz. Milyen bosszúság, hogy a századunk holnap tartalékban lesz... - gondolta magában. - Bekéredzem az ütközetbe. Ez tán az egyetlen lehetőség arra, hogy az uralkodót megláthassam. Már nincs messze a váltás. Még egyszer körüljárok, s mire visszakerülök, elmegyek a tábornokhoz és megkérem". Elhelyezkedett a nyeregben és megindította a lovát, hogy a huszárjait még egyszer körüljárja. Úgy tetszett neki, mintha már pirkadna. Baloldalt egy megvilágított meredek hegyoldal sötétlett, a másik oldalon pedig egy fekete domb, mely olyan függélyesnek látszott, mint a fal. Ezen a dombon volt egy fehér folt, melyet sehogy se tudott megérteni: vajjon egy, a holdtól megvilágított tisztás volt-e ez az erdőben, vagy el nem olvadt hó, vagy valami fehér ház? Sőt úgy tetszett neki, mintha ezen a fehér folton mozgott is volna valami. "Alkalmasint hó lesz ez a folt; egy folt - une tache,[8] - gondolta Rosztov. Megint csak Natasa..."
+
+"Natasa, hugocskám, te fekete szemű Na... taska. (Hogy' csodálkozik majd, ha elmondom neki, hogy találkoztam az uralkodóval!) Nataska... taska..." "Valamelyest jobbra, nagyságos uram, amott bokrok vannak," - szólott rá egy huszár, a ki mellett álmodozva lovagolt el Rosztov. Felemelte a fejét, mely már csaknem a ló marját érintette, és a huszár mellett megállott. A fiatal, gyermekes álom ellenállhatatlanul erőt vett rajta. "Lássuk csak, mire is gondoltam? - nehogy elfeledjem. Hogy' fogok a császárral beszélni? Nem, nem az, - ez majd holnap. Igen, igen! Nataska..., támadni... adni. Kinek? A huszároknak. A huszárok és a bajusz... A Tverszkáján ment ez a bajuszos huszár, még gondoltam rá, éppen Gurjev házával szemben... Az öreg Gurjev... Hejh, de pompás fiú, mennyire szeretett volna mondani valamit, de nem mert... Dehogy is, inkább én voltam az, a ki nem mertem. De ez mind semmi, a fő az, hogy el ne felejtsem, micsoda szükséges dologra gondoltam, úgy ám. Na-tasa... támadni... adni... igen, igen. Jól van". - S a feje megint ráhanyatlott a lova nyakára. Egyszerre úgy tetszett neki, mintha rálőttek volna. "Mi az? Mi az? Mi az?... Vágd! Mi az?..." - szólalt meg Rosztov felocsúdva. Abban a pillanatban, mikor a szemeit fölnyitotta, onnan, a hol az ellenség volt, ezernyi hang elnyújtott rivalgását hallotta maga előtt. A lova meg a mellette álló huszár lova is hegyezni kezdte a fülét erre a rivalgásra. Azon a helyen, a honnan a rivalgás hallatszott, fölvillant, majd ismét kialudt egy tüzecske, utánna egy másik s a hegyoldalon álló franczia csapatok egész vonala hosszában kigyúltak a tüzek s mind hangosabb és hangosabb lett a rivalgás. Rosztov franczia szavakat hallott, de nem birta őket tisztán megérteni. Nagyon is nagy volt a hangzavar. Csak ennyit hallott: ááái! és rrrrr!
+
+- Mi ez? Mit gondolsz, - fordult oda Rosztov a mellette álló huszárhoz, - hisz' ez az ellenség?
+
+A huszár nem felelt.
+
+- Mi az, tán' nem hallod? - kérdezte ismét Rosztov, miután jó darabig várt a válaszra.
+
+- Honnan tudjam én azt, - felelt a huszár kelletlenül.
+
+- Az irány után ítélve, az ellenségnek kell lenni, - ismételte Rosztov.
+
+- Lehet, hogy az, de az is lehet, hogy nem, - szólott a huszár, - sötét van nagyon. - Maradhass már! - kiáltott rá a lovára, mely megmozdult alatta. Rosztov lova is idegeskedett, kaparta lábával a megfagyott földet, s a hangokra fülelve, belebámult a tüzekbe. A hangok mind jobban erősödtek s egy általános morajban olvadtak össze, mely csak egy több ezer főből álló hadseregtől eredhetett. A tüzek, alkalmasint a franczia tábor vonalában, mind jobban kiterjedtek. Rosztov nem volt már álmos többé. Az ellenséges hadsereg vidám és diadalmas felkiáltásai felizgatták. "Éljen a császár, a császár!" - hangzott most már egészen tisztán Rosztov felé.
+
+- Nincsenek is messze, mindjárt a folyón túl? - mondotta ismét a mellette álló huszárhoz fordulva.
+
+A huszár a nélkül, hogy felelt volna, fölsóhajtott és bosszúsan köhécselt. A huszárok vonala mentén ügető huszárcsapat dobogása hallatszott, s az éjszakai ködből, mint valami óriás elefánt, egyszerre kibontakozott egy huszár-altiszt alakja.
+
+- Nagyságos uram, a tábornokok! - jelentette Rosztovhoz lovagolva. Rosztov még egyre a tüzek és a hangok felé bámulva, megindult az altiszttel a vonal mentén közeledő néhány lovas felé. Egyikük fehér lovon ült. Bagration herczeg Dolgorukov herczeggel és a segédtisztekkel eljött, hogy az ellenséges táborból átvilágló tüzek és az áthallatszó rivalgás furcsa jelenségének utána nézzen. Rosztov odalovagolt Bagrationhoz, jelentést tett neki, s csatlakozván a segédtisztekhez, fülelni kezdett, hogy mit beszélnek a tábornokok.
+
+- Higyjék el, - szólott Dolgorukov herczeg Bagrationhoz fordulva, - ez nem egyéb, mint csalafintaság: visszavonult s a hátvéd által tüzeket gyujtatott és lármát csapatott, hogy bennünket tévútra vezessen.
+
+- Aligha, - felelt Bagration, - tegnap este még ott láttam őket azon a dombon; ha elvonultak volna, akkor onnan is eltisztultak volna. Tiszt úr, - fordult oda Bagration herczeg Rosztovhoz, - ott állnak még a lövészek?
+
+- Az este még ott álltak, hogy most is ott vannak-e, azt nem tudom, kegyelmes uram. Ha parancsolja, odamegyek a huszárjaimmal, - mondotta Rosztov.
+
+Bagration megállt, s mielőtt felelt volna, iparkodott Rosztov arczát a homályban kifürkészni.
+
+- Helyes, nézzen csak utánna,- szólott rövid hallgatás után.
+
+- Igenis.
+
+Rosztov megsarkantyúzta a lovát, magához hívta Fedcsenko altisztet és még két huszárt, megparancsolta nekik, hogy kövessék és megindult lefelé a hegyen, abban az irányban, a honnan a rivalgás hallatszott. Rosztov szepegett is, örült is, a mikor így három huszárral egyedül nekiindult annak a titokzatos és veszedelmes messzeségnek, a hol előtte még senki se járt. Bagration utána kiáltott a dombról, hogy ne menjen tovább a folyónál, de Rosztov úgy tett, mintha nem hallotta volna és megállás nélkül mind messzebb és messzebb ment előre, miközben egyik csalódásból a másikba esett: bokrokat fáknak és vízmosásokat embereknek nézett, utána eltűnődött ezeken az ártatlan csalódásokon. A mint ügetve ment lefelé, már sem a mi, sem az ellenség tüzeit nem látta, de annál hangosabban és tisztábban hallotta a francziák kiáltásait. A gugyorba érve, valami folyócska félét pillantott meg maga előtt, csak amikor odaért, akkor látta, hogy kitaposott út. Az útra lépve, habozva megállította a lovát, nem tudván tovább menjen-e rajta, vagy pedig a földeken keresztülvágva, nekiinduljon a hegynek fölfelé. A homályban derengő úton kevésbbé volt veszedelmes tovább menni, mert ott könnyebben fölismerhette az embereket. "Utánam", - mondotta, s keresztülvágva az úton, vágtatva indult neki a hegynek, a felé a hely felé, a hol az este a franczia őrcsapat állott.
+
+- Nagyságos uram, itt vannak! - szólalt meg hátul az egyik huszár. Rosztovnak még arra se volt ideje, hogy tisztán kivegye, mi volt az, a mi a ködben feketéllett, a mikor megvillant egy lángocska, és eldördült egy lövés, és a golyó jó magasan, panaszosan sivítva süvített el fölötte a ködben. A másik puska csütörtököt mondott, s csak a serpenyőjében villant meg egy szikra. Rosztov megfordította a lovát és vágtatva sietett vissza, különböző időközökben még vagy négy lövés dördült el és különféle hangon zúgtak tova a golyók valahol a ködben. Rosztov visszatartotta a lovát, mely a lövésektől vele együtt egészen fölélénkült és lépésben ment tovább. "Na csak rajta, no csak!" - szólalt meg a lelkében valami vidám hang. De több lövés nem történt.
+
+Rosztov, csak mikor Bagrationhoz közeledett, ugratta megint vágtába a lovát, s kezét a sapkájához emelve odaállt elé.
+
+Dolgorukov még mindig ragaszkodott a nézetéhez, a mely szerint a francziák visszavonultak s csak azért rakattak tüzet, hogy bennünket félrevezessenek. - Mit bizonyít az? - mondotta, mikor Rosztov odaért hozzájuk. - Lehet, hogy visszavonultak, s otthagyták az őrcsapatokat.
+
+- Nyilvánvaló, hogy még nem vonultak el mind, - szólott Bagration. - Holnap reggelig megtudunk mindent.
+
+- Kegyelmes uram, a hegyen még mindig ott áll az őrcsapat, ugyanazon a helyen, mint az este, - jelentette Rosztov, előrehajolva s kezét a sapkájához emelve, miközben nem tudta elfojtani a vidámság mosolyát, melyet ez a kirándulása, és a mi a fő, a golyók fütyölése csalt az ajkára.
+
+- Jól van, helyes, - szólott Bagration, - köszönöm, - köszönöm tiszt úr.
+
+- Kegyelmes uram, - szólalt meg Rosztov, - egy kérésem volna.
+
+- Mi az?
+
+- A mi századunk holnap tartalékba van rendelve, engedje meg, hogy arra kérjem, szíveskedjék engem az első századhoz beosztani.
+
+- Mi a neve?
+
+- Rosztov gróf.
+
+- Áá, nagyon jól van! Maradjon mellettem, mint parancsőrtiszt.
+
+- Andrejics Ilya fia? - kérdezte Dolgorukov. De Rosztov nem felelt neki.
+
+- Tehát számítok rá, kegyelmes uram.
+
+- Majd kiadom a parancsot.
+
+"Nagyon meglehet, hogy holnap elküldenek majd valami parancscsal az uralkodóhoz", - gondolta magában. "Hála Istennek!"
+
+Az ellenséges táborban a tüzek és a kiáltások onnan eredtek, hogy mikor a csapatok előtt felolvasták Napoleon hadiparancsát, a császár maga lóháton körüljárta az egész tábort. A katonák, mikor a császárt megpillantották, szalmacsóvákat gyújtottak és éljenezve futottak utána. Napoleon hadiparancsa a következő volt:
+
+    "Katonák! Az orosz hadsereg ellenetek vonul, hogy bosszút álljon az ulmi osztrák hadseregért. Ezek ugyanazok a zászlóaljak, a melyeket ti Hollabrunnál szétvertetek, s a melyeket idáig szakadatlanul üldöztetek. Az a hadállás, a melyet mi elfoglalunk, hatalmas, és mialatt ők elmennek, hogy engem jobbról megkerüljenek, kiszolgáltatják nekem az oldalukat. Katonák! Én magam fogom vezetni zászlóaljaitokat. Távolmaradok a tűztől, ha ti, szokott hősiességetekkel zavart és rendetlenséget támasztotok az ellenség soraiban, de ha a diadal csak egy pillanatra is kétségessé válik, látni fogjátok császártokat, a mint a legelső sorban kiteszi magát az ellenség támadásának, mert nem szabad ingadozni a győzelemben, különösen akkor nem, a mikor a franczia gyalogság becsületéről van szó, a melyre föltétlenül szüksége van a nemzet becsületének is."
+
+    "A sebesültek elszállításának az ürügye alatt ne bontsátok meg soraitokat. Minden ember legyen teljesen áthatva attól a gondolattól, hogy le kell győznünk Angliának ezeket a zsoldosait, a kiket olyan gyűlölet lelkesít a mi nemzetünk ellen. Ez a diadal befejezi a hadjáratot, s utána visszatérhetünk téli szállásunkra, a hol új franczia csapatokkal erősbödünk, a melyek most alakulnak össze Francziaországban; és akkor a béke, a melyet meg fogok kötni, méltó lesz az én nemzetemhez, ti hozzátok és én hozzám".
+
+    "Napoleon."
+
+
+
+XIV.
+
+Reggel öt órakor még egészen sötét volt. A derékhad és a tartalék csapatai, valamint Bagration jobb szárnya is, még mozdúlatlanul álltak; de a bal szárnyon a gyalogság, lovasság és tüzérség oszlopai, melyek arra voltak rendelve, hogy abból a czélból, hogy a franczia jobb szárnyat megtámadják és a rendelkezés szerint a csehországi hegyek közé visszaszorítsák, elsőkül ereszkedjenek le a magaslatokról, már megmozdúltak és kezdtek fölkerekedni éjjeli szállásukról. A tüzek füstje, a melyekbe minden fölöslegeset belehánytak, szinte marta az emberek szemét. Hideg volt és sötét. A tisztek sietve teáztak és reggeliztek, a katonák kétszersültet rágcsáltak, miközben tipegtek-topogtak a lábaikkal, s tolongtak a tüzek körül, a melyekbe a viskók maradványait, székeket, asztalokat, kerekeket, dézsákat és minden fölöslegeset, a mit nem vihettek el magukkal, belehánytak. Osztrák hadoszlop-parancsnokok őgyelegtek az orosz csapatok közt, s ezek voltak az indulás hirnökei. Alig hogy valamelyik ezredparancsnok éjjeli szállásán egy osztrák tiszt megjelent, legott megmozdúlt az ezred; a katonák szétfutottak a tüzek mellől, a csizmaszárukba dugták a pipájukat, tarisznyáikat fölrakták a szekerekre, fogták a fegyvereiket és sorakoztak. A tisztek begombolkoztak, felkötötték kardjaikat és táskáikat s kiabálva járták be a sorokat; a fuvarosok és a legények befogtak, csomagoltak és lekötözték a szekereket. A segédtisztek, a zászlóalj- és ezredparancsnokok lóra ültek, keresztet vetettek magukra, kiadták a hátramaradó fuvarosoknak az utolsó parancsokat, utasításokat és megbízásokat s nyomban azután fölhangzott a lábak ezreinek egyhangú topogása. A hadtestek megindultak, maguk se tudták hová, s a sok embertől, a füsttől s a mind sűrűbb ködtől sem azt a helyet nem látták, a honnan útra keltek, sem azt, a melynek nekiindultak.
+
+Menetelés közben a katona épp úgy körül van véve, körül van határolva, és le van nyűgözve az ezrede által, mint a tengerész a hajója által. Bármilyen messzire jusson is el, bármilyen furcsa, soha sem látott és veszedelmes pontra kerüljön is, mint a tengerészt mindig és mindenütt hajójának ugyanaz a födélzete, ugyanazok az árboczai és alattsága, úgy őt is mindig és mindenütt ugyanazok a bajtársak, ugyanazok a sorok, ugyanaz a Mitrics Ivan őrmester, ugyanaz a század-kutya Zsucska és ugyanazok a fölebbvalók veszik körül. A katona ritkán kíváncsi arra a pontra, a melyre a hajója került; de az ütközet napján, Isten tudja, honnan és hogyan, a katona erkölcsi világában is megszólal egy valamennyiökre nézve szigorú hang, melyből ki-kicsendül valami ünnepélyes és elhatározó eseménynek a közeledése és szokatlan kíváncsiságra hangolja őt. A katonák az ütközetek napján izgatottan iparkodnak kiemelkedni ezredök köznapi érdekei közül, hallgatóznak, figyelnek és mohón kérdezősködnek az után, a mi körülöttük történik.
+
+Oly sűrű volt a köd, hogy bár pirkadt, tíz lépésnyire se lehetett ellátni. A bokrok hatalmas fáknak, a puszta helyek szakadékoknak és meredélyeknek látszottak. Mindenütt és minden oldalról lehetséges volt, hogy összeütköznek a tíz lépésnyiről se látszó ellenséggel. De a változatlanul sűrű ködben, hegynek föl, hegyről le, kertek és gyümölcsösök mellett, egészen új, ismeretlen terepen hosszú ideig mentek előre a hadtestek, a nélkül, hogy ellenségre bukkantak volna. Sőt ellenkezőleg, hol elől, hol hátul, hol minden oldalról meggyőződhettek róla a katonák, hogy abban az irányban csak a mi orosz hadtesteink menetelnek. Minden katonának megkönnyebbült a lelke attól, hogy tudta, hogy oda, a hova ő megy, vagyis nem tudni hová, még sokan, nagyon sokan mennek a mieink közül.
+
+- Lám ni, a kurszkiak is megérkeztek, - mondogatták a sorokban.
+
+- Borzasztó az, pajtás, hogy mennyi katona van itt együtt! Az este csak néztem, mikor tüzet raktak: se vége, se hossza nem volt. Egy szó, mint száz, - akárcsak Moszkva!
+
+Bár a hadtestparancsnokok közül senki sem járt a sorok közt és nem beszélt a katonákkal (a hadtestparancsnokok, mint a haditanácson láttuk, rosszkedvűek voltak és nem voltak megelégedve a rendelkezésekkel, s azért egyszerűen csak teljesítették a parancsokat, de azzal már nem törődtek, hogy a katonákat jó hangulatban tartsák), a katonák mégis, mint ütközet és különösen támadás előtt rendesen, vígan mentek előre. De mikor már vagy egy órahosszat mentek a sűrű ködben, nagy részük egyszerre kénytelen volt megállani és hirtelen valami nagy zavarnak és baklövésnek a tudata terjedt el a csapatok soraiban. Hogy' terjed el az ilyen tudat, azt nagyon nehéz volna meghatározni; de az minden kétségen felül áll, hogy szokatlan biztossággal terjed és gyorsan, észrevétlenül és föltartóztathatlanul nyomul előre, mint a gugyorban a víz. Ha az orosz csapatok egyedül, szövetségesek nélkül lettek volna, akkor meglehet, hogy még sok idő telt volna el addig, a míg ennek a rendetlenségnek a tudata általános meggyőződéssé vált volna; de most, különös gyönyörűséggel hárítván rá a rendetlenség előidézését az ügyefogyott németekre, valamennyien meg voltak győződve arról, hogy valami veszedelmes zűrzavar van keletkezőben, a melyet ezek a kolbászfalók idéztek elő.
+
+- Miért álltak meg? Talán elzárták az utat? Vagy tán már rábukkantak a francziákra? Nem, nem hallottam még. Akkor már tüzelnének. Siettették az indulást, el is indultunk, most meg minden ok nélkül megálltak, ezek az átkozott németek összezavarnak mindent. Igazán ügyefogyott ficzkók! Ha tőlem függne, egy szálig előre küldeném őket. Különben meglapulnak mind valahol, hátul. Most itt állunk étlen-szomjan. No mi lesz, odaérünk-e már? Azt mondják, lovasság zárta el az utat, - szólott egy tiszt.
+
+- Eh, ezek az átkozott németek még a saját földjüket sem ösmerik, - szólott egy másik.
+
+- Ti melyik hadosztályból valók vagytok? - kiáltott reájuk egy segédtiszt.
+
+- A tizenyolczadikból.
+
+- Akkor hát mit kerestek itt? Már rég elől kellene lennetek; most aztán estig se juthattok előre.
+
+- Lám, micsoda bolond intézkedések, maguk se tudják, mit csinálnak, - dörmögte a tiszt és tovább ment; utána jött egy tábornok és nem orosz nyelven, bosszúsan kiáltott valamit.
+
+- Tafa-lafa, vagy mit mormog, az ember egy kukkot sem ért belőle, - szólott egy katona és utánozta a távozó tábornokot. - Én bíz' agyonlövetném ezeket a himpelléreket itt!
+
+- Tíz órára helyben kellett volna lennünk, s még fele útján se vagyunk. Ezek aztán a parancsok! - ismételgették mindenfelől, s az erélynek az az érzése, a melylyel a katonák az ütközetnek nekiindultak, mindinkább az értelmetlen parancsok és a németek ellen irányuló bosszúságba és haragba csapott át.
+
+A zűrzavar oka az volt, hogy a balszárnyon haladó osztrák lovasság előnyomulása közben a főparancsnokság úgy találta, hogy a mi derékhadunk nagyon is messze van a jobb szárnytól s ezért az egész lovasságot átvezényelte a jobb oldalra. Néhány ezernyi lovasság vonult el a gyalogság előtt, a melynek ilyenformán várakoznia kellett.
+
+Legelől összekoczczanás történt egy osztrák hadtestparancsnok és egy orosz tábornok közt. A tábornok ordított, azt követelvén, hogy állítsák meg a lovasságot; az osztrák erre azt erősítgette, hogy nem ő a hibás, hanem a főparancsnokság. A csapatok ezalatt unatkozva és csüggedten rostokoltak. Egy órai ácsorgás után végre tovább indultak s kezdtek leereszkedni a hegyről. A köd, mely a magaslatokon szétfoszlott, annál sűrűbben betöltötte a mélyedéseket, a hova a csapatok leereszkedtek. Elől a ködben, eleinte rendetlenül és különböző időközökben eldördült egy-egy lövés: tratta... tot, de később mind szabályosabbá és sűrűbbé lett a lövöldözés, s a Goldbach-folyócska mentén megindult a csatározás.
+
+Az oroszok nem számítottak rá, hogy lenn, a folyó mentén már ellenséggel találkozzanak, a melyre csak úgy véletlenül bukkantak rá a ködben, nem hallották a parancsnokok lelkes buzdításait, s azzal a csapatok közt elterjedt tudattal eltelve, hogy amúgy is elkéstek, s a mi a fő, a nagy ködben sem előttük, sem körülöttük nem látván semmit, lomha lassúsággal lövöldöztek egymásra az ellenséggel s ekközben hol előrenyomultak, hol megint megálltak, mert nem kapták meg idejében a parancsokat a fölebbvalóiktól és a segédtisztektől, a kik az ismeretlen terepen ide s tova bódorogtak a ködben, és sehogy' sem tudtak a csapatokra ráakadni. Így kezdődött meg az ütközet a hegyről leereszkedő első, második és harmadik hadtestre nézve. A negyedik hadtest, a melynél Kutuzov is tartózkodott, még a pratzi-i magaslatokon állott.
+
+A mélyedések, a melyekben a harcz megkezdődött, még sűrű köddel voltak tele; fenn lassan kitisztult valamelyest, de azért még mindig nem lehetett látni, hogy mi történik elől. Vajjon az ellenség egész hadereje még tíz versztnyire volt-e tőlük, mint a hogy' gondolták, vagy pedig ott rejtőzött a mögött a köd mögött, azt kilencz óráig nem tudta senki.
+
+Reggel kilencz óra volt. Odalenn mint valami sűrű tenger terjengett a köd, de a Slapanicza falu mellett levő magaslaton, a melyen Napoleon marsalljaival körülvéve állott, teljesen világos volt már. Derült, kék ég terült el fölötte, s a nap óriás korongja, mint valami odvas, biborvörös apacs imbolygott a köd tejszínű tengerének a színén. Nemcsak a franczia csapatok mind, hanem Napoleon is a vezérkarával együtt nem a szokolyniczai és slapaniczai folyócskák és laposak túlsó partján, a hol mi állást akartunk foglalni s az ütközetet megkezdeni, hanem az innenső oldalán állottak, még pedig a mi csapatainkhoz oly közel, hogy Napoleon a mi csapataink közül szabad szemmel is megkülönböztethette a lovasokat a gyalogosoktól. Napoleon valamivel a marsalljai előtt, egy zömök, szürke arabs lovon ült és ugyanaz a kék köpönyeg volt rajta, a melyben az olasz hadjáratot végigharczolta. Némán nézte a köd tengeréből kibontakozó halmokat, a melyeken ott messze orosz csapatok mozogtak és figyelt a völgyből fölhallatszó lövöldözésre. Sovány arczának ekkor még egyetlen izma se rándult meg, csillogó szemeit mozdulatlanul egy pontra szegezte. Föltevései helyeseknek bizonyultak. Az orosz csapatok részben leereszkedtek a völgybe a tavak és tócsák mellé, részben pedig elhagyták a pratzi-i magaslatokat, a melyeket ő, a hadállás kulcsaiul tekintvén őket, ostromolni akart. Látta a ködön keresztül, a mint a Pratz falu közelében két hegy által alkotott gugyorban csillogó szuronyokkal egymás után vonultak az orosz hadtestek a völgy felé s ott eltűntek a köd tengerében. Az este kapott hírekből, a kerekek zörgéséből és a léptek dobogásából, melyet az előőrsök hallottak, az orosz hadtestek rendetlen előnyomulásából és az összes intézkedésekből tisztán látta, hogy a szövetségesek azt hitték, hogy ő messze előttük jár, hogy a Pratz közelében lévő hadtestek az orosz hadsereg derékhadát teszik, és hogy ez a derékhad már elég gyenge arra, hogy ő eredményes rohamot intézzen ellene. De azért még mindig nem nyitotta meg az ütközetet.
+
+Ma ünnepélyes napja volt, - megkoronáztatásának első évfordulója. Hajnalban pár órára elszunnyadt, s egészségesen, frissen, abban a boldog hangulatban, a melyben minden lehetségesnek látszik és minden sikerül, lóra ült és kilovagolt a csatatérre. Mozdulatlanul állt ott, bámulta a ködből kibontakozó magaslatokat s az önbizalommal teljes és megérdemelt boldogságnak az a különös árnyalata jelent meg hideg arczán, mely a szerelmes és boldog fiatalok arczán szokott felbukkanni. A marsallok ott állottak mögötte és nem merték másra terelni a figyelmét. Hol a pratzi magaslatokat, hol a ködből kibukkanó napot nézte.
+
+Mikor a nap teljesen kibukkant a ködből és vakító fénynyel árasztotta el a mezőket és a ködöt (mintha csak ezt várta volna, hogy az ütközetet megkezdje), szép fehér kezéről lehúzta a keztyűt, magához intette marsalljait és kiadta a parancsot az ütközet megkezdésére. A marsallok segédtisztjeiktől kísérve minden irányban elszéledtek, és pár percz múlva a franczia hadsereg egész erejével sietve megindult ama pratzi magaslatok felé, a melyek mind jobban és jobban megtisztúltak a balfelől a völgybe leereszkedő orosz csapatoktól.
+
+
+
+XV.
+
+Nyolcz órakor Kutuzov a Miloradovics-féle negyedik hadtest élén, a melynek a már a völgybe vonult Przselysevszkij és Langeron-féle hadtestek helyét kellett elfoglalnia, ellovagolt Pratzba. Üdvözölte a legelől járó ezred embereit és parancsot adott az indulásra, ezzel jelezvén, hogy a hadtestet ő szándékozik vezetni. Pratz faluhoz érkezve, megállott. Andrej herczeg, egy nagy csoport ember közepett, a kik a főparancsnok kíséretét alkották, ott állott mögötte. Izgatottnak, ingerültnek, de a mellett tartózkodóan nyugodtnak érezte magát, a milyen az ember egy régóta várt pillanat közeledésekor szokott lenni. Szilárdan meg volt győződve, hogy ma van a napja az ő Toulonjának vagy arcolei hídjának. Hogy' fog esni a dolog, azt nem tudta, de hogy meglesz, arról erősen meg volt győződve. A terepet és a mi csapataink elhelyezését annyira ösmerte, a mennyire a mi hadseregünkből bárki is ismerhette. Az ő saját külön stratégiai tervéről, a melynek a megvalósítására most gondolni se lehetett, teljesen megfeledkezett. Most, immár beleélvén magát Weihrother haditervébe, Andrej herczeg a bekövetkezhető eshetőségeket mind átgondolta s új ötletei támadtak, a melyeknek megvalósításánál esetleg gyors felfogásra és elhatározásra is lehetett szükség.
+
+Balfelől, alulról a láthatatlan csapatok közt folyó lövöldözés hallatszott a ködben. Andrej herczegnek úgy tetszett, hogy ott összpontosul az ütközet, ott fog fölmerülni valami akadály, és "oda fognak elküldeni engem", - gondolta magában, - "egy dandárral vagy egy hadosztálylyal, s ott fogok én zászlóval a kezemben előnyomulni s elsöprök mindent, a mi csak az utamba akad". Andrej herczeg nem tudta a mellette elvonuló zászlóaljak zászlóit közönyösen nézni. A mint elnézte a zászlókat, folyton azt gondolta: lehet, hogy éppen ez az a zászló, a melylyel majd a csapatok élén fogok menni.
+
+Reggelre az éjjeli köd csak harmattá változott zuzmarát hagyott hátra a magaslatokon, a mélyedésekben azonban még mindig, mint tejszínű tenger terült szét a köd. Balfelől, abból a völgyből, a hova csapataink leereszkedtek s a honnan a lövöldözés hallatszott, éppenséggel semmi se látszott. Sötét, de tiszta ég borult a magaslatokra és jobb felől a nap óriási korongja látszott. Messzi elől, a ködtenger túlsó partján kibukkanó erdős halmok látszottak, a melyeken ott kellett lenni az ellenséges hadseregnek, s a melyeken derengett is valami ilyesféle. Jobbfelől, ott a köd birodalmában, kerékzörgéssel és dobogással kísérve s olykor szuronyaival csillogva vonult el a testőrség; balfelől lovas tömegek bukkantak föl és tűntek el a köd tengerében. Elől és hátul a gyalogság menetelt. A főparancsnok ott állt a falu végén és elvonultatta maga előtt a csapatokat. Kutuzov ezen a reggelen elcsigázottnak és ingerültnek látszott. A mellette elvonuló gyalogság egyszerre minden parancs nélkül megállt, nyilván azért, mert elől valami akadály feltartóztatta.
+
+- Adja ki végre a parancsot, hogy zászlóalj-oszlopokba sorakozzanak és kerüljék meg a falut, - mondotta Kutuzov bosszúsan egy hozzá közeledő tábornoknak. - Hogy' nem képes felfogni, kegyelmes jó uram, hogy mikor az ember szemben áll az ellenséggel, a falu szoros utczájában nem lehet szétterpeszkedni.
+
+- Én azt hittem, hogy a falu mögött fogunk sorakozni, exczellencziás uram, - felelt a tábornok.
+
+Kutuzov epésen elmosolyodott.
+
+- No, ez aztán gyönyörű lenne, az ellenség szeme láttára fejleszteni ki az oszlopunkat, - gyönyörű lenne.
+
+- Az ellenség még messze van, exczellencziás uram. A rendelkezés szerint...
+
+- A rendelkezés! - kiáltott föl Kutuzov epésen, - hát azt ki mondta önnek?... Szíveskedjék csak azt tenni, a mit parancsolnak.
+
+- Igen is.
+
+- No, lelkem, - szólt Neszviczkij suttogva Andrej herczeghez, - ugyancsak rossz kedvében van az öreg.
+
+Ekkor egy fehér egyenruhás és a kalapján zöld tollas osztrák tiszt odalovagolt Kutuzovhoz és a császár nevében megkérdezte, vajjon tűzben van-e már a negyedik hadtest?
+
+Kutuzov, a nélkül, hogy felelt volna, elfordult s véletlenül ráesett a tekintete Andrej herczegre, a ki ott állott mellette. Bolkonszkijt megpillantván, Kutuzov valamelyest enyhítette a pillantása haragos és maró kifejezését, mintegy öntudatára ébredvén annak, hogy végre is az ő segédtisztje nem oka annak, a mi történt. S a nélkül, hogy az osztrák segédtisztnek felelt volna, odafordult Bolkonszkijhoz.
+
+- Menjen csak lelkem, s nézze meg, átvergődött-e már a falun a harmadik hadosztály. Mondja meg nekik, hogy álljanak meg és várják be a parancsomat.
+
+Alig, hogy Andrej herczeg elindult, megállította őt.
+
+- És kérdezze meg, fel vannak-e állítva a lövészek, - tette hozzá! - Mit csinálnak, mit csinálnak! - mormogta magában és még mindig nem felelt az osztráknak.
+
+Andrej herczeg elvágtatott, hogy a parancsot teljesítse.
+
+Miután az előtte vonuló zászlóaljakat mind utólérte, megállította a harmadik hadosztályt és meggyőződött róla, hogy a mi hadoszlopaink előtt a lövészek csatárláncza még csakugyan nincs felállítva. A legelől lévő ezred parancsnoka nagyon csodálkozott, mikor közölték vele a főparancsnok parancsát, hogy állítsa fel a lövészeket. Az ezredparancsnok azzal a mélységes meggyőződéssel állt ott, hogy előtte még vannak csapatok, s hogy az ellenség nem lehet közelebb tíz versztnél. És elől csakugyan nem látszott más, mint az elhagyott és ködben derengő helység. Andrej herczeg, miután a főparancsnok nevében kiadta a parancsot, hogy az elmulasztottakat pótolják, visszalovagolt. Kutuzov még mindig ugyanazon a helyen állott, s öregesen elhagyván izmos testét a nyeregben, behunyt szemmel nagyokat ásított. A csapatok nem mozdultak, hanem lábhoz tett fegyverrel álltak egy helyben.
+
+- Jól van, jól van, - mondotta Andrej herczegnek és odafordult a tábornokhoz, a ki órával a kezében, azt mondotta, hogy ideje volna indulni, mert a balszárny oszlopai már mind elvonultak.
+
+- Ráérünk még, kegyelmes uram, - mondotta Kutuzov ásítás közben. - Ráérünk! - ismételte.
+
+Ekkor, messze Kutuzov mögött, tisztelgő ezredek hangjai hallatszottak és ezek a hangok az előnyomuló orosz hadoszlopok vonalának egész hosszában gyorsan kezdtek közeledni. Nyilvánvaló volt, hogy az, a ki előtt tisztelegtek, gyorsan haladt. Mikor annak az ezrednek a katonái elkiáltották magukat, a mely előtt Kutuzov állott, Kutuzov kissé félrevonult és összeránczolt homlokkal körülnézett. A Pratz felőli úton egy századra való tarka lovascsapat közeledett. Közülük ketten sebes vágtatva lovagoltak a többiek előtt. Az egyik fekete egyenruhában, fehér tollforgóval, pej lovon, a másik pedig fehér egyenruhában, fekete lovon ült. A két császár volt a kíséretével. Kutuzov az arczvonalban lévő régi katona negédességével "Vigyázz!"-t vezényelt és tisztelegve odalovagolt a császárhoz. Egész alakja és modora egyszeriben megváltozott. Egy alárendelt és nem okoskodó ember képét öltötte magára. Negédes tiszteletteljességgel, mely a császárt szemlátomást kellemetlenül érintette, odalovagolt hozzá és tisztelgett előtte.
+
+A kellemetlen benyomás, mint a ködfoszlány a tiszta égen, csak éppen, hogy átsuhant az uralkodó fiatal és boldog arczán, azután eltűnt. Gyengélkedése után aznap soványabbnak látszott, mint az olmützi csatatéren, a hol Bolkonszkij első ízben látta őt külföldön; de gyönyörű szürke szemeiben a fenség és a szelidség ugyanolyan elbűvölő vegyüléke csillogott, és finom ajkain a legváltozatosabb kifejezéseknek ugyanaz a lehetősége, és főképpen az elszánt és ártatlan fiatalságnak ugyanaz a fölséges kifejezése ült.
+
+Az olmützi csapatszemlén fenségesebb, itt pedig vidámabb és erélyesebb volt. A három versztes vágtatástól kissé kipirult, s mikor a lovát megállította, nagyot fújva felsóhajtott és végignézett a kíséretében levőknek épp oly fiatal és eleven arczain. Csartoriszkij és Novoszilyczov, Bolkonszkij herczeg és Sztroganov, valamint a többiek is, csupa pazarul öltözött, vidám fiatal ember, gyönyörű, agyonkényeztetett, friss és alig-alig izzadt lovakon ülve, beszélgetve és mosolyogva álltak meg a császár mögött. Ferencz császár, egy hosszúkás és piros arczú fiatal ember, feltűnően egyenesen ült szép fekete csikóján s aggodalmasan és lassan nézett körül. Odaintette fehér segédtisztjei egyikét és valamit kérdezett tőle. "Alkalmasint azt kérdi, hogy hány órakor indultak el", - gondolta magában Andrej herczeg, a mint régi ismerősét megfigyelte, s eszébe jutván a kihallgatása, nem tudott elfojtani egy mosolyt. A császárok kíséretében orosz és osztrák testőr- és egyéb ezredekből összeválogatott testőr-tisztek voltak együtt. Közöttük lovászok vezették a kivarrott csótárokkal letakart szép császári tartalék-lovakat.
+
+Mint mikor egy hirtelen kinyitott ablakon át friss levegő árad be egy dohos szobába, úgy ihlette meg ettől a csillogó fiatal csapattól a fiatalság, az erély és a siker meggyőződése Kutuzov lehangolt törzskarát.
+
+- Miért nem lát már hozzá, Larionovics Mihail? - fordult oda Alexander császár hirtelen Kutuzovhoz, s ugyanakkor udvarias pillantást vetett Ferencz császárra.
+
+- Még várok, felség, - felelt Kutuzov tiszteletteljesen előrehajolva.
+
+A császár kissé elkomolyodva, előrehajtotta a fülét, és jelezte, hogy nem hallotta jól.
+
+- Még várok, felség, - ismételte Kutuzov (Andrej herczeg észrevette, hogy Kutuzov felső ajka természetellenesen remegett, mikor ezt a "még várok"-ot kiejtette). A hadtestek még nincsenek mind együtt.
+
+A császár most már hallotta, de ez a felelet szemlátomást nem volt ínyére; görnyedt vállait felrántotta, rápillantott a mellette álló Novoszilyczovra, s mintegy ezzel a pillantással emelt panaszt Kutuzov ellen.
+
+- De hiszen nem vagyunk most a czariczyni mezőn, Larionovics Mihail, a hol nem kezdik addig a parádét, míg az ezredek mind nincsenek együtt, - jegyezte meg az uralkodó, megint a szemébe nézvén Ferencz császárnak, mintha csak arra akarta volna őt felkérni, hogy ha már nem akar résztvenni a beszélgetésben, legalább figyeljen oda az ő szavaira; de Ferencz császár rá se hederített, csak ide s tova tekintgetett.
+
+- Éppen azért nem kezdem el, felség, - szólott Kutuzov csengő hangon, mintegy ezzel akarván elejét venni annak, hogy meg ne hallják, s az arczán megint megrezdült valami. - Éppen azért nem kezdem el, felség, mert nem vagyunk parádén, és nem vagyunk a czariczyni mezőn, - mondotta tisztán és határozottan.
+
+A császár kíséretében lévő arczokon, melyek gyors pillantásokat váltottak egymással, a zúgolódás és szemrehányás kifejezése jelent meg. "Bármilyen öreg is, nem volna szabad, semmiképpen se volna szabad így beszélnie", - ez volt azokról az arczokról leolvasható.
+
+A császár merően és figyelmesen nézett Kutuzov szemébe, azt várván, nem mond-e még valamit. De Kutuzov tiszteletteljesen lehorgasztott fejjel szintén csak várt. A hallgatás eltartott vagy egy perczig.
+
+- Egyébiránt, ha felséged parancsolja, - szólott Kutuzov a fejét fölemelvén, s újra a korlátolt, nem okvetetlenkedő, hanem a vakon engedelmeskedő tábornok előbb használt hangján beszélt. Megsarkantyúzta a lovát és odaintvén magához Miloradovics hadtestparancsnokot, parancsot adott neki a támadásra.
+
+Megint megmozdúltak a csapatok, s a novgorodi ezred két és az apseroni ezred egy zászlóalja a császár mellett megindult előre.
+
+Ugyanakkor, mikor ez az apseroni zászlóalj a császár előtt elvonult, a pirosarczú Miloradovics, köpönyeg nélkül, teljes rendjeles díszben, félrecsapott, hatalmas tollbokrétás kalappal a fején, sebes vágtatásban száguldott előre és daliásan tisztelegve megállította a lovát a császár előtt.
+
+- Isten nevében, - mondotta neki a császár.
+
+- Felség, minden lehetőt el fogunk követni, Felség, - felelt vidáman, de azért rossz franczia kiejtésével gúnyos mosolyt csalt ki a kíséret uraiból. Miloradovics hirtelen megfordította a lovát s odaállott valamivel a császár mögé. Az apseroniak, a kiket az uralkodó jelenléte egészen felvillanyozott, délczegen, feszes léptekkel vonultak el a két császár és kísérete előtt.
+
+- Fiúk! - kiáltott föl csengő, önérzetes és vidám hangon Miloradovics, a kit a puskaropogás, a küszöbön álló ütközet, és a császárok előtt oly önérzetesen elvonuló délczeg apseroniak látása, - a kik még Szuvarov idejéből való bajtársai voltak, - annyira föllelkesített, hogy még a császár jelenlétéről is megfeledkezett. - Fiúk! Ez nem az első falu, melyet el kell foglalnotok! - kiáltotta oda nekik.
+
+- Rajta leszünk! - kiáltottak a katonák. A császár lova szinte megbokrosodott a váratlan kiabálástól. Ez a ló, mely már az orosz hadiszemléken is hordozta a császárt, itt az austerlitzi csatatéren is épp úgy, mint a Mars-mezőn, békén tűrte bal lábának a sarkantyúzását, itt is hegyezte a füleit a lövöldözésre, de itt sem tulajdonított semmi jelentőséget, sem annak a mit hallott, se Ferencz császár fekete csikója szomorúságának, sem pedig mindannak, a mit az, a ki hátán ült ezen a napon, mondott, gondolt és érzett.
+
+A császár mosolyogva fordult oda egyik bizalmasához, s a délczeg apseroniakra mutatva valamit mondott neki.
+
+
+
+XVI.
+
+Kutuzov, segédtisztjeinek a társaságában lépésben ment a karabélyosok után.
+
+Mikor már vagy félversztet ment, a hadoszlop végén, két út keresztezésénél, egy elhagyatott, magános ház előtt (mely alkalmasint csárda volt valamikor) megállt. Mind a két út lefelé vezetett a hegyről, és mind a kettőn csapatok vonultak.
+
+El kezdett oszladozni a köd és vagy két versztnyire a szemközt lévő magaslatokon, úgy homályosan már látszottak az ellenséges csapatok. Balfelől a völgyben mind hangosabb lett a puskaropogás. Kutuzov egy osztrák tábornokkal beszélgetve megállt. Andrej herczeg, a ki kissé hátrább állott, nézte őket, s egy segédtiszttől el akarván kérni a távcsövét, odafordult hozzá.
+
+- Nézze csak, nézze, - szólott ez a segédtiszt, miközben nem a távolból látszó csoportokra, hanem egyenesen maga elé le a völgybe nézett. - Ezek francziák!
+
+A két tábornok és a segédtisztek mind a látcső után kaptak, melyet kézről-kézre adtak egymásnak. Az arczok egyszerre mind elváltoztak, s valamennyire kiült a rémület kifejezése. Azt hitték, hogy a francziák még két versztnyire vannak tőlük, s egyszerre váratlanul megjelentek közvetlenül az orruk előtt.
+
+- Ez az ellenség?... Nem!... De igen, nézze csak, az... biztosan az... Mit jelentsen ez? - hangzott föl mindenfelől.
+
+Andrej herczeg szabad szemmel is látta, hogy jobbfelől, alulról, alig ötszáz lépésnyire attól a helytől, a melyen Kutuzov állott, egy sűrű franczia hadoszlop jött fölfelé az apseroniakkal szemben.
+
+"Ime itt van, elérkezett a döntő pillanat! Végre rám került a sor!" - gondolta Andrej herczeg, és megsarkantyúzván a lovát, odalovagolt Kutuzovhoz.
+
+- Meg kell állítani az apseroniakat, - kiáltott föl, - kegyelmes uram!
+
+De ugyanabban a pillanatban füstbe borult minden, közeli puskaropogás hallatszott s Andrej herczegtől alig két lépésnyire egy naivul ijedt hang fölkiáltott: "No czimborák, beföllegzett!" És ez a hang úgy hatott, mintha csak vezényszó lett volna. Erre a hangra futásnak eredt mindenki.
+
+Zűrzavaros és mindjobban gyarapodó tömegek futottak vissza arra a helyre, a hol öt perczczel azelőtt a csapatok elvonultak a császár előtt. Nemcsak hogy nehéz volt ezt a tömeget föltartóztatni, de szinte lehetetlen volt vele együtt nem futni vissza. Bolkonszkij csak azon iparkodott, hogy el ne maradjon tőle, hátranézett és bámult, nem tudván megérteni, mi történt ott előtte. Neszviczkij kétségbeesett, piros arczczal és önmagából kikelve ordított Kutuzovra, hogy ha nem megy el tüstént, bizton fogságba kerül. Kutuzov még mindig ugyanazon a helyen állott, s a nélkül, hogy felelt volna, elővette a zsebkendőjét. Csurgott a vér az arczáról. Andrej herczeg odafurakodott mellé.
+
+- Megsebesült? - kérdezte, alig tudván elleplezni alsó ajkának a remegését.
+
+- Nem itt van a seb, hanem ott ni! - mondotta Kutuzov, miközben a kendőjét az arczára nyomta és rámutatott a menekülőkre.
+
+- Tartóztassa fel őket! - kiáltotta, de ugyanakkor, alkalmasint meggyőződvén arról, hogy ez lehetetlenség, megsarkantyúzta a lovát és jobbra elvágtatott. A menekülőknek egy ujonnan összeverődött tömege megkapta és magával ragadta őt.
+
+A csapatok olyan sűrű tömegekben futottak, hogy a ki egyszer a gomolygó tömegbe belesodródott, az csak bajosan kászolódhatott ki belőle. Az egyik felkiáltott: "Előre! Mit habozol?" A másik megfordult és a levegőbe lőtt; a harmadik azt a lovat verte, a melyen Kutuzov ült. Kutuzov, miután a kíséretével együtt, mely időközben a felére olvadt, ellovagolt abba az irányba, a honnan, meglehetősen közelről, ágyúdörgés hallatszott. Andrej herczeg kiszabadulván a menekülők közül, iparkodott el nem maradni Kutuzovtól, s egy hegy lejtőjén megpillantott egy orosz üteget, a mely még mindig tüzelt s a melyet a francziák erősen szorongattak. Fölötte orosz gyalogság állott, mely sem előre nem mozdult, hogy az ütegnek segítségére legyen, se vissza nem vonult a menekülőkkel. Egy lovastábornok elvált ettől a gyalogságtól és odalovagolt Kutuzovhoz. Kutuzov kíséretéből már csak négy ember maradt mellette. Mindannyian sápadtak voltak és szótlanul néztek egymásra.
+
+- Tartóztassa fel azokat a gazembereket! - szólott Kutuzov lihegve az ezredparancsnokhoz, s a menekülőkre mutatott; de ebben a pillanatban, mintegy büntetésül ezekért a szavakért, mint egy madárcsapat, süvítve szálltak a golyók az ezred és Kutuzov kísérete felé. A francziák rohamot intéztek az üteg ellen, és megpillantván Kutuzovot, elkezdtek rá lövöldözni. Erre a sortűzre az ezredparancsnok a czombjához kapott; néhány ember elesett, és egy helyettes-zászlótartó, a ki zászlóval a kezében ott állott, kiejtette a kezéből a zászlót: a zászló megingott, leesett, de fönnakadt a szomszéd katonák fegyverei közt. A katonák minden parancs nélkül elkezdtek tüzelni.
+
+- Oooh! - nyögte Kutuzov kétségbeesetten és hátranézett. - Bolkonszkij, - suttogta öreges tehetetlenségének a tudatától remegő hangon, - Bolkonszkij, - suttogta a szétzüllött zászlóaljra és az ellenségre mutatva, - mi ez?
+
+De még mielőtt ezt a két szót kiejthette volna, Andrej herczeg, a ki a szégyen és harag könnyeit érezte felnyomulni a torkán, már leszállott volt a lováról és odaugrott a zászlóhoz.
+
+- Fiúk, előre! - kiáltott föl gyermekesen átható hangon. - "Ime itt van!" - mikor a zászló nyelét megfogta, és gyönyörűséggel hallgatta a nyilván neki szánt golyók fütyölését. Néhány katona elesett. - Hurrá! - kiáltott föl Andrej herczeg, alig bírván tartani a nehéz zászlót és azzal a kétségtelen meggyőződéssel rohant előre, hogy az egész zászlóalj követni fogja. És csakugyan, mindössze pár lépést futott előre egyedül. Megmozdult egy-két katona, majd hurrá-t kiáltva az egész zászlóalj megindult előre és utólérte őt. A zászlóalj egyik altisztje odarohant hozzá, kikapta kezéből az imbolygó zászlót, de legott elesett. Andrej herczeg megint fölkapta a zászlót, s a nyelénél fogva vonszolta maga után a zászlóalj előtt. Maga előtt ott látta a mi tüzéreinket, a kik közül egyesek küzdöttek, mások az ágyúkat cserbenhagyva, vele szemben futásnak eredtek; látott franczia gyalogosokat is, a kik megragadták a tűzérlovakat és megfordították az ágyúkat. Andrej herczeg a zászlóaljával már csak húsz lépésnyire volt az ágyúktól. A feje fölött folyton hallotta a golyók fütyölését, és jobbra-balra tőle egyre sóhajtottak és hullottak a katonák. De ő rájuk se hederített, mindig csak azt nézte, mi történik azzal az üteggel ott előtte. Már tisztán látta egy vöröshajú tüzérnek félrecsapott csákós alakját, a mint egy ágyútörlőbe kapaszkodott, a melyet egy franczia katona ki akart csavarni a kezéből. Andrej herczeg tisztán látta e két ember arczának fáradt és egyúttal dühös kifejezését, a kik nyilván azt se tudták, mit csinálnak.
+
+"Mit csinálnak ezek? - gondolta Andrej herczeg, a mint őket nézte, - miért nem fut az a vörös tűzér, mikor nincs fegyvere? Miért nem szúrja le az a franczia? Már arra se lesz ideje, hogy odajusson, a francziának egyszerre eszébe jut a fegyvere és leszúrja őt." És csakugyan, egy másik franczia szuronyszegezve rohant a küzködőkhöz, s a vörös tűzér, a ki még mindig nem volt tisztában vele, hogy mi vár reá, s a ki diadalmasan hadonászott a magához ragadott ágyú-törlővel, eldőlt. De Andrej herczeg nem láthatta, hogy mi lett a dolog vége. Úgy tűnt föl neki, mintha a közelében álló katonák egyike bottal teljes erővel főbe ütötte volna őt. Az ütés kissé fájdalmas, de a mi fő, kellemetlen volt azért, mert megzavarta őt abban, hogy láthassa azt, a mit meg akart figyelni.
+
+"Mi az? Elesem? Megtántorodnak a lábaim", - gondolta és hátra esett. Abban a reményben, hogy megláthatja, hogy' végződött a két franczia és a tűzér harcza, kinyitotta a szemeit, s roppantul szerette volna tudni, megölték-e a tűzért vagy sem, s elfoglalták-e az ágyúkat vagy sem? De nem látott semmit. Nem volt fölötte más, mint az ég, a homályos, de azért mégis mérhetetlenül magas ég, a melyen csöndesen úszkált néhány szürke felhő. Milyen csöndesen és nyugodtan, milyen ünnepélyesen, éppenséggel nem úgy, mint a hogy' mi rohantunk, ordítottunk és verekedtünk, éppenséggel nem úgy, mint a hogy' feldühödt és megrémült arczczal tülekedtek egymással az ágyútörlő fölött az a franczia, meg az a tűzér, éppenséggel nem úgy siklanak tova ezen a magas, végtelen égen azok a felhők. Hogy' van az, hogy én soha azelőtt nem láttam ezt a magas eget? És milyen boldog vagyok, hogy végre megösmertem. Igen! Sivár minden, csupa ámítás minden, azt a végtelen eget kivéve. Semmi, semmi sincsen rajta kívül. De még az sincsen, semmi sincsen, csak csönd és nyugalom. És hála Istennek!...
+
+
+
+XVII.
+
+Bagrationnál, a jobb szárnyon kilencz órakor még nem kezdődött volt meg az ütközet. Bagration herczeg nem akarván Dolgorukov ama kívánságának eleget tenni, hogy az ütközetet megkezdjék, és el akarván hárítani magáról a felelősséget, azt ajánlotta Dolgorukovnak, hogy küldjenek el valakit és kérdezzék meg a főparancsnokot. Bagration tudta, hogy tekintettel arra a tíz versztre, mely az egyik szárnyat a másiktól elválasztotta, ha nem ölik is meg azt, a kit elküldenek (a mi valószinűnek látszott) s ha megtalálja is a főparancsnokot, a mi pedig nagyon nehéz volt, a küldött, lehetetlen, hogy esténél előbb visszakerüljön.
+
+Bagration semmitmondó, nagy és álmos szemeivel végignézett a kíséretén és önkéntelenül is Rosztovnak a reménytől és az izgatottságtól szinte megdermedt, gyerekes arcza ötlött a szemébe először. Őt küldte hát el.
+
+- És ha ő felségét előbb megtalálom, mint a főparancsnokot, kegyelmes uram? - kérdezte Rosztov, kezét a sipkájához szorítva.
+
+- Akkor ő felségének is átadhatja, - felelt Dolgorukov és sietve elébe vágott Bagrationnak.
+
+Rosztov, miután az éjjel felváltották, pár órát aludt reggel felé, s jókedvűnek, bátornak és elszántnak érezte magát, mozdulatai ruganyosak voltak, szentül bízott a szerencséjében, és olyan hangulatban volt, a melyben minden könnyűnek, vidámnak és lehetségesnek látszik.
+
+Ezen a reggelen minden vágya teljesült: megkezdődött a döntő ütközet s ő részt vehetett benne; sőt parancsőrtisztje lett a legvitézebb tábornoknak; sőt, most valami megbízással ment Kutuzovhoz, de meglehet, magához az uralkodóhoz. Derült volt a reggel, jó lovacska volt alatta s örömmel és boldogsággal volt tele a lelke. Miután a parancsot megkapta, megeresztette a lovát, s a csapat-vonal mentén elvágtatott.
+
+Eleinte a Bagration-féle csapatok mentén haladt előre, a melyek még nem léptek a cselekvés terére, és mozdulatlanul álltak egy helyben, majd kijutott az Uvarov lovassága által ellepett síkságra s itt már valamelyes mozgalmat és az ütközetre való készülődést észlelt; mikor az Uvarov lovasságát megkerülte, tisztán hallotta az ágyú- és puska-tüzelés hangjait. A tüzelés mindinkább erősbödött.
+
+Most már nem úgy volt, mint azelőtt, a mikor a friss reggeli levegőben, egyenlőtlen időközökben kettesével, hármasával eldördült néhány lövés, és utána beleszólt egy-két ágyúdördülés is, hanem Pratz előtt a hegyoldalon valóságos puskaropogás hallatszott, melyet oly sűrű ágyúdörgés kísért, hogy olykor az egyes lövések már nem is voltak külön kivehetők, hanem egy közös dördülésbe olvadtak össze.
+
+Látni lehetett, a mint a lankás domboldalakon egymást űzte, egymást érte a puskák villanása, az ágyúk füstfelhői pedig lassan gomolyogtak, majd szétfoszlottak és egymásba olvadtak. A szuronyok villogásán láthatók voltak a füst között a gyalogsági tömegek felvonulása s a zöld lőszerkocsis tűzérség keskeny csikjai.
+
+Rosztov egy pillanatra megállította a lovát egy hegyfokon, hogy lássa, mi történik; de bármennyire megfeszítette is a figyelmét, semmit se volt képes kivenni, és megérteni abból, a mi történt; mozogtak ugyan valamiféle emberek ott a füstben, elől is, hátul is csapatok keskeny sávjai húzódtak ide s tova; de miért? hová? miféle csapatok? - azt kivenni nem lehetett. Ez a látvány és ezek a hangok nem csak hogy nem ébresztettek benne semmiféle szomorú vagy szepegő érzést, sőt ellenkezőleg, csak gyarapították az energiáját és elszántságát.
+
+"No csak, rajta, rajta!" - fordult oda gondolatban ezekhez a hangokhoz, és megint megindult a vonal mentén, mindjobban belejutván az immár a cselekvés terére lépett csapatok közé.
+
+"Hogy hogy' és miként lesz, azt nem tudom, de jó lesz minden!" - gondolta Rosztov.
+
+Miután még néhány osztrák csapatot elhagyott, észrevette, hogy a vonalnak utánuk következő része (ez volt a testőrség) már benn volt a tűzben.
+
+"Annál jobb! Legalább közelről látom", - gondolta.
+
+Csaknem a legelső vonal mentén haladt előre. Néhány lovas vágtatott vele szemben. Ezek a mi testőr-dzsidásaink voltak, a kik züllött sorokban tértek vissza a rohamból. Rosztov önkéntelenül észrevette, hogy egyiküket elborította volt a vér, és csak vágtatott tovább.
+
+"Ehhez nekem semmi közöm!" - gondolta. Alig lovagolt előre pár száz lépést, mikor balfelől, az ő útját keresztezve, a mező egész szélességében csillogó fehér egyenruhába öltözött és fekete lovakon ülő lovasoknak egy hatalmas csoportja ügetett egyenesen felé. Rosztov hogy a lovasok útjából kitérjen, megeresztette a lovát, a mi sikerült volna is neki, ha azok egyforma ütemben jöttek volna, de mindinkább gyorsították a menetet, úgy, hogy a lovak közül egyesek már szinte vágtatva közeledtek. Rosztov mind tisztábban hallotta dobogásukat és fegyvereik zörgését, s mind tisztábban kivehette a lovaikat, alakjukat, sőt az arczukat is. Ezek a mi lovas-testőreink voltak, a kik rohamra indultak a velük szemben előnyomuló franczia lovasság ellen.
+
+A lovas-testőrök már vágtattak, de még valamelyest fékezték a lovaikat. Rosztov már látta az arczukat és hallotta a vezényszót: Rajta-rajta! - melyet egy tiszt ordított, a ki eszeveszetten vágtatott tova jóvérű lován. Rosztov attól tartván, hogy letiporják, vagy belekeverik a francziák ellen intézett rohamba, oly sebesen, a mennyire csak a lovától tellett, elvágtatott az arczvonal előtt, de még se sikerült neki idejében a végére érni.
+
+A szélső lovas-testőr, egy óriás termetű ragyás ember, haragosan összeránczolta a homlokát, mikor meglátta maga előtt Rosztovot, a kivel elkerülhetetlenül össze kellett ütköznie. Ez a lovas-testőr feltétlenül legázolta volna Rosztovot a Beduinjával együtt (Rosztov olyan kicsinek és gyöngének tetszett maga előtt, ezekhez az óriás emberekhez és lovakhoz képest), ha véletlenül nem jutott volna eszébe az, hogy pálczájával a lovas-testőr lovának a szeme közé suhintson. Az öt versokos, nehézkes, fekete ló füleit hátraszegve ágaskodni kezdett; de a lovas-testőr hatalmas sarkantyúit teljes erővel belevágta az oldalába, mire a ló a nyakát kinyújtva s a farkát lengetve még veszettebbül száguldott tova.
+
+Alig hogy a lovas-testőrök Rosztovot elhagyták, már hallotta a hurrá-kiáltásokat, és hátrapillantva látta, hogy legelső soraik már összekeveredtek a piros vállrojtos, idegen, alkalmasint franczia lovasokkal. Többet nem láthatott, mert tüstént ezután megszólaltak valahol az ágyúk és füstbe borult minden.
+
+Abban a pillanatban, mikor a lovas-testőrök őt elhagyva, eltüntek a füstben, Rosztov habozni kezdett, vajjon kövesse-e őket, vagy oda menjen, a hová küldték. Ez volt a lovas-testőrök ama fényes rohama, mely még a francziákat is bámulatba ejtette. Rosztov elrémülve hallotta később, hogy a szép legényeknek ebből a hatalmas tömegéből, mindezekből az ezreket érő lovakon vágtató gazdag fiúkból, tisztekből, hadapródokból, a kik mellette elvágtattak, a roham után mindössze tizennyolczan maradtak életben.
+
+"Mit irigyeljem őket: nekem nem ez a sors van szánva, s úgy lehet, hogy tüstént meglátom a császárt!" - gondolta Rosztov és elvágtatott.
+
+Mikor a gyalogos testőrökhöz ért, nem annyira abból, hogy hallotta a golyók fütyölését, mint inkább abból, hogy a katonák arczán nyugtalanságot, a tisztekén pedig természetellenes, harczias ünnepélyességet fedezett föl, észrevette, hogy egymást űzve repültek a golyók körülötte és a feje fölött.
+
+Mikor a gyalog-testőrezredek egyik vonalát hátulról megkerülte, egy hangot hallott, mely nevén szólította: "Rosztov!"
+
+- Mi az? - kiáltott föl, nem ismervén meg Boriszt.
+
+- Hogy' kerülsz te ide az első vonalba! A mi ezredünk éppen most intézett egy rohamot! - mondotta Borisz azzal a boldog mosolylyal, mely a fiatal emberek arczán meg szokott jelenni, mikor első ízben jutnak a tűzbe. Rosztov megállt.
+
+- Ugyan! - szólott. - Nos és?
+
+- Visszavertük őket! - mondotta Borisz élénken, s megeredt a nyelve. - Képzelheted. - És Borisz el kezdte mesélni, hogy a testőrség csapatokat látván maga előtt, osztrákoknak nézte őket, és csak a sánczok közül kilőtt golyókból tudta meg, hogy immár az első vonalban van, és teljesen váratlanul meg kell ütköznie. Rosztov, a nélkül, hogy Boriszt végighallgatta volna, megindította a lovát.
+
+- Te hová mégy? - kérdezte Borisz.
+
+- Megbízásom van ő felségéhez.
+
+- Itt van! - mondotta Borisz, a ki "ő felsége" helyett úgy értette, hogy Rosztovnak "ő fenségével" van dolga; és rámutatott egy nagyherczegre, a ki sisakkal a fején és lovas-testőr köntösben alig száz lépésnyire állott tőlük és vállát felrántva s a homlokát összeránczolva valamit ordított egy fehér és sápadt osztrák tisztre.
+
+- De hiszen ez a nagyherczeg, nekem pedig a főparancsnokhoz vagy az uralkodóhoz kell mennem, - mondotta Rosztov és már-már megsarkantyúzta a lovát.
+
+- Gróf! Gróf! - kiáltott rá Berg, a ki a másik oldalról épp oly élénken közeledett felé, mint Borisz, - gróf, én a jobb kezemen megsebesültem (mondotta s odamutatta véres kezefejét, mely a zsebkendőjével volt bekötve) és mégis a helyemen maradtam. Gróf, a balkezemben fogom a kardot: a von Bergek nemzetségének lovag volt minden tagja.
+
+Berg még valamit mondott, de Rosztov nem hallgatott rá és otthagyta.
+
+Rosztov, miután elhagyta a testőrséget s nehogy megint az első vonalba kerüljön, mint a hogy a lovas-testőrök rohamába belecsöppent, keresztül lovagolt egy puszta térségen, a tartalék vonal mentén folytatta az útját, és messze elkerülte azt a helyet, a honnan a legerősebb tüzelés és ágyúzás hallatszott. Egyszerre maga előtt és a mi csapatunk mögött, egy olyan helyen, a hol semmiképpen se láthatta az ellenséget, közeli puskaropogást hallott.
+
+"Mi lehet ez? - gondolta Rosztov. - Az ellenség a mi csapataink háta mögött? Az lehetetlen", - villant meg a fejében és egyszerre elfogta a saját maga és az ütközet kimenetele fölött való rémület. "De bármi légyen is ez, - gondolta, - most már kerülő utakról szó se lehet. Meg kell keresnem itt a főparancsnokot, és ha minden elveszett, nekem is kötelességem a többiekkel együtt elpusztulni."
+
+Az a rossz előérzet, mely elfogta volt Rosztovot, most, hogy a Pratz falú mögött elterülő és mindenféle csapatok tömegével ellepett területen beljebb hatolt, mindinkább fokozódott.
+
+- Mi az? Mi az? Kire lövöldöznek? Ki lövöldöz? - kérdezte Rosztov, mikor az orosz és osztrák katonákat utolérte, a kik rendetlen futásban menekülve, keresztezték az útját.
+
+- Tudja az ördög? Megvertek már? Mindennek vége! - feleltek neki oroszul, németül és csehül a menekülők csapatjai, a kik épp oly kevéssé tudták, hogy mi történt, mint ő.
+
+- Üssétek a németeket! - ordított az egyik.
+
+- Ördög vigye az árulóit!
+
+- Pokolba ezekkel az oroszokkal! - dörmögte egy német.
+
+Néhány sebesült vánszorgott az úton. A szitkok, a felkiáltások, a nyögések egy általános morajba olvadtak össze. A lövöldözés abbamaradt, s mint Rosztov később megtudta, az orosz és osztrák katonák egymásra lövöldöztek.
+
+"Istenem! Mi ez? - gondolta Rosztov. - És éppen itt, a hol minden pillanatban megláthatja őket a császár... De nem, ez alkalmasint csak néhány gazember. Ez nem lehet, ez lehetetlen", - gondolta. "Csak hamar, hamar, hadd menjek innen mielőbb!"
+
+A vereség és a futás gondolata sehogy' se ment a fejébe Rosztovnak. Bár ott látta a franczia ágyúkat és csapatokat éppen azon a pratzi hegyen, a hol a főparancsnokot kellett volna fölkutatnia, nem tudta, és nem akarta elhinni azt, a mit látott.
+
+
+
+XVIII.
+
+Rosztov azt a parancsot kapta, hogy Pratz falú körül keresse a főparancsnokot és az uralkodót. De nemcsak hogy ők nem voltak ott, de nem volt ott egyetlen parancsnok sem, hanem csak a legkülönfélébb fegyvernemekből való szétzüllött csapatok. Kimerült lovát még jobban hajszolta, csak hogy mielőbb elhagyja ezeket a tömegeket, de minél tovább jutott, annál nagyobb rendetlenséget tapasztalt a csapatok közt. Az országúton, a melyre kijutott, mindenféle fajta szekerek és fogatok, mindenféle fegyvernemhez tartozó osztrák és orosz csapatok, sebesültek és nem sebesültek szorongtak. Mindez a pratzi magaslatokon elhelyezett franczia ütegek golyóinak komor hangjai közepett zavarosan nyüzsgött és morajlott.
+
+- Hol a császár? Hol van Kutuzov? - kérdezte Rosztov mindattól, a kit csak megállíthatott, de senkitől se tudott választ kapni.
+
+Végre galléron fogott egy katonát és rákényszerítette, hogy a kérdésére feleljen.
+
+- Eh! Barátocskám! Már rég elindultak valamennyien valahol oda előre! - mondotta Rosztovnak a katona mosolyogva és kitépte magát a kezei közül. Otthagyva ezt a katonát, a ki nyilván részeg volt, Rosztov egy tisztiszolgának vagy valami előkelő személyiség lovászának a lovát állította meg s őt kezdte vallatóra fogni. A tisztiszolga kijelentette Rosztovnak, hogy a császárt ezelőtt egy órával lélekszakadva vitték el hintón ezen az úton, s hogy a császár veszedelmesen megsebesült.
+
+- Lehetetlen, - mondotta Rosztov, - alkalmasint másvalaki volt az.
+
+- Magam is láttam, - szólott a legény öntelt mosolylyal. - Talán csak ismerem a császárt: hányszor láttam Péterváron, ennyiről ni. Sápadtan, ijesztően sápadtan ült a kocsijában. S az a négy fekete, batyuska, mint a vihar, úgy száguldott el mellettünk: azt hiszem, ideje, hogy a császári lovakat és Ivanycs Ilját is ösmerjem: aztán meg azt tartom, hogy Ilja nem igen megy kocsin mással, mint a császárral.
+
+Rosztov eleresztette a lovát és tovább akart menni. Egy sebesült tiszt ment el mellette és odafordult hozzá:
+
+- De hát kit keres? - kérdezte a tiszt, - a főparancsnokot? A mi ezredünk előtt éppen mellén találta egy ágyúgolyó.
+
+- Nem halt meg, csak megsebesült, - igazította helyre egy másik tiszt.
+
+- De hát ki? Kutuzov? - kérdezte Rosztov.
+
+- Nem Kutuzov, hanem hogy' is hívják, no de hiszen mindegy, mindössze se sokan maradtak életben. Tessék csak oda menni, abba a faluba, ott együtt van az egész parancsnokság, - mondotta ez a tiszt és rámutatván Hostieradek falura, tovább ment.
+
+Rosztov lépésben folytatta az útját, maga se tudván, hogy hova és kihez megy voltaképpen. A császár megsebesült, az ütközet elveszett. Most már lehetetlen volt ezt el nem hinnie. Elindult hát abban az irányban, a melyet mutattak neki, s a hol a messze távolban egy templomot és tornyokat látott. Ugyan minek siessen most már? Mit mondjon most már a császárnak vagy Kutuzovnak, még ha életben vannak és nem sebesültek is meg?
+
+- Ezen az úton tessék menni, nagyságos uram, mert amott bizton agyonlövik, - kiáltott rá egy katona. - Bizton agyonlövik!
+
+- Oh! Mit beszélsz! - szólott egy másik. - Már hova menne arra! Erre közelebb.
+
+Rosztov elgondolkozott s éppen annak az útnak vágott neki, a melyen azzal kecsegtették, hogy agyonlövik.
+
+"Most már úgy is mindegy; mikor már a császár megsebesült, talán bizony én óvjam magamat?" - gondolta magában. Kijutott arra a térségre, a melyen a Pratzból menekülők közül a legtöbb ember pusztult el. A francziák még nem foglalták el ezt a helyet, az oroszok pedig, a kik életben maradtak, vagy megsebesültek, régen otthagyták. Mint a jó legelőn a boglyák, minden deszjatinon tíz-tizenöt halott és sebesült hevert szanaszét a mezőn. Kettesével, hármasával vánszorogtak tova a sebesültek és folyton hallatszottak kellemetlen, s mint Rosztovnak tetszett, olykor mesterkélt nyögéseik és jajkiáltásaik. Rosztov megeresztette a lovát, hogy ne lássa ezeket a szenvedő embereket és borzalom fogta el a szívét. Nem az életéért aggódott, hanem azért a férfiasságért, a melyre szüksége volt, s a melyről tudta, hogy nem állja ki ezeknek a szerencsétleneknek a látását.
+
+A francziák, a kik már megszüntek volt erre a halottakkal és sebesültekkel telehintett mezőre lőni, mert már nem volt rajta eleven ember, megpillantván a rajta keresztül lovagló segédtisztet, felé irányítottak egy ágyút és odalőttek néhány golyót. Ezeknek a rémesen fütyülő hangoknak az érzése és a körülötte heverő halottak a rémület és az önmaga iránt való szánalom egyetlen benyomásává olvadtak össze Rosztovban. Eszébe jutott az édes anyja utolsó levele. "Vajjon mit érezne, - gondolta magában, - ha itt látna most engem ezen a mezőn, s látná a felém irányított ágyúkat?"
+
+Hostieradek falúban bár vegyes, de nagy rendben tartott orosz csapatok voltak együtt, melyek a csatatérről érkeztek oda. Idáig már nem jutottak el a franczia golyók, s a tüzelés hangjai távoliaknak tetszettek. Itt már tisztán látta és mondotta is mindenki, hogy az ütközet elveszett. Bárkihez fordult is Rosztov, senki se tudta neki megmondani, sem azt, hol a császár, sem azt, hol van Kutuzov. Egyesek azt mondták, hogy az uralkodó megsebesüléséről szóló hír igaz, mások azt állították, hogy nem, és ezt az elterjedt hamis hírt abból magyarázták, hogy Tolsztoj udvari főmarsal, a ki a császár társaságában a többiekkel együtt vonult ki a harcztérre, csakugyan a császár kocsijában vágtatott vissza sápadtan és rémülten. Egy tiszt azt beszélte Rosztovnak, hogy balra a falú mögött látott valakit a főparancsnokok közül, és Rosztov oda is elment, már nem annyira azért, mintha azt remélte volna, hogy ott megtalálja azokat, a kiket keresett, mint inkább azért, hogy maga előtt megnyugtassa a lelkiismeretét. Mikor vagy három versztet lovagolt és az utolsó orosz csapatokat is elhagyta, egy árokkal körülvett gyümölcsös mellett két lovast pillantott meg, a kik az árok szélén állottak. Az egyik, a kinek fehér tollbokréta volt a kalapján, valahogyan ismerősnek tünt fel Rosztov előtt; a másik, ismeretlen lovas, a ki gyönyörű sárga lovon ült (ez a ló is ismerősnek látszott Rosztov előtt), az árokhoz érve, megsarkantyúzta a lovát s a kantárszárakat megeresztve, könnyedén átszökött az árkon. Mindössze egy kis földet rúgtak föl a ló hátsó patái. Hirtelen megfordítván a lovát, visszafelé is átugratott az árkon és tiszteletteljesen fordult a fehér tollforgós lovashoz, nyilván arra biztatván őt, hogy ugyanazt megcselekedje. Az a lovas, a kinek az alakja ismerősnek tetszett Rosztov előtt, s a ki önkéntelenül is magára vonta a figyelmét, kezével és a fejével tagadó mozdulatot tett, és erről a mozdulatról Rosztov legott felismerte megsiratott és szinte az imádásig szeretett császárját.
+
+"De ez nem lehet ő, így egyedül ezen a pusztaságon", - gondolta Rosztov. De ebben a pillanatban Alexander megfordította a fejét és Rosztov megpillantotta azokat a kedves vonásokat, melyek oly élesen bevésődtek az emlékezetébe. A császár sápadt volt, az orczái a szemei beesettek, de annál több báj és szelídség volt a vonásaiban. Rosztov meggyőződvén róla, hogy a császár haláláról szóló hír nem volt igaz, boldognak érezte magát. Boldog volt, hogy láthatta őt. Tudta, hogy megtehette volna, sőt kötelessége is lett volna, hogy egyenesen odaforduljon hozzá és átadja neki azt, a mit Dolgorukov parancsára át kellett volna adnia.
+
+De valamint a szerelmes ifjú reszket és szinte magán kívül van, nem mervén kimondani azt, a miről éjszakákon át álmodozott és mikor a várva-várt pillanat elérkezik és szemtől szemben áll vele, ijedten néz körül segitségért, vagy a halogatás, sőt a menekülés lehetőségeért, épp úgy Rosztov is, most, hogy elérte azt, a mi után a világon mindennél jobban vágyakozott, nem tudta, hogy' lépjen oda az uralkodóhoz, és ezer mindenféle jutott az eszébe, a miért ez kellemetlennek, illetlennek és lehetetlennek tünt föl előtte.
+
+"Hogyan! Mintha csak örülnék az alkalomnak, hogy kihasználjam azt, ha így egyedül van nagy szomorúságában. Kellemetlen, sőt terhes lehetne neki egy idegen arcz a szomorúságnak ezekben a perczeiben; aztán meg mit is mondhatnék neki most, mikor egyetlen rávetett pillantás elég, hogy megdermedjen tőle a szívem és kiszáradjon a torkom?" Abból a számtalan mondásból, a melyet képzeletében arra az alkalomra összealkotott, a mikor esetleg az uralkodóhoz kell fordulnia, most egyetlen egy se jutott az eszébe. Azok a mondások legnagyobb részt más alkalmak lehetőségének a körében mozogtak, azok leginkább a győzelem és a diadal pillanataira, és főképpen arra az esetre voltak szánva, ha sebeitől halálra váltan fekszik a csatamezőn, a császár megköszöni neki hősies viselkedését, ő pedig haldokolva biztosítja őt az ütközetben is megpecsételt szeretetéről.
+
+"Aztán meg mit kérdezzen meg most a császártól, hogy mit parancsol a jobb szárnynak, mikor már délután négy óra van s az ütközet elveszett? Nem, egészen határozottan nem szabad odamennem hozzá, nem szabad őt a tünődéseiben megzavarnom. Ezerszer inkább meghalni, mintsem egyetlen ferde pillantásra vagy valami rossz véleményre rászolgálni", - döntötte el Rosztov s szomorúsággal és kétségbeeséssel a szívében ment tovább, miközben minduntalan visszanézett az uralkodóra, a ki még mindig határozatlanul állt ott egy és ugyanazon a helyen.
+
+Mialatt Rosztov így tünődött magában, és szomorúan távolodott a császártól, von Toll kapitány véletlenül szintén odakerült arra a helyre, és megpillantván az uralkodót, egyenesen odalovagolt hozzá, felajánlotta neki a szolgálatait, és gyalog átsegítette őt az árkon. A császár, rosszul érezvén magát, s kissé pihenni akarván, leült egy almafa alá, Toll pedig ott állott mellette. Rosztov a távolból írígyen és mélységes megbánással látta, a mint von Toll sokáig és nagy tűzzel beszélt valamit a császárnak, s a mint a császár, a ki nyilván könnyezett, kezével eltakarta a szemeit és kezet szorított Toll-lal.
+
+"És most én lehetnék ott az ő helyében!" - gondolta magában Rosztov és alig tudván visszafojtani az uralkodó sorsán való könnyeit, teljesen kétségbeesve folytatta az útját, maga sem tudván, hová és miért megy.
+
+Annál nagyobb volt a kétségbeesése, mert érezte, hogy a maga gyöngesége volt oka a fájdalmának.
+
+Odamehetett volna... sőt nemcsak odamehetett volna, de kötelessége is lett volna odamenni az uralkodóhoz. S ez volt az egyetlen alkalom, a mikor kimutathatta volna a császár iránt való ragaszkodását. S ő nem használta föl ezt az alkalmat... "Mit is cselekedtem?" - gondolta magában. S megfordítván a lovát, visszalovagolt arra a helyre, a hol az uralkodót megpillantotta; de senki sem volt már az árok szélén. Csak a fogatok és a szekerek vonultak egymás után. Egyik fuvarostól megtudta Rosztov, hogy Kutuzov tisztikara nem messze van oda egy falúban, a hova a szekerek is iparkodtak. Rosztov ott ballagott mögöttük.
+
+Előtte lovagolt Kutuzov lovásza, a ki néhány gondosan letakart lovat vezetett. A lovász után egy szekér következett, azután pedig egy görbelábú, sipkás és bekecses ember ballagott.
+
+- Tit, hé, Tit! - szólott a lovász.
+
+- Mi az? - felelt az öreg szórakozottan.
+
+- Tit! Eredj csépelni.
+
+- Eredj már, te bolond! - szólott az öreg nagyot köpve. Néma ballagásban eltelt egy kis idő, mire az előbbi tréfa megismétlődött.
+
+Délután öt órára minden ponton elveszett az ütközet. Több mint száz ágyú került a francziák hatalmába.
+
+Prselysevszkij egész hadtestével letette a fegyvert. A többi hadtestek, miután embereiknek több mint a felét elvesztették, megbomlott és zűrzavaros tömegekben vonultak vissza. Langeron és Dohturov csapatainak a maradványai Augest falu közelében a tavak partján s a töltéseken verődtek össze.
+
+Este hat órakor már csak az augesti töltésnél hallatszott a francziák erős ágyúzása, a kik egy a pratzi magaslatok lejtőjén felállított erős ütegből lövöldöztek a mi hátráló csapatainkra.
+
+A hátvédben Dohturov és a többiek, összeszedvén néhány zászlóaljat, a mieinket üldöző franczia lovasságra lövöldöztek. Elkezdett alkonyodni. Az augesti keskeny töltésen, a melyen évek hosszú során át oly békésen ült a sipkás öreg molnár a horgászó bottal a kezében, mialatt az unokája, az inge újját felgyűrve a kannában ficzkándozó ezüstös halak közt turkált, ezen a töltésen, amelyen oly sok esztendőn keresztül békésen ballagtak búzával megrakott, két lovas szekereiken a kék ködmönös és barna sipkás morvák, a kik aztán belisztezve, fehér rakományukkal ugyanazon az úton tértek vissza, ezen a keskeny töltésen most a szekerek és ágyúk közt, a lovak lábai alatt és a kerekek közt, egymást szorongatva, haldokolva, haldoklókon keresztülgázolva, és egymást csak azért gyilkolva, hogy pár lépéssel tovább ők is meggyilkoltassanak, a halálfélelemtől eltorzított arczú emberek tülekedtek.
+
+A levegőt szertenyomva, minden tíz másodperczben, egy-egy golyó csapott le, vagy egy-egy gránát robbant szét ebben a sűrű tömegben, agyonzúzva, vagy vérrel föcsölve be azokat, a kik a közelben álltak. Dolochov, a ki szintén megsebesült a kezén, az ő szakaszából való vagy tíz emberrel gyalog (ekkor már tiszt volt) és az ezred parancsnoka lóháton, mindössze ennyi volt ezredének egész maradványa. A tömeg által elsodorva, ott tolakodtak a töltés végén, és minden oldalról szorongatva megállottak, mert előttük egy ágyúgolyó leütött egy lovat, melyet a tömeg szaporán eltakarított az útból. Egy másik golyó leütött valakit mögöttük, egy harmadik pedig előttük csapott le és Dolochovot egészen beföcsölte vérrel. A tömeg kétségbeesetten nyomult előre, szorongott, néhány lépést ment, majd ismét megállott. "Ha még száz lépést mehetnénk, bizton meg volnánk mentve; de ha még két perczet állunk, akkor biztosan végünk", - gondolta mindenikük.
+
+Dolochov, a ki a tömeg közepén állott, két katonán keresztülgázolva, odatolakodott a töltés szélére és elkezdett futni a tavat elborító síma jégen.
+
+- Forduljatok! - kiáltott megcsúszva a jégen, mely nagyot roppant alatta, - forduljatok, - kiáltott rá az ágyúkra.
+
+- Elbír!... - A jég ugyan elbírta őt, de meghajlott és ropogott, s nyilvánvaló volt, hogy nemcsak egy ágyú vagy egy tömeg ember alatt, de ő alatta is legott be fog szakadni. Csak nézték őt s a part felé szorongtak, még mindig nem tudván magukat rászánni, hogy a jégre rálépjenek. Az ezredparancsnok, a ki lóháton állt ott a parton, fölemelte a kezét és Dolochovhoz fordulva, kinyitotta a száját. Egyszerre egy ágyúgolyó oly mélyen süvített el a tömeg feje fölött, hogy ijedten bukott le előle mindenki. Egy csattanás hallatszott és a tábornok lovastul együtt egy vértócsába fordult. Senki se hederített rá, és eszébe se jutott senkinek őt fölemelni.
+
+- Előre a jégre! Előre a jégre! Előre! Fordulj! Hát nem hallod! Előre! - harsant föl egy sereg hang, maga se tudván, mért ordít, - miután a golyó a tábornokot leütötte.
+
+A töltésen lévő ágyúk közül az egyik hátulsó ráfordult a jégre. A katonák csapatostul kezdtek rohanni a befagyott tóra. A legelső katonák egyike alatt leszakadt a jég és fél lábával a vízbe csúszott: ki akart mászni, de ekkor kötésig elmerült a vízben. A legközelebb álló katonák összeszorúltak, az ágyú előlovasa megállította a lovát, de hátulról még egyre biztatták: "Csak előre a jégre, mit állsz ott, előre! Előre!" S a rémület ordítozása harsant föl a tömegben. Az ágyú mellett álló katonák hadonásztak a lovak körül, ütötték, verték őket, csakhogy menjenek. Végre megindultak a partról. A jég, mely a gyalogosokat még kibírta, egyszerre nagy robajjal beszakadt és vagy negyven katona keresztül-kasul gázolva egymáson, rémülten menekült minden irányban.
+
+Még egyre fütyöltek az ágyúgolyók és egymás után csaptak le a jégre, a vízbe, de leginkább a töltést, a tavakat és a partokat ellepő tömeg közé.
+
+
+
+XIX.
+
+Bolkonszkij Andrej herczeg vértől elborítva feküdt a pratzi hegyen, ugyanazon a helyen, a hol a zászlóval a kezében elesett, s a nélkül, hogy maga is tudta volna, halk, panaszos hangon nyöszörgött, mint a gyermek.
+
+Estére abbahagyta a nyöszörgést és teljesen elcsendesült. Nem tudta, meddig tartott ez az önkívület. Egyszerre megint úgy érezte, hogy él s valami égető és sajgó fájdalom gyötri a fejét.
+
+"Hol is van hát az a magas ég, a melyet eddig nem ismertem s a melyet ma láttam először?" - ez volt a legelső gondolata. "És ezt a szenvedést sem ismertem", - gondolta. "Bizony, semmit, semmit sem ismertem eddig. De hol vagyok hát?"
+
+Elkezdett fülelni s közelgő lódobogást és francziául beszélő hangokat hallott. Kinyitotta a szemeit. Megint ott volt fölötte ugyanaz a magas ég, még magasabban úszkáló felhőivel, a melyeken keresztül látszott a kéklő végtelenség. Nem mozdította meg a fejét és nem látta azokat, a kik a patkók dobogása és a hangok után itélve, odaérkeztek hozzá és megálltak mellette.
+
+Az odaérkezett három lovas Napoleon volt két segédtisztjével; Bonaparte az egész csatateret bejárván, kiadta az augesti töltésre lövöldöző üteg megerősítésére vonatkozó utolsó parancsait s megnézte a harcztéren maradt halottakat és sebesülteket.
+
+- Pompás egy nép! - mondotta Napoleon a mint megpillantott egy elesett orosz gránátost, a ki a földhöz szorított arczczal és megfeketedett tarkóval feküdt a hasán, s egyik, már megdermedt karját messzire kinyújtotta.
+
+- Az üteg kifogyott a lőszerből, felség, - jelentette ekkor egy segédtiszt, a ki az Augestet lövöldöző ütegtől érkezett oda.
+
+- A tartalékot kell odaszállítani, - mondotta Napoleon, s pár lépést tovább lovagolva, megállott Andrej herczeg előtt, a ki az elejtett zászlórúd mellett hanyatt feküdt (a zászlót mint trofeát már elvitték magukkal a francziák).
+
+- Lám, ez oszt' a gyönyörű halál, - szólott Napoleon és elnézte Bolkonszkijt. Andrej herczeg tudta, hogy ez róla volt mondva, s a ki mondta, az Napoleon. Hallotta, a mint "felség"-nek szólították azt, a ki ezeket a szavakat mondotta. De csak úgy hallotta ezeket a szavakat, mintha légyzümmögést hallott volna. Nemcsak, hogy nem érdeklődött irántuk, de észre se vette, hogy legott meg is feledkezett róluk. Égett a feje; érezte, hogy csurog a vére s nem látott mást, mint ott fölötte a messzi, magas és kék eget. Tudta, hogy ez Napoleon - az ő hőse, de ebben a pillanatban Napoleon olyan kicsi, olyan jelentéktelen embernek tetszett előtte ahhoz képest, a mi most az ő lelke és ama száguldó felhőkkel elborított magas és végtelen ég között végbement. Ebben a pillanatban tökéletesen mindegy volt neki, hogy ki áll mellette, és mit beszél róla; csak annak örült, hogy emberek állottak mellette, s csak azt óhajtotta, hogy ezek az emberek segítsenek rajta és adják vissza őt annak az életnek, a mely most oly gyönyörűnek tetszett előtte, s melyről most annyira másképpen gondolkozott. Minden erejét összeszedte, hogy megmozduljon és valamiféle hangot tudjon adni. Megmozdította kissé a lábát, és olyan gyönge és beteges sóhaj tört ki belőle, mely őt magát is szánalommal töltötte el.
+
+- Áá! Hiszen él, - mondotta Napoleon. - Emeljék fel ezt a fiatal embert és vigyék a sebkötöző helyre! - Igy szólván Napoleon, tovább lovagolt Lannes marsal elé, a ki levett kalappal, mosolyogva és a diadalhoz szerencsét kívánva, közeledett a császár felé.
+
+Andrej herczeg ezentúl semmire sem emlékezett; a rettenetes fájdalomtól, a melyet a hordágyon való elhelyezése, a mozgás közben ismétlődő zökkenések és a seb megvizsgálása okoztak neki, elvesztette az eszméletét.
+
+Csak estefelé tért magához, mikor más sebesült és fogoly orosz tisztekkel együtt beszállították a kórházba. E közben a szállítás közben valamivel frissebbnek érezte magát és már körül tudott nézni, sőt beszélni is.
+
+Az első szavak, a melyeket magához térése után hallott, az őket kisérő franczia tiszt szavai voltak, a ki szaporán így szólt:
+
+- Itt meg kell állni; tüstént erre jön a császár; neki örömet okoz, ha ezeket a fogoly urakat láthatja.
+
+- Ma annyi a fogoly, csaknem az egész orosz hadsereg, hogy alkalmasint már torkig van velük, - jegyezte meg egy másik tiszt.
+
+- De mégis. Ez, a mint mondják, Alexander császár testőrségének a parancsnoka, - szólott az első, rámutatván a fehér lovastestőr egyenruhába öltözött, sebesült orosz tisztre. Bolkonszkij felismerte Repnin herczeget, a kivel a pétervári társaságban már találkozott. Mellette állott egy másik, tizenkilencz éves ifjú, a ki szintén lovastestőr tiszt volt és megsebesült.
+
+Bonaparte vágtatva érkezett oda és megállította a lovát.
+
+- Ki a legidősebb? - mondotta, mikor a foglyokat meglátta.
+
+Megnevezték Repnin herczeg ezredest.
+
+- Ön Alexander császár lovastestőr ezredének a parancsnoka? - kérdezte Napoleon.
+
+- Én csak egy századot vezettem, - felelt Repnin.
+
+- Az ön ezrede becsülettel teljesítette a kötelességét, - szólott Napoleon.
+
+- Egy nagy hadvezér dicsérete a katona legszebb jutalma, - felelt Repnin.
+
+- Kész örömmel szolgálok önnek vele, - mondotta Napoleon.
+
+- Ki az a fiatal ember ön mellett?
+
+Repnin herczeg megnevezte Suchtelen hadnagyot.
+
+Rápillantva, Napoleon mosolyogva így szólt:
+
+- Fiatalon próbált szembeszállni velünk.
+
+- A fiatalság nem akadálya a vitézségnek, - szólott Suchtelen töredezett hangon.
+
+- Pompás felelet, - szólt Napoleon; - fiatal ember, ön még sokra viszi!
+
+Andrej herczeg, a kit a fogoly-zsákmány dicsőséges teljessége kedvéért, szintén odaállítottak Napoleon szemei elé, természetesen szintén magára vonta a figyelmét. Napoleon nyilván emlékezett, hogy látta őt a csatatéren s hozzáfordulva, ugyanazt a "fiatal ember" megszólítást használta, a mely alatt Bolkonszkij elsőízben bevésődött az emlékezetébe.
+
+- Nos, és ön, fiatal ember? - fordult oda hozzá, - hogy' érzi magát, mon brave?
+
+Andrej herczeg, bár öt perczczel ezelőtt még képes volt az őt váró katonáknak pár szót mondani, most egyenesen rámeresztvén szemeit Napoleonra, hallgatott... Ebben a pillanatban oly jelentéktelennek látszottak előtte mindazok az érdekek, a melyek Napoleont foglalkoztatták, maga az ő hőse is oly aprónak tetszett előtte ezzel a kicsinyes becsvágygyal s a diadal felett érzett örömével, ahhoz a magas, igazságos és jóságos éghez képest, a melyet látott és annyira megértett, - hogy képtelen volt felelni.
+
+De meg azzal a szigorú és fönséges gondolatmenettel összehasonlítva, a melyet benne erőinek a nagy vérveszteség következtében beállott gyengülése, a szenvedés és a közeli halál várása fölidézhetett, minden olyan haszontalannak és hitványnak tűnt föl előtte. A mint Napoleon szeme közé nézett, Andrej herczeg a hatalom semmiségére, az életnek, - a melynek a jelentőségét senki se volt képes megérteni, semmiségére, és a halál még nagyobb semmiségére gondolt, a melynek az értelmét az élők közül senki se tudta megfejteni.
+
+A császár a nélkül, hogy bevárta volna a feleletet, elfordult tőle és ellovagolván, odafordult a parancsnokok egyikéhez:
+
+- Tessék gondoskodni ezekről az urakról, s vitessék őket az én sátramba: az orvosom, Larrey, hadd vizsgálja meg a sebeiket. A viszontlátásra, Repnin herczeg, - s megsarkantyúzván a lovát, elvágtatott.
+
+Önelégültségtől és boldogságtól ragyogott az arcza.
+
+A katonák, a kik Andrej herczeget vitték, s elvették volt tőle azt a kis arany szentképet, a melyet Marja herczegnő akasztott volt a bátyja nyakába, azt a gyöngédséget látva, a melylyel a császár a foglyok iránt viselkedett, siettek neki a szentképet visszaadni.
+
+Andrej herczeg nem vette észre, hogy ki és hogyan akasztotta megint a nyakába az aranylánczocskán függő képecskét, de egyszerre csak megint ott volt az egyenruha fölött a mellén.
+
+"Oh beh jó volna", - gondolta Andrej herczeg, a mint erre a szentképre rápillantott, a melyet oly érzéssel, áhítattal akasztott volt rá a húga, "oh beh jó volna, ha olyan egyszerű és tiszta volna minden, a mint Marja herczegnőnek látszik. Milyen jó volna tudni, hol keressen az ember segitséget ebben az életben és mit várjon utána, ott a sírban!"
+
+"Milyen boldog és nyugodt volnék, ha most azt mondhatnám: Uram irgalmazz nekem!... De kinek mondjam ezt! Mert vagy egy meghatározhatatlan és megfoghatatlan erő ez a nagy Mindenség, a melyhez nemcsak hogy nem fordulhatok, de a melyet szavakkal kifejezni is képtelen vagyok, vagy semmi", - mondotta magában, vagy talán az az Isten, a kit Marja herczegnő itt ebbe a kis talizmánba bevarrt? Semmi, semmi sem igaz, kivéve mind annak a semmisége, a mit megértek, és a nagysága valaminek, a mi érthetetlen ugyan, de mindennél fontosabb!"
+
+A hordágyak megmozdultak. Megint minden zökkenésnél tűrhetetlen fájdalmat érzett; lázas állapota egyre fokozódott s végre elkezdett félrebeszélni. Az apjára, a feleségére, a húgára és a leendő fiára vonatkozó ábrándok, s az a gyöngédség, a melyet az ütközet előtt való éjjel érzett, a kis és jelentéktelen Napoleon alakja, és mindenek fölött a magos ég, ezek alkották lázas álmainak a tartalmát.
+
+Maga előtt látta a lyszyja-gory-i csöndes életet és nyugodt családi boldogságot. Már élvezte ezt a boldogságot, a mikor egyszerre megjelent a kis Napoleon, az ő részvétlen, korlátolt és mások boldogtalanságától boldog pillantásával s megkezdődtek a kétségek, a gyötrelmek és csak az ég igért neki megnyugvást. Reggelre mindezek az ábrándok az önkívület és magánkívüliség chaosába olvadtak bele, a melynek még Napoleon orvosának, Larrey-nek a véleménye szerint is sokkal valószinűbben halállal, mint gyógyulással kellett végződnie.
+
+- Ez egy ideges és epés természetű ember, - mondotta Larrey, - nem fog meggyógyulni. Andrej herczeget, a többi reménytelenül sebesültekkel együtt a lakosok gondjaira bízták.
+
+
+
+MÁSODIK KÖNYV.
+
+ELSŐ RÉSZ.
+
+I.
+
+1806 elején Rosztov Nikolaj szabadságot vett. Deniszov szintén hazament Voronezs-be, és Rosztov rábeszélte őt, hogy Moszkváig vele menjen és ott ő hozzájuk szálljon. Az utolsóelőtti állomáson, egy bajtársával találkozván, Deniszov megivott vele három palaczk bort és Moszkva felé útközben, a hepe-hupás út ellenére is, mély álomba merült a szán fenekén Rosztov mellett, a ki minél inkább közeledtek Moszkvához, annál türelmetlenebb lett.
+
+- Odaérünk-e már? Ott leszünk-e már valahára? Oh ezek a kiállhatatlan utczák, boltok, kalácsok, lámpák és bérkocsik, - gondolta magában Rosztov, a mikor már a szabadság-leveleiket is láttamoztatták a sorompónál, és beérkeztek Moszkvába.
+
+- Deniszov, megérkeztünk! Hogy' alszik! - szólalt meg egész testével előrehajolva, mintha csak ezzel is siettetni akarta volna a szán mozgását. Deniszov nem felelt.
+
+- Ni-ni, itt az a sarok, a melyen Zachar bérkocsis állni szokott, ő maga is itt van, még mindig ugyanazzal a lóval. Amott meg az a bódé, a hol mézeskalácsot szoktunk vásárolni. Ott leszünk-e már? No csak!
+
+- Melyik házhoz megyünk? - kérdezte a jamscsik.
+
+- Ott a végén, ahhoz a nagyhoz, hát nem látod? Az a mi házunk, - mondotta Rosztov, - az a ház!
+
+- Deniszov, Deniszov! - Tüstént ott leszünk.
+
+Deniszov fölemelte a fejét, néhányat köhintett, de nem szólt semmit.
+
+- Dmitrij, - fordult oda Rosztov a bakon ülő inashoz. - Ugy-e, nálunk van az a világosság?
+
+- Igenis nálunk, apácska dolgozószobájában ég a lámpa.
+
+- Hát még nem feküdtek le? Hm? - mit gondolsz... Aztán vigyázz, el ne felejtsd, hogy tüstént kikészítsd az új bekecsemet, - tette hozzá Rosztov, pelyhedző bajuszát pödörgetve. - No csak, gyerünk! - kiáltott rá a jamscsikra. Eredj már, Vaszja, - fordult oda Deniszovhoz, a ki megint leeresztette a fejét. - Gyerünk már no, három arany a borravalód, csak gyerünk! - kiáltott föl Rosztov, mikor a szán már alig három háznyira volt a kapujuktól. Úgy tetszett neki, mintha a lovak nem is mozdulnának. Végre jobbra tartott a szán a kapu felé és Rosztov megpillantotta feje fölött a jól ismert párkányt, a melyről lehullott a vakolat és az utczaszélén emelkedő oszlopot és lépcsőt. Még menetközben leugrott a szánról és befutott a pitvarba. A ház épp oly mozdulatlanul és mogorván állt ott, mintha semmi köze se volna hozzá, hogy ki érkezett meg bele. A pitvarban nem volt senki. "Istenem! Jól vannak-e mind?" - gondolta magában Rosztov, a mint szorongó szívvel egy pillanatra megállt, de legott újra sietve ment végig a pitvaron, s föl a jól ismert rozoga lépcsőn. Az előszoba ajtaján még mindig ott volt az a könnyen nyíló kilincs, a melynek a tisztátalanságán a grófné annyit bosszankodott. Az előszobában egyetlen faggyúgyertya pislogott.
+
+Az öreg Mihajlo a ládán szunyókált. Prokofij, a kifutó-inas, a ki olyan erős volt, hogy a hátuljával egymaga fölemelt egy szekeret, ott ült és posztó szélből bocskort kötött. Rápillantott a nyíló ajtóra, s egykedvű és álmos arczkifejezése egyszeriben örömteljes rémületre változott.
+
+- Jézus Mária! A fiatal gróf! - kiáltott föl, mikor fiatal gazdáját fölismerte. - Mit jelentsen ez? Galambom, lelkem! - És Prokofij, az izgatottságtól remegve a fogadószobába nyíló ajtó felé rohant, alkalmasint azért, hogy a nagy eseményt bejelentse; de nyilván meggondolta a dolgot, visszafordult és fiatal gazdájának a nyarába borult.
+
+- Egészségesek? - kérdezte Rosztov, - s kiszabadította magát Prokofij karjaiból.
+
+- Hála Istennek! Valamennyien, Istennek hála! Csak az imént vacsoráltak! De hát mutassa magát, Kegyelmes uram!
+
+- Teljesen rendben van minden?
+
+- Istennek hála, Istennek hála!
+
+Rosztov teljesen megfeledkezett Deniszovról, s nem akarván, hogy bárki is megelőzze, ledobta a bundáját és lábujjhegyen belépett a nagy, sötét terembe. Minden ugyanaz volt. Ugyanazok a játék asztalok, ugyanaz a vászonnal borított csillár; de valaki már meglátta volt a fiatal gazdát, s így már nem volt ideje, hogy eljusson a fogadó szobáig, mikor egyszerre az egyik oldalajtóból száguldva, mint a vihar kirohant valaki s megölelte s össze-vissza csókolta őt. Majd egy második, egy harmadik ajtóból, egy második, harmadik ilyen lény rohant elő s egymást érték az ölelések, a csókok, a fölkiáltások és az öröm könnyei. Azt se tudta, hol és melyik a papa, melyik Natasa, melyik Petya. Valamennyien egyszerre kiabáltak és csókolgatták őt. Csak arra emlékezett, hogy az anyja nem volt köztük.
+
+- No, de ezt nem is álmodtam... Nikoluska... kedvesem te!
+
+- No, tessék... a mi... kedves Kolyánk... Hogy' megváltozott! Gyertyát ide! Teát!
+
+- Csókolj meg hát engem is!
+
+- Lelkecském... engem is.
+
+Szonya, Natasa, Petya, Mihajlovna Anna, Vjera, az öreg gróf, egyszerre ölelgették őt; s a cselédek, a szobaleányok egészen megtöltötték a szobát s fecsegtek és sápítoztak.
+
+Petya fölkapaszkodott a lábaira.
+
+- Engem is! - kiáltotta.
+
+Natasa, odaintvén őt magához, miután össze-vissza csókolta az egész arczát, elugrott mellőle, s a bekecse szélébe kapaszkodva, mint a kecske elkezdett egy helyben ficzkándozni, miközben éktelen sivalkodást vitt véghez.
+
+Minden oldalról az öröm könnyeitől csillogó, szerető szemek, mindenfelől csókra szomjas ajkak vették őt körül.
+
+Szonya, a ki piros volt, mint a kumacs[9], szintén belekapaszkodott a karjába és boldogságtól sugárzó pillantással tapadt a szemeire, a melyeket oly régóta várt vissza. Szonya már elmúlt tizenhat esztendős, és különösen boldog és elragadtatással teljes élénkségének ebben a pillanatában, rendkívül szép volt. Mosolyogva, visszafojtott lélekzettel bámult rá s le nem vette róla a szemeit egy pillanatra sem. Nikolaj háládatosan nézett rá; de még mindig várt és keresett valakit a szemeivel. Az öreg grófné még mindig nem jött volt ki. De im', a szomszéd szobából léptek hallatszottak. Még pedig olyan gyors léptek, hogy szinte lehetetlennek látszott, hogy az anyjáéi legyenek.
+
+Pedig mégis ő volt, Nikolaj előtt ösmeretlen s az ő távolléte alatt készült új ruhában. Valamennyien eleresztették őt, mire odafutott az anyjához. Mikor találkoztak, a grófné zokogva borult a fia karjaiba. Képtelen volt fölemelni az arczát, hanem odasímította a fia bekecsének hideg zsinórzatához. Deniszov, a ki észrevétlenül surrant be a szobába, szintén ott állt és törölgette a szemeit, a mint elnézte őket.
+
+- Deniszov Vaszilij vagyok, az ön fiának a bavátja, - mutatkozott be a grófnak, a ki kérdő pillantással nézett rá.
+
+- Nagyon örvendek. Tudom, tudom, - szólott a gróf s megölelte, megcsókolta Deniszovot. - Nikoluska írta... Natasa, Vjera, im itt van Deniszov.
+
+És ugyanazok a boldog és elragadtatott arczok most mind Deniszov borzas alakja felé fordultak s őt vették körül.
+
+- Jaj, galambom, Deniszov, - kiáltott föl Natasa az elragadtatástól szinte magánkívül, oda ugrott hozzá s megölelte s megcsókolta őt. Natasa viselkedésére mindenki zavarba jött. Deniszov is elpirult, de egyúttal el is mosolyodott, fogta Natasa kezét és megcsókolta.
+
+Deniszovot bevezették a számára előkészített szobába, a Rosztovok pedig mind a pamlagos szobában gyűltek össze Nikoluska körül.
+
+Az öreg grófné ott ült mellette, s el nem eresztette a kezét, melyet minden pillanatban megcsókolt; a többiek körülötte tolongván, szinte lesték minden mozdulatát, minden szavát, minden pillantását, és le nem vették róla szerelmes elragadtatásban csillogó szemeiket. A fivérei és nővérei szinte hajbakapva versengtek azért, hogy minél közelebb kerüljenek hozzá, és azon czivódtak, hogy ki hozza el neki a teát, a szalvétát, a pipát.
+
+Rosztov abban a szeretetben, melyet iránta tanusítottak, nagyon boldog volt; de a viszontlátás első pillanata olyan boldog volt, hogy mostani boldogságát szinte kevesellette, s folyton még valamire várt.
+
+Deniszov másnap reggel tíz óráig aludt.
+
+Az övével szomszédos szobában kardok, tarisznyák, táskák, nyitott csomagok és sáros csizmák hevertek szanaszét. Két pár tiszta sarkantyús csizmát csak az imént állítottak oda a fal mellé. Az inasok mosdótálakat, a beretválkozáshoz szükséges meleg vizet és tiszta ruhákat hordtak be a szobába. Férfiszag és dohányillat terjengett mindenfelé.
+
+- Hej, Gviska, a pipámat! - kiáltott fel Deniszov Vaszjka rekedten. - Vosztov, kelj föl máv!
+
+Rosztov, összeragadt szemeit törülgetve, a forró párnákról fölemelte kábult fejét.
+
+- Olyan késő van már?
+
+- Persze, tíz óra, - felelt Natasa hangja, és a szomszéd szobából keményített szoknyák ropogása s leányos hangok suttogása és nevetése hallatszott be, az alig kinyílt ajtóban pedig kék szalagok, fekete hajak és vidám arczok villantak föl. Natasa és Szonya voltak, a kik Petyával együtt eljöttek utánanézni, vajjon fölkeltek-e már.
+
+- Nikolenyka, kelj föl! - hallatszott megint az ajtóban Natasa hangja.
+
+- Mindjárt! - Ekkor Petya, a ki a szomszéd szobában megpillantott és fölkapott egy kardot, és erőt vevén rajta az az elragadtatás, mely a fiatal fiúkat katonabátyjuk látásakor el szokta fogni, egészen megfeledkezett róla, hogy a nővéreiknek nem illik levetkőzött férfiakat látni, kitárta az ajtót.
+
+- Ez a te kardod? - kiáltott be Nikolajhoz. - A leányok elugrottak. Deniszov ijedt szemekkel rejtette a takaró alá szőrös lábait, és a bajtársára bámult segítségért. Petya beosont az ajtón, mely becsapódott utána. Kívülről nevetés hallatszott.
+
+- Nikolenyka, jőjj ki hálókabátban, - szólalt meg Natasa hangja.
+
+- Ez a te kardod? - kérdezte Petya, - vagy az öné? - fordult oda alázatos tisztelettel a nagy bajuszos, fekete Deniszovhoz.
+
+Rosztov szaporán czipőt és hálókabátot húzott és kiment. Natasa már felhúzta volt az egyik csizmát s éppen akkor bújt bele a másikba. Szonya körben forgott, s a szoknyáját libegtetve éppen le akart csücsülni, mikor Nikolenyka kilépett. Egyformán új, kék ruhácskáikban üdék, pirosak és derültek voltak mind a ketten. Szonya kiszaladt, Natasa pedig karonfogva, levezette a bátyját a pamlagos szobába s elkezdett vele beszélgetni. Nem győzték egymást kérdésekkel faggatni, nem győztek egymás kérdéseire felelni, melyek ezer olyan apróságra vonatkoztak, a melyek csak őket kettőjüket érdekelték. Natasa minden szónál, melyet bármelyikük kiejtett, mosolygott, nem azért, mintha az, a mit mondtak, nevetséges lett volna, hanem azért, mert jó kedve volt, s mert ezen a nevetésben kifejezésre jutó jókedvén nem volt képes erőt venni.
+
+- Óh, milyen szép, milyen pompás! - mondotta mindenre. Rosztov érezte, a mint a szeretet forró sugarainak a hatása alatt, másfél esztendő óta most először megint elöntötte a lelkét és az arczát az a gyerekes mosoly, mely azóta, hogy a házból kiment, egyetlen egyszer se jelent meg az arczán.
+
+- De hallod-e, - mondotta Natasa, - te most már kész férfi vagy? Borzasztóan örülök, hogy az én bátyám vagy. - Megfogta a bajuszát. - Szeretném tudni, milyenek vagytok ti, férfiak? Olyanok mint mi? Nem?
+
+- Mért szaladt ki Szonya? - kérdezte Rosztov.
+
+- Hjah, nagy históriája van annak! Mondd csak, hogy' fogsz te Szonyával beszélni? Tegezed őt, vagy magázod?
+
+- Ahogy' jön, - felelt Rosztov.
+
+- Kérlek szépen, magázd, később majd megmondom miért.
+
+- Ugyan miért?
+
+- No hiszen akár most is megmondhatom. Azt tudod, hogy Szonya nekem barátnőm, olyan barátnőm, a kiért tűzbe teszem a kezemet. No most nézz ide. - Felgyűrte karton ruhája újját, s hosszú, sovány és puha karján, a válla alatt, de jóval a könyöke fölött (olyan helyen, a melyet még a báli ruhák is el szoktak takarni) rámutatott egy piros jelre.
+
+- Ezt én égettem ide bele, hogy bebizonyítsam iránta való szeretetemet. Egyszerűen megtüzesítettem egy léniát, és odaszorítottam.
+
+A mint Rosztov a támláján kis párnácskákkal díszített pamlagon ott ült egykori tanuló-szobájában és belenézett Natasa kétségbeesetten élénk szemeibe, megint beleélte magát abba a családi körbe, a melynek, őt magát kivéve, senkire nézve se volt semmi jelentősége, de a mely életének legnagyobb gyönyörűségei közé tartozott; és így az a szeretet jeléül izzó léniával csinált jel nem is látszott előtte valami nagy esztelenségnek: teljesen megértette, s nem is csodálkozott rajta.
+
+- Nos hát? Ez az egész? - kérdezte.
+
+- Ha barátság, hát legyen barátság! Ez itt a léniával - ostobaság; de azért barátnők vagyunk mindörökre. Ha ő megszeret valakit, az örökre szól; de én erre képtelen vagyok, én nyomban megfeledkezem róla.
+
+- Nos és aztán?
+
+- Hát így szeret ő engem és téged. - Natasa egyszerre elpirult. - Hiszen emlékezel, az elutazásod előtt... Ő azt mondta, hogy te mindenről megfeledkezhetel... Azt mondta: én szeretni fogom mindig, ő pedig hadd legyen szabad. Lásd, ez igazán pompás, nemes dolog! Ugy-e hogy az? Nagyon nemes, ugy-e? - faggatta őt Natasa olyan komolyan és izgatottan, hogy nyilvánvaló volt, hogy azt, a mit most mondott, azelőtt sírva mondotta. Rosztov eltünődött.
+
+- Én semmi tekintetben se vonom vissza a szavamat, - mondotta. - Aztán meg Szonya olyan elragadó teremtés, hogy ki lenne olyan bolond, a ki lemondana a boldogságáról?
+
+- Nem, nem, - kiáltott föl Natasa. - Mi már vele is beszéltünk erről. Tudtuk, hogy te ezt fogod mondani. De azért ez még se megy, mert lásd, ha te igy beszélsz, és úgy fogod föl a dolgot, hogy kötve vagy a szavad által, olyan színe lesz a dolognak, mintha ő ezt czélzatosan intézte volna így. Olyan színe lesz, mintha te csak kényszerűségből vennéd feleségül, pedig hát a dolog egészen másként áll.
+
+Rosztov látta, hogy ők ezt már mind előre pompásan kieszelték. Szonya már tegnap is meglepte őt a szépségével. Ma pedig, mikor úgy futólag látta, még szebbnek tűnt fel előtte. Gyönyörű tizenhatéves leányka lett belőle, a ki őt nyilván szenvedélyesen szerette (ebben egy pillanatig se kételkedett). Miért ne szerette, vagy miért ne vette volna hát akár feleségül is őt, - gondolta magában Rosztov; - de... persze, most még annyi más öröm és elfoglaltság is várt rá! "Igen, igen, ők ezt mégis csak pompásan eszelték ki", - gondolta magában, - "szabadnak kell maradnom".
+
+- Jól van no, - szólott, - később még majd beszélünk róla. Óh, beh örülök neked! - tette hozzá. - Nos, és te, nem hagytad cserben Boriszt? - kérdezte tőle.
+
+- Micsoda badarság! - kiáltott föl Natasa mosolyogva. - Sem ő rá, se másra nem gondolok s hallani sem akarok senkiről semmit.
+
+- No lám! Hát mit akarsz?
+
+- Én? - kérdezte Natasa és boldog mosoly derítette föl az arczát. - Láttad te Duport-t?
+
+- Nem.
+
+- A hírneves Duport-t, a tánczost, nem láttad? No, akkor nem is fogsz megérteni. Lásd, - mit akarok.
+
+Natasa kikerekített karral, mint tánczközben szokás, fogta a szoknyácskáját, pár lépést hátrált, megfordult, egy entrechat-t csinált, egymás mellé rakta a lábait, s az újjai hegyén állva pár lépést tipegett előre.
+
+- Nézd csak, állok? Nézd, nézd, - mondotta, de nem bírt megállani a lába újjai hegyén. - Most láthatod, mit akarok! Senkihez se megyek férjhez, hanem tánczosnő leszek. Csak ne szólj róla senkinek.
+
+Rosztov olyan vídáman és hangosan fölkaczagott, hogy Deniszov szinte irígykedni kezdett rá a szobájában, s Natasa is, nem bírván magán erőt venni, kaczagott vele együtt.
+
+- No, úgy-e jó lesz? - mondogatta folyvást.
+
+- Szép, szép. Tehát nem akarsz többé a Borisz felesége lenni?
+
+Natasa fölpattant.
+
+- Senkinek sem akarok a felesége lenni. Ezt, ha találkozom vele, majd neki is megmondom.
+
+- No lám! - szólott Rosztov.
+
+- De hisz' ez mind badarság, - folytatta Natasa a fecsegését. - Hát Deniszov, jó ember? - kérdezte.
+
+- Igen.
+
+- Akkor hát Isten veled, öltözz csak fel. De olyan félelmes - ez a Deniszov?
+
+- Miért volna félelmes? - kérdezte Nikolaj. - Dehogy, Vaszjka pompás fiú.
+
+- Te Vaszjkának hívod? - Furcsa. De hát nagyon jó ember?
+
+- Nagyon jó.
+
+- No csak gyere mielőbb teázni. Már együtt vannak valamennyien.
+
+Natasa fölkelt s mint a tánczosnők szokták, a lába újjai hegyén kitipegett, de e közben úgy mosolygott, mint a hogy' a boldog, tizenötéves leányok szoktak mosolyogni. Rosztov, mikor találkozott Szonyával a fogadószobában, elpirult. Nem tudta, hogy' viselkedjék. Tegnap, a viszontlátás örömének első pillanatában összecsókolkoztak, de ma érezték, hogy ez nem volt éppen illő dolog; Nikolaj érezte, hogy valamennyien, az anyja és a nővérei is kérdő pillantással néztek rá, s várakozással eltelve lesték, hogy' fog vele szemben viselkedni. Megcsókolta a kezét, s magázta és Szonyának szólította őt. De a szemeik, mikor találkoztak, tegezték egymást és gyöngéden összecsókolóztak. Szonya bocsánatot kért tőle a tekintetével azért, hogy Natasa útján őt az igéretére figyelmeztetni bátorkodott, és köszönetet mondott neki a szerelmeért. Ő pedig megköszönte neki a pillantásával a fölajánlott szabadságot és azt mondta, akárhogy' lesz is a dolog, ő soha se fog megszünni őt szeretni, mert őt nem szeretni teljes lehetetlenség.
+
+- De milyen furcsa dolog, - szólott Vjera, fölhasználván az általános hallgatás egy pillanatát, - hogy Szonya és Nikolenyka, most, hogy találkoztak, akár az idegenek, magázzák egymást. - Vjera észrevétele, mint mindig, most is helyes volt; de mint minden észrevétele, ez is feszélyezte valamennyiüket, és nemcsak Szonya, Nikolaj és Natasa, hanem még az öreg grófné is, a ki félt a fiának Szonya iránt érzett szerelmétől, mely esetleg megfoszthatta őt egy fényes házasság lehetőségétől, úgy elpirult, akár egy süldő leány. Deniszov, Rosztov legnagyobb meglepetésére, új egyenruhában, kikenve és beillatszerezve, olyan ficsúrosan jelent meg a fogadó-szobában, mint az ütközetekben szokott és olyan szeretetreméltó gavallérnak mutatkozott be a hölgyekkel szemben, a minőnek őt Rosztov soha nem is álmodta.
+
+
+
+II.
+
+Rosztov Nikolajt, mikor a hadseregtől Moszkvába visszatért, a háziak mint a legjobb fiút, mint hőst, és mint "szívem csücske, Nikoluská"-t, a rokonok mint kedves, kellemes és tiszteletreméltó fiatal embert fogadták; az ösmerősök pedig mint szép huszárhadnagyot, mint ügyes tánczost és Moszkva egyik legjobb parthieját üdvözölték.
+
+Rosztovék egész Moszkvát ismerték; az öreg grófnak ebben az esztendőben elegendő pénze volt, mert a birtokait mind elzálogosította, s így Nikoluska, a ki saját versenylovat tartott, s egészen különös, a legjobb divat szerint szabott lovagló-nadrágokat, s ugyancsak a legújabb divat szerint készült hegyesorrú és apró ezüstsarkantyús csizmákat viselt, nagyon vígan töltötte az időt. Rosztovot, mikor egy bizonyos ideig tartó távollét után hazaérkezett, és magát azelőtti életének a körülményeivel összemérte, kellemes érzés fogta el. Úgy tetszett neki, hogy nagyon kifejlett és megférfiasodott. Azon való kétségbeesése, hogy a vallástanból megbukott, az az eset, mikor Gavrilától pénzt kért kocsira, Szonyával való titkos csókolózásai, mindezek gyerekes dolgoknak tűntek föl az emlékezetében, a melyektől most mérhetetlen távolság választja el. Most ő, a katonai György-kereszttel fölékesített, ezüst mentés huszártiszt, más éltes, tiszteletreméltó és ismert sportférfiakkal együtt versenyre gyakorolja a lovát. A boulevardon meg van neki a maga barátnője, a kit esténkint meglátogat. Archarovék bálján ő rendezte a mazurkát, Kamenszkij tábornagygyal a háborúról beszélgetett, eljárt az angol clubba, és tegeződött egy negyvenesztendős ezredessel, a kivel Deniszov révén ismerkedett meg.
+
+Az uralkodó iránt való szenvedélye Moszkvában valamelyest megcsappant, mert ez alatt az idő alatt nem volt alkalma őt látni. De azért mégis gyakran beszélt az uralkodóról, iránta való szeretetéről, miközben éreztette, hogy ezzel még nem mondott el mindent, hogy van még valami az iránta táplált érzelmeiben, a mit nem érthet meg mindenki; s egész lelkéből osztozott az imádatnak abban az érzésében, mely akkoriban Moszkvában általános volt Pavlovics Alexander császár iránt, a ki akkortájt kapta Moszkvában a "megtestesült angyal" melléknevet.
+
+Rosztov a hadsereghez való visszatéréséig terjedő rövid moszkvai tartózkodása alatt, nem hogy közeledett volna, sőt inkább eltávolodott Szonyától. Szonya rendkívül kedves és szép teremtés volt, s szemlátomást fülig szerelmes volt belé; de Nikolaj a fiatalságnak abban a korszakában volt, a mikor az ember azt hiszi, hogy annyi a dolga, hogy az ilyesmivel nem ér rá foglalkozni, a mikor fél magát lekötni és megbecsüli a fiatalságát, a melyre más mindenféléhez olyan nagy szüksége van. Mikor mostani moszkvai tartózkodása alatt Szonyára gondolt, így szólott magában: "Eh! lesz még ilyen elég, és van is bizonyára valahol, a kiket nem ismerek. Lesz még módom a szerelemmel foglalkozni, a mikor akarok, de most egyelőre nincsen rá időm." Ezenkívül a női társaságban még valami, az ő férfiasságára nézve megalázót is látott. Eljárt ugyan a bálokba és női társaságba, de úgy mutatta, mintha ezt az akarata ellenére cselekedné. A versenyek, az angol club, a Deniszovval való dorbézolás, és a látogatások ő nála, ez egészen más, ez mind csupa fiatal huszárhoz illő dolog volt.
+
+Márczius elején az öreg Rosztov Andrejics Ilja gróf egy, Bagration herczeg tiszteletére rendezendő ebéd előkészítésével volt elfoglalva.
+
+A gróf hálókabátban járt föl s alá a nagy teremben, miközben a Bagration herczeg ebédjéhez szükséges spárga, friss ugorka, szamócza, hús és hal beszerzése iránt osztogatta a parancsait a club gazdájának és legrégibb szakácsának, a hírneves Feoktiszt-nak. A gróf a clubnak az alapítás óta tagja és nesztora volt. A club őt bízta meg a Bagration ünneplésének a rendezésével, mert kevés ember tudta az ilyen ünnepségeket oly bőkezűséggel és oly vendégszeretettel nyélbe ütni, mint ő, és különösen, mert kevés ember volt, a ki szükség esetén a maga pénzét is oly szívesen áldozta és áldozhatta a lakoma czéljaira, mint ő. A szakács és a gazda mosolygó arczczal hallgatták a gróf parancsait, mert tudták, hogy az ilyen, ő általa rendezett lakomák alkalmával, melyek több ezer forintba kerültek, ők is megtalálták a maguk keresetét.
+
+- Csak el ne felejtsd a teknősbékáról a kakastaréjt, a kakastaréjt!
+
+- Tehát három hideg előétel lesz?... - kérdezte a szakács.
+
+A gróf elgondolkozott.
+
+- Nem lehet kevesebbet adni, mint hármat... először mayonaise, - mondotta s kifeszítette az egyik újját.
+
+- Tehát nagy kecsegéket méltóztatik parancsolni? - kérdezte a gazda.
+
+- Mitévők legyünk, vedd meg csak, ha nem adják olcsóbban. De batyuska, majd hogy elfelejtettem. Hiszen még egy előétel fog kelleni. Óh, szent atyám! - A fejéhez kapott. - Aztán ki fog virágokról gondoskodni? Mityenka! Hej, Mityenka! Ugorj el szaporán a majorba, s mondd meg a kertésznek, hogy küldjön azonnal robotosokat. Mondd, hogy gondosan becsomagolva hozzák ide az egész üvegházat. Péntekre itt legyen legalább kétszáz cserép virág.
+
+Miután még egy sereg parancsot adott, el akart menni a grafinyuskához kissé megpihenni, de eszébejutván még valami, visszafordult, visszahívta a szakácsot is, meg a gazdát is, s megint elkezdett rendelkezni. Ekkor könnyed férfiléptek és sarkantyúpengés zaja hallatszott s pirosan és szépen, feketén pelyhedző bajuszszal, s a nyugodt moszkvai tartózkodás alatt szemlátomást kipihenten belépett a fiatal gróf.
+
+- Jaj lelkem! Szinte szédül a fejem, - szólott az öreg és szinte szégyenkezve mosolygott a fiára. - Legalább segítenél te is! Még énekesekről kell gondoskodni. Zene már van, de tán még a czigányokat is ide kellene rendelni. A magadfajta katonanépség szereti az ilyesmit.
+
+- Igazán mondom, apuska, azt hiszem, hogy Bagration herczeg, mikor a schoengrabeni ütközetre készült, sokkal kevésbbé gyötörte magát, mint most te, - szólott a fia mosolyogva.
+
+Az öreg gróf úgy tett, mintha haragudnék.
+
+- Csak fecsegj,... próbálnád csak meg! - S odafordult a szakácshoz, a ki okos és tiszteletteljes ábrázattal, fürkésző és gyöngéd pillantással nézte az apát és a fiát.
+
+- Lám, milyen ez a fiatalság, hm, Feoktiszt? - mondotta. - Kinevet bennünket, öregeket!
+
+- Hjah, kegyelmes uram, ők csak jól akarnak enni, de hogy hol szedi össze és hogy' szolgálja föl az ember, azzal már nem törődnek.
+
+- Úgy bizony! - kiáltott föl a gróf, és vidáman megfogván a fia mindkét karját, hozzátette: - no de most éppen kapóra jössz! Ülj bele egy szánkóba és menj el Bezuchij-hez, mondd meg neki, hogy a gróf, Andrejevics Ilja kéreti, küldjön azonnal friss szamóczát és ananászt. Mástól nem lehet kapni. Ha ő maga nem volna ott, akkor menj és mondd meg a herczegnőknek, onnan pedig menj el a Razgulyáj-ra, - Ipatka, a kocsis már tudja, - keresd meg ott az Ilyuska czigányt, azt, a ki akkor Orlov grófnál tánczolt, emlékszel rá, azt a fehér kazakinost, és hozd el ide hozzám.
+
+- És a kis czigány-lányokat is idehozzam? - kérdezte Nikolaj nevetve.
+
+- No, no, no!...
+
+Ekkor nesztelen léptekkel, aggodalmas és szorgos, de egyúttal keresztényiesen szelid ábrázattal belépett a szobába Mihajlovna Anna. Bár Mihajlovna Anna nap-nap után hálóköntösben lepte meg a grófot, ő azért minden egyes alkalommal zavarba jött előtte és bocsánatot kért tőle az öltözékeért.
+
+- Nem tesz semmit, kedves gróf, - mondotta szeliden behunyt szemmel. - De Bezuchij-hoz majd elmegyek én, - szólott. - A fiatal Bezuchij megérkezett, s most az ő üvegházából kaphatunk mindent. Amúgy is beszélnem kell vele. Levelet küldött nekem Borisztól. Borja most, hála Istennek, a törzskarnál van.
+
+A gróf megörült, hogy Mihajlovna Anna a megbízások egy részét magára vállalta, és befogatott neki a kis hintóba.
+
+- Mondja meg Bezuchij-nak, hogy jőjjön el. Majd irok neki. A felesége is megjött? - kérdezte.
+
+Mihajlovna Annának megrándúltak a szemei és mélységes fájdalom tükröződött az arczán.
+
+- Jaj, lelkem, ő nagyon boldogtalan, - mondotta. - Ha az, a mit hallottunk, igaz, bíz az borzasztó. De ki gondolta volna azt akkor, mikor úgy örültünk a boldogságának! És ilyen magasröptű, szinte mennyei lélek, mint ez a fiatal Bezuchij! Én mondhatom, szívemből sajnálom, és a mennyire tőlem telik, iparkodom is megvígasztalni.
+
+- De hát mi baj van? - kérdezte mindakét Rosztov, az öreg is, meg a fiatal is.
+
+Mihajlovna Anna mélyen fölsóhajtott.
+
+- Dolochov, Ivanovna Marja fia, - mondotta titokzatosan suttogva, - a mint mondják, teljesen kompromittálta azt az asszonyt. Bezuchij kihúzta őt a csávából, meghívta őt magához Pétervárra és ime... Alig, hogy az asszony ideérkezett, az a szeleburdi már ott volt a nyomában, - mondotta Mihajlovna Anna, voltaképpen Pierre iránt érzett részvétének akarván kifejezést adni, de önkéntelen hanghordozásával és mosolyával inkább az iránt a szeleburdi iránt, - a hogy' Dolochovot hívta, - mutatott részvétet. - Azt mondják, Pierre-t egészen lesújtotta a bánat.
+
+- No de azért csak mondja meg neki, hogy jőjjön el a clubba, - majd kiderül minden. Nagyszerű lesz ez az ünnep!
+
+Másnap, márczius harmadikán, délután két óra tájban, az angol clubbnak kétszázötven tagja és vagy ötven meghívott vendég várta ebédre a kedves vendéget s az osztrák hadjárat hősét, Bagration herczeget. Az austerlitzi ütközet hírére eleinte egész Moszkva elképpedt. Abban az időben az oroszok annyira hozzá voltak szokva a diadalokhoz, hogy mikor a vereség híre megjött, egyesek egyszerűen nem hitték el, mások pedig holmi szokatlan okokkal próbálták ezt a furcsa eseményt megmagyarázni. Deczemberben, mikor az első hírek kezdtek szállingózni, az angol clubban, a hol mindazok, a kiknek tekintélyük és súlyuk volt, s a kik hiteles híreket kaptak, együtt voltak, mintha csak összebeszéltek volna, egy árva szót se szóltak a háborúról és az utolsó ütközetről. Azok az emberek, a kik szóvivők voltak, mint: Rasztopcsin gróf, Dolgorukij Vladimirovics Jurij, Valujev, Markov gróf, Vjazemszkij herczeg, nem mutatkoztak a clubban, hanem otthon, szűkebb körben verődtek össze, s így azok a moszkvaiak, a kik mások után indultak (a kik közé Rosztov Andrejevics Ilya is tartozott), a háború dolgában egy kis időre határozott vélemény és vezető nélkül maradtak. Érezték a moszkvaiak, hogy valami nincsen rendben, s hogy ezek felől a rossz hírek felől nagyon bajos ítéletet mondani, és így jobb, ha hallgatnak. De egy idő múlva, mint a hogy' az esküdtek kijönnek a tanácskozó teremből, ismét megjelentek a clubban az irányadó nagyfejűek, s tisztán és világosan kezdtek beszélni. Rájöttek annak a hihetetlen, hallatlan és lehetetlen eseménynek az okaira, hogy az oroszokat megverték, kiviláglott minden, és Moszkva minden zúgában egy- és ugyanaz volt a vélemény. Ezek az okok voltak: az osztrákok árúlása, a csapatok rossz élelmezése, a lengyel Prsebisevszkij és a franczia Langeron hitszegése, Kutuzov tehetetlensége, és (ezt már csak titokban mondogatták) az uralkodó fiatalsága, a ki gonosz és jelentéktelen embereket tüntetett ki a bizalmával. De a csapatok, az orosz csapatok, - mondották valamennyien, - pompásak voltak és csodával határos hősiességről tettek bizonyságot. A katonák, a tisztek, a tábornokok, hősök voltak valamennyien. De a hősök hőse mégis csak Bagration herczeg volt, a ki a schoengrabeni ütközet és az austerlitzi visszavonúlás révén, mely alkalommal ő volt az egyetlen, a ki egész hadtestét teljes rendben vonúltatta vissza, és egész napon át diadalmasan küzdött a kétszerte erősebb ellenséggel, valósággal hírnevessé lett. Abban, hogy Moszkvában éppen Bagrationt tették meg hősnek, része lehetett annak is, hogy ő idegen volt Moszkvában, s nem voltak ott összeköttetései. Az ő személyében az egyszerű, minden összeköttetés és fondorlat nélkül való orosz katonát tisztelték, a kinek a neve, még az olasz hadjárat emlékei révén, Szuvarov nevével is kapcsolatban volt. Ezenkívül az ő ünnepléséből mindennél jobban kidomborodott a Kutuzovval való elégedetlenség.
+
+- Ha Bagration nem volna, föl kellene találni őt, - mondotta a bolondos Sinsin, Voltaire szavait parodizálva. Kutuzovról nem beszélt senki, csak egy-egy ember akadt, a ki suttogva szidta, s farkcsóváló udvaroncznak és vén szatyr-nak csúfolta.
+
+Moszkvában városszerte szájról-szájra járt Dolgorukov herczegnek egy állitólagos nyilatkozata, mely vereségünkben múlt diadalok emlékével vígasztalt bennünket, úgyszintén Rasztopcsinnak egy észrevétele is, a mely szerint a franczia katonákat föllengző mondásokkal kell a csatára buzdítani, a németekkel a logika szabályai szerint kell eljárni, biztosítván őket arról, hogy futni sokkal veszedelmesebb, mint előrenyomulni; de az orosz katonákat ellenkezőleg fékezni kell, s arra kell kérni, hogy: ne olyan tüzesen! Minden oldalról ujabb és ujabb hírek kerültek forgalomba ama hősiesség kiváló példáiról, a melyet a mi katonáink és tisztjeink Austerlitznél tanúsítottak. Az egyik egy zászlót mentett meg, a másik öt francziát ölt meg, a harmadik egymaga öt ágyút sütött el. Bergről is beszéltek, a ki a jobb kezén megsebesülve, állítólag balkezébe fogta a kardját és úgy rohant előre. Bolkonszkijról semmi hír se volt, s csak legbizalmasabb ösmerősei, azok sajnálkoztak, hogy oly fiatalon meghalt s várandós özvegyet s egy különcz apát hagyott hátra.
+
+
+
+III.
+
+Márczius harmadikán beszélgető hangok moraja töltötte be az angol club minden helyiségét, s mint tavaszszal a méhek, kisebb-nagyobb csoportokban őgyelegtek, jártak-keltek, üldögéltek és álldogáltak, csoportosultak és oszladoztak a club egyenruhás, frakkos, sőt elvétve hajporos és kaftános tagjai és vendégei. Minden ajtónál hajporos, harisnyás és félczipős lakájok ácsorogtak s feszült figyelemmel iparkodtak a jelenlévők minden mozdúlatát ellesni, és nekik szolgálataikat fölajánlani. A jelenvoltak jobbára tiszteletreméltó, koros emberek voltak, a kiknek öntelt és széles volt az ábrázatuk, köpczösek voltak az ujjaik, határozottak a mozdúlataik és önérzetes a hangjuk. A vendégeknek és tagoknak ehhez a fajtájához tartozó emberek ösmert és megszokott helyeiken ültek, s ösmert és megszokott csoportokban verődtek össze. A jelenvoltak egy kis része rendkívüli vendégekből, jobbára fiatal emberekből állott, a kik közt ott volt Deniszov, Rosztov és Dolochov, a ki azóta megint a Szemjonovszkij-ezred tisztikarához tartozott. A fiatalság és különösen az egyenruhás fiatalság arczán ott volt az öregek iránt való lenéző tiszteletnek az a kifejezése, mely mintha csak így szólt volna a régi nemzedékhez: "Arra készek vagyunk, hogy tiszteljünk és nagyrabecsüljünk benneteket, de azért lássátok be, hogy a jövő végre is a mienk."
+
+Mint a club egyik régi tagja, Neszviczkij is ott volt. Pierre, a ki a felesége parancsára hosszú hajat eresztett, levett pápaszemmel, divatosan öltözve, de szomorú és bánatos arczczal járt-kelt a termekben. Mint mindenütt, itt is, a gazdagsága előtt meghajló emberek légköre vette őt körül, a kikkel a megszokott fensőbbség hangján és szórakozott lenézéssel bánt.
+
+Korát tekintve, a fiatalok közt lett volna a helye, de gazdagsága és összeköttetései révén az öreg, és tiszteletreméltó tagok és vendégek köréhez tartozott, s egyik csoporttól a másikhoz járt közöttük. A legtekintélyesebb öreg urak voltak a központjai ezeknek a csoportoknak, a melyekhez az idegenek mélységes tisztelettel közeledtek, hogy társalgásukból valamit ellessenek. Nagy csoportok képződtek Rasztopcsin gróf, Valujev és Naryskin körül. Rasztopcsin arról beszélt, hogy' szorongatták a menekülő osztrákok az oroszokat, a kik szuronynyal voltak kénytelenek a menekülők közt maguknak utat törni.
+
+Valujev bizalmasan elmondta, hogy Uvarovot azért küldték ide Pétervárról, hogy kifürkészsze a moszkvaiak véleményét Austerlitzről.
+
+Egy harmadik csoportban Naryskin beszélt az osztrák haditanács üléséről, a melyen Szuvarov, az osztrák tábornokok butaságaira válaszul, kakasmódra elkukorékolta magát. Sinsin, a ki szintén ott állott, meg akart ereszteni egy tréfát, azt mondván, hogy ime Kutuzov még ezt a könnyű mesterséget, - kakasmódra kukorékolni, - se tudta Szuvarovtól eltanulni, de az öregek szigorú pillantást vetettek rá, ezzel akarván vele éreztetni, hogy ezen a helyen és a mai napon nem illendő Kutuzovról ilyen hangon beszélni.
+
+Rosztov Andrejevics Ilya gróf aggodalmasan és puha czipőiben szaporán lépkedve ment az ebédlőből a fogadóterembe, és sietve, teljesen egyformán üdvözölte a számottévő, meg a kevésbbé számottévő embereket, a kiket mind ösmert, közben aztán olykor felkutatta szemeivel délczeg és hős fiát, örömmel legeltette rajta a szemeit és egy-egy kacsintást váltott vele. A fiatal Rosztov Dolochovval állt egy ablakban, a kivel csak nemrég ösmerkedett meg, de a kinek az ösmeretségét sokra becsülte. Az öreg gróf odalépett hozzájuk és kezet szorított Dolochovval.
+
+- Legyen szerencsém nálam is, hiszen ösmered az én fiamat... együtt, együtt vitézkedtetek ott... Áá! Ignatycs Vaszilij... hogy' vagy, öregem, - fordúlt oda egy feléje közeledő öreg úrhoz, de még be se fejezhette az üdvözlést, mikor egyszerre megmozdúlt az egész társaság, s egy ijedt arczú lakáj jelentette: "Megérkeztek!"
+
+Csengettyűszó hallatszott mindenfelé; az elnökség tagjai előre siettek; a különböző termekben szétszórt vendégek, mint a lapáton megrázott rozs, egyszeriben egy csoportba verődtek össze, s megálltak a nagy fogadó-szoba ajtajában.
+
+Az előcsarnok ajtajában megjelent Bagration herczeg, kalap és kard nélkül, a melyet a régi club-szokás szerint a kapusnál hagyott. Most nem volt báránybőr-sipkában s a vállain keresztül vetett szeges korbácscsal, mint a hogy' őt Rosztov az austerlitzi ütközet előtt való éjszaka látta, hanem teljesen új és feszes egyenruhában, a melle baloldalán orosz és külföldi rendjelekkel és a György-rend csillagjával. Meglátszott rajta, hogy csak az imént, közvetlenül az ebéd előtt nyiratta le a haját és a szakállát, a mi nagyon hátrányosan változtatta el az ábrázatát. Valami naiv ünnepélyesség ült az arczán, mely erőteljes és férfias vonásaival egyetemben szinte komikus kifejezést kölcsönzött az arczának. Beklesov és Uvarov Petrovics Fedor, a kik vele együtt érkeztek meg, az ajtóban megálltak, mert azt akarták, hogy mint fővendég ő lépjen be elsőnek. Bagration zavarba jött, nem akarván élni az előzékenységükkel; ettől torlódás támadt az ajtóban, míg végre Bagration mégis csak belépett. Szégyenlősen és ügyetlenül ment végig a fogadó-terem parkettjén, s nem tudott hova lenni a kezeivel; sokkal könnyebben és megszokottabban járt a szántáson, s a golyók záporában, mint például akkor is, mikor Schoengrabennál a Kurszki-ezred élén nyomult előre. Az elnökség tagjai az első ajtónál fogadták, néhány üdvözlő szót intéztek hozzá, a melyben elmondták, mennyire örülnek, hogy ilyen kiváló vendéget üdvözölhetnek körükben, s válaszát be sem várva, szinte birtokba vették őt, s körülötte csoportosulva bevezették a fogadó-terembe. A fogadó-terem ajtaján szinte lehetetlenség volt bejutni az ott szorongó tagok és vendégek miatt, a kik egymást lökdösve, egymás vállain keresztül iparkodtak Bagrationt, mint valami ritka állatot megbámulni. Andrejevics Ilya gróf, a ki valamennyiüknél erélyesebben mosolygott és ismételgette: "Szabad kérnem, lelkem, szabad kérnem", keresztül furakodott a tömegen, s bevezetvén a vendéget a fogadó-szobába, leültette őt a középső pamlagra. Andrejevics Ilya gróf megint keresztültörtetvén a tömegen, kiment a fogadó-szobából, de a következő pillanatban az elnökség egy másik tagjával újra megjelent egy nagy ezüst tállal a kezében, melyet odanyújtott Bagration herczegnek. A tálon egy nyomtatott vers hevert, mely külön a hős tiszteletére készült. Bagration, mikor a tálat megpillantotta, mintha csak segítséget keresett volna, ijedten nézett körül. De valamennyiüknek a szemében ott ült az a kívánság, hogy nyugodjék bele a megváltozhatatlanba. Bagration, a hatalmukban érezvén magát, elszántan, mindkét kezével megfogta a tálat és bosszús, szemrehányó pillantást vetett a grófra, a ki a tálat odahozta. Valaki szolgálatkészen kivette Bagration kezéből a tálat (mert különben, a mint látszott, akár estig eltartotta volna, sőt még tán asztalhoz is úgy ült volna) és fölhívta a figyelmét a versre. Bagration, mintha így szólt volna: "Ám legyen, hát elolvasom", fáradt szemeit a papírra meresztve, komoly s figyelmes arczczal elkezdte olvasni. Erre megjelent maga a költő, elkérte tőle a verset és elkezdte olvasni. Bagration herczeg lehorgasztotta a fejét és hallgatta.
+
+De még be se fejezhette a verset, mikor a dörgedelmes hangú udvarmester elkiáltotta magát: "Tálalva van!" Kinyilt az ajtó, fölharsant az ebédlőben a zene: "Szóljon hát a diadalnak mennydörgése, és vigadjon Oroszország hősi népe", és Andrejevics Ilya gróf bosszúsan nézett a szerzőre, a ki még egyre a verset olvasta, és meghajtotta magát Bagration előtt. Érezvén, hogy a versnél mégis csak fontosabb az ebéd, valamennyien fölkeltek s megint Bagrationnal az élükön az asztalhoz mentek. Bagrationt az asztalfőre ültették, két Alexandr, - Beklesov és Naryskin közé, a minek az uralkodóval való vérrokonság révén szintén meg volt a maga jelentősége: a többi háromszáz ember, rangja és előkelősége sorrendjében az ünnepelthez közelebb vagy távolabb helyezkedett el az asztalnál, a mi épp oly természetes, mint az, hogy a víz a mélyedéseket önti el először.
+
+Közvetlenül ebéd előtt Andrejevics Ilya gróf bemutatta a herczegnek a fiát. Bagration megösmervén őt, néhány ügyetlen és éppenséggel nem találó szót intézett hozzá, mint a milyen mindaz volt, a mit csak ezen az estén mondott. Andrejevics Ilya gróf, mialatt Bagration herczeg a fiával beszélt, büszke örömmel nézett végig az egész társaságon.
+
+Rosztov Nikolaj Deniszovval és új ösmerősével, Dolochovval együtt ült csaknem az asztal derekán. Velük szemben, Neszviczkij herczeg mellett Pierre foglalt helyet. Andrejevics Ilya gróf, az elnökség többi tagjaival Bagrationnal szemben ült, s mint a moszkvai nyiltszívűség megtestesülése, pazarul gondoskodott a herczegről.
+
+Fáradozásai nem vesztek kárba. Az ő ebédei, a rendes és a böjti ebédek egyaránt pompásak szoktak lenni, de azért az ebéd végéig még se lehetett egészen nyugodt. Minduntalan integetett a rendező-legénynek, suttogva osztogatta parancsait az inasoknak, és nem minden izgatottság nélkül leste a jól ismert fogások megjelenését. Pompásan ment minden. A második fogással, az óriási kecsegével egyidejűleg (melynek láttára Andrejevics Ilya az örömtől és elragadtatástól szinte elpirult), az inasok elkezdtek a dugókkal durrogtatni és a pezsgőt töltögették. A hal után, mely nagy hatással volt a jelenvoltakra, Andrejevics Ilya gróf egy pillantást váltott az elnökség többi tagjaival. "Sok felköszöntő lesz, nem fog ártani hozzálátni!" - suttogta, s poharat emelve, fölkelt. Mindenki elhallgatott és várta, mit fog mondani.
+
+- Ő Felsége a császár egészségére! - kiáltott föl, s jóságos szemei abban a pillanatban megteltek az öröm és az elragadtatás könnyeivel. Ugyanabban a pillanatban fölharsant a: "Szóljon hát a diadalnak mennydörgése". Valamennyien fölugráltak a helyeikről és hurrá-t kiáltottak. Bagration is, ugyanazon a hangon, mint a schoengrabeni csatatéren, elkiáltotta magát: hurrá! A fiatal Rosztov lelkes hangja túlharsogta a többi háromszáz ember hangját. Csaknem elpityeredett. "Ő Felsége, a császár egészségére, hurrá!" - kiáltotta. Miután fenékig kiürítette a poharát, a földhöz vágta. Sokan követték a példáját. Jó sokáig eltartott a hangos kiabálás. Mikor a hangok elnémultak, az inasok fölszedték a törött poharakat, valamennyien újra leültek és mosolyogva elkezdtek beszélgetni. Andrejevics Ilya gróf megint fölkelt, s egy pillantást vetvén a tányérja mellett heverő czédulára, felköszöntötte a mi utolsó hadjáratunk hősét, Bagration Ivanovics Péter herczeget, miközben megint könnybelábbadtak a gróf kék szemei. Háromszáz torokból megint fölharsant a hurrá! s zene helyett az énekkar rázendített Kutuzov Ivanovics Pavely egy kantatéjára:
+
+    Mi oroszok soh'se félünk
+    Vitézségünk diadal;
+    Bagration a vezérünk,
+    Neve győzedelmi dal.
+
+Alig, hogy az énekkar elhallgatott, újabb és újabb felköszöntők hangzottak el, miközben Andrejevics Ilya gróf mindjobban elérzékenyedett, mind több pohár tört darabokra, s mind hangosabb lett a kiabálás. Ittak Beklesov, Naryskin, Uvarov, Dolgorukov, Apraxin, Valujev egészségére, ittak az elnökség, a rendező, a club minden tagjának és minden vendégének az egészségére, és végül külön az ebéd intézőjének, Andrejevics Ilya grófnak az egészségére is. Erre a felköszöntőre a gróf elővette a zsebkendőjét, s belerejtvén az arczát, a legkomolyabban sírva fakadt.
+
+
+
+IV.
+
+Pierre, Dolochovval és Rosztov Nikolajjal szemben ült. Sokat és mohón evett, sokat ivott, mint mindig. De azok, a kik jól ismerték, látták, hogy a mai napon valami nagy változás ment végbe benne. Egész ebéd alatt hallgatott s összeránczolt homlokkal és hunyorgatva nézett körül, vagy kidüllesztett szemekkel, szórakozottan bámult maga elé, miközben az orrczimpáját dörzsölgette. Szomorú és sötét volt az arcza. Úgy látszott, mintha mindabból, a mi körülötte történt, se nem látott, se nem hallott volna semmit, s mintha állandóan valami egészen más, nehéz és eldöntetlen kérdésen törte volna fejét.
+
+Ez az eldöntetlen kérdés, mely őt annyira gyötörte, az volt, hogy Moszkvában a herczegnő czélzásokat tett az ő felesége és Dolochov közt állítólag fönnálló bizalmas viszonyra, ezenkívül ma reggel még egy névtelen levelet is kapott, a melyben azon az alávaló gúnyos hangon, a mely a névtelen levelek közös sajátja, el volt mondva, hogy ő még a pápaszemén keresztül is rosszul lát, s hogy a feleségének Dolochovval való viszonya immár egyedül csak ő előtte titok. Pierre sem a herczegnő czélzásának, sem a névtelen levélnek nem adott ugyan hitelt, de azért borzasztó volt neki az előtte ülő Dolochovra nézni. Valahányszor úgy véletlenül találkozott a tekintete Dolochov gyönyörű, kihívó szemeivel, Pierre mindig úgy érezte, mintha valami rettenetes és undoritó támadt volna föl a lelkében, és hamarosan elfordult. Pierre, önkéntelenül eszébe jutván a felesége egész multja és Dolochovhoz való viszonya, tisztán látta, hogy mindaz, a mi a levélben meg volt írva, igaz lehetett, vagy legalább is igaznak látszhatott volna, ha nem az ő feleségéről lett volna szó. Önkéntelenül eszébe jutott, a mint Dolochov, a ki a hadjárat után mindenét visszakapta, visszatért Pétervárra és eljött hozzá. Dolochov kihasználta Pierrehez a dorbézolások idejéből való barátságát, egyenesen beállított hozzá, és Pierre befogadta őt a házába s még pénzt is adott neki kölcsön. Eszébe jutott, a mint Elen mosolyogva adott kifejezést azzal való elégedetlenségének, hogy Dolochov ott él a házukban, s a mint Dolochov czinikusan magasztalta előtte a felesége szépségét, s attól a pillanattól kezdve Moszkvába érkezésükig egy pillanatra se tágított mellőlük.
+
+"Annyi bizonyos, hogy jó madár, - gondolta Pierre, - ösmerem. Különös gyönyörűsége telnék benne, ha meggyalázhatná a nevemet, aztán kikaczaghatna, annyival is inkább, mert hiszen én segítettem, én támogattam s az én révemen vergődött zöld ágra. Jól tudom és teljesen értem, hogy az ő szemeiben milyen zamatot kölcsönözne az ő ármánykodásának, ha mindez igaz volna. Igen ám, de csak ha mindez igaz volna, de én nem hiszem, nincs jogom hinni és nem is hihetem, hogy igaz." Eszébe jutott az a kifejezés, melyet Dolochov arcza azokban a pillanatokban öltött, a mikor rájött a durvaság, a mikor például azt a rendőrtisztet a medve hátára kötve beletaszította a vízbe, a mikor minden ok nélkül párbajra kényszerített valakit, vagy a mikor pisztolylyal agyonlőtte egy jamscsiknak a lovát. Ez a kifejezés gyakran megjelent Dolochov arczán, a mikor az ő szemébe nézett. "Hiába no, kötekedő ember, - gondolta Pierre, - neki embert ölni, az semmi, azt kell hinnie, hogy mindenki fél tőle, s ez a hit biztosan kellemes neki. Azt kell hinnie, hogy én is félek tőle. És csakugyan úgy is van", - gondolta Pierre és e gondolatok közben megint úgy érezte, mintha valami rettenetes és undorító támadt volna föl a lelkében. Dolochov, Deniszov és Rosztov most ott ültek Pierre-el szemben, és nagyon jókedvűeknek látszottak. Rosztov vidáman beszélgetett két czimborájával, a kik közül az egyik délczeg huszár, a másik pedig ismert kötekedő és kicsapongó ember volt, s olykor gúnyos pillantásokat vetett Pierre-re, a ki egész ebéd alatt mindenkit megdöbbentett elmélázó, szórakozott és magába zárkózott viselkedésével. Rosztov ellenséges indulattal nézett Pierre-re, először azért, mert Pierre az ő huszáros szemében polgári pénzeszsák, egy szép asszony ura, és általában olyan vénasszonyos alak volt, másodszor pedig azért, mert Pierre az ő zárkózott és szórakozott hangulatában nem ösmerte meg Rosztovot s a köszönését se viszonozta. Mikor a császár egészségére ittak, Pierre gondolataiban elmerülve, nem kelt föl s nem is ivott.
+
+- Hát magát mi lelte? - kiáltott rá Rosztov s dühös lelkesedéstől szikrázó szemekkel nézett rá. - Nem hallotta tán, hogy Ő Felségét, a császárt éltetjük! - Pierre fölsóhajtott, engedelmesen fölállt, megitta a borát, s mikor valamennyien leültek, kedélyes mosolylyal odafordult Rosztovhoz.
+
+- Én meg sem ösmertem önt, - mondotta. De Rosztov ügyet se vetett rá, hanem hurrá-t kiáltott.
+
+- Nos hát, nem újítod föl az ösmeretséget? - kérdezte Dolochov Rosztovtól.
+
+- Eh, üsse kő ezt a bolondot, - szólott Rosztov.
+
+- No, no, jó lesz ám dédelgetni a szép asszonyok urait, - jegyezte meg Deniszov. Pierre nem hallotta mit beszélnek, de hogy róla van szó, azt tudta. Elpirult és elfordult.
+
+- Most pedig a szép asszonyok egészségére, - mondotta Dolochov és komoly arczczal, de a szája szögletében meghúzódó mosolylyal Pierre felé nyújtotta a poharát.
+
+- A szép asszonyok és kedveseik egészségére, Petrusa, - szólt oda neki.
+
+Pierre lesütött szemekkel ivott, de nem nézett Dolochovra s nem is felelt neki semmit. Az a lakáj, a ki Kutuzov kantatéját osztogatta, Pierre elé is odatett egy példányt. Ő föl akarta venni a lapot, de Dolochov átnyúlt hozzá, kikapta a kezéből és elkezdte olvasni. Pierre ránézett Dolochovra, majd lesütötte a szemeit: az a rettenetes és undorító érzés, mely már egész ebéd alatt gyötörte, most újra föltámadt benne és erőt vett rajta. Egész izmos testével keresztülhajolt az asztalon.
+
+- Ne merészeljen hozzányúlni! - kiáltott rá.
+
+Ezt a kiáltást hallván, és észrevévén, hogy kinek szól, Neszviczkij és jobboldali szomszédja rémülten és szaporán odafordultak Bezuchij-hoz.
+
+- Elég na, ugyan már, mit akar? - suttogták ijedt hangon. Dolochov ránézett Pierre-re derült, vidám és határozott szemeivel s olyan mosolylyal, mely mintha így szólt volna: "No lám, ezt már szeretem".
+
+- Nem adom, - mondotta nyomatékosan.
+
+Pierre sápadtan, remegő ajakkal kikapta a kezéből a papirlapot.
+
+- Ön... ön... hitvány, semmirekellő!... én önt provokálom, - mondotta és hátralökvén a székét, fölkelt az asztaltól. Abban a pillanatban, a mikor Pierre ezt tette, s ezeket a szavakat kimondotta, érezte, hogy a felesége bűnösségének a kérdése, mely őt az utóbbi napokban annyira gyötörte, végleges és igenlő megoldást nyert. Egyszerre meggyűlölte őt, és örökre elszakadt tőle. Deniszov kérése ellenére, a ki azt akarta, hogy Rosztov ne ártsa bele magát a dologba, Rosztov mégis beleegyezett abba, hogy Dolochovnak segédkezzék, és asztalbontás után Neszviczkij-vel, Bezuchij segédjével elkezdte tárgyalni a párbaj föltételeit. Pierre elment haza, Rosztov pedig Dolochovval és Deniszovval késő éjszakáig ottmaradt a clubban s hallgatta a cigányokat és az énekeseket.
+
+- Tehát holnap Szokolnikában, - mondotta Dolochov, mikor a club lépcsőjén Rosztovtól elbúcsúzott.
+
+- S te ilyen nyugodt vagy? - kérdezte Rosztov.
+
+Dolochov megállt.
+
+- Lásd, én két szóval elmondom neked a párbaj egész titkát. Ha te, mielőtt párbajra mégy, előbb megcsinálod a végrendeletedet, s érzékeny leveleket írsz a szüleidnek, ha arra gondolsz, hogy esetleg meg is ölhetnek, bolond vagy és bizton elvesztél; de menj neki a párbajnak azzal a szilárd elhatározással, hogy ellenfeledet mielőbb és minél biztosabban leteríted, akkor jól fog menni minden. Ez is úgy van, mint a hogy' a mi kosztromai medvevadászunk mondta: persze, hogy fél az ember a medvétől, de a mint megpillantja s túlesett az első ijedtségen, a főgondja az, hogy el ne szalaszsza! Így vagyok én is. Tehát a viszontlátásra, holnap!
+
+Pierre és Neszviczkij másnap reggel nyolcz órakor kihajtattak a szokolniki erdőbe, s Dolochovot, Deniszovot és Rosztovot már ott találták. Pierre olyan benyomást tett, mintha a küszöbön álló párbajjal semmiféle összefüggésben sem álló gondolatokkal volna elfoglalva. Beesett arcza sárga volt. Nyilván egész éjjel nem aludt. Szórakozottan nézett körül, s összeránczolta a homlokát a napfénytől. Kizárólag két gondolat foglalkoztatta őt: a felesége bűnössége, a mely iránt az álmatlanul eltöltött éjszakák után a legcsekélyebb kétsége se maradt fönn, és Dolochov ártatlansága, a kinek végre is semmi oka se volt rá, hogy egy idegen embernek a becsülete felett őrködjék. - "Lehet, hogy az ő helyében én is ugyanezt cselekedtem volna", - gondolta Pierre. - "Sőt bizonyos, hogy ugyanazt cselekedtem volna; mire való hát ez a párbaj, ez a gyilkosság? Vagy én ölöm meg őt, vagy ő lő bele a fejembe, a könyökömbe, a térdembe. Csak el innen, el, hadd fussak, hadd ássam el magamat valahová", - villant meg a fejében. De ugyanabban a pillanatban, a mikor ilyen gondolatok jártak a fejében, valami különös nyugalommal és szórakozottsággal, mely még a nézőben is tiszteletet kelthetett iránta, megkérdezte: "Készen vagyunk-e, kezdhetjük-e már?"
+
+Mikor készen volt minden, a sorompót jelző kardok le voltak szúrva a hóba s a pisztolyok meg voltak töltve, Neszviczkij odalépett Pierre-hez.
+
+- Én kötelességmulasztást követnék el, gróf, - mondotta félénk hangon, - és nem igazolnám azt a bizalmat és azt a tisztességet, a melylyel ön engem azzal, hogy segédjeül választott, kitüntetett, ha ebben a pillanatban, ebben a fontos pillanatban nem mondanám meg önnek a tiszta igazságot. Én azt tartom, hogy erre az egész dologra nincs elég ok s hogy az egész nem érdemes arra, hogy vért ontsanak érte... Önnek nem volt... nem egészen volt igaza, elhirtelenkedte...
+
+- No persze, rettenetesen ostoba volt... - szólott Pierre.
+
+- Úgy hát engedje meg, hogy kifejezzem az ön sajnálkozását, s meg vagyok róla győződve, hogy ellenfeleink készek lesznek az ön bocsánatkérésével beérni, - mondotta Neszviczkij, (a ki, épp úgy, mint az ügy többi szereplői is, mint az ilyen esetekben rendesen történni szokott, még most se hitte, hogy csakugyan rákerül a sor a párbajra.) - Ön is tudja, gróf, hogy sokkal gavallérosabb dolog beösmerni a hibáját, mint annyira vinni a dolgot, hogy aztán már ne lehessen rajta segíteni. Sértés egyik részről se történt. Engedje meg, hogy megpróbáljam...
+
+- Ugyan mire való ez a sok beszéd? - szólott Pierre. - Nekem mindegy... Készen vagyunk? - tette hozzá. - Csak azt mondja meg, mikor és hova álljak és hova lőjjek? - mondotta, természetellenes szelídséggel mosolyogva. Átvette a pisztolyt. Elkezdett kérdezősködni a szerkezete felől, mert mindeddig még soha se volt pisztoly a kezében, a mit azonban nem akart bevallani. - Jaj, persze, így ni, tudom, tudom, csak elfelejtettem, - mentegetőzött.
+
+- Semmi bocsánatkérés, hallani sem akarok róla, - mondotta Dolochov Deniszovnak, a ki a maga részéről szintén kísérletet tett a békés kiegyenlítésre, és ő is odaállt a kijelölt a helyre.
+
+A párbaj színhelyéül a fenyvesnek egy kis tisztása volt kijelölve, mely vagy nyolczvan lépésnyire volt az úttól, a hol a szánkókat hagyták, s mely az utóbbi enyhébb napok következtében olvadó hóval volt elborítva. Az ellenfelek egymástól negyven lépésnyire, a tisztás szélén állottak föl. A segédek, miközben a távolságot mérték, attól a helytől kezdve, a hol állottak, Neszviczkij és Deniszov kardjáig, a melyek egymástól tíz lépésnyire voltak leszúrva a földbe, s a sorompót jelezték, otthagyták a lucskos, magas hóban lépteik nyomát. Az olvadás és a köd még egyre tartott; negyven lépésnyiről semmi se volt látható. Már vagy három percz óta mindennel készen voltak, s még mindig nem kezdték el. Valamennyien hallgattak.
+
+
+
+V.
+
+- Nos hát, kezdjük! - szólott Dolochov.
+
+- Ha úgy tetszik, - mondotta Pierre s még mindig mosolygott.
+
+A helyzet kezdett félelmes lenni. Nyilvánvaló volt, hogy az ügy, a mely oly könnyedén kezdődött, most már semmi által el nem hárítható, hogy most már a szereplők akarata nélkül, szinte magától ment előre, s elkerülhetetlenül be kellett teljesednie. Elsőnek Deniszov ment előre a sorompóig és kikiáltotta:
+
+- Miután az ellenfelek a békés kiegyenlítést visszautasították, tessék elkezdeni: tessék fogni a pisztolyokat, és a "hávom"-ra elkezdeni egymáshoz közeledni. Egy!... kettő!... Há-vom!... - kiáltott föl Deniszov bosszúsan és félreállott. A kitaposott ösvényen mind a ketten megindultak, s egymáshoz mindinkább közeledvén, fölismerték egymást a ködben. Az ellenfeleknek meg volt hozzá a joguk, hogy a sorompóhoz érve, tetszésük szerint bármikor lőhessenek. Dolochov, a nélkül, hogy pisztolyát fölemelte volna, lassan lépdelt előre, s derült, csillogó kék szemeivel belenézett ellenfele arczába. Az ajkán, mint mindig, valami mosolyszerű vonás ült.
+
+- Tehát lőhetek, a mikor akarok! - mondotta Pierre, s a három-ra gyors léptekkel megindult előre, miközben letért a kitaposott ösvényről s belegázolt az érintetlen hóba. Pierre előrenyújtott jobb kezében úgy tartotta a pisztolyt, mintha csak attól tartott volna, hogy saját magában tesz kárt vele. A balkezét gondosan hátradugta, mert szerette volna a jobb kezét támogatni vele, bár tudta, hogy ez nem volt lehetséges. Pierre miután vagy hatot lépett s az ösvényről letérve a hóba tévedt, egy pillantást vetett a lábai elé, majd ismét Dolochovra nézett és az újját begörbítve, a mint tanították, elsütötte a pisztolyt. Nem számítván ilyen erős dörrenésre, Pierre a lövésre összerezzent, majd maga is mosolygott ezen a benyomáson és megállt. A nagy füsttől, mely a ködben még sűrűbbnek látszott, az első pillanatban semmit se látott: de a másik lövés, a melyet várt, nem következett. Csak Dolochov szapora léptei hallatszottak, s a füst mögül előbukkant az alakja. Egyik kezével a bal oldalához kapott, a másikban pedig a leeresztett pisztolyt szorongatta. Az arcza sápadt volt. Rosztov odafordult és valamit mondott neki.
+
+- Ne... nem, - mormogta Dolochov a fogai közt, - nem, még nincs vége, - és még néhány tántorgó és roskadozó lépéssel eljutván a kardig, ott összeesett a hóban. Balkeze véres volt, beletörülte a kabátjába és rátámaszkodott. Az arcza sápadt, komor volt és remegett.
+
+- Ké... ké... - próbálta Dolochov kihozni, de képtelen volt rá... - ké-érem, - fejezte be végre nagy megerőltetéssel. - Pierre alig tudván visszafojtani a zokogást, odafutott Dolochovhoz, és már-már a sorompók által határolt területre is rálépett, mikor Dolochov rákiáltott: - A sorompóhoz! - és Pierre megértette, miről van szó, megállt az ő oldalán leszúrt kard mellett. Mindössze tíz lépés választotta el őket. Dolochov odaszorította a fejét a hóra, mohón harapdálta a havat, megint fölemelte a fejét, kiegyenesedett, maga alá szedvén a lábait, felült s mindenképpen próbálta megtalálni az egyensúlyt. Nyeldeste és szopogatta a hideg havat; az ajkai folyton mosolyogva remegtek; a szemei csillogtak az erőlködéstől és végső erőinek a megfeszítésétől. Fölemelte a pisztolyát és elkezdett czélozni.
+
+- Álljon oldalvást és fedezze magát a pisztolyával, - szólott Neszviczkij.
+
+- Fedezze magát! - kiáltott rá még Deniszov is az ellenfelére.
+
+Pierre a szánakozás és a megbánás szelíd mosolyával, tehetetlenül szétterpesztett kezekkel és lábakkal, széles mellét egyenesen kitárva állt ott Dolochov előtt s szomorúan nézett rá. Deniszov, Rosztov és Neszviczkij a szemeiket hunyorgatták. A lövéssel egyidejűleg hallották Dolochov ádáz fölkiáltását.
+
+- Hibáztam! - kiáltott föl Dolochov, és erőtlenül bukott arczczal a hóra. Pierre a fejéhez kapott, megfordult és térdig gázolva a hóban, bement az erdőbe, miközben fennhangon érthetetlen szókat hadart össze.
+
+- Ostobaság... ostobaság... Halál... hazugság... - hajtogatta komoran. Neszviczkij útját állotta és hazavitte.
+
+Rosztov és Deniszov a sebesült Dolochovot kísérték haza.
+
+Dolochov szótlanul, behúnyt szemekkel feküdt a szánkón, s egy szóval se felelt a hozzá intézett kérdésekre; de Moszkvába érve, egyszerre magához tért, s nagy nehezen fölemelve a fejét, megfogta a mellette ülő Rosztov kezét. Rosztovot megdöbbentette Dolochov arczának teljesen elváltozott, és minden várakozáson felül ünnepélyesen szelíd kifejezése.
+
+- Nos, hogy' vagy? Hogy' érzed magad'? - kérdezte Rosztov.
+
+- Gyalázatosan. De nem erről van szó. Barátom, - szólott Dolochov elfúló hangon. - Hol vagyunk? Moszkvában vagyunk, tudom. Én,... az nem baj, de ezzel megöltem őt, megöltem... Ő nem éli ezt túl. Nem éli túl...
+
+- Kicsoda? - kérdezte Rosztov.
+
+- Az anyám. Az anyám, az én angyalom, az én imádott angyalom, anyám, - s Dolochov sírva fakadt, miközben Rosztov kezét szorongatta. Mikor kissé lecsillapodott, elmondta Rosztovnak, hogy együtt lakik az anyjával, s ha az anyja meglátja őt így, haldokolva, ezt nem fogja túlélni. Arra kérte hát Rosztovot, menjen el hozzá s készítse elő.
+
+Rosztov előresietett, hogy megbízatásában eljárjon, s a legnagyobb csodálkozással tudta meg, hogy ez a kötekedő, rigolyás Dolochov, Moszkvában együtt lakott öreg édes anyjával, s egy púpos nővérével, s a leggyöngédebb fiú és testvér volt.
+
+
+
+VI.
+
+Pierre az utóbbi időben csak nagy ritkán találkozott négyszemközt a feleségével. Úgy Péterváron, mint Moszkvában, állandóan teli volt a házuk vendéggel. A párbaj után következő éjjel, mint a hogy' gyakran megtette, nem ment be a hálószobába, hanem ott maradt abban a tágas dolgozószobában, a melyben Bezuchij gróf meghalt.
+
+Leheveredett a pamlagra és el akart aludni, csak azért, hogy mindenről megfeledkezzék, a mi vele történt, de képtelen volt rá. Egyszerre az érzéseknek, a gondolatoknak és az emlékeknek olyan vihara támadt föl a lelkében, hogy nemcsak elaludni nem tudott, de még egy helyben se tudott megmaradni, s kénytelen volt a pamlagról felugrani és gyors léptekkel járni föl és alá a szobában. Egyszerre maga előtt látta őt, házasságuk első idejéből, bágyadt, de azért szenvedélyes tekintetével, s legott mellette megjelent előtte Dolochov szép, kihívó és erősen gúnyos arcza, a milyen ott, azon az ebéden volt, majd ugyancsak Dolochov sápadt, reszkető és szenvedő arcza, a milyen akkor volt, a mikor megtántorodott és odaesett a hóba.
+
+"Hát mi történt? - kérdezte magától. - Megöltem a szeretőt; igen, a feleségem szeretőjét. Igen, ez történt. Miért? Hogy' jutottam ennyire?" - Azért, mert feleségül vetted, - felelt egy belső hang.
+
+"De hát mi az én hibám? - kérdezte. - "Az, hogy elvetted, a nélkül, hogy szeretted volna, hogy magadat is, őt is elámítottad", - s élénken maga elé képzelte Vaszilij herczegnél, vacsora után azt a perczet, a mikor ezt a nem szívből jött pár szót kimondotta: "Én önt szeretem". - "Innen származik minden! Én akkor is éreztem, - gondolta magában, - akkor is éreztem, hogy ez nem volt rendén, hogy erre semmi jogom se volt. Úgy is lett". - Eszébe jutottak a mézeshetei, és elpirult ettől az emléktől. Különösen élénken, bántóan és szégyenletesen érintette az arra való visszaemlékezés, a mint egyízben, kevéssel az esküvője után, délben tizenkét órakor, bársony hálóköntösben bement a hálószobából a dolgozószobájába, s ott találta a jószágigazgatóját, a ki tiszteletteljesen meghajtotta magát, belenézett az arczába, egy pillantást vetett a hálókabátjára és könnyedén elmosolyodott, mintha ezzel a mosolylyal akarta volna a gazdája boldogságában való tiszteletteljes részvételét kifejezni.
+
+"Pedig hányszor büszkélkedtem vele, büszkélkedtem magasztos szépségével, nagyvilági tapintatával", - gondolta magában; "büszkélkedtem ugyanazzal a palotámmal, a melyben ő egész Pétervárt fogadta, büszkélkedtem a megközelíthetetlenségével, a szépségével. Most aztán láthatom, mivel büszkélkedtem olyan nagyon?! Akkoriban azt hittem, hogy nem értem őt. Hányszor megesett, hogy a jellemén eltűnődve, azt mondtam magamban, én vagyok az oka, hogy nem értem meg őt, nem értem azt az örökös nyugalmat, megelégedést, s minden néven nevezendő vágy és hajlandóság hiányát, pedig hát a rejtély egész titka az volt, hogy ő feslett asszony: kimondtam ezt a szót s egyszeriben világossá lett előttem minden!"
+
+"Anatole eljárogatott hozzá, hogy pénzt kérjen tőle kölcsön, s megcsókolta meztelen vállait. Pénzt ugyan nem adott neki, de megengedte, hogy csókolgassa. Az apám tréfásan megpróbálta őt féltékenységre ingerelni; de ő nyugodt mosolylyal azt mondta, nem olyan ostoba, hogy féltékeny legyen; ám tegyen, a mit akar, - mondotta rólam. Egyszer megkérdeztem tőle, nem érzi-e magát anyának. Megvetően elmosolyodott, s azt mondta, nem bolond, hogy gyermekek után áhítozzék, s hogy tőlem soha se lesznek gyermekei."
+
+Azután eszébe jutott gondolatainak a durvasága és meztelensége, kifejezéseinek a közönséges volta, mely őt, bár a legmagasabb arisztokrata körökben nevelkedett, annyira jellemezte. "Nem vagyok én bolond... eredj magad és próbáld meg... pusztulj", - mondotta nekem. Sokszor, a mikor öreg és fiatal férfiak és nők társaságában egyaránt elért sikereit látta, Pierre nem tudta megérteni, miért nem tudja őt szeretni. "Nem, soha se szerettem őt, - mondotta magában Pierre; - tudtam, hogy romlott asszony", - ismételgette, de ezt még magának se merte bevallani.
+
+"És most ez a Dolochov; lám, ott ül a havon, erőltetetten mosolyog és haldoklik, s lehet, hogy valami mesterkélt vitézkedéssel felel az én megbánásomra!"
+
+Pierre egyike volt azoknak az embereknek, a kik látszólagos úgynevezett gyöngejelleműségük ellenére se keresnek maguknak bizalmas embereket a bánatukban. Ő minden bánatát magába fojtotta.
+
+"Mindennek, mindennek ő az oka, - szólott magában; - de mit változtat ez a dolgon? Miért is keltem össze vele, miért is mondottam neki azt az "én önt szeretem"-et, a mi hazugság vagy még annál is rosszabb volt", - mondotta magában. - "Én is hibás vagyok, s most viselnem kell a következményeit. De hát mik azok? A nevem gyalázata, az életem boldogtalansága? Eh, mind csak bolondság, - gondolta magában, - a nevem gyalázata, a becsület, ez mind csupa szokásszerű dolog, a mi teljességgel nem függ tőlem".
+
+XVI. Lajost kivégezték azért, mert azok azt mondták, hogy becstelen és bűnös ember volt (jutott Pierrenek az eszébe), s nekik, az ő szempontjukból igazuk volt, éppen úgy, mint azoknak is igazuk van, a kik vértanu halált szenvedtek érte, s őt a szentek sorába igtatták. Azután Robespierret végezték ki, azért, mert zsarnok volt. Kinek van igaza, ki a bűnös? Senki. De ha már élünk, hát éljünk: ki tudja, nem halunk-e meg holnap, mint a hogy én is meghalhattam volna alig egy órával ezelőtt. És vajjon érdemes-e gyötrődni, mikor az ember élete egy rövid percz az örökkévalósághoz képest? De abban a pillanatban, a mikor az ilyesféle okoskodásokban valamelyest megnyugodott, egyszerre megjelent előtte a felesége, és azokban a pillanatokban, a mikor legvilágosabb bizonyságát szolgáltatta iránta való nem őszinte szerelmének, s érezte, a mint a fejébe és a szívébe szökött a vér, kénytelen volt megint fölkelni, mozogni, törni, zúzni mindent, a mi csak a keze ügyébe esett. "Miért is mondtam neki: én önt szeretem"? - folyton csak ezt ismételgette magában. S mikor már vagy tizedszer ismételte magában ezt a kérdést, eszébe jutott Molière mondása: mais que diable allait il faire dans cette galère? - s maga is elmosolyodott magán.
+
+Éjjel behívta a komornyikját s becsomagoltatott, hogy elutazzék Pétervárra. Nem tudta elképzelni, hogy most képes legyen beszélni a feleségével. Elhatározta, hogy holnap elutazik, s egy levelet hagy hátra neki, a melyben tudtára adja azt a szándékát, hogy örökre elválik tőle.
+
+Reggel, a mikor a komornyikja behozta neki a kávét, Pierre ott hevert az ottománon s nyitott könyvvel a kezében, aludt.
+
+Hirtelen felocsúdott s jó darabig ijedten nézett körül, nem tudván, hol van.
+
+- A grófné kérdezteti, vajjon itthon van-e Exczellencziád, - jelentette a komornyik.
+
+Pierre-nek még arra se volt ideje, hogy az erre adandó feleletet kimondja, mikor a grófné, ezüsttel kivarrott, fehér atlasz hálóköntösben és egyszerűen fésülve (két hatalmas varkocs, mint valami fejék, kétszer is körülcsavarta bájos fejét), maga is nyugodtan és méltóságteljesen belépett a szobába; csak kissé kiálló, márványszerű homlokán volt a haragnak egy kis ránczocskája észrevehető. Mindenen diadalmaskodó nyugalmával nem kezdett beszélni a komornyik előtt. Tudott a párbajról és erről akart vele beszélni. Bevárta, míg a komornyik letette a kávét és kiment. Pierre a pápaszemén keresztül szepegve nézett rá, és mint a kutyák által üldözőbe vett nyúl, hátrahúzott fülekkel meglapul ellenségei előtt, ő is megpróbálta tovább folytatni az olvasást; de érezte, hogy ez esztelenség és lehetetlenség, s megint egy félénk pillantást vetett rá. Elen nem ült le, megvető mosolylyal nézett rá s megvárta, míg a komornyik kimegy.
+
+- Hát ez megint mi? Mit csinált már ismét? Azt kérdezem öntől, - szólalt meg szigorúan.
+
+- Én? Mit csináltam? - kérdezte Pierre.
+
+- Lám megint akadt egy hős! Nos hát, feleljen, miféle párbaj volt az? Mit akart ezzel bebizonyítani? Hm? Azt kérdezem öntől. - Pierre nehézkesen megfordult a pamlagon, kinyitotta a száját, de nem tudott felelni.
+
+- Ha ön nem felel, majd megmondom én... - folytatta Elen. - Ön mindent elhisz, a mit mondanak. Azt mesélték önnek... - Elen elmosolyodott, - hogy Dolochov kedvesem, - mondotta francziául az ő megszokott durva beszédmodorában, miközben minden szót, de különösen a "kedvesem"-et erősen hangsúlyozta, - és ön ezt elhitte! Nos hát, mit bizonyított be ezzel? Mit bizonyított be ezzel a párbajjal? Azt, hogy ön bolond, ezt pedig amúgy is tudta mindenki! Mire való volt ez? Arra, hogy én most egész Moszkvában nevetség tárgyává lettem; arra, hogy mindenki azt mondja, ön ittasan, beszámíthatatlan állapotban párbajra hívott ki egy embert, a kire minden ok nélkül féltékeny, - Elen mind emeltebb hangon beszélt s mind jobban tűzbe jött, - a ki minden tekintetben különb önnél...
+
+- Hm... hm... - ümmögött Pierre, s a homlokát összeránczolva mozdúlatlanul bámult maga elé.
+
+- És ugyan miből gondolta, hogy csakugyan a kedvesem? Miből? Abból, hogy szeretem a társaságát? Ha ön okosabb és kellemesebb volna, az önét becsülném többre.
+
+- Ne beszéljen így velem... csak arra kérem, - suttogta Pierre rekedten.
+
+- Miért ne beszélnék! Nagyon is beszélhetek és bátran kimondhatom, hogy kevés olyan asszony van, a ki olyan férj mellett, mint ön, ne tartana magának szeretőt, én pedig nem tettem, - mondotta. Pierre akart valamit mondani, rettenetes szemeket meresztett rá, a melyeket ő nem értett meg, majd megint lefeküdt. Testileg szenvedett ebben a pillanatban: elszorult a melle s alig tudott lélekzeni. Tudta, hogy tennie kell valamit, hogy ennek a szenvedésnek véget vessen, de az, a mit tenni akart, túlságosan borzasztó volt.
+
+- Jobb lesz, ha elválunk, - mondotta szakgatottan.
+
+- Váljunk el, ha úgy tetszik, de csak úgy, ha vagyont is ad hozzá, - mondotta Elen... - A válás, lám, mivel akart rámijeszteni.
+
+Pierre felugrott a pamlagról és tántorogva odarohant hozzá.
+
+- Megöllek! - kiáltott föl, s olyan erővel, a melyről eddig saját magának se volt fogalma, fölkapta az asztal márványlapját s egy lépést tevén előre, feléje sujtott vele.
+
+Elen arczára kiült a rémület: felsikoltott és elugrott mellőle. Pierreből kitört az apja természete. Megízlelte a düh mámorát és gyönyörűségét. Félrelökte és összezúzta a márványlapot, s tárt karokkal rohanva Elen felé ordította: "Ki innen!" - még pedig olyan rettenetes hangon, hogy ez az ordítás az egész házban rémületet keltett. Isten tudja, mit csinált volna Pierre ebben a pillanatban, ha Elen ki nem szalad a szobából.
+
+*
+
+Egy hét mulva Pierre meghatalmazást adott a feleségének nagy-oroszországi birtokainak a haszonélvezetére, a melyek összes birtokainak a nagyobbik felét tették ki és egyedül elutazott Pétervárra.
+
+
+
+VII.
+
+Elmúlt két hónap azóta, hogy az austerlitzi ütközetnek és Andrej herczeg vesztének a híre Lyszyja Gory-ba megérkezett, s holtteste a nagykövetséggel folytatott levelezés és minden kutatás ellenére se volt föltalálható, neve pedig a foglyok között se szerepelt. Hozzátartozóira nézve mindennél rosszabb volt az, hogy némi reménység azért még mindig volt arra, hogy esetleg a lakosok ráakadtak valahol a csatatéren, s lehet, hogy most lábbadozva vagy haldokolva egyedül fekszik valahol az idegenben és nem képes magáról hírt adni. A hirlapokban, amelyekből az öreg herczeg legelőször értesült az austerlitzi ütközetről, szokás szerint nagyon kurtán és homályosan le volt írva, hogy az oroszok, fényes győzelmeik után kénytelenek voltak visszavonúlni, s hogy ez a visszavonúlás teljes rendben ment végbe. Az öreg herczeg, ebből a hivatalos híradásból megtudta, hogy a mieink teljes vereséget szenvedtek. Egy héttel az austerlitzi ütközetről hírtadó lapok után megérkezett Kutuzov levele, a ki értesítette a herczeget a fia sorsáról.
+
+"Az ön fia, - írta Kutuzov, - az ezred élén, zászlóval a kezében, apjához és hazájához méltó hősi módon esett el a szemem láttára. Úgy az én, mint az egész hadsereg legnagyobb sajnálatára, mindez ideig nem tudni, vajjon él-e vagy meghalt. Hizelgek magamnak és önnek is azzal a reménynyel, hogy a fia még él, mert ellenkező esetben a csatatéren talált tisztek sorában, a kiknek lajstroma a kezeim közt van, az ő nevének is elő kellene fordúlnia."
+
+Az öreg herczeg késő este kapta meg ezt a hírt, a mikor egyedül volt a dolgozó-szobájában, és másnap, szokása szerint, elindult reggeli sétájára; de szótalan volt az intézővel, a kertészszel és az épitészszel szemben s bár haragosnak látszott, egyikhez se szólt egy szót sem.
+
+Mikor Marja herczegnő a szokott időben bement hozzá, ott állott az esztergapad mellett és dolgozott, de mint rendesen, hátra se nézett rá.
+
+- Áá! Marja herczegnő! - szólalt meg egyszerre mesterkélten, és félredobta a lyukvésőt. (A kerék még forgott a nagy lendülettől. Marja herczegnő még sokáig hallotta ezt az elhaló nyikorgást, mely az ő füleiben összeolvadt azzal, a mi ez után történt.)
+
+Marja herczegnő közelebb ment hozzá, rápillantott arczára s egyszerre valami köd ereszkedett a lelkére. Elhomályosodtak a szemei. Az apja nem annyira szomorú és lesújtott, mint inkább haragos és természetellenesen önmagával küzködő arczán látta, hogy ott függ fölötte s legott ő rá is rá fog nehezedni valami rettenetes, az életnél is súlyosabb szerencsétlenség, valami olyan csapás, a minőt még nem ismert, valami helyrehozhatatlan és elkerülhetetlen, olyasvalakinek a halála, a kit szeret.
+
+- Batyuska! Andrej?... - kérdezte a fonák és esetlen herczegnő, a szomorúság és az önfeledtség olyan kimondhatatlan bájával, hogy az apja képtelen volt a tekintetét kiállani, és szipogva elfordúlt tőle.
+
+- Hírt kaptam. A foglyok közt nincs, az elesettek közt sincs. Kutuzov írja, - kiáltott föl olyan vadul, mintha csak ezzel a kiáltással el akarta volna űzni a herczegnőt. - Elesett!
+
+A herczegnő nem esett össze, nem ájúlt el. Már addig is sápadt volt, de mikor ezeket a szavakat hallotta, elváltozott az arcza s valami sugárzó fény csillant föl gyönyörű szemeiben. Mintha csak az öröm, valami ennek a világnak a szomorúságaitól és örömeitől teljesen független öröm áradt volna szét azon a szomorúságon, mely a lelkét betöltötte. Teljesen megfeledkezett az apja iránt érzett tiszteletteljes félelemről, odament hozzá, megfogta és magához húzta a kezét és átölelte erekkel befutott, ösztövér nyakát.
+
+- Batyuska, - rebegte. - Ne forduljon el tőlem, sirassuk őt együtt.
+
+- Bitangok, gazemberek! - kiáltott föl az öreg és elfordította az arczát. - Pusztúlásba kergetni a hadsereget, az embereket! Miért? Menj, menj és mondd meg Lizának.
+
+A herczegnő ott mellette erőtlenül lehanyatlott egy székbe és sírva fakadt. Maga előtt látta most a bátyját abban a pillanatban, mikor gyöngéd, de egyúttal büszke modorában elbúcsúzott tőle és Lizától. Látta őt abban a pillanatban, a mikor gyöngéden, de gúnyosan magára vette azt a szentképecskét. "Vajjon lett-e hívő belőle? Vajjon megbánta-e a hitetlenségét? Vajjon ott van-e most? Ott van-e, az örök nyugalom és boldogság honában?" - gondolta magában.
+
+- Batyuska, mondja el, hogy' történt? - kérdezte könnyezve.
+
+- Menj, menj, elesett egy ütközetben, a melyben halálba kergették az ország színejavát és az orosz dicsőséget. Menjen, Marja herczegnő. Menj és mondd el Lizának. Majd én is odamegyek.
+
+Mikor Marja herczegnő az apjától visszatért, a kis herczegné a munkájánál ült és a benső s boldogan nyugodt tekintetnek azzal a különös kifejezésével nézett Marja herczegnőre, mely kizárólag a várandós asszonyok sajátja. Nyilvánvaló volt, hogy a szemei nem látják Marja herczegnőt, hanem visszanéznek önmagukba, valami boldog és titokzatos folyamatra, mely a lelkükben végbemegy.
+
+- Mari, - mondotta, eltávolodva a himzőrámától és hátradőlve, - add ide a kezedet. - Megfogta a herczegnő kezét és odatette a hasára.
+
+A szemei várakozásteljesen mosolyogtak, pelyhes ajka felszökött és gyermekesen boldog kifejezéssel úgy maradt.
+
+Marja herczegnő ott térdelt előtte és beletemette arczát a sógornéja szoknyájának a ránczába.
+
+- Csitt, - csitt, - hallod? Olyan furcsán érzem magamat. És tudod, Mari, én nagyon fogom őt szeretni, - mondotta Liza s csillogó, boldog szemekkel nézett a sógornőjére. - Marja herczegnő képtelen volt fölemelni a fejét és sírt keservesen.
+
+- Mi lelt, Masa?
+
+- Semmi... Csak úgy, egyszerre úgy elszomorodtam... elszomorodtam Andrej miatt, - mondotta s letörölte a sógornéja térdéről a könnyeket. A herczegnő a délelőtt folyamán többször megpróbálta előkészíteni a sógornéját, de mindig elsírta magát. Ezek a könnyek, a melyeknek az okát a kis herczegné nem is sejtette, bármily fogyatékos volt is a megfigyelő tehetsége, mégis nyugtalanították őt. Nem szólt semmit, de nyugtalanúl nézett körül, mintha valamit keresett volna. Ebéd előtt feltünően nyugtalan és mogorva arczczal bejött a szobájába az öreg herczeg, a kitől mindig félt, s a nélkül, hogy egy szót is szólt volna, megint kiment. Ekkor rápillantott Marja herczegnőre, majd a várandós asszonyoknál szokásos bensőséges figyelem kifejezésével a szemeiben, elgondolkozott és egyszerre sírva fakadt.
+
+- Kaptatok tán Andrejtől valami hírt? - kérdezte.
+
+- Nem, hiszen tudod, hogy még nem jöhetett hír, de a batyuska nyugtalankodik, s én magam is úgy rettegek.
+
+- Tehát semmi?
+
+- Semmi, - felelt Marja herczegnő és sugárzó szemeivel határozottan nézett a sógornéjára. Elhatározta, hogy nem szól neki s az apját is rábeszélte, hogy titkolja el előtte ezt a rettenetes hírt, legalább a lebetegedése alatt, mely már a legközelebbi napokra várható volt. Marja herczegnő és az öreg herczeg, mindenik magába zárta és titkolta a fájdalmát. Az öreg herczeg nem akart reményleni: úgy vette a dolgot, hogy Andrej herczeg meghalt és bár elküldötte egyik alkalmazottját Ausztriába, hogy a fia nyomát fölkutassa, egyúttal síremléket is rendelt a számára Moszkvában, melyet a kertjében akart fölállíttatni és mindenkinek azt mondta, hogy a fia elesett. Iparkodott továbbra is eddigi életmódját változatlanul föntartani, de ereje cserbenhagyta: kevesebbet járt, kevesebbet evett, kevesebbet aludt és napról-napra jobban gyengült. Marja herczegnő még remélt. Imádkozott a bátyjáért, mintha még életben volna, és minden pillanatban várta visszatérésének a hírét.
+
+
+
+VIII.
+
+- Kedvesem, - mondotta a kis herczegné március tizenkilenczedikén a reggeli után, miközben pelyhes ajkát szokása szerint fölrántotta; de a mint hogy annak a szörnyű hírnek a megérkezése óta, nemcsak minden mosolyban, de minden szóban és mozdúlatban benne volt ebben a házban a szomorúság, úgy most a kis herczegné mosolya is, bár maga se tudta miért, az általános hangulat befolyása alatt úgy ütött ki, hogy a közhangulatot még élesebben kidomborította.
+
+- Kedves lelkem, attól tartok, hogy ez a "früstök" (mint a hogy' Foka szakács hívta) megártott nekem.
+
+- De hát mi lelt, lelkem? Sápadt vagy. Rendkívül sápadt vagy, - szólott Marja herczegnő rémülten s nehézkes, de azért lágy lépteivel odasietett a sógornéjához.
+
+- Kegyelmes kisasszony, nem kellene tán elküldeni Bogdanovna Marjáért? - kérdezte az egyik szobaleány, a ki éppen ott volt. (Bogdanovna Marja a kerületi városbeli bába volt, a ki már második hete Lyszyja-Goryban tartózkodott.)
+
+- Bizony azt hiszem, - kapta föl Marja herczegnő, - nem ártana. Majd elmegyek én. No ne félj, angyalom. - Megcsókolta Lizát és ki akart menni a szobából.
+
+- Dehogy' is félek, dehogy' is. - És a sápadtságon kívül még az elkerülhetetlen testi fájdalomtól való gyermekes félelem is kiült a kis herczegné arczára.
+
+- Nem, ez csak a gyomortól van; mondjad, Mari, hogy csak a gyomortól... És a kis herczegné gyermekesen szenvedő szeszélyes, sőt valamelyest mesterkélt sírásra fakadt, miközben elkezdte tördelni kis kezeit. A herczegnő kifutott a szobából Bogdanovna Marjáért.
+
+- Istenem! Istenem! Jaj! - hallatszott ki utána a szobából.
+
+Apró, gömbölyded kezeit dörzsölve, jelentőségteljesen nyugodt arczczal már szembe jött vele a bába.
+
+- Bogdanovna Marja! Úgy tetszik, elkezdődött, - mondotta Marja herczegnő és rémülten tágra nyitott szemekkel nézett a bábára.
+
+- No, hála Istennek, herczegnő, - felelt Bogdanovna Marja a nélkül, hogy a lépteit gyorsította volna. - De efféle kisasszonykáknak nem illik ám tudni az ilyesmiről.
+
+- De hogy' van az, hogy Moszkvából még nem érkezett meg az orvos? - szólott a herczegnő. (Liza és Andrej herczeg kívánságára elküldtek volt Moszkvába a szülészért, a kit minden pillanatban vártak.)
+
+- Sebaj, herczegnő, ne aggódjék, - mondotta Bogdanovna Marja, - orvos nélkül is jól fog menni minden.
+
+Öt perczre rá a herczegnő a szobájából hallotta, hogy valami nehezet czipelnek a folyosón. Rápillantott, - a cselédek Andrej herczeg szobájából egy bőr-pamlagot vittek át a hálószobába. A pamlagot czipelők arczán valami ünnepélyes és nyugodt kifejezés ült.
+
+Marja herczegnő egyedül üldögélt a szobájában és figyelt a házban váltakozó hangokra; olykor, a mikor lépteket hallott, kipillantott az ajtón, hogy megnézze, mi történik a folyosón. Néhány fehércseléd ment el nesztelen léptekkel az ajtó előtt, rápillantott a herczegnőre, majd ismét elfordult tőle. A herczegnő nem mert kérdést intézni hozzájuk, becsukta az ajtót, visszament a szobájába, s hol leült a karosszékbe, hol az imakönyve után nyúlt, hol pedig letérdelt a szentkép előtt. Szerencsétlenségére és legnagyobb meglepetésére úgy érezte, hogy az imádság nem csillapította izgatottságát. Egyszerre halkan kinyílt szobájának az ajtaja, s bekötött fejjel megjelent előtte öreg dadája, Szavvisna Praszkovja, a ki a herczeg tilalma következtében csaknem soha se szokott bejönni hozzá.
+
+- Eljöttem hozzád, Masenyka, egy kicsit beszélgetni, - szólott a dada, - s elhoztam a herczegné esküvő-gyertyáit is, hogy a védszentje előtt meggyújthassuk, - tette hozzá felsóhajtva.
+
+- Jaj, de örülök, dadám.
+
+- Irgalmas az Isten, galambocskám. - A dada meggyújtotta a szentkép előtt az aranyozott gyertyákat, s a kötésével leült az ajtó mellé. Marja herczegnő fogott egy könyvet s elkezdett olvasni. Csak mikor léptek vagy hangok hallatszottak, akkor néztek egymásra, a herczegnő rémülten kérdő, a dada pedig megnyugtató pillantással. A ház minden zúgában ugyanaz az érzés vett erőt mindenkin, a melyet Marja herczegnő érzett, a mint ott ült a szobájában. Annak a babonának a révén, a mely szerint a vajúdó asszony annál kevesebbet szenved, minél kevesebben tudnak a szenvedéseiről, mindannyian iparkodtak úgy mutatni, mintha semmiről se tudnának semmit; senki se szólt hát a dologról semmit, de valamennyiükben, a herczeg házában uralkodó jó modorból folyó higgadtságon és tiszteletteljességen kívül, valami közös aggodalom, valami ellágyulás, és valami, ebben a pillanatban lejátszódó nagyszerűnek és megfoghatatlannak a tudata volt észrevehető.
+
+A cselédszobában elnémult a kaczagás. Az inasszobában némán és várakozással teljesen ültek az inasok. A cselédházban forgács és gyertya égett és nem aludt senki. Az öreg herczeg telitalpon járt-kelt a szobájában, s be-beküldte Tichont Bogdanovna Marjához, megkérdeztetni: mi hír?
+
+- Menj csak és mondd meg, hogy a herczeg kérdezteti, - mi ujság? Aztán gyere vissza és mondd el, a mit mondott.
+
+- Jelentsd a herczegnek, hogy a szűlés megkezdődött, - mondotta Bogdanovna Marja s jelentőségteljes pillantást vetett a küldöttre. Tichon visszajött és jelentést tett a herczegnek.
+
+- Jól van, - mondotta a herczeg és betette maga után az ajtót, s Tichon többé a legkisebb neszt se hallotta a szobából.
+
+Kevés vártatva Tichon azzal az ürügygyel, hogy megigazítja a gyertyákat, megint belépett a szobába. Látván, hogy a herczeg a pamlagon fekszik, rápillantott zilált arczára, megcsóválta a fejét, szótlanul odament hozzá, megcsókolta a vállát, s a nélkül, hogy a gyertyákat megigazította s jövetelének okát adta volna, megint kiment. A világ legünnepélyesebb misztériuma ezalatt ment tovább a maga útján. Eljött az est, beköszöntött az éjszaka s a megfoghatatlannal szemben való várakozás és ellágyulás érzése nem hogy csökkent volna, hanem még fokozódott. Senki nem aludt az egész házban.
+
+*
+
+Egyike volt azoknak a márcziusi éjszakáknak, a mikor a tél, mintha ki akarná tombolni magát, kétségbeesett dühvel szórja szét utolsó havát és hózivatarait. A moszkvai német orvost, a kit minden pillanatban vártak, s a kiért előfogatot is küldtek az országútra, a falu végén lovas fáklyások várták, hogy átsegítsék a kátyúkon és a pocsolyákon.
+
+Marja herczegnő már rég félredobta a könyvet; szótlanul ült ott és rámeresztette sugárzó szemeit dadájának ránczos és a legapróbb részletekig ismert arczára, a kendője alól kikandikáló ősz hajfürtre s az álla alatt lecsüggő tokájára.
+
+Szavvisna dada, kötéssel a kezében, halk hangon, a melyet még maga se hallott és értett meg, immár vagy századszor mesélte el, hogy a boldogult herczegné Kisenevben bába helyett egy moldvai parasztasszony segédkezése mellett szülte meg Marja herczegnőt.
+
+- Ha az Isten irgalmas, doktorokra soha sincsen szükség, - mondotta. Egyszerre egy szélroham nekifeküdt a szoba egyik ablakrámájának (a herczeg parancsára a pacsirták megérkezése után minden szobában egy-egy ablaknak kivették az üvegjét), és föltépve a rosszul lezárt reteszt, belekapaszkodott a függönybe és havas, hideg lehelletével eloltotta a gyertyát. Marja herczegnő összerezzent: a dada félredobván a kötését, az ablakhoz ment és kihajolva, el akarta kapni a kicsapódott ablakrámát. A hideg szél megtépázta ruhájának a szélét, és a kendője alól kicsúszott ősz hajfürteit.
+
+- Matyuska herczegnő, jönnek a fasorban! - mondotta, s fogta az ablakot, a nélkül, hogy betette volna. - Fáklyákkal jönnek, alkalmasint a doktort hozzák...
+
+- Óh Istenem! Hála Istennek! - sóhajtott föl Marja herczegnő, - elébe kell mennünk: - nem tud oroszul.
+
+Marja herczegnő magára kapta a kendőjét és kisietett az érkezők elé. Mikor keresztül ment az előszobán, az ablakból látta, hogy valami fogat és fáklyások álltak a kapu előtt. Kiment a lépcsőre. A korlát egyik oszlopán faggyúgyertya állott, mely köröskörül olvadt a nagy szélben. Egy Filipp nevű inas, egy másik gyertyával a kezében, valamivel lentebb a lépcső első pihenőjén állott. Még lejjebb, a lépcső fordulójánál botosban járó léptek közeledő zaja hallatszott. És, mint Marja herczegnőnek tetszett, valami nagyon ismerős hang mondott valamit.
+
+- Hála Istennek! - szólott a hang. - És a batyuska?
+
+- Lefeküdt aludni, - felelt Demjan házfelügyelő hangja, egészen alulról.
+
+Azután még valamit szólt az a hang, még valamit felelt Demjan, s a melegcsizmás lábak léptei gyorsan kezdtek közeledni a lépcső láthatatlan fordulójánál. "Ez Andrej!" - gondolta Marja herczegnő. - "De az lehetetlen, és nagyon is furcsa volna", - gondolta magában és ugyanabban a pillanatban, mikor ezt gondolta, azon a pihenőn, a melyen az inas a gyertyával állott, felbukkant Andrej arcza és széles galléros, hóval teliszórt bundába bújtatott alakja. Igen, csakugyan ő volt, de sápadtan és soványan, teljesen elváltozott, furcsán ellágyult, de aggodalmas arczkifejezéssel. Felsietett a lépcsőn és megölelte a hugát.
+
+- Nem kaptátok meg a levelemet? - kérdezte, és a nélkül, hogy a feleletet bevárta volna, a melyet nem is igen kapott volna meg, mert a herczegnő képtelen volt beszélni, az orvossal, a ki utána lépett be (az utolsó állomáson találkozott vele), gyors léptekkel ment fel a lépcsőn, miután a hugát még egyszer megölelte.
+
+- Milyen a sors! - szólott. - Masám, kedvesem! - S ledobván a bundáját és a csizmáit, bement a herczegné lakosztályába.
+
+
+
+IX.
+
+A kis herczegné fehér főkötőcskében feküdt a párnáin. (Csak az imént hagytak valamelyest alább a fájdalmai.) Fekete haja apró fürtökben vette körül izzó és verejtékes orczáit; elragadóan szép piros szája, fekete pehelylyel övezett szép ajkával együtt nyitva volt és örömteljesen mosolygott. Andrej herczeg belépett a szobába s megállt előtte a pamlag lábánál, a melyen feküdt. Gyerekes rémülettel és izgatottan bámészkodó szemei megállapodtak rajta, a nélkül, hogy a kifejezésük megváltozott volna. "Én valamennyiteket szeretlek, én senkinek rosszat nem teszek, miért szenvedek hát? Segítsetek rajtam", - mondotta az arczkifejezése. Látta az urát, de nem értette, mi jelentősége van annak, hogy most egyszerre megjelent előtte. Andrej herczeg megkerülte a pamlagot és homlokon csókolta őt.
+
+- Szívecském, - mondotta s ez olyan szó volt, a melyet még soha se mondott neki. - Az Isten irgalmas... - Liza kérdőleg, gyermekesen szemrehányó pillantással nézett rá.
+
+- Én tőled vártam segítséget, és ez is hiába, hiába! - mondották a szemei. Nem is csodálkozott rajta, hogy megjött; tán' tudatára sem ébredt annak, hogy itt van. A megérkezése az ő szenvedéseivel s ezek megkönnyebbülésével semmi kapcsolatban se volt. Újra megkezdődtek a fájdalmai és Bogdanovna Marja azt tanácsolta Andrej herczegnek, hogy menjen ki a szobából.
+
+Az orvos belépett a szobába. Andrej kiment s találkozván Marja herczegnővel, megint belépett hozzá. Suttogva beszélgettek, de minden pillanatban elnémult a beszélgetésük. Várakoztak s hallgatóztak.
+
+- Menj csak lelkem, - szólott Marja herczegnő. Andrej herczeg megint bement a feleségéhez s a szomszéd szobában leült és várt. Ijedt arczczal valami asszonyszemély jött ki a szobából és megpillantván Andrej herczeget, zavarba jött. A herczeg kezeivel eltakarta az arczát és úgy ült ott pár perczig. Szánalmas és tehetetlenül állatias nyöszörgés hallatszott ki a szobából. Andrej herczeg fölkelt, odament az ajtóhoz és ki akarta nyitni. De belülről valaki fogta az ajtót.
+
+- Nem lehet, nem lehet! - szólt ki onnan egy megrémült hang. - És elkezdett föl és alá járni a szobában. A nyöszörgés megszünt s megint eltelt pár pillanat. Egyszerre borzalmas sikoltás, - nem az övé, mert ő nem tudhatott így sikoltani, - hallatszott a szomszéd szobában. Andrej herczeg az ajtóhoz futott, a sikoltás elnémult, s felhangzott egy gyermek sikongása.
+
+- Minek vitték oda a gyermeket? - gondolta Andrej herczeg az első pillanatban. - Gyermek? Miféle gyermek az? Mit keres ott gyermek? Vagy tán most született... az a gyermek.
+
+Mikor egyszerre megértette ennek a sikoltásnak egész örömteljes jelentőségét, elkezdték fojtogatni a könnyek, és mindkét kezével az ablakpárkányra könyökölve, szipogva, mint a hogy' a gyermekek szoktak, elkezdett sírni. Kinyílt az ajtó. Az orvos kabát nélkül kijött a szobából, az inge újjai fel voltak gyűrve s izgatottan remegett az álla. Andrej herczeg odafordult hozzá, de az orvos zavartan nézett rá és szó nélkül elment mellette. Majd kilépett egy nő, s megpillantván Andrej herczeget, szinte kővé dermedt a küszöbön. A herczeg bement a felesége szobájába. Ugyanabban a helyzetben feküdt ott, a melyben alig öt perczczel ezelőtt látta, de holtan s gyermekesen bájos arczocskáján s fekete pehelylyel szegélyezett ajkai körül, szemének az üvegessége és arczának a sápadtsága ellenére is, ugyanaz a kifejezés ült.
+
+"Én mindannyitokat szeretlek, senkivel rosszat nem tettem, ti pedig ime, mit csináltok velem?" - mondotta bűbájos, szánalmas és halálra vált arcza. A szögletben pedig Bogdanovna Marja ringató karjaiban valami kis vörös jószág szipogott és nyöszörgött.
+
+*
+
+Két órával ezután Andrej herczeg halk léptekkel bement az apja dolgozószobájába. Az öreg már mindent tudott. Közvetlenül ott állt az ajtó mellett, s alig, hogy az ajtó kinyílt, az öreg, mint a csavarfogóval, úgy körülölelte a fia nyakát, öreges, ösztövér karjaival s elkezdett zokogni, mint a gyermek.
+
+Három nap múlva eltemették a kis herczegnét, s Andrej herczeg, hogy elbúcsúzzék tőle, fölment a ravatal lépcsőjére. A koporsóban is ugyanaz volt az arcza, csak le voltak zárva a szemei. Még mindig, mintha csak azt mondta volna: "Oh, mit csináltatok velem?", és Andrej herczeg úgy érezte, hogy megszakadt valami a lelkében, s hogy valami olyan hibát követett el, melyet soha többé jóvá nem tehet, melyet el nem feledhet többé soha. Képtelen volt sírni. Az öreg is odalépett és megcsókolta a halott viaszsárga kezét, mely nyugodtan és magasan emelkedve pihent a másikon, s ő hozzá is így szólt az arcza: "Oh, jaj, mit csináltatok velem, és miért?" S az öreg, mikor ezt az arczot meglátta, bosszúsan elfordult.
+
+*
+
+Öt napra rá megkeresztelték a fiatal Andrejevics Nikolaj herczeget. A dada állával fogta a pelenkát, mialatt a pap lúdtollal bekente a kis gyerek ránczos tenyerecskéit s talpacskáit.
+
+Nagyapó, mint keresztapa, attól való féltében, hogy a gyereket elejti, reszkető karokkal vitte őt a rézből kovácsolt keresztkút körül, s legott átadta a keresztanyjának, Marja herczegnőnek. Andrej herczeg a rémülettől dermedten, attól tartván, hogy belefojtják a gyermeket a keresztkútba, ült a szomszéd szobában és várta a szertartás befejezését. Örömteljesen nézte a gyermekét, mikor a dada odahozta őt neki, és elégülten bólintott a fejével, mikor a dada közölte vele, hogy a hajszálacskákkal összegyúrt s a keresztkútba dobott viaszgolyócska nem merült el, hanem fönnmaradt a víz színén.
+
+
+
+X.
+
+Rosztovnak a Dolochov és Bezuchij közt lefolyt párbajban való részvételét az öreg gróf utánjárásának annyira sikerült elpalástolnia, hogy Rosztovot, a helyett, hogy lefokozták volna, - a mire bizton el volt készülve, - kinevezték a moszkvai főkormányzó segédtisztjévé. Ennek következtében nem mehetett el a családjával falura, hanem új állásában az egész nyarat Moszkvában töltötte. Dolochov teljesen felgyógyult, és lábbadozásának az ideje alatt Rosztov különösen összebarátkozott vele. Dolochov, betegségének az ideje alatt az édes anyjánál feküdt, a ki őt szenvedélyes és gyöngéd szeretettel vette körül. Az öreg Ivanovna Marja, a ki szintén megszerette Rosztovot, a fia iránt tanusított barátságért, gyakran beszélt neki a fiáról.
+
+- Bizony gróf, az én fiam nagyon is nemes- és tisztalelkü ember, - mondogatta mindig, - a mi mostani feslett világunkban. Manapság senki se barátja az erénynek, mely szemet szúr mindenkinek. Nos, hát mondja meg, gróf, igazságos, becsületes dolog volt ez attól a Bezuchijtól? Pedig Fegya az ő nemeslelkűségében szerette őt, s még most se mond róla soha egyetlen rossz szót sem. Ott Péterváron azok a csínyek, azzal a rendőrfelügyelővel, s a többi tréfái, hiszen ezeket együtt követték el? De persze, Bezuchij mossa kezeit, Fegya pedig csak hadd vállaljon magára mindent! Mi mindent nem toltak rá! Igaz, hogy visszahelyezték, de hát hogy' is ne helyezték volna vissza? Azt tartom, olyan hű és olyan jó hazafi nem sok van a világon. Most meg itt van, - ez a párbaj. Hát van érzés, van becsület az ilyen emberekben? Tudva, hogy egyetlen fiú, párbajra kényszerítik és szó nélkül lelövik! Még szerencse, hogy megkönyörült rajtunk az Isten. És mindez miért? Ugyan hát manapság kinek nincsenek szerelmi kalandjai? Ki tehet róla, hogy ő olyan féltékeny? Én teljesen értem, de hát már előbb is éreztethette volna vele, de lássa egy egész esztendeig tartott. Aztán meg kihívta őt abban a föltevésben, hogy Fegya, minthogy tartozik neki, nem fog kiállani. Micsoda alávalóság! Milyen hitványság! Én tudom, hogy ön, kedves gróf, Fegyát megértette, s azért szeretem önt egész lelkemből, higyje el. Kevesen vannak, a kik őt megértik. Ez egy olyan magasztos, szinte mennyei lélek!
+
+Dolochov maga is, lábbadozásának az ideje alatt, nem egyszer olyanokat mondott Rosztovnak, a minőket csakugyan nem lehetett volna várni tőle.
+
+- Engem rossz embernek tartanak, tudom, - mondogatta mindig, - ám legyen. Én nem akarok senkit ismerni, azokat kivéve, a kiket szeretek; de a kit szeretek, azt úgy szeretem, hogy az életemet is odaadom érte, a többieket pedig eltiprom mind, ha az útamban állanak. Itt van az én imádott, drága anyám, két-három jóbarátom, köztük te is, a többiekkel csak annyiban törődöm, a mennyiben hasznomra vagy káromra vannak. És csaknem valamennyien, de különösen az asszonyok, káromra vannak. Úgy ám, lelkem, - folytatta, - férfiakat még találtam, a kik szerető, nemes és magasztos lelkü emberek voltak; de asszonyokkal, a kik ne lettek volna eladók, - grófnők, vagy szakácsnők, az mindegy, - még nem találkoztam soha. Soha még nem akadtam rá arra a mennyei tisztaságra és odaadásra, a melyet én a nőben keresek. Ha találnék valaha ilyen nőt, az életemet odaadnám érte! De ezek!... - Megvető mozdulatot tett a kezével. - És elhiszed-e nekem, hogy ha még becsülöm valamire az életet, ezt csak azért teszem, mert még mindig remélem, hogy találok végre egy olyan égi lényt, a kiben újjászülethessem, megtisztulhassak és fölemelkedjem. De te ezt persze nem érted.
+
+- Dehogy is nem, nagyon is értem, - felelt Rosztov, a ki teljesen új barátjának a befolyása alá került.
+
+*
+
+Őszre Rosztovék családja visszatért Moszkvába. A tél elejére Deniszov is visszakerült és Rosztovékhoz szállt. Az 1806-ik évi tél kezdete, a melyet Rosztov Nikolaj Moszkvában töltött, ő rá is, a családjára nézve is egyike volt a legboldogabb és legvídámabb időszakoknak. Nikolaj tömérdek fiatal népséget vonzott a szülei házba. Vjera húszéves, szép hajadonná serdült, Szonyából a nyíló virág minden bájával ékes, tizenhatesztendős leány lett; Natasa pedig, hol gyermekesen furcsa, hol szűziesen elbájoló, amolyan félig süldő-leány, félig kisasszony-féle volt.
+
+Rosztovék házát akkortájt valami különös, szerelmes légkör töltötte be, a mint ez már az olyan házban szokás, a melyben nagyon kedves és nagyon fiatal leányok vannak. Minden fiatal ember, a ki Rosztovék házában megfordult, a mint ezeket a fogékony, fiatal és (alkalmasint a boldogságtól) örökké mosolygó szűzies arczokat, ezt az élénk sürgést-forgást látta, a mint a női fiatalságnak ezt a visszás, de mindenkivel szemben gyöngéd, mindenre kész és reményekkel teljes csacsogását, ezeket a zűrzavaros, hol éneklő, hol zenélő hangokat hallotta, a szerelmi készségnek és a boldog várakozásnak ugyanazt az érzését tapasztalta, a mely a Rosztovék házában volt fiatalságot is eltöltötte.
+
+Azok közt a fiatalemberek közt, a kik Rosztovék házába jártak, az elsők egyike Dolochov volt, a ki az egy Natasát kivéve, valamennyiüknek megtetszett. De Natasa csaknem hajbakapott a bátyjával Dolochov miatt. Állhatatosan megmaradt a mellett, hogy Dolochov gonosz ember, hogy a Bezuchijval való párbajban Pierrenek volt igaza, s hogy ezenkívül még kellemetlen és színeskedő is.
+
+- Ezen nincs mit megérteni! - kiáltott föl Natasa makacs önfejűséggel, - gonosz és minden érzés nélkül való ember. Látod, itt van Deniszov, őt szeretem; pedig ő is dorbézolt eleget, de őt mind a mellett szeretem, ez is csak azt bizonyítja, hogy értek hozzá. Nem is tudom, hogy' magyarázzam meg neked; amannál minden csupa számítás, a mit pedig nem szenvedhetek, míg Deniszov...
+
+- No, Deniszov, az egészen más, - felelt Nikolaj, éreztetni akarván, hogy Dolochovhoz képest még Deniszov is semmi, - csak tudni kell, micsoda lelke van ennek a Dolochovnak, látni kell őt az anyja mellett; micsoda szíve van!
+
+- Azt már én nem tudom, de rosszúl érzem magamat a társaságában. És tudod-e, hogy beleszeretett Szonyába?
+
+- Micsoda bolond beszéd.
+
+- Meg vagyok róla győződve, majd meglátod.
+
+Natasa jóslata beteljesedett. Dolochov, bár nem szerette a női társaságot, mind gyakrabban járt a házba s azt a kérdést, vajjon ez kinek a kedvéért történik (bár senki se beszélt a dologról) hamarosan eldöntötték, még pedig úgy, hogy Szonya kedvéért. És Szonya, bár soha se mert róla szólni, maga is tudta ezt, és Dolochov megjelenésekor mindig úgy elpirult, mint a kumacs.
+
+Dolochov gyakran ebédelt Rosztovéknál, soha el nem mulasztott egyetlen színielőadást sem, a melyen ők ott voltak, s megjelent Jugel-nál a "cseperedők" báljain, a melyeknek Rosztovék rendes résztvevői voltak. Különös figyelmet mutatott Szonya iránt és olyan szemekkel nézett rá, hogy ezt a pillantást nemcsak hogy ő nem tudta pirulás nélkül kiállani, de még az öreg grófné és Natasa is belepirultak ebbe a pillantásba.
+
+Nyilvánvaló volt, hogy ez az erőteljes, furcsa ember, teljesen ennek a kecses kis fekete leánynak az ellenállhatatlan befolyása alatt állott, a ki pedig mást szeretett.
+
+Rosztov valami újat vett észre Dolochov és Szonya közt; de arról nem adott magának számot, hogy a köztük lévő viszonyban mi volt az újszerü. "Hiszen mind szerelmesek valakibe", - gondolta magában Szonyáról és Natasáról. De nem érezte magát többé oly jól Szonya és Dolochov társaságában, mint annakelőtte, s kezdett ritkábban lenni otthon.
+
+1806 őszén még nagyobb tűzzel kezdett beszélni mindenki a Napoleonnal való háborúról, mint a múlt esztendőben. Nemcsak tíz újonczot, hanem kilencz öreg katonát is szedtek ezer után. Mindenütt kimondták az anathémát Bonapartera és Moszkvában egyébről se beszéltek, mint a küszöbön álló háborúról. Rosztovék családját ezek a háborús készülődések mindössze csak annyiban érintették, hogy Nikoluska semmi áron sem akart Moszkvában maradni, s csak azt várta, hogy Deniszov szabadsága véget érjen, hogy aztán az ünnepek után ő is visszatérjen vele a hadsereghez. A küszöbön álló távozás nemcsak nem akadályozta őt abban, hogy nagyokat mulasson, de sőt serkentette erre. Ideje legnagyobb részét házon kívül, ebédeken, estélyeken és bálokon töltötte.
+
+
+
+XI.
+
+Karácsony harmadik napján Nikolaj otthon ebédelt, a mi az utóbbi időben vajmi ritkán esett meg vele. Ez olyan hivatalos búcsúebéd-féle volt, mert ő és Deniszov már Vízkereszt után készültek elutazni. Vagy huszan voltak együtt az ebéden, köztük Dolochov és Deniszov is.
+
+Az a szerelmes levegő, a szerelmeskedésnek az a légköre, még soha olyan erővel nem volt Rosztovék házában érezhető, mint ezeken az ünnepnapokon. "Ne szalaszd el a boldogság pillanatait, szerettesd meg magadat és szeress magad is! Csak ez az egy ér valamit a világon, a többi mind bolondság. S ez az egy az, a mivel mi itt foglalkozunk", - mondotta ez a légkör.
+
+Nikolaj, miután két pár lovat is agyonhajszolt s még se jutott el mindenhova, a hova el kellett volna mennie, s a hova híva volt, mint rendesen, csak közvetlenül ebéd előtt került haza. Alig hogy belépett, tüstént észrevette és megérezte a házban uralkodó légkörnek a feszültségét, de ezenkívül a társaság egyes tagjainak a különös zavartsága is szemet szúrt neki. Különösen izgatottak voltak Szonya, Dolochov és az öreg grófné, s valamelyest Natasa is. Nikolaj megértette, hogy Szonya és Dolochov közt valaminek kellett történnie ebéd előtt s szívének veleszületett szimatjával egész ebéd alatt a lehető legóvatosabb volt a kettőjükkel való érintkezésben. Ezen a harmadik ünnepnapon estére volt kitűzve Jugelnál (a tánczmesternél) azoknak a báloknak egyike, a melyeket ő ünnepnapokon fiú- és leánytanítványai számára rendezni szokott.
+
+- Nikolenyka, eljösz Jugelhez? Kérlek szépen, jőjj el, - mondotta neki Natasa, - külön kéretett, hogy jőjj el, Dmitrics Vaszilij (ez Deniszov volt) is ott lesz.
+
+- Hová nem mennék én el a grófnő parancsára! - szólott Deniszov, a ki Rosztovék házában tréfásan Natasa lovagjaként viselte magát, - még pas de châle-t is kész vagyok tánczolni vele.
+
+- Ha ráérek! Eligérkeztem Archarovékhoz, ma estély van náluk, - felelt Nikolaj.
+
+- És te?... - fordult Dolochovhoz. De alig hogy kimondta, legott észrevette, hogy ezt nem kellett volna megkérdeznie.
+
+- Lehet, hogy elmegyek... - felelt Dolochov hidegen és bosszúsan, miközben Szonyára pillantott; s mogorván, ugyanolyan pillantással, mint azon a club-beli ebéden Pierre, megint ránézett Nikolajra.
+
+- Valami történt, - gondolta magában Nikolaj, s még jobban megerősítette őt ebben a föltevésében az, hogy Dolochov ebéd után nyomban elment. Félrehívta hát Natasát és megkérdezte tőle, mi történt?
+
+- Én meg már úgy kerestelek, - szólott Natasa, a mint odament hozzá. - Mondtam, de te nem akartad hinni, - szólott diadalmasan, - csakugyan megkérte Szonya kezét.
+
+Bármily kevéssé foglalkozott is Nikolaj ebben az időben Szonyával, mégis mintha elpattant volna benne valami, a mikor ezt meghallotta. Dolochov nagyon tisztességes és bizonyos tekintetben fényes parthie lett volna az árva és minden hozomány nélkül való Szonyának. Az öreg grófné és a világ szempontjából lehetetlen volt kosarat adni neki. És azért Nikolaj első érzése, mikor ezt meghallotta, valami Szonya ellen irányuló ingerültség volt. Arra készült, hogy majd ezt feleli rá: No ez derék, persze, hogy fátyolt kell borítani a gyermekkori igéretekre, s el kell fogadni az ajánlatát: - de ennyire még sem jutott a dolog.
+
+- Képzeld csak! Kikosarazta, kereken kikosarazta! - szólalt meg Natasa. - Azt mondta, hogy mást szeret, - tette hozzá rövid szünet után.
+
+"Mást nem is tehetett az én Szonyám!" - gondolta Nikolaj.
+
+- Bármennyire beszélt is neki a mama, kikosarazta, és én tudom, nem fog tágítani, ha egyszer kimondott valamit...
+
+- És a mama rá akarta beszélni! - szólott Nikolaj szemrehányólag.
+
+- Igen, - felelt Natasa. - Tudod, Nikolenyka, ne haragudjál; de én tudom, hogy te sem fogod őt elvenni. Én tudom, Isten tudja honnan, de tudom biztosan, hogy nem veszed el.
+
+- No, ezt ugyan nem tudhatod, - mondotta Nikolaj; - de beszélnem kell vele. Milyen bájos ez a Szonya! - tette hozzá mosolyogva.
+
+- Bizony bájos! Majd ideküldöm hozzád. - És Natasa megcsókolván a bátyját, elszaladt.
+
+Egy percz mulva ijedten, zavartan és bűnbánóan belépett Szonya. Nikolaj odament hozzá és megcsókolta a kezét. Nikolaj megérkezése óta ez volt az első eset, hogy négyszem közt és a szerelmükről beszélgettek.
+
+- Sophie, - szólalt meg Nikolenyka, eleinte félénken, majd mind jobban nekibátorodva; - tehát csakugyan vissza akarja utasítani ezt a nemcsak fényes, hanem előnyös parthiet; pedig ez pompás, derék ember... nekem jó barátom...
+
+Szonya közbevágott:
+
+- Már lemondtam róla, - mondotta szaporán.
+
+- Ha visszautasítja én végettem, úgy attól tartok, hogy én reám...
+
+Szonya megint félbeszakította. Könyörgő és rémült pillantással nézett rá.
+
+- Nikolenyka, ne mondja ezt nekem, - mondotta.
+
+- Nem, ez kötelességem. Lehet, hogy ez elbizakodottság a részemről, de mégis jobb mindent megmondani. Ha ön ezt én végettem utasítja vissza, úgy kötelességem, hogy önnek a teljes igazságot megmondjam. Én önt szeretem, azt hiszem jobban, mint bárki mást...
+
+- Ez nem elég, - szólott Szonya elpirulva.
+
+- Nem, de én ezerszer voltam már és leszek is még szerelmes, bár a barátságnak, a bizalomnak, a szerelemnek olyan érzését, mint ön iránt, még soha senki más iránt se tapasztaltam. Aztán meg fiatal is vagyok. Mamuskának sincs ínyére. Szóval hát én nem igérhetek semmit. S csak arra kérem, fontolja meg jól Dolochov ajánlatát, - mondotta, csak nagy nehezen birván barátjának a nevét kiejteni.
+
+- Ne mondja ezt nekem. Én nem akarok semmit sem. Én úgy szeretem magát, mintha a testvérem volna, s fogom is szeretni mindig, és egyébre nincs is szükségem.
+
+- Ön valóságos angyal, a kihez én nem is vagyok méltó, de hát én csak nem akarnám önt félrevezetni, - és Nikolaj még egyszer megcsókolta a kezét.
+
+
+
+XII.
+
+Jugelnál voltak Moszkvában a legmulatságosabb bálok. Ezt mondták az anyák, mikor a "csemetéiket" nézték, a kik csak az imént tanult tánczlépéseiket mutogatták; mondták maguk a csemeték, a kik rogyásig tánczoltak; mondták a felnőtt leányok és fiatal emberek, a kik azzal jöttek el ezekre a bálokra, hogy leereszkednek a többiekhez és jobban mulattak ott, mint bárki más. És ebben az évben már két házasságot is ütöttek nyélbe ezeken a bálokon. A két csinos Gorcsakov herczegnő talált vőlegényt és ment férjhez, a mi csak öregbítette ezeknek a báloknak a hírnevét. Ezeknek a báloknak az volt a különlegességök, hogy nem volt ott se háziasszony, se házigazda: hogy egyedül csak a pehelyként repülő, s a művészet szabályai szerint ugrándozó jólelkű Jugel volt ott, a ki minden vendégén megvette a tánczleczkéért járó díjat; hogy ezekre a bálokra csak olyanok jöttek el, a kik tánczolni és mulatni akartak, mint a hogy 13-14 éves leánykák akarnak, a kik elsőízben viselnek hosszú ruhát. Ritka kivétellel valamennyien csinosak voltak, vagy legalább is annak látszottak; olyan elragadtatással mosolyogtak és olyan tűzben égtek a szemeik. Olykor a jobb növendékek, a kik közt a kecsessége révén Natasa volt a legkitűnőbb, még pas de châle-t is tánczolták; de ezen az utolsó bálon csak anglais-t, ecossaise-t és az akkoriban divatossá vált mazurkát tánczoltak. A termet Jugel Bezuchij házában bérelte, s a bál, mint mindenki mondta, pompásan sikerült. Sok volt a szép leány, a kik közt Rosztovék a legszebbek közé tartoztak. Feltünően boldogok és vidámak voltak mind a ketten. Akkor este Szonya, a ki büszke volt Dolochov ajánlatára, az ő kosarára és Nikolajjal való beszélgetésére, már otthon alig fért a bőrébe, s alig engedte magát megfésülni, most pedig szinte ragyogott a viharos örömtől.
+
+Natasa, a ki nem kevésbbé volt büszke arra, hogy most jelent meg először hosszú ruhában egy valóságos bálon, még boldogabbnak látszott. Rózsaszínű szalagokkal díszített fehér csalánszövet ruhába voltak öltözve mind a ketten.
+
+Natasa attól a pillanattól fogva, hogy a bálba belépett, szerelmessé lett. Voltaképpen senkibe se volt szerelmes, de mindenkibe. Abba, a kire éppen ránézett, abban a pillanatban, a mikor ránézett, szerelmes volt.
+
+- Oh, milyen szép itt! - mondogatta s odafutott Szonyához.
+
+Nikolaj és Deniszov leereszkedő gyöngédséggel nézték a tánczolókat s teremről-teremre jártak.
+
+- Milyen kecses, pompás, szép leány lesz belőle, - mondotta Deniszov.
+
+- Kiből?
+
+- Natasa grófnőből, - felelt Deniszov. - És hogy' tánczol, - milyen kecsesen! - tette hozzá rövid szünet után.
+
+- De hát kiről beszélsz?
+
+- A húgodról, a te húgodról! - kiáltott Deniszov bosszúsan.
+
+Rosztov elmosolyodott.
+
+- Kedves gróf, ön egyike legjobb tanítványaimnak. Tánczolnia kell, - szólott a kis Jugel, odalépvén Nikolajhoz. - Nézze csak, mennyi itt a szép leány! - Ugyanezzel a kérdéssel odafordult Deniszovhoz is, a ki szintén tanítványa volt valamikor.
+
+- Dehogy' is, kedvesem, én majd csak inkább elüldögélek itt pavádénak, - mondotta Deniszov. - Talán máv nem emlékszik vá, milyen vosszul használtam fel az ön leczkéit?...
+
+- Óh nem! - szólott Jugel szaporán, meg akarván őt nyugtatni. - Csak figyelmetlen volt egy kissé, de volt tehetsége, úgy bizony, volt tehetsége.
+
+Megint rázendítettek egy divatos mazurkára. Nikolaj nem tudott Jugeltól szabadulni és fölkérte Szonyát. Deniszov odaült az idősebb hölgyek közé s a kardjára támaszkodva, s a lábaival az ütemet verve, valami vidám dolgot mesélt az öreg asszonyoknak, a kik jókat kaczagtak rajta, miközben ő a tánczoló fiatalságot nézte. Első párnak maga Jugel tánczolt Natasával, a büszkeségével és legjobb tanítványával. Jugel, félczipős lábait finoman váltogatva, lágyan röpült végig a termen a félénk, de azért minden tánczlépést szabatosan kikanyarító Natasával. Deniszov le nem vette a szemét róla, és olyan ábrázattal kopogott a kardjával, mely világosan elárulta, hogy nem azért nem tánczol, mert nem tud, hanem egyszerűen csak azért, mert nem akar. A tánczfigura kellő közepén odaintette magához a mellette elsuhanó Rosztovot.
+
+- Ez teljességgel nem az, - mondotta. - Ez tán lengyel mazuvka akavna lenni? De pompásan tánczol.
+
+Nikolaj tudta, hogy Deniszov még Lengyelországban is híres volt arról, hogy milyen mesterileg tánczolta a mazurkát, és odafutott Natasához.
+
+- Menj és kérd föl Deniszovot. - Ő aztán tud ám tánczolni! Csuda! - mondotta.
+
+Mikor a sor megint Natasára került, felkelt, s pántlikás czipőkbe bújtatott lábacskáin szégyenlősen végiglejtett a termen abba a sarokba, a hol Deniszov ült. Észrevette, hogy valamennyien várakozásteljesen néznek rá. Nikolaj látta, hogy Deniszov és Natasa mosolyogva vitatkoztak és hogy Deniszov, bár mosolygott, de kosarat adott neki. Ő is odament hát hozzájuk.
+
+- Jőjjön kérem, Dimitrics Vaszilij, - mondotta Natasa. - Gyerünk, nagyon kérem.
+
+- Ugyan, mit akav gvófnő, hagyjuk kévem, - szólott Deniszov.
+
+- No elég legyen, Vaszja, - kiáltott rá Nikolaj.
+
+- Úgy beszélnek Vaszjkával, mint valami macskával, - jegyezte meg Deniszov tréfásan.
+
+- Egy egész estén át fogok magának énekelni, - mondotta Natasa.
+
+- Kis boszovkány, azt csinál velem, a mit akav! - szólott Deniszov és lecsatolta a kardját. Kivergődött a székek közül, erősen megfogta a hölgye kezét, hátraszegte a fejét s a lábát kifeszítve várta az ütemet. Csak lóháton és a mazurkában nem tűnt föl Deniszov alacsony termete, s éppen olyan délczeg legénynek látszott, a minőnek magát érezte. Az ütemet kivárván, úgy félvállról, diadalmas és tréfás pillantást vetett a hölgyére, váratlanul egyet toppantott a lábával, s mint a lapda, rugalmasan felugrott a földről s a hölgyével együtt könnyedén suhant tova a körben. Egy lábon, szinte nesztelenül röpült végig a fél termen, s úgy látszik, nem vette észre az előtte álló székeket és egyenesen feléjük tartott; de egyszerre kifeszített lábakkal s a sarkantyúit pengetve megállt egy helyben a sarkain, úgy állt vagy egy pillanatig, majd pengő sarkantyúkkal topogott egy helyben a lábaival, szaporán perdült egyet s ballábával a jobb körül cserdülve, megint tovasuhant a körben. Natasa kitalálta, hogy mit akar csinálni, s maga se tudta hogyan, de teljesen átengedvén magát neki, követte őt mindenhová. Így aztán Deniszov hol a jobb, hol a bal kezével egyet pöndörített rajta, majd térdre esvén előtte, megforgatta őt maga körül, s utána olyan vadul száguldott vele előre, mintha csak egy lélekzetre az egész termet végig akarta volna rohanni; majd megint megállt s valami váratlan fordulatot csinált. Mikor daliásan megforgatta a hölgyét a helye előtt, összeütötte a sarkantyúit és meghajtotta magát előtte. Natasa még csak nem is bólintott felé. Bámulva meresztette rá a szemeit, s mosolygott, mintha meg sem is ösmerte volna őt.
+
+- Mi volt ez? - szólalt meg.
+
+Mindamellett, hogy Jugel ezt nem ösmerte el igazi mazurkának, valamennyien el voltak ragadtatva Deniszov művészete által, egyre-másra tánczra kérték őt, az öregek pedig mosolyogva el kezdtek Lengyelországról és a régi jó időkről beszélni. Deniszov, a mazurkától kipirulva, s az arczát a kendőjével törölgetve, odaült Natasa mellé, s az egész bál alatt nem tágított többé az oldala mellől.
+
+
+
+XIII.
+
+Két nappal ezután Rosztov sem az övéinél nem találkozott Dolochovval, sem otthon nem találta őt; harmadnapra kapott tőle egy levelet.
+
+"Miután előtted jól ösmert okokból többé nem szándékozom a házatok küszöbét átlépni, s megyek vissza a hadsereghez, ma este búcsúlakomát adok a barátaimnak, - jőjj el te is az angol fogadóba." Rosztov a kitűzött napon este tíz órakor, a színházból, a hol az övéivel és Deniszovval volt, elment az angol fogadóba. Tüstént bevezették a fogadó legszebb helyiségébe, a melyet erre az éjszakára Dolochov foglalt le.
+
+Vagy húsz ember tolongott az asztal körül, a melynél két gyertya közt ott ült Dolochov. Az asztalon aranyak és bankók hevertek szanaszét és Dolochov adta a bankot. Azóta, hogy Dolochov megkérte Szonya kezét és kosarat kapott tőle, Nikolaj még nem látta őt, s zavar fogta el arra a gondolatra, hogy milyen lesz a találkozásuk.
+
+Dolochov derült és hideg pillantása már az ajtóban ráesett Rosztovra, mintha csak régóta várt volna rá.
+
+- Rég nem láttuk egymást, - mondotta, - köszönöm, hogy eljöttél. Csak keverek, s legott itt lesz Ilyuska is a bandájával.
+
+- Voltam nálad, - szólott Rosztov elpirulva. Dolochov nem felelt.
+
+- Ha akarsz, tehetsz, - mondotta.
+
+Rosztovnak ebben a pillanatban eszébe jutott az a furcsa beszélgetés, mely egyszer közte és Dolochov közt lefolyt. "Szerencsére számítva, csak bolondok játszhatnak", - mondotta volt akkor Dolochov.
+
+- Vagy talán félsz velem játszani? - kérdezte Dolochov, mintha csak eltalálta volna Rosztov gondolatát és elmosolyodott. Rosztov a mosolyából felösmerte benne azt a hangulatot, mely azon a clubbeli ebéden is erőt vett rajta, s olyankor mindig jelentkezni szokott nála, a mikor a köznapi életbe beleúnva, szükségét érezte annak, hogy valami furcsa és rendszerint durva lépéssel szabaduljon tőle.
+
+Rosztov kezdte magát kényelmetlenül érezni; hasztalan keresett az elméjében valami tréfát, a mely méltó felelet lett volna Dolochov szavaira. De még mielőtt ideje lett volna erre, Dolochov egyenesen belenézett Rosztov arczába, s lassan és szaggatottan, úgy, hogy mindenki meghallhatta, így szólt hozzá:
+
+- Emlékszel, beszéltünk egyszer veled a játékról... bolond, a ki a játékban a szerencsére bízza magát, biztosra kell menni, s én ezt akarom megpróbálni.
+
+"Megpróbálkozni a szerencsével, vagy biztosra menni?" - gondolta magában Rosztov.
+
+- Bár jobb lesz, ha nem játszol, - tette hozzá és elcsattantva az új csomag kártyát, hozzátette: - itt a bank, urak!
+
+Előbbre lökve maga előtt a pénzt, Dolochov elkezdett keverni. Rosztov odaült mellé és eleinte nem játszott. Dolochov minduntalan rápillantott.
+
+- Nos hát, nem játszol? - kérdezte Dolochov. És különös, Rosztov egyszerre valami kényszerfélét érzett arra, hogy kártyát kérjen, valami jelentéktelen összeget tegyen rá és elkezdjen játszani.
+
+- Nincs nálam pénz, - felelt Rosztov.
+
+- Adok én.
+
+Rosztov öt rubelt tett a kártyájára és elvesztette, majd ismét tett és megint vesztett. Dolochov mindig megütötte, és egymásután tízszer lefőzte Rosztovot.
+
+- Kérem, urak, - szólt, miközben jó darabig keverte a kártyát, - szíveskedjenek kirakni a téteket a kártyájukra, különben bele találok zavarodni a számadásba.
+
+A játékosok egyike azt mondotta, hogy ő teljesen megbízik benne.
+
+- Bízni bízhatik, de én azért attól tartok, hogy belezavarodom; kérem, tessék csak kirakni a pénzt, - felelt Dolochov. - Neked ez nem szól, mi majd elszámolunk, - tette hozzá Rosztovhoz fordulva.
+
+Tovább folyt a játék, a pinczér szakadatlanul hordta körül a pezsgőt.
+
+Rosztov kártyái egytől-egyig befagytak s már nyolczszáz rubel volt a rovásán. Egy kártyára fel akarta tenni az egész nyolczszáz rubelt, de miközben pezsgőt töltöttek neki, meggondolta a dolgot, s megint csak a szokott téttel, húsz rubellel ment bele a játékba.
+
+- Hadd ott az egészet, - mondotta Dolochov, bár úgy látszott, mintha rá se nézett volna Rosztovra, - hamarabb visszanyered. Másoknak fizetek, téged meg nyúzlak. Talán csak nem félsz tőlem? - ismételte.
+
+Rosztov szót fogadott és megtette a behajtott sarkú coeur hatost, melyet az imént vett föl a földről. Még későbben is nagyon jól emlékezett rá. Megtette a coeur hatost s egy darab krétával, kerek számokkal fölébe írta a nyolczszázast; kiitta a felé nyújtott pohár pezsgőt, mosolygott Dolochov szavain, s szorongó szívvel lesve a coeur hetest, merően nézett Dolochov kezére, a melyben a kártyát tartotta. Hogy beüt-e az a hetes, vagy sem, az most nagyjelentőségű kérdés volt Rosztovra nézve. Múlt hét vasárnapján Andrejics Ilya gróf kétezer rúbelt adott át a fiának, és ő, a ki soha se szeretett az anyagi zavaráról beszélni, most kereken megmondotta, hogy májusig ez az utolsó összeg, a mit adhat neki, s kérte, hogy ezúttal a szokottnál jobban gazdálkodjék. Nikoláj azt felelte, hogy ez untig elég neki, s becsületszavát adta, hogy tavaszig nem is fogad el tőle több pénzt. Ebből a pénzből most még ezerkétszáz rúbelje maradt, következésképpen a coeur hetes most nemcsak ezerhatszáz rúbel elvesztését jelentette rá nézve, hanem becsületszavának a megszegését is. Szorongó szívvel bámult Dolochov kezére és gondolta magában: "Szaporán no, add már ide azt a kártyát, s akkor fogom a sipkámat s elmegyek haza Deniszovval, Natasával és Szonyával vacsorázni, s annyi szent, hogy soha többé nem veszek kártyát a kezembe." Ebben a pillanatban egész otthoni élete, Petyával űzött tréfái, Szonyával való beszélgetései, s a duettek Natasával, az apjával játszott piképártik, sőt még a povarszkáján levő házbeli nyugalmas ágya is, olyan erővel, oly tisztán és csábítóan jelentek meg előtte, mintha mindez régen elmúlt, örökre elveszített és meg nem becsült boldogság lett volna. Nem tartotta lehetségesnek, hogy a buta véletlen ezt a hetest a baloldal helyett a jobboldalra fektesse, és őt ettől az újonnan fölfedezett és újonnan megértett boldogságtól megfosztván, az eddig ismeretlen és meghatározhatatlan boldogtalanság örvényébe sodorja. Ez lehetetlennek látszott előtte, de azért mégis szorongó szívvel leste Dolochov kezének minden mozdulatát. Ezek a csontos és vöröses, szőrös kezek, melyek az ingújj alól kikandikáltak, egyszerre letették a kártyát és a feléjük nyújtott pohár és pipa után nyúltak.
+
+- Tehát csakugyan nem félsz velem játszani? - ismételte Dolochov, s hogy elmondhasson egy vidám történetet, letette a kártyát, hátradőlt a székében és mosolyogva, lassan elkezdett beszélni.
+
+- Bizony, urak, azt hallom, hogy Moszkvában az a hir van elterjedve, hogy én hamis játékos vagyok, így hát azt tanácslom, legyenek kissé óvatosabbak velem.
+
+- Ugyan keverj már! - kiáltott rá Rosztov.
+
+- Oh, azok a moszkvai nénikék! - szólott Dolochov mosolyogva s a kezébe vette a kártyát.
+
+- Ooooh! - szisszent fel Rosztov, és mindkét kezével a fejéhez kapott. Az a hetes, a melyre neki szüksége lett volna, ott feküdt a kártyacsomó tetején, mint legelső kártya. Többet vesztett, mint a mennyit képes volt kifizetni.
+
+- No, de azért még ne essél kétségbe, - szólott Dolochov egy futó pillantást vetvén rá, és tovább keverte a kártyát.
+
+
+
+XIV.
+
+Másfél órára rá a játékosok legnagyobb része már csak úgy félvállról vette a maga játékát.
+
+Valamennyiük figyelme Rosztov körül összpontosult. Az ezerhatszáz rúbel helyett immár egy hosszú számoszlop volt a rovására írva, a melyet ő az imént körülbelül tízezerre becsült, de a mely most már, mint a hogy' homályosan érezte, a tizenötezret is megütötte. A valóságban pedig a kérdéses összeg már a húszezer rúbelt is meghaladta. Dolochov most már nem hallgatott semmire, nem is mesélgetett semmit, folyton csak Rosztov kezeinek a mozdulatait leste s olykor egy pillantást vetett a számadására. Elhatározta, hogy mindaddig folytatja a játékot, a míg a nyert összeg a negyvenháromezeret el nem éri. Ezt a számot azért választotta, mert az ő és Szonya éveinek a száma összesen negyvenhármat tett ki. Rosztov, fejével mindkét kezére támaszkodva ült ott a telefirkált, borral leöntözött és kártyákkal elborított asztal mellett. Volt egy gyötrelmes benyomás, mely semmiképpen se tágított mellőle, az, hogy: ezek a csontos, vöröses és szőrös kezek, melyek az ingújj alól kilátszottak, hogy ezek a kezek, a melyeket szeretett is, gyűlölt is, teljesen a hatalmukban tartották őt.
+
+"Hatszáz rúbel, ágyú, behajtott sorok... kilenczes... lehetetlen visszanyerni!... És milyen mulatságos lett volna otthon... Filkó... ez lehetetlen!... És ugyan miért is tette ezt velem?..." - gondolta Rosztov és eltünődött rajta. Olykor nagyobb összeget tett egy lapra; - de Dolochov nem tartotta, és maga állapította meg a tétet. Nikolaj engedelmeskedett neki, s hol imádkozott, mint annak idején ott az amstetteni hídon, hol meg azt számlálta, hogy hány zsinór van a zubbonyán, s ugyanannyi szemes lapon próbálta meg visszanyerni egész veszteségét, majd a többi játékosokhoz fordult a pillantásával segítségért, majd meg belebámúlt Dolochov hideg ábrázatába, és iparkodott arról leolvasni, vajjon mi történt vele.
+
+"De hiszen ő nagyon jól tudja, hogy mit jelent nekem ez a veszteség. Csak nem kívánhatja a vesztemet? Hiszen jó barátom volt. Szerettem... De meg hiszen ő nem is hibás, mittévő legyen, ha olyan szerencséje van? Én se vagyok hibás, - biztatgatta magát. - Én semmi rosszat se tettem. Megöltem, vagy bántottam én valakit, vagy kívántam tán valakinek rosszat? Miért hát ez a rettenetes csapás? És mikor is kezdődött csak? Hiszen csak az imént volt, hogy azzal a gondolattal léptem ehhez az asztalhoz, hogy nyerek száz rúbelt, megveszem az édes anyám nevenapjára azt a kis szekrénykét, és elmegyek haza. Olyan boldog, olyan szabad, olyan jókedvű voltam! Föl se tudtam fogni, hogy milyen boldog voltam! Mikor lett ennek vége, és mikor kezdődött ez az új, rettenetes állapot? Mi jelezte ezt a fordulatot! Hiszen ugyanennél az asztalnál, ugyanezen a helyen ültem állandóan, egyformán válogattam és raktam meg a kártyáimat, és néztem azokat a csontos, fürge kezeket. Mikor történt hát ez, és mi is történt voltaképpen? Én erős, egészséges és ugyanaz vagyok, a ki voltam, s ugyanazon a helyen ülök most is. Nem, ez teljes lehetetlen! Az egésznek alkalmasint nem lesz a vége - semmi."
+
+Piros volt és bár nem volt meleg a szobában, erősen izzadt. Ijesztő volt az arcza és szánalmas, mert hasztalan iparkodott nyugodtnak látszani.
+
+A rovás eljutott a végzetes negyvenháromezerhez. Rosztov kikészített egy lapot, a melyet behajtott sorokkal,[10] azzal a háromezer rúbellel akart megrakni, melyet az imént kapott, mikor Dolochov egyszerre lecsapta a kártyát, fogta a krétát, s erőteljes, tisztán olvasható írásával elkezdte összeadni azokat az összegeket, a melyek Rosztov rovására voltak írva, miközben a krétája is eltörött.
+
+- Vacsorához, ideje vacsorázni! A czigányok is itt vannak már! - És csakugyan fekete férfiak és nők léptek a hidegről a terembe, a kik czigányos kiejtéssel beszélgettek egymás közt. Nikolaj megértette, hogy mindennek vége, de azért közönyös hangon így szólt:
+
+- Nos, nem akarsz még egyet? Van egy pompás lapocskám. - Mintha csak mindennél jobban érdekelte volna a játék.
+
+"Mindennek vége, elvesztem!" - gondolta. - "Most golyót a fejembe - nincs egyéb hátra", - s ugyanekkor derülten így szólt:
+
+- No, még egy utolsót.
+
+- Nem bánom, - felelt Dolochov, befejezvén az összeadást, - nem bánom! Huszonegy rúbelt tartok, - mondotta, s rámutatott a 21-es számra, a mely a kerek negyvenháromezeren felül volt, s fogta a kártyát és elkezdett keverni. Rosztov engedelmesen visszahajtotta a kártya sarkát, és a fölírt 6000 helyébe odaírta a 21-et.
+
+- Nekem tökéletesen mindegy, - mondotta, - csak arra vagyok kiváncsi, vajjon ezt is megütöd-e, vagy ideadod azt a tízest.
+
+Dolochov komolyan elkezdett keverni. Oh, hogy' gyűlölte Rosztov ebben a pillanatban ezeket a rövidújjú, szőrös és vöröses kezeket melyek őt annyira a körmeik közt tartották... A tízest megkapta.
+
+- Marad tehát negyvenháromezer, - szólott Dolochov és egyet nyújtózván, fölkelt az asztaltól. - Hogy' belefárad az ember az ilyen hosszú ülésbe, - tette hozzá.
+
+- Magam is elfáradtam, - felelt Rosztov.
+
+Dolochov, mintegy emlékeztetni akarván őt, hogy nem igen illik tréfálkoznia, félbeszakította:
+
+- Gróf, mikor parancsolja, hogy a pénzt átvegyem?
+
+Rosztov fölpattant és behívta Dolochovot a szomszéd szobába.
+
+- Egyszerre nem tudom az egészet kifizetni, de adok róla váltót, - mondotta Rosztov.
+
+- Hallod-e Rosztov, - szólott Dolochov és derült mosolylyal nézett Nikolaj szemébe, - ösmered azt a közmondást: "A ki szerencsés a játékban, szerencsétlen a szerelemben". Az unokahúgod szerelmes beléd. Tudom.
+
+"Oh! Ez rettenetes, így ennek az embernek a hatalmában tudni magát", - gondolta Rosztov. Tudta, hogy milyen rettenetes csapást mér az apjára és az anyjára, ha ezt a kártyaveszteséget bevallja; tudta, milyen boldogság volna most ettől szabadulni, azt is tudta, hogy Dolochov tisztában van vele, hogy őt mindettől a szégyentől és fájdalomtól megszabadíthatná, de azért csak játszik vele, mint macska az egérrel.
+
+- Az unokahúgod... - kezdte Dolochov, de Nikoláj félbeszakította.
+
+- Az unokahúgom nem tartozik ide s ő róla nincs mit beszélnünk! - kiáltott rá dühösen.
+
+- Tehát mikor kapom meg a pénzt? - kérdezte Dolochov.
+
+- Holnap, - felelt Rosztov és kiment a szobából.
+
+
+
+XV.
+
+"Holnap"-ot mondani s megőrizni a tisztességes hangot, nem volt nehéz; de hazamenni egyedül, találkozni a testvérekkel, az apjával, az anyjával, vallomást tenni nekik, és pénzt kérni, a mihez adott becsületszava után nem volt többé joga, ez volt aztán a rettenetes.
+
+Otthon még nem aludtak. Rosztovék házának a fiatalsága, a színházból hazatérve, vacsora után egyedül volt a zongora körül. Nikolájt, alig hogy a szobába lépett, legott körülvette az a szerelmes és poétikus légkör, mely ezen a télen a házukban uralkodott, s mely most, Dolochov lánykérése és Jugel bálja után, mint zivatar előtt a levegő, mintha még jobban megsűrűsödött volna Szonya és Natasa fölött. Szonya és Natasa abban a kék ruhában, a melyben a színházban voltak, szépségük teljes tiszta tudatában, boldogan mosolyogva álltak a zongora mellett. Vjera Sinsinnel sakkozott a fogadó-szobában. Az öreg grófné, mialatt a fiát és az urát várta, egy a házukban lakó öreg asszonynyal kártyázott. Deniszov, csillogó szemekkel és fölborzolt hajjal, a lábait hátraszedve, a zongoránál ült s szemeit kimeresztve, rekedt, de azért nem igen hamis hangon énekelte "A boszorkány" czímű saját szerzeményű versét, s kurta újjaival a billentyűkön kalimpálva, mindenféle accordokat ütögetve, zenét keresett hozzá.
+
+    Kis boszovkány, mondd oh mondd meg nékem,
+    Ócska lantomhoz mi vonz úgy vissza;
+    És mi láng az, mely úgy ég szivemben,
+    Mi bizseveg lelkes ujjaimba'!
+
+énekelte szenvedélyes hangon, s achát-fekete szemeivel, szikrázó pillantásokat vetett Natasa szepegő, de boldog arczára.
+
+- Gyönyörű! Pompás! - kiáltott föl Natasa. - Halljuk a második strófát, - mondotta, nem vevén észre Nikolájt.
+
+"Itt minden a régi", - gondolta Nikoláj, a mint benézett a fogadó-szobába és megpillantotta Vjerát s az édes anyját azzal az öreg asszonynyal.
+
+- Áá! Itt van Nikolenyka is! - Natasa odasietett hozzá.
+
+- Itthon a papa? - kérdezte tőle Nikoláj.
+
+- Úgy örülök, hogy megjöttél! - mondotta Natasa, a nélkül, hogy felelt volna, - olyan vígan vagyunk. Azt tudod, hogy Dmitrics Vaszilij az én kedvemért még egy napig itt marad?
+
+- Nem, a papa még nem jött haza, - mondotta Szonya.
+
+- Koko, megjöttél, gyere ide lelkem, - szólalt meg a grófné hangja a fogadó-szobából. Nikoláj odament az anyjához, megcsókolta a kezét, némán odaült az asztalhoz, s elkezdte nézni a kezeit, a mint a kártyát rakosgatták. A teremből kaczagás és vidám, Natasát rábeszélő hangok hallatszottak.
+
+- No jó, jó, - kiáltott föl Deniszov, - semmi szabadkozás, most az ön bavkavolláján a sov, szépen kévem.
+
+A grófné rápillantott szótalan fiára.
+
+- Mi lelt? - kérdezte Nikolajtól az anyja.
+
+- Eh, semmi, - felelt, mintha már torkig volna ezzel az egy kérdéssel. - Nemsokára hazajön a papa?
+
+- Azt hiszem.
+
+"Itt minden a régi. Nem tudnak semmit. Hova meneküljek?" - gondolta Nikolaj s megint bement a terembe, a melyben a zongora állott.
+
+Szonya a zongoránál ült és annak a barkarollának a bevezetését játszotta, a melyet Deniszov annyira szeretett. Natasa készült az énekhez. Deniszov elragadtatással nézett rá.
+
+Nikolaj elkezdett föl és alá járni a szobában.
+
+"Micsoda kedvtelés őt énekeltetni! Ugyan mit is énekelhet? Semmi okot se látok a széles jókedvre", - gondolta Nikolaj.
+
+"Istenem, én becstelen, elveszett ember vagyok. Golyót az agyamba, ez van csak hátra, nem pedig énekelni", - gondolta. "Megszökjem? De hová? Eh, mindegy, hadd énekeljenek!"
+
+Nikolaj még mindig föl és alá járva a szobában, sötéten nézett Deniszovra és a leányokra, s kerülte a tekintetüket.
+
+- Nikolenyka, mi lelte magát? - kérdezte Szonya rámeresztett tekintettel. Tüstént meglátta rajta, hogy valami történt vele.
+
+Nikolaj elfordult tőle. Natasa, az ő finom érzésével szintén egy pillanat alatt észrevette a bátyja állapotát. Észrevette, de ő maga annyira jókedvű volt ebben a pillanatban, s oly messze volt a fájdalomtól, a szomorúságtól és a szemrehányásoktól, hogy (a mint ez fiatal leányoknál nagyon gyakori) szándékosan elámította magát. "Nem, sokkal jobbkedvű vagyok, semhogy elrontsam a kedvemet mások bánatával", - érezte magában és így gondolkozott: "nem, alkalmasint tévedek, ő tán' épp oly jókedvű, mint én vagyok."
+
+- Nos hát, Szonya, - mondotta s odament a terem közepére, a honnan nézete szerint a legjobban lehetett hallani. A fejét hátraszegve, élettelenül lecsüngő karjait elhagyva, mint a tánczosnők szokták, a sarkaival egy energikus mozdulattal a lábujjhegyére állva, odatipegett a terem közepére és megállt.
+
+"Ime, hát itt vagyok!", - mintha csak ezt mondta volna, válaszul Deniszov olvadozó tekintetére, mely mindenüvé követte őt.
+
+"Ugyan minek örül olyan nagyon?" - gondolta Nikolaj, a mint a hugát nézte. "Hogy' nem únja ezt a dolgot, hogy' van lelke hozzá!" Natasa elénekelte az első hangot, kitágult a torka, kiegyenesedett a melle, s komoly kifejezést öltöttek a szemei. Ebben a pillanatban senkire és semmire se gondolt, és mosolyra álló szájából csak úgy áradtak a hangok, olyan hangok, a minőket ugyanazokban az időközökben és ugyanúgy bárki kihozhat magából, de a melyek ezerszer hidegen hagyják, ezeregyedszer pedig megremegtetik és sírva fakasztják az embert.
+
+Natasa ezen a télen először kezdett el komolyan énekelni, még pedig első sorban azért, mert Deniszov annyira el volt ragadtatva az énekétől. Most már nem gyerekesen énekelt; most már nyoma se volt az énekében annak a komikus és gyerekes iparkodásnak, mely azelőtt meg volt benne; de azért a hozzáértők véleménye szerint, a kik hallották, még mindig nem énekelt valami szépen. "Gyönyörű a hangja, de még nincs kiművelve", - mondotta mindenki. De ezt rendesen csak jóval azután mondották, hogy elnémult a hangja. De mialatt ez a csiszolatlan hang, szabálytalan lélekzetvételével és erőltetett hangvételével a fülükbe csengett, még a hozzáértők se szóltak semmit, csak gyönyörködtek ebben a csiszolatlan hangban, s csak arra vágytak, hogy még egyszer hallhassák. Megvolt a hangjában az a szűzies érintetlenség, az az öntudatlan erő és az a még kidolgozatlan bársonyosság, mely olyan csodálatosan olvadt össze az éneklés művészetében való fogyatékosságával, hogy úgy tetszett, mintha ezen a hangon semmit se lehetne változtatni a nélkül, hogy az ember el ne rontsa egyúttal.
+
+"Hát ez mi?" - gondolta Nikolaj, mikor a hangját meghallotta, és rámeresztette a szemeit. "Vajjon mi történt vele! Hogy' énekel ma?" - gondolta magában. És egyszerre rá nézve az egész világ abban összpontosult, hogy elleste a következő hangot, a következő zenei gondolatot, s úgy tetszett neki, mintha az egész világ három ütemre volna beosztva: "Oh, mio crudele affetto... Egy, kettő, három... egy, kettő... három... egy... Oh, mio crudele affetto... Egy, kettő három... egy. Eh, micsoda bolondság is az élet!" - gondolta Nikolaj. - Ez mind, a boldogtalanság, a pénz, Dolochov, a harag és a becsület, - ez mind badarság... csak ez az, a mi ér valamit... No csak, Natasa, rajta lelkem! No csak, matyuska!... hogy' vágja ki ezt a h-át? Kivágta! Hála Istennek! És a nélkül, hogy maga is észrevette volna, hogy énekel, mintegy meg akarván erősíteni ezt a h-át, elkezdte a felső terczben kísérni. Istenem! Milyen szép! Ezt csakugyan én vágtam ki? Milyen boldog vagyok, - gondolta magában.
+
+Oh, hogy remegett ez a tercz, s hogy' megmozdult valami nemesebb, ott, mélyen Rosztov lelkében. És ez a valami teljesen független volt mindentől, és magasztosabb volt mindennél a világon. Mit ilyenkor kártyaveszteség, Dolochov, becsületszó?... Mind csupa merő bolondság! Lehet ölni, lopni, s a mellett mégis boldognak lenni...
+
+
+
+XVI.
+
+Rosztovnak rég nem volt része ekkora zenei élvezetben, mint ezen a napon. De alighogy Natasa befejezte a barcarollát, legott megint eszébe jutott a rideg valóság. Szó nélkül kisurrant és bement a szobájába. Egy fertály órára rá az öreg gróf vidáman és elégedetten hazajött a clubból. Nikolaj a mint meghallotta, hogy jön, bement hozzá.
+
+- Nos, jól mulattál? - kérdezte Andrejics Ilya, örömteljesen és büszkén mosolyogva a fiára. Nikolaj azt akarta mondani, hogy "igen", de képtelen volt rá: kevés híjja, hogy sírva nem fakadt. A gróf rágyújtott egy pipára és észre se vette a fia állapotát.
+
+"Eh, hiszen úgy se kerülhetem el!" - gondolta Nikolaj először és utóljára. És egyszerre a legközönségesebb hangon, a melytől még saját maga előtt is szinte alávalónak tűnt föl, mintha csak kocsit kért volna, hogy elmehessen a városba, így szólt az apjához:
+
+- Papa, én voltaképpen valami dologban jöttem. Majd megfeledkeztem róla. Pénzre van szükségem.
+
+- No lám, - szólott az apja, a ki ma különösen jókedvű volt. - Mondtam, hogy nem lesz elég. Sok kell?
+
+- Nagyon sok, - felelt Nikolaj elpirulva s olyan buta mosolylyal, melyet azután még jó soká nem tudott magának megmagyarázni. - Vesztettem egy keveset, vagyis inkább sokat, nagyon sokat, negyvenhárom ezer rúbelt.
+
+- Micsoda? Kinél?... Tréfálsz! - kiáltott föl a gróf s piros lett a nyaka és a tarkója, mint az öreg embereké, mikor gutaütés éri őket.
+
+- Megígértem, hogy holnap kifizetem, - szólott Nikolaj.
+
+- Ugyan!... - nyögte a gróf karjait kinyújtva s erőtlenül hanyatlott a pamlagra.
+
+- Mitévő legyek! Kivel nem esett meg ilyesmi, - folytatta a fia fesztelen, kihívó hangon, mialatt a lelke fenekén haszontalan gazembernek tartotta magát, a ki egy hosszú életen át nem lesz képes ezt a bűnét levezekelni. Szerette volna megcsókolni az apja kezét, szeretett volna térdre borulva bocsánatot kérni tőle, s ekközben hányaveti, sőt durva hangon azt mondta, hogy megesik az ilyesmi mindenkivel.
+
+Andrejics Ilya gróf, mikor a fiának ezeket a szavait hallotta, lesütötte a szemét és iparkodott valamit kieszelni.
+
+- Igen, igen, - szólalt meg, - nehéz lesz, attól tartok, nehéz lesz megszerezni... persze, kivel nem esik meg! kivel... - És a gróf lopva egy pillantást vetett a fia arczára és kiment. Nikolaj nagy ellenszegülésre volt elkészülve, de erre semmiképpen sem számított.
+
+- Apuskám! Apa... kérem! - kiáltott utána zokogva, - bocsásson meg nekem! - És megkapván az apja kezét, hozzátapadt az ajkaival s elkezdett sírni.
+
+*
+
+Mialatt az apa a fiával tárgyalt, az anya és leánya közt egy nem kevésbbé fontos megbeszélés folyt le. Natasa izgatottan futott oda az anyjához.
+
+- Mama!... Mama... Megkérte...
+
+- Mit kért meg?
+
+- Megkérte, megkérte a kezemet. Mama, mama! - kiabált egyre.
+
+A grófné nem hitt a füleinek. Deniszov megkérte a kezét. Kinek? Ennek a piczi kis Natasának, a ki nemrég még a babáival játszott s még most is leczkéket vett.
+
+- Natasa, elég legyen az ostobaságból! - szólt rá, még mindig reménykedvén, hogy csak tréfa az egész.
+
+- No tessék, ostobaság! - Én egészen komolyan beszélek, - szólott Natasa bosszúsan. - Eljöttem, hogy megkérdezzem, mitévő legyek, és mama meg azt mondja, hogy "ostobaság"...
+
+A grófné vállat vont.
+
+- Ha csakugyan igaz, hogy monsieur Deniszov megkérte a kezedet, úgy mondd meg neki, hogy megbolondult, ennyi az egész.
+
+- Nem, nem bolondult meg, - mondotta Natasa komolyan és sértődötten.
+
+- De hát akkor mit akarsz? Ma valamennyien szerelmesek vagytok. Ha szereted, hát csak menj férjhez hozzá, - szólott a grófné bosszúsan mosolyogva, - Isten hírével.
+
+- Nem, mama, én nem vagyok szerelmes belé, nem vagyok szerelmes belé.
+
+- Akkor mondd meg ezt neki.
+
+- Mama, haragszik rám? Ne haragudjék rám mamácskám, hát tehetek én róla?
+
+- Nem, de hát mit akarsz!! Ha akarod, elmegyek és megmondom neki én, - mondotta a grófné mosolyogva.
+
+- Nem, majd én, csak mondja meg hogyan. Hiszen magának minden könnyű, - tette hozzá válaszul a mosolyára. - És ha látta volna, hogy' beszélt velem! Lám, én tudom, hogy ő sem azt akarta mondani, s csak úgy véletlenül mondta.
+
+- No, de azért mégis csak kosarat kell neki adni.
+
+- Nem, nem kell. Úgy sajnálom szegényt! Olyan kedves ember.
+
+- Akkor hát mondj igent. Amúgy is ideje, hogy férjhez menj, - mondotta az anyja bosszúsan és gúnyosan.
+
+- Nem, mama, úgy sajnálom. Nem tudom, hogy' mondjam meg neki.
+
+- Nem is kell, hogy megmondd, majd megmondom én, - szólott a grófné, fölháborodván azon, hogy úgy mertek bánni ezzel a kis Natasával, mintha felnőtt leány volna.
+
+- Nem, a világért se, maga csak az ajtónál hallgatózzék, - és Natasa a fogadó szobán keresztül belépett a terembe, a hol Deniszov még mindig ugyanazon a széken ült a zongora mellett s a kezeivel eltakarta az arczát. Könnyed léptei zajára felugrott.
+
+- Natali, - mondotta s gyors léptekkel odasietett hozzá, - döntse el a sovsomat. Az ön kezében van letéve!
+
+- Dmitrics Vaszilij, én önt annyira sajnálom!... Ön olyan pompás ember... de nem lehet... ez... de így én mindig szeretni fogom önt.
+
+Deniszov ráhajolt a kezére, és Natasa furcsa és érthetetlen hangokat hallott. Megcsókolta borzas és göndör fekete haját. Ekkor a grófné ruhájának suhogása ütötte meg a fülét. Odalépett hozzájuk.
+
+- Dmitrics Vaszilij, nagyon köszönöm önnek ezt a tisztességet, - szólott a grófné zavart hangon, mely azonban Deniszov előtt szigorúnak tetszett, - de az én leányom még nagyon is fiatal, s igazán elvártam volna öntől, hogy mint fiamnak a jóbarátja, előbb én hozzám forduljon. Ha ezt cselekedte volna, most nem volnék abban a kényszerhelyzetben, hogy kérését megtagadjam.
+
+- Gvófné!... - szólott Deniszov lesütött szemmel és bűnbánó arczczal, még valamit akart mondani, de megakadt.
+
+Natasa képtelen volt nyugodtan nézni ezt a szánalmas állapotát. Hangosan elkezdett szipogni.
+
+- Gvófné, én nagyot vétettem ön ellen, - folytatta Deniszov elfúló hangon, - de tudja, annyiva imádom az ön leányát s az egész családot, hogy akáv két életet is odaadnék évte... - Ránézett a grófnéra és észrevette szigorú arczát... Isten önnel gvófné, - mondotta kezet csókolván neki, s a nélkül, hogy csak egy pillantást is vetett volna Natasára, gyors és elszánt léptekkel kiment.
+
+*
+
+Másnap Rosztov elkísérte Deniszovot, a ki egyetlen napot sem akart többé Moszkvában tölteni. Deniszovot többi moszkvai barátai is elkísérték, s maga se tudta, hogy' rakták föl a szánra, és hogy' vitték el a harmadik állomásig.
+
+Deniszov elutazása után, Rosztov, a ki várta a pénzét, melyet az öreg gróf nem tudott olyan hamar összeszedni, még két hetet töltött Moszkvában, a nélkül, hogy kitette volna a lábát a házból és jobbára a leányok szobájában tartózkodott.
+
+Szonya még nagyobb gyöngédséggel és odaadással volt iránta, mint annakelőtte. Mintha csak azt akarta volna megmutatni neki, hogy a kártyavesztesége egy nagy diadal volt, a melyért most még jobban szereti őt; de Nikolaj most méltatlannak tartotta magát hozzá.
+
+Teleírta a leányok albumát versekkel és kótákkal, s a nélkül, hogy ösmerösei közül bárkitől is elbúcsúzott volna, miután elküldte Dolochovnak a negyvenhárom ezer rubelt és nyugtát is kapott tőle, november végén elutazott, hogy utólérje az ezredét, mely már valahol Lengyelországban járt.
+
+
+
+MÁSODIK RÉSZ
+
+I.
+
+Pierre, a feleségével való kimagyarázás után, elutazott Pétervárra. Torzskában, az állomáson, nem voltak lovak, vagy ha voltak is, nem akart neki adni a fölvigyázó. Pierrenek tehát várakoznia kellett. A nélkül, hogy levetkőzött volna, leheveredett egy kerek asztal mellett lévő bőrpamlagra, s meleg csizmába bújtatott lábait fölrakván az asztalra, elgondolkozott.
+
+- Parancsolja tán, hogy behozzam a podgyászt? Megvessem az ágyat, vagy teát készítsek? - kérdezgette a komornyikja.
+
+Pierre nem felelt, mert se nem hallott, se nem látott semmit. Már az előző állomáson elmerült volt a gondolataiba, s azóta állandóan rá nézve oly fontos kérdéseken tünődött, hogy ügyet se vetett arra, a mi körülötte történt. Nemcsak hogy nem érdekelte az, vajjon előbb vagy később érkezik-e meg Pétervárra, s vajjon lesz-e hol megpihennie ezen az állomáson, hanem, azokhoz a gondolatokhoz képest, a melyek őt most foglalkoztatták, még az is tökéletesen mindegy volt neki, vajjon csak pár órát fog-e ezen az állomáson tölteni, vagy itt marad egész életén át.
+
+A felvigyázó, a felesége, a komornyik és egy torzskai varrottasokkal kereskedő asszony, mind bejöttek a szobába és felajánlották neki a szolgálatukat. De Pierre, a nélkül, hogy az asztalra felrakott lábainak a helyzetét megváltoztatta volna, csak bámúlt reájuk a pápaszemén keresztül, s nem tudta megérteni, mit akarhatnak tőle, és hogy' tudnak élni a nélkül, hogy azokat a kérdéseket, a melyek őt foglalkoztatják, megoldanák. Attól a naptól fogva, a mikor a párbaj után a szokolniki erdőből visszatért s eltöltötte az első gyötrelmes és álmatlan éjszakát, állandóan ugyanazok a kérdések foglalkoztatták; de most, az utazás magányában, különös erővel kerítették a hatalmukba. Bármire gondolt légyen is, mindig csak visszakerült ugyanazokhoz a kérdésekhez, a melyeket nem volt képes eldönteni s a melyekkel még se tudott megszűnni foglalkozni. Mint ha csak meglazult volna a fejében az a fő-csavar, a melyen egész élete függött. Ez a csavar nem esett ki, nem mozdult meg, hanem a nélkül, hogy a csavaranyába belekapaszkodott volna, mindig ugyanabban a rovátkában pergett tovább, s ebben a pergésben teljességgel nem volt feltartóztatható.
+
+Bejött a felvigyázó s alázatosan kezdte kérni ő Exczellencziáját, hogy csak két órácskát kegyeskedjék még várni, s akkorra (lesz a mi lesz) gondoskodik a számára lovakról. A fölvigyázó nyilvánvalóan hazudott, s csak több pénzt akart tőle kicsikarni. "Szép dolog-e ez vagy csúnya? - kérdezte magától Pierre. - Nekem szép, másnak tán csúnya, de a felvigyázóra nézve elkerülhetetlen, mert hiszen nincsen mit ennie: azt mondja, hogy egy alkalommal ezért egy tiszt meg is verte. De ez is csak azért verte meg, mert sietős volt az útja nagyon. Én pedig azért lőttem Dolochovra, mert sértve éreztem magamat. XVI. Lajost azért végezték ki, mert bűnösnek tartották; egy évre rá pedig ugyanebből az okból megölték azokat, a kik őt kivégezték. Mi a rossz? Mi a jó? Mit szeressen, mit gyűlöljön az ember? Miért élek s mi vagyok én? Mi az élet, mi a halál? Micsoda erő az, mely igazgat mindent?" - kérdezgette magától. És ezek közül a kérdések közül egyikre se volt válasz, csak egy, mely azonban egyáltalában nem ezekre a kérdésekre felel. Ez a válasz így hangzott: "Ha meghalsz - mindennek vége. Ha meghalsz, megtudsz mindent, vagy legalább nem kérdezel többé semmit." De meghalni, ez is rettenetes volt.
+
+A torzskai vénasszony sápítozó hangon kínálgatta az árúit, különösen kecskebőr papucsait. "Sok száz rubelem van, a melylyel nem tudok mit kezdeni, ez meg rongyos gúnyában áll itt előttem és félénken pislog rám, - gondolta Pierre. - És ugyan mi szüksége van neki erre a pénzre? Ez a pénz éppen csak tán egy hajszálnyival nagyobb boldogságot és lelki nyugodalmat adhat neki. De vajjon van-e a világon valami, a mi keresztülviheti azt, hogy akár ő, akár én, ne legyünk minden rossznak, és végezetül a halálnak alávetve? A halálnak, a mely ma vagy holnap úgy is beköszönt, - s vajjon az örökkévalósághoz képest nem mindegy-e, akár mindjárt a következő pillanatban köszönt-e be!" S erre megint megnyomta azt a semmibe nem kapaszkodó csavart, mely egy és ugyanazon a helyen csak egyre forgott tovább.
+
+Az inasa odaadta neki Suza asszonynak egy levelekben írt és félig fölvágott regényét. Elkezdett olvasni valami "Mannsfeld Amalia" szenvedéseiről és erényes küzdelmeiről. "Ugyan minek is küzdött hát a csábítója ellen, - gondolta magában, - ha szerette őt? Nem tudott az Isten az ő akaratával ellenkező iparkodást önteni a lelkébe. Az én volt feleségem nem küzdött ellene, s lehet, hogy neki volt igaza. Semmit se tudunk, semmit sem ismerünk. Csak azt az egyet tudhatjuk, hogy semmit se tudunk. És ez az emberi bölcseség teteje".
+
+Zavarosnak, értelmetlennek és visszataszítónak tetszett benne és körülötte minden. De éppen abban az undorban, a melyet minden iránt, a mi őt körülvette, érzett, valami a maga nemében ingerlő gyönyörűséget talált.
+
+- Könyörgöm alássan, méltóztassék egy kis helyet csinálni, ennek ni, - szólott a felvigyázó a szobába lépve, s bevezetett egy másik útast, a ki ugyancsak kénytelen volt várni, mert nem kapott lovakat. Ez az útas egy zömök, szélesvállú, ránczos és sárga arczú öreg ember volt, a kinek határozatlanul szürkés, csillogó szemei fölé sűrű szemöldök borult.
+
+Pierre levette a lábait az asztalról, fölkelt és áttelepedett a számára megvetett ágyra, s csak olykor vetett egy-egy futó pillantást az új jövevényre, a ki nagyon is bágyadt arczczal, az inasa segítségével, nagy nehezen levetkezett és rá se hederített Pierre-re. Nankinggal behúzott, viseltes kurta bundában, sovány és csontos lábain posztó-csizmákkal, leült a pamlagra, s szokatlanul nagy, kurtára nyírt, a halántékainál széles fejét odatámasztván a pamlag támlájára, rápillantott Pierre-re. Ennek a pillantásnak szigorú, okos és átható kifejezése Pierre-t szinte megdöbbentette. Szeretett volna beszédbe ereszkedni a jövevénynyel, de mikor valami az utazására vonatkozó kérdéssel oda akart fordulni hozzá, az öreg már lehúnyta volt a szemeit és ránczos, öreg kezeit, a melyek közül egyiknek az újján egy Ádám fejjel díszített, nagy vasgyűrűt viselt, összekulcsolván, mozdulatlanul ült ott, s a mint Pierre-nek tetszett, vagy pihent, vagy pedig nyugodt és mély gondolatokba merült.
+
+A jövevény inasa is ránczos és sárgaképű, bajusztalan és szakálltalan öreg ember volt, a kinek nyilván soha nem is nőtt szőr az arczán. A fürge öreg inas előszedte a pinczetokot, megterítette az asztalt és behozta a duruzsoló szamovárt. Mikor készen volt minden, a jövevény kinyitotta a szemeit, közelebb húzódott az asztalhoz, s miután kitöltötte a teáját, egy másik pohárba is töltött és odanyújtotta az inasának. Pierre-t valami nyugtalanság fogta el, s úgy érezte, hogy elkerülhetetlenül beszédbe kell ereszkednie ezzel az idegennel.
+
+Az inas visszahozta üres és felfordított poharát, a melyen még egy érintetlen darab czukor is volt, és megkérdezte a gazdáját, nincs-e szüksége valamire.
+
+- Nem kell semmi. Csak a könyvemet add ide, - szólott a jövevény. Az inas odahozta a könyvet, melyet Pierre valami egyházi könyvnek nézett, s a jövevény belemerült az olvasásba. Pierre ránézett. A jövevény egyszerre letette a könyvet, valami jelet tett bele és becsukta, majd megint behúnyta a szemeit, s a pamlag hátára támaszkodva újra visszaült előbbeni helyzetébe. Pierre rápillantott, de már nem volt ideje, hogy elforduljon, a mikor az öreg kinyitotta a szemét, s egyenesen Pierre arczára meresztette határozott és szigorú tekintetét.
+
+Pierre zavartnak érezte magát s el akart fordulni ettől a tekintettől, de azok az öreges, csillogó szemek ellenállhatatlanul vonzották őt magukhoz.
+
+
+
+II.
+
+- Ha nem tévedek, Bezuchij grófhoz van szerencsém, - szólalt meg a jövevény lassan és hangosan. Pierre a pápaszemén keresztül kérdő pillantást vetett rá, de nem szólt. - Hallottam önről, - folytatta a jövevény, - valamint arról a csapásról is, mely önt érte. - A csapás szót különösen hangsúlyozta, mintha csak azt akarta volna mondani: "Igen, igen, csapás, bárminek nevezi is ön: én tudom, hogy az, a mi önnel Moszkvában történt, csapás volt". - Igazán, nagyon sajnálom önt, uram.
+
+Pierre elpirult, s szaporán leeresztvén a lábait az ágyról, elkényszeredetten és félénken mosolyogva odahajolt az öreghez.
+
+- Én, uram, nem puszta kíváncsiságból, hanem ennél sokkal fontosabb okokból emlékeztem meg erről. - Itt elhallgatott, de le nem vette a szemét Pierre-ről, s a pamlagon kissé félrehúzódva, mintegy felszólította Pierre-t, hogy üljön oda mellé. Pierrenek kellemetlen volt szóba állani az öreggel, de önkéntelenül is szót fogadott neki, s odalépvén hozzá, leült mellé a pamlagra.
+
+- Ön, uram, szerencsétlen, - folytatta az öreg. - Ön fiatal, én öreg vagyok. Erőmtől telhetőleg, szeretnék segíteni önön.
+
+- Hjah úgy, - szólott Pierre természetellenes mosolylyal. - Nagyon hálás vagyok ezért... Honnan méltóztatik jönni?
+
+A jövevény arcza nemcsak hogy nem volt gyöngéd, sőt talán hideg és szigorú, de azért beszédje és az arcza ellenállhatatlanul vonzotta Pierre-t.
+
+- De ha a velem való beszélgetés önnek bármi oknál fogva kellemetlen, - szólott az öreg, - akkor kérem, uram, csak mondja meg nyíltan. - És egyszerre, teljesen váratlanul, gyöngéd, szinte apai mosoly jelent meg az ajkán.
+
+- Óh, dehogy is, éppenséggel nem, sőt ellenkezőleg, nagyon örülök, hogy megismerkedhetem önnel, - szólott Pierre, s még egy pillantást vetvén a jövevény kezére, jobban szemügyre vette a gyűrűjét. Egy Ádám fejet látott rajta, mely a szabadkőművesség jelvénye.
+
+- Engedjen meg egy kérdést, - úgymond, - nemde, ön szabadkőműves?
+
+- Igen, a szabadkőművesek rendjéhez tartozom, - felelt az idegen mind mélyebben és mélyebben elmerűlve Pierre szemeibe. - És úgy a magam nevében, mint az övékben is testvéri kezemet nyújtom önnek.
+
+- Félek, - mondotta Pierre mosolyogva, s a bizalom közt, a melyet ennek a szabadkőművesnek az egyénisége gerjesztett benne, és a szabadkőművesek hitelvei iránt megszokott gúnyolódás közt ingadozva, - félek, hogy én nagyon messze vagyok annak a megértésétől..., hogy' is mondjam csak..., félek, hogy az egész mindenségről vallott nézeteim annyira homlokegyenest ellenkeznek az önökéivel, hogy nem igen fogjuk egymást megérthetni.
+
+- Én ismerem az ön gondolkozásmódját, - mondotta a szabadkőműves, - s az az ön gondolkozásmódja, a melyről beszél, s a mely az ön gondolkodásának az eredményeképpen tűnik föl ön előtt, az voltaképpen az emberek nagy többségének a gondolkodásmódja, mely nem egyéb, mint a büszkeség, a léhaság és a tudatlanság fakó gyümölcse. Bocsásson meg uram, de ha ezt nem tudnám, úgy nem is beszélnék önnel róla. Az ön gondolkodásmódja szomorú eltévelyedés.
+
+- Éppen ilyen jogon én azt mondhatnám, hogy önök vannak tévedésben, - szólott Pierre, futó mosolylyal.
+
+- Én soha se fogom merni azt állítani, hogy ismerem az igazságot, - mondotta a szabadkőműves, mindjobban bámulatba ejtvén Pierre-t beszédének a határozottságával és öntudatosságával. - Senki, egymaga nem juthat el az igazsághoz; csakis kőrül kőre, s Ádám apánktól napjainkig a nemzedékek millióinak a közreműködésével épülhet fel az a templom, melynek a Nagy Isten méltó otthonának kell lenni, - mondotta a szabadkőműves és behúnyta a szemeit.
+
+- Be kell önnek vallanom, én nem hiszek, nem... hiszek Istenben, - szólott Pierre sajnálkozva és nagy megerőltetéssel, szükségét érezvén annak, hogy kimondja az igazságot.
+
+A szabadkőműves figyelmesen nézett Pierre-re és mosolygott, mint a hogy' egy megszámlálhatatlan milliókkal rendelkező nábob, mosolyogna egy szegény ördögre, a ki azt mondja, hogy nincs öt rubelje, melylyel pedig egész boldogságát megalapíthatná.
+
+- Mert nem ismeri Őt, jó uram, - szólott a szabadkőműves. - Ön nem is ismerheti Őt. Nem ismeri, és éppen azért boldogtalan.
+
+- Az igaz, boldogtalan vagyok, - hagyta jóvá Pierre, - de hát mitévő legyek?
+
+- Ön, uram, nem ismeri Őt, s éppen azért olyan nagyon boldogtalan. Ön nem ismeri Őt, pedig Ő itt van, itt van én bennem, benne van a szavaimban, ott van te benned, sőt még azokban a vallásgúnyoló szavakban is ott van, a melyeket csak az imént ejtettél ki, - mondotta a szabadkőműves szigorú és reszkető hangon.
+
+Elhallgatott és fölsóhajtott, s szemlátomást iparkodott kissé lecsillapodni.
+
+- Mert ha Ő nem volna, - szólalt meg újra halkan, - akkor, jó uram, mi ketten itt most nem is beszélnénk Róla. Miről, kiről is beszélhetünk hát? Ki az, a kit te megtagadtál? - kérdezte egyenes, lelkes szigorral és erővel a hangjában. - Ki az, a ki Őt kieszelte, ha voltaképpen nincsen? Honnan támadt benned az a föltevés, hogy van egy ilyen megfoghatatlan lény? Miért föltételezed te, miért föltételezi az egész világ egy ilyen megfoghatatlan, mindenható, örök és minden sajátságában végtelen lénynek a létezését?... - Itt megállt és jó darabig hallgatott.
+
+Pierre nem tudta és nem is akarta ezt a hallgatást megszakítani.
+
+- Ő van, de észszel fölérni Őt nagyon nehéz, - szólalt meg újra a szabadkőműves, s nem nézett Pierre arczába, hanem az előtte fekvő könyvbe, a melyben a belső felindulástól idegesen nyugtalankodó öreges kezével egyre lapozgatott. - Ha az, a kinek a létezésében kételkedtél, ember volna, elvezetném hozzád az embert, fognám a kezét, és megmutatnám őt neked. De hogy' mutassam meg én, nyomorult halandó, az Ő egész hatalmát, egész örökkévalóságát és egész jóságát annak, a ki vak, vagy annak, a ki eltakarja a szemeit, hogy ne lássa meg, ne értse meg Őt, s ne lássa meg és ne értse meg a maga förtelmes és bűnös voltát. - Elhallgatott. - Ki vagy te? Mi vagy te? Te azt hiszed magadról, hogy bölcs vagy, mert ki tudtad mondani ezeket a vallásgúnyoló szavakat, - folytatta komor és lenéző gúnynyal, - pedig hát ostobább és esztelenebb vagy annál a gyermeknél, a ki egy művészileg megszerkesztett óra részecskéivel játszván, azt merészkednék mondani, hogy azért, mert ő ennek az órának a rendeltetését nem ismeri, nem is hisz abban a mesterben, a ki az órát készítette. Őt megismerni nehéz. Mi, Ádám apánktól kezdve napjainkig, évszázadok óta munkálkodunk ezen a megismerésen, és még mindig végtelenül messze vagyunk a czélunk elérésétől, de mi ebben a tehetetlenségünkben is csak a mi gyengeségünket s az Ő nagyságát látjuk...
+
+Pierre szorongó szívvel hallgatta, csillogó szemekkel bámult bele az arczába, nem szakította félbe, nem kérdezett tőle semmit, hanem egész lelkével elhitte azt, a mit neki ez az idegen ember mondott. Vajjon azoknak az okos érveknek hitt-e, a melyek a szabadkőműves beszédében rejlettek, vagy pedig hitt egyszerűen, mint a gyermekek hisznek annak a hanghordozásnak, annak a meggyőződésnek és őszinteségnek, a mely minden szavából kicsendült, a hangja remegésének, mely olykor szinte félbeszakította, vagy pedig azoknak a csillogó, öreg szemeknek, a melyek ebben a meggyőződésben öregedtek meg, vagy annak a nyugalomnak, határozottságnak és czéltudatosságnak, mely ennek az embernek egész lényéből kisugárzott, s a mely különös erővel döbbentette meg őt, a mikor mindezt a maga lanyhaságával és vígasztalanságával összehasonlította; - de egész lelkével hinni akart és hitt is neki, s a megnyugvás, az újjászületés és az élethez való visszatérés örömteljes érzése vett rajta erőt.
+
+- Őt észszel nem lehet fölérni, csak az élettel, - jegyezte meg a szabadkőműves.
+
+- Nem értem, - szólott Pierre és rémülten érezte a szívében felbukkanó kétségeket. Félt az idegen érveinek a homályosságától és gyöngeségétől, félt attól, hogy nem fog tudni hinni neki. - Nem értem, - úgymond, - hogy' lehet az, hogy az emberi ész nem éri föl azt a megösmerést, a melyről ön beszél.
+
+A szabadkőműves szelid, apai mosolyra fakadt.
+
+- A legfőbb bölcseség és az igazság olyan, mint valami legtisztább nedv, a melyet mi be akarunk fogadni magunkba, - mondotta. - Vajjon tisztátalan edényből magamhoz vehetem-e én ezt a tiszta nedvet, s mondhatok-e ítéletet a tisztaságáról? Csakis a benső megtisztulás által érhetem el egy bizonyos fokig ennek a magamhoz vett nedvnek a tisztaságát.
+
+- Igen, igen, ez úgy van, - szólott Pierre örömmel.
+
+- A legfőbb bölcseség nem pusztán az észen s nem azokon a világi tudományokon alapul, mint a természettan, a történelem, a vegytan stb., a melyekre az észbeli tudás oszlik. A legfőbb bölcseség egy. A legfőbb bölcseség csak egy tudományt ösmer, - a Mindenség tudományát, mely úgy magát a mindenséget, mint az embernek benne elfoglalt helyét megmagyarázza. Ahhoz, hogy az ember ezt a tudományt befogadhassa, a belsejében meg kell tisztulnia, újjá kell születnie, s még mielőtt az ember tudna, hinnie kell és tökéletesednie. És ezeknek a czéloknak az elérése van a lelkünkbe oltva az Isten világossága, a mit úgy hívnak, hogy lelkiösmeret.
+
+- Igen, igen, - erősítette Pierre.
+
+- Próbálj lelki szemeiddel belenézni a belsődbe és kérdezd meg magadtól, vajjon meg vagy-e magaddal elégedve? Ugyan mi az, a mit pusztán az eszeddel elértél? Mi vagy te voltaképpen? Ön, uram, fiatal, gazdag, okos és művelt. Vajjon mire használta ön fel mindezeket a javakat, melyeknek részese? Meg van-e elégedve magával és az életével?
+
+- Nem, én gyűlölöm az életemet, - felelt Pierre s összeránczolta a homlokát.
+
+- Gyűlölöd, tehát változtasd meg, tisztítsd meg magadat, s a megtisztulás mértékében meg fogod ösmerni a bölcseséget. Nézze csak végig az életét, jó uram. Hogy' töltötte el? Vad orgiákban és feslettségben, mindent elfogadván a társadalomtól, de nem adván vissza neki cserébe semmit. Ön gazdagságot kapott. Vajjon hogy' használta fel? Vajjon mit tett az embertársaiért? Gondolt-e jobbágyainak a tízezreire, segített-e rajtuk akár testileg, akár erkölcsileg? Nem. Kiaknázta a munkájukat csak azért, hogy tovább folytassa erkölcstelen életét. Íme, ezt cselekedte. Választott-e magának valami hivatást, a hol hasznára lehetett volna embertársainak? Nem. Léhaságban töltötte egész életét. Azután, uram, megnősült, magára vette egy fiatal asszony vezetésének a felelősségét, és mit csinált? Nem segített neki abban, hogy megtalálja az igazság útját, hanem belesodorta őt a hazugság és a boldogtalanság örvényébe. Egy ember megsértette önt, ön pedig lelőtte, és most azt mondja, hogy nem ösmeri az Istent, és gyűlöli az életét... Ez éppenséggel nem csoda, jó uram.
+
+Ezek után a szabadkőműves, mintha a folytonos beszédbe belefáradt volna, megint hanyattdőlt a pamlagra és lehúnyta a szemeit. Pierre elnézte szigorú, mozdulatlan, öreges és szinte halálra vált arczát, és hangtalanul mozgatta az ajkait. Azt akarta mondani: igen, ez gyalázatos, léha és erkölcstelen élet, - de nem merte megtörni a csöndet.
+
+A szabadkőműves rekedten és öregesen elkezdett köhögni és az inasát szólította.
+
+- Hogy állunk a lovakkal? - kérdezte a nélkül, hogy Pierre-re ránézett volna.
+
+- Hoztak egy előfogatot, - felelt az inas. - Nem parancsol még pihenni?
+
+- Nem, csak fogass be.
+
+"Talán bizony elmegy és itt hagy engem egyedül, a nélkül, hogy mindent megmondott s nekem támogatást ígért volna?" - gondolta Pierre, fölkelt s lehorgasztott fejjel, időnkint egy-egy pillantást vetve a szabadkőművesre, elkezdett föl- és alájárni a szobában. - "Igen, én erre nem is gondoltam, csakugyan megvetésre méltó, feslett életet folytattam, a melyet azonban nem szerettem és nem is akartam soha, - gondolta Pierre, - de ez az ember ösmeri az igazságot, s ha akarná, én előttem is föltárhatná." Pierre szerette volna ezt neki megmondani, de nem volt hozzá bátorsága. A jövevény öreges kezeivel megszokott módon összeszedegette a holmiját, és elkezdte begombolni a bundáját. Miután ezt befejezte, odafordult Bezuchijhoz, s egykedvűen, udvarias hangon így szólt hozzá:
+
+- És most, hova méltóztatik menni, jó uram?
+
+- Én?... Pétervárra megyek, - felelt Pierre gyerekes, határozatlan hangon. - Nagyon köszönöm. Mindenben egyetértek önnel. De ne gondolja ám, hogy én annyira rossz vagyok. Egész lelkemből szeretnék az lenni, a minek ön szerint lennem kellene, de nekem soha senkiben se volt támaszom... Egyébiránt ennek első sorban magam vagyok az oka. Segítsen rajtam, tanítson, s akkor lehet, hogy még elérem... - Pierre nem tudott tovább beszélni, egyet szippantott az orrával és elfordult.
+
+A szabadkőműves sokáig hallgatott s nyilván valamit fontolgatott.
+
+- Segítséget csakis az Isten adhat, - mondotta, - de a segítségnek azzal a fokával, a melylyel a mi rendünk rendelkezik, készségesen szolgál önnek, jó uram. Ön úgy is Pétervárra megy, adja át ezt Villarszkij grófnak, (elővette a tárczáját s egy négyszeresen összehajtott papirlapra írt valamit). Engedje meg, hogy egy tanácsot adjak önnek. Megérkezvén a fővárosba, a legelső időt szentelje a magányosságnak és saját maga megvizsgálásának, s ne lépjen életének az eddigi útjára. Most pedig szerencsés útat kívánok önnek, jó uram, - mondotta, észrevevén, hogy inasa belépett a szobába, - és sikert...
+
+A jövevény, mint Pierre később a fölvigyázó könyvéből megtudta, Bazgyejev Alexejevics Oszip volt. Bazgyejev még a Novikov-féle idők egyik legösmertebb szabadkőművese és martinistája volt. Eltávozása után Pierre nem feküdt le s nem is kérdezősködött a lovak után, hanem még sokáig járt föl és alá az állomásépület vendégszobájában, eltünődött kicsapongó multján, s az ujjászületés ujjongásával elképzelte boldog, minden gáncs nélkül való és erényes jövőjét, melyet elérni most oly könnyűnek látszott előtte. Úgy tetszett neki, hogy csak azért élt olyan bűnös életet, mert legfeljebb olykor, akkor is csak véletlenül jutott eszébe, milyen jó volna erényesnek lenni. Az előbbi kétségeknek nyoma se maradt a lelkében. Erősen hitt az olyan emberek testvéresülésének a lehetőségében, a kik azzal a czélzattal egyesülnek, hogy egymást az erény útján támogassák, s ilyennek látszott előtte a szabadkőművesség.
+
+
+
+III.
+
+Pétervárra érkezvén, Pierre senkit sem értesített megérkezéséről, nem járt sehová, és egész napokon át Kempis Tamás könyvét olvasta, melyet maga se tudta, ki juttatott el hozzá. Pierre csak egy dolgot értett meg ebből a könyvből; megértette azt az előtte eddig ösmeretlen gyönyörűséget, a melyet a tökéletesség elérhetőségében, és az emberek közt való testvéri és tevékeny szeretet lehetőségébe vetett hit nyújtott, s a melyet Alexejevics Oszip fedezett föl előtte. Egy héttel a megérkezése után a fiatal lengyel gróf Villarszkij, a kit már a pétervári társaságból úgy felületesen ösmert, olyan hivatalos és ünnepélyes ábrázattal lépett a szobájába, mint annak idején Dolochov segédje, s miután betette maga után az ajtót és meggyőződött arról, hogy Pierre-en kívül senki sincs a szobában, imígyen fordult hozzá:
+
+- Én egy megbízással és egy ajánlattal jöttem önhöz, gróf, - szólalt meg a nélkül, hogy leült volna. - Egy, a mi rendünkben nagyon magas polczon lévő egyéniség járt közben azért, hogy ön a mi rendünkbe a szokásos határidő előtt fölvétessék, és engem kért föl, hogy önt ajánljam. Én szent kötelességemnek tartom, hogy ennek a személyiségnek az akaratát teljesítsem. Akar-e tehát ön az én közvetítésemmel a szabadkőművesek rendjébe belépni?
+
+Ennek az embernek, a kit Pierre a bálokon csaknem mindig szeretetreméltóan mosolyogva s a legragyogóbb asszonyok társaságában látott, ez a hideg és szigorú hangja, szinte megdöbbentette őt.
+
+- Igen, akarok, - felelt Pierre.
+
+Villarszkij lehajtotta a fejét.
+
+- Még egy kérdést, gróf, - mondotta, - a melyre nem mint leendő szabadkőművest, hanem mint tisztességes embert (galant homme) kérem, legyen szíves teljesen őszintén felelni: szakított-e ön eddigi meggyőződéseivel, hisz-e már Istenben?
+
+Pierre elgondolkozott.
+
+- Igen... igen, hiszek Istenben, - mondotta.
+
+- Akkor hát... - kezdte Villarszkij, de Pierre félbeszakította.
+
+- Igen, hiszek Istenben, - ismételte még egyszer.
+
+- Akkor hát mehetünk, - szólott Villarszkij. - A kocsim rendelkezésére áll.
+
+Villarszkij egész úton hallgatott. Pierre kérdésére, hogy mit kell tennie és hogy' kell majd felelnie, Villarszkij csak annyit mondott, hogy nálánál méltóbb testvérek fogják őt megvizsgálni, s hogy egyéb dolga nem lesz, mint az igazat megmondani.
+
+Elérkezvén egy nagy ház kapujához, a melyben a páholy helyiségei voltak, fölmentek a sötét lépcsőn s egy kivilágított előszobába jutottak, a hol maguknak, minden segítség nélkül kellett a kabátjaikat levetniök. Az előszobából egy szobába léptek. Az ajtóban egy furcsán öltözött ember állott. Villarszkij elébe menve, halkan mondott neki valamit francziául, majd odalépett egy szekrényhez, a melyben Pierre még soha nem látott ruhákat pillantott meg. Villarszkij kivett belőle egy kendőt, elkötötte vele Pierre szemeit s hátul csomót kötött rá, miközben pár szál haját is belefogta, a mi némi fájdalmat okozott neki. Azután odahúzta őt magához, megcsókolta, s elvezette valahová. Pierre-nek ott, a hol a haja is be volt kötve a csomóba, fájt a feje bőre, összeránczolta a homlokát a fájdalomtól, s Isten tudja miért, szégyenkezve elmosolyodott. Hatalmas alakja, karjait leeresztve, ránczos és mosolygós ábrázattal, bizonytalan és félénk léptekkel követte Villarszkijt.
+
+Vagy tíz lépés után Villarszkij megállt.
+
+- Bármi történjék is önnel, - mondotta, - mindent férfiasan el kell viselnie, föltéve, hogy szilárdan el van rá szánva, hogy belép rendünkbe. (Pierre igenlőleg bólintott.) Ha kopogást hall az ajtón, vegye le szemeiről a kendőt, - tette hozzá Villarszkij; - férfiasságot és sikert kívánok önnek, - s Pierre-el kezet szorítván, távozott.
+
+Pierre, mikor egyedül maradt, még egyre mosolygott. Vagy kétszer vállat vont, mintha le akarta volna oldani a kendőt, fölemelte, majd ismét leeresztette a kezét. Az az öt percz, a melyet így bekötött szemekkel töltött el, egész órának tetszett előtte. Megpuffadtak a kezei, megbicsaklottak a lábai, s úgy érezte, hogy fáradt. A legzavarosabb és legkülönfélébb érzelmek dúltak benne. Rettegett attól, a mi vele történni fog, de még inkább attól, hogy el találja árulni rettegését. Kíváncsi volt, mi történik vele, mi mindent fog látni; de mindennél nagyobb volt azon való öröme, hogy elérkezett az a percz, a melyben végre ráléphet az újjászületésnek s az erényesen tevékeny életnek arra az útjára, a melyről Alexejevics Oszippal való találkozása óta állandóan ábrándozott. Erős kopogás hallatszott az ajtón, Pierre levette a szemeiről a kendőt és körülnézett. Teljes sötétség volt a szobában: csak egyetlen egy ponton égett valami fehér tartóban egy lámpa. Pierre közelebb ment és látta, hogy a lámpa egy fekete asztalon állott, a melyen nyitott könyv hevert. Ez a könyv az Evangélium volt; az a fehér tartó, a melyben a lámpa égett, egy emberi koponya volt, a maga odvaival és teljes fogsorával. Elolvasván az Evangélium első szavait: "Kezdetben vala amaz Ige, és az az Ige vala az Istennél, és az az Ige Isten vala", Pierre megkerülte az asztalt s egy nagy, nyitott, valamivel megtöltött ládafélét látott. Ez a láda egy csontokkal teli koporsó volt. Legkevésbbé sem lepte meg, a mit látott. Abban a reményben, hogy teljesen új, az eddigitől minden tekintetben különböző életet fog kezdeni, minden furcsaságra, még furcsább dolgokra is el volt készülve, mint a miket eddig látott. A koponya, a koporsó, az Evangélium, - úgy tetszett neki, hogy minderre, sőt ennél még sokkal többre is számított. Iparkodván magában a meghatottság érzését fölkelteni, körülnézett. - "Isten, halál, szeretet, az emberek testvéresülése", - mondogatta magában, s homályos, de örömteljes képzeteket kapcsolt össze ezekkel a szavakkal. Kinyílt az ajtó s belépett valaki.
+
+A gyér világosságban Pierre egy alacsony termetű embert pillantott meg. Ez az ember, a ki nyilván a világosságról jött be a homályba, megállt; azután óvatos léptekkel odament az asztalhoz, és rátette bőrkeztyűs kis kezeit.
+
+Ezen az alacsony termetű emberen fehér bőrkötény volt, mely egész mellét és lábainak egy részét is eltakarta, a nyakán valami nyakláncz-féle lógott, a mely mögül egy magas, fehér ingfodor állt ki, mely egész körülfogta alulról megvilágított, hosszúkás arczát.
+
+- Miért jött ön ide? - kérdezte a jövevény, s a Pierre által okozott neszre odafordult hozzá. - Ön, a ki nem hisz a világosság igazságában, s a ki nem is látja ezt a világosságot, miért jött ide, s mit akar tőlünk? Bölcseséget, erényt, fölvilágosodást?
+
+Abban a pillanatban, a mint az ajtó kinyílt s az ösmeretlen ember belépett, Pierre éppen olyan rémületet és áhitatot érzett, mint a minő gyermekkorában a gyónás alkalmával vett volt rajta erőt: szemtől-szemben érezte magát egy, körülményeit tekintve, rá nézve teljesen idegen élettel, s egy az emberek testvéresülése révén hozzá közel álló emberrel. Pierre szinte fájó szívdobogással közeledett a rhetorhoz (így hívják a szabadkőműveseknél azt, a ki a jelentkezőket a rendbe való belépésre előkészíti). Pierre, közelebb lépve, fölismerte a rhetorban egy Szmolyaninov nevű ösmerősét, de az a gondolat, hogy a jövevény csakugyan ösmerőse, most bántotta őt: a jövevény egyszerűen testvére és erényekkel ékes vezetője volt neki. Pierre sokáig nem tudott felelni, úgy, hogy a rhetor kénytelen volt a kérdését megismételni.
+
+- Igen, én... én... az újjászületést akarom, - nyögte ki Pierre nagy nehezen.
+
+- Helyes, - szólott Szmolyaninov és legott folytatta: - van-e önnek fogalma azokról az eszközökről, a melyekkel a mi szent rendünk önt czélja elérésében támogathatja? - kérdezte a rhetor nyugodtan és szaporán.
+
+- Én... támogatást... segítséget... remélek... az újjászületésben, - mondotta Pierre reszkető hangon és akadozva, a mi részben az izgatottságától, részben pedig onnan eredt, hogy nem volt hozzászokva elvont dolgokról oroszul beszélni.
+
+- Milyen fogalmai vannak önnek a szabadkőművességről?
+
+- Én a szabadkőművesség alatt az emberek fraternité-jét (testvéresülés) és egyenlőségét értem, erényes czélok elérésére, - felelt Pierre, s mindjobban kezdte magát szégyelni azért, hogy a szavai oly kevéssé voltak a pillanat ünnepélyességéhez illők. - Én...
+
+- Jól van, - szólott a rhetor szaporán s nyilván teljesen meg volt elégedve ezzel a felelettel. - Vajjon keresett-e ön eszközöket ennek a czélnak az elérésére a vallásban?
+
+- Nem, én a vallást hazugságnak tartottam és nem követtem, - felelt Pierre olyan halkan, hogy a rhetor nem értette, s megkérdezte tőle, mit mondott. - Istentagadó voltam, - mondotta Pierre.
+
+- Ön azért keresi az igazságot, hogy életében annak a törvényeit kövesse; következésképpen ön a bölcseséget és az erényt keresi, nemde?- szólott a rhetor pillanatnyi hallgatás után.
+
+- Igen, igen, - erősítette Pierre.
+
+A rhetor megköszörülte a torkát, keztyűs kezeit a mellén összetette, és elkezdett beszélni.
+
+- Most pedig, föl kell tárnom ön előtt a mi rendünk legfőbb czélját, - mondotta, - s ha ez a czél egyezik az önével, úgy önnek csak hasznára lesz, ha a rendünkbe belép. A mi rendünknek első és legfontosabb czélja és egyúttal alapja is, a melyen épült, s a melyet semmi emberi erő meg nem dönthet, egy bizonyos fontos mysteriumnak a megőrzése és utódainkra való átruházása, egy olyan mysteriumnak, mely a legrégibb időkről, sőt magától a legelső embertől maradt reánk, s a melytől, úgy lehet, az egész emberi nem sorsa függ. De mert ez a mysterium olyan természetű, hogy azt megérteni és hasznára fordítani senki sem tudja, hacsak önmagának hosszú időn át folytatott és szorgalmas megtisztítása által erre előkészítve nincsen, úgy nem is mindenki remélheti, hogy ennek a mysteriumnak egyhamar a birtokába jut. Ezért van nekünk egy második czélunk is, mely abban áll, hogy tagjainkat előkészítsük, a szíveiket, a mennyire lehet, megjavítsuk, s elméjüket megtisztítsuk és fölvilágosítsuk, még pedig azokkal az eszközökkel, a melyek hagyományként szálltak ránk olyan férfiaktól, a kik ennek a mysteriumnak a földerítésén fáradoztak, hogy így képesekké tegyük őket ennek a mysteriumnak a befogadására. Tagjaink megjavításával és megtisztításával pedig, harmadszor, meg akarjuk javítani az egész emberi nemet, a mikor tagjainkat mint a becsület és az erény példányképeit állítjuk oda elé, s ezzel akarunk minden erőnkből küzdeni a gonoszság ellen, mely a világon uralkodik. Gondolkozzék erről, s később majd újra bejövök önhöz, - mondotta és kiment a szobából.
+
+- Küzdeni a gonoszság ellen, mely a világon uralkodik... - ismételte Pierre, s elképzelte ezen a téren való jövendő működését. Maga elé képzelt olyan embereket, a milyen csak két héttel ezelőtt még ő maga is volt, s oktatva nevelő szóval fordult hozzájuk. Bűnös és szerencsétlen embereket képzelt maga elé, a kiken szóval és tettel segített; zsarnokokat, a kiknek a kezeiből megmentette áldozataikat. A rhetor által említett három czél közül ez az utolsó, az emberi nem megjavítása, Pierret különösen érdekelte. Az a fontos mysterium, a melyről a rhetor megemlékezett, bár ingerelte a kiváncsiságát, de nem létezőnek tetszett előtte; a második czél pedig, önmagának a megjavítása és megtisztítása, csak kevéssé foglalkoztatta őt, mert ebben a pillanatban gyönyörűséggel úgy érezte, hogy máris teljesen megtisztúlt eddigi bűneitől, s nem is képes már egyébre, mint a jóra.
+
+Egy félóra múlva visszatért a rhetor, hogy a jelentkezővel azt a hét erényt közölje, melyet a Salamon-templom hét lépcsőjének megfelelően, minden szabadkőművesnek magában ápolnia kell. Ezek az erények a következők: 1. a szerénység, a rend titkainak a megőrzése; 2. engedelmesség a rend magasabb rangfokozatai iránt; 3. erkölcsösség; 4. szeretet az emberiség iránt; 5. bátorság; 6. bőkezűség és 7. szeretet a halál iránt. - A mi a hetediket illeti, - szólott a rhetor, - a halálról való gyakori elmélkedés által iparkodjék annyira vinni magát, hogy ne tartsa a halált többé félelmes ellenségnek, hanem jó barátnak... a ki megszabadítja az erény munkájában fáradozó lelket az élet nyomorúságaitól, hogy elvezesse őt a jutalom és a megnyugvás helyére.
+
+"Igen, ennek így kell lenni", - gondolta magában Pierre, mikor ezek után a rhetor megint kiment és tünődésében egyedül hagyta őt. - "Ennek így kell lenni, de én még annyira gyönge vagyok, hogy szeretem az életemet, melynek az értelme csak most kezd valamelyest kibontakozni előttem." De a többi öt erényt, a melyeket Pierre az újjain számlálgatva idézett föl az emlékezetében, már ott érezte a lelkében; a férfiasságot is, a bőkezűséget is, az erkölcsösséget is, az emberiség iránt való szeretetet is, de különösen az engedelmességet, mely utóbbi már nem is látszott előtte erénynek, hanem boldogságnak, (Olyan örömet okozott neki most az, hogy felszabadult a szeszélyei alól, s alárendelhette az akaratát annak és azoknak, a kik ösmerték a kétségbevonhatatlan igazságot). A hetedik erényt Pierre elfelejtette és semmiképpen se tudott visszaemlékezni rá.
+
+Harmadízben a rhetor valamivel hamarabb tért vissza és megkérdezte Pierret, vajjon még mindig oly szilárd-e az elhatározása, s el van-e rá szánva, hogy mindannak aláveti magát, a mit tőle kívánni fognak.
+
+- Én mindenre kész vagyok, - felelt Pierre.
+
+- Még azt is közölnöm kell önnel, - szólott a rhetor, - hogy a mi rendünk nemcsak szavakkal terjeszti az igéit, hanem más eszközökkel is, a melyek az igazság és az erény őszinte keresőire erősebben hathatnak a szóbeli magyarázatoknál. Már ez a ház is, a maga berendezésével, a melyet ön itt lát, kell, hogy többet mondott légyen az ön szívének, - föltéve, hogy őszinte, - mint a szavak; lehet, hogy ön fölvételének további folyamán a szemléltetésnek más, hasonló jelenségeivel is meg fog ösmerkedni. A mi rendünk a régi idők társaságait utánozza, melyek hierogliphákkal tárták föl a tanításaikat. A hieroglipha, - folytatta a rhetor, - valami olyan nem érzékelhető, elvont fogalomnak képletes ábrázolása, melynek ugyanolyan tulajdonságai vannak, mint annak a tárgynak, a melyet ez az ábrázolat jelképez.
+
+Pierre nagyon jól tudta, mi az a hieroglipha, de nem mert szólani. Némán hallgatta a rhetort, s mindenből kiérezte, hogy legott elkezdődik a próbatétel.
+
+- Ha az ön elhatározása szilárd, akkor hozzá kell látnom, hogy önt bevezessem, - szólott a rhetor és közelebb lépett Pierrehez. - A bőkezűség jeléül kérem, adja át nekem összes értéktárgyait.
+
+- De hiszen nincs nálam semmi, - mondotta Pierre, azt hivén, hogy mindenét kívánják, a mije csak van.
+
+- Azt, a mi önnél van: az óráját, a pénzét, a gyűrűit...
+
+Pierre sietve elővette a tárczáját, az óráját, és kövér újjairól sokáig nem tudta lehúzni a jegygyűrűjét. Mikor az is megtörtént, a szabadkőmíves így szólt:
+
+- Az engedelmesség jeléül, kérem, szíveskedjék levetkőzni. - Pierre a rhetor utasítására levetette a frakkját, a mellényét és a bal czipőjét. A szabadkőműves a melle bal oldalán feltárta az ingét, s lehajolván, ballábán térdén felül felgyűrte a nadrágját. Pierre sietve a jobb lábáról is le akarta húzni a czipőt és fel akarta gyűrni a nadrágját, hogy ezt az előtte ösmeretlen embert ettől a fáradságtól megkímélje, de a szabadkőműves azt mondta neki, hogy erre nincs szükség, s papucsot adott a bal lábára. Pierre a szégyenlősség, a kétségek és az öngúny mosolyával, mely akarata ellenére kiült az arczára, leeresztett karokkal és szétterpesztett lábakkal állt a rhetor-testvér előtt, és várta további parancsait.
+
+- És végül, a tisztaszívűség jeléül, kérem, vallja be nekem a legnagyobb szenvedélyét, - mondotta.
+
+- Szenvedélyemet! De mikor olyan sok szenvedélyem volt, - felelt Pierre.
+
+- Azt a szenvedélyét, mely legjobban megingatta önt az erény útján, - magyarázta a szabadkőműves.
+
+Pierre hallgatott és gondolkozott.
+
+"A bor? Az evés? A tétlenség? A lustaság? A hevesség? A harag? Az asszonyok?" - sorolta föl egymásután a bűneit, miközben egyre mérlegelte őket, sehogy' se tudván, melyiknek adja az elsőséget.
+
+- Az asszonyok, - mondotta végre halk, alig hallható hangon. A szabadkőműves meg se moczczant, s azután jó darabig nem szólt semmit. Végre odament Pierrehez, fölvette az asztalon heverő kendőt s megint bekötötte a szemeit.
+
+- Utólszor mondom önnek: fordítsa egész figyelmét magára, tegyen lánczot az érzelmeire s ne keresse a boldogságot a szenvedélyekben, hanem a szívében. A boldogság forrása nem kívülünk, hanem bennünk van.
+
+Pierre már régóta érezte magában a boldogságnak azt az üdítő forrását, mely ma örömmel és meghatottsággal töltötte be a lelkét.
+
+
+
+IV.
+
+Csakhamar ezután már nem az előbbi rhetor jött be Pierrehez, hanem az ő ajánlója, maga Villarszkij, a kit a hangjáról legott megismert. Az elhatározásának szilárdságára vonatkozó újabb kérdésekre Pierre így felelt:
+
+- Igen, igen, el vagyok szánva, - s egyik, mezítelen, és másik, czipős lábával bátortalanul és egyenletlenül lépkedve, fedetlen, kövér mellével, gyerekesen sugárzó mosolylyal ment előre, miközben Villarszkij kardot szegezett meztelen mellének. A szobából kilépve keresztül-kasul vezették őt a folyosókon és végre odavitték a páholy ajtajához. Villarszkij elköhintette magát, mire szabadkőműves kalapács-jelekkel feleltek neki, s kinyílt előttük az ajtó. Valami mély, hosszú hang (Pierre szemei még mindig be voltak kötve) megkérdezte tőle, kicsoda, hol és mikor született stb. Majd ismét elvezették valahová s menetközben, a nélkül, hogy szemeiről a kendőt levették volna, mindenféle allegóriákat mondottak neki útjának a fáradalmairól, a szent barátságról, a Mindenség örök Építő mesteréről, a férfiasságról, a melylyel a fáradalmakat és a veszedelmeket viselnie kell. Ez alatt az út alatt Pierre észrevette, hogy őt hol jelentkezőnek, hol szenvedőnek, hol pedig küzdő-nek nevezték, s e közben kalapácsokkal és kardokkal különféle hangokat adtak. Mialatt odavezették őt valami tárgyhoz, észrevette, hogy zavar és egyenetlenség támadt a vezetői közt. Hallotta, a mint a körülötte lévő emberek suttogva vitatkoztak, és egyikük mindenáron ragaszkodott hozzá, hogy őt valami szőnyegre is rávezessék. Ezután megfogták a jobb kezét és rátették valamire, a bal kezével meg odaszoríttattak a melléhez egy czirkalmat és elismételtetvén vele azokat a szavakat, a melyeket egyikük felolvasott, elmondatták vele a rend törvényeinek a megtartására vonatkozó hűségesküt. Majd eloltották a gyertyákat, s mint a szagáról érezte, borszeszt gyújtottak meg és azt mondották neki, hogy az, a mit most lát, a kis világosság. Levették a szemeiről a kendőt, s Pierre, mintha álmodott volna, a borszesz gyér világosságánál néhány embert látott maga körül, a kik épp úgy, mint a rhétor, fehér kötényt viseltek, s ott állván előtte, egy-egy kardot tartottak a mellének szegezve. Volt közöttük egy ember, a kinek véres volt az inge. Pierre, mikor ezt meglátta, előrenyomúlt a mellével a kardok felé, azt akarván, hogy belészúrják őket. De a kardok kitértek előle, mire legott megint bekötözték a szemeit.
+
+- Most láttad a kis világosságot, - mondotta neki egy hang. Azután megint meggyújtották a gyertyákat, azt mondták neki, hogy most meg kell látnia a teljes világosságot is, megint levették a szeméről a kendőt, és egyszerre legalább tíz hang így szólt: sic transit gloria mundi.
+
+Pierre kissé magábaszállott és elkezdett körülnézni a szobában, a melyben volt, és szemügyre vette a körülötte lévő embereket. Egy feketével bevont hosszú asztal körül vagy tizenkét ember ült, ugyanolyan ruhában, mint azok, a kiket már előbb látott. Némelyeket már a pétervári társaságból ismert közülök. Az elnöki székben egy ismeretlen fiatal ember ült, a kinek valami furcsa kereszt csüggött a nyakán. Tőle jobbra egy olasz abbé ült, kivel Pierre most két esztendeje Pavlovna Annánál találkozott. Volt ott még egy nagyon előkelő állású ember, és egy svájczi születésű nevelő, a ki azelőtt Kuraginék házában lakott. Valamennyien ünnepélyesen hallgattak, s az elnök szavára figyeltek, a ki egy kalapácsot tartott a kezében. A falra egy tüzes csillag volt alkalmazva; az asztaltól jobbra egy szőnyeg volt leterítve, a melyet mindenféle rajzok ékesítettek, a másik oldalon pedig valami oltárféle állott, rajta az Evangéliummal és a koponyával. Az asztal körül két nagy, a templomiakhoz hasonló gyertyatartó volt felállítva. A testvérek közül ketten odavezették Pierre-t az oltárhoz, s lábait derékszög alakban behajtották s parancsolták, hogy feküdjék le, azt mondván neki, hogy az a templom kapuja, a mely előtt most leborúlt.
+
+- Előbb meg kell kapnia a vakoló-kanalat, - suttogta a testvérek egyike.
+
+- Ugyan kérem, elég legyen már, - szólt rá a másik.
+
+Pierre nem engedelmeskedett, rövidlátó szemeivel zavartan nézett körül, s egyszerre kételkedés szállott a lelkébe.
+
+"Hol vagyok? Mit csinálok? Vajjon nem kaczagnak-e rajtam? Nem fogok-e szégyenkezni, ha minderre visszagondolok?" De ez a kételkedés csak egy pillanatig tartott. Pierre ránézett a körülötte lévő emberek komoly arczaira, eszébe jutott mindaz, a min már keresztülment, és belátta, hogy feleúton nem lehet megállania. Megrémült a kételkedésén, s iparkodván magába az iménti meghatottságot visszaidézni, odaborult a templom kapui elé. És csakugyan, az előbbinél még fokozottabb megindultság vett erőt rajta. Mikor egy darab ideig ott hevert, ráparancsoltak, hogy keljen föl, ugyanolyan fehér kötényt adtak rá, mint a milyen a többieken volt, odaadtak neki egy vakoló-kanalat és három pár keztyűt, mire a nagymester odafordult hozzá. Azt mondta neki, legyen rajta, hogy semmivel se szennyezze be ennek a köténynek a fehérségét, mely az erő és a szeplőtelenség jelvénye; azután a titokzatos vakoló-kanálról azt mondta, hogy munkálkodjék vele azon, hogy a szívét minden bűntől megtisztítsa, és leereszkedően támogassa vele embertársainak a szívét. Azután az első pár férfi-keztyűről azt mondta, hogy ennek a jelentőségét még nem tudhatja, de azért meg kell őriznie, a másodikról azt, hogy a gyűlések alkalmával viselje, a harmadik pár, női kézre való keztyűről pedig ezt mondotta:
+
+- Kedves testvér, ez a pár női keztyű is önnek van szánva. Adja ezt a pár keztyűt annak a nőnek, a kit valamennyi közt a legtöbbre becsül. Ezzel az ajándékkal meggyőzi szívének a tisztaságáról azt, a kit méltó kőműves-nővérnek választ maga mellé. - Rövid hallgatás után hozzátette: - Csak arra ügyelj, kedves testvér, nehogy tisztátalan kezekre kerüljön ez a keztyű.
+
+Mialatt a nagymester ezeket a szavakat mondotta, Pierre-nek úgy tetszett, mintha az elnök zavarba jött volna. Pierre még inkább zavarba jött, szinte a könyekig elpirult, mint a hogy' a gyermekek szoktak, nyugtalanul nézett körül, mire kínos csend következett.
+
+Ezt a csöndet a testvérek egyike törte meg, a ki odaállítván Pierre-t a szőnyegre, elkezdte neki magyarázni a rajta ábrázolt tárgyak: a nap, a hold, a kalapács, az iránylécz, a vakaró-kanál, a nyers- és a koczkakő, az ónlap, a három ablak stb. jelentőségét. Azután kijelölték Pierre-nek a helyét, megmutatták neki a páholy jelvényeit, megmondták neki a jelszót és végre megengedték, hogy leüljön.
+
+A nagymester elkezdte felolvasni a szabályzatot. Ez a szabályzat rendkívül hosszú volt, és Pierre örömében, izgatottságában és szégyenében képtelen volt megérteni azt, a mit előtte felolvastak. Csak a szabályzat utolsó szavaira figyelt oda, a melyek megmaradtak az emlékezetében.
+
+"Mi, a mi templomainkban nem ismerünk más fokozatokat, - olvasta a nagymester, - mint azokat, a melyek az erény és a bűn közt vannak. Óvakodjál az olyan megkülönböztetésektől, melyek az egyenlőséget megzavarhatnák. Bárki légyen is, siess testvérednek a segítségére, oktasd a tévelygőt, emeld föl az elbukottat és soha se táplálj haragot vagy ellenséges indulatot a testvéred iránt. Légy gyöngéd és előzékeny. Szítsad minden szívben az erény tüzét. Oszd meg boldogságodat embertársaddal, és írígység ne zavarja meg benned soha ezt a tiszta gyönyörűséget."
+
+"Bocsáss meg az ellenségednek és ne állj boszút rajta, hacsak azzal nem, hogy jót cselekszel vele. Ily módon a legfőbb törvényt teljesítve, újra eljutsz egykori, elvesztett "magasztosságod" nyomdokaiba", - fejezte be és fölkelvén, megölelte és megcsókolta Pierre-t.
+
+Pierre, szemében az öröm könnyeivel nézett körül, nem tudta, mit feleljen az üdvözlésekre s a régibb ismeretségek felújítására, a melyekkel őt körülvették. Ő nem ismert el semmiféle ismeretséget; mindezekben az emberekben csak testvéreket látott, s égett a vágytól, hogy velük karöltve mielőbb munkához láthasson.
+
+A nagymester kopogott a kalapácsával, a mire mind leültek a helyeikre és egyikük felolvasta az alázatosság szükségességéről szóló tanítást.
+
+A nagymester felszólította a jelenvoltakat, hogy teljesítsék utolsó kötelezettségüket, és az az előkelő úr, a ki az alamizsna-gyűjtő tisztét töltötte be, körüljárta a testvéreket. Pierre mind azt a pénzt, a mi csak nála volt alá akarta írni az ívre, de attól tartott, hogy ezt kérkedésnek veszik s így csak annyit írt alá, mint a többiek.
+
+Az ülés véget ért, és útközben hazafelé úgy tetszett Pierre-nek, mintha valami messzi utazásról tért volna meg, a melyen évtizedeket töltött el, s ez alatt teljesen megváltozott és az élet azelőtti rendjétől és szokásaitól teljesen elmaradt.
+
+
+
+V.
+
+A páholyba történt fölvételét követő napon Pierre otthon maradt s egy könyvet olvasott, miközben iparkodott annak a négyszögnek az értelmébe behatolni, melynek egyik oldala az Istent, a másik az erkölcsi-, a harmadik a fizikai világot s a negyedik ennek a kettőnek a keverékét jelképezte. Olykor elfordult a könyvtől és a négyszögtől, s képzeletében új életének egész tervét megcsinálta. Tegnap azt hallotta a páholyban, hogy párbajának a híre az uralkodó fülébe is eljutott, s hogy rá nézve legokosabb volna, ha elmenne Pétervárról. Pierre úgy gondolkozott, hogy visszavonul délvidéki birtokaira, s ott a parasztjaival kezd foglalkozni. Örömmel fontolgatta ezt az új életet, mikor egyszerre egészen váratlanul betoppant a szobába Vaszilij herczeg.
+
+- Kedvesem, mi a manót csináltál te Moszkvában? Mért vesztél össze Lelával, lelkem? Te tévedsz, - szólott Vaszilij herczeg, mikor a szobába lépett. - Én mindent tudok, és teljes bizonyossággal mondhatom neked, hogy Elen épp oly ártatlan veled szemben, mint Krisztus volt a zsidókkal szemben.
+
+Pierre felelni akart, de a herczeg félbeszakította.
+
+- És mért nem fordultál egész egyszerűen és egyenesen hozzám, mint jó barátodhoz? Én mindent tudok, mindent értek, - mondotta, - te úgy viselted magadat, mint az olyan emberhez illik, a ki tart valamit a becsületére; lehet, hogy kissé elhamarkodtad a dolgot, de erről ne beszéljünk. Csak azt gondold meg, milyen helyzetbe sodortad őt, és engemet is a társaság, sőt az udvar szemében is, - tette hozzá valamivel halkabban. - Ő Moszkvában van, te itt. Csak gondold meg, lelkem. - Leszorította a kezét. - Itt csak félreértésről lehet szó; ezt, úgy gondolom, magad is érzed. Irj neki most tüstént velem együttesen egy levelet, s ő majd eljön és tisztába hozunk mindent, ellenkező esetben könnyen megeshetik lelkem, hogy kárát vallod.
+
+Vaszilij herczeg biztató pillantást vetett Pierre-re.
+
+- Jó forrásból tudom, hogy az özvegy császárné is élénken érdeklődik az egész dolog iránt. Tudod, hogy Elen nagy kegyben áll nála.
+
+Pierre többször is el akart kezdeni beszélni, de egyrészről Vaszilij herczeg megakadályozta benne, másrészről pedig maga Pierre is félt a határozott visszautasításnak és ellenkezésnek azon a hangján kezdeni beszélni, melylyel az apósának felelni szilárdan el volt határozva. Ezen kívül eszébe jutottak a szabadkőműves szabályzatnak ezek a szavai is: "Légy gyöngéd és előzékeny". Összeránczolta a homlokát, elpirult, hol fölkelt, hol meg újra leült s nagy küzdelem folyt a lelkében, életének ebben a legsúlyosabb pillanatában, a mikor szemtől-szembe kellemetlenséget kellett mondania valakinek, még pedig olyasvalamit, a mi homlokegyenest ellentétben állott azzal, a mire az a valaki számított. Úgy hozzá volt már szokva ahhoz, hogy Vaszilij herczeg hanyagul öntelt modorának alárendelje magát, hogy most is úgy érezte, nem lesz képes neki ellenállni; de azt is érezte, hogy egész további sorsa függ attól, a mit most mondani fog neki; vajjon megmarad-e az eddigi régi úton, vagy pedig rátér arra az újra, a melyet oly csábítóan rajzoltak le előtte a szabadkőművesek, és a melyen, erős meggyőződése szerint, meg fogja találhatni az új életre való újjászületését.
+
+- Nos hát, lelkem, - szólott Vaszilij herczeg tréfásan, - mondj "igen"-t, s én azonnal írok a nevedben, s csapunk egy nagy áldomást. - De Vaszilij herczeg be se fejezhette a tréfáját, mikor Pierre, az apjára emlékeztető dühhel az arczán, a nélkül, hogy a herczeg szemébe nézett volna, suttogva így szólt:
+
+- Herczeg, én önt nem hívtam ide, menjen, kérem, menjen innen! - Fölkelt és kinyitotta előtte az ajtót. - Menjen hát, - ismételte s szinte maga se hitt magának, de örült a zavar és a rémület kifejezésének, mely Vaszilij herczeg arczán megjelent.
+
+- Mi lelt? Beteg vagy?
+
+- Menjen! - ismételte még egyszer reszkető hangon. És Vaszilij herczeg kénytelen volt elútazni a nélkül, hogy bármi néven nevezendő fölvilágosítást kapott volna.
+
+Egy hétre rá, Pierre elbúcsúzván új szabadkőműves barátaitól, s nagyobb összeget hagyván náluk jótékony czélokra, elutazott a birtokára. Új barátai adtak neki ajánló leveleket Kievbe és Odesszába, az ottani szabadkőművesekhez s megigérték, hogy írnak neki, és mindenképpen támogatják őt új törekvéseiben.
+
+
+
+VI.
+
+Pierre és Dolochov becsületbeli ügyét szépen elsímították, és annak a nagy szigornak ellenére is, a melyet az uralkodó akkoriban a párbajjal szemben tanusított, sem a felek, sem a segédek nem vallották kárát az esetnek. De a párbaj története, a melyet Pierre-nek a feleségével történt szakítása is megerősített, élénk megbeszélés tárgya volt a társaságban. Pierre, a kire csak úgy félvállról és vállveregetve néztek, a mikor törvénytelen fiú volt, a kit dédelgettek és égig magasztaltak, mikor az orosz birodalom legjobb parthiejává lett, a házassága után, a mikor a házasulandó leányok és a lányos mamák semmit se várhattak többé tőle, nagyon sokat vesztett a társaság szemeiben, annyival is inkább, mert se nem tudta, se nem akarta hajszolni a társaság kegyeit. Most egyedül őt okolták a történtekért, s elmondották bárgyú és féltékeny embernek, a ki a vérszomjas düh ugyanolyan kitöréseinek a rabja, mint volt az apja. És mikor Pierre elutazása után Elen visszatért Pétervárra, nemcsak hogy örömmel, de az őt ért csapás által fölkeltett tisztelet egy bizonyos árnyalatával fogadták az ismerősei mind. Mikor szóba került az ura, Elen méltóságteljes kifejezést öltött, a melyet, - bár a jelentőségével nem igen volt tisztában, - veleszületett tapintatával sajátított volt el. Ez a kifejezés elárulta, hogy el van rá szánva, hogy panasz nélkül viseli a szerencsétlenségét, és hogy az ura az a kereszt, a melyet az Isten a vállaira rendelt. Vaszilij herczeg már nyíltabban kimondta a véleményét. Mikor Pierre-re fordult a szó, vállat vont, s a fejére mutatva így szólt:
+
+- Félbolond - ezt én mindig mondottam.
+
+- Én megmondtam előre, - tódította Pierre-ről Pavlovna Anna, - én akkor mindjárt megmondtam, még pedig előbb, mint bárki más (az elsőségéhez szívósan ragaszkodott), hogy ez egy eszeveszett fiatal ember, a kit a század feslett elvei teljesen megrontottak. Én ezt még akkoriban mondtam, a mikor mindenki el volt ragadtatva tőle, s a mikor külföldről éppen hazaérkezve, az én egyik estélyemen mint valami második Marat mutatkozott be. És mi lett a vége? Én már akkor sem helyeseltem ezt a házasságot, s előre megjósoltam, mi fog történni.
+
+Pavlovna Anna szabad napjain még mindig adott estélyeket, úgy mint azelőtt, olyan estélyeket, a minőket csak ő tudott rendezni, s a melyeken, mint ő maga mondta: "az igazi jó társaság színejava, a pétervári társaság értelmiségének a virága" szokott összegyűlni. A társaság ilyetén finom megválogatásán kívül, Pavlovna Anna estélyei még az által is kiváltak, hogy Pavlovna Anna minden estélyen valami más és más érdekes egyéniséggel kedveskedett a vendégeinek, és hogy sehol oly nyilvánvalóan és határozottan nem volt megállapítható a politikai hőmérőnek az a foka, a melyen a pétervári társaság udvari és legitimista köreinek a hangulata állott, mint ezeken az estélyeken.
+
+Az 1806. év vége felé, a mikor már megjöttek a porosz hadsereg Jena és Auerstädt mellett Napoleon által történt megsemmisítésének, és a legtöbb porosz vár föladásának a szomorú részleteiről szóló hírek, s a mikor a mi csapataink már Poroszországban jártak és megkezdődött Napoleon ellen való második hadjáratunk, Pavlovna Anna megint nagy estélyt adott. "Az igazi jó társaság színe-java" ezúttal a férje által elhagyott, bűbájos, de boldogtalan Elenből, Mortemar-ból, az elragadó, és Bécsből csak nemrég visszatért Hyppolit herczegből, két diplomatából, a nagynéniből, egy fiatal emberből, a kit egyszerűen "a nagyérdemű ember" néven ismertek a társaságban, egy újdonsült udvarhölgyből és az anyjából, és még néhány kevésbbé figyelemre méltó egyéniségből állott.
+
+Az, a kivel mint újonczczal Pavlovna Anna ezen az estén a vendégeinek kedveskedett, Drubeczkoj Borisz volt, a ki mint futár, éppen akkor érkezett volt meg a porosz hadseregtől, s egy nagyon előkelő személyiségnek volt a segédtisztje.
+
+A politikai hőmérőnek az a foka, a melyet a társaság ezen az estén tapasztalt, a következő volt: bármennyire iparkodtak is az európai uralkodók és hadvezérek Napoleonnal szemben elnézőek lenni, hogy nekem, illetve nekünk ezzel kellemetlenségeket és keserűségeket okozzanak, a mi Bonaparteról táplált véleményünk, az nem változhatik. Mi ebben a tekintetben nem szűnünk meg őszinte véleményünknek kifejezést adni, és csak azt mondhatjuk a porosz királynak és másoknak: "Annál rosszabb önre nézve. Tu l'as voulu, George Dandin, ez minden, a mit mondhatunk". Ime ezt mutatta a politikai hőmérő Pavlovna Anna estélyén. Mikor Borisz, a kivel a ház úrnője vendégeinek kedveskedni akart, a fogadó-szobába lépett, már csaknem az egész vendégsereg együtt volt, és a társalgás, a melyet Pavlovna Anna vezetett, Ausztriával való diplomácziai viszonyunk és a vele való szövetség reménye körül forgott.
+
+Borisz, a ki egészen megférfiasodott, s üde, piros volt az arcza, választékos segédtiszti egyenruhájában, fesztelenül lépett a fogadó-szobába, s a mint illett, mindenekelőtt az öreg nagynénit üdvözölte, azután pedig belevegyült a társaságba.
+
+Pavlovna Anna csókra nyújtotta neki sovány kezét, bemutatta őt néhány előtte ösmeretlen személyiségnek, s halkan megnevezte előtte mindeniket.
+
+- Kuragin Hyppolit herczeg, egy nagyon kedves fiatal ember, Krug úr, a koppenhágai diplomácziai ügyvivő, igen nagy eszű ember... és egyszerűen Sitov úr, a nagyérdemű ember, - mondotta arról, a ki ezt a melléknevet viselte.
+
+Borisz, eddigi szolgálati ideje alatt, Mihajlovna Anna utánjárása, s tartózkodó jellemének tapintata és egyéb sajátságai révén rendkívül előnyös állásra tett szert a szolgálatban. Egy igen előkelő személyiségnek volt a segédtisztje, rendkívüli fontos küldetésben járt Poroszországban, a honnan csak mostanában tért vissza. Teljesen elsajátította azt az írásba nem foglalt függelmet, mely Olmützben annyira megtetszett volt neki, mely lehetővé tette, hogy bizonyos esetekben az egyszerű hadnagyocska sokkalta magasabban álljon, mint a tábornok, és a mely szerint a szolgálatban való sikerhez nem erőmegfeszítés, nem munka, hősiesség és kitartás, hanem mindehhez csak az kell, hogy az ember bánni tudjon azokkal, a kiknek a szolgálatok méltánylása a kezükben van, - és sokszor ő maga is elcsodálkozott gyors sikerein, és azon, hogy ezt mások nem tudták megérteni. Ennek a fölfedezésének következtében egész életmódja, volt ösmerőseihez való egész viszonya, és a jövőre vonatkozó tervei, mind teljesen megváltoztak. Nem volt gazdag ember, de azért az utolsó garasát is arra használta fel, hogy szebben öltözködjék, mint mások; készebb lett volna egy sereg élvezetről lemondani, mint sem hogy valami rozoga hintóban vagy viseltes ruhában mutassa magát Pétervár utczáin. Csak olyan emberekhez közeledett, olyanoknak az ösmeretségét kereste, a kik magasabban állottak, mint ő, s így esetleg hasznára lehettek. Szerette Pétervárt és gyűlölte Moszkvát. A Rosztovék házára s a Natasa iránt érzett gyermekkori szerelemre való visszaemlékezés kellemetlen volt neki, és azóta, hogy a hadsereghez bevonult, egyetlen egyszer se volt Rosztovéknál. Pavlovna Anna fogadó-szobájában, a melyben hogy megjelenhetett, azt nagy előléptetésként fogta föl, legott fölismerte a szerepét, és engedte, hogy Pavlovna Anna kihasználja azt az érdeklődést, a mely a személye iránt nyilvánult, miközben figyelmesen fürkészett minden arczot és gondosan mérlegelte a jelenvoltak mindenikéhez való közeledésének esetleges előnyeit. Odaült a szép Elen mellett számára kijelölt helyre és hallgatta az általános társalgást.
+
+- "Bécs annyira a lehetőség határain kívül esőnek tartja a felajánlott tárgyalások kiindulási pontját, hogy ezt csak a legfényesebb sikerek révén véli elérhetőnek; viszont nem bízik azokban az eszközökben, a melyek nekünk ezeket a sikereket megszerezhetik." A bécsi kormánynak ezt a hiteles mondását a dán diplomácziai ügyvivő mondotta.
+
+- Hízelgő bizalmatlanság, - jegyezte meg a nagyérdemű ember finom mosolylyal.
+
+- Föltétlenül különbséget kell tenni a bécsi kormány és az osztrák császár között, - mondotta Mortemar. - Az osztrák császár ezt soha se gondolhatta, ezt csak a kormány mondja.
+
+- Oh, kedves vicomte, - szólt közbe Pavlovna Anna, - Európa soha se lesz nekünk őszinte szövetségesünk.
+
+Ezután Pavlovna Anna ráterelte a szót a porosz király férfiasságára és határozottságára, tette pedig ezt azzal a czélzattal, hogy a társalgásba Boriszt is belevonja.
+
+Borisz figyelmesen hallgatta azt, a ki éppen beszélt és várta, míg a sor rá kerül, de ekközben néhányszor is talált rá alkalmat, hogy rápillantson bájos szomszédnőjére, a szép Elenre, a kinek mosolygó pillantása nem egyszer találkozott a fiatal és csinos segédtiszt pillantásával.
+
+Nagyon természetes, hogy Poroszország helyzetéről szólva, Pavlovna Anna fölkérte Boriszt, hogy mondja el Glogauba való utazását és azt az állapotot, a melyben a porosz hadsereget találta. Borisz lassan, tiszta és szabályos franczia nyelven nagyon sok érdekes részletet mondott el a hadseregről, az udvarról, de elbeszélésének egész folyamán a leggondosabban óvakodott véleményt mondani azokról a tényekről, a melyekről beszélt. Borisznak jó időre sikerült a társaság egész érdeklődését a maga számára lefoglalni, és Pavlovna Anna érezte, hogy az újonczczal való kedveskedését a vendégek mind a legnagyobb örömmel fogadták. Valamennyiüknél nagyobb érdeklődést tanusított Borisz elbeszélése iránt Elen. Több ízben kérdéseket is intézett hozzá utazását illetőleg, és úgy látszott, hogy nagyon érdeklődik a porosz hadsereg állapota iránt. Alig, hogy az elbeszélését befejezte, Elen szokott mosolyával odafordult hozzá:
+
+- Feltétlenül meg kell látogatnia engem, - mondotta neki olyan hangon, mintha bizonyos okoknál fogva, a melyeket persze ő nem tudhatott, ez teljességgel elkerülhetetlen volna. - Kedden nyolcz és kilencz óra közt. Nagy örömet szerez vele nekem, ha eljön.
+
+Borisz megígérte, hogy teljesíti kívánságát és éppen beszédbe akar ereszkedni vele, mikor Pavlovna Anna, a nagynéni ürügye alatt, a ki állítólag beszélni akart vele, félrehívta őt.
+
+- Hiszen ismeri az urát? - mondotta. Pavlovna Anna behúnyt szemmel és szomorú mozdulattal rámutatott Elenre. - Oh, ez egy szerencsétlen bájos asszony! Csak arra kérem, ne beszéljen előtte róla, nagyon kérem! Nagyon is rosszul esnék neki!
+
+
+
+VII.
+
+Mikor Borisz és Pavlovna Anna a társasághoz visszatért, Hyppolit herczeg vitte benn a szót. A karosszékben előrehajolva így szólt:
+
+- Le roi de Prusse! - és ezt mondván elmosolyodott. Valamennyien odafordultak hozzá. - Le roi de Prusse? - kérdezte Hyppolit, megint elmosolyodott s megint komolyan és nyugodtan bevette magát az öblös karosszékbe. Pavlovna Anna egy darabig várt, de mikor kiderült, hogy Hyppolit semmi többet nem akar mondani, elkezdett arról beszélni, hogy az az istentelen Bonaparte Potsdamban valósággal elrabolta Nagy Frigyes kardját.
+
+- Nagy Frigyesnek azt a kardját, a melyet én... - kezdte mondani, de Hyppolit közbevágott:
+
+- Le roi de Prusse... - de a mint odafordultak hozzá, legott elkezdett szabadkozni s elhallgatott. Pavlovna Anna összeránczolta a homlokát. Mortemar, Hyppolit barátja, egész határozottsággal odafordult hozzá:
+
+- Nos hát, mit akar már azzal a porosz királylyal?
+
+Hyppolit elmosolyodott, de úgy, mintha csak szégyelte volna ezt a mosolyt.
+
+- Eh, semmi, csak azt akartam mondani... (El akart mondani egy tréfát, a melyet Bécsben hallott, s a melyet már egész este készült értékesíteni.) Csak azt akartam mondani, hogy mi hiába harczolunk pour le roi de Prusse.[11]
+
+Borisz óvatosan elmosolyodott, úgy, hogy ezt a mosolyt gúnynak is, de a szójáték méltatásának is lehetett felfogni. Valamennyien elnevették magukat.
+
+- Az ön szójátéka nagyon csípős, nagyon elmés, de nagyon igazságtalan, - mondotta Pavlovna Anna, s megfenyegette őt ránczos ujjaival. - Mi jó elvekért, nem pedig a porosz királyért harczolunk. Oh, milyen gonosz ember is ez a Hyppolit herczeg! - tette hozzá.
+
+A társalgás, mely jobbára a politikai újdonságok körül forgott, egész este nem szünetelt. Az estély vége felé azonban, mikor az uralkodó által adott kitüntetésekről volt szó, különösen megélénkült.
+
+- Lám a múlt évben N. N. kapott egy arczképes dohányszelenczét, - mondotta a nagyérdemű ember, - mért ne kaphatna S. S. ugyanilyen kitüntetést?
+
+- Bocsánat, az uralkodó arczképével ékesített dohányszelencze jutalom és nem kitüntetés, - szólott a diplomata, - vagy még inkább ajándék.
+
+- Volt rá példa - Schwarzenberg.
+
+- Az lehetetlen, - felelt valaki.
+
+- Fogadjunk. Az érdemrendek - az más.
+
+Mikor mindnyájan fölkeltek, hogy elmenjenek, Elen, a ki egész este feltűnően keveset beszélt, megint odafordult Boriszhoz azzal a kéréssel és azzal a gyöngéd, jelentőségteljes parancscsal, hogy kedden okvetetlenül menjen el hozzá.
+
+- Igen nagy szükségem van erre, - mondotta és mosolyogva nézett Pavlovna Annára, a ki azzal a szomorú mosolylyal, melylyel császári pártfogónőjére vonatkozó szavait szokta volt kísérni, megerősítette Elen kérését. Olyan színe volt a dolognak, mintha Elen Borisznak a porosz hadseregről mondott szavaiból merítette volna annak a szükségességét, hogy Borisz őt meglátogassa. Mintha csak megígérte volna neki, hogy ha kedden elmegy hozzá, majd fölfedezi előtte ennek a szükségességnek a titkát.
+
+Mikor Borisz kedden este megjelent Elen pompás fogadószobájában, éppenséggel nem kapott tiszta felvilágosítást az iránt, hogy voltaképpen miért kellett eljönnie. Más vendégek is voltak ott, a grófné csak keveset beszélt vele, s csak búcsúzáskor, a mikor Borisz megcsókolta a kezét, furcsa, mosolytalan arczczal, egészen váratlanul, suttogva így szólt hozzá:
+
+- Jőjjön el holnap ebédre... este; de okvetetlenül eljőjjön ám... Jőjjön el.
+
+Borisz ekkori pétervári tartózkodása alatt bizalmas emberévé lett Bezuchája grófné házának.
+
+
+
+VIII.
+
+Újra kitört a háború és a színhelye mindinkább közeledett az orosz határ felé. Mindenütt csak átkot szórtak Bonapartéra, az emberi nem ellenségére; a falvakban gyülekeztek az öreg katonák és az ujonczok, s a harcztérről a legkülönfélébb, rendszerint hazug s éppen azért mindenféleképpen elcsavart hírek érkeztek.
+
+Az öreg Bolkonszkij herczeg és Marja herczegnő élete 1805 óta sok tekintetben megváltozott.
+
+1806-ban az öreg herczeget kinevezték az Oroszországban szervezett nyolcz népfölkelési kerület egyikének a főparancsnokává. Az öreg herczeg, a korával együttjáró gyöngeség ellenére is, mely különösen abban az időszakban volt észrevehető rajta, a mikor a fiát elveszettnek hitte, nem érezte magát feljogosítva arra, hogy ezt az állást, a melyre őt maga az uralkodó nevezte ki, visszautasítsa, és ez az előtte újonnan megnyílt hatáskör kissé fölrázta és erőre kapatta őt. Állandóan a gondjaira bízott három kormányzóságban utazgatott, kötelességeinek a teljesítésében a szőrszálhasogatásig pontos, alárendeltjeivel szemben a kegyetlenségig szigorú volt, s dolgainak a legapróbb részleteivel is ő maga törődött. Marja herczegnő már nem vett többé mathematikai leczkéket tőle, s csak reggelenkint ment be a dadával s a kis Nikoláj herczeggel, (a mint őt a nagyapja hívta) az apja szobájába, a mikor otthon volt. A kis csecsemő Nikolaj herczeg, a dadájával, Szavvisnával, a boldogult herczegné lakosztályát foglalta el, és Marja herczegnő a nap legnagyobb részét a gyermekszobában töltötte, s iparkodott kis unokaöcscsének az édesanyját annyira, a mennyire lehet, helyettesíteni. M-lle Bourienne, a mint látszott, szintén nagyon szerette a gyermeket, és Marja herczegnő gyakran a maga megrövidítésével átengedte barátnőjének azt a gyönyörűséget, hogy azt a kis angyalt (mint a herczeg őt nevezte) gügyösgesse és eljátszszék vele.
+
+A lyszija-gory-i templom főhajója mellett kis kápolna állott a kis herczegné sírja fölött, s ebben a kápolnában állították föl azt az Olaszországból hozott síremléket, a mely egy kiterjesztett szárnyú angyalt ábrázolt abban a pillanatban, a mikor készül az égbe fölszállani. Az angyal felső ajka kissé kurtára volt faragva, mintha mosolyogni készült volna, s egy ízben Andrej herczeg és Marja herczegnő, a mikor a kápolnából kijöttek, bevallották egymásnak, hogy mind a ketten úgy találják, mintha az angyal arcza nagyon emlékeztetné őket az elhúnyt kis herczegné arczára. De a mi még furcsább volt, s a mit Andrej herczeg nem árult el hugának, az az volt, hogy Andrej herczeg abból a kifejezésből, a melyet a művész az angyalnak véletlenül adott, a szelíd szemrehányásnak ugyanazokat a szavait olvasta ki, a melyeket annak idején holt feleségének az arczáról leolvasott: "Oh miért is cselekedtétek ezt velem?..."
+
+Kevéssel azután, hogy Andrej herczeg hazaérkezett, az öreg herczeg kielégítette a fiát és átadta neki Bogucsarovo nevű kiterjedt birtokát, mely negyven versztnyire volt Lyszyja Gory-tól. Andrej herczeg részben azért, mert olyan szomorú emlékei fűzték Lyszyja Gory-hoz, részben azért, mert nem mindenkor érzett magában elegendő erőt ahhoz, hogy az apja természetét el tudja viselni, de részben azért is, mert szükségét érezte a magánynak, élt az alkalommal, megtelepedett Bogucsarovoban, s ideje legnagyobb részét ott töltötte.
+
+Andrej herczeg az austerlitzi ütközet után végleg elhatározta, hogy többé nem lép hadi szolgálatba; és mikor újra kitört a háború s mindenkinek el kellett menni, ő, hogy a tényleges szolgálattól szabaduljon, hivatalt vállalt az apja mellett, a népfölkelés szervezésénél. Az apa és a fiú az 1805. évi hadjárat után mintegy szerepet cseréltek. Az öreg herczeg belemelegedvén a munkakörébe, minden jót várt a mostani hadjárattól; Andrej herczeg ellenben, a ki nem vett részt a hadjáratban, mely a lelke fenekén bántotta őt, csakis rosszat várt tőle.
+
+1807. február 26-án az öreg herczeg elutazott. Andrej herczeg, mint az apja távollétében rendesen, Lyszyja Goryban maradt. A kis Nikoluska már negyednapja gyöngélkedett. A kocsisok, a kik az öreg herczeget elvitték, Andrej herczegnek szóló iratokkal és levelekkel tértek vissza a városból.
+
+A komornyik, miután a fiatal herczeget nem találta a szobájában, elment a levelekkel Marja herczegnő lakosztályába, de ott sem akadt rá. Azt mondták neki, hogy a herczeg a gyermekszobában van.
+
+- Parancsoljon, kegyelmes uram, Petrusa leveleket hozott, - szólott az egyik cselédleány, a dada kisegítője, Andrej herczeghez fordulva, a ki ott ült egy kis gyerekszékben, s reszkető kézzel valami orvosságot csepegtetett egy vízzel félig telt pohárba.
+
+- Mi az? - szólott bosszúsan, miközben megrándult a keze, s a kelleténél több orvosságot csepegtetett a pohárba. A pohár tartalmát kiöntötte a földre és friss vizet kért. A leány adott neki.
+
+A szobában egy gyermekágy, két fiókos ágy, két karosszék, egy asztal, egy gyermek-asztalka s egy kis székecske állott, az, a melyen Andrej herczeg ült. Az ablakok be voltak függönyözve s az asztalon egy kinyitott könyvvel beárnyékolva égett a gyertya, hogy a fénye ne essék az ágyacskára.
+
+- Édesem, - fordult a bátyjához Marja herczegnő az ágyacska mellől, a hol állott, - jobb lesz tán várni... majd később.
+
+- Jaj, hallgass már, kérlek, mindig csak badarságokat beszélsz, hiszen úgyis eleget vártunk már, s mit értünk el vele, - szólott Andrej herczeg bosszús suttogással, nyilván meg akarván szabadulni a hugától.
+
+- Igazán mondom, lelkem, jobb volna nem ébreszteni föl, most kissé elaludt, - mondotta a herczegnő kérő hangon.
+
+Andrej herczeg fölkelt s kezében a pohárral lábujjhegyen odament az ágyacskához.
+
+- Vagy tán csakugyan ne ébreszszük föl? - kérdezte habozva.
+
+- A hogy' gondolod, én... azt mondanám, ne... de a hogy' te akarod, - szólott Marja herczegnő, a ki nyilván megszeppent és szégyenkezett azon, hogy az ő véleménye győzött. Rámutatott a cselédre, a ki suttogva szólította a herczeget.
+
+Immár második éjszakája volt, hogy egyikük sem aludt, s ott virrasztottak a lázban fekvő gyermek mellett. Ez alatt a két nap alatt, nem bízván a házi orvosukban s folyton azt a másik orvost várván, a kiért elküldtek volt a városba, hol ezzel, hol azzal az orvossággal próbálkoztak meg. Az álmatlanságtól kimerülve, ingerültségükben egymást ijesztgették az aggodalmaikkal és szemrehányásaikkal és összekaptak.
+
+- Petruska levelet hozott a papától, - suttogta a leány. Andrej kiment.
+
+- Az ördög hozta éppen most! - dörmögte boszúsan, s meghallgatván az apja szóbeli izenetét, átvette az iratokat s az apja levelét és visszatért a gyerekszobába. - Nos, hogy' van? - kérdezte Andrej herczeg.
+
+- Még mindig egyformán, várjunk még, az Istenre kérlek. Ivanycs Karl mindig azt mondja, hogy az alvás mindennél többet ér, - suttogta Marja herczegnő felsóhajtva. Andrej herczeg odament a gyermekhez és megtapintotta. Szinte égett a láztól.
+
+- Ugyan, menj a te Ivanycs Karl-oddal.
+
+Fogta az orvosságos poharat és megint odalépett az ágyacskához.
+
+- Andrjusa, ne bántsd! - szólott Marja herczegnő.
+
+De ő bosszúsan s egyúttal fájdalmasan összeránczolta a homlokát, ránézett s a pohárral reáhajolt a gyermekre.
+
+- De ha én akarom, - mondotta. - Vagy hát kérlek, add be neki te.
+
+Marja herczegnő vállat vont, de engedelmesen átvette a poharat, s odaintvén a dadát, elkezdett beadni a kis betegnek, a ki hörögve ordított. Andrej herczeg összeránczolta a homlokát, a fejéhez kapott, kiment s a szomszéd szobában leült a pamlagra.
+
+A levelek még mindig a kezében voltak. Gépiesen bontogatta őket s elkezdett olvasni. Az öreg herczeg, kék papiron, az ő nagy és hosszúkás betűivel, itt-ott rövidítésekkel is élve, a következőket írta:
+
+    "Ebben a pillanatban, nagyon örvendetes híreket kaptam egy futártól, - bár igazak volnának! Bennigsen állítólag Eilaunál teljes diadalt aratott Bonapartén, Pétervár diadalmámorban úszik, s a hadsereghez küldött jutalmaknak se szeri, se száma. Ámbátor német, de azért mégis gratulálok neki. A korcsevói előljáró, valami Chandrikov, meg nem foghatom, mit csinál: a tartalék emberek és élelmiszerek még mindig nincsenek együtt. Tüstént siess hozzá és mondd meg neki, hogy leüttetem a fejét, ha egy hét alatt nem lesz együtt minden. A Preussisch-Eilau melletti ütközetről Petyenkától is kaptam levelet, a ki szintén részt vett benne, - igaz minden. Lám, ha nem avatkoznak bele olyanok, a kiknek semmi közük hozzá, még a német is elpáholja Bonapartét. Azt mondják, teljesen rendetlen futásban menekül. Láss utána, hogy nyomban útra kelj Korcsevo-ba s tedd meg, a mire kértelek."
+
+Andrej herczeg fölsóhajtott és fölbontott egy másik levelet. Ez Bilibinnek egy sűrűn teleírt két íves levele volt. Összehajtotta, a nélkül, hogy elolvasta volna, és megint átfutotta az apja levelét, mely ezekkel a szavakkal végződött: "Láss utána, hogy nyomban útra kelj Korcsevo-ba s tedd meg, a mire kértelek."
+
+"Már megbocsásson, de most bizony, a míg a fiam jobban nem lesz, nem megyek", - gondolta magában és az ajtóhoz lépve bepillantott a gyerekszobába. Marja herczegnő még mindig ott állt az ágy mellett és gyöngéden ringatta a gyermeket.
+
+"Mit is ír még valami kellemetlent az apám?" - tünődött Andrej herczeg az apja levelének a tartalmán. "Igen. A mieink diadalt arattak Bonapartén, éppen akkor, mikor én nem vagyok ott. Igen, igen, gúnyt űz belőlem minden... ám legyen, kedves egészségére..." s elkezdte olvasni Bilibin franczia levelét. Olvasta, a nélkül, hogy csak felét is megértette volna, olvasta csak azért, hogy ha csak egy perczre is, megszűnjék arra gondolni, a mire már nagyon is régóta, kizárólag és ezer gyötrelem között gondolt.
+
+
+
+IX.
+
+Bilibin most diplomácziai hivatalnoki minőségben volt a hadsereg főhadiszállásán, és bár franczia nyelven, franczia élczekkel és fordulatokkal fűszerezve, de igazán oroszosan, az önleszólástól és az öngúnytól való minden félelem nélkül írta le az egész hadjáratot. Bilibin azt írta, hogy már terhére van az ő diplomácziai szerénysége, s hogy Andrej herczeg hűséges barátja, a ki előtt egész bosszúságát, mely annak a láttára, a mi a hadseregnél történik, összetorlódott benne, kiöntheti. Ez még egy régebbi, a preussisch-eilaui ütközet előtt kelt levél volt.
+
+    "Azt tudja, kedves herczegem, - írta Bilibin, - hogy austerlitzi fényes sikereink óta nem távoztam el a főhadiszállásról. Határozottan beleéltem már magamat a háborúba, a minek nagyon örülök, mert az, a mit ez alatt a három hónap alatt láttam, - szinte hihetetlen."
+
+    "De ab ovo kezdem. Az emberi nem ellensége, mint ön is tudja, támadja a burkusokat. A burkusok, hűséges szövetségeseink nekünk, a kik három esztendő alatt mindössze csak háromszor csaptak be bennünket. Mi közbelépünk az érdekükben. De kisül, hogy az emberi nem ellensége rá se hederít a mi elbűvölő szavainkra, hanem az ő udvariatlan és vad modorában rátámad a burkusokra, még arra sem adván nekik időt, hogy a megkezdett parádét befejezhessék, izzé-porrá zúzza őket és megtelepszik a potsdami kastélyban."
+
+    "Legfőbb óhajtásom az!, - írja a porosz király Bonaparté-nak, - "hogy felséged az én kastélyomban a legkellemesebb fogadtatásban részesüljön, s erre nézve, a mennyire a körülmények engedték, a legnagyobb gonddal megtettem a szükséges intézkedéseket. Remélem, hogy intézkedéseimnek meg lesz az eredménye". A porosz tábornokok hivalkodnak a francziákkal szemben tanúsított előzékenységükkel, és első szóra lerakják a fegyvert. A glogaui helyőrség parancsnoka, valami tízezer emberével, azt kérdi a porosz királytól, mittévő legyen arra az esetre, ha meg kell adnia magát. Ez mind teljesen hiteles adat. Szóval, nekünk csak az volt a szándékunk, hogy rájuk ijesszünk a haderőnek felvonultatásával, a dolog vége pedig az lett, hogy a mi határainkon belekeveredtünk a háborúba és a mi fő, a porosz királyért és ő vele együtt. Nálunk teljesen rendben van minden, csak egy csekélység hiányzik, és pedig - a főparancsnok. Miután arra a meggyőződésre jutottak, hogy austerlitzi sikereink még határozottabbak lehettek volna, ha a főparancsnok nem olyan fiatal ember, most szemlét tartanak a nyolczvan esztendős tábornokok fölött és Prozorovszkij és Kamenszkij közt ingadozván, hajlandóbbak az utóbbinak adni az elsőséget. A tábornok egészen Szuvarov-módra kibitkán érkezik meg hozzánk, mi pedig örömrivalgással és nagy diadallal fogadjuk őt."
+
+    Negyedikén érkezik meg Pétervárról az első futár. A podgyászt behordják a tábornagy szobájába, a ki mindent maga szeret csinálni. Behívnak engem is, hogy segítsek szétválogatni a leveleket és kiválasztani azokat, a melyek nekünk szólnak. A tábornagy átengedvén nekünk ezt a mulatságot, csak néz bennünket és várja az ő rá czímzett leveleket. Mi keressük, - de nem akad egy se. A tábornagy elkezd nyugtalankodni, maga is munkához lát, és talál leveleket az uralkodótól T. gróf, V. herczeg és mások számára. Ordít és toporzékol, haragszik mindenkire és mindenre, fogja és fölszakítja a leveleket és elolvassa azokat, a melyek másoknak szólnak... "Áá, tehát így bánnak velem! Nincs bizodalmuk hozzám! Áá, ellenőrizni akartok, ám jó; ki veletek!" És megírja hírhedt parancsát Bennigsenhez:
+
+    "Megsebesültem, képtelen vagyok lóra ülni s következésképpen képtelen vagyok a hadsereget vezényelni. Ön a gondjaira bízott hadtestet szétverve vitte el Pultuszkba! Ott arra az egyre minden kétséget kizárólag rájöttek, hogy se fa, se takarmány, ezen pedig segíteni kell, s miután ön tegnap ebben az ügyben maga is Buchshevden grófhoz fordult, arra is gondolni kell, hogy a határaink felé visszavonúljanak, a minek még ma meg kell történnie".
+
+    "A sok lovaglástól", - írja a császárnak, - "a nyereg feltörte az ülepemet, a mi, egyéb bajaimmal egyetemben teljesen lehetetlenné teszi, hogy lóra üljek, és ilyen nagy hadsereget vezényeljek, s ezért a parancsnokságot átruháztam az utánam rangban legidősebb tábornokra, Buchshevden grófra, elküldvén hozzá az ügyeletes különítményt és mindazt, a mi hozzávaló, és azt tanácsoltam neki, hogy ha nem lesz kenyere, vonuljon vissza Poroszország belsejébe, mert mindössze egy napra való kenyér, sőt, mint azt Ostermann és Szedmoreczkij hadosztályparancsnokok jelentették, egyes ezredeknél semmi se maradt; a parasztok pedig szintén mindent fölemésztettek; én pedig, míg föl nem gyógyulok, az osztrolenkai kórházban maradok. Idezárva a legmélyebb hódolattal mellékelem a hadsereg állományáról szóló kimutatást is, és jelentem, hogy ha a hadsereg még tizenöt napig a mostani táborban marad, akkor tavaszra egyetlen egészséges ember se marad benne."
+
+    "Engem, öreg embert pedig, a ki úgy se fog már dicsőségre szert tenni, mert nem tudok megfelelni annak a nagy és dicsőséges feladatnak, a melyre kiválasztattam, bocsásson el felséged falúra. Erre vonatkozó legkegyelmesebb elhatározását itt a kórházban fogom bevárni, hogy addig is, ne holmi irodavezető, hanem a nem vezénylő tábornok szerepében álljak a csapatok előtt. A hadsereg kötelékéből leendő elbocsáttatásom a legcsekélyebb szóbeszéd tárgyául se fog szolgálni, egy megvakult embert elbocsátottak a hadseregtől, ennyi az egész. - Olyanok, mint én, - ezrivel vannak Oroszországban."
+
+    "A tábornagy haragszik a császárra, következésképpen bűntetéssel sújt valamennyiünket; ez tökéletesen logikus eljárás!"
+
+    "Ime, a komédia első felvonása. A mi ez után következik, az természetesen még érdekesebb és még mulatságosabb lesz. A tábornagy eltávozása után kiderül, hogy szemtől szemben állunk az ellenséggel, s hogy föltétlenül el kell fogadnunk az ütközetet. Buchshevden, mint rangban a legidősebb, főparancsnok ugyan, de Bennigsen tábornok nem egészen nyugszik bele ebbe, annál is kevésbbé, mert ő a hadtestével szemtől szemben áll az ellenséggel s ezt a véletlent ki akarja aknázni a megütközésre. Ezt meg is cselekszi. Ez volt a pultuszkai ütközet, mely nagy diadalnak van kikürtölve, de a mely az én nézetem szerint éppenséggel nem volt az. Nekünk, polgárembereknek, a mint tudja, nagyon rossz szokásunk van az ütközetek megnyerésének vagy elvesztésének a megítélésében. Az, a ki az ütközet után visszavonul, szerintünk elvesztette az ütközetet, s ez után ítélve a pultuszkai ütközetet mi veszítettük el. Egy szóval, mi az ütközet után visszavonulunk, de a győzelem hírével nyomban futárt menesztünk Pétervárra és Bennigsen tábornok nem engedi át a hadsereg főparancsnokságát Buchshevden tábornoknak, mert azt reméli, hogy hálából a győzelmeért megkapja a főparancsnoki czímet. Ennek az interregnumnak az ideje alatt mi a hadi mesterkedésnek nagyon eredeti és érdekes sorozatába kapunk bele. A mi tervünk bármennyire annak kellene is lennie, nem az többé, hogy az ellenséget elkerüljük vagy megrohanjuk, hanem csakis az, hogy elkerüljük Buchshevden tábornokot, a kinek, mint rangban legidősebbnek, a főparancsnokunknak kellene lennie. És olyan erélylyel haladunk e felé a czél felé, hogy még olyankor is, a mikor átkelünk egy-egy folyón, a melyen gázlók nincsenek, fölégetjük magunk mögött a hidat, csak azért, hogy távol tartsuk magunktól az ellenséget, mely ezúttal nem Bonaparte, hanem Buchshevden. Kevés híja, hogy egy ilyen mesterkedés alkalmával, mely bennünket tőle megszabadított, meg nem támadták és el nem fogták Buchshevdent az ellenség kitünő csapatai. Buchshevden üldöz bennünket, mi pedig menekülünk előle. Alig hogy ő átkel a folyó egyik partjára, mi legott visszamegyünk a másikra. Végre Buchshevden elcsíp bennünket és rohamot intéz ellenünk. Mind a két tábornok haragszik, s az ügy Buchshevden tábornok részéről párbajra való kihívással, Bennigsen részéről pedig nyavalyatöréses rohammal végződik. De szerencsére a legválságosabb pillanatban az a futár, a ki megvitte Pétervárra a pultuszkai győzelem hírét, visszaérkezik és hozza magával a főparancsnoki kinevezést, és így az első ellenség - Buchshevden, le van győzve. Most azután már a második ellenségre, Bonapartéra is gondolhatunk. De kiderül, hogy ugyanabban a pillanatban beköszönt hozzánk a harmadik ellenség - az igazhitű hadsereg, a mely hangos szóval követel kenyeret, húst, kétszersültet, szénát, zabot - és isten tudja, még mi mindent! A raktárak üresek, az útak járhatatlanok. Az igazhitűek elkezdenek rabolni, s a rablás olyan mérveket ölt, a melyről az utolsó hadjárat még csak halvány fogalmat sem adhatott senkinek. Fél ezredek szabad csapatokká alakulnak, bejárják a környéket, kardra hányva s a lángok martalékává téve mindent. A lakosság teljesen ki van fosztva, a kórházak zsúfolva vannak betegekkel és éhség pusztít mindenfelé. A fosztogatók már két ízben a főhadiszállást is megtámadták, úgy, hogy a főparancsnok kénytelen volt egy zászlóalj katonával szétveretni őket. Az egyik ilyen támadás alkalmával elvitték az én üres ládáimat s a hálóköntösömet is. Az uralkodó minden hadosztály parancsnokának meg akarja adni a jogot arra, hogy a fosztogatókat agyonlövethesse, de én nagyon tartok tőle, hogy ez csak arra vezetne, hogy a csapatok egyik fele kénytelen volna a másik felét agyonlőni."
+
+Andrej herczeg eleinte pusztán csak a szemeivel olvasott, de később az, a mit olvasott (bár jól tudta, hogy mennyire adhat hitelt Bilibinnek) önkéntelenül is mind jobban kezdte érdekelni. Mikor eddig eljutott, összegyűrte és eldobta a levelet. Nem az bosszantotta, a mit a levélben olvasott, hanem az, hogy az az ottani, ő rá nézve teljesen idegen élet, képes volt őt felizgatni. Behúnyta a szemeit, végigsimította a homlokát, mintha az iránt, a mit a levélben olvasott, minden részvétet ki akart volna űzni onnan, s hallgatózni kezdett, vajjon mi történik a gyermekszobában. Egyszerre úgy tetszett neki, mintha valami furcsa hangot hallana onnan. Rémület fogta el; attól tartott, nem történt-e valami a gyermekkel, mialatt ő a levelet olvasta. Lábújjhegyen odament a gyermekszoba ajtajához és kinyitotta.
+
+Abban a pillanatban, a mint belépett, látta, hogy a dada ijedt arcczal elrejtett előle valamit, s hogy Marja herczegnő már nem volt az ágy mellett.
+
+- Kedvesem, - hallatszott a háta mögött Marja herczegnőnek - mint neki rémlett, kétségbeesett - suttogása. A mint ez tartósabb álmatlanság vagy izgalmak után gyakran megesik, valami minden ok nélkül való rémület fogta el őt: azt vette a fejébe, hogy a gyermek meghalt. Mindenben, a mit látott vagy hallott, ennek a rémületnek a megerősítését vélte felfedezni.
+
+"Mindennek vége", - gondolta magában, s hideg verejték lepte el a homlokát. Önmagából kikelve lépett oda az ágyacskához, s meg volt győződve róla, hogy üresen találja, s hogy a dada a meghalt gyermeket rejtegeti előle. Elhúzta a függönyt s rémülten ide s tova révedező szemei jó darabig nem tudták meglátni a gyermeket. Végre megpillantotta: a pirosképű gyermek, szétterpesztett lábakkal keresztben hevert az ágyacskáján, feje lelógott a párnáról s álmában csámcsogott az ajkaival és egyenletesen lélekzett.
+
+Andrej herczeg, mikor a gyermeket megpillantotta, úgy megörült, mintha már csakugyan elvesztette volna. Lehajolt hozzá, s úgy, a mint a húga tanította, megtapintotta az ajkaival, vajjon van-e láza. Kis homloka nyirkos volt, kezével megérintette a fejét, - még a haja is szinte lucskos volt: annyira izzadt. Nemcsak, hogy nem halt meg, de most már nyilvánvaló volt, hogy keresztülvergődött a válságon, s hogy meg fog gyógyulni. Andrej herczeg szerette volna fölkapni, összenyomni és a keblére ölelni ezt a tehetetlen kis teremtést; de nem volt hozzá bátorsága. Ott állott fölötte s elnézte a fejét, a kezeit s a takaró alatt kidomborodó lábacskáit. Valami nesz hallatszott mellette, s valami árnyékféle jelent meg az ágyacska függönye alatt. Ő hátra se nézett s folyton csak a gyermek arczába bámulva, egyenletes lélekzésére figyelt. Az a sötét árnyék Marja herczegnő volt, a ki nesztelen léptekkel odament az ágyacskához, félrehúzta a függönyt és alábújt. Andrej herczeg, a nélkül, hogy hátranézett volna, megösmerte és kezet nyújtott neki. A herczegnő megszorította a kezét.
+
+- Izzadt, - szólott Andrej herczeg.
+
+- Nálad voltam, hogy ezt megmondjam.
+
+A gyermek álmában megmozdult, elmosolyodott s a homlokát odaszorította a párnához.
+
+Andrej herczeg ránézett a húgára. Marja herczegnő sugárzó szemei a függöny alatti félhomályban még a szokottnál is jobban csillogtak a boldogság könnyeitől, melyek ott rezegtek bennük. Marja herczegnő odahajolt a bátyjához és megcsókolta, miközben beleakadt az ágy függönyébe. Megfenyegették egymást, ottmaradtak még egy darabig abban a félhomályban, mintha csak nem akartak volna megválni attól a világtól, a melyben hármacskán el voltak különítve az egész világtól. Andrej herczeg, a függöny által felborzolt hajjal elsőnek ment el az ágy mellől. "Igen, ez mindenem, a mi maradt", - mondotta magában s felsóhajtott.
+
+
+
+X.
+
+Pierre csakhamar az után, hogy a szabadkőművesek rendébe fölvették, pontos, saját maga által készített jegyzékével mindannak, a mi teendője a birtokain lesz, elutazott a kievi kormányzóságba, a hol jobbágyainak a legnagyobb része volt.
+
+Kievbe érkezvén, Pierre összehívta a központi irodájába valamennyi intézőjét és közölte velük a szándékait és az óhajtásait. Elmondta nekik, hogy nyomban meg kell tenni a lépéseket a parasztoknak a jobbágyság alól való teljes fölszabadítására, hogy addig is föl kell menteni a parasztokat a robotmunka alól, hogy olyan asszonyokat, a kiknek gyermekeik vannak, nem szabad munkába küldeni, hogy a parasztokat minden tekintetben segíteni kell, hogy csakis intő s nem testi büntetéseket kell alkalmazni, s hogy minden birtokon kórházakat, menedékházakat és iskolákat kell alapítani. Az intézők közül némelyek (írástudatlan gazdaemberek is voltak köztük) rémülten hallgatták, mert azt vették ki mindezekből, hogy a fiatal gróf nincs megelégedve a szolgálataikkal és rájött a sikkasztásaikra; mások mikor az első rémületen túlestek, mulatságosnak tartották Pierre selypegését és ezeket az új, soha még nem hallott eszméket; ismét mások egyszerűen gyönyörűséggel hallgatták, a mint a gazdájuk beszélt; végre akadtak olyanok is, a kik közé a főintéző is tartozott, - s ezek voltak a legokosabbak, - a kik ebből a beszédből megértették, mint kell bánni a gazdájukkal, hogy a maguk czéljait elérhessék.
+
+A főintéző nagy rokonszenvet árúlt el Pierre szándékai iránt; de megjegyezte, hogy ezeken az újításokon kívül feltétlenül szükséges volna egyébként is foglalkozni kissé a dolgokkal, melyek bizony nagyon rosszul álltak.
+
+Bezuchij gróf rengeteg gazdagsága ellenére is, Pierre, azóta, hogy a vagyonhoz és mint mondták, az ötszázezer rúbel évi jövedelemhez hozzájutott, sokkal kevésbbé érezte magát gazdagnak, mint akkor, a mikor az elhúnyt gróftól a maga évi tízezer rúbeljét húzta. Úgy homályosan, nagy vonásokban a következő költségelőirányzat állott előtte. Az adó az összes birtokok után kitett nyolczvanezret; körülbelül harminczezerbe kerültek a Moszkva melletti birtok, a moszkvai ház fentartása, és a herczegnők; vagy tizenötezer ment el nyugdíjakra és ugyanannyi emberbaráti czélokra; a grófné kapott százötvenezeret; az adósságok kamatai körülbelől hetvenezerre rúgtak; a megkezdett templom építése ebben a két esztendőben közel tízezerbe került; a többi százezer szintén elment, bár ő maga se tudta, hová, sőt csaknem minden évben még újabb adósságokat is kellett csinálnia. Ezenfelül a főintéző csaknem minden esztendőben hol tűzvészekről, hol rossz termésekről, hol pedig a gyárak és telepek tatarozásának a szükségességéről panaszkodott neki. És így az első, a mivel Pierre szemben találta magát, s a mihez a legkevesebb tehetséget és hajlandóságot érzett, annak a szükségessége volt, hogy a maga dolgainak a rendezéséhez hozzálásson.
+
+Pierre naponta foglalkozott a főintézőjével. De érezte, hogy ezek az ő foglalkozásai a dolgok menetét egy hajszálnyival se vitték előbbre. Érezte, hogy ezek az ő foglalkozásai az ügyektől teljesen függetlenek voltak, s nem tartozván a dologra, az ügyek állásán semmit sem változtattak.
+
+Egyrészről a főintéző a lehető legkedvezőtlenebb színben tüntette föl a dolgok állását, annak az elkerülhetetlenül szükséges voltát bizonyítgatván Pierre előtt, hogy az adósságait kifizesse, és a robotmunka igénybevételével újabb munkákba fogjon, a mire Pierre semmiképpen se volt hajlandó; másrészről pedig Pierre követelte, hogy a fölszabadítás mielőbb megtörténjék, a mivel a főintéző annak a szükségességét állította szembe, hogy előbb törlesztenie kell a gyámhatósággal szemben fönnálló tartozását, s hogy így a fölszabadítás egyhamar nem valósítható meg.
+
+Az intéző nem állította, hogy ez teljességgel lehetetlen, s ennek a czélnak az elérésére azt ajánlotta, adják el a kosztromai kormányzóságban lévő erdőket, a lapossági földeket és a krími birtokot. De a főintéző előadásában mindezek a műveletek, a perek, feloldások, zár alá vételek, követelések és feloldások stb. olyan szövevényes özönével voltak kapcsolatban, hogy Pierre a kérdésbe végre is belezavarodott s csak annyit mondott: "Jó, jó, hát csak csinálja meg."
+
+Pierreben nem volt meg az a gyakorlati ügyesség, mely lehetővé tette volna, hogy közvetlenül ő maga lásson hozzá az ügyek rendbehozásához, s azért húzódozott is tőle és csak azon volt, hogy az intézője előtt úgy tüntesse fel a dolgot, mintha értene hozzá. Az intéző viszont olybá tüntette föl a dolgot a gróf előtt, mintha ő rá nézve nagyon hasznosnak, magamagára nézve pedig kellemetlennek tartaná.
+
+A nagy városban bőven akadtak ismerősök; sőt még ismeretlen emberek is siettek az újonnan érkezett nábobbal, s a kormányzóság legelső nagybirtokosával ösmeretséget kötni s őt örömmel üdvözölni. A Pierre legnagyobb gyöngesége terén való megpróbáltatások is, - a melyet, mint ilyet vallott be a páholyba történt fölvétele alkalmával, - olyan erősek voltak, hogy Pierre nem térhetett ki előlük. Életének megint egész napjai, hetei és hónapjai teltek el estélyek, ebédek, reggelik és bálok közepett, teljes gondatlanságban, úgy, mint Péterváron, s még arra sem engedtek időt neki, hogy magához térjen. A helyett az új élet helyett, a melyre készült, még egyre a régi életet élte, csak más környezetben.
+
+Pierre kénytelen volt beismerni, hogy a szabadkőművesség három rendbeli hivatása közül azt, a mely minden szabadkőműves számára előírja, hogy az erkölcsös élet mintaképe legyen, nem töltötte be, a hét erény közül pedig a jó erkölcs és a halál iránt való szeretet teljesen hiányzott belőle. Azzal nyugtatta meg magát, hogy helyette betöltötte a másik hivatást - az emberi nem megjavítását, és voltak más erényei, - az embertársai iránt való szeretet és különösen a bőkezűség.
+
+1807. tavaszán Pierre elhatározta, hogy visszamegy Pétervárra. Visszafelé útközben a birtokait mind végig akarta járni, hogy személyesen is meggyőződjék arról, mi mindent valósítottak meg abból, a mit ő elrendelt, s hogy milyen állapotban van most az a nép, melyet Isten az ő gondjaira bízott, s a melynek ő jótevője akart lenni.
+
+A főintéző, a ki a fiatal gróf ötleteit szinte esztelenségeknek, s úgy magára, mint ő rá és a parasztokra is károsaknak tartotta, - az engedmények terére lépett. Miután a felszabadítás ügyét még mindig keresztülvihetetlennek tartotta, az uraság jövetele alkalmából minden birtokon elrendelte nagy iskola-, kórház- és menedékház-épületek építését és mindenütt gondoskodott a kellő fogadtatásról, mely nem volt ugyan pazarul ünnepélyes, mert tudta, hogy ez Pierrenek nem volna ínyére, hanem igenis vallásos és hálálkodó színezetű, szentképekkel, kenyérrel és sóval, szóval olyan, a mely, - a mennyire az uraságot ismerte, - nagy hatással lehetett rá és félrevezethette.
+
+A délvidéki tavasz, a bécsi hintón való nyugalmas és gyors utazás, valamint a teljes magány, fölvidító hatással voltak Pierre-re. Azok közül a birtokok közül, a melyeken még nem volt soha, egyik festőibb volt a másiknál; a nép mindenütt jólétben látszott lenni, és meghatóan háládatosnak mutatkozott a nyújtott jótéteményékért. Mindenfelé olyan fogadtatásban részesítették őt, a mely ugyan kissé zavarba ejtette, de azért a lelke fenekén mégis örömteljes érzéseket ébresztett. Egy helyen a parasztok kenyérrel és sóval, s Péter és Pál képével jöttek elébe, s engedelmet kértek tőle arra, hogy a kapott jótéteményekért érzett szeretetük és hálájuk jeléül a templomban Péter és Pál tiszteletére a maguk költségén új oltárt emelhessenek. A másikon elébe jöttek az asszonyok szopós gyermekeikkel, s hálát adtak neki azért, hogy a nehéz munka alól fölmentette őket. Egy harmadik birtokán a pap fogadta kereszttel a kezében és azoknak a gyermekeknek a körében, a kiket a gróf jóvoltából írni és olvasni megtanított s a vallásban kioktatott. Ezenkívül Pierre minden birtokán a saját szemeivel látta az egy és ugyanazon terv szerint épülő vagy már fölépült iskolákat, kórházakat és szegényházakat, a melyek a legrövidebb idő alatt megnyithatók lesznek. Pierre mindenfelé átvizsgálta az intézőknek a robotmunkákról szóló kimutatásait, melyek mindenütt a munkák lényeges csökkenéséről számoltak be, és fogadta a kék kaftános paraszt-küldöttségek megható hálálkodását.
+
+Csak azt nem tudta Pierre, hogy az a hely, a hol kenyeret és sót hoztak elébe, s Péter és Pálnak oltárt akartak emelni, kereskedő község volt, a melyben éppen akkor Péter-napi vásárt tartottak s hogy azt az oltárt a falú gazdag parasztjai már régóta építették, és hogy a falú lakóinak kilencztized része a legnagyobb nyomorúságban tengődött. Nem tudta, hogy annak a következtében, hogy az ő parancsára a gyermekes asszonyokat nem rendelték ki robotmunkára, ezeknek a boldogtalanoknak más, még sokkal terhesebb munkákat kellett végezniök. Nem tudta, hogy az a pap, a ki a kereszttel jött elé, mód nélkül zsarolta a népet, s hogy azokat a gyermekeket, a kik őt körülvették, a szüleik csak keserves könnyek közt engedték át neki. Nem tudta, hogy a tervek szerint kőből emelendő épületeket az ő munkásai építették, s ezzel a robotmunkát szaporították, a mely csak papiroson csökkent. Nem tudta, hogy ott, a hol az intéző azt mutatta ki neki, hogy az obrok az ő kívánságára leszállott egy harmadára, az uraságnak tartozó szolgáltatások felényivel fölszállottak. Éppen azért Pierre el volt ragadtatva a körutazása által és teljesen visszazökkent abba az emberbaráti hangulatba, a melyben Pétervárról eljött s lelkes hangú leveleket írt tanítótestvérének, a mint a nagy-mestert hívta.
+
+"Milyen könnyű szerrel s milyen csekély megerőltetéssel lehet sok jót tenni, - gondolta magában Pierre, - és mégis milyen keveset törődünk mi ezzel."
+
+Boldog volt attól a sok hálálkodástól, a melylyel mindenfelé elhalmozták, de szinte szégyelte elfogadni. Ez a hálálkodás csak arra emlékeztette őt, hogy mennyivel több jót tehetne még ezekkel az egyszerű és jó emberekkel.
+
+A főintéző, a ki alapjában véve rendkívül ostoba, de agyafurt ember volt, s teljesen átlátott az okos és naiv gróf lelkén, s úgy játszott vele, mint valami játékszerrel, látván azt a hatást, a melyet Pierre-re a megrendelt fogadtatások tettek, erélyesebben kezdett előtte a parasztok fölszabadításának lehetetlen és fölösleges volta mellett érvelni, és váltig bizonyítgatta, hogy a parasztok a nélkül is boldogok.
+
+Pierre titkon, a lelke fenekén, igazat adott a főintézőnek abban, hogy boldogabb embereket még elképzelni is bajos volna, s hogy ki tudja, mi várna rájuk, ha fölszabadulnának; de azért, bár nem szívesen, mégis ragaszkodott annak a megvalósításához, a mit igazságosnak tartott. Az intéző megigérte, hogy minden erejét meg fogja feszíteni, hogy a gróf akaratát megvalósítsa, mert egészen tisztában volt vele, hogy a gróf soha se lesz képes meggyőződést szerezni magának arról, vajjon megtörtént-e minden az erdők és birtokok eladására, de alkalmasint soha sem is fogja kérdezni és megtudhatni azt, hogy a fölépített házak üresen állanak, és a parasztok pénzben meg munkában továbbra is beszolgáltatják mindazt, a mit másoknak szoktak, vagyis mindazt, a mit csak beszolgáltathatnak.
+
+
+
+XI.
+
+Pierre, mikor délvidéki utazásából a legboldogabb hangulatban visszatért, megvalósította azt a régóta táplált szándékát, hogy barátját, Bolkonszkijt, a kit már két esztendő óta nem látott, meglátogassa.
+
+Bogucsarovo éppenséggel nem vonzó, sík vidéken feküdt, a melyet mezők, irtások, s jegenye-fenyő és nyires erdők borítottak. Az urasági udvarház az országút mentén egyenesen elnyúló falu végén, egy újonnan kiásott, s még be sem gyepesedett partok közt elterülő tó mögött, egy fiatal erdő közepén állott, a melyben szétszórva néhány hatalmas luczfenyő meredt az égnek.
+
+Az urasági udvarház szérüskertből, melléképületekből s egy nagy kőkastélyból állott, a melynek félköralakú oromzata még épülőfélben volt. A kerítések és a kapuk erősek és újak voltak, a kocsiszín alatt két tüzifecskendő s egy zöldre mázolt hordó állott; az útak egyenesek, a hidak erősek voltak és korláttal voltak ellátva. Mindenen rajta volt a pontosság és a rendszeretet bélyege. A cselédek arra a kérdésre, hogy hol lakik a herczeg, rámutattak a kis szárnyépületre, mely közvetlenül a tó partján állott. Andrej herczeg öreg gyagykája, Anton, kisegítette Pierre-t a hintóból, jelentette, hogy a herczeg itthon van, s bevezette őt egy tiszta kis előszobába.
+
+Pierre-t, az után a fényes környezet után, a melyben barátját Péterváron legutóbb látta, meglepte ennek a kicsiny, bár tiszta házacskának a szerénysége. Sietve belépett egy még be nem vakolt és fenyőillatot terjesztő kis terembe és tovább akart menni, de Anton lábújjhegyen előre szaladt és bekopogtatott az ajtón.
+
+- Nos, mi baj? - hallatszott egy barátságtalan, éles hang.
+
+- Vendég jött, - felelt Anton.
+
+- Legyen szíves várni, - hallatszott s legott egy széknek az eltolódása. Pierre gyors léptekkel odament az ajtóhoz, s csaknem összeütközött az ajtón kilépő mogorva és meglehetősen megöregedett Andrej herczeggel. Pierre megölelte, s miután a szemüvegét levette, megcsókolta őt, és egészen közelről belenézett az arczába.
+
+- No tessék, erre ugyan nem számítottam, rendkívül örülök, - szólott Andrej herczeg.
+
+Pierre nem szólt semmit, csodálkozva nézett a barátjára és le nem vette róla a szemét. Meglepte őt az a változás, a mely Andrej herczegen végbement. A szavai gyöngédek voltak, mosoly jelent meg az arczán, de a tekintete bágyadt és halottszerű volt, a melynek Andrej herczeg, minden feltünő iparkodása ellenére se tudott örömteljes és vidám csillogást kölcsönözni. Azzal, hogy a barátja megsoványodott, meghalványodott, megférfiasodott, nem igen törődött, de a tekintete s az a ráncz ott a homlokán, valamint az a kifejezés, mely egy és ugyanazon dolog fölött való állandó tépelődést árult el, megdöbbentette és elidegenítette Pierre-t, a míg csak hozzá nem szokott.
+
+A hosszú távollét után, mint ez rendesen lenni szokott, jó darabig nem indult meg a társalgás; olyan dolgokról, a melyekről ők maguk is tudták, hogy hosszasan kellett volna beszélniök, kurtán kérdezősködtek s röviden felelgettek egymásnak. Végre nagy nehezen megállapodott a társalgás azokon a tárgyakon, a melyekről az imént csak úgy futólagosan beszéltek, a múlt kérdésein, a jövő tervein, Pierre utazásán és elfoglaltságán, a háborún stb. Az a komolyság és levertség, melyet Pierre Andrej herczeg tekintetében észrevett, most még erőteljesebb kifejezésre jutott abban a mosolyban, a melylyel Pierre-t hallgatta, különösen akkor, a mikor Pierre az öröm lelkesedésével beszélt a múltról, vagy a jövőről. Mintha csak Andrej herczeg, bár szeretett, de nem tudott volna részt venni abban, a miről neki Pierre beszélt. Pierre kezdte érezni, hogy Andrej herczeg előtt a lelkesedés, az ábrándozás és a boldogság reménysége nem helyén való beszédtárgyak. Restelte kitálalni előtte legújabb és utolsó utazása folyamán még jobban lábrakapott és megrögzött szabadkőműves elveit. Fékezte magát, s félt, nehogy együgyűnek lássék; a mellett azonban ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy mielőbb meggyőzze a barátját arról, hogy ő most egészen más, sokkal jobb ember, mint volt akkor, ott Péterváron.
+
+- Ki se mondhatom, mennyi mindenen mentem át azóta. Magam is alig ismerek magamra.
+
+- Bizony, nagyon, de nagyon megváltoztunk azóta, - jegyezte meg Andrej herczeg.
+
+- Nos, és ön? - firtatta Pierre, - mik az ön tervei?
+
+- Terveim? - ismételte Andrej herczeg gúnyosan. - Az én terveim? - mondotta másodszor is, mintha csak csodálkozott volna ennek a szónak a jelentésén. - A mint látod, építkezem, és jövő esztendőre egészen át akarok költözni ide...
+
+Pierre szótlanul és merően nézett Andrej megöregedett arczába.
+
+- Nem azt kérdem, - szólott Pierre... de Andrej herczeg félbeszakította.
+
+- De mit is beszélünk rólam... beszélj, beszélj valamit az utazásodról s arról, a mit ott a birtokodon csináltál.
+
+Pierre elkezdett beszélni arról, mi mindent csinált a birtokain, iparkodván lehetőleg elleplezni azt, hogy mi része volt neki az általa foganatosított ujításokban. Andrej herczeg nem egyszer előre megmondta azt, a mit utána Pierre is elmondott, mintha csak mindaz, a mit Pierre csinált, már régóta ismeretes história lett volna, s nemcsak, hogy nem hallgatta őt érdeklődéssel, de mintha még valamelyest szégyenkezett volna is azért, a mit Pierre neki összebeszélt.
+
+Pierre kezdte magát kényelmetlenül, sőt rosszul érezni a barátja társaságában. Elhallgatott.
+
+- De tudod mit, lelkem, - szólalt meg Andrej herczeg, a ki szemlátomást maga is kellemetlenül érezte magát a vendégével, - én csak úgy futólag vagyok itt, azért jöttem, hogy kissé körülnézzek. Még ma visszamegyek a húgomhoz. Majd megismertetlek vele. Egyébiránt, azt hiszem, ismeritek is egymást, - mondotta, nyilván csak szórakoztatni akarván a vendégét, a kivel most semmiféle közösséget sem érzett. - Ebéd után majd fölkerekedünk. Most pedig nem volna kedved megnézni az udvarházamat? - Kimentek és ebédig elbóklásztak, miközben, mint az olyan emberek, a kik csak futólag ismerik egymást, elbeszélgettek a politikai eseményekről és közös ismerőseikről. Andrej herczeg egyedül csak az általa rendbehozott új udvarházról és az építkezéséről beszélt valamelyes élénkséggel és érdeklődéssel, de itt is, mikor éppen javában magyarázta Pierre-nek a háza jövendő elhelyezését, egyszerre, úgyszólván a szó közepén, elhallgatott. - Egyébiránt nincsen ebben semmi érdekes, gyerünk inkább ebédelni, aztán induljunk. - Ebéd alatt Pierre házasságára fordult a szó.
+
+- Engem nagyon meglepett, mikor meghallottam, - mondotta Andrej herczeg.
+
+Pierre, mint rendesen, most is elpirult erre és szaporán így szólott:
+
+- Majd elmondom egyszer, hogy' történt az egész dolog. De hiszen tudja, hogy ennek most mind vége van örökre.
+
+- Örökre? - kérdezte Andrej herczeg. - Semmi sincsen, a mi örökös volna.
+
+- De hát tudja, hogy mi lett a dolog vége? Hallott arról a párbajról?
+
+- Hjah, tehát ezen is keresztül mentél?
+
+- Az egyetlen, a miért hálát adok az Istennek, az, hogy nem öltem meg azt az embert, - mondotta Pierre.
+
+- Miért? - kérdezte Andrej herczeg. - A veszett kutyát leütni, határozottan jó cselekedet.
+
+- Nem, embert ölni nem szép, nem igazságos...
+
+- Már miért ne volna igazságos? - ismételte Andrej herczeg; - azt, vajjon mi igazságos és mi nem, gyarló emberi eszünkkel nem itélhetjük meg. Az emberek öröktől fogva tévelyegtek és fognak is tévelyegni, még pedig semmiben sem olyan könnyen, mint abban, hogy mit tartsanak igazságosnak és mit igazságtalannak.
+
+- Igazságtalan az, a mi más emberre nézve rossz, - mondotta Pierre, s nagy megelégedéssel érezte, hogy ittléte óta Andrej herczeg most élénkült fel először, most kezdett el először beszélni, mindent el akarván mondani, a mi őt olyanná tette, a minő most.
+
+- És vajjon ki mondta meg neked azt, mi az, a mi más emberre nézve rossz? - kérdezte.
+
+- Rossz? Rossz? - szólott Pierre, - azt valamennyien tudjuk, mi az, a mi nekünk rossz.
+
+- Igen, azt tudjuk, csakhogy azt, a mit én magamra nézve rossznak tudok, nem követhetem el más emberrel, - mondotta Andrej herczeg mind jobban nekihevülve és szemlátomást teljesen ki akarta fejteni Pierre előtt a maga új világfelfogását. Francziául beszélt. - Én az életben csak két valóságos csapást ösmerek: a lelkiismereti furdalást és a betegséget. Az egyetlen boldogság pedig ennek a kettőnek a hiánya. Magamnak élni, elkerülni ezt a két bajt: ime, ez most nekem minden bölcsességem.
+
+- Hát az embertársaink iránt való szeretet és az önfeláldozás? - szólalt meg Pierre. - Nem, én nem érthetek egyet önnel! Mindössze úgy élni, hogy az ember ne tegyen rosszat, hogy ne legyen mit megbánnia, ez kevés. Én így éltem, magamnak éltem és tönkretettem az életemet! És csak most, a mikor másokért élek, vagy legalább akarok élni (csupa szerénységből kijavította magát), csak most értettem meg teljesen az élet boldogságát. Nem, én nem értek egyet önnel és ön maga se hiszi azt, a mit mond. - Andrej herczeg szótlanul nézett Pierre-re és gúnyosan elmosolyodott.
+
+- Majd meglátod a hugomat, Marja herczegnőt. Azzal összeilletek majd, - mondotta. - Lehet, hogy magadra nézve igazad van, - folytatta némi hallgatás után; - de minden ember a maga módja szerint él; te magadnak éltél és azt mondod, hogy ezzel csaknem tönkretetted az életedet, s csak akkor ismerted meg a boldogságot, a mikor másokért kezdtél élni. Én meg éppen az ellenkezőt tapasztaltam. Én a hírnévnek éltem. (És ugyan mi a hírnév? Ugyanaz a mások iránt való szeretet, az a vágy, hogy valamit tégy érettük, az ő magasztalásuk után való vágy.) Én tehát másokért éltem, és nem csaknem, hanem tökéletesen tönkretettem az életemet. És csak azóta vagyok nyugodtabb, a mióta kizárólag magamnak élek.
+
+- De hát hogy' élhet az ember csak magának? - kérdezte Pierre nekihevülve. - Hát a fia, a húga, az apja?
+
+- Hiszen ez még mind ugyanaz az én, ezek nem mások, - szólott Andrej herczeg; - de azok a mások, azok az embertársak, a mint ti őket Marja herczegnővel együtt hívjátok, azok a tévelygésnek és a rossznak legfőbb forrásai. Embertársak azok a te kievi parasztjaid, a kikkel jót akarsz tenni.
+
+S gúnyosan kihívó pillantással nézett Pierre-re. Nyilván ki akarta hívni Pierre-t.
+
+- Ön tréfál, - mondotta Pierre s mind jobban és jobban megélénkült. - Ugyan micsoda eltévelyedés, micsoda rossz lehet abban, a mit én akartam (de a miből nagyon keveset és rosszul valósítottam meg), de végre is jót akartam, és valami keveset tettem is? Ugyan mi rossz lehet abban, hogy azok a szerencsétlen emberek, a mi parasztjaink, a kik ugyancsak olyan emberek, mint mi vagyunk, s a kik felnőnek és meghalnak, a nélkül, hogy más fogalmaik volnának az Istenről és az igazságról, mint a minők a szertartásokban és az értelmetlen imákban foglaltatnak, oktatást nyernek a túlvilági élet, a forbátolás, a jutalom és a megnyugvás hitelveiből is? Ugyan micsoda rossz és micsoda tévelygés van abban, hogy az emberek minden segítség nélkül rakásra pusztúlnak el a nyavalyákban, mikor olyan könnyű rajtuk segíteni, én meg adok nekik orvost és orvosságot, az elaggottaknak pedig hajlékot? És vajjon nem érezhető és minden kétséget kizáró boldogság-e az, hogy míg a parasztnak, a gyermekes asszonynak máshol se nappal, sem éjjel nincsen nyugodalma, én pihenőt és békességet adok neki?... - mondotta Pierre selypegve és szaporán. - És én csak ezt cselekedtem, bár ha rosszul és nagyon csekély mértékben, de valamit mégis tettem ezen a téren, és ön nemcsak hogy engem nem fog tudni meggyőzni arról, hogy az, a mit tettem, nem jó, de még azt se fogja megakadályozhatni, hogy ön maga is így gondolkozzék. De a legfőbb, - folytatta Pierre, - a mit én tudok, még pedig teljes bizonyossággal tudok, az az, hogy az a gyönyörűség, a melyet a jó cselekedet okoz, az életnek egyetlen igazi boldogsága.
+
+- Igen, ha így állítjuk föl a kérdést, az egészen más, - szólott Andrej herczeg. - Én házat építek, kertet csinálok, te pedig kórházakat. Mindakettő szolgálhat időtöltésül. De hogy mi az, a mi igazságos, mi az, a mi jó, annak a megítélését csak bízd rá arra, a ki mindent tud, nem úgy, mint mi. No, de te vitatkozni akarsz, - tette hozzá, - hát csak rajta. - Fölkeltek az asztaltól és leültek a lépcsőn, a mely az erkélyt helyettesítette.
+
+- No hát, rajta, vitatkozzunk, - biztatta Andrej herczeg. - Te iskolákról, - folytatta az ujját begörbítve, - oktatásról és több efféléről beszélsz, más szóval ki akarod emelni őt, - mondotta s rámutatott egy parasztra, a ki a sipkáját lekapva ment el mellettük, - az ő állatias viszonyai közül, s erkölcsi szükségleteket akarsz támasztani benne, nekem pedig úgy tetszik, hogy az egyetlen lehető boldogság éppen az az állati boldogság, a melytől te őt meg akarod fosztani. Én irigylem őt, te meg olyat akarsz belőle faragni, mint én vagyok, de az én anyagi eszközeim nélkül. A másik, a mit mondasz, az, hogy meg akarod könnyíteni a munkáját. Szerintem pedig a testi munka neki épp olyan szükséglete és életének épp olyan elengedhetetlen föltétele, mint nekem és neked a szellemi munka. Te nem tudsz nem gondolkozni. Én lefekszem három órakor, eszembe jut valami, s nem tudok elaludni, hánykolódom, nem alszom reggelig, azért, mert gondolkodom, és nem tudok nem gondolkodni, mint a hogy ő sem tud nem szántani, nem kaszálni; mert ha ezt nem teszi, úgy vagy korcsmában ül, vagy beteg. De valamint én sem állanám ki az ő rettenetes testi munkáját, hanem egy hét alatt belehalnék, úgy ő nem bírná el az én testi tétlenségemet, s elhíznék és belepusztúlna. A harmadik, - mit is mondtál csak?
+
+Andrej herczeg begörbítette a harmadik ujját.
+
+- Hja, igen, a kórházak és orvosságok. Megütötte a guta, haldoklik, te meg eret vágtál rajta és meggyógyítottad. Nyomorékan fog élni tehát még vagy tíz esztendeig, terhére mindenkinek. Sokkal egyszerűbb és jobb volna neki, ha meghalna. Majd születnek mások s van belőlük elég mindig. Még ha azért sajnálnád, mert elpusztúl egy munkásod, - mint a hogy' én felfogom a dolgot, de te csupa szeretetből akarod őt gyógyítani. Neki pedig erre semmi szüksége. Aztán meg micsoda képzelődés az, hogy az orvosság valaha valakit meggyógyított! Megölni, - azt igen! - mondotta s boszúsan összeránczolván a homlokát, elfordult Pierre-től.
+
+Andrej herczeg olyan tisztán és világosan fejezte ki a gondolatait, hogy nyilvánvaló volt, nem egyszer gondolkodott már ezen, s szaporán és szívesen beszélt, mint az olyan ember, a ki régóta nem jutott szóhoz. Minél vígasztalanabb volt az okoskodása, annál élénkebb lett a tekintete.
+
+- Oh, ez rettenetes, ez szörnyű! - mondotta Pierre. - Én csak azt nem értem, hogy' lehet ilyen fölfogással élni. Nekem is voltak ilyen pillanataim, most legutóbb Moszkvában és útközben is, de olyankor én annyira elcsüggedek, hogy nem is élek, undorodom mindentől... és elsősorban magamtól. Olyankor nem eszem, nem mosakodom... nos, és ön?...
+
+- Már miért ne mosakodnám, ez piszkos dolog volna, - szólott Andrej herczeg; - ellenkezőleg, rajta kell lennünk, hogy minél kellemesebbé tegyük az életünket. Én élek, s ennek oka nem vagyok, következésképpen igyekeznem kell, hogy lehetőleg minél jobban éljem végig az életemet, még pedig a nélkül, hogy a másét zavarnám.
+
+- De mi készteti önt arra, hogy ilyen gondolatok közt éljen? Hiszen így akár teljes semmittevésben, mozdúlatlanul üljön az ember...
+
+- Az élet úgy se hagy az embernek békét. Én nagyon örülnék, ha semmit se kellene tennem, de lásd, egy részről az itteni nemesség megtisztelt azzal, hogy megválasztott marsalljának, a mit csak erőszakkal tudtam magamtól elhárítani. Nem tudták megérteni, hogy nincs meg bennem az, a mi kellene, nincs meg az a bizonyos kedélyes és aggodalmas alávalóság, mely ehhez szükséges. Aztán meg itt van ez a ház, a melyet föl kellett építenem, hogy legyen egy zugom, a hol nyugodtan élhessek. Most meg itt a népfölkelés.
+
+- Miért nem szolgál a hadseregben?
+
+- Austerlitz után! - szólott Andrej herczeg sötéten. - Nem, alássan köszönöm, szavamat adtam magamnak, hogy a rendes orosz hadseregben szolgálni többé nem fogok. És nem fogok, még akkor sem, ha Napoleon ott állana Szmolenszknél és Lyszyja Goryt fenyegetné, még akkor se fognék szolgálni az orosz hadseregben. Nos hát, a mint mondtam, - folytatta Andrej herczeg kissé lecsillapodva. - Most itt van a népfölkelés, az apám a harmadik kerület főparancsnoka, s annak, hogy a szolgálattól szabadúljak, egyedüli módja, ha mellette maradok.
+
+- Tehát mégis szolgál?
+
+- Szolgálok. - Egy darabig hallgatott.
+
+- De hát miért szolgál?
+
+- Ime, hogy miért. Az apám egyike a század legkiválóbb embereinek. De lassankint öregszik, s a mellett, ha nem is éppen szigorú, de nagyon is tevékeny természetű ember. Rettenetes tud lenni a korlátlan hatalomhoz, most pedig ahhoz a hatalomhoz való megszokásában, a melyet az uralkodó a népfölkelés főparancsnokaira ruházott. Két héttel ezelőtt is, ha csak két órával megkésem, felköttette volna a juchnevai igtatót, - mondotta Andrej herczeg mosolyogva; - én tehát azért szolgálok, mert kivülem senkinek sincs befolyása az apámra, s itt-ott útját állom egy-egy olyan cselekedetének, a mely később sok gyötrelmet okozna neki.
+
+- Áá, no lássa!
+
+- De nem úgy van ám a dolog, a mint te gondolod, - folytatta Andrej herczeg. - Én semmi jót se kívántam és nem is kívánok ennek a gaz igtatónak, a ki csizmákat lopott a népfölkelőktől; sőt nagyon örülnék, ha felkötve láthatnám; de sajnálom az apámat, vagyis jobban mondva, magamat.
+
+Andrej herczeg mind jobban és jobban belemelegedett. Lázasan csillogtak a szemei, mialatt iparkodott Pierre-t meggyőzni, hogy az ő cselekedeteiben nyoma se volt soha annak, mintha embertársainak jót akarna.
+
+- Lásd, te föl akarod szabadítani a parasztokat, - folytatta. - Ez nagyon szép; de nem te reád (te, azt hiszem, nem korbácsoltál meg és nem küldtél még Szibériába senkit) és még kevésbbé a parasztokra nézve. Ha őket ütik, korbácsolják, Szibériába küldik, ettől, azt hiszem, semmivel se lesz rosszabb dolguk. Szibériában ugyanazt az állati életet folytatja tovább, a sebei meg behegednek a testén, s épp oly boldog lesz, mint volt annakelőtte. Azoknak az embereknek van erre szükségük, a kik erkölcsi romlásnak indultak, a kikben föltámadt a megbánás, ezt azonban elfojtják magukban, és eldurvulnak attól, hogy módjukban van igazat és nem igazat büntetéssel sújtani. Ime, ezt sajnálom én, és ezért óhajtanám a parasztok fölszabadúlását. Lehet, hogy te nem láttad, de én láttam, a mint derék, jóravaló emberek, a kik a korlátlan hatalomnak ilyetén hagyományai közt nevelkedtek, évek multán, mikor már ingerlékenyebbek, kegyetlenekké, durvákká lesznek, tudják is ezt, de képtelenek lévén magukon uralkodni, mind boldogtalanabbakká lesznek.
+
+Andrej herczeg olyan odaadással mondta ezt, hogy Pierre önkéntelenül arra gondolt, hogy Andrejt az apja vitte rá ezekre a gondolatokra. Nem felelt neki semmit.
+
+- Lám, ez az, a mit én sajnálok, az emberi méltóság, a nyugodt lelkiismeret, a tisztaság, nem pedig az ő hátuk és az ő homlokuk, a melyeket bár hogy üt, ver és korbácsol is az ember, azért mégis hátak és homlokok maradnak.
+
+- Nem, nem és ezerszer is nem! Soha nem fogok önnel egyetérteni, - mondotta Pierre.
+
+
+
+XII.
+
+Estefelé Andrej herczeg és Pierre kocsira ültek és elmentek Lyszyja Gory-ba. Andrej herczeg, a ki Pierre-t nézte, néha-néha olyan beszédekkel törte meg a csöndet, a melyek arra mutattak, hogy jó hangulatban van.
+
+A földekre mutatva, elkezdett neki a gazdasági újításokról beszélni.
+
+Pierre sötéten hallgatott, kurta feleleteket adott s úgy látszott, hogy mélyen el van merülve a gondolataiba.
+
+Pierre azon tűnődött, hogy Andrej herczeg boldogtalan, hogy tévelyeg, hogy nem ismeri az igazi világosságot, és hogy neki, Pierrenek, segítségére kellene sietnie, hogy őt fölvilágosítsa és talpra állítsa. De alig, hogy Pierre kieszelte, hogyan és mit fog mondani neki, már előre megérezte, hogy Andrej herczeg egyetlen szóval, egyetlen érvvel halomra dönti minden tanítását, s félt belekapni, félt gúny tárgyává tenni az ő szentélyét, a melyen olyan szeretettel csüggött.
+
+- De hát miért gondolkodik, - szólalt meg egyszerre Pierre, s lehorgasztván a fejét, olyan volt, mint egy öklelőző bika, - miért gondolkodik így? Nem volna szabad így gondolkodnia.
+
+- De hát miről? - kérdezte Andrej herczeg csodálkozva.
+
+- Az életről, az ember rendeltetéséről. Ez képtelenség. Én is így gondolkoztam, s tudja-e, mi mentett meg engem? A szabadkőművesség. Ne, ne mosolyogjon. A szabadkőművesség nem vallásos, nem szertartásos felekezet, a minőnek én is gondoltam, a szabadkőművesség a legszebb, az egyetlen kifejezése az emberiség legszebb és örök tulajdonságainak.
+
+És elkezdte Andrej herczeg előtt a szabadkőművességet fejtegetni, úgy, a mint ő értelmezte.
+
+Elmondta, hogy a szabadkőművesség az állam és a vallás békóiból felszabadult kereszténység tana: az egyenlőség, testvériség és szeretet tanítása.
+
+- Egyedül a mi szent szövetségünknek van tényleges jelentősége az életben; a többi mind csak álom, - mondotta Pierre. - Értse meg kedves barátom, hogy ezen a szövetségen kívül minden csak hazugsággal és igazságtalansággal van tele, s abban teljesen egyetértek önnel, hogy egy okos és jó embernek nem marad egyéb hátra, mint - a hogy ön is teszi, - leélni az életet úgy, hogy a másét ne zavarja. De tegye magáévá a mi alapelveinket, lépjen be a mi rendünkbe, engedje át magát nekünk, engedje meg, hogy útmutatói lehessünk, s nyomban egy kis részecskéjeül fogja érezni magát, mint a hogy én is éreztem, ennek az óriási, láthatatlan láncznak, a melynek a kezdete az égben van.
+
+Andrej herczeg némán maga elé bámulva hallgatta Pierre-t. Olykor a kerekek zörgésétől nem értett meg jól egy-egy szót, s ilyenkor megkérdezte Pierre-t, hogy mit is mondott. Abból a különös csillogásból, mely Andrej herczeg szemeiben kigyúlt, és a hallgatásából, Pierre azt látta, hogy nem vesztek kárba a szavai, hogy Andrej herczeg nem fogja őt félbeszakítani s nem fog a szavain gúnyolódni.
+
+Elérkeztek egy kiáradt folyóhoz, a melyen kompon kellett átkelniök. Mialatt a kocsit és a lovakat elhelyezték, ők rámentek a kompra.
+
+Andrej herczeg a komp korlátjára támaszkodva, szótlanul nézett végig a lemenő nap fényében csillogó vízen.
+
+- Nos, mit gondol hát erről? - kérdezte Pierre. - Miért hallgat?
+
+- Mit gondolok? Hallottam, a mit mondtál. Ez mind szép, - felelt Andrej herczeg. - De te azt mondod: lépj be a mi szövetségünkbe, s mi megmutatjuk neked az élet czélját s az ember rendeltetését és a világon uralkodó törvényeket. De hát kik azok a "mi"? - emberek? Honnan tudtok ti mindent? Miért csak én egymagam nem látom azt, a mit ti láttok? Ti látjátok a földön az igaz és a jó uralmát, én meg nem látom.
+
+Pierre közbevágott.
+
+- Hisz ön a túlvilági életben? - kérdezte.
+
+- A túlvilági életben? - ismételte Andrej herczeg, de Pierre nem adott neki időt, hogy feleljen, és ezt az ismétlést annál is inkább tagadó válasznak vette, mert ösmerte Andrej herczeg istentagadó meggyőződéseit.
+
+- Ön azt mondja, hogy képtelen a jó és az igaz uralmát meglátni a földön. Én se láttam és nem is lehet azt meglátni, ha az ember úgy veszi az életet, mint a melylyel mindennek vége. A földön, éppen ezen a földön (Pierre rámutatott a földekre) nincs igazság, itt csupa merő hazugság és rossz minden; de a világon, a világegyetemben igenis fönnáll az igazság uralma, és mi most ugyan a föld, de a nagy örökkévalóságon át a világegyetem gyermekei vagyunk. Én talán nem érzem a lelkemben, hogy én is része vagyok ennek a rengeteg összhangzatos egésznek? Én talán nem érzem, hogy a teremtett lényeknek ebben a megszámlálhatatlan tömegében, a melyben az istenség, a legmagasabb erő, a hogy' akarja, megnyilatkozik, - hogy ebben magam is egy lánczszem, egy lépcsőfok vagyok a legalacsonyabb - és a legmagasabbrendű lények között? Ha pedig én látom, még pedig tisztán látom ezt a lépcsőt, a mely a növénytől az emberhez vezet, miért tételezzem föl, hogy ez a lépcső nálam megszakad és nem vezet tovább, tovább! Érzem, hogy én nemcsak el nem pusztulhatok, a mint hogy semmi se pusztul el ezen a világon, hanem ellenkezőleg, örökké leszek és örökké voltam. Érzem, hogy kívülem még szellemek is élnek fölöttem, s ezeknek a világában lakozik az igazság.
+
+- Igen, ez Herder elmélete, - szólott Andrej herczeg, - de engem nem ez, nem a lélek, hanem az élet és a halál győz meg. Meggyőz az, ha látom, hogy egy előttem kedves lény, a ki szorosan össze van kötve velem, a ki ellen bűnt követtem el s a ki előtt igazolni akartam magamat (Andrej herczegnek remegett a hangja és elfordult), egyszerre elkezd szenvedni, kínlódni és megszűnik lenni... Miért? Az lehetetlen, hogy erre a kérdésre ne legyen válasz! S én hiszem is, hogy van... Lám, ez az, a mi az embert meggyőzi, s ez győzött meg engem is, - mondotta Andrej herczeg.
+
+- No igen, igen, - kiáltott föl Pierre, - hát én tán' nem ugyanezt mondom?
+
+- Nem. Én csak azt mondom, hogy a túlvilági élet létezésének a szükségességéről nem érvek győzik meg az embert, hanem az, a mikor kéz a kézben mégy egy emberrel az életen végig, s ez az ember egyszerre el tűnik ott a semmiségben, te pedig megállsz ez előtt az örvény előtt és belepillantasz. Belepillantottam én is...
+
+- Nos hát! Ön tudja, hogy van egy ott, és hogy van valaki. Az ott - a túlvilági élet. Az a valaki, - az Isten.
+
+Andrej herczeg nem felelt. A szekér és a lovak már régen odaát voltak a túlsó parton, a nap már félig lenyugodott, s az esti fagy apró csillagocskákkal vonta be a rév körül elterülő tócsákat, Pierre és Andrej pedig, az inasok, a kocsisok és a révészek legnagyobb csodálkozására még mindig ott álltak a kompon és beszélgettek:
+
+- Ha van Isten és van túlvilági élet, akkor igazság is van, erény is van; s az embernek az a legnagyobb boldogsága, ha ezek elérésére törekszik. Élnünk kell, szeretnünk kell és hinnünk kell, - mondotta Pierre, - hogy nemcsak most és itt ezen a göröngyön élünk, hanem hogy örökké élünk és örökké fogunk is élni ott fönn a mindenségben (felmutatott az égre). - Andrej herczeg a komp korlátjára támaszkodva állt ott s miközben Pierre-t hallgatta, le nem vette a szemét a napnak a kékellő vízen reszkető vörös tükrözéséről. Pierre elhallgatott. Teljes csönd volt köröskörül. A komp már rég kikötött volt, s csak az ár apró habjai pacskolták halkan a komp fenekét. Andrej herczegnek úgy tetszett, mintha a haboknak ez a csobogása hozzásúgta volna Pierre szavaihoz: "Ez az igazság, hidd el!"
+
+Andrej herczeg fölsóhajtott és sugárzó, gyermekes, gyöngéd pillantással nézett belé Pierre kipirult, ünnepélyes, de barátjának a fennsőbbségétől még mindig szepegő arczába.
+
+- Hjah, ha ez így volna! - mondotta. - De gyerünk, üljünk fel, - tette hozzá Andrej herczeg, s a kompról kilépve, fölpillantott az égre, a hova Pierre mutatott és Austerlitz óta most először, megint látta azt a magas, örök eget, a melyet ott az austerlitzi csatatéren heverve látott, s egyszerre ujjongva és fiatalos hévvel, valami régóta szunnyadó, valami jobb érzés kelt új életre benne. Ez az érzés ugyan legott eltűnt, a mint Andrej herczeg megint belezökkent életének a megszokott kerékvágásába, de ő tudta, hogy ez az érzés, a mely nem tudott benne kifejlődni, azért mégis él a lelkében. A Pierre-rel való találkozás Andrej herczegre nézve korszakot alkotott, a melylyel egy látszólag ugyan változatlan, de belső világában egészen új élet kezdődött benne.
+
+
+
+XIII.
+
+Már alkonyodott, mikor Andrej herczeg és Pierre a lyszyja goryi ház főkapujához közeledtek. A megérkezés előtt Andrej herczeg mosolyogva hívta fel Pierre figyelmét arra a zűrzavarra, mely a hátsó lépcső körül egyszerre támadt. Egy görnyedt anyóka, iszákkal a vállán s egy feketeruhás, hosszúhajú, középtermetű ember, mikor az érkező kocsit megpillantották, hanyatt-homlok rohantak vissza az ajtón. Utánuk még két vászoncseléd ugrott elő, s mind a négyen, miközben a kocsira bámultak, rémülten futottak ki a hátsó lépcsőre.
+
+- Ezek Masa istenes emberei, - mondotta Andrej herczeg. - Az apámnak néztek bennünket. S ez az egyetlen dolog, a miben a húgom nem engedelmeskedik neki: az apám azt akarja, hogy kergesse pokolba ezeket a zarándokokat, ő pedig fogadja őket.
+
+- De hát mik ezek az istenes emberek? - kérdezte Pierre.
+
+Andrej herczegnek nem volt ideje, hogy feleljen. Inasok jöttek eléjük és Andrej kikérdezte őket, hol van az öreg herczeg s mikorra várják őt haza.
+
+Az öreg herczeg még a városban volt, és minden pillanatban várták.
+
+Andrej herczeg bevezette Pierre-t a maga lakosztályába, mely mindenkor teljes rendben várta őt az apja házában, ő maga pedig bement a gyerekszobába.
+
+- Gyerünk a húgomhoz, - mondotta Andrej herczeg, mikor visszatért Pierre-hez; - még nem is láttam őt, most bújkál s az ő istenes embereivel üldögél valahol együtt. Úgy kell neki, bizton zavarba jön, de legalább meglátod az istenes embereket. Igazán mondom, nagyon érdekes.
+
+- Mik azok az istenes emberek? - kérdezte Pierre.
+
+- Majd meglátod.
+
+Marja herczegnő csakugyan zavarba jött és piros foltok jelentek meg az arczán, mikor Andrej és Pierre beléptek hozzá. Lakályos szobájában, a melyben lámpák égtek a szentképek előtt, a szamovár mögött egy barátcsuhába öltözött, hosszúorrú és hosszúhajú fiatal fiú ült mellette a pamlagon.
+
+A pamlag közelében egy karszéken ránczosképű, töpörödött anyóka gunnyasztott. Gyermekes arczán szelíd kifejezés ült.
+
+- Andrjusa, miért nem értesítettél előre? - szólott szelid szemrehányással, s úgy állt oda a zarándokjai, mint a kotlóstyúk a csibéi elé.
+
+- Nagyon örülök, hogy látom, nagyon örülök, - mondotta Pierrenek, mialatt ez megcsókolta a kezét. Még mint gyermeket ösmerte, s most Andrejjal való barátsága, a feleségével való szerencsétlensége és a mi a fő, jóságos és nyílt arcza, rokonszenvesen hangolták őt iránta. Ránézett gyönyörű és sugárzó szemeivel, és mintha csak azt mondta volna: "én önt nagyon szeretem, csak arra kérem, ne nevesse ki az enyémeket". Az első üdvözlő szavak után leültek.
+
+- Áá, Ivanuska is itt van, - szólott Andrej herczeg s mosolyogva rámutatott egy fiatal zarándokra.
+
+- Andrjusa! - mondotta Marja herczegnő könyörgő hangon.
+
+- Tudd meg, hogy ez nőszemély, - szólt oda Andrej Pierrenek francziául.
+
+- Andrjusa, az Istenért! - ismételte Marja herczegnő.
+
+Nyilvánvaló volt, hogy Andrej herczegnek a zarándokok iránt tanusított gúnyos viselkedése, és Marja herczegnőnek az érdekükben való közbelépése immár megszokott és úgyszólván megrögzött viszony volt közöttük.
+
+- No, de kedves lelkem, - szólott Andrej herczeg. - Inkább hálával kellene lenned irántam, hogy megmagyarázom Pierrenek evvel a fiatal emberrel való bizalmas viszonyodat.
+
+- Igazán? - mondotta Pierre, s a pápaszemén keresztül komoly érdeklődéssel (a melyért különös hálával volt iránta Marja herczegnő) nézett bele Ivanuska arczába, a ki megértvén, hogy ő róla van szó, sunyi szemekkel nézett végig valamennyiükön.
+
+Marja herczegnő teljesen fölöslegesen aggódott az övéiért. Ezek legkevésbbé se jöttek zavarba. Az anyóka lesütötte a szemeit, lopva pislogott a belépőkre, a tányérkáján fenekével fölfelé fordította a csészéjét, odatett mellé egy darabka körülrágcsált czukrot s nyugodtan és mozdulatlanul ült a helyén, arra várva, hogy majd megkínálják még teával. Ivanuska felszürcsölte a tányérkájáról a kiömlött teát, s ravasz, női pillantással sandított a fiatal emberekre.
+
+- Hol jártál, voltál Kievben? - kérdezte Andrej herczeg az anyókától.
+
+- Voltam, uram, - felelt a beszédes anyóka, - és éppen karácsonykor voltam szerencsés a szentjeimtől az égi szent titkokról értesülhetni. Most pedig Kolyazinból jövök, uram, a hol nagy kegynek lőn megnyilatkozása.
+
+- Hát te, Ivanuska, hogy' vagy?
+
+- Én egymagam bolyongok, jó uram, - felelt Ivanuska, iparkodván minél mélyebb hangon beszélni. - Csak Juchnevban akadtam össze Pelagejuskával.
+
+Pelagejuska félbeszakította a társnőjét: nyilván el akarta mondani azt, a mit látott.
+
+- Kolyazinban, uram, nagy kegynek lőn megnyilatkozása.
+
+- Mi az, no, tán valami új csontok? - kérdezte Andrej herczeg.
+
+- Elég, Andrej, - szólott Marja herczegnő. - Ne mondd el, Pelagejuska.
+
+- No lám, mit akarsz matyuska, miért ne mondanám el? Én őt szeretem. Ő jó ember, Isten választottja, nékem pedig jóltevőm, tíz rubelt adott egyszer, nagyon jól emlékszem. Mikor Kievben voltam, és azt mondja nekem a félkegyelmű Kirjuska, - nagyon Istenfélő ember, télen-nyáron mezítláb jár. - Miért nem mégy, - aszongya, - oda, a hova kell, menj Kolyazinba, ott a matyuska, a legszentebb Isten-anyja egy képének lőn csodatévő megnyilatkozása. Menten elbúcsúztam a szentjeimtől és elmentem...
+
+Valamennyien hallgattak, csak az anyóka beszélt egyenletes hangon, s nagyokat nyelve szívta magába a levegőt.
+
+- Megérkeztem, uram, s legott imígyen szólt hozzám a nép: nagy kegynek lőn itt megnyilatkozása, a legszentebb szűzanyának szent olaj csepeg az orczájából...
+
+- No jó, jó, később majd elmeséled, - szólt rá Marja herczegnő elpirulva.
+
+- Engedje, hogy valamit kérdezzek tőle, - mondotta Pierre. - Te magad is láttad? - kérdezte.
+
+- Hogyne, uram, magam is méltónak találtattam rá. Olyan ragyogás volt azon a képen, mintha az égből sugárzott volna rá, a matyuska orczája meg csak csöpögött, csöpögött egyre másra...
+
+- De hiszen ez ámítás, - mondotta Pierre együgyűen, a mint az anyókát hallgatta.
+
+- Jaj, uram, mit beszélsz? - sziszszent föl Pelagejuska megrémülve s Marja herczegnőhöz fordult segítségért.
+
+- Ezzel csak ámítják a népet, - ismételte.
+
+- Uram Jézusom, Krisztusom, - szólott az anyóka s keresztet vetett magára. - Óh uram, ne mondd ezt. Volt ott egy gyenerális is, a ki nem hitt, és azt mondotta: "ez csak a barátok ámítása", alig, hogy kimondta, megvakult. És azt álmodta, hogy megjelent neki a pecserszkaja matyuska[12] és így szólt: "Hígy bennem és meggyógyítalak". Legott elkezdett rimánkodni: vigyetek, vigyetek el hozzá. Én csak a tiszta igazságot mondom, a magam szemeimmel láttam. Egyenesen odavezették a vak embert hozzá, odament, térdreborult és aszongya: "Gyógyíts meg! Odaadom neked azt, a mit a czártól kaptam." Magam láttam, a mint egyszerre ott termett a keblén a csillag. Mi lett a vége, - visszakapta a szemevilágát! Bűn ám így beszélni. Megver ám érte az Isten, - fordult oda feddő hangon Pierrehez.
+
+- De hát hogy' került a szentképre az a csillag? - kérdezte Pierre.
+
+- Tán a matyuskából is tábornokot csináltak? - tódította Andrej herczeg.
+
+Pelagejuska egyszerre elsápadt és összecsapta a kezét.
+
+- Uram, édes jó uram, jaj neked, jusson eszedbe a fiad! - jajdult föl az anyóka s egyszerre élénk piros lett az arcza.
+
+- Jaj, uram, mit mondtál, az Isten legyen irgalmas néked. - Keresztet vetett magára. - Uram, bocsáss meg neki. Matyuska, mit jelent ez?... - fordult oda Marja herczegnőhöz. - Fölkelt és szinte sírva kezdte összeszedegetni a czók-mókját. Szemlátomást elborzadt és szégyelte magát, hogy egy ilyen háznak a jótéteményeit élvezte, a melyben így beszélhettek, s egyúttal sajnálta, hogy ezentúl le kellett mondania ezekről a jótéteményekről.
+
+- Ugyan, micsoda kedvtelés ez? - szólott Marja herczegnő. - Minek is jöttek a házamba?...
+
+- No, no, hiszen csak tréfálok Pelagejuska, - szólott Pierre. - Herczegnő, igazán mondom, nem akartam őt megbántani, csak úgy eljárt a szám. Felejtsd el, no, csak tréfa volt az egész, - ismételte, restelkedve elmosolyodott és szerette volna jóvátenni a hibáját. - Hiszen csak tréfáltam, no... ő meg komolyan veszi...
+
+Pelagejuska hitetlenül állt ott, de Pierre arczán a megbánásnak olyan őszinte kifejezése ömlött el, s Andrej herczeg olyan szeliden nézett hol Pelagejuskára, hol Pierrere, hogy lassanként lecsillapodott.
+
+
+
+XIV.
+
+A zarándoknő megnyugodott, s újra belevonatván a társalgásba, még jó sokáig beszélt Amfilochij atyáról, a ki olyan szent életű, hogy tömjénszagú a keze, és arról, hogy utolsó kievi zarándoklása alkalmával az ösmerős barátok odaadták neki a barlang kulcsát, s ő kétszersültet vévén magához, két teljes napot töltött a szentek között a barlangban. "Imádkozom az egyikhez, megyek a másikhoz. Alszom egyet, majd megint térdreborulok; s olyan csönd, olyan áldás van ott, hogy szinte nem is kívánkozik vissza az ember az Isten szabad világára."
+
+Pierre figyelmesen és komolyan hallgatta. Andrej herczeg kiment a szobából. És utána, az istenes embereket egyedül hagyván a tea mellett, Marja herczegnő bevezette Pierret a fogadó-szobába.
+
+- Ön nagyon jó ember, - mondotta neki.
+
+- Igazán mondom, eszem ágában se volt őt megbántani akarni, magam is annyira értem és becsülöm ezeket az érzelmeket.
+
+Marja herczegnő némán nézett rá és szeliden elmosolyodott.
+
+- Lássa, én önt már régóta ösmerem, és szeretem, mintha testvérem volna, - mondotta. - Milyennek találja Andrejt? - kérdezte szaporán, nem engedvén neki időt arra, hogy gyöngéd szavaira válaszoljon. - Nagyon nyugtalan vagyok miatta. Télen ugyan jobb az egészsége, de mult tavaszszal megnyílt a sebe, s az orvos azt mondotta, hogy el kell mennie magát gyógyíttatni. És a kedélyét is nagyon féltem. Ő nem olyan természetű, mint mi nők, a ki képes volna elviselni és jól kisírni a fájdalmát. Állandóan ott hordja magában minden keserűségét. Ma ugyan jókedvű és eleven; de csak az ön látogatása volt ilyen hatással rá: ritkán szokott ilyen lenni. Hogy ha rá tudnám őt venni, hogy külföldre menjen! Neki tevékenységre van szüksége, ez a csöndes, egyhangú élet megöli. Mások ezt tán nem veszik észre, de én tisztán látom.
+
+Tíz óra felé az inasok kirohantak a lépcsőre, mert meghallották az öreg herczeg közeledő fogatának a csengőit. Andrej herczeg és Pierre szintén kimentek a lépcsőre.
+
+- Hát ez ki? - kérdezte az öreg herczeg, a mint a kocsiról leszállt és Pierret megpillantotta.
+
+- Áá! Nagyon örülök! Csókolj meg, - mondotta, mikor megtudta, ki az az ösmeretlen fiatal ember.
+
+Az öreg herczeg jó hangulatban volt és beczézgette Pierret.
+
+Andrej herczeg, mikor vacsora előtt visszatért az apja dolgozó-szobájába, Pierre-el heves vitában találta az öreg herczeget. Pierre azt bizonyítgatta, hogy eljön még az idő, mikor nem lesz háború. Az öreg herczeg pedig, bár nem volt haragos, de ingerkedve tagadta ezt.
+
+- Ereszd ki az erekből a vért, és tölts vizet a helyébe, akkor nem lesz háború. Vénasszonyos álmok, vénasszonyos álmok, - mondotta, de azért gyöngéden megveregette Pierre vállát, és odament az asztalhoz, a melynél Andrej herczeg, a ki nyilván nem akart a vitába beleelegyedni, a herczeg által a városból hozott íratok közt kotorászott. Az öreg herczeg odalépett hozzá s elkezdett vele hivatalos dolgokról beszélni.
+
+- Rosztov gróf, a marsall, az emberek felét sem szolgáltatta be. Bement a városba s meghítt ebédre, - adtam is neki olyan ebédet... Aztán nézd csak emezt... No lelkem, - fordult oda Andrejevics Nikolaj herczeg a fiához és megveregette Pierre vállát, - derék fiú ez a te barátod, nagyon megszerettem! Egészen fölmelegített. Másra még akkor sem igen hallgatok, ha okosan beszél, de ő még a hazugságaival is tűzbe tud hozni, bár öreg ember vagyok. No, most menjetek, menjetek, - tette hozzá, - lehet, hogy majd jövök én is, és vacsora után még elüldögélek veletek. Megint vitatkozunk majd egyet. Légy szeretettel az én bolondos Marja herczegnőm iránt, - kiáltott ki az ajtóból Pierre után.
+
+Pierre csak most, hogy Lyszyja Goryban volt, becsülte meg igazán Andrej herczeggel való baráti viszonyának teljes értékét és varázsát. Ez a varázs nem annyira az ő vele magával, mint inkább a hozzátartozóival és a háziakkal való viszonyban jutott kifejezésre. Pierre az öreg és mogorva herczeg s a szelid és félénk Marja herczegnő társaságában, bár alig ösmerte őket, egyszeriben úgy érezte magát, mintha régi barátság fűzné őt hozzájuk. Valamennyien megszerették őt. Nemcsak Marja herczegnő nézett rá a legsugárzóbb tekintetével, a kit lekenyerezett a zarándokokkal szemben tanusított gyöngéd viselkedése; de még az alig egyesztendős kis Nikoláj herczeg is, a mint a nagyapja hívta, rámosolygott Pierrere és örömmel ment a karjaiba. Ivanovics Mihail és madmoiselle Bourienne örömteljes mosolylyal néztek rá, mikor az öreg herczeggel beszélgetett.
+
+Az öreg herczeg kijött a vacsorához: ez szemlátomást Pierre kedvéért történt. Lyszyja-gory-i tartózkodásának mind a két napján rendkívül barátságosan bánt vele, és ismételten meghívta magához.
+
+Mikor Pierre eltávozása után a családtagok valamennyien összejöttek, és mint ez egy új ember távozása után rendesen történni szokott, elkezdték bírálgatni, megesett az a ritka eset, hogy valamennyien csak jót mondottak róla.
+
+
+
+XV.
+
+Rosztov, mikor ezúttal a szabadságáról visszatért, csak most érezte és ismerte föl először, hogy milyen szoros kötelékek fűzték őt Deniszovhoz és az ezredéhez.
+
+A mint Rosztov az ezredéhez közeledett, ugyanolyan érzés vett erőt rajta, mint mikor a Povarszkáján fekvő szülei ház felé közeledett. Mikor ezredének az egyenruhájában az első huszárt megpillantotta, mikor a rőthajú Dementyevet megösmerte, a kipányvázott lovakat meglátta, mikor Lavruska örömteljesen elkiáltotta magát a gazdája felé: "Megjött a gróf!" és a borzas Deniszov, a ki az ágyán aludt volt, kiszaladt a földkunyhóból s megölelte őt, a tisztek pedig odacsődültek köré, - ugyanolyan érzés fogta el Rosztovot, mint mikor az édes anyja, az apja és a húgai megölelték, s az öröm könnyeitől, melyek a torkát fojtogatták, képtelen volt akár csak egy szót is szólni. Az ezred is olyan volt, mint egy ház, még pedig épp oly változatlanul kedves és drága, akár a szülei ház...
+
+Miután jelentkezett az ezredparancsnoknál s megkapta az első századhoz történt beosztását, a mint ügyeleteskedett és takarmányszerzésre járt, a mint megint beleélte magát ezredének minden legapróbb érdekkörébe, s érezte, hogy meg van fosztva a szabadságától és oda van lánczolva egy szűk és változhatatlan kerethez, ugyanazt a megnyugvást, ugyanazt a biztos támaszt és öntudatot érezte, hogy itt a maga helyén van, otthon van, a mely a szülei ház falai közt a lelkét eltöltötte. Nyoma se volt itt a szabad élet ama zűrzavarának, a melyben sehogy' se' találta a helyét, s minduntalan megtévedt a cselekedeteiben; nem volt itt Szonya, a kivel ki kellett vagy nem kellett magát magyaráznia. Nem volt meg a lehetősége annak, hogy menjen vagy ne menjen valahova; nem állott rendelkezésére az a rengeteg sok ember, a kik közül egyik sem állott közelebb vagy távolabb hozzá; nem bántották azok az apjához való homályos és határozatlan pénzbeli vonatkozások, és nem emlékeztette őt semmi a Dolochovval szemben szenvedett nagy kártyaveszteségére! Itt az ezrednél világos és határozott volt minden. Az egész világ két egyenlőtlen részre volt felosztva: az egyik a mi pavlogradi ezredünk, a másik pedig minden, a mi - ezen kívül van. És ehhez az utóbbihoz semmi köze se volt. Az ezredben ismeretes volt előtte minden: ki hadnagy, ki kapitány, ki jó és ki rossz ember, és különösen ki igazi bajtárs. A markotányos hitelbe is ad, a fizetését harmadévenkint húzza; nincs min tünődnie, nincs miben válogatnia, csak ne kövessen el olyasmit, a mit a pavlogradi ezredben rossznak tartanak, s ha elküldik, tegye meg azt, a mit tisztán, világosan és határozottan parancsolnak neki: akkor rendben van minden.
+
+Mikor újra belejutott az ezredbeli életnek eme határozottan kijelölt körülményei közé, olyan örömet és megnyugvást érzett, mint a kimerült ember, ha pihenni tér. Rosztovra nézve annál örvendetesebb volt ebben a hadjáratban ez az ezredbeli élet, mert nagy kártyavesztesége után (melyet a hozzátartozóinak minden megnyugtatása ellenére se tudott magának megbocsátani) elhatározta, hogy nem úgy fog szolgálni, mint eddig, hanem hogy a hibáját jóvá tegye, derekasan szolgál és minden tekintetben kifogástalan bajtárs és tiszt, tehát kifogástalan ember is lesz, a mi a nagy világban olyan nehéznek, az ezredben pedig olyan könnyűnek látszott előtte.
+
+Rosztov a kártyavesztesége után eltökélte, hogy öt év alatt visszafizeti a szüleinek ezt az adósságot. Évente tízezer rubelt kapott, s most elhatározta, hogy ebből csak kétezret vesz igénybe, a tőkét pedig rendelkezésére bocsátja a szüleinek, az adóssága törlesztésére.
+
+*
+
+Többszörös visszavonulások és előnyomulások, s a pultuszki és preussisch-eylaui ütközetek után Bartenstein körül vonták össze a mi haderőnket. Várták az uralkodó odaérkezését és az új hadjárat megkezdését.
+
+A pavlogradi ezred, a haderő ama részéhez tartozván, a mely az 1805. évi hadjáratban is részt vett, Oroszországban kiegészítette magát s így a hadjárat első hadműveleteiről lekésett. Sem Pultuszknál, sem Preussisch-Eylaunál nem volt ott, és a hadjárat második részében, a működő hadsereggel egyesülvén, Platov hadtestéhez lett beosztva.
+
+Platov hadteste a hadseregtől teljesen függetlenül működött. A pavlogradiak néhányszor résztvettek az ellenséggel való csatározásokban, foglyokat is ejtettek, sőt egy ízben Oudinot marsall podgyász-szállítmányát is szétverték. Április hónapban a pavlogradiak pár hetet töltöttek egy a föld színéig elpusztult és teljesen elhagyott német faluban, a honnan egy tapodtat se mozdultak.
+
+Olvadó, sáros, de azért hideg volt az idő, a folyók fölengedtek s az útak járhatatlanokká lettek; sem a lovak, sem az emberek napokon át nem kaptak eleséget. Miután a szállítás teljesen fönnakadt, az emberek szanaszét portyáztak az elhagyott, puszta falvakban, hogy legalább krumplit keressenek, de immár azt is csak alig-alig találtak.
+
+A lakosok, a kik szanaszét menekültek, mindent föléltek; azok, a kik ott maradtak, koldusnál is nyomorultabbak voltak, a kiktől nem volt mit elvenni, sőt még a kevésbbé lágyszívű katonák is nem egyszer, a helyett, hogy tőlük vettek volna, megosztották velük utolsó falatjaikat.
+
+A pavlogradi ezred, mely a csatározásokban csak két sebesültet vesztett, az éhségtől s a betegségektől embereinek nagyobb felét elvesztette. A kórházakban olyan biztos volt a halál, hogy a katonák, a kiket a hiányos táplálkozás következtében meglepett a láz vagy más egyéb nyavalya, inkább szolgálatban maradtak s végső erejüket megfeszítve vonszolták magukat tovább az arczvonalban, semhogy kórházba menjenek. A tavasz beálltával a katonák valami a spárgához hasonló növényre bukkantak, a melyet isten tudja miért édesgyökérnek kereszteltek el, mire elszéledtek a mezőkön és a réteken, hogy ilyen édes gyökeret (mely különben nagyon keserű volt) keressenek, kardjaikkal kiásták, s a parancs ellenére, mely szigorúan tiltotta ennek az ártalmas növénynek a fogyasztását, megették. Tavaszra egy új betegség ütötte föl a fejét a csapatok közt, mely a kezek, a lábak és az arcz megdagadásában nyilvánult, s melynek okozójául az orvosok ennek a gyökérnek a fogyasztását állították. De azért a Deniszov századának az emberei, a tilalom ellenére is főképpen ebből a Mária-édesgyökérből éltek, mert már második hete, hogy a fogyatékán lévő kétszersültből fejenként csak félfontot osztottak ki az emberek közt, a krumpli utolsó szállítmánya pedig megfagyott és kicsírázott.
+
+A lovak is immár második hete a házak szalmafödelén éltek, irtózatosan lesoványodtak s még a nagy csomókban lecsüggő téli szőrrel voltak borítva.
+
+A katonák és a tisztek ennek a szörnyű nyomorúságnak az ellenére is úgy éltek, mint annakelőtte; a huszárok, bár sápadt és beesett arczczal s rongyos egyenruhában, de most is éppen úgy sorakoztak a kihallgatásra, eljártak élelemszerzésre, tisztogatták a lovaikat s a fölszerelésüket, takarmány helyett szalma háztetőket hordtak össze és megjelentek ebédelni a katlanok mellett, a melyektől éhesen keltek föl, s eltréfáltak gyalázatos ételükön és az eleségükön. Szabad idejükben, úgy mint rendesen, tüzeket raktak, meztelenül melegedtek mellettük, pöfékeltek, kicsírázott és dohos krumplit sütögettek, s a Potemkin vagy Szuvarov-féle hadjáratokról beszélgettek, vagy a hunczfut Aljosáról s Mikolkáról, a pap napszámosairól szóló regékkel szórakoztak.
+
+A tisztek most is, mint annakelőtte, kettesével, hármasával, düledező házakban laktak. Az idősebbek gondoskodtak az emberek számára szalmáról, krumpliról s egyátaljában a csapatok élelmezéséről, a fiatalabbak pedig, mint rendesen vagy kártyával (pénzük volt elég bár ennivalójuk kevés), vagy ártatlan játékokkal: szvajkával és kurnik játékkal töltötték az időt. A dolgok állásáról vajmi keveset beszélgettek, részben azért, mert semmi bizonyosat sem tudtak, részben pedig azért, mert homályosan érezték, hogy a háború dolga nem a legjobban áll.
+
+Rosztov még mindig Deniszovval lakott együtt, s egymáshoz való baráti viszonyuk a szabadságuk ideje alatt csak még szorosabbra vált. Deniszov soha se beszélt Rosztov családjáról, de abból a gyöngéd barátságból, a melyet a parancsnok ő iránta, mint alantas tisztje iránt tanusított, Rosztov tisztán kiérezte, hogy a vén huszár boldogtalan szerelmének Natasa iránt nagy része volt barátságuk megszilárdulásában. Deniszov szemlátomást azon volt, hogy minél kevesebb veszedelemnek tegye ki Rosztovot, vigyázzon rá, és különösen ütközetek után feltűnő örömmel üdvözölte őt, ha látta, hogy teljesen ép és sértetlen.
+
+Egyik kivezényeltetése alkalmával Rosztov abban az elhagyott és elpusztított falúban, a hova élelmiszerekért ment volt, egy vén lengyelnek a családjára, a leányára s az utóbbinak egy csecsemő gyermekére bukkant. Éhesek voltak, teljesen le voltak rongyolódva s nem volt módjukban elmenekülni. Rosztov elvitte őket a szállására, elhelyezte őket a lakásán, s eltartotta őket pár hétig, a míg csak az öreg kissé össze nem szedte magát. Rosztovnak egy bajtársa, az asszonyokról szólva, elkezdett nevetni Rosztovon, azt mondván, hogy ő ravaszabb mindannyiuknál s hogy a bajtársait is megismertethetné a megmentett szép lengyel menyecskével. Rosztov sértésnek fogta föl ezt a tréfát, s tűzbe jövén, olyan kellemetlen dolgokat vágott oda tiszttársának, hogy Deniszov mindkettőjüket csak nagy nehezen tudta a párbajtól visszatartani. Mikor a tiszt kiment, és Deniszov, a ki maga se tudta, milyen viszonyban van Rosztov a lengyel menyecskével, szemére hányta a hevességét, Rosztov így felelt:
+
+- Én nem tudom, mit akarsz... Úgy érzem, akár csak a húgom volna, s meg se mondhatom, mennyire sértett engem ez... mert hát... mert...
+
+Deniszov a vállára csapott s a nélkül, hogy Rosztovra nézett volna, elkezdett gyorsan föl és alá járni a szobában, a mit a lelki fölindulás perczeiben szokott volt tenni.
+
+- Milyen bolond egy fajta is ez a ti Vosztov fajtátok, - mondotta, és Rosztov könnyeket vett észre Deniszov szemeiben.
+
+
+
+XVI.
+
+Áprilisban nagy élénkséget keltett a csapatok közt az uralkodó jövetelének a híre. Rosztovnak nem sikerült résztvenni azon a csapatszemlén, a melyet a császár Bartensteinban tartott: a pavlogradiak messze Bartenstein előtt voltak előörsön.
+
+A szabadban ütöttek tábort. Deniszov Rosztovval együtt egy rőzsével és gyeppel beborított földkunyhóban lakott, melyet a katonák ástak a számukra. A földkunyhókat a következő, akkoriban divatba jött módon építették: ástak egy másfél arsin széles, két arsin mély és negyedfél arsin hosszú árkot. Az árok egyik végén lépcsőket vágtak, ez volt a bejárat; maga az árok volt a szoba, a melynek a lépcsőkkel szemben lévő végén, a szerencsésebbeknél, mint a századparancsnok is, czölöpökön egy deszka állott - ez volt az asztal. Két oldalt az árok széle mentén egy arsinnyira le volt hordva a föld, s ez kiadott két ágyat és egy pamlagot. A tető úgy volt csinálva, hogy a kunyhó közepén állni, az ágyakon pedig, az asztal közelében ülni is lehetett. Deniszovnál, a ki a katonái szeretete révén pazarul élt, a tető oromzatán még egy deszka, s ebben a deszkában egy törött, de összeraggatott üvegtábla is volt. Mikor nagy volt a hideg, akkor a lépcsőkre (a fogadószobába, a mint Deniszov a kunyhónak ezt a részét hívta) egy hajlott vaslemezen a tábori tüzekből parazsat hordtak be, s egyszeriben olyan meleg lett, hogy a tisztek, a kik mindig szép számmal voltak együtt Deniszovnál és Rosztovnál, egy szál ingben üldögéltek benne.
+
+Áprilisban Rosztov egy ízben ügyeletes volt. Reggel nyolcz órakor az álmatlan éjszaka után hazatérve, parazsat hozatott be, levetette az esőtől átázott fehérneműjét, imádkozott, megteázott, kissé átmelegedett, a sarokban és az asztalon rendberakta a holmiját, s a széltől kifújt, égő arczczal, egy ingben hanyatt feküdt s a feje alá dugta a kezeit. Kellemesen eltünődött azon, hogy utolsó földerítő szolgálatáért, a napokban kellett megkapnia az előléptetését, és várta Deniszovot, a ki elment volt valahova. Rosztov nagyon szeretett volna beszélni vele.
+
+A kunyhó mögül egyszerre meghallotta Deniszov dörgedelmes hangját, a ki nyilván nagyon föl volt indulva. Rosztov odament az ablakhoz, hogy megnézze kivel van baja, s ott látta Topcsejenkó őrmestert.
+
+- Megpavancsoltam, ne engedd, hogy ezt a Mávia-édesgyökevet, vagy mit, falják! - ordított Deniszov. - Magam láttam, a mint Lazavcsuk szedte a földvől.
+
+- Én is megparancsoltam nekik, de nem engedelmeskednek, - felelt az őrmester.
+
+Rosztov megint ledőlt az ágyára és elégedetten gondolta magában: - "csak hadd vesződjék most a saját bajával, én várhatok a magaméval, s most szépen lefekszem!" A falon keresztül hallotta, hogy az őrmesteren kívül még Lavruska, Deniszov hunczut és bátor legénye is beszélt. Lavruska holmi szekerekről, kétszersültekről és ökrökről mesélt, a melyeket a takarmányszerzésről visszajövet látott.
+
+A kunyhó mögött ismét fölhangzott Deniszov távolodó hangja, és ez a pár szó: "Második szakasz! Nyevgelj!"
+
+"Vajjon hova készülnek?" - gondolta magában Rosztov.
+
+Öt perczre rá Deniszov belépett a kunyhóba, sáros lábaival fölmászott az ágyra, boszúsan szívta a pipáját, széthányta a holmiját, magához vette a szöges korbácsot, felcsatolta a kardját s elindult kifelé. Rosztov kérdésére, hogy hova megy, boszúsan és határozatlanul azt felelte, hogy dolga van.
+
+- Vessen követ vám az Isten és a császáv! - mondotta Deniszov, mikor kiment; és Rosztov hallotta, a mint a kunyhó mögött néhány lónak a lábai megszortyantak a feneketlen sárban. Rosztov meg se próbálta kisütni, vajjon hova ment Deniszov. Miután jól fölmelegedett a vaczkában, elaludt s csak estefelé lépett ki a kunyhóból. Deniszov még nem tért volt vissza. A tisztek javában játszottak, mikor szekereket láttak közeledni: sovány gebéken vagy tizenöt huszár kísérte őket. A huszárok által kísért szekerek odajöttek a kipányvázott lovakhoz, s egész sereg huszár verődött össze körülöttük.
+
+- No lám, Deniszov mindig szomorkodik, - szólott Rosztov, - lám, akadt ennivaló is.
+
+- Csakugyan! - kiáltottak a tisztek. - Ennek ugyan megörülnek a legények! - Valamivel a huszárok mögött jött Deniszov, két gyalogos tiszt társaságában, a kikkel valamiről vitatkozott. Rosztov eléjük sietett.
+
+- Én figyelmeztetem önt, kapitány, - mondotta az egyik tiszt, egy sovány, alacsony termetű és szemlátomást haragos ember.
+
+- Megmondtam, hogy nem adom, - felelt Deniszov.
+
+- Ön ezért felelni fog, kapitány, ez erőszakoskodás, - a saját bajtársaitól elrabolni egy szállítmányt! A mi embereink már két napja nem ettek.
+
+- Az enyémek meg két hete nem ettek, - felelt Deniszov.
+
+- Ez rablás, a melyért felelni fog, tisztelt uram! - ismételte a gyalogos tiszt emeltebb hangon.
+
+- Ugyan mit vágja itt a fülemet? Hm? - kiáltott rá Deniszov, a ki egyszeriben tűzbejött, - én fogok felelni, és nem ön, ne kántáljon hát a fülembe, ha jót akav. Mavs!! - ordított rá a tisztre.
+
+- Ám jó! - kiáltott föl a kis tisztecske, a ki legkevésbbé se szeppent meg s a helyén maradt, - ha kedve van rabolni, akkor én majd...
+
+- Az övdögbe is, futó lépésben mavs, ha jót akav! - És Deniszov nekifordította a lovát a tisztnek.
+
+- Jó, jó, - mondotta a tiszt fenyegető hangon, megfordította a lovát s nagyokat zökkenve a nyeregben, odább állott.
+
+- Kutya a sövényen, akáv egy kutya a sövényen, - szólt utána Deniszov és odamenvén Rosztovhoz, hangosan felkaczagott. Ez volt a legmaróbb gúnyolódás, a melylyel a lovaskatona a lovasított gyalogost illethette.
+
+- Elvettem a gyalogságtól, evőszakkal elvettem, ezt a szállítmányt! - mondotta. - Végve is, csak nem dögölhetnek éhen az embeveim?
+
+A szekerek, a melyek odaállottak a huszárok mellé, egy gyalogezrednek voltak szánva, de Deniszov, Lavruskától értesülvén róla, hogy a szállítmánynak nincs fedezete, a huszárjaival erőszakkal elcsípte. A katonák bőségesen kaptak kétszersültet s még más századok embereinek is adtak belőle.
+
+Másnap az ezredparancsnok magához hivatta Deniszovot és szétnyitott ujjaival eltakarván a szemeit, így szólt hozzá: - Én úgy teszek, mintha semmit se tudnék az egészről és nem kavarom föl a dolgot; de azt tanácsolom, menjen el a törzshöz és ott az élelmezési parancsnokkal intézze el az ügyet, és ha lehet, ösmerje el, hogy ennyi és ennyi eleséget átvett; ellenkező esetben a szállítmányt a gyalogezred terhére írják: fölkavarodik a dolog és esetleg rossz vége is lehet.
+
+Deniszov az ezredparancsnoktól egyenesen a törzshöz ment, azzal az őszinte elhatározással, hogy követi a tanácsát. Estére olyan állapotban került vissza a földkunyhójába, a minőben őt Rosztov még soha sem látta. Deniszov egyre zihált és képtelen volt beszélni. Mikor Rosztov megkérdezte tőle, hogy mi lelte, gyenge és rekedt hangon érthetetlen szitkokat és fenyegetéseket mormogott.
+
+Rosztov megrémült Deniszov állapotán s azt ajánlotta, vetkőzzék le, igyék vizet és hivassa el az orvost.
+
+- Engem, vablással vádolni, - oh! Még adjatok vizet, - ám hadd ítéljenek el, de azévt én a gazembeveknek mindig az ujjukva koppintok, s megmondom ezt a császávnak is. Jeget adjatok, - mondotta.
+
+Az ezredorvos, a kit elhívtak hozzá, azt mondta, hogy föltétlenül eret kell vágni rajta. Egy mély tányérral teli fekete vér folyt ki Deniszov szívós karjából, s csak akkor volt képes elmondani mindent, a mi vele történt.
+
+- Megévkezem, - szólalt meg Deniszov. - Nos, hol itt a pavancsnok? - Megmutatták. - Nem pavancsol egy cseppet vávni. - Én szolgálatban vagyok, havmincz vevsztnyivől jöttem ide, nem évek vá vávni, jelents be. - Jó, előkevül ez a főtolvaj; ez is leczkét akav adni nekem! - Ez vablás! - Nem az a vabló, mondom én, a ki elvisz egy szállítmányt azévt, hogy enni adjon a katonáinak, hanem az, a ki azévt veszi el, hogy zsebvevágja! - Jobb volna, ha hallgatna. - Jó. - Adjon elismervényt a hadbiztosnak, de az ügye föl fog menni a parancsnoksághoz. - Elmegyek a hadbiztoshoz. Belépek, asztalnál ül... Kicsoda?! - Nos, mit gondolsz, kicsoda!... Ki az, a ki bennünket kiéheztet, - ordított Deniszov és fájós kezével olyat csapott az asztalra, hogy az asztal majd fölfordult s a poharak csak úgy tánczoltak rajta. - Telyanin!!... - Hogyan, hát te akavsz bennünket kiéheztetni?! - Egy-kettőve olyat kapott a pofájáva, a hol évtem... - Áá!... azt a kevepencziádat... - és elkezdtem püfölni. - No de legalább lecsillapodtam, annyit mondhatok, - ordított Deniszov dühös örömmel, s fekete bajusza alól kivillant fehér fogai sövénye. - Agyonvevtem volna, ha ki nem veszik a kezeim közül.
+
+- De mit ordítasz, csillapodjál hát, - szólt rá Rosztov, - lám, megint megindult a vér. Megállj csak, be kell kötni megint.
+
+Deniszovot bekötözték és lefektették aludni. Másnap reggel vidáman és nyugodtan ébredt föl.
+
+De déltájban az ezred segédtisztje komoly és szomorú arczczal megjelent Deniszov és Rosztov közös földkunyhójában, és leverten fölmutatott egy az ezredparancsnok által Deniszov őrnagyhoz intézett hivatalos iratot, a melyben a tegnapi eseményeket illetőleg irásbeli kérdéseket intézett hozzá. A segédtiszt azt is közölte vele, hogy az ügy alkalmasint nagyon rossz fordúlatot fog venni, hogy a hadbírósági tanács már össze is van állítva és hogy tekintettel arra a szigorúságra, a melylyel most a katonák fosztogatásával és erőszakosságával szemben eljárnak, a dolog a legjobb esetben is lefokozással fog végződni.
+
+A sértett felek úgy adták elő a dolgot, hogy Deniszov őrnagy, miután a szállítmányt megkerítette, a legcsekélyebb kihivás nélkül, részegen megjelent a főélelmezési mesternél, őt tolvajnak nevezte, megveréssel fenyegette s mikor onnan kivezették, berontott az irodába, kivert onnan két tisztviselőt, a kik közül az egyiknek a kezét is kificzamította.
+
+Deniszov, Rosztov újabb kérdéseire mosolyogva mondta, hogy itt talán valaki másról van szó, s hogy az egész dolog badarság és szóra se méltó, hogy neki eszeágában sincs senkitől se félni, és hogyha ezek a gazemberek bele merik őt keverni valamibe, úgy megfelel nekik, hogy teljes világéletükben megemlegetik.
+
+Deniszov csak úgy félvállról beszélt az egész dologról; de Rosztov sokkal jobban ösmerte őt, semhogy észre ne vette volna, hogy a lelke fenekén (bár ezt mások előtt palástolta), mégis csak félt az ítélettől, s nagyon bántotta a dolog, a melynek nyilván nagyon szomorú következései támadhattak. Nap-nap után egyre-másra érkeztek a kérdőívek, az idézések, és május elsején utasították Deniszovot, hogy adja át a századot a rangban utána legidősebbnek, jelenjék meg a hadosztály törzse előtt és az élelmezési bizottság ellen elkövetett sérelmek ügyében igazolja magát. Ennek a napnak az előestéjén Platov két kozákezreddel és két század huszárral kémszemlére indult. Deniszov, mint rendesen, az előőrsök élén lovagolt és szinte kérkedett a bátorságával. A franczia lövések egyik golyója felső lábszárának a lágyékán érte. Lehet, hogy máskor Deniszov ilyen könnyű sebbel nem hagyta volna ott az ezredet, de most fölhasználta ezt az alkalmat, megtagadta a hadosztálynál való jelentkezést és kórházba ment.
+
+
+
+XVII.
+
+Juniusban volt a friedlandi csata, a melyben a pavlogradiak nem vettek részt, s a mely után a hadakozó felek fegyverszünetet kötöttek. Rosztov, a ki nagyon is érezte barátjának a távollétét, a kiről eltávozása óta semmi hírt se kapott, minthogy nagyon nyugtalanította őt Deniszov ügyének az állása és a sebe, fölhasználta a fegyverszünetet és elkéredzett, hogy őt a kórházban meglátogassa.
+
+A kórház egy kis porosz helységben volt, a melyet az orosz és a franczia csapatok kétízben is elpusztítottak. Éppen nyár lévén, a mikor a szabad természetben oly szép volt minden, ez a kis helység az ő rombadőlt házaival és düledező kerítéseivel, mocskos utczáival, lerongyolódott lakosaival, s a közöttük ődöngő részeg és beteg katonákkal rendkívül szomorú látványt nyujtott.
+
+A kórház egy kő-épületben volt elhelyezve, a melynek az udvarán a széthordott palánk maradványai hevertek szanaszét, s a melynek az ablaktáblái jó részt be voltak zúzva, ablakfélfái pedig összetördösve. Néhány bekötözött, sápadt és dagadt arczú katona üldögélt vagy járkált az udvaron és sütkérezett.
+
+Alig hogy Rosztov a ház kapujához ért, üszkösödő testek s a kórház bűze csapta meg az orrát. A lépcsőn egy orosz katona-orvossal találkozott, a kinek szivar volt a szájában. Utána egy orosz felcser ballagott.
+
+- Nem szakíthatom szét magamat, - szólott az orvos. - Jőjj el este Alexejevics Makár-hoz, ott leszek. - A felcser még valamit kérdezett tőle.
+
+- Eh! Tégy, a mit akarsz! Hát nem tökéletesen mindegy? - Az orvos megpillantotta a lépcsőn közeledő Rosztovot.
+
+- Hát ön mit akar, nagyságos uram? - szólt rá az orvos. - Mit akar? Vagy tán mert a golyó nem fogott rajta, most hagymázt akar magára szedni? Ez, batyuska, a fertőző betegek kórháza.
+
+- Hogy-hogy? - kérdezte Rosztov.
+
+- A hagymázosoké, batyuska. A ki ide beteszi a lábát, - halálfia. - Csak mi ketten, Makejevvel (rámutatott a felcserre) tartjuk még magunkat úgy a hogy! Már közülünk orvosok közül is vagy öten meghaltak. Alig hogy egy új ember jön, egy hét alatt beadja a kulcsot, - mondotta az orvos észrevehető megelégedéssel. - Már porosz orvosokat is hívtak ide, annyira nem szeretik a szövetségeseinket.
+
+Rosztov elmondta, hogy egy Deniszov nevű huszár-őrnagyot keres, a ki itt fekszik.
+
+- Nem tudom, nem ösmerem, batyuska. Lássa, csak gondolja meg, nekem egymagamnak három kórházam van, legkevesebb négyszáz beteggel! Még szerencse, hogy a porosz jótékony-hölgyek havonta két-két font kávét és tépést küldenek, különben veszve volnánk. - Elmosolyodott. - Négyszáz, batyuska; s folyton ujabbakat is küldenek a nyakamra. Ugy-e, hogy négyszázan vannak? - fordult a felcserhez.
+
+A felcsernek kimerült volt az ábrázata. Nyilván bosszúsan leste, vajjon eltakarodik-e már a bőbeszédű orvos.
+
+- Deniszov őrnagy, - ismételte Rosztov. - Molitenánál sebesült meg.
+
+- Úgy tetszik, meghalt. Hm? Makejev, - kérdezte az orvos egykedvűen a felcsertől.
+
+De a felcser nem erősítette meg az orvos szavait.
+
+- Ugy-e, olyan szálas, vöröses-szőke? - kérdezte az orvos. Rosztov leírta Deniszov külsejét.
+
+- Volt itt, volt itt egy ilyen, - szólott az orvos szinte örömmel, - de az alkalmasint meghalt, egyébiránt majd utána nézek, van egy lajstromom. Nincs nálad, Makejev?
+
+- A lajstrom Alexejics Makár-nál van, - szólott a felcser. - De tessék bemenni a tiszti pavillonba, ott maga is meggyőződhetik róla, - tette hozzá Rosztovhoz fordulva.
+
+- Eh, batyuska, okosabban teszi, ha nem megy be! - mondotta az orvos; - mert még maga is ott talál maradni. - De Rosztov meghajtotta magát az orvos előtt s megkérte a felcsert, hogy vezesse oda.
+
+- Csak aztán ne engem okoljanak, - kiáltott vissza az orvos a lépcső aljáról.
+
+Rosztov és a felcser beléptek a folyosóra. Ezen a sötét folyosón olyan erős volt a kórház-szag, hogy Rosztov az orrához kapott s kénytelen volt kissé megállani, hogy összeszedje magát és tovább mehessen. Jobbfelől kinyilt egy ajtó, s kikukkant rajta egy mezitlábas, egy szál ingben lévő, és mankón járó sovány és sápadt alak. A deszkafalhoz támaszkodva csillogó és irigy szemekkel nézte a mellette elmenőket. Az ajtón bepillantva, Rosztov látta, hogy a szobában betegek és sebesültek hevertek szanaszét a puszta földön, szalmazsuppokon vagy köpenyeiken.
+
+- Nem lehet bemenni, megnézni? - kérdezte Rosztov.
+
+- Ugyan mit akar megnézni? - szólott a felcser. De éppen azért, mert a felcser nyilván nem akarta őt beereszteni, Rosztov belépett a közkatonák osztályába. Az a szag, a melyhez már a folyosón hozzászokhatott, itt még erősebb, csak valamivel más volt: sokkal áthatóbban érzett, s nyilvánvalónak látszott, hogy eredetileg innen származott.
+
+A nagy ablakokon át beszűrődő napsugártól fényesen megvilágított hosszú szobában, fejjel a fal felé, s a középen átjárót hagyva, két sorban feküdtek a betegek és a sebesültek. A legnagyobb részük eszméletlenül hevert ott és rá se hederített a belépőkre. Azok, a kik maguknál voltak, mind fölemelkedtek, vagy legalább sovány és sárga arczaikat fölemelték, s a segítségben való bizalom s az egészséges emberek iránt való irígység és szemrehányás egyforma kifejezésével néztek Rosztovra és le nem vették a szemüket róla. Rosztov odaállt a szoba közepére, az ajtón keresztül benézett a szomszéd szobákba s ott is mindkét oldalon csak ugyanazt látta. Megállt és szótlanul nézett körül. Semmiképpen se volt elkészülve arra, a mit itt látott. Közvetlenül előtte, az átjárón szinte keresztben ottfeküdt előtte a puszta földön egy beteg, a ki a hajviselete után ítélve kozák lehetett. Kezeit és lábait szétterpesztve, hanyatt feküdt. Az arcza bíborvörös volt, a szemei teljesen kifordultak, úgy, hogy csak a fehérjük látszott s meztelen lábain és vörös karjain, mint a kötél, úgy feszültek az inak. Tarkóját a földhöz csapdosta, miközben rekedt hangon ismételgetett valami érthetetlen szót. Rosztov fülelni kezdett, hogy mit mond, s lassankint megértette az általa ismételgetett szót. Ez a szó ez volt: inni - inni - inni! Rosztov körülnézett és keresett valakit a szemeivel, a ki a beteget visszafektethetné a helyére és vizet adna neki...
+
+- Ki ápolja itt a betegeket? - kérdezte a felcsertől. Ekkor a szomszéd szobából bejött egy szekerészkatona, a ki kórházi szolga volt, és megállva kihúzta magát Rosztov előtt.
+
+- Jó egészséget kívánok, méltóságos uram! - kiáltott föl ez a katona s rámeresztette a szemeit Rosztovra, a kit nyilván a kórház parancsnokának tartott.
+
+- Vidd a helyére és adj neki vizet, - mondotta Rosztov és rámutatott a kozákra.
+
+- Parancsára, méltóságos uram, - szólott a katona örömmel, s még jobban kidüllesztvén a szemét és kihúzván magát, meg se moczczant a helyéről.
+
+"Nem, itt nem megyek semmire", - gondolta Rosztov s lesütött szemekkel ki akart menni, de jobb felől magán érezte valakinek a jelentőségteljes pillantását és odafordult felé. Csaknem a leghátulsó zugban, sárga és mint a csontváz, oly sovány és komor arczczal, borostás, ősz szakállal ott ült a köpenyén egy öreg katona és merően bámult Rosztovra. Az öreg katona egyik szomszédja, Rosztovra mutatva, valamit súgott neki. Rosztov megértette, hogy az öreg valamit akar kérni tőle. Közelebb lépett hozzá s akkor látta, hogy az öregnek csak az egyik lába volt behajlítva, a másik pedig térden felül le volt vágva. Az öreg másik szomszédja, a ki hátraszegett fejjel, mozdulatlanul feküdt jó messze tőle, egy fiatal katona volt, a kinek szeplővel ellepett piszeorrú arczán viaszsárga sápadtság ült, s a szemei kifordultak a pillái alól. Rosztov rápillantott a fiatal katonára és hideg borzongás futott végig a gerinczén.
+
+- De hiszen ez, úgy látszik... - fordult oda a felcserhez.
+
+- Hogy' kértük már, nagyságos uram, - szólott az öreg katona s remegett az álla. - Még reggel meghalt. Végre mi is csak emberek vagyunk, nem kutyák...
+
+- Tüstént küldök érte; elviszik, el, - szólott a felcser szaporán. - Parancsoljon nagyságos uram.
+
+- Gyerünk, gyerünk, - mondotta Rosztov sietve, s lesütött szemekkel összehúzván magát, s iparkodván észrevétlenül átjutni ezeknek a szemrehányó és rideg szemeknek a rámeresztett tekintetei közt, kisurrant a szobából.
+
+
+
+XVIII.
+
+A folyosón végigmenve, a felcser bevezette Rosztovot a tisztek osztályába, mely három egymásba nyíló szobából állott. Ezekben a szobákban már ágyak voltak; sebesült tisztek feküdtek és üldögéltek rajtuk. Egyesek kórházi köntösben föl és alá jártak a szobákban. Az első ember, a kit Rosztov a tisztek osztályában megpillantott, egy sovány kis emberke volt, a kinek sipka volt a fején, rajta kórházi köntös, az egyik karja hiányzott, s összerágott pipát szorongatva a fogai közt, föl és alá járt az első szobában. Rosztov hosszasan nézett rá, s iparkodott visszaemlékezni, vajjon hol látta már.
+
+- No tessék, Isten nevében hol kell találkoznunk, - szólalt meg a kis ember. - Tusin, Tusin, emlékszik, a ki önt Schöngrabennél vezette? Azóta lám levágtak belőlem egy darabot,... - mondotta mosolyogva, s rámutatott a köntöse üres ujjára. - Deniszov Dmitrievics Vaszilijt keresi, - lakótársunk! - mondotta, kitalálván, hogy ki az, a kit Rosztov keres. - Erre, erre, - és bevezette őt a másik szobába, a honnan hangos kaczagás hallatszott ki.
+
+"Ugyan, hogy' tudnak itt nemcsak kaczagni, de még csak élni is?"- gondolta magában Rosztov, a ki még mindig érezte azt a halottszagot, a melyet még a katonakórházból hozott magával s még mindig ott látta maga körül azokat az irígy pillantásokat, melyek őt mindkét oldalról kísérték, úgyszintén annak a fiatal katonának kifordult szemeit és halálra vált arczát is.
+
+Bár már déli tizenkét óra volt, Deniszov még mindig nyakig betakarózva aludt az ágyán.
+
+- Áá, Vosztov? Isten hozott, Isten hozott! - kiáltott föl ugyanolyan hangon, mint az ezrednél szokott; de Rosztov szomorúan tapasztalta, hogy e mögül a szokott élénkség és fesztelenség mögül egy másik, leplezett és rossz érzés kandikált ki Deniszov arczáról, hangsúlyozásából és szavaiból.
+
+A sebe, minden jelentéktelen volta ellenére is, még mindig nem gyógyúlt be, bár már hat hete elmúlt, hogy megsebesült. Az ő arczán is ott volt az a sápadt puffadtság, mely a kórházbeli arczok mindenikén látható volt. De Rosztovot nem ez lepte meg; őt az lepte meg, hogy Deniszov mintha nem örült volna a látogatásának s mintha elkényszeredetten mosolygott volna rá. Deniszov nem kérdezősködött tőle sem az ezrede, sem a dolgok állása felől. S mikor Rosztov beszélt, Deniszov nem figyelt oda.
+
+Sőt Rosztov még azt is észrevette, hogy Deniszovnak kellemetlen volt, ha az ezredére, és általában arra a másik, szabad életre emlékeztették, mely a kórházon kívül folyt. Úgy látszott, mintha iparkodott volna elfelejteni azt az előbbi életet, s mintha csakis az élelmezési tisztekkel való ügyes-bajos dolga iránt érdeklődnék. Rosztovnak arra a kérdésére, hogy' áll a dolog most, tüstént előhúzott a párnája alól egy íratot, a melyet a hadbíró-tanácstól kapott, s az ő erre adandó válaszának a fogalmazványát. Egészen felélénkült, mikor ezt a választ elkezdte olvasni, és különösen fölhívta Rosztov figyelmét azokra az oldalvágásokra, a melyekkel ebben az íratban az ellenségeit illette. Deniszov kórházi társai, a kik körülvették volt Rosztovot, - mint egy a szabad világból közéjük tévedt új személyiséget, - lassankint elszéledtek, a mint Deniszov elkezdett olvasni. Rosztov leolvasta az arczukról, hogy már nem egyszer hallották ezt az egész históriát, a melylyel bizonyosan torkig voltak már. Csak közvetlen szomszédja, egy köpczös dzsidás maradt ülve az ágyán és összeránczolt homlokkal szítta a pipáját, s a félkezű kis Tusin hallgatott oda, s elégedetlenül csóválta a fejét. A dzsidás az olvasás kellő közepén félbeszakította Deniszovot.
+
+- Én szerintem, - mondotta Rosztovhoz fordulva, - egyszerűen kegyelmet kell kérni az uralkodótól. Mostanában, a mint mondják, nagy jutalmazások lesznek s így biztosan megjön a kegyelem...
+
+- Én kévjem az uvalkodót! - mondotta Deniszov olyan hangon, melynek iparkodott erélyes és heves színezetet adni, de a melyből csak hiábavaló ingerültség volt kiérezhető. - Mive? Ha csakugyan vabló volnék, úgy tán' kegyelmet kévnék, de így, azévt ítélnek el, mevt lelepleztem a vablókat. Ám csak ítéljenek el, én senkitől se félek: én becsülettel szolgáltam a czávt és hazámat s nem loptam! És engem, lefokozni, és... Hallgasd csak, hiszen egyenesen megívom nekik, ezt ívom ni: "ha én kincstávi tolvaj volnék..."
+
+- Ügyesen van írva, szó sincs róla, - mondotta Tusin. - De nem arról van szó, Dmitrics Vaszilij, - ő is Rosztovhoz fordult, - be kell adni a derekát, és Dmitrics Vaszilij ezt nem akarja. Lám az a hadbíró is megmondta önnek, hogy rosszul áll a dolga.
+
+- Ám hadd álljon vosszul, - szólott Deniszov.
+
+- A hadbíró már a felségfolyamodványt is megírta, - folytatta Tusin, - csak alá kell írnia és ő általa elküldenie. Neki (rámutatott Rosztovra) bizonyosan lesz valami jó embere a törzsben. Már ennél jobb alkalom igazán nem fog kínálkozni.
+
+- De hiszen megmondtam máv, hogy én nem fogok komiszkodni, - vágott közbe Deniszov és tovább folytatta fogalmazványának a felolvasását.
+
+Rosztov nem merte Deniszovot rábeszélni, bár ösztönszerűleg érezte, hogy a Tusin és a többi tisztek által ajánlott út a leghelyesebb, és bár boldognak érezte volna magát, ha segítségére lehetett volna Deniszovnak, de ismerte akaratának a hajthatatlanságát és az igazság keresésében való nyakasságát.
+
+Mikor Deniszov mérges íratának a felolvasása, mely egy egész óránál is tovább tartott, véget ért, Rosztov nem szólt semmit, s Deniszov kórházi társainak a társaságában, a kik megint odagyűltek köré, a legszomorúbb hangulatban töltötte el a nap hátralevő részét, miközben maga is elmondott egyet-mást, a mit tudott, s másoknak az elbeszéléseit hallgatta. Deniszov egész este komor hallgatásba merült.
+
+Késő este volt már, mikor Rosztov indulni készült, és megkérdezte Deniszovtól, nincs-e valami megbízása a számára?
+
+- De igen, megállj csak, - mondotta Deniszov, rápillantott a tisztekre, s a párnája alól előszedvén az írásait, odament az ablakhoz, a melyen tintatartója állott és leülvén, elkezdett írni. - Végi dolog, hogy az okosabb enged, - mondotta eljövén az ablaktól, s egy nagy borítékot nyújtott át Rosztovnak. Ez volt az az uralkodónak czímzett és a hadbíró által fogalmazott felségfolyamodvány, a melyben Deniszov, egy szóval sem emlékezvén meg az élelmezési hatóság visszaéléseiről, egyszerűen kegyelmet kért magának.
+
+- Add át, végi dolog... - Nem fejezte be, hanem betegesen torz mosolyra fakadt.
+
+
+
+XIX.
+
+Miután Rosztov visszatért az ezredéhez és Deniszov ügyének az állásáról az ezredparancsnokot tájékoztatta, az uralkodóhoz czímzett levéllel elutazott Tilsit-be.
+
+Június 13-ikán a franczia és az orosz uralkodók Tilsitben találkoztak. Drubeczkoj Borisz megkért egy befolyásos embert, a ki mellé be volt osztva, hogy eszközölje ki a számára azt, hogy felvétessék a császárok Tilsitbe rendelt kíséretébe.
+
+- Szeretném látni azt a nagy embert, - mondotta Napoleonról, a kit eddig mindig, mint a többiek is, egyszerűen csak Buonaparténak hívott.
+
+- Buonapartéről beszél? - kérdezte tőle mosolyogva egy tábornok.
+
+Borisz kérdő pillantással nézett a tábornokára s nyomban megértette, hogy ez egy tréfás próba akart lenni.
+
+- Herczeg, én Napoleon császárról beszélek, - felelte. A tábornok mosolyogva megveregette a vállát.
+
+- Te még sokra viszed, - mondotta neki a tábornok és elvitte őt magával.
+
+Borisz egyike volt azoknak a keveseknek, a kik a két uralkodó találkozása napján ott voltak a Nyemen mellett; látta a zászlós tutajokat, látta, a mint Napoleon a túlsó parton ellovagolt a franczia testőrség mellett, látta Alexander császár elmélázó arczát akkor, a mikor a Nyemen partján szótlanul ült egy korcsmában és várta Napoleon megérkezését; látta, a mint a két uralkodó ladikba ült, s a mint Napoleon, a ki előbb kötött ki a tutajnál, gyors léptekkel sietett előre, s Alexanderrel találkozván, kezet nyújtott neki, s a mint mind a ketten eltűntek a pavillonban. Borisz attól a percztől kezdve, hogy a magasabb körökbe belépett, megszokta azt, hogy mindent, a mi körülötte történik, gondosan megfigyeljen és följegyezzen. A tilsiti találkozás alkalmával megtudakolta mindazoknak a nevét, a kik Napoleonnal együtt jöttek, érdeklődött az egyenruhák iránt, a melyeket viseltek és gondosan figyelt az előkelő személyiségek minden szavára. Abban a pillanatban, a mikor a két uralkodó bement a pavillonba, az órájára nézett, s akkor sem feledkezett meg erről, mikor Alexander a pavillonból megint kilépett. A találkozás egy óra és ötvenhárom perczig tartott; így is írta be akkor este a többi olyan tények közé, a melyeknek történeti jelentőségét megérezte. Miután az uralkodó kísérete nagyon csekély számú volt, az olyan emberre nézve, a ki adott valamit a szolgálatban való előmenetelre, a két uralkodó találkozása alkalmával Tilsitben lehetni, rendkívül nagyfontosságú dolog volt, és Borisz, a ki szintén eljutott Tilsitbe, úgy érezte, hogy ettől fogva az állása teljesen megszilárdult. Nemcsak, hogy ösmerték, de meg is látták és meg is szokták őt. Két ízben magához az uralkodóhoz volt meghívása, úgy, hogy a császár is ösmerte őt személyesen, s a környezetében levők nemcsak, hogy nem idegenkedtek tőle, mint annakelőtte, a mikor még új embernek tartották, de nagyon csodálkoztak volna, ha őt nem látták volna ott.
+
+Borisz egy másik segédtiszttel, Zsilinszkij lengyel gróffal lakott együtt. Zsilinszkij, egy Párisban nevelkedett lengyel ember, rendkívül gazdag volt, nagyon szerette a francziákat, s a tilsiti tartózkodás alatt Zsilinszkijnél és Borisznál csaknem minden nap, a franczia főhadiszállás testőrségéből egész sereg franczia tiszt verődött össze reggelire vagy ebédre.
+
+Június 24-én Zsilinszkij gróf, Borisz lakótársa vacsorát adott franczia ösmerősei tiszteletére. Ennek a vacsorának a vendégei: Napoleon egyik segédtisztje, a franczia testőrség néhány tisztje s egy régi franczia arisztokrata családból származó fiatal fiú, Napoleon egyik apródja voltak. Rosztov, az est sötét leple alatt, s nehogy fölismerjék, polgári ruhában, ugyanaznap érkezett meg Tilsitbe s belépett Zsilinszkij és Borisz lakására.
+
+Rosztovban, s egyáltaljában az egész hadseregben, a melytől ő jött, még korántsem ment végbe Napoleonnal és a francziákkal szemben az az átalakulás, mely az ellenségekből barátokat csinált, s a melyen úgy Borisz, mint a főhadiszálláson mindenki, már régen túl voltak. A hadseregnél még mindig a harag, a megvetés és a rémület vegyes érzelmeivel viseltettek Bonaparte és a francziák iránt. Rosztov még nem régiben egy Platov hadseregéhez tartozó kozák tiszttel beszélgetve, azt vitatta, hogy ha Napoleont foglyul ejtenék, nem mint császárral, hanem mint közönséges bűnössel bánnának el vele. Ugyancsak nemrég történt az is, hogy Rosztov útközben találkozván egy sebesült franczia ezredessel, egészen kijött a sodrából, mikor azt bizonygatta neki, hogy a törvényes császár s a gonosztévő Bonaparte közt lehetetlen a békekötés. Éppen azért Rosztovot nagyon furcsán érintette, hogy Borisz lakásán franczia tiszteket talált, abban az egyenruhában, a melyre egészen más érzelmekkel volt szokva nézni a csatárlánczból. A mint az ajtón kikukkanó legelső franczia tisztet megpillantotta, legott erőt vett rajta az a háborús és ellenséges érzés, melyet az ellenség láttára mindig tapasztalni szokott. Megállt a küszöbön és oroszul megkérdezte, vajjon ottlakik-e Drubeczkoj. Borisz idegen hangot hallván, kijött elé az előszobába. Az első pillanatra, mikor Rosztovot megösmerte, bosszúságot árult el az arcza.
+
+- Oh, te vagy az, nagyon örülök, nagyon örülök, hogy látlak, - mondotta és mosolyogva közeledett felé. De Rosztov figyelmét nem kerülte el az az első mozdulata.
+
+- Úgy látszik, rosszkor jöttem, - szólott, - nem jöttem volna, de dolgom van itt, - tette hozzá hidegen.
+
+- Dehogy' is, én csak csodálkozom, hogy' tudtál az ezredtől szabadulni. - Tüstént rendelkezésre állok, - fordult oda valakihez, a ki őt szólította.
+
+- Látom, hogy rosszkor jöttem, - ismételte Rosztov.
+
+A bosszúság kifejezése már eltűnt Borisz arczáról; nyilván megfontolta és eldöntötte, hogy mitévő legyen, s feltűnő nyugalommal megfogta Rosztov mind a két kezét és bevezette őt a szomszéd szobába. Borisz szemeit, melyek nyugodtan és határozottan tekintettek Rosztovra, mintha elhomályosította volna valami, mintha valami fátyol, - a társasélet kék szemüvege, - borult volna reájuk. Rosztovnak legalább úgy tetszett.
+
+- Ugyan kérlek, hát jöhetsz-e te egyáltaljában rosszkor, - mondotta Borisz. Bevezette őt a szobába, a hol már terítve volt a vacsorához, megösmertette őt a vendégeivel, és hangsúlyozta, hogy nem polgár-ember, hanem huszártiszt és neki régi jó barátja. - Zsilinszkij gróf, N. N. gróf, Sz. Sz. kapitány, - mutatta be sorra a vendégeit. Rosztov sötéten nézte a franczia tiszteket, kelletlenül hajtotta meg magát előttük és hallgatott.
+
+Zsilinszkij szemlátomást nem a legnagyobb örömmel fogadta a társaságában ezt az új orosz személyiséget és nem szólt Rosztovhoz semmit. Borisz úgy látszik nem vette észre ezt a feszélyezettséget, a melyet az új jövevény a társaság körében fölidézett, s szemeiben ugyanazzal a vonzó nyugalommal és símasággal, mint a melylyel Rosztovot fogadta, iparkodott egy kis élénkséget önteni a társalgásba. Az egyik franczia, a szokott franczia udvariassággal odafordult a konokul hallgató Rosztovhoz, és azt mondta neki, hogy alkalmasint azért jött Tilsit-be, hogy az uralkodót láthassa.
+
+- Nem, valami más dolgom van itt,- felelt Rosztov kurtán.
+
+Rosztov tüstént azután rosszkedvű lett, hogy Borisz arczán az elégedetlenség kifejezését megpillantotta, s a mint a rosszkedvű emberekkel ez gyakorta megesik, úgy tetszett neki, hogy valamennyiüknek terhére van, a kik ezért ellenséges indulattal vannak iránta. És csakugyan mindannyiuknak terhére volt, s az újonnan megindult általános társalgáson egymaga maradt kívül. Miért is ül itt a nyakunkon? - ezt látszottak kérdezni azok a pillantások, a melyeket a vendégek vetettek rá. Fölkelt és odament Boriszhoz.
+
+- Látom, hogy terhetekre vagyok, - mondotta halkan, - gyerünk, intézzük el a dolgunkat, aztán megyek.
+
+- Dehogy', legkevésbbé sem, - szólott Borisz. - De ha fáradt vagy, gyerünk a szobámba s feküdj le pihenni.
+
+- Leg is jobb lesz...
+
+Bementek abba a kis szobába, a melyben Borisz hálni szokott. Rosztov le sem ült, hanem nyomban, a legnagyobb ingerültséggel, - mintha bizony Borisz oka lett volna valaminek, - elkezdett neki Deniszov ügyéről beszélni s megkérdezte tőle, vajjon megteheti-e és akarja-e megtenni, hogy Deniszov érdekében a tábornok útján kérést intézzen az uralkodóhoz és általa eljuttassa a felségfolyamodványt a császárhoz. Mikor négyszemközt voltak egymással, Rosztov csak akkor győződött meg róla, hogy kellemetlen neki Borisz szemébe nézni. Borisz egymásra tette a lábait, bal kezével jobb kezének a vékony ujjait símogatta, és úgy hallgatta Rosztovot, mint a tábornok, a ki átveszi valami alárendeltjének a jelentését, miközben hol félre pislogott, hol meg homályos tekintetével egyenesen Rosztov szeme közé nézett. Rosztov mindannyiszor zavarba jött és lesütötte a szemét.
+
+- Hallottam valamit erről a dologról, és tudom, hogy az uralkodó az ilyen eseteket nagyon szigorúan szokta venni. Én azt tartom, hogy az ügyet nem kellene az uralkodó elé terjeszteni. Szerintem jobb volna egyenesen a hadtestparancsnokhoz fordulni... De egyáltaljában nekem az a nézetem...
+
+- Tehát semmit sem akarsz tenni, mondd meg nyiltan! - szólt Rosztov szinte kiabálva, s nem nézett Boriszra.
+
+Borisz elmosolyodott.
+
+- Ellenkezőleg, megteszek mindent, a mint csak lehet, csak azt gondoltam...
+
+Ebben a pillanatban megszólalt az ajtóban Zsilinszkij hangja, a ki Boriszt szólította.
+
+- No csak menj, menj, menj... - mondotta Rosztov s lemondván a vacsorán való részvételről, s a kis szobában egyedül maradván, elkezdett föl és alá járni, miközben vidám franczia társalgást hallott a szomszéd szobából.
+
+
+
+XX.
+
+Rosztov egy olyan napon érkezett Tilsit-be, mely a legkevésbbé volt alkalmas arra, hogy Deniszov érdekében a szükséges lépéseket megtegye. Ő maga nem kereshette fel a szolgálattevő tábornokot, mert frakkban volt s engedelem nélkül jött Tilsitbe, Borisz pedig, még ha akarta, se tehette volna ezt meg a Rosztov odaérkezését követő napon. Ezen a napon, június 27-ikén írták ugyanis alá a béke első föltételeit. A két császár rendjeleket cserélt egymással. Alexander megkapta a becsületrendet, Napoleon pedig az elsőosztályú Andrej-rendet, s ugyancsak erre a napra volt kitűzve az az ebéd is, a melyet a franczia testőr-zászlóalj a Preobrazsenszkij-zászlóalj tiszteletére adott. Ezen a lakomán az uralkodók is résztveendők voltak.
+
+Rosztov oly kellemetlenül érezte magát Borisznál, hogy mikor ez vacsora után benézett hozzá, úgy tett, mintha aludnék, és másnap, hogy lehetőleg ne találkozzék vele, már korán reggel elment hazulról. Nikolaj frakkban és kerek kalappal a fején bolyongott a városban, elnézte a francziákat és egyenruháikat, elnézte az utczákat és azokat a házakat, a melyekben az uralkodók laktak. A főtéren látta a fölállított asztalokat s a lakomához való előkészületeket, az utczákon látta a kifüggesztett drapériákat, az orosz és a franczia lobogókat s óriási A. és N. betűs monogrammokat. A házak ablakai is zászlókkal és monogrammokkal voltak diszítve.
+
+"Borisz nem akar segítségemre lenni, de magam sem akarok többé hozzáfordulni. Ez el van intézve, - gondolta Nikolaj, - közöttünk vége mindennek, de azért nem megyek el innen addig, a míg Deniszov érdekében minden lehetőt meg nem tettem, és a mi a fő, míg a felségfolyamodványt a császárnak át nem adtam. A császárnak?... Itt lakik ni!" - gondolta Rosztov és önkéntelenül is megint odament ahhoz a házhoz, a melyben Alexander lakott.
+
+Ez előtt a ház előtt hátas lovak állottak, s lassan összeverődött a kíséret, mely nyilván az uralkodót várta.
+
+"Minden pillanatban megláthatom őt", - gondolta Rosztov. - "Bárcsak személyesen adhatnám át neki a felségfolyamodványt s elmondhatnék neki mindent... vajjon letartóztatnának-e a frakk miatt? Az lehetetlen! Ő bizonyára megértené, hogy kinek a részén van az igazság. Hiszen ő mindent tud, mindenhez ért. Vajjon ki lehetne igazságosabb és nagylelkűbb, mint ő? De még ha letartóztatnának is azért, hogy itt vagyok, az se volna tán baj?" - gondolta, a mint rápillantott egy tisztre, a ki bement abba a házba, a melyben az uralkodó lakott. - "Lám, ott is bemegy valaki. Eh! Ostobaság. Elmegyek és átadom személyesen a folyamodványt az uralkodónak: annál kellemetlenebb lesz ez Drubeczkojnak, a ki erre késztetett engem." És Rosztov egyszerre olyan elszántsággal, a minőt maga se várt magától, egyenesen elindult az uralkodó háza felé, miután előbb megtapogatta a zsebében a felségfolyamodványt.
+
+"Nem, most nem szalasztom el az alkalmat, mint akkor, Austerlitz után", - gondolta magában, s minden perczben várván, hogy szembekerül az uralkodóval, a vér a szívébe tolult erre a gondolatra. - "A lábaihoz borulok és megkérem őt. Erre ő fölemel, meghallgat s még tán köszönetet is mond. Boldog vagyok, ha jót tehetek, de az igazságtalanságot jóvátenni mégis csak a legnagyobb boldogság", - tünődött Rosztov az uralkodónak mondandó szavakon. S az őt kíváncsian bámulók mellett elsuhanva, fölment az uralkodó házának a lépcsőjére.
+
+A külső lépcsőről széles lépcső vezetett föl az emeletre; jobbfelől egy zárt ajtó látszott. Lenn, a lépcső tövében egy másik ajtó az alsó helyiségekbe vezetett.
+
+- Kit keres? - kérdezte tőle valaki.
+
+- Egy levelet, egy folyamodványt akarok átadni ő felségének, - felelt Rosztov reszkető hangon.
+
+- A folyamodványok az ügyeletesre tartoznak, arra tessék (odamutatott az alsó ajtóra). De most nem fogad.
+
+Ezt a közönyös hangot hallván, Rosztov megijedt attól, a mit csinált; az a gondolat, hogy minden pillanatban szemben állhat az uralkodóval, olyan csábító és olyan rettenetes volt neki, hogy kész lett volna elszaladni; de az udvari fourir, a ki elébe jött, kinyitotta előtte az ügyeletes tiszt szobáját és Rosztov belépett.
+
+Egy alacsonytermetű, köpczös, harmincz év körül lévő ember állt ott a szobában, fehér nadrágban, magosszárú csizmában és fehér battiszt-ingben, melyet nyilván csak az imént vett magára; mögötte a komornyikja állott s újdonatúj, hímzett bársony-nadrágtartóját gombolta be, a mely valahogyan szemet szúrt Rosztovnak. Ez az ember egy a szomszéd szobában lévő valakivel beszélgetett.
+
+- Jól megtermett és friss teremtés, - mondotta, s mikor Rosztovot megpillantotta, elhallgatott és összeránczolta a homlokát.
+
+- Mit akar? Folyamodvány?...
+
+- Mi az? - kérdezte valaki a szomszéd szobából.
+
+- Megint egy folyamodó, - felelt a nadrágtartós ember.
+
+- Mondja meg neki, hogy majd később. Tüstént jön, és mennem kell.
+
+- Később, később, talán holnap. Ma már késő...
+
+Rosztov megfordult és menni akart, de a nadrágtartós ember megállította.
+
+- Kitől? Kicsoda ön?
+
+- Deniszov őrnagytól, - felelt Rosztov.
+
+- Ön kicsoda? Tiszt?
+
+- Hadnagy vagyok, Rosztov gróf.
+
+- Micsoda merészség! Adja át a parancsnokságnál. Most pedig menjen, menjen... - S kezdte fölvenni az egyenruháját, melyet a komornyikja nyújtott oda neki.
+
+Rosztov megint kiment az előszobába és látta, hogy a lépcsőn már teljes díszben egy sereg tábornok és tiszt állott, a kik mellett el kellett mennie.
+
+Rosztov elátkozta a merészségét, szinte megdermedt arra a gondolatra, hogy minden pillanatban találkozhatik a császárral, a ki előtt esetleg meggyalázzák, sőt tán be is kísérik, teljes mértékben tisztában volt eljárásának az illetlenségével s bánta is már nagyon, a mit tett, és lesütött szemekkel sompolygott ki a házból, mely a kíséret ragyogó csoportjaival volt körülvéve, mikor egy ösmerős hang szólította s valakinek a keze feltartóztatta őt.
+
+- Hát ön mit keres itt frakkban, batyuska? - kérdezte egy mély basszus hang.
+
+Egy lovassági tábornok volt, a ki ebben a hadjáratban nagyon rászolgált a császár kegyére, s a ki azelőtt annak a hadosztálynak volt a parancsnoka, a melyben Rosztov is szolgált.
+
+Rosztov megszeppent és mentegetőzni kezdett, de látván a tábornok kedélyes ábrázatát, félrehúzódott vele és izgatott hangon elmondta neki az egész esetet, és kérte őt, hogy járjon közben Deniszov érdekében, a kit ő is ösmert. A tábornok, miután Rosztovot végighallgatta, komolyan megcsóválta a fejét.
+
+- Kár, igazán kár azért a derék fiúért; hol az a folyamodvány...
+
+Rosztovnak alig volt annyi ideje, hogy a folyamodványt átadja és Deniszov esetét röviden elmondja, mikor a lépcső felől gyors, sarkantyús léptek hallatszottak, s a tábornok őt otthagyván, közelebb húzódott a feljáróhoz. Az uralkodó kíséretéhez tartozó urak lesiettek a lépcsőn s odaálltak a lovaik mellé. Ugyanaz az Ennes nevű lovász vezette elő a császár lovát, a ki Austerlitznél is ott volt, mire a lépcsőn halkan nyikorgó léptek hallatszottak, a melyeket Rosztov legott megösmert. Rosztov megfeledkezvén arról a veszedelemről, hogy esetleg felösmerik, a többi kiváncsiakkal együtt egészen a lépcső mellé tolakodott s két esztendő után megpillantotta ugyanazokat az imádott arczvonásokat, ugyanazt az arczot, ugyanazt a tekintetet és járást, s a nagyságnak és a szelídségnek ugyanazt a keverékét... S az uralkodó iránt való szeretet és lelkesedés a régi erővel támadt föl Rosztov lelkében. Az uralkodó a preobrazsenszkij-ezred egyenruhájában, fehér iramszarvasbőr nadrágban és magasszárú csizmában, a mellén egy csillaggal, a melyet Rosztov nem ösmert (a Becsület-rend csillaga volt), kilépett a lépcsőre, s kalapját a hóna alatt szorongatva, gombolgatta a keztyűjét. Megállt, körülnézett és szinte fénynyel árasztott el mindent a tekintetével. Egyik-másik tábornokhoz néhány szót intézett. Rosztov hadosztályának a volt parancsnokát is fölismerte, rámosolygott és odaintette magához.
+
+Az egész kíséret visszavonult, és Rosztov látta, a mint a tábornok elég soká beszélt a császárnak valamiről.
+
+A császár pár szót mondott neki, s egy lépést tett előre, hogy a lovához menjen. A kíséret és az utcza tömege, a melyhez Rosztov is tartozott, megint közelebb húzódott a császárhoz. A császár, mikor a lova mellett megállt, s kezét a nyeregre tette, odafordult a lovassági tábornokhoz és hangosan, nyilván azzal a czélzattal, hogy mindenki meghallhassa, így szólt hozzá:
+
+- Nem tehetem, tábornok, nem tehetem pedig azért, mert a törvény még nálamnál is erősebb, - úgymond, és beletette lábát a kengyelbe. A tábornok tiszteletteljesen meghajtotta a fejét; az uralkodó felült és elvágtatott az utczán végig. Rosztov a tömeggel együtt örömében szinte magánkívül rohant utána.
+
+
+
+XXI.
+
+Azon a téren, a hová az uralkodó elvágtatott, szemtől szemben álltak egymással, jobbfelől a Preobrazsenszkij-ezred egy zászlóalja, balfelől pedig medvebőr kucsmában a franczia testőrség egy zászlóalja.
+
+Mialatt a császár a tisztelgő zászlóaljak egyik szárnyához odalovagolt, a másik szárnyhoz egy másik lovascsoport közeledett, a melynek az élén Rosztov megösmerte Napoleont. Más nem is lehetett. Kis kalappal a fején, az Andrej-rend szalagjával a vállán, fehér mellénye fölött kihajtott kék egyenruhában, aranynyal hímzett, málnaszínű csótáros, szokatlanul jóvérű, szürke arabs paripán vágtatott előre. Mikor odaért Alexander császárhoz, megemelte a kalapját, s e mozdulata közben Rosztov igazi jó lovas-szemét nem kerülte el az a körülmény, hogy Napoleon rosszul és nem a legbiztosabban ült a nyeregben. A zászlóaljak hurrá-t és vivát a császár-t kiáltottak. Napoleon valamit mondott Alexandernak. A két uralkodó leszállt a lóról és karonfogta egymást. Napoleon arczán kellemetlenül mesterkélt mosoly ült. Alexander gyöngéd arczkifejezéssel mondott neki valamit.
+
+Rosztov le nem vette róluk a szemét, s a tömeget visszaszorító franczia zsandárok lovainak a topogása ellenére is, Alexander császár és Napoleon minden mozdulatát figyelemmel kísérte. Őt a váratlanságánál fogva meglepte az, hogy Alexander teljesen úgy viselkedett Napoleonnal, mintha ez vele egyenrangú lett volna, s hogy Napoleon teljesen fesztelenül viselte magát, mintha természetesnek és megszokottnak találná a császárhoz való közelségét, és teljesen úgy bánt az orosz czárral, mintha mindenben hozzá hasonló volna.
+
+Alexander és Napoleon kíséretükkel együtt a Preobrazsenszkij-zászlóalj jobb szárnya felé tartottak, s egyenesen nekimentek a tömegnek, mely ott szorongott. A tömeg teljesen váratlanul olyan közel találta magát az uralkodókhoz, hogy Rosztov, a ki a legelső sorok egyikében állott, szinte megrémült arra a gondolatra, hogy esetleg felösmerik.
+
+- Felség, kegyes engedelmét kérem arra, hogy katonái közül a legvitézebbnek átadhassam a becsületrendet, - szólalt meg egy érdes, határozott hang, mely tisztán kiejtett minden egyes betűt.
+
+Ezt az alacsonytermetű Napoleon mondotta, miközben alulról egyenesen Alexander szemébe nézett. Alexander figyelemmel hallgatta ezeket a szavakat és fejét lehajtva barátságosan elmosolyodott.
+
+- Annak, a ki a legvitézebbül viselte magát ebben a háborúban, - tette hozzá Napoleon, minden szótagot tisztán kiejtve és olyan nyugalommal és önérzettel nézett végig az oroszoknak, - a kik merőn bámultak a császárjuk szemibe, - előtte tisztelgő és mozdulatlanságában megdermedt sorain, mely Rosztovot szinte fölháborította.
+
+- Engedje meg, felség, hogy megkérdezzem az ezredes véleményét, - szólott Alexander s szaporán pár lépést tett Kozlovszkij herczeg, a zászlóalj parancsnoka felé. E közben Bonaparte kis fehér kezéről lehúzta a keztyűt, melyet, mert e közben elszakadt, eldobott. A segédtisztje egyszeriben ott termett és fölvette. - Kinek adassék? - kérdezte Alexander császár halkan és oroszul Kozlovszkijtól.
+
+- Kinek parancsolja, felség?
+
+A császár elégedetlenül összeránczolta a homlokát és körülnézvén, így szólt:
+
+- De hiszen felelnem kell neki.
+
+Kozlovszkij elszánt pillantással végignézett a sorokon s ebbe a pillantásba Rosztovot is belefoglalta.
+
+"Talán csak nem nekem?" - gondolta Rosztov.
+
+- Lazarev! - kiáltott föl az ezredes mogorván, s az első sorból bátran előlépett a szárnyon álló Lazarev közlegény.
+
+- Hova mégy? Állj meg ott! - suttogtak minden oldalról Lazarev felé, a ki nem tudta, mitévő legyen. Lazarev ijedten rásandítván az ezredesre, megállt, s valósággal remegett az arcza, a mi sokszor megesik a katonákkal, mikor az arczvonal elé idézik őket.
+
+Napoleon alig észrevehetően hátrafordította a fejét, s kis, kövér kezével hátranyúlt, mintha valamit el akart volna venni. A kíséret tagjai, a kik abban a pillanatban eltalálták, miről van szó, összesúgtak s kézről-kézre adtak egymásnak valamit, végre egy apród, ugyanaz, a kit Rosztov az este Borisznál látott, előreugrott, és tiszteletteljesen ráhajolva Napoleon kinyújtott kezére, a nélkül, hogy őt csak egy pillanatig is várakoztatta volna, egy pirosszalagos rendjelet tett a kezébe. Napoleon, a nélkül, hogy odanézett volna, két újját összecsukta; ott érezte közte a rendjelet. Ekkor odalépett Lazarevhez, a ki kidüllesztett szemeivel még egyre a maga uralkodóját bámulta, s rápillantott Alexander császárra, ezzel akarván jelezni, hogy azt, a mit most cselekedett, a szövetségeseért cselekedte. Kis fehér kezét, melyben a rendjelet tartotta, odaérintette Lazarev közlegény gombjához. Mintha csak Napoleon tudta volna, hogy ahhoz, hogy ez a közlegény örök időkre boldognak és megjutalmazottnak érezze magát, s a világon mindenkitől meg legyen különböztetve, csak az kellett, hogy az ő, Napoleon keze méltassa őt arra, hogy a mellét megérintse. Napoleon csak odaillesztette a keresztet Lazarev mellére, azután eleresztette és odafordult Alexander-hoz, mintha csak tudta volna, hogy a keresztnek oda kell tapadnia Lazarev melléhez. A kereszt csakugyan oda is tapadt.
+
+Orosz és franczia szolgálatkész kezek, legott fogták a keresztet és odaerősítették az egyenruhára. Lazarev sötéten rápillantott arra a fehérkezű kis emberre, a ki valamit csinált rajta, és még egyre "vigyázz!"-ban állván, megint egyenesen belenézett Alexander arczába, mintha csak azt kérdezte volna tőle: még mindig ott maradjon-e, nem parancsolják-e már, hogy visszamenjen a helyére, vagy hogy még valamit csináljon? De semmit se parancsoltak neki, s még jó darabig mozdulatlanul állt ott.
+
+Az uralkodók lóra ültek és elvágtattak. A Preobrazsenszkijek sorai felbomlottak s a francziákkal összekeveredve leültek a számukra megterített asztalokhoz.
+
+Lazarev a díszhelyen ült; orosz és franczia tisztek jöttek, a kik üdvözölték s össze-vissza ölelgették őt és kezet szorítottak vele. Tömegestől jöttek a tisztek és a népség, csak hogy láthassák Lazarevet. Az orosz és franczia szó és a kaczagás moraja töltötte be az egész teret az asztalok körül. Két kipirult arczú, vídám és boldog tiszt ment el Rosztov mellett.
+
+- Pajtás, micsoda lakoma! És mind csupa ezüst, - szólott az egyik. - Láttad Lazarevet?
+
+- Láttam.
+
+- Mondják, hogy holnap meg a Preobrazsenszkij-ek fogják őket megvendégelni.
+
+- Milyen szerencséje van ennek a Lazarevnek! Ezerkétszáz franc évi nyugdíj, élethossziglan.
+
+- Ez aztán a sipka, fiúk! - kiáltott föl egy orosz, s a fejébe csapta egy franczia bozontos sipkáját.
+
+- Csuda, hogy milyen szép, gyönyörű!
+
+- Hallottad a jelszót? - kérdezte egy testőrtiszt a másiktól. - Tegnapelőtt volt Napoleon, Francziaország, vitézség, tegnap: "Alexander, Oroszország, nagyság", egyik nap a mi császárunk adja a jelszót, másnap Napoleon. Holnap a császár küldi el a Georgij-keresztet a legvitézebb franczia testőrnek. Nagyon természetes. Ugyanúgy kell viszonoznia.
+
+Borisz a lakótársával, Zsilinszkijvel szintén elnézett a Preobrazsenszkij-ek lakomájára. Mikor onnan visszatérőben voltak, Borisz megpillantotta Rosztovot, a ki egy ház szögletén állott.
+
+- Rosztov! Adj' Isten; még nem is találkoztunk, - mondotta neki, s nem tudta megállni, hogy meg ne kérdezze tőle, mi történt vele: olyan feltünően sötét és zilált volt Rosztov ábrázata.
+
+- Semmi, semmi, - felelt Rosztov.
+
+- Eljösz még?
+
+- Igen, elmegyek.
+
+Rosztov sokáig állt ott a sarkon, s messziről nézte a lakmározókat. Valami gyötrelmes munka folyt az elméjében, a melynek sehogy' se tudott a végére járni. Rettenetes kétségek támadtak a lelkében. Majd Deniszov jutott az eszébe az ő elváltozott arczkifejezésével és alázatosságával s az egész kórház a sok levágott kézzel és lábbal, a maga mocskával és betegségeivel. Oly élénken képzelte, hogy most is érzi azt a kórházi halott-szagot, hogy körülnézett, meg akarván győződni róla, vajjon honnan jöhet ez a szag. Majd meg ez az önelégült Bonaparte jutott eszébe az ő fehér kezeivel, a ki most császár volt s a kit Alexander császár is szeret és tisztel. Miért volt hát szükség azokra a leszakított kezekre és lábakra, azokra az elesett emberekre? Majd ismét eszébejutott a kitüntetett Lazarev, és Deniszov, a kit megbüntetnek s a kinek nem adnak kegyelmet. Olyan különös gondolatokon kapta rajta magát, hogy szinte megrémült tőlük.
+
+A Preobrazsenszkij-ek ételének az illata és az éhség végre fölrázták őt ebből az állapotból: ennie kellett valamit, mielőtt megint útnak indul. Bement egy fogadóba, a melyet még reggel látott. A fogadóban annyi embert és különösen katonatisztet talált, a kik, mint ő is, polgári ruhában jöttek ide, hogy csak nagy nehezen tudott ebédet kapni. Két tiszt csatlakozott hozzá, a kik vele egy hadosztályban voltak. Természetesen a békéről beszélgettek a tisztek. Rosztov bajtársai, mint a hadsereg legnagyobb része is, nem voltak megelégedve a friedlandi ütközet után kötött békével. Azt mondták, hogy ha még tartottuk volna magunkat, Napoleon tönkre ment volna, mert a seregének már se kétszersültje, se lőszere nem volt. Nikolaj szótlanul evett és még inkább ivott. Egymaga két palaczk bort megivott. Az a belső munka, a melynek nem tudott a végére járni, még egyre gyötörte őt. Félt átengedni magát a gondolatainak, s nem tudott szabadulni tőlük. Egyszerre, az egyik tisztnek arra a megjegyzésére, hogy valósággal bántó itt látni a francziákat, - Rosztov minden ok nélkül olyan hevesen elkezdett ordítozni, hogy a tisztek szinte elbámultak.
+
+- És ugyan honnan tudják, hogy mi volna jobb! - kiáltott föl s az arczát hirtelen elfutotta a vér. - Hogy' törhetnek pálczát az uralkodó tettei felett, s micsoda jogunk van nekünk okoskodni?! Mi az uralkodónak sem a czéljait, sem a cselekedeteit nem érthetjük meg!
+
+- De hiszen én egy szót se szóltam az uralkodóról, - mentegetőzött a tiszt, a ki nem tudta magának ezt a hevességet másként megmagyarázni, mint hogy Rosztov becsípett.
+
+Rosztov azonban nem hallgatott rá.
+
+- Mi nem vagyunk diplomácziai tisztviselők, hanem egyszerű katonák, több semmi, - folytatta. - Ha azt parancsolják, hogy meghaljunk - meg kell halnunk. Ha a császár ő felségének úgy tetszik, hogy Bonapartet császárnak ismerje el, és vele szövetségre tépjen, - ez annyit tesz, hogy úgy kell lenni. Máskülönben, ha mi elkezdenénk mindenen okoskodni, mindent bírálgatni, maholnap semmi se lenne szent előttünk. Úgy majd azt mondjuk utóbb, hogy sem Isten nincs, se semmi, - ordított Nikolaj az asztalt csapdosva, még pedig a bajtársai szerint éppenséggel nem a maga helyén, de az ő gondolatmenete szerint nagyon következetesen. - A mi dolgunk a kötelességünket teljesíteni, verekedni és nem gondolkodni, ennyi az egész, - fejezte be.
+
+- És inni, - szólott a tisztek egyike, a ki nem akart vele hajbakapni.
+
+- Igen, és inni, - kapta föl Nikolaj. - Hé, hallod-e! Még egy palaczk bort! - kiáltott föl.
+
+
+
+
+TOLSZTOJ
+
+HÁBORÚ ÉS BÉKE
+
+II. KÖTET
+
+
+
+
+
+HARMADIK RÉSZ.
+
+I.
+
+1808-ban Alexander császár Erfurtba utazott, hogy újra találkozzék Napoleonnal, s a pétervári előkelő társaságban sokat beszéltek ennek az ünnepélyes találkozásnak a nagyszerűségéről.
+
+1809-ben a világ két nagyhatalmának, mint a hogy' Napoleont és Alexandert hívták, annyira ment a közeledése, hogy mikor Napoleon ebben az évben hadat üzent Ausztriának, egy orosz hadtest kivonult Oroszországból, hogy volt ellenségével, Bonaparteval karöltve működjék volt szövetségestársa, az osztrák császár ellen; annyira ment, hogy a felsőbb körökben már annak a lehetőségéről is beszéltek, hogy Napoleon feleségül veszi Alexander császár egyik leányát. De a külpolitikai kombinácziókon kívül ebben az időben különös élénkséggel fordult az orosz társaság figyelme ama belső átalakulások felé is, a melyek ekkor az államkormányzat minden ágában végbementek.
+
+E közben maga az élet, az emberek valóságos élete az ő létérdekeik, az egészség, a betegség, a munka és a pihenés, a gondolkodás, a tudomány, a költészet, a zene, a szerelem, a barátság, a gyűlölet és a szenvedélyek terén, ment tovább a maga útján a Bonaparte Napoleonnal való politikai barátságon vagy ellenségeskedésen, s minden képzelhető átalakuláson kívül és tőle teljesen függetlenül.
+
+Andrej herczeg két évet töltött falún, a nélkül, hogy a fészkéből kimozdúlt volna. Mindazokat a gazdasági vállalkozásokat, a melyeket Pierre a maga birtokán tervezett, de a melyekkel, folyton egyik tervről a másikra ugrándozván, sehogy' se tudott zöld ágra vergődni, mindezeket az újításokat Andrej herczeg, minden észrevehető megerőltetés, és a nélkül, hogy róluk bárkinek is szólott volna, megvalósította.
+
+A legnagyobb mértékben meg volt benne az a Pierre-ből teljesen hiányzó gyakorlati fogékonyság, mely az ügyek menetét a maga részéről való minden nagyobb nekirugaszkodás és erőlködés nélkül, megindította.
+
+Egyik, háromszáz lelket számláló birtokán fölszabadította a jobbágyokat (ez egyike volt Oroszországban a legelső ilyen eseteknek), más birtokain pedig a robotmunkát az obrok-kal cserélte föl. Bogucsarovoban a maga költségén egy bábát telepített le a szülő asszonyok ápolására és fizetett papot tartott, a ki a parasztgyerekeket írni és olvasni tanította. Az év egyik felét Andrej herczeg Lyszyja Gory-ban töltötte az apjával és a fiával, a ki még mindig dajka kezén volt; a másik felét pedig bogucsarovoi fészkében, mint a hogy' az apja a falúját hívta. Bár Pierre előtt a külvilág eseményei iránt a legteljesebb közönyösséget mutatta, mégis a legéberebb figyelemmel kísérte azokat, tömérdek könyvet hozatott, és a mikor Pétervárról, az élet valódi forgatagából friss emberek jöttek hozzá, bámulva látta, hogy ezek az emberek a külső és belső politikában történt események ösmeretében messze elmaradtak mögötte, a ki pedig mozdúlatlanul élt ott a falújában.
+
+A gazdasági teendőkön és a legkülönfélébb könyvek olvasásán kívül Andrej herczeg ebben az időben még a mi két utolsó szerencsétlen hadjáratunk kritikai leírásával is foglalkozott, s összeállította katonai rendeleteink és szabályzataink módosításának a tervezetét.
+
+1809 tavaszán fiának, a kinek a gyámja volt, rjazáni birtokaira utazott.
+
+A tavaszi napfényben sütkérezve ült a kocsijában, s elnézte a sarjadzó első fűszálakat, a nyirfák első hajtásait s a verőfényes kék égen uszkáló tavaszi bárányfelhők első, fehér nyájait. Nem gondolt semmire, csak gondtalanul és vidáman nézett körül.
+
+Átkeltek a kompon, a melyen most egy éve Pierre-el beszélgetett. Szérüs és zöldséges kertek közt, keresztülmentek egy sáros falún, leereszkedtek egy lejtőn, a melyet a hídnál még megmaradt hó borított, felkapaszkodtak egy sikamlós, agyagos úton, tarlók és itt-ott zsendülő bokrok között s belejutottak egy, az útat két oldalról szegélyező nyírfa-erdőbe. Az erdőben szinte forróság volt a teljes szélcsendben. A zöld és ragadós rügyekkel ellepett nyírfák nem mozdúltak, s a múlt évi haraszt alól friss fűszálak és lilaszín virágok bújtak ki. A nyiresben itt-ott szétszórt fenyők, búja örökzöldjükkel a tél kellemetlen emlékét idézték föl. Az erdőbe érve a lovak meghorkantak s mind jobban kezdtek izzadni.
+
+Pjótr, az inas, valamit kérdezett a kocsistól, a ki igenlő választ adott. De Pjótr nyilván nem érte be a kocsis együttérzésével s a bakról odafordúlt a gazdájához.
+
+- Kegyelmes uram, milyen tiszta itt a levegő, - szólalt meg és tiszteletteljesen elmosolyodott.
+
+- Mi az?
+
+- Olyan tiszta a levegő, kegyelmes uram.
+
+"Mit beszél ez? - tünődött Andrej herczeg. - Hja, alkalmasint a tavaszról beszél, - gondolta és félrenézett. - Csakugyan, kizöldült már minden... és ilyen korán! A nyír, a galagonya, sőt az égerfa is már zsendül... De a tölgyfán még nyoma se látszik semminek. Amott van ni egy tölgy".
+
+Az út szélén állott egy tölgy. Legalább tízszerte idősebb volt a nyírfáknál, s tízszerte vastagabb és kétszer olyan magas, mint ezek. Hatalmas tölgyfa volt, tán két ember se tudta volna körülfogni, ágai réges-régóta letördösve, a kérge megrepedezve és régi forradásokkal tele. Otromba, össze-vissza szétterpesztett, girbe-görbe s hatalmas karjaival és ujjaival, mint valami bosszús, vén és fanyar szörnyeteg állt ott a mosolygó nyírfák között. Egyedül csak az erdőben szétszórt örökzöld és dermedt fenyők és ez a tölgy nem akarták magukat a tavasz megnyilatkozásának alávetni, nem akartak sem a tavaszról, sem a napról tudomást venni.
+
+"Tavasz, szerelem és boldogság! - mintha csak így szólott volna az a tölgy, - hogy' nem únjátok már meg ezt a mindig egyformán buta és esztelen ámítást. Mindig csak egy- és ugyanaz, és mindig csak ámítás! Nincs se tavasz, se nap, se boldogság. Ime, nézzétek, ott gunnyasztanak a lesújtott, kihalt fenyők, mindig ugyanazok, vagy itt vagyok én, én is szétterpesztettem összetöredezett és megkoppasztott ujjaimat, bárhonnan nőttek légyen is ki - a hátamból, az oldalaimból; a mint nőttem, úgy állok itt ma is, és nem is hiszek a ti reményeitekben és csalóka álmaitokban."
+
+Andrej herczeg, mialatt keresztülment az erdőn, ismételten hátranézett erre a tölgyfára, mintha csak valamit várt volna tőle. Virágok és fű a tölgy alatt is voltak, de ő csak mogorván, mozdúlatlanul, eltorzítva és makacsul állt ott közöttük.
+
+"Igen, igaza van, ezerszer is igaza van ennek a tölgynek, - gondolta magában Andrej herczeg; - ám hadd engedjék át magukat más, fiatalabbak ennek az ámításnak, de mi ismerjük már az életet, a mi életünk immár be van fejezve!" Ezzel a tölgygyel kapcsolatban a reménytelen, de azért szomorú voltukban is jóleső gondolatoknak egész raja támadt föl Andrej herczeg lelkében. Ennek az utazásának az ideje alatt, mintha csak újból átgondolta volna egész életét, és mintha csak megint arra a megnyugtató, de reménytelen eredményre jutott volna, hogy semmi szükség sincs rá, hogy valamibe kapjon, s hogy az életét minden izgalom nélkül, rosszat nem cselekedve, de semmi után nem is vágyakozva kell leélnie.
+
+
+
+II.
+
+A rjazani birtok gyámhatósági ügyeiben Andrej herczegnek a kerületi marsallal is érintkezésbe kellett lépnie. Akkoriban Rosztov Andrejevics Ilya volt a kerületi marsall, és Andrej herczeg május közepén elment hozzá.
+
+A tavasznak immár a melegebb időszaka is megkezdődött. Teljes díszében pompázott az erdő, nagy volt a por és olyan a forróság, hogy víz mellett elmenve szinte kedve kerekedett az embernek megfürödni.
+
+Andrej herczeg azon tünődve, vajjon a dolgaiban mi mindent kell a marsalltól megtudakolnia, rosszkedvűen ment végig az otradnoei ház felé vezető kerti fasoron. Jobbról a fák alól vidám női hangokat hallott s egy csapat fiatal leányt pillantott meg, a kik a kocsija előtt keresztülfutottak az úton. A többiek előtt, a kocsihoz legközelebb, egy feketehajú, sovány, feltünően vékony, feketeszemű leányka futott. Sárga kartonruha volt rajta, a feje fehér zsebkendővel bekötve, a mely alól kóczos hajfürtök kandikáltak ki. A leányka kiabált valamit, de mikor az idegent megpillantotta, a nélkül, hogy többé ránézett volna, kaczagva futott vissza.
+
+Andrej herczeget egyszerre valami fájdalmas érzés lepte meg. Oly gyönyörű volt az idő, a nap oly fényesen ragyogott és köröskörül olyan vidám volt minden; és ez a sovány és csinos leányka még sem vett s nem is akart tudomást venni az ő létezéséről, s elégedett és boldog volt, az ő saját külön, - alkalmasint ostoba, - de vidám és boldog életében. Vajjon minek örül annyira? Mire gondol? Bizonyára nem a katonai szabályzatokra, nem a rjazani obrok-viszonyok rendezésére. "Mire gondol hát? S mitől olyan boldog?" - kérdezgette magától Andrej herczeg szinte önkéntelenül.
+
+Andrejevics Ilya gróf 1809-ben is csak úgy élt Otradnoe-ban, mint annak előtte, vagyis vendégül látta csaknem az egész kormányzóságot s vadászatokkal, szini előadásokkal, ebédekkel és muzsikusokkal szórakoztatta a vendégeit. Mint minden új vendégének, Andrej herczegnek is megörült és erővel ottmarasztotta őt éjszakára.
+
+Az unalmasan múló nap folyamán, a mikor Andrej herczeget az idősebb házbeliek s az előkelőbb vendégek, a kik a közeledő névnap alkalmából az öreg gróf házát szinte megtöltötték, szórakoztatták, Bolkonszkij ismételten reápillantott Natasára, a ki a társaság fiatalabb részével mulatott és jókat kaczagott, s minduntalan azt kérdezte magától: "Vajjon mire gondol? Minek örül olyan nagyon?"
+
+Este, mikor ezen az idegen helyen egyedül maradt, sokáig nem tudott elaludni. Olvasott, eloltotta a gyertyát, majd ismét meggyujtotta. A szobában, melynek ablakdeszkái is be voltak téve, rendkívül meleg volt. Bosszankodott erre a hülye vén emberre (így hívta Rosztovot), a ki ottfogta őt, azt mondván, hogy a szükséges iratokat, melyek a városban vannak, még nem kapta meg, és bosszankodott magára is, a miért ott maradt.
+
+Andrej herczeg fölkelt s az ablakhoz ment, hogy kinyissa. Alig hogy az ablakdeszkákat kitárta, a holdvilág, mintha csak már rég leste volna ezt az ablaknál, legott beáradt rajta. Kinyitotta az ablakot. Csöndes, friss és világos volt az éjszaka. Közvetlenül az ablak alatt egy sor lenyírt fa állott, melyek az egyik oldalról feketéknek látszottak, másik oldaluk pedig ezüstös fényben fürdött. A fák alatt valami bodros, buja és nedves palánta díszlett, melynek szárai és levelei néhol ezüstös fényben csillogtak.
+
+Távolabb, a fekete fák mögött valami harmattól csillogó tető látszott, ettől jobbra egy kirívóan fehér törzsű, nagy, borzas fa állott, fölötte pedig a szinte csillagtalan, derült, tavaszi égen a telihold fénylett. Andrej herczeg kikönyökölt az ablakon és szemei rámeredtek az égre.
+
+Andrej herczeg szobája a középső emeleten volt; a fölötte lévő szobákban szintén laktak és aludtak. Női beszélgetés hallatszott le felülről.
+
+- Csak még egyetlen egyszer, - szólt odafönn egy női hang, melyet Andrej herczeg nyomban megösmert.
+
+- De hát mikor fogsz már aludni? - felelt egy másik hang.
+
+- Nem fogok, nem tudok aludni; mitévő legyek hát! Nos hát, még egyszer utóljára...
+
+Két női hang elkezdett valami dallamot énekelni, mely valaminek a befejezése volt.
+
+- Oh beh gyönyörű! No de most aztán aludjunk és legyen vége.
+
+- Te alhatsz, de én nem tudok, - felelt az ablak felé közeledvén az első hang. Nyilván egészen kihajolt az ablakon, mert még a ruhája suhogása, sőt a lélekzete is lehallatszott. Elcsendesült, megdermedt minden, úgy, mint a hold fénye és árnyékai. Andrej herczeg is félt megmoczczanni, nehogy önkéntelen jelenlétét elárulja.
+
+- Szonya, Szonya! - hallatszott ismét az első hang. - Ugyan hogy' lehet most aludni! Nézz ide, micsoda gyönyörűség! Oh, micsoda gyönyörűség! Ébredj hát, Szonya! - mondotta szinte könnyek között. - Talán még soha, soha se volt ilyen bűbájos éjszaka.
+
+Szonya kelletlenül felelt valamit.
+
+- Igen, nézd csak, micsoda holdvilág!... Oh beh gyönyörű! Jer ide hát. Lelkem kis galambom jer ide no. Látod? Le kell guggolnod, így ni, aztán át kell fognod magadat a térdeid alatt, - feszesebben, minél feszesebben, - erőlködnöd kell egy csöppet, s akkor akár elröpülhetnél... Így ni!
+
+- Elég legyen, még lebukol.
+
+Valami dulakodás féle és Szonya zsörtölődő hangja hallatszott.
+
+- Lásd, már két óra felé jár az idő.
+
+- Eh, te mindig csak rontod az ember kedvét. No, menj hát, csak menj.
+
+Megint elcsendesült minden, de Andrej herczeg tudta, hogy Natasa még mindig ott ül az ablaknál, mert időnként halk mozgás és egy-egy sóhaj hallatszott le hozzá.
+
+- Oh Istenem! Istenem! Hát mi ez! - kiáltott föl egyszerre. - Ha már meg kell lenni, ám menjünk hát aludni! - s ezzel becsapta az ablakot.
+
+"Még csak rá se hederít az én létezésemre!" - gondolta magában Andrej herczeg, mialatt a beszédjére fülelt, s maga se tudta miért, arra számított, de meg félt is tőle, hogy esetleg ő róla is talál mondani valamit. - "És megint csak ő! Mintha csak azért is!" - gondolta magában. Egyszerre a fiatalos gondolatoknak és reményeknek olyan váratlan és egész életével ellentétben álló zűrzavara támadt föl a lelkében, hogy nem érezvén magában elég erőt ahhoz, hogy ezt az állapotot megfejtse, legott elaludt.
+
+
+
+III.
+
+Másnap Andrej herczeg, a nélkül, hogy a hölgyeket bevárta volna, elbúcsúzott a gróftól és elment haza.
+
+Már június eleje volt, mikor Andrej herczeg hazafelé útközben megint beért abba a nyírfa-erdőbe, a melyben őt az a korhadt és vén tölgyfa annak idején olyan furcsán és emlékezetesen megdöbbentette. A csengők még tompábban csengtek az erdőben, mint másfél hónappal azelőtt; olyan teli, olyan árnyékos és sűrű volt körülötte minden; az erdőben szétszórt fiatal fenyők se rontották meg az erdő általános szépségét, s a környezethez alkalmazkodva megteltek bolyhos, fiatal hajtások friss zöldjével.
+
+Nagy volt a meleg egész nap, vihar készült valahol, de mindössze csak egy futó kis felhő locsolta végig az út porát s a friss, zöld lombokat. Az erdő bal oldala árnyékban volt; jobb oldala pedig a szélben alig-alig imbolyogva, nedvesen, fényesen csillogott a napsugárban. Teljes virágjában volt minden; majd közel, majd távol fülemilék vertek és csattogtak.
+
+Igen, ebben az erdőben volt az a tölgy, a melylyel én úgy egyetértettem, - gondolta Andrej herczeg - De vajjon merre van, - tünődött tovább az út bal oldalát nézve, s a nélkül, hogy maga is tudta, vagy fölismerte volna, elkezdett ugyanabban a tölgyfában gyönyörködni, a melyet keresett. A vén tölgyfa, teljesen elváltozva, sötétzöld lombsátorral elborítva, szinte elmélázva imbolygott az esti nap sugaraiban. Se girbe-görbe ujjainak, se forradásainak, sem azelőtti hitetlenségének és keserűségének nyoma se volt sehol. Kemény, százados kérgén ágatlan, fiatal levelek törték keresztül magukat, úgy hogy szinte hihetetlennek látszott, hogy ez az aggastyán adott légyen nékik életet. - "Igen, ez ugyanaz a tölgy", - gondolta Andrej herczeg s egyszerre minden ok nélkül az öröm és a megújhodás tavaszias érzése vett erőt rajta. Egyszerre, egy és ugyanabban az időben, életének a legfőbb pillanatai mind eszébe jutottak. Austerlitz, azzal a magas éggel, a feleségének szemrehányó és halálra váló arcza, Pierre ott a kompon, az a leányka, a ki úgy felbuzdult az éjszaka szépségén, maga az az éjszaka, a hold, mindez egyszerre eszébe jutott.
+
+"Nem, harminczegy éves korban az életnek még nincs vége, - döntötte el egyszerre véglegesen és megingathatatlanul Andrej herczeg. - Az korántsem elég, hogy én magam ösmerem mindazt, a mi bennem van, meg kell azt ösmerni mindenkinek. Pierrenek is, meg annak a kis leánynak is, a ki akkor föl akart szállani az égbe, meg kell ösmerniök engem, hogy ne csak egyedül nekem magamnak teljék az életem, hogy azok ne éljenek az én életemtől olyan teljesen függetlenül, hogy az én életem visszatükröződjék valamennyiükön, s hogy együtt éljenek velem valamennyien!"
+
+*
+
+Andrej herczeg a kirándulásáról hazatérve, elhatározta, hogy őszre elmegy Pétervárra, s a legkülönfélébb ürügyeket eszelte ki ennek az elhatározásnak az indokolására. Minden pillanatban az okos és logikus érveknek egész sora állott rendelkezésére annak az igazolására, hogy föltétlenül el kell mennie Pétervárra, sőt még szolgálatba is kell állania. Sőt most már azt se tudta megérteni, hogy' kételkedhetett valaha is annak a föltétlen szükségességében, hogy tevékeny részt vegyen az életben, éppen úgy, mint egy hónappal azelőtt nem értette, hogy' juthatott volna eszébe a falujából kimozdulni. Egészen tisztán úgy rémlett előtte, hogy kárba veszne minden élettapasztalata, ha nem próbálná meg gyakorlatilag is fölhasználni, s nem venne megint tevékeny részt az életben. Még azt sem értette, hogy' eshetett az, hogy annakelőtte, ugyancsak holmi oktalan érvek alapján, egészen nyilvánvalónak látszott előtte, hogy megalázná magát, ha most, az élet tapasztalatai után megint bíznék annak a lehetőségében, hogy valaha hasznot is hajthasson, s hogy a szerelemben boldogságot találhasson. Most egészen mást mondott neki az esze. Ez után a kirándulás után Andrej herczeg elkezdett unatkozni falun, eddigi foglalkozásai nem érdekelték, és gyakran, a mint így egyedül ült a dolgozó-szobájában, fölkelt, odament a tükörhöz és hosszasan elnézte az arczát. Azután elfordult, ránézett a megboldogult Liza arczképére, a ki à la grecque fésült kóczos fürteivel szeliden és vidáman nézett le rá aranykeretéből. Most már nem mondotta urának azokat a rettenetes szavakat, hanem egyszerűen, vidáman és kiváncsian nézett le rá. És Andrej herczeg hátratett kezekkel hosszú ideig járt föl és alá a szobában, s hol mogorván, hol mosolyogva újra meg újra átgondolta azokat a szavakkal ki se fejezhető, oktalan, s mint a bűn, oly titkos gondolatokat, melyek Pierre-rel, a dicsőséggel, azzal az ablakban ülő leánynyal, a tölgyfával, s a női szépséggel és a szerelemmel voltak összekötve, a melyek egész életét felforgatták. És az ilyesféle pillanatokban, ha valaki betévedt hozzá, feltünően száraznak, szigorúan elszántnak és főként szinte kellemetlenül logikusnak találhatta őt.
+
+- Kedvesem, - mondotta, esetleg egy ilyen pillanatban a szobájába lépve, Marja herczegnő: - Nikoluska ma nem mehet sétálni: nagyon is hideg van.
+
+- Ha meleg volna, - felelt Andrej herczeg ilyenkor rendkívül szárazon a húgának, - akkor egy ingben mehetne ki, de miután hideg van, meleg ruhát kell adni rá, a mit éppen erre a czélra találtak ki. Ez következik abból, hogy hideg van, nem pedig az, hogy otthon maradjon, a mikor levegőre van szüksége, - mondotta feltünő logikával, mintha csak meg akart volna büntetni valakit azért a titkos, logikátlan, belső munkáért, mely a lelkében kavargott. Marja herczegnő ilyenkor elgondolta, hogy milyen szárazakká is teszi a férfiakat az a szellemi munka.
+
+
+
+IV.
+
+Andrej herczeg 1809 augusztus hónapjában utazott el Pétervárra. Erre az időpontra esett a fiatal Szperanszkij dicsőségének s az általa megvalósított átalakulások hatásának a csúcspontja. Ugyanebben az augusztus hónapban történt, hogy az uralkodó kifordult a kocsijából, megrándította a lábát és három hétig ki sem mozdult Péterhofból, a hol kizárólag Szperanszkijval érintkezett, a kivel nap-nap után együtt volt. Ebben az időben készült nemcsak az a két, olyannyira híres és a társaságot izgató ukáz, mely az udvari rangfokozatok eltörlésére és a kollégiumi assessorság s az államtanácsosság elnyeréséhez szükséges vizsgálatokra vonatkozott, hanem az a teljes állami szervezet is, mely hivatva volt arra, hogy kezdve az államtanácstól, le a községi igazgatásig országunk egész igazságügyi, adminisztrativ és pénzügyi rendjét új alapokra fektesse. Most valósultak meg és öltöttek testet azok a homályos, szabadelvű ábrándok, a melyekkel Alexander császár a trónra lépett s a melyeket munkatársai: Czartoriszkij, Novoszilyczev, Kocsubej és Sztroganov segítségével meg akart valósítani, a kiket ő maga is tréfásan "jóléti bizottság"-nak nevezett el.
+
+Most mindezeket együtt a polgári téren Szperanszkij, katonai téren pedig Arakcsejev váltotta föl. Andrej herczeg, mint kamarás, megérkezése után csakhamar jelentkezett az udvarnál kihallgatásra. A császár, a ki két ízben találkozott vele, eddig egyetlen szóra se méltatta őt. Andrej herczegnek már azelőtt is mindig úgy tetszett, hogy ő ellenszenves a császárnak, s hogy az arcza és egész lénye kellemetlen neki. Abban a rideg, elutasító pillantásban, a melylyel őt az uralkodó végigmérte, Andrej herczeg most csak még inkább, mint azelőtt, ennek a föltevésének a megerősítését látta. Az udvaronczok, Andrej herczegnek az uralkodó részéről való mellőzését azzal magyarázták, hogy az uralkodó neheztel rá, mert 1805-ben nem szolgált.
+
+"Magamról tudom, hogy az ember nem ura rokon- és ellenszenveinek", - gondolta Andrej herczeg, - "s így arra nem is gondolhatok, hogy a katonai szabályzatokról szóló emlékiratomat személyesen nyújtsam át az uralkodónak, de hiszen majd beszél az ügy magáért." - Beszélt az emlékiratáról egy öreg tábornagynak, a ki jó barátja volt az apjának. A tábornagy kitűzött a számára egy órát, rendkívül szívesen fogadta s megígérte, hogy jelentést tesz az ügyről a császárnak. Pár nap múlva Andrej herczeg értesítést kapott, hogy jelentkezzék Arakcsejev gróf hadügyminiszternél.
+
+*
+
+A kitűzött napon reggel kilencz órakor Andrej herczeg megjelent Arakcsejev gróf fogadó-szobájában.
+
+Andrej herczeg személyesen nem ösmerte Arakcsejevet, soha se látta, de az, a mit tudott róla, nem valami nagy tiszteletet keltett benne iránta.
+
+"Hadügyminiszter, s a császár ő felségének bizalmas embere; senkinek semmi köze tehát az ő magán egyéniségéhez; ő meg van bízva azzal, hogy az én emlékiratomat átvizsgálja, következésképpen ő az egyetlen, a ki a dolgot megindíthatja", - gondolta Andrej herczeg, miközben más, többé-kevésbbé tekintélyes ember társaságában Arakcsejev gróf elfogadó-szobájában várakozott.
+
+Andrej herczeg, szolgálati ideje alatt, a melyet jobbára mint segédtiszt töltött el, sok előkelő személyiségnek a fogadó-szobáját ösmerte, s így ezeknek a fogadó-szobáknak különböző jellege teljesen tisztán állott előtte. Arakcsejev gróf fogadó-szobájának valami egészen különös jellege volt. A jelentéktelenebb emberek arczáról, a kik Arakcsejev gróf fogadó-szobájában kihallgatásuk sorát várták, a szorongás és alázatosság volt leolvasható; a rangosabb emberek arczán a kényelmetlenség általános érzésének a kifejezése ült, mely a fesztelenség és a saját maga, a helyzete és a várva várt személyiség fölött való gúnyolódás álarcza alá volt rejtve. Andrej herczeg hallotta az "Andrejics Szila[1]" és a "Majd-ad bácsi" gúnyneveket, melyek Arakcsejev grófra vonatkoztak. Egy előkelő tábornok, a ki szemlátomást sértve érezte magát az által, hogy oly soká kellett várakoznia, keresztbetett lábakkal ült ott, és gúnyosan mosolygott magában.
+
+De alig, hogy kinyílt az ajtó, minden arczra ugyanaz a kifejezés, a rémület kifejezése ült ki. Andrej herczeg megkérte az ügyeletest, hogy jelentse őt be még egyszer, de ez gúnyosan rámosolygott és azt mondotta, hogy annak idején majd ő rá is sor kerül. Néhány ember után, a kiket a segédtiszt a miniszter szobájába be- és onnan kivezetett, egy tisztet bocsátottak be a rettenetes ajtón, a ki megalázkodó és rémült külsejével szinte megdöbbentette Andrej herczeget. A tiszt kihallgatása sokáig tartott. Egyszerre egy kellemetlen hang rikácsolása hallatszott ki a szobából, s a tiszt sápadtan és remegő állal lépett ki az ajtón, s a fejéhez kapdosva ment végig a fogadó-szobán.
+
+Ezután Andrej herczeget vezették oda az ajtóhoz, és az ügyeletes halkan odasúgta neki: "Jobbra, az ablakhoz."
+
+Andrej herczeg belépett az egyszerű, csinos dolgozó-szobába, s az asztalnál megpillantott egy hosszú derekú, negyven év körül lévő embert, a kinek hosszúkás fején kurtára volt nyírva a haja, homlokát mély ránczok lepték el, zöldes barna szeme fölé mogorván összeránczolt szemöldök borult, hosszú, lelógó arcza pedig feltünően piros volt. Arakcsejev odafordította felé a fejét, a nélkül, hogy ránézett volna.
+
+- Ön mit kér? - kérdezte Arakcsejev.
+
+- Én, kegyelmes uram... nem kérek semmit, - szólott Andrej herczeg halkan. Arakcsejev feléje fordította a szemeit.
+
+- Foglaljon helyet, -, mondotta Arakcsejev, - Bolkonszkij herczeg.
+
+- Én semmit se kérek, de a császár ő felsége oly kegyes volt, és elküldötte Excellencziádhoz az én emlékiratomat...
+
+- A mint láthatja, kedvesem, én az ön emlékiratát elolvastam, - vágott közbe Arakcsejev, a ki éppen csak az első pár szót mondotta valamivel szivélyesebb hangon, azután újra levette róla a szemét, s mind inkább duzzogóan kicsinylő modorra tért át. - Ön új katonai törvényeket ajánl? Törvény, az van elég, még a régieket sem győzzük megtartani. Ma mindenki törvényeket firkál, csakhogy firkálni könnyebb ám, mint cselekedni.
+
+- Én a császár ő felsége utasítására azért jöttem excellencziádhoz, hogy megtudjam, mi a szándéka az én emlékiratommal? - mondotta Andrej herczeg udvariasan.
+
+- Az ön emlékiratára én meghoztam a végzésemet s azt elküldtem a bizottságnak. Én nem helyeslem, - szólott Arakcsejev, s miután fölkelt, elővett egy iratot az íróasztaláról. - Ime, tessék, - ezzel átadta Andrej herczegnek.
+
+A nagy betűk, a helyesírás és az írásjelek teljes mellőzésével, czeruzával, keresztben ez volt az iratra írva: "minden alaposságot nélkülöz, mivelhogy úgyszólván ki van írva a franczia hadiszabályzatokból, és minden szükség nélkül eltér a jelenlegi katonai törvényektől".
+
+- És milyen bizottsághoz van az emlékirat áttéve? - kérdezte Andrej herczeg.
+
+- A hadi szabályzatok bizottságához, de ezzel egyidejűleg elrendeltem azt is, hogy a bizottság tagjai közé önt is besorozzák. De persze csak fizetés nélkül.
+
+Andrej herczeg elmosolyodott.
+
+- Azt nem is kívánok.
+
+- Tehát fizetéstelen tagnak, - ismételte Arakcsejev. - Van szerencsém. Hej! A következő! Ki van még hátra? - kiáltott ki, miközben Andrej herczeg előtt meghajtotta magát.
+
+
+
+V.
+
+Andrej herczeg, miközben a bizottság tagjai közé történt besorozásáról szóló értesítést várta, különösen azokkal az emberekkel, a kikről tudta, hogy van befolyásuk s hogy esetleg hasznára lehetnek neki, felújította régi ösmeretségét. Most ugyanaz az érzés fogta el Péterváron, a melyet az ütközet előestéjén érzett, mikor nyugtalan kíváncsiság gyötörte és olyan ellenállhatatlanul húzta-vonta őt valami a felsőbb körök felé, oda, a hol a jövő készült, a melytől milliók sorsa függött. Az öregek elkeseredéséből, a be nem avatottak kíváncsiságából, a beavatottak tartózkodásából, valamennyiük sietségéből és aggodalmaskodásából, a bizottságok és bizottmányok töméntelen sokaságából, a melyeknek a létezéséről nap-nap után újabb értesüléseket szerzett, kiérezte, hogy most, az 1809. évben, valami nagyszabású polgári ütközetre készültek itt Péterváron, a melynek egy előtte ösmeretlen, de geniálisnak látszó, titokzatos ember, - Szperanszkij volt a főparancsnoka.
+
+És maga ez az előtte csak homályosan ösmert átalakulás, valamint ennek fő-mozgatóereje, Szperanszkij, olyannyira kezdte őt érdekelni, hogy a hadi szabályzatok reformjának az ügye csakhamar másodsorba szorult az öntudatában.
+
+Andrej herczeg abban a tekintetben, hogy az akkori pétervári társaság legkülönfélébb és legfelsőbb köreiben mindenütt kedvező fogadtatásra találjon, a legelőnyösebb helyzetek egyikében volt. A reform-párt örömmel fogadta őt, először azért, mert okos és rendkívül olvasott ember hírében állott, és másodszor azért, mert jobbágyainak a fölszabadítása által szabadelvű hírnevét máris megalapította. Az öregek, az elégedetlenek pártja, egyenesen mint az apja fiához fordult hozzá támogatásért, miközben pálczát tört a tervezett újítások fölött. A női társaság, a világ, ujjongva fogadta őt, mert hiszen gazdag és tekintélyes férj-jelölt, és állítólagos halálának, és a felesége tragikus végének regényes históriája révén mintegy dicskoszorúval övezett új alak volt. Ezenkívül mindazoknak, a kik őt annak előtte is ösmerték, az volt az általános véleményük róla, hogy ez alatt az öt esztendő alatt nagyon megváltozott, még pedig az előnyére, szelidebb és férfiasabb lett, nem volt meg benne az azelőtti mesterkéltség, büszkeség és gúnyolódás, ellenben igen is meg volt az a higgadtság, melyet csak a korral lehet megszerezni. Beszéltek róla, érdeklődtek iránta, és mindenki óhajtotta, hogy vele megösmerkedhessék.
+
+Az Arakcsejevnél tett látogatását követő napon, Andrej herczeg az estét Kocsubejnál töltötte. Elmondotta neki Andrejics Szilá-val való találkozását (Kocsubej azzal a határozatlan gúnynyal, a mely Andrej herczegnek már a hadügyminiszter fogadó-szobájában is feltünt, így hívta Arakcsejevet).
+
+- Kedvesem, még ebben az ügyben se mellőzze ám Mihajlovics Mihailt. Ő most mindennek a nagymestere. Majd említést teszek neki róla. Megígérte, hogy ma este eljön...
+
+- De hát mi köze Szperanszkijnak a katonai szabályzatokhoz? - kérdezte Andrej herczeg.
+
+Kocsubej elmosolyodott, és csodálkozva Bolkonszkij naivságán, megcsóválta a fejét...
+
+- A napokban beszéltünk vele önről, - folytatta Kocsubej, - az ön szabad parasztjairól...
+
+- Ah, hát ön az, herczeg, a ki a jobbágyait fölszabadította? - kérdezte egy Jekaterina-korabeli öreg ember, a ki lenéző pillantással fordult Bolkonszkij felé.
+
+- Csak egyik kis birtokomon, a mely amúgy sem jövedelmezett semmit, - felelt Bolkonszkij, iparkodván a szemeiben az eljárását enyhíteni, nehogy az öreget minden ok nélkül fölingerelje.
+
+- Fél, hogy elkésik, - szólott az öreg, Kocsubej-re pillantva. - Én csak egyet nem értek, - folytatta, - ki fog szántani, ha őket fölszabadítjuk? Törvényeket firkálni könnyű, de igazgatni nehéz. Éppen úgy, mint most, azt kérdem öntől, gróf, vajjon kik lesznek a főtörvényszék elnökei, mikor vizsgát kell tenni mindenkinek?
+
+- Azok, azt tartom, a kik leteszik a vizsgát, - felelt Kocsubej, s keresztbetevén a lábait, körülnézett.
+
+- Szolgál alattam valami Prjanicsnikov, egy pompás, aranyat érő ember, de már hatvan éves, ez tán nekimegy majd annak a vizsgának?
+
+- Ez persze bajos, mert a műveltség ma még nagyon kis térre szorítkozik, de... - Kocsubej gróf nem fejezte be; fölkelt, s kézen fogva Andrej herczeget, elébement egy magas, kopasz, körülbelöl negyven éves, szőke embernek, a kinek nagy és nyilt homloka s szokatlanul fehér, hosszúkás arcza volt, s a ki éppen akkor lépett a szobába. Kék frakk volt rajta, a nyakán egy kereszt, s mellének a baloldalán egy csillag ékeskedett. Ez volt Szperanszkij. Andrej herczeg tüstént megismerte őt, s mint az élet fontos pillanataiban szokott, megrezzent a lelkében valami. Vajjon tisztelet volt-e ez, vagy irígység vagy várakozás, azzal nem volt tisztában. Szperanszkij egész megjelenésének valami olyan különös jellege volt, a melyről tüstént fel lehetett őt ismerni. Abban a társadalmi körben, a melyben Andrej herczeg élt, senkiben se látta az ügyetlen és fonák mozdulatoknak ezt a nyugodtságát és önbizalmát, senkiben se látta a félig becsukott és vizenyős szemeknek ezt a szilárd, de egyúttal szelíd tekintetét, nem látta a semmitmondó mosolynak ezt a határozottságát, ezt a finom, egyenletes és halk hangot s a mi a fő, az arcznak és különösen a kissé széles, de szokatlanul köpczös és finom kezeknek ezt a patyolat fehérségét. Az arcznak ezt a finomságát és fehérségét Andrej herczeg csak azoknál a katonáknál tapasztalta, a kik hosszú időt töltöttek a kórházban. Ez volt Szperanszkij, az államtitkár, a császár előadója és útitársa, a ki Erfurtban nem egyszer találkozott és beszélt Napoleonnal.
+
+Szperanszkij szemei nem révedeztek egyik emberről a másikra, a mi egy nagyobb társaságba való belépéskor szinte önkéntelenül meg szokott történni, és nem sietett beszélni. Halkan és azzal a meggyőződéssel beszélt, hogy meg fogják hallgatni, és csakis arra nézett, a kivel éppen beszélt.
+
+Andrej herczeg különös figyelemmel kísérte Szperanszkij minden szavát és mozdulatát. Mint ez, különösen az olyan embereknél, a kik nagyon is szigorúan itélik meg embertársaikat, lenni szokott, Andrej herczeg, a mikor új emberrel, s különösen olyannal, mint Szperanszkij, találkozott, a kit híréből már ismert, mindig arra volt elkészülve, hogy az emberi kiválóság teljes tökéletességét fogja megtalálni benne.
+
+Szperanszkij azt mondta Kocsubej-nek, hogy nagyon sajnálja, hogy nem jöhetett korábban, de a palotában tartóztatták. Azt nem mondta, hogy az uralkodó tartóztatta. Andrej herczeg a szerénységben való ezt a tetszelgést is észrevette. Mikor Kocsubej bemutatta neki Andrej herczeget, Szperanszkij ugyanazzal a mosolylyal, lassan ráemelte a szemeit Bolkonszkijra, és szótlanul elkezdte őt nézni.
+
+- Nagyon örülök, hogy megismerkedhetem önnel, mint mindenki, én is hallottam már önről, - mondotta.
+
+Kocsubej pár szót szólt arról a fogadtatásról, a melyben Arakcsejev Bolkonszkijt részesítette, mire Szperanszkij még jobban elmosolyodott.
+
+- A hadi szabályzatok bizottságának az elnöke, Magniczkij úr, nekem jó barátom, - mondotta minden szót és minden szótagot tisztán kiejtvén, - és ha kívánja, összehozhatom önt vele. (Egy cseppet elhallgatott.) Remélem, hogy nála, a ki minden okos dologban kész közreműködni, visszhangra fog találni.
+
+Szperanszkij körül legott egy egész kör támadt, s az az öreg, a ki az imént Prjanicsnikov nevű tisztviselőjéről beszélt, ugyanazzal a kérdéssel most Szperanszkijhoz fordult.
+
+Andrej herczeg távol tartotta magát a társalgástól, s folyton csak Szperanszkij mozdulatait figyelte, a ki nem régen még egy jelentéktelen szeminarista volt, most pedig, mint Bolkonszkij gondolta, finom és fehér kezeiben tartotta egész Oroszország sorsát. Andrej herczeget meglepte az a szokatlan lenéző nyugalom, a melylyel Szperanszkij az öregnek felelt. Úgy látszott, mintha mérhetetlen magasságból intézné hozzá leereszkedő szavait. Mikor az öreg nagyon is hangosan kezdett beszélni, Szperanszkij elmosolyodott, és azt mondotta, hogy ő nem mondhat itéletet annak az előnyös, vagy hátrányos voltáról, a mit a császár akar.
+
+Miután egy darabig elbeszélgetett az őt körülvevőkkel, Szperanszkij fölkelt és odalépve Andrej herczeghez, elhúzta őt magával a szoba másik végére. Nyilvánvalóan szükségesnek tartotta, hogy Bolkonszkijval foglalkozzék.
+
+- Annak az élénk társalgásnak a közepette, a melybe az a tiszteletreméltó öreg belevont, nem tudtam módját ejteni, herczeg, hogy önnel is beszélgessek, - mondotta szelid kicsinyléssel elmosolyodva, s ezzel a mosolylyal mintegy beismerte, hogy Andrej herczeggel együtt érzi azoknak az embereknek a semmiségét, a kikkel az imént beszélgetett. Ez a viselkedés hízelgett Andrej herczegnek. - Én önt régen ismerem: először is az ön parasztjainak a fölszabadítása révén, a mire ez az első példa, mely, kívánatos volna, hogy minél több követőre találjon; másodszor pedig onnan, hogy ön is egyike azoknak a kamarásoknak, a kik nem érezték magukat sértve az udvari rangfokozatokra vonatkozó új ukáz által, mely oly sok szóbeszédre és megütközésre adott alkalmat.
+
+- Igen, - szólott Andrej herczeg, - az apám nem akarta, hogy ezzel a jogommal éljek; én a legalsó fokon kezdtem meg a szolgálatot.
+
+- Az ön apja, bár a régi kor embere, úgy látszik, mégis fölötte áll a kortársainak, a kik annyira elitélik ezt a rendszabályt, mely végre is csak a méltányosság természetes rendjét akarja helyreállítani.
+
+- De én azt hiszem, hogy ennek a zúgolódásnak is van némi alapja, - mondotta Andrej herczeg, iparkodván fölvenni a küzdelmet Szperanszkij befolyásával, melyet máris érezni kezdett. Kellemetlen volt neki, mindenben egyetérteni vele; ellent akart mondani neki. Andrej herczeg, a ki különben könnyedén és szépen beszélt, most, hogy Szperanszkij-val állt szemben, némi nehézséget érzett a kifejezésekben. Nagyon is elfoglalta őt e hirneves ember egyéniségének a megfigyelése.
+
+- Lehet alapja, de csak a személyes hiúságban, - jegyezte meg Szperanszkij.
+
+- Részben állami szempontokban is, - mondotta Andrej herczeg.
+
+- Hogy' érti ezt?... - kérdezte Szperanszkij halkan és lesütötte a szemét.
+
+- Én tisztelője vagyok Montesquieu-nek, - szólott Andrej herczeg. - És az ő eszméje, hogy a monarchia alapja a becsület, minden kétségen felül állónak látszik előttem. A nemesség egynémely jogai és kiváltságai, azt tartom, eszközül szolgálhatnak ennek az érzésnek a föntartására.
+
+A mosoly eltünt Szperanszkij fehér arczáról, és arczkifejezése sokat nyert ez által. Andrej herczeg eme gondolatát nyilván olyannak tartotta, a melylyel érdemes foglalkozni.
+
+- Ha ön ebből a szempontból veszi a dolgot, - szólalt meg szemlátomást nehezen beszélve a franczia nyelvet, melyet bár egészen nyugodtan, de az orosznál sokkal lassabban ejtett ki. Elmondta, hogy a becsület, l'honneur, nem tartható fönn olyan kiváltságokkal, a melyek a szolgálat menetére károsak, hogy a becsület, l'honneur: vagy negativ fogalma az elítélendő lépések mellőzésének, vagy jól ismert forrása a becsületet tanusító elismerés és a jutalom után való törekvésben való vetélykedésnek.
+
+Érvei tömörek, egyszerűek és világosak voltak.
+
+- Ilyen intézmény, a mely a becsületet ápolja, és mely a vetélykedés forrása, például a nagy Napoleon császár Becsület-rendje, mely nemcsak hogy nem árt a szolgálat eredményeinek, de sőt használ s mely nem szokásszerű és udvari kiváltság.
+
+- Ezt én nem vitatom, de az tagadhatatlan, hogy az udvari kiváltságok ugyanazt a czélt érték el, - mondotta Andrej herczeg: - minden udvari ember kötelességének tartja, hogy állásában magát méltósággal viselje.
+
+- De ön azért, herczeg, még sem akart vele élni, - szólott Szperanszkij, a mosolyával jelezvén, hogy a herczegre nézve kellemetlen vitának egy szeretetreméltósággal akar véget vetni. - Ha megtisztel engem azzal, hogy szerdán eljön hozzám, - tette hozzá, - akkorra már beszélek Magniczkij-vel és közölhetem önnel azt, a mi érdekli, s ezen kívül lesz szerencsém önnel behatóbban is beszélgethetni. - A szemét behúnyva meghajtotta magát, és à la française, a nélkül, hogy bárkitől is elbúcsúzott volna, azon lévén, hogy senki észre ne vegye, kiosont a teremből.
+
+
+
+VI.
+⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⣠⣤⣤⣤⣤⣤⣄⡀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀
+⠀⠀⠀⠀⠀⢰⡿⠋⠁⠀⠀⠈⠉⠙⠻⣷⣄⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀
+⠀⠀⠀⠀⢀⣿⠇⠀⢀⣴⣶⡾⠿⠿⠿⢿⣿⣦⡀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀
+⠀⠀⣀⣀⣸⡿⠀⠀⢸⣿⣇⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠙⣷⡀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀
+⠀⣾⡟⠛⣿⡇⠀⠀⢸⣿⣿⣷⣤⣤⣤⣤⣶⣶⣿⠇⠀⠀⠀⠀⠀⠀⠀⣀⠀⠀
+⢀⣿⠀⢀⣿⡇⠀⠀⠀⠻⢿⣿⣿⣿⣿⣿⠿⣿⡏⠀⠀⠀⠀⢴⣶⣶⣿⣿⣿⣆
+⢸⣿⠀⢸⣿⡇⠀⠀⠀⠀⠀⠈⠉⠁⠀⠀⠀⣿⡇⣀⣠⣴⣾⣮⣝⠿⠿⠿⣻⡟⠀⠀⠀⠀
+
+Pétervári tartózkodásának első idejében Andrej herczeg úgy érezte, hogy egész gondolatmenetét, mely magános életében megfogamzott benne, teljesen elhomályosították azok az apró gondok, melyek őt Péterváron megrohanták.
+
+Esténkint, a mikor hazament, csaknem mindig négy vagy öt elkerülhetetlen látogatást vagy bizonyos meghatározott órára kitűzött találkozást írt be a jegyzőkönyvecskéjébe. Az élet szerkezete, s a napnak olyatén módon való beosztása, hogy mindenüvé idejében eljusson, életenergiájának a legnagyobb részét lefoglalták. Nem csinált semmit, még csak nem is gondolt, mert nem is gondolhatott semmire, hanem csak beszélt, még pedig sikerrel beszélt azokról a dolgokról, a melyeket falusi magányában előbb jól átgondolt volt.
+
+Olykor nagy megütközéssel vette észre, hogy megesett vele az, hogy egy és ugyanazon a napon, különböző társaságokban ugyanazt ismételte. De naphosszat annyira el volt foglalva, hogy nem ért rá azon tünődni, hogy voltaképpen nem gondol semmire.
+
+Szperanszkij, mint akkor, Kocsubejnál való első találkozásuk alkalmával, úgy később, szerdán, a maga otthonában is, a hol Bolkonszkijt négyszemközt fogadván, hosszasan és bizalmasan elbeszélgetett vele, mély benyomást tett Andrej herczegre.
+
+Andrej herczeg az embereknek olyan nagy tömegét tartotta teljesen jelentéktelen és megvetésre méltó lényeknek s annyira vágyódott arra, hogy feltalálja valakiben a tökéletességnek azt az eszményképét, a mely felé ő is törekedett, hogy könnyű szerrel elhitte, hogy Szperanszkijban a föltétlenül okos és erényes embernek ezt az eszményképét végre megtalálta. Ha Szperanszkij ugyanabból a társaságból való lett volna, mint Andrej herczeg, s ha ugyanabban a nevelésben részesült, s ugyanazoknak az erkölcsi szokásoknak hódolt volna, akkor Bolkonszkij hamarabb ráakadt volna gyönge, emberi és éppenséggel nem hősies tulajdonságaira, de így ez az ő rá nézve idegenszerű, logikus gondolatmenet annál inkább tiszteletet gerjesztett benne, mert nem értette volt meg teljesen. Ezenkívül Szperanszkij, azért-e, mert megbecsülte Andrej herczeg képességeit, vagy pedig azért, mert szükségesnek tartotta őt a maga számára megnyerni, Szperanszkij valósággal kaczérkodott Andrej herczeg előtt a maga elfogulatlan, higgadt elméjével, s azzal az önérzetesen finom hízelkedéssel kezelte Andrej herczeget, mely hallgatólagosan elismeri, hogy ők ketten az egyedüli emberek, a kik meg tudják érteni minden más embernek a teljes korlátoltságát, s a maguk gondolatainak okos és mélységes voltát.
+
+Szerdán este folytatott hosszú eszmecseréjük alatt Szperanszkij nem egyszer mondotta: "Nálunk megbámulnak mindent, a mi a megrögzött szokások általános színvonalán felülemelkedik..." vagy mosolyogva így folytatta: "de mi azt akarjuk, hogy a kecske is jóllakjék s a káposzta is megmaradjon..." vagy: "ők ezt nem tudják megérteni..." s mindezt olyan hangsúlyozással, mely mintha csak azt mondta volna: "mi: ön és én, mi tisztában vagyunk vele, mik ők és kik vagyunk mi".
+
+Ez az első hosszabb beszélgetés csak megerősítette Andrej herczeget azokban az érzelmekben, a melyeket Szperanszkijval való első találkozása alkalmával tapasztalt. Egy okos, szigorúan gondolkodó, és rengeteg nagyeszű embert látott benne, a ki erélyével és kitartásával elérte azt a hatalmat, melyet kizárólag Oroszország érdekében használt föl. Szperanszkij, Andrej herczeg szemeiben éppen az az ember volt, a ki okosan fogta fel az élet minden jelenségét, fontosnak csak azt ismerte el, a mi egyúttal észszerű, és mindenre tudta alkalmazni annak az okosságnak a zsinórmértékét, a melyre ő is törekedett. Szperanszkij előadásában olyan egyszerűnek és világosnak látszott minden, hogy Andrej herczeg önkéntelenül is mindenben egyetértett vele. És ha ellenvetésekkel állt elő és vitatkozott vele, ezt csak azért tette, mert szándékosan önállónak akart látszani, és nem akarta magát Szperanszkij nézeteinek föltétlenül alárendelni. Minden így volt, minden jól volt, csak egy hozta zavarba Andrej herczeget: Szperanszkijnak a hideg, üveges és a lelkéhez való közeledést kizáró tekintete, s finom fehér keze, a melyre Andrej herczeg önkéntelenül is úgy nézett, mint a hogy' azoknak az embereknek a kezére szokás nézni, a kiknek hatalmuk van. Ez az üveges tekintet és ez a finom kéz valahogyan fölháborították Andrej herczeget. Kellemetlenül érintette még Andrej herczeget az az emberek iránt tanusított túlságos lenézés, a melyet Szperanszkijban tapasztalt s a bizonyítási módoknak sokasága is, a melyeket nézeteinek az igazolására felhasznált. A hasonlatok kivételével a gondolkodás minden fegyverét fölhasználta, és, mint Andrej herczegnek tetszett, nagyon is bátran ugrándozott egyik gondolatról a másikra. Majd a gyakorlati ember alapján állt és pálczát tört az ábrándozók fölött, majd a szatirikus szemeivel nézte az eseményeket és gúnyolódott az ellenségein, majd szigorúan logikus alapon állt, majd ismét a metafizika birodalmába kalandozott el. (A bizonyításnak ezt az utóbbi fegyverét különösen sűrűn alkalmazta.) Metafizikus magaslatra emelte a kérdést, áttért a tér, az idő, a gondolat meghatározására, s onnan vett érvekkel fölfegyverkezve, megint leereszkedett a vita voltaképpeni színvonalára.
+
+Egyáltaljában Szperanszkij elméjének legfőbb jellemvonása, mely Andrej herczeget bámulatba ejtette, az erőben való minden kétséget kizáró és megingathatatlan hit és a gondolkodás fegyelmezett törvényszerűsége volt. Nyilvánvaló volt, hogy Szperanszkijnak soha esze ágába se juthatott az az Andrej herczegnél szinte megszokott gondolat, hogy az ember még sem adhat éppen mindannak kifejezést, a mit gondol, s hogy vajjon nem badarság-e mindaz, a mit én gondolok s a miben hiszek? És Szperanszkijnak ez a különös gondolatmenete volt az, a mi hozzá Andrej herczeget mindenek fölött vonzotta.
+
+Szperanszkijval való ismeretsége első időszakában Andrej herczeg olyan szenvedélyes lelkesedéssel viseltetett iránta, a minőt valamikor Napoleon iránt táplált. Az a körülmény, hogy Szperanszkij papnak volt a fia, a kit a buta nép esetleg mint papfajzatot és papnövendéket aljas megvetéssel illethetett, arra indította Andrej herczeget, hogy Szperanszkij iránt táplált érzelmeivel nagyon óvatos legyen, s azokat magában, szinte öntudatlanul fokozza.
+
+Azon az első estén, a melyet Andrej herczeg nála töltött, a törvények összeállítására kiküldött bizottságról szólva, Szperanszkij gúnyosan elmondta Andrej herczegnek, hogy ez a bizottság immár százötven esztendeje, hogy fönnáll, már milliókba került és mindeddig nem csinált semmit, hacsak azt nem, hogy Rosenkampf az összehasonlító törvényhozás minden szakaszára czímkéket ragasztott.
+
+- Ime, ez minden, a miért az állam milliókat áldozott! - mondotta. - Mi új törvénykezési jogot akarunk adni a szenátusnak és nincsenek törvényeink. Éppen azért most az olyan embereknek, mint ön, herczeg, vétek nem szolgálni.
+
+Andrej herczeg erre azt mondta, hogy ehhez jogi képzettségre volna szükség, a melylyel ő nem dicsekedhetik.
+
+- De hiszen ezzel senki se dicsekedhetik, mit akar ebből kihozni? Ez circulus vitiosus, a melyből erőszakkal kell szabadulni.
+
+*
+
+Egy hét múlva Andrej herczeg tagja volt a hadi szabályzatok összeállítására kiküldött bizottságnak és a mire éppenséggel nem számított, elnöke a törvények összeállítására rendelt bizottságnak. Szperanszkij kérésére a polgári törvénykönyv első részének a kidolgozását vállalta magára, s a Code Napoleon és a Justinián-féle codex segítségével hozzálátott a "Személyi jogok" czímű rész feldolgozásához.
+
+
+
+VII.
+
+Két esztendővel azelőtt, 1808-ban, mikor Pierre a birtokain tett körutazásból visszatért Pétervárra, teljesen az akaratán kívül a pétervári szabadkőművesség élére került. Lakoma-páholyokat és halotti-torokat rendezett, új tagokat gyűjtött, buzgólkodott a különböző páholyok egyesítése és eredeti okmányok beszerzése körül. Sok pénzt költött új páholypaloták építésére s a mennyire tehette, lendületet adott a gyűjtésnek, a melyben a tagok legnagyobb része szűkkeblű és hanyag volt. Csaknem teljesen a maga költségén tartotta fönn azt a szegényházat, a melyet a rend Péterváron alapított.
+
+Az élete egyébként, mint eddig is, szórakozások és kicsapongások közt telt. Szeretett jól enni és inni s bár ezt lealázó és erkölcstelen dolognak tartotta, nem tudott lemondani a legénytársaságok dorbézolásairól, a melyekben mindig részt vett.
+
+De elfoglaltságának és szórakozásainak a mámorában is, Pierre egy év leforgása alatt kezdte érezni, hogy a szabadkőművességnek az a talaja, a melyen állott, annál inkább kigördült a lábai alól, minél inkább iparkodott a lábait megvetni rajta. Ezzel együtt azt is érezte, hogy minél mélyebbre sülyedt a lábai alatt a talaj, a melyen állott, annál önkéntelenebbül hozzá volt nőve. Mikor a szabadkőművesek sorába lépett, úgy érezte magát, mint az az ember, a ki teljes bizalommal teszi a lábát egy ingovány síma fölszínére. De a mint rátette a lábát, besüppedt. Hogy a talaj szilárdságáról, a melyen állott, még jobban meggyőződjék, rátette a másik lábát is és még mélyebbre süppedt, beleragadt és immár akarata ellenére térdig járt a mocsárban.
+
+Alexejevics Joszif nem volt Péterváron. (Az utóbbi időben teljesen visszavonult a pétervári páholy ügyeitől és ki nem tette a lábát Moszkvából.) A páholy tagjai, a testvérek, mind csupa olyan emberek voltak, a kiket Pierre a társaságból ösmert s így nehéz volt bennük a szabadkőműves testvért és nem B. grófot, nem D. Vasziljevics Ivánt látnia, a kiket az életben többnyire gyönge és jelentéktelen embereknek ösmert. A szabadkőműves kötény és a jelvények alatt is csak az egyenruháikat és az érdemrendjeiket látta, a melyekre az életben szert tettek. Gyakran, mikor adományokat gyűjtött s összeírta azt a 20-30 rúbelt, a melylyel az illetők, a kiknek a fele épp oly gazdag volt, mint ő, legnagyobbrészt adósok maradtak, eszébe jutott az a szabadkőműves eskü, a mely szerint minden tag arra kötelezte magát, hogy minden vagyonát embertársainak a rendelkezésére bocsátja, és kételyek támadtak a lelkében, a melyekkel iparkodott minél kevesebbet foglalkozni.
+
+Mindazokat a testvéreket, a kiket ösmert, négy csoportra osztotta. Az első csoportba azokat a testvéreket sorozta, a kik sem a páholy ügyeiben, sem az emberbaráti törekvésekben nem vettek tevékeny részt, hanem kizárólag a rend tudományos mysteriumaival, a szentháromság kérdésével, vagy a létező világ három alapelemével: a kénnel, a higanynyal és a sóval, vagy a négyszögnek és a Salamon-templom egyéb alakjainak a jelentőségével foglalkoztak. Pierre tiszteletben tartotta a szabadkőműves testvéreknek ezt a csoportját, a melyhez Alexejevics Josziffal együtt, jobbára az idősebb testvérek tartoztak, de nem tudott irántuk érdeklődni. Semmi hajlandóság se volt a szívében a szabadkőművesség mysztikus oldalai iránt.
+
+A második csoportba sorozta Pierre magát és a hozzá hasonló testvéreket, a kik kerestek, kutattak, ingadoztak, még nem találták meg a szabadkőművesség terén az egyenes és tiszta utat, de bíztak benne, hogy majd csak ráakadnak.
+
+A harmadik csoportba azokat a testvéreket sorozta be (ezek voltak a legtöbben), a kik semmi egyebet nem láttak a szabadkőművességben, mint külső formát és szertartásoskodást, s a kik csak ennek a külső formának a megtartására fektettek súlyt, a nélkül, hogy annak tartalmával és jelentőségével törődtek volna. Ilyenek voltak Villarszkij, sőt még maga a főpáholy nagymestere is.
+
+Végre a negyedik csoporthoz is sok testvér tartozott, különösen azok közül, a kik az utóbbi időben léptek be a rendbe. Ezek Pierre megfigyelése szerint olyan emberek voltak, a kik semmiben se hittek, semmit se óhajtottak, s a kik csak azért lettek szabadkőművesekké, hogy közelebbi viszonyba léphessenek azokkal a fiatal, gazdag s származásuk és összeköttetéseik révén befolyásos testvérekkel, a kik igen nagy számmal voltak a páholyban.
+
+Pierre kezdett a működésével elégedetlenkedni. Olykor úgy tetszett neki, hogy a szabadkőművesség, legalább az, a melyet ott megismert, pusztán külsőségekre van alapítva. Esze ágába se jutott magában a szabadkőművességben kételkedni, de gyanakodni kezdett, hogy az orosz szabadkőművesség hamis útra tévedt és eltért a forrásától. Ezért Pierre az év végén elutazott külföldre, hogy a rend magasabb rendű titkaiba is beavassa magát.
+
+Még az 1809. év nyarán Pierre visszatért Pétervárra. A mi szabadkőműveseinknek a külföldiekkel folytatott levelezéséből köztudomásra jutott, hogy Bezuchij-nak sikerült a külföldön több igen magasállású embernek a bizalmát megnyernie, miközben sok titoknak a mélyére hatolt, elérte a legmagasabb rendfokozatot és sok olyasmit hoz magával, a mi az orosz szabadkőművesség ügyének nagy hasznára lesz. A pétervári szabadkőművesek mind eljöttek hozzá, hogy őt kifürkészszék, s mindannyiuknak úgy tetszett, hogy rejteget valamit és készül valamire.
+
+Kitűzték a másodfokú páholy ünnepélyes ülését és Pierre megígérte, hogy ezen az ülésen előadja mindazt, a mit a rend legfőbb hatóságai részéről a pétervári testvérekkel közölnie kell. A gyűlés nagyon népes volt. A szokásos szertartások után Pierre fölkelt s elkezdte a beszédét.
+
+- Kedves testvérek, - szólalt meg elpirulva és akadozva s írásba foglalt beszédét a kezében tartva. - Nem elegendő, hogy a páholyok csöndjében megőrizzük a mi mysteriumainkat, - cselekedni is kell... cselekedni is. Mi a szendergés állapotában leledzünk, pedig cselekednünk kellene. - Pierre fogta a füzetet s elkezdett olvasni.
+
+"A tiszta igazság terjesztése és az erény diadalának az elérése szempontjából, - olvasta, - szükséges, hogy megtisztítsuk az embereket az előítéletektől, hogy a kor szellemének megfelelő tanokat hirdessünk, magunkra vállaljuk az ifjúság nevelését, eltéphetetlen kötelékek révén egyesüljünk a legokosabb emberekkel, de a mellett okosan leküzdjük a babonát, a hitetlenséget és a butaságot, s híveinkből a czél egysége által összekapcsolt, hatalmas és erős embereket neveljünk".
+
+"Ennek a czélnak az elérésére szükséges, hogy az erény fölibe kerekedjék a bűnnek, hogy a becsületes ember még ezen a földön megkapja erényének örök jutalmát. De ezekben a nagy törekvésekben sok tekintetben akadályoznak bennünket a mostani politikai intézmények. Mi tehát a teendőnk, a dolgok ilyetén állása mellett? Támogatni a forradalmi törekvéseket, fenekestől felforgatni mindent, erőszakkal kergetni el az erőszakot?... Nem, ettől mi nagyon távol állunk. Minden erőszakos újítástól tartózkodnunk kell, mert mindaddig, a míg az emberek olyanok maradnak, a milyenek most, ez legkevésbbé sem orvosolja a rosszat, s mert a bölcseségnek nincs szüksége az erőszakra".
+
+"A rend egész tervezetének arra kell alapítva lennie, hogy szilárd és erényes embereket neveljen, a kiket a meggyőződések azonossága kapcsol össze, azoké a meggyőződéseké, melyek abban csúcsosodnak ki, hogy mindenütt és minden erővel üldözzük a bűnt és az ostobaságot, s támogassuk a tehetséget és az erényt: fölemeljük a porból a méltó embereket s egyesítsük őket a mi rendünkben. Csak akkor lesz meg a mi rendünknek a hatalma arra, hogy a rendetlenség ápolóinak a kezeit, a nélkül, hogy éreznék, megkötözze és úgy igazgassa őket, hogy ezt észre se vegyék. Szóval az igazgatásnak meg kell találni az igazgatásnak egy olyan általános módozatát, mely az egész világon elterjedjen, a nélkül, hogy megbontsa a polgári kötelékeket, a mely mellett a többi szervezetek működése a maguk megszokott rendjében folyjék tovább, és megtehessen mindent, azt az egyet kivéve, a mi a mi rendünk nagy czéljának útjában állana, vagyis azt, hogy az erényt a bűn fölött diadalra juttassa. A kereszténység is ezt a czélt tűzte maga elé. Arra tanította az embereket, hogy jók és bölcsek legyenek és a saját érdekükben a legjobb és legbölcsebb emberek példáját és tanítását kövessék".
+
+"Akkor persze, a mikor még sötétségbe volt merülve minden, a prédikálás egymaga is elegendő volt: az igazság újszerűsége maga is különös erőt kölcsönzött neki, de ma már sokkal erősebb eszközökre van szükségünk. Mert kell, hogy az az ember, a kit érzelmei vezérelnek, az erényben valami érzékelhető gyönyörűséget is találjon. A szenvedélyeket nem lehet kiirtani; csak arra kell iparkodni, hogy valami nemes czél szolgálatába hajtsuk őket, s azért szükséges, hogy a szenvedélyeit mindenki az erény korlátai közt is kielégíthesse, s hogy a mi rendünk ehhez segéd-eszközöket nyújtson."
+
+"A mint minden államban lesz bizonyos számú érdemes emberünk, s ezek közül megint mindenik csak két másikat nevel, a kik egymással mind szoros kapcsolatba jutnak, akkor a mi rendünk, mely titokban már eddig is oly sokat tett az emberiség javára, képes lesz mindenre".
+
+Ez a beszéd nemcsak mély benyomást, hanem nagy izgalmat is keltett a páholyban. A testvérek többsége, mely ebben a beszédben az illuminátusság[2] veszedelmes terveit látta, a beszédet s Pierre-t szinte megdöbbentő ridegséggel fogadta. Pierre-nek a páholy nagymestere felelt. Pierre mind nagyobb és nagyobb tűzzel kezdte kifejteni eszméit. Régóta nem volt ilyen viharos ülés. Pártok támadtak: egyesek illuminátussággal vádolták Pierre-t; mások védelmére keltek. Pierre-t ezen az ülésen döbbentette meg először az emberi elmének az a végtelen különfélesége, melynek az az eredménye, hogy nincs az az igazság, a melyre nézve csak két embernek is egyforma volna a fölfogása. Még azok a tagok is, a kik látszólag az ő pártjára állottak, a maguk módja szerint értelmezték a beszédét és csak mindenféle megszorításokkal és módosításokkal értettek vele egyet, a melyeket meg ő nem fogadhatott el, mert Pierre legelsősorban éppen arra törekedett, hogy úgy közölje másokkal az eszméit, a mint ő maga értette azokat.
+
+Az ülés végén a nagymester gúnyosan és ellenséges indulattal még Bezuchij hevességére is megjegyzéseket tett, és szemére vetette, hogy ebben a vitában őt nemcsak az erény szeretete, hanem a viszálykodás szenvedélye is vezette. Pierre nem felelt neki, csak kurtán megkérdezte, vajjon elfogadják-e javaslatát vagy sem. Azt felelték neki, hogy nem, mire Pierre még a szokásos alakszerűségeket se várva be, eltávozott a páholyból és hazament.
+
+
+
+VIII.
+
+Pierre-t megint elfogta az a nyugtalanság, a melytől annyira félt. A páholyban tartott beszéde után három napig otthon a pamlagján heverészett, a nélkül, hogy bárkit is fogadott vagy hazulról kimozdult volna.
+
+Ugyanekkor levelet kapott a feleségétől, a ki arra kérte őt, hogy találkozhassék vele, megírta, hogy mennyire bánkódik utána, s hogy egyetlen vágya az, hogy egész életét neki szentelhesse.
+
+A levél végén arról értesítette őt, hogy a napokban külföldről visszaérkezik Pétervárra.
+
+A levél vétele után berontott Pierre magányába - az általa kevésbbé tisztelt szabadkőműves-testvérek egyike, és Pierre házaséletére terelvén a szót, testvéri tanács örve alatt elmondotta neki, hogy a felesége iránt tanusított szigorúsága igazságtalan, s hogy Pierre azzal, ha nem bocsát meg a bűnbánónak, a szabadkőművesség legelső szabályát sérti.
+
+Ugyanekkor az anyósa, Vaszilij herczeg felesége is elküldött érte, s arra kérte őt, hogy ha csak néhány perczre is, látogassa meg, mert valami nagyon fontos dologról akar vele beszélni. Pierre látta, hogy összeesküdtek ellene, hogy megint össze akarják őt boronálni a feleségével, s abban az állapotban, a melyben akkor élt, ez még csak nem is volt kellemetlen neki. Tökéletesen mindegy volt rá nézve. Pierre az életben semminek se tulajdonított valami nagy fontosságot, s annak a nyugtalanságnak a befolyása alatt, mely most erőt vett rajta, sem a szabadságára, sem a felesége megbüntetésében való makacsságára nem fektetett valami különös súlyt.
+
+"Senkinek sincs igaza és senki se bűnös, következésképpen ő se bűnös", - gondolta magában. És ha Pierre nem egyezett bele tüstént, hogy a feleségével kibéküljön, ezt csak az okozta, hogy abban a nyugtalanságban, a mely elfogta, nem volt ereje semmire se vállalkozni. Ha a felesége eljött volna hozzá, most tán' nem is kergette volna el. Vajjon arra való tekintettel, a mi Pierre-t most foglalkoztatta, nem volt-e tökéletesen mindegy, együtt él-e a feleségével, vagy sem?
+
+A nélkül, hogy akár a feleségének, akár az anyósának felelt volna, egyszer késő este fölkerekedett és elment Moszkvába, hogy Alexejevics Josziffal találkozzék. Pierre akkoriban a következőket írta a naplójába:
+
+    Moszkva, november 17-ike.
+
+    "Éppen most jövök a jóltevőmtől, és sietek mindazt följegyezni, a mit ez alkalommal tapasztaltam. Alexejevics Joszif szegényesen él, s már harmadik esztendeje, hogy valami kínos betegségben szenved. Senki sem egy panaszos szót, sem egy sóhajt nem hallott tőle soha. Reggeltől napestig, leszámítva azt az időt, a mikor, ezt is a lehető legegyszerűbben, étkezik, teljesen a tudománynak él.
+
+    Kegyesen fogadott és leültetett az ágyra, a melyen feküdt; én a keresztes lovagok és Jeruzsálem jelével üdvözöltem őt, ő ugyanavval felelt és szelid mosolylyal megkérdezte tőlem, vajjon mit láttam és mit sajátítottam el a porosz és a skót páholyokban. Elmondottam neki mindent, a mit tudtam, s előterjesztettem azokat az eszméket is, a melyeket a mi pétervári páholyunkban indítványoztam, s közöltem vele azt a kedvezőtlen fogadtatást, a melyben részesültem, úgyszintén azt a szakadást is, mely köztem és a testvérek közt bekövetkezett. Alexejevics Joszif jó darabig tartó hallgatás és gondolkodás után mindezekre vonatkozólag elmondotta a véleményét, mely egyszeriben a múltat és a jövőben követendő útat is megvilágította előttem. Meglepett, mikor megkérdezte tőlem, vajjon emlékszem-e rá, hogy mi a mi rendünk hármas czélja: 1. a mysteriumok megösmerése és megőrzése; 2. saját magunknak a mysteriumok befogadása czéljából leendő megtisztítása és megjavítása, és 3. az emberi nemnek erre a megtisztulásra irányuló törekvés által leendő megjavítása. Melyik már most a legfőbb és a legelső ezek közül a czélok közül? Kétségkívül az önmegtisztulás és az önmegjavulás. Ez az a czél, a melyre mindenkor, s a körülményektől teljesen függetlenül törekedhetünk. De viszont ez az a czél, a mely a legtöbb fáradságot is igényli tőlünk, s éppen azért, mikor a büszkeség révén eltévelyedünk, ezt a czélt elejtvén, vagy a mysteriumokra vetjük magunkat, a melyek befogadására a mi tisztátalanságunkban nem vagyunk méltók, vagy pedig az emberi nem megjavítására vállalkozunk, mialatt mi magunk adunk példát a hitványságra és a feslettségre. Az illuminátusság éppen azért nem tiszta tan, mert elragadtatja magát a társadalmi tevékenység által és tele van büszkeséggel. Ezen az alapon ítélte meg Alexejevics Joszif az én beszédemet és egész tevékenységemet. A lelkem fenekén magam is teljesen egyetértettem vele. Az én családi ügyeimre vonatkozó beszélgetésünk kapcsán azt mondotta: "Az igazi szabadkőműves legfőbb kötelessége, mint már mondottam is, abban van, hogy saját magát iparkodjék tökéletesíteni." De mi gyakran azt hiszszük, hogy lerázván magunkról az életünk nehézségeit, hamarébb elérjük azt a czélt; ellenkezőleg, jó uram, - mondotta, - csakis a világi izgalmak közepette érhetjük el a három legfőbb czélt: 1. az önismeretet, mert az ember csak az összehasonlítás útján ösmerheti meg magát; 2. a tökéletesedést, mely csak küzdelem árán érhető el, és 3. a legfőbb erényt, - a halál szeretetét. Csak az élet viszontagságai mutathatják meg nekünk az élet hiábavalóságát és működhetnek közre a halál iránt velünk született szeretetben vagy az új életre való újjászületésünkben. Ezek a szavak annál figyelemreméltóbbak, mert Alexejevics Joszifnak, súlyos testi szenvedései mellett is, egy pillanatra se volt terhére az élet, és a mellett szerette a halált, a melyre belső lényének teljes tisztasága és magasztossága ellenére sem érezte magát még eléggé előkészítve. Azután jóltevőm teljesen kifejtette előttem a világegyetem nagy négyszögének a jelentőségét és rámutatott arra, hogy a hármas és a hetes szám mindennek az alapja. Azt tanácsolta, hogy ne térjek ki a pétervári testvérekkel való érintkezés elől, és miután a páholyban csak a második fokhoz tartozom, iparkodjam a testvéreket, megszabadítván őket a büszkeség béklyóitól, az önismeret és a tökéletesedés igazi útjára terelni. Ezenkívül, a magam személyét illetőleg, azt tanácsolta, hogy mindenekelőtt magamra ügyeljek, s erre a czélra átadott nekem egy füzetet, ugyanazt, a melybe most írok, s a melybe a jövőben is be fogom jegyezni minden cselekedetemet."
+
+
+    Pétervár, november 23.
+
+    "Megint együttélek a feleségemmel. Az anyósom sírva jött el hozzám, és elmondta, hogy Elen itt van, s hogy arra kér, hogy hallgassam meg őt, hogy ő ártatlan, hogy annak következtében, hogy őt elhagytam, boldogtalan, s több eféle. Tudtam, hogy a mint beleegyezem, hogy vele találkozzam, nem lesz többé erőm a kívánságainak ellentállani. Kétségem közepette nem tudtam kihez forduljak tanácsért és támogatásért. Ha itt volna a jóltevőm, ő bizonyára megmondotta volna. Magamba szálltam tehát, átolvastam Alexejevics Joszif leveleit, visszagondoltam vele folytatott beszélgetéseimre, s mindebből arra jutottam, hogy nem utasíthatom el azt, a ki kér, s hogy mindenkinek segédkezet kell nyújtanom, annál inkább az olyan embernek, a ki oly szoros viszonyban van velem, és hogy békén kell viselnem a keresztemet. De ha már pusztán az erény kedvéért bocsátottam meg neki, úgy hadd legyen vele való kibékülésemnek is kizárólag szellemi czélja. Így határoztam és ebben az értelemben írtam is Alexejevics Joszifnak. Megmondtam a feleségemnek, hogy arra kérem, felejtse el mindazt, a mi történt, bocsássa meg mindazt, a mit ellene esetleg vétettem, s hogy nekem semmi megbocsátani valóm nincsen. És örömömre szolgált, hogy ezt neki megmondhattam. Ám ne tudja meg, hogy milyen nehezemre esett őt viszontlátnom. Berendezkedtem a nagy ház felső szobáiban, s már kezdem érezni a megujhodás boldogságát."
+
+
+
+IX.
+
+Az az előkelő társaság, mely az udvarnál és a nagy bálokon rendesen összeverődött, mint mindig, akkoriban is különböző csoportokra szakadt, a melyek mindenikének meg volt a maga sajátos jellege. Ezek között a legnépesebb a Napoleonnal való szövetségért lelkesedő franczia csoport volt, mely Rumjanczev gróf és Caulaincourt körül verődött össze. Ebben a csoportban, a mint csak az urával Péterváron megtelepedett, a legtekintélyesebb helyek egyikét Elen foglalta el. Megfordultak nála a franczia nagykövetség emberei, valamint egy sereg ehhez az irányhoz szító, elméje és szeretetreméltósága révén közismert ember.
+
+Elen is ott volt Erfurtban a híres császártalálkozás alkalmával, és onnan hozta magával Európa összes Napoleon-párti kiválóságaival való összeköttetéseit. Erfurtban fényes sikere volt. Maga Napoleon is, mikor őt a színházban meglátta, megkérdezte, hogy kicsoda, s teljes mértékben méltányolta a szépségét. Szép és elegáns hölgy minőségében elért sikerei legkevésbbé se lepték meg Pierret, mert évek multával még szebb lett, mint volt annakelőtte. De meglepte őt az, hogy a feleségének ez alatt a két esztendő alatt sikerült elérnie azt a hírnevet, hogy: "bájos teremtés, a ki épp oly okos, mint a milyen gyönyörű", mint a hogy' francziául mondogatták róla. Az ösmert De Ligne herczeg nyolczoldalas leveleket írt neki. Bilibin arra tartogatta a mots-jait, hogy Bezuchája grófné jelenlétében mondja el őket először. Az, ha valaki Bezuchája grófné szalonjába beléphetett, egyértelmű volt az ész és a szellemesség oklevelével; a fiatal emberek Elen estélyei előtt könyveket olvasgattak, hogy legyen miről beszélniök a szalónjában, s a nagykövetség titkárai, sőt maguk a nagykövetek is, olyan diplomácziai titkokat bíztak rá, hogy Elen bizonyos tekintetben hatalommá nőtte ki magát. Pierre, a ki tudta, hogy milyen ostoba volt, az álmélkodás és a rémület furcsa érzésével volt jelen olykor az estélyein és ebédjein, a melyeken politikáról, költészetről és bölcseletről társalogtak. Ezeken az estélyeken olyasféle érzelmek fogták el, mint a bűvészt, a ki minden pillanatban attól tart, hogy leleplezik a csalafintaságát. De azért-e, hogy az ilyen szalón fönntartásához éppen ostobaságra volt szükség, vagy pedig azért, mert az elámítottak ebben az ámításban maguk is örömüket lelték, a csalafintaságot nem leplezték le, és Bezuchája Vasziljevna Jelena oly megingathatatlanul megerősödött a "bájos és okos asszony" hírében, hogy bár a legnagyobb köznapiságokat vagy ostobaságokat mondotta légyen is, mindenki el volt ragadtatva minden szavától, s olyan mély értelmet keresett benne, a melyről neki magának még csak halvány sejtelme se volt.
+
+Pierre éppen olyan férj volt, mint a minőre ennek a ragyogó, nagyvilági hölgynek szüksége volt. Ő az a szórakozott különcz, az a grand seigneur férj volt, a ki senkit sem háborgatott és nemcsak, hogy nem rontotta meg a szalón előkelő tónusának általános benyomását, hanem a felesége választékosságával és tapintatával való ellentétessége révén, előnyös hátterül szolgált neki. Pierre ez alatt a két év alatt, a mikor oly intenzivitással foglalkozott nem anyagi érdekekkel, s oly őszinte lenézéssel viseltetett minden egyéb iránt, a felesége társaságában, mely őt nem érdekelte, elsajátította azt az egykedvűséget, fesztelenséget és mindenkivel szemben való jóindulatot, melyet mesterségesen nem lehet elsajátítani, s mely önkéntelenül is tiszteletet gerjeszt maga iránt. Úgy járt a felesége szalónjában, mintha színházban lett volna, mindenkit ösmert, mindenkinek egyformán örült s mindenki iránt egyformán közönyös volt. Olykor beleelegyedett valami olyan társalgásba, a mely érdekelte, és ilyenkor, tekintet nélkül arra, vajjon ott voltak-e a "nagykövetségi urak" vagy sem, selypegve kimondta a nézeteit, a melyek néha éppenséggel nem illettek bele a jelen pillanat tónusába. De "Pétervár legkiválóbb asszonyá"-nak a különcz uráról táplált közvélemény ekkorra már annyira meg volt szilárdulva, hogy senki se vette komolyan a kirohanásait.
+
+A közt a sok fiatal ember közt, a ki Elen házában naponta megfordult, Drubeczkoj Borisz, a kinek immár meglehetősen fölvitte az Isten a dolgát, Elennek Erfurtból történt visszaérkezése után, a legbizalmasabb emberek egyikévé lett a Bezuchij-házban. Elen elnevezte őt az "én apródom"-nak, s úgy bánt vele, mint egy gyerekkel. Éppen úgy mosolygott rá, mint a többiekre, de azért ez a mosoly olykor kellemetlenül érintette Pierre-t. Borisz valami különösen méltóságteljes és szomorú tisztelettel viseltetett Pierre iránt. De a tiszteletnek ez az árnyalata is nyugtalanította Pierre-t. Pierre ezelőtt három évvel annyit szenvedett a miatt a szomorúság miatt, a melyet a felesége zúdított rá, hogy most azzal védekezett egy második ilyen szomorúság esélye ellen, hogy először is nem volt férje a feleségének, másodszor pedig, hogy a gyanakvásnak még az árnyékát is távol tartotta magától.
+
+"Nem, most, hogy kékharisnya lett belőle, teljesen szakított előbbeni kedvteléseivel", - mondotta magában. - "Még nem volt rá példa, hogy tudákos nőknek szívbeli hevülései lettek volna", - ismételgette magában ezt a nem tudni honnan merített szabályt, a melyben kétségkívül hitt is. De az volt a különös, hogy Borisznak a felesége szalonjában való jelenléte (pedig csaknem állandóan ott volt), testileg hatott Pierre-re: minden tagját megdermesztette és semmivé tette mozdulatainak öntudatlanságát és fesztelenségét.
+
+"Milyen furcsa ellenszenv ez, - gondolta magában Pierre, - pedig azelőtt még tetszett is nekem".
+
+A világ szemeiben Pierre nagy úr volt, kissé vaksi és nevetséges férje egy híres asszonynak, egy okos különcz, a ki semmit se csinál, de nem is árt senkinek s a mellett derék és pompás fiú. Pierre lelkében pedig ez alatt az egész idő alatt a belső fejlődésnek valami szövevényes és nehéz munkája folyt, mely sok mindent föltárt előtte, s mely sok lelki kétségbe és örömbe sodorta őt.
+
+
+
+X.
+
+Folytatta a naplóját és ebben az időben a következőket írta bele:
+
+    November 24-ikén
+
+    "Fölkeltem nyolcz órakor, a Szentírást olvasgattam, azután elmentem a hivatalba, (Pierre a jóltevője tanácsára az egyik bizottmányban valami hivatalt vállalt), ebédre hazajöttem, egyedül megebédeltem (a grófnénak sok, nekem kellemetlen vendége volt), mértékletesen ettem és ittam és ebéd után a testvérek számára darabokat írtam. Estefelé bementem a grófnéhoz, elmondtam B.-ről egy bolondos történetet, s csak akkor jutott eszembe, hogy ezt nem kellett volna tennem, a mikor már hangosan kaczagott rajta mindenki."
+
+    "Boldog és nyugodt hangulatban fekszem le aludni. Nagy Isten, légy segítségemre, hogy a Te nyomdokaidba léphessek, és: 1. legyőzhessem a haragosságomat, - szelídséggel és higgadtsággal, 2. érzéki vágyaimat önmegtartóztatással és undorodással, 3. szakítsak a hiúsággal, de ne váljak meg a) az államügyek szolgálatától, b) a családi gondoktól, c) a baráti viszonyoktól és d) a gazdasági teendőktől."
+
+
+    November 27-én.
+
+    "Későn keltem s fölébredvén, még sokáig hevertem az ágyamban és lustálkodtam. Én Istenem, segíts meg és adj erőt, hogy a Te utaidon járjak. A Szentírást olvasgattam, de a megfelelő hangulat nélkül. Eljött Uruszov testvér, a kivel a világ hiábavalóságáról beszélgettünk. Az uralkodó új terveiről is beszélt. Pálczát akartam törni felettük, de eszembe jutottak az elveim és jótévőmnek arra vonatkozó szavai, hogy az igazi szabadkőművesnek, ha a közreműködését kívánják, az államügyek buzgó munkásának, és viszont mindannak, a mihez hivatása nincsen, nyugodt szemlélőjének kell lenni. Az én nyelvem - az én ellenségem. Meglátogattak még G. V. és O. testvérek, s előleges értekezletet tartottunk egy újabb tag fölvételéről. A rhetor tisztét én reám akarják ruházni. Én gyengének és méltatlannak érzem magamat erre. Azután szóba került a szentély hét oszlopának és hét lépcsőjének, valamint a Szentlélek hét tudományának, hét erényének, hét bűnének és hét adományának a magyarázta. O. testvér nagyon ékesen szóló volt. Este megtörtént a fölvétel. A helyiség új berendezése nagyban hozzájárult a látvány nagyszerűségéhez. Drubeczkoj Boriszt vettük fel. Én ajánlottam és én voltam a rhetor. Egész idő alatt, hogy egyedül voltam vele a homályos szentélyben, furcsa érzés háborgott a lelkemben. A gyűlölet érzését fedeztem föl magamban iránta, melyen mindenképpen iparkodtam erőt venni. És éppen azért őszintén szeretném őt megmenteni és igaz útra terelni; de a reá vonatkozó csúnya gondolatoktól nem tudtam szabadulni. Azt gondoltam róla, hogy az ő belépésének mindössze az volt a czélja, hogy bizonyos emberek közelébe jusson, s megnyerje a páholy tagjainak a kegyét. Azonkívül, hogy többször is megkérdezte tőlem, vajjon N. és S. is tagjai-e a mi páholyunknak (a mire nem tudtam neki felelni), ezenkívül, az én megfigyelésem szerint, teljesen képtelen arra, hogy a mi szent rendünk iránt tisztelettel viseltessék, és sokkal inkább meg van elégedve és el van foglalva az emberek külsőségeivel, semhogy a lelki megjavulást őszintén óhajtaná. Semmi alapom se volt rá, hogy benne kételkedjem, de nem látszott előttem őszintének, s egész idő alatt, mialatt a sötét szentélyben szemtől-szemben állottam vele, úgy láttam, mintha a szavaimon lenézően mosolyogna, s így szinte szerettem volna komolyan beleszúrni a mellébe a kardomat, melyet neki szegezve tartottam. Nem tudtam ékesen szóló lenni, s nem tudtam a kételyeimet őszintén elmondani a testvéreknek és a nagymesternek. Természet nagy Építőmestere, légy segítségemre, hogy a hazugság útvesztőjéből a kivezető igaz utat megtaláljam".
+
+Ezután három lap üresen volt hagyva a naplóban, utána pedig a következők voltak beleírva:
+
+    "Tanulságos és hasznos beszélgetésem volt négyszemközt V. testvérrel, a ki azt tanácsolta, hogy mindenben A. testvérhez tartsam magamat. Bár nem voltam rá méltó, de sok új dolog lőn föltárva előttem. Adonáj, a világ teremtőjének a neve. Eloim annak a neve, a ki a mindenséget igazgatja. A harmadik kimondhatatlan név, a Mindenség-et jelenti. A V. testvérrel folytatott beszélgetések csak megerősítenek, fölfrissítenek és megszilárdítanak engem az erény útján. Ő vele szemben nincs helye a kételkedésnek. Teljesen tisztán áll előttem az a különbség, mely a társadalmi tudományok és a mi szent és mindent felkaroló tanaink közt észlelhető. Az emberi tudományok mindent feldarabolnak - hogy megértsék, mindent elpusztítanak, - hogy áttekinthessék. A rend szent tudományában minden egységes és minden a maga összességében és elevenségében ösmerhető meg. A háromság - a dolgok hármas alapeleme - a kén, a higany és a só. A kén olajos és tüzes természetű; a sóval egyesülve, tüzes természeténél fogva, vágyódást ébreszt benne, a mely magához vonzza, leköti és fogva tartja a higanyt, és vele együttesen hozza létre a különböző testeket. A higany folyékony, illó és légnemű valami. Krisztus, Szentlélek, Ő."
+
+
+    Deczember 3-ikán.
+
+    "Későn ébredtem, a Szentírást olvasgattam, de teljesen érzéketlen voltam. Azután kimentem és föl s alá jártam a teremben. Elmélkedni akartam, de e helyett egy olyan esemény emléke bukkant föl az emlékezetemben, a mely négy esztendővel azelőtt történt. Dolochov ugyanis, a párbajom után, mikor Moszkvában találkozott velem, azt mondta nekem, reméli, hogy most, mind a mellett, hogy nincs mellettem a feleségem, teljesen nyugodt a lelkem. Én akkor semmit sem feleltem. Most visszaemlékeztem ennek a találkozásnak minden legapróbb részletére, és gondolatban a legádázabb és legcsípősebb feleleteket adtam neki. Csak akkor tértem észre és űztem el magamtól ezt a gondolatot, mikor teljes erővel kitört rajtam a düh; de azért nem valami nagy megbánást éreztem. Azután eljött hozzám Drubeczkoj Borisz, s mindenféle kalandokról beszélt; én azonban attól a percztől fogva, hogy belépett, föl voltam háborodva a látogatásán és valami csúnyaságot mondtam neki. Ő visszafelelt. Én fölpattantam és tömérdek kellemetlenséget, sőt gorombaságot vágtam oda neki. Ő elhallgatott s én csak akkor tértem magamhoz, mikor már késő volt. Istenem, én teljességgel nem tudok bánni vele! Ennek hiúságom az oka. Én fölibe helyezem magamat neki, és éppen ezáltal nálánál sokkal rosszabb leszek, mert ő elnézéssel van az én durvaságaim iránt, én ellenben megvetéssel vagyok ő iránta. Istenem, add, hogy az ő jelenlétében is fölismerjem az én hitványságomat, és úgy cselekedjem, hogy neki is hasznára lehessek. Ebéd után elaludtam, és álmomban tisztán hallottam, a mint egy hang a bal fülembe súgta: A te napod."
+
+    "Álmomban láttam, hogy a sötétben járok, egyszerre kutyák vesznek körül, de én azért minden félelem nélkül megyek tovább; egyszerre egy kis kutya bele vágja a fogait a bal czombomba s nem akar elereszteni. Elkezdtem őt puszta kézzel ütni-verni. És alig, hogy megszabadultam tőle, egy másik, jóval nagyobb, kapott belém. Kezdem őt fölemelni, s minél magasabbra emelem, annál nagyobb és nehezebb lesz. Egyszerre jön A. testvér, s karon fogva, elvezetett egy épülethez, a melybe csak egy keskeny deszkán át lehetett bejutni. Én ráléptem, mire a deszka félrehajolt és leesett, én pedig elkezdtem mászni egy kerítésen, a melyet alig-alig, hogy elértem a kezemmel. Nagy erőlködés után végre átvonszoltam magamat rajta, úgy, hogy az egyik oldalon a lábaim, a másikon a testem lógott le. Körülnéztem és láttam, hogy A. testvér is ott áll a kerítésen s rámutat egy fasorra és egy nagy kertre, a kertben pedig egy gyönyörű, nagy épületre. Fölébredtem. Istenem, Természet Nagy Építőmestere! Légy segítségemre abban, hogy lerázzam magamról a kutyákat, - szenvedélyeimet, még a legutolsót is, mely az előzők minden erejét egyesíti magában, s hogy belépjek az erénynek abba a templomába, a melyet álmomban már sikerült megpillantanom."
+
+
+    Deczember 7-ikén.
+
+    "Azt álmodtam, hogy Alexejevics Joszif itt ül a házamban, s én nagyon örülök neki és meg akarom őt vendégelni. E közben szünet nélkül másokkal fecsegek, és egyszerre eszembe jut, hogy ez neki kellemetlen lehet, s közeledni akarok hozzá, hogy őt megöleljem. De alig, hogy közelebb megyek hozzá, látom, hogy az arcza elváltozott, fiatalabb lett, s ő halkan súg nekem valamit a rend tanaiból, de olyan halkan, hogy meg se hallom. Azután mintha valamennyien kimentünk volna a szobából, s ekkor valami csodálatos dolog történt. A földön ültünk, vagy hevertünk. Ő valamit beszélt hozzám. Én meg, mintha csak meg akartam volna mutatni neki az érzékenységemet, a nélkül, hogy hallgattam volna rá, elkezdtem tünődni az én belső világomon és az Istennek engem elárasztó kegyelmén. Könnyek csillantak föl a szemeimben, s boldog voltam, hogy ő ezt észrevette. De ő bosszúsan nézett rám, s beszédét félbeszakítva fölugrott. Én megszeppentem és megkérdeztem tőle, vajjon nekem szólott-e az, a mit mondott; de ő nem felelt, szelíd arczot vágott, mire egyszerre a hálószobámban találtuk magunkat, a hol egy kettős ágy állott. Ő odafeküdt a szélére, s bennem mintha égő vágy támadt volna, hogy őt gügyözsgessem és odafeküdjem mellé. És ő mintha megkérdezte volna tőlem: "Mondja meg, igaz lelkére, mi a legfőbb szenvedélye? Vajjon rájött-e már? Én azt hiszem, hogy igen." Én erre a kérdésre zavarba jöttem és azt feleltem neki, hogy a legfőbb szenvedélyem a lustaság. Ő hitetlenül csóválta a fejét. És én még jobban zavarba jöttem. Azt feleltem neki, hogy bár az ő tanácsára együtt élek a feleségemmel, de nem úgy, mint a hogy' a férj szokott a feleségével. Erre ő azt felelte, hogy nem szabad a feleségemet megfosztanom a szeretetemtől, s éreztette velem, hogy ez voltaképpen kötelességem. Én meg azt feleltem, hogy szégyellem magamat, mire egyszerre eltünt minden. És én fölébredtem, s ráakadtam a gondolataim közt a Szentírás eme szavaira: "Ő benne vala az élet és az élet vala az embereknek ama Világosságok. És ez a Világosság a setétségben fénylik, de a setétség azt meg nem esmérte." Alexejevics Joszif arcza fiatalos és derült volt. Aznap levelet kaptam a jótevőmtől, a melyben a házastársi kötelességekről írt nekem."
+
+
+    Deczember 9-ikén.
+
+    "Egy álmom volt, a melyből remegő szívvel ébredtem föl. Úgy rémlett, mintha moszkvai házamban a nagy, pamlagos szobában ültem volna, s a fogadó-szobából belépett hozzám Alexejevics Joszif. S én, mintha legott észrevettem volna, hogy benne már befejeződött az újjászületés folyamata, sietve rohantam elé. Én, mintha kezet csókolnék neki, ő pedig azt kérdené: "Vajjon észrevetted-e, hogy megváltozott az arczom?" Én, még egyre a karjaimban tartván őt, rápillantottam, és láttam, hogy az arcza csakugyan fiatalabb, de egyetlen szál haj sincs a fején, s a vonásai is egészen megváltoztak. És mintha azt mondtam volna neki: "Én önt akkor is megismertem volna, ha véletlenül találkozunk", de e közben gondolom magamban: "Vajjon igazat mondtam-e?" És egyszerre azt látom, hogy úgy fekszik ott, mint a halott; később valamelyest magához tért és kezében egy sennalevelekre írt könyvvel, bejött velem a nagy szobába. És mintha én azt mondtam volna neki: "Ezt én írtam." És ő fejbiczczentéssel felelt. Kinyitottam a könyvet, melynek minden lapját szép rajzok díszítették. És mintha egy áttetsző testű és áttetsző ruhába öltözött gyönyörű leány képét látnám a könyv egyik lapján, a ki könnyedén száll a fellegek közé. És mintha tudnám, hogy ez a leány nem más, mint az Énekek Éneké-nek az ábrázolása. És mintha én, ezt a rajzot nézvén, érezném, hogy rosszat cselekszem, és mégse tudok megválni tőle. Istenem, légy velem! Én Istenem, ha az, hogy elhagytál engem, a Te cselekedeted, úgy ám légyen meg a Te akaratod; de ha mindennek én vagyok az oka, úgy taníts meg rá, mittévő legyek. Én belepusztulok a feslettségembe, ha Te is elhagysz engem."
+
+
+
+XI.
+
+Rosztovék pénzügyi viszonyai, az alatt a két esztendő alatt, melyet falun töltöttek, semmi tekintetben se javultak.
+
+Rosztov Nikolaj mind a mellett, elhatározásához szilárdan ragaszkodva, továbbra is teljes visszavonultságban szolgált egy félreeső zúgban levő ezredben, s aránylag nagyon keveset költött. Otradnoe-ban olyan volt az élet és különösen Mityenka úgy kezelte az ügyeket, hogy az adósságok évről-évre szaporodtak. Az egyetlen segítség, mely az öreg grófnak kínálkozott, a szolgálat volt, s így el is utazott Pétervárra, hogy valami helyet keressen magának; hogy helyet keressen, és egyúttal, mint ő mondotta, még egyszer és utoljára felvidítsa a leányvilágot.
+
+Kevéssel azután, hogy Rosztovék Pétervárra utaztak, Berg megkérte Vjera kezét és nem kapott kosarat.
+
+Mindamellett, hogy Rosztovék Moszkvában, a nélkül, hogy maguk is tudták volna vagy törődtek volna vele, a legelőkelőbb társasághoz tartoztak, Péterváron nagyon vegyes és határozatlan jellegű volt a társaságuk. Péterváron ők vidéki-számba mentek, a kikhez még azok az emberek sem ereszkedtek le, a kiket Rosztovék, nem törődve azzal, hogy milyen társasághoz tartoznak, Moszkvában állandóan jól tartottak.
+
+Rosztovék Péterváron is épp oly nyílt házat vittek, mint Moszkvában és vacsoráikon a legkülönfélébb emberek verődtek össze: otradnoe-i szomszédok, öreg és nem éppen gazdag földbirtokosok a leányaikkal, valami Peronszkája kisasszony, Bezuchij Pierre s a kerületi postamester fia, a ki Péterváron szolgált. A férfiak közül Rosztovék pétervári házának csakhamar állandó látogatóivá lettek Borisz, Pierre, a kit az öreg gróf, az utczán találkozván vele, czipelt föl magához és Berg, a ki egész napokat töltött Rosztovéknál és olyan figyelemmel volt a legidősebb grófkisasszony, Vjera iránt, a minővel csak olyan fiatal ember lehet, a kinek komoly szándékai vannak.
+
+Berg nem hiába mutogatta mindenkinek Austerlitznél megsebesült jobb kezét, miközben teljesen fölösleges kardját a bal kezében tartotta; olyan kitartóan és olyan nagyképűen mesélte el mindenkinek azt az eseményt, hogy mindenki teljesen meg volt győződve viselkedésének érdemes és czélszerű voltáról, és Berg immár két kitüntetést is kapott Austerlitzért.
+
+A finnországi háborúban szintén sikerült magát kitüntetnie. Fölvette azt a gránátszilánkot, mely a főparancsnok mellett a segédtisztjét megölte, és elvitte a parancsnokának. Éppen úgy, mint Austerlitz után, olyan állandó kitartással beszélt mindenkinek erről az eseményről, hogy most is valamennyien elhitték, hogy úgy kellett cselekednie, és a finnországi csata után Berg megint két kitüntetést kapott. 1809-ben érdemrendekkel ékesített testőrkapitány volt, és Péterváron valami rendkívül előnyös állást foglalt el.
+
+Ámbár néhány önállóbb gondolkozású ember csak mosolygott, a mikor Berg érdemeiről volt szó, lehetetlen volt el nem ismerni, hogy Berg akkurátus és vitéz katona volt, a kiről a fölebbvalói a legjobb véleménynyel voltak, ezenkívül erkölcsös fiatal ember hírében is állott, a kire fényes jövő várt s a ki a társaságban is előnyös helyzetet vívott ki magának.
+
+Négy esztendővel ezelőtt, a mikor Berg egy moszkvai szinház földszintjén találkozott egy német bajtársával, rámutatott Rosztov Vjerára és németül így szólt: "Lásd, ez lesz az én feleségem", és attól a percztől fogva el volt rá szánva, hogy feleségül veszi őt. Most, Péterváron, a maga és Rosztovék helyzetét megfontolván, elérkezettnek látta az időt és megkérte a leány kezét.
+
+Bergnek ezt a lépését az első pillanatban olyan csodálkozással fogadták, mely legkevésbbé se volt hízelgő rá nézve. Eleinte különösnek látszott, hogy egy ismeretlen livlandi nemes fia feleségül kérje Rosztov grófnőt; de Berg jellemének legfőbb vonása valami olyan naiv és kedélyes önzés volt, hogy Rosztovék úgy találták, hogy ha ő maga olyan erősen meg van győződve róla, hogy a dolognak jó, sőt nagyon jó lesz a vége, hát csakugyan jó lesz a vége. Ehhez járult még az is, hogy Rosztovék anyagi viszonyai nagyon rosszul álltak, a miről lehetetlen volt a vőlegénynek is nem tudnia, és a mi a fő - Vjera elmúlt huszonnégy éves, állandóan eljárt mindenhova, s bár kétségkívül szép és okos leány volt, mindeddig soha senki se kérte meg a kezét. Így azután Berg megkapta a szülők beleegyezését.
+
+- Íme, lássa, - mondotta Berg a bajtársának, a kit azért hívott barátjának, mert tudta, hogy mindenkinek szoktak lenni barátai. - Íme, lássa, én mindezt előre megfontoltam, s igazán mondom, nem házasodtam volna meg, ha nem gondoltam volna meg mindent, s ha ez csak a legkevésbbé is kényelmetlen lett volna rám nézve. De ellenkezőleg, az apám és az anyám most gond nélkül élhetnek. A Keleti-tenger vidékén egy kis birtokocskát rendeztem be nekik, én pedig a fizetésemből, az ő vagyonából és az én takarékosságom mellett szépen megélhetek Péterváron. Nagyon szépen megélhetek. Én nem pénzért nősülök, ezt tisztességtelen dolognak tartom, de azért úgy van rendén, hogy az asszony is elhozza a magáét, meg a férfi is. Nekem itt az állásom, neki ott vannak az összeköttetései és az a kis vagyonkája. Manapság ez is ér valamit, úgy-e bár? De a fő az, hogy ő nagyon szép és tiszteletreméltó leányka, és szeret is engem...
+
+Berg elpirult és elmosolyodott.
+
+- Én is szeretem őt, mert okos és nagyon jó természete van. Ott van a másik nővére, ugyanabból a családból való, de egészen más természetű, kellemetlen, az esze sem olyan, hanem, tudja, olyan?... Egy szóval, kellemetlen... De az én menyasszonyom... Hiszen, majd meglátja, ha eljön hozzánk... - folytatta Berg, azt akarta mondani ebédre, de meggondolta a dolgot és azt mondta: "teára", és a nyelvét előre bökte, egy kerek kis füstkarikát eresztett ki a száján, mely a boldogságról táplált ábrándjait volt hivatva jelképezni.
+
+A meglepetés első érzése után, melyet a szülőkben Berg föllépése keltett, beköltözött a családba az ilyen alkalmakkor szokásos ünnepi hangulat és öröm, csakhogy ez az öröm nem volt őszinte, hanem csak látszólagos. A szülőknek ezzel a házassággal szemben táplált érzelmeiben valami zavar és szégyenlősség volt észlelhető. Mintha csak most furdalni kezdte volna őket a lelkiismeret azért, hogy oly kevéssé szerették Vjerát, és most is olyan könnyedén szélnek eresztik őt. Valamennyiük közt az öreg gróf volt a legnagyobb zavarban. Alkalmasint ő maga se tudta volna megmondani, hogy ennek a zavarnak voltaképpen mi volt az oka, pedig az ok egyszerűen az ő anyagi viszonyaiban volt kereshető. Teljességgel nem tudta, hogy mije van, mennyi az adóssága, s hogy mennyi hozományt fog tudni adni Vjerának. Mikor a leányok megszülettek, mindeniküknek háromszáz lelket szánt hozományul; de ezek közül a birtokok közül az egyiket már eladta, a másik pedig szintén annyira meg volt terhelve, hogy ezt is el kellett adnia, így hát birtokot nem adhatott nekik. Pénze meg szintén nem volt.
+
+Berg már több mint egy hónap óta volt vőlegény, s már csak egy hét választotta el őket az esküvőtől, s a gróf még mindig nem döntötte el a hozomány kérdését, és magával a vőlegénynyel nem is beszélt róla. A gróf hol a rjázani birtokkal akarta Vjerát kielégíteni, hol el akarta adni az erdőt, hol meg pénzt akart fölvenni váltóra. Néhány nappal az esküvő előtt Berg korán reggel bement a gróf dolgozószobájába, és szívélyes mosolylyal s a legnagyobb tisztelettel megkérte az apósát, legyen szíves nyilatkozni, vajjon mi lesz Vjera grófnő hozománya. A gróf erre a kérdésre, melyet már oly régóta várt, annyira zavarba jött, hogy minden habozás nélkül kimondta azt, a mi először a nyelvére jött.
+
+- Ezt szeretem, hogy erre is van gondod, ezt szeretem, meg leszel velem elégedve...
+
+Ezzel megveregette Berg vállát s véget akarván vetni ennek a beszélgetésnek, fölkelt. De Berg szívélyes mosolylyal kijelentette, hogy ha nem tudhatja biztosan, hogy mit hoz magával Vjera, és nem kaphatja meg előre, ha csak egy részét is annak, a mi neki szánva van, akkor kénytelen lesz visszalépni.
+
+- Mert, csak fontolja meg, gróf, ha én most megházasodnám, a nélkül, hogy a feleségem eltartására képes volnék, ez aljasság volna tőlem...
+
+A beszélgetésnek az lett a vége, hogy a gróf, nagylelkű akarván lenni, s elejét akarván venni a további zaklatásoknak, azt mondta, hogy egy nyolczvanezer rúbelról szóló váltót fog adni. Berg szelíden elmosolyodott, megcsókolta a gróf vállát, azt mondta, hogy rendkívül hálás ezért, de új életét semmiképpen se tudja berendezni, ha csak most mindjárt nem kap harminczezer rúbel készpénzt.
+
+- Vagy legalább húszezeret, gróf, - tette hozzá, - s a váltó akkor csak hatvanezerről fog szólni.
+
+- Úgy, úgy, no jó, - mondotta a gróf szaporán, - akkor hát megengeded, hogy húszezeret adok s a váltó azért mégis nyolczvanezerről fog szólni. Most pedig csókolj meg.
+
+
+
+XII.
+
+Natasa tizenhatéves volt és 1809-et írtak, azt az évet, a melyet négy esztendővel ezelőtt, miután titokban összecsókolkoztak, az újjain számlált ki Borisz előtt. Attól az időtől fogva egyetlen egyszer se látta Boriszt. Mikor Szonya és az anyja előtt szóba került Borisz, a legnagyobb nyugalommal, mintha csak a dolog véglegesen el lett volna intézve, úgy nyilatkozott, hogy mindaz, a mi történt, gyerekség volt, a melyről beszélni sem érdemes, s a mely már rég feledésbe ment! De a lelke legtitkosabb fenekén bizony állandóan az a kérdés gyötörte, vajjon Borisz iránt való lekötöttsége tréfa volt-e csakugyan, vagy pedig komoly és kötelező igéret.
+
+Attól az időtől kezdve, hogy Borisz 1805-ben Moszkvából bevonult a hadsereghez, nem találkozott Rosztovékkal. Nem egyszer volt Moszkvában, közel is járt Otradnoe-hoz, de egyetlen egyszer se volt Rosztovéknál.
+
+Natasának olykor megfordult a fejében, hogy Borisz tán nem akarja őt látni, és ezt a sejtelmét az a szomorú hang, a melyen róla az idősebbek beszéltek, csak megerősítette.
+
+- Manapság hamarosan megfeledkeznek a régi, jó barátokról, - mondotta a grófné, valahányszor csak Borisz szóba került.
+
+Mihajlovna Anna, a ki az utóbbi időben ritkábban fordult meg Rosztovéknál, szintén olyan méltóságteljesen viselkedett, s mindannyiszor a legnagyobb elragadtatással és hálával beszélt a fiának az érdemeiről és arról a fényes pályáról, a melyet megfutott. Mikor Rosztovék Pétervárra mentek, Borisz is meglátogatta őket.
+
+Nem minden izgatottság nélkül ment el hozzájuk. A Natasára való visszaemlékezés, Borisz legpoétikusabb emlékei közé tartozott. De egyúttal azzal a szilárd elhatározással ment hozzájuk, hogy úgy ő vele, mint a szüleivel a leghatározottabban éreztetni fogja, hogy a közte és Natasa közt fönnállott gyermekes viszony sem a leányra, sem ő reá nem lehet kötelező. A Bezuchaja grófnéval való bizalmas viszonya révén fényes helyzete volt a társaságban, annak az előkelő személyiségnek a támogatása révén, a kinek a bizalmát teljesen sikerült megnyernie, fényes helyzete volt a szolgálatban is, és ezenkívül Pétervár egyik leggazdagabb leányával házassági tervei is voltak keletkezőben, a melyek esetleg nagyon könnyen valóra válhattak. Mikor Borisz belépett Rosztovék fogadószobájába, Natasa a maga szobájában volt. A jöveteléről értesülvén, elpirult és szinte rohant a fogadószobába, miközben már több, mint szívélyes mosoly ragyogott az arczán.
+
+Borisz arra a kurtaszoknyás Natasára emlékezett, a kinek fekete szemei vidáman ragyogtak a fürtei alatt, s a ki olyan kétségbeesetten tudott gyerekes jókedvében kaczagni, szóval arra a Natasára, a kit négy esztendővel ezelőtt ismert, és így, mikor most egy egészen más Natasa lépett a szobába, egészen zavarba jött és elragadtatással teljes csodálkozást árult el az arcza. Arczának ez a kifejezése megörvendeztette Natasát.
+
+- Nos, hát megösmered-e a te csintalan kis barátnődet? - kérdezte a grófné. Borisz kezet csókolt Natasának és kijelentette, hogy bámul azon a változáson, a melyen Natasa keresztülment.
+
+- Hogy' megszépült!
+
+- De meg ám! - feleltek Natasa mosolygó szemei.
+
+- Hát a papa, megöregedett? - kérdezte. Natasa leült, s a nélkül, hogy Borisz és a grófné beszélgetésébe beleelegyedett volna, szótlanul, a legapróbb részletekig elkezdte tanulmányozni gyermekkori vőlegényét. Borisz magán érezte ennek a makacs és gyöngéd tekintetnek a súlyát, és olykor ő is vetett rá egy-egy futó pillantást.
+
+Borisznak az egyenruhája, a sarkantyúja, nyakkendője, hajviselete, minden a legdivatosabb és teljesen comme il faut volt. Ezt Natasa legott észrevette. Kissé féloldalt ült a széken a grófné mellett, s jobb kezével símogatta finom és patyolattiszta keztyűjét, mely úgy állt a bal kezén, mintha rá lett volna öntve, valami különös ajkbiggyesztéssel beszélt a pétervári előkelő világ szórakozásairól és szelid gúnynyal emlékezett meg a régi moszkvai időkről és moszkvai ismerőseiről. S mint Natasának rémlett, nem minden czélzatosság nélkül emlékezett meg, a magasabb arisztokrácziáról szólván, a nagykövet báljáról, a melyen szintén jelen volt, és N. N.-hez vagy S. S.-hez szóló meghívásairól.
+
+Natasa egész idő alatt szótlanul ült ott s lopva pislogott rá. Ezek a pislantások mind jobban nyugtalanították és zavarba hozták Boriszt, a ki mind sűrűbben kezdett Natasára nézni és időnkint a beszédjét is félbeszakította. Nem volt ott tovább tíz percznél, már fölkelt és kezdte ajánlani magát. Még mindig ugyanazok a kíváncsi, kihívó és valamelyest gúnyos pillantások néztek rá. Első látogatása után Borisz úgy találta, hogy még éppen úgy vonzódik Natasához, mint annakelőtte, de hogy nem szabad magát ennek az érzésnek átengednie, mert ha őt, - egy csaknem teljesen vagyontalan leányt, - nőül venné, ez pályájának a vesztét jelentené, ha pedig házassági czélzat nélkül újítaná fel vele való régi viszonyát, ez becstelen eljárás volna. Borisz föltette magában, hogy kerülni fogja a Natasával való találkozást, de ennek az elhatározásnak az ellenére is, pár nap mulva megint elment, s mind gyakrabban járt oda és egész napokat töltött Rosztovéknál. A fejébe vette, hogy Natasával föltétlenül tisztáznia kell a helyzetet, meg kell mondania neki, hogy a múltat el kell feledniök, hogy mindent összevéve... nem lehet a feleségévé, mert nincs vagyona, s mert soha sem is adnák hozzá. Ehhez a kimagyarázáshoz azonban sehogy' se jutott hozzá, de meg kissé fázott is tőle. Napról-napra jobban belegabalyodott a helyzetébe. Az anyja és Szonya megfigyelése szerint Natasa még egyre szerelmes volt Boriszba. Elénekelte neki kedvencz dalait, megmutatta neki az albumát, arra is rávette, hogy írjon bele valamit, nem engedte, hogy a múltakról beszéljen, és czélzásokat tett rá, hogy milyen szép a jelen; és Borisz nap-nap után kábultan ment el tőle, a nélkül, hogy megmondta volna neki azt, a mire készült, és maga se tudta, mit csinált, mért volt nála, s mi lesz mindennek a vége. Borisz kezdett elmaradozni Elentől, naponta szemrehányó leveleket kapott tőle, de azért mégis egész napokat töltött Rosztovéknál.
+
+
+
+XIII.
+
+Egyszer egy este, mikor az öreg grófné, hálófőkötőben és koftocskában, vendéghaj nélkül, egyetlen ősz fürtjével, mely főkötője alól kikandikált, sóhajtozva és nyögve hajlongott esti imája közben egy kis szőnyegen, megcsikordult az ajtaja, s meztelen lábán papucsban és ugyancsak koftocskában besurrant hozzá Natasa. A grófné hátranézett s összeránczolta a homlokát. Ledarálta utolsó imádságát: "Lehetséges volna, hogy koporsómmá lészen ez az ágy?" De áhitatos hangulata teljesen semmivé lett. Natasa a mint élénken és pirosan belépett s megpillantotta az anyját, hogy imádkozik, egyszeriben megállt, leguggolt és saját maga megfenyegetésére önkéntelenül kiöltötte a nyelvét. Mikor látta, hogy az anyja tovább imádkozik, lábújjhegyen odaszaladt az ágyhoz s egyik lábacskájával szaporán végigsímítva a másikat, ledobta a papucsait és bebújt abba az ágyba, a melyről a grófné félve hitte, hogy a koporsójává lészen. Ez egy nagy, tollas ágy volt, öt párnával, a melyek alulról fölfelé mind kisebbek lettek. Natasa felugrott, szinte elmerült a pelyhes párnák közt, odagurult a falhoz s a takaró alatt elkezdett ficzkándozni, a térdecskéit odaszorította az állához, kapálózott a lábaival, s alig hallhatóan kaczagva, hol letakarta a fejét, hol meg az anyjára pislogott. A grófné elvégezte az imáját és szigorú arczczal az ágyhoz lépett, de látva, hogy Natasa egészen bebújt a takaró alá, jóságosan és gyöngéden elmosolyodott.
+
+- No, no, no, - szólott az anya.
+
+- Mama, lehet veled beszélni, igen? - kérdezte Natasa. - No adj egy csókot, még egyet, no még egyet, aztán elég. - Ezzel átölelte az anyja nyakát és megcsókolta az állát. Az anyjával való érintkezésben Natasa látszólag kissé nyers volt, de e mellett olyan ügyes és fürge, hogy bárhogyan fogta is meg az anyját, mindig úgy tudta intézni, hogy az anyjának se fájdalmat, se kellemetlenséget ne okozzon.
+
+- Nos, ugyan miről lesz ma szó? - szólott az anyja s miután a párnáin elhelyezkedett, bevárta míg Natasa is, a ki vagy kétszer keresztülbukfenczezett rajta, odafeküdt mellé a takaró alá, s a kezeit kinyújtva elkomolyodott.
+
+Natasának ezek az éjjeli látogatásai, melyek rendesen a grófnak a clubból való hazatérése előtt mentek végbe, az anya és leánya legkedveltebb élvezetei közé tartoztak.
+
+- Miről lesz ma szó? Meg kell mondanom neked.
+
+Natasa befogta a kezével az anyja száját.
+
+- Boriszról... Tudom, - mondotta komolyan, - azért is jöttem be. Ne is szóljon, tudom. No hát, mondja mégis! - Elvette a kezét. - Mondja, mama. Ugy-e, hogy kedves?
+
+- Natasa, te tizenhatéves vagy, a te korodban én már férjnél voltam. Te azt mondod, hogy Borja kedves. Nagyon kedves és én szeretem is, akár csak a fiam volna, de hát mit akarsz?... Mit gondolsz? Hogy egészen elcsavartad a fejét, azt már látom...
+
+Így szólván, a grófné ránézett a leányára. Natasa mozdulatlanul feküdt ott s egyenesen és merően nézett maga elé az ágy szegletén mahagoni fából kifaragott egyik sphynx-re, úgy, hogy a grófné csak profilban láthatta az arczát. Ez az arcz megdöbbentette a grófnét komoly és mélázó kifejezésének a furcsaságával.
+
+Natasa hallgatott és tépelődött.
+
+- Nos, és aztán? - kérdezte.
+
+- Teljesen elcsavartad a fejét, és miért? Mit akarsz tőle? Azt tudod, hogy nem mehetsz hozzá feleségül.
+
+- Miért? - kérdezte Natasa, a nélkül, hogy megmozdult volna.
+
+- Azért, mert fiatal, azért, mert szegény, azért, mert rokon... azért, mert te magad se szereted őt.
+
+- És ezt honnan tudja?
+
+- Tudom. Ez nem szép ám lelkem.
+
+- De ha én akarom... - szólott Natasa.
+
+- Ne beszélj badarságokat, - mondotta a grófné.
+
+- De ha akarom...
+
+- Natasa, egészen komolyan...
+
+Natasa nem engedte, hogy az anyja folytassa, hanem odahúzta magához a grófné nagy kezét, megcsókolta felül, majd a tenyerét, azután megint megfordította, elkezdte csókolni ujjainak a felső, majd a középső ízületét, utána megint a hegyét, miközben halkan suttogta: "január, február, márczius, április, május".
+
+- Beszéljen hát mama, miért hallgat? Beszéljen, - mondotta és ránézett az anyjára, a ki gyöngéd pillantást vetett a leányára, és e közben, úgy látszott, mindazt elfelejtette, a mit neki mondani akart.
+
+- Ez nem járja ám, lelkem. Nem mindenki érti ám meg a ti gyermekkori viszonyotokat, és az, ha olyan bizalmasan látnak együtt benneteket, esetleg károdra lehet más fiatal emberek szemében, a kik hozzánk járnak, de a mi a fő, ő neki is csak gyötrelmet okoz. Lehet, hogy ő már talált is valami neki való, gazdag leányt; most pedig megint egészen beléd bolondul.
+
+- Belém bolondul? - ismételte Natasa.
+
+- Majd elmondom neked az én esetemet. Volt nekem egy unokatest...
+
+- Tudom, - Matvjejics Kirill; de hiszen ez öreg ember?
+
+- De nem volt ám mindig öreg. No de majd beszélek én Borjával. Nem szabad olyan sűrűn járnia hozzánk.
+
+- Már miért ne volna szabad, ha kedve tartja?
+
+- Azért, mert tudom, hogy ennek nem lesz jó vége.
+
+- Honnan tudja? Nem mama, csak ne szóljon neki semmit. Micsoda badarság! - mondotta Natasa annak az embernek a hangján, a kitől el akarnak venni valamit, a mi az övé. Nos hát, még ha nem megyek is hozzá, csak hadd jőjjön, ha kedve tartja, s ha még hozzá nékem is örömet okoz vele. - Natasa mosolyogva nézett az anyjára.
+
+- Nem úgy, hanem csak így, - ismételte.
+
+- De hát hogyan, kedvesem?
+
+- Hát csak így. Hát... lehet, hogy nem megyek hozzá, de... csak így.
+
+- Így, így, - ismételte a grófné, s egészen váratlanul jóságos, öreges kaczagásra fakadt, hogy egész teste szinte rengett belé.
+
+- Ugyan, ne kaczagjon már, elég, - kiáltott föl Natasa, - szinte reng belé az egész ágy. Rettenetesen hasonlít hozzám, mama, éppen olyan kaczagós természetű... Megálljon csak... - Megkapta a grófné mind a két kezét, az egyiken megcsókolta a kis ujja hegyét, - ez volt június, a másik kezén végigcsókolta júliust és augusztust. - Mama, hát csakugyan annyira szerelmes ő belém? Mit gondol, mama? Voltak magába is ilyen szörnyen szerelmesek? De nagyon kedves, nagyon, de nagyon kedves! Csak nem egészen felel meg az ízlésemnek, - olyan keskeny, mint egy ebédlő-óra... Nem érti?... Hát olyan keskeny, tudja olyan szürke, világos...
+
+- Miket beszélsz össze! - szólott a grófné.
+
+- Hát csakugyan nem érti? Nikolenyka megértené... Bezuchij - az kék, sötét-kék, pirossal, és négyszögletes.
+
+- Vele is kaczérkodol, - jegyezte meg a grófné mosolyogva.
+
+- Nem, ő szabadkőműves, ezt megtudtam. Derék fiú, olyan sötétkék, pirossal, hogy' is magyarázzam meg jobban...
+
+- Grafinyuska, - hallatszott kívülről a gróf hangja. - Nem alszol? - Natasa mezitláb kiugrott az ágyból, fogta a papucsait és beszaladt a szobájába.
+
+Sokáig nem tudott elaludni. Folyton csak azon tünődött, hogy senki se tudja megérteni mindazt, a mit ő gondol s a mi ő benne van.
+
+"Szonya?" - gondolta magában és rápillantott a nagy varkocsos alvó leányra, a ki mint egy összegombolyodott macska feküdt az ágyán. "Nem, dehogy is! Ő erényes. Belehabarodott Nikolenykába, s tudni sem akar másról. A mama, ő sem érti. Igazán csodálatos, hogy én milyen okos vagyok, és... ő milyen kedves", - folytatta és harmadik személyben beszélt magáról, miközben azt gondolta, hogy ezt valami nagyon okos és derék férfi mondja róla... "Minden, minden megvan benne, - folytatta ez a férfi: - szokatlanul okos, kedves és szép, rendkívül szép, ügyes - úszik, pompásan lovagol, és a hangja! El lehet mondani, hogy csodálatos a hangja!" Elénekelte egy Cherubini-féle operából való kedvencz dalát, bevetette magát az ágyba, fölkaczagott attól az örömteljes gondolattól, hogy legott aludni fog, szólította Dunyasát, hogy oltsa el a gyertyát, és Dunyasa még ki se ment volt a szobából, mikor ő már odaát volt az álmok még boldogabb világában, a hol minden olyan könnyed és szép, mint a valóságban, sőt még tán sokkal szebb, mert valami egészen más.
+
+*
+
+Másnap a grófné magához hívta Boriszt és beszélt a fejével, a minek az lett a következése, hogy Borisz ettől a naptól kezdve nem járt többé Rosztovékhoz.
+
+
+
+XIV.
+
+Deczember 31-ikén, az 1810-iki újév előestéjén bál volt egy Jekaterina-korabeli mágnásnál. A bálra az uralkodó és a diplomácziai kar megjelenése is kilátásba volt helyezve.
+
+Az Angol-rakodóparton számtalan lámpa ragyogó fényében úszott a mágnás ösmert palotája. A kivilágított kapualjban, melyen piros szőnyeg futott végig, a rendőrség állt sorfalat, sőt a kapuban, néhány tuczat rendőrtiszt társaságában, maga a rendőrfőnök is megjelent. Egyre-másra jöttek-mentek a fogatok, a melyeknek a bakján piros ruhás és tolldíszes inasok ültek. A hintókból rendjelekkel és szalagokkal ékesített, egyenruhás férfiak bújtak ki; az atlaszba és hermelinbe öltözött hölgyek óvatosan szálltak le a nagy zajjal leeresztett kocsihágókra, s szaporán és zajtalanul mentek végig a kapu alatt kiterített szőnyegen.
+
+Csaknem mindannyiszor, a hányszor új fogat érkezett, morajlás támadt a tömegben, s eltűntek a fejekről a sapkák.
+
+- A császár... Nem, miniszter... herczeg... nagykövet... Hát nem látod a tollakat? - hallatszott a tömegből. Volt a tömegben egy, a többinél jobban öltözött ember, a ki úgy látszik mindenkit ösmert és sorra néven nevezte annak a kornak leghíresebb mágnásait.
+
+A vendégeknek egy harmadrésze már megérkezett volt a bálra, mikor Rosztovéknál, a kik szintén hivatalosak voltak rá, még javában folytak az öltözködés előkészületei.
+
+Rosztovék családjában sok szó esett erről a bálról és nagy előkészületek történtek rá, tömérdek aggodalmon mentek keresztül, hogy nem kapnak meghívást, hogy nem készülnek el a ruhák, s hogy nem fog úgy menni minden, a mint kellene.
+
+Rosztovékkal együtt volt a bálra menendő Peronszkája Ignatyevna Marja, a grófné barátnője és rokona, a régi udvar egy sovány és sárga udvarhölgye, a ki úgyszólván vezetője volt a vidéki Rosztovéknak Pétervár legelőkelőbb köreiben.
+
+Rosztovéknak este tíz órakor kellett volna elmenniök az udvarhölgyért a Tavricseszkij-kerthez; de öt percz híján már tíz óra volt s a kisasszonyok még mindig nem voltak felöltözve.
+
+Natasa életében most először készült nagy bálra. Aznap reggel már nyolcz órakor fölkelt s az egész napot lázas izgatottságban és tevékenységben töltötte. Reggel óta minden törekvése arra irányult, hogy valamennyien: ő, az anyja és Szonya a lehető legkifogástalanabbul legyenek öltözve. Szonya és a grófné teljesen ő rá bízták magukat. Az volt a terv, hogy a grófné sötétpiros bársonyruhát, ők ketten pedig, rózsaszínű selyem alapon, fehér crèpe-ruhát vesznek föl, melynek dereka rózsákkal lesz diszítve. A hajuk pedig à la grecque lesz fésülve.
+
+A lényeges dolgok már mind megtörténtek: a kezek, lábak, nyakak és fülek a legnagyobb gonddal, a bálhoz méltóan meg voltak mosva, be voltak illatszerezve és hajporozva; az áttört selyemharisnyák s a szalagokkal diszített fehér atlasz-czipők már ott ékeskedtek a lábaikon; a fésülés is csaknem teljesen be volt fejezve. Szonya teljesen készen állott, úgyszintén a grófné is; de Natasa, a kinek gondja volt valamennyiükre, kissé elmaradt. Sovány vállaira vetett fésülködő kendőben még ott ült a tükör előtt. Szonya teljesen felöltözve állott a szoba közepén, s a gombostű szúrása alatt csikorgó utolsó selyemszalagot tűzte fel magára, a mibe szinte belefájdult a kis ujja.
+
+- Ne úgy, ne úgy, Szonya! - szólott Natasa, fésülés közben hátrafordította a fejét és a kezébe kapta a haját, a melyet a szobaleány, a ki őt fésülte, nem tudott oly gyorsan elereszteni. - Ne úgy azt a szalagot, gyere már ide.
+
+Szonya leguggolt, Natasa megtűzte a szalagot másképpen.
+
+- Bocsásson meg, kisasszony, de így nem lehet ám, - mondotta a szobaleány, a ki Natasa haját fogta.
+
+- Jaj Istenem, hát majd azután! Így ni, Szonya.
+
+- Készen lesztek-e már? - hallatszott a grófné hangja, - tíz óra mindjárt.
+
+- Mindjárt, mindjárt. Hát maga már kész, mama?
+
+- Csak a fejdíszemet kell még feltűznöm.
+
+- Ne tűzze fel nélkülem, - kiáltott Natasa: - nem ért hozzá!
+
+- De mikor már tíz óra!
+
+Úgy határozták volt, hogy fél tizenegyre érnek oda a bálra, s addig még Natasának fel kellett öltöznie, s el kellett menniök a Tavricseszkij-kerthez.
+
+Natasa, miután elkészült a fésülködéssel, kurta szoknyában, mely alól kilátszottak a báli czipőcskéi, s az anyja koftocskájában odaszaladt előbb Szonyához, végignézett rajta, azután pedig a grófnéhoz. Megfordítván az anyja fejét, feltűzte a fejdíszét, s miután egy hirtelen csókot lehelt ősz hajára, visszasietett a komornákhoz, a kik kurtábbra próbálták varrni a szoknyáját.
+
+Az egész öltözködést Natasa szoknyája akasztotta meg, mely túlságosan hosszú volt; két komorna is dolgozott a fölvarrásán, a kik, mikor elkészültek vele, mindenfelé gondosan leharapdálták róla a czérnaszálakat. A harmadik, gombostűkkel az ajkai és a fogai közt, szaladt ide s tova a grófné és Szonya között; a negyedik pedig magosan kinyújtott kezében tartotta az egész crèpe-ruhát.
+
+- Mavruska, csak szaporán lelkem!
+
+- Adja ide onnan a gyűszűt, kisasszony.
+
+- Vége lesz-e már valahára? - kérdezte a gróf, az ajtón belépve. - Itt vannak az illatszerek. Peronszkája ugyan várhat.
+
+- Készen vagyunk, kisasszonyok, - mondotta a szobaleány, s két ujjával fölemelte a fölvarrott crèpe-ruhát, azután ráfujt és megrázta, ezzel is éreztetni akarván, hogy milyen tiszta és milyen légies holmi az, a mit a kezében tart.
+
+Natasa kezdte magára venni a ruhát.
+
+- Tüstént papa, tüstént, ne gyere be, - kiáltott oda még a szoknya alól, mely az arczát eltakarta, az apjának, a ki az ajtót kinyitotta. Szonya becsapta az ajtót. A következő perczben beeresztették a grófot. Kék frakk, harisnya és félczipő volt rajta, ezenkívül ki volt kenve és be volt hintve illatszerekkel.
+
+- Jaj, de csecse vagy papa, remek! - szólott Natasa a szoba közepén állva, miközben a szoknyája ránczait igazgatta.
+
+- Engedjen csak, kisasszony, engedjen csak, - mondotta a szobaleány térden állva, s miközben egyet-egyet rántott a szoknyán, a szája egyik szögletéből a másikba tolta át a nyelvével a gombostűket.
+
+- Akárhogy' veszszük is, - kiáltott föl Szonya kétségbeesett hangon, a mint Natasa ruháján végignézett, - akárhogy veszszük is, megint hosszabb a kelleténél.
+
+Natasa hátrább húzódott, hogy az állótükörben megnézze magát. A ruha csakugyan hosszú volt.
+
+- Istenemre mondom, kisasszony, nem hosszú, - mondotta Mavruska, a ki térden csúszott utána a földön.
+
+- Nos, ha hosszú, majd fölvarrjuk, egy pillanat alatt meg vagyunk vele, - szólott Dunyasa határozottan, s a mellkendőjéből kihúzván a tűt, a földön csücsülve megint munkához látott.
+
+Ekkor bársonyruhában és fejdíszszel a fején bátortalanul és halk léptekkel belépett a grófné.
+
+- Uh! De szép vagy! - kiáltott fel a gróf, - szebb, mint ti összevéve! - Meg akarta őt ölelni, de a grófné pirulva tért ki előle, nehogy a ruhája összegyűrődjék.
+
+- Mama, húzd egyenesre azt a fejdíszt, - szólott Natasa. - Majd én megtűzöm, s ezzel előreszökött, a leánynak pedig, a ki a szoknyáját varrta, s nem tudta őt elég gyorsan követni, a szoknya egy kis darabja a kezében maradt.
+
+- Jaj Istenem! Hát ez megint micsoda? Én igazán nem vagyok oka...
+
+- Sebaj, majd fölvarrom, meg se fog látszani, - mondotta Dunyasa.
+
+- Óh te szépem, kis királyném te! - szólott az ajtóból a belépő dada. - És Szonyuska is, jaj de szépecske!...
+
+Fertály tizenegyre végre kocsira ültek és elhajtattak. De előbb még a Tavricseszkij-kerthez kellett menniök.
+
+Peronszkája már készen várta őket. Öregsége és csunyasága ellenére is, nála, bár nem olyan sebbel-lobbal (mert már szokva volt hozzá), de szakasztott úgy ment minden, mint Rosztovéknál, az ő petyhüdt, öreg teste is éppen úgy meg volt mosva, be volt illatszerezve és hajporozva, épp oly gondosan meg volt mosva a füle töve, s vén szobaleánya, mikor úrnője, sárga ruhájában s az udvarhölgyek jelvényével a fogadó-szobába lépett, épp oly elragadtatással gyönyörködött az öltözékében, akár csak Rosztovéknál. Peronszkája megdícsérte Rosztovék ruháit.
+
+Rosztovék viszont az ő izlését és ruháját magasztalták, s a hajukra és a ruhájukra gondosan vigyázva, tizenegy órakor végre elhelyezkedtek a kocsiban és elindultak.
+
+
+
+XV.
+
+Natasának ezen a napon reggel óta egyetlen szabad percze se volt, s egyetlen egyszer se volt alkalma rágondolni arra, a mi előtte állott.
+
+Csak künn a nyirkos, hideg levegőn, a ringó hintó szűk és homályos belsejében képzelte el először mindazt, a mi ott a bálon, a kivilágított termekben vár reá - a zenét, a virágokat, a tánczokat, a császárt, és Pétervár egész ragyogó fiatalságát. Az, a mi reá várt, olyan szép volt, hogy szinte nem is tudott benne hinni: annyira ellentétben állott minden a hintó szűkségével és homályával s a nagy hideggel. Mindazt, a mi reá várt, csak akkor értette meg igazán, a mikor a kapualj poros szőnyegén végighaladva, belépett az előcsarnokba, levetette a bundáját és Szonyával az anyja előtt lépkedve, a virágok sorfala közt fölment a lépcsőn. Csak akkor jutott eszébe, hogy' kell magát a bálon viselnie, és iparkodott azt a méltóságteljes magatartást felölteni, melyet a véleménye szerint egy fiatal leánynak a bálon feltétlenül tanusítania kellett. De szerencséjére úgy érezte, hogy a szemei elrévedeztek: semmit se látott tisztán, az ütere tán százat is vert perczenkint s a vér csak úgy kalapált a szívében. Nem tudott abba a magatartásba belezökkenni, mely őt nevetségessé tette volna, s így az izgalomtól szinte dermedten ment előre, miközben minden erejét összeszedte, hogy izgatottságát palástolja. És voltaképpen ez volt az a magatartás, mely a legjobban illett hozzá. Előttük és mögöttük épp úgy báliruhába öltözve s épp oly halkan beszélgetve érkeztek a többi vendégek. A lépcsőn lévő tükrök ragyogva tükrözték vissza a meztelen karjukon és nyakukon gyémántokkal és gyöngyökkel ékesített fehér-, kék- és rózsaszínruhás hölgyeket.
+
+Natasa is belenézett a tükörbe, de nem tudta magát a többiektől megkülönböztetni. Egy csillogó felvonulásban olvadt össze a szemei előtt minden. Mikor az első terembe léptek, a hangok, a léptek és az üdvözlések egyhangú morajlása szinte elkábította Natasát; a világosság és a fény még jobban elvakították őt. A ház ura és úrnője, a kik már fél óra óta álltak a bejáró ajtajánál, s mindig ugyanazokkal a szavakkal üdvözölték a belépőket: "Nagyon, de nagyon örülünk, hogy eljött", Rosztovékat és Peronszkáját is ugyanígy fogadták.
+
+A két fehérruhás leányka, a kiknek fekete hajába egy-egy rózsa volt tűzve, egyforma bókot vágott a ház úrnője előtt, a ki önkéntelenül is valamivel tovább pihentette a szemeit a csinos Natasán. Ránézett, s ő volt az egyetlen, a kivel szemben szokott mosolyát még egy más, szívélyesebb mosolylyal is megtoldotta. Lehet, hogy a mint úgy elnézte őt, eszébe jutott tán az ő aranyos, többé soha vissza nem térő leánykora, és legelső bálja. A házigazda is végignézett Natasán és megkérdezte a gróftól, hogy melyik az ő leánya.
+
+- Elragadó! - mondotta s egyet czuppantott az újjai hegyére.
+
+A teremben az ajtó körül szorongva álltak a vendégek és várták a császárt. A grófné ennek a tömegnek a legelső sorában helyezkedett el. Natasa hallotta és érezte, hogy többen is kérdezősködtek felőle és bámulták őt. Megtudta ebből, hogy megtetszett azoknak, a kik a figyelmüket reá fordították, és ez a megfigyelés valamelyest megnyugtatta.
+
+"Vannak olyanok is, mint mi, de vannak csúnyábbak is", - gondolta magában.
+
+Peronszkája felsorolta a grófnénak a legkiválóbb személyiségeket, a kik ott voltak.
+
+- Ime, az a németalföldi nagykövet, az az ősz ott, - mondotta Peronszkája s rámutatott egy dúshajzatú, ezüstfehér öreg emberre, a kit hölgyek vettek körül, s a ki jól megkaczagtatta valamivel a környezetét. - Amott meg ni Pétervár királynője, Bezuchaja grófné, - suttogta, s rámutatott Elenre, a ki abban a pillanatban lépett a terembe.
+
+- Milyen fölséges szép! Akár csak Marie Antoinette; nézze csak, öregek és fiatalok, hogy' tódulnak utána. Szép is, okos is... Azt mondják, egy herczeg... a bolondulásig szerelmes belé. És nézze azt a kettőt ott, bár nem szépek, de tán még jobban körülrajongják őket.
+
+Rámutatott egy hölgyre, a ki nagyon csúnya leányával ment végig a termen.
+
+- Egy milliomos-leány, - jegyezte meg Peronszkája. Amott vannak a kérői is.
+
+- Ez Bezuchij grófné testvére - Kuragin Anatole, - mondotta, rámutatván egy szép lovas-testőrre, a ki mikor mellettük elment, a hölgyek feje fölött nézett el valahová. - Milyen szép! Ugy-e? Mondják, hogy ezzel a gazdag leánynyal akarják összeboronálni. Az ön unokatestvére, Drubeczkoj is nagyon legyeskedik körülötte. Azt mondják, milliói vannak. - Az, az maga a franczia nagykövet, - felelt Caulaincourt felé intve, mikor a grófné megkérdezte, hogy ki az? - Nézze csak, akár valami császár. De azért a francziák mégis kedves, nagyon kedves emberek. Társaságban képzelni se lehet kedvesebbeket. Óh, itt van ő is! Hiába csak, ő mindig a legszebb, a mi Antonovna Marjánk! És milyen egyszerűen van öltözve. Elragadó!
+
+- Az a kövér pedig, az orrán pápaszemmel, egy nemzetközi szabadkőműves, - mondotta Peronszkája, rámutatva Bezuchij-ra. - Állítsa oda a felesége mellé: kész Paprika Jancsi!
+
+Pierre köpczös testével imbolyogva vergődött keresztül a tömegen s épp oly kedélyesen és fesztelenül integetett jobbra-balra, mintha valami vásári tömegben járt volna. Keresztültörte magát a tömegen s nyilván keresett valakit.
+
+Natasa örömmel nézte Pierrenek, ennek a Paprika Jancsinak, mint a hogy őt Peronszkája nevezte, ismerős arczát és tudta, hogy Pierre őket, és első sorban őt kereste a tömegben, - Pierre ugyanis megígérte neki, hogy ott lesz a bálon, és bemutat neki egy sereg gavallért.
+
+De Bezuchij, mielőtt odaért volna hozzájuk, megállt egy fehér egyenruhás, alacsonytermetű és feltűnően szép ember mellett, a ki az ablakban állott s egy szalagokkal és rendjelekkel ékes, magas férfival beszélgetett. Natasa ezt a fehér egyenruhás, alacsony termetű fiatal embert legott megismerte: Bolkonszkij volt, a kiről úgy találta, hogy nagyon megfiatalodott, fölvidult és megszépült.
+
+- Ott van még egy ismerős, Bolkonszkij, látja mama? - szólott Natasa, Andrej herczegre mutatva. - Emlékszik, egyszer egy éjszakát töltött nálunk Otradnoe-ban.
+
+- Óh, tehát ismerik őt? - kérdezte Peronszkája. - Én ki nem állhatom. Pedig szinte bolondul utána mindenki. Akkora gőg van benne, hogy szinte nincs határa. Az apjára ütött. Most összeszűrte a levet Szperanszkij-val, valami javaslatokon dolgoznak. Nézze csak, hogy bánik az asszonyokkal. Beszélnek hozzá, ő meg elfordul tőlük, - mondotta és rámutatott. - Majd adnék én neki, ha velem is úgy viselné magát, mint ezekkel a hölgyekkel.
+
+
+
+XVI.
+
+Egyszerre megmozdult minden, hangos lett a tömeg, majd előre nyomult, majd ismét hátrahúzódott, s az emberek ketté vált sorai közt, a hirtelen megszólalt zene hangjai mellett, bevonult a császár. Mögötte a ház ura és úrnője mentek. A császár jobbra, balra köszöntgetve, szaporán ment végig a termen, mintha csak iparkodott volna mielőbb túlesni az üdvözléseknek ezeken az első perczein. A zenészek egy lengyelkét játszottak, mely akkoriban a reá költött vers révén általánosan ismertté vált. Ez a vers így kezdődött: "Alexander, Jelizaveta, óh ti gyönyörűségünk". A császár bement a fogadó-szobába, a tömeg az ajtókhoz tódult; egyesek teljesen elváltozott arczczal jártak-keltek ki s be. A tömeg megint félrevonult a fogadó-szoba ajtajától, a melyben a ház úrnőjével beszélgetve megjelent a császár. Egy fiatal ember zavart ábrázattal odalépett a hölgyekhez s megkérte őket, hogy álljanak kissé félre. Néhány hölgy, szinte mindenről megfeledkezve s a ruhája gyűrődésével se törődve tolongott előre. A férfiak odaléptek a hölgyekhez és kezdtek fölállani a lengyelkéhez.
+
+Mindenki hátrahúzódott, és a császár a zene ütemével mit se törődve, karján a ház úrnőjével, mosolyogva lépett ki a fogadó-szoba ajtaján. Mögötte jött a házigazda Naryskina A. M.-el, azután a nagykövetek, a miniszterek, mindenféle tábornokok, a kiket Peronszkája egymás után megnevezett. A hölgyek több mint felének már volt tánczosa, s ezek már felálltak vagy készültek a lengyelkéhez. Natasa érezte, hogy ő az anyjával és Szonyával a hölgyek kisebbségéhez tartozott, a kiket a falhoz szorítottak s a kiket senki se kért föl tánczra. Vékony karjait lelógatva, alig észrevehető, hullámzó kebellel, lélekzetét visszafojtva állt ott, s csillogó és ijedt szemeinek olyan kifejezésével bámult maga elé, mely egyaránt késznek látszott a legnagyobb örömre s a legnagyobb fájdalomra. Nem érdekelték őt sem a császár, sem azok az előkelőségek, a kiket Peronszkája mutogatott nekik, csak egy gondolat járt a fejében: "Hát lehetséges, hogy felém se néz senki, lehetséges, hogy nem leszek az elsők közt a tánczban, lehetséges, hogy engem észre se vesz ez a sok férfi, a ki most, úgy látszik, nem is lát engem, és ha rám néz is, olyan kifejezéssel néz, mintha csak azt mondaná: eh! ez nem az, nincs hát mit nézni rajta. Nem, ez lehetetlen!" - gondolta magában. - "Hiszen tudniok kell, hogy mennyire szeretek tánczolni, hogy milyen pompásan tánczolok, s hogy milyen élvezetben lesz részük, ha velem tánczolnak."
+
+A meglehetősen hosszú lengyelke hangjai, a visszaemlékezések révén, már kezdtek szomorúan csengni Natasa fülében. Szeretett volna sírni. Peronszkája elment mellőlük. A gróf valahol a terem másik végén volt, a grófné, Szonya és ő akár az erdőben, olyan egyedül álltak ebben az idegen tömegben, mint a kik senkit sem érdekelnek, senkinek se kellenek. Andrej herczeg elsuhant mellettük egy hölgygyel, s úgy látszik, meg sem is ismerte őket. A szép Anatole mosolyogva mondott valamit annak a hölgynek, a kit a karján vezetett, s belenézett Natasa arczába, de úgy, mint a hogy' a falat szokás nézni. Borisz kétszer is elment mellettük, de mind a kétszer elfordult tőlük. Végre Berg és a felesége, a kik nem tánczoltak, odajöttek hozzájuk.
+
+Natasa bántónak találta ezt a családi összejövetelt itt a bálteremben, mintha bizony nem volna alkalmasabb hely a családi megbeszélésekre, mint a bál. Rá se hederített, oda se nézett Vjerára, a ki a zöld ruhájáról mondott neki valamit.
+
+Végre a császár az utolsó hölgye mellett megállt (hárommal is tánczolt), s a zene elhallgatott, egy túlbuzgó segédtiszt nekirontott Rosztovéknak, s ámbátor már egészen a falnál állottak, fölkérte őket, hogy vonuljanak kissé hátrább, s a kórusról fölhangzottak egy keringő tiszta és bájosan lendületes hangjai. A császár mosolyogva nézett szét a teremben. Elmúlt egy percz - s még senki se tánczolt. A rendező segédtiszt odalépett Bezuchaja grófnéhoz és tánczra kérte őt. A grófné mosolyogva fölemelte a karját, s a nélkül, hogy ránézett volna, rátette a segédtiszt vállára. A rendező segédtiszt, a ki mestere volt a táncznak, tánczosnőjét erősen átkarolva eleinte csúszva siklott oda vele a kör széléhez, a terem sarkában megfogta őt a balkarjával, megfordította s a zene folyton gyorsuló hangjai közül csak a segédtiszt gyors és ügyes lábainak sarkantyúpengése hallatszott ki, s minden harmadik ütem után, a fordulónál, libegve megvillant a tánczosnője bársony ruhája. Natasa elnézte őket, s kész lett volna sírni csak azért, hogy ezt az első keringőt nem ő tánczolja.
+
+Andrej herczeg az ő fehér ezredesi egyenruhájában, derülten és vidáman állott, nem messze Rosztovéktól, a kör legelső sorában. Virchov báró, az Állam-Tanácsnak holnapra kitűzött első üléséről beszélgetett vele. Andrej herczeg, mint Szperanszkij bizalmas embere, a kinek szintén része volt a törvényhozó bizottság munkájában, hiteles fölvilágosításokat adhatott volna neki a holnapi ülésről, a melyről a legkülönfélébb hírek voltak forgalomban. De ő rá se hederített arra, a mit neki Virchov mondott, s hol az uralkodót, hol pedig a tánczba induló gavallérokat nézte, a kik sehogy' se tudták magukat rászánni, hogy a körbe belépjenek.
+
+Andrej herczeg elnézte ezeket az uralkodó jelenlétében szepegő gavallérokat, és a hölgyeket, a kik szinte magukon kívül voltak a vágytól, hogy tánczra kérjék őket.
+
+Pierre odament Andrej herczeghez és karonfogta őt.
+
+- Ön mindig szokott tánczolni. Nézze van itt nekem egy kis pártfogoltam, a fiatal Rosztova, kérje fel őt, - mondotta.
+
+- Hol? - kérdezte Bolkonszkij. - Bocsánat, - szólott a báróhoz fordulva, - ezt a beszélgetést majd más valahol fogjuk befejezni, de a bálon tánczolni kell.
+
+Előre sietett abban az irányban, a melyet neki Pierre kijelölt. Natasa kétségbeesett, halálsápadt arcza tüstént szemet szúrt Andrej herczegnek. Megismerte őt, kitalálta az érzéseit, megértette, hogy kezdő volt a bálozás terén, eszébe jutott az a beszélgetés ott az ablakban, s derült arczkifejezéssel lépett oda Rosztova grófnéhoz.
+
+- Engedje meg, hogy bemutassam a leányomnak, - mondotta a grófné pirulva.
+
+- Már van szerencsém ismerni, ha ugyan még emlékszik reám a grófnő, - szólt Andrej herczeg udvarias és mély meghajlással, s odalépvén Natasához, legott fölemelte a karját, hogy még előbb átkarolja őt, mintsem a tánczra való fölkérést befejezné. A keringő egy fordulójára kérte fel őt. Natasának azt a kétségbeesésre és ujjongásra egyaránt kész arczkifejezését egyszeriben boldog, hálás és gyermekes mosoly derítette föl.
+
+"Oly régóta vártalak már", - hullásra kész könnyei mögül előtörő mosolyával mintha csak ezt mondta volna ez a szepegő és boldog leányka, mikor Andrej herczeg a vállára tette a kezét. Ők voltak a második pár, mely a körbe lépett. Andrej herczeg egyike volt az akkori idők legjobb tánczosainak. Natasa is remekül tánczolt. Atlasz báli czipőbe bújtatott lábacskái szaporán, könnyedén és tőle szinte teljesen függetlenül végezték dolgukat, az arcza pedig a boldogság ujjongásától ragyogott. Meztelen karjai és lábai Elen vállaihoz képest soványak és csúfak voltak. A vállai soványak, a keblei alig láthatók, a karjai vékonyak voltak; de Elenen mintha rajta lett volna már annak a sok ezer pillantásnak a fénymáza, mely végigsiklott a testén, míg Natasán meglátszott, hogy most először van kivágott ruhában, s hogy szégyelné is a dolgot, ha meg nem győzték volna róla, hogy ennek föltétlenül így kell lenni.
+
+Andrej herczeg szeretett tánczolni, és mert iparkodott mielőbb megszabadulni azoktól a politikai és tudományos beszélgetésektől, a melyekbe mindenki belesodorta, s ezenkívül szeretett volna annak a zavarnak is mielőbb véget venni, mely az uralkodó jelenléte révén erőt vett rajta, elment tánczolni, s Natasát azért választotta, mert Pierre őt ajánlotta neki, és mert ő volt az első csinos arcz, mely a szemébe ötlött; de alig hogy ezt a karcsu és hajlékony derekat átkarolta, s alig hogy ez a fiatal teremtés ott a közvetlen közelében elkezdett imbolyogni és mosolyogni, elragadó bájának a bora legott a fejébe szállott, s mikor lihegve otthagyván őt, megállott s elnézte a tánczolókat, úgy érezte, mintha újra éledt, újjá született volna.
+
+
+
+XVII.
+
+Andrej herczeg után Borisz jött oda Natasához és tánczra kérte őt, majd az a rendező segédtiszt, a ki a bált megnyitotta, s más fiatalemberek is odajöttek, és Natasa, a ki fölös tánczosait Szonyának engedte át, boldogan és kipirultan szakadatlanul tánczolt egész este. Mindabból, a mi ezen a bálon a többi jelenvoltak figyelmét elfoglalta, nem vett észre és nem látott semmit. Nemcsak, hogy nem vette észre, hogy az uralkodó hosszasan beszélgetett a franczia nagykövettel, hogy különös leereszkedéssel mulattatta az egyik hölgyet, hogy ez és ez a herczeg ezt és ezt mondotta és cselekedte, hogy Elennek, a kit ez és ez különös figyelmére méltatott, rendkívül nagy volt a sikere; de még csak meg se látta az uralkodót, s csak arról vette észre, hogy már nincs ott, hogy távozása után a bál szemlátomást megélénkült. Vacsora előtt Andrej herczeg az egyik fűzértánczot megint Natasával tánczolta. Emlékeztette őt az otradnoei fasorban történt első találkozásukra és arra, hogy ezen a szép holdvilágos éjszakán nem tudott elaludni, s hogy ő önkéntelenül kihallgatta a beszélgetésüket. Natasa elpirult ezekre az emlékekre, s mintha valami szégyenletes dolog lett volna az az érzés, a melyen őt Andrej herczeg önkéntelenül rajtakapta, megpróbált mentegetőzni.
+
+Andrej herczeg, mint mindazok, a kik a nagyvilágban nőttek fel, szeretett olyasmivel találkozni a világban, a min a nagyvilágnak megszokott bélyege nem volt rajta. És Natasa, az ő álmélkodásával, ujjongásával, félénkségével, sőt még a franczia nyelvben tett botlásaival is, éppen ilyen volt. Andrej herczeg feltűnően gyöngéden és óvatosan viselkedett és beszélt vele. A mint ott ült mellette s a legegyszerűbb s a legjelentéktelenebb dolgokról beszélgetett vele, Andrej herczeg gyönyörködött szemeinek és mosolyának a ragyogásában, melyben nem a beszélgetés tartalma, hanem az ő belső boldogsága tükröződött vissza. Olyankor, a mikor Natasát tánczra kérték, s a mikor mosolyogva fölkelt és tánczolva végigsuhant a termen, Andrej herczeg, mozdulatainak a szepegő kecsességében gyönyörködött. A fűzértáncz derekán, mikor Natasa az egyik figurát befejezte, nehezen zihálva ment vissza a helyére. Jött egy másik gavallér, a ki újra tánczra kérte őt. Kimerült volt és pihegett, s nyilván azon tűnődött, hogy ne adjon-e kosarat neki, de legott megint csak rátette a kezét a gavallérja vállára és rámosolygott Andrej herczegre.
+
+"Szeretnék pihenni és magával elüldögélni, ki vagyok merülve; de látja, hogy egyre-másra jönnek értem s én annak csak örülök és boldog vagyok, mindenkit szeretek és ezt mindaketten értjük", - s ezen kívül még sok-sok egyebet mondott a mosolya. Mikor a gavallérja letette őt, Natasa végigszaladt a termen, hogy a következő figurához két hölgyet válasszon maga mellé.
+
+"Ha előbb az unokahugához megy s csak azután egy másik hölgyhöz, akkor a feleségem lesz", - mondotta magában Andrej herczeg egészen váratlanul, a mint ránézett. És csakugyan az unokahúgához ment először.
+
+"Milyen badarságok jutnak olykor az ember eszébe!" - gondolta Andrej herczeg; "de bizonyos csak az, hogy ez a leányka olyan kedves, olyan valami különleges, hogy nem adok neki egy hónapot, s nem fog itt tánczolni, hanem férjhez megy... Ritkaság ám itt az ilyen", - gondolta magában, mikor Natasa a derekán egy kicsúszott rózsát megigazítván, megint odaült mellé.
+
+A fűzértáncz végén az öreg gróf az ő kék frakkjában odajött a tánczolókhoz. Meghívta magához Andrej herczeget, s megkérdezte a leányát, vajjon jól mulat-e. Natasa nem felelt, csak mosolygott, de ez a mosoly minthacsak szemrehányólag azt kérdezte volna tőle: "Ugyan, hogy' is lehet már ilyesmit kérdezni?"
+
+- Úgy mulatok, mint még életemben soha! - mondotta, s Andrej herczeg észrevette, a mint karjai szaporán fölemelkedtek, hogy az apját átkarolják, s legott megint leereszkedtek. Natasa olyan boldog volt, mint még életében soha. Eljutott a boldogságnak ama legmagasabb fokára, mikor az ember teljesen jóvá és tisztává lesz s a rossznak, a fájdalomnak és a boldogtalanságnak még a lehetőségében se hisz.
+
+*
+
+Pierre ezen a bálon érezte először magára nézve sérelmesnek azt a helyzetet, a melyet a felesége a magasabb körökben elfoglalt. Mogorva volt és szórakozott. Mély ráncz húzódott keresztül a homlokán, s az ablaknál állva, merően bámult a szemüvegén keresztül maga elé, a nélkül, hogy bárkit is látott volna.
+
+Natasa a vacsorához menet elment mellette.
+
+Pierre sötét és kétségbeesett arcza megdöbbentette. Megállott előtte. Szeretett volna segíteni rajta, szerette volna átadni neki boldogságának a fölöslegét.
+
+- Milyen pompás mulatság, gróf, - szólott hozzá, - ugy-e bár?
+
+Pierre szórakozottan elmosolyodott s nyilván meg sem értette azt, a mit mondtak neki.
+
+- Igen, nagyon örülök, - felelt.
+
+"Hogy' lehet valaki ilyen elégedetlen?" - gondolta Natasa. "Különösen egy ilyen derék ember, mint ez a Bezuchij!" Natasa szemeiben mindazok, a kik a bálon ott voltak, egyformán jó, kedves és derék embereknek látszottak, a kik egymást szerették, egyikük se sértette meg a másikat, s így boldogoknak kellett lenniök valamennyiöknek.
+
+
+
+XVIII.
+
+Másnap Andrej herczegnek eszébe jutott ugyan a tegnapi bál, de nem sokáig időzött annál a gondolataival. "Igen, nagyon fényes volt a bál. És még... igen, a kis Rosztova rendkívül kedves. Van benne valami egészen sajátos, szinte nem pétervárias üdeség, mely megkülönbözteti őt a többiektől". Mindössze csak ennyi volt az, a mit a tegnapi bálról gondolt, s miután megteázott, munkához látott.
+
+A kimerültség vagy az álmatlanság okozta-e, de ez a nap sehogy' se kedvezett a munkájának és Andrej herczeg semmit se tudott dolgozni; folyton bírálgatta a saját munkáját, a mi sokszor meg szokott esni vele, s nagyon megörült, mikor hallotta, hogy jött valaki hozzá.
+
+Biczkij kereste föl, a ki mindenféle bizottságnak tagja volt s Pétervár minden társaságában megfordult; ezenkívül lelkes híve volt az új eszméknek és Szperanszkijnak, nemkülönben Pétervár túlbuzgó hírharangja és egyike azoknak az embereknek, a kik úgy változtatják az irányukat, mint a ruhájukat, - a divat szerint, de a kik e mellett egy-egy irányzat leglelkesebb párthíveinek látszanak. Aggodalmasan rontott be Andrej herczeghez, s alig, hogy a kalapját lekapta, már is elkezdett beszélni. Éppen most tudta meg az uralkodó elnöklése mellett ma reggel tartott államtanács-ülésnek a részleteit, s a legnagyobb lelkesedéssel kezdett beszélni arról. Az uralkodó megnyitó beszéde egészen rendkívüli volt. Egyike volt ez azoknak a beszédeknek, a melyeket csak alkotmányos uralkodók szoktak mondani. "Az uralkodó kereken kimondotta, hogy a Tanács és a Szenátus állami intézmények; azt mondta, hogy a kormányzásnak nem az önkényen, hanem szilárd elveken kell alapulnia. A császár azt mondta, hogy a pénzügyeket reformálni kell, s hogy a számadásoknak nyilvánosaknak kell lenniök", - mesélte Biczkij, egyes szavakat különösen hangsúlyozva és a szemeit jelentőségteljesen kimeresztve.
+
+- Igen, ez a mai esemény egy új korszaknak, történelmünk legmagasztosabb korszakának a kezdetét jelenti, - fejezte be.
+
+Andrej herczeg végighallgatta Biczkij elbeszélését az Államtanács megnyitásáról, a melyet olyan türelmetlenül várt, s a melynek oly nagy fontosságot tulajdonított, és elcsodálkozott azon, hogy ez az esemény, most, hogy megtörtént, nemcsak, hogy nem indította meg őt, de sőt valami teljesen jelentéktelennek látszott előtte. Csendes mosolylyal hallgatta Biczkij lelkes előterjesztését. Egy egészen egyűgyű gondolat villant meg a fejében: "Ugyan mi közöm nekem és Biczkijnek hozzá, mi közünk nekünk ahhoz, hogy az uralkodónak mit méltóztatott a Tanácsban mondani? - Hát képes-e mindez arra, hogy engem boldogabbá, vagy jobbá tegyen?"
+
+És ez az egyszerű okoskodás egyszeriben semmivé tette Andrej herczegben mind azt az érdeklődést, a melyet a történt újítások iránt annakelőtte tanusított. Aznap Andrej herczeg Szperanszkij-hoz volt híva, mint a hogy' a házigazda a meghíváskor mondta, "baráti ebédre". Ez az ebéd, egy olyan embernek a családi és baráti körében, a kiért Andrej herczeg annyira lelkesedett, azelőtt már csak azért is rendkívül érdekelte volna őt, mert mindeddig nem látta Szperanszkijt az ő otthonában; de most, szinte nem is volt kedve elmenni.
+
+De az ebéd kitűzött órájában Andrej herczeg mégis csak elment Szperanszkijnak a Tavricseszkij-kert közelében lévő házába. Andrej herczeg, a ki valamelyest megkésett volt, öt órakor a kis ház rendkívül tiszta (szinte a kolostori tisztaságra emlékeztető) ebédlőjében, Szperanszkij bizalmas ösmerőseinek immár teljes "baráti kör"-ét együtt találta. Szperanszkij kis leányát (a kinek tojásdad arcza az apjáéra emlékeztetett) és a nevelőnőjét kivéve, hölgyek egyáltalában nem voltak. A vendégek: Gervais, Magniczkij és Sztolypin voltak. Andrej herczeg már az előszobában hangos beszédet és csengő kaczagást hallott, mely azonban nagyon hasonlított a színpadi kaczagáshoz. Valami a Szperanszkijéhez hasonló hang, szabatosan kivágta: ha-ha-ha... Andrej herczeg soha se hallotta Szperanszkij kaczagását, s az államférfiúnak ez a csengő és vékony kaczagása furcsán érintette őt.
+
+Andrej herczeg bement az ebédlőbe. Két ablak közt, egy ízelítőkkel megrakott kis asztal körül állott az egész társaság. Szperanszkij, csillaggal díszített szürke frakkban, s nyilván ugyanabban a fehér mellényben s azzal a magos fehér nyakkendővel, a melylyel az Államtanács híres ülésén résztvett, derült arczczal állott az asztal mellett. A vendégei körülötte csoportosultak. Magniczkij, Mihajlovics Mihailhoz fordulva, éppen valami adomát mondott el. Szperanszkij figyelmesen hallgatta, s már előre mosolygott azon, a mit Magniczkij mondani fog. Abban a pillanatban, a mikor Andrej herczeg a szobába lépett, Magniczkij szavai megint belefúltak az általános kaczagásba. Sztolypin egy falat kenyeret és sajtot majszolva, mély basszus hangján, hangosan kaczagott; Gervais halkan vigyorgott, Szperanszkij pedig finoman és tisztán nevetett.
+
+Szperanszkij, még egyre nevetve, finom és fehér kezét odanyújtotta Andrej herczegnek.
+
+- Herczeg, nagyon örülök, hogy látom, - mondotta. - Csak egy pillanatra... - fordult oda Magniczkij-hoz és félbeszakította őt. - Mára abban állapodtunk meg: az ebéd élvezet, s hivatalos dolgokról egy szót se. - Ezzel ismét odafordult Magniczkij-hoz és megint elnevette magát.
+
+Andrej herczeg csodálkozva s a csalódás lehangoltságával hallotta a nevetését és nézett rá a nevető Szperanszkijra. Ez nem is volt Szperanszkij, hanem valami egészen más ember, Andrej herczegnek legalább úgy tetszett. Mindaz, a mi azelőtt olyan titokzatosnak és vonzónak tünt fel Szperanszkijban, most egyszeriben világossá és érdektelenné lett előtte.
+
+Az asztalnál egy pillanatig se szünetelt a társalgás, mely alig állott egyébből, mint egy sereg mulattató adoma gyűjteményéből. Magniczkij még be se fejezte az adomáját, már is jelentkezett más valaki, a ki valami még mulatságosabbat akart elmondani. Az adomák legnagyobb részt, ha nem is a hivatalnoki világra, de hivatalos személyiségekre vonatkoztak. Úgy látszott, hogy ebben a társaságban annyira véglegesen el volt döntve ezeknek az embereknek a jelentéktelensége, hogy kizárólag csak a kedélyesség és a komikum határai közt lehetett velük foglalkozni. Szperanszkij elmondta, hogy a Tanács mai ülésén, mikor egy süket tanácsosnak a véleményét kérdezték, azt felelte, hogy neki is ugyanaz a véleménye. Gervais elmondta egy ellenőrzésnek az egész históriáját, melyet a benne szereplő emberek teljes fejvesztettsége tett érdekessé. Sztolypin hebegve szólt bele a társalgásba, s nagy tűzzel kezdett beszélni az előbbeni rendszer visszaéléseiről, a mi felidézte annak a veszedelmét, hogy a társalgás még utóbb komoly irányba terelődik. Magniczkij elkezdett gúnyolódni Sztolypin hevességén. Gervais megint egy tréfával állt elő, s a társalgás újra visszazökkent az előbbi derűs hangulatba.
+
+Szperanszkij nyilván szeretett kipihenni és baráti körben elszórakozni a komoly munka után, s a vendégei, a kik megértették ezt a kívánságát, valamennyien azon voltak, hogy őt mulattassák, s e mellett maguk is minél jobban mulassanak. De ez a jókedv kissé nehézkesnek és unalmasnak tetszett Andrej herczeg előtt. Szperanszkij hangjának vékonyka csengése kellemetlenül lepte meg őt, és szüntelen kaczagásának fonák és mesterkélt volta mintha sértette volna az érzelmeit. Andrej herczeg nem nevetett és attól tartott, hogy terhére lesz ennek a társaságnak. De senkinek se tűnt föl, hogy ő az egyetlen, a ki nem illeszkedik bele az általános hangulatba. Mindannyian nagyon jókedvűeknek látszottak.
+
+Néhányszor is megpróbált beleelegyedni a társalgásba, de a szavai mindannyiszor úgy repültek ki a szájából, mint az ásványvizes palaczkból a dugó, s nem tudott velük együtt tréfálni.
+
+Semmi rossz, semmi helytelen nem volt abban, a mit beszéltek, elmés, és tán mulatságos is volt minden; de valami, még pedig éppen az, a mi sava-borsa szokott lenni a mulatságnak, nemcsak, hogy nem volt meg ebben a társalgásban, de úgy látszott, mintha a jelenvoltak azt még csak nem is ösmerték volna.
+
+Ebéd után Szperanszkij leánykája a nevelőnőjével együtt fölkelt az asztaltól. Szperanszkij, fehér kezével megczirógatta a kis leányt s megcsókolta őt. És íme, Andrej herczeg előtt még ez is természetellenesnek tünt föl.
+
+A férfiak, angol szokás szerint, az asztalnál maradtak a csemegebor mellett. A Napoleon spanyolországi viselt dolgairól ekkor kezdődött beszélgetés kellő közepén, a melyeknek helyeslésében valamennyien egy nézeten voltak, Andrej herczeg elkezdett ellent mondani nekik. Szperanszkij elmosolyodott és nyilván el akarván terelni a beszélgetést a megkezdett iránytól, elmondott egy adomát, mely a beszélgetés tárgyával semmi kapcsolatban sem volt. Pár pillanatra valamennyien elhallgattak.
+
+Az asztalnál üldögélve, Szperanszkij bedugaszolt egy boros palaczkot, s így szólván: "manapság a jó borocska ritkaságszámba megy ám", - odanyújtotta az inasnak és fölkelt. Valamennyien fölkeltek és hangos beszélgetésbe merülve átmentek a fogadó-szobába. Itt két levelet adtak át Szperanszkijnak, melyeket egy futár hozott. Átvette azokat és átment a dolgozó-szobájába. Alig, hogy kiment, egyszeriben vége lett az általános jókedvnek, s a vendégek halkan és komolyan kezdtek egymással társalogni.
+
+- No, most egy kis szavalás következik, - szólott Szperanszkij, mikor a szobájából kijött. - Csodálatos tehetség! - fordult oda Andrej herczeghez. Magniczkij legott pose-ba vágta magát és elkezdett tréfás franczia verseket szavalni, melyeket Pétervár egyes jól ismert személyiségeire ő maga csinált, s melyeket a hallgatói minduntalan zajos tapssal szakítottak félbe. A versek végeztével Andrej herczeg odament Szperanszkijhez, hogy tőle elbúcsúzzék.
+
+- Hova siet ilyen korán? - kérdezte Szperanszkij.
+
+- Eligérkeztem estére...
+
+Elhallgattak. Andrej herczeg közvetlen közelből belenézett azokba az üveges szemekbe, a melyek annyira nem eresztettek magukhoz senkit, s furcsának találta, hogy' tudott ő Szperanszkijtól s ő vele kapcsolatos munkásságától valamit is várni, és hogy' tudott fontosságot tulajdonítani annak, a mit Szperanszkij csinált. Az a szabatos és mesterkélt kaczagás, miután Szperanszkijtól eltávozott is, még sokáig csengett Andrej herczeg fülébe.
+
+Hazatérve, Andrej herczeg elkezdett azon az életen tünődni, a melyet most négy hónap óta Péterváron folytatott, s a mely valami egészen újnak tünt föl előtte. Eszébe jutottak a fáradozásai, az iparkodása, a hadi szabályzatok módosítására vonatkozó tervezetének egész históriája, melyet ugyan tudomásul vettek, de iparkodtak agyonhallgatni, pusztán csak azért, mert volt készletben egy másik, nagyon rossz tervezet, melyet azonban már az uralkodónak is bemutattak; eszébe jutottak annak a bizottságnak az ülései, a melynek Berg is tagja volt; eszébe jutott, hogy ezeken az üléseken milyen behatóan és hosszadalmasan megvitattak mindent, a mi a bizottsági ülések formájára és külsőségeire vonatkozott, és milyen czélzatos rövidséggel intézték el mindazt, a mi a dolog lényegére tartozott. Eszébe jutott törvényhozói működése s az, hogy milyen gondosan fordítgatta orosz nyelvre a római és a franczia codexek szakaszait, s szinte elrestellte magát. Azután élénken maga elé képzelte Bogucsarovót, falusi foglalatosságait, rjazani utazását, eszébe jutottak a parasztok, Dron, a sztaroszta, és miután megpróbálta alkalmazni reájuk azokat a jogokat, a melyeket a szakaszaiban az emberek számára megállapított, elcsodálkozott rajta, hogy hogy' volt képes oly hosszú ideig ilyen haszontalan munkával foglalkozni.
+
+
+
+XIX.
+
+Másnap Andrej herczeg elment látogatóba pár helyre, a hol még nem volt, egyebek közt Rosztovékhoz is, a kikkel azon az utolsó bálon újította föl az ismeretséget. Az illedelem szabályain kívül, a melyek szerint amúgy is el kellett mennie Rosztovékhoz, Andrej herczeget még az is sarkalta erre a látogatásra, hogy szerette volna azt a különleges és eleven leánykát, a ki olyan kellemes emléket hagyott hátra benne, otthon is látni.
+
+Natasa az elsők közt volt, a kikkel találkozott. Kék házi ruhácska volt rajta, a melyben Andrej herczeg előtt még szebbnek tünt föl, mint báli ruhájában. Ő is, éppen úgy, mint az egész család, őszinte örömmel, mint régi barátot fogadták Andrej herczeget. Az egész család, a melyet Andrej herczeg azelőtt olyan szigorúan itélt meg, most olyannak látszott előtte, mely csupa egyszerű, jó és pompás emberből áll. Az öreg gróf vendégszeretete és kedélyessége, mely különösen kellemesen lepte meg az embert Péterváron, olyan volt, hogy Andrej herczeg az ebédre szóló meghívást sem utasíthatta vissza. "Bizony, ezek nagyon derék és pompás emberek", - gondolta Bolkonszkij, "a kiknek persze sejtelmük sincs arról a kincsről, a melyet Natasában bírnak; de azért jó emberek, a kik a legpompásabb hátteréül szolgálnak annak, hogy ez a rendkívül poétikus és élettel teljes, bájos leányka csak annál jobban kiemelkedjék köztük."
+
+Andrej herczeg Natasában valami előtte teljesen ismeretlen, különös világnak a közelségét érezte, mely tele volt előtte ugyancsak ismeretlen örömökkel, annak az idegen világnak a közelségét, mely már akkor az otradnoei fasorban, és azon a holdvilágos éjszakán ott az ablakban annyira izgatta. Most ez a világ már nem izgatta annyira, mert már nem volt ismeretlen előtte; de azért, mikor a küszöbét átlépte, mégis rá nézve teljesen új élvezetek forrását fedezte föl benne.
+
+Ebéd után Natasa, Andrej herczeg kérésére a zongorához ment és elkezdett énekelni. Andrej herczeg a hölgyekkel társalogva állt az ablakban és hallgatta őt. Egyszerre a mondat közepén elhallgatott s egészen váratlanul úgy érezte, hogy könnyek kezdik szorongatni a torkát, melyeknek magánál eddig még a lehetőségét sem ismerte el. Rápillantott az éneklő Natasára, s valami új és boldog érzés költözött a lelkébe. Boldog volt, de egyúttal szomorú is. Semmi oka se volt rá, hogy sírjon, s mégis kész lett volna sírni. De ugyan mit siratott volna? Előbbi szerelmét? A kis herczegnét? A csalódásait?... A jövőbe vetett reményeit?... Igen is, nem is. A fő dolog, a miért sírni szeretett volna, az a hirtelen oly élénken fölismert rettenetes ellentét volt, mely a közt az ő benne élő végtelenül nagy és határtalan valami és a közt a szűk és anyagias valami közt fönnállott, a mi nemcsak ő maga, de Natasa is volt. Ezen az ellentéten örült és bánkódott egyszerre, mialatt Natasa énekelt.
+
+Natasa, alig, hogy az énekét befejezte, odament hozzá és megkérdezte tőle, vajjon hogy' tetszik a hangja? De alig, hogy megkérdezte, legott zavarba jött, mert úgy érezte, hogy ezt nem kellett volna kérdeznie. Andrej herczeg, a mint ránézett, elmosolyodott és azt mondta, hogy tetszik neki az éneke, éppen úgy, mint minden egyéb, a mit csinál.
+
+Andrej herczeg késő este ment el Rosztovéktól. A szokott időben feküdt le, de csakhamar belátta, hogy' nem fog tudni elaludni. Hol meggyujtotta a gyertyát és feküdt az ágyában, hol fölkelt, hol megint lefeküdt, de legkevésbbé se volt terhére ez az álmatlanság: olyan újszerűséget és örömet érzett a lelkében, mintha csak valami dohos szobából Isten szabad levegőjére lépett volna ki. Az esze ágába se jutott, hogy szerelmes Rosztovába; rá se gondolt; csak úgy maga elé képzelte őt, de már ettől is teljesen más színben tünt föl előtte az egész világ. "Mit vergődöm, mit gyötröm magamat ebben a szűk és zárt keretben, mikor az élet, az egész élet, minden örömével együtt tárva-nyitva van előttem?" - mondotta magában. S hosszú idő után először, megint elkezdett boldog terveket kovácsolni a jövőre. Elhatározta, hogy foglalkozni fog a fia nevelésével, s keres neki nevelőt, a kire rábízhatja; azután nyugdíjba lép, s elutazik külföldre, hogy lássa Angliát, Svájczot, Olaszországot. "Ki kell használnom a szabadságomat, a míg elég erőt és fiatalságot érzek magamban, - mondotta magában. - Igaza volt Pierrenek, a mikor azt mondotta, hogy ahhoz, hogy az ember boldog legyen, hinnie kell a boldogságban, s én most hiszek. Bízzuk a halottakra, hogy a halottakat eltemessék, de a míg élünk, éljünk és legyünk boldogok" - gondolta magában.
+
+
+
+XX.
+
+Berg Adolf ezredes, a kit, mint Moszkvában és Péterváron csaknem mindenkit, Pierre szintén ismert, újdonatúj egyenruhában, s a halántékán kikent és Pavlovics Alexander császár módjára előrefésült hajjal, beállított hozzá egy reggel.
+
+- Éppen most voltam az ön feleségénél, a grófnénál, s olyan szerencsétlenül jártam, hogy a kérésemet nem találta teljesíthetőnek, reménylem, gróf, hogy önnél, szerencsésebb leszek, - mondotta mosolyogva.
+
+- Mit parancsol, ezredes? Rendelkezésére állok.
+
+- Én most, gróf, immár teljesen berendezkedtem az új lakásomban, - mondotta Berg, nyilván azt hivén, hogy lehetetlen, hogy ezt hallani ne legyen kellemes, - s így szeretnék az én és a feleségem ösmerősei számára egy kis estélyt adni. (Itt még szívélyesebben elmosolyodott.) Meg akartam kérni a grófnét és önt, hogy tiszteljenek meg bennünket azzal, hogy eljönnek hozzánk egy csésze teára és... vacsorára.
+
+Csakis Vasziljevna Jelena grófné lehetett olyan kegyetlen, hogy egy ilyen meghívást visszautasítson, a ki az ilyen holmi Bergekkel való érintkezést magára nézve megalázónak tartotta. Berg oly tisztán kifejtette, hogy miért akar magának egy kicsiny, de szép társaságot összegyüjteni, hogy miért örülne olyan nagyon, ha szintén eljönnének, s hogy mért sajnálja a pénzt a kártyára, és más egyéb hiábavalóságokra, míg egy szép társaság kedvéért még áldozatokra is kész, hogy Pierre nem tudott nemet mondani és megígérte, hogy elmegy.
+
+- Csak ne nagyon későn, gróf, ha szabad kérnem, úgy tíz perczczel nyolcz előtt, ha nem tolakodás a kérésem. Csinálunk egy kis parthiet, a mi tábornokunk is ott lesz. Ő mindig olyan jó irántam. Szépen megvacsorázunk. Tehát legyen szerencsénk, gróf.
+
+Pierre akkor este, szokása ellenére, nem késett el, hanem nem hogy tíz perczczel nyolcz előtt, de már háromnegyed nyolczkor ott volt Bergéknél.
+
+Bergék, miután ellátták magukat mindennel, a mire szükségük volt, már készen várták a vendégeket.
+
+Egy új, tiszta, derült, szobrocskákkal és képekkel díszített s új bútorral berendezett szobában ott ült Berg a feleségével. Berg ujdonatúj, nyakig begombolt egyenruhában ült a felesége mellett, s azt magyarázta neki, hogy az embernek mindig lehetnek, - sőt kell is, hogy legyenek, nálánál előkelőbb ösmerősei, mert az embernek csak így van haszna az ösmeretségeiből. - Ragad is rá valami, meg aztán kérhet is tőlük egyet-mást. Itt van például, nézzed, hogy' éltem én az első rangfokozatokban. (Berg nem az évei, hanem az előléptetései szerint számította az életet.) Az én bajtársaim ma még senkik, és nekem, a ki immár helyettes ezred-parancsnok vagyok, nekem van szerencsém a te férjed lehetni (fölkelt és megcsókolta a Vjera kezét, és miközben odament, lesimította a szőnyegnek egyik fölkunkorodott sarkát). És mivel értem el mindezt? Legislegelső sorban azzal, hogy meg tudtam válogatni az ösmerőseimet. Nagyon természetes persze, hogy pontosnak és tisztességesnek is kell lenni még ezenkívül.
+
+Berg a gyönge nő fölött érzett fölényének a tudatában elmosolyodott és elhallgatott, meggondolván, hogy végre is ez az ő kedves kis felesége is gyönge nő, a ki nem tudja mindazt fölérni, a mi egy férfira nézve abban van, - ein Mann zu sein. De ugyanakkor derék és becsületes férje fölött való fölénye tudatában, a ki azonban, mint Vjera fölfogása szerint a férfiak mind, mégis csak tévesen fogta föl az életet, Vjera is elmosolyodott. Berg, a felesége után ítélve, minden nőt gyengének és ostobának tartott. Vjera pedig a férje után ítélve és ezt a megfigyelését általánosítva, abból indult ki, hogy a férfiak mind csak maguknak követelik az okosságot, voltaképpen pedig semmihez sem értenek, gőgösek és önzők.
+
+Berg fölkelt, s óvatosan, nehogy azt a csipkés gallért, melyet drága pénzen vett, összegyűrje, megölelte a feleségét s az ajka kellő közepén megcsókolta őt.
+
+- Csak azt az egyet szeretném, ha nem lennének nagyon hamar gyermekeink, - mondotta az eszmék szinte öntudatlan társulása révén.
+
+- Bizony, - felelt Vjera, - én meg egyáltaljában nem szeretném, ha lennének. A társaságnak kell élni.
+
+- Éppen ilyen volt Juszupova herczegnének is, - jegyezte meg Berg boldog és jóságos mosolylyal mutatván rá a csipkegallérra.
+
+Ekkor jelentették Bezuchij gróf érkezését. Mindaketten önelégült mosolylyal néztek egymásra, s mindenikük magának tulajdonította ennek a látogatásnak az érdemét.
+
+"Lám, mit nem tesz az, ha az ember tud ösmeretségeket kötni, - gondolta magában Berg, - lám mit nem tesz, ha az ember tudja, hogy viselje magát!"
+
+- Csak arra kérlek, hogy mikor a vendégeket mulattatom, - szólott Vjera, - ne szakíts félbe, mert én tudom, kit mint kell szórakoztatni, s milyen társaságban mit kell beszélni.
+
+Berg is elmosolyodott.
+
+- Az lehetetlen, férfiakkal olykor férfias dolgokról is kell beszélgetni, - mondotta.
+
+Pierret az új szalonban fogadták, a melyben sehova se lehetett leülni a nélkül, hogy az ember az arányosságot, a csínt és a rendet meg ne zavarja, s azért éppenséggel nem volt különös, sőt nagyon is érthető, hogy Berg bár nagylelkűen fölajánlotta kedves vendégének, hogy a pamlag vagy valamelyik karosszék arányos elhelyezését megbontsa, de mert ebben a tekintetben maga is a legnagyobb határozatlanságban leledzett, a vendég választására bízta ennek a kérdésnek az eldöntését. Pierre meg is bontotta az arányosságot, a mennyiben félre húzott magának egy széket, mire Berg és Vjera legott megnyitották az estélyt s egymás szavába vágva, elkezdték a vendégüket mulattatni.
+
+Vjera, a ki úgy határozta magában, hogy Pierret a franczia nagykövetség ügyeivel kell mulattatni, tüstént meg is pendítette ezt a tárgyat. Berg, a ki viszont abban a véleményben volt, hogy férfias dolgokról is kell beszélni néha, belevágott a felesége szavaiba és ráterelte a szót az Ausztriával váló háborúra, s az általános kérdésekről szinte önkéntelenül átugrott azokra az ajánlatokra, a melyeket neki a hadjáratban való részvételre vonatkozólag tettek, és azokra, melyek őt az ajánlatok visszautasítására birták. Mindamellett, hogy a társalgás nagyon zagyva volt, hogy Vjera a férfias elem belekeverése miatt bosszankodott, mindakét házastárs örömmel érezte, hogy ámbár csak egyetlen egy vendég volt jelen, az estély azért nagyon jól kezdődött, s hogy éppen annyira hasonlított minden más estélyhez, a melyen a gyertyák fénye és tea mellett beszélgetnek, mint egyik vízcsepp a másikhoz.
+
+Nemsokára jött Borisz, Berg régi bajtársa. A fölény és a leereszkedés némi árnyalatával viselkedett Berg és Vjera iránt. Borisz után egy hölgy érkezett meg egy ezredessel, majd a tábornok is belépett, utána pedig Rosztovék, úgy hogy az estély most már minden tekintetben és minden kétséget kizárólag hasonlóvá lett más estélyekhez. Berg és Vjera, a mikor a fogadószobában a mozgalmas életet látták, s ezt az össze-vissza társalgást, a köszöntéseket és a ruhák suhogását hallották, nem tudtak visszafojtani egy örömteljes mosolyt. Éppen úgy volt minden, mint másoknál szokott lenni; de különösen olyan volt a tábornok, a ki miközben a lakást magasztalta, megveregette Berg vállát és apai önkénynyel intézkedett, hogy' állítsák föl a kártyaasztalt. A tábornok odaült Andrejevics Ilya gróf mellé, mint a ki a vendégek közt ő utána a legelőkelőbb volt. Az öregek az öregek mellé, a fiatalok a fiatalok mellé húzódtak, a ház úrnője a tea-asztal körül forgolódott, a melyen ezüst kosárkákban olyan sütemények voltak, mint Paninék estélyén, szóval hajszálig ugyanolyan volt minden, mint másoknál szokott lenni.
+
+
+
+XXI.
+
+Pierre-nek, mint a legelőkelőbb vendégek egyikének, le kellett ülnie bosztont játszani Andrejevics Ilyával, a tábornokkal és az ezredessel. Pierre véletlenül úgy ült a kártyaasztalhoz, hogy szembe került Natasával, s az a furcsa változás, mely a bál óta végbement benne, legott szemet szúrt neki. Natasa szótalan volt, s nemcsak, hogy nem volt olyan szép, mint azon a bálon, de még tán csúnya is lett volna, ha nem olyan szelíd és mindenki iránt közönyös az arczkifejezése.
+
+"Vajjon mi lelte?" - gondolta Pierre, a mint ránézett. Ott ült a huga mellett a tea-asztalnál, s a nélkül, hogy ránézett volna, kelletlenül felelt valamit Borisznak, a ki odaült mellé. Pierre miután ágyú-színét egészen lehívta, és a partnere nagy örömére egymásután öt ütést csinált, miközben az ütéseit összeszedte, valami üdvözlésfélét, s a szobába közeledő lépések zaját hallván, megint rápillantott Natasára.
+
+"Ugyan mi történt vele?" - kérdezte magában még nagyobb csodálkozással.
+
+Andrej herczeg gondos és gyöngéd arczkifejezéssel állott mellette s valamit mondott neki. Natasa iparkodván gyors pihegését elpalástolni, emelt fővel, kipirulva nézett rá. És megint lángra lobbant benne valami, eddig csak pislogó, benső tűznek a szikrája. Teljesen átalakult. Csúnyából éppen olyanra változott, a milyen azon a bálon volt.
+
+Andrej herczeg odalépett Pierrehez, a ki barátjának az arczán is valami új, fiatalos kifejezést vett észre.
+
+Pierre a játék alatt több ízben változtatta a helyét s hol szemben, hol háttal ült Natasának, s a hat játszma egész ideje alatt fürkésző figyelemmel kísérte mindkettőjüket.
+
+"Valami nagyon fontos dolog megy végbe kettőjük közt", - gondolta Pierre, s valami örömteljes, de egyúttal keserű érzés izgatta föl, s egészen elterelte a figyelmét a játékról.
+
+A hat játszma után a tábornok azt mondván, hogy így nem lehet játszani, fölkelt és így Pierre fölszabadult. Az egyik oldalon Natasa Szonyával és Boriszszal beszélgetett, Vjera pedig finom mosolylyal suttogott valamiről Andrej herczeggel. Pierre odalépett a barátjához, és megkérdezvén, nem titok-e, a miről beszélgetnek, odaült melléjük. Vjera, észrevevén Andrej herczegnek Natasa iránt tanusított figyelmét, úgy találta, hogy egy estélyen, egy igazi estélyen, feltétlenül szükséges, hogy az érzelmekre is történjenek finom czélzások, és kilesvén a kellő pillanatot, a mikor Andrej herczeg egyedül volt, elkezdett vele az érzelmekről általában, és különösen a húga érzelmeiről beszélgetni. Egy ilyen okos vendéggel szemben (a milyennek Andrej herczeget tartotta) egész diplomácziai művészetét sorompóba kellett állítania.
+
+Mikor Pierre odalépett hozzájuk, észrevette, hogy Vjera egész lelkével benne volt a beszélgetés sodrában, Andrej herczeg pedig (a mi ritkán esett meg vele), zavartnak látszott.
+
+- Mi az ön véleménye? - kérdezte Vjera finom mosolylyal. - Ön, herczeg, olyan élesszemű s egyszeriben úgy ki tudja ösmerni az emberek jellemét. Mit gondol Natalie felől, vajjon képes-e ő arra, mint más nők (Vjera magára gondolt), hogy kitartó legyen az érzelmeiben, s ha egyszer megszeretett valakit, ahhoz mindörökre hű maradjon? Mert én csakis ezt tartom igazi szerelemnek. Mit gondol, herczeg?
+
+- Sokkal kevésbbé ismerem az ön húgát, - felelt Andrej herczeg gúnyos mosolylyal, mely alá a zavarát akarta elrejteni, - semhogy egy ilyen kényes kérdést eldönthessek; azután meg én azt a megfigyelést tettem, hogy minél kevésbbé tetszik egy nő, annál állandóbb szokott lenni, - tette hozzá és ránézett Pierre-re, a ki éppen akkor jött oda hozzájuk.
+
+- Igen, ez igaz, herczeg; manapság, - folytatta Vjera (úgy említvén ezt a "manapság"-ot, mint a hogy a korlátolt emberek szeretik emlegetni, a kik azt hiszik, hogy ők megtalálták és méltányolni is tudják koruk sajátosságait, s hogy az emberek tulajdonságai időről-időről változnak), - manapság a leányoknak olyan nagy a szabadságuk, hogy az az élvezet, melyet az okoz, hogy észreveszik őket, sokszor elfojtja bennük az igazi érzést. És Natasa, ez tagadhatatlan, ebben a tekintetben nagyon is fogékony. Ez a Nataliera való visszatérés kellemetlenül érintette Andrej herczeget; összeránczolta a homlokát és fel akart kelni, de Vjera még finomabb mosolylyal folytatta:
+
+- Azt hiszem, senkinek annyit nem udvaroltak, mint neki, - mondotta Vjera; - de soha, egész a legutóbbi időkig, komolyan nem tetszett neki senki. Hiszen tudja, gróf, - fordult oda Pierre-hez, - hogy még a mi kedves unokatestvérünk, Borisz is, a ki, köztünk legyen mondva, nagyon, de nagyon a gyöngédség országába való... - mondotta, az akkoriban nagyon divatos "szerelmi térkép"-re czélozva.
+
+Andrej herczeg összeránczolta a homlokát, és hallgatott.
+
+- Ön ugy-e jól van Borisszal? - kérdezte Vjera.
+
+- Igen, ösmerem...
+
+- Nyilván beszélt is önnek Natasa iránt való gyermekkori szerelméről?
+
+- Hát szerelmes volt belé? - kérdezte Andrej herczeg s egyszerre egészen váratlanul elpirult.
+
+- Igen. Hiszen tudja, hogy unokatestvérek közt nagyon gyakran vezet szerelemre az a bizalmas viszony! Kényes dolog az ilyen rokonság. Ugy-e bár?
+
+- Oh, kétségkívül, - felelt Andrej herczeg, és egyszerre természetellenesen megélénkülve, elkezdett Pierre-el ingerkedni, hogy jó lesz, ha kissé óvatosabban viselkedik Moszkvában élő ötvenesztendős unokatestvérével, s a tréfás beszélgetés kellő közepén fölkelt, karonfogta Pierre-t és elvezette őt.
+
+- Nos, mi az? - kérdezte Pierre és csodálkozva nézett barátjának furcsa elevenségére, miközben észrevette azt a pillantást, a melyet a herczeg, mikor fölkelt, Natasára vetett.
+
+- Beszélnem kell, beszélnem kell veled, - szólott Andrej herczeg. - Te ösmered a mi női keztyűinket (azokról a szabadkőműves keztyűkről beszélt, a melyeket az újonnan fölvett testvérek kaptak, azért, hogy odaadják annak a nőnek, a kit szeretnek.) Én... De még se, inkább majd később beszélek veled erről... - És Andrej herczeg, szemeiben furcsa csillogással s mozdúlataiban nyugtalansággal odament Natasához és leült mellé. Pierre látta, a mint Andrej herczeg valamit kérdezett tőle, a lány pedig irulva-pirulva felelt.
+
+Ekkor azonban Berg odajött Pierre-hez, és nyomatékosan arra kérte őt, hogy vegyen részt a tábornok és az ezredes közt a spanyolországi eseményekről folyó vitában.
+
+Berg boldog volt és elégedett. Az öröm mosolya egy pillanatra se hagyta el az arczát. Az estély pompásan sikerült s éppen olyan volt, mint bármely más estély, melyet ő eddig látott. Szakasztott úgy ment minden, mint máshol. A halk női beszélgetés, a kártya, a tábornok, a ki játékközben emeltebb hangon beszélt, a szamovár, a sütemény, szóval, ugyanaz volt minden; csak egy dolog hiányzott még, az, a mi mindazokon az estélyeken meg volt, a melyeket utánozni akart. Hiányzott a férfiak közt valami hangos beszélgetés, valami fontos és okos dologról folyó vita. A tábornok most megnyitotta ezt a vitát, a melybe Bergnek Pierre-t is sikerült beugrasztania.
+
+
+
+XXII.
+
+Andrej herczeg, miután Andrejevics Ilja gróf meghívta, másnap Rosztovékhoz ment ebédre s az egész napot náluk töltötte.
+
+A házban mindenki érezte, hogy kinek a kedvéért jött el Andrej herczeg, a ki nem is csinált titkot a dologból, hanem iparkodott egész nap együtt lenni Natasával. Nemcsak Natasa remegő, de azért boldog és ujjongó lelkében, hanem az egész házban meg volt az az aggodalom, hogy ma még valami fontos dolognak kell történnie.
+
+A grófné szomorú és szigorúan komoly szemekkel nézett Andrej herczegre, mikor ez Natasával beszélt, s a mint a herczeg rápillantott, legott félénken és ravaszul valami jelentéktelen beszélgetést kezdett. Szonya egyrészt félt elmenni Natasa mellől, másrészt meg attól tartott, hogy útjában áll a jelenlétével. Natasa, mihelyest egy-egy perczre négyszem közt maradt Andrej-jel, szinte belesápadt a várakozó félelmébe. Andrej herczeg meglepte őt a bátortalanságával. Érezte, hogy valamit akar mondani neki, de nem tudta rászánni magát.
+
+Este, mikor Andrej herczeg elment, a grófné odajött Natasához és suttogva így szólt:
+
+- Nos, mi újság?
+
+- Mama, az Istenre kérem, ne kérdezzen most semmit tőlem. Nem lehet azt elmondani, - szólott Natasa.
+
+Natasa mindazonáltal akkor este, hol izgatottan, hol megijedve, kimeresztett szemekkel hosszú ideig feküdt az anyja ágyában. Majd elmondta neki, hogy' dicsérte őt Andrej herczeg, majd meg azt, hogy - a mint mondta, - külföldre utazik, hogy megkérdezte tőle, hol töltik a nyarat, majd meg Borisz felől kérdezősködött.
+
+- De ilyesmi, ilyesmi... még nem történt velem! - mondotta. - Én úgy félek, mikor vele vagyok, mindig úgy félek, ha vele vagyok, mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ő az igazi, azt? Mama, hát alszik?
+
+- Nem, szívecském, de magam is úgy félek, - felelt az anyja. - Menj már.
+
+- Mindegy, aludni úgy se fogok. Milyen butaság is az az alvás! Mamuka, mamuka, ilyesmi még nem történt velem, - mondotta csodálkozva s megszeppent attól az érzéstől, a melynek a tudatára ébredt. - És képzelhettük volna-e!...
+
+Natasának úgy tetszett, hogy már akkor beleszeretett Andrej herczegbe, mikor őt Otradnoeban először látta. Mintha megijedt volna attól a furcsa, váratlan boldogságtól, hogy az, a kit ő magának már akkor kiválasztott (erről erősen meg volt győződve), hogy az most megint az útjába akadt, még pedig, a mint látszott, iránta nem egészen közönyösen... És neki is éppen most kellett Pétervárra jönnie, mikor mi is itt vagyunk. És találkoznunk kellett azon a bálon. Ez mind a sors játéka. Tiszta dolog, hogy a sors akarta, hogy így fordúljon minden. Már akkor, alig láttam őt, valami különöset éreztem.
+
+- Hát még mit mondott? Miféle versek ezek itt? Olvasd el... - kérdezte az anyja tünődve, azokra a versekre czélozva, melyeket Andrej herczeg Natasa emlékkönyvébe írt.
+
+- Mama, nem szégyen az, hogy özvegy?
+
+- Elég, Natasa. Imádkozzál az Istenhez. "A házasságok az égben köttetnek", - felelt, egy franczia közmondással.
+
+- Mamuskám, édesem, mennyire szeretem én magát, milyen jól érzem magamat itten! - kiáltott föl Natasa, s miközben az anyját ölelgette, a boldogság és az izgatottság könnyei hullottak a szemeiből.
+
+Ugyanekkor Andrej herczeg ott ült Pierre-nél s beszélt neki Natasa iránt való szerelméről és arról az eltökélt szándékáról, hogy őt feleségül veszi.
+
+*
+
+Vasziljevna Jelena grófnénál aznap társaság volt. Ott volt a franczia nagykövet, ott volt egy herczeg, a ki egy idő óta gyakori vendége lett a grófné házának, és még sok más előkelő hölgy és férfi. Pierre is lenn volt, végigjárt a termeken és mindenkit meglepett gondterhes, szórakozott és komor ábrázatával.
+
+Pierre úgy érezte a bál óta, mintha búskomorság kezdené környékezni, s kétségbeesett erővel próbált ellene küzdeni. Azóta, hogy a herczeg bizalmasává lett a feleségének, Pierre egészen váratlanul megkapta a kamarási méltóságot, és ettől az időtől fogva nagyobb társaságokban mindig valami kínos zavar és szégyen érzése fogta el őt, s mind sűrűbben kezdtek visszatérni minden emberi dolognak a hiábavalóságára vonatkozó régebbi komor gondolatai. Ugyanebben az időtájban vette észre a pártfogoltja, Natasa, és Andrej herczeg közt szövődő gyengéd érzelmeket, s ez az ő és a barátja helyzete közt fönnforgó ellentét csak fokozta ezt a komor hangulatot. Egyformán iparkodott kitérni úgy a feleségére, mint Natasára és Andrej herczegre vonatkozó gondolatai elől. Az örökkévalósághoz képest megint hitványságnak tünt föl előtte minden, s újra megjelent előtte az a kérdés: "mindez ugyan mire való?" S éjjel-nappal szabadkőmüves munkák fölött görnyedt, azt remélvén, hogy sikerül rossz kedvének a közeledését elhárítania. Pierre, miután tizenkét órakor elhagyta a grófné lakosztályát, alacsony és füstös szobájában, elnyütt hálóköntösben ott ült az asztalnál, s eredeti skót okmányokat másolt, mikor egyszerre valaki a szobába lépett. Andrej herczeg volt.
+
+- Áá, ön az, - szólott Pierre szórakozott és bosszús ábrázattal. - Én meg, a mint látja, dolgozom, - mondotta, s az élet nyomorúságától való megváltás reményének olyan kifejezésével mutatott rá egy kis füzetre, a minővel a boldogtalan emberek szokták a munkájukat nézni.
+
+Andrej herczeg ragyogó, lelkes és az életre szinte újjászületett arczczal állt meg Pierre előtt, s nem vevén észre az ő szomorú ábrázatát, a boldogság önzésével mosolygott rá.
+
+- Nos, édesem, - szólalt meg, - már tegnap akartam neked valamit mondani, s azért jöttem el most hozzád. Soha még semmi ehhez foghatót nem éreztem. Szerelmes vagyok, barátocskám.
+
+Pierre egyszerre mélyen fölsóhajtott s nehéz testével odatelepedett Andrej herczeg mellé a pamlagra.
+
+- Rosztova Natasába, ugy-e? - kérdezte.
+
+- Igen, igen, hát ugyan kibe másba? Soha se hittem volna, de ez az érzés erősebb, mint én. Tegnap kínlódtam, szenvedtem, de még ezt a kínlódást sem adnám oda a világon semmiért. Eddig én nem is éltem. Csak most kezdek élni, de nélküle - nem tudok élni. De vajjon szerethet-e ő engem?... Öreg vagyok már hozzá... Nos, mit gondolsz?
+
+- Én? Én? Hiszen mondtam már, - szólott egyszerre Pierre s elkezdett föl és alá járni a szobában. - Én mindig gondoltam ezt... Ez a kis lány olyan kincs, de olyan... Ritka egy teremtés... Kedves barátom, csak arra kérem, ne okoskodjék, ne habozzék, vegye el, vegye el, vegye el... Én meg vagyok győződve, hogy boldogabb ember nem lesz a föld kerekségén.
+
+- De ő?
+
+- Ő is szereti önt.
+
+- Ne beszélj badarságot... - mondotta Andrej herczeg mosolyogva s a szeme közé nézett Pierre-nek.
+
+- Szereti, ha mondom, - kiáltott Pierre bosszúsan.
+
+- Nem, ide hallgass, - szólott Andrej herczeg s megfogván a kezét, elnémította őt. - Tudod-e, hogy én milyen helyzetben vagyok? Valakinek el kell mondanom mindent.
+
+- Jó jó, beszélj hát, nagyon örülök, - mondotta Pierre, és csakugyan elváltozott az arcza, elsímultak a ránczai, és örömmel kezdte hallgatni Andrej herczeget. Andrej herczeg egészen más, új embernek tetszett előtte. Hova lett a bánata, az élet iránt érzett megvetése, csüggetegsége? Pierre volt az egyetlen ember, a ki előtt, elhatározta, hogy kiönti a lelkét; de neki azután el is mondott mindent, a mi a lelkét nyomta. Majd merészen, és könnyedén terveket szőtt a messze jövőre, arról beszélt, hogy nem áldozhatja föl a boldogságát az apja szeszélyének, de hogy majd vagy kényszeríteni fogja az apját, hogy ebbe a házasságba beleegyezzék és őt megszeresse, vagy pedig meglesz a beleegyezése nélkül is; majd ismét mint valami furcsa, idegen és tőle éppenséggel nem függő dolgon, elcsodálkozott azon az érzésen, mely őt a hatalmába kerítette.
+
+- Ha valaki azt mondta volna, hogy én így tudok szeretni, nem hittem volna, - mondotta Andrej herczeg. - Ez teljességgel nem az az érzés, melyet azelőtt tapasztaltam. Előttem most két részre van osztva az egész világ: az egyik - ő, és ő benne együtt van minden boldogság, remény és világosság; a másik rész pedig - minden, a hol ő nincs ott, s a hol minden csupa szomorúság és homály...
+
+- Homály és sötétség, - ismételte Pierre, - igen, igen, ezt én teljesen értem.
+
+- Én nem tudom nem szeretni a világosságot, nem tehetek róla. Én nagyon boldog vagyok. Értesz engem? Tudom, hogy ennek te is örülsz.
+
+- Igen, igen, - erősítette Pierre s meghatott és szomorú szemekkel nézett a barátjára. Minél derültebbnek látszott előtte Andrej herczeg sorsa, annál sötétebbnek tünt föl előtte a magáé.
+
+
+
+XXIII.
+
+Andrej herczegnek szüksége volt a házassághoz az apja beleegyezésére, s ezért másnap haza is utazott hozzá.
+
+Az apja látszólag nyugodtan, de annál nagyobb benső dühhel fogadta a fia vallomását. Nem tudta fölfogni, hogy' akarhat valaki az életén változtatni, hogy' akarhat valami újat vinni belé, mikor az ő élete már a végére jár. "Hagyták volna befejezni az életemet, úgy, a mint én akarom, és az után tettek volna, a mit akarnak", - mondotta magában az öreg. De a fiával szemben azért élt azzal a diplomácziával, a melyet fontos esetekben alkalmazni szokott. Nyugodt hangot erőszakolva magára, sorra vette az egész ügyet.
+
+Ez a házasság, először is a rokonság, a vagyon és az előkelőség tekintetében sem volt valami fényes. Másodszor, Andrej herczeg már túl volt első fiatalságán, gyenge volt az egészsége (az öreg erre különös súlyt fektetett) a leány pedig nagyon is fiatal volt hozzá. Harmadszor, volt egy fia, a kit sajnált volna egy ilyen süldőleány gondjaira bízni. "Negyedszer, és végre, - szólott az apa és gúnyosan nézett a fiára: - arra kérlek, halaszd el az egészet egy esztendővel, menj külföldre, gyógyítsd magadat, keress Nikolaj herczeg számára, - a mi különben is szándéka volt, - egy jó német nevelőt, és azután, ha már a szerelmed, a szenvedélyed, a nyakasságod, vagy nevezd, a minek akarod, csakugyan olyan nagy, ám vedd el. És ez az én utolsó szavam, tudd meg jól, hogy az utolsó..." - fejezte be a herczeg olyan hangon, mely elárúlta, hogy a világon semmi sem indíthatja arra, hogy az elhatározását megváltoztassa.
+
+Andrej herczeg tisztán látta, hogy az öreg abban bízott, hogy vagy az ő, vagy a jövendőbelije érzelmei nem bírják ki ennek az egy esztendőnek a megpróbáltatását, vagy pedig abban, hogy ő, az öreg herczeg meghal ez alatt az idő alatt, és elhatározta, hogy az apja akaratába belenyugszik: megkéri ugyan a leányt, de az esküvőt egy esztendővel elhalasztja.
+
+Három héttel a Rosztovéknál töltött utolsó este után Andrej herczeg visszatért Pétervárra.
+
+*
+
+Natasa, az anyjával történt megbeszélést követő napon, egész nap várta Andrej herczeget, de nem jött el. Másnap és harmadnap ugyanez történt. Pierre szintén nem jött el, s így Natasa, semmit se tudván arról, hogy Andrej herczeg az apjához utazott, sehogy' se tudta távolmaradását magának megmagyarázni.
+
+Így múlt el három hét. Natasa nem akart kimozdúlni a házból sehová, mint az árnyék, tétlenül és szomorúan járt-kelt a szobákban, esténkint titokban nagyokat sírt és az anyjánál se jelent meg többé. Szakadatlanúl irúlt-pirúlt és ingerült volt. Úgy tetszett neki, hogy mindenki tud a csalódásáról s gúnyolódik és szánakozik rajta. Nagy benső szenvedésein kívül még a sértett büszkeségnek ez a fájdalma is csak fokozta a boldogtalanságát.
+
+Egyszer bement a grófnéhoz, akart valamit mondani neki, de hirtelen sírva fakadt. Könnyei a megbántott gyermek könnyei voltak, a ki maga se tudja, miért kell bűnhődnie.
+
+A grófné elkezdte csillapítani Natasát. De Natasa, a ki eleinte még csak hallgatta az anyja szavait, egyszerre félbeszakította őt.
+
+- Hagyja el, mama, én nem gondolok és nem is akarok gondolni semmit. Hát eljött, aztán elmaradt, elmaradt...
+
+Megrezdült a hangja, csaknem sírva fakadt, de összeszedte magát és nyugodtan így folytatta:
+
+- Egyáltalán nem is akarok férjhez menni. És félek is tőle; s most már megint teljesen, teljesen nyugodt vagyok...
+
+Natasa ez után a beszélgetés után másnap magára vette azt az ócska ruhát, melyet nagyon jól ismert, mert reggelenkint mindig olyan jókedvű volt benne, és ettől a reggeltől fogva visszatért azelőtti életmódjához, a melylyel a bál óta szakított volt. Miután megteázott, bement a terembe, a melyet jó akusztikája miatt annyira szeretett és elkezdte solfeggiáit (ének-gyakorlatait) énekelni. Mikor az elsőt befejezte, a terem közepén megállt, s elismételt belőle egy dallamot, mely különösen megnyerte a tetszését. Örömmel hallgatta azt a bájt (mely szinte váratlanul érintette őt) a melylyel ezek a szerteáradó hangok az egész puszta termet betöltötték, majd lassan elhaltak, s egyszerre valami vidám hangulat fogta el. "Mit is törődjem ezzel olyan sokat, így is szép az élet", - mondotta magában s föl és alá kezdett járni a teremben, még pedig nem közönséges léptekkel, hanem minden lépésnél a sarkairól (új czipő volt rajta, melyet nagyon szeretett) a lába hegyére lépve a csikorgó parketten, s épp oly örömmel hallgatta sarkainak ezt az egyenletes topogását és czipője orrának a csikorgását, mint az imént hangjának a rezgését. Mikor a tükör mellett elment, belepillantott. - "Lám, az ott én vagyok!" - mintha csak azt mondotta volna az arczkifejezése, mikor magát megpillantotta. "Nos hát, jól van, nincs is szükségem senki másra".
+
+Az inas be akart jönni, hogy elrendezzen valamit a teremben, de ő nem eresztette be, megint betette utána az ajtót, és tovább folytatta a sétáját. Ezen a reggelen megint visszazökkent az önszeretet és az öntetszelgés állapotába, mely annyira tetszett neki. - "Milyen elragadó is ez a Natasa!" - mondotta magáról, valami harmadik férfi-személyiség szavaival. - "Szép is, hangja is van, fiatal is, és nem bánt senkit, ha békét hagytok neki". De bármennyire békét hagytak is neki, még se tudott megnyugodni, s ezt érezte is.
+
+Az előszobában kinyilt a kapúaljából nyiló ajtó, és valaki megkérdezte: itthon vannak-e? - utána pedig valakinek a léptei hallatszottak. Natasa benézett a tükörbe, de nem látta magát. Csak az előszobából behallatszó hangokra ügyelt. Mikor meglátta magát, sápadt volt az arcza. Ő volt. Ezt ő teljes bizonyossággal tudta, már a betett ajtón keresztül csak alig, hogy hallotta a hangját.
+
+Natasa sápadtan és ijedten beszaladt a fogadószobába.
+
+- Mama, itt van Bolkonszkij, - mondotta. - Mama, ez rettenetes, ez elviselhetetlen!... Én nem akarok kínlódni! Mitévő legyek hát?
+
+A grófné nem is felelhetett neki, mire Andrej herczeg aggodalmas és komoly arczczal a fogadó-szobába lépett. A mint megpillantotta Natasát, fölragyogott az arcza. Kezet csókolt a grófnénak és Natasának, és leült a pamlag mellett egy székre.
+
+- Már rég nem volt szerencsénk... - szólalt meg a grófné, de Andrej herczeg félbeszakította, felelt a kérdésére, és nyilván sietett elmondani mindazt, a mit el kellett mondania.
+
+- Azért nem voltam itt egész idő alatt, mert az apámnál voltam: nagyon fontos dologról kellett beszélnem vele. Csak tegnap éjjel jöttem vissza, - mondotta és rápillantott Natasára. - Beszélnem kell önnel, grófné, - tette hozzá pillanatnyi hallgatás után.
+
+A grófné mélyen fölsóhajtott és lesütötte a szemét.
+
+- Rendelkezésére állok, - mondotta.
+
+Natasa tudta, hogy ki kell mennie, de nem tudta magát rászánni: úgy szorongatta valami a torkát, s tágra nyitott szemekkel egyenesen Andrej herczeg arczába nézett.
+
+"Most mindjárt? Ebben a pillanatban?... Nem, ez lehetetlen!" - gondolta magában.
+
+Andrej herczeg rápillantott és ez a pillantás meggyőzte őt arról, hogy nem tévedt. Igen, most mindjárt, még ebben a pillanatban el fog dőlni.
+
+- Menj csak Natasa, majd aztán hívlak, - szólott a grófné suttogva.
+
+Natasa ijedten kérő pillantást vetett Andrej herczegre és az anyjára és kiment.
+
+- Eljöttem, grófné, hogy megkérjem a leánya kezét, - mondotta Andrej herczeg.
+
+A grófné tűzvörös lett, de nem szólt semmit.
+
+- Az ön kérése... - kezdte a grófné lassacskán. Andrej herceg hallgatott és a szeme közé nézett. - Az ön kérése... (kissé zavarba jött) nagyon jól esik nekünk, és... én készségesen beleegyezem, örülök. Az uram is... remélem... de végre is ő tőle magától függ...
+
+- Neki majd akkor szólok róla, ha az önök beleegyezése már megvan... vajjon megadják-e tehát? - kérdezte Andrej herczeg.
+
+- Igen, - felelt a grófné, kezet nyújtott neki, s az idegenkedés és a gyöngédség vegyes érzésével a homlokához szorította az ajkát, mikor a herczeg odahajolt a keze fölé. Úgy akarta szeretni őt, mintha a fia volna; de úgy érezte, hogy ő rá nézve mégis csak egy idegen és félelmes ember volt.
+
+- Meg vagyok róla győződve, hogy az uram is beleegyezik, - szólott a grófné, - de az ön atyja...
+
+- Az én apám, a kivel már közöltem a terveimet, beleegyezésének elengedhetetlen föltételéül azt szabta meg, hogy az esküvő egy évnél hamarabb ne legyen meg. Ezt önöknek is tudomásukra akartam hozni, - mondotta Andrej herczeg.
+
+- Igaz ugyan, hogy Natasa még fiatal, de - ilyen hosszú időre!
+
+- Másként nem lehetett, - szólott Andrej herczeg fölsóhajtva.
+
+- Majd beküldöm, - mondotta a grófné és kiment.
+
+"Istenem, irgalmazz nékünk", - ismételgette magában, miközben a leányát kereste. Szonya azt mondta, hogy a hálószobában van. Natasa sápadtan és száraz szemekkel ott ült az ágyán, s miközben kereszteket hányva magára a szentképre bámult, valamit suttogott magában.
+
+Mikor az anyját megpillantotta, fölugrott és odarohant hozzá.
+
+- Nos, mama?... Nos?
+
+- Eredj, eredj be hozzá. A kezedet kéri, - mondotta a grófné, mint Natasának tetszett, hidegen... - Menj... menj, - ismételte az anyja szomorúan és szemrehányóan, tovasiető leánya után és mélyen fölsóhajtott.
+
+Natasa nem emlékezett rá, hogy' jutott be a fogadószobába. Mikor belépett az ajtón, s őt megpillantotta, megállt. "Lehetséges, hogy ez az idegen ember nekem most mindenemmé lett?" - kérdezte magától, s a következő pillanatban meg is felelt rá: "Igen, mindenem: ő egymaga, most mindennél drágább nekem ezen a világon." Andrej herczeg lesütött szemekkel odajött hozzá.
+
+- Én attól a percztől fogva, hogy először láttam, megszerettem önt. Remélhetek-e hát?
+
+Rápillantott és Natasa arczkifejezésének komoly szenvedélyessége szinte megdöbbentette. Az arcza mint ha ezt mondta volna: minek ilyesmit kérdezni? Minek olyasmiben kételkedni, a mit tehetetlen nem tudni? Minek beszélni, mikor az ember szavakkal úgy se tudja kifejezni azt, a mit érez.
+
+Közelebb ment hozzá és megállt. Andrej herczeg fogta a kezét és megcsókolta.
+
+- Szeret?
+
+- Igen, igen, - szólott Natasa szinte bosszúsan, hangosan felsóhajtott egyszer-kétszer, még többször, és sírva fakadt.
+
+- Mi az? Mi lelte?
+
+- Óh, olyan boldog vagyok, - felelt Natasa, a könnyein keresztül rámosolygott, közelebb hajolt hozzá, egy pillanatig habozott, mintha csak azon tünődött volna, vajjon szabad-e, és megcsókolta őt.
+
+Andrej herczeg kezében tartotta a kezét, belenézett a szemébe, és nem találta meg a lelkében azt a szerelmet, a melyet eddig érzett iránta. Egyszerre megfordult valami a lelkében és nem volt meg benne az eddigi vágyakozásnak költői és titokzatos bája; de helyette ott volt a szánalom az ő nőies és gyermekes gyöngesége iránt, félelem az ő odaadásától és hiszékenységétől, s annak a kötelességnek nehéz és egyúttal örömteljes tudata, mely őt vele örökre összekapcsolta. De azért a valódi érzése, ha nem is volt oly derült és költői, de komolyabb és erőteljesebb, mint az előbbeni.
+
+- Megmondotta-e a mamácska azt is, hogy az esküvő nem lehet előbb, mint egy év múlva? - kérdezte Andrej herczeg s még egyre a szemébe nézett.
+
+"Lehetséges, hogy én, az a gyermek-leányka (mindenki csak így beszélt rólam), - gondolta Natasa, - lehetséges, hogy én ettől a pillanattól kezdve feleség vagyok, egyenjogú társa ennek az idegen, kedves és okos embernek, a kit még az apám is tisztel? Csakugyan igaz volna ez? Hát csakugyan igaz, hogy most már nem lehet úgy tréfára venni az életet, most már nagy vagyok, s felelősséggel tartozom minden szavamért, minden cselekedetemért. Hjah, mit is kérdezett csak tőlem?"
+
+- Nem, - felelte, bár nem értette, hogy mit kérdezett volt tőle Andrej herczeg.
+
+- Bocsásson meg nekem, - szólott Andrej herczeg, - de ön még olyan fiatal, én pedig már oly sokon mentem keresztül az életben. Rettegek önért. Ön még maga magát sem ösmeri.
+
+Natasa feszűlt figyelemmel hallgatta, iparkodván a szavait megérteni, de nem értette meg.
+
+- Bármily nehezemre fog is esni ez az esztendő, mely elodázza a boldogságomat, - folytatta Andrej herczeg, - de ez alatt az idő alatt ön legalább próbára teheti magát. Én csak arra kérem önt, hogy egy esztendő múlva alapítsa meg a boldogságomat, de e mellett ön teljesen szabad: a mi eljegyzésünk titokban marad, s ha ön esetleg arról győződnék meg, hogy nem szeret engem, vagy ha esetleg más iránt... - mondotta Andrej herczeg természetellenes mosolylyal.
+
+- Miért mondja ezt nekem? - vágott közbe Natasa. - Hiszen tudja, hogy attól a naptól fogva, a mikor ön először jött Otradnoe-be, megszerettem, - felelt Natasa, erősen meg lévén győződve, hogy igazat mond.
+
+- Egy esztendő alatt, majd megösmeri magát...
+
+- Egy egész esztendő! - szólalt meg egyszerre Natasa, csak most értvén meg, hogy az esküvő csak egy év múlva lehet meg. - De hát miért csak egy év múlva?... Miért?... - Andrej herczeg megmagyarázta neki ennek a halasztásnak az okát. Natasa nem hallgatott rá.
+
+- És nem lehet másként? - kérdezte. Andrej herczeg nem felelt semmit, de le volt olvasható az arczáról, hogy ezt az elhatározást lehetetlen megváltoztatni.
+
+- Ez rettenetes! Nem, ez rettenetes, rettenetes! - kiáltott föl Natasa egyszerre és megint sírva fakadt. - Én meghalok, ha egy évig kell várnom: ez lehetetlen, ez rettenetes. - Belenézett a vőlegénye arczába, s meglátta rajt' a részvét és az álmélkodás kifejezését.
+
+- Nem, nem, kész vagyok mindenre, - szólott egyszerre s abbahagyta a sírást, - olyan boldog vagyok!
+
+Az apja és az anyja beléptek a szobába és megáldották a vőlegényt és menyasszonyát. Ettől a naptól kezdve Andrej herczeg mint vőlegény járt Rosztovék házába.
+
+
+
+XXIV.
+
+Formaszerű eljegyzés nem volt, és így Bolkonszkij és Natasa mátkaságáról senki se tudott semmit; Andrej herczeg ragaszkodott ehhez. Azt mondta, hogy miután a halasztásnak ő az oka, ennek teljes súlyát is neki kell viselnie. Azt mondta, hogy ő a szavával örök időkre lekötötte magát, de nem akarja azt, hogy Natasa is le legyen kötve, s így neki teljes szabadságot ad. Ha félév alatt esetleg úgy találja érezni, hogy nem szereti őt, teljes joga lesz hozzá, hogy visszalépjen. Nagyon természetes, hogy sem a szülők, se Natasa hallani sem akartak erről; de Andrej herczeg ragaszkodott a magáéhoz. Andrej herczeg naponta ott volt Rosztovéknál, de Natasával szemben nem viselkedett úgy, mint a vőlegény szokott: magázta s csak a kezét csókolgatta. Andrej herczeg és Natasa közt, a mátkaság első napjától kezdve valami, az addigitól egészen eltérő, benső és egyszerű viszony fejlődött ki. Mintha mindeddig nem is ösmerték volna egymást. Mind a ketten szerették emlegetni, hogy hogy' néztek egymásra, a mikor még sehogyan se voltak; most mind a ketten egészen más lényeknek érezték magukat: akkor alakoskodók voltak, most pedig egyszerűek és őszinték. Eleinte valamelyes feszességet éreztek a családban az Andrej herczeggel való érintkezésben: valami teljesen idegen világból való embernek látszott előttük, és Natasa hosszú időn át próbálta hozzászoktatni a háziakat Andrej herczeghez, és büszkeséggel eltelve biztosította valamennyiüket, hogy az csak úgy látszik, mintha valami különös ember volna, de valójában csak olyan, mint bárki más, és hogy ő sem fél tőle, s nem is kell félni tőle senkinek. Pár nap alatt teljesen megszokták őt a családban, s az ő jelenlétében is folytatták szokott életmódjukat, a melyben ő is résztvett. A gróffal tudott beszélni a gazdaságról, a grófnéval és Natasával a ruhákról, és Szonyával az emlékkönyvekről és a kanavászról. Olykor egymás között és Andrej herczeg jelenlétében is el-elcsodálkoztak rajta, hogy hogy' is történt mindez, s hogy milyen nyilvánvalóak voltak az egésznek az előjelei: Andrej herczeg látogatása Otradnoe-ban, az ő Pétervárra jövetelük, Natasa és Andrej herczeg egymáshoz való közeledése, melyet a dada már Andrej herczeg első ottléte alkalmával észrevett, azután 1805-ben Andrej és Nikolaj összetűzése, s ezenkívül a történteknek sok más olyan előjele is akadt, a mi a házbelieknek feltűnt.
+
+Az egész házban az a poetikus unalom és hallgatagság honolt, mely a vőlegény és a menyasszony jelenlétével rendesen együtt szokott járni. Sokszor, a mikor úgy együtt üldögéltek, hallgattak valamennyien. Olykor a többiek fölkeltek és kimentek, s a vőlegény és menyasszony egyedül maradván, csak hallgatott tovább. Jövendő életükről csak nagy ritkán beszéltek. Andrej herczeg félt és restelt erről beszélni. Natasa ebben az érzésben is osztozott vele, úgy, mint minden egyéb érzésében is, a melyekre mindig legott rájött. Natasa egy ízben elkezdett a fia után kérdezősködni. Andrej herczeg elpirult, a mi az utóbbi időben sűrűn megesett vele, s a mi Natasának különösen tetszett, és azt mondotta, hogy a fia nem fog velük lakni.
+
+- Miért? - kérdezte Natasa ijedten.
+
+- Nem vehetem el őt a nagyapjától, aztán meg...
+
+- Pedig hogy' tudnám szeretni! - mondotta Natasa, nyomban eltalálván a gondolatát; - de tudom, azt akarja, hogy ne legyen alkalmam rá, hogy magát és engem vádolhassanak.
+
+Az öreg gróf olykor odament Andrej herczeghez, megcsókolta őt s tanácsot kért tőle Petya nevelése vagy Nikolaj szolgálata iránt. Az öreg grófné fölsóhajtott, a mikor reájuk nézett. Szonya minden pillanatban attól tartott, hogy terhükre van, s még olyankor is iparkodott ürügyet találni, hogy őket egyedül hagyja, a mikor semmi szükség se volt rá. Mikor Andrej herczeg beszélt (nagyon szépen tudott elbeszélni), Natasa büszkén hallgatta: mikor meg ő beszélt, rémülettel és örömmel látta, hogy Andrej herczeg figyelemmel és fürkészőleg néz rá. Álmélkodva kérdezte magában: "Vajjon mit keres bennem? Valami után kutat bennem a tekintetével? Mi lesz, ha nincs meg bennem az, a mit ezzel a tekintettel keres?" Olykor eszeveszett jó kedve kerekedett s ilyenkor különösen szerette hallani és látni Andrej herczeg nevetését. Andrej herczeg ritkán nevetett, de a mikor nevetett, teljesen átengedte magát a nevetésnek, mely után Natasa mindannyiszor még közelebb érezte magát hozzá. Natasa teljesen boldog lett volna, ha nem ijedt volna meg a küszöbönálló és mindinkább közeledő elválás gondolatától, a melytől Andrej herczeg is elsápadt és fázott, ha csak rá is gondolt.
+
+Pétervárról való elutazása előestéjén Andrej herczeg elvitte magával Pierre-t, a ki az óta az emlékezetes bál óta nem volt Rosztovéknál. Pierre zavartnak és szórakozottnak látszott. A mamával beszélgetett. Natasa Szonyával a sakkasztal mellett ült, s ezzel akarta Andrej herczeget magához csábítani, a ki oda is lépett hozzájuk.
+
+- Ön ugy-e rég ösmeri már Bezuchijt? - kérdezte Andrej Natasától. - Szereti?
+
+- Igen, derék ember, de nagyon furcsa.
+
+És Natasa, mint mindig, a mikor Pierreről beszélt, mindenféle adomákat mesélt Pierre szórakozottságáról, adomákat, a melyek bizony olykor költöttek voltak.
+
+- Tudja, beavattam őt a titkunkba, - mondotta Andrej herczeg. - Gyerekkora óta ösmerem. Arany szíve van. Arra kérem, Natalie, - mondotta egyszerre egészen komolyan; - én most elmegyek, tudja Isten, mi minden adhatja elő magát. Lehet, hogy ön kiszeret belő... No hiszen tudom, hogy erről nem kellene beszélnem. Csak azt az egyet, - bármi történjék is önnel, mialatt én távol vagyok...
+
+- Ugyan már mi történhetnék?
+
+- Akármilyen fájdalma legyen is, - folytatta Andrej herczeg, - csak arra kérem, mlle Sophie, bármi történjék is, csakis ő hozzá forduljanak tanácsért és segítségért. Lehet, hogy ő a legfurcsább és legszórakozottabb ember, de tiszta aranyszívű ember is egyúttal.
+
+Sem az apja, sem az anyja, se Szonya, sőt még maga Andrej herczeg se láthatta előre, hogy' fog hatni Natasára a vőlegényétől való elválás. Natasa ezen a napon kipirult arczczal, száraz szemekkel, izgatottan járt-kelt az egész házban, s a leghaszontalanabb dolgokkal foglalkozott, mintha csak fogalma se lett volna arról, mi vár rá. Még akkor sem sírt, mikor Andrej herczeg, tőle búcsúzván, utólszor megcsókolta a kezét.
+
+- Ne menjen el! - csak ennyit mondott neki, de olyan hangon, mely arra indította őt, hogy még egyszer megfontolja, vajjon csakugyan nem kellene-e itthon maradnia, s melyre még azután is jó sokáig visszaemlékezett. Mikor már elment, Natasa még akkor se sírt: de pár napon keresztül minden sírás nélkül ott ült a szobájában, nem érdeklődött semmi iránt sem, s olykor felsóhajtott: "Minek is ment el!"
+
+De két héttel a vőlegénye elutazása után a környezetére nézve épp oly váratlanul, lelki betegségéből egyszerre fölocsudott, egészen olyan lett, mint annakelőtte volt, csak a lelki arczulata változott meg, mint a hogy' a gyermekek is egészen megváltozott arczczal kelnek föl az ágyból valami hosszadalmas betegség után.
+
+
+
+XXV.
+
+Bolkonszkij Andrejevics Nikolaj herczeg egészsége és természete az utolsó évben, a fia elutazása óta, nagyon hanyatlott és változott. Még ingerlékenyebb lett, mint volt annakelőtte, s teljesen indokolatlan haragjának a rohamai legnagyobbrészt Marja herczegnőnek szakadtak a nyakába. Mintha csak szándékosan kikereste volna a legérzékenyebb gyöngéit, hogy lelkileg minél kegyetlenebbül gyötörhesse őt. Marja herczegnőnek mindössze két szenvedélye, s így két öröme volt. Nikoluska, az unokaöcscse, és a vallás, s mind a kettő kedvencz tárgya volt az apja kirohanásainak és gúnyolódásának. Bármiről beszéltek légyen is, az öreg ráterelte a szót a vén leányok vakbuzgóságára vagy a gyerekek elkényeztetésére és elrontására. - "Ő belőle is (Nikolenykából) éppen olyan vén leányt szeretnél faragni, mint a milyen te vagy; de hiába: Andrej herczegnek fiúra van szüksége, és nem leányra", - mondotta. Vagy pedig m-lle Bourienne-hez fordulva, megkérdezte tőle, vajjon hogy' tetszenek neki a mi pópáink és szentképeink, s gúnyt űzött belőlük...
+
+Ő szűntelenül azon volt, hogy Marja herczegnőt minél érzékenyebben sértegesse, de a leányának még csak megerőltetésébe se került, hogy neki mindezt megbocsássa. Vajjon vétkezhetett-e ellene, vajjon lehetett-e vele szemben igazságtalan az apja, a ki, - s ezt biztosan tudta, - mégis csak szereti őt? De meg mi is az az igazságosság? Marja herczegnő soha sem gondolkodott ezen a büszke szón: "igazságosság". Az emberiség legszövevényesebb törvényei ő előtte csak egyetlen egy tiszta, egyszerű és világos törvényben összpontosultak, - a szeretet és az önfeláldozás törvényében, a melyre az tanított bennünket, a ki szeretettel szenvedett az emberiségért s a ki maga volt az - Isten. Mit törődött ő más emberek igazságosságával vagy igazságtalanságával. Ő szükségét érezte annak, hogy szenvedjen és szeressen s azt meg is cselekedte.
+
+Télen megjött Liszyja Goryba Andrej herczeg, víg volt, szelid és gyöngéd, a minőnek már rég nem látta őt Marja herczegnő. Érezte, hogy történt vele valami, de azért Andrej herczeg a szerelméről egy szóval se tett említést Marja herczegnő előtt. Elutazása előtt Andrej herczeg hosszasan beszélgetett valamiről az apjával, s Marja herczegnőnek feltünt, hogy az elutazás előtt nem voltak egymással megelégedve.
+
+Kevéssel Andrej herczeg elutazása után, Marja herczegnő Liszyja Goryból írt Pétervárra a barátnőjének, Karagina Julie-nek a kit ábrándjaiban, mint a leányok szokták, a bátyjának szánt, s a ki akkoriban a bátyja halála alkalmából, a kit Törökországban megöltek, mély gyászban volt.
+
+    "Nyilvánvaló, hogy a keserűség valamennyiünknek közös sorsa, kedves és szeretett barátnőm, Julie.
+
+    Az ön vesztesége olyan rettenetes, hogy nem is tudom magamnak másként megmagyarázni, mint úgy, hogy az Isten, az ő különös kegyelméből és ön iránt való szeretetéből, próbára akarja tenni önt és az ön kitünő édesanyját. Óh, kedves barátnőm, a vallás, és egyesegyedül a vallás képes arra, hogy bennünket, nem mondom, hogy megvígasztaljon, de a kétségbeeséstől megmentsen; egyedül a vallás magyarázhatja meg nekünk azt, a mit az ő segítsége nélkül nem érthet meg az ember: hogy mért van az, hogy a jó, magasztos lelkü lényeket, a kik meg tudják találni az életben a boldogságot, s a kik nemcsak hogy nem ártanak senkinek, de ellenkezőleg, feltétlenül szükségesek másoknak a boldogságához, - az Isten magához szólítja, a rosszak, haszontalanok és ártalmasak pedig, a kik maguknak is, másoknak is csak terhére vannak, életben maradnak. Az első halál, a melyet láttam, s a melyet soha se fogok elfelejteni, - kedves kis sógornőm halála - az is ilyen hatást tett rám. Éppen úgy, a mint ön most azt kérdezi a sorstól, miért kellett meghalni az ön derék bátyjának, éppen úgy kérdeztem én is, miért kellett meghalni ennek az angyalnak, - Lizának, a ki nemcsak hogy soha semmi rosszat se tett senkivel, de a kinek soha sem voltak más, csak a legtisztább gondolatai. És hogy' vagyok vele most, kedves barátnőm? Ime, azóta öt esztendő telt el, s én az én semmitmondó eszemmel immár tisztán kezdem látni, hogy miért kellett neki meghalnia, s hogy mért volt ez a halál csak a Teremtő végtelen kegyelmének a kifejezése, a kinek minden cselekedete, bármily kevéssé értjük is meg őket, a legtöbbször csak annak a határtalan szeretetnek a megnyilatkozása, a melylyel ő a teremtményei iránt viseltetik. Gyakran elgondolom, nem lehetetlen, hogy ő sokkal angyalibb és ártatlanabb lény volt, semhogy lett volna ereje hozzá, hogy az anya kötelességének mind eleget tegyen. Mint fiatal asszony minden gáncs nélkül való volt: lehet, hogy anyának nem lett volna olyan. Így ő nemcsak hogy a legtisztább szánalmat és a legszeplőtelenebb emléket hagyta hátra bennünk és különösen Andrej herczegben, de ott fönn alkalmasint megkapta azt a helyet, a melyre én a magam számára nem is merek számítani. De őt magát nem is nézve, ez a korai és rettenetes halál, minden szomorúsága mellett is a lehető legjótékonyabb hatással volt reám és bátyámra. Akkor, a veszteség pillanatában nem támadhattak föl bennem ezek a gondolatok; akkor elszörnyűködve űztem volna el őket magamtól, most pedig olyan világosnak és kétségtelennek látszik előttem mindez. Mindezt csak azért írom önnek, kedves barátnőm, hogy meggyőzzem önt arról az evangéliomi igazságról, mely nekem életelvemmé lett: egyetlen haja szála se görbül meg az embernek, az Ő akarata nélkül. Az Ő akaratát pedig egyedül és kizárólag az irántunk való határtalan szeretet vezérli, és így minden, a mi velünk történik, csak a mi javunkra szolgál. Ön azt kérdi tőlem, vajjon a jövő telet Moszkvában töltjük-e? Bármennyire szeretném is önt látni, ezt azért még se hiszem, de nem is óhajtom. És csodálkozni fog, ha azt mondom, hogy ennek az oka: Bonaparte. Az apám egészsége ugyanis szemlátomást gyengül; nem tűr ellentmondást és mind ingerlékenyebbé válik. Ez az ingerlékenység, a mint tudja, első sorban politikai dolgokra vonatkozik. Nem tudja elviselni azt a gondolatot, hogy Bonaparte, Európa minden uralkodójával és különösen a mienkkel, Nagy Jekaterina unokájával szakasztott úgy tárgyal, mintha velük egyenrangú volna! A mint tudja, én teljesen közönyös vagyok a politikai kérdések iránt, de azért az apám szavaiból és Ivánovics Mihaillal folytatott beszélgetéseiből mindenről tudok, a mi a világon történik, és különösen mind azokról a tiszteletadásokról, a melyekben Bonapartet részesítik, a kit úgy látszik, az egész föld kerekségén egyedül csak Liszyja Goryban nem ismertek el sem nagy embernek, se pedig különösen a francziák császárjának. S az én apám ezt nem tudja elviselni. Nekem úgy tetszik, hogy apám, első sorban politikai meggyőződése következtében, de meg azért is, mert előre látja azokat az összeütközéseket, melyeket az a szokása vonna maga után, hogy a véleményét minden tartózkodás nélkül kimondja, nem szívesen beszél a Moszkvába való utazásról. Mindazt, a mit a gyógyítása révén nyer, elveszti azoknak a Bonaparteról való vitatkozásoknak a következtében, a melyek szinte elkerülhetetlenek. De a kérdés mindenesetre hamarosan el fog dőlni. A mi családi életünk csak úgy folyik tovább, mint eddig, azzal a különbséggel, hogy a bátyám, Andrej nincs itthon. Ő, mint már írtam is, az utóbbi időben nagyon megváltozott. Nagy fájdalma után, csak ebben az évben szedte össze magát valamelyest. Olyanná lett megint, a milyennek gyermekkorában ismertem: jóságos, gyöngéd és olyan aranyszívű, hogy párját ritkítja. A mint látom, rájött, hogy az élete még korán sincs befejezve. De e mellett a lelki átalakulás mellett, testileg nagyon elgyengült. Soványabb, idegesebb lett, mint annakelőtte volt. Aggódom érte s csak örülök, hogy végre rászánta magát erre a külföldi utazásra, melyet az orvosok már régóta ajánlottak neki. Remélem, ez majd helyrehozza. Ön azt írja nekem, hogy Péterváron úgy beszélnek róla, mint a legműveltebb, legokosabb és legtevékenyebb fiatal emberek egyikéről. Bocsássa meg ezt a rokoni hiúságot, de ebben én soha sem is kételkedtem. Lehetetlen azt a sok jót mind fölsorolni, a mit itt a parasztjaitól kezdve a cselédjeiig, mindenkivel tett. Pétervárra menve is csak azt tette, a mit kellett. Csodálkozom azon, hogy Pétervárról egyáltalában hogy' jutnak el hírek Moszkvába, de különösen az olyan hazug hírek, mint az, a melyet ön is érint, s a mely szerint a bátyám állítólag feleségül veszi a kis Rosztovát. Én nem hiszem, hogy Andrej bármikor bárkit is feleségül venne, de különösen Rosztovát nem. Még pedig azért: mert először is tudom, hogy bár ritkán beszél elhúnyt feleségéről, de azért ennek a veszteségnek a szomorúsága sokkal mélyebb gyökeret vert a szívében, semhogy valamikor is rászánná magát arra, hogy ennek a mi kis angyalunknak, az ő helyébe mostohát adjon. Másodszor pedig azért, mert a mennyire én tudom, ez a kis leány nem tartozik a nőknek abba a csoportjába, a kik Andrej herczeg tetszését megnyerhetik. Nem hiszem, hogy Andrej herczeg őt választaná feleségének, s nyíltan kimondom, nem is igen szeretném. No de nagyon is sokat firkálok már, sietek befejezni a második ívet. Isten áldja meg, kedves barátnőm; tartsa meg önt az Isten szent és hatalmas oltalma alatt. Az én kedves barátnőm, m-lle Bourienne csókoltatja.
+
+    Mari."
+
+
+
+XXVI.
+
+Nyár derekán Marja herczegnő Svájczból teljesen váratlanul levelet kapott Andrej herczegtől, a melyben egy furcsa és váratlan újságot közölt vele. Andrej herczeg elmondta neki Rosztovával történt eljegyzését. Az egész levél tele volt a menyasszonya iránt való szerelmes elragadtatással, s a huga iránt való gyöngéd szeretettel és bizalommal. Azt írta, hogy soha még úgy nem szeretett, mint most s hogy csak most értette és ismerte meg az életet; arra kérte a hugát, bocsássa meg neki, hogy legutóbb, mikor Lyszyja Gory-ban járt, nem szólt neki semmit a terveiről, bárha az apjával beszélt is róluk. Nem szólt pedig azért, mert Marja herczegnő elkezdte volna kérni az apját, hogy adja meg a beleegyezését, és a nélkül, hogy czélt ért volna, csak felbőszítette volna őt és magára zúdította volna haragjának egész súlyát. "Egyébiránt, - írta tovább, - akkor még nem volt a dolog olyan véglegesen elhatározva, mint most. Akkor az apám egy esztendei határidőt tűzött ki nekem, s ime már hat hónap, a határidő fele letelt, s én még szilárdabban ragaszkodom az elhatározásomhoz, mint valaha. Ha az orvosok nem tartóztatnának itt ezen a fürdőhelyen, már magam is Oroszországban volnék, de így még vagy három hónappal el kell halasztanom hazatérésemet. Ismersz engem és ismered az apámhoz való viszonyomat. Nekem semmi sem kell tőle, én független voltam mindíg s az is maradok, de az akaratával szembehelyezkedni, a haragjára rászolgálni, mikor lehet, hogy már olyan rövid ideje van hátra a mi körünkben, ez boldogságomnak a felét tönkretenné. Neki is írok most ugyanebben a tárgyban és kérlek, légy szíves és a kellő pillanatot kilesve, add át neki a levelemet és értesíts, hogy' fogja fel a dolgot, s lehet-e reményem arra, hogy a kitűzött időt három hónappal megrövidítse".
+
+Hosszú habozás, ingadozás és imádkozás után, Marja herczegnő végre átadta az apjának a levelet. Másnap az öreg herczeg egészen nyugodtan így szólt hozzá:
+
+- Írd meg a bátyádnak, várja be, míg meghalok... Nem tart már soká, - hamarosan fölmentem.
+
+A herczegnő akart valamit felelni, de az apja nem engedte szóhoz jutni, s mind emeltebb hangon folytatta:
+
+- Nősülj, nősülj lelkem... Gyönyörű kis rokonság!... Okos emberek, hm? Gazdagok, hm? Igen. Jó kis mostohája lesz Nikoluskának! Írd meg neki, hogy csak nősüljön meg akár holnap. Nikoluskának az lesz a mostohája, én meg majd elveszem Bourienne-t!... Ha-ha-ha, hogy ő se maradjon mostoha nélkül! Csak azt az egyet mondom, hogy az én házamban többé vászoncselédre nincs szükség; ám nősüljön meg, de éljen magának. Lehet, hogy tán te is átköltözöl hozzá? - fordult oda Marja herczegnőhöz: - Isten hírével, csak kifelé, kifelé,... kifelé,...
+
+Ez után a heves jelenet után a herczeg egyetlen egyszer se beszélt többé erről a dologról. De a fia kislelküsége felett érzett titkos bosszúság az apa és a leánya közt való viszonyban is kifejezésre jutott. A gúnyolódás eddigi ürügyeihez egy újabb járult - a mostohákra vonatkozó czélzások, és a m-elle Bourienne iránt való szeretetreméltóság.
+
+- Miért is ne venném őt feleségül? - mondogatta a leányának. - Pompás herczegné lesz belőle! S az utóbbi időben legnagyobb meglepetésére és megütközésére Marja herczegnő azt vette észre, hogy az apja csakugyan mind jobban elkezdett közeledni a franczia leányhoz. Marja herczegnő megírta a bátyjának, hogy az apja hogy' fogadta a levelét; de megnyugtatta őt azzal, hogy reményt nyújtott neki arra, hogy mégis csak sikerülni fog az apját ezzel a gondolattal kibékíteni.
+
+Nikoluska és a nevelése, a bátyja, Andrej, és a vallás voltak Marja herczegnő egyedüli örömei és vigasztalásai; de ezenkívül, miután minden embernek a maga személyére vonatkozó reményekre is szüksége van, Marja herczegnőnek is volt a lelke fenekén egy titkon ápolt reménye és ábrándja, mely életének a legfőbb megnyugvása volt. Ezt a megnyugtató ábrándot és reménységet az istenes emberek - a jurodivij-ek és a zarándokok adták meg neki, a kik az apja tudtán kívül, titokban el-ellátogattak hozzá. Minél többet élt Marja herczegnő, s minél többet tapasztalt az életben, annál inkább csodálkozott az emberek rövidlátásán, a kik a gyönyörűséget és a boldogságot hajszolják itt a földön, a kik dolgoznak, szenvednek, küzdenek és rosszat cselekszenek egymással csak azért, hogy ezt a lehetetlen, képzelt és bűnös boldogságot elérjék. Andrej herczeg szerette a feleségét, a ki meghalt; de ez neki nem volt elég, most össze akarja kapcsolni a sorsát egy másik nővel. Az apja meg nem akar ebbe beleegyezni, mert előkelőbb és gazdagabb feleséget kívánna Andrej herczeg számára. S az emberek valamennyien küzdenek, szenvednek, gyötrik magukat és rontják a lelküket, örök életre hivatott lelküket, hogy elérjenek valami olyan gyönyörűséget, mely alig tart tovább egy pillanatnál. És nem csak hogy ezt mi magunk is tudjuk, - de Krisztus, Istennek a fia is leszállt a földre és elmondta nékünk, hogy ez az élet csak pillanatnyi élet, csak megpróbáltatás, de mi azért mégis mind ragaszkodunk hozzá s azt hiszszük, hogy föltaláljuk benne a boldogságot. "Hogy' van az, hogy ezt nem értette meg senki?" - gondolta magában Marja herczegnő. - "Senki, ezeket a lenézett embereket kivéve, a kik tarisznyájukkal a vállukon, a hátsó kapun sompolyognak be hozzám, mert attól tartanak, hogy a herczeg szeme elé találnak kerülni, de ezt sem azért, mintha magukat akarnák kímélni, hanem azért, nehogy őt bűnbe sodorják. Elhagyni családot, hazát, a világi gyönyörök minden gondját csak azért, hogy mindentől függetlenül, kenderből készült rongyokba öltözve, idegen név alatt járjanak egyik helyről a másikra, s hogy senkivel rosszat nem cselekedve, imádkozzanak úgy azokért, a kik üldözik, mint azokért, a kik támogatják őket: ennél magasztosabb igazságot és életet el se lehet képzelni itt ezen a földön!"
+
+Volt köztük egy Fedoszjuska nevű, ötvenesztendős, alacsonytermetű, csöndes és ragyás zarándoknő, a ki mezítelen lábain bilincsekkel már több mint harmincz esztendő óta járta a világot. Ezt Marja herczegnő különösen szerette. Egyszer, mikor Fedoszjuska a sötét szobában, egyetlen kis lámpa gyér világosságánál mesélgetett az életéről, Marja herczegnőt egyszerre olyan erővel kapta meg az a gondolat, hogy Fedoszjuska az egyetlen, a ki az élet helyes útját eltalálta, hogy ő maga is elhatározta, hogy a zarándoklásra adja a fejet. Mikor Fedoszjuska elment aludni, Marja herczegnő még sokáig gondolkodott ezen, és végre elhatározta, hogy - bármily furcsa légyen is ez, - neki is el kell mennie zarándokolni. Szándékát csak egy baráttal, Akinfia-atyával közölte, a ki helyeselte a szándékát. Az alatt az ürügy alatt, hogy egy zarándoknőnek fogja ajándékozni, Marja herczegnő szerzett magának egy teljes zarándok-öltözetet: inget, háncs-czipőt, kaftánt és fekete kendőt. És sokszor, mikor a szent szekrényhez odalépett, elkezdett tünődni, vajjon nem érkezett-e el még az ideje annak, hogy a szándékát megvalósítsa.
+
+Nem egyszer, mikor a zarándokasszonyok elbeszéléseit hallgatta, reájok nézve gépies, de ő rá nézve mély igazságokkal teli szavaikon annyira fölbuzdult, hogy már néhányszor kész lett volna otthagyni mindent és megszökni hazulról. Képzeletben már ott látta magát Fedoszjuskával, a mint darócz-ingbe öltözve, bottal a kezében és iszákkal a vállán ballag a poros országúton, s irígység, emberi szerelem és vágyak nélkül megy egyik szenttől a másikhoz, és végre eljut oda, a hol nincsen se szomorúság, se sóhajtozás, hanem csupa öröm és boldogság.
+
+"Elmegyek az egyik helyre és imádkozom; ha nem tudom megszokni, megszeretni, - megyek tovább. És megyek mindaddig, míg meg nem rogynak a lábaim, s akkor lefekszem, meghalok valahol, s végre is eljutok abba a csöndes, örök révbe, a hol nincsen se szomorúság, se sóhajtozás!"... - gondolta Marja herczegnő.
+
+De később, mikor megint meglátta az apját és különösen a kis Kokó-t, megingott az elhatározása, csöndesen elkezdett sírni és érezte, hogy milyen nagy az ő bűne: mert jobban szereti az apját s a kis unokaöcscsét, mint az Istent.
+
+
+
+NEGYEDIK RÉSZ.
+
+I.
+
+A bibliai hagyomány azt mondja, hogy a bűnbeesésig a munka hiánya, a tétlenség volt az első ember boldogságának a föltétele. A tétlenség szeretete a bűnbeesett emberben is ugyanaz maradt, de azért az átok súlya még egyre nyomja az embert, nemcsak azért, hogy arczunk verejtékével kell a kenyerünket megkeresnünk, hanem azért is, mert erkölcsi alkotásunknál fogva képtelenek vagyunk tétlenek és nyugodtak lenni. Egy titkos hang állandóan azt súgja nekünk, hogy bűnhődnünk kell, azért, ha tétlenek vagyunk. Ha tudna az ember valami olyan állapotot találni, a melyben a tétlensége mellett is hasznosnak s a kötelességét teljesítőnek érezhetné magát, ezzel megtalálta volna az ősi boldogságnak egy részét. És a kötelező és nem kifogásolható tétlenségnek ezt az állapotát az embereknek egy egész osztálya, a katonák osztálya csakugyan élvezi. S ebben a kötelező és nem kifogásolható tétlenségben volt és lesz mindenkor a katonai szolgálatnak legfőbb vonzóereje.
+
+Ezt a boldogságot Rosztov Nikolaj 1807 után, a mikor a pavlogradi ezredben tovább szolgálván, annak a századnak a parancsnokává lett, a melyet Deniszovtól vett át, teljes mértékben élvezte.
+
+Rosztov, bár kissé durva, de jó fiúvá fejlődött, a kit moszkvai ösmerősei ugyan rosszmodorú embernek tartottak volna, de a kit a bajtársai meg az alárendeltjei és fölebbvalói egyaránt szerettek és tiszteltek, s a ki az életével teljesen meg volt elégedve. Az utóbbi időben, különösen 1809-ben mind gyakrabban találkozott az anyja leveleiben arra vonatkozó panaszokkal, hogy otthon a dolgok mind ziláltabban mennek, s hogy ideje volna immár, hogy hazatérjen s öreg szüleit megörvendeztesse és megnyugtassa.
+
+Nikolaj, mikor ezeket a leveleket olvasta, szinte megrémült, hogy ki akarják őt ragadni abból a körből, a melyben a világi zűrzavaroktól magát gondosan elsánczolva, olyan csöndben és békességben élt. Érezte, hogy előbb-utóbb megint csak magára kell majd vennie annak az életnek az igáját, mely zilált pénzügyekkel, ezek rendezésével, elszámolásokkal, patvarkodásokkal és áskálódásokkal van tele, s a melyben megint előkerülnek az összeköttetések, a társaság, Szonya szerelme s neki tett igérete. Ez mind rettenetesen nehéz és zavaros állapot volt, s ő hideg és klasszikus franczia levelekkel felelt az anyjának, a melyek mind "kedves anyám"-mal kezdődtek és "engedelmes fiá"-val végződtek, arról azonban, hogy mikor szándékozik hazautazni, mélységesen hallgatott. 1810-ben levelet kapott a szüleitől, a melyben értesítették őt Natasának Bolkonszkij-val történt eljegyzéséről, úgyszintén arról is, hogy az esküvőt csak egy esztendő múlva tarthatják meg, mert az öreg herczeg nem hajlandó a házasságba beleegyezni. Ez a levél bántotta és elkeserítette Nikolajt. Először is sajnálta elveszteni a házból Natasát, a kit az egész családból legjobban szeretett; másodszor pedig, a maga huszáros szempontjából sajnálta, hogy nem volt otthon ennél az esetnél, mert megmutatta volna ennek a Bolkonszkijnak, hogy a vele való rokonság éppenséggel nem valami olyan rendkívül nagy tisztesség, és ha csakugyan szereti Natasát, hát hóbortos apjának a hozzájárulása nélkül is szépen el lehetett volna. Egy pillanatig habozott, ne kérjen-e szabadságot, hogy Natasát mint menyasszonyt láthassa, de közbejöttek a hadgyakorlatok, aggályai támadtak Szonya és az otthoni zűrzavarok miatt, és Nikolaj megint csak lemondott róla. De ugyanannak az évnek a tavaszán kapott egy levelet az anyjától, a ki az apja tudtán kívül írt neki, s ez a levél meggyőzte róla, hogy mégis csak haza kell mennie. Azt írta neki az anyja, hogy ha nem jön haza és nem lát hozzá az állapotok rendezéséhez, az egész birtok dobra kerül és koldusbotra jutnak valamennyien. A gróf annyira gyönge, annyira Mityenkára bízza magát, olyan jó, és annyira csalják mindenfelől, hogy mind rosszabbul és rosszabbul mennek a dolgok. "Az Isten szerelmére kérlek, jőjj azonnal, ha nem akarsz engem és egész családodat szerencsétlenné tenni", - írta a grófné.
+
+Ez a levél hatott Nikolajra. Megvolt benne az az egészséges, egyszerű, józan ész, mely megmutatta, mit kell tennie.
+
+Most mennie kellett, ha nem is véglegesen, de legalább szabadságra. Hogy miért kellett mennie, azt nem tudta; de mikor ebéd után kialudta magát, megnyergeltette Mars nevű rettentően rossz természetű és régóta nem használt szürkéjét, s mikor estefelé izzadt lován hazaérkezett, kijelentette Lavruskának (Deniszovtól a legényét is átvette Rosztov) és estére nála összeverődött bajtársainak, hogy szabadságot kér és elutazik haza. Bármily nehéz és furcsa volt is elgondolnia, hogy most elmegy, és nem fogja megtudni (a mi pedig nagyon érdekelte) vajjon előléptetik-e századossá, vagy pedig az utolsó hadgyakorlatok révén megkapja az Anna-rendet; bármilyen furcsa volt is elgondolnia, hogy elmegy a nélkül, hogy Goluchovszkij grófnak eladta volna azt a három világos pejt, a melyre a lengyel gróf már rég alkudott, s a melyekre fogadást ajánlott, hogy bármikor kap értük kétezer rubelt; bármennyire megfoghatatlannak látszott is előtte, hogy nélküle lesz meg az a bál, a melyet a huszárok Psazdeczkaja asszony tiszteletére adnak, viszonzásul az uhlánusoknak, a kik meg Borzsozovszkája asszony tiszteletére adtak bált, - tisztában volt vele, hogy el kellett mennie ebből a szép és derült világból, valahová, a hol olyan badar és zűrzavaros volt minden.
+
+Egy hét múlva megkapta a szabadságot. Nemcsak az ezredbeli, hanem egész dandárbeli huszár bajtársai ebédet adtak a tiszteletére, a melyen egy-egy terítéknek tizenöt rubel volt az ára, a melyen két zenekar játszott és két énekkar énekelt; Rosztov, Baszov őrnagygyal járta a trepák[3]-ot; a részeg tisztek meghimbálták, fölemelték és elejtették Rosztovot; a harmadik század katonái szintén fölemelték és hurrá-t ordítottak. Azután föltették Rosztovot egy szánra, és elkísérték az első állomásig.
+
+Az út első felében, Kremencsugtól Kievig, mint rendesen lenni szokott, Rosztov gondolatai mind mögötte, a századánál jártak; de a mint túl volt a feleútján, kezdett megfeledkezni a három világos pejről, az őrmesteréről, Dozsojvejkóról, s nyugtalanul kezdett tünődni rajta, vajjon mit és hogy' fog találni Otradnoe-ban. Minél inkább közeledett, annál erősebben, még pedig sokkal erősebben (mintha csak az erkölcsi érzés is alá volna vetve a vonzódás törvényének, a mely szerint a vonzódás négyzetes arányban nő a távolság csökkenésével) gondolt haza; az Otradnoe előtt való utolsó állomáson három rubel borravalót adott a jamcsik-jának, és hazaérkezve, mint a gyermek, lélekszakadva rohant föl a lépcsőn.
+
+A találkozás ujjongó izgalmai és a kielégítetlenségnek ama furcsa érzése után, mely csalódott várakozása nyomán elfogta, - hiszen itt minden a régi, minek is siettem olyan nagyon! - Nikolaj kezdte magát a házuk régi világába beleélni. Az apja és az anyja ugyanazok voltak, csak valamelyest megöregedtek. De volt bennük valami nyugtalanság, sőt olykor egyenetlenkedés, melyet annakelőtte nem tapasztalt, és a mely, mint Nikolaj csakhamar megtudta, viszonyaik ziláltságának volt a következése, Szonya már huszadik évében volt. Már megszünt szépülni, és semmivel sem igért többet, mint a mennyi meg volt benne; de ez is elegendő volt. A mióta Nikolaj megérkezett, Szonya egész lénye szinte sugárzott a szeretettől és a boldogságtól, s ennek a leánykának tántoríthatatlan szeretete Nikolajt egészen fölvidította. Petya és Natasa mindannyiuknál jobban bámulták Nikolajt. Petya már nagy, tizenhárom éves, szép, vidám és csíntalan fiú volt, a kinek éppen akkor változott a hangja. Natasán jó darabig álmélkodott Nikolaj és mosolygott, a mint nézte.
+
+- Teljesen megváltoztál, - mondotta.
+
+- Hogy-hogy' megcsunyultam?
+
+- Ellenkezőleg, de micsoda méltóság. Valóságos herczegné! - szólt oda neki suttogva.
+
+- Igen, igen, igen, - felelt Natasa örömmel.
+
+Natasa elmondotta neki Andrej herczeggel való regényét, Otradnoeban tett látogatását s megmutatta neki az utolsó levelét.
+
+- Nos hát, örülsz? - kérdezte Natasa. - Én most olyan nyugodt, olyan boldog vagyok.
+
+- Nagyon örülök, - felelt Nikolaj. - Pompás egy ember. Nagyon szerelmes vagy bele?
+
+- Hogy' is mondjam csak, - szólott Natasa, - én voltam már szerelmes Boriszba, a tanáromba, Deniszovba, de ez valami egészen más. Olyan nyugodtnak és erősnek érzem magamat. Tudom, hogy nálánál jobb ember nincs, és olyan nyugodt vagyok. Éppenséggel nem úgy, mint azelőtt.
+
+Nikolaj elmondta Natasának, hogy nem szereti, hogy az esküvőt egy évvel elhalasztották; de Natasa keményen rátámadt a bátyjára, s váltig bizonyítgatta neki, hogy nem tehetett másként, hogy nem lett volna szép dolog, az apa akarata ellenére betolakodni a családba, s hogy ő maga akarta így.
+
+- Te éppenséggel, de éppenséggel nem értesz hozzá, - mondotta. - Nikolaj elhallgatott és igazat adott neki.
+
+A bátyja sokszor elcsodálkozott, a mint ránézett. Éppenséggel nem hasonlított egy szerelmes menyasszonyhoz, a ki távol van a vőlegényétől. Csöndes, nyugodt és vidám volt, éppen, mint annakelőtte. Nikolájt meglepte ez, sőt arra indította, hogy elkezdjen Bolkonszkij iránt bizalmatlankodni. Nem hitte, hogy a huga sorsa immár véglegesen el van döntve, annál is inkább, mert nem látta még vele Andrej herczeget. Mindig úgy tetszett neki, hogy ebben a tervezett házasságban valahol hiba van a kréta körül.
+
+"Mirevaló ez a halogatás? Miért nem tartottak formaszerű eljegyzést?" - gondolta magában. Mikor egyízben az anyjával beszélt a hugáról, legnagyobb meglepetésére és részben örömére is, úgy találta, hogy a lelke fenekén olykor az anyja is bizalmatlan volt ez iránt a házasság iránt.
+
+- Lám, azt írja, - mondotta azzal a titkon ápolt ellenséges indúlattal, a mely minden anyában meg van a leánya jövendő családi boldogságával szemben, s megmutatta a fiának Andrej herczeg levelét, - azt írja, hogy nem jön haza előbb, mint deczemberben. Ugyan mi az, a mi visszatartja? Alkalmasint a betegsége! Nagyon rossz lábon áll ám az egészsége. Csak ne mond ezt Natasának. Az ne ejtsen tévedésbe, hogy jókedvű: hiszen most éli utolsó leány-napjait, de én tudom, hogy mi megy végbe benne, valahányszor levelet kap tőle. Egyébiránt, ha Isten is úgy akarja, jóra fordul minden, - fejezte be mindannyiszor; - annyi bizonyos, hogy pompás egy ember.
+
+
+
+II.
+
+Otthonléte első napjaiban Nikolaj komoly, sőt lehangolt volt. Bántotta annak a küszöbönálló szükségessége, hogy beleavatkozzék azokba a gazdasági ügyekbe, a melyek miatt az anyja hazahívta. Hogy minél előbb lerázza a nyakáról ezt a terhet, a megérkezése után való harmadik napon, bosszúsan és a nélkül, hogy az az iránt hozzáintézett kérdésekre, hova megy, felelt volna, összeránczolt szemöldökkel beállított a szárnyépületbe Mityenkához, és követelte tőle az összes számadásokat. Hogy mik voltak ezek az összes számadások, azt Nikolaj még kevésbbé tudta, mint Mityenka, a ki valósággal megrémült és elképpedt erre a kívánságra. Mityenka előterjesztése és elszámolása nem tartott soká. A választott és a zemsztvo-beli sztaroszta, a kik a szárnyépület előszobájában várakoztak, eleinte rémülten, de megelégedéssel hallották, hogy' recsegett és harsogott, mindent túlkiabálva a fiatal gróf hangja, s hogy' hullottak a szitkok és a legrettenetesebb szidalmazások rakásra.
+
+- Zsivány! Hálátlan népség!... Agyonverlek, te kutya... az én apámat... megloptad... stb.
+
+Azután nem csekélyebb gyönyörűséggel és rémülettel látták ezek az emberek, a mint a fiatal gróf, vörösen és vérbenforgó szemekkel a gallérjánál fogva kivonszolta Mityenkát, s szavai áradata közepett a kellő pillanatban a lábával és a térdével nagy ügyesen farba rúgta őt, és ráordított: "Ki veled, gazember!... hogy a szinedet se lássam többé!"
+
+Mityenka hanyatthomlok repült le a hat lépcsőfokon s beszaladt a virágágyak közé. (A virág-ágyak szokott menedékhelyei voltak Otradnoeban azoknak, a kik valami rossz fát tettek a tűzre. Mityenka is, mikor részegen került haza a városból, rendesen ide menekült, és Otradnoe nem egy lakója, mikor Mityenka elől bujkált, jól ösmerte ezeknek a virágágyaknak oltalmazó erejét.)
+
+Mityenka felesége és sógornői ijedt arczczal kukkantak ki a szobájukból, a hol duruzsolt a szamovár és az apró rongydarabokból varrott, bélelt takaró alatt büszkén duzzadt az intéző parádés ágya.
+
+A fiatal gróf, lihegve és rájuk se hederítve elszánt léptekkel ment el mellettük és eltünt a házban.
+
+A grófné, a ki a szárnyépületben történtekről a cselédektől legott értesült, egyrészt megnyugodott abban a tekintetben, hogy a helyzetük most már majd csak jobbra fordul, de másrészt aggódott, hogy' állja ki ezt a fia. Lábujjhegyen néhányszor odasompolygott az ajtajához, és hallotta, a mint egyik pipa után a másikra gyujtott.
+
+Másnap az öreg gróf félrehívta a fiát, s félénk mosolylyal így szólt hozzá:
+
+- Tudod lelkem, ok nélkül heveskedtél ám! Mityenka elmondott nekem mindent.
+
+"Tudtam", - gondolta Nikolaj, - "hogy itt ebben a bolond világban konyítani se fogok semmihez".
+
+- Feldühödtél azon, hogy nem írta be azt a hétszáznyolcz rubelt. Pedig be volt ám ez írva, csak át volt víve a másik oldalra, a melyet te nem néztél meg.
+
+- Apuskám, nagy tolvaj és gazember ám ez, annyit tudok. És a mit tettem, azt megtettem. De ha akarja, úgy egy szót se szólok többet neki.
+
+- Dehogy' is, lelkem. (A gróf is zavarban volt. Tudta, hogy rosszul kezeli a felesége vagyonát, s mulasztást követett el a gyermekeivel szemben, csak azt nem tudta, hogy' tegye ezt jóvá). - Dehogy' is, kérlek, csak foglalkozzál egy kissé az ügyekkel, én már öreg vagyok, én...
+
+- Nem, apuskám, bocsásson meg, ha kellemetlenséget okoztam: de én még kevésbbé értek hozzá.
+
+"Ördög vigye ezeket a parasztokat, ezeket a pénzeket és átvitel-eket", - gondolta magában. - "A behajtott sarkú kártyához még csak értettem valamikor, de ehhez az "átvitel"-hez "áthozat"-hoz - bizony semmit sem értek", - mondotta magában s attól az időtől fogva nem avatkozott többé semmibe se. De egyszer a grófné magához hívta a fiát s közölte vele, hogy van nála Mihajlovna Annának egy kétezer rubeles váltója, és megkérdezte Nikolajtól, hogy mit szándékozik vele csinálni.
+
+- Lássa mama, - felelt Nikolaj. - Maga azt mondja, hogy ez én tőlem függ; lássa, én se Mihajlovna Annát, se Boriszt nem szeretem, de végre is jól voltak velünk és szegények. Ime tehát! - s összetépte a váltót, s ezzel a cselekedetével örömkönnyekre fakasztotta az öreg grófnét. Ezután a fiatal Rosztov, a ki nem avatkozott többé semmibe, a legnagyobb szenvedélylyel ráadta magát a reá nézve még teljesen új falkavadászatra, a melyet az öreg gróf nagy kedvteléssel űzött.
+
+
+
+III.
+
+Már beköszöntött a tél, a reggeli fagyok megdermesztették az őszi esőzésektől átázott földet, kisarjadt a vetés, s rikító zöldjével élesen vált el a marha által letaposott barnálló téli, és élénk sárga nyári tarlótól, melyet a csibehúr piros stráfjai tarkítottak. A magaslatok és az erdők, melyek augusztus végével még zöld szigetekként váltak ki a téli vetés fekete televénye és a tarlók közül, most mint aranyszínű és élénk piros szigetek emelkedtek ki a kisarjadt vetések világos zöldjéből. A nyúl már félig-meddig téli szőrt kapott, a róka-kölykek elbódorogtak a szülei tanyáról, s a farkas-kölykök már szinte anyányira cseperedtek. A legpompásabb vadászidő volt. Rosztov fiatal és tüzes vadász-kutyái nemcsak hogy vadászformát öltöttek, de annyira agyon voltak hajszolva, hogy a vadászok tanácsában elhatározták, hogy még három napi pihenőt adnak a kutyáknak, és szeptember 16-án rendezik az első hajszát, még pedig a Dubravában, a hol egy érintetlen farkas-család tanyázott.
+
+Így álltak a dolgok szeptember 14-én.
+
+A falka egész nap otthon volt; csípős, fagyos volt az idő, de estére beborult és elkezdett olvadni. Szeptember 15-ikén, mikor a fiatal Rosztov hálóköntösben kinézett az ablakon, olyan reggelt látott, melynél jobbat kívánni se lehetett a vadászathoz: mintha csak olvadni kezdett volna az egész égbolt, s a legkisebb szél nélkül leereszkedett volna a földre. A levegőben észlelhető egyetlen mozgás a szitáló eső vagy köd szinte górcsövi csöppjeinek felülről lefelé való hullása volt. A kert fáinak csupasz ágain átlátszó cseppek függtek, s lassan potyogtak le a csak az imént lehullott levelekre. A gyümölcsösben, mint a mák, nyirkos fénynyel feketéllett a föld, s alig pár lépésnyire már összeolvadt a köd nedves és homályos leplével. Nikolaj kilépett a lucskos és sárral bemocskolt lépcsőre: a hervadó erdő illata és kutya-szag terjengett körülötte. Milka, a feketepettyes, szélesfarú és kidülledtszemű szuka, mikor a gazdáját megpillantotta, fölkelt, hátrafelé kinyújtózott, nyúlmódra lefeküdt, majd váratlanul felugrott és megnyalta a gazdája orrát és bajuszát. Egy másik agár, a kert egy ösvényéről megpillantván a gazdáját, a derekát elnyújtva nyílsebesen szökött oda a lépcsőre s a farkát hátraszegve elkezdett dörzsölőzni Nikolaj lábaihoz.
+
+- Hoj-hó! - hangzott föl ekkor az az utánozhatatlan vadász-felkiáltás, mely a legmélyebb basszust s a legmagasabb tenort egyesíti magában; és a szeglet mögül egyszeribe előkerült Daniló, a falkanagy és vadászmester, egy őszbevegyült, ránczosképű, s ukrainai módra fésült vadászember, hajlott karikással a kezében, s az önállóságnak s a világon minden iránt való megvetésnek azzal a kifejezésével az arczán, mely csak a vadász embereknél tapasztalható. Cserkesz sipkáját lekapta a gazdája előtt és megvető pillantást vetett rá. Ez a megvetés az uraságra nem volt sértő. Nikolaj nagyon jól tudta, hogy ez a mindent megvető és magát mindenek fölött állónak képzelő Daniló voltaképpen mégis csak az ő cselédje és vadásza volt.
+
+- Daniló! - szólott Nikolaj, s úgy homályosan érezte, hogy ennek a vadász-időnek, a kutyáknak és a vadászmesternek a láttára máris elfogta őt az a vadászláz, a melynek a hatása alatt az ember, mint kedvese jelenlétében a szerelmes ifjú, minden addigi elhatározásáról megfeledkezik.
+
+- Mit parancsol, kegyelmes uram? - kérdezte egy fő-szerpapos és a sok uszítgatástól rekedt basszus hang, és két ragyogó, fekete szem lopva pislogott rá az uraságra. "Nos, ugy-e, hogy nem állod ki tovább?" - mintha csak az a két szem ezt kérdezte volna.
+
+- Szép napocska, mi? Micsoda hajsza és micsoda lovaglás esnék? - szólott Nikolaj s Milkának a füle tövét vakargatta.
+
+Daniló nem felelt, csak hunyorgatott.
+
+- Uvarkát kiküldtem hajnalban, kihallgatni, - szólott a basszus hang rövid hallgatás után, - azt mondta, hogy átváltottak az otradnoei fiatal erdőbe, ott hallotta őket üvölteni. (Átváltottak annyit jelentett, hogy a nőstényfarkas, a melyről valamennyiüknek volt tudomásuk, átment a kölykeivel az otradnoei erdőbe, mely vagy két versztnyire volt hazulról.)
+
+- De hisz' akkor mennünk kell! - mondotta Nikolaj. - Gyere be csak hozzám Uvarkával.
+
+- A mint parancsolja.
+
+- Úgy várj még az etetéssel.
+
+- Igenis.
+
+Öt percz mulva Daniló Uvarkával együtt ott állott Nikolaj jókora dolgozó-szobájában. Ámbár Daniló nem volt valami magastermetű, mégis olyasféle benyomást tett őt szobában látni, mint mikor az ember lovat meg medvét lát a padlón, bútorok közt és az emberi élet megszokott környezetében. Ezt maga Daniló is érezte, s mint rendesen, az ajtóban megállt, iparkodott minél halkabban beszélni, meg nem mozdulni, nehogy összetörjön valamit az uraság szobájában, s azon volt, hogy mielőbb elmondjon mindent s megint kimehessen a szabadba a tető alól, Isten szabad ege alá.
+
+Miután kikérdezte őket, s kicsikarta Daniló vallomását, hogy a kutyáknak nem fog megártani (Danilónak magának is mehetnékje volt), Nikolaj nyergeltetett. De alig hogy Daniló elindult kifelé, gyors léptekkel besietett a szobába Natasa, a ki még sem öltözködve, sem fésülködve nem volt, s csak a dada nagykendőjét kapta volt magára. Vele jött Petya is.
+
+- Elmégy? - kérdezte Natasa, - tudtam én ezt előre! Szonya ugyan azt mondta, hogy nem mégy. De én tudtam, hogy ma olyan nap van, hogy lehetetlen nem menni.
+
+- Megyünk, - felelt kelletlenül Nikolaj, a ki ma komoly vadászatot szándékozott tartani, s nem igen akarta Natasát és Petyát is magával vinni. - Megyünk, de csak farkasra: te elúnod magad'.
+
+- Tudod jól, hogy ez a legnagyobb élvezetem, - mondotta Natasa. - Ez nem szép, - ő maga megy, nyergeltet és nekünk semmit se szól.
+
+- "Mi oroszok soh'se félünk", gyerünk! - kiáltott Petya.
+
+- De hiszen te nem jöhetsz: a mama mondta, hogy nem jöhetsz, - szólott Nikolaj Natasához fordulva.
+
+- Már pedig megyek, föltétlenül megyek, - jelentette ki Natasa egész határozottsággal. - Daniló nyergeltess nekünk is és mondd meg Mihailnak, hogy jőjjön ki az én fűzéremmel[4] együtt, - fordult oda a vadászmesterhez.
+
+A szobában lenni amúgy is illetlen terhes dolognak látszott Daniló előtt, de azt, hogy a grófkisasszonynyal dolga akadjon, meg éppen lehetetlennek tartotta. Lesütötte a szemeit, s mintha semmi köze se volna az egészhez, sietett ki a szobából, miközben csak arra ügyelt, hogy valahogy véletlenül meg ne lökje a grófkisasszonyt.
+
+
+
+IV.
+
+Az öreg grófnak, a ki mindig óriási falkát tartott, a melyet most teljesen a fia gondjaira bízott, ezen a napon, szeptember 15-ikén, egyszerre jó kedve kerekedett s maga is készülődött, hogy kimegy a gyerekekkel.
+
+Egy órára rá az egész falka ott állott a kapu előtt. Nikolaj szigorú és komoly ábrázattal, mely elárulta, hogy most nem igen ér rá haszontalanságokkal foglalkozni, ment el Natasa és Petya mellett, a kik valamit meséltek neki. Alaposan megvizsgálta a falka minden részét, a fűzéreket és a vadászokat előre küldte, felpattant sárga doni lovacskájára s füttyszóval összehíván az ő fűzéréhez tartozó kutyákat, a szérüskerten át megindult az otradnoei fiatal erdő felé vezető földekre. Az öreg gróf lovát, egy Viflyanka nevű herélt kesét, egy grófi kengyeltartó vezette; ő maga hintón készült kimenni egyenesen a számára kijelölt álláshoz.
+
+Összesen ötvennégy kopót vittek magukkal, a melyekkel hat lovász és peczér vonult ki. Agarászok az uraságokon kívül még nyolczan voltak, a kiknek több mint negyven agár futott a nyomukba, úgy, hogy az urasági fűzérekkel együtt vagy százharmincz kutya és húsz lovasvadász vett részt a hajszában.
+
+Minden kutya ösmerte a gazdáját és tudta a maga nevét. Minden vadász tisztában volt a maga dolgával, s tudta a helyét és a kötelességét. Alighogy az udvarból kiértek, a legcsekélyebb zaj, vagy megbeszélés nélkül, egyenletesen és nyugodtan eloszlottak az otradnoei erdő felé vezető úton és földeken.
+
+A lovak, mint a süppedékes szőnyegen, úgy lépkedtek a szántóföldeken, s csak olykor gázoltak bele egy-egy tócsába, mikor úton kellett keresztülmenniök. A ködös égbolt még egyre lassan és szinte észrevétlenül ereszkedett le a földre; csöndes némaság honolt a langyos levegőben. Csak néha, nagy ritkán hallatszott egy-egy vadász füttyentése, egy-egy ló horkanása, a karikás suhogása vagy egy-egy rossz helyt járó kutya vonítása.
+
+Mikor már vagy egy versztet mentek, még vagy öt lovas és egy falka kutya bukkant föl Rosztovékkal szemben a ködben. Legelől nagy- és őszbajúszú ábrázattal egy délczeg és szép öreg ember lovagolt.
+
+- Adj Isten, gyágyuska, - szólott Nikolaj, mikor az öreg odaért hozzá.
+
+- Tiszta munka, mars!... Úgy is tudtam, - szólalt meg a gyágyuska (Rosztovék távoli rokona, és jómódú szomszédja), - úgy is tudtam, hogy nem állod meg, és jól is tetted, hogy eljöttél. Tiszta munka, mars! (Ez volt a gyágyuska kedvencz szava járása.) - Csak a fiatal erdőt vegyétek először, mert az én Gircsikem azt újságolta, hogy Ilaginék már ott állanak a falkájukkal Kornikánál; még utóbb - tiszta munka, mars! - elcsípik a kölyköket az orrotok előtt.
+
+- Oda is igyekezünk éppen. Mit csináljunk, összeszedjük a falkát? - kérdezte Nikolaj, - tereljük tán' össze...
+
+Összeterelték a kopókat egy falkába, s a gyágyuska ott ballagott Nikolaj mellett. Natasa kendőkbe burkolva, a melyek közül csak ragyogó szemeivel ékes, eleven arcza kandikált ki, Petyával, a ki egy pillanatra se tágított mellőle, Mihaillal, a vadászszal és a lovászával, a kit a dada rendelt ki mellé, odalovagolt hozzájuk. Petya valamin kaczagott és egyre ütötte és ránczigálta a lovát. Natasa ügyesen és nagy önbizalommal ült a nyeregben, s biztos kézzel, minden megerőltetés nélkül vezette fekete arabs lovát.
+
+A gyágyuska rosszalólag nézett Petyára és Natasára. Nem szerette a vadászat komoly mesterségébe a dédelgetést belekeverni.
+
+- Adj' Isten gyágyuska, mi is itt vagyunk! - kiáltott föl Petya.
+
+- Fogadj Isten, fogadj Isten, csak aztán ne nagyon szorongassátok a kutyákat, - szólott a gyágyuska szigorúan.
+
+- Nikolenyka, micsoda pompás egy kutya ez a Trunila. Tüstént megösmert engem, - mondotta Natasa a kedvencz kutyájáról.
+
+"Trunila, először is nem kutya, hanem vizsla", - gondolta Nikolaj és szigorúan nézett a hugára, éreztetni akarván vele azt a nagy távolságot, mely őket ebben a pillanatban egymástól elválasztja. Natasa megértette.
+
+- Ne hogy azt gondolja ám gyágyuska, hogy mi bárkit is megzavarunk, - mondotta Natasa. - Odaállunk a helyünkre és meg se moczczanunk.
+
+- Úgy is illik, grafinyecska, - szólott a gyágyuska. - Csak aztán le ne pottyanjon a lóról, - tette hozzá; - mert akkor, - tiszta munka, mars! - nem igen lesz ám miben megkapaszkodni.
+
+Vagy száz versztnyiről már látszott az otradnoei fiatal erdő szigete, s a lovasok csakhamar odaértek. Rosztov, miután a gyágyuskával végleg megállapodott az iránt, hogy hol eresszék el a kutyákat, kijelölt Natasa számára egy helyet, a hol meg kellett állania, s a hol semmi körülmények közt se jöhetett rá semmi, ő pedig az árkon keresztül elindult be a fiatal erdőbe.
+
+- No, öcskös, csak mindig az öregre figyelj, - szólott a gyágyuska: - nehogy elinaljon.
+
+- A hogy' jön, - felelt Rosztov. - Karai, hajrá! - kiáltott föl, ezzel felelvén a gyágyuska szavaira. Karai egy förtelmes és fityegős vén kan volt, a mely arról volt híres, hogy egymaga elbánt a legvénebb farkassal. Valamennyien a helyükön voltak.
+
+Az öreg gróf ismervén a fia vadász-szenvedélyét, sietett, nehogy elkéssék, s a peczérek még a helyükre sem értek, mikor Andrejevics Ilya vidáman, pirosan, ringó ábrázattal a vetéseken keresztül két feketéjén odahajtatott a számára kijelölt helyre, letisztította a bundáját, magára vette a vadász-fölszerelését, és felült az ő símajárású, jól táplált, nyugodt, jóságos és vele együtt megőszült Viflyankájára. A lovakat a kocsikkal együtt elküldték. Andrejevics Ilya gróf, bár nem volt vérbeli vadász, de azért nagyon jól ismerte a vadászat szabályait, odament a bozót szélére, a mely előtt állott, eligazította a szárakat, elhelyezkedett a nyeregben és úgy érezvén, hogy teljesen kész, mosolyogva nézett körül.
+
+Mellette állt a komornyikja, Csekmar Szemjon, egy régi, de valamelyest elnehézkesedett lovas. Csekmar három szívós és kipróbált, de épp úgy mint a gazdája, meg a lova, valamelyest elhízott szelindeket tartott pórázon. Két okos és vén kutya, póráz nélkül ott hevert mellette. Vagy száz lépéssel odább, az erdőszélen állott Mityka, a gróf másik kengyeltartója: elszánt lovas és szenvedélyes vadász. Az öreg gróf, régi szokása szerint, vadászat előtt fölhajtott egy ezüst-kupicza fűszeres pálinkát, evett valamicskét s megivott rá egy kis palaczkot az ő kedvencz Bordeaux-jából.
+
+Andrejevics Ilya valamelyest kipirult a bortól és a lovaglástól; vizenyős szemei különös fénynyel csillogtak, s a mint a bundájába behuzódva a nyeregben ült, olyan volt, mint egy gyermek, a kit sétálni visznek.
+
+A sovány és nyúltarczú Csekmar, miután elvégezte a dolgát, rápillantott a gazdájára, a kivel harmincz év óta a legjobb egyetértésben élt, s jó hangulatát látván, valami kellemes beszélgetésre számított. Óvatosan (nyilván már ki volt tanítva) még egy harmadik személy is bújt elő az erdőből és megállt a gróf mögött. Egy ősz szakállas öreg ember volt, női köpeny a vállán és magas kalpag a fején, - a félkegyelmű Ivanovna Nasztaszja.
+
+- No, Ivanovna Nasztaszja, - szólott a gróf suttogva s ráhunyorgatott, - csak ijeszd el a vadat, majd ad neked Daniló.
+
+- Magam is... gam is ott leszek, - mondotta Ivanovna Nasztaszja.
+
+- Pszszszt! - sziszszent föl a gróf és Szemjonhoz fordult.
+
+- Láttad Ilyinicsna Natalját? - kérdezte tőle. - Hol van?
+
+- Ilyics Pjótr-ral a zsarovij bozót mellett álltak föl, - felelt Szemjon mosolyogva. - Nő létére is nagyon szeret vadászni.
+
+- Csodálkozol, ugy-e, Szemjon, hogy' megüli a lovat... hm? - mondotta a gróf; - férfinak is becsületére válnék.
+
+- Hogyne csodálkoznám? Ügyes, bátor!
+
+- Hát Nikolasa hol van? A Lyadovszkij bérczen, ugy-e? - kérdezte a gróf egyre suttogva.
+
+- Igen is ott. Tudja ő már jól, hol kell fölállani. Úgy ismeri már a dürgést, hogy Danilóval nem egyszer elbámulunk rajta, - felelt Szemjon, tudván hogy mivel járhat a gazdája kedvében.
+
+- Jó lovas, mi? És hogy' fest azon a lovon, hm?
+
+- Festeni való! A minap is, a Zavarzinszkij bozótban fölhajtottunk egy rókát. Úgy elkezdett száguldani a nyomában, hogy szörnyű volt nézni, - a lova megér ezer rubelt, neki magának meg ára sincs. Már az igaz, hogy hasztalan keresnők párját!
+
+- Hasztalan keresnők... - ismételte a gróf és nyilván sajnálta, hogy Szemjon szavának ilyen hamar vége szakadt. - Bizony hasztalan, - mormogta s félrehajtván a bundája szélét, elővette a burnótszelenczéjét.
+
+- A minapában, hogy teljes parádéban kijött a miséről, Szidorics Mihail... - Szemjon nem fejezhette be, mert tisztán hallotta a mozdúlatlan levegőben, hogy két vagy három kopó csaholása nyomán megindult a hajtás. A fejét félrehajtva fülelt és némán intett a gazdájának. - Ráakadtak a kölykökre... - suttogta, - egyenesen a Lyadovszkij felé hajtják...
+
+A gróf elfeledvén letörölni az arczáról a mosolyt, a lénián végig merően bámult maga elé, s a nélkül, hogy szippantott volna, a kezében tartotta a szelenczéjét. A kutyák csaholása után Danilo mélyhangú kürtjéből fölharsant a farkas-jel; az egész falka utólérte az első három kopót, s hallatszott, a mint a kopók öblös csaholása nyomán fölhangzott az a sajátszerű üvöltés, mely annak volt a jele, hogy farkas van a hajtásban. A peczérek már nem biztatgattak, hanem hajráztak, s valamennyiük hangja közül kivált a Danilo hol mély basszus, hol meg éles tenor hangja. Danilo hangja, úgy tetszett, betöltötte az egész erdőt, majd kitört belőle s hömpölyögve csengett végig a földeken.
+
+Pár pillanatnyi néma fülelés után, a gróf és kengyeltartói meggyőződtek róla, hogy a kopók két falkára szakadtak: az egyik, nagyobb falka, különös tűzzel csaholva, távolodott, a másik falka pedig az erdő mentén rohant el a gróf mellett, és ennél a falkánál hallatszott Danilo hajrázása. Mindakét hajtás összeolvadt, összekeveredett, de mindakettő távolodott. Szemjon fölsóhajtott és lehajolt, hogy megigazítsa a fűzért, a melybe egy fiatal szuka belegabalyodott; a gróf szintén felsóhajtott és észrevevén a kezében a szelenczét, kinyitotta s kivett egy csipetet belőle.
+
+- Vissza! - kiáltott rá Szemjon a kanra, mely kilépett a bozót szélére. A gróf összerezzent és elejtette a szelenczéjét. Ivanovna Nasztaszja lehajolt és fölvette.
+
+A gróf és Szemjon ránéztek. Egyszerre, a mint ez gyakran megesik, egy pillanatra úgy tetszett, mintha a hajtás közelednék, s mintha csak közvetlen előttük látszanának a kutyák csaholó pofái, és hallatszanék Danilo hajrázása.
+
+A gróf körülnézett, és jobbfelől megpillantotta Mitykát, a ki kidülledt szemekkel bámúlt a grófra, s a sapkáját magasra emelve, előre mutatott a másik oldal felé.
+
+- Vigyázz! - kiáltott föl olyan hangon, a melyből nyilvánvalóvá lett, hogy ez a szó már régóta, kínok között kívánkozott ki belőle. S eleresztvén a kutyákat, elindult a gróf irányában.
+
+A gróf és Szemjon előugrottak az erdő széléről és balra megpillantották a farkast, mely könnyedén imbolyogva csöndesen ügetett az erdőnek ugyanazon széle felé, a melyen ők állottak. A felbőszült kutyák elszakították a fűzért, s a lovak lábai közt eliramodtak a farkas után.
+
+A farkas egy pillanatra abbahagyta a futást, s támolyogva, mintha zsábája lett volna, a kutyák felé fordította széles homlokú fejét, majd ugyanolyan könnyed imbolygással egyet-kettőt ugrott, s megcsóválván a farkát, eltünt az erdőben. Ugyanabban a pillanatban az erdő túlsó széléről, síráshoz hasonló üvöltéssel eszeveszetten kiugrott egy-két-három kopó, s utánuk az egész falka féktelen iramodással rohant arra a helyre, a hol a farkas besurrant. A kopók után szétnyílt a mogyoró-bozót és előbukkant Danilonak az izzadtságtól szinte feketére vált paripája. Előrehajolva, sapka nélkül, verejtékes, piros arcza körül kóczosan libegő ősz fürtökkel, mint a lapda ült Danilo a lova hátán.
+
+- Hajrá, hajrá, te... - ordítozott. Mikor a grófot megpillantotta, mintha villám czikázott volna keresztül a szemein.
+
+- Azt a... - kiáltott föl, s magasra emelt karikásával megfenyegette a grófot.
+
+- Elsza... lasztották a farkast!... vadászok! - És mintha a megrémült és megzavarodott grófot nem is méltatta volna több szóra, a grófnak szánt dühében végigvágott sötétpej heréltjének horpadt lágyékán és tovaszáguldott a kopók után. A gróf úgy állt ott, mint a tetten ért bűnös; bambán nézett körül s mosolyával próbált Szemjonban részvétet kelteni a helyzete iránt. De Szemjonnak már híre-hamva se volt; a bozótot megkerülve elébe kanyarodott a farkasnak, hogy őt a rigyától elvágja. Más két oldalról az agarászok szorongatták az ordast. De a farkas eltűnt a bozótban és a vadászok egyike se tudta őt elcsípni.
+
+
+
+V.
+
+Rosztov Nikolaj ezalatt ott állt a helyén és várta az ordast. A hajtás közeledéséből és távolodásából, a jól ismert kutyák hangjából, a peczérek biztató kurjongatásának a közeledéséből, távolodásából és erejéből megérezte, hogy mi történt a csenderesben. Tudta, hogy a csenderesben fiatal és vén farkasok voltak, tudta, hogy a kopók két falkára szakadtak, hogy valahol szorongatták a vadat, s hogy valahol valami baj történt. Minden pillanatban várta maga elé a vadat. Ezerféleképpen találgatta, hogy hogyan és merről fog jönni, s hogy' fogja majd üldözőbe vehetni. A reménység váltakozott benne a kétségbeeséssel. Néhányszor meg imádkozni is kezdett, arra kérvén az Istent, hogy fordítsa ő felé a vadat; azzal a szenvedélyes és áhítatos érzéssel imádkozott, a melylyel az emberek jelentéktelen okokból származó nagy izgatottságukban szoktak imádkozni. "Ugyan hát, mibe kerül ez Néked; - szólott az Istenhez, - hogy megtedd a kedvemért! Tudom, hogy Te nagy vagy, s hogy bűn Téged ilyesmire kérni; de az istenért tedd meg, hogy rám jöjjön a vén, s hogy Karai, a "gyágyuska" szemeláttára, a ki onnan pislog én felém, halálos marással torkon ragadja." Ez alatt a félóra alatt feszült, szívós és nyugtalan pillantásával ezerszer is áttekintette az erdő szélét, a melyen két kusza tölgyfa meredt ki a fiatal egeresből, a kimosott szélű gugyort, s a gyágyuska sipkáját, mely alig-alig látszott ki a jobboldali bozótból.
+
+"Oh, dehogy' is lesz ilyen szerencsém, - gondolta Rosztov, - pedig hát mibe kerülne! Nem lesz! Én mindig és mindenben, kártyában, háborúban, mindenben szerencsétlen flótás vagyok". Austerlitz és Dolochov egész tisztán, de gyorsan váltakozva, megjelentek a képzeletében. "Csak életemben egyszer elcsíphessek egy vén farkast, egyebet nem kívánok!" - gondolta magában s csupa szem és fül volt, miközben jobbra-balra tekintgetett, s a hajtás legcsekélyebb neszére is feszülten figyelt. Egyszerre, a mint megint jobbra nézett, látta, hogy a puszta szántóföldön valami futva közeledik felé. "Nem, ez lehetetlen!" - gondolta Rosztov, nehezen zihálva, mint a hogy' az ember zihál, mikor valami régóta táplált vágya megy teljesedésbe. Most pedig a legnagyobb boldogsága ment teljesedésbe, - még pedig olyan egyszerűen, zajtalanul, minden fény és minden különösebb előjel nélkül. Rosztov nem hitt a szemeinek, s ez a kételkedése eltartott több, mint egy pillanatig. A farkas csak futott előre, és nehézkesen átugrott egy vizmosáson, mely az útjába akadt. Ősz derekú, s vöröses, telizabált hasú vén ordas volt. Nem valami gyorsan szaladt, nyilván meg lévén győződve, hogy senki se látja. Rosztov visszafojtott lélegzettel nézett a kutyáira, a melyek, a nélkül, hogy a farkast látták, vagy az egészről csak valamit is sejtettek volna, ott hevertek vagy ácsorogtak körülötte. A vén Karai hátrafordította a fejét s a vicsorgó fogait a hátsó czombján csattogtatva, idegesen bolhászkodott.
+
+- Hajrá, hajrá, te! - suttogta Rosztov, tágra nyitva az ajkait. A kutyák, lánczukat megrázva, felugrottak és hegyezni kezdték a füleiket. Karai megvakarta a czombját s a füleit hegyezve fölkelt, miközben megcsóválta a farkát, melyeken jókora szőrpamatok fityegtek.
+
+"Eleresszem? Ne eresszem?" - tűnődött magában Nikolaj, mialatt a farkas az erdőtől távolodva, mindinkább közeledett hozzá. A farkas ábrázata egyszerre teljesen elváltozott; a mint az alkalmasint még soha nem látott és ő rá meresztett emberi szemeket megpillantotta, összerezzent s kissé a vadász felé fordítván a fejét, habozva megállott, vajjon vissza-e, vagy előre? "Eh! Mindegy, előre!..." mintha csak így szólt volna magában, és lágy, ritkás, bágyadt, de azért elszánt ügetéssel megindult előre.
+
+- Hajrá, hajrá, te!... - ordított föl Rosztov, szinte önmagából kikelve, s jó lovacskája, szinte magától, a vízmosásokon átszökkenve, hanyatt homlok nekiiramodott a lejtőn lefelé, hogy a farkasnak elibe kanyarodjék; de még nálánál is gyorsabban rohantak tova a kutyák, melyek utólérték. Nikolaj még a maga szavát se hallotta, nem érezte, hogy vágtat, nem látta sem a kutyákat, sem azt a terepet, a melyen keresztül száguldott; egyedül csak a farkast látta, mely a nélkül, hogy irányt változtatott volna, mind szaporább futással iramodott a völgyhajlat felé. A feketepettyes, széles farú Milka volt az első az ordas közelében, melyet keményen kezdett szorongatni. Közelebb, közelebb... már-már utolérte. De a farkas csak úgy félvállról sandított rá, és Milka, a helyett, hogy mint ilyenkor szokta, gyorsította volna az iramát, egyszerre fölrántotta a farkát és nekitámaszkodott az első lábának.
+
+- Hajrá, hajrá, hajrá, te, hajrá! - ordítozott Nikolaj.
+
+A rozsdavörös Lyubim előugrott Milka mögül, szaporán rárontott a farkasra és megkapta egyik hátsó czombját, de még ugyanabban a pillanatban rémülten átugrott a másik oldalára. A farkas leült, megcsattogtatta a fogait, majd újra föltápászkodott és nyomában az egész falkával, mely alig egy arsinnyire volt mögötte, de még se tudta őt megközelíteni, futásnak eredt.
+
+"Még elinal! Nem, ez lehetetlen!" - gondolta Nikolaj és rekedt hangon ordított tovább.
+
+- Karai! Hajrá, te!... - kiáltott föl s mindenfelé kereste a szemeivel a vén kant, utolsó reménységét. Karai elnyújtózva, a hogy' csak bírt, öreg testének minden erejével rohant az ordas mellett, s mindenképpen szeretett volna elébe kanyarodni. De a farkas iramodásának a gyorsaságából s a kutya futásának a lassúságából nyilvánvaló volt, hogy Karai rosszul számított. Nikolaj már nem messzire ott látta maga előtt azt az erdőt, a meddig ha a farkas elér, bizton megmenekül. Elől felbukkantak a kutyák és egy csaknem szemközt vágtató vadász. Még volt remény. Egy idegen füzérről való, hosszú derekú, csíkos és fiatal kan, melyet Nikolaj nem ismert, egyszeriben ott termett a farkas előtt, s majd, hogy föl nem fordította. A farkas szinte váratlan gyorsasággal rávetette magát a csíkos kanra, megcsattogtatta a fogait s a kutya élesen vonítva, felhasított lágyékkal, vértől elborított fejjel nekiesett a földnek.
+
+- Karajuska! Apuskám! - siránkozott Nikolaj.
+
+A vén kan a czombjain fityegő szőrcsomóival, az imént történt eset okozta késedelem révén, már-már elébe került a farkasnak, s alig öt lépésnyire volt csak tőle. A farkas, mintha csak megérezte volna a veszedelmet, rásandított Karai-ra, még jobban a lába közé csapta a farkát, s gyorsította az iramodását. De ekkor, - Nikolaj csak annyit látott, hogy Karai-al valami történt, - egyszeriben rárontott a farkasra, s mint a búgó csiga, vele együtt legurult az előttük lévő vízmosásba.
+
+Az a pillanat, mikor Nikolaj meglátta a farkassal együtt a vízmosásban gomolygó kutyákat, a melyek közül kivillant a farkas őszes, szürke háta, kinyújtott hátsó lába, s rémülten lihegő, lefityegő álla, (Karai a torkába harapott) az a pillanat, mikor Nikolaj ezt meglátta, tán legboldogabb pillanata volt életének. Már-már a nyeregkápához kapott, hogy leugorjék s az ordast leszúrja, mikor a kutyáknak ebből a tömkelegéből egyszerre kinyújtózott az állat feje, első lábai pedig a vízmosás szélén feltámaszkodtak. Az ordasnak még egyre vaczogtak a fogai (Karai már eleresztette volt a torkát), hátsó lábaival kiugrott a vízmosásból, a lába közé csapta a farkát, s megint lerázván magáról a kutyákat, futásnak eredt. Karainak égnek meredt a szőre s nyilván meghibbanván vagy megsebesülvén, csak nagy nehezen tudott a vízmosásból kitápászkodni.
+
+- Istenem! Mi történt?... - kiáltott föl Nikolaj kétségbeesetten.
+
+A gyágyuska vadásza a másik oldalról iparkodott a farkasnak elébe kanyarodni s a kutyák megint feltartóztatták és körülvették az ordast.
+
+Nikolaj, a kengyeltartója, a gyágyuska és a vadásza hajrázva s üvöltözve forgolódtak a fenevad körül, minden pillanatban készültek leugrani, mikor a farkas kissé lecsücsült, s megint csak előre nyomultak, valahányszor megrázta magát s kullogva nekiindult a bozótnak, a melytől a menekülését várta.
+
+Danilo, a hajrázást hallván, még ennek a hajtásnak az elején kiugratott az erdő szélére. Látta, a mint Karai megragadta az ordast, s azt hívén, hogy a mulatságnak vége, megállította a lovát. De mikor a vadászok nem szálltak le, a farkas megrázta magát és megint odébb állott, Danilo nekieresztette a lovát, de nem a farkasnak, hanem egyenes vonalban a vágásnak, éppen úgy, mint Karai, elibe akarván kanyarodni az ordasnak. Ennek a rövidített útnak köszönhette, hogy mire a gyágyuska kutyái a fenevadat másodszor is feltartóztatták, ő is odaért hozzá.
+
+Danilo balkezében kihúzott kését tartva, némán vágtatott tova, miközben a karikásával szakadatlanul pacskolta a lova kinyújtott derekát.
+
+Nikolaj se nem látta, se nem hallotta Danilót mindaddig, míg a lova nehezen zihálva, közvetlenül mellette el nem száguldott, s míg nem hallotta egy testnek az esését és nem látta, hogy Danilo már ott hever a kutyák közt a farkas farán, s iparkodik a füleit megmarkolni. Úgy a kutyák, mint a vadászok, de maga a farkas előtt is nyilvánvaló lehetett, hogy immár mindennek vége. Az ordas rémülten hátra húzta a füleit, megpróbált föltápászkodni, de a kutyák lefülelték. Danilo fölegyenesedett, azután egy zuhanó mozdulatot tett, és testének egész súlyával, mintha csak pihenni heverednék le, rádőlt a farkasra és megragadta a füleit. Nikolaj szúrni akart, de Danilo odasúgta neki: "Nem kell, majd felpeczkeljük" - és állást változtatva, rátiport a farkas nyakára. Egy pálczikát dugtak a farkas torkába, s egy pórázzal szinte fölkantározták, összekötözték a lábait, mire Danilo vagy kétszer jól meghempergette.
+
+Boldog és elgyötört ábrázattal felrakták a még élő vén farkast egy ágaskodó és toporzékoló lóra, s a szakadatlanul szűkölő falkától kisérve, elvitték arra a helyre, a hova a találkozás ki volt tűzve. A kölykök közül kettőt a kopók és hármat az agarak fogtak el. A vadászok lassankint mind megérkeztek a zsákmányaikkal, s miközben az élményeiket mesélgették, mind odaálltak, hogy megbámulják a vén farkast, mely széleshomlokú s felpeczkelt fejét lelógatva, nagy, üveges szemekkel bámúlt az embereknek és kutyáknak körülötte nyüzsgő tömegére. Mikor megérintették, összekötözött lábai megrándultak, és vadul, de egyúttal egyszerűen bámúlt valamennyiükre. Andrejevics Ilya gróf is odajött és megérintette a farkast.
+
+- Tyüh, micsoda vén bestia, - mondotta. - Ez aztán vén, mi? - kérdezte Danilótól, a ki ott állott mellette.
+
+- Vén bizony, kegyelmes uram, - felelt Danilo, s szaporán lekapta a sapkáját.
+
+A grófnak eszébe jutott az elszalasztott farkas, és ennek a révén Daniloval történt összekoczczanása.
+
+- De barátocskám, te nagyon is haragos vagy ám, - szólott a gróf. - Danilo nem szólt semmit, csak gyermekesen szelíd és szívélyes mosolyával szégyenlősen elmosolyodott.
+
+
+
+VI.
+
+Az öreg gróf hazament. Natasa és Petya megigérték, hogy tüstént mennek ők is. Még korán lévén, folytatták a vadászatot. Délben egy sűrű erdővel benőtt gugyorban eresztették el a kopókat. Nikolaj künn állván a tarlón, mind láthatta a vadászokat.
+
+Nikolajjal szemben egy tábla őszi vetés volt, s ott állott az egyik vadásza, egy az árokból kinyúló mogyoróbokor mögött. A kopókat csak az imént eresztették el, Nikolaj hallotta egy Voltoma nevű kopó gyér nyiffanását, melyet nagyon jól ismert; a többiek hol megcsillapodtak, hol újra fölvették a nyomot, de folyton a sarkában voltak. A következő pillanatban fölharsant az erdőben a róka-jel, mire az egész falka egy oldalgugyoron át nekiiramodott a bozótnak, s mind jobban eltávolodott Nikolajtól.
+
+Látta az erdős gugyor szélén a vágtató, piros sipkás agarászokat, sőt a kutyákat is látta, s minden pillanatban leste, hogy ott túl a vetés közt felbukkan a róka.
+
+Az árokban álló vadász megmozdúlt s eleresztette a kutyákat, mire Nikolaj megpillantotta az alacsony, vöröses, furcsapofájú rókát, mely a farkát fölborzolva, szaporán szökdelt tova a vetésben. A kutyák fürgén utána iramodtak. Már közelednek hozzá, a róka elkezd körben szaladni köztük, s bozontos farkát a földön húzva, mind szaporábban rajzolja a köröket; egyszerre odarontott hozzá valakinek a fehér kutyája, utána egy fekete, összekavarodott minden, s a kutyák, alig moczczanva, hátsó lábaikat szétterpesztve csillagalakban állták körül a rókát. Két vadász ugratott a kutyákhoz: az egyik piros sapkában, a másik, idegen, zöld kaftánban.
+
+- Vajjon mit jelentsen ez? - gondolta Nikolaj. - Honnan került elő ez a vadász? Nem a gyágyuskáé.
+
+A vadászok leszúrták a rókát, s nem sokat teketóriázva, jó darabig gyalogosan ott álltak mellette. Körülöttük kantáron vezetve ácsorogtak a lovak és ott hevertek a kutyák. A vadászok a kezeikkel hadonásztak, s valamit csináltak a rókával. Egyszerre fölharsant egy jel, mely czivódást jelentett.
+
+- Az ott Ilaginék vadásza, a ki valamit forral a mi Ivánunk ellen, - szólalt meg Nikolaj kengyeltartója.
+
+Nikolaj elküldte a kengyeltartóját, hogy hívja oda a húgát és Petyát, ő pedig lépésben elindult arra a helyre, a hol a peczérek a kopókat összegyűjtötték. Néhány vadász odaügetett a czivakodókhoz.
+
+Nikoláj leszállt a lováról, s Natasával és Petyával, a kik időközben szintén odaérkeztek, várta a hírt arról, hogy mi lett a pörpatvar vége. A bozót széléről előkerült a házsártos vadász, nyeregszíjján a rókával s odajött a fiatal urasághoz. Már messziről levette a sapkáját és iparkodott tiszteletteljesen beszélni; de sápadt volt, zihált, s konokság űlt az arczán. Egyik szemét megütötték, de erről nyilván nem is volt tudomása.
+
+- Mi volt ott köztetek? - kérdezte Nikolaj.
+
+- Hogyne, még majd a mi kopóink elől is ő kaparítja el a vadat! Pedig látta, hogy az én szukám, az az egérszürke ni, az fogta el. Gyere csak ide, gyere! És még utána kap a rókának! Én aztán a rókával jól elpáholtam! Ott lóg ni, a nyeregszíjon. Nem akarnád tán még ezt is? - kérdezte a vadász a késére mutatván, s nyilván azt képzelte, hogy még mindig az ellenségével beszél.
+
+Nikolaj szóba sem állott a vadászszal, hanem megkérte a húgát és Petyát, hogy várjanak rá, és elment arra a helyre, a hol az Ilagin-féle ellenséges vadászok állottak.
+
+A győztes vadász odaállt a vadászok közé, s kiváncsi és veletartó társainak beszámolt a diadaláról.
+
+Úgy állott a dolog, hogy Ilagin, a kivel Rosztovék pörben állottak, olyan helyeken is vadászott, a melyeken, régi szokás szerint, Rosztovékat illette a vadászat joga, ma pedig, szinte készakarva, kirendelte az embereit oda, a hol Rosztovék vadásztak, s még azt is megengedte nekik, hogy az idegen kopók elől is elfoghassák a vadat.
+
+Nikolaj soha sem látta Ilagint, de mint rendesen, sem az érzelmeiben, sem az itéletében nem ismervén középútat, ennek a földesúrnak az erőszakoskodásairól és önkénykedéséről szállongó hírek nyomán, egész lelkével gyűlölte és leggonoszabb ellenségének tartotta őt. Most is haragosan és ingerülten tartott felé, keményen szorongatta a karikását, s ellenségével szemben a legelszántabb és legkoczkázatosabb föllépésre is el volt készülve.
+
+Alig, hogy az erdő sarka mögül kiért, két kengyeltartótól kísérve, pompás fekete ménen egy kövér urat látott maga felé közeledni, a kinek hódprémes sipka volt a fején.
+
+Ellenség helyett Nikolaj egy tekintélyes és udvarias úrra bukkant Ilaginban, a ki már régóta meg akart ösmerkedni a fiatal gróffal. Ilagin, mikor odaért Rosztovhoz, megemelte hódprémes sipkáját és azt mondta, hogy nagyon sajnálja a történteket, hogy azt a vadászt, a ki nem átallotta a vadat idegen kopók elől elfogni, meg fogja büntetni, megkérte a grófot, hogy továbbra is tartsa fönn vele az ösmeretséget és fölajánlotta neki a maga vadászterületét.
+
+Natasa, attól tartván, hogy a bátyja valami szörnyű dologra ragadtatja el magát, egy kis távolságra izgatottan követte őt. Látván, hogy az ellenségek a legszivélyesebben hajlongnak egymás előtt, odament hozzájuk. Ilagin Natasa előtt még magasabbra emelte hódprémes sipkáját, és kellemesen mosolyogva azt mondta, hogy a grófkisasszony úgy izzó vadászszenvedélye, mint szépsége révén, a melyről már oly sokat hallott, valóságos Diana.
+
+Ilagin, hogy vadásza hibáját jóvá tegye, kérte Rosztovot, hogy jöjjön el az ő lankás területére, mely alig egy versztnyire volt oda, melyet kizárólag a maga mulatságára tart fönn, s a melyen, a mint mondta, dögivel van a nyúl. Nikolaj elfogadta a meghívást, s a társaság, megkétszereződve, útnak indult.
+
+Az Ilagin-féle lankáshoz a földeken kellett keresztülmenni. A vadászok eloszlottak. Az uraságok együtt mentek. A gyágyuska, Rosztov és Ilagin, iparkodván, hogy senki észre ne vegye, titokban egymás kutyáit mustrálgatták, s izgatottan szimatoltak a saját kutyáik vetélytársai után.
+
+Rosztovnak Ilagin füzérén különösen szemet szúrt a szépségével egy barnapettyes kis, keskeny szuka, mely a legtisztább fajból valónak látszott, izmai aczélosak, pofája finom, fekete szemei kidülledtek. Sokat hallott Ilagin kutyáinak a vadságáról, és ebben a szép kis szukában az ő Milkájának a vetélytársát látta.
+
+Az idei termésről való nyugodt társalgás közepett, melyet Ilagin kezdett, Nikolaj egyszerre rámutatott erre a barnapettyes szukára.
+
+- Szép kis állat ez az ön szukája! - mondotta csak úgy odavetve. - Jóvérű is?
+
+- Ez itt? Igen, jó kutya, - szépen dolgozik, - felelt Ilagin egykedvűen és rámutatott barnapettyes Jerzájára, a melyért most egy esztendeje három családot adott volt a szomszédjának. - Tehát önnél sem igen dicsekedhetnek valami jó pelyvával? - fűzte tovább a megzavart beszélgetést. És illendőnek tartván, hogy a gróf udvariasságát viszonozza, Ilagin is végignézett az ő kutyáin, és kiválasztotta Milkát, mely széles farával szemet szúrt neki.
+
+- Az az ön feketepettyese is derék állat ám, pompás! - jegyezte meg.
+
+- Igen, szó sincs róla, jó irama van, - felelt Nikolaj. "Szökne csak ki valahonnan egy vén tapsifüles, majd megmutatnám én neked, micsoda kutya ez!" - gondolta magában, és a kengyeltartójához fordulva, odasúgta neki, hogy egy rúbel jár ki annak, a ki kinéz, vagyis talál valahol egy meglapult nyulat.
+
+- Meg nem foghatom, - folytatta Ilagin, - hogy' tud némely vadász vadra, kutyára olyan irígy lenni. Nekem, tudja, az a mulatságom, hogy jól kijárom magamat; különösen ilyen társaságban... melynél jobbat már kívánni se lehet (megint megemelte Natasa előtt hódprémes sipkáját); az pedig, hogy megolvassam, hány bőrt viszek haza, - az nekem tökéletesen mindegy.
+
+- Természetesen!
+
+- Vagy hogy olyasmi bántana, hogy idegen kutya fogja el a vadat, nem az enyém, - nálam a fő, hogy gyönyörködhessem a hajszában, nincs igazam, gróf? Éppen azért azt tartom...
+
+- Nee-tee-nee, hajrá! - hallatszott ekkor a megállott agarászok egyikének az elnyújtott fölkiáltása. A tarló közepén egy kis dombocskán állott, s karikásával a kezében, elnyújtva ismételte: nee-tee-nee! (Ez a hang és a fölemelt karikás azt jelentette, hogy valahol egy meglapult nyulat nézett ki.)
+
+- Áá, úgy látszik, kinézett valamit, - szólott Ilagin úgy odavetve. - Nos, gróf, hajtsuk meg együtt!
+
+- Bizony, meg kell hajtani... de hát, együtt? - felelt Nikolaj, s rábámúlt Jerzára és a gyágyuska barna Rugájára, erre a két vetélytársra, a melyekkel még egyetlen egyszer se sikerült a kutyáit összemérnie. "Ám legyen, a legrosszabb esetben lefőzik az én Milkámat!" - gondolta magában s a gyágyuskával és Ilaginnal együtt megindult a nyúl nyomában.
+
+- Vén nyúl? - kérdezte Ilagin, mikor a vadász felé közeledett, a ki a nyulat kinézte, s nem minden izgalom nélkül nézett körül, s füttyszóval bátorítgatta Jerzát...
+
+- És ön, Nikanorycs Mihail? - fordult oda a gyágyuskához.
+
+- Mit avatkozzam bele! Lám az önéi, - tiszta munka, mars! - ezereket érnek, egy-egy falut adott értük. Mérkőztessék csak a magukét, én meg majd nézem!...
+
+- Rugaj! Ne, ne - kiáltott föl. - Rugajuska! - tette hozzá, önkéntelenül is ezzel a beczéző névvel akarván kifejezést adni a gyöngédségének, s a kutyájába vetett reménységének. Natasa látta és érezte azt az izgalmat, melyet a bátyja és ez a két öreg annyira leplezgetni akart, s maga is izgalomba jött tőle.
+
+A vadász, fölemelt karikásával még mindig ott állt a dombocskán, s az urak lépésben közeledtek felé; a kopók, melyek éppen a szemhatáron jártak, egyszerre elfordultak a nyúltól; a vadászok, de nem az uraságok, szintén távolodtak tőle. Lassan és higgadtan ment minden.
+
+- Merre van a feje? - kérdezte Nikolaj, mikor a szemfüles vadászhoz ért. De a vadász még nem is felelhetett, mikor a nyúl, megérezvén, hogy kutya van a kertben, kiszökött. A füzéren lévő kopófalka vad üvöltéssel iramodott a nyúl után a dombon lefelé; az agarak, melyek nem voltak pórázon, minden oldalról hatalmas szökésekkel nyomultak a kopók és a nyúl után. Az eddig lassan baktató lovászok: akadály! - kiáltással próbálták helyes nyomra terelni a kopókat, az agarászok pedig: nee-tee-nee!-t ordítozva igazgatták az agaraikat és eszeveszett futásnak eredtek. A higgadt Ilagin, Nikolaj, Natasa és a gyágyuska csak úgy repültek, szinte maguk se tudván hogyan és hová, s nem láttak egyebet, mint a kutyákat és a nyulat, s folyton azon aggódtak, nehogy a hajszát akár csak egy pillanatra is szem elől tévesszék. Véletlenül vén és gyorslábú nyúl akadt eléjük. Mikor kiszökött, nem suttyant el mindjárt, hanem a fülét billegetve figyelt a minden oldalról fölhangzó kiabálásra és lódobogásra. Lassan vagy tíz szökkenést tett, s egészen magához engedte a kutyákat, míg végre fölismervén a veszedelmet, irányt választott s a füleit hátra csapva, nekirugaszkodott, a hogy' csak a lábai bírták. A tarlón lapult volt meg, de előtte vetések voltak, a melyeken nagyon tapadós volt a járás. A szemfüles vadász kutyái a legközelebb voltak a nyúlhoz, s így elsőnek pillantották meg és vetették magukat utána; de még jó messze voltak tőle, mikor mögülük egyszerre előreugrott Ilagin barnapettyes Jerzája s rémítő iramodással ért a nyomába. Utánakapott a nyúl farkának s abban a hitben, hogy el is kapta, nagyot bukfenczezett. A nyúl erre elnyújtotta a derekát, s még eszeveszettebben gördült tova. Jerza mögül a szélesfaru és feketepettyes Milka is előkerült és szaporán iramodott a nyúl után.
+
+- Miluska! Matyuska! - hallatszott Nikolaj diadalmas felkiáltása. Úgy látszott, mintha Milka legott a nyomába érne és elcsípné a tapsifülest, de nagy lendülettel túlszaladt rajta. A nyúl felágaskodott. A szép Jerza megint nekiiramodott s nem tágított a nyúl farka mellől, de nehogy úgy járjon, mint az imént, mindenképpen az inába akart harapni.
+
+- Jorzinka! Szjosztricza! - hallatszott Ilagin siránkozó, magából kikelt hangja. Jerza nem hallotta a rimánkodását. Ugyanabban a pillanatban, a mikor már-már várható volt, hogy elkapja a nyulat, ez egy oldalugrással kiperdült a vetés és a tarló közt lévő mesgyére. Jerza és Milka, mint az összefogott pár ló egymást szorítva nyomultak megint a nyúl után; a nyúlnak a mesgyén könnyebb volt a futása, viszont a kutyák kissé elmaradtak tőle.
+
+- Rugáj! Rugájuska! Tiszta munka, mars! - kiáltott föl ekkor egy újabb hang; és Rugaj, a gyágyuska rozsdavörös, görnyedt kanja kinyujtózott, s a derekát kifeszítve utólérte az első két kutyát, majd kivált közülük s elszánt önfeláldozással már az orrán vitte a nyulat, befordította őt a mesgyéről a vetésbe, s térdig gázolva a vetés tapadós sarában, még jobban gyorsította az iramodását, s nem látszott más, mint hogy sárral teliszórva a hátát, szinte zökkenés nélkül gördült a nyúl után. A kutyák most már csillag alakban vették körül a prédájukat. A következő pillanatban már a vadászok is ott állottak mind a nyüzsgő falka körül. A boldog gyágyuska egymaga leszállott s levágta a nyúl hátsó lábait. Megrázván a nyulat, hogy leperegjen a vére, révedező szemekkel izgatottan nézett körül, s nem tudván mitévő legyen a kezeivel meg a lábaival, maga se tudta kihez és hogyan, így szólt: "Lám, tiszta munka, mars... ez aztán kutya... lefőzte valamennyit, az ezereseket is, meg a rubeleseket is - tiszta munka, mars!" mondotta lihegve, s bosszúsan nézett körül, mintha csak szidott volna valakit, mintha valamennyien az ellenségei lettek volna, sértegették volna őt, s csak most sikerült volna valahára magát igazolnia. "No tessék, azok az ezeresek - tiszta munka, mars!"
+
+- Rugáj, nesze! - mondotta, s odalökte neki a levágott két sáros lábat; megszolgáltad - tiszta munka, mars!
+
+- Ugyancsak kitett magáért, három hajtást vezetett egymaga, - szólott Nikolaj, a ki szintén nem hallgatott senkire, s nem törődött vele, hallja-e valaki vagy sem.
+
+- Beh nagy dolog, 'sz ott volt az orra előtt! - mondotta Ilagin kengyeltartója.
+
+- Hjah, mikor már szorul a kapczája, akkor akár minden kuvasz elkapja, - dörmögte ugyanakkor Ilagin, a ki egészen kipirult és szinte fuldoklott az erős hajszától és az izgatottságtól. Natasa, a ki szintén tátott szájjal lihegett, örömében és lelkesedésében olyan éleset sikoltott, hogy az embernek szinte megcsendült belé a füle... Ő ezzel az egy sikoltással kifejezte mindazt, a mit a többi vadász egymás szavába vágó szószaporításával kifejezni akart. És ez a sikoltás annyira furcsa volt, hogy ő maga méltán szégyenkezhetett, a többiek pedig csodálkozhattak volna rajta, ha más körülmények közt hangzott volna el. A gyágyuska, a nyeregszíjra fűzte s a ló farán ügyesen átvetette a nyulat, s ezzel az átvetéssel mintegy szemrehányást akarván kifejezni valamennyiük iránt, olyan ábrázattal, mely azt látszott mondani, hogy szóba sem akar állani senkivel, felkapott világospej lovára és odább állott. Rajta kívül szomorúan és leverten indultak útnak valamennyien, s jó időbe került, míg megint bele tudtak zökkenni a tettetett közönyösség előbbi állapotába. Még jó darabig nézték a barnapettyes Rugájt, mely sárral beföcsölt, görbe hátával, a lánczait csörgetve, a győztes nyugodt ábrázatával koczogott a gyágyuska lovának a lábai nyomán.
+
+"Elvégre magam is csak olyan vagyok, mint a többiek, ha nem hajszáról van szó. De ott azután nem ismerek tréfát!" - Nikolaj ezt olvasta le a kutya ábrázatáról.
+
+Mikor a gyágyuska jóval ezután oda jött Nikolajhoz és megszólította, Nikolaj magára nézve hízelgőnek találta, hogy a gyágyuska a történtek után még arra méltatta, hogy szóba álljon vele.
+
+
+
+VII.
+
+Mikor Ilagin úgy estefelé elbúcsúzott Nikolajtól, ez olyan messzire volt hazulról, hogy elfogadta a gyágyuskának azt az ajánlatát, hogy hagyják abba a vadászatot, és háljanak meg nála, Mihajlovkában.
+
+- És ha eljönnétek hozzám - tiszta munka, mars! - szólott a gyágyuska, - annál jobb volna, nyirkos az idő, jól kipihenhetnétek magatokat s a grafinyecskát kocsin küldhetnők haza. - A gyágyuska ajánlatát elfogadták, a vadászt elküldték Otradnoe-ba kocsiért, Nikolaj, Natasa és Petya pedig elmentek a gyágyuskához.
+
+Otthon a cselédek apraja-nagyja, öten is kiszaladtak a parádés lépcsőre, hogy a gazdájukat fogadják. Ezenkívül a hátsó kapunál egy sereg vén és fiatal, apró és nagy vászoncseléd kandikált ki, hogy az érkező vadászokat megbámulja. Natasának, egy lóháton ülő nőnek és még hozzá grófkisasszonynak, a megjelenése annyira fölcsigázta a gyágyuska háznépének a kíváncsiságát, hogy sokan minden teketória nélkül odajöttek hozzá, belebámultak a szemébe, s a jelenlétében megtették róla a megjegyzéseiket, azt hivén, hogy egy csodalény áll előttük, a ki nem is ember, s a ki lehetetlen, hogy meghallja és megértse azt, a mit mondanak róla.
+
+- Arinyka, nézzed csak, milyen oldalvást ül! Ő maga ül, a lábait meg lógatja... Lám, még kürtöcskéje is van.
+
+- Szent-atyám, micsoda csöpp a lába...
+
+- Lám, ostora is van!
+
+- Hogy' van az, hogy nem bukfenczeztél le? - szólott a legbátrabb, most már egyenesen Natasához fordulva.
+
+A gyágyuska, a kert lombjai mögött meghúzódott fa-házikójának a kapujában leszállt a lóról, körüljártatta a szemeit a háza népén s odakiáltott nekik, hogy a kinek szabad a keze, jőjjön, s minden legyen készen a vendégek és az egész vadásztársaság fogadására.
+
+Legott szétszaladt mindenki. A gyágyuska lesegítette Natasát a lóról, s karonfogva fölvezette őt a lépcső rozoga deszkafokain. A deszkafalakból összerótt és vakolatlan ház nem volt éppen nagyon tiszta, - nem tett olyan benyomást, mintha a benne lakóknak az lett volna a czéljuk, hogy sehol egy foltocska se legyen rajta, - de azért elhanyagoltnak se látszott. Friss almaillat áradt szét az előszobában s a falakon farkas- és rókabőrök függtek.
+
+A gyágyuska az előszobán keresztül bevezette a vendégeit egy kis terembe, melyben egy szárnyas-asztal és piros székek álltak, azután a fogadó-szobába, melyben egy kerek nyírfa-asztal s egy pamlag volt látható, majd a dolgozószobájába, a hol egy piszkos szőnyeg szélén rozoga pamlag állott, a falakon pedig Szuvarovnak s a gazda szüleinek képei és az ő saját, egyenruhás arczképe függött. Erős dohány- és kutyaszag érzett a szobában. Itt a gyágyuska leültette a vendégeit, kérte őket, hogy helyezkedjenek el kényelmesen, akár csak otthon volnának, ő maga pedig kiment. Rugaj, azon sárosan, a mint hazakerült, bejött a szobába, lefeküdt a pamlagra s a nyelvével és a fogaival elkezdett tisztálkodni. A dolgozószobából egy folyosó nyílott, a melyben rongyos függönyös ellenzők látszottak. Az ellenzők mögül női kaczagás és suttogás hallatszott. Natasa, Nikolaj és Petya levetkőztek és leültek a pamlagra. Petya a könyökére hajtotta a fejét és legott elaludt; Natasa és Nikolaj szótlanul ültek egymás mellett. Csak úgy égett az arczuk, nagyon éhesek és nagyon jókedvűek voltak. Egymást nézték (a vadászat után, ott a szobában, Nikolaj már nem tartotta szükségesnek, hogy a huga fölött való férfias fölényét éreztesse); Natasa rápillantott a bátyjára, s egyikük sem állta ki soká, egyszerre mind a ketten csengő kaczagásra fakadtak, mielőtt még erre a kaczagásra ürügyet találhattak volna.
+
+Kevés vártatra megint előkerült a gyágyuska, kék nadrág, könnyű csizma és kurta kozák zeke volt rajta. És Natasa úgy érezte, hogy ez az öltözet, a melyben gúnyosan csodálkozva nézte a gyágyuskát Otradnoeban, semmivel se volt silányabb viselet a kabátnál vagy a frakknál. A gyágyuskának is jó kedve volt; nemcsak hogy nem sértődött meg a két testvér kaczagásán (esze ágába se jutott, hogy esetleg az ő életmódján nevethessenek), hanem ő is csatlakozott minden ok nélkül való kaczagásukhoz.
+
+- Úgy ám, kis grófnőcském, - tiszta munka, mars! - nem igen tudnék ám hamarosan még egy ilyet! - mondotta s egy hosszúszárú pipát odanyújtott Rosztovnak, egy másik kurtábbat pedig szokott mozdulatával a három újja közé fogott.
+
+- Nyeregben ült egész nap... akár egy férfinak is becsületére válnék, s oda se néz neki!
+
+Kevéssel a gyágyuska után, egy, a léptei után ítélve mezitlábas leány kinyitotta az ajtót, s kezében egy jól megrakott nagy tálczával belépett a szobába egy kövér és pirosarczú, körülbelül negyvenéves szép asszony, a kinek kettős tokája s piros és telt ajkai voltak. Szemeiben és minden mozdúlatában a vendégszeretet nyilvánvaló és vonzó kifejezésével nézett végig a vendégeken s szívélyes mosolylyal, tiszteletteljesen üdvözölte őket. Ez a hölgy (a gyágyuska gazdasszonya) bár jóval kövérebb volt a rendesnél, s ennek következtében kénytelen volt a keblét és a hasát előretolni, a fejét pedig hátraszegni, mégis rendkívül könnyedén lépkedett. Odament az asztalhoz, letette a tálczát s puha fehér kezeivel ügyesen leszedte róla a palaczkokat, az ételeket és a hozzávalókat és szétrakta az asztalon. Mikor ezzel elkészült, félrehúzódott és mosolyogva megállt az ajtóban. "Ime, én vagyok az! - Most már érted a gyágyuskát?" - mintha csak ezt kérdezte volna Rosztovtól egész megjelenése. Hogy' ne értené: nemcsak Rosztov, de Natasa is teljesen értette a gyágyuskát, s összeránczolt szemöldökeinek s annak a boldog és önelégült mosolynak a jelentőségét, a mely, mialatt Fedorovna Aniszja a szobában járt, alig hogy széjjelhúzta az ajkait. Volt a tálczán fűszeres és édes pálinka, gomba, fekete lisztből készült savós lepény, lépes, és habzó főtt méz, alma, friss, aszalt és mézben eltett dió. Azután behozott még Fedorovna Aniszja mézzel és czukorral készült befőttet, sódart, és frissen sült csirkét.
+
+Mindez Fedorovna Aniszja saját szedése, saját főzése és saját eltevése volt. Mindennek az ize és az illata az ő ízlésének volt a szüleménye. Mindez zamatosságra, tisztaságra, patyolatfehérségre, s az ő szívélyes mosolyára emlékeztetett.
+
+- Kóstolja meg, kisasszonykám, grafinyuskám, - mondogatta, s hol ezt, hol azt kinálta oda Natasának. Natasa mindenből evett és úgy tetszett neki, hogy ilyen savós lepényt, ilyen zamatos befőttet és mézes diót és ilyen csirkesültet még se nem látott, se nem evett soha. Fedorovna Aniszja kiment. Rosztov és a gyágyuska, miután egy kis jófajta cseresznye-pálinkával leöblítették a vacsorát, elkezdtek beszélgetni a múlt és a jövendő vadászatokról, Rugajról és Ilagin kutyáiról. Natasa csillogó szemekkel, egyenesen ült a pamlagon és hallgatta őket. Nem egyszer megpróbálta Petyát fölkelteni, hogy valamit adjon neki enni, de mindannyiszor valami érthetetlen mormogás után csak aludt tovább. Natasának olyan jó kedve kerekedett, olyan pompásan érezte magát ebben a rá nézve új környezetben, hogy csak attól tartott, nagyon is korán talál érte jönni a kocsi. Egy kis ideig tartott véletlen hallgatás után, mely az olyan embereknél, a kik először fogadnak valakit a házukban, csaknem mindig előfordul, a gyágyuska, mintegy válaszul a vendégeit foglalkoztató gondolatokra, így szólt:
+
+- Hát biz én így éldegélem végig az életemet... Hogy meg kell halni, - tiszta munka, mars, - az egyszer bizonyos. Ugyan hát mit vétkezzék még az ember!
+
+A gyágyuska arcza nagyon sokatmondó, sőt szép volt, a mikor ezt mondotta. Rosztovnak ekközben eszébejutott mindaz a sok jó, a mit a gyágyuskáról az apjától és a szomszédoktól hallott.
+
+A gyágyuska a kormányzóság egész területén a legnemesebb lelkű és legkifogástalanabb különcz hírében állott. Hívták őt családi ügyek eligazítására, megtették végrendeleti végrehajtónak, titkokat bíztak rá, megválasztották bírói és más egyéb tisztségekre, de a közhivatalokat mindig makacsul visszautasította, az őszt és a tavaszt pej heréltjén a földeken töltötte, télen otthon ült, nyáron pedig elvadult kertjében heverészett.
+
+- Miért nem vállal valami hivatalt, gyágyuska?
+
+- Volt hivatalom, de otthagytam. Nem nekem való, tiszta munka, mars, nem értek én semmihez. Ez a ti dolgotok, nekem kevés az eszem hozzá. A mi a vadászatot illeti, az egészen más, tiszta munka, mars! - Nyissátok ki azt az ajtót, - kiáltott föl. - Miért tettétek be! - A korridor (melyet a gyágyuska kolidor-nak mondott) végén a vadászok legényszobájába nyílt az ajtó: így hívták az urasági vadászok szobáját. Meztelen lábak gyors léptei hallatszottak s valakinek a láthatatlan keze kinyitotta a vadász-szoba ajtaját. A korridoron keresztül tisztán áthallatszottak a balalajka hangjai, a melyen ennek a hangszernek nyilván egy igazi mestere játszott. Natasa már régóta figyelt ezekre a hangokra, most pedig kiment a folyosóra, hogy jobban hallhassa.
+
+- A kocsisom, Mityka játszik... Vettem neki egy szép balalajkát, szeretem, - szólott a gyágyuska. Bevett szokás volt nála, hogy a mikor a vadászatról hazajött, Mityenka a vadász-szobában elkezdett balalajkázni. A gyágyuska nagyon szerette ezt a muzsikát hallgatni.
+
+- Milyen szép! Igazán pompás, - mondotta Nikolaj valamelyes önkéntelen kicsinyléssel, mintha restelte volna bevallani, hogy neki is nagyon tetszettek ezek a hangok.
+
+- Mit, pompás? - szólott Natasa szemrehányóan, megértvén azt a hangot, a melyen ezt Nikolaj mondta. - Nem hogy pompás, de egyszerűen gyönyörű! - Éppen úgy, mint a gyágyuska gombáját, mézét és pálinkáját a legjobbnak találta a világon, ez a dallam is ebben a pillanatban a zenei élvezet csúcspontjának tetszett előtte.
+
+- Még, kérem még, - szólt ki Natasa az ajtón, a mint a balalajka elnémult. Mityka meghangolta a hangszerét, s erőteljes pengetéssel és széles fogásokkal megint elkezdette játszani a nagyasszonyt. A gyágyuska félrehajtott fejjel ült ott s alig észrevehető mosolylyal hallgatta. A nagyasszony motivuma százszor is ismétlődött. A balalajkát ismételten meghangolták, s utána megint megszólaltak ugyanazok a hangok, a mi azonban nemcsak hogy nem úntatta a hallgatókat, de sőt újra meg újra szívesen hallgatták a játékát. Fedorovna Aniszja is belépett s kövér testével odatámaszkodott az ajtófélfához.
+
+- Méltóztatik hallani? - kérdezte Natasától, a gyágyuskáéhoz nagyon hasonló mosolylyal. - Pompásan játszik, - tette hozzá.
+
+- De ezt a dallamot nem így kell játszani, - szólott egyszerre a gyágyuska egy erélyes mozdúlattal. - Szét kell bontani, tiszta munka, mars, szét kell bontani a hangokat.
+
+- Hát ön is ért hozzá? - kérdezte Natasa.
+
+A gyágyuska elmosolyodott és nem felelt.
+
+- Nézd meg csak, Aniszjuska, föl van-e húrozva a gitárom? Már rég nem volt a kezemben, - tiszta munka, mars! Egészen elhanyagoltam.
+
+Fedorovna Aniszja könnyed léptekkel elment, hogy a gazdája kívánságát teljesítse és elhozta a gitárt.
+
+A gyágyuska nem nézett senkire, lefújta róla a port, csontos újjaival megkopogtatta a fáját, meghangolta a gitárját és elhelyezkedett a karosszékében. Bal könyökét kifeszítve, kissé színpadias mozdulattal a vállához illesztette a gitárt, de nem a nagyasszonyt játszotta, hanem egy tisztán csengő accordot fogott, s lassan, nyugodtan de határozottan és nagyon lassú tempóban elkezdte játszani az: "A kövezett utczán vé-é-égig" kezdetű dalt. Nikolaj és Natasa lelkében mindjárt először azzal a nyugodt jókedvvel csendült meg ez a dallam, a mely Fedorovna Aniszja egész lelkéből szerteáradt. Fedorovna Aniszja elpirúlt, elnevette magát és a kendőjébe temetve az arczát, kiment. A gyágyuska tisztán, szabatosan és erélyesen pöngette tovább a dalt, és változatlan ihlettel bámult arra a helyre, a melyen az imént Fedorovna Aniszja állott. Alig-alig hogy megvillant egy kis mosoly az egyik ősz bajúsza alatt, különösen akkor, a mikor kiszélesedett a dallam, a vége felé meggyorsúlt az ütem és a fogások közt mintha megszakadt volna valami.
+
+- Gyönyörű, gyágyuska, elragadó! Még, még! - kiáltott föl Natasa, a mint vége szakadt a dalnak. Fölugrott a helyéről, megölelte és összecsókolta a gyágyuskát. - Nikolenyka, Nikolenyka! - mondotta s rápillantott a bátyjára, mintha csak azt kérdezte volna tőle: - vajjon mit jelentsen ez?
+
+Nikolajnak szintén nagyon tetszett a gyágyuska játéka. Másodszor is eljátszotta a dalt. Fedorovna Aniszja mosolygó arcza megint megjelent az ajtóban, s mögötte más arczok is bekukkantak... "Kristálytiszta forrás szélén, szólt a lányka: jőjj hát mellém!" - játszotta a bátyuska, s egy ügyes fogással megszakította a dalt és megrázta a vállait.
+
+- Még, még, gyágyuska lelkem, - sóhajtott föl Natasa olyan rimánkodó hangon, mintha csak az élete függött volna rajta. A gyágyuska fölkelt, s mintha csak két ember lett volna benne, - az egyik komolyan elmosolyodott a másik víg ficzkóra, ez pedig egy naiv és akkurátus tánczmozdúlatot csinált.
+
+- No, húgocskám! - kiáltott föl a gyágyuska, s egy accordot fogva, a kezével intett Natasának.
+
+Natasa ledobta magáról a kendőt, odaugrott a gyágyuska elé, csípőjére tette a két kezét s a vállait illegetve megállt előtte.
+
+Honnan, hogyan és mikor szívta magába ez a grófkisasszony, a kit egy emigráns franczia leány nevelt, ezt az orosz levegőt, a mely belőle szerteáradt, ezt a lelket, honnan vette ezeket a mozdúlatokat, a melyeknek a pas de châle-t már rég ki kellett volna szorítani. De ez a lélek, ezek a mozdúlatok ugyanazok az utánozhatatlan és megtanúlhatatlan orosz mozdúlatok voltak, a melyeket a gyágyuska várt is tőle. Alig hogy fölkelt, s diadalmasan, büszkén és csíntalan jókedvvel elmosolyodott, elmúlt az első rémület, mely Nikolajt és a jelenlévőket elfogta volt azért, mert attól tartottak, hogy nem jól csinálja a dolgát, és valamennyien gyönyörködve nézték őt.
+
+Mindent olyan jól és olyan szabatosan csinált, hogy Fedorovna Aniszja, a ki legott odanyujtotta neki a tánczhoz szükséges kendőt, a mint ezt a finom, kecses, rá nézve oly idegen, selyemben és bársonyban nevelkedett grófkisasszonyt elnézte, a ki mindazt úgy meg tudta érteni, a mi Aniszjában, Aniko apjában, az anyjában, a nénjében és minden orosz emberben meg volt, a mosolyán keresztül könnyekre fakadt.
+
+- No, grafinyecska, tiszta munka, mars! - szólott a gyágyuska örömteljesen mosolyogva, mikor a táncznak vége lett. - Hajaj, húgocskám! Most már aztán csak egy derék férjecskét válassz magadnak, - tiszta munka, mars!
+
+- Már meg is van, - böffentette ki Nikolaj mosolyogva.
+
+- Oh? - szólott a gyágyuska meglepetve és kérdő pillantást vetett Natasára. Natasa boldogan mosolyogva igenlően bólintott a fejével.
+
+- De még milyen! - mondotta. De alig hogy ezt kimondotta, a gondolatok és érzések egy egészen más, új raja támadt a lelkében. Mit jelentett Nikolaj mosolya, mikor azt mondta: "Már meg is van". Örül-e rajta vagy sem? Mintha csak azt gondolná, hogy az én Bolkonszkij-m sem helyeselné és nem értené meg ezt a mi jókedvünket. "Vajjon hol lehet most?" - gondolta Natasa és egyszerre elkomolyodott az arcza. De ez csak egy pillanatig tartott. "Ne gondolj erre, ne merészelj erre gondolni", - parancsolt rá magára, s mosolyogva megint odaült a gyágyuska mellé, s megkérte őt, hogy játszszék még valamit.
+
+A gyágyuska eljátszott még egy dalt és egy keringőt; azután pedig, rövid hallgatás után megköszörülte a torkát és elénekelte kedvencz vadászdalát:
+
+    Tegnap óta szépen hull a,
+    Szépen hull a csapahó...
+
+A gyágyuska úgy énekelt, mint a hogy' a nép énekel, azzal a mélységes és naiv meggyőződéssel, hogy az éneknek minden jelentősége a szövegben van, hogy a dallam magától jön, hogy külön dallam nem is szokott lenni s hogy a dallam csak úgy, az összhang kedvéért van... Innen volt az, hogy ez a szinte öntudatlan dallam, mely olyan, akár a madárdal, a gyágyuskából is olyan rendkívül szépen áradt ki. Natasa el volt ragadtatva a gyágyuska énekétől. Elhatározta, hogy nem is tanul tovább hárfázni, hanem csak gitározni. Elkérte a gyágyuskától a gitárt s legott elkezdte néhány accorddal kísérni az énekét.
+
+Tíz órakor Natasáért és Petyáért eljött egy vadászkocsi, egy hintó és három lovas, a kiket azért küldtek, hogy őket fölkutassák. A gróf és a grófné nem tudták hol vannak, s mint a küldöncz mesélte, nagyon aggódtak értük. Petyát mint a halottat, fölrakták a vadászkocsira; Natasa és Nikoláj beültek a hintóba. A gyágyuska jól bebugyelálta Natasát, s rendkívül szívélyesen búcsúzott el tőle. Gyalog elkísérte őket a hídig, a melyet meg kellett kerülniök a gázlón, s lámpavivőket rendelt a kocsik elé.
+
+- Isten veled, húgocskám, lelkem! - hangzott föl a sötétből a hangja, de nem az a hang, a melyet Natasa ismert, hanem az, a melyen a "Tegnap óta hull..." kezdetű dalt énekelte.
+
+A falúban, a melyen keresztül mentek, mécsek pislogtak az ablakokban, és füst-szag terjengett.
+
+- Micsoda pompás ember ez a gyágyuska! - szólott Natasa, mikor kiértek az országútra.
+
+- Bizony, - felelt Nikolaj. - Nem fázol?
+
+- Nem, pompásan érzem magamat, pompásan. Igazán mondom, - szólott Natasa s maga is csodálkozott. Jó sokáig hallgattak.
+
+Sötét és nyirkos volt az éjszaka. A lovakat nem is lehetett látni: csak hallották, a mint lubiczkolva gázoltak a feneketlen sárban.
+
+Vajjon mi ment végbe ebben a fogékony gyermeklélekben, mely oly mohón leste és szívta magába az élet legváltozatosabb benyomásait? Hogy' is fért el benne mindez? De a mellett nagyon boldog volt. Mikor már közeljártak hazafelé, egyszerre elénekelte a "Tegnap óta szépen hull a..." dallamát. Már egész úton tünődött rajta, míg végre megcsípte.
+
+- Megcsípted? - kérdezte Nikolaj.
+
+- Mire gondoltál most Nikolenyka? - kérdezte Natasa. Szerették ezt egymástól kérdezgetni.
+
+- Én? - szólott Nikolaj eltünődve; - lásd, eleinte azt gondoltam, hogy Rugáj, az a rozsdavörös kan, hasonlít a gyágyuskához, és ha ember volna, mindig magánál tartaná a gyágyuskát, ha nem is a vadászat, de már úgy az összhang kedvéért, magánál tartaná. Milyen jó ember a gyágyuska! Nem igaz? Nos, és te?
+
+- Én? Megálljunk csak. Én azt gondoltam, hogy lám mi most megyünk és azt hisszük, hogy haza megyünk, pedig hát Isten tudja, hova megyünk ebben a sötétségben, s egyszerre majd megérkezünk, s azt látjuk, hogy nem Otradnoeban, hanem valahol Tündérországban vagyunk. Aztán még azt is gondoltam... Nem, nem gondoltam semmit.
+
+- Tudom, alkalmasint Ő rá gondoltál, - mondotta Nikolaj mosolyogva, amint a hangja csengése után belelátott a lelkébe.
+
+- Nem, - felelt Natasa, bár csakugyan egyebek közt Andrej herczegre is gondolt, és arra, hogy vajjon hogy' tetszenék neki a gyágyuska. - De már egész úton azon tünődöm, de egész úton már: milyen szépen viselte magát Aniszjuska, igazán nagyon szépen... - mondotta Natasa. És Nikolaj egyszerre csak hallotta minden ok nélkül való, csengő és boldog kaczagását.
+
+- De tudod, - tette hozzá egyszerre, - én biztos vagyok benne, hogy soha az életben nem leszek többé olyan nyugodt és boldog, mint most vagyok.
+
+- Micsoda badarság, ostobaság, hazugság, - szólott Nikolaj és elgondolta: "Milyen bájos teremtés is ez az én Natasám! Nincs és nem is lesz nálánál jobb barátom soha. Minek is megy férjhez? - bár mindig együtt maradhatnánk!"
+
+- Milyen pompás fiú ez a Nikolaj, - gondolta Natasa.
+
+- Áá! Még világos a fogadó-szoba! - kiáltott föl, rámutatva a ház ablakaira, melyek oly szépen csillogtak az éjszaka nyirkos, bársonyos sötétségében.
+
+
+
+VIII.
+
+Andrejics Ilya gróf lemondott a marsallságról, mert ez a tisztség túlságosan sok kiadással járt. De a dolgai azért sehogy' se tudtak rendbejönni. Natasa és Nikolaj gyakran látták a szüleiket titokban és izgatottan beszélgetni, s félfüllel úgy hallották, mintha a Rosztov nemzetség ősi, fényes házának és a Moszkva melletti birtoknak az eladásáról lett volna szó köztük. Miután a gróf letette a marsalli tisztet, nem kellett többé olyan nagy lábon élniök, és így az otradnoei élet is valamivel csöndesebbé lett, mint az utóbbi években volt; de azért az a rengeteg ház, meg a szárnyépületek is mindig tele voltak vendégekkel, s az asztalnál is állandóan legalább huszan ültek. Ezek mind a házhoz, sőt csaknem a családhoz tartozó vagy olyan emberek voltak, a kiknek, úgy látszott, hogy föltétlenül a gróf házában kellett élniök. Ilyen volt Dimmler, a muzsikus, a feleségével, Vogel, a tánczmester, a családjával, egy Bjelova nevű vén-kisasszony, a ki szintén ott lakott, és még sok más: Petya tanitói, a leányok volt nevelőnője, és egy sereg más, a kikre nézve sokkal jobb és előnyösebb volt a grófnál, mint otthon lakni. Nem volt olyan nagy ki- s bejárás, mint annakelőtte, de azért az életmódjuk ugyanaz volt, a mely nélkül a gróf és a grófné el se tudták képzelni az életet. Meg volt a régi falka, melyet Nikolaj még gyarapított; az istállókban ott állott ötven ló és tizenöt kocsi, csak úgy, mint eddig; névnapok alkalmával nem hiányoztak a pazar ajándékok s a hetedhét országra szóló ünnepi ebédek; a grófnak továbbra is meg voltak a maga whist és boston játszmái, a melyeknél, miután úgyszólván nyilt kártyával játszott, naponta százakat juttatott a szomszédai zsebébe, a kik azt a jogot, hogy a gróffal kártyázhattak, a legelőnyösebb bérletnél is többre becsülték.
+
+A gróf, mint valami óriási hálóban, úgy vergődött az ügyes-bajos dolgai közt, iparkodott nem hinni el, hogy csakugyan benne van, pedig minden lépésével jobban belekavarodott és nem érzett magában elegendő erőt, sem ahhoz, hogy a hálót széttépje, sem ahhoz, hogy óvatosan és türelemmel szétbogozza. A grófné az ő szerető szívével megérezte, hogy a gyermekei tönkremennek, hogy a gróf nem hibás, hogy nem tud más lenni, mint a milyen, hogy (bár iparkodik ezt palástolni) a maga és gyermekeinek a tönkrejutása gondolatától maga is szenved, és mindenképpen módot keres a bajok orvoslására. Az ő női álláspontjából ítélve meg a dolgot, csak egyetlen mód kínálkozott a menekülésre: ha Nikolajt összeházasítják valami gazdag leánynyal. Érezte, hogy ez volt az utolsó reménység, s hogy ha Nikolaj azt a parthiet, a melyet ő talált a számára, visszautasítja, úgy egyszer s mindenkorra le kell mondaniok arról, hogy a viszonyaikat valaha is rendezhessék. Ez a parthie Karagina Julie volt, derék és erényes szülők gyermeke, a kit Rosztovék gyermekkora óta ismertek, s a ki most utolsó testvére halála óta egyike volt a leggazdagabb leányoknak.
+
+A grófné egyenesen megírta Karaginának Moszkvába, hogy szeretné, ha a fia elvenné az ő leányát, s levelére kedvező választ kapott. Karagina azt felelte, hogy ő a maga részéről készségesen beleegyezik, s hogy a leánya elhatározásától függ minden. Még azt is hozzátette, hogy leghelyesebbnek tartaná, ha Nikolaj eljönne Moszkvába.
+
+A grófné ismételten, könnyek között emlegette a fiának, hogy most, miután mindakét leánya el van látva, egyetlen vágya az volna, hogy ő is megnősüljön. Azt mondta, hogy egészen nyugodtan tudna a sírjába feküdni, ha még ezt az egyet megérhetné. Azután közölte vele, hogy ki is van már nézve a számára egy gyönyörű leány, és iparkodott belőle a házasság felől táplált nézeteit kicsalni.
+
+Más alkalmakkor meg magasztalta Juliet és azt tanácsolta Nikolajnak, hogy menjen el az ünnepekre Moszkvába szórakozni. Nikolaj kitalálta, hogy mire czéloz az anyja biztatása és egy ilyen beszélgetés alkalmával sikerült is őt őszinte vallomásra birnia. Nyiltan kimondotta, hogy viszonyaik rendezésének utolsó reménysége az ő és Karagina házassága.
+
+- Nos, és ha én egy vagyontalan leányt szeretnék, akkor is azt kívánná tőlem mamácska, hogy a vagyonért föláldozzam az érzelmeimet? - kérdezte az anyjától, fogalma se lévén kérdésének a kegyetlenségéről s csak nemes gondolkozásmódjának akarván jelét adni.
+
+- Nem, te nem jól értettél, - szólott az anyja, nem tudván, hogy' mentegesse magát. - Nem jól értettél, Nikolenyka. Én csak a te boldogságodat akarom, - tette hozzá, de érezte, hogy nem mond igazat és hogy zavarba jött. Sírva is fakadt legott.
+
+- Mamuskám, ne sírjon, csak azt mondja meg, hogy akarja, és tudja, hogy én mindenemet, az életemet is szívesen föláldozom azért, hogy maga megnyugodjék, - mondotta Nikolaj. - Mindent föláldozok a kedveért, még az érzelmeimet is.
+
+De a grófné nem így akarta a kérdést fölállítani: ő nem akart a fiától áldozatot, sőt ő akart neki áldozatot hozni.
+
+- Nem, te nem értettél meg, ne is beszéljünk hát róla, - szólott a könnyeit törülgetve.
+
+"Igen, lehet, hogy csakugyan szeretek is egy szegény leányt", - mondotta magában Nikolaj; "és most az érzelmeimet, a becsületemet föláldozzam a vagyonért? Csodálom, hogy' is tudott a mamácska ilyesmit mondani nekem. Azért, mert Szonya szegény, sokkal boldogabb lennék vele, mint valami Julie-féle babával. Az érzelmeimet mindig föláldozhatom a szüleim boldogságáért", - mondotta magában, "csakhogy én nem tudok az érzelmeimnek parancsolni. Ha szeretem Szonyát, úgy ez az érzés erősebb bennem mindennél, és mindennek fölötte áll a világon."
+
+Nikoláj nem ment el Moszkvába, a grófné nem beszélt vele többé a házasságról, s szomorúan s olykor bosszúsan látta a fia és a hozomány nélkül való Szonya közt mindinkább fokozódó közeledés előjeleit. Bár szemrehányásokat tett magának érte, de nem tudta megállani, hogy ne zsörtölődjék, ne torzsolkodjék Szonyával, s gyakran minden ok nélkül rátámadt, lemagázta és "kedvesem"-nek szólította. A jó grófné leginkább azért haragudott Szonyára, hogy ez a szegény, feketeszemű leány olyan szelíd, olyan jó és olyan hálásan odaadó volt a jóltevői iránt, s olyan őszintén, változatlanul és önfeláldozóan szerelmes volt Nikolaj-ba, hogy semmi tekintetben se lehetett neki szemrehányásokat tenni.
+
+Nikolaj egész szabadságát a szüleinél töltötte. Andrej herczegtől, a vőlegénytől, megjött a negyedik levél is Rómából, a melyben azt írta, hogy már rég útban volna Oroszország felé, ha a meleg éghajlat alatt egészen váratlanul ki nem újult volna a sebe, a miért most kénytelen a jövő év elejére halasztani a hazajövetelét. Natasa még éppen úgy szerelmes volt a vőlegényébe, éppen olyan nyugodt volt ebben a szerelemben és éppen oly fogékony volt az élet minden öröme iránt, mint addig; de a tőle való távollét negyedik hónapjában, mind gyakrabban elfogta őt a szomorúság, a melylyel képtelen volt szembeszállani. Sajnálta magát, sajnálta, hogy ez az egész idő, a mely alatt annyira képesnek érezte magát arra, hogy szeressen és szerettessék, olyan siváran és olyan haszontalanul telt el.
+
+Rosztovék házában bizony nem volt valami vidám az élet.
+
+
+
+IX.
+
+Eljött a karácsony, s az ünnepi misén, a szomszédok és a házbeliek ünnepélyes és unalmas szerencsekívánatain és a valamennyiükre felhúzott új ruhákon kívül semmi különös sem adta elő magát, a mi karácsonyra emlékeztetett volna, pedig a szélcsendes, húszfokos hidegben, a nappal káprázatos, szinte vakító napsugarában s az éjjel csillagos, téli világosságában ugyancsak elkelt volna ennek az időszaknak valami határozottabb kidomborodása.
+
+Ünnep harmadnapján, ebéd után mind elszéledtek a házbeliek a szobáikba. Ez volt a nap legunalmasabb szaka. Nikolaj, a ki délelőtt szomszédolni volt, a pamlagos szobában elaludt. Az öreg gróf a dolgozó-szobájában pihent le. A fogadó-szobában a nagy kerek asztal mellett, ott ült Szonya s valami mintát másolt. A grófné kártyát vetett. A félkegyelmű Ivanovna Nasztaszja szomorú ábrázattal ült az ablakban két öreg asszonynyal. Natasa bejött a szobába, odament Szonyához, megnézte mit csinál, azután odament az anyjához és szótlanul megállt.
+
+- Mit jársz-kelsz, mint az Orbán lelke? - kérdezte az anyja. - Mi kell?
+
+- Ő kell... most mindjárt, ebben a pillanatban kell, - mondotta Natasa csillogó szemekkel, de komolyan. A grófné fölemelte a szemeit és merően ránézett a leányára.
+
+- Ne nézzen rám, mama, ne nézzen rám; tüstént elfog a sírás.
+
+- Ülj le, ülj ide hát hozzám, - szólott a grófné.
+
+- Mama, én őt akarom. Mért élek így hiába, mama?... - Elcsuklott a hangja, megeredtek a könnyei, s hogy elrejtse őket, szaporán elfordult és kiment a szobából. Átment a pamlagos szobába, megállt, egyet gondolt és kiment a cselédszobába. Ott az öreg szobaleány zsémbelt egy fiatal csitrivel, a ki éppen akkor lihegve futott be az udvarról.
+
+- Elég a hanczúrozásból, - szólott az öreg, - mindent a maga idejében.
+
+- Hadd el, Kondratyevna, - mondotta Natasa. - Menj csak, Mavrusa, menj.
+
+Miután Mavrusát kieresztette, Natasa a termen keresztül eljutott az előszobába. Egy öreg és két fiatal inas kártyáztak. Abbahagyták a játékot és fölálltak, mikor az úrnőjük belépett. "Mit csináljak velük?" - gondolta Natasa.
+
+- Nikita, gyere csak ide kérlek... "Ugyan hova küldjem?" Igen, menj csak le az udvarra, és hozz fel egy csirkét, te pedig, Misa, egy kis zabot.
+
+- Egy kis zabot parancsol? - kérdezte Misa vidáman és szolgálatkészen.
+
+- Menj csak, menj, szaporán, - biztatta az öreg.
+
+- Fedor, te meg készíts nekem egy darab krétát.
+
+Mikor a buffet-szoba mellett elment, berendelte a szamovárt, bár éppenséggel nem volt teázás ideje.
+
+Foka, a gazda, tán' a legepésebb ember volt az egész házban. Natasa rajta szerette kipróbálni a hatalmát. Foka nem hitte el, hogy csakugyan kell a szamovár, s eljött, hogy megkérdezze tőle.
+
+- Ez aztán a kisasszony! - szólott Foka s színlelt haraggal nézett Natasára.
+
+Az egész házban senki se küldözgette annyit a cselédeket, s nem adott nekik annyi munkát, mint Natasa. Nem tudott senkire ránézni a nélkül, hogy el ne küldje valahová. Mintha csak próbára akarta volna tenni őket, nem haragusznak-e meg, nem duzzognak-e rá, de azért a cselédek senkinek a parancsait se teljesítették oly szívesen, mint éppen az övéit. "Mi tévő legyek? Hova menjek?" - tűnődött Natasa, a mint lassan ballagott végig a folyosón.
+
+- Ivanovna Nasztaszja, mit fogok én szülni? - kérdezte a félkegyelműt, a ki a kaczabajkájában jött vele szembe.
+
+- Bolhát, szitakötőt, lappantyút, - felelt emez.
+
+- Istenem, Istenem, mindig csak egy és ugyanaz. Oh, hova meneküljek? Mitévő legyek magammal? Szaporán kongó léptekkel fölszaladt a lépcsőn Vogelhez, a ki a feleségével együtt az emeleten lakott. Két nevelőnő üldögélt Vogelnál, s tányérok álltak az asztalon, mazsolával, mogyoróval és mandulával tele. A nevelőnők arról beszéltek, hol olcsóbb az élet, Moszkvában vagy Péterváron. Natasa leült, komoly, mélázó arczczal hallgatta a beszélgetésüket, majd fölkelt.
+
+- Madagaszkár szigete, - mondotta. - Ma-da-gasz-kár, - ismételte minden egyes szótagot hangsúlyozva, s a nélkül, hogy madame Schoss-nak arra a kérdésére, hogy mit mondott, felelt volna, kiment a szobából.
+
+Az öcscse, Petya is fenn volt az emeleten; valami rakétán babrált a nevelőjével, melyet éjjel akart fölereszteni.
+
+- Petya! Petya! - kiáltott rá Natasa, - vigy le engem innen. Petya odaszaladt hozzá és odatartotta neki a hátát. Natasa fölugrott rá, átkarolta a nyakát és Petya ugrándozva kezdett szaladni vele. - Nem, nem kell, Madagaszkár-sziget, - szólott, s a hátáról leugorván, lesietett a lépcsőn.
+
+Natasa, mintha csak körüljárta volna a birodalmát, hogy a hatalmát kipróbálja, s miután meggyőződött róla, hogy bár készségesen engedelmeskedik neki mindenki, azért mégis únja magát, bement a terembe, fogta a gitárját, leült egy homályos szögletbe, valami szekrény mögé, s elkezdett kipöngetni a húrokon egy dallamot, a melyre valami operából emlékezett, a melyet Andrej herczeggel együtt hallott Péterváron. Ha valami idegen hallotta volna, joggal azt mondhatta volna, hogy annak, a mit a gitárból kihozott, se füle, se farka, de az ő képzeletéből ezeknek a hangoknak a nyomán az emlékek egész raja kelt ki. Ott ült a szekrény mögött, rámeresztette a szemét arra a fénysávra, mely az ajtón át beszűrődött, hallgatta magát és emlékezett. Teljesen az emlékezés állapotában leledzett.
+
+Szonya egy pohárral a kezében a termen keresztül kiment a buffet-szobába. Natasa előbb ránézett, majd ismét a buffet-szoba ajtajának a nyílására, s úgy tetszett neki, hogy emlékezik, a mint a buffet-szoba ajtajából s az ajtó repedéséből világosság áradt ki, és Szonya, pohárral a kezében, elment mellette. "Igen, még ez is szórul-szóra így történt" - gondolta Natasa.
+
+- Szonya, mi az? - kiáltott rá Natasa, ujjaival a vastagabb húrokat pöngetve.
+
+- Oh, itt vagy! - szólott Szonya összerezzenve, odament hozzá, és figyelmesen hallgatta. - Nem tudom. A zivatar? - mondotta félénken, attól tartván, hogy téved.
+
+"Csakugyan, éppen úgy összerezzent, éppen úgy odajött és félénken elmosolyodott akkor is, a mikor ez már megtörtént", - gondolta Natasa, - "s én is, éppen úgy... azt gondoltam, hogy mintha hiányoznék belőle valami".
+
+- Nem, ez a kar a "Vízöntő"-ből, hallod? - És Natasa elkezdte a kar dallamát énekelni, hogy Szonyának eszébe juttassa. - Hova indultál? - kérdezte Natasa.
+
+- Vizet akartam váltani a pohárban. Be akarom végezni azt a mintát.
+
+- Te mindig foglalkozol, én meglásd, nem tudok, - mondotta Natasa. - Hát Nikolenyka hol van?
+
+- Azt hiszem alszik.
+
+- Szonya, menj és keltsd föl, - szólott Natasa. - Mondd meg neki, hogy én hívom énekelni. - Leült, eltűnődött mindezeknek a dolgoknak a jelentőségén, s a nélkül, hogy ezt a kérdést, a melylyel egyébiránt nem igen sokat törődött, megoldotta volna, megint visszaszállott abba az időbe, a mikor még együtt volt vele, és Andrej herczeg szerelmes szemekkel nézett rá.
+
+"Oh, csak jönne már mielőbb. Úgy félek, hogy nem lesz belőle semmi! De a legfőbb az, hogy vénülök! Nem leszek többé az, a mi most vagyok. De lehet, hogy még ma megjön, tüstént itt lesz. Lehet, hogy már itt is van és ott ül a fogadó-szobában. Lehet, hogy már tegnap megjött és én elfelejtettem". Fölkelt, letette a gitárt és bement a fogadó-szobába. A háziak, a nevelők, nevelőnők és a vendégek már mind a tea-asztalnál ültek. Az inasok az asztal körül álltak, de Andrej herczeg nem volt ott, mindenfelé csak folyt tovább a megszokott élet.
+
+- Áá, itt van ő is, - szólalt meg Andrejevics Ilya, mikor a belépő Natasát megpillantotta. - No hát, ülj ide mellém. - De Natasa az anyja mellett megállt, s mintha valamit keresett volna, körülnézett.
+
+- Mama! - szólalt meg. - Adja ide őt nekem; adja ide mama, hamar, - s megint alig tudta a zokogását visszatartani.
+
+Leült az asztalhoz és hallgatta az öregek és Nikolaj beszélgetését, a ki szintén odajött az asztalhoz. "Istenem, Istenem, ugyanazok az arczok, ugyanaz a társalgás, a papa is éppen úgy fogja a csészét és éppen úgy fújja a teát, mint mindig!" - gondolta magában Natasa és rémülten érezte, hogy valami undorféle fogta el őt a háziak iránt, pusztán csak azért, mert mindig olyan egyformák.
+
+Tea után Nikolaj, Szonya és Natasa behúzódtak a pamlagos-szobába, kedvencz kis zugukba, a hol rendesen a legbizalmasabb beszélgetésbe szoktak volt elmerülni.
+
+
+
+X.
+
+- Megesik veled is, - szólt Natasa a bátyjához, miután letelepedtek a pamlagos-szobában, - megesik veled is olykor, hogy úgy tetszik, hogy nem lesz többé semmi, - de semmi; hogy mindaz, a mi szép és jó, - az csak volt? És e közben, ha nem is unatkozol éppen, de elszomorodol?
+
+- De mennyire! - felelt Nikolaj. - Megesett én velem már az is, hogy vidám volt, jól érezte magát a társaságban mindenki, én meg egyszerre a fejembe vettem, hogy torkig vagyok mindennel, s hogy meg kell halni mindannyiunknak. Egyszer az ezrednél nem mentem el egy mulatságra, pedig szólt a zene... és olyan lehangoltság fogott el...
+
+- Oh, ezt is ösmerem. Ösmerem, ösmerem, - kapta föl Natasa. - Már kis koromban is megesett velem ilyesmi. Emlékszel, egyszer valami szilvaevésért megbüntettek, ti mindannyian tánczoltatok, én meg ott ültem a tanuló-szobában és zokogtam; soha se felejtem el: szomorú is voltam, meg sajnáltam is mindenkit, magamat és mindenkit. És a mi a fő, nem is voltam hibás, - mondotta Natasa, - emlékszel?
+
+- Emlékszem, - felelt Nikolaj. - Emlékszem, hogy később odamentem hozzád, szerettelek volna lecsillapítani, kissé furdalt a lelkiismeret. Rettentően furcsák voltunk mi akkor. Volt akkoriban egy kis játék-bálványom, s neked akartam adni. - Emlékszel?
+
+- Hát te, emlékszel, - folytatta Natasa tünődő mosolylyal, - mikor még régesrégen, egészen piczinyek voltunk, és a gyágyuska behítt bennünket a dolgozó-szobájába, még a régi házban, sötét volt, mi bementünk és egyszerre ott áll...
+
+- Egy arabus, - fejezte be Nikolaj örömteljes mosolylyal; - hogy' ne emlékezném? Mai napig se tudom, vajjon csakugyan ott volt-e az az arabus, vagy csak álmodtuk, vagy tán éppen csak mesélt róla valaki.
+
+- Szürke volt, emlékszel, s a fogai fehérek, - ott áll és bámul ránk...
+
+- Emlékszik rá, Szonya? - kérdezte Nikolaj...
+
+- Igen, igen magam is emlékszem valami ilyesre, - felelt Szonya félénken.
+
+- Én a mamától is, a papától is kérdezősködtem e felől az arabs felől, - mondotta Natasa. - Ők azt állítják, hogy semmiféle arabusról se tudnak semmit. Pedig hát te is emlékszel rá!
+
+- Hogyne, úgy emlékszem a fogaira, akár csak most látnám.
+
+- Milyen furcsa ez, mintha csak álom volna. Ezt én úgy szeretem.
+
+- Hát arra emlékszel, mikor tojásokkal gurigáztunk a teremben, és egyszerre megjelent előttünk két öreg asszony s elkezdett forogni a szőnyegen. Hát ez vajjon igaz volt-e vagy sem? Emlékszel, milyen szép volt?
+
+- Igen. És emlékszel, mikor apácska, kék bekecsbe öltözve, puskából lőtt a lépcsőről. - Nem a szomorú és öreges, hanem a poétikus és fiatalos visszaemlékezések gyönyörűségével mosolyogva a legmesszebb multból sorra vették azokat a benyomásokat, a melyekben az álom összeolvad a valósággal, s örömmel eltelve, csöndesen mosolyogtak.
+
+Szonya, mint rendesen, elmaradt tőlük, bár közösek voltak az emlékeik.
+
+Szonya azokból, a mikre ők emlékeztek, sok mindenre nem emlékezett, de még a mire emlékezett is, az sem ébresztett benne olyan poétikus érzelmeket, mint ő bennük. Ő csak az ő örömüket élvezte, a melynek iparkodott magát is alárendelni.
+
+Csak abban vett részt ő is, mikor az ő első megérkezéséről beszéltek. Szonya elmondta, hogy mennyire félt Nikolajtól, mert paszománt volt a zekéjén s a dada azzal fenyegette, hogy majd őt is felzsinórozzák.
+
+- Én meg arra emlékszem, hogy nekem azt mondták, hogy a káposztásban születtél, - mondotta Natasa, - s arra is emlékszem, hogy akkor, bár tudtam, hogy nem igaz, nem mertem benne kételkedni, és olyan kényelmetlenül éreztem magamat.
+
+Ez alatt a beszélgetés alatt a pamlagos-szoba hátsó ajtaján bekukkant a szobalány feje.
+
+- Kisasszony, elhozták a csirkét, - mondotta suttogva.
+
+- Nem kell, Polya, mondjad csak, hogy vigyék vissza, - szólott Natasa.
+
+A pamlagos-szobában folyó beszélgetések közepett egyszerre belépett Dimmler, s odament a szegletben álló hárfához. Levette róla a takarót, mire a hárfa egy hamis hangot adott.
+
+- Karlycs Eduard, játssza el kérem az én kedvencz Nocturne-ömet Fieldtől, - szólt át az öreg grófné hangja a fogadó-szobából.
+
+Dimmler fogott egy accordot, és Natasához, Nikolajhoz és Szonyához fordulva így szólt:
+
+- Gyerekek, csönd legyen!
+
+- Hiszen csak filozofálunk, - mondotta Natasa s egy pillanatra körülnézvén, folytatta a beszélgetést. Akkor éppen az álmokról volt szó.
+
+Dimmler elkezdett játszani. Natasa lábújjhegyen, nesztelen léptekkel odament az asztalhoz, fogta a gyertyát, kivitte, s visszatérve megint leült a helyére. A szobában, de különösen a pamlagon, a melyen ültek, teljesen sötét volt, de a nagy ablakokon keresztül rávetődött a padlóra a teli hold ezüstös fénye.
+
+- Tudod, úgy elgondolom olykor, - mondotta Natasa suttogva, és közelebb húzódott Nikolajhoz és Szonyához, a mikor Dimmler már befejezte a Nocturnet, de még mindig ott ült a húrok közt babrálva, és nyilván nem tudta elhatározni, vajjon elhallgasson-e vagy pedig valami újat kezdjen, - hogy mikor az ember úgy emlékezik, emlékezik, emlékezik, végül már annyira belemerül az emlékekbe, hogy még olyasmire is emlékszik, a mi akkor történt, a mikor az ember még nem is volt a világon...
+
+- Ez a lélekvándorlás, - jegyezte meg Szonya, a ki mindig jól tanult és mindenre emlékezett. - Az egyiptomiak azt állították, hogy a mi lelkeink valaha állatokban voltak és megint állatokba kerülnek vissza.
+
+- Nem, lásd, azt már nem hiszem, hogy mi valaha állatokban voltunk, - mondotta Natasa még mindig suttogva, bár a zene már elhallgatott, - de azt egészen biztosan tudom, hogy angyalok voltunk ott valahol, s itt is jártunk, azért emlékszünk mindenre.
+
+- Szabad nekem is idejönni? - kérdezte Dimmler halkan és odaült hozzájuk.
+
+- De ha angyalok voltunk, mért estünk akkor mélyebbre? - kérdezte Nikolaj. - Nem, ez lehetetlen!
+
+- Nem mélyebbre, ki mondta azt, hogy mélyebbre?... Mit tudom én, mi voltam azelőtt, - felelt Natasa meggyőződéssel. - Lám, a lélek halhatatlan... következésképpen, ha örökké fogok élni, akkor azelőtt is éltem, örök időktől fogva éltem.
+
+- Igen, csakhogy roppant nehéz ám az örökkévalóságot elképzelni, - mondotta Dimmler, a ki szeliden lenéző mosolylyal jött oda a fiatalokhoz, de most épp oly komolyan és suttogva beszélt, mint ők.
+
+- Miért volna nehéz az örökkévalóságot elképzelni, - szólott Natasa. - Ma lesz, holnap lesz, mindig lesz, és tegnap is volt, tegnapelőtt is volt...
+
+- Natasa, most rajtad a sor. Énekelj nekem valamit, - hallatszott a grófné hangja. - Mit ültök ott, akár csak az összeesküvők?
+
+- Mama, annyira nincs kedvem hozzá, - mondotta Natasa, de azért egyúttal fölkelt.
+
+Valamennyiüknek, még a korosabb Dimmlernek se volt ínyére, hogy félbeszakítsák a beszélgetést, és a pamlagos-szoba sarkából kimozduljanak, de Natasa fölkelt és Nikolaj leült a zongorához. Natasa, mint rendesen, odaállott a szoba közepére, s kikeresvén azt a helyet, a honnan legjobban hallatszik, elkezdte énekelni az anyja kedvencz dalát.
+
+Azt mondta ugyan, hogy nincs kedve énekelni, de azért régóta, s azután is még hosszú ideig, nem énekelt úgy, mint akkor este. Andrejevics Ilya gróf, a szobájából, a hol Mityenkával beszélgetett, meghallotta az éneket, és mint az iskolásgyerek, a ki siet a leczkéjével, csak hogy mielőbb elmehessen játszani, egészen belezavarodott, a mint az intézőnek a parancsait osztogatta s végre Mityenka is elhallgatott, s némán mosolyogva és fülelve állt ott a gróf előtt. Nikolaj le nem vette a szemét a húgáról, és szinte vele együtt vett lélekzetet. Szonya, a mint őt hallgatta, azon tünődött, hogy milyen óriási különbség volt közte és a barátnője közt, s hogy mennyire ki volt zárva annak a lehetősége, hogy ő csak megközelítőleg is olyan elragadó legyen, mint a milyen az unokahúga. Az öreg grófné könnyes szemmel s boldog, de szomorú mosolylyal ült ott s néha megcsóválta a fejét. Natasára gondolt és elmúlt fiatalságára, meg arra, hogy mégis csak van valami természetellenes és rettenetes Natasának Andrej herczeggel küszöbön álló házasságában.
+
+Dimmler odaülvén a grófné mellé, behúnyta a szemeit és úgy figyelt.
+
+- Igazán, grófné, - szólalt meg végre, - ez világraszóló tehetség, szinte nincs is mit tanulnia; az a lágyság, az a finomság, és az az erő...
+
+- Oh, be féltem őt, de mennyire féltem őt, - szólott a grófné, megfeledkezvén róla, hogy kivel beszél. Anyai érzése azt súgta neki, hogy valamiből nagyon sok van Natasában, s hogy ez az oka annak, hogy nem lesz boldog soha. Natasa még nem fejezte volt be az énekét, mikor a tizennégyéves Petya újjongva szaladt be azzal a hírrel, hogy megjöttek a maskarák.
+
+Natasa egyszerre elhallgatott.
+
+- Bolond! - kiáltott rá az öcscsére, odaszaladt egy székhez, leroskadt rá és úgy elkezdett zokogni, hogy jó darabig képtelen volt abbahagyni.
+
+- Semmi, mamácska: igazán semmi, csak Petya rámijesztett, - mondotta, iparkodván mosolyogni, de még egyre peregtek a könnyei, s zokogás fojtogatta a torkát.
+
+A maskarás házi-cselédek: rettenetes és furcsa medvék, törökök, korcsmárosok és urak, hideget és vidámságot hozva magukkal, eleinte az előszobában szorongtak; majd egymás után besompolyogtak a terembe; és kezdetben kissé feszesen, de később mind vidámabban és bizalmasabban elkezdődtek az énekek, tánczok, körtánczok és karácsonyi játékok. A grófné, miután az ügyes maskarákat fölismerte és jóízűt nevetett rajtuk, átment a fogadó-szobába. Andrejevics Ilya gróf derült mosolylyal ült a teremben és biztatgatta a maskarákat. Egyszeriben az egész fiatalságnak nyoma veszett.
+
+Egy fél órára rá, a többi maskarák közt megjelent még a teremben egy krinolinos öreg hölgy, - ez volt Nikolaj. Egy török nő, - ez volt Petya. Egy bohócz, - Dimmler, egy huszár, - Natasa s egy cserkesz, - Szonya, valamennyinek dugó-korommal volt bajusza és szemöldöke festve.
+
+Miután azok, a kiken nem volt maskara, nagyot bámultak, nem akarták megismerni, és feldícsérték őket, a fiatalok úgy találták, hogy annyira sikerültek a maskarák, hogy meg kell mutatni másoknak is.
+
+Nikolaj, a kinek kedve kerekedett, hogy a pompás szánúton a trojkáján megszánkáztassa valamennyiüket, azt ajánlotta, hogy vegyenek magukhoz még vagy tíz maskarát és menjenek át a gyágyuskához.
+
+- Ugyan már, mire való volna az öreget háborgatni, - szólott a grófné, - aztán meg be se fértek hozzá valamennyien. - Ha már éppen menni akartok, menjetek el Melyukovához.
+
+Melyukova egy öregasszony volt, a kinek különféle korú gyermekei voltak, s a ki a gyermekei nevelőivel és nevelőnőivel együtt négy versztnyire lakott Rosztovéktól.
+
+- Lásd, kedvesem, ez okos, - kapta föl az öreg gróf, a kinek rendkívüli jó kedve kerekedett. - Várjatok egy cseppet, tüstént felöltözöm s veletek tartok én is.
+
+De a grófné nem akarta elereszteni a grófot: az utóbbi napokban állandóan fájt a lába. Elhatározták, hogy Andrejevics Ilya nem mehet, de ha Ivanovna Lujza (madame Schoss) velük tart, akkor a leányok is elmehetnek Melyukovához. Szonya, a ki rendesen félénk és szégyenlős volt, ezúttal mindannyiuknál kitartóbban kérte Ivanovna Lujzát, hogy tartson velük.
+
+Szonya maskarája volt a legsikerültebb. A bajúsz és a festett szemöldök pompásan illett neki. Valamennyien nagyon szépnek találták őt, ő pedig egészen szokatlanul, szinte kicsapongóan jókedvű volt. Valami belső hang azt súgta neki, hogy vagy ma dől el a sorsa, vagy soha, s férfi ruhájában valami egészen más lénynek látszott. Ivanovna Lujza kijelentette, hogy velük tart s egy fél óra mulva, a fagyos hóban sivítva és fütyölve, négy felcsengőzött és felcsörgőzött trojka állott oda a kapu elé.
+
+Natasa elsőnek ütötte meg ennek a karácsonyi vígasságnak a hangját, és ez a vígasság, egyikről a másikra átragadva, mind jobban fokozódott és akkor érte el a tetőpontját, mikor mind kijöttek a fagyos levegőre, s beszélgetve, kiabálva, kaczagva és sikongatva elhelyezkedtek a szánokon.
+
+A trojkák közül kettő közönséges posta-trojka volt, a harmadik, az öreg gróf trojkája, egy igazi Orlov-féle rudassal; a negyedik, Nikolaj saját trojkája, középen az ő alacsony, fekete és kóczos lovacskájával. Nikolaj, a ki az ő vénasszony-köntöse fölé körülövezett huszárköpenyt húzott, ott állott a szánja közepén és rendezgette a gyeplőszárakat.
+
+Olyan világos volt, hogy még a lovaknak a holdfényben csillogó szem-ellenzőit és szemeit is látta, a melyekkel ijedten kacsintgattak hátra a kirándulókra, a kik éktelen zajt csaptak a kapu sötét aljában.
+
+Nikolaj szánjában ült Natasa, Szonya, madame Schoss és két cselédleány. Az öreg gróf szánjában Dimmler foglalt helyet a feleségével és Petyával; a többi szánra az álarczos házi-cselédek telepedtek föl.
+
+- Rajta hát, előre, Zachar! - kiáltott oda Nikolaj az apja kocsisának, hogy legyen ürügye őt megkerülni és elhagyni.
+
+Az öreg gróf trojkája, a melyben Dimmler és más álarczosok ültek, talpával úgy csikorogva, mintha odafagyott volna a hóhoz, s mélyhangú csengetyűjével csörömpölve megindult előre. A lógósak nekidőltek a villás rúdnak és lábukkal szaporán hányták a havat, mely kemény és csillogó volt, akár a czukor.
+
+Nikolaj az első trojka után indult; mögötte csikorgott és csörgött a másik kettő. Eleinte rövid ügetésben mentek a keskeny úton. Mialatt a kert mellett elhaladtak, a csupasz fák árnyékai minduntalan keresztülfeküdtek az úton és eltakarták a fényes holdvilágot; de a mint a gyümölcsöst elhagyták, minden oldalról, holdsugárral behintve és mozdulatlanul terült el körülöttük a kékesfényű és gyémántcsillogású hópalást. Olykor-olykor nagyot zökkent az első szán; utána nagyot zökkentek a többiek is, és durván megzavarva a szinte dermedt csendet, megint egymás után elnyújtóztak a szánok.
+
+- Nyúlnyom, ni, de mennyi, - hangzott föl a szinte tömör levegőben Natasa hangja.
+
+- Milyen jól látni, Nikolenyka, - szólott Szonya hangja.
+
+Nikolaj ránézett Szonyára és odahajolt hozzá, hogy jobban lássa az arczát. A holdfényben, a czobolypelyhes bundából valami egészen új, fekete szemöldökű és bajuszos, kedves arcz bámult rá közvetlen közelből.
+
+"Ez Szonya volt azelőtt", - gondolta Nikolaj. Még közelebbről megnézte és elmosolyodott.
+
+- Mit néz, Nikolenyka?
+
+- Semmit, - felelt s megint a lovaihoz fordult.
+
+Mikor kiértek a járt országútra, melyet szinte kisimítottak a szántalpak és rostává lyukgattak a patkószegeknek a holdfényben tisztán kivehető nyomai, a lovak maguktól is meghúzták a gyeplőszárakat és gyorsították a futásukat. A baloldali lógós, szügyébe kapva a fejét, nagyokat szökve, rángatta az istrángjait. A rudas füleit billegtetve tipegett, mintha csak azt kérdezte volna: "Gyerünk, vagy még ráérünk?" Jó messze elől, mélyhangú s távolodó csengőjével döngve tisztán látszott a fehér havon Zachar fekete trojkája. A szánjáról kurjogatás, kaczagás és a maskarások hangos beszélgetése hallatszott hátra.
+
+- Gyerünk hát, kedveseim! - kiáltott föl Nikolaj megrántva a gyeplőt, s ütésre emelte az ostorát. És csak a szemközt fújó légáramlat erején s a mind jobban vágtató lógósok erőteljes rántásain volt észrevehető, hogy milyen sebesen siklott tova a trojka. Nikolaj hátranézett. Sikongva és kiabálva, az ostorokat suhogtatva s a lovakat biztatgatva tudott a nyomában maradni a másik két trojka. A rudas vígan himbálózott a villásrúd kávája alatt, esze ágában sem volt felrúgni, s azzal kecsegtetett, hogy ha rákerül a sor, még gyorsabban is fog tudni menni.
+
+Nikolaj utólérte az első trojkát. Valami dombról száguldottak lefelé s kijutottak a folyó mellett elterülő rét szélesen kijárt útjára.
+
+"Vajjon hol vagyunk? - gondolta Nikolaj. - Alkalmasint a Koszij-réten. De nem, ez valami új, a mit még soha se láttam. Ez sem a Koszij-rét, sem a Demkin-domb, hanem Isten tudja micsoda. Ez valami egészen új, Tündérország. Eh, bánom is én, hogy mi!" - kiáltott a lovaira és el akarta kerülni az első trojkát.
+
+Zachar visszatartotta a lovait, és hátrafordította immár teljesen bezuzmarásodott ábrázatát.
+
+Nikolaj megeresztette a lovait; Zachar előrenyújtotta a két kezét, csettintett egyet s az övéit is megeresztette.
+
+- No uram, szorítsd, - mondotta. Még sebesebben repült egymás mellett a két trojka, s szaporán váltakoztak a száguldó lovak lábai. Nikolaj kezdett előrenyomulni. Zachar még jobban előrenyújtotta a kezeit s az egyiket hirtelen felrántotta.
+
+- Abból ugyan semmi se lesz, uram, - kiáltott oda Nikolájnak. Nikoláj vágtába ugratta a lovait és utólérte Zachart. A lovak teleszórták a szánon ülők arczát apró, száraz hóval, mellettük fáradhatatlanul csengettek a csengők, s összegabalyodtak az utólért trojka szaporán mozgó lábai és árnyékai. Minden oldalról a szántalpak sikkanása és női sikoltások hallatszottak.
+
+Nikoláj megint megállította a lovait és körülnézett. Ugyanaz a holdsugárban fürdő és csillagokkal teleszórt hómező terült el köröskörül.
+
+"Zachar azt kiabálja, hogy balra tartsak; de miért éppen balra?"- gondolta Nikolaj. "Hát csakugyan Melyukovához megyünk, ez csakugyan Melyukovka volna? Isten a megmondhatója, hova megyünk, s Isten a megmondhatója, mi lesz belőlünk, - de annyi bizonyos, hogy nagyon furcsa és nagyon kellemes az, a mi velünk történt". Körülnézett a szánban.
+
+- Nézzed csak, a bajúsza és a szempillái is egészen fehérek, - szólott a szánon ülők közül egy furcsa, vékonybajúszú és csinos idegen.
+
+"Ez, mintha Natasa lett volna", - gondolta Nikolaj, "amaz pedig madam Schoss, de az is meglehet, hogy nem ő; az a bajuszos cserkesz pedig, nem tudom ki, csak annyit tudok, hogy szeretem".
+
+- Nem fáztok? - kérdezte. - Nem feleltek, de elkezdtek vihogni. Dimmler a hátulsó szánból előrekiáltott valami, alkalmasint mulatságos dolgot, de hogy mit, azt nem lehetett megérteni.
+
+- Igen, igen, - felelt egyszerre több nevető hang.
+
+De ime, az ott valami tündérerdő, egymásba olvadó fekete árnyékokkal, gyémántok csillogásával, valami márványlépcsős teremsorral, s valami tündérpalota ezüstös teteje, s valami vadállatok mélységes üvöltése. "Ha pedig ez csakugyan Melyukovka, akkor még furcsább, hogy az Isten tudja merre jártunk, és mégis Melyukovkába jutottunk", - gondolta Nikolaj.
+
+Csakugyan Melyukovka volt, s gyertyákkal és örvendező ábrázattal leányok és legények csődültek ki a kapu elé.
+
+- Ki az? - kérdezték a kapu felől.
+
+- A gróf maskarásai, a lovaikon látom, - felelt egy sereg hang.
+
+
+
+XI.
+
+Melyukova Danilovna Pelageja, egy termetes, erélyes asszonyság, szétnyitott gallérban és pápaszemmel az orrán, ült a szobájában a leányai körében, s mindenképpen azon volt, hogy ne unatkozzanak. Szép csöndben csöppentgették a viaszt és vizsgálták a belőle formálódó figurákat, mikor egyszerre léptek zaja és zűrzavaros hangok hallatszottak az előszobából.
+
+Köhécselve és zuzmarás ábrázataikat törölgetve, huszárok, urak, boszorkányok, bohóczok, medvék özönlöttek a terembe, a hol szaporán meggyújtották a gyertyákat. Dimmler a bohócz, és Nikolaj - a kisasszony nyitották meg a menetet. A sikongó gyermekektől körülvett maskarák, orczáikat eltakarva s a hangjukat elváltoztatva, hajlongtak a ház úrnője előtt, és eloszlottak a szobában.
+
+- Teljes lehetetlen valakit is fölismerni! Áá, Natasa! Nézzétek csak, hogy néz ki! De igazán, hasonlít valakihez. Karlycs Eduard is milyen szép! Nem ösmertem volna meg. És hogy' tánczol! Jaj batyuska, és ez a cserkesz, milyen pompásan áll Szonyuskának. Hát még ki van? No, ezt pompásan kieszelték! Vigyétek ki az asztalokat, Nikita, Vanya. Mi meg olyan csendesen üldögéltünk itt.
+
+- Ha-ha-ha!... Ni, az a huszár, ni az a huszár! Akár egy gyerek, és a lábai... Rá se tudok nézni... - hallatszott minden oldalról.
+
+Natasa, a Melyukova gyerekek kedvencze, velük együtt eltűnt a hátulsó szobába, a hová dugót s mindenféle férfiruhát és köntöst hordottak be, melyeket meztelen leánykarok vettek be az inastól, a félig nyitott ajtón. Alig tíz percz múlva a Melyukova család egész fiatalsága is csatlakozott a maskarákhoz.
+
+Danilovna Pelageja, miután intézkedett, hogy helyet csináljanak a vendégeknek, s az urak meg a házicselédek megvendégeléséről gondoskodjanak, pápaszemmel az orrán, tartózkodóan mosolyogva, elvegyült a maskarák közé, egészen közelről belenézett az arczukba, de nem ösmert meg közülük senkit. Nemcsak Rosztovékat és Dimmlert, de még a saját leányait sem ösmerte meg, és azokra a férfiköntösökre és egyenruhákra sem emlékezett, melyeket a gyermekei magukra akgattak.
+
+- Hát ez ugyan kicsoda? - mondotta a nevelőnőjéhez fordulva és belebámult a leány arczába, a ki kazáni tatárnőnek volt öltözve. - Úgy tetszik, Rosztovék közül valaki. Nos és ön, huszár uram, hányadik ezredben szolgál? - kérdezte Natasától. - Ennek a török hölgynek egy pár mézes gyümölcsöt adjatok, - szólt oda az inasnak, a ki nyalánkságokat hordott körül: - ezt nem tiltják az ő törvényeik.
+
+Olykor, a mint azokat a furcsa, de mulatságos tánczlépéseket nézte, a melyeket a tánczolók, a kik abban a szilárd meggyőződésben, hogy ők maskarák lévén, fel sem ösmerhetők, a legkevésbbé se jöttek zavarba, kivágtak, - Danilovna Pelageja eltakarta az arczát a kendőjével s egész teste csak úgy rengett a visszafojthatatlan, jóságos és öreges kaczagástól.
+
+- Az én Szasinettám, az én Szasinettám! - kiáltott föl.
+
+Az orosz tánczok és körtánczok után Danilovna Pelageja mind körbeállította a maskarákat, gyűrűket, zsinórokat és rézrúbeleket hoztak, és elkezdtek mindenféle társasjátékot játszani.
+
+Alig egy óra alatt mind összegyűrődtek és szétzilálódtak a jelmezek. A dugókorommal odamázolt bajúszok és szemöldökök elkenődtek az izzadt, kitüzesedett és vidám arczokon. Most már Danilovna Pelageja is kezdte fölismerni a maskarákat, valósággal el volt ragadtatva, hogy milyen ügyesen voltak össze állítva, milyen jól illettek, különösen a leányoknak, és valamennyiüknek hálálkodott, hogy ilyen nagy mulatságot szereztek neki. Vacsorához hívták a vendégeket a fogadó-szobába, a többi maskarát pedig a teremben vendégelték meg.
+
+- Nem, az a fürdőben jóslás, igazán rettenetes! - mondotta vacsoraközben egy vén kisasszony, a ki Melyukováéknál lakott.
+
+- Miért? - kérdezte Melyukova legidősebb leánya.
+
+- Oda ne menjen, mert ahhoz bátorság kell ám...
+
+- Én bizony elmegyek, - mondotta Szonya.
+
+- Mondja csak el, hogy' is volt az azzal a kisasszonynyal? - szólott a második Melyukova leány.
+
+- Hát úgy volt a dolog, hogy egy kisasszony fogta magát, - mesélte a vén kisasszony, - magához vett egy kakast, két evőeszközt és a mint illik, leült. A mint ott üldögél, egyszerre hallja, hogy csengőkkel, csörgőkkel hangosan szánok közelednek; azután egyszerre hallja, hogy jön valaki. Belép, s teljesen emberi formában, akár egy katonatiszt, odalép hozzá és letelepszik mellé.
+
+- Áá! Áá! - kiáltott föl Natasa és rémülten forgatta a szemeit.
+
+- És aztán, hogy' volt, mondott is valamit.
+
+- Igen, szakasztott, mintha ember lett volna, elkezdett beszélni, a kisasszonynak pedig a hajnali kakasszóig el kellett volna őt foglalnia, de egyszerre megszeppent, - megszeppent és eltakarta a kezeivel az arczát. Erre ez megragadta. Még szerencse, hogy akkor befutottak a leányok...
+
+- Ugyan, mit rémítgeted őket! - szólott Danilovna Pelageja.
+
+- Mamácska, hiszen maga is csak jósolt... - mondotta a leánya.
+
+- Hogy' megy az a csűrben való jóslás? - kérdezte Szonya.
+
+- Az ember, akár most mindjárt, bemegy a csűrbe és hallgatózik. Aztán a szerint, hogy mit hall: dörömbölést, kopogást, - ez rossz jel, de ha gabona-szóródást, - az jó, és megesik az is...
+
+- Mama, mondja el, hogy' volt magánál a csűrben?
+
+Danilovna Pelageja elmosolyodott.
+
+- Hogy' volt, hogy' volt... már elfelejtettem!... - mondotta. - Aztán úgy se megy ki egyikőtök se.
+
+- De, én kimegyek, Danilovna Pelageja, eresszen ki, én kimegyek, - szólt Szonya.
+
+- Ám tessék, ha nem félsz.
+
+- Ivanovna Lujza, kimehetek? - kérdezte Szonya.
+
+Akár gyűrűsdit, akár kötélugrást vagy rubelesdit játszottak, akár pedig csak beszélgettek, mint most is, Nikolaj nem tágított Szonya mellől, és egészen más szemekkel nézte őt, mint eddig. Úgy tetszett neki, hogy hála annak a dugókorommal odamázolt bajúsznak, csak ma ösmerte meg őt a maga teljes valóságában. Szonya akkor este csakugyan olyan élénk, vidám és szép volt, a minőnek még Natasa se látta soha.
+
+"Lám, ő tehát ilyen, én meg bolond vagyok!" - gondolta Nikolaj, a mint ragyogó szemeibe belenézett, s a bajúsza alatt ott látta azt a boldog, ujjongó mosolyt, melytől gödröcskék támadtak az arczán, s a melyet annakelőtte még soha se látott.
+
+- Én egy cseppet se félek, - mondotta Szonya. - Mehetek most mindjárt? - Fölkelt. Szonyának megmagyarázták, hol a csűr, hogy némán, meg se pisszenve kell hallgatóznia s egy bundácskát is adtak rá. Rákapta a fejére és rápillantott Nikolajra.
+
+"Milyen gyönyörű teremtés ez a leány!" - gondolta magában. "Mit is haboztam mindeddig!"
+
+Szonya kiment a pitvarba, hogy onnan aztán elmenjen a csűrbe. Nikolaj azt mondván, hogy melege van, kiosont a parádés lépcsőre. Odabenn a szorongó sok embertől csakugyan meleg volt.
+
+Künn éppen olyan dermesztő hideg volt, éppen úgy sütött a hold, csak mintha még világosabb lett volna. Olyan erős volt a világosság és olyan tömérdek csillag ragyogott a havon, hogy nem is igen akarózott az égre nézni, s a valóságos csillagok szinte nem is látszottak. Sötét volt az ég és unalmas, a föld pedig derült és vidám.
+
+"Oh én bolond, bolond! Mire vártam mostanáig?" - gondolta Nikolaj és kisurranván a lépcsőn, azon a kis ösvényen, mely a hátsó lépcsőhöz vezetett, megkerülte a ház sarkát. Tudta, hogy Szonya arra fog jönni. Fele útján néhány ölfarakás állott, melyeket hó borított, s melyek sötét árnyékot vetettek az útra; ezek mellett és rajtuk keresztül a vén és csupasz hársfák árnyai estek rá a hóra és az ösvényre. A csűr deszkából ácsolt falai és teteje, mely vastagon el volt borítva hóval, úgy ragyogtak a holdfényben, mintha drágakövekből lettek volna kifaragva. A kertben megrecscsent egy fa s utána megint elcsöndesedett minden. Az ember mintha nem is levegőt, hanem valami örökifjú erőt és örömet lehelt volna magába.
+
+A cselédlépcső fokain lábak kopogása hallatszott, megcsikordult a hó az utolsó lépcsőfokon, s egy vén cseléd hangja így szólott:
+
+- Csak egészen egyenesen, kisasszony, ott azon az ösvényen. Csak valahogy' hátra ne nézzen!
+
+- Én nem félek, - felelt Szonya hangja, s a Nikolaj felé vezető ösvényen megcsikordultak és megroppantak Szonya vékony czipőcskébe bujtatott lábacskái.
+
+Szonya beburkolódzott a bundájába és bátran ment előre. Már csak két lépésnyire volt tőle, mikor Nikolajt megpillantotta; ő sem olyannak látta őt, a milyennek eddig ösmerte, a mikor félt is egy cseppet tőle. Női ruhában, összekúszált hajjal állott ott s boldog és Szonya előtt teljesen új mosolylyal nézett rá. Szonya szaporán odafutott hozzá.
+
+"Egészen más, és mégis ugyanaz", - gondolta Nikolaj, a mint a holdfénytől megvilágított arczába belenézett. Két karját bedugta a fejét takaró bunda alá, megölelte, magához szorította és megcsókolta az ajkait, a melyek fölött ott feketéllett az a két égettdugó-szagú bajusz. Szonya is megcsókolta az ajka kellő közepét, s kiszabaditván a kezeit, mindkét oldalon megfogta az arczát.
+
+- Szonya!... Nikolenyka!... - mindössze csak ennyit mondtak. Odaszaladtak a csürhöz, azután mindenikük a maga lépcsőjén visszakerült a házba.
+
+
+
+XII.
+
+Mikor Danilovna Pelagejától valamennyien elindultak hazafelé, Natasa, a ki mindig mindent meg szokott látni, mindent észre szokott venni, úgy rendezte az elhelyezkedést, hogy Ivanovna Lujza és ő, Dimmlerrel kerültek egy szánra, Szonya pedig egy pár leánynyal Nikolaj szánjára jutott.
+
+Nikolaj, a ki most már nem hajszolta úgy a lovait, szép csöndesen koczogott hazafelé s ebben a furcsa holdfényben mindig csak Szonyát nézte, s ebben a mindent elváltoztató világosságban folyton csak azt a régi és azt az új Szonyát kereste a festett bajusz és szemöldökök közt, a kiről elhatározta volt, hogy nem válik el tőle soha. Elmerült a nézésébe, s mikor ezt is, azt is fölismerte, s azt a dugó-szagot érezvén, visszagondolt arra a forró csókra, teli tüdővel szívta magába a fagyos levegőt, s a mint a lábai alatt hátrafelé gördülő földet s a fényes eget nézte, megint valami Tündérországban képzelte magát.
+
+- Szonya, jól érzed magadat? - kérdezte tőle olykor.
+
+- Igen, - felelt Szonya. - És Te?
+
+Az út közepén egyszerre Nikolaj átadta a gyeplőszárakat a kocsisnak, egy pillanatra odaszaladt Natasához és fölágaskodott a szántalpra.
+
+- Natasa, - mondotta neki francziául suttogva, - én Szonyát illetőleg már határoztam.
+
+- Szóltál is neki? - kérdezte Natasa s egyszerre egész lénye felragyogott az örömtől.
+
+- Jaj beh furcsa vagy a bajuszoddal, meg a szemöldökeiddel. Natasa! Örülsz?
+
+- Úgy örülök, de úgy örülök! Már kezdtem rád haragudni. Neked ugyan nem szóltam, de nem szépen viselted magadat iránta. Ez olyan jószívű egy leány, Nikolenyka, de mennyire örülök! Én rosszlelkü vagyok néha, de furdalt a lelkiismeret, hogy Szonya nélkül boldog legyek, - folytatta Natasa. - De most úgy örülök, no de menj csak vissza hozzá.
+
+- Nem, hadd nézzelek, milyen furcsa vagy! - mondotta Nikolaj s még egyre őt nézte, s a húgában is valami egészen új, szokatlan és elragadóan gyöngéd vonást fedezett föl, mely eddig föl se tünt neki. - Natasa, olyan ez, mint egy tündérálom, mi?
+
+- Igen, - felelt Natasa, - ezt jól csináltad.
+
+"Ha már előbb is olyannak láttam volna őt, a milyen most", - gondolta Nikoláj, - "már régen megkérdeztem volna, mittévő legyek, és megtettem volna mindent, a mit csak kíván, és jó lett volna minden!"
+
+- Tehát örülsz, és jól tettem, a mit tettem?
+
+- Jaj de mennyire! Menj, a mamával is összepereltem ezen. A mama azt mondta, hogy Szonya vadászik rád. Hogy' is lehet ilyet mondani! Kevés híja, hogy össze nem vesztünk. És én nem is fogom soha, senkinek se megengedni, hogy rosszat mondjon, vagy csak gondoljon is róla, mert ő a megtestesült jóság.
+
+- Tehát jól van? - kérdezte Nikolaj, s még egyszer megnézte a húga arczkifejezését, hogy meg tudja, őszintén beszél-e így, és a csizmáival csikorogva leugrott a szánról s visszafutott a maga szánjához. Még mindig ugyanaz a boldogan mosolygó, csillogó szemű s czobolyprémes sipkája alól pislogó bajuszos cserkesz ült ott, és ez a cserkesz volt Szonya, és ez a Szonya volt az ő jövendő, boldog és szerető kis felesége.
+
+Hazaérkezve, miután elmesélték az anyjuknak, hogy' töltötték Melyuková-éknál az időt, a leányok visszavonultak a szobájukba. Miután levetkőztek, a nélkül, hogy kormos bajuszukat lemosták volna, még sokáig ültek ott és beszélgettek a boldogságukról. Arról beszéltek, hogy' fognak élni majd, ha férjhezmentek, milyen jó barátok lesznek az uraik, ők pedig milyen boldogok. Natasa asztalán még ott állottak a tükrök, melyeket Dunyasa az este odakészített.
+
+- De mikor lesz mindez? Attól tartok, hogy soha... Nagyon is szép volna! - szólott Natasa és fölkelvén, odament a tükörhöz.
+
+- Ülj le, Natasa, lehet, hogy meglátod őt, - szólott Szonya. Natasa meggyujtotta a gyertyát és leült.
+
+- Valami bajuszos alakot látok, - mondotta Natasa, a ki a maga arczát látta.
+
+- Nem szabad ám nevetni, kisasszony, - figyelmeztette őt Dunyasa.
+
+Natasa végre Szonya és a szobaleány segítségével eltalálta, hogy' kell felállítani a tükröket; komoly kifejezést öltött az arcza és elhallgatott. Sokáig ült ott és elnézte a tükrökben látszó gyertyalángokat, és (a hallott meséknek megfelelően) hol azt képzelte, hogy egy koporsót lát, hol pedig azt, hogy őt, Andrej herczeget látja ebben az utolsó, homályos négyszögben. De bármennyire kész volt is a legkisebb pontocskában is emberi arczot vagy koporsót látni, voltaképpen még se látott semmit. Szaporán kezdett pislogni és eljött a tükrök mellől.
+
+- Miért van az, hogy mások látnak, én meg semmit se látok? - kérdezte. - Most ülj oda te, Szonya: ma föltétlenül meg kell, hogy tedd, - mondotta. - Tedd meg az én kedvemért... Én úgy rettegek ma!
+
+Szonya leült a tükör elé, elhelyezkedett és elkezdett belenézni.
+
+- Lám, Alexandrovna Szofja föltétlenül fog látni, - szólt Dunyasa suttogva, - de maga mindig csak nevet.
+
+Szonya hallotta ezeket a szavakat, és azt is hallotta, a mint Natasa suttogva így szólt:
+
+- Tudom, hogy fog látni, a mult esztendőben is látott.
+
+Vagy három perczig valamennyien hallgattak.
+
+- Föltétlenül! - suttogta Natasa, de nem fejezte be... Szonya egyszerre félretolta azt a tükröt, a melyet a kezében tartott s kezeivel eltakarta az arczát.
+
+- Oh, Natasa! - mondotta.
+
+- Láttad? Láttad? Mit láttál? - kiáltott föl Natasa és megfogta a tükröt.
+
+Szonya semmit se látott, éppen pislantani készült és föl akart kelni, mikor hallotta, a mint Natasa azt mondta "föltétlenül"... Nem akarta elámítani se Natasát, se Dunyasát, s nehezére esett az ülés. Maga se tudta hogyan és miért szállt el az ajkairól az a kiáltás, mikor a szemeit eltakarta.
+
+- Őt láttad? - kérdezte Natasa és megfogta a kezét.
+
+- Igen. Megállj... Őt láttam. - mondotta Szonya önkénytelenül, még sem tudván, hogy Natasa kit értett az ő alatt: az ő - Nikolaj-át, vagy az ő - Andrej-át.
+
+"De miért ne mondanám meg, mit láttam? Mások nem látják! És ugyan ki bizonyíthatja rám, hogy mit láttam és mit nem láttam?" - villant meg Szonya fejében.
+
+- Igen, őt láttam, - ismételte.
+
+- Hogyan? Hogyan? Áll vagy fekszik?
+
+- Nem, azt láttam... Egyszerre semmi se volt, egyszerre meg azt látom, hogy fekszik.
+
+- Andrej fekszik? Beteg? - kérdezte Natasa és ijedt szemeit rámeresztette a barátnőjére.
+
+- Nem, ellenkezőleg, vidám az arcza és felém fordult, - és abban a pillanatban, a mikor ezt mondta, neki magának is úgy tetszett, hogy látta azt, a mit mondott.
+
+- Nos, és aztán, Szonya?...
+
+- Azt már nem vettem ki, valami kéket és pirosat láttam...
+
+- Szonya! Mikor jön vissza? Mikor látom? Istenem! Hogy' féltem őt, magamat s hogy' reszketek mindentől... - szólalt meg Natasa, és a nélkül, hogy Szonya csillapító szavaira felelt volna, lefeküdt, s még jó ideig, miután a gyertyát eloltották, nyitott szemekkel mozdúlatlanul feküdt az ágyában s a jégvirágos ablakokon keresztül nézte a fagyos holdvilágot.
+
+
+
+XIII.
+
+Nikolaj karácsony után nemsokára bevallotta az anyjának Szonya iránt való szerelmét s kijelentette azt a szilárd elhatározását, hogy őt feleségül veszi. A grófné, a ki már régen észrevette azt, a mi Szonya és Nikolaj közt történt, és el volt készülve erre a vallomásra, szótlanul meghallgatta a fia szavait és azt mondta neki, hogy azt veheti feleségül, a kit akar; de hogy sem ő, sem az apja nem fogják áldásukat adni egy ilyen házassághoz. Nikolaj most először érezte, hogy az anyja nincs vele megelégedve, s hogy iránta való nagy szeretete ellenére se fog engedni. Hidegen, s a nélkül, hogy csak egy pillantást is vetett volna a fiára, elküldött az uráért; és mikor eljött, a fia jelenlétében röviden és hidegen el akarta mondani neki, hogy miről van szó, de nem tudott erőt venni magán, kicsordultak szemeiből a bosszúság könnyei és kiment. Az öreg gróf meg immel-ámmal megpróbálta rábeszélni a fiát, hogy tegyen le a szándékáról. Nikolaj azt felelte, hogy nem szegheti meg a szavát, mire az apja zavartan felsóhajtva hamarosan véget vetett a beszédnek és bement a grófnéhoz. Az öreg gróf, valahányszor összezördült a fiával, nem tudott szabadulni az önvádtól, zilált anyagi viszonyai miatt, s nem is tudott haragudni a fiára azért, hogy nem akart gazdag leányt elvenni, hanem választása a hozomány nélkül való Szonyára esett, - mindössze csak ez alkalommal még élénkebben eszébe jutott, hogy ha a viszonyai rendben volnának, még kívánni se lehetne Nikolajnak különb menyasszonyt Szonyánál, és hogy viszonyainak a ziláltságában egyedül ő a hibás az ő Mityenkájával és az ő megrögzött szokásaival.
+
+Az apa és az anya nem beszéltek többé a fiukkal erről a dologról; de néhány nappal ezután a grófné behívatta magához Szonyát, és mindkettőjükre nézve szinte megdöbbentő kegyetlenséggel, - hálátlansággal vádolta az unokahúgát s a szemére hányta, hogy elcsábította a fiát. Szonya némán, lesütött szemmel hallgatta a grófné kegyetlen szavait és nem értette, mit akarnak tőle. Minden áldozatra kész lett volna a jóltevőiért. Az önfeláldozás egyik legkedvesebb gondolata volt; de ebben az esetben nem értette, hogy kinek és micsoda áldozatot kellene hoznia. Nem tudta nem szeretni a grófnét és Rosztovékat, de viszont nem tudta nem szeretni Nikolajt, s lehetetlen volt nem tudnia, hogy ettől a szeretettől függ Nikolaj egész boldogsága. Szótalan volt és szomorú, s nem felelt semmit. Nikolajnak úgy tetszett, hogy nem bírja ki tovább ezt az állapotot s bement az anyjához, hogy tisztázza a helyzetet. Nikolaj az egyik perczben kérve kérte az anyját, hogy bocsásson meg neki és Szonyának és egyezzék bele ebbe a házasságba, a következőben pedig megfenyegette az anyját, hogy ha Szonyát üldözik, titokban tüstént megesküszik vele.
+
+A grófné olyan ridegséggel, a minőt a fia még soha se tapasztalt nála, azt felelte neki, hogy végre is nagykorú, hogy Andrej herczeg is az apja beleegyezése nélkül nősül, s hogy ezt ő is megteheti, arra azonban ne számítson soha, hogy ő ezt az intriká-t leányának ismerje.
+
+Nikolajt az intrika szó teljesen kihozta a sodrából, és emeltebb hangon azt mondta az anyjának, hogy soha se hitte volna, hogy a saját anyja arra akarja őt kényszeríteni, hogy árúba bocsássa az érzelmeit, de hogyha az így van, akkor most utolszor beszél... De arra már nem volt ideje, hogy azt a döntő szót, a melyet az arczkifejezése után az anyja rémülten várt tőle, és a mely, úgy lehet, hogy örök időkön át mint valami kegyetlen emlék élt volna közöttük, kimondja. Nem volt ideje kimondani, mert Natasa sápadt és komoly arczczal lépett be az ajtón, a mely mögött hallgatózott.
+
+- Nikolenyka, bolondokat beszélsz, hallgass, hallgass, hallgass! Hallgass, ha mondom!... - kiáltott fel szinte ordítva, csakhogy a hangját túlkiáltsa.
+
+- Mama, lelkem, nem úgy van... lelkem, anyuskám, - fordult oda az anyjához, a ki a szakítás örvényének a szélén érezvén magát, rémülten nézett a fiára; de nyakassága révén, s a küzdelem hevében, nem akarta és nem tudta megadni magát. - Nikolenyka, majd én megmagyarázom neked, csak menj, - hallgasson ide, mamuskám, lelkem, - szólott az anyjának.
+
+A szavai értelmetlenek voltak; de azt az eredményt, a melyre szánva voltak, elérték.
+
+A grófné zokogva hajtotta a fejét a leánya keblére. Nikolaj pedig fölkelt, a fejéhez kapott és kiment.
+
+A kibékülés ügyét Natasa vette a kezébe, és annyit elért, hogy Nikolaj megkapta az anyjától azt az igéretet, hogy Szonyának semmi bántódása se lesz, ő viszont megigérte, hogy semmit se tesz a szülei háta mögött.
+
+Nikolaj azzal a szilárd elhatározással, hogy az ezrednél a dolgait elintézvén, kilép a hadseregből, hazajön és feleségül veszi Szonyát, szomorúan és komolyan, szüleivel meghasonolva, de a mint neki tetszett, fülig szerelmesen, január elején visszament az ezredéhez.
+
+Nikolaj elutazása után Rosztovék házában szomorúbb lett az élet, mint valaha. A grófné a nagy lelki rázkódtatásokba valósággal belebetegedett.
+
+Szonyát is szomorította a Nikolajtól való elválás, de még inkább az az ellenséges hang, a melyen vele szemben a grófné sehogy' se tudott erőt venni. A grófot viszonyainak a ziláltsága jobban aggasztotta, mint valaha, s mind jobban érezte, hogy valami elhatározó lépésre volna szükség. Elkerülhetetlen volt, hogy moszkvai házát és Moszkva mellett fekvő birtokát eladja, és hogy eladhassa, be kellett mennie Moszkvába. De a grófné gyengélkedése miatt napról-napra halasztotta az elutazását.
+
+Natasa, a ki eleinte vidáman tűrte a vőlegényétől való távollétet, most napról-napra izgatottabb és türelmetlenebb lett. Az a gondolat, hogy így hiába pocsékolódik el életének a legszebb időszaka, a melyet arra használhatott volna fel, hogy őt szeresse, szűntelenül gyötörte őt. A levelei legtöbbnyire bosszantották. Bántotta, hogy mialatt ő kizárólag neki él és ő rá gondol, Andrej valóságos életet él, új helyeket, új embereket lát, a kik őt érdeklik. Minél érdekesebbek voltak a levelei, annál jobban bosszankodott. Azok a levelek pedig, a melyeket ő írt neki, nemcsak hogy örömet nem szereztek neki, de unalmas és hazug kötelességnek tüntek föl előtte. Nem tudott neki írni, mert képtelen volt elérni, hogy levelében annak csak a századrészét is kifejezze, a mit élőszóval, meg egy-egy mosolylyal és pillantással ki tudott fejezni. Klasszikusan egyhangú, száraz leveleket írt neki, a melyeknek ő maga se tulajdonított semmi jelentőséget, s a melyeknek a fogalmazványában az anyja javította ki a helyesírási hibákat.
+
+A grófné egészsége sehogy' sem akart megjavulni; de a moszkvai útat már teljességgel lehetetlen volt tovább halasztani. Gondoskodni kellett a hozományról, el kellett adni a házat, s ezenkívül Andrej herczeget is előbb Moszkvába várták, mert Andrejevics Nikolaj herczeg ezt a telet ott töltötte, és Natasa meg volt győződve, hogy Andrej már meg is érkezett.
+
+A grófné falun maradt, a gróf pedig Szonyával és Natasával január végén elutazott Moszkvába.
+
+
+
+ÖTÖDIK RÉSZ.
+
+I.
+
+Pierre, az után, hogy Andrej herczeg megkérte Natasa kezét, minden nyilvánvaló ok nélkül egyszerre úgy érezte, hogy lehetetlen eddigi életét tovább így folytatnia. Bármily erősen meg volt is győződve azokról az igazságokról, a melyeket a jótevője tárt föl előtte, bármennyire örömteljes volt is a maga tökéletesítésére irányuló belső munka okozta felindulásnak, a melynek oly nagy tűzzel engedte át magát, első időszaka: Andrej herczeg és Natasa eljegyzése és Alexejevics Joszif halála után, a melyekről csaknem egyidejűleg értesült, annak az eddigi életnek egész varázsa egyszeriben semmivé lett előtte. Életéből nem maradt meg számára egyéb, mint a háza és a ragyogó felesége, a ki akkoriban egy nagyon előkelő személyiség kegyeit élvezte, egész Pétervárral való ismeretsége és unalmas alakszerűségekkel zsúfolt hivatala. És ez az eddigi élet, egyszerre, egészen váratlanul a legutálatosabb színben tünt föl Pierre előtt. Abbahagyta a naplóját, kerülte a testvérek társaságát, megint följárt a clubba, megint ráadta magát az ivásra, belekeveredett a legényemberek társaságába, s olyan életet kezdett élni, hogy Vasziljevna Jelena grófné is szükségesnek tartotta ezért komoly szemrehányásokkal illetni őt. Pierre érezte, hogy a feleségének igaza van, s nehogy őt kompromittálja, elutazott Moszkvába.
+
+Alig, hogy Moszkvában, fonnyadt és fonnyadó herczegnőkkel és tömérdek cseléddel népes rengeteg házába került, alig, hogy - a városban járván, - az ivernszkája kápolnát, a melyben tömérdek gyertya égett a szentképek előtt, a Kreml nagyterén az érintetlen hóleplet, a bérkocsikat a Vrazska Szivczeva viskóit megpillantotta, a semmi után sem vágyakozó és szép csöndesen éldegélő moszkvai öreg urakat, a moszkvai bálokat és a moszkvai angol clubot viszontlátta, - egyszerre otthonosan, valami csöndes révben képzelte magát. Olyan nyugodtan, melegen és megszokottan érezte magát Moszkvában, mint valami ócska köntösben.
+
+Az öregektől kezdve a gyermekekig az egész moszkvai társaság úgy fogadta Pierre-t, mint valami régóta várt vendéget, a kinek mindig készen és üresen állott a helye. Pierre a legkedvesebb, legjobb, legokosabb, legvidámabb és legnagylelkűbb különcz, egy bár szórakozott, de lélekkel teljes, régi ívású, igaz orosz úr volt a szemeikben. A bugyellárisa ugyan üres volt, de csak azért, mert mindig nyitva tartotta mindenki előtt.
+
+Jutalomjátékok, rossz képek és szobrok, jótékonyczélú összejövetelek, czigányok, iskolák, ebédek, dorbézolások, szabadkőművesek, templomok, könyvek - szóval mindig és mindenki bizton számíthatott rá, s ha nem lett volna két barátja, a kik ugyan jó csomó pénzt vettek kölcsön tőle, de kissé gyámkodtak is fölötte, úgy mindenét szétosztogatta volna. A clubban egyetlen ebéd vagy vacsora se lehetett nélküle. Alig, hogy elhelyezkedett a pamlagon és meghozatta az ő két palaczk Margaut-ját, legott körülvették, s megindult a társalgás, a vitatkozás és a tréfálkozás. A hol összekaptak, ő egyetlen jóságos mosolyával és a maga idejében közbeszúrt tréfás mondásával békét szerzett. A szabadkőműves összejövetelek unalmasak és lanyhák voltak, ha ő nem vett részt bennük.
+
+Mikor egy-egy legényvacsora után, jóságos és édes mosolylyal engedett a jókedvű társaságnak és fölkelt, hogy velük tartson, a fiatalok örömteljesen és diadalmasan kurjogattak. A bálokon, ha kevés volt a tánczos, ő volt az, a ki pótolta a hiányt. A fiatal hölgyek és kisasszonyok azért szerették őt, mert a nélkül, hogy bárkinek is udvarolt volna, egyformán szívélyes volt mindenkivel, különösen vacsora után. "Pompás egy ember, mintha nem is volna neme", - mondogatták róla francziául.
+
+Pierre egyike volt azoknak a kedélyesen világban élő, szolgálaton kívüli kamarásoknak, a kik százával forgolódnak a moszkvai társaságban.
+
+Hogy' elszörnyűködött volna, ha hét esztendővel ezelőtt, mikor éppen hazajött volt külföldről, azt mondta volna neki valaki, hogy teljesen fölösleges neki keresni, kutatni s a fejét törni, hogy az ő kerékvágása már régen ki van taposva és örök időkre ki van a számára jelölve, s hogy bármint vergődjék is, még se viszi többre soha, mint azok, a kik ő vele egyforma helyzetben vannak. Ezt ugyan el nem hitte volna soha! Hát nem ő volt-e az, a ki hol egész lelkével köztársaságot akart csinálni Oroszországból, hol Napoleon, hol filozófus, hol taktikus, hol meg Napoleon legyőzője akart lenni? Hát nem ő volt-e az, a ki nemcsak szenvedélyesen óhajtotta, de lehetségesnek is tartotta azt, hogy a bűnös emberiséget átformálja, s magamagát a tökéletesség legmagasabb fokára emelje? Hát nem ő volt-e az, a ki iskolákat, kórházakat alapított és felszabadította a jobbágyait?
+
+És mindezek helyett most nem volt egyéb, mint hűtlen feleségének az ura, szolgálatnélküli kamarás, a ki szeret enni és inni, s olykor úgy módjával a kormányt ócsárolni, tagja a moszkvai angol clubnak, és közszeretetben álló alakja a moszkvai társaságnak. Sokáig nem tudott azzal a gondolattal megbékülni, hogy most ő is csak az a szolgálatnélküli moszkvai kamarás, a melynek a typusát hét esztendővel azelőtt olyan mélységesen megvetette.
+
+Olykor azzal a gondolattal vígasztalta magát, hogy csak úgy ideiglenesen folytat ilyen életet; aztán meg elréműlt attól a másik gondolattól, hogy hány ember volt már a világon, a ki szintén csak úgy ideiglenesen, dús hajzattal és hibátlan fogsorral merült bele ebbe az életbe és ebbe a clubba, s egyetlen fog és egyetlen szál haj nélkül került ki belőle.
+
+A büszkeség pillanataiban, a mint így a helyzetén eltünődött, úgy tetszett neki, hogy ő egészen más és teljesen elüt azoktól a szolgálaton kívüli kamarásoktól, a kiket annakelőtte úgy megvetett, hogy azok közönséges és ostoba emberek voltak, a kiket ez a helyzet megnyugtatott és kielégített, "de én most is állandóan elégedetlen vagyok, s állandóan szeretnék az emberiség javára valamit tenni", - mondogatta magában a büszkeség pillanataiban. "De lehet az is, hogy mindezek az én társaim éppen úgy vergődtek és keresték az életnek új és különös útjait, mint én, és éppen úgy a környezet, a társaság és a velük született tulajdonságok, amaz elemi erők révén, a melyekkel szemben az ember tehetetlen, ugyanoda jutottak, a hova én", - mondotta magában a szerénység pillanataiban, s miután egy darabig Moszkvában élt, nem vetette meg többé sorsának az osztályosait, hanem kezdte szeretni, tisztelni és sajnálni őket, éppen úgy, mint magamagát.
+
+Most már nem igen jöttek rá Pierre-re a kétségbeesés, a búskomorság és az élettől való undorodás rohamai; de ugyanaz a betegség, mely azelőtt heves rohamokban jutott benne kifejezésre, most meghúzódott a belsejében s egy pillanatra se tágított mellőle. Miért? Minek? Mi történik ezen a világon? - kérdezte magától álmélkodva napjában többször is és önkéntelenül kezdett elmerülni az élet jelenségeinek a kutatásába; de tapasztalásból tudván, hogy ezekre a kérdésekre nincsen válasz, sietve iparkodott elfordulni tőlük, fogott egy könyvet, vagy elment a clubba, vagy Nikolájevics Apollon-hoz a városi pletykákról fecsegni.
+
+"Vasziljevna Jelenát, a ki a maga testén kívül soha se szeretett semmit, s a ki egyike a világ legostobább asszonyainak", - gondolta Pierre, - "az emberek a szellem és finomság netovábbjának tartják és meghajolnak előtte. Bonaparte Napoleont addig, a míg igazán nagy volt, mindenki lenézte, de azóta, hogy szánalmas komédiás lett belőle, Ferencz császár szinte töri magát utána, hogy a leányát törvénytelen feleségül hozzá adja. A spanyolok a katholikus papság által hálaimákat küldenek az égbe azért, hogy június 14-ikén megverték a francziákat, a francziák pedig ugyancsak a katholikus papság által hálaimákat küldenek az égbe azért, hogy június 14-ikén megverték a spanyolokat. Az én szabadkőműves testvéreim égre-földre esküdöznek, hogy felebarátaikért mindent készek feláldozni, de azért nem fizetik meg a köteles egy-egy rúblt a szegények számára és mindent elkövetnek, hogy egy valódi skót szőnyeget és egy olyan okmányt megszerezzenek, a melynek a jelentőségét még az sem érti, a ki írta, s a melyre senkinek szüksége nincsen. Valamennyien prédikáljuk a megbocsátás és a felebaráti szeretet keresztény törvényét, azt a törvényt, a melynek a nevében száz és száz templomot építettünk Moszkvában, de azért tegnap megkorbácsoltak egy embert, mert megszökött, és ugyancsak a szeretet és megbocsátás ama törvényének a szolgája, a pap, a kivégzés előtt csókra nyujtotta egy katonának a keresztet." Így tünődött Pierre, és bármennyire szokva volt is hozzá, ez az általános és mindenki által elismert nagy hazugság, mint valami egészen új dolog, mindannyiszor bámulatba ejtette. - "Én értem ezt a hazugságot és zűrzavart", - gondolta magában, - "de hogy' mondjam el nekik mindazt, a mit értek? Megpróbáltam, és mindig úgy találtam, hogy a lelkük fenekén ők is értik mindazt, a mit én, de azon iparkodnak, hogy ne lássák meg. Következésképpen így kell cselekedni! De én, mittévő legyek én?" - gondolta Pierre. Érezte magában sok, különösen orosz embernek azt a szerencsétlen képességét, hogy meg tudja látni és el tudja hinni a jó és az igaz lehetőségét, és sokkal tisztábban meg tudja látni az életben a rosszat és a hazugságot, mint a hogy képes komolyan érdeklődni iránta. Az ő szemében a munka minden fajtája tele volt gonoszsággal és ámítással. Bármit próbált, bármihez nyúlt légyen is, a gonoszság és a hazugság mindenütt visszadöbbentette őt, és elzárta előle a tevékenység minden útját. De hát élni és foglalkozni mégis csak kellett. Rettenetes volt az élet eme megoldhatatlan kérdéseinek a súlya alatt nyögni, s így átengedte magát az első kínálkozó fölbúzdulásnak, csakhogy ezeket a kérdéseket elfelejtse. Eljárt minden képzelhető társaságba, sokat ivott, képeket vásárolt, építkezett; és a mi a fő - olvasott.
+
+Elolvasott mindent, a mi a keze ügyébe esett, és úgy olvasott, hogy mikor hazaérkezett, mialatt az inasai vetkőztették, már ott volt a kezében a könyv és olvasott, az olvasásból átcsapott az alvásba, az alvásból a fogadókban és a clubban való tereferébe, ebből a dorbézolásba és az asszonyokra, a dorbézolásból megint a tereferére, az olvasásra és a borra. A borivás úgy testileg, mint lelkileg mindinkább szükségletévé kezdett válni. Mindamellett, hogy az orvosok figyelmeztették rá, hogy az ő vérmes testalkata mellett a bor veszedelmes rá nézve, nagyon sokat ivott. Csak akkor érezte magát egészen jól, a mikor, maga se tudta, hogyan, de hatalmas száján keresztül néhány pohár bort fölhajtván, kellemes melegséget érzett a testében, gyöngédséget a felebarátai iránt és teljes készséget az elméjében arra, hogy csak úgy felületesen foglalkozzék a gondolataival, a nélkül, hogy a mélyükre iparkodjék hatolni. Csak ha egy-két palaczk bort megivott, akkor ébredt úgy homályosan annak tudatára, hogy az életnek az a rettenetes és összebogozott csomója, a melytől annakelőtte annyira irtózott, még sem olyan rettenetes, mint a minőnek látszott. Mikor mámoros fejjel elbeszélgetett, mások fecsegését hallgatta, vagy ebéd és vacsora után olvasgatott, valamelyik oldaláról mindig ott látta maga előtt ezt a csomót. De a bor hatása alatt így okoskodott: "Ez semmi. Majd megoldom én ezt - már készen is van a megoldás. De most nem érek rá, - később majd még egyszer megfontolom!" És ez a később soha se következett be.
+
+Reggelre, éhgyomorra, mindezek a kérdések megint csak épp olyan megoldhatatlanoknak és retteneteseknek tüntek föl előtte, és Pierre szaporán kapott valami könyv után és örült, ha jött valaki hozzá.
+
+Olykor eszébe jutott Pierrenek egy dolog, a mit hallott, hogy háborúban a katonák, mikor fedezve vannak az ellenség tüze elől és semmi dolguk sincsen, mindenképpen próbálnak valami szórakozást találni maguknak, hogy a veszedelem tudatát könnyebben elviselhessék. És Pierre úgy érezte, hogy az emberek mind olyanok, mint azok a katonák, a kik az élet valósága elől menekülnek: ki a hiúságban, ki a kártyában, ki a törvénycsinálásban, ki az asszonyokban, ki a játékokban, ki a lovakban, ki a politikában, ki a vadászatban, ki a borban, ki az államügyekben keres menedéket. "Nincsen se jelentéktelen, se fontos, egyforma minden: csak szabadulni tőle, a hogy' lehet!" - gondolta Pierre. "Csak ne látni őt, ezt a rettenetes őt."
+
+
+
+II.
+
+A tél elején Bolkonszkij Andrejevics Nikolaj herczeg a leányával együtt Moszkvába érkezett. A múltjánál, az eszénél és eredetiségénél fogva, különösen abban az időben, a mikor Moszkvában az Alexander czár uralkodása iránt való lelkesedés szemlátomást lohadni, a francziaellenes és hazafias irány pedig terjedni kezdett, Andrejevics Nikolaj herczeg legott a moszkvaiak különös tiszteletének a tárgyává, és a kormánynyal szemben álló moszkvai ellenzék központjává lőn.
+
+A herczeg az utolsó évben nagyon megöregedett. Az öregség félreismerhetetlen jelei kezdtek mutatkozni nála: minduntalan, egész váratlanul elszunnyadt, a közelmúlt eseményeivel szemben feledékeny volt, míg a régmúltakra pompásan visszaemlékezett, és a mi a fő, szinte gyermekes hiúsággal játszotta a moszkvai ellenzék vezérének a szerepét. Mindezek ellenére is, a mikor az öreg, különösen estélyek alkalmával, prémes kabátjában és hajporos parókával a fején leűlt a teaasztalhoz, s valakinek az ösztönzésére az ő szakgatott modorában elkezdett a múltról beszélni, vagy még szakgatottabban és még élesebben véleményt mondott a jelenről, kivétel nélkül a legtiszteletteljesebb nagyrabecsülés érzését keltette föl a vendégeiben. Ez az egész ódon ház, a maga hatalmas fiókos szekrényeivel és forradalom előtti bútorzatával, hajporos inasaival és magával ezzel a múlt századbeli nyakas és okos öreg emberrel, szelíd leányával és csinos franczia nevelőnőjével, a kik szinte áhítatos tisztelettel viseltettek iránta, valósággal nagyszerű látványul szolgált a látogatóknak. De ezek a látogatók nem is gondoltak arra, hogy azon a két-három órán kívül, a mely alatt ők a háziakat látták, a napnak még huszonkét órája volt, mely alatt a ház titkos és benső élete folyt tovább a maga medrében.
+
+Moszkvában ez a benső élet az utóbbi időben nagyon terhes lett Marja herczegnőre nézve. Moszkvában meg volt fosztva legnagyobb örömétől: az istenes emberekkel való érintkezéstől és a magánytól, a melyek Lyszyja Goryban úgy felüdítették; a városi életből viszont semmi haszna és öröme nem volt. Társaságba nem járt: mindenki tudta, hogy az apja nem ereszti el egyedül, ő maga pedig a gyöngélkedése révén nem mehet, és így már ebédekre és vacsorákra nem is igen hívták. Arról a reménységről, hogy valaha férjhez menjen, már teljesen lemondott volt Marja herczegnő. Látta azt a hidegséget és ellenséges indulatot, a melylyel Andrejevics Nikolaj herczeg azokat a házasulandó fiatal embereket, a kik a házukban olykor megfordultak, fogadta és magától távol tartotta. Barátnői nem voltak Marja herczegnőnek: e moszkvai tartózkodása alatt a hozzá legközelebb állott két lényben teljesen csalatkozott; m-elle Bourienne, a kivel szemben már azelőtt se lehetett teljesen őszinte, most valósággal kellemetlen kezdett lenni neki, s azért bizonyos okokból lassan el is idegenedett tőle; Julie pedig, a ki ott lakott Moszkvában, s a kihez Marja herczegnő öt esztendőn keresztül egyre-másra írta a leveleket, most, hogy megint személyesen találkozott vele, teljesen idegennek bizonyult rá nézve. Julie ebben az időben, a testvérei halála révén, Moszkva egyik leggazdagabb parthie-jává lévén, nyakig úszott a világi gyönyörökben. Teljesen körül volt véve fiatal emberekkel, a kik, mint ő gondolta, egyszerre teljes mértékben méltányolták az erényeit. Julie a vénülő nagyvilági kisasszonyoknak abban az időszakában volt, a melyben érezte, hogy elérkezett a férjhezmenés lehetőségének utolsó állomására, s hogy most kell eldőlni jövendő sorsának, vagy soha. Csütörtökönkint szomorú mosolylyal jutott eszébe Marja herczegnőnek, hogy most nincs kinek írnia, mert Julie, a kinek jelenlétéből éppenséggel semmi öröme nem volt, itt élt, s minden héten találkozott vele. Mint a vén emigráns, a ki nem akarta feleségül venni azt a hölgyet, a kivel évek hosszú során át az estéit eltöltötte, sajnálta, hogy Julie itt van s így nincs kivel leveleznie. Marja herczegnőnek Moszkvában senkije se volt, a kivel elbeszélgethetett volna, s a ki előtt a fájdalmát kiönthette volna, mely pedig az utóbbi időben ugyancsak megszaporodott. Andrej herczeg hazaérkezésének és nősülésének az ideje mindinkább közeledett, s annak a megbízásának, hogy az apját erre előkészítse, nemcsak hogy nem tett még eleget, de sőt annyira el volt rontva a dolog, hogy Rosztova grófnőnek puszta említése is már teljesen kihozta sodrából az öreg herczeget, a ki amúgy is legtöbbnyire rosszkedvű volt. S még egy újabb keserűség, mely Marja herczegnő bajaihoz az utóbbi időben járult, voltak azok az órák, a melyeket hatesztendős kis unokaöcscsének adott. Nikoluskával való érintkezésében rémülten tapasztalta magán az apja ingerlékenységét. Akárhányszor föltette is magában, hogy nem szabad heveskednie, mikor az unokaöcscsét tanítja, mégis mindannyiszor, a mikor palavesszővel a kezében leült vele a franczia á-b-c-hez, olyan szaporán és könnyedén szerette volna a kis fiúba, a ki minden pillanatban attól szepegett, hogy megharagszik rá a nénje, a maga tudományát átönteni, hogy a kicsike legcsekélyebb figyelmetlenségére is már elkezdett reszketni, felfortyant, kiabált, olykor megránczigálta a kezét, sőt a sarokba is állította őt. De mikor ez megtörtént, ő maga is legott elkezdett sírni gonosz és rossz természetén, mire Nikoluska, a ki segített neki a zokogásban, engedelem nélkül kijött a sarokból, odament hozzá, elhúzta az arczától könnyektől nedves kezeit és elkezdte őt csitítgatni. De mindezeknél sokkal nagyobb fájdalmat okozott a herczegnőnek az apja ingerlékenysége, mely mindig a leánya ellen fordult, s mely az utóbbi időben szinte a kegyetlenségig ment. Ha azt kívánta volna tőle, hogy egész éjjeleken át hajlongjon előtte, ha ütötte-verte volna, ha fát és vizet hordatott volna vele, - esze ágába se jutott volna azt mondani, hogy nehéz a helyzete; de ez a szerető zsarnok, - a ki a legkegyetlenebb volt, mert szerette őt, s ezért gyötörte őt is meg magamagát is, - czélzatosan tudta őt nemcsak megbántani, nemcsak megalázni, de azt is bebizonyítani előtte, hogy mindenben és mindenkor ő volt a hibás. Az utóbbi időben egy új vonás tünt föl benne, mely Marja herczegnőt mindennél jobban keserítette, s ez a m-elle Bourienne-hez való mind nagyobb közeledése volt. Az a tréfás gondolat, mely akkor, a mikor a fia szándékáról először értesült, a fejében megvillant, hogy ha Andrej megnősül, akkor ő is nőül veszi Bourienne-t, - szemlátomást megtetszett neki, s így az utóbbi időben (mint Marja herczegnőnek tetszett) csak azért, hogy őt sértegesse, a legnagyobb kitartással, különös gyöngédséget mutatott m-elle Bourienne iránt, s a leányával való elégedetlenségének Bourienne iránt tanusított szeretetével adott kifejezést.
+
+Moszkvában egyszer Marja herczegnő jelenlétében (neki úgy tetszett, hogy az apja ezt szándékosan tette az ő jelenlétében), az öreg herczeg megcsókolta m-elle Bourienne-nek kezét, s odahúzván őt magához, gyöngéden elkezdte ölelgetni. Marja herczegnő erre fölpattant és kifutott a szobából. Pár percz múlva m-elle Bourienne bejött Marja herczegnőhöz, s az ő kellemes hangján, mosolyogva elkezdett neki valamiről beszélni. Marja herczegnő szaporán letörölte a könnyeit, elszánt léptekkel odament Bourienne-hez, s nyilván maga se tudván, mit csinál, hirtelen dühhel, el-elcsukló hangon rárivallt a franczia leányra.
+
+- Ez csúnya, alávaló és embertelen dolog, egy öreg ember gyöngeségével így visszaélni, és... - Nem fejezte be. - Takarodjék ki a szobámból, - kiáltott rá és elkezdett zokogni.
+
+Másnap a herczeg egy szót se szólt a leányának; de feltünt neki, hogy ebédnél úgy rendelkezett, hogy m-elle Bourienne-nél kezdjék az ételek kínálását. Az ebéd végén, mikor a felszolgáló inas az eddigi szokás szerint megint a herczegnőnek tette oda először a kávét, a herczeg egyszerre olyan dühbe jött, hogy a botját odavágta Filipphez és legott intézkedett, hogy besorozzák katonának.
+
+- Nem értik a szót... kétszer is mondtam! Nem értik! Ő - az első személyiség ebben a házban, ő - az én legjobb barátom, - ordított a herczeg. - Ha pedig te még egyszer megengeded magadnak, - kiáltott föl dühében, s most először fordult Marja herczegnőhöz, - azt, a mit tegnap megengedtél... s vele szemben megfeledkezel magadról, majd megmutatom neked, ki az úr a házban. Ki innen! A színedet se lássam; kérj tőle bocsánatot!
+
+Marja herczegnő bocsánatot kért Jevgenievna Amáljától és az apjától úgy a maga, mint Filipp nevében, a ki ő hozzá fordult támogatásért.
+
+Az ilyen pillanatokban az áldozat büszkeségéhez hasonló érzés támadt föl Marja herczegnő lelkében. És ilyenkor nem egyszer megesett a jelenlétében, hogy az apja, a ki fölött pálczát tört, - vagy a szemüvegét kereste, s ott tapogatózott körülötte, de nem látta meg, vagy megfeledkezett valamiről, a mi csak az imént történt, vagy gyengülő lábaival egy bizonytalan lépést tett, és ijedten nézett körül, nem látta-e meg valaki a gyöngeségét, vagy, a mi mindennél rosszabb volt, ebéd után, a mikor nem voltak vendégei, a kik valamelyest fölizgatták, kiejtvén a kezéből a szalvétát és reszkető fejét a tányérja fölé hajtva, egyszerre elaludt. "Öreg és gyönge már szegény, s én még nem átallok pálczát törni fölötte!" - gondolta magában az ilyen pillanatokban és szinte undorodni kezdett magától.
+
+
+
+III.
+
+1814-ben élt Moszkvában egy gyorsan nagy hírre vergődött franczia orvos, egy hatalmas termetű, szép, és mint a féle franczia, rendkívül szeretetreméltó ember, a ki ezenkívül, mint Moszkvában beszélték, a maga szakmájának is valóságos művésze volt, - valami Metivier. Járatos volt a legelőkelőbb házakba is, még pedig nem csak mint orvos, hanem mint egyenrangú jóbarát is.
+
+Andrejevics Nikolaj herczeg, a ki azelőtt csak gúnyolódott az orvosi tudományon, az utóbbi időben mlle Bourienne tanácsára beeresztette a házába ezt az orvost és egészen hozzászokott. Metivier hetenkint kétszer is meg szokta látogatni az öreg herczeget.
+
+Nikolaj napján, a herczeg neve napján, egész Moszkva megfordult a háza kapujában, de ő nem fogadott senkit; és mindössze csak néhány embert hívott meg ebédre, a kiknek a névsorát átadta volt Marja herczegnőnek.
+
+Metivier, a ki reggel szintén eljött hozzá gratulálni, orvosi minőségében megengedte magának, hogy, mint Marja herczegnőnek mondta, "a parancsot megszegje", és bement a herczeghez. Az öreg herczeg ezen a névnapi reggelen véletlenül a lehető legrosszabb hangulatban volt. Egész délelőtt ide s tova járt az egész házban, belekötött mindenkibe, s úgy tett, mintha semmit sem értene abból, a mit mondanak neki, s őt sem értené meg senki. Marja herczegnő jól ösmerte a csöndes és aggodalmas zsörtölődésnek ezt az állapotát, mely rendesen egy dühös kifakadással szokott végződni, s mintha töltött fegyver előtt járna, melynek föl van húzva a kakasa, úgy járt-kelt ide s tova, és várta az elkerülhetetlennek látszó durranást. Az orvos megérkezéséig minden baj nélkül múlt el a délelőtt. Miután az orvost bebocsátotta, Marja herczegnő egy könyvvel odaült a fogadó-szoba ajtajába, a honnan mindent hallhatott, a mi a dolgozó-szobában történt.
+
+Eleinte csak Metivier hangját hallotta, majd az apjáét is, majd ismét mind a két hang megszólalt egyszerre, kitárult az ajtó s megjelent a küszöbön előbb Metivier megrémült, szép alakja az ő fekete üstökével, utána pedig a herczegé, hálóköntösben, sapkával a fején, a dühtől eltorzult arczczal és a földnek meredő szemgolyókkal.
+
+- Nem érted? - ordított a herczeg, - de én meg értem! Te franczia kém, Bonaparte rabszolgája te, ki a házamból, ki innen, ha mondom! - S ezzel becsapta utána az ajtót.
+
+Metivier vállát vonogatva odament m-lle Bouriennehez, a ki a nagy zajra kiszaladt a szomszéd szobából.
+
+- A herczeg nincs egészen jól, epés és vértolulásai vannak a fejében. Ne aggódjék, holnap ismét eljövök, - mondotta Metivier s újját az ajkához illesztve, szaporán kiment.
+
+A szobából papucsos lábak léptei és kifakadások hallatszottak ki: "Kémek, árulók, mindenütt csak árulók! A saját házában sincs az embernek egy pillanatra békessége!"
+
+Metivier eltávozása után az öreg herczeg behívatta a leányát, s haragjának egész erejét az ő nyakába zúdította. Ő volt az oka annak, hogy ezt a kémet bebocsátották hozzá. Hiszen megmondta, éppen neki mondta meg, hogy állítson össze egy névsort, s azokat, a kik nincsenek benne, ne bocsássa be hozzá. Miért bocsátották hát be ezt a gazembert! Mindennek ő volt az oka. Mellette nem volt egy pillanatnyi békessége, s még meg se halhat nyugodtan, mint mondotta.
+
+- Nem, matyuska, el kell válnunk, el kell válnunk, ezt maga is tudhatja, maga is láthatja! Én már nem bírom ki tovább, - mondotta és kiment a szobából. És mintha attól tartott volna, hogy valahogy' tán le talál csillapodni, visszatért hozzá, és iparkodván nyugodtnak látszani, hozzátette: - de nehogy azt gondolja, hogy én ezt csak dühömben mondtam, lám, egészen nyugodt vagyok és megfontoltam a dolgot; ennek meg kell lenni, szét kell válnunk, keressen magának más helyet!... - És nem állta ki tovább, hanem olyan dühhel, a minőre csak az képes, a ki szeret, ökölbe szorította a kezét és odakiáltotta neki:
+
+- És legalább feleségül venné már valami bolond! - Becsapta az ajtót, behívatta m-lle Bouriennet, s a dolgozó-szobájában lassan lecsillapodott.
+
+Két órakor megjelent ebédre a kiválasztott hat személyiség. A vendégek, - az ösmert Rasztopcsin gróf, Lopuchin herczeg az unokaöcscsével, Csatrov tábornok, a herczeg régi bajtársa, s a fiatalabbak közül Pierre és Drubeczkoj Borisz a fogadó-szobában vártak rá.
+
+Borisz, a ki csak a napokban érkezett Moszkvába szabadságra, be akarta magát mutattatni Andrejevics Nikolaj herczegnek, s annyira meg tudta őt hódítani, hogy a herczeg kivételt tett vele, és legény-ember létére is fogadta őt.
+
+A herczeg háza nem tartozott ugyan a nagyvilági házak közé, de olyan kis kör volt, a melyről bár nem igen beszéltek a városban, de a melybe bejutni különös kitüntetés számba ment. Ezt Borisz már egy héttel ezelőtt megtudta, a mikor Rasztopcsin, a főparancsnok meghívására, hogy ebédeljen nála Nikolaj napján, az ő jelenlétében azt felelte, hogy nem mehet el.
+
+- Ezen a napon már mindig Andrejevics Nikolajhoz megyek, hogy megadjam a tiszteletet a szent képeinek.
+
+- Hja igaz, igaz, - felelt a főparancsnok. - Hogy' van az öreg?...
+
+Az a kis társaság, mely az ódon bútorzatú, régi módi, magas fogadó-szobában az ebéd előtt összegyűlt, olyan volt, mint valami ünnepélyes gyűlésre összejött bírói-tanács. Mindannyian hallgattak, vagy ha beszéltek is, halkan beszéltek. Andrejevics Nikolaj herczeg komolyan és szótlanul lépett közéjük. Marja herczegnő még a szokottnál is csöndesebbnek és félénkebbnek látszott. A vendégek csak kelletlenül álltak szóba vele, mert látták, hogy nem igen érdeklődik a beszélgetésük iránt. Rasztopcsin gróf egymaga tartotta fönn a társalgást s elmondta a legfrissebb városi és politikai ujdonságokat. Lopuchin és az öreg tábornok csak nagy néha elegyedtek bele a társalgásba. Andrejevics Nikolaj herczeg úgy hallgatta őket, mint a hogy a legfőbb bíró hallgatja a jelentést, a melyet tesznek neki, s csak olykor a némaságával vagy egy kurtán odavetett szóval jelzi, hogy tudomásul vette azt, a mit jelentettek. A társalgás hangjából nyilvánvaló volt, hogy senki se helyesli azt, a mi a politikai világban történik. Olyan eseményekről beszéltek, a melyek csak megerősítették, hogy mind rosszabbul folynak a dolgok; de minden elbeszélésben és minden vélemény-nyilvánításban feltűnő volt az, a mint az elbeszélőt vagy a saját tapintata, vagy a többiek beavatkozása megállította azon a határon, a melyen túl a vélemény-nyilvánítás már az uralkodó személyét érintette volna.
+
+Ebédnél szóba került a legfrissebb politikai ujdonság, az oldenburgi herczegségnek Napoleon által történt elfoglalása és az a Napoleon-ellenes orosz jegyzék, a melyet minden európai udvarnak megküldöttek.
+
+- Bonaparte úgy bánik Európával, mint a kalóz a foglyul ejtett hajóval, - mondotta Rasztopcsin gróf, immár Isten tudja hányadszor ismételvén ezt a mondást. - Az ember csak az uralkodók türelmén vagy rövidlátásán csodálkozik. Most már a pápáról is szó van, és Napoleon minden teketória nélkül meg akarja buktatni a katholikus egyház fejét, s még mindig mindenki hallgat! Egyedül a mi uralkodónk tiltakozott az oldenburgi herczegség elfoglalása ellen. És még ez is... - Rasztopcsin gróf elhallgatott, mert érezte, hogy elérkezett arra a határra, a melyen túl nem szabad véleményt koczkáztatnia.
+
+- Az oldenburgi herczegség helyett valami más területet ajánlottak föl a herczegnek, - szólott Andrejevics Nikolaj herczeg. - Mint a hogy én a parasztjaimat Lyszyja Goryból áttelepítem Bogucsarovoba vagy a rjazani birtokra, úgy bánik ő a herczegekkel.
+
+- Az oldenburgi herczeg csodálatraméltó lelki erővel és nyugalommal viseli a sorsát, - jegyezte meg Borisz, a ki tiszteletteljesen beleelegyedett a társalgásba. Ezt azért mondta, mert Péterváron átutaztában abban a szerencsében részesült, hogy bemutatták a herczegnek. Andrejevics Nikolaj herczeg úgy nézett a fiatal emberre, mintha valamit akart volna mondani neki erre, de meggondolta a dolgot, mert még nagyon is fiatalnak itélte őt ehhez.
+
+- Én olvastam a mi tiltakozásunkat az oldenburgi ügyben, és elbámultam ennek a jegyzéknek a gyarló fogalmazásán, - mondotta Rasztopcsin gróf, annak az embernek az odavetett hangján, a ki valami jól ismert ügyről mond ítéletet.
+
+Pierre naiv csodálkozással nézett Rasztopcsinra, nem értvén, hogy miért bántja őt a jegyzék gyarló fogalmazása.
+
+- Vajjon nem mindegy-e az, gróf, hogy hogy' van írva az a jegyzék? - szólott, - csak erő legyen a tartalmában.
+
+- Kedvesem, ötszázezer katonával könnyű volna jó stylussal rendelkezni, - mondotta Rasztopcsin gróf. Pierre csak most értette meg, hogy miért bántotta Rasztopcsint a jegyzék fogalmazása.
+
+- Firkászunk, azt hiszem, van elég, - jegyezte meg az öreg herczeg, - Péterváron már mindenki firkál, és nemcsak jegyzékeket, - hanem új törvényeket is gyártanak. Az én Andrjusám is egy egész kötetre való törvényt tákolt össze Oroszország számára. Manapság firkál mindenki! - És kényszeredetten elmosolyodott.
+
+A társalgás egy pillanatra megszakadt; az öreg tábornok a köhécselésével vonta magára a figyelmet.
+
+- Hallották már a pétervári szemlén történt legújabb esetet? Hogy hogy' mutatkozott be az új franczia nagykövet!
+
+- Mi is volt az? Igaz ni, hallottam róla valamit; elszólta magát a császár jelenlétében.
+
+- Ő felsége fölhívta a figyelmét a gránátos osztályra s a díszfelvonulásra, - folytatta a tábornok, - de a nagykövet rá se hederített, és állítólag azt felelte a császárnak, hogy mi Francziaországban ügyet se vetünk az ilyen haszontalanságokra. A császár nem szólt semmit. De a következő szemlén, mint mondják, egyetlen egyszer se méltóztatott odafordulni hozzá.
+
+Mindannyian hallgattak: egy ilyen, az uralkodót személyesen érintő tényről lehetetlen volt ítéletet mondani.
+
+- Szemtelenek! - szólalt meg a herczeg. - Ösmerik Metiviert? Ma kidobtam a házamból. Itt volt, s bármennyire kértem is, hogy senkit se bocsássanak be, bebocsátották hozzám, - szólott a herczeg és bosszús pillantást vetett a leányára. És elmondta a franczia orvossal folytatott egész beszélgetését, és azokat az okokat, a melyek őt meggyőzték arról, hogy Metivier csakugyan kém. Bár ezek az okok szerfölött fogyatékosak és homályosak voltak, senki se felelt neki.
+
+A pecsenye után pezsgőt hoztak. A vendégek fölálltak a helyeikről és üdvözölték az öreg herczeget. Marja herczegnő is odament hozzá.
+
+A herczeg hideg és kaján pillantással nézett rá, és odatartotta neki beretvált, ránczos orczáját. Egész arczkifejezése elárulta, hogy a ma reggeli beszélgetést még nem felejtette el, hogy elhatározása még teljes erejében fönnáll, s hogy csak a vendégek jelenlétének köszönheti a leánya, hogy ezt most is nem ismétli meg előtte.
+
+Mikor a fekete kávéra bementek a fogadó-szobába, az öregek egymás mellé telepedtek.
+
+Andrejevics Nikolaj herczeg kissé fölélénkült, és elmondta a küszöbön álló háborúra vonatkozó nézeteit.
+
+Azt mondta, hogy a mi Bonapartéval való háborúink mindaddig szerencsétlenek lesznek, a míg a németek szövetségét fogjuk keresni, és beleütjük az orrunkat az európai ügyekbe, a melyekbe a tilsiti béke sodort bele bennünket. Nekünk sem Ausztriával, sem Ausztria ellen nem kellene harczolnunk. A mi politikánk súlypontja a Keleten van, a mi pedig Bonapartét illeti, - elég, ha fegyveres erőt állítunk a határra, és szilárdak vagyunk a politikában, akkor soha se lesz többé bátorsága átlépni az orosz határt, mint a hogy' 1807-ben tette.
+
+- És ugyan hogy' akarunk mi, herczeg, a francziák ellen harczolni! - szólott Rasztopcsin gróf. - Vajjon talpraállhatunk-e mi, a mi tanító-mestereink, a mi Isteneink ellen? Nézze csak meg a mi fiatalságunkat, nézze meg a mi hölgyeinket. A mi Isteneink - a francziák, a mi menyországunk - Páris.
+
+Hangosabban kezdett beszélni, nyilván azért, hogy meghallják valamennyien.
+
+- A ruháink francziák, a gondolataink francziák, az érzelmeink francziák! Ön, lám, a gallérjánál fogva lökte ki Metiviert, mert franczia s mert gazember, a mi hölgyeinket meg szinte a nyavalya töri utána. Tegnap voltam egy estélyen, a hol öt hölgy közül három volt katholikus, a ki vasárnaponkint a pápa külön engedélye alapján a hímzőrámája mellett görnyed. De azért csaknem meztelenen ültek ott, akár, engedelemmel legyen mondva, népfürdők czégtáblája. Eh, herczeg, a mint az ember úgy elnézi a mi fiatalságunkat, kedve volna elővenni a múzeumból Nagy Péter régi botját s amúgy oroszosan összetörni a bordájukat, hogy elpárologjon belőlük mindaz a bolondság.
+
+Valamennyien elhallgattak. Az öreg herczeg mosolygó arczczal nézett Rasztopcsinra és helyeslőleg bólogatott a fejével.
+
+- Most pedig Isten áldja, kegyelmes uram, aztán ne betegeskedjék ám, - szólott Rasztopcsin s megszokott szapora mozdulataival fölkelt és kezet nyújtott a herczegnek.
+
+- Isten veled, lelkem, - azért a guszlit mégis mindig szivesen hallom! - mondotta az öreg herczeg s megkapván a karját, csókra nyújtotta oda neki az orczáját. Rasztopcsinnal együtt a többiek is fölkeltek.
+
+
+
+IV.
+
+Marja herczegnő, a ki egész idő alatt ott ült a fogadó-szobában és hallgatta az öreg urak eszmecseréjét és nézeteit, semmit sem értett abból, a mit hallott; nem gondolt másra, mint arra, vajjon nem veszik-e észre a vendégek is az apjának iránta való ellenséges indulatát. Még az a különös figyelem és szeretetreméltóság is elkerülte a figyelmét, a melyet ebéd alatt Drubeczkoj tanusított iránta, a ki immár harmadszor fordult meg a házukban.
+
+Marja herczegnő szórakozott és kérdő pillantással fordult Pierrehez, a ki utolsónak maradt a vendégek közül, s miután a herczeg is kiment, kalappal a kezében és mosolygó arczczal odalépett hozzá, úgy, hogy csak ketten voltak a fogadó-szobában.
+
+- Szabad még maradnom egy cseppet? - kérdezte s kövér testével odatelepedett egy karosszékbe Marja herczegnő mellé.
+
+- Óh, hogyne, - felelt Marja. "Nem vett észre semmit?" - kérdezte tőle a pillantása.
+
+Pierre kellemes, ebéd utáni hangulatban volt. Merően bámult maga elé és csöndesen mosolygott.
+
+- Rég ösmeri már ezt a fiatal embert, herczegnő? - kérdezte.
+
+- Melyiket?
+
+- Drubeczkojt.
+
+- Nem, nem régen...
+
+- Nos, és tetszik magának?
+
+- Igen, egészen kellemes fiatal ember... Miért kérdi ezt tőlem? - szólott Marja herczegnő, s még egyre az apjával folytatott beszélgetésen tünődött.
+
+- Azért, mert egy megfigyelést tettem, - ez a fiatal ember rendesen csak azért jön Pétervárról Moszkvába szabadságra, hogy valami gazdag leányt találjon magának.
+
+- Ön ezt a megfigyelést tette? - kérdezte Marja herczegnő.
+
+- Igen, - folytatta Pierre mosolyogva, - és ez a fiatal ember most úgy intézi a dolgát, hogy a hol gazdag leányok vannak, ott ő is ott van. Úgy olvasok a lelkében, mint a nyitott könyvben. Most pedig nagy zavarban van, s nem tudja, kit rohanjon meg, önt-e vagy mlle Karagina Juliet. Iránta is rendkívül figyelmes.
+
+- Hát jár hozzájuk?
+
+- Igen, sőt nagyon is gyakran. Mondja csak, ösmeri az udvarlás legújabb módját? - kérdezte Pierre abban a vidám hangulatában leledzvén, a melyért naplójában oly sok szemrehányást tett magának.
+
+- Nem, - felelt Marja herczegnő.
+
+- Mostanában, ha az ember a moszkvai leányoknak tetszeni akar, búskomornak kell lenni. Ő is rendkívül búskomor, az ő jelenlétében, - mondotta Pierre.
+
+- Igazán? - kérdezte Marja herczegnő, s belenézvén Pierre jóságos arczába, még egyre a maga fájdalmán tünődött. "Megkönnyebbülnék", - gondolta, - "ha rá tudnám szánni magamat, hogy elmondjam valakinek azt, a mit érzek. Nagyon szeretnék éppen Pierrenek elmondani mindent. Ő olyan jó és nemeslelkű ember. Nagyon megkönnyebbülnék. Még tán tanácsot is adhatna".
+
+- Vajjon hozzámenne maga, ha megkérné? - kérdezte Pierre.
+
+- Óh Istenem, gróf! Vannak olyan pillanataim, a mikor bárkihez is hozzámennék, - kiáltott föl egyszerre Marja herczegnő maga magára nézve is váratlanul, s könnyektől fátyolozott hangon. - Óh, milyen nehéz is az, mikor az ember szereti valamelyik hozzátartozóját, és érzi, hogy semmit se tehet érte (folytatta reszkető hangon), s csak fájdalmat okoz neki, különösen, ha még azt is tudja, hogy ezen nem lehet változtatni. Ilyenkor csak egy van - elmenni, de hát hová menjek?
+
+- Mi az, mi lelte herczegnő?
+
+A herczegnő, mielőtt befejezte volna, sírva fakadt.
+
+- Nem tudom, mi lelt ma. Ne is hallgasson rám, felejtse el azt, a mit mondottam.
+
+Pierre jó kedvének egyszeriben vége szakadt. Aggodalmasan kezdte faggatni a herczegnőt, kérte, hogy mondjon el neki mindent, és öntse ki előtte a fájdalmát; de a herczegnő egyre csak azt ismételgette, hogy arra kéri őt, felejtse el azt, a mit mondott, hogy Andrej herczeg házassága azzal fenyeget, hogy az apa és a fiú meg fognak hasonolni egymással.
+
+- Hallott valamit Rosztovékról? - kérdezte a herczegnő, hogy másra vigye át a szót. - Azt hallottam, hogy nemsokára itt lesznek. Andrejt is napról-napra várom. Szeretném, ha itt találkoznának.
+
+- És hogy' fogja föl ő most a dolgot? - kérdezte Pierre, az ő alatt az öreg herczeget értvén. Marja herczegnő megcsóválta a fejét.
+
+- De mitévők legyünk? Az egy esztendőből már csak pár hónap van hátra. Pedig hát ez a dolog lehetetlen. Én csak az első perczektől szeretném a bátyámat megkímélni. Szeretném, ha mielőbb megjönnének. Remélem, hogy ki fogok tudni jönni Natasával... Ön már rég ösmeri őket, - mondotta Marja herczegnő, - mondja csak, kezét a szívére téve, de egészen őszintén, milyen leány az, mit tart felőle? De igazat mondjon ám, mert beláthatja, hogy Andrej annyit koczkáztat, a mikor ezt a lépést az apja beleegyezése nélkül megteszi, hogy én tudni szeretném...
+
+Pierrenek valami homályos ösztöne azt súgta, hogy e mögött a köntörfalazás és a tiszta igazság-ra való ismételt hivatkozás mögött ott van az a tény, hogy Marja herczegnő nem valami nagy jóindulattal viseltetik leendő sógornője iránt, s hogy szeretné, ha Pierre nem helyeselné Andrej herczeg választását; de Pierre inkább az érzése, mint az esze szerint nyilatkozott.
+
+- Nem tudom, hogy' feleljek az ön kérdésére, - mondotta s elpirult, maga se tudta miért. - Én egész határozottan nem tudnám megmondani, milyen ez a leány; sehogy' se tudom őt kiismerni. Annyi bizonyos, hogy elragadó. De hogy miért, azt már nem tudom. Ime, ez minden, a mit róla mondhatok. - Marja herczegnő felsóhajtott, s az arczkifejezése mintha csak ezt mondta volna: "Igen, ezt vártam, s éppen ettől tartottam."
+
+- Okos leány? - kérdezte Marja herczegnő. Pierre elgondolkozott.
+
+- Én azt hiszem, hogy nem, - felelt, - egyébiránt talán igen. Azt tán még se lehet mondani, hogy okos... De még sem, elragadó és több semmi. - Marja herczegnő megint elégedetlenül csóválta a fejét.
+
+- Jaj, én úgy szeretném őt szeretni! Ezt mondja is meg neki, ha netalán előbb találkozik vele, mint én.
+
+- Úgy hallom, hogy a napokban megjönnek, - szólott Pierre. Marja herczegnő közölte Pierre-rel azt a tervét, hogy a mint Rosztovék megérkeznek, tüstént közeledni fog jövendő sógornőjéhez, s iparkodni fog az öreg herczeget is kissé hozzászoktatni.
+
+
+
+V.
+
+Borisznak nem sikerült Péterváron gazdag menyasszonyra szert tennie, s így ugyanazzal a czélzattal elment Moszkvába. Itt Borisz a leggazdagabb két leány, - Julie és Marja herczegnő közt ingadozott. Bár Marja herczegnő, a csunyaságát leszámítva, vonzóbbnak látszott előtte, mint Julie, mégis valahogy' kellemetlen volt neki Bolkonszkájának udvarolni. Vele való utolsó találkozásakor, az öreg herczeg nevenapján, minden arra irányuló kisérletére, hogy az érzelmekről beszéljen vele, a herczegnő össze-vissza feleleteket adott, és nyilván nem is igen hallgatott rá.
+
+Julie éppen ellenkezőleg, bár valami egészen különös modorban, de szívesen fogadta az udvarlását.
+
+Julie huszonhét esztendős volt. A fivérei halála után rendkívül gazdag lett. Mostanában határozottan csunya volt; de ő maga abban a meggyőződésben élt, hogy nemcsak hogy olyan szép, de sőt még sokkal vonzóbb, mint volt annakelőtte. Ebben a tévedésében csak megerősítette először az, hogy rendkívül gazdag leány lett belőle, másodszor pedig az, hogy minél idősebb lett, annál kevésbbé volt veszedelmes a férfiakra nézve, a kik annál szabadabban érintkezhettek vele, s a nélkül, hogy bármi néven nevezendő kötelezettséget vállaltak volna irányában, annál jobban kihasználhatták az estélyeit, a vacsoráit és azt az élénk társaságot, mely nála egybe szokott gyűlni. Ugyanaz a férfi, a ki tíz esztendővel azelőtt félt volna mindennap eljárni egy olyan házba, a hol egy tizenhétesztendős eladó kisasszony volt, attól tartván, hogy őt kompromittálja, vagy magát leköti, most bátran ott volt nála mindennap, és úgy viselkedett iránta, mintha nem is eladó leány, hanem valami nem nélküli jó ismerőse lett volna.
+
+Karaginék háza ezen a télen a legkellemesebb és legvendégszeretőbb ház volt egész Moszkvában. A meghívott vendégek számára adott estélyeken és ebédeken kívül, Karaginéknál naponta nagy társaság gyült össze, a melyben különösen nagy számmal voltak képviselve a férfiak, s a mely éjjel tizenkét órakor szokott volt vacsorálni és néha éjfél után három óráig is elüldögélt náluk. Nem volt olyan bál, mulatság vagy szinielőadás, a melyet Julie elmulasztott volna. A ruhái mindig a legdivatosabbak voltak. De Julie mindamellett mindenben csalódottnak látszott, s mindenkinek azt mondta, hogy sem a barátságban, sem a szerelemben, sem az élet egyéb örömeiben nem hisz, és jól tudja, hogy teljes megnyugvást majd csak ott fog találni. Egy olyan leánynak a viselkedését utánozta, a kit valami rettenetes csalódás ért, a ki elvesztette azt, a kit szeretett, vagy kegyetlenül megcsalatkozott benne. És bár semmi ilyesféle nem történt vele, mégis mindenki ilyennek tartotta őt, s még ő maga is elhitte, hogy sokat szenvedett világéletében. De ez a búskomorság, mely éppenséggel nem állotta útját annak, hogy a mellett jókat mulasson, a hozzájáró fiatal embereket sem akadályozta abban, hogy kellemesen töltsék vele az időt. Minden vendég, a ki csak járt hozzájuk, lerótta a maga adóját a házikisasszony búskomor hangulatának, azután pedig belevegyült a világi társalgásba, tánczolt, résztvett a társasjátékokban s a bourimé-tornákban, a melyek Karaginéknál nagyon divatban voltak. Csak néhány olyan fiatal ember akadt, köztük Borisz is, a ki jobban belemélyedt Julie búskomor hangulatába, és ezekkel a fiatal emberekkel azután félrevonult s hosszasabban elbeszélgetett a világi dolgok hiábavalóságáról és megmutatta nekik az emlékkönyveit, a melyek szomorú rajzokkal, gondolatokkal és tervekkel voltak tele.
+
+Julie különösen figyelmes volt Borisz iránt: sajnálta őt azokért a korai csalódásokért, a melyek az életben érték, s felajánlotta neki a barátságnak azokat a vígasztalásait, a melyeket, miután ő maga is oly sokat szenvedett az életben, fölajánlhatott és megmutatta neki az emlékkönyvét. Borisz két fát rajzolt az emlékkönyvbe és ezt írta alá: Ti magányos fák, a ti sötét ágaitok homálylyal és búskomorsággal vesznek engem körül.
+
+Egy másik lapra egy sírkövet rajzolt és ezt írta rá:
+
+    »La mort est secourable et la mort est tranquille.
+    Oh! Contre les douleurs il n'y a pas d'autre azile«.
+
+Julie ezt gyönyörűnek találta.
+
+- Van valami végtelenül elragadó a búskomorság mosolyában, - mondotta Borisznak ezt a valami könyvből szóról-szóra kiírt mondást. - Ez egy sugár az árnyékban, egy árnyalat a szomorúság és a kétségbeesés közt, mely rámutat a vígasztalódás lehetőségére.
+
+Erre írta neki Borisz ezeket a verssorokat:
+
+    »Aliment de poison d'une ame trop sensible,
+    Toi, sans qui le bonheur me serait impossible,
+    Tendre mélancolie, ah, viens me consoler,
+    Viens calmer les tourments de ma sombre retraite
+    Et méle une douceur secréte
+    A ces pleurs, que je sens couler«.
+
+Julie a legszomorúbb nocturne-eket játszotta Borisznak hárfán. Borisz felolvasta neki a Szegény Lizá-t, s nem egyszer kénytelen volt az izgatottságtól, melytől még a lélegzete is elakadt, az olvasást félbeszakítani. Mikor valami nagyobb társaságban találkoztak, Julie és Borisz úgy néztek egymásra, mint az egyedüli lényekre a világon, a kik bár közönyösek, de azért értik egymást.
+
+Mihajlovna Anna, a ki sokat járt Karaginékhoz, kártyázott a mamával és e közben hiteles adatokat szerzett be Julie hozományáról (a ki a két penzai birtokot és a novgorodi erdőket kapja), Mihajlovna Anna a Gondviselés akaratában való megnyugvással és alázatossággal nézte azt a finom szomorúságot, mely a fiát és a gazdag Juliet egymáshoz fűzte.
+
+- Mindig csak olyan bájos és búskomor ez a mi kedves Julienk, - mondotta a leánynak. - Borisz azt mondja, hogy valósággal kipihen a lelke az önök házában. Olyan sok csalódáson ment keresztül és olyan nagyon érzékeny, - mondotta az anyjának.
+
+- Jaj, lelkem, hogy' hozzászoktam az utóbbi időben Juliehez, - mondogatta a fiának, - ki se tudom mondani! Ugyan ki is tudná őt nem szeretni! Olyan földfölötti egy teremtés! Oh, Borisz, Borisz. - Egy pillanatra elhallgatott. - És mennyire sajnálom az anyját, - folytatta, - megmutatta nekem ma a penzai számadásait és leveleit (óriási birtokuk van ott) és ő szegény, mindenre egymaga van: képzelheted, hogy' csalják mindenfelől!
+
+Borisz, mikor az anyját hallotta, alig észrevehetően elmosolyodott. Szelíden mosolygott egyűgyű ravaszságán, de azért meghallgatta és olykor gondosan ki is kérdezte őt a penzai és novgorodi birtokok felől.
+
+Julie már régóta várta, hogy búskomor imádója nyilatkozni fog és el is volt készülve az igenlő válaszra; de a szenvedélyes vágyakozás a férjhezmenetel után és az a mesterkéltség, a melyet Borisz nála tapasztalt, az undornak valami titkos érzését keltették fel benne iránta, a melyhez még az attól való félelem érzése is járult, hogy ilyenformán meg lesz fosztva az igazi szerelemnek még a lehetőségétől is, és ez volt az oka annak, hogy Borisz még mindig habozott. A szabadsága már a vége felé járt. Egész napokat és minden istenadta napot ott töltött Karaginéknál, s nap-nap után, a mint úgy magában tünődött, elhatározta, hogy másnap nyilatkozni fog. De Julie jelenlétében, a mint hajporral teliszórt piros arczát és állát, vizenyős szemeit és az arczkifejezését nézte, mely minden pillanatban készen volt a búskomorságból a hitvesi boldogság szinte természetellenes elragadtatásába átcsapni, Borisz képtelen volt a döntő szót kimondani, bár képzeletében rég a penzai és novgorodi uradalmak tulajdonosának érezte magát, a melyek várható jövedelmének a fölhasználására vonatkozólag is már jóelőre megcsinálta az előirányzatát. Julie látta Borisz határozatlanságát és olykor megvillant a fejében, hátha ellenszenves neki, de női önámításával legott megtalálta a megnyugvást, s elhitette magával, hogy Borisz csak a szerelme következtében olyan bátortalan. A búskomorsága azonban kezdett az ingerlékenységbe átcsapni és kevéssel Borisz elutazása előtt egy határozott terv érlelődött meg benne. Ugyanabban az időtájban, a mikor Borisz szabadsága vége felé járt, megjelent Moszkvában, és nagyon természetesen Karaginék házában is, Kuragin Anatole, és Julie egész váratlanul szakított a búskomorsággal, szokatlan jókedv vett erőt rajta, s feltűnően figyelmes kezdett lenni Kuragin iránt.
+
+- Kedvesem, - mondotta Mihajlovna Anna a fiának, - biztos forrásból tudom, hogy Vaszilij herczeg azért küldte ide a fiát, hogy Julievel összeboronálja őt. Én annyira szeretem Juliet, hogy nagyon sajnálnám őt. Mit gondolsz, lelkem? - kérdezte Mihajlovna Anna.
+
+Az a gondolat, hogy bolonddá tétesse magát, és hiába vesztegette légyen el ezt az egész hónapot a Julie mellett teljesített búskomor szolgálattal, nemkülönben az is, hogy a penzai birtokok jövedelmeit, a melyeket képzeletben már olyan szépen összeszámított és beosztott volt, másnak, és különösen ennek az ostoba Anatolenak a kezében lássa, bántotta Boriszt. Elment tehát Karaginékhoz, azzal a szilárd elhatározással, hogy megkéri a leány kezét. Julie gondtalan és vidám ábrázattal fogadta, úgy odavetve elmondta neki, hogy milyen jól mulatott a tegnapi bálon és megkérdezte tőle, mikor utazik. Borisz mind a mellett, hogy azzal az eltökélt szándékkal jött el, hogy a szerelméről beszél, s azért gyöngéd szándékozott lenni, ingerülten elkezdett beszélni a nők állhatatlanságáról és arról, hogy a nők milyen könnyen átcsapnak a szomorúságból a jókedvbe, s hogy az ő hangulatuk mindig csak attól függ, ki csapja nekik a szelet. Julie ezen megsértődött és azt felelte, hogy tökéletesen igaza van, hogy az asszonyok a változatosság után áhítoznak, s hogy mindenki beleun abba, ha mindig csak ugyanazzal van dolga.
+
+- Ha úgy van, akkor azt ajánlanám... - kezdte Borisz, valami csípőset akarván mondani neki, de ugyanakkor megvillant a fejében az a bántó gondolat, hogy ilyenformán megeshetik rajta, hogy elutazik Moszkvából, a nélkül, hogy czélt érne, és minden eddigi munkája kárbavész (a mi soha és semmiben nem szokott megesni vele). Így tehát a mondat közepén megállt, hogy kellemetlenül ingerült és határozatlan arczát ne lássa, lesütötte a szemeit és így szólt: - én éppenséggel nem azért jöttem, hogy összetűzzek önnel. Ellenkezőleg... - Ekkor rápillantott, hogy meggyőződjék, vajjon folytathatja-e. Egész ingerültsége egyszeriben eltűnt, s nyugtalan, kérdő szemeit mohó várakozással meresztette Boriszra. "Hiszen bármikor berendezhetem a dolgot úgy, hogy minél ritkábban lássam őt", - gondolta Borisz. "De most már elkezdtem, be is kell hát végeznem!" Egyszeriben elpirult, ráemelte a szemeit és így szólt hozzá: - ön ismeri az én érzelmeimet, melyeket ön iránt táplálok! - Többet nem is kellett volna mondania: Julie arcza diadalmasan és önelégülten fölragyogott; de azért Julie csak hagyta, hadd mondja el mindazt, a mit ilyen esetekben mondani szokás, hadd mondja el, hogy szereti, és soha, egyetlen nőt sem szeretett úgy, mint őt. Jól tudta, hogy a penzai és novgorodi birtokok fejében joga volt ezt követelni, és csakugyan meg is kapta azt, a mit kívánt.
+
+A vőlegény és a menyasszony, rá se gondolván többé a fákra, a melyek homálylyal és búskomorsággal veszik őket körül, terveket szőttek arról, hogy' fogják fényes palotájukat Péterváron berendezni, látogatásokat tettek, és elkezdtek készülni a fényes esküvőre.
+
+
+
+VI.
+
+Andrejics Ilya gróf január végén Natasával és Szonyával együtt megérkezett Moszkvába. A grófné még mindig gyöngélkedett s így nem jöhetett, de felgyógyulását lehetetlen volt bevárniok. Andrej herczeget már mindennap várták Moszkvába; ezenkívül össze kellett szedni a hozományt, el kellett adni a Moszkva melletti birtokot, és fel kellett használni az öreg herczeg moszkvai tartózkodását arra, hogy jövendő menyét neki bemutassák. Rosztovék moszkvai háza nem volt fűtve; ezenkívül úgy is csak rövid időre jöttek, a grófné se volt velük, s így Andrejics Ilya elhatározta, hogy Achroszimova Dmitrijevna Marjánál száll meg Moszkvában, a ki már ismételten felajánlotta neki a vendégszeretetét.
+
+Rosztovék négy szekere késő este gördült be a Sztaraja Konyusevszkáján, Dmitrijevna Marja udvarába. Dmitrijevna Marja egészen egyedül lakott. A leányát már férjhez adta. A fiai mind állásban voltak.
+
+Még mindig olyan egyenesen tartotta magát, s épp oly egyenesen, hangosan és határozottan kimondta véleményét mások előtt, és egész lénye élő szemrehányás volt más emberek gyöngeségei, szenvedélyei és hajlandóságai iránt, a melyeknek a lehetőségét sehogy' sem akarta elismerni. Kaczabajkáját magára kapva már kora reggel óta a háztartásával foglalkozott; ünnepnapokon eljárt a misére, onnan pedig a fogházakba és börtönökbe, a hol mindenféle dolga akadt, a melyekről nem szólt senkinek sem, hétköznapokon pedig miután felöltözködött, otthon fogadta a legkülönfélébb rendü és rangú kérvényezőket, a kik naponta a nyakára jártak, ez után pedig megebédelt; a bőséges és izletes ebédnél mindig volt három-négy vendége; ebéd után néhány játszma bosztont játszott; esténkint fölolvastatta magának a lapokat és az új könyveket, ő maga meg kötött. Csak ritkán ment ki a házból, s a mikor kiment, kizárólag a város legtekintélyesebb személyiségeit kereste föl.
+
+Még nem feküdt volt le, mikor Rosztovék megérkeztek, s az előszobában megzörrent a görgő-ajtó, mely a hideggel együtt Rosztovékat és a cselédségüket bebocsátotta. Dmitrijevna Marja hátraszegett fejjel, az orrán pihenő pápaszemmel állott a terem ajtajában s szigorú és bosszús pillantással mérte végig a belépőket. Akár azt hihette volna az ember, hogy haragszik a jövevényekre és legott kikergeti őket, ha nem adta volna ezalatt a leggondosabb utasításokat a cselédeinek, hogy hol és hogy' helyezzék el a vendégeit s a poggyászukat.
+
+- A gróf holmija? Ide hozzad ni, - mondotta néhány ládára mutatva, a nélkül, hogy bárkit is üdvözölt volna. - A kisasszonyokéit ide balra. Nos, mit bámészkodtok! - kiáltott rá a szobalányokra. - Aztán készen álljon ám a szamovár.
+
+- Megteltél, megszépültél, - mondotta, s magához húzta a hidegtől kipirult Natasát. - Tyűh, be hideg vagy! Csak vetkezz le szaporán, - szólt oda a grófnak, a ki a keze után nyúlt. - Agyon fáztatok, képzelem. Rumot adni a teához! Szonyuska, bonjour, - mondotta Szonyának, ezzel a franczia köszöntéssel jelezvén azt a könnyed és kicsinylő, de beczéző modort, a melyet Szonyával szemben használni szokott.
+
+Mikor átöltöztek s a nagy utazás után kissé rendbeszedvén magukat, a teához beállítottak, Dmitrijevna Marja sorra végigcsókolta őket.
+
+- Szívemből örülök, hogy eljöttetek és hozzám szálltatok, - mondotta. - Rég ideje volt már, - szólott jelentőségteljes pillantást vetvén Natasára: - az öreg már itt van, a fiát meg napról-napra várják. Föltétlenül meg kell velük ismerkedni. No de majd erről később, - tette hozzá, s olyan pillantással mérte végig Szonyát, mely elárulta, hogy ő előtte nem akar erről beszélni. - Most pedig ide hallgass, - fordult oda a grófhoz, - holnapra mik a terveid? Kit hivassunk ide? Sinsint? - kifeszítette az egyik újját; - azt a nyáfrádi Mihajlovna Annát, - ez kettő. - A fiával együtt itt van. A fia házasodik! Aztán Bezuchijt, vagy kit? Ő is itt van feleségestől. Megszökött volt a feleségétől, de ez utána jött. Szerdán itt ebédelt nálam. Ezeket meg, - rámutatott a két leányra, - holnap elviszem a templomba, onnan pedig elmegyünk a divatárúsnőhöz. Remélem, újat rendeltek mindent? Csak rólam ne vegyetek példát, micsoda újjak ezek! A napokban nálam volt a fiatal Vaszilyevna Irina grófnő; rettenetes volt nézni, akárcsak két hordócskát húzott volna a karjaira. Manapság már más divat járja. Hát neked magadnak mi dolgaid vannak? - fordult oda szigorúan a grófhoz.
+
+- Összejött most minden, - felelt a gróf. - Be kell vásárolnom mindenfélét, aztán meg vevőt kell keresnem a házra és a Moszkva melletti birtokra. Így hát, ha megengedi, a napokban valamikor kimegyek Marjinszkoe-ba, a lányokat meg itt hagyom magának.
+
+- Jó, jó, majd vigyázok én rájuk. Akárcsak a gyámhatóság gondjai alatt volnának. Majd elviszem őket, a hova kell, kiszidom és beczézem, a szerint, a mint szükség lesz rá, - mondotta Dmitrijevna Marja s nagy kezével megczirógatta kedvenczének és keresztleányának, Natasának az arczát.
+
+Másnap reggel Dmitrijevna Marja elvezette a lányokat az iverszkája kápolnába, onnan pedig madame Ober-Salme-hoz, a divatárúsnőhöz, a ki annyira félt Dmitrijevna Marjától, hogy mindig potom áron adott neki mindent, csak hogy mielőbb lerázza őt a nyakáról. Dmitrijevna Marja csaknem az egész kelengyét megrendelte. Hazaérkezve, Natasán kívül mindenkit kikergetett a szobából, a kedvenczét pedig odahívta magához.
+
+- No most beszélgessünk egy cseppet. Először is gratulálok a vőlegényedhez. Pompás legényt csíptél! Nagyon örülök rajta, ismerem őt ekkora kora óta (a földtől egy arsinnyira mutatott a kezével). - Natasa örömében elpirult. - Szeretem őt és az egész családját. Most pedig ide hallgass. Azt tudod, hogy az öreg Nikolaj herczegnek nagyon nincs kedvére, hogy a fia házasodik. Szeszélyes egy öreg ember. Andrej herczeg persze, már nem gyerek, s így ő nélküle is csak meg lesz valahogy', de persze egy olyan családba betolakodni, a hol az embert nem szívesen látják, nem éppen kellemes dolog. Nyugodtan és szeretettel kell hát intézni a dolgot. Te okos leány vagy, tudni fogod úgy viselni magadat, a mint illik. Csak légy jó és okos. Akkor jól fog menni minden.
+
+Natasa, mint Dmitrijevna Marja gondolta, puszta restelkedésből, hallgatott; a valóság azonban az volt, hogy Natasát kellemetlenül érintette, hogy Andrej herczeg iránt való szerelmében, a mely minden más emberi dologtól annyira elütőnek látszott előtte, hogy azt senki úgy meg nem érthette, a mint ő szerette volna, beleavatkoztak. Ő szerette Andrej herczeget, és kívüle nem ismert senkit, viszont Andrej is szerette őt, s a napokban kellett megérkeznie, hogy őt feleségül vegye. Ennél több nem is kellett neki.
+
+- Lásd, én őt már régóta ismerem, és Masenkát, a leendő sógornődet, szeretem. A sógornők rendszerint kiállhatatlan népség, de ez még a legyet se bántja. Megkért, hogy hozzalak össze vele. Holnap majd elmégy hozzájuk az apáddal, csak légy kedves iránta, végre is te vagy a fiatalabb. Így aztán, ha Ő megérkezik, látni fogja, hogy a húgával és az apjával már jóban vagy, és hogy megszerettek. Nem igaz? Ez lesz tán a legjobb?
+
+- Igen, a legjobb, - felelt Natasa kelletlenül.
+
+
+
+VII.
+
+Másnap Andrejevics Ilya gróf, Dmitrijevna Marja tanácsára, Natasával együtt elment Andrejevics Nikolaj herczeghez. A gróf mogorván készülődött erre a látogatásra: valami félelem ült a lelke fenekén. Utolsó találkozásuk, a népfölkelés szervezése alkalmával, a mikor a gróf meghívta a herczeget ebédre, s válaszul a herczegtől heves kifakadásokat kellett végighallgatnia azért, hogy nem állított elő elég embert, még élénk emlékezetében volt Andrejevics Ilya grófnak. Natasa, a ki a legszebb ruháját vette magára, ellenkezőleg, nagyon jókedvű volt. "Lehetetlen, hogy meg ne szeressenek", - gondolta magában, - "engem mindig és mindenki szeretni szokott. És én annyira kész vagyok mindent megtenni, a mit csak kívánnak tőlem, s annyira kész vagyok a herczeget szeretni csak azért, mert Andrejnak az apja, a herczegnőt pedig azért, mert a húga, hogy semmi okuk se lehet rá, hogy ne szeressenek!"
+
+Odahajttattak a Vozdvinzsenszkáján lévő ódon és komor ház elé és beléptek az előcsarnokba.
+
+- Nos hát, Isten nevében, - sóhajtott föl a gróf félig komolyan, félig tréfásan; de Natasa észrevette, hogy az apja kissé zavarban volt, s az előszobába lépve, halkan és félénken kérdezte, otthon van-e a herczeg és a herczegnő. Megérkezésük hírére nagy izgalom támadt a cselédség körében. Azt az inast, a ki elsietett, hogy a vendégeket bejelentse, a teremben egy másik föltartóztatta és jó darabig suttogott vele valamiről. Befutott a szobába egy szobaleány is és szintén szaporán mondott valamit, miközben a herczegnőt emlegette. Végre kijött egy bosszús arczú vén inas és jelentette Rosztovéknak, hogy a herczeg nem fogadhatja, de a herczegnő kéreti őket. Elsőnek m-elle Bourienne jött ki a vendégek elé. Rendkívül szívélyesen fogadta az apát a leányával és bevezette őket a herczegnőhöz. A herczegnő izgatott, megrémült és piros foltokkal elborított arczczal, súlyos léptekkel sietett a vendégei elé, s iparkodott fesztelennek és örvendezőnek látszani. Natasa az első pillanatra nem tetszett Marja herczegnőnek. Nagyon is fölcziczomázottnak, könnyelműen vidámnak és nagyravágyónak látszott előtte. Marja herczegnő nem tudta, hogy még mielőtt meglátta volna jövendő sógornőjét, máris rossz indulatra hangolta őt iránta az az önkéntelen irígység, a melyet a szépsége, a fiatalsága, a szerencséje miatt érzett iránta, és az a féltékenység, melyet a bátyja szerelme keltett föl benne. A leküzdhetetlen ellenszenvnek ezen az érzésén kívül Marja herczegnőt ebben a pillanatban még az is fölizgatta, hogy mikor Rosztovékat bejelentették, a herczeg fölkiáltott, hogy neki semmi szüksége rájuk, hogy Marja herczegnő ám fogadja őket, ha kedve tartja, de ő hozzá be ne merjék őket bocsátani. Marja herczegnő rászánta magát arra, hogy Rosztovékat fogadja, de minden pillanatban attól tartott, hogy a herczeg valami kirohanást talál rendezni, mert úgy látszott, hogy Rosztovék jövetelén nagyon fölháborodott.
+
+- Ime, kedves herczegnő, elhoztam önnek az én kis dalos madaramat, - szólott a gróf csoszogva, miközben nyugtalanul nézett körül, mintha attól tartott volna, hogy egyszerre csak betoppan az öreg herczeg. - Igazán örülök, hogy végre megismerkedtek egymással... Sajnálom, igazán sajnálom, hogy a herczeg még mindig gyöngélkedik, - s ledarálván még néhány közhelyet, fölkelt. - Ha megengedi, herczegnő, úgy egy fertályórácskára itt hagyom az én Natasámat, szeretnék elmenni, csak ide egy macskaugrásra, a Szobacsij-térre, Szemjonovna Annához, s onnan majd visszajövök érte.
+
+Andrejevics Ilya gróf azért eszelte ki ezt a diplomatikus cselt, hogy alkalmat adjon a leendő sógornőnek, hogy a sógornőjével kissé kibeszélje magát (a mint ezt később a leányának bevallotta), és még azért is, hogy elkerülje az öreg herczeggel való találkozás lehetőségét, a kitől nagyon félt. Ezt nem mondta meg a leányának: de Natasa észrevette az apjának ezt a rémületét és nyugtalanságát és sértve érezte magát általa. Elpirult az apja helyett is, még jobban felbosszankodott azon, hogy elpirult és kihívó pillantással nézett a herczegnőre, mely elárulta, hogy ő bizony a világon senkitől se fél. A herczegnő azt felelte a grófnak, hogy nagyon örül s csak arra kéri őt, hogy maradjon minél tovább Szemjonovna Annánál, mire Andrejevics Ilya elment.
+
+M-elle Bourienne, ama nyugtalan pillantások ellenére se ment ki a szobából, a melyeket Marja herczegnő vetett rá, négyszemközt akarván maradni Natasával, és erős kézzel tartotta a moszkvai mulatságokról és színházakról megindult beszélgetés fonalát. Natasát sértette az az előszobában támadt zavar, az apja nyugtalansága és a herczegnőnek az a mesterkélt hangja, a mely - mint neki tetszett - olyan színt adott az egész látogatásnak, mintha a herczegnő különös kegyként fogná fel azt, hogy őt fogadja. Így aztán kellemetlen volt neki minden. Marja herczegnő teljességgel nem tetszett neki. Nagyon gonosz, kétszínű és száraz teremtésnek találta. Natasa egyszerre fölszisszent magában és olyan hánya-veti hangba csapott át, mely még jobban elidegenítette tőle Marja herczegnőt. Öt percznyi terhes és alakoskodó társalgás után egyszerre papucsos lépteknek gyorsan közeledő zaja hallatszott. Marja herczegnő arczára kiült a rémület kifejezése, a szoba ajtaja kinyílt, hálóköntösben és fehér hálósipkával a fején, belépett a herczeg.
+
+- Óh, kisasszony, - szólalt meg, - kisasszony, grófnő... Rosztova grófnő, ha nem tévedek... bocsásson meg kérem, bocsásson meg... nem tudtam, kisasszony. Isten látja lelkemet, nem tudtam, hogy megtisztelt bennünket a látogatásával, csak a leányomhoz jöttem, így... ebben az öltözetben. Szives elnézését kérem,... Isten látja lelkemet, nem tudtam, - ismételte olyan természetellenesen hangsúlyozván az Isten szót, és olyan kellemetlenül, hogy Marja herczegnő csak állt ott, lesütött szemekkel és nem mert ránézni sem az apjára, se Natasára. Natasa fölkelt, meghajtotta magát, de ő se tudta mitévő legyen. M-elle Bourienne volt az egyetlen, a ki kellemesen mosolygott.
+
+- Kérem, bocsásson meg, nagyon kérem, bocsásson meg! Isten látja lelkemet, nem tudtam, - dörmögte még egyre az öreg, s miután Natasát tetőtől talpig végigmérte, kiment. M-elle Bourienne volt az első, a ki ez után a jelenet után föltalálta magát és elkezdett a herczeg gyengélkedéséről beszélni. Natasa és Marja herczegnő szótlanul néztek egymásra, s nem mondták ki azt, a mit ki kellett volna mondaniok, de annál ellenségesebb indulattal fűzték tovább egymással a gondolataikat.
+
+Mikor a gróf visszatért, Natasa elég illetlenül megörült neki, és siettette, hogy menjenek; ebben a pillanatban szinte mélységes gyűlöletet érzett ez ellen a kiaszott vén herczegnő ellen, a ki ilyen félszeg helyzetbe sodorta őt, s egy egész félórát eltöltött vele, a nélkül, hogy csak egy szót is szólt volna neki Andrej herczegről. "Hiszen én csak nem kezdhettem el róla beszélni, ennek a franczia leánynak a jelenlétében", - gondolta Natasa. Marja herczegnő e közben ugyanazon tépelődött. Jól tudta, hogy mit kellett volna mondania Natasának, de nem tudta ezt megcselekedni egyrészt azért, mert m-elle Bourienne jelenléte zavarta, másrészt pedig mert maga se tudta miért, de rendkívül nehezére esett szóbahoznia ezt a házasságot. Mikor a gróf már künn volt a szobából, Marja herczegnő gyors léptekkel odament Natasához, megfogta a kezét és mélyen fölsóhajtva így szólt: "Várjon... beszélnem kell önnel..." - Natasa maga se tudta miért, gúnyosan nézte végig Marja herczegnőt.
+
+- Kedves Natalie, - mondotta Marja herczegnő, - tudja meg, hogy én nagyon örülök, hogy a bátyám megtalálta a boldogságát... - Elhallgatott, mert érezte, hogy nem mond igazat. Natasának is föltünt ez a szünet, s csakhamar az okát is kitalálta.
+
+- Azt tartom, herczegnő, ez nem a legalkalmasabb pillanat arra, hogy erről beszéljünk, - szólott Natasa külsőleg méltóságteljesen és ridegen, de könnyek közt, melyek a torkát szorongatták.
+
+"Mit mondtam, mit csináltam!" - gondolta magában, a mint kilépett a szobából.
+
+Natasát aznap jó sokáig hiába várták ebédhez. Ott ült a szobájában és zokogott, mint a gyermek, az orrát fújta és szipogott szűntelenül. Szonya mellette állott s a haját csókolgatta.
+
+- Natasa, miért sírsz? - kérdezte. - Mit törődöl velük? Jóra fordul minden, Natasa.
+
+- Ha tudnád, hogy ez milyen sértő... mintha csak én...
+
+- Ne mondd ezt, Natasa, lásd, nem te vagy az oka, mit törődöl hát vele? Csókolj meg, no, - mondotta Szonya.
+
+Natasa fölemelte a fejét s az ajkán megcsókolván a barátnőjét, odaszorította hozzá nedves arczát.
+
+- Nem tudom. Nem mondhatok semmit. Senki se hibás, - mondotta Natasa, - csak én vagyok a hibás. De mindez rettenetesen fájdalmas. Oh, miért is nem jön már?...
+
+Kisírt szemekkel ment ebédhez. Dmitrijevna Marja, a ki tudta, hogy a herczeg milyen fogadtatásban részesítette Rosztovékat, úgy tett, mintha észre se venné Natasa zilált arczát, s elszántan és hangosan tréfált az asztalnál a gróffal s a többi vendégekkel.
+
+
+
+VIII.
+
+Rosztovék aznap este elmentek az operába, a hova Dmitrijevna Marja szerzett jegyeket.
+
+Natasa nem akart elmenni, de lehetetlen volt Dmitrijevna Marja szeretetreméltóságát, mely kizárólag ő neki szólt, visszautasítania. Mikor teljesen felöltözve bement a terembe, s mialatt az apját várta, belenézett a nagy, álló tükörbe és meggyőződött róla, hogy még mindig szép, nagyon szép, még jobban elfogta a szomorúság; csakhogy ez már édes és szerelmetes szomorúság volt.
+
+"Istenem, ha ő most itt volna, nem úgy, mint azelőtt, holmi ostoba szemérmetességgel, hanem egészen másként, egyszerűen és amúgy istenigazában megölelném, odasímulnék hozzá, rávenném, hogy rámnézzen azokkal a kíváncsian fürkésző szemeivel, a melyekkel olyan sokszor nézett rám, aztán rábírnám, hogy mosolyogjon, úgy, mint akkor mosolygott, és a szemei, - hogy' magam előtt látom most is azokat a szemeket!" - gondolta Natasa. "És ugyan mi közöm nekem az apjához és a húgához: én csak őt szeretem, őt, őt, az ő arczával és szemeivel, s azzal a férfias és mégis szinte olyan gyermekes mosolyával... Nem, jobb, ha nem is gondolok rá, nem gondolok rá, s elfelejtem, teljesen elfelejtem őt erre az időre. Nem bírom ki ezt a várakozást, tüstént sírva fakadok megint", - s elment a tükör mellől, minden erejét megfeszítvén, hogy ne sírjon. "És hogy' tudja Szonya oly nyugodtan és változatlanul szeretni Nikolenykát, s hogy' tud várni oly soká és oly türelmesen!" - gondolta magában, a mint Szonyát megpillantotta, a ki szintén teljesen felöltözve, legyezővel a kezében, éppen akkor lépett a terembe. "Nem, ő egészen más anyagból van gyúrva. Én erre képtelen vagyok!"
+
+Natasa ebben a pillanatban úgy el volt lágyulva, úgy meg volt indulva, hogy nem elégítette ki az a tudat, hogy szeret és szerettetik: most arra lett volna szüksége, hogy legott, abban a szempillantásban megölelhesse azt a kit szeret, beszélhessen vele, és hallhassa az ajkairól azokat a szerelmes szavakat, a melyekkel úgy tele volt a szíve. Mialatt ott ült az apja mellett a kocsiban s a jégvirágos ablakokon át nézte a mellette elsuhanó lámpákat, még sokkal szerelmesebbnek és szomorúbbnak érezte magát, s teljesen megfeledkezett róla, kivel és hová megyen. Rosztovék hintója, belekerülvén a hosszú kocsisorba, a havon csikorogva, lassan közeledett a színház kapújához. Natasa és Szonya, a ruháikat megemelve, fürgén kiugrottak a kocsiból; kilépett a gróf is, a kit az inasok támogattak, s a hölgyek, urak és színlapárusok közt mind a hárman beléptek az előcsarnokba. A folyton nyitogatott ajtókon már kihallatszottak a zene hangjai.
+
+- Natasa, a hajad... - suttogta Szonya. A páholynyitogató előzékenyen és udvariasan odaugrott a hölgyek elé és kinyitotta a páholy ajtaját. Az ajtóban még hangosabban hallatszott a zene s felcsillantak a kivilágított páholysorok, a melyekben kivágott nyakú és meztelenkarú hölgyek ültek, s az egyenruháktól csillogó és zajongó földszint. Az a hölgy, a ki a szomszéd páholyba belépett, nőiesen irígy pillantással mérte végig Natasát. A függönyt még nem húzták volt föl, de a nyitányt már játszották. Natasa, miután rendbehozta a ruháját, Szonyával együtt leült, és végig nézett a szemközti kivilágított páholysoron. Egyszerre elfogta az a részben kellemes, részben kellemetlen s már oly régóta nem tapasztalt érzés, hogy sok száz szem nézi meztelen vállait és karjait, s ez ennek az érzésnek megfelelő emlékek, vágyak és izgalmak egész raját keltette életre a lelkében.
+
+Natasa és Szonya, ez a két feltünően szép leány, és Andrejevics Ilya gróf, a kit oly régóta nem láttak már Moszkvában, csakhamar magukra vonták a közfigyelmet. Ezenkívül, úgy homályosan mindenki tudott Natasa és Andrej herczeg eljegyzéséről, tudták azt is, hogy Rosztovék eddig falún éltek, s kíváncsian nézték Pétervár egyik leggazdagabb emberének a menyasszonyát.
+
+Natasa, mint mindenki mondta, nagyon megszépült falún, de ezen az estén a nagy izgatottságtól különösen szép volt. Mindenkit meglepett életteljes szépségével s azzal a közönyösséggel, a melylyel minden iránt, a mi körülötte volt, viseltetett. Fekete szemei a tömegre voltak szegezve, a nélkül, hogy valakit keresett volna benne, könyökön fölül meztelen, vékony karjai pedig, a melyekkel a páholy bársonypárkányára támaszkodott, nyilván önkéntelenül, a nyitány ütemében hol összehúzódtak, hol kiengedtek, kezeiben meg a színlapot szorongatta.
+
+- Nézd csak, ott van Alenina, - mondotta Szonya, - az anyjával, úgy tetszik!
+
+- Batyuski! Kirillics Mihail még jobban meghízott, - szólott az öreg gróf.
+
+- Nézzék csak! A mi Mihajlovna Annánknak micsoda fejdísze van!
+
+- Karaginék, Julie, és Borisz is vele. Tüstént látni, hogy vőlegény és menyasszony.
+
+- Drubeczkoj megkérte a kezét! Tessék, csak ma tudtam meg, - mondotta Sinsin, a mint Rosztovék páholyába lépett.
+
+Natasa abba az irányba nézett, a melybe az apja, és meglátta Juliet, a ki vastag és piros (Natasa tudta, hogy rizsporral teliszórt) nyakán gyöngyökkel, boldog ábrázattal ült az anyja mellett.
+
+Mögöttük, fülét Julie szájához tartva, Borisz símára fésült és mosolygó feje látszott. Lopva sandított Rosztovék felé, és mosolyogva mondott valamit a menyasszonyának.
+
+"Rólunk beszélnek, rólam és ő róla!" - gondolta Natasa. "És alkalmasint csillapítja a menyasszonyának én rám való féltékenységét: hiába nyugtalankodnak! Ha tudnák, hogy mennyire nem törődöm egyikükkel sem."
+
+Még hátrább, zöld fejdíszszel, Isten akaratában való megnyugvással, s boldog, ünnepélyes ábrázattal, ott ült Mihajlovna Anna. A páholyuk fölött ott lebegett az a vőlegény-menyasszony légkör, a melyet Natasa olyan jól ismert és annyira szeretett. Elfordult tőlük, és egyszerre mindaz a megaláztatás eszébe jutott, a melyen ma délelőtti látogatása alkalmával része volt.
+
+"Vajjon milyen jogon nem akar engem a rokonságába befogadni? Eh, jobb erre nem is gondolni, legalább az ő megérkezéséig nem!" - mondotta magában s elkezdte nézni a földszinten lévő ösmerős és ösmeretlen arczokat. A földszint első sorainak a közepén, háttal a zenekar párkányára támaszkodva ott állott Dolochov valami perzsa ruhában, s hatalmas, fölfelé fésült üstökkel a fején. Bár tudta, hogy az egész nézőtér figyelmét magára vonja, úgy állt ott a kirakatban, mintha a szobájában állna. Körülötte ott nyüzsgött Moszkva legelőkelőbb arany-ifjúsága, melynek szemlátomást ő volt a vezetője.
+
+Andrejevics Ilya gróf mosolyogva meglökte a piruló Szonyát, s odamutatott volt imádójára.
+
+- Megösmerted? - kérdezte. - De vajjon honnan került elő, - fordult a gróf Sinsinhoz, - hiszen eltünt volt valahová?
+
+- Eltünt, - felelt Sinsin. - A Kaukázusban volt, s onnan, mint mondják, megszökött és Perzsiában valami uralkodó herczegnek a minisztere lett, s ott megölte a sah testvérét; most aztán szinte bolondulnak utána a moszkvai asszonyok! "A perzsa Dolochov", s ezzel vége. Nálunk most egy szót se hall az ember másról, mint Dolochovról: térdet, fejet hajtanak előtte s vendégeket hívnak rá, mint valami jófajta kecsegére, - mondotta Sinsin. - Dolochov és Kuragin Anatole, ezek ketten egészen elcsavarták a fejét a mi asszonyainknak.
+
+A szomszéd páholyba ekkor belépett egy magastermetű, szép asszony, hatalmas konty a fején, s fehér és telt vállai, meg a nyaka, melyen két sor nagy igazgyöngyöt viselt, mélyen kivágva. Jó sokáig eltartott, míg valahogy' elhelyezkedett, miközben nagy suhogást vitt véghez nehéz bársony-ruhájával.
+
+Natasa önkéntelenül ránézett erre a nyakra, ezekre a vállakra, gyöngyökre és a hajviseletére, s gyönyörködve elmélázott vállainak és gyöngyeinek a szépségén. Mikor Natasa immár másodízben is rajta felejtette a szemét, a hölgy megfordult, s a pillantása találkozván Andrejevics Ilya gróf tekintetével, felé bólintott a fejével és elmosolyodott. Bezuchaja grófné volt, a Pierre felesége. Andrejevics Ilya gróf, a ki az egész világot ismerte, áthajolt hozzá és beszédbe eredt vele.
+
+- Rég itt van már, grófné? - szólalt meg. - Elmegyek, elmegyek, hogy megcsókoljam a kezét. Én csak valami dologban járok itt, s a leánykáimat is elhoztam magammal. Hallom, Szemjonova páratlanul játszik, - szólott Andrejevics Ilya. - Kirillovics Pjotr gróf soha se szokott rólunk megfeledkezni. Itt van ő is?
+
+- Igen, ő is el akart jönni, - mondotta Elen és figyelmesen nézett Natasára.
+
+Andrejevics Ilya gróf megint visszaült a helyére.
+
+- Ugy-e, hogy szép? - szólt oda suttogva Natasának.
+
+- Csudaszép! - mondotta Natasa, - az ember akár beleszerethetne! - Ekkor elhangzottak a nyitány utolsó hangjai és megkoppant a karmester pálczája. A földszinten az elkésett férfiak a helyeikre siettek, s fölgördült a függöny.
+
+A mint a függöny felgördült, a páholyokban és a földszinten elnémult minden, s a férfiak, öregek és fiatalok, egyenruhásak és frakkosok, úgyszintén az asszonyok is, meztelen testükön drágakövekkel, mohó kíváncsisággal egész figyelmüket a színpadra fordították. Natasa is odafordította a tekintetét.
+
+
+
+IX.
+
+A színpad közepén síma deszkák voltak, oldalvást, fákat ábrázoló festett színfalak állottak, hátul pedig a deszkák vászonnal voltak behúzva. Középen piros zubbonyos és fehér szoknyás leányok ültek. Egyikük, egy fehér bársonyruhás kövér leány, külön egy alacsony padocskán ült, a melyre hátul zöld karton volt ragasztva. Valamennyien énekeltek. Mikor az éneket befejezték, a fehérruhás leány odalépett a súgólyuk elé, ő hozzá meg odalépett egy kövér lábain feszes bársony-nadrágot viselő férfi, spádéval és tőrrel az oldalán, s elkezdett énekelni s a kezeivel hadonászni.
+
+Előbb a feszes-nadrágos férfi énekelt, utána pedig a fehér bársony-ruhás leány. Azután mindaketten elhallgattak, megszólalt a zene, s a férfi elkezdte az ujjaival a leány kezeit fogdosni s nyilván csak a jeladást várta, hogy vele együtt megint elkezdjen énekelni. Mindaketten egyszerre énekeltek, s mikor elvégezték, az egész nézőtér elkezdett tapsolni és kiabálni, az a férfi és az a nő pedig ott a színpadon, a kik egy szerelmes párt ábrázoltak, mosolyogva s a kezeikkel hadonászva kezdtek hajlongani.
+
+A falusi élet után, és abban a komoly hangulatban, a melyben Natasa most volt, mindez olyan vadul és olyan csodálatosan hatott rá. Képtelen volt az opera menetét követni, sőt még a zenét se hallotta: csak a festett színfalakat, s az éles világosságban furcsán mozgó, szavaló és éneklő, furcsán öltözött férfiakat és nőket látta; azt tudta, hogy mindennek mit kellett ábrázolnia, de az egész olyan betanultan hamisnak és természetellenesnek tünt föl előtte, hogy hol megsajnálta a szinészeket, hol meg kinevette őket. Megnézte maga körül a nézők arczát, és kereste rajtuk ugyanannak a gúnynak és álmélkodásnak az érzését, a melyet magán tapasztalt; de az arczok mind feszülten figyeltek arra, a mi a színpadon történt, és mint Natasának tetszett, valami tettetett elragadtatás ült rajtuk. "Úgy látszik, hogy ennek így kell lenni!" - gondolta Natasa. Fölváltva, hol a kikent fejek sorait nézte a földszinten, hol pedig a páholyokban ülő mélyen kivágott hölgyeket és különösen a szomszédnőjét, Elent bámulta, a ki csaknem teljesen le volt vetkőzve, s csendes és nyugodt mosolylyal, le sem vette a szemét a színpadról, miközben érezte az egész nézőtéren szerteáradó fényes világosságot, s a tömeg által még jobban fölmelegített, szinte ízzó levegőt. Natasa lassankint belejutott a kábultság régóta nem tapasztalt állapotába. Nem tudta, kicsoda, hol van és mi történik előtte. Csak bámult maga elé és gondolkozott, s egész váratlanul a legfurcsább, és minden összefüggés nélkül való gondolatok villantak meg a fejében. Majd az a gondolata támadt, hogy leugrik a színpadra és elénekli ugyanazt az áriát, a melyet az a színésznő énekelt, majd szeretett volna a legyezőjével egy tőle nem messze ülő öreg úrba belekötni, majd ismét kedve kerekedett Elenhez áthajolni s őt jól megcsiklandozni.
+
+Egyikében azoknak a pillanatoknak, mikor valami ária előtt minden elcsendesült a színpadon, azon az oldalon, a melyen Rosztovék páholya volt, csikorogva kinyilt a földszintre vezető ajtó, s egy elkésett férfi lépteinek a zaja zavarta meg a csöndet. "Ime, itt van Kuragin!" - suttogta Sinsin. Bezuchaja grófné mosolyogva fordult a belépő felé. Natasa is a grófné szemeinek az irányába nézett, s megpillantott egy rendkívül szép segédtisztet, a ki öntelt, de egyúttal szívélyes arczczal közeledett a páholyuk felé. Ez volt Kuragin Anatole, a kit már azon a pétervári bálon látott, s a ki már akkor is feltünt volt neki. Most vállrojtos és vállszalagos segédtiszti egyenruha volt rajta. Tartózkodó, de azért elszánt léptekkel közeledett, a mi szinte furcsa lett volna, ha ő maga nem lett volna olyan szép, s ha gyönyörű arczán nem ült volna ott a kedélyes elégedettség és vidámság kellemes kifejezése. Bár az előadás javában folyt, azért ő, sarkantyúit pöngetve s a kardjával halkan zörögve, illatszerekkel behintett szép fejét magasan hordva, lassan és símán ment végig a szélső folyosón. Egy pillantást vetve Natasára, odament a húgához, keztyűs kezét rátette a páholy párkányára, biczczentett a fejével, és odahajolva hozzá, kérdezett tőle valamit, miközben Natasa felé pislogott.
+
+- Nagyon, de nagyon kedves! - mondotta, nyilván Natasáról, a ki ezt nem annyira hallotta, mint inkább csak az ajkai mozgásából következtette. Azután előrement az első sorhoz, odaült Dolochov mellé, s ugyanazt a Dolochov-ot, a kivel a többiek olyan csinján bántak, hanyagul és bizalmasan oldalba lökte a könyökével. Vidáman hunyorgatva rámosolygott, s nekitámasztotta a lábát a zenekar párkányának.
+
+- Hogy' hasonlítanak egymáshoz! - szólott a gróf. - És milyen szépek mind a ketten.
+
+Sinsin halkan elkezdte mesélni a grófnak Kuragin valami szerelmi kalandját, a melyre Natasa csak azért figyelt, mert Anatole azt mondotta volt ő róla, hogy "nagyon kedves."
+
+Az első fölvonás véget ért, a földszinten mind fölkeltek, összegomolyodtak s elkezdtek ki s be járni.
+
+Borisz bement Rosztovék páholyába, elfogadta a szerencsekívánatokat, s szemöldökét fölrántva, s szórakozottan mosolyogva közölte Natasával és Szonyával menyasszonyának azt a kérését, hogy jőjjenek el az esküvőjére, és kiment. Natasa vidám és kaczér mosolylyal beszélgetett vele, s üdvözölte a nősülése alkalmából ugyanazt a Boriszt, a kibe annakelőtte szerelmes volt. A kábultság amaz állapotában, a melyben volt, mindez olyan egyszerűnek és természetesnek látszott előtte.
+
+A csupasz Elen ott ült mellette és egyformán mosolygott mindenkire, s Natasa is éppen így mosolygott Boriszra.
+
+Elen páholyát a legtekintélyesebb és legokosabb férfiak töltötték meg és vették körül, a kik, úgy látszik, mind el akartak vele dicsekedni, hogy ösmeretségben vannak vele.
+
+Kuragin ez alatt az egész fölvonásköz alatt Dolochovval együtt ott állt a zenekar párkánya előtt és Rosztovék páholyát nézte. Natasa tudta, hogy ő róla beszél s ez örömet okozott neki. Sőt még azt is megtette, hogy úgy fordult oda felé, hogy Kuragin a legelőnyösebb helyzetben láthatta az arczélét. A második felvonás kezdete előtt megjelent a földszinten Pierre alakja, a kit Rosztovék megérkezésük óta még nem láttak. Az arcza még szomorúbb volt, s azóta, hogy Natasa utólszor látta őt, még jobban elhízott. Lement az első sorba a nélkül, hogy bárkit is észrevett volna. Anatole odament hozzá, s Rosztovék páholya felé nézve és mutogatva, elkezdett neki valamit beszélni. Pierre, a mint Natasát megpillantotta, felélénkült és szaporán odasietett a páholyukhoz. Ott rákönyökölt a párkányra, és hosszú ideig mosolyogva beszélt Natasával. Mialatt Pierre-rel beszélgetett, Natasa egy férfi-hangot hallott Bezuchaja grófné páholyából, s megösmerte, hogy Kuragin van nála. Hátranézett és találkozott a pillantása a Kuraginéval. Ez szinte mosolyogva s olyan gyöngéd és meleg pillantással nézett egyenesen a szemébe, hogy Natasának szinte furcsa volt, hogy ilyen közel van hozzá, így néz rá, meg van győződve róla, hogy tetszik neki, és azért még sem ösmeri őt.
+
+A második felvonásban emlékszobrokat ábrázoló képek voltak a színen, s a hátsó kulisszán egy lyuk látszott, mely a holdat ábrázolta, a rivalda lámpái elé ernyőt feszítettek, a zenekarban elkezdtek szólni a trombiták és nagybőgők s jobbról és balról is tömérdek fekete köpenygalléros ember özönlötte el a színpadot. Ezek az emberek elkezdtek a kezeikkel hadonászni, a melyekben valami tőrféle csillogott; azután más emberek is kerültek elő s elhurczolták magukkal azt a leányt, a ki az imént fehér, most pedig kék ruhában volt. Nem hurczolták el egyszerre, hanem előbb jó darabig énekeltek vele s csak akkor vitték el, és a színfalak mögött háromszor rácsaptak valami érczjószágra, mire valamennyien letérdeltek s elkezdtek imádkozni. Ezt a fölvonást többször megszakította a nézők lelkes rivalgása.
+
+Natasa ezen az egész fölvonáson keresztül, valahányszor a földszintre nézett, mindannyiszor látta, a mint Kuragin Anatole karját a szék támlája köré fonva, őt nézte. Kellemes volt neki látni, hogy Anatole annyira el van bűvölve általa, és eszeágába se jutott, hogy valami rosszat keressen ebben.
+
+Mikor a második fölvonás véget ért, Bezuchaja grófné fölkelt, odafordult Rosztovék páholya felé (a keble teljesen mezítelen volt) keztyűs ujjacskájával magához intette az öreg grófot, és rá se hederítvén azokra, a kik a páholyába jöttek, szeretetreméltóan mosolyogva, elkezdett vele beszélgetni.
+
+- Ismertessen hát meg az ön bájos leánykáival, - mondotta. - Az egész város róluk beszél s én még nem ösmerem őket.
+
+Natasa fölkelt és meghajtotta magát a remekszép grófné előtt. Natasának olyan jól esett ennek a ragyogó szépségnek a dícsérete, hogy örömébe szinte belepirult.
+
+- Most magam is moszkvai lakos készülök lenni, - szólott Elen. - És hogy' van lelke falun rejtegetni ilyen gyöngyszemeket!
+
+Bezuchaja grófnénak teljes joggal volt az a híre, hogy bűbájos asszony. Meg volt a képessége arra, hogy olyat is mondjon, a mit nem is gondol, és különösen, hogy egyszerű közvetlenséggel hízelegjen.
+
+- Nem, kedves gróf, meg fogja tán' engedni, hogy kissé foglalkozzam az ön leányával. Én ugyan most csak rövid időre vagyok itten. Önök nemkülönben. De iparkodni fogok őket mulattatni. Én már Péterváron is sokat hallottam önről és szerettem volna önnel megösmerkedni, - mondotta Natasának az ő mindig szép mosolyával. - Hallottam önről az én apródomtól, Drubeczkojtól, bizonyára hallotta már, hogy nősül, - s az uram barátjától, Bolkonszkijtól, Bolkonszkij Andrej herczegtől, - mondotta, - az utóbbit különösen hangsúlyozván, s ezzel akarván tudtára adni, hogy a köztük való viszonyról neki is van tudomása. Engedelmet kért arra, hogy az egyik leány az előadás hátralévő részét az ő páholyában töltse, hogy jobban megbarátkozhassanak, és így Natasa mindjárt át is ült hozzá.
+
+A harmadik felvonásban a szín egy palotát ábrázolt, a melyben sok-sok gyertya égett, s a melynek a falai tele voltak aggatva szakállas lovagok arczképeivel. A középen ketten állottak, alkalmasint a czár és a czárné. A czár fölemelte a jobb kezét, s szemlátomást megzavarodva, meglehetősen hamisan énekelt valamit, majd leült málnaszínű trónusára. Az a leány, a ki eleinte fehér, majd kék ruhába volt öltözve, most lebontott hajjal, s egy szál lepelben állott a trón mellett. A czárnéhoz fordulva, keservesen énekelt; de a czár szigorúan intett a kezével, mire meztelenlábas férfiak és hölgyek jöttek a színre és elkezdtek tánczolni. Azután a hegedűk valami rendkivül finom és vidám dolgot játszottak, mire egy köpczös és meztelenlábú, vékonykarú leányzó kivált a többiek közül, visszavonult a férfiak mögé, ott megigazította a ruháját és megint előkerülvén, elkezdett ugrándozni és szaporán verte össze a bokáit. A földszinten mindenki tapsolt és brava kiáltásokban tört ki. Azután az egyik férfi odaállt a sarokba. A zenekarban megszólaltak a trombiták és a czintányérok, mire ez a férfi kezdett el nagyokat ugrálni, s a lábaival handabandázni. (Ez a férfi Dupor volt, a ki ezért a művészetért évente hatvanezer rúbelt kapott.) A földszinten, a páholyokban és a kakasülőn mindenki eszeveszetten kezdett tapsolni és kiabálni, mire a férfi megállt s mosolyogva hajlongott mindenfelé. Azután még más meztelenlábú hölgyek és urak is tánczoltak, majd a czár zenekíséret mellett megint elkiáltotta magát, mire valamennyien elkezdtek énekelni. De egyszerre zivatar támadt, a zenekarban chromatikus futamok és szűkített hetes-accordok hangzottak föl, mire valamennyien futásnak eredtek, valakit megint kivonszoltak a színfalak mögé s a függöny legördült. A nézők közt megint rettenetes zaj és tapsvihar támadt, s lelkes ábrázattal kiabálta mindenki:
+
+- Dupor! Dupor! Dupor!
+
+Natasa most már nem találta ezt különösnek. Megelégedéssel, örömteljes mosolylyal nézett körül.
+
+- Nemde, elragadó ez a Dupor? - kérdezte Elen hozzá fordulva.
+
+- Oh igen, - felelt Natasa.
+
+
+
+X.
+
+A felvonásközben egyszerre hideg áradt be Elen páholyába, kinyílt az ajtó, s meghajolva, arra ügyelve, hogy senkibe bele ne akadjon, belépett Anatole.
+
+- Engedje meg, hogy bemutassam önnek a bátyámat, - mondotta Elen, miközben nyugtalan pillantással nézett hol Natasára, hol Anatole-ra. Natasa, meztelen vállai fölött odafordította csinos fejecskéjét és elmosolyodott. Anatole, a ki közelről éppen olyan szép volt, mint távolról, odaült mellé és elmondta neki, hogy már régóta áhítozott ez után a szerencse után, még a Naryskin-féle bál óta, a melyen volt már szerencséje őt láthatni, a mi azóta is felejthetetlen volt előtte. Kuragin a nőkkel szemben sokkal okosabban és egyszerűbben viselte magát, mint férfitársaságban. Bátran és egyszerűen beszélt, s Natasát furcsán, de kellemesen lepte meg az, hogy nyoma se volt benne annak a félelmességnek, a melyről annyit beszéltek, sőt ellenkezőleg, a mosolya a legnaivabb, a legvidámabb és legkedélyesebb benyomást tette az emberre.
+
+Kuragin megkérdezte tőle, hogy' tetszik neki az előadás, és elmondta, hogy Szemjonova egyik legutóbbi előadáson elesett.
+
+- De tán' hallotta már, grófnő, - mondotta s egyszerre úgy bánt vele, mint valami réges-régi, jó ösmerőssel, - hogy mi nemsokára egy jelmezes caroussel-t rendezünk; ebben önnek is részt kellene vennie: pompásan fogunk mulatni. Kuraginéknál jövünk össze mindannyian. Jőjjön el kérem, igazán, hm? - mondotta.
+
+E közben le nem vette Natasa arczáról, nyakáról és meztelen karjairól mosolygó szemeit. Natasa minden kétséget kizárólag tudta, hogy Anatole lelkesedik érte. Ez nagyon jól esett neki, de azért mégis olyan feszesen és olyan nyomasztóan érezte magát a jelenlétében. Mikor nem nézett is rá, érezte, hogy az a vállait nézi, s így önkéntelenül elkapta a pillantását, úgy okoskodván, hogy mégis csak jobb, ha egymás szemébe néznek. Viszont, a mikor a szemébe nézett, rémülten érezte, hogy korántsincs meg kettőjük közt a szégyenlősségnek az a határvonala, a melyet maga és más férfiak közt mindig érezni szokott. Maga se tudta, hogyan, de alig öt percz alatt rettenetesen közel érezte magát ehhez az emberhez. Mikor elfordult tőle, mindig csak azon aggódott, hogy eszébe ne jusson valahogy neki meztelen karjait hátulról megfogni, vagy a nyakát megcsókolni. A legközömbösebb dolgokról beszélgettek, de Natasa azért úgy érezte, hogy soha még egyetlen férfihoz sem állott olyan közel, mint ő hozzá. Natasa rápillantott Elenre, az apjára, mintha csak tőlük akarta volna megkérdezni, mit jelent ez; de Elen valami tábornokkal volt elfoglalva, s nem viszonozta a pillantását, az apja pillantása pedig semmit se mondott neki azon az egyen kívül, a mi mindig meg volt benne: "Jól mulatsz, no ennek örülök".
+
+A kínos hallgatás egyik pillanatában, mialatt Anatole nyugodtan és merően nézett rá kidülledt szemeivel, Natasa, hogy a csöndet megtörje, megkérdezte tőle, hogy' tetszik neki Moszkva. A mint megkérdezte, nyomban el is pirult: állandóan az volt az érzése, hogy illetlenséget követ el, mikor vele beszél. Anatole elmosolyodott, mintha csak igazat adott volna neki.
+
+- Eleinte nem igen tetszett, mert végre is, mi tesz egy várost kellemessé? A szép asszonyok, nemde? No, de most nagyon tetszik, - mondotta, s jelentőségteljesen nézett rá. - Eljön a caroussel-re, grófnő? Jőjjön el, - szólott, s kezét a bokrétája felé nyújtván, halkabban hozzátette: - ön lesz ott a legszebb. Jőjjön el, kedves grófnő, s zálogul adja nekem ezt a szál virágot.
+
+Natasa nem értette, hogy mit mondott, a mint hogy tán' ő maga se volt egészen tisztában vele, de azt érezte, hogy ez érthetetlen szavak mögött valami tisztességtelen hátsógondolat lappang. Nem tudta, mit feleljen s így elfordult, mintha nem is hallotta volna, mit mondott. De alig hogy elfordult, megint eszébe jutott, hogy Anatole ott van mögötte, még pedig olyan közel hozzá.
+
+"Vajjon mit gondol most? Zavarban van? Haragszik? Jóvá kell ezt tenni?" - töprengett magában. Nem tudta megállani, hogy oda ne nézzen. Egyenesen belenézett a szemébe, s a közelsége, az önbizalma s kedélyes gyöngédsége meggyőzték őt. Elmosolyodott, éppen úgy, mint ő is, a mint a szemébe nézett. És megint rémülten érezte, hogy immár semmi választófal sincsen köztük.
+
+Megint felgördült a függöny. Anatole nyugodtan és vidáman távozott a páholyból. Natasa visszament az apjához a páholyba és immár teljesen alárendelte magát annak a világnak, a melybe belecsöppent. Mindaz, a mi körülötte történt, most már egészen természetesnek látszott előtte; de viszont a vőlegényére, Marja herczegnőre és a falusi életre vonatkozó régebbi gondolatai egyetlen egyszer se villantak meg a fejében, mintha mindez már réges-régen elmúlt volna.
+
+A negyedik felvonásban valami ördögféle szerepelt, a ki a kezeivel hadonászva mindaddig énekelt, a míg csak ki nem húztak alóla egy deszkát, s a föld alá nem sülyedt. Natasa mindössze csak ennyit látott a negyedik felvonásból: valami izgatta és gyötörte s ennek az izgalomnak az oka Kuragin volt, a kit önkéntelenül is követett a szemeivel. Mikor a színházból kilépett, Anatole odajött hozzájuk, előhívta a kocsijukat és elhelyezte őket. A mint fölsegítette Natasát, a könyöke fölött megszorította a kezét. Natasa izgatottan és kipirultan nézett rá. Ő viszont ragyogó szemekkel és szelíden mosolyogva viszonozta a pillantását.
+
+*
+
+Natasa csak akkor gondolta át mindazt, a mi az est folyamán vele történt, mikor megint haza került, és egyszerre, a mint eszébe jutott Andrej herczeg, elszörnyűködött, s a mint az előadás után a teánál ültek, valamennyiük füle hallatára, hangosan fölsóhajtott s mélyen elpirulva kiszaladt a szobából. - "Istenem! Elvesztem! - mondotta magában. - Hogy' is engedhettem ennyire jutni a dolgot?" - gondolta. Piros orczáit a kezébe temetve, sokáig ült ott, s iparkodott számot adni magának arról, a mi vele történt, de sem azt nem tudta megérteni, a mi vele történt, sem pedig azt, a mit érzett. Homályosnak, zűrzavarosnak és rettenetesnek tűnt föl előtte minden. Ott, abban az óriási kivilágított teremben, a hol a nedves deszkákon Dupor kurtocskában s csillámokkal elborítva, meztelen lábaival zeneszóra ugrált, a hol a leányok és az öreg emberek, a nyugodtan és büszkén mosolygó, szinte meztelen Elennel együtt lelkes bravó-kiáltásokkal adtak kifejezést az elragadtatásuknak, ott, ennek az Elennek az árnyékában mindez olyan egyszerűnek és világosnak látszott; de most, hogy egyedül volt önmagával, szinte megfoghatatlannak tetszett előtte az egész. - "Vajjon mi ez? Mit jelent ez a rémület, a melyet vele szemben érezek? Mit jelentenek azok a lelkifurdalások, a melyeket most érzek?" - gondolta magában.
+
+Az öreg grófné volt az egyetlen, a kinek Natasa képes lett volna éjjel, az ágyban elmondani mindent, a mit csak gondolt. Szonya, ezzel tisztában volt, az ő szigorú és szűzies fölfogásával vagy nem értett volna az egészből semmit, vagy elszörnyűködött volna a vallomásán. Így hát Natasa egymaga próbált eligazodni azon, a mi úgy gyötörte.
+
+"Vajjon elvesztem-e hát Andrej herczeg szerelmére nézve, vagy sem?" - kérdezte magában és megnyugtató mosolylyal felelt magának: "Milyen bohó is vagyok én, hogy ilyesmit kérdezek? Hát mi történt velem? Semmi. Én nem követtem el semmit, és nem adtam erre okot semmivel se. Senki se fog tudni róla semmit, s tán nem is fogom őt látni többé soha", - mondotta magában. "Következésképpen egészen világos, hogy semmi olyas sem történt, a mit meg kellene bánnom, és hogy Andrej herczeg így is szerethet. De mit jelent ez az így? Oh Istenem, Istenem, miért is nincs ő itten!" Natasa egy pillanatra megnyugodott, de később valami belső ösztön azt súgta neki, hogy bár mindez teljesen igaz, s bár nem történt semmi, - az a belső ösztön azt súgta neki, hogy Andrej herczeg iránt érzett szerelmének azért egész addigi tisztasága mégis csak semmivé lett. S a képzeletében újra átgondolta Kuraginnal folytatott egész beszélgetését, s maga elé képzelte ennek a szép és merész embernek az arczát, a mozdulatait és szelíd mosolyát, a melyet akkor látott, a mikor megszorította a karját.
+
+
+
+XI.
+
+Kuragin Anatole Moszkvában lakott, mert az apja elküldte őt Pétervárról, a hol rövid egy esztendő alatt több, mint húszezer rubelt költött s ugyanannyi adósságot csinált, a melyet a hitelezők most az apján akartak megvenni.
+
+Az apa kijelentette a fiának, hogy ezúttal utólszor fizeti ki az adósságainak - a felét; de ezt is csak azzal a föltétellel, ha elmegy Moszkvába, ott elfoglalja a főparancsnok mellett a segédtiszti állást, melyet kijárt volt neki, és iparkodik valami jó parthiet csinálni. És fölhozta előtte például Marja herczegnőt és Karagina Juliet.
+
+Anatole beleegyezett s eljött Moszkvába, a hol Pierre-hez szállt. Pierre eleinte kelletlenül fogadta, de később hozzá szokott; elkísérte őt olykor a dorbézolásaira, és kölcsön czímén pénzt is adogatott neki.
+
+Anatole, a mint Sinsin egészen helyesen mondotta róla, attól a percztől kezdve, hogy Moszkvába megérkezett, egészen elbolondította a moszkvai hölgyeket, még pedig első sorban azzal, hogy kutyába se vette őket és szemlátomást többre becsülte náluk a czigányleányokat és a franczia színésznőket, a kiknek a fejével - m-lle George-al, mint mondták, igen benső viszonyban is állott. Danilovnál vagy Moszkva többi korhelyeinél egyetlen dáridót se mulasztott el, egész éjszakákat átdorbézolt, miközben az asztal alá ivott mindenkit, ezenkívül az előkelő világ minden bálján és estélyén is megjelent. Mindenfelé beszéltek moszkvai hölgyekkel való szerelmi kalandjairól s a bálokon is mindig többeknek udvarolt egyszerre. De a leányokhoz és különösen a gazdagokhoz, a kik jobbára csúnyák voltak, nem közeledett, annál is kevésbbé, mert már két év óta nős volt, a miről azonban legbizalmasabb barátain kívül senkinek se volt tudomása. Két évvel azelőtt, mikor Lengyelországban volt állomáson, egy szegény lengyel földbirtokos rákényszerítette Anatole-t, hogy a leányát feleségül vegye.
+
+Anatole hamarosan otthagyta a feleségét, és azon a pénzen, a melyet az apósának, megállapodás szerint küldött, megszerezte magának azt a jogot, hogy tovább is mint legényember szerepelhessen.
+
+Anatole mindig meg volt elégedve a helyzetével, magával és másokkal. Ösztönszerűleg, egész lényével meg volt győződve róla, hogy ő nem élhet másként, mint a hogy' élt, és hogy soha semmi rosszat se követett el soha életében. Nem volt képes megfontolni sem azt, hogy milyen hatással lehetnek a cselekedetei másokra, sem azt, hogy egyik-másik cselekedetének esetleg mi lehet a következménye. Meg volt győződve róla, hogy valamint a kacsa arra van teremtve, hogy mindig vízben éljen, úgy őt is arra teremtette az Isten, hogy évente elköltsön harminczezer rúbelt és a társaságban mindig a legelőkelőbb helyet foglalja el. Olyan erősen meg volt győződve erről, hogy mások, a kik úgy elnézték, hamarosan szintén erre a meggyőződésre jutottak, és nem tagadták meg tőle sem azt a bizonyos legelőkelőbb helyet, sem a pénzt, a melyet bizony a visszafizetés legcsekélyebb szándéka nélkül boldog-boldogtalantól fölszedegetett.
+
+Nem volt kártyás, de legalább is soha sem áhítozott nyereségre. Nem volt hiú. Tökéletesen mindegy volt neki, hogy mit gondolnak felőle. Annál kevésbbé lehetett őt valami nagy becsvágygyal vádolni. Nem egyszer fölingerelte az apját azzal, hogy szándékosan ártott az előmenetelének, és csak kaczagott minden megtiszteltetésen. Nem volt fukar s nem utasított el senkit, a ki kért tőle. Az egyetlen, a mit szeretett, a mulatság volt és az asszony, s miután az ő felfogása szerint, ebben a két kedvtelésben semmi tisztességtelen sem volt, és miután azt, hogy ezeknek a kedvteléseinek a kielégítése más emberekre nézve következményekkel járhat, megítélni nem tudta, úgy a lelke fenekén a legkifogástalanabb embernek tartotta magát, őszintén megvetette a haszontalan és rossz embereket, s a legnyugodtabb lelkiösmerettel s emelt fővel járt a világban.
+
+Az iszákos és korhely emberekben, ezekben a férfi Magdolnákban az ártatlanság tudatának ugyanaz a tisztes érzése lakozik, mint a női Magdolnákban, "mely a bűnbocsánat reményére van alapítva." "A nőnek az ő sok bűnei megbocsáttatnak néki, mert igen szeretett, a férfinak az ő sok bűnei megbocsáttatnak neki, mert igen mulatott".
+
+Dolochov, a ki kiutasíttatása és perzsa kalandjai után ebben az évben megint fölbukkant Moszkvában, s pazar, kártyás és duhaj életet élt, megint összekerült régi pétervári czimborájával, Kuraginnal és kihasználta őt a maga czéljaira.
+
+Anatole őszintén szerette Dolochovot, az eszéért és a bátorságáért: Dolochov viszont, a kinek szüksége volt Kuragin Anatole nevére, tekintélyére és összeköttetéseire, hogy gazdag fiatal embereket vonzzon az ő kártyás társaságába, a nélkül, hogy ezt vele éreztette volna, csak kihasználta Kuragint és jókat mulatott rajta. De ezen a számításon kívül, a melynek a szempontjából Anatolera szüksége volt, maga az idegen akarat irányításának a folyamata is élvezetet szerzett Dolochovnak, és szokásává, sőt szükségletévé vált.
+
+Natasa mély benyomást tett Kuraginra. Színház után a vacsoránál a szakértő modorában fejtegette Dolochov előtt a karjainak, a vállainak, a lábainak s a hajának a szépségét, s abbeli szándékát is kijelentette, hogy udvarolni fog neki. Hogy mi sülhet ki ebből az udvarlásból, azt Anatole nem tudta, s nem is volt képes megfontolni, a minthogy soha se tudta, hogy egy-egy cselekedetének mik lehetnek a következményei.
+
+- Szép, szép pajtás, de nem nekünk való, - mondotta neki Dolochov.
+
+- Majd megkérem a húgomat, hívja meg őt ebédre, - szólott Anatole. - Hm?
+
+- Várj inkább, míg férjhezmegy...
+
+- Jól tudod, - mondotta Anatole, - imádom az ilyen kis leányokat: tüstént elvesztik a fejüket.
+
+- Egyszer már megjártad egy ilyen "kis leánynyal", - jegyezte meg Dolochov, a ki tudott Anatole házasságáról. - Vigyázz!
+
+- No, no, másodszor már nem fog olyan könnyen menni! Hm? - mondotta Anatole kedélyesen mosolyogva.
+
+
+
+XII.
+
+Rákövetkező napon, hogy az operában voltak, Rosztovék nem mentek sehová és ő hozzájuk se jött senki. Dmitrijevna Marja, Natasa előtt titkolózva beszélgetett valamiről a gróffal. Natasa kitalálta, hogy az öreg herczegről beszéltek, s ez bántotta és nyugtalanította őt. Minden pillanatban várta Andrej herczeget és aznap kétszer is elküldte a házmestert a Vozdvizsenkára megtudni, vajjon nem érkezett-e meg. Nem jött meg. Most ez még sokkal jobban nyomta a lelkét, mint megérkezése első napjaiban. A türelmetlenséghez és a szomorúsághoz most még a Marja herczegnővel és az öreg herczeggel való találkozás kellemetlen emléke, sőt még valami félelem és nyugtalanság is járult, melynek az okát azonban nem tudta. Állandóan úgy tetszett neki, hogy vagy Andrej herczeg nem fog soha többé visszajönni, vagy még mielőtt visszajönne, valami fog történni ő vele. Képtelen volt egymagában nyugodtan és hosszasabban gondolni rá. Nem úgy, mint azelőtt. Alighogy elkezdett gondolni rá, tüstént belevegyült a reá való emlékezésbe az öreg herczeg, Marja herczegnő, amaz operai est és Kuragin emléke és megint felbukkant előtte az a kérdés, vajjon nem követett-e el valami hibát, nem szegte-e meg Andrej herczeg iránt való hűségét és megint rajtakapta magát azon, hogy a legapróbb részletekig visszaemlékezett ennek az embernek, a ki olyan érthetetlen és szörnyű érzéseket tudott kelteni benne, minden szavára, minden mozdúlatára és arczkifejezésének minden rándúlására. A háziak szemeiben Natasa még a szokottnál is élénkebbnek látszott, pedig a valóságban távolról se volt olyan nyugodt és boldog, mint annakelőtte.
+
+Vasárnap reggel Dmitrijevna Marja meghívta a vendégeit misére, a Magilczy-n lévő Uszpenya templomba.
+
+- Nem szeretem ezeket a divatos templomokat, - mondotta, szemlátomást kérkedvén a szabad gondolkodásával. - Az Isten mindenütt ugyanaz. Nagyon derék papunk van, pompásan végzi a dolgát, s a diakonja szintén. Vagy az talán valami különösen szent dolog, mikor egész hangversenyeket énekelnek végig a khóruson? Nem szenvedhetem az ilyesmit, csupa merő hivalkodás az egész!
+
+Dmitrijevna Marja szerette a vasárnapokat és meg is tudta őket ünnepelni. Szombaton mindig fölmosták és kitisztogatták az egész házat; sem a cselédei, sem ő maga nem dolgoztak, ünneplőbe öltöztek és misét hallgattak valamennyien. Az urasági asztalon a szokottnál nagyobb ebédet szolgáltak föl, a cselédek pedig pálinkát és sült libát vagy malaczot kaptak. De az egész házban semmin se látszott meg annyira az ünnep, mint Dmitrijevna Marja széles és komoly ábrázatán, mely ilyenkor szigorúan ünnepélyes kifejezést öltött.
+
+Mikor a mise után a fogadó-szobában, melynek bútorairól a huzatokat is levették, megkávéztak, Dmitrijevna Marjának jelentették, hogy a kocsi elő állott, mire ő parádés kendőjével a vállán, a melyben látogatásokat szokott volt tenni, komoly arczczal fölkelt és kijelentette, hogy elmegy Bolkonszkij Andrejevics Nikolaj herczeghez, hogy Natasa ügyében beszéljen vele.
+
+Dmitrijevna Marja eltávozása után eljött madame Schalmé-tól egy divatárus leány, és Natasa, a kinek nagyon kapóra jött ez a szórakozás, betette a fogadó-szoba mellett lévő szoba ajtaját és kezdte próbálni az új ruháit. Mialatt a még ujjak nélkül való és összeférczelt ruhaderekat magára vette, és félrehajtott fejjel belenézett a tükörbe, hogy lássa, hogy' áll, a fogadó-szobából az apja hangjával együtt egy női hangnak az élénk beszélgetését hallotta, mely pirúlásra késztette őt. Legott felismerte Elen hangját. Még arra se volt ideje, hogy a felpróbálandó aljat magára vegye, mikor kinyilt az ajtó, és magasnyakú, sötét lilaszín ruhában, szívélyes mosolytól ragyogó arczczal belépett a szobába Bezuchaja grófné.
+
+- Oh, én gyönyörűségem! - mondotta a pirúló Natasának. - Elragadó! Nem, kedves gróf, hallatlan dolog ám ez, - szólt oda Andrejevics Ilyának, a ki ott állott mögötte. - Hogy' lehet Moszkvában élni és sehová se járni? - Nem, én nem tágítok! Ma este egy kis társaság előtt m-elle George fog szavalni nálam; és ha ön nem hozza el hozzám a leányait, a kik mindaketten szebbek, mint m-elle George, úgy felmondom önnek a barátságot. Az uram nincs itt, elutazott Tverbe, de ha itt volna, őt küldtem volna el önökért. - Bólintott a divatárusnőnek, a kit ösmert s a ki illedelmesen meghajtotta magát előtte, s bársonyruhájának a ránczait festőien elrendezve beleült a tükör mellett egy karosszékbe. Egy pillanatra se szünt meg vidáman és kedélyesen csevegni, miközben nem győzte dicsérni Natasa szépségét. Jól megnézte a ruháit, megdicsérte őket, eldicsekedett a maga Párisból hozatott aczélszürke gaze-ruhájával s azt tanácsolta Natasának, hogy ő is olyat csináltasson.
+
+- Egyébiránt önnek, kedvesem, minden jól áll! - tette hozzá.
+
+Natasa arczáról egy pillanatra se tünt el a megelégedés mosolya. Boldognak érezte magát ennek a kedves Bezuchaja grófnénak a dicséretétől, a ki azelőtt olyan megközelíthetetlen és büszke hölgynek tünt föl előtte, most pedig olyan jó volt iránta; Natasa egészen fölvidult és szinte úgy érezte, hogy szerelmes ebbe a szép és jóságos nőbe. Elen a maga részéről őszintén lelkesedett Natasáért s mindenképpen azon volt, hogy mulatságot szerezzen neki. Anatole megkérte, hogy hozza össze őt Natasával, s azért jött el most Rosztovékhoz. Az a gondolat, hogy Natasát a bátyjával összehozhatja, mulattatta őt.
+
+Mindamellett, hogy azelőtt bosszankodott Natasára azért, hogy Péterváron elütötte a kezéről Boriszt, most rá se gondolt erre, s egész lelkéből csak jót akart neki. Mikor Rosztovéktól menni készült, félrehívta a pártfogoltját.
+
+- Tegnap nálam ebédelt a bátyám, majd megszakadtunk nevetve, nem evett semmit és folyton csak ön után sóhajtozott, édes gyönyörűségem! Ész nélkül, de igazán ész nélkül szerelmes önbe.
+
+Natasa fülig pirult e szavak hallatára.
+
+- Hogy' pirul, de hogy' pirul a szentem! - szólott Elen. - Jőjjön el föltétlenül. Hogy valakit szeret, ez még nem ok arra, hogy teljesen elzárkózzék. Sőt még menyasszony létére is, meg vagyok róla győződve, hogy a vőlegénye is jobb szereti, ha el-eljár a világba, mint hogy ha agyonunja magát.
+
+"Tehát tudja, hogy menyasszony vagyok, tehát az urával, Pierre-el, ezzel az igazságos Pierre-el, - gondolta Natasa, - ők is beszéltek róla és kaczagtak rajta. Tehát nincsen benne semmi." És Elen befolyása alatt, azt, a mi annakelőtte olyan rettenetesnek tünt föl előtte, most egyszerűnek és természetesnek találta. "E mellett ő olyan előkelő s olyan kedves nő, és annyira szeret engem", - gondolta Natasa. "És miért is ne szórakoznám?" - gondolta, csodálkozó és tágra nyitott szemekkel bámulva Elenre.
+
+Ebédre szótlanul és komolyan visszakerült Dmitrijevna Marja is, a kinek nyilván komoly összetűzése volt az öreg herczeggel. Még sokkal izgatottabb volt ettől az összetűzéstől, semhogy képes lett volna a történteket nyugodtan előadni. A gróf kérdésére azt felelte, hogy rendben van minden, s hogy a többit majd elmondja holnap. Mikor megtudta, hogy Bezuchaja grófné ott járt és meghívta őket estére, Dmitrijevna Marja így szólt:
+
+- A Bezuchajával való érintkezést nem szeretem és nem is tanácsolom; de ha már megigérted, ám menj el, legalább eltelik az időd, - tette hozzá Natasához fordulva.
+
+
+
+XIII.
+
+Andrejevics Ilya gróf elvitte a leányait Bezuchaja grófnéhoz. Elég sokan voltak az estélyen. De Natasa alig ismert valakit az egész társaságból. Andrejevics Ilya gróf elégedetlenül konstatálta, hogy ez az egész társaság jobbára csupa olyan férfiakból és hölgyekből állott, a kik ismeretesek voltak a szabadosságukról. M-elle George, a fiatalságtól környezve, a fogadó-szoba szegletében állott. Volt ott néhány franczia is, köztük Metivier, a ki Elen megérkezése óta bizalmas emberévé lett a grófnénak. Andrejevics Ilya gróf elhatározta, hogy nem ül le kártyázni, nem mozdul el a leányai mellől, és m-elle George szavalása után tüstént hazamegy.
+
+Anatole az ajtóban állott és nyilván Rosztovék érkezését várta. Alig hogy a grófot üdvözölte, odament Natasához és állandóan a nyomában volt, Natasát, a mint megpillantotta, éppen úgy, mint ott a színházban is, legott elfogta a hiú öröm érzése, azért, hogy tetszik neki, és a rémülete azért, hogy semmiféle erkölcsi korlát nincs kettőjük közt.
+
+Elen nagy örömmel fogadta Natasát és hangosan magasztalta a szépségét meg a ruháját. Kevéssel a megérkezésük után m-elle George kiment a szobából, hogy átöltözködjék. A fogadó-szobában elkezdték felállítani a székeket és elhelyezkedtek. Anatole odatolt Natasához egy széket és le akart ülni mellé; de a gróf, a ki le sem vette a szemét Natasáról, elfoglalta azt a széket. Anatole erre odaült mögé.
+
+M-elle George, gödröcskékkel ékes, vastag és meztelen karokkal, a vállán átvetett piros kendővel odalépett a székek közt számára üresen hagyott helyre és valami természetellenes pose-ban megállt. Az elragadtatás moraja zúgott végig a termen.
+
+M-elle George szigorú és komor pillantással mérte végig a közönséget, és elkezdett francziául valami verset szavalni, a melyben a fia iránt való bűnös szerelméről volt szó. Néhol emeltebb hangot használt, néhol meg diadalmasan hátraszegett fejjel suttogott, majd ismét elhallgatott s utána kimeresztett szemekkel rekedten hörgött.
+
+- Elragadó, isteni, csodaszép! - hallatszott minden oldalról. Natasa ránézett a kövér m-elle George-ra, de mindabból, a mi előbb történt, se nem hallott, se nem látott, se nem értett semmit: csak megint, a menekülés reménye nélkül, teljesen benne érezte magát abban a furcsa, esztelen világban, mely annyira távol esett az ő addigi világától, abban a világban, a melyben az ember nem tudhatta mi a jó, mi a rossz, mi az okos és mi az oktalan. Mögötte ott ült Anatole, és ő, érezvén a közelséget, rémülten várt valamit.
+
+Az első monolog után az egész közönség fölállt, körülvette m-elle George-t és elhalmozta őt elragadtatásának a kifejezéseivel.
+
+- Micsoda szép teremtés! - mondotta Natasa az apjának, a ki a többiekkel együtt fölkelt, s a tömegen át törtetett a művésznő felé.
+
+- Én, mikor önre nézek, éppen nem találom, - jegyezte meg Anatole, a ki nem tágított Natasa mellől. Ezt olyankor mondotta, a mikor rajta kívül senki se hallhatta. - Ön elragadó... attól a percztől kezdve, hogy megláttam, nem szűntem meg...
+
+- Gyerünk, gyerünk, Natasa, - szólott a gróf mikor visszatért a leányához. - Milyen szép!
+
+Natasa egy szót se szólt, odament az apjához, és meglepetten kérdő szemekkel nézett rá.
+
+Még néhány szavalat után m-elle George elment, és Bezuchaja grófné a terembe vezette a vendégeit.
+
+A gróf el akart menni, de Elen könyörgött neki, hogy ne rontsa el az ő rögtönzött bálját. Rosztovék maradtak. Anatole fölkérte Natasát egy keringőre, s tánczközben, mialatt a derekát és a kezeit szorongatta, elmondta neki, hogy milyen elragadóan szép, s bevallotta, hogy szereti. Az ecossais alatt, a melyet Natasa megint Kuraginnal tánczolt, mikor egyedül maradtak, Anatole egy szót se szólt hozzá, de folyton csak őt nézte. Natasának kétségei voltak az iránt, vajjon nem álmodta-e azt, a mit Anatole neki a keringő alatt mondott. Az első figura végével Kuragin megint megszorította a kezét. Natasa ráemelte ijedt szemeit, de olyan öntudatos gyöngédség kifejezése ült szelid tekintetében és mosolyában, hogy Natasa, a mint ránézett, képtelen volt neki megmondani azt, a mit kellett volna. Lesütötte a szemeit.
+
+- Ne mondjon nekem ilyeneket, én el vagyok jegyezve és mást szeretek, - mondotta szaporán. Még egyszer rápillantott. Anatole nem jött zavarba s nem keseredett el azon, a mit Natasa mondott.
+
+- Ne beszéljen nekem erről. Mi közöm nekem ahhoz? - mondotta. - Én csak azt tudom, hogy őrülten, őrülten szerelmes vagyok önbe. Tehetek én róla, hogy olyan elragadó?... Mi kezdjük.
+
+Natasa élénkséggel és izgalommal tele, tágra nyitott, ijedt szemekkel nézett körül, s a szokottnál vidámabbnak látszott. Szinte semmit sem értett abból, a mi körülötte ezen az estén történt. Ecossais-t és... "Grossvater"-t tánczoltak, az apja hívta őt, hogy menjenek, ő azonban megkérte, hogy maradjanak. Bárhol volt is, bárkivel beszélt is, mindig magán érezte az ő tekintetét. Azután csak arra emlékezett, hogy engedelmet kért az apjától arra, hogy a ruháját megigazítani kimehessen az öltözőbe, hogy Elen utánajött, mosolyogva beszélt neki a bátyja szerelméről, s hogy a kis pamlagos szobában megint találkozott Anatole-al, hogy Elen ekkor egyszerre eltünt, egyedül maradtak, és Anatole, a kezét megragadván, gyöngéd hangon így szólott hozzá:
+
+- Én nem járhatok önökhöz; de hát csakugyan nem láthatnám önt többé? Őrülten szeretem. Hát csakugyan soha többé?... - s elállván az útját, közeledni kezdett az arczával az arcza felé.
+
+Nagy, fénylő és férfias szemei olyan közel voltak az övéihez, hogy Natasa rajtuk kívül semmit se látott.
+
+- Natalie?! - suttogta kérdőleg a hangja, és valaki szinte fájdalmasan megszorította a kezét. - Natalie?!
+
+"Én semmit sem értek az egészből, és nincs is mit mondanom", - mondotta a pillantása.
+
+Forró ajkai odatapadtak az övéihez, és Natasa abban a pillanatban megint szabadnak érezte magát, s a szobában fölhangzott Elen lépteinek a zaja és ruhájának a suhogása. Natasa ránézett Elenre, majd remegve és elpirulva, rémülten kérdő pillantást vetett Anatole-ra s az ajtó felé indult.
+
+- Csak egy szót, csak egyetlen szót, az Istenre kérem, - mondotta Anatole. Natasa megállt. Úgy szerette volna, hogy ő mondja meg neki ezt az egy szót, mely megmagyarázta volna neki mindazt, a mi történt, s a melyre azután felelhetett volna.
+
+- Natalie, csak egy szót... egyetlen egyet, - ismételgette Anatole, nyilván nem tudván, mit mondjon, s addig ismételgette ezt, míg csak oda nem jött hozzájuk Elen.
+
+Elen Natasával együtt megint bement a fogadó-szobába. Rosztovék még vacsora előtt elmentek.
+
+Hazaérkezvén, Natasa egész éjjel nem aludt: az az eldöntetlen kérdés gyötörte, vajjon kit szeret: Anatole-t-e vagy Andrej herczeget? Andrej herczeget szerette, - tisztán emlékezett rá, hogy milyen nagyon szerette őt. De Anatole-t is szerette, ez kétségtelen. "Másként megtörténhetett volna-e mindez?" - gondolta magában. "Ha a történtek után, mikor elbúcsúztam tőle, mosolylyal tudtam felelni a mosolyára, ha ennyire hagytam jutni a dolgot, ez azt jelenti, hogy az első pillanattól kezdve megszerettem. Azt jelenti, hogy ő jó, nemeslelkü és szép, s lehetetlen nem szeretni. Mitévő legyek, mikor az egyiket is, a másikat is szeretem?" - mondotta magában és nem talált választ ezekre a rettenetes kérdésekre.
+
+
+
+XIV.
+
+Eljött a reggel a maga gondjaival és mozgalmasságával. Valamennyien fölkeltek, megmozdultak, megszólaltak, megint eljöttek a divatárúsnők, megint előkerült Dmitrijevna Marja, és teához hívta őket. Natasa, tágra nyitott szemekkel, mintha csak a rámeresztett pillantásokat mind egyszerre el akarta volna kapni, nyugtalanul nézett végig valamennyiükön és iparkodott olyannak látszani, a milyen mindig volt.
+
+Reggeli után Dmitrijevna Marja (ez volt a legjobb ideje a napnak) beült a karosszékébe, s odahúzta magához Natasát és az öreg grófot.
+
+- Nos, barátom, én most jól átgondoltam az egész dolgot, és ime a tanácsom, - mondotta. - Tegnap, a mint tudják, voltam az öreg Nikolaj herczegnél; és hát, beszéltem vele... Ő jónak látta ordítozni. Engem ugyan túl nem ordít. Én aztán szépen elmondtam neki a mondókámat.
+
+- De hát mi lelte? - kérdezte a gróf.
+
+- Mi lelte? Őrült, hallani sem akar az egészről, de mit is beszélünk róla, úgy is eléggé elgyötörtük már ezt a szegény leányt, - mondotta Dmitrijevna Marja. - Az én tanácsom az, hogy véget kell vetni a dolognak, elmenni szépen haza Otradnoeba... és ott bevárni...
+
+- Jaj, nem, nem! - kiáltott közbe Natasa.
+
+- De bizony, szépecskén hazamenni, - mondotta Dmitrijevna Marja. - És várni. Ha a vőlegény most idejön, az összetűzés elkerülhetetlen; amúgy pedig elintézi a dolgot négyszemközt, s azután kimegy magukhoz.
+
+Andrejevics Ilya helyeselte ezt a tervet, melynek észszerűségét nyomban felismerte. Ha megpuhul az öreg, úgy utána annál jobb lesz elmenni hozzá Moszkvába vagy Lyszyja Goryba: ha meg nem, akkor, az ő akarata ellenére, amúgy is csak Otradnoeban lehet az esküvőt megtartani.
+
+- Tökéletesen igaz, - mondotta. - Sajnálom is, hogy voltam nála, s a leányt is elvittem magammal, - szólott az öreg gróf.
+
+- Dehogy' is, ugyan már miért sajnálná? Ha már itt voltak, lehetetlen volt, hogy ne tegyék tiszteletüket nála. Nos, és ha nem akar tudni a dologról, ez az ő dolga, - mondotta Dmitrijevna Marja s valamit keresett a reticule-jében. - Már a kelengye is készen van, mire várnának még; a mi meg nem kész, azt majd utánuk küldöm én. Bár nagyon sajnálom, ha itt hagynak, de azért ez lesz a legjobb, Isten nevében, menjenek csak. - Miután megtalálta a reticule-jében azt, a mit keresett, átadta Natasának. Egy levél volt Marja herczegnőtől. - Neked írja. Szegény, hogy' gyötrődik! Egyre attól tart, hogy esetleg azt találod hinni, hogy nem szeret téged.
+
+- Nem is szeret, - mondotta Natasa.
+
+- Badar beszéd, ne mondj ilyet, - kiáltott föl Dmitrijevna Marja.
+
+- Nem hiszek én már senkinek; tudom, hogy nem szeret, - szólott Natasa bátran, s miközben átvette a levelet, száraz és kaján határozottság tükröződött az arczán, a mi arra késztette Dmitrijevna Marját, hogy összeránczolt homlokkal még merőbben végignézzen rajta.
+
+- Matyuska, nekem ne felelgess így, - mondotta. - A mit én mondok, az igaz. Írd meg a választ.
+
+Natasa nem felelt és bement a szobájába, hogy Marja herczegnő levelét elolvassa.
+
+Marja herczegnő azt írta, hogy kétségbe volt esve a köztük történt félreértés miatt. Bárminőek lettek légyen is az apja érzelmei, írta Marja herczegnő, kérte Natasát, higyje el neki, hogy képtelen volna őt, a kire a bátyja választása esett, nem szeretni, a kinek a boldogságáért minden áldozatra kész.
+
+"Egyébiránt", - írta tovább, - "ne higyje, hogy az apám ellenszenvvel van ön iránt. Ő beteg és öreg ember, a kinek el kell nézni az ilyesmit; de e mellett jó és nagylelkű, s mindenesetre szeretni fogja azt, a ki a fiát boldoggá teszi." Marja herczegnő ezenkívül még arra kérte Natasát, jelöljön ki időt, a mikor megint találkozhatnék vele.
+
+Natasa, miután elolvasta a levelet, leült az íróasztalhoz, hogy megírja rá a feleletet. "Kedves herczegnő", - írta le szaporán és gépiesen, francziául, de itt egyszerre megakadt. Vajjon mindazok után, a mik tegnap történtek, mit is írhatott volna neki még? Igen, igen, mindez tényleg megtörtént, és most egészen más a helyzet, gondolta magában, a mint ott ült a megkezdett levél előtt. "Lemondjak neki? Hát csakugyan le kell mondanom neki? Ez rettenetes!"... S hogy ezektől a szörnyű gondolatoktól megszabaduljon, elküldött Szonyáért, s vele együtt elkezdett valami mustrák közt válogatni.
+
+Ebéd után Natasa bement a szobájába s megint elővette Marja herczegnő levelét. "Hát csakugyan vége volna mindennek?" - gondolta magában. "Hát csakugyan ilyen hamarosan semmivé tett volna ez mindent, a mi volt!" A régi erővel föltámadt benne Andrej herczeg iránt való szerelme, de egyúttal érezte, hogy Kuragint is szereti. Élénken elképzelte magát, mint Andrej herczeg feleségét, és maga elé képzelte a vele való boldogságnak képzeletében oly sokszor ismételt képét, de egyúttal szinte magánkívül lett az izgatottságtól, mikor visszaidézte az emlékezetébe Anatole-lal való tegnapi találkozásának minden részletét.
+
+"Miért is ne lehetne egyesíteni a kettőt?" - gondolta olykor, teljes homályban tapogatózva. "Csak akkor lehetnék teljesen boldog, így pedig választanom kell, s ha bármelyikről le kell mondanom, nem lehetek többé boldog. Csak az a kérdés, - gondolta magában, - elmondjak-e Andrej herczegnek mindent, a mi történt, vagy titkoljam előtte, - mindakettő egyformán lehetetlen. De ezzel még nincs minden elrontva. Hát csakugyan búcsút vegyek örökre Andrej herczeg szerelmének a boldogságától, a melynek oly hosszú időn keresztül éltem?"
+
+- Kisasszony, - mondotta egy szobaleány titokzatosan suttogva, a mint a szobába lépett. - Ezt egy inas hozta. - Átadott neki egy levelet. - Csak az Isten szerelmére,... - tette még hozzá a szobaleány, mikor Natasa, minden habozás nélkül, gépies mozdulattal feltörte a pecsétet, és elolvasta Anatole szerelmes levelét, amelynek egyetlen sorát sem értette, csak annyit tudott, hogy ez a levél ő tőle, attól az embertől való, a kit szeret. "Igen, szereti: mert máskülönben vajjon megtörtént volna mindaz, a mi történt? Vajjon itt lehetne-e most a kezében az ő szerelmes levele?"
+
+Natasa reszkető kezekkel fogta ezt a szenvedélyes szerelmes levelet, melyet Dolochov írt Anatole számára, s a mint olvasta, megtalálta benne mindannak a visszhangját, a mit, mint neki rémlett, iránta ő maga is érzett.
+
+"Tegnap este eldőlt a sorsom: vagy szeret vagy meghalok. Más menekvésem nincsen", - így kezdődött az a levél, melyet Anatole írt neki. Azután azt írta, hogy jól tudja azt, szülei nem fogják őt neki, Anatole-nak, adni, s hogy ennek titkos okai vannak, a melyeket csak ő tárhat föl előtte, de ha szereti őt, úgy csak azt az egy szót kell kimondania, igen és nincs az az emberi hatalom, mely megakadályozhassa a boldogságukat. A szerelem diadalmaskodik mindenen. Megszökteti és elviszi őt a világ végére.
+
+"Igen, igen, szeretem!" - gondolta Natasa, mikor már vagy huszadszor elolvasta a levelet, s minden szavában valami különös, mély értelmet keresett.
+
+Dmitrijevna Marja aznap este elment Archarovékhoz és meghívta a leányokat, hogy tartsanak vele. Natasa főfájás ürügye alatt otthon maradt.
+
+
+
+XV.
+
+Szonya, mikor késő este hazatért, bement Natasa szobájába és legnagyobb meglepetésére teljesen felöltözve, a pamlagon alva találta őt. Mellette ott hevert az asztalon Anatole felbontott levele. Szonya fogta a levelet és elkezdte olvasni.
+
+Olvasta és rápillantott az alvó Natasára, az ő arczán keresvén a magyarázatát annak, a mit olvasott, de nem találta meg. Nyugodt, szelíd és boldog volt az arcza. Szonya szinte fuldokolva kapott a kebléhez s a rémülettől és izgatottságtól sápadtan és remegve leült egy karosszékbe és sírva fakadt.
+
+"Hogy' nem vettem én észre semmit? Hogy' juthatott a dolog ennyire? Csakugyan nem szereti már Andrej herczeget? És hogy' engedhette, hogy Anatole ennyire menjen? Ez az ember csaló és gonosztevő, az világos. Mit mond Nikolenyka, ez a kedves, nemeslelkü Nikolenyka, ha ezt megtudja? Most már tudom, mit jelentett az ő izgatott, elszánt és természetellenes arczkifejezése tegnapelőtt, tegnap és ma", - mondotta Szonya; "de hiszen az lehetetlen, hogy őt szeresse! Alkalmasint csak azért bontotta föl ezt a levelet, mert nem tudta, kitől van. Alkalmasint őt magát is sérti ez. Teljes lehetetlenség, hogy ilyesmire vetemedjék!"
+
+Szonya letörülte a könnyeit, odament Natasához és megint belenézett az arczába.
+
+- Natasa! - szólott alig hallhatóan.
+
+Natasa fölébredt és megpillantotta Szonyát.
+
+- Nos, hazajöttél?
+
+És csak a lelkesedés pillanataiban tapasztalható hévvel és gyöngédséggel megölelte a barátnőjét. De észrevevén Szonya arczán a zavart, az ő arcza is zavart és gyanakvó kifejezést öltött.
+
+- Szonya, te elolvastad ezt a levelet? - mondotta.
+
+- Igen, - felelt Szonya halkan.
+
+Natasa diadalmasan elmosolyodott.
+
+- Nem, Szonya, én nem birom tovább! - mondotta. - Nem titkolhatom előtted tovább. Tudd meg, hogy mi szeretjük egymást!... Szonya, lelkem, ő azt írja... Szonya...
+
+Szonya, mintha nem hitt volna a füleinek, meredt szemekkel bámult Natasára.
+
+- És Bolkonszkij? - kérdezte.
+
+- Óh, Szonya, ha fogalmad volna róla, milyen boldog vagyok! - mondotta Natasa. - Te nem tudod, mi az a szerelem...
+
+- De hát Natasa, annak csakugyan vége volna?
+
+Natasa tágra nyitott, nagy szemekkel bámult Szonyára, mintha csak nem értette volna a kérdését.
+
+- Tehát lemondasz Andrej herczegről? - kérdezte Szonya.
+
+- Eh, te nem érted a dolgot, ne beszélj badarságokat, ide hallgass, - szólott Natasa hirtelen bosszúsággal.
+
+- Nem, ezt nem hihetem, - ismételte Szonya. - Nem értem. Hogy' lehet az, hogy te egy egész esztendőn keresztül szerettél egy embert, és egyszerre... Hiszen mindössze csak háromszor láttad. Natasa, én nem hiszem, a mit mondasz, te csak tréfálsz. Három nap alatt mindenről megfeledkezni, és így...
+
+- Három nap alatt, - szólalt meg Natasa. - Nekem úgy tetszik, mintha már száz esztendő óta szeretném őt. Úgy tetszik, mintha soha, soha se szerettem volna még eddig. Ezt persze te nem értheted. Szonya, megállj csak, ülj le oda szépen. - Natasa megölelte és megcsókolta őt. - Mondták nekem sokszor, hogy megesik az ilyen, alkalmasint te is hallottad, de én csak most ízleltem meg ezt a szerelmet. Ez nem olyan ám, mint az eddigi volt. A mint megpillantottam, tüstént éreztem, hogy ő az én uralkodóm s én az ő rabszolgája vagyok, a kinek lehetetlen őt nem szeretni. Igen, a rabszolgája. A mit csak parancsol, azt megteszem mind. Te ezt nem érted. De mitévő legyek? Mitévő legyek, Szonya? - kérdezte Natasa boldog és ijedt arczczal.
+
+- Gondold csak meg, mit csinálsz? - mondotta Szonya, - én ezt nem hagyhatom ennyiben. Ezek a titkos levelezések... Hogy' engedhetted a dolgot ennyire jutni? - kérdezte rémülten és undorodva, a mit alig volt képes palástolni.
+
+- Mondtam már, - felelt Natasa, - hogy nekem nincs akaratom; hogy' nem tudod már megérteni, hogy szeretem!
+
+- Akkor biz' én nem hagyom annyira jutni a dolgot, elmondok mindent, - kiáltott föl Szonya elcsukló hangon.
+
+- Hova gondolsz, az Istenért!... Ha elmondod, ellenségem vagy, - mondotta Natasa. - Te az én boldogtalanságomat kívánod, azt akarod, hogy elválasszanak bennünket...
+
+Natasa rémületét látva, a szégyen és a barátnője iránt érzett szánalom könnyei csordultak ki Szonya szemeiből.
+
+- De hát mi volt köztetek? - kérdezte. - Mit mondott neked? - Miért nem jött el ide?
+
+Natasa nem felelt a kérdéseire.
+
+- Az Isten szerelmére, Szonya, ne szólj senkinek, ne gyötörj, - könyörgött Natasa. - Gondold meg, hogy az ilyesmibe senkinek sem szabad beleavatkozni. Én elárultam előtted...
+
+- De hát miért ez a titkolódzás! Miért nem jön ő ide a házunkba? - kérdezte Szonya. - Mért nem kéri meg nyíltan a kezedet? Hiszen Andrej herczeg teljes szabadságot adott neked, ha már ennyire vagyunk; de én még most se hiszem, Natasa, gondolkoztál te rajta, vajjon mik lehetnek azok a titkos okok?
+
+Natasa csodálkozó szemekkel nézett Szonyára. Nyilvánvaló volt, hogy ő előtte is csak most merült föl először ez a kérdés, a melyre nem tudott mit felelni.
+
+- Hogy melyek azok az okok, azt nem tudom. De bizonyosan vannak.
+
+Szonya felsóhajtott és hitetlenül csóválta a fejét.
+
+- Ha csakugyan volna rá ok... - kezdte el, de Natasa látván a kételkedését, ijedten közbevágott.
+
+- Szonya, lehetetlen ő benne kételkedni, lehetetlen, teljességgel lehetetlen, érted-e hát végre? - kiáltott rá.
+
+- Vajjon szeret-e ő téged?
+
+- Hogy szeret-e? - ismételte Natasa és szánakozva mosolygott a barátnője korlátoltságán. - Hiszen olvastad a levelét és láttad.
+
+- De hátha nem tisztességes ember?
+
+- Ő!... nem tisztességes ember? Óh, ha tudnád! - mondotta Natasa.
+
+- Ha csakugyan tisztességes ember, akkor vagy határozottan nyilatkoznia kell, vagy nem szabad veled többé találkoznia; és ha te nem akarod ezt megtenni, úgy majd megteszem én, írok neki és elmondom az egész dolgot a papának, - mondotta Szonya egész határozottan.
+
+- De ha nem tudok nélküle élni! - kiáltott föl Natasa.
+
+- Natasa, én nem értelek. Miket beszélsz. Gondolj apádra, Nikolenykára.
+
+- Nekem senki se kell, senkit se szeretek ő kívüle. Hogy' mersz olyant mondani, hogy ő nem tisztességes ember? Talán nem tudod, hogy szeretem? - kiáltott rá Natasa. - Szonya, menj innen, én nem akarok veled összetűzni, az Istenre kérlek, menj innen, menj innen; látod, hogy' szenvedek, - kiáltott föl Natasa ingerült és kétségbeesett hangon. Szonya sírva fakadt és kiment.
+
+Natasa leült az asztalhoz, és minden gondolkodás nélkül megírta Marja herczegnőnek azt a választ, a melyet egész délelőtt nem volt képes megírni. Röviden azt írta ebben a levélben Marja herczegnőnek, hogy a köztük fenforgott félreértéseknek vége, hogy Andrej herczeg nagylelkűségének a révén, a ki elutazása előtt teljes szabadságot adott neki, arra kéri őt, hogy felejtsen el mindent és bocsássa meg neki, ha valamit vétett ellene, de Andrej herczegnek ő nem lehet a felesége. Ebben a pillanatban olyan könnyűnek, egyszerűnek és világosnak látszott előtte minden.
+
+Úgy volt, hogy Rosztovék pénteken utaznak haza, s a gróf szerdán kiment egy vevővel Moszkva melletti birtokára.
+
+A gróf elutazása napján Szonya és Natasa nagy ebédre voltak híva Karaginékhoz, és Dmitrijevna Marja kísérte őket. Ezen az ebéden Natasa megint találkozott Anatole-al és Szonyának feltűnt, hogy Natasa titokban hosszasan beszélgetett vele, s egész ebéd alatt még sokkal izgatottabb volt, mint azelőtt. Mikor hazaérkeztek, Natasa volt az, a ki elkezdte Szonyával azt a kimagyarázást, a melyre ez bizton számított.
+
+- Látod, Szonya, te mindenféle badarságot beszéltél össze róla, - kezdte Natasa szelid hangon, azon a hangon, a melyen a gyermekek szoktak beszélni, mikor azt akarják, hogy megdicsérjék őket. - Ma tisztába hoztunk mindent.
+
+- Nos hát, hogy' áll a dolog? Mit mondott hát? Natasa, úgy örülök, hogy nem haragszol rám. Mondd el, mondd el nekem a tiszta igazságot. Mit mondott hát?
+
+Natasa elgondolkozott.
+
+- Oh, Szonya, ha te úgy ösmernéd őt, mint én! Azt mondta... Megkérdezte tőlem, mennyire vagyok lekötve Bolkonszkijnak. Nagyon megörült, mikor meghallotta, hogy egyedül csak tőlem függ, hogy őt kikosarazzam.
+
+Szonya szomorúan felsóhajtott.
+
+- De hiszen nem kosaraztad ki Bolkonszkijt? - jegyezte meg.
+
+- Lehet, hogy már igenis kikosaraztam! Lehet, hogy Bolkonszkij-val már vége mindennek. Mért tartasz te engem olyan rossznak?
+
+- Én nem tartalak semmilyennek, csak nem értem, hogy...
+
+- Várj, Szonya, tüstént megértesz mindent. Meglátod, hogy milyen ember ő. Ne gondolj rosszat rólam, sem ő róla.
+
+- Én senkiről se gondolok rosszat: én mindenkit szeretek és mindenkit sajnálok. Hát mit csináljak?
+
+Szonya nem ment bele abba a gyöngéd hangba, a melyen Natasa beszélt vele. Minél ellágyultabb és keresettebb volt Natasa arczkifejezése, annál komolyabbá és szigorúbbá lett a Szonyáé.
+
+- Natasa, - mondotta, - te arra kértél, hogy ne beszéljek veled erről, nem is beszéltem, de most te kezdted. Natasa, én nem hiszek neki. Miért ez a titkolózás?
+
+- Már megint, megint! - vágott közbe Natasa.
+
+- Natasa, én féltlek.
+
+- Ugyan mitől féltesz?
+
+- Attól féltlek, hogy tönkreteszed magadat, - mondotta Szonya elszántan, de maga is megszeppent attól, a mit mondott.
+
+Megint kaján kifejezés ült ki Natasa arczára.
+
+- Hát jó, tönkreteszem, igen, még pedig mielőbb tönkreteszem magam. Ez nem a te dolgod. Nem a te bajod lesz, hanem az enyém. Hagyj el, hagyj el. Gyülöllek.
+
+- Natasa! - kiáltott föl Szonya rémülten.
+
+- Gyűlöllek, gyűlöllek! S örök időkre ellenségem vagy!
+
+Natasa kiszaladt a szobából.
+
+Natasa nem beszélt többet Szonyával és kerülte őt. Az izgatottság és a bűntudat egyforma kifejezésével járt-kelt a szobákban s minduntalan belekapott valamibe, de hamarosan ott hagyott mindent.
+
+Bármennyire nehezére esett is ez Szonyának, azért le nem vette róla a szemeit, s állandóan szemmel tartotta a barátnőjét.
+
+A gróf visszaérkezésére kitűzött nap előtt való napon Szonya észrevette, hogy Natasa egész délelőtt ott ült a fogadó-szoba ablakában, mintha várt volna valamit, s hogy valami jelt is adott egy arramenő katonatisztnek, a kit Szonya Anatole-nak nézett.
+
+Szonya most még éberebben kezdett ügyelni a barátnőjére, és észrevette, hogy Natasa egész ebéd alatt és egész este valami furcsa és természetellenes állapotban volt (nem találó feleleteket adott a hozzá intézett kérdésekre, minduntalan belekezdett egy-egy mondatba, melyet azonban félbehagyott és mindenen csak nevetett).
+
+Tea után Szonya látta, a mint egy szobaleány szepegve várta Natasát a szobája ajtajában. Eleresztette őt maga mellett, s az ajtónál hallgatózva megtudta, hogy megint levelet hoztak neki.
+
+És egyszeriben világossá lett Szonya előtt, hogy Natasának valami szörnyű terve van ma estére. Szonya kopogott az ajtón. Natasa nem eresztette be.
+
+"Meg fog szökni vele!" - gondolta Szonya. "Mindenre képes. Ma valami roppant szánalmas és elszánt kifejezés ült az arczán. Sírva fakadt, mikor apuskától elbúcsúzott", - jutott eszébe Szonyának. "Igen, igen, egész biztos, hogy megszökik vele, - de hát mittévő legyek?" - gondolta Szonya és sorra eszébe jutottak azok a jelek, melyek arra mutattak, hogy Natasának csakugyan valami szörnyű szándéka volt mára. "A gróf nincs itt. Mittévő legyek? Írjak Kuraginnak és magyarázatot kérjek tőle? De ki kényszerítheti rá, hogy feleljen? Írjak Pierre-nek, a mint Andrej herczeg kívánta, arra az esetre, ha valami baj adná elő magát?... De az is lehet, hogy már csakugyan lemondott Bolkonszkijnak (tegnap küldött egy levelet Marja herczegnőnek). Óh, mért is nincs itt a papa."
+
+Az, hogy Dmitrijevna Marjának szóljon, a ki olyan bizalommal volt Natasa iránt, rettenetesnek látszott előtte.
+
+"Akár így, akár úgy", - gondolta Szonya, a mint ott a sötét folyosón állott, "de most vagy soha, elérkezett az ideje annak, hogy megmutassam, hogy nem feledkeztem meg a családja jótéteményeiről és szeretem Nikolenykát. Nem, és ha három éjszaka nem alszom is, de el nem mozdulok erről a folyosóról, s ha kell, erőszakkal tartom őt vissza, de nem engedem, hogy szégyent hozzon a családjára", - gondolta.
+
+
+
+XVI.
+
+Anatole nemrég átköltözött Dolochovhoz. Dolochov már napok óta törte a fejét Rosztova megszöktetésének a tervén, melyet aznap este akartak végrehajtani, a mikor Szonya Natasa ajtajánál hallgatózott, és föltette magában, hogy megmenti őt. Natasa úgy igérte, hogy este tíz órakor a hátsó kapun megy ki Kuraginhoz. Az volt a terv, hogy Kuragin felülteti őt egy trojkára és elviszi egy Moszkvától hatvan versztnyire lévő Kamenyka nevü helységbe, a hol már várja őket egy lefokozott pap, a ki majd összeadja őket. Kamenykában már készen áll az előfogat, a melyen kimennek a varsói utra, onnan pedig postakocsin folytatják az útjukat külföldre.
+
+Anatolenak meg volt az útlevele, meg volt a szabadságlevele s ezenkívül tízezer rúbelt vitt magával a nővérétől, tízezeret pedig Dolochov közvetítésével vett föl valahol.
+
+A két tanú, Hvosztikov, egy volt írnok, a kit a játéknál használt föl Dolochov és Makarin, egy kiszolgált huszár, egy jólelkű, de gyöngejellemű ember, a ki határtalan szeretettel viseltetett Kuragin iránt, - az első szobában ültek és teáztak.
+
+Dolochov nagy dolgozó-szobájában, a mely a padlótól a padmalyig tele volt perzsa szőnyegekkel, medvebőrökkel és fegyverekkel, kurta úti kabátban és csizmával a lábán, ott ült Dolochov a nyitott íróasztalfiók előtt, a melyben számadások és bankó-kötegek hevertek szanaszét. Anatole kigombolt egyenruhában, abból a szobából, a melyben a tanúk ültek, a dolgozó-szobán keresztül bement a hátulsó szobába, a hol az ő franczia inasa a többiekkel együtt csomagolt. Dolochov pénzt olvasott és jegyzeteket csinált.
+
+- Nos, - szólalt meg, - Hvosztikovnak két ezeret kell adni.
+
+- Hát adj neki, - hagyta jóvá Anatole.
+
+- Makarka (így hívták Makarin-t) ez tűzön-vízen keresztül megy érted ingyen is. Így aztán kész a számadás, - mondotta Dolochov és odamutatott neki egy papirszeletet. - Rendben van?
+
+- No persze, hogy rendben, - szólott Anatole, a ki nyilván rá se hederített Dolochovra, s csak állandó mosolylyal az arczán bámúlt maga elé.
+
+Dolochov belökte az asztalfiókot és gúnyos mosolylyal nézett Anatolera.
+
+- Tudod-e, mit mondok neked, hadd abba az egészet; még nem késő! - mondotta.
+
+- Bolond, - szólott Anatole. - Ne beszélj badarságokat. Ha tudnád... Tudja a manó, mi is ez!
+
+- Igazán mondom, hadd el, - szólott Dolochov. - Komolyan mondom. Nem tréfa dolog ám ez, a mibe belefogtál!?
+
+- No, tessék, már megint ugratsz? Menj a pokolba! Hm... - rivallt rá Anatole s összeránczolta a homlokát. - Igazán, nem vagyok most hangolva a te hóbortos tréfáidra. - S kiment a szobából.
+
+Dolochov megvetően és kicsinylő mosolylyal nézett utána.
+
+- Megállj, - kiáltott Anatole után, - én nem tréfálok, komolyan beszélek, gyere csak ide, gyere.
+
+Anatole megint visszajött a szobába és iparkodván minden figyelmét összeszedni, ránézett Dolochovra, szemlátomást, szinte önkéntelenül engedelmeskedvén neki.
+
+- Ide hallgass ám most, mert utolszor mondom, a mit mondok. Mi okom volna veled tréfálni? Talán utadba álltam? Ki rendezett el mindent, ki talált papot, ki gondoskodott útlevélről, ki szerzett pénzt? Mindezt én cselekedtem.
+
+- No, ezt köszönöm is neked. Azt hiszed, nem leszek hálás érte? - Anatole felsóhajtott és megölelte Dolochovot.
+
+- Én a kezedre jártam, de azért mégis kötelességem, hogy az igazat megmondjam: veszedelmes, és ha jól vesszük, ostoba dolog ám az egész. Mondjuk, hogy megszökteted, jól van. Azt hiszed tán, hogy ennyiben marad a dolog? Ki fog sülni, hogy már nős vagy. És akkor aztán főbenjáró pert akasztanak a nyakadba...
+
+- Eh! Ostobaság, badarság! - szólalt meg Anatole s megint összeránczolta a homlokát. - Hiszen elmagyaráztam már neked. Hm? - És Anatole az okoskodások iránt való amaz előszeretettel, mely a korlátolt emberek sajátja, ismételte előtte azt, a mit már legalább százszor elmondott volt neki. - Hiszen megmagyaráztam már neked, hogy mire lyukadtam ki: ha ez a házasság érvénytelen, - mondotta behajtván az újját, - akkor nem felelek érte; ha pedig érvényes, akkor se baj: külföldön ezt úgy sem fogja tudni senki, igaz-e? Így hát csak hallgass, hallgass, hallgass...
+
+- Még egyszer mondom, hadd el! Csak lekötöd magadat...
+
+- Menj a pokolba, - mondotta Anatole s a hajához kapva kiment a másik szobába, de legott vissza is jött s Dolochov mellett a lábait maga alá szedve, leült egy karosszékbe. - Manó tudja, mi ez! Hm? Tapintsd csak meg, hogy' kalapál. - Fogta Dolochov kezét és odaillesztette a szívéhez. - Micsoda lábacskák, pajtás, micsoda tekintet! Istennő! - tette hozzá francziául. - Hm?
+
+Dolochov hidegen mosolyogva s szép, hunczut szemeit villogtatva nézett rá, s nyilván még mulatni akart egy cseppet rajta.
+
+- Nos és ha elfogy a pénz, mi lesz akkor?
+
+- Akkor mi lesz? Hm? - ismételte Anatole s a legőszintébben belátta, hogy erre a kérdésre nem volt elkészülve. - Mi lesz akkor! Azt már magam se tudom, mi lesz... Eh, de ne beszéljünk badarságokat! Ránézett az órájára. - Ideje mennünk!
+
+Anatole bement a hátulsó szobába.
+
+- Nos, meglesztek-e már? Mit mamlaszkodtok ott, - kiáltott az inasokra.
+
+Dolochov összeszedte a pénzt, odakiáltott egy inasnak, hogy rakjon fel az útra enni- és innivalót, s bement abba a szobába, a melyben Hvosztikov és Makarin üldögéltek.
+
+Anatole a dolgozó-szobában a kezére hajtott fejjel ült a pamlagon, mélázva mosolygott s gyöngéden suttogott valamit magában.
+
+- Gyere, egyél valamit. Igyál! - kiáltott át Dolochov a másik szobából.
+
+- Nem kell! - felelt Anatole még egyre mosolyogva.
+
+- Gyere már, Balaga is megjött.
+
+Anatole fölkelt és bement az ebédlőbe. Balaga egy közismert trojka-kocsis volt, a ki már hat esztendeje ismerte Dolochovot és Anatolet, a kiknek azóta állandóan a szolgálatában állott. Mikor Anatole ezrede Tverben állomásozott, Balaga nem egyszer este elindult vele Tverből, hajnalra bevitte őt Moszkvába, s másnap éjjel megint visszavitte. Nem egyszer megmentette Dolochovot üldözői elől, nem egyszer hordozta őket szanaszét a városban czigányokkal és hölgyikékkel, mint a hogy' ő hívta őket. Nem egyszer gázolt el Moszkvában az ő kirándulásaik alkalmával embereket és kocsikat, s a gazdái, mint a hogy' őket hívta, mindig kihúzták őt a csávából. Nem egy lovat hajszolt agyon az ő szolgálatukban. Nem egyszer kapott verést tőlük, nem egyszer leitatták pezsgővel és Madeirával, melyet nagyon szeretett s nem egy olyan csint tudott mindegyikükről, a melylyel más ember fia már rég Szibériába került volna. Duhajkodásaik alkalmával nem egyszer behívták őt magukhoz, jól megtánczoltatták czigánymuzsika mellett és nem egy ezer rúbl ment keresztül a kezén. Az ő szolgálatukban évente legalább húszszor tette koczkára az életét, meg a bőrét, s több lovat hajszolt agyon alattuk, mint a mennyi pénzt kapott tőlük. De azért szerette őket, szerette azt az eszeveszett rohanást, óránkint tizennyolcz versztjével, szeretett kocsikat felfordítani, embereket elgázolni, és hanyatt-homlok vágtatni keresztül-kasul Moszkva utczáin. Szerette hallani a háta mögött a részeg hangok vad ordítását: "gyerünk, gyerünk!", a mikor pedig már teljes lehetetlenség volt veszettebbül vágtatni, szeretett végigvágni egy-egy parasztnak a nyakán, a ki az esze nélkül iparkodott kitérni előle. "Ízről-ízre urak!" - gondolta magában.
+
+Anatole és Dolochov is szerették Balagát, mert mestere volt a hajtásnak, s mert ő is azt szerette, a mit ők. Másoktól Balaga egy kétórás menetért huszonöt rúblt is kivasalt, s másokkal csak nagy ritkán ment maga, inkább a legényeit küldte velük. De az ő gazdáival, mint a hogy' őket hívta, mindig maga ment el, és soha semmit se kért tőlük a fáradságáért. Csak mikor megtudta a komornyiktól, hogy van pénzük, minden pár hónapban egyszer, jó korán beállított hozzájuk reggel, és mély hajlongások közt kérte, hogy rántsák ki a bajból. A gazdái mindig leültették.
+
+- Már bocsásson meg, batyuska, Ivánovics Fedor, vagy kegyelmes uram, - mondotta. - Teljesen meglovatlanodtam, adjanak, a mennyit lehet, hogy elnézhessek a vásárra.
+
+És Anatole és Dolochov, ha éppen pénznél voltak, egy, sőt kétezer rúblt is kiszúrtak neki.
+
+Balaga hirtelenszőke, piros arczú és feltünően piros és vastagnyakú, zömök termetű, pisze orrú, kurtaszakállú és csillogó, apró szemű, vagy huszonhét esztendős parasztember volt. A bekecse fölött selyemmel bélelt, finom, kék kaftánt viselt.
+
+Még az előszobában keresztet vetett magára, s odament Dolochovhoz, s odanyújtotta neki nem éppen nagy, fekete kezét.
+
+- Adj' Isten, Ivánovics Fedor! - mondotta s meghajtotta magát.
+
+- Fogadj Isten, pajtás. No lám, ő is megérkezett.
+
+- Adjon Isten, kegyelmes uram, - szólt oda a belépő Anatole-nak, s neki is kezet nyújtott.
+
+- Azt mondom néked, Balaga, - úgymond Anatole s a vállára tette a kezét, - szeretsz-e engem vagy sem? Hm? Aztán kitégy ám ma magadért... Milyen lovakon jöttél? Hm?
+
+- A mint a küldöncz kívánta, a magukén, a fenevadakon, - felelt Balaga.
+
+- Ide hallgass, Balaga! Pusztuljon el bár mind a három, de három óra alatt ottlegyünk ám. Hm?
+
+- Ha elpusztulnak, hogy' megyünk akkor? - kérdezte Balaga hunyorgatva.
+
+- No, no, szétverem a pofádat, ne mókázz itt nekem! - kiáltott föl egyszerre Anatole szemeit kidüllesztve.
+
+- Hát ugyan ki mókázik, - felelt a jamscsik mosolyogva. - Talán bizony sajnálom a gazdáimtól? Ugy vágtatunk, a hogy' csak a lovak birják.
+
+- Áá! - szólott Anatole. - Ülj le hát no.
+
+- Mit állsz, ülj le hát, - kiáltott rá Dolochov is.
+
+- Majd én csak állok, Ivánovics Fedor.
+
+- Ülj le, ha mondom és igyál, - rivallt rá Anatole s egy nagy pohár Madeirát töltött neki. A bor láttára fölcsillantak a jamscsik szemei. Az illendőség kedvéért először visszautasította, de azután felhörpintette s megtörölte a száját piros selyemkendőjével, mely ott hevert a sapkájában.
+
+- Mi lesz, kegyelmes uram, mikor megyünk?
+
+- Nézzük csak... (Anatole az órájára nézett) akár mehetünk is. Siess, Balaga. Hm? Odaérünk?
+
+- Attól függ, nem jön-e közbe valami, máskülönben miért ne érnénk? - felelt Balaga. - Elmentünk mi már Tverbe is hét óra alatt. Emlékszik tán még, kegyelmes uram.
+
+- Tudod, egyszer karácsonyra eljöttem Tverből, - szólott Anatole mosolyogva ezen az emléken és odafordult Makarinhoz, a ki áhítatosan meresztette a szemeit Kuragin-ra. - Akár hiszed, akár nem, Makarka, de elállt a lélekzetünk, úgy repültünk. Nekimentünk egy szekérnek, sőt kettőt fel is fordítottunk. Hm?
+
+- Azok voltak aztán a lovak! - folytatta az elbeszélést Balaga. - Akkor fiatal csikókat fogtam be lógósnak a világospej mellé, - fordult oda Dolochovhoz, - hiszed-e, Iványcs Fedor, hatvan versztet futottak meg azok a fenevadak; alig birtam szárban tartani őket, meggémberedtek a kezeim: erősen fagyott. Lecsaptam a gyeplőszárakat, tartsd magad, kegyelmes uram, én meg szinte belefordúltam a szánba. Ez már több volt a hajszánál, s mégis alig lehetett őket megállítani. Három órán át száguldottak, mint az ördögök. Csak a bal lógós adta ki a páráját.
+
+
+
+XVII.
+
+Anatole kiment a szobából, de pár percz múlva visszatért egy ezüst ővvel átkötött bundában, s fején kaczkiásan félrecsapott czobolyprémes sapkával, mely pompásan illett szép arczához. Belenézett a tükörbe, s ugyanabban a pose-ban, a melyben a tükör előtt állt, odaállott Dolochov elé, egy pohár borral a kezében.
+
+- Nos, Fegya, Isten veled, hálás köszönet mindenért, Isten veled, - szólott Anatole. - Fiatalságom czimborái, bajtársai... - kissé elgondolkozott, - Isten veletek, - fordult oda Makarinhoz s a többiekhez.
+
+Bár valamennyien együtt mentek vele, Anatole nyilván valami ünnepélyes és megható jelenetet akart rögtönözni a czimboráival. Lassú, de érczes hangon beszélt, s a mellét kidüllesztve, himbálózott az egyik lábán.
+
+- Fogjatok poharat valamennyien, te is Balaga. Nos, czimborák, ifjúságom kedves barátai, dorbézoltunk, duhajkodtunk eleget, vígan éltük a világunkat. Hm? Most aztán mikor látjuk egymást? Én külföldre megyek! Fiúk, hát Isten veletek! A ti egészségtekre iszom! Hurrá!... - mondotta, s felhajtván a bort, a földhöz vágta a poharát.
+
+- Jó egészséget, - szólott Balaga, a ki szintén fölhajtotta a borát és megtörölte a száját. Makarin könnyes szemekkel ölelte meg Anatole-t.
+
+- Hejh, herczegem, beh fáj megválni tőled, - mondotta.
+
+- Gyerünk! Gyerünk! - kiáltott Anatole.
+
+Balaga kifelé indult a szobából.
+
+- Hohó, megállj, - szólott Anatole. - Tedd be az ajtót, le kell ülnünk. Így ni. - Betették az ajtót és valamennyien leültek.
+
+- Most pedig előre, fiúk! - kiáltott Anatole és fölkelt.
+
+Inasa odaadta neki a kardját és a tarsolyát, s valamennyien kimentek az előszobába.
+
+- Hát a bunda hol van? - kérdezte Dolochov. - Hé, Ignatka! Menj csak Matvjejevna Matronyához s kérd el a bundámat, azt a czobolyprémest. Tudom én jól, hogy' szoktak szökni, - mondotta Dolochov hunyorgatva. - Rendesen félholtan jönnek ki, úgy, a mint otthon ültek; pár percznyi késés s egyszeriben ott terem a papa is, a mama is, potyognak a könnyek, s szinte meggémberedve... vissza a szobába, - te csak dobd rá szaporán a bundát s föl vele a szánra.
+
+Az inas kihozott egy női rókaprémes gallért.
+
+- Mamlasz, mondtam, hogy a czobolyprémeset. Hejh, Matrjóska, a czobolyprémeset, - kiáltott be úgy, hogy csak úgy harsogott a hangja a szobákon át.
+
+Egy ragyogó feketeszemű, sápadt, sovány és szép czigánynő került elő, karján a czobolyprémes bundával, az asszonynak kékes fényben csillogott a haja és piros nagykendő volt a vállára vetve.
+
+- Én ugyan nem sajnálom, itt van, vidd el, - mondotta, nyilván megszeppenvén a gazdájától, pedig fájt a szíve a bunda után.
+
+Dolochov nem felelt neki, fogta a bundát, rádobta Matrjósára és beleburkolta.
+
+- Így ni, - mondotta Dolochov. - Aztán meg így ni, - tette hozzá, s felhajtotta a gallérját a nyaka körül, csak az arczánál hagyván egy kis nyilást. - Azután meg így ni, látod! - és odahúzta Anatole fejét a gallér elején maradt nyiláshoz, a melyen keresztül Matrjosa derült mosolya látszott.
+
+- No, Isten veled, Matrjosa, - szólott Anatole és megcsókolta. - Hejh, vége az én léháskodásomnak is. Köszöntsd a nevemben Sztyoskát. Isten veled! Isten veled, Matrjosa; kívánj te is szerencsét nekem.
+
+- Ám adjon hát az Isten szerencsét és boldogságot, herczeg, - mondotta Matrjosa az ő czigányos kiejtésével.
+
+Két trojka állott a kapuban; két derék jamscsik tartotta kézben őket. Balaga felült az elsőre, s magasra emelt könyökkel, lassan elrendezte a gyeplőszárakat. Anatole és Dolochov odaültek mögé. Makarin, Hvosztikov és az inas a második trojkán foglaltak helyet.
+
+- Készen vagyunk? - kérdezte Balaga. Gyerünk! - kiáltott föl, rácsavarta a gyeplőszárakat a keze fejére, s eszeveszetten siklott végig a trojka a Nikitinszkij körúton.
+
+- Hóóóó! Hóóóó!... - hangzott föl minduntalan Balaga és a másik jamscsik harsogó hangja. Az Arbatszkaja-téren nekiment a trojka egy kocsinak, mely alaposan megrecscsent, szitkok röppentek szanaszét, de a trojka csak vágtatott tovább.
+
+Miután vagy kétszer végighajtott a Podnovinszkáján, Balaga lassította a menetet és visszatérvén, a Sztaraja Konyusennája sarkán megállította a lovait.
+
+A másik jamscsik leugrott s a zablájuknál fogva tartotta a lovakat, Anatole és Dolochov pedig a járdára léptek. A kapuhoz érve, Dolochov füttyentett egyet. A füttyre megjött a válasz, s nyomban utána kiszaladt egy szobaleány.
+
+- Jőjjenek be az udvarra, különben meglátják, tüstént itt lesz, - suttogta.
+
+Dolochov a kapuban maradt. Anatole a szobaleány után bement az udvarra, s a sarkon körülfordulva, beosont a pitvarba.
+
+Itt Gavrilo, Dmitrijevna Marja kifutó inasa jött Anatole elé.
+
+- Az úrnőmhöz méltóztatik? - szólott az inas mély basszus hangon, és elállta az utat az ajtó előtt.
+
+- Miféle úrnődhöz? Ki vagy te voltaképpen? - kérdezte Anatole lihegő suttogással.
+
+- Parancsoljon csak, be kell vezetnem.
+
+- Kuragin! Vissza, - kiáltott Dolochov. - Árulás, vissza!
+
+Dolochov a kapu mellett, a melynél megállott volt, a házmesterrel viaskodott, a ki Anatole után, mikor bejött, beakarta zárni a kaput. Dolochov, végső erejét összeszedve, föltartóztatta a házmestert s megkapván a futva menekülő Anatole karját, kituszkolta őt a kapun és vele együtt visszafutott a trojkához.
+
+
+
+XVIII.
+
+Dmitrijevna Marja, a ki meglepte a folyosón a kisírt szemű Szonyát, rákényszerítette, hogy mindent bevalljon neki. Dmitrijevna Marja elfogván Natasa levelét, a levéllel a kezében bement hozzá.
+
+- Te gyalázatos, te arczátlan, te, - mondotta neki. - Egy szót sem akarok hallani! - Miután elutasította magától Natasát, a ki csodálkozó, de száraz szemekkel bámult rá, rázárta az ajtót s megparancsolta a házmesternek, hogy azokat az embereket, a kik ma este jönni fognak, eressze be, de ne bocsássa ki, az inasát pedig utasította, hogy vezesse föl őket hozzá, azután leült a fogadószobában és várta a szöktetőket.
+
+Mikor Gavriló bejött Dmitrijevna Marjának jelenteni, hogy az illetők elillantak, összeránczolta a homlokát, fölkelt és hátravetett kezekkel jó darabig járt föl és alá a szobákban, azon tűnődvén, vajjon mittévő legyen. Éjjel tizenkét órakor, kitapogatván a zsebében a kulcsot, odament Natasa szobájához. Szonya zokogva kuporgott a folyosón. "Dmitrijevna Marja, az Istenért, eresszen be hozzá!" - mondotta. Dmitrijevna Marja nem felelt semmit, kinyitotta az ajtót és bement. "Szégyen, gyalázat, az én házamban, ez a gyalázatos leány... csak az apját sajnálom!" - gondolta Dmitrijevna Marja és iparkodott a haragját csillapítani. "Bármily nehezemre essék is, hallgatok az egész dologról s eltitkolom a gróf előtt". Dmitrijevna Marja elszánt léptekkel bement a szobába. Natasa ott feküdt a pamlagon, kezeivel eltakarta az arczát és meg se moczczant. Ugyanabban a helyzetben feküdt, a melyben Dmitrijevna Marja hagyta.
+
+- Gyönyörű, mondhatom gyönyörű! - szólalt meg Dmitrijevna Marja. - Az én házamban találkozót adni a szeretőjének! Itt nincs helye alakoskodásnak. Ide hallgass, mikor beszélek hozzád. - Dmitrijevna Marja megérintette a kezével. - Ide hallgass, ha beszélek hozzád. Beszennyezted magadat, akár az utolsó utczai leány. Majd el is bánnék én te veled, csak az apádat ne sajnálnám. De nem szólok neki. - Natasa most se változtatta meg a helyzetét, de egész testét elkezdte rázni a hangtalan és görcsös zokogás, mely szinte fojtogatta. Dmitrijevna Marja hátranézett Szonyára, s odaült a pamlagra Natasa mellé.
+
+- Szerencséje, hogy elszökött előlem, de majd rátalálok én még, - mondotta durva hangon; - hallod-e, mit mondok? - Nagy kezét bedugta Natasa orczája alá és odafordította őt magához. Dmitrijevna Marja is, Szonya is, elképedtek, mikor Natasa arczát megpillantották. A szemei csillogtak és szárazak voltak, az ajkai össze voltak szorítva s az orczái beesettek.
+
+- Hagyjanak... már... bánom is én... meghalok... - mondotta s haragos erővel kitépte magát Dmitrijevna Marja kezei közül s visszafeküdt előbbi helyzetébe.
+
+- Natalya!... - szólott Dmitrijevna Marja. - Én javadat akarom. Maradj csak fekve, maradj, nem nyúlok hozzád és ide hallgass... Arról nem is beszélek, hogy mennyire bűnös vagy. Azt magad is tudod. De hát ha holnap megérkezik az apád, vajjon mit mondok neki? Hm?
+
+Natasa teste megint megrándult a zokogástól.
+
+- Ő is megtudja, a bátyád is, a vőlegényed is.
+
+- Nekem nincsen vőlegényem, kikosaraztam, - kiáltott föl Natasa.
+
+- Mindegy, - folytatta Dmitrijevna Marja. - Annyi bizonyos, hogy megfogják tudni; azt hiszed tán, hogy annyiban hagyják? Itt van az apád, én ösmerem őt jól, ha párbajra hívja azt a... jó lesz az? Hm?
+
+- Oh, hagyjanak már békét, miért is avatkoztak bele! Miért? Miért? Ki kérte föl erre? - ordított Natasa s föltámaszkodván a pamlagon, dühösen nézett Dmitrijevna Marjára.
+
+- De hát mit akarsz? - kiáltott föl Dmitrijevna Marja, a ki újra fölfortyant. - Talán bizony zár alatt tartottunk? Ki állta útját annak, hogy a házba járjon? Mi szükség volt arra, hogy mint valami czigányleányt megszöktessen?... De tegyük föl, hogy megszöktet, - azt hiszed tán', hogy nem akadtak volna rá? Az apád, a bátyád, meg a vőlegényed? Hitvány gazember az a ficzkó, az bizony!
+
+- Jobb, mint maguk közül bárki, - kiáltott Natasa föltámaszkodva. - Ha nem zavartak volna meg... Oh, Istenem, mi lesz ebből! Szonya, miért...? Menjenek, menjenek ki innen!... - És olyan kétségbeesetten kezdett zokogni, a hogy' az emberek csak olyasmin szoktak, a minek ők maguk az okai. Dmitrijevna Marja megint el akart kezdeni beszélni; de Natasa felordított: "Menjenek, menjenek ki, maguk valamennyien gyűlölnek, megvetnek engem!" - S ezzel megint ledobta magát a pamlagra.
+
+Dmitrijevna Marja egy ideig még próbálta meggyőzni Natasát és megértetni vele, hogy az egész dolgot titokban kell tartani a gróf előtt, hogy senki se fog megtudni semmit, ha Natasa rászánja magát arra, hogy elfelejt mindent és senki előtt sem árulja el, hogy valami történt. Natasa nem felelt. Nem is zokogott már, csak borzongás és remegés fogta el. Dmitrijevna Marja párnát tett a feje alá, két takarót is tett rá, s maga főzött neki hársfateát, de Natasa rá se hederített.
+
+- Csak hadd aludjék, - mondotta Dmitrijevna Marja, mikor a szobából kilépett, azt hivén, hogy alszik. De Natasa nem aludt és sápadt arczczal, tágra nyitott szemekkel bámult maga elé. Natasa egész éjjel nem aludt, nem sírt, s egyetlen szót se váltott Szonyával, a ki többször is fölkelt és odament hozzá.
+
+Másnap reggelire, mint a hogy' ígérte, Andrejevics Ilya gróf visszaérkezett Moszkva melletti birtokáról. Feltűnően jókedvű volt: sikerült a vevővel megegyeznie, s így semmi se tartóztatta tovább Moszkvában s nem késztette arra, hogy a grófnétól továbbra is távol maradjon, a ki után már nagyon vágyakozott. Dmitrijevna Marja, mikor vele találkozott, elmondta, hogy Natasa az este nagyon rosszul lett, úgy hogy orvost is hivattak hozzá, de most már jobban van. Natasa egész délelőtt nem jött ki a szobájából. Remegve, összeszorított ajkakkal, tágra nyitott, száraz szemekkel ült az ablak mellett s nyugtalanul nézte az utczán járó-kelőket, s egy futó pillantást vetett azokra, a kik bejöttek a szobájába. Nyilván hírt várt ő róla, s arra számított, hogy vagy maga eljön, vagy legalább ír neki.
+
+Mikor a gróf belépett hozzá, férfias lépteinek a zajára nyugtalanul megfordult, s az arcza fölvette előbbeni hideg, sőt haragos kifejezését. Még csak föl se kelt, hogy elébe menjen.
+
+- Mi lelt, angyalkám, beteg vagy? - kérdezte a gróf.
+
+Natasa nem felelt mindjárt.
+
+- Igen, beteg, - mondotta végre.
+
+A gróf aggódó kérdéseire, hogy miért olyan levert, s hogy nem történt-e valami a vőlegényével, azt felelte, hogy nem történt semmi és kérte, hogy ne nyugtalankodjék. Dmitrijevna Marja megerősítette Natasának azt az állítását, hogy nem történt semmi. A gróf az állítólagos betegség, a leánya levertsége, Szonya és Dmitrijevna Marja zavart ábrázata után ítélve, tisztában volt vele, hogy a távolléte alatt mégis csak kellett valaminek történnie; de olyan borzasztó volt neki a gondolat, hogy szeretett leányával esetleg valami szégyenletes dolog történt, annyira szerette a maga gondtalan nyugalmát, hogy kerülte a további faggatózást, s iparkodott elhitetni magával, hogy csakugyan semmi különös se történt és csak azon bánkódott, hogy Natasa gyöngélkedése miatt megint el kellett halasztania az elutazásukat.
+
+
+
+XIX.
+
+Pierre attól a naptól fogva, hogy a felesége megérkezett Moszkvába, állandóan készült elmenni valahová, pusztán csak azért, hogy ne kelljen vele lennie. Kevéssel Rosztovék Moszkvába érkezése után, az a mély benyomás, a melyet Natasa reá tett, arra késztette őt, hogy szándékának megvalósítását siettesse. Elutazott hát Tverbe, Alexejevics Joszif özvegyéhez, a ki már rég megígérte, hogy át fogja neki adni az ura iratait.
+
+Mikor Pierre visszatért Moszkvába, egy levelet talált Dmitrijevna Marjától, a ki arra kérte, hogy egy Bolkonszkij Andrejre és a menyasszonyára vonatkozó nagyon fontos ügyben látogassa meg őt. Pierre kerülte Natasát. Úgy tetszett neki, hogy sokkal erőteljesebb érzések éltek benne iránta, mint a minőket egy feleséges embernek a barátja menyasszonya iránt táplálnia szabad. De a sors különös szeszélye mindúntalan összehozta őket.
+
+"Mi történhetett? S vajjon mit akarnak tőlem?" - tűnődött, miközben öltözködött, hogy Dmitrijevna Marját fölkeresse. - "Csak már jönne Andrej herczeg és feleségül venné!" - gondolta Pierre útközben Achraszimova felé.
+
+A Tvreszkaja-körúton rákiáltott valaki.
+
+- Pierre! Rég itt vagy már? - kiáltott rá egy ismerős hang. Pierre fölütötte a fejét. Egy kétüléses szánban, a melybe két szürke ló volt befogva, melyek teleszórták a szán orrát hóval, megpillantotta Anatolet, elválhatatlan barátjával, Makarinnal. Anatole egyenesen ült ott, a gavallér katonatisztek klasszikus pose-ában, az állát beletemette hódprémes gallérjába, s kissé félre hajtotta a fejét. Piros és üde volt az arcza, fehér tollforgós kalapja félre volt csapva, s látni engedte gondosan kikent és hóval teleszórt haját.
+
+"No ez egy valódi bölcs!" - gondolta Pierre, - "a pillanatnyi élvezeten kívül nem törődik semmivel, nem bántja semmi, s azért mindig jókedvű, mindig nyugodt és elégedett. Mit nem adnék, ha olyan tudnék lenni, mint ő!" - gondolta Pierre írígykedve.
+
+Achraszimova előszobájában az inas, a ki lesegítette Pierre kabátját, azt mondta neki, hogy Dmitrijevna Marja a hálószobájába kéreti.
+
+Mikor Pierre a terem ajtaját kinyitotta, ott látta Natasát, a ki sovány, sápadt és haragos arczczal ült az ablakban. Hátranézett rá, még jobban elkomolyodott s hideg méltóság kifejezésével az arczán, kiment.
+
+- Mi történt? - kérdezte Pierre, mikor Dmitrijevna Marjához belépett.
+
+- Szép dolgok történtek, - felelt Dmitrijevna Marja: - ötvennyolcz esztendeje, hogy a világon vagyok, de még nem értem meg ilyen gyalázatot. - És becsületszavát vevén Pierre-nek, hogy mindarról, a mit hall, hallgatni fog, Dmitrijevna Anna elmondta neki, hogy Natasa a szülei tudtán kívül kikosarazta a vőlegényét, hogy ennek a kikosarazásnak Kuragin Anatole az oka, a kivel Pierre felesége hozta őt össze, s a kivel Natasa az apja távollétében meg akart szökni, azzal a szándékkal, hogy titokban megesküdjék vele.
+
+Pierre fölrántotta a vállait és tátott szájjal hallgatván azt, a mit Dmitrijevna Marja mondott, nem akart hinni a füleinek. Hogy Andrej herczeg mátkája, a kit ez annyira szeretett, hogy ez az annakelőtte olyan kedves Rosztova Natasa, Bolkonszkijért, ezt a már amúgy is nős, hóbortos Anatolet akarja cserébe (Pierre is ösmerte házasságának a titkát), s annyira beleszeressen, hogy kész legyen megszökni vele! - ezt Pierre képtelen volt nemcsak megérteni, de még csak el is képzelni.
+
+Azt a kedves benyomást, melyet szint' gyermekkora óta őrzött a lelkében Natasáról, sehogy' se tudta ezzel az újabb alávalósággal, butasággal és kegyetlenséggel összeegyeztetni. Eszébe jutott a felesége. "Egyformák valamennyien", - mondotta magában, elgondolván, hogy nem ő az egyetlen, a kinek az a sors jutott osztályrészül, hogy egy aljas asszonyhoz legyen odalánczolva. De azért úgy sajnálta Andrej herczeget, a büszkeségét, hogy szinte sírni szeretett volna. És minél inkább sajnálta a barátját, annál nagyobb megvetéssel, sőt undorral gondolt arra a Natasára, a ki csak az imént is a hideg méltóságnak olyan dermesztő kifejezésével ment el mellette. Nem tudta, hogy Natasa lelke csordultig tele volt kétségbeeséssel, szégyennel, megalázkodással, s hogy éppenséggel nem tehetett róla, hogy véletlenül éppen olyan hideg méltóságot és szigorúságot árult el az arcza.
+
+- De hát hogy' akartak megesküdni! - szólalt meg Pierre, Dmitrijevna Marja szavaira. - Hiszen Anatole nem vehette volna őt feleségül, mert már van felesége.
+
+- Mindig szebb lesz a dolog, - szólott Dmitrijevna Marja. - Gyönyörű egy ficzkó. Gyalázatos gazember. Natasa meg várja, már második napja, hogy várja. Meg kell mondani neki is, hogy legalább ne várja tovább.
+
+Dmitrijevna Marja, miután Pierre-től Anatole házasságának a részleteit megtudta, s miután bősz szitkok között kiöntötte a haragját, elmondta Pierre-nek, hogy voltaképpen miért kérette. Dmitrijevna Marja attól félt, hogy a gróf, vagy Bolkonszkij, a ki bármely pillanatban megérkezhetik, ha az esetet megtudják, a melyet egyébiránt szigorúan titokban akart előttük tartani, párbajra hívják Kuragint, s azért arra kérte Pierre-t, hogy az ő nevében parancsoljon rá a sógorára, hogy takarodjék el Moszkvából, és ne merészeljen többé a szeme elé kerülni. Pierre csak most ébredt tudatára annak a veszedelemnek, mely az öreg grófot, Nikolajt és Andrej herczeget fenyegette, s megigérte, hogy a kívánságát teljesíteni fogja. Miután röviden és szabatosan elmondta neki az óhajtását, Dmitrijevna Marja bevezette őt a fogadószobába.
+
+- Vigyázz, a gróf semmiről se tud ám semmit. Tégy úgy te is, mintha semmit se tudnál, - mondotta neki. - Én meg bemegyek Natasához s megmondom neki, hogy hasztalan várja! Ha akarsz, maradj itt ebédre, - kiáltott még utána Dmitrijevna Marja.
+
+Pierre üdvözölte az öreg grófot, a ki zavartnak és izgatottnak látszott. Natasa most délelőtt bevallotta neki, hogy Bolkonszkijt kikosarazta.
+
+- Baj, baj, barátocskám, - mondotta Pierre-nek, - mindig csak baj van ezekkel a leányokkal, ha nincs mellettük az anyjuk; bánom is már, mint a kutya, hogy elhoztam őket. Őszintén beszélek önnel. Tán hallotta is már, hogy kikosarazta a vőlegényét, a nélkül, hogy bárkit is megkérdezett volna. Igaz, hogy én ennek a házasságnak soha sem örültem valami nagyon. Megengedem, hogy Andrej nagyon derék ember, de végre is, az apa beleegyezése nélkül alig ha lettek volna boldogok, és Natasa amúgy se maradt volna kérő nélkül. De hát mégis csak olyan régóta húzódott már a dolog, és aztán az apja-anyja tudtán kívül ilyen lépést tenni! Most aztán beteg, és Isten tudja, mi lesz belőle? Mindig baj, mindig baj, ha nincs mellettük az anyjuk... - Pierre látta, hogy a gróf nagyon le volt verve és megpróbálta másra vinni át a szót, de a gróf megint csak visszatért a bánatára.
+
+Szonya ünnepélyes arczczal belépett a fogadószobába.
+
+- Natasa nem egészen jól érzi magát; benn van a szobájában és szeretné önt látni. Dmitrijevna Marja is ott van nála, s kéreti, legyen szíves befáradni hozzá.
+
+- Persze, ön nagyon jó barátságban van Bolkonszkijval; alkalmasint közölni akar valamit önnel, - mondotta a gróf. - Óh Istenem! Istenem! Milyen szépen ment minden! - És a halántékaihoz símuló gyér hajához kapva, kiment a szobából.
+
+Dmitrijevna Marja elmondta Natasának, hogy Anatole-nak már van felesége. Natasa ezt nem akarta elhinni neki és Pierre saját szájából akarta hallani. Szonya meg is mondta ezt Pierrenek, miközben a folyosón végig kísérte Natasa szobájához.
+
+Natasa komoran és sápadtan ült Dmitrijevna Marja mellett, s Pierre-t már az ajtóban lázasan csillogó és kérdő pillantása fogadta. Natasa el se mosolyodott, még csak nem is bólintott felé; csak merően bámult rá, s ez a tekintete csak azt látszott fürkészni, vajjon jó barát-e ő, vagy csak olyan ellenség, mint a többiek mind, a mikor Anatole-ról van szó? Pierre, a maga személyét illetőleg, nyilván nem is létezett most a szemeiben.
+
+- Ő mindent tud, - mondotta Dmitrijevna Marja Pierre-re mutatva és Natasához fordulva. - Ám hadd szóljon hát, igazat mondtam-e neked, vagy nem.
+
+Natasa, mint a hogy' a megsebzett és üldözött vad néz a közeledő kutyákra és vadászokra, úgy bámult hol az egyikre, hol a másikra.
+
+- Ilyinicsna Natalya, - kezdte Pierre lesütött szemmel s szánalmat érzett iránta, attól a műtéttől pedig, a melyet most végeznie kellett, szinte undorodott, - az, vajjon ez igaz-e vagy sem, önre nézve teljesen közömbös lehet, mert...
+
+- Tehát nem igaz, hogy nős?
+
+- De igaz.
+
+- És már régóta nős? - kérdezte Natasa. - Becsületszavára?
+
+Pierre becsületszavát adta.
+
+- Itt van még? - kérdezte szaporán.
+
+- Igen, csak az imént találkoztam vele.
+
+Nyilván nem volt ereje beszélni, s így csak egy kézmozdulattal jelezte, hogy hagyják magára.
+
+
+
+XX.
+
+Pierre nem maradt ott ebédre, hanem azonnal kiment és eltávozott. Bejárta az egész várost, hogy Kuragin Anatole-t felkutassa, a kire ha csak rá is gondolt, minden csepp vére a szívébe szökött, s alig tudott lélekzethez jutni. A czigányoknál, Komoneno-nál nem találta. Pierre elment a clubba. Itt a rendes kerékvágásban folyt minden: a vendégek, a kik ebédelni jöttek, csoportokba verődve ültek szanaszét, üdvözölték Pierre-t s a városi ujdonságokról beszélgettek. A clubbeli szolga, miután őt üdvözölte, ismervén a társaságát és a szokásait, jelentette, hogy a kis ebédlőben van számára hely föntartva, hogy Zacharycs Mihail herczeg a könyvtárszobában van, Timofejevics Pávely pedig még nem jött el. Az ismerősök egyike, az időjárásról folytatott beszélgetés közben, megkérdezte Pierre-től, hallott-e valamit Rosztovának Kuragin által történt megszöktetéséről, a melyről széltében-hosszában beszélnek városszerte; vajjon igaz-e? Pierre elmosolyodott s azt mondta, hogy badarság az egész, mert éppen most jön Rosztovéktól. Mindenkitől Anatole után tudakozódott; az egyik azt mondta, hogy még nem volt ott, a másik meg, hogy el fog jönni ebédre. Pierre-nek szinte furcsa volt az embereknek ezt az egykedvű és nyugodt tömegét látni, melynek sejtelme se volt arról, a mi az ő lelkében most végbement. Egy darabig föl és alá járt a teremben, megvárta, míg valamennyien összeverődtek, de Anatole nem lévén köztük, a nélkül, hogy ebédelt volna, hazament.
+
+Anatole, a kit keresett, aznap Dolochovnál ebédelt, s arról tanácskozott vele, hogy' lehetne az elrontott dolgot helyreütni. Föltétlenül szükségesnek látszott előtte, hogy Rosztovával találkozzék. Este elment a húgához, hogy megbeszélje, hogy' lehetne ezt a találkozást nyélbe ütni. Mikor Pierre, a ki tűvé tette volt utána egész Moszkvát, hazaért, a komornyikja jelentette neki, hogy Vaszilyevics Anatole a grófnénál van. A grófné fogadó-szobája zsúfolva volt vendégekkel.
+
+Pierre, a nélkül, hogy üdvözölte volna a feleségét, a kit pedig a megérkezés óta még nem látott (ebben a pillanatban gyűlöletesebb volt előtte, mint valaha), bement a fogadó-szobába, s megpillantván Anatole-t, odament hozzá.
+
+- Óh, Pierre, - szólott a grófné, s odament hozzá. - Nem is tudod tán, milyen helyzetben van a mi Anatole-unk... - Elhallgatott, mert az ura mélyen lehorgasztott fején, szikrázó szemeiben, és elszánt lépteiben fölismerte a vadságnak és az erőnek azt a kifejezését, a melyet jól ismert, és Dolochovval való párbaja után közvetlenül is tapasztalt.
+
+- A hol ön van - ott feslettség és gonoszság jár a nyomában, - mondotta Pierre a feleségének. - Anatole, gyerünk csak, beszédem van önnel, - szólt oda neki francziául.
+
+Anatole rápillantott a húgára, engedelmesen fölkelt, s készségesen követte Pierre-t.
+
+Pierre megfogta a kezét, odarántotta őt magához és kiment a szobából.
+
+- Ha merészkedik az én fogadó-szobámban, - szólott Elen suttogva; de Pierre a nélkül, hogy felelt volna, kiment.
+
+Anatole szokott délczeg járásával ment utána. De az arcza nyugtalanságot árult el.
+
+Pierre, mikor belépett a szobájába, betette maga után az ajtót, s Anatole-hoz fordult, de nem nézett rá.
+
+- Ön házasságot igért Rosztova grófnőnek? Meg akarta szöktetni?
+
+- Kedvesem, - felelt Anatole francziául (az egész társalgás ezen a nyelven folyt) - nem érzem magamat kötelesnek arra, hogy ilyen hangon hozzám intézett kérdésekre feleljek.
+
+Pierre arcza, mely eddig is sápadt volt, szinte eltorzult a dühtől. Hatalmas kezével megragadta Anatole egyenruhájának a gallérját, s addig rázta, a míg csak ki nem ült Anatole arczára a rémület kifejezése.
+
+- Ha egyszer azt mondom, hogy beszédem van önnel... - ismételte Pierre.
+
+- No ez mégis csak ostoba dolog. Hm? - mondotta Anatole, s egy gomb akadt a kezébe, mely posztóstól együtt leszakadt a gallérjáról.
+
+- Ön nyomorult gazember, s igazán nem tudom mi tart vissza attól a gyönyörűségtől, hogy összezúzzam a koponyáját, ezzel ni, - mondotta Pierre, a ki azért fejezte ki ilyen mesterkélten magát, mert francziául beszélt. Fölkapott egy jókora levélnehezéket, fenyegetőleg fölemelte, de legott visszatette a helyére.
+
+- Megígérte neki, hogy feleségül veszi?
+
+- Én, én, én... eszembe se volt: egyébiránt én soha senkinek sem igértem házasságot, mert...
+
+Pierre közbevágott.
+
+- Vannak tőle levelei? Vannak-e levelei? - ismételte Pierre és közelebb lépett Anatole-hoz.
+
+Anatole rápillantott és legott bedugta a kezét a zsebébe és elővette a tárczáját.
+
+Pierre elvette tőle a levelet, melyet felé nyújtott, és félrelökvén egy asztalt, mely az útjában állott, végig vetette magát a pamlagon.
+
+- Sohse' féljen, én nem fogom önt bántani, - szólott Pierre válaszul Anatole-nak egy félénk mozdulatára. - Levelek - egy, - mondotta Pierre, mintha csak valami leczkét ismételt volna magában. - Másodszor pedig, - folytatta pillanatnyi hallgatás után, miközben megint fölkelt és elkezdett föl és alá járni, - önnek holnap el kell hagynia Moszkvát.
+
+- De hát hogy' mehessek el...
+
+- Harmadszor, - folytatta Pierre rá se hederítvén, - soha egy árva szót se szabad szólnia arról, a mi ön és a grófnő közt volt. Ezt ugyan, tudom, hogy nem tilthatom meg önnek, de ha még egy szikrája a lelkiismeretnek megmaradt önben... - Pierre néhányszor föl és alá ment a szobában. Anatole szótlanul és komoran ült az asztalnál s az ajkát harapdálta.
+
+- Az lehetetlen, hogy ön végre is ne értse meg, hogy az ön élvezetén kívül van még más embereknek a boldogságuk és a nyugalmuk is, és hogy ön egy-egy egész életet tesz tönkre pusztán csak azért, mert a maga élvezetét hajszolja. Mulasson az olyan nőkkel, mint az én feleségem, ehhez teljes joga van, ezek legalább tudják, hogy mit akar tőlük. Az ilyenek a feslettség ugyanolyan tapasztalatával vannak fölfegyverkezve ön ellen; de házasságot igérni egy leánynak... elámítani... megszöktetni... Hogy' nem látja be, hogy ez épp olyan alávalóság, mint egy aggastyánt vagy egy csecsemőt bántalmazni!...
+
+Pierre elhallgatott s most már nem haragos, hanem kérdő pillantással nézett Anatole-ra.
+
+- Azt én már nem tudom. Hm? - mondotta Anatole, a ki épp olyan mértékben kezdte magát összeszedni, a mily mértékben Pierre a haragját leküzdötte. - Ezt én nem tudom és nem is akarom tudni, - ismételte, a nélkül, hogy Pierre-re nézett volna, miközben megrezdült az álla, - de ön olyan szavakat vágott oda nekem, mint: aljas, és több efféle, a melyeket én, mint tisztességes ember, senkinek meg nem engedhetek.
+
+Pierre csodálkozva nézett rá, képtelen lévén megérteni, vajjon mit akarhat.
+
+- Bár négyszemközt történt az egész, - folytatta Anatole, - még se mulaszthatom el...
+
+- Mi az, talán bizony elégtételt akar? - kérdezte Pierre gúnyosan.
+
+- Legalább is visszavonhatná ezeket a szavait. Hm? Ha azt akarja, hogy a kívánságát teljesítsem. Hm?
+
+- Visszavonom, vissza, - szólott Pierre, - és kérem, bocsásson meg. - Pierre önkéntelenül rápillantott arra a leszakadt gombra. - Még pénzt is adhatok, ha kell, az útra. - Anatole elmosolyodott.
+
+A félénk és aljas mosolynak ez a kifejezése, melyet a feleségéről már ismert, megint kihozta a sodrából Pierre-t.
+
+- Oh, micsoda aljas és szívtelen fajta! - mondotta és kiment a szobából.
+
+Anatole másnap elutazott Pétervárra.
+
+
+
+XXI.
+
+Pierre elment Dmitrijevna Marjához, hogy közölje vele, hogy eljárt a megbízatásában, s hogy Kuragin elhagyja Moszkvát. Rémület és izgatottság uralkodott az egész házban. Natasa súlyos beteg volt, és, mint Dmitrijevna Marja szoros titok pecsétje alatt megsúgta neki, még ugyanakkor éjjel, a mikor fölfedezték előtte, hogy Anatole nős, arzénikummal megmérgezte magát, melyhez titokban jutott hozzá. Miután egy keveset lenyelt belőle, úgy megijedt, hogy felköltötte Szonyát és bevallotta neki. Még idejekorán ellenmérget adtak be neki, úgy, hogy most már minden veszedelmen túl van; de azért még annyira gyönge, hogy gondolni se lehet az elutazásra, és így elküldtek a grófnéért. Pierre találkozott a gróffal, a ki egészen elvesztette a fejét és Szonyával, a ki szinte agyonsírta magát, de Natasát nem láthatta.
+
+Pierre aznap a clubban ebédelt, s mindenfelől csak arról a szöktetési kísérletről hallván, a melynek Rosztova majdnem áldozatul esett, mindent elkövetett, hogy ezt a szóbeszédet megdöntse, s mindenkit biztosított róla, hogy semmi egyéb nem történt, mint az, hogy a sógora megkérte Rosztova kezét, de kosarat kapott. Pierre úgy érezte, hogy kötelessége az egész dolgot titokban tartani, és Rosztovék jó hírét visszaállítani.
+
+Remegve várta Andrej herczeg visszaérkezését, és naponta elment az öreg herczeghez tudakozódni utána.
+
+Andrejevics Nikolaj herczeg, m-elle Bourienne útján mind ismerte a városban szájról-szájra járó híreket, s azt a Marja herczegnőhöz intézett levelet is olvasta, a melyben Natasa a vőlegényét kikosarazta. A szokottnál jobb kedvűnek látszott és türelmetlenül várta vissza a fiát.
+
+Néhány nappal Anatole elutazása után Pierre levelet kapott Andrej herczegtől, a ki értesítette őt a megérkezéséről, s kérte, hogy menjen el hozzá.
+
+Andrej herczeg, a mint Moszkvába érkezett, mindjárt az első pillanatban megkapta az apjától Natasának Marja herczegnőhöz intézett levelét, a melyben őt kikosarazta (ezt a levelet m-elle Bourienne csente el Marja herczegnőtől és adta át a herczegnek), úgy szintén hallotta tőle, természetesen túlzásokkal, Natasa szöktetésének egész históriáját.
+
+Andrej herczeg este érkezett meg, Pierre pedig másnap reggel ment el hozzá. Pierre arra számított, hogy Andrej herczeget körülbelül olyan állapotban fogja találni, a minőben Natasa volt, s azért nagyon csodálkozott, mikor a fogadó-szobába lépve, a dolgozó-szobából kihallotta Andrej herczeg éles hangját, a ki élénken beszélt valami pétervári botrányról. Az öreg herczeg és még egy harmadik személy hangja olykor-olykor félbeszakították őt. Marja herczegnő elébe ment Pierre-nek. Felsóhajtott, szemeivel az ajtóra mutatva, a mely mögött Andrej herczeg volt, nyilván ezzel akarván kifejezést adni a bánatában való részvételének, de Pierre látta Marja herczegnő arczán, hogy úgy annak, a mi történt, mint annak is, a hogy' Andrej herczeg a menyasszonya hitszegéséről szóló hírt fogadta, csak örült.
+
+- Azt mondta, hogy el volt készülve erre, - mondotta a herczegnő. - Tudom, hogy a büszkesége nem engedi meg, hogy az érzelmeit elárulja, de azért sokkal, de sokkal könnyebben veszi a dolgot, mint a hogy' én vártam. Nyilván így kellett hát lenni...
+
+- De hát csakugyan mindennek vége? - kérdezte Pierre.
+
+Marja herczegnő csodálkozva nézett rá. Nem értette, hogy' is lehet ilyet kérdezni. Pierre belépett a dolgozó-szobába. Szemlátomást gyógyultan, de nagyon megváltozva, s egy új ránczczal a szemöldökei közt, állt ott Andrej herczeg polgári ruhában, az apja és Mescserszkij herczeg előtt, s erélyes taglejtések közt, hevesen vitatkozott velük.
+
+Szperanszkijról volt szó, a kinek hirtelen száműzetéséről és állítólagos árulásáról csak most értesültek Moszkvában.
+
+- Most mindazok elítélik és vádolják őt (Szperanszkijt), a kik egy hónappal ezelőtt még lelkesedtek érte, - mondotta Andrej herczeg, - és a kik nem voltak képesek az ő czéljait megérteni. Egy kegyvesztett ember fölött pálczát törni, és másnak összes hibáit rátolni, nagyon könnyű; én pedig azt mondom, hogy ha történt valami jó a mostani kormányzat alatt, úgy az egyedül és kizárólag az ő révén történt... - Mikor Pierre-t meglátta, elhallgatott. Megrándult az arcza s valami kellemetlen kifejezés ült ki rá. - S az utókor majd igazságot szolgáltat neki, - fejezte be és legott odafordult Pierrehez.
+
+- Nos, hát hogy' vagy? Még mindig hízol, - mondotta élénken, de az az új ráncz még mélyebbre vésődött a homlokán. - A mint látod, én is egészséges vagyok, - felelt Pierre-nek egy kérdésére és elmosolyodott. Pierre előtt tisztán állott, hogy ez a mosoly azt mondotta: "Egészséges vagyok, de senkinek se kell az egészségem". Miután még a lengyel határon innen lévő útnak járhatatlanságáról, arról, hogy Svájczban találkozott emberekkel, a kik Pierre-t ösmerték, és Dessale úrról, a kit fia nevelőjéül hozott haza külföldről, pár szót mondott Pierrenek, Andrej herczeg megint a legnagyobb hévvel beleelegyedett a Szperanszkijról szóló vitába, mely azalatt tovább folyt a két öreg között.
+
+- Ha csakugyan árulásról lehetne szó, s ha csakugyan volnának Napoleonnal való titkos összeköttetésének kétségtelen bizonyítékai, úgy ezeket már rég közzétették volna, - mondotta szaporán és hevesen. - Én személyesen nem szeretem és soha nem szerettem Szperanszkijt, de igenis szeretem az igazságot. - Pierre most újra fölfedezte barátjában ennek azt a nagyon jól ösmert tulajdonságát, hogy szerette magát izgatni, szeretett őt még a legtávolabbról sem érintő dolgokról vitatkozni, pusztán csak azért, hogy elnémítsa a gondolatait, melyek nagyon is nagy súlylyal nehezedtek a lelkére.
+
+Mikor Mescserszkij herczeg eltávozott, Andrej herczeg karon fogta Pierre-t s behívta őt abba a szobába, melyet az ő számára rendeztek volt be. A szobában még nem volt megvetve az ágy, s nyitott ládák és bőröndök hevertek benne szanaszét. Andrej herczeg odament az egyikhez és kivett belőle egy iskátulyát. Ebből pedig elővett egy papírosba burkolt csomagot. Mindezt szótlanul és gyorsan cselekedte. Fölkelt és megköszörülte a torkát. Komor volt az arcza, s az ajkait összeszorította.
+
+- Bocsáss meg, ha terhellek... - Pierre megértette, hogy Andrej herczeg Natasáról akart beszélni, s részvét és szánalom ült ki széles ábrázatjára. Pierre arczának ez a kifejezése bosszantotta Andrej herczeget; határozottan, csengő hangon és kellemetlen modorban folytatta: - Rosztova grófnő kikosarazott, s valami olyast hallottam, hogy a te sógorod készül megkérni a kezét. Igaz, vajjon?
+
+- Igaz is meg nem is, - kezdte Pierre; de Andrej herczeg félbeszakította.
+
+- Ime, itt vannak a levelei és az arczképe, - mondotta. Fölvette az asztalról a csomagot és átadta Pierre-nek.
+
+- Add át ezt a grófnőnek... ha találkozol vele.
+
+- Nagyon beteg szegény, - szólott Pierre.
+
+- Tehát még itt van? - kérdezte Andrej herczeg. - És Kuragin herczeg? - tette hozzá szaporán.
+
+- Már rég elutazott. De a grófnő szinte halálán volt.
+
+- Nagyon sajnálom, hogy beteg, - mondotta Andrej herczeg, s mint az apja, oly ridegen, kajánul és kellemetlenül elmosolyodott.
+
+- De hát Kuragin herczeg ezek szerint nem méltatta a kezére Rosztova grófnőt? - szólott Andrej. Néhányszor szippantott az orrával.
+
+- Nem nősülhetett meg, mert már nős, - felelt Pierre.
+
+Andrej herczeg kelletlenül elmosolyodott és megint az apjára emlékeztetett.
+
+- S ha szabad tudnom, hol tartózkodik most ez a te sógorod? - kérdezte.
+
+- Elutazott Péterv... egyébiránt nem is tudom, - felelt Pierre.
+
+- No, de hiszen ez tökéletesen mindegy, - mondotta Andrej herczeg. - Mondd meg Rosztova grófnőnek, hogy ő mindenkor teljesen szabad volt, és most is az, s hogy én minden jót kívánok neki.
+
+Pierre átvette a levélcsomót. Andrej herczeg, mintha csak azon tűnődött volna, vajjon nincs-e még valami mondanivalója, vagy várta volna, vajjon nem szól-e még valamit Pierre, meredt szemekkel bámult rá.
+
+- Mondja csak, emlékszik még arra a mi vitánkra, Péterváron, - szólott Pierre, - emlékszik, hogy...?
+
+- Emlékszem, - felelt Andrej herczeg szaporán, - azt mondtam akkor, hogy a nőnek, a ki elbukott, meg kell bocsátani, de azt nem mondtam, hogy én is meg tudok bocsátani. Én erre képtelen vagyok.
+
+- De hát lehet-e ezt az esetet ahhoz hasonlítani?... - szólalt meg Pierre. Andrej herczeg közbevágott. Nyersen fölkiáltott:
+
+- Persze, kérjem meg újra a kezét, legyek nagylelkű s több efféle?... Elhiszem, hogy ez nagyon nemeslelkű cselekedet volna, de én nem tudok ennek az úrnak a nyomdokaiba lépni. - Ha tovább is jó barátom akarsz maradni, kérlek, ne beszélj velem többé erről. Most pedig, Isten veled. Tehát átadod?...
+
+Pierre eltávozott s bement az öreg herczeghez és Marja herczegnőhöz.
+
+Az öreg a szokottnál élénkebbnek látszott. Marja herczegnő olyan volt, mint mindig, de Pierre a bátyja iránt érzett részvéten keresztül is fölfedezte benne azon való örömét, hogy a bátyja házassága meghiúsult. Pierre, a mint úgy elnézte őket, csak most látta, hogy mindaketten milyen mélységes haragot és megvetést táplálnak Rosztovék iránt, s belátta azt is, hogy teljes lehetetlenség előttük még csak említeni is annak a nevét, a ki képes volt arra, hogy Andrej herczeget az első jött-menttel fölcserélje.
+
+Ebéd alatt szóba került a háború, melynek közeledése mind nyilvánvalóbbá vált. Andrej herczeg szünet nélkül beszélt s hol az apjával, hol Desalle-al, a fia svájczi nevelőjével vitatkozott, miközben a szokottnál élénkebbnek látszott, a mely élénkségének az erkölcsi okait Pierre olyan jól ösmerte.
+
+
+
+XXII.
+
+Pierre még aznap este elment Rosztovékhoz, hogy eljárjon megbízatásában. Natasa ágyban feküdt, a gróf a clubban volt, s Pierre, miután a leveleket átadta Szonyának, bement Dmitrijevna Marjához, a ki nagyon érdeklődött az iránt, vajjon Andrej herczeg hogy' fogadta a szomorú hírt. Tíz perczre rá Szonya is bement Dmitrijevna Marjához.
+
+- Natasa feltétlenül látni akarja Kirillovics Pjotr grófot, - mondotta.
+
+- De hát hogyan, be vezessük őt tán hozzá? Még nincs is takarítva nálatok, - mondotta Dmitrijevna Marja.
+
+- Nem, hiszen felöltözött és kijött a fogadó-szobába, - felelt Szonya.
+
+Dmitrijevna Marja vállat vont.
+
+- Mikor jön már az a grófné, én már teljesen el vagyok csigázva. Csak vigyázz, mit mondasz neki, - fordult oda Pierre-hez. - Nincs lelke az embernek, hogy megpirongassa, olyan szánalomraméltó, de olyan...
+
+Natasa soványan, sápadt és komoly arczczal, (de teljességgel nem szégyenkezve, mint a hogy' Pierre várta) állott a fogadó-szoba közepén. Mikor Pierre az ajtóban megjelent, Natasa szemlátomást zavarba jött, nem tudván, elibe menjen-e vagy bevárja őt a helyén.
+
+Pierre szaporán odasietett hozzá. Azt hitte, mint rendesen, kezet fog nyújtani neki; de Natasa egész közel jött hozzá, nehezen zihálva s a karjait leeresztve, megállt előtte, ugyanabban a pose-ban, a melyben ki szokott volt állani a terem közepére, hogy énekeljen, de valami egészen más arczkifejezéssel.
+
+- Kirillovics Pjotr, - szólalt meg szaporán, - Bolkonszkij önnek jó barátja volt, most is jó barátja, - javította ki (úgy tetszett neki, hogy minden csak volt, s most már másképpen van minden). - Ő akkor azt mondta nekem, hogy önhöz forduljak...
+
+Pierre szótlanul szipákolva nézett rá. Mindezideig a lelke fenekén szemrehányásokat tett neki, s iparkodott megvetést táplálni iránta; de most úgy megesett a szíve rajta, hogy a szemrehányásnak már nem maradt hely a lelkében.
+
+- Ő most itt van, - mondja meg neki, hogy... bocsáss... bocsásson meg nekem. - Elhallgatott s még szaporábban kezdett lélekzeni, de azért nem sírt.
+
+- Igen... meg fogom neki mondani, - szólott Pierre, - de... - Nem tudta, mit mondjon.
+
+Natasa szemlátomást megrémült attól a gondolattól, mely Pierre fejében megvillanhatott.
+
+- Oh, jól tudom, hogy vége mindennek, - mondotta sietve. - Nem, arról szó se lehet többé soha. Engem csak az gyötör, a mit ellene elkövettem. Csak annyit mondjon neki, hogy arra kérem, bocsásson meg, bocsásson meg nekem mindent... - Egész teste megrázkódott s leült egy székre.
+
+A szánalomnak eddig még soha nem tapasztalt érzése árasztotta el Pierre lelkét.
+
+- Megmondom neki, még egyszer elmondok neki mindent, - szólott Pierre; - de... csak egy dolgot szeretnék tudni...
+
+"Mit akar tudni?" - kérdezte Natasa tekintete.
+
+- Csak azt szeretném tudni, vajjon szerette-e ön... - Pierre nem tudta, hogy' nevezze Anatole-t, s elpirult, a mint rágondolt, - szerette ön azt a gonosz embert?
+
+- Ne mondja őt gonosznak, - szólott Natasa. - Nem tudom... semmit se tudok... - Megint sírva fakadt.
+
+S a szánalomnak, a gyöngédségnek és a szeretetnek még hatalmasabb érzése fogta el Pierre-t. Érezte, a mint a szemüvege alatt peregtek a könnyei, de abban bízott, hogy nem veszi észre senki.
+
+- Ne beszéljünk róla többet, - mondotta Pierre.
+
+Szelíd, gyöngéd és bensőséggel teljes hangja egyszerre olyan furcsán érintette Natasát.
+
+- Ne beszéljünk többé róla, mindent el fogok mondani neki; s csak arra az egyre kérem, fogadjon el engem barátjának, és ha segítségre, tanácsra, vagy egyszerűen csak arra lesz szüksége, hogy kiöntse a lelkét valaki előtt, - nem most, hanem majd ha kissé földerül a lelke, gondoljon én rám. - Fogta és megcsókolta a kezét. - Boldog leszek, ha... abba a helyzetbe jutok... - Pierre zavarba jött.
+
+- Ne beszéljen velem így: én erre nem vagyok méltó! - kiáltott föl Natasa és ki akart menni a szobából, de Pierre megfogta a kezét. Tudta, hogy valamit még kell mondania. De mikor ezt kimondta, maga is elcsodálkozott a szavain.
+
+- Hagyja el, hagyja el, hiszen előtte van még az egész élet, - mondotta neki.
+
+- Előttem! Nem! Én előttem vége mindennek, - felelt Natasa szégyenkezve és megalázkodva.
+
+- Vége mindennek? - ismételte Pierre. - Ha én nem volnék én, hanem a legjobb, a legszebb és a legokosabb ember a világon, és ha szabad volnék, ebben a pillanatban térden állva kérném meg a kezét és a szerelmét.
+
+Natasa sok, sok nap után, most először fakadt a hála és a megilletődés könnyeire, s egy pillantást vetvén Pierre-re, kiment a szobából.
+
+Utána Pierre is szinte futva ment ki az előszobába, s magába fojtotta a megilletődés és a boldogság könnyeit, melyek a torkát szorongatták; képtelen lévén a bundája ujjaiba beletalálni, csak úgy magára kapta és felült a szánra.
+
+- Most hova parancsolja? - kérdezte a kocsis.
+
+"Hová?" - kérdezte magát Pierre. "Hova is lehetne most menni? Talán csak nem a clubba, vagy látogatóba?" Az emberek mind olyan szánalmasaknak, olyan szegényeknek tűntek föl előtte a megilletődésnek és a szerelemnek azzal az érzésével összehasonlítva, mely az ő lelkét betöltötte, s azzal a szelíd és hálás pillantással összehasonlítva, a melyet rá Natasa utólszor, a könnyein keresztül vetett.
+
+- Haza, - mondotta Pierre, s a tízfokos hideg ellenére is szétnyitotta széles és örömteljesen ziháló mellén a medvebőrös bundát.
+
+Derült és fagyos hideg volt. A homályos utczában, a fekete háztetőkre ráborult a sötét, csillagos ég. Pierre csak az eget nézte, s e közben nem érezte a földi dolgoknak bántó alantasságát, azzal a magasztossággal összehasonlítva, a melyben most a lelke szárnyalt. Mikor kijutott az Arbatszkaja-térre, a sötét, csillagos ég egész hatalmas boltozata föltárult Pierre szemei előtt. Ennek a boltozatnak csaknem a közepén, éppen a Precsisztenszkij-körút fölött, minden oldalról csillagokkal körülszórva, de a földhöz való közelsége által valamennyiük közül kiválva, fehéres fényben úszva, hosszú, felkunkorodó farkával ott állott az 1812-ik év hatalmas, fényes üstököse, ugyanaz az üstökös, a mely, mint mondották, a legszörnyűségesebb dolgoknak s a világ végének volt az előhírnöke. De Pierre-ben ez a ragyogó, hosszúfarkú csillag semmiféle rémületet sem keltett. Ellenkezőleg, Pierre a könnyektől nedves szemeivel, örömteljesen nézte ezt a fényes csillagot, mely mintha megmérhetetlen sebességgel futván be kúpszelet alakú pályáján a végtelen mindenséget, egyszerre, mint a földbe befúródott nyil, erélyesen fölfelé szegett farkával, odatapadt volna a fekete égboltozatnak egy kiválasztott pontjához, s csillogva ragyogott és pislogott volna fehéres fényével, a többi számtalan ragyogó csillag közt. Pierre-nek úgy tetszett, hogy ez a csillag teljesen megfelelt annak, a mi az ő új életre kivirult, szelíden megilletődött és friss erőre kapott lelkében ebben a pillanatban végbement.
+
+
+
+HARMADIK KÖNYV.
+
+ELSŐ RÉSZ.
+
+I.
+
+Az 1811-ik év vége felé elkezdődött Nyugat-Európa haderőinek fokozottabb fölfegyverzése és összpontosítása, és 1812-ben ez a több millió főre rúgó haderő (azokat is beleszámítva, a kik a hadsereget szállították és élelmezték) megindult keletnek, Oroszország határai felé, a melyeken ugyanakkor Oroszország is összevonta a maga haderejét. Július 12-én Nyugat-Európa haderői átlépték az orosz határt s megkezdődött a háború, vagyis a megvalósulás állapotába lépett egy olyan esemény, mely az emberi okossággal, az egész emberi természettel homlokegyenest ellentétben állott. Az emberek millió gonosztetteknek, csalásoknak, árulásoknak, a bankóhamisításoknak és hamis bankók kibocsátásának, a rablásoknak, gyujtogatásoknak és öldökléseknek olyan töménytelen sokaságát követték el egymás ellen, a minőt a világ összes bíróságainak az évkönyvei századokon át se tudnak felmutatni, s a melyeket abban az időben, azok, a kik elkövették, még csak bűnnek se tartottak.
+
+Mi idézte elő ezt a szokatlan eseményt? Mik voltak az okai? A történetírók naiv meggyőződéssel azt mondják, hogy ennek az eseménynek az okai a következők voltak: az oldenburgi herczeg ellen elkövetett sérelem, a szárazföldi vesztegzár meg nem tartása, Napoleon hatalomvágya, Alexander szilárdsága, a diplomáczia baklövései stb.
+
+Következésképpen elegendő lett volna, ha Metternich, Rumjanczev vagy Talleyrand a kihallgatások és fényes estélyek során kissé jobban megerőltették volna magukat, egy-egy jegyzéket ügyesebben írtak volna meg, vagy ha Napoleon megírta volna Alexandernak: Felséges Uram és testvérem, kész vagyok visszaadni az oldenburgi herczegnek a herczegségét, - s a háború elmaradt volna.
+
+Természetes, hogy a kortársak előtt ilyen színben tünt föl a dolog. Természetes, hogy Napoleonnak úgy tetszett, hogy a háború oka Angolország fondorkodásaiban keresendő (a mint ezt Szt-Ilona-szigetén nyíltan ki is mondotta); természetes, hogy az angol parlament tagjai Napoleon hatalomvágyában találták meg a háború okát; hogy az oldenburgi herczeg azt tartotta, hogy a háború oka az ő ellene alkalmazott nyers erőszak volt; hogy a kereskedőknek úgy látszott, hogy a háború oka a szárazföldi zárrendszer, mely Európát tönkreteszi; hogy a vén katonák és tábornokok szemeiben a háború legfőbb oka az a szükségesség volt, hogy nekik dolgot adjanak; az akkori legitimisták szemeiben az, hogy föltétlenül szükséges volt a les bons principes uralmát visszaállítani, az akkori diplomaták szerint pedig az egész onnan eredt, hogy Oroszországnak Ausztriával való 1809. évi szövetsége nem maradt titokban Napoleon előtt s hogy a 178 számú emlékirat nem volt elég ügyesen megírva. Természetes, hogy a kortársak ezekben, s a szempontok végtelenül különféle sokasága szerint változó számtalan egyéb okokban keresték a háború magyarázatát; de mi előttünk, utódok előtt, a kik a maga egész nagyságában látjuk ennek az eseménynek az óriási horderejét s teljes mértékben felfogjuk annak egyszerű és rettenetes jelentőségét, ezek az okok elégteleneknek látszanak. Előttünk érthetetlen az, hogy a keresztény emberek milliói öldökölték és kínozták egymást pusztán csak azért, mert Napoleon hatalomra vágyott, Alexander szilárd, Anglia politikája pedig ravasz volt s mert az oldenburgi herczegen sérelem esett. Lehetetlen megérteni, hogy miféle kapcsolatban lehettek ezek a körülmények az öldöklés és az erőszak száraz tényeivel; miért kellett pusztán csak azért, mert egy herczegen sérelem esett, Európa másik széléről való ezer és ezer embernek a szmolenszki és moszkvai kormányzóságbeli emberek ezreit legyilkolnia és kirabolnia, és általuk magát leöldöstetnie.
+
+Előttünk, utódok előtt, a kik nem vagyunk történetírók, s a kiket nem ragad el a búvárkodás egyoldalúsága, a kik tehát egészséges és el nem homályosított elmével itéljük meg ezt az eseményt, az azt előidézett okoknak szinte töméntelen sokasága merül fel. Minél jobban elmélyedünk az okok kutatásában, annál több ok tárul fel előttünk, s ezek az okok akár egyenkint, akár egyes csoportokban tekintve, magukban véve egyformán jogosaknak, de az esemény óriási horderejéhez mért jelentéktelenségüket, valamint azt a körülményt véve, hogy egyenkint, az összes többi okok közreműködése nélkül ezt az eseményt előidézni képtelenek lettek volna, egyformán hazugoknak is látszanak. Az első jött-ment franczia káplárnak az az elhatározása, hogy újból belép vagy nem lép a szolgálatba, épp oly fontos oknak látszik előttünk, mint az, hogy Napoleon nem volt hajlandó seregét a Visztulán túl visszavonni, és az oldenburgi herczegséget visszaadni: mert ha az a káplár és vele együtt egy másik, egy harmadik s az ezredik káplár vagy katona nem akart volna szolgálatba lépni, annyival kevesebb ember lett volna Napoleon hadseregében, s a háború lehetetlen lett volna.
+
+Ha Napoleon nem érezte volna sértve magát az által a kívánság által, hogy a Visztulán túl visszavonuljon és nem vezényelte volna előre a csapatait, nem lett volna háború; de ha az őrmesterek mind kijelentették volna, hogy nem lépnek újra szolgálatba, akkor se lett volna háború. Úgyszintén lehetetlen lett volna a háború, ha nincsenek Anglia fondorlatai, ha nincs az oldenburgi herczeg, ha Alexander nem érzi magát sértve, ha Oroszországban nincs önkényuralom, ha nincs a franczia forradalom s az azt követő dictátorság és császárság, és mind az, a mi a franczia forradalmat előidézte, és így tovább. Ha csak egyetlen egy is hiányzott volna ezekből az okokból, a háborúból nem lett volna semmi. Következésképpen mindezek az okok, - melyeknek a száma millió, - együttesen hozták létre azt, a mi történt. És következésképpen semmi se volt kizárólagos oka ennek az eseménynek, a melynek tehát csak azért kellett bekövetkeznie, mert hát éppen be kellett következnie. Kellett, hogy az emberek milliói minden emberi érzésből és meggondolásból kivetkőzve meginduljanak nyugatról kelet felé és öldököljék a hozzájuk hasonlókat, éppen úgy, mint néhány századdal azelőtt keletről nyugat felé vonultak az emberek csordái, hogy a hozzájuk hasonlókat legyilkolják.
+
+Napoleon és Alexander elhatározása, a kiknek látszólag egyetlen szavától függött, vajjon az esemény bekövetkezzék-e, vagy sem, épp oly kevéssé volt szabad, mint azoké a katonáké, a kik akkor sorshúzás útján a hadjáratba belesodródtak. Ez nem lehetett másként, mert ahhoz, hogy Napoleon és Alexander akarata (a kiktől látszólag az egész esemény bekövetkezése függött) teljesedjék, számtalan körülménynek az összejátszása volt szükséges, a melyek közül ha csak egy is hiányzik, az esemény már nem következhetett volna be. Szükséges volt, hogy az a sok millió ember, a kiknek a tényleges erő a kezében volt, hogy a katonák, a kik lőttek, a kik az ágyúkat és az élelmiszereket szállították, készen legyenek azoknak az egyes és gyönge embereknek az akaratát teljesíteni, és ők is odacsatlakozzanak a legkülönfélébb és legszövevényesebb okok töméntelen sokasága mellé.
+
+A történelemben, az olyan jelenségek magyarázatánál, a melyek észszerűtlenek (vagyis a melyeknek észszerűségét megérteni nem vagyunk képesek) elkerülhetetlen a sorsba vetett vakhit. Minél inkább iparkodunk a történelemnek ezeket az eseményeit észszerűen megfejteni, annál észszerűtlenebbeknek és érthetetlenebbeknek látszanak előttünk.
+
+Minden ember magának él, a maga egyéni czéljainak az elérésében teljes szabadságot élvez, és egész lényével érzi, vajjon egy bizonyos cselekedetet végrehajthat-e vagy sem; de legott, a mint végrehajtja, ez, az idő egy bizonyos pillanatában megvalósult cselekedet, visszavonhatatlanná és a történelem osztályrészévé válik, s ebben a minőségben nem önkényes, hanem előre meghatározott jelentőségre tesz szert.
+
+Minden emberben két oldala van az életnek: az egyéni élet, a mely annál szabadabb, minél elvontabbak az érdekei, és az elemi, a társas élet, a melyben az embernek elkerülhetetlenül meg kell tartani a számára előírt törvényeket.
+
+Az ember öntudatosan él magának, de öntudatlan eszközéül szolgál a történelmi és általános emberi czélok elérésének. Egy végrehajtott cselekedet visszavonhatatlan, és időbelileg összeesvén más emberek sok millió cselekedetével, történelmi jelentőségre tesz szert. A társadalmi ranglétra minél magasabb fokán áll valaki, minél nagyobb emberekkel van összeköttetésben, annál nagyobb a hatalma más embereken, s annál nyilvánvalóbb minden cselekedetének a végzetszerűsége és elkerülhetetlensége.
+
+"A czár szíve Isten kezében van."
+
+A czár a történelem rabja.
+
+A történelem, vagyis az emberiség öntudatlan, általános, tömegélete, a czárok életének minden perczét kihasználja eszközül a maga javára s czéljai elérésére.
+
+Napoleon, bár most, az 1812-ik esztendőben, sokkal inkább úgy tetszett neki, mint valaha, hogy egyedül csak ő tőle függ népének a vérét ontani vagy nem ontani (mint a hogy' utolsó levelében Alexander írta volt neki), soha sem állott annyira azoknak az elkerülhetetlen törvényeknek a kényszerítő hatása alatt, mint most, a melyek őt arra késztették (bár ő azt hitte, hogy teljesen szabad elhatározása szerint cselekszik), hogy a közügy, a történelem kedvéért megtegye azt, a minek múlhatatlanul be kellett következnie.
+
+A nyugat emberei kelet felé vonultak csak azért, hogy egymást öldököljék. És az okok összejátszásának a törvénye szerint, ezernyi más, apróbb ok játszott össze ezzel az eseménynyel, a mely ezt a mozgalmat és a háborút mind elősegítette: a szárazföldi zárrendszer meg nem tartásáért való szemrehányások, az oldenburgi herczeg, a poroszországi csapatmozgalmak, melyek (mint Napoleonnak tetszett) kizárólag a fegyveres béke elérését czélozták, a franczia császár háborúszeretete és megszokása, mely véletlenül egyezett a népe hangulatával, az előkészületek nagyszerűsége által okozott lelkesedés, s az előkészületek költségei, olyan előnyök elérhetésének a lehetősége, a melyek fedezzék ezeket a költségeket, a kábító drezdai ünnepélyek s a diplomácziai tárgyalások, a melyek a kortársak nézete szerint ugyan a béke őszinte vágyával folytak, de a melyek csak mindkét fél hiúságát sértették, és még sok millió más ok, mely mind annak a nagy eseménynek a szolgálatában állott, a melynek be kellett következnie.
+
+Mikor az alma megérett és lehull, - vajjon miért hull le? Azért-e, mert a föld vonzza, azért-e, mert a kocsánya elszáradt, azért-e, mert a nap kiszárította, mert nehezebbé lett, mert a szél megrázta, vagy tán azért, mert a fa alatt ácsorgó gyerkőcz szeretné megenni?
+
+Magában véve egyik ok sem elegendő. Minden azoknak a körülményeknek az összejátszásából ered, a melyek mellett az életnek minden szerves és elementáris eseménye végbe szokott menni. És annak a botanikusnak, a ki arra lyukad ki, hogy az alma azért hullt le, mert a sejtszövete bomlásnak indul, éppen annyira igaza van, mint annak a gyerkőcznek, a ki a fa alatt állván úgy találja, hogy az alma azért hullott le, mert ő meg akarta enni, s mert imádkozott érte. Épp úgy igaza lesz, vagy nem lesz igaza annak, a ki azt állítja, hogy Napoleon azért ment Moszkvába, mert akart, s azért pusztult el, mert a pusztulását Alexander kívánta, mint a hogy' igaza lesz vagy nem lesz igaza annak, a ki azt állítja, hogy egy sok millió pudnyi súlyú, aláaknázott hegy azért omlott össze, mert az utolsó munkás egy utolsót vágott bele a csákányával. A történelmi eseményekben az úgy nevezett nagy emberek nem egyebek, mint czímkék, a kik nevet adnak az illető eseménynek, de a kik, éppen úgy, mint a czímkék, magával az eseménynyel semminemű összeköttetésben sem állanak.
+
+Minden cselekedetük, a melyet ők maguk teljesen önkényesnek tartanak, történelmi szempontból véve éppenséggel nem önkényes, hanem szoros kapcsolatban van a történelem egész menetével, és örök időktől fogva előre meg van határozva.
+
+
+
+II.
+
+Napoleon május 29-én hagyta el Drezdát, a hol három hétig tartózkodott az udvarával, mely herczegekből, fejedelmekből, királyokból állott, a kik közt még egy császár is akadt. Elutazása előtt Napoleon megczirógatta azokat a fejedelmeket, királyokat és a császárt, a kik erre rászolgáltak, megpirongatta azokat a királyokat és fejedelmeket, a kikkel nem volt megelégedve, megajándékozta az osztrák császárnét a saját, illetve más királyoktól összeharácsolt igazgyöngyeivel és gyémántjaival, és miután Mária Lujza császárnét gyöngéden megölelte, otthagyta őt, - mint a történetírója mondja, - az elválás fölött való keserűségében, a melyet a császárné, - az a Mária Lujza, a ki a felesége gyanánt szerepelt, bár Párisban egy második feleséget is hagyott, - a mint látszott, szinte képtelen volt elviselni. Ámbár a diplomaták még mindig erősen hittek a béke lehetőségében, s buzgón közreműködtek ennek a czélnak az elérésére, ámbár Napoleon császár sajátkezű levelet írt Alexander császárnak, a melyben őt "felséges uram és testvérem"-nek szólította s őszintén biztosította, hogy ő nem kívánja a háborút, s hogy őt mindenkor szeretni és tisztelni fogja, - azért mégis elment a hadsereghez és minden állomáson újabb és újabb parancsokat adott ki, a melyeknek mind az volt a czéljuk, hogy a hadseregnek nyugatról kelet felé való vonulását siettessék. Hatfogatú utazókocsiban apródjaitól, segédtisztjeitől és kíséretétől körülvéve Posenen, Thornon, Danzigon és Königsbergen keresztül vette az útját. Mindezekben a városokban az emberek ezrei remegéssel és lelkesedéssel eltelve fogadták őt.
+
+A hadsereg nyugatról kelet felé vonult, őt pedig váltott hatos fogatok röpítették ugyanarra. Július 10-én utólérte a hadsereget s a Vilykoviszkij erdőben hált meg egy lengyel grófnak a birtokán.
+
+Másnap Napoleon utólérvén a hadsereget, kocsin elhajtatott a Nyeman folyóhoz, s azzal a szándékkal, hogy megvizsgálja az átkelés helyét, lengyel egyenruhát vett magára és lement a partra.
+
+Mikor a túlsó parton meglátta a kozákokat s az előtte elterülő pusztaságot, melynek közepén ott állott "Moszkva szent városa", a skytha birodalom fővárosához hasonló főváros, - Napoleon mindenkire nézve teljesen váratlanul s a hadviselés meg a diplomáczia követelményeivel teljesen ellentétben, parancsot adott az előnyomulásra, s a csapatai már másnap megkezdték a Nyeman folyón való átkelést.
+
+Tizenkettedikén kora reggel kilépett a sátrából, mely ezúttal a Nyeman folyó meredek partján volt felütve, és látcsővel nézte csapatainak a Vilykoviszkij erdőből kihömpölygő áradatát, mely a Nyeman folyón vert három híd előtt három ágra szakadt. A csapatok tudtak a császár jelenlétéről, keresték is őt a szemeikkel, s mikor a dombon a sátor előtt megpillantottak egy a kísérettől különvált, kalapos és szürkekabátos alakot, feldobálták sapkáikat a levegőbe s "Éljen a császár!"-t ordítottak, miközben szinte kifogyhatatlanul áradtak ki egymásután a rengeteg erdőből, mely addig eltakarta volt őket, és a három hídon megoszolva, átkeltek a túlsó partra. "Ez lesz aztán a hadjárat! A császár?? Óh! A mikor ő maga áll az élünkre, akkor aztán rajta! Istenemre... Ő az... Hurrá, a császár!... Itt van hát, az ázsiai pusztaság... Csúnya egy ország. A viszontlátásra Bauchez. Megszerzem neked Moszkva legszebb palotáját. A viszontlátásra, minden jót! Láttad a császárt? Éljen a császár! Hurrá! Ott van ni, látod? Én kétszer is láttam, úgy a mint most téged látlak. A kis káplárt... Láttam, a mint egy öreg katonának a mellére tűzte a keresztet... Hurrá, a császár!..." - mondogatták egymásnak a legkülönfélébb természetű és társadalmi állású emberek, öregek és fiatalok. Mindezeknek az embereknek az arczán ott volt a régóta várt hadjárat megkezdésén érzett öröm, és az iránt a szürkekabátos ember iránt érzett lelkesedés és ragaszkodás közös kifejezése, a ki ott állott azon a dombon.
+
+Június 13-ikán elővezették Napoleon zömök telivér arabs lovát, ő fölpattant rá s elvágtatott a Nyeman-folyón vert hidak egyikéhez, miközben állandóan a fülébe zúgtak a lelkes fölkiáltások, a melyeket nyilván csak azért tűrt el, mert lehetetlen volt a katonáinak megtiltania, hogy iránta való szeretetüknek ezekkel a fölkiáltásokkal kifejezést adjanak; valójában pedig ez a kiabálás, mely mindenüvé elkísérte, csak terhére volt, s elvonta a figyelmét a háború gondjaitól, a melyek attól a percztől fogva, hogy a csapatokat utólérte, nem hagytak nyugtot neki.
+
+A ladikokon himbálózó hidak egyikén átment a túlsó partra, hirtelen balra fordult és elvágtatott Kovno felé. Jóval előtte a boldogságtól és a lelkesedéstől szinte kábult lovas testőr-vadászok vágtattak, a kik utat csináltak neki a csapatok közt. Mikor a széles Visztula folyóhoz ért, megállt egy a parton álló lengyel dzsidás ezred mellett.
+
+- Vívát! - kiáltották a lengyelek is, miközben arczvonalba igazodtak és szorongatták egymást, csak hogy őt láthassák.
+
+Napoleon végignézett a folyón, leszállt a lóról és leült egy a parton heverő gerendára. Egy néma intésére odaadták neki a távcsövét, ezt ráfektette egy hirtelen odaugrott apród hátára és elkezdte vizsgálni a túlsó partot. Azután egy térkép tanulmányozásába merült el, melyet a gerendák közt kiterítettek előtte. A nélkül, hogy a fejét fölemelte volna, valamit mondott két segédtisztjének, a kik odavágtattak a lengyel dzsidásokhoz.
+
+- Mi az? Mit mondott? - hallatszott a lengyel dzsidások soraiban, mikor az egyik segédtiszt odaugratott hozzájuk.
+
+Úgy szólt a parancs, hogy keressenek gázlót és vonuljanak át a túlsó partra. A lengyel dzsidások ezredese, egy szép öreg ember, kipirulva s az izgatottságtól egészen megzavarodva, megkérdezte a segédtiszttől, vajjon szabad volna-e neki, a nélkül, hogy gázlót keresne, átúsztatni a folyón a dzsidásaival. Mint a gyermek, a ki azért kunyorál, hogy lóra ülhessen, szemlátomást félt az elutasítástól, miközben azt a kérését, hogy a folyót az uralkodó szemeláttára átúsztathassa, előterjesztette. A segédtiszt azt felelte, hogy az uralkodónak minden valószínűség szerint nem lesz kifogása ez ellen a túlbuzgóság ellen.
+
+Alig, hogy a segédtiszt ezt kimondotta, a bajúszos, öreg ezredes, kardját magasra emelve, boldog ábrázattal és ragyogó szemekkel "vívát"-ot kiáltott s kiadván a dzsidásoknak a parancsot, hogy őt kövessék, megsarkantyúzta a lovát s elvágtatott a folyó felé. Bosszúsan szorongatta az alatta ficzkándozó lovat, s belevetette magát a folyó sodró árjába. A dzsidások százai mind utána ugrottak. Hideg és aggodalmas volt az állapot ott a folyó közepén, a rohanó ár sodrában. A dzsidások egymásba kapaszkodva, nem fordultak le a lóról. Néhány ló elmerült, néhány ember is ottveszett, a többiek pedig serényen úsztak, ki a nyeregbe, ki a lova sörényébe kapaszkodva. Valamennyien a túlsó partra iparkodtak, s bár alig egy fél versztnyire tőlük, ott volt a gázló, mégis büszkék voltak rá, hogy úsztak, s hogy belefúlhattak a folyóba, annak az embernek a szemeláttára, a ki egy gerendán ott ült a parton, s még csak rájuk se hederített, hogy mit csinálnak. Mikor a segédtiszt visszatért s egy kedvező pillanatot kilesve, bátorságot vett magának arra, hogy a császár figyelmét a lengyeleknek az ő személye iránt való odaadására felhívja, a szürke kabátos kis ember fölkelt, odaintette Bertier-t, el kezdett vele föl és alá járni a parton, parancsokat adott neki, miközben olykor elégedetlen pillantásokat vetett a fuldokló dzsidások felé, a kik a figyelmét elterelték.
+
+Az a meggyőződés, hogy az ő jelenléte a világ mind a négy sarkában, Afrikától kezdve a moszkvai síkságokig mindenütt egyformán elragadja s az önfeledtség kábultságába sodorja az embereket, éppenséggel nem volt előtte új. Elővezettette a lovát és visszalovagolt a szállására.
+
+Bár mentőladikok is voltak készenlétben, a dzsidások közül mégis negyvenen belefúltak a vízbe. A legnagyobb részük visszakerült az innenső partra. Az ezredes néhány emberrel átúszta a folyót, s nagynehezen kimászott a túlsó partra. De alighogy át meg átázva, csurom vizesen kimásztak a partra, elordították magukat: "Vívát!" és lelkesen bámultak arra a pontra, a hol az imént még ott állott volt Napoleon, s ebben a pillanatban boldogok voltak.
+
+Aznap este Napoleon, két intézkedésen kívül, - az egyik arra vonatkozott, hogy a készenálló hamisított orosz bankókat Oroszországban mielőbb forgalomba hozzák, a másik pedig elrendelte, hogy egy letartóztatott szász kémet, a kinek az iratai közt a franczia hadseregre vonatkozó adatokat találtak, főbe lőjjenek, - még egy harmadik intézkedést is tett, a melylyel elrendelte, hogy azt a lengyel ezredparancsnokot, a ki minden szükség nélkül átúsztatott a folyón, a becsületrenddel (légion d'honneur) tüntessék ki, a melynek maga Napoleon volt a feje.
+
+Quos vult perdere, dementat. (A kinek Isten a vesztét akarja, előbb elveszi az eszét.)
+
+
+
+III.
+
+Az orosz császár ezalatt több, mint egy hónap óta Vilnában tartózkodott, a hol szemléket tartott és hadgyakorlatokat rendezett. A háborúhoz azonban, a melyre mindenki számított, s a melynek az előkészítése czéljából jött el a császár Pétervárról, még semmi se volt készen. Még az általános haditerv se volt kidolgozva. Abban a tekintetben, vajjon a bemutatott tervek közül melyiket fogadják el, a császárnak több mint egy hónapon keresztül a főhadiszálláson való tartózkodása után, még nagyobb volt a habozás, mint annakelőtte. A három hadsereg közül mindeniknek meg volt a maga külön parancsnoka, de az egész haderő főparancsnokságáról még nem történt volt gondoskodás, a császár pedig nem volt hajlandó ezt az állást magára vállalni.
+
+Minél tovább volt a császár Vilnában, annál kevésbbé készültek a háborúra, melynek a várásába már szinte belefáradtak. Úgy látszott, hogy azoknak az embereknek, a kik a császár környezetében voltak, minden törekvésük arra irányult, hogy a császár szórakoztatásáról gondoskodván, vele a küszöbön álló háborút elfeledtessék.
+
+A lengyel mágnásoknál, az udvaronczoknál és magánál a császárnál tömérdek bál és ünnepély után, júniusban az egyik lengyel főhadsegédnek eszébe jutott, hogy a császár főhadsegédei nevében lakomát ad a császár tiszteletére. Ezt az eszmét valamennyien nagy örömmel fogadták. A császár is megadta hozzá a beleegyezését. A főhadsegédek gyűjtés útján szedték össze a szükséges pénzt. Bálanyának egy olyan hölgyet kértek föl, a kiről azt hitték, hogy a császár a legszívesebben látja a mulatság élén. Bennigsen gróf, egy vilnai kormányzóságbeli földbirtokos fölajánlotta a nyári lakát az ünnepély czéljaira, s így június 13-ikára tűzték ki a bált, a lakomát, a ladikázást és a tűzijátékot, Bennigsen gróf nyári palotájában.
+
+Ugyanannak a napnak az estéjét, a melyen Napoleon kiadta a parancsot a Nyeman folyón való átkelésre, és seregének elővéde a kozákokat visszaszorítva, átlépte az orosz határt, Alexander császár Bennigsen gróf kastélyában, a főhadsegédek által a tiszteletére rendezett bálon töltötte.
+
+Az ünnepély vidáman zajlott le és fényesen sikerült; hozzáértők úgy nyilatkoztak, hogy ritkán volt együtt valaha is egy helyen annyi női szépség. Azok közt az orosz hölgyek közt, a kik a császárt Pétervárról Vilnába kísérték, ott volt a bálon Bezuchaja grófné is, a ki az ő buja, úgynevezett orosz szépségével egészen elhomályosította a finomabb szépségű lengyel hölgyeket.
+
+Drubeczkoj Borisz, a ki a feleségét Moszkvában hagyván, magát "legényembernek" mondotta, szintén megjelent ezen a bálon, s bár nem volt főhadsegéd, mégis tekintélyes összeggel vett részt az ünnepély költségeiben. Borisz most gazdag ember volt, a ki messzire feljutott a tisztesség létráján, s így nemcsak, hogy nem szorult többé pártfogásra, de kartársai közül még a legmagasabb rangúakkal is egy színvonalon állott. Vilnában találkozott Elennel, a kit már régóta nem látott, s a multról már egészen meg is feledkezett, de miután Elen egy nagyon magasrangú egyéniség kegyét élvezte, Borisz pedig csak nemrég nősült volt meg, mint régi jóbarátok viselkedtek egymás iránt.
+
+Éjjel tizenkét órakor még javában folyt a táncz. Elen, a kinek nem volt hozzá méltó tánczosa, maga kérte föl Boriszt a mazurkára. Harmadik párnak ültek. Borisz hidegvérrel nézett végig Elennek az aranynyal ékes, sötét gaze-ruha alól kivillanó, ragyogó, meztelen vállain, s régi ismerősökről beszélt neki, miközben úgy magára, mint másokra nézve is, szinte észrevétlenül egy pillanatra se tévesztette szem elől az uralkodót, a ki ugyanabban a teremben időzött. A császár nem távozott; ott állott az ajtóban, s majd ezt, majd azt állította meg, azokkal a szívélyes szavakkal, a melyekre csak ő volt képes.
+
+A mazurka kezdetén Borisz látta, a mint Balasev főhadsegéd, a czár egyik legbizalmasabb embere, éppenséggel nem a legszertartásosabb módon odament, egészen közel hozzá, s megállt a császárja előtt, a ki éppen egy lengyel hölgygyel beszélgetett. Társalgásközben a császár kérdő pillantást vetett Balasevre és nyilván megértvén, hogy fontos okai voltak rá, hogy így viselkedjék, könnyedén bólintott a hölgy felé és Balasevhez fordult. Alig hogy Balasev elkezdett beszélni, a csodálkozás kifejezése tűnt föl a császár arczán. Karon fogta Balasevet s keresztül ment vele a termen, miközben teljesen öntudatlanul, mindkét oldalon vagy három százsenyira megtisztította maga előtt az utat, az előtte kitérők sorai közt. Borisznak feltűnt Arakcsejev izgatottsága, mialatt a császár Balasevvel a termen végigment. Arakcsejev úgy lopva pislogott a császárra, miközben piros orrával szipákolva kivált a tömegből, mintha csak arra számított volna, hogy a császár majd őt is megszólítja. (Borisz tisztán látta, hogy Arakcsejev irígyli Balasevet, és bántja őt az, hogy egy nyilván fontos hírről nem az ő révén értesült a császár.)
+
+De a császár, a nélkül, hogy Arakcsejevet észrevette volna, Balasevvel együtt kilépett a külső ajtón és kiment a kivilágított kertbe. Arakcsejev, kardját a kezében fogva, bosszúsan nézett körül s vagy húsz lépéssel hátrább utánuk sompolygott.
+
+Mialatt Borisz gépiesen csinálta tovább a mazurka figuráit, szűntelenül az a gondolat bántotta, vajjon mi hírt hozott Balasev, s hogy' tudhatná azt meg előbb, mint mások.
+
+Abban a figurában, a melyben neki kellett hölgyet választania, odasúgta Elennek, hogy Potoczkája grófnét választja, a ki, úgy látta, hogy kiment az erkélyre, s erre végigcsúszva a parketten, a külső ajtón át kiment a kertbe s meglátván az erkélyen a Balasevvel föl és alá járkáló császárt, megállt. A császár és Balasev az ajtó felé indultak. Borisz, mintha már nem lett volna ideje kitérni, szaporán és tiszteletteljesen odaszorult az ajtófélfához és lehorgasztotta a fejét.
+
+A császár, a magát személyesen sértve érző ember izgatott hangján a következőket mondotta:
+
+- Hadüzenet nélkül betörni Oroszországba! Majd csak akkor kötök békét, ha egyetlen fegyveres ellenség se lesz országom területén, - mondotta. Borisznak úgy tetszett, hogy a császárnak jól esett ezeket a szavakat kimondania; meg volt elégedve azzal a formával, amelyben a gondolatát kifejezte, de nem volt kedvére az, hogy nyilatkozatát Borisz is meghallotta.
+
+- Meg ne tudja senki! - tette hozzá a császár a homlokát ránczolva. Borisz megértette, hogy ez neki szólt, s a szemeit behunyva, könnyedén meghajtotta a fejét. A császár megint visszament a terembe és még vagy félórát időzött a bálon.
+
+Borisz volt az első, a ki arról értesült, hogy a franczia csapatok átkeltek a Nyeman folyón, s ennek a révén igazolhatta egynémely magasállású személyiség előtt, hogy ő sok mindenről tud, a mi mások előtt titok, s így meg volt adva a mód arra, hogy ezeknek az embereknek a szemében még mindig emelkedjék.
+
+*
+
+Az a váratlan hír, hogy a francziák átkeltek a Nyeman folyón, különösen váratlanul jött, egy teljes hónapi hiábavaló várakozás után, s éppen egy bálon! A hír vételének első pillanatában, a zavar és a sérelem hatása alatt fakadt a császár arra a később híressé vált kijelentésére, mely neki magának is tetszett és egészen hű kifejezője volt az érzelmeinek. Mikor a császár a bálról hazatért, éjjel két órakor elküldött a titkárjáért, Siskovért s megíratott vele egy hadiparancsot, továbbá egy Szaltykov táborszernagyhoz intézendő legfelsőbb kézíratot, a melyben feltétlenül kikötötte, hogy benne legyenek azok a szavak, hogy mindaddig nem fog békét kötni, míg egyetlen fegyveres franczia marad orosz földön.
+
+Másnap a következő levelet írta Napoleonnak:
+
+    "Felséges Uram és testvérem! Tegnap értesültem róla, hogy amaz egyeneslelkűség ellenére is, a melylyel Császári Felséged iránt való kötelezettségeim betartásán őrködtem, Felséged csapatai átlépték az orosz határt, s csak most kaptam meg Pétervárról azt a jegyzéket, a melyben Lauristen gróf e betörés kapcsán arról értesít engem, hogy attól a pillanattól kezdve, a melyben Kurakin herczeg a megbizólevelét visszakérte, magát velem ellenséges viszonyban állónak tekinti. Azok az okok, a melyekre Bassano herczeg azt az elhatározását alapította, hogy a megbízólevelet nem adja ki, soha se vittek volna engem arra a gondolatra, hogy nagykövetemnek ez a lépése valaha is egy országomba való betörés ürügyéül szolgálhasson. És csakugyan, neki erre tőlem, - mint a hogy' ő maga is kijelentette, - meghatalmazása nem volt, s a mint a dologról értesültem, Kurakin herczeg előtt azonnal kifejezést is adtam elégedetlenségemnek, s egyben utasítottam őt, hogy elvállalt kötelezettségeit továbbra is teljesítse. Ha Felséged nem akarja azt, hogy egy ilyen félreértésért alattvalóink vére ontassék, és ha hajlandó arra, hogy csapatait az orosz területről visszavonja, úgy én fátyolt borítok arra, a mi történt, s így még lehetséges köztünk a megegyezés. Ellenkező esetben kénytelen leszek visszaverni azt a támadást, a melyre az én részemről a legcsekélyebb kihívás sem történt. Felségednek még módjában van megszabadítani az emberiséget egy újabb háború viszontagságaitól. Maradok... stb.
+
+    Sajátkezű aláírás:
+
+    Alexander."
+
+
+
+IV.
+
+Június 13-án éjjel két órakor a császár magához hivatván Balasevet, és felolvasván előtte Napoleonhoz intézett levelét, megbízta őt, hogy vegye magához és személyesen adja át ezt a levelet a franczia császárnak. Balasev távozása előtt a császár még egyszer ismételte előtte azokat a szavakat, hogy mindaddig nem fog békét kötni, a míg csak egyetlen fegyveres franczia is lesz orosz földön, s utasította őt, hogy föltétlenül közölje Napoleonnal ezeket a szavakat. A császár nem vette bele ezeket a szavakat a Napoleonhoz intézett levelébe, mert a tapintatával megérezte, hogy akkor, a mikor az utolsó kísérlet történik a béke fönntartására, ezek a szavak nem helyénvalók, de azért szigorúan ráparancsolt Balasevre, hogy élőszóval mondja el azokat Napoleonnak.
+
+Balasev június 13-áról 14-ikére virradó éjjel indult el egy kürtössel és két kozákkal s hajnalban megérkezett Rykoszty faluba, a Nyeman folyó innenső partján álló franczia előőrsökhöz. A lovas járőrök feltartóztatták.
+
+Egy málnaszín-egyenruhás és prémes-kucsmás franczia huszár-altiszt rákiáltott a felé közeledő Balasevre, s azt parancsolta neki, hogy álljon meg. Balasev nem állt meg azonnal, hanem lépésben ment tovább az úton.
+
+Az altiszt a homlokát összeránczolva s valami szitkot morzsolgatva a fogai közt, nekifordította a lovát Balasevnek, s kardjához kapott és durván ráripakodott az orosz tábornokra, megkérdezvén tőle: vajjon süket-e, hogy nem hallja, a mit mondanak neki? Balasev megnevezte magát. Az altiszt elküldött egy katonát a tisztjéhez.
+
+Balasevre rá se hederítve, az altiszt elkezdett ezredebeli ügyekről beszélni a bajtársaival, s rá se pillantott többé az orosz tábornokra.
+
+Az után a közelség után, a melyben a legfőbb hatalomhoz állott, az után, hogy három órával azelőtt még a császárral beszélt, rendkívül furcsán érintette Balasevet, a ki már az állásánál fogva is hozzá volt szokva a tiszteletadáshoz, a mikor orosz földön szembe találta magával a durva erőnek ezt az ellenséges és a mi fő, tiszteletlen megnyilatkozását.
+
+A nap alig hogy elkezdett kibújni a felhők közül; friss és harmatos volt a levegő. A falúból akkor hajtották ki a gulyát. A földeken egymás után, mint a vízben a kis léghólyagocskák, csicseregve szálltak az ég felé a pacsirták.
+
+Balasev körülnézett s várta a falúból a tiszt megérkezését. Az orosz kozákok és a kürtös, meg a franczia huszárok olykor-olykor végignéztek egymáson.
+
+Egyszerre szép, jó húsban levő szürke lovon, egy nyilván csak az imént az ágyból kikelt franczia huszárezredes közeledett a falú felől, a kit két huszár kisért. Az ezredesről, a katonákról s a lovaikról lerítt a jólét és a legénykedés.
+
+Ez még a hadjáratnak abban az első időszakában történt, a mikor a csapatok még teljesen rendben voltak és szinte nyugodalmas, csapatszemleszerű, békés tevékenységet folytattak, csak az egyenruhájukon látszott meg valamelyes választékossággal a hadi állapot, s meg volt bennük annak a jókedvnek és vállalkozó szellemnek az árnyalata, mely a hadjáratok kezdetével rendesen együtt szokott járni.
+
+A franczia ezredes csak nagy nehezen tudta visszatartani az ásítást, de azért udvarias volt s szemlátomást teljes mértékben méltányolta Balasev küldetésének a jelentőségét. A katonái előtt elvezette őt az örsvonal mögé, s közölte vele, hogy az a kívánsága, hogy a császár elé vezettessék, alkalmasint legott teljesülni fog, mert a császári főhadiszállás, ha jól tudja, nincs messze onnan.
+
+Keresztül mentek Rykoszty falun, a kipányvázott franczia huszárlovak, az őrszemek és a katonák közt, a kik tisztelegtek az ezredesük előtt s kiváncsian bámulták az orosz egyenruhát és átmentek a falú túlsó végére. Az ezredes szavai szerint oda már csak két kilométernyire volt a hadosztályparancsnok szállása, a ki Balasevet majd elvezeti rendeltetése helyére.
+
+A nap már fölkelt volt és derülten csillogott a zöld vetéseken.
+
+Alig hogy elérkeztek egy a dombtetőn lévő korcsmához, mikor a domb alján egy kis lovascsapat tünt föl előttük, melynek az élén, a napsugárban vakítóan csillogó szerszámmal fölkantározott fekete lovon, tollas süveggel a fején, vállaira leomló fürtös, fekete hajjal, piros köpenyben, egy magastermetű ember haladt, s hosszú lábait előre feszítette, mint a hogy' a francziák szokták. Ez az ember vágtatva közeledett Balasev felé s tollai, drágakövei s egyenruhájának a paszomántjai vidáman libegtek és csillogtak a januári fényes napsugárban.
+
+Balasev már alig két lóhossznyira volt csak a karkötőkkel, tollakkal, ékszerekkel és aranynyal ékesen és színpadias ünnepélyességgel felé vágtató lovastól, mikor a franczia ezredes tiszteletteljesen odasúgta neki: "A nápolyi király". És csakugyan Murat volt, a kit most nápolyi királynak hívtak. Bár teljesen érthetetlen volt, hogy miért volt ő nápolyi király, de azért annak hívták, s erről ő maga is mélységesen meg volt győződve s azért most sokkal ünnepélyesebb volt a megjelenése, mint annakelőtte. Annyira meg volt győződve róla, hogy ő csakugyan nápolyi király, hogy mikor Nápolyból való elutazása előtt való napon a feleségével Nápoly utczáin sétált és néhány olasz odakiáltotta neki: "Éljen a király!", szomorú mosolylyal fordult a feleségéhez és így szólt: a boldogtalanok nem is tudják, hogy holnap elhagyom őket!
+
+De mind a mellett, hogy erős volt a hite abban, hogy ő nápolyi király, és szívből sajnálta elhagyott alattvalóit a keserűségükért, az utóbbi időben, azután, hogy megint szolgálatba kellett állania és különösen Napoleonnal való danzigi találkozása után, a mikor legfelségesebb sógora így szólt hozzá: "Én azért csináltam önből királyt, hogy ne a maga, hanem az én szájam íze szerint uralkodjék", jó kedvvel látott hozzá jól ismert foglalkozásához, s mint a jól bezabált, de azért nem túl hízott ló, magán érezvén a szerszámot, vígan ficzánkolt a villásrúd között, s minél pazarabbul és minél tarkábban kiöltözve, derülten és elégedetten száguldozott ide s tova Lengyelország útjain, maga se tudta, miért és hová.
+
+Mikor az orosz tábornokot megpillantotta, amúgy királyosan hátraszegte vállig érő, fürtös, fekete hajjal elborított fejét s kérdő pillantással nézett a franczia ezredesre. Az ezredes tiszteletteljesen megmagyarázta ő felségének Balasev küldetésének a jelentőségét, a kinek a nevét azonban sehogy' se tudta kimondani.
+
+- De Bal-macheve! - mondotta a király (szokott határozottságával diadalmaskodván azon a nehézségen, mely az ezredest zavarba hozta). - Nagyon örvendek, hogy megösmerkedhetem önnel, tábornok, - tette hozzá királyosan kegyes kézmozdulattal. A mint a király hangosan és gyorsan kezdett beszélni, minden királyi méltósága egy pillanat alatt cserben hagyta őt, s a nélkül, hogy maga is észrevette volna, átcsapott a kedélyes bizalmasság megszokott hangjába. Rátette a kezét Balasev lovának a marjára. - Nos, tábornok, úgy látszik, háború lesz, - mondotta, mintha valami olyasmin sajnálkozott volna, a miről nem mondhat itéletet.
+
+- Felség, - felelt Balasev, - az én uralkodóm, az orosz császár, a mint felségednek látni méltóztatik, nem óhajtja a háborút, - mondotta Balasev s a hajtogatás minden esetében végig használta a felséged czímet, a melyet szinte negédesen, minél sűrűbben alkalmazott, olyasvalakivel állván szemben, a kinek ez a czím még ujság volt.
+
+Murat arcza, mialatt Balasevet hallgatta, bamba elégedettségtől sugárzott. A királyi hivatásnak is meg vannak a maga kötelességei. Mint király és mint szövetséges, föltétlenül szükségét érezte annak, hogy Alexander követével államügyekről is beszélgessen. Leszállott a lováról, karon fogta Balasevet, pár lépésnyire félrevonult vele tiszteletteljesen várakozó kisérete mellől, s elkezdvén vele föl és alá járni, iparkodott vele minél fontoskodóbban beszélni. Megemlékezett arról, hogy Napoleon császár sértve érzi magát ama kívánság által, hogy Poroszországból a csapatait visszavonja, annyival is inkább, mert ez a kívánság immár köztudomásra jutott s így csorbát ejtett Francziaország méltóságán. Balasev azt mondotta, hogy ebben a kívánságban nincsen semmi sértő, mert...
+
+Murat közbevágott.
+
+- Ön tehát nem Alexander császárt tartja a háború okozójának? - kérdezte kedélyesen buta mosolylyal egészen váratlanul.
+
+Balasev erre azt mondotta, a miről meg is volt győződve, hogy a háború kezdője Napoleon.
+
+- Jaj, kedves tábornok, - szakította félbe ismét Murat, - egész lelkemből kívánom, hogy a császárok elintézzék a dolgot maguk közt, s hogy a háború, mely nem az én kívánságomra kezdődött, minél előbb véget érjen, - mondotta az egymással tereferélő szolgák hangján, a kik a gazdáik patvarkodása ellenére is, továbbra is jóbarátok akarnak maradni. S áttért a nagyherczeg és a hogyléte felől való kérdezősködésekre s a vele Nápolyban oly vidáman töltött szép napokra vonatkozó visszaemlékezésekre. Azután egyszerre, mintha megint eszébe jutott volna királyi méltósága, Murat ünnepélyesen kihúzta magát, ugyanabba a pose-ba vágta magát, a melyben koronáztatásakor állott és jobb kezével intve így szólt: - Nem tartóztatom tovább, tábornok: sikert kívánok a küldetéséhez, - s kivarrott piros köpenyét és tollait libegtetve, s ékszereivel csillogva, visszament tiszteletteljesen várakozó kiséretéhez.
+
+Balasev, Murat szavai után indulva, abban a reményben folytatta az útját, hogy csakhamar el fog jutni Napoleon elé. De a helyett, hogy Napoleonnal hamarosan találkozott volna, a legközelebbi falúnál meg Davoust gyalogos hadtestének az előőrsei épp úgy feltartóztatták, mint az imént a huszárok, s a hadtestparancsnok előhívott segédtisztje bekísérte őt a falúba Davoust marsallhoz.
+
+
+
+V.
+
+Davoust volt Napoleon császár Arakcsejevje, - nem olyan gyáva ugyan, mint az, de épp oly szigorú és kegyetlen, a ki nem tudott a ragaszkodásának másként kifejezést adni, mint kegyetlenkedéssel.
+
+Az állami gépezet szervezetében szükségesek az ilyen emberek, mint a hogy szükségesek a farkasok a természet szervezetében, s akadnak is mindig bőven, fölbukkannak és tartják magukat, bármennyire nem helyén valónak látszik is az állam feje mellett való jelenlétük és hozzá való közelségük. Csakis ebből a feltétlen szükségességből magyarázható meg az, hogy egy ilyen kegyetlen ember, a ki sajátkezűleg ránczigálta meg gránátosainak a bajuszát, a ki gyenge idegzeténél fogva, képtelen volt a veszedelem tudatát elviselni, hogy egy ilyen műveletlen és éppenséggel nem udvaroncz ember, mint Arakcsejev, Alexander császár lovagiasan nemes és szelíd természete mellett olyan szilárdan tarthatta magát.
+
+Balasev Davoust marsallt egy parasztviskó pajtájában egy hordócskán ülve és holmi írásokkal elfoglalva találta (számadásokat vizsgált át). A segédtisztje ott állott mellette. Különb helyiséget is találhatott volna, de Davoust marsall azok közül az emberek közül való volt, a kik szándékosan az élet legkomorabb viszonyai közé állítják magukat, csak azért, hogy legyen joguk komornak lenni. Ez az oka annak is, hogy mindig sürgősen és makacs kitartással dolgoznak. "Hogy' is jussanak eszembe az emberi élet kellemesebb oldalai, mikor, a mint látja, itt ülök egy piszkos pajtában egy hordón és dolgozom", - mintha csak ezt mondotta volna az arczkifejezése. Ezeknek az embereknek legfőbb gyönyörűsége és szükséglete az, hogy ha az életnek valami felpezsdülésével akadnak össze, a szemébe vágják ennek a felpezsdülésnek az ő komor és szívós munkásságukat. Ezt a gyönyörűséget Davoust is megszerezte magának, mikor bevezették hozzá Balasevet. Mikor az orosz tábornok belépett, csak még jobban belemerült a munkájába, s a mint a pápaszemén keresztül rápillantott Balasevnek a szép reggel s a Murat-val folytatott beszélgetés benyomásától élénk arczára, nem kelt föl, sőt meg se moczczant, hanem még jobban összeránczolta a homlokát és kajánul elmosolyodott.
+
+Mikor észrevette Balasev arczán azt a kellemetlen benyomást, melyet rá ez a fogadtatás tett, Davoust fölemelte a fejét és hidegen megkérdezte tőle, mit akar.
+
+Abból indulván ki, hogy ezt a fogadtatást csak az indokolhatja, ha Davoust nem tudja, hogy ő Alexander császár főhadsegéde, és Napoleon előtt személyének a képviselője, Balasev sietett elmondani küldetésének a czélját és jelentőségét. De várakozása ellenére, Davoust, miután őt végighallgatta, még durvább és még nyersebb lett iránta.
+
+- Hol a levele? - kérdezte. - Adja ide, majd elküldöm a császárnak.
+
+Balasev elmondta, hogy a kapott parancs szerint a levelet személyesen kell átadnia magának a császárnak.
+
+- Az ön császárjának a parancsait az önök hadseregénél teljesítik, de itt, - mondotta Davoust, - azt kell tenni, a mit mondanak önnek.
+
+És hogy még jobban éreztesse az orosz tábornokkal a nyers erőtől való függését, Davoust kiküldötte segédtisztjét az ügyeletesért.
+
+Balasev elővette a csomagot, a melyben a császár levele volt és letette az asztalra (az asztal két hordócskára fektetett ajtóból állott, melynek törött pántjai mozdulatlanul meredtek fölfelé). Davoust fölvette a csomagot és elolvasta rajta a czímzést.
+
+- Önnek teljes joga van hozzá, hogy irántam tisztelettel viseltessék vagy ne viseltessék, - mondotta Balasev. - De engedje megjegyeznem, hogy én ő felsége főhadsegédének a czímét viselem...
+
+Davoust szótlanul nézett rá, s a Balasev arczán visszatükröződő izgatottság és valamelyes zavar szemlátomást örömet okozott neki.
+
+- A mi megilleti, azt meg is fogja kapni, - mondotta és zsebredugván a levelet, kiment a pajtából.
+
+A következő perczben belépett a marsall segédtisztje, de Castrés, és bevezette Balasevet a számára elkészített szobába.
+
+Balasev aznap ugyanazon a hordócskákon álló deszkán ott ebédelt a marsallal együtt a pajtában.
+
+Másnap Davoust már korán reggel fölkelt és behívatván magához Balasevet, nyomatékosan fölkérte, hogy maradjon itt, s ha parancs jön a podgyász elindítására, csatlakozzék hozzá, s a mi fő, de Castrés-n kívül ne érintkezzék senkivel.
+
+Az alávetettség és a tehetetlenség tudatában eltöltött négynapi unalmas magányosság után, mely Balasevet a hatalom ama légköre után, mely őt alig pár nappal azelőtt is még körülvette, különösen érzékenyen érintette, továbbá a marsall podgyászával és az egész környéket ellepő franczia katonasággal együtt megtett többszöri menetelés után, Balasevet ugyanazon a sorompón keresztül, a melyen négy nappal ezelőtt kijött, bevezették Vilnába, mely már a francziák kezében volt.
+
+Másnap Turenne gróf császári kamarás eljött Balasevhez s közölte vele, hogy Napoleon császár kihallgatáson kivánja fogadni.
+
+Négy napja ugyanaz előtt a ház előtt, a melybe most Balasevet bevezették, a Preobrazsenszkij ezred katonái álltak őrt; most pedig, elöl szétnyitott kék egyenruhában s prémes kucsmában két franczia gránátos állt ott, ezenkívül egy-egy huszár- és dzsidás különítmény, továbbá a segédtisztekből, apródokból és tábornokokból álló ragyogó kiséret, mely a lépcső előtt álló fölnyergelt ló és a császár Rusztan nevű mamelukja körül mind Napoleon megjelenésére várakozott. Napoleon Vilnában ugyanabban a házban fogadta Balasevet, a melyből őt Alexander elküldötte volt.
+
+
+
+VI.
+
+Ámbár Balasev hozzá volt szokva a ragyogó udvari élethez, Napoleon udvarának pazar pompája mégis bámulatba ejtette.
+
+Turenne gróf bevezette őt egy nagy fogadó-terembe, a hol tömérdek tábornok, kamarás és lengyel mágnás várakozott, a kik közül Balasev az orosz császár udvarában már többekkel találkozott. Duroc kijelentette, hogy Napoleon császár még sétalovaglása előtt fogja fogadni az orosz tábornokot.
+
+Pár pillanatnyi várakozás után az ügyeletes kamarás belépett a nagy fogadó-terembe, s udvariasan meghajtván magát Balasev előtt, felkérte őt, hogy kövesse.
+
+Balasev belépett a kis fogadó-terembe, a melyből egy ajtó nyílott ugyanabba a dolgozó-szobába, a melyből őt az orosz császár útnak bocsátotta. Balasevnak itt vagy két perczig várakoznia kellett. A másik szobából gyors léptek hallatszottak. Szaporán kinyílt az ajtó mindkét szárnya, elcsendesült minden, s a dolgozó-szobából más, erőteljes és határozott léptek zaja hallatszott ki: megjelent Napoleon. Csak az imént fejezte volt be sétalovaglásához való öltözködését. Kék egyenruhát viselt, mely domború hasára lenyúló fehér mellénye fölött két oldalt ki volt csapva, kurta lábainak kövér czombjait fehér nadrág födte, s magasszárú csizma volt a lábán. Kurta haját nyilván csak az imént fésülték meg, de hajának egy fürtje belelógott széles homlokának a közepébe. Fehér, vastag nyaka élesen vált el az egyenruha fekete gallérjától; kölnivíz illata áradt szét róla. Fiatalosan telt arczán, melynek álla daczosan előrenyúlt, kegyes és császáriasan méltóságteljes üdvözlés kifejezése ült.
+
+Minden lépésnél szaporán megrázkódva, s fejét valamelyest hátraszegve, lépett ki az ajtón. Egész testes és zömök alakja, izmos vállai és önkéntelenül kidüllesztett melle és hasa olyan tekintélyes és rangos megjelenést kölcsönöztek neki, mely a jólétben élő negyvenes embereknél tapasztalható. Ezenkívül meglátszott rajta az is, hogy ezen a napon a lehető legjobb hangulatban volt.
+
+Válaszul Balasev mély és tiszteletteljes meghajlására, megbiczczentette a fejét, és odalépvén hozzá, legott elkezdett vele beszélni annak az embernek a hangján, a kinek minden percz drága, s a ki nem ereszkedik le annyira, hogy a mondókáját előre elkészítse, hanem meg van győződve róla, hogy mindig jól beszél s csakis annyit mond, a mennyit éppen szükséges.
+
+- Isten hozta, tábornok! - mondotta. - Megkaptam Alexander császár levelét, melyet ön hozott, és örülök, hogy önt láthatom. - Nagy szemeivel belenézett Balasev arczába, de már a következő pillanatban elfordította róla a tekintetét.
+
+Nyilvánvaló volt, hogy Balasev egyénisége őt legkevésbbé sem érdekelte. Meglátszott rajta, hogy csak az érdekelte, a mi az ő lelkében végbement. Mindannak, a mi rajta kívül állott, semmi jelentőséget se tulajdonított, mert meg volt győződve, hogy a világon minden kizárólag az ő akaratától függ.
+
+- Én nem kívánom a háborút s nem is kívántam soha, - mondotta, - de belekényszerítettek. Én még most is (ezt a szót különösen hangsúlyozta) kész vagyok minden magyarázatot elfogadni, a melyet önök adhatnak nekem. - S tisztán és röviden kifejtette az orosz kormánynyal való elégedetlenségének okait.
+
+Abból a mérsékelten nyugodt és szívélyes hangból itélve, a melyen a franczia császár beszélt, Balasev erősen meg volt győződve róla, hogy csakugyan akarja a békét, és hajlandó tárgyalásokat kezdeni.
+
+- Felség! Az én felséges uram és császárom, - kezdte el Balasev már régóta előre elkészített beszédét, mikor Napoleon a mondókáját elvégezvén, kérdő pillantást vetett az orosz követre; de a császár rámeresztett szemeinek a tekintete zavarba hozta őt. - "Ön zavart, - térjen magához", - mintha csak ezt mondta volna Napoleon, a mint alig észrevehető mosolylyal Balasev kardját és egyenruháját nézte. Balasev ezalatt összeszedte magát és elkezdett beszélni. Elmondta, hogy Alexander császár abban, hogy Kurakin visszakérte a megbízólevelét, nem lát elegendő okot a háborúra, hogy Kurakin ebben a császár beleegyezése nélkül, pusztán a maga feje után járt el, hogy Alexander császár nem kivánja a háborút és hogy Angliával semmi néven nevezendő összeköttetésben nem áll.
+
+- Még nem, - jegyezte meg Napoleon, s mintha félt volna átengedni magát az érzelmeinek, összeránczolta a homlokát s könnyedén bólintott a fejével, ezzel akarván értésére adni Balasevnek, hogy folytathatja.
+
+Balasev, miután mindazt elmondotta, a mit el kellett mondania, hozzátette, hogy Alexander császár békét akar, de nem hajlandó másként tárgyalásokba bocsátkozni, mint azzal a föltétellel, ha... Itt Balasev meghökkent; eszébe jutottak azok a szavak, a melyeket Alexander császár nem foglalt ugyan bele a levélbe, de a melyeket határozottan be kivánt vétetni a Szaltykovhoz intézett legfelsőbb kéziratba, s a melyekre nézve Balasevnek is azt a parancsot adta, hogy föltétlenül mondja el Napoleonnak. Balasev jól emlékezett ezekre a szavakra: "a míg csak egyetlen fegyveres franczia is van orosz földön", - de valami bonyolult érzés visszatartotta őt. Bármennyire akarta is, nem tudta ezeket a szavakat kimondani. Meghökkent és azt mondta: azzal a föltétellel, hogy a franczia csapatok a Nyemánon túl visszavonulnak.
+
+Napoleon észrevette Balasev zavarát, mely az utolsó szavaknál erőt vett rajta: megrezdült az arcza s bal lábának az ikrája egyenletesen elkezdett reszketni. A nélkül, hogy helyéről eltávozott volna, az eddiginél sokkal emeltebb és szaporább hangon kezdett beszélni. Napoleonnak ezután következő beszéde alatt Balasev nem egyszer lesütötte a szemét s önkéntelenül megfigyelte Napoleon bal lábikrájának a remegését, mely annál inkább fokozódott, minél emeltebb hangon beszélt.
+
+- Én nem kevésbbé óhajtom a békét, mint Alexander császár, - kezdte el. - Nem követek-e el tizennyolcz hónap óta mindent, hogy elérjem? Tizennyolcz hónap óta várom a magyarázatot. De ahhoz, hogy a tárgyalásokat megkezdjük, mit is kívánnak csak tőlem? - kérdezte elkomolyodva, s köpczös és fehér kis kezével valami erélyesen kérdő mozdulatot tett.
+
+- A csapatoknak a Nyemánon túl való visszavonását, felség, - szólott Balasev.
+
+- A Nyemánon túl? - ismételte Napoleon. - Tehát most azt kívánják, hogy visszavonuljak a Nyemánon túl, - csak a Nyemánon túl? - ismételte Napoleon s egyenesen ránézett Balasevre.
+
+Balasev tiszteletteljesen lehorgasztotta a fejét.
+
+A helyett, a mit négy hónappal azelőtt kívántak tőle, hogy tudniillik vonuljon ki Pomerániából, most csak azt kívánták, hogy vonuljon vissza a Nyemánon túlra. Napoleon hirtelen sarkon fordult s elkezdett föl és alá járni a szobában.
+
+- Ön azt mondja, hogy a tárgyalások megkezdése előtt azt kívánják tőlem, hogy vonuljak vissza a Nyemánon túlra; de épp úgy követelték tőlem két hónappal ezelőtt, hogy vonuljak vissza az Oderán és a Visztulán túlra, s azért mégis készek velem tárgyalásokat kezdeni.
+
+Szótlanul végigment a szoba egyik sarkától a másikig, s megint megállt Balasev előtt. Balasev észrevette, hogy bal lábikrája még szaporábban reszketett, mint annakelőtte, s az arcza, mintha csak megkövesedett volna szigorú kifejezésében. Napoleon már ismerte ikrájának ezt a remegését. "Bal lábam ikrájának a remegése nagyjelentőségű rám nézve", - mondogatta a későbbi időkben.
+
+- Olyan ajánlatokat, mint az is, hogy takarodjam el az Odera és a Visztula mellől, lehet tenni a bádeni herczegnek, de nem nekem, - mondotta Napoleon, még tán saját magára nézve is egészen váratlanul és szinte kiabálva. - Még ha Pétervárt és Moszkvát is nekem adnák, még akkor sem fogadnám el ezeket a föltételeket. Ön azt mondja: én kezdtem el a háborút? De ki ment el előbb a hadseregéhez? - Alexander császár és nem én. És önök akkor ajánlják fel nekem a tárgyalásokat, mikor már milliókat kiadtam, mikor szövetségre léptek Angliával, s mikor a helyzetük a lehető legrosszabb, - akkor állnak elő a tárgyalásokkal! És ugyan mi a czélja az önök Angliával való szövetségének? Mit adott Anglia önöknek? - mondotta szaporán, most már nyilván nem arra iparkodván, hogy a békekötés előnyeit kifejtse és lehetőségét latolgassa, hanem csak arra, hogy a maga igazát és erejét kimutassa s Alexander tévedését és hibáit bebizonyítsa.
+
+Beszédének az elején szemlátomást arra törekedett, hogy a maga helyzetének előnyös voltát kiemelje és megmutassa, hogy ennek ellenére is kész a tárgyalásokat megkezdeni. De a mint elkezdett beszélni, mind jobban belemelegedett, s minél tovább beszélt, annál kevésbbé volt képes irányt szabni a beszédének.
+
+Beszédének most már nyilvánvalóan csak az volt a czélja, hogy magát fölemelje, Alexandert pedig megbántsa, vagyis éppen azt cselekedte, a mit a beszéde elején a legkevésbbé akart.
+
+- Azt mondják, hogy önök békét kötöttek a törökkel.
+
+Balasev igenlőleg bólintott a fejével.
+
+- A béke meg van kötve... - kezdte el. De Napoleon nem engedte, hogy befejezze. Nyilván szüksége volt rá, hogy ő egymaga beszéljen, s így csak beszélt tovább, azzal az ékesszólással és azzal az ingerültséggel, a melyre az elkényeztetett emberek annyira hajlandók.
+
+- Igen, tudom, békét kötöttek a törökkel, a nélkül, hogy Moldvát és Oláhországot megkapták volna. Én pedig éppen úgy oda adtam volna ezt a két tartományt az ön császárjának, mint a hogy' odaadtam neki Finnországot. Igen, - folytatta, - én megigértem s oda' is adtam volna Alexander császárnak Moldvát és Oláhországot, így pedig nem fogja megkapni ezt a két gyönyörű tartományt. Pedig hát hozzácsatolhatta volna őket a birodalmához és kiterjeszthette volna Oroszországot a botni-öböltől a Duna torkolatáig. Maga Nagy Katalin se tehetett volna többet, - mondotta Napoleon, s mind jobban nekitüzesedve járt föl s alá a szobában, és csaknem ugyanazokat a szavakat ismételte Balasev előtt, a melyeket magának Alexander császárnak is elmondott volt Tilsitben. - Mindezt az én barátságomnak köszönhette volna. Oh, milyen gyönyörű birodalom is lehetett volna Alexander császár birodalma! De milyen gyönyörű birodalom! - ismételte néhányszor is, majd megállott, elővette a zsebéből arany burnót-szelenczéjét, s közvetlenül az orrával, mohón szippantott belőle.
+
+Szánakozó pillantást vetett Balasevre, s alig hogy Balasev megint valami megjegyzést akart tenni, legott szaporán közbevágott.
+
+- Ugyan mit is kívánhatna, mit is kívánhatna ő olyat, a mit az én barátságomban meg ne találhatna?... - mondotta Napoleon s álmélkodva vállat vont. - Nem, ő jobbnak találta az ellenségeimmel venni körül magát és ugyan kikkel? - folytatta, - maga köré gyűjtötte a Steineket, Armfeldteket, Bennigseneket, Vinczengerodekat. Stein - a hazájából kikergetett áruló, Armfeldt kéjencz és cselszövő, Vinczengerode - szökött franczia alattvaló, Bennigsen - valamicskével ugyan katonásabb ember, mint a többiek, de azért mégis tehetségtelen, a ki 1807-ben se tudott semmire se menni, és a ki rettenetes emlékeket kelthet Alexander császárban... Még érteném, ha tehetséges, ha használható emberek volnának, - folytatta Napoleon, alig győzvén szavakkal követni szakadatlan sorban tolongó gondolatait, a melyek mind az ő igazát s az ő erejét (a mi az ő fogalmai szerint egy és ugyanaz volt) igazolták; - de arról se lehet szó: ezek se békében, se háborúban nem érnek semmit! Barklay, mint hallom, ügyesebb valamennyiüknél; de első mozdulatai után ítélve, még ezt se mondhatnám el róla. És ugyan mit csinálnak, mit csinálnak mindezek az udvaronczok? Pfuhl tervezget, Armfeldt vitatkozik, Bennigsen szemlélődik, Barklay pedig, a ki a cselekvésre volna hivatva, nem tudja, mire határozza magát, e közben múlik az idő és nem történik semmi. Az egyetlen Bagration igazán katonaember. Bár ő is buta, de azért van tapasztalata, szemmértéke és elszántsága... S ugyan miféle szerepet játszik az önök fiatal uralkodója ebben az otromba tömegben? Csak kompromittálják őt, s mindazért, a mi csak történik, az ő nyakába zúdítják a felelősséget. A császárnak csak akkor kell a hadseregnél tartózkodnia, ha ő a főhadvezér, - mondotta, s nyilván egyenesen a császár személye ellen való kihívásnak szánta ezeket a szavakat. Napoleon tudta, hogy Alexander császár mennyire szeretett volna hadvezér lenni.
+
+- Már egy hete, hogy a hadjárat megkezdődött, s önök még Vilnát se tudták megvédeni. Önök két részre vannak vágva, s ki vannak űzve a lengyel tartományokból. A hadseregük meg zúgolódik.
+
+- Ellenkezőleg, felség, - mondotta Balasev, a ki alig tudta a fejében tartani mindazt, a mit hallott, s a ki csak nagynehezen birta követni a szavaknak ezt a tűzijátékát, - a mi csapataink valósággal égnek a vágytól...
+
+- Én mindent tudok, - vágott közbe Napoleon, - mindent tudok, s épp úgy ösmerem az önök zászlóaljainak a számát, mint a magaméit. Önöknek kétszázezer katonájuk sincsen, nekem megvan háromszor annyi; becsületszavamat adom önnek, - szólott Napoleon, megfeledkezvén róla, hogy ennek a becsületszónak semmi jelentősége se lehet, - becsületszavamat adom, hogy nekem ötszázharminczezer emberem van a Visztulán innen. A törökökre nem számíthatnak: ezek semmire se valók, a mit azzal is bizonyítottak, hogy önökkel békét kötöttek. A svédek, - ezeknek meg az a végzetük, hogy őrült királyok uralkodjanak rajtuk. A királyuk bolond volt, elcserélték hát, s vettek egy másikat helyette, - Bernadotte-ot, a ki azonban szintén legott megőrült, mert svéd létére csak az köthet szövetséget Oroszországgal, a ki őrült.
+
+Napoleon kajánul elmosolyodott s megint az orrához emelte a burnótszelenczéjét.
+
+Balasev Napoleonnak minden mondására tudott és akart volna felelni; egyre-másra olyan mozdulatokat tett, mint a ki mondani akar valamit; de Napoleon mindig félbeszakította. A svédek esztelensége ellen Balasev azt akarta felhozni, hogy Svédország csak akkor érezheti magát biztonságban, ha vele van Oroszország; de Napoleon bosszúsan felkiáltott, csakhogy őt elnémitsa. Napoleon a fölháborodásnak abban az állapotában volt, a melyben az embernek beszélnie, beszélnie és beszélnie kell, csak azért, hogy maga előtt igazolja az igazát. Balasevnek a helyzete súlyossá kezdett válni: mint követ, attól tartott, hogy csorbát ejt a méltóságán, és feltétlen szükségét érezte annak, hogy ellenvetéseit elmondja; de mint ember összezsugorodott az oktalan harag amaz önkívületi rohama előtt, a melyben Napoleon szemlátomást leledzett. Tudta, hogy mindannak, a mit Napoleon most mondott, semmi jelentősége sincsen, s hogy ő maga is, majd ha észretér, szégyenkezni fog miatta. Balasev lesütött szemekkel állt ott, s nézte Napoleon kövér lábainak a mozgását, miközben iparkodott elkerülni a tekintetét.
+
+- De mi közöm van nekem az önök szövetségeseihez? - mondotta Napoleon. - Nekem is vannak szövetségeseim - a lengyelek: ezek nyolczvanezeren vannak s úgy harczolnak, mint az oroszlánok. És lesznek majd kétszázezeren is.
+
+És, alkalmasint még jobban fölháborodván azon, hogy a mikor ezt mondta, kézenfekvő valótlanságot mondott, és hogy Balasev még mindig abban a sorsában megnyugvó pose-ban és szótlanul állt előtte, hirtelen megfordult, odaállt közvetlenül Balasev orra elé, s fehér kezeivel erélyes és gyors taglejtéseket rajzolva a levegőbe, szinte kiabálva mondta:
+
+- Tudja meg, hogy ha önök fölpiszkálják ellenem Poroszországot, tudja meg, hogy én ezt az egész birodalmat letörlöm Európa térképéről, - mondotta sápadt és dühtől eltorzult arczczal, s egyik kis kezével erélyesen rácsapott a másikra. - Igen, visszaverem önöket a Dunán, sőt a Dnyeper-en túlra s fölállítom önökkel szemben azt a határt, a melyet Európa, a maga bűnös könnyelműségében vagy vakságában meg engedett sérteni. Igen, lássák meg, mi vár önökre, lássák meg mit nyertek azzal, hogy tőlem elpártoltak, - mondotta s szótlanul végigment néhányszor a szobán, miközben meg-megrándultak széles vállai. Burnót-szelenczéjét becsúsztatta a mellényzsebébe, majd ismét elővette, s miután néhányszor az orrához emelte, megállt Balasev előtt. Egy darabig hallgatott, gúnyosan, egyenesen Balasev szeme közé nézett és halkan így szólt: - Pedig hát milyen gyönyörű birodalma lehetne az ön császárjának!
+
+Balasev szükségét érezte annak, hogy feleljen, azt mondotta, hogy Oroszország nem látja ilyen sötét színben a helyzetét. Napoleon hallgatott, de még mindig gúnyosan nézett rá és nyilván rá se hederített arra, a mit mondott. Balasev kijelentette, hogy Oroszországban sok jót várnak a háborútól. Napoleon leereszkedőleg bólintott a fejével, mintha csak azt mondta volna: "Tudom, önnek kötelessége így beszélni, de azért maga se hiszi, a mit mond, mert én önt teljesen meggyőztem".
+
+Balasev beszédének a végén Napoleon megint elővette a burnót-szelenczéjét, szippantott belőle, s mintegy jeladásul a lábával kettőt toppantott a padlón. Az ajtó kinyílt: egy tiszteletteljesen odasiető kamarás átadta Napoleonnak a kalapját és a keztyűjét, egy másik pedig zsebkendőt nyújtott felé. Napoleon rájuk se nézett, hanem Balasevhez fordult:
+
+- Biztosítsa a nevemben Alexander császárt, - mondotta, átvevén a kalapját, - hogy én épp úgy híve vagyok, mint azelőtt: teljesen ösmerem őt és nagyra becsülöm kiváló tulajdonságait. Nem tartóztatom tovább, tábornok! Majd meg fogja kapni a levelemet a császárhoz. - És ezzel Napoleon szaporán az ajtó felé ment. A fogadó-szobából mindenki előre sietett le a lépcsőn.
+
+
+
+VII.
+
+Mindazok után, a miket Napoleon mondott, haragjának a kitörései és amaz utolsó, szárazon kimondott szavak után: "nem tartóztatom tovább tábornok; majd meg fogja kapni a levelemet", Balasev meg volt győződve róla, hogy Napoleon nemcsak hogy nem kívánja őt többé látni, de sőt iparkodni fog nem is találkozni vele, a megsértett követtel, és főképpen méltatlan hevességének a tanujával. De legnagyobb meglepetésére, Balasev, Duroc útján meghívást kapott aznapra a császár asztalához.
+
+Az ebéden Bessières, Caulaincourt és Berthier is ott voltak.
+
+Napoleon jókedvűen és szívélyesen fogadta Balasevet. Nemcsak hogy nyoma se volt rajta a délelőtti hevessége fölött érzett szégyenkezésnek vagy önszemrehányásnak, de sőt ellenkezőleg, mindenképpen iparkodott Balasevet fölélénkíteni. Nyilvánvaló volt, hogy Napoleon meggyőződéséből már rég ki volt küszöbölve a tévedések lehetősége, s hogy az ő szemében mindaz, a mit cselekedett, jó volt, de nem azért, mert megegyezett a jóról és a rosszról alkotott fogalmával, hanem pusztán csak azért, mert ő cselekedte.
+
+A császár Vilnában tett sétalovaglása után, a melyen lelkes tömegek fogadták és kísérték mindenfelé, rendkívül jókedvű volt. Mindazoknak az utczáknak az ablakait, a melyeken végigment, szőnyegek, zászlók s az ő nevének a kezdőbetűi diszítették, s a lengyel hölgyek mindenhol kendőlobogtatással üdvözölték.
+
+Ebéd után maga mellé ültetvén Balasevet, nemcsak hogy gyöngéden, de valósággal úgy bánt vele, mintha őt is az udvarához és azok közé az emberek közé számítaná, a kik megértik és helyeslik az ő terveit, és sikereinek örülnek. A társalgás során egyebek közt elkezdett Moszkváról is beszélni, s kikérdezte Balasevet az orosz fővárosról, de nem úgy, mint a hogy' egy tudvágyó utazó kérdezősködik valami új hely felől, a melyet meg akar látogatni, hanem azzal a meggyőződéssel, hogy Balasevre, mint orosz emberre nézve ez a tudvágy csak hízelgő lehet.
+
+- Hány lakosa van Moszkvának, hány ház van benne? - Igaz-e, hogy Moszkvát szentnek hívják? - Hány templom van Moszkvában? - kérdezgette egyre-másra.
+
+Arra a válaszra, hogy templom kétszáznál is több van benne, - így szólott:
+
+- Ugyan minek az a rengeteg sok templom?
+
+- Az oroszok nagyon ájtatosak, - felelt Balasev.
+
+- Egyébiránt a zárdák és templomok nagy száma mindig a nép elmaradottságának a jele, - jegyezte meg Napoleon s rápillantott Caulaincourt-ra, mintha ennek az ítéletnek a megerősítését várná tőle.
+
+Balasev, bár tiszteletteljesen, de kifejezést adott annak, hogy ebben nem ért egyet a franczia császárral.
+
+- Minden országnak meg vannak a maga szokásai, - mondotta.
+
+- De ehhez hasonlót bizony ma már egész Európában sehol sem találni, - szólott Napoleon.
+
+- Bocsánatot kérek felségedtől, - jegyezte meg Balasev: - de Oroszországon kívül ott van még Spanyolország, a hol éppen annyi a zárda meg a templom.
+
+Balasevnek ezt a válaszát, mely arra a vereségre czélzott, mely a francziákat nemrég Spanyolországban érte, Alexander császár udvarában később, - mint Balasev mesélte, - nagyon méltányolták, de akkor, ott, Napoleon asztalánál, nemcsak hogy nem méltányolták, hanem szinte észre se vették.
+
+A marsall urak egykedvű és bámuló arczából nyilvánvaló volt, hogy sehogy' se tudták felfedezni, hol van itt az az elmésség, a melyet Balasev hangsúlyozása jelezni látszott. "Ha volt is a dologban valami elmésség, mi nem értettük meg, vagy pedig egyáltaljában nem volt benne semmi", - mondotta a marsallok arczkifejezése. Oly kevéssé méltányolták ezt a választ, hogy Napoleon valósággal észre se vette, s teljes naivitással megkérdezte Balasevtől, vajjon milyen városokon keresztül vezet innen a legegyenesebb út Moszkvába. Balasev, a ki egész ebéd alatt állandóan résen volt, azt felelte, hogy valamint a közmondás szerint minden út Rómába vezet, úgy azt is el lehet mondani, hogy minden út Moszkvába vezet, hogy sok út van Moszkva felé, a melyek közt ott van a Poltaván keresztül vezető út is, a melyet XII. Károly választott magának, - mondotta Balasev, s válaszának a talpraesett volta felett érzett örömébe szinte belepirult. Alig hogy Balasev a "Poltava" szót kiejtette, Caulaincourt legott elkezdett a Pétervárról Moszkvába vezető út kényelmetlen voltáról és pétervári emlékeiről beszélni.
+
+Ebéd után fekete kávéra átmentek Napoleon dolgozó-szobájába, mely négy nappal azelőtt még Alexander császár dolgozó-szobája volt. Napoleon leült, sèvresi csészéjében megkeverte a kávéját s maga mellett egy széken mutatott helyet Balasevnek.
+
+Van az emberben egy bizonyos ebédutáni hangulat, mely minden okoskodásnál nyomatékosabban arra indítja az embert, hogy magával meg legyen elégedve, és mindenkit jóakarójának tartson. Ebben a hangulatban volt most Napoleon is. Úgy tünt föl előtte, hogy csupa olyan ember van körülötte, a ki őt isteníti. Meg volt győződve, hogy ez után az ebéd után Balasev is barátjává és imádójává szegődött. Napoleon szivélyes és kissé gúnyos mosolylyal fordult hozzá.
+
+- Ez a szoba, a mint hallom, ugyanaz, a melyben Alexander császár is lakott. Nem furcsa ez, tábornok? - mondotta, nyilván semmi kétségben sem lévén az iránt, hogy ez a megjegyzés csak kellemesen érintheti Balasevet, miután az ő, - Napoleon, - fölényét bizonyítja Alexander császár felett.
+
+Balasev erre már nem tudott mit felelni s csak szótlanul lehorgasztotta a fejét.
+
+- Igen, ebben a szobában négy nappal ezelőtt még Vinczengerode és Stein tanácskoztak, - folytatta Napoleon ugyanazzal a gúnyos és öntelt mosolylyal. - De a mit nem értek, - úgymond, - az az, hogy Alexander mind összegyűjtötte maga körül az én személyes ellenségeimet. Ezt igazán... meg nem foghatom. Nem jutott vajjon az eszébe, hogy ugyanezt én is megcselekedhetem? - fordult kérdőleg Balasevhez, s ez az emlék szemlátomást megint belezökkentette őt délelőtti ingerültségének a kerékvágásába, mely még egészen friss volt a lelkében. - Sőt tudja is meg, hogy azt meg is fogom cselekedni, - mondotta Napoleon, s félretolván a csészéjét, fölkelt; - württembergi, badeni, weimári rokonait mind kikergetem Németországból,... ki én... Ám gondoskodjék a számukra Oroszországban valami menedékhelyről!
+
+Balasev lehorgasztotta a fejét, s az arczkifejezése elárulta, hogy szeretné magát ajánlani, s hogy csak azért hallgatja mindezt, mert lehetetlen nem hallania azt, a mit mondanak neki. Napoleon nem vette észre ezt az arczkifejezést; nem úgy bánt Balasevvel, mint ellenségének a követével, hanem mint olyasvalakivel, a ki most teljesen az ő hatalmában van, s a kinek csak örülnie kell volt gazdájának a megaláztatásán.
+
+- És ugyan miért állott Alexander császár a hadserege élére? Mire való volt ez? A háború, az az én elemem, az ő dolga meg uralkodni, nem pedig sereget vezetni. Miért vett a nyakába ekkora felelősséget?
+
+Napoleon megint elővette a burnót-szelenczéjét, néhányszor föl és alá járt a szobában, s egyszerre, egészen váratlanul odalépett Balasevhez, és könnyed mosolylyal, olyan határozottan, szaporán és egyszerűen, mintha nemcsak valami fontos, de egyúttal Balasevre nézve valami nagyon kellemes dolgot vinne véghez, a kezét a negyvenesztendős tábornok arczához emelte, megfogta a fülét, s mosolygó arczczal egyet rántott rajta.
+
+Az, ha a császár valakinek a fülét megczibálta, a franczia udvarnál a legnagyobb megtiszteltetés és kegyszámba ment.
+
+- Nos hát, Alexander császár imádója és udvaroncza, ön nem szól semmit? - mondotta, mintha furcsállotta volna, hogy az ő jelenlétében valaki más emberfiának az udvaroncza és imádója lehessen. - Készen vannak a lovak a tábornok számára? - tette hozzá s könnyedén megbiczczentette a fejét, válaszul Balasev meghajlására. - Adják át neki az én lovaimat, nagy út áll előtte...
+
+Az a levél, melyet Balasev vitt magával, Napoleon utolsó levele volt Alexanderhez. Az orosz császár hitelesen értesült a beszélgetés minden részletéről és a háború megkezdődött.
+
+
+
+VIII.
+
+Andrej herczeg, miután Moszkvában Pierre-el találkozott, elutazott Pétervárra. A hozzátartozóinak ugyan azt mondta, hogy hivatalos dolgai vannak, de valójában azért utazott el, hogy Kuragin Anatole-t fölkeresse, a kivel feltétlenül találkozni akart. Kuragin, a ki után Pétervárra való megérkezésekor azonnal tudakozódott, már nem volt ott, Pierre tudatta a sógorával, hogy Andrej herczeg keresi. Kuragin Anatole legott kapott valami megbízást a hadügyminisztertől és elutazott a moldvai hadsereghez. Ugyanakkor Andrej herczeg találkozott Péterváron Kutuzovval, az ő iránta mindig jó szívvel lévő volt tábornokával, a ki kineveztetvén a moldvai hadsereg főparancsnokává, megajánlotta Andrej herczegnek, hogy jőjjön vele. Andrej herczeg beosztatván a főhadiszállás törzskarához, elutazott Törökországba.
+
+Andrej herczeg nem tartotta helyesnek, hogy levélben hívja ki Kuragint. Úgy találta, hogy ez a kihívás, a nélkül, hogy erre valami újabb ürügye volna, csak kompromittálhatná Rosztova grófnőt s ezért kereste a Kuraginnal való személyes találkozást, melynek során szándékában volt a párbajra valami új ürügyet találni. De a törökországi seregnél sem sikerült neki Kuraginnal találkoznia, a ki kevéssel azután, hogy ő odaérkezett, visszautazott Oroszországba. Itt, egy rá nézve új országban, s új viszonyok közt, valamivel könnyebben esett Andrej herczegnek az élet. A menyasszonya hitszegése után, mely annál nagyobb súlylyal nehezedett rá, minél jobban iparkodott az eset reá való hatását mások előtt palástolni, rendkívül nehezére esett volna abban a környezetben élni, a melyben olyan boldog volt, de még jobban nehezére esett ez a szabadság és függetlenség, a melyet annakelőtte olyan sokra becsült. Nemcsak hogy nem foglalkozott többé azokkal a gondolatokkal, a melyek akkor villantak meg először a fejében, a mikor az austerlitzi csatatéren az eget nézte, a melyekről oly szívesen elbeszélgetett Pierre-el, s a melyek előbb Bogucsarovoban, majd később Svájczban és Rómában a magányosságát kitöltötték, de sőt félt visszaemlékezni ezekre a gondolatokra, melyek oly végtelen és ragyogó jövőt tártak volt fel a szemei előtt. Most csak a hozzá legközelebb álló, a múlttal semmi kapcsolatban se lévő, gyakorlati érdekek foglalták le minden figyelmét, a melyek után annál nagyobb mohósággal kapott, minél távolabb állottak a múlt idők érdekeitől. Mintha csak az égnek az a végtelen és tőle távolodó boltozata, mely azelőtt fölé borult, egyszerre valami határozott, alacsony és nyomasztó boltozattá változott volna át, a melyen minden olyan tisztán állott előtte, s a melyen az örökkévalóságnak és a titokzatosságnak nyoma se volt többé.
+
+Azok közül a munkakörök közül, melyek kínálkoztak neki, a katonai szolgálat volt a legegyszerűbb, a melyben a legotthonosabban is érezte magát. Mint Kutuzov törzskarának ügyeletes tábornoka, buzgó kitartással végezte a dolgait s valósággal meglepte Kutuzovot a munkakedvével és pontosságával. Miután Kuraginra Törökországban sem akadt rá, Andrej herczeg nem tartotta szükségesnek, hogy legott megint utána siessen Oroszországba, mind a mellett tisztában volt vele, hogy minden megvetése ellenére is, a melyet iránta érzett, s mind amaz érvek ellenére is, a melyeket annak a támogatására felhozott maga előtt, hogy nem érdemes vele a személyes összetűzésig engedni jutni a dolgot, - mind a mellett tisztában volt azzal, hogy bármilyen hosszú idő múlva fog is találkozni vele, lehetetlen, hogy őt ki ne hívja, mint a hogy' lehetetlen, hogy az éhes ember rá ne vesse magát arra a táplálékra, mely az útjába akad. S annak a tudata, hogy a sérelem még nincsen megtorolva, hogy a haragja még nincs kitöltve, hanem ott kavarog a szívében, mérget kevert abba a mesterséges nyugalomba, a melyet Andrej herczeg szorgalmas, pontos és valamelyest becsvágyó és hiú tevékenységének az örve alatt Törökországban magának teremtett.
+
+1812-ben, a mikor a Napoleonnal való háború híre Bukarestbe (a hol Kutuzov immár két hónap óta élt s éjjel-nappal együtt volt az ő oláh menyecskéjével) is eljutott, Andrej herczeg megkérte Kutuzovot, hogy helyezze át őt a nyugati hadsereghez. Kutuzov immár megelégelvén Bolkonszkij buzgó tevékenységét, mely szinte élő szemrehányásként hatott rá a maga tétlensége miatt, nagyon szívesen elbocsátotta őt magától s valami megbízást is adott neki Barklay-de-Tolly-hoz.
+
+Andrej herczeg mielőtt a hadsereghez, mely májusban a drisszai táborban volt összpontosítva, bevonult volna, elnézett Lyszyja Goryba, mely a szmolenszki országúttól három versztnyire, szinte útjába esett. Andrej herczeg életében az utolsó három esztendő oly gazdag volt fordulatokban, annyi mindent érzett és gondolt át, annyi mindent látott (nyugatot és keletet beútazta) ez alatt az idő alatt, hogy Lyszyja Gory-ba érkezvén, furcsán és idegenül érintette őt az ottani életnek a legapróbb részletekig az az előttihez hasonló folyása. Mint valami varázslatos és szunnyadó kastélyba, úgy vonult be a fasoron és a kőkapun keresztül a lyszyja-gory-i házba. Még mindig a régi higgadtság, a régi tisztaság és a régi csönd uralkodott ebben a házban, s ugyanazok a bútorok, ugyanazok a falak, ugyanazok a hangok és illatok s ugyanazok a félénk és éppenséggel nem szép, csak valamicskével megöregedett arczok fogadták. Marja herczegnő még mindig ugyanaz a félénk, csúnya és öregedő leány volt, a ki örökös rettegésben és lelki szenvedések közt, minden czél és öröm nélkül morzsolgatta életének a legszebb éveit. Bourienne is még mindig az az önmagával megelégedett, karcsú leány volt, a ki a maga személyére vonatkozó legkecsegtetőbb reményekkel eltelve, örömmel aknázta ki életének minden pillanatát. Csak a föllépése lett, mint Andrej herczegnek tetszett, valamivel határozottabbá. Desalles, a Svájczból hozott nevelő, valami orosz szabású zekébe volt öltözve, s keservesen törte a cselédséggel az orosz nyelvet, de a mellett még mindig a régi, mérsékelten okos, művelt, erényes és szőrszálhasogató nevelő volt. Az öreg herczeg testileg csak annyiban változott meg, hogy a szája egyik szögletében egy kiesett fognak a hiánya volt észrevehető; lelkileg szakasztott olyan volt, mint annakelőtte, legfeljebb még jobban el volt keseredve a miatt, s még nagyobb bizalmatlansággal viseltetett az iránt, a mi körülötte a világban történt. Csak a kis Nikoluska, az megnőtt, megváltozott, kipirult, göndör, sötét hajat eresztett, s a nélkül, hogy maga is tudta volna, mikor nevetett és jókedvű volt, szép szájacskájának a felső ajkát épp úgy fölrántotta, mint megboldogult édes anyja szokta volt tenni. Ő volt az egyetlen ebben a varázslatos, szunnyadó kastélyban, a ki nem vetette magát alá a változatlanság törvényének. De bár a látszat után itélve, minden a régiben volt, mindezeknek az embereknek az egymáshoz való benső viszonya megváltozott azóta, hogy Andrej herczeg nem látta őket. A család tagjai két, egymással idegen és ellenséges indulattal szembenálló táborra szakadtak, s most csak az ő kedveért változtatták meg szokott életmódjukat s érintkeztek egymással. Az egyikhez tartozott az öreg herczeg, Bourienne és az építész, a másikhoz pedig Marja herczegnő, Desalles, Nikoluska s a dadák és dajkák valamennyien.
+
+Lyszyja Gory-ban való tartózkodásának az ideje alatt a háziak mind együtt ebédeltek, de valamennyien kényelmetlenül érezték magukat s Andrej herczeg érezte, hogy ő most csak vendég a házban, a kinek a kedvéért ugyan kivételt tesznek, s hogy valamennyiüket feszélyezi a jelenlétével. Első nap, ebéd alatt, Andrej herczeg ezt önkéntelenül megérezvén, szótalan volt, s az öreg herczeg, a kinek feltünt ennek a szótlanságnak a természetellenes volta, szintén komor hallgatásba merült, s ebéd után azonnal visszavonult a szobájába. Mikor este Andrej herczeg bement hozzá, s kissé föl akarván őt vidítani, elkezdett neki a fiatal Kamenszkij herczeg viselt dolgairól beszélni, az öreg herczeg egyszerre egészen váratlanul szóba hozta Marja herczegnőt, s elitélte őt a babonáiért és m-elle Bourienne iránt tanusított ellenszenve miatt, a ki pedig, mint mondotta, az egyetlen, a ki őszinte odaadással van ő iránta.
+
+Az öreg herczeg úgy nyilatkozott, hogy az ő betegségének egyedül Marja herczegnő az oka; hogy a leánya szánt-szándékkal gyötri és izgatja őt; s hogy a kényeztetésével és ostoba beszédeivel egészen elrontja a kis Nikolaj herczeget. Az öreg herczeg nagyon jól tudta, hogy ellenkezőleg, ő gyötri a leányát, a kinek vajmi keserves az élete; de azt is tudta, hogy képtelen őt nem gyötörni, mert búsásan rászolgál erre. "Miért van az, hogy Andrej herczeg, a ki mindezt látja, egy szót se szól nekem a húgáról?" - gondolta magában az öreg herczeg. "Azt hiszi tán, hogy én valami gonosztevő, vagy vén bolond vagyok, a ki minden ok nélkül idegenedett el a leányától, és közeledett a franczia leányhoz? Nem érti a dolgot, s éppen azért meg kell magyaráznom neki, s meg kell hallgatnia", - gondolta az öreg herczeg. S elkezdte fejtegetni azokat az okokat, a melyek miatt képtelen leányának a lehetetlen természetét elviselni.
+
+- Ha már megkérdi tőlem, - szólott Andrej herczeg, a nélkül, hogy az apjára nézett volna (életében most először tört pálczát az apja fölött), - én nem akartam beszélni, - de ha már megkérdi tőlem, úgy mindezekről a dolgokról nyiltan el fogom mondani a véleményemet. Hogy ha vannak félreértések és súrlódások kettőjük között, úgy én ezekért Masát semmiképpen sem okolhatom, mert nagyon jól tudom, hogy ő milyen szeretettel és tisztelettel van ön iránt. Ha már megkérdé tőlem, - folytatta Andrej herczeg ingerülten, mert az ingerültségre az utóbbi időben mindig kész volt, - én csak azt az egyet mondhatom: ha vannak félreértések, úgy ezeknek egyedüli oka az a hitvány nőszemély, a kinek nem volna szabad a húgom barátnőjének lennie.
+
+Az öreg eleinte kimeresztett szemekkel bámult a fiára, s természetellenes mosolyával kimutatta hiányzó fogának a helyét, a melyet Andrej herczeg sehogy' se tudott megszokni.
+
+- Miféle barátnő, lelkem? - Hm? Már eljárt a szája valakinek! Hm?
+
+- Apuskám, én nem akartam itéletet mondani, - szólott Andrej herczeg epés és nyers hangon, - de ön hívott ki rá, s én megmondtam s mindig is ezt fogom mondani, hogy Marja herczegnő nem hibás, hanem igenis hibás az a franczia leány...
+
+- Áá, tehát kimondtad az itéletet!... kimondtad! - mondotta az öreg halk hangon, s mint Andrej herczegnek tetszett, zavartan, de aztán egyszerre felugrott és elordította magát: - Ki innen, ki! A színedet se lássam többé!...
+
+Andrej herczeg tüstént el akart utazni, de Marja herczegnő kérésére még egy napig ott maradt. Ezen a napon Andrej herczeg nem találkozott az apjával, a ki ki se mozdult a szobájából, m-elle Bouriennen és Tichonon kívül senkit se bocsátott magához s több ízben tudakozódott, vajjon elutazott-e már a fia. Másnap az elutazása előtt Andrej herczeg bement a fiacskája szobájába. Az egészséges és az anyja révén göndörhajú fiúcska ott ült az apja térdén. Andrej herczeg elkezdett mesélni neki a kékszakállról, de mielőtt befejezte volna, gondolatokba merült. Mialatt szép kis fiacskáját az ölében tartotta, nem ő rá, hanem magára gondolt. Rémülten kereste, de nem találta meg magában sem a megbánást azért, hogy az apját fölháborította, sem a sajnálkozást azon, hogy (életében először) haragban fog elválni tőle. De mindennél fontosabb volt ő rá nézve az, hogy hasztalan kereste magában azt a fia iránt való előbbi gyöngédséget, melyet az által akart újra felkölteni a lelkében, hogy az ölébe vette és gügyösgette a fiúcskát.
+
+- No, meséljen hát, - nógatta a fiú. Andrej herczeg nem felelt, letette őt az öléből és kiment.
+
+A mint Andrej herczeg abbanhagyta megszokott tevékenységét és különösen, a mint belekerült régi életviszonyai közé, a melyek közt akkor volt, a mikor még boldognak érezte magát, a régi erővel kiújult benne az életundor, s iparkodott ezek elől az emlékek elől mielőbb menekülni, s mielőbb valami foglalkozást találni.
+
+- Tehát csakugyan elmégy? - kérdezte a húga.
+
+- Istennek hála, hogy mehetek, - felelt Andrej herczeg; - csak azt sajnálom, hogy te is nem jöhetsz.
+
+- Miért mondod ezt? - szólott Marja herczegnő. - Miért mondod ezt éppen most, a mikor abba a rettenetes háborúba indulsz, s mikor ő már olyan törődött és öreg? M-elle Bourienne azt mondta, hogy kérdezősködött utánad... - Alig, hogy erről kezdett beszélni, megrezdültek az ajkai és kicsordultak a könnyei. Andrej herczeg elfordult tőle s elkezdett föl és alá járni a szobában.
+
+- Oh, Istenem! Istenem! - mondotta. - S ha az ember meggondolja, hogy mi és ki, micsoda csekélység elég ahhoz, hogy egy embert boldogtalanná tegyen, - sóhajtott fel olyan hevességgel, mely Marja herczegnőt szinte megijesztette.
+
+Megértette, hogy mikor az emberekről beszélt, a kiket csekélységeknek nevezett, ezalatt nemcsak m-elle Bourienne-t értette, a ki az apja szerencsétlenségét okozta, hanem azt az embert is, a ki az ő boldogságát tönkretette.
+
+- Andrej, csak egyre kérlek... könyörgök neked, - mondotta s megérintvén a karját, a könnyeken is keresztül csillogó szemekkel nézett rá. - Én teljesen értelek téged (Marja herczegnő lesütötte a szemét). Ne hidd, hogy a bánatot emberek okozzák. Az emberek csak az Ő eszközei. - És odanézett valamivel Andrej herczeg feje fölé, azzal a határozott és megszokott tekintettel, a melylyel az ember egy arczkép jól ismert helyére nézni szokott. - A bánatot Ő küldi reánk, nem az emberek. Az emberek csak eszközei Neki; ők nem hibásak. Ha úgy tűnik föl előtted, hogy valaki hibás veled szemben, feledd el ezt és bocsáss meg neki. Nekünk nincs jogunk büntetni. Akkor majd megérted azt a boldogságot, mely a megbocsátásból fakad.
+
+- Ha nő volnék, Mari, akkor megtenném ezt. Ez a nők erénye. De a férfinak nem kell és nem is szabad felednie és megbocsátania, - mondotta s bár mindeddig rá se gondolt Kuraginra, egyszerre teljes, kielégítetlen bosszúvágya fölújult a lelkében. "Mikor Marja herczegnő már arra próbál rábeszélni, hogy megbocsássak, az annyit tesz, hogy már rég le kellett volna sujtanom a büntetéssel", - gondolta magában. S a nélkül, hogy Marja herczegnőnek egyebet felelt volna, elkezdett arra az örömteljes, bosszútól édes pillanatra gondolni, a mikor majd találkozik Kuraginnal, a kiről tudta, hogy a hadseregnél tartózkodik.
+
+Marja herczegnő könyörgött a bátyjának, hogy maradjon még egy napot, s megmondta neki, hogy bizton tudja, milyen boldogtalan lesz az apjuk, ha Andrej most elutazik, a nélkül, hogy kibékültek volna; de Andrej herczeg azt felelte, hogy ő alkalmasint nemsokára megint visszajön a hadseregtől, hogy föltétlenül fog írni az apjának, s hogy most minél tovább maradna itthon, annál jobban elmérgesednék ez a viszály.
+
+- Isten veled, Andrej! Ne feledd, hogy a csapások mindig Istentől jönnek, s hogy az emberek soha se hibásak, - ezek voltak az utolsó szavak, a melyeket Andrej a húgától hallott, mikor tőle elbúcsúzott.
+
+"Ennek így kell lenni! - gondolta Andrej herczeg, mikor kijutott a lyszyja gory-i ház fasorából. - Ez a szegény, ártatlan teremtés most egyedül marad itt ezzel a félkegyelmű öreg emberrel. Az öreg érzi, hogy ő a hibás, de képtelen megváltozni. Az én kis fiacskám meg fölcseperedik, örül az életnek, a melyben pedig ugyanaz a sors vár rá, mint másokra, a csaló, vagy a megcsalt sorsa. Én megyek a hadsereghez, miért? - magam se tudom; és találkozni kívánok azzal az emberrel, a kit megvetek, pusztán csak azért, hogy alkalmat adjak neki arra, hogy engem megöljön és jót kaczagjon rajtam!" Azelőtt is ugyanazok az életviszonyok voltak itten, de azelőtt egy közös kapocs fűzte össze valamennyiüket, most pedig széthullottak. Minden összefüggés nélkül, egymásután a legképtelenebb jelenségek bukkantak föl Andrej herczeg lelkében.
+
+
+
+IX.
+
+Andrej herczeg június végén érkezett meg a hadsereg főhadiszállására. Az első hadsereg csapatai, a melynél a császár is tartózkodott, a Drissa melletti megerősített táborban voltak elhelyezve; a másik hadsereg csapatai visszavonultak, iparkodván az első hadsereggel egyesülni, a melytől, - mint mondották, - a francziák túlnyomó ereje vágta el őket. Az orosz hadseregben mindenki elégedetlen volt a dolgok menetével; de az orosz kormányzóságokba való betörés veszedelmétől senki se tartott s még csak föl se tételezte senki, hogy a háború a nyugati lengyel kormányzóságokon túl terjedjen.
+
+Andrej herczeg a Drissa partján akadt rá Barclay-de-Tolly-ra, a ki mellé be volt osztva. Miután a tábor környékén egyetlen nagyobb város vagy helység se volt, a hadseregnél lévő nagyszámú tábornokot és udvaronczot vagy tíz versztnyi kiterjedésben a folyó mindkét partján lévő falvak legjobb házaiba szállásolták be. Barclay-de-Tolly az uralkodótól négy versztnyire állott. Szárazon és hidegen fogadta Bolkonszkijt, s németes kiejtésével megmondotta neki, hogy beosztása ügyében majd előterjesztést tesz az uralkodónak, addig is kéri, hogy az ő törzskaránál maradjon. Kuragin Anatole, a kit Andrej herczeg a hadseregnél remélt találhatni, már nem volt ott: elutazott Pétervárra, s ez a hír Bolkonszkijt kellemesen érintette. A készülőben levő óriás háború annyira lefoglalta Andrej herczeg érdeklődését, hogy szinte örült, ha egy időre megszabadult azoktól az izgalmaktól, a melyekbe őt a Kuraginnal való törődés sodorta. Az első négy napon, a mikor még nem rendelték ki sehová, Andrej herczeg körüljárta az egész megerősített tábort s a maga értelme és a hozzáértő emberek útbaigazításai nyomán iparkodott magának a helyzetről tiszta képet alkotni. Az a kérdés azonban, vajjon ez a tábor előnyös-e vagy hátrányos, Andrej herczeg előtt megoldatlan maradt. Azzal eddigi tapasztalatai során már tisztába jött, hogy háborús kérdésekben (mint erről az austerlitzi ütközetben is meggyőződhetett) a legmélyebben átgondolt tervek sem érnek semmit, hogy minden attól függ, milyen választ adnak az ellenség váratlan és előre semmiképpen se látható mozdulataira, hogy minden attól függ, ki és hogyan intézi az egész hadmüveletet. Hogy ezt az utóbbi kérdést maga előtt tisztázza, Andrej herczeg a helyzete és az ösmeretségei révén iparkodott behatolni a hadsereg vezetésének s a vezető férfiaknak a szellemébe, valamint iparkodott azokat a pártokat is megismerni, a melyeknek befolyása a vezetésben érvényesült, s mindezek alapján a következő képet alkotta magának.
+
+Akkor, a mikor a császár még Vilnában volt, a hadsereg három részre volt osztva: az első hadsereg Barclay-de-Tolly, a második Bagration, a harmadik pedig Tormaszov vezérlete alatt állott. Az uralkodó az első hadseregnél tartózkodott, de nem főhadparancsnoki minőségben. A parancsokban határozottan ki volt mondva, hogy a császár nem fog vezényelni, csak a hadseregnél fog tartózkodni. Ezenkívül a császár mellett nem is volt ott a főhadparancsnok törzskara, hanem csak a császári főhadiszállás törzskara. Ott volt mellette a császári törzskar főnöke, Volkonszkij fő-kvártélymester, voltak tábornokok, szárnysegédek, diplomácziai tisztviselők és egy sereg külföldi, de nem volt ott a hadsereg törzskara. Ezenkívül minden különösebb beosztás nélkül ott voltak a császár környezetében: Arakcsejev, volt hadügyminiszter, Bennigsen gróf, mint rangban legidősebb tábornok, Pavlovics Konstantin nagyherczeg trónörökös, Rumjanczev gróf kanczellár, Stein volt porosz miniszter, Armfeldt svéd tábornok, Pfuhl, a hadjárat egész haditervének a szerzője, a Szardiniából bevándorolt Paulucci főhadsegéd, Wolzogen és sok más. Bár ezek a személyiségek minden katonai hatáskör nélkül tartózkodtak a hadseregnél, mégis rangjához mérten mindeniknek megvolt a maga befolyása, és sokszor egy-egy hadtestparancsnok, sőt maga a főhadparancsnok sem igen volt tisztában vele, vajjon milyen minőségben kérdez tőle, vagy tanácsol neki valamit Bennigsen, vagy a nagyherczeg, vagy Arakcsejev, vagy Bolkonszkij herczeg, és nem tudta, ő tőle vagy az uralkodótól ered-e ez vagy az a tanács formájában kiadott parancs, s hogy vajjon ez teljesítendő-e vagy sem. De ez csak a külső kerete volt a helyzetnek; udvari szempontból (már pedig az uralkodó jelenlétében minden ebből a szempontból ítélendő meg), a császár s mindezen személyiségek jelenlétének a lényege teljesen világos volt mindenki előtt. Ez a lényeg pedig a következő volt: a császár nem vállalta ugyan magára a főhadparancsnoki felelősséget, de azért a hadseregekkel mind ő rendelkezett, s a környezetében lévők voltak tanácsadói. Arakcsejev volt a megbízható végrehajtó, a rendnek őre s a császár testőre; Bennigsen, egy vilnai kormányzóságbeli előkelő földbirtokos, látszólag a császár fogadtatása és ellátása körül szorgalmatoskodott, valójában pedig kiváló tábornok volt, a ki a tanácsban mindig jó szolgálatokat tett és ezenkívül minden pillanatban készen állott Barclay helyettesítésére. A nagyherczeg azért volt ott, mert úgy tetszett neki. Stein, a volt miniszter, azért volt ott, mert jó tanácsadónak bizonyult s mert Alexander császár igen nagyra becsülte őt személyes tulajdonságai révén. Armfeldt Napoleon irígy haragosa volt, emellett nagy önbizalommal megáldott tábornok, a mi soha se tévesztette el a hatását Alexanderra. Paulucci azért volt ott, mert elszánt és bátor volt a nyilatkozataiban. A főhadsegédek azért voltak ott, mert a hol a császár volt, ott ők is ott voltak mindig, és végül a legfőbb - Pfuhl azért volt ott, mert ő dolgozta ki a Napoleon elleni hadjárat haditervét s mert meggyőzvén Alexandert ennek a haditervnek a czélirányosságáról, ő intézte a hadjárat egész vezetését. Pfuhl mellett ott volt Wolzogen, a ki Pfuhl eszméit sokkal hozzáférhetőbb formában tálalta föl, mint ő maga, s e mellett bátor, önérzetes elméleti kormányférfiú volt, a ki mérhetetlen önbizalmában mindenki mást a megvetésével sujtott.
+
+Ezeken a névszerint felsorolt orosz és külföldi személyiségeken kívül (de különösen külföldi személyiségeken kívül, a kik az idegen téren tevékeny emberek merészségével minden nap új és váratlan eszmékkel álltak elő) volt még egy sereg másodrangú személyiség is, a kik azért voltak a hadseregnél, mert a fölebbvalóik ott voltak.
+
+Ebben a nagy, mozgalmas, csillogó és büszke világban, a különböző felfogások és hangok közepett Andrej herczeg a következő, egymástól a legélesebben különváló irányokat és pártokat figyelte meg.
+
+Az első párthoz tartoztak: Pfuhl és a követői, mindmegannyi elméleti ember, a kik meg voltak győződve egy külön haditudomány létezéséről, valamint arról, hogy ennek a tudománynak meg vannak a maga, az arczmenetre, a megkerülésre stb. vonatkozó változhatatlan törvényei. Pfuhl és követői a hadászat állítólagos és szabatos törvényei szerint való visszavonulást követelték az ország belsejébe, és minden, ettől az elmélettől való eltérésben csak barbárságot, műveletlenséget vagy rosszakaratot láttak. Ehhez a párthoz tartoztak a német herczegek, Wolzogen, Vinczengerode és mások, jobbára szintén németek.
+
+A második párt homlokegyenest ellenkezője volt az elsőnek. Mint rendesen, az egyik szélsőség mellett ott voltak a másik szélsőség képviselői is. Ennek a pártnak az emberei azok voltak, a kik azt kívánták, hogy Vilnából vonuljanak be Lengyelországba és szabadítsák fel magukat minden előre elkészített terv kényszere alól. Ennek a pártnak az emberei azonkívül, hogy az elszánt cselekvés szószólói, ezzel együtt a nemzeti szempont képviselői is voltak, következésképpen a vitatkozások során még egyoldalúbb felfogásról tettek tanúságot. Ide tartoztak az oroszok: Bagration, az akkoriban emelkedőben lévő Jermolov és mások. Ebben az időben járt szájról-szájra Jermolovnak egy ismert tréfája, a ki állítólag csak azt az egy kegyet kérte a császártól, hogy léptesse őt elő németté. Ennek a pártnak az emberei Szuvarovra való hivatkozással azt mondogatták, hogy nem kell sokat gondolkozni, nem kell tűkkel sokat bökdösni a térképeket, hanem közbe kell vágni, meg kell verni az ellenséget, nem engedni be őt Oroszországba s nem adni alkalmat a csapatoknak arra, hogy elcsüggedjenek.
+
+A harmadik párthoz, a melyhez az uralkodónak legtöbb bizalma volt, a két első irány közt a közvetítő szerepét játszó udvaronczok tartoztak. Ennek a pártnak, a melyhez Arakcsejev is tartozott, az emberei jobbára nem voltak katonák, a kik úgy gondolkoztak és beszéltek, mint a hogy' a meggyőződés nélkül való, de azért mégis meggyőződéseseknek látszani akaró emberek rendesen szoktak. Ezek úgy nyilatkoztak, hogy a háború, különösen egy olyan lángelmével, mint Bonaparte (most megint Bonaparte-nak hívták őt) kétségkívül a legmélyebb megfontolást és a tudomány mélységes ismeretét igényli, s hogy ebben a tekintetben Pfuhl is lángelméjű: e mellett azonban lehetetlen be nem látni, hogy az elmélet emberei sokszor egyoldalúak s azért nem szabad föltétlenül megbízni bennük, meg kell hallgatni azt is, a mit Pfuhl ellenfelei mondanak, úgyszintén azt is, a mit a gyakorlati s a háború dolgaiban tapasztalt emberek beszélnek, s mindebből az arany középútat kell választani. Ennek a pártnak a tagjai ragaszkodtak hozzá, hogy a drissai tábornak Pfuhl tervei szerint való megtartása mellett, a többi hadseregek elhelyezkedését meg kell változtatni. Bár ezzel az eljárással sem az egyik, sem a másik czélt nem érhették el, de a párt emberei így találták a legjobbnak.
+
+A negyedik irányzatnak legtekintélyesebb képviselője a trónörökös nagyherczeg volt, a ki nem tudta elfelejteni az ő austerlitzi csalódását, a hol ő, arra számítván, hogy hamarosan legyűri a francziákat, mintha valami szemlére ment volna, sisakban és lovagköntösben vonult ki a testőrség élén, s egyszerre a legelső sorokba tévedt s csak nagy nehezen menekült meg az általános zűrzavarból. Az ehhez a párthoz tartozó emberek felfogásában meg volt az őszinteség tulajdonsága, illetve fogyatkozása. Ők féltek Napoleontól, őt erősnek, magukat gyengének tudták, s ezt nyiltan ki is mondották. Folyton azt hajtogatták: "Mindennek csak keserűség, szégyen és pusztulás lesz a vége! Elhagytuk Vilnát, elhagytuk Vitebszket, el fogjuk hát hagyni Drissát is. Az egyetlen okos dolog, a mit tehetünk, békét kötni, még pedig lehetőleg minél előbb, még mielőtt kikergetnek bennünket Pétervárról!"
+
+Ez az orosz hadsereg magasabb köreiben nagyon elterjedt fölfogás támogatásra talált Péterváron és Rumjanczev kanczellár személyében is, a ki még más állami érdekek szempontjából is a béke mellett foglalt állást.
+
+Az ötödik csoportot Barclay-de-Tolly-nak nem annyira mint embernek, mint inkább mint hadügyminiszternek és főhadparancsnoknak a párthívei alkották. Ezek így szólottak: "Bármilyen legyen is különben (mindig ezzel kezdték), de annyi bizonyos, hogy becsületes és tevékeny ember, a kinél jobb nincsen. Adjatok hát neki tényleges hatalmat, mert háborút a vezetés egysége nélkül nem lehet sikeresen viselni, s ő majd megmutatja, mire képes, a mint hogy Finnországban is megmutatta. Ha a mi hadseregünk erős és rendezett, s ha vissza tudtunk vonulni Drissáig a nélkül, hogy veszteségeink lettek volna, úgy ezt csak Barclaynak köszönhetjük. Ha most Barclay helyére Bennigsent állítjuk oda, úgy minden elveszett, mert Bennigsen már 1807-ben is megmutatta a tehetetlenségét", - mondogatták ennek a pártnak az emberei.
+
+A hatodik csoporthoz tartozók, a bennigsenisták, ellenkezőleg azt hirdették, hogy a legtevékenyebb és legtapasztaltabb mégis csak Bennigsen, s hogy bárhogy' ellenkezik is az ember, mindig csak ő hozzá kerül vissza. Ám csak hadd halmozzák egymásra a baklövéseket, s ennek a pártnak az emberei kimutatták, hogy a mi Drissáig való visszavonulásunk a képzelhető legszégyenletesebb vereség, s a baklövések szakadatlan lánczolata volt. "Minél több hibát követnek el, - mondották ezek, - annál jobb, mert annál hamarabb be fogják látni, hogy ez így nem mehet tovább. Itt nem holmi Barclay-ra, hanem olyan emberre van szükség, mint Bennigsen, a ki már 1807-ben is megállta a sarat, s a kinek maga Napoleon is igazságot szolgáltatott, olyan emberre, a kinek a kezében az ember szívesen látná a hatalmat, ilyen pedig csak egy van, s ez Bennigsen."
+
+A hetedik párt az olyan emberek sorából került ki, a kik mindig nagy számmal vannak az uralkodók és különösen a fiatal uralkodók körül, s a kik vajmi nagy számmal verődtek össze Alexander császár környezetében, a tábornokok és a szárnysegédek soraiból, a kik szenvedélyes odaadással voltak a császárjuk iránt, a kit nem mint uralkodót, de mint embert valósággal imádtak, még pedig őszintén és önzetlenül, úgy, mint Rosztov 1805-ben imádta őt s a kik nemcsak minden erénynek, hanem minden kiváló emberi tulajdonságnak a foglalatját látták benne. Ezek az emberek, bár lelkesedtek az uralkodó szerénységeért, a melylyel a hadsereg főparancsnokságáról lemondott, mégis elítélték ezt a túlzott szerénységet, s csak egyetlen vágyuk volt, a melyhez szívósan ragaszkodtak is, hogy imádott császárjuk szakítván az önmaga iránt való túlzott bizalmatlansággal, jelentse ki nyiltan, hogy odaáll csapatainak az élére, gyűjtse maga köré a főhadparancsnok törzskarát, és ha szükség van rá, tapasztalt elméleti és gyakorlati emberek tanácsának a meghallgatásával, maga vezesse a katonáit, a kiket már ez egymagában is a legnagyobb lelkesedésre volna képes hangolni.
+
+A nyolczadik és legnagyobb csoport, mely tagjainak óriási számával úgy aránylott a többihez, mint a kilenczvenkilencz az egyhez, olyan emberekből állott, a kik nem akartak se békét, se háborút, se támadást, se megerősített tábort, se a Drissa mellett, se egyebütt, se Barclay-t, se császárt, se Pfuhl-t, se Bennigsent, hanem egyetlen és legfőbb vágyuk csak az volt: hogy minél nagyobb haszonra és minél több élvezetre tegyenek szert. S a császár főhadiszállásán nyüzsgő és egymást keresztező, egymással összefonódó fondorlatoknak a zavaros vizében sok olyan dologban lehetett sikereket elérni, a miben más időben czélt érni szinte képtelenség lett volna. Az egyik, csak azért, hogy előnyös állását ne koczkáztassa, ma egyetértett Pfuhl-lal, holnap az ellenfelével, holnapután meg váltig erősítgette, hogy egy bizonyos kérdésben teljességgel nincs határozott véleménye, mind csak azért, hogy elkerülje a felelősséget és kielégítse az uralkodót. A másik, a ki valami előnyre vadászott, azzal vonta magára az uralkodó figyelmét, hogy hangosan lármázta ugyanazt, a mire az uralkodó előtte való napon czélzott, vitatkozott és lármázott a tanácsban, a mellét verte, párbajra hívta ki azokat, a kik nem voltak vele egy véleményen, ezzel akarván bizonyítani, hogy a közjóért még arra is kész, hogy magát föláldozza. A harmadik egyszerűen két tanácskozás közt és ellenségeinek a távollétében kikunyorálta magának hűséges szolgálatainak a jutalmát, jól tudván, hogy most lehetetlen lesz neki kosarat adni. A negyedik puszta véletlenségből mindig nyakig munkában került a császár szemei elé. Az ötödik, azért, hogy régóta óhajtott czélját, - egy ebédet a császár asztalánál, - elérje, elkeseredetten bizonyítgatta egy-egy újonnan fölmerült nézet helyességét vagy helytelenségét, s erre a czélra többé-kevésbbé erőteljes és helyes bizonyítékok egész seregét mozgósította.
+
+Ennek a pártnak az emberei mind a rubeleket, a kereszteket, s a rangot hajhászták, s ebben a hajszában kizárólag a császári kegy szélmutatója után igazodtak, s alig hogy észrevették, hogy a szélmutató az egyik oldalra fordult, legott a hadseregnek ez az egész here-telepe elkezdett ugyanabba az irányba fújni, a mi csak megnehezítette az uralkodónak azt, hogy a szélmutatót megint átfordítsa a másik oldalra. A helyzet bizonytalansága és a fenyegető komoly veszedelem közepett, mely mindennek valami aggodalmas színezetet kölcsönzött, a fondorlatok, a hiúságok, az egymással meg-megütköző fölfogások és érzelmek viharának a sodrában és különösen mindezeknek az embereknek a legkülönfélébb nemzetekhez tartozandósága mellett ez a nyolczadik és legnagyobb párt, melyet kizárólag személyes érdekek vezéreltek, magát a közérdekű ügyet rettenetesen összezavarta és homályba burkolta. Bármilyen kérdés merült légyen is föl, a heréknek ez a népes raja, még mielőtt a megelőző kérdést lefújta volna, legott rávetette magát az újra, s a maga döngésével az őszintén vitázó hangokat teljesen elnyomta és elhomályosította.
+
+Mindezekből a pártokból, abban az időben, a mikor Andrej herczeg a hadsereghez megérkezett, még egy kilenczedik párt is alakulóban volt, mely éppen akkor kezdte a szárnyait bontogatni. Ez az öreg, okos és kormányzati ügyekben tapasztalt emberek pártja volt, mely a nélkül, hogy az egymással szembenálló fölfogások bármelyikében is osztozott volna, mindent, a mi a főhadiszállás törzskarában történt, elvont szempontból ítélt meg, és azokon a módozatokon törte a fejét, a melyekkel ebből a határozatlanságból, ingadozásból, zűrzavarból és gyengeségből ki lehetne eviczkélni.
+
+Az ehhez a párthoz tartozó emberek úgy okoskodtak, s ezt ki is mondták, hogy minden rossz elsősorban onnan ered, hogy a császár, katonai udvarával együtt a hadseregnél van, mert belevitte a hadseregbe a viszonyoknak azt a határozatlan és habozó ingadozását, mely az udvarnál még megjárja, de a hadseregre határozottan káros; hogy a császárnak az a feladata, hogy uralkodjék, nem pedig hogy a hadsereget vezesse, hogy ebből a helyzetből az egyetlen kivezető út az, ha a császár a hadsereget az udvarával együtt elhagyja, hogy a császár jelenléte egymaga ötvenezer embert megbénít, a kik az ő személyes biztonságának a megóvására szükségesek; hogy a legrosszabb, de független főparancsnok is jobb lesz, mint a legjobb, a ki azonban kötve van a császár jelenléte és hatalma által.
+
+Ugyanabban az időben, a mikor Andrej herczeg még tétlenül élt a drissai táborban, Siskov államtitkár, mint ennek a pártnak egyik legtekintélyesebb képviselője, levelet írt a császárnak, a melyet Balasev és Arakcsejev is aláírtak. Ebben a levélben, élvén a császár amaz engedélyével, hogy a dolgok állása felől a nézeteit elmondhassa, annak az ürügye alatt, hogy a császárnak a főváros népét kell a háborúra lelkesítenie, teljes tisztelettel azt ajánlotta neki, hagyja el a hadsereget.
+
+A nép föllelkesítését és a haza védelmére való felbúzdítását, ugyanazt a föllelkesítést (mely Moszkvában például tényleg a császár személyes megjelenésének volt az eredménye), mely Oroszország diadalának fő okozójává vált, tehát a császárra bízták, a ki ezt a hadseregtől való távozása ürügyéül el is fogadta.
+
+
+
+X.
+
+Ezt a levelet még nem adták volt át az uralkodónak, mikor Barclay ebédnél közölte Bolkonszkij-val, hogy a császár személyesen óhajt vele találkozni, hogy tőle a törökországi helyzet felől tudakozódjék, s hogy e találkozás czéljából Andrej herczegnek este hat órakor jelentkeznie kell Bennigsen lakásán.
+
+Ugyanaznap Napoleonnak egy, az orosz hadseregre nézve veszélyessé válható újabb mozdúlatáról érkezett hír a császár szállására, mely azonban később valótlannak bizonyult. Ugyancsak ezen a napon délelőtt Michaud ezredes körüljárta a császárral a drissai erődítéseket és bebizonyította az uralkodónak, hogy ez a Pfuhl által létesített megerősített tábor, mely eddig a taktika netovábbjának a hírében állott, s mely arra lett volna hivatva, hogy Napoleont a pusztúlásba kergesse, - hogy ez a tábor voltaképpen képtelenség, s az orosz hadsereg vesztét fogja okozni.
+
+Andrej herczeg elment Bennigsen tábornok lakására, a ki közvetlenül a folyó partján egy kisebb földesúri házban volt elszállásolva. Se Bennigsen, sem a császár nem volt ott, de Csernysev, a császár szárnysegéde fogadta Bolkonszkij-t és elmondta neki, hogy a császár Bennigsen tábornokkal és Paulucci marquis-val ma már másodízben kiment, hogy a drissai tábor erődítéseit megtekintse, a melyeknek czélszerűsége iránt komoly kétségek merültek föl.
+
+Csernysev az első szobában az ablak mellett ült s egy franczia regényt olvasott. Ez a szoba annakelőtte alkalmasint terem volt; még ott állott benne az orgona, a melyre néhány szőnyeg volt rádobva, egy szegletében pedig Bennigsen segédtisztjének a tábori ágya volt elhelyezve. Maga a segédtiszt is ott volt. Vagy valami dorbézolástól, vagy a megfeszített munkától szemlátomást kimerülten ült az ágyán és szunyókált. A teremből két ajtó nyilott: az egyik egyenesen a volt fogadó-szobába, a másik pedig a dolgozó-szobába. Az első ajtón hangos német, s közben franczia társalgás zaja szűrődött ki. Ott, abban a volt fogadó-szobában gyűlt össze a császár kívánságára nem a haditanács (a császár szerette a homályos helyzeteket), hanem néhány kiválasztott személyiség, a kiknek a véleményét a küszöbön álló bonyodalmak ügyében meg akarta hallgatni. Ez nem volt haditanács, hanem néhány kiválasztott emberből összeállított s a császár személyes rendelkezésére álló magán-tanács, melynek néhány fölmerült kérdés tisztázása volt a föladata. Ebbe a tanács-félébe meg voltak híva: Armfeldt svéd tábornok, Wolzogen főhadsegéd, Vinczengerode, a kit Napoleon szökevény franczia alattvalónak mondott, Michaud, Toll, egy teljességgel nem katona-ember, Stein és végül maga Pfuhl, a ki, mint Andrej herczeg értesült, az egész dolognak legfőbb rugója volt. Andrej herczegnek most alkalma volt őt jól megnézni, mert Pfuhl kevéssel ő utána érkezett meg s miután pár perczre megállott Csernysev-vel beszélgetni, előtte ment be a fogadó-szobába.
+
+Pfuhl, az ő rosszul szabott, orosz tábornoki egyenruhájában, mely olyan gyatrán állt rajta, mint ha valami maskara lett volna, az első pillanattól kezdve ösmerősnek tünt föl Andrej herczeg előtt, bár eddig még soha sem látta őt. Volt benne valami Weihrother-ből, Mack-ból, Schmidt-ből és a többi elméleti német tábornokból, a kiket Andrej herczegnek 1805-ben alkalma nyilt megösmerni; de azért jellemzetesebb volt valamennyinél. Ilyen elméleti németet, a ki annyira egyesítette volna magában mindazt, a mi a többi németekben meg volt, Andrej herczeg még eddig soha nem látott.
+
+Pfuhl alacsony termetű, nagyon sovány, de csontos, erős és egészséges megjelenésű ember volt, medenczéje széles, lapoczkái kiállóak. Az arcza rendkívül ránczos, szemei mélyenfekvők voltak. A homlokán és a halántékain kefével szaporán előre volt simítva a haja, mely hátul a tarkóján pedig apró csomókban, naivul meredt az égnek. Nyugtalanul és bosszúsan tekintgetve lépett be, mintha csak mindentől félt volna abban a nagy szobában, a melybe lépett. Kardját a kezében tartva, félszeg mozdúlattal fordult Csernysevhez, s megkérdezte tőle németül, hol a császár. Látszott rajta, hogy mielőbb szeretett volna átjutni a szobán, túlesni az üdvözléseken s munkához ülni a térkép elé, a mely mellett elemében érezte magát. Csernysev szavaira szaporán biczczentett a fejével s hallván, hogy a császár szemlét tart az erődítések felett, a melyeket ő maga, Pfuhl, a saját elmélete alapján emeltetett, gúnyosan elmosolyodott. Mély basszus hangon, s valamelyest kurtán, mint a hogy' az önérzetes németek beszélni szoktak, valami ilyesfélét dörmögött a bajúsza alatt: "Tökfilkó...", vagy: "Ördög vigye az egész dolgot...", vagy: "Ebből ugyan szép dolog fog kisülni". Andrej herczeg nem vette ki tisztán és tovább akart menni, de Csernysev megismertette őt Pfuhl-lal, megjegyezvén, hogy Andrej herczeg Törökországból jön, a hol olyan szerencsés véget ért a háború. Pfuhl alig egy futó pillantást vetett nem is annyira Andrej herczegre, mint inkább a feje fölé, és mosolyogva így szólt: "No, az is szép, fortélyos kis háború lehetett!" S megvető mosolylyal bement a szobába, a honnan a hangok hallatszottak.
+
+Pfuhl, a ki nyilván mindig készen állott a gúnyolódásra, ezúttal különösen föl volt háborodva azon, hogy az ő háta mögött merészkedtek az erődítéseken szemlét tartani és azokról ítéletet mondani. Andrej herczeg, austerlitzi tapasztalatai nyomán, e rövid találkozásból is teljesen hű és jellemző képet alkotott magának Pfuhlról. Pfuhl egyike volt azoknak a kétségbeesett, megingathatatlan és szinte a vértanúsággal határos önbizalommal megáldott embereknek, a minők csak a németek szoktak lenni, még pedig azért, mert csak a németek képesek arra, hogy a tudomány elvont eszméi, vagyis a teljes igazság képzelt ismerete alapján, elbizakodjanak. A franczia elbizakodott azért, mert úgy szellemileg, mint testileg, úgy a férfiakkal, mint a nőkkel szemben ellenállhatatlanul elbűvölőnek tartja az egyéniségét. Az angol azon az alapon elbizakodott, hogy a világ legjobban berendezett államának a polgára, s így, mint angol, mindig tudja, mit kell cselekednie, s azt is tudja, hogy mindaz, a mit mint angol cselekszik, minden kétséget kizárólag jó is. Az olasz elbizakodott azért, mert izgatott, s mert könnyen megfeledkezik magáról is, másokról is. Az orosz azért elbizakodott, mert nem tud és nem is akar tudni semmit, s mert nem hiszi, hogy bármit is tökéletesen lehessen tudni. Az elbizakodott német a legrosszabb, a legmegrögzöttebb és a legkiállhatatlanabb valamennyi között; mert azt képzeli, hogy ösmeri az igazságot, a tudományt, a melyet ugyan csak ő eszelt ki, de a mely az ő szemeiben az abszolut igazság. Szemlátomást ilyen volt Pfuhl is. Neki is meg volt a maga külön tudománya, - az arczmenet elmélete, melyet Nagy Frigyes háborúinak a történetéből tákolt össze, s így mindent, a mi a legujabb hadi történelemben az útjába akadt, badarságnak, barbárságnak, otromba verekedésnek tartott, a melyben mindkét részről annyi baklövést követtek el, hogy ezeket a háborúkat voltaképpen nem is lehetett háborúnak tekinteni: nem feleltek meg az ő elméletének s így nem is lehettek tárgyai az ő tudományának.
+
+1806-ban Pfuhl is egyike volt ama haditerv szerzőinek, mely Jenához és Auerstett-hez vezetett; de ennek a háborúnak a kimenetelében ő legcsekélyebb bizonyítékát se látta az ő elmélete téves voltának. Ellenkezőleg, szerinte minden kudarcznak kizárólagos oka az volt, hogy eltértek az ő elméletétől, s meg is mondta az ő szokott, gúnyos kárörömével: "Lám, megmondtam, hogy elviszi az ördög az egészet". Pfuhl egyike volt azoknak az elméleti embereknek, a kik annyira bele vannak bolondulva az elméletükbe, hogy megfeledkeznek az elmélet czéljáról, - a gyakorlati alkalmazás lehetőségéről; ő az elmélet iránt való szeretetből mindent megvetett, a mi gyakorlati, s tudni sem akart róla. Sőt még örült is a kudarcznak, mert az olyan kudarcz, mely a gyakorlatnak az elmélettel való szembehelyezkedéséből származott, csak az ő elméletének a helyességét igazolta előtte.
+
+Olyan ember kifejezésével, a ki már előre is tudja, hogy a dolognak rossz vége lesz, a mivel ő maga sincsen megelégedve, pár szót váltott Andrej herczeggel és Csernysev-vel a most folyó háborúról. A tarkóján égnek meredő hajtincsek s a halántékán szaporán előresímított haja, különösen ékesszólóan juttatták ezt kifejezésre.
+
+Bement a másik szobába, a honnét legott kihallatszott dörmögő, mély basszus hangja.
+
+
+
+XI.
+
+Andrej herczegnek még arra se volt ideje, hogy Pfuhlt a szemeivel elkísérje, mikor sietve belépett a szobába Bennigsen gróf, s miután Bolkonszkijt üdvözölte, a nélkül, hogy megállt volna, bement a dolgozó-szobájába, miközben néhány parancsot adott a segédtisztjének. A császár már jött utána s Bennigsen előre sietett, hogy előbb még valamit előkészítsen, s a császár fogadására visszatérhessen. Csernysev és Andrej herczeg kimentek a lépcsőre. A császár kimerült arczczal szállt le a lováról. Paulucci marquis valamit mondott a császárnak. A császár baloldalt félrehajtott fejjel, elégedetlen ábrázattal hallgatta Pauluccit, a ki különös hévvel beszélt. Azután, nyilván véget akarván vetni a beszélgetésnek, előrelépett; de az izgatottan kipirult olasz, az illendőségről is megfeledkezvén, utána ment és még egyre beszélt.
+
+- Ami pedig azt az embert illeti, a ki ezt a drissai tábort javasolta, - mondotta Paulucci, mialatt a császár a lépcsőre lépett és megpillantván Andrej herczeget, ennek előtte ismeretlen arczát nézte, - a mi pedig, felség, - folytatta Paulucci elkeseredetten, mintha csak képtelen lett volna magán uralkodni, - azt az embert illeti, a ki ezt a drissai tábort javasolta, azzal, az én nézetem szerint, csak kettőt lehet cselekedni; vagy a bolondok házába csukatni vagy felköttetni.
+
+A császár ügyet se vetett az olasz szavaira, úgy tett, mintha nem is hallotta volna, és megösmervén Bolkonszkijt, kegyesen odafordult hozzá.
+
+- Nagyon örülök, hogy láthatlak, menj csak be a többiekhez és várj be engem. - A császár bement a dolgozó-szobájába. Volkonszkij Mihajlovics Pjotr herczeg és Stein báró is követték őt, s betették maguk után az ajtót. Andrej herczeg, az uralkodó engedélye alapján Pauluccival, a kit még Törökországból ösmert, bement a fogadó-szobába, a hol már együtt volt a tanács.
+
+Volkonszkij Mihajlovics Pjotr herczeg a császár törzskarának volt a főnöke. Volkonszkij kilépett a dolgozó-szobából, a magával hozott térképeket letette az asztalra, és szétosztotta azokat a kérdéseket, a melyekre vonatkozólag az egybegyűlt urak véleményét hallani kívánta. Arról volt ugyanis szó, hogy az éjszaka folyamán az a (később hamisnak bizonyult) hír érkezett a főhadiszállásra, hogy a francziák megkezdték a drissai tábor bekerítését.
+
+Elsőnek Armfeldt tábornok szólalt föl, és a felmerült nehézségek megoldására teljesen váratlanul egy egészen új, semmivel (kivéve azt a vágyat, hogy megmutassa, hogy neki is van véleménye) nem indokolható s a moszkvai és pétervári országút mentén elfoglalandó hadállást ajánlott, a melyben az egész egyesült hadseregnek be kellene várnia az ellenséget. Nyilvánvaló volt, hogy Armfeldt ezt a tervet már régen megcsinálta, s nem is annyira abból a czélból terjesztette most elő, hogy a szóban forgó kérdésekre, a melyeket ez a terv semmiképpen sem oldott meg, válaszoljon, mint inkább azért, hogy az alkalmat fölhasználva, egyszerűen előálljon vele. Egyike volt ez annak a sok millió tervnek, melyet épp annyi joggal lehetett volna előterjeszteni, s mely éppenséggel nem számolt azzal, hogy milyen jelleget fog ölteni az egész háború. Voltak, a kik ellenezték a tervet, de akadtak védelmezői is. A fiatal Toll ezredes a többieknél sokkal hevesebben szállt szembe a svéd tábornok véleményével, s a vita hevében egy füzetet vett elő az oldalzsebéből s engedélyt kért, hogy felolvashassa. Toll ebben a hosszú lére eresztett írásban az Armfeldt és a Pfuhl tervével homlokegyenest ellenkező haditervet ajánlott elfogadásra. Paulucci, Tollnak válaszolván, az előnyomulást és a támadást ajánlotta, mely szerinte az egyetlen mód volt arra, hogy abból a bizonytalanságból és abból a kelepczéből (a hogy ő a drissai tábort nevezte), a melyben voltunk, kimeneküljünk. E viták során Pfuhl és a tolmácsa, Wolzogen, hallgattak. Pfuhl csak megvetően köhécselt és forgolódott, ezzel akarván éreztetni, hogy soha se fogja magát annyira lealacsonyítani, hogy ilyen badarságokat, a minőket most hallott, válaszra méltasson. De mikor Volkonszkij herczeg, a ki az eszmecserét vezette, fölkérte őt, hogy fejtse ki a nézeteit, mindössze csak ennyit mondott: "Mit kérdeznek engem? Armfeldt tábornok egy pompás hadállást ajánlott, védtelen hátvonallal. Vagy itt van ennek az olasz úrnak a támadási terve. Ez mind nagyon szép. Vagy a visszavonulás. Ez se rossz. Mit kérdeznek engem?" - mondotta. "Hiszen önök mindent jobban tudnak, mint én". - De mikor Volkonszkij hangsúlyozta, hogy a császár nevében kérdezi a véleményét, Pfuhl fölemelkedett és egyszerre nekihevülve, elkezdett beszélni:
+
+- Mindent elrontottak, mindent összezavartak, mindent jobban akartak tudni, mint én, s most hozzám fordulnak. Hogy' tegyük mindezt jóvá? Itt nincs mit jóvá tenni. Pontosan véghez kell vinni mindent az általam kifejtett alapokon, - mondotta s csontos kezeivel rácsapott az asztalra. - Hol itt a nehézség? Badarság, gyerekjáték az egész. - Odalépett a térképhez, elkezdett szaporán beszélni, miközben ösztövér ujjaival folyton a térképet bökdöste és kimutatta, hogy a drissai tábor czélirányosságát semmiféle esély sem döntheti meg, hogy mindenről történt gondoskodás, és ha az ellenség azután mégis be akarná keríteni a tábort, menthetetlenül el kell pusztulnia.
+
+Paulucci, a ki nem értett németül, elkezdett tőle francziául kérdezősködni. Wolzogen segítségére sietett a főnökének, a ki nagyon fogyatékosan beszélt francziául, s elkezdte a szavait átfordítani, de alig volt képes Pfuhl-lal lépést tartani, a ki szaporán bizonyítgatta, hogy ő a tervében mindennel, nemcsak a múlt, de a jövő minden eshetőségével is számolt, s ha most mégis nehézségek merültek föl, úgy ezeknek oka kizárólag abban van, hogy nem hajtották végre pontosan az ő rendelkezését. Szakadatlanul gúnyosan mosolygott, bizonyítgatott és végül abbanhagyta a bizonyítást, mint a hogy' a mathematikus abbanhagyja egy-egy mennyiségtani feladat helyes megoldásának immár a legkülönbözőbb módokon végrehajtott igazolását. Utána megint Wolzogen beszélt s folytatta eszméinek franczia nyelven való kifejtését, miközben olykor Pfuhl-hoz fordult: nemde így van kegyelmes uram? Pfuhl, mint a hogy' a csata hevétől elragadtatott katona még a maga embereit se kíméli, még Wolzogen-ra is bosszúsan rákiáltott.
+
+- No persze, ugyan mi magyarázni való van még ezen? - Paulucci és Michaud francziául rohanták meg Wolzogent. Armfeldt németül fordult oda Pfuhl-hoz. Toll oroszul magyarázott valamit Volkonszkijnak. Andrej herczeg szótlanul hallgatott és megfigyelésekbe merült.
+
+Mindezek közül a személyiségek közül legnagyobb érdeklődést keltett maga iránt Andrej herczegben a haragos, az elszánt és őrülten elbizakodott Pfuhl. A jelenlévők közt ő volt az egyetlen, a ki nyilván nem kívánt a maga számára semmit, nem viseltetett ellenséges indulattal senki iránt, s csak egyet óhajtott, megvalósítani azt a tervet, a melyet hosszú évek munkája árán megalkotott elmélete alapján kidolgozott. Lehet, hogy nevetséges volt, kellemetlen volt az ő gúnyos viselkedésével, de az eszméért való határtalan lelkesedésével mindamellett önkéntelen tiszteletet is keltett maga iránt. Ezenkívül, Pfuhl kivételével, minden egyes felszólalónak minden szavában volt most egy közös vonás, mely az 1805. évi haditanácsban nem volt tapasztalható, - valami leplezett, de szinte páni félelem Napoleon lángelméjétől, a mely félelem minden felszólalóból kirítt. Napoleonra nézve mindent lehetségesnek tartottak, várták őt minden oldalról s az ő rettegett nevével döntötték meg egymás föltevéseit. Az egyetlen Pfuhl volt az, a ki mint látszott, Napoleont is csak olyan barbárnak tartotta, mint az ő elméletének a többi ellenségeit. De a tiszteleten kívül, Pfuhl még szánalmat is keltett maga iránt Andrej herczegben. Abból a modorból, a melylyel az udvaronczok elbántak vele, abból, a mit róla Paulucci a császárnak mondott, de legfőképpen magának Pfuhl-nak néhány elkeseredett nyilatkozatából ítélve, nyilvánvaló volt, hogy mások már tudták, de ő maga is érezte, hogy közel van a bukása. És minden elbizakodottsága és németesen duzzogó gúnyolódása mellett is szánalmas alak volt, a halántékain gondosan lesímított hajával s a tarkóján égnek meredő tincseivel. Bár iparkodott ezt az ingerültség és megvetés köntösébe rejteni, mégis meglátszott rajta, hogy kétségbe van esve a miatt, hogy ez az egyetlen alkalom, a mikor egy hatalmas kísérlettel az egész világ előtt igazolhatta volna elméletének a helyességét, most kisiklott a kezei közül.
+
+A vita még sokáig eltartott, s minél tovább tartott, annál hevesebb összetűzésekre adott alkalmat, a melyek hovatovább lármás személyeskedésekre vezettek, s így annál kevésbbé volt lehetséges az elmondottakból valami általános következtetést leszűrni. Andrej herczeg, a mint ezt a soknyelvű eszmecserét, ezeket a javaslatokat, terveket, ellenvetéseket és fölkiáltásokat hallgatta, csak csodálkozott, mi mindent beszéltek össze-vissza ezek az urak. Azok, a katonai pályája folyamán már régen és gyakorta fölmerült gondolatai, hogy nincs és nem is lehet semmiféle külön haditudomány, s hogy következésképpen úgynevezett katonai lángelmék sincsenek, most az igazság meggyőző erejével igazolást nyertek előtte. "Hogy' is lehetne elméletről és tudományról beszélni egy olyan dologban, a melynek föltételei és körülményei ösmeretlenek és előre meg nem határozhatók, s a melyben a háború résztvevőinek az ereje még kevésbbé határozható meg? Senki sem tudhatta s nem tudja, hogy holnap milyen állapotban lesz a mi hadseregünk vagy az ellenség hadserege, és senki nem tudhatja, hogy ez vagy az a csapat, milyen erős. Olykor, ha nem poltron ember van elől, a ki "elvágtak"-ot kiált, és megfutamodik, hanem valami vidám és elszánt ficzkó, a ki "hurrá!"-t kiált, ötezer ember fölér harminczezerrel, mint Schöngrabennél, máskor pedig ötvenezer ember is megfutamodik nyolczezer elől, mint Austerlitz-nél. - Hogy' is lehetne tudományról beszélni olyan dologban, a melyben, mint egyébiránt minden gyakorlati kérdésben, semmi sem határozható meg előre és minden számtalan olyan föltételtől függ, a melyeknek a jelentőségét egy-egy pillanat határozza meg, a melyről azonban megint csak senki se tudja, hogy mikor fog bekövetkezni. Armfeldt azt mondja, hogy a mi hadseregünk el van vágva, Paulucci ellenben azt állítja, hogy mi szorítottuk a franczia hadsereget két tűz közé; Michaud azt vitatja, hogy a drissai tábornak az a legnagyobb fogyatkozása, hogy a háta mögött van a folyó, Pfuhl szerint pedig éppen ez a legnagyobb erőssége. Toll is ajánl egy tervet, Armfeldt is; egyik is épp olyan jó vagy rossz, mint a másik, és mindeniknek az előnyei csak akkor válnak nyilvánvalókká, mikor az esemény maga bekövetkezik. És mért mondják valamennyien: katonai lángész? Hát lángész az az ember, a ki idejében tud kétszersültről gondoskodni, s meg tudja mondani, ki menjen jobbra, ki menjen balra? Csak azért, mert a katonaemberek fénynyel és hatalommal vannak övezve, s a gazemberek tömege hízeleg a hatalomnak s felruházván őket a lángész képzelt tulajdonságaival, lángésznek kiáltja ki őket. Ellenkezőleg, a legjobb tábornokok, a kiket ösmertem, ostoba vagy szórakozott emberek voltak. A legjobb köztük Bagration, - ezt maga Napoleon is elösmerte. Maga Napoleon! Jól emlékszem önelégült és korlátolt arczkifejezésére ott az austerlitzi csatamezőn. Nemcsak, hogy lángelmére vagy más különösebb tulajdonságokra nincs szüksége a jó hadvezérnek, hanem ellenkezőleg a legmagasabbrendű, a legszebb emberi tulajdonságoknak, - a szeretet-, a költészet-, a gyöngédségnek, a bölcselkedő és fürkésző kételkedésnek hiányoznia kell belőle. Korlátoltnak kell lennie s erősen meggyőződve róla, hogy az, a mit cselekszik, rendkívül fontos (különben nem győzi türelemmel), csak így lehet igazán vitéz hadvezér. Isten mentsen, hogy emberként viselkedjék, megszeressen, megsajnáljon valakit, vagy azon tűnődjék, mi jogos és mi nem. De az csak természetes, hogy ősidők óta rájuk húzták a lángelmék elméletét, mert ők - hatalom. A hadműveletek sikerének az érdeme nem tőlük függ, hanem attól az embertől, a ki valahol a sorok közt: "végünk van!"-t vagy "hurrá!"-t ordít. És csakis ott, ezekben a sorokban szolgálhat az ember azzal a meggyőződéssel, hogy csakugyan hasznára van a közjónak!"
+
+Imígyen tünődött Andrej herczeg, miközben az eszmecserét hallgatta, s csak akkor ocsúdott föl, mikor Paulucci szólította, s a többiek már valamennyien elszéledtek.
+
+Másnap a szemlén a császár megkérdezte Andrej herczeget, hol kíván szolgálni, és Andrej herczeg örök időkre betette maga előtt az ajtót az udvari világban avval, hogy nem kérte, hogy a császár személye mellett maradhasson, hanem arra kért engedelmet, hogy a hadseregben szolgálhasson.
+
+
+
+XII.
+
+Rosztov a hadjárat kezdete előtt levelet kapott a szüleitől, a melyben, miután röviden értesítették őt Natasa betegségéről és Andrej herczeggel történt szakításáról (ezt a szakítást Natasa lemondásával magyarázták), megint arra kérték őt, hogy lépjen ki a szolgálatból és menjen haza. Nikolaj, mikor ezt a levelet megkapta, meg se próbált kilépni vagy szabadságot kérni, hanem megírta a szüleinek, hogy Natasa betegségét és szakítását nagyon sajnálja, s hogy minden lehetőt el fog követni arra, hogy a kívánságaikat teljesítse. Szonyának külön levelet írt.
+
+"Lelkem imádott barátnője", - írta neki, - "semmi egyéb nem tart vissza attól, hogy hazatérjek, mint a becsület. De éppen most, a hadjárat megkezdése előtt, nemcsak a bajtársaim, hanem a magam szemében is becstelen volnék, ha a boldogságomnak a kötelességemmel és a hazaszeretetemmel szemben előnyt adnék. De ez - az utolsó elválásunk. Hidd el nekem, hogy a mint a háborúnak vége, s én még életben leszek, te pedig még szeretni fogsz engem, félreteszek mindent és repülök hozzád, hogy örökre, lángoló szívemhez szorítsalak".
+
+És Rosztovot csakugyan csak a hadjárat küszöbönálló megkezdése tartotta vissza attól, hogy - a mint ígérte, - hazamenjen és Szonyát feleségül vegye. Az otradnoei ősz a vadászatokkal s a tél a kedves karácsonyi időszakkal és Szonya szerelmével, a csöndes, falusi öröm és nyugalom kilátását nyitotta meg előtte, a melyet annakelőtte nem ösmert és a mely most ingerlően csábította őt. "Pompás feleség, gyermekek, egy jó falka kopó, tíz-tizenkét fűzér fürge agár, a gazdaság, a szomszédok!" - tünődött magában. De most háborús idők voltak s maradnia kellett. És miután ez elkerülhetetlen volt, Rosztov Nikolaj szerencsés természete révén avval az élettel is meg volt elégedve, melyet az ezredénél folytatott, s kellemessé is tudta magának tenni ezt az életet.
+
+Nikolajt, a kit a bajtársai, mikor a szabadságáról visszatért, nagy örömmel fogadtak, elküldték lósorozásra, s Kis-Oroszországból hozott is pompás lovakat, melyek neki magának is örömet okoztak, s ezenkívül megszerezték neki fölebbvalói dícsérő elismerését is. Mialatt távol volt, kapitánynyá léptették elő, s mikor az ezredet fölemelt létszámmal hadi lábra állították, megint visszakapta előbbi századát.
+
+Megkezdődött a hadjárat, az ezred bevonult Lengyelországba, a fizetéseket megduplázták, új tisztek, új emberek, új lovak kerültek az ezredhez; s a mi a fő, elterjedt az a vidáman lelkes hangulat, mely a hadjáratok megkezdésével rendesen együtt szokott járni; és Rosztov felismervén az ezredénél elfoglalt előnyös helyzetét, testtel-lélekkel átengedte magát a katona-élet örömeinek és érdekeinek, bár tudta, hogy előbb-utóbb meg kell válnia tőlük.
+
+A csapatok, különféle bonyolult állami, politikai és taktikai okokból, visszavonultak Vilnából. A főhadiszálláson a visszavonulás minden lépését az egyéni érdekek, okoskodások és szenvedélyek szövevényes játéka kísérte. A pavlogradi ezred huszárjaira nézve, ez a legszebb nyári időszakban, s megfelelő élelmezés mellett végrehajtott egész visszavonulás a legegyszerűbb és legvidámabb dolog volt. A főhadiszálláson, lehet, szomorkodtak, nyugtalankodtak és ármánykodtak, de magában a hadseregben nem is kérdezte senki, hogy hova és miért mennek. S ha sajnálták, hogy visszavonulnak, ez csak azért történt, hogy el kellett hagyniok megszokott kvártélyaikat, s egy-egy csinos menyecskét. Ha eszébe jutott is valakinek, hogy esetleg rosszul állhatnak a dolgok, úgy, mint a féle jó katonához illik, az, a kinek ez eszébe jutott, iparkodott jókedvű lenni s nem törődni a dolgok menetével, hanem csak azzal, a mi hozzá a legközelebb állott. Eleinte vidáman álltak Vilna alatt, összeösmerkedtek a lengyel földesurakkal, s egyre-másra rendezték a szemléket a császár és más magasabbrangú parancsnokok előtt. Azután jött a parancs, hogy vonuljanak vissza Szvenczjan felé, s pusztítsák el az eleséget, melyet nem vihetnek magukkal. Szvenczjan csak azért volt emlékezetes a huszárok előtt, mert ez volt a "részeg tábor", a mint Szvenczjan alatti tartózkodásukat valamennyien nevezték, s mert Szvenczjánnál sok volt a panasz a csapatokra azért, mert visszaélvén a szabad élelmezésre vonatkozó parancscsal, élelem czímén a lengyel főurak lovait, kocsijait és szőnyegeit is összeharácsolták. Rosztov azért emlékezett Szvenczjánra, mert aznap, mikor ebbe a kis helységbe bevonultak, őrmestert változtatott, és sehogy se bírt a század berúgott embereivel, a kik az ő tudta nélkül öt hordó régi sört ejtettek zsákmányul valahol. Szvenczjántól mindjobban visszavonultak Drina, innen pedig még tovább az orosz határ felé.
+
+A pavlogradiak július 13-án vettek részt az első komoly ütközetben.
+
+Az ütközet előtt való napon, július 12-én, jégesővel vegyes nagy zivatar volt. Az 1812. év nyara egyáltaljában gazdag volt zivatarokban.
+
+A pavlogradiak két százada egy immár kalászba ment, de a marhák és lovak által teljesen letiport rozsföldön táborozott. Csak úgy szakadt az eső és Rosztov a pártfogása alá vett fiatal Ilyin hadnagygyal ott ült egy hamarosan összetákolt sátor alatt. Egy az ezredből való s szinte fülig érő bajuszú tiszt, a ki a törzskarnál járt, s a kit most utólért az eső, odajött Rosztovhoz.
+
+- Gróf, éppen most jövök a törzskartól. Hallották már Rajevszkij diadalát? - S a tiszt elmondotta a szaltanovi ütközet részleteit, melyeket a törzskarnál hallott.
+
+Rosztov behúzott nyakkal ült ott, a melyre rácsurgott a víz, s pipaszó mellett szórakozottan hallgatta a tisztet, miközben egy-egy pillantást vetett a kis Ilyinre, a ki ott gunnyasztott mellette. Ez az alig tizenhat esztendős hadnagyocska, a ki csak nemrég került az ezredhez, most olyan viszonyban volt Nikolajjal, mint a minőben Nikolaj ezelőtt hét esztendővel Deniszovval állott. Ilyin mindenben iparkodott Rosztovot utánozni, s valósággal szerelmes volt belé, akár egy süldőleány.
+
+A Zdrzsinszkij nevű, hosszú bajuszos tiszt pompásan kiszínezve beszélte el, hogy' lett a szaltanovi gát az oroszok Termopyle-jévé, s hogy' vitt véghez Rajevszkij tábornok ezen a gáton egy olyan hőstettet, mely az antik világ hőstetteihez méltó. Ezután elmondta Rajevszkij hőstettét, a ki az ellenség rettenetes tüzében fölvezette a két fiát a gátra s velük együtt indult rohamra az ellenség ellen. Rosztov meghallgatta az elbeszélést, de nemcsak hogy semmit se felelt Zdrzsinszkij lelkesedésére, hanem ellenkezőleg, olyan képet vágott, mint a ki szégyenli magát azért, a mit mesélnek neki, bár ha nem is szándékozik rá válaszolni. Austerlitz és az 1807. évi hadjárat óta Rosztov a maga tapasztalásából tudta, hogy mikor hadi élményeket beszélnek el az emberek, mindig hazudnak, mint a hogy' ő is hazudott; de meg volt már annyi tapasztalása, hogy tudta, háborúban éppenséggel nem úgy mennek végbe az események, mint a hogy mi képzeljük és elbeszéljük. Éppen azért nem tetszett neki Zdrzsinszkij elbeszélése, sőt maga Zdrzsinszkij se tetszett neki, a mint fülig érő bajuszával, szokása szerint mélyen ráhajolt annak az arczára, a kivel beszélt, s így csak feszélyezte őket abban a különben is szűk sátorban. Rosztov szótlanul nézett rá. "Először is azon a gáton, a mely ellen rohamot intéztek, alkalmasint olyan nagy volt a zavar és a szorongás, hogy ha Rajevszkij odavezette is a fiait, ez tán tíz embert leszámítva, a kik közvetlen a közelében állottak, senkire se lehetett valami nagy hatással", - gondolta Rosztov; - "a többiek még csak nem is láthatták, hogy Rajevszkij kivel és hogyan jelent meg a gáton. De még azok is, a kik látták, nem valami nagyon lelkesedhettek, mert végre is mi közük volt nekik Rajevszkij gyöngéd szülői érzelmeihez, mikor a maguk bőréről volt szó? Azután meg attól, vajjon elfoglalják-e a szaltanovi gátat vagy nem, éppenséggel nem függött a haza sorsa, mint ezt a thermopylei ütközetről mondják. Következésképpen mi szükség volt ott ekkora áldozatra? Aztán meg mi szükség egy ilyen háborúba valakinek a fiait is belekeverni? Én nemcsak Petyát, az öcsémet nem hoztam volna ide, de még Ilyint, ezt a reám nézve teljesen idegen, jó fiút is iparkodnám valami védett helyen fölállítani", - szőtte tovább Rosztov a gondolatait, a mint Zdrzsinszkijt hallgatta. De azért nem mondta el a gondolatait: már ezen a téren is meg voltak a maga tapasztalatai. Tudta, hogy ez az elbeszélés hozzájárul a mi fegyvereink dicsőségéhez, s azért úgy kellett mutatnia, mintha egy csöppet sem kételkednék benne. S így is cselekedett.
+
+- De ez már igazán tűrhetetlen, - szólalt meg Ilyin, észrevévén, hogy Rosztovnak nem igen van ínyére Zdrzsinszkij fecsegése. - A harisnyám is, az ingem is,... csupa egy víz vagyok. Megyek és keresek valami menedékhelyet. Úgy látszik, valamelyest alábbhagyott az eső. - Ilyin kiment, Zdrzsinszkij pedig eltávozott.
+
+Öt perczre rá Ilyin a sárban gázolva odasietett a sátorhoz.
+
+- Hurrá! Rosztov, gyerünk szaporán. Meg van! Alig kétszáz lépésnyire innen van egy korcsma, a mieink már ott is vannak. Ott legalább megszárítkozhatunk, Genrichovna Marja is ott van.
+
+Genrichovna Marja az ezredorvosnak volt a felesége, egy csinos, fiatal német asszonyka, a kit az orvos Lengyelországban vett feleségül. Az orvos vagy azért, mert nem volt pénze, vagy azért, mert házassága első idejében nem akart elválni fiatal feleségétől, magával vitte őt az ezredével mindenüvé, s az orvos féltékenysége a huszártisztek tréfálkozásának állandó tárgyává lett.
+
+Rosztov magára kapta a köpenyét, odahívta Lavruskát a holmijával s majd ide s tova csúszkálva a sárban, majd egyenesen gázolva benne a szitáló esőben, elindult Ilyinnel az est sötétségében, melyet csak néha szakított meg egy-egy távoli villámlás.
+
+- Rosztov, hol vagy?
+
+- Itt vagyok! Micsoda villámlás! - szólongatták egymást.
+
+
+
+XIII.
+
+A korcsmában, mely előtt ott állott az orvos kibitkája, már vagy öt tiszt volt együtt. Genrichovna Marja, egy köpczös és szőke, német asszonyka, koftocskában és hálófőkötőben, az egyik szögletben egy széles padon ült. Az ura, az orvos ott feküdt mögötte és aludt. Rosztovot és Ilyint vidám fölkiáltások és kaczagás fogadták, mikor a szobába léptek.
+
+- Ejha! De vígan vannak, - szólott Rosztov mosolyogva.
+
+- Hát maguk mit ásítoznak?
+
+- No hiszen ezek aztán gyönyörűek! Szinte csurog róluk a víz! Ne vizezzék be a mi fogadó-szobánkat.
+
+- Be ne sározzák Genrichovna Marja ruháját, - szóltak rájuk ismét más hangok.
+
+Rosztov és Ilyin siettek valami zúgot találni, a hol, a nélkül, hogy Genrichovna Marját megbotránkoztassák, levethették csuromvizes ruháikat. Be akartak menni a söntésbe, hogy átöltözzenek; de a kis kamrácskában egy üres ládára állított gyertya mellett három tiszt kártyázott és az egész teret elfoglalva, semmi áron sem akarta a helyét átengedni. Így tehát nem maradt egyéb hátra, mint hogy Genrichovna Marja egy időre átengedte a szoknyáját függönynek, s Rosztov és Ilyin, Lavruska segítségével, a ki a czók-mókjukat hozta, e mögött a függöny mögött levetették nedves ruháikat és szárazat húztak helyettük.
+
+Tüzet raktak a rozoga kályhában. Kerítettek valahonnan egy deszkát, keresztbetették két nyergen s letakarták egy lópokróczczal; elővették a szamovárt, a teás készletet s egy fél palaczk rumot, és megkérvén Genrichovna Marját, hogy vállalja el a háziasszonyi tisztet, mind összegyűltek körülötte. Egyikük tiszta zsebkendőt ajánlott föl neki, hogy szép kezecskéit megtörölje, a másik valami bekecset rakott a lábai alá, hogy meg ne fázzék, a harmadik köpenyével beakasztotta az ablakot, hogy ne fújjon rá a szél, a negyedik meg a legyeket hessegette az ura arczáról, nehogy fölébredjen.
+
+- Hagyják csak, - szólott Genrichovna Marja félénken és boldogan mosolyogva, - jól alszik ő úgy is az álmatlan éjszaka után.
+
+- Nem úgy van ám az, Genrichovna Marja, - felelt az egyik tiszt, - az orvossal mindig csínján kell bánni. Minden megeshetik, és így tán jobban fog kímélni, ha majd a lábamat vagy a kezemet kell levágnia.
+
+Pohár mindössze három akadt, a víz olyan mocskos volt, hogy lehetetlen volt eldönteni, elég erős-e már a tea vagy sem, s a szamovárba mindössze hat pohárra való víz fért bele; de annál jobban esett Genrichovna Marja nem egészen tiszta, de puha kis kacsóiból szép sorjában, rang szerint átvenni a kijáró pohár teát. Úgy látszott, hogy akkor ezek a tisztek valamennyien szerelmesek voltak Genrichovna Marjába. Még azok a tisztek is, a kik a söntésben kártyáztak, csakhamar abbanhagyták a játékot és odatelepedtek a szamovár mellé, s alávetették magukat a Genrichovna Marja körül való legyeskedés általánosan uralkodó hangulatának. Genrichovna Marja, ilyen fényes és előzékeny fiatalság körében bármennyire iparkodott is ezt palástolni, s bármennyire szemlátomást megszeppent is mögötte alvó urának álmában tett minden legkisebb mozdulatára, szinte sugárzott a boldogságtól.
+
+Az egész társaságnak csak egyetlen egy kanál állott rendelkezésére, ellenben czukor volt bőven, de kanál híján nem volt módjukban a teát fölkeverni s így elhatározták, hogy Genrichovna Marja fogja szép sorjában mindeniküknek a teáját megkeverni. Rosztov, miután megkapta a poharát és rumot is töltött belé, megkérte Genrichovna Marját, hogy keverje meg.
+
+- De hiszen ön czukor nélkül iszsza? - mondotta az asszonyka folyton mosolyogva, mintha csak mind annak, a mit akár ő, akár a többiek mondtak, a nevetségességen kívül még valami más, különös jelentősége is lett volna.
+
+- Eh, kell is nekem czukor, csak arról van szó, hogy ön a kezecskéjével megkeverje.
+
+Genrichovna Marja engedett, s elkezdte keresni a kanalat, a melyet valaki már elkaparított.
+
+- Keverje meg csak az ujjacskáival, Genrichovna Marja, - szólott Rosztov, - annál jobban fog esni.
+
+- Nagyon forró, - felelt Genrichovna Marja, s elpirult a gyönyörűségtől.
+
+Ilyin fogta a vizes rocskát s pár csepp rumot csöppentvén bele, odament Genrichovna Marjához s kérte, hogy keverje meg az ujjacskájával.
+
+- Ez az én poharam, - tette hozzá. - Csak mártsa bele az ujját s fölhajtom az egészet.
+
+Mikor a szamovár kiürült, Rosztov fogta a kártyát, s azt ajánlotta, hogy királyosdit játszszanak Genrichovna Marjával. Sorsot húztak, hogy kivel legyen együtt Genrichovna Marja. Rosztov javaslatára a játék szabályait még megtoldották azzal, hogy a ki király lesz, annak joga van Genrichovna Marjának kezet csókolni, a ki pedig porkoláb lesz, az köteles a szamovárt újra odaállítani az orvos számára, majd ha fölébred.
+
+- Nos és ha Genrichovna Marja lesz a király? - kérdezte Ilyin.
+
+- Hiszen ő amúgy is királynő! S az ő parancsa - törvény.
+
+Alig hogy a játék elkezdődött, Genrichovna Marja mögött egyszerre fölbukkant az orvos kóczos feje. Már rég nem aludt, hanem arra figyelt, a mit körülötte beszéltek, és nyilván semmi vidámat, furcsát és mulattatót nem talált abban, a mi körülötte történt. Szomorú és levert volt az arcza. Nem is köszönt a tiszteknek, hanem megvakarózott és engedelmet kért arra, hogy kimehessen, mert köröskörül egészen el volt zárva az útja. Alig hogy kiment, a tisztek valamennyien hangos kaczagásra fakadtak, Genrichovna Marja pedig fülig elpirult s ez által még elragadóbbá lett a tisztek előtt. Az orvos, miután megint bejött, jelentette a feleségének (a ki már nem mosolygott többé olyan boldogan, hanem szepegve várván a pirongatást, bámult rá), hogy az eső elállt, s hogy éjszakára a kibitkába kell menniök, mert különben elvisznek róla mindent.
+
+- Majd küldök oda egy silbakot... akár kettőt! - szólott Rosztov. - Maradjon csak doktorkám.
+
+- Ha kell, magam is odaállok silbaknak! - ajánlkozott Ilyin.
+
+- Nem, uraim, önök kialudták magukat, de én két éjszaka nem aludtam, - szólott az orvos és sötéten leült a felesége mellé, hogy bevárja a játék végét.
+
+A tisztek, a mint a feleségére rá-rásandító orvos sötét ábrázatát nézték, még jobban fölvidultak, és sokan nem is tudták elfojtani a nevetést, a melyre szaporán iparkodtak valami elfogadható ürügyet találni. Mikor az orvos kiment s a feleségével együtt elhelyezkedett a kibitkán, a tisztek nedves köpenyeikkel betakarózva leheveredtek a korcsmában; de sokáig nem tudtak elaludni, hanem hol az orvos rémületéről s a felesége vidámságáról beszélgettek, hol meg ki-kinéztek a lépcsőre és jelentést tettek róla, mi történik a kibitkában. Rosztov a fejével forgolódva már több ízben próbált elaludni; de mindannyiszor egy-egy megjegyzés megint megzavarta, újra megindult a társalgás és újra fölhangzott körülötte a minden ok nélkül való gyerekes kaczagás.
+
+
+
+XIV.
+
+Hajnali három órakor még senki sem aludt, mikor megjelent egy őrmester azzal a parancscsal, hogy azonnal induljanak el Osztrovnya falu felé.
+
+A tisztek hangos társalgás és kaczagás közben legott elkezdtek készülődni; azzal a mocskos vízzel megint odaállították a szamovárt. De Rosztov, a nélkül, hogy a teát bevárta volna, elment a századjához. Már pitymallott; az eső elállott, a felhők szétfoszlottak. Nyirkos hideg volt, különösen olyan ruhában, mely nem száradt volt meg teljesen. Rosztov és Ilyin a korcsmából kilépve, egy pillantást vetettek a hajnali szürkületben az orvosnak az esőtől fényes bőr-kibitkájára, melynek bőr-ernyője alól kiálltak az orvos lábai, s a melynek a közepén egy kis párnán látható volt a doktorné hálófőkötős fejecskéje, s kihallatszott álmos szuszogása.
+
+- Igazán kedves egy asszony! - szólt oda Rosztov Ilyinnek, a ki vele együtt lépett ki a házból.
+
+- Bájos egy teremtés! - felelt Ilyin, tizenhatesztendős komolysággal.
+
+Egy félóra mulva a század indulásra készen állott az úton. Fölhangzott a vezényszó: "Lóra!" - a katonák keresztet vetettek magukra és lóra kaptak. Rosztov előre sietett, kiadta a vezényszót: "Indulj!" s a huszárok négyes sorokba szakadozva, a sáros úton hangosan tocsogva, kardcsörtetve és halkan beszélgetve megindultak a nyárfákkal szegélyezett országúton az előttük vonuló gyalogság és tűzérség után.
+
+A szél szárnyán, szakadozott, kékes-lilaszín felhők úsztak a kelet felől halványan piruló égen. Mind világosabb és világosabb lett köröskörül. Tisztán kivehető volt az a bodros gaz, mely a falusi utakat rendesen el szokta lepni, s mely még nedves volt a tegnapi esőtől; a nyárfák lecsüggő ágai is nedvesen imbolyogtak a szélben, s csillogó csöppeket szórtak maguk körül. A katonák arcza is mindinkább kivehető lett. Rosztov, Ilyinnel, a ki egy pillanatra se maradt el tőle, a nyárfák kettős sora közt, az útszélen lovagolt.
+
+Rosztov háborús időkben megengedte magának azt a szabadságot, hogy nem a szolgálati lován ült, hanem egy kozák-lovat szerzett be magának. Szakértő is, lókedvelő is lévén egy személyben, nemrég egy pompás, fürge doni kesére tett szert, a melyen ugyan utól nem érhette senki. Ezen a lovon valóságos élvezet volt neki lovagolni. Gondolt a lovaira, a mai reggelre, a szép kis doktornéra, - de egyetlen egyszer se jutott eszébe a küszöbönálló veszedelem.
+
+Azelőtt Rosztov, ha csatába indult, félt; de most a legkisebb félelmet sem érezte. Nem azért nem félt, mintha megszokta volna a tüzet (a veszedelemhez nem lehet hozzászokni), hanem azért, mert a veszedelemmel szemben megtanult magán uralkodni. Megszokta, hogy ha csatába indult, minden egyébre gondolt, csak arra nem, a mi mindennél jobban érdekelhette volna, - a küszöbön álló veszedelemre. Bármennyire iparkodott is erőt venni magán, bármennyi szemrehányást tett is magának a gyávaságáért, eleinte nem bírt magával; évek multán azonban szinte magától ment a dolog. Most is, a mint Ilyinnel a nyárfák közt lovagolt, olykor letépett a keze ügyébe eső ágakról egy-egy levelet. Olykor, a nélkül, hogy hátrafordult volna, odanyújtotta a pipáját a mögötte koczogó huszárnak, s mindezt olyan nyugodt és gondtalan ábrázattal cselekedte, mintha csak sétalovagláson lett volna. Sajnálkozva nézte Ilyin izgatott arczát, a kinek nyugtalanságában folyton járt a szája; tapasztalásból ösmerte azt a rémületet és a halált váró kínos állapotot, a melyben fiatal bajtársa leledzett, s tudta, hogy ezen más, mint az idő, nem segíthet.
+
+Alig hogy a nap az égnek egy derült sávján felbukkant a felhők mögül, elült a szél, mintha csak nem merte volna ennek a zivatar utáni nyári reggelnek a szépségét megrontani; még mindig hullottak a csöppek, de most már függőlegesen, - s köröskörül elcsöndesedett minden. A nap egészen feljött, kibukkant a szemhatáron, majd ismét eltűnt egy hosszú és keskeny felhő mögött, mely ott függött fölötte. Pár pillanat múlva még ragyogóbban bújt ki a felhő felső szélén, mely elkezdett szakadozni körülötte. Fénybe, ragyogásba öltözött minden. S ezzel a ragyogással egyidejűleg, mintegy válaszul reá, messze elől megszólaltak az ágyúk.
+
+Rosztovnak még arra se volt ideje, hogy eldöntse, milyen messziről jöhetnek ezek a lövések, mikor Vitebszk felől megjelent Osterman-Tolsztoj gróf segédtisztje azzal a parancscsal, hogy ügetésben folytassák a menetet a megkezdett úton.
+
+A század elkerülte a szintén gyorsított menetelésben lévő gyalogságot és tűzérséget, leereszkedett a hegyről, s keresztülmenvén valami teljesen elhagyott falun, megint megindult hegynek fölfelé. A lovak tajtékot hánytak, az emberek kipirultak.
+
+- Állj, igazodj! - hallatszott elől a hadosztályparancsnok vezényszava.
+
+- Balszárny előre, lépésben indulj! - vezényelték elől.
+
+És a huszárok a csapatok arczvonala előtt áthúzódtak a hadállás balszárnyára s odaálltak a mi dzsidásaink mögé, a kik az első arczvonalban állottak volt föl. Jobbfelől sűrű hadoszlopban a mi gyalogságunk állott, - ez volt a tartalék; ezek fölött a hegyen, a rendkívül tiszta, átlátszó levegőben, a fényes, reggeli, ferde napsugárban, közvetlenül a szemhatáron az ágyúink látszottak. Elől, a völgyhajlat mögött az ellenséges hadoszlopok és ágyúk voltak láthatók. A völgyben a mi csatárlánczunk már benne volt a tűzben, s vígan lövöldözött az ellenségre.
+
+Rosztov, akárcsak a legvidámabb zene hangjaitól, úgy felvidult ezektől a régóta nem hallott hangoktól. Trap-ta-ta-tap! - csattant el hol egyszerre, hol szaporán egymás után, néhány lövés. Megint elcsendesült minden, majd ismét úgy hallatszott, mintha pattantyúkat pattogtatott volna valaki.
+
+A huszárok vagy egy óra hosszat álltak egy helyben. Az ágyúzás is megkezdődött. Osterman gróf a kíséretével együtt megjelent a század mögött; megállt, beszélt az ezredparancsnokkal, majd elment a hegyre az ágyúkhoz.
+
+Osterman távozása után a dzsidásoknál fölhangzott a vezényszó.
+
+- Oszlopba szakadva, rohamra indulj! - Elől a gyalogság kettős sorokba szakadt, hogy helyet adjon a lovasságnak. A dzsidások, lándzsáik zászlócskáit libegtetve megindultak s ügetve mentek a franczia lovasság felé, mely a hegy lábánál hirtelen előbukkant.
+
+Alig hogy a dzsidások leértek a völgybe, a huszárok parancsot kaptak, hogy siessenek föl az üteg fedezetéül a hegyre. Mialatt a huszárok a dzsidások helyén állottak, a csatárlánczból süvítve és fütyülve röpdöstek feléjük a golyók, melyek azonban nem találtak.
+
+Ez a régóta nem hallott hang még lelkesítőbb és még felvidítóbb hatással volt Rosztovra, mint az iménti lövöldözés hangjai. A nyeregben fölágaskodva végignézett a csatatéren, mely a hegyről egész kiterjedésében föltárult előtte, s szívvel-lélekkel résztvett a dzsidások minden mozdúlatában. A dzsidások egyenesen rávetették magukat a franczia dragonyosokra, nagy kavarodás támadt ott a füstben, s öt perczre rá a dzsidások hanyatt-homlok rohantak vissza, nem oda, a hol álltak, hanem valamivel balra. A sárga paripákon ülő narancsszínű dzsidások között és mögött nagy csapatokban bukkantak föl a szürkelovas, kék, franczia dragonyosok.
+
+
+
+XV.
+
+Rosztov a maga éles vadász-szemeivel az elsők között volt, a kik ezeket a mi dzsidásainkat üldöző franczia dragonyosokat észrevették. A dzsidások és az őket üldöző franczia dragonyosok szétzilált tömegekben mindinkább közeledtek. Már azt is ki lehetett venni, a mint ezek, a völgyben olyan apróknak látszó emberek, összeütköztek, utólérték egymást s karjaikkal és kardjaikkal le-lesújtottak egymásra.
+
+Rosztov, mint valami hajszát, úgy nézte azt, a mi előtte lejátszódott. Ösztönszerűleg megérezte, hogy ha a huszárjaival most rajtuk ütne a franczia dragonyosokon, ezek képtelenek volnának helytállani; de ezt tüstént, ebben a pillanatban kellene megcselekednie, különben késő lesz. Körülnézett. A mellette álló kapitány szintén le nem vette a szemét az alant gomolygó lovasságról.
+
+- Szevasztyanics Andrej, - szólalt meg Rosztov, - lám, mi most szétverhetnők őket...
+
+- Ügyes fogás volna, - felelt a kapitány, - csakugyan...
+
+Rosztov, a nélkül, hogy őt végighallgatta volna, megsarkantyúzta a lovát, odaugratott a század elé, de még ki se adta az indulásra a vezényszót, mikor az egész század, mely ugyanazt érezte, a mit ő, megindult utána. Rosztov maga se tudta, hogyan és miért cselekedett így. Úgy csinálta az egészet, mint a vadászatokon szokta, minden gondolkodás, minden megfontolás nélkül. Látta, hogy a dragonyosok közel vannak s hogy züllött csoportokban száguldanak; tudta, hogy nem állhatnak helyt, tudta, hogy ez egy olyan pillanat, mely, ha elmulasztják, nem tér vissza többé. A golyók olyan izgatóan fütyöltek és sivítottak körülötte, a lova olyan tüzesen kívánkozott előre, hogy képtelen volt tovább kiállani. Megindította a lovát, kiadta a vezényszót s ugyanabban a pillanatban meghallván a háta mögött teljesen kifejlődött századának a dobogását, gyors ügetésben ereszkedett le a hegyről a dragonyosok felé. Alig hogy leértek a hegy lábához, az ügetésből önkéntelenül vágtába csaptak át, mely annál gyorsabb, annál eszeveszettebb lett, minél inkább közeledtek a mi dzsidásainkhoz s a nyomukban vágtató franczia dragonyosokhoz. A dragonyosok már egészen közel voltak. Az elől lévők, a mint a huszárokat megpillantották, megfordultak, a hátulsók pedig megállottak. Rosztov azzal az érzéssel, a melylyel a hajszák alkalmával szokott egy-egy farkas elé száguldani, hogy elvágja az útját, teljes vágtába szorította bele doni paripáját, s eszeveszetten vágtatott a rendetlen sorokban szorongó franczia dragonyosok elé. Egy dzsidás megállt, egy gyalogos dzsidás, nehogy agyongázolják, a földre vetette magát, egy lovasától elszabadult ló a huszárok közé keveredett. A franczia dragonyosok csaknem mind megfutamodtak. Rosztov, kiválasztván magának egyet közülük, a ki szürke lovon ült, utána eredt. Útközben nekirohant egy bokornak; derék lovacskája átszökött vele rajta, s Nikolaj, alig tudván magát a nyeregben fönntartani, látta, hogy pár pillanat múlva utóléri azt az ellenséget, a kit magának áldozatul kiszemelt. Ez a franczia, a ki az egyenruhája után ítélve tiszt volt, előrehajolva száguldott tova szürke paripáján, melyet a kardjával hajszolt. A következő pillanatban Rosztov lova a szügyével nekivágódott a tiszt lova farának, majd leütötte azt a lábáról, s ugyanakkor Rosztov, maga se tudván, miért, fölemelte a kardját s lesújtott vele a francziára.
+
+Ugyanabban a pillanatban, a mikor ezt megcselekedte, Rosztov egész élénksége egyszeriben lelohadt. A tiszt, nem annyira a kard vágásától, mely csak könnyű sebet ejtett a könyöke fölött a karján, mint inkább a ló zökkenésétől és a rémülettől lefordult a nyeregből. Rosztov, megfékezvén a lovát, szemeivel az ellenségét kereste, hogy lássa, ki az, a kit lesújtott. A franczia dragonyos tiszt egyik lábával a földön ugrált, a másikkal fönnakadt a kengyelben. Ijedten hunyorgatva, mintha csak minden pillanatban újabb vágástól tartott volna, összeránczolt homlokkal, a rémület kifejezésével nézett föl Rosztovra. Sápadt, sárral beföcsölt, fiatal, gödrös-állú, derült kék szemű, szőke hajjal övezett arcza éppenséggel nem illett a csatatérre, s nem annyira ellenséges, mint inkább egyszerű szalon-arcznak látszott. Még mielőtt elhatározta, hogy megadja neki a kegyelemdöfést, a tiszt elkiáltotta magát: megadom magamat. Sietve próbálta kiszabadítani a lábát a kengyelből, de sikertelenül, s rémülettel teljes kék szemeit egy pillanatra se vette le Rosztovról. Néhány odavetődött huszár kiszabadította a lábát és visszaültette őt a nyeregbe. A huszárok minden oldalon tülekedtek a dragonyosokkal: egyikük megsebesült, de bár vér borította el az arczát, nem akart megválni a lovától; egy másik egy huszárt átkarolva ült a lova farán; a harmadik egy huszár támogatásával leszállt a lováról. Előlről rohamlépésben és lövöldözve franczia gyalogság közeledett. A huszárok sietve vágtattak visszafelé a foglyaikkal együtt. Rosztov a többiekkel együtt, szintén vissza lovagolt, de valami kellemetlen érzés szorongatta a szívét. Valami homályos és zűrzavaros érzés vett rajta erőt, melyet semmiképpen se tudott megmagyarázni, s melyet ennek a tisztnek a foglyul ejtése, s a reámért vágás keltett életre benne.
+
+Osterman-Tolsztoj gróf elébement a visszatérő huszároknak, magához hivatta Rosztovot, köszönetet mondott neki, s közölte vele, hogy merész támadásáról jelentést tesz az uralkodónak s a György-keresztet fogja kérni a számára. Mikor Rosztovot Osterman gróf elé hívták, eszébejutván, hogy ezt a rohamot minden parancs nélkül hajtotta végre, teljesen meg volt győződve, hogy a föllebbvalója azért idézi őt, hogy önkényes eljárásáért megbüntesse. Éppen ezért, Osterman hizelgő szavai és a kitüntetés kilátásba helyezése annál kellemesebben lepte meg Rosztovot; de azért az a kellemetlen és zűrzavaros érzés még egyre gyötörte őt. - "De hát ugyan mi gyötör úgy engem?" - kérdezte magától, mikor a tábornoktól elment. "Ilyin? Nem, hiszen semmi baja. Tán szégyent vallottam valamivel? Nem, ez sem!" Nem megbánás, valami egészen más gyötörte őt. - "Igen, igen, az a gödrösállú franczia tiszt. Egészen jól emlékezem, a mint meghökkentem, mikor a kardomat ráemeltem."
+
+Rosztov látta, a mint a franczia foglyokat elvezették s utánuk sietett, hogy még egyszer megnézze az ő gödrösállú francziáját. Furcsa egyenruhájában egy szolgálati huszárlovon ült és nyugtalanul nézett körül. Kezén kapott sebe egészen jelentéktelen volt. Elkényszeredetten mosolygott Rosztovra, s köszöntésképpen a kezével integetett felé. Rosztovot még egyre úgy feszélyezte valami, s mintha lelkiismeretfurdalást érzett volna.
+
+Rosztov barátai és bajtársai is észrevették, hogy Rosztov ezen, meg a következő napokon is nem éppen szomorú vagy bosszús, de olyan szófukar, gondokba merült és mélázó volt. Kelletlenül ivott, kereste a magányt, s állandóan törte valamin a fejét.
+
+Folyton csak ezen a fényes haditettén tünődött, mely legnagyobb meglepetésére a György-keresztet, sőt még a hős hírét is megszerezte neki, de azért sehogy' se tudta az egészet megérteni. "Ők tehát még nálunknál is jobban félnek", - gondolta. - "Tehát mindössze ez az, a mit hősiességnek neveznek? S vajjon én ezt a hazáért tettem? S ugyan minek oka ő, az ő gödröcskéjével és kék szemeivel? Mennyire meg volt rémülve szegény! Azt hitte, megölöm. Ugyan miért öltem volna meg? Hiszen szinte reszketett a kezem. S mégis György-keresztet adtak érte nekem. Nem értem, teljességgel nem értem!"
+
+De mialatt Nikolaj ezeken a kérdéseken kérődzött, s még se tudott magának tisztán számot adni, vajjon mi volt az, a mi őt annyira megzavarta, a szolgálatban való szerencséjének a kereke, mint az gyakran megesik, megint csak fordult egyet, még pedig az ő javára. Az osztrovnyai ütközet után előléptették, egy század huszárt adtak a keze alá, s ha valami elszánt vállalkozásról volt szó, mindig őt rántották elő.
+
+
+
+XVI.
+
+A grófné, a ki még korántsem épült föl teljesen, s meglehetősen gyöngének érezte magát, mikor Natasa betegségéről értesült, Petyával és egész háznépével fölkerekedett Moszkvába, s Rosztovék egész családja Dmitrijevna Marjától átköltözött a saját házába, s végképpen megtelepedett Moszkvában.
+
+Natasa betegsége annyira komoly volt, hogy úgy az ő, mint a szülők szerencséjére, mindazt, a mi betegségének az okozója volt, a szökési kísérletét s a vőlegényével való szakítását, teljesen háttérbe szorította. Annyira beteg volt, hogy gondolni se lehetett annak a mérlegelésére, mennyiben volt hibás mindabban, a mi történt, mikor se nem evett, se nem aludt, szemlátomást lesoványodott és köhécselt, sőt, mint az orvosok nem is igen titkolták, még az élete is a legkomolyabb veszedelemben forgott. Minden gondjuk csak az volt, hogy' segítsenek rajta. Külön és együttesen, egyre-másra jártak az orvosok Natasához, sok szót szaporítottak francziául, németül, latinul, le-leszólták egymást, minden előttük csak ismert betegség ellen a legkülönfélébb orvosságokat rendelték neki; de egyiküknek se jutott eszébe az a végtelenül egyszerű gondolat, hogy nekik lehetetlenség azt a betegséget ösmerniök, a melyben Natasa szenved, mint a hogy' egyetlen olyan betegséget sem ösmerhetnek, a mely az eleven embert meg szokta lepni; mert minden eleven embernek meg vannak a maga sajátosságai; s meg van a maga szövevényes, új s az orvosi tudomány előtt ösmeretlen, külön betegsége, mely nem a tüdőnek, a májnak, a bőrnek, az idegeknek stb. az orvosi könyvekben pontosan meghatározott betegsége, hanem egy olyan betegség, mely minden szervi bajok számtalan összetételének egyikéből származik. És ez az egyszerű gondolat nem juthatott az orvosok eszébe (éppen úgy, mint a hogy' a varázslónak sem juthat eszébe az, hogy ő nem tud varázsolni), egyszerűen azért, mert az ő életük feladata abban merült ki, hogy gyógyítsanak, mert azért pénzt kapnak, s mert erre a feladatra való előkészületekre pocsékolták el életük legszebb éveit. De legfőképpen nem juthatott eszükbe ez a gondolat azért, mert látták, hogy minden kétséget kizárólag hasznosak, a mint hogy a Rosztov család minden tagjára nézve határozottan hasznosak is voltak. Hasznosak voltak nem azért, mert a beteggel egy csomó, legnagyobb részt ártalmas anyagot beszedettek (ez az ártalmasság nem igen volt érezhető, mert hiszen az ártalmas anyagokat csak nagyon kis mennyiségben rendelték), hanem hasznosak és mellőzhetetlenek voltak azért, (ez az oka, a miért mindig voltak és lesznek állítólagos csodaorvosok, kuruzslók, homeopaták, aleopaták) mert kielégítették a betegnek, s azoknak, a kik őt szeretik, a lelki szükségleteit. Kielégítették a gyógyulásba vetett reménység örök emberi szükségletét, s a részvétnek és a szorgosságnak azt a szükségletét, a melyet az ember a szenvedés perczeiben érezni szokott. Kielégítették azt az örök emberi szükségletet, mely legkezdetlegesebb formájában már a gyermekben is nyilvánul abban, hogy megdörzsöli azt a helyet, a melyet a testén megsértett. A gyermek megüti magát s legott szalad az anyja vagy a dajkája karjaiba, csak azért, hogy őt megcsókolják s testének a fájó pontját megdörzsöljék, s egyszeriben könnyebben érzi magát, a mint jól összecsókolták vagy megdörzsölték. A gyermek nem hiszi el, hogy azoknak, a kik nálánál okosabbak és erősebbek, ne lehessen módjukban az ő fájdalmát csillapítani. S a megkönnyebbülés reménye, s az anyjuk részvéte, mialatt fájó testüket dörzsölgeti, lecsillapítja őket. Az orvosok hasznosak voltak Natasára azért, mert Natasa fájdalmát mintegy megcsókolták és megdörzsölték azzal, ha biztosították őt, hogy legott elmúlik az egész, a mint a kocsis elszalad az Arbatszkij patikába, s csinos skatulyában porokat és pilulákat vesz egy rúbel és hét hatosért, s a mint a beteg ezeket a porokat, se több, se kevesebb, mint két óránkint forralt vízben beveszi.
+
+És ugyan mit is csináltak volna Szonya, a gróf és a grófné, hogy' töltötték volna teljes tétlenségben az időt, ha nem lettek volna óránkint ezek a pilulák, langyos italok, csirke-becsináltak s az életnek más egyéb, az orvosok által megszabott aprólékosságai, a melyeknek a megtartása a környezetet szórakoztatta és vígasztalta? Hogy birta volna a gróf elviselni kedvencz leányának a betegségét, ha nem tudta volna, hogy Natasa betegsége ezer rubeljébe kerül s hogy nem sajnál akár még ezeret, csak ha segíthet vele rajta; ha nem tudta volna, hogy ha nem szedi össze magát, kész még ezer rúbelt rááldozni, s kivinni őt külföldre s ott tartani fölötte orvosi tanácskozásokat; ha nem lett volna módjában el-elbeszélni annak a részleteit, hogy Metivier és Feller nem ismerték föl a betegséget, de Fries már közeljárt hozzá, Mudrov pedig teljes szabatossággal megállapította a betegséget? Mit csinált volna a grófné, ha nem pörölhetett volna olykor a beteg Natasával azért, mert nem tartotta meg kellő szigorúsággal az orvosok rendeleteit?
+
+- Így soha sem fogsz meggyógyulni, - mondotta, bosszúságában szinte megfeledkezvén a fájdalmáról, - ha nem engedelmeskedel az orvosnak és nem szeded be idejében az orvosságot! Ezzel nem lehet ám tréfálni, mikor a pneumonia veszedelme fenyeget, - szólott a grófné, s már abban is, hogy ezt az egy rá nézve teljesen érthetetlen szót ki tudta mondani, nagy megnyugvást talált. Mit csinált volna Szonya, ha nem lett volna meg benne annak az örömteljes tudata, hogy eleinte három éjszaka le se vetkezett, csak azért, hogy minden pillanatban készen álljon az orvos rendeléseit pontosan teljesíteni, s hogy még most is, egész éjjeleken át nem alszik, csak hogy el ne mulassza azt az időt, a mikor abból az aranyos iskátulyából porokat kell a betegnek beadni? Sőt még maga Natasa, bármennyire erősítgette is, hogy ő rajta már semmiféle orvosság nem segít, s hogy ez csupa ostobaság, még ő is örömmel látta, hogy olyan nagy áldozatokat hoztak érte, s hogy bizonyos meghatározott órákban orvosságot kellett beszednie. S még neki is öröme tellett abban, hogy azzal, ha az orvosi parancsokat nem teljesíti, hallgatólagos jelét adhatta annak, hogy nem hisz a gyógyulásban, és nem becsüli az életet semmire.
+
+Az orvos mindennap eljárt hozzá, megtapintotta az üterét, megnézte a nyelvét s rá se hederítvén lesoványodott arczára, eltréfált vele. De mikor aztán kiment a másik szobába, s a grófné szaporán utána sompolygott, komoly arczot vágott, aggodalmasan megcsóválta a fejét és azt mondta, hogy bár nincs kizárva a veszedelem, mégis bízik a legutóbb rendelt orvosság hatásában, s hogy nincs egyéb mit tenni, mint várni; hogy a betegség inkább lelki okokra vezethető vissza, de...
+
+A grófné ezt a mozdulatot maga meg az orvos előtt egyaránt palástolni akarván, mindannyiszor egy aranyat csúsztatott az orvos markába, és mindannyiszor szívében megnyugodva tért vissza a betegéhez.
+
+Natasa betegségének azok voltak a tünetei, hogy keveset evett, keveset aludt, köhögött és minden élénkség kihalt belőle. Az orvosok azt mondták, hogy a beteget nem lehet orvosi felügyelet nélkül hagyni, s ezért ott tartották őt abban a nyomasztó, nagyvárosi levegőben. Az 1812. év nyarán Rosztovék nem mentek falura.
+
+Az üvegcsékből és iskátulyákból, - a melyekből madam Schoss, a ki nagy kedvelője volt az ilyesminek, már egy egész gyüjteményt állított össze magának, - elfogyasztott cseppek, porok és pilulák töméntelen mennyisége, s a megszokott falusi élet hiánya ellenére a fiatalság megtette a magáét: Natasa bánatát kezdte ellepni az év folyamán lepergett élet benyomásainak homokrétege, nem szorongatta többé olyan gyötrő fájdalommal a szívét, lassan elkezdett múlttá válni, és Natasa testileg is kezdte magát összeszedni.
+
+
+
+XVII.
+
+Natasa nyugodtabb lett, de a vidámság még nem tért vissza belé. Nemcsak hogy az öröm külső feltételeit: a bálokat, a kocsizásokat, a hangversenyeket, a színházat elkerülte, de egyetlen egyszer se nevetett úgy, hogy a nevetésén keresztül ne csillogtak volna a könnyek. Képtelen volt énekelni. Alig hogy megpróbált nevetni, vagy úgy magában dúdolgatni, legott fojtogatni kezdték a könnyek: a megbánás, és arra a visszahozhatlanul elmúlt, tiszta időre való visszaemlékezés könnyei; a bosszúság könnyei azért, hogy fiatal életét, mely olyan boldog lehetett volna, semmiért úgy elpocsékolta. A mosoly és az ének különösnek, szinte szentségtörésnek látszottak előtte a fájdalmával szemben. Rá se gondolt a kaczérságra; még csak megerőltetésébe se került. Úgy érezte és nyiltan ki is mondotta, hogy ez alatt az idő alatt a férfiak mind csak annyi voltak a szemében, akár a félkegyelmű Ivanovna Nasztaszja. Valami belső hang szigorúan eltiltotta őt minden örömtől. De meg nem is volt meg benne egykori szűzies, gondtalan és reményekkel teljes életének sokoldalú érdeklődése. Leggyakrabban és legfájdalmasabban az őszi hónapokra, a vadászatokra, a gyágyuskára, s a Nikolajjal Otradnoeban töltött karácsonyi ünnepekre gondolt vissza. Mit nem adott volna, ha ebből az időből csak egyetlen napot visszahozhatott volna! De hát ennek vége volt mindörökre. Akkori előérzete, hogy a teljes szabadságnak s a legkülönfélébb örömök iránt való fogékonyságnak az az állapota nem tér vissza többé, nem csalta meg. De azért mégis csak élnie kellett tovább.
+
+Örömmel töltötte el az a gondolat, hogy ő nemcsak nem jobb, mint a hogy' annakelőtte gondolta, hanem rosszabb, sokkalta rosszabb, mint mindazok, a kik csak kívüle a világon vannak. De ez még nem volt elég. Ezt tudta és nem egyszer kérdezte magától: "nos, és aztán?" Aztán pedig, nem volt semmi. Nem volt semmi öröme az életben, az élet pedig tovaröppent. Natasa szemlátomást csak azon iparkodott, hogy senkinek ne legyen terhére, senkit ne háborgasson, de neki magának semmire se volt szüksége. A házbeliektől mind elidegenedett s csak az öcscsével, Petyával érezte jól magát. Vele sokkal inkább szeretett együtt lenni, mint a többiekkel; s olykor, ha négy szem közt volt vele, még mosolygott is. Úgyszólván éppen nem járt ki a házból, s azok közül, a kik házukba jártak, csak egyetlen egy embernek örült - Pierre-nek. Lehetetlen lett volna gyöngédebben, óvatosabban és egyúttal komolyabban bánni valakivel, mint a hogy Bezuchij bánt vele. Natasa önkéntelenül is érezte ennek a bánásmódnak a gyöngédségét, s azért nagy örömét lelte az ő társaságában. De még csak hálás sem volt ezért a gyöngédségért. Abból indult ki, hogy Pierre-nek semmi, a mi jó, nem kerül megerőltetésébe. Az, hogy Pierre mindenkivel szemben jó legyen, olyan természetesnek látszott, hogy az ő jóságában nem volt semmi érdem. Natasa olykor valami zavart és félszegséget vett észre Pierre viselkedésében, rendszerint, a mikor Pierre valami kellemeset akart tenni neki, vagy a mikor attól tartott, hogy a társalgás során esetleg nyomasztó emlékeket ébreszthet Natasában. Ezt ő is észrevette, de Pierre jóságának és szégyenlősségének tulajdonította, mely az ő fogalmai szerint vele szemben is csak éppen olyan volt, mint bárki mással szemben lett volna. Azok után a szinte véletlenül kiejtett szavak után, hogy ha szabad volna, térden állva kérné tőle a kezét és a szerelmét, a melyeket egy Natasára nézve oly izgalmas pillanatban mondott volt neki, Pierre soha egy szóval se tett említést Natasa iránt való érzelmeiről; és Natasa tisztában volt vele, hogy ezek a szavak, melyek őt akkoriban úgy megvígasztalták, csak úgy voltak mondva, mint a hogy' az ember mindenféle badarságot összebeszél, csakhogy egy pityergő gyermeket lecsillapítson. Nem azért, mert Pierre nős ember volt, hanem azért, mert Natasa a legnagyobb mértékben átérezte kettőjük közt azt az erkölcsi akadályt, a melyet Kuraginnál nem tapasztalt, soha még csak esze ágába se jutott, hogy az ő és Pierre viszonyából nemcsak, akár az ő, akár még kevésbbé Pierre részéről, szerelem, hanem csak az a férfi és nő közt való gyöngéd, öntudatos és poétikus barátság is kifejlődhessék, a melynek nem egy példájáról volt közvetlen tudomása.
+
+A Péter-bőjt vége felé, Rosztovék otradnoe-i szomszédja, Bjelova Ivanovna Agrafena eljött Moszkvába, hogy az ottani szentekhez imádkozzék. Megajánlotta Natasának, hogy járuljon vele együtt az Úr asztalához és Natasa kapva kapott ezen a gondolaton. Az orvosok szigorú tilalma ellenére, hogy kora reggel nem szabad kimennie, Natasa állhatatosan ragaszkodott ahhoz az elhatározásához, hogy az Úr asztalához járul, még pedig nem úgy, mint az Rosztovék házában szokás volt, hogy tudniillik előzőleg végighallgat három istentiszteletet s egyebet semmit, hanem úgy, a mint ezt Ivanovna Agrafena szokta, vagyis hogy egy egész héten előkészül rá, s ezalatt nem mulaszt el egyetlen hajnali misét, isteni tiszteletet vagy vecsernyét sem.
+
+A grófnénak tetszett Natasának ez a buzgósága; a sikertelen orvosi gyógykezelés után a lelke fenekén abban bízott, hogy az imádkozás többet fog használni neki a gyógyszereknél, s bár remegve, s az orvosok előtt titkolózva, de beleegyezett Natasa kívánságába és rábízta őt Bjelovára. Ivanovna Agrafena éjjel három órakor jött el Natasát felkölteni, s a legtöbbször már ébren találta őt. Natasa félt, hogy elaluszsza a hajnali misét. Szaporán megmosakodván, s csupa alázatosságból legrosszabb ruháit és ócska köpenyét kapván magára, Natasa a hidegtől borzongva lépett ki a hajnali szürkületben derengő, végtelen utczára. Ivanovna Agrafena tanácsára Natasa nem a maga templomában készült elő az áldozásra, hanem egy másikban, a melynek az istenfélő Bjelova szavai szerint nagyon szigorú és szent életet élő papja volt. A templomban mindig csak nagyon kevés ember volt; Natasa és Bjelova odaállottak szokott helyükre, a baloldali kórus hátsó részén lévő Isten Anyja képe elé és Natasát valami nagy és megfoghatatlan titokkal szemben való megbékülés teljesen új érzése fogta el, amint ebben a szokatlan hajnali órában, a Szűz Anyának az előtte égő gyertyák fénye s az ablakokon át beszűrődő hajnali derengés által megvilágított megfeketedett arczát nézvén, a mise hangjait hallotta, a melyeket teljes figyelemmel iparkodott követni és megérteni. Mikor megértett belőle valamit, egyéni érzése minden árnyalatával együtt beleolvadt az imájába; amikor meg nem értette, még édesebb volt elgondolnia, hogy az a vágya, hogy mindent megérthessen, csak büszkeséggel töltheti el, hogy mindent megértenie úgy is lehetetlen, s hogy csak hinnie kell, s teljesen át kell magát az Istennek engednie, a ki ezekben a perczekben, - azt érezte, - föltétlen úr az ő lelke fölött. Hajlongott és hányta magára a keresztet, s a mikor nem értette a szertartást, elrémült a maga hitványságán s kérte az Istent, hogy bocsásson meg, bocsásson meg neki mindent és legyen irgalmas iránta. Azok az imák, a melyeknek leginkább átengedte magát, a megbánás imái voltak. A kora hajnali órákban hazatérve, mikor csak munkába siető kőmüvesekkel s a járdát seprő házmesterekkel találkozott az utczán, s a mikor a házakban még mindenki aludt, egy új, előtte teljesen ösmeretlen érzés, a bűneitől való megtisztulás, és egy új tiszta élet és boldogság lehetőségének az érzése támadt föl Natasában.
+
+Azon az egész héten át, a melyen ezt az életet folytatta, napról-napra jobban erőre kapott benne ez az érzés. És az áldozás boldogsága olyan nagynak tünt föl előtte, hogy úgy tetszett neki, tán meg sem éri ezt az üdvösséggel teljes vasárnapot.
+
+De a boldog nap mégis csak fölvirradt, és mikor Natasa ezen a reá nézve annyira emlékezetes vasárnapon, fehér kartonruhájában hazatért az áldozásról, hosszú hónapok óta először érezte magát nyugodtnak, s először érezte azt, hogy nincs többé terhére az az élet, a mely még előtte áll.
+
+Mikor az orvos ezen a napon Natasát megvizsgálta, elrendelte, hogy csak szedje tovább is azokat a porokat, a melyeket két héttel azelőtt rendelt volt neki.
+
+- Föltétlenül kell még szednie, esténkint és reggelenkint, - mondotta szemlátomást a legnagyobb jóhiszeműséggel meg lévén elégedve az elért eredményekkel. - Csak arra kérem, minél pontosabban. Legyen nyugodt, grófné, - szólott tréfásan az orvos, miközben ügyesen elsülyesztette a markába csúsztatott aranyat, - nemsokára megint vígan fog csicseregni és pajkoskodni. Ez az utolsó orvosság nagyon, de nagyon sokat használt neki. Egészen felüdült tőle.
+
+A grófné egy pillantást vetett a körmeire, köpött egyet s vidám arczczal tért vissza a fogadó-szobába.
+
+
+
+XVIII.
+
+Julius elején a háborúról mind aggasztóbb hírek keltek szárnyra Moszkvában; híre járt, hogy az uralkodó fölhívást intéz a néphez, sőt azt is beszélték, hogy a császár maga is visszatér Moszkvába. És miután julius 11-ikéig sem a fölhívás és a manifesztum nem jelent meg, se pedig a császár visszaérkezése nem következett be, hát ezekről, s Oroszország helyzetéről a legképtelenebb hírek kerültek forgalomba. Beszélték, hogy a császár azért jön haza, mert az egész hadsereg veszedelemben van, hogy Szmolenszk már elveszett, hogy Napoleonnak egy millió katonája áll orosz földön s hogy Oroszországot már csak valami csoda mentheti meg.
+
+Július 11-ikén, egy szombati napon végre megjött a manifesztum, de még nem jelent meg nyomtatásban; és Pierre, a ki éppen Rosztovéknál volt, másnapra, vasárnapra megígérte, hogy eljön ebédre s a fölhívást meg a manifesztumot elkéri Rasztopcsin gróftól és magával hozza.
+
+Rosztovék ezen a vasárnapon, mint rendesen, Razumovszkij-ék házi kápolnájába mentek misére. Forró juliusi nap volt. Már tíz órakor, mikor Rosztovék kocsijukból a templom előtt kiszállottak, az izzó levegőben, az utczai árúsok kiabálásában, a tömeg élénk és világos nyári ruháiban, a körútak fáinak porlepte leveleiben, a parádéra felvonuló zászlóalj zenéjében és fehér nadrágjaiban, a robogó kocsik zajában s a forró nap vakító fényében benne volt az a nyárias bágyadtság, az a jelennel való elégedetlenség és megelégedettség, mely a nagyvárosokban egy-egy verőfényes és tiszta nyári napon annyira érezhető. Razumovszkij-ék kápolnájában Moszkva egész előkelősége, Rosztovék egész köre együtt volt (ebben az esztendőben, mintha csak valami rendkívüli eseményt vártak volna, a gazdag családok közül, a melyek rendesen falun szokták tölteni a nyarat, nagyon sokan maradtak a városban).
+
+Natasa, a mint egy libériás inas után, a ki útat nyitott nekik a tömegben, az anyja mellett végigment a kápolnán, meghallotta, a mint egy fiatal ember nagyon is hangos suttogással így szólott róla.
+
+- Ez Rosztova, az a bizonyos.
+
+- Hogy' megsoványodott, de azért még mindig szép! - Úgy hallotta, vagy tán csak úgy képzelte, mintha Kuragin és Bolkonszkij nevét is említették volna. Ez egyébiránt csaknem mindig úgy tetszett neki. Mindig abban volt, hogy a ki csak ránéz, az mind csak arra gondol, a mi vele a közelmúltban történt. Szenvedő és szorongó szívvel, mint a tömegben mindig, Natasa fekete csipkékkel díszített lila bársony ruhájában, úgy ment végig a pillantások kereszttűzében, a mint csak a nők tudnak menni, - annál nyugodtabban és méltóságteljesebben, minél jobban sajgott és szégyenkezett a lelke. Tudta, s ebben nem tévedett, hogy még mindig szép, de ez korántsem okozott olyan örömet neki, mint annakelőtte. Ellenkezőleg, ez, az utóbbi időben, de különösen ezen a verőfényes és forró juliusi napon, itt a városban, mindennél jobban gyötörte. "Megint egy vasárnap, megint egy elmúlt hét", - mondotta magában, eszébe jutván, hogy' állt itt akkor, azon a vasárnapon, - "és még mindig ugyanaz az élettelen élet, és ugyanazok a változatlan körülmények, a melyek közt azelőtt olyan könnyű volt az élet. Szép vagyok, fiatal vagyok, és most - tudom, hogy jó is vagyok... azelőtt pedig rossz voltam! De most jó vagyok, tudom", - gondolta magában, - "s így hiába, czéltalanul peregnek le életem legszebb, legszebb évei." Ott állott az anyja mellett, s a fejével köszöngetett körülötte álló ösmerőseinek. Natasa, szokása szerint a hölgyek ruháit nézegette, megszólt magában egy tőle nem messze álló hölgyet a viselkedéseért, és azért a furcsa és illetlen modorért, a melylyel keresztet vetett magára, majd ismét bosszúsan gondolt rá, hogy a mint ő megszól másokat, őt is úgy megszólják, s egyszerre, a mint az isteni tisztelet hangjait meghallotta, elrémült a förtelemességén, és azon, hogy előbbi tisztaságát megint elvesztette.
+
+A szent misét egy tiszteletre méltó, tiszta öreg pap szolgáltatta, azzal a szelíd ünnepélyességgel, mely olyan fönséges és megnyugtató hatással van az áhitatosan imádkozókra. A szentély ajtai bezárúltak, lassan félrehúzták a függönyt, s valami titokzatos, halk hang kiszólt valamit onnan. Maga előtt is érthetetlen könnyek szorongatták Natasa keblét s valami örömteljesen izgató, bágyasztó érzés fogta el.
+
+"Taníts meg rá, mittévő legyek, hogy' éljek, hogy mindörökre, mindörökre megjavulhassak!..." - gondolta magában.
+
+A gyakon fölment az emelvényre, középső ujját merően kifeszítve, kiszabadította hosszan lecsüggő haját a karing alól, s a keresztet a mellére téve, hangosan és ünnepélyesen elkezdte olvasni az imát.
+
+- "Imádkozzunk békességben az Úrhoz".
+
+"Békeségben, valamennyien együtt, a rangkülönbségre való tekintet nélkül, gyűlölködés nélkül, testvéri szeretetben összeforrva fogunk imádkozni", - gondolta Natasa.
+
+"Imádkozzunk a túlvilági békéért, s a lelkünk megváltásáért!"
+
+"Az angyalok, és mindama testetlen lények békességeért, a kik ott felettünk élnek", - imádkozott Natasa.
+
+Mikor a hadseregért imádkoztak, eszébe jutott a bátyja és Deniszov. Mikor a tengeren és a szárazföldön utazókért imádkoztak, eszébe jutott Andrej herczeg, s imádkozott érte, és imádkozott azért, hogy bocsássa meg az Isten mindazt a rosszat, a melyet ellene elkövetett. Mikor azokért imádkoztak, a kik bennünket szeretnek, imádkozott a házbeliekért, az apjáért, anyjáért, Szonyáért, - s most először érezte át a maga teljességében azt, a mit ellenük elkövetett, és annak a szeretetnek egész erejét, mely irántuk a szívében lakozik. Mikor azokért imádkoztak, a kik gyűlölnek bennünket, hamarosan kigondolt magának olyanokat, a kik ellenséges indúlattal vannak iránta és gyűlölik őt, csak azért, hogy érettük imádkozhassék. Az ellenségek közé sorozta a hitelezőket és mindazokat, a kikkel az apjának baja volt, s valahányszor az ellenségekre és azokra gondolt, a kik gyűlölettel viseltettek iránta, Anatole is eszébe jutott, a ki olyan sok rosszat követett el ellene, s bár nem tartozott azok közé, a kik őt gyűlölték, mégis örömmel imádkozott érte, mint ellenségeért. Csakis imaközben volt ereje tisztán és nyugodtan visszagondolni Andrej herczegre és Anatole-ra, mint olyan emberekre, a kik iránt egykor táplált érzelmei a szívében uralkodó rémület és Isten iránt való áhitat érzésével összehasonlítva, semmivé zsugorodtak össze. Mikor a czári családért és a szent zsinatért imádkoztak, különös áhítattal hajlongott és hányta magára a keresztet, mert úgy okoskodott, hogy bár ha nem is érti, azért még sem kételkedhetik benne, s végre is szeretnie kell az uralkodó szent zsinatot és imádkoznia is kell érte.
+
+A gyakon, mikor a felelgető egyházi éneket befejezte, keresztbe tette a mellén a stólát és így szólott:
+
+- "Magunkat és a mi testünket a mi Urunk Jézus Krisztusnak ajánljuk".
+
+- "Magunkat Istennek ajánljuk", - ismételte Natasa a lelkében. - "Én Istenem, a Te szent akaratodnak ajánlom magamat", - gondolta. - "Semmit sem akarok, semmit se kívánok; taníts meg rá, mittévő legyek, hogy' használjam föl a szabadságomat! Csak végy magadhoz engem, végy magadhoz!" - mondotta Natasa áhítatos türelmetlenséggel a lelkében, s a nélkül, hogy keresztet vetett volna magára, leeresztette vékony karjait, és szinte várta, hogy legott valami láthatatlan erő magához veszi, s megszabadítja őt a vágyaitól, önszemrehányásaitól, reményeitől és bűneitől.
+
+A grófné az isteni tisztelet alatt többízben rápillantott csillogó szemekkel áhítatosan imádkozó leánya arczára, és kérte az Istent, hogy segítse meg őt.
+
+Egészen váratlanul, s nem az isteni tisztelet sorrendjében, a melyet Natasa nagyon jól ismert, hanem a szertartás kellő közepén, egy gyácsok előhozott egy imazsámolyt, ugyanazt, a melyen pünkösd napján a térdhajtásos közimákat szokták olvasni, és odaállította a szentély ajtaja elé. A pap előjött lila bársony-sipkájában, rendbehozta a haját és nagy nehezen térdre ereszkedett. Valamennyien ugyanazt cselekedték és csodálkozva néztek egymásra. Most következett az az ima, mely csak az imént érkezett meg a zsinattól, s mely Oroszországnak az ellenséges támadástól való megszabadításáért volt elmondandó.
+
+"Úr Isten, az erő és a mi megszabadításunk hatalmas Istene", - kezdte el a pap azon a tiszta, alázatos és szelid hangon, a melyen csak a hitbuzgó szláv papok tudnak olvasni, s a mely oly ellenállhatatlan hatással van az orosz szívre.
+
+"Minden hatalmak Ura, és a mi megszabadításunk hatalmas Istene! Tekints le ma kegyesen és bőkezűen a Te alázatos népedre, s emberszeretettel eltelve hallgass meg bennünket, oltalmazz meg bennünket és légy kegyelmes irántunk. Ez az ellenség, mely a Te földedet háborgatja és el akarja pusztítani az egész világot, ime föltámadt vala mi ellenünk; ezek a törvénytipró emberek összesereglettek vala, hogy elveszítsék a Te birodalmadat, elpusztítsák a Te tisztes Jeruzsálemedet, a Te szent Oroszországodat: hogy meggyalázzák a Te szent templomaidat, rombadöntsék a Te szent oltáraidat és megszentségtelenítsék a mi Szentélyeinket. Meddig, óh Uram, meddig tűröd még, hogy a bűnösök ujjongva kérkedhessenek? Meddig tűröd, hogy ezt a törvénytelen hatalmat bitorolják?"
+
+"Hatalmas Isten! Hallgass meg bennünket, a kik Te hozzád imádkozunk, erősítsd meg a Te erőddel a legerényesebb és leghatalmasabb uralkodót, Pavlovics Alexandert, a mi császárunkat; jusson eszedbe az ő igazságszeretete és szelídsége, tartsd meg őt a Te kegyelmedben, s oltalmazz ennek általa bennünket, a Te szerelmetes Izráilodat. Áldd meg az ő tanácsait, kezdéseit és cselekedeteit; erősítsd meg a Te mindenható jobboddal az ő uralkodását és engedj nékie győzelmet az ő ellenségei fölött, mint Mózesnek Amalik, Gedeonnak Madiam és Dávidnak Góliáth fölött. Őrizd meg az ő seregét, az ércznyilak erejét kölcsönözzed az ő izmaiknak, a kik a Te nevedben ragadtak fegyvert, s vértezd fel őket erővel a nagy küzdelemre. Fogj Te is fegyvert és pajzsot s kelj föl a mi védelmünkre, hadd hulljon szégyen és gyalázat mindazokra, a kiknek rossz szándékai vannak mi vélünk, hadd pusztuljanak a Te hűséges hadsereged színe elől, mint a por a szél elől elpusztul, és a Te erős angyalod őrizze és kergesse őket a megfutamodásba; fogja körül őket egy háló, a melyről ne légyen tudomásuk s kerítse be, fogja el és törje össze őket; hadd hulljanak porba a Te rabszolgáid lábai előtt, s legyenek zsákmányává a mi harczosainknak. Urunk és Istenünk! Ne terheltessél megmenteni a nagy szenvedéstől a kicsinyeket is; mert Te vagy az Isten, s Te véled szemben mind tehetetlen az ember."
+
+"Isten, mindnyájunk jóságos Atyja! Ne feledkezzél meg a Te bőkezűségedről és kegyelmedről, a melyek mindöröktől fogva valók; ne utasíts el bennünket a Te színed elől, ne fordulj el a mi méltatlanságunktól, hanem a Te kegyelmed végtelenségénél és bőkezűséged tömérdekségénél fogva, nézd el a mi hibáinkat és bűneinket. Tisztítsad meg bennünk a mi szíveinket s újítsad föl az igazság lelkét a mi testünkben, erősíts meg mindannyiunkat a Te benned való hitben, szilárdíts meg a reménységben, lehelj belénk igaz szeretetet egymás iránt, fegyverezz föl bennünket egyértelműséggel, hogy igaz szívvel megvédhessük a mi életünket, a melyet te adtál vala mi nékünk s a mi apáinknak, hogy az istentelenek jogara rá ne nehezedhessék a szentéletűek sorsának folyására."
+
+"Urunk és Istenünk, a Kiben mi hiszünk és a Kiben mi bizakodunk és reménylünk, ne szégyeníts meg bennünket a Te kegyelmed iránt való várakozásunkban, s cselekedjél csodát a mi üdvösségünkre, hadd láthassák ezt azok, a kik gyűlölséggel néznek bennünket és a mi igazhitű vallásunkat, s hadd pusztuljanak el az ő szégyenükbe temetkezve; és hadd lássák minden országok fiai, hogy a Te neved Isten, mi pedig vagyunk a Te alázatos rabszolgáid. Mutasd meg, óh Uram, mutasd meg ma nékünk a Te kegyelmedet és részesíts bennünket a Te oltalmadban; örvendeztesd meg a Te rabszolgáid szívét a Te kegyelmeddel; lepjed meg a mi ellenségeinket és zúzd össze őket mielőbb, a Te híveidnek a lábai alatt. Mert Te vagy támasza és segítsége és diadala azoknak, a kik Te benned bizakodunk s dicsőséggel áldozunk Te néked, az Apának, a Fiúnak és a Szentléleknek, most és mindörökké. Amen."
+
+A lelki fogékonyságnak abban az állapotában, a melyben Natasa most leledzett, ez az ima mély hatást tett rá. Alázattal hallgatott minden szót, mely Mózesnek Amalikon, Gedeonnak Madiamon s Dávidnak Góliáthon aratott győzelmére és "a Te Jeruzsálemed pusztulására" vonatkozott és azzal a gyöngédséggel és megindultsággal imádkozott Istenhez, a melylyel csordultig tele volt a szíve; azzal azonban, hogy mit kért ebben az imádságban, nem egészen volt tisztában. Egész lelkével részt vett az igazság lelkének a felújítására, szíveiknek a hitben való megerősítésére, a reménységben való megszilárdítására vonatkozó könyörgésben. De nem tudott imádkozni azért, hogy az ellenség a lábaink előtt porba hulljon, mikor csak pár perczczel ezelőtt is még az után áhítozott, vajha minél több ellensége volna, hogy őket szerethesse és érettük imádkozhassék. De azért még sem kételkedhetett a felolvasott térdhajtásos ima helyességében. Áhítatos és remegő rémületet érzett a lelkében attól a büntetéstől, a mely az embereket a bűneikért és különösen az ő bűneiért sujtotta és arra kérte az Istent, hogy bocsásson meg nekik, és ő neki; s adjon valamennyiüknek nyugodalmat és boldogságot az életben. És úgy tetszett neki, hogy az Isten meghallgatja az ő imádságát.
+
+
+
+XIX.
+
+Attól a naptól fogva, a mikor Pierre Rosztovéktól eltávozván, és Natasa háladatos pillantására visszagondolván, az égen megjelent üstököst bámulta és úgy érezte, hogy valami egész új világ tárult föl előtte, - attól a naptól kezdve nem foglalkoztatta többé a földi dolgok balgaságára és hiábavalóságára vonatkozó az a kérdés, mely annakelőtte örökké gyötörte őt. Azt a rettenetes kérdést: miért? minek?, mely annakelőtte minden elfoglaltsága közepett ott állott előtte, most nem egy másik kérdés, sem pedig egy az előbbenire talált felelet, hanem az Ő képe váltotta föl. Akár valami léha beszélgetést hallott, vagy folytatott, akár az emberi aljasságról és esztelenségről hallott vagy olvasott, nem szörnyűködött, mint annakelőtte, nem kérdezte magától, vajjon miért törik-zúzzák magukat az emberek, mikor minden oly rövid és oly bizonytalan, hanem maga elé képzelte Őt, úgy, a mint utólszor látta, s egyszeriben minden kétsége eloszlott, nem mintha ő megfelelt volna azokra a kérdésekre, melyek foglalkoztatták, hanem azért, mert az ő képe egy pillanat alatt átvarázsolta a lelki tevékenységnek egy más, derültebb világába, a melyben szó se lehetett igazakról és bűnösökről, a szépség és a szeretet világába, a melyért érdemes volt élni. Az életnek bármily förtelme bukkant is föl előtte, így szólott magában:
+
+"Ám hadd lopja meg az államot és a czárt, a ki akarja, s az állam és a czár hadd halmozza el őt minden tisztességgel; a fő az, hogy ő tegnap rám mosolygott, megkért, hogy jőjjek el megint, s én szeretem őt, ezt azonban nem fogja megtudni soha senki", - gondolta magában.
+
+Pierre éppen úgy eljárt a társaságba, éppen annyit ivott, s ugyanolyan tétlen és léha életet élt, mint annakelőtte, mert azokon az órákon kívül, a melyeket Rosztovéknál töltött, még a hátralévő időt is el kellett valahogy' töltenie, s mert azok az ösmeretségek, a melyekre Moszkvában szert tett, s azok a szokások, a melyeket fölvett, ellenállhatatlanul vonzották őt a felé az élet felé, a melynek a sodrába belekerült. De az utóbbi időben, mikor a háború színhelyéről mind aggodalmasabb hírek érkeztek, és mikor Natasa egészsége kezdett helyreállani, úgy, hogy megszűnt benne a beczéző szánalomnak addigi érzését ébrentartani, mindinkább valami teljesen megfoghatatlan nyugtalanság kezdte Pierret a hatalmába keríteni. Érezte, hogy az a helyzet, a melyben most volt, nem tarthatott már soká, hogy közeledik a katasztrófa, mely egész életét meg fogja változtatni s türelmetlenül kereste mindenben ennek a közeledő katasztrófának az előjeleit. A szabadkőműves testvérek egyike Napoleonra vonatkozólag egy, Szent János Jelenések-könyvé-ből merített következő jóslatot közölt Pierre-rel.
+
+A Jelenések könyve tizenharmadik részének tizennyolczadik verse így szól: "Ebben vagyon a bölcseség, a kinek értelme vagyon, számlálja meg a fenevadak számát: mert emberi szám; és annak a száma hatszáz és hatvanhat."
+
+És ugyanannak a résznek ötödik verse azt mondja: "És adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adaték néki hatalom, hogy cselekednék negyvenkét hónapig."
+
+A franczia betűknek, a héber számírásnak megfelelően, a melyben az első tíz betű az egyeseket, a többi pedig a tizeseket jelenti, a következő jelentésük van:
+
+a
+	
+
+b
+	
+
+c
+	
+
+d
+	
+
+e
+	
+
+f
+	
+
+g
+	
+
+h
+	
+
+i
+	
+
+k
+	
+
+l
+	
+
+m
+	
+
+n
+	
+
+o
+	
+
+p
+	
+
+q
+	
+
+r
+	
+
+s
+	
+
+t
+	
+
+u
+	
+
+v
+	
+
+w
+	
+
+x
+	
+
+y
+	
+
+z
+
+1
+	
+
+2
+	
+
+3
+	
+
+4
+	
+
+5
+	
+
+6
+	
+
+7
+	
+
+8
+	
+
+9
+	
+
+10
+	
+
+20
+	
+
+30
+	
+
+40
+	
+
+50
+	
+
+60
+	
+
+70
+	
+
+80
+	
+
+90
+	
+
+100
+	
+
+110
+	
+
+120
+	
+
+130
+	
+
+140
+	
+
+150
+	
+
+160
+
+Ha már most e szerint az a-b-c szerint leírjuk ezt a két szót: l'empereur Napoleon (Napoleon császár), a számok összege hatszázhatvanhatot tesz ki, tehát Napoleon az a fenevad, a melyről a Jelenések jóslata szól. Ezenkívül, ha ugyane szerint az a-b-c szerint leírjuk ezt a két szót: quarante deux (negyvenkettő) vagyis azt a határt, a melyre "adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája", a quarante deux-t jelző számoknak az összege is hatszázhatvanhat, a miből következik, hogy Napoleon hatalmának a határa az 1812-ik évben érkezett el, a mikor a franczia császár betöltötte negyvenkettedik életévét. Ez a jóslat rendkívül meglepte Pierret, gyakran föltette magában azt a kérdést, vajjon mi az, a mi határt szab a fenevad, vagyis Napoleon hatalmának, s ugyanennek a számírásnak az alapján iparkodott az őt foglalkoztató kérdésre feleletet találni. Pierre erre a kérdésre válaszul felírta: L'empereur Alexandre? La nation Russe? (Alexander császár? Az orosz nemzet?) Összeolvasta a betűket, de a számok összege mindig sokkal nagyobb vagy kisebb volt hatszázhatvanhatnál. Egy ízben, a mint ezekkel a kiszámításokkal foglalkozott, fölírta a maga nevét: Comte Pierre Besuhoff, a számok összege azonban megint korántsem vágott. Ekkor a helyesírás megváltoztatásával s helyett z-t írt, odatette a "de" szócskát és a "le" névelőt, de még egyre nem kapta meg a kívánt eredményt. Erre eszébe jutott, hogy ha a keresett kérdésre a válasz csakugyan benne foglaltatik is ebben a névben, úgy a válaszban föltétlenül meg volna jelölve az ő orosz nemzetisége is. Leírta tehát Le Russe Besuhof (az orosz Bezuchov) s a számokat összeadván, 671 jött ki. Csak öttel volt tehát több; az 5-ös szám az e betűt jelenti, azt az e-t, mely a l'empereur előtt levő névelőből ki van hagyva. Kihagyván tehát, bár szabályellenesen, ezt az e-t, Pierre megkapta a keresett választ: l'Russe Besuhof, a mi egyenlő volt 666-tal. Ez a fölfedezés izgatta őt. Hogyan és milyen kapcsolat révén állott ő összeköttetésben ezzel a nagy eseménynyel, mely a Jelenések könyvében előre meg volt jósolva, azt nem tudta; de egy pillanatig se kételkedett ennek a kapcsolatnak a létezésében. Rosztova iránt érzett szerelme, az antikrisztus, Napoleon betörése, az üstökös, a 666-os szám, l'empereur Napoleon és l'Russe Besuhof, mindennek együttvéve meg kellett érnie, szétrobbanni és kiragadni őt a moszkvai szokásoknak abból a bűnös és léha világából, a melynek a rabjául érezte magát, s nagy diadalhoz és nagy boldogsághoz juttatnia őt.
+
+Pierre annak a vasárnapnak az előestéjén, a melyen azt az imát felolvasták, megigérte Rosztovéknak, hogy Rasztopcsin gróftól, a ki jó ismerőse volt, az orosz néphez intézett fölhívást, meg a hadseregtől érkezett legújabb híreket elhozza hozzájuk. Reggel, mikor Rasztopcsin grófot fölkereste, egy futárt talált nála, a ki éppen akkor érkezett meg a hadseregtől. A futár egyike volt a moszkvai bálok hires tánczosainak, a kit Pierre is ismert.
+
+- Az Istenért, nem könnyíthetne rajtam, - szólott a futár, - egy teli táskára való levél van nálam a szülőkhöz.
+
+Ezek közt a levelek közt Rosztov Nikolajnak is volt egy levele az apjához. Pierre ezt a levelet magához vette. Ezenkívül Rasztopcsin gróf átadta neki a császárnak Moszkvához intézett s csak az imént kinyomtatott manifesztumát, a legutóbbi hadiparancsokat és az ő utolsó felhívását. Pierre, a mint a hadiparancsokat nézegette, az egyikben a sebesültekről, a halottakról és a kitüntetettekről szóló értesítések közt megtalálta Rosztov Nikolaj nevét, a kit az osztrovnenkij csatában tanusított hősiességeért a negyedosztályú György-kereszttel tüntettek ki, s ugyanabban a napiparancsban rábukkant arra is, hogy Bolkonszkij Andrej herczeget kinevezték egy vadászezred parancsnokává. Bár Rosztovék előtt nem igen volt kedve Bolkonszkijról említést tenni, annak a vágynak még se tudott ellentállani, hogy őket a fiuk kitüntetéséről szóló hírrel megörvendeztesse s a fölhívást, a hirdetményt s a többi hadiparancsokat azzal a szándékkal, hogy ezeket majd maga viszi el hozzájuk, magánál tartván, azt az egy nyomtatott hadiparancsot és a levelet elküldte Rosztovéknak.
+
+A Rasztopcsin gróffal folytatott beszélgetés, a gróf aggodalmas és hebehurgya modora, a futárral való találkozás, a ki a legközönyösebben mondta el, hogy milyen rosszul állanak a dolgok a hadseregnél, a Moszkvában talált kémekről, valamint egy Moszkvában kézről-kézre járó iratról szóló hírek, a melyben az állott, hogy a császár már holnap megérkezik, - mindez újult erővel fölkorbácsolta Pierre-ben az izgatottságnak és a várakozásnak azt az érzését, mely az üstökös megjelenése, de különösen a háború megkezdése óta egy pillanatra se tágított mellőle.
+
+Pierre-nek már rég motoszkált a fejében az a gondolat, hogy ő is katonai szolgálatba lép, s meg is valósította volna ezt a szándékát, ha nem tartotta volna vissza először a szabadkőművesek rendébe történt belépése, a melylyel szemben most már eskü kötelezte, s a mely az örök békének s a háború megszüntetésének az eszméjét hirdette, és másodszor az, hogy a mint elnézte azt a tömérdek moszkvai embert, a ki egyenruhát öltött s a hazafiságot prédikálta, aggályai támadtak az iránt, hogy erre a lépésre ő is rászánja magát. De a fő ok, a miért nem valósította meg azt a szándékát, hogy hadi szolgálatba lépjen, az a homályos tudat volt, hogy ő - l'Russe Besuhof, a kinek a jelentősége megegyezett a fenevad 666-os számának a jelentőségével, örök időktől fogva annak a nagy eseménynek a részeséül van kiszemelve, s arra van hivatva, hogy ama fenevad hatalmának, kinek "adaték nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája", határt szabjon és hogy ezért neki semmire se szabad vállalkoznia, hanem be kell várnia azt, a minek be kell teljesednie.
+
+
+
+XX.
+
+Rosztovéknál, mint vasárnaponkint rendesen, ott ebédeltek néhányan bizalmasabb ismerőseik közül.
+
+Pierre előbb jött, hogy egyedül találja őket.
+
+Ebben az esztendőben Pierre annyira elhízott, hogy valósággal torzalak lett volna, ha nem lett volna olyan magas termetű, olyan tagbaszakadt s olyan izmos és erőteljes, hogy nyilvánvalóan könnyen viselte a kövérséget.
+
+Lihegve s a bajúsza alatt valamit mormogva ment föl a lépcsőn. A kocsisa már meg se kérdezte tőle, várjon-e. Tudta, hogy ha a gróf Rosztovéknál van, tizenkettő előtt szó sincs hazamenetelről. Rosztovék inasai örömmel futottak elé, hogy lesegítsék a köpenyét s átvegyék a kalapját és a botját. Pierre clubbeli szokás szerint a kalapját is, botját is az előszobában hagyta.
+
+Az első, a kivel Rosztovéknál találkozott, Natasa volt. Mialatt az előszobában a köpenyét levetette, még mielőtt megpillantotta volna, már hallotta őt. Skálákat énekelt a nagyteremben.
+
+Tudta, hogy a betegsége óta még nem énekelt, s azért a hangja meglepte, de egyúttal meg is örvendeztette. Csöndesen kinyitotta az ajtót s megpillantotta Natasát abban a lila ruhájában, a melyben a misén is volt, a mint énekelve, föl és alá járt a szobában. Éppen háttal volt felé, mikor az ajtót kinyitotta, de mikor hirtelen megfordúlt s csodálkozó, pufók arczát megpillantotta, elpirult és gyorsan odasietett hozzá.
+
+- Meg akarok próbálni énekelni, - mondotta. - Ez mégis legalább valami foglalkozás, - tette hozzá mintegy mentegetőzve.
+
+- Nagyon okosan.
+
+- Mennyire örülök, hogy eljött! Ma olyan boldog vagyok! - mondotta azzal a régi elevenséggel, a melyet Pierre már oly hosszú idő óta nem tapasztalt nála. - Azt tudja, hogy Nikolenyka György-keresztet kapott. Olyan büszke vagyok rá.
+
+- Hogyne, hiszen én küldtem ide azt a hadiparancsot. De nem akarom zavarni, - tette hozzá s tovább akart menni a fogadó-szobába.
+
+Natasa megállította.
+
+- Gróf! Mi az, talán nem tartja helyesnek, hogy énekelek? - kérdezte elpirulva, s le nem vevén róla a szemét, kérdő pillantással nézett Pierre-re.
+
+- Dehogy' is... Miért? Ellenkezőleg... De miért kérdi ezt tőlem?
+
+- Magam se tudom, - felelt Natasa gyorsan, - de semmi olyat se szeretnék tenni, a mi önnek nem tetszik. Én mindenben hiszek önnek. Ön nem is tudja, hogy milyen fontos rám nézve az ön személye, s hogy mennyit tett már ön én értem... - Szaporán beszélt, s nem vette észre, a mint Pierre ezeknél a szavaknál elpirult. - Ugyanabban a hadiparancsban olvastam, hogy ő, Bolkonszkij (gyorsan, suttogva ejtette ki ezt a szót), Oroszországban van és megint tényleges szolgálatba lépett. Mit gondol, - kérdezte szaporán, szemlátomást sietvén beszélni, mert attól tartott, hogy az ereje cserben hagyja, - meg fog-e ő nekem valaha bocsátani? Nem lesz-e rossz szívvel irántam? Mit gondol? Mit gondol?
+
+- Én azt hiszem... - szólott Pierre. - Neki nincs mit megbocsátania... Ha én volnék az ő helyén... - Pierre a visszaemlékezések kapcsán képzeletében egy pillanat alatt visszaszállt abba az időbe, a mikor vígasztalgatta őt, - s azt mondta volt neki, hogy ha ő nem volna, akkor térden állva kérné meg a kezét... s a szánalomnak, a gyöngédségnek és a szerelemnek ugyanaz az érzése fogta el, s ugyanazok a szavak tolultak az ajkaira. De Natasa nem engedett neki rá időt, hogy azokat a szavakat ki is mondja.
+
+- Hja ön - ön, - mondotta, elragadtatással ejtvén ki ezt az ön-t, - az egészen más. Önnél jobb, nagylelkűbb, derekabb embert én nem ismerek, és nem is hiszem, hogy van. Ha ön nem lett volna akkor, de meg most is, igazán nem tudom, mi lett volna belőlem, mert... - Egyszerre kicsordultak a szeméből a könnyek; elfordult, a szemei elé emelte a kottafüzetet, elkezdett énekelni s megint föl és alá járt a teremben.
+
+Ugyanakkor kiszaladt a fogadó-szobából Petya.
+
+Petyából időközben szép, piros arczú, tizenötéves kamasz lett, ajkai pirosak és teltek voltak, s rendkívül hasonlított Natasához. Az egyetemre készült, de legutóbb Obolenszkij nevű tanulótársával együtt titokban elhatározta, hogy fölcsap huszárnak. Petya odafutott a névrokonához, hogy megbeszélje vele a dolgot. Megkérte őt, tudja meg, vajjon beveszik-e őt huszárnak. Pierre csak ment a fogadó-szoba felé s ügyet se vetett Petyára. Petya megczibálta a karját, hogy magára vonja a figyelmét.
+
+- Nos, Kirillycs Pjotr, hogy' áll az én dolgom, az Istenért! Önben van minden reménységem, - mondotta Petya.
+
+- Hja úgy, a te dolgod. A huszárság miatt? Majd elmondom, elmondom, még ma elmondok mindent.
+
+- Nos hát, kedvesem, mi ujság, megkapta a manifesztumot? - kérdezte az öreg gróf. - A grafinyuska meg ott volt Razumovszkijéknál a misén s egy új imádságot hallott. A mint mondja, nagyon szép.
+
+- Megkaptam, - felelt Pierre. - Holnapra itt lesz a császár... Rendkívüli nemesi gyűlés lesz, s mint mondják, minden ezer után tíz embert fognak katonasorba állítani. De önnek is gratulálok...
+
+- Bizony, Istennek hála. Nos, és mi hír a hadseregről?
+
+- A mieink már megint visszavonultak. Mint mondják, már Szmolenszk alatt vannak, - felelt Pierre.
+
+- Istenem, Istenem! - szólott a gróf. - Hol az a manifesztum?
+
+- A fölhívás! Hja, igaz! - Pierre elkezdett kotorászni a zsebeiben, de sehol se találta a nyomtatványokat. Mialatt egyre folytatta a kutatását, kezet csókolt a belépő grófnénak és nyugtalanul nézett körül, nyilván Natasát várván, a ki már nem énekelt, de a fogadó-szobába se jött be.
+
+- Isten bizony, nem tudom, hova tettem, - mondotta.
+
+- Maga is örökké elveszít mindent, - szólott a grófné. Natasa meghatott és izgatott arczczal bejött, leült és némán nézett Pierre-re. Alig, hogy belépett a szobába, Pierrenek addig komor arcza egyszeriben felragyogott, s mialatt még egyre a zsebeiben kotorászott, néhányszor rápillantott Natasára.
+
+- Istenemre, hazamegyek, otthon felejtettem. Bizonyosan...
+
+- Majd elkésik az ebédtől.
+
+- Jaj, a kocsim is elment. - De Szonya, a ki kiment az előszobába, hogy a nyomtatványokat megkeresse, Pierre kalapjában, a bélés alá gondosan elrejtve meg is találta őket. Pierre mindjárt föl akarta olvasni.
+
+- Nem, nem, majd ebéd után, - mondotta az öreg gróf, a ki nyilván nagy élvezetet sejtett ebben az olvasmányban.
+
+Ebéd alatt, a melyen az új György-lovag egészségére még pezsgőt is ittak, Sinsin mindenféle városi pletykákat tálalt föl az öreg grúz herczegné betegségéről, arról, hogy Metivier eltünt Moszkvából és arról, hogy Rasztopcsin elé odavezettek egy németet, s azt mondták róla, hogy "champignon" (maga Rasztopcsin gróf mesélte így), de Rasztopcsin szabadon bocsátotta a németet, azt mondván a népnek, hogy ez nem "champignon", hanem egy közönséges vén, német gomba.
+
+- Vigyázzon, még elcsípik, elcsípik, - szólott a gróf, - a grófnénak is mindig mondom, hogy minél kevesebbet beszéljen francziául. Most nem olyan időket élünk.
+
+- Hát azt hallották? - kérdezte Sinsin. - Galiczyn herczeg orosz tanárt fogadott, - oroszul tanul. - Kezd veszedelmes lenni az utczán francziául beszélni.
+
+- Nos, Kirillycs Pjotr gróf, ha a népfölkelést behívják, önnek is lóra kell ám ülnie, - mondotta az öreg gróf Pierre-hez fordulva.
+
+Pierre egész ebéd alatt szótalan volt és gondolatokba merült. Mikor a gróf hozzáfordúlt, kérdő pillantást vetett rá, mintha nem értette volna, mit mond.
+
+- Igen, igen, a háborúba, - mondotta. - Dehogy' is! Ugyan miféle katona válnék én belőlem! - Egyébiránt olyan furcsa az egész; de olyan furcsa! Magam sem értem. És nem tudom, én ugyan nem vagyok barátja a háborúnak, de hát a mostani időkben senki sem állhat jót magáért.
+
+Ebéd után a gróf kényelmesen elhelyezkedett a karosszékében, s komoly arczczal fölkérte Szonyát, a ki pompás felolvasónő hírében állott, hogy olvassa fel a fölhívást.
+
+"A mi első székvárosunknak, Moszkvának."
+
+"Az ellenség nagy erővel betört Oroszország területére. Közeledik, hogy elpusztítsa a mi szeretett hazánkat", - olvasta Szonya vékonyka hangján, nagy iparkodással. A gróf behunyt szemmel hallgatta s olykor görcsösen felsóhajtott. Natasa kinyújtózva ült ott, s fürkészve hol az apját, hol Pierre-t nézte. Pierre magán érezte a tekintetét és iparkodott nem nézni körül. A grófné a manifesztum minden ünnepélyesebb kifejezését elégedetlen és bosszús fejcsóválással kisérte. Mindezekben a szavakban csak azt látta, hogy azok a veszedelmek, melyek a fiát fenyegetik, még mindig nem egyhamar érnek véget. Sinsin, gúnyos mosolyra húzván a száját, nyilván gúnyolódni készült azon, a mi először kínálkozik: Szonya olvasásán, azon, a mit majd a gróf mondani fog, sőt magán a felhíváson is, ha csak nem lesz jobb, mint a milyen a bevezetése.
+
+Miután az Oroszországot fenyegető veszedelmekről, a császárnak Moszkvába és különösen az előkelő nemességbe vetett bizodalmáról szóló részt elolvasta, Szonya attól a figyelemtől, a melylyel őt hallgatták, szinte reszkető hangon olvasta fel az utolsó szavakat: "Nem fogunk késlekedni, ebben a székvárosunkban, s birodalmunk más egyéb városaiban is, magunk is odaállni a nép közé, hogy vele tanácskozzunk és összes fegyveres erőinket, azokat, a melyek az ellenségnek már most is útját állják, s azokat, a melyeket majd csak ezután szervezünk, fölhasználjuk arra, hogy az ellenséget, bárhol jelenjék is meg, széjjelverjék. Adja az ég, hogy az a veszedelem, a melybe bennünket sodorni akar, az ő fejére hulljon vissza, s a rabszolgaságból fölszabadított Európa áldva dicsőítse Oroszország nevét!"
+
+- Bíz' ez úgy van! - kiáltott föl a gróf s nedves szemeit kinyitván, mintha valami maró sóval telt üvegcsét tartottak volna az orra alá, szaporán elkezdett szipogni. - Csak egy szót szóljon a császár, mindenünket föláldozzuk, s nem sajnálunk tőle semmit.
+
+Sinsinnek még nem volt rá ideje, hogy a gróf hazafiságáról készen tartott élczével előálljon, mikor Natasa felugrott a helyéről és odaszaladt az apjához.
+
+- Micsoda remek egy papa ez! - mondotta, miközben összecsókolván őt, megint azzal az öntudatlan kaczérsággal nézett Pierre-re, mely az elevenséggel együtt visszatért belé.
+
+- Ime, a kis honleány! - jegyezte meg Sinsin.
+
+- Éppenséggel nem honleány, egyszerűen... - felelt Natasa sértődötten. - Ön mindent csak nevetségesnek tart, pedig ez éppenséggel nem tréfa.
+
+- De nem ám! - ismételte a gróf. - Csak egy szót szóljon, s elmegyünk valamennyien... Nem vagyunk mi holmi németek.
+
+- De észrevették-e, - szólott Pierre, - hogy itt "tanácskozás"-ról van szó.
+
+- Már akármiről van is szó...
+
+Ekkor Petya, a kire ügyet se vetett senki, odament az apjához, s egészen kipirúlva, hol mély, hol vékony, töredezett hangon így szólt:
+
+- No, apuskám, most aztán egész komolyan mondom, engedjék meg, hogy fölcsapjak katonának, mert tovább már nem állom ki... ennyi az egész...
+
+A grófné rémülten emelte ég felé a szemeit, összecsapta a kezét és bosszúsan fordult az urához.
+
+- Itt az eredménye a sok beszédnek! - mondotta.
+
+De a gróf abban a pillanatban felocsúdott az izgatottságából.
+
+- No, no, - mondotta. - Szép kis katona volnál! Ugyan ne bolondozz már! Hiszen neked még tanulnod kell.
+
+- Ez nem bolondság, apuska. Obolenszkij Fegya fiatalabb, mint én, s mégis megy, de a mi a fő, úgy se tudok tanulni most, a mikor... - Petya meghökkent, fülig elpirúlt s így fejezte be: - a mikor a haza veszélyben van.
+
+- Elég, elég legyen az ostobaságból...
+
+- De hiszen maga mondta, hogy föl kell áldoznunk mindenünket.
+
+- Petya! Én csak annyit mondok, hallgass, - kiáltott föl a gróf s a feleségére nézett, a ki sápadtan meresztette kidülledt szemeit a kisebbik fiára.
+
+- Én meg csak annyit mondok... Egyébiránt Kirillovics Pjotr is megmondhatja...
+
+- No, én meg azt mondom, - szamárság, még alig hogy elválasztották, s máris katona akar lenni! Én meg csak ennyit mondok, - s a gróf magához vevén a nyomtatványokat, nyilván azért, hogy lefekvés előtt még egyszer átolvassa őket, kiment a szobából.
+
+- Kirillovics Pjotr, mi lesz, gyerünk tán, és gyújtsunk rá...
+
+Pierre zavarba jött és habozott. Natasa szokatlan élénkséggel csillogó szemei állandóan több, mint gyöngédséggel néztek rá, s ezek sodorták őt ebbe az állapotba.
+
+- Nem, azt hiszem, tán haza fogok menni...
+
+- Már hogy' menne haza, hiszen az estét is nálunk akarta tölteni... Amúgy is olyan ritkán néz felénk. És ez az én... - szólott a gróf kedélyesen, Natasára mutatva, - csak akkor jókedvű, ha maga is itt van...
+
+- De egészen megfeledkeztem... Föltétlenül haza kell mennem... Dolgom van... - mondotta Pierre szaporán.
+
+- Úgy hát a viszontlátásra, - szólott a gróf és kiment.
+
+- Miért megy el? Miért olyan lehangolt? Miért? - kérdezte Natasa tőle, s kihívóan nézett a szemébe.
+
+"Azért, mert szeretlek!" - akarta mondani Pierre, de még se mondta ki, hanem elpirúlt és lesütötte a szemeit.
+
+- Azért, mert jobb, ha ritkábban vagyok itt... Azért..., nem, egyszerűen azért, mert dolgom van...
+
+- Miért? Mondja meg, - kezdte faggatni Natasa, de egyszerre elhallgatott. Megszeppenve és zavartan néztek egymásra. Pierre megpróbált mosolyogni, de nem tudott: szenvedést árult el a mosolya, s némán kezet csókolván neki, kiment.
+
+Pierre föltette magában, hogy nem megy többé Rosztovék-hoz.
+
+
+
+XXI.
+
+Petya, a kapott elutasító válasz után bevonult a szobájába, s ott mindenki elől elzárkózva keservesen elkezdett sírni. Mikor később szótlanul, komoran és kisírt szemekkel megjelent a teánál, valamennyien úgy tettek, mintha nem vennének rajta észre semmit.
+
+Másnap megérkezett a császár. Rosztovék házi cselédei közül néhányan elkéredzkedtek, hogy megnézzék a czárt. Petya aznap reggel sokáig öltözködött, fésülködött és olyan gallért tett föl, mint a felnőtteké. Összeránczolt homlokkal állott a tükör előtt, mindenféle taglejtéseket csinált, vonogatta a vállait és végül a nélkül, hogy bárkinek egy szót is szólt volna, fogta a sapkáját s iparkodván észrevétlen maradni, a hátsó lépcsőn kisurrant a házból. Petya el volt rá szánva, hogy egyenesen elmegy oda, a hol a császár van, s kereken megmondja valami kamarásnak (Petyának úgy tetszett, hogy a császárt mindig kamarások veszik körül), hogy ő, Rosztov gróf, a fiatalsága ellenére is használni akar a hazájának, hogy lehetetlen, hogy a fiatalság akadálya legyen a ragaszkodásnak, s hogy ő kész... Petya, mialatt készülődött, tömérdek szebbnél szebb mondást készített elő az illető kamarás számára.
+
+Petya különösen azért számított rá, hogy sikerülni fog magát az uralkodónak bemutattatnia, mert még gyermek (sőt már maga előtt látta, hogy' csodálkoznak majd valamennyien a fiatalságán), e mellett azonban a gallérja elrendezésével, a hajviseletével s járásának a higgadt megfontoltságával mindenképpen azon volt, hogy idősebb embernek lássék. De minél tovább ment, minél jobban belekeveredett a Kreml körül tolongó néptömegbe, annál inkább megfeledkezett a felnőtt embereket jellemző higgadtság és megfontoltság megőrzéséről. A Kremlhez érve, már csak arra volt gondja, hogy agyon ne nyomják, s elszántan, fenyegető ábrázattal feszítette ki két oldalt a könyökeit. De a Troiczki kapúnál, az emberek, a kik nyilván nem tudták, hogy ő milyen hazafias szándékkal jelent meg ott, minden elszántsága ellenére is úgy a falhoz szorították, hogy kénytelen volt magát megadni s megállani, míg a fogatok a kapú boltívei alatt visszhangzó robajjal el nem tisztultak előle. Petya mellett egy vénasszony, egy inas, két kereskedő s egy szabadságolt katona állottak. Petya, nem várván be, hogy a fogatok mind elvonuljanak előtte, másokat megelőzve akart tovább indulni, s elszántan elkezdett dolgozni a könyökeivel, de a vénasszony, a ki ott állott előtte, s a kin legelőször akarta a könyökeit kipróbálni, bosszúsan rákiáltott:
+
+- Ifiúr, mit tolakszik, 'sz látja, hogy mindenki áll. Miféle tolakodás ez!
+
+- De hiszen tolakszik itt mindenki, - szólott az inas, s szintén elkezdvén a könyökeivel dolgozni, beszorította Petyát egy kapú bűzös szögletébe.
+
+Petya letörölte a kezeivel az arczán permetező izzadtságot, s úgy a hogy' rendbeszedte izzadtságtól meglágyult gallérját, melyet otthon a felnőttek módjára olyan szépen eligazított.
+
+Petya érezte, hogy nincsen udvarképes külseje, s attól tartott, hogy ha így jelenik meg a kamarások előtt, nem bocsátják a császár elé. De arra, hogy magát rendbeszedje, s más helyre menjen, nem volt mód a rettenetes szorongásban. A mellette elkocsizó tábornokok egyike ösmerőse volt Rosztovéknak. Petya az ő segítségéhez akart fordúlni, de úgy találta, hogy ez ellenkeznék a férfiassággal. Mikor a fogatok mind elvonultak, a tömeg megindult, s Petyát is magával ragadta a térre, mely zsúfolva volt néppel. Nemcsak a teret, hanem a falakat, a háztetőket, mindent elleptek a kíváncsiak. Alig hogy Petya kiért a térre, tisztán hallotta az egész Kremlt betöltő harangzúgást és a tömeg ujjongó morajlását.
+
+Egy darabig valamivel levegősebb volt az állapot a téren, de egyszerre minden fejről eltünt a kalap és mindenki eszeveszetten tolakodott előre. Petyát annyira szorongatták, hogy alig tudott lélekzeni s folyton csak: "hurrá! hurrá! hurrá!"-t kiabált. Fölágaskodott a lába ujjai hegyére, tolongott és csipkedett jobbra-balra, de a körülötte imbolygó tömegen kívül nem tudott mást meglátni.
+
+A lelkesedés és a meghatottság közös kifejezése ült az arczokon. Egy szatócsné, a ki ott állott Petya mellett, elkezdett zokogni s csak úgy csurogtak a szeméből a könnyek.
+
+- Jó atyánk, angyalunk, batyuskánk! - rebegte, miközben az ujjaival a könnyeit törölgette.
+
+- Hurrá! - ordítoztak mindenfelől.
+
+Egy pillanatig egy helyben állt a tömeg; de a következőben megint csak előrenyomult.
+
+Petya a fogait vicsorgatva s vadállatiasan kidülledt szemekkel szinte magán kívül rohant előre, miközben folyton dolgozott a könyökeivel és "hurrá"-t kiabált, mintha csak ebben a pillanatban magát is, meg a többieket is, mind kész lett volna megölni, de jobbra-balra ugyanolyan vadállatias arczok tülekedtek mellette, a melyek szintén "hurrá!"-t ordítoztak.
+
+"Lám, mit nem tesz az, ha valaki császár! - gondolta Petya. - Nem, az lehetetlen, hogy én személyesen adjam elő neki a kérésemet, ez túlságosan merész dolog volna!" Mindamellett azonban kétségbeesetten tolakodott előre, s az előtte állók hátán keresztül feltünt a szemei előtt egy puszta térség, a melynek a feljárója piros szőnyeggel volt beborítva; ekkor azonban a tömeg egyszerre elkezdett hátraszorulni (elől a rendőrök visszaszorították a túlságosan előre furakodott népet: a császár elindult a palotából az Uszpenszkij székesegyházba) és Petya váratlanul olyan ütést kapott az oldalába és a bordáira, hogy elhomályosult a szemei előtt a világ s elvesztette az eszméletét. Mikor magáhoztért, egy ütött-kopott csuhába öltözött papi személy, a kinek egy ősz hajtincs csüggött le a tarkóján, - alkalmasint gyacsok, - egyik kezével a hóna alatt támogatta őt, a másikkal pedig iparkodott a tolongó tömeget visszaszorítani.
+
+- Agyonnyomták az ifiurat! - szólott a gyacsok. - Most könnyebb a lelkük!... agyonnyomták, agyonnyomták!
+
+A császár belépett az Uszpenszkij székesegyházba. A tömeg megint eligazodott, s a gyacsok odavezette a sápadt, alig lélekző Petyát a császár-ágyúhoz.[5] Néhányan megsajnálták Petyát, s egyszerre az egész tömeg odafordult hozzá, úgy, hogy megint veszedelmes tolongás támadt körülötte. Azok, a kik közelébb állottak hozzá, segítettek neki, kigombolták a kabátját, leültették az ágyu emeltebb talpazatára és szemrehányással illették azokat, a kik őt így összenyomták.
+
+- Ilyenformán akár agyon is lehet nyomni az embert. Micsoda dolog ez? Ilyen istentelenséget művelni! Lám, a szívem, olyan fehér, akár a patyolat, - mondogatták többen.
+
+Petya csakhamar felocsúdott, visszatért arczára a pirosság, a fájdalmai megszűntek, s azért a múló kellemetlenségért helyet kapott a nagy ágyún, a melyről azt remélte, hogy megláthatja az uralkodót, a kinek arra kellett visszatérnie. Petya most már nem is gondolt a kérése előterjesztésére. Most már csak azon volt, hogy csakugyan meglássa a czárt, már ez egymaga is elég lett volna, hogy boldoggá tegye.
+
+Az Uszpenszkij székesegyházban tartott, s az uralkodó megérkezése alkalmából elrendelt fohásszal s a törökkel kötött béke folytán mondott hálaimával egybekötött isteni tisztelet ideje alatt a tömeg valamelyest szétoszlott. Megjelentek a kurjogató kvasz-, mézeskalács- és mák-árusok, a melynek Petya különös kedvelője volt, s élénk társalgás moraja hallatszott mindenfelől. Egy szatócsné elszakított nagykendőjét mutogatta mindenkinek, s elmondta, hogy milyen drágán vette; a másik arról panaszkodott, hogy mennyire megdrágult most minden bársony-holmi. Az a gyacsok, a ki Petyát megmentette, egy tisztviselővel beszélgetett, s elmondta neki, hogy az isteni tiszteleten kik segédkeztek Ő Eminencziájának. A gyacsok néhányszor is ismételte a szobornya szót, a melyet Petya nem értett meg. Két fiatal polgár parasztleányokkal tréfálózott, a kik diót ropogtattak. Mindezek a beszélgetések, különösen a leányokkal űzött tréfák, a melyeknek Petyára nézve, különösen az ő korában rendkívüli csábítóknak kellett volna lenniök, most teljességgel nem érdekelték őt; ott ült az ágyún a maga páholyában, s még egyre úgy izgatta a császár és az iránta való szeretet gondolata. Az, hogy szorongattatása alatt a fájdalom és a rémület érzése találkozott benne a lelkesedés érzésével, csak még inkább megerősítette benne a pillanat fontosságának tudatát.
+
+Egyszerre a part felől ágyúlövések hallatszottak (a törökkel kötött béke örömére lövöldöztek) s a tömeg hanyatthomlok elkezdett a part felé rohanni, hogy megnézze, hogy' lövöldöznek. Petya is oda akart szaladni, de a gyakon, a ki az ifiurat a pártfogásába vette, nem engedte. Még egyre tartott a lövöldözés, mikor az Uszpenszkij székesegyházból tisztek, tábornokok és kamarások siettek ki, utánuk, már nem annyira sietve mások is jöttek, a fejekről megint eltűntek a kalapok, s azok, a kik lementek volt az ágyúkat megnézni, megint visszakerültek. Végre még négy szalagokkal ékes és egyenruhás férfi jött ki a székesegyház kapuján. "Hurrá! Hurrá!" rivalgott a tömeg.
+
+- Melyik az, melyik az? - kérdezte Petya köröskörül, de nem felelt neki senki; valamennyien nagyon is el voltak foglalva, és Petya e közül a négy férfi közül kiválasztván egyet, a kit az örömnek a szemeibe toluló könnyeitől nem is volt képes tisztán kivenni, bár ha nem is az volt a császár, benne összpontosította minden lelkesedését, éktelenül elkezdett "hurrá"-t kiabálni s föltette magában, hogy holnap, bármibe kerüljön is, fölcsap katonának.
+
+A tömeg megindult a császár után, elkísérte őt a palotáig, azután szétoszlott. Már jó késő volt s Petya még nem evett semmit és csak úgy csurgott róla az izzadtság; de azért nem ment haza, s a bár megcsappant, de még mindig tekintélyes számú tömeggel együtt a császár ebédjének egész ideje alatt ott ácsorgott a palota előtt, fölbámult a palota ablakaira s még egyre várt valamit, miközben irígyen nézte úgy a császár ebédjére meghívott előkelőségeket, mint az ebédnél felszolgáló s az ablaknál olykor egy-egy pillanatra felbukkanó inasokat. Ebéd alatt Valujev, kipillantván az ablakon, így szólt:
+
+- A nép még mindig reményli, hogy felségedet láthatja.
+
+Az ebédnek vége volt, a császár egy piskótát rágcsálva fölkelt és kilépett az erkélyre. A nép Petyával együtt odarohant az erkélyhez.
+
+- A mi angyalunk, batyuskánk! Hurrá! Jó atyánk!... - rivalgott a tömeg s velök együtt Petya is; s a vénasszonyok és néhány lágyszívű férfi, köztük Petya is, megint sírva fakadt a boldogságtól. Abból a piskótából, melyet a császár a kezében tartott, egy jókora darab levált, s leesett az erkély párkányára, onnan pedig a földre. Egy ujjasba öltözött kocsis, a ki az erkélyhez legközelebb állott, odaugrott és fölvette a piskótadarabot. A tömegből néhányan megrohanták a kocsist. A császár, mikor ezt észrevette, adatott magának egy tányér piskótát s elkezdte az erkélyről lehajigálni. Petya szemeit elöntötte a vér, az összenyomatás veszedelme még jobban izgatta s rávetette magát az egyik piskótára. Maga se tudta miért, de szükségét érezte annak, hogy a czár kezéből szert tegyen egy darab piskótára, s hogy addig ne tágítson. A mint előrerohant, leütött a lábáról egy öregasszonyt, a ki elkapott volt egy piskótát. De az öreg asszony bár a földön hevert, nem érezte magát legyőzöttnek, (folyton kapdosott a piskóta után, a nélkül, hogy csak egyet is elkapott volna). Petya a térdével félrelökte a kezét, megkapta a piskótát, s mintha attól tartott volna, hogy elkésik, immár rekedten megint "hurrá"-t kiáltott.
+
+A császár visszavonult, mire a tömeg legnagyobb része szétoszlott.
+
+- Lám megmondtam, hogy várjunk, - úgyis lett, - mondogatták örömmel mindenfelől.
+
+Bármilyen boldognak érezte is magát Petya, mégis szomorú volt neki hazamenni, s beletörődni abba a gondolatba, hogy ennek a napnak a gyönyörűségei is véget értek. A Kremlből Petya nem ment haza, hanem a pajtásához, Obolenszkijhez, aki tizenötesztendős volt és szintén fölcsapott katonának. Hazaérkezve kereken és a leghatározottabban kijelentette, hogy ha nem engedik el, meg fog szökni. És másnap az öreg Andrejevics Ilya gróf, bár még mindig nem adta volt be egészen a derekát, mégis elment megtudni, hogy' és miképpen helyezhetné el Petyát valahol, a hol lehetőleg kevés veszedelemnek volna kitéve.
+
+
+
+XXII.
+
+15-én reggel, három nappal a történtek után, rengeteg tömeg állott a Szlobodszki-palota előtt.
+
+A termek mind tele voltak. Az elsőben egyenruhás nemesemberek, a másodikban szakállas, kék kaftános és érmekkel teleaggatott kereskedők nyüzsögtek. A nemesi gyülekezet termében nagy volt a moraj és a sürgés-forgás. Egy nagy asztalnál, az uralkodó arczképe alatt, magastámlájú székeken a legtekintélyesebb mágnások ültek, de a nemesek legnagyobb része föl és alá járt a teremben.
+
+A nemesek, ugyanazok, a kiket Pierre vagy a clubban, vagy az otthonukban csaknem naponta látott, - mind egyenruhában voltak. Ki Jekaterina-korabeli, ki Pavely-korabeli, ki újabb Alexander-féle, ki pedig közönséges nemesi egyenruhát viselt, és ezek az egyenruhák valami furcsa és fantasztikus külsőt kölcsönöztek ezeknek az ösmerős és a lehető legváltozatosabb, öreg és fiatal arczoknak. Különösen feltűnőek voltak a vaksi, fogatlan, kopaszfejű, sárgás hájjal aláfutott, puffadt- vagy ránczosarczú és sovány öregek. Ezek legnagyobbrészt a helyeiken ültek és hallgattak, vagy ha járkáltak és beszélgettek, akkor náluknál fiatalabbakhoz csatlakoztak. Valamint annak a tömegnek az arczulatán, a melyet Petya ott, azon a téren látott, ezeken az arczokon is meglepő volt annak az ellentétnek a sajátszerű vonása, mely valami ünnepélyes eseménynek az általános várása és a tegnap esti közönséges és mindennapi hangulat közt fönnállott, a melyben ugyanezek az emberek a kártyaasztalok körül ültek, Petruskáról, a szakácsról beszélgettek Dmitrijevna Zinaida egészsége felől tudakozódtak stb.
+
+Pierre, a ki már reggel óta kínosan feszengett a kényelmetlen nemesi egyenruhában, a melyből derekasan kihízott, szintén ott volt a teremben. Rendkívül izgatottnak látszott; ez a szokatlan gyülekezet, mely nemcsak a nemesek, hanem a kereskedők - etats généraux - gyülekezete is volt, - a Contrat social-ra és a franczia forradalomra vonatkozó, rég megfakult, de a lelkébe mélyen bevésődött gondolatok egész sorát keltette életre benne. Annak a fölhívásnak ama szavai, a melyek már akkor feltűntek neki, s a melyek szerint az uralkodó azért volt eljövendő, hogy a népével tanácskozzék, csak megerősítették őt ebben a fölfogásban. S ő, abból indulván ki, hogy valami ebben az irányban fontos dolog áll a küszöbön, valami olyan, a mire ő már régóta vár, föl s alá járt, ide s tova tekintgetett, itt is, ott is figyelt a beszélgetésekre, de sehol se találta meg azoknak a gondolatoknak a kifejezését, a melyek őt foglalkoztatták.
+
+Felolvasták a császár manifesztumát, mely általános lelkesedést keltett, s utána valamennyien élénken társalogva elszéledtek. A szokott kérdéseken kívül Pierre arra vonatkozó eszmecseréket is hallott, hogy hol álljanak föl a nemesi marsallok, mikor a császár belép, hogyha a czár bált ad, vajjon kerületenkint, vagy kormányzóságonkint csoportosuljanak-e... stb; de a mint a háborúra fordult a szó, és arra, a miért a nemeseket voltaképpen összehívták, a társalgás legott habozó és ingadozó jelleget öltött. Mindannyian inkább hallani szerettek volna valamit, mint beszélni.
+
+Az egyik teremben egy férfias és szép külsejű, középkorú, s kiszolgált tengerész-egyenruhába öltözött ember beszélt s egész tömeg nyüzsgött körülötte. Pierre is odament a körülötte összeverődött csoporthoz s hallgatózni kezdett. Andrejevics Ilya gróf, az ő Jekaterina-korabeli vojvoda kaftánjában, kellemes mosolylyal járt-kelt a tömegben, a melynek minden tagját ösmerte s végül ő is csatlakozott ehhez a csoporthoz, s mint mindig, jóságos mosolylyal hallgatta a tengerészt, miközben annak a jeléül, hogy mindenben egyetért vele, helyeslőleg bólogatott. A kiszolgált tengerész nagyon bátran beszélt (ez az őt hallgatók arczkifejezéséről is leolvasható volt) s ez volt az oka annak, hogy mindazok, a kiket Pierre a legalázatosabb és a legcsöndesebb embereknek ösmert, vagy elégedetlenül ott hagyták őt, vagy pedig ellentmondottak neki. Pierre befurakodott a csoport kellő közepére, hallgatta őt és meggyőződött róla, hogy az illető csakugyan szabadelvű volt, de egészen más értelemben, mint a hogy Pierre gondolta. A tengerész azon a különösen csengő, éneklő, nemesi bariton hangon beszélt, azzal a kellemes rácsolással s a mássalhangzók elnyelésével, a minővel azt szokás az inasnak odakiáltani: "i'as a pipámat!" - vagy más effélét. Hangjában a dorbézolásra és a hatalom tudatára emlékeztető árnyalattal beszélt.
+
+- Mi közünk hozzá, hogy a szmolenszkiek fölajánlották a császá'ak a népfölkelést? A szmolenszkiek hatá'ozata talán kötelez bennünket? Ha a moszkvai ko'mányzóság ősi nemessége szükségét látja, más eszközökkel is kifejezést adhat a császár ő felsége iránt érzett ragaszkodásának. Mintha bizony 1807-ben is megfeledkeztünk volna a népfölkelésről! A mikor az éhenkórászok és a zsebrákok úgy megszedték magukat rajtunk...
+
+Andrejevics Ilya gróf édesen mosolyogva helyeslőleg bólintott a fejével.
+
+- Sőt tovább megyek, hát hajtott-e a mi népfölkelésünk valami hasznot az országnak? Semmit! Csak feldúlta a gazdaságunkat. Ennél még a sorozás is jobb... mert így, a mit az ember visszakap, az se nem katona, se nem paraszt, hanem szemét. A nemesemberek nem féltik az életüket, mi magunk is, egytől-egyig elmegyünk, még újonczokat is viszünk magunkkal, s ha a császár csak egyetlen szóval felszólít, meghalunk érte valamennyien, - tette hozzá a szónok nekihevülve.
+
+Andrejevics Ilyának csak úgy csurgott a nyála a gyönyörűségtől, s meglökte Pierre-t is, a ki azonban szintén szeretett volna a kérdéshez hozzászólani. Bár maga se tudta min, de rendkívül föllelkesedett, s még azt se tudván, mit fog mondani, buzgón furakodott előre. Alig nyitotta ki a száját, hogy beszéljen, mikor egy okos és bosszús arczú, teljesen fogatlan szenátor, a ki ott állott a tengerész mellett, máris félbeszakította. Nyilván hozzá volt szokva a viták vezetéséhez és az eszmecserék irányításához, s halkan, de azért hallhatóan, imígyen szólalt meg:
+
+- Én abból indulok ki, igen tisztelt uram, - mondotta a szenátor fogatlan szájával selypítve, - hogy bennünket nem azért hívtak ide össze, hogy azon vitatkozzunk, hogy a jelen pillanatban mi előnyösebb az államra nézve - a sorozás, vagy a népfölkelés. Azért vagyunk összehíva, hogy feleljünk arra a fölhívásra, a melyre bennünket a mi felséges császárunk méltatott. Annak a megítélését pedig, hogy mi előnyösebb, a sorozás vagy a népfölkelés, bízzuk csak a legfőbb hatalomra...
+
+Pierre egyszeriben talált utat a lelkesedésének. Fel volt háborodva a szenátor ellen, a ki a felfogásnak ilyen vaskalaposságát és szűkkeblűségét hozta bele a nemesség küszöbön álló tárgyalásába. Pierre előre lépett és félbeszakította őt. Maga se tudta még, mit fog mondani, de élénken, itt-ott franczia szavakat keverve belé, elkezdett beszélni az ő szokott, könyvből tanult orosz nyelvén.
+
+- Bocsásson meg, kegyelmes uram, - szólalt meg (Pierre nagyon jól ösmerte ezt a szenátort, de szükségesnek tartotta, hogy itt a leghivatalosabb formában forduljon hozzá) - bár nem értek egyet azzal az úrral, (Pierre itt megakadt. Azt akarta mondani: mon très honorable prèopinant) azzal az úrral... a kit nincs szerencsém ösmerni; de én azt tartom, hogy a nemesség nem csak azért van összehíva, hogy a ragaszkodásának és a lelkesedésének kifejezést adjon, hanem azért is, hogy megvitassa azokat a rendszabályokat, a melyekkel hazánkon segíthetünk. Én azt tartom, - mondotta nekihevülve, - hogy a császár nagyon is elégedetlen volna, ha bennünk nem találna mást, mint olyan embereket, a kiknek parasztjaik vannak, a kiket mi magunkkal együtt átengedünk neki húsnak az ágyúk számára, - fordította le francziából, - s nem találna bennünk egyúttal ta... ta... tanácsadókat is.
+
+Sokan, a mint észrevették a szenátor megvető mosolyát és hallották azt, a mit Pierre olyan nyiltan kimondott, kiállottak a körből; csak Andrejevics Ilya volt megelégedve Pierre nyilatkozatával, a mint hogy a tengerész és a szenátor nyilatkozatával is meg volt elégedve, s általában mindig azt a nyilatkozatot tartotta a legjobbnak, a melyet utoljára hallott.
+
+- Én azt tartom, hogy mielőtt ezeket a kérdéseket tárgyalnók, - folytatta Pierre, - meg kellene kérdeznünk az uralkodót, a legmélyebb tisztelettel fel kellene kérnünk ő felségét, közölje velünk, mennyi katonánk van, milyen állapotban vannak a csapataink s egész hadseregünk, és akkor...
+
+De Pierre még be se fejezhette azt, a mit mondani akart, mikor egyszerre három oldalról is rátámadtak. Mindannyiuknál hevesebb támadást intézett ellene egy Adraxin Sztyepánovics Sztyepán nevű ismert bosztonjátékos, a kit régóta ismert s a ki mindenkor a legjobb indulattal viseltetett iránta. Sztyepánovics Sztyepán egyenruhában volt, s az egyenruha tette-e vagy más egyéb okok, de Pierre egészen más embert látott benne maga előtt. Sztyepánovics Sztyepán hirtelen felfortyanó, öreges harag kifejezésével az arczán ráripakodott Pierre-re:
+
+- Először is figyelmeztetem, hogy nincs jogunk az uralkodótól ezt megkérdezni, másodszor, még ha volna is ilyesféle joga az orosz nemességnek, a császár nem felelhetne nekünk. A csapatok az ellenség mozdulatainak megfelelően mozognak, s a számuk hol csökken, hol gyarapszik...
+
+Egy másik hang, mely egy középtermetű, negyven év körüli embertől eredt, a kit Pierre régebben gyakran látott a czigányoknál és nem éppen a legtisztességesebb játékosnak ismert, s a kit az egyenruha szintén teljesen elváltoztatott, félbeszakította Adraxint.
+
+- De meg idő sincs az okoskodásra, - szólott ennek a nemesnek a hangja, - itt cselekedni kell, a háború színhelye Oroszország. Az ellenség útban van, hogy Oroszországot elpusztítsa, apáink sírját meggyalázza, feleségeinket és gyermekeinket elhurczolja. - A nemes a mellére csapott. - Mi egytől-egyig fölkelünk valamennyien, s készek vagyunk a halálba menni a czár batyuskáért! - ordította vérben forgó szemekkel. Néhány helyeslő szó hangzott föl a tömegből. - Mi - oroszok vagyunk és nem sajnáljuk a vérünket a hit, a trón és a haza védelmére. De az ábrándokkal szakítanunk kell, ha hű fiai vagyunk a hazának. Meg fogjuk mutatni Európának, hogy' áll talpra Oroszországért egész Oroszország, - ordított a nemes.
+
+Pierre felelni akart, de egy szót se tudott szólani. Érezte, hogy az ő szavainak a hangját, teljesen függetlenül attól, hogy mi volt az értelmük, kevésbbé hallgatták meg, mint annak a nemes embernek a hangját.
+
+Andrejevics Ilya a csoport háta mögött helyeselt; némelyek, a mondat végén, hirtelen odafordultak a szónok felé és így szóltak:
+
+- Úgy van! Ugy van!
+
+Pierre azt akarta mondani, hogy ő sem az áldozatoktól, sem a pénztől, sem a parasztok átengedésétől, sem a személyes fölkeléstől nem riad vissza, de hogy ha az ember segíteni akar, ismernie kell a dolgok állapotát; de képtelen volt beszélni. Sok hang kiabált és beszélt egyszerre, úgy, hogy Andrejevics Ilyának nem volt ideje külön bólogatni mindenikre; s a csoport folyton nőtt, megcsappant, majd újra összeverődött, s végül hangos társalgás közben megindult a nagy teremben fölállított nagy asztal felé. Pierre-nek nemcsak hogy nem sikerült beszélnie, de sőt gorombán félbeszakították, meglökdösték és elfordúltak tőle, mint valami közös ellenségtől. Ez nem abból eredt, mintha nem lettek volna megelégedve beszédének a tartalmával, a melyről az utána mondott tömérdek beszéd során egészen meg is feledkeztek, hanem abból, hogy a tömeg lelkesedésének úgy a szeretethez, mint a gyűlölethez, valami érzékelhető tárgyra volt szüksége. Pierre pedig az utóbbinak, a gyűlöletnek a tárgyává lőn. A buzgó nemes ember után még sok szónok beszélt, s mind az ő felfogását támogatta. Sokan voltak, a kik gyönyörűen és eredetien beszéltek.
+
+Glinka, a Ruszkij Vjesztnik kiadója, a kit legott felismertek ("író, író!" - hallatszott a tömegben) azt mondotta, hogy a pokolra pokollal kell felelni, s hogy ő látott egy gyermeket, a ki a villám czikázása s az ég zörgése közben mosolygott, de hogy mi nem leszünk olyanok, mint ez a gyermek.
+
+- Igen, igen, az ég zengése közben! - ismételgették helyeslőleg a hátsó sorokban.
+
+A tömeg odament a nagy asztalhoz, a melynél egyenruhákba öltözve, rendjel szalagokkal ékesen, őszen és kopaszon ültek a hetvenesztendős, öreg mágnások, a kiket Pierre részben hazulról, részben a clubból, a boszton-asztalok mellől már csaknem mind ismert. A tömeg szakadatlan morajlással az asztal felé tódult. A szónokok, a székek magas támlájához támaszkodva, a melyeknek a tömeg hátulról nekifeküdt, egymás után beszéltek, sőt olykor ketten is egyszerre. Azok, a kik hátul állottak, kitalálták azt, a mit egyes szónokok elhallgattak és siettek ezt közbeszólások formájában pótlólag kimondani. Mások ebben a forróságban és szorongásban valami új gondolaton törték a fejüket, a melyet azután siettek érvényesíteni. Az öreg mágnások, a kiket Pierre mind ismert, szótlanul ültek ott, s hol egyikre, hol másikra bámultak s legnagyobb részüknek az arczkifejezése mindössze csak azt árulta el, hogy nagyon melegük van. Pierre azonban izgatottnak érezte magát s az a közös vágy, hogy megmutassuk, hogy semmitől se riadunk vissza, mely inkább egyes hangokban és arczkifejezésekben, mint a beszédek tartalmában jutott kifejezésre, ő reá is átragadt. Pierre nem tagadta meg az eszméit, de érezte, hogy hibát követett el, s igazolni akarta magát.
+
+- Én csak azt mondtam, hogy nekünk könnyebb volna az áldozathozatal, ha tudnók, hogy mire van szükség, - mondotta, iparkodván a többieket túlkiabálni.
+
+Egy hozzá közel álló öreg ember rápillantott, de legott elterelte a figyelmét róla egy az asztal túlsó végéről felhangzó fölkiáltás.
+
+- Igen, Moszkvát fel fogjuk adni! Moszkva lesz a mi megváltónk! - kiáltott valaki.
+
+- Ő az emberiség ellensége! - ordított egy másik. - Hadd szóljak már én is... Urak, egészen összenyomnak!...
+
+
+
+XXIII.
+
+Ekkor, tábornoki egyenruhában, rendszalaggal a vállán, előreálló állal, gyorsan pislogó szemeivel, a nemeseknek előtte szétvált tömege között szapora léptekkel jött a terembe Rasztopcsin gróf.
+
+- A császár ő felsége tüstént itt lesz, - mondotta Rasztopcsin, - éppen most jövök tőle. Én azt tartom, hogy arra a helyzetre való tekintettel, a melyben vagyunk, nincs helye sok megbeszélésnek. A császár oly kegyes volt s összehivott bennünket s a kereskedőket, - mondotta Rasztopcsin gróf. - Onnan fognak ömleni a milliók (rámutatott a kereskedők termére), a mi feladatunk pedig talpraállítani a népfölkelést és nem kímélni magunkat... Ez a legkevesebb, a mit tehetünk.
+
+Néhány mágnás, a ki az asztalnál ült, elkezdett tanácskozni. Ezek a tanácskozások mind a leghalkabban folytak. Sőt az addigi zaj és lárma után szinte szomorú benyomást keltett, a mint egyenkint fölhangzott egy-egy öreges hang, melyek közül az egyik azt mondta: "helyes", a másik pedig, változatosság kedvéért: "magam is abban a véleményben vagyok", stb.
+
+A titkárt utasították, hogy a moszkvai nemesség részéről oly értelmű határozatot fogalmazzon, hogy a moszkvaiak is, épp úgy mint a szmolenszkiak, ezrenkint tíz embert ajánlanak föl teljes egyenruházattal. Az ülésező urak mind, szinte megkönnyebbülten fölkeltek, nagy lármát csaptak a székeikkel, s hogy kissé kinyújtózzanak, egymást karonfogva és társalogva föl és alá kezdtek járni a teremben.
+
+- A császár! A császár! - morajlott végig egyszerre a termeken s az egész tömeg a bejárat felé tódult.
+
+A császár a tágas ajtón, a nemesek kettős sorfala közt lépett a terembe. Minden arczról tiszteletteljes és szepegő kíváncsiság volt leolvasható. Pierre meglehetősen távol állott és nem tudta az uralkodó beszédét tisztán kivenni. Abból, a mit hallott, csak annyit értett meg, hogy a császár arról a veszedelemről beszélt, a melyben az ország forog és azokról a reményekről, a melyeket a moszkvai nemességbe helyez. A császár beszédére valaki felelt és közölte vele a moszkvai nemességnek csak az imént hozott határozatát.
+
+- Uraim! - szólalt meg a császár reszkető hangja; halk moraj futott végig a tömegen, majd ismét csönd lett, és Pierre tisztán hallotta a császár megilletődött és oly kellemesen emberi hangját, mely így szólt: - "Soha sem kételkedtem az orosz nemesség buzgalmában. De ezen a napon ez a buzgalom minden várakozásomat meghaladta. A haza nevében köszönöm önöknek. Uraim, cselekedjünk tehát, - az idő mindennél drágább..."
+
+A császár elhallgatott, a tömeg elkezdett tolongni körülötte, s mindenfelől lelkes felkiáltások hallatszottak.
+
+- Bizony, mindennél drágább... ez császári szó, - mondotta hátul, szinte zokogva Andrejevics Ilya hangja, a ki bár semmit se hallott, de a maga módja szerint mindent megértett.
+
+A nemesség terméből a császár átment a kereskedők termébe, a hol körülbelül tíz perczet töltött. Pierre többekkel együtt látta a császárt, a mint szemeiben a meghatottság könnyeivel lépett ki a kereskedők terméből. Mint később megtudták, alig hogy a császár elkezdett a kereskedőkhöz beszélni, kicsordúltak a szeméből a könnyek, s reszkető hangon fejezte be a beszédét. Mikor Pierre a császárt megpillantotta, két kereskedő volt mellette. Az egyik egy poczakos bérlő, a kit Pierre ismert, a másik sovány, keskenyszakállú és sárga arczú ember, a város feje volt. Mind a ketten sírtak. A soványnak csak úgy potyogtak a könnyei, a poczakos bérlő pedig úgy zokogott, mint egy gyermek s folyton csak ezt hajtogatta:
+
+- Felség, vedd az életünket és minden vagyonunkat!
+
+Pierre ebben a pillanatban semmi egyebet nem érzett, mint azt a vágyat, hogy megmutassa, nem sajnál semmit, s kész mindenét föláldozni. Alkotmányos irányzatú beszéde, mint valami élő szemrehányás állott előtte: s csak alkalomra várt, hogy hibáját jóvátehesse. Mikor meghallotta, hogy Mamonov gróf egy egész ezredet ajánlott föl, Bezuchij legott kijelentette Rasztopcsin grófnak, hogy ő is ezer embert ajánl föl teljes ellátással.
+
+Az öreg Rosztov képtelen volt könnyek nélkül elmondani a feleségének azt, a mi történt, s legott beleegyezett Petya kérésébe, sőt maga ment el, hogy őt a lajstromba fölvétesse.
+
+Másnap a császár elutazott. Az egybegyült nemesek mind levetették az egyenruháikat, megint elhelyezkedtek otthon és a clubbokban, s köhécselve adták ki az intézőknek a parancsot a népfölkelés talpraállítására, és maguk is csodálkoztak azon, a mit cselekedtek.
+
+
+
+MÁSODIK RÉSZ
+
+I.
+
+Napoleon háborút indított Oroszország ellen, mert nem tudott nem menni el Drezdába, nem tudott meg nem ittasulni attól a nagy tisztességtől, a melyben ott része volt, nem tudott nem húzni lengyel egyenruhát s nem tudta nem rendelni alá magát a júniusi reggel vállalkozásokra serkentő benyomásainak, s előbb Kurakin, majd Balasev jelenlétében nem tudott tartózkodni a harag kitöréseitől.
+
+Alexander megszakította a tárgyalásokat, mert személyesen is sértve érezte magát. Barclay de Tolly iparkodott a lehető legjobban vezetni a hadseregét arra, hogy a kötelességét teljesítse és rászolgáljon a nagy hadvezér dicsőségére. Rosztov rohamot vezényelt a francziák ellen, mert nem tudott erőt venni azon a vágyán, hogy azon a rónaságon végigszáguldjon. És szakasztott így, a maga egyéni tulajdonságai, szokásai, körülményei és czéljai szerint járt el mind az a tömérdek ember, mely ebben a hadjáratban részt vett. Ezek mind féltek, féltékenykedtek, örvendeztek, elégedetlenkedtek és okoskodtak, azt hivén, hogy tudják mit csinálnak, s a mit csinálnak, azt maguknak csinálják, pedig hát valamennyien önkénytelen eszközei voltak a történelemnek, s bár ő előttük érthetetlen, de reánk nézve teljesen érthető munkát végeztek. Ez változatlanul közös sorsa a gyakorlatilag tevékeny embereknek, a kik annál kevésbbé szabadok, minél magasabban állanak a világi uralom ranglétráján.
+
+Most, az 1812. év résztvevői már rég eltávoztak a helyeikről, személyes érdekeik nyomtalanul eltűntek a semmiségben, s immár csak az akkori idők történelmi eredményei állanak előttünk.
+
+De induljunk ki abból, hogy Európa népei kénytelenek voltak Napoleon vezérlete alatt Oroszországba bevonulni és ott elpusztulni, s egyszeriben megérthetjük az ebben a hadjáratban résztvett emberek, önmagának is ellentmondó, esztelen és durva tevékenységét.
+
+A Gondviselés arra késztette mindezeket az embereket, hogy mialatt egyéni czéljaik elérésére törekedtek, egyúttal egy olyan óriási eredmény létrehozásában is közreműködtek, a melyről egyetlen egy embernek (a hadjárat többi résztvevőjének) se volt még csak halvány sejtelme sem.
+
+Ma már tisztán áll előttünk, hogy 1812-ben mi volt az oka a franczia hadsereg pusztulásának. Senki el nem vitathatja, hogy a Napoleon-féle franczia csapatok pusztulásának egyrészről az volt az oka, hogy a nélkül, hogy a téli hadjáratra előkészültek volna, az év egy késő szakában bevonultak Oroszország belsejébe, másrészt pedig az, hogy a hadjárat az orosz városok fölégetése révén olyan jelleget öltött, mely az orosz népben az ellenség iránt a legmélyebb gyűlöletet szította föl. De akkor, nemcsak hogy senki nem láthatta előre azt (a mi most nyilvánvalónak látszik), hogy a felényire erős és tapasztalatlan hadvezérek vezetése alatt álló orosz hadsereggel szemben csakis így pusztulhatott el a világ legjobb, s a legkitünőbb hadvezérek vezetése alatt álló nyolczszázezer főnyi hadserege; nemcsak hogy ezt senki előre nem látta, de az oroszok minden erőfeszítése arra irányult, hogy ezt az előrelátást, a melynek a hiánya Oroszországnak egyedüli menekvése volt, megakadályozzák, a francziáké pedig, Napoleon gazdag tapasztalatai és úgynevezett katonai lángelméje ellenére is, arra, hogy a nyár végére eljussanak Moszkvába, vagyis éppen azt cselekedjék, a minek a révén a pusztulásuknak föltétlenül be kellett következni.
+
+Az 1812. évről szóló történelmi munkákban a franczia szerzők nagyon szeretnek arról beszélni, hogy' megérezte Napoleon már akkor azt a veszedelmet, mely harczvonalának a kiterjesztésében rejlett, hogy' kereste az ütközetet, és hogy' tanácsolták neki a marsalljai, hogy állapodjék meg Szmolenszkben, ilyen és ehhez hasonló érvekkel akarván bizonyítani, hogy az illetékes tényezők a hadjárat veszedelmét már akkor felösmerték; viszont az orosz szerzők még jobban szeretik emlegetni azt, hogy már a hadjárat kezdetén készen állott a scytha háború mintájára készült ama terv, hogy Napoleont Oroszország belsejébe csalják, s ezt a tervet ki Pfuhl-nak, ki valami francziának, ki Toll-nak, ki pedig magának Alexandernek tulajdonítja, utalván holmi emlékiratokra, javaslatokra és levelekre, a melyekben csakugyan akadnak is itt-ott az ilyesféle eljárásra vonatkozó egyes czélzások. De mindezek a czélzások, a melyek úgy a francziák, mint az oroszok részéről a történtek előrelátását látszanak igazolni, most csak azért kerülnek nyilvánosságra, mert maga a nagy esemény igazolta őket. Ha ez az esemény nem történt volna meg, ezek a czélzások is csak úgy feledésbe merültek volna, mint a hogy' feledésbe merült az a sok ezer és sok millió ezzel ellentétes czélzás és föltevés, mely akkoriban forgalomban volt, de tévesnek bizonyulván, éppen azért feledésbe ment. Minden folyamatban lévő eseményről mindig annyiféle föltevés szokott forgalomban lenni, hogy bármiként végződjék is az illető esemény, mindig akadnak emberek, a kik azt mondják: "Én már akkor megmondtam, hogy ez lesz a vége", teljesen megfeledkezvén arról, hogy a számtalan föltevés között ezzel homlokegyenest ellenkezők is voltak.
+
+Az a föltevés, hogy Napoleon felösmerte harczvonala kiterjesztésének a veszedelmét, az oroszok pedig tudatosan csábították az ellenséget Oroszország belsejébe, nyilván szintén ezek sorába tartozik, s a történészek nagyon erőszakosan járnak el, a mikor Napoleonnak ilyen előrelátást és az orosz hadvezetőségnek ilyen terveket tulajdonítanak. A tények minden ilyen föltevésnek határozottan ellentmondanak. Nemcsak, hogy a háború egész ideje alatt nem volt meg az a vágy, hogy a francziákat az ország belsejébe csábítsák, hanem ellenkezőleg, mindent elkövettek arra nézve, hogy a mint az orosz határt átlépték, legott föltartóztassák őket, s nemcsak, hogy Napoleon nem félt harczvonalának a kiterjesztésétől, hanem ellenkezőleg, minden lépésnek, a melylyel előbbre jutott, úgy örült, mint valami győzelemnek, és éppenséggel nem kereste olyan buzgón az ütközetet, mint eddigi hadjárataiban.
+
+A hadjárat legelején a mi hadseregeink el vannak vágva egymástól, s egyetlen czélunk, a melyre törekszünk, az, hogy őket egyesítsük, bár az egyesítés még abból a szempontból sem kecsegtet kézzelfogható előnyökkel, hogy visszavonulván, az ország belsejébe csalják az ellenséget. A császár a hadseregnél van, de nem azért, hogy a visszavonulást vezesse, hanem hogy a sereget lelkesítse, s minden talpalattnyi orosz földet megvédelmezzen. Pfuhl tervei szerint megépül a nagyszabású drissai tábor és teljességgel nincs tervbe véve a további visszavonulás. A császár a visszavonulás minden lépéseért szemrehányásokkal illeti a főparancsnokot. Nemcsak Moszkva fölgyújtásáról, de még az ellenségnek Szmolenszkig való előnyomulásáról sem álmodhatott a császár, s mikor a hadseregek egyesülnek, fel van háborodva azon, hogy Szmolenszk elesett és ég, s hogy a falai alatt nem fogadták el a döntő ütközetet.
+
+Így gondolkozik a császár, de az orosz hadvezéreket s az egész orosz népet még jobban fölháborítja az a gondolat, hogy a miéink visszavonulnak az ország belsejébe.
+
+Napoleon, miután a mi hadseregeinket egymástól elvágta, folytatja útját az ország belsejébe, s egymásután néhány alkalmat elmulaszt a megütközésre. Augusztus hónapban Szmolenszkben van s csak arra van gondja, hogy' juthasson még tovább, bár mint most már látjuk, ez az előnyomulás reá nézve szemlátomást vészthozó.
+
+A tények nyilvánvalóan igazolják, hogy se Napoleon nem látta a Moszkva ellen való előnyomulásnak a veszedelmét, sem Alexander és az orosz hadvezérek nem gondoltak akkor Napoleon tőrbe ejtésére, hanem éppen az ellenkezőre. Napoleonnak az ország belsejébe való becsalása nem valami előre elkészített tervnek (senki sem is hitt ennek a lehetőségében), hanem a háború résztvevői részéről sorompóba vitt fondorlatok, czélok és vágyak legszövevényesebb játékának volt a következése, a kik nem látták előre, hogy minek kell bekövetkeznie, s hogy miben van Oroszországnak egyetlen menekvése. Minden váratlanul történik. A hadseregek már a hadjárat elején el vannak vágva egymástól. Mi azon fáradozunk, hogy egyesítsük őket, még pedig azzal a nyilvánvaló czélzattal, hogy kierőszakoljuk az ütközetet és feltartóztassuk az ellenséget, de az egyesülésre irányuló ilyetén fáradozásaink közben kerüljük a megütközést az egyelőre még nálunknál erősebb ellenséggel, s önkéntelenül hegyes szög alatt vonulunk vissza, s éppen ez által szint' Szmolenszkig csábítjuk magunk után a francziákat. De nem tekintve, hogy hegyes szög alatt vonulunk vissza, mert a francziák a mi két hadseregünk közt nyomulnak előre, ez a szög még hegyesebbé lesz, és mi még tovább vonulunk vissza, mert Barclay de Tolly, a népszerűtlen német, gyűlölettel viseltetik Bagration iránt (a ki voltaképpen az ő fönnhatósága alá tartozik), Bagration pedig, a ki a második hadsereg parancsnoka, azon van, hogy minél messzebbre elodázza a Barclay-vel való egyesülést, hogy ne kelljen magát neki alárendelnie. Bagration sokáig nem egyesül (bár a főparancsnokoknak mind ez a legfőbb czéljuk), mert úgy látja, hogy ezzel a meneteléssel csak veszedelemnek tenné ki a hadsereget, s hogy sokkal előnyösebb rá nézve, ha kissé balra és délfelé vonul vissza s e közben egyrészről az ellenséget oldalról és hátulról fenyegeti, másrészt pedig Ukrainában kiegészíti a maga hadseregét. De ezt is alkalmasint csak azért eszelte ki, mert nem akarta magát a gyűlöletes, nálánál rangban fiatalabb és német Barclay-nak alárendelni.
+
+A császár a hadseregnél tartózkodik, hogy lelkesedést öntsön belé, de a jelenléte, az, hogy nem tudja mire rászánni magát, s a tanácsadók és a tervek töméntelen száma, semmivé teszi az első hadsereg hadműveleteinek az erejét és így a hadsereg visszavonul.
+
+A terv az, hogy a drissai táborban megállapodnak; de Paulucci, a ki szintén neheztel a főparancsnokra, hatni kezd az erélyével Alexanderra, Pfuhl egész terve a sutba kerül, s az egész dolog áthárul Barclay vállaira. De miután Barclay nem tud bizalmat kelteni maga iránt, korlátokkal veszik körül a hatalmát. A hadsereg szét van forgácsolva, nincs benne egység, nincs benne vezetés. Barclay nem népszerű; de ez a további szétforgácsoltság s a német főparancsnok népszerűtlensége egyrészről határozatlanságra és az ütközet kerülésére, (a melytől lehetetlen lett volna tartózkodni, ha a hadseregek együtt lettek volna, és nem Barclay lett volna a főparancsnok); másrészt pedig a németekkel szemben való mind nagyobb és nagyobb elégedetlenségre, s a hazafias szellem mind lelkesebb föllendülésére vezet.
+
+Végre a császár elmegy a hadseregtől, s ennek az elutazásnak egyetlen és legalkalmasabb ürügyéül azt a gondolatot választja, hogy föl kell lelkesítenie a népet a fővárosokban a nemzeti háborúra. S a császárnak ez a Moszkvába történt elutazása egyszerre megháromszorozza az orosz csapatok erejét.
+
+A császár elutazik a hadseregtől azért, hogy ne zavarja meg a főparancsnok hatalmának az egységét, és reméli, hogy most már erélyesebb rendszabályokhoz fognak nyúlni; de a hadsereg vezetőségének a helyzete még jobban összezavarodik és meggyengül. Bennigsen, a nagyherczeg és a főhadsegédek egész raja, ott maradnak a hadsereg mellett, azzal, hogy őrködjenek a főparancsnok cselekedetei fölött és erélyes föllépésre biztassák őt, de Barclay, a ki mindezeknél a császári embereknek a szemei előtt még kevésbbé érzi magát szabadnak, a döntő mozdulatokkal szemben még óvatosabbá lesz, és kitér az ütközet elől.
+
+Barclay állandóan az óvatosság mellett kardoskodik. A czezarevics már árulást szimatol és követeli a döntő ütközetet. Lyubomirszkij, Bronniczkij, Vloczkij s a többiek úgy felfújják ezt a dolgot, hogy Barclay az alatt az ürügy alatt, hogy fontos iratokat kell a császár kezeihez juttatnia, a lengyel főhadsegédeket elküldi Pétervárra, s nyílt egyenetlenségbe keveredik Bennigsennel s a nagyherczeggel.
+
+Szmolenszkben végre, bármennyire nem óhajtotta is ezt Bagration, a hadseregek egyesülnek.
+
+Bagration hintón megy el ahhoz a házhoz, a melyben Barclay lakik. Barclay magára veszi a szolgálati övet, elébe megy és jelentést tesz a nálánál rangban idősebb Bagrationnak. Bagration a nagylelkűség egy rohamában, rangban idősebb voltára való tekintet nélkül, alárendeli magát Barclaynak; de így még kevésbbé tud vele megállapodásra jutni. Bagration, a császár parancsára személyesen tesz jelentést neki. Ír Arakcsejevnek: "Meghódolok az én császárom akarata előtt, de a miniszterrel (Barclay-vel) együttműködni képtelen vagyok. Az Istenre kérem, küldjenek el valahová, akár egy ezred élére, de itt nem maradhatok; az egész főhadiszállás úgy zsúfolva van németekkel, hogy orosz ember itt meg sem maradhat, s nincs is czélja, hogy itt maradjon. Én azt hittem, hogy a császárnak és a hazának szolgálok, és íme kiderül, hogy Barclaynak szolgálok. Bevallom, hogy erre pedig semmi hajlandóságom sincsen." A Bronniczkijk, a Vinczengoredék és a hozzájuk hasonlók egész raja még jobban megmételyezi a főparancsnokok egymáshoz való viszonyát, és minden egyetértést kizár. Arra készülnek, hogy Szmolenszknél rohamot intéznek a francziák ellen. Elküldenek egy tábornokot a hadállás megvizsgálására. Ez a tábornok, a ki gyűlöli Barclayt, elmegy egy hadtestparancsnok barátjához, s ott töltvén egy napot, visszatér Barclayhoz és minden tekintetben a legélesebb bírálat alá veszi a csatateret, melyet pedig nem is látott.
+
+Mialatt a jövendő csatatérre vonatkozólag ezek a torzsalkodások és ármánykodások folynak, mialatt mi a francziákat keressük, a kiknek a holléte iránt tévedésben voltunk, a francziák rábukkannak Nevjerovszkij hadosztályára és szint' Szmolenszk falai alá nyomulnak elő.
+
+Szmolenszk előtt egészen váratlanul el kell fogadnunk az ütközetet, hogy az összeköttetésünket megmentsük. Az ütközet lezajlik. Mindkét részről sok ezeren pusztulnak el.
+
+Szmolenszk, az uralkodó és az egész nemzet akarata ellenére, elesik. De Szmolenszket maguk a kormányzójuk által elámított lakosok gyújtják föl, s a többi oroszoknak példát mutatva, elmennek Moszkvába, s nem törődnek egyébbel, mint a maguk veszteségeivel, s szítják a gyűlöletet az ellenség ellen. Napoleon tovább nyomul előre, mi visszavonulunk, és elérjük azt, a minek le kellett győznie Napoleont.
+
+
+
+II.
+
+Andrejevics Nikolaj herczeg a fia elutazására következő napon magához hivatta Marja herczegnőt.
+
+- Nos hát, meg vagy most elégedve? - kérdezte tőle, - összeveszítettél a fiammal! Meg vagy elégedve? Hiszen csak ez kellett neked! Meg vagy elégedve?... Nekem ez fáj, nagyon fáj. Én öreg vagyok már és gyönge, de hát te éppen ezt akarod. Nos hát, örülj, örvendezzél... - S ettől fogva Marja herczegnő egy egész hétig nem látta az apját. Gyöngélkedett az öreg és ki nem mozdult a szobájából.
+
+Marja herczegnő legnagyobb meglepetésére észrevette, hogy az öreg herczeg betegségének az ideje alatt mlle Bouriennet se bocsátotta magához. Egyedül Tichon viselte gondját.
+
+Egy hétre rá a herczeg kijött s megint visszatért előbbeni életmódjához, különös buzgalommal foglalkozott az építkezésekkel s a kertekkel, és teljesen végét szakította a mlle Bourienne-el való azelőtti sűrű érintkezésnek. Egész megjelenése és Marja herczegnővel szemben tanusított rideg modora, mintha csak így szóltak volna hozzá: "Ime lásd, mit ki nem eszeltél, mit össze nem hazudtál rólam Andrej herczegnek, hogy viszonyom van ezzel a franczia leánynyal; pedig most láthatod, hogy se te reád, se ő reá nincsen szükségem."
+
+Marja herczegnő a nap egyik felét Nikoluskával töltötte, felügyelt a tanulására, maga is órákat adott neki az orosz nyelvben s a zenében, és Desalle-al beszélgetett; a nap többi részében olvasgatott, vagy az öreg dadával és az ő Istenes-embereivel bíbelődött, a kik olykor a hátulsó lépcsőn be-besurrantak hozzá.
+
+A háborút Marja herczegnő is úgy fogta föl, mint a hogy' a nők szokták. Féltette a bátyját, a ki résztvett benne, elszörnyűködött, - mert nem értette, - az emberek kegyetlenségén, mely arra késztette őket, hogy egymást öldössék, de teljességgel nem volt tisztában ennek a háborúnak a jelentőségével, melyet éppen olyannak tartott, mint bármely más előző háborút. Nem értette ennek a háborúnak a jelentőségét, bár Desalle, a ki rettentően érdeklődött a háború sorsa iránt, iparkodott vele az eszméit megértetni, s bár a hozzá eljárogató Istenes-emberek, mindenik a maga módja szerint, szörnyűködve beszéltek az Antikrisztus betöréséről, a nép körében elterjedt hirekről, s bár Julie, a ki most már Drubeczkája herczegné volt, s megint levelezni kezdett vele, egyre-másra írta neki Moszkvából a hazafias leveleket.
+
+"Oroszul írok önnek, kedves barátnőm", - írta Julie, - "mert gyűlölök minden francziát és így a nyelvüket is, a melyet már hallani se szeretek... Mi itt Moszkvában mind szinte égünk a mi imádott császárunk iránt való lelkesedéstől".
+
+"Szegény uram, mindenféle zsidó korcsmákban tűri az éhséget és a fáradalmakat; de azok a hírek, a melyeket kapok, csak fokozzák lelkesedésemet."
+
+"Bizonyára hallott Rajevszkij hősies viselkedéséről, a ki megölelte a két fiát és így szólt: "Meghalok velük, de nem ingadozom!" És csakugyan, bár az ellenség kétszerte erősebb volt, egy pillanatra sem ingadoztunk. Úgy töltjük az időnket, a hogy éppen lehet; de hát persze a háború mégis csak háború. Alina herczegnő és Szofi egész napokat töltenek nálam, s mi, élő férjeink boldogtalan özvegyei, a tépés-csinálás mellett egészen érdekes társalgást folytatunk; csak önt, kedves barátnőm, önt nélkülözzük..." stb.
+
+De főképpen azért nem értette meg Marja herczegnő ennek a háborúnak a jelentőségét, mert az öreg herczeg soha se beszélt, sőt még csak tudomást se vett róla, s ebédnél mosolyogva hallgatta Desalle-t, a mint a háborúról beszélt. A herczeg modora olyan nyugodt és öntudatos volt, hogy Marja herczegnő vakon bízott benne.
+
+Az öreg egész júliusban rendkívül tevékeny, sőt élénk volt. Még egy új kertet, s egy új épületet is csinált, a házi cselédség számára. Marja herczegnőt csak az az egy nyugtalanította, hogy keveset aludt, s szakított azzal a szokásával, hogy a dolgozó-szobájában aludjék, s napról-napra változtatta éjjeli nyugodalmának a színhelyét. Majd megparancsolta, hogy a folyosón állítsák föl a tábori ágyát, majd a fogadó-szoba pamlagán vagy egy öblös karosszékben aludt, és teljesen felöltözve szunyókált, mialatt nem mlle Bourienne, hanem a Petruska gyerek olvasott fel neki, majd meg az ebédlőben töltötte az éjszakát.
+
+Augusztus elsején érkezett Andrej herczegtől a második levél. Az első levélben, mely csakhamar az elutazása után jött meg, Andrej herczeg a legnagyobb alázattal bocsánatot kért az apjától azért, a mit neki mondani bátorkodott, s kérte, hogy fogadja őt ismét a kegyeibe. Erre a levélre az öreg herczeg egy barátságos levéllel felelt és eltávolította magától a franczia leányt. Andrej herczeg második levele, melyet Vitebszk alól, a városnak a francziák által történt elfoglalása után írt, az egész hadjáratnak rövid leírását tartalmazta, melyben egy a levélbe rajzolt térkép-vázlat is foglaltatott, s ezenkívül voltak benne elmélkedések is a hadjárat további folyamáról. Ebben a levelében Andrej herczeg fölhívta az apja figyelmét arra, hogy birtoka a háború színhelyéhez oly közel, éppen a csapatok menetelési vonalában fekszik, és azt tanácsolta neki, hogy költözzék át Moszkvába.
+
+Aznap ebéd alatt, mikor Desalle említést tett arról, hogy a francziák hír szerint már bevonultak Vitebszkbe, az öreg herczegnek eszébe jutott Andrej herczeg levele.
+
+- Ma kaptam levelet Andrej herczegtől, - mondotta Marja herczegnőnek. - Nem olvastad?
+
+- Nem, batyuska, - felelt a herczegnő ijedten. Nem olvashatta a levelet, a melyről nem is volt tudomása.
+
+- Erről a háborúról vagy micsodáról ír, - szólott a herczeg azzal a szokásává vált megvető mosolylyal, a melylyel a mostani háborúról mindig beszélni szokott.
+
+- Alkalmasint rendkívül érdekes, - jegyezte meg Desalle. - A herczegnek biztos tudomása lehet...
+
+- Bizony, roppant érdekes lehet! - mondotta mlle Bourienne.
+
+- Menjen csak, hozza el, - fordult az öreg herczeg mlle Bourienne-hez. - Tudja hol van, a kis asztalon, a levél-nehezék alatt.
+
+Mlle Bourienne örömmel fölugrott.
+
+- Vagy nem, - kiáltott föl a herczeg összeránczolt homlokkal. - Menj inkább te, Ivanycs Mihail.
+
+Ivanycs Mihail fölkelt és bement a dolgozó-szobába. De alig hogy kiment, az öreg herczeg nyugtalanul körülnézett, ledobta a szalvétáját és elment maga.
+
+- Semmihez sem értenek, csak összetúrnak mindent.
+
+Mialatt künn járt, Marja herczegnő, Desalle, mlle Bourienne, sőt még Nikoluska is, némán összenéztek. Az öreg herczeg gyors léptekkel jött vissza Ivanycs Mihaillal, s egy levelet és egy tervet, melyet ebéd alatt senkinek sem engedett megnézni, odatett maga mellé.
+
+Mikor átmentek a fogadó-szobába, átadta a levelet Marja herczegnőnek, s az új építkezés tervét maga előtt kiterítvén, rámeresztette a szemeit, és ráparancsolt a leányára, hogy olvassa föl hangosan a levelet. Marja herczegnő, miután a levelet elolvasta, kérdő pillantást vetett az apjára, a ki a tervet bámulva, nyilván a maga gondolataiba volt elmélyedve.
+
+- Nos, mit szól hozzá, herczeg? - koczkáztatta meg Desalle az öreghez fordulva.
+
+- Én? Én?... - kérdezte a herczeg, érzékenyen fölpattanva, de le nem vette a szemeit az építkezés tervéről.
+
+- Nagyon könnyen megeshetik, hogy a háború színhelye olyan közel jön majd hozzánk...
+
+- Ha-ha-ha! A háború színhelye! - szólott a herczeg. - Megmondtam és most is mondom, hogy a háború színhelye Lengyelország s a Nyemanon túl ugyan be nem teszi a lábát az ellenség.
+
+Desalle csodálkozva nézett a herczegre, a ki a Nyemanról beszélt, mikor az ellenség már a Dnyepernél volt; de Marja herczegnő, a Nyeman földrajzi fekvéséről megfeledkezvén, szentül hitte, hogy a mit az apja mond, az igaz.
+
+- Ha megkezdődik a hóolvadás, belepusztulnak a lengyelországi mocsarakba. Ezt csak ők nem láthatják, - szólott a herczeg, nyilván az 1807. évi hadjáratra gondolva, mely olyan közelinek tetszett előtte. - Bennigsennek előbb kellett volna Poroszországba bevonulnia, akkor egészen más fordulatot vettek volna a dolgok...
+
+- De herczeg, - szólott Desalle bátortalanul, - hiszen a levélben Vitebszkről van szó...
+
+- Hm, a levélben? Igen... - mondotta a herczeg mogorván. - Igen... igen... - Egyszerre sötét kifejezést öltött az arcza. Hallgatott. - Igen, azt írja, hogy a francziákat megsemmisítették, micsoda folyónál is?
+
+Desalle lesütötte a szemeit.
+
+- A herczeg semmit sem ír erről, - mondotta halkan.
+
+- Csakugyan nem ír? De hiszen csak nem az ujjamból szoptam. - Jó darabig hallgattak valamennyien.
+
+- Úgy... úgy... Nos, Ivanycs Mihail, - szólalt meg egyszerre, felütötte a fejét és rámutatott az épület tervrajzára, - mondd el csak, hogy' gondolod ezt az átalakítást...
+
+Ivanycs Mihail odalépett a tervrajzhoz, és a herczeg, miközben az épület tervrajzáról beszélt vele, bosszús pillantást vetett Marja herczegnőre és Desallera s bement a dolgozó-szobájába.
+
+Marja herczegnő látta azt a zavart és azt a csodálkozó pillantást, melylyel Desalle az apjára nézett, észrevette a hallgatását, s meglepte őt az, hogy az apja a fia levelét ott felejtette az asztalon; de nemcsak hogy félt Desalle-tól zavarának és hallgatásának az okát megkérdezni, de még csak rágondolni se volt bátorsága.
+
+Este Ivanycs Mihail a herczeg megbízásából elment Marja herczegnőhöz Andrej herczeg leveléért, melyet ott felejtett volt a fogadó-szobában. Marja herczegnő odaadta neki a levelet. Bár kellemetlen volt neki, mégis megkérdezte Ivanycs Mihailtől, hogy mit csinál az apja.
+
+- Folyton tesz-vesz, - felelt Ivanycs Mihail tiszteletteljesen gúnyos mosolylyal, melytől Marja herczegnő szinte elsápadt. - Sokat nyugtalankodik az új épület miatt. Egy darabig olvasott, most pedig, - mondotta Ivanycs Mihail kissé halkabban, - az íróasztalánál ül és alkalmasint a végrendeletén dolgozik. (Az utóbbi időben a herczegnek egyik legkedvenczebb foglalkozása az volt, hogy a halála után hátramaradó iratokkal bíbelődött, a melyeket a végrendeletének nevezett.)
+
+- És Alpatycsot csakugyan elküldi Szmolenszkba? - kérdezte Marja herczegnő.
+
+- Hogyne, már régóta vár.
+
+
+
+III.
+
+Mikor Ivanycs Mihail visszatért a levéllel a dolgozószobába, a herczeg ernyővel és pápaszemmel a szemén, ernyős gyertyák mellett ott ült íróasztalának a nyitott fiókja előtt, és valamelyes ünnepélyességgel elhelyezkedve, az iratait (mint ő hívta: följegyzéseit) olvasgatta, a melyek a halála után az uralkodónak voltak átadandók.
+
+Mikor Ivanycs Mihail belépett, az arra az időre való visszaemlékezés könnyei csillogtak a herczeg szemeiben, a mikor azokat írta, a miket most olvasgatott. Kivette Ivanycs Mihail kezéből a levelet, zsebretette, elrakta az iratait és behívta a már régóta várakozó Alpatycsot.
+
+Egy szelet papirra föl volt írva mindaz, a mire Szmolenszkből szüksége volt, s az öreg herczeg az ajtóban álló Alpatycs mellett föl és alá járva adta ki neki a parancsait.
+
+- Először is, levélpapirt, hallod, nyolcz konczot, e szerint a mustra szerint; arany-metszéssel... itt a mustra, de föltétlenül ilyen legyen; lakkot, pecsétviaszt - Ivanycs Mihail czédulája szerint.
+
+Megint elkezdett járni és rápillantott a papirszeletre.
+
+- Azután személyesen átadod a levelemet a kormányzónak, s elismervényt kérsz róla.
+
+Azután még reteszek kellettek az új ház ajtaira, még pedig szakasztott olyanok, a minőket a herczeg maga kieszelt. Azután meg kellett rendelnie egy kemény tokot a végrendelete számára.
+
+Több mint két óra hosszat osztogatta Alpatycsnak a parancsokat, s még mindig nem bocsátotta el. Olykor leült, elgondolkozott, s behunyt szemekkel elszunnyadt. Alpatycs elkezdett fészkelődni.
+
+- No csak menj, menj; ha netán még kell valami, majd elküldök érted.
+
+Alpatycs kiment. A herczeg megint odament az íróasztala fiókjához, belepillantott, hozzányúlt az írásaihoz, majd megint bezárta a fiókot s leült az asztalhoz, hogy a kormányzónak szánt levelet megírja.
+
+Jó későre járt az idő, mikor fölkelt s a levelet lezárta. Szeretett volna aludni, de tudta, hogy nem fog tudni elaludni, s hogy a leggyalázatosabb gondolatok fogják az ágyban gyötörni. Behívta Tichont s végigjárta vele a szobákat, hogy megmondja neki, hol állítsák föl az ágyát erre az éjszakára. Körsétája közben szemügyre vett minden szögletet.
+
+Sehol se volt inyére, de mégis legrosszabbnak látszott előtte a dolgozó-szobájában lévő pamlag. Szinte irtózott ettől a pamlagtól, alkalmasint azoknak a nyomasztó gondolatoknak a révén, a melyek gyötörték, ha ott feküdt rajta. Sehol se volt jó, de mégis a legjobb volt tán az a sarok a pamlagos-szobában, a zongora mögött: itt eddig még soha sem aludt.
+
+Tichon egy inas segítségével behozta az ágyat és fölállította.
+
+- Nem úgy, nem úgy! - kiáltott rá a herczeg és sajátkezűleg elhúzta az ágyat vagy négy versoknyira a szeglettől, majd ismét visszatolta.
+
+"No végre valahára rendben van minden, most pihenhetek", - gondolta a herczeg, s átengedte magát Tichonnak, hogy levetkeztesse.
+
+Az erőlködés miatt, a melybe a kaftánjának s nadrágjának a lehúzása került, bosszúsan ránczolt homlokkal végre levetkezett, nehézkesen leereszkedett az ágyra, s mintha eltűnődött volna, megvető pillantással mérte végig sárga és kiaszott lábait. Pedig nem tűnődött, csak habozva gondolt arra a fáradságra, a melyet az fog okozni neki, hogy a lábait fölemelje, s az ágyon elhelyezkedjék. "Jaj, beh nehéz! Jaj, csak már mielőbb vége volna ennek a nyomorúságnak, s Te végre elbocsátanál engem!" - gondolta magában. Az ajkait összeszorítva, tán vagy húszezredszer megcsinálta ezt az erőlködést és lefeküdt. De alig hogy lefeküdt, egyszeriben úgy érezte, mintha az ágy nehezen zihálva, s nagyokat zökkenve előre és hátra mozogna alatta. Ez csaknem minden éjszaka megesett vele. Újra kinyitotta immár behunyt szemeit.
+
+"Nincs nyugta az embernek, átkozottak!" - dörmögte haragosan. - "Igen, igen, még volt valami fontos, nagyon fontos, a mit éjjelre, az ágyba tartottam fönn magamnak. A reteszek? Nem, ezekről szóltam. Nem, nem, a fogadó-szobában volt valami. Marja herczegnő hazudott valamit. Vagy az a hóbortos Desalle mondott valamit. Vagy a zsebemben valami, - már igazán nem emlékszem".
+
+- Tiska! Miről is beszéltünk az ebédnél?
+
+- Mihail herczegről...
+
+- Hallgass, hallgass. - A herczeg rácsapott a kezével az asztalra. - Tudom már, Andrej herczeg levele. Marja herczegnő olvasta föl. Desalle valamit mondott Vitebszkről. Most majd elolvasom.
+
+Megparancsolta, hogy hozza el a zsebéből a levelet, hozza oda az ágyhoz azt a kis asztalt, a melyen egy csavart viaszgyertya égett s a czitromosvize állott, s föltévén a pápaszemét, elkezdett olvasni. Csak most, az éjszaka csöndjében, a zöld ernyő alól kiszűrődő gyér világosságnál olvasván a levelet, csak most értette meg egy pillanatra annak egész jelentőségét.
+
+"A francziák Vitebszkben vannak, négy nap alatt Szmolenszkben lehetnek; talán már ott is vannak."
+
+- Tiska! - Tichon felugrott. - Nem, nem kell, nem kell! - kiáltott föl.
+
+A levelet a gyertyatartó alá rejtette s behunyta a szemeit. És maga előtt látta a Dunát, a verőfényes délelőttöt, a nádasokat, az orosz tábort, s ő, a fiatal tábornok, a kinek még egyetlen ráncz sincs a homlokán, fürgén, pirosan és vidáman belép Potemkin festett sátorába, s a kegyencz iránt való irígység izzó érzése épp oly erővel támad föl benne, mint akkor. És eszébe jutnak mindazok a szavak, a melyeket akkor, Potemkinnel való első találkozásakor mondott. Úgyszintén maga előtt lát egy pufók, sárgás arczú zömök és kövér asszonyt - a czárné-matyuskát, - látja a mosolyát, hallja a hangját, mikor először olyan hizelgően fogadta őt, azután eszébe jut az arcza ott a ravatalon, s a ravatal mellett álló Zubov-val való összekoczczanása, mikor követelte, hogy a halott kezét megcsókolhassa.
+
+"Óh, bár mielőbb visszatérhetnék azokhoz az időkhöz, bár mielőbb, de mielőbb véget érne mindaz, a mi most van, s bár hagynának már nyugton!"
+
+
+
+IV.
+
+Lyszyja Gory, Bolkonszkij Andrejevics Nikolaj herczeg birtoka Szmolenszktől hatvan s a moszkvai országúttól vagy három versztnyire feküdt.
+
+Ugyanaznap este, mikor a herczeg kiadta a parancsait Alpatycsnak, Desalle találkozót kért Marja herczegnőtől, közölte vele, hogy miután a herczeg gyengélkedik, és nem hajlandó a biztonsága érdekében semmi intézkedést se tenni, Andrej herczeg leveléből pedig nyilvánvaló, hogy a Lyszyja Gory-ban való tartózkodás éppenséggel nem veszélytelen, teljes tisztelettel azt tanácsolja a herczegnőnek, hogy küldjön ő Alpatycs által levelet a szmolenszki kormányzónak, azzal a kéréssel, hogy tájékoztassa őket a dolgok állásáról és arról a veszedelemről, mely Lyszyja Gory-t netán fenyegeti. Desalle meg is írt Marja herczegnő számára egy a kormányzónak szóló levelet, melyet a herczegnő aláírt, s melyet azzal a szigorú parancscsal adtak át Alpatycsnak, hogy sürgősen kézbesítse a kormányzónak, s ha csakugyan van veszedelem, siessen haza.
+
+Alpatycs, miután a parancsokat átvette, fehér, hódprémes sipkájában (mely a herczeg ajándéka volt), s akár csak a herczeg, bottal a kezében, kiment, hogy felüljön a kibitkára, a melybe három jó húsban lévő sötét pej volt befogva, s a melyhez az egész háznép kikísérte.
+
+A csengőt lekötötték, a csörgőket pedig papirosba csavargatták. A herczeg Lyszyja Gory-ban senkinek sem engedte meg, hogy csengőkkel kocsikázzék vagy szánkázzék. De Alpatycs, különösen hosszabb útra, nagyon szerette a csengőket és a csörgőket. Alpatycs házicselédei, a gazdasági irnok, az urasági és a cseléd-szakácsnő, két öreg asszony, egy kozák siheder, a kocsisok s még egy sereg más cseléd, mind ott voltak körülötte.
+
+A leánya kartonhuzatos pehely párnákat rakott alá és a háta mögé. Öreg sógornője titkon egy batyút rejtett az ülés alá. A kocsisok egyike, a hóna alá nyúlva, fölsegítette.
+
+- No, no, micsoda vénasszonyos előkészületek! Oh, asszonyok, asszonyok! - szólott Alpatycs szaporán és ingerülten, mint a hogy' a herczeg szokott, és felült a kibitkára. Miután a végzendő munkákra vonatkozó utolsó utasításokat is kiadta az irnokának, Alpatycs - ebben azonban már nem a herczeget utánozván, - kopasz fejéről lekapta a sapkát és háromszor egymás után keresztet vetett magára.
+
+- Aztán ha baj van... jőjjön ám vissza Alpatycs Jakov; szánjon meg bennünket, a Krisztusért, - kiáltott rá a felesége, a háborúról és az ellenségről szállongó hírekre czélozván.
+
+- Vénasszonyok, vénasszonyok, vénasszonyos előkészületek! - dünnyögte Alpatycs magában, s megindulván, elnézte maga körül a hol sárguló rozszsal, hol sűrű és még zöld zabbal elborított, hol meg még fekete földeket, melyeket csak most kezdtek el forgatni. Alpatycs útközben gyönyörködött az idei nyári vetés ritka sokat igérő szépségén, elnézte a rozsföldek tábláit, a melyekben itt-ott már elkezdődött az aratás, s eltünődött a gazdasági teendőkön, a vetésen és a behordáson, valamint azon, nem feledkezett-e meg a herczegnek valami parancsáról.
+
+Kétszeri etetés után Alpatycs augusztus 4-ikén este megérkezett a városba.
+
+Alpatycs már útközben is találkozott csapatokkal és társzekerekkel. Szmolenszk alá érkezvén, távoli lövöldözést hallott, melynek a hangjai azonban legkevésbbé se lepték meg. Sokkal inkább megütközött azon, hogy Szmolenszk felé közeledvén, egy gyönyörű zabtáblát látott, a melyet, nyilván takarmánynak, katonák kaszáltak s a mely körül egész tábor terült el: ez a körülmény kissé bámulatba ejtette Alpatycsot, de csakhamar erről is megfeledkezett s nem gondolt egyébre, mint a maga dolgaira.
+
+Alpatycs életének az érdekei, immár több, mint harmincz esztendő óta kizárólag a herczeg akaratának a keretében mozogtak, és soha egy pillanatra se terjeszkedtek túl ezeken a kereteken. Mindaz, a mi nem a herczeg akaratának a megvalósítására vonatkozott, nemcsak hogy nem érdekelte őt, de nem is létezett rá nézve.
+
+Alpatycs augusztus 4-ikén megérkezvén Szmolenszkbe, a Dnyeper túlsó partján, a gacsenszki külvárosban egy Ferapontov nevű fogadós korcsmájában szállt meg, a hová már harmincz esztendő óta szállni szokott. Ferapontov tizenkét esztendővel azelőtt Alpatycs közvetítésével egy szerencsés pillanatban megvásárolván a herczeg erdejét, elkezdett kereskedni, s most volt háza, fogadója és egy, az egész kormányzóságban ösmert lisztnagykereskedése. Ferapontov kövér, fekete, piros arczú, negyven év körüli parasztember volt, ajkai szélesek, bütykös orra vastag, torzomborz fekete szemöldökei fölött ugyanilyen bütykök, potroha nagy.
+
+Ferapontov mellényben és karton-ingben állott az utczára nyíló bolt ajtajában. Alpatycsot megpillantván, odament hozzá.
+
+- Adjon Isten, Alpatycs Jakov. A nép menekül a városból, te meg most állítasz be hozzánk, - szólt oda neki.
+
+- De hát miért menekülnek? - kérdezte Alpatycs.
+
+- 'Sz én is azt mondom, hogy buta népség. Mind fél a francziától.
+
+- Szoknyahősök, szoknyahősök! - dörmögte Alpatycs.
+
+- Magam is a mondó vagyok, Alpatycs Jakov. Én azt tartom, ki van adva a parancs, hogy nem szabad őket beereszteni, hát úgy is lesz. De a parasztok már három rúbelt kérnek egy szekérért - az Istentelenek! - Alpatycs Jakov szórakozottan hallgatott. Magának szamovárt, a lovainak szénát kért s miután megtéázott, lefeküdt aludni.
+
+Egész éjjel csapatok vonultak el a fogadó mellett. Másnap Alpatycs felvette a pruszlikját, melyet csak a városban szokott viselni, s a dolgai után látott. Napos, verőfényes reggel volt, s már nyolcz órakor rekkenő hőség uralkodott. "Pompás nap volna a behordásra", - gondolta Alpatycs. A városon kívül már kora reggel óta lövöldözés hallatszott.
+
+Nyolcz órától kezdve a puskaropogáshoz még ágyúdörgés is járult. Az utczán tömérdek nép hullámzott s katonaság vonult ide s tova, de azért a kocsi-forgalom csak olyan volt, mint máskor, a kereskedők ott álltak a boltajtókban s a templomokban zavartalanul folyt az isteni tisztelet. Alpatycs benézett egynéhány boltba, elment a hatósághoz, a postára és a kormányzóhoz. A hatóságnál, a boltokban, a postán, mindenki csak a háborúról és az ellenségről beszélt, mely már ostrom alá vette a várost; egymástól kérdezgették, mitévők legyenek s mind csak azon voltak, hogy egymást megnyugtassák.
+
+A kormányzó háza előtt Alpatycs nagy tömeg embert, egy csapat kozákot talált s ott látta a kormányzó úti batárját is. A lépcsőn Alpatycs Jakov két nemes úrral találkozott, a kik közül az egyiket ösmerte. Az a nemes, a kit ösmert, egy volt járásbíró, nagy tűzzel beszélt.
+
+- Nem tréfa-dolog ám ez, - mondotta. - Könnyű annak, a ki egyedül van. Egy ember, ha szegény is, csak egy ember, de egy tizenháromtagú család, és az embernek mindene... Sikerült elérniök, hogy elpusztulunk valamennyien, azt kérdem én már most, micsoda hatóság ez?... Eh, hogy kötném fel őket mind, ezeket a zsiványokat...
+
+- No, no, elég, - szólt rá a másik.
+
+- Bánom is én, hadd hallja meg! Törődöm is én vele, végre is nem vagyunk kutyák, - szólott a volt járásbíró, és körülnézvén, megpillantotta Alpatycsot.
+
+- Áh, Alpatycs Jakov, hát te mit keresel itten?
+
+- Ő excellenciája megbízásából a kormányzóhoz jöttem, - felelt Alpatycs, büszkén hátraszegvén a fejét s az övébe dugta a kezét, a mit mindig meg szokott cselekedni, a mikor a herczeget emlitette... - a dolgok állása felől kell tájékozódnom, - mondotta.
+
+- Hát csak tájékozódjál, - kiáltott rá a földbirtokos, - elértük, hogy nincsen se szekér, se semmi!... Ott van ni, hallod? - mondotta arrafelé mutatva, a honnan a lövések hallatszottak.
+
+- Annyira vitték a dolgot, hogy el kell pusztulni valamennyiünknek... a zsiványok! - tört ki belőle ismét, és odább állott.
+
+Alpatycs megcsóválta a fejét és fölment a lépcsőn. A fogadó-terem tele volt kereskedőkkel, asszonyokkal és hivatalnokokkal, a kik némán tekintgettek egymásra. Kinyílt a dolgozó-szoba ajtaja, mire valamennyien fölkeltek és megindultak előre. Kijött az ajtón egy hivatalnok, valamit mondott az egyik kereskedőnek, szólított egy hivatalnokot, a kinek valami kereszt lógott a nyakán, és megint eltűnt az ajtó mögött, szemlátomást ki akarván térni a rá függesztett tekintetek, s a hozzá intézett kérdések elől. Alpatycs előbbre furakodott, s mikor a hivatalnok legközelebb megjelent, kezét kigombolt kabátja alá dugva, odafordult hozzá és átadott néki két levelet.
+
+- Asch bárónak, Bolkonszkij herczeg főhadvezértől, - tagolta olyan ünnepélyesen és jelentőségteljesen, hogy a hivatalnok önkéntelenül odafordult hozzá és elvette tőle a leveleket. Pár percz múlva a kormányzó fogadta Alpatycsot és sietve így szólt hozzá:
+
+- Jelentsd a herczegnek és a herczegnőnek, hogy nekem mindenről volt tudomásom; felsőbb parancsra cselekedtem, - íme...
+
+Átadott Alpatycsnak egy iratot.
+
+- Egyébiránt, tekintettel arra, hogy a herczeg gyöngélkedik, azt tanácsolom, költözzenek át Moszkvába. Magam is tüstént indulok. Jelentsd... - De a kormányzó nem fejezhette be; beszaladt az ajtón egy porlepte és verejtékező katonatiszt, s francziául elkezdett valamit mondani. A rémület kifejezése ült ki a kormányzó arczára.
+
+- Mehetsz, - mondotta, a fejével intvén Alpatycsnak és elkezdett a tiszttől kérdezősködni. Mohó, ijedt és tehetetlen pillantások meredtek Alpatycsra, mikor a kormányzó szobájából kijött. Alpatycs, önkéntelenül figyelvén a közeli s mindjobban erősbödő lövöldözésre, visszasietett a fogadóba. Annak az iratnak, a melyet a kormányzó átadott Alpatycsnak, ez volt a tartalma:
+
+    "Biztosíthatom róla, hogy Szmolenszk városát ezidő szerint még a legkisebb veszedelem se fenyegeti, s nem is valószínű, hogy egyhamar fenyegesse. Az egyik oldalról én, a másikról pedig Bagration, útban vagyunk, hogy Szmolenszk alatt egyesüljünk, a mi 22-én meg is fog történni, s a két hadsereg együttesen mindaddig meg fogja oltalmazni az ön gondjaira bízott kormányzóságban lakó honfitársainkat, a míg vagy sikerül a haza ellenségeit közös erővel visszaszorítania, vagy míg vitéz soraikból az utolsó katona is ki nem dől. Mindebből láthatja, hogy teljes joggal megnyugtathatja Szmolenszk lakosait, mert a ki két ilyen hős hadseregnek a védelme alatt áll, az meg lehet győződve a diadalukról. (Barclay de Tolly parancsa Asch báróhoz, Szmolenszk polgári kormányzójához, 1812-ben.)"
+
+A nép nyugtalanul ődöngött az utczákon.
+
+Mindúntalan edényekkel, székekkel, szekrényekkel tetézve megrakott szekerek gördültek ki a házak kapujából és vonultak végig az utczákon. A Ferapontov házával szomszédos ház előtt szekerek állottak s búcsúzkodó asszonyok siránkoztak. Egy kutya forgolódott a szekérbe fogott lovak körül.
+
+Alpatycs a szokottnál szaporább léptekkel bekanyarodott az udvarra, egyenesen a kocsiszín alá ment, a hol kocsija és lovai állottak. A kocsis aludt; Alpatycs felköltötte, megparancsolta, hogy fogjon és betért a házba. A gazda szobájából gyereksírás, fuldokló asszonyi zokogás és Ferapontov rekedt kiabálása hallatszott ki. A szakácsné, mint egy megriasztott tyúk repdesett a pitvaron ide s tova, a mikor Alpatycs belépett.
+
+- Halálra verte... agyonverte az asszonyt!... Úgy verte, úgy vonszolta!...
+
+- Miért? - kérdezte Alpatycs.
+
+- Kérte, hogy elmehessen. Végre is asszony az Istenadta. Vígy el engem, - aszongya, - ne engedj itt elpusztulni, apró gyermekeimmel; a többiek, - aszongya, - már mind elmentek, mi meg itt maradjunk? Arra elkezdte verni... Úgy ütötte, verte, ránczigálta!
+
+Alpatycs félig-meddig helyeslőleg bólintott ezekre a szavakra és semmit se akarván többé hallani, bement a gazda ajtajával szemben levő szobába, a melyben a bevásárlásait hagyta.
+
+- Te gyilkos, te gonosztévő, - ordított ekkor egy sovány asszony, kis gyermekkel a karján s a fejéről letépett kendővel kirohant az ajtón, leszaladt a lépcsőn az udvarra. Ferapontov jött utána, de mikor Alpatycsot megpillantotta, rendbeszedte a mellényét s a haját, egy nagyot ásított s besompolygott a szobába Alpatycshoz.
+
+- Talán bizony már menni akarsz? - kérdezte tőle.
+
+Alpatycs nem felelt a kérdésre, rá se hederített a gazdára, hanem a czókmókját szedegetve, megkérdezte, mivel tartozik az éjjeli szállásért.
+
+- Majd eligazítjuk! Nos, hát voltál a kormányzónál? - kérdezte Ferapontov. - Mi az újság?
+
+Alpatycs azt felelte, hogy a kormányzó semmi határozottat se mondott neki.
+
+- De hogy' is juthatnánk mi el innen? - mondotta Ferapontov. - Tessék Dorogobuzsáig két rúbelt fizetni egy szekérért. Már én csak azt mondom: nincs Istenük ezeknek! - szólott.
+
+- Szelivanovnak, annak beütött, már csütörtökön, eladott lisztet a hadsereg számára, zsákját kilencz rúbelért. Nos, iszol még teát? - tette hozzá. Mialatt fogtak, Alpatycs és Ferapontov megteáztak, s elbeszélgettek a gabonaárakról, a termésről s a behordásra kedvező időjárásról.
+
+- No, de úgy látszik elhallgattak, - szólott Ferapontov, miután megivott három pohár teát és fölkelt, - alkalmasint a mieink győztek. Hiszen meg volt mondva, hogy ne tágítsunk. Hát bizonyosan erősek vagyunk... A minapában azt beszélték, hogy Platov Ivanycs Matvjej, belekergette őket a Marina folyóba, s vagy tizennyolczezeren fúltak bele egy nap.
+
+Alpatycs összeszedte a bevásárlásait, átadta a belépő kocsisnak s leszámolt a gazdával. A kapuban felhangzott a kerekek zörgése, a patkók csattogása s a kigördülő kibitka csörgőinek a csörgése.
+
+Jóval elmúlt már dél, az utcza egyik fele árnyékban volt, a másikat fényesen bevilágította a ragyogó napsugár. Alpatycs kinézett az ablakon s az ajtó felé indult. Egyszerre valami távoli sivítás és zuhanás, majd ezzel összeolvadva ágyúbömbölés hallatszott, a melytől még az ablakok is megrezdültek.
+
+Alpatycs kiment az utczára; két ember futott az utczán a híd felé. Mindenfelől fütyölés, ágyúgolyók zuhogása s a városba behulló gránátok robbanása hallatszott. De a lakosság szinte nem is hallotta ezeket a hangokat s ügyet se vetett reájuk, annyira lekötötte a figyelmét a városon kívül folyó ágyúzás bömbölése. Napoleon parancsára, reggel öt óra óta százharmincz ágyú bombázta a várost. A lakosság eleinte nem volt tisztában ennek a bombázásnak a jelentőségével.
+
+A lecsapó golyók és gránátok hangjai eleinte csak kíváncsiságot keltettek. Ferapontov felesége, a ki azóta szakadatlanul ordított a félszer alatt, elhallgatott, s kis gyermekével a karján kiment a kapu elé s szótlanul nézte a népet és figyelt a mindenféle hangokra.
+
+A szakácsné és a szatócs is kiszaladtak a kapu elé. Valamennyien derült kíváncsisággal iparkodtak meglátni a fejük fölött repülő golyókat. Az utczasarkon élénk beszélgetésbe merülve egy csoport ember közeledett.
+
+- Ez már valami! - szólott az egyik, - a tetőt is, a padmalyt is ízzé-porrá zúzta. - Úgy feltúrta a földet, akár a disznó, - tódította a másik.
+
+- E' már aztán valami, szinte felbuzdul az ember tőle! - szólott mosolyogva.
+
+- Szerencséd, hogy elugrottál, különben ugyancsak odamázolt volna.
+
+A nép odafordult a közeledők felé. Megálltak s elmesélték, hogy' csapott le egy golyó az orruk előtt egy házba. E közben más lövegek is, hol ágyúgolyók, sebes és komor zúgással, hol meg gránátok éles sivítással, egyre-másra süvítettek el az emberek feje fölött; de egyetlen löveg se hullott le a közelben, mind túlrepülte őket. Alpatycs felült a kibitkájára. A gazda ott állott a kapuban.
+
+- Ilyet se láttál még! - kiáltott rá a szakácsnéra, a ki felgyűrt ujjakkal, piros viganóban, csípőre tett kezekkel, imbolyogva odaállt a szegletre, hogy hallja, mit beszélnek.
+
+- No, már ez csuda, - mondotta, a mint a gazdája szavát meghallotta, megfordult és helyreruczczantotta felgyűrt viganóját.
+
+Megint, de ezúttal nagyon is közel, mint egy felülről lecsapó madár, sivítva közeledett valami, az utcza közepén fölvillant egy szikra, nagyot durrant és sűrű füst borította el az egész utczát.
+
+- Mi a ménküt csinálsz itt, te jó madár? - kiáltott föl a gazda s odafordult a szakácsnéhoz.
+
+Abban a pillanatban minden oldalról keservesen feljajdultak az asszonyok, rémületében sírva fakadt egy kis gyerek, s a nép sápadt arczczal tolongott a szakácsné körül. A tömegből élesen kivált a szakácsné jajgatása és síránkozása.
+
+- Oh-oh-oh, jaj lelkem, jaj! Édes fehér galambocskáim! Ne hagyjatok meghalni! Én édes fehér galambocskáim!...
+
+Öt percz múlva már egy lélek se volt az utczán. A szakácsnét, a kinek a csípőjét zúzta össze egy gránát szilánkja, bevitték a konyhába. Alpatycs, a kocsisa, Ferapontov felesége a gyermekével és a házmester a pinczében ültek és hallgatóztak. Az ágyúk dörgése, a lövegek sivítása s a szakácsnőnek mindezek közül a hangok közül kiváló keserves jajgatása, egy pillanatig se szünetelt. A gazda felesége hol a gyermekét ringatta és csitítgatta, hol siránkozó suttogással kérdezgette mindazoktól, a kik a pinczében voltak, vajjon hol az ura, a ki ott maradt az utczán. A szatócs, a ki szintén lejött a pinczébe, azt mondta neki, hogy a gazda a néppel együtt elment a templomba, a hol körülhordozzák a szmolenszki csudatévő szentképet.
+
+Alkonytájban az ágyúzás csillapodni kezdett. Alpatycs előjött a pinczéből s megállt az ajtóban.
+
+Az addig derült esti égbolt el volt borítva füsttel. S ezen a füstön furcsán fénylett keresztül az újhold magasan felkapaszkodott sarlója. Az addigi rettenetes ágyúbömbölés elnémulása után, úgy látszott csend borult a városra, melyet csak a lépteknek és a sóhajoknak az egész városon szétterülő moraja, távoli fölkiáltások és a lángok sistergése szakítottak meg. A szakácsnő jajveszékelése most egészen elnémult. Két felől fekete füstfellegek gomolyogtak a tüzekből az ég felé. Az utczákon nem sorakozva, hanem mint a megbolygatott hangyaboly népe, minden irányban a legkülönfélébb egyenruhába öltözött katonák jártak ide s tova. Néhányan Alpatycs szemeláttára bemenekültek Ferapontov udvarába. Alpatycs kiállott a kapuba. Szorongva és sietve vonult vissza előtte egy egész ezred, s az egész utczát eltorlaszolta.
+
+- A város megadja magát; siessen, meneküljön, - szólt oda neki egy tiszt, a ki őt észrevette, és legott odafordult a katonákhoz:
+
+- Majd adok én nektek az udvarokon bujkálni! - kiáltott reájuk.
+
+Alpatycs visszament a házba s a kocsisát szólítván, megparancsolta neki, hogy álljon elő a kocsijával. Alpatycs és kocsisa után Ferapontov házának a lakói is mind előkerültek. A mint a füstöt s az alkony homályában mind rémesebben világító tüzeket meglátták, az asszonyok, a kik eddig hallgattak, egyszerre keservesen följajdultak. Mintegy válaszul erre, a város minden részéből hasonló jajveszékelés hallatszott. Alpatycs a kocsisával együtt remegő kézzel bogozgatta ki a félszer alatt az összegabalyodott gyeplőszárakat és istrángokat.
+
+Mikor Alpatycs a kapun kifordult, látta, a mint Ferapontov boltjában vagy tíz katona hangos szóváltások közepett töltögette a zsákjait és a tarisznyáit búzaliszttel és napraforgó-maggal. Ugyanakkor lépett be az utczáról a boltba Ferapontov. Mikor a katonákat megpillantotta, rájuk akart kiáltani, de meggondolta a dolgot s a hajához kapva zokogó kaczagásban tört ki.
+
+- Csak vigyetek, vigyetek el mindent, fiúk! Ne maradjon itt semmi azoknak az ördögöknek, - kiáltott föl, s maga is fogott néhány zsákot s kihajigálta az utczára. Néhány katona, megszeppenve, kiszaladt az utczára, de a többiek csak folytatták a töltögetést. Ferapontov, Alpatycsot megpillantván, odafordult hozzá:
+
+- Vége Oroszországnak! - kiáltott föl. - Alpatycs! Vége! Magam gyújtom föl a házamat! Vége!... - Ferapontov kiszaladt az udvarra.
+
+Az egész utczát eltorlaszolva, szakadatlanul vonultak a katonák, úgy, hogy Alpatycs nem indulhatott el, hanem várnia kellett. Ferapontov felesége a gyermekeivel együtt szintén fenn ült egy talyigán s várta, hogy indulhasson.
+
+Egészen beesteledett. Csillagok ragyogtak az égen, s olykor fölcsillant a füstbe borult újhold. A Dnyeper felé vezető lejtőn, Alpatycs és a fogadósné kocsijai, melyek csak lassan vergődtek tova a katonaság sűrű sorai s a többi szekerek közt, kénytelenek voltak megállani. Nem messze attól az utczakeresztezéstől, a hol a szekerek megállottak, egy ház és néhány bódé égett egy közben. A ház már csaknem teljesen leégett. A lángok hol elhaltak s eltűntek a fekete füstben, hol ismét egyszerre fényesen fellobbantak, s megdöbbentően élesen világították meg az utczakeresztezésnél szorongó emberek arczát. A tűz körül fekete alakok bukkantak elő, s a lángok szüntelen sistergése közben beszélgetés és fölkiáltások hangzottak föl. Alpatycs, a ki látván, hogy nem egyhamar juthat előre, leugrott volt a kocsijáról, visszatért a közbe s elnézte a tüzet. A tűz körül folyton katonák jártak ide s tova és Alpatycs látta, a mint két katona s egy gyapjú-köpenyes polgárember egy égő gerendát vonszoltak a tűzből a szomszéd udvarra; mások széna-kötegeket hurczoltak magukkal.
+
+Alpatycs odament egy teljes lánggal égő magas hombár körül ácsorgó tömeghez. A falakat egészen elborította a tűz, a hombár hátulja beomlott, a zsindelytető széthullott, s a gerendák pirosan izzottak. A tömeg nyilván azt a pillanatot várta, mikor a tető is beomlik. Ugyanazt várta Alpatycs is.
+
+- Alpatycs! - kiáltott rá egyszerre valami ösmerős hang az öregre.
+
+- Batyuska, kegyelmes uram, - felelt Alpatycs, a ki legott felösmerte fiatal herczegének a hangját.
+
+Andrej herczeg köpenyben s egy fekete lovon ülve állott a tömeg mögött és onnan nézett Alpatycsra.
+
+- Hát te hogy' kerülsz ide? - kérdezte tőle.
+
+- Kegye... kegyelmes uram, - szólott Alpatycs és elsírta magát... - kegye... kegyel... mes... hát csakugyan elvesztünk! Istenkém!...
+
+- Hogy' kerülsz ide! - ismételte Andrej herczeg.
+
+Ebben a pillanatban hirtelen új életre kapott a láng, és megvilágította Alpatycs előtt fiatal gazdájának a sápadt és beesett arczát. Alpatycs elmondta, hogy mi dologban járt a városban, s hogy milyen nehezen tudott onnan elszabadulni.
+
+- De hát kegyelmes uram, csakugyan elvesztünk? - kérdezte még egyszer.
+
+Andrej herczeg, a nélkül, hogy felelt volna, elővette a jegyzőkönyvét, s fölrántván a térdét, elkezdett czeruzával egy kitépett lapra valamit írni. Ezt írta a húgának:
+
+"Szmolenszket feladják, - írta, - s legkésőbb egy hét alatt Lyszyja Gory is az ellenség kezében lesz. Utazzatok tüstént Moszkvába. Felelj azonnal, mikor utaztok, s küldd a választ gyorsfutárral Uszvjázs-ba."
+
+Miután a czédulát megírta és átadta Alpatycsnak, szóval is elmondta neki hogy' intézze az apja, a herczegnő, a fia s a nevelő elutazását, s hova és hogy' küldjön neki választ azonnal. Rá sem ért rendelkezéseit mind elmondani, mikor a lovas törzskar főnöke a kíséretével együtt vágtatva odajött hozzá.
+
+- Ön az, ezredes? - kiáltott rá a törzskari főnök, Andrej herczeg előtt jól ösmert hangon s németes kiejtéssel. - Az ön jelenlétében házakat gyújtanak föl, s ön csak nézi? Mit jelentsen ez? Ezért felelni fog, - kiáltott rá Berg, a ki ezidőszerint az első hadsereg balszárnyán lévő gyalogos csapatok törzskari főnökének volt a helyettese, - a mely állás, szerinte, nagyon kellemes és tekintélyes állás volt.
+
+Andrej herczeg ránézett és a nélkül, hogy felelt volna neki, tovább beszélt Alpatycsnak.
+
+- Mondd meg tehát, hogy tizedikére várok választ, s ha addig nem kapok róla hírt, hogy valamennyien elutaztak, kénytelen leszek itthagyni mindent és magam menni el Lyszyja Gory-ba.
+
+- Herczeg, én csak azért szóltam, - mondotta Berg, mikor Andrej herczeget megösmerte, - mert teljesítenem kell a parancsot, mely elől soh' se szoktam kitérni... Kérem, ne vegye hát rossz néven, - mentegetőzött Berg.
+
+Megrecscsent valami a tűzben. Egy pillanatra elültek a lángok: fekete füstfellegek törtek elő a tető alól. Még egy rémes roppanás hallatszott a tűzben s utána beomlott valami hatalmas tömeg.
+
+- Hajajjaj! - ordított a tömeg válaszul a hombár tetejének a beomlására, a mely alól az égő gabonától pörkölés szaga terjengett szanaszét. Újra feléledtek a lángok, s megvilágították a tűz körül álló emberek örömtől élénk és elgyötört ábrázatát.
+
+Az a gyapjú-köpenyes ember magasra emelt kézzel fölkiáltott:
+
+- Nagyszerű! Csak rajta fiúk! Nagyszerű!...
+
+- Ez maga a gazda, - hallatszottak hangok.
+
+- Nos tehát, - mondotta Andrej herczeg Alpatycshoz fordulva, - intézz el mindent pontosan, úgy, a mint mondottam. - És a nélkül, hogy csak egy szót is szólt volna Berghez, a ki némán állott mellette, megsarkantyúzta a lovát, s eltűnt a közben.
+
+
+
+V.
+
+Szmolenszktől kezdve a csapatok állandóan visszavonultak. Az ellenség nyomon követte őket. Augusztus 10-ikén, az az ezred, melynek Andrej herczeg volt a parancsnoka, az országúton elvonult a Lyszyja Gory-ba vezető fasor mellett. Immár három hét óta állandó volt a forróság és a szárazság. Nap-nap után bodros felhők kalandoztak az égen, de csak nagy néha takarták el a napot; estére aztán megint kitisztult s barnásvörös ködben nyugodott le a nap. Csak az éjjeli erős harmat üdítette fel a földet. A lábon maradt gabona leperzselődött, s kihullott belőle a szem. A mocsarak kiszáradtak. A marha semmi táplálékot se találván a nap által leperzselt legelőkön, egyre bőgött az éhségtől. Csak az erdőkben, és éjjelenkint, a míg a harmat hullott, volt valamivel hűvösebb. De az úton, az országúton, a melyen a csapatok vonultak, még éjszaka, s még erdők között se volt hűvös. A harmat meg se látszott az útnak, több mint fertály arsinnyi magasra felgyülemlett száraz porán. Alig hogy pitymallott, elkezdődött a mozgolódás. A szekerek és az ágyúk tengelyig, a gyalogság pedig bokáig járt a puha, fülledt és forró homokban, mely még éjszakán át se hült le. Ennek a száraz homoknak egy részét letaposták a lábak és a kerekek, másik része pedig fölszállt, s felhőként vette körül a csapatokat, s beletapadt az úton vonuló emberek és állatok szemébe, hajába, füleibe, orrába és különösen a tüdejébe. Minél magasabbra emelkedett a nap, annál magasabbra szállt föl a porfelleg, s ezen a finom és forró poron keresztül, szabad szemmel is bele lehetett nézni a felhőktől ment napba, mely olyan volt, mint egy nagy, biborvörös korong. Szél nem lengett s az emberek szinte lihegtek ebben a mozdulatlan levegőben. Az emberek szájukat és orrukat kendővel kötötték be. Ha faluhoz értek, valósággal megrohanták a kutakat. Verekedtek a vízért, s fenékig kiitták a kútakat.
+
+Andrej herczeg ezredparancsnok volt, s az ezred elhelyezése, embereinek a jóléte s a parancsok kapásának és adásának a szükségessége volt minden gondja. Szmolenszk égése és kiürítése korszakot alkotott Andrej herczeg életében. Az ellenség iránt érzett gyűlölet új érzése elfeledtette vele a fájdalmat. Testtel-lélekkel az ezrede dolgainak szentelte magát, gondoskodott az embereiről és a tisztjeiről és gyöngéd volt irántuk. Az ezredében a mi herczegünk-nek hívták őt, büszkék voltak rá és szerették. De jó és szelíd csak az ezredbeliei, Timochin stb., szóval az olyan emberek iránt volt, a kik újak voltak körülötte s a kik a múltját nem ismerhették s nem érthették; de a mint a régibb, törzsbeli emberei közül akadt össze valakivel, legott megint elkezdett berzenkedni; haragos, gúnyos és lenéző modorban bánt velük. Mindaz, a mi a multra emlékeztetett, visszataszította őt, s azért ezzel az elmúlt világgal szemben csak azon volt, hogy ne legyen igazságtalan, s a kötelességét teljesítse.
+
+Az igaz, hogy minden sötét és komor színben tűnt föl Andrej herczeg előtt, különösen az után, hogy Szmolenszkot (melyet az ő felfogása szerint még tovább lehetett és kellett volna védelmezni) augusztus 6-ikán kiürítették és azután, hogy beteg apjának Moszkvába kellett menekülnie, és Lyszyja Gory-t, melyet annyira szeretett, melyet ő rendezett és telepített be, szabad prédául el kellett hagynia; de ennek ellenére is, Andrej herczeg, hála az ezredének, egészen más, az általános kérdésekkel semmi kapcsolatban sem álló tárgyra - az ezredére is képes volt gondolni. Augusztus 10-ikén az a hadoszlop, a melyhez az ő ezrede is tartozott, Lyszyja Goryval egy vonalba került. Andrej herczeg két nappal azelőtt kapott hírt, hogy az apja, a húga és a fia elutaztak Moszkvába. Bár Andrej herczegnek semmi dolga se volt Lyszyja Gory-ban, mégis annál a vágynál fogva, hogy kissé tobzódjék a fájdalmában, arra lyukadt ki, hogy el kell mennie Lyszyja Gory-ba.
+
+Megnyergeltette a lovát, s a menetelés alatt ellovagolt a falujába, a hol született s a hol gyermekkorát töltötte. Mikor elment a tó mellett, a hol legalább egy tuczat asszony lapoczkált és súlykolta a fehérneműt, Andrej herczegnek feltünt, hogy egy lélek se volt a parton, s hogy egy elszabadult és vízzel félig telt ladik oldalt fordulva himbálózott a tó közepén. Andrej herczeg odament az őrházikóhoz. A bejárat kőkapújánál nem volt senki, de a házikó ajtaját nyitva találta. A kert ösvényeit már ellepte a gaz, s az angol parkban borjak és lovak bóklásztak ide s tova. Andrej herczeg elnézett az üvegházhoz: az ablakai be voltak verve s a vödrökben álló fák közül egyesek kidőltek, mások kiszáradtak. Hívta Taraszt, a kertészt. Nem felelt senki. Kívülről megkerülvén az üvegházat, körülnézett, s azt látta, hogy a faragott léczkerítés teljesen összetöredezett, s a fákról ágastól együtt szedték volt le a szilvát.
+
+Egy öreg paraszt (Andrej herczeg gyermekkorában sokszor látta őt a kapúban) egy zöld padon ült és háncsczipőt fonogatott.
+
+Süket volt és nem hallotta Andrej herczeg jövetelét. Ugyanazon a padon ült, a melyen az öreg herczeg is szeretett elüldögélni, s egy kiszáradt és összetöredezett magnolia-fa ágain háncs-szalagok függtek körülötte.
+
+Andrej herczeg odament a házhoz. Az ódon kertben ki volt vágva néhány hársfa, s a ház előtt, a rózsatők közt, csikajával egy vörös deres ló legelészett. A ház redőnyei le voltak eresztve, csak egyetlen egy ablak volt nyitva a földszinten. A cselédség közül egy siheder, Andrej herczeget megpillantván, befutott a házba.
+
+Alpatycs, miután a családot elutaztatta, egyedül maradt Lyszyja Gory-ban; otthon üldögélt s a "Szentek életé"-t olvasgatta. Mikor Andrej herczeg jöttéről értesült, begombolkozott, s pápaszemmel az orrán kilépett a házból, sietve odament a herczeghez, s a nélkül, hogy egy szót is szólt volna, sírva fakadt s Andrej herczeg térdét csókolgatta.
+
+Azután bosszankodván a gyengeségén, elfordult s jelentést tett neki a dolgok állásáról. A drága és értékes holmit mind átszállították Bogucsarovo-ba. Úgyszintén vagy száz csetvert gabonát is odaszállítottak, a szénát és a, mint Alpatycs mondta, rendkívül szép nyári vetés idei termését pedig a katonák még zölden learatták. A parasztok teljesen tönkre vannak téve, néhányan átmentek Bogucsarovo-ba, egy kis részük azonban itt maradt.
+
+Andrej herczeg nem is hallgatta őt végig, hanem megkérdezte tőle:
+
+- Mikor utazott el az apám és a húgom? - Tudniillik Moszkvába. Alpatycs úgy értelmezvén a kérdést, hogy mikor mentek Bogucsarovo-ba, azt felelte, hogy 7-ikén, s megint a gazdasági ügyekről kezdett beszélni és utasításokat kért.
+
+- Parancsolja, hogy elismervény ellenében zabot adjunk a csapatoknak? Még maradt vagy hatszáz csetvert, - kérdezte Alpatycs.
+
+"Mit feleljek neki?" - gondolta Andrej herczeg, a mint az öregnek a napfényben csillogó kopasz fejét nézte, s az arczkifejezéséből kiolvasta annak a beismerését, hogy ezek a kérdések most éppenséggel nem időszerűek, s hogy csak azért kérdezősködik, hogy a maga fájdalmát elnémítsa.
+
+- Igen, csak adj nekik, - mondotta.
+
+- Ha netán valamelyes rendetlenséget méltóztatott észrevenni a kertben, - szólott Alpatycs, - azt lehetetlen volt elkerülni: három ezred jött és hált meg itt, jobbára dragonyosok. Fölírtam a parancsnokuk nevét és rangját, ha be akarnók perelni őket.
+
+- Hát te mit fogsz csinálni? Itt maradsz, ha az ellenség ezt is elfoglalja? - kérdezte tőle Andrej herczeg.
+
+Alpatycs a herczeg felé fordította a fejét és ránézett; egyszerre ünnepélyes mozdúlattal fölemelte a kezét:
+
+- Ő az én oltalmazóm, ám legyen meg az Ő akarata! - mondotta.
+
+Fedetlen fővel a parasztok és házi cselédek egy csoportja jött át a réten és közeledett Andrej herczeg felé.
+
+- No Isten veled! - szólott Andrej herczeg s lehajolt Alpatycshoz. - Menj el te is, vígy magaddal mindent, a mit lehet, a népet meg küldd el Pokrovszkoje-ba vagy a moszkvai birtokra. - Alpatycs odalapult a lábához és sírva fakadt. Andrej herczeg óvatosan félretolta, s megsarkantyúzván a lovát, elvágtatott a fasorban.
+
+Az öreg, mint a halott arczán a légy, még mindig oly nyugodtan ült ott lenn azon a padon, s kalapált a háncs-czipő kaptáján, két leányka pedig az üvegházból való fákról szedett szilvával a kötényében, most szaladt ki az üvegház ajtaján, s szinte beleütközött Andrej herczegbe. Az idősebbik leány, mikor a fiatal uraságot megpillantotta, rémület kifejezésével az arczán megragadta kisebb társnőjének a kezét s vele együtt elbújt egy nyírfa mögé, miközben a szanaszét szórt éretlen szilvát már nem volt ideje fölszedegetni.
+
+Andrej herczeg ijedten és szaporán elfordult tőlük, nehogy elárúlja, hogy meglátta őket. Megesett a szíve ezen a megrémült, csinos leánykán. Félt rápillantani, de ugyanakkor ellenállhatatlan vágyakozás fogta el erre. Valami egészen új, örömteljes és megnyugtató érzés fogta el, mikor ezekre a leánykákra rápillantott, és belátta, hogy vannak a világon emberi érdekek, melyek teljesen elütők és függetlenek azoktól, a melyek őt foglalkoztatják, de épp oly jogosultak, mint ezek. Ezek a leánykák nyilván egész lelkükkel azt az egyet óhajtották, hogy elvihessék és megehessék azt a rakás éretlen szilvát, a nélkül, hogy rajtacsípjék őket, és Andrej herczeg velük együtt óhajtotta, hogy ez a vállalkozásuk teljes sikerrel járjon. Nem állhatta meg, hogy még egyszer rájuk ne nézzen. Miután megint biztonságban érezték magukat, kiugrottak a búvóhelyükről, s vékony hangjukon valamit csipogva, fölszedték szoknyácskáikat s napbarnított mezítelen lábacskákkal, vidáman és szaporán futottak keresztül a réten.
+
+Andrej herczeg valamelyest fölfrissült, mikor az országút porából, a melyen a csapatok vonultak, kijutott. De nem messze Lyszyja Gory-n túl megint kijutott az országútra s egy kis tó gátján pihenés közben érte utól az ezredét. Délután két óra volt. A nap porfelhőkben úszó piros korongja tűrhetetlenül égette és perzselte a fekete kabáton keresztül az emberek hátát. Még mindig mozdúlatlan porlepel ülte meg a megállott és zajongó csapatokat. Szellő nem lengett. A mint végiglovagolt a parton, iszap-szag s a tó friss lehe csapta meg Andrej herczeget. Bármilyen piszkos volt is a víz, kedve szottyant megfürödni. Ránézett a tóra, a mely felől kaczagás és kurjogatás hallatszott. A nem nagy, zavaros és békanyálas tó vize, a partjain kiáradva, szemlátomást vagy két csetvertnyit emelkedett, mert tele volt ide s tova bukdácsoló, fehér és meztelen emberi testekkel s téglavörös karokkal, nyakakkal és arczokkal. S az emberi húsnak ezek a mezítelen és fehér tömegei, mint a kannába zsúfolt kárászok, kaczagva és vihogva bukdácsoltak ebben a mocskos pocsolyában. Ezt a bukdácsolást a jókedv szülte, s éppen azért volt annyira szomorú.
+
+Egy, a harmadik szakaszból való fiatal, szőke katona - Andrej herczeg jól ismerte őt, - egy szíjjal a bokája alatt, keresztet vetve, jó messzire visszalépett, hogy gyors futással belevesse magát a vízbe; egy másik, mindig kóczos, fekete altiszt, a ki kötésig állott a vízben, megrándította izmos testét, s a csuklóig fekete kezével a fejét locsolgatva, örömteljesen prüszkölt. Egymás testének a pacskolása, vihogás és zuhogás hallatszott.
+
+A partokon, a gáton, a tóban egészséges, fehér és izmos hús látszott mindenfelé. A vörösorrú Timochin törülközővel szárítgatta magát a gáton, s mikor Andrej herczeget megpillantotta, elszégyelte magát, de azért mégis odafordult hozzá.
+
+- Jaj beh jó, kegyelmes uram, tán szintén megpróbálná! - mondotta.
+
+- Nagyon piszkos, - szólott Andrej herczeg a homlokát ránczolva.
+
+- Tüstént eltisztítjuk. - És Timochin, azon mód meztelenül, hozzálátott az eltisztításhoz.
+
+- A herczeg kívánja.
+
+- Miféle? A mi herczegünk? - szólalt meg néhány hang, s valamennyien úgy elkezdtek sietni, hogy Andrej herczeg csak nagy nehezen tudta őket lecsillapítani. Úgy gondolta, jobb lesz, ha csak meglocsoltatja magát a pajtában.
+
+"Hús, test, chair à canon!" - gondolta magában, a mint egyebek közt a maga meztelen testén is végignézett, s nem annyira a hidegtől, mint inkább attól a maga előtt is érthetetlen undortól és irtózástól, a melylyel a piszkos tóban lubiczkoló testeknek ezt a nagy tömegét látta, elkezdett dideregni.
+
+*
+
+Bagration herczeg, augusztus 7-ikén, a szmolenszki úton fekvő Mihajlovká-ban lévő főhadiszállásáról a következőket írta:
+
+    "Nagyságos Uram, Andrejevics Alexej gróf."
+
+(Arakcsejev-nek írt, de tudta, hogy a levelét a császár előtt is föl fogják olvasni, s azért, a mennyire képes volt rá, minden szót jól megfontolt.)
+
+    "Azt hiszem, hogy a miniszter már jelentést tett Szmolenszknek az ellenség kezébe történt átadásáról. Szomorú és fájdalmas dolog, mely az egész hadsereget kétségbeejtette, hogy a legfontosabb állásunkat így hiábavalóan feladtuk. Én a magam részéről, személyesen is a legnyomatékosabban kértem őt és végre írtam is neki; de semmivel se lehetett rá hatni. Becsületszavamra mondom önnek, hogy Napoleon itt olyan zsákutczában volt, mint még soha, s hadseregének tán a felét elvesztette volna, a nélkül, hogy Szmolenszkot a hatalmába kerítse. A mi csapataink úgy verekedtek s úgy verekszenek, mint talán még soha. Én tizenötezer emberrel harminczöt órán át tartottam magamat és vertem őket, de ő még tizennégy óra hosszat sem akarta megállani a helyét. Ez nagy szégyene a mi hadseregünknek, a mi pedig őt magát illeti, neki, úgy gondolom, már semmi keresni valója se volna ezen a világon. Ha ő azt jelenti, hogy a veszteségeink súlyosak, ez - nem igaz; lehet úgy négyezer körül, több semmiesetre, de még tán ennyi sincsen; de még ha tízezer volna is, mitévők legyünk, ez már a háborúval jár. De ezzel szemben az ellenség vesztesége tömérdek..."
+
+    "Mibe került volna még vagy két napig ellentállni? Legalább ők maguk vonultak volna vissza; mert nem volt ívóvizök az embereik és a lovaik számára. Szavát adta nekem, hogy nem vonul vissza, és egyszerre jött a rendelkezés, hogy éjjelre elmegy. Így nem lehet háborút viselni, s ilyenformán csakhamar mi magunk vezetjük majd az ellenséget Moszkva alá..."
+
+    "Híre jár, hogy ön békére gondol. Isten őrizzen, hogy békét kössünk! Mindezek után az áldozatok és eszeveszett visszavonulások után - békét kötni; ön egész Oroszországot talpra állítja maga ellen, köztünk pedig nem akad egy se, a ki szégyenében le nem tenné az egyenruháját. Ha már így fordult a dolog, addig kell küzdenünk, a míg Oroszország bírja, s a míg az emberek a lábukon állnak..."
+
+    "Egy embernek kell parancsolnia, nem pedig kettőnek. Az ön minisztere, lehet, hogy miniszternek jó, de tábornoknak nemcsak hogy rossz, hanem egyszerűen komisz, s ő rá bízták az egész haza sorsát... Én, annyit mondhatok, bele fogok őrülni a bosszúságba; bocsásson meg, hogy ilyen merész hangon írok. Annyi bizonyos, hogy az, a ki azt tanácsolja, hogy békét kössünk, s hogy a hadsereg parancsnokságát egy miniszterre bízzuk, nem szereti a császárt, s valamennyiünknek a pusztulását akarja. És így én megírom önnek a teljes igazságot. Szervezze szaporán a népfölkelést. Mert a miniszter a legmesteribb módon vezeti a mi vendégeinket a főváros felé. Nagy gyanakvással kísérik az egész hadseregben Wollzogen szárnysegéd úr viselkedését is. Ő, a mint mondják, sokkal inkább Napoleon embere, mint a mienk, s mindent ő tanácsol a miniszternek. Azt éppen nem mondhatnám, hogy valami nagyon udvarias vagyok vele szemben, de azért, bár öregebb vagyok nála, úgy engedelmeskedem neki, mint az utolsó káplár. Ez ugyan vajmi rosszul esik nekem, de mert szeretem a jóltevőmet és a császáromat, tehát engedelmeskedem. Csak a császárt sajnálom, hogy ilyen emberekre bízza dicsőséges hadseregét. Csak gondolja meg, hogy folytonos visszavonulásaink következtében, kimerülés és betegség révén több mint tizenötezer embert veszítettünk; ha támadtunk volna, ez nem következett volna be. Mondja csak az Istenért, mit fog szólni Oroszország, - a mi édes anyánk, - hogy így az inunkba szállt a bátorságunk, s a mi jóságos és lelkes hazánkat így átadjuk a csőcseléknek s gyűlöletet és gyalázatot oltunk be minden alattvalóba? Mit gyáváskodunk, kitől félünk? Arról én sem tehetek, hogy a miniszter határozatlan, gyáva, együgyű, késedelmeskedő, s hogy meg van benne minden képzelhető rossz tulajdonság. Az egész hadsereg keserűen zúgolódik ellene, és halálra kívánja őt..."
+
+
+
+VI.
+
+A csoportosításnak ama számtalan módja közt, mely az élet jelenségeivel szemben lehetséges, mindezeket a jelenségeket el lehet különíteni olyanokra, a melyekben a tartalom, és olyanokra, a melyekben a forma az uralkodó. A falusi, vidéki, kormányzósági, sőt a moszkvai élettel ellentétben, az utóbbiak közé lehet sorolni a pétervári életet, és különösen azt, mely az ottani szalonokban folyik. Ez az élet változhatatlan.
+
+1805 óta mi kibékültünk, majd ismét hajbakaptunk Bonapartéval, csináltunk alkotmányterveket, majd ismét félredobtuk őket, de Pavlovna Anna és Elen szalonjai szakasztott olyanok voltak, mint az egyik hét, a másik pedig öt esztendővel azelőtt. Pavlovna Annánál épp oly álmélkodással beszéltek Bonaparte sikereiről, s a sikereiben, meg az európai uralkodóknak vele szemben tanusított elnézésében valami gonosz összeesküvést láttak, melynek egyetlen czélja az volt, hogy kellemetlenséget és nyugtalanságot okozzon annak az udvari körnek, a melynek képviselője Pavlovna Anna volt. Éppen úgy Elennél, a kit maga Rumjanczev is méltatott a látogatására és rendkívül okos asszonynak tartott, mint 1808-ban, 1812-ben is elragadtatással beszéltek a nagy nemzetről s a nagy emberről és sajnálkoztak a Francziaországgal történt szakításon, a minek az Elen szalonjában járatos emberek véleménye szerint feltétlenül békekötéssel kell végződnie.
+
+Az utóbbi időben, a császárnak a hadseregtől való visszatérése után, valamelyes izgatottság volt tapasztalható ezekben az egymással ellentétes körökben, sőt egymás ellen irányuló tüntetések is fordultak elő, de a körök irányzata azért ugyanaz maradt. Pavlovna Anna a francziák közül csak a legmegrögzöttebb legitimistákat fogadta be a maga körébe, s itt a hazafias fölfogás abban a gondolatban jutott kifejezésre, hogy nem szabad eljárni a franczia színházba, mert ennek a színtársulatnak a fönntartása ugyanannyiba kerül, mint egy egész hadosztályé. A harcztér eseményeit mohó figyelemmel kísérték s a mi hadseregünkről a legkedvezőbb híreket terjesztették. Elen körében, mely Rumjanczevért s a francziákért lelkesedett, megczáfolták az ellenség és a háború kegyetlenségéről szóló híreket, s Napoleonnak a béke létrehozására irányuló kísérleteit tárgyalgatták. Ebben a körben szemrehányásokkal illették azokat, a kik minél sürgősebb intézkedéseket javasoltak arra nézve, hogy az udvarnak s az anyacsászárné védnöksége alatt álló női tanintézeteknek Kazánba leendő áttelepítésére az előkészületek megtörténjenek. Egyáltaljában, Elen szalonjában a háborút csak hiábavaló tüntetések sorozatának tartották, a melyeknek hamarosan véget fog vetni a béke, és Bilibinnek (a ki most Péterváron benfentes embere volt Elennek) a nézete volt az uralkodó, a ki azt mondotta, hogy ezt a dolgot nem a lőpor és a golyó, hanem azok fogják elintézni, a kik kieszelték. Ebben a körben gúnyosan és rendkívül okosan, bár egyúttal nagyon óvatosan tréfát űztek a moszkvaiak lelkesedéséből, a melynek a híre a császárral egyidejűleg érkezett meg Pétervárra.
+
+Pavlovna Anna körében ellenben el voltak ragadtatva ez által a lelkesedés által s úgy beszéltek róla, mint a hogy' Plutarchos a régi világ hőseiről beszél. A két kör között Vaszilij herczeg volt az összekötő-kapocs, a ki még mindig ugyanazokat az előkelő hivatalokat töltötte be. Eljárt Pavlovna Annának, az "ő jó barátnőjének" a körébe, s eljárt "a leányának diplomatiai szalonjába", s a két tábor közt való szakadatlan idestova járás közben nem egyszer összezavarodott és olyanokat mondott Elen szalonjában, a miket Pavlovna Annánál kellett volna elmondania, és viszont.
+
+Kevéssel a császár megérkezése után, Vaszilij herczeg éppen a háborúról beszélt Pavlovna Annánál, s miközben szigorú ítéletet mondott Barclay de Tollyról, zavarban volt az iránt, vajjon a főparancsnokság kire ruháztassék. A vendégek egyike, a ki "a bokros érdemű ember" név alatt volt ösmeretes, elmondotta, hogy éppen ma látta a pétervári népfölkelés parancsnokává megválasztott Kutuzovot, a ki a kincstár palotájában az első sorozást már meg is tartotta, és kellő óvatossággal annak a föltevésének adott kifejezést, hogy tán' Kutuzov volna az az ember, a ki az összes követelményeknek leginkább megfelelne.
+
+Pavlovna Anna szomorúan elmosolyodott és megjegyezte, hogy Kutuzov mindeddig csak kellemetlenségeket szerzett az uralkodónak.
+
+- Én egyre mondtam, a nemesek gyülekezetében is megmondtam, - szólt közbe Vaszilij herczeg, - de nem hallgattak rám. Egyre mondtam, hogy ha őt választják meg a népfölkelés parancsnokává, ez nem igen lesz ínyére az uralkodónak. De nem hallgattak rám.
+
+- Ez mind afféle frondeurösködési hóbort, - folytatta. - S ugyan miért? Mind azért, mert majmolni akarják azt az ostoba moszkvai felbuzdulást, - szólott Vaszilij herczeg, egy pillanatra megzavarodván, és megfeledkezvén róla, hogy Elennél kellett volna gúnyolódnia a moszkvaiak fölbuzdulásán, Pavlovna Annánál pedig magasztalni azt. De legott helyreigazította magát. - Nos hát, és vajjon illik-e, hogy Kutuzov gróf, Oroszország legidősebb tábornoka, ott üljön és sorozzon a kincstár palotájában. És ugyan mit nyer vele - semmit! Vajjon szabad-e főparancsnokká kinevezni olyan embert, a ki nem tudja megülni a lovat, a ki elalszik a tanácsban, s a ki a lehető legrosszabb erkölcsök hírében áll! Bukarestben is gyönyörűen mutatkozott be! Tábornoki tulajdonságairól nem is szólok, de vajjon lehetséges-e egy ilyen pillanatban egy törődött és vak, igen, egyszerűen vak embert kinevezni? Gyönyörű dolog volna, egy vak tábornok! Teljességgel semmit sem lát. Legföljebb szembekötősdit lehet vele játszani... annyira nem lát semmit.
+
+Erre senki se felelt.
+
+Július 24-ikén ez teljesen igaz volt mind. De július 29-ikén Kutuzovot herczegi rangra emelték. A herczegi rang azt is jelenthette, hogy meg akartak szabadulni tőle, s így Vaszilij herczeg okoskodása még egyre megállt, bár ha most nem valami nagyon sietett ezt hangoztatni. De augusztus 8-ikán Szaltykov, Arakcsejev, Vjazmitinov, Lopuchin és Kocsubej tábornokokból egy bizottságot alakítottak, hogy a háború dolgát megbeszéljék. A bizottság megállapította, hogy a kudarczok a főparancsnokság szétforgácsolódásából származtak, s mind a mellett, hogy a bizottság tagjai ismerték a császárnak Kutuzov iránt való ellenszenvét, a bizottság rövid tanácskozás után Kutuzovot ajánlotta a főparancsnoki állásra. És Kutuzovot még ugyanaznap kinevezték az egész hadseregnek, s annak a vidéknek a teljhatalmú főparancsnokává, a melyet a csapatok megszállva tartottak.
+
+Augusztus 9-ikén Vaszilij herczeg megint találkozott Pavlovna Annánál a "bokros érdemű ember"-rel. A "bokros érdemű ember", a ki szeretett volna egy női tanintézet gondnoki állásába bejutni, erősen csapta a szelet Pavlovna Annának. Vaszilij herczeg, a boldog győző s a vágyai czélját elért ember ábrázatával lépett be.
+
+- Nos hát. Tudják-e már a nagy ujságot? Kutuzov tábornagy lett! Minden véleménykülönbségnek vége. Én úgy örülök, olyan boldog vagyok! - mondotta Vaszilij herczeg. - Végre egy igazi ember! - mondotta jelentőségteljesen, és szigorú pillantással mérte végig mindazokat, a kik a fogadó-szobában voltak. A "bokros érdemű ember" mind a mellett, hogy nagyon vágyódott a kiszemelt állás elnyerésére, nem állhatta meg, hogy ne figyelmeztesse Vaszilij herczeget azelőtti felfogására. (Ez Pavlovna Anna szalonjában udvariatlanság volt úgy Vaszilij herczeggel mint Pavlovna Annával szemben, a ki szintén nagy örömmel fogadta ezt a hírt; de hát nem tudta megállani.)
+
+- De hiszen, herczeg, azt mondják, hogy egészen vak? - jegyezte meg, emlékeztetvén Vaszilij herczeget a saját szavaira.
+
+- Eh, badarság, lát azért eleget, higyje el, - szólott Vaszilij herczeg az ő szapora beszédű basszus hangján s köhécselve, azon a hangon és azzal a köhécseléssel, a melylyel minden nehézségen diadalmaskodni szokott. - Eleget lát, - ismételte. - És a minek még örülök, - folytatta, - az az, hogy a császár korlátlan hatalommal ruházta föl őt, az összes hadseregek és az egész vidék felett, olyan hatalommal, a minővel eddig egyetlen főparancsnok se rendelkezett. Valósággal második egyeduralkodó lett belőle, - fejezte be diadalmas mosolylyal.
+
+- Adja Isten, adja Isten, - szólott Pavlovna Anna. - A "bokros érdemű ember", a ki még ujoncz volt az udvari társaságban, hízelegni akarván Pavlovna Annának, így szólott:
+
+- Azt mondják, hogy a császár nem szívesen ruházta föl Kutuzovot ezzel a hatalommal. Mondják, hogy úgy elpirult, mint egy kisasszony, a kinek felolvassák Giocondá-t, mikor ezt mondta neki: "A császár és a haza adják önnek jutalmul ezt a nagy tisztességet".
+
+- Lehet, hogy a szívnek semmi része sincsen ebben, - jegyezte meg Pavlovna Anna.
+
+- Óh, dehogy' is, dehogy' is, - szólt közbe Vaszilij herczeg hevesen. Most már senki javára se mondhatott le Kutuzovról. Vaszilij herczeg véleménye szerint nemcsak hogy Kutuzov maga tényleg jó volt, de valósággal imádta őt mindenki. - Nem, az lehetetlen, mert a császár már annakelőtte is igen meg tudta őt becsülni.
+
+- Csak azt adja az Isten, - mondotta Pavlovna Anna, - hogy Kutuzov csakugyan a kezében tartsa ezt a hatalmat, és ne engedje meg senkinek, hogy kerékkötője legyen.
+
+Vaszilij herczeg legott megértette, hogy kire vonatkozott ez a senkinek. Suttogva így szólt:
+
+- Én biztosan tudom, hogy Kutuzov mint elengedhetetlen föltételt kikötötte, hogy a trónörökös-nagyherczeg ne legyen ott a hadseregnél. Tudják, mit mondott a császárnak? - És Vaszilij herczeg ismételte azokat a szavakat, melyeket Kutuzov állítólag a császárnak mondott: "Nem büntethetem meg őt, ha rosszat cselekszik s nem jutalmazhatom meg, ha jól viseli magát." Oh! Kutuzov a legokosabb ember a világon, ismerem én őt régóta.
+
+- Sőt még azt is mondják, - jegyezte meg a "bokros érdemű ember", a kiben még nem volt meg a kellő udvari tapintat, - hogy ő fensége még azt is kikötötte, hogy maga a császár se legyen a hadseregnél.
+
+Alig hogy ezt kimondta, Vaszilij herczeg és Pavlovna Anna legott elfordúltak tőle, és a naivságán elszomorodva, mély sóhajtással néztek egymásra.
+
+
+
+VII.
+
+Mialatt Péterváron ez történt, a francziák már elhagyták volt Szmolenszkot és mind jobban közeledtek Moszkva felé. Napoleon történetírója, Thiers, - valamint Napoleon egyéb történetírói is, - iparkodván igazolni a hősét, azt mondja, hogy Napoleont akarata ellenére csábították Moszkva falai alá. Igaza van, valamint hogy mindazoknak a történetíróknak igazuk van, a kik a történelmi események magyarázatát egyes emberek akaratában keresik; épp annyira igaza van, mint az orosz történetíróknak, a kik azt állítják, hogy Napoleont az orosz hadvezérek ügyessége csábította Moszkva alá. Itt a retrospectivitás (visszapillantás) törvényén kívül, mely az egész múltat egy bizonyos megtörtént esemény előkészítéseképpen fogja föl, még a kölcsönösségnek is nagy szerepe van, mely mindent összezavar. A jó játékos, a ki elveszít egy sakk-játszmát, meg van győződve róla, hogy a saját hibája okozta a vesztét s ezt a hibát a játszmája megnyitásában keresi, de megfeledkezik arról, hogy az egész játszma folyamán minden húzásnál ugyanilyen hibákat követett el, s hogy egyetlen húzása se volt tökéletes. Ezt a hibát, a melyre a figyelme irányul, csak azért vette észre, mert azt az ellenfele kihasználta. Mennyivel bonyolultabb ennél a háborús-játék, mely a kor bizonyos meghatározott körülményei közt játszódik le, a melyben nem egyetlen akarat igazgatja az élettelen gépeket, hanem a hol minden a különféle egyéni akaratok megszámlálhatatlan összecsapásából származik.
+
+Szmolenszk után Napoleon Dorogobúzsnál, Vjazmánál és később Czareva-Zaimiscsánál kereste a megütközést; de kisült, hogy a körülmények szövevényes összejátszása következtében az oroszok a Moszkvától száztizenkét versztnyire lévő Borodino előtt nem fogadhatták el az ütközetet. Vjazmától kezdve Napoleon úgy rendelkezett, hogy csapatai egyenesen Moszkva felé tartottak.
+
+"Moszkva, ennek a nagy birodalomnak ázsiai fővárosa, Alexander népeinek szent városa, Moszkva, az ő khinai pagoda formájú tömérdek templomával!" Ez a Moszkva nem hagyott nyugtot Napoleon képzeletének. Vjazmától Czareva-Zaimiscsáig, Napoleon az ő szögsárga, poroszkáló angol telivérjén lovagolt, a testőrsége, az apródjai és a segédtisztjei által kisértetve. Berthier, a törzskar főnöke hátra maradt azért, hogy egy a lovasság által elcsípett orosz foglyot kihallgasson. Lelorme-Dideville nevű tolmácsa társaságában vágtatva érte utol Napoleont, s vidám arczczal állította meg a lovát.
+
+- Nos? - kérdezte Napoleon.
+
+- Platov kozákja azt mondja, hogy Platov hadteste egyesül a nagy hadsereggel, hogy Kutuzov ki van nevezve főparancsnoknak. Nagyon értelmes és bőbeszédű ember.
+
+Napoleon elmosolyodott, megparancsolta, hogy adjanak lovat ez alá a kozák alá és vezessék elé. Ő maga akart vele beszélni. Egyszerre több segédtiszt is elvágtatott a parancsot teljesíteni, s egy órára rá Deniszov jobbágya, a kit átengedett volt Rosztovnak, Lavruska, tiszti szolgai zubbonyban, franczia lovassági nyeregben, sunyi, derült és valamelyest pityókos ábrázattal megjelent Napoleon előtt. Napoleon ráparancsolt, hogy mellette lovagoljon s elkezdte kérdezgetni:
+
+- Maga kozák?
+
+- Igenis az, nagyságos uram.
+
+"Ez a kozák nem tudván, hogy kivel áll szemben, mert Napoleonon, a maga egyszerűségében, semmi olyas se volt, a mi egy keleti ember képzeletében a császár jelenlétére engedett volna következtetni, rendkívül fesztelenül beszélt a most folyó háború eseményeiről", - írja Thiers, erről a kis epizódról megemlékezvén. És csakugyan úgy volt, Lavruskát, a ki előtte való nap alaposan leitta magát és ebéd nélkül hagyta a gazdáját, ez jól elpáholta s beküldte a falúba csirkéért, a hol Lavruska fosztogatásra adta a fejét, s a francziák fogságába esett. Lavruska egyike volt azoknak a durva és aljas szolgalelkeknek, a kik már mindenféle emberrel találkoztak, a kik kötelességüknek tartják ravaszsággal és alávalósággal cselekedni mindent, a kik a gazdájukkal szemben minden szolgálatra készek és a kik ravaszul kitalálják a gazdájuk minden rossz gondolatát, különösen ha becsvágyról és kicsinyességről van szó.
+
+Napoleon társaságába jutván, a kinek az egyéniségét hamarosan és teljesen kiismerte, Lavruska legkevésbbé se jött zavarba, s egész lelkéből csak azon iparkodott, hogy új gazdájának szolgálatára lehessen.
+
+Nagyon jól tudta, hogy ez maga Napoleon, de Napoleon jelenléte se hozhatta őt nagyobb zavarba, mint akár Rosztov, akár az őrmestere jelenléte, mert nem volt semmije, a mitől őt akár az őrmester, akár Napoleon megfoszthatta volna.
+
+Összehazudozott mindent, a mit a tiszti szolgák közt csak hallott. Ebben persze sok igaz is volt. De mikor Napoleon megkérdezte tőle, vajjon mit gondolnak az oroszok, vajjon le fogják-e győzni Napoleont, vagy sem, Lavruska összeránczolta a homlokát és elgondolkozott. Ebben valami finom ravaszságot látott, mint a hogy' a Lavruskához hasonló emberek mindenben ravaszságot szimatolnak, elkomolyodott és hallgatott.
+
+- A dolog úgy áll, - mondotta elmélázva, - hogy ha az ütközet hamarosan meglesz, akkor a francziák győznek. Így is lesz, szentül. De ha letelik három nap, akkor azután nagyon el fog nyúlni az ütközet.
+
+Napoleonnak ezt így fordították le: "Ha az ütközet meglesz három napon belül, akkor a francziák fogják megnyerni, de ha később lesz, akkor az Isten a megmondhatója, mi lesz a dolog vége", - mondotta Lelorme-Dideville mosolyogva. Napoleon, bár szemlátomást a legjobb hangulatban volt, nem mosolygott, hanem még egyszer ismételtette magának ezeket a szavakat.
+
+Lavruska ezt észrevette, s hogy őt felvidítsa, úgy tettette, mintha nem tudná, kivel beszél.
+
+- Azt tudjuk, hogy nektek van Napoleontok, a ki az egész világot megverte, de mi, mi egészen más lapra tartozunk... - mondotta, maga sem tudván, hogy a végén miért szaladt ki a száján az a hazafias kérkedés. A tolmács lefordította ezeket a szavakat Napoleonnak, de a záradék nélkül, mire Napoleon elmosolyodott. "A fiatal kozák mosolyra késztette a hatalmas császárt", - mondja Thiers.
+
+Miután szótlanul mentek pár lépést, Napoleon odafordult Berthier-hez s azt mondta, hogy látni szeretné azt a hatást, a melyet "a Don eme fiára az a hír tenne, hogy az az ember, a kivel beszél, maga a császár", ugyanaz a császár, a ki a pyramisokra is felírta halhatatlanul diadalmas nevét.
+
+Ezt a hírt közölték is a fogolylyal.
+
+Lavruska (megértvén, hogy ez azért történt, hogy őt bámulatba ejtsék, és hogy Napoleon azt hiszi, hogy ő erre a hírre meg fog ijedni), hogy új gazdájának a kedvében járjon, legott álmélkodónak, szinte megdermedtnek tettette magát, kimeresztette a szemét s olyan arczot vágott, a minőt akkor szokott, mikor a korbács alá kisérték. "Alig, hogy - írja Thiers - Napoleon tolmácsa ezt a kozáknak elárulta, a kozák valami merevgörcshöz hasonló állapotba jutván, egy szót sem szólott többé, s le nem vette a szemét a nagy hódítóról, a kinek a neve a Kelet pusztaságain keresztül ő hozzá is eljutott. Egyszeriben végeszakadt egész bőbeszédűségének s az elragadtatás valami naív és hallgatag érzésnek adott helyet. Napoleon, miután a kozákot megjutalmazta, parancsot adott, hogy bocsássák őt szabadon, mint a madarat, melynek a szülőföldjén visszaadják a szabadságát.
+
+Napoleon csak ment tovább, arról a Moszkváról ábrándozván, mely annyira foglalkoztatta a képzeletét, a madár pedig, a kinek a szülőföldjén visszaadták a szabadságát, elvágtatott az előörsök felé, már jó előre kieszelvén mindazt, a mi meg se történt vele, s a mit a társainak majd mondani fog. Azt, a mi tényleg megtörtént vele, nem akarta elmondani, mert az nem látszott elég méltónak arra, hogy elmondassék. Odalovagolt a kozákokhoz, megkérdezte tőlük, hol van a Platov hadosztályához tartozó ezred s estére ráakadt a gazdájára, Rosztov Nikolajra, a ki Jankovban állomásozott és éppen lóra akart ülni, hogy Ilyinnel a környékbeli falvakban egy kis sétalovaglást tegyen. Más lovat adatott Lavruska alá, és elvitte őt magával.
+
+
+
+VIII.
+
+Marja herczegnő nem volt Moszkvában és veszélyen kívül, mint a hogy' Andrej herczeg gondolta.
+
+Alpatycsnak Szmolenszkből történt visszaérkezése után az öreg herczeg egyszerre, mintha álmából ocsúdott volna föl, kiadta a parancsot, hogy szedjék össze a falvakból a népfölkelőket és fegyverezzék föl őket, s levelet írt a főparancsnoknak, a melyben értesítette őt arról az eltökélt szándékáról, hogy az utolsó pillanatig Lyszyja Gory-ban marad s védelmezi magát és teljesen az ő belátására bízta, vajjon akar-e gondoskodni Lyszyja Gory védelméről vagy sem, a hol az orosz tábornoki kar egyik legidősebb tagja fog fogságba kerülni vagy elpusztulni, s kijelentette a házbelieknek, hogy ő Lyszyja Gory-ban marad.
+
+De ő maga Lyszyja Gory-ban maradván, azért intézkedett, hogy a herczegnő, Desalle és a kis herczeg Bogucsarovoba, onnan pedig Moszkvába továbbíttassanak. Marja herczegnő, a kit az apja lázas és álmatlan tevékenysége, mely addigi csüggedését fölváltotta, nagyon megijesztett, nem tudta magát rászánni, hogy őt egyedül hagyja és életében először megengedte magának azt, hogy neki ne engedelmeskedjék. Kijelentette, hogy nem hajlandó elutazni, mire a herczeg haragjának rettenetes vihara zúdult a nyakába. Előhozott neki mindent, a mivel valaha is igazságtalan volt iránta. Iparkodván őt vádolni, a szemére hányta, hogy csak gyötri őt, hogy meghasonlásba kergette őt a fiával, aljas gyanút táplált iránta, élete feladatául azt tűzte ki, hogy az ő életét elkeserítse, és végül azzal kergette ki őt a szobájából, hogy neki tökéletesen mindegy, ha nem utazik is el. Kijelentette, hogy tudni sem akar róla s előre is figyelmeztette, hogy ne merészeljen többé a szeme elé kerülni. Az, hogy Marja herczegnő szabadkozása ellenére nem utaztatta el őt erőszakkal, hanem csak megfenyegette, hogy ne merjen többé a szeme elé kerülni, Marja herczegnőt csak megörvendeztette. Tudta, hogy ez csak azt bizonyítja, hogy a lelke fenekén ő maga is örül, hogy a leánya otthon marad és nem utazott el.
+
+A Nikoluska elutazását követő napon reggel az öreg herczeg teljes díszbe öltözött és a főparancsnokhoz készült menni. A kocsi már készen várta. Marja herczegnő látta, a mint egyenruhában és a rendjeleivel ékesítve kilépett a házból és lement a kertbe, hogy a fölfegyverzett parasztok és cselédség fölött szemlét tartson. Marja herczegnő ott ült az ablakban és figyelt az apja hangjára, mely a kertből fölhallatszott hozzá. Egyszerre néhány rémült arczú ember szaladt ki a fasorból.
+
+Marja herczegnő leszaladt a lépcsőn a virágos kert ösvényére s onnan a fasorba. A népfölkelők és a cselédek egy nagyobb csoportja jött vele szemben, s köztük néhány ember egy egyenruhás és rendjeles kis öreget vonszolt maga után. Marja herczegnő odasietett hozzá s a hársfasor árnyékában fölvillanó fénykörök játéka közepette hamarjában nem tudott magának számot adni arról, hogy miféle változás ment végbe az apja arczán. Az egyetlen, a mit látott, az volt, hogy arczának azelőtti szigorú és elszánt kifejezését a bátortalanság és önmegadás kifejezése váltotta föl. Mikor a leányát meglátta, megmozgatta erőtlen ajkait és hörgő hangot hallatott. De hogy mit akart, azt lehetetlen volt megérteni. Az emberek a karjukra emelték őt, bevitték a dolgozószobájába és lefektették arra a pamlagra, a melytől az utóbbi időben annyira irtózott.
+
+Az orvos még akkor éjjel eret vágott rajta és kijelentette, hogy a herczeget jobboldali szélhűdés érte.
+
+A Lyszyja Gory-ban való tartózkodás napról-napra veszedelmesebbé kezdett válni, s így a herczeget a szélhűdést követő napon elszállították Bogucsarovoba. Velük ment az orvos is.
+
+Mikor Bogucsarovoba megérkeztek, Desalle a kis herczeggel már elutazott volt Moszkvába.
+
+Az öreg herczeg állandóan egyforma állapotban, se jobban, se rosszabbul, három hétig feküdt szélütötten Bogucsarovoban abban az új házban, a melyet Andrej herczeg építtetett. Az öreg herczeg önkívületben volt, s mint valami eltorzult hulla feküdt az ágyban. Szünet nélkül mormogott valamit, a szemöldökei és az ajkai állandóan rángatóztak s teljes lehetetlenség volt megállapítani, vajjon tudatában van-e a helyzetének vagy sem. Egyet azonban egész bizonyossággal tudni lehetett, s ez az volt, hogy szenvedett, s hogy mindenképpen szeretett volna valamit mondani. De hogy mit, azt nem tudhatta senki: vajjon a beteg és félkegyelmű embernek valami szeszélye volt-e ez, vagy a dolgok általános folyására, vagy családi körülményekre vonatkozott-e?
+
+Az orvos azt mondta, hogy ennek a nyughatatlanságnak semmi különösebb jelentősége nincsen, s hogy testi okokra vezethető vissza, de Marja herczegnő állandóan abban volt (s az, hogy ez a nyughatatlanság az ő jelenlétében csak fokozódott, még inkább megerősítette őt ebben a föltevésben), hogy mégis csak valamit akart mondani neki.
+
+Nyilvánvaló volt, hogy a beteg testileg és lelkileg egyaránt szenved.
+
+Ahhoz, hogy felgyógyuljon, már nem volt remény. Elszállítani nem lehetett. Mitévők lettek volna, ha valahol útközben érte volna utol a halál? "Nem volna-e jobb, ha bevégezné, teljesen bevégezné!" - gondolta olykor Marja herczegnő. Éjjel-nappal csaknem pihenés nélkül ott volt körülötte, és bár rettenetes még kimondani is, de olykor már nem is azzal a reménynyel ápolta őt, hogy megkönnyebbülésnek, hanem sokszor azzal az óhajtással, hogy a vég közeledésének a jeleit födözze föl benne.
+
+Bármilyen furcsa volt is a herczegnőnek beismerni magában ezt az érzést, azért mégis meg volt benne. És a mi Marja herczegnőre nézve még rettenetesebb volt, az az, hogy az apja betegsége óta (még jó, ha nem már azóta, a mikor valamire várakozván, egyedül maradt vele), új életre keltek benne lelkének rég elfeledett és szunnyadó vágyai és reményei. Az, a mi évek óta nem fordult meg a fejében - az apjától való rettegés nélküli, szabad élet, sőt a szerelem és a családi boldogság lehetőségének a gondolatai, mint az ördög incselkedései, szakadatlanul ott kóvályogtak a képzeletében. Bármennyire kitért is előlük, szüntelenül föl-fölbukkant a lelkében az a kérdés, vajjon most, az után, hogy' fogja az életét berendezni. Ez mind csak az ördög incselkedése volt, s ezt Marja herczegnő nagyon jól tudta. Tudta, hogy ez ellen egyetlen fegyvere az imádság volt, s megpróbált imádkozni. Imádkozó állásba helyezkedett, fölnézett a szentképekre, elmondta az imádságait, de nem tudott imádkozni. Érezte, hogy most a nehéz és szabad élet tevékenységének egy másik világa kerítette őt hatalmába, mely azzal az erkölcsi világgal, a melyben annakelőtte élt, s a melyben leghathatósabb vígasztalója az imádság volt, homlokegyenest ellentétben állott. Nem tudott imádkozni, nem tudott sírni s ránehezedtek az élet gondjai.
+
+A Bogucsarovoban való tartózkodás mind veszedelmesebbé kezdett válni. Minden oldalról csak a francziák közeledéséről szóltak a hirek, s egy Bogucsarovotól tizenöt versztnyire fekvő falúban egy udvarházat franczia fosztogatók már kiraboltak.
+
+Az orvos a mellett volt, hogy a herczeget föltétlenül el kell vinni onnan; a nemesi marsall elküldte egyik hivatalnokát Marja herczegnőhöz, s rábeszélte őt, hogy utazzanak el minél előbb; a kerületi bíró Bogucsarovoba érkezvén, ugyanezt sürgette, azt mondván, hogy a francziák már csak negyven versztnyire vannak, hogy a falvakban már franczia proklamácziók forognak közkézen, és hogy ha a herczegnő tizenötödikéig az apjával együtt el nem utazik, ő nem állhat jót semmiért sem.
+
+A herczegnő elhatározta, hogy tizenötödikén elutazik. Az előkészületek gondjai, az intézkedések megtétele, a melyekért mindenfelől zaklatták, az egész napját lefoglalták. A tizennegyedikéről tizenötödikére virradó éjszakát szokása szerint az apja betegszobája mellett levő szobában, teljesen felöltözve töltötte. Több ízben álmából fölriadva hallotta a herczeg nyöszörgését, mormogását, az ágy recsegését s Tichon és az orvos lépteit, a kik a beteget időnkint megfordították. Több ízben hallgatózott az ajtónál, s úgy tetszett neki, hogy ma a szokottnál hangosabban mormogott és sokkal gyakrabban fordíttatta meg magát. Nem tudott aludni és néhányszor odament az ajtóhoz, hallgatózott, szeretett volna bemenni hozzá, de sehogy' sem tudta magát rászánni. Bár a herczeg semmit se szólt, Marja herczegnő látta rajta, mennyire kellemetlen volt neki a miatta való aggódásnak legcsekélyebb kifejezése is. Észrevette, hogy milyen bosszúsan elfordult az ő, olykor önkéntelenül és merően rászegezett tekintetétől. Tudta, hogy ha éjjel, ilyen szokatlan időben beállítana hozzá, ezzel őt mód felett fölingerelné.
+
+De soha még nem sajnálta annyira, s nem érezte olyan rettenetesnek az apja elvesztését. Eszébe jutott vele eltöltött egész élete, minden szavában és minden cselekedetében csak az ő iránta való szeretet megnyilatkozását fedezte föl. Olykor ezek közt a visszaemlékezések közt is felbukkantak az ördög incselkedő gondolatai, hogy mi lesz a halála után, s hogy' fogja új és szabad életét berendezni. De ő undorral hessegette el magától ezeket a gondolatokat. Reggel felé a beteg lecsillapodott s a herczegnő elszunnyadt.
+
+Későn ébredt. Az az őszinteség, mely az embert ébredéskor el szokta fogni, tisztán megmutatta neki, mi az, a mi őt az apja betegségében leginkább foglalkoztatta. Fölébredt, hallgatózott, mi történik odabenn és hallván a nyöszörgését, sóhajtva gondolta magában, hogy még mindig egyformán van.
+
+- De hát hogy' is legyen? Mit is akarnék én voltaképpen? A halálát akarom, - kiáltott föl szinte önmagától is megundorodván.
+
+Felöltözött, megmosakodott, elmondott egy imádságot és kiment a lépcsőre. A lépcső előtt ott állottak a kocsik, a melyekbe még nem voltak befogva a lovak, s a melyekre éppen akkor kezdték el fölrakni a holmit.
+
+Langyos és szürke volt a reggel. Marja herczegnő megállt a lépcsőn, még egyre lelki elvetemedettségén szörnyűködvén, iparkodott rendbeszedni a gondolatait, mielőtt bemenne hozzá.
+
+Az orvos lejött a lépcsőn és odament hozzá.
+
+- Ma mintha kissé jobban volna, - szólott az orvos. - Éppen önt kerestem. Egyet-mást meg lehet érteni abból, a mit mond, a feje is tisztább valamivel. Gyerünk, önt hívja.
+
+Marja herczegnőnek úgy elszorult a szíve erre a hírre, hogy szinte belesáppadt, s kénytelen volt az ajtóhoz támaszkodni, nehogy összeroskadjon. Látni őt, beszélni vele, a szemei elé kerülni, most, a mikor Marja herczegnő egész lelke tele volt ezekkel a rettenetes és különösen incselkedő gondolatokkal, - gyötrelmesen örvendetesnek és szörnyűnek látszott előtte.
+
+- Gyerünk, - mondotta az orvos.
+
+Marja herczegnő belépett az apjához és odament az ágyhoz; a beteg magasan feltámasztva, hanyatt feküdt az ágyban, picziny, csontos és lilaszínű, csomós erekkel befutott kezei a takarón pihentek, bal szeme merően bámult maga elé, jobb szeme valamelyest eltorzult, ajkai és szemöldökei pedig mozdulatlanok voltak. Egész alakja olyan sovány, olyan összetöpörödött és olyan szánalmas volt. Az arcza, mintha kiszáradt, elolvadt s vonásaiban szétfoszlott volna. Marja herczegnő odament hozzá és megcsókolta a kezét. A beteg balkezével úgy megszorította a herczegnő kezét, hogy nyilvánvaló volt, hogy már rég várta őt. Megrántotta a kezét s a szemöldökei és az ajka bosszúsan megrezzentek.
+
+A herczegnő ijedten nézett rá és iparkodott kitalálni, vajjon mit akarhat tőle. Mikor átment a másik oldalára, úgy hogy a beteg bal szemével láthatta az arczát, valamelyest megnyugodott és pár pillanatig le nem vette róla a szemét. Azután megmozdultak az ajkai és a nyelve, valamiféle hangok hallatszottak, s bátortalan és könyörgő pillantással nézvén a leányára, elkezdett beszélni hozzá, szemlátomást azon aggódván, hogy nem fogja tudni őt megérteni.
+
+Marja herczegnő feszült figyelemmel bámult rá. Az a furcsa erőlködés, melylyel a nyelvét forgatta, Marja herczegnőt arra indította, hogy lesüsse a szemeit s minden erejét összeszedve, iparkodjék már-már kitörni készülő s a torkát fojtogató zokogását elfojtani. A beteg valamit mondott, miközben minden szavát néhányszor ismételte. Marja herczegnő képtelen volt őt megérteni; de iparkodott kitalálni, mit beszél és kérdő hangon ismételte az általa mondott szavakat.
+
+- Áj... áj... leekee... - ismételte néhányszor. - Ezeket a szavakat semmiképpen se lehetett megérteni. Az orvos azt hitte, hogy megértette, s a szavait ismételve megkérdezte: fél a herczegnő? A beteg tagadólag rázta a fejét és elismételte ugyanazt...
+
+- Fáj, fáj a lelkem, - mondotta a herczegnő találgatva. A beteg igenlően nyögött egyet, fogta a leánya kezét és különböző helyeken odaszorította a melléhez, mintha csak azt a bizonyos pontot kereste volna.
+
+- Mindig a gondok! Miattad... a gondok... - mondotta később sokkal tisztábban és érthetőbben, most, a mikor meg volt győződve róla, hogy megértik. Marja herczegnő odasímúlt a kezéhez és iparkodott a zokogásán és a könnyein erőt venni.
+
+A herczeg végigsimította a kezével a haját.
+
+- Egész éjjel hívtalak... - mondotta.
+
+- Oh, ha tudtam volna... - felelt a herczegnő könnyezve. - Féltem bejönni.
+
+A herczeg megszorította a kezét.
+
+- Hát nem aludtál?
+
+- Nem, nem aludtam, - szólott Marja herczegnő és tagadólag rázta a fejét. Önkéntelenül az apja befolyása alá jutva, most, mint az apja, ő is csak jelekkel iparkodott beszélni, s mintha egyszerre neki is nehezebben forgott volna a nyelve...
+
+- Dusenka[6] - ... vagy: - druzsok...[7] Marja herczegnő nem vette ki tisztán; de tekintetének a kifejezéséből ítélve, mindenesetre valami gyöngéd, beczéző szót mondott, a mi pedig nem volt szokása. - Miért is nem jöttél be?
+
+"És én kívántam, kívántam a halálát!" - gondolta Marja herczegnő. A beteg elhallgatott.
+
+- Köszönöm neked... leányom, lelkecském... mindent, mindent... bocsáss meg... köszönöm... bocsáss meg... köszönöm!... - És könnyek hullottak a szeméből. - Hívjátok Andrjusát, - mondotta egyszerre, s e kérés közben valami gyermekes bátortalanság és hitetlenség tükröződött az arczán. Mintha maga is tudta volna, hogy semmi értelme sincsen a kérésének. Marja herczegnőnek legalább úgy rémlett.
+
+- Kaptam tőle levelet, - felelt Marja herczegnő. A herczeg csodálkozva és félénken nézett rá.
+
+- Hol van most?
+
+- A hadseregnél van, batyuska, Szmolenszkben.
+
+A herczeg jó darabig behunyt szemmel hallgatott; azután, mintegy válaszul a kétségeire, és annak a megerősítéséül, hogy most megértett mindent és emlékszik mindenre, igenlően bólintott a fejével és fölnyitotta a szemeit.
+
+- Igen, - mondotta halkan, de tisztán. - Vége Oroszországnak! Tönkretették! - És újra elkezdett zokogni és könnyek peregtek a szeméből. Marja herczegnő nem tudott tovább uralkodni magán, s a mint őt nézte, ő is sírva fakadt.
+
+A herczeg megint behúnyta a szemét. Abbahagyta a sírást. Kezével valami jelet csinált a szeme elé; és Tichon, megértvén őt, letörülte a könnyeit.
+
+Azután kinyitotta a szemét és valamit mondott, a mit sokáig senki se tudott megérteni; végre is egyedül Tichon értette meg és mondta el. Marja herczegnő abban a hangulatban kereste szavainak az értelmét, a melyben az imént beszélt. Majd azt gondolta, hogy Oroszországról, majd hogy Andrejről, ő róla, az unokájáról, majd meg, hogy a haláláról beszél. S ezért nem tudta a szavait kitalálni.
+
+- Vedd fel a fehér ruhádat, azt nagyon szeretem, - mondotta. E szavakat hallván, Marja herczegnő még hangosabban elkezdett zokogni, és az orvos, karon fogva kivezette őt a szobából az erkélyre s a lelkére beszélt, hogy csillapodjék és kezdjen készülődni az elutazásra. Azután, hogy Marja herczegnő a herczegtől kijött, ez megint elkezdett a fiáról, a háborúról, a császárról beszélni, bosszúsan rángatta a szemöldökeit, rekedt hangján mind hangosabban beszélt, s ekkor érte a második és utolsó gutaütés.
+
+Marja herczegnő az erkélyen megállt. Kiderült az ég; napos és meleg volt az idő. Semmit sem tudott megérteni, semmit se tudott gondolni, semmit sem érzett, csak szenvedélyes szeretetet az apja iránt, olyan szeretetet, a minőről, mint neki tetszett, eddig a pillanatig fogalma se volt. Kiszaladt a kertbe, és az Andrej herczeg által ültetett fiatal hársfákkal szegélyezett utakon, zokogva futott le a tóhoz.
+
+- Igen... én... én... én a halálát kívántam! Igen, azt kívántam, hogy bár mielőbb vége lenne... Meg akartam nyugodni... De hát mi lesz most belőlem? Mit ér az én nyugalmam, ha ő nem lesz többé?! - mormogta Marja herczegnő fönnhangon, miközben gyors léptekkel bolyongott a kertben s folyton a mellét szorongatta, a melyből görcsösen fakadt ki a kínos, keserves zokogás. Mikor körülnézett a kertben és visszajutott a házhoz, látta, a mint mlle Bourienne (a ki Bogucsarovoban maradt, s nem akart mellőlük elmozdulni) egy ösmeretlen férfival szembe jött vele. Ez az ösmeretlen a kerület nemesi marsallja volt, a ki személyesen jött el a herczegnőhöz, hogy őt a mielőbbi elutazás szükségességéről meggyőzze. Marja herczegnő csak hallgatta, de nem értette meg; bevezette a házba, megkínálta reggelivel és odaült mellé. Majd a marsalltól bocsánatot kérve, odament apja szobájának az ajtajához. Az orvos aggodalmas arczczal jött ki hozzá s azt mondotta, hogy nem lehet bemenni.
+
+- Menjen, herczegnő, menjen, menjen!
+
+Marja herczegnő megint kiment a kertbe, s a tó mellett egy olyan helyen, a hol senki se láthatta, leült a fűbe. Nem tudta, mennyi ideig volt ott. Futva közeledő női léptek zajára ocsúdott föl. Föltámaszkodott és látta, a mint a szobaleánya, Dunyasa, a ki nyilván őt kereste, a mint az úrnőjét megpillantotta, mintha megijedt volna és hirtelen megállt.
+
+- Legyen szíves herczegnő... a herczeg... - dadogta Dunyasa elcsukló hangon.
+
+- Tüstént megyek, megyek, - szólott a herczegnő szaporán, még arra sem engedvén időt Dunyasának, hogy a mondanivalóját elmondja, és azon iparkodván, hogy Dunyasát ne is lássa, futva sietett a ház felé.
+
+- Herczegnő, meg kell nyugodnia Isten akaratában, el kell készülnie mindenre, - mondotta a marsall, a ki az ajtóban várakozott rá.
+
+- Hagyjon el, nem igaz, - kiáltott rá Marja herczegnő bosszúsan. Az orvos fel akarta tartóztatni. De a herczegnő félrelökte őt és odaszaladt az ajtóhoz. - De hát miért állják utamat ezek az emberek ijedt ábrázattal? Nekem senki se kell! S ugyan mit csinálnak ott? - Kinyitotta az ajtót, s annak az azelőtt félig homályos szobának ragyogó, nappali világossága megrémítette. Csupa nő volt a szobában. Ezek félre álltak az ágy mellől és utat nyitottak neki. A herczeg még mindig úgy feküdt az ágyon, mint azelőtt; de nyugodt arczának szigorú kifejezése még a szoba küszöbén megállította Marja herczegnőt.
+
+"Nem, nem halt meg, az lehetetlen!" - mondotta magában Marja herczegnő; odament hozzá, s erőt vevén a rémületén, mely elfogta, az ajkát odanyomta az arczához. De legott visszarettent tőle. Annak a gyöngédségnek egész ereje, a melyet iránta érzett, egyszeriben semmivé lett, és átengedte a helyét az azon való rémületnek, a mit látott. "Nincs, nincs többé! Ő nincs többé, hanem ott, ugyanazon a helyen, a hol ő volt, most valami idegen és ellenséges, valami rémes, szörnyűséges és visszariasztó titok van!" S Marja herczegnő kezével eltakarván az arczát, leroskadt az orvos karjaiba, a ki fölfogta őt.
+
+*
+
+Az asszonyok, Tichon és az orvos jelenlétében megmosták a testet, kendővel felkötötték az állát, nehogy nyitva dermedjen meg a szája, s egy másik kendővel összekötözték szétterpesztett lábait. Azután felöltöztették az egyenruhájába, fölékesítették rendjeleivel és az összetöpörödött kis testet lefektették az asztalra. Éjszakára gyertyák égtek a koporsó körül, mely lepellel volt leborítva, a padlón borókaágak voltak szerteszórva, a halott összeaszott feje alá odatettek egy nyomtatott imádságot, a szegletben pedig ott ült egy gyacsok és a zsoltáros könyvet olvasgatta.
+
+Mint a hogy' a lovak ágaskodnak, megtorpannak és nagyokat fújnak, ha meghalt lovat látnak, épp úgy megtorpantak a fogadó-szobában a koporsó körül a házbeli és az idegen emberek, - a nemesi marsall, a sztaroszta, az asszonyok és valamennyien, kimeresztett szemmel, ijedten hányták magukra a keresztet és hajlongtak, miközben az öreg herczeg kihült és megdermedt kezét csókolgatták.
+
+
+
+IX.
+
+Bogucsarovo mindaddig, míg Andrej herczeg meg nem telepedett benne, elhanyagolt birtok volt s a bogucsarovoi parasztoknak egészen más volt a természetük, mint a lyszyja goryaké. Kiejtésben, ruházkodásban és erkölcseikben is teljesen elütöttek tőlük. Nomádoknak hívták őket. Az öreg herczeg mindig dícsérte a munkában való kitartásukat, mikor el-eljöttek Lyszyja Goryba, hogy a behordásnál segítsenek vagy tavakat és árkokat kubikoljanak, de nem szerette őket az elvadultságuk miatt.
+
+Andrej herczegnek utolsó bogucsarovoi tartózkodása, az ő újításaival, - kórházaival, iskoláival és az obrok terén való könnyítésével, - éppenséggel nem szelídítette meg az erkölcseiket, sőt ellenkezőleg, még jobban kifejlesztette jellemüknek azokat a vonásait, a melyeket a herczeg elvadultságnak nevezett. Állandóan homályos és titokzatos szóbeszédek jártak szájról-szájra köztük, majd arról, hogy valamennyiüket besorozzák kozáknak, majd valami új vallásról, a melyre áttérítik őket, majd holmi czári ukázokról, majd egy Petrovics Pávelynek 1797-ben tett esküről (a kiről azt beszélték, hogy a szabadságlevelet már akkor kiadta, de az urak elsikkasztották), majd Fedorovics Pjotrról, a ki hat év leforgása alatt czár lesz, s a kinek az uralkodása alatt felszabadul mindenki és olyan egyszerű lesz minden, hogy senkinek se lesz semmi baja. A háborúról, Bonapartéról és az ő betöréseiről szóló hírek éppen ilyen homályos és az antikrisztusra, a világ végére és a teljes szabadságra vonatkozó képzetekkel keveredtek össze bennük.
+
+Bogucsarovo környékén csupa nagy falu és csupa kincstári és zsellér-bérjószág volt. Az ezen a vidéken lakó földbirtokosok száma nagyon csekély volt; házi cselédek s írni és olvasni tudó emberek is nagyon kis számmal akadtak, úgy, hogy ennek a vidéknek a parasztlakossága körében még erőteljesebb és feltűnőbb volt az orosz népéletnek az a titokzatos árja, melynek okait és jelentőségét a kortársak rendszerint nem igen szokták tudni megfejteni. Az ilyesféle jelenségek közé tartozott az a mozgalom is, mely ennek a vidéknek a parasztsága közt vagy húsz esztendővel ezelőtt keletkezett, s mely valami délvidéki folyó partjaira való átköltözésre irányult. A parasztok százai, köztük a bogucsarovoiak is, egyszerre kezdték eladogatni a marháikat s családjaikkal együtt megindultak valahová délkelet felé. Mint a hogy' a madarak elvándorolnak valahová a tengeren túlra, úgy vándoroltak ezek az emberek is a feleségeikkel és gyermekeikkel együtt arra délkelet felé, a hol még egyikük sem járt. Egész karavánokban kerekedtek föl, majd meg egyenkint kiváltották magukat, elszökdöstek és mentek oda a langyos folyók tájára. Sokakat megbüntettek és Szibériába küldtek, sokan a hidegtől és az éhségtől pusztultak el útközben, sokan meg önként visszatértek, úgy, hogy a mozgalomnak, mely minden észrevehető ok nélkül keletkezett, egyszerre magától vége is szakadt. De a vízalatti áramlatok akkor se szűntek meg ebben a népségben csörgedezni és valami új erővé tömörültek, a mely épp oly furcsán, váratlanul és a mellett épp oly egyszerűen, természetesen és erőteljesen volt megnyilatkozandó. Most, az 1812. évben, azok, a kik a nép közelében éltek, észrevehették, hogy ezek a víz alatti áramlatok valami erőteljes munkában egyesültek, és közel voltak a felbukkanáshoz.
+
+Alpatycsnak, a ki csak kevéssel az öreg herczeg halála előtt került Bogucsarovo-ba, feltünt, hogy valami izgatottság támadt a nép közt, hogy azzal ellentétben, a mi Lyszyja Gory környékén egy hatvan verszt sugarú körben történt, a honnan a parasztok mind elmenekültek (kiszolgáltatván falvaikat a kozákok fosztogatásainak), a bogucsarovoi rónaságok vidékén a parasztok, mint hírlett, összeszűrték a levet a francziákkal, tőlük holmi nyomtatványokat kaptak és adtak kézről-kézre és mind megmaradtak a helyükön. Hozzá hű cselédei révén megtudta, hogy egy Karp nevű paraszt, a kinek nagy befolyása volt a községtanácsban, s a ki a napokban kincstári alkalmatosságon járt valahol, azzal a hírrel jött vissza, hogy a kozákok felperzselték a falvakat, melyek lakói menekülnek, de hogy a francziák nem bántják őket. Tudta azt is, hogy egy másik paraszt tegnap a francziák által megszállott Viszlouchov faluból levelet hozott a franczia tábornoktól, a melyben ez közölte a lakossággal, hogy a francziák részéről nem lesz semmi bántódásuk, s hogy mindazért, a mit elvesznek tőlük, kárpótlást kapnak, föltéve, hogy otthon maradnak. Ennek bizonyságául ez a paraszt a szénára előlegül egy száz rubeles bankót hozott magával Viszlouchov-ból (azt persze nem tudta, hogy a bankó hamis volt).
+
+Végre, a mi mindennél fontosabb volt, Alpatycs azt is tudta, hogy ugyanaznap, mikor a sztarosztának megparancsolta, hogy szedjen össze előfogatokat, a melyek a herczegnő szekereit elszállítsák Bogucsarovo-ból, korán reggel gyűlés volt a faluban, a melyen elhatározták, hogy nem adnak előfogatot, hanem várnak. E közben az idő a körmükre égett. A nemesi marsall a herczeg halála napján, augusztus 15-én, személyesen is megsürgette a herczegnőt, hogy utazzék el még aznap, mert immár nagy a veszedelem. Azt mondta, hogy 16-ika után már semmiért sem vállal felelősséget. A herczeg halála napján este elment, de megígérte, hogy másnap a temetésre visszajön. De másnap már nem jöhetett el, mert a legújabban kapott hírek szerint a francziák váratlanul előrenyomultak, s éppen csak annyi ideje maradt, hogy a családját és értékes holmiját a birtokáról elszállíttassa.
+
+Bogucsarovoban már vagy harmincz esztendő óta Dron volt a sztaroszta, a kit az öreg herczeg Dronuskának hítt.
+
+Dron egyike volt azoknak a testileg és lelkileg egyaránt erős parasztoknak, a kik mihelyt fölcseperednek, szakállt eresztenek s 60-70 éves korukig élnek a nélkül, hogy csak egy hajszálnyit is változnának, a nélkül, hogy egyetlen ősz hajszáluk volna vagy egyetlen foguk kihullana, s a kik 60 éves korukban is épp oly egyenesek és erőteljesek, mint voltak harminczéves korukban.
+
+Dron, csakhamar a langyos folyók tájára történt átköltözés után, a melyben másokkal együtt ő is résztvett, Bogucsarovo sztarosztája és polgármestere lett, és attól fogva, huszonhárom esztendőn át kifogástalanul töltötte be ezt a tisztséget. A parasztok jobban féltek tőle, mint az uraságtól. Az urak, az öreg meg a fiatal herczeg egyaránt, úgyszintén az intéző is tisztelettel voltak iránta és tréfásan miniszternek hívták. Dron, szolgálatának egész ideje alatt, egyetlen egyszer se volt se részeg, se beteg soha, sem álmatlan éjszakák, se semmiféle fáradalmak után a legcsekélyebb kimerültséget sem árulta el, s bár sem írni, sem olvasni nem tudott, az általa óriási szekérszámra eladott lisztről való elszámolásnál soha egyetlen garassal, egyetlen puddal sem tévedt, s a bogucsarovoi földeken az aratáskor egyetlen kepéről se feledkezett meg.
+
+Alpatycs, a feldúlt Lyszyja Gory-ból Bogucsarovo-ba érkezvén, a herczeg halála napján magához hivatta ezt a Dront és megparancsolta neki, hogy készítsen elő tizenkét lovat a herczegnő fogatai, és tizennyolcz előfogatot a podgyász-szekerek elé, melyeket el kell vontatni Bogucsarovo-ból. Bár a parasztok obrok-kötelesek voltak, Alpatycs nézete szerint ennek a parancsnak a teljesítése nem okozhatott nehézséget, mert Bogucsarovo-ban kétszázharmincz család élt s a parasztok jómódúak voltak.
+
+De Dron, a sztaroszta, miután meghallgatta a parancsot, némán lesütötte a szemét. Alpatycs felsorolt előtte néhány parasztot, a kiket ismert s a kiktől lovakat akart szerezni.
+
+Dron azt felelte, hogy ezeknek a parasztoknak a lovai fuvarban vannak. Alpatycs más parasztokat nevezett meg. Dron szavai szerint ezeknek se voltak lovaik; egyesek kincstári szekereket fuvaroztak, mások rossz bőrben voltak, ismét másoknak meg a lovaik éhen vesztek. Dron véleménye szerint nemcsak a szekerek, de még a fogatok elé is bajos volt lovakat kapni.
+
+Alpatycs figyelmesen nézett Dronra és elkomolyodott. Valamint Dron példás sztarosztája volt a parasztjainak, úgy Alpatycs se hiába állott húsz év óta a herczeg birtokainak az élén, és példás intéző volt. A legnagyobb mértékben meg volt benne a képesség arra, hogy annak a népnek, a melylyel dolga volt, az igényeit és ösztöneit kiösmerje, s éppen azért volt pompás intéző. Csak egy pillantást vetett Dronra, s legott tisztában volt vele, hogy Dron válasza nem egyezett meg a sztaroszta gondolataival, hanem a bogucsarovoi világ amaz általános hangulatának volt a kifejezése, mely immár a sztarosztát is magával ragadta. De egyúttal azt is tudta, hogy Dronnak, a ki úgy megszedte magát, s a kit úgy gyűlölt a községtanács, okvetetlenül ingadoznia kellett a két tábor, az urak és a parasztok tábora közt. Ezt az ingadozást kiolvasta a tekintetéből, s ezért Alpatycs ránczolt homlokkal lépett közelebb Dronhoz.
+
+- Dronuska, te, hallod-e! - mondotta neki. - Badarságokat nekem ne beszélj. Nikolájevics Andrej herczeg ő kegyelmessége maga parancsolta, hogy küldjem el innen az egész népet és senki se várja be itt az ellenséget, a mire egyébiránt czári parancsom is van. A ki pedig itt marad, az árúlója a czárnak. Hallod!
+
+- Hallom, - felelt Dron, a nélkül, hogy fölnézett volna.
+
+Alpatycs nem érte be ezzel a felelettel.
+
+- Hallod-e, Dron, nem jó vége lesz ám ennek! - szólott Alpatycs fejcsóválva.
+
+- Valamennyien a hatalmadban vagyunk! - mondotta Dron szomorúan.
+
+- Hadd el, Dron, ha mondom! - ismételte Alpatycs, s kihúzván az övéből a kezét, ünnepélyes mozdúlattal lemutatott a földre, Dron lábai elé. - Nemcsak hogy te rajtad keresztüllátok, de még alattad három arsinnyira is látok mindent, - mondotta s lebámult a földre Dron lábai elé.
+
+Dron zavarba jött, futó pillantást vetett Alpatycs-ra, majd megint lesütötte a szemét.
+
+- Hadd el ezt a komédiázást, a népnek pedig mondd meg, hogy készüljenek a Moszkvába indúlásra, s holnap reggelre hozzanak lovakat a herczegnő szekerei elé. Arra a gyűlésre pedig el ne menj, azt mondom. Hallottad?
+
+Dron egyszerre a lábaihoz borult.
+
+- Alpatycs Jakov, bocsáss el! Vedd át tőlem a kulcsokat, és bocsáss el, a Krisztusra kérlek.
+
+- Itt maradj! - szólott rá Alpatycs szigorúan. - Három arsinnyira belátok alád, - ismételte, jól tudván, hogy a méhészetben való mesteri ügyessége, abbeli tudása, hogy mikor kell elvetni a zabot, valamint az, hogy húsz esztendőn át ki tudta elégíteni az öreg herczeget, már rég megszerezték neki a varázsló hírét, s hogy azzal a képességgel, hogy három arsinnyira belássanak az ember alá, csak a varázslók szoktak rendelkezni.
+
+Dron fölkelt és akart valamit mondani, de Alpatycs elébe vágott.
+
+- Hogy' jöttél erre a gondolatra? Hm?... Mit gondolsz voltaképpen? Hm?
+
+- Mittévő legyek a néppel? - szólott Dron. - Föl van lázítva egészen. Magam is mondtam nékik...
+
+- Éppen azért mondom, - úgymond Alpatycs. - Isznak? - kérdezte kurtán.
+
+- Egészen föllázadtak, Alpatycs Jakov: most ütik csapra már a második hordót.
+
+- Akkor hát idehallgass. Én elmegyek a bíróhoz, te pedig térítsd észre a népet, mondd meg, hogy hagyják abba az ivást és holnapra itt legyenek a lovakkal.
+
+- Igen is, - felelt Dron.
+
+Alpatycs Jakov nem erősködött tovább. Hosszú idő óta volt dolga a néppel és tudta, hogy arra, hogy az emberek engedelmeskedjenek, a leghathatósabb szer az, ha annak, hogy ne engedelmeskedjenek, még a lehetőségét sem ösmeri el az ember. Miután Dron-ból kicsikarta az alázatos "igen is"-t, Alpatycs Jakov beérte vele, bár nemcsak hogy kételkedett a sikerben, de sőt meg volt győződve, hogy a lovakat a katonai hatóság beavatkozása nélkül lehetetlen lesz előteremtenie.
+
+És csakugyan, estére még nem voltak együtt a lovak. A falúban a parasztok megint gyűlést tartottak a korcsma előtt és elhatározták, hogy inkább kiverik a lovaikat az erdőbe, de előfogatot nem adnak. Alpatycs minderről semmit se szólt a herczegnőnek, kiadta a parancsot, hogy a maga czók-mókját tegyék oda a Lyszyja Gory-ból érkezett holmihoz, és készítsék elő ezeket a lovakat a herczegnő számára, ő maga pedig elment az előljárósághoz.
+
+
+
+X.
+
+Marja herczegnő az apja temetése után bezárkózott a szobájába és senkit sem eresztett magához. A komornája odajött az ajtóhoz és jelentette, hogy Alpatycs eljött utasításokat kérni az elutazásra vonatkozólag. (Ez még Alpatycs-nak Dron-nal folytatott beszélgetése előtt volt.) Marja herczegnő föltámaszkodott a pamlagon, a melyen feküdt és a csukott ajtón át kikiáltotta, hogy ő soha és sehová se fog elmenni, és kéri, hogy hagyjanak neki békét.
+
+Annak a szobának az ablakai, a melyben Marja herczegnő feküdt, nyugatnak néztek. Arczczal a fal felé fordúlva feküdt a pamlagon, s újjaival a feje alatt lévő bőrpárna gombjai közt babrálván, nem látott mást, csak ezt a párnát, és zavaros gondolatai mind csak egy pont körül forogtak: eltűnődött a halál megmásíthatatlanságán és a maga lelki elvetemültségén, melyet eddig nem is ismert, s mely csak apja betegségének az ideje alatt mutatta ki a foga fehérét. Szeretett volna, de nem mert imádkozni, nem volt bátorsága abban a lelkiállapotban, a melyben leledzett, Istenhez fordulni. Hosszú ideig feküdt ebben a változatlan helyzetben.
+
+A nap átfordult a ház másik oldalára, s a nyitott ablakokon át ferde, alkonyi sugaraival bevilágította a szobát, s annak a szattyán párnának egy részét, a melyre Marja herczegnő nézett. Gondolatainak a menete egyszerre fönnakadt. Szinte öntudatlanul fölkelt, megigazította a haját, odament az ablakhoz, s önkéntelenül szívta magába a derült, de szeles este hűs levegőjét.
+
+"Igen, most aztán kedvedre gyönyörködhetel az estében! Ő nincs többé, és nem háborgat senki", - mondotta magának és leereszkedvén egy székre, arczczal az ablakpárkányra borult.
+
+Halk és gyöngéd hangon a kert felől valaki szólította őt és megcsókolta a fejét. Körülnézett. M-elle Bourienne volt, fátyolos fekete ruhában. Csöndesen odajött Marja herczegnőhöz, sóhajtva megcsókolta és legott sírva fakadt. Marja herczegnő hátranézett rá. Minden eddigi surlódásuk, iránta való féltékenysége, mind eszébe jutottak Marja herczegnőnek; az is eszébe jutott, hogy ő az utóbbi időben mennyire megváltozott iránta, alig tudott ránézni, s hogy következésképpen milyen igazságtalanok voltak azok a szemrehányások, a melyekkel őt Marja herczegnő úgy gondolatban illette. "És még én, én, a ki a halálát kívántam, még én merek mások fölött pálczát törni", - gondolta magában.
+
+Marja herczegnő élénken elképzelte m-elle Bourienne helyzetét, a ki az utóbbi időben elidegenedett az ő társaságától, de azért mégis ő tőle függött, s úgy élt ott köztük, mint valami teljesen idegen házban. És megesett a szíve rajta. Szeliden kérdő pillantással nézett rá és kezet nyújtott neki. Mlle Bourienne legott sírva fakadt, elkezdte csókolni a kezét és beszélt arról a szomorúságról, a mely a herczegnőt érte, s a melyből ő is részt kért magának. Elmondta, hogy egyetlen vígasztalása ebben a szomorúságban az, hogy a herczegnő megengedte neki, hogy osztozzék vele benne. Elmondta, hogy ezzel a nagy szomorúsággal szemben az eddig fölmerült félreértéseknek mind el kell némulniok, s hogy ő mindenkivel szemben tisztának érzi magát, és hogy ő onnan is látja az ő szeretetét és háladatosságát. A herczegnő csak hallgatta s bár semmit sem értett a szavaiból, olykor rápillantott, s elmerült a hangja csengésébe.
+
+- Kedves herczegnő, az ön helyzete kétszeresen borzasztó, - mondotta kevés vártatva m-elle Bourienne. - Teljesen értem, hogy ön nem gondolhatott s nem gondolhat most magára; de nekem ön iránt való szeretetem a kötelességemmé teszi, hogy ezt megcselekedjem... Volt önnél Alpatycs? Beszélt önnel az elutazásról? - kérdezte.
+
+Marja herczegnő nem felelt. Nem értette, kinek és hová kellene utaznia. "Hát lehetséges volna most valamire vállalkozni, valami másra is gondolni? Hát nem mindegy-e tökéletesen?" - Nem felelt.
+
+- Tudja-e, kedves herczegnő, - szólott m-elle Bourienne, - tudja-e azt, hogy milyen veszedelemben forgunk, s hogy körül vagyunk véve a francziáktól; most útnak indulni veszedelmes vállalkozás volna. Ha most elmegyünk, csaknem bizonyos, hogy fogságba kerülünk, és Isten a megmondhatója...
+
+Marja herczegnő csak nézett a barátnőjére, s nem értette, mit mondott.
+
+- Oh, ha tudná valaki, hogy mennyire mindegy nekem most minden, - mondotta. - Oh, csak természetes, hogy most a világ minden kincseért sem akarok elmenni tőle... Alpatycs szólt ugyan valamit az elutazásról... Beszélje meg vele, én semmire, de semmire se vagyok való. S nem akarok semmit...
+
+- Én már beszéltem vele. Ő azt reméli, hogy még holnap is ráérünk elmenni; de én azt hiszem, hogy most már talán jobb volna itt maradni, - mondotta m-elle Bourienne. - Mert azt csak belátja, herczegnő, hogy útközben katonák vagy lázongó parasztok kezeibe kerülni, rettenetes volna. - M-elle Bourienne elővette kis táskájából a franczia Rameau tábornoknak egy (nem közönséges, csak papirra nyomott) hirdetményét, mely arról szólott, hogy a lakosok ne hagyják el a házaikat, s hogy a francziák részéről a kellő védelemben fognak részesülni, és átadta a herczegnőnek.
+
+- Én azt tartom, hogy jobb lesz ehhez a tábornokhoz fordulni, - mondotta m-elle Bourienne, - s meg vagyok győződve róla, hogy önnek, meg fogják adni a köteles tiszteletet.
+
+Marja herczegnő elolvasta a nyomtatványt és száraz zokogás torzította el az arczát.
+
+- Kinek az útján jutott ön ehhez? - kérdezte.
+
+- Alkalmasint a nevemről látták, hogy franczia nő vagyok, - felelte m-elle Bourienne elpirulva.
+
+Marja herczegnő a kezében a nyomtatványnyal, fölkelt az ablakból, sápadt arczczal kiment a szobából és belépett Andrej herczeg volt dolgozó-szobájába.
+
+- Dunyasa, hivd ide Alpatycs-ot, Dronuskát, vagy akárkit! - mondotta Marja herczegnő, - és mondd meg Karlovna Amaliának, hogy ne jőjjön be hozzám, - tette hozzá, m-elle Bourienne hangját hallván. - Csak gyerünk mielőbb! Menjünk mielőbb! - mondogatta Marja herczegnő, elrémülvén attól a gondolattól, hogy esetleg a francziák hatalmába kerülhet.
+
+"Hogy Andrej herczeg megtudja, hogy ő a francziák hatalmába került! Hogy ő, Bolkonszkij Andrejevics Nikolaj herczeg leánya, megkérte Rameau tábornok urat, hogy nyújtson oltalmat neki, s az ő jótéteményeit élvezte!" - Ez a gondolat rémületbe ejtette, úgy, hogy elkezdett remegni, elpirult s a harag és a büszkeség eddig ismeretlen fellobbanását érezte magában. Mindazt, a mi csak súlyos, és a mi fő, sérelmes volt a helyzetében, a lehető legélénkebben elképzelte. "A francziák telepszenek meg ebben a házban; Rameau tábornok úr elfoglalja Andrej herczeg dolgozó-szobáját; szórakozásképpen majd elolvassák a leveleit és az írásait. M-elle Bourienne nagy tisztességgel fogadja majd őt Bogucsarovo-ban. Kegyelemből majd nekem is juttatnak egy szobát; a katonák majd feldúlják az apám friss sírját, hogy leszedjék a melléről a kereszteket és a csillagokat; beszélnek majd az oroszokon aratott győzelmeikről és színlelt részvétet mutatnak az én bánatom iránt..." - gondolta magában Marja herczegnő nem a maga fejével, hanem kötelességének tartotta, hogy ezúttal az apja és a bátyja fejével gondolkodjék. Neki magának tökéletesen mindegy lett volna, hol van és mi történik vele, de egyúttal boldogult apja és Andrej herczeg képviselőjének is érezte magát. Önkéntelenül is az ő eszükkel gondolkodott s az ő szívükkel érezett. Szükségét érezte, hogy úgy viselkedjék, a mint ebben a helyzetben ők viselkedtek volna, s azt mondja, a mit ők mondottak volna. Bement Andrej herczeg dolgozó-szobájába s megpróbálván az ő gondolatvilágába behatolni, fontolgatta a helyzetét.
+
+Az élet követelményei, a melyekről azt hitte, hogy az apja halálával megsemmisültek, egyszerre új és eddig ösmeretlen erővel bukkantak föl Marja herczegnő előtt s hatalmukba kerítették őt.
+
+Izgatottan s kipirulva járt föl s alá a szobában, s hol Alpatycs-ot, hol Ivánovics Mihail-t, hol Tichon-t, hol Dron-t hívatta maga elé. Dunyasa, a dada és a komornák semmit se tudtak mondani arról, mennyi igaz abból, a mit m-lle Bourienne mondott. Alpatycs nem volt otthon: elment az előljárósághoz. Ivanycs Mihail, az építész, a kit szintén behívtak a herczegnőhöz, álmos szemekkel jelent meg előtte, de semmit se tudott mondani neki. A helyeslésnek ugyanazzal a mosolyával, a melylyel tizenöt éven át megszokott volt minden véleménynyilvánítás nélkül felelni az öreg herczeg kérdéseire, felelt most Marja herczegnőnek is, úgy, hogy a feleleteiből éppenséggel semmi se volt kihámozható. Tichon, az öreg komornyik, a ki beesett és megnyúlt arczán a gyógyíthatatlan bánat kifejezésével jelent meg a herczegnő előtt, alázatos "igenis"-sel felelt úrnője kérdéseire, s a mint ránézett, alig tudta a sírást visszatartani.
+
+Végre belépett a szobába Dron, a sztaroszta, és mélyen meghajtván magát a herczegnő előtt, megállt az ajtóban.
+
+Marja herczegnő végigment a szobán, majd megállott előtte.
+
+- Dronuska, - mondotta Marja herczegnő, a ki minden kétséget kizáró jó barátját, azt a Dronuskát látta benne, a ki a vjazmai vásárról minden esztendőben hozott neki mézeskalácsot, melyet mosolyogva nyujtott volt át neki. - Dronuska, most, ez után a nagy szerencsétlenség után... - kezdte el, de legott elhallgatott, képtelen lévén tovább beszélni.
+
+- Isten kezében vagyunk valamennyien, - szólott Dronuska. Elhallgattak.
+
+- Dronuska, Alpatycs elment valahová, nincs kihez fordúlnom. Igaz-e, hogy már nem mehetek el innen?
+
+- Már miért ne mehetnél, kegyelmes kisasszony, lehetni lehet, - felelt Dron.
+
+- Nekem azt mondták, hogy az ellenség miatt veszedelmes. Édes lelkem, én mindenre képtelen vagyok, az egészből semmit sem értek, és senkim sincsen. De akár ma éjjel, akár holnap reggel föltétlenül el akarok menni. - Dron hallgatott. Lopva pislogott Marja herczegnőre.
+
+- Nincs ló, - mondotta, - már Alpatycs Jakovnak is mondtam.
+
+- Miért nincs? - kérdezte a herczegnő.
+
+- Ez mind az Isten bűntetése, - felelt Dron. - A mi ló volt, azt elvitték a katonáknak, sok pedig megdöglött: ez az esztendő már ilyen. Nemcsak a lovak, de még az emberek is majd éhen vesznek! Most is már harmadnapja nem ettek semmit. Semmijük sincsen, teljesen tönkrementek.
+
+Marja herczegnő figyelmesen hallgatta.
+
+- A parasztok tönkre mentek? Nincs kenyerük? - kérdezte.
+
+- Éhen pusztulnak, - szólott Dron, - nem hogy még lovaik volnának.
+
+- De hát miért nem mondtad ezt nekem, Dronuska? Hát nem lehetne rajtuk segíteni? Én megteszek mindent, a mit csak lehet... - Marja herczegnőnek furcsa volt elgondolnia, hogy most ebben a pillanatban, a mikor olyan fájdalom töltötte el a lelkét, lehettek gazdag és szegény emberek s hogy lehetséges volt, hogy a gazdagok ne segítsenek a szegényeken. Úgy homályosan tudta és hallotta, hogy az uraságok olykor gabonát szoktak adni a parasztoknak. Azt is tudta, hogy ínség esetén sem az apja, sem a bátyja nem tagadták volna meg tőlük a segítséget; csak attól félt, hogy tévedni talál a szavakban, mikor el akarja rendelni, hogy gabonát oszszanak ki a parasztok közt. Örült, hogy akadt valami olyan gondja, a melynek a révén minden lelkiismereti furdalás nélkül megfeledkezhetett a bánatáról. Elkezdett kérdezősködni Dronuskától a parasztok nyomorúságának a részletei és a Bogucsarovoban lévő urasági gabona mennyisége felől.
+
+- Lám, hiszen van még urasági gabonánk, a bátyámé? - kérdezte.
+
+- Az urasági gabona meg van még mind, - felelt Dron büszkén, - a mi herczegünk nem engedte, hogy eladjuk.
+
+- Add ki hát a parasztoknak, adj ki nekik mindent, a mire csak szükségük van: a bátyám nevében utasítlak erre, - mondotta Marja herczegnő.
+
+Dron nem felelt semmit s mélyen fölsóhajtott.
+
+- Oszd ki közöttük azt a gabonát, ha ugyan elég lesz nekik. Adj oda nekik mindent. A bátyám nevében parancsolom, és mondd meg nekik: a mi a miénk, az az övék is. Mi nem sajnálunk tőlük semmit. Így mondd meg nekik.
+
+Dron merően nézett a herczegnőre, mialatt beszélt.
+
+- Bocsáss el engem, matyuska, az Istenre kérlek, bocsáss el, és vedd át tőlem a kulcsokat, - szólott Dron. - Huszonhárom éve szolgálok, rosszat nem cselekedtem soha, bocsáss el hát, az Istenre kérlek.
+
+Marja herczegnő nem értette, mit akar tőle, és miért kéri, hogy bocsássa el őt. Azt felelte neki, hogy soha se kételkedett a ragaszkodásában, s hogy érte és a parasztokért mindent kész megtenni.
+
+
+
+XI.
+
+Egy félórával ezután Dunyasa azzal a hírrel jött be a herczegnőhöz, hogy megjött Dron, s a parasztok a herczegnő parancsára mind összejöttek a hombár előtt s beszélni szeretnének az úrnőjükkel.
+
+- De hiszen én nem hívtam őket, - mondotta Marja herczegnő; - én csak azt mondtam Dronuskának, hogy oszsza szét köztük a gabonát.
+
+- Csak az Istenért, matyuska, ki ne menjen közibéjük, s kergettesse szét őket. Ámítás az egész, - szólott Dunyasa: - a mint Alpatycs Jakov visszakerül, útnak indulunk... csak ne...
+
+- Miféle ámítás? - kérdezte a herczegnő meglepetve.
+
+- Már én tudom azt, a mit tudok, csak hallgasson rám az Istenért. Kérdezze meg akár a dadát. Azt mondják, hogy nem akarnak a parancsának engedelmeskedni, nem akarnak elmenni.
+
+- Nem is arról van itt szó. Hiszen én soha se mondtam, hogy menjenek el, - szólott Marja herczegnő. - Hívd ide Dronuskát.
+
+Dron, mikor bejött, megerősítette Dunyasa szavait: a parasztok a herczegnő parancsára jöttek oda.
+
+- De hiszen én soha se hívtam őket, - mondotta a herczegnő. - Te alkalmasint rosszul mondtad nekik. Én csak azt mondottam, hogy oszd ki köztük a gabonát.
+
+Dron nem felelt és felsóhajtott.
+
+- Ha parancsolja, - majd elmennek, - mondotta.
+
+- Nem, nem, kimegyek hozzájuk magam, - szólott Marja herczegnő.
+
+Marja herczegnő Dunyasa és a dada lebeszélése ellenére is kiment a lépcsőre. Dronuska, Dunyasa, a dada és Ivanycs Mihail követték őt.
+
+"Alkalmasint azt hiszik, hogy én azzal a föltétellel kínálom nekik a gabonát, hogy maradjanak itt, s míg én elmegyek, addig őket kiszolgáltatom a francziák önkényének", - gondolta Marja herczegnő. - "Majd igérek nekik járandóságot a Moszkva melletti birtokon; meg vagyok győződve róla, hogy a bátyám, Andrej, az én helyemben még többet tenne értük", - gondolta, a mint az alkonyi félhomályban a hombár előtt lévő pázsiton ácsorgó tömeg felé közeledett.
+
+Az unatkozó tömeg megmozdult, s szaporán lekapta a sipkáját mindenki. Marja herczegnő lesütött szemekkel s a szoknyájába belegabalyodva egészen közel ment hozzájuk. Annyi mindenféle öreg és fiatal szem meredt rá, annyi arcz állott előtte, hogy Marja herczegnő egyetlen arczot se látott, és szükségét érezvén annak, hogy valamit mondjon, nem tudta, hogy' kezdje. De megint csak az a gondolat adott neki erőt, hogy ő most az apja és a bátyja képviselője, mire elszántan belekezdett a beszédébe.
+
+- Nagyon örülök, hogy eljöttetek, - kezdte el Marja herczegnő a nélkül, hogy a szemeit lesütötte volna, s érezte, milyen hevesen dobogott a szíve. - Dronuska azt mondta nekem, hogy tönkrejuttatott benneteket a háború. Ez a mi közös keserűségünk, s én nem sajnálok semmit, hogy rajtatok segítsek. Én magam is elmegyek, mert itt veszedelmes kezd lenni a tartózkodás,... az ellenség közel van... és mert... Én, barátaim, odaadok nektek mindent, és arra kérlek benneteket, fogadjátok el minden gabonánkat, nehogy szükséget szenvedjetek. És ha valaki azt mondta nektek, hogy én azért adom ezt a gabonát, hogy itt maradjatok, hát ez nem igaz. Ellenkezőleg, arra kérlek benneteket, jőjjetek el minden czókmóktokkal a mi Moszkva melletti birtokunkra, a hol, - ezt magamra vállalom és biztosítlak róla benneteket, - nem fogtok szűkölködni. Hajlékot is, kenyeret is kaptok.
+
+A herczegnő elhallgatott. Elvétve egy-egy sóhajtás hallatszott a tömegből.
+
+- Ezt én nem magamtól teszem, - folytatta a herczegnő: - ezt boldogult édes apám nevében teszem, a ki jóságos uratok volt, és a bátyám s az ő fia nevében.
+
+Megint elhallgatott. Senki se zavarta meg a csöndet.
+
+- Közös a fájdalmunk, megosztjuk hát egymással. Mindaz, a mi az enyém, az a tiétek is, - mondotta, s az előtte álló arczokat fürkészte.
+
+Minden szem egyforma kifejezéssel meredt rá, melynek a jelentését nem tudta megérteni. Vajjon kíváncsiság volt-e ez, vagy odaadás, hála vagy félelem és bizalmatlanság, de annyi bizonyos, hogy minden arcznak ugyanolyan volt a kifejezése.
+
+- Köszönjük alássan a szíves jóságát, de nekünk nem kell az uraság gabonája, - mondotta egy hang valahol hátul.
+
+- De hát miért nem, - kérdezte a herczegnő. Senki se felelt és Marja herczegnőnek feltűnt, hogy most, a kinek a pillantásával csak találkozott, az mind legott lesütötte a szemét.
+
+- De hát miért nem kell? - kérdezte ismételten.
+
+Senki se felelt.
+
+Marja herczegnőt ez a csönd kínosan érintette; iparkodott ellesni valamelyiküknek a tekintetét.
+
+- Miért nem beszéltek? - fordult oda a herczegnő egy öreg paraszthoz, a ki a botjára könyökölve állott előtte. - Szólj, ha azt hiszed, hogy még valamire van szükségetek. Én kész vagyok mindenre, - mondotta, s elfogta a pillantását. De ez, mintha csak bosszankodott volna ezért, egészen lehorgasztotta a fejét és így szólt:
+
+- Nem arról van itt szó, nekünk az a gabona nem kell.
+
+- Talán bizony itt hagyjunk mindent? Nem, nem, és nem... Abba már nem megyünk bele. Nagyon sajnálunk téged, de abba már nem megyünk bele. Menj el csak magad, egyedül... - hallatszott minden oldalról. És a tömegben újra kiült minden arczra egy és ugyanaz a kifejezés, s ez már egész bizonyossággal nem a kíváncsiság és a hála, hanem a gonosz elszántság kifejezése volt.
+
+- Talán nem jól értettetek, - szólott Marja herczegnő szomorú mosolylyal. - Miért nem akartok elmenni? Mikor én megígérem, hogy letelepítlek, eltartlak. Itt pedig az ellenség csak kifoszt mindenből benneteket... - De a tömeg moraja elnyomta a hangját.
+
+- Nem megyünk bele, hadd foszszanak ki! Nem kell a te kenyered, szó se legyen róla.
+
+Marja herczegnő megint megpróbálta ellesni valakinek a tekintetét, de egyetlen pillantás sem esett rá; a szemek szemlátomást kitértek előle mind. Furcsán és kényelmetlenül kezdte magát érezni.
+
+- Lám, hogy kieszelte, hogy az ő kedvéért még börtönbe kerüljünk. Ürítsük ki a házainkat, hogy még bajba keveredjünk. Hogy' is ne! Köszönöm, én lemondok a gabonádról! - hallatszottak hangok a tömegből.
+
+Marja herczegnő lehorgasztott fejjel kikerült a körből és visszament a házba. Miután ismételten megparancsolta Dronnak, hogy reggelre legyenek készen a lovak az elutazásra, bement a szobájába és egyedül maradt a gondolataival.
+
+
+
+XII.
+
+Ekkor éjjel Marja herczegnő sokáig ült szobájának a nyitott ablakában és hallgatta a parasztok beszédjének a faluból odahallatszó moraját, de azért nem is gondolt reájuk. Érezte, hogy bármennyit is gondolna reájuk, még se tudná őket megérteni. Mindig csak egyre gondolt, - a bánatára, mely most, a jelen gondjai okozta megszakítás után, már szinte multnak látszott előtte. Most már tudott emlékezni, tudott imádkozni. Napszállta után elült a szél. Csöndes és hűvös volt az éjjel. Tizenkét óra felé kezdtek elcsöndesedni a hangok; megszólalt a kakas; a hársfák mögül előbukkant a teli hold; friss, fehéres köd-harmat szállt föl s mélységes csönd honolt a falu és a ház körül.
+
+Egymásután merültek föl előtte a közelmultnak, az apja betegségének és utolsó perczeinek a képei. És szomorú gyönyörűséggel engedte át magát ezeknek a képeknek, csak az apja halálának az utolsó képét űzte el magától irtózással, mert érezte, hogy ezt az egyet, ebben a titokzatos és csöndes éjjeli órában, még képzeletben se tudná elviselni. És ezek a képek olyan tisztán és olyan élénken rajzolódtak le előtte, hogy hol a jelennek, hol a multnak, hol a jövőnek látta őket.
+
+Majd maga elé képzelte azt a pillanatot, mikor az apját a szélhüdés érte, s mikor Lyszyja Goryban a kertből behurczolták őt a házba, miközben béna nyelvével mormogott valamit, rángatta ősz szemöldökeit s nyugtalanul és bátortalanul nézett reá.
+
+"Már akkor meg akarta mondani nekem azt, a mit a halála napján mondott", - gondolta. - "Mindig csak arra gondolt, a mit nekem mondott". - És íme a legapróbb részletekig visszaemlékezett arra a Lyszyja Goryban töltött s a gutaütést megelőző éjszakára, a mikor Marja herczegnő, előre megérezvén a bajt, az apja ellenére is vele maradt. Nem aludt és éjjel lábujjhegyen lement s a virágos szoba ajtajához lopózva, a melyben az apja akkor éjjel hált, figyelt a hangjaira. Elgyötört, bágyadt hangon beszélt Tichonnal. A Krimről, meleg éjszakákról, a császárnéról beszélt valamit. Szemlátomást beszélni akart mindenáron. - "És miért nem hivatott engem? Miért nem engedte meg, hogy én legyek ott Tichon helyett!" - gondolta Marja herczegnő akkor is, most is. - "Most már aztán többé soha és senkinek se fogja elmondani mindazt, a mi akkor a lelkét nyomta. Soha, egyikünk számára se fog többé visszatérni az a pillanat, a mikor elmondott volna mindent, a mit csak akart, és Tichon helyett én hallgattam volna. Miért is nem mentem be akkor a szobájába?" - gondolta. - "Lehet, hogy már akkor megmondta volna nekem azt, a mit a halála napján mondott. Hiszen Tichonnal való beszélgetése közben akkor is két ízben kérdezősködött utánam. Szeretett volna látni engem, én pedig ott ácsorogtam az ajtó előtt. Nehezére esett Tichonnal beszélgetnie, a ki nem értette meg őt. Emlékszem, a mint elkezdett Lizáról beszélni, mintha élne, - megfeledkezett róla, hogy meghalt, és Tichon emlékeztette őt rá, hogy Liza nincs többé, mire a herczeg azt mondta: "bolond". Nehéz sora volt nagyon. Én hallottam az ajtón keresztül, a mint nyöszörögve lefeküdt az ágyra és hangosan fölkiáltott: "Istenem!" Miért is nem mentem be akkor? Ugyan mit tett volna velem? Mit vesztettem volna? Ellenben lehetséges, hogy már akkor megnyugodott volna, s megmondta volna nekem azt a szót." - És Marja herczegnő hangosan tagolva kiejtette azt a beczéző szót, a melyet az apja a halála napján intézett hozzá. "Lel-kecs-kém!" - ismételgette Marja herczegnő ezt a szót s keserves könnyekre fakadt, melyek valamelyest könnyítettek a lelkén. Most maga előtt látta az arczát. És nem azt az arczot, a melyet azóta ösmert, hogy az eszét bírta, s a melyet mindig messziről látott; hanem azt a gyönge és bátortalan arczot, a melyet az utolsó napon, mikor az ajkához hajolt, hogy hallja, mit mond, életében először látott olyan közelről, minden ránczával és részleteivel együtt.
+
+"Lelkecském", - ismételte.
+
+"Vajjon mit gondolt, a mikor ezt a szót kiejtette? Mit gondol most?", - bukkant föl egyszerre a fejében ez a kérdés, és válaszul rá, maga előtt látta őt azzal az arczkifejezéssel, a melylyel fehér kendővel felkötött arczán, a koporsóban feküdt. És ugyanaz a rémület, mely elfogta őt akkor, mikor őt megérintvén, meggyőződött róla, hogy ez nemcsak hogy nem volt ő, hanem valami titokzatos és visszataszító, most is erőt vett rajta. Másra szeretett volna gondolni, szeretett volna imádkozni, de mindenre képtelen volt. Tágra nyitott, nagy szemekkel bámult a holdvilágra s az árnyékokra, minden perczben el volt rá készülve, hogy megpillantja az ő holt arczát, és úgy érezte, hogy a házban és a ház körül uralkodó csönd szinte megdermeszti a lelkét.
+
+- Dunyasa! - suttogta. - Dunyasa! - kiáltott föl vadul, és kirántván magát a nagy csöndességből, befutott a cselédszobába, a honnan a dada és a komornák futva siettek felé.
+
+
+
+XIII.
+
+Augusztus 17-én Rosztov és Ilyin, a fogságból csak az imént visszakerült Lavruskával s egy küldöncz huszárral, állomáshelyükről, a Bogucsarovotól tizenöt versztnyire fekvő Jankovoból sétalovaglásra indultak, hogy Ilyin most vásárolt új lovát kipróbálják, s hogy kitapasztalják, van-e még a falvakban széna.
+
+Bogucsarovo az utóbbi három napon át két ellenséges hadsereg közé volt beékelve, úgy, hogy az orosz hátvéd épp oly könnyen eljuthatott volna oda, mint a franczia elővéd, s így Rosztov, mint gondos századparancsnok, a francziákat megelőzve iparkodott a kezét azokra a készletekre rátenni, a melyek netán még Bogucsarovoban maradtak.
+
+Rosztov és Ilyin a legvídámabb hangulatban voltak. Útközben Bogucsarovo, az udvarházas herczegi birtok felé, a hol azt remélték, hogy nagy cselédséget és szép leányokat fognak találni, majd Lavruskát fakgatták Napoleon felől és mosolyogva hallgatták az elbeszéléseit, majd meg Ilyin lovát kipróbálandók, versenyt lovagoltak.
+
+Rosztov nem tudta és nem is álmodta, hogy ez a falu, a mely felé most útban voltak, ugyanannak a Bolkonszkijnak a birtoka, a ki jegyben járt a húgával.
+
+Rosztov és Ilyin a Bogucsarovo előtt lévő lankás lejtőn még egyszer megeresztették a lovaikat, és Rosztov, Ilyint elhagyván, elsőnek lovagolt be Bogucsarovo község utczájára.
+
+- Te mindig csak megelőzöl, - mondotta Ilyin elpirulva.
+
+- Bizony, mindig, ott a réten is, meg itt is, - felelt Rosztov, s a kezeivel megsímogatta tajtékzó doni paripáját.
+
+- Én meg, kegyelmes uram, az én francziámon is, - szólalt meg hátul Lavruska, francziának híván az ő szekérből kifogott gebéjét, - utólértem volna, de nem akartam megszégyeníteni.
+
+Lépésben odamentek a hombárhoz, a mely előtt nagy néptömeg állott.
+
+A parasztok közül egyesek levették a sapkájukat, mások pedig föltett sapkával nézték a közeledőket. Két ránczosarczú s gyérszakállú, hórihorgas, vén paraszt éppen akkor lépett ki a korcsmából, mosolyogva tántorgott ide s tova s rágyujtván valami értelmetlen nótára, odament a tisztekhez.
+
+- No gyerekek! - szólt rájuk Rosztov mosolyogva. - Van-e még szénátok?
+
+- Micsoda figurák... - mondotta Ilyin.
+
+- Vii-ii-igan szó... ó... óó... ól a... - üvöltötte az egyik paraszt boldogan mosolyogva.
+
+Az egyik paraszt kivált a tömegből és odament Rosztovhoz.
+
+- Hát maguk mifélék? - kérdezte.
+
+- Francziák, - felelt Ilyin mosolyogva. - Im' itt van maga Napoleon, - mondotta és rámutatott Lavruskára.
+
+- Tehát oroszok? - kérdezte ismét a paraszt.
+
+- És sokan vannak? - kérdezte egy másik, zömök paraszt, odalépvén hozzájuk.
+
+- Sokan, nagyon sokan, - felelt Rosztov. - Hát ti miért verődtetek itt össze? - tette hozzá, - ünnep van tán?
+
+- Az öregek jöttek össze, községi dologban, - felelt a paraszt és odább állott.
+
+Ekkor az udvarház felől két nő és egy fehér kalapos férfi közeledett a tisztek felé.
+
+- A rózsaszínű ruhás az enyém, nehogy elhalászd előlem! - szólott Ilyin, a mint az elszántan feléjük tartó Dunyasát észrevette.
+
+- A mienk lesz! - mondotta Lavruska Ilyinnek, hunyorgatva.
+
+- No mi kell, szép gyermekem? - szólott Ilyin mosolyogva.
+
+- A herczegnő kérdezteti, milyen ezredből valók az urak és hogy' hívják.
+
+- Ez itt Rosztov gróf, századparancsnok, én pedig az ön legalázatosabb szolgája vagyok.
+
+- Vii-ii-gan... szó... óól... a... - gyújtott rá a részeg paraszt, boldogan mosolyogva Ilyinre, a ki Dunyasával beszélgetett. Dunyasa után odajött Rosztovhoz Alpatycs, a ki már messziről levette a kalapját.
+
+- Bocsánatot kérek, hogy Nagyságtokat háborgatni bátorkodom, - szólalt meg a kellő tisztelettel, de azért némi lenézéssel a tiszt fiatalsága iránt, s a keblébe rejtette a kezét. - Az én úrnőm, az augusztus 15-ikén itt elhúnyt Bolkonszkij Andrejevics Nikolaj herczeg főhadparancsnok leánya, ezeknek az embereknek a butasága révén szorult helyzetbe kerülvén, - rámutatott a parasztokra, - arra kéri önöket,... méltóztatnának-e..., - mondotta szomorú mosolylyal, - valamelyest beljebb kerülni, mert itt kissé bajos... - Alpatycs rámutatott két parasztra, a kik úgy forgolódtak körülötte, mint a bögölyök a lovak körül.
+
+- Áá!... Alpatycs... Áá! Alpatycs Jakov!... No ez derék! Bocsáss meg az Istenért! Pompás! Hm?... - mondogatták a parasztok s örömmel mosolyogtak rá.
+
+Rosztov rápillantott a részeg parasztokra és elmosolyodott.
+
+- Avagy kegyelmes uram ezt mulatságosnak tartja? - kérdezte Alpatycs higgadtan, s a könyökével a parasztok felé bökött.
+
+- Dehogy' is, ez vajmi kevéssé mulatságos, - felelt Rosztov és tovább ment. - De hát miről van szó? - kérdezte.
+
+- Bátor vagyok jelenteni exczellencziádnak, hogy ez az itteni durva népség nem akarja az úrnőmet elereszteni innen és azzal fenyegetőzik, hogy kifogja a lovait, úgy, hogy reggel óta föl van pakkolva minden, s a kegyelmes kisasszony még sem utazhatik el.
+
+- Lehetetlen! - kiáltott fel Rosztov.
+
+- Jelentem alássan, hogy ez a tiszta igazság, - ismételte Alpatycs.
+
+Rosztov leszállt a lováról s átadta a huszárjának, azután elindult Alpatycscsal a ház felé, miközben kérdezősködött tőle a részletek felől. Csakugyan, a herczegnőnek a gabona szétosztására vonatkozó tegnapi ajánlata, s Dronnal és az egybegyült parasztokkal folytatott beszélgetése annyira elmérgesítette a dolgot, hogy Dron véglegesen beadta a kulcsokat s a parasztokhoz csatlakozván, nem jelent meg Alpatycs hívására, s hogy reggelre kelve, mikor a herczegnő is parancsot adott, hogy fogjanak be, hogy útra kelhessenek, a parasztok nagy csapatokban elözönlötték a hombár táját, s megüzenték, hogy a herczegnőt nem eresztik ki a faluból, hogy parancs van rá, hogy mozdulni se szabad senkinek, s hogy ki fogják fogni a lovakat. Alpatycs kiment hozzájuk, hogy észre térítse őket, de azt felelték neki (Karpnak járt legtöbbet a szája, Dron ellenben nem mutatkozott sehol), hogy a herczegnőt nem ereszthetik el, mert erre parancsuk van, és hogy a herczegnő csak maradjon szépen itthon, akkor tovább szolgálnak és mindenben engedelmeskednek neki.
+
+Abban a pillanatban, a mikor Rosztov és Ilyin az úton vágtatva közeledtek, Marja herczegnő, Alpatycs, a dada és a cselédek minden lebeszélése ellenére is befogatott s indulni akart; de a lovasokat megpillantván, francziáknak nézték őket, a kocsisok szétszaladtak s mindenfelé nagy síránkozás támadt a házban.
+
+- Batyuska! Édes jó apuskánk! Téged az Isten küldött, - mondogatták a meghatottság hangján, mikor Rosztov az előszobába lépett.
+
+Marja herczegnő tanácstalanul és tehetetlenül ült a teremben, mikor bevezették hozzá Rosztovot. Fogalma se volt róla, hogy kicsoda, mit akar és mi történik most ő vele. Mikor orosz arczát megpillantotta, s a belépésén, meg első kiejtett szavain felismerte, hogy az ő köréhez tartozó emberrel van dolga, ránézett mélységes és ragyogó szemeivel, s az izgatottságtól remegő és el-elcsukló hangon elkezdett beszélni. Rosztov legott fölfedezett valami regényességet ebben a találkozásban. "Egy védtelen s a fájdalomtól lesújtott leány, a ki egyedül és elhagyottan, ki van szolgáltatva durva és lázadó parasztok önkényének! A sors valami különös játéka vezetett engem ide!" - gondolta Rosztov, a mint őt hallgatta és nézte. - "És milyen szelidség, nemeslelkűség van a vonásaiban és az arczkifejezésében!" - gondolta, a mint bátortalan elbeszélését hallotta.
+
+Mikor elmondta, hogy mindez az apja temetését követő napon történt, megrendült a hangja. Elfordult, majd attól tartván, hogy Rosztov úgy fogja magyarázni a szavait, mintha szánalmat akarna kelteni benne maga iránt, megszeppent és kérdő pillantással nézett rá. Rosztovnak könnyek csillogtak a szemében. Marja herczegnő ezt is észrevette és hálásan nézett rá azzal az ő ragyogó tekintetével, mely teljesen elfeledtette arczának a csúnyaságát.
+
+- Ki se mondhatom, herczegnő, milyen boldog vagyok, hogy véletlenül idetévedtem s így bebizonyíthatom ön előtt mindenre való készségemet, - mondotta Rosztov és fölkelt. - Méltóztassék csak elindulni s én a becsületemmel állok jót érte, hogy egyetlen ember se fog merészkedni önnek kellemetlenséget okozni, föltéve, hogy megengedi elkísérnem, - és tiszteletteljesen meghajtván magát, mint a hogy' a császári vérből való hölgyek előtt szokás, az ajtó felé indult.
+
+Modorának a tiszteletteljességével Rosztov mintegy annak akarta bizonyságát adni, hogy bár boldognak érezné magát, ha vele közelebbről megismerkedhetnék, még sem akarja az ő boldogtalan helyzetét a hozzá való közeledésre kihasználni. Marja herczegnő megértette és méltányolta is ezt a modort.
+
+- Nagyon, de nagyon hálás vagyok önnek, - mondotta neki a herczegnő francziául, - de remélem, hogy csak félreértés volt az egész, s hogy a dologban senki se hibás. - A herczegnő egyszerre sírva fakadt. - Bocsásson meg, - mondotta.
+
+Rosztov, a homlokát összeránczolván, még egyszer meghajtotta magát és kiment a szobából.
+
+
+
+XIV.
+
+- Nos hát, csinos? Barátocskám, az én rózsaszínűm gyönyörű ám és Dunyasának hívják... - De Rosztov arczára pillantva, Ilyin legott elhallgatott. Látta, hogy az ő hőse és parancsnoka fejében egészen más gondolatok jártak.
+
+Rosztov haragosan nézett Ilyinre, s a nélkül, hogy felelt volna neki, gyors léptekkel elindult a falu felé.
+
+- Majd megmutatom én, majd adok én nekik, a zsiványoknak, - dörmögte magában.
+
+Alpatycs imbolygó léptekkel, szinte futva is alig tudta utólérni Rosztovot.
+
+- Mit méltóztatott határozni? - kérdezte tőle, mikor utólérte. Rosztov megállt és az ökleit összeszorítva, egyszerre fenyegetőn tartott Alpatycs felé.
+
+- Határozni? Micsoda határozni? Te vén zsörtölődő! - kiáltott rá. - Hát neked hol volt a szemed? Hm? A parasztok lázongnak, s te nem tudsz elbánni velük? Magad is áruló vagy. Ismerlek én benneteket, de le is nyúzom a bőrötöket... - s mintegy nem akarván hevességének a készletét hiába elpocsékolni, ott hagyta Alpatycsot és szaporán sietett előre. Alpatycs magába fojtván a sértődöttség érzését, imbolygó léptekkel iparkodott Rosztov után, és folytatta az okoskodásait. Azt mondta, hogy a parasztok rendkívül daczosan viselkednek, hogy a jelen pillanatban, nem állván rendelkezésre katonaság, oktalanság volna velük szembeszállani, s megpendítette, nem volna-e jobb előbb katonaságot kérni.
+
+- Majd adok én nekik katonaságot... Én bizony szembeszállok velük, - mondotta Rosztov magánkívül és szinte fújt az oktalan, állati dühtől, és attól a vágytól, hogy ezt a dühét ki is önthesse. A nélkül, hogy megfontolta volna, mit csinál, gyors és elszánt léptekkel, szinte öntudatlanul ment neki a tömegnek. És minél jobban közeledett felé, annál inkább úgy érezte Alpatycs, hogy oktalan cselekedetének esetleg jó következményei is lehetnek. Ugyanezt érezték a tömegben levő parasztok is, a mint gyors és határozott közeledését és elszánt, komor ábrázatát látták.
+
+Azután, hogy a huszárok a faluba bevonultak és Rosztov bement a herczegnőhöz, zavar és viszálykodás támadt a tömegben. A parasztok közül némelyek elkezdték mondogatni, hogy a most érkezettek oroszok és nem fognak-e majd megütközni azon, hogy nem engedik el a herczegnőt. Dron is ezen a nézeten volt; de alig hogy ennek kifejezést adott, Karp és más parasztok legott megrohanták a volt sztarosztájukat.
+
+- Hány esztendeig gyötörted te a községtanácsot? - ripakodott rá Karp. - Neked persze mindegy! Te a pénztárt kiüríted és viszed magaddal, bánod is te, hogy elpusztítják-e a mi házainkat, vagy sem?
+
+- Meg volt mondva, hogy rend legyen és senki ne tegye ki a lábát a házából, s egy porszemet se vigyen el innen, - ennyi az egész! - kiáltott egy másik.
+
+- Sor alá került a fiad, de te persze sajnáltad a kedvenczedet, - szólalt meg egyszerre szaporán egy kis öreg, s megrohanta.
+
+- A' biz' a', meghalunk!
+
+- Én nem hagytam cserben a községtanácsot, - mondotta Dron.
+
+- Persze hogy nem, csak poczakot eresztettél!...
+
+A két hórihorgas paraszt egyre hajtogatta a magáét. Alig hogy Rosztov, Ilyin, Lavruska és Alpatycs társaságában a tömeghez érkezett, Karp az övébe dugta a kezét és könnyedén mosolyogva, előlépett. Dron ellenkezőleg hátrahúzódott, s a tömeg sűrűbben összeállott.
+
+- Hé! Ki közületek a sztaroszta? - kiáltott föl Rosztov, gyors léptekkel a tömeg felé közeledve.
+
+- A sztaroszta? Mit akar vele?... - kérdezte Karp.
+
+De be se fejezhette a mondókáját, már is lerepült a fejéről a sipka, ő maga pedig szinte megtántorodott egy hatalmas ütéstől.
+
+- Le a sipkával, árúlók! - kiáltott föl Rosztov öblös hangon. - Hol a sztaroszta? - ordította szinte magán kívül.
+
+- A sztarosztát, a sztarosztát hívják... Zacharycs Dron, hívják, - hallatszott innen-onnan egy-egy alázatos hang, s a sipkák egymás után kezdtek eltünni a fejekről.
+
+- Mi nem forralunk lázadást, mi csak a rendre vigyázunk, - mondogatta Karp, s ugyanakkor megszólalt mögötte néhány hang:
+
+- Azt tesszük, a mit az öregek határoztak...
+
+- Ki mer itt beszélni?... Lázadók!... Árúlók! - ordított Rosztov éktelen hangon, szinte magán kívül és galléron ragadta Karp-ot. - Kötözzétek meg! Kötözzétek meg! - üvöltötte, bár Lavruská-n és Alpatycs-on kívül nem volt senki, a ki ezt megcselekedhette volna.
+
+De Lavruska azért odasietett Karp-hoz és hátulról megfogta a kezét.
+
+- Parancsolja, hogy idehívjam a mieinket onnan alulról? - kérdezte.
+
+Alpatycs a parasztokhoz fordult és kettőjüket a nevén szólította, hogy kötözzék meg Karp-ot. A két paraszt engedelmesen kilépett a tömegből és megoldozta az övét.
+
+- Hol a sztaroszta? - ordított Rosztov.
+
+Dron aggodalmas és sápadt arczczal előlépett a tömegből.
+
+- Te vagy a sztaroszta? Kötözd meg, Lavruska, - kiáltott föl Rosztov, mintha ennek a parancsnak a végrehajtása sem ütközhetett volna akadályokba. És csakugyan, másik két paraszt elkezdte megkötözni Dron-t, a ki, mintha csak segíteni akart volna, leoldozta az övét és odanyujtotta nekik.
+
+- Ti pedig valamennyien ide hallgassatok, - Rosztov odafordult a parasztokhoz: - most tüstént mars be a házaitokba, s a hangotokat se halljam többé.
+
+- De hiszen mi nem követtünk el semmit. A mit tettünk, ostobaságból tettük. Badarságot csináltunk. Mondtam én mindjárt, hogy baj lesz belőle, - hallatszottak egymást szemrehányással illető hangok.
+
+- Én is megmondtam néktek, - szólott Alpatycs megint a jogaiba lépve. - Rossz vége lesz ennek, gyerekek.
+
+- A mi butaságunk az egész, Alpatycs Jakov, - mondogatták mindenfelől, s legott oszladozni kezdett a tömeg és elszéledt a falúban.
+
+A két megkötözött parasztot bevitték az uraság házába. Két részeg paraszt somfordált utánuk.
+
+- Hejh, hogy így látlak! - szólalt meg az egyik, Karp-hoz fordulva.
+
+- Hát szabad az urakkal így beszélni? Hol is volt az eszed? Te bolond, - tódította a másik, - igazán bolond.
+
+Két órára rá ott álltak a szekerek a bogucsarovói ház udvarán. A parasztok serényen hurczolták ki és rakták föl a szekerekre az uraság holmiját és Dron, a kit Marja herczegnő parancsára kieresztettek a kamrából, a hová bezárták volt, ott állott az udvaron és rendelkezett a parasztokkal.
+
+- Ne fogd olyan rosszúl, - mondotta egy mosolygó, kerek arczú hórihorgas paraszt, a mint a komorna kezéből kivett egy iskátulyát. - Ez is pénzt kóstál ám. Mit rakod oda a kötél alá, hogy kihorzsolódjék. Ez nem jól van így. Legyen minden annak rendje és módja szerint. Így ni, ide a takaró alá, aztán egy kis szénát a tetejébe, úgy aztán jó lesz.
+
+- Lám, ni, könyvek, - mondotta egy másik paraszt, a ki Andrej herczeg könyvszekrényét hozta. - Ne bántsd! Tyűh gyerekek, de fene nehezek, jókora könyvek!
+
+- Ezek aztán írtak és nem őgyelegtek! - jegyezte meg jelentőségteljesen hunyorgatva a kerekarczú, hórihorgas paraszt, a lexikonokra mutatva, melyek legfelül voltak.
+
+*
+
+Rosztov nem akarván ráerőszakolni az ismeretségét a herczegnőre, nem ment be hozzá, hanem a falúban maradt és ott várta be az indulását. Miután Marja herczegnő fogatai elindultak a háztól, Rosztov is lóra ült és lóháton elkísérte őt addig a Bogucsarovotól tizenkét versztnyire lévő útig, a melyen a mi csapataink vonultak. Jankovoban a vendégfogadóban tiszteletteljesen elbúcsúzott tőle, ekkor engedvén meg magának először, hogy kezet csókoljon neki.
+
+- Hogy' nem átallja, - felelt pirulva Marja herczegnőnek, mikor ez hálálkodott neki a megmentéseért (mint a hogy' a viselkedését nevezte): - hiszen az utolsó rendőrbiztos is csak így cselekedett volna. Ha csak a parasztokkal kellett volna megküzdenünk, nem eresztettük volna ilyen messzire az ellenséget, - mondotta szégyenkezve s iparkodott másra vinni át a szót. - Én csak boldog vagyok, hogy megösmerkedhettem önnel. Isten önnel, herczegnő, boldogságot és megnyugvást kívánok önnek s azt kívánom, hogy a jövőben a mostaninál kedvezőbb viszonyok közt találkozhassunk. Ha nem akar rám pirítani, úgy kérem, ne hálálkodjék.
+
+De a herczegnő, ha nem is szavakkal, de hálától és gyöngédségtől sugárzó arczának egész kifejezésével még egyre hálálkodott neki. Nem akarta neki elhinni, hogy nincs mit hálálkodnia. Ellenkezőleg, teljesen kétségtelennek látszott előtte, hogy ha ő nincs, akkor a lázadók, meg a francziák révén el kellett volna pusztulnia, hogy ő azért, hogy őt megmentse, a legnyilvánvalóbb s a legrettenetesebb veszedelemnek tette ki magát; s ennél még bizonyosabb volt előtte az, hogy ő nemes és magasztos lelkű ember volt, a ki teljesen méltányolta az ő helyzetét és fájdalmát. Jóságos és becsületes szemei, melyekben, mialatt sírva beszélt neki a veszteségéről, könnyek csillogtak, sehogy' se mentek ki a fejéből.
+
+Mikor elbúcsúzott tőle és egyedül maradt, Marja herczegnő egyszerre könnyeket érzett a szemében, és immár nem először, fölmerült előtte az a furcsa kérdés: vajjon szereti-e a megmentőjét, vagy sem?
+
+A további út közben Moszkva felé, bár a herczegnő helyzete éppenséggel nem volt rózsás, Dunyasa, a ki egy kocsin utazott vele, nem egyszer észrevette, hogy a herczegnő a kocsi ablakán kihajolva, örömmel és egyúttal szomorúan mosolygott valamin.
+
+"Nos és ha csakugyan beleszerettem volna?" - gondolta Marja herczegnő.
+
+Bármennyire szégyelte is maga előtt bevallani, hogy beleszeretett egy olyan emberbe, a ki lehet, hogy őt soha se fogja szeretni, azzal a gondolattal vígasztalta magát, hogy ezt nem fogja megtudni, s hogy ő maga se tehet róla, ha a nélkül, hogy bárkinek egy szót is szólna róla, élete fogytáig szeretni fogja azt, a kibe először és utóljára beleszeretett.
+
+Olykor eszébe jutottak a pillantásai, a részvéte, a szavai, s nem látszott előtte lehetetlennek a boldogsága. S ilyenkor vette észre Dunyasa, hogy mosolyogva kitekintett az ablakon.
+
+"És úgy kellett lenni, hogy Bogucsarovoba jőjjön és éppen ilyen pillanatban!" - gondolta Marja herczegnő. - "És úgy kellett lenni, hogy a húga kikosarazza Andrej herczeget!" S Marja herczegnő mindebben a Gondviselés akaratát látta.
+
+Az a benyomás, a melyet Marja herczegnő Rosztovra tett, nagyon kedvező volt. Valahányszor rágondolt, mindig fölvidult és mikor a bajtársai, bogucsorovoi kalandjáról értesülvén, tréfásan megjegyezték, hogy szénáért ment, és kihalászta Oroszország egyik leggazdagabb leányát, Rosztov bosszankodott. Bosszankodott pedig éppen azért, mert az a gondolat, hogy a szelíd és kellemes Marja herczegnőt az ő óriási vagyonával feleségül vegye, akarata ellenére is nem egyszer megfordult a fejében. A mi őt magát illette, már nem is kívánhatott volna különb feleséget Marja herczegnőnél: ez a házasság boldoggá tette volna a grófnét - az anyját, és rendbe hozta volna az apja ügyeit, és ezenkívül - Nikolaj úgy érezte, - boldoggá tette volna Marja herczegnőt is.
+
+- És Szonya? És az adott szó? Ezért bosszankodott Rosztov, mikor Bolkonszkája herczegnőt emlegették.
+
+
+
+XV.
+
+Kutuzovnak, mikor a hadsereg főparancsnokságát átvette, eszébe jutott Andrej herczeg, s legott parancsot küldött neki, hogy jelenjék meg a főhadiszálláson.
+
+Andrej herczeg ugyanannak a napnak ugyanabban az órájában érkezett meg Czarevo-Zaimiscsé-be, a mikor Kutuzov a csapatok fölött az első szemlét tartotta. Andrej herczeg a faluban a pap házánál állapodott meg, a mely előtt ott állott a főparancsnok fogata, és a kapuban leült a padra, hogy bevárja a fenséget, mint a hogy itt Kutuzovot mindenki hívta. A falu mögött elterülő mezőről majd az ezred-zene hangjai, majd a hangok óriási tömegének ordítása hallatszott, mely "hurrá!" kiáltással fogadta az új főparancsnokot. A kapu közelében, Andrej herczegtől alig tíz lépésnyire, a pompás időt s a herczeg távollétét kihasználva, két tisztiszolga, egy futár, s egy házmester állott. Egy bozontos bajuszú és szakállú, alacsonytermetű, napbarnított arczú huszáralezredes odajött a kapuba, és rápillantván Andrej herczegre, megkérdezte tőle, ott lakik-e a fenség, és hazajön-e nemsokára?
+
+Andrej herczeg azt felelte, hogy ő nem tartozik a fenség törzskarához, s ő is csak most érkezett. A huszáralezredes erre az egyik kinyalt tisztiszolgához fordult, s a főparancsnok legénye azzal a különös lenézéssel, a melylyel a főparancsnok legényei a tiszteket kezelni szokták, így szólt:
+
+- Micsoda, a Fenség? Alkalmasint tüstént itt lesz. Mi tetszik?
+
+A huszáralezredes a bajusza alatt elmosolyodott a legény furcsa modorán, leszállt a lováról, átadta a lovászának, s könnyed köszöntéssel odament Bolkonszkijhoz. Bolkonszkij kissé odébbhúzódott a padon. A huszáralezredes odaült mellé.
+
+- Szintén a főpavancsnokot vávja? - szólalt meg a huszáralezredes. - Azt mondják, hogy ő hozzá mindenki hozzáfévhet, hála Istennek! De ezekkel a kolbászfalókkal sokszov baj van! Nem hiába kévedzkedett Jevmolov a németek közé. Most máv talán az ovoszoknak is lesz valami szavuk. Eddig, az övdög tudja mit csináltak. Folyton csak visszavonultak - visszavonultak. Ön is vésztvett a hadjávatban? - kérdezte.
+
+- Nemcsak hogy a visszavonulásban résztvettem, - felelt Andrej herczeg, - hanem ebben mindent, a mi kedves volt előttem, a birtokomról és a szülőházamról nem is szólva, el is vesztettem... az apámat, a ki belehalt a bánatába. Én a szmolenszki kormányzóságból való vagyok.
+
+- Áá?...Ön Bolkonszkij hevczeg? Nagyon övülök, hogy megösmevhetem: Deniszov alezvedes vagyok, a kit inkább Vaszjka név alatt ösmernek, - szólott Deniszov kezet szorítván Andrej herczeggel és különösen jóságos figyelemmel nézett az arczába. - Igaz, hallottam, - mondotta részvéttel, s rövid hallgatás után így folytatta: - ez igazi scytha-hábovú. Ez mind nagyon szép, csak nem annak, a kinek a bővéve megy. Ön tehát Bolkonszkij Andvej hevczeg? - Megcsóválta a fejét. - Nagyon övülök, hevczeg, nagyon övülök, az ösmevetségnek, - tette hozzá szomorú mosolylyal, a kezeit szorongatva.
+
+Andrej herczeg ösmerte Deniszovot, Natasa elbeszéléseiből, a kinek ő volt az első kérője. Ez a visszaemlékezés megint belesodorta őt abba a betegesen édes és fájdalmas érzésvilágba, a melyre az utóbbi időben már régóta nem is gondolt, de a mely azért mégis benne volt a lelkében. Az utóbbi időben annyi másféle, és olyan komoly benyomásokat élt át, mint Szmolenszk feladása, Lyszyja Goryba tett kirándulása, az apja halálának a híre, - és annyi érzésen ment keresztül, hogy ezek az emlékek már régóta nem jutottak eszébe, s ha eszébe jutottak is, korántsem hatottak rá a régi erővel. És Deniszov előtt is, a visszaemlékezéseknek az a sorozata, melyet a Bolkonszkij név keltett életre benne, immár csak a messze távolban derengő, poétikus múltnak látszott, a mint akkor a vacsora és Natasa éneklése után, maga se tudta, hogyan, megkérte a tizenötesztendős leányka kezét. Elmosolyodott azoknak az időknek és Natasa iránt való szerelmének az emlékein, de legott áttért arra, a mi most oly szenvedélyesen és csaknem kizárólagosan foglalkoztatta. Ez a hadjáratnak egy terve volt, a melyet a visszavonulás alatt az előörs-vonalban teljesített szolgálata közben eszelt ki. Bemutatta volt ezt a tervet Barclay de Tollynak, most pedig Kutuzovnak szerette volna előterjeszteni. Ez a terv arra volt alapítva, hogy a francziák hadműveleteinek a vonala nagyon is el van nyújtva, és hogy az arczvonalban leendő működés helyett, vagy ezzel egyidejűleg, szükséges volna a francziák összeköttetési vonalára is működni s így az útjokat elzárni. Elkezdte magyarázni a tervét Andrej herczegnek.
+
+- Teljes lehetetlenség, hogy ezt az egész vonalat fönntavthassák. Ez lehetetlenség, kezeskedem évte, hogy áttövöm ezt a vonalat; adjanak csak ötszáz embevt, és kevesztültövök vajtuk, annyi szent. Az egyetlen helyes vendszev - a povtyázás.
+
+Deniszov fölkelt és mindenféle taglejtésekkel magyarázta a tervét Andrej herczegnek. Fejtegetései közepett egyszerre a szemle helyéről a hadsereg rivalgásának mind zűrzavarosabb, mind kiterjedtebb s a zenével mindinkább összeolvadó hangjai hallatszottak. A faluban is lódobogás és rivalgás hallatszott.
+
+- Már jön! - kiáltott föl a kapuban álló kozák, - jön! - Bolkonszkij és Deniszov közelebb húzódtak a kapuhoz, a hol egy katona-csapat (a díszőrség) állott, és kevés vártatra megpillantották Kutuzovot, a mint egy zömök, sötétpej lovon jött végig az utczán. Csupa tábornokból álló rengeteg kíséret követte őt. Barclay csaknem közvetlenül mellette lovagolt; mögöttük és körülöttük a tisztek egész tömege hurrázva közeledett.
+
+Közvetlenül előtte a segédtisztjei vágtattak be az udvarra. Kutuzov, nehéz teste alatt rázósan poroszkáló lovát türelmetlenül sarkantyúzván, fejével folyton bólogatva, piros szegélyű és ernyő nélküli fehér lovas-testőrsipkájához emelgette a kezét. A derék gránátosoknak jobbára gavallérokból álló díszőrségéhez érve, pár pillanatig a fölebbvaló merev pillantásával, figyelmesen mustrálgatta őket, majd odafordult a tábornokoknak és tiszteknek körülötte álló csoportjához. Arcza hirtelen szelid kifejezést öltött; az álmélkodás mozdulataival vonogatta a vállát.
+
+- És az ilyen daliás legényekkel mindig csak visszavonulni! - mondotta. - Nos hát, a viszontlátásra, uraim, - tette hozzá s Andrej herczeg és Deniszov mellett bekanyarodott a kapun.
+
+- Hurrá! Hurrá! Hurrá! - kiabáltak mögötte.
+
+Kutuzov azóta, hogy Andrej herczeg nem látta, még jobban elhízott, még nagyobb potrohot eresztett és egészen elhájasodott. De jól ösmert szemefehérje, a sebe, s a bágyadtság kifejezése az arczán még mindig ugyanaz volt. Díszkabátban (egy vékony szíjacskán függő ostor a vállán átvetve) és fehér lovas-testőr-sipkában volt. Nehézkesen imbolyogva és elterülve ült fürge lovacskáján.
+
+Alig hallhatóan fütyörészve lovagolt be az udvarra. A reprezentálás fáradalmai után pihenni szándékozó ember nyugalmának az öröme tükröződött az arczán. Jobb lábát kihúzta a kengyelből, s egész testével előrehajolva és az erőlködéstől a homlokát ránczolva nagynehezen átemelte a nyergen s a térdével megtámaszkodva, nagyokat nyögött, míg végre leereszkedett a segítségére siető kozákok és segédtisztek karjaiba.
+
+Rendbeszedte magát, hunyorgató szemeivel körülnézett, s egy pillantást vetvén Andrej herczegre, a kit nyilván nem ösmert meg, szokott bukdácsoló lépteivel fölment a lépcsőre.
+
+Megint elkezdett fütyörészni és megint ránézett Andrej herczegre; Andrej herczeg arczának a benyomása csak pár pillanat mulva kapcsolódott össze (mint ez az öregeknél gyakran megesik) egyéniségének az emlékével.
+
+- Áá, Isten hozott, herczeg, Isten hozott lelkem, gyerünk csak... - szólott bágyadtan hátranézve, s rálépett a nehéz teste alatt nyikorgó lépcsőre. Kigombolkozott és leült a lépcsőn lévő padra.
+
+- Nos, mit csinál az apád?
+
+- Tegnap kaptam a hírt, hogy meghalt, - felelt Andrej herczeg kurtán.
+
+Kutuzov tágra nyitott szemekkel, ijedten bámult Andrej herczegre, majd levette a sipkáját és keresztet vetett magára: "Isten nyugasztalja! Teljesedjék be valamennyiünkön Isten akarata!" Teli tüdővel felsóhajtott és elhallgatott. "Én nagyon szerettem és igen nagyra becsültem őt, és együtt érzek veled egész lelkemből". Megölelte Andrej herczeget, a keblére szorította, és jó darabig nem eresztette el. Mikor végre eleresztette, Andrej herczeg észrevette, hogy húsos ajkai reszkettek, és könnyek csillogtak a szemében. Fölsóhajtott és mind a két kezével megkapaszkodott a padban, hogy föltápászkodjék.
+
+- Gyerünk, gyerünk be hozzám, beszélgessünk, - mondotta; de ugyanekkor Deniszov, a ki épp oly kevéssé félt a fölebbvalóitól, mint az ellenségtől, annak ellenére, hogy a segédtisztek bosszús suttogással iparkodtak őt visszatartani, elszántan, sarkantyúit pengetve, s a sarkaival kopogva szintén fölment a lépcsőn. Kutuzov, még egyre a padra támaszkodva, kelletlenül nézett végig Deniszovon. Deniszov, miután bemutatkozott, elmondta, hogy a haza üdvére nagyfontosságú közlendője van ő fensége számára. Kutuzov bágyadt tekintettel nézte Deniszovot s a potrohán egy bosszús mozdulattal összekulcsolva a kezét, ismételte: "A haza üdvére? Nos, és mi az? Beszélj". Deniszov úgy elpirult, mint egy süldő leány (olyan furcsa volt pirulást látni ezen a bajuszos, vén, és borvirágos ábrázaton) és bátran elkezdte előadni az ellenség hadműveleti vonalának Szmolenszk és Vjazma közt leendő áttörésére vonatkozó tervét. Deniszov ezen a vidéken élt és nagyon jól ismerte a terepet. A terve kétségkívül jónak látszott, kivált a meggyőződés amaz erejénél fogva, mely a szavaiból kisugárzott. Kutuzov a lábait nézte, s olykor kipillantott a szomszéd ház udvarára, mintha valami kellemetlenséget várt volna onnan. És csakugyan, Deniszov előadása folyamán a szomszéd ház ajtajában írómappával a hóna alatt megjelent egy tábornok.
+
+- Micsoda? - szólott Kutuzov Deniszov előadása közepette, - már készen volna?
+
+- Készen, Fenség, - szólott a tábornok. Kutuzov megcsóválta a fejét, mintha csak azt mondta volna: "hogy' képes erre egyetlen ember", - és tovább hallgatta Deniszovot.
+
+- Ovosz tiszti, nemesi becsületszavamat adom, - mondotta Deniszov, - hogy elvágom Napoleon összeköttetési vonalát.
+
+- Deniszov Andrejevics Kirill, a főintendáns, neked rokonod? - szakította félbe Kutuzov.
+
+- Édes nagybátyám, Fenség.
+
+- Ó! Jó barátok voltunk, - mondotta Kutuzov vidáman. - Jól van jól, lelkem, maradj csak itt a törzsnél, holnap majd megbeszéljük a dolgot. - Miután bólintott a fejével Deniszovnak, elfordult s átvette azokat az iratokat, a melyeket Konovniczyn hozott oda neki.
+
+- Nem méltóztatnék Fenségednek tán befáradni a szobába, - szólott elégedetlen hangon az ügyeletes tábornok: - meg kellene nézni a terveket, és aláírni néhány okmányt. - Az ajtón kilépő segédtiszt jelentette, hogy a lakásban minden rendben van. De Kutuzov szemlátomást már csak egyedül akart a szobájába menni. Összeránczolta a homlokát.
+
+- Nem lelkem, adass csak ide egy asztalkát, majd itt átnézek mindent, - mondotta. - Te még ne meni el, - tette hozzá Andrej herczeghez fordulva. Andrej herczeg ott maradt a lépcsőn és hallgatta az ügyeletes tábornok előterjesztését.
+
+Az előterjesztés ideje alatt Andrej herczeg női suttogást és valami selyemruha suhogását hallotta az ajtó mögül. Néhányszor arrafelé nézett és lilaszín ruhában s rózsaszínű selyemkendővel a fején egy gömbölyded formájú, pirosarczú és szép fehércselédet látott, a ki valami tállal a kezében, nyilván a főparancsnokot várta. Kutuzov segédtisztje suttogva fölvilágosította Andrej herczeget, hogy ez a háziasszony, a ki kenyeret és sót akart a Fenségnek átnyújtani. Az ura a templomban a kereszttel fogadta a Fenséget, ő pedig itthon... "Nagyon csinos teremtés", - tette hozzá a segédtiszt mosolyogva. Kutuzov ezekre a szavakra hátrapillantott. Kutuzov az ügyeletes tábornok jelentését (melynek legfőbb tárgya a czarevo-zaimiscsei hadállás bírálata volt) épp úgy meghallgatta, mint a hogy' meghallgatta Deniszovot s mint a hogy' hét esztendővel azelőtt meghallgatta az austerlitzi haditanács tárgyalásait. Szemlátomást csak azért hallgatta, mert fülei voltak, a melyek annak ellenére, hogy az egyikbe vatta volt tömve, nem tudtak nem hallani; de nyilvánvaló volt, hogy mindabból, a mit az ügyeletes tábornok neki mondhatott, nemcsak hogy semmi nem lephette meg és nem érdekelhette őt, de hogy előre tudta mindazt, a mit neki mondtak, s mindezt csak azért hallgatta meg, mert meg kellett hallgatnia, éppen úgy, mint a hogy' az énekes isteni tiszteletet meg kell hallgatnia. Mindaz, a mit Deniszov mondott, okos és elmés volt. Az, a mit az ügyeletes tábornok mondott, még okosabb és még elmésebb volt, de nyilvánvalónak látszott, hogy Kutuzov a tudást is, az észt is lenézte és tudott valami mást, a minek a kérdést el kellett döntenie, valamit, a mi az észtől, meg a tudástól teljesen független volt. Andrej herczeg figyelmesen fürkészte a főparancsnok ábrázatát és az egyetlen kifejezés, a melyet észrevett rajta, az unalom és az arra való kíváncsiság kifejezése volt, vajjon mit jelentett az a női suttogás ott az ajtó mögött, és annak a vágynak a kifejezése, hogy az illendőséget megőrizze. Nyilvánvaló volt, hogy Kutuzov lenézte az észt és az ismeretet, sőt még azt a hazafias érzést is, a melyről Deniszov tanuságot tett, de nem az eszével, az érzésével, a szakismeretével (mert ezeket nem is iparkodott kimutatni) nézte le, hanem valami mással. Lenézte a korával és az élettapasztalatával. Az egyetlen rendelkezés, melyet Kutuzov az előterjesztés kapcsán tett, az orosz katonák fosztogatására vonatkozott. Az ügyeletes tábornok a jelentése végén egy iratot terjesztett a Fenség elé aláírás végett, a mely egy földbirtokosnak a katonai hatósághoz a földjén lekaszált zöld zabért járó kártérítés iránt beadott keresetére vonatkozott.
+
+Kutuzov elkezdett a szájával nyámogni s megcsóválta a fejét, mikor ezt az ügyet végighallgatta.
+
+- A kályhába... a tűzbe vele! És egyszer s mindenkorra mondom, lelkem, - mondotta, - mindezeket az ügyeket csak a tűzbe. Csak hadd kaszálják a gabonát s hadd égessék a fát, a míg jól esik nekik. Ezt én nem parancsoltam, sőt meg sem engedem, de ha megtörtént, nem firtathatom. E nélkül nem megy. A hol fát vágnak, ott forgács is akad. - Még egyszer rápillantott az íratra. - Oh német alaposság! - sóhajtott föl és megcsóválta a fejét.
+
+
+
+XVI.
+
+- No de most készen vagyunk, - szólott Kutuzov, mikor az utolsó okmányt is aláírta s nehézkesen felkelvén és puha, fehér nyakának a ránczait eligazítván, fölvidult arczczal indult az ajtó felé.
+
+A papné fülig elpirulva kapott a tál után, melyet mind a mellett, hogy oly soká készülődött rá, még se tudott neki idejében átnyújtani. Mély meghajlással vitte a tálat Kutuzov felé.
+
+Kutuzov hunyorított a szemével; elmosolyodott, megcsípte az asszonyka vállát és így szólt:
+
+- Lám, milyen szépecske! Köszönöm galambom.
+
+Elővett a bugyogója zsebéből néhány aranyat és odatette a tálra. "Nos, hát hogy' vagyunk?" - szólott Kutuzov s elindult a számára kijelölt szoba felé. A papné, gödrösen mosolygó piros arczczal ment utána a parádés szobába. A segédtiszt kijött Andrej herczeghez a lépcsőre s meghívta őt reggelire; egy fél óra múlva Andrej herczeget megint Kutuzovhoz hívták. Kutuzov még ugyanabban a kigombolt kabátban hevert egy karosszékben. Egy franczia könyvet tartott a kezében, s mikor Andrej herczeg belépett, éppen fordított egyet a papírvágó késsel. Mint Andrej herczeg a borítékán látta, madame de Genlis "Les chevaliers du Cygne" czímű műve volt.
+
+- Nos hát ülj le, ülj le ide, beszélgessünk, - szólott Kutuzov. - Bizony szomorú, nagyon szomorú. De ne feledd barátocskám, hogy most én vagyok az apád, a második apád... - Andrej herczeg mindent elmondott Kutuzovnak, a mit csak tudott az apja haláláról, úgyszintén arról, a mit átutazása közben Lyszyja Gory-ban látott.
+
+- Hová... hová jutottunk! - szólalt meg egyszerre Kutuzov izgatott hangon, Andrej herczeg elbeszéléséből nyilván tiszta képet alkotván magának arról, hogy milyen helyzetben van Oroszország.
+
+- Csak türelem, türelem, - tette hozzá bosszús arczkifejezéssel s nyilván nem akarván tovább folytatni ezt az izgató beszélgetést, hozzátette: - Azért hívattalak, hogy itt tartsalak magamnál.
+
+- Nagyon köszönöm fenségednek, - felelt Andrej herczeg, - de attól tartok, hogy nem vagyok én már a törzskarba való, - mondotta mosolyogva, a mi Kutuzov figyelmét se kerülte el. Kutuzov kérdő pillantást vetett rá. - És a mi a fő, - tette hozzá Andrej herczeg, - nagyon hozzá szoktam az ezredemhez, megszerettem a tiszttársaimat, s azt hiszem az embereim is megszerettek engem. Sajnálnám otthagyni az ezredemet. Ha lemondok arról a nagy tisztességről, hogy fenséged mellett maradhassak, higyje el...
+
+Okos, jóságos, de egyúttal gúnyos kifejezésre derült Kutuzov arcza. Félbeszakította Bolkonszkijt.
+
+- Sajnálom, mert szükségem lett volna rád; no, de hát igazad van, igazad van. Nekünk nem itt van szükségünk emberekre. Tanácsadó mindig akad elég, de ember, az nincsen. Nem volnának ilyenek az emberek, ha ezek a tanácsadók ott szolgálnának mind az ezredekben, mint te. Én még Austerlitzből emlékszem rád. Emlékszem; emlékszem, a zászlóval... emlékszem, - mondotta Kutuzov és erre a visszaemlékezésre örömteljes pirosság öntötte el Andrej herczeg arczát. Kutuzov a kezénél fogva magához húzta őt, odanyújtotta neki az arczát, és Andrej herczeg megint könnyeket látott csillogni az öreg szemében. Bár Andrej herczeg tudta, hogy Kutuzovnak gyöngéje volt a könnyezés, s hogy most különösen azért beczézgette őt, hogy kimutassa iránta való részvétét, azért ez az Austerlitzra való visszaemlékezés mégis nagyon jól esett és hízelgett neki.
+
+- Isten nevében, menj tovább az útadon. Annyit tudok, hogy a te útad - a becsület útja. - Egy cseppet elhallgatott. - Sajnáltalak téged Bukarestbe küldeni, de kénytelen voltam vele. - S másra terelvén át a szót, elkezdett a török háborúról s a megkötött békéről beszélni. - Bizony, elég szemrehányást kaptam, - szólott Kutuzov, - a háborúért is, meg a békéért is... de azért minden a maga idejében történt. "A ki várni tud, annál minden a maga idejében történik",[8] - szólott, egy franczia közmondást idézvén. Pedig ott se volt ám kevesebb tanácsadó, mint itten... - folytatta a tanácsadókra visszatérve, a kik nyilván nagyon a begyében voltak. Oh, ezek a tanácsadók, ezek a tanácsadók! - sóhajtott föl, - ha mindenikükre hallgattunk volna, úgy se békét nem kötöttünk volna, sem a háborúnak végére nem jártunk volna ott Törökországban. Mindent csak gyorsan, csakhogy ennek a gyorsaságnak mindig lassúság a vége. Ha Kamenszkij meg nem hal, el lett volna veszve. Ő harminczezer emberrel várakat ostromolt. Egy várat bevenni nem nehéz, egy hadjáratot megnyerni, az bizony nehéz. De ehhez sem kell ám mindig ostromolni és támadni, ehhez csak türelem kell és idő. Kamenszkij katonákat küldött Ruszcsuk ellen, én meg csak ezt a kettőt (a türelmet és az időt) küldtem sorompóba, s több várat vettem be, mint Kamenszkij, és rákényszerítettem a törököt, hogy lóhúst egyék. - Megcsóválta a fejét. - És a francziák is így fognak járni. Hidd el, ha mondom, - tódította Kutuzov nekihevülve s a mellére csapott: - Lóhúst fognak enni. - S megint elfátyolozták a szemeit a könnyek.
+
+- De azért mégis csak kénytelenek leszünk az ütközetet elfogadni, - jegyezte meg Andrej herczeg.
+
+- Igen, ha valamennyien akarják, nem tehetünk ellene... De hidd el, lelkem: nincs erősebb két harczos, mint a türelem és az idő; ezek mindenre képesek, de a tanácsadók ezt nem hiszik, és ez éppen a baj! Egyik akar, a másik nem akar. Mitévők legyünk? - kérdezte és nyilván választ várt a kérdésére. - Mondjad hát, mitévők legyünk? - s okos és mély kifejezés csillogott a szemeiben. - Majd én megmondom neked, - mondotta, miután Andrej herczeg nem felelt. - Majd én megmondom mitévők legyünk, s mit fogok én tenni. A "határozatlanságtól", lelkem, - egy csepp szünetet tartott, - "óvakodjál", - mondotta ki vontatottan ezt a franczia közmondást. - Nos hát, Isten veled barátocskám; ne feledd, hogy én egész lelkemmel érzem veled a veszteségedet s hogy én neked se fenséged, se herczeged, se főparancsnokod, hanem igenis az apád vagyok. Ha szükséged van valamire, csak fordulj egyenesen hozzám. Isten veled lelkem! - Megint megölelte és megcsókolta őt. És Andrej herczeg még ki se ment az ajtón, Kutuzov mélyen felsóhajtott és megint elővette madame de Genlis "Les chevaliers du Cygne" czímű regényét.
+
+Hogyan és miért történt, azt Andrej herczeg maga se tudta magának megmagyarázni, de Kutuzovval való eme találkozása után Andrej herczeg a dolgok általános menete, meg annak a személye iránt is, a kire ezek a dolgok bízva voltak, teljesen megnyugodva tért vissza az ezredéhez. Minél tisztábban látta ebben az öreg emberben, a kiben tán a szenvedélyek megszokása és az ész helyett (mely az eseményeket csoportosítja és következtetéseket von le belőlük) már csak egyedül az a képesség maradt meg, hogy a dolgok menetét nyugodt figyelemmel kisérje, az egyéniség hiányát, annál nyugodtabb lett az iránt, hogy úgy fog történni minden, a mint történnie kell. "Abban ugyan, a mi történik, semmi se lesz az ő műve. Semmi különöset se fog kieszelni, semmire se fog vállalkozni", - gondolta Andrej herczeg, - "de meghallgat mindent, megemlékszik mindenre, a maga helyére tesz mindent, semminek, a mi hasznos, útját nem állja, és semmit, a mi káros, meg nem enged. Megérti, hogy van valami, a mi erősebb és jelentőségteljesebb az ő akaratánál, - s ez a dolgok elkerülhetetlen folyása, s ő meg tudja látni ezeket az eseményeket, méltányolni tudja a jelentőségüket, s erre a jelentőségre való tekintettel le tud mondani az ezekben az eseményekben való részvételről, az ő, másra irányuló egyéni akaratáról." - "De a mi a fő", - gondolta Andrej herczeg, - a miért az ember megbízik benne, az az, hogy a madame de Genlis-féle regény, s a franczia közmondások ellenére is, orosz ember, a kinek remegett a hangja, a mikor azt mondotta: "hova, hova jutottunk!" és a ki szinte zokogott, a mikor arról beszélt, hogy "rákényszeríti őket, hogy lóhúst egyenek." És éppen erre az érzésre, mely többé-kevésbbé homályosan, de mindenikükben meg volt, erre volt alapítva az az általános helyeslés, a mely Kutuzov főparancsnokká választatását az udvari körök felfogása ellenére is kísérte.
+
+
+
+XVII.
+
+A császárnak Moszkvából való elutazása után a moszkvai élet visszatért régi, szokott medrébe, s ennek az életnek folyása annyira a mindennapi volt, hogy szinte nehezen esett a hazafias lelkesedés és fölbuzdulás elmúlt napjaira visszagondolni, s nehéz volt elhinni, hogy Oroszország csakugyan veszélyben van, és hogy az angol club tagjai egyúttal a haza fiai is, a kik érte bármely áldozatra készek. Az egyetlen, a mi az uralkodó moszkvai tartózkodása alatt tapasztalható lelkesen hazafias hangulatra emlékeztetett, a lakosságtól követelt vér- és pénzáldozat volt, a mely, a mint meghozták, legott törvényes és hivatalos formát öltött és egészen természetesnek látszott.
+
+Az ellenségnek Moszkvához való közeledtével a moszkvaiaknak a helyzetükről táplált felfogása nemcsak hogy nem vált komolyabbá, de sőt még könnyelműbbé lett, a mint ez az olyan embereknél rendesen lenni szokott, a kik valami nagy veszedelmet látnak közeledni. A veszély közeledtekor mindig két hang egyforma erővel szokott megszólalni az ember lelkében, az egyik, nagyon okosan, arról beszél, hogy az ember mindenekelőtt fontolja meg a veszedelem minéműségét és azokat a módozatokat, a melyek segítségével tőle megszabadulhat; a másik, még okosabban, azt mondja, hogy nagyon is terhes és gyötrelmes dolog a veszedelemre gondolni, mikor mindent előre látni s a dolgok szükségszerű folyása elől menekülni az embernek úgy sem áll hatalmában, s azért okosabb, mindaddig, míg be nem köszöntött, elfordulni tőle és valami kellemesebbre gondolni. A magányban az ember inkább az első hangra, a társaságban ellenkezőleg a másodikra hallgat. Így volt ez most is Moszkva lakóival. Régóta nem mulattak olyan nagyokat Moszkvában, mint éppen ebben az esztendőben.
+
+A Rasztopcsin-féle fölhívásokat, a melyeknek az elején egy csapszék, egy pálinkamérés és egy Csigirin Karpuska nevű moszkvai polgár volt ábrázolva, a ki katonasorba kerülvén s kissé felöntvén a garatra, mikor meghallotta, hogy Bonaparte Moszkva ellen készül, kikelt magából, szitkozódó szavakkal illetett minden francziát, kirontott a csapszékből s föllármázta a sas alatt egybegyűlt népet, éppen úgy olvasták és tárgyalták, mint akár Puskin Lyvovics Vaszilij legújabb versét.
+
+A clubban a sarokszobában összejöttek, hogy ezeket a fölhívásokat olvassák, s nem egynek nagyon tetszett, a mint Karpuska gúnyt űzött a francziákból, azt mondván, hogy a káposztától felfúvódnak, a kásától megpukkadnak, a scsitől meggebednek, hogy valamennyien pöttönmagok, s hogy akár egy fehércseléd egyszerre hármat is villára szúrhat közülük. De voltak, a kik nem helyeselték ezt a hangot s azt aljasnak és ostobának bélyegezték. Arról is beszéltek, hogy Rasztopcsin nemcsak a francziákat, de általában az idegeneket mind kiutasította Moszkvából, mert voltak köztük Napoleonnak kémei és ügynökei; de erről legfőképpen azért beszéltek, hogy ebből az alkalomból elmondják azokat az elmés szavakat, a melyeket a kiutasításkor Rasztopcsin mondott. Az idegeneket bárkán szállították Nizsny-be és Rasztopcsin így szólt hozzájuk: szálljatok magatokba, szálljatok a bárkába s legyetek rajta, hogy ez a bárka ne legyen számotokra Charon bárkája. Azt is beszélték, hogy a hatóságokat is már mind elküldték Moszkvából s ezt még megtoldották Sinsin tréfájával, a mely szerint ez az egy az, a miért Moszkva hálás lehet Napoleonnak. Beszélték, hogy Mamonovnak nyolczszázezer rubeljébe fog kerülni az ezrede, hogy Bezuchij még többet fog a katonáira költeni, de hogy az egészben a legsikerültebb az lesz, hogy Bezuchij maga is egyenruhába öltözik és ott lovagol majd az ezrede előtt, és még díjat se fog szedni azoktól, a kik majd őt nézik.
+
+- Ön nem kegyelmez senkinek, - jegyezte meg Drubeczkája Julie, gyűrűkkel elborított finom újjaival egy csomó tépést szedegetve össze.
+
+Julie másnap készült elutazni Moszkvából, s még egy búcsúestélyt rendezett.
+
+- Bezuchij est ridicule, az igaz, de a mellett olyan jó és olyan kedves. Ugyan micsoda élvezet az, ilyen caustique-nak lenni?
+
+- Büntetés! - szólott egy népfölkelő egyenruhába öltözött fiatal ember, a kit Julie "az én lovagom"-nak hívott, s a ki vele együtt készült Nizsny-be utazni.
+
+Julie társaságában, valamint Moszkva sok más társaságában is, elhatározták volt, hogy csak oroszul beszélnek, és azok, a kik ez ellen vétenek és franczia szavakat is használnak, valami büntetést fizetnek az adományokat gyűjtő bizottságnak.
+
+- Még egy büntetés a galliczizmusért, - mondotta egy orosz író, a ki szintén ott volt a társaságban. - Micsoda élvezet,... és... lenni - ez sincs oroszul mondva.
+
+- Ön nem kegyelmez senkinek, - folytatta Julie a népfölkelőhöz fordulva, a nélkül, hogy az író megjegyzését figyelemre méltatta volna.
+
+- A caustique-ért bocsánatot kérek, - mondotta, - és fizetek is, az élvezet-ért, az igazat bevallva, talán még szintén hajlandó vagyok fizetni; de a galliczizmusokért már nem felelek, - fordult oda az íróhoz: - se pénzem, sem időm nincs rá, mint Galliczyn herczegnőnek, hogy tanítót tartsak és oroszul tanuljak.
+
+- Áá, itt van ő is, - szólott Julie. - Quand on... Nem, nem, - fordult oda a népfölkelőhöz, - többet meg nem csíp. Mikor az ember az ördögöt a falra festi, - mondotta a ház asszonya Pierrenek, szeretetreméltóan elmosolyodva. - Éppen önről beszéltünk, a nagyvilági hölgyeknél szokásos füllentésekkel, - szólott Julie. - Azt mondtuk, hogy az ön ezrede föltétlenül jobb lesz a Mamonovénál.
+
+- Jaj csak kérem, ne beszéljenek nekem az ezredemről, - szólott Pierre kezet csókolván a ház asszonyának és odaült mellé. - Torkig vagyok már vele.
+
+- Ön, ugy-e bár, személyesen fogja vezetni az ezredét? - kérdezte Julie ravaszul s egy gúnyos pillantást váltott a népfölkelővel.
+
+A népfölkelő Pierre jelenlétében már nem volt annyira rossznyelvű, s álmélkodás tükröződött az arczán a fölött, vajjon mit jelent Julie arczán az a mosoly. Szórakozottsága és kedélyessége ellenére is, Pierre egyénisége egyszeriben útját vágta minden arra irányuló kísérletnek, hogy gúnyt űzzenek belőle a jelenlétében.
+
+- Dehogy' is, - felelt Pierre s végignézett otromba, kövér testén. - Engem a francziák nagyon is könnyen eltalálnának, aztán meg attól is tartok, hogy aligha tudnék lóra kapaszkodni.
+
+Julie társaságában azok közül a személyek közül, a kiket szóba hoztak, Rosztovékra került a sor.
+
+- Azt mondják nagyon rosszul állanak a dolgaik, - mondotta Julie. - S a gróf maga olyan ügyefogyott. Razumovszkijék meg akarták vásárolni a házát és a Moszkva melletti birtokát, de még mindig húzódik a dolog. Nagyon drágára tartja.
+
+- Nem a', úgy tetszik, a napokban már megkötik az üzletet, - szólt közbe valaki. - Bár mostanában igazán esztelenség Moszkvában bármit is vásárolni.
+
+- Miért? - kérdezte Julie. - Talán bizony azt hiszi, hogy Moszkva veszedelemben forog?
+
+- Hát ön miért utazik el?
+
+- Én? No ez igazán furcsa. Én azért megyek, mert mindenki megy, és mert se Jeanne d'Arc, sem amazon nem vagyok.
+
+- No persze, persze! Adjon kérem még egy darab gyolcsot.
+
+- Ha rendbe tudja hozni a dolgot, akkor kifizetheti minden adósságát, - folytatta a népfölkelő Rosztovról.
+
+- Jó öreg ember, de nagyon rosszul áll a dolga. Ugyan miért is vannak itt olyan soká? Hiszen már rég vissza akartak menni falura. Natalie, úgy tetszik már egészséges? - kérdezte Julie Pierre-től, ravaszul mosolyogva.
+
+- A kisebbik fiukat várják, - felelt Pierre. - Belépett az Obolenszkij kozákok közé, s elment Bjelaja-Czerkvába, ott állítják össze az ezredet. Most pedig áttették őt az én ezredembe, s így napról-napra várják. A gróf már régóta szeretne menni, de a grófné a világért sem akar addig kimozdulni Moszkvából, a míg fia meg nem érkezik.
+
+- Tegnapelőtt láttam őket Archarovéknál. Natalie megint megszépült és fölvidult. Egy románczot is énekelt. Némely ember milyen könnyen túlteszi magát mindenen!
+
+- Hogy-hogy' túlteszi magát? - kérdezte Pierre elégedetlenül. Julie elmosolyodott.
+
+- Jól tudja, gróf, hogy az olyan lovagok, mint ön, csak madame Souza regényeiben fordulnak elő.
+
+- Micsoda lovag? Miért? - kérdezte Pierre pirulva.
+
+- No, csak hagyja el, gróf, c'est la fable de tout Moscou. Je vous admire, ma parole d'honneur.
+
+- Büntetés! Büntetés! - kiáltott föl a népfölkelő.
+
+- No jól van. Az ember igazán már nem is beszélhet, jaj de unalmas!
+
+- Qu' est ce qui est la fable du tout Moscou? - kérdezte Pierre bosszúsan s fölkelt.
+
+- Hagyja el, gróf. Hiszen tudja!
+
+- Semmit se tudok, - felelt Pierre.
+
+- Tudom, hogy ön jó barátságban volt Natalie-val, és azért... Nem, én mindig inkább Vjerá-val barátkoztam. Ez a kedves Vjera.
+
+- Nem, asszonyom, - folytatta Pierre elégedetlen hangon. - Én éppenséggel nem szegődtem Rosztov-ék lovagjává, és több, mint egy hónapja nem voltam náluk. De nem értem ezt a tapintatlanságot...
+
+- Qui s' excuse - s' accuse, - mondotta Julie mosolyogva s a kezében lévő tépessél legyintve, és hogy az övé legyen az utolsó szó, legott másra vitte át a szót. - Mit szólnak hozzá, ma tudtam meg, hogy szegény Bolkonszkaja Mari az este Moszkvába érkezett. Hallotta, hogy elvesztette az apját?
+
+- Lehetséges! És hol van most? Nagyon szeretném meglátogatni, - szólott Pierre.
+
+- Tegnap vele töltöttem az estét. Ma vagy holnap reggel a kis unokaöcscsével kimegy a moszkvai birtokára.
+
+- Nos, és hogy' van? - kérdezte Pierre.
+
+- Megvan, búsul. De tudja-e, ki mentette meg? Valóságos regény. Rosztov Nikolaj. Bekerítették, meg akarták ölni s az embereit meg is sebesítették. Rosztov közbelépett és megmentette...
+
+- Megint egy regény, - szólott a népfölkelő. - Mostanában határozottan csak azért rendezik ezt az általános menekülést, hogy a vén lányok mind férjhez menjenek. Katis az egyik, Bolkonszkaja herczegnő a másik.
+
+- Tudja-e, hogy én csakugyan azt hiszem, hogy ő un petit peu amoureuse du jeune homme.
+
+- Büntetés! Büntetés! Büntetés!
+
+- De hát hogy' mondja ezt az ember oroszul?
+
+
+
+XVIII.
+
+Mikor Pierre hazatért, két aznap érkezett Rasztopcsin-féle fölhívást adtak át neki.
+
+Az elsőben arról volt szó, hogy az a hír, mintha Rasztopcsin gróf megtiltotta volna a Moszkvából való távozást, nem igaz, s hogy ellenkezőleg, Rasztopcsin gróf nagyon örül, hogy Moszkvából az úriasszonyok és a kereskedők feleségei elmennek. "Minél kevesebb a félelem, annál kevesebb az ujság", - mondotta a fölhívás, - "de arról, hogy az a gonosztévő nem jön be Moszkvába, az életemmel felelek". Ezekből a szavakból értette meg Pierre először egészen világosan, hogy a francziák mégis csak eljönnek Moszkvába. A második fölhívás arról szólt, hogy a mi főhadiszállásunk Vjazmában van, hogy Vittenstein gróf megverte a francziákat, de hogy, miután a lakosok közül sokan föl akarnak fegyverkezni, az arzenálban elő vannak készítve számukra a fegyverek: kardok, pisztolyok és puskák, a melyeket olcsón megszerezhetnek. A fölhívás hangja már korántsem volt olyan tréfás, mint az azelőtti Csigirin-féle mókás beszélgetések és Pierre eltűnődött ezeken a felhívásokon. Nyilvánvaló volt, hogy az a fenyegető viharfelhő, a melyet lelke minden erejével hivott s a mely e mellett önkéntelen rémületet keltett benne, nyilvánvaló volt, hogy ez a felhő mindinkább közeledett.
+
+"Vajjon szolgálatba lépjek s bevonuljak a hadsereghez, vagy még várjak?" - kérdezte magától Pierre immár vagy századszor. Elővette azt a csomag kártyát, mely ott hevert az asztalán, és elkezdett patience-ot rakni.
+
+- Ha ez a patience kijön, - mondotta magában, miközben ég felé emelt kezekkel a kártyát keverte, - ha kijön, az annyit tesz... mit tesz?...
+
+Nem volt rá ideje, hogy eldöntse, mit tesz, mikor kívülről meghallotta a legidősebb herczegnő hangját, a ki megkérdezte, be lehet-e menni hozzá.
+
+- Az annyit fog tenni, hogy be kell vonulnom a hadsereghez, - mondotta magában Pierre. - Tessék csak, tessék, - tette hozzá a herczegnőhöz fordulva.
+
+(Egyedül a hosszú derekú és szinte megkövérült arczú legidősebb herczegnő lakott még mindig a Pierre házában, a két fiatalabb már férjhez ment.)
+
+- Bocsásson meg, cousin, hogy bejöttem önhöz, - mondotta szemrehányóan izgatott hangon. - Végre is valamit már csak kell határozni. Mi lesz különben belőlünk? Már mindenki elhagyta Moszkvát, s a nép forrongni kezd. Vajjon mire várunk még?
+
+- Ellenkezőleg, cousine, nekem úgy tetszik, hogy jól megy minden, - szólott Pierre azon a szokott tréfálkozó hangon, a melyet a herczegnővel való érintkezésben elsajátított, a kivel szemben még mindig a legnagyobb zavarral töltötte be a jóltevő szerepét.
+
+- Micsoda jól megy... szép kis jóság! Ivanovna Marja elmondta már nekem, hogy a mi csapataink hogy' kitüntették magukat. Ez igazán becsületükre válik. De a nép teljesen fékevesztetté lett, megtagadja az engedelmességet; már az én cselédem is elkezd rabolni. Ilyenformán majd hamarosan mi reánk is ránk kerül a sor. Az utczákon már nem lehet járni. De a mi a fő, a francziák ma-holnap itt lehetnek, mire várunk hát? Én csak arra az egyre kérem, cousin, - mondotta a herczegnő, - vitessen el engem Pétervárra: akárki vagyok is, de még sem akarok Napoleon hatalmába kerülni.
+
+- Hagyja el, ma cousine, vajjon honnan meríti ezeket a híreket? Ellenkezőleg...
+
+- Én az ön Napoleonjának nem vetem alá magamat. Mások tegyenek a mit akarnak... Ha ezt nem akarja megtenni...
+
+- De hiszen megteszem, tüstént ki adom a parancsot.
+
+A herczegnőt nyilván bosszantotta, hogy nem volt kire haragudnia. Valamit suttogva leült egy székre.
+
+- De önt helytelenül tájékoztatták, - szólott Pierre. - A városban minden csöndes és szó sincs veszedelemről. Éppen az imént olvastam... - Pierre megmutatta a herczegnőnek a fölhívásokat. - Azt írja a gróf, az életével áll jót, hogy az ellenség be nem teszi a lábát Moszkvába.
+
+- Oh, ez az ön grófja, - mondotta a herczegnő haragosan, - ez képmutató és gonosztevő, a ki maga bújtotta föl a népet a forrongásra. Tán nem ő írta ezekben a hóbortos fölhívásokban, hogy bárki legyen is, üstökön kell ragadni (milyen ostoba)! A ki birja, - úgymond - az marja. Ez ugyan sokra vitte a szeretetreméltóságával. Ivanovna Marja mondta, hogy a nép majd megölte őt azért, mert francziául beszélt...
+
+- Hjah, ez így van... Ön nagyon is a szívére vesz mindent, - mondotta Pierre és elkezdte rakni a patience-ot.
+
+Mindamellett, hogy a patience kijött, Pierre nem vonult be a hadsereghez, hanem ott maradt a mindinkább kiürülő Moszkvában, s állandó aggodalomban, határozatlanságban és félelemben élt, de egyúttal szinte örömmel hitte valami rettenetesnek a bekövetkezését.
+
+Másnap estefelé a herczegnő elutazott s Pierrehez azzal a hírrel állított be a jószágigazgatója, hogy az ezrede fölszereléséhez szükséges pénzt nem lehet előteremteni, ha csak egyik jószágát el nem adja. A jószágigazgató egyáltaljában úgy tüntette föl előtte ezt az ezred históriát, mint a melynek tönkre kell őt tennie. Pierre csak nagy nehezen tudta palástolni a mosolyát, mikor a jószágigazgatóját hallgatta.
+
+- Nos, hát adja el, - mondotta. - Mit csináljunk, most már nem léphetek vissza.
+
+Minél kedvezőtlenebb volt a dolgoknak és különösen az ő dolgának az állása, annál kellemesebb volt Pierre-nek, s annál nyilvánvalóbbá lett, hogy a katasztrófa, a melyet várt, közeledik. Pierre ösmerősei közül már csaknem senki se volt a városban. Julie elment, Marja herczegnő szintén. A közeli ösmerősök közül már csak Rosztovék voltak ott, de hozzájuk Pierre nem járt.
+
+Ezen a napon Pierre, hogy kissé szórakozzék, kiment Voronczovo községbe, hogy megnézze azt a léghajót, melyet Leppich készített az ellenség megrontására és azt a próba-gömböt is, melyet másnap készültek fölereszteni. Ez a gömb még nem volt készen; de, mint Pierre megtudta, a császár kívánságára készült. A császár a következőket írta Rasztopcsin grófnak erről a léggömbről:
+
+"A mint Leppich elkészül, állítson össze a léghajója számára, megbízható és hozzáértő emberekből egy különítményt és tüstént küldjön futárt Kutuzovhoz, hogy őt értesítse. Én már beszéltem vele erről. Csak figyelmeztesse kérem Leppichet arra, hogy gondosan válassza meg azt a helyet, a hol először leszáll, nehogy az ellenség kezébe kerüljön. Föltétlenül szükséges, hogy a mozdulatait a főparancsnok mozdulataihoz alkalmazza."
+
+Voronczovo-ból hazafelé útközben, egy mocsaras hely mellett elmenve, Pierre egy csoport embert látott a vesztőhely körül, megállt és leszállt a kocsijáról. Éppen akkor hajtották végre az ítéletet egy franczia szakácson, a kit kémkedéssel vádoltak. Az ítélet végrehajtása éppen véget ért, s a hóhér egy vörös pofaszakállas, kék harisnyás és zöld köpenyes kövér embert oldozott le a szégyenpadról. Egy másik sovány és sápadt bűnös ott állott mellette. Az ábrázatuk után ítélve mindaketten francziák voltak. Pierre a sovány francziáéhoz hasonló, rémülten szenvedő arczczal törte magát keresztül a tömegen.
+
+- Mi ez? Ki ez? Miért? - kérdezgette. De a hivatalnokokból, polgárokból, kereskedőkből, parasztokból, köntösös és bekecses asszonyokból álló tömeg figyelme olyan mohón odatapadt arra, a mi a vesztőhelyen történt, hogy senki se felelt neki. A kövér ember fölkelt, ránczolt homlokkal vállat vont, és nyilván iparkodván erősnek látszani, fölállt és a nélkül, hogy körülnézett volna, kezdte magára venni a köpenyét; de egyszerre megrándultak az ajkai s maga is bosszankodván magára, mint a hogy' a felnőtt vérmes emberek szoktak, sírva fakadt. A tömeg hangos beszélgetésbe merült, mint Pierre-nek tetszett, csak azért, hogy a szánalom érzését magában elnémítsa.
+
+- Valami herczegnek a szakácsa...
+
+- Lám, muszjő, az orosz mártás úgy látszik ez egyszer savanyúra vált és... elvásott tőle a foga a francziának, - szólalt meg egy ránczosképű hivatalnok, a ki, mikor a franczia sírva fakadt, éppen Pierre mellett állott. A hivatalnok körülnézett, nyilván tréfájának a méltánylását várta. Egyesek elmosolyodtak, mások meg egyre ijedten nézték a hóhért, a ki a másik bűnöst vetkeztette.
+
+Pierre egyet szippantott az orrával, összeránczolta a homlokát és szaporán sarkon fordulva, visszament a kocsijához, miközben valamit mormogott magában, és felült. Útközben néhányszor úgy összerázkódott és olyan hangosan fölkiáltott, hogy a kocsisa megkérdezte:
+
+- Mit parancsol?
+
+- Hát te hova mégy? - kiáltott rá Pierre a kocsisára, mikor ez kihajtott a Dubjankára.
+
+- Úgy tetszett parancsolni, hogy a főparancsnoksághoz, - felelt a kocsis.
+
+- Szamár! Barom! - kiáltott föl Pierre a kocsisát szidalmazva, a mi vajmi ritkán esett meg vele. - Azt mondtam, hogy haza; siess szaporán, te mamlasz. Még ma el kell innen menni, - szólott Pierre magában.
+
+Pierre a megfenyített franczia és a vesztőhelyet ellepett tömeg láttára olyan véglegesen eltökélte, hogy tovább nem maradhat Moszkvában s hogy még ma bevonul a hadsereghez, hogy úgy tetszett neki, hogy ezt vagy meg is mondotta a kocsisának, vagy hogy a kocsisnak ezt magától is tudnia kellene.
+
+Hazaérkezvén, Pierre kiadta a parancsot mindent tudó, mindenhez értő s egész Moszkvában ösmeretes kocsisának Jevsztafjicsnak, hogy még ma éjjel elmegy Mozsaiszkba a csapatokhoz, s hogy küldjék el oda a hátas lovait. Mindent lehetetlen volt egy nap alatt elvégezni, s így Pierre, Jevsztafjics felszólalására, kénytelen volt az elutazását másnapra halasztani, hogy az előfogatok előreküldésére időt engedjen.
+
+Huszonnegyedikére kitisztult az idő, és Pierre még aznap ebéd után elhagyta Moszkvát. Éjjel, mikor Perchuskovoban lovakat váltott, megtudta, hogy aznap este nagy ütközet volt. Beszélték, hogy itt, Perchuskovoban is szinte rengett a föld az ágyúzástól. Pierrenek arra a kérdésére, vajjon ki lett a győztes, senki se tudott feleletet adni. (Ez volt a 24-iki sevardinoi ütközet.) Pitymallatkor Pierre megérkezett Mozsaiszkba.
+
+Mozsaiszkban minden ház tele volt katonasággal és abban a fogadóban, a melyben Pierre-t a lovásza és a kocsisa várták, egyetlen üres szoba sem akadt; valamennyi tele volt tisztekkel.
+
+Mozsaiszkban és Mozsaiszk körül mindenfelé katonák vonultak és táboroztak. Mindenfelől kozákok, lovas és gyalogos csapatok, ágyúk és lőszerkocsik látszottak. Pierre sietett, hogy minél hamarabb előre jusson, és minél messzebb került Moszkvától, és minél mélyebben belemerült a csapatoknak ebbe a tengerébe, annál jobban erőt vett rajta a nyugtalanság izgalma és az örömnek eddig még soha se tapasztalt érzése. Hasonló volt ez az érzés ahhoz, a melyet az uralkodó megérkezése alkalmával a Szlobodszki-palotában érzett, annak a szükségességnek az érzése, hogy valamire vállalkozzék, hogy valami áldozatot hozzon. Annak a tudatnak a kellemes érzése vett most erőt rajta, hogy mindaz, a miből az emberek boldogsága áll: az élet kényelme, a gazdagság, sőt maga az élet is badarság, a melyről valami egyébnek a kedvéért... szívesen lemond az ember... Hogy minek a kedvéért, arról Pierre nem tudott magának számot adni. Nem az foglalkoztatta őt, a miért áldozatot akart hozni, hanem maga az áldozathozatal ébresztett benne valami egészen új és kellemes érzést.
+
+
+
+XIX.
+
+Huszonnegyedikén volt az ütközet a sevardinoi erődítmények előtt, huszonötödikén egyik részről se történt egyetlen egy lövés sem, és huszonhatodikán történt a borodinoi ütközet.
+
+Hogyan és miért kínálták föl és fogadták el a sevardinoi és a borodinoi ütközetet? Miért történt a borodinoi ütközet? Sem a francziákra, sem az oroszokra nézve nem volt a legcsekélyebb jelentősége sem. Legközvetlenebb eredménye volt és kellett is, hogy legyen, az oroszokra nézve az, hogy közeledtünk Moszkva pusztulásához (a mitől a világon legjobban tartottunk), a francziákra nézve pedig az, hogy közeledtek egész hadseregük pusztulásához (a mitől meg ők féltek a világon mindennél jobban). Ez az eredmény már akkor is teljesen nyilvánvaló volt, s ezért Napoleon mégis fölkínálta, Kutuzov pedig elfogadta ezt az ütközetet.
+
+Ha a hadvezérek meghajoltak volna az okos érvek előtt, az ember azt hihetné, hogy Napoleon előtt egészen világosnak kellett volna lenni, hogy ha kétezer versztnyire benyomúl egy idegen ország belsejébe és belebocsátkozik egy ütközetbe, a melyben minden valószínűség szerint hadseregének egy negyed részét elveszíti, biztos vesztébe rohan; épp ily tisztán kellett volna állni Kutuzov előtt, hogy ha elfogadja az ütközetet és szintén megkoczkáztatja hadserege egy negyed részének az elvesztését, bizton elveszíti Moszkvát. Kutuzovra nézve ez épp oly mathematikai bizonyosság volt, mint az, hogy ha az ostáblázásnál egy kővel kevesebbem van és cserélek, bizton vesztek, következésképpen nem szabad cserélnem.
+
+Ha az ellenfelemnek tizenhat köve van, nekem pedig tizennégy, úgy én csak egy nyolczad részszel vagyok gyengébb nála; de ha tizenhármat cserélek, akkor ő háromszorta lesz erősebb nálam.
+
+A borodinoi csata előtt a mi haderőnk hozzávetőleg úgy aránylott a francziákéhoz, mint öt a hathoz, a csata után pedig, mint egy a kettőhöz, vagyis, a csata előtt százezer állott szemben százhúszezerrel, a csata után pedig ötvenezer a százezerrel. S az okos és tapasztalt Kutuzov mindezek ellenére elfogadta az ütközetet. Napoleon, a lángelméjű hadvezér pedig, - a mint őt hívták, - megvívta az ütközetet, csapatainak egy negyed részét elvesztette, és még jobban elnyújtotta hadműveleteinek a vonalát. Ha azt állítjuk, hogy Napoleon arra számított, hogy Moszkva elfoglalásával, éppen úgy, mint annak idején Bécs elfoglalásával véget vet a hadjáratnak, úgy nagyon sok bizonyíték szól ez ellen. Napoleon történetírói maguk is úgy nyilatkoznak, hogy már Szmolenszktől kezdve folyton meg akart állni, tisztában volt elnyújtott harczvonalának a veszedelmes voltával, és azt is tudta, hogy Moszkva elfoglalásával még korántsem lesz vége a hadjáratnak, mert Szmolenszktől kezdve láthatta, hogy az oroszok milyen állapotban hagyták hátra városaikat, s hogy a tárgyalások megkezdésére vonatkozólag nyilvánított kívánságaira egyetlen egyszer se kapott választ.
+
+Kutuzov és Napoleon, mikor a borodinoi ütközetet fölkínálták, illetve elfogadták, akaratuk ellenére és minden megfontolás nélkül jártak el. A történetírók pedig csak utólag lopták be a megtörtént tények elé a hadvezérek előrelátásának és lángelméjének ravaszul összeszőtt bizonyítékait, a kik pedig a világi események önkéntelen eszközei közt is a legönkéntelenebbek s a legszolgaiabbak voltak.
+
+A régiek a hőskölteményeknek valóságos remekműveit hagyták reánk, a melyekben a történelem egész érdekessége a hősökben összpontosul, és íme, mi még most sem tudjuk megszokni azt, hogy a mi korunkra vonatkoztatva az ilyesféle történelemnek semmi értéke sincsen.
+
+Arra a másik kérdésre vonatkozólag, hogy' történt a borodinoi és az azt megelőző sevardinoi ütközet? - éppúgy nagyon is határozott és közismert, de teljesen téves leírások állnak csak rendelkezésünkre. A történetírók ezt az ütközetet mind a következőleg írják le:
+
+    Az orosz hadsereg Szmolenszktől való visszavonulásától kezdve állandóan kereste a maga számára a döntő ütközethez legalkalmasabb hadállást, és azt Borodinonál találta meg.
+
+    Az oroszok már jó előre megerősítették ezt a Moszkvától Szmolenszk felé vezető úttól balra, az útra csaknem derékszög alatt álló s Borodino és Uticza közt, ugyanazon a helyen lévő hadállást, a melyen az ütközet lezajlott.
+
+    Ez előtt a hadállás előtt, az ellenség szemmeltartására egy megerősített előörsöt toltak előre a sevardinoi kurgán-ra (dombra). Huszonnegyedikén Napoleon rohamot intézett ez ellen az előörs ellen s azt el is fogta; huszonhatodikán pedig megtámadta a borodinoi mezőn álló egész orosz hadsereget.
+
+Így szólnak a történetírók, csakhogy ezek a leírások mind teljesen hamisak, a miről bárki is könnyen meggyőződhetik, ha csak egy pillantást vet a dolgok lényegére.
+
+Az oroszok nem keresték a legjobb hadállást; ellenkezőleg, visszavonulásuk közben nagyon sok olyan hadállást mellőztek, mely a borodinoinál sokkal előnyösebb lett volna. E hadállások egyikénél sem állapodtak meg: részben azért, mert Kutuzov nem akart olyan hadállást elfoglalni, a melyet nem ő választott ki, részben azért, mert a döntő ütközet után való vágy még nem nyilatkozott meg a kellő nyomatékossággal, de meg azért is, mert Miloradovics még mindig nem érkezett meg a népfölkeléssel, és még más számtalan oknál fogva. Tény az, - hogy a megelőző hadállások erősebbek voltak, és hogy a borodinoi hadállás (a melyben az ütközet lefolyt) nemcsak hogy nem volt erős, de semmivel sem volt inkább hadállásnak nevezhető, mint az orosz birodalomnak bármely más pontja, a melyre az ember a térképen egy gombostűvel úgy találomra rábökhetett.
+
+Az oroszok nemcsak hogy nem erősítették meg a borodinoi mezőn az út baloldalán, derékszög alatt elfoglalt hadállásukat (azt a helyet, a melyen az ütközet lefolyt), hanem 1812. augusztus 25-ikéig soha még csak nem is gondoltak arra, hogy a csata ezen a helyen történhessék meg. Ennek a bizonyítékául szolgál első sorban az, hogy nemcsak hogy huszonötödikén még nem voltak ezen a helyen erődítések, de hogy a huszonötödikén elkezdett erődítések huszonhatodikára még nem készültek el; másod sorban pedig a sevardinoi zártsáncz elhelyezése: a sevardinoi zártsáncznak ott az előtt a hadállás előtt, a melyben az ütközet lefolyt, semmi jelentősége sincsen. Miért volt éppen ez a zártsáncz minden más pontnál jobban megerősítve? És mire volt az jó, hogy ezt a pontot huszonegyedikén késő éjszakáig erőinknek végső megfeszítésével védelmeztük és hatezer embert veszítettünk? Az ellenség szemmeltartására teljesen elegendő lett volna egy kozák-különítmény. Harmadszor, hogy az a hadállás, a melyben az ütközet lefolyt, nem volt előre kiválasztva, és hogy a sevardinoi zártsáncz nem volt elővédje ennek a hadállásnak, annak a bizonyítékául szolgál az is, hogy Barclay de Tolly és Bagration huszonötödikéig abban a meggyőződésben éltek, hogy a sevardinoi zártsáncz a hadállásnak bal-szárnya, s hogy maga Kutuzov is, abban a jelentésében, melyet az ütközet után melegebben írt, a sevardinoi zártsánczot a hadállás bal szárnyának mondja. Csak jóval később, a mikor kimerítő jelentést írtak a borodinoi ütközetről, eszelték ki és vették bele (alkalmasint a főparancsnok által elkövetett hiba leplezésére, a kinek a csalhatatlanság színében kellett feltűnnie) azt a hazug és furcsa magyarázatot, hogy a sevardinoi zártsáncz elővéd gyanánt szolgált (pedig nem volt egyéb, mint a balszárnynak egy megerősített pontja) és hogy a borodinoi ütközetet mi egy megerősített és előre kiválasztott hadállásban fogadtuk el, pedig az igazság az, hogy az ütközet egy teljesen váratlan, és csaknem teljesen megerősítetlen ponton zajlott le.
+
+A helyzet nyilvánvalóan ez volt: a hadállást az országútat nem derék-, hanem hegyesszög alatt metsző Kolocsa folyó mellett választották ki, úgy, hogy a balszárny Sevardinoban, a jobbszárny Novoje-Szjelo közelében, a derékhad pedig Borodinoban, a Kolocsa és Vojna folyók összefolyásánál állott. Ez a hadállás, a Kolocsa folyó fedezete alatt, egy olyan hadsereg számára, melynek az a czélja, hogy a szmolenszki úton Moszkva felé vonuló ellenséget feltartóztassa, mindenki előtt nyilvánvaló, a ki a borodinoi mezőn végignéz, és nem gondol arra, hogy' folyt le az ütközet.
+
+Napoleon, mikor huszonnegyedikén kikocsizott Valujevbe (mint a történelmi könyvek írják), nem látta meg az oroszoknak Uticza és Borodino közt lévő hadállását (nem láthatta ezt a hadállást, mert nem is létezett), s az orosz hadsereg előörseit se látta, hanem az orosz hátvéd üldözése közben bukkant rá a sevardinoi kurgánon az oroszok hadállásának a balszárnyára, s az oroszokra nézve egészen váratlanul átvezette a csapatait a Kolocsán. És az oroszok nem tudván döntő ütközetbe bocsátkozni, balszárnyukkal kivonultak abból a hadállásból, a melyet el szándékoztak volt foglalni, s egy másik hadállást foglaltak el, mely nem volt előre megállapítva és nem is volt megerősítve. Napoleon átkelvén a Kolocsa bal partjára és az út bal oldalára, az egész jövendő ütközetet elterelte (az oroszok felől nézve) jobbról balfelé, és áthelyezte az Uticza, Szemjanovszkája és Borodino közt lévő mezőre (a mely semmivel sem nyújtott külömb hadállást, mint az orosz birodalom bármely más pontja) és ezen a mezőn zajlott le a 26-iki ütközet. A tervezett és a tényleges csatatér hevenyészett és vázlatos rajza alább következik. (Lásd a következő oldalt).
+
+Ha Napoleon huszonnegyedikén este nem ment volna ki a Kolocsához, s nem intéztetett volna még akkor este támadást a zártsáncz ellen, hanem csak másnap reggel kezdte volna meg a rohamot, akkor senki se kételkedett volna abban, hogy a sevardinoi zártsáncz a mi hadállásunk balszárnya volt; s az ütközet úgy folyt volna le, mint a hogy' mi számítottuk. Ebben az esetben mi alkalmasint még szívósabban védelmeztük volna a sevardinoi zártsánczot, a mi balszárnyunkat; Napoleont a derékon vagy jobb felől támadtuk volna meg, huszonnegyedikén a döntő ütközet abban a hadállásban folyt volna le, a mely meg volt erősítve és előre ki volt szemelve. De miután a mi balszárnyunk ellen intézett roham este, a mi hátvédünk visszavonulása, tehát közvetlenül a gridnevoi csata után történt, és miután az orosz hadvezérek nem akartak és nem tudtak, még akkor, huszonnegyedikén este döntő ütközetbe bocsátkozni, úgy a borodinoi ütközet első és fő hadművelete már huszonnegyedikén el volt veszítve, a mi természetesen a huszonhatodiki ütközet elvesztését is maga után vonta.
+
+A sevardinoi zártsáncz elvesztése után, huszonötödikén reggel, a mi balszárnyunknak nem volt hadállása, és így abba a kényszerhelyzetbe kerültünk, hogy balszárnyunkkal el kellett kanyarodnunk, és szaporán meg kellett magunkat erősítenünk ott, a hol éppen voltunk.
+
+De nem elég az, hogy az orosz csapatok augusztus 26-ikán mindössze csak a hevenyészett és befejezetlen erődítések védelme alatt állottak, ennek a hadállásnak a hátrányos voltát még fokozta az, hogy az orosz hadvezérek nem ösmervén föl teljesen a bekövetkezett tényeket (a balszárnyon volt hadállás elvesztését s a jövendő harcztérnek jobbról balfelé történt eltolását) megmaradtak a Novoje-Szjelo és Uticza közt elfoglalt kinyújtott harczvonalukban, s következésképpen csapataikat az ütközet alatt voltak kénytelenek jobbról balfelé eltolni. Ilyenformán azután az oroszok a csata egész tartama alatt, felényi erővel állottak szemben a francziáknak a mi bal szárnyunk ellen működő egész hadseregével. (Ponyatovszkijnak a francziák jobbszárnyán Uticza és Uvarov ellen intézett hadműveletei, a csata menetétől teljesen független mozdulatok voltak.) És így a borodinoi ütközet éppenséggel nem úgy folyt le, mint a hogy' azt (a mi hadvezéreink hibáit leplezni iparkodván és következésképpen az orosz csapatok és az orosz nemzet dicsőségét kisebbítvén) le szokták írni. A borodinoi ütközet nem egy előre kiszemelt és megerősített hadállásban, és nem a francziákénál csak valamivel gyengébb orosz erővel folyt le, hanem a borodinoi ütközetet, a sevardinoi zártsáncz elvesztése következtében az oroszok teljesen nyílt és alig valamelyest megerősített helyen fogadták el, még pedig a francziákénál felényivel gyengébb haderővel, vagyis olyan körülmények közt, a melyek közt nemcsak tíz óra hosszat küzdeni s az ütközetet eldöntetlenül hagyni, de még az is szinte elképzelhetetlen volt, hogy a hadsereget három óra hosszat össze lehessen tartani és meg lehessen óvni a teljes szétzülléstől és megfutamodástól.
+
+
+
+XX.
+
+Pierre 25-ikén reggel hagyta el Mozsaiszk-et. Annak a rettenetes meredek hegyi útnak a lejtőjén, a mely a városból, a jobb felől a hegyen álló templom mellett, - a melyben éppen akkor harangoztak be, - kivezetett, Pierre kiugrott a kocsijából és gyalog ment tovább. Mögötte, énekeseivel az élén valami lovasezred ereszkedett le a hegyről. Szemben vele egy sor szekér kapaszkodott föl a hegyre, s a tegnapi ütközet sebesültjeit hozta. A paraszt-kocsisok, a lovaikat biztatgatva és ostoraikkal közibük csapkodva egyik oldalról a másikra futkostak át. A szekerek, a melyeken hármasával, négyesével hevertek és ültek a sebesültek, nagyokat zökkentek a meredek úton kavicsolás ürügye alatt szétszórt köveken. A rongyokkal bekötözött, sápadt sebesültek, ajkukat összeszorítva, szemöldökeiket ránczolva és a lógórudakba kapaszkodva rázódtak a szekereken. Mindannyian szinte egyűgyű és gyerekes kíváncsisággal bámulták meg Pierre fehér kalapját és zöld frakkját.
+
+Pierre kocsisa bosszúsan kiabált a sebesültszállitó szekerekre, hogy térjenek ki előle. A hegyről leereszkedő lovasezred utólérte Pierre kocsiját és leszorította őt az útról. Pierre megállt és odaszorult a hegyoldalban kiásott útnak a legszélére. A nap a hegy lejtője mögül nem jutott el a mélyen bevágott útra, a hol hűvös és nyirkos volt a levegő: Pierre feje fölött ott volt a verőfényes augusztusi reggel és vidáman hömpölygött tova az ünnepi harangszó. Az egyik sebesültszállitó szekér közvetlenül Pierre mellett megállott az út szélén. A háncsczipős kocsis lihegve odaszaladt a szekeréhez, követ dugott az abroncstalan hátsó kerék alá, és megigazította a hámot a lovacskáján.
+
+Az egyik sebesült, egy felkötött karú vén katona, a ki a szekér mögött ballagott, egészséges kezével elkezdett neki segíteni és rápillantott Pierre-re.
+
+- Nos, földi, leraknak-e bennünket itt? Vagy tán meg sem állunk Moszkváig? - szólalt meg.
+
+Pierre olyan mélyen elgondolkozott, hogy meg se hallotta ezt a kérdést. Majd a lovasezredet nézte, mely most akadt össze a sebesültszállítmánynyal, majd rábámult arra a szekérre, a mely mellett állott, s a melyen két sebesült ült, egy pedig feküdt. A szekéren ülő katonák egyike alkalmasint az arczán volt megsebesülve. Egész feje rongyokkal volt bekötözve s az egyik orczája akkorára megdagadt, mint egy gyermekfej. A szája és az orra teljesen félreállott. Ez a katona fölpillantott a templomra és keresztet vetett. Egy másik, fiatal siheder, egy tejfölös szájú, szőke újoncz, a kinek mintha csak egyetlen csöpp vér se lett volna az arczában, merev és jóságos mosolylyal nézett Pierre-re; a harmadik hanyatt feküdt, s nem látszott az arcza. A lovas-énekesek közvetlenül a szekér mellett vonultak el.
+
+- Jaj, elveszett... a sünfejű...
+
+- Messze földön éldegél a... - vágták ki az ismert katona-tánczdalt. Mintegy kíséretül, de a vígságnak más nemével kondultak meg közben ott a hegyen az ünnepi harangszó érczes hangjai. És a vidámságnak egy megint másik nemével árasztották el a szemben lévő hegyoldalt a nap forró sugarai. De a hegyoldal alatt, a sebesülteket szállító szekér körül, a lihegő lovacska mellett, a hol Pierre állott, nyirkos, komor és szomorú volt a világ.
+
+A dagadt ábrázatú katona bosszúsan nézett a lovas-énekesekre.
+
+- Oh, ezek a piperkőczök! - bökte ki szemrehányólag.
+
+- Ma nemcsak katonákat, de még parasztokat is láttam! A parasztokat, még azokat is hajszolják, - mondotta szomorú mosolylyal a szekér mögött álló katona Pierre-hez fordulva. - Manapság nem sokat válogatnak... Az egész népre akarnak támaszkodni, s csak egy a jelszó: - Moszkva. Egy kis kirándulást akarnak csinálni. - A katona szavainak a homályossága ellenére is Pierre mindazt megértette, a mit mondani akart, és helyeslőleg bólintott a fejével.
+
+Megtisztult az út, Pierre leért a hegyről és folytatta az útját.
+
+Pierre útközben az út mindkét oldalára tekintgetve ismerős arczokat keresett, de mindenütt csak különféle fegyvernemekhez tartozó katonák ismeretlen arczát látta, melyek egyforma álmélkodással bámulták az ő fehér kalapját és zöld frakkját.
+
+Miután már vagy négy versztet ment, végre megpillantotta az első ismerőst és örömteljesen fordult oda hozzá. Ez az ismerős a hadsereg egyik főorvosa volt. Bricskában jött Pierre-el szemben egy fiatal orvossal, s megismervén Pierre-t, megállította a kozákját, a ki kocsis helyett a bakon ült.
+
+- Gróf! Kegyelmes uram, hát ön hogy' kerül ide? - kérdezte az orvos.
+
+- Csak úgy, széjjel akartam nézni egy cseppet...
+
+- Persze, persze, no lesz ám mit néznie...
+
+Pierre leugrott a kocsijáról s megállván, beszédbe ereszkedett az orvossal és közölte vele azt a szándékát, hogy részt akar venni az ütközetben.
+
+Az orvos azt tanácsolta Bezuchijnak, hogy forduljon egyenesen a Fenséghez.
+
+- Miért lenne az ütközet alatt az Isten tudja hol, teljes bizonytalanságban, - mondotta egy pillantást váltva fiatal társával, - a Fenség meg mégis csak ismeri, és kegyesen fogadja majd önt. Bizony batyuska, ez lesz a legokosabb, - mondotta az orvos.
+
+Az orvos, a mint látszott, ki volt merülve és sietett.
+
+- Azt hiszi... - De még azt is meg akartam kérdezni, hol van voltaképpen a mi hadállásunk? - szólott Pierre.
+
+- A hadállásunk? - kérdezte az orvos, - ez már nem én rám tartozik. Menjen csak keresztül Tatarinován, a hol olyan sokat ásnak. Ott aztán menjen föl a dombra: onnan majd meglátja, - felelt az orvos.
+
+- És onnan csakugyan látni?... De mégis, ha tán ön...
+
+De az orvos félbeszakította s a bricskája felé indult.
+
+- Elkisérném önt, de Istenem, - lássa (az orvos a torkára mutatott) rohanok a hadtestparancsnokhoz. Lássa, milyen is a mi sorsunk?... Azt tudja, hogy holnap ütközet lesz; százezer emberre legkevesebb húsz ezer sebesültet kell számítani; nekünk pedig még hatezer emberre való hordágyunk, ágyunk, felcserünk és orvosunk sincsen. Tízezer szekerünk ugyan van, de ezen kivül még egyéb is kell ám; no de hát majd csak megleszünk, a hogy' lehet.
+
+Az a különös gondolat, hogy abból a sok ezer eleven, egészséges, fiatal és idősebb emberből, a kik most olyan derült kiváncsisággal bámulták az ő kalapját, húszezeren minden bizonynyal sebesülésre vagy halálra vannak szánva (lehet, hogy éppen azok, a kiket látott), megdöbbentette Pierre-t.
+
+"Lehet, hogy már holnap meghalnak, vajjon miért gondolnak hát egyébre, mint a halálra?" És egyszerre a gondolatok valami titkos társulása révén élénken maga elé képzelte a mozsaiszki hegyről való leereszkedést, a sebesülteket szállító szekereket, az ünnepi harangzúgást, a nap ferde sugarait s a lovas katonák dalolását.
+
+"Ezek a lovaskatonák csatába mennek, sebesültekkel találkoznak, s egy pillanatra se tűnődnek el azon, a mi reájuk vár, hanem elmennek mellettük és még integetnek a sebesülteknek. S ezek közül húszezeren halálra vannak szánva, s a mellett az én kalapomat bámulják! - Furcsa!" - gondolta Pierre, a mint tovább ment Tatarinova felé.
+
+Az út baloldalán egy udvarház mellett fogatok, társzekerek, tisztiszolgák és őrszemek ácsorogtak. Itt volt szállva a Fenség. De akkor, a mikor Pierre odaérkezett, sem ő, sem a törzskarból senki sem volt ott. Mindannyian isteni tiszteleten voltak. Pierre tehát tovább ment Gorki felé.
+
+Feljutván a dombra s beérkezvén a falu utczájába, Pierre először látott fehér inges és a sapkájukon kereszttel ellátott népfölkelő-parasztokat, a kik hangos beszélgetésbe és kaczagásba merülve, fürgén és izzadtan dolgoztak az út jobb oldalán lévő és fűvel benőtt hatalmas dombon.
+
+Egyesek közülük ásóval lapátolták a domboldalról a földet, melyet mások talyigákon szállítottak tovább, ismét mások csak ácsorogtak és nem csináltak semmit.
+
+Két tiszt állott a dombtetőn és felügyelt reájuk. Mikor ezeket a parasztokat látta, a kik nyilván jót mulattak még új katonavoltukon, Pierre-nek megint eszébe jutottak a mozsaiszki sebesült katonák, és kezdte érteni, hogy mit akart mondani az a katona azzal, hogy az egész népre akarnak támaszkodni. Ezek a csatatéren dolgozó szakállas parasztok, ezek a fura és otromba csizmák, ezek az izzadt nyakak és itt-ott kigombolt, ferdén álló inggallérok, melyek alól ki-kilátszottak a napbarnított kulcscsontok, mind annál, a mit eddig a jelen pillanat ünnepélyes és jelentőségteljes voltáról látott és hallott, erősebben hatottak Pierre-re.
+
+
+
+XXI
+
+Pierre leszállt a kocsijáról, s a dolgozó népfölkelők mellett fölment arra a dombra, a melyről, mint az orvos mondta, az egész csatateret áttekinthette.
+
+Délelőtt tizenegy óra volt. A nap valamelyest Pierre mögött és tőle balra állott, s a tiszta és ritka levegőn keresztül fényesen bevilágította az előtte elterülő félkör formában, lépcsőzetesen emelkedő, hatalmas tájképet.
+
+E fölött a lépcsőzetesen emelkedő félkör fölött és tőle balra, a lépcsőzetes emelkedést keresztülmetszve kanyargott a szmolenszki országút, mely egy a domb alatt vagy ötszáz lépésnyire fekvő, fehértemplomos falun vezetett keresztül (ez volt Borodino). Az út a falu alatt egy hídon vezetett keresztül, s lejtőkön és kapaszkodókon kanyarogva mind magasabbra emelkedett a körülbelül hat versztnyiről odalátszó Valujev falu felé (itt volt most Napoleon). Valujev mögött beleveszett az út a szemhatáron sárguló erdőbe. Ebben a nyírfa- és fenyőerdőben, az út irányától jobbra a koloczki kolostor távoli keresztje és harangtornya csillogott a napsugárban. Az erdőtől és az úttól jobbra-balra több helyen a mi és az ellenség csapatainak határozatlan tömegei és füstölgő őrtüzei látszottak a kéklő távolban. Jobb felől, a Kolocsa és a Moszkva folyók mentén, dombos és szakadékos volt a vidék. A gugyrok között Bezzubovo és Zacharjino falvak látszottak a messzeségben. Balfelől már síkabb volt a vidék, gabonaföldek terültek el s egy felgyújtott, füstölgő falu látszott - Szemjonovszkaja.
+
+Mindaz, a mit Pierre jobb és balfelől látott, annyira határozatlan volt, hogy a mezőnek sem a bal, sem a jobb oldala nem elégítette ki teljesen a várakozásait. A merre csak nézett, sehol se látta a csatateret, melyet látni remélt, hanem földeket, tisztásokat, csapatokat, erdőket, őrtüzek füstjét, falvakat, dombokat, folyókat; s bármennyire fürkészte is Pierre, ezen az eleven terepen sehol se tudta megtalálni a mi hadállásunkat, sőt még a mi csapatainkat se tudta megkülönböztetni az ellenséges csapatoktól.
+
+"Meg kell kérdezni valakitől, a ki tudja", - gondolta magában és odafordult egy tiszthez, a ki kíváncsian nézte az ő éppenséggel nem katonás, hatalmas alakját.
+
+- Ha szabad kérdeznem, - fordult oda Pierre a tiszthez, - milyen falu az ott előttünk?
+
+- Burdino, vagy micsoda? - felelt a tiszt, kérdőleg fordulván egyik bajtársához.
+
+- Borodino, - javította ki a másik.
+
+A tiszt nyilván megörülvén az alkalomnak, hogy kissé beszélgethet, közelebb ment Pierre-hez.
+
+- Ott vannak a mieink? - kérdezte Pierre.
+
+- Igen, és amott tovább a francziák, - szólott a tiszt. - Ott vannak ni, - innen látni őket.
+
+- Hol? Hol? - kérdezte Pierre.
+
+- Szabad szemmel is látni. Amott ni! - A tiszt kezével a folyón túl balfelől látszó füstre mutatott, és kiült az arczára az a szigorú és komoly kifejezés, a melyet Pierre azok közül az arczok közül, a melyekkel találkozott, nagyon sokon látott.
+
+- Óh, ezek francziák! És ott?... - Pierre balra egy dombra mutatott, a mely körül csapatok látszottak.
+
+- Azok a mieink.
+
+- Óh, a mieink! És amott?... - Pierre odamutatott egy falu mellett levő távolabbi dombra, a melynek a közepén egy nagy fa állott, és a melyen szintén őrtüzek füstölögtek és valami feketéllett.
+
+- Ez megint ő, - szólott a tiszt (ez volt a sevardinói zártsáncz). - Tegnap még a mienk volt, de most az övé.
+
+- De hát hol akkor a mi hadállásunk?
+
+- A hadállásunk? - kérdezte a tiszt a megelégedés mosolyával, - ezt én önnek egészen világosan megmondhatom, mert csaknem minden erődítményeinket én építettem. Ime nézze, a derékhadunk Borodinoban van, ott ni. - Rámutatott a fehér templomos falura, mely ott terült el előttük. - Ott van az átkelés a Kolocsán. Amott ni, a hol a laposon lekaszált széna rendei hevernek, ott van a híd. Ez a mi derékhadunk. A jobbszárnyunk lám ott van (egyenesen jobbra mutatott, a szakadékon túlra), ott a Moszkva folyó, a hol három nagyon erős sánczot emeltünk. A balszárny... - itt a tiszt elhallgatott. - Lássa, ezt már bajos önnek megmagyaráznom... Tegnap a mi balszárnyunk ott volt Sevardinoban, lássa ott, a hol az a tölgy áll; de most visszavontuk a balszárnyunkat, mely most ott van... látja azt a falut és azt a füstöt? - az Szemjonovo, ott ni, - rámutatott a Rajevszkij dombra. - De az ütközet aligha lesz ottan. Hogy ő ott is összevonta a csapatait, az csak ámítás; ő bizonyára a Moszkvától jobbra fog elkanyarodni. No, de bárhol lesz is az ütközet, holnap már sokan nem fogunk számítani! - mondotta a tiszt.
+
+Egy öreg altiszt, a ki a tiszt magyarázata közben lépett oda, szótlanul várta, míg a fölebbvalója befejezi a mondókáját; de ekkor, alkalmasint nem lévén a szavaival megelégedve, mégis közbevágott.
+
+- El kell menni sánczkosokért, - szólott szigorúan.
+
+A tiszt mintha zavarba jött volna s mintha megértette volna, hogy arról, hogy holnap milyen sokan nem fognak számítani, gondolhat ugyan, a mit akar, de beszélni nem való róla.
+
+- Jó, küldd el hát megint a harmadik szakaszt, - mondotta a tiszt szaporán.
+
+- De hát ön kicsoda, talán az orvosok közül való?
+
+- Nem, én csak úgy..., - felelt Pierre s a népfölkelők mellett megint lement a dombról.
+
+- Oh, az átkozottak! - mormogta az őt követő tiszt, s befogván az orrát, elsietett a munkások mellett.
+
+- Itt vannak ni!... Hozzák, jönnek... Itt van... tüstént itt lesznek... - hallatszottak egyszerre hangok, s tisztek, katonák és népfölkelők szaladtak előre az úton.
+
+A domb aljáról, Borodino felől, templomi körmenet közeledett. Legelől, levett csákóval és lefelé fordított fegyverrel, délczegen haladt a poros úton a gyalogság. A gyalogság mögött egyházi ének hallatszott.
+
+Pierre-t utólérve, sapka nélkül szaladtak a körmenet elé a katonák és a népfölkelők.
+
+- Hozzák a matyuskát! - A mi oltalmazónkat... Az iverszkáját!...
+
+- A szmolenszki matyuskát, - igazította helyre a másik.
+
+A népfölkelők, azok is, a kik a faluban voltak, meg azok is, a kik azon a dombon dolgoztak, a melyen az ágyúüteg állott, az ásóikat elhajigálva, szaladtak a körmenet elé. A poros úton lépkedő zászlóalj után, teljes díszben jöttek a papok, egy kámzsás öreg pap a segédlő egyházfival és az énekesekkel. Utánuk katonák és tisztek vitték a keretbe foglalt, fekete arczú nagy szentképet. Ez volt az a szentkép, a melyet Szmolenszkből hoztak el, s melyet azóta állandóan a hadseregnél tartottak. A szentkép mögött, körülötte, előtte és mindenfelől, födetlen fővel, mélyen hajlongva siettek a katonák csapatjai.
+
+A hegyre fölérve megálltak a szentképpel; a képet szalagoknál fogva tartó embereket fölváltották, a gyacskák újra meggyújtották a füstölőket s elkezdődött az imádság. Merőlegesen tűztek alá a nap forró sugarai; könnyed, friss szellőcske libegtette a fedetlen fejek hajzatát s a szentképet ékesítő szalagokat; az ének fojtottan hangzott a szabad ég alatt. A szentképet a födetlen fejű tisztek, katonák és népfölkelők óriási tömege vette körül. A pap és a gyacsok mögött egy szabadabb helyen állottak a rangosabb emberek. Egy kopasz tábornok, a György-renddel a nyakán, közvetlenül a pap háta mögött állott s a nélkül, hogy keresztet vetett volna (nyilván német volt), türelmesen várta az isteni tisztelet végét, melyet alkalmasint azért tartott szükségesnek végighallgatni, hogy hozzájáruljon az orosz népben a hazafiság fölébresztéséhez. Egy másik tábornok katonás állásban megrázta a kezeit maga előtt és úgy nézett körül. Pierre, a ki a parasztok csoportjában állott, nem egy jó ismerőst fedezett föl ebben az előkelő körben, de nem igen nézett rájuk; egész figyelmét lefoglalta a katonák és a népfölkelők arczán ülő komoly kifejezés, a kik egyforma mohósággal bámultak a szentképre. Alig hogy a kimerült gyacskák (a kik immár a huszadik imát énekelték), lustán és egykedvűen elkezdtek énekelni: "Oltalmazd meg Isten anyja, rabjaidat minden bajtól", s a pap és a gyákon tovább fűzték: "valaminthogy a bajban te hozzád fordulunk, a ki áttörhetetlen falunk és szószólónk vagy nékünk", minden arczon megint lobbot vetett a közeledő ünnepélyes pillanat tudatának ugyanaz a kifejezése, a melyet már Mozsaiszkban és időnkint azóta is nagyon sok arczon látott, azok közül, a melyekkel akkor délelőtt találkozott; és mind gyakoribb lett a fejek lehorgasztása, a hajzatok megrázása, s mind sűrűbben hangzottak föl a sóhajok, s a keresztet vető kezeknek a kebleken való dobbanása.
+
+A szentképet körülvevő tömeg egyszerre szétnyílt és elkezdte Pierre-t szorongatni. Ekkor abból a sietségből ítélve, a melylyel a tömeg utat nyitott neki, valami, alkalmasint nagyon magasrangú személyiség lépett oda a szentképhez.
+
+Kutuzov volt, a ki most tért vissza a hadállás körül tett szemleútjáról. A mint visszatért Tatarinovába, legott eljött az isteni tiszteletre. Pierre, különös és minden mástól elütő alakjáról, tüstént megösmerte Kutuzovot.
+
+Hatalmas terjedelmű, kövér testén hosszú köpenynyel, görnyedten, födetlen fehér fejjel s pufók arczán kifolyt, fehér szemével, az ő imbolygó és bukdácsoló járásával lépett be Kutuzov a körbe és megállt a pap mögött. Szokott mozdulattal keresztet vetett magára, kezével lenyúlt szint' a földre s mélyen felsóhajtva, lehorgasztotta a fejét. Kutuzov mögött ott állott Bennigsen és a kíséret. A főparancsnok jelenléte ellenére is, a ki a főméltóságok figyelmét mind magára vonta, a népfelkelők és a katonák csak imádkoztak tovább, a nélkül, hogy ránéztek volna.
+
+Mikor az isteni tisztelet véget ért, Kutuzov odalépett a szentképhez, nehézkesen térdre ereszkedett, földig meghajtotta magát, s a gyöngesége és a kövérsége miatt jó darabig nem tudott fölkelni. Ősz feje meg-megrándult az erőlködéstől. Végre fölkelt, gyermekes naivsággal fölbigygyesztett ajkát odaszorította a szentképhez és kezével a földet érintve, megint meghajtotta magát. A tábornoki kar követte a példáját; azután a tisztek és utánuk egymást taszigálva, nagyokat szuszogva és szinte tülekedve, kihevült arczczal özönlöttek oda a katonák és a népfölkelők.
+
+
+
+XXII.
+
+Pierre a körülötte lévő tolongásban megtántorodva, körülnézett.
+
+- Kirillycs Pjotr gróf! Hát ön hogy' kerül ide? - szólalt meg valakinek a hangja. Pierre körülnézett.
+
+Drubeczkoj Borisz, letisztogatván a térdeit, a melyek (alkalmasint ő is letérdepelt a szentkép előtt) bepiszkolódtak, mosolyogva közeledett Pierre felé. Borisz választékosan, a katonai marczonaság bizonyos árnyalatával volt öltözve. Hosszú kabát volt rajta s ostor a vállain keresztül vetve, éppen úgy, mint Kutuzovnak.
+
+Kutuzov e közben bement a faluba s a legelső ház árnyékában leült egy padra, melyet futólépésben hozott oda egy kozák, a másik pedig letakarta pokróczczal. Nagy és fényes kíséret vette körül a főparancsnokot.
+
+A szentképet nagy tömeg kisérte tovább. Pierre Kutuzovtól vagy harmincz lépésnyire megállott Boriszszal beszélgetni.
+
+Pierre elmondta neki, hogy részt akar venni az ütközetben, s meg akarja nézni a hadállást.
+
+- Biz' az jó is lesz, - szólott Borisz. - A táborban legyen az én vendégem. Legjobban megláthat mindent onnan, a hol majd Bennigsen fog állani. Én úgy is ő mellé vagyok beosztva. Majd be is jelentem neki. Ha pedig a hadállást akarja körüljárni, jőjjön most velünk: tüstént indulunk a balszárnyra. Azután visszajövünk és nagyon szívesen látom nálam éjszakára, majd összeütünk valahogy' egy játszmát. Ösmeri Szergejevics Dmitrijt, ugy-e? Itt lakik ni, - rámutatott Gorkiban a harmadik házra.
+
+- De én a jobbszárnyat is szeretném látni, azt hallom, hogy ez nagyon erős, - mondotta Pierre. - Szeretném a Moszkva folyótól kiindulva az egész hadállást megösmerni.
+
+- Erre majd az után is ráér, fődolog a balszárny...
+
+- Persze, persze. De hol van Bolkonszkij ezrede, nem tudná megmondani? - kérdezte Pierre.
+
+- Nikolajevics Andrejé? Elmegyünk mellette, majd oda is elvezetem.
+
+- És milyen a balszárny? - kérdezte Pierre.
+
+- Az igazat bevallva, de köztünk maradjon, a mi balszárnyunk, a jó Isten a megmondhatója, milyen állapotban van, - szólott Borisz bizalmasan halkított hangon; - Bennigsen gróf egészen másként gondolta a dolgot. Ő neki az volt a szándéka, hogy megerősíti, látja ott azt a dombot, nem pedig így, de hát... - Borisz vállat vont. - A Fenség nem akarta vagy pedig telebeszélték a fejét. Lám... - És Borisz nem fejezhette be, mert ebben a pillanatban odalépett Pierre-hez Kaiszarov, Kutuzov segédtisztje. - Áá Szergejics Paiszij, - szólott Borisz, fesztelen mosolylyal fordulván Kaiszarovhoz. - Éppen azon iparkodom, hogy a grófot a hadállás felől tájékoztassam. - Csodálatos! - Hogy' is tudta a Fenség a francziák szándékát úgy kitalálni.
+
+- A balszárnyról beszél? - kérdezte Kaiszarov.
+
+- Igen, igen, arról. A mi balszárnyunk most nagyon, de nagyon erős.
+
+Annak ellenére, hogy Kutuzov a fölösleges embereket a törzskarból mind eltávolította, Borisznak a Kutuzov által elrendelt változások után is sikerült a főhadiszálláson megmaradnia. Borisz Bennigsen gróf mellé került. Bennigsen gróf éppen úgy, mint mindazok, a kik mellett Borisz csak volt, szinte megbecsülhetetlen embernek tartotta a fiatal Drubeczkoj herczeget.
+
+A hadsereg vezetésében két, egymástól élesen elkülönített párt állott szemben egymással. Kutuzov pártja és Bennigsennek, a törzskar főnökének a pártja. Borisz ehhez az utóbbi párthoz tartozott és senki nálánál jobban nem tudta, a Kutuzov iránt tanusított, szinte szolgalelkű tisztelet mellett is, éreztetni, hogy az öreg nem valami sokat ér, s hogy voltaképpen mindennek Bennigsen a lelke. Most azután közeledett az ütközet döntő pillanata, a melynek vagy meg kellett semmisítenie Kutuzovot és átjátszania a hatalmat Bennigsen kezére, vagy ha még Kutuzov meg is találná nyerni az ütközetet, éreztetni, hogy ez mind Bennigsen érdeme. A holnapi napnak minden körülmények közt nagy kitüntetéseket és előléptetéseket kellett hoznia. S ennek következtében Borisz egész nap rendkívül élénk és izgatott hangulatban volt.
+
+Kaiszarov után még más ismerősök is fölkeresték Pierre-t, a ki alig tudott felelni arra a tömérdek kérdésre, a melylyel őt Moszkvára vonatkozólag elárasztották, s alig tudta végighallgatni mindazt, a mit neki beszéltek. Minden arczra kiült az élénkség és az aggodalom kifejezése. De Pierre-nek úgy tetszett, hogy ennek az egyesek arczán tükröződő izgatottságnak inkább az egyéni siker kérdésében volt a rugója, és nem ment ki a fejéből a lelkesedésnek az a másik kifejezése, melyet más arczokon látott, s a mely nem egyéni, hanem általános kérdésekre, az élet és halál kérdéseire látszott vallani. Kutuzovnak föltünt Pierre alakja és az a csoportosulás, mely körülötte támadt.
+
+- Hívjátok őt ide hozzám, - szólott Kutuzov. A segédtiszt közölte vele a Fenség kívánságát, mire Pierre elindult a pad felé. De Pierre-t megelőzve, odalépett Kutuzovhoz egy népfölkelő közlegény. Dolochov volt.
+
+- Hát ez hogy' kerül ide? - kérdezte Pierre.
+
+- Ez egy igazi bestia, odalopózik ez mindenhová, - feleltek Pierre-nek. Régebben lefokozták. S most szeretne megint felkapaszkodni. Holmi tervei vannak, s éjszakának idején belopta magát az ellenséges előörsök közé... szó sincs róla, fenegyerek...
+
+Pierre levette a kalapját és tiszteletteljesen meghajolt Kutuzov előtt.
+
+- Én úgy okoskodtam, hogy ha jelentést teszek fenségednek, elűzhet engem vagy azt mondhatja, hogy már van tudomása arról, a mit jelenteni akarok, és akkor jaj lesz nekem... - mondotta Dolochov.
+
+- Lám, lám.
+
+- Ha pedig igazam van, akkor hasznára vagyok a hazámnak, a melyért kész vagyok meghalni.
+
+- Lám... lám...
+
+- Ha pedig fenségednek szüksége talál lenni egy olyan emberre, a ki nem félti a bőrét, úgy kegyeskedjék én reám gondolni... Lehet, hogy meg fogok felelni Fenségednek.
+
+- Lám... lám... - ismételgette Kutuzov, és mosolyogva hunyorgató szemmel nézett Pierre-re.
+
+Ekkor Borisz, az ő udvaroncz ügyességével odasompolygott Pierre mellé, a főparancsnok közelébe, s a legártatlanabb ábrázattal, halkan, mintha csak egy megkezdett beszélgetést folytatott volna, így szólott Pierre-hez:
+
+- A népfölkelők külön tiszta fehér inget húztak azért, hogy a halálra készüljenek. Micsoda vitézség, gróf!
+
+Borisz ezt nyilván azért mondta Pierre-nek, hogy a Fenség is meghallja. Tudta, hogy Kutuzov figyelmét nem kerülik el ezek a szavak, és a Fenség csakugyan odafordult hozzá.
+
+- Mit mondtál a népfölkelőkről? - kérdezte Borisztól.
+
+- Azt mondtam, Fenség, hogy a holnapi napra, a halálra készülvén, tiszta inget húztak.
+
+- Áá! Csodálatos, páratlan egy népség, - szólott Kutuzov s a szemét behúnyva, megcsóválta a fejét. - Páratlan nép! - ismételte felsóhajtva.
+
+- Puskaport akar szagolni? - szólt oda Pierre-nek. - Biz' az kellemes illat. Van szerencsém az ön feleségének az imádói közé tartozni; vajjon hogy' van a grófné? A hajlékom, az rendelkezésére áll. - Erre, mint ez az öregebb emberekkel sokszor megesik, Kutuzov szórakozottan elkezdett körülnézni, mintha mindent elfelejtett volna, a mit mondania vagy tennie kellene.
+
+Nyilván eszébe jutván az, a mit keresett, odaintette magához Kaiszarov Szergejevics Andrejt, a segédtisztjének a testvérét.
+
+- Hogy' is van az a vers, Marinnak az a verse, hogy' is van, no? A mit Gerakovra irt: "Tanár leszel a..." Mondjad csak, mondjad csak, - szólalt meg Kutuzov elmosolyodva. Kaiszarov elmondta... Kutuzov a vers ütemében mosolyogva bólogatott.
+
+Mikor Pierre elment Kutuzovtól, Dolochov odalépvén hozzá, megfogta a kezét.
+
+- Nagyon örülök, hogy önt itt találom, gróf, - mondotta neki hangosan, s rá se hederítvén a körülötte álló idegenekre, különös határozottsággal és ünnepélyességgel. - Annak a napnak a küszöbén, a melyen Isten a megmondhatója, ki marad közülünk életben, örülök az alkalomnak, hogy önnek megmondhatom, hogy nagyon sajnálom azokat a félreértéseket, a melyek közöttünk fölmerültek, s nagyon szeretném, ha jó szívvel lenne irántam. Kérem, bocsásson meg.
+
+Pierre mosolyogva nézett Dolochovra és nem tudta, mit mondjon neki. Dolochov könnybe lábbadt szemekkel megölelte és megcsókolta Pierre-t.
+
+Borisz valamit mondott a tábornokának, mire Bennigsen gróf odafordult Pierre-hez, és meghívta őt, hogy jőjjön végig vele a harczvonalon.
+
+- Ez érdekelni fogja önt, - mondotta.
+
+- Bizony, nagyon érdekel, - felelt Pierre.
+
+Egy félórára rá Kutuzov elment Tatarinovába, Bennigsen pedig, a kíséretével, a melyhez Pierre is csatlakozott, elment a harczvonalra.
+
+
+
+XXIII.
+
+Bennigsen Gorki-tól leereszkedett az országúton ahhoz a hídhoz, a melyet az a tiszt a dombról mint a hadállás középpontját jelölt meg Pierre előtt, s a mely mellett frissen kaszált, szénaillatú fű rendei hevertek a parton. A hídon keresztül belovagoltak Borodino faluba, onnan balra kanyarodtak és tömérdek katona és ágyú mellett eljutottak egy jókora kurgánra, a melynek az oldalán népfölkelők túrták a földet. Ez volt az a zártsáncz, a melynek még nem volt neve, de mely később a Rajevszkij-sáncz vagy a Kurgán-üteg nevet kapta.
+
+Pierre nem fordított valami különösebb figyelmet erre a zártsánczra. Nem tudta, hogy ez lesz rá nézve a legemlékezetesebb pontja az egész borodinoi csatatérnek. Azután egy árkon keresztül Szemjonovszkoje felé lovagoltak, a hol a katonák a házak és a pajták utolsó gerendáit hordták rakásra. Azután hegynek föl, hegynek le, mentek előre a letarolt rozsföldeken, melyek olyanok voltak, mintha jégverés pusztította volna el őket, s a szántóföldek göröngyein keresztül, a tüzérség által ujonnan kitaposott úton, egy most készülő ékerődhöz[9] értek.
+
+Bennigsen megállt az ékerődön s előrenézett a sevardinoi zártsáncz felé (mely tegnap még a miénk volt), melyen néhány lovast pillantott meg. A tisztek azt mondták, hogy Napoleon vagy Murat van ott. Valamennyien bámulták azt a kis lovascsoportot. Pierre szintén odanézett, iparkodván kitalálni, hogy melyik volt ezek közül az alig látszó emberek közül Napoleon. Végre a lovasok lementek a dombról és eltűntek.
+
+Bennigsen odafordult egy hozzá közeledő tábornokhoz, s kezdte magyarázni neki a mi csapatainknak az elhelyezését. Pierre nagy figyelemmel hallgatta Bennigsent s minden észbeli erejét megfeszítve iparkodott a küszöbön álló ütközet velejét megérteni, de keserűen érezte, hogy észbeli képességei erre elégtelenek. Nem értett belőle semmit. Bennigsen elhallgatott és észrevevén a figyelő Pierre alakját, hozzá fordulva egyszerre így szólt:
+
+- Önt, azt tartom, ez nem érdekli?
+
+- Jaj, ellenkezőleg, nagyon is érdekel, - ismételte Pierre nem egészen őszintén.
+
+Az ékerődtől még tovább mentek balra, egy sűrű, alacsony nyírfa-erdőben kanyargó úton. Ennek az erdőnek a közepén egy fehérlábú és fahéjszínű nyúl ugrott ki eléjük az útra, s a tömérdek ló dobogásától megriadva, úgy elvesztette a fejét, hogy általános figyelmet és kaczagást keltve, hosszú ideig ott ugrált előttük az úton, s csak mikor többen rákiáltottak, akkor ugrott félre és tűnt el a sűrűségben. Miután vagy két versztet mentek az erdőben, kijutottak egy tisztásra, a melyen Tucskov hadtestének a bal szárny védelmére kirendelt csapatai állottak.
+
+Itt, a szélső bal szárnyon, Bennigsen sokat és hevesen beszélt, s mint Pierre-nek tetszett, katonai szempontból nagyon fontos rendelkezéseket tett. Tucskov csapatainak az állása előtt egy magaslat volt. Ezt a magaslatot nem szállották meg a csapatok. Bennigsen hangosan bírálgatta ezt a baklövést, és azt mondta, hogy esztelenség volt megszállatlanul hagyni egy, a terep által uralt magaslatot, és alatta helyezni el a csapatokat. Egynéhány tábornok ugyanezen a nézeten volt. Egyikük különösen katonás hevességgel magyarázta, hogy itt valósággal a mészárszékbe állították be az embereket. Bennigsen a maga felelősségére parancsot adott, hogy a csapatok a magaslatot is szállják meg.
+
+Ez a bal szárnyon történt intézkedés még nagyobb kétséget támasztott Pierre-ben a háborús dolgokra való rátermettsége iránt. A mint Bennigsent és a tábornokokat hallgatta, a kik a csapatoknak a domb alján való elhelyezését elítélték, Pierre teljesen megértette őket és osztozott a véleményükben; de éppen ennek a következtében nem tudta felfogni, hogy' tudott az, a ki őket itt a domb tövében fölállította, ilyen nyilvánvaló és durva hibát elkövetni.
+
+Pierre nem tudta azt, hogy ezek a csapatok nem a hadállás védelme czéljából voltak itt fölállítva, mint a hogy Bennigsen gondolta, hanem rejtett helyen lesbe voltak állítva abból a czélból, hogy észrevétlenül meghúzódjanak és hirtelen rajtüssenek az előnyomuló ellenségen. Bennigsen ezt nem tudta és a maga esze után előretolta a csapatokat, a nélkül, hogy erről a főparancsnoknak szólott volna.
+
+
+
+XXIV.
+
+Andrej herczeg ezen a derült augusztus huszonötödiki estén a kezére könyökölve hevert az ezrede közelében, Knyazkovo falunak egy düledező pajtájában. A rozoga fal egy repedésén keresztül kinézett az alsó ágaiktól megfosztott harminczéves nyírfáknak a palánk mentén elnyúló sorára, a szántóföldeken szanaszét hányt zab-keresztekre s egy bozótra, a melyen keresztül odalátszott a katonai konyhák tűzrakásainak a füstje.
+
+Bármilyen sivárnak, czéltalannak és nyomasztónak tetszett is most Andrej herczeg előtt az élete, éppen úgy, mint hét esztendővel ezelőtt Austerlitznél, az ütközet előtt izgatottnak és ingerültnek érezte magát.
+
+A holnapi napra vonatkozó rendelkezéseket már átvette és tovább adta volt. Semmi dolga se volt többé. De a legegyszerűbb és a legvilágosabb, s éppen azért a legrettenetesebb gondolatok sehogy' sem hagytak neki békét. Tudta, hogy a holnapi ütközet mindazok közt, a melyekben résztvett, a legrettenetesebb lesz, s az élethez való minden vonatkozás, és annak a megfontolása nélkül, vajjon milyen hatással van másokra, pusztán csak ő hozzá magához, az ő lelkéhez való viszonyában, most bukkant föl előtte életében először élénken, szinte kétségbevonhatatlanul, egyszerűen és rettenetesen, - a halál lehetősége. És ennek a képzetnek a magaslatáról egyszerre minden árnyék, minden távlat és minden körvonal nélkül hideg, fehér fényben úszva látta maga előtt mindazt, a mi őt annakelőtte gyötörte és foglalkoztatta. Az egész élet egy bűvös lámpának tűnt föl előtte, a melybe hosszú időn át csak mesterséges világítás mellett és üvegen keresztül nézett bele. Most pedig egyszerre üveg nélkül, s a fényes nappali világosságnál látta ezeket a kontár-módra odamázolt képeket. - "Igen, igen, íme itt vannak azok a hazug képek, a melyek úgy izgattak, úgy elragadtak, úgy elgyötörtek", - mondotta magában, sorra vévén a képzeletében élete bűvös lámpájának a főbb képeit, a melyek a halálra vonatkozó tiszta gondolatok képében, a napnak ebben a hideg és fehér világosságában rámeredtek. - "Íme, itt vannak azok a durván odamázolt alakok, a melyek olyan gyönyörű, olyan rejtelmes színben tűntek föl előttem. A hírnév, a közjó, a szerelem, sőt maga a haza is, - milyen szükségeseknek és milyen mélységes tartalommal teljeseknek látszottak előttem ezek a képek! És mindez milyen egyszerű, fakó és durva annak a reggelnek a hideg és fehér világosságában, mely érzem, hogy már kezd reám virradni." - Életének három keserűsége különösen lefoglalta a figyelmét. A szerelme, az apja halála s a francziák betörése, mely Oroszországnak a felét sújtotta. - "Szerelem!... Ez a leány, a ki titokzatos erőkkel telinek tűnt föl előttem. Hogy' szerettem őt! Költői terveket szőttem az iránta való szerelemről, a vele való boldogságról. - Oh, én bohó gyermek!" - mormogta bosszúsan maga elé. - "De hát hogyne! Hittem valami eszményi szerelemben, melynek távollétem egész esztendeje alatt meg kellett volna őriznie számomra az ő hűségét! Mint a mesebeli galambfiók, úgy kellett volna elsorvadnia a tőlem való távollétben. - Pedig hát mindez sokkal egyszerűbb... Mindez rettenetesen egyszerű és undorító!"
+
+"Az apám, szintén, hogy' épített Lyszyja Goryban és azt hitte, hogy az az ő helye, az ő földje, az ő levegője... azok az ő parasztjai; s eljött Napoleon, s nem is tudván a létezéséről, mint a forgácsot félrelökte őt az útból, s egyszerre romba dőlt Lyszyja Gory, és az ő egész élete. És Marja herczegnő még azt mondja, hogy ez csak megpróbáltatás, a melyet az ég küldött. De hát mire való a megpróbáltatás, mikor ő nincs és nem is lesz többé? Nem lesz többé soha! Kinek szól hát ez a megpróbáltatás? A haza, Moszkva pusztulása! És holnap engem megölnek, - s még hozzá nem is a francziák, hanem valaki a mieink közül, mint tegnap, a mikor egy katona közvetlenül a fülem mellett elsütötte a puskáját, aztán jönnek a francziák, megfognak a lábamnál és a fejemnél fogva s belehajítanak egy gödörbe, hogy ne legyek büdös az orruk alatt, s az életnek új körülményei szövődnek össze, a melyek másokra nézve épp oly megszokottak lesznek, de a melyekről én semmit se fogok tudni, mert nem leszek többé."
+
+Kinézett a mozdulatlanúl sárgálló, zöldes és fehér kérgű nyírfákra, melyek a nap sugaraiban csillogtak. - "Meghalni, bár engem is megölnének holnap, hogy ne legyek többé... hogy minden legyen, csak én ne legyek." - Élénken elképzelte az életet az ő létezése nélkül. És ezek a nyírfák az ő fényükkel és árnyékukkal, ezek a bodros felhők, ezek a füstfellegek, szóval minden, a mi csak körülötte volt, teljesen átalakult és valami rettenetesre és fenyegetőre vált előtte. Hideg borzongás futott végig a hátán. Szaporán fölkelt s kilépvén a pajtából, elkezdett járni.
+
+A pajta mögül hangok hallatszottak.
+
+- Ki az? - kiáltott föl Andrej herczeg.
+
+A vörösorrú Timochin kapitány, Dolochov egykori szakaszparancsnoka, a ki most a tiszthiány következtében zászlóalj-parancsnok volt, bátortalanul lépett a pajtába. Utána jött egy segédtiszt és az ezred pénztármestere.
+
+Andrej herczeg szaporán fölkelt, meghallgatta azt, a mit a tisztek neki a szolgálatból kifolyólag jelentettek, még néhány parancsot adott nekik, s éppen készült őket elbocsátani, mikor a pajta mögül egy ösmerős, selypegő hangot hallott.
+
+- Óh, az ördögbe is! - szólalt meg egy ember hangja, a ki valamibe beleütközött.
+
+Andrej herczeg kipillantván a pajtából, meglátta a hozzá közeledő Pierre-t, a ki belebotlott a földön heverő léczbe s majdnem elesett. Andrej herczegre egyáltalában kellemetlen volt az ő világából való emberekkel, de különösen Pierre-el találkozni, a ki eszébe hozta mindazokat a nehéz pillanatokat, a melyeket legutóbbi moszkvai tartózkodásakor átélt.
+
+- Áá, no lám! - szólott. - Hogy' kerülsz te ide? Ezt ugyan nem reméltem.
+
+Mialatt ezt mondta, nem hogy szárazság, de valósággal ellenséges indulat tükröződött a szemeiben és egész arczkifejezésén, a melyet Pierre legott észre is vett. A legélénkebb hangulatban jött oda a pajtához, de mikor Andrej herczeg arczkifejezését meglátta, egyszeriben kényelmetlenül és kínosan kezdte magát érezni.
+
+- Én azért jöttem... csak úgy... tudja... eljöttem... érdekelt a dolog, - szólott Pierre, a ki aznap már olyan számtalanszor ismételte volt minden meggondolás nélkül ezt a szót: "érdekel." - Látni akarom az ütközetet.
+
+- Jó, jó, de mit is mondanak a szabadkőművesek a háborúról? Hogy' is kellene megakadályozni? - kérdezte Andrej herczeg gúnyosan. - Nos, mi újság Moszkvában? Mit csinálnak az enyémek? Megérkeztek-e végre Moszkvába? - kérdezte komolyan.
+
+- Megérkeztek. Drubeczkája Julietől hallottam. Én is elmentem hozzájuk, de már nem találtam őket. Kimentek volt a Moszkva melletti birtokra.
+
+
+
+XXV.
+
+A tisztek távozni akartak, de Andrej herczeg, mintha csak nem akart volna négyszem közt maradni a barátjával, tartóztatta és meghívta őket teára. Odahoztak egy padot és teát. A tisztek nem minden álmélkodás nélkül nézték Pierre kövér és hatalmas alakját és hallgatták Moszkváról és a mi csapataink elhelyezéséről szóló elbeszéléseit, a melyet sikerült neki körüljárnia. Andrej herczeg hallgatott, és annyira kellemetlen volt az arcza, hogy Pierre inkább a kedélyes Timochin zászlóalj-parancsnokkal, mint Bolkonszkij-val beszélgetett.
+
+- Tehát te megértetted a csapatok egész elhelyezését? - szakította félbe Andrej herczeg.
+
+- Igen, azaz, hogy' érted ezt? - szólott Pierre. - Nem lévén katona-ember, nem mondhatnám, hogy teljesen megértettem, de úgy nagyjából ösmerem a helyzetet.
+
+- No, akkor te többet tudsz, mint közülünk bárki, - mondotta Andrej herczeg.
+
+- Áá! - kiáltott föl Pierre s a pápaszemén keresztül álmélkodva nézett Andrej herczegre. - Nos, mit szól Kutuzov kinevezéséhez? - kérdezte.
+
+- Nagyon örültem ennek a kinevezésnek, ennyi az egész, a mit tudok, - felelt Andrej herczeg.
+
+- Aztán mondja csak, mi a véleménye Barclay de Tollyról? Moszkvában Isten tudja, mi mindent beszéltek róla. Mi az ön véleménye róla?
+
+- Kérdezd meg ezektől, - felelt Andrej herczeg a tisztekre mutatva.
+
+Pierre leereszkedőleg kérdő mosolylyal nézett Timochinra, a kivel önkéntelenül is így viselkedett mindenki.
+
+- Megvirradt nékünk, kegyelmes uram, azóta, hogy a Fenség itt van, - mondotta Timochin bátortalanul és folyton az ezredparancsnokára kacsintgatva.
+
+- Hogy-hogy'? - kérdezte Pierre.
+
+- Hát már csak a fa és a takarmány miatt is, jelentem alássan. Lám, mikor Szvenczjanból visszavonultunk, egyetlen szál rőzséhez, vagy szénához, vagy más egyébhez se volt szabad hozzányúlnunk. Persze, mikor elmentünk, neki aztán volt elég, úgy-e, kegyelmes uram? - fordult oda a herczegéhez, - de te, te ne nyúlj hozzá. Csak a mi ezredünkből két tisztet állítottak törvény elé, ilyen dolgok miatt. No, de a mint megjött a Fenség, egyszeriben más világ lett. Megvirradt...
+
+- De hát miért tiltotta volt meg?
+
+Timochin zavartan nézett körül, nem tudván hogy' és mint feleljen egy ilyen kérdésre. Pierre ugyanezzel a kérdéssel fordult Andrej herczeghez is.
+
+- Hát csak azért, hogy ne pusztítsuk el azt a vidéket, a melyet otthagyunk az ellenségnek, - mondotta Andrej herczeg kaján gúnynyal. - Nagyon helyes: nem szabad megengedni, hogy elpusztítsuk a vidéket, s hozzászoktassuk a katonákat a fosztogatáshoz. Szmolenszkben is helyesen okoskodott, hogy a francziák megkerülhetnek bennünket, mert erősebbek, mint mi vagyunk. De azt már nem tudta megérteni, - kiáltott föl egyszerre Andrej herczeg vékonyan kitörő hangon, - azt már nem tudta megérteni, hogy mi ott most először küzdöttünk az orosz földért, hogy a csapatokban olyan volt a szellem, a minőt én még soha se láttam, hogy mi két nap egymás után visszavertük a francziákat és hogy ez a siker megtízszerezte az erőnket. Ő parancsot adott a visszavonulásra, és minden erőmegfeszítésünk és minden veszteségünk kárba veszett. Ő nem gondolt árulásra, mindent a lehető legjobban akart csinálni, s alaposan megfontolt mindent; de éppen ez az oka, hogy nem való semmire se. És most pedig azért nem való semmire, mert mindent nagyon alaposan és pontosan fontolóra vesz, mint a hogy' egy némethez illik. Hogy' is mondjam csak... Mondjuk, hogy az apádnak van egy német inasa, kitűnő inas, és az apád minden igényét sokkal jobban kielégíti, mint te, hát csak hadd szolgáljon; de ha az apád halálos beteg, akkor bizony elcsapod ezt az inast, s elkezded a te ügyetlen és munkához nem szokott kezeiddel ápolni az apádat, és sokkal inkább meg tudod őt nyugtatni, mint akár a legügyesebb, de idegen ember. Így csináltak Barclay-val is. A míg Oroszország egészséges volt, idegen létére is bátran szolgálhatott és kitűnő miniszter volt, de a mint veszélyben a haza, bennszülött orosz emberre van szükség. Nálatok a clubban meg azt eszelték ki róla, hogy áruló! Azzal, hogy őt az árulás vádjával megrágalmazták, csak azt érik el, hogy később, a mikor majd ezért a hamis vádért elszégyelik magukat, egyszerre hőst vagy lángelmét csinálnak az árulókból, a mi aztán még nagyobb igazságtalanság lesz. Ő becsületes és pontos, de német ember...
+
+- De mondják, hogy kitűnő hadvezér is, - szólott Pierre.
+
+- Én nem értem, mit jelent az, hogy kitűnő hadvezér, - jegyezte meg Andrej herceg gúnyosan.
+
+- Kitűnő hadvezér, - felelt Pierre, - nos hát az, a ki minden eshetőséggel számot vet,... a ki kitalálja az ellenség gondolatait.
+
+- Csakhogy ez lehetetlen, - mondotta Andrej herczeg, mintha ez a kérdés már régóta el volna döntve.
+
+Pierre csodálkozva nézett rá.
+
+- De hiszen azt mondják, - jegyezte meg, - azt mondják, hogy a háború olyan, mint a sakkjáték.
+
+- Igen, - szólott Andrej herczeg, - csak azzal a kis különbséggel, hogy a sakkjátékban minden húzáson gondolkodhatol, a meddig csak akarsz és nem vagy időhöz kötve, és még azzal a különbséggel, hogy a ló mindig erősebb a parasztnál, s két paraszt mindig erősebb egynél, a háborúban pedig egy zászlóalj olykor erősebb egy hadosztálynál, olykor meg gyengébb még egy szakasznál is. A csapatok viszonylagos erejét soha, senki sem ismerheti. Hidd el nekem, - mondotta, - hogy ha csak valami is függne a törzskarok rendelkezéseitől, úgy én ott volnék és onnan rendelkezném, e helyett azonban van szerencsém itt az ezredben szolgálni, lám ezekkel az urakkal együtt ni, s meg vagyok róla győződve, hogy a holnapi nap sorsa voltaképpen mi tőlünk és nem ő tőlük fog függni... A siker soha se függött és nem is fog függni sem a hadállástól, sem a földerítéstől, sőt még a csapatok számától sem; de mindenesetre legkevésbbé a hadállástól.
+
+- Hát ugyan mitől?
+
+- Attól az érzéstől, mely meg van én bennem, ő benne, - rámutatott Timochinra, - és minden egyes katonában.
+
+Andrej herczeg rápillantott Timochinra, a ki ijedten és álmélkodva nézett a parancsnokára. Eddigi szótlanságával ellentétben Andrej herczeg most izgatottnak látszott. Szemlátomást nem tudta megállani, hogy kifejezést ne adjon azoknak a gondolatoknak, a melyek most váratlanul megvillantak a fejében.
+
+- Az ütközetet az nyeri meg, a ki erősen föltette magában, hogy meg fogja nyerni. Miért vesztettük mi el az austerlitzi csatát? A veszteségünk csaknem egyforma volt a francziákéval; de mi nagyon is korán mondtuk azt, hogy elvesztettük az ütközetet s azért tényleg el is vesztettük. Mondottuk pedig ezt azért, mert ott nem volt miért harczolnunk: iparkodtunk mielőbb elszabadulni a csatatérről. "Vesztettünk, tehát fussunk!" - a mint hogy el is futottunk. Ha csak estig is nem mondtuk volna ezt, úgy Isten a megmondhatója, mi lett volna. De holnap nem fogjuk ezt mondani. Te a mi hadállásunkról beszélsz, hogy a balszárny gyönge, a jobbszárny nagyon el van nyújtva, - folytatta, - ez mind csupa badarság, minderről szó sincs. És hogy mi vár ránk holnap? Az százmillió mindenféle esélytől függ, a melyeket a pillanat szerint fog eldönteni az, vajjon az övéik szaladtak vagy szaladnak-e meg, vagy a mieink, hogy megölik-e ezt vagy amazt; az pedig, a mi most történik, az mind csupa játék. A dolog lényege az, hogy azok, a kikkel te a hadállásokat körüljártad, nemcsak hogy nem működnek közre a dolog eldöntésében, de sőt ennek útjában állanak. Ők még most is csak az ő aprólékos érdekeikkel bíbelődnek.
+
+- Egy ilyen pillanatban? - kiáltott föl Pierre megütközve.
+
+- Igen, egy ilyen pillanatban, - ismételte Andrej herczeg; - ő előttük ez csak olyan pillanat, a melyben az ellenség szárnyai alatt meghúzódva szert lehet tenni valami kis keresztecskére vagy szalagocskára. Én a holnapi napot a következőképpen látom: a százezer főnyi orosz és a százezer főnyi franczia sereg összejött, hogy megverekedjék, s tény az, hogy ez a kétszázezer ember verekedni fog, s a ki konokabbul verekszik és kevésbbé kíméli magát, az fog győzni. S ha akarod, még azt is megmondhatom, hogy bármi adja is magát elő, bármennyire összegabalyítsák is a dolgot ott fönn, mi azért meg fogjuk nyerni a holnapi ütközetet. Holnap, bármi történjék is, megnyerjük az ütközetet!
+
+- Lássa, kegyelmes uram, ez az, ez a való igazság, - mondotta Timochin, - mit kíméljük most magunkat! Elhiszi-e, hogy az én zászlóaljam katonái ma nem ittak pálinkát: nem olyan időket élünk, - mondogatják. - Elhallgattak valamennyien.
+
+A tisztek fölkeltek. Andrej herczeg kiment velük a pajtából s kiadta a segédtisztnek az utolsó parancsokat. Mikor a tisztek kimentek, Pierre odalépett Andrej herczeghez s éppen el akart kezdeni vele beszélni, mikor a pajtától nem messze lévő úton három ló patkóinak a dobogása hallatszott és Andrej herczeg arrafelé nézvén megismerte Wolzogent és Klausevitzet, a kiket egy kozák kísért. Egész közel jöttek a pajtához és még egyre beszélgettek, úgy hogy Pierre és Andrej akaratlanul is meghallották a következő mondásokat:
+
+- A küzdelmet minél nagyobb térségre kell kiterjeszteni. Nem dicsérhetem eléggé a helyzet ilyetén fölfogását, - mondotta egyikük németül.
+
+- Természetesen, - felelt a másik hang, - miután az a czél, hogy az ellenséget gyengítsük, nem lehetünk tekintettel egyes emberek elvesztésére.
+
+- No persze, hogy nem, - tódította az első hang.
+
+- "Nagyobb térségre kiterjeszteni", - ismételte bosszúsan szuszogva Andrej herczeg, mikor a tisztek tovább mentek. - "Tehát nagyobb térségre" - nekem apám, fiam és húgom maradt Lyszyja Gory-ban. Neki ez teljesen mindegy. Ime ez az, a mit neked az imént mondtam, - ezek a német urak ugyan nem fogják megnyerni holnap az ütközetet, legfeljebb elrontják, a mennyire tőlük telik, mert az ő német koponyájuk csupa olyan eszmékkel van tele, melyek egy fabatkát sem érnek, a szívükben pedig nyoma sincs annak, a mire holnap a legnagyobb szükség van, annak, a mi meg van Timochinban. Egész Európát átengedték neki, s most eljöttek, hogy bennünket tanítsanak - gyönyörű tanítók, mondhatom, - rikácsolta ismét érdes hangján.
+
+- Ön tehát azt hiszi, hogy a holnapi ütközetet megnyerjük? - kérdezte Pierre.
+
+- Azt, azt, - felelt Andrej herczeg szórakozottan. - Az egyetlen, a mit tennék, ha hatalmam volna hozzá, - szólalt meg újra, - az volna, hogy nem ejtenék foglyokat. Mire valók a foglyok? Üres lovagiaskodás. A francziák elpusztították az én házamat, s útban vannak, hogy elpusztítsák Moszkvát, megbántottak, s minden pillanatban újra meg újra megbántanak engem. Ők nekem ellenségeim és az én szememben mind gazemberek. Így gondolkozik Timochin, és így az egész hadsereg. Meg kell fenyíteni őket. Ha ők ellenségeim, nem lehetnek a jó barátaim, bármit beszéltek is össze ott Tilsit-ben.
+
+- Persze, persze, - mondotta Pierre és csillogó szemekkel nézett Andrej herczegre, - teljesen, tökéletesen egyetértek önnel.
+
+Az a kérdés, a mely Pierre-t a mozsaiszki hegy óta egész napon át izgatta, most teljesen világosnak és megoldottnak tünt föl előtte. Most teljesen megértette ennek a háborúnak s a küszöbön álló ütközetnek egész értelmét és jelentőségét. Mind az, a mit ezen a napon látott, mindazok a jelentőségteljes és szigorú arczkifejezések, a melyeken úgy futólag végignézett, egyszerre valami teljesen új világításban jelentek meg előtte. Megértette a hazafiságnak azt a - mint a természettanban mondják, - lappangó hevét, mely mindazokban az emberekben meg volt, a kiket látott, s mely érthetővé tette előtte azt a nyugalmat és azt az úgyszólván könnyelműséget, a melylyel mindezek az emberek a halálra készültek.
+
+- Nem ejteni foglyokat, - folytatta Andrej herczeg. - Ez egymaga megváltoztatná és sokkal könnyebbé tenné az egész háborút. Mert így csak háborúsdit játszunk, - s ez éppen a csúnya, nagylelkűsködünk stb. Ez a nagylelkűsködés és érzékenykedés olyan, mint annak az úrasszonynak a nagylelkűsége és érzékenysége, a ki rosszul lesz, ha egy levágott borjút lát: annyira jószívű, hogy nem nézheti a vért, de azért pompás étvágygyal megeszi ugyanazt a borjút, valami jó mártással föltálalva. Beszélnek a hadi jogról, lovagiasságról, békekövetségekről, a szerencsétlenek kíméléséről stb. Mind csupa badarság. Láttam 1805-ben a lovagiasságot, a békekövetségeket; ők rászedtek bennünket, mi meg rászedtük őket. Kifosztják a házakat, hamis bankót hoznak forgalomba, s a mi még mindennél rosszabb, lemészárolják a gyermekeimet, az apámat s a mellett a hadi jogról s az ellenséggel szemben való nagylelkűségről beszélnek. Nem kellenek foglyok, megölni mindenkit, a szemébe nézni a halálnak! A ki, úgy mint én is, annyi szenvedés árán jutott erre a meggyőződésre...
+
+Andrej herczeg, a kinek eszébe jutott, hogy neki, ha már Szmolenszket bevették, voltaképpen teljesen mindegy, vajjon beveszik-e Moszkvát vagy sem, egyszerre elhallgatott, mert valami váratlan görcs ragadta meg a torkát. Párszor szótlanul ment föl és alá, de lázasan csillogtak a szemei, s remegtek az ajkai, mikor megint elkezdett beszélni:
+
+- Ha nem volna a háborúban ez a nagylelkűsködés, úgy csak akkor mennénk háborúba, ha, mint most is, érdemes volna nekimenni a biztos halálnak. Akkor nem volnának háborúk csak azért, mert Ivanycs Pávely megsértette Ivanycs Mihail-t. Ha pedig már van háború, mint most is, akkor legyen az - igazi háború. És akkor a csapatok benső ereje se volna olyan, mint most. Akkor mindezek a westphaliaiak és hesseniek, a kiket most Napoleon vezet, nem jöttek volna utána Oroszországba, mi pedig nem mentünk volna harczolni Ausztriába és Poroszországba, magunk se tudtuk miért. A háború nem holmi kellemetlenkedés, hanem az életben a leggyalázatosabb dolog, ahhoz érteni kell, s nem szabad csak úgy játszani a háborúsdit. Ezt a borzalmas szükségességet szigorúan és komolyan kell felfogni. Ennyi az egész: félretenni a hazugságot; és ha háború, hát legyen háború, nem pedig játék. Mert így a háború nem egyéb, mint a semmittévő és könnyelmű emberek szórakozása... A katonai hivatás a legtiszteletreméltóbb a világon. De hát mi az a háború, mi szükséges a háborúban való sikerhez, milyenek a katonai társadalom erkölcsei? A háború czélja - az öldöklés, a háború eszközei - a kémkedés, az árulás és az erre való felbujtás, a lakosok tönkretétele és kirablása, vagy a hadsereg élelmezésének az örve alatt elkövetett fosztogatás; a katonai élet erkölcsei - a szabadság teljes hiánya, vagyis a fegyelem, a léhaság, a tudatlanság, a kegyetlenség, a feslettség, a korhelykedés. S mindezek ellenére is, ez a legfelső rend, melyet tiszteletben tart mindenki. A császárok, a khinai kivételével, mind katonai egyenruhát viselnek, és azt, a ki minél több embert pusztított el, kitüntetésekben részesítik... Összejönnek, mint holnap is, egymás öldöklésére, tuczatszámra pusztítják, nyomorítják az embereket, és azután hálaimákat mondanak azért, hogy elpusztítottak annyi embert (a kiknek a számát még nagyítják is), és fölmagasztalják a diadalt, abból indulván ki, hogy minél több ember pusztult el, annál nagyobb az érdem. Hogy' tudja az Isten onnan felülről nézni és hallgatni őket! - kiáltott föl Andrej herczeg vékonyan rikácsoló hangon. - Jaj, édes lelkem, az utolsó időben igazán keserves lett az életem. Látom már, hogy nagyon is megnyíltak a szemeim. Nem ér az semmit, ha az ember a jó és a rossz tudásának a fájáról eszik... No de hiszen nem tart már soká! - tette hozzá. - De te már bóbiskolsz, és ideje, hogy én is lepihenjek, menj csak vissza hát Gorki-ba, - mondotta egyszerre Andrej herczeg.
+
+- Óh dehogy' is! - felelt Pierre és betegesen ijedt szemekkel nézett Andrej herczegre.
+
+- Menj, csak menj, ütközet előtt ki kell aludni magát az embernek, - ismételte Andrej herczeg. Gyorsan odament Pierre-hez, megölelte és megcsókolta. - Isten veled, menj hát! - kiáltott rá. - Vajjon látjuk-e még egymást, nem... - s szaporán sarkon fordulva bement a pajtába.
+
+Már sötét volt, és Pierre nem vehette ki Andrej herczeg arczának a kifejezését, vajjon haragos volt-e vagy szelid.
+
+Pierre egy darabig szótlanul állt ott, azon tünődvén, vajjon kövesse-e őt, vagy elmenjen-e haza. "Nem, neki nincsen reám szüksége!" - döntötte el magában Pierre, - "és én tudom, hogy ez volt a mi utolsó találkozásunk". - Mélyen fölsóhajtott és elment vissza Gorkiba.
+
+Andrej herczeg visszatérve a pajtába, lefeküdt a pokróczra, de nem tudott aludni.
+
+Behúnyta a szemeit. Egyik kép a másikat váltotta föl előtte. Az egyiknél jó hosszú időre, örömmel megállapodott. Élénken visszaemlékezett egy estére - Péterváron. Natasa élénken és izgatott arczczal mesélte neki, a mint a múlt nyáron gombaszedés közben eltévedt egy nagy erdőben. Minden összefüggés nélkül leírta előtte az erdő sűrűjét, az érzelmeit s egy méhészszel folytatott beszélgetést, a kivel találkozott, s minden pillanatban megszakítván az elbeszélését, így szólt: "nem, nem tudom tovább, nem jól mondtam; nem, maga nem ért engem", bár Andrej herczeg megnyugtatta őt, hogy érti, a mint hogy meg is értett mindent, a mit csak Natasa mondani akart. Natasa nem volt megelégedve a szavaival, - érezte, hogy nem sikerült kifejezésre juttatni azt a szenvedélyes és poétikus érzést, a mely az nap erőt vett rajta, s a melyet ki akart fejezni. "Olyan kedves volt az az öreg ember, s olyan sötét volt ott az erdőben... s olyan jóságosak voltak... nem, nem tudom elmondani", - szólott izgatottságában elpirulva. - Andrej herczeg most ugyanolyan örömteljes mosolyra fakadt, a minővel akkor nézett a szemébe. - "Én megértettem", - gondolta Andrej herczeg. "Nemcsak hogy megértettem, de éppen ezt a lelkierőt, ezt az őszinteséget, ezt a nyíltságot, ezt a lelket, a mely a testét mintegy összetartotta, éppen ezt a lelket szerettem én olyan nagyon, olyan boldogan ő benne..." S egyszerre eszébe jutott az is, hogy mivel végződött a szerelme. Neki mindebből semmire se volt szüksége. Ő mindebből semmit se látott, semmit sem értett. Ő csak egy csinos és üde leánykát látott benne, a kit érdemesnek talált arra, hogy sorsát az övével összekösse. És én?... És ő még mindig él és kutya baja.
+
+Andrej herczeg, mintha csak megégette volna valaki, felugrott s megint elkezdett föl és alá járni a pajtában.
+
+
+
+XXVI.
+
+Augusztus 25-én, a borodinoi ütközet előtt való napon, de Beausset, a franczia császár palotájának a prefektusa és Fabvier ezredes, az első Párisból, a második Madridból, megérkeztek Napoleonhoz, a valujevi főhadiszállásra.
+
+De Beausset, miután udvari egyenruhába öltözködött, maga előtt vitette azt a küldeményt, a melyet Napoleonnak hozott és bemenvén Napoleon sátrának előrészébe, ott Napoleon segédtisztjeivel beszélgetve, hozzálátott a küldemény fölbontásához.
+
+Fabvier nem ment be a sátorba, hanem megállt néhány ismerős tábornokkal beszélgetni.
+
+Napoleon még nem jött volt ki a hálószobájából, a hol öltözködött. Nagyokat fujva és prüszkölve forgatta széles hátát és szőrrel benőtt kövér mellét a kefe alatt, a melylyel a komornyikja a testét dörzsölte. Egy másik komornyik egy kis üvegcséből kölni vizet hintett a császár gondosan ápolt testére, olyan arczkifejezéssel, mely elárulta, hogy ő az egyetlen, a ki tudja, hogy hova és mennyi kölni vizet kell hintenie. Napoleon kurta haja nedves, és a homlokán kóczos volt. De az arcza, bár kissé duzzadt és sárgásszínű volt, testi jólétet árult el. "No csak rajta, erősebben..." - mondotta húzódozva és prüszkölve a komornyiknak, a ki őt dörzsölte. A segédtiszt, a ki azzal lépett volt be a hálószobába, hogy jelentést tegyen a császárnak arról, hogy a tegnapi ütközetben hány foglyot ejtettek, miután elmondta neki azt, a mit kellett, ott állott az ajtóban és várta az elbocsáttatását. Napoleon összeránczolt homlokkal, úgy félvállról pislogott a segédtisztre.
+
+- Nincsenek foglyok, - ismételte a segédtiszt szavait. - Belekényszerítenek bennünket, hogy kiirtsuk őket. Annál rosszabb az orosz hadseregre nézve, - mondotta. - Csak rajta, erősebben, rajta... - szólott s görnyedve tartotta oda izmos vállait. - Jól van. Hadd jőjjön de Beausset és Fabvier is, - mondotta a fejével intve a segédtisztnek.
+
+- Igen is, felség, - s a segédtiszt eltünt a sátor ajtaján.
+
+A két komornyik szaporán öltöztette ő felségét, a ki kék testőr-egyenruhában, szilárd és gyors léptekkel ment ki a fogadó-szobába.
+
+Beausset ezalatt a császárné ajándékát gyors kézzel elhelyezte két széken, éppen a császár ajtajával szemben. De a császár olyan váratlan gyorsasággal öltözött fel és jött ki, hogy Beausset nem tudta a meglepetést egészen elrendezni.
+
+Napoleon legott észrevette, mit csinálnak, s rájött, hogy még nem készültek el. Nem akarta megfosztani őket attól az élvezettől, hogy neki meglepetést szerezzenek. Úgy tett, mintha nem látná Beausset-et és odaintette magához Fabviert. Napoleon szigorúan ránczolt homlokkal és szótlanul hallgatta azt, a mit Fabvier, Európa másik végén Salamancánál harczoló csapatainak a vitézségéről és ragaszkodásáról beszélt, a melyeknek csak egy gondjuk volt, hogy méltók legyenek a császárjukhoz, s csak egy aggodalmuk, - nehogy magukra vonják az elégedetlenségét. Az ütközet eredménye szomorú volt. Napoleon Fabvier elbeszélése közben gúnyos megjegyzéseket tett, mintha csak nem is számított volna rá, hogy a dolog az ő távollétében másként is végződhessék.
+
+- Ezt a csorbát ki kell köszörülnöm Moszkvában, - szólott Napoleon. - A viszontlátásra, - tette hozzá és odahívta de Beausset-et, a ki ezalatt már elkészült a meglepetéssel, rárakván valamit a székekre, s letakarván azt a valamit egy lepellel.
+
+De Beausset meghajolt a franczia udvaronczoknak azzal a mély meghajlásával, a melyhez csak a Bourbonok régi szolgái értettek, s odalépvén a császárhoz, átadott neki egy levelet.
+
+Napoleon vidáman fordult oda hozzá és megczibálta a fülét.
+
+- Ön ugyancsak gyors volt, örülök. Nos, mit mond Páris? - kérdezte s előbbi szigorú arczkifejezését legott a legszívélyesebbre változtatta.
+
+- Felség, egész Páris csak bánkódik felséged távollétén, a mint illik is, - felelt Beausset. De bár Napoleon tudta, hogy Beausset kénytelen volt ezt, vagy valami ilyesfélét mondania, s bár világos pillanataiban azt is tudta, hogy ez mind nem volt igaz, mégis jól esett neki ezt de Beausset-től hallania. Megint megtisztelte őt azzal, hogy megczibálta a fülét.
+
+- Nagyon sajnálom, hogy ilyen nagy utat kellett önnel megtétetnem, - mondotta.
+
+- Felség, én arra számítottam, hogy felségedet már legalább is Moszkva kapuinál találom, - jegyezte meg Beausset.
+
+Napoleon elmosolyodott és szórakozottan fölemelvén a fejét, jobbra nézett. A segédtiszt síma léptekkel odajött egy arany burnót-szelenczével és odatartotta neki. Napoleon elvette tőle a szelenczét.
+
+- De ez éppen kapóra jött önnek, - szólott s a nyitott szelenczét az orrához emelte: - ön úgy is szeret utazni s három nap múlva meglátja Moszkvát. Aligha számított rá, hogy ezt az ázsiai fővárost meglássa. Nagyon kellemes utazást fog tenni.
+
+Beausset hálásan meghajtotta magát ezért a figyelemért, a melylyel a császár (eddig nem volt róla tudomása) az utazás iránt való hajlandóságával szemben tanusított.
+
+- Oh! Hát ez mi? - kérdezte Napoleon, észrevevén, hogy udvaronczai mind arra a lepellel letakart valamire bámulnak. Beausset, az udvaroncz ügyességével, a nélkül, hogy hátat fordított volna, féloldalvást két lépést tett hátrafelé, s abban a pillanatban, mikor a leplet lerántotta, így szólt:
+
+- A császárné ajándéka felséged számára.
+
+Ez az ajándék Napoleon az osztrák császár leányától született fiának, a kit nem tudni miért, de mindenki római királynak hívott, Gerard által élénk színekkel festett arczképe volt.
+
+A rendkívül szép, göndörfürtös, és tekintetével a Sixtini Madonna kis Jézusára emlékeztető fiúcska bilboquet-játék közben volt lefestve. A golyó a földgömböt ábrázolta, a másik kezében pedig pálczika helyett jogar volt.
+
+Ámbátor nem volt egészen világos, hogy voltaképpen mit akart kifejezni a művész azzal, hogy az úgynevezett római királyt úgy festette le, a mint egy pálczikával a földgömböt átszúrja, ez az allegória Párisban mindenki előtt, a ki a képet csak látta, s Napoleon előtt is teljesen világosnak látszott s rendkívül tetszett is neki.
+
+- A római király! - mondotta, kezének egy kecses mozdulatával rámutatván az arczképre. - Csodaszép! - Az olaszoknál sajátos ama képesség birtokában, a melylyel az arczkifejezésüket tetszésük szerint tudják változtatni, Napoleon, mikor az arczképhez odalépett, gyöngéden elmélázó arczot öltött. Érezte, hogy mindannak, a mit most cselekszik és mond, történelmi jelentősége van. És úgy tetszett neki, hogy a legjobb, a mit most tehet, az, hogy ha az ő fönségében, a melynek következtében a fia bilboquet-et játszik a földgömbbel, éppen ennek a fönségnek az ellentéteképpen a legközvetlenebb apai gyöngédséget mutatja. A szemei elhomályosodtak, megindult a kép felé, egy pillantást vetett egy székre (mely legott ott termett alatta) s az arczképpel szemben leült. Egyetlen intésére mindenki lábújjhegyen kiment s átengedte a nagy embert magának s az érzelmeinek.
+
+Miután egy darabig így ült, s maga se tudta miért, az arczképnek egy reczés fénypontját megérintette, fölkelt s megint behívta Beausset-t és az ügyeletest. Megparancsolta, hogy vigyék ki az arczképet a sátor elé, nehogy a sátra körül álló régi gárdát megfossza attól a boldogságtól, hogy a római királyt, imádott császárjának a fiát és utódát láthassa.
+
+Számítása bevált, s mialatt Beausset-vel együtt, a kit még ebben a megtiszteltetésben is részesített, a reggelinél ült, a sátor előtt fölhangzottak a régi gárda tisztjeinek és katonáinak a lelkes fölkiáltásai, a kik mindenfelől összesereglettek a kép előtt.
+
+- Éljen a császár! Éljen a római király! - hallatszott mindenfelől a lelkes rivalgás.
+
+Reggeli után Napoleon Beausset jelenlétében tollba mondotta a hadsereghez intézett hadiparancsát.
+
+- Kurta és erélyes! - mondotta Napoleon, mikor a minden javítás nélkül leírt proklamácziót hangosan felolvasta. A hadiparancs így szólt:
+
+    "Katonák! Ime az ütközet, a mely után annyira vágyakoztatok. A diadal - ti tőletek függ. Nekünk föltétlenül szükségünk van rá; meghozza nekünk mindazt, a mire csak szükségünk van: megfelelő kvártélyt, s a hazába való mielőbbi visszatérést. Harczoljatok úgy, mint Austerlitznél, Friedlandnál és Szmolenszknél harczoltatok. A késő utókor is hadd emlékezzék büszkeséggel vissza ezen a napon véghezvitt hőstetteitekre. Hadd mondják el mindeniktekről: ott volt a Moszkva melletti nagy csatában!"
+
+- Moszkva melletti, - ismételte Napoleon, és meghíván a sétalovaglására Beausset-et, a ki szeretett utazni, kilépett a sátorból és felnyergelt lova felé tartott.
+
+- Felséged nagyon is kegyes, - mondotta Beausset a császár ama meghívására, hogy tartson vele. Mikor Napoleon a sátorból kilépett, a gárdisták még hangosabb rivalgásra fakadtak a fiu arczképe előtt. Napoleon elkomolyodott.
+
+- Vigyétek be, - mondotta kecsesen fönséges mozdulattal rámutatván az arczképre. - Nagyon is korán van még neki csatateret látni.
+
+Beausset behúnyta a szemeit és lehorgasztott fejjel mélyen felsóhajtott, ezzel akarván bizonyságát adni annak, hogy mennyire tudta méltányolni a császár szavait.
+
+
+
+XXVII.
+
+Napoleon, mint történetírói mondják, augusztus huszonötödikén az egész napot lóháton töltötte, körüljárta a terepet, megvizsgálta a marsalljai által neki bemutatott terveket, és személyesen adta ki tábornokainak a parancsokat.
+
+Az orosz csapatok elhelyezésének eredeti vonala, a Kolocsa mentén át volt törve, s ennek a vonalnak egy része, és pedig az oroszok balszárnya, a sevardinoi zártsáncznak huszonnegyedikén történt elfoglalása következtében hátrább húzódott. A vonalnak ez a része nem volt megerősítve, nem volt fedezve a folyó által és csak előtte volt egy kissé nyíltabb és sík térség. Minden katona, sőt nem katona ember előtt is nyilvánvaló volt, hogy a francziáknak a vonal eme része ellen kellett rohamot intézniök. Az ember azt hihetné, hogy ehhez nem kellett valami nagy fejtörés, nem kellett a császárnak és marsalljainak olyan gondossága és buzgósága és nem kellettek azok a genialitásnak nevezett magasabbrendű tulajdonságok, melyeket annyira szeretnek Napoleonnak tulajdonítani; de a történészek, a kik ezt az eseményt később leírták, és azok az emberek, a kik akkor Napoleon környezetében voltak, de még ő maga is, egészen másként gondolkoztak.
+
+Napoleon, a mint a földeken lovagolt, mély gondolatokba merülve vizsgálta a terepet, jóváhagyólag bólogatott, vagy bizalmatlanul csóválta a fejét s a nélkül, hogy azt a mélységes gondolatmenetet, mely elhatározásában őt irányította, a körülötte lévő tábornokokkal közölte volna, csak a végső következtetéseket közölte velük, parancsok alakjában. Miután meghallgatta Davoust-nak, Eckmühl herczegének azt a javaslatát, a mely szerint jó volna az oroszok balszárnyát megkerülni, Napoleon minden okadatolás nélkül azt mondta, hogy erre nincsen szükség. Compans tábornok javaslatához pedig (a kinek az ékerődök ellen kellett rohamot intéznie), a ki az erdőn akarta keresztülvezetni a hadosztályt, Napoleon legott megadta a hozzájárulását, bár az úgynevezett elchingeni herczeg, vagyis Ney, megkoczkáztatta azt az észrevételt, hogy az erdőn keresztül vonulás veszedelmes dolog, s esetleg megbonthatja az egész hadosztályt.
+
+Napoleon, miután a sevardinoi zártsánczczal szemben lévő terepet megvizsgálta, egy darabig szótlanul elmerült a gondolataiba, azután megmutatta azt a helyet, a hol a holnapi napra, az orosz erődítmények ellen való tüzelésre két üteget kell majd fölállítani, úgyszintén azokat a helyeket is, a hol a tábori tűzérségnek kell fölvonulnia.
+
+Miután ezeket és egyéb parancsait is kiadta, visszatért a szállására, s tollbamondta a holnapi ütközet rendelkezését.
+
+Ez a rendelkezés, a melyről a franczia történészek elragadtatással, a többiek pedig mélységes tisztelettel emlékeznek meg, a következőképpen hangzott:
+
+    "Pitymallatkor az eckmühli herczeg által megszállott síkságra az éjszaka folyamán fölállított két új üteg megkezdi a tüzelést a szemben lévő két ellenséges üteg ellen."
+
+    "Ugyanekkor Pernetti tábornok, az első hadtest tűzérségének a parancsnoka, Compans hadosztályának harmincz ágyújával s Dessé és Friant hadosztályainak összes taraczkjaival előre nyomúl, megnyitja a tüzelést, és elárasztja a gránátjaival az ellenséges üteget, a mely ellen működni fog:
+
+a testőr-tűzérség
+	
+
+24
+	
+
+ ágyúja
+
+Compans hadosztályának
+	
+
+30
+	
+
+ ágyúja, és
+
+Friant és Dessé hadosztályainak  
+	
+
+       8
+	
+
+ ágyúja  
+
+összesen...
+	
+
+62
+	
+
+ ágyú."
+
+    "A harmadik hadtest tűzérségének a parancsnoka, Foucher tábornok, a harmadik és a nyolczadik hadtest két taraczk-ütegét, összesen tizenhat taraczkot annak az ütegnek a szárnyán állít föl, melynek föladata a baloldali erődítményt lőni, a mi tehát összesen negyven ágyút tesz ki."
+
+    "Sorbier tábornoknak készen kell állania, hogy a legelső parancsra a testőr-tűzérség összes taraczkjaival fölvonúlhasson egyik vagy a másik erődítmény ellen."
+
+    "Az ágyútüzelés alatt Ponyatovszkij herczeg a falun keresztül bevonul az erdőbe és megkerüli az ellenséges hadállást."
+
+    "Compans tábornok keresztülmegy az erdőn, hogy az első erődítményt elfoglalja."
+
+    "Az ütközet ily módon megkezdődvén, a további parancsok az ellenség mozdulatainak megfelelően fognak kiadatni."
+
+    "A balszárnyon az ágyúzás azonnal megkezdődik, a mint a jobbszárny ágyúzása megnyílt. Moran és az alkirály hadosztályainak a lövészei, a mint a jobbszárny rohamának a kezdetét látják, tüstént erős tüzelést indítanak."
+
+    "Az alkirály elfoglalja a falut[10] s átkel a rendelkezésére álló három hídon s Moran és Gerard hadosztályaival egy vonalban nyomúl előre, a melyek az ő parancsnoksága alatt a zártsáncznak tartanak s a hadsereg többi csapataival együtt harczvonalba állanak."
+
+    "Mindennek a legnagyobb rendben kell végbemennie (le tout se fera avec ordre et methode), miközben a csapatok lehetőleg tartalékban tartandók."
+
+    "Mozsaiszk közelében, a császári táborban, 1812. év szeptember 6-ikán."
+
+Ez a rendelkezés, a mely, - ha ugyan szabad Napoleon lángelméje iránt való áhítatos félelem nélkül a dologhoz hozzászólni, - nagyon is homályosan és zavarosan volt fogalmazva, négy pontot, - négy rendelkezést foglalt magában. Ezek közül a rendelkezések közül egyetlen egy se volt megvalósítható, és így nem is valósult meg soha.
+
+A rendelkezés először is azt mondja, hogy a Napoleon által kiszemelt helyen fölállított ütegek, Pernetti és Foucher velük együtt fölvonúlandó ágyúival együtt, összesen tehát százkét ágyú, megnyitják a tüzelést s elárasztják az orosz ékerődöket és sánczokat lövegeikkel. Ez nem volt keresztülvihető, miután a lövegek nem érték el az orosz védműveket, és mindaddig a levegőbe lövöldöztek, a míg a legközelebbi parancsnok, Napoleon rendelkezése ellenére, az ágyúkat előre nem tolta.
+
+A második rendelkezés abból állott, hogy Ponyatovszkij, a falun keresztül az erdőbe vonúlva, kerülje meg az oroszok balszárnyát. Ez nem történt és nem is történhetett meg, mert Ponyatovszkij, a ki a falún keresztül az erdő felé ment, ott találta Tucskovot, a ki elzárta az útját, s így nem kerülte és nem is kerülhette meg az orosz hadállást.
+
+A harmadik rendelkezés ez volt: Compans tábornok bevonúl az erdőbe, hogy az első erődítményt elfoglalja. Compans hadosztálya nem foglalta el az első erődítményt, hanem visszaveretett, mert az erdőből kiérve, kartácstűzben kellett volna fölvonulnia, a miről Napoleonnak nem volt tudomása.
+
+A negyedik: Az alkirály elfoglalja a falút (Borodino-t) s átkel a rendelkezésére álló három hídon, s Moran és Friant hadosztályaival (amelyekről nincs megmondva, hogy mikor és hová mennek) egy vonalban nyomúl előre, a melyek az ő parancsnoksága alatt a zártsáncznak tartanak, s a hadsereg többi csapataival együtt harczvonalba állanak.
+
+A mennyire, ha nem is ebből az értelmetlen mondatból, de azokból a kísérletekből, a melyeket az alkirály tett, hogy ezt a kapott parancsot végrehajtsa, meg lehet érteni: neki Borodinon keresztül, balfelől kellett a zártsáncz felé tartania, Moran és Friant hadosztályainak pedig ezzel egyidejűleg előlről kellett a zártsánczot megközelítenie.
+
+Úgy ezek, mint a rendelkezés többi pontjai se voltak és nem is lehettek megvalósíthatók. Borodinon átvonulva az alkirályt visszaverték a Kolocsáig, úgy, hogy nem mehetett tovább; Moran és Friant hadosztályai nem foglalták el a zártsánczot, hanem visszaverettek, s a zártsánczot az ütközet végével már a lovasság tartotta megszállva (a mire Napoleon aligha számított). És így a rendelkezés egyetlen pontja se valósult meg, s nem is volt megvalósítható. De a rendelkezés azt is mondja: az ütközet ily módon megkezdődvén, a további parancsok az ellenség mozdulatainak megfelelően fognak kiadatni, - s így úgy látszhatott, hogy Napoleon az ütközet folyamán a szükséges intézkedéseket mind meg fogja tenni, ez azonban nem történt és nem is történhetett meg, mert Napoleon az ütközet egész tartama alatt olyan messze volt a csatatértől (mint ez később be is bizonyosodott), hogy az ütközet menetéről nem is lehetett tudomása, és így az ütközet alatt egyetlen rendelkezése se volt végrehajtható.
+
+
+
+XXVIII.
+
+Sok történetíró azt állítja, hogy a francziák azért nem nyerték meg a borodinoi ütközetet, mert Napoleonnak náthája volt, s hogy ha nem lett volna náthája, akkor az ütközet előtt és alatt tett rendelkezései még geniálisabbak lettek volna, Oroszország veszve lett volna s a világ egész képe megváltozott volna. Az olyan történetíróknál, a kik elösmerik azt, hogy Oroszország egyetlen embernek, Nagy Péternek az akaratából alakult, s hogy Francziaország egyetlen embernek, Napoleonnak az akaratából lett köztársaságból császársággá, s a franczia csapatok is ennek az egyetlen embernek, Napoleonnak az akaratából mentek Oroszországba, az ilyen történetíróknál az, hogy Oroszország csak azért maradt meg hatalmasnak, mert Napoleonnak augusztus huszonhatodikán náthája volt, elkerülhetetlenül következetes okoskodás.
+
+Ha csakugyan Napoleon akaratától függött az, hogy a borodinoi ütközetbe belemenjen, vagy bele ne menjen, s az ő akaratától függött az is, hogy ilyen vagy olyan intézkedéseket tegyen, akkor nyilvánvaló, hogy az a nátha, mely az ő akaratának a nyilvánulását befolyásolta, lehetett az oka Oroszország megmentésének, és következésképpen Oroszországnak az a komornyik volt a megmentője, a ki huszonnegyedikén nem adott vízáthatlan csizmákat Napoleonnak. Ilyen okoskodás mellett ez a következtetés minden kétséget kizár; éppen úgy, mint az a következtetés, a melyre tréfásan Voltaire jutott, azt mondván, hogy a Bertalan-éjszaka annak volt a következése, hogy IX. Károly a gyomrát elrontotta. De azok előtt az emberek előtt, a kik nem ösmerik el azt, hogy Oroszország egyetlen embernek, Nagy Péternek az akaratából alakult, hogy a franczia császárság létrejötte, és az Oroszországgal való háború nem egyetlen ember, Napoleon, akaratának volt az eredménye, azok előtt ez az okoskodás nemcsak helytelennek és oktalannak, de az emberiség egész lényével ellenkezőnek tetszik. Arra a kérdésre, vajjon a történelmi eseményeknek mi az oka, egy másik felelet is kínálkozik, mely abban csúcsosodik ki, hogy a világeseményeknek a fönnebb megjelölt menete mindamaz emberek akaratának az összejátszásától függ, a kik ezekben az eseményekben résztvesznek, s hogy a Napoleonoknak ezeknek az eseményeknek a menetére való befolyása csak külső és képzelt.
+
+Bármily furcsának lássék is az első pillanatban az a föltevés, hogy a Bertalan-éj, a melyre IX. Károly adta ki a parancsot, voltaképpen nem az ő akaratából történt, hanem neki csak úgy tetszett, mintha az ő parancsára történt volna, és hogy nyolczvanezer embernek Borodinonál történt lemészárlása sem Napoleon akaratából történt, (bár az ütközet megkezdésére és folytatására ő adta ki a parancsot), hanem neki csak úgy tetszett, mintha az ő parancsára történt volna, - bármily furcsának lássék is ez a föltevés, az emberi méltóság, - mely azt mondja nekem, hogy közülünk bárki, ha nem is inkább, de semmiesetre se kevésbbé ember, mint bármiféle Napoleon, - azt parancsolja, hogy helyt adjunk a kérdés ily módon való megoldásának, s a történelmi kutatás bőségesen igazolja is ezt a föltevést.
+
+A borodinoi ütközetben Napoleon senkire se lőtt és senkit sem ölt meg. Mindezt a katonái cselekedték, következésképpen nem ő öldöste az embereket.
+
+A franczia hadsereg katonái a borodinoi ütközetben nem Napoleon parancsa, hanem a maguk akarata következtében öldösték egymást. Az egész hadsereg, - francziák, olaszok, németek, lengyelek, - éhesen, lerongyolódva s a hadjáratban immár kimerülve, mikor azt a hadsereget, mely előlük Moszkvát elzárta, megpillantották, érezték, hogy le vin est tirè et qu'il faut le boire. Ha Napoleon most megtiltotta volna nekik, hogy az oroszokkal megütközzenek, megölték volna őt és mégis csak megütköztek volna az oroszokkal, mert ez reájuk nézve föltétlen szükségesség volt.
+
+Mikor hallották Napoleon hadiparancsát, mely vígasztalásul az elnyomorodásukért s a halálukért odaállította az utókor elismerő szavait azért, hogy ők is ott voltak a Moszkva alatti csatában, "Vive l'Empereur!"-t kiáltottak, éppen úgy mint akkor, a mikor annak a kis fiúnak az arczképét megpillantották, a ki a bilboquet-pálczikával keresztülszúrta a földgömböt, s éppen úgy, mint a hogy' "Vive l'Empereur!"-t kiáltottak volna bármilyen badarságra is, a mit hallanak. Nem maradt egyéb hátra a számukra, mint hogy "Vive l'Empereur!"-t kiáltsanak és verekedjenek, hogy mint győzők megtalálják a táplálékot és a pihenést Moszkvában. Következésképpen nem Napoleon parancsára mészárolták a hozzájuk hasonlókat.
+
+És nem Napoleon intézte a csata menetét, mert hiszen a rendelkezéseiből egyetlen egyet se hajtottak végre, s a csata tartama alatt neki tudomása se volt arról, mi történik előtte. Következésképpen az, a hogy' ezek az emberek egymást üldözték, szintén nem Napoleon akaratából, hanem tőle függetlenül, az ütközetben résztvevő százezrek akaratából történt. Napoleonnak csak úgy tetszett, mintha az ütközet az ő akarata szerint folyt volna le. És éppen azért az a kérdés, vajjon Napoleonnak volt-e náthája vagy sem, a történelmet semmivel sem érdekli jobban, mint az, vajjon volt-e náthája vagy sem az utolsó szekerész-katonának.
+
+Annál kevésbbé van jelentősége annak, vajjon náthás volt-e Napoleon huszonhatodikán, vagy sem, mert a történetíróknak az az állítása, hogy Napoleon náthája volt az oka az ütközet alatt kiadott s az addigiaknál kevésbbé helyes rendelkezéseinek és parancsainak, - teljességgel nem felel meg a valóságnak.
+
+A fönnebb leírt rendelkezés semmivel sem volt rosszabb, sőt inkább talán még jobb, mind azoknál az eddigi rendelkezéseknél, a melyekkel a csatáit megnyerte. Az ütközet alatt állítólag tett rendelkezései se voltak rosszabbak az addigiaknál, hanem teljesen olyanok voltak, mint mindig. Ezek a rendelkezések és parancsok csak azért látszanak rosszabbaknak az előbbieknél, mert a borodinoi ütközet volt az első, a melyet Napoleon elveszített. A leggyönyörűbb és legmélyebb értelmű rendelkezések és parancsok is nagyon rosszaknak látszanak, és menten kihívják minden had-tudós legnagyképűbb bírálatát, a mint mellettük a csata elveszett, és viszont a legrosszabb rendelkezések és parancsok is kitűnőknek látszanak, s komoly emberek vastag kötetekben bizonyítgatják az ilyen gyatra rendelkezések érdemeit, ha megnyerték velük a csatát.
+
+Az a rendelkezés, a melyet Veihrother az austerlitzi ütközetre csinált, a maga nemében valósággal tökéletes volt, s azért mégis pálczát törtek fölötte, s elitélték éppen a tökéletessége, a túlságos részletessége miatt.
+
+Napoleon, mint a hatalom képviselője, a borodinoi ütközetben épp úgy, sőt még tán jobban, megtette a magáét, mint a többi ütközetekben. Semmi olyat nem cselekedett, a mi hátrányára lett volna az ütközet menetének; hallgatott az észszerűbb nézetekre; nem csinált zavart, nem jött magával ellentmondásba, nem ijedt meg és nem futott el a csatamezőről, hanem a maga nagy katonai tapintatával és tapasztalásával nyugodtan és méltóságteljesen betöltötte a maga állítólagos főparancsnoki helyét.
+
+
+
+XXIX.
+
+A harczvonal másodszori gondos bejárása után visszatérve, Napoleon így szólott.
+
+- A sakkjáték föl van állítva, holnap majd megkezdődik a játszma.
+
+Miután punchot adatott magának és Beausset-t hívatta, elkezdett vele Párisról és néhány változtatásról beszélni, a melyet a császárné udvartartásában tenni szándékozott, miközben az udvari élet legaprólékosabb részleteinek az ösmeretével és csodálatos emlékező tehetségével a prefektust valósággal bámulatba ejtette.
+
+A legjelentéktelenebb dolgok iránt is érdeklődött, Beausset-vel az utazás iránt való szeretete miatt ingerkedett, és fesztelenül fecsegett, mint a hírneves, biztoskezű és a maga dolgához értő műtőorvos szokott, mialatt felgyűri az ingújjait, maga elé köti a kötényét, a beteget pedig odakötözik a műtőasztalhoz. - "A kezeimben és a fejemben egészen tisztán és határozottan áll a dolog. Ha tettre kerül a sor, megcsinálom úgy, mint senki más, most pedig bátran tréfálhatok, s minél többet tréfálok s minél nyugodtabb vagyok, annál nyugodtabbak lehetnek, annál nagyobb bámulattal megbízhatnak az én lángelmémben."
+
+Napoleon, miután a második pohár punchot is megitta, pihenni tért a nagy föladat előtt, mely, mint neki tetszett, holnap reá várt.
+
+Annyira érdekelte ez a küszöbönálló föladat, hogy nem tudott aludni, s a nyirkos esti levegőtől csak fokozódó náthája ellenére, éjjel három órakor, hangos orrfúvással kiment a sátor nagy helyiségébe. Megkérdezte, nem vonultak-e el az oroszok? Azt felelték neki, hogy az ellenséges őrtüzek még mindig ugyanazokon a helyeken égnek. Erre helyeslőleg bólintott.
+
+Az ügyeletes segédtiszt belépett a sátorba.
+
+- Nos, Rapp, mit gondol, jól fognak menni ma a dolgaink? - fordult oda hozzá.
+
+- Minden kétségen kívül, felség! - felelt Rapp.
+
+Napoleon végignézett rajta.
+
+- Emlékszik-e felség arra, a mit nekem Szmolenszkben kegyes volt mondani, - szólott Rapp: - a bor fel van bontva, - ki kell hát inni.
+
+Napoleon elkomolyodott és hosszú ideig, fejét a kezeire támasztva, szótlanul ült ott.
+
+- Szegény hadsereg! - mondotta egyszerre. - Szmolenszk óta ugyancsak megfogyott. A sors közönséges ringyó, Rapp. Ezt én mindig mondtam s most tapasztalni is kezdem. De a testőrség, Rapp, a testőrség még sértetlen, ugy-e?
+
+- Igen is, felség, - felelte Rapp.
+
+Napoleon elővett egy pasztillát, a szájába vette s az órájára nézett. Aludni nem volt kedve, a reggel pedig még messze volt, rendelkezéseket se tehetett már, hogy az időt agyonüsse, mert minden intézkedés meg volt téve.
+
+- Kiosztották-e a testőrségben a kétszersültet és a rizst? - kérdezte Napoleon szigorúan.
+
+- Igenis, felség.
+
+- Rizst is?
+
+Rapp azt felelte, hogy kiadta a császárnak a rizsre vonatkozó parancsát, de Napoleon elégedetlenül megcsóválta a fejét, mintha nem hitte volna, hogy a parancsát teljesítették. Az inas bejött a punchcsal. Napoleon a másik poharat odaadta Rappnak, s kortyonkint elkezdett inni a magáéból.
+
+- Sem az ízét, sem a szagát nem érzem, - mondotta, a mint a poharat megszagolta. - Torkig vagyok már ezzel a náthával. Beszélnek az orvosi tudományról. Micsoda tudomány az, mely még a náthát se tudja meggyógyítani? Corvisardtól kaptam ezeket a pasztillákat, de nem érnek semmit. Ugyan mit tudnak hát gyógyítani? Nem is lehet gyógyítani. A mi testünk egy, az életre való gép. E szerint van berendezve s ennek megfelelő a természete. Békében kell hagyni benne az életet, hadd védje maga magát: ezzel többre megyünk, mintha megtömjük a testet gyógyszerekkel. A mi testünk olyan, mint egy óra, mely bizonyos ideig jár; az órás azonban nem nyithatja föl, és csak tapogatózva, szinte bekötött szemekkel javíthat rajta. Bizony, a mi testünk: gép az életre, semmi egyéb. És mintegy rálépvén a meghatározások útjára, a melyeket Napoleon nagyon szeretett, egyszerre egészen váratlanul, a következő meghatározással állott elő: - Tudja-e, Rapp, mi a háború művészete? - kérdezte. - Az a művészet, mely lehetővé teszi, hogy egy adott pillanatban erősebbek tudjunk lenni az ellenségnél. Ennyi az egész.
+
+Rapp nem felelt semmit.
+
+- Holnap Kutuzovval lesz dolgunk, - szólott Napoleon. - Majd meglássuk! Emlékszik, Braunaunál is ő vezette a hadsereget, és három hét alatt egyetlen egyszer sem ült lóra, hogy az erődítményeket megnézze. Meglássuk!
+
+Az órájára nézett. Még csak négy óra volt. Aludni nem kívánkozott, a punchot kiitta, s nem volt mit tennie. Fölkelt, fel és alá járt, meleg kabátot vett magára, kalapot tett a fejére és kilépett a sátorból. Sötét és nyirkos volt az éjszaka, s láthatatlan harmat hullott az égből. A közelben homályosan pislogtak a testőrség őrtüzei, az orosz harczvonal tüzei pedig keresztülcsillantak a füstön. Csönd volt mindenfelé, s tisztán áthallatszott a franczia csapatok kezdődő mozgolódása, melyek elindultak, hogy hadállásaikat elfoglalják.
+
+Napoleon föl s alá járt a sátor előtt, elnézte a tüzeket, fülelt a mozgolódás zajára, s miután elment egy hatalmas termetű, bozontos kucsmáju testőr mellett, a ki a sátra mellett őrt állt, s a ki a császár megjelenésekor mint valami fekete oszlop kihúzta magát, megállott előtte.
+
+- Mióta vagy szolgálatban? - kérdezte azzal a durva és katonásan leereszkedő negédességgel, a melylyel a katonáival mindig érintkezni szokott. A katona felelt neki.
+
+- Áá! A régiek közöl való vagy! Kaptatok rizst az ezredben?
+
+- Kaptunk, felség.
+
+Napoleon bólintott a fejével és otthagyta őt.
+
+*
+
+Félhatkor Napoleon lóháton elment Sevardino faluba.
+
+Pirkadni kezdett, kiderült az ég, csak egyetlen felhő látszott kelet felől. Szomorúan pislogtak az elhagyott őrtüzek a hajnal gyér világosságában.
+
+Jobbfelől eldördült egy magános, öblös ágyúlövés, tovahömpölygött és elhalt a nagy csöndességben. Elmúlt néhány percz. Fölhangzott a második, a harmadik lövés, megrezdült a levegő; a negyedik és az ötödik valahol jobbfelől a közvetlen közelben dördült el ünnepélyesen.
+
+Az első lövések még el se hangzottak, mikor újabbak és újabbak dördültek el, egymásba folytak s keresztezték egymást.
+
+Napoleon kíséretével együtt a sevardinoi zártsánczhoz ment s ott leszállt a lováról. Megkezdődött a játék.
+
+
+
+XXX.
+
+Pierre, miután Andrej herczegtől visszatért Gorkiba, parancsot adott a lovászának, hogy tartsa készen a lovait és korán reggel keltse fel őt, azután egy vendégfal mögött a szegletben, melyet Borisz engedett át neki, legott elaludt.
+
+Mire másnap reggel Pierre egészen magához tért, már senki sem volt a szobában. A szoba kis ablakaiban rezgett az üveg. A lovász ott állott mellette és rázta őt, a hogy' csak bírta.
+
+- Kegyelmes uram, kegyelmes uram, kegyelmes uram... - mondogatta a lovász makacs elszántsággal, a nélkül, hogy Pierrere nézett volna, s bár nyilván már lemondott a reményről, hogy őt felkölthesse, még egyre ránczigálta a vállát.
+
+- Nos, elkezdődött? Ideje? - szólalt meg Pierre, mikor fölébredt.
+
+- Méltóztatik hallani az ágyúdörgést, - szólott a lovász, egy kiszolgált katona: - az urak már mind elmentek, maga a Fenség is már rég elhajtatott.
+
+Pierre szaporán felöltözött és kiszaladt a lépcsőre. Künn világos, friss, harmatos és derült volt az idő. A nap, mely csak az imént bukkant elő az őt eltakaró felhő mögül, az utcza másik oldalán lévő házak tetői fölött teliszórta sugaraival az út harmatos porát, a házak falait, az ablakokat és Pierre lovait, melyek ott ácsorogtak a ház előtt. Künn még tisztábban hallhatta az ágyúdörgést. Egy segédtiszt és egy kozák ügetett végig az utczán.
+
+- Ideje, gróf, ideje! - kiáltott rá a segédtiszt.
+
+Pierre, maga után vezettetvén a lovát, fölment arra a dombra, a melyről tegnap a csatatéren végignézett. Ezen a dombon egész sereg katona állott, hallatszott a törzsbeli tisztek franczia beszélgetése és szemébe ötlött Pierrenek Kutuzov ősz feje, az ő pirosszegélyű fehér sipkájával s vállai közé elmerült ősz tarkójával. Kutuzov távcsövével kémlelte az előtte elnyúló országútat.
+
+Fölérve a dombra, Pierre maga elé bámult, és szinte megdermedt a gyönyörű látvány okozta elragadtatástól. Ugyanaz a tájkép tárult a szemei elé, a melyben erről a helyről tegnap gyönyörködött; de most el volt lepve az egész terep csapatoktól s a lövések füstjétől, s a Pierre mögött balfelől fölkelő nap ragyogó, ferde sugarai rózsaszínűen árnyalt aranyos fényt s hosszú és sötét árnyékokat szórtak rá a tiszta reggeli levegőben. A képet elzáró távoli erdők, melyek mintha csak valami sárgászöld drágakőből lettek volna kifaragva, magaslataik hajló vonalával élesen rajzolódtak bele a szemhatárba, s Valujev mögött kanyarogva ékelődött be közéjük, a csapatokkal ellepett szmolenszki országút. Közelebb az előtérhez aranyszínű földek és pagonyok csillogtak. Mindenfelől, elől, jobbról, balról csapatok látszottak. Mindez olyan eleven, fenséges és váratlan volt, de a mi mindennél jobban megdöbbentette Pierre-t, az magának a harcztérnek, Borodinonak s a Kolocsa két partján elnyúló laposságnak a képe volt.
+
+A Kolocsa fölött, Borodinoban s a falu két oldalán, különösen bal felől, ott, a hol mocsaras partjai közt a Vajna beletorkollik a Kolocsába, könnyű köd lengett, mely a ragyogó nap feljöttére olvadni, foszladozni, világosodni kezdett, és tündéri színekkel vonta be mindazt, a mi keresztülcsillámlott rajta. Ehhez a ködhöz járult még a lövések füstje, s ezen a ködön és füstön keresztül, hol egy víztükrön, hol egy harmatcseppen, hol a parton és a Borodino körül nyüzsgő csapatok szuronyain mindenfelé meg-megvillantak a reggeli világosság villámai. Ezen a ködön keresztül látszottak: a fehér templom, néhol Borodino háztetői, néhol katonák sűrű tömegei, néhol pedig zöld lőszerkocsik és ágyúk. És mindez mozgott vagy legalább is mozogni látszott, mert a köd és a füst ezen az egész területen végighúzódott. Valamint ezeken a Borodinon kívül elterülő és köddel elborított laposokon, úgy ezeken kívül, fölöttük és körülöttük az egész harczvonal során az erdőkben, a földeken, a mélyedésekben és a magaslatokon, szakadatlanul, önmaguktól, úgyszólván a semmiből hol magános, hol együttes, hol gyér, hol sűrű füstgomolyok támadtak, melyek miután kilöveltek, terpeszkedve, összeolvadva és ölelkezve látszottak az egész térségen.
+
+A lövéseknek ezekben a füstgomolyaiban és, - bár furcsán hangzik, - a hangjaiban volt ennek a látványnak a legfőbb szépsége.
+
+"Puff!" - egyszerre felbukkant egy lila-, szürke- és tejfehér színekben játszó kerek és sűrű füstgomoly, és "bumm!" - hangzott föl a következő pillanatban ennek a füstnek a hangja.
+
+"Puff-puff", - egymást űzve s egymásba folyva két füstgomoly szállt a magasba, és "bumm-bumm" - igazolták nyomban utána a hangok azt, a mit a szem látott.
+
+Pierre rábámult az első füstgomolyra, mely mint valami kerek és sűrű lapda lebegett a levegőben, s legott újabb füstlapdák szálltak szerte a helyén, és puff... (szünet), puff-puff - még három, még négy lövelt a nyomukba, s ugyanolyan időközökben mindenikre bumm... bumm-bumm-bumm - feleltek a szép, erőteljes és őszinte hangok. Majd úgy tetszett, mintha ezek a füstgomolyok futottak volna, majd ismét megállottak, s az erdők, a földek, s a csillogó szuronyok látszottak futni előlük. Bal felől a földeken és a bozótokban az ő ünnepélyes visszhangjukkal szakadatlan sorban követték egymást ezek a nagy füstlapdák, közelebb pedig az erdőkben és a mélyedésekben szünetlenül villogtak a puskák apró füstjei, melyeknek arra se volt idejük, hogy lapdákká kavarodjanak össze, s melyeknek szintén nem maradtak el kurtább és élesebb visszhangjai. Trah-ta-ta-tah - ropogtak a puskák, bár sűrűn, de az ágyúlövésekhez képest szegényesen és rendetlenül.
+
+Pierre szeretett volna ott lenni, a hol ezek a füstök, ezek a csillogó szuronyok, ez a mozgás és ezek a hangok voltak. Ránézett Kutuzovra és a kíséretére, hogy a benyomásait a másokéival összehasonlítsa. Valamennyien éppen úgy, s mint neki rémlett, ugyanazokkal az érzelmekkel néztek maguk elé, végig a csatatéren. Minden arczon ott világított most az érzelmeknek az a lappangó heve, a melyet Pierre tegnap megfigyelt, s a melyet Andrej herczeggel folytatott beszélgetése után teljesen meg is értett.
+
+- Menj, lelkem, menj, Krisztus oltalmazzon, - mondotta Kutuzov egy mellette álló tábornokhoz, a nélkül, hogy a szemét a harcztérről levette volna.
+
+Ez a tábornok, miután a parancsot meghallgatta, Pierre mellett a dombról levezető út felé indult.
+
+- A gázlóhoz! - felelt a tábornok hidegen és szigorúan az egyik törzskari tisztnek arra a kérdésére, hova megy.
+
+"Én is, én is", - gondolta Pierre és elindult a tábornok után.
+
+A tábornok felült a lovára, melyet egy kozák vezetett oda hozzá. Pierre odament a lovászához, a ki a lovait tartotta. Megkérdezvén tőle, melyik szelidebb, fölmászott az egyikre, megkapaszkodott a sörényében, kifelé fordított lábainak a sarkait odaszorította a ló oldalához, és érezvén, hogy leesik a pápaszeme, s hogy nincs ereje, hogy a kezeit a ló sörényétől és a kantárszáraktól elvegye, elvágtatott a tábornok után, mosolyt keltvén a törzstisztek között, a kik a domb tetejéről néztek utána.
+
+
+
+XXXI.
+
+Az a tábornok, a ki után Pierre elvágtatott, a hegyről leereszkedvén, hirtelen balra fordult, és Pierre, elvesztvén őt szem elől, belovagolt az előtte vonuló gyalogság sorai közé. Hol elől, hol jobbra, hol balra próbált kiszabadulni soraik közül, de mindenütt csak egyformán aggodalmas arczú katonákra bukkant, a kik valami láthatatlan, de nyilván fontos dologgal voltak elfoglalva. Mindannyian egyformán elégedetlenül, kérdő tekintettel bámultak erre a fehér kalapos, köpczös emberre, a ki nem tudni miért, ott lábatlankodott közöttük a lovával.
+
+- Mit lovagol itt a zászlóalj kellő közepében? - kiáltott rá az egyik. A másik a puskája agyával félretaszította a lovát, és Pierre a nyeregkápába kapaszkodva s alig tudván ágaskodó lovát megfékezni, a csapat élére vágtatott, a hol szabadabb volt a vásár.
+
+Egy híd volt előtte, a mely körül, erősen tüzelve, megint más katonák állottak. Pierre odalovagolt hozzájuk. Pierre maga se tudta, hogy' került a Kolocsának Gorki és Borodino közt lévő hídjához, a melyet az ütközet első felvonásában (Borodino elfoglalásakor) a francziák megostromoltak. - Pierre látta, hogy híd van előtte, s hogy a híd mindkét végén, s a frissen kaszált széna rendei közt, azon a réten, a melyet tegnap is látott, valamit csináltak a katonák a nagy füstben, de az ezen a helyen szakadatlanul folyó puskaropogás ellenére se gondolta, hogy ez már voltaképpen a csatatér. Nem hallotta a minden oldalról süvöltöző golyók s a feje fölött repülő ágyúgolyók hangját, nem látta a folyó túlsó partján álló ellenséget és jó darabig nem vette észre a halottakat és sebesülteket, bár jócskán hullottak el a közelében. Az arczáról egy pillanatra se tágító mosolylyal nézett körül.
+
+- Mit nyargalászik ez itt a harczvonal előtt? - kiáltott rá ismét valaki.
+
+- Balra, jobbra tarts! - kiabáltak utána.
+
+Pierre jobbra tartott s váratlanul összeakadt Rajevszkij tábornok segédtisztjével, a kit ösmert. Ez a tiszt bosszúsan nézett Pierre-re, s nyilván ő is éppen rá akart szólni, de mikor megismerte, csak a fejével intett felé.
+
+- Hát ön hogy' kerül ide? - kérdezte, s vágtatott tovább.
+
+Pierre érezte, hogy itt nincs a maga helyén, és nincs semmi keresni valója, s attól tartván, hogy megint útjában lesz valakinek, elvágtatott a segédtiszt után.
+
+- Vajjon mi ez itten? Szabad önnel mennem? - kérdezte.
+
+- Tüstént, tüstént, - felelt a segédtiszt, s odalovagolván egy a rét közepén álló kövér ezredeshez, valamit jelentett neki, s azután odafordult Pierre-hez.
+
+- Hát ön mit keres itt, gróf? - kérdezte tőle mosolyogva. - Mindig csak a kiváncsiság fúrja az oldalát.
+
+- Igen, igen, - felelt Pierre. De a segédtiszt lovát megfordítván, elvágtatott.
+
+- Itt még, Istennek hála, csak hagyján, - szólott a segédtiszt, - de odaát a balszárnyon, Bagrationnál, rettenetes világ járja.
+
+- Lehetséges? - kérdezte Pierre. - És merre van az?
+
+- Jőjjön föl velem a dombra, onnan megláthatja. Nálunk az ütegnél még megjárja, - szólott a segédtiszt. - Nos hát, jön?
+
+- Igen, megyek, - mondotta Pierre s körülnézvén a lovászát kereste. Ekkor látott Pierre először gyalog vánszorgó és hordágyon szállított sebesülteket. Ugyanazon az illatos szénával elhintett réten, a melyen tegnap keresztüllovagolt, keresztben a rendeken, kényelmetlenül lecsüngő fejjel, a melyről leesett volt a csákó, mozdulatlanul hevert egy katona. - Hát ezt miért nem vitték el? - akarta kérdezni Pierre, de látván a segédtiszt szigorú arczát, a ki ugyanarra felé nézett, elhallgatott.
+
+Pierre nem találta meg a lovászát, és a laposon végig odalovagolt a segédtiszttel a Rajevszkij-dombhoz. Pierre lova elmaradt a segédtiszt mögött s egyenletesen rázta őt.
+
+- Látszik, hogy ön nincs hozzászokva a lovagláshoz, gróf? - kérdezte a segédtiszt.
+
+- Nem ám, de sebaj, csak azt nem tudom, mit ficzkándozik annyira, - szólalt Pierre álmélkodva.
+
+- E-e!... hiszen meg van sebesülve, - mondotta a segédtiszt, - a jobb első lábán a térde fölött. Alkalmasint golyó érte. Gratulálok, gróf, - mondotta, - ön már átesett a tűzkeresztségen.
+
+Miután a tűzérség mögött, mely előretolatván, már javában tüzelt, és szinte megsiketítette az embert a lövéseivel, a nagy füstben elmentek a hatodik hadtest mellett, egy nem éppen nagy erdőhöz értek. A hűs erdőben csönd volt s őszi illat terjengett benne. Pierre és a segédtiszt leszálltak a lóról és gyalog mentek föl a hegyre.
+
+- Itt van a tábornok? - kérdezte a segédtiszt, mikor a dombhoz ért.
+
+- Az imént még itt volt, ellovagolt arra, - feleltek neki s jobbfelé mutattak.
+
+A segédtiszt ránézett Pierre-re, mintha nem tudta volna, mitévő legyen vele.
+
+- Ne aggódjék miattam, - szólott Pierre. - Én fölmegyek a dombra, szabad?
+
+- Jó, csak menjen föl, onnét mindent látni, s nincs is olyan nagy veszedelem, én meg majd visszajövök önért.
+
+Pierre fölment az üteghez, a segédtiszt pedig elvágtatott. Többet nem találkoztak, s Pierre csak jóval később tudta meg, hogy ennek a segédtisztnek aznap ellőtték a karját.
+
+Az a domb, a melyre Pierre fölment, volt az a híres hely (mely később az oroszoknál mint domb-üteg, vagy Rajevszkij ütege, a francziáknál pedig mint "nagy sáncz", "végzetes sáncz", "központi sáncz" volt ösmeretes), a mely körül sok ezer ember állott, s a melyet a francziák a hadállás legfontosabb pontjának tartottak.
+
+Ez a zártsáncz a dombból állott, mely három oldalról árkokkal volt megerősítve. Az árkokkal körülvett térségen tíz ágyú állott, a melyek a sánczok lőrésein keresztül tüzeltek.
+
+A dombbal egy vonalban mind a két oldalon szintén ágyúk állottak, melyek hasonlóképpen szakadatlanul tüzeltek. Pierre, mikor erre a dombra fölment, nem is álmodott róla, hogy ez a sekély árkokkal megerősített hely, a melyen néhány ágyú állott és tüzelt, a legfontosabb pont volt az ütközetben.
+
+Sőt ellenkezőleg, Pierrenek úgy tetszett, hogy ez a hely (éppen azért, mert ő is ott állott) az ütközet szempontjából egyike volt a legjelentéktelenebb pontoknak.
+
+A dombra fölérve, Pierre leült az üteget védő árok szélére s öntudatlanul örömteljes mosolylyal nézte, mi történik körülötte. Állandóan ugyanazzal a mosolylyal az ajkán, időnkint fölkelt, és iparkodván nem alkalmatlankodni a katonáknak, a kik az ágyúkat töltögették, s a lövések után visszarántották, és zsákokkal és lövegekkel a kezükben sürögtek-forogtak körülötte, föl és alá járt az üteg mögött. Ennek az ütegnek az ágyúi szakadatlanul lövöldöztek egymás után, s szinte elkábítván az embert a bömbölésükkel, sűrű lőporfüsttel borították el az egész környéket.
+
+Azzal a nyomasztó érzéssel ellentétben, mely az embert a fedezetül szolgáló gyalogság sorai közt elfogta, itt az ütegnél, a hol a többiektől az árok által elválasztva csak korlátolt számú legénység dolgozott, - itt valami egyöntetű, valamennyiükkel közös, szinte családias elevenség volt tapasztalható.
+
+Pierre fehérkalapos és éppenséggel nem katonás alakjának a megjelenése eleinte kellemetlenül érintette az embereket. A katonák, a mint elmentek mellette, csodálkozva, sőt félénken sandítottak rá. A legidősebb tűzértiszt, egy hórihorgas, hosszúlábú és ragyás ember, mintha a szélső ágyú működését akarta volna ellenőrizni, odament Pierre-hez és kíváncsian nézett rá.
+
+Egy daliás, kerekarczú tisztecske, a ki még valóságos gyereknek látszott, s nyilván csak most került ki a hadapród-iskolából, nagy buzgalommal vezényelvén a rábízott két ágyút, szigorúan odafordult Pierrehez.
+
+- Uram, legyen szíves elmenni az útból, - mondotta, - itt nem lehet ám csak úgy...
+
+A katonák elégedetlenül csóválták a fejüket, a mint Pierre-re néztek. De mikor valamennyien meggyőződtek róla, hogy ez a fehér kalapos ember nemcsak, hogy semmi rosszat se csinált, de vagy békésen üldögélt az árok szélén, vagy a katonák elől udvariasan kitérve, bátortalan mosolylyal és épp oly nyugodtan járt föl és alá az üteg mögött a lövések tüzében, akár a boulevardon, akkor a vele szemben táplált ellenséges indulat és álmélkodás lassankint átment abba a gyöngéd és tréfás részvétbe, a melylyel a katonák az állatjaik, kutyáik, csirkéik, kecskéik, és általában a csapatok körül élő állatok iránt szoktak viseltetni. Ezek a katonák gondolatban legott befogadták Pierre-t a családjukba, elnevezték őt: "a mi urunk"-nak, megszólították és szelíden mosolyogtak rajta egymás között.
+
+Egy ágyúgolyó Pierre-től alig két lépésnyire feltúrta a földet. Pierre az ágyúgolyó által rászórt földet letisztogatván a ruhájáról, mosolyogva nézett körül.
+
+- Igazán furcsa, hogy ön, uram, egy cseppet se fél! - fordult Pierre-hez egy pirosarczú, szélesvállú katona, kimutatván erős, fehér fogai sövényét.
+
+- Hát te tán' félsz? - kérdezte Pierre.
+
+- Már hogyne félnék? - felelt a katona. - Lám, a golyó nem ösmer tréfát. Odacsap, s kifordulnak az ember belei. Lehetetlenség nem félni, - mondotta mosolyogva.
+
+Néhány katona derült és gyöngéd arczczal állta körül Pierre-t. Mintha nem várták volna, hogy ő is éppen úgy beszéljen, mint a többiek s ez a föltevés megörvendeztette őket.
+
+- Mi végre is katonák vagyunk. De ha úrnál látja az ember, furcsa biz' az. Biz' úgy, uram!
+
+- Helyre! - kiáltott föl a tisztecske, a Pierre körül csoportosuló katonákra. Ez a tisztecske nyilván most először vagy legfeljebb másodszor volt tűzben, s azért különös szabatossággal s a formaságokat megtartva érintkezett katonáival, fölebbvalójával egyaránt.
+
+A szakadatlan ágyúbömbölés és puskaropogás az egész csatatéren, de különösen balfelől, ott, a hol Bagration ékerődjei voltak, mind jobban fokozódott, s arról a helyről, a hol Pierre állott, szinte semmit se lehetett látni a nagy füsttől. Ezenkívül annak az üteg körül forgolódó, szinte családias embercsoportnak (mely a többiektől teljesen el volt különítve) a megfigyelése Pierre egész figyelmét lefoglalta. Azt az első pillanatban benne föltámadt öntudatlanul örömteljes izgalmat, melyet a csatatér látása és hangjai keltettek föl benne, most, különösen azóta, hogy ott a réten azt a magányosan elterült katonát látta, egészen más érzések váltották föl. A mint ott az árok partján ült, megfigyelte a körülötte lévő arczokat.
+
+Tíz órára már vagy húsz embert vittek el az ütegtől; két ágyú megrongálódott, s mind sűrűbben és sűrűbben csaptak le az ütegre a lövegek, s zúgva és süvítve röpdöstek fölötte a távolról érkezett golyók. De mintha az üteg körül levő emberek mindebből semmit se vettek volna észre, vidám beszélgetés és tréfálkozás hallatszott mindenfelől.
+
+- Gránátocskám, lelkem! - kiáltott rá egyik katona egy süvítve közeledő gránátra, - csak ide ne! Inkább oda a bakák közé, ni! - tette hozzá egy másik, látván, hogy a gránát elröpült fölöttük s a fedezet sorai közé csapott le.
+
+- No-no, tán' ösmeritek egymást? - nevetett egy másik katona egy paraszton, a ki meghajtotta magát a fölötte elszálló gránát előtt.
+
+Néhány katona csoportba verődött a sáncznál, s nézte, mi történik előtte.
+
+- A csatárláncz is fölbomlott, ni, már visszavonultak, - mondották a sánczon keresztül mutogatva.
+
+- A magad dolgára legyen gondod, - kiáltott rájuk egy vén altiszt. - Ha visszavonultak, ott akadt dolguk bizonyosan. - S az altiszt vállon ragadta az egyik katonát s farbalökte a térdével. A többiek kaczagtak.
+
+- Az ötöshöz sorakozz! - kiáltottak egyfelől.
+
+- Egy-kettő, csak vígan, amúgy Isten igazában! - hallatszott az ágyút igazítók vidám fölkiáltása.
+
+- Thüh, a mi urunknak majd lesodorta a kalapját, - szólott oda Pierrenek vigyorogva s a fogait kimutatván, az a pirosképű, tréfás ficzkó. - Eh, te buta, - tette hozzá szemrehányólag a golyóhoz fordulva, mely a kerekek közt odacsapódott az egyik ember lábához. - No, ti rókák! - szólott nevetve egy másik a le-lebukó népfölkelőkhöz fordulva, a kik a sebesültért jöttek oda az üteghez. - Vagy tán nem izlik a kása? Óh, ti varjúk, az inatokba szállt a bátorságtok, - kiáltottak a népfölkelőkre, a kik a leszakított lábú katonával bíbelődtek. - Jó kis ficzkók, - ugratták a parasztokat. - Sehogy' sem izlik nekik.
+
+Pierre-nek feltűnt, hogy minden lecsapó golyó s minden újabb veszteség után, mind magasabb és magasabb fokra hágott az élénkség.
+
+Mint egy közeledő zivatar-felhőből, mind sűrűbben és sűrűbben, mind világosabban és világosabban villantak meg mindezeknek az embereknek az arczán (mintegy daczból a történtekért) a lappangó és lánggal égő tűz villámai.
+
+Pierre nem is nézett előre a csatatérre, s nem is érdeklődött az iránt, a mi ott történt: egészen elmerült ennek a mind jobban és jobban lángrakapó tűznek a szemléletébe, mely (ezt érezte) az ő lelkében is éppen úgy lángra lobbant.
+
+Tíz órakor az üteg előtt a bozótban és a Kamenka folyócska partján volt gyalogos katonák visszavonultak. Az ütegtől látni lehetett, a mint mellettük visszafutottak, s a fegyvereiken magukkal vitték a sebesültjeiket is. Egy tábornok a kíséretével együtt feljött a dombra, s miután beszélt az ezredessel, egy bosszús pillantást vetvén Pierre-re, megint lement s a fedezetül szolgáló gyalogosoknak kiadta a parancsot, hogy feküdjenek le, hogy így kevésbbé legyenek kitéve a golyózápornak. Ez után az ütegtől jobbra álló gyalogság soraiban dobpergés és vezényszavak hangzottak fel, s az ütegtől látni lehetett, a mint a gyalogság sorai megkezdték az előnyomulást.
+
+Pierre keresztülnézett a sánczon. Ekkor az egyik arcz különösen szemet szúrt neki. Egy fiatal tiszt volt, a ki sápadt, fiatalos arczczal s leeresztett karddal, hátrálva ment az arczvonal előtt és nyugtalanul nézett körül.
+
+A gyalogos katonák sorai belevesztek a füstbe, s hallatszott elnyújtott rivalgásuk és puskájuk sűrű ropogása. Pár perczre rá egész sereg sebesült és hordágy jött visszafelé onnan. Az ütegre még sűrűbben csaptak le a lövegek. Néhány ember, a kit nem vittek el, ott hevert szanaszét a földön. Az ágyúk körül szorgosabban és élénkebben sürögtek-forogtak az emberek. Pierre-re már rá se hederített senki. Vagy kétszer bosszúsan rákiáltottak, mert ott lábatlankodott az útban. A legidősebb tiszt ránczolt homlokkal, s szapora, nagy léptekkel járt ágyúról-ágyúra. A fiatal tisztecske még jobban kipirulva, még nagyobb iparkodással vezényelte a katonáit. A katonák kézről-kézre adták a lövegeket, forgolódtak, töltöttek és megfeszített buzgalommal végezték a dolgukat. Járásközben olyanokat ugrottak, mintha rúgókon jártak volna.
+
+A zivatarfelhő mind jobban közeledett, s minden arczon ott lebegett az a tűz, melynek a fellobbanását Pierre olyan feszült figyelemmel kísérte. Ott állott a legidősebb tiszt mellett. A fiatal tisztecske, kezét a csákójához emelve, ordított az idősebbhez.
+
+- Ezredes úrnak alássan jelentem már csak nyolcz lövegünk van, parancsolja-e, hogy a tüzelést folytassuk? - kérdezte.
+
+- Kartács! - kiáltott fel az idősebb tiszt a nélkül, hogy felelt volna s elnézett a sáncz fölött.
+
+Egyszerre történt valami, a tisztecske följajdult s egyet fordulva levágódott a földre, mint a röptében lelőtt madár. Pierre szemei előtt egyszerre olyan furcsának, olyan homályosnak, és olyan sötétnek látszott minden.
+
+Egyre-másra süvítettek a golyók és lecsaptak a mellvédbe, a katonákba, az ágyúkba. Pierre, a ki addig nem is hallotta ezeket a hangokat, most csakis ezeket hallotta. Jobbra az üteg mellett hurrázó katonák rohantak el, de mint Pierrenek tetszett, nem előre, hanem hátra.
+
+Ekkor egy golyó annak a sáncznak a szélébe csapott le, mely mögött Pierre állott, szétszórta a földet, mire fölbukkant a szemei előtt egy fekete lapda, mely a következő pillanatban belecsapódott valamibe. A népfölkelők, a kik az üteg felé szaladtak volt, visszaszaladtak.
+
+- Mind csupa kartács! - kiáltott a tiszt.
+
+Az altiszt oda szaladt az idősebb tiszthez s ijedt suttogással (a mint ebéd után az udvarmester szokta jelenteni a házigazdának, hogy a kívánt borból nincsen több), jelentette neki, hogy nincs több löveg.
+
+- Mit csinálnak azok a zsiványok! - rikácsolta a tiszt Pierre felé fordulva. Az idősebb tiszt arcza piros volt és verejtékes, sötét szemei csillogtak. - Szaladj el a tartalékhoz s hozz ide néhány lőszerkocsit! - kiáltott föl, bosszúsan mérve végig Pierre-t és odafordult az emberéhez.
+
+- Majd elmegyek én, - szólott Pierre. A tiszt a nélkül, hogy felelt volna neki, gyors léptekkel átment a másik oldalra.
+
+- Tüzet szüntess... Állj! - kiáltott föl.
+
+Az a katona, a kit elküldtek lövegekért, útközben beleütközött Pierre-be.
+
+- Eh, uram, nem itt a te helyed, - mondotta s leszaladt a dombról.
+
+Pierre a katona után sietett, megkerülvén azt a helyet, a hol a fiatal tisztecske ült.
+
+Egy kettő... három golyó is repült el fölötte s le-lecsapott előtte, mellette, mögötte. Pierre csak futott tovább. "Hova is megyek én?" - jutott egyszerre az eszébe, mikor már a lőszerkocsik közelébe ért. Habozva megállt, vajjon előre menjen-e, vagy vissza. Egyszerre egy rettenetes lökés letaszította őt a földre. Ugyanabban a pillanatban egy hatalmas tűz fénye világította meg az arczát, s egyidejüleg siketítő és szinte fülrepesztő dördülés, recsegés és sistergés hallatszott.
+
+Pierre, mikor felocsúdott, kezeivel a földre támaszkodva, az ülepén ült; az a lőszerkocsi, a melynek a közelében ült, nem volt sehol; csak füstölgő zöld deszkák és rongyok hevertek szanaszét a leperzselt fűvön, s az egyik ló a rúd maradványait ránczigálva, vágtatott el mellette, a másik pedig, mint Pierre is, ott feküdt a földön és hangosan nyöszörgött.
+
+
+
+XXXII.
+
+Pierre a rémülettől szinte magánkívül, felugrott és visszaszaladt az üteghez, mintha ez lett volna az egyetlen menedékhely mindama borzalmak elől, a melyek őt körülvették.
+
+Mialatt Pierre a földhányáson felkapaszkodott, észrevette, hogy az üteg felől nem hallatszottak lövések, de azért valamiféle emberek valamit babráltak körülötte. Pierre nem tudta kivenni, miféle emberek lehetnek ezek. Látta az idősebb ezredest, a ki háttal feléje feküdt a sánczon, mintha odalenn vizsgált volna valamit, s látott egy katonát, a kinek az arczát megjegyezte volt magának, a mint "bajtársak" kiáltással, előre akart rohanni az emberektől, a kik a kezét fogták, és még valami más furcsaságot is látott.
+
+De még nem volt ideje rá, hogy tudatára ébredjen annak, hogy az ezredes meghalt, a "bajtársak"-at kiabáló katona foglyul esett, és hogy egy másik katonát szemeláttára szúrtak hátba szuronynyal. Alig, hogy fölért a sánczra, mikor egy czingár, sárga, izzadtképű és kékegyenruhás ember, karddal a kezében, hangosan ordítozva nekirontott. Pierre ösztönszerűleg védekezvén a vágás ellen, miután egészen váratlanul rontottak egymásra, a nélkül, hogy látták volna egymást, kinyújtotta a karjait, s az egyik kezével a vállán, a másikkal a torkán megragadta ezt az embert (a ki franczia tiszt volt). A tiszt elejtette a kardját és galléron ragadta Pierre-t.
+
+Pár pillanatig rémült szemekkel bámultak egymás idegen arczába, s egyikük se volt tisztában vele, mit csinál és mitévő legyen. "Én vagyok-e az ő foglya, vagy ő az enyém?" - gondolta magában mindenikük. De a franczia tiszt szemlátomást jobban hajlott arra a gondolatra, hogy ő a fogoly, mert Pierre erőteljes keze, melyet az önkéntelen rémület még erősebbé tett, mind jobban és jobban szorongatta a torkát. A franczia, úgy látszott, mintha valamit akart volna mondani, de ebben a pillanatban, közvetlenül a fejük fölött, egészen alacsonyan, rémes süvítéssel száguldott tova egy golyó, s Pierre-nek úgy tetszett, mintha elsodorta volna a franczia tiszt fejét, olyan gyorsan lebukott vele.
+
+Pierre is lebukott a fejével s leeresztette a kezét. Rá se gondolva többé arra, hogy ki kinek a foglya, a franczia visszaszaladt az üteg felé, Pierre pedig minduntalan meg-megbotolva a halottakban és sebesültekben, a kik mintha kapdostak volna a lábai után, hanyatt-homlok rohant le a dombról. De még le sem ért egészen, mikor orosz katonák sűrű csoportjai, futólépésben közeledtek vele szemben, a kik el-elbukva, meg-megbotolva s ordítozva, vígan és vadul rohantak az üteg felé. (Ez volt az a roham, melynek az érdemét Jermolov magának tulajdonította, azt mondván, hogy ezt a hőstettet csak az ő vitézségével és szerencséjével lehetett véghezvinni, s a melynél ő állítólag teleszórta a dombot a zsebében lévő György keresztekkel).
+
+A francziák, a kik az üteget megszállották volt, megfutamodtak. A mi csapataink folytonos hurrá kiáltások közt olyan messzire elűzték az ütegtől a francziákat, hogy szinte lehetetlen volt őket megállítani.
+
+Az üteg mellől elvezették a foglyokat, köztük egy sebesült franczia tábornokot is, a kit tisztek vettek körül. Pierre előtt ösmert és ösmeretlen, orosz és franczia sebesültek nagy csoportjai, a szenvedéstől eltorzult arczczal mentek, vánszorogtak el Pierre mellett az ütegtől, sokakat pedig hordágyakban szállítottak el a dombról. Pierre fölment a dombra, a hol több, mint egy órát töltött, de abból a családi körből, mely őt befogadta volt, egyetlen embert se talált már. Sok volt ott a halott, a kiket nem ismert. De egyeseket mégis fölismert. A fiatal tisztecske még mindig úgy ült ott, vérébe fagyva a sáncz szélén. A pirosarczú katona még vonaglott, de azért nem vitték el magukkal.
+
+Pierre leszaladt a dombról.
+
+"Na most abbanhagyják, mert elszörnyűködnek azon, a mit cselekedtek!" - gondolta Pierre és minden czél nélkül megindult a hordágyak után, melyek a csatatérről útban voltak elfelé.
+
+De a füst által elsötétített nap még magasan állott az égen, s elől, de különösen a baloldalon, Szemjonovszkoje felé, úgy forrongott valami a füstben, s a lövések moraja, a puskaropogás és az ágyúk bömbölése nemcsak, hogy nem hagyott alább, de szinte a kétségbeesésig fokozódott, mint mikor az ember minden erejét összeszedve, teli torokkal ordít.
+
+
+
+XXXIII.
+
+A borodinoi ütközet legfontosabb eseménye a Borodino falu és a Bagration-féle ékerődök közt lévő, mintegy ezer százsennyi területen játszódott le. (Ezen a területen kívül, egyfelől az oroszok részéről, úgy déltájban Uvarov intézett egy lovas-felvonulást, másfelől pedig Uticza mögött Ponyatovszkij ütközött meg Tucskovval; de ez, ahhoz képest, a mi a csatatér közepén történt, csak két teljesen különálló és jelentéktelen epizódja volt az ütközetnek). A Borodino és az ékerődök közt elterülő mezőn, az erdőnél, egy nyilt és mindkét oldalról látható térségen ment végbe az ütközet legfontosabb eseménye, még pedig a legegyszerűbb s a legmesterkéletlenebb módon.
+
+Az ütközet mindkét részről néhány száz ágyú tüzelésével kezdődött.
+
+Később, mikor a füst az egész térséget elborította, ebben a füstben a francziák részéről jobbfelől Desaix és Compans két hadosztálya az ékerődök felé, balfelől pedig az alkirály ezredei Borodino felé nyomultak előre.
+
+A sevardinoi zártsáncztól, a melyen Napoleon állott, az ékerődök egy versztnyire, Borodino pedig egyenes vonalban több mint két versztnyire volt, s így Napoleon nem láthatta azt, a mi ott történt, annál is kevésbbé, mert a füst a köddel összeolvadva, az egész terepet elborította. Desaix hadosztályának a katonái, a kik az ékerődök ellen vonultak, csak addig voltak láthatók, a míg le nem ereszkedtek abba a gugyorba, a mely az ékerődöket tőlük elválasztotta. A mint leértek a gugyorba, az ékerődök ellen irányzott ágyú- és puskalövések füstje olyan sűrűvé lett, hogy a gugyor túlsó lejtőjét teljesen elborította. A füstön keresztül ugyan meg-megvillant valami feketeség, - alkalmasint emberek, - és olykor a szuronyok csillogása. De vajjon mozogtak-e vagy álltak, francziák voltak-e vagy oroszok, azt a sevardinoi zártsánczról teljességgel nem lehetett kitenni, venni.
+
+Derülten kelt föl a nap s ferde sugaraival egyenesen beletűzött Napoleon arczába, a ki a kezéből ernyőt csinálva nézett az ékerődök felé. Az erődök előtt lassan terjengett a füst, s hol úgy látszott, mintha a füst terpeszkednék, hol pedig úgy, mintha a csapatok mozognának. A lövések közt olykor kihallatszott az emberek rivalgása, a kikről azonban semmiképpen se lehetett tudni, hogy mit csinálnak ott.
+
+Napoleon a dombon állva belenézett a messzelátójába, s a cső kis körében füstöt és embereket, olykor az övéit, olykor oroszokat látott; de hogy az, a mit látott, hol volt, azt később, mikor megint szabad szemmel nézett arra, már nem tudta.
+
+Lement a dombról s elkezdett előtte föl és alá járni.
+
+Olykor megállt, figyelt a lövésekre és végignézett a csatatéren.
+
+Nemcsak ott lenn, arról a helyről, a melyen ő állott, nemcsak a dombról, a melyen most néhány tábornoka állott, de még magukról az ékerődökről, a melyeken most egyszerre és fölváltva, hol orosz, hol franczia, ijedtarczú vagy eszméletlen halottak, sebesültek vagy eleven katonák szorongtak, még onnan se lehetett tisztába jönni vele, hogy mi történt ott azon a helyen. Pár óra leforgása alatt ezen a helyen, a puskák és az ágyúk szakadatlan tüze közepett, hol orosz, hol franczia, hol gyalogos, hol lovas katonák jelentek meg; megjelentek, elestek, lövöldöztek, összeütköztek, s maguk se tudván, hogy egymással mitévők legyenek, ordítoztak és hátráltak.
+
+A csatatérről szakadatlanul jöttek Napoleonhoz kiküldött segédtisztjei és marsalljainak a parancsőrtisztjei, hogy az ütközet menetéről jelentést tegyenek neki; de mindezek a jelentések hamisak voltak, egyrészt azért, mert az ütközet hevében teljes lehetetlenség megmondani, hogy mi történik egy adott pillanatban, másrészt azért, mert a segédtisztek közül sokan ott se voltak a voltaképpeni csatatéren, hanem csak azt mondták el, a mit másoktól hallottak, de meg azért is, mert mialatt egy-egy segédtiszt azt a két-három versztnyi útat, mely őt Napoleontól elválasztotta, megtette, a körülmények megváltoztak, s az a hír, melyet hozott, már nem felelt meg a valóságnak. Így az alkirálytól vágtatva jött egy segédtiszt azzal a hírrel, hogy Borodino-t elfoglalták s hogy a Kolocsa hídja a francziák kezében van. A segédtiszt még megkérdezte Napoleontól, parancsolja-e, hogy a csapatok a hídon átkeljenek? Napoleon azt parancsolta, hogy vonuljanak föl az innenső oldalon és várjanak; de nemcsak akkor, a mikor Napoleon azt a parancsot kiadta, de már kevéssel azután, hogy a segédtiszt Borodino-t elhagyta, az oroszok a hídat ugyanannak a csetepaténak a folyamán, a melyben az ütközet legelején Pierre is résztvett, visszafoglalták és felgyújtották.
+
+Egy, az ékerődök felől sápadtan és rémült ábrázattal érkezett segédtiszt azt jelentette Napoleonnak, hogy a francziák rohamát visszaverték, s hogy Compans megsebesült és Davoust elesett, pedig ugyanakkor, a mikor a segédtisztnek azt mondták, hogy a francziákat visszaverték, egy másik csapattest elfoglalta az ékerődöt, Davoust is élt, s mindössze csak könnyebb sebet kapott. Az ilyen, szükségképpen hazug jelentések kapcsán adta ki Napoleon a parancsait, melyek vagy már akkor, a mikor kiadta őket, végre is voltak hajtva, vagy pedig egyáltalában nem voltak végrehajthatók s így nem is hajtották végre.
+
+Azok a marsallok és a tábornokok, a kik, bár közelebb voltak a csatatérhez, de épp úgy nem vettek részt a tulajdonképpeni ütközetben, mint Napoleon, s csak nagy ritkán kerültek bele a tűzbe, Napoleon megkérdezése nélkül adták ki arra vonatkozó parancsaikat, hogy honnan és hová lőjjenek, s hogy hova menjenek lovas- és hova gyalogos katonák. De még az ő rendelkezéseik is, épp úgy mint a Napoleonéi, csak nagy ritkán és alig-alig valósultak meg. Legtöbbnyire éppen az ellenkezője történt annak, a mit parancsoltak. A katonák, a kiket előre vezényeltek, kartácsok tüzébe kerülve, meghátráltak; azok, a kiknek úgy szólt a parancsuk, hogy a helyükön maradjanak, egyszerre váratlanul orosz csapatokat pillantván meg maguk előtt, vagy meghátráltak, vagy nekik rontottak, a lovasság pedig minden parancs nélkül üldözőbe vette a menekülő oroszokat. Így két lovasezred keresztül vágtatott a szemjonovi gugyoron, s alig hogy felért a dombra, legott megfordult és hanyatt-homlok rohant vissza. Éppen így volt a gyalogezredekkel is, melyek olykor éppenséggel nem oda mentek, a hova küldték őket. Az arra vonatkozó intézkedéseket, hogy mikor és hova vonuljanak föl az ágyúk, mikor és hova küldessenek gyalogosok - lőni, s mikor és hova lovasok - az orosz gyalogságot legázolni, mindezeket az intézkedéseket a sorokban küzdő legközvetlenebb csapattestparancsnokok tették meg a nélkül, hogy nem Napoleont, de akár Ney-t, Davoust vagy Murat-ot megkérdezték volna. Sem a parancsok nem teljesítésének, sem az önkényes rendelkezésnek a vádjától nem féltek, mert az ütközetben az ember legdrágább kincséről, a saját életéről van szó, s olykor úgy látszik mintha a visszavonulásban, olykor meg mintha az előnyomulásban volna a menekülés, s így ezek az emberek, a kik az ütközet tüzének a kellő közepén voltak, mindig csak a pillanat hangulatának megfelelően cselekedtek. Voltaképpen mindezek az előnyomulások és visszavonulások a legkevésbbé se könnyítették vagy változtatták meg a csapatok helyzetét. Mindezek a megfutamodások és egymásra rontások alig tettek bennük kárt, hanem a bajt, a halált és a nyomorúságot az ágyú- és a puskagolyók hozták reájuk, melyek azon az egész területen, a melyen ezek az emberek nyüzsögtek, szakadatlanul keresztezték egymást. Alig hogy kikerültek az ágyú- és puskagolyók lőtávolából, mögöttük álló föllebbvalóik legott rendbeszedték s a fegyelem korlátaiba szorították s ennek a fegyelemnek a hatása alatt megint bevezették őket a tűzbe, a hol (a halálfélelem hatása alatt) megfeledkeztek a fegyelemről, s a tömeg esetleges hangulata szerint futkostak ide s tova.
+
+
+
+XXXIV.
+
+Napoleon tábornokai: Davoust, Ney és Murat, a kik a tűz eme körének a közelében voltak, sőt olykor bele is kerültek, ismételten a rendezett csapatoknak nagy tömegeit vezették be ebbe a körbe. De ellentétben azzal, a mi az eddigi ütközetekben mindig bekövetkezett, az ellenség megfutamodásáról szóló és várva várt hír helyett a csapatok rendezett tömegei zilált és rémült csoportokban kerültek vissza onnan. A tábornokok ugyan rendbe szedték őket, de azért egyre kevesebb lett az ember. Déltájban Murat egy segédtisztje által már segédcsapatokat kért Napoleontól.
+
+Napoleon a domb alján ült és punchot ivott, mikor odavágtatott hozzá Murat segédtisztje s biztosította őt, hogy az oroszokat teljesen szétverik, föltéve, hogy ő felsége még egy hadosztályt bocsát a rendelkezésükre.
+
+- Segédcsapatokat? - szólott Napoleon komor csodálkozással, mintha nem értette volna meg a szavait, s merően nézett a csinos fiatal segédtisztre, a kinek hosszú és göndör fekete volt a haja (melyet Murat módjára viselt). "Segédcsapatokat", - tünődött Napoleon. - "Ugyan miféle segédcsapatokat kérnek, mikor az oroszok gyönge és meg nem erősített szárnyával szemben a fél hadsereg ott van!"
+
+- Mondja meg a nápolyi királynak, - szólott Napoleon szigorúan, - hogy még dél sincs, és hogy én a táblámon még nem látom elég tisztán a sakkjátszma állását. Elmehet.
+
+A szép, fiatal és hosszúhajú segédtiszt, a ki le nem vette a kezét a csákója mellől, mélyen felsóhajtott és visszalovagolt oda, a hol egymást öldösték az emberek.
+
+Napoleon fölkelt és odahíván Caulaincourt-t és Berthiert, elkezdett velük az ütközettel semmi vonatkozásban sem álló dolgokról beszélgetni.
+
+A beszélgetés kellő közepén, mely Napoleont szemlátomást érdekelte, Berthier szemei rátévedtek egy tábornokra, a ki a kíséretével együtt tajtékzó lovon közeledett a domb felé. Ez volt Beliard. A lováról leszállván, gyors léptekkel odament az uralkodóhoz, s bátran, hangos szóval kezdte bizonyítgatni a segédcsapatok elkerülhetetlen szükségességét. Becsületszavára esküdözött, hogy ha az uralkodó még egy hadosztályt bocsát a rendelkezésére, az oroszoknak végük.
+
+Napoleon egyet rántott a vállán, s a nélkül, hogy felelt volna, folytatta a sétáját föl és alá. Beliard hangosan és élénken beszédbe eredt a kíséretében lévő s körülötte álló tábornokokkal.
+
+- Beliard, ön nagyon is lobbanékony, - mondotta Napoleon, megint odalépvén hozzá. - A tűz hevében könnyen téved az ember. Menjen csak vissza, nézzen széjjel egy cseppet és akkor jőjjön vissza ide hozzám.
+
+Beliard még el se tünt szem elől, mikor a másik oldalról újabb küldöncz érkezett a csatatérről.
+
+- Nos, mi kell? - kérdezte Napoleon, annak az embernek a hangján, a kit már ingerültté tesz a sok háborgatás.
+
+- Felség, a herczeg... - kezdte a segédtiszt.
+
+- Segédcsapatokat kér? - mondotta Napoleon indulatos taglejtéssel. A segédtiszt igenlőleg bólintott a fejével s belekezdett a jelentésébe; de a császár elfordult tőle, kettőt lépett előre, majd megállt, visszafordult és odahívta Berthiert. - Oda kell adni a tartalékot, - mondotta könnyed kézmozdulattal. - Kit küldjünk oda, mit gondol? - fordult oda Berthier-hez, ehhez "a gunárhoz, a kiből sast csináltam", - mint a hogy' őt később hívta.
+
+- Felség, küldje el Claparède hadosztályát, - mondotta Berthier, a ki minden hadosztályt, ezredet és zászlóaljat ismert.
+
+Napoleon helyeslőleg bólintott.
+
+A segédtiszt odalovagolt Claparède hadosztályához. És pár pillanat múlva a domb mögött álló fiatal gárda megmozdult a helyéről. Napoleon szótlanul nézett utána.
+
+- Nem, - fordult oda egyszerre Berthier-hez, - nem küldhetem Claparède-et. Küldje el Friant hadosztályát, - mondotta.
+
+Ámbátor annak, hogy a Claparède hadosztálya helyett a Friant-ét küldjék, semmi előnye se volt, sőt az, hogy Claparède-et most megállítsák és helyette Friant-t küldjék el, nyilvánvaló kényelmetlenséggel és késedelemmel járt, ezt a parancsot mégis pontosan végrehajtották. Napoleon nem látta be azt, hogy a csapataival szemben ő annak az orvosnak a szerepét játszotta, a ki csak árt a gyógyszereivel, - olyan szerepet, melyet alaposan ismert és el is itélt.
+
+Friant hadosztálya, mint a többiek is, eltünt a csatatér füstjében. Egyre-másra jöttek minden oldalról a segédtisztek, s mintha csak összebeszéltek volna, valamennyien ugyanazzal álltak elő. Mind segédcsapatokat kértek, mind azt jelentették, hogy az oroszok erősen tartják magukat a hadállásaikban, s pokoli módon ontják a tüzet, a melyben semmivé olvadnak a franczia csapatok.
+
+Napoleon mély gondolatokba merülve ült tábori székén.
+
+De Beausset, az utazások nagy kedvelője, a ki már kora reggel óta éhezett, odajött a császárhoz s a legnagyobb tisztelettel reggelivel bátorkodott ő felségét megkínálni.
+
+- Remélem, hogy most már szerencsét kívánhatok felségednek a győzelemhez, - mondotta.
+
+Napoleon szótlanul rázta a fejét. De Beausset abból a föltevésből indulván ki, hogy ez a tagadó fejrázás a győzelemre és nem a reggelire vonatkozott, megengedte magának, hogy tiszteletteljes tréfálkozással megjegyezze, hogy nincs a világon olyan ok, mely az embert abban, hogy ha módjában van, reggelizzék, megakadályozza.
+
+- Menjen a p... - förmedt rá egyszerre Napoleon komoran, és elfordult. De Beausset úr arczán a sajnálkozás, a megbánás és az elragadtatás boldog mosolya villant föl, s imbolygó léptekkel odament a többi tábornokokhoz.
+
+Napoleont ahhoz hasonló nyomasztó érzés fogta el, a melyet az állandó szerencsével játszó játékos érezhet, a ki eszeveszetten koczkáztatja a pénzét, mert mindig nyer és egyszerre, éppen akkor, a mikor a játék esélyeit mind számbavette, úgy érzi, hogy minél nagyobb megfontolással játszik, annál biztosabban veszít.
+
+A csapatok ugyanazok voltak, a tábornokok, az előkészületek és a rendelkezések szintén, ugyanolyan kurta és erélyes volt a hadiparancs, sőt még ő maga is ugyanaz volt, - ezt tudta, sőt azt is tudta, hogy ő maga most sokkal gyakorlottabb és tapasztaltabb volt, mint annak előtte; még az ellenség is ugyanaz volt, mint Austerlitznél és Friedlandnál; de kezének szörnyű lendülete mégis, valami boszorkányság révén, tehetetlenül hanyatlott alá.
+
+Ugyanazok a régi módszerek, melyeket ezelőtt kivétel nélkül siker koronázott: az ütegeknek egy ponton való összevonása, a tartalékoknak a harczvonal áttörését czélzó támadása, a "vas-emberek" lovassági rohama, mindezek a módszerek már alkalmazva voltak, s nemcsak hogy még szó se volt győzelemről, sőt ellenkezőleg, minden oldalról egyre-másra csak megölt és megsebesült tábornokokról, segédcsapatok szükségességéről, az oroszok szétverésének a lehetetlenségéről és a csapatok zülléséről érkeztek hírek.
+
+Annakelőtte, két-három rendelkezés, két-három frázis után, már vidám arczczal jöttek szerencsekívánataikkal a marsallok és a segédtisztek, s beszámoltak a diadaljelekről, a fogoly-csapatokról, "az ellenséges sasok és zászlók garmadái"-ról, ágyúkról, szekerekről, és Murat csak arra kért engedelmet, hogy lovasságot küldhessen a zsákmányul ejtett társzekerek összeterelésére. Így volt Lodinál, Marengonál, Arcolenál, Jenánál, Austerlitznél, Wagramnál és így tovább, és így tovább. Most pedig mintha valami furcsa dolog történt volna a csapataival.
+
+Az ékerődök elfoglalásáról szóló hír ellenére is, Napoleon látta, hogy nem úgy ment, éppenséggel nem úgy ment a dolog, mint az eddigi ütközetekben. Látta, hogy azok a hadviselés terén tapasztalt emberek, a kik őt körülvették, mind ugyanezt érezték. Az arczok mind szomorúak voltak, a tekintetek mind kerülték egymást. Csak az egy Beausset nem tudta annak a jelentőségét fölfogni, a mi történt. De Napoleon, az ő gazdag hadi tapasztalatai után nagyon is jól tudta, mit tesz az, ha a támadó fél nyolcz órai megfeszített erőlködés után még nem nyerte meg a csatát. Tudta, hogy ez jóformán egyértelmű volt a csata elvesztésével, hogy most, az ingadozásnak azon a kényes pontján, a melyen az ütközet állott, a legkisebb véletlen neki is, a csapatainak is a vesztét okozhatja.
+
+A mint így a képzeletében újra elvonultatta maga előtt ezt az egész furcsa oroszországi hadjáratot, melynek a folyamán egyetlen csatát se nyert, a melyben két hónap alatt egyetlen ágyút, zászlót vagy csapatot sem ejtett zsákmányul, a mint a körülötte lévő emberek arczának a leplezett szomorúságát látta, s hallotta a híreket arról, hogy az oroszok még mindig tartják magukat, - valami, a rossz álmok közepett tapasztalni szokott rettenetes érzés fogta el, s megvillantak a fejében mindazok a szerencsétlen eshetőségek, melyek a vesztét okozhatják. Az oroszok rajtüthetnek a balszárnyán, áttörhetik a derékhadát, egy buta golyó megölheti őt magát. Ez mind lehetséges volt. Azelőtti ütközeteiben csak a siker esélyeit mérlegelte, most pedig a szerencsétlen esélyeknek egész végtelen sora jelent meg előtte, s ő számított valamennyiükre. Olyan volt ez, mint mikor az ember azt álmodja, hogy egy gonosztévő üldözi, álmában rá is veti magát és azzal a rettenetes erővel, a melyről tudja, hogy semmivé kell tennie az üldözőjét, le is üti őt, de a mellett érzi, hogy erőtlen és puha keze, mint a rongy lehanyatlik, s a maga tehetetlensége tudatában az elodázhatatlan pusztulás rémülete fogja el a lelkét.
+
+Az a hír, hogy az oroszok rohamot intéztek a franczia hadsereg balszárnya ellen, csakugyan fölkeltette Napoleonban ezt a rémületet. Szótlanul ült tábori székében a domb alján, lehorgasztotta a fejét s rákönyökölt a térdeire. Berthier odalépett hozzá s azt indítványozta neki, hogy lovagoljon végig a harczvonalon, hogy a helyzet mibenlétéről meggyőződjék.
+
+- Mi az? Mit mond? - szólott Napoleon. - Igen, igen, vezettesse ide a lovamat.
+
+Lóra ült és ellovagolt Szemjonovszkojeba.
+
+Azon az egész területen, a melyen Napoleon keresztüllovagolt, a lassan foszladozó lőporfüstben, egyenkint vagy csoportosan, vérükbe fagyva, lovak és emberek hevertek szanaszét. Ilyen szörnyűséget, egy ilyen kis területen oly tömérdek halottat, se Napoleon, sem a tábornokai közül egy se látott még soha. Az ágyúk bömbölése, mely tíz óra hosszat egy pillanatra sem szünetelt és (mint az élőképeknél a zene) szinte elgyötörte az ember fülét, valami különös jelentőséget kölcsönzött ennek a látványnak. Napoleon Szemjonovszkojehoz érve, a füstön keresztül szemeire nézve szokatlan színű egyenruhába öltözött csapatokat pillantott meg. Oroszok voltak.
+
+Az oroszok sűrű sorokban álltak Szemjonovszkoje és a domb mögött s ágyúik szakadatlanul bömböltek és füstölögtek az egész vonalon végig. Ez már nem is volt ütközet. Inkább szakadatlan öldöklés volt, a melylyel sem az oroszok, sem a francziák nem mentek semmire. Napoleon megállította a lovát, s megint elmerült abba a tűnődésbe, a melyből Berthier fölrázta; nem vethetett véget annak, a mi ott előtte és körülötte, még pedig állítólag az ő vezetése mellett történt és ő tőle függött, s ez a borzalmas öldöklés, éppen a sikertelenség révén, most először, fölöslegesnek és rettenetesnek tűnt föl előtte.
+
+A Napoleonhoz siető tábornokok egyike megkoczkáztatta azt az észrevételt, hogy jó volna harczba küldeni a régi gárdát. Ney és Berthier, a kik Napoleon mellett állottak, összenéztek s megvetően lemosolyogták a tábornoknak ezt az esztelen javaslatát.
+
+Napoleon lehorgasztotta a fejét és sokáig hallgatott.
+
+- Francziaországtól háromezerötszáz versztnyire nem engedem a testőrségemet megsemmisülni, - mondotta, s megfordítván a lovát, visszalovagolt Sevardinohoz.
+
+
+
+XXXV.
+
+Kutuzov, ősz fejét lehorgasztva, s nehéz testével egy szőnyeggel borított padra leereszkedve, még mindig ugyanazon a helyen ült, a melyen őt Pierre látta. Ő maga semmiféle intézkedést se tett, csak hozzájárúlt vagy nem járult hozzá ahhoz, a mit neki esetről-esetre ajánlottak.
+
+"Úgy, úgy, csak csináljátok", - felelt a különféle javaslatokra. - "Úgy, úgy, menj csak lelkem és nézz utána", - fordult oda környezetének egyik vagy másik tagjához; vagy pedig így szólt: "Nem, nem szükséges, várjunk inkább." - Meghallgatta a jelentéseket, s ha az alárendeltjei kívánták, parancsokat is adott; de a mint a jelentéseket hallgatta, úgy látszott, mintha nem annyira a neki mondott szavak jelentése, mint inkább a jelentést-tévőnek az arczkifejezése vagy a hangjának a csengése érdekelné. Hosszú évek hadvezéri tapasztalatai kapcsán tudta, és vénülő eszével belátta, hogy egy ember képtelen arra, hogy sok százezer, egymással életre-halálra viaskodó embert igazgasson, s tudta, hogy az ütközetek sorsát nem a főparancsnok rendelkezései, sem a csapatok hadállása, sem az ágyúk és az elesettek száma, hanem az a "csapatok szellemé"-nek nevezett megfoghatatlan erő dönti el, s ezt az erőt figyelemmel is kísérte, sőt a mennyire a hatalmában volt, vezetni is iparkodott.
+
+Kutuzov arczán a gondos és nyugodt figyelem és feszültség kifejezése ült, mely alig bírt gyönge és öreg testének a kimerültségével megküzdeni.
+
+Délelőtt tizenegy órakor azt hozták neki hírül, hogy a francziák által elfoglalt ékerődöket ismét visszahódították, de hogy Bagration megsebesült. Kutuzov fölsóhajtott s megcsóválta a fejét.
+
+- Siess oda Ivanovics Pjotr herczeghez, és tudd meg részletesen, hogy' és mint, - mondotta egyik segédtisztjének, majd odafordult a mögötte álló württembergi herczeghez:
+
+- Nem volna-e szíves fenséged az első hadsereg parancsnokságát átvenni?
+
+Csakhamar a herczeg eltávozása után, olyan hamar, hogy a herczeg el sem érhetett Szemjonovszkojeba, a segédtisztje visszatért és jelentette a Fenségnek, hogy a herczeg csapatokat kér.
+
+Kutuzov összeránczolta a homlokát, s parancsot küldött Dochturovnak, hogy vegye át az első hadsereg parancsnokságát, a herczeget pedig, a kit, - mint mondotta, - ilyen válságos pillanatokban nem nélkülözhet, arra kérte, hogy térjen vissza hozzá. Mikor Murat elfogatásának a híre megérkezett, s a törzsbeli tisztek gratuláltak Kutuzovnak, ő elmosolyodott.
+
+- Várjanak még uraim, - mondotta. - Az ütközet meg van nyerve, és Murat elfogatásában semmi különös nincsen. De azért jobb lesz az örömmel még kissé várni. Hanem azért elküldötte a segédtisztjét a csapatokhoz ezzel a hírrel.
+
+Mikor Scserbinin a balszárny felől azzal a hírrel vágtatott oda hozzá, hogy a francziák az ékerődöket és Szemjonovszkojet elfoglalták, Kutuzov a csatatérről jövő hangokból és Scserbinin arczkifejezéséből kiolvasván, hogy rossz hírekről van szó, fölkelt, kinyújtóztatta a lábait, s Scserbinint karon fogván, kissé félre vonult vele.
+
+- Menj csak, lelkem, - mondotta Jermolovnak, - nézd meg, nem lehet-e valamit csinálni.
+
+Kutuzov Gorkiban, az orosz csapatok hadállásának a központján volt. Napoleonnak a mi balszárnyunk ellen intézett rohamát ismételten visszaverték. A derékban a francziák nem jutottak tovább Borodinonál. A balszárnyon Uvarov lovassága megszalasztotta a francziákat.
+
+Három órakor megszűntek a francziák rohamai. Kutuzov úgy a csatatérről érkező, mint a körülötte lévő emberek arczáról a legmagasabb fokra hágott feszültség kifejezését olvasta le. Ő maga teljesen meg volt elégedve a nap minden várakozást meghaladó sikerével. De testi ereje cserben hagyta az öreget. Feje, mintha csak le akart volna esni, több ízben mélyen lehanyatlott, és végre elszunnyadt. Föltálalták neki az ebédet.
+
+Wolzogen szárnysegéd, ugyanaz, a ki mikor Andrej herczeg mellett ellovagolt, azt mondta neki, hogy a háborút "minél nagyobb területre kell kiterjeszteni", s a kit Bagration annyira gyűlölt, éppen az ebéd ideje alatt érkezett Kutuzovhoz. Wolzogen Barclaytól jött, hogy jelentést tegyen a dolgoknak a balszárnyon való állásáról. A bölcs Barclay de Tolly, a menekülő sebesültek csoportjait s a hadsereg hátsó csapattesteinek a züllését látva, a körülmények mérlegelése után arra az eredményre jutott, hogy a csata elveszett, s ezzel a hírrel küldte oda kedvenczét a főparancsnokhoz.
+
+Kutuzov nagy kínnal majszolta a sült csirkét s vidáman hunyorgató szemekkel nézett Wolzogenre.
+
+Wolzogen a lábait hanyagul szétterpesztvén, ajkain megvető mosolylyal odalépett Kutuzovhoz s könnyedén megérintette a csákója ernyőjét.
+
+Wolzogen bizonyos negédes fesztelenséggel viselkedett Kutuzov iránt, a melynek az volt a czélja, hogy megmutassa, hogy ő, mint afféle nagyműveltségü katona, teljesen az oroszokra bízza, hogy ebből a vén és haszontalan emberből bálványt csináljanak, ő azonban nagyon jól tudja, kivel van dolga. "Az öreg úr (mint a hogy' Kutuzovot a németek maguk közt hívták), kényelmesen csinálja a dolgot", - gondolta Wolzogen s szigorú pillantást vetvén a Kutuzov előtt álló tányérra, elkezdett az öreg úrnak jelentést tenni a balszárny helyzetéről, úgy, a mint Barclay parancsolta, s a mint a helyzetet ő maga is látta és megértette.
+
+- Hadállásunk minden pontja az ellenség kezében van s nincs mivel visszavernünk őt, mert nincsenek hozzá csapataink; megfutamodtak, s teljes lehetetlenség, hogy föltartóztassuk őket, - jelentette.
+
+Kutuzov abbanhagyva az evést, csodálkozva bámult Wolzogenra, mintha nem értette volna meg, mit mondanak néki. Wolzogen észrevévén az "öreg úr" izgatottságát, mosolyogva így szólt:
+
+- Nem éreztem magamat följogosítva arra, hogy Fenséged előtt elhallgassam azt, a mit láttam... A csapatok teljes züllésben vannak...
+
+- Ön látta? Ön látta?... - rikácsolta Kutuzov elkomorodva, és szaporán fölkelvén, rátámadt Wolzogenra. - Hogyan, ön... hogy' merészel!... - rikácsolta nagyokat nyelve s remegő kezeivel fenyegető mozdulatot tett. - Hogy' merészel, tisztelt uram, ilyet mondani nekem. Ön semmit se tud. Mondja meg a nevemben Barclay tábornoknak, hogy az ő értesülései tévesek, és hogy én, a főparancsnok, jobban ösmerem az ütközet menetét, mint ő.
+
+Wolzogen felelni akart valamit, de Kutuzov félbeszakította.
+
+- Az ellenség a balszárnyon vissza van verve, a jobbon pedig le van győzve. Ha ön, tisztelt uram, rosszul látott, még se engedje meg magának azt, hogy olyasmit mondjon, a mit nem tud. Szíveskedjék csak visszamenni Barclay tábornokhoz, és megmondani neki, hogy elhatározott szándékom az ellenséget holnap ismét megtámadni, - mondotta Kutuzov szigorúan. Mindannyian hallgattak s nem hallatszott más, mint a lihegő öreg tábornok nehéz zihálása. - Mindenütt vissza vannak verve, a miért hálát adok az Istennek, s vitéz csapataimnak. Az ellenség le van győzve és holnap kiverjük őt Oroszország szent földjéről, - mondotta Kutuzov s keresztet vetett magára: egyszerre elkezdett szipogni kicsorduló könnyeitől. Wolzogen vállat vont, s az ajkát fölbiggyesztve félrevonult, csodálkozván "az öreg úrnak ezen a balgaságán."
+
+- De itt van ő, az én hősöm, - mondotta Kutuzov egy feketehajú, testes és szép tábornokhoz, a ki éppen akkor jött föl a dombra. Ez volt Rajevszkij, a ki az egész napot a borodinoi harcztér legfontosabb pontján töltötte.
+
+Rajevszkij jelentette, hogy a csapatok szilárdan állanak a helyükön s hogy a francziák nem mernek több rohamot intézni.
+
+Kutuzov, miután meghallgatta őt, francziául így szólt:
+
+- Ön tehát nem gondolkozik úgy, mint mások, a kik szerint vissza kellene vonulnunk.
+
+- Ellenkezőleg, Fenség, eldöntetlen csatákban mindig az marad győztes, a kinek több a kitartása, - felelt Rajevszkij, - s az én nézetem...
+
+- Kaiszarov! - hívta Kutuzov a segédtisztjét. - Ülj le és írd meg holnapra a napi parancsot. Te pedig, - fordult oda egy másikhoz, - menj végig a vonalon, s hirdesd ki, hogy holnap támadunk.
+
+Mialatt Kutuzov Rajevszkij-vel beszélt s a parancsot tollba mondta, Wolzogen visszatért Barclay-tól és jelentette, hogy Barclay de Tolly tábornok írásban kívánja azt a parancsot, a melyet a tábornagy kiadott.
+
+Kutuzov, a nélkül, hogy csak rá is nézett volna Wolzogenra, kiadta az utasítást, hogy írják le azt a parancsot, a melyet a volt főparancsnok, a személyes felelősség elhárítása czéljából, teljes joggal írásban is meg akart kapni.
+
+És annál a meghatározhatatlan, titokzatos kapcsolatnál fogva, mely képes volt az egész hadseregben egy és ugyanazt a hangulatot fenntartani, a melyet a hadsereg szellemének hívnak, s mely a hadviselésnek legfőbb tényezője, Kutuzov szavai és a holnapi ütközetre vonatkozó parancsa egy és ugyanabban az időben a hadsereg minden zúgába eljutottak.
+
+Távolról se maguk ezek a szavak és maga ez a parancs jutottak el ennek a kapcsolatnak utolsó lánczszeméhez is. Sőt azokban a közlésekben, a melyek a hadsereg minden részében szájról-szájra jártak, tán' semmi sem is volt abból, a mit Kutuzov mondott, de szavainak az értelme eljutott mindenüvé, mert az, a mit Kutuzov mondott, nem ravasz fondorkodásból, hanem abból a közös érzésből származott, mely a főparancsnok, és minden orosz ember lelkében egyformán meg volt.
+
+És meghallván azt, hogy holnap megtámadjuk az ellenséget, s a hadsereg legfelsőbb köreiből megerősítve látván azt, a mit amúgy is szívesen elhittek, a kimerült és már-már ingadozó emberek megnyugodtak és új erőre kaptak.
+
+
+
+XXXVI.
+
+Andrej herczeg ezrede a tartalékban volt, mely délután két óráig a tűzérség erős tüzében tétlenül vesztegelt Szemjonovszkoje mögött. Két órakor az ezredet, mely már több mint hatszáz embert veszített, előre tolták egy letaposott zabvetésre, a Szemjonovszkoje és a dombüteg közt elterülő ama pontra, a melyen aznap már sok ezer ember pusztult el, s a melyre két órakor a több százra rúgó ellenséges ágyúk tüzelése összpontosítva volt.
+
+Az ezred, a nélkül, hogy csak egyetlen lövést is tett volna, mozdulatlanul állott ezen a helyen és embereinek még egyharmadrészét elvesztette. Előtte, és különösen tőle jobbra, szakadatlanul bömböltek az ágyúk a sűrű füstben s az egész terepet elborító füst titokzatos birodalmából, ott előttük, szünet nélkül, gyorsan sivítva repdestek a golyók és a sistergő gránátok. Olykor mintegy pihenésül elmúlt egy fertály óra, mi alatt minden golyó és gránát túlment a czélon, de olykor viszont pár percz alatt is mindjárt néhány embert döntött ki a sorokból, úgy hogy szakadatlanul vonszolták el a halottakat és hordták el a sebesülteket a csatatérről.
+
+Minden újabb lövéssel az életnek mind kevesebb esélye maradt fenn azok számára, a kik még nem estek el. Az ezred zászlóalj-oszlopokban állott egy háromszáz lépésnyi területen, de azért az ezred emberei egytől egyig egy és ugyanannak a hangulatnak a hatása alatt állottak. Egyformán szótlanok és komorak voltak mind. Csak nagy ritkán hallatszott egy-egy szó a sorok között, de az is legott elnémult, a mint lecsapott egy-egy golyó s fölhangzott a nyomában a "hordágyat!" kiáltás. Az ezred emberei, föllebbvalóik parancsára, az idő legnagyobb részét a földön ülve töltötték. Ki a csákóját levéve, buzgón húzta szét és fonta megint össze a borítás ránczait; ki az ujjai közt szétmorzsolt agyaggal a szuronyát tisztogatta; ki a szíjait eregette ki, vagy a vállszalagja csattját feszítette meg; ki pedig gondosan kisimította és újra a lábára csavarta a kapczáit és a czipőit váltogatta. Egyesek a szántás göröngyeiből házikókat építettek, vagy összefonogatták a tarló szalma szálait. Úgy látszott, hogy valamennyien mélyen elmerültek ezekbe a szórakozásokba. Mikor emberek estek el vagy sebesültek meg, mikor hordágyakat hoztak, mikor egyes csapatok visszavonultak, vagy mikor nagy ellenséges tömegek látszottak a füstön keresztül, ügyet se vetett senki ezekre a körülményekre. De mikor a tüzérség vagy a lovasság előrenyomult, mikor a gyalogság megmozdult, mindenfelől helyeslő megjegyzések hangzottak el. A legnagyobb figyelmet azonban az olyan jelentéktelen események keltették, melyek magával az ütközettel a legcsekélyebb kapcsolatban sem voltak. Mintha csak ezeknek a lelkileg is elgyötört embereknek a figyelme valósággal megpihent volna ezeken a megszállott és közönséges eseményeken. Egy tüzér-üteg vonult el az ezred arczvonala előtt. Az egyik lőszerkocsi előtt a lógós belehágott az istrángba. - "Hé, a lógós!... Igazítsd meg, elesik... Eh, hol a szemük!..." - kiáltották végig az ezreden minden sorból. Egy más alkalommal egy fahéjszínű kis kutya vonta magára a közfigyelmet, mely Isten tudja, honnan került elő és feszesen kinyújtott farkkal, aggodalmas ügetéssel szaladt el a sorok előtt és egyszerre egy közvetlen a közelében lecsapott golyótól megrémülve följajdult és farkát behúzva oldalgott tovább. Hahota és vihogás támadt erre az egész ezredben. De az e fajta szórakozások csak perczekig tartottak, az emberek pedig már nyolcz óra hosszat álltak étlen-szomjan és tétlenül a halál-félelem szakadatlan borzalmai közepett, s a sáppadt és komor arczok mind jobban elsápadtak és megkomorodtak.
+
+Andrej herczeg, szakasztott úgy, mint az ezred többi emberei, komoran és sápadtan, hátratett kezekkel és lehorgasztott fejjel járt föl és alá, az egyik mesgyétől a másikig, a zabvetés mellett elterülő réten. Semmi teendője vagy parancsolni valója nem volt. Magától ment minden. Az elesetteket az arczvonal mögé vonszolták, a sebesülteket elszállították és a sorok összébb szorultak. Ha olykor félre szaladt is egy-egy katona, legott újra sietve visszatért a helyére. Andrej herczeg, eleinte kötelességének tartván, hogy a katonákat férfiasságra buzdítsa s példát mutasson nekik, a sorok előtt járt föl és alá; de később meggyőződött róla, hogy nincs kit és mire oktatnia. Lelkének minden ereje, épp úgy, mint minden egyes katonáé is, önkéntelenül is arra volt összpontosítva, hogy lehetőleg tartózkodjék annak a helyzetnek a rettenetes voltáról való elmélkedéstől, a melyben voltak. A lábait vonszolva járt föl és alá a réten, felborzolta a füvet és elnézte azt a port, mely a csizmáit ellepte; hol nagyokat lépett, iparkodván a kaszálók által hátrahagyott nyomokba lépni, majd a lépteit számlálgatván, megpróbálta kiszámítani, vajjon hányszor kell mesgyétől mesgyéig mennie, hogy egy versztnyi útat megtegyen, majd leütötte a kardjával a mesgyén álló üröm virágait, összemorzsolta őket a tenyerei közt, és szagolta keserűen-fűszeres, erős illatukat. Gondolatainak egész tegnapi munkájából nem maradt meg benne semmi. Nem gondolt semmire. Fáradtan figyelt ezekre a mindig egyforma hangokra, s legott megkülönböztette a repülő golyók sivítását a lövések dörrenésétől, elnézte az első zászlóalj embereinek a bámészkodó arczát és várt. "Itt van ni... ez megint mi felénk tart!" - gondolta magában, a mint valami a füst elzárt birodalma felől közeledő sivításra felütötte a fejét. "Egy, kettő! Még! Lecsapott..." - Megállt és végignézett a sorokon. - "Nem, tovább ment. De emez becsapott." - S megint csak elkezdett járni, s iparkodott minél nagyobbakat lépni, hogy tizenhat lépéssel eljusson a másik mesgyéig.
+
+Egy fütty, egy zuhanás! Alig öt lépésnyire tőle föltúrta a földet és eltűnt benne egy ágyúgolyó. Önkéntelenül hideg borzongás futott végig a hátán. Megint végignézett a sorokon. Alkalmasint többeket is leütött, a második zászlóaljnál nagy csoport verődött össze.
+
+- Segédtiszt úr, - kiáltott föl, - tiltsa meg a csoportosulást. - A segédtiszt, miután teljesítette a parancsot, odament Andrej herczeghez. A másik oldalról lóháton közeledett a zászlóalj-parancsnok.
+
+- Vigyáázz! - hallatszott a katonák rémült fölkiáltása, s mint valami sebes röptében fütyülő s a földre leszálló madár, Andrej herczegtől két lépésnyire, a zászlóalj-parancsnok lába mellett, minden nagyobb zaj nélkül lecsapott egy gránát. A ló volt az első, a mely nem kérdezvén, hogy illik-e félelmet mutatni, vagy sem, megtorpant, fölordított s majd levetvén az őrnagyot, félreugrott. A ló rémülete átragadt az emberekre is.
+
+- Feküdj! - harsant föl a segédtiszt hangja, a ki maga is levágódott a földre. Andrej herczeg habozva állt a helyén. A gránát, mint a búgó csiga, füstölögve keringett közte és a földre lapuló segédtiszt között és a vetés és a rét szélén egy üröm-bokrocska mellett.
+
+"Ez volna a halál", - gondolta Andrej herczeg, teljesen víg, irigykedő pillantással bámulván a fűre, az üröm-bokrocskára s a keringő fekete lapdából kígyózó vékony füst-szalagra. - "Én nem tudok, nem akarok meghalni, én szeretem az életet, szeretem ezt a füvet, ezt a földet, ezt a levegőt..." - Miközben ezek a gondolatok forogtak a fejében, eszébe jutott az is, hogy őt nézik.
+
+- Szégyelje magát, tiszt uram! - mondotta a segédtisztnek, - miféle... - De már nem fejezhette be, a mit mondani akart. Ugyanabban a pillanatban egy robbanás, s egy bezúzott ablak darabjainak a csörrenéséhez hasonló nesz hallatszott, lőpor nehéz szaga áradt szét s Andrej herczeg félreugrott, s kitárt karokkal a mellére bukott.
+
+Néhány tiszt odasietett hozzá. Altestének a jobb oldalából nagy vértócsa folyt szét a füvön.
+
+A hordágygyal előhívott népfölkelők odaálltak a tisztek mögé. Andrej herczeg a mellén feküdt, arczát odaszorította a fűhöz, s nehezen hörögve lélekzett.
+
+- Nos, mit álltok ott, jertek hát ide!
+
+A parasztok odasiettek, megfogták a vállainál és a lábainál fogva, de ő fájdalmasan följajdult, mire a parasztok összenéztek és megint letették a földre.
+
+- Fogjátok meg valamennyien egyszerre! - szólalt meg valakinek a hangja. A vállainál fogva megint megfogták, és rátették a hordágyra.
+
+- Oh, Istenem! Istenem! Mi ez?... A hasa!... Ez a vég! Oh, Istenem! - hallatszott több hang a tisztek között. - Egy hajszállal a füle mellett süvített el, - jegyezte meg a segédtiszt. A parasztok, miután a hordágyat eligazították a vállaikon, szaporán megindultak a már jócskán kitaposott úton a sebkötöző hely felé.
+
+- Lépést tartsatok!... Hej!... emberek! - kiáltott egy tiszt s megállította a parasztokat, a kik nem tartottak lépést s így erősen rázták a hordágyat.
+
+- Chvedor, hej, Chvedor... ügyelj hát, - szólott a legelől ballagó paraszt.
+
+- No most, így jó lesz, - felelt örömmel a hátulsó, lépést váltva.
+
+- Kegyelmes uram! Hm? Herczeg? - mondotta reszkető hangon Timochin, a ki odaszaladt és rápillantott a hordágyra.
+
+Andrej herczeg kinyitotta a szemeit, s a hordágyról, a melybe mélyen belesüppedt a feje, rápillantott arra, a ki szólt hozzá, majd ismét lecsukta a pilláit.
+
+*
+
+A népfölkelők elszállították Andrej herczeget az erdőhöz, a hol a társzekerek álltak, s a hol a sebkötöző-hely be volt rendezve. A sebkötöző-hely a nyíres szélén fölállított, fölhajtott szélű három sátorból állott. A nyíresben szekerek és lovak állottak. A lovak abrakos tarisznyájukból ették a zabot s a verebek odaszálltak köréjük és fölcsipegették az elhullatott szemeket. Az erdő fölött, vérszagot érezve, s türelmetlenül károgva, varjak szállongtak. A sátrak körül több mint két deszjatinnyi területen különféle ruhába öltözött véres emberek hevertek, üldögéltek és álldogáltak szanaszét. A sebesültek körül szomorú és figyelmes ábrázattal ácsorogtak a sebesült-hordozó katonák csoportjai, a kiket a rend fönntartásával megbízott tisztek mindenképpen iparkodtak ettől a helytől távoltartani. De ők nem engedelmeskedtek a tiszteknek, s a hordágyakra támaszkodva álltak ott, s mintegy iparkodván az eléjük táruló látvány nehéz jelentőségét megérteni, merően nézték azt, a mi ott előttük történt. A sátrakból hol hangos jajveszékelés, hol panaszos nyöszörgés hallatszott. Olykor felcserek szaladtak ki a sátrakból vízért és rámutattak azokra, a kiket be kellett vinni. A sebesültek, a kik a sátrak körül a sorukat várták, hörögtek, sóhajtoztak, sírtak, ordítottak, szitkozódtak vagy pálinkát követeltek. Egyesek félrebeszéltek. Andrej herczeget, mint ezredparancsnokot, a még be nem kötözött sebesültek közt közelebb vitték az egyik sátorhoz, s a parancsot várva, megálltak vele. Andrej herczeg kinyitotta a szemét és sokáig nem tudta megérteni, mi történik körülötte. A rét, a vetés, az üröm, a keringő fekete lapda s az élet iránt való szeretet szenvedélyes fellobbanása, mind eszébe jutottak. Alig két lépésnyire tőle bekötözött fejjel, hangosan beszélve, s maga iránt általános figyelmet keltve, egy ágra támaszkodva állott egy magas, szép és feketehajú altiszt. A fején és a lábán sebezték meg golyók. A sebesültek és a hordágyvivők egész tömege gyűlt össze körülötte és mohón leste a szavait.
+
+- Minekutána megraktuk őket, hogy mindenüket elhányták, még magát a királyukat is elcsíptük! - rikácsolta a katona s tüzesen csillogó fekete szemeivel körülnézett. - Menjetek csak bajtársak a rezolvához, még hírmondó se maradt belőle, szent igaz, a mit beszélek...
+
+Andrej herczeg, mint mindazok, a kik az altiszt körül állottak, csillogó tekintettel nézett rá s megnyugtató érzés költözött a lelkébe. - "De hát nem tökéletesen mindegy-e most már?" - gondolta. - "De mi lesz ott, és mi volt itten? Mért esik olyan nehezemre megválni az élettől? Volt ebben az életben valami, a mit nem értettem meg és most sem értek."
+
+
+
+XXXVII.
+
+Az orvosok egyike véres köténynyel és véres kezekkel, a melyek egyikének a kis és nagy újja között tartotta a szivarját (nehogy bevérezze), kilépett a sátorból. Az orvos fölemelte a fejét s elnézett a sebesültek fölött. Nyilván ki akarta fújni magát egy cseppet. Miután egy darabig jobbra-balra tekintgetett, felsóhajtott és lesütötte a szemét.
+
+- No, mindjárt, - mondotta a felcser szavaira, a ki rámutatott Andrej herczegre, és megparancsolta, hogy vigyék be őt a sátorba.
+
+Morajlás támadt a várakozó sebesültek soraiban.
+
+- Az urak, úgy látszik, a másvilágon is külön fognak élni, - mondotta egyikük.
+
+Andrej herczeget bevitték és lefektették a műtőasztalra, melyet csak az imént tisztogattak meg, s a melyet a felcser éppen akkor öblített le. Andrej herczeg nem tudta megkülönböztetni, mi volt ott körülötte a sátorban. A mindenfelől fölhangzó panaszos nyöszörgés s csípőjének, altestének és hasának a fájdalmai teljesen lefoglalták. Mindaz, a mit maga körül látott, a meztelen és véres emberhús egyetlen benyomásává olvadt össze a szemei előtt, mely, a mint látszott, az egész alacsony sátort betöltötte, éppen úgy, mint pár héttel ezelőtt, azon a forró augusztusi napon is ugyanaz az emberhús töltötte meg a szmolenszki-út mellett lévő piszkos tavat. Igen, ez ugyanaz az emberhús, ugyanaz az "ágyútöltelék" volt, melynek a látása, mintegy a mostaninak jóslatául, rémülettel töltötte el a lelkét.
+
+Három asztal állott a sátorban. Kettő el volt foglalva, a harmadikra ráfektették Andrej herczeget. Egy darabig magára hagyták s önkéntelenül is látnia kellett, hogy a másik két asztalon mi történik. A közelebbi asztalon egy tatár ült, a ki az asztal mellé lehányt egyenruhából ítélve nyilván kozák volt. Négy katona fogta le őt. A pápaszemes orvos vagdosott valamit izmos, fahéjszínű hátán.
+
+- Uh-uh-uh!... - ordított a tatár, s egyszerre csontos, fekete, piszeorrú arczával fölpattanva elvicsorította a fogát s elkezdett vergődni, rángatózni, s áthatóan csengő, elnyújtott üvöltésben tört ki. A másik asztalon, a mely körül egész sereg ember tolongott, hanyatt feküdt egy hatalmas termetű, kövér ember, a kinek hátra volt szegve a feje (göndör hajának a színe s fejének egész formája olyan furcsán ösmerősnek tetszett Andrej herczeg előtt). Néhány felcser ránehezedett a mellére és leszorította őt. Hosszú, fehér és kövér lába lázas remegéssel sűrűn és szaporán rángatózott. Ez az ember görcsösen zokogott és nagyokat nyelt. A két orvos, - egyikük sápadt volt és remegett, - valamit csinált a boldogtalannak a másik, véres lábaszárával. Mikor a pápaszemes orvos a tatárral, a kire köpenyt terítettek, elkészült, megtörölte a kezeit és odalépett Andrej herczeghez.
+
+Belenézett Andrej herczeg arczába és hamarosan elfordult.
+
+- Levetkőztetni! Mit bámészkodtok? - kiáltott rá bosszúsan a felcserekre.
+
+Mikor a felcser felgyűrt ingujjú, szapora kezeivel kigombolta a gombjait és lehúzta róla a ruháit, Andrej herczegnek legelső, messze gyermekkora jutott az eszébe. Az orvos mélyen ráhajolt a sebre, megtapogatta és nehéz sóhaj tört ki belőle. Azután valami jelt adott valakinek. Andrej herczeg a hasában sajgó rettenetes fájdalomtól elvesztette az eszméletét. Mikor magához tért, csípőjének összezúzott csontjai ki voltak szedve, egész húsdarabok voltak körüle levágva, s a seb be volt kötözve. Hideg vízzel locsolták az arczát. Mikor Andrej herczeg kinyitotta a szemét, az orvos ráhajolt, szótlanul megcsókolta az ajkát és sietve tovább ment.
+
+Az átélt szenvedések után Andrej herczeg olyan boldogságot érzett, a minőben már régóta nem volt része. Életének a legszebb, a legboldogabb perczei, és különösen messze gyermekkora, a mikor levetkőztették és lefektették az ágyacskájába, a mikor a dada dudolva elringatta, a mikor fejecskéjét a párnákba fúrva már az élet puszta öntudata is olyan boldoggá tette, nem is a mult, hanem a jelen képében támadtak föl a képzeletében.
+
+A körül a sebesült körül, a kinek a feje formája olyan ösmerősnek tűnt föl Andrej herczeg előtt, szaporán sürögtek-forogtak az orvosok; emelgették és csillapítgatták.
+
+- Mutassátok... Óóóóó! Óh! Óóóóó! - hangzott föl zokogástól meg-megszakított, rémült és a szenvedésektől megtört jajgatása. Ennek a jajgatásnak a hallatára Andrej herczeg sírva fakadt. Azért-e, mert dicsőség nélkül kell meghalnia, azért-e, mert fájt neki az élettől megválnia, ezek miatt a visszahozhatatlan gyermekkori visszaemlékezések miatt-e, azért-e, mert ő is, mások is szenvedtek, s mert az a másik olyan keservesen siránkozott ott mellette, de erőt vettek rajta a gyermekes és jóságos sírásnak szinte örömteljes könnyei.
+
+A sebesültnek megmutatták a csizmástól együtt levágott véres lábat.
+
+- Óh! Óóóóóh! - zokogott keservesen. Az orvos, a ki ott állott mellette, eltakarta az arczát és elment.
+
+- Istenem! Mi ez? Miért van ő itten? - szólott magában Andrej herczeg.
+
+A szerencsétlen, zokogó, elerőtlenedett emberben, a kinek csak az imént vágták le a lábát, Andrej herczeg fölismerte Kuragin Anatolet. A karjánál fogva tartották Anatolet s egy pohárból, melynek a szélét sehogy' sem tudta elérni reszkető ajkaival, vizet kínáltak neki. Anatole keservesen szipogott. - "Igen, ő az; ezt az embert valami közeli és nyomasztó kötelék fűzi hozzám", - gondolta Andrej herczeg, még nem ébredvén tiszta tudatára annak, a mi ott előtte történt. - "Mi az a kapcsolat, a melyben ez az ember az én gyermekkorommal, az én életemmel áll?" - kérdezte magától, de nem talált rá választ. S egyszerre a gyermekkor tiszta és kedves világából egy új és váratlan emlék bukkant föl Andrej herczeg lelkében. Visszaemlékezett Natasára még abból az időből, a mikor őt 1810-ben azon a bálon először látta az ő vékonyka nyakával, vékony karjaival, minden elragadtatásra kész ijedt és boldog arczával, és az iránta való szerelem és gyöngédség minden eddiginél élénkebben és erősebben támadt föl a lelkében. Ekkor azután az a kötelék is eszébe jutott, mely ő közte s e közt az ember közt fönnállott, a ki a duzzadt szemeiben reszkető könnyek között olyan zavarosan nézett rá. Andrej herczegnek mindez eszébe jutott, s túláradó szívét valami benső részvét és szeretet töltötte meg ez iránt az ember iránt.
+
+Andrej herczeg nem tudott tovább erőt venni magán s szelid és szeretetteljes könnyekre fakadt az embereken, saját magán s az ő, meg a maga eltévelyedésein.
+
+"Részvét, emberbaráti szeretet azok iránt, a kik bennünket szeretnek, szeretet azok iránt, a kik bennünket gyűlölnek, sőt szeretet az ellenségeink iránt, igen, az a szeretet, a melyet Isten hirdetett a földön, a melyre engem Marja herczegnő tanított, s a melyet én nem értettem meg; lám, ez az, a miért én az életet sajnálom, ez az, a mi, ha életben maradnék, még megmaradna számomra. De most már késő. Ezzel tisztában vagyok!"
+
+
+
+XXXVIII.
+
+A halottakkal és sebesültekkel elborított csatatér borzalmas látványa, a maga fejének a kábultságával, a több mint húsz ösmert tábornokának az elestéről vagy megsebesüléséről szóló hírekkel s annakelőtte hatalmas karja tehetetlenségének a tudatával együtt váratlan hatással volt Napoleonra, a ki rendes körülmények közt szerette a halottakat és a sebesülteket nézni, ezzel tévén próbára (mint ő gondolta), a maga lelki erejét. De ezen a napon a csatatér iszonyatos képe diadalmaskodott ezen a lelki erőn, a melyben ő a maga legfőbb érdemét és nagyságát látta. Sietve eltávozott a csatatérről és visszatért a sevardinoi zártsánczhoz. Sárga arcza puffadt volt, szemei fátyolozottak, orra piros, hangja rekedt, úgy ült ott nehézkesen tábori székén, s lesütött szemekkel önkéntelenül is az ágyúk bömbölésére figyelt. Beteges szorongással leste annak az ütközetnek a végét, a melynek a részeséül érezte magát, s a melynek végét szakítani nem állott módjában. Az egyéni, emberi érzés egy rövidke pillanatra fölibe kerekedett benne az élet ama mesterkélt kísértetének, a melynek oly hosszú időn át a szolgálatában állott. Magára vonatkoztatta mindazt a szenvedést és mindazt a halált, a melyet a csatatéren látott. A fejének a kábultsága és keblének a szorongása magára nézve is eszébe juttatta a szenvedések és a halál lehetőségét. Ebben a pillanatban nem kívánkozott se Moszkva, sem a diadal, sem a dicsőség után. (Ugyan mi dicsőségre is lett volna még szüksége?) Az egyetlen, a mi után most áhítozott, - a pihenés, a nyugalom és a szabadság volt. De mikor ott állott a szemjonovszkojei magaslaton, a tűzérség parancsnoka azt ajánlotta neki, hogy állítson föl néhány üteget ezen a magaslaton, hogy még erősebb tüzelést nyithasson a Knyazkovoe körül szorongó orosz csapatokra. Napoleon beleegyezett s megparancsolta, hogy hozzanak neki hírt arról, vajjon milyen eredményt érnek el ezek az ütegek.
+
+Jött egy segédtiszt és jelentette, hogy a császár parancsára kétszáz ágyú ontja a tüzét az oroszokra, de hogy az ellenség azért még mindig erősen tartja magát.
+
+- Egész sorokat söpörnek el a golyóink, de ők azért rendületlenül állnak, - jelentette a segédtiszt.
+
+- Még több kell nekik!... - szólott Napoleon rekedt hangon.
+
+- Felség? - ismételte a segédtiszt, a ki nem hallotta volt jól.
+
+- Még több kell nekik, - rikácsolta Napoleon komoran, rekedt hangon, - nos hát, csak adjanak nekik.
+
+Az ő parancsai nélkül is megtörtént az, a mit ő nem akart, s csak azért rendelkezett, mert azt hitte, hogy minden áron rendelkezéseket várnak tőle. S megint átengedte magát az ő azelőtti, holmi a nagyság kísérleteivel benépesített világának, és megint (mint az a ló, mely a vízemelő gép kerekét hajtja, és azt képzeli, hogy ő valami önálló munkát végez) engedelmesen játszotta tovább azt a kegyetlen, szomorú és súlyos, embertelen szerepet, mely néki szánva volt.
+
+És nemcsak ebben az órában és ezen a napon borongott a homályban ennek az embernek az elméje és a lelkiösmerete, a ki az ütközet minden más részesénél nyomasztóbban érezte magán mindannak a súlyát, a mi körülötte történt; de soha, élete végéig nem tudott semmi jót, semmi szépet, semmi igazat, és semmi jelentőséget se fölfedezni a cselekedeteiben, a melyek sokkal inkább ellentétben állottak a jóval és az igazzal, és sokkal távolabb estek minden emberiességtől, semhogy a jelentőségüket fölismerhette volna. Nem tudott szakítani a cselekedeteivel, a melyeket a fél világ magasztalt, s azért kénytelen volt szakítani az igazsággal, a jósággal és minden emberiességgel.
+
+Nemcsak ezen az egy napon történt, hogy körüljárván a (mint ő hitte, az ő akaratából) halottakkal és megcsonkított emberekkel elborított csatamezőt, a mint ezeket a szerencsétleneket nézte, elkezdte számlálgatni, hogy egy-egy francziára hány orosz esik, s magamagát is elámítván, még okot talált az örömre abban, hogy egy-egy francziára öt orosz esett. Nemcsak ezen az egy napon írta egy Párisba küldött levelében, hogy nagyszerű volt a csatatér, mert ötvenezer holttest volt szétszórva rajta; de még Szent Ilona szigetén is, a magány csöndjében, a hol azt mondta, hogy minden hátralévő idejét annak fogja szentelni, hogy az általa véghezvitt nagy tetteket megmagyarázza, egyebek közt ezt írta:
+
+    "Az orosz hadjáratnak a legújabb idők legnépszerűbb hadjáratának kellett volna lennie; ez a hadjárat a józan észnek és a tényleges előnyöknek, az egész emberiség békéjének és biztonságának volt a hadjárata, mely a legkonzervativebb és legtisztább békeszeretet forrásából fakadt."
+
+    "Ez a háború nagy czélokért, a véletlenek kiküszöböléseért s a nyugalom megalapításaért folyt. Utána egészen új láthatár, új feladatok, teljes jólét és boldogság nyíltak volna meg az egész emberiség számára. Az európai rendszer meg volt állapítva, s immár csak intézményes biztosítása lett volna megoldandó."
+
+    "Ezekben a nagy kérdésekben kielégítve, és minden irányban megnyugtatva, nekem is meg lett volna a magam kongresszusa s a magam szent szövetsége. Ezek olyan eszmék, a melyeket tőlem tulajdonítottak el. A nagy uralkodóknak ebben a gyülekezetében szép családiasan megbeszéltük volna az érdekeinket és számoltunk volna a népeinkkel is, mint a hogy' mindenki számol a gazdájával."
+
+    "Európa ily módon csakhamar egyetlen nagy nemzetté forrott volna össze, s mindenki, bármerre járt volna is, mindenütt a közös hazában érezte volna magát."
+
+    "Én kimondottam volna, hogy minden folyó mindenki által egyformán hajózható, hogy a tenger közös, és hogy az állandó nagy hadseregek pusztán csak az uralkodók testőrségévé zsugorodjanak össze."
+
+    "Visszatérve nagy, erőteljes, nagyszerű, békés és dicsőséges hazámba, Francziaországba, határait változhatatlanoknak, minden jövendő háborút védelmi háborúnak, minden újabb terjeszkedést nemzetellenesnek kiáltottam volna ki; a fiamat magam mellé vettem volna a császári trónra; az én diktátorságom véget ért volna, s elkezdődött volna az ő alkotmányos kormányzása..."
+
+    "Páris lett volna a világ fővárosa, s a francziák minden más nemzet irígységének a tárgyai!..."
+
+    "Azután a fiam uralkodói nevelésének az ideje alatt minden időm és életem utolsó napjai arra lettek volna szentelve, hogy a császárnéval együtt, mint valami igazi falusi pár, a saját lovainkon lassankint bejártuk volna a birodalom minden zugát, meghallgattuk volna a panaszokat, igazságot szolgáltattunk volna, s mindenfelé épületeket és jótékonyságot hintettünk volna szét."
+
+Ő, a kit a Gondviselés a népek hóhérjának szomorú és kényszerű szerepére szánt, el akarta magával hitetni, hogy az ő cselekedeteinek a népek boldogsága volt a czélja, s hogy képes lett volna arra, hogy milliók sorsát tartván a kezében, pusztán a hatalmával jót áraszszon maga körül!
+
+    "Annak a négyszázezer embernek, - írta tovább az orosz hadjáratról, - a ki a Visztulán átkelt, a fele osztrák, porosz, szász, lengyel, bajor, württembergi, mecklenburgi, spanyol, olasz és nápolyi volt. A tulajdonképpeni császári hadsereg egy harmadrészében hollandusokból, belgákból, a Rajna-vidék lakóiból, piemontiakból, svájcziakból, genfiekből, toszkánaiakból, rómaiakból, s a harminczkettedik hadi-kerület, Bréma, Hamburg stb. lakóiból állott, alig volt közte száznegyvenezer ember, a ki francziául beszélt."
+
+    "Az orosz expediczió a tulajdonképpeni Francziaországnak nem egészen ötvenezer emberébe került; az orosz hadsereg a Vilnától Moszkváig való visszavonulás közben különféle csatákban négyszer annyi embert veszített, mint a franczia hadsereg; Moszkva égése százezer orosznak került az életébe, a kik az éhségtől és a hidegtől az erdőkben pusztultak el; végre a Moszkvától az Oderáig való menetelés közben az orosz hadsereg szintén sokat szenvedett az idő viszontagságaitól; mikor Vilnába érkezett, még ötvenezer, Kalis-ban pedig már csak alig tizennyolczezer emberből állott."
+
+Ő azt képzelte, hogy az orosz háború az ő akarata szerint folyt le, s a történtek borzalmassága nem is döbbentette meg a lelkét. Elszántan magára vette az események minden felelősségét, s elhomályosult elméje a maga igazolását látta abban, hogy az elpusztult emberek százezrei közt kevesebb volt a franczia, mint a hesseni és a bajor.
+
+
+
+XXXIX.
+
+A legkülönbözőbb helyzetekben és egyenruhákban az emberek tízezrei hevertek szanaszét a Davydov uraságok és a kincstári parasztok tulajdonát tevő földeken és réteken, a melyeken száz és száz esztendő óta ugyanabban az időben aratták a termést és legeltették a marháikat Borodino, Gorki, Sevardino és Szemjonovszkoje falvak parasztjai. A sebkötöző-helyek körül egy-egy deszjatinnyi területen a fű és a föld át meg át volt ázva a vértől. A legkülönfélébb fegyvernemekhez tartozó sebesült és nem sebesült emberek tömegei rémült arczczal bandukoltak vissza az egyik oldalon Valujev, a másikon Mozsaiszk felé. Más kiéhezett és elgyötört tömegek pedig a parancsnokaik vezetése alatt még mindig nyomultak előre. A harmadik rész ott állott a helyén és még egyre tüzelt.
+
+Az egész, annak előtte oly derülten szép mezőn, melyen oly vidáman csillogtak a szuronyok a reggeli napsugárban, most nyirkos és füstös köd terjengett, s a salétrom és a vér savanyú szaga áradt szét. Felhők gyülekeztek, s az elesett, a sebesült, a megrémült, a kimerült és a kétségbeesett emberekre elkezdett szitálni az eső. Mintha csak azt mondotta volna: "elég lesz, emberek, elég. Hagyjátok már abba... Térjetek eszetekre... Mit míveltek?"
+
+A táplálkozás és pihenés híján elgyötört emberekben mindkét részről egyforma kétségek támadtak az iránt, vajjon illik-e, hogy még egyre irtsák egymást, s minden arczon észrevehető volt a habozás és minden lélekben egyformán fölmerült az a kérdés: "miért, kiért gyilkoljak én, s miért, kiért gyilkoltassam le magamat? Gyilkoljatok, a kit akartok, tegyetek, a mit akartok, de én nem kérek többet belőle!" Estére mindeniküknek a lelkében egyformán megérlelődött ez a gondolat! Elborzadván attól, a mit cselekedtek, valamennyien minden pillanatban készek lettek volna félredobni mindent, s menekülni, ki merre tud.
+
+De bár az ütközet vége felé az emberek cselekedeteiknek teljes borzalmasságát érezték, s bár örömmel abbanhagyták volna a mészárlást, valami megfoghatatlan, titokzatos erő még egyre a hatalmában tartotta őket, és azok a tűzérek, a kik a lőportól és a vértől szinte gőzölögve, egy-egy ágyúnál megmaradtak, bár a kimerültségtől szinte botorkálva és zihálva, de még egyre hordták a lövegeket, töltöttek, czéloztak és a maga helyére illesztették a kanóczot; és a golyóbisok mindkét részről épp oly gyorsan és könyörtelenül szálltak ide s tova, s lapítgatták agyon az emberi testeket, és még egyre folyt az a rettenetes munka, melyet nem az embereknek, hanem annak az akarata irányít, a ki az embereket és a világokat kormányozza.
+
+*
+
+Az, a ki az orosz hadsereg szétzüllött hátsó csapatait nézte, azt mondta volna, hogy a francziáknak csak egy kis megerőltetésükbe került volna, hogy az orosz hadsereget teljesen megsemmisítsék; az pedig, a ki a francziák hátsó csapatait látta, azt mondta volna, hogy az oroszoknak még csak egy kis megerőltetésükbe került volna, s a francziák el lettek volna veszve. De erre a kis megerőltetésre sem a francziák, sem az oroszok nem vállalkoztak s így lassankint lelohadt a csata lángja.
+
+Az oroszok nem vállalkoztak erre az erőmegfeszítésre, mert nem ők támadták a francziákat. Az ütközet elején ott állottak a moszkvai út mentén, hogy azt elzárják, s az ütközet végén is csak ugyanott álltak, mint az elején. De még ha az lett volna is az oroszok czélja, hogy a francziákat megsemmisítsék, nem vállalkozhattak volna erre a végső erőmegfeszítésre, mert a csapataik mind szét voltak verve, egyetlen csapattestük sem volt, mely az ütközet alatt ne szenvedett volna és az oroszok, bár a hadállásukat megtartották, de csapataiknak a FELÉT elvesztették.
+
+A francziák, a kik a tizenöt esztendeig tartó szakadatlan győzelmeikre visszagondolva és Napoleon legyőzhetetlenségében bízva, azzal a tudattal, hogy a csatatér egy részének urai voltak, hogy embereiknek csak egy negyedrészét vesztették el, s hogy még érintetlenül rendelkezésükre állt a húszezer főnyi testőrség, erre az erőmegfeszítésre könnyen vállalkozhattak volna. A francziáknak, a kik azzal a czélzattal támadták az oroszokat, hogy őket hadállásukból kiverjék, vállalkozniuk is kellett volna erre az erőmegfeszítésre, mert mindaddig, a míg az oroszok, mint az ütközet előtt is, a Moszkva felé vezető utat elzárták, a francziák czélja nem volt elérve, s így minden erőlködésük és veszteségük kárba veszett. De a francziák nem vállalkoztak erre az erőmegfeszítésre. Egyes történetírók azt állítják, hogy Napoleonnak csak még érintetlen gárdáját kellett volna harczba vinnie, hogy a csatát megnyerje. Arról beszélni, hogy mi lett volna, ha Napoleon harczba küldte volna a gárdáját, éppen annyi, mint arról beszélni, hogy mi lenne, ha őszszel tavasz volna. Erről szó se lehetett. Nem Napoleon nem küldte harczba a gárdáját, mert nem akarta, hanem egyszerűen lehetetlen volt ezt megcselekednie. A franczia hadsereg minden tábornoka, tisztje és katonája tudta, hogy ezt azért volt lehetetlen megtennie, mert a csapatok csüggedő szelleme nem engedte.
+
+Nem egyedül Napoleont lepte meg az az álomlátáshoz hasonló érzés, hogy kezének rettenetes lendülete erőtlenül hanyatlik le, hanem az azelőtti tapasztalatai után (a melyekben egy tizedrész annyi megerőltetés után már megfutamodott az ellenség), a franczia hadsereg minden tábornokán, minden résztvevőjén és részt nem vevőjén a rémületnek egyforma érzése vett erőt, azzal az ellenséggel szemben, mely csapatainak a FELÉT elvesztvén, a csata végén épp oly fenyegetően állott a helyén, mint a csata elején. A támadó franczia hadsereg erkölcsi ereje ki volt merítve. Az oroszok nem olyan győzelmet arattak Borodinonál, melyet a zászlóknak nevezett és rudakra erősített rongydaraboknak a zsákmányul ejtése és az a távolság jelez, a melyben a csapatok egymástól állottak és állanak, hanem erkölcsi győzelmet aratott, olyan győzelmet, a mely meggyőzi a másik felet, ellenfele erkölcsi fölényéről és a maga gyöngeségéről. A franczia sereg, mint a feldühödt vadállat, mely menekülés közben halálos sebet kap, érezte a vesztét; de képtelen volt megállani, éppen úgy, mint a hogy' képtelen volt nem térni ki a felényivel gyöngébb orosz hadsereg elől. A kapott lökés után a franczia sereg még eljuthatott Moszkváig, de ott, az orosz csapatok minden újabb erőmegfeszítése nélkül el kellett pusztulnia, elvérezvén a Borodinonál kapott halálos sebtől. Napoleonnak Moszkvából való menekülése, a régi, szmolenszki úton való visszavonulása, az ötszázezer főnyi hadsereg pusztulása és a napoleoni Francziaország összeomlása, a melyre a szellemben hatalmasabb ellenség Borodinonál tette rá először a kezét, mind a borodinoi ütközetnek volt egyenes következése.
+
+
+
+
+TOLSZTOJ
+
+HÁBORÚ ÉS BÉKE
+
+III. KÖTET
+
+
+
+
+
+HARMADIK RÉSZ.
+
+I.
+
+Az emberi elme nem képes fölfogni a mozgás föltétlen szakadatlanságát. Az ember előtt bármi néven nevezendő mozgás törvényei csak akkor válnak érthetőkké, ha ennek a mozgásnak önkényesen megállapított egységeit vizsgálja. De egyúttal a szakadatlan mozgásnak ilyetén önkényes módon, megszakított egységekre való felosztásából származik az emberi tévedések legnagyobb része.
+
+Ösmeretes a régieknek az az úgynevezett álokoskodása, hogy Achilles soha sem éri utól az előtte menő teknősbékát, jóllehet Achilles tízszerte nagyobb sebességgel halad, mint a teknősbéka: mert a mint Achilles megjárja azt a távolságot, a mely őt a teknősbékától elválasztja, a teknősbéka ennek a távolságnak egy tizedrészével megelőzi őt: Achilles megjárja ezt a tizedrészt, a teknősbéka egy századrészszel megelőzi őt és így tovább a végtelenségig. Ez a föladat megoldhatatlannak látszott a régiek előtt. Ennek az állításnak (hogy Achilles soha sem éri utól a teknősbékát) az esztelensége csakis abból származott, hogy a mozgás megszakított egységeit önkényesen állapították meg, míg Achillesnek meg a teknősbékának a mozgása szakadatlan volt.
+
+A mozgásnak mind apróbb és apróbb egységeit véve, a kérdés megoldását csak megközelíthetjük, de soha el nem érhetjük. Csakis ha végtelenül kis nagyságot és az ebből származó tizedes haladványt veszünk s ennek a mértani haladványnak az összegét tekintjük, akkor jutunk el a kérdés megoldásához. A mennyiségtannak egy új hajtása, mely lehetővé tette azt, hogy végtelenül kis egységekkel is számolhassunk, más, a mozgás még bonyolultabb kérdéseiben is meg tud felelni az eddig megoldhatatlannak tartott kérdésekre.
+
+A mennyiségtannak ez az új, a régiek előtt ösmeretlen hajtása azzal, hogy a mozgás kérdéseinek a vizsgálatánál, a végtelen kicsiny, vagyis olyan mértékekkel való számolást is megengedi, a melyek mellett megvalósul a mozgás legfőbb föltétele (az abszolut szakadatlanság), éppen ezzel teszi jóvá azt az elkerülhetetlen hibát, a melybe az emberi elmének lehetetlen bele nem esnie, a mikor a szakadatlan mozgás helyett a mozgás külön egységeit veszi számításba.
+
+A történelmi mozgás törvényeinek a kutatásánál is tökéletesen így van.
+
+Az emberiség mozgása, mely az emberi akaratok végtelen sorozatának az eredménye, minden megszakítás nélkül folyik tovább.
+
+E mozgás törvényeinek a kiderítése czélja a történelemnek. De az emberi elme, abból a czélból, hogy az emberi akaratok végtelen sorozatának az eredményeképp jelentkező szakadatlan mozgás törvényeit kideríthesse, az önkényesen megállapított megszakított egységeket hívja segítségül. A történelem első fortélya abból áll, hogy a minden megszakítás nélkül folyó eseményeknek egy önkényes sorozatát kikapva, ezt a többiektől függetlenül teszi vizsgálata tárgyává, pedig hát semmiféle eseménynek nincs és nem is lehet kezdete, mert minden esemény mindig megszakítás nélkül folyik egy másikból. A másik fortélya pedig az, hogy kikapja egy-egy embernek, czárnak vagy hadvezérnek a cselekedetét s ezt mint az emberi akaratok összeségének az eredményét tárgyalja, pedig hát az emberi akaratok összesége egyetlen történelmi személyiség cselekvésében soha sem jut kifejezésre.
+
+A történelmi tudomány a maga mozgásában állandóan mind kisebb és kisebb egységeket tesz tanulmány tárgyává és ily módon iparkodik megközelíteni az igazságot. De bármily aprók legyenek is azok az egységek, a melyekkel a történelem dolgozik, mi azért érezzük, hogy egy-egy egységnek a többitől függetlenül való elképzelése, valamely jelenség kezdetének a föltételezése, s annak a megengedése, hogy az emberi akaratok összesége egy-egy történelmi személyiség cselekvésében jut kifejezésre, már magában véve nem felel meg az igazságnak.
+
+A történelemnek minden következtetése, a bírálat legcsekélyebb erőmegfeszítése nélkül is nyomtalanul porrá foszlik széjjel, pusztán csak annak a következtében, hogy a birálat, tetszése szerint nagyobb vagy kisebb megszakított egységeket tesz tanulmánya tárgyává, a mihez mindig joga van, mert hiszen ezek a tetszés szerint kikapott történelmi egységek mindig önkényesek.
+
+Csak akkor lehet reménységünk arra, hogy a történelem törvényeit kiderítjük, ha végtelenül kis egységeket, vagyis az emberi törekvések egyszerű csoportjait teszszük a különbözeti történelem vizsgálódásának a tárgyává és eljutunk az integrálás művészetéhez, vagyis ezeknek a végtelenül apró egységeknek az összegezéséhez.
+
+*
+
+A XIX. század első tizenöt esztendejében az emberek millióinak valami szokatlan mozgolódása észlelhető Európában. Az emberek otthagyják megszokott foglalkozásaikat, Európa egyik széléről a másik felé hömpölyögnek, rabolnak, mészárolják egymást, diadalmaskodnak és kétségbeesnek, s néhány esztendőre az élet egész folyamata megváltozik, s valami megfeszített mozgalomban csúcsosodik ki, mely eleinte növekedő, később pedig csökkenő képet mutat. Mi az oka ennek a mozgalomnak, vagy miféle törvények szerint megy végbe? - kérdi az emberi elme.
+
+A történetírók meg akarván felelni erre a kérdésre, kifejtik előttünk néhány tuczat embernek Páris városa egyik épületében elmondott beszédeit és véghezvitt cselekedeteit, s ezeket a beszédeket és cselekedeteket elnevezik forradalomnak; azután részletes életrajzát adják Napoleonnak és néhány vele rokonszenvező vagy ellenséges viszonyban álló személyiségnek, beszélnek ezek közül az emberek közül némelyeknek a többiekre való hatásáról és azt mondják: ime innen származott ez a mozgalom, és ezek a törvényei.
+
+De az emberi elme nemcsak, hogy nem hajlandó hinni ebben a magyarázatban, hanem egyenesen kimondja, hogy a magyarázatnak ez a módja nem helyes, mert ebben a magyarázatban a gyengébb jelenség, mint az erősebbnek az oka szerepel. A forradalmat is, Napoleont is, az emberi akaratok összesége hozta létre, s csakis ezeknek az akaratoknak az összesége tűrte meg és semmisítette meg őket.
+
+De valahányszor hódítások történtek, hódítók is voltak; valahányszor egy-egy birodalomban átalakulások történtek, nagy emberek is voltak, mondja a történelem; az igaz, hogy valahányszor hódítók akadtak, háborúk is voltak, feleli az emberi elme, de ez még korántsem bizonyítja azt, hogy a háborúk okai a hódítók voltak és hogy a háború törvényei egyetlen ember egyéni törekvésében találhatók. Valahányszor én az órámra pillantok, s azt látom, hogy a mutató a tízesen áll, hallom, hogy a szomszéd templomban elkezdenek beharangozni az isteni tiszteletre; de abból, hogy a mutató mindig akkor áll a tízesen, a mikor a beharangozás elkezdődik, még nincsen jogom azt következtetni, hogy a mutató állása az oka a harangok megkondulásának.
+
+Valahányszor mozdonyt látok, hallom a füttyszót, látom a szelep kinyílását s a kerekek mozgását; de ebből még nincs jogom azt következtetni, hogy a mozdony mozgásának a fütty és a kerekek mozgása az oka.
+
+A parasztok azt állítják, hogy tavasz utólján azért fúj hűvös szél, mert a tölgyfa rügyei pattogzanak, és csakugyan, minden tavaszszal, a mikor a tölgyfa rügyezik, hűvös szél fúj. De bár a tölgyfa rügyezésekor fújni szokott hűvös szél okát nem ösmerem, azért még sem érthetek egyet a parasztokkal abban, hogy a hűvös szélnek az oka a tölgyfa rügyeinek a kipattanása, egyszerűen azért, mert a szél ereje teljesen kívül áll a rügyek befolyásán. Én csak azoknak a körülményeknek az összejátszását látom, a melyek minden életjelenségben elő szoktak fordulni, továbbá látom azt, hogy bármennyire s bármily alapossággal vizsgáljam is az óramutatót, a mozdony szelepét s a kerekeit, és a tölgyfa rügyeit, sehogy' se tudom bennük a beharangozásnak, a mozdony mozgásának és a tavaszi szélnek az okait felösmerni. Ehhez teljesen más álláspontra kell helyezkednem megfigyeléseimben, s a gőz, a harang és a szél mozgásának a törvényeit kell vizsgálnom. Ugyanezt kell a történelemnek is cselekednie. S erre nézve már történtek is kísérletek.
+
+A történelem törvényeinek a megösmerése czéljából teljesen meg kell változtatnunk búvárkodásaink tárgyát, békét kell hagynunk a czároknak, a minisztereknek és a tábornokoknak s azokat a hasonnemű és végtelenül kis elemeket kell vizsgálnunk, a melyek a tömegeket irányítják. Hogy ezen az úton egy ember mennyire viheti a történelem törvényeinek a megérzését, azt senki meg nem mondhatja, az azonban nyilvánvaló, hogy csak ezen az úton van meg a lehetősége annak, hogy a történelem törvényeit elleshessük: és, hogy az emberi elme ezen az úton még egy milliomod részét se használta föl annak az erőnek, a melyet a történetírók arra fordítottak, hogy mindenféle czárok, hadvezérek és miniszterek viselt dolgait leírják, és e viselt dolgok láttára fölmerült okoskodásaikat előttünk kifejtsék.
+
+
+
+II.
+
+Európa tizenkét néptörzsének a hadai betörtek Oroszországba. Az orosz csapatok és a lakosság, az összeütközés elől kitérendők, Szmolenszkig és Szmolenszktől Borodinoig vonulnak vissza. A franczia haderő a sebesség folyton fokozódó erejével nyargal előnyomulásának voltaképpeni czélja, Moszkva felé. A czél felé közeledvén, sebességének az ereje éppen olyan arányban fokozódik, mint a minőben a lehulló tárgy gyorsasága a földhöz való közeledésével fokozódik. Mögötte sok ezer versztnyi kiéhezett, ellenséges indulatú terület; előtte néhány tuczat verszt, mely őt czéljától elválasztja. Ezt a Napoleon hadseregének minden katonája érzi, s az egész haderő szinte magától, a sebesség erejénél fogva vonul tovább.
+
+Az orosz csapatok közt, a visszavonulás mérvében, mind jobban lángra lobban az ellenség iránt való elkeseredett gyűlölet: visszavonulás közben a sereg mind jobban tömörül és gyarapszik. Borodinonál megtörténik az összeütközés. Sem az egyik, sem a másik fél csapatai nem bomlanak szét, de az orosz csapatok közvetlenül az összeütközés után épp oly szükségszerűleg visszavonulnak, mint a mily szükségszerűleg visszapattan az a golyó, mely egy másik, vele szemben nagy sebességgel közeledő golyóval összeütközött; és épp oly szükségszerűleg következik be az is, hogy (bár az összeütközésben minden erejét elvesztette) a betörő hadsereg nagy lendülettel nekiindult golyója még egy darabig gurul tovább.
+
+Az oroszok visszavonulnak százhúsz versztnyire - Moszkva mögé, a francziák eljutnak Moszkváig s ott megállapodnak. Az ezt követő öt héten belül egyetlen ütközet sincsen. A francziák nem mozdulnak. Hasonlóan a halálosan sebesült vadállathoz, mely lassú elvérzése közben a sebeit nyaldossa, öt hétig ott vesztegelnek Moszkvában, a nélkül, hogy bármibe fognának, és egyszerre, minden újabb ok nélkül futásnak erednek visszafelé: rávetik magukat a kalugai útra (és a győzelem után, mert Malo Jaroszlavecz mellett is övék maradt a csatatér) egyetlen komoly ütközetbe se bocsátkozván bele, még nagyobb sietséggel futnak Szmolenszkbe, onnan Vilnába, Berezinába és még tovább.
+
+Augusztus huszonhatodikán este Kutuzov, s az egész orosz hadsereg meg volt győződve róla, hogy a borodinoi ütközetet megnyerte. Kutuzov ebben az értelemben írt is a császárnak; nem azért, mintha valakit el akart volna ámítani, hanem azért, mert tudta, hogy az ellenség le van győzve, a mint hogy tudta ezt az ütközet minden résztvevője is.
+
+De még aznap este, úgyszintén a rákövetkező napon is, egyre-másra hallatlan veszteségekről, a fél hadsereg pusztulásáról jöttek hírek, úgy, hogy az új ütközet fizikailag lehetetlennek bizonyult.
+
+Teljes lehetetlenség volt új ütközetet kezdeni, a mikor még nem érkeztek be mind a jelentések, a sebesülteket még nem szedték össze, a fölszerelést nem egészítették ki, nem számlálták meg az elesetteket, az elesett parancsnokok helyett nem jelöltek ki újakat, s az emberek nem laktak jól és nem aludták ki magukat. Ugyanekkor, mindjárt az ütközet után következő reggel, a franczia haderő (a mozgás tehetetlenségének az erejénél fogva, a mely most a távolság négyzetével fordított arányban növekedett) már szinte magától megindult az orosz sereg felé. Kutuzov másnap támadni akart, s az egész hadsereg ugyanezt akarta. De a támadás megvalósításához nem elég az akarat; ennek lehetségesnek is kell lenni, most pedig nem volt lehetséges. Lehetetlen volt, hogy előbb egy, majd egy második, harmadik napi járásra vissza ne vonuljanak, és végre szeptember elsején, mikor a hadsereg Moszkvába ért, a csapatokba visszatérő teljes erő tudata ellenére is, a körülmények kényszerítő ereje megkövetelte, hogy a csapatok Moszkván túl is visszavonuljanak. És így csakugyan még egy utolsó napi járásra visszavonultak és Moszkvát átengedték az ellenségnek.
+
+Azok előtt az emberek előtt, a kik hozzászoktak ahhoz a gondolathoz, hogy a hadvezérek éppen úgy állítják össze a hadjáratok és az ütközetek terveit, mint a hogy' közülünk bárki, a szobájában egy térkép előtt ülve eltűnődik rajta, hogy ő hogyan és miképpen járna el egy adott ütközetben, azok előtt fölmerülhet az a kérdés, vajjon Kutuzov a visszavonulásnál miért nem járt el így vagy úgy, miért nem foglalt állást Filei előtt, miért nem vonult vissza egyszerre a kalugai-útra, mikor Moszkvát elhagyta stb. Azok az emberek, a kik így szoktak gondolkozni, elfelejtik, hogy nem ismerik azokat az elkerülhetetlen körülményeket, a melyek a főparancsnokok tevékenységét mindig kísérni szokták. A hadvezér tevékenysége a legkevésbbé se hasonlít ahhoz a tevékenységhez, a melyet mi elképzelünk akkor, a mikor kényelmesen a szobánkban ülve, valami hadjáratot a térképen tanulmányozunk, miközben úgy az egyik, mint a másik fél csapatainak a létszámát, és a terepet is ismerjük és okoskodásunkkal valami közismert eseményből indulunk ki. A főparancsnok soha sincsen valamely eseménynek a kész körülményei közt, a melyekből mi az eseményeket rendszerint nézzük. A főparancsnok mindig az események mozgó sorozatának a kellő közepében áll, még pedig úgy, hogy soha, egyetlen pillanatban se lehet képes arra, hogy a körülötte lejátszódó események egész jelentőségét fontolóra vegye. Minden esemény perczről-perczre, szinte észrevétlenül domborítja ki a maga jelentőségét, s a főparancsnok az események eme következetes és szakadatlan kidomborodásának minden pillanatában ott áll, a fondorlatok, a gondok, a függőség, a hatalom, a tervek, a tanácsok, a fenyegetések és az ámítások legszövevényesebb játékának a középpontjában, és állandóan abban a szükségszerű helyzetben van, hogy kénytelen az előtte fölvetett és egymással homlokegyenest ellenkező kérdéseknek szinte végtelen sorozatára megfelelni.
+
+A hadviselés tudósai a legkomolyabban azt állítják, hogy Kutuzovnak már jóval Filei előtt ki kellett volna vezetnie csapatait a kalugai-útra, sőt, hogy volt valaki, a ki ezt ajánlotta is neki. De a főparancsnok előtt, különösen válságos pillanatokban nem egy, hanem mindjárt néhány tuczat ilyen javaslat is szokott egyidejűleg megfordulni. És e javaslatok mindenike, bár valamennyi a hadászatra és a harczászatra van alapítva, homlokegyenest ellenkezik egymással. A főparancsnok dolga, úgy látszik csak az, hogy ezek közül a javaslatok közül egyet kiválasszon. Csak hogy ezt se teheti. Az események és az idő nem várnak. Tegyük föl, hogy azt javasolják neki, hogy huszonnyolczadikán vonuljon át a kalugai-útra, de ebben a pillanatban vágtatva jön hozzá Miloradovics egyik segédtisztje azzal a kérdéssel, vajjon megütközzék-e azonnal a francziákkal, vagy pedig visszavonuljon. Neki tüstént, már ebben a pillanatban döntenie kell. De a visszavonulásra vonatkozó parancs eltérít bennünket attól, hogy beforduljunk a kalugai-útra. A segédtiszt után meg az intendáns kérdezi, hogy hová szállítsa az élelmezést, a kórházak főparancsnoka pedig, hogy hová szállíttassa a sebesülteket; egy Pétervárról érkezett futár hozza a császár levelét, a ki nem engedi meg Moszkva feladását, viszont a főparancsnok vetélytársa, az, a ki áskálódik ellene (ilyen mindig akad, még pedig nem is egy, hanem több), új javaslattal áll elő, mely homlokegyenest ellenkezik a kalugai-út megszállására vonatkozó tervvel; a főparancsnok erőbeli állapota e közben álmot és felfrissülést kíván; de ime, itt jön egy a kitüntetéseknél mellőzött tiszteletreméltó tábornok, panaszkodni, a lakosok oltalomért könyörögnek, egy a terep tanulmányozására küldött tiszt visszakerül és homlokegyenest ellenkező jelentést tesz, mint az, a ki előtte ugyanoda ki volt küldve; a kém, a fogoly s egy szemrevételre kiküldött tábornok, egymástól teljesen eltérően írják le az ellenséges hadsereg elhelyezését. Az olyan emberek, a kik hozzá vannak szokva, hogy vagy nem értik a főparancsnokok tevékenységének ezeket az elmaradhatatlan, kísérő körülményeit, vagy megfeledkeznek róluk, az ilyen emberek például elképzelik, hogy a csapatok Fileinél állanak, s ebből azt következtetik, hogy a főparancsnok szeptember elsején teljes szabadsággal eldöntötte azt a kérdést, vajjon föladja vagy megvédje-e Moszkvát, pedig tekintve, hogy az orosz hadsereg öt versztnyire volt Moszkvától, ez a kérdés egyáltaljában föl sem merülhetett. De hát voltaképpen, mikor dőlt el ez a kérdés? Drissa alatt is, Szmolenszk alatt is és legvilágosabban 24-ikén Sevardinonál, huszonhatodikán Borodinonál és a Borodinotól Fileig való visszavonulás minden napján, minden órájában és minden pillanatában.
+
+
+
+III.
+
+Az orosz csapatok, Borodinotól visszavonulván, Fileinél állottak. Jermolov, miután a hadállást megvizsgálta, odajött a tábornagyhoz.
+
+- Ebben a hadállásban megütközni teljes lehetetlenség, - mondotta neki. Kutuzov csodálkozva nézett rá és még egyszer ismételtette szavait. Mikor befejezte, Kutuzov kinyujtotta felé a kezét.
+
+- Add csak ide a kezedet, - mondotta s úgy fordítván a kezét, hogy megtapinthassa az üterét, így folytatta: - Beteg vagy, lelkem. Gondold meg csak, mit beszélsz. - Kutuzov akkor még föl nem foghatta, hogy ütközet nélkül vissza lehessen vonulni Moszkva mögé.
+
+Kutuzov a Paklonnoj-hegyen, a dorogomilovszkojei vámsorompótól hat versztnyire kiszállt a kocsijából s az út szélén leült egy padra. A tábornokok óriási tömege sereglett össze körülötte. Rasztopcsin gróf is, a ki Moszkvából érkezett, hozzájuk csatlakozott. Ez az egész ragyogó társaság, csoportokra szakadva, a hadállás előnyeiről és hátrányairól, a csapatok helyzetéről, a fölmerült tervekről, Moszkva helyzetéről s egyáltalában katonai kérdésekről vitatkozott. Valamennyien érezték, hogy, bár nem voltak rá meghíva, s bár nem is hívták annak, azért mégis valóságos hadi tanácsot tartottak. A vita közérdekű kérdések keretében mozgott. Ha valaki mondott vagy hallott is valami magánérdekű újdonságot, erről csak suttogva beszéltek és legott megint áttértek a közérdekű kérdésekre: se tréfának, se nevetésnek, se mosolynak még csak nyoma sem volt észrevehető ezek közt az emberek közt. Valamennyien szemlátomást azon voltak, hogy magukat a helyzet magaslatán tartsák. És az egymás közt vitatkozó csoportok mind iparkodtak a főparancsnok közelébe jutni (a kinek a padja mintegy központja volt a csoportoknak) és úgy intézték, hogy ő is meghallja őket. A főparancsnok csak hallgatott s olykor egy-egy kérdést intézett hozzájuk arról, a miről beszéltek, de ő maga nem vett részt a vitában és semmiféle véleményt se nyilvánított. Legtöbbnyire, a mint egy-egy csoportnak a beszélgetését hallgatta, mintegy a csalódás kifejezésével, - mintha teljességgel nem arról beszéltek volna, a mi őt érdekelte, - fordult el tőle. Egyesek a kiszemelt hadállásról beszéltek, de nem annyira magát a hadállást, mint inkább azoknak a tudományos képességeit bírálgatták, a kik azt kiszemelték; mások azt vitatták, hogy a hibát már régebben követték el, s hogy már három nappal azelőtt el kellett volna fogadni az ütközetet; ismét mások a salamancai ütközetről beszéltek, melyről egy spanyol egyenruhás és csak az imént érkezett Croissard nevű franczia mesélt volt nekik. (Ez a franczia egy az orosz hadseregben szolgáló német herczeggel együtt most Saragossa ostromát fejtegette arra való tekintettel, nem lehetne-e Moszkvát is olyan módon megvédeni.) Egy negyedik csoportban Rasztopcsin gróf vitte a szót és azt mondta, hogy ő a moszkvai önkéntes csapatokkal együtt kész ugyan elpusztulni a főváros falai alatt, de azért mégis lehetetlen nem sajnálkoznia azon a bizonytalanságon, a melyben őt hagyták, és hogy ha ő előbb tudta volna, most minden másképpen volna... Az ötödik csoporthoz tartozók, hadászati ismereteik mélységét fitogtatva arról az irányról beszélgettek, a melyet a csapatoknak most venniök kellene. Végre egy hatodik csoportban mindenféle badarságot beszéltek össze-vissza. Kutuzov arcza mind aggodalmasabb és mind furcsább kifejezést öltött. Mindezekből a beszélgetésekből Kutuzov csak egyet látott: Moszkva védelme a szó legszorosabb értelmében, fizikailag teljesen lehetetlen volt, annyira lehetetlen, hogy ha valami esztelen főparancsnok ki adta volna is a parancsot az ütközetre, csak óriási zűrzavar támadt volna belőle, s az ütközetből még se lett volna semmi; nem lett volna semmi azért, mert a magasabbrangú parancsnokok nemcsak hogy mind lehetetlennek ismerték el ezt a hadállást, hanem beszélgetés közben kizárólag csak arról vitatkoztak, hogy mi lesz ennek a hadállásnak a minden kétséget kizárólag bekövetkező elhagyása után. Hogy' vezethették volna hát a parancsnokok egy olyan csatatérre a csapataikat, a melyet tarthatatlannak itéltek? Az alantas csapatparancsnokok, sőt még a katonák is (a kik szintén szoktak néha okoskodni) szintén tarthatatlannak látták a hadállást s azért a leveretés biztos tudatával nem is mehettek harczba. Ha Bennigsen mégis ennek a hadállásnak a védelme mellett kardoskodott, mások pedig még fontolgatták a dolgot, ennek a kérdésnek magában véve már semmi jelentősége se volt, legföljebb annyiban, hogy ürügyet szolgáltatott a czivódásra és a fondorlatokra. Ezt Kutuzov egészen tisztán látta.
+
+Bennigsen, mikor ezt a hadállást kiválasztotta, büszkén kérkedve orosz hazafiságával (a mit Kutuzov képtelen volt homlokránczolás nélkül hallgatni), ragaszkodott Moszkva védelméhez. Kutuzov, mint a nap, olyan tisztán látta Bennigsen voltaképpeni czélját: hogy a védelem kudarcza esetén Kutuzovra tolja a hibát, a ki minden ütközet nélkül a Veréb-hegyekig vezette a csapatait; siker esetén pedig - a maga számára foglalja le az érdemet; a terv visszautasítása esetén pedig Moszkva föladásának a bűnét magáról elhárítsa. De a fondorkodásnak ez a kérdése most nem igen foglalkoztatta az öreget. Csak egyetlen rettenetes kérdés bántotta őt. És erre a kérdésre senkitől se hallott feleletet. Ő rá nézve most csak az volt a kérdés: "vajjon hát csakugyan én eresztettem Napoleont Moszkváig, és ha igen, mikor cselekedtem ezt? Mikor dőlt el ez a kérdés? Talán bizony tegnap, mikor azt a parancsot küldtem Platovnak, hogy vonuljon vissza, vagy tegnapelőtt este, a mikor elszunnyadtam és Bennigsent bíztam meg az intézkedéssel? Vagy talán még előbb?... de mikor dőlt el ez a rettenetes dolog? Moszkvát ki kell ürítenünk. A csapatoknak vissza kell vonulniok, s erre vonatkozólag nekem kell kiadnom a parancsot". Ezt a rettenetes parancsot kiadni olybá tünt föl előtte, mintha ezzel a hadsereg vezényletéről is lemondana. Pedig hát azonkívül, hogy szerette a hatalmat, még hozzá is szokott nagyon (az a nagy tisztesség, a melyben annak idején Prozorovszkij herczeg részesült, a ki mellett Törökországban harczolt, ingerelte) és teljesen meg volt győződve, hogy Oroszország megmentése az ő számára volt föntartva és hogy csak ez az oka annak, hogy őt a nép akaratából, de a császár akarata ellenére, főparancsnokká választották. Meg volt győződve, hogy ő az egyetlen, a ki ezek közt a válságos viszonyok közt a hadsereg élén tarthatta magát, s hogy az egész világon ő volt az egyetlen, a ki minden rémület nélkül látta maga előtt ellenfélként a legyőzhetetlen Napoleont; s azért mégis irtózott annak a parancsnak a gondolatától, melyet ki kellett adnia. De valamire el kellett magát szánnia, véget kellett vetnie maga körül ezeknek a beszélgetéseknek, a melyek immár nagyon is szabados jelleget kezdtek ölteni.
+
+Odahívatta magához az idősebb tábornokokat.
+
+- Jó-e, rossz-e a fejem, azt nem tudom, de rajta kivül nincs kiben bizakodnom, - mondotta és fölkelvén a padról, elment Fileibe, a hol a fogatai állottak.
+
+
+
+IV.
+
+Egy Szavosztányov Andrej nevű paraszt legszebb és legtágasabb szobájában két órakor összeült a haditanács. A parasztok, az asszonyok és a nagy paraszt-család gyermekei mind a ház másik oldalán lévő sötét szobában szorultak össze. Egyedül csak Andrej hatesztendős kis unokája, a kinek a Fenség beczézgetés közben a teája mellől egy darab czukrot is adott, maradt ott a padkán a nagyszobában. Malasa bátortalan örömmel nézte a kemenczéről a tábornokok arczát, egyenruháit és érdemkeresztjeit, a kik egymásután vonultak be a szobába s a díszszögletben lévő széles padokon a szentképek alatt helyet foglaltak. Maga a "nagyapó", a mint Malasa Kutuzovot úgy magában hívta, külön, a kályha mögött lévő sötét zugban ült le. Tábori karosszékébe mélyen belesüppedve, szakadatlanul krákogott s a kabátja gallérját igazgatta, mely bár ki volt gombolva, úgy látszik, mégis szorította a nyakát. Az érkezők egymás után mentek oda a tábornagyhoz; egyesekkel kezet szorított, másoknak csak a fejével intett. Kaiszarov, a segédtisztje, a Kutuzovval szemben lévő ablakról félre akarta húzni a függönyt, de Kutuzov bosszúsan leintette őt a kezével, a miből Kaiszarov megértette, hogy Kutuzov nem akarta, hogy az arczát lássák.
+
+A paraszt fenyőfa-asztal körül, melyen térképek, tervek, czeruzák, iratok hevertek szanaszét, oly sokan gyűltek össze, hogy a legények még egy padot hoztak be és helyeztek el az asztal mellett. Ezen a padon Jermolov, Kaiszarov és Toll ültek. Közvetlenül a szentképek alatt, a főhelyen a György-kereszttel a nyakában, sáppadt és beteges arczczal s kopasz fejével összeolvadó haragos homlokával Barclay de Tolly foglalt helyet. Immár második napja, hogy láz gyötörte, s most is rázta a hideg és erős szakgatást érzett a csontjaiban. Mellette ült Uvarov és halk hangon (a hogy' különben mindannyian beszéltek) szapora taglejtésekkel magyarázott valamit Barclay-nak. A köpczös kis Dochturov, a szemöldökeit fölrántva, s kezeit a hasán összekulcsolva figyelmesen hallgatott. A másik oldalon csillogó szemű és elszánt arczvonásu fejét a kezére hajtva Osztermann Tolsztoj gróf ült, s úgy látszott, hogy mélyen el van merülve a gondolataiba. Rajevszkij hol a türelmetlenség kifejezésével az arczán, - miután halántékán, szokott mozdulataival előre simította fekete haját, hol Kutuzovra, hol az ajtóra nézett. Konovniczyn elszánt, szép és jóságos arcza szelid és ravasz mosolyra derült. Találkozott a tekintete a Malosáéval, és ráhunyorgatott a szemeivel, a mire a kis leány elmosolyodott.
+
+Valamennyien Bennigsenre vártak, a ki az alatt az ürügy alatt, hogy ismételten a hadállást tanulmányozza, éppen akkor járt ízletes ebédjének a vége felé. Négy órától hatig vártak rá, s egész idő alatt nem kezdték meg a tanácskozást, hanem halk hangon közömbös dolgokról beszélgettek.
+
+Kutuzov csak akkor mozdult meg a szögletből és ment közelebb az asztalhoz, mikor Bennigsen a szobába lépett, de akkor is úgy ült, hogy az asztalon elhelyezett gyertyák nem világították meg az arczát.
+
+Bennigsen ezzel a kérdéssel nyitotta meg a tanácskozást: "Vajjon kardcsapás nélkül kiürítsük-e Oroszország szent és ősrégi fővárosát, vagy pedig megvédelmezzük?" Erre általános és hosszú hallgatás következett. Mind elkomorodtak az arczok s a nagy csendességben csak Kutuzov bosszús krákogása és köhécselése hallatszott. Minden szem ő rá volt szegezve. Maluska is a nagyapára bámult. Ő volt legközelebb hozzá és látta, a mint az arcza összeránczolódott: mintha csak sírni készült volna. De mindez nem tartott sokáig.
+
+- Oroszország szent és ősrégi fővárosát! - szólalt meg egyszerre, bosszús hangon ismételgetvén Bennigsen szavait s ezzel mutatván rá szavainak a képmutató voltára. - Engedje meg kegyelmes uram, hogy nyiltan kimondjam, orosz ember előtt ennek a kérdésnek semmi értelme sincsen. (Nehéz testével előrehajolt.) Ilyen kérdést nem lehet tenni s ennek a kérdésnek semmi értelme. Az a kérdés, a melynek a megoldására én az urakat idekérettem, tisztán katonai kérdés. És pedig a következő: "Oroszország megmentése a hadsereg kezében van. Előnyösebb-e már most elfogadni az ütközetet s ezzel Moszkván kívül a hadsereget is koczkára tenni, vagy pedig ütközet nélkül föladni Moszkvát? Ime ez a kérdés, a melyre nézve én az önök véleményét tudni szeretném." (Megint hátradőlt a karosszékében.)
+
+Megindult a vita. Bennigsen még nem tartotta elveszettnek a játszmát. Méltányolván Barclaynak és másoknak azt a nézetét, hogy a Fileinél elfoglalt védelmi állásban lehetetlen az ütközetet elfogadni, az orosz hazafiságtól s a Moszkva iránt való szeretettől áthatva azt javasolta, hogy az éj leple alatt vigyék át a csapatokat a jobbszárnyról a balra, s másnap intézzenek támadást a francziák jobbszárnya ellen. A vélemények megoszlottak, s megindult a vita a javaslat mellett és ellen. Jermolov, Dochturov és Rajevszkij Bennigsen véleményéhez csatlakoztak. Az az érzés vezette-e őket, hogy a főváros feladása előtt még föltétlenül valami áldozatot kell hozni, vagy más egyéni tekintetek, de ezek a tábornokok valahogyan nem látták be azt, hogy ez a haditanács már nem változtatja meg az események feltartóztathatlan folyását, s hogy Moszkva máris elveszett. A többi tábornokok belátták ezt, s azért Moszkva sorsának a kérdését félretéve, arról vitatkoztak, vajjon a visszavonuló csapatoknak milyen irányt kell választaniok. Malasa, a ki kimeresztett szemekkel nézte azt, a mi körülötte történik, egészen másképpen fogta föl ennek a haditanácsnak a jelentőségét. Neki úgy tetszett, hogy itt mindössze a "nagyapó" és a hosszúkabátos (mint a hogy' Bennigsent hívta) közt való személyes harczról volt szó. Látta, mennyire felbőszültek, mikor egymással beszéltek, s a lelke fenekén nagyapónak a pártjára állott. A vita közepén észrevette azt a gyors és kaján pillantást, a melyet nagyapó Bennigsenre vetett, s utána nagy örömmel látta, hogy nagyapó valamit mondott a hosszúkabátosnak, s ezzel elcsitította őt: Bennigsen egyszerre elpirult s bosszúsan kezdett föl és alá járni a szobában. Ezekben a szavakban, melyek olyan nagy hatással voltak Bennigsenre, benne foglaltatott Kutuzov halk és nyugodt hangon kifejtett, és Bennigsen ama javaslatának az előnyeiről és hátrányairól táplált véleménye, a mely szerint a csapatok az éj leple alatt a jobbszárnyról a balszárnyra volnának áthelyezendők, hogy másnap a francziák jobbszárnya ellen támadást intézzenek.
+
+- Én, uraim, - mondotta Kutuzov, - a gróf tervét nem helyeselhetem. A csapatoknak az ellenség közelében való áthelyezése mindig veszedelmes, és a hadtörténelem csak megerősíti ebben az irányban táplált aggodalmaimat. Így például... (Kutuzov mintha elgondolkozott volna valami példán, miközben derült és naiv pillantással nézett Bennigsenre). Itt van például a friedlandi ütközet, a melyre azt hiszem a gróf is nagyon jól emlékezik, csak azért nem járt... teljes sikerrel, mert a mi csapataink az ellenséghez nagyon is közel változtatták a hadállásukat... - Erre pillanatnyi hallgatás következett, mely azonban valamennyiük előtt nagyon is hosszúnak tűnt föl.
+
+A vita megint kiújult, de mind gyakoriabbak lettek a szünetek, s mindenki érezte, hogy már nem igen van miről beszélni.
+
+E szünetek egyike alatt Kutuzov mélyen felsóhajtott, mintha beszélni készült volna. Mindannyian ránéztek.
+
+- Ezek szerint, urak, az eltörött korsók árát nekem kell majd megfizetnem, - mondotta. S lassan fölkelvén, odament az asztalhoz. - Uraim, hallottam az önök nézeteit. Lesznek, a kik nem értenek majd egyet velem. De én (itt szünetet tartott) annál a hatalomnál fogva, melylyel engem császárom és hazám felruházott, ezennel elrendelem - a visszavonulást.
+
+E nyilatkozat után a tábornokok épp oly ünnepélyes és szótlan óvatossággal, mint a hogy' a tanácsban beszéltek, jelentettek egyet-mást a főparancsnoknak.
+
+Malasa, a kit már régóta vártak a vacsorával, óvatosan lemászott a padkáról, s a tábornokok lábai közt kiosont a szobából.
+
+Elbocsátván a tábornokokat, Kutuzov még hosszú ideig az asztalra könyökölve ült a helyén, és egyre azon a rettenetes kérdésen tünődött: "Ugyan mikor, dőlt el az a kérdés, hogy Moszkva elveszett? Mikor történt az, a mi ezt a kérdést eldöntötte, és ki ebben a hibás?"
+
+- Ezt, ezt igazán nem vártam, - mondotta Schneider nevű segédtisztjének, a ki késő éjszaka belépett hozzá: - ezt nem vártam! Erre nem számítottam!
+
+- Jó lenne lepihennie, Fenség, - szólott Schneider.
+
+- De még se! Fognak ők még lóhúst zabálni, úgy mint a törökök, - kiáltott föl Kutuzov a nélkül, hogy felelt volna, és öklével az asztalra csapott, - fognak még, arról kezeskedem!...
+
+
+
+V.
+
+Kutuzovval ellentétben, ugyanakkor s egy még sokkalta fontosabb eseménynyel szemben, mint a minő a hadseregnek ütközet nélkül való visszavonulása volt, - Moszkva kiürítésével és fölgyújtásával szemben, Rasztopcsin, a ki mint ennek az eseménynek az intézője tűnik fel előttünk, teljesen másként viselkedett.
+
+Ez az esemény, - Moszkva kiürítése és fölgyújtása, - éppen úgy elkerülhetetlen volt, mint az, hogy a hadsereg a borodinoi ütközet után minden csata nélkül visszavonuljon Moszkva mögé.
+
+Azt, a mi történt, nem okoskodások, hanem amaz érzés révén, mely bennünk is meg van s az apáinkban is meg volt, minden orosz ember előre megjósolhatta.
+
+Szmolenszktől kezdve Rasztopcsin gróf közreműködése és kiáltványai nélkül is Oroszország minden városában és falújában ugyanaz történt, a mi Moszkvában. A nép gondtalanul várta az ellenséget, nem lázongott, nem nyugtalankodott, senkit sem aprított darabokra, hanem nyugodtan várta a sorsát, mert érzett magában elegendő erőt arra, hogy a legválságosabb pillanatban is tudja mitévő legyen. És alig hogy az ellenség közeledni kezdett, a lakosság legvagyonosabb elemei elmentek és ott hagyták mindenüket, a legszegényebbek pedig ottmaradtak, s felgyújtották és elpusztították azt, a mi a városban maradt.
+
+Annak a tudata, hogy ez így lesz, és pedig mindig így lesz, bele volt és bele van oltva az orosz ember lelkébe. És ez a tudat, sőt a mi több, annak az előérzete, hogy Moszkva el fog esni, 1812-ben benne volt az orosz, a moszkvai társaság lelkében is. Azok, a kik magukkal vitték azt, a mit elvihettek s otthagyták a házaikat és a vagyonuk felét, annak a lappangó hazafiságnak a következtében cselekedtek így, mely nem hangzatos mondásokban, nem a haza megmentésének az örve alatt elkövetett gyermekgyilkosságokban s más efféle természetellenes cselekedetekben, hanem észrevétlenül, egyszerűen és szervesen jut kifejezésre s éppen azért mindig a leghathatósabb eredményekre vezet.
+
+"Szégyen megfutamodni a veszedelem elől; csak a gyávák menekülnek Moszkvából", - mondották nekik. Rasztopcsin a kiáltványaiban azt iparkodott velük elhitetni, hogy Moszkvát elhagyni szégyen. Restellték, hogy gyáváknak mondották őket, restelltek elmenni, de azért mégis elmentek, tudván, hogy ennek így kell lenni. De hát miért mentek el? Azt bajos volna föltételezni, hogy Rasztopcsin rémítette meg őket azokkal a kegyetlenkedésekkel, a melyeket Napoleon a meghódított vidékeken elkövetett. Elmentek, még pedig első sorban a gazdag és művelt emberek mentek el, a kik nagyon jól tudták, hogy Bécs és Berlin épen maradtak s hogy ott, mikor Napoleon a várost elfoglalta, a lakosok vígan élték világukat az elragadó francziákkal, a kiket az orosz férfiak, de különösen a hölgyek akkoriban annyira szerettek.
+
+Elmentek, mert orosz emberek előtt nem is lehetett kérdés tárgya az: vajjon jó lesz-e vagy rossz a francziák uralma alatt Moszkvában élni. A francziák uralma alatt lehetetlen volt élni: ez volt a képzelhető legrosszabb. Elmentek már a borodinoi ütközet előtt, és még gyorsabban a borodinoi ütközet után, rá se hederítve a város védelmére lelkesítő fölhivásokra, és Moszkva főparancsnokának arra a kijelentésére, hogy magához veszi az iverszkáját, és megy verekedni, sem pedig a léghajókra, a melyeknek majd el kellend pusztítni a francziákat, s mindarra a tömérdek badarságra, a melyet Rasztopcsin a kiáltványaiban összefirkált. Tudták, hogy verekedniök a csapatoknak kell és ha erre nem képesek, úgy a kisasszonyokkal és a cselédekkel nem lehet Napoleonnal szembeszállni, hanem el kell menni, bármi nehezükre essék is otthagyni prédául a vagyonukat. Elmentek, és rá se gondoltak ennek a lakosaitól elhagyott és minden valószinűség szerint tűzhalálra szánt (nem pusztítani el és nem égetni föl az üres házakat, nem felelt volna meg az orosz léleknek) hatalmas és gazdag fővárosnak magasztos jelentőségére; elmentek, még pedig mindenikük a maga elhatározásából, és pusztán csak annak, hogy elmentek, volt a következése az a nagyszerű esemény, mely az orosz népnek mindenkor legnagyobb dicsősége lesz. Az az úrhölgy, a ki annak a homályos tudatában, hogy ő Napoleonnak nem szolgája, s abbeli rémületében, nehogy őt Rasztopcsin parancsára föltartóztassák, még június hónapban elment Moszkvából, a vadászkutyáival és hóbortos asszonyaival együtt egy szaratovi faluba, ez az úrhölgy idézte elő egyszerűen és őszintén azt a nagy dolgot, mely Oroszországot megmentette. Rasztopcsin gróf pedig, a ki hol rápirított azokra, a kik elmenendők voltak, hol kilakoltatta a városból a hatóságokat, hol semmire se használható fegyvereket osztatott ki a csőcselék között, hol leszedette a szentképeket, hol 136 szekéren elszállíttatta a Lepich által készített léghajót, hol arra czélozgatott, hogy felgyújtatja Moszkvát, hol azzal kérkedett, hogy' pörkölte fel a saját házát és micsoda kiáltványt intézett a francziákhoz, a melyben szemrehányást tett nekik azért, hogy az ő gyermek-menedékhelyét földúlták; majd magára vállalta Moszkva fölgyújtásának a dicsőségét, majd szabadkozott tőle, majd arra biztatta a népet, hogy csípjen el minden kémet és vezesse ő elé, majd meg ugyanazért szemrehányást tett neki, majd kiutasított Moszkvából minden francziát, majd megtűrte a városban madam Ober-Chalmier-t, a ki a moszkvai franczia-telep központja volt, és minden igaz ok nélkül elfogatta és számkivetésbe küldte az öreg Klyucsarevet, a posta érdemes igazgatóját; hol összegyűjtötte a népet a Hármas-hegyen, hogy a francziák ellen vezesse őket, hol pedig, hogy ettől a csőcseléktől megszabaduljon, odadobott neki prédául egy-egy embert, ő maga meg a hátsó ajtón elinalt, hol azt mondogatta, hogy ő nem éli túl Moszkva szerencsétlenségét, hol meg franczia verseket firkált emlékkönyvekbe arról, hogy mi része volt neki a dologban,[1] - ez az ember nem értette meg a küszöbönálló eseménynek a jelentőségét, hanem csak tenni akart valamit maga is, meg akart lepni valakit, valami hazafiasan hős dolgot akart művelni, és mint a gyermek, csintalankodni akart Moszkva kiürítésének és fölgyújtásának elkerülhetetlen eseményével, s az ő kis kezével iparkodott hol serkenteni, hol föltartóztatni a hatalmas és őt is magával ragadó népáradat folyását.
+
+
+
+VI.
+
+Elen, mikor Vilnából az udvarral együtt visszatért Pétervárra, nagyon kényes helyzetbe került.
+
+Péterváron Elen különös kegyeiben állott egy mágnásnak, a ki az ország egyik legmagasabb tisztségét viselte. Vilnában pedig összeszűrte a levet egy külföldi herczeggel. Mikor azután visszatért Pétervárra, a herczeg és a mágnás mindaketten szintén Péterváron voltak, mindaketten érvényesíteni akarták jogaikat, Elen egy, az ő pályafutásában is egészen új feladat előtt állott: mindkettőjükkel szemben meg akarta őrizni a bizalmas viszonyt, a nélkül, hogy bármelyiküket is sértené.
+
+Az, a mi minden más asszony előtt nehéznek, sőt lehetetlennek látszott volna, egy pillanatra sem ejtette gondolkodóba Bezuchaja grófnét, a ki nem hiába állott a legokosabb asszony hírében. Ha leplezgetni kezdte volna a cselekedeteit, ravaszsággal próbált volna menekülni kényes helyzetéből, a hibáját beösmervén, éppen ezzel rontotta volna el a dolgát; de Elen, ellenkezőleg, mint afféle igazán nagy ember, a ki mindenre képes, a mit csak akar, egyszeriben úgy állította be a helyzetet, hogy neki van igaza, - a miről szentül meg is volt győződve, - a többiek pedig mind hibásak.
+
+Mikor a fiatal külföldi első ízben engedett meg magának valami szemrehányásfélét, szép fejét büszkén fölemelve, úgy félig odafordult hozzá s a legnagyobb határozottsággal így szólt:
+
+- Ime a férfiak önzése és kegyetlensége! No de nem is számíthattam egyébre. A nő, áldozatul dobja oda magát önöknek; szenved, és ime ez a jutalma. Fenséges uram, milyen jogon kéri ön számon tőlem az én hajlandóságaimat és baráti érzelmeimet? Ez egy olyan ember, a ki még az édes apámnál is több volt nekem.
+
+A herczeg valamit akart mondani. Elen félbenszakította.
+
+- Ám jó, - mondotta, - lehet, hogy azok az érzelmek, a melyeket irántam táplál, tán nem is egészen apaiak; de ez tán csak nem ok arra, hogy őt a házamból kitiltsam. Én nem vagyok férfi, hogy hálátlansággal fizessek. De tudja meg fenséged azt is, hogy benső érzelmeimről egyedül az Istennek és a lelkiismeretemnek vagyok hajlandó számot adni, - fejezte be, s kezét magasan hullámzó keblére szorítva, fölpillantott az égre.
+
+- De hallgasson meg, az Istenre kérem.
+
+- Vegyen feleségül, s akkor rabszolganője leszek.
+
+- De mikor ez lehetetlen.
+
+- Ön nem akar leereszkedni hozzám, ön... - szólott Elen elpityeredve.
+
+A herczeg elkezdte őt csitítgatni: Elen pedig könnyek között jelentette ki (mintegy megfeledkezvén magáról), hogy őt semmi sem akadályozza abban, hogy férjhez menjen, hogy vannak is rá példák (akkoriban ugyan még kevés ilyen példa akadt, de ő Napoleonra és más magas állású személyiségekre hivatkozott), hogy ő soha se volt felesége az urának, s hogy őt csak áldozatul dobták oda neki.
+
+- De hát a törvények, a vallás... - szólott a herczeg, már-már megadván magát.
+
+- A törvények, a vallás... Ugyan hát miért eszelték volna ki ezeket, ha még ezt se tennék lehetővé? - szólott Elen.
+
+A herczeg elcsodálkozott rajta, hogy ez az egyszerű okoskodás neki nem jutott eszébe, s a Jézus rend szent testvéreihez fordúlt tanácsért, a kikkel nagyon bizalmas viszonyban állott.
+
+Pár nappal azután, egyikén azoknak a tündéries ünnepélyeknek, a melyeket Elen a Kamennij Osztrovon lévő nyárilakában rendezni szokott, bemutatták neki az elragadó Mr. Jobert-et, egy hófehér hajú és csillogó, feketeszemű jezsuitát, a ki a kertben, a kivilágítás pazar fényében hosszú ideig beszélgetett Elennel az Isten, Krisztus és az Isten anyja szent szíve iránt való szeretetről és azokról a vígasztalásokról, a melyeket úgy a földi, mint a túlvilági életben egyedül az igazi katolikus vallás nyujthat az embernek. Elen meg volt hatva, neki is, Jobert úrnak is, nem egyszer könnybe lábbadtak a szemei és reszketett a hangja. Az a táncz, a melyre egy gavallér Elent fölkérte, megzavarta leendő "lelki pásztorá"-val folytatott beszélgetését, de másnap este Jobert megint eljött Elenhez egyedül, s ettől az időtől fogva mind gyakrabban megfordult nála.
+
+Egy szép napon elvezette a grófnét a katholikus templomba, a hol letérdelt az oltár előtt, a melyhez a szent atya odavezette. A már nem fiatal, elragadó franczia rátette a kezét a fejére, a mitől, mint később ő maga beszélte, valami friss levegőáramlatot érzett, mely egész lelkét átjárta. Megmagyarázták neki, hogy ez volt az Isten áldása.
+
+Azután elvezették egy világi abbéhoz; ez feloldozta őt, és megbocsátotta a bűneit. Másnap hoztak neki egy kis skatulyát a szent ostyával, melyet ott hagytak nála. Néhány nap múlva Elen legnagyobb megelégedésére megtudta, hogy most belépett az egyedül üdvözítő katholikus egyház kebelébe, s hogy a napokban maga a pápa is tudomást fog venni róla s valami levelet fog küldeni neki.
+
+Mindaz, a mi ez alatt az idő alatt körülötte és vele történt, mindaz a figyelem, a melylyel az a sok okos ember őt körülvette, s mely olyan kellemes és finom formák közt jutott kifejezésre, és az a galambtisztaság, a melyben most volt (egész idő alatt fehér szalagokkal díszített fehér ruha volt rajta), - mindez örömet okozott neki; de az öröm közepett se feledkezett meg egy pillanatra sem voltaképpeni czéljáról. És a mint rendesen lenni szokott, hogy ravaszság dolgában az ostobák vezetik az orruknál az okosabbakat, mikor rájött arra, hogy mindezeknek a mézes szavaknak és ennek a nagy iparkodásnak az volt a legfőbb czéljuk, hogy őt a katholikus hitre térítvén, jezsuita intézményekre pénzt csikarjanak ki tőle (a mire erősen czélozgattak is), Elen, mielőtt pénzt adott volna, mindenképpen sürgette, hogy hajtsák végre rajta azokat a szertartásokat, melyek őt az urától megszabadítsák. Az ő fogalmai szerint minden vallásnak csak abban volt a jelentősége, hogy az emberi vágyak kielégítését a tisztesség bizonyos határai közé szorítsa. És ebből a czélból, a szent atyával folytatott egyik beszélgetése alkalmával szívós kitartással kért tőle választ arra, vajjon milyen mérvben köti őt a házassága.
+
+Ott ültek az ablaknál, a fogadószobában alkonyodott. Virágillat áradt be az ablakon. Elen fehér ruhában volt, melyen keresztülvillogtak a keblei és a vállai. A jól táplált abbé, arcza símára borotválva, szája erőteljes és szép, fehér kezeit szelíden a térde köré kulcsolva, ott ült Elen mellett s ajkain finom mosolylyal, a szépségétől elragadott pillantással nézett bele az arczába s az őket érdeklő kérdésben kifejtette előtte a nézeteit. Elen nyugtalan mosolylyal nézett göndör hajára, símára beretvált, feketés árnyalatú telt orczáira, és minden pillanatban el volt készülve a társalgásnak valami váratlan fordúlatára. De az abbé, bár szemlátomást gyönyörködött a grófné szépségében, egy pillanatra se feledkezett meg magáról.
+
+A lelkiatya okoskodásának a következő volt a gondolatmenete: ön, nem ösmervén annak a jelentőségét, a mire vállalkozott, hűséget fogadott egy embernek, a ki a maga részéről házasságra lépett önnel a nélkül, hogy a házasság vallási jelentőségében hitt volna, és ezzel vallásgúnyolást követett el. Ennek a házasságnak nem volt meg az a kettős jelentősége, a melynek meg kellett volna lennie. De az ön fogadalma mind a mellett kötötte önt. Ön azonban megszegte a fogadalmat. Vajjon mit követett el ez által? Megbocsátható, vagy pedig halálos bűnt? Megbocsátható bűnt, mert azt rossz szándék nélkül követte el. Ha ön már most azzal a czélzattal lépne újabb házasságra, hogy gyermekei legyenek, akkor a bűn megbocsáttathatnék. De itt a kérdés megint két részre oszlik; először is...
+
+- De én azt tartom, - szólalt meg egyszerre Elen, a kit már untatott a dolog, az ő elragadó mosolyával, - hogy a mint az egyedül üdvözítő vallásra áttértem, az, a mit egy hazúg vallás rótt rám, nem köthet többé engem.
+
+A lelkipásztor elálmélkodott rajta, milyen egyszerűen állította fel a grófné a Kolumbus tojását. El volt ragadtatva az által a váratlanul gyors haladás által, melyet a növendéke tett, de azért nem tehette, hogy hátat fordítson az érvek amaz épületének, a melyet oly sok fejtöréssel és fáradsággal sikerült fölépítenie.
+
+- Értsük meg csak egymást, grófné, - mondotta mosolyogva s megpróbálta halomra dönteni lelki rokonának az okoskodását.
+
+
+
+VII.
+
+Elen tisztában volt vele, hogy lelki szempontból nagyon egyszerű és könnyű a dolog, s hogy a hitoktatói csak azért csináltak nehézségeket, mert nem tudták, hogy a világi hatalom hogy' fogja föl majd a dolgot.
+
+Ennek következtében Elen úgy találta, hogy a társaságban is elő kell készítenie a dolgot. Fölkeltette tehát az öreg mágnás féltékenységét, és ugyanazt mondotta neki, a mit a másiknak, vagy is úgy állította oda a dolgot, hogy annak, hogy valaki ő reá jogokat szerezzen, egyetlen módja az, ha őt nőül veszi. A tekintélyes öreg úr első pillanatban erre az ajánlatra, hogy Elent még első férje életében feleségül vegye, épp úgy megdöbbent, mint másik, fiatalabb vetélytársa; de Elennek az a megingathatatlan meggyőződése, hogy a dolog épp oly egyszerű és természetes, mintha egy leány férjhezmeneteléről volna szó, az öregre sem tévesztette el hatását. Ha Elenben az ingadozás, a szégyen vagy a zárkózottság legcsekélyebb jelei mutatkoztak volna, kétségkívül elvesztette volna a játszmát; de nemcsak hogy nyoma se volt benne a szégyennek és a zárkózottságnak, sőt ellenkezőleg, a lehető legnagyobb egyszerűséggel és a legjobbhiszemű naivitással mondotta el bizalmas barátainak (vagy más szóval egész Pétervárnak), hogy a herczeg is, a mágnás is, megkérte a kezét, s hogy ő mindkettejöket szereti és egyiküket se szeretné megkeseríteni.
+
+Egy pillanat alatt egész Péterváron elterjedt nem annak a híre, hogy Elen válni akar az urától (ha ez a hír terjedt volna el, nagyon sokan állást foglaltak volna az ilyen törvényellenes szándék ellen), hanem egyenesen annak a híre, hogy a boldogtalan, az érdekes Elen nem tudja elszánni magát, hogy kettőjük közül melyikhez menjen férjhez. A kérdés most már nem az volt, hogy mennyiben lehetséges a dolog, hanem csak az, hogy a kettő közül melyik az előnyösebb, s mint fogja föl a dolgot az udvar. Akadtak persze olyan konok emberek is, a kik nem tudtak a kérdésben a helyzet magaslatára emelkedni, s ebben a tervben a házasság szentségének a kigúnyolását látták; de ilyenek csak kevesen voltak, s ezek is hallgattak, a többséget pedig az Elen-re várakozó boldogság kérdései foglalkoztatták, és az, vajjon hogy' volna helyesebb a választás. Arról pedig, vajjon helyes-e vagy sem, hogy valaki még az első férje életében másodszor is férjhez menjen, nem is beszéltek, mert ezt a kérdést az okosabb emberek (a mint mondották) már eldöntötték, s a kérdés eldöntésének a helyességében kételkedni annyit tett volna, mint esetleg tanúságot tenni az ostobaságáról és arról, hogy az illető nem tud a világban élni.
+
+Achroszimova Dmitrijevna Marja, a ki ezen a nyáron Pétervárra jött, hogy egyik fiát meglátogassa, volt az egyetlen, a ki megengedte magának azt, hogy a társaság fölfogásával ellenkező véleményének nyiltan kifejezést adjon. Dmitrijevna Marja egy bálon találkozván Elennel, megállította őt a terem közepén, és általános csönd közepett nyers hangján így szólt hozzá:
+
+- Ti felétek, úgy látszik, még a férjük életében elkezdenek újra férjhezmenni az asszonyok. Te tán azt hiszed, hogy ez a te találmányod? Elkéstél, matyuska. Régi dolog ez már. Minden... így csinálják. S e szavak után Dmitrijevna Marja szokott, fenyegető taglejtéseivel felgyűrte a ruhája széles ujjait, szigorúan körülnézett, s ment tovább a termen végig.
+
+Dmitrijevna Marját, bár féltek tőle, mégis csak hóbortos asszonynak tartották Péterváron és így a szavai közül csak azt a durva szót jegyezték meg, és suttogva adták szájról-szájra, azt hívén, hogy annak, a mit mondott, ebben volt minden sava-borsa.
+
+Vaszilij herczeg, a ki az utóbbi időben különösen sűrűn meg szokott feledkezni arról, a mit mondott, és ugyanazt százszor is elismételte, valahányszor a leányával találkozott, így szólt hozzá.
+
+- Elen, egy szavam volna hozzád, - mondotta s félrehúzta őt, miközben leszorította a kezét. - Hallottam valamit holmi terveidről... hiszen tudod. Nos hát, kedves gyermekem, jól tudod, hogy apád szíve örül annak, ha te... Hiszen már annyi mindenen mentél keresztül... De, kedves gyermekem... Cselekedjél úgy, a mint a szíved parancsolja. Ime ez az én tanácsom. - És mindig egyforma izgatottságát elpalástolván, odaszorította az arczát a leánya arczához és elment.
+
+Bilibin, a ki még mindig a legokosabb ember hírében állott és Elennek önzetlen barátja volt, - egyike azoknak a barátoknak, a kik soha se hiányoznak a ragyogó asszonyok körül, azoknak a férfi-barátoknak, a kik soha se képesek átcsapni a szerelmes szerepébe, - Bilibin egy alkalommal egy "kisebb, bizalmasabb körben" elmondta barátnőjének, Elen-nek, az egész kérdésről való véleményét.
+
+- Hallja, Bilibin (Elen az ilyen barátokat, mint Bilibin, mindig a családnevükön hívta), - gyűrűkkel elborított fehér kezeivel megérintette frakkjának az ujját, - milyen tanácsot adna maga az én helyzetemben, ha a húgáról volna szó? Melyiket ajánlaná a kettő közül?
+
+Bilibin összeránczolta a szemöldöke fölött a bőrt, és mosolyogva elgondolkozott.
+
+- Ön ezzel a kérdéssel a legkevésbbé sem ejt engem zavarba, jól tudja, - mondotta, - hogy mint igaz, jó barátja, nagyon sokat gondolkoztam az ön dolgán. Lássa: ha a herczeghez megy (ez volt a fiatal ember), - begörbítette az újját, - egyszer s mindenkorra megfosztja magát annak a lehetőségétől, hogy valaha is a másik feleségévé lehessen, és ráadásul még az udvar elégedetlenségét is felkölti. (Hiszen tudja, hogy itt holmi rokonságról is van szó.) Ha pedig hozzámegy az öreg grófhoz, boldoggá teszi az ő utolsó napjait, és azután, mint egy mágnás özvegye... a herczeg már nem köt egyenlőtlen házasságot, ha egy mágnás özvegyét nőül veszi... - és Bilibin elsimította a homloka bőrét.
+
+- Lám, ez az igazi jóbarát! - mondotta Elen örömtől sugárzó arczczal és még egyszer megérintette Bilibin ruhája ujját. - Csakhogy én mind a kettőt szeretem és egyiküket sem akarnám megkeseríteni. Mindkettőjük boldogságáért kész volnék akár az életemet is föláldozni, - mondotta.
+
+Bilibin vállat vont, ezzel adván kifejezést annak, hogy ezen a bajon már aztán ő se tud segíteni.
+
+"Pompás egy asszony! Lám, így kell élükre állítani a dolgokat. Mindhármuknak szeretne a felesége lenni egyszerre" - gondolta Bilibin.
+
+- De mondja csak, mit szól a dologhoz az ura? - kérdezte, s okos ember hírében állván, nem félt attól, hogy ilyen naiv kérdéssel esetleg csorbát ejt a hírnevén. - Beleegyezik-e vajjon?
+
+- Oh, ő annyira szeret engem! - mondotta Elen, a ki Isten tudja miért, de abban a hitben volt, hogy Pierre is szereti őt. - Ő az én kedvemért mindenre kész.
+
+Bilibin összeránczolta a homlokát, hogy hallgatóját egy küszöbön álló mot-ra előkészítse.
+
+- Még a válásra is, - mondotta. Elen elmosolyodott.
+
+Azok közt az emberek közt, a kik a tervezett házasság törvényességében kételkedni merészkedtek, ott volt Elen anyja, Kuragina herczegné is. Állandóan gyötörte őt a leánya iránt való irígység, és most, mikor az irígysége tárgya a herczegné szívéhez a legközelebb állott, nem tudott megbarátkozni ezzel a gondolattal. Tanácskozott egy orosz pappal arról, hogy mennyiben lehetséges a válás és az első férj életében a másodízben való férjhezmenetel, s a pap azt mondotta neki, hogy ez lehetetlen s legnagyobb örömére rámutatott az evangélium egy kitételére, a mely (a papnak legalább úgy tetszett), egyenesen kimondja annak a lehetetlenségét, hogy valaki első férje életében másodszor is férjhez menjen.
+
+Ezekkel az érvekkel fölfegyverkezve, a melyek megdönthetetleneknek látszottak előtte, a herczegné korán reggel elment a leányához, hogy még egyedül találja őt.
+
+Elen, mikor az anyja ellenvetéseit végighallgatta, szeliden és gúnyosan elmosolyodott.
+
+- De hiszen kereken ki van mondva: az, a ki elvált asszonyt vesz feleségül... - szólott az öreg herczegné.
+
+- Jaj, mamuskám, ne beszéljen badarságokat. Nem ért maga ehhez. Nekem, az én helyzetemben, kötelességeim is vannak, - mondotta Elen, az orosz nyelvről, a melyen, úgy tetszett neki, hogy nem tudja magát ebben a kérdésben egészen tisztán kifejezni, áttérvén a franczia nyelvre.
+
+- De édes gyermekem...
+
+- Jaj, mamuskám, hogy' nem tudja hát megérteni, hogy a szent atya, a kinek joga van föloldozást adni...
+
+Ekkor belépett a szobába Elen társalkodónője és jelentette neki, hogy ő fensége a teremben várja s beszélni kíván vele.
+
+- Mondja meg neki, hogy nem akarom őt látni, megharagított, mert nem tartotta meg a szavát.
+
+- Grófné, minden bűnre van bocsánat! - mondotta egy hosszúkás arczú és hegyes orrú szőke fiatal ember, a mint a szobába lépett.
+
+Az öreg herczegné tiszteletteljesen fölkelt és meghajtotta magát. A fiatalember rá sem hederített. A herczegné intett a fejével a leányának, és az ajtó felé indult.
+
+"Nem, igaza van", - gondolta az öreg herczegné, a kinek a meggyőződései a fenség megjelenésére egyszeriben mind szétfoszlottak. - "Igaza van; de hogy' van az, hogy mi ezt a mi örökre elmúlt ifjúságunkban nem tudtuk? Pedig olyan egyszerű", - gondolta, a mint beült a kocsijába.
+
+*
+
+Augusztus elejére Elen dolga teljesen tisztába jött, mire levelet írt az urának (a ki, mint ő hitte, nagyon szerette őt), a melyben közölte vele azt a szándékát, hogy férjhez megy N. N.-hez, és azt is, hogy áttért az egyedül üdvözítő katholikus hitre és kérte őt, tegyen eleget a váláshoz szükséges mindamaz alakszerűségeknek, a melyeket a levél átadója ki fog fejteni előtte.
+
+"Ennekutána pedig csak arra kérem az Istent, hogy tartsa meg Önt, kedves barátom, az ő szent és hathatós oltalmában. Barátnője - Elen."
+
+Ez a levél akkor érkezett meg Pierre házába, a mikor ő éppen a borodinoi csatatéren volt.
+
+
+
+VIII.
+
+Pierre, a borodinoi ütközet vége felé, a mint a Rajevszkij-ütegtől elszaladt, a katonák tömegei által elsodortatván, a gugyron keresztül immár másodszor indult el Knyazkov felé, és eljutott a sebkötöző-helyig, de látván a vért s hallván a jajgatást és nyöszörgést, megint a katonák közé keveredett és ment tovább.
+
+Egész lelkéből csak azt az egyet kívánta, hogy minél előbb szabaduljon azoktól a borzalmas benyomásoktól, a melyek közt ezt a napot töltötte, visszakerüljön az élet megszokott körülményei közé s a szobájában, az ágyában nyugodtan elszenderülhessen. Úgy érezte, hogy csak az élet megszokott körülményei közt lesz képes önmagát és mindazt, a mit látott és tapasztalt, megérteni. Csakhogy az életnek a megszokott körülményei nem voltak sehol.
+
+Bár azon az úton, a melyen ment, a golyók és a lövegek nem süvítettek úgy, mint annakelőtte, azért itt is mindenfelé csak ugyanazt látta, a mit a csatatéren. Ugyanazok a szenvedő, elgyötört és olykor olyan furcsán egykedvű arczok, ugyanaz a vér, ugyanazok a katona-köpenyek, s a bár távoli, de mégis rémületbe ejtő lövöldözésnek ugyanaz a lármája vették körül itt is; ezen kívül a nyomasztó levegő és a nagy por is gyötörte.
+
+Pierre, miután vagy három versztet ment a mozsaiszki országúton, leült az útszélen.
+
+Alkony szállt a földre s az ágyúk lövöldözése elhallgatott. Pierre a kezére támaszkodva leheveredett és sokáig feküdt ott és elnézte a homályban mellette elsuhanó árnyakat. Szüntelenül úgy tetszett neki, mintha rémes sivítással tartana felé valami golyó, összerezzent és fölkelt. Fogalma se volt róla, mennyi időt töltött ottan. Éjfél tájban három katona telepedett oda mellé, s rőzsét hordván össze, elkezdett tüzet rakni.
+
+A katonák rásandítva Pierre-re, tüzet raktak, odaállítottak egy katlant, s faggyút tettek és kétszersültet aprítottak belé. A zsíros étel kellemes illata összeolvadt a füst szagával. Pierre föltápászkodott és fölsóhajtott. A katonák (hárman voltak) hozzáláttak az evéshez és Pierre-re rá se hederítve, elkezdtek beszélgetni.
+
+- Hát te miféle vagy? - fordult oda egyszerre az egyik katona Pierre-hez, nyilván azt akarván mondani ezzel a kérdéssel, a mit Pierre is gondolt, vagyis: ha enni akarsz, szívesen adunk, csak mondd meg, tisztességes ember vagy-e.
+
+- Én? Én?... - kérdezte Pierre, szükségét érezvén, hogy társadalmi állásának lehető lekicsinyítésével, minél közelebb férkőzzék ezeknek a katonáknak a megértéséhez. - Én voltaképpen népfölkelő tiszt vagyok, de nincs itt a csapatom; idejöttem az ütközetbe, s elvesztettem az embereimet.
+
+- No lám! - mondotta az egyik katona.
+
+A másik megcsóválta a fejét.
+
+- Nos hát, ha akarsz, egyél egy kis pempőt! - szólott az első, s odanyújtotta neki előbb jól lenyalt fakanalát.
+
+Pierre odaült a tűzhöz s elkezdte enni a pempőt, azt a katlanban lévő kotyvalékot, mely a legízletesebb ételnek tetszett előtte, a melyet csak valaha evett. Mialatt a katlan fölé hajolva mohón falta egyik kanalat a másik után, a katonák szótlanul nézték a tűz által megvilágított arczát.
+
+- Há iparkodol aztán? Mondsza csak! - kérdezte megint az egyik.
+
+- Mozsaiszkba.
+
+- Te tehát úr vagy?
+
+- Igen.
+
+- S hogy' hívnak?
+
+- Kirillovics Pjotrnak.
+
+- Nos tehát, gyerünk, Kirillovics Pjotr, mi majd elvezetünk.
+
+A katonák a teljes sötétségben elindultak Pierre-el Mozsaiszk felé.
+
+Már megszólaltak volt a kakasok, mikor eljutottak Mozsaiszkba s kezdtek fölkapaszkodni a hegyen lévő városka felé. Pierre csak ment a katonákkal, teljesen megfeledkezvén arról, hogy az ő fogadóját, mely a hegy alján volt, már el is hagyta. Tán eszébe se jutott volna ez (annyira kótyagos állapotban volt), ha fele útján fölfelé nem találkozik a lovászával, a ki fölment volt őt megkeresni a városba s most ballagott vissza a fogadója felé. A lovász a kalapjáról ösmerte meg Pierre-t, mely szinte világított a sötétségben.
+
+- Kegyelmes uram, - szólalt meg, - már kétségbe voltunk esve. De miért jön így gyalogszerrel? Hová méltóztatik iparkodni?
+
+- Hja úgy, - szólott Pierre.
+
+A katonák megállottak.
+
+- Nos tehát, megtaláltad a tiéidet? - szólott egyikük.
+
+- Isten megáldjon, Kirillovics Pjotr, ha jól emlékszem? Isten megáldjon, Kirillovics Pjotr! - ismételte néhány más hang.
+
+- Áldjon meg az Isten, - felelt Pierre s a lovászával visszament a fogadójába.
+
+"Kellene valamit adnom nekik!" - gondolta Pierre a zsebébe nyúlva. "Nem, nem kell", - mondotta egy másik hang.
+
+A fogadóban nem volt szoba: mind el voltak foglalva. Pierre kiment az udvarra, s a fejét betakarva, belefeküdt a kocsijába.
+
+
+
+IX.
+
+Alig hogy Pierre odahajolt a fejével a párnára, már is érezte, hogy alszik; de egyszerre a valóság tisztaságával hallotta a lövések bömbölését, sóhajtások és fölkiáltások zaját, lövegek csattogását, vér- és lőporszagot érzett, a mitől a rémület és a halálfélelem érzése vett erőt rajta. Ijedten kinyitotta a szemeit és kidugta a fejét a köpenye alól. Csöndes volt körülötte minden. Csak a kapuban, a háziszolgával beszélgetve tocsogott a sárban valami tisztiszolga. Pierre feje fölött attól a mozdulattól, a melylyel a fejét felütötte, megrezzentek a galambok a sötét deszkatető eresze alatt. Az egész udvart betöltötte az a nyugodt és erős széna-, trágya- és kátrány-illattal vegyes korcsma-szag, melyet Pierre ebben a pillanatban olyan kellemesnek talált. Két fekete tető között a tiszta, csillagos ég látszott.
+
+"Hála Istennek, hogy nem igaz", - gondolta Pierre, s megint betakarta a fejét. - "Óh, milyen borzalmas dolog a rémület, és én milyen szégyenletesen átengedtem magamat neki! És ők... ők, egész idő alatt, mindvégig erősek, nyugodtak voltak..." - gondolta magában. Azok az ők Pierre szerint a katonák voltak, azok, a kiket ott az ütegnél látott, meg azok is, a kik őt jól tartották, s azok, a kik a szentkép előtt imádkoztak. Őket, - ezeket a furcsa, eddig még soha nem látott embereket, őket a gondolataiban minden más embertől tisztán és élesen megkülönböztette.
+
+"Beh jó is volna katonának, egyszerű katonának lenni!" - gondolta Pierre, miközben elszunnyadt. - "Egész lényemmel belemerülni ebbe a közös életbe, eltelni azzal, a mi őket ilyenekké teszi. De hogy' dobni le magáról mindezt a fölöslegeset, mindezt az ördögit, a külsőségekből összerótt embernek minden terhét? Valamikor még lehettem volna ilyen. Megszökhettem volna az apámtól, ha akartam volna. Még Dolochovval való párbajom után is fölcsaphattam volna katonának." - És Pierre képzeletében fölbukkant az az ebéd, a melyen Dolochovot párbajra hívta, és torzskai jóltévője. És egyszerre előtte állott az ünnepélyes lakoma-páholy. Ennek a lakomának a színhelye az angol clubban. És egy ösmerős, hozzá közelálló, kedves alak ül az asztal végén. Igen, ő az! Az ő jóltevője! - "De hiszen ő meghalt?" - gondolta Pierre. - "Igen, meghalt; de én nem tudtam, hogy él. És mennyire sajnálom, hogy meghalt, s mennyire örülök, hogy megint él!" - Az asztal egyik oldalán ültek Anatole, Dolochov, Neszviczkij, Deniszov és más hasonszőrűek (ezeknek az embereknek az osztálya épp oly tisztán meg volt határozva Pierre lelkében, mint azoknak az osztálya, a kiket mint ők-et emlegetett) s ezek az emberek, Anatole, Dolochov, hangosan kiabáltak, énekeltek; de az ő kiabálásukból is kihallatszott az ő jóltévőjének a hangja, a ki szüntelenül beszélt, és az ő szavainak a hangja épp oly jelentőségteljes és szakadatlan volt, mint a csatatér moraja, azzal a különbséggel, hogy egyúttal kellemes és megnyugtató is volt. Pierre nem értette azt, a mit a jóltévője beszélt, de tudta (gondolatainak a fogalomköre álmában is épp olyan világos volt), hogy a jóltévője a jóról és annak a lehetőségéről beszélt, hogy olyanok legyünk, mint ők. És ők az ő egyszerű, jóságos és komoly arczukkal minden oldalról körülvették a jóltévőjét. De azért, bár jók voltak, rá se néztek Pierre-re, s nem is ösmerték őt. Pierre magára akarta vonni a figyelmüket és szólni akart. Föltámaszkodott, de abban a pillanatban úgy érezte, mintha mezitláb lett volna s fáztak volna a lábai.
+
+Elszégyelte magát, a kezével betakarta a lábait, a melyekről csakugyan lecsúszott volt a köpeny. A köpenyeget megigazítván, Pierre egy pillanatra kinyitotta a szemeit s ugyanazokat a háztetőket és gerendákat, ugyanazt az udvart látta, de mindez most olyan kékesszínű, olyan világos volt, s teli volt hintve a harmat vagy a dér csillogásával.
+
+"Pitymallik", - gondolta Pierre. - "De nem erről van most szó. Végig kell hallgatnom, meg kell értenem a jóltevőm szavait." - Megint betakarózott a köpenyébe, de sem a páholy ebédlője, sem a jóltevője nem volt ott többé. Csak szavakkal világosan kifejezett gondolatok jártak a fejében, a melyeket valaki mondott, vagy a melyeket maga Pierre eszelt ki.
+
+Pierre később, mikor megint eszébe jutottak ezek a gondolatok, bár ennek a napnak a benyomásai keltették életre őket, mégis meg volt győződve, hogy ezeket a gondolatokat olyasvalaki mondotta neki, a ki rajta kívül állott. Úgy tetszett neki, hogy ébren soha se lett volna képes így gondolkodni s a gondolatainak így kifejezést adni.
+
+"A világon a legnehezebb az emberi szabadságot Isten törvényeinek alárendelni", - mondotta egy hang. - "Az egyszerűségben van az Isten iránt való engedelmesség; Ő tőle nem szabadulhatsz. És ők egyszerűek, ők nem beszélnek, hanem cselekszenek. Beszélni ezüst, de hallgatni arany. Az embernek mindaddig, a míg fél a haláltól, semmije sincs. Minden azé, a ki nem fél tőle. Ha nem volna szenvedés, az ember nem férne a bőrébe és nem ösmerné meg önmagát. A legnehezebb az (gondolta vagy hallotta tovább álmában Pierre), hogy az ember mindennek a jelentőségét egyesítse a lelkében. Mindent egyesíteni?" - mondotta Pierre. - "Nem, nem egyesíteni, hanem összefoglalni ezeket a gondolatokat, ez az, a mire szükség van! Igen, össze kell foglalni, össze kell foglalni", - ismételte Pierre benső elragadtatással, érezvén, hogy éppen ezekkel és csakis ezekkel a szavakkal fejezhető ki az, a mit ő ki akar fejezni, s ezekkel oldódik meg az a kérdés, mely őt annyira kínozza.
+
+- Igen, össze kell foglalni, ideje összefoglalni.[2]
+
+- Fogni[3] kell, ideje befogni, Kegyelmes Uram! Kegyelmes Uram, - ismételte egy hang, - be kell fogni, ideje befogni...
+
+Ez a lovász hangja volt, a ki Pierre-t költögette. A nap egyenesen beletűzött Pierre arczába. Végignézett a fogadó sáros udvarán, melynek a közepén a kútnál katonák itatták sovány lovaikat, s melynek a kapuján szekerek döczögtek kifelé. Pierre undorral fordult félre, s a szemeit behunyva megint szaporán végighevert a kocsi ülésén. - "Nem, és nem akarom ezt, nem akarom ezt látni és megérteni, én azt akarom, a mi álmomban föltárult előttem. Még egy másodpercz, - és mindent megértettem volna. De hát mitévő legyek? Összefoglalni, de hogy foglalni össze mindent?" - És Pierre rémülten érezte, hogy annak, a mit álmában látott és gondolt, egész jelentősége egyszeriben semmivé lett.
+
+A lovász, a kocsis és a háziszolga elmondták Pierre-nek, hogy egy tiszt azzal a hírrel jött, hogy a francziák már Mozsaiszk alatt vannak, s hogy a miéink hátrálnak.
+
+*
+
+Pierre fölkelt, befogatott, s meghagyván, hogy a kocsija jőjjön utána, gyalog ment keresztül a városon.
+
+A csapatok is útnak indultak s körülbelül tízezer sebesültet hagytak hátra. A sebesülteket ott lehetett látni az udvarokon, a házak ablakaiban, sőt sokan az utczákon verődtek össze. Az utczákon a szekerek körül, melyek a sebesülteket elszállítandók voltak, kiabálás, szitkozódás és dulakodás hallatszott. Pierre, mikor a kocsija utólérte, megosztotta a helyét egy sebesült tábornokkal, s együtt ment vele Moszkvába. Útközben értesült a sógora és Andrej herczeg haláláról.
+
+
+
+X.
+
+Pierre harminczadikán érkezett vissza Moszkvába. Már csaknem a vámsorompónál volt, mikor szembe jött vele Rasztopcsin gróf segédtisztje.
+
+- Mi meg már mindenfelé keressük önt, - szólott a segédtiszt. - A gróf feltétlenül beszélni akar önnel. Kéreti, legyen szíves most mindjárt elfáradni hozzá egy nagyon fontos ügyben. - Pierre, a nélkül, hogy előbb hazanézett volna, kocsiba ült és elhajtatott a főparancsnokhoz.
+
+Rasztopcsin gróf csak aznap reggel érkezett vissza a városba, szokolnikai nyaralójából. A gróf házának az előszobája és a fogadó-szobája tele volt hivatalnokokkal, a kik részben a hívására, részben a parancsok átvételére jelentek meg nála. Vaszilycsikov és Platov már találkoztak a gróffal és kijelentették neki, hogy Moszkvát tartani lehetetlen és hogy föl kell adni a várost. Bár ezeket a híreket a lakosság előtt titokban tartották, azért a hivatalnokok és a különböző előljáróságok fejei épp oly jól tudták, hogy Moszkva az ellenség kezére kerül, mint akár maga Rasztopcsin gróf; és hogy a felelősséget magukról elhárítsák, valamennyien eljöttek a grófhoz, hogy megkérdezzék tőle, mitévők legyenek a rájuk bízott osztályokkal.
+
+Mikor Pierre a fogadó-szobába lépett, éppen egy a harcztérről érkezett futár jött ki a gróftól.
+
+A futár reménytelen kézlegyintéssel felelt a hozzáintézett kérdésekre, s a termen végigsietve kiment.
+
+Pierre, mialatt várakozott, bágyadt szemeivel végignézett a különböző öreg és fiatal, katonai és polgári, előkelő és alantas hivatalnokokon, a kik ott voltak körülötte. Mindannyian elégedetleneknek és nyugtalanoknak látszottak. Pierre odament a hivatalnokok egyik csoportjához, a melyben egy ösmerősére akadt. Miután üdvözölték Pierre-t, folytatták a társalgást.
+
+- Ha elküldenek és megint visszahívnak, az még nem olyan nagy baj; de ilyen körülmények közt semmiről se lehet jótállani.
+
+- De itt van ni, itt azt írja, - szólott egy másik, és rámutatott egy nyomtatványra, melyet a kezében tartott.
+
+- Ez egészen más. Erre a nép szempontjából van szükség, - felelt az első.
+
+- Mi az? - kérdezte Pierre.
+
+- A legújabb kiáltvány. - Pierre a kezébe vette és elkezdte olvasni:
+
+    "A fenséges herczeg, hogy mielőbb egyesülhessen azokkal a csapatokkal, a melyek útban vannak hozzá, elhagyta Mozsaiszkot és megállapodott egy megerősített helyen, a hol az ellenség nem lepheti meg egykönnyen. Innen negyvennyolcz ágyú van útban ő felé, lőszerekkel együtt és a fenség azt mondja, hogy utolsó csepp véréig védelmezni fogja Moszkvát, és kész akár az utczákon is verekedni. Azzal, barátim ne törődjetek, hogy a hatóságok beszüntették a munkát: takarítani is kell, s a gonosztevőkkel majd elbánunk mi is. Ha kenyértörésre kerül a dolog, nekem minden városi és falusi emberre szükségem van, a ki legény a talpán. Akkor majd szólok vagy két nappal előbb, de most még nincsen rá szükség, tehát hallgatok. Jó a fejsze, nem rossz a gerely sem, de legjobb a háromágú villa: a franczia se nehezebb egy-egy rozskévénél. Holnap elvitetem az iverszkaja matyuskát a Jekaterina-kórházba a sebesültekhez. Ott majd vizet szentelünk: ettől majd hamarabb meggyógyulnak; most már én is egészséges vagyok: fájt a szemem, de most jól látok mindakettőn".
+
+- De nekem katona-emberek mondták, - szólott Pierre, - hogy a városban lehetetlen a harcz, és hogy a hadállás...
+
+- No persze, hiszen éppen arról beszélünk, - mondotta az első hivatalnok.
+
+- Hát ez mit jelent: fájt a szemem, de most jól látok mindakettőn? - kérdezte Pierre.
+
+- A grófnak árpája volt, - szólott a segédtiszt mosolyogva, - és nagyon nyugtalan lett, mikor elmondtam neki, hogy a nép eljött tudakozódni, hogy van. - De mondja csak gróf, - mondotta egyszerre a segédtiszt és mosolyogva fordult Pierre-hez, - olyasmit hallottunk, hogy önnek mindenféle családi bajai vannak és hogy a grófné, az ön felesége...
+
+- Én nem hallottam semmit, - felelt Pierre egykedvűen. - Hát önök mit hallottak?
+
+- Tudja, sokszor csak úgy beszélnek ám. Én csak azt mondom, a mit hallottam.
+
+- De hát mit hallott?
+
+- Hát azt beszélik, - szólott a segédtiszt ugyanolyan mosolylyal, - hogy a grófné, az ön felesége, külföldre készül. Alkalmasint csak pletyka lesz...
+
+- Lehet, - felelt Pierre és szórakozottan nézett körül. - Hát ez ki? - kérdezte egy alacsonytermetű, tiszta fehér köntösbe öltözött, hófehér szakállú és szemöldökű s piros arczú öreg emberre mutatva.
+
+- Ez? Valami kereskedő, vagyis inkább fogadós, Verescságin. Lehet, hogy már hallotta is annak a kiáltványnak a dolgát.
+
+- Oh, tehát ez az a Verescságin! - kiáltott föl Pierre s belenézett a vén kereskedő határozott és nyugodt arczába, az árulás kifejezését fürkészvén rajta.
+
+- Ez nem ő maga. Ez az apja annak, a ki azt a kiáltványt írta, - szólott a segédtiszt. - A fiatal az tömlöczben ül, s alkalmasint rosszul fog járni.
+
+Egy csillagos öregecske és egy német hivatalnok, a kinek kereszt lógott a nyakában, odalépett a beszélgetőkhöz.
+
+- Tudja, - mesélte a segédtiszt, - ez rendkivül bonyolult história. Akkoriban, vagy két hónappal ezelőtt, megjelent az a kiáltvány. A grófnak jelentést tettek róla. Azonnal elrendelte a nyomozást. Iványcs Gavrilo kisütötte, hogy a kiáltvány éppen hatvanhárom kézben fordult meg. Gyerünk az egyikhez: kitől kapta? - ettől és ettől. Elmegy ahhoz: hát ön kitől? stb. és így eljutottak Verescságinhoz... egy tanulatlan kereskedőhöz, tudja olyan szatócs forma, - mondotta a segédtiszt mosolyogva. - Kérdik tőle: hát te, kitől kaptad? Ez volt a fődolog, hogy megtudjuk ő kitől kapta. Mástól nem kaphatta, mint a postaigazgatótól. De akkor már tisztában voltunk vele, hogy összebeszéltek. Azt mondja: senkitől, magam csináltam. Kérés, fenyegetés mind nem használt, megmaradt a mellett: magam csináltam. - Így is jelentették a grófnak. A gróf magához hivatta. - "Hogy' került hozzád az a kiáltvány?" - "Magam csináltam". Hiszen ösmeri a grófot, - szólott a segédtiszt büszke és vidám mosolylyal. - Képzelheti, milyen rettenetes dühre gerjedt: ilyen alávalóság, hitványság és megrögzöttség!...
+
+- Áá! A grófnak szüksége volt rá, hogy Klyucsarev ellen valljon, most már értem! - mondotta Pierre.
+
+- Teljességgel nem volt rá szüksége, - szólott a segédtiszt ijedten. - Klyucsarevnak ezenkívül is elég volt már a rovásán, azért is száműzték. Szóval a gróf rettenetesen fölháborodott. - "Ugyan már hogy' csináltad volna te?" - szólott rá a gróf. Fölkapott az asztalról egy hamburgi ujságot. "Itt van. Nem te csináltad, hanem fordítottad, még pedig gyalázatosan, mert hiszen te, mafla, francziául se tudsz". - És mit gondol, mit felelt? - "Nem, - azt mondja, - én semmi lapot nem olvasok, én csináltam". - "Ha pedig úgy van, akkor te áruló vagy s én a törvény elé állíttatlak és felköttetlek. Valld be hát, kitől kaptad?" - "Én semmiféle lapot nem láttam, magam csináltam". - Meg is maradt e mellett. A gróf elhívatta az apját: ez is csak azt vallotta. Törvény elé állították és el is ítélték, úgy tetszik kényszermunkára. Most eljött az apja, hogy könyörögjön érte. De haszontalan egy semmirekellő! Tudja olyan kereskedő-csemete, ficsúr és csábító, hallott valamit harangozni, s most már azt hiszi, hogy nem viheti el az ördög. Olyan biz' ő kelme! Az apjának korcsmája van ott a Kamennij-híd mellett, a korcsmában ott függ a Mindenható Istennek egy képe, az egyik kezében a jogar, a másikban az alma; fogta magát s pár napra elvitte a képet haza, és mit csinált vele! Talált valami gaz piktort...
+
+
+
+XI.
+
+Ennek az új elbeszélésnek a kellő közepén Pierre-t behívták a főparancsnokhoz.
+
+Pierre belépett Rasztopcsin gróf dolgozó-szobájába. Rasztopcsin, mikor Pierre belépett, a homlokát és a szemeit dörzsölte a kezeivel. Egy alacsonytermetű ember beszélt neki valamit, de a mint Pierre belépett, elhallgatott és kiment.
+
+- Áá, Isten hozta, hős katona! - szólott a főparancsnok, a mint az az ember kiment. - Hallottunk ám világhírű hőstetteiről. De nem erről van most szó. Köztünk szólva, kedvesem, ugy-e, hogy maga szabadkőműves? - mondotta Rasztopcsin gróf szigorú hangon, mintha ez bűn volna, a melyet azonban hajlandó neki megbocsátani. Pierre hallgatott. - Én, lelkem, mindenről nagyon jól vagyok értesülve; de azt is tudom, hogy van különbség szabadkőműves és szabadkőműves közt, és remélem, hogy ön nem tartozik azok közé, a kik az emberiség megmentésének örve alatt romlásba akarják dönteni Oroszországot.
+
+- Igen, szabadkőműves vagyok, - felelte Pierre.
+
+- No lássa, lelkem. Azt hiszem, nem ösmeretlen ön előtt, hogy Szperanszkijt és Magniczkijt már elküldték oda, a hová valók, ugyanazt cselekedték Klyucsarev urammal és másokkal is, a kik az alatt az ürügy alatt, hogy Salamon templomát akarják fölépíteni, azon iparkodtak, hogy rombadöntsék a hazájuk templomát. Beláthatja, hogy erre voltak okaim, és hogy nem küldhettem volna számkivetésbe az itteni postaigazgatót, ha nem lett volna veszedelmes ember. Most arról értesültem, hogy ön rendelkezésére bocsátotta a kocsiját, hogy a városból távozhassék, sőt hogy holmi íratokat is vett át tőle megőrzés végett. Én önt szeretem és nem kívánok önnek rosszat, és miután ön kétszerte fiatalabb nálam, én, mintha az apja volnék, azt tanácsolom önnek, szüntessen meg minden érintkezést az ilyesfajta emberekkel, és utazzék el innen mielőbb.
+
+- De hát, gróf, mi volt a bűne Klyucsarevnek? - kérdezte Pierre.
+
+- Ez már az én dolgom, a mi nem tartozik önre! - kiáltott rá Rasztopcsin.
+
+- Ha azzal vádolják, hogy Napoleon kiáltványait terjesztette, úgy ez még koránt sincs bebizonyítva, - mondotta Pierre (nem nézvén Rasztopcsinra), és Verescságin...
+
+- Hiszen éppen ez az! - kiáltott föl Rasztopcsin az eddiginél még hangosabban és hirtelen, ránczolt homlokkal félbeszakította Pierret. - Verescságin hitszegő és áruló, a ki megkapja megérdemlett büntetését, - mondotta Rasztopcsin olyan tüzes haraggal, a minővel az ember valami elszenvedett sérelemről szokott megemlékezni. - No, de én nem azért hívattam önt, hogy bírálatot mondjon az én dolgaimról, hanem azért, hogy önnek tanácsot, vagy ha jobban tetszik, parancsot adjak. Kérem, legyen szíves az olyan emberekkel, mint Klyucsarev, az összeköttetést megszakítani és elmenni innen. Kiverem én a hóbortot mindenkiből, bárki legyen is. - És alkalmasint észretérvén, hogy úgy ráripakodott Bezuchijra, a ki voltaképpen még semmit se követett el, szívélyesen megfogta Pierre kezét és hozzátette: - Mi nagy társadalmi nyomorúság előestéjén állunk, s nekem nincs rá időm, hogy mindenkihez, a kinek dolga akad velem, szeretetreméltó legyek. Néha csak úgy forog a fejem. Nos hát, kedvesem, önnek a maga személyét illetőleg mik a tervei?
+
+- Egyelőre semmi, - felelt Pierre, a nélkül, hogy a szemeit felütötte, vagy mélázó arczkifejezését megváltoztatta volna.
+
+A gróf összeránczolta a homlokát.
+
+- Adok önnek egy baráti tanácsot. Tisztuljon innen mielőbb, én csak annyit mondok. Boldog az, a ki tud hallgatni az okos szóra. Isten áldja, lelkem. - Ja - igaz, - kiáltott utána, mikor már az ajtóban volt, - igaz az, hogy a grófné a Jézus társaságbeli szent atyák karmai közé került?
+
+Pierre nem felelt semmit s komoran és olyan haragosan ment el Rasztopcsintól, a milyen soha se szokott lenni.
+
+*
+
+Mire hazaért, már alkonyodott. Ekkor este vagy nyolcz különféle ember verődött össze nála. Egy bizottsági titkár, a zászlóalja ezredese, az intézője, az udvarmestere és még néhány folyamodó. Valamennyiüknek olyan dolguk volt Pierre-el, a melyben neki magának kellett döntenie. Pierre semmit sem értett az egészből, nem érdeklődött ezek iránt a dolgok iránt és a hozzá intézett kérdésekre csupa olyan feleletet adott, a melyek révén azt remélte, hogy lerázhatja a nyakáról ezeket az embereket. Végre, egyedülmaradván, felbontotta és elolvasta a felesége levelét.
+
+"Ők, - az üteg katonái, Andrej herczeg elesett... az öreg... Az egyszerűségben van az Isten iránt való engedelmesség. Szenvedni kell... mindennek a jelentősége... össze kell foglalni... a felesége férjhez megy... Feledni kell és megérteni..." És odalépvén az ágyhoz, a nélkül, hogy levetkezett volna, leheveredett rá és tüstént elaludt.
+
+Mikor másnap reggel fölébredt, az udvarmester bejött jelenteni, hogy Rasztopcsin gróftól külön ott járt egy rendőrtisztviselő, hogy megtudja, vajjon elutazott-e már vagy el szándékozik-e utazni Bezuchij gróf.
+
+Vagy tíz ember várta a fogadó-szobában Pierre-t, a kiknek mind dolguk lett volna vele. Pierre sietve felöltözött és a helyett, hogy bement volna azokhoz, a kik rá várakoztak, a hátulsó lépcsőn lement és kilépett a kapun.
+
+Ettől az időtől fogva, a legszorgosabb kutatások ellenére is, Moszkva pusztulásának a végéig Bezuchijék házanépe közül senki se látta többé Pierre-t, és nem is tudta senki, hogy hol van.
+
+
+
+XII.
+
+Rosztovék szeptember elsejéig, vagyis az ellenségnek Moszkvába történt bevonulását megelőző napig, a városban maradtak.
+
+Petyának az Obolenszkij kozákok ezredébe történt belépése és Bjelaja Czerkvába való elutazása után, a hol az ezred szervezkedett, a grófnét megint elfogta a rémület. Az a gondolat, hogy mind a két fia háborúban van, mindakettő elkerült a szárnyai alól, s hogy ma-holnap, mint egyik ismerősének három fia, bármelyikük, sőt lehet, hogy egyszerre mindakettő eleshetik, most ezen a nyáron villant meg először a fejében a maga kegyetlen valóságában. Megpróbálta magához hívatni Nikolajt, személyesen el akart menni Petyához, hogy őt valahol Péterváron elhelyezze, de mindakét terve kivihetetlennek bizonyult. Petya nem térhetett vissza másként, mint az ezredével, vagy úgy, hogy ha áthelyezték volna egy másik mozgósított ezredbe. Nikolaj valahol a hadseregben volt, s utolsó levele óta, a melyben részletesen leírta Marja herczegnővel való találkozását, nem adott magáról hírt. A grófné egész éjjeleken át nem aludt, s mikor elszenderült, mindig csak elesett fiait látta. Hosszas tanácskozás és tárgyalás után a gróf végre kieszelt egy módot arra, hogy a grófnét megnyugtassa. Obolenszkij ezredéből áthelyeztette Petyát Bezuchij ezredébe, melyet Moszkva mellett szerveztek. Bár Petya azért katonai szolgálatban maradt, de ez az áthelyezés megszerezte a grófnénak azt a megnyugtató tudatot, hogy legalább az egyik fia a szárnyai alatt maradt, s azt remélte, hogy sikerülni fog Petyát úgy elhelyeznie, hogy többé ne szakadhasson el tőle, s valami olyan szolgálati beosztást eszközölni ki a számára, a melyben soha se kerülhessen tűzbe. A míg csak Nikolaj forgott veszedelemben, addig úgy tetszett a grófnénak, (és ez még bántotta is őt), hogy minden többi gyermekénél jobban szereti a legidősebbet; de mikor a legkisebbik, az a kópé, a ki sehogy sem akart tanulni, s tört és zúzott a házban mindent, mikor ez a pisze Petya, a kivel már torkig volt mindenki, az ő derült, fekete szemeivel, üde pirosságával és alig pelyhedző állával, odaszakadt ezek közé a felnőtt, félelmes és durva férfiak közé, a kik Isten tudja, miért verekszenek és ebben még örömüket is lelik: akkor úgy tetszett az anyjának, hogy őt szerette jobban, mint a többi gyermekei közül bármelyiket is. Minél inkább közeledett az az idő, a mikor a várva-várt Petyának vissza kellett érkeznie Moszkvába, annál nagyobb nyugtalanság vett erőt a grófnén. Azt hitte, hogy meg sem éri már ezt a boldogságot. Nemcsak Szonya, de még a szeretett Natasa, és az ura jelenléte is felingerelte a grófnét. "Mi közöm hozzájuk, nekem Petyán kívül senki se kell!" - gondolta magában.
+
+Augusztus végén Rosztovék egy második levelet is kaptak Nikolajtól. A voronezsi kormányzóságból írt, a hová lósorozásra volt kiküldve. Ez a levél nem nyugtatta meg a grófnét. Az egyik fiát veszélyen kívül tudván, annál inkább kezdett aggódni Petyáért.
+
+Ámbátor Rosztovék ösmerősei már augusztus 20-áig csaknem mind elhagyták Moszkvát, s bár valamennyien megpróbálták a grófnét rábeszélni, hogy lehetőleg mielőbb távozzék, ő mindaddig hallani sem akart az utazásról, míg az ő drága kincse, az ő imádott Petyája vissza nem tér. Augusztus 28-ikán megérkezett Petya. Az a betegesen szenvedélyes gyöngédség, a melylyel az anyja őt fogadta, nem igen volt ínyére a tizenhat esztendős tisztecskének. Bár az anyja titkolta előtte azt a szándékát, hogy nem bocsátja ki többé a szárnyai alól, Petya kitalálta a hátsó gondolatát s ösztönszerűleg attól tartván, hogy az anyja mellett elpuhul és elvénasszonyosodik (így gondolkozott magában), hidegen bánt el vele, kerülte őt és moszkvai tartózkodása alatt kizárólag Natasa társaságát kereste, a ki iránt mindig valami különös, szinte a szerelemmel határos baráti gyöngédséggel viseltetett.
+
+A gróf szokott gondtalansága mellett, augusztus huszonnyolczadikán még semmi se volt készen az elutazásra és a rjazani és Moszkva melletti birtokokról az ingóságok elszállítására berendelt szekerek csak harminczadikán érkeztek meg.
+
+Augusztus huszonnyolczadika és harminczegyedike közt nagy mozgolódás és sürgés-forgás volt egész Moszkvában. A darogo-milovszkoei vámsorompón nap-nap után ezrével szállították be a borodinoi ütközet sebesültjeit, és a többi sorompókon ezrével vonúltak ki a szekerek, melyek a lakosokat és ingóságaikat vitték. Rasztopcsin kiáltványai ellenére, vagy tőlük függetlenül, vagy éppen a kiáltványok következtében az egymással legellentétesebb és legfurcsább hírek kerültek forgalomba a városban. Voltak, a kik azt mondták, hogy ki van adva a parancs, hogy senkinek se szabad a városból távoznia; mások ezzel ellentétben azt újságolták, hogy a templomokban összeszedték mind a szentképeket, s hogy erőszakkal távolítanak el mindenkit; ismét mások azzal a hírrel jöttek, hogy a borodinoi ütközet után még egy csata volt, a melyben a francziákat megsemmisítették; ezzel ellentétben voltak, a kik az orosz hadsereg teljes pusztulásának a hírét terjesztették; egyesek a moszkvai fölkelésről beszéltek, mely élén a papsággal fog a Hármas-hegyre kivonulni, mások titokban suttogták, hogy Augusztinnak nem szabad távoznia, hogy árulókat fogtak el, hogy a parasztok lázonganak és kirabolják azokat, a kik menekülni akarnak, stb. stb. De ez mind csak szóbeszédnek bizonyult, voltaképpen pedig azok, a kik mentek, s azok, a kik maradtak (bár akkor még nem volt meg a filei haditanács, mely Moszkva kiürítését elhatározta) - bárha nem szóltak is róla, de valamennyien érezték, hogy Moszkvát feltétlenül fel fogják adni, s hogy jó lesz, ha maguk is minél előbb kereket oldanak és biztonságba helyezik a vagyonukat. Mindenki érezte, hogy egyszerre mindennek össze kell omlania, meg kell változnia, de elsejéig még nem változott meg semmi. Mint a bűnös, a kit a vesztőhelyre visznek, tudja, hogy hamarosan el kell pusztulnia, de azért még mindig reménynyel néz körül és megigazítja a fején félrecsúszott sipkáját, Moszkva is önkéntelenül folytatta megszokott életmódját, bár tudta, hogy közel van a pusztulás órája, a mikor az életnek mindazok a megszokott viszonyai megszakadnak, a melyeknek addig engedelmeskedni szoktak.
+
+Ez alatt a három nap alatt, mely Moszkva megszállását megelőzte, Rosztovék egész családja is tele volt a legkülönfélébb gondokkal. A család feje, Andrejevics Ilya gróf, egész nap járkált a városban és gyűjtötte a minden oldalról elterjedt híreket, otthon pedig csak általános, felületes és hebehurgya intézkedéseket tett az utazás előkészítésére.
+
+A grófné felügyelt a csomagolásra, senkivel sem volt megelégedve és folyton szemmel tartotta Petyát, a ki minduntalan kisiklott a szemei elől, s a kit féltett Natasától, a kinél egész idejét töltötte. Egyedül Szonya foglalkozott gyakorlati dologgal: a holmi becsomagolásával. De Szonya az utóbbi időben feltűnően szomorú és lehangolt volt. Nikolaj levele kapcsán, a melyben Marja herczegnőről megemlékezett, a grófné az ő jelenlétében örömteljes áradozásokra ragadtatta magát és Marja herczegnőnek Nikolajjal való találkozásában az isteni Gondviselés ujját látta.
+
+- Én soha sem örültem akkor, - mondotta a grófné, - mikor Bolkonszkij jegyese volt Natasának, azt azonban mindig kívántam, és valami előérzetem is azt súgta, hogy Nikolenyka feleségül veszi a herczegnőt. Hejh, beh szép is volna ez!
+
+Szonya érezte, hogy ez igaz, hogy Rosztovék anyagi viszonyainak a rendezésére az volna az egyetlen mód, ha Nikolenyka gazdagon nősülne, s hogy a herczegnő csakugyan jó parthie. De azért ez mégis nagyon elkeserítette. Minden keserűsége ellenére, sőt nem lehetetlen, hogy éppen a keserűség következtében magára vállalta a holmi összeszedésének és becsomagolásának nehéz gondjait, és egész napokon át ezzel volt elfoglalva. A gróf és a grófné is, ha rendelkezni akartak valamiről, csak hozzá fordultak. Petya és Natasa, ellenkezőleg, nemcsak hogy nem segítettek a szüleiknek, de legtöbbnyire útjában voltak a házban mindenkinek. Naphosszat hallható volt a házban a futkározásuk, lármájuk és minden ok nélkül való kaczagásuk. Kaczagtak és örültek nem azért, mintha valami különös okuk lett volna rá; de örömmel és vidámsággal volt tele a lelkük, és így, a mi csak történt, az mind ürügyül szolgált nekik az örömre és a kaczagásra. Petyának jó kedve volt azért, mert mint gyermek ment el a házból, és mint (legalább mindenki ezt mondotta neki), daliás férfi került vissza bele; jókedvű volt azért, hogy otthon van, hogy Bjelaja Czerkvából, a hol nem egyhamar volt kilátása ütközetre, Moszkvába került, a hol a legközelebbi napokban harczra kerül a sor, és főképpen jó kedve volt azért, mert Natasa, a kinek a hangulatától mindig az övé is függött, szintén jókedvű volt. Natasa pedig jókedvű volt azért, mert nagyon is sokat szomorkodott, most pedig semmi sem emlékeztette őt szomorúságának az okára és egészsége is teljesen helyreállott. Jókedvű volt még azért is, mert volt mellette egy ember, a ki rajongott érte (mások rajongása volt az a kocsikenőcs, melyre föltétlenül szükség volt ahhoz, hogy a gépezete teljesen szabadon működjék) és Petya csakugyan rajongott érte. De a fődolog, a miért jókedvűek voltak, az volt, hogy a háború elérkezett Moszkváig, hogy a vámsorompónál meg fognak ütközni, hogy fegyvereket fognak kiosztani, hogy mindenki menekülni fog, el fog menni valahová, s hogy egyáltaljában valami szokatlan történik körülöttük, a mi mindig örömet okoz az embernek, de különösen a fiataloknak.
+
+
+
+XIII.
+
+Szombaton, augusztus harminczegyedikén úgy látszott, mintha Rosztovék házában fenekestől felfordúlt volna minden. Az ajtók mind tárva voltak, a bútor ki volt hordva vagy félre volt állítva, tükrök, képek le voltak szedve. A szobák, melyekben széna, csomagolópapír és spárga hevert szanaszét, tele voltak ládákkal. A parasztok és házi cselédek, a kik egymásután hordták ki a holmit, nehézkes léptekkel jártak a parkettákon. Az udvaron parasztszekerek szorongtak, melyek közül némelyek már tetézetten meg voltak rakva s le is voltak kötözve, mások pedig még üresen álltak.
+
+Az óriási cselédség és a szekerekkel együtt összeverődött parasztok egymást biztató hangjai és lépteinek a zaja visszhangzott a házban és az udvaron mindenfelé. A gróf még reggel elment valahová. A grófné, a kinek a nagy zajtól és sürgés-forgástól megfájdult a feje, az új pamlagos-szobában heverészett, a fején eczetes borogatással. Petya sem volt otthon (elment egyik társához, a kivel a népfölkelésből át akart lépni a tényleges hadseregbe). Szonya a nagy teremben a kristály- és porczellán-holmi becsomagolására ügyelt. Natasa össze-vissza hányt ruhák, szalagok és fodrok közt ült szétdúlt szobájában a földön, merően bámult maga elé, s egy báli ruhát tartott a kezében, ugyanazt a (régi divatú) ruhát, a melyben először volt Péterváron bálban.
+
+Natasa restelte, hogy akkor, a mikor valamennyien annyira el voltak foglalva, semmit se csinál a házban, és reggel óta már nem egyszer megpróbált munkához látni, de semmi kedve se volt ehhez a munkához; az olyan munkára pedig, a melybe nem fektethette bele egész lelkét, minden erejét, szinte képtelen volt. Odaállt Szonya mellé, a hol a porczellánt csomagolták, és segíteni akart neki, de csakhamar ott hagyta s bement a szobájába, hogy összeszedje a maga czók-mókját. Eleinte örömet okozott neki az, hogy a ruháit és a szalagjait szétosztotta a szobaleányok között, de később, mikor azt, a mi megmaradt, mégis csak el kellett raknia, ebbe is csak beleunt.
+
+- Dunyasa, ugy-e elrakod, lelkem? Igen? Igen?
+
+És mikor Dunyasa mindenre kész örömmel vállalkozott, Natasa lekuporodott a földre, elővette azt a régi báliruhát és eltünődött, de teljességgel nem olyasmin, a minek most foglalkoztatni kellett volna őt. Abból a mélázásból, a melybe Natasa elmerült volt, a cselédeknek a szomszéd cselédszobából behallatszó beszélgetése, és szapora lépteiknek a cselédszobától a hátsó lépcső felé elhangzó zaja riasztotta fel őt. Natasa fölkelt és kinézett az ablakon. Az utczán egy nagy sebesült szállítmány állott meg.
+
+A komornák, az inasok, a kulcsárnő, a dada, a szakácsok, a kocsisok, a fullajtárok, a kukták mind a kapuban álltak és a sebesülteket bámulták.
+
+Natasa fehér zsebkendőt dobott a fejére s mindkét kezével a csücskeit fogva kiment az utczára.
+
+Az öreg Kuzjminicsna Mavra, a volt kulcsárnő, kivált a kapúban ácsorgó tömegből és odalépvén egy ekhós szekérhez, beszédbe eredt azzal a fiatal és halavány tiszttel, a ki a szekéren feküdt. Natasa pár lépésnyire közeledett hozzá és bátortalanul megállt, miközben még egyre fogta a kendőjét és csak arra fülelt, mit beszél a kulcsárnő.
+
+- Önnek tehát senkije sincs Moszkvában? - kérdezte Kuzjminicsna Mavra. - Sokkal nagyobb nyugalma volna ám valami magánlakásban... Akár itt mi nálunk. Az uraságok úgy is elutaznak.
+
+- Nem tudom, megengedik-e, - szólott a tiszt gyönge hangon. - Ott a parancsnok... kérdezze meg tőle, - s rámutatott egy kövér őrnagyra, a ki éppen akkor jött visszafelé az utczán a szekerek során.
+
+Natasa ijedt szemeket meresztett a sebesült tiszt arczára, és legott elindult az őrnagy felé.
+
+- Szabad a sebsülteknek a mi házunkban megszállani? - kérdezte.
+
+Az őrnagy mosolyogva a sipkájához emelte a kezét.
+
+- És ugyan kit akarna elhelyezni, mamzell? - kérdezte a szemeit hunyorítva, és elmosolyodott.
+
+Natasa nyugodtan megismételte a kérdését és az arcza, valamint egész viselkedése, mind a mellett, hogy még egyre fogta a kendője csücskeit, olyan komoly volt, hogy az őrnagy legott elharapta a mosolyát és eleinte, mintegy azon tünődvén, mennyiben lehetséges ez a dolog, elgondolkozott, de azután igenlő választ adott.
+
+- Oh, igen, miért ne volna szabad, - mondotta.
+
+Natasa könnyedén megbiczczentette a fejét és gyors léptekkel visszatért Kuzjminicsna Mavrához, a ki még mindig ott állt a sebesült mellett és szánakozó részvéttel beszélgetett vele.
+
+- Szabad, azt mondta, szabad! - szólott Natasa suttogva.
+
+A szekér a tiszttel együtt befordult Rosztovék udvarára, és utána a sebesültekkel megrakott szekerek a város lakóinak a meghívására tuczatszámra tértek be a Povarszkaja-utcza udvaraiba vagy álltak meg a házak kapúi előtt. Natasának szemlátomást tetszett ez az új emberekkel való s az élet megszokott körülményeitől elütő viszony. Kuzjminicsna Mavrával együtt azon volt, hogy minél több sebesült forduljon be az ő udvarukba.
+
+- De mégis csak szólni kellene ám apuskának, - mondotta Kuzjminicsna Mavra.
+
+- Dehogy' is, dehogy' is, hát nem mindegy az! Egy napra átmegyünk a fogadószobába. Akár mind átadhatjuk nekik a szobáinkat.
+
+- No, de csak gondolja meg, kisasszony! A szárnyépületet, a vendégszobát, a dada szobáját még igen, de ezt is meg kell kérdezni előbb.
+
+- Jól van no, majd megkérdezem hát.
+
+Natasa beszaladt a házba, lábujjhegyen bement a pamlagos-szoba félig nyitott ajtaján, a honnan eczet-szag és Hoffmann-féle cseppek illata áradt ki.
+
+- Alszik, mama?
+
+- Jaj, mit álmodtam! - szólott a csak az imént elszunnyadt grófné, mikor fölébredt.
+
+- Mama, lelkem, - mondotta Natasa s letérdelvén az anyja mellé, arczához szorította az arczát. - Bocsásson meg, kérem bocsásson meg, hogy felköltöttem, soha sem teszem többet. Kuzjminicsna Mavra küldött ide, sebesült tiszteket hoztak, megengedi? Nincs hová menniök; én tudom, hogy megengedi... - hadarta szaporán a nélkül, hogy lélekzetet vett volna.
+
+- Miféle tiszteket? Kit hoztak? Szót sem értek az egészből, - mondotta a grófné.
+
+Natasa elnevette magát, a grófné szintén elmosolyodott.
+
+- Tudtam, hogy megengedi... azért mondtam is. És Natasa, miután az anyját megcsókolta, fölkelt és az ajtó felé ment.
+
+A teremben találkozott az apjával, a ki rossz hírekkel jött haza.
+
+- Szépen itt ragadtunk! - szólott a gróf önkéntelen bosszúsággal: - a club is be van zárva, a rendőrség is kászolódik.
+
+- Papa, ugy-e nem baj, hogy sebesülteket hívtam a házunkba? - kérdezte tőle Natasa.
+
+- Persze, hogy nem, - felelt a gróf szórakozottan. - De nem arról van most szó, ne tessék most holmi haszontalanságokkal foglalkozni, hanem tessék segíteni a csomagolásnál, hogy holnap indulhassunk... - És a gróf a cselédeknek és az embereknek is kiadta ugyanezt a parancsot. Ebédnél Petya is elmondta a maga ujságait.
+
+Elmondta, hogy ma a Kremlben fegyvert osztottak ki a nép közt, és hogy bár Rasztopcsin kiáltványában az van, hogy két nappal utóbb újra kiáltványt intéz a néphez, már ma is minden elő van készítve arra, sőt már a rendelet is ki van adva, hogy holnap az egész lakosság fegyverestől kivonul a Hármas-hegyre, a hol nagy ütközet lesz.
+
+A grófné szepegő rémülettel nézett a fia vidám és kihevült arczára, a mikor ezt ujságolta. Tudta, hogy ha csak egyetlen szót ejt előtte arról, hogy meg akarja őt kérni arra, ne menjen ebbe az ütközetbe (tudta, hogy mennyire örül ennek a küszöbönálló ütközetnek), majd odavet neki valamit a férfiakról, a becsületről, a hazáról, valami olyan nyakas, férfias és esztelen szót, a mire nem lehet felelni, s a mi elrontja az egész dolgot, és ezért, azt remélvén, hogy sikerül a dolgot úgy intéznie, hogy akkorra elinduljanak, és Petyát, mint a család védőjét és oltalmazóját magukkal vigyék, nem szólt Petyának semmit, hanem ebéd után félrehívta a grófot és könnyek között rimánkodott neki, hogy vigye el őt mielőbb, még az éjjel, ha csak lehetséges. Ő, a ki eddig teljesen közönyös volt, a szeretet önkénytelen és nőies ravaszságával most egyszerre azt mondogatta, hogy ha még akkor éjjel nem utaznak el, belehal a félelembe.
+
+
+
+XIV.
+
+Madame Schoss, a ki a leányához járt, még inkább fokozta a grófné rettegését azokkal a mesékkel, a melyeket arról mondott, hogy mi mindent látott a Mjaszniczkája-utczában egy csapszékben. A mint jött az utczán hazafelé, a részeg tömegtől, mely ott zajongott a csapszék körül, nem tudta folytatni az útját. Kocsit fogadott hát, és azon jött haza, útközben pedig a kocsis elmondta neki, hogy a tömeg felsőbb parancsra összezúzta a csapszékben a hordókat.
+
+Ebéd után Rosztovék egész háznépe buzgó sietséggel látott hozzá a csomagoláshoz és az utazásra való előkészületekhez. Az öreg gróf, a ki egyszerre maga is munkához látott, egész délután ki s bejárt a házból az udvarra és vissza s eszeveszetten ordítozott a siető emberekre, és még jobban siettette őket. Petya az udvaron intézkedett. Szonya a gróf egymással ellentétes rendelkezései közepett nem tudta, mitévő legyen, és egészen belezavarodott. Az emberek kiabálva, czivakodva és zajongva futkostak a szobákban és az udvaron. Natasa, vele született szenvedélyességével, egyszerre maga is munkához látott. Eleinte bizalmatlankodtak a munkába való beleavatkozása iránt. Mindig valami tréfát vártak tőle s azért nem is igen engedelmeskedtek neki; de ő makacs szenvedélyességgel követelte az engedelmességet, bosszankodott, szinte sírva fakadt azért, hogy nem akarnak neki engedelmeskedni, és végre is elérte azt, hogy megbíztak benne. Első diadalát, mely ugyan nagy erőfeszítésébe került, de a mely megszerezte neki a tekintélyt, a szőnyegek becsomagolásánál aratta. A grófnak drága gobelinjei és perzsa szőnyegei voltak. Mikor Natasa munkához látott, két nyitott láda állott a szobában: az egyik tele volt porczellánnal, a másik meg szőnyegekkel. Az asztalokon még tömérdek porczellán volt szétrakva, s még egyre hordták be a kamarából. Szükség lett egy harmadik ládára is, melyet az emberek éppen akkor czipeltek be a szobába.
+
+- Hadd csak, Szonya, így is elhelyezünk mindent, - szólott Natasa.
+
+- Nem lehet, kisasszony, már próbáltuk, - mondotta egy inas.
+
+- Dehogy' is nem, megállj csak kérlek. - És Natasa elkezdte kiszedni a papirosba csavart edényeket és tányérokat a ládából.
+
+- Az edényeket ide kell rakni a szőnyegek közé, - mondotta.
+
+- De hiszen még jó, ha a szőnyegeket el tudjuk helyezni három ládában, - kiáltott föl az inas.
+
+- Megállj csak, kérlek. - És Natasa szaporán és ügyesen elkezdett válogatni. - Ez nem kell, - mondotta néhány kicsi tányérról; - azt, igen azt ide a szőnyegek közé, - mondta egy nagy edényre.
+
+- Hadd el már Natasa, majd elrakunk mi mindent, - szólt rá Szonya szemrehányó hangon.
+
+- Jaj, kisasszony! - szisszent föl az udvarmester. De Natasa nem tágított, kiszedte a holmit mind, és megint elkezdte berakosgatni, úgy határozván, hogy a rossz, házi szőnyegeket és a fölösleges edényt nem kell magukkal vinni. Mikor készen volt minden, újra elkezdték berakni. És csakugyan, miután csaknem minden ócska holmit, a mit nem lett volna érdemes magukkal vinniök, kiválasztottak, a többi értékes holmit szépen elhelyezték a két ládában. Csak a szőnyeges láda teteje nem akart becsukódni. Csak egy pár dolgot kellett volna kivenniök, de Natasa nem tágított. Hol kiszedte, hol berakta, hol meg átrakta a holmit, jól leszorongatta, az inas és Petya által, a kit szintén belevont a csomagolás munkájába, leszoríttatta a láda födelét és maga is mindenképpen erőlködött, hogy lezárja.
+
+- Jól van már, Natasa, - szólott Szonya. - Látom, hogy igazad van, csak a legfelső darabot vedd ki.
+
+- Nem akarom! - kiáltott föl Natasa, s egyik kezével szétbomlott haját tartotta, mely belecsüggött verejtékes arczába, a másikkal meg a szőnyegeket szorongatta. - Szorítsd hát, Petyka, szorítsd! Vaszilyics, te is! - kiáltott föl. A szőnyegek engedtek és a fedél becsukódott. Natasa örömében összecsapta a kezeit, fölsikoltott és kicsordultak a könnyei. De ez alig egy másodperczig tartott. Legott más dologba fogott, és most már aztán teljesen megbíztak benne, sőt az apja se haragudott meg rá, mikor jelentették neki, hogy Ilyinicsna Natalya megváltoztatta a rendelkezéseit: a cselédek pedig Natasához jöttek megkérdezni, vajjon lekössék-e a szekereket, és eléggé meg vannak-e rakva? Rendbe jött a dolog, még pedig Natasa rendelkezései révén: a fölösleges dolgok ott maradtak és csak a legértékesebbek kerültek jól összezsúfolva a szekerekre.
+
+De bármennyire iparkodtak is az emberek, még késő éjszakáig se volt becsomagolva minden. A grófné elszunnyadt, a gróf pedig reggelre halasztván az elutazást, szintén lefeküdt aludni.
+
+Szonya és Natasa, teljesen felöltözve, a pamlagos-szobában háltak.
+
+Ekkor éjjel még egy sebesültet hoztak végig a Povarszkáján, és Kuzjminicsna Mavra, a ki a kapuban állott, beterelte őt Rosztovék udvarába. Kuzjminicsna Mavra fogalmai szerint ennek a sebesültnek valami nagyon tekintélyes embernek kellett lenni. Hintóban szállították, mely teljesen be volt takarva sármentővel, s az ernyője is fel volt emelve. A kocsis mellett egy tisztes külsejű öreg komornyik ült a bakon. Mögötte egy orvos és két katona érkezett utána egy szekéren.
+
+- Tessék csak mi hozzánk, tessék. Az uraság elutazik, üres az egész ház, - mondotta a kulcsárnő az öreg komornyikhoz fordulva.
+
+- Bizony, - felelt a komornyik fölsóhajtva, - azt se hittük, hogy idáig elhozzuk! Nekünk is van házunk Moszkvában, de nagyon messze van ide és nem lakik benne senki.
+
+- Tessék hát beljebb kerülni mi hozzánk, nálunk van minden bőviben, tessék, - biztatta őt Kuzjminicsna Mavra. - De hát annyira rosszul van? - tette hozzá.
+
+A komornyik legyintett a kezével.
+
+- Nem is reméltük, hogy élve behozzuk! Az orvost kell megkérdezni. - És a komornyik leszállt a bakról és odament a szekérhez.
+
+- Jó, - felelt neki az orvos.
+
+A komornyik megint odament a hintóhoz, belepillantott, megcsóválta a fejét, szólt a kocsisnak, hogy forduljon be az udvarra, és odaállt Kuzjminicsna Mavra mellé.
+
+- Uram Jézus Krisztusom! - mondotta.
+
+Kuzjminicsna Mavra azt ajánlotta, hogy vigyék be a sebesültet a házba.
+
+- Az uraságnak nem lesz ellenére... - mondotta. De ki akarván kerülni a lépcsőmászást, bevitték a sebesültet a szárnyépületbe és madame Schoss volt szobájában helyezték el. Ez a sebesült Bolkonszkij Andrej herczeg volt.
+
+
+
+XV.
+
+Közeledett Moszkva utolsó napja. Vidám és derült őszi idő volt. Vasárnap. Mint vasárnap rendesen, most is a város minden templomában beharangoztak a misére. Úgy látszik, senki se sejtette még, mi várt Moszkvára.
+
+Csak a társadalom helyzetének két fokmérője árulta el azt az állapotot, a melyben Moszkva volt: a csőcselék, vagyis a szegény emberek osztálya és a közhasználati tárgyak nagy drágasága. Gyári munkások, cselédek és parasztok, a kik közé hivatalnokok, seminaristák és nemes emberek is keveredtek, ezen a reggelen nagy tömegekben vonultak ki a Hármas-hegyre. Miután egy darabig vártak, de nem bírták elvárni Rasztopcsint, és meggyőződtek róla, hogy Moszkvát fel fogják adni, szétoszlottak a város korcsmáiban és csapszékeiben. De ezenkívül az árak is elárulták ezen a napon, hogy hogy' állanak a dolgok. A fegyverek, az arany, a szekerek, és lovak ára állandóan emelkedett, míg a papirpénz és a városi holmik ára rohamosan csökkent, úgy, hogy déltájban voltak esetek, a mikor drága holmikat, például szöveteket féláron kínáltak, míg egy parasztlóért ötszáz rublt is fizettek, butorokat, tükröket és bronz tárgyakat meg ingyen vesztegettek.
+
+Rosztovék ódon és nyugodt házában az élet rendes körülményeinek ez a szertefoszlása csak vajmi kevéssé volt érezhető. Az embereket illetőleg mindössze az történt, hogy éjjel három ember eltünt a nagy cselédségből; de semmit se vittek el s az árak dolgában pedig kisült, hogy az a harmincz szekér, mely faluról jött be az udvarra, óriási értéket képviselt, a melyért Rosztovékat nagyon sokan irígyelték, és a melyekért hihetetlen összegeket igértek nekik. Sőt nemcsak hogy óriási ősszegeket kínáltak a szekerekért, de este és szeptember elsején kora reggel megtöltötték Rosztovék udvarát a házban és a szomszéd házakban elhelyezett sebesültek tiszti szolgái, sőt maguk a sebesültek is, és rimánkodtak Rosztovék embereinek, eszközöljék ki, hogy szekereket kaphassanak, melyek őket Moszkvából elszállítsák. Az udvarmester, a kihez az effajta kérdésekkel fordultak, bár sajnálta a sebesülteket, de kereken megtagadta a kérésüket, azt mondván, hogy még csak elő se meri hozni a grófnak. Bármennyire szánalomra méltók voltak is azok a sebesültek, a kiknek ott kellett maradniok, nyilvánvaló volt, hogy ha egyetlen szekeret átengednek, úgy semmi ok sincs rá, hogy a másodikat, a harmadikat, valamennyit, sőt még a hintaikat is át ne engedjék. Harmincz szekéren sem menthették meg mind a sebesülteket, és az általános nyomorúság közepett lehetetlen volt, hogy magukra és a hozzájuk tartozókra ne gondoljanak. Így gondolkozott az udvarmester a gazdája nevében.
+
+Mikor Andrejevics Ilya gróf elsején reggel fölébredt, nesztelenül kilopózott a hálószobából, nehogy a grófnét, a ki csak hajnaltájban szunnyadt el, felköltse, és lila hálóköntösében kiment a lépcsőre. A lekötözött szekerek útra készen álltak az udvaron. A hintók a lépcső előtt várakoztak. Az udvarmester a kapuban ácsorgott s egy korosabb tisztiszolgával és egy felkötött karú sápadt tiszttel beszélgetett. Az udvarmester, mikor a grófot megpillantotta, szigorú és jelentőségteljes intéssel figyelmeztette a tisztiszolgát és a tisztet, hogy távozzanak.
+
+- Nos, készen van-e minden, Vaszilyics? - kérdezte a gróf, kopasz fejét símogatva, s kedélyesen pislogva a tisztre és a tiszti szolgára, fejbiczczentéssel üdvözölte őket. (A gróf szerette az új arczokat.)
+
+- Akár tüstént befoghatunk, kegyelmes uram.
+
+- No ez derék, a mint a grófné fölébred, Isten hírével! Önök mit akarnak, uraim? - fordult oda a tiszthez. - Az én házamban laknak? - A tiszt közelebb lépett hozzá. Sápadt arczát hirtelen pirosság öntötte el.
+
+- Gróf, az Istenre kérem... tegye meg nekem azt a szívességet, engedje meg..., hogy meghúzzam magamat valamelyik szekerén. Itt nem tudok hova lenni... Akár a terü tetejében is. Nekem mindegy, hogy hol... - A tiszt még be se fejezhette a mondókáját, máris ott termett a tiszti szolga s a gazdája nevében ugyanavval a kérdéssel fordult a grófhoz.
+
+- Hja úgy! Igen, igen, igen, - szólalt meg a gróf szaporán. - Igen, nagyon örülök. Vaszilyics, intézkedjél, hogy egy-kettőre lerakjanak egy vagy két szekeret, vagy... annyit, a mennyi kell... - szólott a gróf holmi határozatlan kifejezésekkel osztogatván a parancsait. De a tiszt hálájának heves kitörése abban a pillanatban elárulta, hogy mi volt az, a mit parancsolt. A gróf körülnézett: az udvaron, az ajtókban, a szárnyépület ablakaiban, mindenfelé sebesültek és tiszti szolgák jelentek meg. Valamennyien a grófra néztek és megindultak a lépcső felé.
+
+- Méltóztassék csak feljönni, kegyelmes uram, a folyosóra: mi történjék a képekkel? - szólott az udvarmester. És a gróf vele együtt belépett a házba, előbb azonban megismételte arra vonatkozó parancsát, hogy ne utasítsák el azokat a sebesülteket, a kik menni akarnak.
+
+- Nos, lehetne-e valahogy' eligazítani, - tette hozzá halk és titokzatos hangon, mintha attól tartott volna, hogy valaki meghallja.
+
+Kilencz órakor fölébredt a grófné, és Timofejevna Matrjonya, az ő volt szobaleánya, a ki most a csendőrparancsnoki tisztet töltötte be a grófné körül, bejött jelenteni volt úrnőjének, hogy Karlovna Marja nagyon föl van háborodva s hogy a kisasszonyok nyári ruhái nem maradhatnak itt. A grófné kérdéseire, hogy madame Schoss miért van fölháborodva, kisült, hogy az ő ládáját levették a szekérről, hogy a szekereket mind megoldják, a holmit leszedik és a szekereket sebesültekkel rakják meg, a kiket a gróf, a maga együgyüségében magával akar vinni. A grófné magához hivatta az urát.
+
+- Mit jelentsen ez, barátom, azt hallom, hogy megint lerakják a holmit?
+
+- Tudod, lelkem, azt akarom neked mondani... grafinyuska... eljött hozzám egy tiszt és megkért, engedjek át néhány szekeret a sebesültek számára. Lásd, ez életbevágó dolog, csak gondold meg, hogy' maradjanak itt szegények!... Igazán, lásd, itt vannak az udvaron, magunk hívtuk be őket, vannak köztük tisztek... Tudod, én azt hiszem, igazán mondom, lelkem, lásd... hadd jőjjenek hát velünk... miért siessünk? - A gróf, mint rendesen, mikor pénzről volt szó, mindezt meglehetősen bátortalanul mondta. A grófné pedig már hozzászokott ehhez a modorhoz, mely a gyermekek érdekeit sértő olyas dolgokat, mint egy-egy folyosó vagy üvegház építése, házi hangverseny vagy színi előadás rendezése, meg szokott előzni, s megszokta és kötelességének tartotta, hogy az ezen a bátortalan hangon kifejezett óhajtásoknak mindig ellene szegüljön.
+
+Fölvette szokott, alázatosan síránkozó ábrázatát és így szólt az urához:
+
+- Hallod-e, gróf, annyira vitted a dolgot, hogy a házunkért már nem adnak semmit, és most még a gyermekeink egész vagyonát is el akarod kótyavetyélni. Hiszen magad mondod, hogy vagy százezer rubelnyi érték van együtt itt ebben a házban. Én, barátom, nem helyeslem, nem helyeslem a dolgot. Ám, a hogy' akarod. A sebesültekről gondoskodjanak a hatóságok. Ez az ő dolguk. Gondolj inkább Lopuchinékra, a kik még tegnapelőtt tisztára elhordatták mindenünket. Így tesznek mások. Csak mi vagyunk bolondok. Ha már engem nem kímélsz, kíméld legalább a gyermekeket.
+
+A gróf legyintett a kezével és semmit se felelvén, kiment a szobából.
+
+- Papa, mi az? - kérdezte tőle Natasa, a ki utánuk szintén bement az anyja szobájába.
+
+- Semmi! Mi közöd hozzá! - szólt rá a gróf bosszúsan.
+
+- Nem, hiszen hallottam, - mondotta Natasa. - Miért nem akarja a mama?
+
+- Mi közöd hozzá! - kiáltott rá a gróf. Natasa az ablakhoz ment és eltűnődött.
+
+- Apuska, Berg jön hozzánk, - mondotta, a mint az ablakon kipillantott.
+
+
+
+XVI.
+
+Berg, Rosztovék veje, már a Vladimir- és Anna-renddel kitüntetett ezredes volt, s még mindig a helyettes törzskari főnök nyugodt és kellemes állását töltötte be a második hadtest első hadosztályának a törzskari főnöke mellett.
+
+Szeptember elsején érkezett a hadseregtől Moszkvába.
+
+Moszkvában ugyan semmi dolga se volt; de feltűnt neki, hogy a hadseregtől mind Moszkvába kívánkoztak és ott valamiben mesterkedtek. Ezenkívül családi ügyeiben is szükségesnek találta, hogy elkéredzkedjék.
+
+Berg, kifogástalan hintóján, és két szakasztott olyan világospej lovon hajtatott az apósa háza elé, a minő egy herczegnek is volt. Figyelmesen végignézett az udvaron ácsorgó szekereken, és a lépcsőre felérve, elővette tiszta zsebkendőjét és csomót kötött rá.
+
+Az előszobából Berg türelmetlenül szapora léptekkel sietett be a fogadószobába, s miután a grófot megölelte, Natasának és Szonyának pedig kezet csókolt, legott a mamácska hogyléte felől kezdett tudakozódni.
+
+- Hát hogy' lehet valaki most? De mondd csak, - kérdezte a gróf, - mi hír a csapatokról? Visszavonulnak, vagy csakugyan lesz még egy ütközet?
+
+- Csak a mindenható Isten döntheti el, apácska, - szólott Berg, - a haza sorsát. A hadsereget a vitézség szelleme hatja át, és a fővezérek éppen most gyűltek össze tanácskozásra. De hogy mi lesz, azt még nem tudni. Egész általánosságban, apácska, csak annyit mondok, nincs eléggé méltó szó, annak a hősies szellemnek, annak az igazán klasszikus férfiasságnak a jellemzésére, a melyet az orosz csapatok ebben a huszonhatodiki csatában tanusítottak... Annyit mondhatok, apácska (itt, mint egy tábornok, mikor az ő jelenlétében mesélt valamit, rácsapott a mellére, bár kissé elkésve, mert akkor kellett volna a mellére csapni, a mikor az "orosz csapatok"-at emlegette), - annyit mondhatok, hogy nekünk parancsnokoknak nemcsak hogy nem kellett serkentenünk a katonáinkat, hanem erőszakkal is alig bírtuk megakadályozni ezeket a... férfias és klasszikus hőstetteket, - mondotta hadarva. - Barclay de Tolly tábornok, mindig csapatainak az élén tette koczkára az életét. A mi hadtestünk egy hegy lejtőjén volt fölállítva. Képzelheti. - És itt Berg elmondta mindazt, a mire a másoktól hallott elbeszélésekből visszaemlékezett. Natasa le nem vette róla a szemeit, - a mi Berget szemlátomást zavarba hozta, - és mintha csak valami kérdésnek a megoldását kereste volna az arczán, szakadatlanul őt bámulta.
+
+- Azt a hősiességet, a melyet az orosz csapatok tanusítottak, el se lehet képzelni, s még kevésbbé eléggé dicsőíteni! - mondotta Berg rápillantván Natasára s mintegy biztatni akarván őt válaszul makacs pillantására, rámosolygott. - "Oroszország nem Moszkvában, hanem fiainak a szívében van!" Ugy-e, apácska? - kérdezte Berg. Ebben a pillanatban bágyadt és mogorva arczczal kilépett a pamlagos-szobából a grófné. Berg felugrott, kezet csókolt a grófnénak, tudakozódott a hogyléte felől, és fejcsóválással is kifejezést adván a részvétének, megállott mellette.
+
+- Bizony, mamácska, igazán mondom, minden oroszra nézve nehéz és szomorú idők ezek. De miért aggódnak annyira? Ráérnek még indulni...
+
+- Én meg nem foghatom, mit csinálnak azok az emberek, - szólott a grófné az urához fordulva, - csak az imént hallottam, hogy még semmi sincs készen. Mégis csak kellene ám valakinek intézkedni. Aztán még Mityenkára panaszkodol. Soh'se lesz vége ennek a dolognak.
+
+A gróf akart valamit mondani, de nyilván elharapta. Fölkelt a székéről és az ajtó felé indult.
+
+Berg ekkor, ki akarván fújni az orrát, elővette a zsebkendőjét, s ráesvén a pillantása a csomóra, elgondolkozott, miközben szomorúan és jelentőségteljesen csóválta a fejét.
+
+- Nekem még egy nagy kérésem volna magához, apácska, - mondotta.
+
+- Hm?... - szólott a gróf és megállott.
+
+- Az imént elmentem Juszupov háza mellett, - kezdte Berg mosolyogva. - Az intézője, a kit jól ösmerek, kiszaladt elém s megkérdezte, nem akarok-e valamit vásárolni. Bementem, tudja csak úgy kíváncsiságból, s láttam ott egy szekrényt, meg egy toilette-asztalt. Tudja, Vjeruska mennyire áhítozik egy ilyenre és mennyit czivakodtunk már ezen (Berg önkénytelenül is átcsapott a jóléte felett való öröm hangjába, mikor a szekrényről és a toilette-asztalról kezdett beszélni). És milyen gyönyörű! - pompásan jár és angol titkos fiók is van benne, tudja? Vjeruska már régóta áhítozik ilyenre. Szeretném hát meglepni vele. Annyi parasztot láttam itt az udvarban. Adjon át kérem közülük egyet nekem, jól megfizetem, és...
+
+A gróf összeránczolta a homlokát és elkezdett vakarózni.
+
+- A grófnétól kérje, nem én intézkedem.
+
+- Ha nehézségekbe ütközik, nem föltétlenül szükséges, - szólott Berg. - Csak Vjeruska miatt szerettem volna.
+
+- Jaj, menjetek már mind a pokolba, a pokolba, a pokolba! - kiáltott föl az öreg gróf. - Úgy is szinte szédül már a fejem. - És kiment a szobából.
+
+A grófné sírva fakadt.
+
+- Bizony, mamácska, nagyon nehéz időket élünk, - szólott Berg.
+
+Natasa az apjával együtt ment ki, s mintha valamin törte volna a fejét, eleinte mögötte ballagott, majd hirtelen lesietett.
+
+A lépcsőn ott állott Petya, s azzal volt elfoglalva, hogy fölfegyverezte azokat az embereket, a kik Moszkvából elmenendők voltak. Az udvaron még mindig ott állottak a megrakott szekerek. Közülök kettőt kiürítettek és az egyikre éppen akkor kapaszkodott föl a legénye segítségével az a sebesült tiszt.
+
+- Tudod most már, hogy miért? - kérdezte Petya Natasától. (Natasa tudta, hogy Petya azt érti, hogy miért kapott össze az apjuk az anyjukkal.) Natasa nem felelt.
+
+- Azért, mert a papa mind át akarta engedni a szekereket a sebesülteknek, - mondotta Petya. - Nekem Vaszilyics mesélte. Szerintem...
+
+- Szerintem, - fortyant föl Natasa egyszerre, szinte kiabálva és Petya felé fordította haragos ábrázatát, - szerintem az olyan csúnyaság, olyan gyalázatosság, olyan... ki se mondhatom micsoda. Mintha bizony holmi németek volnánk?... Megrezzent a torka a görcsös zokogástól, és attól tartván, hogy elgyengül, és kárba vész a haragja, megfordult és sietve lerohant a lépcsőn.
+
+Berg ott ült a grófné mellett és rokoni tisztelettel csillapítgatta őt. A gróf pipával a kezében járt föl s alá a szobában, mikor Natasa a dühtől eltorzult arczczal, mint a szélvész berontott a szobába és gyors léptekkel odament az anyjához.
+
+- Ez csúnyaság! Ez gyalázat! - kiáltott föl. - Ez lehetetlen, hogy ezt mama parancsolta.
+
+Berg és a grófné csodálkozva és megszeppenve néztek rá. A gróf megállott az ablakban és hallgatott.
+
+- Mamácska, ez lehetetlen, nézzen csak ki, mi történik ott az udvaron, - kiáltott föl, - ezek itt maradnak!...
+
+- Mi lelt? Kik azok az ezek? Mit akarsz tőlem?
+
+- Kik, hát a sebesültek! Ez lehetetlen, mamácska; ez hallatlan volna... Nem, mamácskám lelkem, bocsásson meg kérem, de lássa lelkem... Mamácska, mit nekünk az, a mit itt magunkkal hurczolunk, de nézzen csak ki az udvarra, ott mi van... Mamácska!... Ez lehetetlen!...
+
+A grófné rápillantott a leányára, látta az anyja helyett megszégyenült arczát, látta az izgatottságát, megértette, hogy az ura miért nem néz most feléje sem, és zilált arczczal nézett körül.
+
+- Eh, hát tegyetek, a mit akartok! Tán' útjában állok valakinek? - mondotta, még mindig nem adván meg magát egészen.
+
+- Mamácska, lelkem, bocsásson meg.
+
+De a grófné félrelökte a leányát és odament a grófhoz.
+
+- Barátom, intézkedjél, a hogy jónak látod... Én, lásd, ehhez nem értek, - mondotta s bűnbánóan lesütötte a szemét.
+
+- A tojás... a tojás tanítja a tyúkot... - szólott a gróf az öröm könnyein keresztül és megölelte a feleségét, a ki örült, hogy szégyenkező arczát a keblébe temethette.
+
+- Apácska, mamácska! Intézkedhetem?... Igen?... - kérdezgette Natasa. - Azért elviszünk ám mindent, a mire szükségünk van, - mondotta Natasa.
+
+A gróf helyeslőleg bólintott felé, és Natasa azzal a gyors futással, a melylyel fogócskát szokott játszani, a termen keresztül kiszaladt az előszobába s onnan a lépcsőn le az udvarra.
+
+Az emberek odacsődültek Natasa köré, s mindaddig nem hitték el azt a furcsa parancsot, a melyet nekik adott, míg maga a gróf a felesége nevében is meg nem erősítette azt a parancsot, hogy a szekereket mind bocsássák a sebesültek rendelkezésére, a ládákat meg hordják vissza a kamrákba. Miután az emberek a parancsot megértették, a legnagyobb örömmel és buzgósággal láttak hozzá új munkájukhoz. Most már ezt nemcsak hogy nem találta furcsának a cselédség, sőt ellenkezőleg, meg volt róla győződve, hogy ez nem is lehetett másként, éppen úgy, mint a hogy' egy fertály órával azelőtt nemcsak hogy furcsának nem találta senki azt, hogy a holmit elviszik, a sebesülteket meg otthagyják, de sőt meg volt győződve mindenki, hogy ez nem is lehet másként.
+
+Az egész háznép, mintegy kárpótlásul azért, hogy az imént nem csinált semmit, nagy buzgalommal látott hozzá a sebesültek elhelyezésének új munkájához. A sebesültek kibújtak a szobáikból és örömteljes sápadt arczczal vették körül a szekereket. Időközben a szomszéd házakban is elterjedt a híre annak, hogy Rosztovéknál szekerek vannak, és egyszerre a többi házakból is kezdtek oda szállingózni a sebesültek. Közülük sokan azt is ajánlották, hogy ne is szedjék le a holmit, hanem ültessék őket a tetejébe. De a mint egyszer a lerakodás munkája megkezdődött, azt többé lehetetlen volt feltartóztatni. Az már teljesen mindegy volt, a felét hagyják-e ott, vagy az egészet. Az edényekkel, bronzokkal, képekkel és tükrökkel megtöltött ládák, a melyeket oly nagy gonddal csomagoltak be a múlt éjszaka, szanaszét hevertek az udvaron, és még mindig kerestek és találtak is olyan holmit, a mit le lehetett rakni, hogy a sebesülteknek újabb és újabb szekereket engedhessenek át.
+
+- Még négy szekeret oda lehet adni, - szólott az intéző, - a magamét is átengedem, különben hogy' férnek el?
+
+- Adja csak oda azt is, a melyiken az én ruháim vannak, - mondotta a grófné. - Dunyasa majd velem jön a hintóban.
+
+Ezt is átengedték tehát s elküldtek sebesültekért a szomszéd házakba. A háziakon és a cselédségen valami örömteljes élénkség vett erőt. Natasa olyan túláradóan boldog hangulatban volt, mint már régóta nem.
+
+- Hát ezt hova kössük? - kérdezgették az emberek, a mint egy ládát megpróbáltak a hintó keskeny fölhágójára odaerősíteni, - legalább egy szekeret mégis csak itt kellene tartani.
+
+- De hát mi van benne? - kérdezte Natasa.
+
+- A grófné könyvei.
+
+- Hagyjátok itt. Vaszilyics majd elrakja. Nincs rá szükség.
+
+A bricska már tele volt emberekkel; azt se tudták Ilyics Pjotrnak hol adjanak helyet benne.
+
+- Majd felül a bakra. Ugy-e felülsz, Petya, - kiáltott rá Natasa.
+
+Szonya is szüntelenül szorgoskodott; de munkájának a czélja homlokegyenest ellenkezett Natasa czéljával. Azt a holmit szedte össze, melyet ott kellett hagyniok, a grófné kívánságára összeírta őket, és iparkodott lehetőleg minél többet magával vinni belőle.
+
+
+
+XVII.
+
+Délután két órakor Rosztovék befogott és felpakolt négy hintója ott állott a kapuban. A sebesülteket szállító szekerek egymás után fordultak ki az udvarból.
+
+Az a hintó, a melyen Andrej herczeget szállították, mikor a lépcső mellett elhaladt, magára vonta Szonya figyelmét, a ki a komornával együtt éppen a kapuban álló tágas és magas hintóban a grófné ülését rendezgette.
+
+- Hát ez kinek a hintaja? - kérdezte Szonya s kikukkantott a hintó ablakán.
+
+- Tán nem tudja, kisasszony? - felelt a komorna. - A sebesült herczeg van benne: ő is nálunk hált, és szintén velünk jön.
+
+- De hát ki az? Hogy' hívják?
+
+- A mi volt vőlegényünk. Bolkonszkij herczeg! - felelt a szobaleány lihegve. - Azt mondják, halálán van.
+
+Szonya kiugrott a hintóból és odaszaladt a grófnéhoz. A grófné, a ki már útiruhába volt öltözve, nagykendővel a vállán és kalappal a fején, bágyadtan járt föl és alá a fogadó-szobában és a háziakat várta, hogy az elutazás előtt zárt ajtók mögött egy imát mondjon velük. Natasa nem volt a szobában.
+
+- Mamácska, - mondotta Szonya, - Andrej herczeg itt van, halálosan megsebesülve. Velünk jön ő is.
+
+A grófné rémült szemeket meresztett s megkapván Szonya kezét, ijedten nézett körül.
+
+- Natasa? - mondotta.
+
+Ennek a hírnek az első pillanatban Szonyára is, a grófnéra nézve is, csak egy jelentősége volt. Ösmerték az ő Natasájukat és az azon való rémület, vajjon erre a hírre mi történik, minden részvétet elnémított bennük az iránt az ember iránt, a kit pedig mindaketten szerettek.
+
+- Natasa még nem tudja; de velünk jön, ez bizonyos, - mondotta Szonya.
+
+- Azt mondod, halálán van?
+
+Szonya bólintott a fejével.
+
+A grófné megölelte Szonyát és sírva fakadt.
+
+"A Gondviselés útjai kifürkészhetetlenek!" - gondolta magában, úgy érezvén, hogy mindabban, a mi most történik, jelentkezni kezd az a Mindenható kéz, mely eddig az emberek tekintete elől rejtve volt.
+
+- No, mama, készen van minden. De mi lelte?... - kérdezte Natasa élénk arczczal, a mint a szobába lépett.
+
+- Semmi, - felelt a grófné. - Ha készen vagyunk, mehetünk. - És a grófné lehajolt a reticule-jéhez, hogy önmagából kikelt ábrázatát elrejtse. Szonya megölelte és megcsókolta Natasát.
+
+Natasa kérdő pillantással nézett rá.
+
+- Mi lelt? Mi történt?
+
+- Semmi... semmi...
+
+- Valami nagyon rossz, ugy-e?... De hát mi az? - kérdezte Natasa rosszat sejtvén.
+
+Szonya felsóhajtott, de nem felelt semmit. A gróf, Petya, madame Schoss, Kuzjminicsna Mavra és Vaszilyics bejöttek a fogadó-szobába s az ajtót bezárván, valamennyien leültek, és némán, a nélkül, hogy ránéztek volna egymásra, ültek ott pár pillanatig.
+
+A gróf kelt föl elsőnek és a szentkép előtt elkezdett keresztet vetni magára. Azután megölelte Kuzjminicsna Mavrát és Vaszilyicset, a kik Moszkvában maradtak, és mialatt ezek a kezeit keresték és a vállait csókolgatták, könnyedén megveregette a hátukat és gyöngéden megnyugtató, érthetetlen szavakat mormogott a fülükbe. A grófné bement a szentképes szobába, és Szonya ott találta őt, a mint a szétszórtan a falon maradt képek előtt térdelt. (Csak a családi hagyományok szempontjából legértékesebb szentképeket vitték el magukkal.)
+
+A lépcsőn és az udvaron a Petya által tőrökkel és kardokkal fölfegyverzett és útra kész emberek, a kiknek a nadrágjuk be volt gyűrve a csizmájukba, s mindenféle feszesen álló szíjakkal és övekkel voltak fölszerelve, búcsúzkodtak azoktól, a kik maradtak.
+
+Mint az elutazások alkalmával rendesen, most is sok mindent elfeledtek, vagy rosszul helyeztek el, és két legény jó darabig ácsorgott kétoldalt a hintó nyitott ajtai és felhágói mellett, iparkodván a grófnét minél jobban elhelyezni, mialatt a szobaleányok párnákkal és csomagokkal futkostak ide s tova a házból a kocsihoz, a hintóhoz, a bricskához és vissza.
+
+- Mindig elfelejtenek mindent, - mondotta a grófné. - Már tudhatnád, hogy így nem tudok ülni. - És Dunyasa a fogait csikorgatta, de a nélkül, hogy felelt volna, az arczán szemrehányó kifejezéssel rohant oda a hintóhoz, hogy a grófné ülését megigazítsa.
+
+- Oh ez a népség! - szólott a gróf fejcsóválva.
+
+Jefim, az öreg kocsis, a ki az egyetlen volt, a kivel a grófné kocsira mert ülni, magosan ült fönn a bakon és rá se hederített arra, a mi mögötte történt. Harminczesztendős tapasztalásból tudta, hogy még jó darabig nem mondják neki: "No, Isten nevében!" s majd ha mondják is, még vagy kétszer megállítják őt, és elküldenek valami elfeledett holmiért, végül pedig még egyszer megállítják és a grófné maga kihajlik hozzá az ablakon s az Istenre és minden szentekre megkéri őt, hogy a lejtős útakon óvatosan hajtson. Ő ezt már mind tudta, s éppen azért türelmesebben várta, mint a lovai (különösen Szokol, a rudas, mely folyton kapálózott és idegesen rágta a zablát), hogy mi fog történni. Végre elhelyezkedtek valamennyien; fölszedték és lehajtották a kocsira a fölhágókat, becsukták az ajtót, visszaküldtek valakit egy skatulyáért, a grófné kihajolt és elmondta neki a mondókáját. Erre aztán Jefim is lassan levette a kalapját és keresztet vetett magára. Az előlovas és a többiek ugyanezt cselekedték.
+
+- Isten nevében! - szólott Jefim, s föltette a kalapját, - előre! - Az előlovas megindult. A rudas belefeküdt a hámba, pattogtak a rugók és megimbolyodott a kocsiláda. Az inas már menetközben ugrott föl a bakra. Az udvarról kimenet nagyokat zökkent a hintó a rázós kövezeten, épp akkorákat zökkentek a többi fogatok is, és a menet megindult fölfelé az utczán. Mikor egy-egy templom mellett elmentek, a hintókban, batárokban és bricskákban keresztet vetett magára mindenki. A Moszkvában maradó emberek kétoldalt kísérték a kocsikat egy darabig.
+
+Natasa ritkán érzett akkora örömet, mint a mely most erőt vett rajta, a mikor ott ült a hintóban a grófné mellett, és elnézte az elhagyott és aggódó Moszkvának mellette lassan elvonuló falait. Olykor kihajolt a kocsi ablakán s egy pillantást vetett hátra és előre, a hol őket megelőzve, a sebesültek hosszú kocsisora vonult ki a városból. Csaknem legelől szemébe ötlött Andrej herczeg hintajának magas ernyője. Nem tudta, hogy ki van ebben a hintóban, de azért valahányszor kihajolt a kocsiból, mindig ezt a hintót kereste a szemeivel. Tudta, hogy az van legelől.
+
+Kudrinában Nikitszkajából, Prjesznyából és Podnovinszkajából még néhány olyan kocsisor verődött össze, és a Szadováján már két sorban vonultak egymás mellett a fogatok és a szekerek.
+
+Mikor a Szucharova-torony mellett elmentek, Natasa, a mint a jövőkön és menőkön kiváncsi és gyors pillantással végignézett, egyszerre örömmel és meglepetve fölkiáltott:
+
+- Batyuska! Mama, Szonya, nézzék csak, ez ő!
+
+- Ki az? Ki az?
+
+- Nézzék csak, Istenemre mondom, ez Bezuchij! - mondotta Natasa, s kihajolván a kocsi ablakából, egy kocsis-kaftánba öltözött, magas és kövér emberre nézett, a ki járásában és egész viselkedésében elárulta az álruhás urat, s a ki egy sárga és csupaszképű, posztóköpenyes öreg emberrel éppen akkor lépett a Szucharova-torony boltozata alá.
+
+- Isten bizony, Bezuchij, kaftánban, valami vén ficzkóval. Isten bizony, - ismételte Natasa, - nézzék csak, nézzék!
+
+- Dehogy' is, nem ő az. Hogy' is lehet ilyen badarságot mondani!
+
+- Mama, - kiáltott föl Natasa, - a fejemet teszem rá, hogy ő. Biztosítom róla. Megállj, megállj! - kiáltott rá a kocsisra; de a kocsi nem állhatott meg, mert a Mescsánszkájából újabb szekerek és fogatok kerültek elő és kiabáltak Rosztovékra, hogy menjenek tovább és ne álljanak útjukban a többieknek.
+
+És csakugyan, bár sokkal távolabbról, mint az imént, Rosztovék mind meglátták Pierre-t, vagy azt a Pierre-hez rendkívül hasonlító embert, a ki kocsis-kaftánban, lehorgasztott fejjel és komoly arczczal ballagott az utczán egy alacsonytermetű, csupaszképű és lakáj kinézésű öregecskével. Ez az öreg észrevette a kocsi ablakából kikukkanó arczot, és tiszteletteljesen megérintvén Pierre könyökét, mondott neki valamit, és rámutatott a kocsira. Pierre sokáig nem tudta megérteni, mit akar tőle: nyilván olyan mélyen el volt merülve a gondolataiba. Végre, mikor megértette, odanézett, és abban a pillanatban fölismervén Natasát, az első benyomásnak engedve, szaporán a kocsi felé indult. De alig ment tíz lépést, nyilván eszébe jutott valami, és megállt.
+
+Natasának a kocsiból kihajló arcza gúnyos gyöngédségtől csillogott.
+
+- Kirillics Pjotr, jőjjön már! Lássa, mindjárt megösmertük! Ez csodálatos! - kiáltott föl és kezet nyújtott neki. - Hát maga hogy' kerül ide? És ebben az öltözetben?
+
+Pierre megfogta a feléje nyújtott kezet és menetközben (miután a kocsi nem állhatott meg) ügyetlenül megcsókolta.
+
+- Mi lelte magát, gróf? - kérdezte a grófné álmélkodó és résztvevő hangon.
+
+- Mi az? Mi? Miért? Jaj, ne is kérdezzék, - szólott Pierre és ránézett Natasára, a kinek ragyogó és örömteljes tekintete (ezt a nélkül is érezte, hogy ránézett volna) egészen körülvette őt varázsával.
+
+- Ön talán itt marad Moszkvában? - Pierre hallgatott.
+
+- Moszkvában? - ismételte kérdőleg. - Igen, Moszkvában maradok. Isten velük.
+
+- Jaj, beh szeretnék férfi lenni, akkor föltétlenül itt maradnék most magával. Jaj de jó volna! - szólott Natasa. - Mama, engedje meg, hogy itt maradjak. - Pierre szórakozottan nézett Natasára, s valamit akart mondani, de a grófné megelőzte.
+
+- Ön is résztvett a csatában, hallottuk...?
+
+- Igen, résztvettem, - felelt Pierre. - Holnap megint csata lesz,... - kezdte el, de most meg Natasa szakította félbe.
+
+- De hát mi lelte magát, gróf? Egészen ki van kelve magából...
+
+- Jaj, ne is kérdezzenek, ne is kérdezzenek, én magam se tudok semmit. Holnap... De nem! Isten velük, Isten velük, - mondotta, - rettenetes idők! - S elmaradván a kocsitól, fölment a gyalogjáróra.
+
+Natasa még jó darabig kihajolt a kocsi ablakából, és gyöngédségtől sugárzó, örömteljes, de valamelyest gúnyos mosolylyal nézett utána.
+
+
+
+XVIII.
+
+Pierre, Moszkvából való eltünése óta immár második napja lakott az elhúnyt Bazgyejev üres lakásában. Történt pedig ez a következőképpen.
+
+A Moszkvába történt visszatérése és Rasztopcsin gróffal való találkozása után következő napon, Pierre, mikor fölébredt, jó darabig nem tudott tisztába jönni azzal, hol van, és mit akarnak tőle. Mikor a fogadó-szobájában reá várakozó emberek közt felsoroltak neki egy francziát is, a ki levelet hozott neki Vasziljevna Jelena grófnétól, egyszerre elfogta a zavarnak és a reménytelenségnek az az érzése, a melyre annyira hajlandó volt. Egyszerre úgy tetszett neki, hogy most mindennek vége, hogy összezavarodott és összeomlott minden, hogy most szó sincsen arról, ki a bűnös és ki az ártatlan, hogy a jövőben immár nincs előtte semmi, s hogy ebből a helyzetből nincs többé menekülés. Elkényszeredetten mosolyogva, és valamit mormogva, hol valami idétlen helyzetben leült a pamlagra, hol meg fölkelt, odament az ajtóhoz és a kulcslyukon át kinézett a fogadó-szobába, hol pedig a kezével legyintve visszatért a helyére s fogott egy könyvet. Az udvarmestere másodszor is bejött jelenteni, hogy az a franczia, a ki a grófné levelét hozta, hacsak egy pillanatra is, de nagyon szeretne beszélni vele, és hogy Bazgyejev özvegyétől is eljöttek, hogy megkérjék, vegye át már a neki szánt könyveket, mert Bazgyejeva asszony falúra akar utazni.
+
+- Hjah úgy, tüstént, várj csak... Vagy nem, nem, menj és mondd meg, hogy azonnal jövök, - szólott Pierre az udvarmesterének.
+
+De alig hogy az udvarmester kiment, Pierre fogta az asztalról a kalapját és a hátsó ajtón kiment a szobájából. A folyosón nem volt senki. Pierre végigmenve a hosszú folyosón, eljutott a lépcsőhöz, és homlokát ránczolva s mindkét kezével dörzsölve, elindult lefelé. A parádés ajtónál ott állott a kapus. A lépcső derekától, a meddig Pierre eljutott, egy másik lépcső ágazott ki a hátsó kijárat felé. Pierre rátért erre a lépcsőre és kilépett az udvarra. Eddig senki se látta. De az utczán, alig, hogy kilépett, az ott ácsorgó kocsisok és a házmester is meglátták, és kalapot emeltek előtte. Pierre, mikor magán érezte ezeknek a pillantását, úgy tett, mint a strucczmadár, mely a homokba dugja a fejét, hogy meg ne lássák: lehorgasztotta a fejét és a lépteit gyorsítva, elindult tovább az utczán.
+
+Mindama teendők közül, melyek aznap délelőtt Pierre-re vártak, Alexejevics Joszif könyveinek és iratainak a kiválogatása látszott előtte a legfontosabbnak.
+
+Beleült a legelső bérkocsiba, mely az útjába akadt és elhajtatott a Patriarcha-tavakhoz, a hol Bazgyejev özvegyének a háza volt.
+
+Elnézte a Moszkvából minden oldalról távozó szekerek szakadatlan sorát, folyton illegette nehéz testét, nehogy a döczögő, ócska kocsiból kipottyanjon, valami ahhoz hasonló örömteljes érzés fogta el, a melyet az iskolából megszökött diák érezhet, és beszédbe eredt a kocsisával.
+
+A kocsis elmesélte neki, hogy ma osztják ki a Kremlben a fegyvereket, és hogy holnap az egész lakosságot kiterelik a Hármas-hegyre, a hol nagy ütközet lesz.
+
+A Patriarcha-tavakhoz érve, Pierre megkereste Bazgyejev házát, a melyben már régóta nem járt. Odament a kapushoz. A kopogásra ugyanaz a Geraszim nevű, sárga és csupaszképű öreg jött neki kaput nyitni, a kit öt esztendővel ezelőtt Alexejevics Josziffal Torzskában látott.
+
+- Itthon van? - kérdezte Pierre.
+
+- Danilovna Szofja, tekintettel a körülményekre, már elutazott a gyermekekkel együtt a torzskai kormányzóságba, kegyelmes uram.
+
+- Azért mégis bemegyek, mert könyveket kell kiválogatnom, - szólott Pierre.
+
+- Csak parancsoljon kérem; az elhúnyt Alexejevics Joszifnak, - Isten adjon neki örök nyugodalmat, - az öcscse, Alexejevics Makar itt van ugyan, de ő, a mint tán méltóztatik is tudni, kissé gyöngélkedik, - mondotta az öreg inas.
+
+Alexejevics Makar, mint Pierre nagyon jól tudta, Alexejevics Joszifnak a sok ivástól kissé elhülyült testvére volt.
+
+- Igen, igen, tudom. Gyerünk, gyerünk... - mondotta Pierre és belépett a házba. Az előszobában egy rezesorrú, kopasz öreg ember lézengett, hálóköntös rajta, meztelen lábain sárczipők; mikor Pierre-t megpillantotta, bosszúsan mormogott valamit, és eltűnt a folyosón.
+
+- Nagyeszű ember volt, most pedig, a mint méltóztatik látni, egészen elgyengült az elméje, - mondotta Geraszim. - Parancsol tán besétálni a dolgozó-szobába? - Pierre bólintott a fejével. - A dolgozó-szoba úgy van most is, a mint annak idején lepecsételték. Danilovna Szofja megparancsolta, hogy ha öntől jön valaki, adjuk ki neki a könyveket.
+
+Pierre belépett ugyanabba a komor dolgozó-szobába, a melynek még a megboldogult életében is oly remegéssel lépte át a küszöbét. Ez a porlepte dolgozószoba, mely Alexejevics Joszif halála óta érintetlen volt, most még komorabb benyomást tett rá.
+
+Geraszim felhúzta az egyik ablakredőnyt és lábújjhegyen kiment. Pierre körüljárta a szobát, odament a szekrényhez, a melyben kéziratok voltak, és elővette a rendnek valamikor egyik legfontosabb ereklyéjét. Ez az eredeti skót okmányok csomója volt, jóltevőjének a széljegyzeteivel és magyarázataival. Leült a porlepte íróasztal mellé, s odatette maga elé a kéziratokat, hol kinyitotta, hol összecsukta őket, és végre félrelökvén az iratokat, a kezeire hajtotta a fejét és gondolatokba merült.
+
+Geraszim több ízben is óvatosan bepillantott a szobába és látta, hogy Pierre mozdulatlanul ül ott. Több mint két óra telt el. Geraszim ekkor megengedte magának, hogy zajt csapjon az ajtóban és ezzel magára vonja Pierre figyelmét. De Pierre nem hallotta őt.
+
+- Parancsolja, hogy elküldjem a bérkocsit?
+
+- Hjah úgy, - szólott Pierre felocsudva és hirtelen fölkelt. - Hallod-e, - mondotta s megfogván Geraszimot a kabátja gombjánál fogva, csillogó, nedves és lelkes szemeivel tetőtől-talpig végigmérte az öreget. - Hallod-e, azt tudod, hogy holnap ütközet lesz...
+
+- Hallottam valamit róla, - felelt Geraszim.
+
+- Csak arra kérlek, ne mondd meg senkinek, hogy én ki vagyok. És tedd meg, a mire kérlek.
+
+- Igen is, - szólott Geraszim. - Parancsol tán valamit enni?
+
+- Nem, de más valamire volna szükségem. Valami parasztruha s egy pisztoly kellene nékem, - mondotta Pierre, s váratlanul elpirult.
+
+- Igenis, - felelt Geraszim rövid gondolkodás után.
+
+Pierre ennek a napnak egész hátralévő részét teljes magányban töltötte el, jóltevőjének a szobájában, és a mint Geraszim hallotta, nyugtalanul járt föl és alá egyik szögletből a másikba, miközben maga-magával beszélgetett, és még az éjszakát is ott töltötte a számára sebtében megvetett ágyon.
+
+Geraszim, a ki már sok furcsaságot látott életében, legkevésbbé se csodálkozott Pierre átköltözésén, s úgy látszott, mintha jól esett volna neki az, hogy megint van kit kiszolgálnia. Még aznap estére, a nélkül, hogy csak egy pillanatra is gondolkodóba esett volna azon, hogy Pierre-nek miért volt rá szüksége, szerzett neki egy kaftánt és egy sapkát, s másnapra megígérte, hogy a kívánt pisztolyt is előteremti. Alexejevics Makar, sárczipős lábaival csoszogva, akkor este két ízben is megállt Pierre ajtajában és fürkésző tekintettel nézett végig rajta. De alig hogy Pierre odafordult hozzá, bosszúsan és szégyenkezve összecsapta a hálóköntösét és sietve odább állott. És éppen akkor, a mikor Pierre másnap a Geraszim által előteremtett kocsis-kaftánban elment az öreggel a Szucharova-torony tájára, hogy pisztolyt vásároljon, akkor találkozott Rosztovékkal.
+
+
+
+XIX.
+
+Kutuzov szeptember elsején adta ki a parancsot, hogy az orosz csapatok Moszkván keresztül vonuljanak vissza a rjzani útra.
+
+Az első csapatok még éjszakának idején útnak indultak. Az éjjel indult csapatok nem siettek s lassan és rendben indultak el; de hajnalban az elindult csapatok a darogomilovszki hídhoz érve, a túlsó parton kínosan szorongó és a híd felé iparkodó, az innenső oldalon pedig az utczákat és közöket szinte eltorlaszoló, hátul pedig őket szorongató csapatok tömegét látták köröskörül. S erre minden ok nélkül való sietség és aggodalom érzése vett erőt a csapatokon. Mind a híd felé törtek előre s ellepték a hídat, a réveket és a ladikokat. Kutuzov mindenféle mellékutczákon keresztül jutott át a Moszkva túlsó partjára.
+
+Szeptember másodikán délelőtt tíz órakor már csak a hátvéd csapatai maradtak a darogomilovszki külvárosban. A hadsereg zöme már elhagyta volt a várost és átkelt a Moszkva folyón.
+
+Ugyanekkor, szeptember másodikán, délelőtt tiz óra tájban, Napoleon, csapatai közepett ott állott a Paklonnoi-hegyen és gyönyörködött az előtte föltáruló látványban.
+
+Augusztus huszonhatodikától kezdve, tovább, szeptember másodikáig, a borodinoi ütközettől kezdve addig, míg az ellenség Moszkvába bevonult, ennek az izgalmas és emlékezetes hétnek minden napján az a szokatlan s az embereket mindig bámulatba ejtő őszi idő volt, a mikor az alantjáró nap még jobban melegít, mint tavaszszal s mikor a ritka és tiszta levegőben úgy csillog minden, hogy szinte bántja a szemet, mikor az ember melle megerősödik és fölfrissül az illatos, őszi levegőtől, mikor az éjszakák is szinte langyosak és mikor ezeken a sötét és meleg éjszakákon rémületet és örömet keltve telehintik az eget az aranyosan pislogó csillagok.
+
+Szeptember másodikán délelőtt tíz órakor is ilyen volt az idő. Szinte tündéries volt a reggel verőfénye. A Paklonnoi-hegyről nézve, Moszkva terpeszkedve nyúlt el az ember szemei előtt a folyójával, kertjeivel és templomaival, s látszólag rendes életét élte, kupolái pedig mint a csillagok, úgy ragyogtak a nap sugaraiban.
+
+Napoleon ennek a szokatlan építkezésű és soha nem látott formákkal ékes városnak a láttára, valami olyan, valamelyest irígy és nyugtalan kíváncsiságot érzett, a minőt az emberek az előttük ösmeretlen élet formáival szemben szoktak érezni. Nyilvánvaló volt, hogy ez a város teljes erővel élte a maga életét. Azokból a meghatározhatatlan jelekből, a melyekből nagy távolságra is csalhatatlanul meg lehet különböztetni az eleven testet a halottól, Napoleon a Paklonnoi-hegyről látta a városban az élet lüktetését, és szinte érezte ennek a nagy és szép testnek a lélekzését. Minden orosz ember, ha Moszkvát nézi, megérzi benne az anyát; és minden idegen ember, ha elnézi a várost, a nélkül, hogy anyai jelentőségét ösmerné, okvetlenül kiérzi a városnak nőies jellegét, s ezt Napoleon is kiérezte.
+
+- Ime, itt van végre ez a híres ázsiai város, az ő számtalan templomával, ime itt van a szent Moszkva! Ideje is már! - mondotta Napoleon, s leszállván a lováról, kiterítette maga elé Moszkva térképét és odahívatta Lelorme D'Ideville-t, a tolmácsát.
+
+"Az ellenség által elfoglalt város olyan, mint a leány, a ki elvesztette az ártatlanságát", - gondolta magában (a mint ezt Szmolenszkben Tucskovnak el is mondta). És ebből a szempontból nézte az előtte elterülő s általa még soha sem látott keleti szépséget. Neki magának is furcsa volt, hogy ez a régóta táplált és szinte lehetetlennek látszó vágya is valóra vált. A derült reggeli fényben hol a várost, hol a térképet nézte s tanulmányozta a város részleteit, miközben birhatásának biztos tudata izgatta és rémítgette őt.
+
+"De hát lehetett volna-e ez másként?" - gondolta. "Ime itt van ez a főváros; itt hever a lábaimnál és várja a sorsát. Hol van most Alexandr, s mit gondol vajjon? Különös, gyönyörűséges, nagyszerű város! De különös és nagyszerű ez a pillanat is! Vajjon milyen színben látnak most engem - ők?" - gondolta magában a csapatairól, "Ime, itt a jutalma mindezeknek a kislelkűeknek", - gondolta, a mint a körülötte álló s a minden oldalról közeledő és sorakozó csapatokon végignézett. "Egyetlen szavam, kezemnek egyetlen moczczanása és elveszett a czároknak ez az ősrégi fővárosa. De az én irgalmasságom mindenkor kész a legyőzöttekhez leereszkedni. Nagylelkűnek és igazán nagynak kell lennem. De nem, az nem igaz, hogy én Moszkvában vagyok", - villant meg egyszerre a fejében. "De mégis, ime, itt hever lábaim előtt és aranyos kupolái és keresztjei reszketve csillognak a nap sugaraiban. De én megkegyelmezek neki. A barbárság és zsarnokság ősrégi emlékeire rá fogom írni az igazság és a könyörületesség nagy szavait... Alexandert, tudom, ez fogja legérzékenyebben érinteni. (Napoleonnak úgy tetszett, hogy mindannak, a mi történt, legfőbb jelentősége abban az egyéni küzdelemben volt, a melyet ő Alexandrral folytatott.) A Kreml magaslatáról, - igen, ez a Kreml, igen, onnan hirdetem nekik az igazságosság törvényét, megmutatom nekik a czivilizáczió valódi jelentőségét és rákényszerítem a bojárok utódait, hogy szeretettel emlékezzenek meg legyőzőjüknek a nevéről. Elmondom majd a küldöttségnek, hogy én nem akartam és nem is akarom a háborút, hogy én csak az ő udvaruk hazug politikája ellen viseltem háborút, hogy én tisztelem és szeretem Alexandert, s hogy Moszkvában kész vagyok egy hozzám és népeimhez méltó béke föltételeit elfogadni. A háború szerencséjét nem akarom kihasználni, hogy azt az uralkodót, a kit oly nagyrabecsülök, megalázzam. "Bojárok, - fogom nekik mondani, - én nem akarok háborút, én békét akarok, én minden alattvalómnak a jólétére törekszem." Egyébiránt, előre is tudom, hogy a jelenlétük lelkesíteni fog engem, s úgy, mint rendesen, tisztán, ünnepélyesen és fönségesen fogok elmondani nekik mindent. De hát csakugyan igaz, hogy Moszkvában vagyok? Igen, íme itt van!"
+
+- Hadd vezessék elém a bojárokat, - fordult oda a kíséretéhez. Egyik tábornok a fényes kísérettel legott ellovagolt a bojárokért.
+
+Elmúlt két óra. Napoleon megreggelizett és megint ugyanazon a helyen állt a Paklonnoj-hegyen és várta a küldöttséget. A bojárokhoz intézendő beszéde már egészen tisztán kialakult a fejében. Ez a beszéd tele volt azzal a méltósággal és hiúsággal, a melyhez Napoleon annyira értett.
+
+A nagylelkűségnek az a modora, a melyet Napoleon Moszkvában tanusítani szándékozott, őt magát is elragadta. Képzeletében már kijelölte azoknak a gyülekezeteknek a napjait, a melyeken a czárok palotájában az orosz mágnásoknak össze kell majd jönniök a franczia császár mágnásaival. Gondolatban már kijelölte azt a kormányzót is, a ki majd meg tudja nyerni a lakosságot. Értesülvén róla, hogy Moszkvában sok a jótékony intézmény, képzeletében elhatározta, hogy mindezeket az intézményeket el fogja halmozni a kegyeivel. Úgy gondolkozott, hogy valamint Afrikában burnuszban kellett ülnie a mecsetekben, úgy Moszkvában kegyesnek kell lennie, akár a czárok. És hogy teljesen meghódítsa az oroszok szívét, ő is, mint minden franczia, a ki semmiféle érzésbe vágó dolgot nem tudott elképzelni a nélkül, hogy kedves, szelid, szegény édesanyjára ne emlékezzék, elhatározta, hogy mindezekre az intézetekre nagy betűkkel ráiratja: "Ez az intézet az én kedves anyámnak van szentelve." Nem, egyszerűen: "Édes anyám háza", - határozta el végre. "De hát lehetséges-e, hogy csakugyan Moszkvában vagyok? Igen, íme itt van előttem; de miért nem jön olyan soká a város küldöttsége?" - gondolta magában.
+
+E közben kíséretének a hátsó soraiban halk, de izgatott tanácskozás folyt tábornokai és marsalljai között. Azok, a kik elmentek volt a küldöttségért, azzal a hírrel jöttek vissza, hogy Moszkva üres és mindenki elment belőle. A tanácskozók arcza sápadt volt és izgatott. Nem attól szeppentek meg, hogy Moszkvát elhagyták a lakosai (bármily fontosnak látszott is előttük ez a tény) hanem attól, hogy' adják ezt tudtára a császárnak, hogy' mondják meg neki, a nélkül, hogy ő felségét abba a rettenetes, és francziául ridicule-nek nevezett helyzetbe hoznák, hogy' mondják meg neki, hogy hiába várta a bojárokat ilyen soká, mert a városban részeg hordákon kívül nincsen senki. Némelyek azt ajánlották, hogy bármibe kerüljön is, össze kell fogdosni valamiféle küldöttséget, mások ellene szóltak ennek a véleménynek, és a mellett kardoskodtak, hogy óvatosan és okosan elő kell készíteni a császárt és meg kell neki mondani az igazságot.
+
+- Mégis csak meg kell neki mondani... - mondogatták a kíséretbeli urak. - A helyzet annyival is súlyosabb volt, hogy a császár nagylelkű tervein tünődve, türelmesen járt föl és alá a térkép mellett, s olykor a tenyere alatt egy-egy pillantást vetett a moszkvai útra, miközben vidáman és büszkén elmosolyodott.
+
+- De az kínos... Lehetetlen! - mondogatták vállukat vonogatva a kíséretbeli urak, sehogy' sem tudván rászánni magukat arra, hogy azt a rettenetes szót: le ridicule... kimondják.
+
+E közben a császár, belefáradván a hiábavaló várakozásba, és szerencsés szimatjával megérezvén, hogy az a fönséges pillanat, ha nagyon is soká húzódik, lassankint veszít a fönségéből, jelt adott a kezével. Elhangzott egy magános, jelző ágyúlövés, mire a csapatok, melyek Moszkvát minden oldalról körülvették, a tveri, kalugai és darogomilovszki sorompókon át megindultak Moszkva felé. Mind gyorsabban és gyorsabban, szinte egymást hajszolva, szaporán, szinte futólépésben vonultak egymás után a csapatok, melyek el-eltűntek az általuk fölvert porfelhőkben, s betöltötték a levegőt egymásbaolvadó rivalgásuk zajával.
+
+Napoleon a csapatok sodrával együtt eljutott a darogomilovszki sorompóhoz, de ott megint megállt, és a lováról leszállván, hosszú ideig járt föl és alá a kamer-kollezsszkij-sánczon és várta a küldöttséget.
+
+
+
+XX.
+
+Moszkva ezalatt teljesen kiürült. Még voltak ugyan benne emberek, ott maradt a lakosságnak tán egy ötvenedrésze, de a város azért üres volt. Üres volt, mint a pusztulófélben lévő és királynőjétől megfosztott kaptár.
+
+A királynőjétől megfosztott kaptárban immár nincs élet, de a felületes szemlélő előtt azért épp oly elevennek látszik, mint a többiek.
+
+A déli nap forró sugaraiban, a királynőjétől megfosztott kaptáron kívül is épp oly vidáman döngnek a méhek, mint a többi, eleven kaptárak körül; épp oly, már messziről érezhető mézillata van ennek is, és épp úgy járnak ki s be a nyíláson a méhek. De csak egy pillantást kell vetni belé, hogy meglássa az ember, hogy ebben a kaptárban már nincs élet. Nem úgy szállongnak körülötte a méhek, nem az az illat, nem azok a hangok fogadják előtte a közeledő méhészt. Ha a méhész az ilyen beteg kaptár falát megkopogtatja, az azelőtti hirtelen és kedélyes válasz, a potrohuk alját fenyegetőleg illegető és szárnyaik szapora rezgésével légies, életteljes hangot hallató méhek tízezreinek a zümmögése helyett csak szakgatott döngicsélés a válasz, mely tompán visszhangzik az üres kaptárban. Az ilyen kaptár szájából nem méz és étel fűszeres, kellemes illata, s nem a bőség melegsége árad szét, hanem a méz illatába belevegyül az üresség és a poshadás szaga. Híre sincs többé a kaptár szájánál a védelemben pusztulásra kész, potrohukat fölkunkorító és riadót döngő őröknek. Nem hallatszik többé a munka remegésének a forró víz bugyogásához hasonló halk és egyenletes hangja, s helyette a zűrzavar zavaros és szakgatott moraja hallszik. Bátortalanul és ravaszul szállnak kaptárról-kaptárra a hosszúkás, fekete s mézzel bemaszatolt rabló-méhek; ezek nem szúrnak, hanem elillannak a veszedelem elől. Annak előtte a méhek megrakodva szálltak be a kaptárba, de üresen hagyták el azt, most pedig kifelé is zsákmánynyal megrakodva szállnak. A méhész félrehúzza az alsó reteszt és belenéz a kaptár alsó részébe. A munkába elmerült, nedvesen csillogó s egymás lábaiba kapaszkodó méhecskék fekete lánczai helyett, melyek annakelőtte a sonkolyig (az alsó fenékig) lecsüggtek és a munka szünet nélküli zúgásával töltögették a sejteket, most álmos és összetöpörödött méhek lézengnek szórakozottan a kaptár alján és falain. Az enyvvel odaragasztott és a szárnyak legyezőivel tisztára sepert fenék helyett apró viaszkmorzsák és ürülék-darabkák, lábacskáikat alig-alig billegtető, félholt és teljesen elpusztult méhecskék hevernek szanaszét a kaptár fenekén.
+
+A méhész kinyitja a felső reteszt, és megnézi a kaptár felső részét. A méhek sűrű sorai helyett, melyek gondosan kitöltögetik a lép sejtecskéit és melengetik az ivadékaikat, tisztán látja a lép művészi munkáját, de már nem abban a szűziességben, mint annakelőtte. Minden piszkos és el van hanyagolva; a fekete rabló-méhek gyorsan és lopva suhannak ide s tova; a kurta összeaszott és bágyadt, szinte elvénhedt méhek lomhán támolyognak idestova, nem látnak senkit, nem kívánnak semmit, s szinte elvesztik az élet öntudatát. A herék, a lódarazsak, a poszméhek és a lepkék röptükben ügyetlenül támolyognak, odacsapódnak a kaptár falaihoz. Itt-ott a halott ivadékokkal és mézzel telt sejtek közt bosszús dongás hallatszik; néhol két méhecske puszta megszokásából annak, hogy a kaptár fészkeit tisztán tartsa, erejét meghaladó iparkodással vonszol kifelé egy-egy halottat vagy poszméhet, maga se tudván, miért cselekszi ezt. Egy másik szögletben, két vén méh szorgalmasan mosakodik, csipkedi vagy eteti egymást, maga se tudván, baráti vagy ellenséges indulattal cselekszi-e ezt. Egy harmadik zúgban egy csoport méhe egymást szorongatva támad rá valami áldozatra, s üldözi, fojtogatja szegényt. S az elgyengült vagy megölt méhe, lassan és könnyedén, mint a pehely, hull alá a holttestek közé. A méhész megfordítja a két középső keretet, hogy lássa a fészket. A sok ezernyi, vállvetve egymás mellett szorongó, s a szaporodás magasztos titkait őrző méhecskék fekete körei helyett százszámra látja maga előtt a levert, félig holt és szendergő méhek rajait. A szentélyen ülve, a melyet őriztek, s a mely nincs többé, csaknem valamennyien meghaltak, a nélkül, hogy maguk is tudták volna. A rothadás és halál szaga árad szét belőlük. Csak egyesek akadnak köztük, a melyek megmozdulnak, fölkászolódnak, bágyadtan fölszállanak és ráütnek ellenségüknek a kezére, nem lévén többé erejük arra, hogy őt megszúrják és a szúrásba belehaljanak; a többiek, a halottak, mint a halpikkely, könnyedén hullanak lefelé. A méhész lezárja a reteszt, krétával megjegyzi a kaptárt, s alkalmas időben feltöri és kiperzseli belőle a beteg rajt.
+
+Ilyen üres volt Moszkva akkor, a mikor Napoleon fáradtan, izgatottan és mogorván járt föl és alá a kamer-kolezsszkij sánczon és várta az illedelemnek azt a bár külső, de az ő felfogása szerint elmaradhatatlan megnyilvánulását, - a küldöttséget.
+
+Moszkva egyes részeiben, bár teljesen vaktában, mozogtak ugyan még az emberek, s megőrizték régi szokásaikat, de maguk se tudták már, mit csinálnak.
+
+Mikor Napoleonnak a kellő óvatossággal tudtára adták, hogy Moszkva üres, bosszús pillantást vetett arra, a ki neki ezt a hírt hozta, és elfordulván tőle, tovább járt föl és alá.
+
+- A kocsimat, - mondotta. Az ügyeletes segédtiszttel felült a kocsijára, s bevonult a külvárosba.
+
+"Moszkva üres. Milyen hihetetlen esemény!" - mondotta magában.
+
+Nem ment be a városba, hanem a darogomilovszki külváros egyik fogadójában szállt meg.
+
+A színelőadás vége teljes kudarczot vallott.
+
+
+
+XXI.
+
+Az orosz csapatok éjjel két óra és délután két óra közt vonultak át Moszkván s maguk után vonzották az utolsó távozni készülő lakosokat és sebesülteket is.
+
+A csapatok vonulása közben a Kamennij-, a Moszkvorjeczkij- és a Jauzszkij-hídaknál volt a legnagyobb a tolongás.
+
+Mialatt a csapatok a Kremlnél két részre szakadva a Moszkvorjeczkij- és a Kamennij-híd felé özönlöttek, egy nagy csapat katona a fönnakadást és a tolongást fölhasználva, a hídak előtt visszafordult, s loppal és szótlanul a Blazsennij Vaszilij mellett a Boroviczki-kapun át visszasompolygott a Krasznaja-térre, mert valahogyan megszimatolta, hogy ott könnyűszerrel lesz mit zsebelni. Épp oly tömeg lepte el a Gosztinnij Dvor minden bejáróját és folyosóját, mint az olcsó piaczokat. De nem hallatszottak az elárusítók mesterkélten barátságos, csábító hangjai, híre se volt a házalóknak, s a vásárló hölgyek tarka tömegének, mindenfelé csak a fegyvertelen katonák egyenruhái és köpenyei látszottak, a kik megrakodva mentek el és csakhamar megint üres kézzel tértek vissza. A kereskedők és a segédeik (nagyon kevesen voltak) fejvesztetten jártak-keltek a katonák között, nyitogatták és csukogatták a boltjaikat és az inasaikkal maguk hordták el az árúkat valahová. A Gosztinnij Dvor előtt lévő téren dobosok állottak és gyülekezést vertek. De a dobpergés, nem mint azelőtt, gyülekezésre, hanem ellenkezőleg, arra indította a fosztogató katonákat, hogy a dobszótól minél messzebbre fussanak szét. A boltokban és a csarnokokban a katonák közt szürkekaftános és borotvált fejű alakok is tűntek föl. Két tiszt, az egyik egyenruhája fölött szolgálati övvel, egy sovány, sötétszürke lovon ülve, a másik köpenynyel a vállán és gyalogszerrel, ott állott az Ilyinka szegletén és valamiről beszélgetett. Egy harmadik vágtatva jött oda hozzájuk.
+
+- A tábornok azt parancsolta, hogy minden áron szét kell verni őket azonnal. Ez mégis csak hallatlan! Az embereknek több mint a fele szétszaladt.
+
+- Hova mégy?... Hova mentek?... - kiáltott rá három gyalogos katonára, a kik fegyvertelenül, a köpönyegüket fölkapva, suhantak be mellette a sorba. - Megállj, gazember!
+
+- No itt van, tessék hát őket összeszedni, - felelt a másik tiszt. - Arról ugyan szó se lehet; sietni kell mielőbb, nehogy még a többi is kereket oldjon, ennyi az egész!
+
+- De hát hogy' menjünk? - ott a hídon megálltak, összetorlódtak és meg se moczczannak. Be kell keríteni őket, nehogy az utolsók is szétfussanak.
+
+- Menjenek hát oda! Kergessék ki őket, - kiáltott a legidősebb tiszt.
+
+A szolgálati öves tiszt leszállt a lóról, magához hívta a dobost, és vele együtt bement a boltívek alá. Néhány katona egyszeriben futásnak eredt. Egy kereskedő, a kinek az orra piros hólyagokkal volt ellepve, jól táplált ábrázatán a számitás nyugodt és elpusztíthatatlan kifejezésével, szaporán és a karjait folytonosan himbálva jött oda a tiszthez.
+
+- Nagyságos uram, - mondotta, - legyen olyan kegyes, és védjen meg bennünket. Mi sem kíméljük a garast, szót sem érdemel; a legnagyobb örömmel! Parancsoljon, tüstént kihozom a szövetet, nemes embernek akár kettőt se sajnálunk, a legnagyobb örömmel! Mert hát mindenikünk érzi, hogy ez a legtisztább fosztogatás! Parancsoljon! Ha legalább egy őrszemet kaphatnánk, hogy a boltjainkat bezárhassuk...
+
+Több kereskedő verődött össze a tiszt körül.
+
+- Eh, badar beszéd, - mondotta egyikük, egy szigorú ábrázatú, szikár ember. - Mikor arról van szó, hogy leüssék az ember fejét, aligha sír a hajszálai után. Vigye, ki mit akar! - S egy erélyes mozdulattal legyintett a kezével, s oldalvást fordult a tiszt felé.
+
+- Könnyű neked, Szidorycs Iván, - szólalt meg bosszúsan az első kereskedő. - Tessék hát befáradni, nagyságos uram.
+
+- Miért könnyű, - kiáltott föl a szikár kereskedő, - nekem százezer rúbl értékű árúm fekszik a három üzletemben. Hogy' mentem meg, ha még a katonaság is elmegy? Eh, Isten kezében vagyunk valamennyien.
+
+- Parancsoljon hát, nagyságos uram, - szólott az első kereskedő mély hajlongások közt. A tiszt tanácstalanul állt ott és határozatlanság tükröződött az arczán.
+
+- De hát mi közöm nekem hozzá! - kiáltott föl egyszerre, s gyors léptekkel ment végig a soron. Egyik nyitott boltból verekedés és szitkozódás zaja hallatszott ki, s mikor a tiszt odaért, szürke ujjasban egy beretvált fejű, kilökött ember repült ki az ajtón.
+
+Ez az ember a nyakát behúzva suhant el a kereskedők és a tiszt mellett. A tiszt nekiesett a boltban volt katonáknak. De ugyanekkor a Moszkvorjeczkij-hídnál szorongó tömeg rémes rivalgása hangzott föl, és a tiszt kiszaladt a térre.
+
+- Mi az? Mi az? - kérdezte, de a bajtársa akkorra már száguldva sietett el a kiabálás irányába, a Blazsennij Vaszilij mellett.
+
+A tiszt lóra kapott és elvágtatott utána. Mikor a hídhoz ért, két lemozdonyozott ágyút, a hídon vonuló gyalogságot, néhány felborult szekeret, egy pár ijedt arczot és egy csapat vigyorgó katonát látott. Az ágyúk mellett egy kétlovas szekér állott. A szekér mögött a kerekek közt négy nyakszíjas agár szorongott. A szekér tetézetten meg volt rakva mindenféle holmival, s a legtetején egy a lábaival fölfelé fordított gyerekszék mellett egy asszony ült, a ki keservesen és kétségbeesetten jajveszékelt. A bajtársak elmondták a tisztnek, hogy az egész lárma és az asszony jajveszékelése onnan eredt, hogy Jermolov tábornok rábukkanván erre a tömegre, mikor megtudta, hogy a katonák elszélednek a boltokba, a lakosok pedig eltorlaszolják a hídat, parancsot adott, hogy mozdonyozzák le az ágyúkat és azzal fenyegetőzött, hogy elrettentő például lövetni fogja a hídat. A tömeg erre fölborította a szekereket, szorongatni kezdte egymást, és kétségbeesetten ordítozva és tülekedve eltisztult a hídról, úgy, hogy a csapatok újra megindulhattak előre.
+
+
+
+XXII.
+
+Ezalatt maga a város teljesen kiürült. Az utczákon szinte egy lélek se járt. A kapuk és a boltok mind zárva voltak; a csapszékeken kívül itt-ott elvétve egy-egy kurjantás vagy részeg nótázás hallatszott. Az utczán kocsi nem járt, s csak nagy ritkán hallatszott egy-egy gyalogjáró lépteinek a zaja. A Povarszkája teljesen csöndes és elhagyott volt. Rosztovék házának tágas udvarán az elvonult szekerek után széna- és ganaj-maradványok hevertek szanaszét, de egy árva lélek se volt látható. Rosztovék házában, melyben a család minden holmija ottmaradt, két ember ült a nagy fogadó-szobában. Ignat, a házmester, és a Miska legény, Vaszilycs unokája, a ki a nagyapjával szintén ottmaradt Moszkvában. Miska kinyitotta a zongorát és egy újjal kalimpált rajta. A házmester csípőre tett kezekkel és örömteljesen mosolyogva állott a nagy tükör előtt.
+
+- Ugy-e szép! Hm? Ignat bácsi! - szólalt meg a kis legény, és egyszerre mind a két kezével elkezdte verni a zongorát.
+
+- Lám-lám! - felelt Ignat, csodálkozván rajta, a mint mind mosolygóbbá vált az ábrázata a tükörben.
+
+- Gyalázatosak! Igazán gyalázatosak! - szólalt meg mögöttük a nesztelenül belépő Kuzjminicsna Mavra hangja. - Ott az a szélespofájú hogy' vicsorgatja a fogát. Verést érdemelnétek ezért! Odalenn még semmi sincs összetakarítva, Vaszilycs már majd leesik a lábáról. No, de megállj csak!
+
+Ignat helyreruczczantotta az övét, abbahagyta a mosolygást és alázatosan lesütött szemekkel kisompolygott a szobából.
+
+- Nénike, csak még egy cseppet, - rimánkodott a fiúcska.
+
+- Majd adok én néked még egy cseppet. Akasztófa! - kiáltott rá Kuzjminicsna Mavra s megfenyegette őt. - Eredj s állítsd oda a szamovárt nagyapádnak.
+
+Kuzjminicsna Mavra letörölgette a port, betette a zongorát, mélyen fölsóhajtva kiment a fogadó-szobából, és bezárta maga után az ajtót.
+
+Az udvarra érve, Kuzjminicsna Mavra eltünődött azon, vajjon hova menjen most: teázni menjen-e Vaszilycshez a szárny-épületbe, vagy bemenjen a kamarába összerakni azt, a mi még nem volt összerakva.
+
+Gyors léptek hallatszottak a csöndes utczán. A kapuban a léptek megszűntek, valakinek a keze alatt, a ki ki akarta nyitni a kaput, egyet koppant a kilincs.
+
+Kuzjminicsna Mavra odament a kapuhoz.
+
+- Kit keres?
+
+- A grófot, Rosztov Andrejevics Ilya grófot.
+
+- Kicsoda maga?
+
+- Tiszt vagyok. Beszélnem kell a gróffal, - mondotta egy kellemes és urias orosz hang.
+
+Kuzjminicsna Mavra kinyitotta a kaput. És belépett az udvarra egy tizennyolcz év körüli, kerekarczú tisztecske, a ki nagyon hasonlított Rosztovékhoz.
+
+- Elutaztak, batyuska. Tegnap vecsernyekor mentek el, - szólott Kuzjminicsna Mavra barátságosan.
+
+A fiatal tiszt, mintegy határozatlanságban lévén az iránt, vajjon bemenjen-e vagy nem, csettintett a nyelvével.
+
+- Óh, milyen bosszúság! - mondotta. - Tegnap kellett volna jönnöm... Oh, de sajnálom!
+
+Kuzjminicsna Mavra ezalatt figyelmes részvéttel nézte a Rosztovékhoz olyannyira hasonlító fiatal ember ismerős arczvonásait, rongyos köpenyét és foltozott czipőit.
+
+- De hát miért akart a gróffal beszélni? - kérdezte tőle.
+
+- No, ha már így van... mit csináljak! - mondotta a tiszt bosszúsan és a kapú felé nyúlt, mintha el akarna menni. De megint megállt és habozni látszott.
+
+- Nézzen ide! - szólalt meg egyszerre. - Én a grófnak, a ki mindig nagyon jó volt hozzám, rokona vagyok. A mint látja, kissé lerongyolódtam (jóságos és derült mosolylyal nézett a köpenyére és czipőire) és pénzem sincsen; arra akartam hát kérni a grófot...
+
+Kuzjminicsna Mavra nem is engedte, hogy befejezze.
+
+- Csak egy pillanatra legyen türelemmel, batyuska. Csak egy pillanatra, - mondotta. És alig hogy a tiszt a kezét a kapúról levette, Kuzjminicsna Mavra megfordult és öregesen, szapora léptekkel elment a hátsó udvarba a lakása felé.
+
+Mialatt Kuzjminicsna Mavra hazament, a tiszt, fejét lehorgasztva és rongyos czipőit nézegetve föl és alá járt az udvarban. - "Oh, beh sajnálom, hogy nem találtam itt a bácsikát. De hát ez a derék öregasszony! Vajjon hova tünt el? S vajjon hol tudom meg, milyen utczákon keresztül érhetem el hamarabb az ezredemet, melynek most már Rogozsszkaja felé kell közelednie?" - gondolta magában ezalatt a fiatal tiszt. Kuzjminicsna Mavra ijedt, de egyúttal elszánt arczczal került elő a szöglet mögül s egy koczkás kendőbe csavarva valamit hozott a kezében. Mikor már csak pár lépésnyire volt tőle, kibontotta a kendőt, egy fehér huszonöt rubeles bankót vett elő belőle és sietve odanyujtotta a tisztnek.
+
+- Ha a kegyelmes úr itthon volna, a rokonság révén alkalmasint... de most talán... egyelőre... - Kuzjminicsna Mavrának az inába szállott a bátorsága és összezavarodott. De a tiszt nem utasította el, lassan elvette a bankót s elkezdett hálálkodni Kuzjminicsna Mavrának. - Persze, ha a gróf itthon volna, - mentegetődzött még egyre Kuzjminicsna Mavra. - Isten áldja, batyuska, őrizze meg az Isten, - mondotta Kuzjminicsna Mavra, a mint őt mély hajlongások közt a kapúhoz kísérte. A tisztecske, mintegy saját magát kigúnyolva, elmosolyodott, megcsóválta a fejét és szinte futva sietett végig az elhagyott utczákon, hogy az ezredét a Jauzszkij-hídnál utólérje.
+
+Kuzjminicsna Mavra pedig, könnyes szemekkel még jó darabig ott állott a zárt kapú mellett és elmélázva csóválta a fejét, miközben az ismeretlen tiszt iránt az anyai gyöngédségnek és szánalomnak egy hirtelen és váratlan rohama fogta el a szívét.
+
+
+
+XXIII.
+
+A Varvarkán, egy épülőfélben lévő házból, a melynek a földszintjén korcsma volt, részeg kurjogatás és nótázás hallatszott ki. Vagy tíz gyári munkás ült a padokon, a piszkos kis szobában lévő asztalok mellett. Valamennyien izzadtak és részegek voltak, s zavaros szemekkel felfúvódva s a szájukat szélesre kitátva valami nótát bőgtek. Külön-külön, nagy nehezen és erőlködve énekeltek, nyilván nem azért, mintha kedvük lett volna énekelni, hanem csak azért, hogy megmutassák, hogy részegek és hogy most mulatnak. Egyikük, egy tiszta, kék köntösbe öltözött, hórihorgas és szőke legény ott állott mögöttük. Az arcza és finom metszésű, egyenes orra szép lett volna, ha nincsenek keskeny, összeszorult és szűntelenül vonagló ajkai, s zavaros, komor és mozdúlatlan szemei. Azoknak a háta mögött állott, a kik énekeltek s ünnepélyesen és szögletesen hadonászott a fejük fölött, könyökig felgyűrt, fehér kezeivel, melyeknek piszkos ujjait természetellenesen iparkodott minél inkább szétterpeszteni. Köntösének ujja minduntalan lecsúszott, s a siheder a bal kezével megint csak felgyűrte, mintha valami különös fontosságot tulajdonított volna annak, hogy ez a fehér, izmos és hadonászó kar föltétlenül meztelen legyen. A dalolás közepett kurjantások, verekedés és ütlegelés zaja hallatszott be a pitvarból és a lépcsőről. A hórihorgas legény legyintett a kezével.
+
+- Elég! - kiáltott föl parancsoló hangon. - Odakünn már verekszenek! - s még egyre a köntöse ujjaival bibelődvén, kiment a lépcsőre.
+
+A gyári munkások követték. Azok a munkások, a kik ma délelőtt ennek a hórihorgas legénynek a vezetése alatt a korcsmában ittak, a gyárból hírt hoztak a korcsmárosnak és ennek fejében kaptak bort. A szomszéd kovácsműhelyből való kovácsok, hallván a nagy lármát a korcsmában, azt hitték, hogy megostromolták a korcsmát, és ők is be akartak törni. Ebből aztán verekedés támadt a lépcsőn.
+
+A korcsmáros az ajtóban viaskodott egy kovácscsal, s ugyanakkor, mikor a munkások kiléptek, a kovács kitépte magát a korcsmáros kezei közül, és arczczal lebukott a kövezetre.
+
+Egy másik kovács rárontott az ajtóra s nekifeszítette a mellét a korcsmárosnak.
+
+A felgyűrt ujjú legény az arczába vágott az ajtóban toporzékoló kovácsnak és vadul fölordított:
+
+- Fiúk! Ütik a mieinket!
+
+Ekkorra az első kovács föltápászkodott a földről és összevert arczán a vért szétmázolva, siránkozó hangon fölkiáltott:
+
+- Segítség! Megölnek!... Megöltek egy embert! Czimborák!...
+
+- Jaj, batyuski, halálra vertek, megöltek egy embert! - jajdult föl egy asszony, a ki a szomszéd kapún kilépett. Egész sereg ember verődött össze a véres kovács körül.
+
+- Nem elég, hogy kifosztottad a népet, leszedted még az ingét is, - mondotta valaki a korcsmároshoz fordulva, - még embert is öltél? Te zsiványt, te!
+
+A hórihorgas legény a lépcsőn állva hol a korcsmárost, hol a kovácsokat nézte zavaros szemeivel, mintha csak azon tünődött volna, vajjon kivel kellene most kikezdeni.
+
+- Gyilkos! - kiáltott rá egyszerre a korcsmárosra, - kössétek meg, fiúk!
+
+- Micsoda, könnyű ám azt mondani! - kiáltott föl a korcsmáros, a rárohanó emberek elől védekezve, miközben lekapta a sipkáját és a földhöz csapta. Mintha ennek a cselekedetnek valami rejtelmesen fenyegető jelentősége lett volna, a munkások, a kik a korcsmárost megrohanták volt, habozva megállottak.
+
+- Barátom, a rendet jól ösmerem. Elmegyek a rendőrséghez. Azt hiszed, nem akadok rá. Manapság senkinek se szabad ám zsiványkodni! - kiáltott föl a korcsmáros és fölvette a sipkáját.
+
+- Gyerünk hát, ha úgy tetszik! Gyerünk... no, - ismételgették egymás után a korcsmáros és a hórihorgas legény és mind a ketten megindultak kifelé az utczára. A véres kovács ott ballagott mellettünk. A munkások és a kiváncsi nép vitatkozva s nagy lármával követte őket.
+
+A Moroszejka szegletén egy nagy és lezárt redőnyös házzal szemben, a melyen egy varga czégtáblája volt kitéve, szomorú ábrázattal vagy húsz czipész-legény ácsorgott, mind csupa sovány, elgyötört, rongyos köntösbe öltözött, bocskoros ember.
+
+- Számoljon le az embereivel, a mint illik, - mondotta egy szikár, sűrű szakállas és összeránczolt szemöldökű legény. - Azt hiszi tán, azzal, hogy a vérünket szívta, minden rendben van. Lóvá tett bennünket, lóvá tett már egy egész hete! Most pedig mindennek a tetejébe, ő maga is kereket oldott.
+
+Mikor a méltatlankodó legény a népet és a véres embert megpillantotta, elhallgatott és a vargák valamennyien mohó kiváncsisággal csatlakoztak a vonuló tömeghez.
+
+- Hova megy ez a nép?
+
+- Hová, hát a hatósághoz.
+
+- Hát csakugyan nem mi győztünk?
+
+- Hát te mit gondoltál! Hallgasd csak, mit beszél a nép.
+
+Kérdések és feleletek hallatszottak. A korcsmáros a tömeg gyarapodását fölhasználván, elmaradt és visszatért a korcsmájába.
+
+A hórihorgas legény, a ki nem vette észre ellenfelének, a korcsmárosnak az eltűnését, meztelen karjaival hadonászva, szüntelenül beszélt, s ezzel vonta magára a közfigyelmet. A nép főképpen őt szorongatta, azt remélvén, hogy ő tőle fogja meghallani a valamennyiüket foglalkoztató kérdések megoldását.
+
+- Csináljon rendet, szerezzen érvényt a törvénynek, arra való a hatóság! Nem úgy van-e, igazhitűek? - mondotta a hórihorgas legény s alig észrevehetően elmosolyodott.
+
+- Ő tán azt hiszi, hogy már nincs is hatóság? De hát el lehet-e az ember hatóság nélkül? Úgy is elegen vannak a zsiványok.
+
+- Badar beszéd! - hangzott föl a tömegben. - Hát el lehet-e csak úgy egy-kettőre hagyni Moszkvát! Neked tréfából mondták, te meg legott el is hitted. Mintha nem volnának csapataink bőven. Éppen azért eresztették be őket! Erre való a hatóság. Hallgasd csak, mint beszél a nép, - mondották ujjal mutogatva a hórihorgas legényre.
+
+Kitai-gorod falainál egy másik, kisebb csoport ember vett körül egy posztóköpenyes embert, a ki egy papirlapot tartott a kezében.
+
+- Ukázt, ukázt olvasnak! Ukázt olvasnak, - hallatszott a tömegben és a nép az olvasó felé özönlött.
+
+A posztóköpenyes ember felolvasott egy augusztus 31-éről kelt kiáltványt. Mikor a tömeg őt körülvette, valamelyest zavarba jött, de a hórihorgas legény kívánságára, a ki odatolakodott mellé, könnyedén reszkető hangon megint előlről kezdte olvasni a kiáltványt.
+
+"Én holnap korán reggel elmegyek a Fönséges herczeghez" - olvasta (a legfényesebbhez! - ismételte a hórihorgas legény, a szemöldökeit diadalmas mosolylyal összerántva), "hogy vele a dolgot megbeszéljem, cselekedjem, s a csapatoknak segítsek a gonosztevőket kiirtani; majd csak kiszorítjuk belőlük a lelket..." - folytatta és megállt (hallod? - kiáltott föl a legény diadalmasan. Mi mindent ígér...), "kipusztítjuk őket és ezeket a vendégeinket is a poklokra küldjük; visszajövök s akkor munkához látunk, végzünk velük, s megszabadulunk ezektől a gonosztévőktől".
+
+Az utolsó szavakat mélységes hallgatás közepett olvasta föl. A hórihorgas legény szomorúan lehorgasztotta a fejét. Nyilvánvaló volt, hogy ezeket az utolsó szavakat senki sem értette meg: "holnap délre visszajövök", és ez a felolvasót is, a hallgatóságot is, szemlátomást elkeserítette. A nép fölfogása a végsőig fel volt csigázva, ez pedig nagyon is egyszerűen és szinte túlságosan érthetően volt mondva, így közülük bárki beszélhetett volna, s éppen ezért nem lett volna szabad így beszélnie egy ukáznak, mely a legfőbb hatalomtól eredt.
+
+Szomorún hallgatva álltak ott valamennyien. A hórihorgas legény fölbiggyesztette az ajkát és megtántorodott.
+
+- Meg kellene kérdezni tőle!... Ugy-e ő az?... Kérdezzük meg hát. Neki tudnia kell... Majd csak mond valamit, - hallatszott egyszerre a tömeg hátsó soraiban és a közfigyelem a rendőrfőnöknek a térre érkezett fogata felé irányult, a kit két lovas dragonyos kísért.
+
+A rendőrfőnök, a ki aznap délelőtt a gróf parancsára elment volt a bárkákat fölégetni, és ennek a megbízásnak a révén jó csomó pénzt vágott zsebre, mikor a felé közeledő tömeget megpillantotta, megállíttatta a kocsiját.
+
+- Micsoda népség ez? - kiáltott rá a bátortalanul és egyenkint a kocsija felé közeledő emberekre. - Miféle népség? Feleljetek hát, ha kérdeznek, - ismételte a rendőrfőnök, miután nem kapott választ.
+
+- Ezek, nagyságos uram, - szólt a posztóköpenyes boltossegéd, - ezek, méltóságos uram, a kegyelmes gróf fölszólítására, életüket nem kímélve, szolgálatba akartak állni, de holmi lázongásról szó sincs, mint a hogy' a kegyelmes gróf...
+
+- A gróf nem utazott el innen, még itt van, ő majd rendelkezik felőletek, - mondotta a rendőrfőnök. - Gyerünk! - szólt oda a kocsisának. A tömeg megállt, összeverődött azok körül, a kik hallották, mit mondott a rendőrfőnök, és bambán bámult a tovarobogó kocsi után.
+
+A rendőrfőnök ugyanakkor ijedten hátranézett, valamit mondott a kocsisának, mire lovai még gyorsabb futásnak eredtek...
+
+- Fiúk, rászedtek! Gyerünk csak hozzá! - kiáltott föl a hórihorgas legény. - Ne engedjetek fiúk! Kérjétek csak számon tőle! Megállj! - kiabáltak egyesek és a tömeg hanyatt homlok rohant a kocsi után.
+
+A tömeg hangos zajongással iparkodott a rendőrfőnök után a Dubjankára.
+
+- No persze, az urak és a kereskedők elinaltak, nekünk meg el kell pusztulnunk. Mi tán kutyák vagyunk, vagy mi? - hangzott föl a tömegben mind sűrűbben.
+
+
+
+XXIV.
+
+Rasztopcsin gróf, a kit elkeserített és vérig sértett az, hogy a haditanácsba nem volt hivatalos, hogy Kutuzov rá se hederített abbeli ajánlatára, hogy ő is részt akar venni a főváros védelmében, és a kit rendkívül meglepett a táborban tapasztalt amaz új fölfogás, a mely mellett a főváros nyugalmának és hazafias hangulatának a kérdése nemcsak, hogy másodrangúvá törpült, de teljesen fölöslegesnek és jelentéktelennek bizonyult, - Rasztopcsin gróf, a kit mindez elkeserített, sértett és meglepett, szeptember elsején este, Kutuzovval való találkozása után, visszatért Moszkvába. A gróf, miután megvacsorált, teljesen felöltözve ledőlt a pamlagra; éjjel egy órakor futár verte föl, a ki Kutuzovtól levelet hozott neki. A levélben az volt megírva, hogy miután a csapatok Moszkván keresztül, a rjazani úton vonulnak vissza, szíveskedjék a gróf rendőrtisztviselőket küldeni ki, a kik a csapatokat a városon keresztül kalauzolják. Ez a hír éppenséggel nem volt új Rasztopcsin előtt. Nemcsak Kutuzovval tegnap a Paklonnoj hegyen történt találkozása, hanem már a borodinoi ütközet óta, a mikor a Moszkvába érkezett tábornokok egyhangúlag kimondták, hogy még egy ütközetbe belemenni teljes lehetetlenség, a mikor a gróf rendeletére éjszakáról-éjszakára hordták ki a városból a kincstári vagyont, és a lakosok fele elhagyta a várost, tudta, hogy Moszkvát fel fogják adni, és mégis ez a hír, a melyet egyszerű levél formájában, mint Kutuzov parancsát, és még hozzá éjszakának idején, első álmában közöltek vele, meglepte és fölingerelte őt.
+
+Később, mikor ezekben a napokban kifejtett működéséről szólott, Rasztopcsin gróf emlékiratainak több helyén megírta, hogy akkoriban két főczél lebegett a szemei előtt: "megőrizni Moszkvában a nyugalmat, és kijuttatni falai közül a lakosokat". Ha ezt a kettős czélt helyeseljük, akkor Rasztopcsin egyetlen lépését se kifogásolhatjuk. De hát miért nem vitték el a moszkvai szentélyeket, fegyvereket, töltényeket, lőpor- és gabona-készleteket, miért áltatták a lakosok ezreit azzal, hogy Moszkvát nem adják föl, és miért tették őket tönkre ezzel? - Azért, hogy megőrizzék a város nyugalmát, - feleli Rasztopcsin gróf az emlékirataiban. Miért vitték ki halomszámra a hatóságoktól a fölösleges iratokat, Lepich léghajóját és más egyebeket? - Azért, hogy a város üresen maradjon, - feleli Rasztopcsin gróf az emlékirataiban. Csak abból kell kiindulni, hogy a nép nyugalmát csakugyan fenyegette valami, s akkor, a mi csak történt, mind igazolható.
+
+A terror minden iszonyatossága kizárólag a nép nyugalmáról való gondoskodásra volt alapítva.
+
+De mire alapította Rasztopcsin gróf 1812-ben a moszkvai nép nyugalmára vonatkozó aggodalmait? Mi oka volt feltételezni a város nyugalmának a megzavarását? A lakosok elmentek s visszavonuló csapatok töltötték meg Moszkvát. Miért kellett volna ezért a népnek forrongania?
+
+Az ellenség benyomulásakor nemcsak Moszkvában, de egész Oroszországban sehol semmi olyas nem történt, a mi zavargásokra engedett volna következtetni. Szeptember elsején és másodikán már alig volt több tízezer embernél Moszkvában, és azon a csoportosuláson kívül, mely a főparancsnok udvarában támadt, s a melynek ő maga volt az oka, semmi egyéb nem történt. Nyilvánvaló, hogy még kevésbbé lehetett volna a nép izgalmától tartani, ha a borodinoi ütközet után, mikor Moszkva feladása nyilvánvalóvá vagy legalább is valószínűvé vált, ha Rasztopcsin akkor, a helyett, hogy a népet a fegyverkiosztással és kiáltványaival izgatja, gondoskodott volna a szent kincsek, a lőpor, lőszerek és pénz elszállításáról és nyíltan megmondta volna a népnek, hogy a várost ki fogják üríteni.
+
+Rasztopcsinnak, a ki heves és lobbanékony vérmérsékletű ember volt, és mindig csak a közigazgatás legmagasabb köreiben mozgott, minden hazafias érzése mellett, sejtelme se volt a népről, a melyet vezetni akart. Mindjárt az ellenségnek Szmolenszkbe történt bevonulásakor, Rasztopcsin a maga képzeletében megalkotta magának azt a szerepet, hogy Oroszország szívében ő fog irányt szabni a nép érzelmeinek. Meg volt győződve nem csak arról (a miről egyébiránt minden kormányzó meg van győződve), hogy külső ténykedéseivel a kezében tartja Moszkva lakosait, hanem arról is, hogy fölhívásai és kiáltványai révén, a melyek azon a nyakatekert nyelven voltak megírva, a mely iránt a nép a maga körében határozott megvetéssel viseltetik, és a melyet, ha felülről jön, meg sem ért, uralkodik a nép hangulatán is. A nép érzelemvilágának szép vezető-szerepe annyira megtetszett Rasztopcsinnak, s annyira beleélte magát ebbe, hogy annak a szükségessége, hogy ezt a szerepet letegye, annak a szükségessége, hogy Moszkvát minden vitézi cselekedet nélkül elhagyja, szinte készületlenül találta őt, és így egyszerűen elvesztette lábai alól azt a talajt, a melyen állott és semmiképpen se tudta, mitévő legyen. Bár tudta, de azért lelke fenekén az utolsó pillanatig nem hitte, hogy Moszkvát csakugyan ki kell üríteni, s így semmit sem tett ennek az előkészítésére. A lakosok az ő akarata ellenére hagyták el a várost. Mikor a hatóságokat kiköltöztették, ez csak a tisztviselők erélyes követelésére történt, a kiknek a gróf szintén csak nagy nehezen engedett. Ő maga kizárólag azzal a szereppel volt elfoglalva, a melyet magának szánt. A mint ez a lobbanékony képzelő tehetséggel megáldott emberekkel gyakran megesik, ő már régóta tudta, hogy Moszkvát kiürítik, de ezt csak az eszével tudta, a lelke fenekén pedig nem hitte el, és így nem is tudta magát ebbe a helyzetbe beleképzelni.
+
+Egész lelkes és erélyes tevékenysége (hogy mennyire volt ez hasznos a népre és mennyire hatott rá, az más kérdés) arra volt irányozva, hogy a lakosokban fölkeltse ugyan azt az érzést, a melyet ő maga érzett, - a francziák ellen való hazafias gyűlöletet és az önbizalmat.
+
+De mikor ez a nagy esemény valóban nagy és történelmi jelentőségű mérveket öltött, mikor nem bizonyult elegendőnek pusztán csak szavakkal adni kifejezést a francziák iránt való gyűlöletnek, sőt a mikor már ütközettel se lehetett kifejezni ezt a gyűlöletet, mikor az önbizalom Moszkva védelmét illetőleg haszontalannak bizonyult, mikor Moszkva egész lakossága, mint egyetlen ember, minden vagyonát cserben hagyva, kivonult Moszkvából s ezzel a tétlen cselekedettel adott teljes erővel kifejezést a maga nemzeti érzésének, - akkor az a szerep, a melyet Rasztopcsin magának választott, egyszeriben esztelenségnek bizonyult, s ő maga egyszeriben egyedülállónak, gyengének és nevetségesnek érezte magát, mert kisiklott lábai alól a talaj.
+
+Mikor álmából fölriadva, Kutuzov hideg és parancsoló levelét megkapta, Rasztopcsin annál ingerültebbnek érezte magát, minél inkább tudatában volt bűnös voltának. Mindaz, a mi a gondjaira volt bízva, s a mit biztonságba kellett volna helyeznie, ott maradt Moszkvában. És most már teljességgel lehetetlen volt mindent elszállítani.
+
+"Vajjon ki a hibás ebben, ki hagyta ennyire jutni a dolgot?" - gondolta magában. "Természetes, hogy nem én. Én készen tartottam mindent s én meg is védtem volna Moszkvát! De ime, hova juttatták a dolgot! Gazemberek, hitszegők!" - gondolta magában a nélkül, hogy voltaképpen számot adott volna magának róla, kik voltak ezek a gazemberek és hitszegők, de szükségét érezvén e mellett annak, hogy ezeket a bizonyos hitszegőket, a kik annak a fonák és nevetséges helyzetnek, a melybe jutott, okai voltak, mélységes megvetésével sujtsa.
+
+Rasztopcsin gróf akkor éjjel parancsokat osztogatott, a melyekért Moszkva minden részéből sereglettek hozzá. A környezete még soha ilyen sötétnek és ingerültnek nem látta a grófot.
+
+- Kegyelmes uram, az ősi birtokok osztályának a főnökétől vannak itt parancsokért... A konzisztoriumból, a szenátustól, az egyetemről, a nevelőintézettől, a vikáriustól... kérdeztetik... A tűzoltó főparancsnokság parancsot kér. A fogházból a felügyelő... a tébolydából a felügyelő... így érték egymást egész éjjel a jelentések.
+
+Mindezekre a kérdésekre a gróf kurta és bosszús feleleteket adott, melyek azt mutatták, hogy az ő parancsaira most nincs szükség, hogy mindazt, a mit ő oly gondosan előkészített, valaki elrontotta, és hogy mindezért, a mi most történik, majd ez a valaki fogja viselni a teljes felelősséget.
+
+- Nos hát, mondd meg annak a tökfilkónak, - felelt az ősi birtokok osztályának a sürgetésére, - hogy maradjon a helyén és őrizze az írásait. Hát a tűzoltóság meg micsoda badarságot akar? Ha vannak lovaik, hadd menjenek mind Vladimirba. Csak nem hagyjuk itt őket a francziáknak.
+
+- Kegyelmes uram, itt van a felügyelő a tébolydából, mit méltóztatik neki parancsolni?
+
+- Mit parancsolok? Menjenek Isten hírével mind, ennyi az egész... Az őrülteket meg eresszék szét a városba. Ha már a hadsereget is őrültek vezetik, menjenek ezek is Isten hírével.
+
+A foglyokat illetőleg, a kik a börtönökben ültek, a gróf bosszúsan odakiáltotta a felügyelőnek:
+
+- Micsoda, neked két zászlóalj kíséret kellene, a mi nincs? Ereszd ki őket és vége!
+
+- Kegyelmes uram, politikai foglyok is vannak köztük, Mjeskov, Verescságin.
+
+- Verescságin! Hát ez még mindig nincs felkötve? - kiáltott Rasztopcsin. - Vezessétek elém.
+
+
+
+XXV.
+
+Reggel kilencz órakor, mikor a csapatok már javában vonultak Moszkván keresztül, senki sem jött többé a gróf rendelkezéseit kikérni. A ki csak mehetett, elment magától is; azok, a kik maradtak, szintén a maguk esze szerint állapították meg, hogy mitévők legyenek.
+
+A gróf kiadta a parancsot, fogjanak be neki, hogy elmehessen Szokolnikibe, s ezalatt mogorván, sárgán és szótlanul, keresztbe tett karokkal ült a dolgozószobájában.
+
+Csöndes és békés időkben minden kormányzónak úgy tetszik, hogy a gondjaira bízott lakosságot kizárólag az ő ereje mozgatja s a maga nélkülözhetetlenségének ebben a tudatában találja meg minden kormányzó a maga fáradozásainak legszebb jutalmát. Érthető, hogy mindaddig, a míg a történelem tengere nyugodt, a kormányzónak, a ki rozoga ladikján ülve, belekapaszkodik a csáklyájával a nép hajójába, és így húzatja magát, úgy tetszik, hogy mindenképpen ő mozgatja a hajót, a melybe kapaszkodik. De támadjon csak vihar, kezdjen el háborogni a tenger s mozduljon meg a hajó is, egyszeriben minden tévedés ki van zárva. A hajó megy a maga hatalmas és független útján előre, a csáklya már el sem éri a tovasikló hajót, és a kormányos a hatalmas úr helyzetéből, az erő forrásából, számot sem tévő, haszontalan és gyenge emberré lesz legott.
+
+Rasztopcsin is érezte ezt, s ez volt az, a mi őt voltaképpen fölháborította.
+
+A rendőrfőnök, a kit a tömeg megállított, a segédtiszttel, a ki azt jött jelenteni, hogy a kocsi előállott, együtt lépett be a grófhoz. Mindketten sápadtak voltak, és a rendőrfőnök, miután jelentést tett a megbízatásáról, elmondotta azt is, hogy nagy tömeg áll a gróf udvarán, és látni kívánja őt.
+
+Rasztopcsin a nélkül, hogy csak egy szót is felelt volna, fölkelt és gyors léptekkel elindult pazar, derült fogadó-szobája felé, odalépett az erkély ajtajához, a kilincs után nyúlt, majd levette róla a kezét és átment az ablakhoz, a honnan jobban láthatta a tömeget. A hórihorgas legény ott állott a legelső sorban, és a kezével hadonászva, szigorú ábrázattal beszélt valamit. A véres kovács sötét ábrázattal állott mellette. Zűrzavaros hangok tompa morajlása hallatszott a zárt ablakokon keresztül.
+
+- Készen van a kocsi? - kérdezte Rasztopcsin az ablaktól eltávozván.
+
+- Készen, kegyelmes uram, - felelt a segédtiszt.
+
+Rasztopcsin megint odament az erkély ajtajához.
+
+- De hát mit akarnak ezek? - kérdezte a rendőrfőnöktől.
+
+- Kegyelmes uram, azt mondják, hogy Exczellentiád parancsára a francziák ellen készülnek, és valami árulást emlegetnek. A tömeg nagyon izgatott, kegyelmes uram. Én is csak nagy nehezen menekültem előle. Kegyelmes uram, azt volnék bátor ajánlani...
+
+- Legyen szives elkotródni, ön nélkül is tudni fogom, mi a teendőm! - kiáltott rá Rasztopcsin bosszúsan. Ott állott az erkély ajtajában és lenézett a népre. "Ime, mire juttatták Oroszországot! Ime mire juttattak engem!" - gondolta Rasztopcsin, ellenállhatatlan haragot érezvén föltámadni a lelkében az ellen a valaki ellen, a kire rá lehetne hárítani a felelősséget mindazért, a mi történt. A mint ez a hevesvérű emberekkel gyakran megesik, már javában forrott benne a harag, de még mindig tárgyat keresett hozzá. "Ime, itt az a néptömeg, a lakosság sepreje", - gondolta, a mint a tömeget nézte: "az a csőcselék, a melyet a butaságukkal fölbújtottak! Áldozat kell nekik", - villant fel fejében a mint a handabandázó, hórihorgas legényre nézett. S ez csak azért jutott eszébe, mert neki is áldozat kellett, a ki tárgyává legyen a haragjának.
+
+- Kész a kocsi? - kérdezte másodszor is.
+
+- Kész, kegyelmes uram. De mi történjék Verescságinnal? Odalenn vár a kapuban, - felelt a segédtiszt.
+
+- Á! - kiáltott föl Rasztopcsin, mintha valami váratlan emlék döbbentette volna meg.
+
+És gyorsan kinyitván az ajtót, elszánt léptekkel kilépett az erkélyre. Egyszerre elnémult a moraj, mindenki lekapta a sipkáját, s minden szem rátapadt a kilépő grófra.
+
+- Üdvözöllek, fiúk! - szólott a gróf szaporán és hangosan. - Köszönöm, hogy eljöttetek. Tüstént lejövök közétek, előbb azonban végeznünk kell egy gonosztevővel. Meg kell büntetnünk azt, a ki Moszkva pusztulását okozta. Várjatok csak! - És a gróf gyorsan visszahúzódott a szobába, s becsapta maga után az ajtót.
+
+A megelégedés helyeslő moraja suhant végig a tömegen. "Ő tehát végezni akar a gonosztevőkkel! Te meg azt mondod, franczia... majd megmutatja ő a rendet!" - mondogatták az emberek, mintegy szemrehányást téve egymásnak a kishitűségükért.
+
+Pár percz múlva sietve lépett ki egy tiszt a parádés kapun, parancsolt valamit, mire a dragonyosok kihúzták magukat. A tömeg mohón vonult az erkélytől a lépcső felé. Rasztopcsin dühösen, szapora léptekkel jött ki a lépcsőre, gyorsan körülnézett, mintha valakit keresett volna.
+
+- Hol van? - kérdezte a gróf és abban a pillanatban, mikor ezt kimondta, meglátott egy hosszúnyakú és félig beretvált fejű fiatal embert, a ki két dragonyos között kanyarodott ki a ház sarka mögül. Ez a fiatal ember kék posztóval borított és valamikor úrias, de most ütött-kopott rókaprémes bekecsbe és piszkos, kenderből való fegyencz-nadrágba volt öltözve, mely be volt gyűrve, régóta nem tisztogatott és foltozott, vékony csizmaszárába. Vékony, gyenge lábairól súlyos bilincsek csüggtek alá, melyek csak még jobban akadályozták amúgy is bizonytalan járását.
+
+- Áá! - szólott Rasztopcsin és szaporán elfordítván a tekintetét a rókaprémes bekecsbe öltözött fiatal embertől, rámutatott a lépcső legalsó fokára. "Állítsátok ide!" A fiatal ember, súlyos bilincseit csörgetve, nagy nehezen föllépett a lépcsőfokra, egyik kezével a bekecse gallérját fogta, mely a nyakát szorongatta, s hosszú nyakán vagy kettőt fordítva, mélyen felsóhajtott, és egy alázatos mozdulattal összekulcsolta a hasán munkához nem szokott kezeit.
+
+Pár pillanatig, a mialatt a fiatal ember a lépcsőn elhelyezkedett, teljes csönd volt köröskörül. Csak az egy helyre tóduló tömeg hátsó soraiból hallatszott olykor egy-egy krákogás, nyögés, taszigálás, valamint a váltogatott lábak topogása.
+
+Rasztopcsin bevárta, míg a fiatal ember elhelyezkedett a lépcsőn, s a homlokát ránczolva, végigsímította a kezével az arczát.
+
+- Fiúk! - szólalt meg Rasztopcsin érczesen csengő hangon, - ez az ember, Verescságin, - ugyanaz a gazember, a ki miatt Moszkva elveszett.
+
+A fiatal ember alázatosan állt ott, és kezeit a hasán összekulcsolva, kissé előrehajolt. Reménytelen kifejezésű, sovány s a félig beretvált fej által eltorzított fiatal arcza mélyen le volt horgasztva. A gróf első szavaira lassan fölemelte a fejét, s mintha akart volna mondani valamit, vagy legalább találkozni akart volna a pillantásával, úgy alulról ránézett a grófra. De Rasztopcsin nem nézett rá. A fiatal ember hosszú és vékony nyakán, a füle mögött, mint a kötél, úgy kifeszült egy kékellő ér, s ugyanakkor az arcza is elpirult.
+
+Minden szem rá volt szegezve. Végignézett a tömegen, s mintegy reményt vesztve attól a kifejezéstől, melyet az emberek arczáról leolvasott, szomorúan és bátortalanul elmosolyodott és megint lehorgasztván a fejét, megcserélte a lábait a lépcsőn.
+
+- A czárját és a hazáját elárulta, eladta magát Bonaparténak, ő az egyetlen, a ki meggyalázta az orosz nevet, s ő miatta kell Moszkvának pusztulnia, - mondotta Rasztopcsin egyenletes, érdes hangon; de egyszerre egy hirtelen pillantást vetett Verescságinra, a ki még egyre azon mód alázatosan állt ott. Mintha ez a pillantás indulatba hozta volna, fölemelte a kezét s a néphez fordulva, szinte rikácsolva felkiáltott: - Ítélkezzetek felőle, végezzetek vele! Átengedem őt nektek!
+
+A nép hallgatott és mind összébb szorult. Egymást visszatartani, ebben a fullasztó szorongásban lélekzeni, moczczanni se tudni és valami ösmeretlen, érthetetlen és rettenetes eseményre várni, szinte elviselhetetlenné kezdett válni. Azok, a kik az első sorokban álltak s mindent láttak s hallottak, a mi előttük történt, rémülten tágra nyitott szemekkel, tátott szájjal és minden erejüket megfeszítve szorították vissza a hátukkal a mögöttük szorongó tömeget.
+
+- Üssétek!... Hadd pusztuljon az áruló és ne gyalázza meg az orosz nevet! - kiáltott Rasztopcsin. - Vágjátok! Én parancsolom! - A tömeg, mely nem a szavakat, hanem csak Rasztopcsin hangjának haragos csengését hallotta, egyet morajlott, megindult, de megint csak megállapodott.
+
+- Gróf! - szólalt meg a hirtelen támadt csönd egy pillanatában Verescságin bátortalan, de egyúttal színpadias hangja. - Gróf, az Isten, a ki felettünk van... - mondotta Verescságin, fölütvén a fejét, mire vékony nyakán azt a vastag eret megint kiduzzasztotta a vér s szaporán váltakozott az arczán a pirosság a sápadtsággal. Nem fejezte be azt, a mit mondani akart.
+
+- Üssétek! Én parancsolom!... - ordított Rasztopcsin, a ki egyszerre épp úgy elsápadt, mint Verescságin.
+
+- Kardot ránts! - vezényelte egy tiszt a dragonyosoknak és maga is kirántotta a kardját.
+
+Egy másik, még erőteljesebb hullám hömpölygött keresztül a tömegen s az első sorokhoz érve, magával ragadta az előlállókat s himbálózva sodorta őket oda a lépcső aljához. A hórihorgas legény megkövesült arczkifejezéssel és ütésre emelt kézzel állott Verescságin mellett.
+
+- Vágjátok! - szólt oda a tiszt szinte suttogva a dragonyosoknak, a kik közül az egyik a dühtől eltorzult arczczal végigvágott Verescságin fején a kardja lapjával.
+
+"Óh!" - jajdult föl Verescságin kurtán és csodálkozva s rémülten nézett körül, mintha csak nem értette volna, hogy miért bántak így vele. A csodálkozásnak és a rémületnek ugyanilyen följajdulása morajlott végig a tömegen is.
+
+De a csodálkozás fölkiáltása után, mely Verescságin ajkáról kitört, panaszosan följajdult a szerencsétlen a fájdalomtól s ez a följajdulás okozta a vesztét. Az emberi érzésnek az a végsőig megfeszített húrja, mely a tömeget még visszatartotta, most egyszeriben elpattant. El volt kezdve a bűn, be is kellett hát fejeződnie. A méltatlankodás panaszos följajdulása belefúlt a tömeg fenyegető és dühös ordításába. Mint az a bizonyos utolsó, hetedik hullám, mely a hajókat elpusztítja, úgy hömpölygött végig ez az utolsó, föltartóztathatatlan hullám a hátsó sorokon az elsők felé, megbontotta őket és elnyelte valamennyiüket. A dragonyos meg akarta ismételni a suhintását. Verescságin a kezeivel védekezve, a rémület ordításával rohant neki a tömegnek. A hórihorgas legény, a kire véletlenül rábukkant, kezeivel belekapaszkodott Verescságin vékony nyakába s vele együtt vad ordítással esett oda az üvöltözve előrenyomuló tömeg lábai elé.
+
+Egyesek Verescságint, mások a hórihorgas legényt ütötték és ránczigálták. S a szorongatott embereknek, valamint azoknak a kiabálása, a kik a hórihorgas legényt meg akarták menteni, csak szította a nép dühét. A dragonyosok jó darabig nem tudták a vérrel elborított és félholtra vert gyári munkást kiszabadítani. S a mohó sietség ellenére is, a melylyel a tömeg a megkezdett dolognak a végére járni iparkodott, azok, a kik Verescságint ütötték, taszigálták és fojtogatták, jó darabig nem tudtak elbánni vele; de a tömeg minden oldalról szorongatta őket és mint egy egységes összeszorult test imbolygott ide s tova körülöttük, miközben se végezni nem tudott vele, se ott nem tudta őt hagyni.
+
+"A fejszével neki, vagy mi!... Üssétek csak... Áruló, eladta Krisztust! Mégis él... eleven... úgy kell a tolvajnak, hadd szenvedjen. Csak baltával neki!... Még most is él?"
+
+Csak mikor az áldozat megszünt védekezni s a jajgatását is elnyujtott hörgés váltotta föl, akkor kezdett a tömeg az ott heverő, vérrel bemocskolt tetem körül szaporán megmozdulni. Mindenki odament, megnézte, a mi történt, s rémülettel, csodálkozással és megbánással eltelve húzódott vissza.
+
+"Oh, Istenem, olyan is ám a nép, mint a ragadozó állat, hogy' is éljen meg köztük az ember!" - hallatszott a tömegből. "És milyen fiatal... alkalmasint valami kereskedőféle... a népből való... azt mondják, nem... már hogyne volna... Oh, Istenem!... A másikat is úgy ellátták, hogy alig mozog... Oh, ez a nép... Nem irtózik az semmitől..." mondogatták most ugyanazok az emberek és betegesen szánakozó kifejezéssel nézték a vérrel és porral bemocskolt és szinte megkékült arczú, s összeszabdalt, hosszú és vékonynyakú tetemet.
+
+Egy búzgó rendőrtisztviselő illetlennek tartván, hogy Ő Excellentiája udvarán egy tetem heverjen, megparancsolta a dragonyosoknak, hogy vigyék ki a tetemet az útczára. Két dragonyos nyomorékra vert lábainál fogva kivonszolta a tetemet az utczára. Az áldozat vérrel és porral bemocskolt, s vékony és hosszú nyakán fityegő, beretvált feje ide s tova forgolódva húzódott végig a földön. A nép borzadva húzódott vissza a terem mellől.
+
+Mikor Verescságin összerogyott és a tömeg vad ordítással szorongott és háborgott körülötte, Rasztopcsin egyszerre elsápadt és a helyett, hogy a hátsó lépcsőhöz ment volna, a hol a kocsija várt rá, maga se tudta miért és hogyan, lehorgasztott fejjel s gyors léptekkel elment az első emelet szobáiba vezető folyosóra. A gróf arcza sápadt volt, s nem tudott lázasan reszkető állán uralkodni.
+
+- Kegyelmes uram, erre... hova méltóztatik?... erre tessék, - szólalt meg mögötte egy ijedt, reszkető hang. Rasztopcsin grófnak nem volt ereje felelni, s engedelmesen megfordulván, ment oda, a hova igazították. A hátsó lépcsőnél ott állott a hintaja. Az ordítozó tömeg távoli lármája ide is elhallatszott. Rasztopcsin gróf sietve felült s megparancsolta a kocsisnak, hogy hajtson ki Szokolniki-ba, falusi kastélyába. A Mjaszniczkájára érve, a hol már nem hallotta a tömeg ordítozását, a megbánás kezdett föltámadni a grófban. Elégedetlenül gondolt vissza arra az izgatottságra és félelemre, a melyet az alárendeltjei előtt mutatott. "A tömeg rettenetes, visszataszító", - gondolta francziául. "Olyanok, mint a farkasok, semmivel se lehet őket kielégíteni, csak hússal". "Gróf! Egy az Isten fölöttünk!" - jutottak eszébe egyszerre Verescságin szavai, s a hideg kellemetlen érzése borzongott végig Rasztopcsin gróf hátán. De ez csak pillanatnyi érzés volt és Rasztopcsin gróf megvetéssel mosolyodott el saját magán. "Nekem más kötelességeim voltak" - gondolta. "Sok más áldozat pusztult el, és pusztul el a közjóért" és elkezdett azokon a kötelességeken tünődni, melyek a családjával, a (gondjaira bízott) fővárossal és saját magával, - nem mint Rasztopcsin Vaszilyevics Fedorral (abból indult ki, hogy Rasztopcsin Vaszilyevics Fedor föláldozza magát a bien publique-ért), hanem mint főparancsnokkal, mint a hatalom képviselőjével s a czár teljes hatalmú megbizottjával szemben tartozott. - "Ha én csak Vaszilyevics Fedor volnék, viselkedésemnek a terve egészen másként volna megrajzolva; de nekem a főparancsnoknak az életét, meg a méltóságát kötelességem volt megőrizni."
+
+A hintó lágy rúgóin könnyedén himbálózva s nem hallván többé a csőcselék rettenetes üvöltését, Rasztopcsin testileg lecsillapodott s mint rendesen történni szokott, a testi megnyugvással együtt a gondolatai révén a lelki megnyugvás is visszatért a belsejébe. Az a gondolat, mely Rasztopcsint megnyugtatta, éppenséggel nem volt új. A mióta a világ áll s az emberek öldöklik egymást, soha még egyetlen ember se követett el bűnt az embertársán a nélkül, hogy ne ezzel a gondolattal nyugtatta volna meg magát. Ez a gondolat pedig - más embereknek az állitólagos jóléte.
+
+Az olyan ember, a ki nem rabja a szenvedélynek, soha sem ösmeri ezt a jólétet; de az, a ki egy ilyen bűntényt elkövet, mindig egészen pontosan tudja, miben áll az a jólét. És most Rasztopcsin is tudta.
+
+Nemcsak hogy nem tett magának szemrehányást a történtekért, de még az önelégültségre is talált okot abban, hogy olyan sikerrel ki tudta használni a kinálkozó alkalmat arra, hogy egy gonosztévőt megbűntessen és egyúttal a népet is megnyugtassa.
+
+"Verescságin már a törvény előtt is állott s halálra volt ítélve", - gondolta Rasztopcsin (bár Verescságint a szenátus csak kényszermunkára ítélte). "Árúló és hitszegő volt; nem hagyhattam büntetlenül s így egy csapással két legyet ütöttem agyon, megnyugtatásul egy áldozatot adtam a nép kezére s megbűntettem egy gonosztevőt".
+
+Mikor falusi házába megérkezett, és házi ügyeiben elkezdett rendelkezni, Rasztopcsin gróf teljesen megnyugodott.
+
+Egy félórával később a gróf gyors lovakon vágtatott tova a szokolniki mezőkön s már eszébe se jutott az, a mi volt, hanem csak arra gondolt, azon tünődött, mi lesz. A jauzszkij hídhoz iparkodott, a hol Kutuzov állítólag tartózkodott. Rasztopcsin gróf már előkészítette az elméjében azokat a haragos és maró szemrehányásokat, a melyekkel Kutuzovot az ámításáért illetni fogja. Éreztetni fogja ezzel a vén udvari rókával, hogy mindazért a sok bajért, mely a főváros feladásából származni fog, Oroszország pusztúlásáért (mint Rasztopcsin gondolta) egyedül és kizárólag az ő eszeveszett, vén fejét terheli a felelősség. Még egyszer átgondolván mindazt, a mit neki mondani fog, Rasztopcsin epésen forgolódott a hintajában és bosszúsan nézett körül.
+
+A szokolniki mező üres volt egészen. Csak a végén, a szegényház és a tébolyda körül látszott néhány csoport fehérruhás alak, úgyszintén néhány hasonló öltözetű, magános ember, a kik kiabálva s a kezeikkel hadonászva ballagtak egyenkint a mezőn.
+
+Egyikük át akart futni Rasztopcsin gróf hintaja előtt. Maga Rasztopcsin gróf, meg a kocsisa és a dragonyosok is, a rémület és a kiváncsiság homályos érzésével bámultak ezekre a szabadon bocsátott őrültekre és különösen arra, a ki feléjük futott.
+
+Ez az őrült, hosszú, sovány lábain imbolyogva, széltől lobogó köntösében, lelkendezve rohant előre s le nem vette a szemét Rasztopcsinról, miközben rekedt hangon kiabált neki valamit, s mindenféle jelekkel próbálta őt megállásra bírni. Az őrült egyenlőtlen szakállcsomókkal benőtt, sötét és diadalmas arcza sovány volt és sárga. Fekete, achátszínű szemgolyói mélyen és aggodalmasan forogtak sáfrányszínű szeme fehérjében.
+
+- Állj! Megállj, ha mondom! - kiabált átható hangon, s megint lihegve, nyomatékos hangsúlyozással és taglejtésekkel kiabált valamit.
+
+Utólérte a hintót s ott futott tovább mellette.
+
+- Háromszor megöltek és én háromszor föltámadtam halottaimból. Megköveztek, keresztrefeszítettek... Én föltámadok... föltámadok... föltámadok. Széttépték a testemet. Az Isten országa elpusztul... Háromszor elpusztultam és háromszor fölépültem újra! - kiabált mind emeltebb és emeltebb hangon. Rasztopcsin gróf egyszerre elsápadt, éppen úgy, mint akkor, a mikor a tömeg rávetette magát Verescságinra. Elfordult. - Gyer... gyerünk gyorsabban! - kiáltott rá reszkető hangon a kocsisára.
+
+Oly gyorsan gördült tova a hintó, a hogy' csak a lovak bírták; de Rasztopcsin gróf még sokáig hallotta a háta mögött az őrült távolodó, értelmetlen és kétségbeesett ordítozását, s nem látott egyebet, mint folyton csak annak a róka-prémes bekecsű árúlónak rémülten csodálkozó és véres ábrázatát.
+
+Bármily friss lett légyen is ez az emlék, Rasztopcsin úgy érezte, hogy mélyen, szinte vérig bevésődött a szívébe. Tisztán érezte most, hogy ennek az emléknek véres nyoma soha se fog behegedni, sőt ellenkezőleg, minél régibb lesz ez az emlék, annál bántóbban, szint' az élete végéig ott fog élni a szívében. Úgy tetszett, mintha újra hallaná a saját szavait: "Vágjátok, a fejetekkel feleltek érte!" - "Miért is mondtam ezeket a szavakat? Valahogy' véletlenül mondtam... De éppen úgy nem is mondhattam volna (gondolta) s akkor nem történt volna semmi." Látta a dragonyos eleinte rémült, majd kegyetlenre vált arczát és a rémes és bátortalan szemrehányásnak azt a pillantását, melyet rá az a rókaprém-bekecses fiatal ficzkó vetett... "De hiszen nem magamért cselekedtem ezt. Nem tehettem másképp", "csőcselék", "áruló...", "a közjó", - gondolta magában.
+
+A jauzszkij hídnál még mindig ott szorongtak a csapatok. Nagy volt a forróság. Kutuzov sötéten, szomorúan ült egy lóczán a híd mellett és ostorával a homokban rajzolgatott, mikor nagy zajjal odagördült elé egy hintó. Egy tábornoki egyenruhába öltözött, tollforgós kalapos ember lépett oda Kutuzovhoz, s hol haragosan, hol félénken révedező szemekkel bámulván rá, francziául el kezdett valamit mondani neki. Ez volt Rasztopcsin gróf. Azt mondta Kutuzovnak, hogy azért jött ide, mert Moszkva és a főváros nincs többé, hanem csak a hadsereg van. - Más lett volna, ha fenséged nem mondta volna nekem, hogy nem adja föl Moszkvát, míg végig nem küzd még egy ütközetet: akkor mindez nem következett volna be! - mondotta.
+
+Kutuzov ránézett Rasztopcsinra és mintha nem értette volna meg hozzá intézett szavait, szorgosan iparkodott valami különöset leolvasni az arczáról. Rasztopcsin zavarba jött és elhallgatott. Kutuzov könnyedén megcsóválta a fejét s a nélkül, hogy fürkésző tekintetét Rasztopcsin arczáról levette volna, halkan így szólott:
+
+- De hiszen nem is adom én fel Moszkvát ütközet nélkül.
+
+Vajjon Kutuzov valami egészen másra gondolt-e akkor, a mikor ezeket a szavakat mondotta, vagy pedig szándékosan, értelmetlenségük tudatában mondta ki őket, de Rasztopcsin gróf nem felelt semmit, hanem sietve elment Kutuzovtól. És, - furcsa! - Moszkva főparancsnoka, a büszke Rasztopcsin gróf, fogta a szeges korbácsát, odament a hídhoz, és kiabálva elkezdte szétkergetni az ott megtorlódott szekereket.
+
+
+
+XXVI.
+
+Murat csapatai délután négy órakor vonultak be Moszkvába. A csapatok élén a Württemberg-huszárok mentek, hátul pedig nagy kisérettel maga a nápolyi király lovagolt.
+
+Az Arbat közepe táján, a Javlennij Nikolaj közelében Murat megállt és jelentést várt az elővédtől az iránt, vajjon a város erődje, a "le Kremlin", milyen állapotban van.
+
+Murat körül a Moszkvában maradt lakosok egy kisebb csoportja verődött össze. Mindannyian bátortalan álmélkodással bámulták a furcsa külsejű, aranynyal és tollakkal ékes, hosszúhajú vezért.
+
+- Ez tán maga az ő czárjuk, vajjon? Semmi különös nincs rajta, - hallatszott egy-egy halk hang.
+
+Egy tolmács lépett oda a csoporthoz.
+
+- Le a sipkával... le... a sipkával, - szóltak rá egymásra az emberek a tömegben. A tolmács odafordult egy öreg emberhez és megkérdezte tőle, messze van-e oda a Kreml? Az öreg, a ki csodálkozva hallotta az idegenszerű, lengyeles kiejtést, a tolmács beszédében nem ösmervén föl az orosz szót, semmit sem értett abból, a mit hozzá szóltak, s elbújt a többiek mögé.
+
+Murat közelebb húzódott a tolmácshoz, és megkérdeztette vele, hol vannak az orosz csapatok. Az oroszok egyike megértette a kérdést, s egyszerre több hang is kezdett felelni a tolmácsnak. Az elővédből egy tiszt odalépett Murathoz és jelentette, hogy az erőd kapuja el van torlaszolva, s hogy ott alkalmasint tőrbe akarják őket csalni.
+
+- Jól van, - szólott Murat, s odafordulván a kiséret egyik tagjához, kiadta a parancsot, hogy állítsanak föl négy közönséges ágyút és kezdjék lőni a kaput.
+
+A tűzérség ügetve vált ki a Murat mögött következő oszlopból és megindult az Arbat felé. A Vozdvizsenszka végére érve, a tűzérek megállottak és felvonultak a téren. Az ágyúkat néhány franczia tiszt vezényelte és helyezte el, miközben messzelátón keresztül fürkészte a Kremlt.
+
+A Kremlben beharangoztak a vecsernyére, és ez a harangozás zavarba hozta a francziákat. Azt hitték, hogy ez volt a jel a fegyverfogásra. Néhány gyalogos katona odafutott a Kutafjevszkij-kapuhoz. A kapuban gerendák, deszkák hevertek szanaszét. A mint a tiszt a különítményével odaért, két puskalövés hallatszott a kapu mögül. Az ágyúk mellett álló tábornok valami vezényszót kiáltott oda a tisztnek, a ki a katonáival együtt hamarosan visszavonult.
+
+Még három lövés hallatszott a kapuból.
+
+Az egyik lövés egy franczia katona lábát érte, mire a pánczélok mögül néhány hang furcsa fölkiáltása hangzott föl. A franczia tábornok, a tisztek és a katonák arczán egyszerre, mint egy vezényszóra a vidámság és nyugalom addigi kifejezését a harczra és a szenvedésre való készség makacs kifejezése váltotta föl. A marsalltól kezdve az utolsó katonáig, valamennyiükre nézve ez nem a Vozdvizsenka, a Mochavaja, a Kutafja és a Troiczki-kapu, hanem egy új és alkalmasint véres ütközetnek a terepe volt. És valamennyien készültek erre az ütközetre. A kapuból hallatszó hangok elnémultak. Az ágyúk fölvonultak. A tűzérek már fújták a meggyújtott kanóczokat. A tiszt "tüzelj!"-t vezényelt, s két érczesen süvítő hang hallatszott egymásután. A kartácsok megzördültek a kapu kövén, a gerendákon és a pánczélokon és két füstfelhő imbolygott a tér fölött.
+
+Pár pillanattal az után, hogy a lövések dörrenése a Kremlben elhangzott, valami furcsa hang hallatszott a francziák feje fölött. Óriási csóka-sereg kelt szárnyra a falak fölött s károgva és ezernyi szárnyával suhogva keringett fölöttük a levegőben. Ezzel egyidejűleg egy magános emberi hang fölkiáltása hangzott föl a kapuból, s a füst mögül egy sapkátlan és kaftános emberi alak bukkant elő. Puska volt a kezében és czélbavette a francziákat. "Tüzelj!" ismételte a tüzértiszt s ugyanabban a pillanatban egy puskadörrenés és két ágyúlövés durrant el. A füst megint eltakarta a kaput szem elől.
+
+A pánczélok mögött immár nem mozdult semmi, s a gyalogos franczia katonák tisztjeikkel együtt odamentek a kapuhoz. A kapuban három sebesült és négy elesett ember hevert a földön. Két kaftános ember négykézláb mászott a fal mentén a Znamenyka felé.
+
+- Szedjétek össze ezeket, - szólott a tiszt a gerendákra és a holttestekre mutatva, s a francziák, miután a sebesülteket is lemészárolták, a holttesteket keresztülhajították a kerítésen. Hogy kik voltak ezek az emberek, azt nem tudta senki. "Szedjétek össze ezeket", csak ennyit mondtak róluk, s összeszedték és kihajigálták őket csak azért, hogy ne rontsák a levegőt. Az egy Thiers szentelt az emlékezetüknek néhány szót: "Ezek a szerencsétlenek elfoglalták a szent erődöt, fegyverekre tettek szert az arzenálból és lövöldöztek a francziákra. Egyeseket közülük kardélre hánytak és megtisztították tőlük a Kremlt."
+
+Murat-nak jelentették, hogy szabad az út. A francziák bevonultak a kapun és tábort ütöttek a Szenátus-téren. A katonák kihajigálták a szenátus ablakaiból a székeket és tüzet raktak a téren.
+
+Más csapatok is vonultak keresztül a Kreml-en, s a Maroszejkán, a Dubjánkán, s a Pokrovkán helyezkedtek el. Ismét mások a Vozdvizsenszkán, a Znamenykán, a Nikolszkáján és a Tverszkáján állapodtak meg. A francziák sehol sem találván senkit, nem kvártélyozták be magukat, hanem valósággal tábort ütöttek a városban.
+
+A franczia katonák bár lerongyolódva, éhesen, elgyötörve és eredeti létszámuknak egy harmadára leolvadva érkeztek Moszkvába, mégis szigorú rendben vonultak be a városba. Látszott rajtuk, hogy ez bár elgyötört és kimerült, de azért még mindig harczképes és félelmes hadsereg. De csak addig a pillanatig volt hadsereg, a mig a katonái nem széledtek el a házakban. De alig hogy az ezredek emberei elkezdtek az elhagyott és gazdag házakba szétszéledni, egyszer s mindenkorra megszüntek hadsereg lenni, se lakosoknak, se katonáknak nem voltak nevezhetők, hanem egyszerű fosztogatókká lettek. Mikor öt hétre rá, ugyanezek az emberek Moszkvából kivonultak, már nem voltak többé csapatoknak nevezhetők. A fosztogatók gyülevész hordájává lettek, a melyben mindenki egy csomó olyasmit vitt magával, a mit értékesnek, vagy szükségesnek tartott. Ezek közül az emberek közül, mikor Moszkvából kivonultak, egynek sem az volt többé a czélja, mint azelőtt, hogy küzdjön, hanem csak az, hogy a zsákmányát megőrizze. Ahhoz a majomhoz hasonlóan, a mely a kezét egy korsó szűk nyakába dugván, megmarkolt egy marék diót, s nem nyitván ki a markát, nehogy a zsákmányát elveszítse, ezzel a vesztét okozta: a francziáknak is, Moszkvából való kivonulásuk után, nyilvánvalóan el kellett pusztulniok csak azért, mert tömérdek összeharácsolt holmit vittek magukkal, s épp oly kevéssé voltak képesek ettől a zsákmánytól megválni, mint a mily kevéssé volt képes az a majom a diót a markából kiereszteni. Tíz perczczel az után, hogy egy-egy franczia ezred bevonult Moszkva valamelyik negyedébe, egyetlen katona vagy tiszt se maradt az utczán. A házak ablakaiban köpenyes és félczipős alakok bukkantak föl, a kik nevetve jártak-keltek a szobákban; a pinczékben és a padlásokon ugyanilyen alakok gazdálkodtak az élelmiszerek között; az udvarokon ugyancsak ilyenek feszegették a pajták és istállók ajtait; a konyhákban tüzet raktak, felgyűrt újjakkal sütöttek, főztek, dagasztottak, s ijesztgették, meg-megtréfálták s beczézgették a nőket és a gyermekeket. Ilyesféle emberek a boltokban, a házakban és mindenütt akadtak bőven, de csapatok immár nem voltak sehol.
+
+Ugyanaznap a parancsnokok egyik parancsot a másik után adták ki arról, hogy a katonáknak tilos a városban elszéledni, szigorúan meg van tiltva a lakosokkal erőszakoskodni, tilos a fosztogatás, és hogy estére általános névsor-olvasás lesz; de semmiféle rendszabálylyal sem tudták az embereket visszatartani attól, hogy el ne széledjenek az elhagyott, de gazdag, és élelmiszerekkel bőven ellátott városban. Valamint az éhes nyáj így csoportban bandukol végig a puszta földön, de legott feltartóztathatatlanul elkalandozik, a mint kövér legelőre bukkan, úgy a csapatok is feltartóztathatatlanul szétszéledtek a városban.
+
+Lakosok nem voltak Moszkvában, és a katonák, mint a víz a homokban, úgy szétszivárogtak benne, s a Kremlből, a hová először tették be a lábukat, csillag-alakban széledtek el minden irányban. A lovas katonák, a kik betoppantak egy-egy kereskedő mindennel bőven fölszerelten elhagyott házába, a hol nemcsak hogy helyet találtak a lovaiknak, de még többet is a kelleténél, azért mégis továbbmentek, hogy egy másik házat is elfoglaljanak, a mely jobbnak látszott előttük. Sokan több házat is lefoglaltak s krétával a falára írták, ki számára vannak lefoglalva, miközben patvarkodtak, sőt hajba is kaptak más csapatokkal. A katonák, a kik még nem helyezkedtek el, ide s tova kóboroltak az utczán, hogy megnézzék a várost, és annak a hírére, hogy mindenütt szabad a vásár, oda iparkodtak, a hol minél értékesebb holmi zsákmányolására volt kilátásuk. A parancsnokok elmentek, hogy embereiket féken tartsák, de csakhamar maguk is hasonló cselekedetekre vetemedtek. A Karetnij sorban egész boltok kínálkoztak fogatokkal teli, s itt a tábornokok verődtek össze, hintókat és batárokat válogatva. A városban maradt lakosok szinte édesgették magukhoz a parancsnokokat, azt remélvén, hogy így talán meg lesznek kímélve a fosztogatástól. Tömérdek kincs volt mindenfelé és se vége, se hossza nem volt a kínálkozó zsákmánynak; azok körül a pontok körül, a melyeket a francziák elleptek, újabb és újabb még ösmeretlen és ki nem kutatott helyeket födöztek föl mindenfelé, a melyeken még nagyobb bőségre látszott kilátás. És Moszkva mindinkább magába itta őket. Valamint akkor, ha vizet öntünk a száraz földre, a víz is, a száraz föld is eltűnik, úgy, a mint ezek a kiéhezett csapatok rászabadultak a bőségben dúskáló, elhagyott városra, ezzel együtt úgyszólván semmivé lettek; és egyszerre piszkos lett a város, tűzvészek támadtak és megkezdődött a végnélküli fosztogatás.
+
+*
+
+A francziák Moszkva égését: au patriotisme féroce de Rastopchine-nak tulajdonították; az oroszok a francziák fanatizmusának. Voltaképpen pedig Moszkva égésének, már olyan értelemben, hogy érette a felelősséget egy vagy több emberre lehetett volna hárítani, nem volt és nem is lehetett oka. Moszkva annak a következtében égett le, hogy a lakosok olyan körülmények közt hagyták hátra, a minők közt minden fából épült városnak, tekintet nélkül arra, hogy van-e, vagy nincs-e benne százharmincz ócska tűzifecskendő, le kell égnie. Moszkvának ki kellett gyulladnia azért, mert elhagyták a lakosai, még pedig épp oly elkerülhetetlenül ki kellett gyulladnia, mint a hogy' tüzet kell fognia egy rakás forgácsnak, a melyre pár napon keresztül hull a tüzes pernye. Egy fából épűlt város, a melyben még akkor is, a mikor minden háznak a gazdája otthon van és rendőrség is van a városban, csaknem minden nap előfordul néhány tűzeset, lehetetlen, hogy ki ne gyulladjon olyankor, a mikor nincsenek benne lakosok, ellenben tele van katonákkal, a kik pipáznak, a Szenátus-téren a szenátus székeiből tüzet raknak és naponta kétszer főznek maguknak. Elég, ha a csapatok béke idején beszállásolják magukat egy-egy faluba, s abban a falúban a tűzesetek száma legott felszökik. Mennyivel inkább fokozódni kell a tűzesetek valószínűségének egy elhagyott, fából épült városban, a melyet idegen katonaság csapatai szállnak meg. La patriotisme féroce de Rastopchine s a francziák fanatizmusa ebben az esetben semminek sem oka. Moszkva kigyulladt a pipáktól, a konyháktól, a tűzrakásoktól, és az ellenséges katonák tisztátalanságától, a kik lakóivá, de nem gazdáivá lettek a házaknak. Ha történtek is gyujtogatások (a mi nagyon kétséges, mert a gyujtogatásra, mely különben is fáradtságos és veszedelmes vállalkozás, senkinek sem volt oka), úgy ezeket nem lehet a tűzvész okának tekinteni, mert az gyujtogatás nélkül is bekövetkezett volna.
+
+Bármennyire csábító volt is a francziákra nézve Rasztopcsin vadállatiasságát okolni, az oroszokra nézve pedig a gonosztévő Napoleonra tolni a felelősséget vagy később a hazafiasság fáklyáját adni az orosz nép kezébe, lehetetlen nem látni, hogy a tűzvésznek ilyen közvetlen okáról ebben az esetben szó sem lehetett, mert Moszkvának le kellett égnie, mint a hogy' minden falúnak, minden gyárnak vagy háznak le kell égnie, a melyből kiköltözik a gazda, s a melyben egy sereg idegen embert szabadjára eresztenek, a ki kását kotyvaszt magának benne. Moszkvát a lakosai gyujtották föl, az igaz; de nem azok, a kik megmaradtak benne, hanem azok, a kik kiköltöztek belőle. Az ellenség által megszállott Moszkva, éppen úgy, mint Berlin és Bécs, nem maradhatott épen, még pedig azért, mert a város lakosai nem kenyérrel és sóval s a város kulcsával fogadták a francziákat, hanem kivonultak belőle.
+
+
+
+XXVII.
+
+A francziáknak Moszkvában csillag alakban való szétoszlása csak szeptember másodikán estefelé érte el azt a városnegyedet, a melyben Pierre akkortájt lakott.
+
+Pierre ez után a magányban és oly szokatlan körülmények közt eltöltött két nap után, szinte az őrülettel határos állapotban leledzett. Egész lényét egy egyetlen gondolat kerítette hatalmába, a melytől nem tudott szabadulni. Maga se tudta, hogyan és miképpen, de ez a gondolat most annyira erőt vett rajta, hogy sem a múltjából, sem a jelenéből nem értett meg semmit, és minden, a mit csak látott és hallott, úgy játszódott le körülötte, mint valami álom.
+
+Pierre csak azért ment ki a házából, hogy megszabaduljon az élet követelményeinek attól a szövevényes zürzavarától, mely erőt vett rajta, s melynek kibogozására akkori állapotában nem érzett magában elegendő erőt. Az elhúnyt könyvei és iratai kiválogatásának az ürügye alatt csak azért ment el Alexejevics Joszif lakására, mert megnyugvást keresett az élet izgalmai után, s mert az Alexejevics Joszifra való visszaemlékezéssel az örök, a nyugalmas és ünnepélyes gondolatoknak a világa volt összekötve a lelkében, a melyek homlokegyenest ellentétben állottak azzal az izgalmas zűrzavarral, a melyben magát érezte. Csöndes menedékhelyet keresett s azt Alexejevics Joszif dolgozó-szobájában csakugyan meg is találta. Mikor a dolgozó-szoba halálos csöndjében, a kezeire támaszkodva leült az elhunyt porlepte iróasztalához, nyugodtan és jelentőségteljesen egymás után bukkantak föl a képzeletében az utóbbi napoknak és különösen a borodinoi ütközetnek, valamint a maga semmisége és hazug volta leküzdhetetlen érzésének az emlékei, az emberek amaz osztályának az egyszerűségével, őszinteségével és erejével összehasonlítva, a mely az ő lelkében az ők elnevezés alatt vésődött be. Mikor Geraszim fölriasztotta őt tűnődéseiből, Pierrenek az a gondolata támadt, hogy ő is részt fog venni Moszkva tervbe vett nemzeti védelmében. S ebből a czélból legott megkérte Geraszimot, hogy szerezzen neki egy kaftánt és egy pisztolyt, s a nevét eltitkolván, kijelentette neki abbeli szándékát, hogy Alexejevics Joszif házában akar maradni. Később, a magányban és tétlenül eltöltött első nap folyamán (Pierre néhányszor is megpróbálta, de sikertelenül, hogy figyelmét az előtte lévő szabadkőműves-iratokra összpontosítsa), úgy homályosan néhányszor is fölbukkant benne az ő nevének Bonaparte nevével kapcsolatban kisütött kabalisztikus jelentősége, mely őt már azelőtt is ismételten foglalkoztatta; de az a gondolat, hogy az ő, l'Russe Besuhof, számára van föntartva, hogy a vadállat hatalmának határt szabjon, még mindig csak mint azoknak az ábrándoknak egyike merült föl a lelkében, melyek minden ok nélkül és nyomtalanul suhannak át az ember képzeletén.
+
+Mikor a kaftánt megvette (pusztán csak azért, hogy részt vegyen Moszkva védelmében), s Rosztovékkal találkozván, Natasa így szólt hozzá: "Ön itt marad? Oh, milyen szép ez!", megvillant a fejében az a gondolat, hogy csakugyan milyen szép volna az, ha ő, még akkor is, ha Moszkvát elfoglalják, megmaradna benne, és megvalósítaná azt, a mire ki van szemelve.
+
+Másnap, azzal az egy gondolattal eltelve, hogy nem kíméli magát és semmiben se marad el azok mögött, ott ődöngött a Hármas-hegy felé vezető sorompónál. De mikor meggyőződvén róla, hogy Moszkvát nem fogják védeni, hazatért, egyszerre úgy érezte, hogy az, a mi azelőtt csak lehetőségnek tünt föl előtte, most föltétlen szükségességgé és szinte elkerülhetetlenné vált rá nézve. A nevét eltitkolván, ott kellett maradnia Moszkvában, találkoznia Napoleonnal és megölnie őt, még pedig azzal az eltökélt szándékkal, hogy vagy elpusztul, vagy pedig véget vet egész Európa szerencsétlenségének, a melynek oka, Pierre felfogása szerint, egyedül és kizárólag Napoleon volt.
+
+Pierre a legapróbb részletekig ismerte annak a merényletnek a történetét, a melyet 1809-ben egy német diák Bécsben Napoleon élete ellen elkövetett s azt is tudta, hogy ezt a diákot főbelőtték. És ez a veszedelem, a melynek a szándék megvalósítása esetén magát kitenné, csak még jobban lelkesítette.
+
+Két egyformán erős érzés ellenállhatatlanul sodorta Pierre-t ennek a szándéknak a megvalósítása felé. Az első annak a szükségességnek az érzése volt, hogy az általános szerencsétlenség tudatában valami áldozatot hozzon, valami szenvedést vegyen magára, az az érzés, melynek következtében huszonötödikén elment Mozsaiszkba, s belement az ütközet leghevesebb tüzébe, most pedig megszökött a saját házából, és az élet megszokott kényelme és fényűzése helyett felöltözve hált egy kemény pamlagon, és egy koszton élt Geraszimmal; a másik pedig az a minden szokásos, minden mesterkélt, minden gyarló, és minden olyasmi iránt érzett megvetésnek határozatlan, de kizárólag orosz érzése volt, a mit az emberek túlnyomó többsége az élet legnagyobb javának tart. Első ízben Pierre a szlobodszki kastélyban érezte ezt a furcsa és elbűvölő érzést, a mikor egyszeriben úgy érezte, hogy a gazdagság, meg a hatalom és az élet, szóval mindaz, a mit az emberek olyan búzgón gyűjtenek és ápolnak, mindaz, ha ér is valamit, csak azért az élvezetért ér valamit, a melylyel az ember félrelökheti.
+
+Ez volt az az érzés, a melynek következtében a vadász-újoncz elissza az utolsó kopekjét is, a részeg ember minden szemmellátható ok nélkül tükröket és ablakokat ver be, bár nagyon jól tudja, hogy erre az utolsó garasa is rámegy; az az érzés, a melynek következtében az az ember, a ki (a szó aljas értelmében) valami esztelenséget követett el, egy az emberi viszonyokon kívül álló bírónak az élet fölött való uralmát hirdetvén, mintegy próbára teszi a maga egyéni hatalmát és erejét.
+
+Attól a naptól fogva, a mikor Pierre a szlobodszki kastélyban ezt az érzést először érezte, szakadatlanul ennek a hatása alatt állott, de csak most találta meg ennek az érzésnek a teljes kielégítését. Ezenkívül a jelen pillanatban még az is megerősítette Pierre-t a szándékában és megfosztotta őt annak a lehetőségétől, hogy lemondjon róla, a mit ebben az irányban már addig is cselekedett. A saját házából való szökése, meg a kaftánja és a pisztolya, továbbá Rosztovék előtt tett ama kijelentése, hogy Moszkvában marad, mindez nemcsak hogy minden jelentőségét elvesztette, de valósággal csúnyává és nevetségessé lett volna (a mi iránt pedig Pierre nagyon érzékeny volt), ha mindezek után, úgy, mint a többiek, hátat fordított volna Moszkvának.
+
+Pierre testi állapota, a mint ez már rendesen lenni szokott, mindenben megfelelt a lelki állapotának. A szokatlan durva táplálkozás, a sok pálinka, a mit ezekben a napokban megivott, a bor és a szivar hiánya, piszkos fehérneműje, a kurta pamlagon, vetett ágy nélkül, csaknem teljes álmatlanságban eltöltött két éjszaka, mindez valami az őrülettel határos izgatottságban tartotta Pierre-t.
+
+Délután két óra felé járt az idő. A francziák már bevonultak volt Moszkvába. Pierre tudta ezt, de a helyett, hogy a cselekvés terére lépett volna, kizárólag a küszöbönálló találkozásra gondolt, melynek minden lehető legcsekélyebb eshetőségét és részletét is átgondolta. Pierre a maga tünődéseiben nem annyira a halálos döfés folyamatát és Napoleon halálát képzelte maga elé, mint inkább rendkívül tisztán és szomorú gyönyörűséggel látta maga előtt a maga pusztulását és hősies férfiasságát.
+
+"Igen, valamennyiük helyett nekem magamnak kell ezt véghezvinnem, vagy elpusztulnom! - gondolta magában. - Igen, odamegyek... aztán egyszerre... Pisztolylyal vagy tőrrel! - gondolta Pierre. - Egyébiránt, mindegy. Nem én, hanem a Gondviselés keze sújt le te rád... fogom majd mondani (így képzelte el magában Pierre azokat a szavakat, a melyeket mondani fog, mikor Napoleont megöli). Nos hát, fogjatok el és végezzetek ki", - mondotta magában Pierre tovább, s szomorú, de elszánt kifejezéssel az arczán, lehorgasztotta a fejét.
+
+Mialatt Pierre a szoba közepén állva így tünődött magában, kinyílt a dolgozó-szoba ajtaja, s megjelent a küszöbön az egyébként mindig rendkívül bátortalan Alexejevics Makar teljesen megváltozott alakja.
+
+A hálóköntöse szét volt nyitva. Az arcza piros volt és eltorzult. Nyilván többet ivott a kelleténél. Mikor Pierret meglátta, az első pillanatban kissé megzavarodott, de Pierre arczán is a zavar kifejezését fedezvén föl, legott magához tért, s vékonyka lábainak tántorgó lépteivel odament a szoba közepére.
+
+- Megszeppentek, - mondotta rekedt, bizalmas hangon. - De én azt mondom: nem adom meg magamat, azt mondom... igaz-e, uram? - Elgondolkodott, de egyszerre, a mint az asztalon heverő pisztolyt megpillantotta, váratlan gyorsasággal fölkapta és kifutott vele a folyosóra.
+
+Geraszim és a házmester, a kik Alexejevics Makar nyomában voltak, az előszobában feltartóztatták őt és el akarták venni tőle a pisztolyt. Pierre a folyosóra lépve, szánakozva és undorral nézte ezt a félkegyelmű öreg embert. Alexejevics Makar az erőlködéstől összeránczolván a homlokát, görcsösen szorongatta a pisztolyt, s valami ünnepélyes helyzetbe képzelvén magát, rekedt hangon ordította:
+
+- Fegyverre! A csáklyákhoz! Hazudsz, nem vered el! - kiáltozta.
+
+- No elég, kérem, elég. Legyen olyan szíves, szépen kérem, elég. No de kérem uram... - mondogatta Geraszim s óvatosan, a könyökénél fogva iparkodott az ajtó felé fordítani Alexejevics Makart.
+
+- Hát te ki vagy? Bonapart! - kiáltott föl Alexejevics Makar.
+
+- Nem jól van ám ez, uram. Menjen be szépen a szobájába, nagyon ki fog fáradni. Legyen olyan szíves és adja ide azt a kis pisztolykát.
+
+- El innen, nyomorult rabszolga! Hozzám ne nyúlj! Láttad? - kiáltozott Alexejevics Makar, a pisztolylyal hadonászva. - A csáklyákhoz.
+
+- Fogd meg, - súgta oda Geraszim a házmesternek.
+
+Alexejevics Makar-t megfogták s az ajtóhoz vonszolták.
+
+Éktelen zaj és valami elfúló hang részeges és rekedt rikácsolása töltötte be az előszobát.
+
+Egyszerre egy új, átható női sikoltás hallatszott a lépcső felől s a szakácsnő berontott az előszobába.
+
+- Itt vannak! Édes Istenkém!... Isten bizony, ők azok. Négy lovas!... - kiáltozta.
+
+Geraszim és a házmester eleresztették Alexejevics Makar-t, s az elcsendesült folyosón tisztán kivehető volt, a mint egyszerre több kéz erélyesen döngette a kapút.
+
+
+
+XXVIII.
+
+Pierre, miután úgy határozott, hogy szándékának a megvalósítása előtt sem a nevét és hivatását, sem pedig azt, hogy francziául is tud, elárulnia nem szabad, azzal a szándékkal állt ott a folyosó félig nyitott ajtajában, hogy abban a pillanatban, a mint a francziák belépnek, elrejtőzik. De a francziák beléptek és Pierre még mindig nem tágított az ajtótól: ott tartotta őt az ellenállhatatlan kíváncsiság.
+
+Ketten voltak. Az egyik egy szálas, derék és szép férfi, tiszt volt, a másik, nyilván közkatona vagy tisztiszolga, zömök, de sovány és napbarnított legény, arcza beesett, kifejezése bamba. A tiszt botra támaszkodva biczegett. Miután pár lépést tett, mintegy megállapodván abban, hogy ez a szállás megfelel neki, megállott, hátrafordúlt az ajtóban álló katonák felé és harsogó, föllebvalói hangon megparancsolta nekik, hogy vezessék be a lovakat. Miután ezt befejezte, egy kaczkiás mozdúlattal fölemelte az egyik könyökét, egyet sodorintott a bajúszán s a kalapjához emelte a kezét.
+
+- Jó napot, az egész társaságnak, - szólalt meg vidáman, miközben mosolyogva nézett körül.
+
+Senki se felelt semmit.
+
+- Ön itt a gazda? - fordult oda Geraszimhoz.
+
+Geraszim rémülten kérdő pillantással nézett rá.
+
+- A kvártély, kvártély, - mondotta a tiszt s felülről lefelé kedélyes mosolylyal nézett végig a kis emberkén. - A francziák jó fiúk, az ördögbe is, nem fogunk összeveszni, öregem, - tette hozzá s megveregette a szótlanul remegő Geraszim vállát. - De hát talán bizony itt se beszél francziául senki se? - tette hozzá s körülnézett, miközben találkozott a pillantása a Pierre-ével. Pierre elhúzódott az ajtó mellől.
+
+A tiszt megint Geraszimhoz fordult. Azt akarta, hogy mutassa meg neki a házban lévő szobákat.
+
+- A gazda nincs itt... nem értem... az én, az ő... - mondotta Geraszim, azzal iparkodván érthetőbbé tenni a szavait, hogy elferdítette őket.
+
+A franczia tiszt mosolyogva hadonászott a kezeivel Geraszim orra előtt, azt akarván éreztetni vele, hogy ő sem érti meg őt és sántítva odament az ajtóhoz, a melynél Pierre állott.
+
+Pierre el akart menni, hogy elrejtőzzék előle, de ebben a perczben megpillantotta a konyha nyíló ajtajában Alexejevics Makar-t pisztolylyal a kezében. Alexejevics Makar egy őrült ember ravaszságával nézett végig a franczián és czélba vette őt a pisztolyával.
+
+- A csáklyákhoz!!!... - kiáltott fel a részeg öreg és a pisztoly ravasza után tapogatózott. A kiáltásra a franczia tiszt megfordult és ugyanakkor Pierre rávetette magát az ittas emberre. Mialatt Pierre megkapta és magasra emelte a pisztolyt, Alexejevics Makar végre ráakadt a ravaszra, s hirtelen egy siketítő, s valamennyiüket sűrű lőporfüstbe burkoló lövés dördült el. A franczia elsápadt és visszaugrott az ajtóhoz.
+
+Pierre megfeledkezvén arról a szándékáról, hogy nem árúlja el franczia nyelvtudását, kikapta Alexejevics Makar kezéből a pisztolyt és félredobva, odaszaladt a tiszthez és francziául így szólt hozzá:
+
+- Nem sebesült meg? - kérdezte.
+
+- Úgy tetszik, nem, - felelt a tiszt, megtapogatván magát; - most az egyszer szerencsésen megszabadultam, - tette hozzá a falról levált vakolatra mutatva. - De ki ez az ember? - kérdezte a tiszt és szigorú pillantást vetett Pierre-re.
+
+- Jaj, igazán mondom, kétségbe vagyok esve azon, a mi történt, - mondotta Pierre szaporán hadarva s teljesen megfeledkezett a szerepéről. - Ez egy szerencsétlen őrült, a ki nem tudta, mit cselekszik.
+
+A tiszt odalépett Alexejevics Makarhoz, s megfogta a gallérját.
+
+Alexejevics Makar, felbiggyesztett szájjal himbálózott a falhoz támaszkodva, mintha elszunnyadt volna.
+
+- Te zsivány, ezért még számolunk! - szólott a franczia, és levette róla a kezét. - Mi a diadal után irgalmasak vagyunk, de az árulóknak nem bocsátunk meg soha, - tette hozzá komor ünnepélyességgel, az arczán s egy szép, erélyes mozdúlattal.
+
+Pierre még egyre azon fáradozott, hogy franczia nyelven rábeszélje a tisztet arra, hogy ennek az ittas és eszeveszett embernek ne rójja föl ezt bűnül.
+
+A franczia szótlanul hallgatta őt, a nélkül, hogy komor arczkifejezését megváltoztatta volna, de egyszerre mosolyogva fordúlt oda Pierrehez. Pár pillanatig némán nézett rá. Szép arczán tragikus kifejezés ömlött el, és kezét nyujtotta Pierre-nek.
+
+- Ön megmentette az életemet. Ön franczia, - mondotta. Franczia emberre nézve ez a következtetés minden kétséget kizárt. Nagy dolgot csak franczia ember művelhetett, s az ő, monsieur Ramballe, a 13-ik könnyű lovasezred kapitánya életének a megmentése kétségkívül egyike volt a legnagyobb dolgoknak.
+
+De bármily kétségtelen volt is ez a következtetés, és a tisztnek erre alapított meggyőződése, Pierre mégis szükségesnek tartotta őt belőle kiábrándítani.
+
+- Orosz vagyok, - jelentette ki Pierre szaporán.
+
+- Ti-ti-ti, mondja ezt csak másnak, - szólott a franczia, az ujjával az orra előtt hadonászva és mosolygott. - Legott majd elmond nekem szépen mindent, - tódította. - Nagyon örülök, hogy honfitársammal találkozhatom. De hát mondja csak, mit csináljunk ezzel az emberrel? - tette hozzá, mint valami bajtársához fordulva Pierre-hez. A franczia tiszt arczkifejezése és hangja azt látszott mondani, hogy Pierre, még ha nem is volt franczia, ha már egyszer megkapta ezt a világon legmegtisztelőbb elnevezést, nem utasíthatta vissza. Az utóbbi kérdésre Pierre még egyszer megmagyarázta neki, hogy kicsoda Alexejevics Makar s elmondta, hogy ez az eszelős ember közvetlenül azelőtt, hogy ők beléptek, kapta föl a töltött pisztolyt, melyet nem tudtak elvenni tőle, és kérte, hogy ne bűntessék meg ezért a cselekedetért.
+
+A franczia kidüllesztette a mellét s egy valósággal czárias mozdúlatot tett.
+
+- Ön megmentette az életemet, ön franczia. Ön azt akarja, hogy megbocsássak neki? Nos hát, megbocsátok. Vezessétek el ezt az embert, - mondotta a franczia tiszt szaporán és erélyesen, karonfogta Pierre-t, a kit az élete megmentéseért francziává léptetett elő, s bement vele a szobába.
+
+Az udvaron ácsorgó katonák a lövést hallván, bementek az előszobába, és megkérdezvén, mi történt, készeknek nyilatkoztak a bűnösöket megfenyíteni, de a tiszt szigorúan eltiltotta őket ettől.
+
+- Ha szükség lesz rátok, majd hivatlak, - mondotta. A katonák kimentek. A tisztiszolga, a ki időközben a konyhában is megfordult, odalépett a tiszthez.
+
+- Kapitány úr, leves és báránysült készül a konyhájukon, - jelentette. - Parancsolja, hogy felszolgáljam?
+
+- Igen, s hozz bort is, - mondotta a kapitány.
+
+
+
+XXIX.
+
+Mikor a franczia tiszt Pierre-el együtt bement a szobába, Pierre kötelességének tartotta megint biztosítani róla a kapitányt, hogy ő nem franczia s távozni készült, de a franczia tiszt hallani sem akart erről. Addig a fokig udvarias, szeretetreméltó, kedélyes és őszintén hálás volt az élete megmentéseért, hogy Pierrenek nem volt lelke kosarat adni neki, s így vele együtt leült a teremben, az első szobában, a melybe beléptek. Pierre-nek arra a fogadkozására, hogy ő nem franczia, a kapitány, a ki nyilván nem értette, hogy' lehet szabadkozni egy ilyen hizelgő elnevezés elől, vállat vont, és azt mondta neki, hogy ha már mindenáron orosz akar lenni, ám legyen, de ő azért ennek ellenére is úgy érzi, hogy mindörökre a hála érzésével van összefűzve vele az élete megmentéseért.
+
+Ha ebben az emberben csak a legcsekélyebb mértékben meg lett volna a tehetség arra, hogy másoknak az érzelmeit megértse, s csak valamelyest bele tudta volna magát élni Pierre érzésébe, Pierre alkalmasint a faképnél hagyta volna őt; de az a vakság, a melylyel ez az ember minden iránt viseltetett, a mi nem volt ő maga, lefegyverezte Pierre-t.
+
+- Vagy franczia vagy valami álruhás orosz herczeg, - mondotta a franczia, a mint Pierre bár piszkos, de finom fehérneműjén és gyűrűin végignézett. - Én az életemmel vagyok önnek adósa és fölajánlom cserébe a barátságomat. A franczia sem a sérelemről, sem a szolgálatokról nem feledkezik meg soha. Fölajánlom önnek a barátságomat. Ez minden, a mit mondhatok önnek.
+
+A tiszt hangjának a csengésében, arczkifejezésében és taglejtésében annyi előkelőség és jólelkűség volt (persze franczia értelemben), hogy Pierre, a ki öntudatlan mosolylyal felelt a franczia mosolyára, megszorította a feléje nyújtott kezet.
+
+- Ramballe, a tizenharmadik könnyű lovasezred kapitánya vagyok, a ki a szeptember 7-iki ütközetben a becsületrend lovagkeresztjét kaptam, - mutatta be magát önelégült és visszatartóztathatatlan mosolylyal, mely a bajúsza alatt összeránczolta az ajkait. - Volna-e most ön is olyan szíves megmondani, kivel van szerencsém olyan kellemesen beszélgetni, a helyett, hogy egy őrült ember golyójával a testemben, a sebkötöző helyen volnék?
+
+Pierre azt felelte, hogy a nevét nem árúlhatja el, és elpirulván, már-már valami hamis néven tünődvén, elkezdte fölsorolni azokat az okokat, a melyek nem engedik meg, hogy a nevét megmondja, mikor a franczia szaporán félbeszakította.
+
+- Hagyja el, kérem, - mondotta. - Teljesen értem az ön okait. Ön tiszt... lehet, hogy törzstiszt. Ön ellenünk harczolt. De ez nem az én dolgom. Én az életemmel vagyok önnek adósa. Ez nekem elég; rendelkezésére állok mindenben. Ön nemes ember? - tette hozzá kérdőleg. Pierre lehorgasztotta a fejét. - Legalább a keresztnevét, egyebet nem is kérdezek. Pierre, úgy mondta? Nagyon helyes. Ez minden, a mire nékem szükségem van.
+
+Mikor behozták a báránypecsenyét, a szamovárt, a pálinkát és a bort, a melyet a francziák egy orosz pinczéből hoztak volt magukkal, Ramballe fölkérte Pierre-t, hogy vegyen részt ezen az ebéden, ő maga pedig, mint aféle egészséges és éhes ember, legott mohón és gyorsan elkezdett falni, miközben szaporán rágott erős fogaival s minduntalan csettintve a nyelvével, föl-fölkiáltott: csudajó, elsőrangú. Kipirult az arcza és szinte permetezett az izzadtságtól. Pierre is éhes volt és nagy élvezettel vett részt az ebéden. Morel, a tisztiszolga behozott egy hideg vízzel telt fazekat és egy palaczk vörösbort állított bele. Ezenkívül behozott egy palaczk kvaszt, a melyet próbaképpen emelt el a konyhából. Ezt az italt már ösmerték a francziák, s külön nevet is adtak neki. Elnevezték a kvaszt "disznók limonádé"-jának (limonade de cochon), és Morel nagyon dícsérte ezt a limonádét, melyre a konyhában akadt. De miután a kapitánynak bora is volt, a melyre a Moszkván való átvonulás alatt tett szert, átengedte a kvaszt Morel-nak, s derekasan hozzálátott a palaczkjához. Nyakig becsavarta a palaczkot szalvétába és magának is, Pierrenek is töltött. A lecsillapított éhség és a bor még jobban fölélénkítették a kapitányt, a kinek be nem állt a szája egész ebéd alatt.
+
+- Bizony, kedves Pierre uram, én nagy hálára vagyok önnek kötelezve azért, hogy engem ettől az őrjöngőtől megmentett. Tudja, amúgy is elég golyóbist hordok már a testemben. Ime az egyiket Vagramnál kaptam (az oldalára mutatott), a másikat Szmolenszknél (megmutatta az arczán lévő sebet), ez a lábam meg, a mely, mint látja sehogy' sem akar rúdnak állani, a hetediki nagy csatában kapta meg a magáét Moszkva alatt. Oh! Valami csodálatos volt ám ez! Ezt látni kellett, valóságos tengere volt a tűznek. Kemény munkát adtak nekünk, büszkék lehetnek rá. És, becsületemre mondom, mindamellett, hogy czudarul meghültem, kész lettem volna előlről kezdeni a dolgot. Csak azokat sajnálom, a kik ezt nem látták.
+
+- Én ott voltam, - szólott Pierre.
+
+- Ugyan, valóban? - folytatta a franczia. - Annál jobb. Önök vitéz ellenség, azt be kell vallani. A pipámra mondom, az a nagy zártsáncz pompásan tartotta magát. És ugyancsak drágán fizettették meg velünk. A mint itt lát, háromszor voltam benne. Háromszor voltunk az ágyuk mellett, és háromszor visszavertek bennünket, akár a kártyakatonákat. Szép volt ám ez, Pierre uram! Az önök gránátosai nagyszerűek voltak, Istenemre mondom. Láttam, a mint szétzüllött soraik hatszor egymás után újra összeálltak, s úgy lépkedtek, akárcsak valami parádén lettek volna. Csodálatos egy nép! A mi nápolyi királyunk, a ki pedig fene mód érti a dolgát ezen a téren, bravó-t kiáltott nekik. - Haha, tehát ön is olyan magunk fajta katona! - mondotta pillanatnyi hallgatás után. - Annál jobb, annál jobb, Pierre uram. Rettenetesek a harczban, szeretetreméltóak a szép hölgyek iránt, ilyenek ám a francziák, Pierre uram. Nemde?
+
+A kapitány oly naivul és kedélyesen vidám, olyan egészséges és olyan elégedett volt, hogy Pierre is szinte helyeslőleg hunyorgatott felé és vidáman nézett rá. Alkalmasint az a kifejezés, hogy "szeretetreméltóak a szép hölgyek iránt" vezették rá a kapitányt Moszkva helyzetére.
+
+- Apropos, mondja csak kérem, igaz az, hogy az asszonyok mind elmentek Moszkvából? Furcsa egy gondolat, ugyan mitől féltek?
+
+- Hát a franczia hölgyek vajjon nem hagyták volna-e el Párist, ha az oroszok bevonultak volna oda? - kérdezte Pierre.
+
+- Hahaha... - A franczia heves és vidám kaczagásra fakadt, miközben Pierre vállát megveregette. - No ez sikerült! - mondotta. - Páris... Hja, az Páris... Páris...
+
+- Páris - a világ fővárosa... - mondotta Pierre, befejezvén a franczia gondolatát.
+
+A kapitány ránézett Pierre-re. Meg volt az a szokása, hogy a beszélgetés kellő közepén elhallgatott s mosolygó és szívélyes tekintetével merően nézett arra, a kivel beszélt.
+
+- No, ha ön nem mondta volna, hogy orosz, fogadni mertem volna, hogy párisi. Van önben valami, az a valami... és, - ezután a bók után megint szótlanul nézett rá.
+
+- Voltam is Párisban, éveket töltöttem ott, - mondotta Pierre.
+
+- Oh, az meg is látszik... Páris!... a ki nem ösmeri Párist, vad ember. A párisit már két mérföldről megismerni. Páris - az Talma, Duchenois, Potier, a Sorbonne, a boulevardok... - és látván, hogy a befejezés laposabb az előzményeknél, szaporán hozzátette: - az egész világon csak egy Páris van. Ön járt Párisban és orosz maradt. No, de sebaj, én azért önt semmivel se tisztelem kevésbbé.
+
+A bor hatása alatt és a sötét gondolataival teljes magányosságban eltöltött napok után, Pierrenek önkéntelen gyönyörűséget okozott az együttlét ezzel a vidám és kedélyes emberrel.
+
+- De térjünk vissza az önök hölgyeihez; azt mondják, hogy rendkivül szépek. Milyen hóbortos gondolat eltemetni magukat a pusztákon, mikor a franczia hadsereg Moszkvában van! Pompás alkalmat szalasztottak el. A parasztjaikat, azokat még értem, de önök, művelt emberek, már jobban ösmerhettek volna bennünket. Mi bevettük Bécset, Berlint, Madridot, Nápolyt, Rómát, Varsót, - a világ minden fővárosát. Félnek tőlünk az igaz, de szeretnek is bennünket. Nem árt bennünket közelebbről is megösmerni. Aztán meg a császár... - kezdte el, de Pierre közbevágott.
+
+- A császár, - ismételte Pierre, s egyszerre szomorú és zavart kifejezést öltött az arcza. - A császár talán...?
+
+- A császár? A megtestesült nagylelkűség, irgalmasság, rend... lángész, - ime ez a császár. Ezt én, Ramballe mondom önnek. Biztosítom róla, hogy én még nyolcz esztendővel ezelőtt ellensége voltam. Az én apám gróf volt és emigráns. De ez az ember lefegyverzett engem. Hatalmába kerített. Nem tudtam a nagyság és dicsőség ama látványának ellentállani, a melyet ő Francziaország elé tárt. Mikor megértettem, hogy mit akar, mikor azt láttam, hogy babérból vet ágyat nekünk, így szóltam magamban: ime, a császár, és megadtam magamat neki. Ez igaz! Bizony mondom kedvesem, ez a múlt és eljövendő századok legnagyobb embere.
+
+- Nos, és ő is Moszkvában van? - kérdezte Pierre habozva és gonosz ábrázattal.
+
+A franczia ránézett Pierre gonosz arczára és elnevette magát.
+
+- Nem, holnap tartja a bevonulását, - felelt és folytatta elbeszélését.
+
+Néhány hangnak a kapuból behallatszó kiabálása és Morel betoppanása zavarta meg a beszélgetésüket, a ki azt jött jelenteni a kapitánynak, hogy Württembergi huszárok vannak itt, és ugyanabban az udvarban akarják a lovaikat elhelyezni, a melyben a kapitány lovai állottak. A zavar legfőképpen abból eredt, hogy a huszárok nem értették meg azt, a mit mondtak nekik.
+
+A kapitány maga elé idéztette a legidősebb altisztet és szigorú hangon megkérdezte tőle, melyik ezredből valók, ki a parancsnokuk és milyen alapon merészkednek egy már elfoglalt kvártélyba betolakodni. A német, a ki csak rosszul értett francziául, az első két kérdésre megnevezte az ezredét és a parancsnokát, de az utolsó kérdésre, melyet nem értett meg, nyakatekert franczia szavakat kevervén német beszédébe, azt felelte, hogy ő az ezred kvártélymestere s parancsnokától parancsa van, hogy a házakat az egész soron foglalja el. Pierre, a ki tudott németül, lefordította a kapitánynak azt, a mit a német mondott, s viszont a kapitány válaszát elmondotta a Württemberg-huszárnak. A német, miután megértette, a mit mondtak neki, beadta a derekát, s elvezette az embereit. A kapitány kiment a lépcsőre és hangos szóval adta ki a parancsait.
+
+Mikor visszatért a szobába, Pierre ugyanazon a helyen ült, mint annakelőtte s a kezére hajtotta a fejét. Szenvedést árult el az arcza. És ebben a pillanatban csakugyan szenvedett is. Mikor a kapitány kiment és Pierre egyedül maradt, egyszerre felocsúdott és fölismerte azt a helyzetet, a melybe került. Bármily nehezére esett is Pierrenek, nem az bántotta ebben a pillanatban, hogy Moszkvát elfoglalták s hogy most a szerencsés győzők gazdálkodtak benne és olyan leereszkedéssel bántak el ő vele. A maga gyöngeségének a tudata gyötörte. A fölhajtott pár pohár bor, s az ezzel a kedélyes emberrel folytatott beszélgetés teljesen semmivé tették azt a komor lelkiállapotát, a melyben Pierre ezeket az utolsó napokat átélte, s a melyre szándéka megvalósítása szempontjából föltétlen szüksége volt. A pisztoly, a tőr, az újjas készen volt, s Napoleon holnap volt bevonulandó. Pierre most is épp oly hasznosnak és érdemesnek találta, hogy a gonosztevőt megölje: de érezte, hogy már nem fogja megcselekedni. Miért? - ezt nem tudta, de mintegy előre megérezte, hogy nem fogja végrehajtani a szándékát. Küzdött gyöngeségének a tudata ellen, de komolyan érezte, hogy nem bir vele, hogy azelőtti, a bosszúra, a gyilkosságra és az önfeláldozásra vonatkozó sötét gondolatmenete az első emberrel való érintkezéstől szertefoszlik.
+
+A kapitány kissé biczegve és valamit fütyörészve lépett a szobába.
+
+A franczia fecsegése, mely azelőtt szórakoztatta őt, most ellenszenvessé lett előtte. A fütyörészése, a járása s az a mozdulata, a melylyel a bajúszát pödörgette, - mindez bántónak tünt fel most előtte.
+
+"Tüstént elmegyek, egy árva szót se váltok többé vele", - gondolta Pierre. Ezt gondolta, de azért még mindig ott ült a helyén. A gyöngeségnek valami furcsa érzése szögezte oda a helyéhez: föl akart kelni és ki akart menni, de nem tudott.
+
+A kapitány éppen ellenkezőleg, rendkívül vidámnak látszott. Vagy kétszer végigment a szobán. Csillogtak a szemei, könnyedén rángatózott a bajúsza, mintha valami mulatságos ötletén mosolygott volna magában.
+
+- Pompás egy ember ezeknek a Württembergeknek az ezredese! - mondotta egyszerre. - Német ember, de mindamellett pompás fiú. De persze, német.
+
+Oda ült Pierre-el szembe.
+
+- Igaz, ön tehát tud németül?
+
+Pierre szótlanul nézett rá.
+
+- Hogy' van az németül "menedékhely"?
+
+- Menedékhely? - ismételte Pierre. - Menedékhely németül Unterkunft.
+
+- Hogy' mondta? - kérdezte a kapitány bizalmatlanul és szaporán.
+
+- Unterkunft, - ismételte Pierre.
+
+- Onterkoff, - mondotta utána a kapitány és pár pillanatig mosolygó szemekkel nézett Pierre-re. - Milyen bolondok is ezek a németek. Ugy-e, Pierre uram? - fejezte be.
+
+- No, még egy palaczkocskát ebből a moszkvai Bordeaux-ból, nemde? Morel majd melegít nekünk még egy palaczkocskát. Morel! - kiáltott föl a kapitány vidáman.
+
+Morel hozott gyertyát és egy palaczk bort. A kapitány a gyertya világánál rápillantott Pierre-re, és szemlátomást megdöbbent zilált ábrázatától. Ramballe az arczán őszinte keserűséggel és részvéttel odament Pierrehez és fölébe hajolt.
+
+- Mit jelentsen ez, szomorúak vagyunk? - mondotta Pierre kezét megérintvén. - Talán én keserítettem el? Nem, de igazán van tán valami panasza ellenem? - kérdezte tőle ismételten. - Avagy tán az általános helyzet oka a szomorúságának?...
+
+Pierre semmit se felelt, de gyöngéden nézett a franczia szemeibe. A részvétnek ez a kifejezése jól esett neki.
+
+- Becsületemre mondom, arról nem is szólva, hogy lekötelezettje vagyok önnek, őszinte barátságot is érzek ön iránt. Tehetnék tán valamit önnek? Parancsoljon velem. Az életemet és a halálomat. Ezt kezemet a szívemre téve mondom önnek, - mondotta s a mellére csapott.
+
+- Köszönöm, - felelt Pierre. A kapitány épp oly merően nézett Pierre-re, mint akkor, a mikor megtudta, hogy hogy' hívják a menedékhelyet németül, és egyszerre földerült az arcza.
+
+- No hát akkor iszom az ön egészségére! - kiáltott föl vidáman, kitöltvén két pohár bort. Pierre fogta a poharát és kiitta. Ramballe is fölhajtotta a magáét, még egyszer kezet szorított Pierre-el és búskomor helyzetben mélázóan rákönyökölt az asztalra.
+
+- Bizony barátom, ilyenek a sors szeszélyei! - kezdte el. - Vajjon ki mondta volna valaha, hogy én katona és dragonyos kapitány leszek Bonapart, - mint a hogy' őt valamikor hívták, - szolgálatában. És ime, itt vagyok vele Moszkvában. Figyelmeztetnem kell önt, kedvesem, - folytatta egy olyan embernek a szomorú és egyenletes hangján, a ki valami elbeszélésre készül, - hogy a mi nevünk Francziaországban egyike a legrégiebbeknek.
+
+S a kapitány a francziák együgyű nyiltságával elmondta Pierrenek őseinek a történetét, a gyermekkorát, ifjúkorát és serdülő korát, s minden rokoni, vagyoni és családi viszonyait. "Az én szegény anyám" - természetesen nagy szerepet játszott ebben az elbeszélésben.
+
+- De mindez az életnek csak külsősége, a lényeg mégis csak - a szeretet. A szeretet! Úgy-e, hogy az, Pierre uram? - kérdezte fölélénkülve. - No még egy pohárkával.
+
+Pierre megint kiitta, s egy harmadik pohárral is töltött magának.
+
+- Oh asszonyok, asszonyok! - és a kapitány könnybe lábbadt szemekkel nézett Pierre-re, s elkezdett a szerelemről és szerelmi kalandjairól beszélni. Kalandja pedig szép számmal akadt, a mi könnyen érthető volt, ha az ember a tiszt önelégült, szép arczát nézte, s látta azt a lelkes élénkséget, a melylyel a nőkről beszélt. Mindamellett, hogy Ramballe szerelmi históriái egytől-egyig magukon viselték annak a pákosztosságnak a jellegét, a melyben a francziák a szerelemnek kizárólagos ingerét és poézisét látják, a kapitány annak az őszinte meggyőződésével beszélte el azokat, hogy egyedül csak ő érezte át és ösmerte meg a szerelem minden gyönyörűségét, és olyan csábítóan írta le a nőket, hogy Pierre a legfeszültebb kiváncsisággal hallgatta.
+
+Nyilvánvaló volt, hogy l'amour (szerelem), a melyet a franczia annyira szeretett, nem volt az az alacsonyrendű és közönséges szerelem, a melyet Pierre valamikor a felesége iránt érzett, sem pedig az a saját maga által felfújt regényes szerelem, a melylyel Natasa iránt viseltetett (Ramballe egyformán lenézte ennek a szerelemnek mindkét nemét, - az egyik volt a "közönséges szerelem", a másik pedig a "bárgyú szerelem"; az a l'amour, a melynek a franczia hódolt, főképpen a nővel szemben való viszony természetellenességében s azoknak a fajtalanságoknak a csoportosításában csucsosodott ki, a melyekben ennek az érzelemnek legfőbb bája rejlett).
+
+Így egyebek közt elbeszélte a kapitány egy elbűvölő, körülbelül harminczötéves marquisné, s ezzel egyidejűleg az elragadó asszony bájos és ártatlan tizenhét esztendős leánya iránt való szerelmének a megindító históriáját. A nagylelkűségnek az anya s a leánya közt kifejlett küzdelme, mely azzal végződött, hogy az anya magát föláldozván, feleségül kínálta oda a leányát a kedvesének, még most is, bár nem volt egyéb egy régmúlt emléknél, egészen fölizgatta a kapitányt. Azután elmondott egy esetet, a melyben a férj a szerető szerepét játszotta, ő pedig (a szerető) a férj szerepét és ezenkívül még több mulatságos esetet elevenített föl németországi emlékeiből, hol az azile-t Unterkunft-nak hívják, "a hol a férjek káposztalevest esznek" és a hol "a fiatal leányok nagyon szőkék".
+
+Végül az utolsó eset, melyet gyors taglejtésekkel és kitüzesedett arczczal elmondott, mely Lengyelországban történt s még friss emlékezetében élt a kapitánynak, abból állott, hogy megmentette egy lengyelnek az életét (egyáltalában a kapitány elbeszéléseiben az életmentés lépten-nyomon előfordult) és ez a lengyel, mikor franczia szolgálatba lépett, ő rá bízta elragadó feleségét, a ki "szívében telivér párisi volt". A kapitány boldog volt, az elragadó lengyel asszonyka meg akart vele szökni, de a kapitány a nagylelkűség egy rohamában visszaadta az asszonyt az urának, miközben így szólt: "Megmentettem az ön életét és most megmentettem a becsületét". Miután ezeket a szavakat néhányszor megismételte, a kapitány megtörülte a szemeit s összerázkódott, mintha azt a hirtelen gyöngeségét akarta volna magától elhessegetni, mely erre a megható visszaemlékezésre elfogta.
+
+A kapitány elbeszéléseit hallgatván, a mint ez a késő esti órákban s a bor hatása alatt gyakran megesik, Pierre nyomon követte mindazt, a mit a kapitány beszélt, meg is értett mindent, de a mellett tovább fűzte a maga egyéni gondolatait is, a melyek az elméjében fölmerültek. Mikor ezeket a szerelmi elbeszéléseket hallotta, egyszerre egészen váratlanul eszébe jutott a maga Natasa iránt való szerelme, s miközben ennek a szerelemnek a képei elvonultak a képzeletében, gondolatban összehasonlította őket Ramballe elbeszéléseivel. A mint a szerelem és a kötelesség közt való küzdelem leírását hallgatta, Pierre maga előtt látta a szerelme tárgyával a Szuchareva toronynál történt legutolsó találkozásának minden legapróbb részletét. Akkor a találkozás nem tett rá valami nagy hatást; azóta se jutott az eszébe egyetlen egyszer sem. De most úgy tetszett neki, hogy ennek a poétikus találkozásnak igen nagy volt a jelentősége.
+
+"Kirillics Pjotr, jőjjön ide, tüstént megösmertem", - hallotta újra a szavait, megint maga előtt látta a szemeit, a mosolyát, úti főkötőcskéjét, hajának kikukkanó fürtjét... s mindebben valami mélyen megindítót látott.
+
+A kapitány, miután az elragadó lengyel asszonykáról szóló elbeszélését befejezte, azzal a kérdéssel fordult Pierre-hez, vajjon tapasztalta-e valaha a szerelemért való önfeláldozásnak és a törvényes férj iránt való írígységnek hasonló érzését.
+
+Pierre a kérdés által kihívatva, fölemelte a fejét és szükségét érezte annak, hogy kifejezést adjon az őt foglalkoztató gondolatoknak; elkezdte magyarázni, hogy ő valamelyest másként értelmezi a nő iránt való szerelmet. Elmondta, hogy ő egész életén keresztül csak egyetlen nőt szeretett és szeret ma is, és hogy ez a nő soha se lehet az övé.
+
+- Valóban? - kiáltott föl a kapitány.
+
+Azután elmondta Pierre, hogy ezt a nőt ő már kora ifjúsága óta szereti; de álmodni se mert róla, mert a leány nagyon fiatal, ő pedig egy névtelen, törvénytelen gyermek. Később, a mikor nevet kapott és gazdagsághoz jutott, azért nem mert gondolni rá, mert nagyon is szerette, s nagyon magas polczra helyezte őt a világ, és így annál inkább saját maga fölé. Elbeszélésének ehhez a pontjához érve, Pierre azzal a kérdéssel fordult a kapitányhoz: vajjon meg tudja-e ő ezt érteni.
+
+A kapitány olyan taglejtést tett, mely azt látszott kifejezni, hogy még abban az esetben is, ha nem értené, kéri őt, hogy csak folytassa.
+
+- A plátói szerelem olyan, mint a felhő... - mormogta. Talán a megivott bor, avagy az őszinteség vágya, vagy az a gondolat, hogy ez az ember nem ösmer és nem is fog megösmerni senkit azok közül, a kiknek az ő történetében szerepük van, vagy mindez együttesen megoldotta Pierre nyelvét. És ő nyámogó szájjal s könnybelábbadt szemeivel valahova a messzeségbe bámulva, elmondotta az egész históriát: a házasságát, Natasának az ő legjobb barátja iránt való szerelmét, a hitszegését és ő hozzá való viszonyának minden összefüggéstelen részletét. Ramballe kérdéseire még azt is elmondotta, a mit eleinte titkolt, - társadalmi állását, sőt még a nevét is elárulta neki.
+
+Pierre elbeszéléséből az lepte meg a kapitányt legjobban, hogy Pierre olyan gazdag volt, hogy két palotája is volt Moszkvában s hogy ő bár mindenét elhagyta, még se távozott Moszkvából, hanem a nevét és a rangját eltitkolván, ott maradt a városban.
+
+Késő éjjel volt, mikor ketten együtt kimentek az utczára. Derült és langyos volt az éjszaka. A háztól balra feltűnt a Moszkvában, a Petrovkán támadt első tűzvész vöröses fénye. Jobb felől magasan állott az égen az új hold sarlója és a vele szemben lévő oldalon ott állott az a fényes üstökös, mely Pierre lelkében elválhatatlanul össze volt forrva az ő szerelmével. A kapuban Geraszim, a szakácsnő és két franczia ácsorogtak. Hallatszott a kaczagásuk és egymásra nézve érthetetlen nyelven folytatott társalgásuk. A városból odalátszó piros tűzfényt bámulták.
+
+Semmi rettenetes nem volt abban a pirosló tűzfényben, mely a rengeteg városból, olyan messziről odalátszott.
+
+Pierre-t, a mint a csillagos eget, a holdat, az üstököst és a tűz fényét nézte, valami örömteljes megindulás fogta el. "Lám, milyen szép ez mind, vajjon mit akarok még?" - gondolta magában. És egyszerre, a mint eszébe jutott a szándéka, megszédült a feje, szinte rosszullét fogta el, ugyannyira, hogy nekitámaszkodott a kerítésnek, nehogy összeroskadjon.
+
+Pierre a nélkül, hogy új barátjától elbúcsúzott volna, ingadozó léptekkel elment a kapuból s szobájába térve lefeküdt a pamlagra és tüstént elaludt.
+
+
+
+XXX.
+
+A Moszkvából menekülő és távozó lakosok, valamint a visszavonuló csapatok különféle utakról és különféle érzelmekkel nézték a Moszkvában szeptember 2-ikán kiütött legelső égés tűzfényét.
+
+Rosztovék karavánja akkor éjjel Moszkvától vagy húsz versztnyire, Mitiscsiben pihent meg. Szeptember elsején olyan későn indultak el, az út úgy el volt torlaszolva szekerekkel és csapatokkal, annyi mindent feledtek otthon, a miért azután embereket küldtek vissza, hogy akkor éjjel Moszkvától mindössze öt versztnyire voltak kénytelenek meghálni. Másnap reggel későn ébredtek, és megint annyi fennakadásuk volt, hogy csak Balsija Mitiscsiig jutottak el. Tíz órára Rosztovék és a velük utazó sebesültek mind elhelyezkedtek volt a nagy község házaiban és udvaraiban. A cselédek, Rosztovék kocsisai és a sebesültek legényei, miután gazdáikat elhelyezték, megvacsoráltak, megetették lovaikat és kiálltak a lépcsőre.
+
+A szomszéd házban feküdt Rajevszkij sebesült segédtisztje, a kinek a kezét zúzta össze a golyó s a rettenetes fájdalomtól, mely gyötörte, keservesen nyögött szüntelenül és a nyögés borzalmasan visszhangzott az őszi éjszaka homályában. Az első éjszakát ez a segédtiszt ugyanabban az udvarban töltötte, a melyben Rosztovék szállva voltak. A grófné mondta is, hogy le nem tudta hunyni a szemét ettől a nyögéstől és Mitiscsiben a legnyomorultabb viskóban telepedett meg csak azért, hogy ettől a sebesülttől minél messzebb legyen.
+
+Az egyik cseléd a kapuban álló hintó kasáról, egy másik nem éppen nagy égés tűzfényét pillantotta meg. Az egyik tűzfény már régóta látszott, és valamennyien tudták, hogy ott Malaja Mitiscsi ég, melyet Mamonov kozákjai gyújtottak föl.
+
+- Ni-ni, emberek, ez megint egy másik égés, - szólott az egyik legény. Valamennyien a tűzfény felé fordították a figyelmüket.
+
+- De hiszen mondották, hogy Mamonov kozákjai felgyujtották Malaja Mitiscsit. Az volna! Nem, ez nem Mitiscsi, ez messzebb van. Nézd csak, mintha magában Moszkvában volna. - Az emberek közül ketten lementek a lépcsőről, odasiettek egy kocsihoz és fölkapaszkodtak a fölhágójára. - Ez inkább balra van! No persze, Mitiscsi ahol van ni, ez meg éppen az ellenkező oldalon látszik. - Még néhány ember csatlakozott hozzájuk. - Lám, hogy' imbolyog, - szólott az egyik, - ez a tűz, urak, Moszkvában van, vagy a Szuscsevszkáján, vagy a Rogozsszkáján. - Senki se felelt erre az észrevételre. És jó darabig valamennyien csak ennek az új tűznek föl-föllobbanó lángját bámulták.
+
+Az öreg Terentyics Danilo, a gróf komornyikja (mint a hogy' hívták), odajött a csoporthoz és rákiáltott Miskára.
+
+- Hát te mit bámészkodol, te mafla... A gróf hív és nincs ott senki; menj szaporán és szedd össze a ruhát.
+
+- De hiszen csak vízért szaladtam ki, - felelt Miska.
+
+- Hát maga mit gondol, Terentyics Danilo, úgy-e, hogy ez a tűz Moszkvában van? - kérdezte az egyik inas.
+
+Terentyics Danilo nem felelt és jó darabig megint valamennyien hallgattak. A tűzfény mind nagyobb lett és imbolyogva terjedt tovább.
+
+- Irgalmas Isten!... Szél is van, és ez a szárazság... - szólalt meg ismét egy hang.
+
+- Ni, milyen borzasztó. Oh, Istenem! Már a pernye is látszik. Isten irgalmazz a mi bűnös lelkünknek!
+
+- Majd csak eloltják tán.
+
+- Ugyan ki oltaná? - hallatszott Terentyics Danilo hangja, a ki mindeddig hallgatott. Nyugodt és vontatott volt a hangja: - Moszkva biz az, gyerekek, - mondotta, - a mi fehér matyuskánk... - elcsuklott a hangja, s egyszerre öreges sírásra fakadt. És mintha valamennyien csak ezt várták volna, hogy ennek a tűzfénynek egész jelentőségét megértsék. Sóhajok, imádkozó hangok hallatszottak mindenfelé és közben az öreg grófi komornyik szipogása.
+
+
+
+XXXI.
+
+A komornyik visszatérve a házba, jelentette a grófnak, hogy Moszkva ég. A gróf magára vette a hálóköntösét és kiment, hogy megnézze. Vele együtt Szonya, a ki még le se vetkőzött volt és madame Schoss is kimentek. Natasa és a grófné egyedül maradtak a szobában. (Petya már nem volt együtt a családjával: előre ment az ezredével, mely Trojcza felé iparkodott.)
+
+A grófné sírva fakadt Moszkva égésének a hírére, Natasa, a ki sápadtan és kimeresztett szemekkel ült a szentképek alatt egy lóczán (ugyanazon a helyen, a hol, mikor megérkezett volt, leült), rá se hederített az apja szavaira. Folyton csak a segédtiszt szakadatlan nyögésére figyelt, mely még a harmadik házból is áthallatszott.
+
+- Jaj, de irtóztató! - sóhajtott föl a megrémült Szonya, mikor visszatért az udvarról. - Én azt hiszem, egész Moszkva ég, olyan rettenetes az a fény! Natasa, nézd csak, most innen az ablakból is látszik, - mondotta a hugának, nyilván el akarván őt szórakoztatni valamivel. De Natasa úgy nézett rá, mintha nem tudná, mit akar tőle, s megint rámeresztette a szemét a kályha szögletére. Natasa már reggel óta, azóta, hogy Szonya a grófné legnagyobb csodálkozására és bosszúságára, Isten tudja, miért, szükségesnek tartotta Natasával Andrej herczeg megsebesülését és azt, hogy ő is az ő karavánjukban van, közölni, a kábultságnak ebben az állapotában volt. A grófné úgy megharagudott Szonyára, mint ritkán szokott. Szonya sírt és bocsánatot kért, és most, mintegy jóvá akarván tenni a hibáját, szüntelenül a nénje körül forgolódott. - Nézd csak, Natasa, milyen borzalmasan ég, - mondotta Szonya.
+
+- Mi ég? - kérdezte Natasa. - Hja úgy, Moszkva. - És csak azért, nehogy Szonyát megbántsa és hogy szabadulhasson tőle, odahajtotta a fejét az ablakhoz, kinézett rajta, de úgy, hogy nyilvánvalóan semmit se láthatott, és megint csak visszaült előbbi helyére.
+
+- De hiszen nem láttad?
+
+- Dehogy' is nem, igazán mondom láttam, - mondotta olyan hangon, mintha csak könyörgött volna, hogy hagyjon neki békét.
+
+A grófné is, Szonya is teljesen érthetőnek találták, hogy Moszkvának, Moszkva égésének most semmi jelentősége se lehetett Natasa szemeiben.
+
+A gróf megint visszavonult a vendégfal mögé és lefeküdt. A grófné odament Natasához, kifordított kézzel megérintette a fejét, mint a hogy akkor szokta, mikor a leánya beteg volt, majd az ajkaival megérintette a homlokát, hogy megtudja, van-e láza, és végül megcsókolta őt.
+
+- Megfáztál? Szinte vaczog a fogad! Talán lefeküdnél, - mondotta.
+
+- Lefeküdni? Csakugyan, jó lesz, le is fekszem, tüstént lefekszem, - felelt Natasa.
+
+Attól az időtől fogva, a mikor ma reggel elmondták Natasának, hogy Andrej herczeg súlyosan megsebesült és együtt utazik velük, csak az első pillanatban kérdezősködött kissé sűrűbben az iránt, hová? hogyan? veszedelmes-e a seb? lehet-e őt látnia? De miután tudtára adták, hogy nem láthatja őt, hogy a sebe súlyos, de az élete nem forog veszedelemben, Natasa nyilván nem adván hitelt annak, a mit neki mondtak, ellenben meggyőződvén róla, hogy bármennyit kérdezzen is, mindig csak ugyanazt felelik majd neki, se nem kérdezősködött többet, se nem beszélt többet. Nagy szemeivel, a melyeket a grófné olyan jól ismert és a melyeknek a kifejezésétől annyira félt, Natasa egész úton mozdulatlanul ült a hintó szögletében, s ugyanúgy ült most azon a lóczán, a melyre elhelyezkedett. Azzal, hogy valamin törte a fejét, valamit tervelt, sőt tán valamire már el is szánta magát, - azzal a grófné tisztában volt, de hogy mi volt az a valami, azt nem tudta s éppen ez volt az, a mi gyötörte és szinte megrémítette.
+
+- Natasa, vetkőzz le, kedvesem és feküdj be az én ágyamba. (Egyedül csak a grófnénak volt ágyban megvetve a fekhelye; madam Schoss-nak és a két kisasszonynak zsuppon kellett hálniok a földön.)
+
+- Nem, mama, majd csak oda fekszem a földre, - felelt Natasa bosszúsan, s odalépvén az ablakhoz, kinyitotta. A nyitott ablakon most még tisztábban hallatszott be a segédtiszt nyögése. Natasa kidugta a fejét az éjszaka nyirkos levegőjébe és a grófné látta, a mint vékony nyaka a zokogástól megrázkódott és oda-odaütődött az ablakfélfához. Natasa tudta, hogy nem Andrej herczeg nyög. Tudta, hogy Andrej ugyanazon a soron, a melyen ők voltak, a pitvar tulsó oldalán egy másik szobában feküdt; de ez a rettenetes és szűntelen nyögés zokogásra indította. A grófné és Szonya odanéztek.
+
+- Feküdj le, galambom, feküdj le, édes szívecském, - mondotta a grófné s könnyedén megérintette a kezével Natasa vállát. - No feküdj hát le szépen.
+
+- Hja, igen... Tüstént, tüstént lefekszem, - mondotta Natasa, szaporán levetkőzött, miközben a szoknya-kötőit eltépte. Ledobván a ruháját és magára kapván a koftocskáját, maga alá szedte a lábait és lekuporodott a földön megvetett ágyra, s a vállán keresztül előrecsapván kurta és vékony varkocsát, elkezdte összefonogatni. Hosszú, vékony és fürge ujjai szaporán és ügyesen keresztbe fonták és kötötték össze a varkocsát. Natasa feje a szokott mozdulatokkal fordult hol az egyik, hol a másik oldalra, de lázas, tágra nyitott szemei mozdulatlanul meredtek maguk elé. Mikor éjjeli öltözködésével egészen elkészült, csöndesen leereszkedett az ajtó közelében levő zsupp-szénára leterített lepedőre.
+
+- Natasa, feküdnél tán a középre, - mondotta Szonya.
+
+- Nem, itt maradok, - felelt Natasa. - Csak feküdjetek le már, - tette hozzá bosszúsan. S belefúrta az arczát a párnájába.
+
+A grófné, madame Schoss és Szonya szaporán levetkőztek és lefeküdtek. Csak egy kis lámpa pislákolt a szobában.
+
+De odakünn szinte világos volt Malija Mitiscsi égésétől, mely vagy két versztnyire volt oda, s behallatszott a Mamonov kozákjai által rézsút szemben elpusztított csapszékből és az utczáról a nép éjjeli kurjongatása, valamint a segédtiszt szakadatlan nyögése.
+
+Natasa jó darabig hallgatta a hozzá beszűrődő külső és belső hangokat és meg se moczczant. Hallotta eleinte az anyja imádságát és sóhajtozását, majd az ágya recsegését, madame Schoss-nak sipoló hangokkal vegyes hortyogását és Szonya csöndes lélekzését. Azután a grófné, szólította Natasát. Natasa nem felelt.
+
+- Úgy tetszik, mama, hogy alszik, - felelt helyette halkan Szonya. A grófné rövid hallgatás után megint megszólalt, de akkor már nem felelt neki senki.
+
+Csakhamar ez után Natasa már csak az anyja egyenletes lélekzését hallotta. Mind a mellett, hogy a takaró alól kibújt meztelen lábacskája fázott a hideg földön, meg se moczczant.
+
+Valahol egy repedésben, mintegy valamennyiük fölött diadalt ülve, megczirpant egy tücsök. Valahol messze megszólalt egy kakas, a közelben felelt a szavaira egy másik. A csapszékben elnémult a kurjogatás, csak a segédtiszt nyögése nem szünt meg egy pillanatra sem. Natasa fölemelkedett.
+
+- Szonya? Alszol? Mavra? - suttogta. Senki se felelt. Natasa lassan és óvatosan fölkelt, keresztet vetett magára, s mezítelen keskeny lábainak óvatos és hajlékony lépésével rálépett a sáros, hideg földre. Megcsikordult a padlódeszka. Szaporán szedegetve a lábait, mint a macska odaosont az ajtóhoz és megfogta hideg kilincsét.
+
+Úgy tetszett neki, mintha nehézkes és egyenletes ütésekkel kopogott volna valami a szoba falában: pedig csak a félelemtől, a rémülettől és a szerelemtől dermedten sajgó szívének volt ez a dobogása.
+
+Kinyitotta az ajtót, átlépett a küszöbön s rálépett a pitvar nyirkos és hideg földjére. A hirtelen hidegség valamelyest felüdítette. Meztelen lábával egy alvó embert tapogatott ki a földön, keresztüllépett rajta és kinyitotta annak a szobának az ajtaját, a melyben Andrej herczeg feküdt. A szobában egészen sötét volt. Az ágy mellett, a melyen valami feküdt, egy lóczán hosszú béllel kiégő faggyúgyertya állott a hátsó szögletben.
+
+Natasa már reggel, a mikor Andrej herczeg megsebesüléséről és ottlétéről értesült, elhatározta, hogy okvetetlenül látnia kell őt. Nem tudta, hogy miért kell annak meglenni, de azt tudta, hogy ez a találkozás kínos lesz, és annál inkább meg volt győződve, hogy föltétlenül szükség van rá.
+
+Egész napon át csak annak a reményében élt, hogy éjjel majd megláthatja őt. De most, mikor közeledett az a pillanat, borzalom fogta el annak a gondolatára, a mit látni fog. Vajjon mennyire volt elcsonkítva? Mi maradt meg belőle? Vajjon ő is úgy nyög-e, mint az a segédtiszt? Igen, alkalmasint olyan ő is mindenben. A képzeletében ő is valóságos megtestesülése volt ennek az állandó nyögésnek. Mikor ott a szögletben azt a homályos tömeget megpillantotta, s a betegnek a takaró alatt fölemelt térdeit a vállainak vélte, valami irtózatos testet képzelt maga elé, és meghökkent rémületében. De valami ellenállhatatlan erő vonzotta előre. Óvatosan egyet-kettőt lépett és egyszerre egy zsúfolt szoba közepén találta magát. Ugyanabban a szobában a szentképek alatt egy másik ember is feküdt a lóczán (ez Timochin volt), a földön pedig még más két ember (az orvos és a komornyik) hevert.
+
+A komornyik föltápászkodott és suttogott valamit. Timochin, a kinek a sebesült lábában nagy fájdalmai voltak, nem aludt és nagy szemeket meresztett a fehér ingben, koftocskában és hálófőkötőben megjelent furcsa leányalakra. A komornyiknak azok az álmos és megrémült szavai: "mit akar, mit keres itt?" arra indították Natasát, hogy még gyorsabban odalépjen ahhoz a valamihez, a mi ott a szegletben feküdt. Bármily kevéssé volt is emberi formája annak a rettenetes testnek, mégis meg kellett őt látnia. Elment a komornyik mellett, a gyertya leégett bele lepottyant, és Natasa tisztán maga előtt látta a terítőn szétterpesztett kezekkel ott fekvő Andrej herczeget, olyannak, a minőnek mindig látta.
+
+Teljesen olyan volt, mint azelőtt is, mindig; de arczának kihevült színe, ünnepélyesen ő rá meresztett csillogó szemei, különösen finom és gyermekes nyaka, mely az ing hátrahajlott gallérjából kiállt, valami különös ártatlan és gyermekes külsőt kölcsönöztek neki, a melyet Natasa azelőtt soha se látott benne. Natasa odament hozzá s gyors, hajlékony és fiatalos mozdúlattal letérdelt előtte.
+
+Andrej herczeg elmosolyodott és kezet nyujtott neki.
+
+
+
+XXXII.
+
+Hét nap múlt el azóta, hogy Andrej herczeg a borodinoi csatatér sebkötöző-helyén magához tért. Ez alatt az egész idő alatt csaknem állandó önkívületben volt. Lázas állapota és beleinek a gyulladása, melyek erősen megsérültek, a sebesültekkel együtt utazó orvos véleménye szerint föltétlenül halálos volt. De a hetedik napon a beteg jó étvágygyal evett teát s egy falat kenyeret, az orvos pedig úgy találta, hogy a láza határozottan csökken. Reggelre Andrej herczeg magához tért. Moszkvából való távozásuk után az első éjjel elég langyos volt az idő, s Andrej herczeget künn hagyták éjszakára a kocsijában; de Mitiscsiben a sebesült maga kívánta, hogy kivigyék és teát adjanak neki. Az a fájdalom, melyet a házba való beszállítás okozott neki, hangos nyögésre indította Andrej herczeget, a ki megint elvesztette az eszméletét. Mikor lefektették a tábori ágyra, sokáig behúnyt szemmel és mozdulatlanul feküdt. Később kinyitotta a szemeit és halkan suttogta: "Mi lesz azzal a teával?" Ez, az élet apró részletei iránt való fogékonyság meglepte az orvost. Megtapogatta az üterét s csodálkozva és elégedetlenül látta, hogy javult az érverése. Ez azért keltett benne elégedetlenséget, mert tapasztalásból meg volt győződve róla, hogy Andrej herczeg nem maradhat életben, s ha nem hal meg most, tán valamivel később, de nagy szenvedések árán fog elpusztulni. Andrej herczeggel együtt szállították el Moszkvából az ezredebeli pirosorrú Timochin őrnagyot, a ki ugyancsak a borodinoi ütközetben a lábán sebesült meg. Velük tartott még az orvos, a herczeg komornyikja és kocsisa és két tisztiszolga is.
+
+Andrej herczeg megkapta a teát. Mohón szürcsölte a teát, miközben lázas szemekkel bámult maga elé az ajtóra, mintha iparkodott volna valamit megérteni, s valamire visszaemlékezni.
+
+- Nem kell több. Itt van Timochin? - kérdezte. Timochin odacsúszott hozzá a lóczán.
+
+- Itt vagyok, kegyelmes uram.
+
+- Hogy' van a sebe?
+
+- Az enyém? Jól. Maga van itt? - Andrej herczeg megint eltünődött, mintha eszébe jutott volna valami.
+
+- Nem lehet könyvet kapni? - kérdezte.
+
+- Miféle könyvet?
+
+- Az Evangéliumot! Nekem nincsen. - Az orvos megígérte, hogy majd kerít egyet, és elkezdte kérdezgetni a beteget, mit érez. Andrej herczeg kelletlenül, de értelmesen felelt az orvos minden kérdésére, azután azt mondta, hogy még egy párnát kell tenni alá, mert kényelmetlenül fekszik és nagy fájdalmai vannak. Az orvos és a komornyik fölemelték azt a köpenyt, a melylyel le volt takarva, és a rothadó testnek attól a nehéz szagától, mely a sebből szerteáradt, összeránczolván a szemöldöküket, elkezdték vizsgálni azt a rettenetes helyet. Az orvosnak nagyon nem tetszett valami, valamit igazított rajta, megfordította a sebesültet úgy, hogy megint elkezdett jajgatni, és a fordítás ideje alatt érzett fájdalomtól megint elvesztette az eszméletét, s elkezdett félrebeszélni. Mindig csak arról beszélt, hogy szerezzék meg neki mielőbb azt a könyvet és tegyék oda mellé.
+
+- Ugyan mibe kerül ez maguknak! - mondotta, - Nekem nincs, - szerezzék meg hát és tegyék ide, csak egy perczre legalább, - mondotta siránkozó hangon.
+
+Az orvos kiment a pitvarba, hogy megmossa a kezeit.
+
+- No már az igaz, hogy lelketlenek vagytok, - mondotta az orvos a komornyiknak, a ki vizet öntött a kezeire. - Csak egy pillanatra ne nézzen utána az ember. Ez olyan fájdalom ám, hogy szinte csodálkozom rajta, hogy kiállja.
+
+- De hiszen mi, azt hiszem, alátámasztottuk, a Jézus Krisztus szent nevéért, - felelt a komornyik.
+
+Andrej herczeg most először ébredt tudatára annak hol van és mi történt vele s most jutott az eszébe először, hogy megsebesült és mint abban a pillanatban, a mikor a hintó Mitiscsiben megállott, bekívánkozott a házba. A fájdalomtól megint összezavarodván, csak a szobában tért ismét magához, mikor a teát itta és ott újra fölidézvén az emlékezetében mindazt, a mi vele történt, az eddiginél sokkal élénkebben maga elé képzelte ott a sebkötöző-helyen azt a pillanatot, a mikor egy ember szenvedéseinek a láttára, a kit nem szeretett, ezek az új és boldogságot ígérő gondolatai támadtak. És ezek a gondolatok, bár homályosan és határozatlanul, de megint a hatalmukba kerítették a lelkét. Eszébe jutott, hogy most valami új boldogság környékezi. És hogy ez a boldogság valami közösségben áll az Evangéliummal. Ez volt az oka, a miért az Evangéliumot kérte. De az a kényelmetlen helyzet, a melyet a sebének adtak és az az új átfordítás megint összezavarták a gondolatait és harmadszor már csak az éjszaka teljes csöndjében tért ismét magához. Mindenki aludt körülötte. Egy tücsök czirpogott a szomszédban, az utczán kurjogatott és dalolt valaki, csótánok neszeztek az asztalon, a szentképeken és a falakon, egy köpczös légy döngött a fejpárnája mellett és a faggyúgyertya körül, mely hosszú béllel lobogva állt ott mellette.
+
+A lelke nem volt rendes állapotban. Az egészséges ember rendszerint számtalan dologra gondol, számtalan dolgot érez, és tömérdek mindenfélére emlékezik egy időben, de van hozzá hatalma és ereje, hogy a gondolatoknak vagy a jelenségeknek egy bizonyos sorozatát kiválasztva, minden figyelmét erre összpontosítsa. Az egészséges ember a legmélyebb gondolkodás közepett képes felocsudni, hogy egy udvarias szót vessen oda valakinek, a ki hozzá belép, s utána megint visszatér a gondolataihoz. De Andrej herczeg lelke ebben a tekintetben nem volt rendes állapotban. Lelkének az erői tevékenyebbek és világosabbak voltak, mint valaha, de az akaratán kívül működtek. Egy és ugyanabban az időben a legkülönfélébb gondolatok és képzetek uralkodtak rajta. Olykor egyszerre elkezdett az elméje dolgozni, még pedig olyan erővel, tisztasággal és mélységgel, a minővel egészséges állapotában soha nem volt ereje működni; de egyszerre, a munkája kellő közepén megszakadt a fonál, átengedte a helyét valami váratlan képzetnek, a melytől nem volt többé ereje az előbbihez visszatérni.
+
+- "Igen, egy új boldogság tárult föl előttem, melyet semmi emberi hatalom nem vehet el tőlem", - gondolta magában, a mint a félhomályos, csöndes szobában feküdt, és lázasan tágranyitott szemeivel merően bámult maga elé. "Egy új boldogság, mely kívül áll az anyagi erőkön, az emberre való anyagi hatásokon, s mely egyedül a lélek, a szerelem boldogsága! Megérteni ezt minden ember képes, de megösmerni és megadni - egyedül csak az Isten. De hogy' írta elő az Isten ezt a törvényt?..." És egyszerre megszakadt ezeknek a gondolatoknak a fonala, és Andrej herczeg hallani kezdett (vajjon lázálmában vagy a valóságban hallja-e, azt maga se tudta), hallani kezdett valami halkan zümmögő hangot, mely ütemben ismételgette: "I piti-piti-piti", azután "i ti-ti", és megint "i piti-piti-piti", és megint "i ti-ti". Ezzel együtt, ennek a zümmögő zenének a hangjai mellett, Andrej herczeg úgy érezte, hogy közvetlenül az arczának a közepe fölött, valami tűkből és vasszilánkokból álló légies épület kezdett emelkedni. Érezte (bár ez nagyon nehezére esett), hogy gondosan meg kellett őriznie az egyensúlyt, hogy ez az emelkedő épület össze ne roskadjon; de azért mégis összeomlott és lassan megint fölemelkedett annak az egyenletesen zümmögő zenének a hangjai mellett. "Húzódik! Húzódik! kinyújtózik és folyton húzódik", - mondotta magában Andrej herczeg. Miközben a zümmögésre figyelt és ennek a tűkből való épületnek a nyújtózó emelkedését érezte, Andrej herczeg helylyel-közzel a gyertya kerek, piros lángját is látta, s a csótánok neszét s a párnája és az arcza körül döngő légy zúgását is hallotta. És valahányszor a légy hozzáért az arczához, valami égető érzést keltett benne; de egyúttal megint bámulatba ejtette az, hogy a légy, bár minduntalan belecsapódott az arcza fölött emelkedő épületbe, ezt még se döntötte össze. De ezenkívül még valami furcsaságot látott. Valami fehérség volt ez az ajtóban, egy sphinxnek a szobra, mely szintén oly nyomasztóan nehezedett rá.
+
+- "De lehet, hogy ez csak az én ingem ott az asztalon", - gondolta Andrej herczeg, - "és ezek a lábaim, ez meg az ajtó, de miért nyúlik hát, miért mozog úgy minden, és ez a piti-piti-piti és ti-ti-ti - és piti-piti-piti..." - "Elég, hadd el már kérlek, elég", - kérlelt valakit Andrej herczeg nyomatékosan. És egyszerre megint szokatlanul tisztán és nagy erővel támadt föl benne egy-egy gondolat és érzés.
+
+"Igen, a szeretet (gondolta megint teljes tisztasággal), de nem az a szeretet, mely valamiért, valakiért vagy valami okból szeret, hanem az a szeretet, a melyet akkor éreztem először, a mikor haldokolva ott láttam az ellenségemet és mégis megszerettem. Én a szeretetnek azt az érzését éreztem, mely maga a lélek lényege, s a melynek nincs szüksége tárgyra. Most is ezt a boldogító érzést érzem. - Szeretni embertársainkat, szeretni ellenségeinket. Szeretni mindent, - szeretni az Istent minden megnyilatkozásában. Egy nekünk kedves embert emberi szeretettel is szerethetünk; de csak az ellenséget lehet isteni szeretettel szeretni. S azért volt olyan nagy az én örömem, mikor úgy éreztem, hogy szeretem azt az embert. Mi lett belőle? Vajjon él-e még?... Ha emberi szeretettel szeretünk, a szeretetből könnyen átcsaphatunk a gyűlöletbe; de az isteni szeretet nem változhatik. Semmi, még a halál sem ronthatja meg. Ez a lélek lényege. Pedig hány embert gyűlöltem én életemben. És az összes emberek közül senkit sem szerettem és senkit se gyűlöltem annyira, mint őt". És élénken maga elé képzelte Natasát, de nem úgy, mint annak előtte, egyedül a bájaival, a melyek neki magának is örömet szereztek, de most először képzelte maga elé a lelkét. És egyszeriben megértette az érzéseit, a szenvedéseit, a szégyenét és a megbánását. Most értette meg először az ő elutasításának és vele való szakításának egész kegyetlenségét. Csak ha még egyetlen egyszer láthatnám őt. A szemeibe elmerülve csak egyetlen egyszer mondhatnám...
+
+És piti-piti-piti és ti-ti, és piti-piti - bum, - odavágódott a légy... S egyszerre átterelődött a figyelme a valóság és a lázálom egy másik világába, a melyben valami különös történt. Ebben a világban is még egyre emelkedett az az épület a nélkül, hogy összeomlott volna, éppen úgy nyújtózott valami, épp olyan piros tűzkörben égett a gyertya, s éppen úgy ott állott az a sphinxnek nézett ing az ajtóban; de mindezeken kívül valami nyikorgott, friss szellő áradt be s egy új álló sphinx jelent meg az ajtó előtt. És ennek a sphinxnek a fejében ott voltak ugyanannak a Natasának csillogó szemei és sápadt arcza, a kire csak az imént gondolt.
+
+"Oh, milyen nyomasztó ez a szakadatlan lázálom!" - gondolta Andrej herczeg, s iparkodott ezt az arczot kiűzni a képzeletéből. De ez az arcz a valóság erejével állt ott előtte és közeledett felé. Andrej herczeg vissza akart térni a tiszta gondolkozás azelőtti világába, de képtelen volt rá, s a lázálom megint csak hatalmába kerítette őt. Az a halk, zümmögő hang még egyre folytatta egyenletes rebegését, valami olyan nyomasztó súlylyal nehezedett rá, kinyújtozott és egy furcsa arcz jelent meg előtte. Andrej herczeg minden erejét összeszedte, hogy magához térjen; megmozdult és egyszerre megcsendült a füle, elhomályosodott a szeme, s mint a víz alá bukó ember, elvesztette az eszméletét. Mikor magához tért, Natasa, ugyanaz az eleven Natasa, a kit a világon minden ember között egyedül akart azzal az új, tiszta, isteni szeretettel szeretni, mely csak most tárult föl előtte, térdelve ott állott előtte. Megértette, hogy ez az igazi, az élő Natasa, és nem is csodálkozott rajta, hanem titokban örült neki. Natasa térden állva, ijedten, de megdermedve (képtelen volt megmozdulni) nézett rá, s próbált erőt venni a zokogásán. Sápadt volt az arcza és mozdulatlan. Csak az alsó részén remegett valamelyest.
+
+Andrej herczeg megkönnyebbülten fölsóhajtott, elmosolyodott és felé nyújtotta a kezét.
+
+- Ön az? - kérdezte. - Milyen boldog vagyok!
+
+Natasa térden csúszva egy gyors, de óvatos mozdulattal ott termett mellette, és óvatosan megfogván a kezét, az arczával odahajolt fölé, s elkezdte csókolni, miközben alig érintette hozzá az ajkát.
+
+- Bocsásson meg! - mondotta suttogva, s fölemelvén a fejét, belenézett az arczába. - Bocsásson meg nekem!
+
+- Szeretem, - mondotta Andrej herczeg.
+
+- Bocsásson meg...
+
+- Mit bocsássak meg? - kérdezte Andrej herczeg.
+
+- Bocsássa meg, a mit elkö... vettem, - szólott Natasa alig hallható, elcsukló hangon, s alig érintve hozzá az ajkait, mind gyorsabban kezdte a kezét csókolgatni.
+
+- Én jobban, tisztábban szeretlek most, mint annakelőtte, - mondotta Andrej herczeg, s a kezével fölemelte az arczát úgy, hogy belenézhessen a szemébe.
+
+Ezek a boldog, könnyben úszó szemek bátortalan részvéttel és ujjongó szerelemmel csüggtek rajta. Natasa sovány és sápadt arcza, az ő duzzadt ajkaival több mint csunya, valósággal rettenetes volt. De Andrej herczeg nem látta ezt az arczot, csak azokat a tündöklő szemeket, melyek olyan gyönyörűek voltak. Beszéd hallatszott mögöttük.
+
+Pjotr, a komornyik, a ki ekkorra teljesen felocsúdott az álmából, felköltötte az orvost. Timochin, a ki a fájdalmaitól egész idő alatt nem aludt, már régóta látott mindent, a mi körülötte történt, és a lepedőjével gondosan eltakarván öltözetlen testét, szótlanul kuporgott a lóczán.
+
+- Hát ez mi? - szólott az orvos, föltápászkodván a fekhelyéről. - Legyen szíves távozni, kisasszony.
+
+Ugyanekkor kopogott az ajtón a szobaleány, a kit a grófné küldött, mert nem találta a helyén a leányát.
+
+Natasa úgy ment ki a szobából, mint az alvajáró, a kit felzavartak az álmából, és visszatérvén a szobájába, zokogva borult az ágyára.
+
+*
+
+Ettől a naptól kezdve Natasa Rosztovék utazásának egész további folyamán a pihenők és a meghálások ideje alatt egy pillanatra sem távozott a sebesült Bolkonszkij mellől, s az orvos kénytelen volt beösmerni, hogy egy hajadontól sem ilyen erős lelket, sem a sebesültek ápolásában való ilyen jártasságot nem várt.
+
+Bármilyen rettenetesnek tűnt is föl a grófné előtt az a gondolat, hogy Andrej herczeg (az orvosok véleménye szerint minden valószínűség szerint) még útközben a leánya karjai közt meghalhat, még sem ellenkezhetett Natasával. Ámbátor a sebesült Andrej herczeg és Natasa közt most létrejött újabb közeledés révén föl is merűlt az a gondolat, hogy a beteg fölgyógyulása esetén köztük a vőlegény és a menyasszony viszonya is meg fog újulni, senki, és legkevésbbé Natasa és Andrej herczeg nem beszélt erről; az élet és a halál eldöntetlen és nemcsak Bolkonszkij herczeg, hanem egész Oroszország fölött függő kérdése, a háttérbe szorított minden más gondolatot.
+
+
+
+XXXIII.
+
+Pierre szeptember 3-án későn ébredt. Fájt a feje, a ruha, a melyben aludt, terhére volt, és valami, előttevaló este elkövetett szégyenteljes dolognak a homályos tudata ült a lelkén; ez a szégyenletes dolog pedig nem volt egyéb, mint a Ramballe kapitánynyal folytatott tegnapi beszélgetés.
+
+Az óra tizenegyet mutatott, de odakünn különösen borongósnak látszott az idő. Pierre fölkelt, megdörzsölte a szemeit és megpillantván azt a faragott agyú pisztolyt, a melyet Geraszim megint odatett az íróasztalra, eszébe jutott, hogy voltaképpen hol van, és hogy mi vár reá éppen ezen a mai napon.
+
+- De vajjon nem késtem-e már el? - gondolta Pierre. - Nem, ő tizenkettő előtt aligha tartja meg a bevonulását. Pierre nem engedte meg magának azt, hogy eltünődjék azon, mi vár reá, hanem sietett minél előbb cselekedni.
+
+Összeigazítván a ruháját, fogta a pisztolyt és máris menni készült. De ekkor jutott eszébe először az a gondolat, hogy' vigye magával észrevétlenül ezt a fegyvert az utczán. Még bő kaftánja alatt is bajos volt elrejteni a jókora pisztolyt. Sem az ővébe, sem a hóna alatt nem rejthette el úgy, hogy föl ne tűnjék. Ezen kívül a pisztoly nem is volt megtöltve, és Pierre teljességgel nem értett a megtöltéséhez. "Megteszi a tőr is", - mondotta magában Pierre, bár, miközben szándékának a megvalósításán tanakodott, nem egyszer eldöntötte magában, hogy az 1809. évi diáknak az volt a legfőbb hibája, hogy tőrrel akarta meggyilkolni Napoleont. De mintha Pierre-nek legfőbb czélja nem az volna, hogy a kieszelt tervet megvalósítsa, hanem csak az, hogy magának bebizonyítsa, hogy nem mond le a szándéka megvalósításáról és mindent elkövet ennek a megvalósításnak az érdekében, szaporán fogta a zöld tokban lévő tompa és kicsorbult tőrt, melyet a Szuchareva-toronynál a pisztolylyal együtt vásárolt, és a mellénye alá rejtette.
+
+A kaftánját körülövezve s a sipkáját a fejébe nyomva, Pierre azon iparkodván, hogy ne csapjon zajt, és a kapitánynyal ne találkozzék, végigment a folyosón és kilépett az utczára.
+
+Az a tűzvész, a melyet előtte való este oly egykedvűen nézett, az éj folyamán lényegesen megnagyobbodott. Moszkva immár több ponton égett. Egyidejűleg égtek a Karetny rjad, a Zamoszkvorecsje, a Gosztinnij Dvor, a Povarszkaja, a Moszkva folyón lévő bárkák és a dorogomilovszki hídnál levő fa-piacz.
+
+Pierre útja egy közön vezetett keresztül a Povarszkájára és onnan az Arbatra, a Javlennij Nikolaj templomhoz, a mely körül képzeletében már rég megállapította azt a helyet, a melyen a szándékát meg kell valósítnia. A kapuk és a redőnyök a legtöbb házban zárva voltak. Az utczák és a közök el voltak hagyatva s pernye és füstszag terjengett a levegőben. Elvétve találkozott csak bátortalan és nyugtalan arczú oroszokkal, és nem városi, hanem tábori megjelenésű francziákkal, a kik az utczák közepén ődöngtek ide s tova. Ezek is, meg amazok is csodálkozva nézték Pierre-t. Hatalmas termetén és testességén, s arczának és egész alakjának furcsa, komoran elmerült és szenvedő kifejezésén kívül, az oroszok még azért is rajta feledték a szemüket Pierre-en, mert nem tudták eldönteni, vajjon milyen osztályhoz tartozik ez az ember. A francziák pedig azért kísérték csodálkozó pillantásokkal, mert Pierre a többi oroszszal ellentétben, a kik szepegve és kiváncsian nézték a francziákat, reájuk se hederített. Az egyik ház kapujában három franczia, a kik nagyban magyaráztak valamit néhány orosznak, megállította Pierre-t, és megkérdezte tőle, tud-e francziául.
+
+Pierre tagadólag rázta a fejét és tovább ment. Egy másik közben rákiáltott egy zöld faköpenyeg alatt álló őr és Pierre csak a silbak ismételt felszólítására és felé fordított fegyverének fenyegető zajára értette meg, hogy át kell mennie az utcza túlsó oldalára. Semmit se hallott és semmit se látott maga körül. Mint valami rettenetes és tőle idegen dolgot, rémülettel és sietséggel eltelve, hordozta magában sötét tervét, a mult éjszaka tapasztalatai után attól tartván, hogy valamiképpen el találja veszíteni. De nem úgy volt megírva a sors könyvében, hogy Pierre sértetlenül őrizze meg a hangulatát addig a helyig, a mely felé iparkodott. De ezenkívül, még ha semmi sem tartóztatta volna is föl az útjában, Pierre már csak azért se valósíthatta meg a szándékát, mert Napoleon immár több, mint négy órával ezelőtt a dorogomilovszki elővárosból az Arbaton keresztül bevonult a Kreml-be, és most a lehető legkomorabb hangulatban ült a kremli palota czári dolgozószobájában s kimerítő és részletes utasításokat adott a tűz mielőbb leendő eloltása, a fosztogatás megakadályozása és a lakosok megnyugtatása érdekében foganatosítandó rendszabályokra. De Pierre ezt nem tudta, ő teljesen elmerülve a küszöbön álló eseményekbe, gyötörte magát, mint azok az emberek szokták, a kik makacsul vállalkoznak valami nem a nehézségei, hanem annak a révén lehetetlen dologra, mert az homlokegyenest ellenkezik a természetükkel; gyötörte magát az attól való rémülettel, hogy éppen a döntő pillanatban meg találja lepni a gyöngeség, és ennek következtében elveszti az önmaga iránt való tiszteletet.
+
+Bár semmit se látott és semmit se hallott maga körül, ösztönszerűleg eltalálta az útját és nem tévesztette el azokat a közöket, melyek őt a Povarszkájára kivezették.
+
+Minél inkább közeledett Pierre a Povarszkájához, annál sűrűbb és sűrűbb lett a füst, sőt már a tűz melege is kezdett érezhetővé válni. Olykor tüzes nyelvek kígyóztak fel a háztetők mögül. Mind több ember verődött össze az utczákon, s ezeken az embereken mind nagyobb aggodalom vett erőt. De Pierre, bár érezte, hogy valami rendkívüli történik körülötte, még sem adott számot magának arról, hogy most a tűz felé közeledik. Pierre, a mint egy, az egyik oldaláról a Povarszkájához, a másikkal Gruzinszkij herczeg kertjéhez símuló beépítetlen térségen átvezető ösvényen ballagott, egyszerre kétségbeesett női siránkozást hallott maga mellett. Mintha álmából ébredt volna föl, megállt és fölemelte a fejét.
+
+Az ösvény mentén a leperzselt, poros füvön rakásszámra hevert a házi holmi: dunnák, szamovárok, szentképek és ládák. A ládák mellett egy már nem fiatal, sovány asszony kuporgott, felső fogai kiállók, fekete ködmön és főkötő rajta. Ez az asszony jobbra-balra fordúlva és érthetetlen szókat mormogva torkaszakadtából sírt. Két, tíz-tizenkét esztendős, kurta és piszkos ruhácskába és ködmönkébe öltözött leánykája, sápadt és megrémült arczán az elképedés kifejezésével bámult az anyjára. A legkisebbik, egy hétéves fiúcska, csujkában és rettentő nagy sipkával a fején öreg dadája karján pityergett. Az egyik ládán egy mezitlábas és mocskos leányzó ült és kese varkocsát kibontva, dörzsölgette és szagolgatta megperzselt haját. A férj, egy zömök és szélesvállú ember, kerekformájú pofaszakállal, símára fésült s egyenesen felrakott sipkája alól kikandikáló fürtöcskékkel, valami egyenruhába öltözve, az egymásra rakott ládák közt babrált és valami ruhafélét ránczigált ki alóluk.
+
+Az asszony, mikor Pierret megpillantotta, szinte odaroskadt a lábaihoz.
+
+- Lelkem, batyuskáim, igazhitű keresztények, mentsétek meg, segítsetek rajta!... segítsen hát valaki, - nyögte ki zokogva. - A kis leányom!... Az én édes leánykám!... A legkisebb leánykámat otthagyták!... Bennégett! Oooh! Hát azért gügyösgette... Ooooh!
+
+- Hadd el már, Nikolajevna Marja, - fordult oda a férj halk hangon a feleségéhez, nyilván csak azért, hogy magát az idegen ember előtt igazolja. - Alkalmasint magával vitte a hugom, különben hol lehetne! - tette hozzá.
+
+- Oh, te istentelen fatuskó! - ordított fel az asszony dühösen és abbahagyta a sírást. - Neked nincs szíved, a saját gyermekedet se sajnálod. Más még a tűzből is kihozta volna. De ez itt egy fatuskó és nem ember, még kevésbbé apa. Ön nemes ember, uram, - fordult oda hadarva és szipogva Pierre-hez. - Tűz támadt a mi sorunkban, s átcsapott mihozzánk is. A cseléd elkiáltotta magát: tűz van! Felugráltunk, szedelőzködtünk. A hogy' voltunk, úgy menekültünk... Ez itt minden, a mit összekaptunk... A háziáldás, az én hajadon ágyam, ott veszett minden. Fogtuk a gyermeket, Katocska nincsen. Oooh! Oh, Istenem!... - s megint sírva fakadt. - Édes kicsi gyermekem, bennégett! Bennégett!
+
+- De hát hol maradt, hol? - kérdezte Pierre. Megélénkülő arczának a kifejezéséről leolvasta, hogy ez az ember még tán segíthetne rajta.
+
+- Batyuska! Jó uram! - ordított föl és átkarolta a lábait. - Én édes jóltevőm, nyugtassa meg a szívemet... Annuska, te, utálatos, menj és vezesd oda, - kiáltott rá a szolgálójára, bosszúsan eltátva a száját, a mi által még jobban kimutatta hosszú fogai sövényét.
+
+- Vezess, vezess, én... én... megpróbálom, - mondotta Pierre szaporán pihegve.
+
+A mocskos szolgáló előkerült a ládák mögül, feltűzte a varkocsát, s egyet sóhajtva, lúdtalpos, mezítelen lábaival megindult az ösvényen. Pierre mintha új életre ébredt volna valami nyomasztó ájúlásból. Magasra emelte a fejét, szemeiben fölcsillant az élet fénye s gyors léptekkel sietett a leány után, utólérte őt és kikanyarodott a Povarszkájára. Fekete füstfelleg borította az egész utczát. Itt-ott lángnyelvek csapkodtak föl ebből a felhőből. A nép nagy tömegekben szorongott a tűz körül. Az utcza közepén egy franczia tábornok állott és valamit beszélt a környezetének. Pierre a szolgáló vezetése alatt odaért, a hol a tábornok állott; de a franczia katonák megállították.
+
+- Itt nem lehet keresztülmenni! - kiáltott rá egy hang.
+
+- Erre, gyagyenka, - kiáltott rá a leány: - majd átvágunk ezen a közön a Nikulinyn.
+
+Pierre visszafordult s olykor szinte futva sietett utána, hogy utólérje. A leány keresztülfutott az utczán, azután balra befordult egy közbe, s a harmadik házban betért a kapún.
+
+- Mindjárt ott leszünk, - szólott a leány s keresztülfutván az udvaron, kinyitotta egy léczkerítés ajtaját és megállván, rámutatott egy fából készült, kis szárnyépületre, mely már nagy lánggal égett. Egyik oldala bedőlt, a másik meg égett, s a tető alól és az ablaknyílásokon át hevesen csapkodtak föl a lángok.
+
+Mikor Pierre belépett a kis ajtón, rettentő forróság csapta meg, úgy, hogy önkéntelenül is visszahökkent.
+
+- Melyik az, melyik hát a ti házatok? - kérdezte.
+
+- Oooh! - jajdult föl a leány s rámutatott a kis szárnyépületre. - Ez itt ni, ez volt a mi kis hajlékunk. Bennégtél, te drága kincsünk, Kátocskánk... gyönyörűségünk te, oooh! - jajdult föl Annuska, mikor a tüzet meglátta, és szükségét érezte, hogy szabad folyást engedjen az érzelmeinek.
+
+Pierre bekukkant a házba, de olyan rettenetes volt a forróság, hogy a kis ház körül önkéntelenül is egy ívet csinált és egyszerre a nagy ház mellett találta magát, a melynek még csak az egyik oldalán égett a tető, s a mely körül egész sereg franczia nyüzsgött. Pierre eleinte nem értette, mit csináltak ott ezek a francziák, a kik valamit vonszoltak maguk után; de mikor meglátott maga előtt egy francziát, a ki tompa oldalfegyverével püfölt egy parasztot és lehúzta róla a rókaprémes bekecsét, akkor úgy homályosan megértette, hogy itt rabolnak, de arra már nem volt ideje, hogy ennél a gondolatnál megállapodjék.
+
+A beomló falak és padmalyok recsegése és robaja, a lángok sistergése és a tömeg élénk zsivaja, a hol sűrűn sötétlő és imbolygó fekete, hol csillámló szikrák közt fényesen föllibbenő füstfelhők, a hol sűrű, kéveszerű és piros, hol pedig a falakat nyaldosó, aranypikkelyes lángok látása, a forróság, a füst és a szédületesen gyors mozgás érzése a tűzvészek szokott izgató hatásával voltak Pierre-re. Mindez különösen azért volt olyan rendkívül nagy hatással rá, mert ennek a tűzvésznek a láttára egyszerre úgy érezte, hogy megszabadult nyomasztó gondolataitól. Fiatalnak, vidámnak, fürgének és elszántnak érezte magát. Megkerülte a szárnyépületet a ház felől s már-már be akart rohanni az épületnek abba a részébe, a mely még állott, mikor néhány hangnak a kiabálását hallotta, éppen a feje fölött, utána pedig valami, közvetlenül mellette lezuhanó súlyos tárgynak a recsegése és ropogása ütötte meg a fülét.
+
+Pierre körülnézett s a ház ablakában francziákat pillantott meg, a kik az ablakból lehajították egy szekrénynek valami érczholmival megtöltött fiókját. Az alant álló franczia katonák legott odarohantak a fiókhoz.
+
+- Hát ez ugyan mit akar még? - kiáltott rá az egyik franczia Pierre-re.
+
+- Egy gyermek van ebben a házban. Nem láttak benn egy gyereket? - kérdezte Pierre.
+
+- Mi a fenét locsog ez itt össze-vissza? Menj már a pokolba! - hallatszott mindenfelől, s az egyik katona, a ki szemlátomást attól tartott, hogy Pierre-nek még utóbb eszébe jut elvenni tőlük a fiókban lévő ezüstöt és bronzokat, fenyegetően közeledett felé.
+
+- Gyermeket? - kiáltott le felülről egy franczia, - én is hallottam valamit nyöszörögni a kertben. Lehet, tán, hogy a kis cselédjét keresi, emberségesnek kell lenni. Emberek vagyunk valamennyien...
+
+- Hol van? Hol van? - kérdezgette Pierre.
+
+- Erre, erre! - kiáltott le az ablakból a franczia, s rámutatott a házat körülvevő kertre. - Megállj, tüstént lejövök. - És csakugyan, a következő pillanatban egy feketeszemű franczia siheder, a kinek valami anyajegyféle volt az arczán, egy ingben kiugrott az alsó emelet ablakából, s Pierrenek a vállára csapva befutott vele a kertbe. - Szaporán, hé! - kiáltott oda a czimboráinak, - kezd ám már perzselni.
+
+A ház mögött a homokkal behintett kerti ösvényre lépve, a franczia megrántotta Pierre karját és odamutatott egy kis köröndre. Egy pad alatt egy rózsaszínű ruhácskába öltözött, háromesztendős kis leányka feküdt.
+
+- Itt van ni, a gyermeked. De leány ám, ni, no, de annál jobb, - szólott a franczia. - A viszontlátásra, te zsíros bödön. Végre is, emberségesnek kell lenni. Halandók vagyunk valamennyien, - s az anyajegyes franczia visszasietett a czimboráihoz.
+
+Pierre az örömtől lelkendezve futott oda a kis leányhoz és a karjára akarta venni. De az anyjához hasonló, görvélykóros és kellemetlen arczú leányka, az idegen ember láttára fölsikoltott és futásnak eredt. Pierre azonban utolérte s a karjára vette; a kicsike dühös kétségbeeséssel kezdett ordítani s apró kezecskéivel megpróbálta magáról lefejteni Pierre kezeit, és nyálas szájával elkezdte harapdálni. Pierre-t a rémület és az undor olyasféle érzése fogta el, mintha valami kis állatot érintett volna. De erőt vett magán, hogy a gyermeket le ne dobja és visszafutott vele a nagy házhoz. De ugyanazon az úton már nem lehetett visszajutnia: Aniszka, a szolgáló cseléd már nem volt ott és Pierre a szánalom és az undor érzésével eltelve, minél gyöngédebben iparkodott magához szorítani a keservesen síró és piszkos gyereket, s keresztülfutott vele a kerten, hogy más utat keressen.
+
+
+
+XXXIV.
+
+Mikor Pierre mindenféle udvarokon és közökön keresztül visszajutott a gyerekkel Gruzinkij herczeg kertje mellé, a Povarszkaja szegletére, az első pillanatban meg sem ösmerte azt a helyet, a honnan a gyermekért elindult volt: annyira el volt lepve emberekkel és a házakból kihurczolt mindenféle lim-lommal. A holmijukat őrző és a tűzvész elől idemenekült orosz családokon kívül néhány franczia katona is ődöngött ott a legkülönfélébb egyenruhában. Pierre rájuk se hederített. Sietett, hogy megtalálja annak a hivatalnoknak a családját, visszaadja a gyermekét az anyjának, s aztán megint elmenjen valakit megmenteni. Pierre-nek úgy tetszett, mintha hamarjában még nagyon sok teendője volna. A forróságtól és a sietségtől kihevülve, most még inkább érezte a fiatalságnak, az elevenségnek és az elszántságnak azt az érzését, a mely akkor, a mikor elfutott, hogy azt a gyereket megmentse, elfogta volt őt. A kis leány most már elhallgatott, s kezecskéivel belefogózva Pierre kaftánjába, ült a karján és mint egy kis vadállat nézett körül. Pierre olykor rápillantott és könnyedén elmosolyodott. Úgy tetszett neki, mintha valami megindító ártatlanságot látna ebben az ijedt és beteges arczocskában.
+
+Az előbbi helyen már sem a hivatalnokot, sem a feleségét nem találta ott. Pierre gyors léptekkel járt-kelt a tömeg között s folyton az elébe kerülő arczokat fürkészte. Önkéntelenül feltünt neki egy grúz vagy örmény család, mely egy keleti jellegű, szép, de nagyon öreg s bélelt új bekecsbe s új csizmákba öltözött aggastyánból, egy hasonló jellegű öreg anyókából és egy fiatal nőből állott. Ez a nagyon fiatal nő, az ő élesen körvonalozott és ívszerűen megrajzolt fekete szemöldökeivel s hosszúkás, szokatlanul finom pirossággal elárasztott és bár kifejezéstelen, de szép arczával a keleti szépség tökélyének tünt föl Pierre előtt. A szerteszét hányt lim-lom közt, a tömegben ott azon a téren, az ő gazdag atlaszköntösében, s a fejére borított élénk lilaszín kendőjével valami, a hóra kihajított finom üvegházi növényre emlékeztetett. Valamivel az öreg anyóka mögött, a bugyrok között ült, s mozdúlatlanul nagy, fekete és hosszu pillákkal árnyékolt, hosszúkás szemeivel szótlanul bámult maga elé a földre. Szemlátomást tudatában volt a szépségének és aggódott érte. Ez az arcz meglepte Pierre-t, a ki a nagy sietség közepett is, a melylyel a kerítés mellett elment, ismételten visszanézett rá. Elérkezvén a kerítés végére, s még se találván meg azokat, a kiket keresett, Pierre megállt és körülnézett.
+
+Pierre alakja a gyermekkel a karján, most sokkal feltünőbb volt, mint annakelőtte, s így egész csoport orosz férfi és nő verődött össze körülötte.
+
+- Kedves uram, tán elvesztett valakit? Ön a nemes emberek közül való, ugy-e? Kinek a gyermeke ez? - kérdezgették tőle.
+
+Pierre azt felelte, hogy a gyermek egy fekete ködmönös asszonyé, a ki ezen a helyen ült a gyermekeivel, és megkérdezte, nem ösmeri-e valaki s nem tudja-e, hova ment.
+
+- Alkalmasint Anferovékat keresi, - szólott egy öreg gyakon egy ragyás asszonyhoz fordulva. - Uram irgalmazz, uram irgalmazz, - tette hozzá gépies basszus hangon.
+
+- Anferovékat? - felelt az asszony. - Anferovék még reggel elmentek. De ez a gyermek vagy Nikolajevna Marjáé vagy Ivanové.
+
+- De hiszen azt mondta, hogy valami asszonyé, Nikolajevna Marja pedig - úrasszony - jegyezte meg egy cselédforma ember.
+
+- Bizonyosan ösmerik, olyan sovány, és hosszú fogai vannak, - mondotta Pierre.
+
+- Az az, Nikolajevna Marja. Bementek a kertbe, a mint ezek a farkasok meglepték őket, - szólott az asszony, s rámutatott a franczia katonákra.
+
+- Oh, uram irgalmazz, - tette hozzá ismét a gyakon.
+
+- Menjen csak erre ni, ott vannak. Ő lesz az. Folyton sírt és a kezeit tördelte, - mondotta megint az asszony. - Ő az biztosan. Erre tessék, ni.
+
+De Pierre nem hallgatott az asszonyra. Már pár pillanat óta le nem vette a szemét arról, a mi pár lépésnyire tőle történt. Azt az örmény családot nézte, és két franczia katonára figyelt, a kik a családhoz odaléptek. Az egyik katona alacsonytermetű és fürge emberbe volt, a ki kötéllel körülövezett kék köpenyt viselt. Mezítláb állt ott s kalpag fityegett a fején. A másik, a ki különösen magára vonta Pierre figyelmét, egy hórihorgas, szélesvállú, szőke és sovány ember volt, mozdúlatai habozók, arczkifejezése hülye. Ez friz süveget, kék nadrágot és rongyos, hosszúszárú csizmát viselt. A köpenyes és mezitlábas kis franczia, odalépvén az örményekhez, alig pár szó után legott megrohanta az öreg lábait, a ki szó nélkül levetette a csizmáit. A másik, a süveges, megállt a szép örmény leány előtt és zsebredugott kézzel, mozdúlatlanul és szótlanul bámult rá.
+
+- Fogd, fogd ezt a gyermeket, - szólt oda Pierre szaporán és parancsoló hangon egy parasztasszonyhoz és odakínálta neki a kis leánykát. - Add oda nekik, add oda! - tette hozzá szinte kiabálva, s az asszonyhoz fordúlva, letette a síró gyermeket a földre, miközben le nem vette a szemét a francziákról és az örmény családról. Az öreg ekkorra már mezitláb ült ott. A kisebbik franczia lehúzta a lábáról a második csizmát is, és egymáshoz verte őket. Az öreg szipogva mormogott valamit, de Pierre ezt csak futólag látta; minden figyelmét az a süveges franczia foglalta le, a ki ez alatt tétován imbolyogva közeledett a fiatal nőhöz, és kivevén a zsebéből a kezét, megfogta a nyakát.
+
+Az örmény szépség még egyre ugyanabban a helyzetben, lesütött hosszú pillákkal ült ott, s mintha nem is látta s nem is érezte volna azt, a mit a katona vele tesz.
+
+Mialatt Pierre azt a pár lépést megtette, mely őt a francziáktól elválasztotta, a hórihorgas fosztogató már letépte volt a nyakéket az örmény nő nyakáról, a ki a nyakához kapva élesen fölsikoltott.
+
+- Hagyd békén azt a nőt! - rikácsolta Pierre éktelen dühvel, s vállon ragadva a hórihorgas katonát, félrelökte őt. A katona elbukott, de hamarosan felugrott és elszaladt. De a czimborája ledobta a csizmáit, kirántotta az oldalfegyverét és rárohant Pierre-re.
+
+- Hé! Ne csinálj itt ostobaságokat! - kiáltott rá.
+
+Pierre a dühnek abban az önkívületében volt, a melyben nem törődött semmivel, s a melyben szinte megkétszereződött az ereje. Rárohant a mezítlábas francziára s még mielőtt ez az oldalfegyverét kihúzhatta volna, leütötte a lábáról, s derekasan elkezdte gyomrozni az ökleivel. A helyeslés moraja zúgott végig a körülálló tömegen s ugyanakkor a szeglet mögül a franczia dzsidásoknak egy lovas őrjárata bukkant elő. A dzsidások ügetve közeledtek Pierre felé, a kit a francziák csakhamar körülvettek. Pierre abból, a mi ez után történt, semmire sem emlékezett. Csak arra emlékezett, hogy ő is ütött valakit, őt is ütötték, és hogy végül érezte, hogy megkötözték a kezeit, s hogy franczia katonák állottak körülötte és kutatják a ruháját.
+
+- Hadnagy, tőr is van nála! - ezek voltak az első szavak, a melyeket Pierre megértett.
+
+- Áá, fegyver is van nála! - szólott a tiszt és odafordult ahhoz a mezítlábos katonához, a kit Pierre-rel együtt letartóztattak.
+
+- Jó, jó, majd elmondhatsz mindent a haditörvényszék előtt, - szólott a tiszt. És azután Pierre-hez fordult: - Értesz francziául?
+
+Pierre vérbenforgó szemekkel nézett körül és nem felelt. Alkalmasint rettenetesnek látszott az arcza, mert a tiszt valamit suttogott, mire még négy dzsidás vált ki a csapatból és két oldalt oda állott Pierre mellé.
+
+- Beszél-e francziául? - ismételte a tiszt a kérdését, tiszteletteljes távolban tartván magát tőle. - Hívjátok a tolmácsot. Egy polgári ruhába öltözött alacsony emberke lépett ki a sorból. Pierre a ruhája és beszédje után ítélve, legott megismerte benne egy moszkvai üzlet franczia alkalmazottját.
+
+- Nem látszik közönséges embernek, - jegyezte meg a tolmács, a mint Pierre-en végignézett.
+
+- Sőt inkább nagyon is hasonlít valami gyujtogatóhoz, - jegyezte meg a tiszt. - Kérdezze meg tőle, kicsoda? - tette hozzá.
+
+- Ki vagy? - kérdezte a tolmács. - Kell, hogy felelj a hatóságnak, - mondotta.
+
+- Azt nem mondom meg, ki vagyok. A foglyotok vagyok. Vezessetek el, - mondotta Pierre egyszerre francziául.
+
+- Áá! - szisszent föl a tiszt elkomolyodva. - Nos, hát, indulj!
+
+Nagy tömeg verődött össze a dzsidások körül. Legközelebb állott Pierrehez az a ragyás asszony a gyermekkel a karján; mikor a menet megindult, ő is előre sietett.
+
+- Hová visznek téged, lelkem? - kérdezte. - Hova tegyem ezt a leánykát, mi tévő legyek vele! - sopánkodott az asszony.
+
+- Mit akar ez az asszony? - kérdezte a franczia.
+
+Pierre olyan volt, mintha ittas lett volna. Magánkívüli állapota még inkább fokozódott, mikor az általa megmentett leánykát megpillantotta.
+
+- Hogy mit akar? - mondotta. - A leánykámat viszi a karján, a kit csak az imént mentettem ki a lángok közül, - szólott. - Isten veled! - és maga se tudván, hogy' csúszott ki a száján ez a czéltalan hazugság, elszántan és ünnepélyesen lépkedett a francziák sorfala közt.
+
+Ez a franczia járőr-csapat, egyike volt azoknak, a melyeket Duronel parancsára abból a czélból küldtek szét Moszkva utczáira, hogy a fosztogatást megakadályozzák és különösen, hogy a gyújtogatókat elfogják, mert aznap a franczia hadsereg magasabb köreiben az volt az uralkodó nézet, hogy a tűzvészek gyújtogatásból származnak. Néhány utczán végigmenve, a járőr-csapat még vagy öt gyanús orosz embert tartóztatott le, egy boltossegédet, két szemináristát, egy parasztot, egy cselédet és néhány fosztogatót. De a gyanús emberek közt is Pierre-t tartotta mindenki a leggyanusabbnak.
+
+Mikor éjszakára valamennyiüket beterelték egy a Zubovszkij-sánczon lévő házba, melyben a főőrség tanyázott, Pierret a legszigorúbb őrizet alatt, külön helyezték el.
+
+
+
+NEGYEDIK KÖTET.
+
+ELSŐ RÉSZ.
+
+I.
+
+Pétervár magasabb köreiben ezalatt sokkal nagyobb hévvel folyt, mint valaha, Rumjanczev, a francziák, Feodorovna Mária, a trónörökös és mások pártjainak a legszövevényesebb küzdelme, a melyet, mint mindig, szinte túlszárnyalt az udvari herék döngése. De a nyugodt, a fényűző s a csak rémlátásokkal és az élet tükörképeivel megzavart pétervári élet csak folyt tovább a maga régi medrében, és az embernek ugyancsak meg kellett erőltetnie magát, hogy e mögött az élet mögött fölismerje azt a veszedelmet, és azt a súlyos helyzetet, a melyben az orosz nép volt. A társaságok, a bálok, a franczia színház, az udvar, a szolgálat és a kalandok érdekei mind ugyanazok voltak. Csak a legeslegmagasabb körökben erőlködtek valamelyest azon, hogy az adott helyzet súlyos voltára a figyelmet fölhívják. Halkan suttogva beszélték egymásnak az emberek, hogy ezek közt az annyira súlyos körülmények közt egymással mily homlokegyenest ellenkező módon járt el a két császárné. Feodorovna Mária császárné, a ki aggódott a gondjaira bízott jótékonysági és nevelő intézetek sorsán, intézkedett, hogy ezek az intézetek mind áthelyeztessenek Kazánba és így ezeknek az intézeteknek a holmijai már be is voltak csomagolva. Alexejevna Jelizaveta császárné pedig, arra a kérdésre, hogy minő intézkedéseket kíván tenni, a vele sajátos orosz hazafisággal azt kegyeskedett felelni, hogy az állami intézményeket illetőleg nem rendelkezhetik, mert ez a császár hatáskörébe tartozik; arra nézve pedig, a mi egyénileg ő tőle függ, azt kegyeskedett mondani, hogy ő lesz az utolsó, a ki Pétervárt elhagyja.
+
+Pavlovna Annánál augusztus 26-ikán, a borodinoi ütközet napján estély volt, a melynek fénypontjául annak a levélnek a felolvasása volt szánva, a melyet a metropolita a legszentebb Szergej remete képének a megküldése alkalmából a császárhoz intézett. Ezt a levelet a hazafias egyházi ékesszólás valóságos remekének tartották. Úgy volt, hogy a levelet maga Vaszilij herczeg fogja felolvasni, a ki híres volt arról az igazi művészetről, a melylyel felolvasni tudott. (Még a császárné előtt is szokott volt felolvasni.) Az olvasás legnagyobb művészetét akkoriban abban látták, hogy a szavakat jó hangosan a kétségbeesett üvöltés és a halk suttogás közt, a jelentésüktől teljesen függetlenül úgy olvaszszák össze, hogy egyes szavakra egész véletlenül üvöltés, másokra pedig suttogás essék. Ennek a fölolvasásnak, éppen úgy, mint Pavlovna Anna minden estélyének, megvolt a maga politikai jelentősége. Megjelenendő volt ugyanis ezen az estélyen néhány előkelő személyiség, a kiket meg kellett szégyeníteni azért, mert a franczia színházba jártak, s hazafias hangulatra kellett hangolni őket. Már elég szép számmal együtt voltak a vendégek, de Pavlovna Anna még nem látta együtt a szalonjában mindazokat, a kikre szüksége volt, s azért nem kezdte meg a fölolvasást, hanem élénk társalgásba sodorta vendégeit.
+
+Aznap Péterváron Bezuchaja grófné betegsége volt a legfrissebb újdonság. A grófné pár nappal azelőtt váratlanul megbetegedett, elmulasztott néhány összejövetelt, a melyeknek egyik dísze szokott volt lenni, s híre járt, hogy senkit se fogad és hogy a hírneves pétervári orvosok helyett, a kik rendesen kezelni szokták, ezúttal valami olasz orvosra bízta magát, a ki őt valami teljesen új és szokatlan módon gyógykezelte.
+
+Valamennyien nagyon jól tudták, hogy a bájos grófné betegsége onnan származott, hogy nem mehetett férjhez egyszerre két emberhez, s hogy az olasz gyógykezelése abból állott, hogy megpróbálta az ebből támadt zavarokat elsímítani; de Pavlovna Anna jelenlétében nemcsak hogy gondolni se mert erre senki, de úgy látszott, mintha az egészről nem is lett volna tudomása senkinek.
+
+- Azt mondják, szegény grófné nagyon rossz bőrben van. Az orvos azt állítja, hogy torokgyíkja van.
+
+- Torokgyík? Oh, ez rettenetes egy nyavalya.
+
+- Azt is mondják, hogy a vetélytársak a torokgyík révén kibékültek... - Az angina (torokgyík) szót mindenfelé nagy gyönyörűséggel ismételgették.
+
+- Az öreg gróf, mint mondják, nagyon lágyszívű. Úgy elsírta magát, mint a gyermek, mikor megmondta neki az orvos, hogy az eset veszedelmes.
+
+- Oh, biz ez nagy veszteség volna. Egy ilyen bűbájos asszonyka!
+
+- Önök a szegény grófnéról beszélnek, - mondotta Pavlovna Anna, miközben közelebb lépett, - elküldtem tudakozódni a hogyléte felől. Azt üzenték, hogy valamicskével jobban van. Oh, semmi kétségem az iránt, hogy ez a világ legbájosabb asszonya, - mondotta Pavlovna Anna, s maga is elmosolyodott a maga elragadtatásán. - Mi ugyan különböző táborhoz tartozunk, ez azonban nem állja útját annak, hogy az őt megillető tiszteletet megadjam neki. Szegény úgy is olyan boldogtalan! - tette hozzá Pavlovna Anna.
+
+Egy szeleburdi fiatal ember, abból indulván ki, hogy Pavlovna Anna valamikor már amúgy is föllebbentette a leplet a grófné betegségéről, csodálkozását fejezte ki azon, hogy a grófnét nem ösmert nevű orvosok kezelik, hanem egy szédelgő, a ki esetleg ártalmas gyógyszereket is rendelhet neki.
+
+- Lehet, hogy az ön forrásai hitelesebbek, mint az enyémek, - szólt rá egyszerre Pavlovna Anna maró gúnynyal a tapasztalatlan fiatal emberre. - De én meglehetősen jó forrásból tudom, hogy ez az orvos rendkívüli ügyes és tanult ember. Különben pedig a spanyol királyné háziorvosa. - És Pavlovna Anna, miután a fiatal embert ily módon letárgyalta, odafordult Bilibinhez, a ki egy másik csoportban a homlokát ránczolva és alkalmasint valami bon mot-ra készülődve, az osztrákokról beszélt.
+
+- Én azt találom, hogy ez igazán pompás! - mondotta egy diplomácziai okmányról, a melylyel a Wittgenstein, vagy "Petropol hőse" - (mint a hogy' őt Péterváron nevezték) által zsákmányul ejtett osztrák zászlókat visszaküldték Bécsbe.
+
+- Hogy' is, hogy' is volt ez a dolog? - fordult hozzá Pavlovna Anna, hallgatást rögtönözve annak a motnak a meghallgatására, melyet ő már ösmert.
+
+És Bilibin ismételte annak a diplomácziai távíratnak, a melyet ő fogalmazott, következő eredeti szövegét:
+
+"A császár itt küldi az osztrák zászlókat, - mondotta Bilibin, - azokat az elkallódott hadi zászlókat, a melyeket az útszélen talált", - fejezte be Bilibin s elsímította a feje bőrét.
+
+- Pompás, pompás! - jegyezte meg Vaszilij herczeg.
+
+- Lehet, hogy a varsói útra czéloz, - mondotta Hyppolit herczeg hangosan és váratlanul. Valamennyien ránéztek, nem értvén meg, mit akar ezzel mondani. Hyppolit herczeg is derült kíváncsisággal nézett körül. Ő épp oly kevéssé tudta, mit jelentenek az általa mondott szavak, mint a többiek. Ő diplomácziai pályafutása alatt nem egyszer tapasztalta, hogy az ilyen váratlanul odavetett szavak később rendkívül elméseknek bizonyultak, s így szinte vaktában kibökte azt a pár szót, mely legelőbb a nyelvére jött. Lehet, hogy nagyon jól sül el - gondolta magában, - ha pedig nem, ezek itt majd csak eligazítják valahogy. És csakugyan, a meglehetősen kínos hallgatás ideje alatt belépett az a nem eléggé hazafias magatartású személyiség, a kit Pavlovna Anna meg akart leczkéztetni, mire ő az ujjával, mosolyogva megfenyegette Hyppolit herczeget, és Vaszilij herczeget az asztalhoz szólítván, odatett elé két gyertyát és a kézíratot és fölkérte őt, hogy kezdje el. Mindenki elhallgatott.
+
+- Legkegyelmesebb Urunk és Császárunk! - kezdte el Vaszilij herczeg szigorú hangon és mintha csak azt kérdezte volna, nincs-e valakinek ez ellen valami ellenvetése, végignézett a közönségen. De senkinek sem akadt mondanivalója. - Moszkva, a birodalom első székvárosa, az új Jeruzsálem úgy fogadja a karjaiba az ő Krisztusát, - itt egyszerre különösen hangsúlyozta az ő szócskát, - mint az anya az ő buzgó fiát és a leszálló homályon keresztül is látván a te hatalmad ragyogó dicsőségét, elragadtatással zengi: Hozsánna néked, áldott légy, mindörökkön örökké. - Vaszilij herczeg szinte síránkozó hangon ejtette ki ezeket az utolsó szavakat.
+
+Bilibin figyelmesen nézegette a körmeit és sokan szemlátomást megszeppentek, mintha csak azt kérdezték volna, vajjon mit követtek el? Pavlovna Anna, mint a vénasszonyok az Úr imáját, már előre, suttogva ismételgette: "Ám az aljas és arczátlan Góliáth, hadd..."
+
+Vaszilij herczeg folytatta:
+
+"Ám csak hadd hozzon az aljas és arczátlan Góliáth halálthozó iszonyatot a franczia határokról Oroszország vidékére; a jámbor hit, az orosz Dávidnak ez a parittyája egyszerre be fogja zúzni vérszomjas büszkeségének fejét. A legszentebb Szergejnek, a mi hazánk jóléte ősrégi harczosának ezt a képmását hozzuk most császári Felséged elé. Végtelenül sajnálom, hogy gyengülő erőim nem engedik meg, hogy Felséged látásában magam is gyönyörködjem. Forró imát küldök az égbe, hogy gyarapítsa a Mindenható az igazak nemzetségét és teljesítse kegyesen felséged minden kívánságát".
+
+- Micsoda erő! Micsoda irály! - hallatszott mindenfelől a felolvasó és a szerző dícsérete. Pavlovna Annának ettől a levéltől fölbuzdult vendégei még sokáig beszélgettek a haza állapotáról, s mindenféle találgatásokba bocsátkoztak annak az ütközetnek a kimeneteléről, a melynek a napokban kellett volna megtörténnie.
+
+- Meglássák, - mondotta Pavlovna Anna, - hogy holnap, a császár születésenapján, kapunk valamiféle hírt. Jó előérzetem van.
+
+
+
+II.
+
+Pavlovna Anna előérzete csakugyan bevált. Másnap, a császár születésnapja alkalmából a palotában tartott hálaadó isteni tisztelet alatt, kihívták a templomból Volkonszkij herczeget és átadták neki Kutuzov levelét. Ez volt Kutuzovnak az a jelentése, a melyet az ütközet napján Tatarinovóból küldött. Kutuzov azt írta, hogy az oroszok egy lépést sem hátráltak, hogy a francziák sokkal többet vesztettek mint mi, hogy ezt a jelentést csak úgy kutyafuttában írja a harcztérről, a hol még mindig nem sikerült neki összeszednie az utolsó jelentéseket. De minden valószínűség szerint győzelemről fog beszámolhatni. És legott, mielőtt a templomból távoztak volna, hálaadó fohászt küldtek a Mindenhatóhoz támogatásáért és a diadalért.
+
+Pavlovna Anna előérzete bevált, s a városban egész délelőtt örömteljesen ünnepélyes hangulat uralkodott. A diadalt befejezett ténynek tartotta mindenki, sőt voltak olyanok is, a kik Napoleon elfogatásáról és trónlemondásáról, és Francziaország számára új uralkodó választásáról beszéltek.
+
+A csatatértől távol, az udvari élet körülményei közepett szinte lehetetlen volt, hogy a maga teljességében és erejében bontakozzék ki az események képe. Ilyenkor az események önkéntelenül is valami jelentéktelen eset körül szoktak csoportosulni. Így most is az udvaronczok egyformán örültek a győzelemnek, meg annak, hogy a győzelem híre éppen az uralkodó születésenapján érkezett meg. Olyan volt ez, mint egy sikerült meglepetés. Kutuzov híradásában az oroszok veszteségeiről is esett szó, s azok közt Tucskov, Bagration és Kutajzov nevei is föl voltak sorolva. Az itteni pétervári világban az események szomorú oldala is, önkéntelenül egy másodrendű esemény - Kutajzov halála körül csoportosult. Őt mindenki ösmerte, a császár szerette, ezenkívül fiatal és érdekes is volt. Aznap mindenki ilyesféle szavakkal üdvözölte egymást:
+
+- Milyen csodálatosan esett ez a dolog. Éppen az ima közben. De mekkora veszteség - Kutajzov! Oh, mennyire sajnálom!
+
+- Nos, mit mondtam Kutuzovról? - kérkedett most Vaszilij herczeg a látnok büszkeségével. - Mindig mondtam, hogy ő az egyetlen, a ki képes Napoleont legyőzni.
+
+De másnap nem jött hír a hadseregtől és a közvélemény elkezdett aggódni. Az udvaronczokat bántotta az a bizonytalanság, mely az uralkodót gyötörte.
+
+- Milyen borzasztó is a császár helyzete! - mondogatták az udvaronczok, s már nem magasztalták Kutuzovot, mint harmadnapja, hanem elítélték, mint a császár nyugtalanságának az okozóját. Vaszilij herczeg aznap már nem kérkedett pártfogoltjával, Kutuzovval, hanem hallgatott, valahányszor a főparancsnokra fordult a szó. Ezenkívül aznap estére, mintha csak minden összejátszott volna arra, hogy Pétervár lakosságát aggódásba és nyugtalanságba kergesse: mindenhez hozzájárult még egy rettenetes újság. Bezuchaja Jelena grófné hirtelen belehalt abba a szörnyű betegségbe, melynek a nevét oly kellemes volt kiejteni. Hivatalosan, a nagyobb társaságokban mind azt beszélték, hogy Bezuchaja grófné a torokgyíknak egy rettenetes rohamában halt meg, de a bizalmasabb körökben szájról-szájra járt az a hír, hogy a spanyol királyné udvari orvosa egy bizonyos hatás elérésére mérsékelt adagolásban rendelt valami gyógyszert Elennek, a ki azonban azon való elkeseredésében, hogy, az öreg gróf gyanakodott rá, az ura pedig (az a szerencsétlen, ledér Pierre), a kinek írt, nem felelt neki, egyszerre olyan hatalmas adagot vett be a számára rendelt orvosságból, hogy rettenetes kínok közt meghalt, még mielőtt segíthettek volna rajta. Azt is beszélték, hogy Vaszilij herczeg és az öreg gróf már-már le akarták tartóztatni az olaszt, a ki azonban olyan leveleket mutatott föl a szerencsétlen asszonytól, hogy azonnal szabadon bocsátották.
+
+Általában a társalgás három szomorú esemény: a császár bizonytalansága, Kutajzov eleste és Elen halála körül folyt.
+
+Harmadnapra Kutuzov jelentése után egy földbirtokos érkezett Moszkvából Pétervárra, s egyszerre az egész városban elterjedt annak a híre, hogy Moszkvát feladták a francziáknak. Ez rettenetes volt! Milyen helyzetbe sodorta az uralkodót! Kutuzov egyszerre árulóvá lett, és Vaszilij herczeg, a leánya halála alkalmából nála tett részvétlátogatások alkalmával, mikor Kutuzovra fordult a szó (megbocsátható volt neki, hogy nagy szomorúságában megfeledkezett arról, a mit annakelőtte mondott), úgy nyilatkozott, hogy nem is lehetett egyebet várni ettől a vaksi, ledér vén embertől.
+
+- Én csak azon csodálkozom, hogy' lehetett egy ilyen emberre bízni Oroszország sorsát.
+
+A míg ez a hír nem volt hivatalos, még lehetett valamelyest kételkedni benne, de másnap megérkezett Rasztopcsin gróf következő jelentése:
+
+    "Kutuzov herczeg segédtisztje levelet hozott nekem, a melyben rendőrtiszteket kér tőlem, a kik a hadsereget a rjazani útra elvezessék. Azt mondja, hogy mély sajnálkozással hagyja el Moszkvát. Uram és császárom! Kutuzov eljárása eldöntötte Felséged székvárosának és birodalmának a sorsát. Oroszország meg fog rendülni, ha megtudja, hogy föladták azt a várost, a hol Oroszország nagysága összpontosítva van, s a hol felséged őseinek a porai nyugosznak. Én megyek a hadsereg után. Én kihordattam a városból mindent, s nincs egyéb a számomra hátra, mint hogy keserű könnyeket hullassak hazám szomorú sorsán".
+
+A császár mikor ezt a jelentést megkapta, Volkonszkij herczeg által a következő levelet küldte Kutuzovnak:
+
+    "Hilarionovics Mihail herczeg! Augusztus 29-ikéről semmiféle jelentésem sincs öntől. Ellenben szeptember 1-éről a moszkvai főparancsnoktól, Jaroszlavon keresztül azt a szomorú hírt kaptam, hogy ön arra határozta magát, hogy a hadsereggel együtt elhagyja Moszkvát. Ön maga is elképzelheti azt a hatást, a melyet reám ez a hír tett, az ön hallgatása pedig csak fokozza a meglepetésemet. Ezt a levelet főhadsegédem, Volkonszkij herczeg által küldöm, hogy mielőbb hírt kapjak öntől a hadsereg helyzetéről és azokról az okokról, a melyek önt erre a szomorú elhatározásra indították".
+
+
+
+III.
+
+Három nappal Moszkva kiürítése után, Kutuzov egy futárja meghozta a hivatalos jelentést Moszkva feladásáról. Ez a futár egy Michaud nevű franczia volt, a ki nem tudott oroszul, de a ki "bár idegen, de szívvel, lélekkel orosz volt", mint a hogy' ő maga mondotta.
+
+A császár a Kamennij-szigeten lévő palotájának a dolgozó-szobájában azonnal fogadta a futárt. Michaud, a ki a hadjárat előtt soha se látta Moszkvát s a ki nem tudott oroszul, mégis rendkívül meg volt indulva, mikor a mi legkegyelmesebb parancsolónk előtt (mint a hogy' ő írta) megjelent Moszkva égésének a hírével, "a melynek a lángjai egész útját bevilágították".
+
+Ámbár Michaud szomorúságának a forrása egészen más lehetett, mint az, a melyből az orosz emberek fájdalma fakadt, - Michaudnak, mikor a császár dolgozószobájába bevezették, olyan szomorú volt az ábrázata, hogy a császár legott megkérdezte tőle: "Milyen híreket hozott? Ugy-e szomorúakat, ezredes?"
+
+- Nagyon szomorúakat, Felség, - felelt Michaud s mélyen felsóhajtva lesütötte a szemét: - Moszkvát kiürítettük.
+
+- Tehát csakugyan, ütközet nélkül elhagyták az én székvárosomat? - szólott a császár szaporán fölpattanva.
+
+Michaud tiszteletteljesen tolmácsolta Kutuzov üzenetét, különösen azt, hogy Moszkvánál megütközni teljes lehetetlenség volt, és hogy miután csak a közt volt választás, hogy elveszítsék a hadsereget is, vagy pedig csak Moszkvát, a tábornagynak föltétlenül az utóbbit kellett választania.
+
+A császár némán hallgatta Michaud-t, a nélkül, hogy ránézett volna.
+
+- Bevonult már az ellenség a városba? - kérdezte.
+
+- Igen is, Felség, és Moszkva ebben a pillanatban már teljesen elhamvadt. Mikor én eljöttem, már egy lángtenger volt az egész, - mondotta Michaud elszántan; de rápillantván a császárra, szinte megborzadt attól, a mit cselekedett. A császár szaporán és nehezen lélekzett, alsó ajka remegett, s gyönyörű kék szemei egy pillanat alatt könnybe lábbadtak.
+
+De ez csak egy perczig tartott. Egyszerre, mintha bántotta volna a maga gyöngesége, elkomorodott az arcza. S fölemelvén a fejét, szilárd hangon fordult Michaud-hoz:
+
+- Ezredes, én mindabból, a mi történik, csak azt látom, - mondotta, - hogy a Gondviselés tőlünk nagy áldozatokat kíván... Én mindenben kész vagyok megnyugodni az ő akaratában; de mondja csak Michaud, milyen állapotban hagyta ön hátra a hadsereget, mely kardcsapás nélkül adta föl az én ősrégi székvárosomat? Nem vett-e észre csüggedést rajta?
+
+Michaud, legkegyelmesebb urának a megnyugvását látván, maga is megnyugodott, de a császár egyenes és fontos kérdésére, mely egyenes választ is kívánt, még nem volt ideje a megfelelő válasz előkészítésére.
+
+- Felség, megengedi-e, hogy nyiltan beszéljek, a mint becsületes katonához illik? - kérdezte, hogy időt nyerjen.
+
+- Ezredes, én mindig azt kívánom, - felelt a császár. - Ne titkoljon el semmit, föltétlenül a teljes igazságot akarom hallani.
+
+- Felség! - szólott Michaud finom, alig észrevehető mosolylyal az ajkán, miután egy könnyed és tiszteletteljes szójáték formájában megfogalmazta a választ. - Felség! Én az egész hadsereget, kezdve a főparancsnoktól az utolsó közkatonáig, kivétel nélkül nagy és kétségbeesett rémületben hagytam el.
+
+- Hogy-hogy'? - vágott közbe a császár szigorúan elkomolyodva. - Az én oroszaim, vajjon csüggedhetnek-e egy-egy balsikertől?... Soha!... - Michaud csak ezt várta, hogy előálljon a szójátékával.
+
+- Felség, - mondotta tiszteletteljesen, tréfás arczkifejezéssel, - ők csak attól tartanak, hogy Felséged a maga szívjóságával esetleg még rátalálja szánni magát arra, hogy békét köt. Égnek a türelmetlenségtől, hogy újra verekedhessenek, - mondotta az orosz nép teljhatalmú megbizottja, - és életük föláldozásával is megmutassák Felségednek, mily ragaszkodással vannak Felséged iránt!...
+
+- Áá! - kiáltott föl a császár megnyugodva és gyöngéden sugárzó szemekkel megveregette Michaud vállát. - Ön megnyugtat, ezredes.
+
+A császár lehorgasztotta a fejét, s egy darabig hallgatott.
+
+- Nos hát, térjen csak vissza a hadsereghez, - mondotta, s egész hosszában kihúzván magát, méltóságteljes mozdulattal fordult Michaudhoz; - mondja meg a mi hőseinknek, mondja meg mindenütt, a merre csak jár, az én derék alattvalóimnak, hogy majd ha már egyetlen katonám se lesz, magam fogok szeretett nemeseim és kedves parasztjaim élére állani és ily módon birodalmam végső erejét is ki fogom meríteni. De ez az erő még sokkal nagyobb, mintsem ellenségeim hiszik, - mondotta a császár mind jobban nekihevülve. - Ha pedig az isteni Gondviselés úgy rendelte volna, - mondotta, s ég felé emelte gyönyörű, szelid és érzéstől csillogó szemeit, - hogy a mi dynasztiánk megszűnnék őseim trónján uralkodni, akkor, miután minden erőmet, a mely rendelkezésemre állott, kimerítettem, megeresztem a szakállamat idáig (a császár rámutatott a kezével a melle közepére) és inkább elmegyek a legutolsó parasztomhoz krumplit enni, semhogy magamat rászánjam arra, hogy hazámnak és kedves népemnek, melynek áldozatkészségét mindenkor érdeme szerint tudtam méltányolni, a szégyenét aláírjam... - Miután a császár ezeket a szavakat izgatottságtól remegő hangon elmondotta, egyszerre, mintha el akarta volna rejteni Michaud elől a szemeibe tolakodó könnyeket, elfordult és visszavonult a dolgozó-szobájába. Miután ott pár pillanatra megállt, nagy léptekkel visszatért Michaud-hoz s egy erőteljes mozdulattal, könyökön alul megszorította a karját. Az uralkodó szép és szelid arcza kipirult s szemeiben az elszántság és a harag tüze égett.
+
+- Michaud ezredes, ne feledkezzék meg arról, a mit önnek itt mondtam; lehet, hogy erre nagy megelégedéssel fogunk még valamikor visszagondolni... Napoleon vagy én, - szólott az uralkodó, megérintvén a mellét. - Mi együtt többé nem uralkodhatunk. Most kiösmertem őt, s nem fog tudni többé elámítani... - S a császár, homlokát összeránczolván, elhallgatott. Michaud ezeket a szavakat hallván, s a császár szemeiben a szilárd elszántság kifejezését látván, "bár idegen volt, de azért szívvel-lélekkel orosz", ebben az ünnepélyes pillanatban el volt ragadtatva mindentől, a mit hallott (mint később ő maga beszélte) és alább következő szavaival nemcsak a maga, hanem az egész orosz nép érzelmeit tolmácsolta, a melynek meghatalmazottjaként magát tekintette.
+
+- Felség! - mondotta, - Felséged ebben a pillanatban népének dicsőségét és Európa megmentését írja alá!
+
+A császár egy néma fejbólintással elbocsátotta Michaud-t.
+
+
+
+IV.
+
+Abban az időben, a mikor Oroszország félig le volt igázva, Moszkva lakosai a távoli kormányzóságokba menekültek, és egyik népfölkelés a másik után állott fegyverbe hazája védelmére, nekünk, a kik nem éltünk abban az időben, önkéntelenül is úgy tűnik föl, mintha az oroszok apraja-nagyja mind csak azzal lett volna elfoglalva, hogy magát feláldozza, a hazáját megmentse, vagy sírjon a pusztulásán. Az akkori időkről szóló leírások és elbeszélések kivétel nélkül mind az oroszok önfeláldozásáról, hazaszeretetéről, kétségbeeséséről, fájdalmáról és hősiességéről szólnak. De a valóságban nem egészen így állott a dolog. Nekünk ez csak azért tetszik így, mert mi a múltból annak az időnek csak általános történelmi érdekét látjuk, de nem látjuk mindazokat az egyéni és emberi érdekeket, a melyek az akkori emberek lelkében éltek. Pedig hát a valóságban a jelennek ezek az egyéni érdekei annyival jelentékenyebbek az általános közérdekeknél, hogy közülük az általános érdek nemcsak hogy ki nem érezhető, de egyáltalában még csak észre se vehető. Amaz idők embereinek a legnagyobb része rá se hederített a dolgok általános menetére, és csak a jelen egyéni érdekeivel bíbelődött. És éppen ezek az emberek voltak azoknak az időknek a leghasznosabb tényezői.
+
+Azok ellenben, a kik megpróbálták a dolgok általános menetét megérteni, s önfeláldozással és hősiességgel iparkodtak bennük résztvenni, a társadalom leghaszontalanabb tagjai voltak; mindent megfordítva láttak, és mindaz, a mit mint hasznos dolgot cselekedtek, a leghaszontalanabb badarságnak bizonyult, így Pierre és Mamonov ezredei, a melyek fosztogatták az orosz falvakat, így az orosz úri hölgyek által csinált tépés, mely soha se jutott el a sebesültekhez stb. Még azok is, a kik szerettek okoskodni és az érzelmeiknek kifejezést adni, a mikor Oroszország akkori helyzetéről beszéltek, beszédeikben akaratlanul is ott viselték vagy a ravaszság és a hazugság, vagy pedig az emberek elítélésének s az irántuk való elfogultságnak a bélyegét, olyasmikkel vádolván őket, a mikkel senki sem volt vádolható. A történelmi eseményekben legnyilvánvalóbb a tudás fája gyümölcsének az élvezetére vonatkozó tilalom. Egyedül csak az öntudatlan tevékenység termi meg a maga gyümölcsét, és az az ember, a ki egy-egy történelmi eseményben szerepet játszik, soha sincsen tisztában annak a jelentőségével. Ha pedig megpróbálja megérteni a jelentőségét, teljes meddőségre van kárhoztatva.
+
+Az Oroszországban akkoriban lejátszódó nagy eseményeknek a jelentősége annál kevésbbé volt észrevehető, minél szembetünőbb volt bennük az emberek szerepe. Péterváron és a Moszkvától távol fekvő kormányzóságokban a hölgyek és az urak népfölkelő-egyenruhákban siratták Oroszországot és a fővárost, és önfeláldozásról beszéltek stb.; de a hadseregben, mely Moszkván túl visszavonult, szinte alig beszéltek Moszkváról, alig gondoltak rá, és azok közül, a kik látták a város égését, senki sem esküdözött, hogy bosszút áll a francziákon, hanem fizetése legközelebb esedékes részletére, a legközelebbi pihenő-helyre, Matrjoskára, a markotányosnéra s ehhez hasonlókra gondolt...
+
+Rosztov Nikolaj, miután a háború éppen szolgálatban találta, minden önfeláldozási szándék nélkül, puszta véletlenségből lett közvetlenül és tartósan a haza védelmének a részesévé, s éppen azért, minden kétségbeesés és komor töprengés nélkül nézte mindazt, a mi Oroszországban akkoriban történt. Ha megkérdezték volna tőle, vajjon hogy' vélekedik Oroszország mostani helyzetéről, azt felelte volna, hogy neki semmi oka sincsen ezen törni a fejét, hogy arra valók Kutuzov és a többiek, de hogy annyit hallott, hogy az ezredeket megint kiegészítik, s hogy a küzdelem alkalmasint még sokáig el fog tartani, és hogy a mostani körülmények közt éppen nem lehetetlen, hogy két év múlva ő is ezredparancsnokká lesz.
+
+És éppen azért, mert így fogta fel a dolgokat, a mikor a voronezsi lóavató különítménybe beosztották, nemcsak hogy nem törődött vele, hogy ez által meg lesz fosztva attól, hogy az utolsó küzdelmekben résztvegyen, de a legnagyobb örömmel fogadta ezt a hírt, s nem is titkolta örömét, a melyet a bajtársai is teljesen érthetőnek találtak.
+
+Pár nappal a borodinoi ütközet előtt Nikolaj pénzt és leveleket kapott, s egyik huszárját előre küldvén, postalovakon ment el Voronezsbe.
+
+Csak az, a ki keresztülment ezen, vagyis a ki néhány hónapon át szakadatlanul benne élt a háborús élet légkörében, csak az értheti meg azt a gyönyörűséget, a melyet Nikolaj érzett, a mikor kikerült arról a területről, a melyen a csapatok a maguk takarmányszerzéseikkel, élelmiszer-szállítmányaikkal és kórházaikkal éltek; a mikor katonák és társzekerek nélkül, a tábori élet mocskos nyomai nélkül meglátta a falvakat az ő parasztembereikkel és asszonyaikkal, az udvarházakat, a réteken legelésző csordákat, az állomás-épületeket álmos felvigyázóikkal, olyan örömet érzett, mintha mindezt most először látta volna. Különös meglepetést és tartós örömet szereztek neki a fiatal és egészséges nők, a kik mögött nem settenkedtek tuczatszámra a legyeskedő tisztek, s a kiknek hízelgett és nagy örömet okozott az, hogy egy átutazó tisztecske eltréfált velük.
+
+Nikolaj éjszakának idején a legvidámabb hangulatban érkezett meg Voronezsbe a fogadóba, megrendelte mindazt, a mitől a hadseregnél oly hosszú ideig meg volt fosztva, és másnap alaposan megberetválkozva és régóta nem használt parádés egyenruháját magára öltve, elment jelentkezni felettes hatóságához.
+
+A népfölkelés parancsnoka egy polgári tábornok volt, egy éltesebb ember, a kit szemlátomást mulattatott katonai rangja és hivatása. Bosszúsan fogadta Nikolajt (azt hivén, hogy ebben van a katonás magatartás titka) és nagyképűen, mintha ehhez joga lett volna, s mintha a dolgok általános menetét akarta volna helyeslő vagy nem helyeslő bírálat tárgyává tenni, minden irányban alaposan kikérdezte. Nikolaj olyan vidám hangulatban volt, hogy mindez csak mulattatta.
+
+A népfölkelés parancsnokától elment a kormányzóhoz. A kormányzó rendkívül szíves és egyszerű, eleven, apró emberke volt. Fölhívta Nikolaj figyelmét azokra a ménesekre, a melyekből lovakat szerezhet, ajánlott neki a városban egy lókupeczet s a várostól húsz versztnyire egy földbirtokost, a kinek az egész környéken a legjobb lovai voltak és minden irányban megigérte neki a támogatását.
+
+- Ön Andrejevics Ilya fia? Az én feleségem nagyon jó barátságban volt az ön édesanyjával. Csütörtökön van a fogadó-napom; most csütörtökön minden teketória nélkül legyen szerencsém, - mondotta a kormányzó, mikor elbocsátotta.
+
+A kormányzótól Nikolaj váltott lovakon az őrmesterével együtt elvágtatott ahhoz a húsz versztnyire lakó földbirtokoshoz, a kinek a legjobb lovai voltak. Nikolaj mindazt, a mi Voronezsben való tartózkodásának első napjaiban történt, vidámnak és könnyűnek találta, és mint az olyan embereknél, a kik maguk is jó hangulatban vannak, rendesen lenni szokott, a mibe csak fogott, minden jól ment és összevágott.
+
+Az a földbirtokos, a kit Nikolaj fölkeresett, egy öreg, legénysorban élő lovastiszt volt, nagy ismerője a lovaknak, kitűnő vadász, egy szőnyegszövő telepnek, régi magyar borokat feldolgozó százesztendős pálinkafőzőnek és mesés lovaknak a tulajdonosa.
+
+Nikolaj hatezer rubelért egy-kettőre megvásárolt tizenhét darab mustra csikót (mint ő mondotta), hogy a lóállományát kiegészítse. Miután megebédelt és a kelleténél kissé több magyar bort ivott, Rosztov összecsókolódzott a földbirtokossal, a kivel hamarosan letegezték egymást, a legvidámabb hangulatban indult hazafelé, folyton sarkallván a kocsisát, hogy még idejében megérkezzék a kormányzó estélyére.
+
+Nikolaj, miután átöltözött, beszagosította magát, lehűtötte a fejét hideg vízzel, s bár kissé elkésve, de készen tartván ezt a mondást: "Jobb későn, mint soha", beállított a kormányzóhoz.
+
+Ez voltaképpen nem volt bál, s nem volt előre kimondva, hogy tánczolni is fognak; de mindenki tudta, hogy Petrovna Katerina keringőket és ecossaise-eket fog játszani a zongorán s hogy táncz is lesz, és így erre számítva, báli ruhában jelent meg mindenki.
+
+A kormányzósági élet az 1812. évben éppen olyan volt, mint mindig, azzal a különbséggel, hogy a sok gazdag moszkvai család jelenléte élénkebbé tette a várost, és hogy mint mindenben, a mi csak Oroszországban ebben az időben történt, a mindennapi életben is valami nagy lábon élés, valami nembánomság és könnyűvérűség volt észlelhető, és hogy az a köznapi társalgás, mely az emberek közt elkerülhetetlen, míg azelőtt az időről s a közös ismerősökről, most Moszkváról, a csapatokról és Napoleonról folyt.
+
+Az a társaság, mely a kormányzónál összeverődött, Voronezs társaságának a színe-java volt.
+
+Hölgyek nagyon sokan voltak, s akadt köztük Nikolajnak néhány moszkvai ösmerőse is; de a férfiak közt nem volt egyetlen egy sem, a ki egy ilyen György lovaggal, lóavató huszárral s egyúttal kedélyes és jól nevelt Rosztov gróffal csak valamelyest is versenyezhetett volna. Volt a férfiak sorában egy fogoly olasz, a franczia hadsereg egy tisztje is, és Nikolaj érezte, hogy ennek a fogolynak a jelenléte csak növelte az ő - az orosz hős - jelentőségét. Olyan volt ez, mint valami diadal-jel. Nikolaj érezte ezt, s úgy tetszett neki, hogy a többiek is ilyen szemmel néztek az olaszra, ő pedig a maga részéről méltóságteljes és tartózkodó gyöngédséggel bánt el vele.
+
+Rosztov alig hogy parfüm- és bor-illatot terjesztve maga körül, huszár-egyenruhájában belépett és maga is elmondta, valamint hallotta is néhányszor ezeket a szavakat: "jobb későn, mint soha", egyszeriben körülvették; minden szem felé fordult, s ő legott úgy érezte, hogy megint belejutott a mindenki kedvenczének, egy kormányzósági városban őt joggal megillető, és bár mindenkor kellemes, de most oly hosszú nélkülözés után őt a gyönyörűséggel szinte elkábító helyzetébe. Nemcsak, hogy az állomásokon, a fogadókban és a földbirtokos szőnyegszövőjében a cselédek hízelgőnek találták irántuk tanusított figyelmét; de itt a kormányzó estélyén is, (mint Nikolajnak tetszett) tömérdek olyan fiatal hölgy és csinos leány volt jelen, a ki türelmetlenül várta, hogy Nikolaj figyelmét magára vonja. A hölgyek és a leányok kaczérkodtak vele, s az öregek kezdettől fogva azon mesterkedtek, hogy' csalják lépre és hogy' házasítsák meg ezt a fiatal huszár-kópét. Ezek közé tartozott maga a kormányzó felesége is, a ki úgy fogadta Rosztovot, akárcsak közeli rokona lett volna, s "Nikolaj"-nak szólítván, kereken "letegezte" őt.
+
+Petrovna Katerina csakugyan elkezdett keringőket és ecossaise-eket játszani, mire megkezdődött a táncz, melynek a során Nikolaj a maga szeretetreméltóságával még jobban meghódította az egész kormányzósági város társaságát. Sőt a tánczközben tanúsított fesztelen modorával mindenkit valósággal meglepett. Még magát Nikolajt is meglepte kissé az a modor, a melyet akkor este tánczközben tanúsított. Moszkvában nem tánczolt így soha, sőt ott tán illetlennek és közönségesnek tartotta volna ezt a túlságosan fesztelen modort; de itt szükségét érezte annak, hogy meglepje valamennyiüket valami különössel, valami olyassal, a mit ezek olyannak tartanak, a mi a fővárosokban ugyan már megszokott, de itt a vidéken még ösmeretlen.
+
+Nikolaj egész este a legnagyobb figyelemmel tüntette ki egy kormányzósági tisztviselő kékszemű, telt idomú és kedves arczú, szőke feleségét. A vidám fiatal embereknek azzal a naiv meggyőződésével, a mely szerint mások feleségei csak az ő számukra vannak teremtve, Rosztov el nem mozdúlt e mellől az asszonyka mellől és szívélyesen, de valamelyest titokzatosan bánt el az urával, mintha csak ők ketten, már mint Nikolaj és ennek a férjnek a felesége, bár nem mondták ki, de tudnák, hogy mily jól összeillenek. A férj azonban szemlátomást nem osztozott vele ebben a meggyőződésben s iparkodott minél ridegebben viselkedni Rosztovval szemben. De Nikolaj kedélyes naivsága olyan határtalan volt, hogy olykor még a férj is átengedte magát Nikolaj vidám hangulatának. Az estély vége felé azonban, abban a mérvben, a mint az asszonyka arcza mind pirosabb és elevenebb lett, a férj arcza mindjobban elszomorodott, mintha csak az élénkség egy bizonyos korlátolt adagban lett volna kimérve kettőjük számára, s minél inkább fokozódott a nőben, annál inkább csökkent a férjben.
+
+
+
+V.
+
+Nikolaj soha el nem tünő mosolylyal az arczán, a karosszékében valamelyest félrehajolva, egészen közel ült a kis szőke mellett és mythológiai bókokkal szórakoztatta őt.
+
+Kihívóan megváltoztatva feszülő lovaglónadrágba bújtatott lábszárainak a helyzetét s kellemes illatot árasztva maga körül, hol a hölgyében, hol lábainak szép formáiban gyönyörködött, és azt mondta a kis szőkének, hogy innen Voronezsből meg akar szöktetni egy hölgyet.
+
+- Ugyan milyet?
+
+- Egy bájos, egy isteni teremtést. A szemei (Nikolaj rápillantott a hölgyére) kékek, az ajka, - mint két koráll, a fehérsége... - rásandított a vállaira, - termete - Dianáé...
+
+A férj odalépett a feleségéhez és komoran megkérdezte, miről beszélgetnek.
+
+- Áá! Ivanycs Nikita, - szólott Nikolaj s udvariasan fölállt. És mintha azt akarta volna, hogy Ivanycs Nikita is részesévé legyen a tréfáinak, vele is közölte azt a szándékát, hogy meg akar szöktetni egy szőke hölgyet.
+
+A férj durczásan, a felesége pedig vidáman elmosolyodott. A kormányzó jóságos felesége elégedetlen arczczal lépett oda hozzájuk.
+
+- Ignatyevna Anna szeretne téged látni, Nikolaj, - mondotta, olyan hangon ejtvén ki az Ignatyevna Anna nevet, a melyről Rosztov legott megértette, hogy Ignatyevna Anna valami nagyon előkelő személyiség. - Gyerünk, Nikolaj. Hiszen megengedted, hogy így szólítsalak.
+
+- Hogyne, nénikém. De hát ki az?
+
+- Molyvinczeva Ignatyevna Anna. Sokat hallott rólad az unokahugától, a kit megmentettél... Sejted már?...
+
+- Jaj, de hányat mentettem én meg! - vetette oda Nikolaj.
+
+- Az unokahugát, Bolkonszkaja herczegnőt. Itt van most Voronezsben a nénjével. De hogy' megszépült! No-no, talán bizony?...
+
+- Soha, eszem ágába se jutott, hagyja el, nénikém!
+
+- No, jó-jó. Ej, ej, beh furcsa vagy!
+
+A kormányzó felesége odavezette őt egy magas és rendkívül kövér öreg asszonyhoz, a kinek kék dísz volt a fején, s a ki éppen akkor fejezte be a város legelőkelőbb személyiségeivel a kártya-játszmáját. Ez volt Molyvinczeva, Marja herczegnőnek anyai részről való nagynénje, egy gyermektelen és dúsgazdag özvegy, a ki állandóan Voronezsben lakott. Éppen állva az ütéseit olvasta össze, mikor Rosztov odalépett hozzá. Szigorúan és fontoskodva összeránczolta a homlokát, rápillantott, majd tovább szidta a tábornokot, a ki megnyerte tőle a játszmát.
+
+- Nagyon örülök, kedvesem, - mondotta s kezet nyujtott neki. - Legyen szerencsém nálam.
+
+Miután beszélt vele Marja herczegnőről és boldogult édesapjáról, a kit Molyvinczeva nyilván nem szeretett s miután kikérdezte Nikolajt, hogy mit tud Andrej herczegről, a ki szintén nem valami nagyon állhatott a kegyeiben, a tisztes matróna elbocsátotta őt, előbb azonban megismételte a meghívását.
+
+Nikolaj megigérte, hogy eljön, s mikor Molyvinczevától elbúcsúzott, megint elpirult. Marja herczegnő nevének az említésére Rosztovot a szégyenlősségnek, sőt az ijedtségnek valami saját maga előtt is érthetetlen érzése fogta el.
+
+Mikor Molyvinczevától eljött, Rosztov vissza akart menni a tánczolókhoz, de a kis kormányzóné pufók kezét rátette Nikolaj karjára, s azt mondván, hogy beszéde van vele, bevezette őt a pamlagos szobába, a melyből az ottlévők legott kivonultak, hogy a kormányzónét ne háborgassák.
+
+- Tudod-e, lelkem, - mondotta a kormányzóné kicsiny és jóságos arczának komoly kifejezésével, - lásd, ez éppen neked való parti; ha akarod, összeboronállak benneteket.
+
+- Kivel, nénike? - kérdezte Nikolaj.
+
+- Összeboronállak a herczegnővel. Petrovna Katarina ugyan azt mondja, hogy Lilivel, de szerintem nem, - a herczegnővel. Akarod? Meg vagyok győződve róla, hogy édes anyád is hálás lesz érte. Igazán, micsoda egy leány ez, valósággal elragadó! És nem is olyan csunya.
+
+- Éppenséggel nem, - szólott Nikolaj, szinte sértődötten. - Én, nénikém, mint afféle katonaember, nem kéredzkedem sehova és nem is utasítok vissza semmit, - mondotta Rosztov, még mielőtt meggondolhatta volna, mit mond.
+
+- Gondold meg jól, ez nem tréfa ám.
+
+- Már hogy' volna tréfa!
+
+- Persze, persze, - mondotta a kormányzóné, mintha csak önmagával beszélt volna. - De mást mondok, csak úgy közbevetőleg. Nagyon is legyeskedel a körül a kis szöszke körül. Szinte sajnálom már az urát, igazán mondom...
+
+- Dehogy' is, hiszen a legjobb barátok vagyunk, - mondotta Nikolaj a maga lelki egyszerűségében: esze ágába se jutott, hogy ez a rá nézve olyannyira kellemes időtöltés valakire nézve kellemetlen lehessen.
+
+"De micsoda butaságot mondtam én a kormányzónénak!" - jutott egyszerre eszébe vacsora után Nikolajnak. "Még utóbb csakugyan elkezd bennünket összeboronálni, és Szonya?..." És mikor búcsúzott a kormányzónétól s mikor ez mosolyogva még egyszer így szólt hozzá: "Nos hát, ne feledkezzél meg", - félrehívta őt.
+
+- Nézze csak, nénike, az igazat megvallva...
+
+- No mi az, mi az lelkem; gyerünk és üljünk le amoda ni.
+
+Nikolaj egyszeriben ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy legbensőbb gondolatait is (olyanokat, a melyeket sem az anyjának, sem a hugának, se semmiféle jóbarátjának sem árult volna el) elárulja ennek a csaknem idegen asszonynak. Nikolajnak később, mikor ennek a semmi által nem indokolt és szinte megfoghatatlan őszinteségnek ez a hirtelen rohama, melynek pedig ő rá nézve nagyon komoly következményei voltak, eszébe jutott, úgy tetszett, hogy akkor egyszerűen rájött a bolondóra; pedig hát az őszinteség eme rohamának más jelentéktelen eseményekkel együtt reá, meg egész családjára nézve roppantul fontos következményei voltak.
+
+- A dolog így áll, nénikém. Az én édes anyám már régóta össze akar engem házasítani valami gazdag leánynyal; de nékem annak még a gondolata is visszataszító, hogy pénzért házasodjam.
+
+- No persze, ezt teljesen értem, - hagyta jóvá a kormányzóné.
+
+- De Bolkonszkája herczegnő, az egészen más; először is, őszintén bevallom, nekem nagyon tetszik s nagyon kedvemre való, aztán meg azóta, hogy abban a válságos helyzetben ő vele találkoztam, nagyon sokszor eszembe jutott, hogy ez a sors ujjmutatása. És a mi a fő, képzelje csak: a mama már régen gondolt erre, de azelőtt nem volt alkalmam vele találkozni, valahogyan mindig úgy fordult a dolog, hogy - nem találkoztunk. Abban az időben pedig, a mikor a húgom, Natasa, jegyben járt az ő bátyjával, abban az időben nem is gondolhattam arra, hogy őt feleségül vegyem. Úgy kellett történnie, hogy éppen akkor találkoztam vele, mikor Natasa mátkasága fölbomlott, és azután meg... Így áll tehát a dolog. Erről még soha senkinek se szóltam és nem is szólok soha. Egyedül önnek.
+
+A kormányzóné hálásan megszorította a könyökét.
+
+- Ösmeri Sophiet, az unokahugomat? Én őt szeretem, meg is igértem neki, hogy nőül veszem s ezt meg is fogom cselekedni... Ebből láthatja, hogy szó se lehet az egész dologról, - mondotta Nikolaj pirulva és minden átmenet nélkül.
+
+- Édes lelkem, ugyan hova gondolsz? Hiszen Szonyának semmije sincs, és te magad mondtad, hogy édes apád dolgai nagyon rosszul állnak. És az anyád? Ez tönkretenné őt, - ez egy. Aztán meg Sophie, ha van szíve, - ugyan micsoda élet lenne ez neki? Az anyád a kétségbeesés örvényében, a dolgaitok a legnagyobb ziláltságban... Nem, lelkem, ezt neked is, Szonyának is, meg kell értenetek.
+
+Nikolaj hallgatott. Jól esett neki hallani ezt az okoskodást.
+
+- Nénikém, azért erről mégse lehet szó, - mondotta rövid hallgatás után felsóhajtva. - Az is kérdés, hozzám jönne-e a herczegnő? Aztán meg megint gyászban van; lehet-e hát erre még csak gondolni is?
+
+- Te tán azt hiszed, hogy én most tüstént megházasítlak? Mindennek megvan a maga módja, - szólott a kormányzóné.
+
+- Milyen ügyes házasságszerző maga, nénikém, - mondotta Nikolaj, s megcsókolta pufók kis kezét.
+
+
+
+VI.
+
+Mikor Marja herczegnő Rosztovval való találkozása után Moszkvába érkezett, ott találta kis unokaöcscsét a nevelőjével és Andrej herczegnek egy levelét, a melyben ez azt kívánta tőle, hogy menjen Voronezsbe a nagynénjéhez, Molyvinczevához. Az átköltözés gondjai, a bátyjáért való aggodalom, életének egy új házban való berendezése és unokaöcscsének a nevelése, - mindez elnémította benne a kísértésnek azt az érzését, mely őt apja betegsége alatt és halála után, de különösen Rosztovval való találkozása óta gyötörte. Szomorú volt. Az apja elvesztésének a benyomása, mely összefolyt a lelkében Oroszország veszedelmével, most egy teljes csöndben eltöltött hónap után mind erősebbé lett benne. Aggódás fogta el a lelkét: azoknak a veszedelmeknek a gondolata, a melyeknek a bátyja, az egyetlen hozzá közel álló ember, a kit a sors meghagyott a számára, ki volt téve, állandóan gyötörte őt. Sok gondot okozott neki az unokaöcscse nevelése is, a melyre kezdettől fogva képtelennek érezte magát; de a lelke fenekén azért teljes volt az összhang, melyet annak a tudatnak köszönhetett, hogy sikerült magában a Rosztov megjelenésével kapcsolatosan fölmerült egyéni ábrándokat és reményeket elfojtania.
+
+Mikor a kormányzóné az estélyét követő napon elment Molyvinczevához s megbeszélte vele a tervét (arra is kitérvén, hogy bár a jelenlegi körülmények közt gondolni se lehet a formaszerű eljegyzésre, azért mégis össze lehet hozni a fiatalokat, hogy egymást megösmerjék) és mikor a néni hozzájárulását kieszközölvén, a kormányzóné Marja herczegnő előtt szóba hozta Rosztovot, fölmagasztalta őt és elmondta, hogy' elpirult a herczegnő nevének az említésére, Marja herczegnőt nem örömteljes, hanem fájdalmas érzések fogták el: belső összhangja egyszeriben semmivé lett, és újra föltámadtak benne a vágyak, a kétségek, a szemrehányások és a remények.
+
+Az alatt a két nap alatt, mely ezen hír és Rosztov látogatása közt eltelt, Marja herczegnő szüntelenül azon tünődött, vajjon hogy' viselkedjék Rosztov iránt. Majd arra határozta magát, hogy be se megy a fogadó-szobába, mikor Rosztov eljön a nagynénjéhez, mert mély gyászban lévén, nem is illik vendéget fogadnia; majd úgy találta, hogy azok után, a miket Rosztov ő érette tett, ez határozottan gorombaság volna; majd ismét az jutott eszébe, hogy a nénjének és a kormányzónénak holmi tervei vannak ő vele és Rosztovval (a pillantásaik és a szavaik olykor mintha megerősítették volna ezt a föltevést); majd megint úgy gondolkozott, hogy ilyesmit csakis ő tételezhetett föl róluk, a maga bűnösségében: mert hiszen lehetetlen, hogy ne gondoljanak arra, hogy az ő helyzetében, a mikor még a gyászfátyolt se tette le, az ilyen házassági előkészületek őt, meg édesapja emlékét csak sértenék. Abból indulván ki, hogy csakugyan nőül megy hozzá, Marja herczegnő elképzelte azokat a szavakat, a melyeket majd egymásnak mondanak, és ezek a szavak hol a kelleténél hidegebbeknek, hol meg nagyon is nagy jelentőségűeknek látszottak előtte. A vele való találkozással kapcsolatban leginkább attól a zavartól félt, mely őt föltétlenül meglepi, - ezt érezte, - és mindjárt az első találkozásra elárulja.
+
+De mikor vasárnap, mise után az inas jelentette a fogadó-szobában, hogy Rosztov gróf megérkezett, a herczegnő legkevésbbé se jött zavarba; csak halvány pirosság futotta el az arczát, s valami új és sugárzó fény villant meg a szemeiben.
+
+- Látta őt, nénike? - kérdezte Marja herczegnő nyugodt hangon, s maga se tudta, hogy' volt képes külsőleg olyan nyugodtan és természetesen viselkedni.
+
+Mikor Rosztov a szobába lépett, a herczegnő mintegy időt akarván engedni vendégének arra, hogy a nénit üdvözölje, egy pillanatra lehorgasztotta a fejét, és azután, ugyanakkor, a mikor Nikolaj hozzáfordult, fölemelte a fejét és csillogó szemekkel fogadta a tekintetét. Méltóságteljes és kecses mozdulattal, örömteljes mosolylyal az ajkán, fölkelt, odanyújtotta neki finom, bársonyos kezét és megszólalt valami olyan hangon, a melyből most először csendültek ki a nőiesség határozott árnyalatai. M-lle Bourienne, a ki szintén ott volt a fogadó-szobában, bámuló csodálkozással nézett Marja herczegnőre. A legkörmönfontabb és kaczérabb teremtés, még ő maga se tudott volna egy olyan emberrel való találkozás alkalmával, a kinek a tetszését meg akarta nyerni, ügyesebben viselkedni.
+
+"Vagy nagyon jól áll neki a fekete szín, vagy pedig csakugyan megszépült, és én nem vettem észre. De a mi a fő, - ez a tapintat és ez a kecsesség!" - gondolta magában m-lle Bourienne.
+
+Ha Marja herczegnő képes lett volna ebben a pillanatban gondolkozni, még m-lle Bourienne-nél is jobban elcsodálkozott volna azon a változáson, mely benne végbement. Attól a percztől kezdve, hogy ezt a kedves és szeretett arczot megpillantotta, az életnek valami friss ereje lett úrrá fölötte, és akaratán kívül való beszédre és cselekvésre késztette őt. Az arcza attól fogva, hogy Rosztov belépett, teljesen megváltozott. Valamint mikor az áttört, színes lámpában egyszerre lángra lobban a világosság, legott váratlan és megdöbbentő szépséggel bontakozik ki a falon az az annakelőtte durvának látszott, szövevényes és művészies munka, úgy alakult át egyszerre Marja herczegnő ábrázata is. Most először jutott kifejezésre rajta az a tiszta, benső és lelki munka, a melyben eddigi életét töltötte. Az ő egész belső és önmagával elégedetlen munkája, a szenvedése, a jóra való iparkodása, alázatossága, szeretete és önfeláldozása, - mindez ott ragyogott most tündöklő szemeiben, finom mosolyában és szelid arcza minden vonásában.
+
+Rosztov épp oly tisztán látta mindezt, mintha csak az egész életét ösmerte volna. Érezte, hogy az a leány, a ki most ott állott előtte, valami egészen más és sokkal jobb volt, mint mindazok, a kikkel eddig találkozott, és a mi a fő, sokkalta jobb, mint ő maga.
+
+A beszélgetésük a lehető legegyszerűbb és legjelentéktelenebb volt. Beszéltek a háborúról, miközben, mint mindenki, önkéntelenül túlozták az események fölött érzett szomorúságukat, beszéltek utolsó találkozásukról, de itt Nikolaj mindenképpen másra iparkodott átvinni a szót, beszéltek a jóságos kormányzónéról, s Nikolaj és Marja herczegnő rokonairól.
+
+Marja herczegnő, a mint a nagynénje szóba hozta Andrej herczeget, másra vitte át a szót és nem akart a bátyjáról beszélni. Nyilvánvaló volt, hogy Oroszország sanyarúságairól még képes volt némi alakoskodással beszélni, de a bátyja sokkal közelebb állott a szívéhez, semhogy csak úgy könnyedén tudott volna róla beszélni. Nikolaj észrevette ezt, mint a hogy' egyáltalában szokatlan éleslátással és megfigyeléssel észrevette Marja herczegnő jellemének legcsekélyebb árnyalatait is, a melyek mind csak megerősítették őt abban a meggyőződésében, hogy a herczegnő valami egészen különös és nem mindennapi teremtés. Nikolaj épp úgy, mint Marja herczegnő is, elpirult és zavarba jött, a mikor a herczegnőről beszéltek neki, sőt a mikor csak rá is gondolt, de a jelenlétében teljesen fesztelenül érezte magát, és egyáltalában nem úgy beszélt, mint a hogy' előre kiczirkalmozta volt, hanem egyenesen kimondta azt, a mi éppen az eszébe jutott és a nyelvére jött.
+
+Nikolaj rövid látogatása alatt, mint mindenütt, a hol gyermekek vannak, a hallgatás egyik pillanatában Nikolaj odafordult Andrej herczeg kis fiához, megsimogatta őt és megkérdezte tőle, vajjon szeretne-e huszár lenni? Kézen fogta a kicsikét, vidáman egyet pöndörített rajta és rápillantott Marja herczegnőre. Boldog, meghatott és bátortalan pillantás kísérte a szeretett férfi kezei közt lévő szeretett gyermeket. Nikolaj ezt a pillantást is észrevette, s mintegy megértvén a jelentőségét, elpirult a gyönyörűségtől és kedélyes vidámsággal kezdte a kis fiút csókolgatni.
+
+Marja herczegnő mély gyászban lévén, nem járt sehova, Nikolaj pedig nem tartotta illendőnek, hogy gyakran járjon hozzájuk; a kormányzóné azért tovább folytatta házasságközvetítését és elmondván Nikolajnak mindazokat a hízelgő nyilatkozatokat, a melyeket róla Marja herczegnő tett és viszont, mindenképpen azon volt, hogy Rosztov mielőbb tisztázza a helyzetet Marja herczegnővel. Ebből a czélból a mise előtt összehozta a fiatalokat a püspöknél.
+
+Bár Rosztov kijelentette a kormányzónénak, hogy semmi tisztába hozni valója se lesz Marja herczegnővel, mégis megígérte, hogy eljön.
+
+Valamint Tilsitben Rosztov nem mert kételkedni abban, vajjon csakugyan jó-e az, a mit mindenki jónak ösmer el, éppen úgy most is, mikor fölmerült előtte az a kérdés, vajjon a maga esze szerint rendezze-e be az életét, vagy pedig békességesen alárendelje magát a körülményeknek, rövid, de becsületes küzdelem után az utóbbira szánta el magát, és átengedte magát annak a hatalomnak, mely ellenállhatatlan erővel vonzotta őt (ezt érezte) valahová. Azt tudta, hogy Szonyának tett ígérete mellett elárulni az érzelmeit Marja herczegnő előtt, az lett volna, a mit ő alávalóságnak nevezett. És tudta, hogy alávalóságot ő elkövetni nem fog soha. De azt is tudta (sőt nemcsak hogy tudta, hanem a lelke fenekén érezte is), hogy ha most átengedi magát az őt irányító körülmények és emberek befolyásának, nemcsak hogy semmi rosszat, hanem valami nagyon, de nagyon fontos, valami annyira fontos dolgot cselekszik, a minőt életében még soha se cselekedett.
+
+Marja herczegnővel való találkozása után, bár látszólag ugyanaz maradt, addigi élvezetei minden varázsukat elvesztették rá nézve, s mind gyakrabban kezdett Marja herczegnőre gondolni; de soha se gondolt rá úgy, mint a hogy a többi leányokra, a kikkel életében eddig találkozott, kivétel nélkül gondolni szokott s mint a hogy' valamikor és pedig jó hosszú időn át Szonyára is gondolt. A többi leányokra, mint csaknem minden tisztességes fiatal ember, úgy gondolt, mint leendő feleségére, s beleképzelte őket a házasélet minden körülményeibe, látta rajtuk a fehér bóbitás főkötőt, ott látta őket a szamovár mellett, látta a gyermekeit, a papát és a mamát, ezeknek hozzá való viszonyát stb., stb.; s a jövőnek ezek a képei örömet szereztek neki; de mikor Marja herczegnőre gondolt, a kivel őt össze akarták boronálni, a jövendő házasságukból soha semmit se tudott maga elé képzelni. Ha megkísérelte is, zavarosan és fonákul ütött ki a dolog. Mindössze csak azt érte el vele, hogy valami nyomasztó hangulat vett rajta erőt.
+
+
+
+VII.
+
+A borodinoi ütközetnek s halottakban és sebesültekben szenvedett veszteségeinknek a rettenetes, és Moszkva föladásának még rettenetesebb híre szeptember közepe táján érkezett meg Voronezsbe. Marja herczegnő, a ki csak a lapokból értesült a bátyja megsebesüléséről, és semmi határozott hírt sem kapott felőle, mint Nikolaj hallotta (mert személyesen nem találkozott vele), készült elutazni, hogy Andrej herczeget valahol fölkutassa.
+
+Rosztov, mikor a borodinoi ütközet és Moszkva kiürítése hírét meghallotta, se kétségbeesést, se haragot, bosszúságot, vagy ezekhez hasonló érzelmeket nem érzett, hanem egyszeriben unalmasnak és bosszantónak talált Voronezsben mindent, és kényelmetlenül kezdte magát érezni, mintha csak valamiért restelkedett volna. A beszélgetések, a melyeket hallott, mind olyan mesterkélteknek látszottak előtte; nem tudta, hogy' ítélje meg mindezt, s úgy érezte, hogy majd csak az ezredében lesz előtte megint minden világossá. Sietett a lóvásárlásait mielőbb lebonyolítani, és sokszor minden igaz ok nélkül kijött a sodrából a szolgaszemélyzetével és az őrmesterével szemben.
+
+Pár nappal Rosztov elutazása előtt, az orosz csapatok győzelme alkalmából hálaadó isteni tisztelet volt kitűzve a székesegyházban, s erre a hálaadó isteni tiszteletre Nikolaj is elment. Valamivel a kormányzó mögött állott, és a legnagyobb higgadtsággal, a legkülönfélébb dolgokon tűnődve állta végig az isteni tiszteletet. Mikor a hálaadó isteni tisztelet véget ért, a kormányzóné odaintette őt magához.
+
+- Láttad a herczegnőt? - kérdezte tőle s rámutatott a fejével egy feketeruhás hölgyre, a ki a khorus mellett állott.
+
+Nikolaj nem annyira az arczéle után, mely a kalapja alól kilátszott, mint inkább az óvatosságnak, a rémületnek és a szánalomnak amaz érzése után, mely őt elfogta, legott megösmerte Marja herczegnőt. Marja herczegnő, a ki szemlátomást el volt merülve a gondolataiba, a templomból való távozása előtt, éppen az utolsó kereszteket vetette magára.
+
+Nikolaj csodálkozva nézett az arczába. Ez ugyanaz az arcz volt, melyet annakelőtte látott, ugyanaz volt rajta a finom belső és lelki munka általános kifejezése; de most egészen másként volt megvilágítva. A szomorúság, az ájtatosság és a reménység megható kifejezése ült rajta. Mint a hogy' az ő jelenlétében azelőtt is megesett Nikolajjal, a nélkül, hogy a kormányzóné biztatását, hogy menjen oda hozzá, bevárta volna, a nélkül, hogy megkérdezte volna magától, vajjon helyes és illendő-e, hogy itt a templomban beszédbe ereszkedjék vele, odalépett hozzá s elmondta, hogy hallotta nagy fájdalmát s egész lelkével együtt érez vele. Alig, hogy a herczegnő a hangját meghallotta, élénk pirosság futotta el az arczát, s egyidejűleg a fájdalmát is, az örömét is megvilágította.
+
+- Én csak egy dolgot akartam mondani önnek, herczegnő, - szólott Rosztov, - és ez az, hogy ha Nikolajevics Andrej herczeg meghalt volna, mint ezredparancsnokról, erről a lapok is azonnal hírt adtak volna.
+
+A herczegnő úgy nézett rá, mintha nem értette volna a szavait, de örült volna annak az őszinte részvétnek, melynek a kifejezése ott ült az arczán.
+
+- De meg annyi példát tudok arra, hogy a gránátszilánkok által (mint a lapok írták) okozott seb vagy azonnal halált okoz, vagy pedig könnyű lefolyású, - mondotta Nikolaj. - Reméljük a legjobbat és én meg vagyok győződve...
+
+Marja herczegnő közbevágott.
+
+- Oh, ez olyan rettenetes... - kezdte el, de az izgatottságtól nem fejezte be, a mit mondani akart, egy kecses mozdulattal (mindig ilyen volt az ő jelenlétében) lehorgasztotta a fejét, és hálás pillantást vetvén rá, kiment a nagynénje után.
+
+Aznap este Nikolaj nem ment el sehová, hanem otthon maradt, még pedig azzal a föltett szándékkal, hogy rendbehozza a számadásait azokkal, a kiktől lovakat vásárolt. Mire a dolgot elvégezte, már késő volt ahhoz, hogy elmenjen valahová, ahhoz meg korán volt, hogy lefeküdjék, s így Nikolaj hosszú ideig egyedül járt föl s alá a szobájában és a mi vajmi ritkán esett meg vele, eltűnődött az élete folyásán.
+
+Marja herczegnő már ott Szmolenszk közelében nagyon kellemes hatást tett rá. Azt, hogy olyan különös figyelemmel volt iránta, az idézte elő, hogy akkoriban olyan rendkívüli körülmények közt találkozott vele és hogy ugyanakkor az édes anyja, rá, mint gazdag leányra, különösen is fölhívta a figyelmét. Voronezsben, annak a látogatásnak az ideje alatt, a melyet nála tett, ez a benyomás nemcsak kellemes, hanem egyúttal erőteljes is volt. Nikolajt meglepte az a különös lelki szépség, melyet benne ezúttal fölfedezett. De hát ő utazni készült s esze ágába se jutott sajnálkozni azon, hogy ha Voronezsből elmegy, megfosztja magát annak a lehetőségétől, hogy a herczegnőt láthassa. De ez a mai találkozás Marja herczegnővel ott a templomban (Nikolaj érezte ezt) mélyebb nyomokat hagyott hátra a szívében, mint sem gondolta volna, sőt mélyebbet, mint a minőt a lelki nyugalma szempontjából kívánatosnak tarthatott volna. Ez a sápadt, szelíd és szomorú arcz, ez a sugárzó tekintet, ezek a csöndes és kecses mozdulatok s legfőképpen ez a mélységes és szelíd szomorúság, mely minden vonásában kifejezésre jutott, bántották őt és részvétet keltettek benne. Férfiakban Rosztov nem szivelhette a magasabbrendű, szellemi élet kifejezését (azért nem szerette Andrej herczeget sem), a melyet ő kicsinylőleg bölcselkedésnek és ábrándozásnak nevezett, de Marja herczegnőben éppen ebből a szomorúságból, mely egy Nikolaj előtt teljesen ismeretlen lelki világ teljes mélységét tárta föl előtte, valami ellenállhatatlan vonzóerőt érzett ki.
+
+"Csudálatos egy leánynak kell lennie! Valóságos angyal!" - mondotta magában. - "Miért is nem vagyok szabad, miért is hamarkodtam úgy el a dolgot Szonyával?" S önkéntelenül is párhuzamot vont kettőjük között és látta egyikben a szegénységét, a másikban pazar gazdagságát azoknak a lelki tulajdonságoknak, a melyek ő benne magában nem voltak meg s a melyeket éppen azért olyan sokra becsült. Megpróbálta elképzelni, mi volna akkor, ha ő most szabad volna. Hogy' kérné meg a kezét és hogy' tenné őt a feleségévé? De nem, ezt már nem tudta elképzelni. Elszorult a szíve s csak homályos képek kavarogtak előtte. Szonyával kapcsolatban már rég megalkotta maga előtt a jövő képét, a melyben, éppen azért, mert mindez csak a képzeletében volt meg s mert egész határozottsággal tudta, hogy Szonyában mi lakozik, olyan egyszerűnek és világosnak látszott előtte minden; de Marja herczegnővel már nem tudta elképzelni a jövőt, mert csak szerette, de nem ösmerte őt.
+
+Szonyára vonatkozó ábrándjai mind olyan játsziak és derültek voltak. De Marja herczegnőre mindig nehéz, sőt valamelyest borzasztó volt gondolnia.
+
+"Hogy' imádkozott!" - jutott eszébe. - "Látszott rajta, hogy egész lelke benne volt abban az imádságban. Igen, ez az az imádság, mely még a hegyeket is megindítja, s meg vagyok győződve, hogy az ő imádsága nem talál süket fülekre. Miért is nem imádkozom én azért, a mire szükségem van?" - gondolta magában. - "De hát mire is van szükségem? Arra, hogy szabad legyek és föl legyek oldva Szonyától. Mégis csak igaza volt neki", - jutottak eszébe a kormányzóné szavai, - "ha én őt feleségül veszem, abból csak boldogtalanság származhatik. Zűrzavar, a mama bánata... a viszonyok... rettenetes zűrzavar. Én Istenem! Szabadíts ki engem ebből a rettenetes, ebből a vígasztalan helyzetből!" - kezdett el egyszerre imádkozni. - "Igen, az ima arra is képes, hogy a hegyeket megindítsa, de ehhez hinni kell, nem pedig csak úgy imádkozni, mint a hogy' mi gyermekkorunkban Natasával imádkoztunk azért, hogy váljék odakünn czukorrá a hó, s aztán kimentünk az udvarra, hogy meggyőződjünk róla, vajjon csakugyan czukorrá változott-e a hó. Nem, de hiszen én nem ilyen badarságokért imádkozom most", - mondotta, miközben a sarokba állította a pipáját, s összetett kezekkel megállott a szentképek előtt. És megilletődve a Marja herczegnőre való emlékezéstől, elkezdett imádkozni, úgy, a mint már régóta nem imádkozott. A szemeiben és a torkában ott settenkedtek a könnyek, mikor belépett Lavruska holmi irományokkal.
+
+- Te mafla! Mit lopózol be, ha nem hívlak, - szólt Nikolaj és szaporán megváltoztatta az állását.
+
+- A kormányzótól, - mondotta Lavruska álmos hangon, - futár érkezett és leveleket hozott.
+
+- No jó, köszönöm, csak menj.
+
+Nikolaj fogta a két levelet. Az egyik az anyjától, a másik Szonyától volt. Megösmerte rajtuk a kézírást, és elsőnek a Szonya levelét bontotta föl. De alig olvasott belőle pár szót, egyszerre elsápadt az arcza, s rémülten és örömmel meredtek maguk elé a szemei.
+
+- Nem, ez lehetetlen! - mondotta hangosan. Nem lévén képes egy helyben maradni, kezében a levéllel fölkelt, s föl és alá járkálva a szobában, olvasta tovább. Először csak úgy futotta át a levelet, majd elolvasta egyszer, kétszer s a vállát fölrántva s a kezeivel hadonászva, tátott szájjal s tágra nyitott szemekkel állott meg a szoba közepén. Az, a miért csak az imént Istenhez imádkozott, teljesedésbe ment, de Nikolajt ez annyira meglepte, mintha valami egészen rendkívüli dolog lett volna, mintha erre soha nem is számított volna, s mintha éppen az, hogy a vágya oly gyorsan valóra vált, mintha az bizonyítaná, hogy nem Istentől eredt, a kihez kérésével fordult, hanem valami közönséges véletlenségből.
+
+Azt a megoldhatlannak látszó csomót, mely Rosztov szabadságát megkötötte, Szonya eme váratlan és (mint Nikolajnak tetszett) semmi által föl nem idézett levele egyszeriben megoldotta. Azt írta neki, hogy a legutóbbi szerencsétlen körülmények, az, hogy Rosztovék Moszkvában csaknem mindenüket elvesztették, s a grófnénak az az ismételten kifejezett óhajtása, hogy Nikolaj Bolkonszkája herczegnőt vegye feleségül, hosszas hallgatása és az utóbbi időben mutatott hidegsége, mindez együttvéve arra indította őt, hogy Nikolajt az igérete alól feloldja és neki teljes szabadságát visszaadja.
+
+"Nagyon terhes volt nekem az a gondolat, hogy esetleg fájdalmat okozzak és meghasonlást idézzek elő abban a családban, mely annyi jót tett velem", - írta egyebek közt, - "s az én szerelmemnek egyetlen czélja azoknak a boldogsága, a kiket szeretek; s azért kérve kérem önt, Nikolas, tekintse magát teljesen szabadnak, és tudja meg, hogy mindezek ellenére is önt senki jobban nem szeretheti, mint az ön Szonyája".
+
+Mindakét levél Trojczában kelt. A másik levelet a grófné írta. Ebben a levélben le voltak írva a Moszkvában töltött utolsó napok, az elutazás, a város égése, és a család egész vagyonának pusztulása. Ebben a levélben a grófné egyebek közt azt is közölte, hogy Andrej herczeg a sebesültek között, szintén ő velük hagyta el Moszkvát. Állapota rendkívül válságos, de az orvos az utóbbi időben valamicskével több reménynyel biztat. Szonya és Natasa úgy gondozzák, akárcsak ápolónők volnának.
+
+Nikolaj másnap elvitte ezt a levelet Marja herczegnőhöz. Se Nikolaj, se Marja herczegnő egyetlen szót sem ejtettek arról, mit jelenthet ez a pár szó: "Natasa gondozza őt", de ennek a levélnek a révén Nikolaj egyszeriben szinte rokoni viszonyban kezdte magát érezni Marja herczegnővel.
+
+Másnap Rosztov elkísérte Marja herczegnőt Jaroszlavba s pár nap mulva ő maga is visszament az ezredéhez.
+
+
+
+VIII.
+
+Szonyának Nikolajhoz intézett levele, mely imádságának megvalósulását jelentette, Trojczában kelt. A levél megírása pedig a következő körülményeknek volt köszönhető. Mind fokozottabb mértékben kezdte foglalkoztatni az öreg grófnét az a gondolat, hogy Nikolaj valami gazdag nőt vegyen feleségül. Tudta, hogy ennek a legfőbb akadálya Szonya. És Szonya élete az utóbbi időben, de különösen Nikolaj ama levele óta, a melyben Marja herczegnővel Bogucsarovoban történt találkozását leírta, napról-napra terhesebbé vált a grófné házában. A grófné egyetlen alkalmat se mulasztott el arra, hogy valami sértő szót, kegyetlen vágást ne adjon Szonyának.
+
+De pár nappal a Moszkvából való elutazás előtt, a grófné, a kit a történtek rendkívül meghatottak és fölizgattak, magához hivatta Szonyát s szemrehányások és követelőzések helyett könnyek között fordult hozzá azzal a kéréssel, hogy hálából mindazért a sok jóért, a melyet a házukban élvezett, áldozza föl magát és szakítson Nikolajjal.
+
+Szonya hiszterikus zokogásban tört ki és szipogva azt felelte, hogy megtesz mindent, kész mindenre, de határozott igéretet azért még sem tett, s a lelke fenekén nem tudta magát rászánni arra, a mit tőle követeltek. Föl kellett magát áldoznia azért a családért, a mely őt fölnevelte és eltartotta. Magát másokért föláldozni rendes szokása volt Szonyának. Az ő helyzete olyan volt ebben a házban, hogy csak áldozatok árán mutathatta ki az erényeit, és így hozzászokott az áldozatokhoz, a melyeket idők múltán szinte meg is kedvelt. De annakelőtte az önfeláldozás minden cselekedetében meg volt az az örömteljes tudata, hogy önmagát föláldozván, azáltal csak emeli a maga értékét a maga és a mások szemében, és még méltóbbá lesz Nikolajhoz, a kit az életben mindennél jobban szeretett; de most abból kellett állania ennek az áldozatnak, hogy lemondjon arról, a mi reá nézve áldozatának minden jutalma, életének egész tartalma lett volna. És, életében most először, keserűség fogta el azok iránt az emberek iránt, a kik csak azért cselekedtek vele jót, hogy őt annál érzékenyebben megkínozhassák; irígységet érzett Natasa iránt, a ki soha ehhez hasonlót nem érzett, a ki soha se volt kénytelen áldozatokat hozni, hanem ellenkezőleg, mindig másokat késztetett áldozatokra, s a kit mind a mellett mindenki szeretett. És Szonya most először érezte, hogy Nikolaj iránt táplált csöndes és tiszta szerelme egyszerre szenvedélyes érzéssé kezdett válni, mely a szabályoknak, meg az erényeknek és a vallásnak fölötte állott; és ennek az érzésnek a hatása alatt Szonya, a ki függő élete révén hozzászokott volt a zárkózottsághoz, általános és határozatlan szavakkal felelt a grófnénak, kerülte a vele való beszélgetést s elhatározta, hogy bevárja, míg találkozhatik Nikolajjal, még pedig azzal a föltett szándékkal, hogy e találkozás alkalmával nem hogy fölszabadítsa, de ellenkezőleg, mindörökre magához kösse őt.
+
+A moszkvai tartózkodás utolsó napjainak a gondjai és borzalmai elnémították Szonyában az őt nyomasztó sötét gondolatokat. Örült, hogy menedéket talált előlük a gyakorlati tevékenységben. De mikor értesült róla, hogy Andrej herczeg a házukban van, minden őszinte szánalma ellenére is, a melylyel iránta és Natasa iránt viseltetett, annak az örömteljes és szinte babonás érzése fogta el, hogy az Isten nem akarja, hogy őt elválaszszák Nikolajtól. Tudta, hogy Natasa csak Andrej herczeget szerette s még most se szünt meg őt szeretni. Tudta, hogy ilyen rettenetes körülmények közt találkozván most újra, meg fogják egymást szeretni, s hogy akkor Nikolaj a köztük létrejött rokoni viszony következtében, nem fogja Marja herczegnőt nőül vehetni. Mindama borzalmak ellenére, melyek az utolsó napokban és az utazás első napjaiban végbementek, ez az érzés és az a tudat, hogy íme a Gondviselés beleavatkozott az ő személyes ügyeibe, örömet okozott Szonyának.
+
+A trojczai hegyi kolostorban tartották Rosztovék útközben az első pihenőt.
+
+A kolostor fogadójában három szobát rendeztek be a számukra, a melyek közül az egyiket Andrej herczeg foglalta el. A sebesült aznap sokkal jobban volt. Natasa ott ült mellette. A gróf és a grófné a szomszéd szobában üldögéltek s beszélgettek a perjellel, a ki meglátogatta volt régi ismerőseit és bőkezű jóakaróit. Szonya is ott volt s gyötörte a kiváncsiság, vajjon miről beszélgetett Andrej herczeg Natasával. Az ajtón keresztül hallotta a hangjukat. Andrej herczeg szobájának az ajtaja kinyílt, Natasa izgatott arczczal lépett ki onnan, s észre sem vevén a szerzetest, a ki üdvözlésére fölkelt a helyéről és a jobbkarjának a széles ujja felé nyúlt, odament Szonyához és megfogta a kezét.
+
+- Natasa, mi lelt? Jer ide, - szólott a grófné.
+
+Natasa elfogadta a perjel áldását, a ki azt tanácsolta neki, hogy forduljon segítségért az Istenhez és a beteg védszentjéhez.
+
+A perjel eltávozása után Natasa legott karon fogta a barátnőjét és bement vele az üres szobába.
+
+- Szonya, igen? Életben fog maradni? - kérdezte. - Szonya, milyen boldog és mégis milyen szerencsétlen vagyok én! Szonya, lelkem, - maradjon minden a régiben. Csak ő éljen. Az nem lehet, hogy ő... mert, mert... - és Natasa sírva fakadt.
+
+- Így ni! Tudtam én ezt! Istennek hála, - mondotta Szonya. - Életben fog maradni.
+
+Szonya nem kevésbbé volt izgatott, mint barátnője, úgy az ő rémületétől és fájdalmától, mint a maga egyéni és senki előtt el nem árúlt gondolataitól. Zokogva csókolgatta és csittítgatta Natasát. "Csak ő életben maradjon!" - gondolta. Miután jól kisírták és kibeszélték magukat és letörölték a könnyeiket, mind a ketten odamentek Andrej herczeg ajtajához. Natasa csöndesen kinyitván az ajtót, bepillantott a szobába. Szonya a félig nyitott ajtó előtt ott állott mellette.
+
+Andrej herczeg magasan feküdt, egymásra tetézett három párnáján. Sápadt arcza nyugodt volt, a szemei le voltak hunyva, s látni lehetett, a mint egyenletesen lélekzett.
+
+- Oh, Natasa! - kiáltott föl egyszerre Szonya s megkapván az unokahúga kezét, elhúzódott az ajtó mellől.
+
+- Mi az, mi az? - kérdezte Natasa.
+
+- Ez az, látod, ez az... - mondotta Szonya sápadt arczczal s reszkető ajakkal.
+
+Natasa csöndesen betette az ajtót s odament Szonyával az ablakhoz, egyelőre sejtelme se lévén róla, hogy mit mondott neki Szonya.
+
+- Emlékszel? - kérdezte Szonya rémült és ünnepélyes arczczal. - Emlékszel, mikor helyetted belenéztem a tükörbe... Otradnoeban, karácsonykor... Emlékszel rá, mit láttam akkor?...
+
+- Igen, igen, - szólott Natasa tágra nyitott szemekkel, homályosan emlékezvén rá, hogy Szonya akkor valamit beszélt Andrej herczegről, a kit fekve látott maga előtt.
+
+- Emlékszel? - folytatta Szonya. - A mit akkor láttam, elmondtam mindenkinek, neked is, Dunyasának is. Láttam, a mint az ágyon fekszik, - mondotta, s minden legkisebb részletnél valami mozdulatot tett kezének kinyujtott ujjával, - láttam, a mint lehunyta a szemeit s szakasztott olyan rózsaszinű paplannal volt letakarva, azután összekulcsolta a kezeit, - mondotta Szonya, meg lévén győződve, hogy a mint az imént látott részleteket leirta, ugyanezeket akkor is látta. Akkor pedig semmit se látott, csak úgy mondta, hogy látta azt, a mi éppen az eszébe jutott; de az, a mit akkor kieszelt volt, épp oly valóságosnak látszott előtte most, mint bármilyen más emléke. Arra, a mit akkor mondott, hogy rápillantott és mosolygott s hogy valami pirossal volt letakarva, nemcsak emlékezett, de erősen meg volt róla győződve, hogy már akkor is látta és mondotta, hogy rózsaszínű paplannal, éppen rózsaszínűvel volt letakarva s a szemei le voltak hunyva.
+
+- Igen, igen, éppen rózsaszínűvel, - mondotta Natasa, a ki azt hitte, hogy tisztán emlékszik rá, hogy akkor is rózsaszínűt mondott, s éppen ebben látta ennek a jóslásnak a rendkívüliségét és titokzatosságát.
+
+- De hát mit jelent ez? - kérdezte Natasa elmélázva.
+
+- Oh, én nem tudom, de mindez olyan rendkívüli, - mondotta Szonya s a fejéhez kapott.
+
+*
+
+Pár percz múlva Andrej herczeg csengetett és Natasa bement hozzá; Szonya pedig, a kin ritka magasfokú izgatottság és megilletődés vett erőt, ott maradt az ablaknál és eltünődött a történtek szokatlanságán.
+
+Ezen a napon kellett elküldeni a hadsereghez a leveleket és így a grófné is írt volt a fiának.
+
+- Szonya, - mondotta a grófné, fölpillantván a levélről, mikor az unokahuga elment mellette. - Szonya, te nem írsz Nikolenykának? - kérdezte a grófné halk, reszkető hangon és bágyadt, pápaszemes szemeinek a tekintetéből Szonya mindazt kiolvasta, a mit a grófné ezekkel a szavakkal mondani akart. Benn volt ebben a pillantásban a rimánkodás, a visszautasítástól való félelem, a szégyenkezés azért, a mit kérni akart, s a megtagadás esetén a kérlelhetetlen gyűlöletre való készség.
+
+Szonya odament a grófnéhoz s letérdelve megcsókolta a kezét.
+
+- Majd írok, mamácska, - mondotta.
+
+Szonya ellágyult, izgatott lett és megilletődött mindattól, a mi ezen a napon történt, különösen jóslatának attól a titokzatos megvalósúlásától, a mit az imént látott. Most, a mikor tudta, hogy abban az esetben, ha az Andrej herczeg és Natasa közt való viszony megújul, Nikolaj nem veheti feleségül Marja herczegnőt, örömmel érezte az önfeláldozás ama hangulatának a visszatérését, a melyben a megszokás révén már úgy szeretett élni. És könnyekkel a szemében s annak az örömteljes tudatával, hogy valami nagylelkű cselekedetet visz véghez, mialatt a könnyek elhomályosították bársonyos, fekete szemeit, rövid szüneteket tartva megírta azt a megható levelet, a mely Nikolajt úgy megdöbbentette.
+
+
+
+IX.
+
+A főőrségen, a hová Pierre-t elvezették, azok a tisztek és katonák, a kik őt elfogták, bár ellenséges indulattal, de mégis tiszteletteljesen bántak vele. Még kiérezhető volt a bánásmódjukból az a bizonytalanság, hogy nem tudták kicsoda (nem valami nagyon előkelő személyiség-e) és az az ellenséges indulat, melyet a csak az imént köztük lejátszódott személyes harcz keltett föl bennük.
+
+De mikor másnap reggel fölváltották az őrséget, Pierre érezte, hogy az új őrség előtt - sem a tisztek, sem a katonák előtt, - már nem volt meg neki az a jelentősége, mint azok előtt, a kik őt elfogták. És csakugyan a másnapi őrséghez tartozók ebben a paraszt kaftánba öltözött kövér emberben már nem látták azt az életteljes embert, a ki oly elszántan küzdött azzal a fosztogatóval, s az őrség katonáival, s a ki oly ünnepélyes hangon beszélt arról a gyermekről, a kit a tűzből kimentett, hanem egyszerűen azok közül az oroszok közül, a kiket a felettes hatóság parancsára letartóztattak, a tizenhetediket látták. Ha volt is Pierre-ben valami különös, ez csak az ő bátor s mélázva tünődő lénye, és franczia tudománya volt, a mely nyelven a francziák előtt szinte csodálatosan szépen tudta magát kifejezni. De mindezek ellenére Pierre-t ugyanaznap összecsukták más összefogdosott gyanús emberekkel, mert arra a szobára, a melyben ő volt, egy tisztnek volt szüksége.
+
+Mindazok az oroszok, a kiket Pierre-rel együtt letartóztattak, a legalsóbb néposztályhoz tartoztak. És ezek valamennyien fölismervén Pierre-ben az urat, annál is inkább idegenkedtek tőle, mert francziául is beszélt. Pierre szomorúan hallgatta, a mint rajta gúnyolódtak.
+
+Másnap este Pierre megtudta, hogy a letartóztatottak fölött (és így alkalmasint ő fölötte is) gyujtogatás vádja miatt készülnek törvényt ülni. Harmadnapra Pierre-t a többiekkel együtt elvezették valami házba, a hol egy fehér bajúszos franczia tábornok, két ezredes és még néhány karszalagos franczia ült egy asztal körül. Pierre-hez, úgy mint a többiekhez is, azzal a látszólag minden emberi gyöngédséget meghaladó pontossággal és szabatossággal, a melylyel a vádlottakkal szemben rendesen viselkedni szoktak, a legkülönfélébb kérdéseket intézték az iránt, vajjon kicsoda? Honnan jött? Mi volt a szándéka? stb.
+
+Mindezeknek a kérdéseknek, a melyek úgyszólván teljesen figyelmen kívül hagyták a szóban forgó ügy lényegét, és kizárták e lényeg földerítésének a lehetőségét, mint a hogy' ez a törvény előtt föltett kérdéseknél rendesen lenni szokott, kizárólag az volt a czéljuk, hogy megássák azt a medret, a melybe az ítélőbírók a vádlott feleleteit terelni akarták, hogy így eljussanak voltaképpeni czéljukhoz, a vádlott elítéléséhez. A mint olyasvalamit kezdett mondani, a mi nem felelt meg ennek a czélnak, legott elzárták a medret, s a víz folyhatott oda, a hova akart. Ezenkívül Pierre is érezte azt, a mit a vádlottak a törvény előtt mindig érezni szoktak, a csodálkozást, hogy miért is intézték hozzá mindezeket a kérdéseket. Úgy érezte, hogy csak puszta leereszkedésből vagy udvariasságból alkalmazták ennek a kijelölt medernek a cselvetését. Tudta, hogy a hatalmában van ezeknek az embereknek, s hogy csak a hatalom juttatta őt ide, s csak a hatalom adott nekik jogot arra, hogy feleletet követeljenek tőle a kérdéseikre, s hogy ennek a gyülekezetnek kizárólagos czélja az volt, hogy őt elítélje. S éppen azért, mert a kezükben volt a hatalom és az volt a vágyuk, hogy őt elítélhessék, teljesen fölösleges volt a kérdések és az egész bírósági eljárás komédiája. Nyilvánvaló volt, hogy minden feleletének csak a bűnösségét kellett bizonyítania. Arra a kérdésre, hogy mit csinált, mikor elfogták, Pierre némi tragikus lendülettel azt felelte, hogy visszaadott a szüleinek egy gyermeket, a kit "a lángok közül mentett meg." Miért kapott hajba a fosztogatóval? Pierre azt felelte, hogy védelmére kelt egy nőnek, s hogy a bántalmazott nő védelme minden embernek kötelessége, hogy... Itt félbeszakították: ez már nem illett bele a számításukba. Mit keresett annak az égő háznak az udvarán, a hol több szemtanú látta? Azt felelte, hogy elment megnézni, mi történik Moszkvában. Itt megint félbeszakították: nem azt kérdezték, hova ment, hanem mit keresett ott a tűz mellett. Kicsoda ön? ismételték meg előtte az első kérdést, a melyre azt mondta volt, hogy nem akar válaszolni. Most megint csak azt felelte, hogy nem mondhatja meg, kicsoda.
+
+- Írja csak, ez gyanús. Fölötte gyanús, - mondotta neki a fehér bajúszos és piros-pozsgás ábrázatú tábornok.
+
+Negyednapra a zubovszki sáncz környékén is kiütött a tűz.
+
+Pierre-t tizenharmadmagával átkísérték a krymi gázlóhoz s ott egy kereskedő házának a kocsiszínébe csukták. Az utczán menve, Pierre szinte fuldoklott a füsttől, mely úgy látszott, mintha az egész várost elborította volna. Minden oldalról tüzek látszottak. Pierre akkor még nem fogta föl Moszkva égésének a jelentőségét és borzadva nézte ezeket a tüzeket.
+
+Még négy napot töltött Pierre egy, a krymi gázlónál lévő háznak a kocsiszínében, és ez alatt az idő alatt megtudta a franczia katonák beszélgetéséből, hogy a vele együtt elzárva lévők napról-napra várhatták a sorsuk eldöntését, mely egy marsall kezében volt. De hogy ki volt ez a marsall, azt Pierre-nek nem sikerült a katonáktól megtudnia. A katonák szemében a marsall nyilván a hatalomnak valami magasabbrendű és valamelyest titokzatos lánczszeme volt.
+
+Szeptembernek ezek az első napjai, egészen nyolczadikáig, a mikor a foglyokat másodszor is kihallgatásra vitték, voltak Pierre-re nézve a legsúlyosabbak.
+
+
+
+X.
+
+Szeptember nyolczadikán, az után a tiszteletteljes viselkedés után ítélve, a melyet az őrség legénysége iránta tanúsított, egy nagyon magasrangú katonatiszt jött be a kocsiszínbe a foglyokhoz. Ez a tiszt, a ki alkalmasint a vezérkarhoz tartozott, kezében egy lajstrommal, fölolvasta az oroszok névsorát, Pierre-t pedig úgy szólította, mint "a ki nem akarja a nevét megmondani". Azután egykedvűen és lomhán végignézvén a foglyokon, megparancsolta az őrség tisztjének, hogy mielőtt a marsall elé vezetné őket, öltöztesse föl tisztességesen és szedje rendbe valamennyiüket. Egy óra múlva megjelent egy szakasz katona, s Pierre-t a többi tizenhárommal együtt elvezették a Gyevicsje mezőre. A tegnapi eső után derült és napos idő lett, s rendkívüli tiszta volt a levegő. A füst nem csapódott le, mint azon a napon, a mikor Pierre-t a zubovszki sánczon levő főőrségtől elkísérték, hanem sűrű oszlopokban emelkedett fölfelé a tiszta levegőben. A tüzek lángja sehol se látszott, de minden oldalról sűrű füstoszlopok emelkedtek, és egész Moszkva, mindaz, a mit Pierre csak láthatott, egyetlen tűztenger volt. Puszta térségek látszottak mindenfelé kályhákkal és kéményekkel, a melyek közt itt-ott leégett falak kandikáltak ki. Pierre elbámészkodott maga körül, s nem ösmert rá a város jól ismert kerületeire. Itt-ott sértetlenül maradt templomok látszottak. A Kreml teljes épségben fehérlett a távolban tornyaival s rettenetes Iván szobrával. A közelben vidáman csillogott a novogyevicsei kolostor kupolája, s szokatlanul tisztán csengve áradt szét belőle a harangszó. Ez a harangozás eszébe juttatta Pierre-nek, hogy vasárnap és Mária születése napja van. De úgy látszott, nem volt a városban senki, a ki ezt az ünnepet megülje: mindenütt csak a tűz rombolása látszott, s az egész lakosságból mindössze lerongyolódott alakok bukkantak föl itt-ott, de a francziák láttára ezek is legott elrejtőztek.
+
+Nyilvánvaló volt, hogy az orosz fészek el volt pusztítva, semmivé volt téve; de az orosz rendnek ebből a megsemmisüléséből Pierre önkéntelenül kiérezte, hogy ebben az elpusztított fészekben most egy egészen más, de erőteljes franczia rend kapott lábra. Érezte ezt, a mint végignézett azokon a szabályosan zárt sorokban vidáman és önérzetesen lépkedő katonákon, a kik őt a többi bűnösökkel együtt kísérték; érezte, a mint meglátott egy velük szembe jövő kétlovas hintón ülő előkelő franczia hivatalnokot, a kinek a lovait katona hajtotta, kiérezte ezt a mező baloldala felől feléje áradó katona-zene vidám hangjaiból, de különösen kiérezte és megértette ezt abból a névsorból, a melyet előttük az a franczia tiszt ma délelőtt fölolvasott. Pierre-t fogták a katonák s néhány tuczat más fogolylyal együtt egyik helyről a másikra kísérték; úgy látszott, mintha esetleg meg is feledkezhetnének róla, vagy összetéveszthetnék másokkal. De nem: azok a feleletek, melyeket kihallgatásakor adott, visszatértek hozzá annak a megnevezésnek a formájában: "az a ki nem akarja megmondani a nevét." S ezzel a névvel, mely olyan furcsának tűnt föl Pierre előtt, elvezették őt most valahová, azzal a kétségtelen és az arczukról leolvasható meggyőződéssel, hogy a többi foglyok és ő voltak azok, a kikre most szükség volt, s a kiket oda vezettek, a hova éppen kellett. Pierre valami hitvány kis forgácsnak érezte magát, mely egy előtte bár ösmeretlen, de szabályosan működő gép kerekei közé került.
+
+Pierre-t a többi bűnösökkel együtt átvezették a Gyevicsje-mező jobb felére, egy a kolostortól nem messze fekvő házba, a melyet tágas kert vett körül. Ez Scserbatov herczeg háza volt, a melyben Pierre azelőtt gyakran megfordult, s a melyben most, mint a katonák beszélgetéséből megtudta, az eckmühleni herczeg és marsall lakott.
+
+Odavezették őket a lépcsőhöz, a honnan egyenkint kísérték be őket a házba. Pierre volt a hatodik, a kit bevezettek. Egy üveges folyosón és egy Pierre előtt jól ösmert pitvaron és előszobán keresztül bevezették őt egy hosszú és alacsony szobába, a melynek az ajtajában egy segédtiszt állott.
+
+Davoust a szoba végén egy asztal mellett ült, pápaszemmel az orrán. Pierre egészen közel odament hozzá. Davoust föl se pillantott s nyilván egy előtte heverő írásba volt elmerülve. A nélkül, hogy fölemelte volna a tekintetét, megkérdezte tőle: kicsoda maga?
+
+Pierre most azért hallgatott, mert egyetlen szót is képtelen volt kiejteni. Pierre-re nézve Davoust nem volt egyszerű franczia marsall, - Davoust az ő szemében egy kegyetlenkedéseiről ösmert ember volt. Pierre, a mint ránézett Davoust rideg arczára, a ki mint a szigorú tanító, el volt szánva, hogy egy ideig türelmesen vár a válaszra, érezte, hogy minden másodpercznyi késedelem esetleg az életébe kerülhet; de nem tudta, mit mondjon. Elmondani ugyanazt, a mit első kihallgatása alkalmával mondott, nem volt bátorsága, a kilétét és a rangját elárulnia pedig veszedelmes és szégyenletes lett volna. Pierre tehát hallgatott. De még mielőtt valamire elhatározhatta volna magát, Davoust felütötte a fejét, feltolta a pápaszemét a homlokára, összehunyorította a szemeit és merően ránézett Pierre-re.
+
+- Én ezt az embert ösmerem, - mondotta egyenletes és hideg hangon, mely nyilván arra volt szánva, hogy Pierre-t megijeszsze. A hideg borzongás, mely az imént Pierre hátán átfutott, most mint valami vascsavar szorongatta a fejét.
+
+- Tábornok, lehetetlen, hogy ön engem ösmerjen, én önt soha se láttam.
+
+- Ez egy orosz kém, - vágott közbe Davoust a szobában levő másik tábornokhoz fordulva, a kit Pierre nem is vett észre. És Davoust elfordult tőle. Pierre valami szokatlan érczességgel a hangjában, egyszerre megszólalt.
+
+- Nem, Fenség, - mondotta, hirtelen eszébe jutván, hogy Davoust herczegi rangban van. - Nem, Fenség, engem nem ösmerhet. Én népfölkelő tiszt vagyok, s nem távoztam el Moszkvából.
+
+- A neve? - ismételte Davoust.
+
+- Bezuchij.
+
+- Mivel bizonyíthatja, hogy nem hazudik?
+
+- Fenség! - kiáltott föl Pierre nem sértődött, de könyörgő hangon.
+
+Davoust fölemelte a fejét és merően nézett Pierre-re. Pár pillanatig farkasszemet néztek és ez a pillantás mentette meg Pierre-t. Ennek a háború és a törvénykezés szabályai ellenére váltott pillantásnak a révén valami emberies viszony jött létre kettőjük közt. Ebben az egyetlen pillanatban a homályos érzések egész sora viharzott át mindkettőjükön, a miből megértették, hogy mindketten az emberiség gyermekei, hogy testvérek.
+
+Davoust előtt, a ki felütötte a fejét az iratairól, a melyekben az emberek dolga és élete csak mint egy-egy szám szerepelt, az első pillanatban Pierre csak egy körülmény volt; és Davoust minden lelkiösmereti furdalás nélkül kész lett volna őt agyonlövetni; de most már az embert is meglátta benne. Egy pillanatra elgondolkozott.
+
+- Mivel igazolja, hogy nem hazudik? - szólott Davoust hidegen.
+
+Pierre-nek eszébe jutott Ramballes, s megnevezte az ezredét, a nevét és azt az utczát, a melyben a ház volt.
+
+- Ön nem az, a kinek mondja magát, - szólott ismét Davoust.
+
+Pierre reszkető és szakgatott hangon elkezdte felsorolni a vallomásának az igaz volta mellett szóló bizonyítékokat.
+
+De ekkor belépett a segédtiszt és valamit jelentett Davoust-nak.
+
+Davoust arcza arra a hírre, melyet a segédtiszt hozott, egyszerre fölragyogott és elkezdett begombolkozni. Pierre-ről nyilván teljesen megfeledkezett.
+
+Mikor a segédtiszt fölhívta figyelmét a fogolyra, összeránczolta homlokát és Pierre felé intvén, parancsot adott, hogy vezessék el. De hova kellett őt elvezetniük, azt Pierre nem tudta: vissza a kocsiszínbe, vagy a kijelölt vesztőhelyre, a melyet a társai, mikor a Gyevicsje-mező mellett eljöttek, megmutattak neki.
+
+Félrefordította a fejét és látta, hogy a segédtiszt még valamit kérdezett a marsalltól.
+
+- Igen, természetesen, - felelt Davoust, de hogy mire mondott "igen"-t, azt Pierre nem tudta.
+
+Pierre nem emlékezett rá, hogy hova és mennyi ideig mentek. A teljes közönyösség és eltompultság állapotában rakta egymásután a lábait a többiekkel együtt mindaddig, míg valamennyien - s így ő is, - meg nem álltak.
+
+Egész idő alatt csak egyetlen gondolat járt Pierre fejében. És pedig az: vajjon ki volt az, a ki őt halálra ítélte? Nem azok az emberek voltak, a kik őt kihallgatták: közülük egyik sem akarta és nyilván nem is tudta azt megcselekedni. Davoust se volt, a ki oly emberségesen nézett rá. Még egy pillanat, és Davoust belátta volna, hogy rosszat cselekszenek, de ezt a pillanatot megzavarta a segédtiszt, a ki belépett. És nyilván ez a segédtiszt sem akart semmi rosszat, csak éppen elhalaszthatta volna a belépését. De hát végre is ki volt az, a ki őt halálra ítélte, megölte, s minden emlékeivel, törekvéseivel, reményeivel és gondolataival együtt megfosztotta őt, Pierre-t az életétől? Ki tette ezt? És Pierre érezte, hogy senki.
+
+A rend és a körülmények találkozása.
+
+A rend volt az, mely őt, Pierre-t megölte, az életétől, mindenétől megfosztotta, semmivé tette.
+
+
+
+XI.
+
+Scserbatov házából a foglyokat egyenesen lekísérték a Gyevicsje-mezőre, balra a kolostor mellé, s odavezették egy veteményes kerthez, a mely mellett egy karó állott. A karó mellett egy mély gödör volt frissen kiásva s a karó és a gödör körül félkörben tömérdek nép állott. A tömeg kisebb részében orosz, nagyobb részében pedig Napoleon hadseregéből való s a legkülönfélébb egyenruhákat viselő német, olasz és franczia katonákból állott. A karótól jobbra és balra, piros vállrojtos, kék egyenruhás, bakkancsos és csákós franczia katonák állottak arczvonalban.
+
+A bűnösöket a lajstrom sorrendjében állították föl (Pierre a hatodik volt) s odavezették őket a karóhoz. Egyszerre két oldalról megperdült néhány dob, és Pierre úgy érezte, mintha ezzel a dobpergéssel lelkének egy része kiszakadt volna. A gondolkodása és az ítélőképessége megbénult teljesen. Nem volt képes egyébre, mint látni és hallani. S csak az az egy vágya volt, vajha az a rettenetes dolog, a minek be kellett következnie, mielőbb bekövetkeznék. Pierre rápillantott a társaira és fürkészve nézte őket.
+
+A sor szélén álló két ember, beretvált feje után ítélve, fegyencz volt. Az egyik magas és sovány; a másik fekete, kóczos, izmos és laposorrú. A harmadik, valami cselédféle, vagy negyvenötesztendős, deresedő ember volt, teste kerek és jól táplált. A negyedik egy nagyon szép arczú paraszt, a szakálla gesztenyeszínű, szemei feketék. Az ötödik alig volt több tizennyolcz évesnél, arcza sovány és sárga, termete alacsony, valami gyári munkás lehetett.
+
+Pierre hallotta, a mint a francziák azon tanakodtak, vajjon egyenkint vagy kettesével lőjjék-e őket agyon. "Kettesével", felelt hideg nyugalommal a rangban legidősebb tiszt. Mozgolódás támadt a katonák soraiban, s látszott, hogy valamennyien sietnek, sietnek pedig nem úgy, mint azok szoktak, a kikre valami mindenki előtt érthető munka vár, hanem úgy, mint azok, a kik mielőbb túl akarnak esni valami elkerülhetetlen, de kellemetlen és megfoghatatlan föladaton.
+
+Egy szolgálati övvel fölszerelt franczia tisztviselő odaállott a bűnösök sorának a jobb szélére s oroszul és francziául felolvasta az ítéletet.
+
+Azután két pár franczia odalépett a bűnösökhöz s a tiszt parancsára megfogta a sor szélén álló két fegyenczet. A fegyenczek a karóhoz lépve megállottak, s mialatt odahozták a zsákokat, melyekkel a fejüket beborították, szótlanul néztek körül, mint a hogy' a fölhajszolt vad vár a közeledő vadászra. Az egyik folyton keresztet hányt magára, a másik meg a hátát vakarta és valahogy mosolyra emlékeztetőn elhúzta az ajkait. A katonák szaporán bekötötték a szemeiket s odakötötték őket a karóhoz.
+
+Tizenkét ember puskával a kezében, egyenletes és szilárd léptekkel kilépett a sorból s a karótól vagy nyolcz lépésnyire megállt. Pierre elfordult, hogy ne lássa azt, a mi most következik. Egyszerre ropogás és dörgés hallatszott, mely a legrettenetesebb égzengésnél is erősebbnek tűnt föl Pierre előtt, és odanézett. A francziák sápadt arczczal és reszkető kezekkel dolgoztak a nagy füstben a gödör körül. Elővezették a következő kettőt. Ezek is, ugyanolyan szemekkel, szótlanul, segítséget kunyorálva néztek mindenkire, s nyilván nem értették, mi fog velük történni, s nem is hittek benne. Nem is hihettek, mert egyedül csak ők tudták, mi volt nekik az élet, s éppen azért nem értették és nem hitték, hogy lehetséges legyen őket ettől megfosztani.
+
+Pierre nem akart odanézni és megint elfordult; de megint valami iszonyú, robbanásszerű dörej ütötte meg a fülét, s ezekkel a hangokkal egyidejűleg nagy füstöt és egy kis vért látott, látta ezenkívül a francziák sápadt és rémült ábrázatát, a kik megint valamit babráltak a gödör körül és reszkető kézzel taszigálták egymást. Pierre nehezen zihálva nézett körül, mintha csak azt kérdezte volna: mi ez? Ugyanez a kérdés mindazokban a pillantásokban benne volt, a melyek a Pierre pillantásával találkoztak.
+
+Az oroszok, a franczia katonák és tisztek, szóval kivétel nélkül az összes jelenlévők arczáról ugyanazt a félelmet, rémületet és küzdelmet olvasta le, mely az ő szivében háborgott. "De hát végre is, ki cselekszi ezt? Valamennyien épp úgy szenvednek, mint én? Ki az hát? Kicsoda?" - villant meg egy pillanatra Pierre lelkében.
+
+- A nyolczvanhatosok lövészei, előre! - kiáltotta valaki. Az ötödiket, a ki Pierre mellett állott, elővezették, de - egyedül. Pierre nem tudta, hogy meg van mentve, s hogy őt meg a hátralévőket csak azért vezették ide, hogy a kivégzésnél jelen legyenek. Folyton növekedő rémülettel, sem örömet, sem megnyugvást nem érezve nézte azt, a mi ott előtte történt. Az ötödik az a köntösbe öltözött gyári munkás volt. Alig, hogy hozzányúltak, a rémülettől félreugrott és Pierre után kapott (Pierre megrezzent és kitépte magát a kezei közül). A munkás képtelen volt a lábán megállani. Megragadták hát a hóna alatt, miközben éktelenül jajveszékelt. Mikor odavezették a karóhoz, egyszerre elhallgatott. Mintha csak hirtelen észre tért volna. Vajjon belátta-e, hogy hasztalanul kiabál, vagy tán lehetetlennek hitte, hogy őt emberek megölhessék, de nyugodtan odaállt a karóhoz, várta, hogy bekössék a szemét, és mint a sebzett vad nézett körül csillogó szemeivel.
+
+Pierre most már nem tudott elfordulni, nem tudta a szemeit eltakarni. Úgy a tömeg, mint az ő kiváncsisága és izgatottsága ennél az ötödik gyilkosságnál a legmagasabb fokra hágott. Valamint a többiek, ez az ötödik is nyugodtnak látszott: szétnyitotta a köntösét s az egyik mezitelen lábával megvakarta a másikat.
+
+Mikor elkezdték a szemeit bekötni, ő maga igazította meg a tarkóján a csomót, mely kissé nyomta a nyakát; majd, mikor odatámasztották a véres karóhoz, hátraszegte a fejét, s miután így sem volt kényelmes neki, állást változtatott, fesztelenül kinyújtotta a lábait és nyugodtan nekitámaszkodott a karónak. Pierre le nem vette róla a szemét s egyetlen, legkisebb mozdulata se kerülte el a figyelmét.
+
+Ezután fel kellett hangzania a vezényszónak, s a vezényszó után el kellett dördülnie nyolcz puskának. De Pierre, bármennyire iparkodott is később visszaemlékezni, semmit se hallott a lövésekből. Csak azt látta, a mint a munkás teste egyszerre ránehezedett a kötelekre, a melyekkel oda volt kötve, a mint két helyen vér serkedt ki a testéből, a mint a kötelek a reájuk nehezedő test súlyától megereszkedtek, s a mint a munkás természetellenesen lecsüggesztvén a fejét, megbicsaklott lábakkal leült a földre. Pierre odaszaladt a karóhoz. Nem tartotta vissza senki. A megrémült és sápadt emberek valamit babráltak a munkás körül. Az egyik bajuszos, öreg francziának megrezdült az álla, mikor a köteleket kioldozta. A test leereszkedett. A katonák ügyetlenül és sietve odavonszolták a karó mögé és belökték a testet a gödörbe.
+
+Valamennyien szemlátomást és minden kétséget kizáróan tudták, hogy bűnösök voltak, a kiknek mielőbb el kellett takarítaniuk szem elől bűnüknek a nyomait.
+
+Pierre bepillantott a gödörbe és látta, a mint a munkás ott feküdt égnek meredt térdekkel, s egyik válla magasabban állott a másiknál. És ez a válla görcsösen és egyenletesen hol emelkedett, hol leszállott. De ekkorra már több lapátra való földet hánytak volt rá a testre. Az egyik katona bosszúsan, rosszakaratúlag és beteges ingerültséggel rákiáltott Pierre-re, hogy menjen a helyére. De Pierre nem értette meg, s tovább is ottmaradt a karó mellett, a honnan nem kergette el senki.
+
+Mikor a gödör már egészen be volt temetve, fölhangzott egy vezényszó. Pierre-t visszavezették a helyére, és a karó két oldalán arczvonalban állott franczia csapatok félfordulót csináltak és szabályos léptekkel elvonultak a karó mellett. Az a huszonnégy lövész, a ki töltött fegyverrel állott a kör közepén, sietve ugrott be a helyére, mialatt a szakasz elvonult.
+
+Pierre most bamba szemekkel nézte a lövészeket, a kik párosával kivonultak a körből. Egynek kivételével valamennyien csatlakoztak a szakaszhoz. Az egyik fiatal katona, halotthalvány arczczal, hátracsapott csákóval, fegyverét a földre eresztve, még mindig ott állott a gödörrel szemben azon a helyen, a honnan lőtt. Úgy tántorgott, mint a részeg, hol előre, hol hátra tett néhány lépést, hogy imbolygó testével fönntartsa az egyensúlyt. Egy öreg altiszt kiugrott a sorból s vállon ragadva a fiatal katonát, betuszkolta őt a szakaszba. Az oroszok és a francziák tömege kezdett oszladozni. Szótlanul és lehorgasztott fejjel mentek valamennyien.
+
+- Ez majd megtanítja őket gyújtogatni, - mondotta a francziák közül valaki. Pierre hátrafordult s ránézett arra, a ki ezt a megjegyzést tette. Egy katona volt, a ki szerette volna valamivel megnyugtatni magát a történtekért, de nem tudta. A nélkül, hogy mindazt, a mit akart, kimondta volna, legyintett a kezével és tovább ment.
+
+
+
+XII.
+
+A kivégzés után Pierre-t elkülönítették a többi elítélttől, s egy piszkos, rombadőlt kis templomban helyezték el egyedül.
+
+Estefelé két katonával egy őrsvezető altiszt lépett a templomba és közölte Pierre-el, hogy kegyelmet kapott, s hogy most a hadifoglyok barakjába kell mennie. Pierre, a nélkül, hogy megértette volna, a mit neki mondtak, fölkelt és követte a katonákat. Odavezették őt a mező felső végén égett deszkákból, gerendákból és léczekből összetákolt bódékhoz, s az egyikbe bevezették. Vagy húsz mindenféle ember vette körül Pierre-t a sötétben. Pierre csak bámult ezekre az emberekre, s nem tudta kicsodák, miért vannak itt és mit akarnak tőle. Hallott egyes szavakat, melyeket hozzá intéztek, de semmiféle következtetéseket sem fűzött hozzájuk; nem értette meg őket. Ő maga megfelelt azokra a kérdésekre, a melyekkel hozzá fordultak, de nem törődött vele, kik hallgatják őt és hogy' értelmezik a feleleteit. Ránézett az arczokra, az alakokra, de egyformán érthetetleneknek látszottak előtte mind.
+
+Attól a pillanattól kezdve, hogy Pierre azt a rettenetes gyilkolást látta, a melyet olyan emberek hajtottak végre, a kik nem akarnak ilyesmit cselekedni, mintha egyszerre megszakadt volna a lelkében az a rúgó, a mely benne mindent összetartott és körülötte mindenbe életet öntött, s egyszeriben egy rakás zűrzavaros törmelékké omlott össze előtte minden. Bár ő maga sem adott magának erről számot, semmivé lett benne a világ bölcs berendezésébe, az emberiség és a maga lelkébe, valamint az Istenbe vetett hit. Ezt az állapotot Pierre már annakelőtte is ösmerte, de soha még oly erővel nem, mint mostan. Annakelőtte, a mikor Pierre-t ilyenféle kétségek fogták el, ezeknek a kétségeknek az ő saját hibájában volt a forrása. És akkor a lelke fenekén úgy érezte, hogy ama kétségbeesés, ama kétségek elől csak saját magában találhat menedéket. De most viszont érezte, hogy nem az ő hibája volt az oka annak, hogy összeomlott a szemei előtt a világ, s csak értelmetlen romok maradtak meg belőle. Érezte, hogy az életbe vetett hithez visszatérni, - nem áll többé hatalmában.
+
+A homályban emberek álltak körülötte: nyilván volt benne valami, a mi nagyon érdekelte őket. Beszéltek neki valamit, egyet-mást kérdezgettek tőle, majd elvezették valahová, s végül egyszerre csak odakerült a bódé egyik szögletébe, a hol élénken társalgó és nevetgélő emberek voltak körülötte.
+
+- Íme, czimborák,... ez ugyanaz a herczeg, a ki (ezt a szót különösen hangsúlyozták)... - mondotta valakinek a hangja a bódé túlsó szögletében.
+
+Pierre, a ki némán és mozdulatlanul ült a fal mellett elszórt szalmán, hol kinyitotta, hol becsukta a szemeit. De alig hogy behúnyta a szemeit, maga előtt látta annak a gyári munkásnak a maga egyszerűségében borzalmas, és az önkéntelen gyilkosoknak a maguk nyugtalanságában még borzalmasabb ábrázatait. Erre megint kinyitotta a szemeit és bambán nézett körül a sötétben.
+
+Mellette, összegörnyedve egy apró emberke kuporgott, a kinek a jelenlétét Pierre először arról az átható izzadság-szagról vette észre, mely belőle minden mozdulatánál szerteáradt. Ez az emberke valamit babrált a lábaival a sötétben, s ámbátor Pierre nem látta az arczát, mégis érezte, hogy ez az ember szakadatlanul őt bámulta. Mikor jobban odanézett, Pierre végre kivette, hogy ez az ember a czipőit vetette le. De Pierre-t az is érdekelte, hogy hogy' cselekedte ezt.
+
+Miután az egyik lábáról lecsavarta a zsineget, a melylyel körül volt kötve, a zsineget gondosan összegöngyölítette, s egyre Pierret bámulva, legott hozzálátott a másik lábához. Mialatt egyik kezével felakasztotta a zsineget, a másikkal legott elkezdett babrálni a másik lábán. Miután ily módon kerek és ügyes mozdulatokkal gondosan levetette a lábbelijét, felakasztotta a feje fölött a falba vert faszegre, elővette a kését, körülnyírt vele valamit, félretette a vaczka alá, s kényelmesebben elhelyezkedvén, mindkét kezével átnyalábolta felhúzott térdeit és egyenesen rábámult Pierre-re. Pierre-ben ezek az ügyes mozdulatok s az abban a szögletben oly takarosan berendezett kis háztartás, sőt ennek az embernek még az az átható szaga is valami kellemes, megnyugtató és jóleső érzést keltettek, úgy hogy le nem tudta venni róla a szemét.
+
+- Sok nyomorúságon mehetett keresztül, uram? Hm? - szólalt meg egyszerre a kis emberke. S a gyöngédségnek és a közvetlenségnek olyan őszinte kifejezése csendült ki valamelyest éneklő hangjából, hogy Pierre felelni akart neki; de egyszerre megrendült az álla és könnyek szöktek a szemébe. Az apró emberke, még ugyanabban a pillanatban, a nélkül, hogy időt engedett volna Pierre-nek arra, hogy a zavarát elárulja, ugyanezen a kellemes hangon újból megszólalt.
+
+- Eh, czimborám, soh' se' búsulj, - mondotta azzal a szelíden éneklő gyöngédséggel, a melylyel az orosz öregasszonyok szoktak beszélni. - Soh' se' búsulj pajtás: rövid a tűrés, örök az élet! Úgy bizony lelkem! Majd csak eléldegélünk itt valahogy', Istennek hála, nincsen semmi bántódásunk. Ők is csak emberek és vannak köztük jók is meg rosszak is, - mondotta, s miközben beszélt, egy fürge mozdulattal ráhajolt a térdeire, fölkelt s köhécselve elment valahová.
+
+- Lám, a selyma, megjött! - hallotta Pierre a bódé túlsó végén ugyanazt a szelíd hangot. - Eljött a selyma, eszébe jutottunk! No-no, jól van no! - És ellökvén magától egy kis kutyát, mely örömmel ugrándozott föl rá, visszatért a helyére és leült. Egy rongyba csavart valami volt a kezében.
+
+- Ihol ni, egyék egy cseppet, uram, - mondotta megint visszatérve az előbbeni tiszteletteljes hangra, s a rongyból néhány sült krumplit göngyölve ki, odanyújtotta Pierre-nek.
+
+Pierre egész nap nem evett semmit, s a krumpli szaga kellemesnek tűnt föl előtte. Megköszönte a katonának, és elkezdte enni.
+
+- Ugyan már, hát úgy kell vele bánni, - kérdezte a katona mosolyogva s maga is fogott egy krumplit. - Így kell ni. - Megint elővette a zsebkését, a tenyerén kettészelte a krumplit két egyforma részre, meghintette sóval és odanyújtotta Pierre-nek.
+
+- Pompás krumpli, - ismételgette. - Láss csak hozzá, így ni.
+
+Pierre-nek úgy tetszett, hogy ilyen ízletes ételt még nem evett soha.
+
+- Nem, nekem semmi bajom, - szólott Pierre, - de miért lőtték agyon azokat a szerencsétleneket!... Az utolsó alig volt több húsz évesnél.
+
+- Pszt... pszt... - szólt rá az apró emberke. - Nagy bűn volt biz' az, nagy bűn... - tette hozzá szaporán s mintha a szavak mindig készen álltak volna a szájában és szinte véletlenségből röppentek volna ki az ajkán, így folytatta: - De hogy' is történt az uram, hogy így itt ragadt Moszkvában?
+
+- Nem gondoltam, hogy olyan hamarosan itt teremjenek. Véletlenül ragadtam itt, - mondotta Pierre.
+
+- De hát hogy' fogtak el, pajtás, a saját házadban?
+
+- Dehogy' is, elmentem a tüzet nézni, s ott csíptek el és elítéltek gyújtogatásért.
+
+- Hjah, a hol a bíróság, ott az igazságtalanság, - bökte ki az apró emberke.
+
+- Hát te régen vagy itt? - kérdezte Pierre, az utolsó krumplit majszolva.
+
+- Én? Most vasárnap kerültem az ispotályból Moszkvába.
+
+- Ki vagy te, katona?
+
+- Az, az apseronszkij ezredből. Halálos lázban feküdtem. Egy árva szót se szóltak nekünk. Közülünk vagy húszan feküdtünk benn. Nem is gondoltuk, nem is sejtettük.
+
+- Aztán nem fáj a szíved itten? - kérdezte Pierre.
+
+- Dehogy nem, uram. Engem Platon-nak hívnak, a gúnynevem Karataev, - tette hozzá szemlátomást csak azért, hogy a vele való érintkezést megkönnyítse neki. - A szolgálatban meg sólyomnak neveztek el. Hogy' ne s fájna a szívem! Moszkva - a városok anyja. Hogy' ne fájna az ember szíve, ha ezt látja. No de, a ki másnak vermet ás, maga esik bele: így mondták ezt a mi apáink, - tette hozzá szaporán.
+
+- Hogyan, hogy' mondtad ezt? - kérdezte Pierre.
+
+- Én? - kérdezte Karataev, - nép szava Isten szava, - mondotta, azt hívén, hogy ismétli, a mit az imént mondott. És legott folytatta: - Önnek, uram, alkalmasint ősi birtoka is van? Háza is van? Szóval, fenékig tejfel a pohara! Még felesége is van? És öreg szülei is élnek? - kérdezte, és bár Pierre a sötétben nem látta, de érezte, hogy szelid mosoly ránczolta össze a katona ajkát, mialatt ezeket kérdezte. Szemlátomást elkeserítette őt az, hogy Pierrenek nem voltak szülei és különösen, hogy nem volt anyja.
+
+- Jó bor, szép feleség, csöndes lelkiismeret, drága dolog a világon. Hejh, de azért nincsen párja az édes anyának! - mondotta. - Nos, és gyermekek is vannak? - folytatta a kérdezősködést. Pierre tagadó válasza megint szemlátomást elkeserítette őt, és sietett hozzátenni. - no, de hiszen még fiatalok, majd ád még az Isten. Csak jól megférjenek egymással...
+
+- De hiszen most mindegy, - mondotta Pierre önkéntelenül.
+
+- Eh, kedves jó uram, - felelt Platon. - Minden rossznak megvan a maga jó oldala. - Kényelmesebben elhelyezkedett, megköszörülte a torkát s nyilván valami hosszabb elbeszélésre készült. - Bizony, kedves jó czimborám, volt idő, hogy én is otthon éltem, - kezdte el. - Volt szép ősi birtokunk, sok földünk, a melyen jó sorban élnek a parasztok, és saját házunk, Istennek hála. Édes apám hetedmagával járt ki kaszálni. Pompásan éltünk. Igazi keresztények voltunk. Történt egyszer... - és Karataev Platon egy hosszú históriát mondott el arról, hogy' ment el fáért egy idegen erdőbe, hogy' került a kezébe az erdővédnek, hogy' korbácsolták meg, hogy' ültek törvényt fölötte, s hogy' adták be katonának. - De ime, uram, - mondotta a mosolygástól elváltozott hangon, - a végén csattan az ostor. A bátyámnak kellett volna elmenni, ha én nem csinálom azt a hunczfutságot. De a bátyámnak van vagy öt gyermeke, én meg csak az asszonyt hagytam hátra. Volt egy leánykám, de ezt az Isten még a katonáskodásom előtt magához vette. Egyszer aztán hazamentem látogatóba. Hát látom, hogy jobban élnek, mint annakelőtte. Teli az udvar állatokkal, az asszonyok otthon tesznek-vesznek, két bátyám meg munkában van. Csak a legkisebb, Mihajlo maradt otthon. Nem hiába mondogatta az apánk, hogy a gyerekek mind egyformák: bármelyik ujját harapja is le az ember, egyformán fáj valamennyi. És ha akkor nem sorozták volna be Platont, Mihajlonak kellett volna elmennie. Össze csődített valamennyiünket, - igazán mondom s odaállított bennünket a szentképek elé; Mihajlo - aszongya - ide gyere s borulj a lábaihoz, te is anyjuk, hajolj meg előtte, és ti unokák szintén. Megértettétek, - aszongya. - Úgy bizony, kedves barátocskám. Ember kell csak a sorsnak. Mi meg folyton okoskodunk: ez rossz, ez nem ér semmit. Olyan a mi szerencsénk, pajtás, mint a hálóban a víz: mikor húzod, szinte duzzad, ha kihúztad, - nincs benne semmi. Úgy bizony. - És Platon kényelmesebben elhelyezkedett a zsupján.
+
+Rövid hallgatás után Platon fölkelt.
+
+- Nos hát, talán bizony aludni akarsz? - kérdezte és szaporán elkezdvén magára keresztet hányni, így szólt:
+
+- Uram, Jézus Krisztusom, Szent Nikola, Frola és Lavra, Uram, Jézus Krisztusom, Szent Nikola, Frola és Lavra, Uram, Jézus Krisztusom, irgalmazz nekünk és ne hagyj el bennünket! - fejezte be a földig hajolva, majd fölkelt, felsóhajtott és megint lekuporodott a zsupra. - Így ni. Jobb az Isten mindnyájunknál, maradjon a mi házunknál, - mondotta és magára húzván a köpenyét, leheveredett.
+
+- Miféle imádságot mondtál el az imént? - kérdezte Pierre.
+
+- Én? - szólott Platon (félig már aludt.) - Mit mondtam? Imádkoztam. Te tán nem szoktál imádkozni?
+
+- Dehogy' nem szoktam, - mondotta Pierre. - De mit is beszéltél: Frola és Lavra?
+
+- No persze, - felelt Platon szaporán, - hiszen a lovak ünnepe van. Sajnálni kell ám az állatot is, - mondotta Karataev. - Lám, a selyma visszajött. Visszajött melegedni a szuka lánya, - szólott és kitapogatván a lábainál heverő kutyát, egyet fordult és legott elaludt.
+
+Odakünn, valahonnan messziről jajveszékelés és kiabálás hallatszott, s tűzfény szűrődött be a barak repedésein keresztül; de a barakban sötét és csöndes volt minden. Pierre sokáig nem tudott elaludni, nyitott szemekkel feküdt a helyén a sötétségben, s hallgatta a mellette fekvő Platon egyenletes hortyogását, miközben úgy érezte, hogy az az annakelőtte összeomlott világ, most új és megingathatatlan alapokon, új szépséggel kezdett fölépülni a lelkében.
+
+
+
+XIII.
+
+Abban a barakban, a melybe Pierre került és a melyben négy hetet töltött huszonhárom fogoly katona, három tiszt és két hivatalnok volt ő kivüle.
+
+Mindezek később csak ködös homályba burkolva tüntek föl Pierre előtt, de Karataev Platon mindörökre, mint a legerőteljesebb és legkedvesebb emlék, s mint a jóságos és tősgyökeres orosz ember megtestesülése maradt meg a lelkében. Mikor másnap hajnalban Pierre megpillantotta a szomszédját, az a legelső benyomás, a melyet rá Karataev tett, teljesen igazolódott: Platon egész alakja kerek volt, az ő zsineggel átkötött franczia köpenyében, sipkájában és bocskoraival, ezenkívül a feje, a háta, a melle, a vállai, sőt még a kezei is, a melyeket mindig úgy tartott, mintha meg akart volna fogni velük valamit, kerekdedek voltak; kellemes mosolya, nagy, barna szemei is kerek benyomást tettek.
+
+Karataev Platon azokról a hadjáratokról szóló elbeszélései után ítélve, a melyekben résztvett, körülbelül ötvenéves ember és jó régi katona lehetett. Ő maga nem tudta, hány esztendős; de fehéren csillogó és erőteljes fogai, melyeknek kettős félköre minden mosolyánál (pedig elég gyakran szokott mosolyogni) kivillant, szépek és épek voltak; egyetlen ősz szál se volt sem a hajában, sem a szakállában, és a teste nagy hajlékonyság s különösen szívósság és kitartás benyomását keltette.
+
+Az arczának, az apró kerek ránczok ellenére is fiatalos és ártatlan volt a kifejezése, a hangja kellemes volt és éneklő. De beszédmodorának a fő sajátsága a közvetlenség és talpraesettség volt. Meglátszott rajta, hogy soh'se törte azon a fejét, mit mondott vagy mit fog mondani; és ezért valami különös és ellenállhatatlan, meggyőző erő volt beszédjének a szaporaságában és őszinteségében.
+
+Testi ereje és ruganyossága, fogságának az első idejében olyan volt, mintha sejtelme se lett volna róla, mi a kimerültség és a betegség. Naponta reggel és este, mikor fölkelt és lefeküdt, így szólt: "Jobb az Isten mindnyájunknál, maradjon meg a házunknál;" reggel, mikor fölkelt, a vállát vonogatva mindannyiszor elmondotta: "Alszom, mint a mesgyekő, kelek, mint a kényeső". És csakugyan, alig hogy lefeküdt, tüstént úgy aludt, mint a kő, reggel pedig csak jól megrázta magát és legott, pillanatnyi habozás nélkül munkához látott, mint a gyermekek, a kik alig hogy a szemüket kinyitják, máris játszani kezdenek. Mindenhez értett, ha nem is valami jól, de rosszul se. Sütött, főzött, varrt, gyalult és bocskorokat csinált. Mindig el volt foglalva s csak éjszakánkint engedte meg magának, hogy beszélgessen és énekeljen, a mit pedig nagyon szeretett. De nem úgy énekelt, mint az énekesek, a kik tudják, hogy hallgatják őket, hanem mint a hogy' a madarak dalolnak, még pedig azért, mert nyilvánvalóan épp oly szükség volt arra, hogy ilyen hangokat adjon, mint arra, hogy magát összehúzza és kinyújtózzék; s a hangjai mindig finomak, gyöngédek, szinte nőiesek és szomorúak voltak, s az arcza ekközben komoly kifejezést öltött.
+
+Mikor fogságba esett s megnőtt a szakálla, szemlátomást levetkezett magáról minden idegen, katonás vonást és önkéntelenül visszatért azelőtti parasztos és népies modorához.
+
+- Szabadságolt katonának daróczból van az inge, - mondogatta mindig. Nem szívesen beszélt a katonakoráról, bár nem panaszkodott és ismételten eldicsekedett vele, hogy egész szolgálati ideje alatt egyetlen egyszer se kapott verést. A mikor beszélt, legszívesebben mesélgetett az ő paraszti életének régi és előtte nyilván kedves emlékeiről. Azok a közmondások, a melyekkel tele volt a beszéde, nem azok a jobbára illetlen és vaskos közmondások voltak, a melyeket a katonák használni szoktak, hanem azok a bizonyos népies szólás-mondások, a melyek magukban véve olyan jelentékteleneknek látszanak, de egyszerre olyan mélységesen bölcs jelentőségre tesznek szert, mihelyt a maguk helyén alkalmaztatnak.
+
+Sokszor homlokegyenest az ellenkezőjét mondta annak, a mit annakelőtte mondott, de azért helyes volt mindakettő. Szeretett beszélni és szépen beszélt, s beczéző kifejezésekkel és közmondásokkal ékesítette a beszédét, a melyeket, mint Pierrenek tetszett, ő maga eszelt ki; de beszédének a legfőbb bája abban volt, hogy az ő előadásában még a legegyszerűbb, sőt sokszor olyan események is, melyeket Pierre maga is látott, de a melyekre ügyet se vetett, valami ünnepélyes formásság mezében jelentek meg. Szerette azokat a meséket hallgatni, a melyeket (és mindig ugyanazokat) esténkint egy bajtársa szokott volt elmondani, de mégis legszívesebben hallgatta a való életből merített visszaemlékezéseket. A mikor ilyeneket hallott, örömmel elmosolyodott, s olyan közbeszólásokat ejtett és olyan kérdéseket tett, a melyek mind arra irányultak, hogy mindjobban kidomborítsák annak a formásságát, a mit neki meséltek. Karataev-nek, mint Pierre észrevette, se összeköttetései, se baráti, se szerelmi viszonyai nem voltak; de azért szeretett és szeretettel viseltetett mindenki és minden iránt, a kivel az élet összehozta, de különösen az ember iránt, - nem valami határozott és ösmert ember iránt, hanem azok iránt, a kik ott éltek a szemei előtt. Szerette a kis kutyáját, szerette franczia bajtársait, szerette Pierre-t, a ki a szomszédja volt; de Pierre azért érezte, hogy mindama beczéző gyöngédsége ellenére is, a melylyel ő iránta viseltetett (s a melyben megadta Pierre-nek azt a köteles elismerést, a melyre szellemi tulajdonságai révén számíthatott), egy pillanatra se keseredett volna el, ha el kellett volna tőle válnia. És Pierre is hasonló érzelmeket kezdett táplálni Karataev iránt.
+
+Karataev Platon a többi foglyok szemeiben nem volt egyéb a legközönségesebb katonánál; elnevezték őt sólyomnak, vagy Platosának, kedélyesen eltréfáltak vele, s fölhasználták őt mindenféle apróbb szolgálatokra. De, Pierre-re nézve mindörökre megmaradt olyannak, a milyennek az első éjszaka látszott előtte, az egyszerűség és egyeneslelküség utólérhetetlen, tökéletes és örök megtestesülésének.
+
+Karataev az ő imádságán kívül semmit se tudott könyvnélkül. Mikor elkezdett beszélni, eleinte úgy látszott, mintha még nem tudná, hogy mivel fogja befejezni.
+
+A mikor Pierre olykor szavainak a mély értelmétől meglepetve, megkérte őt, hogy ismételje még egyszer, a mit mondott, Platon már nem tudott visszaemlékezni arra, a mit az előző pillanatban mondott, éppen úgy, mint a hogy' képtelen volt elmondani Pierre-nek a kedvencz dalát. Valami ilyesféle is volt benn: "Édes, kedves nyirerdőcske, úgy fáj a szívem", de mindennek se füle, se farka nem volt az ő előadásában. Egyes kikapott szavaknak az értelmét nem értette meg és képtelen volt megérteni. Minden szava és minden cselekedete csak annak az előtte ismeretlen tevékenységnek volt a megnyilatkozása, mely az ő életét megtöltötte. De az ő életének, a mint azt ő maga felfogta, mint külön életnek nem volt semmiféle jelentősége. Csak úgy volt jelentősége, mint egy nagy egész részecskéjének, a melynek állandóan tudatában volt. A szavai és a cselekedetei épp oly egyenletesen szükségszerüleg és közvetlenül folytak belőle, mint a hogy' az illat árad a virágból. Egy-egy külön cselekedetnek meg szónak sem az értékét, sem a jelentőségét nem volt képes megérteni.
+
+
+
+XIV.
+
+Marja herczegnő, mikor Nikolajtól értesült róla, hogy a bátyja Rosztovékkal együtt Jaroszlavban van, a nénje lebeszélése ellenére is, elhatározta, hogy legott elutazik oda, még pedig nem egyedül, hanem kis unokaöcscsével együtt. Azt, vajjon terhes-e ez vagy sem, lehetséges-e vagy nem, nem kérdezte s nem is akarta tudni: neki kötelessége volt nemcsak az, hogy ő maga ott legyen esetleg már haldokló bátyja mellett, hanem az is, hogy mindent elkövessen arra, hogy elvigye hozzá a fiát, s így elkezdett készülni az útra. Azt, hogy Andrej herczeg maga nem adott magáról hírt neki, Marja herczegnő részben azzal magyarázta, hogy nagyon is gyönge ahhoz, hogy írni tudjon; másrészt pedig azzal, hogy ezt a hosszú utazást úgy ő reá, mint a fiára nézve, nagyon is fáradalmasnak és veszedelmesnek itélte.
+
+Marja herczegnő pár nap múlva csakugyan útnak is indult. Azon a herczegi batáron utazott, a melyben Voronezsbe is megérkezett, s néhány bricska és szekér volt a kisérete. Vele együtt mentek: m-elle Bourienne, Nikoluska a nevelőjével, az öreg dada, három komorna, Tichon, egy fiatal inas, meg egy hajdú, a kit a nénje adott mellé.
+
+Arra, hogy a rendes úton, Moszkván keresztül menjenek, gondolni se lehetett, és így a kerülő út, a melyen Marja herczegnőnek Lipeczken, Rjazanon, Vladimiron és Suján keresztül mennie kellett, rendkívül hosszú, helyenkint a postalovak hiánya miatt nagyon fáradalmas és Rjazan környékén, a hol (mint híre járt) már mutatkoztak a francziák, még veszedelmes is volt.
+
+Ennek a fáradalmas utazásnak az ideje alatt m-elle Bourienne, Desalle és Marja herczegnő cselédsége nem győzték csodálni a herczegnő lelki erejét és tevékenységét. Valamennyiüknél későbben feküdt és korábban kelt, és semmiféle akadálytól se riadt vissza. Ennek a tevékenységnek és erélynek, a melyen utitársai is fölbuzdultak, volt köszönhető, hogy már a második hét végén megérkeztek Jaroszlavba.
+
+Marja herczegnő, Voronezsben való tartózkodásának a vége felé élte át életének a legnagyobb boldogságát. Rosztov iránt való szerelme már nem gyötörte és nem izgatta őt. Ez a szerelem egész lelkét betöltötte, lényének elválaszthatatlan alkotórészévé vált, úgy, hogy már nem is küzdött ellene. Az utóbbi időben Marja herczegnő meggyőződött, - bár ha világosan, szavakba öltöztetve, erről soha sem adott számot magának, - meggyőződött róla, hogy a szerelmével viszonzásra is talált. Erről Nikolajjal való utolsó találkozásukon győződött meg, a mikor Nikolaj azért kereste őt fel, hogy megmondja neki, hogy a bátyja együtt van Rosztovékkal. Nikolaj egyetlen szóval se tett czélzást arra, hogy most (Andrej herczeg lábbadozása alkalmából) a herczeg és Natasa közt volt azelőtti viszony megújulhat, de Marja herczegnő leolvasta az arczáról, hogy ezt hiszi, sőt tudja is. És ennek ellenére is, iránta való tartózkodó, gyöngéd és szeretetteljes viselkedése nemcsak hogy nem változott meg, de szinte meglátszott rajta, hogy örül, hogy most, a közte és Marja herczegnő közt létesülendő rokoni viszony majd lehetővé teszi neki, hogy, - mint Marja herczegnő olykor gondolta, - iránta érzett baráti szeretetének szabadabb kifejezést adjon. Marja herczegnő tudta magáról, hogy az életben most először és utoljára szeret, és érezte, hogy Nikolaj a szerelmét viszonozza s ebben a tekintetben nyugodt és boldog volt.
+
+De ez a részleges boldogság nemcsak, hogy nem akadályozta őt abban, hogy teljes erővel ne érezze a bátyja állapota fölött való fájdalmát, sőt ellenkezőleg, ez az egy bizonyos irányban való lelki nyugalom még inkább lehetővé tette neki, hogy a bátyja iránt táplált érzelmeknek teljesen átengedje magát. A Voronezsből való távozás pillanatában ezek az érzelmek oly hevesen lepték meg őt, hogy a kisérői, elgyötört és kétségbeesett arczát látva, meg voltak győződve róla, hogy útközben meg fog betegedni; de éppen az utazás fáradalmai és gondjai, a melyekbe Marja herczegnő úgy belemerült, mentették meg őt egy időre a fájdalmától, és öntöttek erőt lelkébe.
+
+Mint útközben rendesen lenni szokott, Marja herczegnő egész idő alatt csak magával az utazással volt elfoglalva, a nélkül, hogy az utazás czéljára gondolt volna. De mikor közeledett Jaroszlavhoz, és föltárult előtte az, a mi nem is napok múlva, hanem már ma este esetleg reá vár, Marja herczegnő izgatottsága a tetőpontra hágott.
+
+Mikor az a hajdú, a kit előre küldtek azért, hogy megtudja Jaroszlavban, hol laknak Rosztovék, és milyen állapotban van Andrej herczeg, visszajövet a vámsorompónál találkozott a herczegnő hatalmas batárjával, valósággal megrémült a herczegnő rettentően sápadt arczától, mely a kocsi ablakán kihajolt felé.
+
+- Megtudtam mindent, kegyelmes kisasszonyom: Rosztovék a téren laknak, Bronnikov kereskedő házában. Nincsen messze, mindjárt a Volga mellett, - szólott a hajdú.
+
+Marja herczegnő rémülten kérdő pillantással nézett az arczába, nem értvén, miért nem felel a legfőbb kérdésre: hogy' van a bátyja? M-lle Bourienne megtette helyette ezt a kérdést.
+
+- Hogy' van a herczeg? - kérdezte.
+
+- Ő Excellentiája velük lakik ugyanabban a házban.
+
+"Tehát él," - gondolta magában a herczegnő és halkan megkérdezte: "Hogy' van?"
+
+- Azt mondják, még mindig egyformán.
+
+Hogy mit jelentett az, hogy még mindig egyformán, azt a herczegnő nem is kérdezte, s miután egy futó pillantást vetett az előtte ülő hétesztendős Nikoluskára, a ki rendkívül megörült a városnak, lehorgasztotta a fejét, és föl se pillantott többé mindaddig, míg a nehéz batár dübörögve, döczögve és imbolyogva meg nem állott valahol. Nagy zajjal leeresztették a kocsi fölhágóját.
+
+Kinyílt a batár ajtaja. Balfelől valami víz, - egy nagy folyó, jobbfelől pedig egy lépcső látszott; a lépcsőn egy csomó ember és cselédség között egy nagy, feketevarkocsos, piros arczú leány állott, a ki, mint Marja herczegnőnek rémlett, kellemetlenül és mesterkélten mosolygott (ez volt Szonya!). A herczegnő felszaladt a lépcsőn, a mesterkélten mosolygó leány így szólt: erre, erre! - és a herczegnő egyszerre egy előszobában találta magát egy keleties arczú öreg asszony előtt, a ki megindult arczkifejezéssel sietett elébe. Ez volt az öreg grófné. Megölelte s összecsókolta Marja herczegnőt.
+
+- Édes gyermekem, - mondotta, - én önt szeretem és már régóta ösmerem.
+
+Marja herczegnő minden izgatottsága ellenére is érezte, hogy ez a grófné, s hogy illenék valamit felelnie neki. Maga se tudta hogyan, ugyanolyan hangon, mint a milyenen a hozzá intézett szavak mondva voltak, elmondott néhány udvarias szót, azután legott megkérdezte: hogy van?
+
+- Az orvos azt állítja, hogy nincs veszély, - mondotta a grófné, de ugyanakkor, a mikor ezt mondotta, mélyen fölsóhajtva ég felé emelte a szemeit, a mi homlokegyenest ellenkezett azokkal a szavakkal, a melyeket az imént mondott.
+
+- De hát hol van? Láthatnám őt, láthatnám? - kérdezte a herczegnő.
+
+- Tüstént, herczegnő, tüstént kedvesem. Ez az ő fiacskája? - kérdezte Nikoluskához fordulva, a ki éppen akkor lépett be Desalle-al. - Szépen elférünk valamennyien, elég nagy a ház. Jaj de bájos kis fiúcska!
+
+A grófné bevezette a herczegnőt a fogadó-szobába. Szonya m-lle Bourienne-el beszélgetett. A grófné a kis fiúcskát beczézgette. Az öreg gróf belépett a szobába és üdvözölte a herczegnőt. Az öreg gróf rendkívül megváltozott azóta, hogy a herczegnő őt utólszor látta. Akkor vidám, fürge és önbizalommal telt öreg ember volt, most pedig szánalmat gerjesztő, elveszett embernek látszott. Mikor a herczegnővel beszélt, folyton ide s tova tekintgetett, mintha csak azt kérdezte volna, vajjon úgy viseli-e magát, a mint illik. Moszkvának és a birtokának pusztulása után, kizökkenvén a rendes kerékvágásból, szemlátomást elvesztette a maga jelentőségének a tudatát, és érezte, hogy neki immár nincs helye az életben.
+
+Mindamellett, hogy ebben a pillanatban csak egyetlen vágya volt, - mielőbb viszontlátni a bátyját, s mindamellett, hogy bosszankodott, hogy most, a mikor ez az egy vágy izgatja, őt ravaszul lefoglalják és elkényszeredetten magasztalják az unokaöcscsét, a herczegnő mindent észrevett, a mi csak körülötte történt, és szükségesnek látta, hogy egyelőre alkalmazkodjék ehhez az új rendhez, a melybe került. Tudta, hogy ezt nem kerülheti el, s ha nehezére is esett a dolog, azért nem haragudott reájuk.
+
+- Ez itt az én unokahúgocskám, - szólott a gróf, bemutatván neki Szonyát, - nem ösmeri, herczegnő?
+
+A herczegnő odafordult hozzá, és iparkodván magába fojtani azt az ellenséges érzést, mely ez iránt a leány iránt föltámadt benne, megcsókolta. De nyomasztó súlylyal nehezedett rá az az érzés, hogy mindazoknak a hangulata, a kik őt körülvették, oly messze volt attól, a mi az ő lelkét betöltötte.
+
+- De hát hol van? - kérdezte még egyszer odafordulva valamennyiükhöz.
+
+- Lenn van, Natasa van vele, - felelt Szonya pirulva. - Már leküldtem hozzá. De a herczegnő alkalmasint el van fáradva?
+
+A bosszúság könnyei csordultak ki a herczegnő szemeiből. Elfordult és megint meg akarta kérdezni a grófnétól, merre kell hozzá menni, - mikor egyszerre halk, de gyors és szinte vidám léptek zaja hallatszott. A herczegnő hátranézett és megpillantotta Natasát, a ki szinte futva közeledett felé, azt a Natasát, a ki akkor régen, ama moszkvai találkozás alkalmával annyira nem tetszett neki.
+
+De a herczegnő alig hogy rápillantott Natasa arczára, legott érezte, hogy ez a leány neki a fájdalmában is őszinte osztályosa, s így őszinte barátnője. Így hát szaporán elébe rohant, s megölelvén őt, sírva borult a nyakába.
+
+Natasa, a ki ott ült volt Andrej herczeg ágya mellett, alig hogy értesült Marja herczegnő megérkezéséről, halkan kilépett a szobából, s azokkal a gyors, és mint Marja herczegnőnek tetszett, vidám léptekkel odasietett hozzá.
+
+Mikor beszaladt a szobába, csak egyetlen kifejezés ült izgatott arczán, - a szeretet kifejezése iránta, a herczegnő iránt, és minden iránt, a mi ehhez a szeretett emberhez közel állott, - a szánalom és a szenvedés kifejezése a többiek iránt, és az a vágy, hogy egész lényét odaadja azért, hogy rajtuk segítsen. Látszott rajta, hogy ebben a pillanatban egyetlen gondolat se volt Natasa lelkében, mely a maga személyére és ő hozzá való viszonyára vonatkozott volna.
+
+A finom érzésű Marja herczegnő mindezt az első pillantásra leolvasta Natasa arczáról, és fájdalmas gyönyörűséggel sírta ki magát a vállain.
+
+- Gyerünk hozzá, gyerünk Mari, - mondotta Natasa és bevezette őt egy másik szobába.
+
+A herczegnő fölemelte az arczát, letörölte a könnyeit és odafordult Natasához. Érezte, hogy tőle mindent meg fog hallani és tudni.
+
+- Nos... - kezdett bele, de abban hagyta. Érezte, hogy itt szavakkal se kérdezni, se felelni nem lehet. Natasa arcza és szemei bizonyára mélységesebben és világosabban elmondanak mindent.
+
+Natasa ránézett, de a mint látszott, meg volt rémülve és nem tudta elhatározni, elmondjon-e neki mindent, a mit tud; mintha csak úgy érezte volna, hogy ezek előtt a sugárzó szemek előtt, a melyek egyszeriben behatoltak a szíve legmélyére, lehetetlen nem mondani el a teljes igazságot, úgy, a mint ő látta. Natasa ajkai egyszerre megrezdültek, éktelen ránczok képződtek a szája körül, s hangos zokogásra fakadván, eltakarta a kezeivel az arczát.
+
+Marja herczegnő mindent megértett.
+
+De azért még egyre reménylett, és szavakkal is megkérdezte azt, a miben már nem mert hinni.
+
+- De hát hogy' van a sebével? És egyáltaljában, milyen az állapota?
+
+- Majd, majd... meglátja, - Natasa csak ennyit tudott mondani.
+
+Egy darabig odalenn ültek az ő szobájával szomszédos szobában, hogy abban hagyják a sírást és nyugodt arczczal menjenek be hozzá. - Milyen lefolyású volt a betegsége? Mikor volt olyan nagyon rosszul? Mikor történt az egész? - kérdezte Marja herczegnő.
+
+Natasa elmesélte, hogy eleinte a lázas állapota és a szenvedései révén nagy volt a veszedelem, de Trojczában ez elmult, s az orvos ekkor már csak az orbáncztól tartott. De ennek a veszedelme is elmult. Mikor megérkeztek Jaroszlavba, a seb elkezdett gennyedni (Natasa mindent tudott, a mi a gennyedésre és egyebekre vonatkozott), s az orvos azt mondta, hogy a gennyedés rendes lefolyású is lehet. Újra láz jelentkezett. Az orvos úgy nyilatkozott, hogy ez a láz már nem olyan veszedelmes. De két nappal ezelőtt egyszerre megtörtént ez... Itt, alig tudott erőt venni a zokogásán. - Hogy mitől, azt nem tudom, de majd meglássa, hogy mi lett belőle.
+
+- Elgyengült? Lesoványodott?... - faggatta őt a herczegnő.
+
+Nem, nem az, de még ennél is rosszabb. Majd meg fogja látni. Oh Mari, ő nagyon is jó, nem élhet, nem élhet, mert...
+
+
+
+XV.
+
+Mikor Natasa szokott mozdulatával kinyitotta az ajtót, s a herczegnőt előre eresztette, Marja herczegnő érezte, hogy zokogás szorongatja a torkát. Bármennyire készült is és akart is nyugodt lenni, biztosra vette, hogy nem fogja tudni őt sírás nélkül viszontlátni.
+
+Marja herczegnő tisztában volt azzal, a mit Natasa evvel, hogy: ez két nappal ezelőtt történt vele, mondani akart. Tisztában volt vele, hogy ez annyit jelentett, hogy a beteg egyszerre ellágyult, s hogy ez az ellágyulás, ez a meghatottság a halálnak volt az előhírnöke. A mint az ajtóhoz közeledett, már maga előtt a képzeletében látta Andrjusának azt a gyöngéd, szelid és megilletődött arczát, a melyre még a gyermekkorából emlékezett, a mely oly ritka dolog volt nála, s a mely éppen azért mindig olyan nagy hatással volt rá. Tudta, hogy majd halk és gyöngéd szavakat intéz hozzá, olyanokat, a milyeneket közvetlenül a halála előtt az apja is mondott neki, s hogy ő ezt nem fogja tudni kiállani, és el fogja sírni magát. De előbb-utóbb át kellett esnie rajta, s így belépett a szobába. A zokogás mind közelebb és közelebb férkőzött a torkához, a mint rövidlátó szemeivel mind tisztábban és tisztábban kivette az alakját, fürkészte a vonásait és egyszerre megpillantotta az arczát és találkozott a tekintetével.
+
+A herczeg hódprémes bundában, párnákkal körülrakva feküdt a pamlagon. Sovány volt és halvány. Egyik sovány, szinte áttetszően fehér kezében zsebkendő volt, a másiknak az ujjaival pedig betegsége alatt megnőtt bajusza közt babrált. A szemei rámeredtek a belépőkre.
+
+Marja herczegnő, mikor az arczát megpillantotta, s találkozott a tekintetével, egyszerre lassította a lépteit, s úgy érezte, mintha a könnyei hirtelen kiszáradtak, s a zokogás ingere megszűnt volna. Mikor a tekintetét s az arczkifejezését elleste, egyszerre bátortalanság vett erőt rajta, s bűnösnek érezte magát.
+
+"De hát miben volnék én bűnös? - kérdezte magától. - Abban, hogy élsz, és az életre gondolsz, míg én?..." - felelt neki a beteg hideg és szigorú tekintete.
+
+A mint lassan végignézett a hugán és Natasán, szinte ellenséges indulat villant föl, nem magából kifelé, hanem önmagába visszanéző pillantásából.
+
+A hugával, régi szokásuk szerint, kölcsönösen megcsókolták egymás kezét.
+
+- Isten hozott, Mari, hogy' kerültél ide? - kérdezte épp oly egyenletes és idegenszerű hangon, mint a milyen a pillantása volt. Ha kétségbeesetten fölsikoltott volna, ez a sikoltás sokkal kevésbbé rémítette volna el Marja herczegnőt, mint szavának ez a hangja.
+
+- Nikoluskát is elhoztad? - kérdezte épp oly lassan és egyenletesen, s látszott rajta, hogy nagy megerőltetésébe kerül a visszaemlékezés.
+
+- Hogy' áll most az egészséged? - szólalt meg Marja herczegnő s maga is csodálkozott azon, a mit mondott.
+
+- Ezt, lelkem az orvostól kell megkérdezned, - felelt a herczeg és szemlátomást nagy megerőltetésébe kerülvén, hogy gyöngéd legyen, csak a szájával beszélt (látszott rajta, hogy teljességgel nem gondolta meg azt, a mit mondott).
+
+- Köszönöm, édesem, hogy eljöttél.
+
+Marja herczegnő megszorította a kezét. Andrej herczeg a kézszorításra alig észrevehetően összeránczolta a homlokát. E mellett hallgatott, s a herczegnő se tudta, mit mondjon. Most már tudta, hogy mi történt vele két nappal azelőtt. A szavaiból, a hangjából, de különösen a tekintetéből, - ebből a hideg, szinte indulatos tekintetből, - a világi dolgoktól való s az egészséges embert rettenetesen érintő elidegenedés volt kiérezhető. Látszott rajta, hogy csak nagynehezen tudja megérteni mindazt, a mi az életre vonatkozik; de egyúttal az is érezhető volt, hogy nem azért nem értette meg azt, a mi az életre vonatkozott, mert meg volt fosztva a megértés képességétől, hanem azért, mert más valamit értett meg, valami olyast, a mit az egészséges emberek nem értettek meg, s a mi őt teljesen lefoglalta.
+
+- Lám, milyen furcsán összehozott bennünket a sors, - mondotta megtörve a hallgatást, és rámutatott Natasára. - Állandóan itt van körülöttem.
+
+Marja herczegnő csak hallgatta, de nem értette meg, hogy mit mond. Ő, a tapintatos és gyöngéd Andrej herczeg, hogy' tudta ezt annak a jelenlétében mondani, a kit szeretett, s a ki őt szerette! Ha azt hitte volna, hogy életben marad, aligha mondta volna ezt olyan rideg és szinte sértő hangon. Ha nem tudta volna, hogy meghal, hogy' nem esett volna meg a szíve rajta, hogy' mondhatott volna ilyet a jelenlétében! Az egésznek csak egy magyarázata lehetett, s ez az, hogy neki tökéletesen mindegy volt minden, még pedig azért, mert valami más, mindennél sokkal fontosabb tárult föl előtte.
+
+Rideg és összefüggéstelen volt a társalgás, mely minden pillanatban félbeszakadt.
+
+- Mari Rjazanon keresztül jött, - mondotta Natasa. Andrej herczegnek föl se tűnt, hogy a hugát Marinak nevezte Natasa is, a ki az ő jelenlétében most először hívta őt így, csak most vette ezt észre.
+
+- Nos, és? - kérdezte Andrej.
+
+- Azt beszélték neki, hogy Moszkva teljesen leégett, tökéletesen, és hogy...
+
+Natasa elhallgatott: lehetetlen volt tovább beszélnie. Andrej herczeg szemlátomást minden erejét megfeszítette, hogy odafigyeljen, de képtelen volt rá.
+
+- Igen, mondják, hogy leégett, - mondotta. - Ez bizony szomorú dolog, - s újjaival a bajuszát babrálva szórakozottan bámult maga elé.
+
+- De mondd csak, Mari, te találkoztál Nikolaj gróffal? - szólalt meg egyszerre Andrej herczeg, nyilván valami kellemeset akarván neki mondani. - Azt írta ide, hogy nagyon megtetszettél neki, - folytatta egyszerűen és nyugodtan, nyilván nem lévén képes azt a szövevényes jelentőséget a maga teljességében megérteni, a melylyel a szavai a körülötte lévő egészséges emberekre hatottak. - Ha te is megszeretted volna őt, az nagyon jó volna... egybekelhetnétek, - tette hozzá valamelyest szaporábban, mintha csak megörült volna azoknak a szavaknak, a melyeket sokáig keresett és végre megtalált. Marja herczegnő csak hallgatta a szavait, a melyeknek azonban semmi más jelentőségük nem volt előtte, mint az, hogy kétségtelenné tették, milyen rettenetesen messze volt a bátyja mindentől, a mi az életre vonatkozott.
+
+- De minek beszélünk én rólam! - mondotta a herczegnő s nyugodtan nézett Natasára. Natasa magán érezvén a pillantását, nem nézett rá. Megint elhallgattak valamennyien.
+
+- Andrej, akar... - szólalt meg egyszerre Marja herczegnő elcsukló hangon, - akarod látni Nikoluskát? Egész idő alatt folyton emlegetett.
+
+Andrej herczeg először alig észrevehetően elmosolyodott, de Marja herczegnő, a ki oly jól ösmerte az arczát, rémülten látta, hogy ez nem az öröm és a fia iránt való gyöngédség, hanem a csendes és szelid gúny mosolya volt, azon, hogy Marja herczegnő az utolsó eszközt is megpróbálta, hogy őt magához térítse.
+
+- Igen, nagyon örülök Nikoluskának. Egészséges?
+
+*
+
+Mikor bevezették Andrej herczeghez Nikoluskát, a ki ijedten nézett rá, de nem sírt, mert senkit se látott sírni, Andrej herczeg megcsókolta őt és látszott rajta, hogy nem tudja, mit beszéljen vele.
+
+Mikor kivitték Nikoluskát, Marja herczegnő még egyszer odament a bátyjához, megcsókolta, s nem tudván magán tovább uralkodni, sírva fakadt.
+
+Andrej herczeg merően nézett rá.
+
+- Tán Nikoluskáért sírsz? - kérdezte.
+
+Marja herczegnő csak zokogott tovább és igenlően bólintott. - Mari, ösmered az Evangéliumot... - de egyszerre elhallgatott.
+
+- Mit akartál mondani?
+
+- Semmit. Nem szabad itt sírni, - mondotta s ugyanolyan hideg pillantással nézett rá.
+
+*
+
+Mikor Marja herczegnő sírva fakadt, Andrej herczeg tudta, hogy azért sír, hogy Nikoluska árván marad. Nagy megerőltetéssel megpróbált visszatérni az élethez s az ő álláspontjukra helyezkedni.
+
+"Persze, előttük csak szomorúnak látszhatik a dolog! - gondolta magában. - Pedig olyan egyszerű az egész!"
+
+"Az ég madarai nem vetnek és nem aratnak, s az Egek Ura mégis táplálja őket", - mondotta magában, s ugyanazt el akarta mondani a herczegnőnek is; - "de nem, majd félre találják érteni, nem értik meg! Lehetetlen, hogy megértsék azt, hogy mindezek az érzések, a melyektől reszketnek, mindazok a gondolatok, a melyek oly fontosaknak látszanak előttük, - fölöslegesek. Mi, nem érthetjük meg egymást!" - és elhallgatott.
+
+*
+
+Andrej herczeg kis fiacskája hétesztendős volt. Még alig-alig hogy olvasott, és nem tudott semmit. Sok mindenen ment keresztül ez után a nap után, sokat tanult, megfigyeléseket tett, tapasztalatokat szerzett; de ha már akkor rendelkezett volna is mindezekkel a később elsajátított képességekkel, akkor sem érthette volna meg jobban és mélyebben annak a jelenetnek a jelentőségét, a melyet az apja, Marja herczegnő és Natasa közt látott, mint a hogy' tényleg megértette. Mindent megértett és sírás nélkül kiment a szobából, szótlanul odament Natasához, a ki szintén kijött utána, bátortalanul nézett rá elmélázó, gyönyörű szemeivel: kissé duzzadt, piros felső ajka megrezdült, odaszorította hozzá a fejét és sírva fakadt.
+
+Ettől a naptól kezdve kerülte Desallet, kerülte a grófnét, a ki mindig úgy beczézte őt, és vagy magában üldögélt, vagy bátortalanul odament Marja herczegnőhöz és Natasához, a kit, a mint látszott, még a nénjénél is jobban megszeretett, s szeliden és gyöngéden simogatta őt.
+
+Marja herczegnő, mikor Andrej herczegtől kijött, teljesen megértette mindazt, a mit Natasa arczáról leolvasott. Nem is beszélt többé vele arról a reménységről, hogy a beteg élete talán még megmenthető. Fölváltva ott ült vele Andrej herczeg pamlagja mellett, és nem sírt többé, hanem szakadatlanul imádkozott, s egész lelkével odafordult ahhoz a megfoghatatlan, örök Istenhez, a kinek a jelenléte e mellett a haldokló ember mellett most annyira érezhető volt.
+
+
+
+XVI.
+
+Andrej herczeg nem csak tudta, hogy meg fog halni, de úgy érezte, hogy haldoklik, sőt, hogy félig már meg is halt. Valami öntudatos elidegenedést érzett minden földi dologtól, és a létnek valami örömteljes és furcsa könnyedsége lebegett körülötte. Nyugodtan és minden izgalom nélkül várta azt, a mi előtte állott. Az az örökké fenyegető, ösmeretlen és távoli valami, a minek a jelenlétét egész életén keresztül érezte, most egészen közel férkőzött hozzá, s a létnek annál a furcsa könnyedségénél fogva, melyet érzett, - ezt szinte az érzékeivel is megértette...
+
+- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
+
+Azelőtt félt a végtől. A halál, a pusztulás félelmének azon a rettenetesen gyötrő érzésén már két ízben is keresztülment, de most szinte oda se nézett neki.
+
+Először akkor érezte ezt az érzést, mikor az a gránát, mint a búgócsiga keringett ott előtte, és ő, a mint a tarlót, a cserjét s az eget nézte, tudta, hogy ott állott előtte a halál. Mikor a megsebesülése után magához tért, és egy pillanat alatt, mintegy az élet nyomasztó súlyától fölszabadulva, kivirult a lelkében annak az örök, szabad és ettől az élettől független szeretetnek a virága, akkor már nem félt a haláltól és rá se gondolt többé.
+
+A keserves magánynak és önkívületnek azokban az óráiban, a melyeket a megsebesülése után eltöltött, mind mélyebben elmerült annak az örök szeretetnek a habjaiban, mely előtte akkor föltárult, a nélkül, hogy maga is érezte volna, annál jobban elszakadt a földi élettől. Mindent és mindenkit szeretni, mindig föláldozni magát a szeretetnek, annyit tett, mint senkit se szeretni, annyit tett, mint nem élni ezt a földi életet. És minél jobban behatolt ebbe a szerelembe, annál inkább elszakadt az élettől, és annál teljesebben megsemmisítette ezt a választó falat, mely a szerelem nélkül ott áll az élet és a halál között. Mikor akkor eleinte eszébe jutott, hogy meg kell halnia, így szólt magában: baj is az, annál jobb.
+
+De az után a mytiscsi-i éjszaka után, a mikor fél önkívületében megjelent előtte az, a ki után vágyódott, s mikor a kezeit az ajkaihoz szorítva örömteljes és csöndesen pergő könnyekre fakadt, észrevétlenül belopódzott a szívébe az egy bizonyos nő iránt érzett szerelem, és megint volt valami, a mi őt az élethez fűzte. S örömteljes és aggodalmas gondolatok támadtak benne. Eszébe jutván az a pillanat ott a sebkötöző-helyen, a mikor Kuragint megpillantotta, most nem tudta fölidézni magában azt az érzést: csak az a kérdés gyötörte, vajjon él-e még vagy sem? S nem volt hozzá bátorsága, hogy ezt megkérdezze.
+
+A betegsége testileg a rendes kerékvágásban folyt, de az, a mit Natasa úgy fejezett ki, hogy: ez történt vele, két nappal Marja herczegnő megérkezése előtt esett meg vele. Ez volt az az utolsó lelki harcz az élet és a halál között, a melyből a halál került ki győztesen. Ez volt az a váratlan öntudata annak, hogy még becsülte az életet, mely Natasa iránt való szerelmében kínálkozott neki, ez volt az ösmeretlentől való rémületnek legutolsó rohama.
+
+Este történt. Abban a könnyed, lázas állapotban volt, mint rendesen ebéd után, s rendkívül tiszták voltak a gondolatai. Szonya ott ült az asztalnál. Andrej herczeg szendergett. Egyszerre valami boldogító érzés vett erőt rajta.
+
+"Alkalmasint ő jött le!" - gondolta magában.
+
+Csakugyan, Szonya helyén Natasa ült az asztal mellett, a ki zajtalan léptekkel csak az imént lépett a szobába.
+
+Attól az időtől kezdve, hogy Natasa ott volt körülötte, állandóan megérezte a közellétét. Natasa egy karosszékben ült, oldalvást fordulva hozzá, és eltakarván előle a gyertya világosságát, harisnyát kötött. (Akkor tanult meg harisnyát kötni, a mikor egyszer Andrej herczeg azt mondta neki, hogy senki sem tud úgy beteget ápolni, mint az öreg dadák, a kik harisnyát kötögetnek, és hogy a harisnyakötésben van valami megnyugtató.) Finom újjai szaporán váltogatták az olykor egymáshoz ütődő kötőtűket, s megnyúlt arczának elmélázó arczéle tisztán odalátszott a beteghez. Megmozdult, s legurult az öléből a gombolyag. Összerezzent, rápillantott, s eltakarván kezeivel a gyertya lángját, óvatos, hajlékony mozdulattal lehajolt, fölvette a gombolyagot s megint visszaült a helyére.
+
+Andrej herczeg meg se pisszenve nézett rá és látta, hogy Natasának ez után a lehajlás után mély lélekzetet kellett volna vennie, de nem cselekedte ezt, hanem óvatosan lélekzett.
+
+A troiczki kolostorban elbeszélgettek a multról s a herczeg azt mondotta neki, hogy ha életben maradna, hálát adna az örök Istennek a sebéért, mely megint összehozta őt vele; de attól fogva soha többé nem beszéltek a jövőről.
+
+"Vajjon lehetséges volt-e ez vagy sem?", - gondolta magában most, a mint őt elnézte, s a kötőtűk könnyed, aczélos hangjaira figyelt. Hát csak azért hozott volna újra olyan furcsán össze vele a sors, hogy meghaljak?... Csak azért tárult volna föl előttem az élet igazsága, hogy hazugságban éljek? Én mindennél jobban szeretem őt a világon. De hát mitévő legyek, ha szeretem őt? - mondotta, és szokása szerint, melyet a szenvedései idejében vett föl, halk nyögést hallatott.
+
+Natasa, mikor ezt a hangot meghallotta, letette a kötését, közelebb hajolt hozzá, és egyszerre, a mint sugárzó szemeit megpillantotta, könnyed léptekkel odament hozzá és fölébe hajolt.
+
+- Hát nem alszik?
+
+- Nem, már régóta önt nézem; megéreztem, mikor bejött. Senki nem adhatja meg nekem azt a lágy csöndet, azt a világosságot úgy, mint ön. Örömömben szinte sírni szeretnék.
+
+Natasa még közelébb húzódott hozzá. Diadalmas örömtől sugárzott az arcza.
+
+- Natasa, én túlságosan szeretem önt. Jobban, mint bármit ezen a világon.
+
+- És én? - Egy pillanatra elfordult. - Miért mondja, hogy túlságosan? - kérdezte.
+
+- Hogy miért túlságosan?... Mondja csak, mit gondol, a lelkében, a lelke fenekén hogy' érzi, életben fogok én maradni? Mit gondol?
+
+- Meg vagyok győződve, meg vagyok győződve, hogy igen! - szólott Natasa szinte kiabálva és szenvedélyes mozdulattal megfogta mind a két kezét.
+
+Andrej herczeg hallgatott.
+
+- Milyen jó volna! - S megfogván a kezét, megcsókolta.
+
+Natasa boldog volt és izgatott; de legott eszébe jutott, hogy ez lehetetlen, neki nyugalomra van szüksége.
+
+- De még nem is aludt, - mondotta, erőt vevén az örömén. - Iparkodjék elaludni... nagyon kérem.
+
+Andrej herczeg, mielőtt eleresztette a kezét, megszorította, ő pedig visszament a gyertya mellé és leült úgy, mint annakelőtte. Kétszer is rápillantott s a szemei mind a kétszer csillogva néztek rá. Erre elhatározta, hogy addig föl se pillant többé a kötéséről, míg egy bizonyos számú sort el nem végez.
+
+És csakugyan, a beteg kevéssel ezután behúnyta a szemét és elaludt. Nem sokáig aludt, s egyszerre hideg verejtékkel elborítva, aggodalmasan fölriadt.
+
+Mikor fölébredt, mindig csak arra gondolt, a mi már egész idő alatt foglalkoztatta - az életre és a halálra. De leginkább a halálra. Közelebb érezte magát hozzá.
+
+"Szerelem? Ugyan mi az a szerelem?" - gondolta.
+
+"A szerelem zavarja a halált. A szerelem az élet. Mindent, mindent, a mit csak érzek, azért érzek, mert szeretek. Minden csak azért van, azért él, mert én szeretek. Mindent csak ez tart össze. A szerelem az Isten, és meghalni, előttem, mint a szerelem egy kis részecskéje előtt, annyit tesz, mint visszatérni a közös és örök forráshoz." Ezek a gondolatok vígasztalóaknak látszottak előtte. De ezek csak gondolatok voltak. Valami hiányzott belőlük, valami egyéni és egyoldalú, valami mesterkélt volt bennük, - nem voltak meggyőzőek. És megint csak előállott a régi nyugtalanság és homály. Elaludt.
+
+Azt álmodta, hogy ugyanabban a szobában fekszik, a melyben tényleg feküdt, de nem sebesülten, hanem egészségesen. Sok mindenféle jelentéktelen, közömbös ember jelenik meg Andrej herczeg előtt. Ő beszél velük és vitatkozik velük holmi haszontalanságokról. Azok meg készülődnek valahová. Andrej herczegnek úgy homályosan eszébe jut, hogy mindez semmiség, s hogy neki más, fontosabb gondjai is vannak, de azért csak tovább beszél, s szinte bámulatba ejti őket üres szellemeskedéseivel. Mindezek az alakok lassan eltünnek, s egyszerre az az egy kérdés kezdi őt izgatni, vajjon be van-e zárva az ajtó. Fölkel s odamegy az ajtóhoz, hogy rátolja a reteszt és bezárja. Minden attól függ, vajjon be tudja-e zárni vagy sem. Megy, megy, siet, de a lábai nem mozdulnak, és bár tudja, hogy nem fogja tudni az ajtót bezárni, mégis minden erejét megfeszíti. És kínos rémület fogja el. És ez a rémület a halál-félelem. Az ajtó előtt ott áll ő. De ugyanakkor, a mikor ügyetlen erőködéssel odasompolyog az ajtóhoz, az az iszonyatos valami a másik oldalról már nekifekszik és elkezdi szorongatni. Valami emberfölötti - a halál - be akar rontani az ajtón, neki azt fel kell tartóztatnia. Megkapja az ajtót, végső erejét is megfeszíti, - ha már bezárni lehetetlen, - legalább be tudja szorítani; de gyönge az ereje, ügyetlen, az iszonyatos valami által döngetett ajtó kinyílik, majd újra becsukódik.
+
+Ő még egyszer nekifekszik onnan. Utolsó, emberfölötti erőfeszítése is hiábavaló, s az ajtó mind a két szárnya kinyílott zajtalanul. Ő belépett, és ez az ő - a halál. És Andrej herczeg meghalt.
+
+De ugyanabban a pillanatban, a mikor meghalt, Andrej herczegnek eszébe jutott, hogy alszik és ugyanabban a pillanatban, mikor meghalt, nagy erőfeszítéssel fölébredt.
+
+"Igen, ez a halál volt. - Én meghaltam - fölébredtem. Igen, a halál - ébredés", - villant meg egyszerre lelkében, és az a függöny, mely eddig eltakarta előle az ismeretlent, egyszerre felgördült lelki szemei előtt. Úgy érezte, mintha az addig lekötve volt erők fölszabadultak volna benne, s érezte azt a sajátszerű közönyösséget, mely azóta se hagyta el őt.
+
+Mikor hideg verejtékkel elborítva fölébredt, Natasa odament hozzá és megkérdezte tőle, mi lelte. Ő nem felelt neki, s meg sem értvén őt, furcsa pillantással nézett rá.
+
+Ez volt az a valami, a mi két nappal Marja herczegnő megérkezése előtt vele történt. Ettől a naptól kezdve, mint az inas mondta, az az emésztő láz rossz indulatúvá kezdett válni, de Natasát nem érdekelte az, a mit az inas beszélt: ő maga is látta ezeket a szörnyű és minden kétséget kizáró előjeleket.
+
+Andrej herczegre nézve ettől a naptól kezdve az álmából való ébredéssel együtt az életből való ébredés is elkezdődött. És az élet tartamához képest ez az ébredés semmivel se volt lassúbb, mint az álom tartamához képest az a másik ébredés.
+
+Nem volt ebben az aránylag lassú ébredésben semmi borzasztó és semmi kirívó.
+
+Utolsó napjai és órái a szokott módon s a legegyszerűbben teltek el. Ezt Marja herczegnő is, Natasa is érezték, a kik egy pillanatra se mozdúltak el mellőle. Nem sírtak, nem borzongtak, s az utolsó időben, maguk is érezvén ezt, már nem is őt (ő már nem volt, elhagyta őket), hanem csak az ő legközelebb álló emlékét - a testét ápolták. Mindkettőjüknek olyan erősek voltak az érzelmei, hogy a halál külső, rettenetes oldala már nem is hatott reájuk, s nem tartották szükségesnek a fájdalmukat még fokozni. Nem sírtak sem előtte, sem a háta mögött, sőt soha nem is beszéltek róla egymással. Érezték, hogy szavakkal képtelenek lettek volna kifejezni azt, a mi a lelküket nyomta.
+
+Mind a ketten látták, hogy lassan és nyugodtan, mind mélyebben elmerül előlük valahova, és mind a ketten tudták, hogy ennek így kell lenni, s hogy ez jól van így.
+
+Meggyóntatták és megáldoztatták; mind bejöttek hozzá, hogy elbúcsúzzanak tőle. Mikor odavezették hozzá a fiát, megérintette őt az ajkaival és elfordult, nem azért, mintha megsajnálta volna őt, vagy nehéz lett volna érte a szíve (Marja herczegnő és Natasa ezzel tisztában voltak), hanem csak azért, mert azt hitte, hogy ez minden, a mit tőle kívánnak; de mikor arra kérték, hogy áldja meg, ezt is megtette és körülnézett, mintha csak azt kérdezte volna, nem kell-e még valamit tennie.
+
+Mikor a lélek által elhagyott teste végsőt vonaglott, Marja herczegnő és Natasa voltak mellette.
+
+- Vége?! - suttogta Marja herczegnő, miután a teste már néhány percz óta mozdulatlanul, s lassankint kihülve, ott hevert előtte. Natasa odament, belenézett a halott szemeibe és sietett lezárni őket. Lezárta őket, de nem csókolta meg, hanem rábámult mozdulatlan testére.
+
+"Vajjon, hova ment? Hol van most?..."
+
+Mikor a megmosdatott és felöltöztetett test ott feküdt az asztalon a koporsóban, mind bejöttek, hogy elbúcsúzzanak tőle, és sírtak valamennyien.
+
+Nikoluska, valami beteges elképpedésből sírt, mely a szívét szaggatta. A grófné és Szonya azért sírtak, mert sajnálták Natasát és azt, hogy ő nincs többé. Az öreg gróf azért sírt, mert úgy érezte, neki is nemsokára meg kell tennie ezt a rettenetes lépést.
+
+Most már Natasa és Marja herczegnő is sírtak, de nem egyéni fájdalmukban, hanem attól az áhítatos megilletődéstől sírtak, a melyet a halál amaz egyszerű és ünnepélyes mysteriumának az öntudata ébresztett bennük, mely előttük lejátszódott.
+
+
+
+MÁSODIK RÉSZ.
+
+I.
+
+Az emberi elmére nézve a jelenségek okainak az összessége hozzáférhetetlen. Viszont az okok fürkészésének a szüksége be van oltva az ember lelkébe. És az emberi elme, a nélkül, hogy behatolna a jelenségek föltételeinek számtalanságába és szövevényességébe, a melyek közül külön-külön bármelyik is oka lehetne egy-egy jelenségnek, mohón kap az első és legkönnyebben érthető fogalom után, s azt mondja: íme az ok. Történelmi eseményekben (a melyekben a búvárkodás tárgyai az emberek cselekedetei) a legősibb fogalomként az istenek akarata, azután pedig azoknak az embereknek az akarata jelentkezik, a kik a történelmileg legszembetűnőbb helyen állanak, - tehát a történelmi hősök akarata. De csak be kell pillantani minden történelmi eseménynek, vagyis az eseményben résztvevő emberek cselekvésének a lényegébe, hogy meggyőződjünk róla, hogy a történelmi hős akarata nemcsak hogy nem irányítja a tömegek működését, sőt éppen megfordítva. Az ember azt hihetné, hogy az tökéletesen mindegy, hogy egy-egy történelmi esemény jelentőségét így vagy úgy értelmezzük-e. De a közt az ember közt, a ki azt mondja, hogy a Nyugat népei azért vonultak Keletre, mert Napoleon így akarta, és a közt az ember közt, a ki azt mondja, hogy ez csak azért történt így, mert így kellett történnie, ugyanaz a különbség áll fönn, mint azok közt, a kik azt erősítgették, hogy a föld szilárdan áll és a bolygók keringenek körülötte, és azok közt, a kik azt mondották, hogy ők ugyan nem tudják, hogy a földet mi tartja, azt azonban tudják, hogy vannak törvények, melyek úgy a föld, mint a többi bolygók mozgását szabályozzák. A történelmi eseménynek más oka nem lehet, mint az, a mely minden okoknak a végső oka. De vannak törvények, a melyek az eseményeket irányítják s ezeket részben nem ismerjük, részben pedig csak sejtjük. Ezeknek a törvényeknek a földerítése csak akkor lehetséges, ha teljesen szakítunk azzal az iránynyal, mely az okokat egyes ember akaratában keresi, valamint hogy a bolygók mozgását szabályozó törvények földerítése is csak akkor vált lehetővé, a mikor az emberek szakítottak azzal a fölfogással, hogy a föld szilárdan áll a maga helyén.
+
+*
+
+A történészek a borodinoi ütközet, Moszkvának az ellenség által történt megszállása és fölgyujtása után, az 1812. évi hadjárat legfontosabb epizódjának az orosz hadseregnek a rjazani útról a kalugai útra és onnan a tarutánoi táborba való visszavonulását tartják, mely a Krasznaja Pachra mögé való oldal-menetelés neve alatt ismeretes. A történészek ennek a lángelméjű haditettnek az érdemét különböző személyiségeknek tulajdonítják, és vitatkoznak rajta, vajjon kit illet meg voltaképpen ennek a dicsősége. Erről az oldal-menetelésről szólva, még a külföldi, sőt a franczia történészek is elismerik az orosz hadvezérek lángelméjűségét. De azt, vajjon a hadtörténeti írók, és utánuk valamennyien, miért állítják azt, hogy ez az oldal-menetelés egy bizonyos személyiségnek az éleselméjű találmánya, mely Oroszországot megmentette, Napoleonnak pedig a vesztét okozta, - azt nagyon bajos megérteni. Először is bajos megérteni, vajjon miben van ennek a hadműveletnek a mélysége és lángelméjűsége, mert ahhoz, hogy az ember rájöjjön, hogy a hadseregre nézve (a melyet nem támadnak) a legkedvezőbb hadállás az, a hol legkönnyebb az élelmezése, nem kell valami nagy elmebeli megerőltetés. És akár az utolsó tizenháromesztendős gyerkőcz is minden nagyobb megerőltetés nélkül rájöhetett arra, hogy 1812-ben, az orosz hadseregre nézve, a Moszkvától való visszavonulás után a legelőnyösebb hadállás a kalugai út mentén volt. Így tehát lehetetlen megérteni először azt, miféle okoskodások révén jutnak a történészek arra a következtetésre, hogy ebben a hadműveletben valami mélységes értelmet keressenek. Másodszor, még nehezebb megérteni azt, vajjon miben látják a történészek ennek a hadműveletnek az oroszokra nézve megmentő, a francziákra nézve pedig romlást okozó voltát; mert hiszen ez az oldal-menetelés más megelőző, kisérő és következő körülmények között épp oly könnyen okozhatta volna az orosz csapatok romlását és a franczia csapatok megmenekülését. Ha az orosz csapatok helyzete attól az időtől kezdve, hogy ezt a hadműveletet végrehajtották, javult, ebből még korántsem következik, hogy ennek az a hadművelet volt az oka.
+
+Ez az oldal-menetelés az oroszokra nézve nemcsak hogy nem volt föltétlenül előnyös, de sőt könnyen vesztét is okozhatta volna az orosz hadseregnek, ha véletlenül más körülmények is nem játszottak volna közre. Mi lett volna, ha Moszkva nem égett volna le? Ha Murat nem vesztette volna el szem elől az oroszokat? Ha Napoleon nem merült volna tétlenségbe? Ha Krasznaja Pachra mellett az orosz hadsereg Bennigsen és Barclay tanácsára elfogadta volna az ütközetet? Mi történik, ha a francziák rohamot intéznek az oroszok ellen, mikor útban voltak Pachra felé. Mi lett volna, ha később Napoleon, Tarutinonál annak a tetterőnek csak a tizedrészével, mint Szmolenszk alatt, megtámadta volna az oroszokat? Mi történt volna, ha a francziák elmentek volna Pétervárra?... Mindeme föltevések mellett az oldal-menetelésnek menekülés helyett romlás lehetett volna a következése.
+
+Végre harmadszor a legérthetetlenebb az, hogy a történelemben búvárkodó emberek szándékosan nem akarják meglátni azt, hogy az oldal-menetelés eszméjét nem lehet semmiféle egyes embernek tulajdonítani, hogy ezt soha senki előre nem látta, hogy azt a hadműveletet, épp úgy, mint a Filej-be való visszavonulást is, a jelenben, a maga teljességében senki se tekintette át, hanem hogy ez lépésről-lépésre, eseményről-eseményre, pillanatról-pillanatra fejlődött ki a legkülönfélébb események megszámlálhatatlan sokaságából, és csak akkor tárult föl a maga teljességében, a mikor bekövetkezett és elmúlttá lett.
+
+A fileji tanácsban az orosz hadvezetőség körében az a gondolat volt az uralkodó, a mely szerint a visszavonulás magától érthetően a legegyenesebb vonalban visszafelé, vagyis a nizsnyij novgorodi úton lett volna végrehajtandó. Ennek a bizonyítékául szolgálhat az, hogy a tanácsban a szavazatok legnagyobb része ebben az értelemben hangzott el, de legfőképpen az az ismert beszélgetés, mely a tanács után a főparancsnok és Lanszkij közt, a ki az élelmezés élén állott, lefolyt. Lanszkij azt jelentette a főparancsnoknak, hogy a hadsereg élelmezési készletei főképpen a tulai és a kazáni kormányzóságokban, az Oka vidékén vannak fölhalmozva, és hogy ha a hadsereg Nizsnyij felé vonulna vissza, az élelmikészleteket a hadseregtől a széles Oka folyó választaná el, a melyen tél elején az átkelés szinte lehetetlen. Ez volt az első jele annak, hogy az illetékes körök kénytelenek lettek eltérni attól az eleinte legtermészetesebbnek látszó gondolattól, hogy a hadsereggel egyenesen Nizsnyij felé vonuljanak vissza. A hadsereg tehát inkább délfelé tartott a rjazani útnak, a hol közelebb volt a készletekhez. Később a francziák tétlensége, az a körülmény, hogy az orosz hadsereget teljesen elvesztették szem elől, a tulai gyár megoltalmazásának a gondjai, és, a mi a fő - a készletekhez való közeledés előnyei arra indították a hadsereget, hogy még délibb irányt vegyen s a tulai út felé tartson. Pachra mögött egy elszánt mozdulattal átmenvén a tulai útra, az orosz hadsereg parancsnokai Podolrukban szándékoztak megállapodni, s a tarutinói hadállásról szó se volt még akkor; de a körülmények töménytelen sokasága s a franczia csapatok újból való megjelenése, a melyek azelőtt szem elől tévesztették volt az oroszokat, az ütközet fenti, és főképpen az eleségnek Kalugában fölhalmozott bősége, arra indították a mi hadseregünket, hogy még délibb irányt vegyen, és az élelmezési készletei közt, a középútra, a tulai útról a kalugai útra térjen át és Tarutinóba menjen.
+
+Éppen úgy, mint a hogy nem lehet megfelelni arra a kérdésre, mikor hagyták el Moszkvát, úgy arra se lehet megfelelni, ki és mikor határozta el azt, hogy a csapatok Tarutinóba menjenek. Csak mikor a csapatok a legkülönbözőbb irányban működő erők következtében már átmentek volt Tarutinóba, akkor kezdték az emberek magukkal elhitetni, hogy ők is ezt akarták és már régen előrelátták.
+
+
+
+II.
+
+Az a híres oldal-menetelés mindössze abból állott, hogy az orosz csapatok, a melyek addig az előnyomulás irányával ellenkező irányban egyenesen vonultak vissza, az után, hogy a francziák előnyomulása fönnakadt, nem érezvén maguk mögött az üldözőket, eredetileg vett irányuktól eltértek, még pedig nagyon természetesen arra az oldalra, a melyre őket az élelmezési készletek bősége vonzotta.
+
+Ha az orosz hadsereget, nem lángelméjű vezérekkel az élén, hanem egyszerűen, mint egy minden vezető nélkül való sereget képzeljük el, ez a sereg se tehetett volna egyebet, mint hogy visszavonulása közben ívet írt le arra az oldalra, a melyen jobb és gazdagabb vidék kecsegtette.
+
+A nizsegorodszki útról a rjazani, tulai és kalugai útra történt emez átvonulás annyira természetes volt, hogy az orosz hadsereg fosztogatói is ebben az irányban szökdöstek el, és Pétervárról is azt kívánták Kutuzovtól, hogy ugyancsak ebbe az irányba terelje át a hadseregét. Tarutinóban Kutuzov valósággal szidást kapott a császártól azért, hogy a sereget a rjazani útra vezette, s Kalugával szemben ugyanazt a hadállást jelölték ki neki, a melyben akkor, a mikor a császár levelét megkapta, már benn is volt.
+
+A orosz hadsereg golyója az egész hadjárat alatt és különösen a borodinoi ütközetben kapott lökés irányában visszapattanva, mikor ennek a lökésnek az ereje is megszünt és újabb lökéseket nem kapott, elfoglalta azt az állást, a melyet természetesen el kellett foglalnia.
+
+Kutuzov érdeme nem valami, mint mondani szokták, geniális hadműveletnek a kieszelésében, hanem egyszerűen abban állott, hogy ő volt az egyetlen, a ki ennek a lejátszódó eseménynek a jelentőségét kellőleg mérlegelni tudta. Ő volt az egyetlen, a ki már akkor megértette a franczia hadsereg tétlenségének a jelentőségét, s a ki váltig azt állította, hogy a borodinoi ütközet diadal volt; ő volt az egyetlen, - ő, a kinek mint főparancsnoknak voltaképpen a támadást kellett volna erőszakolnia, - ő volt az egyetlen, a ki minden erejét arra használta föl, hogy az orosz hadsereget a fölösleges csatározásoktól visszatartsa.
+
+A sebzett vad ott hevert valahol Borodino körül, azon a helyen, a hol őt az elillant vadász hagyta; de vajjon élt-e, erős volt-e, vagy csak meghúzta magát, azt a vadász nem tudta. Egyszerre fölhangzott ennek a vadállatnak a nyögése.
+
+Ennek a vadállatnak, a franczia hadseregnek a nyögése, mely egyúttal bizonyítéka volt küszöbönálló romlásának is, abban nyilvánult meg, hogy Lauristont elküldték Kutuzov táborába békét kérni.
+
+Napoleon az ő abbeli meggyőződésében, hogy nem az a jó, a mi jó, hanem az, a mi neki az eszébe ötlik, olyasmit írt Kutuzovnak, a mi éppen az eszébe jutott és a minek semmi értelme se volt.
+
+    "Kutuzov herczeg, - irta neki, - itt küldöm önhöz egyik főhadsegédemet, hogy önnel több fontos ügyet megbeszéljen. Kérem fenségedet, higyjen el neki mindent, a mit csak mondani fog, különösen, a mikor a tiszteletnek és a nagyrabecsülésnek amaz érzelmeit fogja tolmácsolni, a melyekkel én ön iránt a jelen pillanatban viseltetem. Ezek után arra kérem az Istent, hogy tartsa meg önt az ő szent oltalmában.
+
+    Moszkva 1812. október 30.
+
+    Napoleon."
+
+"Átokkal sújtana az utókor, ha joggal engem tarthatna bármi néven nevezendő megegyezés első okozójának: ez most a mi népünk akarata", - felelt Kutuzov, és továbbra is minden erejét arra használta fel, hogy a csapatokat a támadástól visszatartsa.
+
+Az alatt az egy hónap alatt, mi alatt a franczia csapatok Moszkvát fosztogatták, az orosz csapatok pedig Tarutinoban nyugodtan pihentek, a két fél csapatainak az erőbeli viszonyaiban (a csapatok számát és szellemét tekintve) olyan változás ment végbe, melynek következtében az erők túlsúlya az oroszok részén lévőnek bizonyult.
+
+Mindamellett, hogy az oroszok a franczia csapatok szellemét és számát nem ösmerték, a mint a viszony megváltozott, legott számtalan jelben kifejezésre jutott a támadás szükségessége. Ezek a jelek voltak: Lauriston küldetése, Tarutinoban az élelmiszerek nagy bősége, a francziák tétlenségéről és züllöttségéről minden oldalról érkező hírek, a mi ezredeinknek ujonczokkal való kiegészítése, a szép idő, az orosz csapatok hosszas pihenése, a csapatok körében a hosszabb pihenők után rendszerint tapasztalható türelmetlenség az iránt, hogy a végére járjanak annak, a miért őket összegyűjtötték, az arra irányuló kíváncsiság, vajjon mi történik a franczia hadseregben, melyet oly régóta elvesztettek szem elől, az a kihívó merészség, a melylyel az orosz előörsök a Tarutino körül őgyelgő francziák körül forgolódtak, a parasztoknak és a szabad csapatoknak a francziákon aratott könnyű győzelmeiről szóló hírek, az ezek által támasztott írígység, a bosszúság érzése, mely a francziák moszkvai tartózkodásának az egész ideje alatt minden ember lelkében megvolt, és a mi a fő, annak a homályos, de minden katona lelkébe beférkőzött tudata, hogy az erők egymáshoz való viszonya most megváltozott és a fölény a mi részünkön van. Az erők tényleges viszonya csakugyan megváltozott s a támadás elkerülhetetlenné vált. És épp oly bizonysággal, mint a hogy az órában abban a pillanatban, a mint a mutató az egész kört körüljárta, legott elkezd ütni és játszani a harangjáték, az erőviszonyok tényleges megváltozásával legott elkezdődött a magasabb körökben a harangjáték fokozott mozgása, berregése és játéka.
+
+
+
+III.
+
+Az orosz hadsereget Kutuzov, a törzskara és Pétervárról a császár igazgatta. Péterváron még a Moszkva kiürítéséről szóló hír megérkezése előtt összeállították az egész hadjárat részletes tervét, és miheztartás végett elküldték Kutuzovnak. Mindamellett, hogy ez a terv még arra a föltevésre volt alapítva, hogy Moszkva még a mi kezünkben van, ezt a tervet a vezérkar is jóváhagyta és kivitelre elfogadta. Kutuzov csak annyit írt a tervre vonatkozólag, hogy a távoli cselmozdulatokat mindig nehéz megvalósítani. És az esetleg fölmerülő nehézségek leküzdésére újabb utasítások és személyek mentek a harcztérre, a kiknek az volt a hivatásuk, hogy a fővezérlet cselekedeteit figyelemmel kísérjék és azokról jelentést tegyenek.
+
+Az orosz hadseregben ezenkívül most az egész vezérkart reformálták. Betöltötték az elesett Bagration és az egyéni sérelmei miatt visszavonult Barclay helyét. Nagyon komolyan meghányták-vetették, mi lesz jobb: Á-t tenni B. és B.-t C. helyére, vagy pedig ellenkezőleg, C.-t az A. helyére stb., mintha bizony ettől A. vagy B. megelégedettségén kívül egyéb is függhetett volna.
+
+A hadsereg vezérkarában, a Kutuzov és vezérkari főnöke, Bennigsen közt fönnálló ellenséges viszony, a császár bizalmi embereinek a jelenléte és emez áthelyezések következtében, a szokottnál is szövevényesebb módon folyt a pártok fondorkodása. A. áskálódott B. ellen, C. pedig D. ellen stb., minden képzelhető cserében és összevetésben. Mindezeknél az áskálódásoknál a fondorkodások tárgya legnagyobb részt az a hadi esemény volt, a melyet mindazok az emberek irányítani akartak, a mely azonban mindamellett tőlük teljesen függetlenül ment a maga útján, mint a hogy' mennie kellett, vagyis soha sem úgy, mint a hogy' ezek az emberek kieszelték, hanem a tömegek egymáshoz való tényleges viszonyának megfelelően. Mindezek a felsőbb körökben egymást keresztező és egymást megzavaró ötletek csak hű tükörképét mutatták annak, a minek voltaképpen történnie kellett.
+
+    "Hilarionovics Mihail herczeg!" - írta a császár október másodikáról, abban a levélben, a mely a tarutinoi ütközet után került Kutuzov kezébe. - "Szeptember másodika óta Moszkva az ellenség kezeiben van. Az ön utolsó jelentései huszadikáról szólnak; és az alatt az egész idő alatt nem csak hogy semmi se történt arra nézve, hogy az ellenséggel szembeszálljunk és az én első székesfővárosomat fölszabadítsuk, sőt ön, az utolsó jelentés szerint még az eddiginél is messzebbre vissza vonult. Szerpuchovot már megszállotta az ellenséges különítmény és Tula az ő hírneves és a hadseregre nézve annyira fontos gyárával, szintén veszedelemben van. Vinczengerode tábornok jelentéseiből látom, hogy egy tízezer főnyi ellenséges sereg útban van Pétervár felé. Egy másik, néhány ezer főből álló sereg pedig Dmitrova felé vonul. A harmadik pedig a Vladimiri úton nyargal előre. A negyedik eléggé tekintélyes sereg végre Ruza és Muzsaiszk közt vesztegel. Napoleon maga huszonötödike óta Moszkvában van. Mindeme hírek mellett, a mikor az ellenség tekintélyes különítményekkel szétforgácsolta az erejét, mikor Napoleon a testőrségével együtt még Moszkvában van, vajjon lehetséges-e az, hogy az önnel szemben álló ellenséges haderők oly erősek legyenek, hogy önre nézve a támadó föllépést kizárják? Ellenkezőleg, minden valószínűség szerint föltehető, hogy az ellenség önt a gondjaira bízott hadseregénél sokkal kisebb erővel üldözi. Nekem úgy látszik, hogy ezeket a körülményeket kiaknázva, ön teljes sikerrel intézhetne támadást az önnél gyengébb hadsereg ellen, és kiirthatná, vagy legalább is visszavonulásra kényszeríthetné őt, visszaszerezhetné a számunkra a kormányzóság nagy részét, a melyet most az ellenség tart megszállva s így elháríthatná a veszedelmet Tuláról és többi városainkról. Az ön lelkiösmeretén fog száradni, ha az ellenség képes lesz egy tekintélyes hadtestet vezényelni Pétervár felé, hogy ezt a székvárost is fenyegesse, a melyben csak csekélyszámú katonaság maradhatott, mert önnek a gondjaira bízott hadsereg révén, elszánt és öntudatos föllépése mellett, meg van adva a mód arra, hogy rólunk ezt az újabb csapást elhárítsa. Jusson eszébe, hogy ön még Moszkva elvesztéseért is számadással tartozik mélyen sújtott hazájának. Ön tapasztalhatta arra való készségemet, hogy ön iránt elösmeréssel legyek. Ez a készség most se csökkent, de nekem és Oroszországnak jogunk van az ön részéről mindazt a buzgalmat, szilárdságot és sikert elvárni, a melyet az ön esze, katonai tehetségei, és az ön vezetése alatt álló csapatok vitézsége nekünk ígérnek".
+
+De akkor, a mikor ez a levél, mely tanuságot tett arról, hogy az erők egymáshoz való tényleges viszonya már Péterváron is ösmeretes volt, még útban volt, Kutuzov nem tudta a vezetése alatt álló hadsereget a támadástól tovább visszatartani, és az ütközet már megtörtént.
+
+Október másodikán egy Sapovalov nevű portyázó kozák lőtt egy nyúlat, egy másikat pedig megsebesített. Miközben a sebzett nyúlat üldözte, Sapovalov nagyon is mélyen elbolyongott az erdőben és ott rábukkant Murat hadseregének a balszárnyára, mely minden óvintézkedés nélkül ott táborozott. A kozák mosolyogva beszélte el a bajtársainak, hogy kicsi híja, hogy a francziák kezébe nem került. Chorunzsij ezt hallván, legott közölte a parancsnokával.
+
+A kozákot előállították, kikérdezték; a kozák parancsnokok ki akarták használni ezt az alkalmat arra, hogy lovakhoz jussanak, de a parancsnokok egyike, a ki a hadsereg magasabb köreiben is ösmerős volt, közölte ezt az esetet egy vezérkari tábornokkal. Az utóbbi időben a legnagyobb mértékben feszült volt a helyzet a hadsereg vezérkarában. Jermolov, pár nappal ezelőtt elmenvén Bennigsenhez, kérve kérte őt, használja föl a főparancsnoknál minden befolyását arra, hogy támadást kezdjenek.
+
+- Ha nem ösmerném önt, azt kellene hinnem, hogy ön nem akarja azt, a mire most engem kér. Mert nem kell egyéb, mint hogy én valamit tanácsoljak a főparancsnoknak, s biztos, hogy ennek éppen az ellenkezőjét fogja megtenni, - felelt Bennigsen.
+
+A kozákoknak a kiküldött járőrök által is teljes mértékben megerősített jelentése igazolta, hogy az események immár teljesen megértek. A megfeszített húr elpattant, megberrent az óra s elkezdődött a harangjáték. Kutuzov minden állítólagos hatalma, esze, tapasztaltsága és emberösmerete ellenére is, tekintettel Bennigsen levelére, a ki személyesen küldött jelentést a császárnak, a tábornokok összességének egyhangú óhajtására, a császárnak általuk föltételezett kívánságára és a kozákok jelentésére, többé nem volt képes ennek az elkerülhetetlen mozdulatnak gátat vetni, és kiadta a parancsot arra, a mit a maga részéről haszontalannak, sőt károsnak tartott, - a megvalósulás állapotában levő tényhez áldását adta.
+
+
+
+IV.
+
+Bennigsen levele és a kozákoknak a franczia balszárny fedezetlenségére vonatkozó híradása csak utolsó jelei voltak a támadásra vonatkozó parancs elkerülhetetlenségének, s a támadást október ötödikére ki is tűzték.
+
+Kutuzov negyedikén reggel írta alá a rendelkezést, melyet Toll felolvasott Jermolovnak s megkérte őt, hogy gondolkozzék a további intézkedésekről.
+
+- Jó, de most nem érek rá, - mondotta Jermolov s kiment a szobából. A Toll által összeállított rendelkezés nagyon jó volt. Éppen úgy, mint az austerlitzi rendelkezésben, bár nem németül, de meg volt írva benne:
+
+"Az első hadoszlop megy ide meg ide, a második megy ide meg ide" stb. És papíroson mindezek a hadoszlopok a kitűzött időben meg is érkeztek a helyükre és annak rendje és módja szerint megsemmisítették az ellenséget. Mint minden rendelkezésben, ebben is minden nagyon szépen ki volt eszelve, de mint minden rendelkezés mellett, e mellett is, egyetlen hadoszlop sem érkezett meg a kellő időben a maga helyére.
+
+Mikor a rendelkezést a megfelelő számú példányban elkészítették, hívtak egy tisztet és elküldöttek Jermolovhoz, hogy adja át neki az írásbeli utasításokat. Kutuzov parancsőrtisztje, egy fiatal lovas-testőrtiszt, a kinek hízelgett a megbízásnak a fontossága, elment Jermolov szállására.
+
+- Elment, - felelt neki Jermolov legénye. A lovas-testőrtiszt elment a tábornokhoz, a kinél Jermolov gyakran meg szokott fordulni.
+
+- Nincs itt, a tábornok sincs itt.
+
+A lovas-testőrtiszt lóra ült s elment egy másikhoz.
+
+- Nincs itt, elment.
+
+"Csak aztán ne én legyek felelős a késedelemért! Micsoda bosszúság!" - gondolta a tiszt. Bejárta az egész tábort. Az egyik azt mondta neki, hogy látta Jermolovot, a mint más tábornokokkal együtt elment valahová; a másik azt mondta, hogy azóta már alkalmasint megint otthon lesz. A tiszt a nélkül, hogy ebédelt volna, este hat óráig hajszolta őt mindenfelé. Jermolov nem volt sehol és senki se tudta, hova lett. A tiszt egyik bajtársánál hamarosan bekapott egy pár falatot, aztán megint elment az elővédhez, Miloradovicshoz. Miloradovics szintén nem volt otthon, de ott azt mondták neki, hogy Miloradovics Kikán tábornok bálján van és Jermolov is alkalmasint ott lesz.
+
+- De hát hol van ez?
+
+- Amott ni, Jecskino-ban, - szólott a kozák tiszt s egy távoli földesúri ház felé mutatott.
+
+- De hogy' jussak oda, az előörsökön át.
+
+- Két ezredünk van az előörsvonalban, ott ma olyan dorbézolás folyik, hogy szörnyűség! Két zene- és három énekkar.
+
+A tiszt az előörsvonalon keresztül elment Jecskinoba. A mint a ház felé közeledett, már messziről hallotta a katonák tánczdalának kedélyes hangjait.
+
+"Ra-ta-ta-ta dzsin-dzsin... ra-ta-ta-ta!..." - hallatszott felé a füttyszós és czintányéros zenebona, melyet olykor szinte túlharsogott az emberi hangok rikoltozása. A tisztnek egyrészt fölvidult a lelke ezekre a hangokra, de másrészt megborzadt attól, hogy ő az oka annak, hogy ezt a reá bízott fontos parancsot ilyen soká nem adta át. Már este kilencz óra volt. Leszállt a lováról és belépett a francziák és oroszok közt fekvő épen maradt és tágas földszintes ház pitvarába. A tálalóban és az előszobában borokkal és ételekkel megrakva inasok sürögtek-forogtak. Az énekesek ott álltak az ablakok alatt. Odavezették a tisztet az ajtóhoz, és egyszerre együtt látta ott az orosz hadsereg minden tábornokát és köztük Jermolov szálas és feltünő alakját is. A tábornokok mind kigombolt kabátban, élénk piros ábrázattal félkörben álltak ott, és hangosan kaczagtak. A terem közepén egy alacsony termetű, piros arczú, csinos tábornok fürgén és ügyesen járta a trepákot.
+
+- Ha-ha-ha! Haj-haj, Ivanovics Nikolaj! Ha-ha-ha!
+
+A tiszt érezte, hogy ha ebben a pillanatban és egy ilyen fontos parancscsal belép, kettős hibát követ el, s azért várni akart; de az egyik tábornok megpillantotta őt, és értesülvén róla, hogy miért jött, szólt Jermolovnak, Jermolov összeránczolt homlokkal lépett oda a tiszthez, s miután végighallgatta, szó nélkül átvette tőle az iratokat.
+
+- Azt hiszed, hogy ő csak úgy véletlenül volt távol? - mondotta Jermolovról aznap este a lovas-testőrtisztnek egyik bajtársa. - Ezek hunczutságok, mindez szándékosan van így. Konovniczyn-nak akar borsot törni az orra alá. Vigyázz rá, micsoda zűrzavar lesz itt holnap!
+
+
+
+V.
+
+Másnap reggel a törődött Kutuzov korán fölkeltette magát, imádkozott, felöltözött és azzal a kellemetlen tudattal, hogy egy olyan ütközetet kell vezetnie, a melyet nem tart helyesnek, felült a kocsijára és elindult Letasevkából arra a Tarutinotól öt versztnyire fekvő helyre, a hol a támadásra kirendelt hadoszlopoknak gyülekezniök kellett. Útközben el-elszundított, majd ismét föl-fölébredt, s figyelt, nem hallatszik-e jobbfelől lövöldözés és nem kezdődött-e még el az ütközet. De még csöndes volt minden. Csak lassan kezdődött a nyirkos és borongós őszi nap pirkadása. Tarutinohoz érve, Kutuzov lovas katonákat látott, a kik azon az úton keresztül, a melyen a kocsija haladt, itatni vitték a lovaikat. Kutuzov elbámult rajtuk, megállíttatta a kocsiját, és megkérdezte tőlük, melyik ezredből valók. A lovasok abból a hadoszlopból valók voltak, a melynek már régóta lesben kellett volna állania valahol elől. "Lehet, hogy valami tévedés", - gondolta az öreg főparancsnok. De tovább menve, Kutuzov gyalogos ezredeket pillantott meg, a melyekben az emberek a gúlába rakott fegyverek körül, egy szál alsónadrágban a kásájuk mellett ültek. Odahívtak egy tisztet. A tiszt jelentette, hogy semmiféle parancsot se kaptak az előnyomulásra.
+
+"Már hogy' ne..." - kezdte el Kutuzov, de legott elhallgatott s odahívatta magához a rangban legidősebb tisztet, kiszállt a kocsijából, s lehorgasztott fejjel, nehezen zihálva, szótlanul várakozva járt föl és alá. Mikor az előhívott vezérkari tiszt Eichen személyében megjelent, Kutuzovnak bíborpirosra vált az arcza, nem azért, mintha ez a tiszt lett volna a tévedés oka, hanem azért, mert méltó tárgyául kínálkozott a haragja kiöntésének. És az öreg főhadparancsnok egyszerre olyan dühbe gurult, a minőre csak képes volt, a mikor dühében szinte a földön fetrengett, s remegve, zihálva rontott rá Eichenre, miközben ordítozott, az öklével megfenyegette és durva, piaczi szidalmakkal illette. Egy másik arra tévedt kapitány, valami Brozin nevű, a ki semminek se volt az oka, hasonló sorsban részesült.
+
+- Hát ez már micsoda gazság? Agyon kell lőni őket! A gazembereket! - ordította rekedten, és tántorogva hadonászott a kezeivel. Valósággal testileg is szenvedett. Ő, a főhadparancsnok, a fenség, a kiről mindenki váltig erősítgeti, hogy akkora hatalma van, mint Oroszországban eddig még soha senkinek se volt, most olyan helyzetbe került, hogy nevetség tárgya az egész hadsereg előtt. "Hiába iparkodtam ma olyan buzgón imádkozni, hiába volt, hogy egész éjjel nem aludtam és a mai nap esélyein tünődtem!" - gondolta magában. - "A mikor még fiatal tisztecske voltam, bizony senki se mert volna így megcsúfolni... De most!" - Valósággal olyan testi fájdalmat érzett, mint valami testi büntetés után s nem tudta megállani, hogy haragos és szenvedélyes kifakadásokban kifejezést is ne adjon neki; de az ereje cserbenhagyta, körülnézett, és érezvén, hogy már amúgy is sok csúnyaságot hordott össze, felült a kocsijára és szótlanul elhajtatott haza.
+
+A harag kitörései nem ismétlődtek többé, és Kutuzov a szemeivel tunyán pislogva hallgatta Bennigsen, Konovniczyn és Toll mentegetőzéseit, mosakodását (Jermolov maga egészen másnapig nem jelentkezett nála) és abbeli fogadkozásait, hogy a ma nem sikerült mozdulatot most már holnap kell megcsinálni. És Kutuzovnak megint csak bele kellett egyezni.
+
+
+
+VI.
+
+Másnap a csapatok már estefelé összejöttek a kijelölt helyeken, és éjjel megkezdték az előnyomulást. Feketés-lila árnyékokkal teljes őszi éjszaka volt, de nem esett az eső. A föld bár nedves volt, de nem volt sáros, úgy, hogy a csapatok zajtalanul vonultak tova, csak olykor hallatszott halkan a tűzérség zakatoló dübörgése. Megtiltották a hangos beszédet, a pipázást és a tűz-csiholást, a lovakat pedig visszatartották a nyerítéstől. Ez a titokzatosság csak fokozta a vállalkozás ingerlő voltát. Az emberek vidáman mentek előre, egyes hadoszlopok megállottak, s abban a hitben, hogy már megérkeztek rendeltetésük helyére, gúlákba rakták a fegyvereiket és lehevertek a hideg földre; mások (a legnagyobb rész) egész éjjel meneteltek és nyilván nem ott lyukadtak ki, a hol kellett volna.
+
+Orlov-Deniszov gróf volt az egyetlen, a ki a kozákjaival (valamennyi közt ez volt a legjelentéktelenebb csapat) a kellő időben megérkezett a maga helyére. Ez a csapat az erdő legszélén, a Sztromilovoból Dmitrovszkájába vezető ösvényen állapodott meg.
+
+Napkelte előtt Orlov grófot felköltötték. Egy szökevényt hoztak elé, a ki megugrott volt a franczia táborból. Ponyatovszkij hadtestének egyik lengyel altisztje volt. Ez az altiszt lengyel nyelven elmondta, hogy azért szökött át, mert sérelem érte a szolgálatban, hogy már régóta tisztnek kellene lennie, hogy vitézebb valamennyiüknél, s ezért hagyta ott őket s ezért akar bosszút állni rajtuk. Elmondta, hogy Murat alig egy versztnyire táborozik onnan, s ha adnak mellé száz embert, ö élve elfogja őt. Orlov-Deniszov gróf tanácsot tartott a bajtársaival. Az ajánlat sokkal csábítóbbnak látszott, semhogy el lehetett volna utasítani. Mindenki részt akart venni a kirándulásban s valamennyien azt tanácsolták, hogy meg kell próbálni a dolgot. Hosszas vita és megbeszélés után Grekov vezérőrnagy elhatározta, hogy két kozákezreddel együtt elmegy a lengyellel.
+
+- De ne feledd, - mondotta Orlov-Deniszov gróf az altisztnek, a mikor őt elbocsátotta, - ha hazudtál, felköttetlek, ha pedig igazat mondtál, száz arany üti a markodat.
+
+Az altiszt elszánt ábrázattal, ezekre a szavakra mit se felelve, lóra pattant s elvágtatott Grekov hamarosan összeverődött embereivel. Eltűntek az erdőben. Orlov gróf a pirkadó hajnal frissességétől meg-megborzongva s attól a gondolattól izgatottan, hogy Grekov az ő kezdeményezésére és felelősségére vonult ki a kozákjaival, kilépett az erdőből és elkezdte fürkészni az ellenséges tábort, mely a pitymallat gyér világosságában s a kialvó őrtüzek fényénél olyan csábító színben tűnt föl előtte. Orlov-Deniszov gróftól jobbfelé, egy nyilt domboldalon kellett a mi hadoszlopainknak megjelenniük. Orlov gróf arrafelé nézett; de mindamellett, hogy már jó messziről látni kellett volna őket, még hírük se volt sehol. A franczia táborban, mint Orlov-Deniszov grófnak rémlett, s mint különösen rendkívül éber segédtisztjének a szavaiból is kitűnt, elkezdődött a mozgolódás.
+
+- Eh, csakugyan elkéstünk, - mondotta Orlov gróf a mint a tábort nézte. Egyszerre, a mint ez gyakran megesik, a mikor az az ember, a kinek hitelt adtunk, nincs többé a szemeink előtt, egyszerre teljesen világossá és nyilvánvalóvá lett előtte, hogy az az altiszt közönséges csaló, hogy hazudott, és csak elrontja az egész rohamot, annak a két ezrednek a késlekedésével, a melyet az Isten tudja hová vezetett. Vajjon lehetséges-e a csapatok ilyen tömegéből éppen a főparancsnokot kihalászni!
+
+- Igazán, hazudott ez a selyma, - szólott a gróf.
+
+- Még visszahívhatjuk őket, - mondotta valaki a kíséretből, a ki épp oly bizalmatlansággal viseltetett a vállalkozás iránt, mint Orlov-Deniszov gróf, mikor a táboron végignézett.
+
+- Micsoda? Igazán?... mit gondol, hagyjuk abba csakugyan? Vagy ne?
+
+- Parancsolja, hogy visszahívjuk?
+
+- Igen, igen, hívjuk csak vissza! - mondotta Orlov gróf egyszerre egész határozottsággal, az órájára pillantva, - késő lesz: már egészen megvirradt.
+
+És a segédtiszt az erdőn keresztül elvágtatott, hogy Grekovot fölkeresse. Mikor Grekov visszatért, Orlov-Deniszov gróf, a kit a terv megváltoztatása és a gyalogsági hadoszlopokra való hasztalan várakozás és az ellenség közelsége módfelett fölizgatott (csapatának minden embere ugyanezt érezte), elhatározta, hogy támadni fog.
+
+Suttogva adta ki a vezényszót: lóra! Eloszlottak, keresztet vetettek magukra... Isten nevében.
+
+- Hurrá-á-á! - zúgott föl az erdőben, s a szotnyák, mintha csak zsákból szórták volna ki őket, egyensúlyban tartott vetődárdáikkal vad futásban repültek ki az erdőből egy patakon keresztül a tábor felé.
+
+Az a franczia, a ki a kozákokat legelőször megpillantotta, egy kétségbeesett és rémült kiáltást hallatott, mire mindenki, a ki csak a táborban volt, öltözetlenül, félálomban, az ágyúkat, a fegyvereket és a lovakat cserbenhagyva, eszeveszett futásnak eredt, a merre csak látott.
+
+Ha a kozákok, tekintet nélkül arra, a mi mögöttük és körülöttük volt, üldözőbe vették volna a francziákat, Murat-t is elfoghatták volna, s hatalmukba keríthettek volna mindent, a mi csak ott volt. A parancsnokok így is akarták. De a kozákokat, a mint a prédához és a foglyokhoz hozzájutottak, nem lehetett többé a helyükből kimozdítani. Rá se hederített senki a vezényszavakra. Nem kevesebb, mint ezerötszáz foglyot, harmincznyolcz ágyút, zászlókat, és a mi a kozákokra nézve mindennél fontosabb volt, - lovakat, nyergeket, takarókat és más egyebeket ejtettek zsákmányul ezen a helyen. Mindezzel el kellett bánni, a foglyokat és az ágyúkat össze kellett olvasni, a zsákmányt nagy ordítozás, sőt hajbakapások közt el kellett osztani, a mi a kozákokat teljesen elfoglalta.
+
+A francziák, látván, hogy nem üldözik őket, kezdtek magukhoz térni, csapatokba sorakoztak és el kezdtek lövöldözni. Orlov-Deniszov gróf a többi hadoszlopot is be akarta várni és nem nyomult tovább előre.
+
+Ez alatt, a rendelkezés szerint: die erste Colonne marschirt stb., az elkésett hadoszlopok gyalogos csapatai, a melyeket Toll utasításai szerint Bennigsen vezényelt, a mint illik, útnak indultak, és, mint rendesen történni szokott, elmentek valahová, csak oda nem, a hová kellett volna. Mint rendesen, úgy most is, az emberek, a kik vígan indultak útnak, egyszerre elmaradoztak; a zűrzavar tudatában az elégedetlenség hangjai hallatszottak mindenfelől, s a csapatok kezdtek visszaszállingózni valahová. Segédtisztek és tábornokok vágtattak ide s tova, ordítoztak, bosszankodtak, hajba kaptak, elmondták, hogy nem ide kellett volna jönni, s hogy különben is elkéstek, szidtak valakit stb. és végre is valamennyien legyintettek a kezükkel, s azzal a gondolattal mentek tovább, hogy majd csak kilyukadnak valahová. "Valahol majd csak kilyukadunk!" És csakugyan, ki is lyukadtak, de nem oda, a hová kellett volna, vagy ha oda is, de annyira elkésve, hogy immár nem volt egyéb hasznuk, mint az, hogy az ellenség lövöldözhetett reájuk. Toll, a kinek ugyanaz a szerep jutott ebben az ütközetben, mint Veihrother-nak az austerlitzi-ben, buzgón vágtatott egyik helyről a másikra és mindenütt teljes fölfordulást talált. Így, mikor már egészen megvirradt, ráakadt az erdőben Bagovut hadtestére, a melynek már régen ott kellett volna lennie Orlov-Deniszov mellett. Toll a kudarcztól elkeseredetten és ingerülten, és abban a föltevésben, hogy valaki okvetlenül oka ennek a zűrzavarnak, odalovagolt a hadtestparancsnokhoz és kemény szemrehányásokkal illette őt, azt mondván neki, hogy az ilyesmiért főbelövetés szokott járni. Bagovut, egy kipróbált, öreg és higgadt természetű tábornok, a kit a sok fönnakadás, zűrzavar és ellentmondás szintén kimerített, valamennyiük meglepetésére, természetével homlokegyenest ellentétben, egyszerre dühbe jött és kellemetlen dolgokat vágott oda Tollnak.
+
+- Én leczkéket a világon senkitől se vagyok hajlandó elfogadni, a katonáimmal együtt meghalni pedig éppen olyan jól tudok, mint bárki más, - mondotta, és az egyik hadosztálylyal előre nyomult.
+
+Az ingerült és vitéz Bagovut a francziák golyózáporában kiérvén a mezőre, nem sokat okoskodott, vajjon hasznos-e vagy haszontalan most és egyetlen hadosztálylyal előnyomulnia, hanem csak ment egyenesen előre, s bevezette a csapatait az ellenség tüzébe. Éppen a veszedelem, a lövegek és a golyók voltak azok, a mik után az ilyen ingerült hangulatban áhítozott. A legelső golyók egyike leterítette őt, a többiek pedig sok katonát megöltek. És az egész hadosztály, jó darabig minden czél nélkül állt ott a tűzben.
+
+
+
+VII.
+
+E közben egy másik hadoszlopnak szembe kellett volna támadni a francziákat, de ennél a hadoszlopnál volt maga Kutuzov is. Ő nagyon is tisztában volt vele, hogy ebből, az ő akarata ellenére kierőszakolt ütközetből más, mint zűrzavar nem származhatik, és a mennyire hatalmában állott, mindent elkövetett, hogy a csapatait visszatartsa. Nem mozdult a helyéből.
+
+Szótlanul koczogott szürke lovacskáján, s kelletlenül válaszolt a rohamot sürgető észrevételekre.
+
+- Önnek örökké nyelvén van a roham, és nem látja, hogy mi nem értünk az összetettebb hadműveletekhez, - mondotta Miloradovicsnak, a ki minden áron előre akart nyomulni.
+
+- Ha ma reggel nem tudtuk élve elfogni Murat-t, és nem tudtunk idejében a helyünkre érkezni: most már hasztalan minden! - felelt egy másiknak.
+
+Mikor jelentették Kutuzovnak, hogy a francziák háta mögött, a hol a kozákok jelentései szerint azelőtt senki se volt, most két zászlóalj lengyel áll, hátrasandított Jermolovra (tegnap óta még nem beszélt vele).
+
+- Ime, sürgetik a rohamot, mindenféle tervekkel állnak elő, s alig hogy az ember hozzá akar látni, kiderül, hogy semmi sincsen készen, a jól értesített ellenség pedig már rég foganatosította a maga rendszabályait.
+
+Jermolov ezeket a szavakat hallván, összehunyorította a szemeit és könnyedén elmosolyodott. Tisztában volt vele, hogy az ő feje felett elvonult a zivatar, s hogy Kutuzov be fogja érni ezzel az egy észrevétellel.
+
+- Hogy' mulat az én rovásomra, - mondotta Jermolov halkan s meglökte térdével Raevszkijt, a ki ott állott mellette.
+
+Kevéssel ezután Jermolov odalépett Kutuzov elé, és tiszteletteljesen jelentette:
+
+- Még nem mulasztottunk semmit, fenség, az ellenség még itt van. Ha tán' parancsolja, hogy előrenyomuljunk? Mert különben a testőrség még puskaport se fog szagolni.
+
+Kutuzov nem szólt semmit, de mikor jelentették neki, hogy Murat csapatai visszavonulnak, elrendelte ugyan az előnyomulást, de minden száz lépés után, legalább három fertály órára megállt.
+
+Az egész ütközet mindössze abból állott, a mit Orlov-Deniszov kozákjai csináltak; a többi csapatok csak czéltalanul vesztettek el néhány száz embert.
+
+Ennek az ütközetnek a révén Kutuzov valami gyémántos rendjelet, Bennigsen szintén gyémántokat és százezer rubelt kapott, mások a rangjuknak megfelelően nagy kitüntetésekben részesültek, s ez után az ütközet után újabb áthelyezések történtek a vezérkarban.
+
+"Lám, hogy nálunk mindig és mindent megfordítva csinálnak!" - mondották a tarutinoi ütközet után az orosz tisztek és tábornokok, éppen úgy, a mint most is mondják, a mikor azt akarják éreztetni, hogy valami tökkel ütött ember bolondot csinált, de mi egész másként cselekedtünk volna. De azok az emberek, a kik így beszélnek, vagy nem értenek ehhez a dologhoz, a melyről beszélnek, vagy pedig czélzatosan ámítják magukat. Minden ütközet, - a tarutinoi, a borodinoi, az austerlitzi, minden ütközet egyáltalán nem úgy megy végbe, mint a hogy' intézői tervezik. Ez nagyon lényeges körülmény.
+
+Az ütközet irányát a szabad erőknek töméntelen sokasága (mert sehol sem annyira szabad az ember, mint az ütközetben, a hol életről és halálról van szó) befolyásolja és ezt az irányt soha se lehet előre tudni, s ez az irány soha sem esik össze egy-egy különálló erőnek az irányával.
+
+Ha egy és ugyanazon időben több különböző irányú erő hat valamely testre, úgy eme test mozgásának az iránya az erők egyikének az irányával sem eshetik össze; hanem ez az irány mindig a középső és a legrövidebb lesz, a mely az erőműtanban mint az erők négyszögének az átlója ösmeretes.
+
+Ha a történetírók, és pedig különösen a francziák leírásaiban azt olvassuk, hogy ő szerintük a háborúk és az ütközetek előre megállapított terv szerint mennek végbe, úgy az egyetlen következtetés, a melyet ebből vonhatunk az, hogy ezek a leírások nem felelnek meg a valóságnak.
+
+A tarutinoi ütközet nyilván nem érte el azt a czélt, a melyet Toll szem előtt tartott: hogy a rendelkezés értelmében teljes rendben vezesse ütközetbe a csapatokat, valamint azt sem, mely Orlov szemei előtt lebeghetett, - hogy fogságba ejti Murat-t, és azt sem, a melyre Bennigsen és mások gondolhattak, hogy egy pillanat alatt az egész hadtestet megsemmisíthessék, vagy annak a tisztnek a czélját sem, a ki csak verekedni akart, hogy magát kitüntesse, vagy azét a kozákét, a ki nagyobb zsákmányra akart szert tenni, mint a mekkorára tett stb. De ha a czél az volt, a mi tényleg be is következett, és az, a mi akkor minden orosz embernek egyhangú óhajtása volt (hogy a francziákat Oroszországból kiűzzék és a hadseregüket kiirtsák), úgy egészen világos, hogy a maga züllöttségében éppen a tarutinoi ütközet volt, a melyre a hadjáratnak abban a szakában szükség volt. Nehéz ennek az ütközetnek bármilyen más, czélirányosabb kimenetelét elképzelni, mint a mi tényleg volt. A legcsekélyebb erőmegfeszítés, a legnagyobb zavar és a legjelentéktelenebb veszteségek mellett ekkor érték el a hadjárat legjelentősebb eseményét, mert megcsinálták az átmenetet a visszavonulásból a támadásba, leleplezték a francziák gyöngeségét, és megadták azt a lökést, a melyre a napoleoni hadseregnek szüksége volt, hogy megkezdje a menekülést.
+
+
+
+VIII.
+
+Napoleon a "de la Moszkva" melletti fényes diadal után bevonul Moszkvába; a diadalhoz kétség sem fér, mert hiszen a francziáké maradt a csatatér. Az oroszok visszavonulnak és föladják a fővárosukat. Az élelmi szerekkel, fegyverekkel, lőszerekkel és töménytelen kincscsel zsúfolt Moszkva Napoleon kezében van. A francziákénál kétszerte gyöngébb hadsereg egy teljes hónap lefolyása alatt még csak egyetlen kísérletet se tesz a támadásra. Napoleon helyzete a lehető legfényesebb. Ahhoz, hogy kétszerte nagyobb erővel rávessék magukat az orosz hadsereg maradványaira s ezeket megsemmisítsék, ahhoz, hogy előnyös békét eszközöljenek ki, vagy visszautasítás esetén egy fenyegető mozdulatot tegyenek Pétervár felé, ahhoz, hogy még kudarcz esetén is Szmolenszkba vagy Vilnába visszavonuljanak, vagy ott maradjanak Moszkvában; szóval, ahhoz, hogy azt a fényes helyzetet, melyben akkor a franczia hadsereg volt, megtartsák, úgy látszott, hogy semmi különös genialitás se kellett. Ehhez mindössze is a következő rendkívül egyszerű és könnyű dolgokat kellett volna megcselekedni: nem engedni meg a csapatoknak a fosztogatást, előkészíteni a téli ruhát, a melyből az egész hadsereg számára elegendő volt együtt Moszkvában, s annak rendje és módja szerint összegyűjteni a Moszkvában fölhalmozott és az összes csapatok számára több mint fél esztendőre elégséges (a franczia történetírók legalább azt állítják) élelmi szereket. De Napoleon, ez a lángelmék közt is első lángelme, a kinek, mint a történetírók állítják, megvolt a hatalma hozzá, hogy az egész hadsereget irányítsa, mindebből semmit se cselekedett.
+
+Nemcsak hogy semmit se cselekedett mindezekből, de sőt ellenkezőleg minden hatalmát arra használta föl, hogy a tevékenység kínálkozó módjai közül a legostobábbat és legvészthozóbbat kiválassza. Mindabból a mit Napoleon csak tehetett: hogy Moszkvában teleljen, elmenjen Pétervárra, elmenjen Nizsnij-Novgorodba, visszavonuljon észak felé, vagy ugyanazon az úton, a melyen később Kutuzov ment délfelé, a képzelhető legostobább és legvészthozóbb az volt, a mit Napoleon cselekedett, a mikor szabad prédául engedvén csapatainak a várost, októberig Moszkvában maradt, azután habozva elhagyta ezt a pontot, kivonult a városból, odament Kutuzovhoz, de nem bocsátkozott vele ütközetbe, hanem elvonult tőle jobbra, Malij Jaroszlavna felé, itt megint nem próbálta meg magát keresztültörni, s nem tért rá arra az útra, a melyen Kutuzov haladt, hanem az elpusztított szmolenszki úton visszament Mozsaiszkba, - ennél ostobábbat és a csapatokra nézve vészthozóbbat, a mint a következmények is igazolták, már nem is lehetett volna kieszelni. Ám próbálják meg a legügyesebb stratégák, és abból a föltevésből indulva ki, hogy Napoleonnak az volt a czélja, hogy a hadsereget romlásba kergesse, eszeljék ki a cselekedeteknek valami más sorozatát, a mely ilyen csalhatatlan biztonsággal, az orosz csapatok esetleges viselkedésétől függetlenül, vesztébe sodorta volna a franczia hadsereget, mint az, a melyet Napoleon követett.
+
+És ezt a lángelméjű Napoleon cselekedte. De azért azt mondani, hogy Napoleon ezt azért cselekedte, mert szándékosan romlásba akarta kergetni a hadsereget, vagy azért, mert nagyon is ostoba volt, épp oly igazságtalan dolog volna, mint azt mondani, hogy Napoleon azért vezette Moszkvába a seregét, mert úgy akarta s mert nagyon okos és geniális volt.
+
+Úgy az egyik, mint a másik esetben az ő egyéni tevékenysége, a melynek semmivel se volt több ereje, mint az utolsó közkatona egyéni tevékenységének, csak összevágott azokkal a törvényekkel, a melyek szerint ez a jelenség végbement.
+
+Teljesen téves a történetíróknak az az állítása (pusztán csak azért, mert a következmények nem igazolták Napoleon eljárásának a helyességét), hogy Napoleon erői Moszkvában elgyengültek. Ő akkor is éppen úgy, mint annakelőtte, vagy mint később 1813-ban, minden erejét és tudását arra használta föl, hogy magára és a hadseregére nézve a legjobbat cselekedje. Napoleonnak ebben az időben való tevékenysége nem kevésbbé bámulatos, mint az, a melyet Egyptomban, Olaszországban, Ausztriában vagy Poroszországban kifejtett. Nem tudjuk egész bizonyossággal, hogy mekkora volt Napoleon genialitása Egyptomban, a hol négy ezredév nézett le a nagyságára, mert mindezeket a nagy hőstetteit csak a franczia történetírók leírásából ösmerjük. Nem csak franczia vagy német forrásokból vagyunk kénytelenek meríteni; de a németeket alkalmasint csak egész hadtesteiknek ütközet nélkül való meghódolása, és váraiknak minden ostrom nélkül való feladása indíthatta arra, hogy Napoleon lángelméjét elösmerjék, mert ez az egyetlen mód annak a háborúnak a megmagyarázására, mely annak idején Németországban folyt. De nekünk, hála az Istennek, semmi okunk sincs rá, hogy az ő lángelméjét csak azért ösmerjük el, hogy a magunk szégyenét elpalástoljuk. Mi megfizettünk azért, hogy jogunk legyen arra, hogy az eseményeket egyszerűen és tárgyilagosan bíráljuk el, és erről a jogunkról nem is vagyunk hajlandók lemondani.
+
+Az ő tevékenysége Moszkvában épp oly bámulatos és geniális, mint bárhol egyebütt. Moszkvába való bevonulásának és onnan való kivonulásának az ideje alatt csak úgy árad belőle egyik parancs a másik után és egyik terv a másik után. Az, hogy a lakosok eltávoztak, s hogy nem fogadták őt küldöttségek, sőt még Moszkva égése is, a legkevésbbé se hozta őt zavarba. Egyforma figyelemmel kiséri hadseregeinek a jólétét, az ellenség mozdulatait, Oroszország népeinek a jóvoltát, párisi ügyeinek az intézését, valamint a küszöbönálló béke föltételeire vonatkozó diplomácziai tárgyalásokat.
+
+
+
+IX.
+
+Napoleon Moszkvába való bevonulása után a hadviselés terén azonnal szigorú parancsot ad Sebastiani tábornoknak, hogy tartsa szemmel az orosz hadsereg mozdulatait, hadtesteket küld szét minden irányba és utasítja Murat-t, hogy kutassa föl Kutuzovot. Azután buzgón intézkedik a Kreml megerősítése iránt; majd megcsinálja Oroszország térképén a jövendő hadjárat egész geniális tervét.
+
+Diplomácziai téren Napoleon magához hívatja a kifosztott és lerongyolódott Jakovlev kapitányt, a ki nem tud hogy' kikászolódni Moszkvából, részletesen kifejti előtte egész politikáját és nagylelkűségét, és levelet írván Alexander császárnak, a melyben kötelességének tartja barátjával és testvérével közölni, hogy Rasztopcsin rosszul sáfárkodott Moszkvában, elküldi Jakovlevet Pétervárra. Ugyanilyen részletességgel kifejtvén a szándékait és nagylelkűségét Tutolmin előtt, ezt az öreget is elküldi Pétervárra, hogy a tanácskozásokon résztvegyen.
+
+Jogi téren a tűzvész után legott elrendeli, hogy a bűnösöket felkutassák és megbüntessék. S a gonosztévő Rasztopcsint azzal a büntetéssel sújtja, hogy felgyújtatja a házát.
+
+A közigazgatás terén alkotmányt ad Moszkvának. Megalakítja a törvényhatóságot és közhírré teszi a következőket:
+
+    "Moszkva lakosai!
+
+    Kegyetlen a ti szerencsétlenségetek, de ő felsége a császár és király véget akar vetni neki. Az általa foganatosított rettenetes rendszabályokból megtanulhattátok, hogy' bünteti ő a bűnt és az engedetlenséget. Szigorú intézkedések történtek az iránt, hogy a rend és a közbiztonság a szokott mederbe visszatérjen. A nemzeti közigazgatás, melynek tagjai ti közületek fognak megválasztatni, lesz a ti törvényhatóságtok, vagy városi előljáróságtok. Ez lesz hivatva gondoskodni rólatok, a szükségleteitekről, a jólétetekről. A törvényhatóság tagjait a vállukon átvetett piros szalag fogja másoktól megkülönböztetni, a város feje pedig ezen felül még fehér övet is fog viselni. De szolgálaton kívül csak a bal karjukon fognak piros szalagot hordani.
+
+    A városi rendőrség megmarad az eddigi alapon, mert az ő közreműködése révén máris a legpéldásabb rend állott be a városban. A kormány két vezérbiztost vagy rendőrfőnököt és húsz biztost vagyis rendőrtisztviselőt állított a város, illetve a kerületek élére. Megösmerhetitek őket arról a fehér szalagról, a melyet a bal karjukon fognak viselni. A különféle vallásfelekezetek egyes templomai nyitva lesznek, s bennük akadálytalanul meg fognak tartatni az isteni tiszteletek. Polgártársaitok napról-napra többen térnek vissza a házaikba, s intézkedés történt az iránt, hogy ezek támogatást és oltalmat találjanak bennük, a nagy szerencsétlenség után. Ezek azok a rendszabályok, a melyeket a kormány azért, hogy a rendet helyreállítsa és a helyzeteteket megkönnyítse, életbe léptetett; de ahhoz, hogy ezt elérhessük, szükség van a ti iparkodástokra, valamint arra is, hogy, a mennyire lehetséges, a benneteket sújtott szerencsétlenséget, a melyen keresztülmentetek, elfeledjétek, bizalommal és reménységgel nézzetek az eddiginél jobb sorsotok elébe, meg legyetek győződve róla, hogy elkerülhetetlen és szégyennel teljes halál vár mindazokra, a kik a ti személyetekre vagy megmaradt vagyonotokra kezet emelni merészkednek, s ennek következtében ne kételkedjetek abban, hogy mindenetek, a mitek van, sértetlenül meg is fog maradni, mert a leghatalmasabb és legigazságosabb uralkodónak ez az akarata. Katonák és lakosok, bármily nemzetiséghez tartozzatok is! Állítsátok vissza a közbizalmat, mely az állam boldogságának a forrása, éljetek úgy, mint a testvérek, nyújtsatok egymásnak kölcsönösen segélyt és támogatást, fogjatok kezet, hogy a gonoszok szándékait meghiúsíthassátok, vessétek alá magatokat úgy a katonai, mint a polgári hatóságoknak, s meglássátok, hogy könnyeitek csakhamar fölszáradnak."
+
+A csapatok élelmezése tekintetében Napoleon úgy rendelkezett, hogy a csapatok sorban egymásután vonuljanak be Moszkvába à la maraude, hogy élelmükről gondoskodjanak, hogy így a hadsereg élelmezése a jövőre nézve biztosítva legyen.
+
+Vallási téren Napoleon elrendelte, hogy a papok visszatérjenek és a templomokban az isteni tiszteletek újra megkezdődjenek.
+
+Kereskedelmi tekintetben s a hadsereg ellátására vonatkozólag a következő fölhivást függesztették ki mindenfelé.
+
+    FÖLHÍVÁS.
+
+    "Ti békés moszkvai lakosok, iparos- és munkás-emberek, a kiket a szerencsétlenség elűzött a városból, és ti szerteszéjjel szórt földművesek, a kiket oktalan félelem még mindig künn tart a mezőkön, ide hallgassatok! A csönd lassanként visszatér az egész fővárosba, s a régi rend lassan helyreáll benne. Földieitek, látván, hogy megbecsülik őket, bátran előbújnak rejtekhelyeikről. Minden ellenük és a vagyonuk ellen elkövetett erőszakoskodás legott elveszi büntetését. Ő felsége a császár és a király oltalmába fogad valamennyiteket, és senkit sem tekint közületek ellenségének, azokat kivéve, a kik a parancsainak nem engedelmeskednek. Ő véget akar vetni a ti nyomorúságotoknak, és vissza akar adni benneteket az otthonotoknak és a családotoknak. Támogassátok hát őt az ő jóakaratú szándokaiban, és jőjjetek ide hozzánk minden aggodalom nélkül. Lakosok! Térjetek vissza bizalommal házaitokba; csakhamar módját fogjátok találni annak, hogy szükségleteiteket kielégíthessétek! Kézművesek és munkaszerető iparosok! Térjetek vissza a ti foglalkozásaitokhoz: házak, boltok és oltalmazó őrségek várnak benneteket, s munkátokért meg fogjátok kapni a megfelelő fizetséget! És végre ti parasztok, - jertek elő az erdőkből, a hová rémületetekben elbújtatok, térjetek vissza minden félelem nélkül hajlékaitokba, azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy oltalmat találtok bennük. A városban hombárok vannak berendezve, a hová a parasztok behordhatják fölösleges gabonájukat és terményeiket. A kormány a következő intézkedéseket tette, hogy számukra a szabad vásárt biztosítsa: 1. A mai naptól kezdve a parasztok, a földművesek és mindazok, a kik Moszkva környékén laknak, minden veszedelem nélkül behozhatják a városba bármi néven nevezendő terményeiket, és el is helyezhetik azokat erre a czélra a Mochováján és az Achatnij rjadon kijelölt két hombárban. 2. Ezek a termények olyan árakon fognak tőlük megvásároltatni, a minőkben az eladó és a vevő egymással megegyeznek; de ha az eladó nem kapná meg az általa kívánt méltányos árat, úgy jogosítva van visszavinni terményeit a falujába, a miben őt senki semmiféle ürügy alatt meg nem akadályozhatja. 3. Hetenkint minden vasárnap és szerdán hetivásár van, miért is minden szombaton és kedden az országútakon megfelelő számú katonaság lesz fölállítva a várostól olyan távolságra, hogy a hetivásárra érkező szekereket minden bajtól megoltalmazhassa. 4. Ugyanilyen intézkedések történnek az iránt is, hogy a parasztok lovaikkal és szekereikkel a hetivásárokról akadálytalanul hazatérhessenek. 5. Haladéktalanul megteszik a szükséges lépéseket arra, hogy a rendes vásárok is megtarthatók legyenek. A város és a falvak lakosai és ti munkások és iparosok, bármily nemzetiségűek legyetek is, ezennel fölhívnak benneteket arra, hogy teljesítsétek a császár és király ő felségének hazafias szándékait, s mozdítsátok elő általuk az általános jólétet. Lépjetek tisztelettel és bizalommal elébe, és habozás nélkül csatlakozzatok hozzánk."
+
+A hadsereg és a nép kedvének emelése czéljából szakadatlanul szemléket tartottak és jutalmakat osztottak ki. A császár lóháton járta be a város utczáit és vigasztalta a lakosokat; és az államügyekkel való nagymérvű elfoglaltsága mellett is megjelent az ő parancsára rendezett szinielőadásokon.
+
+A jótékonyság, a koronás fők eme legszebb ékessége terén Napoleon szintén megtett mindent, a mi csak tőle függött. A jótékony intézetekre a következő fölirást tétette rá: Maison de ma mère, s ebben a cselekedetében a gyöngéd fiúi érzést egyesítette az uralkodói erények nagyságával. Meglátogatta a lelenczházat, és miután kezet csókoltatott magának az általa megmentett lelenczek által, kegyesen beszédbe ereszkedett Tutolminnal. Azután, Thiers ékesen szóló leírása szerint, a parancsára készült hamis bankókból kiadatta katonáinak a zsoldját.
+
+"Ő hozzá és a franczia hadsereghez méltó cselekedetekkel is fokozni akarván ezeknek a rendszabályoknak a hatályát, elrendelte, hogy segélyt oszszanak ki a tűzkárosultak között. De miután az élelmiszerek nagyon drágák voltak ahhoz, hogy azokat csak úgy kioszszák egy teljesen idegen ország jobbára ellenséges érzelmű lakossága között, Napoleon jobbnak látta pénzt adni nekik, hogy ők maguk gondoskodjanak az ellátásukról; s kiadta a parancsot, hogy papir-rubelekkel elégítsék ki őket."
+
+A hadsereg fegyelme érdekében egyre-másra adták ki a parancsokat, a melyekben szigorú büntetéssel fenyegették meg mindazokat, a kik szolgálati kötelezettségeiket elhanyagolják vagy fosztogatnak.
+
+
+
+X.
+
+De, különös, mindezek az intézkedések, gondoskodások és tervek, a melyek semmivel se voltak rosszabbak, mint azok, a melyekhez hasonló esetekben fordulni szoktak, a dolgok lényegét egyáltalában nem érintették, hanem mint az órának a szerkezettel semmi összeköttetésben sem álló számlapján a mutatók, a nélkül, hogy a kerekekbe belekaptak volna, teljesen önkényesen és czéltalanul működtek.
+
+Hadászati tekintetben a hadjáratnak az a geniális terve, a melyről Thiers így ír: "Az ő géniusza soha mélyebbet, soha mesteriebbet és soha bámulatosabbat nem alkotott", s a melyről Thiers, mikor Fain-nal tollharczba bocsátkozott, bebizonyította, hogy ez a geniális terv nem október 4-ikén, hanem 15-ikén készült, - ez a terv soha se valósult meg és nem is volt megvalósítható, még pedig azért, mert semmi köze se volt a valósághoz. A Kreml megerősítése, a mely végett le kellett hordatnia a la Mosquée-t (Napoleon így hívta szent Vaszilij templomát), teljesen haszontalannak bizonyult. A Kreml aláaknázása csak hozzájárult a császár Moszkvából való távozásakor kifejezett abbeli óhajtásának a megvalósításához, hogy a Kreml a levegőbe röpíttessék, vagyis hogy verést kapjon az a padló, a melyen a gyermek megütötte magát. Az orosz hadsereg üldözése, mely annyi gondot okozott Napoleonnak, valósággal hallatlan dolognak bizonyult. A franczia hadvezérek elvesztették szem elől a hatvanezer főnyi orosz hadsereget, és Thiers szavai szerint, Murat művészetének, és úgy tetszik, lángelméjének sikerült ezt a hatvanezer főnyi orosz hadsereget, mint valami gombostűt, megtalálni.
+
+Diplomácziai téren Napoleonnak, a maga nagylelkűsége és igazságszeretete mellett úgy Tutolmin, mint Jakovlev előtt fölhozott érvei, a ki első sorban a köpenyek és szekerek megszerzése miatt aggodalmaskodott, haszontalanoknak bizonyultak: Alexander nem fogadta ezeket a követeket és nem is hederített erre a követségre.
+
+A mi az igazságszolgáltatást illeti, az állítólagos gyújtogatók kivégeztetése után Moszkva másik fele is leégett.
+
+A közigazgatás terén a törvényhatóság létesítése nem akadályozta meg a fosztogatást, és csak a törvényhatóságban szereplő egyes embereknek vált hasznára, a kik a rend fenntartásának ürügye alatt tovább fosztogatták Moszkvát, és megőrizték a maguk vagyonát a fosztogatóktól.
+
+Vallási tekintetben Napoleon viselkedése, a ki Egyptomban annak idején oly könnyű szerrel megoldotta a kérdést azzal, hogy a mecsetet meglátogatta, itt semmi eredményre se vezetett. Az a két-három pap, a kit Moszkvában találtak, megpróbálta Napoleon akaratát teljesíteni, de közülök az egyiket isteni tisztelet közben egy franczia katona az arczán megsebesítette, a másikról pedig egy franczia tisztviselő a következőket jelentette: "Az a pap, a kit ott találtam és a misézésre fölszólítottam, kitisztogatta a templomot és bezárta. De ugyanakkor éjjel megint elkezdték döngetni a kapukat, összetörték a zárakat, széttépték a könyveket és más rendetlenségeket követtek el."
+
+A kereskedelem terén a munkaszerető kézművesekhez és a parasztokhoz intézett fölhívás éppenséggel semmi visszhangot se keltett. Munkaszerető kézművesek nem voltak, a parasztok pedig meglesték azokat a biztosokat, a kik ezekkel a fölhívásokkal nagyon is messzire kimerészkedtek, és agyonverték őket.
+
+A mi a népnek és a csapatoknak szini előadások által való szórakoztatását illeti, ez szintén nem járt sikerrel. A Kremlben és a Poznyakov házában berendezett színházakat csakhamar be kellett zárni, mert a színészeket és a színésznőket kirabolták.
+
+A jótékonyság se hozta meg a várt eredményeket. Hamis és nem hamis bankók árasztották el Moszkvát, a melyeknek semmi értékük se volt. A francziáknak, a kik zsákmányt gyűjtöttek, csak az arany kellett. Nemcsak a Napoleon által kibocsátott és a kárvallottak közt nagy kegyesen szétosztott hamis bankóknak nem volt értékük, hanem még az ezüstöt is az értékén alul adták oda az aranyért.
+
+De a legfelsőbb rendszabályok gyakorlatiatlan voltának legmegdöbbentőbb jelensége volt abban az időben Napoleonnak az a törekvése, hogy a fosztogatást megszüntesse és a fegyelmet visszaállítsa.
+
+Ime, milyen jelentéseket adtak a hadsereg tisztjei.
+
+"A városban, a kiadott parancsok ellenére is, még egyre folyik a fosztogatás. A rend még mindig nem volt helyreállítható, és nincs egyetlen kereskedő sem, a ki törvényesen űzné a kereskedést. Csak a markotányosok árulnak és ezek is jobbára rablott holmit."
+
+"Az én kerületem még egyre szenved a harmadik hadtest katonáinak a fosztogatásai miatt, a kik nem érik be azzal, hogy elveszik a szerencsétlen lakosoknak a pinczében elrejtett nyomorúságos holmiját, hanem még irgalmatlanul meg is kardlapozzák őket, a mint ezt magam is számtalanszor láttam."
+
+"Semmi ujság, csak az, hogy a katonák rabolnak és fosztogatnak. Október kilenczedikén."
+
+"A rablás és tolvajlás még egyre tart. A mi kerületünkben van egy tolvaj-banda, a melynek a garázdálkodását nyomatékosabb eszközökkel kell majd megakadályozni. Október tizenegyedikén."
+
+"A császár elégedetlen, hogy szigorú parancsai ellenére se látni egyebet, mint a gárdából való fosztogatóknak a Kremlbe visszatérő csapatait. A régi gárdában a rendetlenség és a rablás tegnap, az éjjel és ma erősebben fölütötte a fejét, mint valaha. A császár nagy sajnálattal látja, hogy azok a válogatott katonák, a kik arra volnának hivatva, hogy az ő személyét oltalmazzák, és a fegyelem példányképeiül szolgáljanak, annyira viszik az engedetlenséget, hogy még a hadsereg számára berendezett pinczéket és raktárakat is feltörik. Mások pedig még arra is vetemedtek, hogy nem engedelmeskedtek az őrségek és járőrségek tisztjeinek, szidalmazták és tettleg bántalmazták őket."
+
+"A palota főhoppmestere keservesen panaszkodik - írta a kormányzó, - azon, hogy a katonák, minden tilalma ellenére is, őrséget tartanak az udvarokban és a császár ablakai alatt."
+
+Ezek a csapatok, mint a szétzüllött nyáj, mely lábbal tiporja azt a takarmányt, a mely őt az éhhaláltól megmenthetné, minden, Moszkvában fölöslegesen eltöltött nappal jobban széthullottak és elzüllöttek.
+
+De azért nem mozdultak.
+
+Csak akkor eredtek futásnak, mikor néhány szekérnek a szmolenszki úton történt zsákmányul ejtése és a tarutinoi ütközet következtében páni félelem vett rajtuk erőt. A tarutinoi ütközet híre, mely egészen váratlanul, egy szemle alkalmával jutott Napoleon tudomására, volt az, a mi, mint Thiers írja, fölébresztette benne azt a vágyat, hogy az oroszokat megfenyítse, s kiadta a parancsot a kivonulásra, a mely után már az egész hadsereg áhítozott.
+
+Moszkvából megfutamodván, ezeknek a csapatoknak az emberei magukkal vittek mindent, a mit csak zsákmányoltak. Napoleon is magával vitte az ő saját trèsor-ját. Napoleon, mikor a hadseregre oly nyomasztóan ránehezedő szekereket meglátta (mint Thiers mondja), elszörnyűködött. De az ő hadi tapasztalataira támaszkodva, nem égettette föl a fölösleges szekereket, mint azt Moszkvába való bevonulása előtt egyik marsalljának a szekereivel tette: ránézett ezekre a batárokra és hintókra, a melyeken katonák ültek, és azt mondta, hogy nagyon helyes, hogy ezeket a fogatokat az eleség, a betegek és a sebesültek szállítására használják föl.
+
+Az egész hadseregnek olyan volt a helyzete, mint azé a sebesült állaté, mely érzi a vesztét és nem tudja mit csinál. Napoleonnak és hadseregének, a Moszkvába való bevonulástól a hadsereg romlásáig lefolyt időig véghezvitt agyafúrt hadműveleteit és czéljait tanulmányozni éppen annyi, mint a halálosan sebesült állat végső vonaglásának és vergődésének a jelentőségét tanulmányozni. Nagyon gyakran megesik, hogy a sebesült állat, ha neszt hall, egyenesen beleszalad a vadász puskájába, ide s tova futkos, és maga sietteti a végét. Napoleon is, egész hadseregének a nyomása alatt csak ugyanezt cselekedte. A tarutinoi ütközet nesze megijesztette az állatot, mely egyenesen lövésre szaladt a vadásznak, majd ismét megfordult és végre is, mint minden vad, visszatért, de nem a régi és helyes nyomon, hanem a leghátrányosabb és legveszedelmesebb úton.
+
+Napoleon, a kit mi mindeme mozdulatok irányítójának tartottunk (mint a hogy' a vadak a hajó orrán kifaragott alakot tartották annak az erőnek, mely a hajót irányítja) Napoleon, akkori tevékenységének egész ideje alatt olyan volt, mint a gyermek, mely a kocsi belsejéhez kötött czérnaszálba kapaszkodva azt hiszi, hogy ő hajt.
+
+
+
+XI.
+
+Október hatodikán Pierre korán reggel kilépett a bódéból és háttal az ajtófélnek dőlve, elkezdett egy hosszú derekú, lilásszürke kis kutyával játszani, mely kurta és görbe lábain ott ugrándozott körülötte. Ez a kis kutya ott ült velük a bódéban és Karataev mellett hált, olykor azonban el-elbódorgott valamerre a városban, de megint csak visszakerült onnan. Alkalmasint soha se volt gazdája, s most se volt senkié sem, és még becsületes névre se tudott szert tenni. A francziák Azor-nak, az a mesemondó katona Ferrigolkának, Karataev és mások pedig Szjerij-nek vagy olykor Vaszilij-nek hívták. De úgy látszik sem a gazdátlanság, sem a névtelenség, sem az előkelő származás hiánya, sőt még a határozott szín nélkülözése se bántották a kis lilásszürke kutyát a legkevésbbé sem. Bozontos farka, mint a tollforgó, mereven és kereken állt az ég felé, görbe lábai olyan pompásan szolgáltak, hogy sokszor mintegy fölöslegesnek tartván mind a négy lábának a használatát, az egyik hátulsót kecsesen fölemelve, fürgén és szaporán futott tova három lábon is. Gyönyörűséget talált mindenben. Hol az örömtől vinnyogva hempergett a hátán, hol mélázó és jelentőségteljes pofával sütkérezett a napon, hol meg valami forgácscsal vagy szalmaszállal játszva, pajkoskodott.
+
+Pierre öltözéke most egy rongyos és piszkos ingből, mely előbbi ruházatának egyetlen megmaradt darabja volt, katona-nadrágból, mely Karataev tanácsára, hogy nagyobb meleget tartson, a bokáin zsineggel volt összekötve, kaftánból és paraszt-sipkából állott. Pierre ekkortájt testileg nagyon megváltozott. Már nem látszott olyan kövérnek, bár a megjelenésében még mindig meg volt a családjában örökletes nagyság és erőteljesség. Arczának az alsó részét egészen benőtte a szakáll és a bajusz; hosszúra nőtt, kóczos és bizonyos állatkákkal teli haja mint valami sipka vette körül a fejét. Szemeinek elszánt, nyugodt és mindenre kész volt a kifejezése, olyan, a minő azelőtt soha. Az előtti, a tekintetében is kifejezésre jutó nembánomságát most erélyes, cselekvésre és ellenállásra kész elszántság váltotta föl.
+
+Pierre majd elnézett az előtte elterülő mezőségen, melyen egész délelőtt nyüzsögtek a szekerek és a lovasok, majd elbámult a folyón túl a messzeségbe, majd a kis kutyát nézte, mely úgy adta, mintha komolyan meg akarta volna őt harapni, majd meg meztelen lábait bámulta, a melyeket puszta szórakozásból mindenféle állásba helyezett, miközben piszkos, kövér és nagy lábujjait ide s tova mozgatta. Ezek a mezítelen lábak eszébe juttatták neki mindazt, a mit az utolsó időben átélt és tapasztalt, és ez a visszaemlékezés jól esett neki.
+
+Már néhány napja csöndes és derült volt az időjárás, reggelenkint gyöngén fagyott, szóval a "vénasszonyok nyara" volt.
+
+A szabadban, a napon elég meleg volt, és ez a meleg, a melyből azonban a reggeli fagyok frissessége még kiérezhető volt a levegőben, különösen kellemes volt.
+
+Úgy a közelben, mint a távolban lévő tárgyakon, mindenen rajta volt az a tündériesen kristályszerű fény, mely csakis az ősznek ebben a szakában tapasztalható. A távolból odalátszottak a Veréb-hegyek, ezek alján egy falu, templom, s egy nagy, fehér ház. A csupasz fák, a homok, a kövek, a háztetők, a templom tornyának zöldes csúcsa, annak a messzi fehér háznak a szögletei, - mind természetellenes pontossággal a legszabatosabb vonalakkal rajzolódtak bele az áttetsző levegőbe. A közelben egy, a francziák által megszállott, félig leégett urasági lak ösmerős omladékai látszottak, melyeket zöldelő cserjék vettek körül. És még ez a rombadőlt, fölperzselt ház is, mely borongós időben szinte visszataszító volt a maga éktelenségében, most valami megnyugtatóan szépnek látszott ebben a verőfényes, mozdulatlan ragyogásban.
+
+Egy franczia káplár, a kabátja kigombolva, hegyes sipka a fején, kurtaszárú pipa az agyarában, előkerült valahonnan a bódé szöglete mögül, és barátságos fejbólintással odalépett Pierre-hez.
+
+- Micsoda pompás napocska, hm, Kirill úr? (a francziák mind így hívták Pierre-t). Akárcsak tavasz volna. - A káplár nekitámaszkodott az ajtónak, és megkínálta Pierre-t egy pipa dohánynyal, bár a hányszor eddig csak megkínálta, Pierre mindig visszautasította.
+
+- Ilyen időben volna jó masirozni... - kezdte el.
+
+Pierre megkérdezte tőle, mit hallani a kivonulásról, mire a káplár elmondta, hogy a csapatok csaknem mind kivonulnak, és hogy ma a foglyokra vonatkozó parancsnak is meg kell érkeznie. Abban a bódéban, a melyben Pierre lakott, egy Szokolov nevű katona feküdt halálos betegen, és Pierre szólt a káplárnak, hogy valamit mégis csak kellene már csinálni ezzel a katonával. A káplár azt felelte Pierre-nek, hogy teljesen nyugodt lehet, mert erre valók az állandó és a tábori kórházak, hogy a betegekre vonatkozólag is történik majd intézkedés, és hogy a parancsnokságnak mindenre van gondja, a mi csak esetleg előadhatja magát.
+
+- Azután meg, Kirill úr, önnek csak egy szót kell szólnia a kapitánynak, hiszen tudja... Ez olyan ember... nem feledkezik meg semmiről sem. Szóljon a kapitánynak, ha jön az őrjárattal, önnek megtesz mindent...
+
+Az a kapitány, a kiről a káplár beszélt, gyakran és hosszadalmasan elbeszélgetett Pierre-el, és rendkívül kegyesen viselkedett iránta.
+
+- Látod-e S. Thomas, - mondotta nekem a minap, - Kirill, ez művelt ember, francziául is beszél; ez egy orosz úr, a ki szerencsétlenül járt, de - ember a talpán. Mindenhez ért... Ha szüksége van valamire, és megkér, én nem tagadok meg tőle semmit. Lásd, ha az ember úgy maga is tanult valamit, szereti a felvilágosodást és a jól nevelt embereket. Ezt önről mondom, Kirill úr. A minap, ha ön nincs, bizony rossz vége lett volna a dolognak.
+
+És a káplár, miután még egy darabig fecsegett, elment. (Az a dolog, a mi a minap történt, s a melyre a káplár czélzott, egy a foglyok és a francziák közt támadt verekedés volt, a melyben Pierre-nek sikerült a bajtársait lecsillapítani.) A foglyok közül néhányan hallották Pierre-nek a káplárral folytatott beszélgetését, és legott elkezdtek kérdezősködni, vajjon mit mondott. A mikor Pierre javában mesélte a bajtársainak, hogy mit mondott a káplár a kivonulásról, egy vézna, sárga és lerongyolódott franczia katona lépett oda a bódé kapujához. Gyors, de bátortalan mozdulattal, tisztelgés jeléül a homlokához emelte az újjait és odafordulván Pierre-hez, megkérdezte tőle, vajjon ebben a bódéban van-e Platon közkatona, a kinek odaadta az ingét, hogy megvarrja.
+
+Egy héttel azelőtt kaptak a francziák bőrt és vásznat és szétosztották a fogoly katonák közt, hogy varrjanak belőle ingeket és bakkancsokat.
+
+- Készen van, készen van, lelkem! - mondotta Karataev, s egy gondosan összehajtogatott inggel előlépett.
+
+Karataev a meleg miatt, s hogy kényelmesebben dolgozhassék, egy szál nadrágban s egy a piszoktól szinte fekete ingben volt. A haja, mint iparosoknál szokás, háncscsal volt hátrakötve, s kerek arcza így még kerekebbnek és még csinosabbnak látszott.
+
+- Az adott ígéret tiszta adósság. A mint ígértem, péntekre meg is csináltam, - mondotta Platon mosolyogva, és szétterítette az általa varrott inget.
+
+A franczia nyugtalanul nézett körül, s mintha legyőzte volna a kétségeit, szaporán levetette a kabátját és felhúzta az ingét. A kabát alatt nem volt rajta ing, hanem egy hosszú, mocskos, virágos bársonyból való mellény volt ráhúzva sárga, sovány és meztelen testére. A franczia nyilván attól tartott, hogy a foglyok majd elnevetik magukat, ha ránéznek, és szaporán keresztüldugta a fejét az ingen. De a foglyok közül egy kukkot se szólt senki.
+
+- Lásd, mintha csak rád öntötték volna, - mondotta Platon, miközben köröskörül leránczigálta az inget. A franczia, miután a fejét és a karjait keresztüldugta, lesütött szemekkel nézte magán az inget és vizsgálta, hogy' van varrva.
+
+- Biz' ez nem valami finom varrás, czimborám, hiszen nincs is hozzá való szerszámom, már pedig nem hiába mondják, hogy hozzávaló készség nélkül még egy tetűt is bajos megölni, - mondotta Platon kereken elmosolyodva, és szemlátomást még neki magának is öröme tellett a munkájában.
+
+- Jó, jó, köszönöm; de még kellett maradni vászonnak, - szólott a franczia.
+
+- Majd kitágul még, ha viseled, egy cseppet, - mondotta Karataev, a ki még egyre gyönyörködött az alkotásában. - Akkor aztán szép is lesz, kellemetes is lesz.
+
+- Köszönöm, köszönöm lelkem. De a maradék... a maradék...? - ismételte a franczia mosolyogva, s elővevén egy bankót, odaadta Karataevnek. - Add vissza a maradékot.
+
+Pierre látta, hogy Platon nem akarta megérteni azt, a mit a franczia mondott, de csak nézte őt a nélkül, hogy a dologba magát beleártotta volna. Karataev megköszönte a pénzt s tovább gyönyörködött a munkájában. A franczia nem tágított a maradéktól és megkérte Pierre-t, fordítsa le neki azt, a mit mondott.
+
+- Ugyan minek neki az a maradék? - kérdezte Karataev. - Nekünk meg pompás kapcza telnék ki belőle. No de hát Isten neki. - És Karataev, hirtelen elváltozott szomorú ábrázattal elővett a kebléből egy csomó maradékot és odaadta a francziának, a nélkül, hogy csak egy pillantást is vetett volna rá. - Ördög vigye! - mondotta Karataev és hátat fordított neki. A franczia rápillantott a maradékra, elgondolkozott, majd kérdő pillantást vetett Pierre-re, a kinek a tekintetéből, mintha kiolvasott volna valamit.
+
+- Platon, hé Platon! - kiáltott föl egyszerre sápitozó hangon, s pirulva a franczia. - Tartsd meg magadnak, - mondotta, s odanyújtván neki a maradékot, sarkon fordult és kiment.
+
+- Gyere csak ide, hallod-e, - mondotta Karataev fejcsóválva. - Azt mondják, nem keresztények, pedig nekik is van lelkük. Nem hiába mondják az öregek: az izzadt kéz adakozó, a száraz, az fukar. Maga is szinte csupaszon jár, mégis ideadta. - Karataev mélázva mosolygott s a maradékot mustrálgatván, egy darabig hallgatott. - Pompás egy pár kapcza lesz ám belőle, czimbora, - mondotta, és visszatért a bódéba.
+
+
+
+XII.
+
+Négy hét mult el azóta, hogy Pierre fogságba került. Bár a francziák megajánlották neki, hogy a közkatonák bódéjából átviszik a tiszti-bódéba, megmaradt ott, a hol első naptól kezdve volt.
+
+Az elpusztított és elhamvadt Moszkvában Pierre keresztülment a nélkülözéseknek azon a legmagasabb fokán, a melyet egy ember csak elviselhet; de erőteljes szervezete és egészsége révén, a melyet eddig nem is ösmert fel magában, de különösen annak a révén, hogy ezek a nélkülözések olyan észrevétlenül szakadtak rá, hogy szinte lehetetlen lett volna megmondani, mikor kezdődtek, nemcsak könnyedén, de szinte örömteljesen viselte el a sorsát. És éppen ebben az időben találta meg azt a nyugalmat és elégedettséget, a melyre addig hasztalanul iparkodott. Hosszú ideig kereste életében a legkülönbözőbb irányban ezt a megnyugvást, azt a belső összhangot, azt a valamit, a mi őt a borodinoi ütközet alkalmával a katonákban annyira meglepte, - kereste az emberszeretetben, a szabadkőművességben, a nagyvilági élet szórakozásaiban, a borban, az önfeláldozás hőstetteiben s a Natasa iránt való regényes szerelemben; kereste a gondolkodás útján is, de mindezek a kutatásai és próbálkozásai kudarczot vallottak. És mikor maga se gondolt rá, a halál borzalmai, a nélkülözések s Karataev lényének a megértése révén egyszerre hozzájutott ehhez a megnyugváshoz és belső összhanghoz. Azok a rettenetes perczek, a melyeket a kivégzések alkalmával átélt, mintha csak mindörökre elsöpörték volna a képzeletéből és az emlékezetéből azokat a nyomasztó gondolatokat és érzéseket, a melyek azelőtt olyan fontosaknak tűntek föl előtte. Eszébe se jutott Oroszországra, a háborúra, a politikára vagy Napoleonra gondolni. Nyilvánvalóan állott előtte, hogy mindez nem tartozik rá, s ő nincs arra hivatva, hogy mindezekről ítéletet mondjon, s így nem is mondhat róluk ítéletet. Karataev szavai is megnyugtatták. Mert az a szándéka, hogy Napoleont meggyilkolja, úgyszintén a körül a kabalisztikus szám körül és az Apokalipsis fenevadja körül folytatott számadásai is érthetetleneknek, sőt nevetségeseknek tetszettek előtte. A felesége ellen való fölháborodása s azon való aggodalma, nehogy a neve meggyaláztassék, most nem csak hitvány semmiségnek, de szinte mulatságosnak látszott előtte. Ugyan mi köze volt neki ahhoz, hogy ez a nő olyan életet folytatott ott valahol, a milyet neki tetszett? Kinek mi köze volt hozzá, de különösen neki, vajjon megtudják-e vagy sem, hogy a foglyuk neve Bezuchij gróf?
+
+Mostanában sokszor eszébe jutott Andrej herczeggel folytatott beszélgetése, és teljesen egyetértett vele, azzal a különbséggel, hogy Andrej herczeg fölfogását valamelyest másként értelmezte. Andrej herczeg azt gondolta és mondta is, hogy a boldogság rendesen csak nemleges szokott lenni, de ezt ő a keserűség és a gúny bizonyos árnyalatával mondta. Mintha ezt mondván, ezzel egy más gondolatnak akart volna kifejezést adni, annak, hogy mindaz a határozott, igenleges boldogság után való törekvés, mely bennünk lakozik, csak azért van meg bennünk, hogy nem találván kielégítésre, gyötörjön bennünket. De Pierre minden hátsó gondolat nélkül elösmerte ennek az igazságát. A szenvedések hiánya, a szükségletek kielégítése és ennek következtében a foglalkozás, vagyis az életmód szabad megválasztásának a lehetősége, a legkétségtelenebb és legnagyobb emberi boldogságnak látszott most Pierre előtt. Itt és csak most tudta Pierre először a maga teljességében megbecsülni azt a gyönyörűséget, a melyet az evés okozott, ha enni akart, az ivás, ha inni akart, az alvás, ha álmos volt, a meleg, ha hideg volt, és az emberekkel való érintkezés, ha beszélni vagy emberi hangot hallani akart. A szükségletek kielégítése, - a jó étel, a tisztaság, a szabadság, - most, a mikor mind ettől meg volt fosztva, tökéletes boldogságnak látszott Pierre előtt, a foglalkozás, vagyis az életmód megválasztása pedig, most, a mikor ez a választás olyan szűk korlátok közé volt szorítva, olyan könnyű dolognak tűnt föl előtte, hogy teljesen megfeledkezett róla, hogy az élet kényelmének a fölöslege megsemmisíti az igények kielégítésének minden gyönyörűségét, és hogy a foglalkozás megválasztásában való nagy szabadság, az a szabadság, a mit a műveltség, a gazdagság, világban elfoglalt állás adott meg neki az életben, hogy éppen ez a szabadság az, mely a foglalkozás megválasztását szinte megoldhatatlanul nehézzé teszi, és megsemmisíti az emberben nemcsak a foglalkozás után való vágyakozást, de sőt magát a foglalkozás lehetőségét is.
+
+Pierrenek most minden ábrándja a körül az idő körül forgott, a mikor majd megint szabad lesz. Pedig később, egész életén keresztül a legnagyobb elragadtatással tünődött és beszélt fogságának erről az egy hónapjáról, azokról a visszahozhatatlan, erős és örömteljes benyomásokról, és főképpen arról a teljes lelki megnyugvásról és arról a teljes benső szabadságról, a melyet csakis ebben az időben volt alkalma érezni.
+
+Mikor első nap, korán reggel fölkelt, hajnalban kilépett a bódéból, és meglátta eleinte a Novogyevicsi-i kolostor sötét kupoláját és keresztjeit, meglátta a poros füvön a fagyos deret, meglátta a Veréb-hegyek magaslatait, és a folyó mentén kanyargó s a lilaszín messzeségbe belevesző erdős partokat, mikor érezte a friss levegő czirógatását és meghallotta a Moszkvából a mezők felett kiszálló csókák hangjait, és mikor később, kelet felől, szerteáradt a fény, a nap koronája diadalmasan kibukkant a felhők mögül, és a kupola, a keresztek, a harmat, a messzeség, a folyó, mind ujjongó fényárban úszott, - Pierre az élet örömének és erejének valami egészen új és soha sem tapasztalt érzésével lett tele.
+
+És ez az érzés nemcsak, hogy nem hagyta el őt fogságának az egész ideje alatt, de sőt ellenkezőleg, ugyanabban a mértékben fokozódott benne, a melyben helyzetének a nehézségei növekedtek.
+
+A mindenre való készségnek és a lelki elszántságnak ezt az érzését csak fokozta Pierre-ben az a nagy vélemény, a melyet fogolytársai a bódéba történt belépése után róla csakhamar táplálni kezdtek. Pierre az ő nyelvtudásával, azzal a tisztelettel, a melylyel iránta a francziák viseltettek, az ő egyszerűségével, a melylyel, a mit csak kértek tőle, mindent odaadott, (ő is, mint a tisztek, hetenkint három rúbelt kapott), az erejével, a melyről tanúságot tett a katonák előtt, a mikor szögeket vert be a bódé falába, a szelídségével, a melyet a bajtársaival való érintkezésben tanúsított, és azzal, a többiek előtt teljesen megfoghatatlan képességével, hogy gondolatokba merülve, mozdulatlanul és tétlenül el tudott üldögélni, valamelyest titokzatos és magasabbrendű lénynek látszott a katonák előtt. Ugyanazok a tulajdonságai, a melyek abban a világban, a melyben annakelőtte élt, ha nem voltak is éppen hátrányosak rá nézve, de feszélyezték őt, - az ereje, az élet kényelmével való nem törődés, a szórakozottság, az egyszerűség, - itt, ezek között az emberek között, szinte a hősök sorába emelték. És Pierre érezte, hogy ez a vélemény kötelezte is őt.
+
+
+
+XIII.
+
+Október hatodikáról hetedikére virradó éjjel megkezdődött az elvonuló francziák mozgolódása: leszerelték a konyhákat és sátrakat, felpakkolták a társzekereket, s a csapatok is, a szekerek is útnak indultak.
+
+Reggel hét órakor a francziák kisérő csapata teljes menet-fölszerelésben, csákóval, fegyverrel, borjúval és hatalmas tarisznyával fölszerelve, ott állott a bódék előtt, és szitkokkal vegyes franczia szó pattogott végig az egész vonalon.
+
+A bódéban készen állottak valamennyien s teljesen felöltözve várták a parancsot az indulásra. Szokolov, a beteg közkatona volt az egyetlen, a ki sápadtan és soványan, kékes karikákkal a szemei körül, mezítláb és öltözetlenül ült ott a helyén, s a betegségtől kidülledt szemekkel kérdő pillantásokat vetett rá se hederítő társaira, miközben halkan és szakgatottan nyöszörgött. Nyilvánvaló volt, hogy nem annyira a szenvedés, - vérhas volt a baja, - mint inkább a rémület és az attól való félelem, hogy egyedül marad, késztették őt erre a nyöszörgésre.
+
+Pierre, félczipőkkel a lábán, a melyeket Karataev varrt meg a számára, abból a bőrből, melyet egy franczia azért hozott oda, hogy talpat csináltasson magának belőle, egy zsineggel a derekán, odalépett a beteghez és leguggolt előtte.
+
+- Mit búsulsz, Szokolov, hiszen nem megyünk el végképpen! Aztán meg itt vannak a kórházak. Lehet, hogy még jobb sorod lesz, mint nekünk, - mondotta Pierre.
+
+- Oh, Istenem! Érzem én, hogy meghalok! Oh, Istenem! - sóhajtott föl a katona még hangosabban.
+
+- No, majd megkérdem őket még egyszer, - mondotta Pierre, s fölkelvén odament a bódé ajtajához. Ugyanakkor, a mikor Pierre az ajtóhoz ért, két katonával belépett kívülről ugyanaz a káplár, a ki Pierre-t tegnap egy pipa dohánynyal megkínálta. A káplár meg a katonák, teljes menet-fölszerelésben voltak, borjúval, csákóban, leeresztett állszíjjal, mely ösmerős arczukat egészen elváltoztatta.
+
+A káplár azzal jött oda az ajtóhoz, hogy azt a parancsnokság utasítására bezárja. Indulás előtt meg kellett számlálni a foglyokat.
+
+- Káplár, mit csinálnak azzal a beteggel?... - kezdte el Pierre; de abban a pillanatban, a mikor ezt kimondta, kételkedni kezdett, vajjon csakugyan az az ismerős káplár-e az, vagy egy másik, ismeretlen, annyira el volt változva az arcza. Ezenkívül ugyanabban a pillanatban, a melyben Pierre azt kimondta, egyszerre két oldalról is megperdültek a dobok. A káplár Pierre szavaira elkomolyodott, s valami érthetetlen szitkot morzsolgatva, becsapta az ajtót. Félhomály volt a bódéban; kétfelől élesen peregtek a dobok, s elnyelték a beteg nyöszörgését.
+
+- Itt van!... Már megint itt van! - mondotta magában Pierre, és önkéntelenül hideg borzongás futott végig a hátán. A káplár elváltozott arczában, a hangja csengésében, a lelkesítő és fülsiketítő dobpergésben Pierre megint fölismerte azt a titokzatos részvétlen erőt, a mely arra késztette az embereket, hogy akaratuk ellenére öldössék egymást; azt az erőt, a melynek a hatását a kivégzések alkalmával látta. Félni, menekülni akarván ettől az erőtől, kérésekkel vagy rábeszélésekkel fordulni azokhoz az emberekhez, a kik ennek az erőnek az eszközei voltak, teljesen hiábavaló dolog lett volna. Ezt Pierre most már tudta. Itt csak várni és tűrni lehetett. Pierre nem ment oda többé a beteghez, és rá se nézett. Szótlanul és összeránczolt homlokkal állott a bódé ajtajában.
+
+Mikor kinyílt a bódé ajtaja és a foglyok, mint valami birkanyáj, egymást szorongatva, tolongtak a kijárat felé, Pierre előrefurakodott és odament ahhoz a kapitányhoz, a ki, a káplár szavai szerint, mindenre kész volt Pierre kedvéért. A kapitány szintén teljes menetfelszerelésben volt, s hideg arczán szintén ott ült az a "valami", a mit Pierre a káplár szavaiból s a dobok pergéséből kiolvasott.
+
+- Csak tovább, tovább, - mondotta a kapitány szigorú ábrázattal s végignézett a mellette tolongó foglyokon. Pierre tudta, hogy hiábavaló lesz a próbálkozása, de azért odalépett hozzá.
+
+- Nos, mi kell? - kérdezte a kapitány és hidegen nézett rá, mintha nem is ismerte volna meg. Pierre szóba hozta a beteget.
+
+- Majd csak el tud vánszorogni, az ördögbe is! - szólott a kapitány. - Csak tovább, csak tovább, - folytatta, a nélkül, hogy Pierre-re ránézett volna.
+
+- Dehogy is, hiszen haldoklik, - erősködött Pierre.
+
+- Ugyan menjen a... - ripakodott rá a kapitány bosszúsan s magából kikelve.
+
+Tram-ta-ta-tam, tam-tam, - peregtek a dobok, és Pierre átlátta, hogy az a titokzatos erő immár teljesen a hatalmába kerítette ezeket az embereket, s hogy most már teljesen hiábavaló volna a szót szaporítani.
+
+A fogoly-tiszteket elkülönítették a közkatonáktól és előreküldték őket. A tisztek, Pierre-el együtt, vagy harminczan, a közkatonák pedig vagy háromszázan lehettek.
+
+A fogoly tisztek, a kik a többi bódéból kerültek elő, valamennyien idegenek voltak, valamennyien sokkal jobban voltak öltözve, mint Pierre, és bizalmatlanul és idegenkedéssel néztek végig rajta az ő rongyos czipőjében. Pierre-től nem messze egy kazáni köntösbe öltözött, törülközővel körülövezett, sárgás, bosszús és pufókarczú őrnagy ballagott, a ki szemlátomást fogolytársai nagy és általános tiszteletének örvendett. Egyik kezét a dohányzacskójával a keblébe rejtette, a másikban pedig csibukot tartott. Az őrnagy lihegve és nagyokat fújva zsörtölődött és haragudott valamennyiükre azért, mert úgy tetszett neki, hogy őt valamennyien tolják és sietnek, mikor semmi ok sincs a sietségre, és valamennyien csodálkoznak, mikor semmi ok sincs a csodálkozásra. Egy másik, alacsonytermetű és vézna tiszt mindenkivel szóba állott, és elkezdte találgatni, vajjon hova vezetik most őket, s mennyire tudnak eljutni még aznap. Egy posztóczipős és hadbiztosi egyenruhába öltözött tisztviselő idestova futkosott és elbámészkodott az elhamvadt Moszkván, miközben hangosan közölte megfigyeléseit arról, hogy mi minden égett le és milyen volt Moszkvának ez vagy az a része. Egy harmadik, a kiejtéséről itélve lengyel származású tiszt, hevesen vitatkozott a hadbiztossal, váltig bizonyítgatván neki, hogy Moszkva kerületeinek a megállapításánál tévedett.
+
+- Miről vitatkoznak? - kérdezte bosszúsan az őrnagy. - Vajjon Nikola-e vagy Vlasza, az tökéletesen mindegy; azt látjuk, hogy leégett minden s azzal vége... Mit tolakodnak, tán nem elég széles az út, - fordult oda bosszúsan azokhoz, a kik mögötte jöttek és éppenséggel nem szorongatták őt.
+
+- Jaj, jaj, jaj, jaj, mit műveltek! - hallatszott hol innen, hol onnan a foglyok hangja, a kik az elhamvadt várost nézték. - A Zamoszkvorecsje is, a Zubovo is, a Kreml is... Nézzék csak, a fele volt-nincs. Lám, megmondtam, hogy az egész Zamoszkvorecsje is elpusztult, úgy is van.
+
+- Ugyan már, ha olyan jól tudjátok, hogy mi égett le, miért veszekedtek hát! - szólott az őrnagy.
+
+Mikor keresztülmentek Chamovnikin (ez egyike volt Moszkva csekélyszámú le nem égett kerületeinek), a templom mellett a foglyok egész tömege egyszerre oldalt szorult s a rémület és a megdöbbenés kifakadásaiban tört ki.
+
+- Lám a gazemberek! Még se igazi keresztények! Biz' ez meghalt, csakugyan meghalt... És még be is kenték valamivel.
+
+Pierre is odament a templomhoz, a mely mellett ott volt az, a mi ezeket a kifakadásokat okozta, és úgy homályosan megpillantott valamit, a mi oda volt támasztva a templom kőkerítéséhez. A társai szavából, a kik jobban látták, megtudta, hogy az a valami egy férfi holtteste volt, melyet álló helyzetben neki támasztottak a kerítésnek s bekenték az arczát korommal.
+
+- Menjetek már, az ördögbe is! Menjetek, ha mondom, ezer millió kartács!... - hallatszott a kísérő csapatok szitkozódása, s a francziák újult dühvel kergették szét oldalfegyvereikkel a foglyok csoportját, a kik azon a holttesten elbámészkodtak.
+
+
+
+XIV.
+
+A Chamovniki közeiben a foglyok maguk voltak a kíséretükkel és az ahhoz tartozó és mögöttük döczögő szekerekkel és podgyászkocsikkal; de kiérve az élelmezési raktárakhoz, egyszerre belejutottak egy hatalmas és szűkösen szorongó tüzérségi szállítmány kellő közepébe, a melyben itt-ott magánszekerek is voltak láthatók.
+
+A hídnál aztán fönnakadtak valamennyien és be kellett várniok, míg azok, a kik elől voltak, tovább jutottak. A hídtól, a foglyok előttük és mögöttük is a szekereknek szinte végtelen sorát látták. Jobbfelől, ott, a hol a kalugai út Neszkucsnij mellett elkanyarodott és beleveszett a messzeségbe, a csapatok és szekerek végtelen sora vonult előre. Ezek Beauharnais hadtestének a csapatai voltak, a melyek legelőbb indultak útnak; hátul a part mentén és a Kamenni-hídon keresztül Ney csapatai és társzekerei vonultak.
+
+Davoust csapatai, a melyekhez a foglyok is tartoztak, a krymi gázlón keltek át és részben már bekanyarodtak a Kaluzsszkaja-utczába. De a szekerek úgy elnyúltak, hogy Beauharnais utolsó szekerei még ki sem értek Moszkvából a Kaluzsszkaja-utczába, mikor Ney csapatainak az eleje már kivonult Balsaja Ordyukából.
+
+A krymi gázlón átkelve, a foglyok alig hogy néhány lépést mentek, megálltak, majd újra megindultak s a fogatok és az emberek minden oldalról mind jobban összeszorultak. Miután beletellett több mint egy óra, míg azt a pár száz lépést megtették, mely a hidat a Kaluzsszkaja-utczától elválasztja, és kiértek arra a térre, a hol a Zamoszkvorecsje utczái beletorkolnak a Kaluzsszkaja-utczába, a foglyok csoportba verődve megállottak, s több órán át vesztegeltek ott az utczakeresztezésnél. Minden oldalról, mint a tenger mormolása, hallatszott a kerekek szünni nem akaró dübörgése, a lábak dobogása, s a bosszúfölkiáltások és szitkozódások pattogása. Pierre egy leégett ház falához támaszkodva állt ott s hallgatta ezt a morajt, mely az ő képzeletében összeolvadt a dobok pergésével.
+
+Néhányan a fogoly tisztek közül, hogy jobban lássanak, fölmásztak annak a leégett háznak a falára, a mely mellett Pierre állott.
+
+- Micsoda tömeg! Mennyi nép!... Még az ágyúkra is fölkapaszkodtak! Ni, azok a bundák... - mondogatták. - Lám, mi mindent összeharácsoltak ezek a gazemberek... Ni, ott hátul annak a talyigáján... Azok szentképek, Isten bizony azok!... Ezek alkalmasint németek. És a mi parasztunk, Isten uccse!... Oh, a gazemberek!... Lám, úgy fölrakodott, hogy alig bír mozogni! Hát amazok ni, még hintókat is raboltak a czudarok!... Ni, hogy fölkapaszkodott a ládák tetejére!... Összevesztek!
+
+- Úgy, úgy, csak a pofáját, csak a pofáját!... Így aztán akár estig is eltart. Ni, ni, nézzétek csak... az ott bizonyosan maga Napoleon. Ni, milyenek a lovai! Rajtuk a czímer a koronával. Ez meg egy tábori ház. Elejtett egy zsákot, s nem veszi észre. Megint hajbakaptak... Az az asszony azzal a gyerekkel nem is olyan csúnya. Hogy is ne, majd csak úgy szó nélkül áteresztenek... Nézzétek csak, se' vége, se' hossza. Orosz parasztlányok, bizony Isten azok. Milyen szépen beletelepedtek a hintókba...
+
+Úgy, mint az imént ott a chamovnikii templom mellett, az általános kiváncsiságnak egy hulláma megint mind kisodorta a foglyokat az útra, és Pierre csak hórihorgas termetének köszönhette, hogy a többiek fején keresztül is megláthatta azt, a mi a foglyok kiváncsiságát annyira fölcsigázta. Három hintóban, a melyek a lőszerkocsik közé keveredtek, szorosan egymás mellett ülve, élénk színekbe öltözve és kipirulva parasztlányok ültek, és sápítozó hangon kiabáltak.
+
+Attól a percztől kezdve, hogy Pierre fölismerte annak a titokzatos erőnek a megjelenését, semmi se látszott többé furcsának vagy borzasztónak előtte: sem az a puszta csintalanságból korommal bemázolt holttest, sem ezek a valahova iparkodó vászoncselédek, se Moszkva égése. Mindaz, a mit csak Pierre most látott, éppenséggel semmi benyomást se tett rá, mintha csak a lelke, mely valami nehéz küzdelemre készült, elutasított volna magától minden olyan benyomást, a mely őt esetleg gyöngíthette volna.
+
+A vászoncselédek menete elvonult. Utánuk megint kocsik, katonák, szekerek, katonák, hintók, katonák, lőszerkocsik, katonák és olykor-olykor vászoncselédek következtek.
+
+Pierre nem vette ki egyenkint az embereket, csak a vonulásukat látta.
+
+Mindezeket az embereket és lovakat, mintha csak valami láthatatlan erő hajtotta volna, attól az egy vágytól sarkallva, hogy mielőbb elvonulhassanak valamennyien, az alatt az egy óra alatt áradtak ki a különböző utczákból, mialatt Pierre őket megfigyelte; mikor egymással összeütköztek, valamennyien egyforma haraggal mentek ökölre egymással; megcsillantak a fogak, ránczba szöktek a szemöldökök, ugyanazok a szitkok röpködtek ide s tova, s minden arczon ott ült ugyanaz az elszántan legénykedő és kegyetlenül hideg kifejezés, mely ma hajnalban, a dobpergés hangjai mellett Pierre-t a káplár arczán annyira megdöbbentette.
+
+A kísérő-csapat parancsnoka még alkonyat előtt összeszedte a különítményét és szitkozódva s kiabálva keresztültörte magát a szekerek során, a minden oldalról körülzárt foglyok pedig kimentek a kalugai útra.
+
+Nagyon szaporán és minden pihenés nélkül lépkedtek, s csak akkor álltak meg, mikor a nap már lemenőben volt. A szekerek egymás után megálltak és az emberek elkezdtek készülődni a lefekvésre. Valamennyien bosszúsaknak és elégedetleneknek látszottak. Jó darabig szitkok, bosszús kiáltások és verekedések hallatszottak mindenfelől. Egy a kíséret mögött jövő hintó beleütközött a kísérő-csapat egyik szekerébe, s keresztülment rajta a rúdjával. Minden oldalról odaszaladt a szekérhez néhány katona; egyesek rávetették magukat a hintóba fogott lovakra, hogy megfordítsák őket, mások egymással hajbakaptak, és Pierre látta, hogy az egyik németnek a fején oldalfegyverrel súlyos sebet ejtettek.
+
+Úgy látszott, hogy ezek az emberek most, a mikor az őszi este nyirkos homályában a nyilt mezőn megállottak, valamennyien az induláskor érzett nagy sietség és a valami ismeretlen hely felé való iparkodásból ébredésnek egy és ugyanazt a kellemetlen érzését tapasztalták. Mikor megálltak, mintha valamennyien megértették volna, hogy senki se tudja, hová mennek, s hogy ezen az úton még sok bajban és nyomorúságban lesz részük.
+
+Ezen a pihenő-helyen a kísérő katonák még durvábban bántak el a foglyokkal, mint az induláskor. Ekkor történt először, hogy lóhúst adtak a foglyoknak.
+
+A tisztektől kezdve, le az utolsó katonáig, mindenikükben valami személyes ingerültség volt észrevehető a foglyok mindenike iránt, mely oly váratlanul lépett az addigi barátságos viszony helyébe.
+
+Ez az ingerültség csak még jobban fokozódott, mikor a foglyok megszámlálásakor kitűnt, hogy a Moszkvából való kivonulás zűrzavarában az egyik orosz katona, a ki gyomorfájást színlelt, megugrott. Pierre látta, a mint az egyik franczia agyba-főbe vert egy orosz katonát azért, mert nagyon messzire letért az útról, és hallotta, a mint a barátja, a kapitány kiszidott egy altisztet egy orosz katonának a szökéséért, s azzal fenyegette őt, hogy hadi törvényszék elé állítja. Az altisztnek arra a mentegetőzésére, hogy az a katona beteg volt és nem tudott lábra állani, a tiszt azzal felelt, hogy azt, a ki elmarad, agyon kell lőni. Pierre érezte, hogy az a végzetes erő, mely őt a kivégzés egész ideje alatt gyötörte, s melyet a fogsága ideje alatt nem igen vett észre, most egész lényét újra halalmába kerítette. Borzadás fogta el; de érezte, hogy ennek az erőmegfeszítésnek a mértékében, a melylyel ez a végzetes erő le akarta őt teperni, együtt gyarapodott és fokozódott benne az életnek amattól független ereje.
+
+Estére Pierre rozslisztből készült levest evett lóhússal és elbeszélgetett a bajtársaival.
+
+Se Pierre, sem a bajtársai közül senki nem beszélt sem arról, a mit Moszkvában láttak, sem a francziák durva bánásmódjáról, sem arról az agyonlövetési parancsról, a melyet előttük kihirdettek; csupa daczból, a körülmények rosszabbra fordulásával szemben, valamennyien föltünően élénkek és vidámak voltak. Személyes emlékeikről, s a hadjárat folyama alatt látott mulatságos jelenetekről beszéltek, de a mostani helyzet megbeszélésétől tartózkodtak.
+
+A nap már régen lenyugodott. Itt-ott fényes csillagok villantak meg az égen; a kelő teliholdnak tűzvészhez hasonló piros fénye áradt szét az ég peremén, s a hatalmas, piros korong csodálatosan imbolygott a szürkés homályban. Egészen kivilágosodott. Már beesteledett, de az éjszaka még nem szállott le. Pierre fölkelt új bajtársai mellől, s az őrtüzek közt átment az út másik oldalára, a hol, mint hallotta, a fogoly katonák voltak. Kedve szottyant kissé elbeszélgetni velük. Az úton egy franczia őrszem megállította és ráparancsolt, hogy térjen vissza.
+
+Pierre megfordult, de nem ment vissza a bajtársaihoz, hanem odaballagott egy kifogott szekérhez, a hol nem volt senki. Maga alá szedte a lábait és lehorgasztott fejjel lekuporodott a hideg földre a kerekek mellé, s hosszú ideig mély gondolatokba merülve és mozdulatlanul ült ott. Elmúlt több, mint egy óra. Senki se zavarta Pierre-t. Egyszerre öblös és kedélyes hangján olyan hatalmasan fölkaczagott, hogy mindenfelől csodálkozva kezdtek figyelni erre a furcsa és nyilvánvalóan magános kaczagásra.
+
+- Ha-ha-ha! - kaczagott Pierre. És hangosan így szólt magában: - Nem bocsátott keresztül az a katona. Elfogtak, becsuktak. Fogságban tartanak engem. Kit? Engem? Engem, - az én halhatatlan lelkemet! Ha-ha-ha!... Ha-ha-ha!... - kaczagott úgy, hogy szinte kicsordultak a könnyei.
+
+Valaki fölkelt és odament, hogy megnézze, mit kaczag ott magában ez a furcsa, nagy darab ember. Pierre elhallgatott s fölkelt, félrevonult a kiváncsi ember mellől és körülnézett.
+
+A tüzek pattogásától s az emberek tereferéjétől azelőtt oly hangos, hatalmas és befejezetlen tábor elcsöndesedett; lassan elsápadtak és kialudtak az őrtüzek piros zsarátnokai. A teli hold magasan állott a derült égen. Az erdők és mezők, melyek annakelőtte a táboron kívül nem is látszottak, most messzire láthatókká lettek. És még ezeken az erdőkön és mezőkön túl is látszott a derült, az imbolygó és csábítóan hivogató végtelen messzeség. Pierre fölnézett a ragyogó csillagokkal behintett égre. "És mindez az enyém, mindez bennem van, mindez én vagyok!" - gondolta Pierre. - "És ők mindezt elfogták, bedugták egy deszkákkal elrekesztett bódéba." - Elmosolyodott s visszament a társaihoz aludni.
+
+
+
+XV.
+
+Október első napjaiban még egy hadikövet érkezett Kutuzovhoz, Napoleonnak egy békét kínáló levelével, mely hamisan Moszkvából volt keltezve akkor, a mikor Napoleon már Kutuzovtól nem messze, a régi kalugai úton járt a seregével. Kutuzov erre a levélre is ugyanazt felelte, a mit arra az elsőre, a melyet Lauriston hozott neki: kijelentette, hogy a békéről szó se lehet.
+
+Kevéssel ezután Dorochovnak Tarutinotól balra portyázó csapatától az a jelentés érkezett, hogy Forminszkojeban csapatok jelentek meg, hogy ezek a csapatok Brousier hadosztályából valók, s hogy ezt a többi csapatoktól különvált hadosztályt könnyen meg lehetne semmisíteni. A katonákban és a tisztekben megint fölébredt a tettvágy. A törzskari tábornokok, a kiket a Tarutinonál oly könnyű szerrel aratott győzelem emléke lelkesített, a mellett kardoskodtak Kutuzov előtt, hogy valósítsa meg Dorochov javaslatát. Kutuzov ellenben minden támadást fölöslegesnek tartott. A dologból azután a középút sült ki, vagyis az, a minek ki kellett sülnie, elküldtek Forminszkojeba egy kisebb különítményt, a melynek rohamot kellett intéznie Broussier ellen.
+
+A véletlen sajátszerű játéka folytán ezt a kiküldetést, mely, mint később bebizonyosodott, egyike volt a legnehezebbeknek és legfontosabbaknak, Dochturov kapta meg; ugyanaz a szerény, kis Dochturov, a kiről senki sem írta meg, hogy csataterveket csinált, az ezredek előtt száguldott, vagy az ütegekre kereszteket hányt volna, stb., a kit határozatlannak és korlátolt elméjűnek tartottak és hívtak, de ugyanaz a Dochturov, a kit az oroszok és a francziák minden hadakozásában Austerlitztől 1813-ig mindenütt ott találunk, a hol csak nehéz volt a helyzet. Austerlitznél, a hol mindenki hanyatt-homlok rohant a vesztébe, s egyetlen tábornok se maradt a hátvédben, ő maradt utolsónak az augeszti gáton, s összegyűjtötte a szétzüllött ezredeket, és mentett, a mit tudott. Ő volt az, a ki lázbetegen húszezer emberrel elment Szmolenszkbe, hogy a várost Napoleon egész hadseregével szemben megvédelmezze. Szmolenszkben egy lázrohamában alig hogy a Malachovszkij-kapunál elszunnyadt, felriasztja álmából a Szmolenszk ellen indított ágyúzás, és a város egész napon át tartja magát. A borodinoi ütközetben, mikor Bagration elesik, a mi balszárnyunk csapataiban minden tíz emberből csak egy maradt meg, és a franczia tűzérség egész ereje oda van összpontosítva, megint csak nem küldenek oda mást, mint éppen ezt a határozatlan és korlátolt elméjű Dochturovot, és Kutuzov sietve iparkodik jóvá tenni a hibáját, mikor majdnem más valakit készült odaküldeni. És a csöndes kis Dochturov megjelenik ott, és Borodino - az orosz csapatok legnagyobb dicsőségévé lesz. És bár versben és prózában sok hősünket megénekelték, de Dochturovról jóformán egyetlen szót sem ejtettek.
+
+Most megint Dochturovot küldik oda Forminszkojeba és onnan Malij Jaroszlavecz-be, arra a helyre, a hol a francziákkal az utolsó ütközet lezajlott, arra a helyre, a hol a francziák romlása nyilvánvalóan megkezdődött, és a hadjáratnak ebből az időszakából megint sok lángelmét és hőst énekeltek meg, de Dochturovról egyetlen szóval sem emlékeztek meg, vagy csak nagyon kevés és kétértelmű dicséretet ejtettek róla. Dochturovnak ez az agyonhallgatása mindennél fényesebb bizonyítéka az ő érdemeinek.
+
+Nagyon természetes, hogy az az ember, a ki nincs tisztában egy gép szerkezetével, a mikor azt működni látja, a gép legfontosabb alkotó részének azt a forgácsot tartja, mely véletlenül hullott bele, s a működését akadályozván, szétforgácsolódik benne. Az olyan ember, a ki a gép szerkezetét nem ismeri, nem tudja megérteni, hogy nem az a gép működését zavaró forgács, hanem az a nesztelenül forgó összekötő-kerék a gép egyik legfontosabb alkotó része.
+
+Október tizedikén, ugyanazon a napon, a mikor Dochturov Forminszkoje felé való előnyomulásának a fele útján Arisztov falunál megállapodott, hogy a kapott parancs minél pontosabb végrehajtására előkészüljön, az egész franczia hadsereg, mely a maga ideges előnyomulásában, a mint látszott, azzal a czélzattal, hogy az ellenséggel megütközzék, eljutott Murat hadosztályáig, egyszerre, minden ok nélkül, lekanyarodott balra az új kalugai útra, és Forminszkoje felé vonult, a hol eddig csak Broussier csapatai állottak. Ekkor Dorochovon kívül csak Fiquer és Szeszlain egy-egy kisebb csapatteste állott Dochturov parancsnoksága alatt.
+
+Október tizenegyedikén este Szeszlain egy fogoly franczia gárdistával eljött Arisztovba a parancsnoksághoz. Ez a fogoly elmondotta, hogy azok a csapatok, melyek aznap Forminszkojeba érkeztek, az egész nagy hadsereg elővédje voltak, hogy Napoleon is velük jött, és hogy az egész hadsereg már ötödnapja elhagyta Moszkvát. Ugyanaznap este egy Borovszkája-ból érkezett paraszt elmondta, hogy tömérdek katonát látott a városba bevonulni. Dorochov seregének a kozákjai jelentették, hogy látták a franczia testőrséget Borovszkája felé vonulni. Mindezekből a híradásokból nyilvánvalóvá lett, hogy ott, a hol azt hitték, hogy csak egy hadosztály áll, együtt volt az egész franczia hadsereg, mely Moszkvából kivonulván, egészen váratlan irányt vett, és a régi kalugai útra tért rá. Dochturov, nem lévén tisztában vele, hogy mitévő legyen, egyelőre semmire sem akart vállalkozni. A parancs úgy szólt, hogy intézzen támadást Forminszkoje ellen. De Forminszkojeban, a hol azelőtt Broussier egymaga állott, most az egész franczia hadsereg együtt volt. Jermolov a maga esze szerint akart eljárni, de Dochturov ragaszkodott ahhoz, hogy ő csak a fenség parancsai szerint cselekedhetik. Végre abban állapodtak meg, hogy jelentést tesznek a helyzetről a vezérkarnak.
+
+Erre a czélra egy Bolchovitinov nevű egyes tisztet szemeltek ki, a kinek az írásbeli jelentésen kívül, szóval is el kellett mondania az egész dolgot. Bolchovitinov, miután megkapta a jelentést és a szóbeli utasításokat, éjjel tizenkét órakor egy kozákkal és a szükséges tartalék-lovakkal elindult a főhadiszállásra.
+
+
+
+XVI.
+
+Sötét és langyos volt az őszi éjszaka. Már negyedik napja szitált az eső. Bolchovitinov, miután két ízben lovat váltott és másfél óra alatt harmincz versztet tett meg a sáros és csatakos úton, éjjel két órakor megérkezett Letasevkába. Egy parasztviskó előtt, melynek a sövényére egy "Főhadiszállás" felirásos tábla volt kifüggesztve, leszállt a lováról és belépett a sötét pitvarba.
+
+- Kéretem a szolgálattevő tábornokot, de szaporán! Nagyon fontos jelentést hozok! - mondotta valakinek, a ki a sötét pitvarban szipogva föltápászkodott.
+
+- Az este óta nagyon rosszul van, már harmadik éjszakája, hogy nem alszik, - suttogta szabadkozva egy tisztiszolga. - Jobb lesz tán előbb a kapitányt felkölteni.
+
+- Rendkívül fontos jelentést hozok Dochturov tábornoktól, - szólott Bolchovitinov, a mint tapogatózva odament a nyitott ajtóhoz. A tisztiszolga ott botorkált előtte és elkezdett valakit ébresztgetni. - Nagyságos uram, nagyságos uram, - futár érkezett.
+
+- Mi az, mi az? Kitől? - dörmögte egy álmos hang.
+
+- Dochturovtól és Petrovics Alexejtől. Napoleon Formiszkojeban van, - mondotta Bolchovitinov, a ki bár nem látta a sötétben, hogy ki intézte hozzá ezt a kérdést, de a hangja után gondolta, hogy nem Konovniczyn.
+
+A fölébresztett ember nagyot ásított és kinyujtózkodott.
+
+- Nem igen szeretném őt felkölteni, - mondotta tapogatózva. - Gyöngélkedik! Lehet, hogy ezek csak olyan kósza hírek.
+
+- Íme, itt a jelentés, - szólott Bolchovitinov; - parancsom van, hogy haladéktalanul adjam át a szolgálattévő tábornoknak.
+
+- Várjon, míg gyertyát gyújtok. Hová a pokolba rakod el mindig? - szólott a nyújtózkodó ember a legényéhez fordulva. Scserbinin, Konovniczyn segédtisztje volt. - Megvan már, megvan, - tette hozzá.
+
+A legény tüzet csiholt s elkezdett tapogatózni a gyertyatartó után.
+
+- Oh, az átkozottak! - mondotta bosszúsan.
+
+A szikra villanásánál Bolchovitinov megpillantotta Scserbinin fiatalos arczát, kezében a gyertyával, s az elülső sarokban még egy másik alvó embert látott. Ez volt Konovniczyn.
+
+Mikor eleinte kékes, majd később piros lánggal elkezdett égni a tapló és a kénes szalag, Scserbinin meggyújtott egy faggyúgyertyát, a melynek a tartójáról ijedten futottak szét a rajta rágódó csótánok, és végignézett a futáron. Bolchovitinov tele volt föcsölve sárral, s a mint a kabátja ujjával le akarta törölni, egészen besározta az arczát.
+
+- De hát kinek a jelentése ez? - szólott Scserbinin, mikor az iratot átvette.
+
+- Megbízható hírek, - felelt Bolchovitinov. - A foglyok, a kozákok és a kémek teljes egyhangúsággal ugyanazt jelentik.
+
+- Mit csináljunk, mégis csak fel kell költeni - mondotta Scserbinin, s miután fölkelt, odalépett a köpenynyel letakart alvó emberhez, a kinek hálósipka volt a fején. - Petrovics Pjotr! - kiáltott föl. Konovniczyn meg se moczczant. - A főhadiszállásra! - szólott mosolyogva, jól tudván, hogy ezekre a szavakra bizton fölébred. És csakugyan, a hálósipkás fej egyszeriben megmozdult. Konovniczyn szép és határozott arczán, mely lázas tűzben égett, egy pillanatig még ott lebegett az álom s a való helyzettől messzire elkalandozó ábrándok kifejezése, de egyszerre megrázkódott, és az arcza legott szokott nyugodt és határozott kifejezését öltötte föl.
+
+- Nos, mi az? Kitől? - kérdezte, ugyan nem valami szaporán, de azonnal, miközben a gyertyavilágtól sürűn hunyorgatott. Konovniczyn, miután a tiszt jelentését meghallgatta, felbontotta a levelet. Alig hogy elolvasta, gyapjúharisnyákba bújtatott lábait legott leeresztette a földre és elkezdett öltözködni. Azután ledobta a hálósipkát és miután a halántékait megfésülte, föltette a tábori sipkáját.
+
+- Hamar ideértél? Gyerünk a fenséghez.
+
+Konovniczyn legott felösmerte, hogy a kapott hír rendkívül fontos, és hogy nincs idő a habozásra. Vajjon jó volt-e ez vagy rossz, azt eszébe se jutott megkérdezni magától. Ez őt nem érdekelte. Az egész hadjáratot ő nem az ész, nem a megfontolás, hanem valami egészen másnak a szempontjából nézte. A lelkében, bár titkon, de mély gyökeret vert az a meggyőződés, hogy minden jóra fordul; de hogy ebben nem szabad bízni, s annál kevésbbé szabad ezt kimondani, s egyszerűen mindenkinek meg kell tenni a magáét. És ő a magáét tőle telhetőleg meg is tette.
+
+Konovniczyn Petrovics Pjotr, éppen úgy, mint Dochturov is, csak az illendőség kedvéért kerültek bele az 1812-ik év hősei, a Barclayk, a Rajevszkijk, a Jermolovok, a Platovok és a Miloradovicsok közé, ő is, éppen úgy, mint Dochturov, nagyon korlátolt tehetségű és tudású ember hírében állott, és ő is, éppen úgy, mint Dochturov, soha se csinált haditerveket, de azért mindig ott volt a legnehezebb ponton; attól kezdve, hogy szolgálattévő tábornoknak osztották be, mindig nyitott ajtónál aludt, s kiadta a parancsot, hogy bárhonnan érkezzék is futár, azonnal keltsék föl, az ütközetek alkalmával mindig ott volt a tűzben, úgy hogy Kutuzov már szemrehányásokkal is illette őt ezért, s félt őt valahová elküldeni, s éppen úgy, mint Dochturov, egyike volt azoknak az észrevétlen kerekeknek, a melyek bár nem kattognak és nem csapnak zajt, de azért mégis a gépnek legfontosabb alkotó részei.
+
+Konovniczyn, mikor a házból a nyirkos és sötét éjszakába kilépett, részben fokozódó főfájásától, részben pedig egy kellemetlen gondolattól, mely a fejében megvillant, összeránczolta a homlokát. Elgondolta, hogy erre a hírre micsoda izgalom támad majd a törzskari befolyásos embereknek ebben a fészkében, és különösen Bennigsen-ben, a ki Tarutino után kész lett volna szinte késhegyre menni Kutuzovval; micsoda tervezgetés, vitatkozás, parancsolgatás és rendelkezés lesz ebből. És ez az előérzet, bár tudta, hogy e nélkül nem lehet meglenni, kellemetlen volt neki.
+
+És csakugyan, Toll, a kihez bement, hogy közölje vele ezt a legújabb hírt, legott elkezdte a vele együtt lakó tábornok előtt a felfogását fejtegetni, és Konovniczyn, a ki szótlanul és fáradtan hallgatta, végre is kénytelen volt őt emlékeztetni, hogy a fenséghez kell menniök.
+
+
+
+XVII.
+
+Kutuzov, mint a féle öreg ember, éjjelenkint alig aludt valamit. Viszont napközben gyakran egészen váratlanul elszunnyadt; de éjjelenkint, a mikor felöltözve hevert az ágyán, többnyire nem aludt és gondolkozott.
+
+Most is úgy feküdt ott az ágyán, s nagy, nehéz és egy forradástól eltorzított fejét puha kezére hajtva, gondolatokba merült s tágra nyitott egyetlen szemével belebámult a sötétségbe.
+
+Azóta, hogy Bennigsen levelezést folytatott a császárral s a törzskarban mindenkinél nagyobb befolyásra tevén szert, kerülte őt, Kutuzov abban az irányban nyugodtabb volt, hogy nem egyhamar fogják őt belekényszeríteni, hogy mindenféle czéltalan, támadó hadműveletben résztvegyen a csapataival. Ezenkívül azt hitte, hogy az a fájdalmas emlékezetében lévő leczke, a melylyel a tarutinoi ütközet és annak az előestéje szolgált, még mindig érezteti a hatását.
+
+"Végre is be kell látniok, hogy mi, ha a támadás terére lépünk, csak veszíthetünk. A türelem és az idő, már ezek az én igazi hőseim!" - gondolta Kutuzov. Tudta, hogy nem szabad letépni az almát, mielőtt megérik. Majd lehull az magától is, ha megérik, ha pedig éretlenül szakítod le, elrontod az almát, elrontod a fát, s még a fogad is belevásik. Ő, mint aféle tapasztalt vadász, tudta, hogy az állat sebet kapott, még pedig olyan sebet, a minőt csak az egyesült orosz haderő adhatott, de vajjon az a seb halálos-e vagy sem, ez a kérdés még korántsem volt eldöntve. Most, Lauriston és Berthemy küldetése és a portyázó csapatok jelentései után, Kutuzov szinte biztos volt benne, hogy a seb halálos. De még bizonyítékokra, várakozásra volt szükség.
+
+"Persze, szeretnének odaszaladni és megnézni, hogy' ölték meg. Csak várjatok, majd meglátjátok. Mire való az az örökös fortélyoskodás és támadás!" - gondolta magában. "Minek. Mindenikük csak azon van, hogy kitüntesse magát. Mintha bizony verekedni valami mulatságos dolog volna. Szakasztott olyanok, mint a gyermekek, a kiktől teljes lehetetlenség kicsikarni, hogy' is történt ez vagy az az eset, mert valamennyien azt akarják bebizonyítani, hogy értenek a verekedéshez. De hiszen most nem is erről van szó."
+
+"És micsoda agyafúrt fortélyokat ajánlanak nekem mind ezek az emberek! Azt képzelik, hogy ha két-három eshetőséggel számoltak (eszébe jutott a hadjáratnak Pétervárról küldött általános haditerve), számoltak valamennyivel. Pedig hát az eshetőségeknek se szeri, se száma!"
+
+Az a megoldatlan kérdés, vajjon a Borodinonál adott seb halálos-e vagy sem, immár egész hónap óta ott lebegett Kutuzov feje fölött. Egyrészről a francziák elfoglalták Moszkvát. Másrészről pedig Kutuzov minden kétséget kizárólag és egész lényével érezte, hogy az a rettenetes lesujtás, a melyre az egész orosz haderővel együtt, minden erejét összeszedte, halálos kellett, hogy legyen. De minden körülmények közt szüksége volt bizonyítékokra, a melyekre már egy hónap óta várakozott, s minél inkább múlt az idő, annál jobban kezdte veszíteni a türelmét. A mint álmatlan éjszakáin ott feküdt az ágyában, csak ugyanazt cselekedte, a mit az a fiatal tábornok-népség cselekedett, ugyanazt, a miért szemrehányásokat tett nekik. Átgondolta az összes lehetőségeket, épp úgy, mint azok a fiatalok, csak azzal a különbséggel, hogy ő semmit sem alapított ezekre a föltevésekre, és hogy ő nem két-három, hanem ezer meg ezer eshetőséget látott.
+
+Minél tovább gondolkodott, annál több eshetőség bukkant föl előtte. Maga elé képzelte a Napoleon hadseregének a maga egészében, vagy egyes részeiben Pétervár ellen irányuló vagy a város körülzárását czélzó minden lehető mozdulatát, számolt azzal az eshetőséggel is (a melytől leginkább tartott), hogy Napoleon az ő saját fegyverével fog küzdeni ellene, és ott marad Moszkvában, hogy ott várja be őt. Kutuzov számbavette a Napoleoni hadsereg Medynbe és Juchnovba való visszavonulásának a lehetőségét is, de az egyetlen, a mivel nem számolhatott, az volt, a mi tényleg bekövetkezett, Napoleon csapatainak a Moszkvából való kivonulást követő első tizenegy napon véghezvitt esztelen és ideges ide s tova küldözgetése, - az a küldözgetés, mely lehetővé tette azt, a mire Kutuzov akkor még gondolni se merészelt: a francziák teljes és tökéletes kiirtását. Dorochovnak Broussier hadosztályáról szóló jelentése, a Napoleon hadseregének a nyomorúságáról a portyázó csapatoktól érkezett hírek, a Moszkvából való kivonulásra folytatott előkészületekről szóló híradások, - mindez csak megerősítette azt a föltevést, hogy a franczia hadsereg szét van verve és menekülni készül; de ez azért mégis csak föltevés volt, mely fontosnak látszhatott a fiatalság, de nem Kutuzov előtt. Ő az ő hatvanesztendős tapasztalása nyomán tudta, hogy mennyit lehet adni a szállongó hírekre, tudta, hogy azok az emberek, a kik valamit óhajtanak, mennyire hajlandók a híreket mind úgy csoportosítani, hogy azok igazolják azt, a mit óhajtanak, és tudta, hogy az ilyen esetekben milyen szívesen mellőzik mindazt, a mi ennek ellene szól. És minél inkább óhajtotta ezt Kutuzov, annál kevésbbé mert hinni is benne. Ez a kérdés minden lelkierejét lefoglalta. Minden egyéb csak az élet megszokott igényeinek a kielégítése volt előtte. Ilyen megszokott igények kielégítésére szolgáltak az ő szemeiben a turszkoi emberekkel folytatott beszélgetései, m-me Stahl-hoz Tarutinoból írt levelei, a regény-olvasás, a jutalmak kiosztása, a Pétervárral folytatott levelezés, stb. De a francziák pusztulása, a melyet egyedül ő látott előre, lelkének egyetlen, benső kívánsága volt.
+
+Október tizennegyedikén éjjel is a kezére támaszkodva feküdt az ágyában és ezen gondolkozott.
+
+A szomszéd szobában mozgolódás támadt; és fölhangzottak Toll, Konovniczyn és Bolchovitinov lépései.
+
+- Hé, ki az? Jertek be, lépjen be! Mi ujság? - kiáltott reájuk a tábornagy.
+
+Mialatt az inas gyertyát gyújtott, Toll elmondta a hírek lényegét.
+
+- Ki hozta? - kérdezte Kutuzov olyan arczczal, mely a gyertya gyér világosságánál szinte megdöbbentette Tollt a hidegségével.
+
+- Semmi kétség se foroghat fönn, fenség!
+
+- Hívjátok ide, hívjátok ide!
+
+Kutuzov egyik lábát lelógatva ült az ágyon, s testének egész súlyával másik, behajtott lábára nehezedett rá. Hogy a küldöttet jobban lássa, összehunyorította a szemét, mintha csak az arczvonásaiból akarta volna kiolvasni azt, a mi érdekelte.
+
+- Beszélj beszélj, lelkem, - mondotta Bolchovitinovnak, öreges hangján, miközben a mellén szétnyílt ingét összefogta. - Jer ide, jer ide közelébb. Micsoda híreket hoztál? Hm? Napoleon kivonult Moszkvából? Csakugyan úgy van? Hm?
+
+Bolchovitinov eleinte teljes részletességgel elmondott mindent, a mit parancsoltak neki.
+
+- Beszélj, beszélj hát szaporán, ne kínozd a lelkemet, - vágott közbe Kutuzov.
+
+Bolchovitinov elmondott mindent és elhallgatott, várván a parancsokat. Toll elkezdett valamit mondani, de Kutuzov félbeszakította. Valamit akart mondani, de egyszerre megránczosodott, elkomolyodott az arcza; legyintett a kezével Toll felé, megfordult a másik oldalára, a szoba szöglete felé, a hol szentképek feketéllettek.
+
+- Uram és Teremtőm! Meghallgattad a mi imádságunkat... - fohászkodott föl remegő hangon s összekulcsolt kezekkel. - Meg van mentve Oroszország. Hála neked érte, Istenem! - És sírva fakadt.
+
+
+
+XVIII.
+
+Ennek a hírnek a vételétől a hadjárat végéig Kutuzov minden tevékenysége abban összpontosult, hogy erővel, ravaszsággal, kéréssel visszatartsa a csapatait a haszontalan támadásoktól, fortélyoskodásoktól, s a veszendő ellenséggel való összeütközésektől. Dochturov Malojaroszlavecz felé vonul, de Kutuzov késlekedik a hadseregével, és kiadja a parancsot Kaluga kiürítésére, mert a visszavonulás oda nagyon is lehetségesnek tűnik föl előtte.
+
+Kutuzov az egész vonalon visszavonul, de az ellenség be se várva az ő visszavonulását, eszeveszetten siet vissza az ellenkező irányban.
+
+Napoleon történetírói leírják nekünk az ő tartutinoi és malojaroszlaveczi fortélyait, és találgatásokba bocsátkoznak a felől, vajjon mi történt volna, ha Napoleonnak sikerült volna a bőségben úszó, délvidéki kormányzóságokba benyomulni.
+
+Arról nem is szólva, hogy semmi sem akadályozta Napoleont abban, hogy ezekbe a délvidéki tartományokba benyomuljon (miután az orosz hadsereg készségesen nyitott neki utat), a történetírók megfeledkeznek arról, hogy Napoleon hadseregét immár semmi se menthette meg, mert a sereg magában hordta a végromlás elháríthatatlan föltételeit. Mi ok lett volna föltételezni azt, hogy ez a hadsereg, mely bőséges ellátást talált Moszkvában, de nem tudta azt megőrizni, hanem lábbal tiporta, hogy az a hadsereg, mely Szmolenszkbe érkezve, nem gyűjtötte össze az ott talált élelmi szereket, hanem elharácsolta, hogy ez a hadsereg összeszedhette volna magát a kalugai kormányzóságban, a melyben ugyanolyan oroszok laktak, mint akár Moszkvában, s a hol a tűznek szintén meg van az a sajátsága, hogy elhamvaszt mindent, a mit felgyújtanak vele.
+
+Ez a hadsereg többé soha és sehol se szedhette össze magát. A borodinoi ütközet és Moszkva kifosztása óta már magában hordta a végső feloszlásnak szinte vegyi föltételeit.
+
+Ennek a volt hadseregnek a katonái a vezéreikkel együtt, maguk se tudták hová, de menekültek, miközben (Napoleonnak úgy, mint az utolsó katonának) csak egyetlen vágyuk volt: lehetőleg minél hamarább kikászolódni abból a vígasztalan helyzetből, a melynek, ha bár csak homályosan is, de valamennyien tudatában voltak.
+
+Csak így történhetett, hogy a malojaroszlaveczi haditanácsban, mikor a tábornokok úgy tettek, mintha különféle nézeteket nyilvánítva, tanácskoztak volna, egy Mouton nevű egyszerű katonának a véleménye, a ki kimondta azt, a mit valamennyien gondoltak, hogy tudniillik azon kell iparkodni, hogy minél előbb továbbjussanak, mindannyiuknak a száját betömte, és senki, még maga Napoleon se tudott ez ellen a valamennyiük által fölismert igazság ellen semmit felhozni.
+
+De bár valamennyien tudták, hogy tovább kell menniök, még megmaradt annak a tudatnak a szégyene, hogy menekülniök kell. És itt egy külső lökésre volt szükség, mely ezt a szégyenérzetet legyőzze. És ez a lökés a kellő pillanatban be is következett. Ez volt a francziák által úgynevezett le Hourra de l'Empereur.
+
+Másnap korán reggel, a haditanács után, Napoleon az alatt az ürügy alatt, hogy meg akarja nézni a csapatokat s a mult és a jövő ütközet színhelyét, a marsallok és egy fedező csapat kísérete mellett ellovagolt a csapatvonal kellő közepére. A prédára leselkedő kozákok egyszerre rábukkantak a császárra, és kevés híja, hogy el nem fogták. Ha a kozákok ez alkalommal nem fogták el Napoleont, ugyanaz mentette meg őt, a mi a francziákat a vesztükbe sodorta: a zsákmány, a melyre a kozákok, mint Tarutinonál, itt is, az emberekkel nem is törődve, rávetették magukat. Rá se hederítettek Napoleonra, hanem lecsaptak a zsákmányra, úgy hogy Napoleonnak sikerült elmenekülnie.
+
+Mikor aztán nyilvánvalóvá lett, hogy les enfants du Don a saját hadserege közepett elfoghatták volna magát a császárt, világos volt, hogy nincs egyéb hátra, mint a legközelebbi ösmerős úton minél hamarább menekülni. Napoleon az ő negyvenesztendős poczakjával, nem érezvén magában az azelőtti hajlékonyságot és elszántságot, megértette ezt a czélzást. És annak a rémületnek a hatása alatt, melyet benne a kozákok keltettek, legott hozzájárult Mouton véleményéhez, és, mint a történetírók mondják, tüstént kiadta a parancsot a szmolenszki útra való visszavonulásra.
+
+Az, hogy Napoleon hozzájárult Mouton véleményéhez, és a csapatok visszavonultak, nem bizonyítja azt, hogy ő parancsot is adott erre, csak azt, hogy azok az erők, a melyek abban az irányban, hogy a sereget a mozsaiszki útra tereljék, az egész hadseregre hatottak, egyidejűleg Napoleonra sem tévesztették el a hatást.
+
+
+
+XIX.
+
+A mikor az ember mozgásban van, mindig meg szokta fontolni ennek a mozgásnak a czélját. Ahhoz, hogy valaki ezer versztet menjen, föltétlenül azt kell hinnie, hogy ott, ezen az ezer verszten túl, valami szép dolog vár rá. Az ígéret földét kell az embernek maga elé képzelnie, hogy legyen ereje a kitartó mozgásra.
+
+Az ígéret földe a francziák szemében az Oroszországba való betöréskor Moszkva, a visszavonuláskor pedig a hazájuk földje volt. De a haza földje nagyon is messze volt, és az ember, a ki ezer versztes út előtt áll, a végczélról teljesen megfeledkezve, föltétlenül azt mondja magának, hogy ma megyek negyven versztet, s ott kipihenek és meghálok, s az első napi út alatt ez a hely az, mely eltakarja szem elől a végczélt, s egyesíti magában az utas minden vágyát és reménységét. Azok a törekvések, melyek az egyes emberben kifejezésre jutnak, a tömegben mindig csak fokozódnak.
+
+A francziákra nézve, a kik a régi szmolenszki úton vonultak vissza, a haza végczélja nagyon is messze volt, de a legközelebbi czél, az, a mely felé a tömegben óriási mértékben fokozódva, minden vágy és reménység irányult, Szmolenszk volt. Nem azért, mintha az emberek tudták volna, hogy Szmolenszkben sok az élelmiszer és a pihent csapat, nem azért, mintha azzal hitegették volna őket (sőt ellenkezőleg, a hadsereg vezetői és maga Napoleon is nagyon jól tudták, hogy ott kevés az élelmiszer), hanem egyszerűen azért, mert ez az egy adott nekik erőt ahhoz, hogy az adott nélkülözéseket elviseljék, azok, a kik ezt tudták, meg azok is, a kik nem tudták, egyaránt áltatván magukat, úgy iparkodtak Szmolenszk felé, mintha csak az ígéret földje lett volna.
+
+Kiérve az országútra, a francziák megdöbbentő energiával, hallatlan gyorsasággal törtek kitűzött czéljuk felé. Az általános iparkodásnak ezen az okán kívül, mely egy egészszé fűzte össze a francziák különálló tömegeit, és energiát öntött beléjük, volt még egy másik ok is, mely őket összekapcsolta. Ez az ok pedig az ő számukban rejlett. Legnagyobb tömegük éppen úgy mint a vonzódás természettani törvényében, magához vonzotta a különálló atomokat, az embereket. Úgy vonultak tovább százezer főnyi tömegükkel, mint akár egy egész ország.
+
+Közülök minden embernek csak egyetlen vágya volt, - fogságba jutni és megszabadulni minden iszonyattól és nyomorúságtól; de egyrészről a czélul kitűzött Szmolenszk felé való általános törekvés valamennyiüket egy irányba terelte. Más részről pedig lehetetlen volt, hogy egy hadtest egy szakasz által foglyul ejtesse magát, s bár a francziák minden kínálkozó alkalmat fölhasználtak arra, hogy egymástól elszakadjanak, s magukat az első kínálkozó alkalommal elfogassák, ezek a törekvések még se jártak mindig sikerrel. Már maga a nagy számuk s szörnyű és gyors menetelésük megfosztotta őket ennek a lehetőségétől és az oroszokra nézve nemcsak nehézzé, de lehetetlenné tette, hogy gátat vessenek ennek a mozgásnak, a melybe a francziák tömegei minden energiájukat belefektették. A test gépies szétdarabolása egy bizonyos határon túl nem siettethette a feloszlás megkezdett folyamatát.
+
+Egy nagy rakás havat lehetetlen egy pillanat alatt megolvasztani. Van az időnek egy bizonyos határa, a melyen belül a hőnek semmiféle foka sem képes a havat megolvasztani. Ellenkezőleg, minél magasabb a hő, annál jobban megkeményszik az olvadó hó.
+
+Ezt az orosz hadvezérek közül az egyetlen Kutuzov kivételével senki sem értette meg. Mikor a franczia hadsereg menekülésének iránya a szmolenszki úton meg lett állapítva, akkor kezdődött az, a mit Konovniczyn október tizenegyedikén éjjel előre látott megvalósulni. A hadsereg minden magasabbrangú tisztje ki akarta magát tüntetni, el akarta vágni, föl akarta tartóztatni, foglyul akarta ejteni a francziákat, és valamennyien követelték a támadást.
+
+Kutuzov volt az egyetlen, a ki minden erejét (ez az erő persze a főhadparancsnokoknál nem valami nagy szokott lenni) arra használta föl, hogy a támadást megakadályozza.
+
+Nem mondhatta nekik azt, a mit mi most mondunk: mire való volna az ütközet és az út eltorlaszolása, mire való volna az emberek elvesztése és a szerencsétlenek embertelen lemészárlása, mire való volna mindez, a mikor Moszkvától Vjazmáig, ütközet nélkül is egy harmadára olvadt le ezeknek a csapatoknak a létszáma; de beszélt nekik arról, a mit öreg korának a bölcseségéből leszűrt, és a mit megérthettek, beszélt nekik az arany hídról, és ők mosolyogtak rajta, megrágalmazták őt, ott tülekedtek, ott settenkedtek és ott kóvályogtak az elejtett vad körül.
+
+Vjazma alatt, Jermolov, Miloradovics, Platov és mások, közvetlenül a francziák közelében lévén, nem bírtak ellentállani annak a vágynak, hogy két franczia hadtestet szét ne verjenek. Kutuzovnak, hogy őt a szándékukról értesítsék, jelentés helyett egy borítékba zárt fehér papirlapot küldtek.
+
+És bármennyire iparkodott is Kutuzov a csapatokat visszatartani, a mi csapataink támadtak, és iparkodtak az útat elzárni. A gyalogezredek, mint mesélik, zeneszóval és dobpergés közepett intézték a rohamot, miközben mindkét részről több ezer ember pusztult el.
+
+De az útját senkinek se zárták el, és nem tettek tönkre egyetlen csapatot sem. És a franczia hadsereg, mely a veszedelemtől még erősebben tömörült, egyenletesen fogyva folytatta végzetes útját Szmolenszk felé.
+
+
+
+HARMADIK RÉSZ.
+
+I.
+
+A borodinoi ütközet, Moszkvának azt követő elfoglalásával és a francziáknak minden újabb ütközet nélkül bekövetkezett megfutamodásával, egyike a történelem legtanulságosabb jelenségeinek.
+
+Abban, hogy az államok és a népek külső tevékenysége az egymással való összekoczczanások alkalmával, háborúkban jut kifejezésre; és hogy közvetlenül a hadseregek kisebb-nagyobb sikerei révén gyarapszik vagy csökken az államok és népek politikai ereje, a történetírók mind egyetértenek.
+
+Bármilyen furcsák is annak a történelmi leírásai, hogy a mikor egy király vagy császár, egy másik császárral vagy királylyal összevész, mint gyűjti össze a csapatait, mint ütközik meg az ellenfél csapataival, mint arat diadalt, mint öl meg három-, öt- vagy tizezer embert és mint hódít meg ezzel egy országot s egy egész, pár millió főből álló nemzetet; bármennyire érthetetlen is az, hogy egy, a nép erejének alig egy tizedrészét kitevő hadsereg veresége meghódolásra birja az egész nemzetet, - a történelem tényei (már a mennyire előttünk ösmeretesek), csak megerősítik annak a tételnek az igazságát, hogy egy nemzet hadseregének egy másik nemzet hadseregével szemben elért kisebb vagy nagyobb sikerei az okai, vagy legalább is lényeges jelei a nemzeti erők gyarapodásának vagy csökkenésének. A sereg diadalt arat, s a győztes nemzet jogai a legyőzött nemzet rovására legott meggyarapodnak. A sereg vereséget szenvedett, és az illető nemzet a vereség mérvéhez képest legott veszít a jogaiból, seregének teljes veresége esetén pedig tökéletesen meghódol ellenfelének.
+
+Így volt ez (a történelem tanusága szerint), a legrégibb időktől fogva a mai napig mindig. Napoleon minden háborúja is csak igazolásául szolgál ennek a tételnek. Az osztrák hadsereg vereségének a mérvében veszt Ausztria a jogaiból és gyarapodnak viszont Francziaország jogai és erői. A francziák Jenánál és Auerstettnél aratott diadala megsemmisíti Poroszország önálló létezését.
+
+De egyszerre, a francziák 1812-ben diadalt arattak Moszkvánál és el is foglalták Moszkvát, de ez után, a nélkül, hogy újabb ütközetre került volna a sor, nem Oroszország, hanem a hatszázezer főnyi franczia hadsereg, utána pedig a napoleoni Francziaország lett semmivé. Ráhúzni a tényeket a történelem szabályára, azt állítani, hogy a borodinoi ütközetet az oroszok nyerték meg, s hogy Moszkva elfoglalása után még voltak olyan ütközetek, a melyek Napoleon hadseregét megsemmisítették - lehetetlen.
+
+A francziák borodinoi győzelme után nem volt egyetlen, nemcsak hogy döntő, de csak valamelyest számottevő ütközet sem, és a franczia hadsereg mégis semmivé lett. Vajjon mit jelent ez? Ha ez egy Khina történelméből vett példa volna, úgy még azt mondhatnók, hogy ez nem történelmi jelenség (rendesen ez szokott a történetírók kibúvója lenni, ha valami nem illik bele az ő számításaikba); ha egy rövidebb összecsapásról volna szó, a melyben csak csekély számú csapatok vettek részt, kivétel gyanánt foghatnók föl ezt a jelenséget; de ez az esemény apáink szemei előtt zajlott le, a kikre nézve akkor dőlt el hazájuk élet-halál kérdése, és ez a hadjárat minden ösmert hadjárat közt a legnagyobb volt...
+
+Az 1812. évi hadjáratnak a borodinoi ütközettől a francziák kiűzetéséig terjedő időszaka bebizonyította, hogy egy nyert ütközet nemcsak hogy nem oka, de még csak nem is állandó jele a meghódolásnak, - bebizonyította, hogy az az erő, mely a nemzetek sorsát eldönti, nem a hódítókban, sőt nem is a hadseregben és az ütközetekben, hanem más valamiben rejlik.
+
+A franczia történetírók, mikor a franczia hadseregnek a Moszkvából való kivonulást megelőző állapotát leírják, váltig erősítgetik, hogy a nagy hadseregben rendben volt minden, a lovasságot, a tűzérséget és a társzekereket, valamint azt leszámítva, hogy nem volt elég takarmány a lovak és a szarvasmarhák számára. Ezen a nyomorúságon pedig semmi se segíthetett, mert a környékbeli parasztok inkább fölégették a szénájukat, semhogy oda adták volna a francziáknak.
+
+A megnyert ütközet nem járt a szokott eredményekkel azért, mert Karp és Vlasz parasztok, a kik a francziák kivonulása után eljöttek a szekereikkel Moszkvába rabolni, és éppenséggel nem adták jelét valami vitézi érzelmeknek, úgyszintén a többi e fajta parasztok töménytelen sokasága, még a nekik felajánlott drága pénzért se hozott Moszkvába szénát, hanem inkább fölégette.
+
+
+Képzeljünk el két embert, a kik karddal a kezükben, a vívás művészetének a szabályai szerint kiállanak egymással párviadalra: a mérkőzés már jó ideje tart, egyszerre az ellenfelek egyike érzi, hogy megsebesült, s belátván, hogy ez nem tréfa dolog, hanem hogy az életéről van szó, elhajította kardját s felkapván a keze ügyébe eső első husángot, elkezd hadonászni vele. De képzeljük el, hogy az a fél, a ki ilyen okosan felhasználta a czélja elérésére a legjobb és legegyszerűbb eszközt, egyszersmind a lovagiasság hagyományai által lelkesítve, el akarta volna palástolni a helyzet lényegét, és ragaszkodott volna ahhoz, hogy a vívás szabályainak megfelelően karddal szerzi meg magának a diadalt. El lehet képzelni, micsoda homály és zűrzavar származnék egy párviadalnak ilyetén módon való leírásából!
+
+Az a vívó, a ki a vívás szabályai szerint való küzdelmet kívánta, a franczia hadsereg volt; az ellenfele, a ki elhajította a kardot és fölkapta a husángot, az orosz; azok pedig, a kik az egészet a vívás szabályai szerint akarták megmagyarázni, - a történetírók, a kik erről az eseményről írtak.
+
+Szmolenszk égésével olyan háború vette kezdetét, mely a hadviselés eddigi hagyományaival semmi tekintetben se volt összeegyeztethető. A városok és falvak fölégetése, az ütközet után való visszavonulás, a borodinoi csapás és utána mindjárt a visszavonulás, Moszkva égése, a fosztogatók portyázása, a szállítmányok elkobzása, a portyázó csapatok háborúja, - mindez nyilvánvaló mellőzése volt a szabályoknak.
+
+Napoleon érezte ezt, és attól az időtől fogva, a mikor ő Moszkvában szabályos vivóállásba helyezkedett, és ellenfelének a kardja helyett egy husángot látott a feje fölött, nem szűnt meg Kutuzovnak és Alexander császárnak panaszkodni azért, hogy a háború minden szabálylyal homlokegyenest ellenkező modorban folyik (mintha bizony volna valami szabály arra, hogy hogy' öljék egymást az emberek). Mind a mellett, hogy a francziák panaszkodtak a szabályok meg nem tartása miatt, mind a mellett, az oroszok, mint a kik felül voltak, szégyeltek husánggal verekedni, és jobban szerettek volna teljesen szabályszerűen en quarte vagy en tierce állásba állani, s egy mesteri primvágást csinálni stb., - a népháború husángja a maga egész félelmes és magasztos erejével fölemelkedett, és nem kérdezve senkinek az ízlését és szabályait, buta egyszerűséggel, de teljes czéltudatossággal, semmivel sem törődve, addig püfölte a francziákat, a míg csak az egész betörő hadsereg el nem pusztult.
+
+És jó annak a nemzetnek, a mely nem úgy tesz, mint a hogy a francziák tettek 1813-ban, a mikor annak rendje és módja szerint tisztelegtek, azután a markolatával fordítván a kardot az ellenfél felé, egy udvarias és kecses mozdulattal átnyújtották azt nagylelkű legyőzőjüknek, hanem jó annak a nemzetnek, mely a megpróbáltatás pillanatában, nem kérdezvén azt, hogy a szabályoknak megfelelően, hogy' jártak el mások hasonló esetekben, hanem könnyedén, minden teketória nélkül fölkapja a keze ügyébe eső első husángot, és addig püföl vele, a míg csak a sérelem és bosszú érzését föl nem váltja a lelkében a lenézés és szánalom érzése.
+
+
+
+II.
+
+A hadviselés úgynevezett szabályaitól való egyik legkézzelfoghatóbb és legelőnyösebb eltérés a szétszórt embereknek a csapatba verődött emberek ellen való hadviselése. A hadviselésnek ez a módja minden olyan háborúban észlelhető, a mely nemzeti jelleget ölt. Ez a hadviselés abban áll, hogy az emberek a helyett, hogy tömegben állanának szembe a tömeggel, szétszóródnak, egyenkint támadnak, és ha nagy erővel ütnek rajtuk, legott szétszaladnak, utána azonban, a mint alkalom kínálkozik rá, megint csak támadnak. Ezt csinálták Spanyolországban a guerillas-ok; ezt csinálták a Kaukázusban a hegylakók; ezt csinálták 1812-ben az oroszok.
+
+A hadviselésnek ezt a módját portyázásnak nevezték el, és azt hitték, hogy ezzel az elnevezéssel egyúttal a jelentőségét is megmagyarázták. Pedig a hadviselésnek ez a módja nemcsak hogy nem felel meg semmiféle szabálynak, de homlokegyenest ellenkezik a harczászat csalhatatlanul elösmert szabályával. Ez a szabály ugyanis úgy szól, hogy a támadó félnek össze kell vonni a csapatait, hogy a megütközés pillanatában erősebb legyen az ellenfelénél.
+
+A portyázó hadviselés (mely azonban a történelem tanusága szerint mindig sikerrel jár), homlokegyenest ellenkezik ezzel a szabálylyal.
+
+Ez az ellentét onnan származik, hogy a hadtudomány a csapatok erejét azonosnak veszi a csapatok számával. A hadi tudomány azt mondja, hogy minél nagyobbak a csapatok, annál erősebbek. Les gros batalions ont toujours raison.
+
+A hadi tudomány, amikor ezt mondja, olyan, mint az a gépész volna, a ki az erők mérlegelésénél csak azok tömegének egymáshoz való viszonyát véve tekintetbe, azt mondaná, hogy bizonyos erők egyenlők vagy nem egyenlők azért, mert a tömegek egyenlők vagy nem egyenlők.
+
+Az erő (a mozgásnak egy bizonyos mennyisége) egyenlő a tömeg és a gyorsaság szorzatával.
+
+A hadviselésben a csapatok ereje szintén egyenlő a tömegnek és valami ilyesfélének, valami ösmeretlen X-nek a szorzatával.
+
+A hadi tudomány számtalan példáját látván a történelemben annak, hogy a csapatok tömege nem mindig áll arányban azok erejével, hogy kisebb csapatok legyőzik a nagyobbakat, úgy homályosan beösmeri ennek az ismeretlen szorzónak a létezését, és iparkodik is azt, hol a mértani fölállításban, hol a fölszerelésben, hol pedig, a mi legszokásosabb, - a hadvezérek genialitásában megtalálni. De a szorzó mindeme jelentéseinek a beállítása sem vezet a történelmi tényeknek megfelelő eredményre.
+
+Pedig ahhoz, hogy az ember ezt az ösmeretlen X-et megtalálja, nem kell egyéb, mint szakítani azzal a hősök javára általánosan elterjedt, hazug fölfogással, mely a felsőbb hatalmak rendelkezéseinek tényleges és hathatós befolyást tulajdonít a háború menetére.
+
+Ez az X - a hadsereg szelleme, vagyis az ezt a hadsereget alkotó embereknek csekélyebb vagy fokozottabb vágya arra, hogy verekedjenek s hogy magukat a veszedelemnek kitegyék, teljesen függetlenül attól, vajjon két vagy három vonalban, husángokkal vagy olyan fegyverekkel küzdenek-e, a melyek perczenként harmincz lövést tesznek. Azok az emberek, a kik leginkább égnek a vágytól, hogy küzdhessenek, rendszerint a küzdelem szempontjából legelőnyösebb helyzetet is meg tudják maguknak teremteni.
+
+A csapatok szelleme az a szorzó, a melylyel ha a tömeget megszorozzuk, eredményképpen megkapjuk az erőt. A csapatok szellemének, ennek az ösmeretlen szorzónak a jelentőségét meghatározni és kifejezni, ez már a tudomány föladata.
+
+Ez a föladat csak akkor lehetséges, ha ennek az ösmeretlen X-nek a helyébe nem állítjuk oda önkényesen azokat a föltételeket, a melyek mellett az erő megnyilatkozik, a minők: a hadvezér intézkedése, a fölszerelés stb., ezeket ruházván föl annak a szorzónak a jelentőségével, hanem a maga teljességében vagyis a küzdelemre és a veszedelmek elviselésére irányuló csekélyebb vagy fokozottabb mérvű vágyakozásban ismerjük föl azt az ösmeretlent, csakis akkor, ha az ösmert történelmi tényeket egyenletekkel fejezzük ki, csakis akkor válik lehetségessé ez ismeretlen viszonylagos jelentőségének az összehasonlítása révén magának ennek az ösmeretlennek a meghatározása.
+
+Tíz ember, zászlóalj vagy hadosztály megütközvén tizenöt emberrel, zászlóaljjal vagy hadosztálylyal, tizenötöt győzött le, vagyis megölt vagy foglyul ejtett mindenkit, ő maga pedig négyet vesztett, következésképpen az egyik részről négy, a másikról pedig tizenöt semmisült meg. Következésképpen négy egyenlő volt tizenöttel, következésképpen 4x=15y. Következésképpen x:y=15:4. Ez az egyenlet nem adja ugyan annak az ösmeretlennek a meghatározását, de megadja két ösmeretlennek egymáshoz való viszonyát. S a különféle történelmi egységeknek (ütközetek, hadjáratok, a háború időszakai) ilyen egyenletekbe való foglalása olyan számsorokat eredményez, a melyeknek okvetlenül meg vannak a maguk törvényei, és ezek a törvények ilyenformán aztán ki is deríthetők.
+
+Az a harczászati szabály, a mely szerint támadásnál tömegekkel kell dolgozni, visszavonuláskor pedig szétszórtan, önkéntelenül is csak megerősíti azt az igazságot, hogy a csapatok ereje azok szellemétől függ. Ahhoz, hogy az embereket a golyók záporába bevezessük, sokkal nagyobb fegyelemre van szükség, melyet csak a tömegekben való előnyomulással érhetni el, mint ahhoz, hogy a támadók elől őket visszavonjuk. De ez a szabály, mely szem elől téveszti a csapatok szellemét, lépten-nyomon helytelennek bizonyul, és különösen megdöbbentően ellentmond a valóságnak ott, a hol a csapatok szellemének erőteljes csüggedése vagy föllendülése tapasztalható, - tehát minden nemzeti háborúban.
+
+A francziák, mikor 1812-ben visszavonulnak, bár a harczászat szabályai szerint szétszórtan kellene védekezniök, tömegekbe verődnek össze; mert a csapatok szelleme annyira csüggedt, hogy csak a tömeg képes őket együtt tartani. Az oroszoknak pedig, éppen ellenkezőleg, a harczászat szabályai szerint tömegekben kellett volna támadniok, és mégis szertekalandoznak, mert a szellemük annyira emelkedett, hogy az egyes emberek is minden parancs nélkül ütik a francziákat és nem szorulnak kényszerre ahhoz, hogy a veszedelmektől és a fáradalmaktól vissza ne riadjanak.
+
+
+
+III.
+
+Az úgynevezett portyázó háború akkor kezdődött, a mikor az ellenség bevonult Szmolenszkbe.
+
+Még mielőtt a mi kormányunk a portyázó háborút hivatalosan elfogadta volna, a kozákok és a parasztok már ezerszámra irtották az ellenséges hadsereg embereit, - az elmaradozott betegeket, a takarmányszerzőket, - s épp oly öntudatlanul ütötték le ezeket az embereket, mint a mily öntudatlanul a kutyák a közéjük tévedt veszett ebet szétmarczangolják. Davydov Denisz volt az első, a ki az ő orosz szimatjával megérezte annak a rettenetes husángnak a jelentőségét, mely nem kutatva a hadviselés szabályait, semmivé tette a francziákat, s őt illeti meg az első lépés dicsősége, a hadviselés eme módszerének a törvényesítése felé.
+
+Augusztus huszonnegyedikén szervezték Davydov parancsnoksága alatt az első ilyen portyázó csapatot, a mely után gyors egymásutánban szervezkedtek a többiek is. Minél tovább húzódott a hadjárat, annál jobban szaporodott ezeknek a csapatoknak a száma.
+
+A portyázó csapatok részletekben semmisítették meg a nagy hadsereget, összeszedték azokat a lehullott leveleket, a melyek maguktól váltak le a franczia hadsereg veszendő fájáról, és olykor bizony jól meg is rázták ezt a fát. Októberben, a mikor a francziák Szmolenszk alá menekültek, már százával működtek ezek a különböző nagyságú és jellegű csapatok. Voltak olyanok, melyek teljesen a hadsereg mintájára szervezkedtek, gyalogsággal, tűzérséggel, törzskarral és az ellátás minden kényelmével; voltak lovascsapatok, melyek kizárólag kozákokból álltak; voltak kisebb, szedett-vedett gyalogos- és lovascsapatok, parasztiak és földesúriak, mindenki előtt ösmeretlenek. Volt egy gyácsok, a ki mint az egyik csapat parancsnoka egy hónap alatt néhány száz foglyot ejtett; volt egy sztaroszta Vaszilisza nevű felesége, a ki százával pusztította a francziákat.
+
+A portyázó háború október utolsó napjaiban érte el a tetőpontját. Ennek a háborúnak az első időszaka, a melynek az ideje alatt a portyázók maguk is csodálkozván a merészségükön, minden pillanatban attól tartottak, hogy a francziák körülveszik és elfogják őket, s így le se nyergelve, sőt a nyeregből szinte le se szállva bujdostak az erdőkben, perczről-perczre el lévén készülve rá, hogy üldözőbe veszik őket, már elmult. Most már ez a háború egészen kialakult és mindenki tisztán látta, hogy a francziákkal szemben mire vállalkozhatnak és mire nem vállalkozhatnak. Már csak azok a csapatparancsnokok tartottak sok mindent lehetetlennek, a kik törzskarukkal, a szabályok megtartásával, a francziáktól jó messze vonultak előre. Az apróbb portyázó csapatok azonban, a melyek már régóta működésben voltak, és közvetlen közelről látták a francziákat, sok olyat is lehetségesnek tartottak, a mire a nagyobb csapatok parancsnokai még csak gondolni se mertek volna. A kozákok és a parasztok pedig, a kik ott settenkedtek a francziák közt, azt tartották, hogy most már minden lehetséges.
+
+Október huszonkettedikén Deniszov, a ki szintén egyike volt a portyázóknak, a maga csapatával nyakig úszott a portyázás szenvedélyében. Reggel óta útban volt a csapatával. Az országút mentén elnyúló erdőkben egész napon át nyomon követte a francziáknak egy nagy takarmány- és fogoly-szállítmányát, mely elszakadt volt a többi csapatoktól, és, mint a kémektől s a foglyoktól megtudta, erős fedezet mellett vonult Szmolenszk felé. Erről a szállítmányról nemcsak Deniszovnak és Dolochovnak (a ki szintén egy kisebb portyázó csapat élén állott), a ki Deniszov közelében settenkedett, hanem a rendes, törzskari csapatok parancsnokainak is volt tudomásuk: valamennyien tudtak erről a szállítmányról, és mint Deniszov mondta, fenték is rá a fogukat. A rendes csapatok parancsnokai közül ketten, - az egyik lengyel, a másik német, - csaknem ugyanabban az időben elküldtek Deniszovhoz és felszólították őt, hogy csatlakozzék az ő csapataikhoz, hogy így egyesült erővel üthessenek rajt' a franczia szállítmányon.
+
+- Nem, bavátocskám, magam is megbivkózom vele, - mondotta Deniszov, mikor a leveleket elolvasta, és azt írta vissza a németnek, hogy bár egész lelkéből szeretne egy ilyen érdemes és híres tábornok parancsnoksága alatt szolgálni, legnagyobb sajnálatára, mégis le kell mondania erről a szerencséről, mert már a lengyel tábornok parancsnoksága alá lépett. A lengyel tábornoknak persze ugyanezt írta, értesítvén őt, hogy már belépett a német parancsnoksága alá.
+
+Deniszovnak, a mikor így cselekedett, az volt a szándéka, hogy Dolochovval együtt, bár nem rendelkezett valami nagy haderővel, a felsőbb hatóság tudta nélkül megtámadja és kézrekeríti ezt a szállítmányt. A szállítmány október huszonkettedikén Mikulinaja falutól Samseva felé volt útban. Mikulinaja és Samseva közt balfelől erdőségek húzódtak végig, melyek olykor szint' az útig lenyúltak, helyenkint pedig több mint egy versztnyire eltávolodtak tőle. Ebben az erdőben lopózott tova Deniszov egész nap a csapatával s majd behúzódott az erdő mélyére, majd kimerészkedett egészen a szélére, de egy pillanatra se tévesztette szem elől a vonuló francziákat. Reggel, nem messze Mikulinajától, azon a helyen, a hol az erdő messze lenyúlt az út közelébe, Deniszov csapatából való kozákok hoppon fogtak két a sárban veszteglő és nyergeket szállító franczia társzekeret és bevonszolták őket az erdőbe. A csapat ettől kezdve késő estig, a nélkül, hogy támadt volna, szüntelenül figyelemmel kísérte a francziák minden mozdulatát. Az volt a terv, hogy békességesen el hagyják őket jutni Samseváig, és akkor Dolochovval egyesülve, a kinek estére megbeszélés végett oda kellett érkezni egy az erdőben lévő kis őrházhoz (Samsevától egy versztnyire), hajnalban, mint a villám, két oldalról egyszerre rajtuk ütnek, elverik rajtuk a port, s elcsípik valamennyiüket egyszerre.
+
+Hátul, Mikulinajától két versztnyire, ott, a hol az erdő szint' az útig lenyúlt, hat kozákot hagytak hátra, a kiknek az volt a kötelességük, hogy legott jelentést tegyenek, mihelyt újabb franczia hadoszlopokat pillantanak meg.
+
+Samseva előtt meg Dolochovnak kellett az útat szemmel tartania, hogy tudja, milyen távolságra jönnek újabb franczia csapatok. A szállítmánynál, hír szerint, ezerötszáz ember volt együtt. Deniszovnak kétszáz, és Dolochovnak körülbelül szintén annyi embere volt. De az ellenség számbeli fölénye nem tartóztatta föl Deniszovot. Csak egy dolgot kellett még megtudnia, azt, hogy miféle fegyvernemhez tartozó csapatok voltak azok; és ebből a czélból Deniszovnak szert kellett tennie egy az ellenséges hadoszlopból való emberre. A társzekerek ellen intézett hajnali támadást olyan gyorsasággal hajtották végre, hogy a szekerek körül volt francziákat mind kardélre hányták s csak egy dobosfélét fogtak el élve, a ki azonban elmaradt volt a szállítmánytól, s így semmi határozott fölvilágosítást se tudott adni arról, hogy miféle csapatok voltak a hadoszlopban.
+
+Egy második támadást Deniszov veszedelmesnek tartott, mert ezzel esetleg megriaszthatta volna az egész hadoszlopot, s azért előre küldött Samsevába egy az ő csapatához tartozó, Scserbatov Tichon nevű parasztot, azzal a megbízással, hogy ha lehetséges, csípjen el legalább csak egyet a franczia kvártélycsinálók közül.
+
+
+
+IV.
+
+Langyos és esős őszi nap volt. A zavaros víz szürke színe lepte el az eget és az egész szemhatárt. Hol úgy látszott, mintha köd ereszkedett volna alá, hol pedig hirtelen nagy csöppekben és ferdén megeredt az eső.
+
+Deniszov csuromvizes kerek köpenyben, cserkeszsipkával a fején ült nemesfajú, sovány és hosszúderekú lován. A lova a füleit hátrahúzva oldalt szegte a fejét, ő pedig összeránczolta a homlokát és aggodalmasan nézett előre. Sűrű, kurta és fekete szakállal benőtt sovány arcza bosszúsnak látszott.
+
+Deniszov mellett, ugyancsak kerek köpenyben és cserkeszsipkával a fején koczogott erőteljes, jól táplált doni lovacskáján egy kozáktiszt, Deniszov hűséges munkatársa.
+
+A harmadik, Lovaiszkij hadnagy, szintén kerek köpenyben és cserkeszsipkában, hórihorgas, mint a deszka, olyan lapos, fehérarczú és szőke ember volt, csillogó szemei keskenyek, s arcza, egész megjelenése önelégült és nyugodt. Bár lehetetlen lett volna megmondani, hogy miben állott ennek a lónak és lovasának a sajátszerűsége, de csak egy pillantást kellett vetni a kozáktisztre és Deniszovra, hogy az ember meglássa, hogy Deniszov csuromvizes és kényelmetlenül érzi magát, - hogy Deniszov ember, a ki lóra ült, míg egy pillantás a kozáktisztre, legott nyilvánvalóvá tette, hogy ő épp oly nyugodtan és kényelmesen érzi magát, mint rendesen, s hogy ő nem olyan ember, a ki lóra ült, hanem ember, a ki úgyszólván egy a lovával, valami kétszeres erővel felruházott lény.
+
+Valamivel előttük szürke kaftánban és fehér sipkában egy bőrig ázott paraszt vezető ballagott.
+
+Kissé hátrább, bozontos farkú és sörényű, vérig feltört szájú, sovány, vézna kirgiz lovon, kék franczia köpenybe burkolt fiatal tiszt lovagolt.
+
+Mellette egy huszár lovagolt, a ki rongyos franczia egyenruhába bujtatott, kéksipkás fiút czipelt a lova farán magával. A fiú a hidegtől kivörösödött kézzel kapaszkodott meg a huszárban, ide s tova rugdalózva próbálta mezitelen lábait fölmelegíteni, s a szemöldökeit fölrántva, ijedten nézett körül. Ez volt az a kis franczia dobos-fiú, a kit aznap reggel elfogtak.
+
+Hátul, ki kerek köpenyben, ki franczia köpenyegben, ki pedig lópokróczczal a fején, hármasával, négyesével, huszárok, majd kozákok lépkedtek a keskeny, sáros és kitaposott erdei úton. A szakadó záporban még a világos- és sötétpej lovak is mind feketéknek látszottak. A lovak nyaka a lucskos sörény révén rendkívül vékonynak látszott. Valamennyien erősen gőzölögtek. A ruhák, a nyergek és a kantárszárak épp oly vizesek, sikosak és savanyú szagúak voltak, mint a föld és az útat elborító lehullott levelek. Az emberek gunnyasztva ültek és iparkodtak nem megmozdulni, hogy a testükhöz eljutott vizet megmelegítsék és ne bocsássanak be több hideg vizet, mely az ülepük és a térdük alá s a nyakukba becsurgott. A kozákcsapat közepén, az út vízzel telt kátyúiban nagyokat szortyanva, kozák nyerges-lovakkal vontatott két franczia szekér döczögött a tuskók és a faágak közt, és szortyogott.
+
+Deniszov lova egy, az út közepén lévő pocsolyát akarván kikerülni, oldalt húzódott és odaszorította a lovasa egyik térdét egy fához.
+
+- Eh, az övdögbe is! - kiáltott föl Deniszov bosszúsan, s a fogait vicsorgatva kettőt-hármat vágott az ostorával a lovára, miközben úgy magát, mint a bajtársait egészen beföcsölte sárral. Deniszov rosszkedvű volt: részben az esőtől, részben az éhségtől (reggel óta egy falatot sem evett senki), de legfőképpen attól, hogy Dolochovnak mindeddig híre se volt, és az, a kit előre küldött volt, hogy egy francziát elcsípjen, még mindig nem került vissza.
+
+"Aligha fog a szállítmány megtámadására még egy olyan kedvező alkalom kínálkozni, mint ma. Az, hogy egyedül támadjuk meg, nagyon is koczkázatos dolog volna, ha meg másnapra halasztanók, még elkaparíthatná az orrunk elől valami nagyobb portyázó csapat", - gondolta magában Deniszov, miközben abban a reményben, hogy végre mégis csak megpillantja Dolochov várva várt küldöttét, folyton csak előre nézett.
+
+Egy tisztásra érve, a melyen messze el lehetett látni jobb felé, Deniszov megállott.
+
+- Valaki jön, - mondotta.
+
+A kozáktiszt elnézett abban az irányba, a melybe Deniszov mutatott.
+
+- Ketten jönnek, - egy tiszt és egy kozák. De alig föltehető, hogy maga az alezredes legyen, - szólott a kozáktiszt, a ki szeretett a kozákok előtt ösmeretlen szavakat használni.
+
+A lovasok hegynek lefelé közeledtek, s miután eltűntek szem elől, pár pillanat múlva megint kibukkantak. Elől, fáradt vágtatással jött a tiszt, a ki szöges korbácscsal hajszolta a lovát, - le volt rongyolódva, bőrig át volt ázva s térden felül fel volt gyűrve a nadrágja. Utána a kengyelben állva poroszkált egy kozák. A tiszt, egy széles- és pirosarczú, gyors és vidám tekintetű, nagyon fiatal fiú, odaugratott Deniszovhoz és átadott neki egy elázott levelet.
+
+- A tábornoktól, - mondotta a tiszt, - bocsásson meg, hogy nem éppen a legszárazabb...
+
+Deniszov ránczolt homlokkal átvette a levelet és felbontotta.
+
+- Lám, mindenki azzal biztatott, hogy veszedelmes lesz az utunk, - mondotta a tiszt a kozákhadnagyhoz fordulva, mialatt Deniszov a levelet olvasta. - Egyébiránt mi ketten Komorovval, - rámutatott a kozákra, - alaposan felkészültünk. Két pisztoly is van mindenikünknél... Hát ez mi? - kérdezte, megpillantván a franczia dobos-fiút, - fogoly? Talán már megütköztek? Lehet vele beszélni?
+
+- Vosztov! Petya! - kiáltott fel ekkor Deniszov, miután a levelet átfutotta. - De hát miévt nem mondtad meg, hogy ki vagy? - és Deniszov odafordult hozzá és mosolyogva nyújtott neki kezet.
+
+A tiszt Rosztov Petya volt.
+
+Petya már egész úton készült rá, hogy' fogja magát mint felnőtt emberhez és katonatiszthez illik, a nélkül, hogy megelőző ismeretségükre csak czélozna is, Deniszovval szemben viselni. De alig hogy Deniszov rámosolygott, Petyának földerült az arcza, az örömtől elpirult, és teljesen megfeledkezvén az előkészített hivatalos föllépésről, elkezdette mesélni, hogy' surrant el a francziák mellett, mennyire örül, hogy ilyen megbízást adtak neki, hogy ő már a vjazmai ütközetben is részt vett, s hogy ott egy huszár mennyire kitüntette magát.
+
+- No, igazán övülök, hogy látlak, - szakította félbe Deniszov, s megint aggodalmas kifejezést öltött az arcza.
+
+- Feoklitycs Mihail, - fordult oda a kozák tiszthez, - ez megint a némettől jött. Ez a bajtávsunk ott van mellette. - És Deniszov elmondta a kozák tisztnek, hogy a most kapott levélben a német ismételten sürgeti, hogy vele egyesüljenek és közös erővel támadják meg a szállítmányt. - Ha tehát holnap hoppon nem fogjuk, még utóbb elhalászsza az ovvunk elől - fejezte be.
+
+Mialatt Deniszov a kozák tiszttel beszélt, Petya, a kit Deniszov rideg hangja zavarba hozott, s a ki azt hitte, hogy ennek a ridegségnek az ő nadrágja volt az oka, a köpenye alatt, úgy, hogy senki észre ne vegye, megpróbálta felcsúszott nadrágját rendbehozni, iparkodván minél katonásabb külsőre szert tenni.
+
+- Lesz valami parancsom méltóságodtól? - mondotta Deniszovnak s megint a sipkájához emelvén a kezét visszatért a segédtisztesdi és tábornokosdi játékhoz, a melyre készült, - vagy pedig itt kell még maradnom méltóságod mellett?
+
+- Pavancs?... - szólott Deniszov eltünődve. - Nem mavadhatnál itt holnapig?
+
+- Oh, kész örömmel... Tehát maradhatok? - kiáltott föl Petya.
+
+- Attól függ, milyen pavancsot kaptál a tábovnoktól, - tüstént vissza kell tévned? - kérdezte Deniszov. Petya elpirult.
+
+- Erre nézve semmi parancsom sincs, azt hiszem, maradhatok? - szólott kérdő hangon.
+
+- Akkov jó van, - mondotta Deniszov. És odafordulván az alárendeltjeihez, intézkedett az iránt, hogy a csapata elmenjen az erdőben fekvő és pihenőül kitüzött őrházhoz, és hogy az a kirgiz lovas tiszt (ez töltötte be mellette a segédtiszt szerepét) próbálja meg felkutatni Dolochovot, tudja meg hol van, s megjön-e estére. Maga Deniszov pedig a kozák tiszttel és Petyával ki akart menni az erdőnek Samseva felé eső szélére, hogy onnan egy pillantást vessen a francziáknak arra a hadállására, a mely ellen a holnapi támadást intézendők voltak.
+
+- No te szakállas vitéz, - fordult oda a paraszt vezetőhöz, - előve, Samsevába.
+
+Deniszov, Petya s a kozák tiszt, néhány kozákkal és azzal a huszárral, a ki a foglyát vitte magával, balra tartottak s egy gugyoron keresztül elindultak az erdő széle felé.
+
+
+
+V.
+
+Az eső elállt, csak köd ereszkedett s nagy cseppek potyogtak a fák ágairól. Deniszov, a kozák tiszt és Petya szótlanul mentek a sipkás paraszt után, a ki háncsczipőbe bújtatott görbe lábaival könnyedén és zajtalanul lépkedett a gyökerek és a lucskos levelek közt s elvezette őket az erdő szélére.
+
+Egy lankásra érve, a paraszt megállt, körülnézett és elindult a fák mind jobban ritkuló fala felé. Egy hatalmas tölgy mellett, mely még nem hullatta volt el a leveleit, megállt és titokzatosan intett a kezével.
+
+Deniszov és Petya odamentek hozzá. Arra a helyre, a hol a paraszt megállt, odalátszottak a francziák. Közvetlenül az erdőszéle mellett nyári vetés húzódott le a domboldalon. Jobbra egy mély gugyor fölött egy kis falucska s egy bedőlt tetejű úri lakocska látszott. Ebben a faluban és az úri lakban, úgyszintén a dombos kertben, a kutaknál és a tónál, valamint a hídtól a faluba hegynek fölfelé vezető úton, kétszáz százsennél nem szélesebb területen, nagy tömeg látszott az imbolygó ködben. Tisztán kivehető volt rossz orosz nyelvű kiabálásuk, a melylyel szekereikbe fogott s hegynek fölfelé kapaszkodó lovaikat és egymást szólongatták.
+
+- Hozzátok ide a foglyot, - szólott Deniszov halkan és le nem vette a szemeit a francziákról.
+
+Egy kozák leszállt a lováról, fogta a fiút és vele együtt odament Deniszovhoz. Deniszov a francziákra mutatva megkérdezte tőle, miféle csapatok azok. A fiú megdermedt ujjait a zsebébe dugva s a szemöldökeit fölrántva, ijedten nézett Deniszovra, és mindamellett, hogy látszott rajta, hogy el akart mondani mindent, a mit csak tudott, belezavarodott a feleleteibe, és csak jóváhagyta mindazt, a mit Deniszov kérdezett tőle. Deniszov elkomolyodva elfordult tőle és elmondta a kozák tisztnek a véleményét.
+
+Petya szaporán forgatta a fejét és hol a dobost, hol Deniszovot, hol a kozák tisztet, hol a falúban és az úton nyüzsgő francziákat nézte s mindenképpen azon volt, hogy valami fontosat el ne mulaszszon.
+
+- Akáv jön Dolochov, akáv nem, hozzá kell látnunk! Hm? - szólott Deniszov vidáman csillogó szemekkel.
+
+- A hely alkalmas, - jegyezte meg a kozák tiszt.
+
+- A gyalogságot leküldjük oda a mocsavakhoz, - folytatta Deniszov; - ezek odalopódznak a kevt alá; ön a kozákokkal onnan támad, - Deniszov rámutatott a falu mögött lévő erdőre, - én pedig a huszávjaimmal innen. És egy lövés lesz a jel...
+
+- Azon a laposon bajos lesz átjutni, nagyon ingoványos, - mondotta a kozák tiszt. - Belesüppednek a lovak, meg kell majd kerülni balra egy cseppet...
+
+Mialatt halkan beszélgettek, odalenn a laposban a tó felől eldörrent egy lövés, fehérlő füst szállt az ég felé, s fölhangzott a dombon álló francziák százainak jókedvű, szinte vidám kiabálása. Az első pillanatban Deniszov is, a kozák tiszt is visszahőköltek. Olyan közel voltak, hogy úgy rémlett előttük, mintha ennek a lövésnek és ennek a kiabálásnak ők lettek volna az okai. De a lövés és a kiabálás nem őket illették. Odalenn a mocsarak körül egy ember futott, valami pirossal a kezében. Nyilván erre lőttek és kiabáltak a francziák.
+
+- De hiszen ez a mi Tichonunk, - szólott a kozák tiszt.
+
+- Ő az, csakugyan ő az!
+
+- Lám, a selyma, - mondotta Deniszov.
+
+- Eltünt! - szólott a kozák tiszt hunyorgatva.
+
+A menekülő ember, a kit ők Tichonnak hívtak, egy folyócskához érve, olyan tűzzel ugrott bele, hogy szerte fröcscsent nyomában a víz, s egy pillanatra eltünvén szem elől, az iszaptól feketén, négykézláb mászott ki belőle és szaladt tovább. A francziák, a kik üldözték, megállottak.
+
+- Ez már beszéd, - jegyezte meg a kozák tiszt.
+
+- Micsoda bestia, - szólott Deniszov bosszúsan. - És ugyan hol jávt mostanáig.
+
+- Ki az? - kérdezte Petya.
+
+- Ez a mi gyalog kozákunk. Elküldtem, hogy fogjon hoppon egy fvancziát.
+
+- Hjah úgy, - szólt oda Petya Deniszovnak, s mindjárt az első szavánál bólogatott a fejével, mintha megértett volna mindent, pedig voltaképpen egy árva kukkot sem értett az egészből.
+
+*
+
+Scserbatij Tichon egyike volt a portyázó csapat legnélkülözhetetlenebb embereinek. Egy Pokrovszkoje-ból a Gzsat aljából való paraszt volt. Mikor Deniszov önálló működésének az elején elment Pokrovszkoje-ba és mint mindig, magához hivatván a sztarosztát, megkérdezte tőle, mit tud a francziákról, a sztaroszta úgy felelt, mint a sztaroszták rendesen szoktak, hogy nem látott semmit, nem hallott semmit, nem tud semmit. De mikor Deniszov elmondta, hogy ő szét akarja verni a francziákat, és mikor megkérdezte, nem jártak-e arra francziák, a sztaroszta elmondta, hogy csakugyan jártak arra fosztogatók, de hogy ezekkel a dolgokkal a faluban csak az egy Scserbatij Tichon szokott foglalkozni. Deniszov maga elé hivatta Tichont, és megdicsérvén őt a működéseért, néhány szót szólt neki a sztaroszta előtt arról a czár és a haza iránt való hűségről és a francziák iránt való gyűlöletről, a melyet a haza minden fiának ápolnia kell magában.
+
+- Nem bántjuk mi a francziákat, - szólott Tichon, Deniszov eme szavaitól nyilván megszeppenve. - Csak úgy mulatságból eltréfáltunk velük. Az igaz, hogy vagy két tuczat fosztogatót agyonvertünk, de más egyebet nem csináltunk... - Másnap, mikor Deniszov erről a parasztról teljesen megfeledkezvén, kivonult Pokrovszkojeból, jelentették neki, hogy Tichon csatlakozott a csapathoz és kérte, hogy hagyják meg benne. Deniszov intézkedett, hogy ott tartsák.
+
+Tichon, a ki eleinte csak piszkos munkákat végzett, az őrtüzek szétszedésénél, a vízhordásnál, a lótisztogatásnál stb. segédkezett, csakhamar nagy hajlandóságot és tehetséget árult el a portyázó hadviselésre. Éjszakánként elment zsákmány után, s mindannyiszor hozott magával franczia ruhákat és fegyvereket, sőt ha ráparancsoltak, még foglyot is. Deniszov fölmentette őt a munkák alól, kezdte magával vinni a portyázásokra és beosztotta a kozákok közé.
+
+Tichon nem szeretett lovagolni és a nélkül, hogy a lovasságtól csak egyszer is elmaradt volna, mindig gyalog járt. A fegyverzete muskétából, a melyet inkább csak a mulatság kedvéért hordott magával, lándzsából és baltából állott, a melyekkel úgy tudott bánni, mint a farkas a fogaival, a melyekkel épp oly könnyen szedegeti ki a bundájából a bolhát, mint a mily könnyen kettéharapja a legnagyobb csontot is. Tichon teljes erővel és biztonsággal hasogatta szét baltájával a gerendákat, s a balta fokával vékony karócskákat vágott ki vagy kanalakat faragott ki belőlük. Tichon valami egészen különös és kiváltságos helyet foglalt el Deniszov csapatában. Mikor valami nagyon nehéz és czudar dolgot kellett véghezvinni, - egy szekeret vállal a sárba dönteni, egy lovat a farkánál fogva kihúzni a mocsárból, az istenadtát talpraállítani, a franczia tábor kellő közepébe belopózni, egy nap ötven versztet gyalogolni - nevetve, mindenki csak Tichon-ra mutogatott.
+
+- Meg se kottyan ez annak az ördöngős ficzkónak, oda se néz neki, - mondogatták róla.
+
+Egy ízben egy franczia, a kit Tichon nyakon csípett, pisztolylyal belelőtt a lágyékába. Ez a seb, a melyet Tichon egyébként belsőleg és külsőleg egyaránt csak pálinkával gyógyított, az egész csapatban a legvidámabb tréfák tárgya volt, a melyekhez Tichon nagyon szívesen rúdnak állott.
+
+- Nos, czimbora, mi lesz! Vagy tán már egészen leromlottál? - nevettek rajta a kozákok, és Tichon szándékosan görnyedezve, pofákat vágva és haragot színlelve a legkaczagtatóbb szitkokat szórta a francziákra. Ennek a balesetnek csak annyiban volt hatása Tichonra, hogy a sebesülése után már gyérebben hozott foglyokat.
+
+Tichon a csapatnak leghasznosabb és legvitézebb embere volt. Senki jobb alkalmakat nem eszelt ki a támadásra, senki több francziát nem ölt meg és nem csípett el, mint ő; és ennek következtében úgyszólván bohóczává lett a kozákoknak és huszároknak, s nagyon szívesen vállalta ezt a szerepet. Most Deniszov még éjszaka elküldte volt Tichont Samsevaba, hogy csípjen el egy francziát. De vagy azért, mert nem érte be egy francziával, vagy azért, mert az éjszakát átaludta, fényes nappal lopózott be a bokrok közt a francziák kellő közepébe, a hol, mint Deniszov a dombtetőről látta, ezúttal rajtacsípték.
+
+
+
+VI.
+
+Deniszov, miután még egy darabig beszélgetett a kozák tiszttel a holnapi támadásról, a melyre most, hogy közvetlen közelből látta a francziákat, úgy látszik, véglegesen rászánta magát, megfordította a lovát és visszalovagolt.
+
+- No pajtás, most gyevünk és szávítkozzunk meg valamelyest, - mondotta Petyának.
+
+Az erdei őrház felé közeledve Deniszov megállt és benézett az erdőbe. Az erdőben a fák közt, hosszú lábain jókora és könnyed léptekkel, kezeit lógázva ballagott egy zekés, háncs-czipős és kazáni kalapos ember, puska a vállán és balta az övében. Mikor Deniszovot megpillantotta, hamarosan lehajított valamit a bokrok közé s lekapván a fejéről lehajtott karimáju, csuromvizes kalapját, odament a parancsnokához. Tichon volt. Ránczos és ragyás arczán, apró és keskeny szemeiben vidám önelégültség csillogott. Magasra emelte a fejét, s mintegy elharapván a nevetését, merően bámult Deniszovra.
+
+- Nos hát hova lettél? - kérdezte Deniszov.
+
+- Hova lettem? Francziákért voltam, - felelt Tichon szaporán és kihívóan, rekedt és éneklő basszus hangján.
+
+- Mévt mentél oda fényes nappal? Te bavom. Nos, és nem csíptél el egyet sem?
+
+- Csípni csíptem, - felelt Tichon.
+
+- Hol van hát?
+
+- Hjah, ezt még kora hajnalban csíptem el, - folytatta Tichon, háncs-czipőbe bújtatott lúdtalpú lábait szétterpesztve, - és bevittem az erdőbe. De látom, hogy semmit sem ér. Visszamegyek, gondoltam magamban, még egyszer, és hozok egy jobbat.
+
+- Lám, micsoda selyma, - szólt oda Deniszov a kozák tisztnek. - De hát mévt nem hoztad el azt?
+
+- Ugyan mit hoztam volna rajta, - vágott közbe Tichon szaporán és bosszúsan, - mikor egy fabatkát sem ér. Mintha bizony nem tudnám, hogy milyenre van itt szükség.
+
+- Micsoda bestia!... Nos és?...
+
+- Elmentem egy másikért, - folytatta Tichon, - belopóztam szépen az erdőbe és lehasaltam, így ni. - Tichon egész váratlanul és fürgén hasra vágódott, be akarván mutatni, hogy' csinálta a dolgot. - És csakugyan akadt egy, - folytatta, - meg is csíptem szerencsésen. - Tichon gyorsan és fürgén fölugrott. - Gyerünk, mondok, az ezredeshez. Elkezdett lafogni valamit. Egyszerre négyen is ott termettek mellettem. Rámrohantak a gyíklesőikkel. Én meg nekik a baltámmal, így ni; ugyan mit akartok, mondok, a Krisztus nevében, - kiáltott föl Tichon s haragosan kidüllesztvén a mellét, elkezdett hadonászni a kezeivel.
+
+- Azt már láttuk a dombtetőről, a mint a pocsolyán keresztül kereket oldottál, - szólott a kozák tiszt és összehúzta csillogó szemeit.
+
+Petyának nagy kedve lett volna nevetni, de látta, hogy valamennyien visszafojtották a nevetést. Tichon arczáról hamarosan rápillantott Deniszov és a kozák tiszt arczára és sehogy' se tudta megérteni, mit jelentsen mindez.
+
+- Ne csinálj magadból bolondot, - szólt rá Deniszov bosszúsan köhécselve. - Miévt nem hoztad ide azt az elsőt?
+
+Tichon elkezdte az egyik kezével a hátát, a másikkal a fejét vakarni, s egyszerre ragyogó, buta mosolyra derült a pofája, mely elárúlta foghíjas voltát (azért is hívták Scserbatovnak). Deniszov elmosolyodott, Petya vidám kaczagásra fakadt, a melyhez Tichon is csatlakozott.
+
+- De mikor egy fabatkát sem ért, - szólott Tichon. - Csupa rongy volt a ruhája, mit czipeljen az ember ilyet magával. És még milyen goromba volt hozzá, nagyságos uram. No persze, - magam is gyenerálisnak vagyok a fia, nem megyek bíz' én, - aszongya.
+
+- Oh, te bavom, te! - szólott Deniszov. - Hiszen éppen avva kellett, hogy kivallassam...
+
+- De hiszen vallattam én is, - mondotta Tichon. - Rosszul, csak jelekkel beszélt. - A mieink, - aszongya, - sokan vannak, de rossz lábon állnak valamennyien, éppen csak hogy vannak. Csak rájuk kell fújni, - aszongya, - fölfordul valamennyi, - fejezte be Tichon s vidáman és elszántan nézett bele Deniszov szemeibe.
+
+- Annyit mondok, hogy száz jó bovsosat vágatok vád, ha még tovább is bolondozol, - szólt rá Deniszov szigorúan.
+
+- Ugyan mit zsörtölődik, - szólott Tichon, - hát nem láttam a maga francziáit? Hadd legyen csak sötét, hozok én akár hármat is, a milyet csak tetszik.
+
+- No gyevünk, - mondotta Deniszov, s bosszúsan elkomolyodva, szótlanul ment az őrházig.
+
+Tichon hátul bandukolt és Petya hallotta, hogy nevetgéltek vele és rajta a kozákok, a kik holmi csizmákat emlegettek, melyeket a bokrok közé hajított.
+
+Mikor az a nevetőroham, mely Tichon szavaira és mosolyára erőt vett rajta, lecsillapodott és Petya egy pillanatra tisztán látta, hogy Tichon embert ölt, kezdte magát kényelmetlenül érezni. Hátranézett a fogoly dobos fiúra, és belenyilallott valami a szívébe. De ez az érzés csak egy pillanatig tartott. Szükségét érezte annak, hogy magasabbra emelje a fejét, magához térjen és fontoskodó arczczal kikérdezte a kozák tisztet a holnapi vállalkozásról, hogy ne legyen méltatlan ahhoz a társasághoz, a melyben volt.
+
+Útközben Deniszov találkozott egy tiszttel, a ki azt hozta hírül, hogy Dolochov is mindjárt itt lesz és hogy ő nála rendben van minden.
+
+Deniszov egyszerre fölvidult és odahívta magához Petyát.
+
+- Beszélj hát máv valamit magadvól is, - mondotta neki.
+
+
+
+VII.
+
+Petya, miután a szüleitől elbúcsúzván, elhagyta Moszkvát, csatlakozott az ezredéhez, és csakhamar ezután mint parancsőrtiszt került egy tábornok mellé, a ki egy nagyobb csapat élén állott. Petya, tisztté történt kineveztetése óta, de különösen azóta, hogy belépett a működő hadseregbe, a melylyel a vjazmai ütközetben is résztvett, állandóan az azon való öröm boldog és izgatott állapotában volt, hogy végre felnőtt ember számba ment, és szakadatlan lelkes éberséggel őrködött rajta, nehogy az igazi hősiességre kínálkozó valamely alkalmat elszalaszszon; a mit a hadseregben látott és tapasztalt, rendkívül boldoggá tette őt, de egyúttal mindig úgy tetszett neki, hogy éppen ott megy végbe valami fontos és vitézi esemény, a hol ő nincsen ott. És így mindig sietett oda, a hol nem volt.
+
+Mikor október huszonegyedikén a tábornoka annak az óhajtásának adott kifejezést, hogy elküldjön valakit Deniszov csapatához, Petya olyan keservesen rimánkodott, hogy őt küldje, hogy a tábornok nem tudott neki nem-et mondani. De mielőtt útnak bocsátotta, nagyon jól emlékezvén még Petyának a vjazmai ütközetben tanusított esztelen viselkedésére, a mikor, a helyett, hogy az úton ment volna el oda, a hová küldték, a francziák golyózápora közepett egyenesen belelovagolt a tűzvonalba, a hol két lövést is tett a pisztolyából, - midőn útnak indította, szigorúan megtiltotta neki, hogy Deniszov bármi néven nevezendő vállalkozásában résztvegyen. Ez volt az oka annak, hogy Petya, mikor Deniszov megkérdezte tőle, vajjon ott maradhat-e nála, elpirult és zavarba jött. Egészen addig, míg ki nem jutottak az erdő szélére, Petya úgy érezte, hogy ha a kapott parancsot pontosan teljesíteni akarja, tüstént vissza kell térnie. De mikor meglátta a francziákat, meglátta Tichont és meghallotta, hogy még az éjjel bizton meg lesz a támadás, azzal a gyorsasággal, a melylyel a fiatal emberek a fölfogásaikat változtatják, úgy kezdett okoskodni, hogy az ő tábornoka, a kit addig a legnagyobb mértékben tisztelt, hitvány német, hogy ellenben Deniszov is, a kozák tiszt is, Tichon is valóságos hősök, és hogy szégyenletes dolog volna, ha ilyen válságos pillanatban elhagyná őket.
+
+Már alkonyodott, mikor Deniszov Petyával és a kozák tiszttel odaért az őrházhoz. A félhomályban fölnyergelt lovak, kozákok és huszárok látszottak, a mint sátrakat ütöttek a tisztáson, és (nehogy a francziák a füstöt meglássák) benn az erdei gugyorban tüzet raktak. A kis parasztviskó pitvarában egy kozák az inge újját felgyűrve aprította a birkahúst. Magában a viskóban három, Deniszov csapatához tartozó tiszt volt együtt, és az ajtóból asztalt próbált csinálni. Petya ledobta a ruháját és odaadta megszárítani. Maga pedig legott elkezdett az ebédlőasztal összetákolásában a tiszteknek segíteni.
+
+Tíz percz múlva készen volt az asztal, melyet szalvétával takartak le. Az asztalon volt pálinka, tábori palaczkokban rum, fehér kenyér és báránysült sóval.
+
+Petyán, a mint a tisztekkel együtt ott ült az asztalnál, és kezeivel, a melyeken szinte csurgott végig a faggyú, szedte szét a zsíros és illatos birkahúst, a megilletődésnek s a mindenki iránt való gyöngéd szeretetnek valami gyerekesen ünnepélyes érzése vett erőt, s ennek a révén meg volt győződve, hogy mások is ugyanilyen szeretettel voltak eltelve ő iránta.
+
+- Tehát mit gondol, Fedorovics Vaszilij, - fordult oda Deniszovhoz, - nem lesz belőle baj, hogy ha egy napig még itt maradok. - És be se várván a választ, így felelt magának: - a parancsom úgy szól, hogy tudjam meg... de hiszen éppen azért, hogy megtudjam... Csak arra kérem, ereszszen engem előre... bele a legnagyobb kavarodásba... Nem számítok jutalomra... De olyan kedvem szottyant... - Petya a fogait görcsösen vicsorgatva, felütötte a fejét, körülnézett és elkezdett a kezeivel hadonászni.
+
+- A legnagyobb kavavodásba... - ismételte Deniszov mosolyogva.
+
+- Csak arra kérem, bízza rám a vezényletet, hogy én magam vezényelhessek, - folytatta Petya, - hiszen nem kerül önnek semmibe? Oh, önnek kés kell? - fordult oda az egyik tiszthez, a ki egy darab húst akart volna leszelni. És odaadta neki a zsebkését.
+
+A tiszt megdicsérte a zsebkést.
+
+- Tartsa meg, kérem, tartsa meg egészen. Nekem egész sereg ilyen késem van... - mondotta Petya elpirulva. - Batyuska! Egészen megfeledkeztem róla, - kiáltott föl egyszerre. - Van pompás mazsolaszőlőm, olyan, a melyiknek nincs magja. Új markotányosunk van, a kinél remek holmit lehet kapni. Vettem belőle vagy tíz fontot. Nagyon hozzászoktam az édességekhez... Parancsolnak?... - És Petya kiszaladt a pitvarba a kozákjához s behozta a táskáját, a melyben vagy öt font mazsolát hozott magával. - Parancsoljanak uraim, parancsoljanak.
+
+- Aztán nincs szükségük kávéskannára? - fordult oda a kozák tiszthez. - Egy csudaszépet vettem a markotányosunktól! Gyönyörű dolgai vannak. És rendkivül becsületes ember. Ez pedig a fődolog. Föltétlenül elküldöm önöknek. Aztán lehet, hogy tán elkoptak a kováik, - hisz' ez megesik olykor. Én hoztam magammal azt is, amott van ni... - rámutatott a tarisznyájára, - legalább száz darab. Rendkívül olcsón vettem őket. Vegyenek belőle, kérem, a mennyi csak kell, vagy tartsák meg mind... - És egyszerre zavarba jővén, nem hazudott-e véletlenül, pirulva elhallgatott.
+
+Elkezdett tünődni rajt', vajjon nem követett-e el már valami ostobaságot. És a mint szemlét tartott a mai nap emlékein, eszébe jutott az a kis franczia dobos fiú. - "Mi csak megvagyunk itt pompásan, de vajjon mit csinál ő? Hova dugták? Adtak-e neki enni? Nem bántalmazták-e?" - gondolta magában. De rájövén, hogy a kovák dolgában füllentett, megszeppent egy csöppet.
+
+Vajjon megkérdezhetném-e tőlük? - gondolta, - de azt felelnék: lám, milyen gyerek, megsajnálta a másik gyereket. Majd megmutatom nekik holnap, milyen gyerek vagyok! De hát szégyen volna az, ha mégis megkérdezném? - tünődött Petya. - Eh, mindegy! - és legott elpirulván, szepegő pillantásokat vetett a tisztekre, vajjon nem jelenik-e meg az arczukon a gúnyolódás, és megkérdezte:
+
+- Tán idehívhatnók azt a fiút, a kit elfogtak? Adhatnánk neki valamit enni... tán...
+
+- Bizony, szegény kis fiú, - szólott Deniszov, a ki semmi szégyenleteset se látott ebben az emlékeztetésben. - Hívjátok csak ide. Vincent Boss-nak hívják. Hadd jöjjön ide.
+
+- Majd én idehívom, - kapott rajta Petya.
+
+- Hívjad, hívjad. Szegény kis fiú, - ismételte Deniszov.
+
+Petya az ajtóban állott, a mikor Deniszov ezt mondotta. Keresztül furakodott a tisztek közt és egészen közel odament Deniszovhoz.
+
+- Engedje, hogy megcsókoljam, - súgta oda neki. - Jaj, micsoda derék, micsoda pompás ember! - És miután megcsókolta Deniszovot, kiszaladt az udvarra.
+
+- Boss! Vincent! - kiáltott Petya, az ajtóban.
+
+- Kit parancsol, uram? - szólalt meg egy hang a sötétben. Petya azt felelte, hogy azt a fogoly franczia fiút hívja.
+
+- Áá! A Veszennij-t? - felelt a kozák.
+
+A nevét, Vincent-et, a kozákok már átformálták Veszennij-re, a parasztok és a katonák pedig Viszenyá-ra. Ez a név mind a két formájában a tavaszra[4] emlékeztetett és így teljesen ráillett a fiatal fiúra.
+
+- Ott melegedett az imént a tűznél. Hé, Viszenya! Viszenya! Veszennij! - hallatszott a sötétben, a mint nevetve szájról-szájra adták a nevét. - Ügyes egy ficzkó, - jegyezte meg egy huszár, a ki Petya mellett állott. - Csak az imént adtunk neki enni. Rettenetes éhes volt az istenadta.
+
+Léptek hallatszottak a sötétben, s a dobos, meztelen lábaival a sárban locsogva, odajött az ajtóhoz.
+
+- Áá, ön az! - szólott Petya. - Akar valamit enni? Ne féljen, nem esik semmi baja, - tette hozzá s gyöngéden és bátortalanul megérintette a kezét. - Jöjjön no, jöjjön.
+
+- Köszönöm, - felelt a dobos reszkető és szinte gyermekes hangon, s elkezdte sáros lábait törülgetni a küszöb előtt. Petya sok mindent szeretett volna mondani a dobosnak, de nem volt hozzá bátorsága. Zavartan állott mellette a pitvarban. Azután megfogta a kezét a sötétben és megszorította. - Jöjjön, jöjjön, - ismételgette gyöngéd suttogással.
+
+- Oh, mit tehetnék még neki! - tünődött magában Petya, és kinyitván az ajtót, el hagyta menni maga mellett a fiút.
+
+Mikor a dobos belépett a szobácskába, Petya valamivel távolabb ült le tőle, mert megalázónak tartotta magára nézve, hogy tovább is érdeklődjék iránta. Csak pénz után tapogatózott a zsebében, s kétségei voltak az iránt, vajjon nem lenne-e szégyen, ha odaadja a kis dobosnak.
+
+
+
+VIII.
+
+A dobosról, a kinek Deniszov parancsára pálinkát és báránysültet adtak, és a kit ugyancsak az ő utasítására orosz kaftánba öltöztettek, hogy ne kelljen a foglyokkal mennie, hanem a csapatnál maradhasson, csakhamar elterelte Petya figyelmét Dolochov megérkezése. Petya roppant sokat hallott a hadseregben Dolochov vitézségéről és a francziákkal szemben elkövetett kegyetlenkedéseiről, s azért attól a percztől kezdve, hogy Dolochov a szobába lépett, le nem vette róla a szemét, s a fejét hetykén hátraszegve, mind jobban nekibátorodott, hogy ne legyen méltatlan még az olyan társasághoz sem, a minő a Dolochové volt.
+
+Dolochov külseje, a maga egyszerűségével, furcsán érintette Petyát.
+
+Deniszov kurta kaftánban járt, szakállt viselt, a mellén ott függött csudatévő Szent Miklós képe, s a beszédmodorában, meg a megjelenésében elárulta helyzetének a sajátszerűségét. Dolochov pedig, ellenkezőleg, míg azelőtt, Moszkvában persa ruhában járt, most a legkóczosabb testőrtiszt benyomását keltette. Az arcza símára meg volt borotválva, vattával kitömött testőrkabátot viselt, melynek a gomblyukában ott díszlett a György kereszt szalagja, és egyszerű sipkája egyenesen volt a fejébe nyomva. A szögletben levetette kerek, átázott köpenyét, s odalépve Deniszovhoz, a nélkül, hogy bárkit is üdvözölt volna, tüstént elkezdett a holnapi támadásról beszélni. Deniszov elmondta neki, mint vetettek szemet a szállítmányra a nagyobb csapatok is, beszélt neki Petya küldetéséről, valamint arról is, hogy mit felelt mind a két tábornoknak. Végül elmondott neki mindent, a mit arról a franczia csapatról csak tudott.
+
+- Ez mind szép. De tudnunk kell, hogy miféle csapatok azok és hányan vannak, - jegyezte meg Dolochov; - oda fog kelleni nézni valakinek. A nélkül, hogy tudnók, hányan vannak, nem lehet belemenni a dologba. Én szeretem jól végezni a dolgomat. Nos, nem volna-e kedve az urak közül valakinek eljönni velem a táborukba. Franczia egyenruha is van nálam.
+
+- Én, én... én elmegyek önnel! - kiáltott föl Petya.
+
+- Semmi szükség nincs vá, hogy elmenj, - mondotta Deniszov Dolochovhoz fordulva, - őt pedig semmi szín alatt sem evesztem el.
+
+- No ez derék! - kiáltott föl Petya, - már miért ne mehetnék én?
+
+- Azévt, mevt semmi ok sincs vá.
+
+- No már megbocsásson, de... de én bizony elmegyek és vége. Elvisz magával? - fordult oda Dolochovhoz.
+
+- Miért ne?... - felelt Dolochov szórakozottan, s elbámészkodott a franczia dobos fiú arczán.
+
+- Rég itt van nálad ez a fiú? - kérdezte Deniszovtól.
+
+- Ma fogták el, de nem tud semmivől semmit. Itt tavtottam magamnál.
+
+- Nos és a többiekkel mit csinálsz? - kérdezte Dolochov.
+
+- Hogy-hogy' mit? Lajstvommal elküldöm őket! - kiáltott föl Deniszov, hirtelen elpirulva. - Én bátvan kimondom, hogy egyetlen embev sincs a lelkemen. Talán bizony olyan sokkal nehezebb havmincz vagy hávomszáz embevt fedezet mellett beküldeni a vávosba, mint, - én bizony keveken kimondom, - beszennyezni a katonabecsületet.
+
+- No, ez igazán ehhez a tizenhatesztendős grófocskához illő beszéd, - jegyezte meg Dolochov hideg gúnynyal, - de nálad már ideje volna, hogy abbahagyd az ilyesmit.
+
+- Miért, én nem szólok semmit, én csak azt mondom, hogy föltétlenül elmegyek önnel, - szólott Petya bátortalanul.
+
+- De nekünk kettőnknek, pajtás, már ideje, hogy szakítsunk az ilyen érzelgéssel, - folytatta Dolochov, mintha csak különös öröme tellett volna benne, hogy erről a tárgyról beszéljen, mely Deniszovot annyira ingerelte. - Hát ezt minek hoztad magaddal, - mondotta fejcsóválva, - minek, ugyan mit sajnálsz rajta? Hiszen ismerjük mi már a te fogoly-szállítmányaidat. Elküldesz száz embert, s megérkezik belőle harmincz. Éhen vesznek vagy elpusztulnak. Nem mindegy hát, ha el se küldi őket az ember?
+
+A kozák tiszt derült szemeit összehunyorítva, helyeslőleg bólintott.
+
+- Az már nekem mindegy, itt nincs mit okoskodni. Én nem veszem a lelkemre. Azt mondod - elpusztulnak. Ám jó. Csak ne általam pusztuljanak el.
+
+Dolochov elnevette magát.
+
+- Hát ugyan ki parancsolta nekik, hogy engem akár húszszor is el ne fogjanak? És ha egyszer elcsípnek, - engem és téged, a te lovagiasságoddal, egyre megy, az első nyárfára felkötnek mind a kettőnket. - Elhallgatott. - De végre is térjünk a dologra. A kozákom hozza ide a csomagomat. Van nálam két franczia egyenruha. Nos, hát megyünk? - kérdezte Petyától.
+
+- Én? Igen, igen, föltétlenül, - kiáltott föl Petya szinte fülig elpirulva, miközben rápillantott Deniszovra.
+
+Mialatt Dolochov megint azon czivódott Deniszovval, hogy a foglyokkal mittévők legyenek, Petya újra kényelmetlenül érezte magát és türelmetlenkedni kezdett; de megint csak nem tudta egészen megérteni, hogy miről is beszélnek voltaképpen. "Ha a közismert és felnőtt emberek így gondolkodnak, ez annyit tesz, hogy így is kell s hogy így van jól, - gondolta magában. - De a fődolog az, hogy Deniszov ne merészelje azt hinni, hogy én engedelmeskedem neki, s hogy ő korlátlanul rendelkezhetik velem. Föltétlenül elmegyek Dolochovval a franczia táborba. Ha ő megteheti, én is megtehetem!"
+
+Deniszov minden rábeszélésére, hogy ne menjen, Petya csak azt felelte, hogy ő is megszokta, hogy mindent pontosan, és ne csak úgy hűbele Balázs módjára csináljon, és hogy neki soha esze ágába se jut a veszedelem.
+
+- Mert, - azt csak maga is beláthatja, - hogy ha nem tudjuk pontosan, hogy azok odaát mennyien vannak, ettől esetleg százaknak függhet az élete, míg mi csak magunk vagyunk, aztán meg igen nagy kedvem is szottyant valami ilyesmire, s föltétlenül, föltétlenül elmegyek, hiába is próbál tartóztatni, - mondotta, - csak annál rosszabb lesz...
+
+
+
+IX.
+
+Petya és Dolochov, franczia köpenyt és csákót öltve, elmentek arra a tisztásra, a honnan Deniszov a tábort fürkészte, és teljes sötétségben kiérve az erdőből, leereszkedtek a völgybe. Leérkezve, Dolochov megparancsolta az őket kísérő kozákoknak, hogy várjanak ott rájuk, ő pedig erős ügetésben elindult a híd felé vezető úton. Petya az izgatottságtól szinte megdermedve, kitartott mellette.
+
+- Ha lépre találunk kerülni, én élve ugyan meg nem adom magamat, itt van a pisztolyom, - suttogta Petya.
+
+- Ne beszélj oroszul, - szólt rá Dolochov szapora suttogással, s ugyanabban a pillanatban fölhangzott a sötétségben a "ki az?" fölkiáltás s egy puska csattogása.
+
+Petyának a fejébe szökött a vér, s a pisztolya után kapott.
+
+- Dzsidások a hatodik ezredből, - felelt Dolochov, a nélkül, hogy lassított, vagy gyorsított volna. Az őrszem fekete alakja ott állott a hídon.
+
+- Mi a jelszó?
+
+Dolochov visszatartotta a lovát és lépésben kezdett menni.
+
+- Mondja csak, itt van Gerard ezredes? - kérdezte.
+
+- Mi a jelszó, - ismételte az őrszem, a nélkül, hogy felelt volna, és elállotta az útját.
+
+- Mikor egy tiszt körüljárja az őrsvonalat, az őrszemek nem kérdik a jelszót!... - kiáltott Dolochov hirtelen fölpattanva s lovával nekivágott az őrszemnek. - Azt kérdeztem, itt van-e az ezredes.
+
+És be sem várva az őrszem válaszát, a ki most már kitért előle, Dolochov lépésben megindult a hegyen fölfelé.
+
+Dolochov megpillantván egy az úton keresztül vágó ember fekete árnyékát, megállította ezt az embert és megkérdezte tőle, hol van a parancsnok meg a tisztek?... Ez az ember, a ki szintén katona volt és zsákot czipelt a vállán, megállott, egészen közel odament Dolochov lovához, hozzá is ért a kezével, s egyszerűen és minden teketória nélkül elmondta, hogy a parancsnok és a tisztek ott följebb vannak a hegy jobb oldalán, egy majorság udvarában (így hívta az urasági udvarházat).
+
+Tovább haladván az úton, melynek mind a két oldalán franczia szó hallatszott az őrtüzek körül, Dolochov befordult a földesúri lak udvarába. A kapun belépve, leugrott a lováról és odament egy lobogó lánggal égő őrtűzhöz, a mely körül hangosan beszélgetve ült néhány ember. Valami főtt a peremes kondérban s egy kék köpenyes és kéksipkás katona, a ki ott térdelt mellette, és a kinek fényesen megvilágította az arczát a tűz, a puskavesszejével kavarta.
+
+- No hisz' ez olyan kemény, hogy nem fő meg soha, - mondotta egy a tisztek közül, a kik a tűz túlsó oldalán az árnyékban ültek.
+
+- Még a bicskája is beletörik az embernek, - szólott egy másik nevetve. Mind a ketten elhallgattak s belebámultak a sötétbe, a honnan Dolochov és Petya lépteinek a zaja hallatszott, a kik a lovaikkal együtt közeledtek a tűz felé.
+
+- Adj' Isten, urak! - szólalt meg Dolochov hangosan és érthetően.
+
+A tisztek megmozdultak a tűzrakás árnyékában, s egy hosszúnyakú, hórihorgas tiszt megkerülvén a tüzet, odalépett Dolochovhoz.
+
+- Ön az, Clement! - mondotta. - Honnan az ördögből... - de rájövén, hogy tévedett, nem fejezte be, s elkomolyodva idegenül üdvözölte Dolochovot, megkérdezvén, miben lehet szolgálatára. Dolochov elmondta, hogy a bajtársával együtt az ezrede után igyekszik, s egész általánosságban megkérdezte a jelenlévőktől, nem tudnak-e valamit a hatodik ezredről. De senki se tudott róla semmit; és Petyának úgy rémlett, hogy a tisztek ellenséges indulattal és bizalmatlanul kezdték őt és Dolochovot fürkészni. Pár pillanatig valamennyien hallgattak.
+
+- Ha vacsorára is számítottak, attól ugyan elkéstek, - mondotta a tűz mögül egy hang visszafojtott nevetéssel.
+
+Dolochov azt felelte, hogy jóllakott, s hogy még az éjjel tovább kell menniök.
+
+Átadta a lovakat annak a katonának, a ki a kondért keverte, és lekuporodott a hosszúnyakú tiszt mellé a tűzhöz.
+
+Ez a tiszt le nem vette a szemét Dolochovról, és még egyszer megkérdezte tőle, melyik ezredből való? Dolochov, mintha nem hallotta volna a kérdést, nem felelt, és rágyújtván kurtaszárú franczia pipájára, a melyet a zsebéből vett elő, megkérdezte a tisztektől, meddig szabad előttük az út a kozákoktól.
+
+- Ott vannak ezek a zsiványok mindenhol, - felelt az egyik tiszt a tűz mögül.
+
+Dolochov azt mondta, hogy a kozákok csak az olyan elmaradottakra nézve veszedelmesek, mint ő és a bajtársa, de úgy nagyobb csapatokat aligha mernek megtámadni, tette hozzá kérdőleg. Senki se felelt semmit.
+
+"No, de most már talán csak megyünk", - gondolta Petya minden pillanatban, a mint ott ácsorgott a tűz mellett és hallgatta a beszélgetést.
+
+De Dolochov megint csak elkezdte a fönnakadt társalgást, s egyenesen megkérdezte tőlük, hány ember van egy-egy zászlóaljukban, hány zászlóaljuk és hány foglyuk van. A velük volt orosz foglyok száma után tudakozódva, Dolochov így szólt:
+
+- Utálatos egy dolog így vonszolni maguk után ezeket a kolonczokat. Legjobb volna halomra lövetni ezt a csőcseléket, - és olyan hangos és furcsa kaczagásra fakadt, hogy Petyának úgy tetszett, a francziák legott rájönnek az ámításra, s önkéntelenül egyet lépett hátrafelé a tűz mellől. Dolochov szavaira és kaczagására senki se felelt, s az egyik tiszt, a ki nem is látszott (a köpenyébe burkolva hevert a tűz mellett), fölkelt és valamit súgott egyik társának. Dolochov is fölkelt és szólította azt a katonát, a ki a lovaikat fogta.
+
+"Vajjon ideadják-e a lovainkat vagy sem?" - gondolta Petya s önkéntelenül is közelebb húzódott Dolochovhoz.
+
+A lovakat elővezették. - Adjon Isten, urak, - mondotta Dolochov.
+
+Petya bon soirt akart mondani, de képtelen volt egy szót is szólni. A tisztek valamit suttogtak egymás között. Dolochov csak nagy sokára tudott felkapaszkodni a lovára, mely sehogy sem akart nyugodtan állani; majd lépésben kifordult a kapun. Petya ott lovagolt mellette és szeretett volna, de nem mert hátrapillantani, hogy megnézze, vajjon futnak-e utánuk a francziák, vagy sem.
+
+Kiérve az útra, Dolochov nem lovagolt vissza, hanem végig ment a falun. Egy helyen megállott és fülelni kezdett. "Hallod?" - kérdezte. Petya megösmerte az orosz szót, s az őrtüzek mellett megpillantotta az orosz foglyok sötét alakjait. Leereszkedvén a hídhoz, Petya és Dolochov elhagyták az őrszemet, mely meg se pisszenve, nyugodtan járt föl és alá a hídon, és kijutottak a laposra, a hol a kozákok várakoztak rájuk.
+
+- Most pedig, Isten veled. Mondd meg Deniszovnak, hogy pitymallatkor az első lövésre, - szólott Dolochov és tovább akart menni, de Petya két kézzel kapott utána.
+
+- Nem! - kiáltott föl, - ön igazi hős. Oh milyen gyönyörű! Milyen remek! Mennyire szeretem önt!
+
+- Jó, jó, - szólott Dolochov, de Petya nem eresztette el őt, és Dolochov a sötétben is tisztán kivette, hogy Petya odahajolt hozzá. Meg akarta csókolni. Dolochov megcsókolta őt, elmosolyodott s megfordítván a lovát, eltűnt a sötétségben.
+
+
+
+X.
+
+Az őrházba visszatérve, Petya a pitvarban találta Deniszovot. Deniszov izgatottan, nyugtalanul s azon bosszankodva várta Petyát, hogy őt eleresztette.
+
+- Hála Istennek! - kiáltott föl. - Hála Istennek! - ismételte, a mint Petya lelkes elbeszélését hallgatta. - De, hallod-e, hogy vinne el az övdög, te miattad nem tudtam aludni! - dörmögte Deniszov. - No de hála Istennek, most aztán feküdj le és aludj. Veggelig még alhatnánk egyet.
+
+- De... Nem, - szólott Petya. - Nekem még nincs kedvem aludni. Aztán meg ösmerem magamat, ha most elalszom, akkor végem van. De meg hozzá is vagyok szokva, hogy ütközet előtt ne aludjam.
+
+Petya egy darabig még ott ült a szobában, s örömteljesen gondolt vissza kirándulásának a részleteire, és élénken elképzelte, hogy mi lesz majd holnap. Azután észrevevén, hogy Deniszov elaludt, fölkelt és kiment.
+
+Künn még egészen sötét volt. Az eső egészen elállott, de a fákról még hullottak a cseppek. Az őrházhoz odalátszottak a kozákok rőzse-kalyibái és az összekötözött lovak fekete alakjai. A zászló mellett két alak feketéllett, a melyek mellett lovak állottak, s a gugyorból fölpiroslott a kialvófélben lévő tűz pislogó zsarátnoka. A kozákok és a huszárok nem mind aludtak; itt-ott a hulló cseppek neszével és a lovak csámcsogásának közeli hangjaival együtt halk és suttogó beszéd is hallatszott.
+
+Petya kilépett a pitvarból, körülnézett a sötétben és odament a szekerekhez. A szekerek alján hortyogott valaki, mellettük pedig zabot ropogtatva fölnyergelt lovak állottak. Petya a sötétben is fölismerte a lovát, a melyet, bár egyszerű kisorosz ló volt, Karabachnak keresztelt el és odalépett hozzá.
+
+- Nos, Karabach, holnapra aztán lesz ám dolgunk, - mondotta s megszagolván az orraczimpáit, megcsókolta.
+
+- Mi az, uram, nem alszik? - kérdezte az a kozák, a ki a szekér alatt kuporgott.
+
+- Nem: de... Lichacsev, azt hiszem úgy hívnak? Csak az imént érkeztem vissza. A francziáknál jártunk. - Petya teljes részletességgel elmesélte a kozáknak nemcsak a kirándulását, de azt is, hogy miért jártak ott, és hogy miért tartja ő azt, hogy jobb akár az életét is koczkára tenni, mintsem hűbele Balázs módjára cselekedni.
+
+- De tán szundikálna egy cseppet, - szólott a kozák.
+
+- Nem, megszoktam én ezt már, - felelt Petya. - Nem kopott még el a kova a pisztolyaitokban? Én hoztam magammal. Nincs rá szükséged? Adok, ha kell.
+
+A kozák kibújt a szekér alól, hogy jobban lássa Petyát.
+
+- Ez mind azért van, mert én megszoktam, hogy mindenben pontos legyek. - Vannak, a kik csak Isten nevében indulnak útnak, nem készülnek és később aztán megbánják. Én ezt nem szeretem.
+
+- A' már igaz, - hagyta jóvá a kozák.
+
+- De nézd csak, kérlek, élesítsd meg a kardomat, eltomp... (de Petya félt hazudni), mert még soha nem is volt megélesítve. Lehet?
+
+- Miért ne lehetne.
+
+Lichacsev fölkelt, kotorászott a csomagok közt, és Petya fülét csakhamar megütötték az aczél és a köszörűkő harczias hangjai. Fölmászott az egyik szekérre és leült a szélére. A kozák a szekér alatt a kardot élesítette.
+
+- Hát a fiúk alusznak? - kérdezte Petya.
+
+- Ki alszik, ki meg nem.
+
+- Hát az a fiú?
+
+- A Veszennij? Ott ragadt valahol a pitvarban. Csupa félelemből úgy alszik, mint a duda. Milyen örömben volt.
+
+Petya ez után jó darabig hallgatott s a hangokra figyelt. Léptek hallatszottak a sötétben, s megjelent egy fekete alak.
+
+- Hát te mit köszörülsz? - kérdezte egy ember a szekérhez lépve.
+
+- A gazdámnak élesítem meg a kardját.
+
+- Ez már beszéd, - szólott az ösmeretlen, a kit Petya huszárnak nézett. - Van-e valahol egy poharatok?
+
+- Amott van ni, a kerék mellett. - A huszár fogta a poharat. - Nemsokára megvirrad, - mondotta ásítva és odább állott valahová.
+
+Petyának tudnia kellett volna, hogy ő most az erdőben, Deniszov csapatánál, az úttól egy versztnyire van, hogy egy a francziáktól zsákmányolt szekéren ül, a melyhez köröskörül lovak vannak odakötve, hogy alatta Kupony Lichacsev, a kozák élesíti a kardját, hogy a nagy fekete pont, ott balra, az őrház, az a fényes pont ott balra meg a pislákoló őrtűz, hogy az az ember, a ki pohárért jött oda, - huszár, a ki inni akar; de ő minderről nem tudott és nem is akart tudni semmit. Tündérországban kalandozott, a melyben semmi sem hasonlított a valósághoz. Az a nagy, fekete folt, lehet, hogy őrház volt, de az is lehet, hogy egy barlang, mely bevezet a föld mélyébe. Az a piros folt, lehet, hogy tűz, de az is lehet, hogy valami rettenetes szörnyetegnek a szeme. Lehet, hogy csakugyan egy szekéren ül, de nagyon könnyen lehet az is, hogy nem szekéren, hanem egy irgalmatlanul magas tornyon ül, a melyről, ha lepottyan, egy egész napon, egész hónapon át esik, folyton esik és még se jut le soha. Lehet, hogy a szekér alatt egyszerűen Lichacsev ül, de az is lehet, hogy ez a világon a legjobb, legvitézebb, legcsodálatosabb és legkiválóbb ember, a kit senki sem ösmer. Lehet, hogy csakugyan egy huszár jött vízért és leszállt a laposba, de az is lehet, hogy csak eltűnt szem elől, végképpen eltűnt, s voltaképpen itt se volt.
+
+Bármit látott volna most Petya, nem lepte volna meg semmi. Tündérországban kalandozott, a hol nem volt lehetetlen semmi.
+
+Fölpillantott az égre. S az ég épp oly tündéries volt, mint a föld. Tisztult az ég, és a fák sudarai fölött gyorsan szálltak tova a felhők, s egymásután tárták föl a csillagokat. Olykor úgy tetszett, hogy teljesen kitisztult az ég, s csak sötét és tiszta boltozata látszott. Olykor úgy látszott, hogy ezek a fekete foltok - felhők. Olykor úgy rémlett, mintha az ég magasra emelkednék az ember feje fölött; olykor viszont olyan mélyen alászállott, hogy akár kézzel is el lehetett volna érni.
+
+Petya kezdte behúnyni a szemeit s elkezdett bóbiskolni.
+
+Hullottak a cseppek. Halk beszéd hallatszott. A lovak meg-meg horkantak s megcsipkedték egymást. Valaki hortyogott.
+
+- Zs - zszs - zszszs - zs - zszs... - zúgott az élesedő kard és Petya egyszerre pompás zenét hallott, mely valami ösmeretlen és ünnepélyesen édes hymnust játszott. Petyának volt tehetsége a zenére, épp úgy, mint Natasának, és több, mint Nikolajnak, de soha se tanult s nem is gondolt a zenére, és éppen azért, azok a dallamok, a melyek most a fejében egészen váratlanul megcsendültek, valami különös újság ingerével hatottak rá. A zene mind hangosabban és hangosabban szólt. A dallam is mind jobban kidomborodott és hangszerről-hangszerre szökdelt. Következett valami, a mit fugának hívnak, bár Petyának halvány sejtelme se volt arról, mi az a fuga. Minden hangszer, mely hol a hegedűre, hol a trombitára emlékeztetett, de szebb és tisztább volt, mint a hegedű vagy a trombita, - minden hangszer a magáét játszotta, s még mielőtt a maga dallamát befejezte volna, beleolvadt egy másikba, mely ugyanúgy kezdődött, egy harmadikba, egy negyedikbe, majd valamennyien összeolvadtak, szétbomlottak és hol valami ünnepélyes templomi énekben, hol valami ragyogóan tündöklő és diadalmas visszhangban újra összeölelkeztek.
+
+"Jaj, hiszen én ezt csak álmodtam", - mondotta magában Petya, a mint előre bukott a feje. "Ez csak úgy cseng a fülemben. De az is lehet, hogy ez az én művem. Nos hát, rajta. Hadd szóljon az én zeném! Csak rajta!..."
+
+Behúnyta a szemeit. S mindenfelől, a nagy messzeségből megrezdültek a hangok, elkezdtek összeolvadni, szertefolyni, ölelkezni, míg végül ugyanabban az édes és diadalmas hymnusban megint egyesültek. - Oh milyen gyönyörűség! A mennyit akarok, és a milyet akarok, - mondotta magában Petya. Megpróbálta vezetni a hangszereknek ezt az óriási karát.
+
+- No most, halkabban, halkabban, elhalóan. S a hangok szépen engedelmeskedtek neki. - No, most erősebben, vidámabban. Még, még ujjongóbban. - S az ösmeretlen mélységekből hatalmas, diadalmas hangok törtek elő. - No most, az énekhangok! - parancsolta Petya. És a távolból eleinte férfi-, majd női-hangok hallatszottak. A hangok egyenletes, diadalmas erővel fokozódtak. Petya örült és borzadt, a mint szokatlan szépségükben gyönyörködött.
+
+Az ünnepélyes, diadalmas indulóval összeolvadt az ének, s a cseppek hullottak, és zs - zszs - zszszs - zs... - süvített a kard, és megint meg-meg horkanva egymást csipkedték a lovak, de ez nemcsak, hogy nem zavarta meg a kart, de sőt összeolvadt vele.
+
+Petyának fogalma se volt róla, hogy ez meddig tartott; ő csak élvezett, egész idő alatt csodálkozott az élvezetén és csak azt sajnálta, hogy nem volt kivel megosztania azt. Lichacsev gyöngéd hangjára ébred föl.
+
+- Készen van, nagyságos uram, akár ketté hasíthatja vele azt a francziát.
+
+Petya felocsúdott.
+
+- Már pirkad, csakugyan, virrad! - kiáltott föl.
+
+Az addig láthatatlan lovak most tisztán láthatókká lettek, s a csupasz ágakon nedves világosság szűrődött keresztül. Petya megrázkódott, felugrott, elővett a zsebéből egy ezüstrúbelt, odaadta Lichacsevnek, próbaképpen egyet suhintott a kardjával és visszatette a hüvelyébe. A kozákok eloldották a lovaikat és meghúzták rajtuk a hevedereket.
+
+- Ime itt a parancsnok is, - mondotta Lichacsev.
+
+Deniszov kilépett az őrházból, szólította Petyát és kiadta a parancsot a készülődésre.
+
+
+
+XI.
+
+A virradat félhomályában szaporán szétválasztották a lovakat, meghúzták a hevedereket és sorakoztak. Deniszov ott állt az őrháznál és utolsó parancsait osztogatta. A csapat gyalogsága a sárban lubiczkolva ment előre az úton, s a fák között hamarosan beleveszett a virradat ködébe. A kozáktiszt valamit parancsolt a kozákoknak. Petya a kantárnál fogva tartotta a lovát, és türelmetlenül várta a "lóra!" vezényszót. Hideg vízzel lemosott orczái és különösen a szemei tüzesek voltak, hideg borzongás futott végig a hátán, s egyenletes és szapora remegés fogta el egész testét.
+
+- Nos, készen van-e minden? - kérdezte Deniszov. - Hozzátok a lovakat.
+
+Előhozták a lovakat, Deniszov megharagudott a kozákra azért, hogy a hevederek nem voltak jól meghúzva, s miután jól kiszidta a legényét, felült a lovára. Petya a kengyelvashoz kapott. A lova, szokás szerint, meg akarta harapni a lábikráját, de Petya nem is érezvén a testsúlyát, szaporán nyeregbe kapott, és a sötétben hátrapillantva a mögötte megindult huszárokra, odament Deniszovhoz.
+
+- Fedorovics Vaszily, meg fog-e bízni valamivel? Az Istenre kérem... tegye meg... - mondotta. Deniszov úgy látszott, mintha teljesen megfeledkezett volna róla, hogy Petya is a világon van. Ránézett.
+
+- Csak egyve kévlek, - mondotta szigorúan: - engedelmeskedjél nekem, és ne avatkozzál semmibe. Deniszov egész úton egyetlen szót se szólt többé Petyához, és szótlanul ült a lován. Mikor az erdő szélére értek, a mezőségen már szemlátomást derengeni kezdett. Deniszov suttogva mondott valamit a kozák tisztnek, és a kozákok szaporán elvonultak Petya és Deniszov mellett. Mikor valamennyien elvonultak, Deniszov is megindította a lovát és leereszkedett a dombról. A lovak a farukra ereszkedve csúsztak le lovasaikkal a laposra. Petya Deniszov mellett lovagolt. Egész teste mind erősebben remegett. Mind világosabb és világosabb lett s csak a messze fekvő tárgyak voltak még ködbe burkolva. Mikor leérkeztek, Deniszov hátrapillantott s a fejével intett a mellette álló kozáknak.
+
+- A jelt! - mondotta. A kozák fölemelte a kezét s eldördült egy lövés. És ugyanabban a pillanatban előrevágtató lovak dobogása, minden oldalról vad kiáltások és újabb lövések hallatszottak.
+
+Ugyanabban a pillanatban, mikor az első lódobogás fölhangzott, Petya végigvágott a lován, s nem engedelmeskedvén Deniszovnak, a ki eszeveszetten ordítozott utána, a kantárszárakat megeresztve vágtatott előre. Petyának úgy rémlett, hogy abban a pillanatban, a mikor a lövés eldördült, olyan világos lett, akár délben. Odarohant a hídhoz. Előtte kozákok vágtattak az úton. A hídnál beleütközött egy elmaradt kozákba, de legott sietett tovább. Elől valamiféle emberek, - alkalmasint a francziák voltak, - az út jobb oldaláról átszaladtak a túloldalra. Egyikük Petya lovának a lábai alatt belebukott a sárba.
+
+Az egyik viskónál összetorlódtak a kozákok és valamit csináltak. A tömeg közepén borzalmas kiáltás hangzott föl. Petya odarohant a tömeghez és az első, a mit látott, egy francziának a sápadt, remegő állú arcza volt, a ki kétségbeesetten kapaszkodott egy felé irányzott lándzsa nyelébe.
+
+- Hurrá!... Fiúk... előre... - kiáltott föl Petya és még jobban megeresztvén tüzes lovának a kantárját, vadul száguldott végig az utczán.
+
+Elől lövések hallatszottak. Kozákok, huszárok és lerongyolódott orosz foglyok, a kik az út két oldalán futottak, hangosan és össze-vissza ordítoztak. Egy mogorva és pirosarczú franczia, kék köpeny a vállán, feje födetlen, szuronynyal védekezett a huszárok ellen. Mire Petya odaért, már elesett volt. "Megint elkéstem", villant meg Petya fejében, s elrohant oda, a honnét a sűrű lövöldözés hallatszott. A lövések annak az úrilaknak az udvaráról hallatszottak, a melyben az éjjel Dolochovval járt. A francziák meghúzták magukat a bozóttal benőtt kertben a sövény mögött és onnan lövöldöztek a kapuban szorongó kozákokra. A kapuhoz érve Petya a lőporfüstben megpillantotta a sápadt és szinte zöldes arczszínű Dolochovot, a ki valamit kiabált az embereinek. - Állj! A gyalogság várjon! - ordítozta éppen akkor, mikor Petya odament hozzá.
+
+- Várni?... Hurrá!... - kiáltott föl Petya, s egy pillanatig sem késve rohant arrafelé, a honnan a lövések hallatszottak, s a hol legsűrűbb volt a lőporfüst. Sortűz hallatszott s iszonyúan fütyöltek a repülő és itt-ott becsapó golyók. A kozákok és Dolochov berohantak Petya után a ház kapuin. A francziák közül az imbolygó sűrű füstben egyesek elhajigálták a fegyvereiket és kiszaladtak a bozótból, neki a kozákoknak, mások pedig a hegyen le a tó felé menekültek. Petya végigszáguldott a ház udvarán, és a helyett, hogy fogta volna a kantárszárat, mindkét kezével furcsán és szaporán integetett és mindinkább oldalt hajolt a nyeregben. A ló nekiszaladván egy a hajnali világosságban pislogó tűzrakásnak, megtorpant és Petya nagyot zuhant a lucskos földre. A kozákok látták, a mint a kezei és lábai szaporán rángatóztak, bár a feje meg se moczczant. Golyó ment keresztül a fején.
+
+Dolochov éppen a legidősebb franczia tiszttel beszélgetett, a ki fehér kendővel a kardján kilépett a házból és kijelentette, hogy megadják magukat; hamarosan leszállt a lováról és odament a szétterpesztett karokkal és mozdulatlanul a földön heverő Petyához.
+
+- Vége, - mondotta elkomolyodva és odament a kapun vele szembe közeledő Deniszov elé.
+
+- Meghalt?! - kiáltott föl Deniszov, a ki már messziről látta azt az ösmerős, és minden kétségen felül élettelen helyzetet, a melyben Petya teste hevert.
+
+- Vége, - ismételte Dolochov, mintha ennek a szónak a kiejtése élvezetet szerzett volna neki, és szaporán odament a foglyokhoz, a kiket a kozákok hamarosan körülvettek. - Mi nem viszünk foglyokat! - kiáltott oda Deniszovnak.
+
+Deniszov nem felelt; odament Petyához, leszállott a lováról s reszkető kézzel maga felé fordította Petya sárral és vérrel beföcsölt és immár halavány arczát.
+
+"Úgy megszoktam az édességet. Pompás mazsola, tartsák meg mind", - jutott az eszébe. S a kozákok csodálkozva füleltek azokra a kutyaugatáshoz hasonló hangokra, a melyekkel Deniszov szaporán elfordult s a sövényhez lépve mind a két kezével belekapaszkodott.
+
+A Deniszov és Dolochov által visszazsákmányolt orosz foglyok közt Bezuchij Pierre is ott volt.
+
+
+
+XII.
+
+A foglyok ama csapatára vonatkozólag, a melyhez Pierre is tartozott, Moszkvától egészen idáig semmi újabb rendelkezést se tett a franczia főparancsnokság. Október huszonkettedikén ez a csapat már nem volt ugyanazokkal a csapatokkal és szekerekkel együtt, a melyekkel Moszkvából elindult. Azoknak a kétszersülttel megrakott társzekereknek a felét, a melyek az első napokban utánuk jöttek, zsákmányul ejtették a kozákok, a másik fele pedig előrement; a gyalog lovasoknak, melyek előttük vonultak, már hírmondója se maradt; eltűntek mind. A tűzérség helyét, mely az első napokban ott látszott előttük, most Junot marsall óriási szekerei foglalták el, melyeket westpháliaiak kísértek. A foglyok után pedig a lovasság társzekerei következtek.
+
+Vjazmától kezdve a franczia csapatok, a melyek addig három hadoszlopban meneteltek, egy rakáson folytatták az útjokat. A rendetlenségnek azok a jelei, a melyeket Pierre már a Moszkva után következő legelső pihenőnél észrevett, most a legmagasabb fokra hágtak.
+
+Az az út, a melyen haladtak, mindkét oldalán el volt borítva elesett lovakkal; az úton különféle csapattestektől elmaradozott, lerongyolódott emberek kószáltak szanaszét és hol csatlakoztak a vonuló hadoszlophoz, hol megint elmaradoztak tőle.
+
+A menetelés alatt több izben támadt vaklárma, s a fedező csapatok katonái lekapták a fegyvereiket, lőttek és egymást szorongatva, hanyatt-homlok szaladtak szét, de később megint csak összeverődtek és szidták egymást hiábavaló rémületükért.
+
+Ez a három együtt haladó különítmény, - a lovassági raktár, a fogoly-szállítmány és Junot vonatszakasza, - még mindig valami külön egészet alkotott, bárha az egyik is, a másik is, a harmadik is szaporán olvadt lefelé.
+
+A szállítmányból, a mely eleinte százhúsz szekérből állott, most alig maradt hatvan; a többieket vagy elharácsolták tőlük, vagy ők maguk hagyták cserben. Junot szekerei közül szintén elvesztettek vagy elhagytak néhányat. Három szekeret Davoust hadtestének az elmaradott emberei raboltak ki. Pierre a németek beszélgetéséből megtudta, hogy ehhez a szállítmányhoz nagyobb őrséget osztottak be, mint a foglyokhoz, és hogy egyik társukat, egy német katonát, magának a marsallnak a parancsára lőttek agyon azért, mert egy ezüstkanalat találtak nála, a mely a marsallé volt.
+
+De ebből a három különítményből leginkább megcsappant a foglyok szállítmánya. Abból a háromszázharmincz emberből, a ki Moszkvából elindult, már csak száznál is kevesebb volt. A foglyok még jobban terhére voltak a fedezetül szolgáló csapatoknak, mint akár a lovassági raktár nyergei, akár Junot szekerei. Azt még értették, hogy a nyergek és a Junot kanalai értek valamit, de hogy miért kellett az éhes és didergő katonáknak ugyanolyan éhes és didergő oroszokat őrizniök, a kik megdermedve maradtak el útközben, s a kiket agyon kellett lőniök, ez nemcsak érthetetlen, de visszataszító is volt előttük. És a kísérő csapatok, mintegy attól tartván, hogy nyomorúságos helyzetükben esetleg át találnák magukat engedni a foglyok iránt való szánalom érzésének, ezzel csak még jobban rontották a helyzetüket, kérlelhetetlen szigorral és ridegséggel bántak el velük.
+
+Dorogobuzsban, mialatt a kísérő katonák a foglyokat egy istállóba zárva, elmentek a saját raktárukat fosztogatni, a fogoly katonák közül néhányan a fal alját kiásván, megszöktek, de a francziák elcsípték és főbe lőtték őket.
+
+Az a Moszkvából való kivonuláskor megállapított rend, a mely szerint a tisztek a katonáktól el voltak különítve, már régen megbomlott; mindazok, a kik még tudtak járni, együtt mentek, és Pierre már a harmadik napon megint csatlakozott Karataevhez és a görbelábú kékesszürke kis kutyához, a mely Karataevet választotta gazdájának.
+
+Karataev a Moszkvából való kivonulás után harmadnapra megint megkapta azt a lázt, a mely miatt a moszkvai kórházban is feküdt, s minél inkább gyengült, Pierre annál inkább elmaradozott tőle. Pierre maga se tudta miért, de azóta, hogy Karataev elkezdett gyengülni, Pierrenek erőszakot kellett magán elkövetnie, hogy odamenjen hozzá. És mikor odament hozzá és azokat a halk sóhajtásokat hallotta, a melyekkel Karataev a pihenőkön rendesen le szokott pihenni, és azt a folyton erősbödő rossz szagot érezte, melyet Karataev terjesztett, mind távolabbra húzódott tőle, és utóbb már rá se gondolt többé.
+
+A fogságban, abban a pajtában, Pierre nem az eszével, hanem egész lényével rájött arra, hogy az ember a boldogságra van teremtve, hogy a boldogság ő benne magában, a természetes emberi igények kielégítésében rejlik, és hogy minden boldogtalanságnak nem a nélkülözés, hanem a bőség a forrása; de most, a hadjáratnak ebben az utolsó három hetében még egy másik új és megnyugtató igazságot is fedezett föl, - rájött arra, hogy az életben semmi rettenetes sincsen. Rájött, hogy éppen úgy, a mint nincs a világon olyan helyzet, a melyben az ember teljesen szabad és boldog lehetne, éppen úgy olyan helyzet sincsen, a melyben boldogtalan volna és minden szabadságától meg volna fosztva. Rájött, hogy a szenvedésnek és a szabadságnak is meg van a maga határa, és hogy ez a határ meglehetősen szűk; hogy az az ember, a ki a miatt szenved, hogy rózsákból vetett ágyán felpöndörödött egy rózsaszirom, éppen úgy szenved, mint most ő, a ki a puszta, nyirkos földön alszik s mialatt az egyik oldalát melengeti, a másikon fázik; hogy akkor, a mikor felhúzta szűk, báli harisnyáit, éppen úgy szenvedett, mint most, a mikor már teljesen mezitláb járt (a czipő már rég lerongyolódott a lábáról) s tele voltak a lábai fekélyekkel. Rájött, hogy akkor, a mikor, mint ő hitte, a maga akaratából elvette a feleségét, semmivel se volt szabadabb, mint most, a mikor bezárták őt éjszakára egy istállóba. Mindabból, a mit később ő maga is szenvedésnek nevezett, de a mit akkor szinte alig érzett, a legfőbb mezitelen, feltört és sebes lábainak a sajgása volt. (A lóhús ízletes és tápláló, a lőpornak a sót pótoló salétrom szaga szinte kellemes volt, a hideg nem volt tűrhetetlen, a mennyiben napközben és járás közben még melege is volt, éjszakánkint meg ott voltak az őrtüzek; a tetűk, a melyek csípték, csak melegítették a testét.) Csak egy volt olyan rettenetes eleinte, - a lábai.
+
+Mikor a menetelés második napján megnézte a tűz mellett a lábán a fekélyeket, azt hitte, hogy lehetetlen lesz többé lábra állania, de mikor valamennyien fölkerekedtek, ő is csak utánuk sántikált, és később, mikor belemelegedett, minden fájdalom nélkül ment tovább, bár estére még rettenetesebb állapotba jutottak a lábai. De ő rájuk se hederített és egészen másra gondolt.
+
+Pierre csak most értette meg az ember életerejét a maga teljességében, és annak a képességnek a megváltó erejét, hogy a figyelmét egyes dolgokról másra terelje át, a minek éppen olyan szerepe van az emberben, mint a gőzgépeken annak a biztosító szelepnek, mely abban a pillanatban, a mikor a gőz sűrűsége a megengedett határokat túllépi, tüstént kiereszti a fölösleges gőzt.
+
+Se nem látta, se nem hallotta, mint lövöldözték agyon az elmaradozó foglyokat, bár már több százan pusztultak el ilyen módon. Rá se gondolt Karataevre, a ki, miután napról-napra gyengült, alkalmasint hasonló sorsnak nézett elébe. De még kevésbbé gondolt magára. Minél súlyosabbra vált a helyzete, minél rettenetesebb színben látta a jövendőt, annál inkább függetlenítette magát attól a helyzettől, a melyben volt, s örömteljes és megnyugtató gondolatok, emlékek és képzetek váltakoztak a lelkében.
+
+
+
+XIII.
+
+Huszonkettedikén délben Pierre egy sáros és sikamlós úton ment hegynek fölfelé, s hol a lábait, hol a hepehupás útat nézegette. Olykor egy-egy pillantást vetett arra az ösmerős tömegre, mely őt körülvette, majd megint a lábait nézte. Ez is, az is egyformán közel állott hozzá, s egyformán ösmerős volt előtte. A szürkés-lila, görbelábú Szjerij, vidáman futott az út szélén és olykor, ügyességének és elégedettségének a bizonyításául, egyik hátsó lábát maga alá kapta, és három lábon biczegett tovább, majd ismét mind a négyen szaladt és ugatva rohant rá a dögökön lakmározó varjakra. Szjerij vidámabb és fürgébb volt, mint Moszkvában. Az embertől kezdve a lóig, a feloszlás különböző állapotában, mindenféle állatnak a hullái hevertek szanaszét köröskörül; a farkasokat távoltartották az útról a rajta vánszorgó emberek, és így Szjerij kénye-kedve szerint telezabálhatta magát.
+
+Már reggel óta szitált az eső, s mindig úgy látszott, hogy legott eláll és kitisztul az ég, mikor egy-egy rövidebb szünet után még jobban megeredt a zápor. Az esőtől átázott föld már nem fogadott magába több vizet, s így az út kátyúiban egész patakok csörgedeztek.
+
+Pierre jobbra-balra tekintgetve ment az útján, s hármasával számlálgatta az újjain a lépéseket. Gondolatban az esőhöz fordulva, imígyen biztatgatta magában: nocsak, nocsak, rajta, rajta hát.
+
+Neki úgy tetszett, hogy nem gondol semmire; de valahol messze és mélyen, fontos és megnyugtató gondolatok támadtak föl a lelkében. Ezek a gondolatok Karataevnek tegnap folytatott beszélgetéséből fakadtak.
+
+Tegnap az éjjeli pihenő-helyen, Pierre a kialvó tűz mellett dideregvén, fölkelt és áttelepedett a legközelebbi, jobban égő tűz mellé. E mellett a tűz mellett, a melyhez odament, köpenyével, mint valami miseruhával nyakig betakarózva ott ült Platon, s öblös, kellemes, de gyönge és beteges hangján egy Pierre előtt ösmert históriát mesélt a katonáknak. Éjfél már jóval elmúlt. Ez volt az az időszak, a mikor Karataev a lázrohamától rendszerint megélénkült, és különösen eleven szokott lenni. Pierre, mikor a tűzhöz lépve meghallotta Platon gyönge és beteges hangját és megpillantotta a tűz által fényesen megvilágított, szánalmas arczát, valami kellemetlen nyilalást érzett a szívében. Megrettent az iránta érzett szánalomtól és el akart menni, de más tüzet nem látott, s így, iparkodván nem nézni Platonra, letelepedett a tűz mellé.
+
+- Nos, hogy' vagy az egészségeddel? - kérdezte tőle.
+
+- Az egészségemmel? A ki panaszkodik, azt nem engedi meghalni az Isten, - mondotta Karataev s legott visszatért a megkezdett elbeszéléshez.
+
+- Nos tehát, barátim, - folytatta Platon, sovány és sápadt arczán mosoly és valami különös, örömteljes csillogás a szemében. - Nos tehát, barátim...
+
+Pierre már régen ösmerte ezt a históriát, Karataev már legalább hatszor, és mindannyiszor örömteljes érzéssel, elmondta volt neki. De bármilyen jól ösmerte is Pierre ezt a históriát, most mégis úgy hallgatta, mintha valami egészen új lett volna, és az a titkos elragadtatás, mely Karataevet beszédközben szemlátomást elfogta, Pierre-re is átragadt. Ez a história egy öreg kereskedőről szólott, a ki derék és istenfélő életet élt a családjával, és egy ízben egy társával, egy gazdag kereskedővel, elment a nizsniji vásárra.
+
+"Megszállván egy fogadóban, mind a két kereskedő lefeküdt aludni, és másnap az istenfélő kereskedő társát meggyilkolva és kirabolva találták meg a szobájában. A véres késre az öreg kereskedő párnái alatt akadtak rá. A kereskedőt törvény elé állították, megkorbácsolták, és az orrlyukait felhasítva, - a mint illett, - mesélte Karataev, - kényszermunkára ítélték.
+
+- Nos tehát, barátim (ekkor érkezett oda Pierre Karataevhez), azóta több mint tíz esztendő múlt el. Az ott éldegél valahol mint fegyencz. Megadja magát a sorsnak, a mint illik is, és semmi rosszat se cselekszik. Csak arra kéri az Istent, hogy engedje már meghalni. - Helyes. És a fegyenczek éjjelenkint épp úgy összeültek, mint mi, és az öreg is ott volt közöttük. Szóba került, hogy ki miért szenved, s kinek mi volt a bűne. Kezdték mesélni, hogy az egyik egy, a másik két gyilkosságot követett el, az egyik gyújtogatott, a másik katonaszökevény volt, és így tovább, kezdték az öreget faggatni: hát te, vajjon miért szenvedsz, öreg? Én, kedves czimboráim, a magam és az emberek bűneiért szenvedek. Én se nem öltem, sem idegen jószághoz nem nyúltam, legföljebb, ha egy-egy koldust fölruháztam. Én, kedves czimboráim, kereskedő vagyok, és nagy vagyonom volt. Így és így, aszongya. És elmondott nekik mindent, annak rendje és módja szerint. Én, aszongya, magamért nem búsulok. Úgy látszik, ez volt az Isten akarata. Én csak az öregemet és a gyermekeimet sajnálom, - aszongya. S erre az öreg sírva fakadt. Véletlenül ott volt a társaságukban az az ember is, a ki annak idején azt a kereskedőt meggyilkolta. Hol történt az, öreg? - kérdi. - Mikor, melyik hónapban? Jól kikérdezte. Megfájult a szíve. Odament hát az öreghez és a lábaihoz borult. Öregem, te én miattam jutottál ide. Ez szent egy igaz; fiúk, aszongya, ez az ember ártatlanul, minden ok nélkül szenved. Azt a gyilkosságot, aszongya, én követtem el, s a kést, mikor aludtak, én rejtettem a párnák alá. Bocsáss meg, öregem, aszongya, a Krisztusra kérlek, bocsáss meg."
+
+Karataev elhallgatott, örvendve elmosolyodott, belenézett a tűzbe s megigazította benne a fahasábokat.
+
+- "Az öreg meg imígyen szólott: az Isten meg fog bocsátani neked, de lásd ni, aszongya, valamennyien bűnösek vagyunk. Már én csak az én bűneimért szenvedek, melyekért már oly sok forró könnyűt hullattam. És képzeljétek czimborák," - mondotta Karataev mind derültebben és elragadtatással teljes sugárzó mosolylyal, mintha az elbeszélésnek legfőbb bája és jelentősége abban volna, a mi most következik, - "képzeljétek, czimborák, ez a gyilkos maga jelentkezett a hatóságnál. Én, aszongya, hat embert öltem meg (nagy gonosztévő volt), de valamennyinél jobban sajnálom ezt az öreg embert. Én miattam ne szenvedjen tovább. Jelentkezett: jegyzőkönyvet vettek föl, és elküldték annak rendje és módja szerint. Persze messze kellett küldeni, míg aztán a törvényszék átvizsgálta az ügyet, míg megírtak mindent, a mit kellett, sok idő telt el. Még a czár elé is került a dolog. Egyszerre jött egy czári ukáz: el kell az öreget bocsátani, kárpótlást kell neki adni annyit, a mennyit megítéltek, - jöttek az iratok s elkezdtek kutatni az öreg után. Hol az az öreg, a ki ártatlanul szenvedett? Jött neki egy írás, magától a czártól. Elkezdték keresni." Karataevnek megrezzent az álla. "Az Isten ekkorra már megbocsátott neki, - meghalt. Úgy ám, czimborák," - fejezte be Karataev, és jó darabig mosolyogva bámult maga elé.
+
+Nem maga az elbeszélés, hanem annak titokzatos jelentése, az az örömteljes elragadtatás, mely Karataev arczán sugárzott és ennek az örömnek a titokzatos jelentősége volt az, a mi Pierre lelkét most, bár homályosan, de olyan örömmel eltöltötte.
+
+
+
+XIV.
+
+- Helyre! - kiáltott föl egyszerre egy hang. A foglyok és a kísérő katonák közt örömteljes izgalom s boldog és ünnepélyes várakozás támadt. Minden oldalról vezényszók hallatszottak, és balfelől, a foglyokat megkerülve, gyors ügetéssel, szép lovakon, jól öltözött lovasok bukkantak föl. Minden arczon kiült annak a feszült figyelemnek a kifejezése, mely a legfőbb hatalom közelségekor az embereknél tapasztalható. A foglyok csoportba verődtek, már leszorították őket az útról. A kísérő katonák sorakoztak.
+
+- A császár! A marsall! A herczeg!... - és alig hogy a jól táplált kísérő katonák elvonultak, előrerobogott egy szürke batár. Pierre úgy futólag látta egy háromszögletű kalapos embernek a nyugodt, szép, pufók és fehér ábrázatát. Ez a marsallok egyike volt. A marsall tekintete ráesett Pierre erőteljes és feltűnő alakjára, és Pierre abban a kifejezésben, a melylyel ez a marsall a homlokát ránczolta s az arczát elfordította, mintha szánalmat s ennek az elpalástolására irányuló szándékot fedezett volna föl.
+
+A tábornok, a ki a szállítmányt vezette, piros és rémült arczczal hajszolva a lovát, ügetett a batár után. Néhány tiszt összedugta a fejét, s a katonák legott körülvették őket. Valamennyiüknek izgatott és feszült volt az arczkifejezése.
+
+- Mit mondott? Mit mondott? - hallotta Pierre mindenfelől.
+
+A marsall megérkezésekor a foglyok csoportba verődtek s Pierre megpillantotta köztük Karataevet, a kit aznap még nem látott. Karataev a köpenyébe burkolózva egy nyárfához támaszkodva ült. Az arczán, a tegnapi örömteljes megindultság kifejezésén kívül, mely az öreg kereskedő ártatlan szenvedéseinek az elbeszélése közben elfogta, még a csöndes ünnepélyességnek valami kifejezése ült.
+
+Karataev jóságos és kerek szemeivel, melyekben könnyek csillogtak, ránézett Pierre-re, és szemlátomást hívta őt magához, valamit akart mondani neki. De Pierre-en valami borzadás vett erőt. Úgy tett, mintha nem is vette volna észre a pillantását és sietve tovább ment.
+
+Mikor a foglyok újra megindultak, Pierre hátranézett. Karataev ott ült az út szélén a nyárfa mellett; és két franczia valamin tanakodott mellette. Pierre nem nézett többé hátra. Biczegve ment fölfelé a hegyen.
+
+Hátulról, arról a helyről, a hol Karataev ült, lövés hallatszott. Pierre egészen tisztán hallotta ezt a lövést, de ugyanabban a pillanatban, a mikor hallotta, eszébe jutott, hogy még nem fejezte be annak, a marsall megérkezése előtt megkezdett kiszámítását, hogy hány napi út van még hátra Szmolenszkig. És elkezdett számolgatni. Két franczia katona rohant el Pierre mellett, a kik közül az egyik még a kezében tartotta füstölgő fegyverét. Mindaketten sápadtak voltak, - az egyik bátortalan pillantást vetett Pierre-re, - és Pierre valami ahhoz hasonlót látott az arczkifejezésükben, a mi akkor a kivégzés után ott remegett annak a fiatal katonának az arczán. Pierre ránézett a katonára, és eszébe jutott az, a mint ez a katona most harmadnapja a tűz mellett szárítkozván, kiégette az ingét, s a mint a többiek jót kaczagtak rajta.
+
+Hátul, azon a helyen, a hol Karataev ült, keservesen szűkölt egy kutya. "Lám a bolond, ugyan mit vonít?" - gondolta Pierre.
+
+A katonák és a bajtársak, a kik Pierre mellett mentek, épp oly kevéssé néztek hátra arra a helyre, a hol az a lövés eldördült s a honnan a kutya vonítása hallatszott; de komor kifejezés ült mindenikük arczán.
+
+
+
+XV.
+
+A lovassági raktár, a foglyok és a marsall podgyászos szekerei, Samseva faluban megállottak. Az emberek valamennyien az őrtüzek körül verődtek össze. Pierre odament a tűzhöz, evett egy kis sült lóhúst, leheveredett háttal a tűz felé és legott elaludt. Megint azt az álmát aludta, mint akkor Moszkvában, Borodino után.
+
+A valóság eseményei megint összeölelkeztek a lelkében az álmokkal és valaki, ő maga-e vagy más, megint gondolatokat sugalmazott neki, még pedig ugyanazokat, mint akkor, ott Moszkvában.
+
+Az élet minden. Az élet az Isten. Mozog s a helyét változtatja minden, és ez a mozgás az Isten. És a míg élet van, addig meg van az Istenség öntudatának a gyönyörűsége is. Szeretni az életet és szeretni az Istent. Mindennél nehezebb, de egyúttal mindennél boldogítóbb is a maga szenvedéseiben és a szenvedések ártatlanságának a tudatában, szeretni ezt az életet.
+
+- Karataev! - jutott eszébe Pierre-nek.
+
+És Pierre egyszerre élénken maga előtt látta egy rég elfelejtett, öreg tanítóját, a ki Svájczban a földrajzra oktatta őt. - "Ide figyelj", - szólott az öreg. És megmutatta Pierre-nek a földtekét. Ez a földteke élő és imbolygó gömb volt, melynek nem voltak méretei. Egész felülete sűrűen egymás mellé zsúfolt cseppekből állott. És ezek a cseppek mozogtak, összekeveredtek és majd többen egygyé olvadtak, majd pedig egyenként több kisebb cseppre szakadtak szét. Mindenik csepp azon iparkodott, hogy szétfolyjék és minél nagyobb területet foglaljon el, de a többiek, a melyek ugyanarra törekedtek, szorongatták, olykor megsemmisítették, olykor meg összeolvadtak vele.
+
+- Ime az élet, - mondotta az öreg tanító.
+
+"Milyen egyszerű és világos ez", - gondolta Pierre. "Hogy' nem tudtam én ezt már előbb. A középen ott van az Isten, és minden csepp azon iparkodik, hogy minél jobban szétterpeszkedjék, s hogy minél nagyobb méretekben tükröztethesse vissza őt. E közben nő, össze folyik, összeszorul, eltűnik a felszínről, leszáll a mélyre és megint a felszínre bukkan. Ime, itt van Karataev, ő szétfolyt és eltűnt." - Megértette gyermekem, - mondotta a tanító.
+
+- Megértette, hogy vinné el az ördög, - kiáltott föl egy hang, és Pierre fölébredt.
+
+Föltápászkodott és felült. A tűz mellett guggolt egy franczia, a ki csak az imént lökött félre egy orosz katonát és a puskavesszejére szúrva húst sütött. Izmos, szőrös és vörös kezeinek kurta ujjai ügyesen forgatták a puskavesszőt. Fahéjszínű, bozontos szemöldökei, sötét arcza a parázs világánál tisztán kivehető volt.
+
+- Neki mindegy, - mormogta s szaporán a mögötte álló katonához fordult... - zsivány! Igazán mondom! - És a katona, miközben a puskavesszőt forgatta, sötéten nézett Pierre-re. Pierre elfordult és belenézett az árnyékba. Egy orosz fogoly-katona, ugyanaz, a kit a franczia félretaszított, ott ült a tűz mellett és valamit símogatott a kezeivel. Pierre, a mint jobban odanézett, megpillantotta a szürkéslila kis kutyát, mely farkcsóválva állt a katona mellett.
+
+- Áá, előkerült? - szólott Pierre. - De Pla... - kezdte el, de elharapta a szót. A képzeletében egyszerre, egymással összefolyva, fölbukkant annak a pillantásnak az emléke, a melylyel Platon a mellől a fa mellől ránézett, az a lövés, a melyet ugyanarról a helyről hallott, a kutya keserves szűkölése, a mellette elsuhanó két franczia katona bűnbánó arcza, az a füstölgő fegyver, Karataev távolléte, - s már-már kész volt megérteni, hogy Karataevet megölték, de ugyanabban a pillanatban, Isten tudja honnan, felbukkant a lelkében annak az estnek az emléke, a melyet nyáron kievi házának az erkélyén, egy szép lengyel nővel eltöltött. És mégis, a nélkül, hogy a mai nap emlékét összefoglalta és belőlük bármit is következtetett volna, Pierre behúnyta a szemeit, s a nyári természet képe összeolvadt a lelkében a fürdés emlékével, azzal a nedves, imbolygó gömbbel és egyszerre úgy érezte, mintha leereszkedett volna valahová a víz alá, úgy, hogy a víz egészen elborította a fejét.
+
+Napkelte előtt hangos és sűrű lövöldözésre, eszeveszett ordítozásra riadt föl. Francziák futottak el Pierre mellett.
+
+- A kozákok! - kiáltott fel közülük az egyik s a következő pillanatban egy sereg orosz arcz vette körül Pierre-t.
+
+Pierre sokáig nem tudta megérteni, mi történt. Minden oldalról csak örvendező társainak az ujjongását hallotta.
+
+- Barátaim! - kedveseim! - kiáltottak sírva az öreg katonák, a mint a kozákokat és a huszárokat ölelgették. A huszárok és a kozákok körülvették a foglyokat, és ki ruhával, ki csizmával, ki kenyérrel kínálgatta őket. Pierre zokogott, a mint ott kuporgott közöttük, s egyetlen szót se tudott kimondani; megölelte a legelső katonát, a ki a keze ügyébe akadt, és sírva csókolgatta az arczát.
+
+Dolochov ott állott a rombadőlt ház kapujában és elvonultatta maga előtt a fegyvereiktől megfosztott francziákat. A francziák a történtek által felizgatva, hangosan beszélgettek, de mikor elmentek Dolochov mellett, a ki az ostorával könnyedén csapkodta a csizmáit, és hideg, üveges és semmi jót sem ígérő tekintetével rájuk nézett, elnémult a beszélgetés. A másik oldalon ott állott Dolochov kozákja és a foglyokat számlálta, miközben krétával írta föl a kapura a százasokat.
+
+- Mennyi? - kérdezte Dolochov a kozáktól, a ki a foglyokat számlálta.
+
+- Kétszáznál több, - felelt a kozák.
+
+- Tovább, csak tovább, - mondotta Dolochov, a ki a francziáktól tanulta el ezt a kifejezést, s a mint a szemei találkoztak a foglyok pillantásaival, kegyetlen fény villant föl a tekintetében.
+
+Deniszov levett sipkával és sötét arczczal lépdelt a kozákok után, a kik Rosztov Petya tetemét vitték egy a kertben ásott gödör felé.
+
+
+
+XVI.
+
+Október huszonnyolczadikától kezdve, a mikor fagyni kezdett, a francziák futása a megdermedt és a tüzek körül szinte halálra pörkölődött emberek, és a rabolt holmival, bundába burkolva és hintókon továbbvonuló császár, királyok és herczegek révén csak még tragikusabb jelleget öltött; de azért a francziák futásának és végső feloszlásának a folyamata lényegében mit se változott.
+
+Moszkvától Vjazmáig, a hetvenháromezer főnyi franczia hadseregből, nem számítva a testőrséget (mely a hadjárat egész ideje alatt semmit se csinált, csak rabolt), - a hetvenháromezer főnyi franczia hadseregből: megmaradt harminczhatezer (ezek közül nem több, mint ötezer veszett el az ütközetekben). Ime a haladványnak első tagja, a mely mennyiségtani pontossággal meghatározta a következőket is. A franczia hadsereg ugyanebben az arányban fogyott és pusztult Moszkvától Vjazmáig, Vjazmától Szmolenszkig, Szmolenszktől Berezináig és Berezinától Vilnáig, még pedig a kisebb vagy nagyobb hidegtől, az üldözésektől, az útközben fölmerült akadályoktól és más egyéb körülményektől teljesen függetlenül. Vjazmától kezdve a franczia csapatok, a három hadoszlop helyett, egy tömegbe verődtek össze, és így mentek mindvégig. Berthier, mikor írt a császárnak (tudvalévő dolog, hogy a parancsnokok az igazságnak mennyire meg nem felelő módon szokták a hadsereg állapotát leírni), ezeket írta:
+
+    "Kötelességemnek tartom, hogy az általam az utolsó három nap alatt megvizsgált különböző hadtestek állapotáról felségednek jelentést tegyek. A csapatok mind csaknem teljesen szétzüllöttek. A katonáknak alig egy negyedrésze marad meg ezredének a zászlója alatt, a többiek mindenféle irányban mennek, s iparkodnak szert tenni eleségre és a fegyelem alól menekülni. Valamennyien csak Szmolenszkre gondolnak, azt remélvén, hogy ott megpihenhetnek. Az utóbbi napokban azt tapasztaltuk, hogy sok katona elhányta a fegyverét és a lőszereit. A dolgok ilyetén állása mellett, bárminők legyenek is felséged további szándékai, a szolgálati érdek nevében jól tenné felséged, ha hadtesteit Szmolenszkben összegyűjtené, kimustrálná közülük azokat, a kik nem valók a sorokba, mint a gyalogosított lovasokat, a fegyverteleneket, a fölösleges szekereket és a tűzérség egy részét, a mely most éppenséggel nincs arányban a csapatok létszámával. Föltétlenül szükség van eleségre és pár napi nyugalomra; a katonák az éhségtől és a fáradtságtól teljesen ki vannak merülve; az utóbbi napokban útközben és a táborokban nagyon sokan pusztultak el. Ez a nyomorúságos helyzet folyton rosszabbá válik, úgy hogy attól lehet tartani, hogy ha a baj elkerülésére sürgősen nem történik valami, csakhamar odajutunk, hogy már az ütközet alatt se fogunk tudni bírni a csapatokkal. November 9-ikén, Szmolenszktől harmincz versztnyire."
+
+A francziák, mikor Szmolenszkbe, mely az Ígéret Földének tűnt föl előttük, berontottak, egymást öldösték az élelmiszerek miatt, kirabolták a saját raktáraikat, és mikor mindent kifosztottak, szépen tovább álltak.
+
+Mentek, mentek, a nélkül, hogy tudták volna, miért és hova mennek. Legkevésbbé tudta ezt maga Napoleon géniusza, mert hiszen neki senki se parancsolt. De azért úgy ő, mint a környezetében lévők, hűségesen megőrízték régi szokásaikat: írták a parancsokat, leveleket, jelentéseket, és napi följegyzéseiket; felségnek, barátomnak, Eckmühl herczegének, nápolyi királynak stb. nevezték egymást. De a parancsok és a jelentések csak papiroson voltak, és nem valósult, mert nem is valósulhatott meg belőlük semmi, és mindamellett, hogy egymást felségnek, fenségnek és cousinnek szólítgatták, érezték, hogy ők voltaképpen szánalmas és alávaló emberek, a kik tömérdek rosszat cselekedtek, a melyért most bűnhődniök kell. És ámbátor úgy mutatták, mintha a hadseregről gondoskodnának, mindenikük csak magára és arra gondolt, hogy minél hamarább odább álljon és meneküljön.
+
+
+
+XVII.
+
+Az orosz és a franczia csapatoknak a Moszkvától a Nyemán folyóig való visszavonulása alatt véghezvitt hadműveletei olyanok voltak, mint a szembekötősdi, a mikor a két játékosnak bekötik a szemét, s közülük az egyik, hogy életjelt adjon magáról annak, a ki őt el akarja fogni, olykor megrázza a csengetyűjét. Eleinte az, a ki a másikat el akarja fogni, szintén csönget és nem fél az ellenfelétől, de mikor szorul a kapczája, iparkodván nesztelenül járni, megfutamodik az ellenfelétől, és sokszor abban a hitben, hogy most menekül, egyenesen belerohan ellenfelének a karjába.
+
+Eleinte, a kalugai úton való visszavonulás első időszakában, még adtak olykor életjelt magukról a Napoleoni csapatok, de később, mikor kijutottak a szmolenszki útra, a csengetyű nyelvét szorongatva siettek tovább, és sokszor megesett, hogy abban a hitben, hogy sikerült elillanniok, egyenesen nekiszaladtak az oroszoknak.
+
+A francziák s az őket üldöző oroszok futásának a gyorsasága mellett és annak a kimerültségnek a következtében, mely a lovakat, az ellenség helyzetéről való hozzávetőleges tájékozódásnak ezeket a legfőbb eszközeit szinte használhatatlanokká tette, lovas járőröknek már híre se volt sehol. Ezenkívül a két hadsereg helyzetének sűrű és gyors változása következtében, még a beszerezhető hírek sem érkeztek meg idejében. Ha másodikán arról jött hír, hogy az ellenséges hadsereg elsején itt és itt állott, úgy harmadikára, a mikor esetleg lehetett volna valamire vállalkozni, a hadsereg már két napi menetet végzett és egészen más helyzetben volt.
+
+Az egyik hadsereg menekült, a másik meg üldözte. Szmolenszktől kezdve sok mindenféle út kínálkozott a francziáknak, és az ember azt hihetné, hogy miután négy teljes napig vesztegeltek ott, módjukban lett volna kifürkészni, hogy hol az ellenség, s lett volna rá idejük, hogy valami okosat kisüssenek, és valami új tervet kieszeljenek. De négy napi veszteglés után megint csak nagy tömegekben futásnak eredtek, még pedig se jobbra, se balra, hanem minden fortélyoskodás és megfontolás nélkül a kitaposott nyomon a Krasznaja és Orsa felé vezető régi, és gyalázatos állapotban lévő úton.
+
+A francziák, miután az ellenséget hátulról és nem előlről várták, egymástól olykor huszonnégy órányi távolságra széthúzódva menekültek. Legelől futott a császár, utána a királyok és végül a herczegek. Az orosz hadsereg abban a hitben, hogy Napoleon jobbra fog tartani a Dnyepr felé, a mi az egyetlen okos dolog lett volna, szintén jobbra tartott és kijutott a krasznojei útra. És itt a francziák, mint a szembekötősdiben, rábukkantak a mi elővédünkre. A francziák, mikor az ellenséget egészen váratlanul megpillantották, zavarba jöttek, a váratlan rémülettől megálltak, de utóbb megint csak futásnak eredtek és cserben hagyták utánuk következő bajtársaikat. Előbb az alkirály, majd Davoust és Ney különálló csapatai, három napon át menekültek így, szinte az oroszok kettős arczvonala között. Valamennyien elhagyták egymást, elhajigálták mindenüket, cserben hagyták a tűzérségüket, az embereik felét, és rohantak, csak éjjelenkint kerülvén meg jobbfelől félköralakban az oroszokat.
+
+Ney, a ki utolsónak maradt (mert, kedvezőtlen helyzetük ellenére, vagy tán éppen ennek következtében, neki szottyant kedve az ő tízezer főből álló hadtestével megfenyíteni azt a padlót, a melyben magát megütötte, s így azzal töltötte az időt, hogy lerombolja Szmolenszk falait, a melyek senkinek sem állottak útjában) - tehát Ney, a ki utolsónak maradt, mindössze ezer emberrel érkezett meg Napoleonhoz Orsába, s útközben úgy az embereit, mint az ágyúit cserbenhagyta: és éjjel, titokban lopózva tovább, az erdők sűrűjében kelt át a Dnyepren.
+
+Orsától kezdve, az üldöző ellenséggel épp úgy szembekötősdit játszva, menekültek tovább Vilna felé. Berezinánál megint összekavarodtak, sokan a vízbe fúltak, sokan megadták magukat, de azok, a kik átvergődtek a folyón, hanyatt-homlok menekültek tovább. A főparancsnokuk belebújt a bundájába, felült a szánkájára, s a bajtársait cserben hagyva, egyedül folytatta az útját. A ki tudott, az ment tovább, a ki pedig nem, az megadta magát vagy meghalt.
+
+
+
+XVIII.
+
+Az ember azt hinné, hogy a francziák menekülése közben, a mikor minden lehetőt elkövettek arra, hogy a vesztükbe rohanjanak, a mikor a kalugai útra történt befordulástól kezdve a főparancsnok meneküléséig e tömeg egyetlen mozdulatának se volt semmi értelme sem, - az ember azt hinné, hogy a hadjáratnak ebben az időszakában, lehetetlen, hogy azok a történetírók, a kik a tömegek mozdulatait egyes emberek egyéni akaratának az eredményeképpen fogják föl, ezt a visszavonulást a maguk fölfogása szerint magyarázták. De nem! A történetírók rakásszámra gyártják a könyveket erről a hadjáratról, s ezek mindenikében leírják Napoleon rendelkezéseit és mélységes értelmű terveit és fortélyait, a melyek a csapatok mozdulatait irányították, nemkülönben marsalljainak a lángelméjű intézkedéseit.
+
+Azt a körülményt, hogy Napoleon akkor, a mikor az ellenség egy bőségben úszó vidéken is útat engedett neki, s a mikor nyitva állott előtte az a párhuzamos út, a melyen őt később Kutuzov üldözőbe vette, mégis minden szükség nélkül azon a másik, letarolt úton vonult vissza Malojaroszlavecztől, mindenféle mélyértelmű szempontokkal magyarázzák. Ugyanilyen mélyértelmű megfontolások kapcsán írják le Szmolenszktől Orsába történt visszavonulását is. Azután ecsetelik az ő Krasznojenál tanusított hősiességét, a hol állítólag a maga személyes vezérlete alatt készült az ütközetet elfogadni, és nyírfavesszővel a kezében föl és alá járva így szólt:
+
+- Eleget voltam már császár, ideje, hogy tábornok is legyek. - De ennek ellenére is, tüstént ez után, megint csak fut tovább és sorsukra hagyja a hadseregnek mögötte jövő és szétzüllött csapatait.
+
+Azután leírják a marsallok, és különösen Ney lelki nagyságát, - azt a lelki nagyságot, mely abban jutott kifejezésre, hogy éjszakának idején, az erdőségek sűrű leple alatt kerülő úton átkelt a Dnyeperen, s zászlók és tűzérség nélkül, s embereinek a kilencztizedrészét cserbenhagyva, eljutott Orsába.
+
+És végül a nagy császárnak vitéz hadseregétől való utolsó elutazását, mint valami nagy és geniális dolgot tálalják föl nekünk a történetírók. A csúfos megfutamodásnak még ez az utolsó mozzanata is, mely emberi nyelven a legvégső aljasságnak nevezhető, s a melyről minden gyermek azt tanulja, hogy az a legnagyobb szégyen, - még ez a mozzanat is megtalálja a történetírók előadásában a maga igazolását.
+
+Akkor, a mikor már lehetetlen a történelmi okoskodásoknak ezt az annyira izgalmas fonalát tovább húzni, a mikor egy cselekedet immár tisztán és világosan homlokegyenest ellenkezik azzal, a mit az emberiség jónak vagy akár csak igazságosnak is tart, akkor segítségére siet a történetíróknak a fenség megváltó fogalma. Mintha bizony a fenség kizárná a jó és a rossz zsinórmértékének az alkalmazását. A nagy emberre nézve a rossz - nem létezik. Nincs az a borzalom, a mi bűnül volna felróható annak, a ki nagy.
+
+- Ez fönséges (c'est grand)! - mondják a történetírók, és ilyenkor aztán nincsen se jó, se rossz, hanem csak "grand" és "nem grand". Grand - jó, nem grand - rossz. Grand, ez az ő felfogásuk szerint valami egészen különös fajta élőlényeknek a sajátsága, a kiket ők hősöknek neveznek. És Napoleon, a mikor jó meleg bundájába burkolózva, nemcsak a társait, hanem azokat az embereket is (az ő megkülönböztetése szerint) cserben hagyva, a kiket ő hozott ide, takarodik hazafelé, úgy érzi, que c'est grand, s ebben megnyugszik a lelke.
+
+"A fönségestől a nevetségesig csak egy lépés" (ő valami fenségest is látott magában), mondja ő. És az egész világ ötven esztendőn keresztül ezt hajtogatja: fönséges! nagyszerű! Napoleon nagy. A fönségestől a nevetségesig csak egy lépés.
+
+És esze ágába se jut senkinek sem, hogy a jó és a rossz zsinórmértékével meg nem mérhető nagyság beösmerése nem egyéb, mint a maga semmiségének és mérhetetlen kicsiségének a beösmerése.
+
+Mi reánk nézve, a kik Krisztustól megkaptuk a jó és a rossz zsinórmértékét, nincs semmi, a mi megérthetetlen volna. És nagyságról szó se lehet ott, a hol nincs egyszerűség, jóság és igazság.
+
+
+
+XIX.
+
+Vajjon hol az az orosz ember, a ki az 1812. évi hadjárat utolsó szakának a leírásait olvasván, ne tapasztalta volna a bosszúság, a kielégítetlenség és a homályosság érzését. Ki ne kérdezte volna magában: hogy' eshetett az, hogy nem fogdosták össze és nem semmisítették meg a francziákat mind, mikor mind a három hadsereg túlnyomó számmal körülvette őket, mikor a szétzüllött, éhes és didergő francziák tömegesen megadták magukat, és mikor (mint a történetírók beszélik) az oroszoknak éppen az volt a czéljuk, hogy a francziákat mind feltartóztassák, egymástól elvágják és foglyul ejtsék.
+
+Hogy' esett az, hogy az az orosz hadsereg, mely számra nézve gyengébb volt a francziánál, elfogadta a borodinoi ütközetet, hogy' esett az, hogy ez a sereg, mely azzal a szándékkal, hogy őket hoppon fogja, három oldalról körülvette a francziákat, ezt a czélját nem érte el? Talán bizony a francziák olyan fölényben vannak fölöttünk, hogy ámbár számbelileg többen voltunk, s körül is fogtuk őket, még sem arathattunk győzelmet rajtuk? Hogy' történhetett ez?
+
+A történelem (az, a melyet így hívnak), mikor ezekre a kérdésekre megfelel, azt mondja, hogy mindez azért történt, mert Kutuzov és Tormaszov, és Csicsagov és ezek meg ezek nem csinálták meg ezeket és ezeket a hadműveleteket.
+
+De hát miért nem csinálták meg mindezeket a hadműveleteket? És hogy ha ők voltak az okai annak, hogy a kitűzött czélt nem értük el, miért nem állították törvény elé, és miért nem végezték ki őket? De még ha megengedjük is azt, hogy az oroszok kudarczának Kutuzov, Csicsagov stb. voltak az okai, azt még mindig nem foghatjuk föl, hogy olyan körülmények közt, a minők közt az orosz csapatok Krasznoje és Berezina mellett voltak (az oroszok mindkét helyen számbelileg előnyben voltak), miért nem fogták el a franczia sereget marsalljaival, királyaival és császárjával együtt, mikor az oroszoknak éppen ez volt a czéljuk?
+
+Ennek a furcsa jelenségnek az a magyarázata (a melylyel az orosz hadtörténeti írók előállanak), hogy Kutuzov akadályozta a támadást, nem állhat meg, mert tudjuk, hogy Kutuzov akarata se Vjazmánál, se Tarutinonál nem tudta a csapatok támadását megakadályozni.
+
+Hogy' van az, hogy azt az orosz hadsereget, mely gyengébb létére is diadalt aratott a teljes erőben lévő ellenségen Borodinonál, Krasznojenál, Berezinánál, a hol erősebb volt az ellenségnél, megverték a francziák szétzüllött csapatjai?
+
+Ha az oroszoknak az volt a czéljuk, hogy Napoleont és a marsallokat elvágják és foglyul ejtsék, és ha azt a czélt nemcsak hogy el nem érték, de minden erre irányuló kísérletük mindannyiszor szégyenletes kudarczot vallott, úgy a francziák teljes joggal tartják a hadjárat utolsó időszakát magukra nézve a diadalok egész sorozatának, viszont teljesen jogtalan az orosz történetíróknak az a fölfogása, a mely szerint ez az időszak az oroszokra nézve volt diadalmas.
+
+Az orosz hadtörténelmi írók, a mennyiben a logika szabályait magukra nézve is kötelezőknek elösmerik, önkéntelenül is erre a következtetésre jutnak, és minden a férfiasságra és az odaadásra stb. vonatkozó logikus elmefuttatásaik ellenére is akaratlanul kénytelenek elösmerni, hogy a francziáknak Moszkvából való visszavonulása Napoleon győzelmeinek és Kutuzov vereségeinek a sorozata.
+
+De a nemzeti hiúságot teljesen számításon kívül hagyva is érezhető, hogy ez a következtetés már magában véve is ellentmondást rejt magában, mert a francziák győzelmeinek a sorozata őket teljesen megsemmisítette, az oroszok vereségeinek a sorozata pedig az ellenség teljes megsemmisülését és a hazának tőlük való megtisztítását eredményezte.
+
+Ennek az ellentmondásnak a forrása abban van, hogy azok a történészek, a kik az eseményeket a császárok és tábornokok leveleiből, a jelentésekből, előterjesztésekből, tervekből stb. tanulmányozzák, abból a hazug föltevésből indultak ki, hogy az 1812. évi hadjárat utolsó szakának az volt a czélja, hogy Napoleont, a marsallokat és az egész franczia hadsereget elfogják, a mi pedig nem igaz.
+
+Ez a czél soha sem volt és nem is lehetett kitűzve, mert semmi értelme se lett volna, és mert nem is volt semmiképpen sem érthető.
+
+Ennek a czélnak semmi értelme se volt először azért, mert Napoleon szétzüllött hadserege a lehető legnagyobb gyorsasággal menekült Oroszországból, vagyis valóra váltotta azt, a mi után minden orosz áhítozott. Mire való lett volna tehát mindenféle hadműveletekkel operálni a francziák ellen, a kik amúgy is oly gyorsan futottak, a hogy' csak bírtak?
+
+Másodszor esztelenség lett volna az útjába állani azoknak az embereknek, a kik minden erejüket a futásra összpontosították.
+
+Harmadszor esztelenség lett volna a magunk csapatait annak a franczia hadseregnek megsemmisítéséért koczkára tenni, mely minden külső ok nélkül is olyan arányban fogyott, hogy még ha semmi sem állja útját, akkor se képes több embert átvinni a határon, mint a mennyit deczemberben át is vitt, vagyis az összes csapatoknak egy századrészét.
+
+Negyedszer esztelenség lett volna az a kívánság, hogy foglyul ejtsék a császárt, a királyokat és a herczegeket, - mind csupa olyan embert, a kiknek a fogsága a legnagyobb mértékben megnehezítette volna az oroszok szabad mozgását, a mint ezt az akkori kor legkiválóbb diplomatái is elösmerték (J. Maistre és mások). Még esztelenebb lett volna az a kívánság, hogy foglyul ejtsük a francziák hadtesteit, mikor Krasznojeig a mi csapataink is létszámuknak a felére fogytak le, a fogoly hadtestek mellé pedig külön kísérő különítményeket kellett volna kirendelni, és mikor a mi katonáink se kapták meg mindig teljes eleség-adagukat, s az addig ejtett foglyok is már majd meghaltak éhen.
+
+Az arra vonatkozó egész mélyértelmű terv, hogy Napoleont a hadseregével együtt bekerítsük és elfogjuk, hasonló lett volna annak a kertésznek a tervéhez, a ki kiűzvén a kertjéből a marhát, mely az ágyait és a palántáit összegázolta, odaállott volna a kert-ajtóhoz, s elkezdte volna agyba-főbe verni azt a marhát. Az egyetlen, a mit a kertész mentségére föl lehetne hozni, az volna, hogy nagyon is föl volt bőszülve. De a terv kieszelőiről még azt se lehetne elmondani, mert hiszen az ágyak összegázolása nem az ő káruk volt.
+
+De azonkívül, hogy Napoleon és a hadsereg körülzárásának a terve esztelen volt, még hozzá nem is volt keresztülvihető.
+
+Nem volt keresztülvihető először azért, mert miután a tapasztalás bizonyítja, hogy a hadoszlopok mozgása egy-egy ütközetben még öt verszten belül se felel meg az előre megállapított terveknek, annak a valószínűsége, hogy Csicsagov, Kutuzov és Wittgenstein idejében érkeztek volna meg az előre kitűzött helyen, annyira csekély volt, hogy egyértelművé lett a lehetetlenséggel; így gondolkozott Kutuzov is, a ki már akkor, a mikor a tervet megkapta, megmondotta, hogy a nagy távolságokra való cselmozdulatok nem szoktak a várt eredménynyel járni.
+
+Keresztülvihetetlen volt másodszor azért, mert ahhoz, hogy a tehetetlenségnek azt az erejét, a melylyel Napoleon csapatai visszavonulásukat siettették, ellensúlyozhassák, hasonlíthatatlanul nagyobb seregre lett volna szükség, mint a melylyel az oroszok akkor rendelkeztek.
+
+Keresztülvihetetlen volt ez harmadszor azért, mert ennek a hadászati műszónak: elvágni, semmi értelme sincsen. Elvágni lehet egy darab kenyeret, de nem egy hadsereget. Egy hadsereget elvágni, - elzárni az útját, - semmiképpen se lehet, mert számtalan út nyílik köröskörül, a melyen elvonulhat, és van éjszaka, a mikor semmit se látni, a miről akár Krasznoje vagy Berezina példájából is meggyőződhettek a hadtörténelem tudósai. Foglyul ejteni pedig valakit, a nélkül, hogy ebbe ő maga is beleegyezzék, épp annyira lehetetlen, mint a hogy' lehetetlen elfogni egy fecskét, hacsak nem ül rá az ember kezére. Foglyul ejteni csak azt lehet, a kik, mint a németek, a hadászat és a harczászat szabályai szerint megadják magukat. De a franczia csapatok ezt, teljes joggal, nem tartották szükségesnek, mert akár a futásban, akár a fogságban egyformán az éhség és a hideg révén való elpusztulás várt reájuk.
+
+Negyedszer és legfőképpen lehetetlen volt ez azért, mert a mióta a világ áll, még nem volt háború, mely olyan rettenetes körülmények közt folyt volna, mint az 1812-ik évi, és az orosz csapatok a francziák üldözésében minden erejüket megfeszítették, és nagyobb erőt már nem fejthettek ki a nélkül, hogy magukat tönkre ne tegyék.
+
+Az orosz hadsereg Tarutinotól Krasznojeig való vonulása közben ötvenezer beteget és elmaradtat veszített, a mi olyan szám, mely egy nagy, kormányzósági város lakosságának felel meg. A hadseregnek több mint a fele, ütközet nélkül dőlt ki a sorokból.
+
+És a hadjáratnak erről a szakáról, a mikor a katonák mezitláb és meleg ruha nélkül, fogyatékos élelmezés mellett, pálinkát nem kapva hónapokon keresztül tizenötfokos hidegben a hóban háltak; mikor a nappal csak hét-nyolcz óra hosszat tart, a többi éjszaka, a mikor a fegyelem nem érvényesülhet, mikor az emberek nem úgy, mint az ütközetek alkalmával, csak néhány órára kerülnek bele a halál birodalmába, a hol megszűnik a fegyelem, hanem hónapokon keresztül úgy élnek, hogy minden pillanatban küzdeniök kell a hideggel és az éhhalállal; mikor egyetlen hónap alatt a hadsereg fele elpusztul, - a hadjáratnak erről az időszakáról a történészek úgy írnak, hogy: Miloradovicsnak oldal-menetelést kellett volna csinálni ide és ide, Tormasovnak amoda, Csicsagovnak erre és erre a helyre kellett volna sietnie (sietni térden felül érő hóban), és ezt meg ezt a csapatot elvágnia vagy szétvernie stb. stb.
+
+Az oroszok, a kiknek a fele éhen veszett, mindent megtettek, a mit lehetett, és a mit meg kellett tenniök arra nézve, hogy a kitűzött és a nemzethez méltó czélt elérjék, és nem tehetnek róla, hogy akadtak más orosz emberek, a kik meleg szobákban ültek s a kik olyasmire akartak vállalkozni, a mi teljességgel kivihetetlen volt.
+
+A tények és a történelmi leírások közt tapasztalható ezen furcsa és megfoghatatlan ellentmondás csakis onnan származott, hogy a történetírók, a kik erről az eseményről írtak, egyes tábornokok érzelmeinek és szavainak a történetét, nem pedig az események történetét írták meg.
+
+Ő előttük rendkívül figyelemreméltóknak látszanak Miloradovics szavai és azok a kitüntetések, a melyekben ez vagy az a tábornok részesült, de az az ötvenezer ember, a ki a kórházakba és a sírba került, nem is érdekli őket, mert nem tartozik tanulmányaik tárgyai közé.
+
+Pedig hát nem kell egyéb, mint a tábornoki tervek és jelentések tanulmányozásától elfordulni, s egy pillantást vetni azoknak a százezreknek a mozgalmaiba, a kik az eseményekben egyenes és közvetlen résztvettek, és mindaz, a mi annakelőtte megoldhatatlan kérdésnek látszott, egyszerre szokatlan könnyűséggel és egyszerűséggel, s minden kétséget kizárólag megoldhatónak bizonyul.
+
+Az a csel, hogy Napoleont a hadseregével együtt elvágják, soha nem is létezett, legfeljebb tán néhány tuczat embernek a képzeletében. Nem is létezhetett, mert esztelenség volt, az elérése pedig a lehetetlenségek sorába tartozott.
+
+A népnek csak egyetlen czélja volt: megtisztítani a földjét az ellenséges csapatoktól. Ez a czél először is maga-magától megvalósult, mert a francziák menekültek, s így nem kellett egyéb, mint nem állni útját a menekülésüknek. Másodszor megvalósult ez a czél a nemzeti háború tényei által is, melyek a francziákat megsemmisítették, harmadszor pedig az által, hogy a nagy orosz hadsereg nyomon követte a francziát és készen állott arra, hogy abban az esetben, ha a francziák menekülése fönnakadna, ha kell, akár erőszakhoz is nyúljon.
+
+Az orosz hadseregnek úgy kellett hatnia, mint az ostornak a menekülő állatra. És a tapasztalt üldöző nagyon jól tudta, hogy az a legelőnyösebb, ha állandóan magasra emelve tartja az ostort, hogy bár szüntelenül fenyegesse a menekülő állatot, de soha le ne sújtson vele a fejére.
+
+
+
+NEGYEDIK RÉSZ.
+
+I.
+
+Mikor az ember haldokló állatot lát, rendesen rémület fogja el: az, a mi ő maga, - az ő lénye, nyilvánvalóan, a szemeláttára megsemmisül - megszűnik létezni. De mikor ember, még pedig szeretett ember az, a ki haldoklik, akkor az élet megsemmisülésén érzett rémületen kívül még valami sajgást és lelki sebet is érzünk, mely éppen úgy, mint a testi seb, olykor öl, olykor begyógyul, de mindig fáj, és mindig fél a külső és izgató érintéstől.
+
+Andrej herczeg halála után Natasa és Marja herczegnő egyaránt érezte ezt. Erkölcsileg megtörve, és a halálnak felettük lebegő és fenyegető felhője előtt szemet húnyva, nem mertek az élettel szembe nézni. Nyitott sebeiket gondosan óvták a sértő és fájdalmat okozó érintésektől. Minden: egy az utczán gyorsan tovagördülő fogat, az ebédre való emlékeztetés, a cseléd egyetlen kérdése az iránt, hogy minő ruhát készítsen ki, vagy a mi rosszabb, - a tettetett, bágyadt részvét egy-egy szava, fájdalmasan izgatta a sebet, sérelemnek tetszett előttük, és megzavarta azt a feltétlen csöndet, a melyben mindaketten iparkodtak arra a képzeletükben még el nem némult, komor és borzalmas khorusra figyelni, és megakadályozta őket abban, hogy belenézzenek abba a végtelen messzeségbe, mely egy-egy pillanatra föltárult előttük.
+
+Csak akkor nem fájt a szívük, a mikor együtt voltak. Egymással is csak keveset beszéltek. És ha beszéltek is, csak a legjelentéktelenebb dolgokkal foglalkoztak. Mindaketten gondosan elkerülték, hogy olyasmit említsenek, a mi a jövőre vonatkozik.
+
+Elösmerni a jövőt, úgy tűnt föl előttük, mint az ő emlékének a megsértése. Még óvatosabban elkerültek a társalgásukban minden olyasmit, a mi az elhúnytra vonatkozhatott. Úgy rémlett előttük, hogy az, a mit átéltek és átszenvedtek, szavakkal egyáltaljában ki nem fejezhető. Úgy látszott előttük, hogy az ő életének a részleteiről szavakkal való megemlékezése csak sérti annak a rejtélynek a magasztosságát és szentségét, mely a szemeik előtt lejátszódott.
+
+A beszédtől való szakadatlan tartózkodás, mind annak az állandó és gondos elkerülése, a mi esetleg ő rá terelhetné a szót: ezek az annak a határán való megállások, a miről nem volt szabad beszélni, még tisztábban és még világosabban a képzeletük elé állították azt, a mit éreztek.
+
+De a tiszta és teljes bánat épp úgy lehetetlen, mint a tiszta és teljes öröm. Marja herczegnőt, a ki a helyzeténél fogva egyedüli és független intézője volt a sorsának, s a ki gyámja és vezetője volt az unokaöcscsének, elsőnek szólította ki az élet a szomorúságnak abból a világából, a melyben az első két hetet eltöltötte. Leveleket kapott a rokonaitól, a melyekre felelnie kellett; az a szoba, a melyben Nikoluskát elhelyezték, nedves volt, úgy, hogy elkezdett köhögni. Alpatycs megjött Jaroszlavból s magával hozta a számadásait és azzal a javaslattal állott elő, hogy költözzenek át Moszkvába, a Vozdvizsenkán levő házukba, mely épen maradt, és mindössze némi kis javítást igényelt. Az élet nem állott meg, és neki is élnie kellett. Bármily nehezére esett is Marja herczegnőnek a magányos szemlélődésnek abból a világából, a melyben eddig élt, kilépnie, bármennyire sajnálta, sőt lelkiismeretlen csúnya dolognak tartotta is Natasát egyedül hagyni, - az élet gondjai megkívánták az ő közreműködését, és ő önkéntelenül is megadta magát nekik. Átnézte Alpatycs számadásait, tanácskozott Desalle-al az unokaöcscséről és megtette az előkészületeket és intézkedéseket a Moszkvába leendő átköltözésre.
+
+Natasa egyedül maradt, és attól az időtől kezdve, hogy Marja herczegnő az elutazás előkészületével kezdett foglalkozni, elkerülte őt.
+
+Marja herczegnő azt az ajánlatot tette a grófnénak, hogy eressze el vele Natasát Moszkvába, s az anya is, az apa is örömmel kaptak ezen az ajánlaton, mert napról-napra látták a leányuk testi erejének a megfogyatkozását, és azt remélték, hogy a levegőváltozás, a moszkvai orvosok kezelése csak hasznos lesz neki.
+
+- Nem megyek sehová sem, - felelt Natasa, mikor közölték vele ezt a tervet, - csak arra kérem, hagyjanak nekem békét, - mondotta és kiszaladt a szobából, csak nagy nehezen tudván magába fojtani nem annyira a fájdalom, mint inkább a bosszúság és a harag könnyeit.
+
+Az után, hogy Natasa Marja herczegnő által elhagyottnak és a maga fájdalmában egyedül lévőnek érezte magát, a nap legnagyobb részét a szobájában, a pamlagra kuporodva töltötte, s miközben finom és kifeszített ujjaival valamit rakosgatott vagy valamivel bíbelődött, mindúntalan és merev tekintettel bámult oda, a hol a szemei éppen megakadtak. Ez a magány kimerítette és gyötörte őt, pedig hát föltétlenül szüksége volt rá. Alig, hogy belépett hozzá valaki, szaporán fölkelt, megváltoztatta a helyzetét és tekintetének a kifejezését és könyvet vagy varrást vett a kezébe, s látható türelmetlenséggel várta annak a távozását, a ki őt megzavarta.
+
+Folyton úgy tetszett neki, hogy legott megérti azt, és belát abba, a mire egy rettenetes és ránézve érthetetlen kérdéssel rá volt meresztve lelki szemeinek a tekintete.
+
+Deczember végén Natasa fekete gyapjú ruhában, hanyagul csomóba kötött varkocsokkal, soványan és halványan kuporgott a pamlag sarkában, és buzgón gyűrte és símítgatta az öve végét, miközben merően bámult az ajtó sarkára.
+
+Oda nézett, a hova ő elment, - a túlvilágra. És azt a túlvilágot, a melyre annak előtte rá se gondolt, a mely azelőtt olyan távolnak, és valószínűtlennek látszott előtte, most sokkal közelebb fekvőnek, rokonabbnak, érthetőbbnek tartotta, mint ezt az itteni világot, a melyben vagy pusztaság és romlás, vagy szenvedés és bánat volt minden.
+
+Oda nézett, a hol tudta, hogy ő van; de nem tudta őt másként látni, mint olyannak, a milyen volt. Megint olyannak látta őt, a milyen Mitiscsiben, Troicziben és Jaroszlav-ban volt.
+
+Látta az arczát, hallotta a hangját és ismételte az ő, és a maga hozzá intézett szavait, és olykor mindkettejük számára új szavakat talált ki, a melyeket esetleg mondhattak volna egymásnak - akkor.
+
+Ime, bársony kabátjában ott fekszik a karosszékében és sovány, vértelen kezére hajtja a fejét. A melle szörnyen be van esve, és a vállai föl vannak rántva. Az ajkai összeszorultak, csillogtak a szemei és sápadt homlokán hol megjelentek, hol megint eltűntek a ránczok. Az egyik lába alig észrevehetően, de gyorsan remeg. Natasa tudja, hogy gyötrő fájdalommal küzködik. "Mi az a fájdalom? Mire való a fájdalom? Vajjon mit érez? Milyenek a fájdalmai?" - tűnődik Natasa. Ő észrevette, hogy figyel, fölemelte a szemeit és a nélkül, hogy mosolygott volna, elkezdett beszélni.
+
+- Egy dolog van, az borzasztó lehet, - mondotta: - mindörökre odakötni magát egy szenvedő emberhez. Ez örökös gyötrődés. - És fürkésző pillantást vetett rá. Natasa, mint mindig, akkor is előbb felelt, sem mint ideje lett volna megfontolni, mit felel; azt mondta: ez nem maradhat így, ön teljesen fel fog gyógyulni.
+
+Most újra maga előtt látta őt, újra átélve mindent, a mit akkor érzett. Eszébe jutott az a hosszú, szomorú és szigorú pillantás, a melylyel ezekre a szavakra felelt, és megértette annak a szemrehányásnak és kétségbeesésnek a jelentőségét, mely ebből a hosszú pillantásból kiáradt.
+
+"Én ráhagytam", - mondotta most magában Natasa, - ráhagytam azt, hogy csakugyan rettenetes volna, ha mindig így kellene szenvednie. Én csak azért mondtam ezt akkor így, mert neki rettenetes lett volna, ő másként értette. Úgy értette, hogy nekem volna rettenetes. Ő akkor még élni akart, - félt a haláltól. És én olyan durván, olyan ostobán feleltem neki. Én nem ezt gondoltam. Egészen mást gondoltam. Ha azt mondtam volna, a mit gondoltam, így beszéltem volna: bár haldokolna, bár azóta folyton a szemeim előtt haldokolna, még akkor is boldog volnék ahhoz képest, a mi most vagyok. Most... semmim, senkim sincsen. Tudta-e ő ezt? Nem. Nem tudta és soha sem is fogja megtudni. És ezt most már soha, soha többé nem lehet jóvá tenni. És most mintha ugyanazokat a szavakat megint elmondta volna neki, de Natasa most másként felelt neki a képzeletében. Félbeszakította őt és így szólt: rettenetes önnek, de nem én nekem. Jól tudja, hogy magán kívül nekem semmim sincs az életben, s nekem a legnagyobb boldogságom, ha önnel együtt szenvedhetek. És ime, ő fogta a kezét és megszorította, úgy, mint akkor, azon a borzalmas estén, négy nappal halála előtt. És képzeletben még más gyöngéd és szeretetteljes szavakat is intézett hozzá, a melyeket akkor mondhatott volna neki, de a melyek csak most jöttek az ajkára: - Szeretlek!... szeretlek, szeretlek... - mondotta s görcsösen ökölbe szorította a kezét, s kétségbeesetten csikorgatta a fogát...
+
+És valami édes fájdalom fogta el, s már-már kicsordultak a szeméből a könnyek, de egyszerre azzal a kérdéssel fordult magához: Vajjon kinek mondja ő mindezt? Hol van ő, és ki ő mostan? És megint száraz és kegyetlen elmélkedésbe burkolózott minden, s a szemöldökeit rángatva megint csak elnézett oda, a hol ő volt. Már-már úgy tetszett neki, hogy megérti a titkot... De abban a pillanatban, mikor a megfoghatatlan már-már föltárult előtte, az ajtó kilincsének egy hangos koppanása érintette fájdalmasan a fülét. Gyorsan és vigyázatlanul, rémült, önmagából kikelt arczczal belépett a szobába Dunyasa.
+
+- Tessék gyorsan a papához menni, - mondotta Dunyasa valami különös és élénk kifejezéssel. - Iljics Pjotr-t szerencsétlenség érte... levél jött, - mondotta lelkendezve.
+
+
+
+II.
+
+Az emberektől való idegenkedés általános érzésén kívül Natasa ebben az időben még a családja tagjaival szemben is valami különös idegenkedést érzett. A hozzátartozók mind: apja, anyja, Szonya, olyan közel állottak hozzá, annyira megszokottaknak és mindennapiaknak látszottak előtte, hogy közönyös volt, sőt valósággal ellenséges indulattal viseltetett irántuk. Hallotta, hogy Dunyasa Ilya Pjotról és valami szerencsétlenségről beszél, de nem értette meg a szavait.
+
+- Ugyan micsoda szerencsétlenség érhette őket, miféle szerencsétlenség lehet az? Náluk minden a régi, megszokott mederben folyik, - gondolta magában Natasa.
+
+Mikor bement a terembe, szaporán jött ki az apja a grófné szobájából. Ránczos arcza nedves volt a könnyektől. Nyilván azért sietett ki abból a szobából, hogy szabadjára engedje a zokogását, mely már régóta szorongatta. Mikor Natasát megpillantotta, kétségbeesetten legyintett a kezével, és keserves, görcsös zokogásba tört ki, mely kerek és lágy arczát egészen eltorzította.
+
+- Pe... Petya... Menj csak, menj, anyád... hív... - Ő pedig zokogva, mint a gyermek, szaporán tipegve, odament roskatag lábaival egy székhez, és kezeivel eltakarván az arczát, szinte beleroskadt.
+
+Egyszerre mintha villamos szikra czikkázott volna keresztül Natasa egész testén. Rettenetes fájdalommal belenyilallott valami a szívébe. Borzasztó fájdalmat érzett: úgy rémlett neki, mintha megszakadt volna valami benne, s mintha a halál küszöbén volna. De a fájdalom után úgy érezte, mintha e pillanat alatt felszabadult volna az átok alól, mely rá nehezedett. Mikor az apját látta, és a másik szobából az anyja rettenetes síránkozását hallotta, egy pillanat alatt megfeledkezett magáról és a bánatáról. Odaszaladt az apjához, a ki azonban erőtlenül integetett a kezével és rámutatott az anyja ajtajára. Marja herczegnő sápadtan, remegő állal jött ki a szobából, és megfogván Natasa kezét, valamit mondott neki. Natasa se nem látta, se nem hallotta őt. Gyors léptekkel benyitott az ajtón, egy pillanatra megállt, mintha küzködött volna magával, majd odaszaladt az anyjához.
+
+A grófné furcsán, kényelmetlenül elnyújtózva egy karszékben hevert s a falhoz verdeste a fejét. Szonya és a szobaleány fogták a két kezét.
+
+- Natasa, Natasa... - kiáltott a grófné, - nem igaz, nem igaz... Hazudik... Natasa! - kiáltotta, s félrelökte azokat, a kik körülötte voltak. - Menjetek innen mind! Megölték!... ha-ha-ha-ha!... nem igaz!
+
+Natasa rátérdelt a karosszékre, ráhajolt az anyjára, megölelte s szinte váratlan erővel fölemelte őt, odaszorította magához az arczát, és odasímúlt hozzá.
+
+- Mamácskám!... kedvesem!... Itt vagyok, lelkem, itt. Mamácskám! - suttogta s nem hallgatott el egy pillanatra sem.
+
+Nem eresztette el az anyját, gyöngéden küzködött vele, párnákat és vizet kért, s kigombolta s letépte a ruhát az anyjáról. - Lelkem, anyácskám... Mamácskám, - édes, - suttogta szüntelenül, a fejét, a kezét és az arczát csókolgatva, és érezte, a mint az orrát és az orczáit csiklandozva, szinte patakzottak a könnyei.
+
+A grófné megszorította a leánya kezét, behúnyta a szemét s egy pillanatra lecsillapodott. Egyszerre szokatlan gyorsasággal fölkelt, bambán körülnézett és megpillantván Natasát, teljes erővel elkezdte szorongatni a fejét. Azután odaszorította magához a fájdalomtól megránczosodott arczát, és sokáig bámult bele. - Natasa, szeretsz te engem? - kérdezte halk és bizalmaskodó hangon. - Natasa, te nem csalsz meg engem? Te megmondod nekem a tiszta igazságot.
+
+Natasa könnybelábbadt szemekkel nézett rá, és csupa merő bocsánatkérés és szeretet volt az arcza.
+
+- Édes lelkem, mamácskám, - ismételte, szeretetének minden erejét arra fordítván, hogy valahogyan magára vegye annak a fájdalomnak legalább egy részét, mely őt szorongatta.
+
+És az anyja, a valósággal való tehetetlen küzdelmében, nem tudván elhinni azt, hogy ő élhessen, mikor életerőtől duzzadó kedves fiacskája meghalt, a valóság elől megint az őrület világában keresett menekvést.
+
+Natasa nem emlékezett rá, hogy telt el ez a nap és éjjel, s a rákövetkező nap és éjjel. Nem aludt semmit és el nem mozdult az anyja mellől. Natasa kitartó, türelmes szeretete minden pillanatban és szinte minden oldalról, nem mint vígasztalás, hanem mint az életre való fölhívás vette körül a grófnét. Harmadik éjszaka a grófné pár pillanatra lecsillapodott, Natasa pedig a karosszék támlájára könyökölve, behúnyta a szemét. Egyszerre megroppant az ágy és Natasa kinyitotta a szemét. A grófné felült az ágyban és halkan mormogott valamit.
+
+- Mennyire örülök, hogy eljöttél. Fáradt vagy ugy-e, kell tea? - Natasa odament hozzá. - Megszépültél és megférfiasodtál, - folytatta a grófné és megfogta a leánya kezét.
+
+- Mamácska, mit beszél?
+
+- Natasa, ő nincs többé. - És átölelvén a leányát, most kezdett el először sírni.
+
+
+
+III.
+
+Marja herczegnő elhalasztotta az elutazását. Szonya és a gróf iparkodtak helyettesíteni Natasát, de nem tudták. Látszott, hogy egyedül csak ő volt képes anyját az őrületes kétségbeeséstől visszatartani. Natasa három hetet töltött az anyjánál, a nélkül, hogy elmozdult volna mellőle, ott aludt a szobájában egy karosszékben, etette, itatta őt, és szakadatlanul beszélt neki, beszélt, mert egyedül az ő gyöngéd és dédelgető hangja tudta a grófnét valamelyest lecsillapítani.
+
+Az anya lelki sebe nem tudott behegedni. Petya halála elragadta magával életének a felét. Egy hónappal azután, hogy mint friss és életerős ötvenéves nő, Petya halála hírét meghallotta, mint félig halott és az élők iránt teljesen részvétlen öreg asszony jött ki a szobájából. De ugyanaz a seb, mely a grófnét félig megölte, ugyanez az új seb Natasát visszaadta az életnek.
+
+A lelki seb, mely úgyszólván a lélek testének a megszakadásából származik, éppen úgy, mint a testi seb, bármily furcsának lássék is ez, azután, hogy a mély seb behegedt és a széleivel szinte összeért, a lelki seb épp úgy, mint a testi seb, csak az élet belülről kitörő ereje révén gyógyulhat be.
+
+Éppen így gyógyult be Natasa sebe is. Ő azt hitte, hogy vége az életének. De egyszerre az anyja iránt való szeretet megmutatta neki, hogy életének a lényege, - a szeretet, - még él benne. Fölébredt benne a szeretet és fölébredt az élet is.
+
+Natasát Andrej herczeg utolsó napjai fűzték össze Marja herczegnővel. Az új csapás még közelebb hozta őket egymáshoz. Marja herczegnő elhalasztotta az elutazását és az utolsó három héten át, mint valami nagy gyermeknek, úgy gondját viselte Natasának. Az utolsó hetek, a melyeket Natasa az anyja szobájában töltött, megtörték a testi erejét.
+
+Egy ízben, mikor Marja herczegnő a nap derekán észrevette, hogy Natasa lázas borzongástól reszket, bevezette őt a maga szobájába és lefektette az ágyba. Natasa lefeküdt, de mikor Marja herczegnő a redőnyöket leeresztvén ki akart menni, Natasa odahívta őt magához.
+
+- Nem tudok aludni, Mari, maradj itt mellettem.
+
+- Ki vagy merülve, - próbálj meg aludni.
+
+- Nem, nem. Miért hoztál ide? Kérdezősködni fog utánam.
+
+- Sokkal jobban van ma. Olyan szépen elbeszélgetett, - mondotta Marja herczegnő.
+
+Natasa ott feküdt az ágyban és a szoba félhomályában Marja herczegnő arczát fürkészte.
+
+Vajjon hasonlít-e hozzá? - gondolta Natasa. - Igen, hasonlít is meg nem is. De van benne valami különös, idegenszerű, teljesen új és előttem ösmeretlen. És szeret engem. Vajjon mi van a lelkében? Maga a jóság. De hogyan? Hogy' gondolkodik? Mit tart én felőlem? Igen, pompás egy teremtés.
+
+- Masa, - mondotta halkan, s bátortalanul odahúzta magához a kezét, - Masa, nehogy' azt hidd, hogy rossz vagyok. Ugy-e nem hiszed? Masa lelkem. Mennyire szeretlek téged. Legyünk egészen, egészen jó barátok.
+
+És Natasa, átölelve Marja herczegnőt, elkezdte a kezeit és az arczát csókolgatni. Marja herczegnő örült is meg szégyenkezett is Natasa érzelmeinek ilyetén megnyilatkozása miatt.
+
+Ettől a naptól kezdve Marja herczegnő és Natasa közt létrejött az a szenvedélyes és gyöngéd barátság, mely csak nők között szokott előfordulni. Szüntelenül csókolóztak, gyöngéd szavakat mondogattak egymásnak és az idejük legnagyobb részét együtt töltötték. Ha az egyikük kiment, a másik elkezdett nyugtalankodni és iparkodott mielőbb csatlakozni hozzá. Úgy érezték, hogy kettesben sokkal inkább egyetértenek, mint külön-külön. Valami, a barátságnál sokkal erősebb érzés jött létre köztük: annak a kizárólagos érzése volt ez, hogy reájuk nézve csak egymás jelenlétében képzelhető az élet.
+
+Olykor órák hosszat hallgattak; másszor meg az ágyban fekve elkezdtek beszélgetni és beszélgettek reggelig. Legtöbbnyire a rég múlt időkről beszélgettek. Marja herczegnő a gyermekéveiről, az anyjáról, az apjáról és az ábrándjairól beszélt; és Natasa, a ki azelőtt fogékonytalansággal fordult el a ragaszkodásnak és alázatosságnak ettől az életétől és a keresztény önfeláldozás költészetétől, most a szeretet kapcsai által összefűzve érezvén magát Marja herczegnővel, a herczegnő multját is megszerette és ezt az addig megfoghatatlannak tartott életet is megértette. Nem akarta ugyan a maga életét az alázatosságra és az önfeláldozásra építeni, mert megszokta, hogy másban keresse az örömét, de megértette és megszerette ezt az előtte addig érthetetlen erényt. Marja herczegnő előtt, mikor Natasának gyermek- és serdülő koráról szóló elbeszélését hallotta, szintén föltárult az életnek egy addig érthetetlen oldala, az életben és az élet örömeiben való hit.
+
+Ő róla még mindig nem beszéltek soha, nehogy szavukkal, - mint nekik tetszett, - megsértsék az érzelemnek azt a magasztosságát, mely a lelkükben élt, és ez a hallgatás tette azt, hogy őt lassankint, - bár maguk se hitték, - elfeledték.
+
+Natasa lesoványodott, meghalványodott és testileg annyira elgyengült, hogy valamennyien mindig csak az ő egészségéről beszéltek, a mi nagyon jól esett neki. De olykor, teljesen váratlanul meglepte őt nemcsak a haláltól, hanem a betegségtől, a gyöngeségtől és a szépsége elvesztésétől való félelem, és ilyenkor önkénytelenül és nagy figyelemmel elnézegette meztelen karját, melynek elbámult a soványságán, reggelenként elnézte a tükörben megnyúlt, s - mint neki tetszett - szánalmas ábrázatát. Úgy érezte, hogy ennek úgy kell lenni, de egyúttal rémület és szomorúság vett rajta erőt.
+
+Egy ízben nagyon sietett föl a lépcsőn és elállt a lélekzete. Legott önkéntelenül is megint talált magának valami teendőt odalenn, s onnan megint fölsietett, hogy kipróbálja az erejét és megfigyelje magát.
+
+Más alkalommal Dunyasát hívta s megrezdült a hangja. Még egyszer szólította őt, bár már hallotta a lépteit, - szólította azon a mellhangon, a melylyel énekelni szokott és megfigyelte a hangját.
+
+Ő maga se tudta, és tán el se hitte volna, de az iszapnak az alatt az áthatlannak látszó rétege alatt, mely a lelkét elborította, immár kiserkedtek a fű finom, gyönge és fiatal csücskei, melyeknek az volt a hivatásuk, hogy gyökeret verjenek benne, és élettől duzzadó hajtásaikkal úgy befödjék azt a bánatot, mely őt szorongatta, hogy az csakhamar láthatatlanná és észrevehetetlenné váljék. Belülről begyógyult a sebe.
+
+Január végén Marja herczegnő elutazott Moszkvába, s a gróf mindenképpen azon volt, hogy Natasa is vele menjen és magát az ottani orvosok által megvizsgáltassa.
+
+
+
+IV.
+
+A Vjazmánál történt összeütközés után, a hol Kutuzov nem tudott úrrá lenni csapatainak azon a vágyán, hogy az ellenséges csapatokat elvágják, szétverjek stb., a menekülő francziák s az utánuk iramodó oroszok menetelése szinte Krasznojeig egyetlen ütközet nélkül folyt le. Olyan gyors volt ez a futás, hogy a francziák után siető orosz hadsereg képtelen volt őket utólérni, a lovasság és a tüzérség lovai kidőltek, és a francziák meneteléséről szóló hírek mindig tévesek voltak.
+
+Az orosz csapatok emberei a negyven versztes napi menetelésektől annyira ki voltak merülve, hogy nem tudtak gyorsabban haladni.
+
+Hogy fogalmat alkothassunk magunknak az orosz hadsereg kimerültségének a fokáról, elég ha tisztán megértjük annak a ténynek a jelentőségét, hogy az orosz hadsereg, mely Tarutinotól kezdve mindössze csak ötezer sebesültet és halottat, és nem több, mint száz foglyot vesztett, hogy ez az orosz hadsereg, mely százezer főnyi létszámmal indult el Tarutinóból, ötvenezer főnyi létszámmal érkezett meg Krasznoje-ba.
+
+Az oroszoknak a francziák után való gyors előnyomulása épp oly pusztítólag hatott az orosz hadseregre, mint a francziákra azok futása. A különbség mindössze az volt, hogy az orosz hadsereg önként, a pusztulás veszedelme nélkül nyomult előre, mely a franczia hadsereg fölött állandóan ott lebegett, valamint az, hogy a francziák betegei és elmaradottjai az ellenség kezébe kerültek, míg az oroszokéi otthon voltak. A napoleoni hadsereg megfogyatkozásának legfőbb oka a gyors menetelés volt, a minek minden kétséget kizáró bizonyitéka az orosz csapatok megfelelő megfogyatkozása.
+
+Kutuzov egész tevékenysége, épp úgy, mint Tarutinonál és Vjazmánál, csak arra irányult, hogy - a mennyiben ez a hatalmában állott, - ezt a francziákra nézve romlást hozó menetelést ne akadályozza, (mint azt Péterváron és a hadseregben az orosz tábornokok akarták), hanem ellenkezőleg elősegítse, és a maga csapatainak az előhaladását lehetőleg megkönnyítse.
+
+De ezenkívül, attól az időtől kezdve, hogy az orosz csapatoknak a gyors meneteléstől való kimerültsége és megfogyatkozása annyira érezhetővé vált, még egy másik ok is volt, mely Kutuzovot arra indította, hogy a csapatok menetelését hátráltassa és várakozó álláspontra helyezkedjék. Az orosz csapatok czélja az volt, hogy a francziákat üldözzék. A francziák útja ösmeretlen volt, és így minél inkább nyomon követték a mi csapataink a francziákat, annál nagyobb utat kellett megtenniök. Csak ha egy bizonyos távolságon követték őket, akkor volt lehetséges azokat a kanyargásokat, melyeket a francziák tettek, átvágásokkal megrövidíteni. Mindazok az agyafúrt fortélyoskodások, melyekkel a tábornokok előállottak, a csapatok áthelyezésében s a menetelések gyorsításában jutottak volna kifejezésre, pedig az egyetlen okos czél csak az lehetett, hogy a menetelések lehetőleg lassíttassanak. És Kutuzovnak egész tevékenysége, Moszkvától kezdve Vilnáig, a hadjárat egész tartama alatt, kizárólag erre a czélra irányult, még pedig nem véletlenül és ötletszerűleg, hanem teljes következetességgel.
+
+Kutuzov nem eszével meg ismereteivel, hanem egész orosz lényével tudta és érezte azt, a mit minden orosz ember érzett, hogy a francziák le vannak győzve, hogy az ellenség menekül, és hogy nyomon kell követni őt; de egyúttal, a katonáival együtt érezte ennek, a gyorsaság és az évszak tekintetében szinte páratlan menetelésnek minden nehézségét is.
+
+De a tábornokoknak, különösen a nem oroszoknak, a kik minden áron ki akarták magukat tüntetni, bámulatba akarták ejteni a világot és az Isten tudja miért, de el akartak fogni valami királyt vagy herczeget, - ezeknek a tábornokoknak úgy tetszett, hogy éppen most volna az ideje annak, hogy ütközetbe bocsátkozzanak és elverjék valakin a port, a mikor pedig a megütközés esztelenség, sőt bűn lett volna. Kutuzov csak a vállát vonogatta, valahányszor szép sorjában előterjesztették neki a fortélyoskodásuknak legkülönfélébb terveit ezekkel a lerongyolódott, meleg ruha nélkül szűkölködő katonákkal, a kik minden ütközet nélkül, egyetlen hónap alatt létszámuknak a felére olvadtak, és a kikkel a tovább folyó menekülés legjobb esetét feltételezve is, a határig legalább még egyszer akkora utat kellett megtenni, mint a mekkorát már eddig megtettek.
+
+Ez a fortélyoskodásra, az ellenség szétverésére és elvágására irányuló törekvés különös élénkséggel nyilatkozott olyankor, a mikor az orosz csapatok franczia csapatokra bukkantak.
+
+Igy volt ez Krasznojénál is, a hol azt hitték, hogy a három franczia hadoszlop egyikét fogják találni, és rábukkantak tizenhatezer ember élén magára Napoleonra. Mindama rendszabályok ellenére is, a melyeket Kutuzov arra nézve foganatosított, hogy ezt a vészthozó összeütközést megakadályozza és a csapatait kímélje, Krasznojénál teljes három napig eltartott a francziák szétzüllött csapatainak és az orosz hadsereg kimerült embereinek a csetepatéja.
+
+Toll megcsinálta a rendelkezést: az első hadoszlop elmegy ide és ide... stb. És mint mindig, most is, minden a rendelkezés ellenére történt. A württembergi herczeg a hegyről lövöldözött a francziák menekülő csapataira, és segédcsapatokat kért, a melyek azonban nem érkeztek meg. A francziák, éjjelenkint megkerülvén az oroszokat, szétszóródtak, elrejtőztek az erdőkben, és ki hogy tudott, menekült tovább.
+
+Miloradovics, a ki azt mondta, hogy semmit sem akar tudni a serege belső ügyeiről, a kit soha se lehetett megtalálni, a mikor szükség volt rá, a félelem és gáncs nélkül való lovag, mint a hogy' ő maga magát nevezte, s a francziákkal való tárgyalások nagy barátja, hadiköveteket küldött hozzájuk és megadást követelt tőlük, pocsékolta az időt, s nem tette azt, a mit parancsoltak neki.
+
+- Nektek ajándékozom, fiúk, ezt a hadoszlopot, - mondotta a csapataihoz lépve, s a lovasság előtt rámutatott a francziákra. És a lovasok, alig vánszorgó lovaikon, a melyeket sarkantyúval és kardlappal hajszoltak előre, nagy erőlködések után, poroszkálva megindultak a nekik ajándékozott hadoszlop, vagyis a megdermedt, szinte megfagyott és kiéhezett francziáknak egy szétzilált tömege felé; és az ajándékozott hadoszlop elhányta a fegyverét és megadta magát, a mire egyébiránt már régóta áhítozott.
+
+Krasznaje mellett huszonhatezer foglyot, néhány száz ágyút és valami marsallbotnak nevezett pálczikát ejtettek zsákmányul, és azon veszekedtek, vajjon ki tüntette ki itt magát és ezzel beérték, de rendkívül sajnálták, hogy nem fogták el Napoleont vagy legalább is valami herczeget vagy marsallt, s ezért egymást, de különösen Kutuzovot okolták.
+
+Ezek a szenvedélyeik által elragadtatott emberek vak eszközei voltak a szükségszerűség legszomorúbb törvényének; de azért hősöknek tartották magukat, és azt képzelték, hogy az, a mit ők tettek, a legnemesebb és a legérdemesebb cselekedet volt. Vádolták Kutuzovot, hogy ő a hadjárat kezdete óta akadályozta őket abban, hogy Napoleont legyőzzék, hogy ő csak a szenvedélyeinek a kielégítésére gondolt, hogy nem akart kimozdulni a Polotnyanyije Zavody-ból, mert ott békessége volt, hogy Krasznojénál megállította a hadsereget csak azért, mert Napoleon ottlétéről értesülvén, egészen elvesztette a fejét, s hogy mindezeknél fogva még az is feltehető róla, hogy összebeszélt Napoleonnal, eladta magát neki[5] stb. stb.
+
+Nem elég, hogy a szenvedélyeik által elragadott kartársak úgy beszéltek, - de az utókor és a történelem is Napoleont grand-nak ösmerte el, Kutuzovot pedig az idegenek: ravasz, feslettéletű, gyöngejellemű és öreg udvaroncznak tartották, az oroszok pedig valami meghatározhatatlannak, valami bábnak, a kinek egyetlen érdeme az volt, hogy orosz nevet viselt.
+
+
+
+V.
+
+Az 1812. és 1813. években Kutuzovot egyenesen nagy baklövésekkel vádolták. Az uralkodó elégedetlen vele. És az a történelem, mely nemrég legfelsőbb parancsra készült, azt írja róla, hogy Kutuzov ravasz és hazug udvaroncz volt, a ki megrémült Napoleon nevétől, s Krasznojenál és a Berezinánál elkövetett baklövései révén megfosztotta az orosz csapatokat a francziákon aratott teljes győzelem dicsőségétől.[6]
+
+Ez a sorsa a nem nagy embereknek, a kik nem grand-homme-ok, a kiket nem ösmer el az orosz elme, de azoknak a ritka és mindig egyedülálló embereknek a sorsa, a kik a Gondviselés akaratát megértvén, annak a maguk egyéni akaratát teljesen alárendelik. A felsőbb törvények megvetéseért a tömeg írígysége és megvetése sújtja ezeket az embereket.
+
+Az orosz történetírók előtt, - furcsa és szinte rettenetes kimondani, - Napoleon, - a történelmek e leghitványabb embere, a ki soha és sehol, még a számkivetésben sem árulta el a legcsekélyebb emberi méltóságot sem, Napoleon elragadtatás és lelkesedés tárgya, ő grand. Kutuzov pedig, az az ember, a ki 1812. évbeli tevékenységének az elejétől a végéig, Borodinotól Vilnáig soha egyetlen szavával vagy cselekedetével se hazudtolván meg magát, a történelemben szokatlan példáját adta az önfeláldozásnak és a jövendő események fölismerésének, Kutuzov mint valami meghatározhatatlan és szánalmat gerjesztő alak szerepel, s valahányszor Kutuzovról és 1812-ről beszéltek, mindig mintha csak szégyenkeznének.
+
+Pedig a dolog úgy áll, hogy még elképzelni is nehéz egy másik olyan történelmi alakot, a kinek a tevékenysége olyan meginghatatlan állandósággal, egy és ugyanazon czél felé lett volna irányozva, mint az övé. És nehéz elképzelni méltóbb és az egész nemzet akaratával megegyezőbb czélt. És még nehezebb másik példát találni a történelemben arra, hogy egy történelmi alak azt a czélt, a melyet kitűzött maga elé, oly tökéletesen elérte volna, mint a hogyan Kutuzov elérte azt a czélt, a melyre az 1812. évben tevékenységét összpontosította.
+
+Kutuzov soha sem emlegette azt a négy ezredévet, mely a gúlákról alá tekint, azokat az áldozatokat, a melyeket ő a hazának hoz, azt, hogy ő mit szándékozik véghezvinni, vagy mit vitt véghez: egyáltaljában nem beszélt semmit magáról, nem játszott semmiféle szerepet, mindig a legegyszerűbb és legközönségesebb embernek látszott s a legegyszerűbb és legközönségesebb dolgokat mondta. Leveleket írt a leányainak és m-me Stahlnak, regényeket olvasott, szerette a szép asszonyok társaságát, eltréfált a tábornokokkal, tisztekkel és katonákkal és soha sem ellenkezett azokkal az emberekkel, a kik be akartak bizonyítani előtte valamit. Mikor Rasztopcsin gróf a jauzsszkij hídon odaugratott Kutuzovhoz, egyenes szemrehányásokkal illette őt azért, hogy ő akarta Moszkva vesztét és így szólt: "Hiszen ön megígérte, hogy nem hagyja el Moszkvát ütközet nélkül?" Kutuzov így felelt: "Nem is hagyom el Moszkvát ütközet nélkül", - bár Moszkva akkor már el volt hagyva. Mikor Arakcsejev elment hozzá az uralkodótól, és azt mondta neki, hogy Jermolovot kellene a tűzérség élére állítani, Kutuzov így felelt: "Igen, magam is éppen az imént említettem", a midőn egy perczczel azelőtt egészen mást mondott. Ugyan mit érdekelte őt, az egyetlent, a ki a körülötte levő buta tömeg közepett fölismerte annak az eseménynek az óriási fontosságát, mit érdekelte őt az, vajjon Rasztopcsin gróf ő neki, vagy más valakinek tulajdonítja-e a főváros nyomorúságát? Még kevésbbé foglalkoztathatta őt az a kérdés, kit fognak a tűzérség parancsnokává kinevezni.
+
+És ez az öreg ember, a kit az élet tapasztalatai rávezettek arra a meggyőződésre, hogy a gondolatok s az ezek kifejezésére szolgáló szavak nem mozgató erői az embereknek, nemcsak az ilyen esetekben, hanem mindig teljesen értelmetlen szavakat mondott, - kimondta azt, a mi először az eszébe ötlött.
+
+De ugyanez az ember, a ki oly kevés súlyt fektetett a szavaira, egész tevékenysége alatt egyetlen egy olyan szót sem ejtett, mely ne lett volna összhangban azzal az egyetlen czéllal, a melynek az elérésére a hadjárat egész ideje alatt törekedett. Szemlátomást önkéntelenül azzal a mélységes meggyőződéssel, hogy nem értik meg őt, nem egyszer a legkülönfélébb körülmények közt is kimondta a véleményét. Kezdve a borodinoi ütközettől, a melylyel a környezetével való súrlódásai elkezdődtek, ő volt az egyetlen, a ki azt mondotta, hogy a borodinoi ütközet győzelem, s ezt szóval s a jelentéseiben és előterjesztéseiben halála napjáig mindig ismételte. Ő volt az egyetlen, a ki azt mondta, hogy Moszkva veszte még nem jelenti Oroszországnak is a vesztét. Lauristonnak a békeajánlataira azt felelte, hogy a béke lehetetlen, mert ellenkezik a nép akaratával; ő volt az egyetlen, a ki a francziák visszavonulása idején azt mondotta, hogy a mi hadműveleteinkre nincs szükség, hogy magától sokkal jobban megtörténik minden, mint a hogy' mi kívánjuk, hogy az ellenségnek aranyhídat kell építeni, hogy sem a tarutinoi, sem a vjazmai, sem a krasznojei ütközetre nincs szükség, hogy valaminek csak kell maradni akkorra, mire a határra érnek, és hogy ő bizony tíz francziáért se hajlandó egyetlen oroszt föláldozni.
+
+És ő volt az egyetlen, ez az udvaroncz-ember, a mint őt elibénk állítják, a ki csak azért hazudik Arakcsejevnek, hogy a császárnak a kedvében járjon, - ő, ez az udvaroncz-ember, az egyetlen, a ki Vilnában nyiltan kimondja, s ezzel a császár kegyét is elveszti, - hogy a további hadakozás a külföldön káros és haszontalan.
+
+De a szavak egyedül még nem igazolják azt, hogy ő már akkor fölismerte az események jelentőségét. A cselekedetei mind, a legcsekélyebb ingadozás nélkül egy és ugyanarra a hármas czélra irányulnak: 1. minden erejét megfeszíteni a francziákkal való összeütközések alkalmával, 2. legyőzni őket, és 3. kiűzni őket Oroszországból, könnyítvén, a mennyire lehet, a nép és a csapatok nyomorúságán.
+
+Ő, az a habozó Kutuzov, a kinek jelmondata a türelem és az idő, a határozott lépések ellensége, elfogadja a borodinoi ütközetet, és példátlan ünnepélyesség színével veszi körül az ütközet előkészületeit. Ő, az a Kutuzov, a ki az austerlitzi ütközet kezdete előtt megmondja, hogy az ütközetet el fogjuk veszíteni, Borodinonál, mind a mellett, hogy a tábornokok mind vereséget jósolnak, mind a mellett a történelemben példátlanul álló eset mellett, hogy a csapatok a nyert ütközet után kénytelenek visszavonulni, - ő az egyetlen, a ki mindenkivel szemben, halála napjáig váltig erősítgeti, hogy a borodinoi ütközet - győzelem. Ő az egyetlen, a ki a visszavonulás egész ideje alatt megmarad a mellett, hogy nem kell újabb ütközetekbe bocsátkozni, a melyeknek semmi hasznuk sincsen, nem kell újabb háborút kezdeni és nem szabad Oroszország határát átlépni.
+
+Most, a mikor az események a következményeikkel együtt tisztán állanak előttünk, könnyű az események jelentőségét megérteni, hacsak nem tulajdonítunk a tömegek cselekedeteinek olyan czélokat, a melyek legfeljebb néhány tuczat ember fejében motoszkáltak.
+
+De hogy' tudta ez az öreg ember akkor, mindenki másnak a véleményével ellentétben oly határozottsággal eltalálni az események nemzeti szempontból vett jelentőségét, hogy egész működése alatt egyetlen egyszer se tévedett?
+
+A lejátszódó jelenségek jelentőségébe való ilyetén betekintés szokatlan erejének a forrása az a nemzeti érzés volt, a melyet ő a maga egész tisztaságában és erejében ott hordozott magában.
+
+Csakis ennek az érzésnek ő benne való fölismerése indította a népet olyan furcsa módon arra, hogy a czár akarata ellenére is őt, a kegyvesztett öreg embert állítsa oda a nemzeti háború élére. És csakis ez az érzés állította őt oda arra a legmagasztosabb emberi magaslatra, a honnan ő, mint főhadparancsnok, minden erejét nem arra használta föl, hogy az embereket gyilkolja és pusztítsa, hanem arra, hogy őket oltalmazza és kímélje.
+
+Ez az egyszerű, szerény és éppen azért igazán magasztos alak, nem férhetett bele az emberekkel állítólag rendelkező európai hősnek abba a hazug formájába, a melyet csak a történelem eszelt ki.
+
+A lakáj nem ösmer nagy embert, mert a lakájnak is meg vannak a nagyságról a maga fogalmai.
+
+
+
+VI.
+
+November ötödike volt az úgynevezett krasznojei ütközetnek az első napja. Estefelé, mikor a tábornokok tömérdek baklövése és torzsalkodása után, a kik nem oda mentek, a hova kellett volna, a segédtiszteknek ellenparancsokkal való szétküldése után, mikor már nyilvánvalóvá lett, hogy az ellenség az egész vonalon futásnak eredt és így ütközetről szó sincs és nem is lehet, Kutuzov elment Krasznojeból Dobrojeba, a hová aznap a főhadiszállást áthelyezték.
+
+Derült és hideg volt az idő. Kutuzov a vele elégedetlen és folyton súgó-búgó tábornokok hatalmas kíséretével kövér, fehér lovacskáján poroszkált Dobroje felé. A tüzek körül melegedve egész úton az aznap foglyul ejtett francziák csapatjai szorongtak (csak aznap hétezer foglyot ejtettek). Dobrojetól nem messze zajos beszélgetésbe merülve, a leszerelt franczia ágyúknak hosszú sora mellett ácsorgott a lerongyolódott és mindenféle ringy-rongygyal beburkolt francziáknak egy óriási csoportja. Mikor a főparancsnok közeledett, a beszélgetés elnémult, és minden szem Kutuzovra tapadt, a ki pirosszegélyű fehér sipkájában és bélelt köpenyében tagbaszakadt vállait meggörnyesztve lassan lovagolt az úton. Az egyik tábornok jelentette Kutuzovnak, hogy hol zsákmányolták az ágyúkat és a foglyokat.
+
+Kutuzov gondolataiba volt elmerülve és nem hallotta a tábornok szavait. Elégedetlenül összeránczolta a homlokát és figyelmesen meredt rá azokra a foglyokra, a kik különös szánalmat keltettek benne. A franczia katonák legnagyobb részét eltorzították a fagyos orrok és arczok, és csaknem valamennyiüknek pirosak, duzzadtak és gennyesek voltak a szemei.
+
+A francziák egy csoportja egészen közel állott az úthoz, és két katona, - az egyiknek az arcza el volt borítva kiütésekkel, - a kezeivel tépdesett egy darab nyers húst. Volt valami borzalmas és állatias abban a futó pillantásban, a melyet az arra menőkre vetettek, és abban a kaján kifejezésben, a melylyel az a kiütéses katona rápillantván Kutuzovra, legott elfordult tőle és folytatta a maga dolgát.
+
+Kutuzov hosszú ideig és figyelmesen nézte ezt a két katonát; még jobban összeránczolván a homlokát, összehúzta a szemeit és elmélázva csóválta a fejét. Egy másik helyen egy orosz katonát vett észre, a ki mosolyogva veregette egy franczia katona vállát, és szeliden mondott neki valamit. Kutuzov megint ugyanolyan kifejezéssel csóválta meg a fejét.
+
+- Mit mondasz? - kérdezte a tábornoktól, a ki folytatta a jelentését, és fölhívta a főparancsnok figyelmét azokra a zsákmányul ejtett franczia zászlókra, melyeket a Preobrazsenszkij-ezred arczéle előtt lobogtatott a szél.
+
+- Áá, zászlók! - mondotta Kutuzov, szemlátomást csak nagy nehezen tudván megválni azoktól a dolgoktól, melyek a gondolatait foglalkoztatták. Szórakozottan körülnézett. A szavait lesve, ezer meg ezer szem bámult rá mindenfelől.
+
+A Preobrazsenszkij-ezred előtt megállott és mélyen felsóhajtva becsukta a szemeit. A kíséretből valaki intett, hogy a zászlókat tartó katonák lépjenek közelebb, és a főparancsnok körül állítsák le a zászlókat a földre. Kutuzov pár pillanatig hallgatott és szemlátomást nem szívesen, és csak a helyzet kényszerűségének engedve, felütötte a fejét és elkezdett beszélni. Egész sereg tiszt vette őt körül. Figyelmes pillantással nézett végig a tisztek csapatján és megösmert közülük egyeseket.
+
+- Köszönet valamennyiüknek! - mondotta előbb a katonákhoz, majd ismét a tisztekhez fordulva. Lassan kiejtett szavai tisztán kivehetők voltak a nagy csöndben: - köszönet mindannyiuknak nehéz és hűséges szolgálataikért. A diadal teljes, és Oroszország nem fog önökről megfeledkezni. Örök dicsőség az önök osztályrésze! - Itt elhallgatott és körülnézett.
+
+- Hajtsd meg, hajtsd meg a fejét, - szólt oda egy katonának, a ki egy franczia sast tartott a kezében, és véletlenül meghajtotta a preobrazsanszkijek zászlaja előtt. - Mélyebbre, mélyebbre, úgy ni. Hurrá! fiúk, - mondotta állának egy gyors mozdulatával, a katonákhoz fordulva.
+
+- Hurrá-á-á! - ordítozta utána sok ezer hang.
+
+Mialatt a katonák ordítoztak, Kutuzov a nyeregben előrehajolva meghajtotta a fejét, és szelid, valamelyest gúnyos fény csillant föl a szemeiben.
+
+- Testvéreim, ide hallgassatok... - mondotta, mikor a hangok elnémultak.
+
+És egyszerre a hangja is, az arczkifejezése is elváltozott: most már nem a főhadparancsnok beszélt, hanem az egyszerű öregember szólalt meg, a ki nyilván valami nagyon fontosat akart a bajtársaival közölni.
+
+Úgy a tisztek csoportjában, mint a katonák soraiban is mozgolódás támadt, mindenki tisztán hallani akarta, a mit most mondani fog.
+
+- Ide hallgassatok. Tudom, hogy nehéz a sorotok, de hát mitévők legyünk! Legyetek türelemmel; nem sokáig tart már. Csak elkísérjük a vendégeinket s aztán majd pihenünk. A czár nem fog megfeledkezni a szolgálataitokról. Nehéz a sorotok, de legalább otthon vagytok; nézzétek azokat, hova jutottak, - mondotta és rámutatott a foglyokra. - Nyomorultabbak az utolsó koldusnál. A míg erősek voltak, magunkat se sajnáltuk, de most ő rajtuk is megesik a szívünk. Elvégre ők is emberek. Igaz-e, fiúk?
+
+Körülnézett és a tiszteletteljes álmélkodással merően rászegezett szemekből részvétet olvasott ki a szavai iránt: a szelid, öreges mosolytól mind jobban földerült az arcza, s csillagalakú ránczok támadtak az ajkai és a szemei körül. Elhallgatott és szinte csodálkozva lehorgasztotta a fejét.
+
+- De szó, a mi szó, ki hívta őket ide? Úgy kell nekik, e..e m.. a f... - mondotta egyszerre és felütötte a fejét. És a szegeskorbácsával egyet suhintva, az egész hadjárat alatt most először, vágtatva távozott a katonák örömteljesen hahotázó, hurrá-t üvöltő, fölbomlott sorai mellől.
+
+Azokat a szavakat, a melyeket Kutuzov mondott, aligha értették meg a katonák. A tábornagy eleinte ünnepélyes és a vége felé öregesen egyszerű beszédének a tartalmát senki sem igen tudta volna elmondani, de a beszéd érzelmi tartalmát nemcsak hogy megértették, hanem a magasztos diadalnak, az ellenség iránt való szánalommal és a maga igazának a tudatával párosult ugyanaz az érzése, a melyet legjobban éppen ez az öreges kifakadás fejtett ki, - ugyanez az érzés minden egyes katonának a lelkében megvolt, és egy örömteljes, hosszú ideig el nem némuló rivalgásban jutott kifejezésre. Mikor ez után az egyik tábornok azzal a kérdéssel fordult Kutuzovhoz, vajjon nem kívánja-e kocsin folytatni az útját, Kutuzov váratlanul egészen kijött a sodrából, és meglátszott rajta, hogy erősen fel van indulva.
+
+
+
+VII.
+
+November nyolczadikán, a krasznojei ütközet utolsó napján már alkonyodott, mikor a csapatok éjjeli szállásukra értek. Csöndes és hideg volt az egész nap, időnkint ritkás, könnyű hó esett; csak estére kezdett tisztulni. A hulló hópihéken keresztüllátszott a feketés-lila, csillagos égbolt s erősebben kezdett fagyni.
+
+Egy muskétás-ezred, mely háromezer főnyi létszámmal indult el Tarutinoból, most kilenczszáz főnyi létszámmal mint az elsők egyike érkezett meg az országút mellett lévő faluban kijelölt éjjeli szállásra. A kvártélycsinálók, a kik az ezredet fogadták, jelentették, hogy a viskókat mind franczia sebesültek és halottak, lovasok és törzskarbeliek foglalták el. Csak egyetlen ház volt üresen az ezredparancsnok számára.
+
+Az ezredparancsnok odament a házához. Az ezred végigvonult a falun s az utolsó házak előtt az úton gúlákba rakta a fegyverét.
+
+Az ezred, mint valami óriási és soktagú állat látott hozzá, hogy eligazítsa a vaczkát, és gondoskodjék az ennivalóról. A katonák egy része térdig érő hóban elvánszorgott a falutól jobbra lévő nyíresbe, s legott felhangzottak az erdőben a fejszék és oldalfegyverek csapásai, a töredező ágak recsegése és a katonák vidám hangjai; a másik rész a csoportba verődött ezredszekerek és ezredlovak körül bíbelődött, előszedte a katlanokat, a kétszersültet és megetette a lovakat; a harmadik rész eloszlott a faluban, hogy a törzskariak helyét eligazítsa, kiválogatta a házakban szanaszét heverő franczia holttesteket, és deszkát, száraz fát és a háztetőkről szalmát hurczolt a tűzrakáshoz és sövényeket a szél ellen való védekezéshez.
+
+A házak mögött, a falu végén vagy tizenöt katona víg kurjogatás közt ránczigálta egy pajta magas sövényfalát, a melynek a teteje már szét volt hordva.
+
+- No csak, no csak, egyszerre feküdjetek neki! - kiabáltak egyre-másra, és az éj sötétjében fagyos recsegéssel imbolygott a sövényfal hóval teliszórt egyik hatalmas szárnya. Mind sűrűbben recsegtek, ropogtak az alsó vesszők és végre az egész sövényfal a nekitámaszkodó katonákkal együtt lefordult a földre. Hangos, vad örömtől harsogó üvöltés és kaczagás hallatszott.
+
+- Fogjátok meg ketten! Ide azzal az emelőrúddal! Így ni. Mit bámészkodol?
+
+- No most, egy... Álljatok meg, fiúk!... Majd ha kiáltok!
+
+Elhallgattak valamennyien, s egy halk, bársonyosan kellemes hang rázendített egy nótára. A harmadik strófa végén, az utolsó hang elpengése után, egyszerre vagy húsz hang ordította: "úúúúú! Mindjárt meglesz! Csak neki fiúk!..." de az együttes erőlködés ellenére is, a sövényfal éppen csak hogy megmozdult, s mindenfelől nehéz lihegés hallatszott a beállott csöndben.
+
+- Hej, halljátok-e, ti ott a hatodik szakaszból! Az ördögbe is! Segítsetek hát... Mi is csak vagyunk valakik.
+
+A hatodik szakaszból vagy húszan, a kik a falú felé iparkodtak, csatlakoztak hozzájuk; és a vagy öt százsen hosszú és egy százsen magas sövényfal, ide s tova hajladozva, s a lihegő katonák vállát nyomva és hasogatva, a falu utczáján megindult előre.
+
+- Előre hát, vagy mi... Úgy-úgy, csak bukjatok orra... Mi lelt! No csak...
+
+Se vége se hossza nem volt a vidám és otromba szitkozódásnak.
+
+- Hát ti mit csináltok itt? - hallatszott egyszerre egy katona fölényes hangja, a ki odasietett a sövényfalat hurczoló bajtársaihoz.
+
+- Amott vannak az urak; ebben a házban maga a gyenerális lakik, ti meg, ti istentelenek, itt káromkodtok. Majd adok én nektek! - kiáltott az őrmester és teljes erővel rácsapott a legelső katona hátára, a ki a keze ügyébe esett. - Nem tudtok csöndesebben lenni?
+
+A katonák elhallgattak. Az a katona, a kit az őrmester hátbavágott, nagyokat krákogva kezdte törülgetni az arczát, a melyet véresre zúzott, hogy nekiesett a sövényfalnak.
+
+- Lám, hogy verekszik az istentelen! Az egész pofámat bevérezte, - mondotta bátortalanul suttogva, mikor az őrmester odább állott. - Talán bizony nem tetszik? - szólott egy nevető hang; és a katonák a hangjukat kissé megfékezve mentek tovább. A faluból kiérve megint épp oly hangosan kezdtek lármázni, mint azelőtt, s alaposan teliszórták a beszédüket mindenféle czéltalan szitkozódással.
+
+Abban a házban, a mely mellett a katonák az imént elmentek, együtt voltak a főbb parancsnokok, s a tűz mellett élénken tárgyalták az elmult nap eseményeit, s a jövőre tervezett hadműveleteket. Az volt a terv, hogy egy oldalmenetelést csinálnak balfelé, elvágják az alkirályt és elfogják őt.
+
+Mire a katonák a sövényfallal megérkeztek, már mindenfelé kigyúltak a tábori konyha tüzei. Pattogott a fa, olvadt a hó, s a katonák fekete árnyékai az egész elfoglalt területen ide s tova imbolyogtak a letaposott havon.
+
+Fejszék és oldalfegyverek dolgoztak mindenfelé. Parancs nélkül történt most minden. Fát hordtak össze éjszakára, sátrakat csináltak a tiszteknek, keverték az üstöket s rendbeszedték a fegyvereket és a lőszereket.
+
+A nyolczadik szakasz által összehordott sövényfalakat félköralakban fölállították észak felé, megtámasztották czölöpökkel és tüzet raktak előtte. Takarodót doboltak, összeolvasták a legénységet, megvacsoráltak és elhelyezkedtek éjszakára az őrtüzek körül, - ki a csizmáit tisztogatta, ki pipára gyújtott, ki meg mezitelenre vetkőzve tetűt keresett magán.
+
+
+
+VIII.
+
+Az ember azt hinné, hogy azok között a szinte elképzelhetetlenül súlyos körülmények közt, a melyek közt ebben az időben az orosz katonák voltak, - meleg lábbeli, meleg ruha, s minden tető nélkül a fejük felett, a hóban és tizennyolczfokos hidegben, sőt még a megfelelő élelem nélkül is, melynek a szállítmányai nem mindig tudtak a sereg nyomában maradni, - az ember azt hinné, hogy a katonák a képzelhető legszomorúbb és legleverőbb képet nyújtották.
+
+Ellenkezőleg, soha, még a legkedvezőbb anyagi körülmények közt sem nyújtottak a csapatok vidámabb és elevenebb képet, mint akkor. Ennek az volt az oka, hogy a csapatokból naponta kiselejteztek mindenkit, a ki csüggedni vagy gyengülni kezdett. Mindaz, a ki testileg vagy lelkileg elgyengült, már rég elmaradt a sereg mögött, a melyben csak a csapatok testben, lélekben viruló virága maradt meg.
+
+A sövényfal mögött meghúzódott nyolczadik szakasz körül csoportosultak a legtöbben. Két őrmester is odaült hozzájuk, és az ő tüzük minden másnál fényesebben lobogott. Éppen azért, ha oda akart ülni hozzájuk valaki, megkövetelték tőle, hogy fát is hozzon magával.
+
+- Hé, Makjejev, mi lelt... elvesztél, vagy fölfaltak a farkasok? Hozz már fát ide! - kiáltott föl egy piros orczájú, vörös katona, a ki szaporán hunyorgatott és pislogott a füsttől, de azért el nem mozdult a tűz mellől. - Gyere hát ide, te varjú és hozz egy kis fát szaporán, - fordult oda a katona egy másikhoz. A vörös nem volt sem altiszt, se tizedes, de egészséges közlegény volt, s azért parancsolgatott azoknak, a kik gyengébbek voltak, mint ő. Az a hegyesorrú, vézna és alacsonytermetű katona, a kit varjúnak hívtak, engedelmesen fölkelt és elindult, hogy a parancsot teljesítse, de ugyanekkor a tűz fényénél fölbukkant egy fiatal katona karcsú és délczeg alakja, a ki hatalmas fahasábokat czipelt magával.
+
+- Add ide. Lám, ez derék!
+
+A fát összetördelték, a lángra lökték, a szájukkal és a köpenyeik szélével fújtatták a tüzet, mire sisteregve és pattogva, legott újra erőre kapott a láng. A katonák közelebb húzódva pipára gyújtottak. Az a fiatal és csinos katona, a ki a fát hozta, csípőre tette a kezét s szaporán és fürgén elkezdett fázós lábaival egy helyben topogni.
+
+- Jaj mamám, beh hideg a harmat, mégis jól esik a muskétásnak... - dúdolta, s mintha a nóta minden szótagjánál egyet csuklott volna.
+
+- Hej, elrepül ám a csizmád talpa! - kiáltott rá a vörös, észrevévén, hogy fityeg a talpa. - Rongyos talpnak méreg a táncz.
+
+A katona megállt, letépte a fityegő bőrdarabot és belehajította a tűzbe.
+
+- Ezzel is megvagyunk, pajtás, - mondotta; leült, elővett a tarisznyájából egy darab kék franczia posztót s elkezdte belecsavarni a lábait. - A gőztől mállott széjjel, - tette hozzá s odanyújtotta a lábait a tűzhöz.
+
+- Majd adnak újat nemsokára. Mondják, hogy ha az utolsó francziával is elbánunk, dupla porcziót kapunk valamennyien.
+
+- Lássátok, az a kutyafülű Petrov, szépen elmaradt, - szólott az őrmester.
+
+- Azt én már régen észrevettem, - jegyezte meg egy másik.
+
+- Nem hiába, még olyan tejfölösszájú...
+
+- A harmadik szakaszban meg azt beszélték, hogy tegnap kilencz emberük hiányzott.
+
+- De hogy is menjen tovább az ember, mikor lefagy a lába?
+
+- Tán' bizony te is azon töröd a fejed? - szólott egy vén katona, és szemrehányólag fordult oda ahhoz, a ki azt mondta, hogy lefagy a lába.
+
+- Hát te mit gondolsz? - szólalt meg egyszerre rikácsoló és remegő hangon az a hegyesorrú katona, a kit varjúnak hívtak, a mint a tűz mellől föltápászkodott. - A ki egészséges, az elsorvad, a ki pedig sorvad, az meghal. Itt vagyok akár én. Nem birok magammal tovább, - mondotta egyszerre elszántan és odafordult az őrmesterhez; - vitessetek a kórházba; belémütött a szakgatás, amúgy is elmaradok...
+
+- Elég már no, elég, - szólott az őrmester nyugodtan.
+
+A katona elhallgatott és tovább folyt a társalgás.
+
+- Ma csak elég francziát fogdostunk össze; de hunczut legyek, ha csak egynek volt becsületes czipője, éppen csak a neve, - kezdett bele egy másik katona valami új társalgásba.
+
+- A kozákok mindent felforgattak. Kitisztogatták az ezredesnek a házát és mind kihurczolták őket onnan. Szánalom volt nézni, - mondotta az, a ki az imént tánczolt. Valósággal kiszórták őket; az egyik még élt, és motyogott is valamit a maga nyelvén.
+
+- De tiszta népség, fiúk, - szólott az első. - Fehérek, akár a nyírfa kérge és bátrak, nemes egy fajzat, azt meg kell adni.
+
+- Hát mit gondoltál? Náluk mindenféle rangú és rendű embert besoroznak ám.
+
+- De egy kukkot sem értenek a mi nyelvünkön, - szólott az álmélkodás mosolyával az, a ki tánczolt. - Azt kérdem tőle: "melyik királyságból valók vagytok?" - ő meg csak hadar össze-vissza. Csodálatos egy népség.
+
+- De az ám a fura, bajtársak, - folytatta az, a ki csodálkozott a fehérségükön, - Mozsaiszknál beszélték a parasztok, hogy a mikor ott, a hol a csata volt, kezdték fölszedegetni az elesetteket, kisült, hogy tán' egy hónapig is ott hevertek a halottaik. És csodák csodája, aszonták, olyanok voltak mind, akár a fehér papíros, tiszták és egy szikordom szikrányi szaguk se volt.
+
+- De hát hogy' lehet az, a hidegtől tán'? - kérdezte az egyik.
+
+- Oh te bölcs, te! A hidegtől! Hiszen meleg volt akkor. De meg ha a hidegtől volna, akkor a mieink se büdösödtek volna meg. Pedig hát aszongyák, a mieink rögvest elrothadtak és tele voltak kukaczokkal. Kendővel tartottuk be az orrunkat, aszongyák, és a pofánkat elfordítva, vonszoltuk őket tovább, teljes lehetetlen volt kiállani. De az övéik, aszongyák, fehérek voltak, egy szikrát se voltak büdösek.
+
+Valamennyien hallgattak.
+
+- Talán az ételük olyan, - szólott az őrmester, - úri ételt zabáltak.
+
+Senki se felelt.
+
+- Ugyanez a paraszt mesélte Mozsaiszkban, a hol az az ütközet volt, azt is, hogy tíz faluból terelték össze őket, húsz napig hordták a halottakat és még se készültek el velük. Maradt még a farkasoknak is elég...
+
+- De az aztán ütközet volt ám, - mondotta az öreg katona. - Meg is emlegetjük valamennyien, a mi utána következett, az már semmi... Csak afféle haszontalan emberkínzás.
+
+- Tegnapelőtt aztán mink is odakerültünk. De be se vártak bennünket. Szaporán elhajigálták a fegyvereiket. Térdre estek előttünk, és úgy kértek kegyelmet. Aztán meg, hogy csak egy példát mondjak. Beszélték, hogy Platovnak kétszer is a kezébe volt maga Polion. Ő persze semmit se tudott róla. Megvan, tüstént megvan! Már a kezében van... aztán úgy elröppent egy-kettőre, akár a madár. Üthette bottal a nyomát.
+
+- Miket hazudozol itt össze, Kiszelev, lesz rád gondom ezután.
+
+- Nem hazugság biz' ez, szent egy igaz, a mit mondok.
+
+- De ha rajtam állott volna, s a kezembe kerül, biz' én beástam vón' a földbe, s beleszögeztem vóna, hogy olyan tömérdek népet elpusztított!
+
+- Majd csak a végire járunk valahogy s elvesszük a kedvüket az ilyesmitől, - szólott az öreg katona nagyot ásítva.
+
+Elnémult a beszélgetés, a katonák elkezdtek szedelőzködni.
+
+- Lám, hogy' fénylenek a csillagok. Azt hinné az ember, hogy vásznat terítettek oda az asszonyok, - mondotta a katona, a mint a tejútban gyönyörködött.
+
+- Ez jó termést ígér, fiúk.
+
+- Egy kis fa is elkéne ám még.
+
+- A dereka megmelegszik az embernek, a háta meg fázik. E' mán oszt' a fura!
+
+- Hjaj Istenem!
+
+- Mit taszigálod az embert, - tán' csak te néked ég ez az egész tűz? Nézze meg az ember, hogy' szétterpeszkedik.
+
+Csönd lett s néhol fölhangzott az alvók hortyogása; a többiek forgolódtak, melegedtek és olykor pár szót váltottak egymással. Egy másik, vagy száz lépésnyire levő tűztől vidám, harsogó kaczagás hallatszott.
+
+- Lám, hogy röhögnek ott az ötödik szakaszban, - szólott az egyik katona. - És mennyi nép - szörnyűség!
+
+Az egyik katona fölkelt és átment az ötödik szakaszhoz.
+
+- No, ez volt oszt' a valami, - szólott, mikor visszakerült onnan. - Odatévedt két franczia. Az egyik szinte meg volt fagyva, a másik meg olyan friss volt, hogy csoda! Még énekelt is az Istenadta.
+
+- No már azt megtapasztaljuk... - Néhány katona elindult az ötödik szakasz felé.
+
+
+
+IX.
+
+Az ötödik szakasz ott táborozott közvetlenül az erdő alatt. Óriási tűzrakás lobogott a havon és megvilágította a fák zúzmarás ágait.
+
+Az ötödik szakasz katonái éjfélkor lépteket és ágak recsegését hallották az erdőben.
+
+- Czimborák, tán medve, - szólott az egyik katona. Valamennyien felütötték a fejüket; hallgatóztak, és egyszerre két egymást támogató, furcsán öltözött emberi alak lépett ki az erdőből a tűz fénykörébe.
+
+Két, az erdőben meglapult franczia volt. Rekedten motyogtak valamit a katonák előtt, érthetetlen nyelven és odaléptek a tűzhöz. Az egyik magasabb termetű volt, tiszti sapkát viselt és úgy látszott, hogy teljesen ki van merülve. A tűzhöz érve, le akart ülni, de szinte odaroskadt a földre. A másik, a kistermetű, tagbaszakadt közlegény, a kinek kendővel volt bekötve az arcza, erősebbnek látszott. Fölemelte a társát s a szájára mutatva valamit mondott. A katonák körülvették a francziákat, leterítettek egy köpenyt a betegnek s mindkettőjüknek hoztak kását és pálinkát.
+
+A végképpen kimerült franczia tiszt Ramballe volt; a kendővel bekötött ábrázatú katona pedig, a legénye, Morel.
+
+Mikor Morel jól bepálinkázott s megevett egy csajka kását, egyszerre jókedve szottyant és szakadatlanul járt a szája. A katonák persze egy kukkot sem értettek abból, a mit beszélt. Ramballe visszautasította az ételt és szótlanul könyökölt a tűz mellett, miközben buta, vörös szemekkel nézte az orosz katonákat. Olykor nagyot nyögött, majd ismét elhallgatott. Morel, a vállára mutatva, azt akarta megértetni a katonákkal, hogy Ramballe tiszt, és meg akar melegedni. Egy orosz tiszt, a ki odajött a tűzhöz, elküldött valakit, hogy kérdezze meg az ezredestől, nem volna-e hajlandó a franczia tisztet magához venni; és mikor a küldöncz azzal az üzenettel jött vissza, hogy az ezredes kéreti, megérttették Ramballe-al, hogy menjen. Fölkelt és menni akart, de megtántorodott és összeroskadt volna, ha a mellette álló katona meg nem fogja.
+
+- Nos hát? Nem mégy? - szólott a katona és Ramballe-hoz fordult.
+
+- Eh, bolond! Mit beszél össze-vissza. Igazán paraszt, meg látszik rajt', - zúdult föl mindenfelől a szemrehányás a gúnyolódó katona felé. Ramballe-t körülvették, ketten a karjukra emelték és bevitték a házba. Ramballe átkarolta a katonák nyakát és a mint czipelték, így szólt siránkozva.
+
+- Oh bajtársak! Ti áldott, jó emberek! Oh ti vitéz, jóságos bajtársaim, - és mint a gyermek, ráhajtotta a fejét az egyik katona vállára.
+
+E közben Morel a katonáktól körülvéve, ott ült a legjobb helyen.
+
+Morel, egy alacsonytermetű, zömök franczia, a kinek könnyező szemei gyulladtak voltak, s a sipkája fölött asszonymódra be volt kötve a feje, valami úri bundába volt beburkolózva. Nyilván be volt csípve, és átkarolta a mellette gunnyasztó katonát, rekedt és el-elcsukló hangon valami franczia dalt énekelt. A katonák a hasukat fogták, a mint ránéztek.
+
+- No csak, no csak, taníts meg bennünket is, hogy' kell? Én gyorsan tanulok ám. Hogy' is van csak?... - szólott az a tréfás, énekes katona, a kit Morel ölelgetett.
+
+"Éljen IV. Henrik! Éljen a vitéz király!" - énekelte Morel a szemeit hunyorgatva. Ce diable à quatre...
+
+- Vivánka! Vif szeruvaru! Szigyablaka... - ismételte a katona; a kezével legyintve, s csakugyan elkapta a dallamot.
+
+- Lám, milyen ügyes! Ho-ho-ho-ho-ho! - hallatszott mindenfelől a katonák féktelen és nyers kaczagása.
+
+- No vágd ki még egyszer, no csak!
+
+    »Három a táncz, - jókat inni,
+    Jókat inni, verekedni
+    Itt is, ott is legyeskedni...«
+
+- Ez se kutya. No csak, Zaletaev!...
+
+- Kju... - bökte ki Zaletaev nagy nehezen. - Kju-ju-ju... - vágta ki nagy iparkodással tátva ki a száját, Utriptale de bu de ba i detravagala, - énekelte tovább.
+
+- Tyüh, az áldóját, beh nagyszerű! Akár egy franczia! Oi... ho-ho-ho-ho. - Akarsz tán még enni?
+
+- Adjatok kását neki; éhes ember, nem egy hamar lakik jól.
+
+Megint adtak neki kását; és Morel nevetve látott hozzá a harmadik csajkához. Örömteljes mosoly ült a fiatal katonák arczán, a kik Morelt nézték. Az öregek, nem tartván illendőnek, hogy ilyen hitványsággal foglalkozzanak, a tűz másik oldalán heverésztek, de olykor felkönyökölve, átpislogtak Morelre.
+
+- Ők is emberek, - mondotta az egyikük, s még jobban belecsavaródott a köpenyébe. - Az üröm is csak a maga gyökeréből hajt ki.
+
+- Óóó! Istenem! Istenem! Milyen csillagos az ég, csuda!
+
+És elcsendesült minden.
+
+A csillagok mintha csak tudták volna, hogy most senki se látja őket, fölcsillantak a sötét égen. Hol fölcsillantak, hol kialudtak, hol megrezzentek, buzgón kezdtek suttogni egymással, valami örömteljes és titokzatos dologról.
+
+
+
+X.
+
+A franczia csapatok mennyiségtanilag szabályos haladványban és egyenletesen fogytak. És az a Berezinán való átkelés, a melyről annyit írtak össze, csak közbeneső lépcsőfoka volt a franczia hadsereg megsemmisülésének, de korántsem döntő eseménye a hadjáratnak. És ha a Berezináról oly sokat írnak is, úgy ez a francziák részéről csak onnan van, hogy mindazok a viszontagságok, a melyeken a franczia hadsereg addig fokozatosan keresztülment, a Berezina elpusztított hídján egyszerre egyetlen eseménynyé, egyetlen tragikus képpé tömörültek össze, mely eltörülhetetlenül megmaradt mindenkinek az emlékezetében. Orosz részről pedig csak azért beszéltek és írtak össze annyit a Berezináról, mert Péterváron, a háború színhelyétől távol, Pfuhl összeállított egy tervet arra, hogy Napoleont a Berezinánál kelepczébe csalják. Valamennyien meg voltak győződve róla, hogy a valóságban is minden úgy fog menni, mint a hogy' a tervben ki volt dolgozva, s éppen azért váltig erősítgették, hogy a Berezinán való átkelés volt az, mely a francziáknak a vesztét okozta. Voltaképpen pedig, a mint ezt a számok is igazolják, az ágyúk és foglyok elvesztése szempontjából a Berezinán való átkelés eredményei sokkal kevésbbé voltak vészthozók a francziákra, mint Krasznoje.
+
+A Berezinán való átkelés egyetlen jelentősége abban csúcsosodik ki, hogy ez az átkelés nyilvánvalóan és minden kétséget kizárólag bebizonyította az elvágásra irányuló tervek teljes helytelenségét, ellenben az eljárásnak egyedül lehetséges, és úgy Kutuzov, mint az összes csapatok által követett módját, az ellenség üldözését, igazolta. A franczia tömeg a gyorsaságnak állandóan fokozódó erejével menekült és minden energiáját ennek a czélnak az elérésére irányította. Menekült, mint a sebzett vad, és lehetetlen volt útjában megállani. Ezt nem annyira az átkelés szervezése, mint inkább a hidakon való menetelés igazolta. Mikor a hidak összeomlottak, a fegyvertelen katonák, a moszkvai lakosok, nők és gyermekek, a kik a francziák kíséretében voltak, a tehetetlenség erejének a hatása alatt, a helyett, hogy megadták volna magukat, valamennyien a ladikokba s a jeges vízbe menekültek.
+
+Ez a törekvés helyes volt. A menekülők és az üldözők helyzete egyformán nyomorúságos volt. Az övéivel együttmaradván, a menekülők mindenike számított a nyomorúságában a bajtársa segítségére, s az övéi közt őt megillető helyre. Ha pedig megadja magát az oroszoknak, a nyomorúságnak ugyanaz az állapota vár rá, azzal a különbséggel, hogy az élet igényeinek a kielégítésével második sorba szorul. A francziáknak nem kellett, hogy pontos híreik legyenek arról, hogy a foglyoknak, a kikkel nem tudtak mit csinálni, az oroszoknak a megmentésükre irányuló minden iparkodása mellett is, több, mint a fele elpusztúlt a hidegtől és az éhségtől; érezték, hogy ez nem is lehetett másként. Még a leglágyszívűebbek, az orosz parancsnokok és a francziák barátai, az orosz szolgálatban álló francziák, még ezek se tehettek semmit a foglyokért. A francziáknak az a nyomorúság okozta a romlásukat, a melyben az orosz csapatok voltak. Lehetetlen volt, hogy elvegyék a kenyeret és a ruhát az éhező, de szükséges katonáktól azért, hogy odaadják a nem ártalmas, nem gyűlölt, nem bűnös, csak egyszerűen fölösleges francziáknak. Némelyek ugyan ezt is megcselekedték; de ez csak kivétel volt.
+
+Hátul biztos volt a pusztulás; elől még volt remény. A hajók föl voltak égetve; nem volt más mentség, mint az együttes futás, és erre az együttes futásra irányozták a francziák minden erejüket.
+
+Minél messzebbre futottak a francziák, minél szánalmasabbak voltak a maradványaik, különösen Berezina után, a melyhez a pétervári terv révén különös reményeket fűztek, annál nagyobb erőre kaptak az orosz parancsnokok szenvedélyei, a kik mindezért egymást, de különösen Kutuzovot tették felelőssé. Abban a hitben, hogy a Péterváron készült berezinai terv kudarczát ő neki fogják tulajdonítani, a vele való elégedetlenség, az iránta való lenézés és a rajta való gúnyolódás mind nagyobb mérvet öltött. A gúnyolódás és a lenézés persze tiszteletteljes formában jutott kifejezésre, olyan formában, hogy Kutuzov még csak meg se kérdezhette, vajjon miért és mivel vádolják őt. Vele nem is beszéltek komolyan; megtették neki a jelentéseiket, kikérték a rendelkezéseit, úgy tettek, mintha valami szomorú szertartást végeztek volna, de a háta mögött összehunyorgattak és lépten-nyomon iparkodtak őt elámítani.
+
+Mindezek az emberek, éppen azért, mert nem tudták őt megérteni, bevallották, hogy az öreggel nincs mit beszélni; hogy ő soha se lesz képes az ő terveik mélységét megérteni, hogy ő az ő szokott frázisaival fog felelni (nekik úgy tetszett, hogy ezek csak frázisok) az aranyhídról, arról, hogy egy tömeg csavargóval nem lehet külföldre menni stb. Ezt ők már mind hallották tőle. És mindaz, a mit ő mondott: például az, hogy be kell várni az élelmet, hogy az emberek lábbeli nélkül vannak, minden olyan egyszerű, az pedig, a mit ők javasoltak, mind olyan bonyolult és okos dolog, hogy nyilvánvaló volt előttük, hogy ő buta volt és öreg, ők pedig hatalmas és lángelméjű hadvezérek voltak.
+
+Ez a hangulat és a törzskarnak ezek a badarságai akkor érték el a legmagasabb fokot, mikor Wittgenstein, a hírneves tengernagy és Pétervár hőse is csatlakozott a hadsereghez. Ezt Kutuzov is látta, de nagyokat sóhajtva csak a vállait vonogatta. Csak egyetlen egyszer, Berezina után jött ki a sodrából, és Bennigsennek, a ki a császárnak külön jelentéseket szokott küldözgetni, a következő levelet írta:
+
+    "Meg-megújuló betegsége rohamaira való tekintettel, szíveskedjék excellentiád e sorok vétele után elmenni Kalugába, és szíveskedjék itt ő császári felségének további parancsait és utasításait bevárni".
+
+De kevéssel Bennigsen eltávolítása után megérkezett a hadsereghez Pavlovics Konstantin nagyherczeg, a ki a hadjárat elején is részt vett, és Kutuzov közbenjárására került volt el a hadseregtől. Most a nagyherczeg megérkezvén a hadsereghez, közölte Kutuzovval, hogy a császár ő felsége elégedetlen a mi csapataink fogyatékos sikereivel és lassú előrehaladásával. A napokban a császár ő felsége személyesen is szándékozik eljönni a hadseregéhez.
+
+Az öreg ember, a ki épp oly jártas volt az udvari fondorlatokban, mint a hadi ügyekben, az a Kutuzov, a kit ugyanannak az évnek augusztusában a császár akarata ellenére főhadparancsnoknak választottak, az, a ki a trónörökös nagyherczeget a hadseregből eltávolította, az, a ki pusztán az ő hatalmával, a császár akarata ellenére is keresztülvitte Moszkva föladását, az a Kutuzov most legott megértette, hogy az ő ideje lejárt, hogy az ő szerepének vége, és az ő látszólagos hatalmának híre sincsen többé. És nem pusztán udvari összeköttetései révén értette meg ezt. Egyrészről látta, hogy a háborúnak, a melyben ő a maga szerepét eljátszotta, vége, és érezte, hogy ezzel a hivatását betöltötte. Másrészről, ugyanabban az időben fizikai fáradtságot és a fizikai pihenés szükségességét is érezte az ő öreg testében.
+
+November huszonkilenczedikén Kutuzov bevonult Vilnába, - az ő jó Vilnájába, mint mondani szokta. Kutuzov, szolgálati idejének a tartama alatt két ízben volt Vilna kormányzója. A gazdag és épen maradt Vilnában Kutuzov, az élet kényelmén kívül, a melytől oly hosszú ideig meg volt fosztva, még régi barátokat és emlékeket is talált. S a háborús és az állami gondoktól elfordulva, egyszerre, már annyira, a mennyire a körülötte tomboló szenvedélyek békét hagytak neki, úgy belezökkent az élet sima és rendes kerékvágásába, mintha csak mindaz, a mi a történelmi világban most történt, s a minek még történnie kellett, egyáltalában nem is tartoznék ő reá.
+
+Csicsagov, a ki egyike volt az elvágási és szétverési tervek leglelkesebb szószólóinak, Csicsagov, a ki eleinte Görögországban, majd Varsóban akart vargabetűt csinálni, csak oda nem akart menni semmiképpen se, a hová parancsolták, Csicsagov, a ki ösmeretes volt arról, hogy milyen szabadon szokott a császárról beszélni, Csicsagov, a ki Kutuzovot a lekötelezettjének tartotta, mert akkor, mikor őt 1811-ben Kutuzov háta mögött elküldték, hogy Törökországgal békét kössön, meggyőződvén róla, hogy a béke már meg van kötve, beösmerte a császár előtt, hogy a béke megkötésének az érdeme Kutuzové; ez a Csicsagov volt az első, a ki Kutuzovot Vilnában, az előtt a kastély előtt, a melyben Kutuzov megszállandó volt, fogadta. Csicsagov tengerész-egyenruhában, dákossal az oldalán s kalapjával a hóna alatt tette meg Kutuzovnak a jelentését és adta át neki a város kulcsait. Csicsagov viselkedésében, a ki már ösmerte azokat a vádakat, a melyeket Kutuzov ellen felhoztak, a legnagyobb mértékben kifejezésre jutott a fiatalságnak a gyengeelméjű öreg emberrel szemben tanusított lenéző és tiszteletteljes modora.
+
+Csicsagovval beszélgetvén, Kutuzov egyebek közt azt mondta neki, hogy azok az edénynyel telt szekerek, a melyeket Boriszovnál elvettek tőle, teljesen sértetlenek és így vissza is fogja kapni őket.
+
+- Ezzel tán azt akarja mondani, hogy nincs miből ennem. Ellenkezőleg, önnek is szolgálhatok mindennel, még akkor is, ha netán ebédeket szándékoznék adni, - pattant föl Csicsagov, minden szavával iparkodván a maga igazát bizonyítani, s ezért abból indulván ki, hogy Kutuzov is csak ezt akarja. Kutuzov erre az ő finom és átható mosolyával csak ennyit mondott: - Azt akarom mondani, a mit mondok, semmivel se többet.
+
+Vilnában Kutuzov a császár akarata ellenére a csapatok legnagyobb részét megállította. Kutuzov, mint a környezete állította, Vilnában való tartózkodása alatt rendkívül hanyatlott és testileg csaknem teljesen elgyengült. Csak kelletlenül foglalkozott a hadsereg ügyeivel, mindent a tábornokaira bízott, és mialatt a császárt várta, teljesen átengedte magát a szórakozásoknak.
+
+A császár, ki kíséretével, - Tolsztoj gróffal, Volkonszkij herczeggel, Arakcsejevvel és másokkal, deczember hetedikén indult el Pétervárról, deczember tizennegyedikén érkezett meg Vilnába, és szánkáján egyenesen a kastély elé hajtatott. A kastélynál, a kemény fagy ellenére is, teljes díszben vagy száz tábornok és törzskari tiszt, és a Szemjonovszkij-ezred díszőrsége fogadta az uralkodót.
+
+A futár, a ki habzó trojkán érkezett a császár előtt a kastély elé, elkiáltotta magát: "Jön!" Konovniczyn berohant az előszobába, hogy jelentést tegyen Kutuzovnak, a ki a kapus kis fülkéjében várakozott.
+
+A következő pillanatban teljes díszben, a mellét elborító összes rendjeleivel és feszes szolgálati övvel a derekán megjelent az öreg köpczös és magas alakja, és imbolyogva lépett ki a lépcsőre. Kutuzov föltette a kalapját, kezébe vette a keztyűit és oldalogva s nehezen lépkedve lement a lépcsőn és odalenn átvette a császár számára már előre elkészített jelentést.
+
+Lótás-futás, morajlás, még egy eszeveszett futárral odaérkezett trojka, s minden szem rátapadt a száguldva közeledő szánkóra, a melyben immár tisztán kivehető volt a császár és Volkonszkij alakja.
+
+Az ötvenesztendős megszokás ellenére is, mindez nagyon fölizgatta az öreg tábornokot; aggodalmas sietséggel végigtapogatta magát, megigazítgatta a kalapját és ugyanabban a pillanatban, a mikor a császár a szánból kilépve ráemelte a tekintetét, fölélénkült, kihúzta magát, átnyujtotta neki a jelentést, és egyenletes, behízelgő hangján elkezdett beszélni.
+
+A császár egy gyors pillantással tetőtől-talpig végignézett Kutuzovon, egy pillanatra elkomolyodott, de legott erőt vevén magán, odalépett hozzá és tárt karokkal megölelte az öreg tábornokot. Ez az ölelés is az öreg fogékonysága és az ölelés benső jelentősége révén a szokott hatással volt Kutuzovra, elpityeregte magát.
+
+A császár üdvözölte a tiszteket, a Szemjonovszkiak őrségét, és még egyszer megszorítván az öreg kezét, bement vele a kastélyba.
+
+A császár, mikor a tábornagygyal egyedül maradt, kifejezést adott előtte az üldözés lassúsága és a Krasznojénál és Berezinánál elkövetett baklövések miatt érzett elégedetlenségének és elmondta neki a külföldön folytatandó háborúra vonatkozó terveit. Kutuzov sem ellenvetéseket, sem észrevételeket nem tett. Most is ugyanaz az alázatos és bamba kifejezés ült ki az ábrázatára, a melylyel hét esztendővel azelőtt az austerlitzi csatatéren a császár parancsait hallgatta. Mikor Kutuzov kilépett a szobából és lehorgasztott fejjel s az ő nehézkes, imbolygó lépteivel végigment a termen, megállította őt egy hang.
+
+- Fenség, - szólította meg valaki.
+
+Kutuzov fölemelte fejét és jó darabig farkasszemet nézett Tolsztojjal, a ki egy ezüst tálon lévő valamiféle apró jószággal állott előtte. Kutuzov, a mint látszott, nem értette meg, mit akarnak tőle.
+
+Egyszerre, mintha megértette volna, alig észrevehető mosoly csillant föl pufók arczán, s tiszteletteljesen és mélyen meghajolva átvette azt a tárgyat, mely azon az ezüst tálon hevert. A György-rend első osztálya volt.
+
+
+
+XI.
+
+Másnap ebéd és bál volt a tábornagynál, a melyet a császár is megtisztelt a jelenlétével. Kutuzov a György-rend első osztályát kapta; a császár a legnagyobb tisztességgel vette őt körül; de azért a császárnak a tábornagygyal való elégedetlensége ösmeretes volt mindenki előtt. Mindamellett megmaradtak az illendőség határai között, és ebben a tekintetben a császár járt jó példával elől; de azért mindenki tudta, hogy mindennek az öreg az oka, a ki immár semmire se való. Mikor a bálon Kutuzov Jekaterina-korabeli régi szokás szerint a császárnak a bálterembe való belépésekor odarakatta a zsákmányul ejtett zászlókat a lábai elé, a császár kellemetlenül összeránczolta a homlokát, és olyanféle szavakat mormogott, a melyeket némelyek úgy értettek: "Vén komédiás".
+
+A császárnak Kutuzovval való elégedetlensége Vilnában főképpen azért fokozódott, mert Kutuzov szemlátomást nem tudta, vagy nem akarta megérteni a küszöbön álló hadjáratnak a jelentőségét.
+
+Mikor a császár másnap reggel azt mondta a nála egybegyűlt tiszteknek: "Önök nemcsak Oroszországot, hanem Európát is megmentették", mindenki megértette, hogy a háborúnak még nincs vége.
+
+Az egy Kutuzov volt az, a ki ezt nem akarta megérteni és a ki nyiltan ki is mondta azt a véleményét, hogy a háború folytatása nem javíthatja a helyzetet és nem öregbítheti Oroszország dicsőségét, legföljebb ronthat a helyzeten és csökkentheti a dicsőségnek azt a legmagasabb fokát, a melyen, az ő nézete szerint, Oroszország most állott. Iparkodott meggyőzni a császárt arról, hogy ujabb csapatok toborzása most teljes lehetetlenség; beszélt a lakosság súlyos helyzetéről, a kudarczok lehetőségéről stb.
+
+Ilyen hangulat mellett természetes, hogy a tábornagyot mindenki csak a küszöbön álló háború akadályának és kerékkötőjének tartotta.
+
+Az öreggel való súrlódások elkerülésére magától kínálkozott a megoldás, mely abban állott, hogy éppen úgy, mint Austerlitznél és a hadjárat elején Barclay-val történt, a nélkül, hogy őt izgassák, vagy erről neki szóljanak, ki kellett húzni a főparancsnok alól a hatalomnak azt a talaját, a melyen állott, és odatolni az uralkodó alá.
+
+Ebből a czélból lassankint átalakították a vezérkart, és Kutuzov vezérkarának minden tényleges erejét semmivé tevén, átruházták azt a császárra. Toll, Konovniczyn, Jermolov más beosztást kaptak. Minden tartózkodás nélkül beszéltek róla, hogy a tábornagy nagyon elgyengült és az egészsége nagyon megrongálódott.
+
+Meg kellett rongálódnia az egészségének azért, hogy átengedje a helyét az utódjának. De az egészsége csakugyan gyönge lábon is állott.
+
+A mily természetesen, egyszerűen és nyugodtan jelent meg annak idején Kutuzov, éppen akkor, a mikor föltétlenül szükség volt rá, Törökországból, előbb a pétervári kincstári palotában, hogy a népfölkelést szervezze, s később a hadseregben is, épp oly természetesen, egyszerűn és minden feltünés nélkül jelent meg az ő helyén most, mikor ő a szerepét eljátszotta, az a másik, a kire akkor éppen szükség volt.
+
+Az 1812. évi hadjáratnak, azon a nemzeti jelentőségen kívül, melyet minden orosz szív szeretettel zárt magába, még európai jelentőségűvé is kellett emelkednie.
+
+A népek nyugatról keletre való vándorlására el kellett következni a népek keletről nyugatra való vándorlásának is, és ehhez az új háborúhoz új vezetőre volt szükség, a kiben más tulajdonságoknak, más nézeteknek kellett meglenniök, mint a minők Kutuzovban voltak, és a kit más fölbuzdulások vezetnek, mint a minők Kutuzovot vezették.
+
+A népeknek keletről nyugat felé való vándorlásához, és a nemzetek határainak a megállapításához épp oly föltétlen szükség volt I. Alexander-ra, mint a mily föltétlenül szükség volt Kutuzov-ra Oroszország megmentéséhez és Oroszország dicsőségének a megszerzéséhez.
+
+Kutuzovnak nem volt érzéke Európa, az egyensúly és Napoleon iránt. Ő ezt mind nem tudta megérteni. Az orosz nép képviselőjének az után, hogy az ellenség meg volt semmisülve, Oroszország meg volt mentve és eljutott dicsőségének a tetőpontjára, az orosz embernek, mint orosznak ezek után nem volt egyéb teendője. A nemzeti háború képviselőjének nem maradt egyéb hátra, mint a halál. És meg is halt.
+
+
+
+XII.
+
+Pierre, a mint ez a legtöbb esetben történni szokott, csak akkor kezdte érezni azoknak a testi nélkülözéseknek és megerőltetéseknek egész súlyát, a melyeken a fogságban keresztülment, mikor ezek a nélkülözések és megerőltetések már véget értek. A fogságból való kiszabadúlása után elment Orelbe, és megérkezése után a harmadik napon, éppen a mikor Kievbe készült, megbetegedett, és három teljes hónapig nyomta az ágyat Orelben; mint az orvosok mondták, epelázt kapott. Bár az orvosok gyógykezelték őt, vért eresztettek belőle és mindenféle orvosságot szedettek be vele, mégis csak felgyógyult.
+
+Mindaz, a mi Pierre-el a megszabadúlása óta és betegségének az ideje alatt történt, úgyszólván semmi benyomást se hagyott hátra benne. Nem emlékezett egyébre, mint a szürke és komor, hol erős, hol havas időre, a belső, testi kimerültségre, s a lábaiban s az oldalában érzett fájdalmakra; eszébe jutott olykor az emberek nyomorúságának és szenvedéseinek az általános benyomása; eszébe jutott a tisztek és tábornokok reá nézve terhes kiváncsisága, a kérdezősködések, az a fáradtság, a mibe került, míg kocsit és lovakat tudott szerezni, és főképpen az a furcsa jelenség, hogy akkoriban minden érzésre és gondolatra képtelen volt. Megszabadúlása napján látta Rosztov Petya holttetemét. Ugyanaznap tudta meg azt is, hogy Andrej herczeg a borodinoi ütközet után még több, mint egy hónapig élt, és csak nemrég halt meg Jaroszlavban, Rosztovék házában. Ugyanaznap történt az is, hogy Deniszov, a ki vele ezt a hírt közölte, megemlékezett előtte Elen haláláról is, abban a hitben, hogy Pierre ezt már régen tudja, Pierre akkor mindezt csak furcsállotta. Érezte, hogy képtelen ezeknek a híreknek a jelentőségét fölfogni. Akkoriban csak azon iparkodott, hogy minél előbb meneküljön arról a helyről, a hol az emberek öldösték egymást, valami csöndes zúgba, s ott magához térjen, kipihenjen és mindazt a sok furcsa ujságot, melyet ez alatt az idő alatt hallott, átgondolja. De alig hogy megérkezett Orelbe, megbetegedett. Mikor a betegségéből magához tért, Pierre ott látta maga körül két szolgáját, Terentij-t és Vaszjká-t, a kik Moszkvából jöttek oda, és a legidősebb herczegnőt, a ki Jelcz-ben, Pierre birtokán lakott, és mikor értesült a kiszabadulásáról és betegségéről, eljött, hogy ápolja.
+
+Pierre, lábbadozásának az ideje alatt csak lassankint tudott elszokni az utolsó hónapoknak immár megszokott benyomásaitól és hozzászokni ahhoz, hogy holnap senki se fogja őt sehová hajszolni, hogy jó meleg ágyát nem veszi el tőle senki, és hogy az ebédje, a teája és a vacsorája teljesen biztosítva van. De álmában még nagyon hosszú ideig látta magát a fogság változatlan körülményei közt. Épp oly lassankint értette meg Pierre mindazokat az ujdonságokat, a melyeket a fogságból való kiszabadulása óta hallott: Andrej herczeg és Elen halálát s a francziák megsemmisülését.
+
+A szabadság örömteljes érzése, azé a teljes, elrabolhatatlan, az ember fogalmainak megfelelő szabadságé, a melynek a Moszkvából való kivonulás után következő első pihenőnél ébredt először teljes tudatára, töltötte be Pierre lelkét lábbadozásának az ideje alatt. Csodálkozott rajta, hogy ez a külső körülményektől teljesen független belső szabadság most szinte túláradóan és pazarul, a külső szabadsággal is körülvette magát. Senki se kívánt tőle semmit; senki se küldte őt sehová. Mindene megvolt, a mit csak kívánt; a feleségére vonatkozó gondolatok, a melyek azelőtt szakadatlanul gyötörték, szintén elmaradoztak, mert hiszen a felesége sem élt már.
+
+- Oh, milyen pompás! Milyen remek! - mondogatta magában, mikor odatolták hozzá a tisztán megterített asztalt az illatos bouillonnal, vagy mikor éjszakára belefeküdt tiszta, puha ágyába, vagy a mikor eszébe jutott, hogy a felesége és a francziák nincsenek többé. - Oh, milyen pompás! Milyen remek! - És régi szokás szerint föltette magában azt a kérdést: nos és aztán? Mit fogok csinálni aztán? De legott meg is felelt magának: semmit. Élni fogok. Oh, milyen pompás lesz!
+
+Az, a min azelőtt annyit gyötrődött, a mit állandóan keresett, az élet czélja, most nem létezett a számára. Az életnek ez a keresett czélja most nem véletlenül csak a jelen pillanatban nem lebegett ott előtte, de érezte, hogy ez a czél voltaképpen nincs és nem is lehet. És a czélnak ez a hiánya adta meg neki a szabadságnak azt a teljes és örömteljes tudatát, mely ebben az időben olyan tökéletes boldogsággal töltötte el a lelkét.
+
+Nem lehetett czélja, mert most volt hite, - nem valami szabályban, vagy szóban, vagy gondolatban, hanem magában az élő és mindig jelenlévő Istenben. Annakelőtte azokban a czélokban kereste Őt, a melyeket kitűzött maga elé. A czéloknak ez a keresése csak Isten keresése volt; és a fogságában, nem szavakkal, nem okoskodásokkal, hanem közvetlen érzéssel megtudta azt, a mit a dajkái már régen mondogattak neki: hogy íme itt az Isten, a ki ott van mindenütt. Megtudta a fogságában, hogy Karatajevben sokkal nagyobb, sokkal végtelenebb és sokkal megfoghatatlanabb az Isten, mint a mindenségnek a szabadkőművesek által vallott Építőmesterében. Olyan érzés fogta el őt, mint a mit az az ember érezhet, a ki azt, a mit kimeresztett szemmel a messze távolban keresett, közvetlenül a lábai előtt megtalálja. Ő egész életén át, a körülötte lévő emberek feje fölött valahova a messzeségbe nézett, pedig nem volt rá szükség, hogy a szemeit megerőltesse, mindössze csak maga elé kellett volna néznie.
+
+Annakelőtte semmiben se tudta meglátni a nagyot, az utolérhetetlent, a végtelent. Csak érezte, hogy valahol mégis csak lennie kell, és kereste. Mindenben, a mi közel volt hozzá s a mi érthető volt, csak a korlátoltat, az aprólékosat, a közepest és a jelentéktelent látta. Szellemi távcsővel fölfegyverkezve bámult a messzeségbe, oda, a hol mindezek az aprólékos és köznapi dolgok a távol ködébe burkolózva nagyoknak és végteleneknek látszottak, pusztán csak azért, mert nem voltak tisztán kivehetők. Ilyeneknek látszottak előtte: az európai élet, a politika, a szabadkőművesség, a filozófia és az emberszeretet. De még akkor is, gyöngeségének a pillanataiban nem hatolt keresztül az elméje ezen a távolságon, s ott is csak ugyanazt az aprólékosságot, korlátoltságot és jelentéktelenséget látta. Most pedig megtanulta, hogy mindenben meglássa azt, a mi nagy, a mi örök és a mi végtelen, s így csak természetes, hogy azért, hogy láthasson és a szemléletében gyönyörködhessék, eldobta azt a távcsövet, a melyen eddig az emberek feje fölött a messzeségbe nézett és örömmel szemlélte maga körül az örökké változó, az örökké nagy, a megfoghatatlan és a végtelen életet. És minél közelebbről nézett, annál nyugodtabb és boldogabb volt. Az a kérdés, hogy: miért? - mely annakelőtte elméjének minden építményét rombadöntötte, rá nézve most nem létezett. Most erre a kérdésre: miért? mindig készen állott a lelkében az az egyszerű felelet: azért, mert van Isten, a kinek az akarata nélkül egyetlen hajszál se hullhat le az ember fejéről.
+
+
+
+XIII.
+
+Pierre a külső viselkedésében csaknem semmit se változott. Egészen olyan volt a megjelenése, mint annakelőtte. Szórakozott volt, mint azelőtt, és mindég olyan benyomást tett, hogy nem avval van elfoglalva, a mi előtte van, hanem valami egészen mással. Régebbi és mostani állapota közt csak az volt a különbség, hogy annakelőtte, a mikor megfeledkezett arról, a mi ott volt előtte, arról, a mit neki mondottak, keservesen összeránczolta a homlokát, s mintha sikertelenül próbált volna valami tőle nagyon távol állónak a lényegébe hatolni. Most éppen úgy megfeledkezett arról, a mit neki mondottak, s a mi ott volt előtte, de most alig észrevehető és szinte gúnyos mosolylyal bámulta azt, a mi előtte volt, hallgatta azt, a mit neki mondottak, bár nyilvánvaló, hogy valami egészen mást látott és egészen mást hallott. Annakelőtte bár jó, de szerencsétlen embernek látszott; s azért az emberek önkéntelenül is elidegenedtek tőle. Most állandóan ott lebegett az ajkai körül az életöröm mosolya, s az emberek iránt való részvét, és az a kérdés csillogott ki a szemeiből: vajjon a többiek is épp oly elégedettek-e, mint ő? És az emberek kezdték magukat jól érezni a jelenlétében.
+
+Annakelőtte sokat beszélt, beszédközben heveskedett, de csak keveset hallgatott másokra; most csak ritkán melegedett bele a vitába, és úgy tudott másokat hallgatni, hogy az emberek még legbensőbb titkaikat is szívesen tárták föl előtte.
+
+A herczegnő, a ki soha se szerette Pierre-t, és azóta, hogy az öreg gróf halála után Pierre lekötelezettjének érezte magát, határozottan ellenséges indulatot táplált iránta, alig, hogy egy kis időt töltött Orelben, a hova azzal a szándékkal jött el, hogy megmutassa Pierre-nek, hogy minden hálátlansága ellenére is kötelességének tartja őt ápolni, a herczegnő legnagyobb bosszúságára és meglepetésére csakhamar úgy kezdte érezni, hogy szereti őt. Pierre semmivel sem iparkodott a herczegnő hajlandóságát megnyerni, csak kíváncsian nézett rá. A herczegnő azelőtt úgy érezte, hogy Pierre ő rá meresztett tekintetéből közönyösség és gúny árad felé, s így ő előtte épp úgy, mint mások előtt is, csak begombolkozott és életének csak a külsőségeit tárta föl előtte; most, éppen ellenkezőleg, úgy érezte, hogy Pierre szinte beásta magát életének a legbensőbb titkaiba; és eleinte bizalmatlanul, de később hálával mutatta ki előtte jellemének eddig elpalástolt jó tulajdonságait.
+
+Még a legravaszabb ember se tudta volna magát a herczegnő bizalmába ügyesebben belopni, miközben a fiatalság legszebb idejének az emlékeit keltette életre benne, és részvétét mutatta iránta. Pedig hát Pierre minden ravaszsága csak abban állott, hogy a maga gyönyörűségét hajszolta, a mikor a száraz, gonosz indulatú, és a maga módja szerint gőgős herczegnőben emberi érzéseket keltett életre.
+
+- Bizony, nagyon, de nagyon jó ember, mikor nem gonosz, hanem olyan emberek befolyása alatt áll, a minő én is vagyok, - mondotta magában a herczegnő.
+
+A Pierre-ben végbement változást, persze a maguk módja szerint, a szolgái Terentij és Vaszjka is észrevették. Úgy találták, hogy sokkal egyszerűbbé lett. Terentij sokszor, mikor a gazdáját levetkőztette, s a ruhájával és a czipőivel a kezében jó éjszakát kívánt neki, habozva megállt és várta, nem ereszkedik-e beszédbe vele a gazdája. És Pierre a legtöbbször meg is állította Terentijt, azzal, hogy szeretne kissé beszélgetni vele.
+
+- Nos hát, mondd csak... ugyan hogy' tudtatok magatoknak ételt készíteni? - kérdezte tőle. És Terentij elkezdett beszélni a moszkvai nyomorúságról, az elhunyt grófról, és jó darabig állt ott a ruhával, miközben hol ő beszélt, hol meg Pierre-t hallgatta, és a gazdájával való kedélyes és bizalmas viszony tudatával ment ki az előszobába.
+
+Az orvos, a ki Pierre-t gyógykezelte és naponta meglátogatta, mind a mellett, hogy az orvosok szokott módja szerint kötelességének tartotta magát úgy viselni, mint a kinek a szenvedő emberiség érdekében minden pillanata drága, néha órák hosszat elüldögélt nála, és elmondta neki, a beteg emberek és különösen a beteg asszonyok szokásairól szóló kedvencz históriáit és megfigyeléseit.
+
+- Lám, az ilyen emberrel kellemes elbeszélgetni, nem úgy, mint azokkal a vidékiekkel, - mondogatta mindig.
+
+Orelben néhány fogoly franczia tiszt is élt, és az orvos egyiküket, egy fiatal olasz tisztet, elvitte Pierre-hez is.
+
+Ez a tiszt el-eljárogatott Pierre-hez, és a herczegnő szinte mosolygott azokon a gyöngéd érzelmeken, a melyeket az olasz Pierre iránt tanusított.
+
+Az olasz szemlátomást csak akkor volt boldog, a mikor eljöhetett Pierre-hez és elbeszélgethetett vele a múltjáról, otthoni életéről, a szerelmeiről, s kifejezést adhatott a francziák és különösen Napoleon iránt érzett fölháborodásának.
+
+- Ha az oroszok önhöz csak valamelyest is hasonlók, - mondotta Pierre-nek, - akkor valósággal istenkáromlás az olyan emberekkel hadat viselni, mint önök. Önök, a kik annyit szenvedtek a francziáktól, még csak haragot se táplálnak irántuk.
+
+És Pierre az olasz szenvedélyes ragaszkodását csakis azzal érdemelte ki, hogy életének csak a fényoldalait hívta elő benne és gyönyörködött bennük.
+
+Pierre Orelben való tartózkodásának utolsó idejében meglátogatta őt régi, szabadkőműves ismerőse, Villarszkij gróf is, ugyanaz, a ki őt 1807-ben a szabadkőműves páholyba bevezette. Villarszkij, a ki a városban az élelmezési szaknak ideiglenes alkalmazottja volt, egy rendkívül gazdag orosz nőt vett feleségül, a kinek az oreli kormányzóságban terjedelmes birtokai voltak.
+
+Villarszkij, bár soha se volt valami bizalmas barátságban vele, mikor megtudta, hogy Bezuchij Orelben van, a barátságnak és a rokonszenvnek olyan különös jeleivel jött el hozzá, a minőkkel rendszerint azok az emberek szokták egymást elhalmozni, a kik a pusztában találkoznak. Villarszkij unatkozott Orelben és örült, hogy egy, az ő köréből való és mint ő hitte, az övéivel közös érdekű emberrel találkozhatott.
+
+De Villarszkij, legnagyobb meglepetésére, csakhamar azt vette észre, hogy Pierre nagyon is elmaradt az akkori élettől, és mint úgy magában megállapította, nagyon is belemerült a közönyösségbe és az önzésbe.
+
+- Ön nagyon is elhagyja magát, kedves barátom, - mondotta neki. De Villarszkij most mind a mellett sokkal kellemesebben érezte magát Pierre-el, mint annakelőtte, és mindennap eljárogatott hozzá. Pierrenek pedig, a mint most Villarszkijt nézte és hallgatta, furcsa és szinte hihetetlen volt elgondolnia, hogy nem is olyan régen még ő maga is ilyen volt.
+
+Villarszkij nős és családos ember volt, a ki a felesége birtokaival, a hivatalával és a gyerekeivel volt elfoglalva. Ő azt tartotta, hogy mindezek az elfoglaltságok csak akadályai az életnek és csak lenézésre méltók, mert nincs egyéb czéljuk, mint az ő és a családja egyéni jóléte. A figyelmét állandóan a háború, a közigazgatás, a politika és a szabadkőművesség ügyei tartották lekötve. És Pierre, a nélkül, hogy iparkodott volna ezt az ő felfogását megváltoztatni, s a nélkül, hogy őt ezért elitélte volna, a maga, most már szinte állandóvá vált csöndes és örömteljes mosolyával gyönyörködött ebben a különös, de előtte annyira jól ismert jelenségben.
+
+Pierre-nek Villarszkijhez, a herczegnőhöz, az orvoshoz és mindazokhoz az emberekhez való viszonyában, a kikkel most érintkezett, egy új vonás bukkant föl, a mely mindenkinek a hajlandóságát megszerezte neki: ez annak az elösmerése volt, hogy minden embernek megvan a joga hozzá, hogy a maga módja szerint gondolkodjék, érezzen és nézze a dolgok folyását; annak az elösmerése, hogy szavakkal nem lehet meggyőzni senkit. Ez, a minden emberrel közös, törvényszerű függetlenség, mely Pierre-t annakelőtte izgatta és ingerelte, most alapjául szolgált mindannak a részvétnek és érdeklődésnek, a melylyel az emberek iránt viseltetett. Az a különbözőség, sőt olykor teljes ellentmondás, a mely az emberek nézetei és az életmódjuk közt tapasztalható volt, Pierrenek örömet okozott, és gúnyos, szelid mosolyra indította őt.
+
+Gyakorlati dolgokban most Pierre egészen váratlanul úgy érezte, hogy megvolt benne az a súlypont, a melyet azelőtt nem tapasztalt. Annakelőtte minden pénzkérdés, és különösen pénzkérés, a minek mint aféle rendkívül gazdag ember nagyon is gyakran ki volt téve, kétségbeesett izgalomba és álmélkodásba hozta őt. - Adni vagy nem adni? - kérdezte magától mindig. - Nekem van, neki pedig szüksége van rá. De másnak még nagyobb szüksége van rá. Kinek van hát nagyobb szüksége rá? De az is lehet, hogy mind a ketten szédelgők? És mindezekből a föltevésekből annak idején sehogy' se találta meg a kibúvót, és a míg volt miből adnia, adott mindenkinek. Szakasztott ilyen zavarban volt annakelőtte minden a vagyonára vonatkozó kérdésben is, a mikor egyik ember azt mondta, hogy ezt kell cselekedni, a másik meg valami egészen mást ajánlott.
+
+Most, legnagyobb meglepetésére, úgy találta, hogy mindezekben a kérdésekben semmi kétségnek és semmi álmélkodásnak sincs helye. Most egyszerre jelentkezett benne egy bíró, a ki holmi, ő előtte teljesen ösmeretlen törvények szerint eldöntötte, hogy mit kell és mit nem kell tennie.
+
+A pénzügyek iránt, mint annakelőtte, most is teljesen közönyös volt; de most minden kétséget kizárólag tudta, hogy mit kell és mit nem kell cselekednie. Ennek a bírónak az első szereplése akkor ment végbe benne, a mikor egy fogoly franczia ezredes, a ki eljött hozzá és telebeszélte a fejét állítólagos hőstetteivel, azzal a szinte követelésszerű kéréssel fordult hozzá, hogy adjon neki négyezer francot, hogy elküldhesse a feleségének és a gyermekeinek. Pierre ezt a kérést minden teketória nélkül és kereken megtagadta, és később maga is elcsodálkozott rajta, hogy az, a mi annakelőtte megoldhatatlanúl nehéznek tűnt volna föl előtte, most milyen egyszerűnek és könnyűnek bizonyult. Ugyanakkor azonban, a mikor az ezredesnek kosarat adott, elhatározta, hogy Orelből való elutazása előtt valami ravasz módon gondoskodnia kell arról, hogy az olasz elfogadja tőle azt a pénzt, a melyre olyannyira szüksége volt. Annak, hogy Pierre nézetei a pénzügyi kérdésekben mennyire megállapodtak, újabb bizonyítéka volt az az elhatározás is, a melyre a felesége adósságait és moszkvai házainak és nyaralóinak a kitatarozását illető kérdésekben jutott.
+
+Orelben eljött hozzá a jószágigazgatója, a kivel Pierre megcsinálta megváltozott jövedelmeinek általános kimutatását. Moszkva égése, a jószágigazgató számítása szerint, körülbelül két milliójába került.
+
+A jószágigazgató e veszteségek ellensúlyozásául előterjesztett Pierrenek egy másik számadást, a mely szerint a jövedelmei, e veszteségek ellenére is nemcsak hogy nem fognak csökkenni, de sőt gyarapodnak, ha először is megtagadja a boldogult felesége után maradt adósságok kifizetését, a mire amúgy se kötelezhető, és ha lemond arról, hogy moszkvai és Moszkva melletti házait kitataroztassa, a melyek évente nyolczvanezer rubeljébe kerültek és nem jövedelmeztek semmit.
+
+- Bizony az igaz, - mondotta Pierre, vidáman elmosolyodva. - Igen, igen, minderre nekem semmi szükségem. Én a pusztulástól csak még gazdagabbá lettem.
+
+De januárban Moszkvából eljött hozzá Szavelyics, beszélt neki a moszkvai állapotokról, bemutatta neki azt a költségvetést, a melyet az építész a moszkvai és Moszkva melletti házuk tatarozási munkálatairól csinált, miközben úgy beszélt ezekről a munkákról, mint valami elhatározott dologról. Ugyanekkor Pierre levelet kapott Vaszilij herczegtől és más pétervári ismerőseitől. A levelek mind a felesége adósságairól szóltak. És Pierre egyszerre úgy találta, hogy a jószágigazgatójának az a terve, mely annyira megtetszett volt neki, nem helyes, és hogy el kell utaznia előbb Pétervárra, hogy a felesége dolgait rendbehozza, és azután Moszkvába, hogy ott építkezzék. Hogy miért kellett ez, azt nem tudta; de hogy kell, azzal minden kétséget kizárólag tisztában volt. Ennek az elhatározásnak a következtében jövedelmei háromnegyedrészt csökkentek. De hogy ezt mégis meg kellett tennie, ezt érezte.
+
+Villarszkij is Moszkvába ment s így elhatározták, hogy együtt utaznak.
+
+Pierret, Orelban való lábbadozásának egész ideje alatt az öröm, a szabadság és az élet érzései töltötték el; de mikor utazása közben egyszerre a szabad világban találta magát, és száz meg száz új arczot látott, ez az érzés csak még jobban fokozódott benne. Utazásának egész ideje alatt az az ujjongó érzés töltötte el a lelkét, a melyet a szünidőkre utazó diák érezhet. A kikkel csak érintkezett: a jámscsik, az állomás-fölvigyázó, az útközben és a falvakban látott parasztok, mind új érdeklődéssel töltötték el. Villarszkij jelenléte, és az azon való szakadatlan sopánkodása, hogy Oroszország mennyire elmaradt Európától és milyen tudatlanságban leledzik, Pierre örömét csak fokozta. Ott, a hol Villarszkij csak halált és levertséget látott, Pierre az életnek szokatlanul hatalmas erejét látta, azt az erejét, mely itt ezen az egész területen, még a hó közepett is fönntartotta ennek az ízről-ízre ép, rendkívüli és a maga nemében páratlan nemzetnek az életét. Nem mondott ellent Villarszkijnak, és mintha csak egyetértett volna vele (miután a látszólagos egyetértés volt a legegyszerűbb módja annak, hogy a vitatkozást elkerüljék, a melyek amúgy se vezethettek volna semmi eredményre), örömteljesen mosolyogva hallgatta őt.
+
+
+
+XIV.
+
+A mily nehéz volna megfejteni azt, hogy miért és hova iparkodnak a hangyák a szétszórt bolyból, egyikük morzsákat, tojásokat és holttetemeket vonszolva maga után a bolyból ki, másikuk meg a bolyba vissza, - miért ütköznek össze, miért hajszolják egymást, miért kelnek birokra egymással, - épp oly nehéz lett volna megmagyarázni azokat az okokat, a melyek az orosz embereket arra indították, hogy a francziák kivonulása után tömegesen vonuljanak vissza arra a helyre, a melyet annakelőtte Moszkvának hívtak. De éppen úgy, mint mikor az ember az elpusztított boly körül szétszórt hangyákat nézi, mindamellett, hogy az egész boly elpusztult, a munkálkodó kis állatok szívósságán, erélyén és számtalanságán látja, hogy ott elpusztult minden, valamit kivéve, a mi kézzel nem fogható, el nem pusztítható, s a miben a bolynak mégis legfőbb ereje van, - éppen úgy Moszkva is, októberben, mind a mellett, hogy se hatóságok, se templomok, se kincsek, se házak nem voltak benne, mégis ugyanaz a Moszkva volt, mint augusztusban. Minden el volt benne pusztítva, minden, valamit kivéve, a mi bár nem volt kézzelfogható, de azért hatalmas és elpusztíthatatlan.
+
+Moszkvának az ellenségtől való megtisztulása után, a minden oldalról a város felé özönlő emberek felbuzdulásai a legkülönfélébb egyéni forrásból fakadtak és eleinte legnagyobb részt vadak és állatiasak voltak. Csak egy felbuzdulás volt közös valamennyiükkel, - az iparkodás oda, arra a helyre, melyet azelőtt Moszkvának hívtak, még pedig azért, hogy tevékenységüket újra elkezdjék.
+
+Egy hét múlva Moszkvának már tizenötezer, két hét múlva huszonötezer lakosa volt, és így tovább. Folyton-folyton emelkedvén ez a szám, 1813. őszén már meghaladta a lakosoknak 1812-ben ösmert legmagasabb számát.
+
+Az első orosz emberek, a kik Moszkvába visszamentek, Vinczengerode kozákjai, a környékbeli falvakból való parasztok és azok a moszkvai menekültek voltak, a kik a város környékén rejtőztek el. Az elpusztult Moszkvába visszatért oroszok a várost kirabolva találván, maguk is elkezdtek rabolni. Folytatták azt, a mit a francziák cselekedtek. A parasztok szekerei azzal a szándékkal jöttek be Moszkvába, hogy széthordják a falvakba mindazt a bitang jószágot, a mit Moszkva házaiban és utczáin találnak. A kozákok mindent elvittek a tanyáikra, a mit csak birtak, a háztulajdonosok mindent összeszedtek, a mit a többi házakban találtak, s mintha az övék lett volna, elvitték haza.
+
+De az első fosztogató után mások is jöttek és a rablás, a fosztogatók számának a gyarapodásával napról-napra nagyobb és határozottabb mérveket öltött.
+
+A francziák bár elhagyottan, de az ő mindenféle kereskedelmi és ipari intézményeivel, fényűzésével, állami és vallási hatóságaival, egy szervesen és rendesen élő város szabályos formái közt találták Moszkvát. Ezek a formák ugyan élettelenek voltak, de azért mégis csak voltak. Voltak benne üzletek, boltok, raktárak, hombárok, bazárok, - közülük a legtöbb, árukkal fölszerelve; voltak gyárak és kézműipari műhelyek; voltak paloták, úri házak, telve a fényűzés czikkeivel; voltak kórházak, börtönök, törvényszékek, templomok és székesegyházak. Minél hosszabb ideig maradtak ott a francziák, annál inkább elmosódtak a városi életnek ezek a formái, és végre a rablások osztatlan és élettelen színterévé olvadt össze minden.
+
+Minél tovább tartott a francziák fosztogatása, annál inkább szétforgácsolta Moszkva gazdagságát és a fosztogatók erejét. Az oroszok fosztogatása pedig, a melylyel a városnak az oroszok által való birtokbavétele megkezdődött, minél tovább tartott és minél többen vettek benne részt, annál gyorsabban visszaállította Moszkva gazdagságát és a város rendes életét.
+
+A rablókon kívül, a legkülönfélébb népség, a kiket hol a kíváncsiság, hol a hivatalos kötelesség, hol a számítás csábított vissza a városba, - háztulajdonosok, papok, magasabb és alsóbbrendű hivatalnokok, kereskedők, kézművesek, parasztok, - mint a szívbe a vér, úgy özönlöttek be mindenfelől Moszkvába.
+
+Egy hétre rá a hatóságok már feltartóztatták azokat a parasztokat, a kik üres szekereikkel azért jöttek a városba, hogy mindenfélét kihordjanak belőle és kényszerítették őket, hogy a városból a holttesteket kihordják. Más parasztok, a kik értesültek társaik kudarczáról, már gabonával, zabbal, szénával jöttek a városba és még az azelőttinél is mélyebbre verték le egymás árait. Az ácsok ipartestülete, busás kereset reményében, napról-napra jobban elárasztotta Moszkvát és mindenfelé új házak épültek és lázasan folyt a régi, leégett házak újra építése. A kereskedők megkezdték bódéikban a kereskedelmet. A leégett házakban korcsmák és laczikonyhák vonultak meg. A papság a le nem égett templomok legnagyobb részében megkezdte az isteni tiszteleteket. Áldozatkész emberek visszahozták a fosztogatók által elrabolt templomi szereket. A tisztviselők, posztóval bevont asztalaikat és irományokkal telt szekrényeiket apró szobácskákban állították föl. A vezető hatóságok és a rendőrség intézkedtek a francziák által meghagyott holmi szétosztása iránt. Azoknak a házaknak a tulajdonosai, a melyekbe a többi házakból összehordott sok mindenféle volt együtt, igazságtalannak mondották azt a parancsot, hogy minden holmit össze kellett hordani a czári palota fogadótermébe, mások pedig azon erősködtek, hogy a francziák mindenünnen egyes helyekre hordták össze a holmit, így tehát igazságtalan dolog az ilyen összehordott holmit annál hagyni, a kinél éppen megtalálták. Szidták a rendőrséget, hogy megvesztegettette magát, hogy tízszeresen fölszámította az elpusztított kincstári holmik értékét, és támogatást kértek. Rasztopcsin megírta a maga kiáltványát.
+
+
+
+XV.
+
+Január végén Pierre megérkezett Moszkvába, és elhelyezkedett az épségben maradt szárnyépületben. Elment Rasztopcsin grófhoz és néhány Moszkvába visszatért ösmerőséhez és harmadnapra el szándékozott utazni Pétervárra. Diadalmi ünnepet ült mindenki, pezsgett az élet az elpusztított és új életre ébredő fővárosban. Pierre-nek mindenki megörült; mindenki látni akarta őt, hogy kikérdezhesse, mi mindent látott és tapasztalt. Pierre különös jó indulatot érzett mindenki iránt, a kivel csak találkozott; de azért mindenkivel szemben önkéntelenül is résen volt, nehogy bármi tekintetben is lekösse magát. A hozzáintézett kérdésekre, lettek légyen azok fontosak vagy jelentéktelenek, kérdezték légyen tőle: hol fog lakni? fog-e építkezni? mikor utazik Pétervárra és elvállalja-e, hogy ezt vagy azt a ládikát magával vigye? - mindenre csak azt felelte: igen, lehetséges, úgy hiszem stb.
+
+Rosztovékról azt hallotta, hogy Kosztromában vannak, s csak nagy ritkán gondolt Natasára. Ha gondolt is rá, ez csak mint a rég múlt idők egy kellemes emléke érintette őt. Nemcsak az életviszonyoktól, hanem ettől az érzéstől is, a melyet, mint neki tetszett, ő maga, szándékosan erőszakolt magára, teljesen szabadnak érezte magát.
+
+Moszkvába érkezése után harmadnapra Drubeczkojéktól megtudta, hogy Marja herczegnő Moszkvában van. Andrej herczeg halála, szenvedései és utolsó napjai gyakran foglalkoztatták Pierre-t és most újult erővel támadtak föl a lelkében. Ebédnél megtudván, hogy Marja herczegnő Moszkvában van, és a Vozdvizsenkán épségben maradt saját házában lakik, még aznap este elment hozzá.
+
+Útközben Marja herczegnő felé, Pierre szakadatlanul Andrej herczegre, kettőjük barátságára, és vele való találkozásaira, különösen az utolsó, borodinóira gondolt.
+
+"Vajjon ugyanabban a keserű hangulatban halt meg, a melyben akkoriban mindig volt? Vajjon csakugyan nem találta meg halála előtt sem az élet megoldását?" - kérdezte magában Pierre. Eszébe jutott Karatajev és a halála, s önkéntelenül is kezdte összehasonlítani ezt a két, egymástól annyira különböző embert, a kik azonban az irántuk érzett szeretetnek és annak a révén, hogy mindaketten éltek és meghaltak, egymáshoz annyira hasonlók voltak.
+
+Pierre a legkomolyabb hangulatban érkezett meg az öreg herczeg házához. Ez a ház sértetlen maradt. A rombolás nyomai ugyan meglátszottak rajta, de azért a ház eredeti jellege ugyanaz volt. Az a szigorú tekintetű szolga, a ki Pierre-t fogadta, mintegy éreztetni akarván vele, hogy az öreg herczeg távolléte sem változtatta meg a házirendet, azt mondta, hogy a herczegnő a szobáiba vonult és csak vasárnaponkint fogad.
+
+- Jelents csak be; lehet, hogy engem tán' mégis fogad, - szólott Pierre.
+
+- Igenis, - felelt az inas, - parancsoljon ide az arczképes terembe.
+
+Pár pillanat múlva az inas Desalle-al tért vissza Pierre-hez. Desalle a herczegnő nevében azt mondta Pierre-nek, hogy nagyon örül, hogy itt láthatja, és arra kéri, bocsássa meg neki a fesztelenségét és fáradjon fel hozzá az ő szobájába.
+
+Az egyetlen gyertyával megvilágított, alacsony szobában, ott ült a herczegnő és vele még valaki, fekete ruhában. Pierre-nek eszébe jutott, hogy a herczegnőnek mindig voltak társalkodónői, de hogy kik voltak ezek és mifélék, azt nem tudta. "Ez is egyike lesz a társalkodónőknek", - gondolta, mikor rápillantott a feketeruhás hölgyre.
+
+A herczegnő szaporán fölkelt, elébe sietett és kezet nyújtott neki.
+
+- Bizony, - mondotta, a mint azután, hogy Pierre kezet csókolt neki, belenézett elváltozott arczába, - bizony, lám, hogy' kell egymást viszontlátnunk. Andrej a legutolsó időben is nagyon sokat beszélt önről, - mondotta, és Pierre-ről átsiklott a tekintete a társalkodónőre, még pedig olyan elfogultsággal, mely Pierre-t egy pillanatra megdöbbentette. - Úgy örültem, a mikor az ön meneküléséről értesültem. Ez volt az egyetlen örvendetes hír, a melyet hosszú idő óta kaptunk. - A herczegnő megint, s ezúttal még nyugtalanabbul rápillantott a társalkodónőre, s valamit akart mondani, de Pierre megelőzte.
+
+- Képzelheti, hogy én semmit se tudtam róla, - mondotta. - Én azt hittem, hogy elesett. Mindazt, a mit csak megtudtam róla, másoktól, harmadkézből tudtam meg. Csak azt az egyet tudom, hogy összeakadt Rosztovékkal... Milyen különös véletlen!
+
+Pierre szaporán és élénken beszélt. Egy ízben rápillantott a társalkodónő arczára, s azt a figyelmesen gyöngéd, kíváncsi pillantást látván, a melyet ez rá meresztett, mint ez beszélgetés közben gyakran megesik, valahogyan úgy érezte, hogy ez a feketeruhás társalkodónő jóságos és derék teremtés, a ki éppenséggel nem fogja Marja herczegnővel folytatott bizalmas beszélgetését megzavarni.
+
+De mikor Rosztovékról ezeket az utolsó szavakat kiejtette, még nagyobb zavar kifejezése tükröződött vissza Marja herczegnő arczán.
+
+Pierre arczáról megint átsiklott a tekintete a feketeruhás hölgy arczára és így szólt:
+
+- Talán nem ösmeri?
+
+Pierre még egyszer rápillantott a társalkodónő sápadt, finom, feketeszemű és furcsa szájú arczára. Valami rokon, régóta elfelejtett és több mint kedves kifejezés nézett rá ezekből a figyelmes szemekből.
+
+"De nem, ez lehetetlen", - gondolta. - "Ez a komoly, sovány és sápadt, szenvedő arcz? Ez nem lehet ő. Csak úgy emlékeztet rá." De Marja herczegnő ugyanakkor így szólt: "Natasa". És az a figyelmes szemű arcz, nagynehezen, nagy megerőltetéssel, mint a hogy' kinyílik a berozsdásodott ajtó, - elmosolyodott, és ebből a feltárult ajtóból hirtelen annak a régóta elfelejtett boldogságnak az emléke csapta meg és vette körül Pierret, a melyre, különösen mostanában, nem is gondolt. Megcsapta, körülfogta és szinte egészen elborította. Mikor elmosolyodott, akkor már semmi kétség se lehetett: Natasa volt és Pierre még mindig szerette őt.
+
+Pierre mindjárt az első pillanatban önkéntelenül, s úgy Natasára, mint Marja herczegnőre, de különösen saját magára nézve teljesen váratlanul elárulta azt a nagy titkot, a mely még ő előtte is ösmeretlen volt. Örömteljesen és szinte beteges szomorúsággal elpirult. El akarta leplezni az izgatottságát. De minél inkább akarta leplezni, annál tisztábban, - sokkal tisztábban, mint akár a leghatározottabb szavakkal, - kimondta magának, meg neki és Marja herczegnőnek, hogy szereti őt.
+
+"Nem, ez csak a hirtelen meglepetéstől van", - gondolta Pierre. De a mint megint folytatni akarta a Marja herczegnővel megkezdett beszélgetést, megint rápillantott Natasára és még élénkebb pirosság öntötte el az arczát, s az örömnek és a rémületnek még erősebb izgalma fogta el a lelkét. Belegabalyodott a szavakba, s a beszéd közepén megakadt.
+
+Pierre nem vette észre Natasát, mert semmiképpen se számított rá, hogy vele itt találkozzék, de nem ösmerte meg őt azért sem, mert az a változás, a melyen azóta, hogy őt nem látta, keresztülment, óriási volt. Lesoványodott és meghalványodott. De nem ez tette őt felismerhetetlenné: az első pillanatban, a mikor Pierre belépett, azért nem lehetett őt felösmernie, mert ezen az arczon, a melynek a szemeiben azelőtt mindig az életöröm titkolt mosolya ragyogott, most a mikor Pierre belépett és először rápillantott, árnyéka se volt a mosolynak; nem látott belőle mást, csak két figyelmes, jóságos és szomorúan kérdő szemet.
+
+Pierre zavara nem zavart, hanem gyönyörűséget keltett Natasában, mely alig-alig hogy megvilágította az arczát.
+
+
+
+XVI.
+
+- Idejött hozzám látogatóba, - mondotta Marja herczegnő. - A gróf és a grófné szintén megjönnek a napokban. A grófné rettenetes helyzetben van. De Natasának magának is nagy szüksége volt rá, hogy megvizsgáltassa magát az orvosokkal. Úgyszólván erőszakkal küldték őt ide velem.
+
+- Hjah, van-e most olyan család, a melynek ne volna bánata? - mondotta Pierre Natasához fordulva. - Azt tudja, hogy ez ugyanaznap történt, a mikor bennünket megszabadítottak. Én láttam őt. Milyen pompás egy fiú volt.
+
+Natasa ránézett, és válaszul a szavaira csak még jobban kinyíltak s még fényesebben fölcsillantak a szemei.
+
+- Ugyan mit lehetne itt vigasztalásul mondani vagy kieszelni? - szólott Pierre. - Semmit. Miért kellett egy ilyen pompás, életerőtől duzzadó fiúnak meghalnia?
+
+- Bizony, manapság nagyon nehéz volna az élet vallás nélkül... - jegyezte meg Marja herczegnő.
+
+- Igen, igen. Az már szent igaz, - vágott közbe Pierre szaporán.
+
+- Miért? - kérdezte Natasa és figyelmesen a szeme közé nézett Pierre-nek.
+
+- Hogy-hogy' miért? - szólott Marja herczegnő. - Már maga az a gondolat, hogy mi vár reánk oda túl...
+
+Natasa, a nélkül, hogy Marja herczegnőt végighallgatta volna, megint kérdő pillantást vetett Pierre-re.
+
+- De meg azért is, - folytatta Pierre, - mert csakis az az ember képes olyan veszteséget elviselni, a milyen az övé... és az öné, a ki meg van győződve arról, hogy van Isten, a ki bennünket vezérel, - mondotta Pierre.
+
+Natasa már kinyitotta volt a száját, hogy valamit mondjon, de egyszerre meggondolta magát. Pierre sietett elfordulni tőle és megint elkezdett kérdezősködni Marja herczegnőtől barátja életének az utolsó napjai felől. Pierre zavara most már szinte teljesen megszűnt, de egyúttal azt is érezte, hogy azelőtti szabadságának is vége. Érezte, hogy most minden szava, minden cselekedete mellett ott áll egy bíró, a ki a világ minden más bírájánál kedvesebb előtte. A mint most beszélt, egyúttal maga elé képzelte azt a benyomást is, a melyet a szavai Natasára tehettek. Nem mondott tudatosan csak olyasmit, a miről tudta, hogy Natasának kell tetszenie; de bármit mondott is, mindig az ő szempontjából ítélte meg magát.
+
+Marja herczegnő, a mint ez rendesen történni szokott, csak kelletlenül kezdett arról a helyzetről beszélni, a melyben Andrej herczeget találta. De Pierre kérdései, élénk és nyugtalan tekintete, az izgalomtól remegő arcza, lassankint rávitték, hogy olyan részletekre is kiterjeszkedjék, a melyeket a saját érdekében nem akart a képzeletében felújítani.
+
+- Igen, igen, úgy, úgy... - mondotta Pierre és egész testével odahajolt Marja herczegnőhöz, miközben mohón hallgatta az elbeszélését. - Igen, igen, tehát mégis megnyugodott? megenyhült? Hiszen ő mindig annyira a lelke minden erejével azt az egyet kereste: hogy tökéletesen jó legyen, hogy nem is lehet, hogy félt légyen a haláltól. Azok a fogyatkozások, a melyek benne voltak, - ha ugyan egyáltalában voltak, - nem ő belőle származtak. Tehát megnyugodott? - mondotta Pierre. - Milyen jó, hogy még találkozott önnel, - mondotta Natasának s egyszerre hozzá fordulván, ránézett könnyes szemeivel.
+
+Natasa arcza megrezzent. Elkomorodott s egy pillanatra lesütötte a szemét. Egy kis ideig habozott, vajjon beszéljen-e vagy sem.
+
+- Bizony, az nagy szerencse volt, - mondotta mély mellhangon, - én rám nézve különösen nagy szerencse volt. - Elhallgatott. - Ő is... ő... Ő is azt mondta, hogy kívánta ezt,... abban a pillanatban, a mikor beléptem hozzá;... - Natasának elcsuklott a hangja. Elpirult, odaszorította a kezét a térdeihez, és egyszerre, szemlátomást erőt vévén magán, fölemelte a fejét és szaporán elkezdett beszélni:
+
+- Mikor Moszkvából elmentünk, még semmit se tudtunk. Nem mertem kérdezősködni felőle. És Szonya egyszerre megmondta, hogy ő is velünk van. Nem tudtam elgondolni, nem tudtam elképzelni, milyen állapotban van; csak látnom kellett őt, - vele kellett lennem, - mondotta remegve és pihegve. És a nélkül, hogy magát félbeszakítani engedte volna, elmondta azt, a mit még soha, senkinek se mondott el: mindazt, a mit csak az utazásuknak és Jaroszlavban való tartózkodásuknak három hete alatt átélt.
+
+Pierre tátott szájjal hallgatta őt, és le nem vette róla könnybe lábadt szemeit. A mint őt hallgatta, nem gondolt sem Andrej herczegre, sem a halálra, sem arra, a mit Natasa beszélt. Hallgatta és csak sajnálta őt azért a szenvedésért, a mit most, elbeszélése közben újra át kellett élnie.
+
+A herczegnő, a ki, hogy a könnyeit visszafojtsa, összehúzta a szemöldökeit, ott ült Natasa mellett s most először hallotta a testvére és Natasa közt való szerelem utolsó napjainak ezt a történetét.
+
+Natasának nyilván szüksége volt erre a gyötrelmes és örömteljes elbeszélésre.
+
+Ő csak beszélt, miközben a legjelentéktelenebb részleteket s a legbizalmasabb titkokat összekeverte, s úgy látszott, mintha soha sem érne a végére. Ugyanazt többször is elismételte.
+
+Kívülről behallatszott Desalle hangja, a ki megkérdezte, hogy bemehet-e Nikoluska elbúcsúzni.
+
+- Íme, ez minden, minden... - mondotta Natasa. Mikor Nikoluska belépett, szaporán fölkelt és szinte nekiszaladt az ajtónak, s bele is ütötte a fejét a függönynyel elzárt ajtóba, és részben a fájdalom, részben a szomorúság nyöszörgésével kisietett a szobából.
+
+Pierre ránézett az ajtóra, a melyen át kiment, és nem értette, miért maradt most egyszerre olyan egyedül a világon.
+
+Marja herczegnő riasztotta őt fel a szórakozottságából, s fölhívta a figyelmét az unokaöcscsére, a ki éppen akkor lépett a szobába.
+
+Nikoluska arcza, mely hasonlított az apjáéhoz, a lelki megindultságnak abban az állapotában, a melyben Pierre most leledzett, annyira hatott rá, hogy megcsókolta Nikoluskát, szaporán fölkelt, s előszedvén a zsebkendőjét, odament az ablakhoz. El akart búcsúzni Marja herczegnőtől, a ki azonban tartóztatta.
+
+- Nem, Natasa meg én olykor három óráig is fenn vagyunk; kérem, maradjon még. Majd behozatom a vacsorát. Menjen csak le; tüstént jövünk mi is.
+
+Mielőtt Pierre kiment, a herczegnő így szólt hozzá:
+
+- Ez az első eset, hogy így beszélt róla.
+
+
+
+XVII.
+
+Pierre-t levezették a kivilágított nagy ebédlőbe; pár percz mulva lépések hallatszottak, és a herczegnő Natasával belépett a szobába. Natasa nyugodt volt, bár az a szigorú, mosolytalan kifejezés megint megállapodott az arczán. Marja herczegnő, Natasa és Pierre egyformán érezték az elfogultságnak azt az érzését, mely a komoly és bizalmas beszélgetéseket rendszerint követni szokta. Az előbbi beszélgetést folytatni lehetetlen, badarságokat beszélni restellős dolog, hallgatni pedig kellemetlen, mert az ember szeretne beszélni, s a hallgatás olyan mesterkéltnek látszhatnék. Szótlanul mentek oda az asztalhoz. Az inasok elhúzták és megint visszatolták a székeket. Pierre, szétbontotta hideg szalvétáját, és elhatározván, hogy megtöri a csöndet, ránézett Natasára és Marja herczegnőre. Nyilván mind a ketten szintén arra szánták el magukat: mindkettőjük szemében ott csillogott az élet öröme és annak a beösmerése, hogy a bánaton kívül öröm is csak akad az életben.
+
+- Gróf, ön iszik pálinkát, ugy-e? - kérdezte Marja herczegnő, s ezek a szavak egyszeriben elhessegették a mult árnyékait. - Meséljen hát valamit magáról, - szólott Marja herczegnő, - olyan hihetetlen dolgokat regélnek önről.
+
+- Bizony, - felelt Pierre szeliden gúnyos mosolylyal, mely újabb időben szinte megszokásává vált. - Még magamnak is olyan csodákat beszélnek, a minőkről nem is álmodtam volna. Abramovna Marja meghítt magához és elmondott nekem mindent, a mi velem történt, vagy legalább a minek történnie kellett volna. Sztepanovics Sztepan is kitanított, hogy hogy' kell majd beszélnem. Egyáltalában azt tapasztaltam, hogy érdekes embernek lenni (én most az vagyok) nagyon nyugodalmas dolog; engem hívnak, és nekem mesélnek.
+
+Natasa elmosolyodott és mondani akart valamit.
+
+- Azt is hallottuk, - vágott közbe Marja herczegnő, - hogy ön Moszkvában két milliót vesztett. Igaz ez?
+
+- Pedig háromszorta gazdagabbá lettem, - mondotta Pierre. Pierre, mindamellett, hogy a felesége adósságai és a szükséges építkezések teljesen megváltoztatták a viszonyait, még egyre azt beszélte, hogy háromszorta gazdagabbá lett.
+
+- A mit kétségkívül nyertem, - mondotta, - az a szabadságom... - kezdte el nagy komolyan; de meggondolta és nem folytatta, mert rájött, hogy ez nagyon is önző tárgya volna a beszélgetésnek.
+
+- De építkezni fog?
+
+- Igen, Szavelycs rámparancsolt.
+
+- Mondja csak, akkor, a mikor még Moszkvában volt, ön még nem tudott a grófné haláláról? - kérdezte Marja herczegnő és legott elpirult, mert érezte, hogy azzal, hogy ezt közvetlenül azután kérdi, miután Pierre a szabadságáról beszélt, olyan értelmet tulajdonított a szavainak, a mely, úgy lehet, nem is volt meg bennük.
+
+- Nem, - felelt Pierre, a ki nyilván nem találta kellemetlennek azt a magyarázatot, a melyet Marja herczegnő az ő szabadságára vonatkozólag tett nyilatkozatának adott. - Csak Orelben tudtam meg, és nem is képzeli, mennyire meglepett ez a hír. Mi nem voltunk valami példás házastársak, - mondotta szaporán rápillantván Natasára, s leolvasván arczáról az arra vonatkozó kíváncsiságot, vajjon hogy' fog nyilatkozni a feleségéről. - De ez a haláleset mégis rendkívül meglepett. Mikor két ember közt súrlódások vannak, - mindig mind a ketten hibásak. És az ember mindig rettenetes súlylyal érzi a hibáit olyasvalakivel szemben, a ki nincs többé. Aztán meg, ilyen halál... barátok nélkül, vigasztalás nélkül. Én őt nagyon, de nagyon sajnálom, - fejezte be és megelégedéssel látta Natasa arczán az örömteljes helyeslés kifejezését.
+
+- Lássa, ön tehát megint legényember és házasulandó, - mondotta Marja herczegnő.
+
+Pierre egyszerre olyan piros lett, mint a rák, és jó darabig iparkodott nem nézni Natasára. Mikor végre rászánta magát, hogy egy pillantást vessen rá, hidegséget, szigorúságot, sőt mint neki tetszett, valamelyes megvetést is olvasott le az arczáról.
+
+- De hát ön csakugyan látta Napoleont és beszélt is vele, mint a hogy' nekünk mondották? - kérdezte Marja herczegnő.
+
+Pierre elmosolyodott.
+
+- Nem én, soha. Mindig azt hiszi mindenki, hogy fogságban lenni annyit tesz, mint Napoleon vendégének lenni. Nemcsak hogy nem láttam, de még csak nem is hallottam róla. Sokkal rosszabb társaságban voltam.
+
+A vacsora véget ért, és Pierre, a ki eleinte sehogy' sem akart a fogságáról beszélni, lassankint mégis csak belemelegedett.
+
+- De az csak igaz, hogy ön azért maradt Moszkvában, hogy Napoleont meggyilkolja? - kérdezte tőle Natasa, könnyedén elmosolyodva. - Én már akkor rájöttem erre, a mikor ott a Szucharova-torony közelében találkoztunk; emlékszik?
+
+Pierre beösmerte, hogy ez igaz, és ettől a kérdéstől kezdve, Marja herczegnő és különösen Natasa kérdései nyomán lassankint belemelegedett kalandjainak a részletes elbeszélésébe.
+
+Eleinte azzal a gúnyos és szelíd pillantással beszélt, a melylyel mostanában az embereket és különösen maga-magát nézni szokta; de később, mikor azoknak a borzalmaknak és szenvedéseknek az ecseteléséhez ért, a melyeket látott, a nélkül, hogy észrevette volna, belemelegedett és azzal a tartózkodó izgalommal kezdett beszélni, a mely az embert az átélt eseményekre való visszaemlékezések nyomán feltámadó erőteljes benyomások révén el szokta fogni.
+
+Marja herczegnő szelid mosolylyal nézett hol Pierre-re, hol Natasára. Az egész elbeszélés során csak Pierre-t és az ő jóságát látta. Natasa, a kezére könyökölve, az elbeszélésnek megfelelően változó arczkifejezéssel hallgatta Pierre-t, egy pillanatra se vette le róla a tekintetét, és nyilván vele együtt átélte mindazt, a mit csak tőle hallott. Nemcsak a tekintete, hanem a fölkiáltásai és azok a kurta kérdések, a melyeket tett, elárulták, hogy mindabból, a mit csak Pierre beszélt, éppen azt értette ki, a mit Pierre mondani akart. Nyilvánvaló volt, hogy nemcsak azt értette meg, a mit Pierre mondott, hanem azt is, a mit szeretett volna, de képtelen volt szavakkal elmondani. Annak a gyereknek és annak a nőnek az esetét, a kinek a védelme közben elfogták, Pierre így mondta el. Rettenetes látvány volt, elhagyott gyermekek, egyesek közülök a tűzben. Előttem húztak ki egy gyermeket... nők, a kikről leszedték a holmijukat, kitépték a fülbevalóikat...
+
+Pierre elpirult és zavarba jött. - Ekkor jött egy lovas-őrcsapat, és mindazokat, a kik nem raboltak, a férfiakat mind elcsípte. Engem is.
+
+- Ön alkalmasint nem mondott el mindent; ön alkalmasint valami szép cselekedetet vitt véghez, - mondotta Natasa és elhallgatott.
+
+Pierre csak beszélt tovább. Mikor a kivégzésről beszélt, el akarta hallgatni a borzalmas részleteket, de Natasa követelte, hogy ne hallgasson el semmit.
+
+Pierre elkezdett beszélni Karataevről (ekkor már fölkelt az asztaltól és föl s alá járt a szobában, Natasa pedig követte őt a szemeivel), de egyszerre abbahagyta.
+
+- Nem, önök azt nem érthetik meg, hogy mi mindent tanultam én ettől az írni és olvasni nem tudó embertől, ettől a kis fajankótól.
+
+- Nem, nem, csak beszéljen, - nógatta Natasa. - Hol van ő most?
+
+- Csaknem a szemem láttára lőtték agyon. - És Pierre elkezdett beszélni visszavonulásuk utolsó idejéről, Karataev betegségéről (szüntelenül remegett a hangja) és a haláláról.
+
+Pierre úgy beszélte el a kalandjait, a mint még soha. Mintha most valami egészen új jelentőséget látott volna mindabban, a mit átélt. Most, a mikor Natasának mindezt elmondotta, azt a ritka gyönyörűséget érezte, a melyet az asszonyok nyújtanak, mikor a férfit hallgatják, - nem az okos asszonyok, a kik, mikor valamit hallgatnak, vagy azon iparkodnak, hogy a mit hallanak, meg is jegyezzék maguknak, azért, hogy az elméjüket gazdagítsák és alkalomadtán ugyanazt tovább adják, vagy pedig a hallottakat ráhúzzák a maguk kaptafájára, és sietnek mielőbb előállani az ő kis szellemi gazdaságukban termelt bölcseségeikkel, hanem azt a gyönyörűséget, a melyet az igazi asszonyok nyújtanak, a kik meg vannak áldva azzal a képességgel, hogy mindazt a jót kiválaszszák és magukba szívják, a mi csak a férfi megnyilatkozásaiban van. Natasa, a nélkül, hogy maga is tudta volna, maga volt a megtestesült figyelem, Pierre egyetlen szavát, hangjának egyetlen rezgését, egyetlen pillantását, arczizmainak egyetlen rándulását se mulasztotta el. Még röptükben elfogta a még ki se mondott szavakat és vitte egyenesen, kitárt szívébe, miközben Pierre lelki munkájának egész titkos jelentőségét kitalálta.
+
+Marja herczegnő is megértette az elbeszélést, érdeklődött is iránta, de ő most valami egészen mást látott, a mi egész figyelmét lefoglalta: Pierre és Natasa szerelmének és boldogságának a lehetőségét látta maga előtt. És az a gondolat, mely most először villant meg benne, örömmel töltötte el a lelkét.
+
+Éjfél után három óra volt. Az inasok szomorún és sötét ábrázattal jöttek, hogy a gyertyákat kicseréljék, de észre se vette őket senki.
+
+Pierre befejezte az elbeszélését. Natasa még egyre csillogó és élénk szemeket meresztett Pierre-re, mintha még azt is iparkodott volna megérteni, a mit Pierre esetleg elhallgatott. Pierre szégyenlős, boldog zavarral pislogott rá olykor és azon tünődött, vajjon mit mondjon most, hogy más tárgyra terelje át a szót. Marja herczegnő hallgatott. Esze ágába se jutott senkinek, hogy már éjfél után három az óra s hogy ideje volna aludni.
+
+- Azt mondják: nyomor és szenvedés, - szólott Pierre. - De azért ha valaki ebben a pillanatban azt kérdezi tőlem: akarsz-e az lenni, a mi a fogságod előtt voltál, vagy elejétől végig még egyszer átélni mindazt? Az Istenért, csak újra a fogságot és a lóhúst. Mi azt hisszük, hogy a mint a rendes kerékvágásból kizökkenünk, vége mindennek; pedig csak ott kezdődik az új és a szép. A míg van élet, boldogság is van. Sok, nagyon sok van ám még előttünk. Ezt én mondom önöknek, - mondotta Natasához fordulva.
+
+- Igen, igen, - mondotta Natasa, a ki valami egészen másra felelt, - s én semmit se kívánok, csak azt, hogy még egyszer átéljek mindent előlről.
+
+Pierre figyelmesen nézett rá.
+
+- Bizony semmi egyebet, - tódította Natasa.
+
+- Nem igaz, nem igaz, - kiáltott föl Pierre. - Én nem tehetek róla, hogy élek és élni akarok; és ön sem.
+
+Natasa egyszerre a kezére hajtotta a fejét és elkezdett sírni.
+
+- Mi lelt, Natasa? - kérdezte Marja herczegnő.
+
+- Semmi, semmi. - Könnyei közt rámosolygott Pierre-re. - Isten vele, ideje lefeküdni.
+
+Pierre fölkelt és búcsúzott.
+
+*
+
+Marja herczegnő és Natasa, mint rendesen, a hálószobájukban találkoztak. Arról beszélgettek, a mit Pierre mesélt. Marja herczegnő nem mondott véleményt Pierre-ről. Natasa se beszélt róla.
+
+- Nos hát, Isten veled, Mari, - mondotta Natasa. - Tudod, én sokszor félek, hogy mi nem beszélünk róla (Andrej herczegről), mintha csak attól félnénk, hogy megalázzuk az érzésünket és e mellett elfeledjük őt.
+
+Marja herczegnő mélyen felsóhajtott és ezzel a sóhajtással elösmerte Natasa szavainak a helyességét; de szóval nem adott neki igazat.
+
+- De hát lehet-e felejteni? - kérdezte.
+
+- Nekem olyan jól esett ma, hogy elmondhattam mindent: fájt is, nehezemre is esett, de azért mégis jó volt. Nagyon jó volt, - szólott Natasa; - meg vagyok róla győződve, hogy ez igazán szerette őt. Azért is mondtam el neki mindent... nem baj, hogy elmondtam, ugy-e? - kérdezte egyszerre elpirulva.
+
+- Pierre-nek? Oh dehogy'! Milyen pompás egy ember, - mondotta Marja herczegnő.
+
+- Tudod, Mari, - szólalt meg egyszerre Natasa csintalan mosolylyal, a melyet Marja herczegnő oly régóta nem látott már az arczán. - Ő olyan tisztává, simává, üdévé lett; mintha csak a fürdőből kelt volna ki; értesz engem? - erkölcsi tekintetben értem. Nem igaz?
+
+- Igen, - felelt Marja herczegnő. - Sokat nyert.
+
+- És az a kurta kabát, az a megnyírt haj; szakasztott, de szakasztott olyan, mintha csak a fürdőből... a papa szokott...
+
+- Teljesen értem, hogy ő senkit se szeretett úgy, mint ezt az embert, - mondotta Marja herczegnő.
+
+- Bizony, pedig egészen más, mint ő volt. Mondják, hogy egymástól teljesen elütő emberek szoktak egymással leginkább barátkozni. Ez, úgy látszik, igaz, mert ő semmiben sem hasonlított ő hozzá.
+
+- Bizony, csodálatos.
+
+- No, Isten veled, - felelt Natasa. És az a csintalan mosoly, mintha ott feledkezett volna rajta, még sokáig ott ült az arczán.
+
+
+
+XVIII.
+
+Pierre aznap nagyon sokáig nem tudott elaludni; föl és alá járt a szobájában, hol elkomolyodott és súlyos gondokba látszott elmerülni, hol egyszerre vállat vont és összerázkódott, hol pedig boldogan elmosolyodott.
+
+Andrej herczegre, Natasára, a szerelmükre gondolt, és hol féltékeny volt rá a multért, hol szemrehányást tett magának, hol pedig megint megbocsátott magának ezért. Már reggel hatra járt az óra, és ő még mindig föl és alá járt a szobájában.
+
+"Nos hát, mitévő legyek, ha már egyszer nem lehetek meg e nélkül? Mitévő legyek? Ez annyit tesz, hogy így kell lennie," - mondotta magában és szaporán levetkezvén, boldogan és izgatottan, de minden kétség és határozatlanság nélkül lefeküdt az ágyba.
+
+"Bármily furcsának és lehetetlennek lássék is ez a boldogság, mindent el kell követnünk, hogy férj és feleség legyünk", - mondotta magának.
+
+Pierre még pár nappal ezelőtt péntekre tűzte volt ki Pétervárra való elutazását. Mikor csütörtökön fölébredt, bejött hozzá Szavelyics és parancsokat kért tőle a csomagolásra.
+
+- Hogy-hogy' Pétervárra? Mit akarsz Pétervárral? Ki akar most Pétervárra menni? - kérdezte önkéntelenül is úgy magában. - Persze, régebben, még mielőtt mindez történt, akkor készültem valamiért Pétervárra, - jutott az eszébe. Miért is ne? Lehet, hogy el is megyek. Milyen jóságos és figyelmes ember, hogy' gondol mindenre! - gondolta magában, a mint rápillantott Szavelyics öreg arczára. - És milyen kellemes a mosolya! - gondolta.
+
+- Nos hát, még mindig nem akarsz szabad lenni, Szavelyics? - kérdezte Pierre.
+
+- Kegyelmes uram, minek nekem a szabadság? Megvoltam én a megboldogult gróf mellett is, Isten nyugtassa szegényt, és ön mellett se görbült meg a hajam szála sem.
+
+- Nos, és a gyermekeid?
+
+- Majd csak meglesznek a gyermekeim is, kegyelmes uram! Ilyen uraságok mellett, - könnyű az élet.
+
+- Hát az örököseim? - szólott Pierre. - Hátha egyszerre megházasodom... Ez is megeshetik ám, - tette hozzá önkéntelen mosolylyal.
+
+- Bátor vagyok megjegyezni, hogy az nagyon jó is volna, kegyelmes uram.
+
+"Milyen könnyűnek képzeli ő ezt, - gondolta Pierre. - Nem tudja, milyen rettenetes, milyen veszedelmes dolog ez. Vagy nagyon korán, vagy nagyon későn... Rettentő!"
+
+- Hogy' méltóztatik rendelkezni? Méltóztatik holnap utazni? - kérdezte Szavelyics.
+
+- Nem, elhalasztom az utazásomat. Majd szólok annak idején. Ne vedd rossz néven, hogy annyi gonddal terhellek, - mondotta Pierre, és Szavelyics mosolyát látván, elgondolta: milyen furcsa is az, hogy ő nem tudja, hogy most szó se lehet Pétervárról, s hogy mindenekelőtt ennek kell eldőlnie. Egyébiránt alkalmasint tudja is, csak úgy tesz, mintha nem tudná. Vajjon beszéljek vele? Hogy lássam, hogy' fogja fel a dolgot? - gondolta Pierre. - Nem, majd talán később valamikor.
+
+Reggelinél Pierre közölte a herczegnővel, hogy tegnap Marja herczegnőnél volt, és nem is képzeli, kit talált ott nála. Rosztova Natasát.
+
+A herczegnő úgy tett, mintha semmi különösebbet se látna ebben a hírben, mint abban, hogy Pierre látta Szemjonovna Annát.
+
+- Ösmeri? - kérdezte Pierre.
+
+- Láttam már a herczegnőt, - felelte. - Hallottam, hogy szeretnék őt a fiatal Rosztovval összeboronálni. Ez persze Rosztovékra nézve nagyon kívánatos volna; beszélik, hogy egészen a tönk szélén állanak.
+
+- Nem, Rosztovát kérdem, hogy ösmeri-e?
+
+- Akkoriban hallottam valamit arról a históriáról. Szörnyű eset.
+
+"Nem, nem ért engem, vagy csak alakoskodik", - gondolta Pierre. - "Jobb lesz, vele se beszélni tovább a dologról".
+
+A herczegnő szintén készített elemózsiát Pierre utazására.
+
+"Milyen jók is valamennyien, - gondolta Pierre, - hogy most, a mikor már nyilvánvalóan nem állhat többé az érdekükben, mégis úgy foglalkoznak mindennel. És mind én érettem, ez a csodálatos."
+
+Ugyanaznap eljött a rendőrfőnök Pierre-hez azzal az ajánlattal, hogy küldje el valami meghatalmazottját a moszkvai czári palota nagy fogadótermébe, a hol ma fogják a holmikat tulajdonosaiknak visszaadni.
+
+"Lám, még ez is, - gondolta Pierre, a mint belenézett a rendőrfőnök arczába, - milyen derék és kedves tiszt, és milyen jó is! Most, ilyen aprólékosságokkal foglalkozik. És még azt mondják róla, hogy nem tisztességes és megvesztegethető. Micsoda badarság! Egyébiránt, miért ne volna megvesztegethető? Hiszen így nevelkedett. Manapság mindenki az. De olyan kellemes és jó az arcza, és ha rám néz, mindig mosolyog."
+
+Pierre Marja herczegnőhöz ment ebédre.
+
+A mint a leégett házak között végigment az utczán, elcsodálkozott ezeknek a romoknak a szépségén. A házaknak a Rajnára és a Colosseumra emlékeztető kéményei és rombadőlt falai egymást eltakarva, festőileg vonultak el a szemei előtt a város leégett negyedeiben. A kocsisok és lovasok, a gerendákat ácsoló ácsok, a kofák és szatócsok, a kikkel csak találkozott, mind derülten ragyogó arczczal néztek Pierre-re, és mintha csak így szóltak volna: "Áá, itt van ő! Majd meglássuk, mi sül ki mindebből."
+
+Mikor Marja herczegnő házába belépett, kétségek fogták el Pierre-t az iránt, vajjon igaz-e az, hogy ő tegnap itt járt, s Natasával találkozott, sőt még beszélt is vele. "Lehet, hogy csak úgy képzelem. Lehet, hogy most bemegyek, és nem találok itt senkit." De alig hogy a szobába lépett, már is egész lényén, és szabadságának hirtelen elvesztésén megérezte az ő jelenlétét. Ugyanabban a puha ránczokban leomló, fekete ruhában és ugyanazzal a hajviselettel volt, és mégis valami egészen másnak látszott. Ha tegnap is ilyen lett volna, mikor ő a szobába lépett, egy pillanatra se tudta volna őt fel nem ismerni.
+
+Olyan volt, a minőnek őt még mint szinte gyermeket, és mint Andrej herczeg aráját ösmerte. Vidám és kérdő fény csillogott a szemeiben; valami szelid és furcsán csintalan kifejezés ült az arczán.
+
+Pierre megebédelt, s akár estig elüldögélt volna náluk; de Marja herczegnő vecsernyére ment, a hová Pierre is elkísérte őt.
+
+Másnap Pierre már korán elment hozzájuk, ott ebédelt náluk és ott töltötte az estét is. Mindamellett, hogy Marja herczegnő és Natasa szemlátomást örültek a vendégüknek, mindamellett, hogy Pierre életének minden érdeke most ebben a házban futott össze, egész estig össze-vissza fecsegtek, s a társalgás csupa jelentéktelen haszontalanság körül forgott és nem egyszer fönn is akadt. Pierre akkor este olyan sokáig ottfeledkezett náluk, hogy Marja herczegnő és Natasa minduntalan összenéztek, és szemlátomást alig várták már, hogy elmenjen. Pierre ezt észrevette ugyan, de még se tudott elmenni. Kényelmetlen, nyomasztó érzés fogta el, de azért még mindig ott ült, mert képtelen volt fölkelni és elmenni.
+
+Marja herczegnő már nem tudván tovább várni, fölkelt és főfájás ürügye alatt elkezdett búcsúzni tőle.
+
+- Tehát holnap ön elutazik Pétervárra? - kérdezte tőle.
+
+- Dehogy' is utazom, - mondotta Pierre szaporán, szinte csodálkozva és sértődötten. - Hja úgy, Pétervárra? Holnap; de azért nem búcsúzom. Eljövök még az esetleges megbízásokért, - mondotta, a mint pirulva állt Marja herczegnő előtt, s még mindig nem mozdult.
+
+Natasa kezet adott neki és kiment. Marja herczegnő, ellenkezőleg, a helyett, hogy kiment volna, beleült egy karosszékbe és az ő mélységes, sugárzó tekintetével szigorúan és figyelmesen nézett Pierre-re. Az a fáradság, mely az imént tisztán meglátszott rajta, egyszeriben eltűnt. Mélyen és hosszasan felsóhajtott, mintha valami hosszas beszélgetésre készült volna.
+
+Az a zavar és elfogultság, mely Natasa távozásakor Pierre-en erőt vett, egy pillanat alatt eltűnt és helyet adott valami izgatott élénkségnek. Szaporán odahúzta a székét Marja herczegnő mellé.
+
+- Igen, még csak azt akartam mondani, - szólott, mintegy válaszul a pillantására. - Herczegnő, segítsen rajtam. Mitévő legyek? Remélhetek? Herczegnő, kedves, jó barátnőm, hallgasson meg. Én mindent tudok. Tudom, hogy nem vagyok hozzá méltó; tudom, hogy most még beszélni se lehet a dologról. De én a testvére akarok lenni. Nem, nem azt akarom, nem akarom, nem tehetem...
+
+Elhallgatott s a kezével végigsimította az arczát és a szemeit.
+
+- Lássa, - folytatta, szemlátomást minden erejét megfeszítvén, hogy értelmesen beszéljen. - Idejét se tudom, mióta szeretem már. De egyedül őt, csakis őt szerettem egész életemben és szeretem most is, még pedig úgy, hogy ő nélküle el se tudom képzelni magamnak az életet. Arra, hogy most megkérjem a kezét, nem tudom magamat rászánni; de az a gondolat, hogy ő az enyém lehet, és hogy elszalaszthatom ennek a lehetőségét... a lehetőségét... az rettenetes. Mondja hát, remélhetek? Mondja, mitévő legyek? Kedves herczegnő, - mondotta rövid hallgatás után, s miután nem felelt, megérintette a kezét.
+
+- Azon gondolkodom, mit is mondott ön most nekem, - felelt Marja herczegnő. - Íme, az én nézetem. Abban teljesen igaza van, hogy most szerelemről beszélni neki... - A herczegnő elhallgatott. Azt akarta mondani: most szerelemről beszélni neki lehetetlen; de elhallgatott, mert már harmadnapja észrevette a Natasában végbement változáson, hogy Natasa nemcsak hogy nem venné sértésnek, ha Pierre most bevallaná neki a szerelmét, hanem ez volna az egyetlen kívánsága.
+
+- Erről beszélni neki, most... lehetetlen, - mondotta mégis Marja herczegnő.
+
+- De hát mitévő legyek?
+
+- Bízza rám a dolgot, - mondotta Marja herczegnő. - Én tudom... - Pierre belenézett Marja herczegnő szemeibe.
+
+- Nos, nos... - szólott Pierre.
+
+- Én tudom, hogy szereti... meg fogja szeretni önt, - igazította magát helyre Marja herczegnő.
+
+Alig hogy ezeket a szavakat kimondotta, Pierre felugrott és ijedt arczczal megkapta Marja herczegnő kezét.
+
+- Honnan gondolja? Azt hiszi, hogy remélhetek? Csakugyan azt hiszi?!...
+
+- Igen, hiszem, - szólott Marja herczegnő mosolyogva. - Írjon a szüleinek. A többit bízza csak rám. Majd ha lehet, szólok neki. Magam is óhajtom ezt. És a szívem úgy érzi, hogy úgy is lesz.
+
+- Nem, ez lehetetlen! Oh milyen boldog vagyok! De ez lehetetlen... Milyen boldog vagyok! Nem, nem, lehetetlen! - mondotta Pierre és elkezdte Marja herczegnő kezét csókolgatni.
+
+- Menjen csak el Pétervárra; az lesz a legjobb. Majd én írok önnek, - szólott a herczegnő.
+
+- Pétervárra? Elutazzam? Jó, utazom. De holnap még eljöhetek önhöz?
+
+Másnap Pierre elment búcsúzni. Natasa nem volt olyan eleven, mint az előző napokban; de aznap Pierre, mikor időnként a szemébe nézett, úgy érezte, hogy se Natasa, sem ő nincs többé, s csak a boldogság érzése van a világon. - Lehetséges volna? Nem, ez lehetetlen, - mondotta magában minden pillantása, minden mozdulata és minden szava után, mely örömmel árasztotta el a lelkét.
+
+Mikor, búcsúzván tőle, megfogta finom és sovány kezét, önkéntelenül is valamivel hosszabban tartotta a kezét a kezében.
+
+"Lehetséges volna, hogy ez a kéz, ez az arcz, ezek a szemek, szóval a női bájnak mindez a reám nézve idegen kincse, lehetséges volna, hogy mindez az enyém lehet örökké, úgy, mint akár én magam? Nem, ez lehetetlen..."
+
+- Isten önnel, gróf, - mondotta Natasa hangosan. - Nagyon fogom önt várni, - tette hozzá suttogva.
+
+És ezek az egyszerű szavak, s az a tekintet és az az arczkifejezés, mely azokat kísérte, két teljes hónapon át, az emlékek, találgatások és boldog ábrándok kiapadhatatlan forrásává lettek Pierre előtt. "Nagyon fogom önt várni!" Igen, igen, hogy' is mondta csak? Igaz, "nagyon fogom önt várni!" Oh, milyen boldog is vagyok! - Mi lelt, hogy olyan boldog vagyok! - mondotta magában Pierre.
+
+
+
+XIX.
+
+Pierre lelkében most semmi olyas nem ment végbe, mint Elennel való mátkaságának a mostanihoz hasonló időszakában.
+
+Nem ismételgette, mint akkor, beteges szégyenkezéssel azokat a szavakat, a melyeket hozzá intézett, és nem mondogatta: oh, miért nem mondhatom ezt meg ezt, és miért mondtam neki akkor "én önt szeretem." Most, ellenkezőleg, mindkettőjöknek minden szavát, az arczkifejezés, a kísérő mosoly minden legaprólékosabb részletével ismételte a képzeletében, és se hozzátenni, sem belőle elvenni nem akart semmit, csak ismételgetni akarta. Az arra vonatkozó kétségeknek, vajjon helyes-e az a dolog, a mibe kapott, vagy nem, árnyéka se volt meg benne. Csak egyetlen egy rettenetes kétség gyötörte időnkint. Vajjon nem álom-e mindez? Nem tévedett-e Marja herczegnő? Nem vagyok-e nagyon büszke és elbizakodott? Én most hiszek, de egyszerre, a mint hogy be is fog következni, Marja herczegnő megmondja neki a dolgot; ő pedig elmosolyodik és így felel: "Milyen furcsa! Ő alkalmasint téved. Tán nem tudja, hogy ő ember, egyszerűen csak ember, és én? - Én valami egészen más, magasabbrendű lény vagyok."
+
+Ez az egy kétség volt az, mely Pierre-t gyakorta nyugtalanította. Terveket most egyáltalában nem csinált a jövőre. A küszöbönálló boldogság olyan hihetetlennek látszott előtte, hogy ha ez csakugyan megvalósul, utána már nem következhetik semmi. Mindennek vége.
+
+Valami olyan örömteljes és váratlan őrület szállotta meg Pierre-t, a minőre nem is tartotta magát képesnek. Nemcsak ő rá magára, hanem az egész világra nézve is, az életnek egyedüli jelentősége a szerelmében, és Natasa ő iránta való szerelmének a lehetőségében foglalódott össze. Olykor úgy tetszett neki, mintha az emberek mind csak egygyel, az ő jövendő boldogságával volnának elfoglalva. Úgy tetszett neki olykor, hogy valamennyien épp úgy örülnek, mint ő maga, s csak iparkodnak ezt az örömet elpalástolni, úgy mutatván, mintha más dolgokkal volnának elfoglalva. Minden szóban és mozdulatban a maga boldogságára való czélzást látott. Sokszor meglepte az embereket, a kikkel találkozott, az ő jelentőségteljes, belső összhangot eláruló, boldog pillantásaival és mosolyaival. De mikor rájött, hogy az embereknek nem is lehet tudomásuk az ő boldogságáról, egész lelkéből sajnálni kezdte őket, és elfogta a vágy, hogy valamiképpen megmagyarázza nekik, hogy mindaz, a mivel ők foglalkoznak, tiszta ostobaság, mely szót sem érdemel.
+
+Mikor arról beszéltek neki, hogy miért nem vállal valami hivatalt, vagy mikor általános érdekű, állami, vagy a háborúra vonatkozó kérdéseket fejtegettek előtte, úgy okoskodván, hogy az események ilyen vagy amolyan alakulásától függ az emberek boldogsága, ő szelid és szánakozóan részvétteljes mosolylyal hallgatta őket, és furcsa észrevételeivel bámulatba ejtette azokat, a kik vele beszéltek. De valamint azok az emberek, a kik látszólag megértették az élet valódi jelentőségét, vagyis az ő érzését, úgy azok a szerencsétlenek is, a kik ezt szemlátomást nem tudták megérteni, - ebben az időszakban az emberek mind a benne sugárzó érzelmeknek olyan átható fényében tűntek föl előtte, hogy ő, ha bármiféle emberrel találkozott is, egyszeriben meglátta mindazt, a mi benne jó és szeretetreméltó volt.
+
+Mikor elhunyt feleségének az iratait és ügyeit átnézte, semmi más érzéssel nem viseltetett az emléke iránt, mint csak szánalommal azért, hogy ő nem ösmerte azt a boldogságot, mely most föltárult előtte. Vaszilij herczeg, a ki most különösen büszke volt új állására és arra a kitüntetésre, a melyet kapott, jóságos, megható és szánalmas öreg embernek tűnt föl előtte.
+
+Pierre később is nagyon sokszor visszaemlékezett a boldog őrületnek erre az időszakára. Mindazok a nézetek, a melyeket életének ebben a szakában az emberekről és a viszonyokról magának alkotott, mindörökre helyeseknek látszottak előtte. Nemcsak hogy nem tagadta meg később az emberekre és a viszonyokra vonatkozó ekkori nézeteit, sőt ellenkezőleg, ha belső kétségek vagy ellentmondások gyötörték, ahhoz a nézethez fordult megoldásért, a melyet az őrületnek ebben az időszakában alkotott magának, s a mely mindenkor helyesnek bizonyult.
+
+"Lehet, - gondolta magában, - hogy én akkor furcsának és nevetségesnek látszottam; de voltaképpen nem is voltam olyan eszeveszett, a minőnek látszottam. Ellenkezőleg, akkor okosabb és tisztábban látó voltam, mint valaha, mindent megértettem, a mi csak megértésre érdemes az életben, mert... boldog voltam."
+
+Pierre esztelensége abban állott, hogy nem várt, mint annakelőtte, egyéni okokat, - a melyeket ő az emberek erényeinek mondott, - arra, hogy őket szeresse, hanem a szívét egészen megtöltötte a szeretet, és akkor, a mikor az embereket minden ok nélkül szerette, mindig minden kétséget kizáró okokat is talált, a melyekért érdemes is volt őket szeretni.
+
+
+
+XX.
+
+Attól az első estétől kezdve, a mikor Natasa, Pierre távozása után, örömteljesen-gúnyolódó mosolylyal azt mondta Marja herczegnőnek, hogy ő szakasztott olyan, mintha most kelt volna ki a fürdőből, s beszélt a kurta kabátjáról meg a hajviseletéről, ettől a pillanattól kezdve valami rejtett, és még saját maga előtt is ösmeretlen, de ellenállhatatlan érzés ébredt föl benne.
+
+Minden: az arcza, járása, a tekintete, a hangja, - mindez mintha egyszerre megváltozott volna. Neki magának is szinte váratlanul - a fölszínre került benne az élet és a boldogságra való remény ereje, és kielégítést kívánt. Natasa az első estétől kezdve, mintha megfeledkezett volna mindenről, a mi csak történt. Azóta egyetlen egyszer se panaszkodott a helyzetére, egyetlen szót sem ejtett a multjáról és nem félt immár vidám terveket kovácsolni a jövőre. Keveset beszélt Pierre-ről, de mikor Marja herczegnő említette őt, rég elhamvadt fény gyúlt ki a szemeiben, és valami furcsa mosolytól ránczosodott meg az ajka tája.
+
+Az a változás, a melyen Natasa keresztülment, eleinte meglepte Marja herczegnőt; de mikor megértette a jelentőségét, elkeserítette ez a változás. Hát lehetséges, hogy csak oly kevéssé szerette a bátyámat, hogy ilyen hamarosan meg tud róla feledkezni, - gondolta Marja herczegnő, mikor ezen a változáson eltűnődött. De a mikor együtt volt Natasával, nem haragudott rá és nem illette szemrehányásokkal. Az életnek az az újraébredő ereje, mely Natasát a hatalmába kerítette, szemlátomást, még ő rá magára is annyira ellenállhatatlan, annyira váratlan volt, hogy Marja herczegnő Natasa jelenlétében úgy érezte, neki még a lelkében sincs joga arra, hogy őt ezért szemrehányásokkal illesse.
+
+Natasa olyan teljesen és olyan őszinteséggel engedte át magát ennek az új érzésnek, hogy meg sem is próbálta elpalástolni, hogy most nem szomorúsággal, hanem örömmel és vidámsággal van tele.
+
+Mikor az után az éjszakának idején Pierre-el folytatott társalgás után Marja herczegnő visszatért a szobájába, a küszöbön találkozott Natasával.
+
+- Beszélt? Igen? Beszélt? - kérdezte ismételten. És valami örömteljes, de egyúttal szánalmat gerjesztő, és mintegy az örömért bocsánatot kérő kifejezés ült ki Natasa arczára.
+
+- Akartam az ajtónál hallgatózni, de tudtam, hogy úgy is el fogsz nekem mondani mindent.
+
+Bármennyire érthető, bármennyire megható volt is Marja herczegnőre nézve az a pillantás, a melylyel Natasa reá nézett, bármennyire megesett is a szíve rajta, mikor az izgatottságát látta, Natasa szavai azért az első pillanatra mégis sértették Marja herczegnőt. Eszébe jutott a bátyja és a szerelme.
+
+"De hát mitévők legyünk! Ő nem tehet másként, - gondolta Marja herczegnő; és szomorú s valamelyest szigorú arczczal elmondott Natasának mindent, a mit Pierre csak mondott. Natasa, mikor hallotta, hogy Pierre Pétervárra készül, elcsodálkozott. - Pétervárra! - ismételte, mintha nem értette volna. De mikor Marja herczegnő jobban megnézte bánatos kifejezését, kitalálta szomorúságának az okát, és egyszerre elsírta magát. - Mari, - mondotta, - taníts meg rá, mitévő legyek: én attól félek, hogy rosszul cselekszem. A mit te mondasz, azt fogom tenni, taníts meg rá..."
+
+- Szereted?
+
+- Igen, - suttogta Natasa.
+
+- Akkor hát miért sírsz? Én is olyan boldog vagyok... - szólott Marja herczegnő, a ki azokért a könnyekért immár teljesen megbocsátotta Natasának az örömét.
+
+- Ez nem egyhamar, majd csak valamikor fog bekövetkezni. Csak gondold meg, milyen boldogság lesz az, majd ha én az ő felesége leszek, te pedig hozzámégy Nicolas-hoz.
+
+- Natasa, már kértelek, hogy ne beszélj erről. Beszéljünk csak te rólad.
+
+Elhallgattak.
+
+- De hát miért megy Pétervárra? - kérdezte egyszerre Natasa, és mindjárt szaporán meg is felelt magának. - Nem, nem, ennek így kell lenni... Ugy-e Mari? Így kell lenni...
+
+
+
+EPILOG.
+
+ELSŐ RÉSZ.
+
+I.
+
+Elmúlt hét esztendő. Európa történetének háborgó tengere visszavonult a partjai közé. Úgy látszott, mintha lecsillapodott volna; de azok a titokzatos erők, melyek az emberiséget mozgatják (titokzatosak azért, mert a mozgásukat szabályozó törvények előttünk ösmeretlenek), folytatták működésüket.
+
+Annak ellenére, hogy a történelem tengerének a felszíne mozdulatlannak látszott, épp oly szakadatlanul, mint az idők múlása, folyt tovább az emberiség mozgása. Összealakultak, majd ismét szétbomlottak az emberi társulás különféle csoportjai; készültek az államok alakulásának és felvonulásának, valamint a nemzetek vándorlásának az okai.
+
+A történelem tengere nem áradt kisebb-nagyobb rohamokban, az egyik parttól a másik felé, mint annakelőtte, hanem a mélységében háborgott. A történelmi egyéniségeket nem sodorták a hullámok, mint annakelőtte, az egyik parttól a másikhoz, hanem úgy látszott, mintha most egy helyben keringtek volna. A történelmi egyéniségek, a kik azelőtt csapataik élén tükrözték vissza a tömegeknek a háborúk, a hadjáratok és az ütközetek szabályai szerint való mozgását, most ezt a mozgást politikai és diplomatiai okoskodásokban, törvényekben és tárgyalásokban juttatták kifejezésre.
+
+A történelmi egyéniségeknek ezt a tevékenységét a történetírók reactio-nak hívják.
+
+A történetírók, a mikor leírják ezeknek a történelmi egyéniségeknek a működését, a kik az ő nézetük szerint annak, a mit ők reactio-nak hívnak, okai voltak, szigorúan elítélték őket. Annak a kornak közismert egyéniségei, kezdve Alexandron és Napoleonon, egészen madame Staël-ig, Schelling-ig, Chateaubriand-ig stb., mind elvonulnak az ő szigorú itélkezésük előtt, s fölmentő vagy marasztaló ítéletet kapnak a szerint, a mint a haladás- vagy a reactio-nak voltak-e szószólói.
+
+Az ő leírásaik szerint ebben az időben Oroszországban is bekövetkezett a reactio, és ennek a reactio-nak legfőbb részese I. Alexandr volt,- ugyanaz az I. Alexandr, a ki ugyancsak az ő leírásaik szerint legfőbb okozója volt az ő uralkodása alatt fölmerült szabadelvű kezdeményezéseknek, és Oroszország megmentésének.
+
+Az egykorú orosz irodalomban, kezdve az utolsó gymnasistától a tudós történetíróig, egyetlen ember sincsen, a ki uralkodásának ebben az időszakában tanusított helytelen viselkedéseért rá ne dobta volna Alexandr-ra a maga kövecskéjét.
+
+"Neki így meg így kellett volna cselekedni. Ebben az esetben helyesen járt el, amabban pedig helytelenül. Gyönyörűen viselte magát uralkodásának a kezdetén és 1812-ben; de helytelenül cselekedett, a mikor Lengyelországnak alkotmányt adott, a mikor megcsinálta a szent szövetséget, a mikor Arakcsejev-nek hatalmat adott, a mikor Goliczynt és a mysticizmust továbbá Siskovot és Photiust serkentette. Rosszul cselekedett, a mikor beleártotta magát a hadsereg vezetésébe; rosszul cselekedett, a mikor a Szemjonovszkij-ezredet föloszlatta stb."
+
+Tíz ívet is tele kellene írni, ha mindazokat a szemrehányásokat föl akarná sorolni az ember, a melyekkel őt a történetírók az emberiség jólétének amaz ösmerete révén illették, a mely az ő erősségük.
+
+Mit jelentenek ezek a szemrehányások.
+
+Vajjon azok a cselekedetek, a melyekért a történetírók I. Alexandr-t megdícsérik, - úgymint: uralkodásának szabadelvű kezdetei, Napoleonnal való küzdelme, 1812-ben tanusított szilárdsága, és az 1813. évi hadjárat, nem ugyanazokból a forrásokból, - a vérmérséklet, a nevelés és az élet körülményeiből, a melyek Alexandr egyéniségét olyanná tették, a minő volt, - fakadnak-e, mint a melyekből azok a cselekedetei is fakadnak, a melyekért őt a történetírók elítélik, mint: a szent szövetség, Lengyelország visszaállítása, a húszas évek reactio-ja.
+
+Mi tehát voltaképpen ezeknek a szemrehányásoknak a lényege?
+
+Az, hogy egy olyan történelmi egyéniség, mint I. Alexandr, egy olyan egyéniség, a ki az emberi hatalom lehető legmagasabb fokán, úgyszólván az ő benne összpontosuló történelmi sugarak vakító fényének a gyúpontjában állott; egy olyan egyéniség, a ki alá volt vetve a hatalomtól elválaszthatatlan fondorlatok, ámítások, hízelgés és önnagyítás a világon legerősebb hatásának; egy olyan egyéniség, a ki életének minden pillanatában érezte a felelősséget mindazért, a mi Európában csak történt, egy nem képzelt, hanem bármelyik más emberhez hasonló élő egyéniség, az ő egyéni szokásaival, szenvedélyeivel, jóra, szépre és igazra való törekvéseivel, - hogy ez az egyéniség, ötven esztendővel ezelőtt, nem hogy nem volt erényes (ezzel a történetírók vádolják), de nem úgy vélekedett az emberiség boldogságáról, mint a hogy' ma egy tanár vélekedik, a ki serdülő kora óta a tudománynyal foglalatoskodik, vagyis könyveket olvas, előadásokat tart, és ezeket a könyveket és előadásokat egy-egy füzetkében összeírja.
+
+De még föltéve, hogy I. Alexandr, ötven esztendővel ezelőtt az emberiség boldogságáról táplált felfogásában csakugyan tévedett, önkéntelenül föl kell tennünk azt is, hogy idők múltán arról a történetíróról, a ki Alexandr felett pálczát tör, szintén kiderülhet, hogy az emberiség boldogságának a megítélésében ő is tévedett. Ez a föltevés annyival is inkább természetes és elkerülhetetlen, mert hiszen figyelemmel kísérvén a történelem fejlődését, azt látjuk, hogy minden új írónak a föllépésével, évről-évre, változik a fölfogás az iránt, vajjon miben rejlik az emberiség boldogsága; úgy, hogy az, a mi tíz esztendővel ezelőtt még boldogságnak látszott, most rossznak látszik és viszont. Sőt még egy és ugyanabban az időben is egymással homlokegyenest ellenkező nézetekkel találkozunk arról, mi a jó és mi a rossz: vannak, a kik Lengyelország alkotmányát és a szent szövetséget érdemül, mások ismét bűnül róják föl Alexandr-nak.
+
+Alexandr és Napoleon működéséről nem lehet azt mondani, hogy hasznos volt vagy káros, mert nem mondhatjuk meg, hogy mire volt hasznos és mire káros. Ha ez a működés nem tetszett valakinek, úgy csak azért nem tetszett, mert nem fedi azt a korlátolt fölfogást, a melyet az illető az emberiség boldogságáról magának alkotott. Bármennyire üdvösnek látszik is előttem az, hogy 1812-ben Moszkvában az apám háza épségben maradt, vagy az orosz csapatok dicsősége, vagy a pétervári vagy más egyetemek fölvirágzása, vagy Lengyelország szabadsága, vagy Oroszország hatalmi állása, vagy Európa egyensúlya, vagy az európai fölvilágosodás egy bizonyos iránya, haladása, azért mégis be kell ösmernem, hogy ezeken a czélokon kívül minden történelmi egyéniség működésének még más, általánosabb, de én rám nézve hozzáférhetetlen czéljai is voltak.
+
+De tegyük föl, hogy az úgynevezett tudománynak meg van adva a lehetőség arra, hogy az ellentmondásokat egymással kibékítse és a történelmi egyéniségek és események megitélésében a jónak és rossznak csalhatatlan zsinórmértékével rendelkezzék.
+
+Tegyük föl, hogy Alexandr mindent másként is csinálhatott volna. Tegyük föl, hogy azoknak az előírása szerint, a kik őt most vádolják, és a kik az emberiség mozgalmainak a végső czéljairól szóló tudományt adják elő, a szabadság, a nemzeti szempont, az egyenlőség és a haladás ama programmja szerint (más úgy tetszik nincs is) járhatott volna el, a melyet mostani vádlói terjesztettek volna elé. Tegyük föl, hogy a programm lehetséges lett volna, össze is lett volna állítva, és Alexandr is a szerint járt volna el. Vajjon mi lett volna akkor mindazoknak az embereknek a tevékenységével, a kik az akkori kormányzat működésével szembe helyezkedtek, azzal a tevékenységgel, mely a történetírók ítélete szerint helyes és üdvös volt? Ez a tevékenység egyszerűen nem lett volna; az élet se lett volna; semmi se lett volna.
+
+Ha megengedjük azt, hogy az emberi életet az ész irányíthatja, akkor megszünik az élet lehetősége.
+
+
+
+II.
+
+Ha megengedjük azt, mint a hogy' a történetírók teszik, hogy az emberiséget a nagy emberek vezetik bizonyos czélok eléréséhez, a melyek vagy Oroszország, vagy Francziaország nagyságában, vagy Európa egyensúlyában, vagy a forradalmi eszmék terjesztésében, vagy az általános haladásban, vagy bármi más egyébben csúcsosodnak ki, úgy lehetetlen a történelem jelenségeit a véletlen és a lángelme fogalma nélkül megmagyarázni.
+
+Ha a mi századunk elején lezajlott európai háborúk czélja Oroszország nagysága volt, úgy ezt a czélt az összes előző háborúk és a napoleoni betörés nélkül is el lehetett volna érni. Ha Francziaország nagysága volt a czél, ezt a forradalom és a köztársaság nélkül is el lehetett volna érni. Ha az eszmék terjesztése volt a czél, ezt a katonáknál sokkal jobban előmozdította volna a könyvnyomtatás. Ha pedig a czél a czivilizáczió haladása volt, úgy nyilvánvaló, hogy a czivilizáczió haladásának, az emberek életének és vagyonának az elpusztításán kívül még más, sokkal czélirányosabb eszközei is vannak.
+
+Miért történt hát mindez így, és nem másként?
+
+Egyszerűen azért, mert így történt. A véletlen teremtette meg a helyzeteket; a lángelme pedig fölhasználta őket, - mondja a történelem.
+
+De hát mi az a véletlen? Mi az a lángelme?
+
+Ez a két szó: véletlen és lángelme, semmi ténylegesen létezőt nem jelent, és éppen azért meg sem is határozható. Ezek a szavak csak a jelenségek megértésének egy bizonyos fokát jelentik. Nem tudom, hogy ez vagy az a jelenség miért megy végbe; azt hiszem, hogy nem is tudhatom: mert nem akarom tudni, és rámondom: véletlen. Látok egy erőt, mely az általános emberi tulajdonságokkal meg nem mérhető hatást idéz elő; nem értem a dolgot és rámondom: lángelme.
+
+Az a birka, a melyet a pásztor az etetéshez minden este külön akolba zár, és a mely kétszerte jobban meghízik, mint a többiek, kell, hogy a birkanyáj szemében lángelmének lássék. És ez a körülmény, hogy minden este éppen ez a birka az, mely nem kerül a közös akolba és hogy ez, éppen ez a birka az, mely elhájasodik és meghízik, okvetlenül a lángelméjűségnek és a szokatlan véletlenségek egész sorozatának valami megdöbbentő összejátszásaként tűnik föl a többi birka előtt.
+
+De nem kell egyéb, mint hogy a birkák megszűnjenek azt gondolni, hogy mindaz, a mi velük történik, csak az ő birka-czéljaik elérésére szolgál, nem kell egyéb, mint hogy belássák annak a lehetőségét, hogy a velük végbemenő eseményeknek más egyéb, ő előttük érthetetlen czéljaik is lehetnek, és legott fölfedezik az egységet és a következetességet abban, a mi azzal a hizlalt birkával történik. Ha nem fogják is megtudni, hogy mi czélból hizlalják azt a birkát, azt legalább mégis csak tudni fogják, hogy mindaz, a mi vele történt, nem puszta véletlenségből történt, és nem lesz szükségük sem a véletlen, sem a lángelme fogalmára.
+
+A történelmi egyéniségek életében csak akkor fedezhetjük föl a czélszerűséget, ha a közelfekvő és érthető czélokat nem tekintve beösmerjük, hogy a végczél reánk nézve hozzáférhetetlen; feltárul előttünk annak, az általános emberi sajátságokkal meg nem mérhető cselekvésnek az oka, a melyet ők létrehoznak, és nem lesz többé szükségünk a véletlenre és a lángelmére.
+
+Nem kell egyéb, mint hogy tudatára ébredjünk annak, hogy az európai népek izgatottságának az okát nem ösmerjük, csak tényeket ösmerünk, a minők az öldöklések, eleinte Francziaországban, később Olaszországban, Afrikában, Poroszországban, Ausztriában, Spanyolországban, Oroszországban, és hogy az események lényege és czélja a nyugatról keletre és keletről nyugatra való vándorlás, és egyszeriben érezzük, hogy semmi kizárólagosságot és lángelméjűséget nem kell látnunk Napoleon és Alexandr jellemében, de szinte lehetetlen lesz őket másként elgondolnunk, mint olyanoknak, a minők a többi emberek; és nemcsak hogy nem fog kelleni a véletlennel magyarázni azokat az apró eseményeket, a melyek ezeket az embereket azzá tették, a kik voltak, de világossá lesz előttünk, hogy mindezek az apró események elkerülhetetlenül szükségesek voltak.
+
+Ha a végczél tudásától eltekintünk, úgy tisztán meg fogjuk érteni, hogy valamint a hogy' nincs a világon olyan növény, a melyhez mi megfelelőbb virágot vagy magot tudnánk kieszelni, mint az, a mely kivirul és terem rajta, éppen úgy lehetetlen elképzelni két más embert, a ki annyira a legapróbb részletekig megfelelt volna annak a hivatásnak, a melynek a betöltése reájuk várt.
+
+
+
+III.
+
+A jelen század elején végbement európai események alapvető és lényeges jelentőségét az európai nemzetek tömegeinek előbb nyugatról keletre, majd keletről nyugatra történt harczias vándorlása adja meg. Ennek a vándorlásnak első mozzanata a nyugatról keletre való vonulás volt. Ahhoz, hogy a nyugat népei azt a Moszkváig való harczias vándorlást véghezvihessék, a melyet véghez vittek, feltétlenül szükséges volt: 1. hogy egy olyan méretű csoporttá tömörüljenek, mely képes legyen a kelet csoportjával való összeütközést kiállani; 2. hogy szakítsanak megrögzött hagyományaikkal és szokásaikkal; és 3. hogy hadi vándorlásuk közben olyan ember álljon az élükön, a ki úgy a maga, mint az ő érdekükben igazolhassa azokat a megvalósítandó fortélyokat, rablásokat és öldökléseket, a melyek ennek a vándorlásnak a kísérői voltak.
+
+És a franczia forradalomtól kezdve, megbomlik a régi, nem eléggé nagy csoport; megsemmisülnek a régi hagyományok és szokások; lépésről-lépésre létrejön egy új arányú csoportosulás, új szokások és hagyományok támadnak, és fejlődik az az ember, a kinek majd a jövendő mozgalom élén kell állania és magára kell vennie a felelősséget mindazért, a mi be fog következni.
+
+Ez a meggyőződések, szokások, hagyományok nélkül való, sőt névtelen ember, a ki még hozzá nem is franczia, látszólag a legfurcsább véletlenségeken keresztül megy előre a Francziaországban forrongó pártok között és egyikhez se csatlakozván, szembetűnő helyre küzdi fel magát.
+
+Bajtársainak a tudatlansága, ellenségeinek a gyöngesége és hitványsága, és ennek az embernek a hazugságban való őszintesége, s ragyogó és öntelt korlátoltsága, a hadsereg élére állítják őt. Az olasz hadsereg katonáinak ragyogó összeállítása, ellenségeinek a verekedéstől való idegenkedése, gyerekes merészsége és önbizalma megszerzik neki a hadi dicsőséget. Az úgynevezett véletlenségeknek végtelen sorozata kíséri őt mindenhol. Az, hogy elveszti a franczia vezérférfiak kegyét, csak hasznára válik. Arra irányuló kísérletei, hogy a számára kijelölt útról letérjen, nem sikerülnek: nem fogadják be őt Oroszország szolgálatába és Törökországba se sikerül magát kiküldetnie. Az olaszországi háború folyamán ismételten a romlás szélére jut és mindannyiszor váratlan módon menekül meg. Az orosz csapatok, ugyanazok, a kik leronthatnák a dicsőségét, mindenféle diplomácziai tekintetek révén mindaddig nem lépnek be Európába, a míg ő ott van.
+
+Mikor Olaszországból visszatér Párisba, ott a kormányt a feloszlás azon folyamatában találja, a melyben azok az emberek, a kik ennek a kormánynak a tagjai, feltartóztathatatlanul lejárják magukat és megsemmisülnek. Neki pedig magától kínálkozik ebből a veszedelmes helyzetből a menekülés és ez nem más, mint az esztelen és oktalan afrikai expediczió. Itt megint csak az úgynevezett véletlenségek szegődnek a kíséretébe. A megközelíthetetlen Malta egyetlen lövés nélkül megadja magát; legszeleburdibb intézkedéseit siker koronázza. Az ellenséges hajóraj, mely később egyetlen ladikot se bocsát keresztül, az ő egész hadseregét átereszti. Afrikában, a szinte fegyvertelen lakosságon egész sereg gonosztettet visz véghez. És azok az emberek, a kik ezeket a gonosztetteket végrehajtják és különösen a vezetőjük, elhitetik magukkal, hogy ez gyönyörű, ez olyan dicsőség, akár Caesar vagy Nagy Sándor dicsősége, szóval, hogy ez szép.
+
+A dicsőségnek és a fönségnek ez az eszményképe, mely abból állott, hogy ne csak hogy ne tartson magára nézve semmit rossznak, de minden bűnével, érthetetlen és természetfölötti jelentőséget tulajdonítván neki, büszkélkedjék, - ez az eszménykép, mely ezt az embert és a vele összeköttetésben lévőket vezérelte, Afrikában pazarul kifejlődött. A mibe csak kap, minden sikerül neki. A pestis sem fog rajta. A foglyok lemészárlásának a kegyetlenségét nem róják föl bűnül neki. Ellenben Afrikából, bajba került bajtársai mellől való gyermekesen vigyázatlan, oktalan és nemtelen távozását érdemül tudják be neki, s az ellenséges hajóraj megint kétszer is átbocsátja őt sorai közt. Abban az időben, a mikor szerencsésen véghezvitt gonosztetteitől immár teljesen elkábultan visszatér Párisba, annak a köztársasági kormánynak a felbomlása, mely őt egy esztendővel azelőtt még tönkretehette volna, a legmagasabb fokra hágott, és a jelenléte, miután a pártoktól teljesen érintetlen volt, csak elősegíthette az emelkedését.
+
+Nincsen semmiféle terve; fél mindentől; de a pártok kapva kapnak rajta és követelik a közreműködését.
+
+Ő az egyetlen, a ki a dicsőségnek és fönségnek Olaszországban és Egyiptomban kidolgozott eszményével, az ő esztelen önimádásával, a gonosztettekben való merészségével s a hazúgságban való őszinteségével, - igazolhatja azt, a minek be kell következnie.
+
+Szükség van rá azon a helyen, a mely várt rá, s így az ő akaratától szinte függetlenül és határozatlanságának, tervtelenségének és minden hibáinak ellenére is belegabalyodik abba az összeesküvésbe, melynek czélja a hatalom birtokának a megszerzése és az összeesküvést siker koronázza.
+
+Belevonják őt a vezérek gyülekezetébe. Megrémülve, menekülni akar, mert elveszettnek tartja magát; ájúlást színlel; badarságokat beszél össze, a melyeknek romlásba kellene őt sodorniok. De Francziaország vezérei, a kik annakelőtte éberek és büszkék voltak, most, érezvén, hogy a szerepüknek vége, még nagyobb zavarban vannak, mint ő, és nem úgy beszélnek, a mint beszélniök kellene, ahhoz, hogy a hatalmat megtartsák és őt tönkretegyék.
+
+A véletlenség, a véletlenségek milliói hatalomra juttatják őt, és az emberek mind, mintha csak összebeszéltek volna, közreműködnek abban, hogy a hatalmát megerősítsék. A véletlenségek jellemzik Francziaország akkori vezéreit, a kik teljesen alárendelik magukat neki; a véletlenségekből alakul össze I. Pável jelleme, a ki az ő hatalmát elismeri; a véletlenség szövi ellene azt az összeesküvést, a mely nemcsak hogy nem árt neki, de még inkább megszilárdítja a hatalmát. A véletlen juttatja a kezébe Enghien herczeget, és a véletlen indítja őt arra, hogy a herczeget megölje, és ezzel, a minden másnál hatalmasabb eszközzel győzi meg a tömeget arról, hogy miután hatalma van, tehát joga is van. A véletlen okozza azt, hogy ő minden erejét az angolországi expediczióra összpontosítja, mely nyilván tönkretette volna őt, de ezt a szándékát soha meg nem valósítja, és véletlenül bukkan rá Mack-ra az ő osztrákjaival, a kik kardcsapás nélkül megadják magukat néki. A véletlen és a lángelme juttatják őt az austerlitzi győzelemhez, s puszta véletlen az is, hogy a gonosztetteitől való irtózás ellenére is nemcsak a francziák, de, persze Angliát kivéve, mely nem is vesz részt a bekövetkezendő eseményekben, mindenki, egész Európa elismeri a hatalmát és azt a czímet, a melylyel magát megajándékozta, valamint a fönségről és a dicsőségről megalkotott eszményképét is, melyet most mindenki gyönyörűnek és észszerűnek tart.
+
+A nyugat erői próbaképpen, s mintegy készülődve a küszöbönálló vándorlásra, az 1805., 6., 7. és 9. években néhányszor is megindulnak kelet felé, miközben állandóan erősödnek és gyarapodnak. 1811-ben az emberek egy csoportja, mely Francziaországban tömörült össze, egyesül a közbeneső népek egy hatalmas csoportjával. Az emberek eme csoportjának a gyarapodásával annak az embernek a meggyőző ereje is fokozódik, a ki a mozgalom élén áll. Ezt a nagy mozgalmat megelőző és előkészítő tízesztendős időszakban ez az ember összekerül Európa minden koronás fejével. A világ leleplezett hatalmasságai semmiféle okos eszményt sem tudnak szembeállítani Napoleonnak a fönségről és a dicsőségről megalkotott eszményével. Versengve iparkodnak előtte semmiségüket igazolni. A porosz király elküldi a feleségét, hogy a nagy ember kegyeit megnyerje; Ausztria császárja különös kegyképpen fogja föl, hogy ez az ember az ágyába fogadja a császárok leányát; a pápa, a nemzetek szentélyének az őre, a vallás eszközeivel járul hozzá a nagy ember fölmagasztalásához. Nem annyira maga Napoleon készíti magát elő a reá váró szerep betöltésére, mint inkább azok, a kik őt körülveszik, azok készítik elő őt arra, hogy mindazért, a mi történik és történni fog, a felelősséget magára vegye. Nincs az a cselekedet, nincs az a gonosztett vagy apró fortély, a melyet véghezvitt, a mely az őt körülvevők szájában ne öltené magára valami nagy tettnek a formáját. A legszebb ünnep, a mit számára a germánok ki tudnak eszelni, Jena és Auerstedt ünneplése. Nemcsak ő nagy, de nagyok az ősei, a testvérei, a mostoha fiai és a sógorai is. Minden csak azért történik, hogy őt okosságának még a maradványaitól is megfoszsza, és előkészítse őt rettenetes szerepére. És mikorra ő készen volt, készen voltak az erői is.
+
+A betörés kelet felé iparkodik, eléri végső czélját - Moszkvát. A fővárost elfoglalják; az orosz csapatok sokkal inkább meg vannak semmisítve, mint az előző hadjáratokban Austerlitztől kezdve Wagramig ellenséges csapatok valaha voltak. De egyszerre azok helyett a véletlenségek és lángelméjűség helyett, a melyek őt eddig a sikerek és az előre kitűzött czélok szinte szakadatlan sorához juttatták hozzá, egyszerre megjelenik a borodinoi náthától kezdve a fagyokig és a szikrákig, melyek Moszkvát lángba borították, az ellenkező véletlenségek szinte végtelen sora; a lángelméjűség helyett pedig megjelenik a szinte határtalan butaság és az alávalóság.
+
+A betörés megfutamodik, megfordul, megint futásnak ered, és a véletlenségek most már nem javára, hanem ellene dolgoznak mind.
+
+Megkezdődik, a megelőző, nyugatról keletre való vándorláshoz feltünően hasonló ellenvándorlás keletről nyugat felé. Ugyanazok a keletről nyugatra irányuló próbavándorlások, a melyek 1805-1807-1809-ben a nagy vándorlást megelőzték; ugyanaz a hatalmas méretű tömörülés; a közbeneső népeknek a vándorláshoz való ugyanaz a csatlakozása; az út derekán ugyanaz az ingadozás, és a gyorsaságnak a czélhoz való közeledés mérvében való ugyanaz a fokozása.
+
+Páris, - a végczél, el van érve. A napoleoni kormány és a csapatok meg vannak bontva. Magának Napoleonnak sincs többé semmi jelentősége; minden cselekedete nyilvánvalóan szánalmat keltő és alávaló; de megint beköszönt valami földeríthetetlen véletlenség: a szövetségesek gyűlölik Napoleont, mert benne látják nyomorúságuknak az okát; erejétől és hatalmától megfosztva, gonosztetteiben és csalafintaságaiban leleplezve, olyannak kellett volna előttük látszania, a minőnek tíz esztendővel azelőtt, vagy egy évvel később látszott, - egy minden törvényen kívül álló rablónak. De valami furcsa véletlen folytán senki se látta őt ilyennek. A szerepe még nem ért véget. Azt az embert, a kit tíz évvel azelőtt és egy évvel később minden törvényen kívül álló rablónak tartottak, elküldik egy Páristól két napi járásra lévő szigetre, a melyet tulajdonul engednek át neki, még testőrséget is adnak mellé és milliókat fizetnek ki neki, az Isten tudja miért.
+
+
+
+IV.
+
+A népek mozgalma kezd visszatérni a partjai közé. A nagy mozgalom hullámai visszahúzódtak és a tenger lecsendesült fölszínén körök képződnek, amelyeken ott úszkálnak a diplomaták, azt képzelvén, hogy a mozgalom lecsillapodását ők idézték elő.
+
+De a lecsendesült tenger egyszerre ismét háborogni kezd. A diplomatáknak úgy rémlik, hogy ők és az ő egyenetlenkedésök az oka az erők amaz ujabb feszülésének; várják az uralkodóik közt kitörendő háborút; a helyzet megoldhatatlannak látszik előttük. De a hullám, a melynek az emelkedését érzik, nem onnan jön, a honnét várják. Megindul ugyanaz a hullám a mozgásnak ugyanazzal a kiindulási pontjával, - Párissal. Megindul a nyugatról való vándorlás utolsó hullámcsapása, - az, a mely a megoldhatatlanoknak látszó diplomácziai nehézségeket meg kell oldania és véget kell vetnie e korszak háborús mozgalmainak.
+
+Az az ember, a ki Francziaországot letarolta, minden összebeszélés, egy szál katona nélkül, egyedül beállít Francziaországba. Minden őrszem hoppon foghatja őt; de valami furcsa véletlen folytán nemcsak hogy kezet nem emel rá senki, de sőt mindenki lelkesedéssel fogadja azt az embert, a kit előtte való nap még átkoztak, s egy hónap mulva megint csak átkozni fognak.
+
+Erre az emberre még szükség van, az utolsó együttes cselekedet igazolására.
+
+A cselekedet megtörténik.
+
+Az utolsó szerepnek is vége. A szinész levetkőzik és lemossa magáról a szénfeketét és a pirosítót: többé nincs rá szükség.
+
+És eltelik néhány esztendő abban, hogy ez az ember az ő magányában ott azon a szigeten, eljátszik maga maga előtt egy szánalmas komédiát, fondorkodik és hazudik, megpróbálván igazolni a tetteit akkor, a mikor erre az igazolásra már semmi szükség, és az egész világnak megmutatja, hogy mi volt az, a mit az emberek erőnek tartottak, akkor, a mikor egy láthatatlan kéz irányította őket.
+
+A rendező, befejezvén a drámát és levetkeztetvén a színészt, megmutatja őt nekünk.
+
+- Nézzétek, kinek hittetek! Ime itt van! Belátjátok-e most, hogy nem ő, hanem én mozgattalak benneteket?
+
+De a mozgás erejétől elvakult emberek sokáig nem értették meg ezt.
+
+Még nagyobb következetességről és szükségszerűségről tesz tanúságot I. Alexandr élete, a ki a keletről nyugat felé irányuló ellenmozgalom élén állott.
+
+Mire volt szüksége annak az embernek, a ki a többieket a háttérbe szorítván, ennek a keletről nyugat felé irányuló mozgalomnak az élére állott?
+
+Szüksége volt igazságérzetre és Európa ügyeinek széleslátkörű és apró egyéni érdekek által el nem homályosított ösmeretére, szüksége volt arra, hogy erkölcsileg magasabb színvonalon álljon, mint társai, az akkori uralkodók; szüksége volt szelid és vonzó egyéniségre; Napoleon ellen való egyéni elkeseredésre. És mindez megvolt I. Alexandr-ban; az ő egész elmúlt életének tömérdek, úgynevezett véletlensége: a nevelése, szabadelvű kezdései, az őt körülvevő tanácsosok, Austerlitz, Tilsit és Erfurt, mindezt gondosan előkészítették.
+
+Ez a személyiség a nemzeti háború idejében tétlenül vesztegel, mert nincsen rá szükség. De a mint fölmerül az általános európai háború szükségessége, az adott pillanatban megjelenik a maga helyén, és Európa népeit egyesítvén, czélhoz vezeti őket.
+
+A czél el van érve. Az 1815. évi utolsó háború után Alexandr ott áll a lehető emberi hatalom tetőpontján. De vajjon hogy' használja föl ezt a hatalmat?
+
+I. Alexandr, Európa békeszerzője, a ki fiatal kora óta állandóan csak népeinek a boldogságára törekedett, hazájában a szabadelvű újítások első szószólója, most, a mikor úgy tetszik, hogy elérte a képzelhető legnagyobb hatalmat és így a képzelhető legnagyobb lehetőségét annak, hogy népeit boldogítsa, azalatt, mialatt Napoleon a számkivetésben gyermekes és hazug terveket sző arra, hogy' boldogítaná ő az emberiséget, ha hatalma volna, I. Alexandr, miután a hivatását betöltötte, és az Isten kezét magán érezte, egyszerre beismeri ennek az állitólagos hatalomnak a semmi voltát, elfordul tőle, leteszi azt az általa most és a múltban megvetett emberek kezébe, s csak ennyit mond:
+
+- Ez a hatalom nem illet bennünket, hanem csak a Te szent nevedet! Én is csak ember vagyok, mint ti; hagyjatok hát, hadd éljek úgy, mint ember, és hadd gondoljak a lelkemre és Istenre.
+
+Valamint a nap és az aether minden atomja egy-egy önmagában befejezett gömb, de a mellett csak egy-egy atomja a rengetegsége révén az ember számára hozzá nem férhető nagy egésznek, minden egyéniség is önmagában hordja a czéljait, hordja pedig azért, hogy az egyes ember számára hozzáférhetetlen közös czélokat szolgálja.
+
+Egy ágacskán ülő méh megszúrt egy gyermeket. És a gyermek fél a méhektől, azt mondja, hogy a méhnek az a czélja, hogy az embereket megszúrja. A költő gyönyörködik a méhecskében, mely beszívja magát a virág kelyhébe, és azt mondja, hogy a méh czélja az, hogy a virágok illatát magába szívja. A méhész, látván, hogy a méh a virágport összegyűjti és behordja a kaptárba, azt mondja, hogy a méhnek a czélja a mézgyűjtés. Egy másik méhész, a ki közelebbről tanulmányozta a rajok életét, azt mondja, hogy a méh azért gyűjti a virágport, hogy a fiatal méheket táplálja és magának királynőt neveljen, s hogy így a fajfentartás a czélja. A botanikus észreveszi, hogy a méh, a mikor a kétlaki-virág porával rászáll a termére, azt megtermékenyíti, és íme, a botanikus ebben látja a méh czélját. Egy másik, a ki a növények vándorlását tanulmányozza, azt látja, hogy a méh elősegíti ezt a vándorlást, és ez az új búvár azt mondhatja, hogy a méhnek ez a voltaképpeni czélja. De a méh végczélját sem az egyik, sem a másik, sem a harmadik czél nem meríti ki, a melyeket az emberi elme fölfedezni képes. Minél magasabbra emelkedik az emberi elme ezeknek a czéloknak a földerítésében, annál nyilvánvalóbbá válik előtte a végső czél hozzáférhetetlensége.
+
+
+
+V.
+
+Natasa házassága, a ki 1813-ban lett Bezuchij feleségévé, volt az utolsó örvendetes esemény az öreg Rosztovék családjában. Andrejevics Ilya gróf még ugyanabban az esztendőben meghalt, és az ő halálával, mint ez rendesen lenni szokott, az addigi család teljesen szertehullott.
+
+Az utolsó év eseményei: Moszkva égése, és a falai közül való menekülés, Andrej herczeg halála és Natasa kétségbeesése, Petya halála, a grófné bánata, - mindez, mint a csapások egész sorozata zúdult rá az öreg gróf fejére. Ő, úgy látszott, nem értette, és nem is érezte magát képesnek arra, hogy megértse mindezeknek az eseményeknek a jelentőségét, és öreg fejét erkölcsileg lehorgasztván, szinte várta és áhítozta az újabb csapásokat, a melyek azután végezzenek vele. Hol rémültnek és kétségbeesettnek, hol szinte természetellenesen élénknek és vállalkozó szelleműnek látszott.
+
+Egy időre lekötötték a figyelmét Natasa házasságának a külsőségei. Ebédeket és vacsorákat adott, és szemlátomást iparkodott jókedvűnek látszani; de a jókedve nem ragadt át többé másokra, mint annakelőtte, hanem ellenkezőleg, azokban az emberekben, a kik őt ösmerték és szerették, csak részvétet keltett.
+
+Miután Pierre elutazott a feleségével, az öreg gróf elcsöndesedett és keserűen panaszkodni kezdett. Pár nap múlva megbetegedett és ágyba került. Az orvosok megnyugtató biztatásai ellenére is, betegségének mindjárt a legelső napjaiban fölismerte, hogy nem fog többé fölkelni soha. A grófné, a nélkül, hogy levetkőzött volna, két hetet töltött az ágya mellett egy karosszékben. Valahányszor orvosságot adott be neki, az öreg gróf szótlanul szipogva csókolgatta a kezét. Utolsó nap zokogva kért bocsánatot a feleségétől, és közvetve a fiától is vagyoni romlása miatt, - melyet élete legnagyobb hibájának érzett. Miután meggyónt és megáldozott, csöndesen meghalt, és másnap az ösmerősöknek, a kik eljöttek, hogy az elhúnytnak a végső tisztességet megadják, nagy tömege töltötte be Rosztovék bérelt lakását. Mindezek az ösmerősök, a kik oly sokszor ebédeltek és tánczoltak nála, a kik oly sokat nevettek rajta, most a benső szemrehányásnak és megindulásnak egy és ugyanazon érzésével eltelve, mintegy valakivel szemben mentegetőzve, így szólottak: "bizony, szó a mi szó, pompás ember volt szegény. Manapság már nincsenek is ilyen emberek... És végre is, ugyan kinek nincsenek gyöngeségei?..."
+
+Egész váratlanul, éppen akkor halt meg, a mikor a dolgai úgy összegabalyodtak, hogy el se tudta képzelni senki, mi lesz a dolog vége, ha még csak egy esztendeig is így tart.
+
+Nikolaj az orosz csapatokkal Párisban volt, mikor az apja halála hírét megkapta. Tüstént beadta a lemondását, s az elintézést be se várva szabadságot vett és elutazott Moszkvába. A pénzügyi viszonyok az öreg gróf halálát követő egy hónap alatt teljesen kialakultak, és mindenkit megleptek a mindenféle apróbb adósságok rengeteg összegével, a melyeknek a létezéséről még csak sejtelme se volt senkinek. Az adósságok a vagyon értékének a kétszeresét is meghaladták.
+
+A rokonok és a barátok azt tanácsolták Nikolajnak, hogy ne fogadja el az örökséget. De Nikolaj az örökség el nem fogadásában apja szent emlékének a megsértését látta, és azért hallani sem akart róla, hanem a tartozások kiegyenlítésének a kötelezettsége mellett átvette az örökséget.
+
+A hitelezők, a kik a gróf életében az által a meghatározhatatlan, de hatalmas befolyás által, melyet az ő laza jósága reájuk tett, kötve érezték magukat és oly hosszú ideig hallgattak, most egyszerre mind pörre vitték a követeléseiket. Mint rendesen, most is megkezdődött a versengés azért, hogy ki jusson előbb pénzhez, és éppen azok az emberek, a kik, mint Mityenka és mások, pinczeváltóikat ajándékul visszakapták, most mint a legkövetelőbb hitelezők léptek föl. Nikolajt még lélekzethez sem engedték jutni, és azok, a kik az öregen, a ki veszteségeiknek az okozója volt (ha ugyan voltak veszteségeik), szemlátomást sajnálkoztak, most kíméletlenül megrohanták a velük szemben minden kétséget kizárólag teljesen ártatlan fiatal örököst, a ki önként vállalta magára a hitelezők kielégítését.
+
+A Nikolaj által tervbe vett kísérletek egyike se sikerült, a birtok dobra került és jóval az értékén alól kelt el, úgy hogy a tartozások fele fedezetlen maradt. Nikolaj elfogadta a sógora, Bezuchij által neki fölajánlott 30.000 rublt azoknak az adósságoknak a rendezésére, a melyeket tényleges pénzbeli tartozásoknak ösmert el. Hogy pedig a fennmaradó tartozások révén el ne csukhassák, a mivel a hitelezői tényleg megfenyegették, újra hivatalt vállalt.
+
+Az, hogy visszamenjen a hadsereghez, a hol az első üresedés alkalmával ezredparancsnok lett volna belőle, lehetetlen volt, mert az anyja most, mint életének utolsó reményéhez, úgy ragaszkodott a fiához; és így, mind a mellett, hogy nem akart Moszkvában maradni, azok között, a kik őt azelőtt is ösmerték, s annak ellenére, hogy valóságos undorral viseltetett az állami szolgálat iránt, valami hivatalt vállalt Moszkvában, és levetvén kedvenc egyenruháját, anyjával és Szonyával megtelepedett egy kis lakásban a Szivczevaja Vrazskán.
+
+Natasa és Pierre ekkor Péterváron éltek, és fogalmuk se volt Nikolaj helyzetéről. Nikolaj, mikor a sógorától a pénzt fölvette, iparkodott előtte nyomorúságos helyzetét lehetőleg eltitkolni. Nikolaj helyzete annyival is nyomasztóbb volt, mert az ő ezerkétszáz rubl fizetéséből nemcsak hogy el kellett tartania magát, Szonyát és az édes anyját, de úgy kellett eltartania az anyját, hogy ne vegye észre a nyomorúságukat. A grófné, a fényűzésnek gyermekkora óta megszokott föltételei nélkül el se tudta képzelni magának az életet, és így, a nélkül, hogy sejtelme lett volna róla, milyen nehezen esik ez a fiának, szüntelenül hol fogatot kívánt, a mely persze nem volt, hogy elküldje egyik-másik ösmerőséért, hol drága ételek vagy a fia számára drága borok után áhítozott, hol pedig pénzt kért, hogy Natasának, Szonyának vagy magának Nikolajnak meglepetést szerezzen valami ajándékkal.
+
+Szonya vitte a háztartást, gondját viselte a nénjének, felolvasott neki, eltűrte a szeszélyeit és leplezett ellenszenvét, és a kezére járt Nikolajnak abban, hogy az öreg grófné előtt eltitkolja a szegénységnek azt az állapotát, a melybe jutottak. Nikolaj úgy érezte, hogy soha le nem róható hálával tartozik Szonyának mindazért, a mit az ő anyjáért tett, csodálkozott a türelmén és a ragaszkodásán, de azért iparkodott távol tartani magát tőle.
+
+A lelke fenekén mintha szemrehányást tett volna neki azért, hogy nagyon is tökéletes volt és azért, hogy nem volt benne semmi kifogásolni való. Minden meg volt benne, a miért az embereket becsülni szokták; de kevés olyan, a mi őt szerelemre indította volna iránta. És érezte, hogy minél inkább becsüli, annál kevésbbé szereti. Annak a levélnek kapcsán, a melyben visszaadta neki a szabadságát, szaván fogta őt, s most úgy viselte magát vele szemben, mintha mindaz, a mi valaha köztük volt, már rég feledésbe merült és soha, semmi körülmények közt többé vissza nem térhetett volna.
+
+Nikolaj helyzete mind rosszabbra és rosszabbra fordult. Az a terve, hogy a fizetéséből majd félrerak valamit, hiú ábrándnak bizonyult. Nemcsak, hogy nem rakott félre semmit, de az anyja igényeinek a kielégítése után még holmi apróbb tartozásai is voltak. És kétségbeesett helyzetéből semmi menekvés se kínálkozott. Az a gondolat, hogy, a mit a rokonai ajánlottak, nőül vegyen valami gazdag leányt, visszataszítónak látszott előtte. A másik eshetőség, mely a helyzetet megoldhatta volna, - az anyja halála, eszébe se jutott soha. Semmire se vágyódott, semmit se reménylett, s a lelke fenekén valami komor és szigorú örömet talált abban, hogy zúgolódás nélkül tűrte a helyzetét. Iparkodott elkerülni régi ösmerőseit, a kik részvéttel voltak iránta és bántóan fel-felajánlgatták neki a támogatásukat, került minden mulatságot és szórakozást, még otthon se foglalkozott semmivel sem, legfeljebb kártyát vetett az édes anyjával, magányosan föl és alá járt a szobájában, és szívta az egyik pipát a másik után. Szinte szándékosan ápolta magában azt a komor hangulatot, mert úgy érezte, hogy csakis ez teszi őt képessé arra, hogy a helyzetét elviselje.
+
+
+
+VI.
+
+Marja herczegnő a tél elején eljött Moszkvába. A városi pletykákból értesült Rosztovék helyzetéről és arról, "hogy' áldozta föl magát a fiú az anyjáért", - mint a hogy' a városban beszélték. - "Nem is vártam tőle mást", - mondotta magában Marja herczegnő, érezvén iránta való szerelmének örömteljes megerősítését. Eszébe jutott az a bizalmas és szinte rokoni viszony, a melyben az egész családdal állott, és kötelességének tartotta, hogy őket fölkeresse. De viszont eszébe jutván Nikolajhoz való viszonya ott Voronezsben, félt ettől a találkozástól. Végre is erőt vett magán és pár héttel a megérkezése után mégis csak elment Rosztovékhoz.
+
+Elsőnek Nikolajjal találkozott, mert a grófnéhoz csak az ő szobáján keresztül lehetett bejutni. Nikolaj arcza, mikor őt megpillantotta, az öröm helyett, a melyre Marja herczegnő számított, hideg, száraz és büszke kifejezést öltött. Nikolaj kérdezősködött a hogyléte felől, bevezette az anyjához, de alig volt ott öt perczig, s kiment a szobából.
+
+Mikor a herczegnő a grófnétól kijött, Nikolaj megint találkozott vele, és feltünően száraz szertartásossággal kísérte ki az előszobába. Arra a megjegyzésre, a melyet a herczegnő a grófné egészségére vonatkozólag tett, egy árva szót se felelt. Mi köze hozzá? Hagyjon nekem békét, - mintha csak ezt mondta volna a tekintete.
+
+- És ugyan mit settenkedik itt? Mit akar? Nem szenvedhetem ezeket az úrinőket és a szeretetreméltóságaikat! - mondotta hangosan Szonya előtt, szemlátomást nem lévén képes a bosszúságán erőt venni, miután a herczegnő kocsija elrobogott a kapu elől.
+
+- Jaj, hogy' lehet már így beszélni, Nicolas, - mondotta Szonya, a ki viszont alig tudta az örömét elpalástolni. - Olyan áldott jó teremtés, és mama annyira szereti.
+
+Nikolaj semmit se felelt és egyáltalában nem akart többé a herczegnőről beszélni. De az öreg grófné a látogatása óta naponta többször is említést tett róla.
+
+A grófné dícsérte őt, követelte, hogy a fia menjen el hozzá, kifejezést adott annak az óhajtásának, hogy őt gyakrabban láthassa, de azért mindig rosszkedvű lett, valahányszor csak beszélt róla.
+
+Nikolaj iparkodott hallgatni, mikor az anyja a herczegnőről beszélt, de a hallgatása csak ingerelte a grófnét.
+
+- Nagyon kiváló és pompás leány, - mondotta, - s el is kell menned hozzá. Legalább találkozol valakivel, úgyis agyonúnod magadat itt mi köztünk.
+
+- Teljességgel nem kívánkozom hozzá, anyácskám.
+
+- Egyszer látni akarod, most meg nem kívánkozol utána. Kedvesem, én teljességgel nem értelek. Hol unatkozol, hol meg hallani sem akarsz senkiről.
+
+- De hiszen soha se mondtam, hogy unatkozom.
+
+- Dehogy' is nem, hiszen magad mondtad, hogy látni sem akarod őt. Pedig olyan kiváló leány s mindig tetszett is neked, most meg egyszerre holmi kifogásaid vannak ellene. Mindig csak titkoltok előlem mindent.
+
+- Legkevésbbé se, mamácska.
+
+- Még ha valami kellemetlent kérnék tőled, de egyszerűen arra kérlek, add vissza a látogatását. Azt tartom, ezt az illedelem is megkívánja... Megkértelek, de ha titkaid vannak az anyád előtt, többé nem avatkozom semmibe.
+
+- Ha éppen akarja, hát elmehetek.
+
+- Nekem tökéletesen mindegy; én csak te végetted kívántam.
+
+Nikolaj az ajkába harapva felsóhajtott, és kirakta a kártyákat, iparkodván másra terelni az anyja figyelmét.
+
+Másnap, harmadnap és negyednap ugyanez a szóváltás megismétlődött.
+
+Marja herczegnő az után, hogy Rosztovékat meglátogatta és Nikolaj részéről olyan hideg fogadtatásra talált, belátta, hogy igaza volt, a mikor nem akarta Rosztovékat elsőnek meglátogatni.
+
+- Nem is várhattam egyebet, - mondotta magában, segítségül híván a büszkeségét. - Nekem végre is semmi dolgom vele, én csak az öreg asszonyt akartam meglátogatni, a ki mindig olyan jó volt hozzám, s a kinek sok tekintetben lekötelezettje is vagyok.
+
+De nem tudott belenyugodni ezekbe az alakoskodásokba; valami a megbánáshoz hasonló érzés gyötörte őt, mikor a látogatására visszagondolt. Mind a mellett, hogy erősen föltette magában, hogy nem megy el többé Rosztovékhoz, és elfelejti mindazt, a mi történt, állandóan valami olyan bizonytalanságban érezte magát. És mikor megkérdezte magától, vajjon mi az, a mi gyötri, be kellett vallania, hogy Rosztovhoz való viszonya az. Hideg és udvarias hangja nem az ő iránta való érzésből fakadt (ezzel tisztában volt), hanem valami rejlett mögötte. Ezt a valamit ki kellett derítenie, s úgy érezte, hogy mindaddig, míg ezt el nem éri, nem lesz képes megnyugodni.
+
+A tél derekán egy ízben ott ült a tanuló-szobában és felügyelt az unokaöcscse tanulására, mikor jelentették neki, hogy Rosztov van itt. Azzal az eltökélt szándékkal, hogy nem árulja el a titkát, és elpalástolja a zavarát, magához vette m-elle Bourienne-t és vele együtt ment be a fogadó-szobába.
+
+Egyetlen pillantás Nikolaj arczára meggyőzte őt arról, hogy csak azért jött, hogy az illedelem követelményeinek eleget tegyen, s eltökélte, hogy szilárdan megmarad a mellett a modor mellett, a melyet ő fog tanusítani iránta.
+
+Elkezdtek a grófné egészségéről, közös ösmerőseikről, a háború utolsó híreiről beszélgetni, és mikor letelt az a bizonyos tíz percz, a melynek multán a vendég az illedelem megsértése nélkül távozhatik, Nikolaj fölkelt és búcsúzni kezdett.
+
+A herczegnő m-elle Bourienne segítségével nagyon jól kiállotta ezt a látogatást; de a legutolsó pillanatban, a mikor Nikolaj fölkelt, a herczegnő már annyira belefáradt volt az olyasmikről való beszélgetésbe, a mikhez voltaképpen semmi köze se volt, és az a gondolat, hogy miért van éppen neki olyan kevés öröme az életben, annyira elfoglalta őt, hogy szórakozottságának egy rohamában, súgárzó szemeit maga elé meresztve, mozdúlatlanul ült a helyén, és nem vette észre, hogy a vendége fölkelt.
+
+Nikolaj ránézett és iparkodván úgy viselkedni, mintha nem vette volna észre a szórakozottságát, pár szót váltott m-elle Bourienne-el, és megint rápillantott a herczegnőre. Épp oly mozdúlatlanul ült ott, mint addig, s valami szenvedő vonás jelent meg a szája körül. Nikolaj egyszerre megsajnálta és úgy homályosan azt képzelte, hogy úgy lehet, ő az oka annak a szomorúságnak, a mely most az arczán tükröződött. Szeretett volna rajta segíteni és valami kellemeset mondani neki, de semmi se jutott az eszébe.
+
+- Isten önnel, herczegnő, - mondotta. Marja hercegnő felocsudott, elpirult és mélyen felsóhajtott.
+
+- Jaj, bocsánat, - mondotta, mintha álmából ébredt volna fel. - Ön már megy, gróf; Isten vele. De a párnát a grófnénak?
+
+- Várjon csak, tüstént elhozom, - mondotta m-elle Bourienne és kiment a szobából.
+
+Mindaketten hallgattak, s csak néha vetettek egymásra egy-egy pillantást.
+
+- Bizony, herczegnő, - szólott végre Nikolaj szomorúan elmosolyodva, - olyan közelnek látszik, pedig mennyi ideje már annak, hogy mi Bogucsarovo-ban először találkoztunk. Milyen boldogtalanoknak látszottunk akkor valamennyien, pedig mit nem adnék érte, ha az az idő még egyszer visszatérne... de hát nem tér vissza soha.
+
+A herczegnő, a mikor Nikolaj ezt mondotta, sugárzó tekintetével merően a szeme közé nézett. Mintha csak iparkodott volna szavainak azt a titkos értelmét kihámozni, a mely világot vetett volna ő iránta táplált érzelmeire.
+
+- Úgy bizony, - felelt neki, - de önnek, gróf, semmi oka sincs rá, hogy a multat sajnálja. A hogy' én most az ön életét látom, ön mindig élvezettel fog visszagondolni rá, mert az az önfeláldozás, a melyben ön most él...
+
+- Nem fogadhatom el az ön dicséretét, - vágott közbe Nikolaj szaporán; - ellenkezőleg, szűntelenül szemrehányásokat teszek magamnak; no de ez teljességgel érdektelen és meglehetősen szomorú beszédtárgy.
+
+És a tekintete újra felöltötte az előbbi száraz és hideg kifejezést. De a herczegnő megint megtalálta benne azt az embert, a kit ösmert és szeretett, és mostantól kezdve csakis ehhez az emberhez szólt.
+
+- Azt hittem, nem veszi ezt tőlem rossz néven, - mondotta. - Mi olyan közel állunk egymáshoz... a családjával, hogy azt hittem, az én részvétemet nem fogja félreérteni; de tévedtem, - mondotta. Egyszerre megrezzent a hangja. - Nem tudom, miért, - folytatta, mikor kissé magához tért, - de ön azelőtt egészen más volt...
+
+- Ezer oka van annak, hogy miért. (Különösen hangsúlyozta a miért szót.) Köszönöm, herczegnő, - mondotta halkan. - Olykor igazán nehéz sora van az embernek.
+
+- Ez tehát az ok! Ime, ez az! - mondotta egy benső hang Marja herczegnő lelkében. - Nem, én nem csak azt a vidám, jóságos és nyilt tekintetet s nem csak a szép külsőt szerettem meg benne; az ő nemes, szilárd, önfeláldozó lelkét is megértettem, - mondotta magában.
+
+- Igen, ő most szegény, én meg gazdag vagyok... Igen, ez az oka mindennek... Ha ez nem volna... - És eszébe jutván azelőtti gyöngédsége, a mint most elnézte jóságos és szomorú arczát, hidegségének az oka egyszeriben tisztán állott előtte.
+
+- De hát miért, gróf, miért? - kérdezte egyszerre szinte kiabálva, és önkéntelenül közelebb húzódott hozzá. - Miért, mondja meg. Meg kell mondania. - Nikolaj hallgatott. - Nem ösmerem, gróf, az ön miért-jét, - folytatta. - De olyan nehezemre esik... Bevallom önnek, ön engem valamiért meg akar fosztani régi barátságától. És ez nekem fáj. - Könnyek csillogtak a szemében és a hangjában. - Nekem oly kevés boldogságban volt részem az életben, hogy minden veszteség fáj... Bocsásson meg, Isten önnel. - Egyszerre sírva fakadt és kiment a szobából.
+
+- Herczegnő, az Istenért, megálljon! - kiáltott utána Nikolaj, föl akarván őt tartóztatni. - Herczegnő!
+
+A herczegnő visszanézett. Pár pillanatig szótlanul farkasszemet néztek, és az, a mi oly távol volt tőlük és olyan lehetetlennek látszott, egyszerre közelinek, lehetőnek, sőt elkerülhetetlennek tünt fel előttük.
+
+- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
+
+
+
+VII.
+
+1813 őszén Nikolaj feleségül vette Marja herczegnőt s a feleségével, az anyjával és Szonyával átköltözött Lyszija Gory-ba.
+
+Négy esztendő alatt, a nélkül, hogy a felesége birtokát eladta volna, rendezte hátralévő adósságait, és miután egyik unokatestvére halála révén egy kis örökséghez jutott, Pierre-nek is kifizette a tartozását.
+
+Még három esztendő múlva, 1820-ban Nikolaj annyira rendbehozta az anyagi viszonyait, hogy Lyszija Gory mellett egy kis birtokot vásárolt, és tárgyalásokat folytatott az apai Otradnoe megvásárlása iránt is, a mi régóta kedvencz ábrándja volt.
+
+Kényszerűségből elkezdvén gazdálkodni, csakhamar annyira megszerette a gazdálkodást, hogy ez kedvencz, sőt kizárólagos foglalkozásává vált. Nikolaj egyszerű gazda volt, nem szerette az újításokat, különösen az angol eredetűeket nem, a melyek akkoriban divatban voltak, mosolygott a gazdaságról szóló elméleti műveken, nem szerette a gyárakat, a drága termékeket, a drága vetőmagvakat és egyáltalában nem foglalkozott külön a gazdaság egyetlen ágával sem. Mindig a birtoka, a maga egészében állott előtte, nem pedig annak egy-egy része. A birtokán pedig nem a légeny, sem az éleny volt a fő, a mi a talajban és a levegőben rejlik, nem is a különös fajta eke és a trágya, hanem az a legfőbb eszköz, a melynek a révén a légeny, az éleny, az eke és a trágya működik, vagyis a dolgozó paraszt. Mikor Nikolaj elkezdett a gazdasággal foglalkozni és belepillantott annak különböző ágaiba, a paraszt különösen lekötötte a figyelmét; a parasztban nemcsak eszközt, hanem czélt és bírót is látott. Eleinte elnézte a parasztot, iparkodván megérteni, mire van szüksége, mit tart jónak és rossznak, és csak úgy mutatta, mintha parancsolna és intézkednék, voltaképpen pedig próbálta a parasztok szokásaiból, szavaiból és ítéleteiből megtanulni, hogy mi a jó, és mi a rossz. És csak akkor, mikor a paraszt törekvéseit és hajlandóságait megértette, mikor megtanult beszélni a nyelvén és megérteni mondásainak a titkos jelentőségét, mikor szinte rokonságban lévőnek kezdte magát érezni vele, csak akkor kezdett el velük bátran rendelkezni, vagyis teljesíteni velük szemben azokat a kötelességeket, a melyeket tőle vártak. És Nikolaj gazdasága a legfényesebb eredményekkel dicsekedhetett.
+
+Mikor Nikolaj a maga kezelése alá vette a birtokot, valami prófétai ihlettől vezéreltetve ugyanazokat az embereket tette meg falusi bíróvá, sztarosztává és az előljáróság tagjaivá, a kiket maguk a parasztok választottak volna, és így az ő tisztviselői és előljárói soha se változtak. Mielőtt a trágya vegyi alkotórészeit vizsgálta, mielőtt a "tartozik és követel"-be belemerült volna (mint tréfásan mondani szokta), kifürkészte a parasztok marháinak a számát, és ezt a számot minden rendelkezésére álló eszközzel gyarapította. A parasztok családjait a legnagyobb mértékben támogatta, és nem engedte meg a családi osztályt. A renyhéket, feslett életűeket és gyengéket egyformán üldözte és iparkodott tőlük mielőbb megszabadúlni.
+
+A vetésnél, a szénagyűjtésnél és az aratásnál teljesen egyformán őrködött a maga és a parasztok földjein. És kevés olyan gazda volt, a kinél olyan korán és olyan szépen bevetették és learatták volna a földeket, s a kinél olyan nagy lett volna a jövedelem, mint Nikolajnál.
+
+A házicselédekkel nem igen szeretett bíbelődni, éhenkórászok-nak hívta őket, s az volt az általános vélemény, hogy rontja és kényezteti őket; mikor valami házi cselédről kellett intézkednie és különösen mikor bűntetni kellett őket, a legnagyobb határozatlanság fogta el, s a ki csak a házban volt, mindenkinek kikérte a tanácsát; csak ha arról volt szó, hogy paraszt helyett cselédet soroztasson be katonának, akkor ezt a legcsekélyebb habozás nélkül megcselekedte. De a parasztokra vonatkozó rendelkezéseiben soha, legkevésbbé sem ingadozott. Tudta, hogy bármit tesz is, azt egy vagy néhány emberrel szemben a többiek valamennyien helyeselni fogják.
+
+Épp oly kevéssé engedte meg magának azt, hogy valakit túlhalmozzon munkával, vagy megbűntessen csak azért, mert úgy tetszik neki, mint azt, hogy valakin könnyítsen vagy valakit megjutalmazzon csak azért, mert az illető így szeretné. Hogy mi volt a zsinórmértéke abban, hogy mi a jó és mi a rossz, azt nem tudta volna megmondani; de ez a zsinórmérték szilárdan és megingathatatlanul élt a lelkében.
+
+Sokszor bosszúsan beszélt valami kudarczról vagy rendetlenségről, s: "a mi orosz népünk"-et emlegette, s azt képzelte, hogy nem szenvedheti a parasztot.
+
+De azért lelke egész erejével szerette ezt a mi orosz népünket és ennek a népnek az életét, s csak ennek a révén fogta föl és sajátította el a gazdálkodásnak azt az egyetlen útját és módját, mely igazán szép eredményekre vezetett.
+
+Marja grófné féltékenykedett az urára ezért a szeretetért, és sajnálta, hogy nem vehetett benne részt; de képtelen volt megérteni azokat az örömöket és keserűségeket, a melyeket az urának ez a külön és ő reá nézve teljesen idegen világ szerzett. Nem tudta megérteni, miért volt mindig olyan szokatlanul eleven és boldog, a mikor hajnalban fölkelvén s az egész reggelt a földeken vagy a szérűskertben töltvén, a vetéstől, szénagyűjtéstől vagy aratástól hazajött teázni. Nem tudta fölfogni, miért lelkesedett olyan nagyon, mikor valóságos elragadtatással beszélt egy Jermisin Matjej nevű gazdag parasztról, a ki a családjával együtt egész éjszaka hordta be a kévéket, s elmondta, hogy míg mások még el se kezdték a behordást, nála már asztagokban állott a gabona. Nem tudta megérteni, miért járt-kelt az ablak és az erkély közt olyan örömmel, s a bajusza alatt mosolyogva és vidáman hunyorgatva, mikor künn langyos eső esett a száraz zabvetésre, vagy mikor szénagyűjtés vagy aratás idején egy-egy fenyegető felhőt elhordott a szél, s ő kipirulva, leégve és verejtékezve, az üröm és a keserű galócza illatával a hajában hazajött a szérűs-kertből, miért mondotta örömmel dörgölgetve a kezeit: "No, még egy nap, s az enyém is, meg a parasztoké is mind együtt lesz a szérűs-kertben".
+
+Még kevésbbé tudta megérteni azt, miért volt az, hogy ő, az ő jó szívével s arra való állandó készségével, hogy a kívánságait szinte a szeméből kiolvassa, szinte kétségbeesett, valahányszor Marja grófné közölte vele egy-egy parasztnak vagy parasztasszonynak azt a hozzá intézett kérését, hogy mentse fel őt a munkától, s miért volt az, hogy ő, a jóságos Nicolas, ilyenkor makacsul kosarat adott neki, és bosszúsan kérte, hogy ne avatkozzék az ő dolgaiba. Érezte a grófné, hogy az ura valami egészen külön világban élt, a melynek megvoltak a maga, ő előtte érthetetlen, külön törvényei.
+
+Mikor néha, iparkodván őt megérteni, beszélt neki arról az érdemről, mely abban rejlik, ha jót cselekszik az alárendeltjeivel, Nikolaj felpattant és így felelt: "legkevésbbé sem; eszem ágába se jut soha; az ő jóvoltukért még ennyit se teszek, ni; ez mind csupa poézis és asszonyi badarság, - ez az embertársaink jólétéről szóló mese. Nekem csak az kell, hogy a gyermekeim ne jussanak koldúsbotra, rendbe kell hoznom a vagyonunkat, a míg élek; ennyi az egész. Ehhez pedig rend kell és szigorúság... Úgy ám! - mondotta és hevesen ökölbe szorította a kezeit. - És persze, méltányosság, - tette hozzá: - mert ha a paraszt rongyos és éhes, és egyetlen gebéje van, akkor se magának, se nekem nem fog dolgozni."
+
+És alkalmasint éppen azért, mert Nikolajnak esze ágába se jutott soha, hogy ő valamit másokért, vagy az erény kedvéért tesz, mindaz, a mit csak tett, meghozta a maga gyümölcseit: a vagyona rohamosan gyarapodott; folyton jártak hozzá a szomszéd parasztok és kérték, hogy vásárolja meg a földjeiket, és a nép körében, még halála után is, hosszú ideig fennmaradt az ő gondolkodásának az emléke. "Jó gazda volt. Előbb a paraszté, aztán az övé. De azért nem húnyt szemet soha. Szó, a mi szó - jó gazda volt!"
+
+
+
+VIII.
+
+Az egyetlen, a mi Nikolajt olykor a gazdálkodása közben bántotta, a hevessége, és az a megrögzött huszáros szokása volt, hogy nagyon is könnyen szabadjára engedte a kezét. Eleinte ugyan semmi elítélendőt nem látott ebben, de házasságának a második esztendejében a büntetésnek erre a módjára vonatkozó nézetei egyszerre megváltoztak.
+
+Egyszer nyáron maga elé idéztette a bogucsarovói sztarosztát, a ki az elhalt Dron helyét töltötte volt be, s a ki mindenféle rendetlenséggel és hunczutsággal volt vádolva. Nikolaj kiment hozzá a lépcsőre, s a sztaroszta első pár szava után kiabálás, ütlegelés zaja hallatszott az előszobába. Mikor hazajött reggelizni, odament a feleségéhez, a ki mélyen a kezeire horgasztott fejjel ült, és szokása szerint elkezdte neki mesélni mindazt, a mi aznap reggel foglalkoztatta, és egyebek közt a bogucsarovói sztarosztáról is megemlékezett. Marja grófné pirulva és sápadtan, összeszorított ajakkal és lehorgasztott fejjel ült ott és semmit se felelt az ura szavaira.
+
+- Gyalázatos gazember, - mondotta, már puszta említésére is feldühödve. - Mondotta volna meg, hogy részeg volt... nem látott semmit... De mi lelt, Mari? - kérdezte egyszerre.
+
+Marja grófné fölemelte a fejét, akart valamit mondani, de megint hirtelen lesütötte a szemét és összeharapta az ajkát.
+
+- Mi bajod? Mi lelt, szívecském... - Marja grófné, bár nem volt szép, mindig megszépült, ha sírt. Fájdalomtól és bosszúságtól soha se sírt, mindig csak bánatában és szánalmában. És mikor sírt, valami ellenállhatatlan báj költözött sugaras szemeibe.
+
+Alig hogy Nikolaj megfogta a kezét, nem birta tovább és sírva fakadt.
+
+- Nicolas, én láttam... igaz, hogy hibázott, de hát miért... Nicolas! - s eltakarta az arczát a kezeivel.
+
+Nikolaj elhallgatott, fülig elpirult, és elmenvén mellőle, föl és alá kezdett járni a szobában. Megértette, hogy miért sírt; de a lelke fenekén nem tudott olyan hirtelen igazat adni neki abban, hogy az, a mibe gyermekkora óta beleélte magát, s a mit a legközönségesebb dolognak tartott a világon, hogy az rossz. - Vajjon ez is csak asszonyos kényeskedés, vagy csakugyan igaza volna? - kérdezte magától. Nem tudván magában eldönteni ezt a kérdést, még egyszer ránézett szeretetteljes és szenvedő arczára, és egyszerre megértette, hogy igaza volt, s hogy ő már régóta bűnös önmaga előtt.
+
+- Mari, - mondotta halkan és odalépett hozzá; - ez többé soha se fog megtörténni; szavamat adom neked. Soha, - ismételte reszkető hangon, mint a gyermek, a ki bűnbocsánatért rimánkodik.
+
+A könnyek még sűrűbben potyogtak a grófné szemeiből. Megfogta az ura kezét és megcsókolta.
+
+- Nicolas, mikor törted el azt a kameát? - kérdezte, hogy másra vigye át a szót, és rápillantott a kezére, a melynek egyik ujján Laokoon fejével díszített gyűrű volt.
+
+- Ma; ugyanakkor. Oh Mari, ne is emlékeztess többé erre. - Megint fölpattant. - Becsületszavamat adom neked, hogy ez többé nem fog megtörténni. Ez pedig hadd szolgáljon nekem emlékeztetőül örökre, - mondotta és rámutatott az összetört gyűrűre.
+
+Ettől az időtől fogva, mikor a sztarosztákkal vagy az intézőivel tárgyalt, valahányszor a fejébe szökött a vér, s ökölbe kezdtek szorulni a kezei, Nikolaj megfordította az újján a gyűrűt, és lesütötte a szemeit az előtt az ember előtt, a ki megharagította. De azért évente vagy kétszer megfeledkezett magáról, és ilyenkor odaállván a felesége elé, bevallott neki mindent, és megint ígéretet tett, hogy ez csakugyan az utolsó eset volt.
+
+- Mari, te alkalmasint megvetsz engem, - mondotta neki, - de meg is érdemlem.
+
+- Menj el, menj el szaporán, ha érzed, hogy nincs elég erőd magadon uralkodni, - mondotta Marja grófné szomorúan, és iparkodott őt megvígasztalni.
+
+A kormányzóság nemesi köreiben Nikolajt tisztelték, de nem szerették. A nemesi érdekekkel nem sokat törődött. Ezért némelyek büszkének, mások pedig ostobának tartották. A tavaszi vetéstől kezdve az aratásig, gazdasági teendőivel telt el az egész nyár. Őszszel épp oly buzgó komolysággal, a minővel a gazdaságával foglalkozott, átengedte magát a vadászatnak, s olykor egy, sőt két hónapot is töltött hazulról távol a kutyafalkájával. Télen sorra járta a falvakat és olvasgatott. Az olvasmányai legnagyobbrészt történelmi könyvek voltak, a melyekre évente nagyobb összeget költött. Mint mondotta, komoly könyvtárt akar magának összeállítani, és szabályul állította föl, hogy mindazt, a mit vásárol, el is olvassa. Jelentőségteljes ábrázattal üldögélt a dolgozószobájában az olvasmányai mellett, a melyeket eleinte mint kötelességet rótt ki magára, de később megszokott foglalkozásává váltak s valami egészen különös gyönyörűséget okoztak neki, s megszerezték számára azt a tudatot, hogy komoly dologgal foglalkozik. Télen, a hivatalos utazásoktól eltekintve, idejének a legnagyobb részét otthon, a családja körében töltötte, és mind jobban beleélte magát az anyának és a gyermekeinek aprólékos életviszonyaiba. Mind közelebb és közelebb férkőzött a feleségéhez, és napról-napra újabb lelki kincseket födözött föl benne.
+
+Szonya Nikolaj házassága óta ott lakott nála. Nikolaj magát vádolva és Szonyát magasztalva, még a házassága előtt elmondott a feleségének mindent, a mi közte és Szonya közt volt. Megkérte Marja herczegnőt, hogy legyen gyöngéd és jó az unokahuga iránt. Marja grófné teljes mértékben átérezte az ura hibáját; és Szonyával szemben magát is vétkesnek érezte; arra a gondolatra jött, hogy az ő vagyona is befolyásolhatta Nikolaj választását, semmi szemrehányást se bírt tenni Szonyának és iparkodott őt szeretni; de nemcsak hogy nem szerette, hanem gyakorta valósággal ellenséges érzelmeket födözött fel a lelkében iránta, a melyeken nem volt képes erőt venni.
+
+Egyízben a barátnőjével, Natasával beszélgetett Szonyáról, és iránta való igazságtalanságáról.
+
+- Tudod-e, - mondotta Natasa: - lám te sokat olvastad az Evangéliumot; van ott egy hely, mely egyenesen Szonyáról szól.
+
+- Melyik az? - kérdezte Marja grófné csodálkozva.
+
+- "Mert mindennek, a kinek vagyon, adatik és megszaporíttatik; a kinek pedig nincs, a mije vagyon is elvétetik tőle." Emlékszel? Ő is olyan, a kinek nincs: hogy miért, nem tudom; lehet, hogy nincs benne önzés, - nem tudom; de tőle minden elvétetik és el is vétetett. Olykor igazán, rettenetesen sajnálom szegényt; azelőtt borzasztón szerettem volna, hogy Nicolas őt nőül vegye; de valahogy' mindig éreztem, hogy ez soha se fog bekövetkezni. Ő afféle meddő virág, mint az áfonya. Olykor sajnálom, olykor meg azt hiszem, hogy ő aligha érzi ezt úgy, mint a hogy' mi éreznők.
+
+És Marja grófné, bár váltig mondta Natasának, hogy az Evangéliumnak azok a szavai másként értendők, a mint ránézett Szonyára, legott egyetértett azzal a magyarázattal, a melyet nekik Natasa adott. Csakugyan úgy látszott, hogy Szonya nem érzi terhesnek a helyzetét, és teljesen megbékült a meddő virág hivatásával. Úgy látszott, hogy nem annyira az egyes embereket, mint inkább az egész családot becsülte. Mint a macska, nem az emberekhez szokott hozzá, hanem a házhoz. Gondot viselt az öreg grófnéra, beczézgette és kényeztette a gyerekeket, minden pillanatban kész volt azokra az apró szolgálatokra, a melyekre képes volt; de mindez, önkéntelenül is, vajmi kevés hálával találkozott.
+
+A lyszija gory-i udvarházat újból átépítették, de már nem olyan méretekben, mint a boldogult herczeg idejében volt.
+
+A nyomorúság idejében megkezdett épületek igen egyszerűek voltak. A régi, kőalapon fölépített nagy ház fából épült és csak belülről volt bevakolva. A festetlen, deszkapadozatú nagy és tágas ház, a saját nyírfáiból házilag készült és lehető legegyszerűbb, kemény pamlagokkal, asztalokkal és karszékekkel volt bebútorozva. A ház tágas volt, szobákkal a cselédség, és külön lakosztályokkal a vendégek számára. Rosztovék és Bolkonszkijék rokonai olykor családostul, tizenhat lóval és tömérdek cseléddel eljöttek vendégül Lyszija Gory-ba, és hónapokat töltöttek ott. Ezenkívül évente négyszer, a háziak születése és nevenapján mindig vagy száz ember verődött össze náluk két-három napi vendégségre. Az év többi részében azonban zavartalan rendben folyt az élet a megszokott foglalkozások, teázások, házi termékekből készített reggelik, ebédek és vacsorák kerékvágásában.
+
+
+
+IX.
+
+1820 deczember ötödike a téli Miklós-nap előestéje volt. Natasa ebben az évben az urával és a gyermekeivel együtt az ősz eleje óta vendége volt a bátyjának. Pierre Péterváron volt, a hová sürgős magánügyekben utazott volt el, mint mondta, három hétre, de immár hetedik hete is elmult, hogy távol volt. Minden pillanatban várták.
+
+Deczember ötödikén Bezuchijék családján kívül még Nikolaj régi barátja, Deniszov Fedorovics Vaszilij nyugalmazott tábornok is vendége volt Rosztovéknak.
+
+Hatodikán, az ünnepély napján, a mikor a vendégek összejövendők voltak, Nikolaj tudta, hogy le kell vetnie a zekéjét, föl kell vennie az ünneplőjét, hegyesorrú és szűk czipőit, és el kell mennie az általa épített új templomba, utána pedig fogadnia kell az üdvözléseket, harapnivalót kell fölkínálnia és a nemesi választásokról és a termésről kell társalognia; de arra feljogosítva érezte magát, hogy a megelőző napot még a szokott módon töltse el. Ebéd előtt Nikolaj átnézte a felesége unokaöcscsének a birtokáról, Rjazanból való felügyelő számláit, írt két üzleti levelet, azután végigjárta a szérűskertet, a major-udvart és az istállókat. Miután intézkedéseket tett a holnapi búcsú alkalmával várható általános berúgás ellen, bement az ebédlőbe, s a nélkül, hogy a feleségével négyszemközt beszélhetett volna, leült a húszterítékes hosszú asztalhoz, a melynél a házbeliek mind összegyűltek. Ott voltak az asztalnál: az anyja, a vele együtt lakó Bjelova nevű öreg asszony, a felesége, három gyermek, a nevelő és a nevelőnő, az unokaöcscse a nevelőjével, Szonya, Deniszov, Natasa a három gyermekével s ezek nevelőnőjével, és az öreg Ivanycs Mihail, a herczeg építésze, a ki nyugdíjban élt Lyszija Goryban.
+
+Marja grófné az asztal túlsó végén ült. Alig hogy az ura leült a helyére, Marja grófné már abból a mozdulatból, a melylyel a szalvétáját kibontva szaporán elkezdte átrakosgatni az elébe odaállított poharakat és palaczkokat, kiolvasta, hogy nem a legjobb hangulatban van, a mi nem egyszer megesett vele, különösen a leves előtt és olyankor, a mikor közvetlenül a gazdaságból jött ebédhez. Marja grófné nagyon jól ösmerte ezt a hangulatát, és a mikor ő maga jókedvű volt, nyugodtan bevárta, míg megette a levest, de azután legott elkezdett vele beszélgetni, és beösmertette vele, hogy minden igaz ok nélkül volt rosszkedvű; de ma teljesen megfeledkezett volt erről a megfigyelésről; fájt neki, hogy minden ok nélkül haragszik rá, és boldogtalannak érezte magát. Megkérdezte tőle, hol járt. Ő felelt. Majd ismét megkérdezte tőle, rendben van-e minden a gazdaságban. Nikolaj a felesége természetellenes hangjára kellemetlenül összeránczolta a homlokát és szaporán megfelelt neki.
+
+"Tehát nem tévedtem, - gondolta Marja grófné; - de vajjon miért haragszik reám?" - Abból a hangból, a melyen az ura felelt, Marja grófné azt olvasta ki, hogy az ura ellenséges indulattal van iránta, és szeretné, ha a beszélgetésnek vége szakadna. Érezte, hogy természetellenesek voltak a szavai; de nem tudta megállani, hogy még néhány kérdést ne intézzen hozzá.
+
+Ebéd után, Deniszov révén, csakhamar általános és élénk társalgás fejlődött ki, és Marja grófné nem beszélt többé az urával. Mikor az asztaltól fölkeltek és odamentek az öreg grófnéhoz, hogy kezet csókoljanak neki, Marja grófné az ura állát simogatva megcsókolta őt, és megkérdezte tőle, miért haragszik rá.
+
+- Neked mindig olyan furcsa gondolataid vannak: eszem ágában sincs haragudni, - mondotta.
+
+De a mindig szó így felelt meg Marja grófnénak: igenis, haragszom, de hogy miért, azt nem akarom megmondani.
+
+Nikolaj olyan jól élt a feleségével, hogy még Szonya, és az öreg grófné se találhattak rajtuk kifogásolni valót, a kik pedig már puszta féltékenységből is szerettek volna egy kis konkolyt hinteni közéjük; de azért ő közöttük is előfordultak súrlódások. Olykor, és különösen a legboldogabb időszakok után őket is el-elfogta hirtelen valami idegenkedő és ellenséges érzés; ez az érzés legtöbbször Marja grófné várandósságának az idejében bukkant föl. Most is éppen ilyen időszakot éltek.
+
+- Nos, messieurs et mesdames, - szólalt meg Nikolaj hangosan és valami feltünő vidámsággal (Marja grófnénak úgy tetszett, hogy ez a vidámság czélzatos volt, csakhogy őt sértse). - Én hat óra óta talpon vagyok. Ha már holnap meg kell szenvednem, ma legalább menjünk pihenni. - És a nélkül, hogy ezenkívül csak egy szót is szólt volna Marja grófnénak, bement a kis pamlagos szobába és ledőlt a pamlagra.
+
+"Lám, ez mindig így van, - gondolta Marja grófné. - Mindenkivel beszél, csak én velem nem. Látom már, látom, hogy ellenszenves vagyok neki. Különösen a mostani állapotomban." A tükörben megnézte erősen domborodó hasát és sárgásan halavány, megsoványodott arczát, a melyben a szemek most nagyobbaknak látszottak, mint valaha.
+
+És kellemetlenül érintette őt minden: Deniszov kaczagása is, Natasa beszélgetése is, de különösen az a futó pillantás, a melyet Szonya vetett rá.
+
+Szonya volt mindig a legelső ürügy, a kit Marja grófné a bosszúságára előrántott.
+
+Miután még egy darabig ott ült a vendégei közt és egy szót sem értett abból a mit beszéltek, szép csöndesen fölkelt és átment a gyerekszobába.
+
+A gyerekek a székekre fölkapaszkodván Moszkvába utaztak és őt is hívták magukkal. A grófné leült, eljátszott velük, de eszébe jutott az ura, a kinek minden ok nélkül való haragja szüntelenül gyötörte őt. Fölkelt és lábujjhegyen lépve, nagynehezen besompolygott a kis pamlagos szobába.
+
+"Lehet, hogy nem is alszik, s akkor beszélek vele," - mondotta magában. Andrjusa, a legidősebb fia, őt majmolván, ugyancsak lábujjhegyen sompolygott utána. Marja grófné észre sem vette.
+
+- Kedves Mari, úgy tetszik, alszik, olyan fáradt, - mondotta neki a nagy pamlagos szobából Szonya, a ki (mint Marja grófnénak rémlett) mindenütt az útjába akadt. - Nehogy' Andrjusa felköltse.
+
+Marja grófné hátrapillantott, meglátta maga mögött Andrjusát, érezte, hogy Szonyának igaza van, és éppen ez annyira felingerelte őt, hogy csak nagynehezen tudta megállani, hogy valami durvaságot oda ne mondjon neki. Nem szólt semmit, de nehogy mégis engedelmeskedni látszassék neki, intett Andrjusának a kezével, hogy csöndben legyen, de azért csak hadd jőjjön utána, és odalépett az ajtóhoz. Szonya bement a másik szobába. Abból a szobából, a melyben Nikolaj aludt, kihallatszott egyenletes, és a felesége előtt a legfinomabb árnyalatokig ösmert lélekzése. A mint ezt a lélekzést hallotta, maga előtt látta szép, sima homlokát, a bajuszát és egész arczát, a melyet oly soká el szokott volt nézni, a mikor az éjszaka csöndjében aludt. Nikolaj egyszerre megmozdult és egyet nyögött. És Andrjusa abban a pillanatban elkiáltotta magát az ajtó mellől: "Apuska, ott áll anyuska!" Marja grófné a rémülettől elsápadt és mindenféle jelet csinált a fiának. El is hallgatott a fiú, és egy perczre újra beállt a Marja grófnéra nézve borzasztó csöndesség. Jól tudta, mennyire nem szereti Nikolaj, ha felköltik. Egyszerre újabb nyögés, mozgolódás hallatszott, és megszólalt Nikolaj bosszús hangja:
+
+- Egy pillanatra sincs az embernek békessége. Mari, te vagy az? Miért hoztad ide.
+
+- Csak be akartam nézni egy pillanatra, nem láttam... bocsáss meg...
+
+Nikolaj egyet köhintett és elhallgatott. Marja grófné kiment a szobából és visszavezette a fiát a gyerekszobába. Öt perczre rá a bogárszemű, háromesztendős kis Natasa, az apja kedvencze, megtudván a bátyjától, hogy apuska alszik, anyuska pedig a pamlagos szobában van, a nélkül, hogy az anyja észrevette volna, befutott az apjához. A bogárszemű kis leány bátran benyitotta a csikorgó ajtót, gyenge lábacskáinak erélyes lépteivel odament a pamlaghoz, és látván az apját, a ki neki hátat fordítva aludt, lábujjhegyre állott és megcsókolta az apjának a feje alá dugott kezét. Nikolaj meghatott mosolylyal fordult oda felé:
+
+- Natasa, Natasa! - hallatszott kívülről Marja grófné ijedt suttogása. - Apuska aludni akar.
+
+- Nem, mama, nem akar aludni, - felelt a kis Natasa mélységes meggyőződéssel. - Hiszen mosolyog. - Nikolaj leeresztette a lábait, fölkelt, s kézen fogta a kis leányát.
+
+- Gyere be, Masa, - szólt a feleségének. Marja grófné bejött a szobába és odaült az ura mellé.
+
+- Nem is vettem észre, hogy utánam sompolygott, - szólott bátortalanul. - Csak néztem...
+
+Nikolaj, a ki egyik kezével a leányát fogta, rápillantott a feleségére, és észrevévén arczának a bűnbánó kifejezését, másik kezével átölelte őt és megcsókolta a haját.
+
+- Szabad megcsókolnom a mamát? - kérdezte a kis Natasától. Natasa elfogultan elmosolyodott. - "Még egyszer", - szólott, s egy parancsoló mozdulattal odamutatott arra a helyre, a hol Nikolaj a feleségét megcsókolta.
+
+- Én nem tudom, honnan gondolod te, hogy rossz kedvem van, - szólott Nikolaj, mintegy felelvén arra a kérdésre, a melyről tudta, hogy ott settenkedik a felesége lelkében.
+
+- Nincs róla fogalmad, milyen boldogtalannak és elhagyatottnak érzem magamat, a mikor ilyen vagy. Mindig azt hiszem...
+
+- Mari, elég legyen az ostobaságból. Hogy' nem szégyenled magadat, - mondotta vidáman.
+
+- Mindig azt hiszem, hogy nem szerethetsz, hogy olyan csúnya vagyok... és mindig... most... ebben az álla...
+
+- Oh milyen furcsa vagy te! Nem az a kedves, a ki szép, hanem az szép, a ki kedves. Csak a Malvinákat s a hozzá hasonlókat szeretik azért, mert szépek; de a feleségemet tán csak nem azért szeretem? Nem is szeretem, hanem úgy,... azt se tudom, hogy' mondjam meg neked. Ha te nem vagy velem, vagy a mikor úgy összekapunk, olyan vagyok, akár az eszeveszett ember, és képtelen vagyok mindenre. Aztán meg mondd csak, szeretem én az ujjamat? Nem szeretem, de azért próbáld csak meg és vágd le...
+
+- Nem, nem úgy gondoltam, de azért értelek. Tehát nem haragszol rám?
+
+- Borzasztóan haragszom, - felelt Nikolaj mosolyogva, s miután fölkelt, rendbeszedte a haját s elkezdett föl és alá járni a szobában.
+
+- Tudod-e, Mari, mire gondoltam, - szólalt meg, és miután szent volt köztük a béke, legott elkezdett hangosan gondolkozni a felesége előtt. Nem is kérdezte, hajlandó-e őt meghallgatni, ez tökéletesen mindegy volt neki. Egy gondolat villant meg a fejében, következésképpen azt hitte, hogy neki is. És elmondta neki azt a szándékát, hogy rábeszéli Pierre-t, maradjon náluk tavaszig.
+
+Marja grófné meghallgatta őt, megtette a maga észrevételeit s most ő kezdett el hangosan gondolkodni. A gyerekeiről gondolkozott.
+
+- Most is már, hogy' kilátszik belőle a nő, - mondotta francziául és rámutatott a kis Natasára. - Ti bennünket, asszonyokat, logikátlansággal vádoltok. Íme, itt van - a mi logikánk. Azt mondom neki: apa aludni akar, ő meg azt feleli: nem, hiszen mosolyog. És igaza van, - mondotta Marja grófné boldogan mosolyogva.
+
+- Igen, igen, - és Nikolaj izmos karjaira vette a kis leányát, jó magasra fölemelte őt, ráültette a vállára, átnyalábolta a lábacskáit és elkezdett vele föl és alá járni a szobában. Az apának is, meg a kis leánynak is végtelen boldogságtól sugárzott az arcza.
+
+- De lehet ám, hogy te nem vagy egészen igazságos. Nagyon is szereted ezt az egyet, - mondotta Marja grófné suttogva francziául.
+
+- Lehet, de mitévő legyek? Iparkodom nem mutatni...
+
+Ekkor az előszobában megszólalt a csengettyű, s mintha léptek közeledtek volna.
+
+- Valaki jött.
+
+- Biztos vagyok benne, hogy Pierre. Elmegyek és megnézem, - mondotta Marja grófné és kiment a szobából.
+
+A távollétében Nikolaj megengedte magának, hogy vágtatva hordozza körül a kis leányát a szobában. Mikor elfáradt, szaporán lekapta a válláról a kaczagó kis leányt s a keblére szorította. Az ugrándozásai eszébe juttatták a tánczot, és a mint belenézett gyermeke kerek és boldog arczocskájába, arra gondolt, milyen lesz majd a leánya akkor, a mikor ő mint öreg ember majd bevezeti a világba, és mint a hogy' az ő megboldogult apja Danilo Kuport tánczol a leányával, ő is majd mazurkát fog tánczolni vele.
+
+- Ő az, ő az, Nicolas, - mondotta pár pillanat mulva Marja grófné, mikor visszatért a szobába. - Bezzeg most új életre kel a mi Natasánk. Látni kellett, hogy' el volt ragadtatva és hogy' kikapott Pierre azért, hogy úgy megkésett. No gyerünk, gyerünk már szaporán! Váljatok el már végre, - mondotta mosolyogva és rápillantott a kis leányára, a ki odasimult az apjához. Nikolaj kiment s kezénél fogva vezette a kis leányát.
+
+Marja grófné ottmaradt a pamlagos szobában.
+
+- Soha, soha se hittem volna, - suttogta magában, - hogy ekkora boldogság is lehet a világon. - Mosolyra derült az arcza; de ugyanakkor fölsóhajtott és csöndes fájdalom áradt szét mélységes tekintetéből. Mintha csak azon a boldogságon kívül, a melyet most érzett, még egy másik, ebben az életben elérhetetlen boldogság is lett volna, mely ebben a pillanatban önkéntelenül eszébe jutott.
+
+
+
+X.
+
+Natasa 1813-ban kora tavaszszal ment férjhez és 1820-ban már három leánya és egy fia volt, a ki után annyira vágyódott, s a kit már maga szoptatott. Megtelt és kiszélesedett, úgy, hogy igazán bajos lett volna ebben az erőteljes anyában az egykori fürge és vékony Natasát fölismerni. Az arczvonásai megállapodtak, s nyugodt lágyság és derültség kifejezését öltötték magukra. Az arczában nem volt meg többé, mint annakelőtte, az elevenségnek az a szakadatlanul lobogó tüze, mely őt olyan bájossá tette. Mostanában nagyon gyakran az arcza és a teste látszott csak, a lelke pedig teljességgel nem volt látható. Olyan volt, mint egy erőteljes, szép és termékeny nőstény. Az egykori tűz csak nagyon ritkán lobbant lángra benne. Ez csak olyankor esett meg, a mikor, mint most is, visszatért a férje, meggyógyult egy-egy gyermeke, vagy a mikor Marja grófnéval Andrej herczeget emlegette (az urával soha se beszélt róla, mert azt hitte, hogy féltékenykedik Andrej herczeg emlékére) és nagyon ritkán, még olyankor is, a mikor valami véletlen következtében ráfanyalodott az éneklésre, a melyet a férjhezmenetele óta teljesen elhanyagolt. És azokban a ritka pillanatokban, a mikor kifejlett, szép testében lángra lobbant a régi tűz, még sokkal elragadóbb volt, mint annakelőtte.
+
+A férjhezmenetele óta Natasa az urával fölváltva Moszkvában, Péterváron és a Moszkva melletti birtokon és az anyjánál, vagyis inkább Nikolajnál lakott. Társaságban a fiatal Bezuchája grófnét nagyon keveset látták, s a kik látták, azok se voltak vele megelégedve. Se kedves, se szeretetreméltó nem volt. Nem mintha Natasa szerette volna a magányosságot (maga se tudta, szereti-e vagy sem, sőt majdnem úgy tetszett neki, hogy nem) de miután folyton hordozta, szülte és szoptatta a gyermekeit, s résztvett az urának minden pillanatában, ezeket az igényeit nem tudta másként kielégíteni, mint hogy a világnak búcsút mondott. Mindazok, a kik Natasát a férjhezmenetele előtt ösmerték, mint valami egészen rendkívüli dolgot, úgy megbámulták azt a változást, a melyen Natasa keresztülment. Egyedül az öreg grófné volt az, a ki anyai szimatjával megérezte, hogy Natasa minden felbuzdulásának az a vágy volt a czélja, hogy családja és ura legyen, mint a hogy' ő azt nemcsak tréfából, de egészen komolyan is, Otradnoeban nem egyszer ki is mondotta. Az anya csodálkozott azoknak az álmélkodásán, a kik Natasát nem értették, és váltig ismételgette, hogy ő mindig tudta, hogy Natasából példás feleség és anya válik.
+
+- Csak túlzásba viszi az ura és a gyermekei iránt való szeretetét, - mondotta a grófné, - annyira, hogy ez már szinte ostobaság.
+
+Natasa nem követte azt az aranyszabályt, a melyet az okos emberek és különösen a francziák hirdetnek, s mely abban áll, hogy a leánynak, ha férjhez megy, nem szabad magát elhagynia és a tehetségeit elhanyagolnia, sőt ellenkezőleg, még gondosabban kell külsejével foglalkozni, mint leány korában, s még jobban el kell ragadnia az urát, mint a hogy' annakelőtte elragadta őt, a mikor még nem volt az ura. Natasa, ellenkezőleg egyszerre mindazt elhanyagolta, a mi őt olyan igézővé tette, még az énekét is. Tán éppen azért is hanyagolta el ezt, mert nagyon is nagy varázserő rejlett benne. Natasa nem törődött sem a modorával, se beszédének a tapintatosságával, sem azzal, hogy lehetőleg a legkedvezőbben mutassa be magát az urának, sem az öltözetével, sem azzal, hogy ne feszélyezze az urát a követelőzésével. Sőt csupa olyasmit tett, a mi ezzel a szabálylyal ellenkezett. Érezte, hogy a hódításnak mindazok az eszközei, a melyeket annakelőtte ösztönszerűleg használt, most csak nevetségesek volnának az ura szemeiben, a kinek ő magát mindjárt az első pillanatban teljesen, egész lelkével átengedte, úgy, hogy egyetlen zug se maradt a lelkében, melyet az ura ne ösmert volna. Érezte, hogy azt a kapcsot, mely őt az urához fűzte, nem azok a költői érzések tartották össze, a melyek az urát ő hozzá vonzották, hanem valami egészen más meghatározhatatlan, de szilárd valami, olyan, mint az a kapocs, a mely a lelkét a testével összefűzte.
+
+Fürtöket viselni, czifra ruhákat hordani, és románczokat énekelni csak azért, hogy az urát meghódítsa, épp oly furcsának tűnt volna föl előtte, mint az, hogy csinosítsa magát csak azért, hogy meg legyen elégedve saját magával. Csinosítani magát azért, hogy másoknak tessék, ez még talán kellemes lett volna neki, - ő maga se tudta, hogy' van vele, - de teljességgel nem volt rá ideje. Annak pedig, hogy sem az énekkel, sem az öltözködéssel, sem a szavainak a megfontolásával nem törődött, az volt a legfőbb oka, hogy teljességgel nem ért rá ilyesmikkel foglalkozni.
+
+Ösmeretes az embernek az a tulajdonsága, hogy egész lelkével képes elmerülni valamibe, bármily jelentéktelen dolog legyen is az. Ösmeretes az is, hogy nincs az a jelentéktelen tárgy, a mi, ha az ember minden figyelmét ráfordítja, ne nőhetne szinte a végtelenségig.
+
+Az a tárgy, a melybe Natasa teljesen belemerült, - a családja volt, vagyis az ura, a kit úgy kellett tartania, hogy egészen és osztatlanul az övé legyen, és a gyermekei, a kiket ki kellett hordoznia, meg kellett szülnie, végig kellett szoptatnia és nevelnie.
+
+És minél inkább belemélyedt, nem az eszével, hanem egész lelkével, egész lényével abba a dologba, mely őt foglalkoztatta, annál nagyobbra nőtt előtte az a dolog, és annál gyengébbeknek és hitványabbaknak tűntek föl előtte a maga erői, ugyannyira, hogy bár minden erejét ugyanarra a tárgyra összpontosította, még se volt képes megtenni mindazt, a mi szükségesnek látszott előtte.
+
+Az asszonyok jogairól, a házastársak viszonyáról, szabadságaikról és jogaikról szóló eszmecserék és okoskodások, bár még nem hívták őket, mint most, kérdések-nek, akkor is csak szakasztott olyanok voltak, mint most; de ezek a kérdések nemcsak hogy nem érdekelték Natasát, hanem határozottan meg sem értette őket.
+
+Ezek a kérdések akkor is, mint most, csak azokra az emberekre nézve léteztek, a kik a házasságban csak azt a gyönyörűséget látják, a melyben a házastársak egymást részesíthetik, más szóval csak a házasság alapját, nem pedig annak, a családban kifejezésre jutó jelentőségét.
+
+Ezek az okoskodások, és más kérdések, melyek olyanok, mint az is, hogy hogy' találhat az ember minél nagyobb gyönyörűséget egy ebédben, mint akkor, úgy most se léteznek az olyan emberek számára, a kiknél az ebéd czélja a táplálkozás, a házasság czélja pedig a család.
+
+Ha az ebéd czélja a test táplálása, úgy annak, a ki egyszerre két ebédet eszik meg, lehet, hogy nagyobb élvezetben van része, de a tulajdonképpeni czélt nem éri el, mert a gyomor egyszerre két ebédet nem tud megemészteni.
+
+A házasság czélja a család, míg az az ember, a ki sok feleséget vagy sok férjet szeretne, lehet, hogy sok élvezetet szerez magának, de semmiesetre se lesz családja.
+
+Ha az ebéd czélja a táplálkozás, a házasság czélja pedig - a család, akkor az egész kérdés súlypontja abban van, hogy az ember ne egyék többet, mint a mennyit a gyomra meg tud emészteni, és ne legyen több felesége vagy férje, mint a mennyi a családhoz szükséges, vagyis: egy. Natasának szüksége volt férjre. Ezt a férjet meg is kapta. A férje családot is adott neki. És így ő, nem csak hogy nem érezte szükségét egy más, jobb férjnek, miután lelkének minden ereje oda volt irányítva, hogy ennek az egy férjnek és családnak szolgáljon, de sőt el se tudta volna képzelni, de meg nem is érdekelte őt az a kérdés, mi lenne akkor, ha más ura volna.
+
+Natasa általánosságban nem szerette a társaságot, de annál többre becsülte a rokonai, - Marja grófné, a bátyja, az anyja és Szonya társaságát. Sokra becsülte azoknak az embereknek a társaságát, a kikhez kóczosan, hálóköntösben bemehetett nagy lépteivel a gyerekszobából s örömteljes arczczal megmutathatta nekik a zöld folt helyett sárga folttal ékes pelenkát és meghallgathatta vígasztalásaikat, hogy a gyerek most már sokkal jobban van.
+
+Natasa annyira elhanyagolta magát, hogy a ruhái, a hajviselete, rosszkor alkalmazott szavai és a féltékenysége - féltékeny volt Szonyára, a nevelőnőre, minden szép és nem szép asszonyra, - immár állandó tárgyai voltak a hozzá közelállók tréfáinak. Az általános vélemény az volt, hogy Pierre papucs alatt van, a mint hogy úgy is volt. Natasa, házasságának első napjától kezdve, mindenféle követelésekkel állt elő. Pierre-t rendkívül meglepte a feleségének ez az ő rá nézve teljesen új felfogása, mely abban csúcsosodott ki, hogy életének minden pillanata csak az övé és a családjáé lehet; Pierre-t meglepték a felesége követelései, de mert rá nézve hízelgőek voltak, szívesen alárendelte magát nekik.
+
+Pierre függése abban állott, hogy nem csak udvarolni nem mert senkinek, de még mosolyogva beszélni se mert más nővel, nem mert csak úgy, puszta időtöltésből elmenni a clubba ebédelni, nem mert pénzt kiadni a kedvteléseire, nem mert elutazni hosszabb időre, kivéve, ha dolga volt, a mibe a felesége a tudománynyal való foglalkozását is beleértette, a melyhez ugyan nem is konyított, de a melynek nagy fontosságot tulajdonított. Viszonzásul ezért, Pierre-nek joga volt otthon nemcsak a maga személyével, de az egész családdal is szabadon rendelkezni. Natasa otthon az urával szemben a rabnő álláspontjára helyezkedett; és az egész ház lábujjhegyen járt, a mikor Pierre foglalkozott, - olvasott vagy írt a dolgozó-szobájában. Csak valami legkisebb hajlandóságot kellett Pierre-nek elárulni, hogy mindaz, a mit kivánt, legott teljesedésbe menjen. Csak valami vágyat kellett nyilvánítania, és Natasa legott felugrott és sietett, azt teljesíteni.
+
+Az egész házat urának állítólagos parancsai, vagyis Pierre óhajtásai igazgatták, a melyeket Natasa iparkodott a szeméből ellesni. Natasa életmódja, ösmeretségei, összeköttetései és foglalkozásai, a gyerekek nevelése stb. - nemcsak hogy mind Pierre kifejezett akarata szerint igazodtak, de Natasa mindenképpen azon volt, hogy kitalálja mindazt, a mi Pierre-nek társalgásuk közben kifejezett gondolataiból esetleg következhetik. És mindig pompásan eltalálta Pierre óhajtásainak a lényegét, és ha egyszer eltalálta, szilárdan alkalmazkodott is ahhoz. És a mikor Pierre maga akarta módosítani egyik-másik kívánságát, Natasa a saját fegyvereivel küzdött ellene.
+
+Így abban a Pierre előtt örökre emlékezetes időben, mikor első, vézna kis gyermekük megszületett, a mikor háromszor is kellett dajkát változtatniuk és Natasa belebetegedett a kétségbeesésbe, Pierre egyszer közölte vele Rousseaunak a dajkák természetellenes és káros voltára vonatkozó eszméit, a melyekkel teljesen egyetértett. A következő gyermektől kezdve az anyja, az orvosok, sőt maga az ura ellenkezése ellenére is, a kik kifogásolták azt, hogy a gyermekeit ő maga szoptassa, a mi abban az időben szinte hallatlan és károsnak tartott dolog volt, attól az időtől fogva minden gyermekét ő maga szoptatta.
+
+Az ingerültség pillanataiban gyakran megesett, hogy a házastársak összekaptak, de Pierre hosszú idővel az ilyen összetűzések után, legnagyobb örömére és meglepetésére, a feleségének nemcsak a szavaiban, de a cselekedeteiben is megtalálta ugyanazt az alapgondolatot, a mely ellen a felesége oly elkeseredetten küzdött. De nemcsak hogy megtalálta ezt az alapgondolatot, hanem úgy látta, hogy ez mindattól a fölindulás és a vita hevében hozzátapadt fölösleges sallangtól megtisztult, a melylyel azt Pierre szavai felruházták.
+
+Hat esztendei házasélet után Pierre örömteljes és szilárd tudatában volt annak, hogy ő nem rossz ember, tudta pedig ezt azért, mert a maga egyéniségének a tükörképét megtalálta a feleségében. Magamagában, úgy érezte, hogy a jó és a rossz, egymást elhomályosítva, össze van keveredve. De a feleségében csak az tükröződött vissza, a mi igazán jó volt benne. Mindaz, a mi nem volt egészen jó, elmaradt mellőle. És ez a tükröződés nem a logikus gondolkozás révén, hanem valami egészen más, titokzatos és közvetlen módon jött létre.
+
+
+
+XI.
+
+Két hónappal azelőtt, már Rosztovéknál való vendégeskedése idejében, Pierre levelet kapott Fedor herczegtől, a ki meghívta őt Pétervárra, holmi fontos kérdések megbeszélésére, a melyek egy olyan társaság tagjait foglalkoztatták, a melynek Pierre egyik legkiválóbb alapítója volt.
+
+Natasa, a ki az ura minden levelét el szokta olvasni, a mikor ezt a levelet elolvasta, mind a mellett, hogy az ura távolléte rendkívül nehezére esett, maga ajánlotta neki, hogy utazzék el Pétervárra. Natasa mindannak, a mi az urának észbeli vagy elvont foglalkozása volt, a nélkül, hogy abból csak egy kukkot is értett volna, rendkívül nagy fontosságot tulajdonított, és állandó rémületben volt azért, nehogy az urának ezirányú tevékenysége elé akadályokat gördítsen. Arra a bátortalanul kérdő pillantásra, a melyet Pierre a levél elolvasása után reá vetett, azzal a kéréssel felelt, hogy csak menjen el Pétervárra, de állapítsa meg egészen pontosan, hogy mikor tér vissza. És így történt, hogy Pierre négy hétre szabadságot kapott.
+
+Attól az időtől kezdve, hogy Pierre szabadságának a lejárta óta két hét is eltelt, Natasa a rémületnek, a szomorúságnak és az ingerültségnek állandó állapotában leledzett.
+
+Deniszov, az akkori helyzettel elégedetlen nyugalmazott tábornok, a ki ennek az utolsó két hétnek a folyamán érkezett oda, mint valami kedves emberének teljességgel nem hasonlító arczképét, csodálkozva és mély szomorúsággal nézte Natasát. Szomorú és bánatos pillantása, s a gyerekszobából odavetett össze-vissza feleletei és beszédei, ez volt minden, a mit az egykori kis boszorkányból hallott és viszontlátott.
+
+Natasa ez alatt az egész idő alatt szomorú és ingerült volt, különösen akkor, a mikor az anyja, a bátyja, Szonya vagy Marja grófné, hogy őt megvigasztalják, iparkodtak Pierre-t a védelmükbe venni, és késedelmének valami okát kieszelni.
+
+- Eh, csupa badarság, mind csupa semmiség, - mondotta Natasa, - mindazok az ő elmélkedései, meg azok a hóbortos társaságok egy fabatkát sem érnek, - mondotta ugyanazokról a dolgokról, a melyeknek a nagy fontosságában olyan erős volt a hite. És bevonult a gyerekszobába, hogy megszoptassa egyetlen kis fiát, Petyát.
+
+Senki sem tudott olyan okos és csillapító dolgokat mondani, mint ez a háromhónapos kis teremtés, a mikor ott hevert a keblén, és Natasa érezte ajkainak a mozgását és orrocskájának a szipogását. Ez a kis lény így szólt hozzá: te haragszol, féltékenykedel, szeretnél bosszút állani rajta, te félsz, pedig hát íme, én is csak ő vagyok. Én is ő vagyok... Erre nem tudott mit felelni. Ez több volt, mint igaz.
+
+Natasa a nyugtalanságnak ez alatt a két hete alatt olyan sokszor fordult megnyugtatásért a kis babájához, annyit foglalkozott vele, hogy túltáplálta őt és a gyermek megbetegedett. Ettől a betegségtől aztán megrémült, bár másrészről szinte kapóra jött neki. A mikor őt ápolta, könnyebben viselte el azokat a gondolatokat, melyek az ura révén gyötörték.
+
+Éppen szoptatta őt, mikor fölhangzott a kapu alatt Pierre kocsijának a robaja, és a dada, meg akarván örvendeztetni az úrnőjét, nesztelenül, de szaporán és ragyogó arczczal belépett a szobába.
+
+- Megjött? - kérdezte Natasa gyors suttogással, de félt megmozdulni, nehogy a keblén elszunnyadt gyerekét fölébreszsze.
+
+- Megjött, matyuska, - suttogta a dada.
+
+Natasának a fejébe szökött a vér, s önkéntelenül megmozdultak a lábai; de fölugrania és elszaladnia lehetetlen volt. A kis baba megint kinyitotta a szemeit és körülnézett. "Itt vagy", - mintha csak így szólt volna s lassan megint elkezdett nyámogni az ajkaival.
+
+Natasa csöndesen elhúzta a szájától a mellét, elringatta s átadta őt a dadának, azután gyors léptekkel kiment. De az ajtóban, mintha lelkiismereti furdalást érzett volna azért, hogy örömében nagyon is hamar letette a gyermekét, megállt és visszanézett. A dada a könyökét fölemelve beleemelte a babát az ágyacskájába.
+
+- No, menjen már, matyuska, menjen, legyen nyugodt és menjen, - suttogta a dada mosolyogva azzal a bizalmassággal, a mely idők folytán közte és úrnője közt kifejlődött.
+
+És Natasa könnyed léptekkel kiszaladt az előszobába.
+
+Deniszov, a ki pipával a szájában lépett ki a dolgozó-szobából a terembe, ekkor ösmert rá először a régi Natasára. Ragyogó, csillogó és örömteljes fény áradt szét hirtelen elváltozott arczán.
+
+- Megjött! - szólt oda neki szaladás közben, és Deniszov maga is úgy érezte, hogy egészen el van ragadtatva Pierre megérkezésétől, a kit pedig nem valami nagyon szeretett. Natasa, mikor kifutott, az előszobában megpillantott egy magas, bundás alakot, a ki éppen akkor csavarta le a nyakáról a kendőt.
+
+"Ő az, ő az! Csakugyan! Ő az", - mondogatta magában, s odarepülvén hozzá, megölelte őt, odaszorította a fejét a kebléhez, majd hátrábbhúzódva belenézett Pierre zúzmarás, piros és boldog arczába. "Igen, ő az; boldogan és elégedetten..."
+
+És egyszerre eszébe jutottak a várakozásnak mindazok a kínjai, a melyeket az utolsó két hét alatt átélt. Arczáról eltűnt a sugárzó ragyogás, elkomolyodott s a szemrehányások és haragos kifejezések egész áradatát zúdította Pierre-re.
+
+- Igen, neked könnyű, te örülsz, te jól mulattál... De mit szóljak én! Legalább gondoltál volna a gyermekekre. Én szoptatom őket, megromlott a tejem... Petya halálos beteg volt. Te meg jókedvű vagy. Igen, jókedvű...
+
+Pierre tudta, hogy nem hibás, mert lehetetlen volt előbb hazajönnie; tudta, hogy a feleségének ez a kitörése nem szép, de azt is tudta, hogy két percz mulva vége lesz, és a mi a fő, azt is tudta, hogy ő nagyon örül és jókedvű. Szeretett volna mosolyogni, de még csak gondolni se mert rá. Siralmas, ijedt arczot csinált és lehorgasztotta a fejét.
+
+- Nem jöhettem, Istenemre mondom. De Petya hogy' van?
+
+- Most már semmi baja. Gyerünk. Hogy' nem bánt a lelkiismeret. Ha láthattad volna, milyen helyzetben voltam nélküled, hogy' gyötrődtem?...
+
+- Te jól vagy?
+
+- Gyerünk csak, gyerünk, - mondotta a nélkül, hogy eleresztette volna a kezét. És bementek a szobáikba.
+
+Mikor Nikolaj a feleségével elment, hogy Pierre-t fölkeresse, ez ott ült a gyermekszobában, hatalmas jobb tenyerén tartotta éppen akkor fölébredt csecsemő-fiát és totojgatta. Szélesen kitátott, fogatlan szája körül derült mosoly lebegett az arczán. A zivatar már régen elült, s derült, örömteljes nap sugárzott Natasa arczáról, a ki megindultan nézett az urára és a fiára.
+
+- Nos és alaposan megbeszéltetek mindent Fedor herczeggel? - kérdezte Natasa.
+
+- Igen, pompásan.
+
+- Lásd, hogy' tartja (a fejét, értette Natasa). - No de hogy' rám ijesztett.
+
+- Hát a herczegnőt láttad? Igaz, hogy szerelmes ebbe a...
+
+- Bizony, képzeld csak...
+
+Ekkor lépett be Nikolaj Marja grófnéval. Pierre, a nélkül, hogy letette volna a kezéből a fiát, összecsókolkozott velük és felelt a kérdéseikre. De nyilvánvaló volt, hogy annak a sok érdekes dolognak ellenére, a mit meg kellett volna beszélniök, Pierre egész figyelmét az az imbolygó fejű, sipkás kis baba kötötte le.
+
+- Milyen kedves! - mondotta Marja grófné, a mint a kis babát nézte és játszott vele. - Lásd, én meg nem foghatom, Nicolas, - fordult oda az urához, - hogy hogy' nem érted te a gyönyörűségeknek ezt a gyönyörűségét.
+
+- Nem értem, képtelen vagyok rá, - mondotta Nikolaj és hideg pillantással nézett végig a kis babán. - Egy darab hús. Gyerünk, Pierre.
+
+- De az az érdekes, hogy a mellett a leggyöngédebb apa, - mondotta Marja grófné az urát mentegetve, - de csak akkor, a mikor a gyerek már elmult egy éves...
+
+- Na, Pierre pompásan ért a dajkáláshoz, - szólott Natasa, - azt mondja, mintha csak az ilyen kis poronty alá volna temetve a keze. Nézzenek csak oda.
+
+- Igen, de nem ez alá, - szólott egyszerre Pierre nevetve, miközben fölkapta a gyermeket és átadta a dadának.
+
+
+
+XII.
+
+Mint minden igaz családban, a lyszija-gory-i házban is, néhány egymástól teljesen különböző világ élt együtt, a melyek, bár mindegyikük megőrizte a különlegességét és engedményeket is tett egymásnak, egyetlen összhangzatos egészszé olvadtak össze. Minden esemény, mely a házban lejátszódott, egyformán örvendetes vagy szomorú, egyformán fontos volt mindeme világok számára; de azért minden egyes világnak megvoltak a maga, minden mástól független okai az eseményeken való örömre vagy a bánkódásra.
+
+Így Pierre megérkezése örvendetes és fontos esemény volt, mely mint ilyen tükröződött is vissza mindannyiukon.
+
+A cselédek, a kik a legcsalhatatlanabb birái a gazdáiknak, mert nem a szavaik és érzelemnyilvánításaik, hanem a cselekedeteik és az életmódjuk alapján ítélik meg őket, örültek Pierre hazaérkezésének, mert tudták, hogy a mikor ő itthon van, a gróf nem fog mindennap kijárni a gazdaságba, vidámabb és jobb lesz, de legfőképpen azért, mert az ünnep alkalmából gazdag ajándékokra számítottak.
+
+A gyermekek és a nevelőnők azért örültek Pierre megérkezésének, mert senki jobban nem tudta őket a közös életbe belevonni. Egyedül ő volt az, a ki el tudta játszani a zongorán azt az ecossaist (az ő egyetlen darabját), a melyre, az ő nézete szerint, minden képzelhető tánczot el lehetett járni, s ezenkívül minden bizonynyal valamennyiük számára hozott valami ajándékot.
+
+Nikolenyka, a ki most tizenötesztendős, vézna, beteges, szőkefürtös és gyönyörű szemű, okos fiú volt, azért örült, mert Pierre bácsi, - mint a hogy' őt hívta, - volt az ő lelkesedésének és szenvedélyes szeretetének állandó tárgya. Senki se késztette Nikolenykát Pierre iránt valami különös szeretetre, és egyáltalában csak nagyon ritkán találkozott vele. A nevelő-anyja, Marja grófné minden erejét fölhasználta, hogy rávezesse Nikolenykát arra, hogy éppúgy szeresse az urát, mint a hogy' ő szerette, és Nikolenyka szerette is a bácsit; de a lenézésnek valami alig észrevehető árnyalata is volt ebben a szeretetben. De Pierre-t, azt valósággal imádta. Nem akart se huszár, sem a György-rend lovagja lenni, mint Nikolaj bácsi, hanem tudós, okos és jó akart lenni, mint Pierre. Pierre jelenlétében mindig örömteljesen sugárzott az arcza, s legott elpirult és elkezdett pihegni, valahányszor Pierre odafordult hozzá. Egyetlen szót se szalasztott el abból, a mit Pierre beszélt és később Desalle-al együtt Pierre minden szavát újra meg újra átgondolta magában. Pierre multja, az 1812-ben őt ért szerencsétlenség (a melyről a hallottakból homályos és poétikus fogalmat alkotott magának), moszkvai kalandjai, a fogsága, Karatajev Platon (a kiről oly sokat hallott Pierretől), Natasa iránt való szerelme (a kit a fiú szintén valami különös szeretettel vett körül) és a mi a fő, édesapja iránt való barátsága, a kire persze Nikolenyka nem is emlékezett, valóságos hőst és szentséget formáltak a szemében Pierre-ből.
+
+Az apjáról és Natasáról elejtett szavakból, abból az izgatottságból, a melylyel Pierre az elhúnytról beszélt, abból az óvatos és áhitatos gyöngédségből, a melylyel Natasa beszélt róla, a fiúcska, a ki csak most kezdett valamit sejteni a szerelemről, azt magyarázta ki, hogy az ő apja szerette Natasát, és mielőtt meghalt, rábízta őt a barátja gondjaira. Az apja pedig, a kire persze nem emlékezett, valósággal istenségnek tűnt föl előtte, a minőt képzelni sem igen képzelhet el magának az ember, és a kire szívszorongás, fájdalom és elragadtatás nélkül még csak gondolni se tudott soha. És a fiú boldog volt, hogy Pierre megérkezett.
+
+A vendégek örültek Pierre-nek, mint olyan embernek, a ki minden társaságot föl tudott élénkíteni és össze tudott tartani.
+
+A felnőtt háziak, a feleségéről nem is szólva, örültek a jó barátnak, a kinek az oldalán könnyebb és nyugodtabb volt az élet.
+
+Az öregek ugyan az ajándékoknak is örültek, de főképpen annak, hogy Natasába megint visszatér az élet.
+
+Pierre teljesen átérezte ezeknek a különböző világoknak ő rá vonatkozó különböző felfogását, és azon volt, hogy mindenkinek a várakozását kielégítse.
+
+Pierre, a ki különben a világ legszórakozottabb és legfeledékenyebb embere volt, most, a felesége által összeírt lajstrom alapján, mindent megvett, és nem feledkezett meg sem az anyja és a testvére megbízásairól, sem a Bjelovának szánt ruhaszövetről, sem az unokaöcscsei játékjairól. Házas életének első időszakában meglepte őt a feleségének az a kívánsága, hogy semmiről se feledkezzék meg abból, a mit a számára vásárolnia kellett, és megdöbbent attól a komoly elkeseredéstől, mely őt első kirándulása alkalmával, a mikor csaknem mindenről elfeledkezett, elfogta. De később ehhez is hozzászokott. Tudván, hogy Natasa a maga számára soha semmi megbízást sem adott neki, és mások számára is csak akkor, ha ő maga ajánlkozott, most valósággal váratlan és gyerekes örömet lelt az egész ház számára való ajándékok összevásárlásában, és soha se feledkezett meg senkiről sem. Ha rászolgált is Natasa szemrehányásaira, csak azzal szolgált rá, hogy drágán vásárolt, és sok fölösleges holmit is összehordott. Natasa, mindama fogyatkozásain, vagy Pierre szerint tulajdonságain kívül, a melyeket a többség tulajdonított neki, mint: a rendetlenség és zabolátlanság, Pierre szemében még fukar is volt.
+
+Attól az időtől kezdve, hogy Pierre, mint aféle családos ember, nagy házat kezdett vinni, mely tömérdek pénzbe került, legnagyobb meglepetésére azt vette észre, hogy félannyit sem költött, mint annakelőtte, és hogy az utóbbi időben, különösen első feleségének az adósságai révén zilált anyagi viszonyai mindinkább kezdtek rendbejönni.
+
+Olcsóbb volt az élete, mert szigorú határok közt mozgott: az a bizonyos drága fényűzés, mely együttjárt azzal az élettel, a melyen minden pillanatban lehetett változtatni, immár ösmeretlen volt Pierre előtt, és nem is vágyódott utána. Érezte, hogy az életmódja most szint' a halála napjáig egyszer és mindenkorra meg van állapítva, hogy azon változtatni nem áll a hatalmában, s azért is volt ez az életmód olyan olcsó.
+
+Pierre vidám és mosolygó arczczal válogatta szét a bevásárlásait.
+
+- Hogy' tetszik?! - kérdezte, miközben mint valami boltossegéd, kiterített egy darab szövetet. Natasa, a ki a legidősebb leányával az ölében ott ült vele szemben, legott elfordította ragyogó szemeit az urától arra, a mit éppen mutatott.
+
+- Ezt ugy-e Bjelovának hoztad? Pompás. - Megtapogatta a szövetet. - Volt legalább egy rúbl?
+
+Pierre megmondta az árát.
+
+- Drága, - szólott Natasa. - No, de hogy' fognak örülni a gyerekek és mama. De ezt kár volt ám megvenned nekem, - tette hozzá, nem bírván elfojtani egy mosolyt, a mint abban a gyöngyökkel ékesített aranyfésűben gyönyörködött, a mely csak akkoriban kezdett divatba jönni.
+
+- Engem Adél ugratott be: vegyem meg, vegyem meg, - szólott Pierre.
+
+- De hát ugyan mikor viselném? - Natasa beleillesztette a hajába. - Ezt majd félretesszük Masenykának; lehet, hogy akkor majd megint hordják. No, gyerünk.
+
+És összeszedvén az ajándékokat, bementek előbb a gyerekszobába, azután pedig a grófnéhoz.
+
+Mikor Pierre és Natasa a csomagokkal a hónuk alatt a fogadó-szobába beléptek, a grófné szokása szerint ott ült Bjelovával a grand patience fölött.
+
+A grófné már túl volt a hatvanon. Egészen ősz volt és főkötőt viselt, mely rüss-sel övezte körül egész arczát. Ránczos volt az arcza, a felső ajka beesett s a szemei homályosak voltak.
+
+A fiának és az urának oly gyors egymásutánban bekövetkezett halála után úgy érezte magát, mint a kit véletlenül felejtettek itt ezen a földön, s a kinek immár semmi czélja nincsen. Evett, ivott, aludt, tengődött, de nem élt. Az élet immár semmiféle benyomást se tett rá. Nyugodalmon kívül semmit se várt az élettől, ezt a nyugodalmat pedig csak a halálban találhatta meg. De addig is, míg a halál el nem jön érte, élnie kellett, vagyis föl kellett használnia az életerőt. Ő benne a legnagyobb mértékben észrevehető volt az, a mi a nagyon kis gyermekekben meg a nagyon öregekben észrevehető szokott lenni. Az ő életének semmi külső czélja se látszott, csak az a szükségesség, hogy mindenféle hajlandóságait és képességeit gyakorolja. Kellett, hogy egyék, aludjék, gondolkozzék, beszéljen, pityeregjen, dolgozzék, bosszankodjék stb., de csak azért, mert volt gyomra, agyveleje, voltak izmai, idegei és volt mája. Mindezt meg is cselekedte a nélkül, hogy valami külső indító oka lett volna rá, nem úgy, mint azok az emberek, a kik életerejöknek a teljességében vannak, a mikor az a czél, a mely felé törnek, eltakarja azt a másik czélt, erejöknek az alkalmazását. Ő csak azért beszélt, mert testileg szüksége volt rá, hogy munkát adjon a tüdejének, a nyelvének. Sírt, mint a gyermek, mert szüksége volt rá, hogy kifújhassa az orrát. Ő nála csak ürügy volt az, a mi a teljes erőben lévő embereknél mint czél jelentkezik.
+
+Így reggelenkint, különösen, ha előtte való este valami zsírosat evett, szükségét érezte annak, hogy bosszankodjék, és ilyenkor előrántotta a legközelebb kínálkozó ürügyet, - Bjelova süketségét.
+
+A szoba másik végéről halkan elkezdett mondani neki valamit.
+
+- Ma, lelkem, mintha kissé melegebb volna, - mondotta szinte suttogva. És mikor Bjelova így felelt: "Hogyne, megjöttek", - bosszúsan elkezdett zsörtölődni.
+
+- Istenem, milyen süket és ostoba! - A másik ürügy a burnót volt, mely hol száraznak, hol nyirkosnak, hol nagyon darabosnak tűnt föl előtte. Az ilyen ingerültségek után elöntötte az arczát az epe, s a komornái a csalhatatlan előjelek után már előre meg tudták mondani, mikor lesz megint süket Bjelova, mikor lesz nedves a burnót, és mikor fog megint megsárgulni az arcza. Valaminthogy szüksége volt olykor arra, hogy az epéjét foglalkoztassa, épp úgy szüksége volt arra is, hogy munkát adjon egyéb képességeinek is, például, hogy gondolkozzék, s erre kitűnő ürügy volt a patience. Ha sírni kellett, ott volt az elhunyt öreg gróf. Ha aggódni kellett, ürügyül szolgált rá Nikolaj és az egészsége. Ha csípősen kellett beszélni valakiről, ott volt Marja grófné. Ha arra volt szüksége, hogy a beszélőszerveit foglalkoztassa, - ez rendesen hét órakor, a sötét szobában eltöltött és az emésztést előmozdító pihenés után szokott bekövetkezni, - erre nagyon alkalmas volt az, hogy ugyanazoknak a hallgatóknak ismételten, az Isten tudja hányszor, elmondta ugyanazokat a históriákat.
+
+Az öreg asszonynak ezt az állapotát, bár soha senki se beszélt róla, a házban mindenki megértette és minden erejét megfeszítette, hogy az igényeit kielégítse. Csak olykor egy-egy szomorú mosolyban vagy pillantásban, melyet Nikolaj, Pierre, Natasa és Marja grófné egymással váltottak, jutott kifejezésre ennek a helyzetnek a kölcsönös megértése.
+
+De ezek a pillantások ezen kívül még másról is beszéltek; arról is beszéltek, hogy ő az életben már megtette a magáét, hogy az, a mi most belőle látszik, nem az ő egész lénye, arról, hogy mi is ilyenekké leszünk valamennyien, és hogy örömmel kell magunkat neki alárendelnünk, és ennek az egykor oly drága, de most oly szánalmas teremtésnek a kedvéért, a ki azonban valamikor épp úgy duzzadt az élettől, mint mi, erőt kell venni magunkon. Memento mori, - mondották ezek a néma pillantások.
+
+Ezt csak az egészen rossz és ostoba emberek, meg az apró gyerekek nem értették meg a háziak közül, és ezek idegenkedtek is tőle.
+
+
+
+XIII.
+
+Mikor Pierre a feleségével a fogadó-szobába lépett, az öreg asszony megint éppen abban a megszokott állapotban volt, a mikor szükségét érezte a grand patience-al együtt járó szellemi munkának s éppen azért, bár most is elmondotta azokat a jól ösmert szavakat, a melyeket Pierre meg a fia visszaérkezésekor rendszerint el szokott mondani: "Ideje, ideje volt már, kedvesem; nagyon türelmetlenül vártunk. No de hála Istennek". Az ajándékok átadásakor pedig más megszokott szavakat darált le: "Ez, lelkem, igazán nem volt drága. Köszönöm, hogy rólam, öreg asszonyról is megemlékeztél..." - nyilvánvaló volt, hogy Pierre érkezése ebben a pillanatban kellemetlen volt neki, mert elterelte a figyelmét a még be nem fejezett patience-tól. Előbb befejezte hát a patience-t s csak azután nyúlt hozzá az ajándékokhoz. Az ajándékok, a kártyái számára egy gyönyörű tokból, egy világoskék, födeles sévres-i csészéből, a melyet pásztorleányok képe ékesített, és egy, a gróf arczképével díszített arany burnót-szelenczéből állottak, a melyet Pierre Péterváron egy miniaturistánál csináltatott. (A grófné erre már régóta vágyódott.) Most nem akart sírni, és így közönyösen nézte az arczképet, s inkább a kártya-tokkal foglalkozott.
+
+- Nagyon köszönöm, lelkem, igazán nagy örömet szereztél nekem, - mondotta, mint a hogy' mindig szokta. - De a legjobb mégis csak az, hogy magad is megjöttél. Mert az már igazán hallatlan, meg is pirongathatnád érte a feleségedet. Micsoda dolog az? Ha nem vagy itt, olyan ám az, mint az őrült. Se lát, se hall, - mondotta. - Nézd csak, Timofejevna Anna, - tette hozzá, - milyen szép kis tokocskát hozott nekünk az én fiacskám.
+
+Bjelova nyakra-főre dicsérte az ajándékokat és el volt ragadtatva a ruhaszövete által.
+
+Ámbár Pierre, Natasa, Nikolaj, Marja grófné és Deniszov sok olyasmit szerettek volna egymással megbeszélni, a miről a grófné előtt nem szólhattak, nem azért, mintha titkolni akarták volna előtte, hanem azért, mert sok tekintetben annyira elmaradott volt, hogy ha valamiről elkezdtek volna előtte beszélni, úgy előbb az ő fonák kérdéseire kellett volna megfelelni, és újra el kellett volna mondani olyasmiket, a miket már százszor is elmondottak neki, hogy ez meghalt, az megházasodott, a mire ő már persze nem emlékezett, azért, szokás szerint leültek a fogadó-szobában a tea-asztal mellé, és Pierre hűségesen megfelelt a grófné fölösleges és senkit sem érdeklő kérdéseire, elmondta, hogy Vaszilij herczeg megöregedett, hogy Alexejevna Marja grófnő az üdvözletét küldi stb...
+
+Ilyen, senkit sem érdeklő, de azért elkerülhetetlen társalgás folyt a teázás egész ideje alatt. Teához a körül a kerek asztal körül, a melyen a szamovár duruzsolt, s a mely mellett Szonya ült, a család összes felnőtt tagjai összeverődtek. A gyerekek, a nevelők és a nevelőnők már előbb megteáztak, s behallatszott a hangjuk a szomszéd pamlagos szobából. Az asztalnál mindenki a szokott helyén ült: Nikolaj odahúzódott a kályha mellé egy kis asztalkához, a melyen neki a teát fölszolgálták. Milka, a vén agár, az első Milka leánya, teljesen ősz pofával, a melyből nagy, fekete szemei csak még jobban kidülledtek, ott hevert mellette egy karosszéken. Deniszov, a kinek göndör haja, bajusza és pofaszakálla szintén már erősen deresedett, kigombolt tábornoki kabátban Marja grófné mellett ült. Pierre a felesége és az öreg grófné mellett foglalt helyet. Olyasmiről beszélt, a miről tudta, hogy a grófnét érdekli, s a mit meg is érthet. Olyan külső, társadalmi eseményekről, olyan emberekről beszélt, a kik valamikor, mint kortársak, a grófné társaságához tartoztak, a kik valamikor egy valóságos és külön kört képeztek, de a kik most legnagyobbrészt épp úgy ki voltak dobva a világba, mint ő, és utolsó kalászait szedegették össze annak, a mit életükben vetettek. De az öreg grófné kizárólag ezeket a kortársait tartotta komolyan számbavehető és valóságos világnak. Natasa Pierre élénkségén látta, hogy érdekes volt az utazása, hogy sok mindenfélét szeretett volna elbeszélni, de a grófné jelenlétében nem mert belekapni. Deniszov, a ki nem tartozott a családhoz, és így nem értette Pierre tartózkodását, és még hozzá, mint a féle elégedetlen ember, nagyon érdeklődött az iránt, mi történik Péterváron, szüntelenül próbálta Pierre-t beugratni, s hol egy a Szemjonovszkij-ezredben legutóbb történt esemény, hol Arakcsejev, hol a bibliai társaság felől kérdezősködött tőle. Pierre olykor lépre ment és elkezdett beszélni, de Nikolaj és Natasa mindannyiszor visszazökkentették őt Ivan herczeg és Antonovna Marja grófné egészségi állapotának a kerékvágásába.
+
+- Nos, és Gosznevnek és Tatavinovnak azok az ostobaságai, - kérdezte Deniszov, - még egyve tavtanak?
+
+- Hogy tartanak-e? - kiáltott föl Pierre. - Jobban, mint valaha. A bibliai társaság ma annyi, mint akár a kormány.
+
+- Hát ez mi, mon cher ami? - kérdezte a grófné, miután megitta a teáját, és nyilván ürügyet keresett arra, hogy az evés után kissé bosszankodhassék. - Hogy' mondhatod azt, hogy akárcsak a kormány: ezt én nem értem.
+
+- Tudja, mama, - szólt közbe Nikolaj, a ki tudta, hogy' kell ezt a grófné nyelvére lefordítani, - Galiczyn N. A. herczeg alapított egy társaságot, és Pierre azt akarja ezzel mondani, hogy milyen hatalmas ez a társaság.
+
+- Arakcsejev és Galiczyn, - szólt Pierre óvatosan, - ezek ketten most a kormány. Még pedig milyen! Mindenben összeesküvést szimatolnak és mindentől félnek.
+
+- De hát Nikolajevics Alexander herczegnek vajjon mi a bűne? Hiszen ő rendkívül szeretetreméltó ember. Én akkoriban Antonovna Marjánál találkoztam vele, - mondotta a grófné sértődötten, és még jobban megsértődvén az által, hogy valamennyien hallgattak, így folytatta: - manapság már mindenki fölött pálczát törnek. Egy evangéliumi társaság, ugyan mi rossz van abban? - ezzel fölkelt (a többiek is fölkeltek mind) és szigorú arczczal betipegett a pamlagos szobába az ő asztalához.
+
+A beállott komor csönd közepett behallatszott a szomszéd szobából a gyerekek kaczagása és csacsogása. Nyilván valami örömteljes izgalom lett úrrá a gyermekek közt.
+
+- Kész, kész! - hallatszott ki a többi hang közül a kis Natasa örömteljes kiabálása. Pierre egy pillantást váltott Marja grófnéval és Nikolajjal (Natasát mindig látta) és boldogan elmosolyodott.
+
+- Lám, ez mégis csak a legszebb zene! - mondotta.
+
+- Makarovna Anna befejezett egy harisnyát, - jegyezte meg Marja grófné.
+
+- Oh, elmegyek és megnézem, - szólott Pierre és felugrott. - Te tudod, - mondotta s megállt az ajtóban, - hogy miért szeretem én annyira ezt a zenét, - ez a legelső jele annak, hogy rendben van minden. Ma is, a mint jövök hazafelé: minél jobban közeledem a házhoz, annál nagyobb félelem fog el. A mint belépek az előszobába, hallom, hogy Andrjusa teli torokkal kiabál; no, - gondolom, - akkor rendben van minden.
+
+- Ösmerem, én is ösmerem ezt az érzést, - tódította Nikolaj. - Én, sajnos, nem mehetek be, mert az a harisnya éppen az én számomra akar meglepetés lenni.
+
+Pierre bement a gyermekekhez, mire még hangosabbá lett a kaczagás és a kiabálás.
+
+- Nos, Makarovna Anna, - hallatszott Pierre hangja, - gyere csak ide a középre, és a vezényszóra, - egy, kettő, és mikor azt mondom három, ideállasz majd szépen. Vigyázz! Nos tehát, egy, kettő... - szólott Pierre hangja; hallgatás következett. - Három! - és a gyerekhangok ujjongó lármája támadt föl a szobában.
+
+- Kettő, kettő! - kiabáltak a gyermekek.
+
+Két harisnyáról volt szó, a melyeket Makarovna Anna egy féltékenyen őrzött titok révén egyszerre kötött, és a melyeket, a mikor elkészültek, mindig ünnepélyesen vett szét a gyerekek jelenlétében.
+
+
+
+XIV.
+
+A gyerekek csakhamar ezután elkezdtek búcsúzkodni. Összecsókolóztak mindenkivel, a nevelők és nevelőnők meghajtották magukat és kimentek. Csak Desalle maradt ott a növendékével. De ez is suttogva hívta be a növendékét.
+
+- Nem, m-r Desalle, majd megkérem a nénit, hogy még maradhassak, - felelt szintén suttogva Bolkonszkij Nikolenyka.
+
+- Ma tante, engedje meg, hogy még maradhassak, - szólott Nikolenyka a nénjéhez lépve. - A kérés, az izgatottság és az elragadtatás kifejezése ült az arczán. Marja grófné rápillantott és odafordult Pierre-hez.
+
+- Mikor ön itt van, - nem tud megválni innen, - mondotta neki.
+
+- Majd leviszem én őt tüstént, m-r Desalle; Isten önnel, - mondotta Pierre kezet nyújtván neki, és mosolyogva Nikolenykához fordult: - Mi még jóformán alig láttuk egymást. - Mari, hogy' kezd hasonlítani hozzá, - tette hozzá Marja grófnéhoz fordulva.
+
+- Apára? - kérdezte a fiúcska, fülig elpirult és ujjongva csillogó szemeivel alulról fölfelé végignézett Pierre-en. Pierre bólintott a fejével és folytatta a gyermekek által megszakított elbeszélését. Marja grófné a kanavászon dolgozott; Natasa le nem vette a szemét az uráról. Nikolaj és Deniszov fölkeltek, pipát kértek, rágyújtottak, elfogadták Szonya kezéből a teát, a ki szomorúan és állhatatosan ült a szamovár mellett, és faggatták Pierre-t. A göndörfürtös, beteges kinézésű fiúcska, az ő ragyogó szemeivel, észrevétlenül meghúzta magát egy szögletben, s csak lehajtott gallérja alól kinyúló göndör fejét forgatta arrafelé, a hol Pierre ült; olykor-olykor összerezzent, valamit motyogott magában, és szemlátomást valami új és erőteljes érzés hatása alatt állott.
+
+A társalgás azok körül a legmagasabb kormánykörökből kiszivárgott pletykák körül forgott, a melyekben az emberek legnagyobb része rendesen a belső politika legfontosabb érdekét látja. Deniszov, a ki az ő szolgálatbeli kudarczai révén elégedetlen volt a kormánynyal, örömmel hallotta mindazt a sok ostobaságot, a mit most, - az ő nézete szerint, - Péterváron csináltak, s erőteljes és csípős kifejezésekkel tette meg az észrevételeit Pierre szavaira.
+
+- Annakelőtte németnek kellett lenni, most pedig úgy kell tánczolni, a mint Tatavinova és m-me Kvjudnev fütyölnek... és a szent könyveket kell olvasni. Oh! Vájuk kellene eveszteni megint a mi devék Bonapavténkat. Hejh, beh kivevne a fejükből minden bolondságot. Ugyan micsoda gondolat annak a Schwavz-nak adni a Szemjonovszkij-ezvedet? - kiáltott föl.
+
+Nikolaj, bár nem volt meg benne az a vágy, mint Deniszovban, hogy mindent rossznak találjon, szintén nagyon érdemes és fontos dolognak tartotta a kormány cselekedeteinek a bírálatát, és az, hogy Á-t kinevezték miniszternek, B-t pedig főkormányzónak, és hogy a császár ezt mondta, a miniszter meg azt, nagyon jelentős dolognak látszott előtte. És így szükségesnek tartván, hogy mindezek iránt érdeklődjék, Pierre-t alaposan kikérdezte. Ennek a két embernek a kérdezősködései révén sehogy' se tudott kizökkenni a társalgás a magasabb kormányköröknek eme pletykái közül.
+
+De Natasa, a ki ösmerte az urának minden szokását és gondolatát, látta, hogy Pierre már régóta szerette volna, de nem tudta a társalgást más irányba terelni, és benső gondolatát, ugyanazt, a miért elutazott Pétervárra, hogy új barátjával, Fedor herczeggel tanácskozzék, kimondani, s így Natasa azzal a kérdéssel: hogy' áll a dolga Fedor herczeggel? - megpróbált rajta segíteni.
+
+- Miről van szó? - kérdezte Nikolaj.
+
+- Mindig csak egy és ugyanarról, - szólott Pierre és körülnézett. - Mindenki látja, hogy olyan rosszul mennek a dolgok, hogy ez így nem maradhat tovább, és hogy minden tisztességes embernek kötelessége ennek teljes erővel ellenszegülni.
+
+- De hát mit tehetnek a tisztességes emberek? - kérdezte Nikolaj, könnyedén összeránczolva a homlokát, - mit tehetnek?
+
+- Mit tehetnek, hát...
+
+- Gyerünk be a dolgozó-szobába, - mondotta Nikolaj.
+
+Natasa, a ki már régen várta, hogy szoptatni hívják, meghallván a dada hívását, bement a gyermekszobába. Marja grófné is vele tartott. Az urak bevonultak a dolgozó-szobába, és Bolkonszkij Nikolenyka, a nélkül, hogy a bácsikája észrevette volna, szintén utánuk sompolygott, és meghúzódott az árnyékban az ablaknál az íróasztal mellett.
+
+- Nos, mit akav hát tenni? - kérdezte Deniszov.
+
+- Örökké csak ábrándozik, - szólott Nikolaj.
+
+- Hogy mit? - szólalt meg Pierre a nélkül, hogy leült volna s hol föl és alá járt a szobában, hol megállott, miközben gyors taglejtésekkel kísérte a beszédét. - Ime, hogy mit. Péterváron a helyzet most a következő: a császár nem törődik semmivel. Teljesen átengedte magát annak a mysticizmusnak (a mysticizmust Pierre senkinek sem bocsátotta meg). Ő csak a nyugalmat keresi, és ezt a nyugalmat csak azok a hitetlen és lelkiösmeretlen emberek adhatják meg neki, a kik mindennek a nyakát akarják szegni. Magniczkij, Arakcsejev és tutti quanti... Azt csak belátod, hogy ha te magad nem foglalkoznál a gazdasággal, hanem csak nyugalom után áhítoznál, minél keményebb volna a felügyelőd, annál hamarább czélt érnél, - fordult oda Nikolajhoz.
+
+- Nos, és miért mondod ezt nekem! - szólott Nikolaj.
+
+- Mert e mellett pusztulásnak indul minden. A törvényszékek tele vannak lopással, a hadseregben a bot lett az úr: gyakorlatokkal és kitelepítésekkel gyötrik a népet, fojtogatják a fölvilágosodást. A mi csak fiatal és becsületes, azt romlásba kergetik! Mindenki látja, hogy ez így nem tarthat tovább. Minden húr túl van feszítve, és föltétlenül elpattan, - mondotta Pierre (azóta, hogy a világon kormányok vannak, mindig így beszélnek azok az emberek, a kik egy-egy kormány működésébe bepillanthatnak). - Azt az egyet megmondtam nekik Péterváron...
+
+- Kinek? - kérdezte Deniszov.
+
+- Hiszen jól tudják, hogy kinek, - szólott Pierre, jelentőségteljes pillantást vetve maga körül, - Fedor herczegnek és a többieknek. Buzgólkodni a fölvilágosítás és a jótékonyság érdekében, - ez mind szép és jó. Gyönyörű czél ez is; de a mostani viszonyok közt másra van szükség.
+
+Nikolaj ekkor észrevette, hogy az unokaöcscse is ott van a szobában. Elkomolyodott az arcza, odament hozzá.
+
+- Mit keresel te itt?
+
+- Mit? Ugyan hadd el, - mondotta Pierre és megfogván Nikolaj kezét, így folytatta: - ez mind kevés, mondom; most másra van szükség. Mikor önök állanak és lesik, mikor pattan el ez a túlfeszített húr; mikor mindenki az elodázhatatlan átalakulást várja, akkor minél nagyobb számmal és minél sűrűbben össze kell fogózni a népnek, hogy elhárítsa az általános katasztrófát. Minden, a mi csak fiatal és erős, oda húzódik és elzüllik. Az egyiket az aranyak csábítják el, a másikat a tisztességek, a harmadikat a hiúság, a pénz, és egyszerre átcsapnak a másik táborba. Független és szabad emberek, mint ön és én, nem is igen vannak már. Én csak azt mondom: ki kell szélesíteni a társadalom körét; a Mot d'ordre ez: ne csak erény, hanem függetlenség és tevékenység is legyen.
+
+Nikolaj nem törődvén többé az unokaöcscsével, bosszúsan előrehúzott egy karosszéket, beleült, és a mint Pierre-t hallgatta, elégedetlenül köhécselt és mind jobban és jobban elkomolyodott.
+
+- De miféle czélra irányuljon az a tevékenység? - kiáltott föl. - És milyen viszonyba akartok lépni a kormánynyal?
+
+- Segítőtársaivá akarunk szegődni. A társaságnak, a mint a kormány engedélyezi, nem kell többé titkosnak lennie. És ez a társaság nemcsak, hogy nincs ellenséges indulattal a kormány iránt, sőt az igazi konzervativek társasága. A szó legszorosabb értelmében: a gentlemanek társasága. Mi csak azért nyujtunk egymásnak kezet, hogy megakadályozzuk azt, hogy esetleg eljöjjön Pugacsov és lemészárolja a gyermekeinket, vagy hogy Arakcsejev engem vagy téged valami katonai telepre internáljon, a mi összefogózásunknak egyetlen czélja a közbiztonság és a közjó.
+
+- Igen ám, de ez a társaság titkos társaság és következésképpen ellenséges indulatú és káros, a mely csak rosszat hozhat létre.
+
+- Miért? Talán bizony a Tugendbund, mely megmentette Európát (akkoriban még nem merték azt hinni, hogy Oroszország mentette meg Európát), csinált valami károsat? A Tugendbund - az az erények szövetsége, ez maga a szeretet, a kölcsönös támogatás, ez az, a mit Krisztus a keresztfáról hirdetett...
+
+Natasa, a ki a beszélgetés kellő közepén lépett a szobába, örömmel nézte az urát. Nem annak örült, a mit beszélt. Ez tán nem is érdekelte őt, mert úgy tetszett neki, hogy mindez roppant egyszerű s hogy ő mindezt már régóta tudja, (azért tetszett így neki, mert mindazt ösmerte, a miből ez fakadt, ösmerte Pierre lelkét), de örült, a mint elnézte élénk és lelkes alakját.
+
+De még örömteljesebb lelkesedéssel nézett Pierre-re a mindenki által elfelejtett fiúcska, az ő vékony nyakával, mely a lehajlott gallérja közül kinyúlt. Szinte perzselte a szívét Pierre minden szava, és ujjainak ideges mozdulataival, a nélkül, hogy maga is észrevette volna, összetördöste a pecsétviaszt és a tollakat, melyek ott az asztalon, a keze ügyébe estek.
+
+- A német Tugendbund éppenséggel nem az volt, a minek te tartod, majd én megmondom neked mi volt az, és mi volna az, a mit én ajánlok.
+
+- No lelkem, az ilyen Tugendbund jó lehetett a kolbászfalóknak, de én bizony nem évtem és beszélni sem akavok vóla, - hallatszott Deniszov erőteljes és határozott hangja. - Mindez utálatos, és gyalázatos, azt megengedem, de a Tugendbund-ot ezévt még sem évtem és magát ezt a szót se szevetem: Je suis vot'e homme! Pierre elmosolyodott, Natasa elnevette magát, de Nikolaj még jobban összehúzta a szemöldökeit és elkezdte bizonyítgatni Pierre előtt, hogy szó sincsen semmiféle átalakulásról, s hogy mindez csak az ő képzeletének a szüleménye. Pierre az ellenkezőt bizonyítgatta, és miután az ő szellemi képességei erősebbek és gyorsabbak voltak, Nikolaj érezte, hogy le van győzve. Ez még jobban bosszantotta, mert nem ugyan az okoskodás, de ennél valami sokkal erőteljesebb folyamat révén, a lelke fenekén meg volt győződve a maga nézetének a helyességéről.
+
+- Ide hallgass, mit mondok neked, - szólalt meg és fölkelt. Ideges mozdulattal le akarta állítani a pipáját a szögletbe, de végre is csak úgy odalökte. - Bizonyítani persze nem tudom. Te azt mondod, hogy nálunk gyalázatosan megy minden s hogy átalakulások vannak küszöbön; én azt nem látom; de te azt mondod, hogy a fogadkozás banális dolog, én meg erre azt mondom neked: jól tudod, hogy te legjobb barátom vagy nekem, de ha valami titkos társaságot alapítanál és elkezdenél a kormány ellen dolgozni, annyit tudok, hogy bármilyen volna is az a kormány, én kötelességemnek tartanám, hogy neki engedelmeskedjem. És ha Arakcsejev azt parancsolná nekem, hogy egy századdal rohanjalak meg benneteket és vágjak közétek, - egy pillanatig se haboznám és mennék. Gondolj ezek után, a mit akarsz.
+
+Ezek után a szavak után kínos hallgatás következett. Natasa szólalt meg elsőnek, védelmébe vette az urát és rátámadt a bátyjára. A védelme gyönge volt és ügyetlen, de a czélját azért elérte. A társalgás újra megindult, de többé nem abban a kellemetlen és ellenséges modorban, a melyben Nikolaj utolsó szavait mondta.
+
+Mikor valamennyien fölkeltek, hogy vacsorához menjenek, Bolkonszkij Nikolenyka sáppadtan, csillogó és sugárzó szemekkel odament Pierre-hez.
+
+- Pierre bácsi... maga... nem... Ha a papa élne, vajjon egyetértene magával? - kérdezte.
+
+Pierre egyszeriben megértette, hogy az érzés és a gondolat milyen különös független, szövevényes és erőteljes munkájának kellett végbemennie az iménti beszélgetés alatt ennek a fiúnak a lelkében, s visszaidézvén az emlékezetébe mindazt, a mit mondott, bosszankodni kezdett azon, hogy a fiú ezt mind hallotta. De azért mégis csak felelnie kellett neki.
+
+- Én azt hiszem, hogy igen, - mondotta kelletlenül és kiment a szobából.
+
+A fiúcska lehorgasztotta a fejét, s mintha csak akkor vette volna észre először, hogy mit művelt azon az asztalon. Elpirult és odament Nikolajhoz.
+
+- Bácsi, bocsáss meg, ezt én csináltam - véletlenül, - mondotta és rámutatott az összetördelt pecsétviaszkra és tollakra.
+
+Nikolaj bosszúsan összerezzent.
+
+- Jól van, jól, - mondotta, s a pecsétviaszt meg a tollakat ledobta az asztal alá. És szemlátomást csak nagynehezen birván föltámadó haragjával, elfordult tőle.
+
+- Neked egyáltaljában nem is lett volna szabad itt lenned, - mondotta.
+
+
+
+XV.
+
+Vacsoránál már nem beszéltek többé politikáról és társaságokról, hanem ellenkezőleg, Deniszov kezdéséből Nikolaj nagy megelégedésére fölelevenítették az 1812. év emlékeit, a melyeknek az elbeszélése közben Pierre olyan kedves és mulatságos tudott lenni. És a rokonok a legkedélyesebb hangulatban oszlottak szét.
+
+Mikor Nikolaj vacsora után a dolgozó-szobájában levetkezett és kiadván a parancsokat reá várakozó intézőjének, hálóköntösben bement a hálószobába, a feleségét még ott találta az íróasztal mellett, a hol valamit írt.
+
+- Mit írsz, Mari? - kérdezte Nikolaj. Marja grófné elpirult. Félt, hogy az ura se megérteni, se helyeselni nem fogja azt, a mit írt.
+
+Szerette volna eltitkolni előtte, a mit írt, de egyúttal örült, hogy rajtakapta, s hogy most el kell neki mondani mindent.
+
+- A naplóm, Nicolas, - mondotta és átnyújtotta neki azt a kis füzetet, mely tele volt az ő határozott és nagybetűs kezeírásával.
+
+- A naplód?... - szólott Nikolaj a gúny valamelyes árnyalatával és kezébe vette a füzetet. Francziául volt írva:
+
+    "December 4-ike. Andrjusa (az idősebb fia) ma, mikor fölébredt, nem akart felöltözni, és m-lle Louise elküldött értem. Rájött a szeszély és a makacsság. Megpróbáltam megfenyegetni, de erre még dühösebb lett. Ekkor fogtam magamat és otthagytam őt s a dadával hozzáláttam a többi gyerekekhez, neki meg azt mondtam, hogy nem szeretem. Jó darabig hallgatott, mintha csodálkozott volna; később egy ingben odaugrott hozzám és olyan keservesen elkezdett zokogni, hogy sokáig nem tudtam lecsillapítani. Látszott rajta, hogy az bántja legjobban, hogy engem megkeserített; mikor aztán este megint adtam neki czédulát, újra keservesen elkezdett sírni és össze-vissza csókolt. Gyöngédséggel mindent el lehet érni vele".
+
+- Mi az a czédula? - kérdezte Nikolaj.
+
+- Az idősebbeknek esténkint czédulát szoktam adni arról, hogy hogy' viselték magukat.
+
+Nikolaj belenézett a rámeresztett sugárzó szemekbe és tovább lapozgatta és olvasgatta a füzetet. A naplóban minden fel volt jegyezve a gyerekek életéből, a mi csak az anya előtt figyelemreméltónak látszott, a mennyiben bepillantást engedett a gyermekek jellemébe, vagy a nevelés módszereire vonatkozó általános gondolatokat ébresztett benne. Legtöbbnyire jelentéktelen apróságok voltak benne, de sem az anya, sem pedig az apa előtt - most, a mikor először olvasta ezt a gyerekes naplót, - nem látszottak olyanoknak.
+
+December ötödikéről ez volt bele írva:
+
+    "Mitya az asztalnál csintalankodott. A papa megtiltotta, hogy pástétomot kapjon. Nem is kapott; de olyan keservesen és mohón nézte a többieket, mialatt ettek. Én az hiszem, hogy az, ha az ember büntetésből nem ad édességet a gyermekeknek, csak fokozza bennük a mohóságot. Ezt meg kell mondani Nicolas-nak".
+
+Nikolaj félretette a füzetet és ránézett a feleségére. Sugárzó szemei kérdőleg néztek rá (vajjon helyesli-e a naplót vagy sem). De semmi kétség se lehetett az iránt, hogy Nikolaj a naplót nem csak hogy helyeselte, sőt valósággal el volt ragadtatva a feleségétől.
+
+"Lehet, hogy tán' nem kellett volna olyan aprólékosan csinálni a dolgot, lehet, hogy egyáltalában nem is volt rá szükség", - gondolta Nikolaj, de azért az a szüntelen és örökös lelki éberség, melynek egyetlen czélja gyermekeinek az erkölcsi java volt, mégis elragadta őt. Ha Nikolaj tiszta tudatára ébredhetett volna a maga érzésének, azt találta volna, hogy a felesége iránt érzett állhatatos, gyöngéd és büszke szerelmének legfőbb alapja az ő lélekteljessége, és ama magasztos és Nikolaj előtt szinte megfoghatatlan világ iránt való bámulatnak az érzése volt, a melyben a felesége állandóan élt.
+
+A lelki dolgokban való semmiségének a tudatában büszke volt rá, hogy a felesége olyan okos és olyan jó, s így annál inkább örült annak, hogy a felesége a lelkével nemcsak hogy az övé, de a saját lényének is úgyszólván egy része.
+
+- Nagyon, de nagyon helyesnek tartom, kedvesem, - mondotta jelentőségteljes arczczal. És rövid hallgatás után hozzátette: - de én ma csúnyán viseltem magamat! Te nem voltál ott a dolgozó-szobában. Összetűztünk Pierre-el s én heveskedtem. De igazán nem csoda. Olyan az az ember, mint egy gyerek. Igazán nem tudom, mi lenne belőle, ha Natasa nem tartaná kissé féken. Nem is képzeled, miért járt Péterváron?... Csináltak ott valami...
+
+- Igen, tudom, - szólott Marja grófné. - Natasa már elmondta.
+
+- Nos tehát tudod, - folytatta Nikolaj, a vitára való puszta visszaemlékezéstől is fölpattanva: - El akarja velem hitetni, hogy minden tisztességes embernek kötelessége a kormány ellen dolgozni, mikor esküje és kötelessége... Csak azt sajnálom, hogy nem voltál ott. Erre aztán valamennyien megrohantak, Deniszov is, Natasa is... Natasa igazán nevetséges. Hiszen tudod mennyire papucs alatt tartja őt, de a mint eszmecserére kerül a dolog, - neki nem lévén szavai - elkezd az ő nyelvén beszélni, - tette hozzá Nikolaj, átengedvén magát annak az ellenállhatatlan törekvésnek, mely az embert arra csábítja, hogy még a hozzá legközelebb álló és legkedvesebb embereiről is ítéletet mondjon. Nikolaj megfeledkezett róla, hogy azt, a mit ő Natasáról mondott, a feleségéhez való viszonya tekintetében, szóról-szóra el lehetett volna mondani róla is.
+
+- Igen, ezt magam is észrevettem, - mondotta Marja grófné.
+
+- Mikor azt mondtam neki, hogy a kötelesség és az eskü mindenek fölött áll, elkezdett nekem az Isten tudja mit bizonyítgatni. Kár, hogy nem voltál ott, kíváncsi vagyok, mit szóltál volna?
+
+- Szerintem, neked teljesen igazad van. Meg is mondtam Natasának. Pierre azt mondja, hogy mindenki szenved, elzüllik, s hogy kötelességünk embertársainkon segíteni. Ebben persze igaza van, - mondotta Marja grófné, - de elfelejti, hogy nekünk sokkal előbbrevaló kötelességeink is vannak, a melyeket Isten maga rótt ránk, s hogy mi magunkat koczkára tehetjük ugyan, de a gyermekeinket nem.
+
+- No lásd, én is csak ugyanezt mondtam neki, - kapta föl Nikolaj, a kinek csakugyan úgy tetszett, hogy ő is ugyanezt mondotta. - De ők csak hajtogatták a magukét az emberbaráti szeretetről és kereszténységről, s mindezt Nikolenyka előtt, a ki szintén belopózott a dolgozó-szobába s ott összetördösött mindent.
+
+- Jaj, Nicolas, tudod-e, hogy sokszor aggódom Nikolenykáért, - mondotta Marja grófné. - Olyan rendkívüli egy fiú ez. És én félek, hogy az enyémek mellett megfeledkezem róla. Nálunk mindenkinek vannak gyermekei, rokonai; neki senkije sincs. Mindig csak egyedül van a gondolataival.
+
+- No, azt hiszem, hogy ő miatta nincs okod szemrehányásokat tenni magadnak. A mit csak a leggyöngédebb anya megtehet a saját gyerekéért, azt te megtetted és meg is teszed érte. És ennek én persze csak örülök. Nagyon, de nagyon derék fiú. Ma szinte magánkívül hallgatta Pierre-t. És képzeld csak, mikor lemegyünk a vacsorához és szétnézek, látom, hogy ízzé-porrá zúzott mindent az asztalomon, de tüstént be is vallotta. Soha nem tapasztaltam, hogy ne mondott volna igazat. Pompás, pompás egy fiú! - ismételte Nikolaj, a ki a lelke fenekén nem igen szerette Nikolenykát, de a kit azért mégis pompás fiúnak tartott.
+
+- Azért még se vagyok az, a mi az anyja, - mondotta Marja grófné, - érzem, hogy nem vagyok az, s ez gyötör. Nagyszerű fiú, de én mindig féltem, rettenetesen féltem. - Jó lesz neki egy kis társaság.
+
+- No hiszen, nem tart már soká, mert a nyáron elviszem Pétervárra, - mondotta Nikolaj.
+
+- Bizony, Pierre mindig ábrándozó volt és az is marad, - folytatta a dolgozó-szobában lefolyt beszélgetésre visszatérve, mely úgy látszott izgatta őt. - Node mi közöm volt nekem mindehhez, - hogy Arakcsejev meg a többiek milyen emberek, - mi közöm volt nekem mindehhez akkor, a mikor megnősültem és annyi volt az adósságom, hogy majdnem börtönbe kerültem, és ott volt az anyám, a ki ezt nem nézhette és nem is értette. Aztán jöttél te, a gyerekek, a gondok. Talán bizony a magam kedvéért eszem magamat reggeltől estig a dolgaimmal s az irodáimban. Nem, én tudom, hogy dolgoznom kell, hogy megnyugtassam az anyámat, megfizessek néked, s a gyerekeket ne hagyjam olyan koldusszegényen, a milyen én voltam.
+
+Marja grófné szerette volna megmondani neki, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hogy nagyon is nagy fontosságot tulajdonít ezeknek az ügyek-nek, de tudta, hogy ez fölösleges és hiábavaló volna. Csak fogta a kezét és megcsókolta. A feleségének ezt a cselekedetét ő úgy fogta föl, mint gondolatainak a helyeslését, és rövid gondolkodás után megint hangosan fűzte tovább a gondolatait.
+
+- Tudod-e, Mari, - mondotta, - ma megjött Mitrofanycs Ilya (ez volt a jószágigazgatója) a tambovi jószágról, és azt mesélte, hogy az erdőért már hajlandók a nyolczvanezeret is megadni. - És Nikolaj élénk arczczal kezdett beszélni annak a lehetőségéről, hogy nagyon rövid időn belül már visszavásárolhatják Otradnoe-t. - Még csak vagy tíz esztendőcskét ha élek... pompás helyzetben hagyhatom hátra a gyerekeket.
+
+Marja grófnő csak hallgatta az urát, és mindent megértett, a mit csak mondott. Tudta, hogy a mikor így hangosan gondolkozott, olykor meg szokta kérdezni tőle, vajjon mit mondott, és bosszankodott, ha azt látta, hogy másfelé gondolt. De ez persze nagy megerőltetésébe került, mert az, a mit mondott, teljességgel nem érdekelte őt. Ránézett és bár nem gondolt másra, de egészen mást érzett. Alázatos, gyöngéd szerelmet érzett ez iránt az ember iránt, a ki soha se fogja megérteni mindazt, a mit ő megértett, és éppen ezért tán még jobban, a szenvedélyes gyöngédség bizonyos árnyalatával szerette őt. Ezen az érzésen kívül, mely őt teljesen lefoglalta és megakadályozta abban, hogy az ura terveinek a részleteibe behatoljon, még olyan gondolatok is megvillantak a fejében, melyek azzal, a mit mondott, semmi kapcsolatban sem állottak. Az unokaöcscséről gondolkozott (az urának az az elbeszélése, hogy milyen izgatott volt, mikor Pierre beszélt, nagyon meglepte őt) s finom és érzelgős természetének mindenféle vonásai bukkantak föl előtte; s mikor az unokaöcscsére gondolt, a gyerekei is eszébe jutottak. Nem hasonlította ugyan össze az unokaöcscsét a gyerekeivel, de irántuk való érzését fürkészte, és nagy szomorúságára úgy találta, hogy Nikolenyka iránt való érzéséből hiányzott valami.
+
+Olykor az a gondolata támadt, hogy tán a korkülönbség teszi ezt a különbséget; de azért érezte, hogy ebben ő is hibás, és megfogadta a lelkében, hogy megjavul és minden lehetőt el fog követni arra, hogy ebben az életben az urát is, a gyerekeit is, Nikolenykát is, és mindazokat, a kik hozzá közel állanak, úgy szeresse, mint a hogy' Krisztus szerette az emberiséget. Marja grófnő lelke mindig a végtelenség, az örökkévalóság és a tökéletesség felé tört és éppen azért soha nem is lehetett nyugodt. Kiült az arczára a nagy lelki szenvedések komor kifejezése, a melyek a testének is terhére voltak. Nikolaj ránézett. "Istenem! Mi lesz belőlünk, ha ő meg talál halni, a mi mindig eszembe jut, valahányszor ilyennek látom az arczát", - gondolta magában, és a szentkép elé állva, elkezdte mondani az esti imádságot.
+
+
+
+XVI.
+
+Natasa, mikor az urával egyedül maradt, szintén elkezdett vele beszélgetni, úgy, a hogy' csak a férj és feleség szoktak egymással beszélgetni, vagyis szokatlan biztossággal és gyorsasággal ösmervén föl és közölvén egymással a gondolataikat, még pedig a logika legelemibb törvényei ellenére, minden bírálat, minden okoskodás és mindennemű következtetések nélkül, valami egészen különös módon. Natasa már annyira megszokta volt, hogy ebben a modorban beszéljen az urával, hogy annak, hogy valami nincsen rendben köztük, az volt előtte a legbiztosabb jele, ha Pierre gondolatai logikusan követték egymást. Mikor elkezdett bizonyítgatni, elkezdett okoskodva és nyugodtan beszélni, és mikor ő, az ő példáján fölbuzdulva, elkezdte ugyanezt cselekedni, akkor már tudta, hogy a dolognak okvetetlenül valami pörpatvar lesz a vége.
+
+És éppen attól az időtől kezdve, a mikor egyedül maradtak, és Natasa tágra nyitott és boldog szemekkel csöndesen odament hozzá és egyszerre gyorsan megkapván a fejét, odaszorította a kebléhez és így szólt: "Most megint egészen, egészen az enyém vagy! Nem szabadulsz tőlem!" - éppen ettől az időtől kezdve kezdődött közöttük az, a logika minden törvényével már csak azért is homlokegyenest ellenkező társalgás, mert egy és ugyanabban az időben egymástól teljesen elütő tárgyakról beszélgettek. De ez a mindenféléről egyidejűleg való társalgás nemcsak hogy nem zavarta a megértés tisztaságát, sőt ellenkezőleg, legbiztosabb jele volt annak, hogy tökéletesen értik egymást.
+
+Valamint az álomban minden helytelen, esztelen és ellentmondó szokott lenni az érzést kivéve, mely az álmot irányítja, ebben a gondolkodás minden törvényével ellenkező szellemű közlekedésben is nem a szavak voltak következetesek és világosak, hanem csak az az érzés, mely őket irányította.
+
+Natasa beszélt Pierrenek a bátyja életmódjáról, arról, hogy mennyit szenvedett és mennyire szinte nem is élt az ura távollétében, valamint arról, hogy azóta még jobban megszerette Marit, a ki minden tekintetben külömb, mint ő. Natasa, a mikor ezt mondotta, teljes őszinteséggel bevallotta, hogy tisztában van Mari fölényével, de egyúttal azt kívánta Pierre-től, hogy ő azért mégis többre becsülje őt, mint Marit, és a többi asszonyokat mind, és hogy ezt most, különösen az után, hogy Péterváron megint tömérdek asszonyt látott, újra megismételje előtte.
+
+Pierre, Natasa szavaira felelve, elmondotta neki, milyen kiállhatatlan volt neki Péterváron hölgyek társaságában azt a sok ebédet és vacsorát végigenni.
+
+- Teljesen kijöttem a hölgyekkel való társalgásból, - mondotta, - s a szó szoros értelmében unatkoztam. Különösen, mikor annyira el voltam foglalva.
+
+Natasa merően nézett rá, és így folytatta:
+
+- Mari olyan pompás teremtés! - mondotta. - Hogy' meg tudja érteni a gyerekeket. Mintha belelátna a lelkükbe. Tegnap például Mityenka elkezdett szeszélyeskedni...
+
+- De hogy' hasonlít az apjához, - szúrta közbe Pierre.
+
+Natasa megértette, hogy az ura miért tette ezt az észrevételt a Mityenka és Nikolaj közt való hasonlatosságról: kellemetlen volt neki visszaemlékezni a sógorával lefolyt vitára, és szerette volna erről Natasa véleményét hallani.
+
+- Nikolenykának meg van az a gyöngéje, hogy olyasmivel, a mit nem mindenki tart helyesnek, a világért se tud egyetérteni. De én értelek, te meg éppen azt becsülöd csak, ha módodban van ouvrir une carrière, - mondotta, ismételvén azokat a szavakat, a melyeket Pierre-től egyszer hallott.
+
+- Nem, a fődolog az, hogy Nikolaj szemeiben, - mondotta Pierre, - a gondolatok és okoskodások - szórakozás, szinte puszta időtöltés. Lám, ő például könyvtárt gyűjt és szabályul állította föl magának, hogy addig nem vásárol új könyvet, míg a régieket, - akár Sismondi, akár Rousseau, akár Montesquieu, - el nem olvasta, - tette hozzá Pierre mosolyogva. - Hiszen te tudod, hogy én őt mennyire... - kezdte el, enyhíteni akarván a szavait; de Natasa közbevágott, értésére akarván adni, hogy erre nincsen szükség.
+
+- Tehát te azt mondod, hogy nála a gondolatok puszta szórakozás...
+
+- Igen, nálam pedig minden egyéb, - szórakozás. Én Péterváron egész idő alatt, mintha csak álmomba láttam volna mindenkit. Mikor engem valami gondolat foglalkoztat, akkor én előttem minden egyéb csak szórakozás.
+
+- Jaj beh sajnálom, hogy nem láttam, hogy' üdvözöltétek egymást a gyerekekkel, - mondotta Natasa. - Melyik örült legjobban? Alkalmasint Liza?
+
+- Igen, - mondotta Pierre és folytatta azt, a mi őt foglalkoztatta. - Nikolaj azt mondja, nem kell gondolkoznunk. De erre én képtelen vagyok. Arról nem is szólok, hogy Péterváron éreztem (s ezt neked megmondhatom), hogy nélkülem széthullanék minden és mindenki a maga útján haladna tovább. De nekem sikerült valamennyiüket egyesíteni, aztán meg az én eszmém olyan egyszerű és világos. Lám, én nem mondtam azt, hogy nekünk ellene kell dolgoznunk ennek vagy ennek. Mi tévedhetünk is. Hanem én azt mondom: fogjatok kezet mindazok, a kik szeretitek a jót, és legyen zászlótok a tevékeny erény. Szergej herczeg pompás és okos ember.
+
+Natasa nem kételkedett volna abban, hogy Pierre eszméje nagy eszme, csak egy dolog ejtette zavarba. Ez pedig az volt, hogy Pierre az ő ura. "Lehetséges az, hogy egy ilyen, a társaságra nézve fontos és szükséges ember, - egyúttal az én uram? Hogy' történhetett ez?" - Szerette volna közölni vele ezt a kétséget. - "Vajjon, kik azok az emberek, a kik eldönthetnék azt, hogy ő csakugyan annyival okosabb a többieknél", - kérdezte magában, és felsorolta képzeletében azokat az embereket, a kiket Pierre különösen tisztelt. A beszédéből ítélve, senkit annyira nem becsült, mint Karataev Platont.
+
+- Tudod, kire gondoltam most? - kérdezte, - Karataev Platonra. Ő, vajjon mit gondolsz, egyetértene-e veled?
+
+Pierre legkevésbbé se csodálkozott ezen a kérdésen. Megértette a feleségének a gondolatmenetét.
+
+- Karataev Platon? - kérdezte és eltünődött, szemlátomást buzgón iparkodván elképzelni Karatajevnek erről a tárgyról való véleményét. - Ő nem is értené meg, egyébiránt, lehet, hogy igen.
+
+- Én borzasztóan szeretlek téged! - mondotta egyszerre Natasa. - Borzasztóan! Rettenetesen!
+
+- Nem, nem értene velem egyet, - mondotta Pierre rövid gondolkodás után. - A mi tetszenék neki, az a mi családi életünk. Ő mindenben annyira vágyódott a szép, a boldogság, a nyugalom után, s én igaz büszkeséggel mutattam volna rá előtte magunkra. Te az elválást említetted. Nem is hiszed, milyen furcsán érzek én irántad az elválás után...
+
+- No tessék, még ez is... - szólalt meg Natasa.
+
+- Nem, nem úgy. Én soha sem szűnök meg téged szeretni. És még jobban szeretni, teljes lehetetlenség; de ez valami más... Hát igen... - nem fejezte be, mert egymással összevillant pillantásaik elmondták a többit.
+
+- Milyen badar beszéd az, - mondotta Natasa egyszerre, - hogy a mézeshetek s az első idő a legboldogabb. Ellenkezőleg, most a legjobb. Csak te ne mennél el soha. Emlékszel, hogy' összetűztünk. És mindig én voltam a hibás. Mindig csak én. És miért kaptunk össze, én már nem is emlékszem rá.
+
+- Mindig csak egyen, - szólalt Pierre mosolyogva, - a félték...
+
+- Hallgass, nem szenvedhetem, - kiáltott föl Natasa. S hideg és kaján fény villant meg a szemeiben. - Láttad őt? - tette hozzá rövid hallgatás után.
+
+- Nem, de ha láttam volna sem ösmertem volna meg.
+
+Elhallgattak.
+
+- Jaj, tudod-e? Mikor ott a dolgozó-szobában beszéltél, úgy elnéztelek, - szólalt meg Natasa, a ki szemlátomást iparkodott elhessegetni a közelgő felhőt. Úgy hasonlítasz ahhoz a fiúhoz, mint egyik vízcsepp a másikhoz. (Fiúnak nevezte a fiát.) De ideje, hogy bemenjek, hozzá... Elvonúlt... De sajnálok elmenni.
+
+Pár pillanatra... elhallgattak. Azután egy és ugyanabban az időben egymáshoz fordultak és elkezdtek valamit beszélgetni. Pierre önelégülten és elfogultan beszélt; Natasa, - csöndes és boldog mosolylyal. Mikor összeakadtak, mindaketten megállottak, hogy kitérjenek egymás elől.
+
+- Mit is akartál mondani? - beszélj, beszélj.
+
+- Nem, mondd meg csak te, én holmi ostobaságot, - szólott Natasa.
+
+Pierre elmondta azt, a mibe belekapott. Ez csak folytatása volt a Péterváron elért sikereiről tovább fűzött önelégült okoskodásainak. Ebben a pillanatban úgy tetszett neki, arra volt hivatva, hogy új irányt szabjon az orosz társadalomnak és az egész világnak.
+
+- Én csak azt akartam mondani, hogy mindazok az eszmék, a melyeknek óriási következményei vannak, mindig egyszerűek. Az én eszmém abban csúcsosodik ki, hogy ha a bűnös emberek szövetségben vannak egymással és erőt alkotnak, úgy a becsületes embereknek is csak ugyanezt kell cselekedniök. Lám, milyen egyszerű ez.
+
+- Igen.
+
+- Hát te mit akartál mondani?
+
+- Semmit, ostobaságokat.
+
+- Nem, de mégis.
+
+- Semmi, ostobaság, - mondotta Natasa még derültebb mosolylyal; - csak Petyáról akartam valamit mondani: ma bejött a dada, hogy elhívja őt tőlem, ő elmosolyodott, összehunyorította a szemeit és odasímult hozzám, - alkalmasint azt hitte, hogy ezzel elbújt. Rettentően kedves. Hallod, hogy' ordít. Nos, Isten veled! - S ezzel kiment a szobából.
+
+Ugyanakkor odalenn, Bolkonszkij Nikolenyka lakosztályában, mint mindig, égett a lámpa (a fiúcska félt a sötétségtől, s nem tudták őt leszoktatni erről a gyöngeségéről). Desalle jóízűen aludt magasra tetézett négy párnáján és római metszésű orra egyenletesen hortyogó hangokat hallatott. Nikolenyka, a ki csak az imént ébredt föl, hideg verejtékkel elborítva, tágra nyitott szemekkel ült az ágyon és bámult maga elé. Rettenetes álomra riadt föl. Látta magát és Pierre-t olyan sisakban, a minők Plutarchosban voltak lerajzolva. Pierre bácsival együtt egy hatalmas sereg élén haladtak. Ez a sereg ferde, fehér vonalakból volt összeillesztve, a melyek olyan pókhálószerű szálakkal töltötték meg a levegőt, a minők őszszel szoktak úszkálni a levegőben, s a melyeket Desalle le fil de la Vierge-nek szokott nevezni. Elől ment a dicsőség, éppen olyan, mint a többi szálak, csak valamivel erősebb. Ő és Pierre, könnyedén és örömmel közeledtek mindinkább a czél felé. Egyszerre azok a szálak, a melyek őket mozgatták, gyengülni kezdtek és összegabalyodtak, nehezek lettek. És Ilyics Nikolaj bácsi fenyegető és szigorú állásban állt meg előttük.
+
+- Ezt maga csinálta? - mondotta és rámutatott az összetördelt pecsétviaszra és a tollakra. - Én szerettem önt, de nekem Arakcsejev parancsol és én leütöm azt, a ki csak egy lépést is tesz előre. Nikolenyka ránézett Pierre-re; de Pierre már nem volt. Pierre, mintha az apja, Andrej herczeg lett volna, de az apjának sem alakja, sem formája, de azért ott volt, és Nikolenyka, a mint ránézett, érezte szeretetének a gyöngeségét: erőtlennek, csont nélkül valónak és folyékony testűnek érezte magát. Az apja beczézte és sajnálta őt. De Ilyics Nikolaj bácsi mind közelebb és közelebb nyomult hozzájuk. Rémület fogta el Nikolenykát és fölébredt.
+
+Az apám, - gondolta. - Az apám (mind a mellett, hogy a házban két hasonló arczképe is volt, Nikolenyka soha se képzelte el Andrej herczeget emberi formájában) az apám ott volt mellettem és gügyösgetett. Megdícsért és megdícsérte Pierre bácsit. - Bármit parancsoljon is, én meg fogom tenni. Mucius Scaevola tűzbe tette a kezét. Miért ne fordulhatna elő az én életemben is valami ilyen? Tudom, azt akarják, hogy tanuljak. És fogok is tanulni. De valamikor csak abba hagyom; és akkor cselekedni fogok. Csak egyre kérem az Istent: hogy az történjék velem is, a mi a Plutarchosbeli emberekkel történt, és akkor én is ugyanúgy fogok cselekedni. Sőt még jobban. Mindenki meg fog ösmerni, meg fog szeretni, el lesz ragadtatva általam. - És Nikolenykát egyszerre zokogás kezdte fojtogatni, mely szorongatta a keblét és sírva fakadt.
+
+- Talán baja van? - hallatszott Desalle hangja.
+
+- Nem, - felelt Nikolenyka és visszafeküdt a párnájára. - Ő olyan derék és jó, szeretem őt, - gondolta magában Desalle-ról. - De Pierre bácsi! Oh, milyen csodálatos ember! És az apám! Apám! Apám! Igen, úgy fogok cselekedni, hogy még ő is meg legyen elégedve velem.
+
+
+
+MÁSODIK RÉSZ.
+
+I.
+
+A történelem tárgya a nemzetek és az emberiség élete. Közvetlenül ellesni és szavakba foglalni, nem az egész emberiség, de akár csak egyetlen nemzet életét is, lehetetlenség.
+
+A régi történetírók, ahhoz, hogy egy-egy nemzet megfoghatatlannak látszó életét leírják és ellessék, egy és ugyanazt a módszert használták. Leírták azoknak az egyes embereknek a tevékenységét, a kik a nemzetet vezették, és ez a tevékenység volt az, a mely előttük az egész nemzet tevékenységét kifejezte.
+
+Azok közül a kérdések közül: vajjon az egyes emberek mi módon vették rá a nemzeteket, hogy az ő akaratuk szerint cselekedjenek és hogy mi vezette ezeknek az embereknek az akaratát, a régiek az első kérdésre úgy feleltek, hogy elösmerték az Istenség akaratát, mely a nemzeteket egy-egy kiválasztott ember akaratának veti alá, a másodikra pedig úgy, hogy elösmerték ugyanazt az Istenséget, a ki a kiválasztottnak az akaratát a kitűzött czél felé irányította.
+
+A régiek mindezeket a kérdéseket azzal a hittel oldották meg, hogy az Istenség közvetetlenül résztvesz az emberiség ügyes-bajos dolgaiban.
+
+Az újabb történelem elméletben e két föltevés mindenikét teljesen megdöntötte.
+
+Az ember azt hihetné, hogy az ujabb történelemnek, a mikor a régieknek azt a hitét, hogy az emberek alá vannak vetve az Istenségnek és hogy a népek egy, határozottan kitűzött czél felé törnek, megdöntötte, nem a hatalom nyilvánulásait, hanem az azt létrehozó okokat kellett volna tanulmányozni. De az ujabb történelem ezt nem cselekedte. Ugyanakkor, a mikor a régiek fölfogását elméletben megdönti, a gyakorlatban mégis követi.
+
+Az isteni hatalommal fölruházott és közvetlenül az Istenség akarata által vezérelt emberek helyett az ujabb történelem vagy rendkívüli és szinte emberfölötti képességekkel megáldott hősöket, vagy egyszerűen a császároktól kezdve le az ujságírókig a legkülönfélébb embereket állította oda, mint a kik a tömeget irányították. A nemzeteknek, mint a zsidó, a görög, a római nemzetnek azelőtti és az Istenségnek tetsző czéljai helyébe, a melyek a régiek előtt az emberiség vándorlásának a czéljaiként is tüntek föl, az ujabb történelem a maga czéljait, és pedig: - a franczia, a germán, az angol nemzet, és legnagyobb lelkesedésében, az egész emberiség működésének a czélját állította oda, emberiség alatt rendesen azoknak a nemzeteknek az összeségét értvén, a melyek a nagy szárazföld kis, északnyugati szögletét foglalták el.
+
+Az ujabb történelem megdöntötte a régiek hitét, a nélkül, hogy ujabb hitet állított volna a helyébe, és a történetírókat, a kik állítólag megdöntötték a császárok isteni hatalmát és a régiek fatum-át, a helyzet logikája belekényszerítette abba, hogy más úton jussanak el ugyanoda, vagyis annak az elismeréséhez, hogy: 1. a nemzeteket egyes emberek irányítják; 2. hogy van egy bizonyos czél, a mely felé a nemzetek és az egész emberiség iparkodnak.
+
+Gibbon-tól kezdve Buckle-ig az ujabbkori történetírók művei, látszólagos nézeteltéréseik és felfogásuknak látszólagos újszerűsége ellenére is, mind ennek az elkerülhetetlen és régi két tételnek az alapján állanak.
+
+Először is, a történetíró leírja azoknak a különálló személyiségeknek a működését, a kik az ő nézete szerint az emberiséget irányítják (az egyik csak az uralkodókat, hadvezéreket és művészeket tartja ilyeneknek; a másik az uralkodókon és szónokokon kívül - a tudósokat, reformátorokat, bölcsészeket és költőket is). Másodszor, az a czél, a mely felé az emberiség tör, ösmeretes a történetíró előtt (egyiknek szemeiben ez a czél: a római, a spanyol, a franczia állam nagysága, a másikéban a szabadság, az egyenlőség, és a világ amaz Európának nevezett kis sarkának a művelődése).
+
+1789-ben forrongás támad Párisban; ez a forrongás növekszik, terjed és a nemzeteknek nyugatról keletre való vonulásában jut kifejezésre. Ez a vándorlás néhányszor is megindul kelet felé; összeütközik a keletről nyugot felé irányuló ellenvándorlással; 1812-ben eléri legszélső határát, - Moszkvát, és feltünő részarányossággal megkezdődik utána az ellenvándorlás keletről nyugat felé, mely, éppen úgy, mint az első, magával ragadja a közbeneső nemzeteket. Az ellenvándorlás visszajut a kiindulási pontra, - Párisba, s ott lecsillapodik.
+
+Az időnek ebben a húszesztendős szakában a földek óriási mennyisége hever parlagon; házak lesznek a lángok martalékává; a kereskedelem irányt változtat; sok millió ember tönkrejut, meggazdagszik, áttelepszik, és sok millió keresztény, a ki az embertársaink iránt való szeretet törvényét hirdeti, irgalmatlanul öldösi egymást.
+
+Vajjon mit jelent mindez? Miért történt mindez? Mi késztette ezeket az embereket arra, hogy egymás házait fölégessék, és egymást öldössék? Mik voltak ezeknek az eseményeknek az okai? Miféle erő késztette az embereket arra, hogy így cselekedjenek? - íme, ezek azok az önkéntelenül fölbukkanó, egyszerű és legjogosabb kérdések, a melyeket az emberiség föltesz magában, a mikor e mozgalom elmúlt időszakának az emlékeire és hagyományaira bukkan.
+
+Az emberiség józan esze ezekben a kérdésekben a történelem tudományához fordul megoldásért, a melynek a czélja a nemzetek és az emberiség önismerete.
+
+Ha a történelem ma is a régiek fölfogásán volna, azt mondaná: az Istenség, az ő nemzetének jutalmául vagy büntetéseül Napoleonnak hatalmat adott, és az ő isteni czéljainak az elérésére irányította az akaratát. S ez a válasz teljes és világos volna. Lehetne hinni, vagy nem hinni Napoleon isteni jelentőségében; azokra nézve, a kik hisznek benne, minden érthető volna ennek az időszaknak a történetében, és egyetlen ellentmondás se volna benne.
+
+De az újabb történelem nem felelhet így. A tudomány nem ösmeri el a régieknek azt a felfogását, hogy az Istenség közvetlen részt vesz az emberiség dolgaiban, és így más feleleteket kell adnia.
+
+Az újabb történelem, mikor ezekre a kérdésekre felel, azt mondja: ti tudni akarjátok, mit jelent ez a vándorlás, miért ment végbe, és milyen erő idézte elő ezeket az eseményeket? Ide hallgassatok.
+
+"XIV. Lajos nagyon gőgös és elbizakodott ember volt; ilyen meg olyan szeretői, ilyen meg olyan miniszterei voltak, s rosszul kormányozta Francziaországot. Lajos utódai szintén gyönge emberek voltak, és szintén rosszul kormányozták Francziaországot. Nekik is megvoltak a maguk kedvenczeik s a maguk szeretőik. Ezenkívül bizonyos emberek akkoriban holmi könyveket irogattak. A tizennyolczadik század vége felé összeverődött Párisban vagy két tuczat ember, a kik arról kezdtek beszélni, hogy az emberek mind egyenlőek és szabadok. Erre azután Francziaországban elkezdték az emberek egymást ölni és pusztítani. Ezek az emberek megölték a királyt és sok mást. Ugyanebben az időben volt Francziaországban egy lángelméjű ember, - Napoleon. Ez az ember mindenhol és mindenkor diadalmaskodott, vagyis tömérdek embert megölt, mert - lángelméjű volt. És elment öldösni az afrikaiakat is, és olyan szépen öldöste őket, és olyan ravasz és okos ember volt, hogy mikor visszatért Francziaországba, ráparancsolt mindenkire, hogy neki engedelmeskedjék. Ez meg is történt. Mikor császár lett, megint elment öldösni az embereket Olaszországba, Ausztriába és Poroszországba. És ott is sokakat megölt. Oroszországban Alexander császár uralkodott, a ki elhatározta, hogy visszaállítja a rendet Európában, s azért hadat viselt Napoleonnal. De 1807-ben egyszerre összebarátkozott, 1811-ben pedig megint összetűzött vele, és megint elkezdték tömegesen gyilkolni az embereket. És Napoleon hatszázezer embert vezetett be Oroszországba és elfoglalta Moszkvát; és akkor Alexander, Stein és mások tanácsára, egyesítette Európát egy fölkelésben, melynek az volt a czélja, hogy a béke megzavaróját megfenyítse. Napoleon szövetségesei egyszerre az ellenségeivé lettek valamennyien; és ezek az egyesült seregek megindultak Napoleon ellen, a ki újabb haderőt gyűjtött. A szövetségesek legyőzték Napoleont; bevonultak Párisba; kényszerítették Napoleont, hogy a trónról lemondjon, és száműzték őt Elba szigetére, de császári rangjától nem fosztották meg, sőt minden tisztességgel körülvették, bár öt esztendővel azelőtt, és alig egy évvel azután, törvényen kívül álló gonosztévőnek tartotta őt mindenki. És elkezdett uralkodni XVIII. Lajos, a kin addig a francziák, meg a szövetségesek csak nevettek. Napoleon pedig, könnyeket hullatva a régi gárda előtt, lemondott a trónról és számkivetésbe ment. Azután ügyes államférfiak és diplomaták (különösen Talleyrand, a ki másokat megelőzve bele tudott ülni abba a bizonyos karosszékbe, és ezzel kiterjesztette Francziaország határait), összeültek Bécsben tanácskozni, és ezekkel a tanácskozásokkal tették boldogokká vagy boldogtalanokká a nemzeteket. Egyszerre az uralkodók és a diplomaták kevés híja, hogy össze nem vesztek; már készen állottak, hogy újra egymás gyilkolására küldjék a csapataikat; de ekkor Napoleon egy zászlóaljjal megérkezett Francziaországba, s a francziák, a kik gyűlölték őt, egyszeriben meghunyászkodtak előtte. De a szövetséges uralkodók ezért megint megharagudtak, és megint háborút kezdtek a francziákkal. És a lángelméjű Napoleont legyőzték és egyszerre gonosztévőnek kiáltván ki őt, elvitték Szent-Ilona szigetére. És a száműzött a szívéhez közelállóktól és szeretett Francziaországától elválasztva, lassú halállal pusztult el ott egy sziklán, és nagy tetteit hagyta örökségül az utókorra. Európában pedig bekövetkezett a visszahatás, és a császárok újra elkezdték mind sanyargatni népeiket."
+
+Kár volna azt hinni, hogy ez csak tréfa, - a történelmi leírások torzképe. Ellenkezőleg, ez csak a legszelidebb példája azoknak az ellentmondó és a kérdésekre meg nem felelő válaszoknak, a melyeket az egész történelem ad. Kezdve az emlékíratok és az egyes nemzetek történelmének a szerzőitől, a világtörténetek és az akkori idők új fajta művelődéstörténeteinek az íróiig.
+
+Ezeknek a feleleteknek a furcsasága és fonák volta onnan származik, hogy az újabb történelem olyan, mint a süket ember, a ki olyan kérdésekre felel, a melyeket senki sem intéz hozzá.
+
+Ha a történelem czélja csakugyan az emberiség és a nemzetek mozgalmainak a leírása, akkor az első kérdés, a melyre ha nem kapunk választ, a többit sem értjük meg, a következő: milyen erő mozgatja az embereket? Erre a kérdésre az újabb történelem aggodalmasan elmeséli vagy azt, hogy Napoleon nagy lángész volt, vagy azt, hogy XIV. Lajos nagyon gőgös volt, vagy azt, hogy ezek meg ezek az írók ilyen meg ilyen könyveket írtak össze.
+
+Mindez nagyon meglehet, és az emberiség kész ezt jóvá is hagyni; de nem ez után érdeklődik. Mindez nagyon érdekes lehetne akkor, ha mi elismernők a saját magából folyó, és mindig egyforma isteni hatalmat, mely a nemzeteket a Napoleonok, a Lajosok és az írók által vezetteti; de mi ezt a hatalmat nem ismerjük el, és azért, mielőtt a Napoleonokról, a Lajosokról és az írókról beszélünk, ki kell derítenünk azt az összeköttetést, a melyben ezek az emberek a nemzetek mozgalmaival állanak.
+
+Ha az isteni hatalom helyébe más erő lépett, akkor ki kell mutatnunk, miben áll ez az új erő, mert éppen ebben az erőben fekszik a történelemnek egész érdekessége.
+
+A történelem, úgy látszik, mintha abból a felfogásból indulna ki, hogy ez az erő magától érthető és mindenki előtt ismeretes. De minden arra irányuló törekvés mellett is, hogy ez az új erő ismertnek föltételeztessék, az, a ki nagyon sok történelmi művet olvas össze, önkéntelenül is kételkedni fog abban, hogy ez az új erő, a melyet maguk a történetírók oly sokféleképpen magyaráznak, mindenki előtt teljesen ismeretes.
+
+
+
+II.
+
+Miféle erő mozgatja a népeket?
+
+A specziális életrajzírók és az egyes nemzetek történetének feldolgozói ezt az erőt a hősökben és a hatalmasokban meglevő hatalomban látják. Az ő leírásaik szerint az események kizárólag a Napoleonok, az Alexanderok és általában amaz emberek akarata szerint mennek végbe, a kiket a specziális történetíró leír. Azok a feleletek, a melyeket arra a kérdésre, vajjon melyik az az erő, mely az eseményeket mozgatja, az ilyenfajta történetírók adnak, ugyan kielégítők, de csak addig, a míg minden eseménynek csak egy történetírója van. De a mint különböző nemzetbeli és felfogású történetírók kezdik leírni egy és ugyanazt az eseményt, az általuk adott feleletek legott elveszítik minden jelentőségüket, mert ezt az erőt mindenikük nemcsak hogy másként, de sokszor egymással homlokegyenest ellenkezően fogja föl. Egyik történetíró azt állítja, hogy egy bizonyos eseményt Napoleon hatalma idézett elő; a másik azt erősítgeti, hogy Alexander hatalmának a kifolyása; a harmadik pedig valami harmadik személyiségnek a hatalmát hozza föl. Ezenkívül az ilyen történetírók még annak az erőnek a magyarázatában is ellentmondanak egymásnak, a melyen egy és ugyanannak a személyiségnek a hatalma alapszik. Thiers, a Bonapartista azt mondja, hogy Napoleon hatalma erényein s lángelméjén alapult; Lanfrey, a republikánus, azt vitatja, hogy hatalma a gazságára s a népcsalására volt alapítva. Úgy, hogy az ilyen történészek, a kik egymás állításait kölcsönösen megdöntik, éppen ezek megsemmisítik magának annak az erőnek a fogalmát is, mely az eseményeket létrehozza, és semmiféle választ sem adnak a történelem legfontosabb kérdésére.
+
+A világtörténelem-írók, a kik az összes nemzetekkel foglalkoznak, mintha elösmernék, hogy a specziális történetírónak az eseményeket létrehozó erőkre vonatkozó felfogása helytelen. Ők nem ismerik el azt, hogy ez az erő nem más, mint a hősökben és a hatalmasokban meglévő hatalom, hanem azt állítják, hogy az több, különféle irányban működő erőnek az eredménye. A világtörténelem-író, a mikor egy háborút, vagy egy nemzet leigázását leírja, nem egy egyes ember hatalmában, hanem az illető esemény által összekötött sok ember egymásra való kölcsönhatásában keresi annak az eseménynek az okát.
+
+E szerint a felfogás szerint úgy látszik, mintha a történelmi személyiségek hatalma, mely, mint sok erő eredménye jelentkezik, nem volna olyan erőnek tekinthető, mely maga hozza létre az eseményeket. Pedig a világtörténelem-írók a legtöbb esetben a hatalom fogalmát mégis mint olyan erőt tüntetik föl, mely maga magából fejleszti ki az eseményeket és azok okaként jelentkezik. Az ő magyarázataik szerint, hol a történelmi személyiség a maga korának a szülötte, a hatalma pedig csak különféle erőknek az eredménye, hol pedig a hatalma maga az az erő, mely az eseményeket létrehozza. Gervinus, Schlosser és mások például, hol azt bizonyítják, hogy Napoleon a forradalom és az 1789-iki eszmék stb. szülötte, hol pedig egyenesen kimondják, hogy az 1812. évi hadjárat és más nekik nem tetsző események csak Napoleon rosszul irányított hatalmának az eredményei, és hogy éppen az 1789-iki évnek fejlődését is csak Napoleon akarata akasztotta meg. A forradalom eszméi, az általános hangulat szülték Napoleon hatalmát, Napoleon hatalma pedig elfojtotta a forradalom eszméit és az általános hangulatot.
+
+Ez a furcsa ellentmondás nem puszta véletlen. Nemcsak hogy lépten-nyomon találkozunk vele, de a világtörténet-írók leírásai mind az ilyen ellentmondások következetes sorozatából vannak összeállítva. Ez az ellentmondás onnan származik, hogy a világtörténet-írók az elemezés terére lépve, rendesen a félúton megállanak.
+
+Ahhoz, hogy a kiható erővel, vagyis az eredővel egyenlő oldalerőket megtaláljuk, föltétlenül szükséges, hogy az oldalerők összege a kiható erővel egyenlő legyen. Ez az a föltétel, a melyet a világtörténet-írók soha se tartanak be, és éppen azért, hogy az eredő erőt megmagyarázzák, föltétlenül szükséges, hogy a hiányzó oldalerőkön kívül még egy a kiható erőre ható és eddig föl nem derített erő létezését is elösmerjék.
+
+A specziális történetíró, a mikor az 1813. évi hadjáratot, vagy a Bourbonok visszahelyezését leírja, kereken kimondja, hogy ezeket az eseményeket Alexander akarata hozta létre. De a világtörténet-író Gervinus, megdöntvén a specziális történetírónak ezt a fölfogását, iparkodik bebizonyítani, hogy az 1813. évi hadjáratnak és a Bourbonok visszahelyezésének az okai közt, Alexander akaratán kívül, ott van még Stein, Metternich, m-me Staël, Talleyrand, Fichte, Chateaubriand és mások tevékenysége is. Ez a történetíró Alexander hatalmát nyilván szétbontja a kiható erőire: Talleyrandra, Chateaubriandra, stb., ezeknek a kiható erőknek az összege, vagyis Chateaubriandnak, Talleyrandnak, m-me Staëlnak és másoknak egymásra való hatása, nyilvánvalóan nem egyenlő az eredővel vagyis azzal a jelenséggel, hogy a francziák milliói meghódoltak a Bourbonoknak. Annak, hogy Chateaubriand, m-me Staël és mások ilyen meg ilyen szavakat mondottak egymásnak, csak az ő egymáshoz való viszonyuk a folyománya, de korántsem a milliók meghódolása. Éppen azért ahhoz, hogy a történetíró megmagyarázza azt, hogy ebből az ő egymáshoz való viszonyukból hogy' következett a milliók meghódolása, vagyis, hogy az egy A-val egyenlő kiható erőkből, hogy alakult össze az ezer A-val egyenlő eredő, föltétlenül meg kell engednie a hatalom amaz erejének a létezését, a melyet megtagad akkor, a mikor azt az erő eredményeként tünteti föl, vagyis meg kell engednie annak a még föl nem derített erőnek a létezését, mely a kiható erőre hat. És ezt a világtörténet-írók meg is teszik. Következésképpen nemcsak a specziális történetírókkal, de egymással is ellentmondásba keverednek.
+
+A falusi emberek, a szerint, a mint esőre vagy szép időre van szükségük, nem lévén tiszta fogalmaik az eső okáról, azt mondják: a szél szétkergette a felhőket, vagy a szél összeterelte a felhőket. Szakasztott ilyenek a világtörténet-írók is, olykor, a mikor kedvük tartja, s a mikor az az elméletükkel összevág, azt mondják, hogy a hatalom - az események eredménye, másszor pedig, a mikor valami mást kell bebizonyítaniok, azt mondják, hogy a hatalom hozza létre az eseményeket.
+
+A harmadik fajta történetírók, a kiket a művelődés történetíróinak szokás nevezni, a kik azon az úton haladnak, melyet a világtörténet-írók tapostak ki, a kik időnkint az írókat és a nőket is mint eseményeket létrehozó erőket ösmerik el, megint másképpen fogják föl ezt az erőt. Ők ezt az erőt az úgynevezett művelődésben, az észbeli tevékenységben látják.
+
+A művelődés történetírói ősapáikkal, a világtörténet-írókkal szemben teljesen következetesek, mert ha a történelmi eseményeket ki lehet magyarázni abból, hogy ilyen és ilyen emberek ilyen és ilyen viszonyban állottak egymáshoz, miért ne lehetne őket abból is kimagyarázni, hogy ilyen és ilyen emberek ilyen és ilyen könyveket írtak össze? Ezek a történetírók az ismérveknek abból az óriási tömegéből, mely az életnek minden jelenségét kísérni szokta, kikapják a szellemi tevékenységet és azt mondják, hogy ez az ismérv annak a bizonyos jelenségnek az oka. De minden arra irányuló iparkodásuk mellett is, hogy bebizonyítsák, hogy a szellemi tevékenység volt az esemény oka, csak a legnagyobb engedékenység mellett lehet elfogadni, a szellemi tevékenység és a nemzetek mozgalmai közt fönnálló kapcsolatot, azt azonban már semmi szín alatt se lehet elfogadni, hogy a szellemi tevékenység irányította az emberek cselekvését, mert az olyan jelenségek, mint a franczia forradalom legborzalmasabb gyilkosságai, melyek az emberek egyenlőségét hirdető beszédeknek, és a leggonoszabb háborúk és kivégzések, melyek a szeretet hirdetésének voltak az eredményei, teljességgel nem erősítik meg ezt a föltevést.
+
+De még ha elfogadjuk is azt, hogy mindazok a ravaszul kieszelt okoskodások, a melyekkel ezek a történelmek tele vannak, helyesek, még ha elfogadjuk is azt, hogy a nemzeteket valami meghatározhatatlan erő irányítja, a melyet eszmé-nek hívunk, a történelem voltaképpeni főkérdése azért mégis vagy válasz nélkül marad, vagy pedig az uralkodók addigi hatalmához és a tanácsadóknak és más személyeknek a világtörténet-írók által tényezővé emelt befolyásához még egy új erő, az eszme ereje csatlakozik, melynek a tömegekhez való viszonya még megvilágításra szorul. Azt meg lehet érteni, hogy Napoleonnak volt hatalma, s azért ment végbe valami esemény; némi engedékenységgel még azt is meg lehet érteni, hogy az eseménynek, más befolyásokkal egyetemben, Napoleon volt az oka; de hogy a Contrat Social czímű könyv hogy' idézhette elő azt, hogy a francziák elkezdték egymást pusztítani, - ezt teljes lehetetlen megérteni a nélkül, hogy az illető esemény és e közt az új erő közt fönnálló okozati összefüggést meg ne magyarázzuk.
+
+Annyi kétségtelen, hogy minden közt, a mi egy és ugyanabban az időben él, van valami összefüggés, és így megvan a lehetősége annak, hogy az emberek szellemi tevékenysége és történelmi mozgalmai közt épp úgy megtaláljuk a kapcsolatot, mint a hogy' meg lehet találni ezt az összetartozást az emberiség mozgalmai és a kereskedelem, az ipar, a kertészet és bármi más között is. De azt, vajjon miért tartják a művelődéstörténet-írók az emberek szellemi tevékenységét minden történelmi mozgalom okának vagy kifejezésének, bajos megérteni. A történetírókat csak a következők megfontolása vihette rá erre a következtetésre: 1. hogy a történelmet tudósok írják, és így természetesnek és kellemesnek látszik előttük az a gondolat, hogy az ő czéhük tevékenysége az alapja az egész emberiség mozgalmainak, a mint hogy ez épp oly kellemesnek és természetesnek tűnhetnék föl a kereskedők, a földmívesek, a katonák előtt is (ez csak azért nem jut kifejezésre, mert a kereskedők és a katonák nem írnak történelmet), és 2. hogy a szellemi tevékenység, a fölvilágosodás, a polgáriasodás, a művelődés, az eszme, - ezek mind csupa homályos és határozatlan fogalmak, a melyeknek a zászlója alatt nagyon könnyű olyan szavakat alkalmazni, a melyeknek a jelentésük még homályosabb, s azért minden elméletbe könnyen beleilleszthetők.
+
+De nem is szólva az ilyesfajta történetnek a belső értékéről (lehet, hogy valakinek vagy valaminek szüksége is van az ilyen történelemre), a művelődéstörténetek, a melyek a világtörténeteknek is mindinkább kezdenek kiindulási pontul szolgálni, még arról is nevezetesek, hogy miközben részletesen és komolyan osztályozzák a különféle vallási, bölcseleti és politikai tanokat, mint az események okait, valahányszor valami tényleges történelmi eseményt, mint pl. az 1812. évi hadjáratot kell leírniok, önkéntelenül is úgy írják azt le, mint a hatalom eredményét és kereken kimondják, hogy ez a hadjárat Napoleon akaratának a szüleménye. A művelődéstörténet-írók, a mikor így beszélnek, önkéntelenül saját maguknak is ellentmondanak, vagy pedig bebizonyítják, hogy az az új erő, a melyet ők kieszeltek, nem fejezi ki a történelmi eseményeket, és hogy a történelem megértésének egyetlen eszköze az a hatalom, a melyet ők nem hajlandók elösmerni.
+
+
+
+III.
+
+Megy egy mozdony. Az a kérdés merül föl, vajjon miért mozog? A paraszt azt mondja: az ördög az, a ki mozgatja. A másik azt mondja, hogy a mozdony azért mozog, mert a kerekei mozognak. A harmadik váltig erősítgeti, hogy a mozgás oka a füst, melyet elkapdos a szél.
+
+A paraszt fölfogása megdönthetetlen. Ahhoz, hogy az ő fölfogását valaki megdöntse, szükség volna valakire, a ki bebizonyítja előtte, hogy nincsen ördög, vagy arra, hogy egy másik paraszt megmagyarázza neki, hogy nem az ördög, hanem a német az, a ki a mozdonyt mozgatja. Csak akkor, ebből az ellentmondásból fogják belátni mind a ketten, hogy egyiküknek sincs igazuk. De az, a ki azt mondja, hogy a kerekek mozgása az ok, saját magát dönti meg, mert ha már rálépett az elemzés terére, mind tovább és tovább kell haladnia rajta: meg kell magyaráznia a kerekek mozgásának az okát. És mindaddig, míg a mozdony mozgásának végső okához, a kazánban összesűrített gőzhöz el nem jut, nem lesz joga az ok kutatásában megállani. Az pedig, a ki a mozdony mozgását a hátrafelé tovaillanó füstből magyarázta, látván, hogy a kerekek mozgása nem az igazi ok, fogta az első jelenséget, mely a keze ügyébe esett, és egyszerűen megtette oknak.
+
+Az egyetlen fogalom, mely a mozdony mozgását megmagyarázhatja, annak az erőnek a fogalma, mely a látható mozgásnak megfelel.
+
+Az egyetlen fogalom, a melylyel a nemzetek vándorlása megmagyarázható, annak az erőnek a fogalma, mely a nemzetek vándorlásának megfelel.
+
+Csakhogy a különféle történetírók teljesen különböző és a látható mozgásnak éppenséggel meg nem felelő erőket értenek e fogalom alatt. Egyesek közvetlenül a hősökben rejlő erőt értik alatta, mint a mozdonynál a paraszt az ördögöt; mások - egy más, néhány erőből összetett erőt látnak benne, mint a kerekek mozgása; ismét mások - az észbeli befolyást, mint a szél által elhordott füst.
+
+Mindaddig, a míg egyes, különálló emberek, - legyenek azok akár Caesarok és Alexanderek, akár Lutherek és Voltaire-ek, - és nem amaz emberek összességének, kivétel nélkül az összességének a történetét írják a történetírók, a kik egy bizonyos eseményben résztvettek, addig teljes lehetetlenség az emberiség mozgalmait annak az erőnek a fogalma nélkül leírni, mely az embereket arra indította, hogy egész tevékenységüket egyetlen czélra irányítsák. És az egyetlen ilyen, a történetírók előtt is ösmert fogalom: a hatalom fogalma.
+
+Ez a fogalom az egyetlen fogantyú, melynek a segítségével a mai alapon föl lehet ölelni a történelem anyagát, és az, a ki ezt a fogantyút letörné, a nélkül, hogy a történelmi anyag kezelésének egy más módját kieszelte volna, a mint ezt Buckle cselekedte, csak megfosztaná magát a vele való foglalkozás egyetlen lehetőségétől. Azt, hogy a hatalom fogalma elengedhetetlenül szükséges a történelmi jelenségek magyarázatához, mindennél jobban bizonyítják maguk a világtörténet-írók és a művelődéstörténet-írók, a kik állítólag megtagadják a hatalom fogalmát, és mégis lépten-nyomon elkerülhetetlenül élnek vele.
+
+Az eddigi történelem-tudomány az emberiség kérdéseihez való viszonyában hasonlít a forgalomban lévő pénzhez, - a bankóhoz és a pengő-pénzhez. Az életrajzok és az egyes nemzetek részleges történelmei olyanok, mint a bankók. Mindaddig forgalomban lehetnek, és minden kár nélkül, sőt haszonnal kielégíthetik bárkinek is az igényeit, a míg föl nem merül az a kérdés, vajjon mi által vannak biztosítva. Csak arról az egy kérdésről kell megfeledkezni, hogy' idézi elő a hősök akarata az eseményeket, és a Thiers-féle történelmek legott érdekesek és tanulságosak lesznek, s azonkívül még a költészet zamatja is föllelhető lesz bennük. De valaminthogy a bankók valódi értékében való kétség vagy abból támad, hogy könnyű lévén a készítésük, esetleg sokan elkezdik gyártani, vagy abból, hogy az emberek helyettük aranyat szeretnének, - éppen úgy az ilyesféle történelem valódi jelentőségében való kételkedés vagy abból támad, hogy nagyon is sok ilyen történelem akad, vagy abból, hogy valaki a maga együgyűségében megkoczkáztatja azt a kérdést: vajjon milyen erő révén csinálta ezt Napoleon? - vagyis a forgalomban lévő bankót, a tényleges fogalmak csengő aranyára akarja fölváltani.
+
+A világ- és művelődéstörténelem-írók azokhoz az emberekhez hasonlatosak, a kik fölismervén a bankók hátrányait, rászánják magukat arra, hogy a papirpénz helyett pengő-pénzt csinálnak valami olyan érczből, a melyben nincs meg az arany keménysége. És ez csakugyan pengő-pénz lesz. A papirpénz még megtévesztheti azokat, a kik nem értenek hozzá, de a pengő-pénz, a melynek nincsen értéke, nem téveszthet meg senkit. Valaminthogy az arany csak akkor arany, ha a beváltáson kívül még az üzleti életben is használható, a világtörténet-írók is csak akkor érnek föl az igazi arannyal, ha képesek lesznek a történelemnek arra a legfontosabb kérdésére, hogy: mi az a hatalom? - megfelelni. A világtörténet-írók erre a kérdésre egymásnak ellentmondó feleleteket adnak, a művelődéstörténet-írók pedig ezt a kérdést teljesen mellőzik, és valami egészen másra felelnek. És valamint az aranyhoz hasonló játékpénzek csak olyan embereknek a társaságában használhatók, a kik hajlandók azokat aranypénz gyanánt elfogadni, vagy a kik nem ösmerik az arany sajátságait, úgy a világ- és művelődéstörténet-írók, a kik az emberiség legfontosabb kérdését, miért, miért nem, de válasz nélkül hagyják, csakis az egyetemeken és az olvasók tömegében, - vagy mint ők mondják, a komoly könyvek kedvelői közt, - szerepelhetnek készpénz gyanánt.
+
+
+
+IV.
+
+A történelem, ha a régieknek azt a fölfogását, a mely szerint a nemzetek akarata egyes kiválasztottak akaratának, ez az akarat pedig közvetetlenül az Istenségnek van alárendelve, visszautasítja, úgy egyetlen lépést se tehet a nélkül, hogy ellentmondásokba ne keveredjék, ha csak nem választ egyet e kettő közül: vagy visszatér a régiek ama hitéhez, hogy az Istenség közvetlenül részese az emberiség dolgainak, vagy határozottan körülírja annak az erőnek a jelentőségét, mely a történelmi eszményeket létrehozza s a melynek a neve: hatalom.
+
+Az elsőhöz vissza térni lehetetlen: az a hit meg van döntve, és így föltétlenül a hatalom jelentőségét kell megmagyarázni.
+
+Napoleon kiadta a parancsot, hogy gyüjtsék össze a csapatokat és menjenek háborúba. Annyira megszoktuk ezt így elképzelni, annyira beleéltük magunkat ebbe a fölfogásba, hogy az a kérdés, vajjon hatszázezer ember miért megy háborúba, mikor Napoleon ilyen meg ilyen szavakat mondott, szinte ostobaságnak tünik föl előttünk. Volt hatalma és azért teljesült be az, a mit parancsolt.
+
+Ez a felelet teljesen kielégítő, ha az a hitünk, hogy ezt a hatalmat Isten adta neki. De abban a pillanatban, a mint ezt nem fogadjuk el, föltétlenül meg kell határoznunk, mi az az egyes embereknek a többiek fölött való hatalma.
+
+Ez a hatalom nem lehet az erős lénynek a gyengébb fölött való testi fölényéből származó közvetlen hatalom, mely a testi erő alkalmazására, meg az ezzel való fenyegetésre van alapítva, - mint Hercules hatalma; de az erkölcsi erő fölényére se lehet alapítva, mint azt a maguk együgyűségében egyes történetírók hiszik, azt mondván, hogy a történelmi személyiségek hősök, vagyis olyan emberek, a kik a léleknek és az észnek azzal a különös erejével vannak megáldva, a mit lángelmének hívnak. Nem alapulhat ez a hatalom az erkölcsi erő fölényén, mert nem is szólva az olyan hősökről, mint a Napoleonok, a kiknek az erkölcsi erőiről nagyon is eltérők a vélemények, a történelem azt bizonyítja, hogy sem a XI. Lajosok, sem a Metternichek, a kik az emberek millióit irányították, a lelki erőnek semmi néven nevezendő különös sajátosságaival nem voltak fölruházva, sőt ellenkezőleg, legtöbbnyire erkölcsi tekintetben sokkal gyengébb lábon állottak, mint bárki azok közül a milliók közül, a kiket irányítottak.
+
+Ha a hatalom forrása annak az embernek, a ki vele rendelkezik, se testi, se lelki tulajdonságaiban nem gyökerezik, nyilvánvaló, hogy ezen hatalom forrásának az illető személyiségen kívül kell esnie, - azokban a viszonyokban, a melyekben a hatalommal rendelkező ember a tömegekkel áll.
+
+Éppen így értelmezi a hatalmat a jogtudomány, a történelemnek az a váltó-pénztára is, mely azt igéri, hogy a hatalom történelmi fölfogását tiszta aranyra váltja föl.
+
+A hatalom a tömegek akaratának az összessége, mely kifejezett vagy hallgatólagos megegyezéssel a tömegek által választott vezetőkre száll át.
+
+A jogtudomány körében, mely arra vonatkozó elmélkedésekből van összeállítva, vajjon hogy' kellene az államot és a hatalmat berendezni, ha mindez csak úgy tervszerűen berendezhető volna, mindez teljesen világos; de a történelemre alkalmazva a hatalomnak ez a meghatározása még magyarázatra szorul.
+
+A jogtudomány az államot és a hatalmat, mint a régiek a tüzet, valami abszolut létezőnek fogja föl. A történelem előtt azonban az állam és a hatalom csak egyszerű jelenség, éppen úgy, mint a mai kor természettudománya előtt a tűz már nem elem, hanem jelenség.
+
+A történelmi és a jogtudományi fölfogás közt fönnálló emez alapvető különbségből származik az, hogy a jogtudomány teljes részletességgel beszélhet arról, hogy az ő nézete szerint hogy' kellene a hatalmat berendezni és voltaképpen micsoda az a hatalom, mely az időn kívül mozdulatlanul létezik; de a történelemnek az idővel együtt változó hatalomra vonatkozó kérdéseire, már semmit se tud felelni.
+
+Ha a hatalom az akaratoknak a vezetőre átruházott összesége, akkor Pugacsev vajjon képviselője-e a tömegek akaratának? Ha nem, akkor miért az - I. Napoleon? Miért volt III. Napoleon, mikor Boulogne-ban elfogták, gonosztévő, később pedig azok voltak a gonosztévők, a kiket ő elfogott?
+
+A palotaforradalmak alkalmával, a melyekben olykor mindössze két-három ember vesz részt, a tömegek akarata átszáll-e vajjon az új emberekre is? A nemzetközi viszonyokban a néptömegek akarata átszáll-e vajjon arra, a ki azokat a tömegeket leigázta? Vajjon 1808-ban a Rajnai-szövetség akarata átszállott-e Napoleonra? Átszállott-e az orosz nemzet tömegeinek az akarata Napoleonra 1809-ben, a mikor a mi csapataink a francziákkal szövetségben harczoltak Ausztria ellen?
+
+Ezekre a kérdésekre háromféleképpen lehet megfelelni:
+
+Vagy úgy, hogy az ember 1. elfogadja, hogy a tömegek akarata mindig és föltétlenül átszáll arra vagy azokra a vezető egyéniségekre, a kiket a tömegek választottak, és hogy ennek következtében minden ujabb hatalomnak a fölbukkanása, minden, az egyszer átruházott hatalom ellen irányuló küzdelem úgy tekintendő, mint a valódi hatalom megbontása.
+
+Vagy úgy, hogy az ember 2. elfogadja, hogy a tömegek akarata csak bizonyos, határozottan megállapított és ösmert föltételek mellett száll át a vezetőkre, és bebizonyítja, hogy a hatalomnak minden megszorítása, sőt esetleges megsemmisítése is csak onnan származik, hogy a vezetők nem tartják meg azokat a föltételeket, a melyek mellett a hatalmat átvállalták.
+
+Vagy úgy, hogy az ember 3. elfogadja, hogy a tömegek akarata ugyan föltételesen, de ösmeretlen és meg nem határozott föltételek mellett száll át a vezetőkre, és hogy több hatalom felbukkanása, a hatalmak küzdelme és bukása, csak onnan ered, hogy a vezetők többé vagy kevésbbé tartják-e meg azokat az ösmeretlen föltételeket, a melyek mellett a tömegek akarata egyik emberről a másikra átszáll.
+
+És a történetírók csakugyan ezen a három módon is magyarázzák a tömegeknek a vezetőkhöz való viszonyát.
+
+Egyes történetírók, a kik az ő lelki együgyűségükben nem értik meg a hatalom jelentőségére vonatkozó kérdéseket, azok a részleges- és életrajz-író történészek, a kikről fönnebb volt szó, azt vallják, hogy a tömegek akaratának az összesége föltétlenül száll át a történelmi személyiségekre, és így, a mikor egy bizonyos hatalmat leírnak, abból indulnak ki, hogy egyedül ez a hatalom a föltétlen és igazi hatalom és hogy minden más erő, mely ennek az igazi hatalomnak ellenszegül, nem is hatalom, hanem csak a hatalmat megbontó - erőszak.
+
+Az ő elméletüknek, mely a történelem kezdetleges és békés időszakaira nézve beválik, a nemzetek életének bonyolult és viharos időszakaira alkalmazva, a mikor egyidejüleg különböző hatalmak bukkannak föl és küzdenek egymással, az a bibije, hogy a legitimista történetíró azt fogja bizonyítgatni, hogy a convent, a directórium és Bonaparte csak a hatalom megbontói voltak, a köztársasági ellenben azt erősítgeti majd, hogy a convent, a bonapartista pedig, hogy a császárság volt az igazi hatalom, a többi pedig mind csak a hatalom megbontása. Nyilvánvaló, hogy ilyenformán, egymást kölcsönösen megdöntve, ezeknek a történetíróknak a hatalomról adott magyarázatai csakis a legzsengébb korban lévő iskolásgyerekek igényeit elégíthetik ki.
+
+A történetíróknak egy másik válfaja, belátván a történelem ilyetén módon való fölfogásának a helytelenségét, azt mondja, hogy a hatalom alapja, a tömegek akaratának a vezetőkre történt föltételes átruházása, és hogy a történelmi személyiségek csakis annak a programmnak a megtartását föltételezve rendelkeznek hatalommal, a melyet hallgatólagos megegyezés alapján a nép akarata szabott eléjük. De hogy ez a programm milyen, azt ezek a történetírók sem mondják meg nekünk, vagy ha megmondják is, állandóan ellentmondanak egymásnak.
+
+Ezt a programmot minden történetíró a szerint, hogy a nemzetek mozgalmainak a czéljáról mi a fölfogása, Francziaország vagy valami más állam nagyságában, gazdagságában, szabadságában és fölvilágosodottságában látja. De a történetíróknak e programm lényegére vonatkozólag táplált és egymásnak ellentmondó nézeteiről nem is szólva, sőt azt is elfogadva, hogy csakugyan van egy ilyen mindenkivel közös, általános programm, a történelmi tények ennek az elméletnek csaknem mindig ellentmondanak. Ha például az a föltétel, a mely mellett a hatalom valakire átszáll, a gazdagság, miért van az, hogy a XIV. Lajosok és a IV. Jánosok békésen töltik el uralkodásuk idejét, a XVI. Lajosok és az I. Károlyok pedig népeik akarata révén jutnak a vérpadra. Erre a kérdésre ezek a történetírók azt felelik, hogy XIV. Lajosnak a programmal ellentétes működése XVI. Lajosra is befolyással volt. De miért nem volt befolyással XIV. és XV. Lajosra, miért kellett éppen XVI. Lajosra befolyással lennie? És mi az időtartama ennek a befolyásnak? Ezekre a kérdésekre nincs és nem is lehet felelet. Épp oly kevéssé világítja meg ez a fölfogás annak az okát, hogy egymásután, néhány század akaratának az összessége nem száll át a vezetőkre és azok utódaira, egyszerre meg alig ötven esztendő lefolyása alatt, átszáll a conventre, a directóriumra, Napoleonra, Alexander-ra, XVIII. Lajosra, megint Napoleonra, X. Károlyra, Lajos Fülöpre, a köztársasági kormányra, III. Napoleonra. Az akaratoknak egyik személyről a másikra való átszállásában tapasztalható eme gyors egymásután magyarázatában, különösen ha nemzetközi viszonyokról, hódításokról és szövetségekről van szó, ezeknek a történetíróknak önkéntelenül is be kell ösmerniök, hogy ezeknek a jelenségeknek egy része már az akaratnak nem természetes átruházása, hanem puszta véletlenség, mely egy-egy diplomatának, császárnak vagy pártvezérnek hol a ravaszságától, hol a baklövéseitől, hol az ármányosságától vagy a gyöngeségétől függ. Úgy, hogy a történelem jelenségeinek legnagyobb része - a belvillongások, a forradalmak, a hódítások, ezeknek a történetíróknak a szemeiben már nem mint a szabad akaratok átruházásának az eredményei, hanem mint egy vagy néhány ember helytelen irányba terelt akaratának a gyümölcsei, vagyis, mint a hatalom csorbításai tünnek föl. Innen van az, hogy a történetírók előtt az ilyesfajta történelmi események is mint az elmélettől való eltérések jelentkeznek.
+
+Ezek a történetírók olyanok, mint az a botanikus, a ki látván, hogy egyes növények két lebernyeggel hajtanak ki a magból, azon erősködnek, hogy minden, a mi csak növény, két lebernyeggel búvik ki a földből; és hogy a pálma, a gomba, sőt még a tölgyfa is, mely mikor teljes lombdíszét felölti, éppenséggel nem emlékeztet a kettős lebernyegre, csak eltérnek az elmélettől.
+
+A történetíróknak egy harmadik fajtája elismeri ugyan, hogy a tömegek akarata csak föltételesen szállt át a történelmi személyiségekre, de azt mondja, hogy ezek a föltételek előttünk ösmeretlenek. Azt állítja, hogy a történelmi személyiségeknek csak azért van hatalmuk, mert megvalósítják a tömegeknek reájuk átruházott akaratát.
+
+De ebben az esetben, ha az az erő, mely a nemzeteket mozgatja, nem a történelmi személyiségekben, hanem magukban a nemzetekben van, akkor miben rejlik vajjon ezeknek a történelmi személyiségeknek a jelentősége?
+
+A történelmi személyiségek, - mondják ezek a történetírók, - kifejezői a tömegek akaratának; a történelmi személyiségek tevékenysége képviselője a tömegek tevékenységének.
+
+De ebben az esetben megint az a kérdés merül föl, vajjon a tömegek akaratának a történelmi személyiségek egész tevékenysége-e a kifejezője, vagy annak csak egy bizonyos része? Ha a tömegek akaratának a történelmi személyiségek egész tevékenysége a kifejezője, a mint azt sokan hiszik, akkor a nemzetek életének a kifejezője a Napoleonok, a Jekaterinák életrajza, az emberi pletykák minden legkisebb részleteivel együtt, a mi nyilvánvaló képtelenség; ha pedig a történelmi személyiségek tevékenységének csak egyes részei szolgálnak a nemzetek életének a kifejezésére, a mint azt más, állítólag bölcsész-történetírók hiszik, akkor annak a megállapításához, vajjon egy-egy történelmi személyiség tevékenységének melyik része az, mely a nemzet akaratának a kifejezője, előbb tudnunk kell, hogy micsoda voltaképpen egy nemzetnek az élete.
+
+Az ilyesfajta történetírók ezzel a nehézséggel szemben a leghomályosabb, a legmegfoghatatlanabb és a legáltalánosabb elvontságokat emelik ki, a melyek alá az események legnagyobb számát be lehet sorozni, és azt mondják, hogy ezekben az elvontságokban van az emberiség mozgalmainak a czélja. A legszokásosabb és csaknem az összes történetírók által elfogadott ilyen elvontságok: a szabadság, az egyenlőség, a fölvilágosodottság, a haladás, a czivilizáczió és a művelődés. Az emberiség mozgalmainak a czéljául valami ilyen elvont fogalmat állítván oda, a történetírók, azokat az embereket, a kik a legtöbb emléket hagyták maguk után, - a czárokat, a minisztereket, a hadvezéreket, az írókat, a reformátorokat, a pápákat és az újságírókat a szerint tanulmányozták, vajjon ezek a személyiségek, az ő nézetük szerint, mennyiben működtek közre annak az elvont fogalomnak az érdekében, vagy mennyiben dolgoztak ellene. De miután semmivel sincs bebizonyítva az, hogy az emberiség czélja a szabadság, az egyenlőség, a fölvilágosodás vagy a czivilizáczió, és miután a vezetőknek és az emberiség fölvilágosítóinak a tömegekhez való viszonya csak arra az önkényes föltevésre van alapítva, hogy a tömegek akaratának az összessége mindig azokra az emberekre száll át, a kik a többiek közül kiválnak: az emberek ama millióinak a tevékenysége, a kik ide s tova vándorolnak, házakat gyújtanak föl, otthagyják a földművelést, és irtják egymást, soha sem fejeződik ki ama pár tuczat ember tevékenységének a leírásában, a kik nem gyújtanak föl házakat, nem foglalkoznak földműveléssel és nem gyilkolják egymást.
+
+A történelem ezt lépten-nyomon igazolja. A nyugat nemzeteinek a múlt század végén tapasztalható forrongását és kelet felé iparkodását vajjon megmagyarázhatják-e a XIV., XV. és XVI. Lajosok tevékenysége, a szeretőik, a minisztereik, Napoleon, Rousseau, Diderot, Beaumarchais és mások élete?
+
+Az orosz népnek kelet felé Kazán-ba és Szibériába való áramlása kifejezésre jut-e vajjon IV. János beteges jellemének a részleteiben, vagy Kurbszkijval való levélváltásában?
+
+A nemzeteknek a keresztes hadjáratok idejében való mozgalmait megmagyarázza-e a Gottfriedek és Lajosok, vagy a hölgyeik élete és tevékenysége? Előttünk érthetetlen maradt a nemzeteknek ez a minden czél és minden vezetés nélkül, egy sereg csavargóval és Pusztynnik Pjotrral, nyugatról keletre való áramlása. És még érthetetlenebb maradt ennek a mozgalomnak a félbeszakítása akkor, a mikor a történelmi személyiségek világosan kitűzték a hadjárat okos és szent czélját - Jeruzsálem fölszabadítását. A pápák, a királyok, és a lovagok lelkesítették a népet a Szentföld fölszabadítására, de a nép nem állott rúdnak, mert az az ösmeretlen ok, mely őt azelőtt a mozgásra buzdította, immár nem létezett. A Gottfriedek és Minnesängerek története nyilván nem tudja felölelni a nemzetek életét. És a Gottfriedek és Minnesängerek története megmaradt a Gottfriedek és a Minnesängerek történetének, a nemzetek életének és vágyódásainak a története pedig megmaradt ösmeretlennek.
+
+Még kevéssé magyarázza meg nekünk a nemzetek életét az írók és a reformátorok története.
+
+A művelődés története elmondja nekünk az írók és reformátorok vágyódásait, életkörülményeit és gondolatait. Megtudjuk, hogy Luther lobbanékony természetű ember volt, s ilyen és ilyen beszédeket tartott, megtudjuk, hogy Rousseau bizalmatlan ember volt s ilyen s ilyen könyveket írt, de nem tudjuk meg azt, hogy a reformáczió után miért öldösték egymást az emberek, és a franczia forradalom idejében miért küldték a vérpadra egymást.
+
+És ha ezt a kétféle történelmet egyesítjük, a mint azt a legújabb történetírók cselekszik, úgy ez az uralkodóknak és íróknak, nem pedig a nemzetek életének lesz a története.
+
+
+
+V.
+
+A nemzetek élete nem fér bele néhány embernek az életébe; mert nincs meg a kapcsolat e pár ember és a nemzetek között. Az az elmélet, a mely szerint ez a kapcsolat az akaratok összeségének ez egyes történelmi személyiségekre való átruházására van alapítva, csak föltevés, a melyet a történelem tapasztalata még nem erősített meg.
+
+Az az elmélet, a mely arról szól, hogy a tömegek akaratának az összesége, egyes történelmi személyiségekre száll át, lehet, hogy a jogtudomány terén nagyon sokat megmagyaráz és a maga czéljaira lehet, hogy nélkülözhetetlen is; de a történelemre alkalmazva, a mint fölbukkannak a forradalmak, a hódítások, a belvillongások, a mint elkezdődik az igazi történelem, - ez az elmélet nem magyaráz meg semmit.
+
+Ez az elmélet éppen azért látszik megdönthetetlennek, mert a nemzetek akaratának az átruházása, mely nem is létezett soha, nem ellenőrizhető, mert soha nem is létezett.
+
+Bármily esemény adja is magát elő, bárki is álljon az események élén, az elmélet mindig előállhat azzal, hogy azért állott éppen az a személyiség az esemény élén, mert ő reá szállott át az akaratok összesége.
+
+Azok a feleletek, a melyeket ez az elmélet a történelmi kérdésekre ad, olyanok, mint annak az embernek a felelete, a ki egy vonuló nyájat látva, és nem vévén figyelembe sem a legelőnek különböző helyeken való különböző minőségét, sem a pásztor hajszolását, a nyáj ilyen vagy olyan irányának az okát abban keresné, hogy milyen állat megy a nyáj élén.
+
+"A nyáj azért megy ebben az irányban, mert az élén ballagó állat vezeti, és a többi állatok akaratának az összesége átszállott a nyájnak erre a vezérére". Így felel a történetíróknak az az első válfaja, mely a hatalom föltétlen átruházásának az elmélete mellett foglal állást.
+
+"Ha a nyáj élén haladó állat változik, ez azért történik, mert a többi állatok akaratának az összessége az egyik vezetőről a másikra száll át, a szerint, vajjon megtartja-e ez az állat azt az irányt, a melyet magának az egész nyáj választott". Így felelnek azok a történetírók, a kik azt a nézetet vallják, hogy a tömegek akaratának az összessége olyan föltételek mellett száll át a vezetőkre, a melyeket ők ismeretleneknek tartanak. (A búvárkodás ilyetén módja mellett gyakran megesik, hogy a búvár, az általuk választott iránynyal számolva, azokat tartja vezetőknek, a kik a tömegek irányának a megváltozása alkalmával már nem legelől, hanem valahol oldalt, sőt olykor egészen hátul állanak.)
+
+"Ha a vezető állatok folyton változnak, és folyton változik az egész nyáj iránya is, ez onnan van, hogy az állatok annak az iránynak az elérésére, a mely előttünk ösmeretes, azokra az állatokra ruházzák át az akaratukat, a melyek nekünk feltünőek, és ahhoz, hogy a nyáj vonulását tanulmányozzuk, meg kell figyelni mindazokat a nekünk feltűnő állatokat, a melyek a nyáj minden részében ballagnak". Így beszélnek a harmadik válfajhoz tartozó történetírók, a kik a császároktól kezdve az újságírókig a történelmi személyiségeket ösmerik el a maguk korának a kifejezőiül.
+
+Az az elmélet, mely a tömegek akaratának a történelmi személyiségekre való átruházásáról szól, csak körülírása, - más szavakkal való kifejezése a kérdés szavainak.
+
+Mi az oka a történelmi eseményeknek? - A hatalom. Mi a hatalom? - A hatalom az akaratoknak egyetlen személyiségre átruházott összessége. - Milyen föltételek mellett ruházzák át a tömegek az akaratukat egyetlen személyre? - Azzal a föltétellel, hogy az az egyetlen személyiség, az összes többi emberek akaratának a kifejezője legyen. Vagyis a hatalom, az hatalom. Vagyis a hatalom olyan szó, a melynek a jelentése előttünk ösmeretlen.
+
+*
+
+Ha az emberi tudás köre pusztán az elvont gondolkodásra szorítkoznék, úgy a hatalomnak azt a magyarázatát, a melylyel a tudomány szolgál, bírálat tárgyává tevén, az emberiség arra a következtetésre jutna, hogy a hatalom csak puszta szó, mely a valóságban nem is létezik. De a jelenségek megösmerése terén az elvont gondolkodáson kívül még a tapasztalás fegyvere is rendelkezésére áll az embernek, a melylyel a gondolkodás eredményeit ellenőrizheti. És a tapasztalás azt mondja, hogy a hatalom nem puszta szó, hanem tényleg létező jelenség.
+
+Arról nem is szólva, hogy a hatalom fogalma nélkül, az emberek együttes működéséről szóló egyetlen leírás se boldogulhat, a hatalom létezését nem csak a történelem, hanem az egykorú események megfigyelése is igazolja.
+
+Mindig, a mikor egy esemény végbemegy, megjelenik egy vagy több ember, a kinek az akarata az esemény forrásául jelentkezik. III. Napoleon elrendeli, és a francziák mennek Mexicó-ba. A porosz király és Bismarck elrendeli, és a csapatok bevonulnak Csehországba. I. Napoleon kiadja a parancsot s a csapatok mennek Oroszországba. I. Alexandr úgy akarja és a francziák behódolnak a Bourbonoknak. A tapasztalás azt bizonyítja, hogy bármily esemény menjen végbe, az mindig egy vagy több ember akaratával áll kapcsolatban, a kik parancsolnak.
+
+A történetírók ama régi szokás szerint, mely az Istenségnek az emberiség dolgaiban való közvetlen részvétét vallja, az események okát a hatalommal felruházott személyiség akaratának a megnyilatkozásában akarják látni; de ezt a következtetést sem az elmélet, sem a tapasztalás nem igazolja.
+
+Egyrészről az elmélet azt mutatja, hogy az ember akaratának a kifejezése, - a szavai, csak részei annak az általános tevékenységnek, mely az eseményben, mint például a háború vagy a forradalom, kifejezésre jut és azért valami megfoghatatlan és természetfölötti erő, valami csoda elösmerése nélkül lehetetlen elfogadni azt, hogy puszta szavak milliók megmozdulásának a közvetlen okai lehessenek; másrészről még ha megengedjük is azt, hogy szavak is lehetnek eseményeknek az okai, a történelem azt bizonyítja, hogy a történelmi személyiségek akaratának a megnyilatkozása a legtöbb esetben semmiféle cselekedetet sem von maga után, vagyis, hogy sokszor nem csak, hogy a parancsaik nem hajtatnak végre, de sőt olykor, éppen homlokegyenest ellenkezője valósul meg annak, a mit parancsoltak.
+
+Ha az Istenségnek az emberiség dolgaiban való részvételét nem ismerjük el, nem tekinthetjük a hatalmat az események okának.
+
+A hatalom, a tapasztalás szempontjából nem egyéb, mint az a függés, a mely egy személyiség akaratának a kifejezése, és az akarat más emberek által leendő végrehajtása közt fönnáll.
+
+Ahhoz, hogy ennek a függésnek a föltételeivel tisztába jőjjünk, mindenekelőtt meg kell állapítanunk az akarat kifejezésének a fogalmát, még pedig az emberhez és nem az Istenséghez viszonyítva.
+
+A mikor az Istenség parancsot ad, kifejezi az akaratát, a mint ezt a régiek története igazolja, akaratának ez a kifejezése nem függ az időtől, és semmi által sincsen fölidézve, mert az Istenség semmi tekintetben sincs kapcsolatban az eseménynyel. De az idő korlátai közt működő és egymással kapcsolatban álló emberek parancsairól, akaratnyilvánításairól szólva, ahhoz, hogy a parancsoknak az eseményekkel való kapcsolatával tisztába jőjjünk, meg kell állapítanunk: 1. azt a föltételt, mely minden végbemenő eseménynél elkerülhetetlen; úgy magának az eseménynek, mint a parancsoló személyiségnek az időben való szakadatlan mozgását és 2. annak az elkerülhetetlen kapcsolatnak a föltételét, a melyben a parancsoló személyiség azokkal az emberekkel áll, a kik az ő parancsát végrehajtják.
+
+
+
+VI.
+
+Csakis az Istenség az időtől független akaratának a kifejezése vonatkozhatik az eseményeknek egész sorozatára, a melyeknek néhány esztendő vagy évszázad leforgása alatt kell lejátszódnia, és csakis az Istenség képes, pusztán a maga akaratával irányt szabni az emberiség mozgásának; az ember az időben cselekszik és maga is részt vesz az eseményekben.
+
+Ha az első mellőzött föltételt, az idő föltételét visszahelyezzük a jogaiba, azt látjuk, hogy egyetlen parancs se teljesíthető a nélkül, hogy ne volna előtte egy másik parancs, mely az utóbbinak a teljesítését lehetővé teszi.
+
+Soha, egyetlen parancs se jelentkezik önkényesen, és nem foglalja magában az események egész sorozatát; ellenben minden parancs egy másikból folyik, és soha se vonatkozik az események egész sorozatára, hanem mindig csak az eseménynek egy-egy mozzanatára.
+
+A mikor mi például azt mondjuk, hogy Napoleon kiadta a parancsot a csapatoknak, hogy háborúba menjenek, mi egyetlen, egy időben kifejezett parancsba foglaljuk össze az egymástól függő és következetes parancsoknak egész sorozatát. Napoleon nem parancsolhatta és nem is parancsolta soha az Oroszországba való bevonulást. Ő csak azt parancsolta ma: hogy ilyen és ilyen jegyzéket írjanak Bécsbe, Berlinbe és Szent-Pétervárra; holnap, - hogy ilyen és ilyen rendeleteket intézzenek a hadsereghez, a hajórajhoz, a hadbiztossághoz stb. stb., - ebből a sok millió parancsból alakult össze a parancsoknak az a sorozata, mely megfelelt az események ama sorozatának, mely a franczia csapatokat elvezette Oroszországba.
+
+Ha Napoleon, uralkodásának egész ideje alatt egyre-másra adja ki az angliai expedíczióra vonatkozó parancsokat, a vállalkozásai közül egyetlen egyre se fordít annyi időt és fáradtságot, és mégis uralkodásának egész ideje alatt egyetlen egyszer, még csak meg se kisérli szándékainak a megvalósítását, ellenben megcsinálja a hadjáratot Oroszországba, a melylyel ismételten kifejezett meggyőződése szerint a szövetséges viszonyt előnyösnek tartja: úgy ez onnan ered, hogy az előző parancsok nem voltak összhangban az események sorozatával, az utóbbiak pedig igen.
+
+Ahhoz, hogy egy parancs pontosan teljesíthető legyen, szükséges, hogy az ember olyan parancsokat adjon, a melyek egyáltaljában teljesíthetők. Azt pedig, hogy mi teljesíthető és mi nem, nemcsak a Napoleon-féle oroszországi hadjáratban, a melyben milliók vesznek részt, de még a legegyszerűbb eseményben se lehet előre tudni, mert egyiknek is, a másiknak is megvalósítása közben millió és millió akadály merülhet föl. Minden teljesített parancs csak egy, a teljesítetlen parancsok nagy tömegéből. A lehetetlen parancsok mind teljesítetlenek maradnak és nem vonnak maguk után eseményeket. Csak azok, a melyek lehetségesek, azok vonják maguk után az események sorozatának megfelelő parancsok sorozatát, és csakis azok szoktak megvalósulni.
+
+Az a mi helytelen felfogásunk, hogy az eseménynek az azt megelőző parancsok az okai, onnan származik, hogy a mikor egy esemény végbemegy és ezrek közül azon egyes parancsok, a melyek az eseményekkel összekapcsolódtak, teljesedésbe mentek, megfeledkezünk azokról a parancsokról, a melyek nem teljesültek, mert nem is teljesülhettek. Ezenkívül ezen a téren a mi legfőbb eltévelyedésünknek a forrása onnan ered, hogy a történelmi fejtegetések során azoknak a számtalan, mindenféle és legaprólékosabb eseményeknek, mint például azoknak, a melyek a franczia csapatokat elvezették Oroszországba, egész sorozatát egyetlen eseménybe foglalják össze, még pedig annak az eredménynek az alapján, a mely az eseményeknek ezt a sorozatát létrehozta, és ennek az általánosításnak megfelelően, a parancsok egész sorozata is az akarat egyetlen nyilvánításában tömörül össze.
+
+Mi azt mondjuk: Napoleon akarta az oroszországi hadjáratot és meg is csinálta. A valóságban mi Napoleon egész működésében semmi olyast nem találunk, a mi ennek az akaratnak a nyilvánulásához hasonló volna, hanem látjuk a legkülönfélébb és leghatározatlanabb irányú parancsoknak és akaratnyilvánításoknak egész sorozatát. A teljesített Napoleon-féle parancsok végtelen sorozatából nem azért alakult össze az 1812-ik évi hadjáratra vonatkozólag teljesített parancsok sorozata, mintha ezek a parancsok bármi tekintetben is különböztek volna más, nem teljesített parancsoktól, hanem azért, mert ezeknek a parancsoknak a sorozata egyezett az eseményeknek ama sorozatával, mely a franczia csapatokat elvezette Oroszországba; éppen úgy, mint a hogy' a mázoló-mintánál nem a szerint rajzolódik le ilyen vagy amolyan ábra, hogy így vagy úgy, ilyen vagy olyan irányban mázoljuk el rajta a színeket, hanem a szerint, hogy a kivágott mintát minden irányban jól bemázoltuk-e festékkel.
+
+Úgy, hogy ha az időben vizsgáljuk a parancsoknak az eseményekhez való viszonyát, azt találjuk, hogy a parancs semmi körülmények közt se lehet az események oka, hanem hogy egyik a másikkal egy bizonyos, meghatározottan függő viszonyban van.
+
+Ahhoz, hogy azt, hogy ez a függés miben áll, megérthessük, föltétlenül szükséges, hogy fölállítsuk minden parancsnak azt a másik, elhanyagolt föltételét is, mely nem az Istenségtől, hanem az embertől származik, s mely abban áll, hogy az eseményben maga az is, a ki a parancsot kiadta, részt vesz.
+
+És éppen az a viszony, a melyben az, a ki parancsol, azzal, a kinek parancsol, áll, éppen ez a viszony az, a mit hatalomnak nevezünk. Ez a viszony pedig a következő.
+
+Az együttes tevékenység czéljából az emberek mindig csoportokba szoktak összeverődni, a melyekben azoknak az embereknek egymáshoz való viszonya, a kik a cselekvésben részt vesznek, ama czélok különössége ellenére is, a melyek az együttes működés elé kitűzettek, mindig egyforma szokott lenni.
+
+Ilyen csoportokba verődve az emberek mindig olyan viszonyba lépnek egymással, hogy az emberek legnagyobb része leginkább, legkisebb része pedig a legkevésbbé vesz közvetlen részt abban az együttes működésben, a melyre egyesültek.
+
+Mindazok közül az egyesülések közül, a melyekbe az emberek együttes működés czéljából tömörülni szoktak, a leghatározottabbak és legkörvonalazottabbak egyike a hadsereg.
+
+Minden hadsereg a katonai hivatás szempontjából legalacsonyabb rendű tagokból, - a közlegényekből, a kik mindig a legnagyobb számmal vannak, a következő, a katonai hivatás szempontjából magasabb rangú tagokból - káplárokból és altisztekből, a kiknek a száma már az előzőkénél csekélyebb, és még magasabb rangúakból, a kiknek a száma még csekélyebb stb. alakul össze, föl egészen a legmagasabb katonai hatalomig, mely egyetlen személyiségben összpontosul.
+
+A hadsereg szervezetét teljes szabatossággal ki lehet fejezni a kúppal, melynek a legnagyobb átmérőjű alapját a közlegények alkotják; a rákövetkező kisebb átmérőjű réteg - a hadsereg magasabb rangú embereiből alakul össze stb. föl a kúp tetejéig, a melynek legfelső pontján a hadvezér áll.
+
+A katonák, a kiknek legnagyobb a számuk, a kúp legalsóbb részét, az alapját alkotják. A katona mindig közvetlenül szúr, vág, gyújt és rabol, és ezekre a cselekedetekre mindig a magasabban álló személyiségektől kapja a parancsot; ő maga pedig soha se parancsol. Az altiszt (az altisztek száma már csekélyebb) már ritkábban vesz részt magában a cselekményben, de már parancsol. A tiszt még ritkábban vesz részt a cselekvésben és még gyakrabban parancsol. A tábornok már csak parancsokat ad a csapatoknak a mozdulatokra, miközben megjelöli a mozdulatok czélját, de már csaknem soha se használ fegyvert. A hadvezér pedig már egyáltaljában nem vehet közvetlen részt a cselekvésben, s csak általános rendelkezésekkel irányítja a tömegek mozdulatait. Az embereknek egymáshoz való ugyanilyen viszonya alakul ki az együttes működésre létrejött többi egyesülésekben, mint a földművelésben, a kereskedelemben és minden más szervezetben is.
+
+És így, a nélkül, hogy a kúpnak és a hadsereg rangfokozatainak, vagy bármi néven nevezendő szervezet hivatásainak és helyzetének az egymásba folyó pontjait mesterségesen szétválasztanók, maga magától is kialakul egy törvény, a mely szerint az együttes működésre tömörült emberek mindig olyan viszonyba lépnek egymással, hogy minél közvetlenebb részt vesznek az emberek egy cselekménynek a végrehajtásában, annál kevésbbé parancsolhatnak, és annál nagyobb számmal vannak; és minél kisebb az a közvetlen részvétel, a melylyel az emberek a cselekvésben szerepelnek, annál inkább parancsolnak és annál csekélyebb a számuk: és így jutnak el a legalsóbb rétegektől addig az egyetlen utolsó emberig, a ki legcsekélyebb mértékben vesz közvetlen részt magukban az eseményekben és a kinek a működése leginkább a parancsolásra van irányítva.
+
+A parancsoló személyiségeknek ez a viszonya azokhoz, a kiknek parancsolnak, a lényege annak a fogalomnak, a melyet mi hatalomnak hívunk.
+
+Visszaállítván az idő föltételét, a mely mellett az események mind lejátszódnak, azt találtuk, hogy a parancsok csak akkor mennek teljesedésbe, ha az események megfelelő sorozatára vonatkoznak. És visszaállítván annak a kapcsolatnak az elengedhetetlen föltételét, a mely a parancsolók és az engedelmeskedők közt fönnáll, azt találtuk, hogy a parancsolók, már ebből kifolyólag is legkevésbbé vesznek részt magukban az eseményekben, és hogy a tevékenységük kizárólag a parancsolásra van irányozva.
+
+
+
+VII.
+
+Mikor egy-egy esemény lejátszódik, az emberek kifejezést adnak az eseményről táplált nézeteiknek és óhajtásaiknak, és így, miután az esemény sok ember együttes működésének az eredménye, a kifejezett nézetek vagy óhajtások egyike, habár csak megközelítőleg is, de okvetetlenül teljesedik. Mikor a kifejezett nézetek egyike megvalósul, akkor ez a nézet olyan forma kapcsolatba lép az eseménynyel, mintha egy arra vonatkozó és azt megelőző parancs lett volna.
+
+Emberek egy gerendát czipelnek. Mindenikük elmondja a véleményét arról, hogyan és hová kellene a gerendát elczipelni. Az emberek el is hurczolják a gerendát valahová, és akkor kisütik, hogy az egész dolog úgy történt, a mint azt egyikük megmondotta. Tehát ő parancsolta. Ime a parancs és a hatalom a maga kezdetleges formájában.
+
+Az, a ki többet dolgozott a kezével, kevesebbet gondolkozott azon, hogy mit csinál, hogy mi sülhet ki az együttes tevékenységből, és kevesebbet parancsolhatott. Az, a ki többet parancsolt, a szavakkal való tevékenysége révén nyilvánvalóan kevesebbet dolgozhatott a kezeivel. Az egy czélra törekvő embereknek egy-egy nagyobb gyülekezetében még élesebben kiválik azoknak az embereknek az osztálya, a kik annál kevésbbé vesznek közvetlen részt az általános tevékenységben, minél inkább kimerül a tevékenységük a parancsolásban.
+
+Az ember, a mikor egyedül cselekszik, mindig magában hordja az eszméknek egy bizonyos sorozatát, melyek, mint neki tetszik, irányt szabtak az ő eddigi működésének, igazolásául szolgálnak a jelenben való tevékenységének, és vezérelni fogják őt jövendő cselekedeteiben.
+
+Éppen így tesznek az emberek gyülekezetei is, a melyek az eszmék kieszelését és az együttes működés szabályozását és igazolást azokra bízzák, a kik magában a cselekvésben nem vesznek részt.
+
+Előttünk ismert vagy ismeretlen okokból a francziák elkezdik gyilkolni és pusztítani egymást. És az eseménynek megfelelően, kíséri azt az emberek kifejezett akaratából kifolyólag az az igazolás, hogy erre Francziaország jóléte, a szabadság és az egyenlőség szempontjából szükség van. Az emberek megszünnek egymást gyilkolni, és ezt az eseményt nyomon kíséri az az igazolás, hogy szükség van a hatalom egységére, Európa ellenállására stb. Az emberek öldökölve a magukhoz hasonlókat, megindulnak nyugatról keletnek, és ezt az eseményt nyomon kisérik a Francziaország dicsőségéről, Anglia aljasságáról stb. szóló szólamok. A történelem arra tanít bennünket, hogy az események ilyetén módon való igazolásainak semmi általános jelentőségük sincsen, mert egymással ellentmondásban állanak, mint egy ember meggyilkolása azért, hogy a jogai elismertessenek és Oroszországban milliók lemészárlása azért, hogy Anglia megaláztassék. De azért ezeknek az igazolásoknak, az akkori kor szempontjából, tagadhatatlanul van jelentőségük.
+
+Ezek az igazolások leveszik az erkölcsi felelősséget azoknak az embereknek a válláról, a kik az eseményeket előidézik. Ezek az időleges czélok olyanok, mint azok a seprők, melyek az út megtisztítása czéljából a vonat előtt a síneken tovasiklanak: kitisztogatják az emberek erkölcsi felelősségének az útját. Ezek nélkül az igazolások nélkül az események megfigyelése közben fölmerülő ama legegyszerűbb kérdés se volna megoldható: az emberek milliói hogy' hajtanak végre együttes bűncselekményeket, háborúkat, gyilkosságokat stb.?
+
+Európa állami és társadalmi életének mai, bonyolódott formái mellett, vajjon lehetséges-e olyan eseményt elképzelni, melyet nem a császárok, a miniszterek, a parlamentek meg a lapok írtak volna elő, parancsoltak volna? Van-e olyan együttes cselekmény, mely ne találná meg az igazolását az állami egységben, a nemzetiségben, Európa egyensúlyában, a művelődésben? Úgy, hogy minden végbemenő esemény elkerülhetetlenül összeesik valami kifejezett óhajtással, és megszerezvén a maga igazolását, egyetlen, vagy néhány ember akaratának az eredményeképpen jelentkezik.
+
+Bármilyen irányt vegyen is egy mozgásban levő hajó, előtte mindig látható lesz az általa átszelt habok árja. Azokra az emberekre nézve, a kik a hajón vannak, ennek az árnak a mozgása lesz az egyetlen észrevehető mozgás.
+
+Csak ha közelről, mozzanatról-mozzanatra figyelemmel kísérjük ennek az árnak a mozgását és összehasonlítjuk ezt a mozgást a hajó mozgásával, csak akkor győződhetünk meg róla, hogy az ár mozgásának minden mozzanatát a hajó mozgása állapítja meg, s hogy bennünket az ejtett tévedésbe, hogy észrevétlenül bár, de mi magunk is mozogtunk.
+
+Ugyanezt látjuk, ha mozzanatról mozzanatra követjük a történelmi személyiségek mozgását (vagyis beállítjuk minden végbemenő eseménynek elengedhetetlen föltételét - az időben való mozgás szakadatlanságának a föltételét) és nem tévesztjük szem elől a történelmi személyiségeknek a tömegekkel való szükségszerű viszonyát.
+
+Bármi történjék is, mindig az sül ki, hogy éppen az történt, a mit előre láttak és parancsoltak. Bárminő irányt vegyen is a hajó, az az ár, mely se nem irányítja, se nem fokozza a hajó mozgását, mindig háborog előtte és távolról úgy fog látszani előttünk, mintha nem önkényesen, hanem a hajó mozgása által irányítva mozogna.
+
+*
+
+A történetírók, a történelmi személyiségek akaratának csak azokat a megnyilatkozásait vizsgálván, a melyek mint parancsok vonatkoztak az eseményekre, arra lyukadtak ki, hogy az események a parancsoktól függnek. Mi pedig magukat az eseményeket és a tömeghez való azt a viszonyt vizsgálván, a melyben velük a történelmi személyiségek állanak, azt találtuk, hogy a történelmi személyiségek és a parancsaik függnek az eseményektől. Ennek a következtetésnek kétségtelen bizonyítékául szolgál az, hogy bármennyi legyen is a parancs, az esemény azért nem megy végbe, ha csak más okok is nem működnek közre; de a mint egy esemény végbemegy - bármilyen esemény legyen is az, - a különféle személyiségek szakadatlanul megnyilvánuló akaratai közt mindig akadnak olyanok, a melyek úgy lényegben mint időbelileg, mint az eseményre vonatkozó parancsok jelentkeznek.
+
+Erre a következtetésre jutva, egyenesen és határozottan megfelelhetünk a történelemnek arra a két lényeges kérdésére:
+
+1. Mi a hatalom?
+
+2. Miféle erő hozza létre a nemzetek mozgalmait?
+
+1. A hatalom egy bizonyos személyiségnek a többi személyiségekhez való olyatén viszonya, a melyben az illető annál kevésbbé vesz részt a cselekvésben, minél inkább kifejezést ad a végbement együttes cselekvésre vonatkozó nézetének, föltevéseinek és igazolásainak.
+
+2. A nemzetek mozgalmait nem a hatalom, nem a szellemi tevékenység, sőt még nem is e kettő együttesen idézi elő, mint azt a történetírók gondolták, hanem igenis mindazoknak az embereknek a működése, a kik az illető eseményben részt vesznek, és a kik mindig úgy egyesülnek, hogy azok, a kik leginkább vesznek közvetlen részt az eseményekben, a legkevesebb felelősséget veszik magukra; és viszont.
+
+Erkölcsi tekintetben az események okául a hatalom jelentkezik; fizikai tekintetben pedig - azok, a kik magukat a hatalomnak alárendelik.
+
+De miután erkölcsi tevékenység fizikai tevékenység nélkül nem képzelhető, az események oka sem az egyikben, sem a másikban, hanem a kettőben együttvéve keresendő.
+
+Vagyis, más szavakkal, a jelenségre, a melyet vizsgálunk, az ok fogalma nem alkalmazható.
+
+Végső elemzésben eljutunk az örökkévalóság köréhez, ahhoz a végső határhoz, a melyhez a gondolkodás minden terén eljut az emberi elme, ha csak nem űz játékot a tárgyával. A villamosság hőt hoz létre, a hő villamosságot. Az atomok vonzzák és taszítják egymást.
+
+A hő és a villamosság kölcsönhatásáról, az atomokról szólva, azt, hogy ez miért van így, nem mondhatjuk meg, és azt mondjuk, hogy azért van így, mert másként nem is képzelhető, mert így kell lennie, mert ez a törvény. Ugyanígy áll a dolog a történelmi jelenségekkel is. Hogy miért zajlik le egy-egy háború, vagy forradalom, azt nem tudjuk; csak azt tudjuk, hogy úgy az egyik, mint a másik cselekvés végrehajtására az emberek bizonyos csoportba tömörülnek, a melyben valamennyien résztvesznek; és azt mondjuk, hogy ez így van, mert másként nem képzelhető s mert ez törvény.
+
+
+
+VIII.
+
+Ha a történelemnek csak a külső jelenségekkel volna dolga, akkor ennek az egyszerű és nyilvánvaló törvénynek a megállapítása elegendő volna, és fejtegetéseinket be is fejezhetnők. De a történelem törvénye az emberre vonatkozik. Az anyagnak egy kis részecskéje sem mondhatja nekünk, hogy ő teljességgel nem érzi a vonzás és eltaszítás szükségét, és hogy ez nem igaz; az ember pedig, a ki tárgya a történelemnek, egyenesen kimondja: én szabad vagyok és így nem vagyok törvényeknek alávetve.
+
+Az emberi akarat szabadságára vonatkozó, bár ki nem mondott kérdés létezése a történelemben lépten-nyomon érezhető.
+
+A komolyan gondolkodó történetírók mind eljutottak ehhez a kérdéshez. A történelem ellentmondásai, homályosságai és az a téves irány, a melyben ez a tudomány halad, mind ennek a kérdésnek a megoldatlanságából származnak.
+
+Ha minden egyes ember akarata szabad volna, vagyis ha mindenik azt tehetné, a mit akar, akkor a történelem nem volna egyéb, mint az összefüggéstelen véletlenségek sorozata.
+
+Sőt ha milliók közül és az időnek egy ezer esztendőre terjedő szakában csak egyetlen emberre nézve meg volna a lehetősége annak, hogy úgy cselekedjék, a mint akar, akkor nyilvánvaló, hogy ennek az embernek egyetlen szabad és a törvényekkel ellenkező cselekedete az egész emberiségre nézve megszüntetné bármi néven nevezendő törvények létezésének a lehetőségét.
+
+Ha pedig csak egyetlen egy olyan törvény van, a mely az emberek cselekvését irányítja, úgy a szabad akarat képtelenség, mert az emberek akarata kénytelen magát ennek a törvénynek alárendelni.
+
+Ebben az ellentmondásban rejlik az akarat szabadságának a kérdése, mely a legrégibb idők óta foglalkoztatja az emberiség legkiválóbb elméit, s mely a legrégibb idők óta előttünk áll, a maga egész óriási jelentőségében.
+
+A kérdés abban áll, hogy ha az embert mint a megfigyelés tárgyát tekintjük, még pedig bármiféle szempontból - hittudományi, történelmi, erkölcstani, bölcseleti szempontból, - mindenütt ráakadunk a szükségszerűség törvényére, a melynek ő épp úgy alá van vetve, mint minden más, a mi létezik. Ha pedig magunkból kifelé az öntudat alapján nézzük az embert, akkor valamennyien szabadoknak érezzük magunkat.
+
+Ez a tudat az észtől teljesen különálló és független forrása az önismeretnek. Az ész által az ember csak megfigyeli magát; de megösmerni, csak az öntudat által ösmerheti meg magát.
+
+Az önmegismerés nélkül az ész alkalmazása, minden megfigyelés elképzelhetetlen.
+
+Ahhoz, hogy az ember megérthessen, megfigyelhessen, következtethessen, kell, hogy élőnek tudja magát. Élőnek pedig nem tudhatja magát másként, mint hogy ha egyúttal az akaratra képesnek tudja magát, vagyis tudatára ébred akaratának. Az akaratának pedig, mely életének a lényege, nem ébred és nem is ébredhet tudatára az ember másként, mintha azt szabadnak érzi.
+
+Ha az ember magát a megfigyelésnek alávetvén, azt látja, hogy az akarata mindig egy- és ugyanazon törvény után igazodik (akár a táplálkozás szükségét, akár az agy működését, akár mást figyel is meg) akaratának ezt a mindig azonos irányát nem foghatja föl másnak, mint akarata korlátozásának. Az, a mi nem volna szabad, korlátolt se lehetne. Az ember akarata éppen azért látszik előtte korlátoltnak, mert nem tudja azt másként elképzelni, mint szabadnak.
+
+Ön azt mondja: én nem vagyok szabad. Pedig ugy-e, fölemeltem és leeresztettem a karomat. Mindenki be fogja látni, hogy ez a nem észszerű felelet megdönthetetlen bizonyítéka a szabadságnak.
+
+Ez a válasz olyan tudatnak a kifejezése, mely nincs alárendelve az észnek.
+
+Ha a szabadság öntudata nem volna az önmegismerésnek különálló és az észtől független forrása, akkor alá volna rendelve az észlelésnek és a tapasztalásnak; de a valóságban ilyen alárendeltség soha se szokott előfordulni és nem is képzelhető.
+
+A tapasztalások és észlelések egész sora minden ember előtt világossá teszi, hogy ő, mint a megfigyelés tárgya, alá van vetve bizonyos törvényeknek, s az ember alá is rendeli magát nékik, és soha se száll szembe a nehézkedés vagy az áthatatlanság általa egyszer felismert törvényével. De a tapasztalásoknak és észleléseknek ugyanez a sorozata azt is megmutatja neki, hogy az a teljes szabadság, a melyet ő magában lát - lehetetlenség, hogy minden cselekedete az ő szervezetétől, jellemétől és a reá ható indító okoktól függ; de az ember a tapasztalatokból és észlelésekből levont következtetéseknek soha se rendeli magát alá.
+
+Az ember a tapasztalás és az észlelés révén tudja, hogy a kő lefelé esik, és így minden kételkedés nélkül hisz ebben, és minden esetben várja az általa megismert törvény teljesülését.
+
+De bár épp oly kétséget kizárólag tudja azt is, hogy akarata is törvényeknek van alávetve, ezt már nem hiszi és nem is hiheti.
+
+Bármennyiszer bebizonyítsa is az ember előtt a tapasztalás és az elmélkedés azt, hogy ugyanolyan körülmények közt és ugyanolyan természet mellett mindig ugyanazt fogja cselekedni, a mit azelőtt cselekedett, azért ha ezredszer jut is ugyanazok közé a körülmények közé, s fog hozzá ugyanazzal a természettel valami cselekvéshez, mely mindig egyformán végződik, minden kételkedés nélkül és épp oly határozottan meg van győződve róla, hogy azt tehet, a mit akar, mint a hogy' annak előtte meg volt győződve. Minden, akár vad, akár gondolkodó ember, bármily kétségtelenül bebizonyítsa is előtte a tapasztalás és az elmélkedés azt, hogy ugyanolyan körülmények közt kétféle cselekvés nem képzelhető, érzi, hogy e nélkül a badar képlet nélkül (mely a szabadság lényegét alkotja) el se tudja magának képzelni az életet. Érzi, hogy bármily képtelenség legyen is ez, azért mégis van, mert a szabadság eme képzete nélkül nemcsak hogy nem értené meg az életet, de egyetlen perczig se tudna élni.
+
+Nem tudna élni azért, mert az emberek minden törekvése, az élet minden vágyódása nem egyéb, mint a szabadság gyarapítására való iparkodás. A gazdagság - szegénység, dicsőség - ösmeretlenség, hatalom - alárendeltség, erő - gyöngeség, - egészség - betegség, - műveltség - műveletlenség, munka - henyélés, jóllakottság - éhség, erény - bűn, itt mind csak a szabadságnak magasabb vagy alacsonyabb fokai.
+
+Olyan embert, a kinek nincs szabadsága, nem képzelhetünk el másként, mint ha halottnak képzeljük.
+
+Ha az észre nézve a szabadság fogalma értelmetlen ellentmondásnak látszik, mint akár annak a lehetősége, hogy az időnek egy- és ugyanabban a pillanatában két cselekedetet hajtsunk végre, vagy hogy ok nélkül cselekedjünk, ez csak azt bizonyítja, hogy a tudat az észnek nincs alárendelve.
+
+A szabadságnak ez a megingathatatlan, megdönthetetlen és sem a tapasztalásnak, sem az észlelésnek alá nem vetett tudata, melyet minden gondolkodó elismer és kivétel nélkül minden ember érez, ez a tudat, a mely nélkül az ember el se képzelhető, ez a kérdésnek egy másik oldala.
+
+Az ember a mindenható, mindentudó és legkegyelmesebb Isten teremtménye. Vajjon mi hát a bűn, a melynek a fogalma az ember szabadságának a tudatából ered? - ime ez a hittudomány kérdése.
+
+Az emberek cselekvése általános és változhatatlan törvényeknek van alávetve, melyek a statisztikában jutnak kifejezésre. Vajjon miben áll az embernek a társadalom előtt való felelőssége, melynek fogalma a szabadság tudatából ered? - ime ez a jog kérdése.
+
+Az ember cselekedetei az ő veleszületett jelleméből és azokból az indító okokból folynak, a melyek reá hatnak. Vajjon mi a lelkiismeret s a cselekedetek jó vagy rossz voltának a tudata, mely a szabadság tudatából folyik? - ime ez az erkölcstan kérdése.
+
+Az ember, az emberiség közös életével kapcsolatban úgy jelentkezik, mint a ki alá van vetve azoknak a törvényeknek, a melyek ezt az életet meghatározzák. De ugyanaz az ember, ettől a kapcsolattól függetlenül, szabadnak jelentkezik; vajjon a nemzetek és az emberiség elmult életét, mint az emberek szabad vagy nem szabad tevékenységének az eredményét kell-e fölfogni? - ime, ez a történelem kérdése.
+
+Csak a tudás népszerűsítésének mai önbizalommal teljes korában, s a tudatlanság ellen küzdő legerőteljesebb eszköznek, a könyvnyomtatásnak a terjedése révén jutott el a szabadság kérdése arra a térre, a melyen már nem is lehet kérdésről szó. A mi korunkban az úgynevezett vezető emberek legnagyobb része, vagyis egy sereg tudatlan ember, a természetbúvárok munkáját, a kik a kérdésnek csak egyik oldalával foglalkoznak, mint az egész kérdés megoldását elfogadta.
+
+Lélek és szabadság nincsen, mert az ember élete izom-mozgásokban jut kifejezésre, az izom-mozgások pedig ideg-tevékenységet föltételeznek; lélek és szabadság nincsen, mert mi az időnek egy ösmeretlen szakában a majomtól származtunk le, hirdetik ők szóval, írásban és nyomtatásban, nem is álmodván róla, hogy évezredekkel azelőtt minden vallás, minden gondolkodó nemcsak hogy elösmerte, de soha nem is tagadta a szükségszerűségnek azt a törvényét, a melyet most az élettan és az összehasonlító állattan segítségével oly buzgón iparkodnak bebizonyítani. Nem látják, hogy ebben a kérdésben a természettudományok szerepe mindössze az, hogy eszközül szolgáljon a kérdés egyik oldalának a megvilágítására. Mert az, hogy a megfigyelés szempontjából az ész és az akarat csak az agyvelő váladékai (sécrétion) és az, hogy az ember az általános törvényt követve az időnek egy ismeretlen szaka alatt a legalsóbbrendű állatokból kifejlődhetett, csak más oldalról világítja meg azt az évezredekkel ezelőtti vallások és bölcseleti elméletek által elfogadott igazságot, hogy az én szempontjából az ember alá van vetve a szükségszerűség törvényeinek, de egy hajszállal se viszi előbbre a kérdés megoldását, a melynek egy másik, ellenkező oldala is van, mely a szabadság tudatára van alapítva.
+
+Az, hogy az ember az idő egy ösmeretlen szakában a majomtól származott, épp oly érthető, mint az, hogy az idő egy ösmert szakában egy marék földből származott (az első esetben az idő, a másodikban a származás az ösmeretlen) és azt a kérdést, hogy' egyeztethető össze az ember szabadságának a tudata a szükségesség törvényével, a melynek az ember alá van vetve, az összehasonlító élettan és állattan sem döntheti el, mert a békában, a házinyúlban és a majomban mi csak az izomideg-tevékenységet figyelhetjük meg, az emberben pedig ezen kívül még az öntudatot is.
+
+Azok a természetbúvárok és híveik, a kik ezt a kérdést meg akarják oldani, olyanok, mint azok a kőmüvesek, a kiknek egy templom egyik falát kellene bevakolniok, és a kik fölhasználva a felügyelő távollétét, buzgóságuknak egy rohamában bevakolnák az ablakokat, a képeket, a freskókat, sőt még a ki nem száradt falakat is bevakolnák és örülnének rajta, hogy az ő kőmüves-szempontjukból milyen simán és egyenletesen sikerül minden.
+
+
+
+IX.
+
+A szabadságra és a szükségszerűségre vonatkozó kérdés megoldásának, a tudás más ágaival szemben, a melyekben ez a kérdés már meg is oldatott, a történelemre nézve még az az előnye is van, hogy a történelem előtt ez a kérdés nem vonatkozik az ember akaratának a lényegére, hanem csak annak az elgondolására, hogy ez az akarat a multban bizonyos körülmények közt hogy' nyilatkozott meg.
+
+A történelem ennek a kérdésnek a megoldásánál olyan helyzetbe kerül a többi tudományokhoz, a minőben a tapasztalati tudományok az elméleti tudományokkal állanak.
+
+A történelem tárgya nem maga az ember akarata, hanem a mi képzetünk erről az akaratról.
+
+És éppen azért a szabadság és a szükségszerűség két ellentétes fogalmának az összeegyeztetése kapcsán felbukkanó megoldhatatlan titok, a történelem előtt, nem úgy, mint a hittudomány, az erkölcstan és a bölcselet előtt, nem létezik. A történelem az ember életéről alkotott képzetet vizsgálja, a melyben ennek a két ellentmondásnak az összeegyeztetése már megtörtént.
+
+A valóságos életben minden történelmi esemény, az emberek minden cselekedete rendkívül tisztán és határozottan megérthető, még pedig mind a mellett, hogy minden esemény részben szabadnak, részben pedig szükségszerűnek látszik, a legcsekélyebb ellentmondás érzése nélkül.
+
+Annak a kérdésnek a megoldásánál, vajjon hogy' egyeztethető össze a szabadság és a szükségszerűség és mi a lényege ennek a két fogalomnak, a történelem azzal az úttal teljesen ellentétes útat követhet és kell követnie, mint a melyen a többi tudományok haladtak. A történelemnek, a helyett, hogy a szabadság és a szükségszerűség fogalmát magukban véve meghatározván, e meghatározások alá csoportosítaná az élet jelenségeit, a rendelkezésére álló jelenségek óriási tömegéből, a melyek mindig a szabadságtól és a szükségszerűségtől függőknek jelentkeznek, kell a szabadság és a szükségszerűség fogalmának a meghatározását levezetnie.
+
+Egy vagy több ember működéséről alkotott képzeteink bármelyikét vizsgáljuk is, azt nem foghatjuk föl másként, mint részben az ember szabadságának, részben pedig a szükségszerűség törvényeinek az eredményét.
+
+Akár a nemzetek vándorlásáról, akár a barbárok betöréseiről, akár III. Napoleon intézkedéseiről, akár egy egyes embernek egy órával ezelőtt véghezvitt ama cselekedetéről beszélünk is, hogy a sétájára kínálkozó több útirányból egyet kiválasztott, sehol semmi ellentmondást nem látunk. Az ezeknek az embereknek a cselekedeteit irányító szabadság és szükségszerűség mérve reánk nézve tisztán meg van határozva.
+
+Nagyon gyakran megesik, hogy a szempontok különbözősége szerint, a melyekből egy-egy jelenséget vizsgálunk, egymástól elütnek a szabadság kisebb vagy nagyobb mérvéről alkotott képzeteink; de azért az ember minden cselekedete mindig és mindenütt, mint a szabadság és a szükségszerűség együttes eredménye jelentkezik előttünk. A vizsgálatunk tárgyát képező minden cselekményben úgy a szabadságnak, mint a szükségszerűségnek egy-egy részét megtaláljuk. És mindig minél több szabadságot látunk valamely cselekedetben, annál kevesebb szükségszerűséget födözünk föl benne, s minél több benne a szükségszerűség, annál kevesebb a szabadság.
+
+A szabadságnak és a szükségszerűségnek egymáshoz való viszonya a szerint a szempont szerint csökken vagy nagyobbodik, a melyből az illető cselekedetet vizsgáljuk; de ez a viszony egymással mindig fordított arányban áll.
+
+A fuldokló ember, a ki belekapaszkodik egy másikba és azt is a vízbe fojtja, vagy a gyermeke szoptatása révén kimerült éhes anya, a ki valami ennivalót lop, vagy a fegyelemhez szokott ember, a ki a sorban állva egyetlen vezényszóra védtelen embert öl, az előtt az ember előtt, a ki ösmeri azokat a körülményeket, a melyek közt ezek az emberek voltak, kevésbbé bűnösnek, vagyis kevésbbé szabadnak és a szükségszerűség törvényének inkább alávetettnek, az előtt pedig, a ki nem tudja, hogy az az ember maga is fuldoklott, hogy az az anya éhes volt, az a katona pedig a sorban állott, inkább szabadnak látszik stb. Éppen így az az ember, a ki húsz esztendővel ezelőtt gyilkosságot követett el, s azóta békésen és ártalmatlanul élt, a társaságban kevésbbé bűnösnek, cselekedete pedig a szükségszerűség törvényének inkább alávetettnek látszik az előtt, a ki a bűnét a húsz év leforgása után vizsgálja, és sokkal szabadabbnak az előtt, a ki ugyanazt a bűnt az elkövetését követő napon vizsgálta. És éppen úgy az őrült, részeg, vagy erős fölindulásban lévő ember minden cselekedete kevésbbé szabadnak és inkább szükségszerűnek látszik az előtt, a ki ösmeri annak a lelkiállapotát, a ki a cselekedetet elkövette, és inkább szabadnak és kevésbbé szükségszerűnek az előtt, a ki ezt nem ösmeri. Mindezekben az esetekben a szabadság fogalma gyarapszik vagy csökken, és ennek megfelelőleg a szükségszerűség fogalma gyarapszik vagy csökken a szerint az álláspont szerint, a melyből a cselekedetet vizsgáljuk. Úgy, hogy minél nagyobbnak látszik a szükségszerűség, annál kisebbnek látszik a szabadság, és viszont.
+
+A vallás, az emberiség józan esze, a jogtudomány és maga a történelem is, teljesen egyformán fogják föl a szabadságnak és a szükségszerűségnek ezt az egymáshoz való viszonyát.
+
+Mindazoknak az eseteknek, a melyekben a szabadságról és a szükségszerűségről alkotott képzeteink gyarapodnak vagy csökkennek, kivétel nélkül három alapjuk van:
+
+1. annak az embernek, a ki a cselekedetet végrehajtotta, a külső világhoz való viszonya;
+
+2. az időhöz, és
+
+3. a cselekedetet előidézett okokhoz való viszonya.
+
+Az első alap, az embernek a külvilághoz való viszonya, annak a meghatározott helynek, a melyet a vele egyidejűleg létező minden egyéb lénynyel való viszonyában minden ember elfoglal, többé vagy kevésbbé tiszta fogalma. Ez az az alap, a melynek a következtében nyilvánvalóvá válik, hogy a fuldokló ember kevésbbé szabad, és inkább alá van vetve a szükségszerűségnek, mint az az ember, a ki künn áll a szárazon; az az alap, a melynek a következtében annak az embernek a cselekedetei, a ki egy sűrűn lakott helyen szoros kapcsolatban áll a többi emberekkel, annak az embernek a cselekedetei, a ki a családja, a hivatala, a vállalatai által kötve van, kétségkívül kevésbbé szabadaknak és a szükségszerűségnek inkább alávetetteknek látszanak, mint az egyedülálló és az egyes ember cselekedetei.
+
+Ha mi az embert, a környezetéhez való viszonyát figyelmen kívül hagyva, egymagában nézzük, minden cselekedete szabadnak látszik előttünk. De a mint ahhoz való bármely viszonyát veszszük, a mi őt körülveszi, ha bármivel, egy másik emberrel, a ki beszél vele, egy könyvvel, a melyet olvas, azzal a munkával, a melylyel foglalkozik, sőt a levegővel, a mely őt körülveszi, vagy a világossággal, mely az őt körülvevő tárgyakra esik, való kapcsolatot látjuk, azt is látnunk kell, hogy ezeknek a körülményeknek mindenike befolyással van rá, és tevékenységének legalább egy bizonyos részét irányítja. És abban a mértékben, a mint mi ezeket a befolyásokat látjuk, abban a mértékben csökken bennünk az ő szabadságának a képzete, ellenben gyarapszik annak a szükségszerűségnek a képzete, a melynek alá van rendelve.
+
+2. A második alap: az embernek a világhoz való látható, tágabb vagy szűkebb időbeli viszonya: és annak a helynek többé-kevésbbé világos fogalma, a melyet az ember cselekvése az időben elfoglal. Ez az az alap, a melynek következtében az első ember bűnbeesése, a melynek az emberi nem létrejötte volt a következése, nyilvánvalóan kevésbbé szabadnak látszik előttünk, mint egy mostani embernek a házasságra lépése. Ez az az alap, a melynek a következtében azoknak az embereknek az élete és tevékenysége, a kik századokkal én előttem éltek, s a kik csak az idő révén vannak velem némi kapcsolatban, nem látszhatik annyira szabadnak előttem, mint a most élő emberek élete, a melynek a következményei még ösmeretlenek előttem.
+
+Ebben a tekintetben a több-kevesebb szabadság vagy szükségszerűség képzeteiben tapasztalható fokozatosság annak az időnek a rövidebb vagy hosszabb tartamától függ, mely a cselekedet véghezvitele és a mi ítéletünk közt eltelt.
+
+Ha egy olyan cselekedetemet vizsgálom, a melyet egy perczczel ezelőtt, megközelítőleg ugyanolyan körülmények közt vittem véghez, a milyenek közt most vagyok, a cselekedetem minden kétséget kizárólag szabadnak tűnik föl előttem. De ha olyan cselekedetet vizsgálok, mely egy hónappal ezelőtt történt, akkor, most más körülmények közt lévén, önkéntelenül beösmerem, hogy ha az a cselekedet nem történt volna meg, akkor az a sok hasznos, kellemes, sőt szükségszerű dolog, mely abból a cselekedetből folyt, szintén nem következett volna be. Ha emlékezetemben még messzebbre, tíz esztendővel vagy még tovább megyek vissza, akkor cselekedetemnek a következményei még nyilvánvalóbban állanak előttem; és szinte nehéz lesz elképzelnem, mi lett volna, ha azt a cselekedetet nem hajtottam volna végre. Minél messzebb megyek vissza az emlékezetemben, vagy minél messzebbre tekintek előre a jövőbe, a mi teljesen egyre megy, annál nagyobb kétségeim lesznek az illető cselekedet szabadsága iránt.
+
+A szabad akaratnak az emberiség közös dolgaiban való részvételét illetőleg, a nyilvánvalóságnak ugyanezt a haladványát tapasztaljuk a történelemben is. Egy a jelenben történt esemény, minden kétséget kizárólag mint az összes ismert emberek működésének az eredménye tűnik föl előttünk; de a távolabb álló eseményekben már látjuk azokat az elkerülhetetlen következményeket, a melyeken kívül mást már el se tudunk képzelni. És minél messzebbre megyünk vissza az események vizsgálatában, annál kevésbbé látszanak azok önkényeseknek.
+
+A porosz-osztrák háború mint a ravasz Bismarck működésének kétségtelen következménye tűnik föl előttünk stb.
+
+A napoleoni háborúk, bár már kétségesen, de még mindig mint a hősök akaratának eredményei jelentkeznek előttünk; de már a keresztes hadjáratokban olyan eseményt látunk, mely egészen határozottan elfoglalta a maga helyét a történelemben, s a mely nélkül Európa újabbkori történelme már szinte elképzelhető se volna, bár a keresztes hadjáratok egykori írói ezt az eseményt is csak néhány ember akaratának a kifolyásaként fogták föl. A népvándorlás kapcsán a mi korunkban már senkinek se fog eszébe jutni azt hinni, hogy az európai világ újjászületése Attila önkényétől függött. Minél messzebb keressük a történelem múltjában vizsgálódásunknak a tárgyát, annál kétségesebbé válik előttünk az eseményeket létrehozó emberek szabadsága és annál nyilvánvalóbbá válik a szükségszerűség törvénye.
+
+3. A harmadik alap az ész elkerülhetetlen követelményeként jelentkező okok ama végtelen lánczolatának reánk nézve több-kevesebb hozzáférhetősége, a melyben minden érzékelt jelenségnek, tehát minden emberi cselekedetnek, mint az előzmények következményének és mint a következmények okának el kell foglalnia a maga meghatározott helyét.
+
+Ez az az alap, a melynek a következtében úgy a mi cselekedeteink, mint más emberek cselekedetei, egyrészről, annál szabadabbaknak és a szükségszerűségnek annyival kevésbbé alávetetteknek látszanak, minél ösmeretesebbek előttünk azok a megfigyelésből levezetett élettani, lélektani és történelmi törvények, a melyeknek az ember alá van vetve és minél helyesebben fölismertük a cselekedetek élettani, lélektani vagy történelmi okait; másrészről, minél egyszerűbb maga a megfigyelés tárgyát képező cselekmény, és minél egyszerűbb jellemű és eszű ember az, a kinek a cselekedetét vizsgáljuk.
+
+A mikor valami bűntett, erényes cselekedet vagy akár a jó és rossz szempontjából teljesen közömbös cselekedet esetében, teljességgel nem ösmerjük a cselekedet okait, rendesen a szabadságnak tulajdonítjuk benne a legnagyobb részt. Ha bűntettről van szó, mindennél jobban kívánjuk az ilyen cselekedetnek a megbüntetését; ha erényes cselekedetről van szó, mindennél jobban megbecsüljük az ilyen cselekedetet. Egy közömbös cselekedetnél a legnagyobb egyéniséget, eredetiséget és szabadságot föltételezzük. De ha a számtalan ok közül csak egyet is ösmerünk, akkor már elösmerjük a szükségszerűségnek is bizonyos szerepét és kevésbbé kívánjuk a bűn bűnhődését, kevésbbé ösmerjük el az erényes cselekedet érdemét, és kevesebb szabadságot föltételezünk abban az eredetinek látszó, közömbös cselekedetben. Az, hogy a bűnös gonosztévők közt nevelkedett, már enyhíti a bűnét. Az apának vagy az anyának valami jutalom reményében tanusított önfeláldozása sokkal kevésbbé látszik szabadnak. Egy vallás- vagy párt-alapító, egy föltaláló sokkal kevésbbé lep meg bennünket, ha tudjuk, hogyan és miképpen lett a tevékenysége előkészítve. Ha a tapasztalatok hosszú sora felett rendelkezünk, ha megfigyeléseink állandóan arra vannak irányítva, hogy az emberek cselekedeteiben az okok és az okozatok közt való összefüggést megtaláljuk, az emberek cselekedetei annál szükségszerűbbeknek és annál kevésbbé szabadoknak tűnnek föl előttünk, minél teljesebben kapcsolatba tudjuk hozni az okozatokat az okokkal. Ha a vizsgálódás tárgyául szolgáló cselekedetek egyszerűek, és ha a cselekedeteknek nagy mennyisége állott rendelkezésünkre, akkor azok szükségszerűségéről alkotott képzeteink még teljesebbek lesznek. Egy becstelen apa fiának becstelen cselekedete, egy bizonyos körbe tévedt nőnek csúnya magaviselete, egy iszákos embernek az iszákosságba való visszaesése, stb., olyan cselekedetek, a melyek annál kevésbbé látszanak előttünk szabadoknak, minél világosabbak előttünk az okok, melyek a cselekedetet előidézték. Ha még hozzá az az ember, a kinek a cselekedetét vizsgáljuk, az észbeli fejlődés legalacsonyabb fokán áll, mint a gyermek, az őrült, a félkegyelmű, akkor a cselekvés okait s a szóban forgó jellem és az ész egyszerűségét ösmervén, a szükségszerűségnek már oly nagy szerepét, s a szabadságnak oly csekély részét látjuk az illető cselekedetben, hogy a mint az okot ösmerjük, mely a cselekvést előidézendő volt, akár magát a cselekedetet is előre megmondhatjuk.
+
+Csakis ezen a három alapon építhetők föl a beszámíthatatlanságnak és az enyhítő körülményeknek minden törvényhozásban föltalálható fogalmai. A beszámíthatóság kisebb vagy nagyobb, a szerint, minél többé vagy kevésbbé ösmerjük azokat a körülményeket, a melyek közt az az ember volt, a kinek a cselekedete fölött ítéletet mondunk, minél hosszabb vagy rövidebb az az idő, mely a cselekedet elkövetése és az ítélkezés közt letelt, s minél többé vagy kevésbbé értjük meg a cselekedet okait.
+
+
+
+X.
+
+És így a szabadságról és a szükségszerűségről alkotott képzeteink fokozatosan tágulnak vagy szűkülnek a külvilággal való kapcsolat nagyobb vagy kisebb mérve, az időnek több-kevesebb eltávolodása, és az okoktól való több-kevesebb függés szerint, a melyben mi az ember életének a jelenségét vizsgáljuk.
+
+Úgy, hogy ha mi egy embernek olyan helyzetét vizsgáljuk, a melyben a külvilághoz való viszonya legjobban ösmeretes, a tett elkövetése és megítélése közt eltelt idő a leghosszabb és a cselekedet okai a leginkább hozzáférhetők, akkor a legnagyobb mérvű függés és a legkisebb mérvű szabadság képzete ver gyökeret bennünk. Ha pedig az embert a külső körülményektől való legcsekélyebb függésben tekintjük, ha cselekvése a jelenhez legközelebb eső pillanatban megy végbe, és cselekvésének az okai reánk nézve hozzáférhetetlenek, akkor a legcsekélyebb szükségszerűség s a legnagyobb szabadság képzete támad föl bennünk.
+
+De sem az egyik, sem a másik esetben, bármennyire megváltoztassuk is az álláspontunkat, bármennyire tisztába jőjjünk is azzal a kapcsolattal, a melyben az illető ember a külső világgal áll, vagy bármennyire hozzáférhetőnek lássék is előttünk ez a kapcsolat, bármennyire megnyújtsuk vagy megkurtítsuk is az idő szakát, bármennyire érthetők vagy érthetetlenek legyenek is előttünk az okok, sem az egyik, sem a másik esetben, sem a teljes szabadságot, sem a teljes szükségszerűséget nem fogjuk tudni soha elképzelni.
+
+1. Bármennyire kizártnak képzeljük is el az embert a külvilág befolyásától, soha se fogunk tudni magunknak fogalmat alkotni a térben való szabadságról. Az emberek minden cselekedete elkerülhetetlenül függ mindattól is, a mi őt körülveszi. Fölemelem a karomat és leeresztem. Ez a cselekedet szabadnak látszik előttem; de ha megkérdezem magamtól: vajjon bármely irányban fölemelhettem volna-e a kezemet, azt fogom látni, hogy abban az irányban emeltem föl a karomat, a melyben ez a cselekvés a legkevesebb akadályba ütközött, az engem környező testek, s az én testem szervezete részéről. Ha az összes lehető irányok közül egyet kiválasztottam, csak azért választottam éppen azt, mert ebben az irányban gördült elém a legkevesebb akadály. Ahhoz, hogy a cselekedetem szabad legyen, feltétlenül szükséges, hogy az semmiféle akadályba sem ütközzék. Ahhoz, hogy az embert szabadnak képzelhessük, a téren kívül kell őt elképzelnünk, a mi nyilvánvaló lehetetlenség.
+
+2. Bármilyen közel hozzuk is az ítélet idejét a cselekedet elkövetésének az idejéhez, soha se fogunk tudni magunknak fogalmat alkotni az időben való szabadságról. Mert ha egy, az előbbi pillanatban véghezvitt cselekedetet tekintek, akkor be kell ösmernem, hogy az a cselekedet nem volt szabad, mert hozzá van kapcsolva az időnek ahhoz a pillanatához, a melyben megtörtént. Fölemelhetem-e vajjon a kezemet? Fölemelem; de megkérdezem magamtól, vajjon megtehettem volna-e azt is, hogy az időnek abban az immár elmúlt pillanatában ne emeljem föl a kezemet? Hogy erről meggyőződjem, a következő pillanatban nem emelem föl a kezemet. De ekkor már nem abban az első pillanatban nem emeltem föl a kezemet, a melyben a szabadságra vonatkozó kérdést magamhoz intéztem. Elmúlt az idő, a melyet föltartóztatni nem állott hatalmamban és az a kéz, a melyet akkor fölemeltem, és az a levegő, a melyben akkor ezt a mozdulatot tettem, már nem az a levegő, a mely most körülvesz engem, és nem az a kéz, a melylyel most nem csinálhatom azt a mozdulatot. Az a pillanat, a melyben az első mozdulat megtörtént, visszahozhatatlan, és abban a pillanatban én csak egy mozdulatot tehettem, és bármilyen mozdulatot tettem volna is, az a mozdulat csak egy lehetne. Az, hogy a következő pillanatban nem emeltem föl a kezemet, nem bizonyítja azt, hogy azt is megtehettem volna, hogy ne emeljem föl. És miután az idő egy pillanatában ez az én mozdulatom csak egy lehetett, tehát nem lehetett volna más. Ahhoz, hogy azt a mozdulatot szabadnak képzeljem, a jelenben, a mult és a jövő határán, vagyis az időn kívül kellene azt elképzelnem, a mi lehetetlen.
+
+3. Bármennyire gyarapodjék is az okok megértésének a lehetősége, soha se juthatunk el a teljes szabadságnak, vagyis az okok teljes hiányának a képzetéhez. Bármennyire megfoghatatlannak lássék is előttünk egy saját vagy idegen cselekedetben az akaratnyilvánítás oka, az ész legeslegelső követelménye az, hogy valami okot föltételezzünk, vagy keressünk, mely nélkül semmiféle jelenség se képzelhető el. Fölemelem a kezemet azért, hogy egy minden októl független cselekedetet hajtsak végre, de az, hogy olyan cselekedetet akarok végrehajtani, a melynek nincsen oka, már is oka a cselekedetemnek.
+
+De még ha elképzelvén egy olyan embert, a ki minden befolyás alól ment, és csak a jelenben véghezvitt és semmiféle ok által elő nem idézett cselekedetét vizsgálván, a szükségességnek csak egy végtelenül kicsiny és szinte a nullával egyenlő maradványát engednők is meg, még így sem juthatnánk el az ember teljes szabadságának a fogalmához, mert az a lény, a mely nem fogékony a külvilág befolyásai iránt, mely kívül áll az időn és nem függ az okoktól, az már nem ember.
+
+Úgyszintén soha se tudunk elképzelni olyan emberi cselekedetet, mely teljes híjjával volna a szabadságnak, és kizárólag a szükségesség törvényének volna alárendelve.
+
+1. Bármennyire gyarapodjék is bennünk azoknak a térbeli föltételeknek az ösmerete, a melyek közt az ember él, ez az ösmeret soha se lehet teljes, mert ezeknek a föltételeknek száma éppen olyan végtelen, mint a milyen végtelen maga a tér. És azért abban a pillanatban, a mint az emberre való befolyások föltételei nincsenek mind megállapítva, nem is lehet szó teljes szükségszerűségről, hanem a cselekedetekben a szabadságnak is meg van a maga bizonyos része.
+
+2. Bármennyire elnyújtsuk is az időnek azt a szakát, mely attól a jelenségtől, a melyet vizsgálunk, itéletünk kimondásáig lefolyik, ez az időszak mégis csak véges lesz, az idő pedig végtelen marad és így abban az esetben se lehet szó soha teljes szükségszerűségről.
+
+3. Bármennyire hozzáférhető legyen is reánk nézve az okoknak az a lánczolata, a mely egy bizonyos cselekvést előidéz, az egész lánczolatot még se fogjuk megösmerhetni soha, mert ez a lánczolat végtelen, s így megint csak nem jutunk el soha a teljes szükségszerűséghez.
+
+De ezenkívül, még ha a szabadságnak egy legkevesebb, szinte a nullával egyenlő maradványát föltételezvén egy bizonyos esetben, mint például a haldoklónál, a méhmagzatnál, a hülyénél, a szabadság teljes hiányát állapítanók is meg, már magával ezzel megsemmisítenők annak az embernek a fogalmát, a kit vizsgálunk; mert a mint nincs szabadság, ember sincsen. És azért az ember olyan cselekedetének a képzete, mely kizárólag a szükségszerűség törvényének van alárendelve, éppen olyan lehetetlenség, mint az emberi cselekedetek teljes szabadságának a képzete.
+
+És így ahhoz, hogy az ember cselekvését kizárólag a szükségszerűség törvényétől függőnek és minden szabadság nélkül valónak képzeljük el, föl kell tételeznünk a térbeli föltételek végtelen sokaságának, az idő végtelenül hosszú szakának és az okok végtelen lánczolatának az ösmeretét.
+
+Ahhoz pedig, hogy az embert teljesen szabadnak és a szükségszerűség törvénye alól teljesen mentnek képzelhessük el, őt egyedül, a téren, az időn és az okoktól való függésen kívül állónak kell elképzelnünk.
+
+Az első esetben, ha ugyanis a szükségszerűség lehetséges volna szabadság nélkül, a szükségszerűségnek ugyancsak a szükségszerűség törvényei által leendő meghatározásához, vagyis egy formához jutnánk el, a melynek nincsen tartalma.
+
+A második esetben pedig, ha ugyanis a szabadság lehetséges volna, minden szükségszerűség nélkül, eljutnánk az időn, a téren és az okokon kívül álló föltétlen szabadsághoz, - mely éppen azáltal, hogy föltétlen és semmi által sem határolt volna, annyi volna, mint a semmi, - vagyis egy tartalomhoz, a melynek nincsen formája.
+
+Egyáltaljában eljutnánk ahhoz a két alaphoz, a melyből az ember egész világnézete kialakul, - az élet lényegének a megfoghatatlanságához, és azokhoz a törvényekhez, a melyek azt a lényeget meghatározzák.
+
+Az ész azt mondja: 1. A tér mindazokkal a formákkal együtt, melyeket a láthatósága - az anyag - kölcsönöz neki, végtelen és másként el se képzelhető. 2. Az idő egyetlen pillanatnyi pihenés nélkül való végtelen mozgás, és másként el se képzelhető. 3. Az okok és okozatok lánczolatának se kezdete nincs, se vége nem lehet.
+
+Az öntudat azt mondja: 1. Én vagyok csak, és minden a mi van, csak én vagyok; következésképpen a tér is én bennem van; 2. én a tovatűnő időt a jelen mozdulatlan pillanatával mérem, a melyben egyedül magamat érzem élőnek; következésképpen én kívül állok az időn, és 3. én kívül állok az okokon is, mert magamat érzem életem minden jelenségének az okául.
+
+Az ész a szükségszerűség törvényeit, az öntudat a szabadság lényegét fejezi ki.
+
+Az ember öntudatában a semmivel sem korlátozott szabadság az élet lényege. A tartalom nélküli szükségszerűség az ember esze, három formájával.
+
+A szabadság az, a mi a vizsgálat tárgya. A szükségszerűség az, a mi vizsgál. A szabadság - tartalom. A szükségszerűség - forma.
+
+Csak a megösmerés két formájának, - a melyek úgy viszonylanak egymáshoz, mint a forma a tartalomhoz, - a szétválasztása révén érhető el külön-külön a szabadságnak és a szükségszerűségnek megfoghatatlan és egymást kölcsönösen kizáró fogalma.
+
+Csak a két forma egyesítése révén jöhet létre az ember életének tiszta képzete.
+
+Ezen a két fogalmon kívül, melyek egymással, mint a forma a tartalommal, egyesíttetvén, egymást kölcsönösen meghatározzák, az életnek semmiféle elképzelése se lehetséges.
+
+Mindaz, a mit mi az emberek életéről tudunk, nem egyéb, mint a szabadságnak a szükségszerűséghez vagyis az öntudatnak az ész törvényeihez való bizonyos viszonya.
+
+Mindaz, a mit a természet külső világáról tudunk, csak a természet erőinek a szükségszerűséghez, vagy az élet lényegének az ész törvényeihez való bizonyos viszonya.
+
+A természet életének az erői rajtunk kívül vannak és nem is élnek az öntudatunkban, és mi elnevezzük ezeket az erőket: nehézkedésnek, tehetetlenségnek, villamosságnak, eleven erőnek stb; de az emberi élet erejének tudatában vagyunk és azt szabadságnak hívjuk.
+
+De éppen úgy, mint a hogy' a nehézkedésnek minden ember által érzett, de magában véve megfoghatatlan erejét csak annyiban értjük meg, a mennyiben ösmerjük a szükségszerűség törvényeit, a melyeknek alá van vetve (attól az első tételtől kezdve, hogy minden test nehéz, Newton törvényeig) éppen úgy a szabadságnak mindenki által fölismert, de magában véve megfoghatatlan erejét csak annyiban értjük meg, a mennyiben ismerjük a szükségszerűség törvényeit, a melyeknek alá van vetve (kezdve azon, hogy minden ember meghal, a legbonyolultabb gazdasági vagy történelmi törvények ösmeretéig).
+
+Minden tudás csak az élet lényegének az ész törvényei alá való bevonása.
+
+Az ember szabadsága abban különbözik minden más erőtől, hogy ennek az erőnek az ember a tudatában van; de az ész előtt ez a szabadság semmiben sem különbözik bármely más erőtől. A nehézkedés, a villamosság vagy a vegyrokonság törvényei csak abban különböznek egymástól, hogy az ész különféleképpen határozza meg ezeket az erőket. Éppen úgy az ember szabadságának az ereje is az ész előtt csak az által a meghatározás által különbözik a természet többi erőitől, a melyet ez az ész ad. De a szükségszerűség nélkül, vagyis az észnek őt meghatározó törvényei nélkül való szabadság semmiben sem különbözik a nehézkedéstől, a hőtől vagy a tenyészerőtől, - az ész előtt a szabadság csak az életnek egy pillanatnyi és meghatározhatatlan érzete.
+
+És valamint hogy' az égitesteket mozgató erők meghatározhatatlan lényege, a hő, a villamosság, a vegyrokonság erőinek és az életerőnek meghatározhatatlan lényege a csillagászattannak, a természettannak, a vegytannak, a növénytannak, az állattannak teszi a foglalatát stb., úgy a szabadság erejének a lényege teszi a történelemnek a foglalatát. De valamint minden tudománynak, az élet emez ismeretlen lényegének csak a nyilvánulása a tárgya, míg maga ez a lényeg csak az érzék fölötti bölcseletnek lehet a tárgya, - a történelemnek csak az emberi szabadság erejének a térben, az időben és az okoktól függésben való nyilvánulása, a tárgya; maga a szabadság pedig csak az érzék fölötti bölcseletnek lehet tárgya.
+
+A tapasztalati tudományokban azt, a mit ösmerünk, a szükségszerűség törvényeinek hívjuk; azt pedig, a mi ösmeretlen előttünk, életerőnek kereszteljük el. Az életerő csak ama tudás ösmeretlen maradékának a kifejezése, a melylyel az élet lényegéről rendelkezünk.
+
+Éppen úgy a történelemben is, azt, a mit ismerünk, a szükségszerűség törvényeinek, azt pedig, a mit nem ismerünk, - szabadságnak hívjuk. A szabadság a történelem előtt csak ama tudás ismeretlen maradványának a kifejezése, a melylyel az ember életének a törvényeiről rendelkezünk.
+
+
+
+XI.
+
+A történelem az ember szabadságának a külső világgal kapcsolatos jelenségeit az időben és az okoktól való függésükben vizsgálja, vagyis ezt a szabadságot az ész törvényeivel határozza meg, és ezért a történelem csak annyiban tudomány, a mennyiben ez a szabadság ezekkel a törvényekkel egyáltalában meghatározható.
+
+A történelemre nézve az emberek szabadságának, mint erőnek az elismerése, mely befolyással lehet a történelem eseményeire s mely nincsen törvényeknek alávetve, ugyanaz, mint a csillagászattanra nézve az égi hatalmak mozgásának, mint szabad erőnek az elismerése.
+
+Ez az elismerés a törvények létezésének, vagyis bármi néven nevezendő tudásnak a lehetőségét semmivé teszi. Ha csak egyetlen szabadon mozgó test van is a világon, úgy Kepler és Newton törvénye nem létezik többé, és nem létezik többé az égi testek mozgásának semmi néven nevezendő elképzelése sem. Ha az embernek csak egyetlen szabad cselekedete van is, nincs többé egyetlen történelmi törvény sem, és nincs a történelmi eseményeknek semmi néven nevezendő elképzelése sem.
+
+A történelemre nézve meg vannak az emberi akaratok mozgásának a vonalai, a melyeknek az egyik vége belevész az ismeretlenbe, a másik végén pedig ott mozog a térben, az időben és az okoktól való függésben az emberek jelenben való szabadságának a tudata.
+
+Minél jobban szétterpeszkedik a szemeink előtt a mozgásnak ez a pályája, annál nyilvánvalóbbakká lesznek előttünk ennek a mozgásnak a törvényei. Ellesni és meghatározni ezeket a törvényeket, ez a történelem feladata.
+
+Abból a szempontból, a melyből a tudomány ma a tárgyát nézi, és azon az úton, a melyen akkor, a mikor a jelenségek okait az emberek szabad akaratában keresi, halad, a törvényeknek a kifejezése a tudományra nézve lehetetlen, mert bármennyire megszorítsuk is az emberek szabadságát, a mint azt erőnek ismertük el, mely nincs alávetve törvényeknek, a törvények létezése legott lehetetlenné válik.
+
+Az okok teljes hozzáférhetetlenségéről csak akkor győződünk meg, ha ezt a szabadságot a végtelenségig megszorítjuk, vagyis végtelenül kis nagyságnak vesszük, és akkor a történelem az okok kutatása helyett a törvények kutatását teszi feladatává.
+
+Ezeknek a törvényeknek a kutatása már régen megkezdődött és a gondolkodásnak azok az új módszerei, a melyeket a történelemnek el kell sajátítania, azzal az önmegsemmisítéssel egyidejűleg fejlődnek ki, a mely felé a régi történelem halad, a mikor a jelenségek okait mind jobban és jobban elaprózza.
+
+Ezen az úton halad az emberiségnek minden tudománya. A mennyiségtan, mely a tudományok közt a legszabatosabb, eljutván a végtelen kicsihez, az elaprózás folyamatát abban hagyja és belekezd egy új folyamatba, az ösmeretlen és végtelenül kicsiny nagyságok összegezésébe. Az ok fogalmától elfordulva, a mennyiségtan a törvényt, vagyis azokat a sajátságokat kutatja, a melyek az ismeretlen és végtelenül kis elemek mindenikével közösek.
+
+Bárha más formában is, de a gondolkodásnak ugyanazon az útján haladtak a többi tudományok is. Mikor Newton kimondotta a nehézkedés törvényét, nem azt mondotta, hogy a napban vagy a földben meg van a vonzás sajátsága: azt mondotta, hogy minden testben, a legkisebbtől kezdve a legnagyobbig, megvan az a sajátság, hogy egyik a másikát vonzza, vagyis a testek mozgásának az okára vonatkozó kérdés mellőzésével egy olyan sajátságnak adott kifejezést, mely a végtelen nagytól kezdve a végtelen kicsinyig minden testtel közös. Ugyanezt cselekszik a természettudományok is: az okokra vonatkozó kérdés mellőzésével a törvényeket kutatják. Ugyanezen az úton halad a történelem is. És ha a történelem tárgya a nemzetek és az emberiség mozgalmainak a tanulmányozása, nem pedig az emberek életéből vett kisebb jelentőségű események leírása, akkor az okok fogalmának a félretételével olyan törvényeket kell kutatnia, a melyek a szabadságnak egymással elválaszthatatlanul összefűzött és végtelenül kis elemeivel közösek.
+
+
+
+XII.
+
+Attól az időtől kezdve, hogy Copernicus törvénye fölmerült és be is bizonyosodott, az az egyetlen tétel, hogy nem a nap mozog, hanem a föld, a régiek egész világleírását megdöntötte. Ezt a törvényt megdönteni, és az égi testek mozgására vonatkozó régi felfogást fönntartani tán lehetséges lett volna, de az ember azt hinné, hogy ennek a törvénynek a megdöntése nélkül a Ptolomeusi világok tanulmányozását tovább folytatni már teljességgel lehetetlenség volt. Pedig a Ptolomeusi világok, Copernicus törvényének a föltalálása után még hosszú ideig tanulmány tárgyát tették.
+
+Attól az időtől fogva, a mikor az első ember kimondotta és bebizonyította, hogy a születések vagy a bűntettek száma mennyiségtani törvényeknek van alávetve, és hogy ezt vagy azt a kormány-formát bizonyos földrajzi és nemzetgazdaságtani föltételek határozzák meg, hogy a nemzetek mozgalmait a népességnek a földterülethez való bizonyos aránya idézi elő, attól az időtől kezdve azok az alapok, a melyeken a történelem épült, lényegükben megdőltek.
+
+Az még lehetséges lett volna, hogy az új törvények megdöntésével megmaradjunk a történelem eddigi felfogása mellett, de az ember azt hihetné, hogy nem döntvén meg ezeket a törvényeket, lehetetlen volt a történelmi eseményeket tovább is mint az emberek szabad akaratának az eredményét tanulmányozni. Mert ha ilyen és ilyen földrajzi vagy gazdasági viszonyok következtében ilyen és ilyen kormányforma lépett életbe, vagy a nemzetek ilyen és ilyen mozgalma volt észlelhető, úgy azoknak az embereknek az akarata, a kik úgy jelentkeznek előttünk, mint a kik azt a kormányformát behozták, vagy a nemzetnek azt a mozgalmát fölidézték, oknak immár nem tekinthető.
+
+Pedig hát a régi történelem, a statisztika, a földrajz, a politikai gazdaságtan, az összehasonlító nyelvészet és a geológia törvényeivel együtt, a melyek az ő törvényeivel homlokegyenest ellenkeznek, továbbra is tárgya a tanulmányozásnak.
+
+A természettani bölcseletben hosszú időn át és makacsul folyt a harcz a régi és az új felfogás között. A hittudomány állt őrt a régi felfogás mellett, és az őszinteség eltörlésével vádolta az újat. De mikor az igazság diadalmaskodott, a hittudomány az új alapon is épp oly szilárdan rendezkedett be.
+
+Épp oly hosszú idő óta és épp oly makacsul folyik a harcz a jelenben a történelem régi és új felfogása között, s épp úgy őrt áll ma is a hittudomány a régi felfogás mellett és vádolja az újat az őszinteség eltörlésével.
+
+A küzdelem mindkét esetben, mindkét részről szenvedélyeket kelt és elfojtja az igazságot. Az egyik részről a rémület és a sajnálkozás küzdelme folyik a századokon át emelt egész épületért; a másik részről pedig a rombolás szenvedélyének a küzdelme észlelhető.
+
+Azok az emberek, a kik a természettani bölcselet felbukkant igazsága ellen harczoltak, azt hitték, hogy ha ezt az igazságot elösmerik, legott rombadől az Istenbe, a föld teremtésébe és Jézus csodáiba vetett hit. Copernicus és Newton törvényeinek a védői, mint például Voltaire, pedig azt hitték, hogy a csillagászat törvényei rombadöntik a vallást és éppen Voltaire volt az, a ki a nehézkedés törvényeit használta föl fegyverül a vallás ellen.
+
+Éppen úgy, most is úgy látszik, hogy nem kell egyéb, csak elösmerni a szükségszerűség törvényét, és legott megdőlnek a lélek, a jó és a rossz fogalmai, valamint az ezekre a fogalmakra alapított összes állami és egyházi intézmények.
+
+Ma is éppen úgy, mint a maga idejében Voltaire, a szükségszerűség törvényének a be nem vallott védői, a szükségszerűségnek ezt a törvényét használják fegyverül a vallás ellen; pedig éppen úgy, mint a csillagászatban Copernicus törvénye, a történelemben a szükségszerűség törvénye nemcsak hogy nem dönti meg, de sőt megszilárdítja azt a talajt, a melyen az állami és egyházi intézmények épülnek.
+
+Valamint akkor a csillagászat kérdésében, épp úgy most a történelem kérdésében is a fölfogások különbözősége csakis annak a föltétlen egységnek az elösmerésén vagy el nem ösmerésén alapszik, mely a látható jelenségek zsinórmértékéül szolgál. Ez az egység a csillagászatban: a föld mozdulatlansága volt; a történelemben pedig az egyéniség függetlensége, a szabadság.
+
+Valamint a csillagászatban a föld-mozgás elösmerésének az volt a nehézsége, hogy szakítani kellett a föld mozdulatlanságának és a bolygók mozgásának közvetlen érzésével, épp úgy a történelemben is annak, hogy az egyéniségnek, a tér, az idő és az okszerűség törvényeinek való alárendeltségét elösmerjük, az volt a nehézsége, hogy egyéniségünk függetlenségének közvetlen érzéséről le kellett mondanunk.
+
+De valamint a csillagászatban az új fölfogás azt mondotta: "az igaz, hogy a föld mozgását nem érezzük, de ha azt állítjuk, hogy mozdúlatlan, akkor badarságra lyukadunk ki; ha pedig a mozgás mellett foglalunk állást, a melyet ugyan nem érezünk, eljutunk a törvényekhez", - szintúgy a történelemben is az új fölfogás azt mondja: "az igaz, hogy függőségünket nem érezzük, de ha a szabadságunk mellett foglalunk állást, badarságra lyukadunk ki; ha pedig elismerjük a külvilágtól, az időtől és az okoktól való függésünket, eljutunk a törvényekhez".
+
+Az első esetben le kellett volna mondanunk a térben való nem létező mozdúlatlanság öntudatáról és el kellett volna ösmernünk a mozgást, a melyet nem érezünk; ebben az esetben pedig épp oly föltétlenül szükséges, hogy lemondjunk a szabadságról, a mely nincsen, és elismerjük a függést, - a melyet nem érzünk.
+